ÉRTEKEZÉSEK ÁRSADALMI TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. H A T O D IK K Ö T E T. SZERKESZTI PESTY FRIGYES OSZTÁLYTITKÁR

ÉRTEKEZÉSEK A

ÁRSADALMI TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL.

KIADJA

A M A G Y A R TUDOMÁNYOS AKA DÉM IA.

H A T O D IK K Ö T E T .

A

II.

O S Z T Á L Y

R E N D E L E T É B Ő L

SZERKESZTI

PESTY FRIGYES OSZTÁLYTITKÁR.

J'* D É M I A k;vata*4

B U D A PE ST. A

M AGYAR

TÓD.

A K A D É M IA

1881.

K Ö N Y V K I A D Ó -H I V A T A L A .

A z A k a d é m ia épü le té b e n .)

Budapest, 1881. A z Athenaeum r. társ. kön y v n y om dája.

TARTALOM. I. Szám. M agyarország és egyes törvényhatóságainak népesedési m oz­ galma. K ő n e k S á n d o r t ó l . II.

»

N agy férfiak szerepe a történelemben. (Székf. ért.) Z s i ­ linszky Mihálytól.

III.

v

K azinczy Gábor irodalm i hatásáról. Irodalom -történeti ta­

IV.

»

Em lékbeszéd Urházy d o r t ó 1.

V. VI.

»

Palaczky Ferencz emlékezete Z s i l i n s z k y M i h á l y t ó l . A nemzetgazdaságtan és módszere s a társadalmi tudomá­

VII.

»

A magyar jo g i műnyelv kérdéséhez. Jogirodalm i tanulmány,

nulmány. J a k a b E l e k t ő l . G yörgy

felett. S z i l á g y i

Sán-

n yok terén való haladás nehézségei. W e i s z B é l á t ó l . tekintettel jo g i m űnj'elvünk jelenére, múltjára, mivoltára és gyökeres javítására. B a k o s G á b o r t ó l . VIII.

»

A fémvaluta kérdése a tudomány jelen állása szerint. Első

IX .

»

rész : >;Egyszerű vagy kettős valuta ?« K a u t z G y u l á t ó l . A magyar és osztrák államháztartás 1868— 1877-ig. L á n g

X.

»

Gróf Teleki Dom okos emlékezete. D e á k

X I. .XII.

» »

Emlékezés Zlinszky Imre 1. tagra. T ó t h L ő r i n c z t ő l . A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori

L a j o s t ó 1. Farkastól.

m agyar perjogban. (Székf. ért.) H a j n i k I m r é t ő l .

SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS.

ZSILINSZKY MIHÁLY I.. TAGTÓL.

(O lv. a I I . o sz tá ly 1879. m áju s 12-én ta rto tt ülésén.)

B U D A P E S T , 1879. A M. TCD. AKADÉM IA KÖN YVKIADÓ-HIVATALA.

(Az Akadémia épületében.)

Nagy férfiak szerepe a történelemben. T isztelt A k a d é m ia ! M id őn e h e ly e n ,b o le lő tte m és m el­ lettem annyi kitűnő

férfiú hirdette a tudom ány igazságait,

először szólalok m e g : m indenekelőtt a hála adóját kell le ró ­ nom

azon m egtiszteltetésért,

m ely

csekély

szem élyem et e

tudós Társaság tagjai közé való m egválasztatásban érte. M egvallom , h ogy aggódva fogla lom el e széket, m ely a tudom ányban

és a m agyar irodalom ban

valódi

érdem eket

szerzett férfiak számára áll itt, — érezve, h o g y nekem az érde­ m eket m ég csak ezután kell megszereznem. D e aggódva foglalom el e széket azért is, m ert félek, h ogy a tárgy, m elyet mai értekezésem ül választottam, m eg­ haladja erőmet, s előadásom csak arról fog tanúbizonyságot tehetni, hogy a jó akarat nem áll kellő arányban a tehet­ sé g g e l É n csekély tehetséggel nagy férfiakról kivánok szólani. K i akarom mutatni, h ogy a történelem folyam ában minő szerepet játszanak az úgynevezett nagy szellem ek ; minő öszszefüggés tapasztalható az egyéni hatás és az egyetem es okok hatása között. M eg akarom je lö ln i a történetírás különböző irányait, a mennyiben e kérdéssel összefüggésben állanak, — természetesen csak oly terjedelem ben, a mint azt egy érteke­ zésnek kerete megengedi.

I. A lig lehet a gondolkodó emberre nézve valami érdeke­ sebb és m egragadóbb, azon nagyszerű drámánál, m elyet az em beriség

történelm e

számtalan jelenetben fölm utat.

T. AKAI). ÉRTEKEZÉS. A TÁRS. TUD. KÜKÉRŐL.

1

A lig

4

ZSILIN SZKY M IHÁLY.

lehet vonzóbb, s mondhatnám csábítóbb kutatási tárgy annál, m elyet a föld terjedelm es színpadán ezer- és ezerféle viszony­ ban élő

és küzdő

em berek bonyodalm as

harcza nyújtani

képes. M ennyi nagyság tűnik fel ott, keverve ala cson ysá gga l; mennyi fény, követve sötét á rn y a k tó l; mennyi nemes érzés, fen­ séges gon dolat és tiszta törekvés, m eghiúsítva véletlen

és

kényszerű, term észetes és mesterséges akadályok á lt a l! A z em ber szeme káprázik e látvá n yn á l; a szív fölem el­ kedik e harcznál, és az értelem keresi a fonalat, m ely a vég­ telen zűrzavarból világosságra v e z e t; keresi az összefüggést, a törvényt, m ely az egészet áthatja és m egérthetővé teszi. É s minél nagyobbszerü e feladat, minél titokteljesebb ez összefü ggés: az értelem és szív annál inkább van kihíva annak kikutatására. Osztönszerüleg érzi, h ogy az emberi cse­ lekedetek történelm ében kell lenni valam i m agasabb rendnek, kell lenni egy általános törvénynek, m ely nélkül sem igazság, sem tudomány nem volna képzelhető. N em is hiányoztak nagy elmék, kik ezzel a kérdéssel tüzetesen foglalkoztak, kik a term észet tüneményeiben mutat­ kozó törvények alapján merész theoriákat állítottak fel, s ezek folytán nemcsak a múltnak, hanem a jövőn ek ismeretét is lehetőnek tartották. A

ki a természeti törvényt — úgym ond

— a történelem ben is ismeri és elismeri, az előre m egm ond­ h atja a jövőt. » H a az em ber m ajdnem teljes bizonyossággal m eg tudja azokat a jelenségeket előre mondani, a melyeknek törvényeit ism e ri; —

ha

ott is, a hol e törvényeket nem

ismeri, követve a tapasztalást, a jö v ő eseményeit nagy való­ színűséggel előre lá th a tja : m iért volna az a kísérlet, a m ely­ lyel az em beriség jö v ő történetének a m últ eseményei alapján alkotott képét, némi valószínűséggel össze lehetne szerkesz­ teni, pusztán ábrándszerű képzelm ény ? A természeti tudom á­ nyokban a hit egyetlen alapja az a gondolat, hogy az ismert vagy ismeretlen általános törvények, m elyek a világegyetem jelenségeit irányozzák, szükségképiek és á lla n d ó k ; m iért volna tehát ez elv kevesbbé érvényes az emberek szellemi és ei’kölcsi tehetségeinek fejlődésére, mint a természet más míveleteire

NAGY FÉRFIAK SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

5

nézve? . . : « * ) H a a természettudósok a törvény ismerete foly­ tán meg tudják fejteni a tenger dagályát és apályát; ha a csillagászok előre meg tudják mondani a nap és hold elsötétedését; mért ne tudná a történetiró megmondani, hogy az em­ beri lények gondolataiból, érzelmeiből és cselekedeteiből természetszerűen származó események mikép és mikor fognak bekövetkezni ? Kétségen kívül merész következtetések ezek, ha meg­ gondoljuk, hogy csak egyetlen egy ember cselekedeteit is mily számtalan, előre nem látható körülmény határozza meg, s ha meggondoljuk, hogy a jellemfejlesztő és tettirányzó körülmé­ nyek soha sem lehetnek teljesen ugyanazok. Mindazáltal nem lehet tagadni e merész felfogás jogosultságát; nem lehet tagadni, hogy az emberi cseleke­ detek is bizonyos okoktól függenek, és hogy az emberiség történelmében bizonyos törvények uralkodnak. A kérdés csak az, hogy vájjon az emberi cselekedetek, melyekre nemcsak a jelennek tüneményei, hanem a múltnak emlékei és örökségei, s a jövőnek reményei és óhajai is hatnak, ugyanazon törvények alatt állanak-e, melyek a kültermészet tüneményeiben tapasztalhatók ? Mert az ember nemcsak physikai, hanem kiválólag szellemi és erkölcsi lény, és csak mint szellem-erkölcsi lény lehet a történelemnek tárgya. A szellemi fejlődés vívmányai az eszmék, az intézmények, fölfedezések és találmányok nemzedékről nemzedékre örökségképen szállanak az utódokra, melyek a társadalmi művelődésre általában ngy, mint egyesekre különösen nagy befolyással vannak. És itt ellenállhatlan hatalommal tolakodik előtérbe ama kérdés, hogy minő összefüggés van a társadalmi és egyéni hatás között? minő viszonyban áll egyes emberek tevékeny­ sége a történelemben nyilatkozó egyetemes törvényhez ? Igaz-e, hogy az egyes emberek — bármily nagyok legyenek is — csak a kor teremtményei és a viszonyok tehetetlen bábjai, avagy megfordítva, ezek a nagy nevek adnak irányt a kornak és a viszonyoknak ? *) Condorcet, Esquisse d ’ un Tableau Historique des Progresses de l’Esprit Huuiain.

6

ZSILIN SZKY MIHÁLY.

