Esélyegyenlõség Jogok Közoktatás

Esélyegyenlõség– Jogok – Közoktatás – emberi jogi oktatás, a jogismeret és a jogi tudatosság fejlesztése – Equal A/44 Esélyegyenlõségi szakemberek képzése és foglalkoztatása

Írta és szerkesztette: Dr. Kövér Ágnes Szakmai lektor: Dr. Boros László Kiadja: Jogklinika és Street Law Oktatási és Kutatási Alapítvány Tördelés és nyomdai munkák: ZORO Stúdió

2006.

Tartalom I. Az emberi jogokról általában 1.

Mi az emberi jogok fogalma? ................................................................................... 5

2.

Kik az emberi jogok alanyai? .................................................................................... 6

3.

Az emberi jogok története röviden ............................................................................. 6

4.

Az emberi jogok generációi és osztályozása ............................................................. 8

5.

Emberi jogok az Európai Unióban ............................................................................ 8

6.

Versengõ értékek – Emberi jogok konfliktusban ....................................................... 9

7.

Gyakorlatok az emberi jogokról általában c. foglalkozáshoz .................................. 10

8.

Mellékletek az Emberi jogokról általában c. részhez .............................................. 13

II. A diszkrimináció tilalma/esélyegyenlõség – általános fogalmi keretek, nemzetközi és hazai szabályok 1.

A diszkrimináció fogalma és jogszabályi háttere hazánkban .................................. 23

2.

A diszkrimináció tilalma és az esélyegyenlõség az Európai Unióban .................... 26

3.

A romák esélyegyenlõsége az EU-ban és a befogadó társadalom célkitûzése ........ 27

4.

Az Európai Unió fogyatékossági stratégiája ............................................................ 30

5.

Esélyegyenlõség, egyenlõ bánásmód a hazai jogalkotásban ................................... 32

6.

Gyakorlatok a diszkrimináció tilalma/esélyegyenlõség c. foglalkozáshoz .............. 37 III. A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az esélyegyenlõség a magyar közoktatásban

1.

Egyenlõ bánásmód követelménye a közoktatásban – ahogyan a jog szabályozza ...................................................................................... 41

2.

Diszkrimináció formái / roma gyerekek a közoktatásban ....................................... 43

3.

A hátrányos helyzetû társadalmi csoportok felzárkóztatása / pozitív diszkrimináció az esélyegyenlõség megteremtéséhez ..................................................................... 46 3

IV. Milyen jogok illetik meg a gyermekeket? Gyermeki jogok - diák jogok 1.

Melyek az alapvetõ fogalmak? ................................................................................. 65

2.

Az ismert jogok közül mely jogok illetik meg a gyermekeket?............................... 66

3.

A gyermekvédelem .................................................................................................. 66

4.

Mit jelent a gyermek- és ifjúságvédelem az iskolában? ........................................... 67

5.

Diákjogok - Mennyiben speciális a gyermeki jogokhoz képest? ............................. 68

4

I. Az emberi jogokról általában A téma feldolgozásának eredményeképpen: • Meg fogja érteni, hogy mi az emberi jog fogalma, és miért fontosak az emberi jogok az Ön számára • Különbséget tud tenni a különbözõ típusú emberi jogok között, megérti, hogy e jogok konfliktusba kerülhetnek egymással Megismeri az emberi jogi fogalmakat, és az alapvetõ nemzetközi és hazai emberi jogi dokumentumokat „Németországban a nácik elõször a kommunistákért jöttek, és én nem tiltakoztam, mert én nem voltam kommunista. Aztán jöttek a zsidókért, és én nem tiltakoztam, mert nem voltam zsidó. Aztán jöttek a szakszervezeti tagokért, és én nem tiltakoztam, mert nem voltam tagja a szakszervezetnek. Aztán jöttek a katolikusokért, és én nem tiltakoztam, mert nem voltam katolikus. Aztán jöttek értem… és ekkorra már senki sem volt, aki bármi ellen is tiltakozhatott volna.” — Martin Niemoeller, Tiszteletes, Német Evangélikus (Lutheránus) Egyház

A legkimerítõbb választ Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának bevezetõje adja, melyet az ENSZ Közgyûlése 1948. december 10.-én fogadott el. Eszerint az igazság és a béke alapját a világon az alkotja, hogy az emberiség családja minden egyes tagjának méltóságát, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogait elismerik. Elengedhetetlen annak fontossága, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végsõ szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön. Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése kinyilvánította az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát, mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy: – minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem elõtt tartsa a Nyilatkozatot, – az oktatás és nevelés útján elõmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kifejlesztését, – valamint azoknak a hazai és nemzetközi jogszabályok útján történõ általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. Az emberi jogok tehát azoknak a kinyilatkoztatott emberi értékeknek a védelmét jelentik, amelyek az embertõl elidegeníthetetlenek, születésétõl fogva megilletik, s amelyek megvalósulását a jog biztosítja, mind nemzetközi, mind nemzeti jogi szabályozás, valamint az ahhoz kötõdõ intézményrendszer útján.

1. Mi az emberi jogok fogalma?

5

A nemzetközi dokumentumok és az Alkotmány (alapjogokkal foglalkozó rendelkezései) védik az állampolgárokat az állam túlkapásaival szemben és védik más állampolgárok sérelmezhetõ magatartásaival szemben is. Az állam pozitív – negatív kötelezettsége az emberi jogok területén: Pozitív kötelezettség: amikor az állam tevõleges magatartást kell, hogy tanúsítson (oktatási intézményeket kell mûködtetnie, bíróságokat kell fenntartania, az állampolgárok egymással szembeni jogsértései ellen fel kell lépnie, stb.). Negatív kötelezettség: amikor az államnak tartózkodnia kell bizonyos magatartásoktól (nem avatkozhat be az egyének magánéletébe, nem sértheti a bírói függetlenséget, a rendõrség nem alkalmazhat kényszervallatást stb.)

2. Kik az emberi jogok alanyai? 3. Az emberi jogok története röviden

6

Az emberi jogok alanya mindenki, minden ember.

Az emberi jogok eszméje a természetjogi gondolkodásban és a társadalmi szerzõdéses elméletekben jelenik meg. Az a gondolat, hogy létezik egy, az emberi természetbõl származtatható ’isteni’ jog, és hogy ennek elsõbbsége van az ember által alkotott joggal szemben, már az ókori görög és római gondolkodóknál felmerült. A szerzõdéses elméletek gyökerei is messzire nyúlnak vissza. Ezen elméletek jellemzõje, hogy az állam az azt megelõzõ természetes állapotból egy képzelt vagy valós szerzõdéssel jön létre, és az ember státusát ez a szerzõdés határozza meg. A modern kori elképzelés annyiban jelent újítást, hogy az államot és a szerzõdést, valamint a természetjogi gondolkodást e világi keretek közé helyezi. Thomas Hobbes szerint az alattvalók egy alávetési szerzõdéssel minden jogukról egyszer s mindenkorra lemondtak. Ehhez képest ellentétes következtetésre jutott Jean-Jacques Rousseau. Az õ felfogásának lényege, hogy az emberek bár lemondanak természetes jogaikról az állam javára, de azokat állampolgári jogok formájában vissza is kapják. Locke szerint (1688) az emberek természettõl fogva mindnyájan szabadok, egyenlõk és függetlenek, joguk van tulajdonra. E jogok kikényszerítését átruházták a kormányzatra. A jogokat semmibe vevõ zsarnoksággal szemben ellenállásnak van helye. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) az ember elidegeníthetetlen jogait magától értetõdõnek tekinti. A kifejezés a 18. század második felében terjedt el Franciaországból. A Francia Forradalom Alkotmányozó Nemzetgyûlése fogadta el az Ember és Polgári Jogainak Nyilatkozatát (1789). A XIX. század második felében a magántulajdonra épülõ polgári társadalom óriási feszültségei, a szegényebb rétegek munkanélkülisége szükségessé tették újfajta jogok elismerését. Így jöttek létre a második generációs jogok, a gazdasági, szociális, kulturális jogok. Érvényesülésükhöz szükség van az állam aktív tevékenységére. Eleinte csak a jogalkotásban jelentek meg, majd az elsõ világháború után bekerültek az alkotmányokba, alkotmányos alapjogokká váltak.

Az emberi jogok nemzetközi jogi elismerésére, a II. Világháború embertelenségeinek, a totalitariánus barbarizmusnak az elutasítására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában került sor (ENSZ Közgyûlés, 1948. december 10. Azóta ezt a téli napot az emberi jogok napjaként ünneplik a világban. A nyilatkozat jelentõségét egyetemessége adja, az emberi jogok ezáltal kikerültek a nemzeti szuverenitás alól.), melyet az emberi méltóság feltétlen tisztelete diktált. A szabadságjogok listáját a gazdasági és szociális jogok egészítik ki. Jogilag kötelezõvé az 1966-os Politikai és Polgári Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányai tették. További egyezmények konkretizálják – egyebek közt – a nõk egyenlõségét, a faji megkülönböztetés, a tortúra tilalmát. Az emberi jogi mozgalmak hatékony jogérvényesítésre törekedve a nemzeti és nemzetközi kapcsolatok tényezõi. Ezek az eszmények azonban nem érvényesülhettek a közép- és keleteurópai országokban, ahol a szocialista felfogás lépett érvénybe. A szocialista alkotmányok tagadják azt a természetjogi felfogást, mely szerint az emberi jogok tértõl és idõtõl függetlenek. A szovjet típusú elképzelés szerint a szocialista emberi jogok mind minõségükben, mind mennyiségükben, mind pedig funkciójukban különböznek a polgári elõzményektõl, nincs tehát folyamatosság a jogok történetében. Egy bizonyos fejlettségi szinten pedig megszûnik majd az ellentét polgár és állam között, így az alapjogok elveszítik értelmüket. 1950-ben az Európa Tanács elfogadta az Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságok Védelmérõl címû konvenciót, majd egy sor kiegészítõ jegyzõkönyvet. Az emberi jogok szabályozása és kikényszeríthetõsége egyre inkább nemzetközivé válik, hiszen ha egy ország nemzetközi szervezet része akar maradni, nem határolódhat el az emberi jogok érvényesítésétõl. Az alapjogok legújabb generációja a hetvenes évek végén jelent meg. Ide tartozik a fejlõdéshez, a békéhez, az egészséges környezethez és az emberiség közös örökségébõl való részesedéshez való jog. A volt szocialista országokban a kilencvenes években visszatértek a klasszikus alkotmányozás alapelveihez. Ezen országok alkotmányai átveszik a nemzetközi dokumentumok szabályozási rendszerét, sõt gyakran tételes jogi megfogalmazásait is.

Hazánkban az emberi jogok legfõbb forrása az Alkotmány. A XII. fejezet tartalmazza ezeket a jogokat, valamint az állampolgári kötelességeket. Azért ez, és nem az elsõ fejezet, mert Alkotmányunk felépítésében a szocialista logikát követi, amely, ellentétben a polgári alkotmányokkal, nem tulajdonít az emberi jogoknak mindenek fölötti jelentõséget. Az alapjogok biztosítására törvények születnek. Az Alkotmánybíróság dönt, ha emberi jogok összeütközésbe kerülnek, például az abortusz kérdésében, mikor is az anya önrendelkezési joga áll szemben a magzat élethez való jogával. Magyarország csatlakozik az emberi jogokról szóló

Az emberi jogok Magyarországon

7

nemzetközi egyezményekhez. A nemzetközi szerzõdésekben foglaltakat törvényben hirdetik ki itthon, ezáltal azok a belsõ jog részévé válnak. Az emberi jogoknak általánosságban az a céljuk, hogy egyensúlyt teremtsenek a közösségi és az egyéni érdekek között, továbbá hogy biztosítsák az egyén, mint gyengébb fél, lehetõ legteljesebb védelmét ebben a kétoldalú relációban.

4. Az emberi jogok generációi és osztályozása

1. Klasszikus szabadságjogok katalógusa - Állampolgári és politikai jogok 2. Gazdasági, szociális és kulturális jogok 3. Harmadik generációs jogok: kommunikációs jogok, egészséges környezethez való jog, személyes adatok védelme Az emberi jogok három generációját szokás elkülöníteni: Az elsõ generáció a klasszikus szabadságjogok listája, melyet állampolgári és politikai jogoknak is nevezünk. Ilyenek: vallásszabadság, személyi szabadság, magántulajdon védelme, választójog, szólásszabadság, stb. Kialakulását tekintve történetileg a legkorábbi, a polgári forradalmak korszakához kötõdik. A második generációhoz a gazdasági, szociális és kulturális jogok tartoznak, melyek a XX. század elejéhez köthetõek kialakulásukat tekintve. Ilyenek: a munkához való jog, egyenlõ munkáért egyenlõ bért, lakhatáshoz való jog, oktatáshoz való jog, stb. A jogok harmadik nemzedéke a modernizáció és a globalizáció jelenségeivel függ össze. Ide tartoznak, pl. a kommunikációs jogok, az egészséges környezethez való jog, a személyes adatok védelme.

5. Emberi Jogok az Európai Unióban

Az Európai Unió állampolgárainak alapjogait két további okmány is védi, mégpedig: • az Alapvetõ Jogok Európai Chartája, az EU jogszabályoknak a közösségi szervek és intézmények, valamint a tagállamok által történõ végrehajtásával kapcsolatban (lásd a Charta 47. és 51. cikkelyét); Az EU Alkotmány 2. fejezetében található. • az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságjogok Európai Egyezménye, amelynek érvényre juttatásáért az Emberi Jogok Európai Bírósága felelõs (amely az Európa Tanács – egy Strasbourgban székelõ, az Európai Uniótól független nemzetközi szervezet - fennhatósága alá tartozik). Az ügyeket csak akkor lehet e bíróság elé vinni, ha a nemzeti szinten rendelkezésre álló összes jogorvoslati eszközt kimerítették. Az Európai Unió történetében elõször az Alapvetõ Jogok Európai Chartája határozza meg a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogok listáját az Unióban élõ minden polgár számára.

8

Ezeket a jogokat hat területre osztja a dokumentum: • Méltóság • Szabadságjogok • Egyenlõség • Szolidaritás • Állampolgári jogok • Igazságosság Ezek a jogok elsõsorban az Európai Emberi Jogi Egyezményre, a tagállamok alkotmányos tradícióira, az Európa Tanács Szociális Chartájára épülnek. Az individuális emberi jogok gyakorlásának természetes korlátját képezi a másik ember emberi joga. Azaz jogaim gyakorlása közben nem sérthetek, vagy korlátozhatok másokat, saját individuális jogaik gyakorlásában. Az emberi jogok történetileg kialakult, gazdasági, társadalmi és kulturális erõk által meghatározott emberi értékeket védenek a jog eszközeivel. A probléma azonban az, amikor ezek az értékek egymással versengenek, konfliktusba kerülnek. A legklasszikusabb példa erre az élethez való jog területén található meg. Az élethez való jog három aspektusa: • Az eutanázia • Az abortusz • A halálbüntetés Az eutanázia esetében az emberi méltósághoz való jog és az élethez való jog védett értékeinek versengését láthatjuk. Az abortusz esetében az anya önrendelkezési joga és a phoetus élethez való joga a konfliktusban lévõ értékek. Annak a kérdésnek az eldöntése is várat magára, hogy mely idõponttól tekinthetjük a megtermékenyített petesejtet olyan élõlénynek, melynek emberi jogai vannak.

6. Versengõ értékek – emberi jogok konfliktusban

A halálbüntetés esetében az élethez való jog és az államnak – a közösség érdekében gyakorolt – büntetõigénye és joga áll. De a valódi konfliktus a súlyos bûncselekményt elkövetõ személy élethez való joga és az áldozat - valamint a potenciális jövõbeli áldozatok - biztonsághoz és élethez való joga között húzódik. A konfliktusban lévõ jogok és értékek esetében csaknem mindig megosztott a társadalom, a közvélemény viszonyulása is. A jognak, és a jogot érvényesítõ államnak azonban a társadalmi viták ellenére egy meghatározott módon kell eljárni a vitatott kérdésekben is. Az ilyen kérdésekben a jogalkotás a társadalom által közvetített értékek alapján igyekszik meghozni döntéseit, mely során szerepet kapnak a politikai, ideológiai, vallási nézetek (lásd abortusz-kérdés Lengyelországban, konzervatív és liberális viszonyulás az abortuszhoz, az eutanáziához, stb.) és e befolyásoktól sem mentes e kérdések eldöntése.

9

A konfliktusban lévõ jogok esetében – bár kérdezhetjük, hogy mit keres az állam a hálószobánkban? az abortusz esetében – el kell fogadnunk a jog és az állam szabályozó szerepét, még akkor is, ha egyértelmûen individuális jogokról van szó.

7. Gyakorlatok az emberi jogokról általában c. foglalkozáshoz

A gyakorAz óra latok idõszáma tartama 3 gyakorlat 45 perc

Az óra célja 1. az emberi jogok természetének megértése 2. az emberi jogok konkrét alkalmazása a hétköznapok szintjén

Az alkalmazott interaktív eszközök 1. csoportmunka 2. rajzolás 3. eset feldolgozás 4. dokumentumelemzés

3. emberi jogok érvényesülése konkrét esetekre vonatkozóan

1. Gyakorlat – Milyen jogokat ismerünk?

Alkossunk 3-4 fõs csoportokat (minimum 3-at). Minden csoport rajzoljon egy nagy lapra egy emberi testet, és minden egyes testrészhez rendeljenek egy alapvetõ emberi jogot. A csoportok válasszanak „Szószólót” maguk közül, aki a munka végén bemutatja a többieknek a csoportja rajzát és a felsorolt emberi jogokat. A gyakorlat ideje: 5 perc rajzolás + 3-3 perc beszámoló csoportonként. (15 perc) Olvassák el az Alkotmány XII. fejezetének egyszerûsített változatát, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának és a Konvenciónak a szövegét – ha valamit nem értenek, vagy megakadnak, kérjenek segítséget –. Ezt követõen megbeszéljük, milyen alapjogok hiányoztak a rajzokról, illetve melyek azok, amiket feltüntettek. Kérdések: • Miért van különbség az egyes dokumentumok szövege között? • Miért nem tudtuk valamennyi alapjogot felsorolni a rajzolásnál? • Melyik jogról nem tudták, hogy mit jelent / mi a tartalma?

10

Támadás a Marsról! Földön kívüli Mars lakó csapatok szállják meg a Földet. Felülvizsgálják az emberi társadalmakat és politikai rendszereket. Úgy találják, hogy az emberiség legnagyobb baja az, hogy túl sok jogot biztosítanak az egyének számára. Megadják azt a lehetõséget minden országnak, hogy lecsökkentség az Alkotmányukban található jogok mennyiségét. Elõször három jogot kell eltörölni minden alkotmányból, majd a második körben ismét három jogot. 3 csoportban dolgozva megegyezésre kell jutni, hogy melyik legyen az a három jog, aminek a hiánya a legkevésbé fáj. A csoportoknak mindkét körben meg kell indokolni, hogy miért azt a három jogot választották. A többi csoport mondja el véleményét a másik csoport döntésérõl.

2. Gyakorlat – Mi miért fontos?

Kérdések: • Mely jogokat érzik a legfontosabbnak és miért? A gyakorlat ideje: 15 perc Esetfeldolgozás. Alkossunk csoportokat, amelyeknek az a feladatuk, hogy a kiosztott eseteket elolvasva röviden határozzák meg, hogy mely jogok sérülnek az általuk elolvasott esetekben. A csoportok válasszanak „Szószólót” maguk közül, aki felolvassa az esetet, ismerteti a csoport véleményét, majd az esetet kiragasztja az általuk készített emberi test megfelelõ részéhez. Figyeljék meg, hogy kik a szereplõi az egyes eseteknek, és a szereplõk egymáshoz való viszonya hogyan határozza meg az állam kötelezettségét az emberi jogok betartására és betartatására nézve. 1. Kis Kornélia több rendbeli lopás és rablás bûntette miatt 3 évig tartó szabadságvesztés büntetését tölti Kalocsán. Mielõtt bebörtönözték volna, Kornélia a dolgozók gimnáziumába járt és már csak fél éve volt hátra, hogy letegye az érettségit, ami azért volt neki különösen fontos, mert kozmetikus szeretett volna lenni, amihez érettségi kell. A börtönben jelezte, hogy folytatni szeretné tanulmányait, a börtönparancsnok azonban nem engedélyezte, mivel szerinte Kornélia csak kibúvót keres a munka alól.

3. Gyakorlat – Kössük a jogokat a mindennapi élethez!

Esetek:

Kérdések: • Milyen jogot érint a fenti eset? 2. Konkoly Gáspárt bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt õrizetbe vették. Konkoly Gáspár azonban tagadta, hogy bármit is elkövetett volna. A rendõrségi vallatás során többször háton, fejen és arcon vágta a nyomozó a gyanúsítottat, annak érdekében, hogy tegyen vallomást. Az ügyvéd jelenlétének jogára nem figyelmeztették. Kérdések: • Hány alapvetõ jogot sért a rendõrség a fenti esetben? Melyek ezek a jogok?

11

3. Akhbar Ibrahimovics, kazah állampolgár, 2000 dollárt fizetett valakinek, hogy segítse elõ nyugatra távozását. Az illetõ elszállította Ibrahimovicsot a magyar határig, majd itt eladta egy építõipari magánvállalkozónak segédmunkásként. Ibrahimovics azóta Magyarországon él, ételért dolgozik, fizetést nem kap, egy lakókocsiban lakik, más 22 társával együtt. A nyelvet nem beszéli, utazni nincsen pénze. Kérdések: • Milyen jogokat érint a fenti eset? 4. Kartács Olgát ismeretlen tettesek elrabolták és 40 napig fogságban tartották, míg szüleitõl 2 millió forint váltságdíjat követeltek. A rendõrség nyomozást indított az elkövetõk ellen. Kérdések: • Milyen alapjog sérül az esetben? • Az állam milyen kötelezettség alapján indít nyomozást abban az esetben, ha az állampolgárok egymás sérelmére követnek el olyan cselekményt, mely sérti emberi jogaikat? 5. Kolompár Gézát õrizetbe vette a rendõrség. Az elsõ kihallgatás és a sértettel történõ szembesítés során kiderült, hogy Kolompár nem követhette el azt a bûncselekményt, amellyel gyanúsították. A nyomozó azonban szabadságra ment, s Kolompárt nem helyezték azonnal, csak két nap múlva szabadlábra. Kérdések: • Milyen jog sérül az esetben? Vesd össze a 4-es és az 5-ös esetet! 6. A Takarék Bank a következõ álláshirdetést teszi közzé: „Közgazdász végzettségû fiatal, de gyakorlattal rendelkezõ munkatársakat keresünk. Fizetés megegyezés szerint.” Nagy Ödön és Kocsis Ilona azonos végzettségûek. Életkoruk és gyakorlatban eltöltött idejük is azonos. Kocsis Ilonának két kiskorú gyermeke van. Nagy Ödön nõtlen. Ugyanarra a munkára veszik fel mindkettõjüket. A munkateher mennyisége miatt van szükség két emberre. Nagy Ödön 293.000 forint bruttó fizetést kap, míg Kocsis Ilona 183.000 forintot. Kérdések: • Milyen jog sérül az esetben? Mit tehet Kocsis Ilona? • Mit tehetünk, milyen intézményekhez fordulhatunk, ha sérülnek alkotmányos jogaink?

