ÉRTESÍTŐ. Újévi köszöntő

ÉRTESÍTŐ

Demokratikus Közéletért Alapítvány XVII. évf. 1. sz., 2011. január Közhasznú Szervezet megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito • E-mail: [email protected]

Újévi köszöntő Tisztelt Olvasók, kedves Barátaim! Isten segítségével eltelt egy nehéz év és beléptünk a 2011. esztendőbe. Az elmúlt év reményeink szerint alakult. 2011-ben új politikai, gazdasági rendszer kialakulása vált lehetővé. Az új, választott vezetők a következő évekre ígérték a magyarországi problémák megoldását. Sajnos a problémák nagyobbak voltak, mint azt előzetesen várták. Ezért több időre van szükség megoldásukra. Néhány gondolatot szeretnék közölni, amelyeket szükségesnek tartok megoldani Magyarország demokratikus működése érdekében. Három témát említek. Az egyik: a pártok állami támogatását is szüntessék meg vagy csökkentsék a civil szervezetekhez hasonlóan. A pénzügyi nehézségek ne csak a civil szervezeteket sújtsák! A második téma elvi jelentőségű: az országgyűlési, önkormányzati képviselőket a választók saját érdekeik képviseletére választják. Ha bebizonyosodik, hogy nem ezt képviselik, akkor vissza lehessen hívni őket. Ez a demokratikus megoldás. A harmadik téma szintén elvi jelentőségű: a kormány köteles legyen az Alkotmány, a törvények alkotásába bevonni a szakmai, civil szervezeteket. Sokan úgy vélik, ez nem tartozik a társadalom résztvevőire, de ezek az alapjogok demokratikus jogok közé tartoznak! Helyes, ha az érdekelt és nyilvántartott szervezetek 50%-ának véleménye ismert. Ezeket a témákat „Non contra te noquor, red pro correctione” (nem ellened, hanem a javítás érdekében) teszem. Dr. Bajnok István szerkesztő

Alkotmányozó nemzetgyűlést! „…A magyar demokrácia alapproblémája lesz, hogy mikorra és hogyan tud azonosulni a nemzettel” (Illyés Gyula) Illyés sorai óta eltelt közel negyven év… Nincs más eszközünk a politikai elit megfékezésére, mint egy új, ésszerű és józan alkotmány. Az államadósság mértéke, a tb-alapok hiánya közügy. A közpénzügyeket nem lehet csak a parlamenti képviselőkre, illetve egy adott összetételű kormányra bízni. A második EU-parlamenti választást megelőző évek pénzügyi kreatív könyvelései, a likvid pénz bősége, a világra kiterjedő hitelválság bebizonyította, hogy jelenlegi szövegében, tartalmában és formájában Magyarországon az 1989-ben módosított Alkotmányunk kimúlt önmagától. Hihetetlen mély erkölcsi fertőbe, mocsokba csúszott országunk. Az uralkodó-kormányzó pártok és őket kiszolgáló céda média, némi kivétellel, máig nem tudott azonosulni a nemzettel. A történelem nem a talpunk alatt, hanem a fejünk felett zúgott el, mint egy forgószél. Bogár László a rendszer buktatóiról megjegyezte, „A rendszerváltás korrekciója egyben új alapokra épülő alkotmányt is igényel.” Kukorelli István alkotmányjogász okkal jegyezte meg egyik interjújában: „Az olcsó állam teóriáját én magam blöffnek tartom, az elnevezés 20 év óta történelmi anakronizmus.” „Kiüresedett demokráciában tengődünk 3 millió szegénnyel” – írta Zárug F. Péter politológus. Vámosi Nagy Szabolcs úgy látta, ha nincs ellenzék, a demokrácia könnyen egyeduralomhoz vezet. A jelenlegi alkotmányunk védelmezőinek egyik érve, hogy most nincs alkotmányozási kényszer. Az ország gazdasági szerkezetének, a hazai belső piacok tulajdonlásának összefüggései és a lakosságot sújtó kialakult adósságcsapda miatt – döntően az államháztartást sújtó kialakult adósságcsapda miatt, döntően az államháztartást sújtó pénzügyi okok miatt – igenis mára alkotmányozási kényszer állt elő. Tekintsünk vissza a magyar dekadencia kezdeteire, pusztulásunk dátumaira: 1918– 1920 Trianon, 1945, 1947, 1956, 1988–1990, 2004. dec. 5-i népszavazás és a 2006-os őszödi beszéd. Ez a zaklatott, közel száz éves magyar történelem! A magyar nemzetnek a múlt században legalább kétszer törték el a gerincét. Az elmúlt 200 évben ennél többször is. Egyszer a történelmi Magyarország feldarabolása után, másodszor 1956 megtorlását követően, az évtizedekig vergődő diktatúrában. A magyar népet elbutították. A népnek tűrni és hallgatnia kellett. 1990-ben a rendszerváltás előkészítői úgy gondolták, a diktatúra kialakulását meg lehet akadályozni azzal, ha a fontosabb törvényeket csak kétharmados törvénnyel lehet meghozni. Ez elméletben igaz, de a politikusi gyakorlatban nem… Ugyanis Antall Józsefnek az 1990. évi választások után politikai megállapodást kellett kötnie az SZDSZ-szel. Mi volt a tét? Ha a költségvetést a kétharmados törvények közé sorolják, az egyszerű többségű kormány nem tudott volna költségvetést elfogadtatni a parlamentben. Ezzel megbénult volna a demokrácia. Ezért az adok-kapok 2DEKA ÉRTESÍTŐ