II. Nézzük mindenek előtt, kik nevezhetők voltaképen nagy embereknek ? A zt hiszem, felesleges munka lenne a »nagy ember« fogalm án ak meghatározásába bocsátkozni. Bajos volna kimu­ tatni a határvonalat, melyen túl a történelmi nagyság kezdő­ dik, s melyen alul a közönséges emberek tömege foglal helyet. Ugyanazért szabadjon e helyen, a közfelfogásra való hi­ vatkozás mellett, csak általánosságban rámutatni azon főbb ismérvekre, melyek a történelmi egyniségek nagyságának meg­ határozásánál olykor helyesen, olykor helytelenül szoktak idéztetni. Általánosan elfogadott nézet, hogy az a nagy férfiú, a ki valami nagyot te tt; de abban mindig nagy eltérés volt a elfogásban, hogy mi nevezhető voltaképen jogosan nagy tett­ nek? A történelem sok férfiút mutat fel, kik rendkivüli ész, és bámulatos felfedezések által lettek nagyokká; de másfelől olyanokat is, kik az érzelem, ízlés, és művészi alakítás terén hoztak létre bámulatra méltó remek műveket. Legkönnyeb­ ben jutottak pedig a halhatatlanság hírnevéhez olyanok, kik a gyakorlati élet terén, mint államférfiak és katonák szere­ peltek. H ogy ily sokféle szerepkörök melyikében található fel a legvalódibb nagyság — az oly kérdés, mely fölött sokat vitat­ koztak ugyan, de melyet helyesen eldönteni már csak azért sem lehet, mert az összehasonlításnak nincsen helyes alapja. Haszontalan dolog a felett vitatkozni, hogy ki volt n agyobb: Aristoteles-e vagy J. Caesar? Sz. István m. király vagy V II. Gergely r. pápa ? Sanzio Raphael vagy Luther ? Shakspere vagy Cromvvell? Newton vagy W ashington? Mindenik a maga nemében, és a maga hatáskörében volt nagy; mindeniknél vannak oly tulajdonságok, melyek által másokat fö­ lülmúlt. Olyan embert, ki minden téren egy iránt kitűnő lett volna, a történelem nem képes felmutatni. A társadalmi életkörök

NAGY FÉRFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

sokféle viszonyaival szem közt egyes em ber ereje alig képes minden téren m űködni, annál kevesbbé nagy eredménynyel működni. Az

értelem és ész rendkivüli adom ánya,

m indenkor

m egteszi h a tá sá t; a tudom ány vívm ányai túlélik a birodalm ak rom lását s m agokban h ordják további életfejlődésöknek csi­ ráit. D e, hogy a gyakorlati

életben azok birtokosa

áldást

áraszthasson a társadalm i közintézm ényekre, ahhoz m ég az ész nagysága nem e le g e n d ő ; ahhoz m ég más valam i is kell. A z eszes em berek lehetnek r e n d k ív ü li

emberek,

kiket m egbá­

mulunk ; de azért m ég nem nevezhetők n a g y o k n a k , kik iránt hálával és h ód oló tisztelettel viseltetik a világ. A z ilyen rend­ kivüli em berekről m ondá

M acaulay

egyik tanulm ányában,

h ogy azok az em beriség szerencsétlenségeinek legfőb b okozói. » Nem ünknek — úgym ond — leghíresebb rom bolói és csalói, a kényuralm aknak és hamis vallásoknak alapítói ren d­ kivüli em berek voltak, s mind azon

szerencsétlenségeknek

kilencz-tized része, m elyek az em beriséget érték, semmi más forrásból nem ered, mint abból, hogy magas értelem m el aljas vágyak egyesü ltek é A

háborúk és királyok történelm e kétségtelenné teszi,

h ogy a hiúság, a hírvágy és mértéktelen élvhajhászat, ha nagy hatalom m al párosúlt, rendesen zsarnoksággá fajúit, m ely szen­ vedéssel és pusztulással árasztotta el az egyes korokat és nemzeteket. A z o k a fényes korszakok, m elyeket egy N. Sándor, egy J . Caesar vagy egy N ap oleon nevével szoktunk m egje­ löln i —

E ötvös szavaival —

hasonlítanak azon szerencsét­

len pillanathoz, m elyben egy nagy épület lángokba borúi, és oly fényesen áll, mint azt senki nem látta még, de csak, h ogy a rövid dicsőség után összeroskadjon. Ily borzasztóan » fényes« korszakokra gon d olt B örn e is, m időn I. N apoleon szívtelen és önző politikáját ostorozván, *) *) »K öltőnek — u. m. — megbocsáthatni, ha csodálja Napóleont, ki maga is költemény ; de sohasem bocsáthatni m eg a philosophusnak, ha őt szereti. Őt szeretni !. . . E gy hőst szeretni, ki magán kivül semmit sem szeretett, egy szívtelen sakkjátékost, ki az emberiséget faképen hasz­ nálta s j átélt után elvetette. H ogy az őrült emberek m indenkor azt sze­ rették legjobban, a m it leginkább kellett volna gyűlölniük . . . (L. Bajza összes müv. V. 55. \.)

ZSILIN SZKY MIHÁLY.

8

m onda, liogy valahányszor Isten az em beriséget mélyen meg akarta alázni, nagy em bereket küldött annak. V ilág os, h ogy itt a nagyság tulajdonképen a rendkivűliség fogalm a helyett áll. A zonban meg kell m ég jegyeznünk, hogy a váratlan sik er által hiressé vált történelm i szédelgők

époly kevéssé

tarthatnak igényt a nagyság epithetonára, m int azon magas értelm ű férfiak, kiknek aljas vágyai 'csak veszélyessé tették az ész adományát. Igaz, hogy a siker, a fényes eredm ény mindenkor vakító hatással van a kortársakra nézve. Sok időbe kerül, m ig az úgynevezett közvélem ény tisztába jö n

valam ely

kikiáltott

nagyság igazi é rték év el; m ig szétfoszlik a hamis dicsfény va­ rázsa az érdem eden hom lokokról, és átszáll valódi fényével olyanok fejére, kik ész, jellem és akarat fenségére nézve ma­ gasan állottak, de kik iránt saját koruk

érzéketlen és há­

látlan volt. D e ép abban fekszik a történelem nek roppant erköl­ csi hatalm a és becse, h ogy a valódi nagyság alakját századok múlva is napfényre h o z z a ; h ogy az eszmék fejlődésének fona­ lán m egtalálja az eszmék régibb képviselőit, kiket a feledés fátyola b orított vala, — s ez által elégtételt szerez az erkölcsi világrend m agasabb törvényeinek. Oh a siker nem igaz mértéke a nagyságnak, jólleh et a töm eg gyakran összetéveszti az érdemmel. A

siker csalóka

fény, m ely m egcsalja a történelm et is. V alam int a drám ai hős fensége nem attól függ, ha vájjon az általa képviselt eszme diadalra ju t-e vagy sem, hanem in­ kább az eszme és az annak valósítására kifejtett erkölcsi erő n a g y sá g á tó l: ú gy a történelm i hősök nagysága sem ítélhető m eg helyesen a közvetlenül elért sikerből, hanem inkább a képviselt nagy eszme valósításában kifejtett erő nagyságától. A z t gondolom , h ogy C ou sin V ik to r, a jeles franczia író, — a ki különben éles észszel fejtegette az em beri fejlődés és haladás föltételeit *), nagy tévedésben volt, midőn a nagy em­

*) Lásd

Lesons, faites á Paris en 1828. Cours de la Philosophie,

Introductioi* á P histoire de la pliilosophie, 10 leson.

9

NAGY F É RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

berek egyik főism ertető jelének az eldatan s ered m én y t állítá. m elyből ered a hatalom és a dicsőség, m int oly dolgok, m elye­ ket soha sem nyer el érdem etlen ember. A ki nem tud sikert felm utatni — m onda — az nem használt a világnak, az nem h agy sem m i eredm ényt s e ltű n ik mintha

sohasem

létezett

voln a.« *) M intha bizony számtalanszor nem bukott volna el dicső harezos, ki diadalra lett volna m éltó ; m intha egy P o ly karpnak, egy Húsznak, egy B rescziai A rn old n a k vagy Savonarolának vére, s m indazoknak vére, kik a hitért, a tudom ány­ ért, a szabadságért

s

a

hazáért haltak

meg, haszontalan

lett volna azért, m ert távoleső czélokért ontatott. G on d olju nk a m artyrok dicső seregére, s Cousin állításának helytelensége azonnal k itű n ik ; gondoljunk arra, ki a nagyság legtök élete­ sebb typusává lett, ki a keresztyénség m egalapításában a világ legn agyobb

m unkáját vitte végbe

a nélkül, hogy

életében

eredm ényt tudott volna felm u ta tn i; és kénytelenek leszünk bevallani, h ogy a kereszthalál csak egy szom orú tanúbizony­ ságát képezi annak a régi igazságnak, h ogy az em beriségnek alig volt m ég apostola, kit m eg nem kövezett, vagy keresztre nem feszített volna. K étségen kivül álló igazság, h ogy a kiváló lelki tehet­ ségek, a jeles ész, a nemes érzelem , az önzetlen akarat, a szi­ lárd jellem , a magas eszmékért való lelkesedés alapját képezik az em beri n a g y sá g n a k : de mindezek ön m agokban nem ele­ gendők arra, h ogy valaki mint nagy em ber, történelm i fontos­ ságú eredm ényt tudjon felmutatni. E gyes ember, bárm ily kitűnő legyen is, nem képes tör­ ténelm et csin á ln i; az egyes em berek hatása elvész az egyete­ mes fejlődés áramlatában, mint csepp a tenger h u llá m aib a n ; de, a mit különösen hangsúlyoznunk kell, soha sem vész el nyomtalanúl, és sohasem egyenlő hatással. K érd és csak az, mennyi értéket tulajdonítsunk e részleges hatásnak az egye­ temessel szem ben ? *) Quiconque ne réussit pás n ’est d ’aucune utilité au monde, ne laisse aucun grand résultat et passe com m e s’il n’avait jamais été.

ZSILINSZKY MIHÁLY.

10

III. M ielőtt e kérdésekre felelnénk, helyén lesz kissé kitér­ nünk azon két ellentétes felfogásra, m ely ez iránt a történe­ lem bölcselői k özött létezik. Ism eretes

dolog,

hogy

a francziák közűi

különösen

C ou sin V ik to r , az angolok közűi pedig C a rly le T aviás, a tö r­

ténelm i fejlődés

egyedüli tényezőikép az úgynevezett nagy

férfiakat és hősöket állították fe l.* ) M ind a kettő kitűnő iró, eredeti gon dolk odó fő, és általánosan tisztelt férfiú volt. T örté­ netbölcsészeti dolgozataik, nyilvános felolvasásaik annak ide­ jé n az egész m űvelt világon nagy feltűnést o k o z ta k ; g on d o­ lataikat sok a n osztottá k és dicsőítették, sőt —

m ég ma is

o s ztjá k és dicsőítik.

Érdem es lesz tehát, legalább vázlatosan, megismertetni felvett tárgyunkra vonatkozó nézeteiket. M in d a kettő azon tételből indúl ki, hogy az emberiség történelm ét tulajdonképen a nagy emberek története alkotja. H a ism ernők a nagy emberek élettörténetét, ismernők egyút­ tal az emberiség történetét is, m ert ezek élettörténetében foglaltatnak össze a nemzetek történetének korszakai, sőt az összes emberiség fejlődése is. E z t állítják mind a ketten. D e m ár a nagy emberek előtűuésére, illetőleg az előtűnés szük­ ségszerűségére nézve

eltérnek

egymástól. Cousin szerint a

nagy em berek születése nem lehet a véletlenség d o lg a ; m in­ den nemzet okvetlenül és szükségképen szül nagy embereket, a kik valam ely nagy eszme képviseletére vannak hivatva. M ik or valam ely eszme elég érett arra, hogy hasson, akkor előlép annak képviselője, hogy azt életbe léptesse. A z eszmék képviselői kellő időben születnek és k ellő időben halnak el. O k úgyszólván a k or szülöttei, kikben a kor szelleme véges form ában fejeztetik ki, úgy, hogy a véges és végtelen, az álta­ lános és különös oly m értékben és oly összhangban vegyül bennök, mely alkotja az ember igaz nagyságát. *) Carlyle T h .: On herow orship 1841. — Németül Neubergtől : Über Helden, Heldenverehrung und das Heldenthütnlíche in dér Gescliichte. Berlin 1853. — Cousine V .: Cours de la Pliilosophie, Introduction a l ’histoire de la Pliilosophie. 1828. Paris.

NAGY F É RFÍA IÍ SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

A

11

n a g y em berek s z ü k s ég sz er ű m e g jele n é s én ek és eltű n é­

sén ek tö r v é n y é t azon b a n C o u sin n em k ís é rle tte m eg fe lá l l ít a n i .