12

8. Mellékletek az Emberi jogokról általában c. részhez EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA 1. cikk 2. cikk 3. cikk 4. cikk 5. cikk 6. cikk 7. cikk 8. cikk 9. cikk 10. cikk 11. cikk 12. cikk 13. cikk 14. cikk 15. cikk 16. cikk 17. cikk 18. cikk 19. cikk 20. cikk 21. cikk 22. cikk 23. cikk 24. cikk 25. cikk 26. cikk 27. cikk 28. cikk 29. cikk 30. cikk

1. sz. melléklet:

Jog az egyenlõséghez Hátrányos megkülönböztetés tilalma Élethez, szabadsághoz, személyi biztonsághoz való jog Rabszolgaság tilalma Kínvallatás, lealacsonyító bánásmód tilalma Jogalanyisághoz való jog Törvény elõtti egyenlõség Jogorvoslathoz való jog Önkényes letartóztatás, õrizetbe vétel, számûzetés tilalma Nyilvános, méltányos tárgyaláshoz való jog Ártatlanság vélelme Magántitok, családi ügyekhez, levéltitokhoz való jog Mozgásszabadság, lakóhely szabad megválasztásának joga Menedékhez való jog Állampolgársághoz, állampolgárság szabad megválasztásához való jog Házasságkötéshez, családalapításhoz való jog Tulajdonhoz való jog Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság Vélemény-és kifejezés szabadsága Békés gyülekezési és egyesülési szabadság Közügyekben való részvétel és szavazás szabadsága Szociális biztonsághoz való jog Munkához való jog Pihenéshez, szabadidõhöz való jog Egészséghez, jóléthez való jog Neveléshez, oktatáshoz való jog Kulturális életben való szabad részvétel joga A jogok érvényesítését biztosító társadalmi rendhez való jog A közösséggel szembeni kötelezettségek Jogokat tilos egymás rovására értelmezni

13

2. sz. melléklet:

EURÓPAI KONVENCIÓ AZ EMBERI JOGOK ÉS ALAPVETÕ SZABADSÁGOK VÉDELMÉRÕL (RÓMA, 1950.)

1. cikk 2. cikk 3. cikk 4. cikk 5. cikk 6. cikk 7. cikk

-

8. cikk 9. cikk 10. cikk 11. cikk 12. cikk 13. cikk 14. cikk 15. cikk

-

16. cikk 17. cikk 18. cikk -

Kötelezettség az emberi jogok tiszteletben tartására Élethez való jog Kínzás tilalma Rabszolgaság és kényszermunka tilalma Szabadsághoz és biztonsághoz való jog Tisztességes tárgyaláshoz való jog Büntetés kiszabásának tilalma törvényi rendelkezés nélkül Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság Véleménynyilvánítás szabadsága Gyülekezés és egyesülés szabadsága Házasságkötéshez való jog Hatékony jogorvoslathoz való jog Megkülönböztetés tilalma Az Egyezmény hatályának felfüggesztése szükséghelyzet esetén Külföldiek politikai tevékenységének korlátozása Joggal való visszaélés tilalma Jogkorlátozás alkalmazásának megszorítása

Kiegészítõ jegyzõkönyv az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezményhez 1. cikk 2. cikk 3. cikk

-

Tulajdon védelme Oktatáshoz való jog Szabad választásokhoz való jog

Negyedik kiegészítõ jegyzõkönyv az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezményhez az Egyezményben és elsõ kiegészítõ jegyzõkönyvben már benne foglaltakon felüli egyes jogok és szabadságok biztosításáról 1. cikk 2. cikk 3. cikk 4. cikk

-

Adósságokért való szabadságelvonás tilalma Mozgásszabadság Saját állampolgárok kiutasításának tilalma Külföldiek kollektív kiutasításának tilalma

Hatodik Kiegészítõ Jegyzõkönyv a halálbüntetés eltörlésérõl 1. cikk 2. cikk

14

-

Halálbüntetés eltörlése Halálbüntetés háború idején

Hetedik kiegészítõ jegyzõkönyv az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezményhez 1. cikk 2. cikk 3 cikk 4. cikk 5. cikk

-

Külföldiek kiutasításának eljárási garanciái Fellebbezéshez való jog büntetõügyekben Kártalanításhoz való jog bírói hiba esetén Kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalma Házastársak egyenjogúsága

AZ 1949. ÉVI XX. TÖRVÉNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁRÓL

3. sz. melléklet

XII. fejezet Alapvetõ jogok és kötelességek 54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. 55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. (2) A bûncselekmény elkövetésével gyanúsított és õrizetbe vett személyt a lehetõ legrövidebb idõn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezésérõl vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. (3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult. 56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes. 57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság elõtt mindenki egyenlõ, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthetõ bûnösnek mindaddig, amíg büntetõjogi felelõsségét a bíróság jogerõs határozata nem állapította meg. (3) A büntetõeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védõ nem vonható felelõsségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

15

(4) Senkit nem lehet bûnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bûncselekmény. (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerû idõn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. 58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is. (2) A Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit csak a törvénynek megfelelõen hozott határozat alapján lehet kiutasítani. (3) Az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (2) A személyes adatok védelmérõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyõzõdés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyõzõdését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellõzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva mûködik. (4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. (3) A közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. (4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletérõl, valamint vezetõinek kinevezésérõl, továbbá a kereskedelmi rádió és tele-

16

vízió engedélyezésérõl, illetõleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 62. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását. (2) A gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetõleg azokhoz csatlakozni. (2) Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre. (3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és mûködésérõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé. 65. § (1) A Magyar Köztársaság törvényben meghatározott felté-telek szerint - ha sem származási országuk, sem más ország a védelmet nem biztosítja - menedékjogot nyújt azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetõleg politikai meggyõzõdésük miatt üldöznek, vagy üldöztetéstõl való félelmük megalapozott. (2) A menedékjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nõk egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. (2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése elõtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. (3) A munka végzése során a nõk és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják. 67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges. (2) A szülõket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. (3) A családok és az ijfúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.

17

68. § (1) A Magyar Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezõk. (2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvû oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. (3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élõ nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják. (4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. (5) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 69. § (1) A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területérõl kiutasítani. (2) Magyar állampolgár külföldrõl bármikor hazatérhet. (3) Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. (4) Az állampolgárságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 70. § (1) A Magyar Köztársaság területén élõ minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyûlési és a helyi önkormányzati, továbbá a kisebbségi önkormányzati választásokon választható és - ha a választás, illetõleg népszavazás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. (2) A helyi önkormányzati képviselõ- és polgármester-választásnál a választás joga, valamint a helyi népszavazásban és helyi népi kezdeményezésben a részvétel joga - külön törvény szerint - megilleti a Magyar Köztársaság területén bevándoroltként élõ nem magyar állampolgárt is, ha a választás, illetõleg a népszavazás napján az ország területén tartózkodik. (3) Nincs választójoga annak, aki a cselekvõképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt, illetõleg aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerõs ítélet hatálya alatt áll, továbbá aki jogerõs szabadságvesztés büntetését, vagy aki büntetõeljárásban jogerõsen elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. (4) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitelében, továbbá hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelõen közhivatalt viseljen. 70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

18

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. 70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. (2) Az egyenlõ munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlõ bérhez van joga. (3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minõségének. (4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidõhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz. 70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon. (2) A sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni. (3) A sztrájkjogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. 70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. 70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a mûvelõdéshez való jogot. (2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közmûvelõdés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelezõ általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhetõ közép- és felsõfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülõk anyagi támogatásával valósítja meg. 70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és mûvészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

19

(2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány mûvelõi jogosultak. 70/H. § (1) A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége. (2) Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetõleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek. (3) A honvédelmi kötelezettségrõl szóló törvény elfogadásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazata szükséges. 70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni. 70/J. § A Magyar Köztársaságban a szülõk, gondviselõk kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni. 70/K. § Az alapvetõ jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság elõtt érvényesíthetõk.

20

Diszkriminációról olyan tényleges hátrányos helyzetek létrejöttekor beszélünk (amely kialakulhat mind egyenlõtlen bánásmód, mind túlkapások révén), amelyek a hatalmi aszimmetriára épülnek fel, és magukba foglalják a közvetlen és a közvetett diszkriminációt. Diszkriminációra való felhívás maga is diszkriminációnak minõsül.

Diszkrimináció

Túlkapás alatt olyan aktív cselekvéseket értünk, amelyek egy konkrét személy ellen irányulnak, és különösen jellemzi õket: • a személyi integritás megsértése, zaklatás, • támadás, fenyegetés, ellenségesség, szidalmazás, • megsértés, megalázás, lenézés, • gyámkodás, lekezelés Ezen cselekedetek akkor valósítanak meg diszkriminációt, amikor e cselekvések a társadalmilag meghatározott szisztematikus aszimmetria mentén valósulnak meg, vagy „mobbing” helyzetben, vagy hierarchikusan fölérendelt pozícióban kerülnek alkalmazásra.

Szabályok megsértése túlkapások következtében

Személyekkel szemben alkalmazott egyenlõtlen bánásmód akkor diszkriminatív, ha ezek a társadalmilag meghatározott szisztematikus aszimmetria mentén valósulnak meg, vagy mobbing helyzetben, vagy hierarchikusan fölérendelt pozícióban kerülnek alkalmazásra, kivéve ha: – egy adott személy speciális (esetenként önmaga által meghatározott) szükségletei alapján és/vagy – olyan személyek pozíciójának javítására szolgáló intézkedések formájában jelenik meg, akik társadalmilag szisztematikusan diszkriminált helyzetben vannak.

Egyenlõtlen bánásmód

Fogalma akkor alkalmazandó, ha a tényleges hátrányos helyzet alapja a lakossági csoportok közötti társadalmilag ható hatalmi aszimmetria, amely különbséget tesz bõrszín, (feltételezett) etnikai származás, nemzetiség, vallási hovatartozás, társadalmi nem, egészségi állapot. Fogyatékosság, szexuális beállítottság, a nemi polaritástól való eltérés és az életkor alapján. Olyan fontos infrastrukturális beruházások elhanyagolása, illetve nem teljesítése, amelyek speciális szükségletek teljesítését, illetve ezek javítását biztosítják, akkor diszkriminatív, ha emiatt egy személy vagy csoport ténylegesen hátrányba kerül. A szisztematikus diszkrimináció társadalmi realitásai szintén alkotó elemei az elsõ pontban meghatározott diszkriminációnak, ezért azokat is figyelembe kell venni.

Társadalmilag szisztematikus diszkrimináció

A felettesek, valamint munkaadók (formális hatalmi aszimmetria) akkor hoznak létre valódi hátrányos helyzetet, ha egyes beosztottak illetve munkavállalók más, velük formálisan azonos helyzetben lévõ munkatársukhoz képest rosszabb elbánásban részesülnek, vagy túlkapások áldozatai lesznek (Bossing).

A formális hierarchia keretében megvalósuló diszkrimináció 21

Mobbing

Formálisan azonos helyzetben lévõk közötti hátrányos helyzetbe hozásról (Mobbing), vagy a formális hierarchia azonos szintjén levõ beosztottak és felettesük közötti hátrányos helyzet kialakításáról (Staffing) akkor beszélünk, ha egy csoport egy személlyel vagy egy kisebbséggel szemben szövetkezik (tényleges hatalmi aszimmetria), és ezt a személyt vagy kisebbséget a munkafolyamattal, illetve munka tartalmával összefüggõ szociális kapcsolatokban folyamatosan és ismétlõdõen zaklatja, sértegeti, kirekeszti, ellenségeskedést szít.

Közvetett diszkrimináció

A közvetlenül, meghatározott személyek / csoportok ellen irányuló diszkriminációval szemben közvetett diszkriminációról akkor beszélünk, ha olyan látszólag semleges általános szabályok (elõírások, eljárások vagy kritériumok) alkalmazására kerül sor, amelyek azonban ténylegesen különösen egyes személyeket vagy csoportokat hátrányos helyzetbe hoz.

Viktimizáció

Fogalmát akkor használjuk, amikor a hátrányos helyzet egy olyan panasz reakciójaként alakul ki, amelyet a panaszos diszkrimináció miatt tett, függetlenül attól, hogy tanúként, érintettként lépett-e fel a diszkriminációval szemben.1

1 Andreas Görg, Araba Evelyn Johnston Arthur, Ursula Hermann, Hakan Gürses, Franjo Schruiff, Ildiko Naetar-Bakcsi, Claudia Krieglsteiner und Gerd Valchars. Magyarra átdolgozta: Naetar-Bakcsi Ildikó

22

II. A diszkrimináció tilalma/esélyegyenlõség – általános fogalmi keretek, nemzetközi és hazai szabályok A téma feldolgozásának eredményeképpen a résztvevõk: • Megismerik és megértik a diszkrimináció és a hozzákötõdõ további jelentõs fogalmak értelmét és tényleges jelentését; • Megismerik a téma hazai jogi szabályozását és Európai Uniós irányelveit és állásfoglalásait; • A fogyatékossággal élõ emberek és a romák társadalmi befogadásának legfõbb Uniós és hazai stratégiáját; • Az esélyegyenlõség és az egyenlõ bánásmód hazai szabályozását;

Melyek a kapcsolódó fogalmak?

1. A diszkrimináció fogalma és jogszabályi háttere hazánkban

23

Mit mond az Alkotmány a diszkriminációról

Az Alkotmány a diszkriminációról az alábbi módon rendelkezik: „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” A „Mellékletben” megtalálhatók a megkülönböztetést tiltó, jogegyenlõséget biztosító egyéb alkotmányi rendelkezések is. A 2003. évi CXXV. Törvény az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról a következõképpen adja meg a hátrányos megkülönböztetés fogalmát:

Hátrányos megkülönböztetés

24

8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a „faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet” alapján történõ hátrányos megkülönböztetést tilalmazza. A törvény - a taxáció nyíltságát megtartva az Alkotmányban szereplõ „egyéb helyzet” kibontására törekszik, ennek során pedig támaszkodik az Alkotmánybíróság gyakorlatára, valamint az Mt. hatályos 5. §-ára. Ezen túl nevesíti a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlõ bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv 1. cikkében szereplõ fogyatékosságot, életkort, illetve szexuális irányultságot mint tulajdonságot, illetve a bõrszínt, az egészségi állapotot, a családi állapotot, az anyaságot (terhességet), az apaságot és a nemi identitást. A közvetlen hátrányos megkülönböztetés definíciója egyebekben megfelel a 2000/78/EK irányelv 2. Cikk (2) bekezdés a) pontjában, illetve a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlõ bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelv 2. Cikk (2) bekezdés a) pontjában rögzített meghatározásnak. a) neme, b) faji hovatartozása, c) bõrszíne, d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyõzõdése, j) politikai vagy más véleménye,

k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidõs jellege, illetve határozott idõtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzõje (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levõ személyhez vagy csoporthoz képest kedvezõtlenebb bánásmódban. 9. § Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minõsülõ, látszólag az egyenlõ bánásmód követelményének megfelelõ rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkezõ egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. A közvetett hátrányos megkülönböztetés lényege, hogy a megkülönböztetés látszólag semleges feltételen alapul, mégis, egyes védett tulajdonságokkal rendelkezõ személyeket lényegesen nagyobb számban érint. Ebben az esetben a követelmény megsértése alóli mentesüléshez az adott rendelkezésnek a védett tulajdonsággal rendelkezõ személyek tekintetében is ki kell állnia az ésszerûségi tesztet [törvény 7. § (2) bekezdés]. A közvetett hátrányos megkülönböztetés definíciója megfelel a 2000/43/EK irányelv 2. Cikk (2) bekezdés b) pontjában, valamint a 2000/78/EK irányelv 2. Cikk (2) bekezdés b) pontjában rögzített meghatározásnak. A diszkrimináció tilalma olyan alkotmányos szabály, amely áthatja az egész jogrendszert, a horizontális és a vertikális jogalkotást is, s minden jogterületen érvényesülnie kell. Specifikusan ilyen területek a munkajog – foglalkoztatás, az egészségügy, gyermekvédelem, a közszolgáltatások, az oktatás, képzés, a kultúrához való hozzáférés, a büntetõjog, rendõrségi ügyek, kényszerintézkedések, a kártalanítás. Célcsoport: (Vertikális) 1. Fogyatékos személyekrõl szóló tv. 2. Gyermekvédelmi tv. 3. Kisebbségekrõl szóló tv. 4. Egyházakról szóló tv. 5. Egyesülési tv. (politikai véleményhez való jog – annak alapján történõ megkülönböztetés tilalma)

Akikre vonatkozik, akiket véd?

25

Akinek feladatot ad?

Végrehajtó állami, kormányzati és önkormányzati szervek, és nem állami szervek. Állami, kormányzati szervezetek számára feladatot ad - az esélyegyenlõségi tv. Esélyegyenlõségi terv Állami munkáltatók: 1. azok a munkáltatók, akik esetében az állami tulajdonrész 50%-ot meghaladja, 2. államigazgatás, 3. közalkalmazottakról szóló tv., 4. köztisztviselõkrõl, 5. fegyveres szervezetek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló tv., 6. ügyészségi szolgálati viszonyról, ügyészi adatkezelésrõl, 7. közbeszerzési törvény, 8. honvédelemrõl szóló tv.

Állami alapfeladatok ellátásról szóló törvények

(Horizontális) 1. Munkajogról és foglalkoztatásról szóló tv. 2. Közoktatásról szóló tv. 3. Egészségügyi tv. 4. Szociális tv. Az Alkotmány 70/A. §-ból deriválható legáltalánosabb jogi rendelkezés: 2003. évi CXXV. Tv. Az esélyegyenlõségrõl és az egyenlõ bánásmódról.

2. A diszkrimináció tilalma és az esélyegyenlõség az Európai Unióban A diszkrimináció elleni küzdelem az Európai Unióban

Az Unióban élõ európai polgárok számára biztosított egyik alapjog a diszkrimináció tilalma. Az EU Szerzõdés 12. cikkelye tiltja a nemzetiségi alapon történõ megkülönböztetést. Az Amszterdami szerzõdés 13. cikkelye kiterjeszti ezt a megfogalmazást és nevesíti a nemek, a faj, az etnikai eredet, vallás, hit, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történõ diszkrimináció tilalmát. A Lisszaboni munkaprogramban is megfogalmazásra került, hogy a gazdasági és a társadalmi kohézió egyik legfõbb akadálya a hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció. Külön választja az EU: az egyenlõ bánásmód és az egyenlõ esélyek politikáját. Az elsõ a diszkrimináció tilalmát jelenti, de az esélyegyenlõség fogalma ennél tágabb. A jogegyenlõség biztosítására három általános módszer áll rendelkezésünkre: a diszkrimináció tilalma, az egyenlõ esélyek megteremtése és a pozitív megkülönböztetés. A három módszer az egyenlõségnek más és más oldalára fekteti a hangsúlyt. A diszkrimináció-ellenesség a károsodá-

26

son alapuló hátrányos megkülönböztetéssel száll harcba; az egyenlõ esélyek politikája azzal a kiinduló helyzetben rejlõ egyenlõtlenséggel veszi fel a harcot, amely csökkenti a hátrányban lévõ emberek lehetõségeit a társadalmi életben; míg az elõnyben részesítõ bánásmód pozitív megkülönböztetést biztosít, hogy megtörje az ördögi kört, amely a múltban elszenvedett diszkriminációtól a jelenlegi esélyegyenlõtlenségen át további diszkriminációhoz vezet. A legtöbb ország a három megközelítésmód valamilyen kombinációját alkalmazza.2 Passzív diszkrimináció az, amikor a társadalmi környezet nem tesz semmit a szerzõdésben felsorolt csoporthoz való tartozás miatt a személyeket sújtó akadályok felszámolásáért, s ezért nem tudja elérni a kívánt szolgáltatást vagy terméket. Igazi esélyegyenlõség csak akkor lehetséges, ha az egyenlõ jogokon túl az emberek egyenlõ kiinduló helyzetbõl versenghetnek a munkalehetõségekért. Eszerint nem szabad, hogy a különbségek hátránnyá váljanak, a speciális csoporthoz tartozó emberek egyenlõ esélyeket élvezhetnek a foglalkoztatás, az intézményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzájutás, a kulturális és társadalmi élet terén. Az egyenlõ kiinduló helyzetek nem elegendõek ahhoz, hogy a különbözõ emberek lehetõségei igazán egyenlõkké váljanak, mert a múltbeli diszkriminációnak hatásai lehetnek a jelenben, amelyek nem szûnnek meg csupán attól, hogy a kiinduló feltételek egyenlõvé váltak. Ezen segít a pozitív diszkrimináció, a másféle bánásmód, különleges elõnyök biztosítása a hátrányos helyzetûek számára. A megkülönböztetett bánásmód jogosultságát igazolni kell. A megkülönböztetett bánásmódot az igazolja, ha az elõnyben részesített csoport komoly, újratermelõdésre hajlamos társadalmi hátrányoktól szenved, s a pozitív diszkriminációtól az várható, hogy ez az ördögi kör megtörik. A pozitív diszkrimináció idõleges, kedvezõ hatásai után várhatóan ezek az intézkedések feleslegessé válnak.

A következõ statisztikai adatok képet adnak a romák helyzetérõl Európában. A szlovákiai roma gyerekek több mint fele speciális iskolákba jár, elkülönítve a többi gyerektõl. Németországban a roma gyerekek csupán fele jár iskolába. Magyarországon, Bulgáriában, Szlovéniában és Lengyelországban is túlreprezentáltak a roma gyerekek a speciális iskolákban. A munkaképes romák több mint 85%-a hivatalosan nem dolgozik Szlovákiában. A romák több mint 85%-ának a bevétele a nemzeti szegénységi küszöb alatt van Magyarországon, Romániában, Bulgáriában és Szlovákiában.

3. A romák esélyegyenlõsége az EUban és a befogadó társadalom célkitûzése

A romák helyzete Európában:

2 http://www.euroinfo.hu/europaszerver/a_e.html#alapvetjogokchartaja

27

A romániai és a bulgár romák 65%-a olyan otthonokban él, ahol nincs folyóvíz.3

Az Európa Parlament állásfoglalása

Az Európai Parlament teljes mértékben elítél mindenfajta diszkriminációt, amellyel a roma nép szembesül. Az EP elismeri, hogy a romákkal szembeni faji megkülönböztetés és idegengyûlölet elleni küzdelem kudarca - különösen az állami szervek részérõl – a társadalmi problémák tartós fennállását erõsítõ tényezõ. Tudatában van annak, hogy cigányellenes és romagyûlölõ érzelmektõl vezérelve a szélsõséges csoportok által elkövetett rasszista támadások, a gyûlöletbeszéd, a fizikai támadások, a jogellenes kilakoltatások, a rendõrségi zaklatások bárminemû büntetlensége hozzájárul a jogállamiság és a demokrácia gyengüléséhez. Felhívja a tagjelölt országokat és a tagállamokat, hogy nemzeti jogalkotásukban és közigazgatási intézkedéseikben a közélet valamennyi területén akadályozzák meg a faji diszkriminációt és az ahhoz kapcsolódó közvetlen vagy közvetett intoleranciát. Az EP a következõ területeken sürgeti a változtatást:

Európai kisebbségként való elismerés

A roma közösséget még mindig nem tekintik etnikai vagy nemzeti kisebbségi csoportnak valamennyi tagállamban és tagjelölt országban, így az érintett államokban nem élvezhetik ezen státuszhoz tartozó jogokat. Az EP felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy fontolják meg a romák európai kisebbségként való elismerését.

Oktatás

Az EP kiemelten fontosnak tartja a roma gyermekek oktatáshoz való hozzáférésének biztosítását Számos tagországban a roma gyermekek oktatása elkülönített osztályokban vagy szellemi fogyatékos osztályokban folyik. Elismerve, hogy a romák oktatáshoz és tudományos tevékenységhez való hozzáférésének javítása a roma közösségek általános javulásához elengedhetetlen, az EP felhívja a tagállamokat, meghatározott idõn belül tegyenek lépéseket az elkülönítés elleni programok terén.

Munka

Mivel az átlagot tekintve a roma közösségeknek elfogadhatatlanul nagymértékû munkanélküliséggel kell szembenézniük, az EP felhívja a tagállamokat és tagjelölt országokat, hozzanak konkrét intézkedéseket a romák 3 European Commission, The situation of Roma in an enlarged European Union and United Nations Development Programme (UNDP), Avoiding the dependency trap.

28

munkaerõpiacra jutásának javítása, a hosszú távú foglalkoztatás biztosítása érdekében.

Az EP felhívja a tagállamokat, tegyenek konkrét lépéseket a gettósodás ellen. Szüntessék meg a diszkriminatív gyakorlatokat a romák lakáshoz való hozzájutásában, dolgozzanak ki programokat a romák alternatív, higiénikus lakhatáshoz jutásának elõsegítésére.