elv alkalmazásával az MDF és szövetségesei megkapták az SZDSZ-től a költségvetés egyszerű többségű elfogadását – cserébe az SZDSZ megkapta, hogy az ő jelöltje (Göncz Árpád) legyen az államelnök. Az 1990–2010 évek bebizonyították, hogy ez rossz megállapodás volt, mert a közpénzügyek ilyen megfogalmazásban mindig csak a kormányon levő pártokat segítik. A liberál-szocialista kormányok hatalomra kerülésükkor vissza is éltek vele és a magyar gazdaságnak óriási károkat okoztak (hitelek, kölcsönök felvételével stb.) Ma már értelmetlennek tűnik a kétharmados törvények fenntartása. Az is kétséges, hogy a rendszerváltozás jegyzőkönyvébe foglalt megállapításait be kelle tartani bárkinek is. Az ellenzéki kerekasztal tárgyalásairól készült jegyzőkönyvekben sincs nyoma a közpénzügyek rendszerének. A legfontosabbal, a pénzügyi rendszer intézményes kialakításával nem foglalkoztak. Erre szándék se volt. Kik és miért nem akarták a közpénzügyeinket rendbe tenni? Nem készült nemzeti vagyonleltár, eltűnt több milliárd értékű nemzeti vagyonunk. Elmaradtak az utólagos döntéselemzések. Az 1990. évi választások után publikált „Nemzeti megújhodás program” állást foglalt az államháztartási reform 3-5 év alatti megvalósítására, de nem történt semmi. Ma 3,7 millió munkavállaló mellett 650 000 munkanélküli és 3 millió nyugdíjas van. Adózási szempontból (döntően az szja) 1,2 millió fő adja a bevételek túlnyomó többségét. Különös, de semmiféle törvényünk nem határozza meg, mik az állam feladatai. Fogalmilag sem beszélhetünk arról, hogy ezeket a feladatokat miként látja el a mindenkori kormány, vagyis az állam. Emlékezzünk az MSZP 1994-es 16 oldalnyi választási programjára és ígéreteire – megvalósítjuk a nullszaldós költségvetést, államháztartási reformot stb. Közben napi alku kérdése volt, hogy lehet a Népköztársaság közös tulajdonát (Ptk) elsajátítani? Azaz privatizálni, vagyis magántulajdonba juttatni. Ugyanakkor már a riasztóan magas államadósság csökkentésére az egyensúly-orientált gazdaságpolitikát soha nem valósította meg a pártelit. Mondhatjuk, hogy három parlamenti cikluson keresztül a Kádár-kori vezetői garnitúra vulgár-marxista módon irányította a parlamenti koalíciót és a kormányt. Vagyis 1971–1975 óta majdnem ugyanaz a párt és jogutódja hitelből lélegeztette a magyar gazdaságot. Kik ezért a felelősök? Ennek alapvető oka, az hogy az államháztartás szerkezete 20 éve változatlan Az államháztartás változtatására már sok szakember felhívta a figyelmet. Változott valami? Nem! Szájalni lehet róla, de eszközöket is meg kellett volna határozni – az alkotmányban –, mint tették azt a spanyolok, finnek stb. (A szólásszabadság nem elég, a változtatáshoz tettek is kellenek.) Kilényi Géza volt alkotmánybíró 1997. novembe­ré­ ben egy esztergomi tartott tudományos konferencián tartott előadást az alkotmányos berendezkedésünk működési mechanizmusáról, ebből idézünk egy részletet: „Van egy téveszme, aminek az a lényege, hogy a parlamenti párt vagy koalíció, amely győzött a választásokon, az négy évre jogot szerzett arra, hogy azt tegyen, amit akar.” Széky J. interjút készített 2006. novemberében Lövétei István alkotmányjogásszal, aki a 2006. évi kormányzati szerkezetátalakítás után néhány hónappal ki merte mondani azt, ami nyilvánvaló volt: „…nem az a probléma, hogy a miniszterelnök hazudott. Hanem az, hogy XVII. évf. 1. szám