É rezte, h ogy a véletlenség és az egyéni szabadság makacsul ellentm ondana m inden theoriájának, mely a szükségszerűség tanának alapján építtetnék fel. M e rt ugyan ki lenne képes m egm ondani, hogy valam ely nagy em ber mért született épen egy bizonyos korban és nem m á s k o r ; ki tudná megmondani, h ogy m ért volt ném ely korszak és ném ely nem zet gazdag kitűnő férfiakban, m ig egy m ásik kénytelen volt nélkülözni akkor is, m időn legn a gyob b szükség le tt volna re á jo k ? M á r C arlyle e részben eltérő nézetben volt. 0 a hősök tiszteletét hangsúlyozván, élesen kárhoztatja azon Ítészeket, kik a történelm i nagy férfiak érdem eit kevésbe veszik, s azokat a korszellem ből kívánják kim agyarázni. » J ó l tudom, úgym ond, h ogy mai napság a hősök tisztelete, vagyis az, a m it én annak nevezek, úgyszólván végképen megszűnt. A mi korunk olyan, h ogy valóban vizsgálatra igen m éltó ok ok b ól tagadja a nagy em berek kívánatos voltát. M utassunk a mi ítészeinknek pl. egy L uthert, és ők azonnal hozzáfognak, h ogy — a m int m on­ dani szokták — m e g m a g y a rá z z á k ő t ; nem azon vannak, h ogy tiszteljék őt, hanem h ogy m egm érjék, s úgy tüntessék fel, mint valam i kis embert. — » 0 korának szü lötte« m ondják ; » a kor hozta őt létre, az idő tett mindent, ő csak annyit, a m ennyit mi szegény kritikusok is m egtehettünk v o ln a !«

N ekem

ez

szom orú törekvésnek látszik. A kor hozta lé t r e ? F ájdalom , sok olyan korszakot ismerünk, m ely elég hangosan kereste emberét, de nem találta meg. M ert nem volt. A z isteni g on d ­ viselés nem küldte el, a kor pedig, hangos kiáltás daczára is, kénytelen volt zűrzavarban és hajótörésben m egsem m isülni mivel nem állott elő a keresett férfiú. M ert, ha m eggondoljuk, tulajdonképen egy kornak sem kellett volna megsemmisülnie, ha gátra term ett, bölcs és bátor em berét m egtalálta v o ln a ; mert minden kor megmentéséhez k ettő szü kséges: bölcscség , h ogy a kor szüksége valóban fölismertessék, — és b á to rsá g , h ogy az helyes úton m ódon czélra vezettessék.« A

töm eget C arlyle csak holt, száraz anyagnak tekinti,

m elynek szüksége van égi tűzre, hogy lángra gyúladjon. E zt az égi tüzet a nagy em ber hozza m agával. 0 szomorú jelen-

ZSILIN SZKY MIHÁLY.

12

ségiH-k tekinti azt, liogy a jelenkorban fogy a nagy em berek iránti tisztelet. » A

világtörténelem minden korszakában lát­

hatjuk, úgymond, hogy a nagy ember saját korának nélkülöz­ hetetlen m egm entője volt, hogy ő volt az a villámtűz, mely nélkül a gyúanyag lángot nem vetett voln a.« V é g ső conclusiója az, a ini Cousiné, hogy t. i. a világ történelm e a nagy em berek élettörténelm e volt. A lig szükséges m egjegyeznem , h ogy e tétel, igy oda­ állítva, nem állja ki a kom oly k ritik á t; mert ha m egengedjük is, h ogy a kitűnő em berek nagy befolyást képesek gyakorolni a töm egre és az egész em beriségre is ; de nem lehet elismerni e hatásnak egyetem es és határozó voltát. M er t a n a g y em be­ rek m u n k á ja csak a többi k özön ség es em berek közös m u n k á já ­ v a l együ tt k é p e s ered m én yt fe lm u ta tn i. A ta p a szta lá s u gya n is azt b iz o n y ítja , h ogy a z ú gyn evezett

k itű n ő f é r f i a k

m ü vén ek

s ik e r e ren d esen m á sok m ü vén ek elv ég zésétől f ü g g j ők tökélyre

viszik azt, a mit mások m ég tökéletlenül tettek.

H elyesen

m ondá b. E ötvös József, h ogy azok, kiknek nevével a le g ­ n agyobb tudom ányos és socziális haladásokat összekötjük, sokszor ép oly keveset tettek, mint a nagy úr, ki az épület alapkövét leteszi. E gész érdem ök abban áll, h ogy azt, a mit mások a felszínig hoztak, valam ely szép mondat, vagy fényes tett által ünnepélyesen felszentelték. M int minden, úgy a tudom ány s a társadalom nagy épületének alapjai is mélyen elrejtve fekszenek. Z a j nélkül, ism eretlenek által rakatnak le azok, s a szerény munkások, kik azt teszik, többnyire m agok sem gyanítják fáradságuknak nagyszerű következéseit. N ew ton talán a legn agyobb em ber a mathem atika és term észettudomány terén, s lehet, h ogy »ha N ew ton nem élt volna, a világnak talán várnia kellett volna az ő tana után m indaddig, m ig egy más New ton, vagy hozzá hasonló nem jelent volna m eg« ; de annyi bizonyos, h ogy a közönséges mun­ kások egész sora előzte őt m eg s tette lehetővé azt, a mit ő fölfedezett. A gravitatió törvényének elm életét már teljesen birta fe jé b e n ; de mások számára nem birta azt bebizonyítani mindaddig, m ig P ica rd a délkör pontos m egmérése által nem nyujtá neki a föld sugarának valódi hosszúságával az ő okos­ kodásának szükséges elemét.

13

NAGY F É RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

íg y vagyunk más nagyszerű fölfedezésekkel is, — m elye­ ket lehetetlen volt létrehozni addig, m ig előbb más igazságok föl nem fedeztettek. B izonyos égi testek csak nagyító, messze­ látó üvegen voltak feltalálhatok • a messzelátó pedig csak az üveg feltalálása és tökéletesítése folytán készülhetett el. A

midőn tehát készségesen

elismerjük

azt, h ogy az

em beriség történelm ében nagy szerepet játszó férfiak képesek voltak oly dolgok véghez vitelére, és oly igazságok fölfedezé­ sére, minőkre a kisebb tehetségű em bereknek egész töm ege sem volt k é p e s: ugyanakkor be kell ism ernünk azt is, h ogy a középszerű tehetségek egyirányú m unkája is képes olyanok­ nak véghezvitelére, a m ire a nagy em ber nem képes. E b b ő l következik, hogy azok, kik Cousin és C arlyle nyom án a tö r­ ténelm et úgy fog já k fel, m int a nagy em berek életrajz-gyű jte­ ményét, az egyéni érdem túlhajtásával helytelen tant hirdet­ nek; s bölcsészeti okoskodásuknak nem lehet más következése a történetírás terén, m int azon felületes és m éltán kárhozta­ tott irány, mely a nem zetek történelm ét a királyok és vezérek tetteinek dicsőítőjévé akarta tenni, s m ely itt-ott a legú jabb időkig fentartotta m agát. IV . A zon b an e felfogás helyébe lassan más is kezdett em el­ kedni, különösen a X V I I I - i k század végén föléled t bölcsészeti és politikai m ozgalm ak óta. A történetírók szűk látköre tágulni kezdett, a szerint, a mint azok m agasabb és m agasabb álláspontot foglaltak el, m elyről az emberi nem fejlődésének menetét tisztábban szem­ lélhették. S m inél tisztább

fogalm ak em elkedtek

érvényre,

annál több és annál különfélébb tényezőket vettek fel a h ala­ dás kimutatására. A m ig az emberek legfőbb érdekeinek eldön tője a kard és a személyes bátorság volt, addig természetesen a történe­ lem is k iválólag politikai harczok és hódítások előadásából állott. M id őn a vallási érdekek em elkedtek túlsúlyra, s vallá­ sos eszmék körü l csoportosult m illiók figyelme, akkor a szen­ tek, a vallásujitók és vallásalapítók története fogla lta el a krónikák legn agyobb részét. A

királyi és fejedelm i nagyság

14

ZSILIN SZK Y MIHÁLY.

m ellett ott látjuk a papi és prófétai nagyságokat is. A z egész középkoron át ez a két főtényezője volt az em beriség fejlőd é­ sének, m ig a művészeti szellem fölébredésével az em beri n a gy­ ságnak új hősei is fölm erültek. A z úgynevezett újkor

fölfedezései új szellemi látkört

nyitottak. E g y V a sco de Gam a, egy K olum bus K r is tó f nagy­ sága egészen más, mint volt egy Constantiné vagy p edig egy N. K á roly é. E g y L uther és K á lv in , egy R a ph a el és M ich el A n g elo, egy G alilei és egy Shakspere föllépése sokkal élesebb nyom okat h agytak az em beri szellem fejlődésének történelm é­ ben, sem hogy nevöket a régi hősök m ellett elhallgatni, vagy p edig nagyságukat elperelni lehetett volna. íg y tágult az eszmék köre, — igy em elkedtek napfényre lassankint a politikai eszmék m ellett a valláserkölcsiek, a művészetiek, a bölcsészetiek, a term észettudom ányiak: mihez képest természetesen a régi felfogás a politikai és katonai nagyságok föltétien uralm át illetőleg, veszteni kezdte a tért s a történetírók a nagy férfiak föltétien hatását a haladásra lassankint kétségbe kezdték vonni. M indazáltal azt tapasztaljuk, h ogy a történetírás egész a X Y I I I - i k század végéig kiválólag királyok és harczok el­ beszéléséből állott, s ehhez képest a történelm i nagyság fogalm a is csak

ezekhez volt kötve. A

királyi hatalom

többnyire

korlátlan v o l t ; a hűbéri rendszer a hadvezéreket és az a d o­ m ányozások által terem tett nemeseket a királyi akarat végre­ hajtóivá tette. E zek csinálták a tö rté n e lm e t; ezeknek enge­ delm es és engedetlen tettei képezték az elbeszélés tárgyát. S leliet-e csodálkozni, hogy igy állott a d o lo g ? L ehet-e kárhoztatni a történetírókat, hogy a nép töm egeiről, a polgár­ ság érdekeiről m egfeledk eztek ? H iszen p o l g á r i ren d a f r a n c z i a fo r r a d a lo m előtt v olta ­ k ép en nem is létezett, s a mennyiben létezett, — jo g és hata­

lom nélküli töm eg volt csak, mely zúgolódhatott sorsa fölött, lázadásokat próbálhatott, — de biztos eredm ényt nem várha­ tott m indaddig, a m ig az uj politikai és bölcsészeti elm életek folytán az általános gondolkodásm ód m eg nem változott. A változott viszonyok uj irányt tűztek ki a történet­ íróknak, új alakot adtak a törtéuettudom ánynak.