Lakhatás biztosítása

Felhívja a tagállamokat és tagjelölt országokat, tegyenek lépéseket az egészségügyi és társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való egyenlõ hozzáférés biztosítására. Ennek érdekében vessenek véget minden diszkriminatív gyakorlatnak, különösen a romák elkülönítésének a szülészeteken, és akadályozzák meg a roma nõk beleegyezés nélküli sterilizálását.

Egészségügy

Az EP felhívja a politikai pártokat mind nemzeti, mind európai szinten, vizsgálják felül pártstrukturájukat és eljárásaikat a romák részvételét közvetve vagy közvetlenül akadályozó korlátok eltávolítása érdekében. Felhívja a roma népességgel rendelkezõ régiók kormányait, tegyenek további lépéseket a roma köztisztviselõk integrálására a közigazgatás és a döntéshozatal valamennyi szintjén. Sürgeti valamennyi tagállamot, támogassák a romákat abban, hogy képesek legyenek az ön-képviseletre, valamint a közéletben és a társadalmi életben való aktív részvételre, tegyék lehetõvé a roma civil szervezetek számára, hogy hallassák hangjukat.

Politika

Felhívja a tagállamokat, hogy a médiában és a hírközlés más formáiban lépjenek fel megfelelõ módon a romák elleni bármely faji gyûlölet, illetve a diszkrimináció és erõszak felbujtása ellen. Mivel a legtöbb tagállamban és tagjelölt államban az általános médiák mûsoraiban továbbra is alulreprezentált a romaság, felhívja a legjelentõsebb médiumokat, hozzanak létre gyakorlatot olyan alkalmazottak felvételére, akik képviselik a társadalom összetételét.

Média

Tekintve a romáknak kultúrájuk elismertetésével kapcsolatos nehézségeit, felhívja a tagjelölt országokat és a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a legjobb gyakorlatokat a roma kultúra elõmozdításának bátorítására.

Kultúra

A fenti célok megvalósítása érdekében az EP két fontos feladat elvégzésére hívja fel a Bizottságot: egyrészt fogadjon el olyan cselekvési tervet, amely világos ajánlásokat tartalmaz a tagállamok és tagjelölt országok számára a romák gazdasági, társadalmi és politikai integrációjának javítására, másrészt adjon ki közleményt arról – az EU tagállamokkal

29

együttmûködésben – miként tudja a legjobban összehangolni és elõsegíteni a romák helyzetének javítására irányuló törekvéseket. Sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy a koppenhágai kritériumok politikai elõírásainak keretén belül fokozottan biztosítsa, hogy a tagjelölt országok valódi erõfeszítéseket tegyenek a jogállamiság megerõsítésére, valamint az emberi jogok és a kisebbségek, különösen a roma népesség jogainak védelme érdekében.

4. Az Európai Unió fogyatékossági stratégiája

Az Európai Unióban csaknem 38 millió ember - a lakosság 10 százaléka - él együtt valamilyen fogyatékossággal. Helyzetük folyamatos javulása ellenére még mindig számos akadállyal kell szembenézniük, például a közlekedés, épületekbe való bejutás, vagy iskolába, munkahelyre való felvétel területén. Az EU-ban 16 ezer fõt felölelõ felmérést végeztek a hátrányos helyzetû emberek irányába tanúsított magatartásról. Eszerint az állampolgárok több mint 97%-a úgy gondolja, hogy többet lehetne tenni a hátrányos helyzetûeknek a társadalomba történõ beilleszkedése érdekében. Az Európai Unió fogyatékosokkal kapcsolatos stratégiájának célja a mindenki számára nyitott és elérhetõ társadalom, így még napjainkban sincs külön nemzetközi egyezmény a sérült emberek jogairól. 1993-ban bocsátotta ki az ENSZ a Standard Szabályok a Fogyatékos Személyek Esélyeinek Egyenlõsítésére c. dokumentumot (United Nations Standard Rules on Equalization of Opportunities for Persons with Disabilities), amelyben irányelveket fektettek le a tagországok számára, de ezek nem kötelezõ érvényûek. Minden ország maga dönthet arról, hogy követi-e ezeket az ajánlásokat vagy sem, de felszólítja a tagországokat, hogy ismerjék el: a fogyatékos embereknek joguk van hozzájutni a társadalom mindenféle intézményi, gazdasági és környezeti erõforrásához, és tegyék lehetõvé a számukra, hogy élni tudjanak eme jogaikkal. Az Európai Unió fogyatékosokra vonatkozó stratégiájának három fõ pillére van. Ezek a következõk: – az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttmûködés – a fogyatékossággal élõk teljes bevonása – a politika alakításában a fogyatékosság szempontjának elõtérbe helyezése. A szubszidiaritás elve azt mondja ki, hogy amit meg lehet tenni a nemzetállam szintjén, azt ott is kell megtenni. Az Európai Bizottságnak fontos szerepe van abban, hogy a kooperációt erõsítse a tagállamok között a fogyatékosság terén, az összehasonlító információkat és gyakorlatokat összegyûjtse, továbbfejlessze, a tapaszta-

30

latok cseréjét biztosítsa, tudatosítsa a társadalomban a téma fontosságát, és a politikai, törvényalkotói tevékenységében szem elõtt tartsa. A nemzeti foglalkoztatási akciótervek és a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti akciótervek egyaránt magukban foglalják a fogyatékos emberek problémáit is. Az EU tagállamok 2000 novemberében elfogadott diszkriminációellenes irányelve egyebek mellett megtiltja a fogyatékkal élõk megkülönböztetését a munkaerõpiacon és a munkahelyen, valamint a szakmai képzésben. Ennek az irányelvnek – többek között - nagy újdonsága, hogy elõírja, a munkahelyeket ésszerû módon a rokkantak szükségleteihez kell hozzáigazítani.4 A másik nagy jelentõségû, az EU állampolgárok jogait rögzítõ dokumentum a nizzai csúcsértekezleten, 2000. decemberében kihirdetett Alapvetõ Jogok Chartája. Célja az alapvetõ szabadságjogok védelme a társadalomban végbement változások és a szociális fejlõdés fényében. A Chartában meghatározott jogok az egyetemességet tiszteletben tartva, minden emberre vonatkoznak tekintet nélkül a nemzetiségükre vagy tartózkodási helyükre. Az Európa Bizottság példát mutat a tagállamoknak, hogy a fogyatékkal élõket be kell vonni a politikák és programok tervezésébe, ezért õ is párbeszédet folytat az Európai Fogyatékossági Fórummal.5 Az EDF egy olyan ernyõszervezet, amely az európai fogyatékossági civil szervezeteket és a nemzeti fogyatékossági tanácsokat képviseli, s a fogyatékosok jogainak kiterjesztését tûzi ki célul maga elé. Az 1997-ben alapították, s különféle nem kormányzati szervezeteket (NGO) igyekszik tömöríteni. Nemzeti Tanácsának képviselõi fogyatékos személyek, hatvanhat európai civil szervezet és tizenhat tagállam delegáltjai. A szervezet arra törekszik, hogy Európa fogyatékos népességét integrálja és egységfrontot hozzon létre, biztosítsa, hogy az európai törvények számoljanak a fogyatékos emberekkel.

4 A TASZ a fogyatékosok jogairól. Bp.: Társaság a Szabadságjogokért, 1999. 5 EQUAL: Az európai foglalkoztatási stratégia keretében hozták létre. 2000-2006 közötti idõszakra vonatkozó, a munkaerõpiacon jelentkezõ diszkriminációval, és egyenlõtlenségekkel foglalkozó közösségi program. Költségvetés: 2 847 000 000 euró. Forrás: http://www.euroinfo.hu/europaszerver/8fej/equal04.htm

31

5. Esélyegyenlõség, egyenlõ bánásmód a hazai jogalkotásban

Az esélyegyenlõség és egyenlõ bánásmód alapvetõ jogforrása hazánkban a 2003. évi CXXV. Törvény az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról. E törvény a következõképpen rendelkezik az esélyegyenlõség biztosításának kérdésérõl:

Ki köteles megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét?

Az egyenlõ bánásmód követelményét a) a magyar állam, b) a helyi és kisebbségi önkormányzatok, ezek szervei, c) a hatósági jogkört gyakorló szervezetek, d) a fegyveres erõk és a rendvédelmi szervek, e) a közalapítványok, a köztestületek, f) a közszolgáltatást végzõ szervezetek, g) a közoktatási és a felsõoktatási intézmények (a továbbiakban együtt: oktatási intézmény), h) a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyek és intézmények, i) a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közmûvelõdési intézmények, j) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíj pénztárak, k) az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók, l) a pártok, valamint m) az a)-l) pontok alá nem tartozó költségvetési szervekjogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (a továbbiakban együtt: jogviszony) kötelesek megtartani.

Kire nem vonatkozik? Kinek nem kell betartani?

E törvény hatálya nem terjed ki a) a családjogi jogviszonyokra, b) a hozzátartozók közötti jogviszonyokra, c) az egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggõ jogviszonyaira, valamint d) a társadalmi szervezetek, a jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggõ jogviszonyokra.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetés, és akikre vonatkozhat hátrányos megkülönböztetés: Kiket véd a törvény?

Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bõrszíne, d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota,

32

i) vallási vagy világnézeti meggyõzõdése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidõs jellege, illetve határozott idõtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzõje (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levõ személyhez vagy csoporthoz képest kedvezõtlenebb bánásmódban.

Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minõsül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minõsülõ, látszólag az egyenlõ bánásmód követelményének megfelelõ rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkezõ egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévõ személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz.

Zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás

Mi a közvetett hátrányos megkülönböztetés?

Milyen magatartással valósulhat még meg a hátrányos megkülönböztetés?

Zaklatásnak minõsül az az emberi méltóságot sértõ magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet kialakítása.

Mi a zaklatás?

Jogellenes elkülönítésnek minõsül az a magatartás, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól - tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerû indok nélkül - elkülönít.

Mi a jogellenes elkülönítés?

Megtorlásnak minõsül az a magatartás, amely az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelõ, eljárást indító vagy az eljárásban közremûködõ személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

Mi a megtorlás?

33

Hogyan kompenzálhatjuk a hátrányokat? Mi az elõnyben részesítés?

Nem jelenti az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlõtlenségének felszámolására irányul, ha az a) törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerzõdésen alapul, és határozott idõre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy b) a párt ügyintézõ és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történõ jelöltállítása során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesül. A fenti bekezdésben meghatározott rendelkezés nem sérthet alapvetõ jogot, nem biztosíthat feltétlen elõnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.

Milyen eljárások indíthatóak az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése esetén?

Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatti igények az e fejezetben, valamint külön jogszabályokban meghatározott eljárások során - így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy szabálysértési hatóságok eljárása során érvényesíthetõek.

Eljárás az egyenlõ bánásmód követelményérõl szóló törvény megszegése esetén:

Ki képviselhet?

Társadalmi vagy érdekvédelmi szervezetet meghatalmazás alapján. Megilletik a fél jogai.

Ki járhat el sérelem esetén?

– Egyenlõ Bánásmód Hatóság – Más külön törvényben felhatalmazott közigazgatási szerv.

Mit kell bizonyítani?

a) a jogsérelmet szenvedõ személyt vagy csoportot hátrány érte, és b) a jogsérelmet szenvedõ személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértõ feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal.

Mi történik ha ezt bizonyították?

A megsértéssel vádolt félnek kell bizonyítania, hogy a) megtartotta, vagy b) az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlõ bánásmód követelményét. E bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak a büntetõeljárásokban, illetve a szabálysértési eljárásokban.

34

Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság elõtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthat a) az ügyész, b) a hatóság, c) a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, ha az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.

Mi a közérdekû igényérvényesítés?

• • • • •

Milyen büntetést szabhatnak ki a törvény megszegése esetén?

Elrendelheti a jogsértõ állapot megszüntetését Megtilthatja a jogsértõ magatartás további folytatását A jogsértést megállapító határozatát nyilvánosságra hozhatja Bírságot szabhat ki Külön törvényben meghatározott jogkövetkezményt alkalmazhat

Foglalkoztatás Szociális biztonság és egészségügy Lakhatás Oktatás és képzés Áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele

Esélyegyenlõségi Program kialakítása

Elemzést, valamint a) a társadalmi szemlélet kedvezõ irányú megváltoztatásához szükséges intézkedéseket, b) a jogsértésekkel szembeni fellépés lehetõségeire vonatkozó felvilágosító intézkedéseket, c) a hátrányos helyzetû csoportok munkaerõ-piaci helyzetének javításához, valamint a munkaerõ-piaci aránytalanságok csökkentéséhez szükséges intézkedéseket, d) a hátrányos helyzetû csoportok részvételének növeléséhez szükséges intézkedéseket a döntéshozatal valamennyi szintjén, e) a munkáltatóknak a Program eredményességében való érdekeltségét növelõ állami intézkedéseket, f) a hátrányos helyzetû csoportoknak az információs társadalommal összefüggõ szolgáltatásokhoz való hozzáférésének elõsegítéséhez szükséges intézkedéseket, g) a hátrányos helyzetû csoportok részvételének növeléséhez szükséges intézkedéseket a köz- és felsõoktatásban, valamint

Mely területeken érvényesülhet az egyenlõ bánásmód követelménye? Mi a kormány kötelezettsége az egyenlõ bánásmód követelményének érvényesítésére?

Mit kell tartalmaznia a Programnak?

35

h) a kitûzött célok megvalósításához szükséges jogalkotási feladatok meghatározását.

362/2004. Kormány Rendelet

362/2004. (XII.26.) Korm. Rendelet az Egyenlõ Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól: Kik az eljárásban résztvevõ ügyfelek? • Kérelmezõ • Eljárás alá vont személy Elintézési határidõk: • Hivatalból történõ eljárásnál: 75 nap • Soron kívülinél 45 nap – Mikor soron kívüli: ügyész, ombudsman, kiskorú kezdeményezte

Mit tehet a Hatóság?

1. Tárgyalás megtartását elrendelhetik 2. Idézés: a lakhely szerinti polgármesteri hivatal székhelyére 3. Szakértõt vehet igénye 4. Bizonyítási eljárást folytathat: tesztelhetik az eljárás alá vont személyt, amelynek az eredménye bizonyító erõvel bír Az eljárási költségeket: ha nyilvánvalóan alaptalan a kérelem és a kérelmezõ rosszhiszemû, akkor a költségeket a fél viseli. 5. A hatóság a jogszabályok elõkészítésében és módosításában részt vehet. 6. A hatóság a határozatait nyilvánosságra hozza, ha ez szükséges. 7. Egyenlõ Bánásmód Tanácsadó Testületet hoz létre: 6 fõbõl áll – tekintélyes civil közéleti szereplõk, akik részt vesznek a törvények elõkészítésében és véleményezésében.

Mely más szervekhez fordulhatunk Magyarországon, ha jogaink sérülnek?

36

– Alkotmánybíróság (alkotmányossági panasz a rendszert szabályozó törvényhely ellen) – rendes bírósághoz lehet fordulni konkrét jogsérelem esetén – például valamely hozzátartozó várólistára kerül és így derül ki a rendszer diszkriminatív mûködése (amelyik a kereset elbírálását fel fogja függeszteni az Alkotmánybíróság döntéséig) – munkaügyi bírósághoz lehet fordulni a munkaviszonyban, munkavállalással kapcsolatban felmerült diszkriminációk esetén – civil szervezetek, amelyek a panaszt/beadványt az igazságügyi szervekhez fogják továbbítani: Habeas Corpus Munkacsoport, Magyar

Nõk Szövetsége, Háttér Baráti Társaság a Melegekért, Mediator Alapítvány (413-6627), Roma Centrum (06-80-203732), Roma Polgárjogi Alapítvány, Jogklinika Alapítvány – Nemzeti Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda, Dr. Kaltenbach Jenõ kisebbségi ombudsman A gyakorlatok száma

Az óra idõtartama

3+2 gyakorlat (második két gyakorlat alternatív)

50 perc

Az óra célja Megismertetni 1. a diszkriminatív helyzeteket (diszkrimináció felismerése) 2. a cselekvési lehetõségeket diszkrimináció esetén 3. a diszkrimináció kiküszöbölésének lehetõségeit

Az alkalmazott interaktív eszközök

1. csoportmunka

6. Gyakorlatok a diszkrimináció tilalma/esélyegyenlõség c. foglalkozáshoz

2. szerepjáték 3. meghatározott szempontok alapján információk gyûjtése 4. beadvány készítés

Ötletbörze: – Mit gondolnak, mit jelentenek a következõ fogalmak: diszkrimináció hátrányos megkülönböztetés – esélyegyenlõség – egyenlõ bánásmód – Tudnának-e példát mondani a diszkriminációra a saját életükbõl, vagy más tapasztalatok alapján? – Próbáljuk meg csoportosítani a diszkrimináció fajait a példák alapján! – Valamennyi diszkrimináció tiltott és káros?

1. Gyakorlat bevezetés

A gyakorlat ideje: 10 perc

Alakítsunk három csoportot. Egy orvosi team tagjait játsszuk el, akiknek az a feladatuk, hogy a várólistán szereplõk közül válasszák ki, hogy ki kapja meg az egyetlen donor szívét. A donor listán várakozók között sorrendet kell állítani, hogy kinek adnák a szívet legelõször, majd legutoljára. A gyakorlat végén megkérdezzük miért úgy döntöttek, ahogy döntöttek; miért ezt a sorrendet állították fel; milyen értékrendet követtek (társadalmi hasznosság, család, életkor stb.); hogyan érezték magukat a játék alatt; Önök szerint helyes-e, hogy vannak országok ahol így döntik el egy transzplantáció sorsát.

2. Gyakorlat – Mi hogyan érzünk?

37

A következõ nyolc potenciális recipiens szerepel a várólistán, akiket ki kell választani és rangsorolni a csoportoknak. I. 28 éves hivatásos sportoló, aki az ország színeiben versenyez. Autóbalesetet szenvedett, amelyet valószínûleg az okozott, hogy ittasan ült volánhoz II. 5 éves szellemi fogyatékos kislány III. 62 éves hat gyermekes családanya (a gyermekek között több kiskorú is van) IV. 27 éves gyermektelen római katolikus pap V. 30 éves vietnámi vendégmunkás, aki az ország területén szenvedett balesetet. Magyar állampolgársága nincs. VI. 40 éves üzletember, volt parlamenti képviselõ és a kommunista rendszer idején a titkosszolgálat tagja; két gyermek apja VII. 48 éves orvos, aki a rákkutatás területén dolgozik, gyermektelen, homoszexuális, feminin beállítottságú VIII. 20 éves egyetemi hallgató, gyakran depressziós, ezért már többször kísérelt meg öngyilkosságot is. A szívátültetésre is egy ilyen öngyilkossági kísérlet miatt van szükség Magyar jogszabályok: 1997. évi CLIV. törvény XI. fejezete foglalkozik a transzplantációval. 215.§ (3) bekezdése értelmében a recipiens kiválasztása kizárólag szakmai szabályok szerint történik. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése kimondja, hogy a várólistára kerülés, a listáról történõ kiválasztás szakmai kontrollját az egészségügyi hatóságok végzik (orvosok döntenek tehát, nem polgári személyek) A gyakorlat ideje: 25 perc

3. Gyakorlat – Ismerjük fel a helyzeteket!

38

Olvassák el az alábbi eseteket, és döntsék el, van-e diszkrimináció a példában, ha igen, milyen fajta (nemi, faj, nemzetiség stb.), és megengedett-e? (1) Shamil, 11 éves csecsen menekült a bicskei általános iskolában jár 5. osztályba. Az iskola egyik testnevelés tanára karate edzést indít, amire Shamil is jelentkezik. A tanár elutasítja Shamil jelentkezését, mondván, hogy a tanfolyamot magyarul tartja, ezért arra csak magyar gyerekek járhatnak. (2) Az egyik budapesti görög étterem görög nemzetiségû tulajdonosa viszszautasít minden olyan jelentkezõt a meghirdetett pincér állásra, aki nem beszél görögül vagy legalább nem néz ki úgy, mint egy görög. (3) Ancsa, 22 éves bölcsész, a Krisna vallás híve. Amikor egy beszélgetés során elmondja ezt a fõbérlõjének, az megkéri, hogy hagyja el az albérletet, mert nem akar egy fedél alatt élni egy szektással. (4) Az Elsõ Magyar Alapítványi Szûz Mária Leányiskola csak lányokat vesz fel a soraiba, és minden fiú jelentkezõt elutasít. (5) A csernobili atomkatasztrófát követõen az ukrán kormány elfogad egy rendkívüli evakuációs tervet a szennyezett területen élõ (mintegy 5000 fõ) azonnali kitelepítésére. A terv megfogalmazza, hogy azokat, akik

nem kívánják önként elhagyni az ilyen területen fekvõ házukat, azokat erõszakkal kell elvinni. (6) Miklós egy olyan alapítványi iskolába jár, ahol minden diáknak egyenruhát kell hordani. Miklóst ösztöndíjjal vették fel az iskolába, mivel nagyon tehetséges, de a szülei szegények, ezért nem tudnák fizetni a tandíjat. A szülõknek arra sincs pénzük, hogy megvegyék fiuknak az egyenruhát, ezért az iskola igazgatója azt mondja Miklósnak, hogyha szeptember végéig nem lesz egyenruhája, kirúgja az iskolából. (7) Árpi jelentkezik a Belügyminisztérium egyik osztályvezetõi állására. A felvételi elbeszélgetés során a fõosztályvezetõ rákérdez Árpi politikai meggyõzõdésére, és amikor kiderül, hogy az ellentétes a fõosztályvezetõjével, elutasítja õt, mondván, hogy csak olyanokkal tud jól együtt dolgozni, akik úgy gondolkodnak, mint õ. (8) Gyuri, egy fõvárosi gimnázium 3. osztályába jár és orvos szeretne lenni. Megkeresi a biológia tanárát, hogy segítsen neki felkészülni a felvételire. A tanár azonban visszautasítja a felkérést, mivel az egész iskola tudja, hogy Gyuri „a fiúkat szereti” és a tanár szerint egy ilyen emberbõl nem lehet jó orvos. (9) Gábor és Andor egy meleg nyári napon megszomjaznak és be akarnak menni egy kocsmába meginni egy pohár hideg sört. A kocsma tulajdonosnõje azonban nem szolgálja ki õket, mert romák. Amikor a két barát ezt sérelmezi, a kocsmárosnõ elõveszi a zsebkendõjét és azt lengetve azt mondja, hogy akkor szolgálja ki majd õket, ha olyan fehérek lesznek, mint a zsebkendõ. (10) Egy ismert transzplantációs központban lehetõség nyílik szívátültetés elvégzésére. Van egy alkalmas donor, akinek az életét már nem lehet megmenteni és aki beleegyezett abba, hogy a szívét valaki más kapja meg. A várólista elejérõl a transzplantációs központ vezetõ orvosa azt a magyar recipienst választja ki, aki a legfiatalabb, a legegészségesebb és ezért megítélése szerint a legnagyobb esélye van a túlélésre. A gyakorlat ideje: 20 perc

Ismerje fel, melyik szabály tartalmaz meg nem engedett különbségtételt! a. A lengyel légitársaság pilótáinak kötelezõ hatvanévesen nyugdíjba menni. b. A részvénytársaságok nem alkalmazhatnak férfit titkári pozícióra. c. Azok a személyek, akik AIDS-ben szenvednek, nem lehetnek telefonközpontosok. d. A 18 éven aluli személyek nem nézhetik meg a mozikban azokat a filmeket, amelyeket a forgalmazók az ifjúságvédelmi törvény rendelkezései szerint három csillagosnak minõsítettek. e. Azok a gyermekek, akik szellemileg vagy testileg fogyatékosok, nem játszhatnak a nyilvános játszótereken. f. Közszolgálati munkára való felvételnél elõnyben részesülnek azok, akiknek a felmenõi között vannak 56-os veteránok.