3

Gyurcsány másfél évig nem azt tette, amit kellett volna, akkor a miniszterelnöki tisztségéhez méltatlanul cselekedett.” Ugyanezt mondta Andrássy György is. A miniszterelnöki beszéd után Andrássy György úgy ítélte meg, hogy jog szerint a miniszterelnöki megbízatás megszűnhet olyan tevékenység miatt, amely összeférhetetlen a miniszterelnöki megbízatással. (folytatása következik) Dr. Keresztesi István, Tatabánya

A haza Haza az az ország, ahol születtünk, s amelyhez szüleink, őseink sírja köt bennünket, amelynek történelmét, kultúráját, lelkiségét magunkénak érezzük. A haza az a terület, ahol a közös sorsban összekovácsolódott, egymásra szoruló, közös kultúrájú, kényszerűségből is egymást segítő és védő nép lakik. A haza szülőanyánk utáni második édesanyánk. A földjén termett növények, termékek testünk részeivé váltak. Sokan azt vallják, az a hazám, ahol legjobban tudok boldogulni. Ezt a liberálisok, internacionalisták vallják. Sokan vagyunk, akik nem a legjobban boldogulunk ebben a hazában, sőt gazdaságilag a közelmúltban is tönkretették hazánkat, aminek következményeit nekünk kell viselni. DE AZÉRT SEM TAGADJUK MEG ÉDES HAZÁNKAT! Megtagadhatjuk édesanyánkat? Nem, nem, soha! Rossz sorsunkért nem a hazánkra vagyunk dühösek, hanem azokra, akik ezt előidézték! Mi védeni, óvni akarjuk hazánkat! Önmagunkat védjük! Erősítenünk kell mindenképpen, mert ezzel saját életlehetőségeinket javítjuk. Ezért szükséges már a kiskorúaknak is ismerni a hazaszeretetet. Hol tanulhatják meg a hazaszeretetet? Otthon, szüleiktől és az iskolában tanítóiktól, nevelőiktől! Ezért az iskolai tanulmányok alatt kötelezően meg kell ismertetni a hazát, a többi magyarral való föltétlen összetartozást! Ezért valljuk, hogy vannak kötelező etikai tananyagok az oktatási anyagokon kívül az iskolákban! Ha az iskolás nem hall semmit az iskolában a hazáról, honnan tanulja meg a hazaszeretetet, mert otthon esetleg keveset hallanak róla? Vagy a templomokban? Ahova a felnőtteknek is csak kb. 5–15%-a jár? A hazaszeretet tanításához hasonlítható a többi etikai ismeret, amely a társadalom elviselhető életének alapja (becsület, kölcsönös segítség, az élet, a magántulajdon tisztelete) Ha az etikáról az iskolás semmit sem hall az iskolában, akkor csak a szülő marad tanítómesternek, aki fáradt a munkából hazajövet, vagy munkanélküliségében senyved, és otthon a veszekedésről, esetleg verekedésből nyer csak ismeretet! Ha az elmúlt 45 évből alkalmilag nyert ismeretek alapján vagy a 20 év tapasztalatai szerint cselekszik – akkor lop, csal, hazudik, hatalmaskodik, verekszik, esetleg gyilkol is! Erre már a média is felfigyelt. A gyermeknek jelenleg nagyon fogyatékosan kötelessége a törvényeket ismerni, alig hall róla valamit, szinte semmit, sem az iskolában, sem otthon. A rendőröket csak büntető elemnek tartja, akitől óvakodni kell. Hogy miért? Nem tudja. Honnan is tudná, 4DEKA ÉRTESÍTŐ