N AGY FÉ RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

15

A politikai irók népről, társadalm i szerződésről és köz­ jo g r ó l kezdtek beszélni. A

bölcsészek társadalm i viszonyok és okok term észet­

szerű hatásáról és következm ényeiről irtak. K e z d té k kutatni az em beriség fejlődésének irányát, népek és nem zetek viszo­ nyát az egyetemes fejlődéshez, — a részek összefüggését az általános főczéllal. M ind ez nagy változást idézett elő az egyéni nagyság értékének m egbirálásában is. M ih elyt az eszmék történelm ének rajzolásában kutatni kezdték a m odern czivilizáczió feltételeit, m eg kellett találni a d em o h r a tia fogalm át is ; a dem okratikus érzelmű történet­ iró pedig gyanakodó lett minden aristokratikus nagyság iránt. V é g e lett a régi tekintélyeknek, s ezzel együtt a nevezetes egyének történelm i befolyásának is. E z uj politikai felfogás szerint a nagy em berek hatása voltaképen semmi. N em ezek, hanem a nép, a töm eg ösztön­ szerű akarata viszi végbe a nagy dolgokat. A nagy állam fér­ fiak és királyok csak oly hatással bírnak az események árjá­ ban, m int a szalmaszál a folyó viz tükrén, m ely leg feljeb b a v íz

gyorsaságát je lö li, de annak más irányt adni nem képes. M inél

nagyobb dem okrata volt valam ely történetiró,

annál kevesebb súlyt fektetett a kitűnő férfiak hatására. É s nem csak a dem okratikus érzelm ű történetírók, hanem a végok ot kutató bölcsészek is tagadni kezdték a nagy nevek történelm i befolyását, s e helyett az eszmék, a korszellem h o­ m ályos fogalm ának korlátlan uralm át állították fel. A z em ­ beri cselekedetek csak annyi értékkel bírtak, a mennyi össze­ függésben állottak valam ely bölcsészeti rendszer eszméivel. íg y csempészték be lassan, a bölcsészetet a történelem be ; igy zavarták össze, különösen N ém etországban, a történelm et a történelm i bölcsészettel. Csak nehány kiválóbb történetíró, m int G ibbon és M acaulay, T hierry, R anke s m ég néhányan bírtak ellentállani a szélsőségnek; kik az emberi dolgok fe j­ lődésében m utatkozó egyetemes összefüggés bölcsészi fonalát követték ugyan, de a m ellett elég ön állók voltak arra, hogy a történelm i esem ényeket és azoknak indokait sem a politikai dem okratia

sem a bölcsészeti eszményiség procrustes ágyába

16

ZSILIN SZKY MIHÁLY

szorítani nem akarták. Ok gondosan m egkülönböztették a tör­ ténetíró szerepét a történetbölcselő szerepétől, és m időn mü­ veikben hangsúlyozzák az

uralkodó

eszmék

befolyását

az

esem ények egyetem es menetére, ugyanakkor kellő mértékben tüntetik fel a nevezetes em berek egyéni befolyását is. V. XJjabb időben, az em lített bölcsészi történetírás m ellett, s úgyszólván azzal együtt, érvényre em elkedett az úgynevezett ter m é sz e ttu d o m á n y i, v a g y p o s itiv ir á n y .

S ba kedvezőlten volt az egyéni nagyság becsére nézve a dem okratikus irány, m ely az érdem et a népre, és a b ölcsé­ szeti irány, m ely azt az eszmékre ru h á zta : úgy m ég kedvezőt­ lenebb a term észettudom ányi irány, m ely a történelm i fe jlő ­ dés m inden jelenségében a term észet törvényének kényszerű uralm át keresi. A term észettudom ányok nagyobbszerű haladása óta nagy divatba jö t t a term észet törvényeit az em berek cselekedeteire és az em beriség fejlődésére alkalmazni. N em lehet tagadni, h og y az inductiv m ódszer alkalmazásának, nagyszerű eredmé­ nyei lettek. A haladás törvényeit összhangba hozták a minden ség törvényeivel s mindenki tisztelettel hajolhat meg egy Comte, egy L ittre vagy B uck le T am ás kutatásai előtt. E z utóbbi » A n g lia c iv ilis a tió já n a k történ elm e« czimű könyvében * ) egészen ellenkező álláspontot fog la l el a fennebb említett C arlyle-féle nézettel. Szerinte nem egyes nagy em be­ rek esze, szive és akaratja dönti el a történelm i fejlődés mene­ tét. hanem az általános okok, a d olg ok term észetében rejlő törvény, melynek kényszerű befolyása alatt állanak a legna­ gyobb em berek is. Szerinte a nagy emberek, koruk szükségképeni szüleményei. Rendszeréhez képest, mely szerint ő a morális erőt kiküszöbölvén a haladás tényezői közűi, csakis az értelmi haladást ismeri el, egyedül a tudom ányos férfiak hatását dicsőíti. *) H istory o f Civilisation in England, by Th. Buckle. Lipcse, 1858. Magyarra fordítva Endrődi Sándor, Fendler József, G yörgy Aladár, G yörgy Endre, Láng Lajos. Márkus Miklós, Törs Kálmán és Závodszky K ároly által. Kiadta Aigner Lajos. Budapest, 1873— 78.

17

NAGY FÉRFIAK SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

K ülönben, h ogy bebizonyítsa, m iszerint az emberi cselekede­ tekben ugyanaz a törvény uralkodik, mely a külterm észet je le n ­ ségeiben, nem csak a véletlent, nemcsak az isteni gondviselést, hanem m ég a szabad akaratot is tagadja. A z em ber — legyen bárm ily hatalmas — csak úgy fü g g ez egyetem es törvénytől, mint bárm ely más öntudatlan lény. *) A z erkölcs-statisztika, m elyre B u ck le hivatkozik, erősen látszik tám ogatni e tételeket. K i van mutatva, h ogy a bűnté­ nyek nagyjából évről évre egyenlő számban fordulnak elő, hogy a hőm érséklet ereje fokozza a szenvedély erejét. K i van mu­ tatva, h ogy például az öngyilkosságokban bizonyos szabályos­ ság m utatkozik, h ogy a házasságok kötése rendesen arányban áll a gabona árakkal, sőt, h ogy m ég a czimzés nélküli levelek feladásában is bizonyos szabály m utatkozik. D e mi következik e b b ő l? A z-e, hogy egyéni akarat és a véletlenség nem érvényesülhet a cselekvésben ? A z -e , h ogy a n agy férfiak hatása teljesen eltűnik az általános ok ok hatása m ellett? Nem. A z említett szabályosság csak azt bizonyítja, h ogy azon társadalmi viszonyok, m elyek között azon hibák és bűnök elk ö­ vettettek, nem változtak, s hogy az akaraterő bizonyos k ö rü l­ mények között ugyanaz m a r a d ; — de semm iképen nem követ­ vetkezik az, hogy az em bernek nincs szabad akarata, s hogy ennél fogva cselekvésében ama titkos törvény határozó b e fo ­ lyása alatt állana. Igen is van egy m agasabb ren d a világban és a term é­ szetben, van törvény az erkölcsi világban i s ; de azt nem a sta­ tisztika számai fog já k kideríteni. A statisztika huzhat következ­ tetéseket a társadalm i viszonyokra, de nem alkalm as arra, hogy az egyén cselekvési szabadságát m eghatározhassa. A z em beri term észet örökké fel fog lázadni oly tanok ellen, m elyek az *) A z ekkép túlhajtott némely kifejezéseket Buckle barátai már eddig szelídítették. Azt állítják ugyanis, h ogy B. ezzel voltaképen semmi egyebet nem akart elérni, m int azt, h ogy nyomatékosan legyen hangsú­ lyozva abbeli meggyőződése, h ogy a legnagyobb ember sem

idézhet

elő az emberi dolgok folyásában nagy változásokat mindaddig, m ig a közszellem jelentékeny mértékben elő nincs e változások számára a kor általános körülm ényei által készítve. L. M ill: L ogika III. 486— 87. 1.

M. TUF. AKAD. ÉRTEK. A TÁBS. TUD. KÖRÉBŐL.

2

18

ZSILINSZKY MIHÁLY

em bert bárm ely fényes dialektikával puszta géppé akarják le­ alacsonyítani. *) A z a kérdés, hogy szabad-e a z em ber cselekvésében , m in­ denkor nagy kérdése volt a tudománynak. B irkóztak vele a theologusok, a pkilosophusok, a historikusok, term észettudó­ sok és statisztikusok, — de mai napig sincs eldöntve. M inden oly elmélet, m ely az em beri dolgok és cselekedetek fölé vala­ m ely egyetemes határozó erőt helyezett — akár az isteni gon d ­ viselés, akár a bűn uralma, akár a sors, akár a törvény alak­ já b a n — mindenkor erős összeütközésbe jö tt a szabad akarat­ tal. í g y B uck le elm élete is. H a valahol, úgy bizon yára a történelm i nagyság vizs­ gálatánál bír kiváló érdekkel a szabadakarat eszm éje; mert világos, hogy erős elhatározás és erős akarat nélkül valami nagyot m ég senki sem vitt véghez. A szabad akarat nem egyéb, m int a z o n t u d a t , hogy bizonyos cselekvény végrehajtásánál tetszés szerint más utat is k ö v e t h e t ü n k , —- vagy más szavakkal: azon önelhatá­ rozási szabadság, m elynél fogva képesek vagyunk az érzéki vágyak, a szenvedély ereje és a külvilág akadályai daczára is követni a jó t. A z akarat nem puszta vágy, mely csupán a kedv és kedvtelenség érzelm ein alapszik, hanem tudatos e r ő ; az *) Igen érdekes e tekintetben, kiváló statisztikusunk, Keleti IC. n yilatk ozata: »Nem szükség — úgy mond — a számokat tagadnunk, sem szabályszerűségüket, sem a statisztika nagybecsű szolgálatait; de két­ ségbe vonva a felületes következtetések jogosultságát, tiltakozni kell a szakembernek az ellen, hogy a statisztikát másra alkalmazzák, mint a m i­ ben okszerű eredményeket szolgáltath at; vissza kell utasítania, h ogy absolut puszta számokból az ember beléletére, lelkére, szellemére következ­ tessenek, pedig erre keresik a szabályozó törvényt. . . . Tadom , h ogy az emberi szabad akarat máig is vitás kérdés a b ö l­ csészeiben. Tudom azt is, h ogy a hány okot felhozhatni ellene, ugyan­ annyit m eg is czáfolhatni létezésének bizon yításával; de tagadják bár, vagy állítsák létezését, azt nem vagyunk kötelesek föltenni, h ogy az em­ ber puszta gép volna, mely az előre kiszabott életpályát végigfutja, épen annyi jó t és annyi rosszat cselekedvén, mint a mennyit a statisztikai k ö­ zépszám kimér. Határozottan tiltakozom az ellen, hogy a statisztikai tudomány mai színvonala szerint, abból csak egyáltalán lehetne is az emberi szabad akarat létezésére vagy nem létezésére következtetni.« L. Gyakori. Stat. kézikönyve, 53— 61. I.