4. Gyakorlat – Ismerjük fel a szabályban a hibát!

39

g. A Berzsenyi Gimnázium nevelõ testülete úgy döntött, hogy lányok nem játszhatnak a középiskolai focicsapatban. h. A kötelezõ felelõsségbiztosítás díja azok számára a legmagasabb (I. kategória), akik már okoztak balesetet. A II. kategóriába a nõtlen/hajadon 32 éven aluliak tartoznak. A III. kategóriába tartozó többi autótulajdonosnak kell a legalacsonyabb díja fizetni. i. Bécs legelegánsabb étterme kötelezõvé tette pincérei számára a szmoking viselését az exkluzivitás érdekében. Ezért az étterem csak férfi felszolgálókat alkalmaz.

5. Gyakorlat – Írjunk beadványt!

A beadvány legfontosabb formai és tartalmi kellékei: címzett neve címe

hely, dátum

beadvány tárgya: felhívás diszkriminatív helyzetre felvilágosítás kérése alkotmányossági panasz kereset X.Y. ellen Tisztelt Z.! -

ki vagy honnan értesültél a diszkriminatív helyzetrõl a helyzet RÖVID leírása a kérés elõterjesztése

aláírás, cím, elérhetõségek megadása A gyakorlat ideje: 20 perc

40

III. A hátrányos megkülönböztetés tilalma és esélyegyenlõség a magyar közoktatásban •

• • •

A foglakozás eredményeként megismeri a hátrányos megkülönböztetés és az esélyegyenlõség jogi szabályozását a magyar közoktatásban A diszkriminációs gyakorlatokat, melyet a roma gyerekekkel szemben alkalmaznak Az esélyegyenlõség és elõnybiztosítás Uniós és hazai rendszerét Azt az esetjogot, mely hazánkban a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem során keletkezett az elmúlt évtizedben

Az esélyegyenlõség legmagasabb szintû jogi szabályozását ma - az alkotmányon túl – az esélyegyenlõségi törvény jelenti. Minden természetes személynek joga van ahhoz, hogy a korának, képességeinek megfelelõ, más, vele hasonló adottságú személyekkel azonos színvonalú nevelésben és oktatásban részesüljön, valamennyi oktatási–nevelési intézményben. Az egyenlõ bánásmód elvét az állami és magánjellegû (egyházi, alapítványi stb.) oktatási intézményekben, az oktatási rendszer minden szintjén alkalmazni kell.

1. Egyenlõ bánásmód követelménye a közoktatásban – ahogyan a jog szabályozza 1.1. 2003. évi CXXV. Törvény az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõség elõmozdításáról

Az egyenlõ bánásmód követelményét érvényesíteni kell az alábbi területeken: – az oktatásba történõ bekapcsolódás feltételeinek meghatározása, a felvételi kérelmek elbírálása, – az oktatás követelményeinek megállapítása és a követelménytámasztás, – a teljesítmények értékelése, – az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele, – az oktatással összefüggõ juttatásokhoz való hozzáférés, – a kollégiumi elhelyezés és ellátás, – az oktatásban megszerezhetõ tanúsítványok, bizonyítványok, oklevelek kiadása, – a pályaválasztási tanácsadáshoz való hozzáférés, valamint – az oktatásban való részvétellel összefüggõ jogviszony megszüntetése során. Az egyenlõ bánásmód követelményének megsértését jelenti valamely személy vagy csoport: – jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban,

41

– olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési, oktatási rendszer vagy intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak, és mindezek következtében nem biztosítja a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szükséges, az általában elvárható felkészítés és felkészülés lehetõségét. Az oktatási intézményekben nem mûködhetnek olyan szakkörök, diákkörök és egyéb tanulói, hallgatói, szülõi vagy más szervezetek, amelyek célja más személyek vagy csoportok lejáratása, megbélyegzése vagy kirekesztése. Nem sérti az egyenlõ bánásmód követelményét: – ha az oktatási intézmény (akár állami, akár magán, egyházi) az oktatást nem koedukált formában folytatja, vagyis az oktatást csak az egyik nembeli tanulók részére szervezik meg, feltéve, hogy az oktatásban való részvétel önkéntes, továbbá emiatt az oktatásban résztvevõket semmilyen hátrány nem éri, – ha önkéntes részvétel alapján közoktatási intézményben a szülõk, felsõoktatási intézményben a hallgatók kezdeményezésére olyan vallási vagy más világnézeti meggyõzõdésen alapuló, továbbá kisebbségi vagy nemzetiségi oktatást szerveznek, amelynek célja vagy tanrendje indokolja elkülönült osztályok vagy csoportok alakítását. Az ilyen oktatásban résztvevõket azonban semmilyen hátrány nem érheti, és az oktatásnak meg kell felelnie az állam által jóváhagyott, államilag elõírt, illetve államilag támogatott követelményeknek. Az egyenlõ felvételi követelményekhez való jogot jogszabály korlátozhatja a nyelvi-, kulturális önazonosság megõrzését szolgáló, ilyen célra alapított, egyházi (vallási), kisebbségi (nemzetiségi) oktatási (nevelési) intézményben. Törvény vagy kormányrendelet az iskolarendszeren belüli és kívüli oktatásban részt vevõk meghatározott körére is elõírhat hátrány kiegyenlítését célzó - az oktatással, képzéssel összefüggésben - elõnyben részesítési kötelezettséget.

1.2. 1993. évi LXXIX. Törvény a közoktatásról

42

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény az alapelvek közt sorolja fel az egyenlõ bánásmód követelményét: – A közoktatás szervezésében, irányításában, mûködtetésében, feladatainak végrehajtásában közremûködõk a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor az egyenlõ bánásmód követelményét kötelesek megtartani.

– Az egyenlõ bánásmód követelménye alapján a közoktatásban minden gyermeknek, tanulónak joga, hogy vele összehasonlítható helyzetben levõ más személyekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban. – Az egyenlõ bánásmód követelménye megsértésének következményeit orvosolni kell, amely azonban nem járhat más gyermek, tanuló jogainak megsértésével, csorbításával. – Az egyenlõ bánásmód követelménye megsértésének orvoslására az e törvényben szabályozott eljárás keretében kerülhet sor. Az e törvényben szabályozott eljárás lefolytatása - függetlenül annak eredményétõl - nem zárja ki a személyhez fûzõdõ jogok bíróság elõtt történõ érvényesítésének lehetõségét, illetõleg más, a felelõsség és jogkövetkezményeinek megállapítására alkalmas eljárás megindítását. Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók - a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott választás alapján - anyanyelvükön, illetõleg anyanyelvükön és magyarul vagy magyar nyelven részesülhetnek óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, illetve kollégiumi nevelésben. A nevelés, oktatás - részben vagy egészben - más nyelven is folyhat.

A cigány gyermekek oktatása során jelentkezõ gyakoribb diszkriminációs jelenségek - az ismertté vált kutatási eredmények és az eddig vizsgált ügyek tapasztalatai alapján - a következõk:

2. Diszkrimináció formái / roma gyerekek a közoktatásban6

a) A települési szegregáció következtében létrejött megkülönböztetés A 1990-es években a spontán migrációs folyamatok, valamint a nem cigány lakosság elõítéletességének eredményeképpen növekedett a cigányok lakóhelyi elkülönülése. A sorvadó aprófalvas településeken, valamint a leromló nagyvárosi negyedekben folyamatosan növekszik a cigány lakosság aránya. A lakosság összetétele megváltozásának eredményeként a fiatalabb, nem cigány családok gyakran elköltöznek a településrõl, amely a lakosság korösszetételének megváltozásához vezet. Növekszik az iskoláskorú cigány lakosság létszáma, ezért egyre több cigány gyermek jár helyi iskolákba.

A cigány gyermekek elkülönített oktatása az iskolák között kialakuló szelekció eredményeként

b) A nem cigány gyermekek másik iskolába íratása miatti szegregáció Ez is összefügg a lakóhelyi szegregációval, és általában nehezen különíthetõ el az a) pontban részletezett folyamattól, azt erõsíti.

6 Részletek a kisebbségi ombudsman 2001. évi beszámolójából. Forrás: www.romnet.hu

43

A problémával, annak összetettsége miatt célszerû külön is foglalkoznunk. Míg az elõzõ esetben a nem cigány lakosság elköltözése vezetett a cigány gyermekek számának jelentõs emelkedéséhez, itt nem magyarázható az iskolai arányok megváltozása csak ezzel az okkal. Sajnos egyes térségekben egyre inkább megfigyelhetõ az a gyakorlat, hogy amikor a migrációs folyamat miatt emelkedik az iskolákban a cigány tanulók száma, akkor a nem cigány családok igyekeznek más iskolákba íratni gyermekeiket. Megállapítható, hogy a cigány tanulók aránya ezekben az iskolákban lényegesen nagyobb mértékben növekszik, mint ahogy az a lakónépesség összetételének változásából következne. A családok tehát még nem költöznek el a településrõl, csak a gyermeküket járatják másik iskolába. A települési önkormányzatok és az iskolák sok esetben tevékenyen is részt vesznek az ilyen helyzetek kialakításában, engedve a helyi nem cigány lakosság nyomásának. Így jönnek létre a cigány lakosság szegregált lakókörnyezetéhez közeli „cigány iskolák“, általában romló infrastrukturális és személyi feltételekkel. A településen mûködõ többi iskola kényesen ügyel arra, különbözõ okokra hivatkozva, hogy hozzájuk kevés roma gyermek járjon.

A cigány gyermekek elkülönítése az iskolán belüli szelekció alapján

•

•

•

•

•

•

44

Az iskolán belüli szelekció többféle oktatási szegregációs forma kialakulásához vezethet. A lényege, hogy a cigány gyermekek részére különbözõ „szakmai indokok“ alapján elkülönített osztályokat, csoportokat szerveznek. Ilyenek például a felzárkóztató jellegû, vagy más speciális tanterv alapján szervezett osztályok, csoportok. Általában alacsonyabb követelményszint, rosszabb minõségû pedagógiai munka, a differenciált és fejlesztõ pedagógiai ismeretek hiánya jellemzi az így szervezett osztályokat, csoportokat. Ezért az ilyen formában kialakított osztályoknak, csoportoknak sok esetben épp az alapfunkciójuk hatékonysága válik kérdésessé. Szelekciót eredményezhet az is, ha a „jobb képességû“ gyermekek számára szervezett tagozatos osztályokba csak a nem cigány gyermekek, míg az ún. „normál“ osztályokba elsõdlegesen a cigány gyermekek járnak. Elkülönítést, diszkriminációt okoz az is, amikor az iskola a cigány gyermekekkel szemben - az állítólagos gyengébb képességeik miatt - eleve csökkentett követelményeket támaszt. Hátrányos megkülönböztetéshez vezethet a cigány kisebbségi oktatási program alapján szervezett, erre hivatkozva elkülönített osztályok, csoportok mûködtetése is. A cigány kisebbségi oktatási programot korábban cigány felzárkóztató oktatási formának nevezték, amely azt sugallta, mintha a kisebbségi lét és a felzárkóztatás szükségessége között lényegi összefüggés lenne. A cigány kisebbségi oktatásban a nemzetiségi és a felzárkóztató szempontok „keverednek“. A szabályozás ilyen formában ismét azt a téves

képzetet kelti, hogy a roma gyermekek összességükben felzárkóztatásra szorulnak, tehát elmaradottabbak a többi gyermeknél. Ez egyrészt elõsegítheti a cigány kisebbség szegregált oktatását, legitimálhatja az egyébként nem nemzetiségi jellegû, elkülönült, alacsony színvonalú oktatási formák létjogosultságát, erõsítheti a roma gyermekekkel szembeni elõítéletes szemléletmódot. Másrészt akadályozhatja a cigány nemzetiségi oktatás tényleges igényeken alapuló intézményrendszerének a kialakítását.

1998-ban átfogó vizsgálat eredményeként megállapítottuk, hogy a gyermekek eltérõ tantervû iskolákba vagy gyógypedagógiai intézményekbe történõ átirányításával végzõdõ eljárási folyamat alkalmas arra, hogy a cigány gyermekeket hátrányosan megkülönböztessék. A cigány tanulók magas arányú speciális iskolai oktatása negatívan érintheti további esélyeiket, pályaválasztásukat és munkaerõ-piaci helyzetüket. Ezekbõl az osztályokból csak ritka esetben lehet átkerülni a „normál“ általános iskolai osztályokba, és még kevesebb esély van a középfokú továbbtanulásra. Az oktatási szegregációs kutatások szerint a speciális (kisegítõ) osztályok száma a cigány gyermekek egyre teljesebb körû beiskolázásával párhuzamosan a 60-as évek elejétõl a 80-as évek végéig folyamatosan növekedett. Ez attól kezdve valamelyest csökkent, amely összefügghet az ország demokratizálódási folyamatával, továbbá azzal, hogy részben vizsgálatunk eredményeként is, egyre kiemeltebben foglalkozik a témával az oktatási igazgatás.

A cigány gyermekek speciális (kisegítõ) iskolai oktatása

Új jelenség - és általában a cigány gyermekek családja sem tekinti hátrányos megkülönböztetésnek -, amikor a problémás gyermeket magántanulóvá nyilvánítják, és felmentik a rendszeres iskolába járás alól.

A cigány gyermekek magántanulóvá nyilvánítása

A hatályos jogszabályok szerint két esetben kerülhet sor magántanulóvá válásra. Az egyik lehetõség a Kotv. 7.§ (1) bekezdésébõl következik, mely kimondja, hogy a tankötelezettség - a szülõ választása alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthetõ. A szülõ választása alapján általában a kiemelkedõ képességû gyermekek válnak magántanulóvá. A magántanulóvá nyilvánítás másik esetére rendszerint akkor kerül sor, ha a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-, illetve más fogyatékos vagy beilleszkedési, magatartási, tanulási zavarral küzdõ tanulóról van szó, aki az illetékes szakértõi és rehabilitációs bizottság, illetve a nevelési tanácsadó szakértõi véleménye alapján - pedagógiai, illetve célszerûségi okokból - folytatja magántanulóként tanulmányait. A már említett oktatási szegregációval foglalkozó kutatás szerint a felmentés indokai a nem cigány gyermekek esetében legnagyobbrészt egészségügyi okokkal függött össze, míg a cigány gyermekeknél maga-

45

tartási problémára, túlkorosságra, terhességre, házasságkötésre hivatkoztak. Az iskolába járás alól való felmentés mögött sok esetben a problémás gyermekektõl való megszabadulás szándéka áll, s így a magántanulóság a kirekesztés egyik eszközévé válhat. Azoknak a gyermekeknek, akiket ilyen okok miatt nyilvánítanak magántanulóvá, általában kevés lehetõségük lesz továbbtanulásra, megfelelõ munkaerõ-piaci pozíció megszerzésére. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a cigány gyermekeket oktatásuk során a hátrányos megkülönböztetés számos formája sújtja, a nyílt, intézményesült, szegregációt eredményezõ diszkrimináció éppúgy, mint a közvetett, rejtett hátrányos megkülönböztetés.

3. A hátrányos helyzetû társadalmi csoportok felzárkóztatása / pozitív diszkrimináció az esélyegyenlõség megteremtéséhez7

A leszakadók társadalmi, gazdasági, kulturális felzárkóztatását illetõen azért különösen nagy baj a társadalmilag egységes szemlélet, álláspont, gondolkodás hiánya, mert a magyar társadalomban a piacgazdaságra történt áttérést követõen veszélyes törésvonalak alakultak, amelyek a társadalmi integráció, a társadalmi kohézió kialakulásnak és megszilárdulásának legjelentõsebb akadályaivá váltak. Az új társadalmi szerkezet, amely ennek nyomán kialakulni látszik, a társadalmi és gazdasági egyenlõtlenségeket számos területen elmélyítette, úgy tûnik, tartósította is, és ez a tény mind rövid, mind pedig hosszabb távon súlyos társadalmi feszültségek forrásává válhat. A rendszerváltást követõ idõszak „elsõ számú” vesztesei azok a társadalmi csoportok, • akik nem jutottak olyan tõkéhez, amely a gazdaságban jelentõs mobilizáló tényezõvé válhatott volna, illetve azok, • akik mindennek a hiányában elestek annak a lehetõségétõl, hogy bármiféle, a megélhetést biztosító hatalmi pozíciót mondhassanak magukénak. Az igazi problémát e csoportok számára az okozta, hogy nemcsak a tõke és a hatalom hiánya zárta ki õket az újraelosztás nyomán kialakuló szerencsésebb, jobban pozícionált „körökbõl”, hanem azoknak az iskolai és szakmai végzettségeknek a hiánya is, amely megfosztotta õket attól, hogy képesek legyenek megszilárdítani pozícióikat a munkaerõpiacon. A társadalom alsóbb régióiban a formálódó „új” egyenlõtlenségek a hátrányok olyan komplex együttesét alakították ki, amelyeknek a felszámolása egyetlen eszközzel, így az oktatási feltételek megjavításával nem orvosolhatók, nem oldhatók meg. Azokról a hátrányos helyzetû társadalmi csoportokról, akiknek a tagjai a bevezetõben már említett új egyenlõtlenségek kialakulásakor a gazdasági és társadalmi folyamatok veszteseivé váltak, ami azzal a veszéllyel jár, hogy 7

46

Mayer József: A hátrányos helyzetû társadalmi csoportok kialakulása, a felzárkóztatás lehetõségei www.oki.hu c. munkája alapján

• • •

életmódjukban, életkilátásaikban, valamint életminõségükben egyre messzebb kerülnek azoktól a társadalmi rétegektõl, akik képesek saját helyzetükön (még) önerõbõl változtatni.

A leszakadók (és a leszakadással fenyegetettek) többsége szegény, de ha nem, akkor is valószínûleg azzá válik. Ez azt jelenti, hogy • egyre kevesebb eséllyel tudják megtartani munkaerõ-piaci pozícióikat, • esélytelenné válnak arra, hogy ha munkájukat elveszítették, idõvel visszakerülhessenek a munkaerõpiacra, • s ami talán a legfontosabb, gyermekeik számára nem tudnak megfelelõ iskoláztatást biztosítani, amely alkalmas (kulcsfontosságú) eszköz lehetne a hátrányok csökkentésére. Mindez elsõsorban „szegénység-problémaként” jelentkezik, amelyet leginkább • az alacsony jövedelemmel, • a szûkös fogyasztással, • a rossz/rendezetlen lakáskörülményekkel, és szélsõséges esetben • a hajléktalansággal jellemezhetünk. Ha e felsorolás bármelyi eleme (rosszabb esetben az összes) jelen van egy család (személy) életében, akkor • a tanulás-taníttatás, • az önképzés, az át- és továbbképzéseken történõ részvétel, • a kulturális javak fogyasztása mind a család, mind az adott személy(ek) értékrendjében óhatatlanul háttérbe szorult vagy egyáltalán nem jelenik meg. A szegény családok (személyek) „majdnem valószínû” azonosításának az esélyét kínálják az alábbi szempontok: • a családfõ munkanélküli vagy legalábbis alkalmilag foglalkoztatott, • a háztartás fõ jövedelemforrását a különbözõ típusú „gyermekgondozási, nevelési” segélyek jelentik, • az érintett személy(ek) nyugdíjas(ok), • a család hátrányos (depressziós) körzetben, faluban él, • a családban háromnál több eltartott gyermek él, • a háztartásfõ iskolázottsága alacsony, szakképzettsége nincs vagy korszerûtlen, • s végül a szegénységnek nemi dimenziója is lehet, amennyiben a háztartásfõ nõ. Azt látjuk, hogy a szegénység elkerülésének – a felemelkedésnek vagy a megkapaszkodásnak – a legfontosabb tényezõje a munkaerõpiaci jelenlét. Ezért a munkanélküliség a szegénységet és a leszakadás veszélyét önmagában is „garantálja”, a probléma enyhítésére jó esetben helyi „túlélési technikák” állnak a rendelkezésre.Elsõsorban azok kerülnek veszélyeztetett helyzetbe, akiknek korszerûtlen szakmai végzettségük és

47

legfeljebb 8 általános iskolai végzettségük van. Az alábbi táblázatból kiolvasható, hogy az alacsony iskolai végzettség és a tartós munkanélküliség szorosan összefügg egymással. A rendszerváltást követõen új térszerkezet alakult ki Magyarországon, amely a társadalomban meglévõ egyenlõtlenségeket növelte és új dimenziókkal látta el: •

•

•

• •

a gazdaság fejlettségétõl függõ módon regionális, mikroregionális eltérés új (és sokszor ellentétes elõjelû) hangsúlyokat kapott (gondoljuk a privilegizált helyzetû szocialista nagyipari központokban a rendszerváltás után kialakult drámai helyzetekre!), kifejezésre jutott a munkanélküliség térséghez kapcsolható arányaiban, s ez felvetette az ország „kettészakadásának” és/vagy a regionális szintû leszakadásnak a veszélyét, mindez a lakossági jövedelmek különbségeiben élesen megmutatkozott, s természetesen ennek is volt regionális vetülete. Alapvetõen az esélykülönbségek több dimenzióban, komplex módon sûrûsödve elsõsorban a fõváros-vidék, másodsorban a város – falu dichotómiájában mutatkozik meg.

Ezeket a törésvonalakat országosan a Dél-Dunántúl–Kelet-Magyarország tengely metszi, amely mentén jól kimutatható a térségi (kistérségi) szintû gazdasági és kulturális „lemaradás”.

A beavatkozást igénylõ célcsoportok

A hátrányos helyzetû társadalmi csoportok problémáinak kezelését és megoldását megkönnyíti, ha azonosítani tudjuk mindazokat, akikre a prevenciós és intervenciós mechanizmusokat ki szeretnénk terjeszteni. Ezek a csoportok a következõk lehetnek: • • • • • • • •

alacsony iskolázottságúak, pályakezdõ munkanélküliek, idõs korú (45 év felett!) munkanélküliek vagy veszélyeztetettek, nõi munkanélküliek (nagycsaládosok, gyermeküket egyedül nevelõk), szociális konfliktusokkal rendelkezõ családok, hátrányos helyzetû térségben vagy településen élõk, depressziós ipari övezetben élõk, megváltozott munkaképességûek, egészségkárosodottak, fogyatékosok, • romák, • állami gondozottak, • börtönbõl szabadultak, • társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdõk (drogfüggõk, szenvedélybetegek, depressziós tünetekkel rendelkezõk, szociopátiás személyek). E lista ismét világossá teszi számunkra azt, hogy e komplex, sokrétû és soktényezõs probléma egyetlen eszköz – esetünkben vagy az iskola, vagy a (munkaerõ-piaci) képzés – segítségével megnyugtatóan nem oldható meg.

48

Az oktatáspolitika egyik prioritása az oktatási egyenlõtlenségek mérséklése az egyes iskolák közötti különbségek, illetve az eltérõ szociokulturális háttér tanulmányi eredményekre gyakorolt hatásának csökkentése révén. Az OECD tanulói teljesítményvizsgálata (PISA) rámutatott arra, hogy a magyar diákok teljesítménykülönbségei mögött nem annyira az egyének, hanem az iskolák különbözõsége áll. A teljesítményt leginkább meghatározó két tényezõ az iskola és a családi háttér, ami azzal a veszéllyel jár, hogy az iskolák elmélyíthetik a már meglévõ egyenlõtlenségeket. Ebbõl pedig az következik, hogy minden olyan intézkedés, amely a gyengén teljesítõ tanulók iskolai sikerének javítását szolgálja, növelheti a magyar oktatási rendszer eredményességét. A közoktatási törvény 2003. évi módosítása jogi eszközökkel igyekezett visszaszorítani a korai szelekciót és a szegregációt. A kezdõ évfolyamokon az évismétlés szabályozása, illetve a szöveges értékelés alkalmazásának elõírása, az óvodáztatás kiterjesztése, a szakiskolai hálózat modernizációja, a roma és hátrányos helyzetû gyermekek integrációja és deszegregációja, valamint a sajátos nevelési igényû gyermekek integrációja voltak a kiemelt eszközök.