majd megtapasztalja! Tudnia kell, hogy a törvény a közösség életének megegyezéses szabályozása. Amelyet saját érdekében meg kell tartania. Sokan az elmúlt politikai rendszer oktatási tananyagát tartják megfelelőnek. Azok, akik a hazaszeretettel együtt a hittant vagy az etika kötelező ismertetését kihagyják az iskolai tananyagból! A törvény készítői ne féljenek az etika tananyag bevezetésétől, mert ha az oktatási törvénybe beteszik mint kötelező anyagot, akkor a parlament 2/3-os többsége biztosan megszavazza! Vagy nem bíznak saját képviselőik erkölcsében sem? A KDNP annak idején programjába vette a hittan vagy etika kötelező bevezetését az iskolában. Remélem, még nem felejtették el! Pedig a jövő generáció erkölcsi magatartása a mostani tanulók erkölcsi ismereteitől függ! Ne ölj, ne lopj, ne csalj, ne hazudj! Ha kötelező anyagként tanulják ezt az iskolában a fiatalok, akkor remélhető, hogy a jövő miniszterelnökei nem fognak dicsekedni azzal, hogy hazudtam, hazudtunk stb. A jelenlegi iskolarendszer óriási hiányossága, hogy nem foglalkozik neveléssel. A szocialista nevelési törvény, amelyet senki nem vesz komolyan, üres szöveg, mert hiányzik mellőle az állami terror. Vagyis nincs mögötte olyan tekintély, amelyet mindenki elismer. Ez szabad emberek számára csak Isten lehet. Kár, hogy erre társadalmunk ismeretek hiányában nem jön rá. Szükség van hitoktatásra = nagyméretű vallásos felvilágosításra. Dr. Bajnok István

Egy fegyelmi ügy margójára 2010. december 18-án a Kereszténydemokrata Néppárt Országos Választmánya nemcsak a 4 évente szokásos vezetőségválasztással foglalkozott, de fegyelmi ügyekben is döntéseket hozott. Az egyik fegyelmi ügy érintettje az Értesítő szerkesztője. Ugyanis a pártügyész fegyelmit indított Bajnok István ellen. Ennek személyes indoka nem ismert, de a fegyelmi tárgyaláson írásban is szó esett a pártügyész kijelentéséről („nem nyugszom, míg ki nem rúgatlak a pártból”). Ilyen előzmény után nem sok reménye maradt a vádlottnak a vádak alóli felmentésére. Egyébként hosszú évek tapasztalata, hogy az OV a vezetőség előterjesztéseit elfogadja. A jelenlegi vádpontok: a pártfegyelem megsértése, Barankovics István 1946–48 évi tevékenységének kritikája, Rákosival való jó viszonyának(?) bírálata, a kettős párttagság bírálata és Dúró Dóra, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője cikkének közlése az Értesítőben. Elnézést kérek azon olvasóktól, akiket nem érdekel ez a téma, de mivel az Értesítő hitelét is érinti ez az ügy, kénytelen vagyok röviden ezzel is foglalkozni. A vádpontok ismertetése után Bajnok István visszautasította a vádakat. Hivatkozott arra, hogy hála Istennek ma már Magyarországon nem diktatúra van, mindenkinek joga van arra, hogy véleményét nyilváníthatja – büntetéstől való félelem nélkül! Barankovics tevékenységét pedig nem a politikusoknak kell véleményezni (a politikusok mindent mondhatnak, hazudhatnak is, pl. Gyurcsány, nem kell nekik feltétlenül igazat mondani, XVII. évf. 1. szám