19

NAGY F É RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

akarat nem felelősség nélküli önkény, hanem inkább ennek tu ­ datos megfékezése. Tudjuk, hogy gyakran képesek vagyunk oly tettek véghezvitelére, m elyek inkább fájdalm at mint élvet nyúj­ tanak. Tapasztaljuk, h ogy szenvedélyeink és vágyaink az aka­ rat mívelése által legyőzhetők és m egváltoztathatók. S az a tudat, h ogy ha a k a r ju k , mi m agunk fejleszthetjük és alakít­ hatjuk jellem ünket, nem egyéb, m int m agának az erkölcsi szabadságnak tudata. A ki annyira vitte, h ogy akaraterejét szabaddá teheti a kedv és kedvtelenség u r a lm á tó l; a ki érzi, h ogy a szokás, a szenvedély, a vágy nem urai neki, hanem ő ura a z o k n a k ; aki -— ha m eghajlik is e zsarnokok előtt — tudja, h ogy lm a k a rn á , le is győzheti ő k e t : az bizonyára elérte az erkölcsi szabadság véghatárait. Ilyen az erényes em ber szabadsága, aki nemes indokból harczot v í v a s z e n v e d é l y l y e l é s a z

önkénnyel;

ilyen

a m eggyőződés em berének szabadsága, a ki nézetét minden aka­ dályok ellenében valósítani törek szik ; ilyen a jellem es em ber szabadsága, a ki az élvezet és szenvedés érzelm eitől függetlenül teszi kötelességét. S ki ne látná be, h ogy ily szabad, ily kim űvelt akarat nélkül erkölcsileg valam i nagyot m ívelni nem le h e t ! E g y Sokrates m éregpoharat iszik, m ert nem a k a r m eg­ győződése ellen cselekedni és gyáván menekülni. E g y B egulus kínos halált választ, m ert nem a k a r hazája ellen cselekedni. E g y W ash in gton leteszi a hatalom pálczáját, m ert nem a k a r hazájának ura, csak polgára lenni.

E g y D eák E erencz elhárítja m agától a királyi kegy k i­ érdem elt jutalm át, mert nem a k a r egyebet, csakhogy becsüle­ tes em bernek tartassék a király és nem zete által. M ily nagyszerű és felem elő példák ezek az erkölcsi sza­ badság m e lle tt! A z t -hiszem, h ogy nem is szükséges többet idéznem annak bebizonyítására, h ogy B uckle kedvencz elmélete kedvéért

nagyon messzire ment, m időn a szabad akarat, s

ezzel együtt az egyes kiáló egyéniségek hatását a történelem tényezői közűi kiküszöbölni akarta. 2*

ZSILIN SZKY MIHÁLY

20

A zon tények, h ogy az em b eri cselekedetekben bizon yos t ö r ­ v én y szerű ség u r a lk o d ik , s h ogy a term észet és a tá rsa d a lom á ta la k ító h atással b ír az em berre, legk evesb bé sem za v a rjá k m eg a z em ber a k a ra ti szabadságát. A statistika által kim utatott

szabályosság is csak azt tanúsítja, h ogy az em beriség erkölcsi állapotában történt változások bizonyos időközben igen cseké­ lyek, s hogy vannak korszakok, m elyekben az akarat ellen­ állási munkája igen nehézzé válik, s hogy ennél fogva a bűn m egtörténtére az emberi akarattól független hatások is b efoly ­ nak.

E nnél többet következtetni a

statisztikából helyesen

nem lehet. M ert ha állana az, hogy az emberi cselekedetek felett egy kényszerű törvény uralkodik, mely ellen minden küzdelem hiábavaló, akkor a fa t a li s m u s uralm ának kellene bekövetkez­ nie. A fatalista ugyanis azt hiszi, h ogy miután cselekedete­ ink jellem ü n k ből folynak, a jellem pedig szervezetünkből, ne­ veltetésünkből és körülm ényeinkből form álódik, — tehát ter­ mészete olyan, h ogy semmi sem m entheti m eg attól, hogy valam it el ne kövessen, vagy elkerülhessen. H o g y p e d ig ez m ily v eszed elm es v ilá g n ézet, azt szü kségtelen v o ln a itt fe jteg etn i.

A z em bernek bírnia kell azon tudattal, h ogy önelhatáro­ zás és öntevékenység által m ódosító hatást gyakorolhat az eseményekre ; az em bernek hinnie kell, hogy jellem ét, ha a k a rja csak úgy form álhatja, mint a hogy azt form álhatják a körül­ m ények és a nevelés. E gyed ü l ez felel m eg az ember m agasabb erkölcsi hi­ vatásának, és nem

a szellem ernyesztő fatalismus, m elyre a

törvény kényszerűségének túlhajtott elm élete vezet. S ebben áll B nckle tanának egyik legn agyobb h ib á ja ; s ezért kell azt az emberi nagyság és m éltóság nem esítő hatása, valam int a tör­ ténelm i fejlődés helyes szem pontjából is visszautasítani. A zon b a n m enjünk tovább, és vizsgáljuk, miben áll tulaj­ donképen az úgynevezett nagy férfiak hatása és becse a tö r­ ténelem ben ? M inő viszonyban áll az egyedi akarat az általá­ nos ok okk al!

NAGY F É RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

21

V I. A z eddig elm ondottakból láttuk, hogy az e g y é n i n a g y s á g a la p já t az élet különböző spheráiban a le lk i teh etségekn ek , j e ­ lesü l az érzelem, az értelem és akarat erejének m agasabb f o k a

k é p e z i; láttuk, bog y a történelm i nagyság fogalm ának m egha­ tározásához nem elegendő a rendkivüli ész és a rögtön i ered­ mény, láttuk, h ogy a történetírás fejlődésével, a

politikai,

bölcsészeti és term észettudom ányi új eszmék előtérbe helye­ zésével az egyéni nagyság fontossága csökkenni k e z d e tt; és végre láttuk, bog y m ig Cousin és C arlyle túlságos befolyást tulajdonítanak a nagy em berek hatásának a tö rté n e le m re : addig B u ck le a term észet és az általános okok végzetszerű uralm át állitván fel, az egyes kitűnő férfiak hatását jóform á n a semm ire szállítja le. M éltán kérdhetjük már most, h ogy a különböző felfogás közül m elyik az elfogadható helyes n é ze t? A z-e , m ely a tör­ ténelmi fejlődés processusát egyes nagy em berek tetteiben látja va lósítv a ; vagy az, m ely az egyetem es okok hatásának tu laj­ donítja az összes em beri haladást ? R öviden felelve e kérdésekre, azt kell m ondanunk, h ogy e nézetek egyike sem helyes, egyike sem fogadható el, a mennyi­ ben m ind a kettő szélsőségben m ozog. A z t hiszem, hogy

m indenikben van valam i igazság, s

h ogy egyik a másikát kiegészíti, ha a látszólagos ellentéteket kiegyenlítjük, s m eg kü lön b öztetjü k azt a szerepet, m elyet a tö r ­ tén elm i h alad á sn ál e g y fe lő l a k orszellem , m á sfelöl a k itű n ő e g y én iség j átsz ik.

E tekintetben kiindulási pontúi szolgálhat a fennebb em lített C arlyle-féle hasonlat, m ely szerint a töm eg olyan, mint a gyúanyag, melynek szüksége van égi tűzre, h ogy lángra gyulhasson. E bben ki van fejezve az a gon dolat is, h ogy sem a gyú­ anyag, sem az égi szikra m agában véve nem csinál tüzet, hanem csak m indakettő eg y ü tt; ki van fejezve az is, h ogy e kettő között bizonyos kölcsönhatásnak és érintkezésnek kell lennie, m ert külöm ben az anyag nem gyuladna m eg. E b b ő l követke­ zik, liogy a történelm i haladást sem az általános okok, sem a nagy em berek külön, hanem mind a ketten együtt, kölcsönös

22

ZSILIN SZKY MIHÁLY

hatásukban m ozdítják elő. Sem M oham ed magában, sem az ő kora nem hozta létre az iz la m o t; sem L uther egyedül, sem kora egyedül nem csinálta a reform átiot, hanem a korszellem, m eg­ gyújtva az ő lángesze által. A kornak bizonyos általános han­ gulata, hajlandósága és iránya teszi lehetővé azt, hogy vala­ m ely történelm i hős nagy dolgokat vihessen végbe. C arlyle bizo­ nyosan hibázott, midőn a hősök iránti tisztelete m ellett a töm eget oly csekélybe v e tte ; de viszont hibázott B uckle is, midőn a hősök hatását kicsinyelve és tagadva, a haladást egyedül az általános ok ok ból magyarázza. M ert valam int a term észetben az em beriség physikai életének folytatása két különböző nem ző faktor és számtalan nevelő intézm ény összehatásából le s z ; valamint az anyaföldbe vetett m ag csak a légk öri tünemények és hatások folytán kel ki és fejlődh etik to v á b b : úgy a szellem -erkölcsi világban, a történelem világában is, a gondolatoknak és eszméknek min­ denek előtt term ékeny talajra s többféle körülm ény légköré­ nek kedvező összehatására van szükségök, hogy teljesen kifej­ lődhessenek, hogy kellő eredm énynyel hassanak. A z

eszmék

m egterm ékenyítik a kort, s a kor viszont lehetségessé teszi az eszmék fejlődését és hatását. E z a történelm i epochák és történelm i nagy férfiak köl­ csönhatásának általános törvénye, melynek fölkeresése és ki­ mutatása a történetírás legm agasabb feladatai közé tartozik. A z eszméknek is m egvan a m agok fejlődése, éppen úgy, m in tak ert növényeinek. A z eszme is különféle viszontagságokon m egy keresztül, éppen úgy, mint akármely természeti tárgy, m ely a m ag kicsirázásától egész a virágzás és gyüm ölcsözés korán m egy keresztül, sokszor fenyegetve és elnyom va a m ellette növő gaztól, sokszor halálosan megsértve ellenséges és baráti kezektől. N éh a úgy látszik, mintha egészen elnyom atott volna, m ig a kedvező körülm ények előálltával újra föllép teljes pom ­ pájában. F ejlőd ését nemcsak azok akadályozzák, kik ellenségei, hanem sokszor azok is, kik túlságosan lelkes barátai. M inél m a­ gasai) érdekeket képvisel valam ely eszme, annál kevesebben képesek felfogni, s annál több idő kell hozzá, mig utat tör magának a néptöm egek rétegein át. A szokás, az előítélet és önzés, a nevelés folytán nyert vallási és erkölcsi nézetek, a

NAGY F É RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

23

kegyelet és rokonszenv varázsa m ind oly dolgok, m elyek va la ­ m ely új eszme elfogadását akadályozzák, m ég azoknál is, kik különben m iveltséggel és értelem m el bírnak. M ásfelől nem ritka eset, h ogy azok, kik lelkes p á rtolói­ ként lépnek fel az új eszmének, túlhajtásaikkal tö b b e t ártanak, mint használnak az ügynek, részint abbeli dicsvágyok miatt, h ogy másoknál többnek látszassanak, részint azon vak szenve­ dély miatt, hogy az ellenkező nézetüeket elrém itsék. A franczia nagy forradalom ban hangoztatott nagyszerű eszméknek senki sem ái'tott annyit, m int a rém uralom férfiai, kik csupa rajon gásból vérlázitó üldözést folytattak a más nézetű p o lg á ­ rok ellen. K étség et nem szenved, h ogy St. Juste, Robespierre, egy D a n ton és M arat többet ártottak a szabadságnak, mint b ár­ m ely royalista. A z eszmék fejlődését csak úgy lehet helyesen felfogni, ha összefüggésben vizsgáljuk azon férfiakkal, a kik által ápol­ tattak és azon körülm ényekkel, a m elyek között valósittattak. A zon bölcsészek, kik a történelem ben nem látnak egyebet, mint az eszmék fejlődését, igen gyakran esnek abba a hibába, h ogy saját rendszerök és logik á jok igazolása szem pontjából csak is az eszmékkel foglalkoznak és az em bereket tökéletesen kihagyják a számításból. H e g e l például az eszmék feltétlen uralm át tanitja, m elyekkel szem ben az em ber nem egyéb, m int érzéketlen edény vagy eszköz. Szerinte nem az em berek h o r­ dozói az eszméknek, hanem m egfordítva, az eszmék viszik az em bereket ellanállhatlanul. V ilá g os, h ogy ez tú lh a jtá s; mert az eszmék sehol sem fordulnak elő különváltan az em berek­ től, hanem m indig azokkal kapcsolatban. A m int változik a különböző korok értelm i foka, a szerint változik az eszmék felfogása és alakja úgy, hogy egy és ugyanazon eszme külön­ böző korban egészen más jelentőséget nyer. L egvilágosabb például szolgál erre a k er es zty é n s ég esz­ m éje, és annak különböző korokban való kü lön böző felfogása.