Az egyenlõtlenségek mérséklése

2002. márciusában, Barcelonában fogadták el Az európai oktatási és képzési rendszerek célkitûzéseihez kapcsolódó részletes munkaprogramot. A munkaprogrammal szoros összefüggésben született meg a nyitott koordináció rendszere. Olyan módszerrõl van szó, amely a tagállamok autonómiáját tiszteletben tartva lehetõvé teszi a tapasztalatok cseréjét, és könnyíteni próbál a közös nehézségeken, törekedve természetesen a konvergenciára. A program elérendõ célként jelöli meg a magasan képzett, mobil munkaerõt, reményt adva arra, hogy Európa a legdinamikusabban fejlõdõ, legversenyképesebb régió legyen. A célokhoz feladatokat is rendelnek:

Az Unió oktatáspolitikája

„– Európa az oktatás és képzés területén a legmagasabb színvonalat képviselje, hogy oktatási és képzési rendszereinek, intézményeinek minõsége referenciául szolgáljon szerte a világon; – az európai oktatási és képzési rendszerek kellõen kompatibilisek legyenek ahhoz, hogy az állampolgárok számára lehetõvé váljon sokszínûségük kihasználása és az átjárás közöttük; – az Európai Unió bármely tagállamában különféle végzettséget, tudást és ismeretet szerzett állampolgárok karrierjük vagy további tanulásuk során képesek legyenek ezeket az egész Európai Unió területén elismertetni; – az európai polgárok minden korosztálya elõtt nyitva álljon az élethosszig tartó tanulás lehetõsége; – kölcsönös elõnyök érdekében Európa legyen nyitott a más régiókkal való együttmûködésre, és váljon a világ más pontján élõ diákok, tudósok és kutatók legkedveltebb célállomásává sokszínûségük kihasználása.”8 8 Az EU oktatási és képzési munkaprogramjának megvalósítása: A magyar Oktatási Minisztérium beszámolója a Tanács és Bizottság 2006. évi közös idõközi jelentéséhez (2005. május)

49

Vagyis az új Európa alapja az általános demokratizálás, és ennek alapvetõ területe az oktatás. Ez azonban nemcsak az oktatást, hanem az életszínvonalat, a szociális szférát is érinti. A dokumentumokban megfogalmazódik a személyes sorsok fontossága. Csak kiegyensúlyozott egzisztenciájú emberekkel építhetõ a 21. századi Európa. „Fontos szerepet játszanak a szociális kohézió kialakításában, a diszkrimináció, a kirekesztés, a faj- és idegengyûlölet megelõzésében, és ezáltal elõsegítik a toleranciát, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását. Az oktatási és képzési rendszerek szerepét az európai társadalmak közös, alapvetõ értékeinek terjesztésében kiemeli az oktatási és képzési rendszerek konkrét jövõbeli célkitûzéseirõl szóló jelentés és az élethosszig tartó tanulásról szóló Közlemény is. Mindkét dokumentum hangsúlyozza, hogy a társadalom által az oktatási és képzési rendszereknek tulajdonított általános célok nem csupán arra korlátozódnak, hogy felkészítsék az európai polgárokat szakmai pályafutásukra, hanem ezen túlmenõen különös tekintettel vannak az állampolgárok jobb élet eléréséhez szükséges személyes fejlõdésére és a demokratikus, a kulturális és nyelvi sokszínûséget tiszteletben tartó társadalmakban az aktív állampolgári szerepvállalásra.”9

2. Az oktatással összefüggõ esetjog ismertetése

Az ismertetés célja: • • • • • •

A kisebbségi oktatás törvényi szabályozása

Kisebbségi jogok érvényesülésének vizsgálata az oktatásban. A kisebbségi oktatásra vonatkozó jogi szabályozás és a jogalkotói szándék rövid áttekintése. A szegregáció fogalmának, jelenségének ismertetése. A kisebbségi oktatásban megnyilvánuló visszásságok vázlatos ismertetése a gyakorlatban tapasztalható esetek alapján. A konfliktusfeloldás új útjainak megismerése. Pedagógusok diszkriminatív viselkedése elleni panaszok elemzése.

Az oktatás az ország egyik legnagyobb szolgáltató rendszere, amelynek amellett, hogy kötelezõ feladatokat kell ellátnia, a szolgáltatást igénybevevõk sajátos érdekeihez is igazodnia kell. A kisebbségi oktatási rendszer nem elkülönülten, hanem az állami oktatási rendszer részeként létezik. Az állam kötelessége megszervezni a kisebbségi oktatást ott, ahol ennek törvényes feltételei fennállnak. A kisebbségi oktatás fogalmába bele kell érteni az óvodai nevelést is. A kisebbségi oktatásra vonatkozó jogszabályok elemzésekor elsõsorban három kiemelkedõ jogszabályt kell figyelembe venni. Egyrészt a Magyar

9 Az EU oktatási és képzési munkaprogramjának megvalósítása: A magyar Oktatási Minisztérium beszámolója a Tanács és Bizottság 2006. évi közös idõközi jelentéséhez (2005. május)

50

Köztársaság Alkotmánya, másrészt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény, illetve a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezéseinek együttes értelmezésével vizsgálható a kisebbségi oktatás, a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatási önigazgatásának kerete és tartalma. Ugyanakkor nem hagyhatók figyelmen kívül az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.), az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.). A Nektv. által rögzített kisebbségi modell olyan kulturális autonómiát kíván létrehozni, amelyben központi szerepe van a kisebbségek oktatási önigazgatásának. Az oktatási autonómia jelenlegi formája a kisebbségek oktatására is kiterjedõ döntésekben egyetértési, illetve véleményezési jog gyakorlása. Vagyis fõszabály szerint a kisebbségek (önkormányzatai) nem maguk döntenek az õket érintõ kérdésekben, hanem a mások által hozandó döntéseket befolyásolhatják az egyetértési, véleményezési jog gyakorlásával. A közoktatás rendszerének mûködtetése az állam feladata. A közoktatási törvény lehetõvé teszi, hogy jogi személyek (ezen belül a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok) és természetes személyek is fenntartsanak oktatási intézményeket, mégis elmondható, hogy a törvény rendelkezései igyekeznek fenntartani a jelenlegi állami oktatási rendszert. Szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogy miként lehet átvenni intézményeket, és hogyan kell azokat mûködtetni. Azoknak a gyerekeknek, akik a szociálisan hátrányos helyzetûek, a romák, a fogyatékosok csoportjához sorolhatóak szignifikánsan nagyobb valószínûséggel sérülhetnek a jogai a közoktatásban, mint társaiknak. A gyerekek jogainak sérülése szorosan együtt jár a közoktatás többi szereplõinek jogainak sérülésével, vagyis a legtöbb esetben a szülõk és a pedagógusok közoktatási jogérvényesülése is aggályos. A jogsértések és a kötelezettségszegések az esetek túlnyomó többségében az osztály vagy az iskolai falain belül válnak láthatóvá, egyéni sorsokban és továbbtanulási zsákutcákban jelennek meg, okaik azonban a legtöbbször az iskola falain kívül, a társadalmi intézményrendszer mûködésében, a magyar társadalom szerkezetében keresendõek. Kiemelkedõ szerepe van a szegénységnek, a települések adta kedvezõtlen térszerkezetnek, az aprófalvak kiszolgáltatottságának, valamint a tájékoztatás elégtelenségének, a tájékozódás lehetõségének hiányának, továbbá a pedagógusképzés hiányosságainak, az öngerjesztõ módon egyre növekvõ követelményeknek. • • • • •

Az anyanyelvû oktatáshoz való jog - Alk. 68.§ (2) A hátrányos megkülönböztetés tilalma - Alk. 70/A.§ (2) A jogegyenlõség megvalósulása érdekében az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések - Alk. 70/A.§ (3) Az identitás szabad megválasztásának joga - Nektv. 7.§ (1) A kisebbséghez tartozó személyek anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományinak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához, továbbadásához való joga - Nektv. 13.§ a);

Alkotmányos, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok az oktatásban

51

•

Az anyanyelvû oktatásban és közmûvelõdésben való részvétel joga Nektv. 13.§ b); • Kisebbségi voltával kapcsolatos személyi adatok védelméhez való jog - Nektv. 13.§ c); • A helyi és országos kisebbségi önkormányzatok, illetve a kisebbségek helyi szószólójának véleményezési és egyetértési joga Nektv. 29.§; 38.§; 40.§ (6); Kotv. 8.§ (3) és (10); 9.§ (2); 84.§ (6); 88.§ (1) és (10); 90.§ (4); 93.§ (1); 94.§ (1), (4) és (5); 102.§ (3) és (10); 107.§. • Oktatási és mûvelõdési önigazgatáshoz való jog - Nektv. VI. fejezet.

Jogesetek az oktatás és képzés során felmerült hátrányos megkülönböztetésre10

1. F. Géza, H. község Kisebbségi Önkormányzatának elnöke a roma általános iskolás gyermekek nevében minden évben pályázatot nyújt be tanulmányi ösztöndíjra. Elnyerésének egyik feltétele a megfelelõ tanulmányi átlag, melynek igazolására a pályázatot kiíró szerv az év végi bizonyítvány hiteles másolatát kéri csatolni. Az iskola igazgatója azonban úgy döntött, a szülõk fizessenek, ha ösztöndíjat akarnak gyermeküknek. 2003 júniusáig a pályázat benyújtásához nem volt szükség a bizonyítvány hiteles másolatára, elegendõ volt egy közönséges másolat is. Így az általános iskola lefénymásolta a bizonyítvány megfelelõ részét, és kiadta azt a szülõknek. Idén viszont az iskola igazgatója tájékoztatta az érintetteket, hogy minden másolatért kétezer forint illetéket kell fizetni. A bejelentés rendkívül kellemetlenül érintette a szülõket, hiszen többségük számára még kétezer forint kifizetése is nagy terhet jelent. A szülõk azt is sérelmezték, hogy az igazgató azzal az indokkal nem adja ki a bizonyítványokat, hogy neki azokat az iskolában kell õriznie. Az illetékrõl szóló törvény értelmében az iskolai bizonyítvány, továbbá tanfolyami bizonyítvány másolatának kiállításáért kétezer forint illetéket kell fizetni11. F. Géza tájékoztatása szerint azonban a pályázat elbírálásához elegendõ lett volna az utolsó év eredményének másolata is, mely méltányosságból esetlegesen kiadható. Megkértük a település jegyzõnõjét, közvetítsen az iskola és a szülõk között. Õ egyet értett azzal a felvetésünkkel, hogy valóban inkább minden eszközzel támogatni kellene a tanulásban igyekvõ roma gyerekeket. Közölte azonban, hogy nem áll módjában segíteni. Álláspontja szerint az igazgató belátásán múlik, hogy eltekint–e az illeték lerovásától vagy sem.

10 Válogatás a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda 2002 és2004 közöt feldolgozott eseteibõl Forrás: www.neki.hu 11 Az illetékrõl szóló 1990. évi CXIII. törvény

52

Mivel az iskola a tanuló bizonyítványát a szülõ kérésére köteles kiadni, azt tanácsoltuk, mindenki kérje el, és közjegyzõ elõtt készíttessen hiteles másolatot. Ennek díja a kétezer forintos illetékkel szemben jóval kevesebb, hatszázötven forint. 2. A gyerek van az iskoláért? (S. Alexandra) T. község iskolájában a tantermekbe a gyerekek nem léphetnek be utcai cipõben. A szülõk szerint ez nem is baj, ne hurcolják be magukkal a gyerekek a sarat a tantermekbe. Szeptember 2-án, az iskolakezdés második napján azonban a nyolcadikos S. Alexandra elfelejtette átváltani utcai cipõjét bentire, mire osztályfõnöke társai elõtt megalázó módon tarkón vágta, majd a hajánál fogva kiráncigálta a terembõl. A bántalmazás közben azt is közölte a tanulóval, hogy félévkor úgyis meg fogja õt buktatni. Az édesapa, S. Jenõ még aznap délután panaszt tett az igazgatónál, aminek az lett a következménye, hogy a gyermeket igazgatói megrovásban részesítették. A szülõ elmondása alapján az igazgató a bejelentést nem kezelte kellõ komolysággal, majd egy idõ után a tanulót kiküldte az igazgatói irodából. Ezt követõen megpróbálta az édesapát meggyõzni arról, hogy lánya, Alexandra sem viselkedett megfelelõen. Szerinte ugyanis a tanárnõnek azért kellett a tanulót megfegyelmeznie, mert a kislány a rendetlen viselkedése miatt kapott osztályfõnöki felszólításra szemtelenül reagált. Mivel a gyermek és az igazgató elmondása között ellentmondás volt, S. Jenõ behívta a lányát az irodába. Kérte, hogy az igazgató jelenlétében mondja el, szerinte mi történt. A gyermek továbbra is kitartott bántalmazásának ténye mellett, és cáfolta az igazgató állítását, hogy õ „pofákat vágott“ volna. Közölte: az igazgató nem mond igazat. Ezt követõen az iskola vezetõje mind az apát, mind a tanulót kizavarta az irodájából, majd másnap igazgatói megrovásban részesítette Alexandrát. Az igazgatói megrovásról az iskola levélben tájékoztatta a szülõket. Az igazgató levelében kifejti, hogy a szülõ panaszt tett egy pedagógusi intézkedéssel szemben, “a szülõ bejelentésébõl azonban kiderül, hogy a tanuló nem tartotta be a rá vonatkozó házirendet, ebbõl keletkezett a konfliktus”. Az igazgató ezt követõen közli: “az igazgatói iroda elõtt tartózkodó tanuló engedély nélkül benyitott az igazgatói irodába, és az igazgatóról azt állította, hogy hazudik. Gyermekét ezért igazgatói megrovásban részesítem”. Az iskola vezetõje a gyermeknek a szülõ felé tett panaszkodását uszításként, a szülõ bejelentését pedig fenyegetõzésként és rágalmazásként értékeli a levélben. Végezetül felhívja a szülõk és a tanuló figyelmét arra, hogy a jövõben “tartsák be a pedagógusok kéréseit, tiszteletét. Ellenkezõ esetben fegyelmi intézkedésre kerül sor”12. Az igazgató eljárását Irodánk több szempontból is aggályosnak találta, ezért írásban megkerestük mind õt, mind a fenntartó önkormányzat képviselõ-testületét. Az iskola vezetõjének figyelmét felhívtuk, hogy

12 Részletek F. Ferenc igazgató 2003. szeptember 3-án kelt levelébõl

53

egyrészt jogszabályok tiltják a tanulók fizikai bántalmazását, másrészt a tanárnõ megalázó eljárása sértette Alexandra személyiségi jogait. Ezért kértük, hogy a szülõi bejelentés alapján vizsgálja ki az ügyet, és a vizsgálat megállapításaitól függõen tegye meg a szükséges intézkedéseket. A képviselõtestülethez az iskola vezetõjének eljárása miatt fordultunk. Sérelmeztük, hogy az igazgató a szülõ bejelentését nem kezelte komolyan, nem indított vizsgálatot, majd pedig a sérelmet elszenvedett tanulót részesítette megrovásban olyan indokok alapján, amelyek sem a szülõ, sem a gyermek elmondása szerint nem felelnek meg a valóságnak. Kértük a képviselõtestületet, vizsgálja ki, hogy a fegyelmi intézkedést (igazgatói megrovás) az oktatási intézmény vezetõje valós vétség alapján, valamint az iskola SZMSZ-ében lefektetett eljárási szabályok betartása mellett alkalmazta-e13. A gyermekek, ezen belül a tanulók iskolai bántalmazásának tilalmával több jogszabályunk is foglalkozik. Hazánk csatlakozott a gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezményhez14, mely szerint a gyermekeket nem szabad elhanyagolni, a gyermek nem válhat szexuális visszaélés áldozatává, és nem lehet kínzásnak, vagy kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek, bánásmódnak alávetni. 1997-ben született meg a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi eljárásról szóló törvény15. 1997 és 2002 között a jogszabály úgy rendelkezett, hogy a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, és a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erõszakkal – az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. 2003. január 1-jétõl hatályos az a módosítás16, mely már határozottabban fogalmaz meg konkrét tiltást a gyermekek bántalmazásával kapcsolatban. Eszerint a gyermek nem vethetõ alá kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak. A közoktatási törvény (Kotv.)17 úgy rendelkezik, hogy a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erõszakkal szemben. Nem vethetõ alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak18.

13 A 11/1994. MKM rendelet 4. § (2) i) alapján az oktatási intézmény szervezeti és mûködési szabályzatának tartalmaznia kell a fegyelmezõ intézkedések (intõ, megrovás, stb.) formáit és alkalmazásának elveit. 14 1991. évi LXIV. törvény 15 1997. évi 31. törvény 16 Módosította a 2002. évi IX. törvény 17 1993. évi LXXIX. törvény 18 Kotv. 20. § (2)

54

A törvény 2003. szeptember 1-jével hatályba lépõ módosításai kitérnek a hátrányos megkülönböztetés tilalmára is. Megadják annak pontos definícióját, ide sorolva a zaklatás fogalmát is. A jelenlegi szabályozás szerint a gyermek, tanuló hátrányos megkülönböztetésének minõsül minden olyan – közvetlen vagy közvetett – különbségtétel, kizárás, korlátozás vagy kedvezés, amelynek célja vagy következménye a közoktatás terén az egyenlõ bánásmód megszüntetése vagy akadályozása, továbbá a gyermek, tanuló zaklatása. Zaklatásnak kell tekinteni minden olyan magatartást, késztetést, amelynek célja a gyermek, tanuló megalázása, megfélemlítése, emberi méltóságának megsértése, illetve ilyen hatást kiváltó légkör, környezet kialakítása. A törvény elõírja, hogy a hátrányos megkülönböztetés következményeit orvosolni kell, illetve tilt minden olyan intézkedést, mely a jogorvoslatot kérõre nézve hátrányos. Eszerint a hátrányos megkülönböztetés miatt jogorvoslattal élõvel szemben e tevékenysége miatt alkalmazott bármilyen megtorló intézkedés jogellenes19. A Kotv. lehetõséget ad arra, hogy a tanuló vagy a szülõ az iskola kifogásolt intézkedése ellen eljárást kezdeményezzen. A tanulók fegyelmi ügyeivel kapcsolatban kezdeményezett eljárást az intézmény fenntartójának kell lefolytatnia20. A kérelem elbírálásával kapcsolatos eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a rendelkezéseit kell alkalmazni. Eszerint a kérelem elõterjesztésétõl számított harminc napon belül, testületi szerv hatáskörébe tartozó ügyben harminc napon belül vagy a legközelebbi testületi ülésen érdemi határozatot kell hozni21. A szülõ meghatalmazása alapján 2003. szeptember 11-én T. község képviselõtestületéhez elõterjesztett kérelmünkre azonban még 2003. novemberében sem érkezett érdemi válasz. Ugyanakkor októberben telefonon keresett meg minket az édesapa azzal, hogy aznap reggel tudta meg: gyermekét az iskola tantestületének tagjaiból felállított bizottság kívánja meghallgatni anélkül, hogy õket értesítették volna. Kifejezte aggodalmát amiatt, hogy a kiskorú gyermeket úgy akarják meghallgatni, hogy egyik szülõ sincs jelen. Mi azt tanácsoltuk neki, ha nem is értesítették, feltétlenül menjen be az iskolába, és ne hagyja lányát egyedül az eljárás során. Nem sokkal késõbb újra telefonált, hogy a település jegyzõje közölte vele: nem vehet részt a meghallgatáson, és amennyiben ebbe nem egyezik bele, a vizsgálatot nem folytatják le. Azonnal felhívtuk a jegyzõt, akivel hosszas vitába bonyolódtunk, hogy a kiskorú gyermek meghallgatásán jelen lehet-e szülõje vagy sem. A jegyzõ úgy gondolta, az édesapa semmiképpen nem lehet jelen a kislány meghallgatásán, hiszen az ügyben mindketten tanúként szerepelnek, és vallomásaik között lehetnek ellentmondások. Sor kerülhet összebeszélésre, mely 19 Kotv. 4. § (8), (10), (13) 20 Kotv. 83. § (2), (4) 21 1954. évi IV. törvény (Áe), 15. § (1-2)

55

akadályozza a vizsgálat tényszerû lefolytatását. Álláspontja szerint egyébként az eljárást befejezettnek lehet tekinteni, hiszen a szülõ és a gyermek nem mûködött együtt abban, hogy a vizsgálatot lefolytassák. Kiderült az is, hogy nem hajlandóak vizsgálni az igazgatónak a gyermek panaszbejelentését követõ fegyelmezõ (álláspontunk szerint megtorló) intézkedését, holott kérelmünk elsõsorban erre vonatkozott. Mivel a vita egy idõ után parttalanná vált, kértük, hogy állapodjunk meg egy olyan kompromisszumban, mely szerint az eljárás során a kiskorú meghallgatásán az édesapa helyett az édesanya vehessen részt. Õ a sérelmezett eseményeknél nem volt jelen, így az ügyben ebbõl a szempontból nem érdekelt. A jegyzõ erre mindössze annyit felelt, hogy majd megbeszéli a fegyelmi bizottság tagjaival ezt a felvetést. Tanulságos volt egyébként, ahogy – még mielõtt az érdemi eljárás, a kérelmezõk, tanúk meghallgatása egyáltalán megkezdõdött volna – többször feltette munkatársunknak a kérdést: csak nem gondoljuk, hogy egy magaviseleti problémákkal küzdõ gyermek állításával szemben egy olyan tekintélyes ember, mint az iskola vezetõje, hazudott volna? A telefonbeszélgetés óta sem a szülõt, sem Irodánkat az eljárás további folytatásáról, annak állásáról nem értesítették. 2003. november 11-én újabb levelet intéztünk a képviselõtestülethez, melyben felhívtuk figyelmüket az államigazgatási eljárásról szóló törvényben elõírt határidõk betartására, és kértük, folytassák le az eljárást. A képviselõtestület hallgatott, de az iskola vezetõje még szeptember 29én válaszolt a hozzá intézett megkeresésünkre. Levelében közölte, hogy a szülõ bejelentésére a törvényben elõírt intézkedést megtette, az érintett nevelõ felelõségre vonása megtörtént. Ezt követõen kifejtette a következõket: “S. Jenõ gyermekeinek a T. Általános Iskolában nagyon egyszerû feladatot kell teljesíteniük: szót fogadnak a velük foglalkozó pedagógusoknak, elfogadják, megcsinálják, teljesítik azokat a kéréseket, amit minden tanulótól is megkövetelnek. Tiszteljék nevelõjüket, csak annyira és úgy, ahogyan azt a pedagógusok sikeres munkájuk elvégzéséhez elvárják minden tanulótól. Természetesen ez kölcsönös lesz, a pedagógus munkáján, a tanuló segítésén keresztül adja vissza a rábízott tanuló és szülei tiszteletét22. Az igazgató levelébõl kiderül az iskola – számunkra meglehetõsen különös – ars poetica-ja: a gyermek és szülõje van az iskoláért, a pedagógusért, és nem fordítva. Válaszát nem tudtuk elfogadni azért sem, mert bár levelében közli, hogy a tanárnõ felelõsségre vonása megtörtént, arról elfelejt minket tájékoztatni, milyen megállapításokkal zárult az esetleges vizsgálat, és pontosan mit is kell érteni a felelõsségre vonáson. Újabb levelet intézünk tehát az igazgatóhoz, melyben kértük, pontosítsa a felelõsségre vonással kapcsolatban adott tájékoztatását. 22 Részlet F. Ferenc igazgató 2003. szeptember 11-én kelt levelébõl