5

szavaikat igazolni), hanem a történészeknek, akiket köt az igazság, állításaikat bizonyítaniuk is kell. Barankovics idejében, 1945–48-ban a politikusok nagyon nehéz körülmények között éltek, félhettek attól, hogy úgy járnak, mint a kisgazda politikus Kovács Béla, akit hosszú időre „nyaralni vittek” a Szovjetunióba. Bajnok István szavait a következő nyilatkozattal zárta, amit másolatban a jegyzőkönyv részére is átadott: „A védelmem érdekében a következőket kívánom az Országos Választmány tudomására hozni. Csupán 3 tényre szeretném felhívni az OV figyelmet. 1. Fontosnak tartom megemlíteni Önöknek, hogy én 1989-ben az elsők között jelentkeztem a KDNP-be. Ezért alapító tagnak nyilvánítottak. Nincs szándékomban senkit megsérteni, de ezzel a mai vezetőség nagy része nem dicsekedhet. A mai vezetőségi tagok maximum 1991-ben vagy 2002 után lettek KDNP-tagok. Még megjegyzem, korábban egyetlen pártnak sem voltam tagja. 2. 1998-ban Giczy György elnök egyszer már kirúgott a KDNP-ből, mert védtem az OV-n az MKDSZ-tagok eltávolítását a pártból, és kritizáltam az akkori vezetőség alkotmányellenes, az akkori pártfegyelmet sértő működését. Most ugyanezért ugyanez vár rám Semjén Zsolt elnöksége alatt is. 3. Talán kevesebben tudják, hogy 1965-ben a Kertészeti Egyetemen egyetemi adjunktus voltam. A rám akasztott ügynöktől (aki később fideszes lett) megtudták, hogy a Regnum Marianum közösséggel kapcsolatban voltam, és ezért eltávolítottak az állásomból. Azzal indokolták, hogy az ifjúság kommunista nevelésére nem vagyok alkalmas. Nem tudom, hogy a KDNP-vezetőség tagjai között van-e, akit ilyen súlyos váddal elítéltek volna az elmúlt rendszerben. Azt viszont tudom, hogy egyeseknek igen jó körülmények között sikerült átvészelni azt a 45 évet. Mindezek elmondása után köszönettel tartozom többek között Rubovszky György pártügyésznek, Latorcai János OV-elnöknek, hogy megszabadítanak a pártfegyelem terhes kötelezettségétől, és kezdeményezték eltávolításom a KDNP-ből. Kérem a tisztelt Országos Választmányt, hozzák meg határozatukat. Köszönöm, hogy szólhattam.” A felszólalásom végén csak Latorcai János tiltakozott azon kijelentés ellen, hogy ő kezdeményezte volna Bajnok István eltávolítását a KDNP-ből. Erre viszontválaszt nem kapott. Végezetül az OV tagjai szavaztak a pártból való eltávolítás és a fegyelmi határozat törlése ügyében. A szavazás eredménye a következő volt: 65-en szavaztak az eltávolításra. kb. 82-en tartózkodtak a szavazásban, 14-en nem kívánták kizárását a pártból. Tehát a 65 szavazat kevésnek bizonyult a pártból való kirúgáshoz. 2003 óta talán először fordult elő, hogy az OV ellent mert mondani a vezetőség javaslatának! Dr. Bajnok István nyilatkozata a fegyelmi befejezéset követően: Köszönetet mondok az OV minden tagjának, függetlenül attól, hogyan szavaztak, mert remélem, a kizárásra szavazók jó része téves információk alapján szavazott ellenem, és nem tartanak sem liberálisnak, sem szocialistának, semmi másnak – csak 6DEKA ÉRTESÍTŐ