A z apostoli egyszerű hitform u lától kezdve egész a legú jabb korig, m inden új felekezet alapját a keresztyénség igazságai­ nak helyesebb és tisztább kifejezésének szándéka vagy le g ­ alább ürügye képezi. M ennyire eltérő egy A riu s és egy Sz. Á goston felfogása, m ily nagy különbség van V I I . G e rg e ly és

24

ZSILIN SZKY MIHÁLY

II. G yu la katholicismusa, s egy Schleierm acher és Straus D . protestantismusa k ö z ö tt! U gyanezt tapasztaljuk a szép n ek és j ó n a k eszméjénél is, — habár ez u tóbbiról egy tekintélyes iskola azt állitja, hogy nem fejlődik, s ekkép nem is képezi az emberi m ívelődés számba vehető tényezőjét. Senki sem fo g ja tagadhatni, h ogy vannak bizonyos eré­ nyek, m elyek magasabban állnak, mint m á so k ; hogy pl. az erény után való önzetlen törekvés m agasabb tökély, mint az olyan cselekedet, m ely ju talom kedvéért vagy csak azért hajtatott végre, h ogy a büntetést kikerülje. M ár p edig az önzetlen erény fogalm a csak m agasabb m iveltségi fokon tapasztalható. M aga a humanitás eszméje különböző értelm et nyert oly korban, m időn például bikaviadalokban és más vérengző m ulatságok­ ban gyön yörködött a m íveltebb világ, és oly korban, midőn a k ön yörűlet és em beri részvét lehetetlenné tette a kínzásokat. A

régi durva, harczias nép erkölcsi typusa egészen elüt a

m íveltebb és békeszerető nép jellem étől. H o g y valam ely népnek erkölcsi és vallási eszméi átala­ kulhassanak, h ogy a régi durva és téves nézetek szelidebb és igazabb gondolkozásnak adjanak helyet, ahhoz m indenekelőtt az értelm i k özá lla p otn a k teljes megváltozása szükséges.

E részben legn agyobb

hatásai vannak a bölcsészek, kik

mély gondolkozás alapján új következtetési rendszereket és új gondolkozási irányokat alapítottak. E g y B acon, Descartes, L o ck e , V olta ire, K a n t és H e g e l végtelenül sokat tettek arra nézve, hogy koruk kutatási törekvései tisztább alakot n yerje­ nek. D e az ő hatásuk csak lassankint m ent át az irodalom egyéb szakaiba, m ig végre szellem ök befolyása érezhető lett olyan Íróknál is, kik különben műveiket soha sem olvasták. A bölcsészeti m ódszer átvitetett a term észu ttu d om á n yok terére is, hol rendkívüli eredm ényt m utatott fel. U gyanis a rendsze­ res gondolkozás és kísérletezés folytán oly felfedezések tö r­ téntek, m elyek a régi vallásos nézeteket egészen átalakították. Sok oly tünemény, m ely eddig m egfoghatatlan csudának tar­ tatott, a törvény alapjaira vitetett vissza, s új szellemirány je lölőjév é lett. K i tagadhatná azt a roppant befolyást, m elyet pl. az összes theologiai nézetekre gyakorolt a csilla g á sza tn a k

NAGY F É R F IA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

25

azon felfedezése, hogy a mi földünk nem központja a mindenségnek, hanem csak jelentéktelen b o ly g ó a töb b iek so­ rában, m elyek vele együtt a nap körül forogn ak ? K i tudná kiszámítani, m ely értelm i átalakulást és hatást gyakorolt az összes kereskedelm i világra s ez által az általános közgazda­ sági nézetek m egváltoztatására egy W a tt és egy Stephenson találm ánya ? M inden új fölfedezés kölcsönhatásban van a többiekkel és csa k egyikét, képezi azon sok befolyásoknak, m elyek a tár­ sadalom

szellem irányát m eghatározzák,

s általánosan ható

okká változnak. M ikor az m ondatik, h ogy minden nagyobbszerű nézet­ változás egyetem es okok következm énye, akkor tulajdonképen csak azon igazság van kifejezve, hogy van egy bizonyos főszellem irány, m ely a nagy em bertöm egekre hat, s m ely végre is minden akadály felett győzedelm eskedik. » A

m íveltség egy-

form átlansága, m ondja L eck y, a különös viszonyokból szár­ mazó rossz befolyások, a conservativismus hatalm a s az egyéni szellem törekvései

számtalan különféleséget szü ln ek ; de a

szigorú vizsgálódás azt mutatja, h ogy azok csak az előre höm ­ p ölyg ő folyam nak ellenfodrai, — h ogy a különféle rendszerek lassankint m ind átalakúlnak bizonyos irányban és hogy a tö ­ rekvéseknek bizonyos osztálya az értelem minden terén fo ly ­ vást növekvő erővel tűnik elő.*) E z a korszellem hatalma, m ely ellenállhatlanul ra ga d ja m agával az egy esek et; ez a történelem haladásának roppant erejű kereke, m ely összetöri m indazt, a ki vakm erő kézzel fe l­ tartóztatni merészeli.

V II. A zon b a n m e g k e ll jegyezni, h ogy e m indent m agával ragadó áram lat rendesen egyes nagy férfiak által indíttatik, — bá r nem m indig általok vezéreltetik is.

*) Lecky A : fölvilágosodás keletkezésének és befolyásának törté­ nelme Európában I. 12 1. ford. Zsilinszky M. Pest. 1872.

26

ZSILINSZKY MIHÁLY.

Vannak idők, midőn a tudós férfiak által előkészített és m ozgásba hozott eszmék rohamos fejlődése, a tények gyors változásának hatalma, egészen uj nagyságokat vet fel, midőn uj herosok támadnak, kik a z u j eszme varázsereje alatt ember­ feletti d olgok at visznek végbe. E zek az úgynevezett végzet emberei, kik vá.-atlanul jelentek m e g a világ színpadán ; kiket, mint üstökösöket, m egbám ul a világ, — de kik csak akkor hoznak áldást az em beriségre, ha m inden f ö l d i d icsőség től és h a ta lo m v á g y tó l m en ten , egyedül az uralkodó eszme szolgála­

tában érzik m agokat. E llenkező esetben csak rom lást és átkot hoznak az emberiségnek és a nemzetnek, a melynek kebelében éltek. A legú jabb k or két olyan kiváló

em bert mutatott fel

Francziaországban, a kik m agokat a végzet embereinek tar­ tották, t. i. I. és I I I . N apoleont. M ind a kettő lábbal tiporta a szabadságot, a melynek zászlaja alatt fölem elkedett, s a ha­ talom legm agasabb polczán vakon rohant mind a kettő azon m ély örvény felé, m ely őket elsodorta. Semmi sem bizonyosabb annál, h ogy a nagy történelm i d olgok eldöntésénél az egyes kiváló em berek erényei és bűnei lényeges befolyást gyakorolnak. D e nem kevesbbé bizonyos az is, hogy sokszor egy véletlen esemény is nagyszerű következé­ seket von m aga után. A z a kérdés m erül fel itt tehát m indenek előtt, hogy m i jelentősége van a történelem ben a v é le tle n n e k ? A z-e, h ogy egészen más ford u latot ad a dolgok természetes m enetelének; vagy pedig az, h ogy csak alkalm at szolgáltat, hogy az, a mi különben is bekövetkezett volna, elébb történjék m eg ? M ert világos, h ogy ha a véletlen szerencse dönt az ese­ mények folyásában, akkor az em beri tevékenység érdeme s a nagy jellem ek jelentősége okvetlenül veszíteni fog az általunk hangsúlyozott becséből. Tudjuk, h ogy sokszor egy eső, egy szélvész, máskor egy véletlen ágyúdurranás csatákat döntött el, m elyek egész népek sorsára döntő befolyással voltak. A z a szélvész például, mely Orániai V ilm ost a partra segítette, I I . J ak ab angol király hajóhadát m egállította. A z az ágyúdurranás, m ely a navarini kikötőben az angol hajók

NAGY F É R F IA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

27

ellen véletlenül elsült, az egyesült h ajóh ad harczi diadalát s egyúttal G örögorszá g felszabadítását vonta m aga után. A z a sedani csata, melyben I I I . N apoleon a poroszok fogságába ke­ rült, nemcsak É rancziaországra, hanem a pápai hatalom ra is végzetes hatást gyakorolt. É s ki ne tudná a tudom ány törté­ nelm éből, h ogy példáu l N ew ton t egy alm ának véletlen leesése a gravitatio törvényének fölfedezésére, — J o u n g o t p ed ig a szivárványszínű szappanbuborék a sugártörés elm életére ve­ zette ? L ehet-e állítani, h ogy e véletlenségek voltak o k a i az érintett nagy eseményeknek és fölfedezéseknek? E z annyi volna, mint az okot összetéveszteni az alkalom ­ mal. M ár pedig e kettő k özött nagy a külöm bség. E lvonatkozva a természet okozta akadályoktól, az egyes véletlen eseményeknek tulajdonképen csak akkor van je le n tő ­ ségük, ha a lk a lm id szolgálnak valam ely már riieglevő általá­ nos oknak nyilvánulására- Y a la m ely uagyobbszerű történeti esem énynek,

például

vallási

vagy

politikai

nak okai m indig általánosak, de a kitörés

forradalom ­

alkalm a

m indig

■bizonyos helyhez, s előre alig m egjelölh ető időhöz van kötve. A z alkalom sohasem következnék be, ha nem lenne általános ok, m ely azt hatóvá teszi. O ly népnél, m ely általában nem bir érzékkel a szabad­ ság iránt, a zsarnokságnak egy bizonyos esete nem adhat al­ kalm at arra, hogy forradalm at c s in á ljo n ; ellenben oly népnek, m ely alkotm ányos korm ányzathoz szokott, s m elynek a sza­ badság szükséges életelem ét képezi, csekély alkalom is elég arra, hogy az önkény já rm á t levesse nyakáról. E g y közönséges, tanulatlan em ber sokszor látja leesni az almát, de azért a gravitatió törvényéről sejtelem m el sem bír. D e vegyünk m ég egy más példát. A

középkorban, m i­

dőn a babon aság, a tu d a tla n sá g és erk ölcstelen ség általános volt, egyes világi és egyházi főknek g a rá z d á lk o d á sa i n em h ábo­ r íto ttá k fel a közérzületet, de midőn a különböző értelm i és er­

kölcsi befolyások következtében a közérzület fogékonyabb lett a tisztább erkölcs eszméje ir á n t: akkor már egyetlen egy viszszaélés is elegendő volt arra, h ogy a reform atió nagy művének

28

ZSILINSZKY MIHÁLY.