56

Felhívtuk továbbá a figyelmét a Kotv. azon rendelkezésére, mely szerint a pedagógus kötelessége a gyermek, a tanulók és a szülõk emberi méltóságának tiszteletben tartása23. Nem vitattuk természetesen, hogy minden pedagógust is megillet a tisztelet diákjai, és azok szülei részérõl. Levelünkre válasz a mai napig nem érkezett. Felmerül esetleg az olvasókban, vajon érdemes-e “ekkora ügyet csinálni” egy tanári pofonból, hiszen a pedagógus is ember, õ is hibázhat, kijöhet a sodrából, és sokszor valóban “nehéz a gyerekekkel” az iskolában. Mindezt nem vitatva irodánk álláspontja szerint probléma akkor van, amikor egy községben a tisztelet csak az iskolát és annak pedagógusait illeti meg, miközben a házirendet, szabályokat, törvényeket csak a gyermeknek és szüleiknek kell betartaniuk. Miközben S. Jenõ ügyében érdemi határozat még mindig nem született, egy másik szülõ úgy gondolta, létezik gyorsabb és hatékonyabb megoldás problémás ügye kezelésére. Miután november elején az õ gyermekét is bántalmazta egy tanár, bement az iskolába és a bántalmazó tanárt többször megütötte. Miként tanár nem bántalmazhat tanulót, úgy a szülõ magatartása is megengedhetetlen. El kéne azonban gondolkozni, hogy miképp szabadulhatnak el ennyire az indulatok egy oktatási intézményben. A legfõbb kárvallott ugyanis minden ilyen esetben a gyermek: álláspontunk szerint az iskola van õérte, és semmiképpen sem fordítva. 3. Pofon, mint nevelési eszköz 2003. márciusában I. község kisebbségi önkormányzatának vezetõje azzal kereste meg Irodánkat, hogy a helyi általános iskola igazgatója bántalmazta az egyik tanulót, aminek következében annak dobhártyája berepedt, és sérült fülére enyhe halláskárosodást szenvedett. Az esetet követõen a szülõk három hétig hordták kezelésre gyermeküket. A település polgármestere az ügyben nem indított vizsgálatot. A polgármester egyébként egyben a község háziorvosa is, õ intézte a gyermek kórházi beutalását. A kisebbségi vezetõ elmondta, hogy álláspontja szerint az iskolában nem megfelelõen bánnak a roma gyerekekkel, és elkülönítve, rosszabb körülmények között oktatják õket, mint nem roma társaikat. Munkatársaink a bejelentést követõen a helyszínre utaztak, ahol a roma önkormányzat vezetõje már egy kisebb fórumot összehívva várta õket. A beszélgetés elején rögtön kiderült, hogy bár valós az iskola igazgatójával szemben megfogalmazott panasz, irodánk segítségét azonban elsõsorban ahhoz kívánják felhasználni többen, hogy a jelenlegi polgármestert valahogy elmozdítsák a pozíciójából. A helyi kisebbségi önkormányzat vezetõje a helyhatósági választások során egy másik jelöltet preferált, akit most elhívott, hogy vegyen részt az elvileg a panaszos szülõk meghallgatására szervezett megbeszélésen. Mielõtt a valós tényfeltárás megkezdõdhetett volna, azt kellett tehát tisztáznunk, hogy irodánk a helyi politikai erõk 23 Kotv. 19. § (7)

57

csatározásában nem vehet részt, még akkor sem, ha a jelenlegi polgármester és a helyi roma vezetés között nem megfelelõ az együttmûködés. A szülõk meghallgatását követõen a helyi általános iskolát, illetve annak igazgatóját kerestük fel. Szemben a kisebbségi önkormányzat vezetõje által elmondottakkal, az egész iskola bejárását követõen sem találtuk jelét annak, hogy a roma tanulók elkülönítve, vagy akár csak rosszabb körülmények között tanultak volna. Ellenkezõleg: egy a település méretéhez és infrastruktúrájához képest rendkívül modern, jól felszerelt, és minden szempontból otthonos, gyermekbarát intézményt találtunk. Az iskolában 160 gyermek tanul, roma, nem roma egy osztályban vegyesen. Létezik egy eltérõ tantervû osztály is, itt azonban mindössze nyolc, valóban enyhén értelmi fogyatékos tanulóval foglalkoznak. Mint kiderült, már az iskolában is vártak minket: az igazgató összehívta az egész tantestületet, sõt megjelent a település egyházi vezetõje is. Valamennyien kiálltak az igazgató mellett, annak ellenére, hogy õ egy percig sem vitatta, hogy megütötte a panaszos gyermeket. Ismét találkoztunk azzal a gyakori problémával, hogy egy-egy iskolai konfliktus, pedagógusi túlkapás során a tanárok a sértett gyermek kezelhetetlenségérõl, és saját eszköztelenségükrõl kezdenek el panaszkodni. I. község általános iskolája sem különbözik az ország számos iskolájától, ahol a többszörösen bukott, túlkoros, magatartási nehézségekkel küzdõ gyermekekkel a pedagógusok egyszerûen nem tudnak mit kezdeni. Hamar rásütik a gyermekre, hogy õ az, akitõl nem lehet az órát megtartani, akitõl kisebb társaikat meg kell védeni, és aki rossz hatással van a többiekre is. Mint kiderült, az igazgatói pofont jelen esetben is az elõzte meg, hogy a sértett gyermek ismét bántalmazott egy nála kisebb tanulót. Természetesen nem vitatjuk, hogy a pedagógusok által elõadott problémák valóban komolyak és megalapozottak. Ugyanakkor ezen magatartási problémák nem szolgálhatnak alapul ahhoz, hogy a gyermeket a tanár bántalmazza, megalázó bánásmódnak, büntetésnek tegye ki. Az ilyen eljárás ellentétes a vonatkozó jogszabályokkal, és pedagógiai szempontból is rendkívül kétséges a haszna. Hogyan követelheti meg a pedagógus a gondjaira bízott gyerekektõl, hogy társaikat ne bántalmazzák, ha ugyanez a magatartás az iskolában a tanerõ részérõl elfogadott? A probléma álláspontunk szerint kettõs: a jogszabályi tiltás ellenére a közfelfogásban még mindig elfogadott, hogy akár a szülõ, akár a pedagógus “odacsapjon” a “rossz gyereknek”, másrészt egy átlagos általános iskola egyszerûen nincs felkészülve arra, hogy kezelje a magatartászavaros, esetleg túlkoros gyermekek problémáit. Nagyon gyakori, hogy az ilyen gyermekeket magántanulói státuszba tanácsolva tartják távol az iskolától, vagy ha erre nincs mód, egyéb eszközök híján néha elszakad a cérna, és el-elcsattan egy pofon. Irodánk természetesen elsõsorban az ügy jogi vonatkozásával tud foglalkozni, így – bár érzékeltük a probléma összetettségét – csakis azt az

58

álláspontot képviselhettük, hogy az igazgató eljárása törvénysértõ volt, és a fenntartó önkormányzatnak az ügyet ki kell vizsgálnia és a megfelelõ szankciót kell alkalmaznia. A gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezmény24 a bántalmazással kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a gyermeket nem szabad elhanyagolni, nem válhat szexuális visszaélés áldozatává, és nem lehet sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. A közoktatási törvény25 a bántalmazással kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell biztosítani számára a fizikai és lelki erõszakkal szemben. A törvény szerint a gyermek, illetve tanuló nem vethetõ alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Az iskolában, óvodában, kollégiumban tehát a pedagógus a tanulóval szemben nem alkalmazhat sem testi fenyítést, sem olyan büntetést, amely megalázó számára, sérti emberi méltóságát. A törvény 2003. szeptember 1-jével hatályba lépõ módosítása új fogalmat vezetett be a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban: a zaklatást. Zaklatás minden olyan magatartás, késztetés, amelynek célja a gyermek, tanuló megalázása, megfélemlítése, emberi méltóságának megsértése, illetve ilyen hatást kiváltó légkör, környezet kialakítása. A törvény szigorúan tiltja a hátrányos megkülönböztetés bármilyen formáját, így a tanuló zaklatását is26. Mivel jelen esetben az iskola igazgatója volt a bántalmazó, a fenntartó önkormányzatnak lett volna kötelessége, hogy a szülõk bejelentése nyomán fegyelmi eljárás keretében tisztázza az ügyet. A tényfeltárás során megkerestük a polgármestert is, aki szóban ígéretet tett arra, hogy a legközelebbi képviselõ-testületi ülésen az ügyet meg fogják tárgyalni. A tényfeltárást követõen levélben is megkerestük a település képviselõtestület, és felhívva figyelmüket a vonatkozó jogszabályokra kértük, járjanak el az ügyben. Javaslatot tettünk továbbá arra, hogy megerõsítve a törvény elõírásait, a képviselõ-testület a jövõre vonatkozóan alakítsa ki elvi állásfoglalását az iskolában a pedagógus részérõl esetleg elõforduló fizikai bántalmazásokkal kapcsolatban, és azt ismertesse az oktatási intézmény valamennyi dolgozójával. A képviselõtestület az ügyet megtárgyalta, és az iskola igazgatóját szóbeli figyelmeztetésben részesítette. Ennél súlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását nem látta indokoltnak, ugyanakkor felhívta az intézmény vezetõjének figyelmét arra, hogy a jövõben hasonló eset többet ne forduljon elõ. A 24 1991. évi LXIV. törvény 25 1993. évi LXXIX. törvény 26 1993. évi LXXIX törvény, 4. § (7), (10), 10 § (2)

59

képviselõ-testület ezen túlmenõen az esetet határozatában elítélte, és kérte a nevelõtestület valamennyi tagját a szabályok betartására. Felmerült, hogy az ügyben – tekintettel a sérülés mértékére – büntetõeljárást kezdeményezzünk, a szülõk azonban ettõl eltekintettek. 4. A roma szülõk panasza: Irodánkat 1999 decemberében kereste meg A. Józsefné és több helyi roma szülõ H. községbõl azzal a panasszal, hogy a helyi általános iskola igazgatónõje véleményük szerint nem megfelelõ módon bánik a roma tanulókkal, több alkalommal megtörtént, hogy cigányellenes kifejezéseket használt a gyerekek elõtt („az összes cigánygyereket meszes gödörbe kéne hányni“), illetve amióta õ vezeti az iskolát, gyakran elõfordul a tanulók fizikai bántalmazása és más megalázó büntetések alkalmazása. Elmondták, hogy az iskolán belül van egy általuk csak „cigány iskolának“ nevezett rész, ahová kizárólag cigánygyerekek járnak. Mint késõbb kiderült, ez a „cigány iskola“ valójában a normál tagozattal párhuzamosan mûködõ eltérõ tantervû osztályokat jelenti.27 A szülõk szerint az iskola ezen eltérõ tantervû tagozatán tanuló gyerekek nem részesülnek megfelelõ oktatásban, írni – olvasni sem tanulnak meg rendesen, és az alapvetõ ismereteket sem sajátítják el. Sérelmezték, hogy a tanárok közül többen, de elsõsorban az igazgatónõ sokszor bántó, megalázó módon beszél velük, és az is elõfordult elmondásuk szerint, hogy a gyerekekkel üzent haza a szülõkre nézve rendkívül sértõ dolgokat („Apád csak enni, inni, meg gyereket csinálni tud“). A szülõk szerint az iskola és a romák viszonya az igazgatóváltást követõen romlott meg ennyire, és szerintük az igazgatóváltásra is azért került sor, mert az elõzõ vezetés „cigánypárti“ volt, amelyet nem nézett jó szemmel a település polgármestere és képviselõ-testülete. Irodánk a bejelentést követõen több alkalommal járt a helyszínen, beszéltünk valamennyi érintettel, illetve felkértünk egy pszichológust, hogy készítsen szakvéleményt egyes gyerekekrõl. Kíváncsiak voltunk arra, vajon egy kontroll csoporttal végzett összehasonlító intelligencia vizsgálat során milyen teljesítményt nyújtanak a normál tagozat és az eltérõ tagozat tanulói. A vizsgálat másik célja az volt, hogy megpróbáljuk kideríteni, valóban elõfordul-e a gyerekek fizikai bántalmazása az iskolában, és ha igen, ez milyen nyomot hagy a lelkükben, hogyan hat személyiségükre. A vizsgálaton húsz fõ vett részt, tizenkét eltérõ tantervû, és nyolc normál osztályba járó tanuló. Egy személyiségvizsgálatra került sor, melynek során az Eysenc-féle Személyiség Kérdõív felnõtt változatát használta a pszicholó27 Idén szeptemberben is indult egy tisztán cigány osztály, az órarend alapján arra következtetünk, hogy felzárkóztató osztály lehet. Az érthetetlen csak az, hogy ide iskolázták be többek között A. J-né kisebbik gyermekét is, holott 2000. február 22-én a B-i nevelési tanácsadó iskolaérettségi vizsgálatot végzett a kislánnyal, és az ez alapján elkészült javaslatában nem találunk utalást arra, hogy a gyermeknek felzárkóztató osztályban lenne helye, a javaslat alapján az „általános iskolai tanulmányait a 2000/2001-es tanévben megkezdheti“.

60

gus, és egy intelligenciavizsgálatra (Raven-teszt felnõtt változata). A személyiségvizsgálat eredményeibõl kiemelhetõ, hogy a neuroticizmus értéke (szorongás, emocionalis labilitás) igen magas volt egy kivétellel valamennyi gyereknél, és magas értéket mutattak a pszichotikus skálán is {impulzitás, agresszivitás). A pszichológus véleménye szerint ez azt jelenti, hogy a büntetéstõl, elítéléstõl, fájdalomtól való félelem „viselkedési zavarban“ „rosszaságban“ jelentkezik.28 Ez a viselkedészavar erõsen gátolja teljesítményüket, és megnyilvánulásaik alapján fogyatékosnak tûnhetnek. Az intelligenciavizsgálat eredményei még meglepõbbek voltak: a normál és a fogyatékos tantervû osztály tanulói egyaránt átlagos teljesítményt mutattak. Amennyiben a vizsgálaton részt vevõ két „fogyatékos“ gyerek nulla pontos eredményét nem vesszük figyelembe, a „fogyatékos csoport“ teljesítményátlaga magasabb a normál csoporténál! Vagyis az intelligenciavizsgálat terén a H-i általános iskola vizsgálaton részt vevõ normál és eltérõ tantervû tagozatán tanuló tizennyolc gyerek között semmilyen különbséget nem lehet tenni. A vizsgálatoknak még egy fontos tanulsága is volt: a normál osztályból négy, az eltérõ tantervûbõl hat gyermeknél talált a pszichológus részképesség-kiesésre (dyslexia, dysgraphia), valamint idegrendszeri éretlenségre utaló jeleket. E részképesség zavarokat – annak ellenére, hogy az eltérõ tantervû osztályok valamennyi tanulóját vizsgálta az Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság – eddig senki nem ismerte fel, és így kezelésükre sem történt semmilyen lépés. A pszichológus szerint a részképesség-kiesés kezeletlensége akadályozza a gondolkodást, nehezíti a tanulást, és a sorozatos kudarcok miatt viselkedészavarhoz vezethet, és végül a normál értelmû gyerek fogyatékos tüneteket mutathat. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az iskola eltérõ tantervû osztályaiban nem tanít gyógypedagógus, ilyen végzettségû tanerõ az egész iskolában nincsen. Gyakorlatilag ugyanazok a tanárok tanítanak mind a normál, mind az eltérõ tantervû osztályokban. Kérdés tehát, hogy a fogyatékos tanulóra felvett dupla fejkvótát hogyan fordítja az iskola ezen gyerekek megfelelõ fejlesztésére, képzésére. A-né, majd késõbb 2000. február 22-én az Irodánk is a község önkormányzatához, mint az iskola fenntartójához fordult, és kérte az ügy ki28 Tényfeltárásunk során, amikor az igazgatónõvel és a tanárokkal beszélgettünk, felmerült a büntetés fizikai formájának alkalmazása is. Mind a tanárok, mind az igazgatónõ elismerte, hogy idõnként „rákényszerülnek“ ilyen eszköz alkalmazására, ennek azonban a gyerekek elviselhetetlen rosszasága és agresszivitása az oka, és csak olyankor használják, ha egy másik gyereket kell az egyikkel szemben megvédeni (?). Ezzel ellentétben A. J- né külön sérelmezte, hogy egyik kisegítõ osztályba járó kislányának fejét egy alkalommal az igazgatónõ az utcán egy teli kólás dobozzal ütötte úgy, hogy a fém doboz több helyen benyomódott. A gyermek elkövetett egy iskolai lopást, melyet nem vallott be, és ez váltotta ki az igazgatónõbõl – melyet egyébként õ sem tagad – a fizikai bántalmazást. Ezt követõen a fogyatékosnak nyilvánított gyermek ügyében fegyelmi tárgyalást tartottak, ahol a közoktatási törvény által kiszabható legsúlyosabb büntetést szabták ki rá: áthelyezés másik iskolába, hat hónapra felfüggesztve.

61

vizsgálását, különös tekintettel az igazgatónõ magatartására, és az iskolában a szülõk szerint elterjedt fizikai bántalmazásra. A felsorolt panaszokat azonban a polgármester 2000. március 31-én kelt levelében alaptalannak minõsítette és elutasította. Irodánkban kezdetben felmerült a peres eljárás lehetõsége, ezt azonban késõbb elvetetettük, mert úgy láttuk, hogy egy akár évekig is elhúzódó peres eljárás semmiképpen nem szolgálná az érintett gyerekek érdekeit, és nagyon nehézkesnek láttuk a bizonyítás lehetõségét is. Úgy gondoltuk továbbá, hogy a H-i iskolában tapasztaltak nem elsõsorban peres eljárások keretében megoldható kérdések, sokkal összetettebb társadalmi problémákra vezethetõk vissza, és az iskolarendszer, illetve a tanár – tanító képzés változásai, illetve az értelmi fogyatékosság megállapításához ma használt vizsgálati módszerek változásai nélkül nem születhetnek valódi megoldások. Több szociológiai kutatás, illetve a kisebbségi ombudsman 1999-es jelentése is felhívja a figyelmet arra az országos problémára, hogy a cigány tanulók szegregációjának egyik formája a tanulók enyhe értelmi fogyatékosok részére létrehozott eltérõ tantervû osztályokba, iskolákba való átirányítása. Becslések szerint az ilyen intézményekben tanuló gyerekek több mint fele cigány származású, tehát hatszor-hétszer nagyobb az arányuk, mint a közoktatási rendszer egészében.29 H. község iskolája nagyon jó példája ennek a jelenségnek: az iskola eltérõ tantervû osztályainak valamennyi tanulója roma származású! Mint ahogy már fent is írtuk, az általunk felkért pszichológus véleménye szerint az általa vizsgált eltérõ tantervû osztályban tanuló gyerekek nem tekinthetõk értelmi fogyatékosnak. Felhívta a figyelmet azonban, a kezeletlenül hagyott részképesség zavarokra, és a nagyon erõs szorongásra. Megfelelõ kezelés és foglalkozás esetén azonban ezek a gyerekek – véleménye szerint – normál tantervû osztályokban oktathatók, felesleges, sõt kifejezetten káros eltérõ tantervû osztályokba való helyezésük. Ezek a megállapítások az iskola mellett a szakértõi bizottságok felelõsségét is felvetik, hiszen valamennyi gyerek szakértõi bizottsági javaslatra lett áthelyezve. Az a tény azonban, hogy az áthelyezésekre már évekkel ezelõtt került sor, további aggályokat vetett fel bennünk az esetleges peres eljárással kapcsolatban. Végül úgy döntöttünk, hogy az Oktatási Jogok Miniszteri Biztosát kérjük fel egy vizsgálat lefolytatására, és a szülõk – tanárok közti konfliktus terén a felek lehetséges megoldások felé való irányítására.

27 Míg az enyhén értelmi fogyatékosok nagy részét sok országban normál osztályokban tanítják egészséges társaikkal együtt integráltan, addig Magyarországon erre gyakorlatilag nincs példa. Egy a Jelentés a magyar közoktatásról 2000 címû kötetben megjelent tanulmány szerint az enyhe tanulási nehézséggel küzdõ gyerekek hetven százaléka önálló speciális iskolákba jár, a többiek pedig normál iskolák speciális osztályaiba, mindkét esetben egészséges társaiktól elkülönítve. Egy nemrégen közzétett kutatás – amelyet a Delphoi Consulting tavaly végzett – arra a megállapításra jutott az általa vizsgált intézményekben, hogy a gyógypedagógiai képzésben részt vevõknek közel 80–90 százaléka roma származású!

62

Ezek alapján 2000. november 8-án levélben kértük az eset kivizsgálását, különös tekintettel az alábbi pontokra: Megvalósul-e a helyi általános iskolában a gyerekek fizikai bántalmazása, hozzájárul-e ehhez az iskola igazgatónõjének magatartása? Valóban elterjedt-e az iskolában a cigány tanulóknak és szüleiknek roma származására vonatkozó sértõ kifejezések használata? Mi az oka annak, hogy az iskola eltérõ tantervû osztályában kizárólag roma gyerekek vannak, illetve a 2000. szeptemberében indult elsõ osztály felzárkóztató tagozatán szintén csak cigány tanulók tanulnak? Elképzelhetõ-e, hogy ezek az osztályok inkább szolgálják a nehezebben kezelhetõ, nehezebben beilleszkedõ roma gyerekek elkülönítését, mint esetleges felzárkóztatását, vagy képességeiknek megfelelõbb oktatását. Bár a törvény elõírja az eltérõ tantervû osztályokban tanuló gyerekek képességeinek rendszeres felülvizsgálatát [14/1994. MKM rendelet, 17.§ (3), 20. § (4)] ez a legtöbbek esetében nem történt meg. Ugyanígy a pedagógusnak is figyelemmel kellene kísérnie az eltérõ tantervû osztályok tanulóinak fejlõdését, képességeinek alakulását, és abban az esetben, ha felmerül, hogy a tanuló normál osztályba visszairányítható lenne, akkor ezt kezdeményeznie kellene. Ilyen a h-i általános iskolában még nem fordult elõ. A közoktatási tv. 30. §-a elõírja, hogy az eltérõ tantervû tagozatoknak rendelkezniük kell meghatározott speciális személyi és tárgyi feltételekkel, melyek szükségesek a fogyatékosnak minõsített gyermekek különleges gondozásához, oktatásához. Felmerül a kérdés, hogy a h-i általános iskola eltérõ tantervû tagozatán megvalósulnak-e ezen törvényben rögzített feltételek úgy, hogy az iskolában gyógypedagógiai végzettségû oktató nem dolgozik. Megvalósulnak-e a közoktatási törvény 4. § (7)-ben foglaltak a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról; a 10. §-ban foglaltak, különös tekintettel a gyermek személyiségének, emberi méltóságának, jogainak tiszteletben tartására, a megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak a tilalmára, és arra, hogy a tanulónak joga van ahhoz, hogy képességeinek, érdeklõdésének, adottságainak megfelelõ oktatásban részesüljön? Megvalósul-e a törvény 19. § (7) b) pontja, mely szerint a pedagógus alapvetõ feladata, hogy tevékenysége során figyelembe vegye a gyermek, tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlõdésének ütemét, szociokulturális helyzetét, fogyatékosságát, segítse a bármilyen okból hátrányos helyzetben lévõ gyermek felzárkózását. Végül kértük, hogy az Oktatási Jogok Biztosának vizsgálata terjedjen ki arra is, vane az iskolában bármilyen megkülönböztetés a roma és nem roma tanulók között a roma tanulók kárára, illetve nem sérül-e az iskola vezetése, és egyes pedagógusok részérõl a roma tanulók emberi méltósághoz való joga.

63

64

IV. Milyen jogok illetik meg a gyermekeket? Gyermeki jogok – Diák jogok A gyermeki jogok, melyek lehetnek politikai, gazdasági, kulturális, szociális jogok, áttekintése során különbséget kell tennünk abszolút jogok és életkorhoz kötõdõ jogok között. Ebben az összefüggésben kell megismernünk a jogképesség és a cselekvõ képesség, valamint a korlátozottan cselekvõ képesség fogalmait.