kereszténydemokratának! Azt kívánom minden kereszténydemokratától, hogy ne féljenek, merjék mindenkor kinyilvánítani, őszintén, bátran kimondani véleményüket, hogy a politikusok tudják meg a tagság valódi véleményét, mert csak így van esélyünk súlyos gazdasági, erkölcsi helyzetünkből való kilábalásra. Befejezésül engedjék meg, hogy Ady Endre, a nagy magyar költő gondolatát idézzem: „Svábokból jött magyaroknak / Én nem vagyok magyar?” A mai viszonyokra alkalmazva kérdezem: „A liberálisoktól jött kereszténydemokratáknak én nem vagyok kereszténydemokrata?” Dr. Bajnok István

Fohász a déli végeken Bogdán József délvidéki magyar verse Harangok zúgnak a déli végeken Kinyújtja lábát, pöfög a kényelem, Üres a bölcső, susog a szemfedél, Szívünkben tél van, hideg tél. Ördögszekérként, úttalan utakon Görget a vad szél, tapos a hatalom. Fennakad a szó, mint torkon a falat. „Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?”

Szent István király, hol az örökséged? Szólj hozzánk újra, mondj valami szépet. Ott vagyunk, látod, ahol a part szakad, Lelkünk akár egy kirabolt kirakat. Mennyei Atyánk, te vagy a végtelen, Derűdet hintsd szét a déli végeken Új évezred van, adj nekünk új szívet, El ne merüljön végleg – e kis sziget.

Olvasói levél Kedves István! Már hónapok óta foglalkozom az előttünk álló alkotmányozással. Az anyag, amin dolgozom, már túl van az ezer soron, még nem alkalmas a közzétételre. Vannak azonban olyan rövidebb részei, amelyeknagyon fontosak. Ezek közül egy: I. FEJEZET. SZUVERENITÁS. Az állam hivatalos neve: Magyarország, a Szent Korona országa. Területe a magyar Szent Korona tulajdona. Termőföldjét, erdeit és vizeit ideiglenesen is csak a magyar állampolgár birtokolhatja két generáción keresztül. Az ideiglenes birtokbaadást az államfő hagyja jóvá miniszterelnöki előterjesztés alapján. A már kialakult birtokviszonyok rendezésére a miniszterelnök és földművelési minisztere kötelezett. XVII. évf. 1. szám

7

Bányászati tevékenységet, villamosenergia-előállítást, az országon belül távvezetéképítést, -üzemeltetést, vasutat, hajózást és légiközlekedést csak 50%-nál magasabb magyar tulajdonban lévő, az illetékes miniszter irányítása alatt lévő állami vállalat folytathat. Az állami vállalat alapítása, a teljes körű magyar tulajdoni hányad vizsgálata az illetékes szakminiszter feladata. Tibor

Felhívás Tisztelt olvasó! Felhívom a tisztelt Olvasó figyelmét, hogy a civil szervezetek állami támogatásának rendszere megváltozott. Az eddigi gyakorlat szerint aki adószámát is közölte az adományozáskor, azok a szja elszámolásakor a közhasznú szervezetek (DEKA) igazolásával (amit minden év januárban kellett elküldeni a befizetőnek) a befizetett éves összeg 30%át jóváírhatták adójukból. Sajnos ezt a rendszert törölték 2010. őszén, jelenleg nem írnak jóvá semmit. Egyúttal felhívom a tisztelt Olvasó figyelmét, aki támogatni kívánja a DEKA-t, ingyenesen megteheti az szja-bevallásakor, a 2010. évi személyi jövedelemadójának 1%-os felajánlásával: név: Demokratikus Közéletért Alapítvány adószámunk: 18227073-1-43 Kérjük, terjessze családja, ismerősei, barátai között ennek lehetőségét. Az 1%-os személyi jövedelme felajánlását bárki megteheti. Köszönettel.

Az igazat, csakis az igazat mondd! TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd – kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A De­mok­ra­ti­kus Köz­élet­ért Ala­pít­vány (DE­K A) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Baj­nok Ist­ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8DEKA ÉRTESÍTŐ