megkezdésére alkalm úl szolgáljon. T etzel visszaélése nem oka, csak egy veletlen alkalm a volt a nagy m ozgalomnak. A reformatió okai m élyebben feküdtek, s nem a bűnbocsátó czédulák árulásában. A közállapotok rom lottsága, a javítás szükségé­ nek általános érzete, a különféle fölfedezések, a görög-róm ai irodalom föléledése, a művészet erőteljes kifejlődése és a scholastikusok elleni reakczió a X Y I - i k század elején oly közszel­ lem et idéztek elő, mely egészen alkalmas volt arra, h ogy egy hivatott férfiú a siker reményével fölléphessen. í g y lett L u th er az általános óhajtás k ife je z ő je ; íg y lett korszak-alkotó férfiúvá. L átn i való, m ily téves azon állítás, hogy kis okból nagy dolgok

szárm azhatnak;

m ert az oknak voltaképen mindig

m egfelelő hatása van. H a nagy és fontos az ok, akkor nagy és fontos lesz az eredm ény i s ; ha az ok csekély, akkor csekély lesz az eredm ény is. A nagy em berek egyik főtulajdonát ép az képezi, h ogy az eszm éli és oltok a la p já n a k ism erete m ellett, m eg tu d já k ra g a d n i a legcsekélyebb a lk a lm a t is a r r a , h o g y e z é lja ik a t v a ló s ít s á k ;

m ert tudják, hogy gyakran egyes, látszólag csekély fontosságú véletlen események, s a szereplő egyéneknek nem csupán eré­ nyei, hanem hibái is hatást gyakorolhatnak a viszonyok átala­ kulására. A történetírónak az a szép feladata van, h ogy a m időn az eszméket a közszellemmel összefüggésbe hozza, m i­ dőn a bölcselm i vezérfonál m ellett, illő helyet je lö l ki az egyetemesnek, az okszerűnek és visszatarthatatlannak: ugyan­ akkor nem m ellőzi a csekély és esetleges elemeket, s kellő súlyt helyez az egyes, kiváló egyéniségek jellem ére és befolyá­ sára is.

V III. M ár fentebb, az emberi nagyság fogalm ának körvonalo­ zásánál említém , hogy a kitűnő egyének szerepe, az élet kü­ lön böző sphaeráihoz képest, igen sokféle, és h ogy senki sem képes meghatározni, vájjon a tudomány vagy a művészet, a politika vagy a vallás, a bölcsészet vagy az ipar férfiai vau­ nak-e inkább hivatva az emberiség előbbrevitelére.

N AGY F É RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

29

Csak annyi b iz o n y o s: bog y m inden téren leh et dicsőt véghez v in n i; de h ogy egy em ber ereje nem elég arra, hogy minden téren egyform án kitűnő legyen. É pen

azért, h ogy lega lá b b általános nézetünk legyen a

különböző szerepek hatásáról, m eg kell különböztetnünk — úgy mint C om te tévé — az elm életi és g y a k o r la ti tevékenység embereit. A z elsőkhöz tartoznak azok, a kik eszm éket concipiáltak, a másikhoz azok, kik az eszméket valósították és vég ­ rehajtották. A z első osztályba sorozhatok a tudósok, th eologusok és művészek, s általában az elm élet e m b e re i; a másikhoz az állam férfiak, fejedelm ek és katonák, s általában a g y a k or­ lati tevékenység emberei. A z egyiknek tere a vallás, a m orál, a művészet és a tu d o m á n y ; a másiké a politika, az állam i és társadalm i élet különböző körei. E z a két általános osztály oly nagy különbségeket tün­ tet fel. h ogy példáúl az elm élet em bereiből m ajdnem sohasem válnak jó államférfiak, m ert sohasem tudnak kellő tekintélyt szerezni a töm eg előtt, m ely az anyagi erőt m indig többre b e­ csülte az észnél. M inél n agyobb valam ely elme, annál kevesbbé érti azt m eg a töm eg. M in él magasabban szárnyalnak vala­ m ely fényes elm ének eszméi, annál alkalm atlanabbak arra, h ogy korm ányozzák a társadalm at. E zé rt m ondá N . F rigyes, h ogy a m ely állam ot nagyon m eg akarna büntetni, annak k or­ mányzását a pliilosophusok kezére bizná. A z em beriség életében csak egyszer történt, h ogy papok és tudósok voltak egyúttal a népek politikai főnökei is, t. i. a theokratia korában. D e ez alig ism étlődhetik valaha, mert ama prim itív civilisatiónak föltételei már hiányoznak.*) M in él előbbre halad a civilisatio, annál többek k özött oszlik m eg a m űvelődés és

korm ányzás

munkájának

ér­

dem e is. B árm ily érdekes és tanulságos lenne is az egyes tudo­ m ányok és művészetek főbb képviselőinek hatását, az általános haladásra részletesen k im u tatn i: egy értekezés keretén belül az teljesen lehetetlen. Csakis érintésére szorítkozhatunk azon *) L. Cointe A. Cours de Pliilosopliie positiv V. 218. 1.

30

ZSILINSZKY MIHÁLY.

neveknek, m elyek szoros kapcsolatban vannak egyes korok tu­ dom ányos és m űvészetbeli előhaladásával. E g y P la tó és Aristoteles, egy B acon és L o c k e ; egy V olta ire

és R ousseau, egy K a n t és H e g e l; egy G alilei és

K e p l e r ; egy N ew ton és H u m bold, egy A r a g o és D a rw in ; egy D a n te és Sbakspere, egy S chiller és G öthe, egy Z rín yi, K a ­ zinczy és P etőfi, egy R aphael, egy M ozart, egy Thorw aldsen stb., nemcsak a m agok korának, hanem az utókornak is örökké becses kincset hagytak fenn műveikben. E művek nemcsak fé­ nyes jelzői az em beri szellem dicsőségének, nemcsak hű kifejezői bizonyos korok szellem irányának; de egyúttal irányadói és m egterm ékenyítői uj tudom ányos és művészeti korszakok­ nak is. A

tudomány és művészet embereinek e nagy hatását

m ég azok

is

elismerik, a

kik külöm ben az em beri nagy­

ság fontosságát kétségbe vonják. M a ga

B uckle, m időn az

értelm i haladás egyedüli érvényét az erkölcsivel szemközt ki­ mutatni akarja, oly lelkesedéssel beszél a tudom ány áldásai­ ról, hogy szinte hajlandók vagyunk feledni elm életének rid eg ­ ségét. N a gy Sándor vagy N a p oleon óriási bűntettei — ú gy­ m ond — rövid idő alatt elvesztik hatásukat, és a világ régi kerékvágásába

tér

vissza . . . .

Ez

a történet dagálya és

apálya . . . A gonosz emberek tettei csak múló bajt okoznak, a jó em berek cselekedetei csak múló üdvöt, és végül m ind a jó, m ind a rossz, teljesen megsemmisül, kiegyenlíttetik a következő nem zedék által, és eltűnik a futó századok örök mozgásában. D e a nagy férfiak tu d om á n yos fö lfe d e z é s e i nem hagynak el bennünket s o h a ; ezek h a lh a ta tla n ok ; örök igazságokat tar­ talmaznak, m elyek túlélik a birodalm ak ro m lá sá t; tartósabbak, mint a küzdő felekezetek harczai, és tanúi az egymásra következő vallások elenyészésének . . . M inden eltűnik, mint egy álom, m int a képzelem szülötte, m ely m ég árnyékot sem vet m aga után. Csak a tudom ány fölfedezései m a ra d a n d ók ; egyedül nekik köszönhetjük mindazt, a mivel b íru n k ; örök időkre élnek, soha nem fiatalok, soha nem v é n e k ; magokban hordják életök csirá it; tovább özönlenek egy örök, halhatatlan

NAGY F É RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

31

folyam ba, lényegesen növekednek, önm agok szülik folytatásu­ kat és így a legtávolabbi utódra is hatnak, sőt századok lezaj­ lása után m ég- tevékenyebbek, m int kinyilatkoztatásuk p illa ­ natában. D e m ert a szellem i téren m űködő férfiak m unkája csen­ des, szerepök olyan, m int egy nagyszerű dóm tervezőjeé, a kinek gondolatát különféle m unkások és napszám osok v a ló ­ sítják az építés körül, a fölületesen szem lélő töm eg nem m in­ dig veszi őket észre. A

történelem tanúsítja, h ogy a közérdeklődés sokkal

inkább ford ú l azon férfiak felé, kik a gyak orlati állam élet terén úgy tűntek fel, mint a népek vezérei. Ilyen ek az állam ­ férfiak, királyok és katonák. S ennek is m egvan a m aga term észetes oka. A nagyobb

nép le g ­

fogékon ysággal bír azon in s titu tió k iránt, m elyek

között folyik le élete, melyekuek jó és rossz hatását közvetle­ nül tapasztalja. H ázasság és család, a tulajdon és becsület, az egészség és élet védelm ére hivatott közigazgatás és jo g sz o l­ gáltatás ; község, állam, egyház és jóték on y intézetek o ly tár­ sadalmi kapcsolatot képeznek, m ely mindenkit egyiránt érint. A z a tudat, h ogy mi egy bizonyos családnak, bizonyos e g y ­ háznak és nemzetnek tagjai vagyunk, h ogy mint ilyenek, részt veszünk ez intézm ények jótétem én yeiben , bajaiban és dicsősé­ gében : oly közszellem et alkot, mely m ég azokra is erős b e fo ­ lyást gyakorol, a kik az azon intézm ényekben kifejezett eszmék m agaslatára em elkedni nem képesek. In n ét van, hogy a töm eget oly könnyű fölgyujtan i az intézm ényekért való lia r cz r a ; innét van azon érdeklődés is, m elylyel a nép az állam férfiak iránt viseltetik. V alahányszor egy népnél nagyobbszerű alkotások szük­ sége m erül fel, valahányszor a m eglevő intézm ények javítása, uj törvények alkotása kerül napi rendre, m indannyiszor fölújúl a közérdeklődés azon férfiak iránt, kiknek terem tő szellem e az össznép életének form áit terem ti. M in él inkább beleélte m agát valam ely törvényhozó a nép k özsze lle m é b e ; minél tisztáb­ ban fogta fel a közszükséget és a haladás fö lté te le it; annál inkább felelhet m eg m agasztos hivatásának, annál biztosabb

32

ZSILIN SZKY MIHÁLY.

és áldásosabb lesz az eredmény, m elyet felmutatni képes. A törvényhozónak, az államférfiúnak úgy, mint a fejedelmeknek nagysága abban fog nyilvánulni, ha ők a közszellemben, s a közszellem viszont ő bennök találja fel hű kifejezését. H a va­ lam ely államférfiú, akár m akacsságból, akár elbizottságból nem figyeli m eg a közszellem áramlatát, nem veszi figyelem be a m űveltségi közállapot m eglevő föltételeit, akkor m ég le g ­ nemesebb

szándéka,

legfenségesebb

eszméje is hajótörést

fog szenvedni. É rdekes például szolgálnak

erre hazáuk törté­

nelm ében H unyadi M átyásnak tudom áuyos és művészeti intéz­ kedései, és I I . Józsefnek jószándéku reform törekvései.