1. Melyek az alapvetõ fogalmak?

Jogképesség az a már születésünk elõtt is minket megilletõ „képesség”, hogy címzettjei lehetünk jogoknak, jogalanyok lehetünk – tehát pl. örökölhetünk, már születésünk elõtt. A cselekvõ képesség a nagykorúsághoz kötõdik, azaz jogi értelemben felelõs döntéseket csak nagykorúságunk elérését követõen hozhatunk, addig felnõtt szüleink, gondviselõink – gyámunk – hozhatja meg a szükséges döntéseket. A cselekvõ képességtõl függõ jogok például: a szavazati jog. Jogi jelentõségüket tekintve itt kell megemlíteni a kiskorúság és a fiatalkorúság és a nagykorúság fogalmait. Kiskorúnak számít a 0-18 év közöttiek csoportja, ezen belül is megkülönböztetünk 0-14 év közötti gyermekkorúakat, akik nem számítanak cselekvõképesnek, az általuk elkövetett bûncselekmények nem vonnak maguk után bûnügyi eljárást. Fiatalkorúaknak számítanak a 14-18 év közöttiek, az általuk elkövetett bûncselekményeknek jogi következményeik vannak, de mind a jog, az elbírálás, mind a végrehajtás rendszere speciális szabályok szerint épül fel, mely figyelembe veszi a fiatalkorúság sajátos jellemvonásait. A gyermekvédelemnek két területe van: az általános gyermekvédelem, amely a fogantatás pillanatától kezdõdõen minden gyermeket érintõ lehetséges veszélyek, problémák megelõzésével, a prevencióval foglalkozik. A speciális, probléma-megoldó gyermekvédelem a hátrányos és veszélyeztetett helyzetben lévõ gyermekekkel, családjukkal foglalkozik.

65

2. Az ismert jogok közül mely jogok illetik meg a gyermekeket?

1. táblázat: A gyermek jogai A nemzetközi rendeletek közül kiemelkedõ szerepet tölt be a gyermekek jogaival kapcsolatos 1989. november 20-án New York-ban elfogadott Gyermek jogairól szóló egyezmény, melyet a Magyar Köztársaság 1990. március 14-én írt alá és 1991-ben törvénybe iktatott (1991. évi LXIV. törvény) Az egyezmény alapelvként fogalmazta meg, hogy a gyermekeket „a béke, az emberi méltóság, a türelmesség, a szabadság, az egyenlõség és a szolidaritás szellemében szükséges nevelni.”30Emellett a gyermeki jogok között megkülönböztetünk politikai, gazdasági, kulturális, szociális jogokat.

3. A gyermekvédelem

A gyermekeket speciális odafigyelés és védelem illeti meg, amely az oktatási rendszeren és a gyermekvédelmi rendszeren keresztül valósul meg. A gyermekvédelmi jelzõrendszeri tagokról az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról, a 15/1998. számú NM rendelet, valamint az 1997-es gyermekvédelmi törvény módosításáról szóló 2002. évi IX. törvény rendelkezik. Egészségügyi szolgáltatók: a gyermekvédelmi jelzõrendszer elsõ csoportját az egészségügyi szolgáltatók csoportjába tartozó védõnõi szolgálat és házi, óvodai, iskolai gyermekorvosi hálózat alkotja. Feladatuk a gyermekek egészségét veszélyeztetõ tényezõk megelõzése, kiszûrése és megszüntetése, a gyermekek, fiatalok egészségi állapotának gondozása. 30 1991. évi LXIV. Törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérõl. Bevezetés

66

A személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók közé tartozik a Gyermekjóléti Szolgálat és a Családsegítõ Szolgálat. Mindkét intézménynek feladatai közé tartozik a prevenció (megelõzés), a veszélyeztetettséget és krízishelyzetet észlelõ és jelzõ rendszer mûködtetése, a lehetõségekrõl, jogokról, a szociális, a családtámogatási ellátásokról, támogatásokról való tájékoztatás, a gyermekekkel foglalkozó intézmények koordinálása, valamint a családgondozás. Nevelési Tanácsadó: fõ tevékenysége a nevelési, pszichológiai tanácsadás, a viselkedészavarokkal, beilleszkedési zavarokkal, tanulási nehézségekkel küzdõ gyermekek problémáinak feltárása. A Nevelési Tanácsadó csak akkor foglalkozhat a gyermekkel, ha a szülõ, gondviselõ beleegyezését adja. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a szülõ, gondviselõ magatartása okozza a gyermek problémáját. Hatóságok: rendõrség, ügyészség, bíróság, gyámhivatal stb. A rendõrség nemcsak a bûncselekmények feltárásában játszik fontos szerepet, hanem a prevencióban is. Az õ segítségükkel megtudhatjuk, hogy milyen jellegû bûncselekmények elkövetése veszélyeztetheti a gyerekeket, fiatalokat, illetve milyen esetekben válhatnak áldozattá Az ügyészség és a bíróság elsõsorban a hivatalos végzések, ítéletek meghozatalában vesz rész. A gyámhivatal elsõsorban ellenõrzõ szerepet tölt be, de döntési jogkörrel is rendelkezik néhány esetben (például ideiglenes, átmeneti, tartós nevelésrõl, egyes pénzbeli támogatások megítélésérõl, gyámot nevez ki). Gyermekjogi képviselõ: feladata ellátni a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülõ gyermek jogainak védelmét és segíteni a gyermeket jogainak megismerésében és érvényesítésében. Gyermek- és ifjúságvédelmi felelõs a gyermekek nevelésével és oktatásával foglalkozó oktatási intézményekben dolgozik.

A gyermekvédelem területén az iskola feladatait az 1993-as közoktatási törvény, illetve ennek módosításai, valamint a 11/1994. MKM rendelet határozta meg. Nagyon fontos kiemelni, hogy az iskola feladata a gyermekvédelem területén a problémák felismerése, jelzése, nem pedig megoldása. Természetesen az együttmûködõ pedagógusok segítsége nélkül a gyermekvédelemben dolgozók sem tudják a problémát megoldani. A bölcsõdei, óvodai, iskolai gyermekvédelmi munkákért két személy felelõs: • egyrészt az intézmény vezetõje, • másrészt pedig a gyermek- és ifjúságvédelmi felelõs. A gyermek- és ifjúságvédelmi felelõs alapvetõen koordinációs és jelzõ szerepet tölt be: segíti az iskola pedagógusainak gyermek- és ifjúságvédelmi munkáját, tájékoztatja a tanulókat és a szülõket a gyermekvédelmi szolgáltatásokról, részt vesz a gyermek osztályfõnökével együtt családlátogatáson, tartja a kapcsolatot a többi jelzõrendszeri tagokkal, megszervezi a hátrányos helyzetben lévõ tanulók felzárkóztatását.

4. Mit jelent a gyermek- és ifjúságvédelem az iskolában?

67

Ha bármilyen gyermekvédelmi problémát észlelünk kötelességünk jelezni azt elõször a gyermek- és ifjúságvédelmi felelõsnek, sürgõs esetben a hatóságoknak (rendõrség). A bejelentést nem elegendõ szóban megtenni, jegyzõkönyvnek kell készülnie, hiszen így nemcsak az adott ügyrõl gyûjtjük össze az információt, hanem nekünk is biztonságot ad.

1.ábra: A gyerekvédelem folyamatábrája

5. Diákjogok – Mennyiben speciális a gyermeki jogokhoz képest?

Ki a diák? A tanulói jogviszonyban és a kollégiumi tagsági viszonyban álló gyermek. Miért kellenek intézményi szabályok? Mert a diák, tanuló kifejezés szükségszerûen és elengedhetetlenül magában hordozza az intézményhez való tartozást. Az intézménynek azonban mûködési és szervezeti szabályai vannak. Milyen joga van a diákoknak a mûködési és szervezeti szabályzat vonatkozásában? Egyetértési joga van az iskolaszéken belül, egyetértési joga van önállóan azokban a kérdésekben, amelyekben a szervezeti és mûködési szabályzat lehetõvé teszi. Mi a házirend és miért van rá szükség? Az együttélés és a mûködés kereteit elõre, mindenki számára megismerhetõ módon kell megalkotni és elérhetõvé tenni. A házirendet az igazgató terjeszti elõ.

A házirend szabályozási köre a gyermeki és a tanulói jogok körében31

A közvetlen joggyakorlás lehetõsége A gyermeki, a tanulói jogok érvényesülésekor, érvényesítésénél számtalan esetben hangzik el, hogy a gyermek nem élhet, vagy korlátozottan élhet alkotmányos jogaival, mivel életkoránál fogva nem tudja gyakorolni jogait, mert nem vagy csak korlátozottan jogképes. Ez az érvelés azonban 31 E fejezet Szundi János: Házirendek a nevelési-oktatási intézményekben c. tanulmánya alapján készült. Forrás: http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=2004-07Ta-Szudi-Hazirendek

68

nem helytálló. A jogszerzõ képesség – valaki saját nevében jogokat és kötelességeket szerezhet – és a jog gyakorlásának képessége – a megszerzett jogokat saját maga gyakorolja, illetve a kötelezettségeket saját maga teljesíti – az alkotmányos jogok terén nem válik el egymástól oly módon, mint a polgári jogban. A jogképesség cselekvõképesség. Érdemes megismerni az Alkotmánybíróság e tárgykört érintõ határozatát. [21/1996. (V. 17.) AB hat.] A közoktatásról szóló törvénynek a tanulói jogok és kötelezettségek gyakorlására vonatkozó elõírásai sem kötik meghatározott életkor eléréséhez az egyes jogok és kötelezettségek érvényesülését, ezért az iskolai belsõ szabályozás, így a házirend sem tehet különbséget az életkor alapján a tanulói jogok gyakorlására vonatkozó elõírásokban. Nem lehet más véleménynyilvánítási joggyakorlása a tízéves tanulónak és a tizennyolc éves tanulónak. Nem szabályozható eltérõ módon az információhoz való hozzájutás lehetõsége az életkori sajátosságokra tekintettel. Nem tekinthetõ eltérõ szabályozásnak és jogellenesnek a pedagógiai módszertani kérdésekben való eltérés, például meghatározott életkor alatt az egyes joggyakorláshoz történõ segítségnyújtás megszervezése. A gyermekek, tanulók jogait és kötelezettségeit a közoktatásról szóló törvény 10. §-a sorolja fel. A 10. § (1) és (2) bekezdésében található jogosítványok gyakorlása, teljesítése külön intézményi szabályozást nem igényel. Ebbe a körbe tartozik a 10. § (3) bekezdésében szabályozott gyermeki, tanulói jogok többsége is. Ezek a gyermeki, tanulói jogok az intézmény mûködésében az intézmény tevékenységének megvalósításában kell hogy érvényesüljenek. Ezekhez a jogokhoz azonban olyan egyéni jogosítványok kapcsolódnak, amelyek már igénylik az intézményi szintû szabályozást. • A gyermeknek, a tanulónak joga, hogy a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktatassák, iskolai tanulmányi rendjét pihenõidõ, szabadidõ, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetõség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelõen alakítsák ki. Ennek a törvényi elõírásnak meg kell valósulnia az iskola és a kollégium munkarendjének összeállításakor, a pedagógiai program elkészítésekor és végrehajtásakor. • A gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erõszakkal szemben. A gyermek, a tanuló nem vethetõ alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Ezek a rendelkezések ugyancsak olyan jogok, amelyek érvényesülése a gyermek, a tanuló oldaláról nézve nem igényelnek konkrét cselekvést. Ennek a jognak érvényesülnie kell az óvoda, az iskola és a kollégium mûködésében, az iskolában foglalkoztatottak minden cselekedetében. • A gyermek, a tanuló joga, hogy képességeinek, érdeklõdésének, adottságainak megfelelõ nevelésben és oktatásban részesüljön, képességeihez mérten tovább tanuljon, illetve alapfokú mûvészetoktatásban vegyen részt tehetségének felismerése és fejlesztése érdekében.

A feladatellátás szervezésével érvényesülõ gyermeki, tanulói jogok

69

E jogosultság érvényesüléséhez a házirendben további szabályozásra nincs szükség. Az e törvényben megfogalmazott tanulói jog megvalósulásához megfelelõ intézményhálózatra, illetõleg megfelelõ felvételi rendszer mûködtetésére van szükség. Az intézményi szabályozás körébe tartozó kérdések azonban érinthetik e jog gyakorlati érvényesülését, például amikor a választható tantárgyakon való részvételi lehetõséget, a jelentkezést és azok elbírálását rendezik a pedagógiai programban, illetve a házirendben. • A gyermek, a tanuló joga, hogy nemzeti, illetõleg etnikai hovatartozásának megfelelõn nevelésben és oktatásban részesüljön. E kérdéskörben nincs szükség arra, hogy a házirend szabályozzon, mivel a felvételi eljárás kérdései jogszabályban rendezettek. Ez a szabályozás a helyi önkormányzatok, valamint az iskolák részére állapít meg kötelezõ rendelkezéseket, amelyeknek érvényesülniük kell az önkormányzati feladatellátás megszervezésekor, illetõleg az iskolai feladatellátás megtervezésekor. [A házirendnek vannak szabályozási körei e kérdéssel összefüggésben is, a tantárgyválasztásnál.] • A gyermek, a tanuló joga, hogy az állami és a helyi önkormányzati iskola a pedagógiai programjában és a tevékenységében, továbbá a tanítás során az ismereteket, a tájékoztatást tárgyilagosan és többoldalúan közölje. Ebbõl a törvényi elõírásból a házirendben nincs szükség további szabályozásra. A feladat címzettje az iskola, amelynek a pedagógiai program elkészítése és összeállítása során olyan dokumentumot kell készítenie, hogy érvényesülni tudjon az ismertetett tanulói jog. Az intézmény fenntartójának a pedagógiai program jóváhagyása során kell vizsgálnia e törvényhely érvényesülését. [Természetesen ez a jog összefügg a tájékozódás és a véleménynyilvánítás jogával, a javaslattételi joggal, amely jogok gyakorlásának kérdése igényli a helyi szabályozást.] • A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének d) pontja két gyermeki, tanulói jogosítványt fogalmaz meg: a gyermek, a tanuló joga, hogy a nem állami, nem önkormányzati nevelési-oktatási intézményben vegye igénybe az iskolai és a kollégiumi ellátást; továbbá, hogy az állami, illetve az önkormányzati óvodában, iskolában, kollégiumban hit- és vallásoktatásban vegyen részt. A nem állami, nem önkormányzati óvoda, iskola, kollégium választásával összefüggõ kérdések szabályozására nincs szükség a házirendben. E jog érvényesülése az intézménylétesítés szabadságán keresztül, valamint az intézményválasztási jog gyakorlásának útján valósul meg. A hit- és vallásoktatásban való részvétel szülõi elhatározáson múlik. A hités vallásoktatással kapcsolatosan az óvodában, iskolában, kollégiumban személyes adat kezelésére nincs lehetõség. A hit- és vallásoktatás megszervezése az érintett egyházi jogi személy feladata. Az iskola és a kollégium az intézményben rendelkezésre álló eszközökbõl köteles biztosítani a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket. Ennek megfelelõen e körben az iskolának, kollégiumnak a házirendben további szabályozást nem szükséges végeznie.

70

A személyiség szabad kibontakoztatásának joga A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének e) pontja szerint a gyermeknek, illetve a tanulónak a joga, hogy személyiségi jogait az óvoda, az iskola, illetve a kollégium tiszteletben tartsa. Ez a jog összefoglal több alkotmányos alapjogot, amelynek érvényesülnie kell az óvoda, az iskola és a kollégium egész mûködésében. Hogy mit kell érteni e jogok alatt, arra vonatkozóan a törvény hivatkozott része példálódzó felsorolást tartalmaz: • a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog, • az önrendelkezési jog, a cselekvési szabadság, • a családi élethez és a magánélethez való jog tartozik ebbe a körbe.

A szabályozást igénylõ egyes gyermeki és tanuló jogok

E jogok érvényesüléséhez a gyermeknek, tanulónak nem kell tevõleges, kezdeményezõ magatartást tanúsítania, nem kell kérelemmel fordulnia az intézmény vezetõjéhez, alkalmazottaihoz. A „tiszteletben tartás” arra utal, hogy a nevelési-oktatási intézményben foglalkoztatott valamennyi személynek tartózkodnia kell minden olyan döntéstõl, intézkedéstõl, cselekvéstõl, amely az említett jogok sérelmével járhat. Ezen túlmenõen mindent el kell követnie azért, hogy ezek a jogok érvényesüljenek. A törvény hivatkozott rendelkezése megállapítja a tanulói joggyakorlás korlátait is: a tanuló e jogának gyakorlása során nem korlátozhat másokat abban, hogy e joguk érvényesüljön, továbbá e joggyakorlás során nem veszélyeztetheti a saját és társai, valamint az intézményekben foglalkoztatott alkalmazottak egészségét, testi épségét és a mûvelõdéshez való jog érvényesítéséhez szükséges feltételek fenntartását. Ezek a jogok adják az úgynevezett általános személyiségi jog tartalmát, amely az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében fogalmazódik meg: A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van … az emberi méltósághoz, amelytõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az emberi méltósághoz való jog és ebbõl következõen az általános személyiségi jog pontos meghatározása meglehetõsen nehéz dolog. A nehézség abból adódik, hogy e jog érvényesülését, illetve megsértését mindig csak konkrét esetre, az egyes gyermekre, tanulóra vetítve lehet vizsgálni, mérlegelni. Nincs „általában” emberi méltóság, csak egy adott személynek lehet emberi méltósága. Ha a tanítási órán elhangzó megjegyzés harminc tanuló közül csak egyre nézve is sérelmes, a jogellenes állapot bekövetkezik. E jog tartalmának a feltárásához érdemes áttekinteni az Alkotmánybíróság néhány e tárgykörben hozott határozatainak az indokolását. E „Az Alkotmánybíróság már a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában kifejtette, hogy az emberi méltósághoz való jogot az úgynevezett általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti. Leszögezte, hogy a modern alkotmányok, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlata az általános személyiségi jogot különféle összetevõivel nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magán-

71

szférához való jogként. Az általános személyiségi jog »anyajog«, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amely az egyén autonómiájának védelmére szolgál, ha az adott tényállásra a nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.” [4/1998. (III. 1.) AB hat.] • „Az állam senkit nem kényszeríthet olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz amely összeegyeztethetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges meggyõzõdésével.” [64/1991. (XII. 17.) AB hat.] • „Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy a nyilvános rendezvény sértheti az általános személységi jogot és a magánszféra védelméhez való jogot, ha a résztvevõk oly módon nyilvánítanak véleményt másokkal szemben, hogy azok nem tudják elkerülni a rendezvényen elhangzó, õket hátrányosan érintõ kijelentések végighallgatását. Alapjogsérelemnek minõsülhet, ha a rendezvény arra irányul, hogy magánszemélyek ne tudjanak eljutni a vallásgyakorlásuk helyszínére, vagy a rendezvény más módon megakadályozza vallásos cselekmény, szertartás zavartalan lebonyolítását.” [55/2001. (XI. 29.) AB hat.] • „Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektõl, amelyek teljesen szabályozás alá vonhatók, nincs »érinthetetlen« lényegük. A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minõség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan…” Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint „az emberi méltósághoz való jog korántsem csupán a jó hírnévhez való jogot foglalja magában, hanem egyebek között a magánszféra védelméhez való jogot is. Ennélfogva az is ellentétes az emberi méltósághoz való alapvetõ joggal, ha valakivel szemben kellõ alap nélkül alkalmaznak hatósági kényszert, s ezáltal az állam indok nélkül avatkozik be a magánszféra körébe tartozó viszonyokba.” [58/2001. (XII. 7.) AB hat.] • Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az emberi méltóság jogának lényege az önrendelkezés, amely a személyiség szabad kibontakoztatására és a személyi szabadság önrendelkezés alapján történõ megítélésére vonatkozik. [22/2003. (IV. 28.) AB hat.] • „Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy az alapvetõ jogok korlátozása csak akkor marad meg az alkotmányos határok között, ha a korlátozás nem az alapjog érinthetetlen lényegére vonatkozik, ha az elkerülhetetlen, azaz kényszerítõ okkal történhet, továbbá a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan…” [20/1990. (X. 4.) AB hat.] Az ismertetett határozatok számos esetben az állami cselekvés korlátait, kereteit, valamely cselekedettõl való tartózkodás kötelezettségeit ismertetik. Ez a megfogalmazás nem jelenti azt, hogy a meghatározott közfeladatok végrehajtásában, az alkotmányos jogok érvényesítésében a közremûködõkre nézve e megállapítások ne lennének irányadóak. Az

72

óvodák, iskolák és kollégiumok belsõ szabályzataik kialakításában, mûködési rendjük felépítésében, döntéseik meghozatalakor nincsenek hatalmi helyzetben a gyermekekhez, tanulókhoz viszonyítva, nincs aláfölé rendeltség az intézmény és a gyermek, a tanuló, illetve a szülõ között. Az intézményválasztási jog alapján, a beíratás aktusával az érdekeltek között a mellérendeltségre épülõ, szerzõdéses kapcsolat jön létre. Ezért a nevelési-oktatási intézményeknek joga, feladata és kötelessége az alkotmányos jogok érvényre juttatása valamennyi gyermek, tanuló esetében. A házirend szabályozása az egyes tanulóra nézve olyan körben állapíthat meg korlátokat, amely ahhoz szükséges, hogy mások alkotmányos jogai védelemben részesüljenek. Az óvoda, az iskola, a kollégium mûködése akkor tekinthetõ megnyugtatónak, alkotmányosnak, ha „kezelni tudja” az egyéni, a csoport és az intézményi érdekeket. Az ország nyitottá válásával, a közoktatás rendszere is nyitottá válik. A különbözõ felfogású családból érkezõ gyermekeket sok esetben nem lehet beszorítani a nagy többségre nézve jól mûködõ szabályok kereti közé. A más öltözéket, külsõségeket, szokásokat a házirend nem tilthatja be. Az emberi méltósághoz való jog megsértését jelenti az oktatásszervezés terén alkalmazott minden olyan módszer, amely nem vezethetõ vissza a pedagógiai eszköztárra. Az óvoda, iskola és kollégium gyermekekkel, tanulókkal kapcsolatos minden intézkedése a létrejött jogi kapcsolatra, az óvodai nevelési jogviszonyra, a tanulói jogviszonyra és a kollégiumi tagsági jogviszonyra épülhet. Miután ezek a jogviszonyok nem keletkeztetnek alá-fölé rendeltséget, az ilyen jogviszonyokra jellemzõ eszköztár, például az utasításadás joga nem épülhet be az intézményi gyakorlatba és az intézményi szabályzatokba. Ez lényeges különbség például a munkaviszonyhoz és a közalkalmazotti jogviszonyhoz képest, mivel ezekben a jogviszonyokban a munkavállaló, a közalkalmazott nincsen mellérendeltségi viszonyban a munkáltatóval, annak utasításai szerint köteles eljárni. A kiskorú gyermek szülõi felügyelet alatt áll. A szülõ az intézményválasztással és a beíratással rábízza a gyermekét az intézményre. Ezzel a rábízással bevonja az óvodát, az iskolát és a kollégiumot a szülõi felügyelet ellátásába. A nevelési-oktatási intézménynek nem lehet több joga, mint a szülõnek, nem gyakorolhat olyan jogokat, amelyekre felhatalmazást nem kapott. Gyermeke emberi méltóságát a szülõ sem sértheti, ilyen felhatalmazást ezért nem is adhat. A közoktatásról szóló törvénynek a személyiségi jogok védelmére vonatkozó rendelkezései azt a feladatot állítják az óvodák, az iskolák és a kollégiumok elé, hogy mûködésük és belsõ szabályzataik megalkotása során teremtsék meg a feltételeket a tanuló személyiségének teljes kibontakoztatásához, zárják ki, lehetõség szerint elõzzék meg az emberi méltóságot sértõ helyzetek, állapotok kialakulását, fennmaradását, szükség szerint orvosolják a jogsértõ állapotot. Az iskolai élet és a kollégiumi élet megszervezése során hozott szükségtelen korlátozó intézkedések, rendelkezések alkalmasak lehetnek arra, hogy korlátozzák az emberi méltósághoz való jogot, a tanuló személyiségi jogait.

73

Az Alkotmánybíróság iránymutatásából az iskoláknak és a kollégiumoknak azt a következtetést lehet levonniuk, hogy a belsõ szabályzatok kialakításakor a tanulói önrendelkezési jog különbözõ korlátait csak olyan mértékben állapíthatják meg, amely elengedhetetlenül szükséges a tanuló személyének védelméhez, illetõleg a többi tanuló, az intézményben alkalmazottak jogainak megóvásához. Nem alkalmazhat az iskola, a kollégium olyan intézkedéseket, amelyek nem egyeztethetõk össze a pedagógiai módszerekkel, az említett mellérendeltségi viszonnyal (pl. alkoholszonda, vizelet- és vérvizsgálat, kilépést megakadályozó korlátok). Az Alkotmánybíróság iránymutatásaiból egyértelmûen megállapítható, hogy a közoktatásról szóló törvény jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezései alapján a tanuló, illetve a kiskorú tanuló szülõje a siker reményében fordulhat a bírósághoz az intézményi döntés, az intézményi mulasztás orvoslása céljából abban az esetben, ha annak alapja a gyermek személyiségi jogának a sérelme. Ilyen sérelem lehet például minden olyan helyzet, amely a gyermeket, a tanulót kirekeszti, megalázó helyzetbe hozza, arra kényszeríti, hogy olyan dolgot cselekedjen vagy oly dologtól tartózkodjon, amely összeegyezhetetlen meggyõzõdésével, családi neveltetésével. Az ilyen helyzetek kialakulása, felszámolása érdekében az intézményi szabályozás, a házirend elkészítésekor törekedni kell a személyiség védelmét szolgáló rendelkezések beépítésére.

A szabad vallásgyakorlás joga

„A vallásszabadság szoros összefüggését az emberi méltóság jogával akkor is figyelembe kell venni, amikor a vallásszabadság másik két összetevõjérõl, a vallásgyakorlásról, illetve a meggyõzõdés szerinti cselekvésrõl van szó. Az általános személyiségi jogból folyó cselekvési szabadságnak különös súlyt ad, ha a személyiség lényegét érintõ lelkiismereti vagy vallási meggyõzõdésbõl fakad a cselekedet.” [4/1993. (II. 12.) AB hat.] Valamely vallás, valamely világnézet elfogadása vagy elutasítása mindenki személyes ügye. Az óvoda, az iskola, a kollégium köteles tiszteletben tartani a tanuló vallási, világnézeti meggyõzõdését, és köteles tiszteletben tartatni a többi tanulóval. E jog érvényesüléséhez szükséges törvényi garanciák megvannak. Ezek közé tartoznak a közoktatásról szóló törvénynek azok a rendelkezései, amelyek elõírják, hogy • •

•

•

74

az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem; az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában és tevékenységében, a tanítás során a tájékoztatás nyújtása és az ismeretek közlése tárgyilagosan és többoldalúan történjék; az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nevelési programja, illetve pedagógiai programjának mûködése, tevékenysége és irányítása vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia. az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában biztosítani kell az ismeretek, a vallási, illetve világnézeti információk tárgyilagos és többoldalú közvetítését;

A közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetõvé kell tenni, hogy a gyermek, illetõleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hités vallásoktatásban vegyen részt. Az egyházi jogi személy a hit- és vallásoktatást óvodában a szülõk, iskolákban és kollégiumban a tanulók és a szülõk igénye szerint szervezheti. A hit- és vallásoktatás az óvodában az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet figyelembe véve, az iskolában pedig oly módon szervezhetõ, hogy alkalmazkodjon a kötelezõ tanórai foglalkozások rendjéhez. A gyermek, a tanuló személyiségi jogának súlyos sérelmével járhat, ha a nevelési-oktatási intézmény olyan idõpontot biztosít a hit- és vallásoktatás megszervezéséhez, amely miatt az azon való részvétel a gyermeknek, a tanulónak életkorára, elfoglaltságára tekintettel aránytalan nehézséget okoz (kora reggeli, késõ délutáni órák stb.). Jogellenes helyzet áll elõ akkor is, ha az iskolai rendezvényeket, ünnepségeket, más foglalkozásokat „rászervezik” a hit- és vallásoktatás óráira, választás elé állítva ezzel a tanulókat. A személyiségi jogok egyik lényeges köre az információs önrendelkezési jog. Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot információs önrendelkezési jogként megjelölve a következõket fejtette ki: „Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerû célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelûen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat továbbításáról, továbbá, hogy a céltól eltérõ felhasználás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltoztatásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerû, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhoz kötöttségbõl következik, hogy a meghatározott cél nélküli »készletre«, elõre nem meghatározott jövõbeni felhasználásra való adatgyûjtés és tárolás alkotmányellenes.” [15/1991. (IV. 13.) AB hat.]

Az információs önrendelkezési jog

Az iskolák és kollégiumok a közoktatásról szóló törvény 2. sz. mellékletében meghatározott adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik. Az adatkezelés a közoktatási intézményekben cím alatt található 6. pont szerint a közoktatási intézmények az iratkezelési szabályzatban, illetve ha ilyen készítésére nem köteles, a szervezeti és mûködési szabályzat mellékleteként kiadott adatkezelési szabályzatban kell hogy meghatározzák az adatkezelés és adattovábbítás intézményi rendjét. Ez a szabályozás az intézményben foglalkoztatottakra terjed ki. A házirendben a tanulói oldalról kiindulva azt a kérdést kell szabályozni, hogy a tanuló miképpen gyõzõdhet meg arról, hogy az iskola, illetve a kollégium milyen módon tárolja személyes adatait, illetõleg, hogy a róla nyilvántartott személyes adatok megfelelnek-e a valóságnak. Szabályozni kell azt a kérdést is, hogy a tanuló milyen módon kérheti az iskola, illetve

75

a kollégium által nyilvántartott személyes adatainak törlését, helyesbítését.

A véleménynyilvánítás joga

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a „szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak értéke és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külsõ korlátai vannak… addig, amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külsõ korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetõsége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Az Alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja. Az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülõ egyéni véleményalkotás lehetõsége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és mûködése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatározni, hogy azok a véleményt nyilvánító személyt alanyi joga mellett a közvélemény kialakításának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék.” [13/2001. (V. 14.) AB hat.] A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló joga, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésrõl, az õt nevelõ és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, kollégium mûködésérõl. A véleménynyilvánítás jogának gyakorlása az iskola, illetve kollégium házirendjében oly módon szabályozható, hogy biztosítva legyen a másik alkotmányos jog, a mûvelõdéshez való jog érvényesülése. Nem a szabad véleménynyilvánítás lehetõségét korlátozhatja vagy zárhatja ki az iskolai, illetve kollégiumi házirend, hanem azt határozhatja meg, hogy e jogával a tanuló mikor és milyen formában élhet. A véleménynyilvánítás szabadságának másik korlátja az az elvárás, hogy ne sérüljön az iskola, kollégium alkalmazottainak, illetve tanulóinak személyiségi joga, illetve emberi méltósága. Nem kötelezhetõ senki arra, hogy olyan véleményt hallgasson meg, amelyik õt hátrányosan érinti. Ezért a véleménynyilvánítás lehetõségének, fórumainak a megteremtésénél meg kell adni a választás lehetõségét a részvétel tekintetében. Természetesen a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülnie kell a kötelezõ foglalkozásokon is. Ennek a korlátja azonban mások személyiségi jogainak védelme, illetve mások mûvelõdéshez való jogának a biztosítása. Így például a tanítási órán a véleménynyilvánítás jogával a tanuló az órát vezetõ pedagógus által irányított keretek között élhet, alkalmazkodva az óra menetéhez és felépítéséhez.

76

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az oktatás az emberi személyiség kibontakoztatására irányuló tevékenység. Az oktatásnak az emberi személyiségre gyakorolt sokoldalú hatásával szemben támasztott követelményeket hangsúlyozza az 1976. 9. tvr.-tel kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 13. cikk 1.1. pontja is a következõképpen: „Az iskolai nevelésnek minden személyt képessé kell tennie arra, hogy hasznos szerepet töltsön be a szabad társadalomban, elõmozdítsa a megértést, türelmet és barátságot valamennyi nemzet, valamint minden helyi, népi és vallási csoport között.” [12/1996. (II. 22.) AB hat.] Az Alkotmánybíróság határozata a közoktatás terén is fontos kérdésre mutat rá. Az iskola és a kollégium mûködése, a belsõ szabályozás nem állíthat fel olyan korlátozást, amely a pedagógiai szempontokon kívül más indokok alapján zárná ki a tanulót az iskola vagy a kollégium által nyújtott valamely lehetõség igénybevételébõl. Mellesleg a rendelkezésekbe ütközõ intézményi intézkedés, szabályozás feltehetõen sértené az egyenlõ bánásmód követelményeit is.

A személyiség szabad kibontakoztatásának joga

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog magában foglalja a magánszférához való jogot is. „A magánszférához való jogot az Alkotmány konkrét, szubjektív alapjogként nem nevezi meg, de a magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén autonómiájának védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltóságából ered, amelynek tehát az általános személyiségi jog – az emberi méltósághoz való jog – szubszidiárius alapjoga. [56/1994. (XI. 10.) AB hat.]

A magánszférához való jog

Az iskoláknak és a kollégiumoknak tevékenységük, mûködésük és belsõ szabályzatainak kialakítása során ebbõl a határozatból azt a következtetést kell levonniuk, hogy a házirendnek nem lehet olyan rendelkezése, elõírása, amely túlmutat a tanulói jogviszonnyal, illetve a kollégiumi tagsági viszonnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek teljesítésén, azon az idõtartamon, amelyen belül a tanuló az iskola felügyelete alatt áll. Hogy az iskola felügyelete alatt mit kell érteni, arra a választ a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 11. pontja adja meg: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelmérõl történõ gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történõ belépéstõl a nevelési-oktatási intézmény jogszerû elhagyásáig terjedõ idõben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelezõ, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A magánéletbe való beavatkozást jelenti, ha a házirend olyan tilalmakat állít fel, amely korlátozza a tanuló iskolán, illetve kollégiumon kívüli tevékenységét, azokat az idõszakokat, amikor a gyermek szülõi felügyeletét a szülõ ténylegesen el tudja látni. Így például a házirend nem határozhatja meg, hogy mit tehet a tanuló az iskolai szünetekben a tanítás nélküli pihenõnapokon. Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy amikor a törvényhozó meghatározta, hogy „a közalkalmazott a munkahelyén kívül is a közalkal-

77

mazotti jogviszonyhoz méltó magatartást köteles tanúsítani, és ezeket a magatartásszabályokat munkaviszonyon belüli hátrányokkal – fegyelmi büntetéssel – szankcionálta, az emberi méltósághoz való jogban lévõ magánszférához való szabadságjogot és ezzel az alkotmányos alapjog lényeges tartalmát korlátozta”. [56/1994. (XI. 10.) AB hat.] Hasonló „hibát követ el” az a házirend, amely például megköveteli a tanulótól, hogy az iskolán, kollégiumon kívül is a tanulói jogviszonyával, kollégiumi tagsági jogviszonyával összefüggõ, ahhoz méltó magatartást tanúsítson.

Az önrendelkezés joga

Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme „az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait a különbözõ állami szervek, így a bíróság elõtt is érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban mint az általános cselekvési szabadsághoz való jog, a jogérvényesítéstõl való tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja, mivel az a jog az egyén autonómiájának a védelmére szolgál, és általában mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy a jogai és törvényes érdekei védelmében nyitva álló és alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik.” [1/1994. (I. 7.) AB hat.]. Az iskolák és kollégiumok részére ez a határozat, ez az értelmezés fontos iránymutatást tartalmaz. Az intézményi mûködés, a belsõ szabályozás, a jogérvényesítés céljául szolgáló, a házirendbe foglalt elõírások nem tartalmazhatnak olyan szabályokat, amelyeknek alapján a tanulónak kötelességévé válna valamely, törvényben biztosított jogának az érvényesítése, amennyiben ez egyébként nem állna a szándékában (például részt venni egy nem kötelezõ foglalkozáson). A tanulónak a közoktatásról szóló törvény rendelkezései, így többek között a 10–11. §-ai számos kérdésben nyújtanak döntési, választási lehetõséget. E döntési, választási lehetõség kihasználása azonban – önrendelkezési szabadságából következõen – a tanuló tényleges döntésén kell hogy múljon. Kiskorú tanuló esetén természetesen a szülõi felügyeleti jogot ellátó szülõk mûködhetnek közre a tanulói döntés meghozatalában vagy az attól való tartózkodás választásában. A tájékozódás és a tájékoztatás rendjének a szabályozása, a rendszer mûködtetése azonban intézményi feladat. A tanuló, illetve a szülõ csak az információk birtokában kerülhet tényleges döntési helyzetbe.

A családi élethez és a magánélethez való jog

A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének e) pontja magában foglalja – a személyiségi jogok között – a tanuló családi élethez és magánélethez való jogát. Az Alkotmánybíróság e kérdéssel foglalkozva mutatott rá arra, hogy az általános személyiségi jog részét képezi az önazonossághoz való jog is. „Ez a jog magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga, hogy vérségi származását senki ne tegye vitássá.” [57/1991. (XI. 8.) AB hat.] Az iskolában és kollégiumban e tanulói jogosítvány érvényesüléséhez értelemszerûen a tanuló családi kapcsolatainak tiszteletben tartását,

78

névviseléshez való jogosultságának védelmét kell érteni. E jog érvényesüléséhez arra van szükség, hogy a különbözõ iskolai, kollégiumi intézkedések, dokumentumok kiállításakor, az intézményi belsõ élet kialakításakor megfelelõ védelmet biztosítsanak e téren a tanuló számára. Az iskola, illetve a kollégium valamennyi alkalmazottja köteles elfogadni a tanulóra vonatkozó valamely családhoz való tartozását igazoló közokiratban foglalt tényeket. E jog érvényesülésének elõfeltétele az információs önrendelkezési jog érvényesülése, az adatokba történõ betekintés és felülvizsgálata kezdeményezésének rendszere. E jog védelme magában foglalja azt, hogy indokolt esetben a tanuló védelmet kapjon társaival szemben, például ha származása miatt kirekeszti a közösség, vagy bárki kigúnyolja. A magánélethez való jog gyakorlása magában foglalja annak lehetõségét is, hogy az iskolában, a kollégiumban baráti kapcsolatok alakuljanak ki, azonos nemûek és különbözõ nemûek között. A baráti kapcsolatok azonban nem vezethetnek mások kirekesztésére, elszigetelésére. A párkapcsolatok kialakulása szükség szerint együtt járhat a közösségi élettel. Ennek tiltása sérti az alkotmányos jogokat. A magánélethez való jog közösségi keretek között való gyakorlásának korlátozása azonban nem tekinthetõ az alkotmányos jog jogellenes korlátozásának. Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy a „magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog – mint a negatív jellegû alapjogok általában – nem valamely szolgáltatás igénybevételére, nem is meghatározott aktivitás kifejtésére, hanem a védett tárgykörben a kívülállók bizonyos zavaró, beavatkozó, sértõ megnyilvánulásaitól való mentességre és a mentesség állami védelmére jogosít. A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog tartalmának hasonló felfogását fejezi ki az emberi jogok és alapvetõ szabadságjogok védelmérõl szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett egyezmény 8. cikke is, amely kinyilvánítja: mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében zavargás vagy bûncselekmény megelõzése, a közegészségügy vagy erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”

Az iskolák és kollégiumok ennek az állampolgári jognak az érvényesülését elsõsorban azzal segíthetik elõ, hogy a házirendben tiltanak minden olyan megnyilvánulást, amely az egyes tanulók családi életének megkérdõjelezésére, kigúnyolására irányulnak. A levelezéshez való jog korlátozása nem irányulhat a családdal, barátokkal való külsõ levelezés bármilyen korlátozására, cenzúrázására, megfigyelésére. Természetszerûen a többi tanuló jogainak védelme érdekében nem érvényesülhet a levelezés szabadsága a tanulók között, a különbözõ tanítási, tanórai vagy tanórán kívüli foglalkozások keretei között. A korlátozások és tilalmak azonban nem vezethetnek odáig, hogy a pedagógus által „elkobzott” levelet a pedagógus felbontsa, megismerje és nyilvánosságra hozza. 79

A kollégiumi élet során a tanulót védelem illeti meg a lakáshoz való jogának érvényesülése körében. E jog korlátozására a házirendben a többi tanuló érdekeinek megóvása miatt lehet szükség. A kollégiumnak azonban tartózkodnia kell a tanuló váratlan, indokolatlan, felesleges megfigyelésétõl, rajtaütésszerû ellenõrzésétõl. A kollégiumi házirendben kell meghatározni a lakhatással kapcsolatos jogok érvényesülését, korlátjait, az ellenõrzések célját és rendjét.

A névviselés joga

Az emberi méltóságból levezethetõ alapvetõ jog – mutat rá az Alkotmánybíróság – a névjog. Minden embernek elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejezõ saját névhez és annak viseléséhez. [58/2001. (XII. 7.) AB hat.] Az Alkotmánybíróság az említett határozatban mutatott rá arra is, hogy a névjog körében az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magva van, amely az egyes ember érinthetetlen lényegét, a saját névhez és annak viseléséhez való jog biztosítása útján van hivatva kifejezésre juttatni. Ebbõl következik, hogy a nevelési-oktatási intézmény tartózkodni köteles attól, hogy a gyermek, illetve a tanuló részére megállapított családi vagy utónevet bármilyen módon megváltoztassa, elferdítse, lerövidítse, becenévvé alakítsa át. Adott esetben az érintett gyermeket, tanulót védelemben kell részesíteni a többi gyermekkel, tanulóval szemben, ha jogai ilyen módon sérülnének. Az a jog értelemszerûen kapcsolódik a családi élethez való joghoz és az információs önrendelkezési joghoz. Abban az esetben például, ha az iskola rosszul töltött ki valamely hivatalos okmányt a tanuló részére, mert hibásan vezette rá az adatait, akkor köteles az okmányt ismételten kiállítani a saját költségén.

A különleges gondozáshoz való jog

80

A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének f) pontja szerint a gyermeknek, tanulónak joga, hogy állapotának, személyes adottságának megfelelõ, megkülönböztetett ellátásban, különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban részesüljön, s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményeihez forduljon segítségért. E törvényi rendelkezés garanciája számos jogszabályban meghatározott rendelkezésen alapul. A közoktatásról szóló törvény 30. §-a szabályozza részletesen, hogy e jogosítvány érvényesüléséhez milyen feltételeket kell a nevelésioktatási intézményekben megteremteni. A házirendben e jog gyakorlásához nincs szükség különösebb szabályozásra. A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése állapítja meg azokat a rendelkezéseket, amelyek figyelembevételével az érintett tanulók felkészítését és vizsgáztatását meg kell szervezni. A pedagógiai programnak kell meghatározni azokat a tartalmi kérdéseket, amelyek elõsegítik az érintett tanulók felkészítését, illetve beszámoltatásának speciális kérdéseit. • A sajátos nevelési igényû tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdõ tanulót – jogszabályban meghatározott

•

•

•

munkamegosztás szerint – a szakértõi és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértõi véleménye alapján – a gyakorlati képzés kivételével – az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekbõl az értékelés és a minõsítés alól. Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekbõl mentesítik az értékelés és minõsítés alól, az iskola – az e törvény 52. §-ának (7) bekezdésében, valamint (11) bekezdésének c) pontjában meghatározott idõkeret terhére – egyéni foglalkozást szervez részére. Az egyéni foglalkozás keretében – egyéni fejlesztési terv alapján – segíti a tanuló felzárkóztatását a többiekhez. Az alapmûveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – másik tantárgyat választhat. A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapmûveltségi vizsgán, illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési idõt, az írásbeli beszámolón lehetõvé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történõ felváltását.

A házirendben kell meghatározni azt is, hogy a tanulmányokkal összefüggõ mentesítés iránti kérelmeket hogyan lehet eljuttatni az iskola részére, hogyan kell jelentkezni egyéni foglalkozásra. A képzési kötelezettségrõl és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM-rendelet határozza meg, hogy a tanuló szakértõi és rehabilitációs vizsgálatra, illetve a nevelési tanácsadásra milyen eljárás megtartásával „küldhetõ” el. A házirendben lehet meghatározni, hogy milyen módon történik a szülõvel való egyeztetés, a szülõ értesítése, tájékoztatása, a döntéshozatalba való bevonása. A pedagógiai szakszolgálatoknak és az iskoláknak a szervezeti és mûködési szabályzatukban kell rendezniük a kapcsolattartás kérdéseit. A pedagógiai szakszolgálat intézményei, így például a nevelési tanácsadók a helyszínen, az iskolában is szervezhetnek vizsgálatokat. A házirendben szabályozható az a kérdés, hogy a tanulók milyen módon jelentkezhetnek ilyen vizsgálatra, vagy kezdeményezhetik vizsgálat megtartását. A közoktatásról szóló törvény 10. §-ának (4) bekezdése szerint a gyermek, tanuló joga, hogy családja anyagi helyzetétõl függõen, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben, tanszerellátásban részesüljön, továbbá részben vagy egészben mentesüljön az e törvényben meghatározott, a gyermekeket, tanulókat terhelõ költségek megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására vagy a részletekben történõ fizetésre.

A kedvezményes juttatáshoz való jog

E kérdés szabályozásánál a nevelési-oktatási intézményeknek különbséget kell tenniük az alanyi jogon, jogszabály rendelkezése alapján járó ked-

81

vezmények között, és azok között a kedvezmények között, amelyek megadásáról, biztosításáról a intézménynek mérlegelési lehetõsége van. • A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 148. §-ának (5) bekezdése meghatározza, hogy gyermekétkeztetés esetén milyen kedvezmény illeti meg a gyermeket, a tanulót. A kedvezmények egy része ötvenszázalékos térítési díj-fizetési kötelezettség mérséklésére nyújt lehetõséget. A helyi önkormányzat saját intézményei tekintetében rendeletben határozhatja meg a fizetendõ térítési díj mértékének csökkentésére és elengedésére vonatkozó eseteket. A házirend abban a kérdésben alkothat szabályozást, hogy milyen módon lehet benyújtani a kérelmet a kedvezményes étkeztetés biztosításához, illetve az igényjogosultságot milyen módon lehet igazolni. • Hasonló gyakorlatot kell kialakítani a tankönyvekkel kapcsolatos támogatások iránti kérelmek tekintetében. A tankönyvpiac rendjérõl szóló törvény 8. §-ának (6) bekezdése meghatározza, hogy milyen feltételek mellett jár a tankönyvtámogatás, mely feltételek mellett kell biztosítani a tankönyv ingyenes igénybevételének lehetõségét. Szabályozott az a kérdés is, hogy a szülõnek milyen módon kell az igényjogosultságot igazolnia. A törvényben meghatározottakon túl azonban az iskola a rendelkezésére álló keretek terhére további kedvezményeket határozhat meg. E kérdések szabályozására a házirendben lehetõség van, ahogy a kérelembenyújtás módjának meghatározására is. A jogszabályokban nem biztosított juttatások mellett az iskola a házirendjében meghatározhatja, hogy a rendelkezésére álló eszközökbõl milyen feltételek mellett biztosít ingyenes vagy kedvezményes juttatást a tanulói részére. A szabályozás kiterjedhet a költségtérítéses szakkörökre, a nem ingyenesen biztosított szabadidõs foglalkoztatásokra. A közoktatásról szóló törvény 124. §-a (21) bekezdésének a) pontja szerint a nevelésioktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat a fenntartásában lévõ intézmény tekintetében rendeletben megállapítja azokat a szabályokat, amelyek alapján az óvoda vezetõje, az iskola igazgatója, a kollégium igazgatója dönt a törvény 114. §-ában meghatározottakon kívüli további ingyenes ellátásról, a térítési díj és a tandíj összegérõl, a tanulmányi eredmények alapján járó és a szociális helyzet alapján adható kedvezményekrõl, a nem magyar állampolgárokat terhelõ tandíj elengedésérõl, mérséklésérõl. A házirendnek az önkormányzati rendelettel összhangban kell állnia. Azokat a kérdéseket, amelyeket az önkormányzati rendelet nem szabályoz, a házirend rendezheti.

82