IX . M ill Stuart, ki a nagy férfiak hatását B ucklevel szem­ ben oly ügyesen védelmezte, többek között utal azon befolyásra is, m elyet

egyes

fejedelm ek

nak a nemzetekre, részint

és

positiv

korm ányok

gyakorolhat­

intézkedésekkel, részint

p edig az által, h ogy a fejlődést hátráltató akadályokat el­ hárítják. A kik azt állítják, úgym ond, h ogy az em beri társadalom fejlődése kizárólag, vagy m ajdnem egészen általános okoktól függ, azok ez okok alatt m indig az egész emberiség collectiv tudását és szellemi fejlődését szokták érteni. D e ha már az összes emberiségét, mért nem értik oda valam ely hatalmas fejedelm ét, vagy valam ely politikai, saját korm ánya által ható társadalom értelm i fejlettségét is ? J ólleh et nagyban véve a közönséges egyéneknél létező jellem különbségek a cselekvés m ezején kiegyenlítik egymást, de -nem neutralisálják egymást az öltő kor alatti kivételes egyéniségek, kik fontos állásokat töltenek be. A föld m ég nem term ett egy m ásodik Them istoklest, nem term ett egy második Luthert, nem term ett egy második Julius Caesart, a ki azokhoz hasonló tehetséggel, de ellenkező irányzattal bírt volna, hogy a volt Them istoklest, L uthert és Caesart ellensúlyozták és m eggátolták volna m aradandó hatás előidézésében. Ekképen, a mint látszik, a kivételes személyek akarata és azon egyének nézetei és czéljai, kik egy bizonyos időben korm ányt képeznek, nélkülözhetetlen lánczszemek le­

33

NAGY FÉRFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

hetnek amaz okozati lánczolatban, m ely által m agok az álta­ lános okok előidézik hatásukat, s nézetem szerint az elm életnek ez az egyedüli- védelm ezhető form ája.« M iután M ill a nagy egyéniségek befolyását M acaulay ellenében is m egalapította, tovább haladva kim utatja, hogy a korm ányok hatásának

fontosságát

csekélyleni nem

lehet.

Igaz, h ogy sem a gon d olk od ó fők, sem a korm ányok nem te­ hetnek m eg mindent, a m it a k a rn a k ; de gyakran oly ne­ vezetes eredm ényekhez jutnak, m elyekre m ég nem- is gon ­ doltak. Például hozza fe l Spanyolországot s annak korm ányát a m últ századból. A zon , a körülm ényekhez képest felvilágoso­ dott korm ány — u. m. — m elynek jótékon yságát S p a n y olor­ szág a X V I I I . század nagy részén át élvezte, nem ja v ított a spanyol nép főhibáin, s ennek következtében abból a sok jó b ó l, a m it e korm ány ideiglenesen tett, oly sok tűnt el vele együtt, hogy azon állítás, miszerint semmi m aradandó hatást nem gyakorolt, egészen plausibilisnek látszik. E z t a példát bizonyságul szokták felhozni arra, hogy a korm ányok m ily kevéssé hathatnak az oly okok ellen, m elyek valam ely nemzet általános jellem ét m eghatározzák. D e ez M ill szerint csak azt mutatja, h ogy a korm ányok m ilyen so k a t nem bírnak m eg­ tenni, de nem azt, hogy sem m it sem bírnak tenni. E nnek bizo­ nyításául M ill arra figyelm eztet, h ogy mi volt Spanyolország ama 50 éves szabadelvű korm ány elején, és mi volt annak a vé­ gén. A z európai gon dolkodás eme korszakban kezdett világolni a legm íveltebb osztályoknak, s ez a világosság aztán soha sem szűnt m eg terjedni. A m a félszázadnak köszöni Spanyolország azt, h ogy m egszabadult az inquisitiótól és a szerzetesektől, h ogy most parlam entje és szabad sajtója v a n ; annak köszön­ heti, hogy a szabadságról és p olgárságról fogalm a van, és h ogy vasutakkal, és az anyagi és gazdászati előhaladás más föltételeivel is rendelkezik. A z ez időszakot m egelőzött S pa­ nyolországban egyetlen egy oly elem sem m űködött, m ely bá r­ m ely kedvező időszakban amaz eredményekhez vezetett volna, hogy ha az utolsó osztrák herczegek úgy korm ányozták volna tovább is az országot, mint a hogy korm ányozták, vagy ha a M. T. AKAD. ÉRTEK. A TÁRS. TUD. KÖRl-JROL,

3

34

ZSILIN SZKY MIHÁLY.

B ourbon ok m indjárt kezdetben azok lettek volna, a mik voltak későbben m ind Spanyolországban, mind N ápolyban. É s b og y ba — m ondja tovább M ill, e példákhoz pótlólag — valam ely korm ány sokat tehet arra nézve, hogy tényleges javításokat eszközöljön, m ég ha keveset látszik is tenni, úgy m ég nagyobb eredm ény fü g g tőle azon külső és belső b a jo k ­ n a k elh á rítá sa á lta l , melyek a haladást végkép megakasztot­

ták volna. E g y jó , vagy rossz tanácsnok egyetlen

egy városban,

bizonyos válságos perezben, gyakran hatott az egész világ ké­ sőbbi sorsára. O ly bizonyos, a m ily bizonyos valam ely ítélet a történelm i dolgok ban csak lehet, h ogy ha nem élt volna Them istokles, nem lett volna a salamisi diadal s e m ; és ha ez utóbbi nem lett volna, hol lenne a m ostani civilisatió ? M eny­ nyire más lett volna az eredmény, ha E pam inondasz vagy T im oleon, avagy épen Iphikrates vezényeltek volna Cháronea m ellett Chares vagy Lysikles h e ly e tt!

M ill két essayt említ a történelem tanulmányáról (Cornhill Magaziné fór June and July 1861), melyeket ő a jelen vitás kérdésben a legjobbaknak és legbölcsésziebbeknek tart, s ezekkel egyértelműleg azt mondja: » A görög történelemnek egész folyama, a mint azt Grote meg világosítja, egész sorát képezi azon példáknak, melyek mutatják, mily gyakran függ­ tek az oly események, melyeken a későbbi civilisatiónak egész sora nyugszik, egyetlen személy jó, vagy rossz jellem étől.« M ill azonban elég belátó arra, hogy beismerje, misze­ rint G örögország e tekintetben a legrendkiviilibb példa az egész történelem ben. Csak

egyszer volt az, s nehezen lesz

többé, hogy az em beriség sorsa a dolgok oly rendétől függjön, mely egyetlen városban, vagy csak oly tartom ányban létezett, m int egy vármegye, és m ely az emberi dolgok egyetemes tö ­ rekvéseihez képest nagyon csekély, százféle ok által rom boltathatik szét, vagy mentethetik meg. Szerinte sem a minden­ napi események, sem az egyes jellem ek nem bírhatnak többé oly fontossággal, mint a minővel akkor bírtak. M inél tovább áll fenn az emberiség, s minél m íveltebbé lesz az, annál több befolyást nyer a m últ nemzedékek hatása a jelen nemzedékre

35

NAGY F É RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

és az em beriségre. S ám bár a dolgok folyása sohasem szűnik meg változható lenni, a véletlenség és egyéni tulajdonok által, mégis az em beriség összhatásának növekvő tűlsűlya az összes apróbb ok ok felett, m indig h atározottabb és előre kiszabott kerékvágásba jön .

A

történettudom ány ennélfogva m indin­

kább lehetővé válik nemcsak azért,, m ivel alaposabban tanul­ mányozzuk, hanem azért is, mivel a tanulm ányozásra minden em beröltővel alkalm asabbá is lesz.*)

X. M in él több korszak, minél több nép m últjának képe áll előttünk, annál töb b fejlődési tényező áll rendelkezésünkre; s m inél több m űvelődési és fejlődési tényező összehatását észlel­ jük, annál világosabbá lesz előttünk az összefüggés, a törvény, mely az egész em beriség haladását áthatja. H o g y e törvényt fog ja -e valaha valaki oly világosságban látni, h ogy ennek fényénél — mint ném elyek hiszik — m ég a jö v ő t is ép oly biztosan m eg fo g ja tudni mondani, mint p él­ dául a csillagász m egm ondja a b o ly g ó k m egjelenését, annak bővebb vitatásába itt bocsátkozni nem akarok. M indenesetre gondoskodva van arról, hogy a fák az égbe ne nőj jenek. M ert a m ilyen kétségtelen az, h ogy az em beri tettek b i­ zonyos törvények szerint a la k ú in a k ; a m ily bizonyos, hogy a történelm i fejlődés egyéni jellem ek és körülm ények összehatásából származik : ép oly bizonyos az is, hogy az em beri tudás határai korlátozottak, s h ogy ennélfogva a világ múltjának részleteit, s azoknak összefüggéséi és összehatását sohasem fog ja oly tökéletesen ismerhetni, h ogy a bból a jövőn ek tudá­ sára képesíttessék. M ég egyes em bernél sem lehet biztosan m egjósolni, — bárm ennyire ism erjük is jellem ét — h ogy j ö ­ vőben m ikép fog cselekedni, mivel nem lehet előre tudni azon

*) A deductiv és inductiv logika rendszere, ford. Szász Béla. Bu­ dapest, 1877. III. köt. 479 — 498. 1. 3*

36

ZSILINSZKY MIHÁLY.

körülm ényeket, melyek közé jutni fog, s melyek gon d olk od á­ sát, érzelm eit és cselekedeteit meghatározzák. M ennyivel inkább lehetetlenség az egy nemzet vagy az összes em beriségre nézve, h ol minden embert, minden népet, minden kort és minden em beröltőt más és más körülm ények vesznek k ö r ű i; hol nemzetiségi és faji, vallási és erkölcsi, physikai és értelm i körülm ények és állapotok egész szövedéke hat közre, m elyek sehol és sohasem lehetnek u gya n a zok ! É n azt hiszem, h ogy a történettudom ány tökéletességé­ nek, s tudom ányos voltának kritériuma, nem a jöven dőm on ­ dás, nem a jó sló tehetség m egszerezhetése; bár el kell ism er­ nem. h ogy a m últ sokban a jelennek mestere. A z t hiszem, h ogy a történelm i fejlődés

törvényének fölismerése külön­

ben is elég m egnyugtató és felem elő hatással lehet a tudom á­ nyos kutatóra, a bölcsészre, a történészre és államférfiúra egyiránt, szóval m ind arra, ki az emberiség m agasabb érdekeit szivén hordozza. D e nem is szükséges nekünk tudni a jövőt. E lé g ha tudjuk általánosságban, hogy az em berek tettei lényegesen m ultjok által határoztatnak meg, h ogy hasonló ok okból hasonló következmények erednek, h ogy m inden nagy esemény általános okokkal á ll összefüggésben. E lé g ha tudjuk, hogy az általános okok és az egyéni tevékenység között ter­ mészetes összefüggés van, s hogy ennélfogva ama nagy férfiak hatásának értékét — kik szellem ök terem tő erejével korsza­ kokat term ékenyítettek meg, kik jellem ök, erélyök és m ély belátásuk által a látszólag apró körülmények és kedvező pilla­ natok okos felhasználásával döntőleg hatottak népek és orszá­ gok sorsára — kicsinyleni nem lehet. E lé g tudnunk, hogy az em ber elvégre is nem puszta gép, mely a természet és tár­ sadalom törvényeinek behatása alatt öntudatlanul mozog, ha­ nem öntudatos lény, a ki szellemi tehetségeinél s akarati sza­ badságánál fogva képes visszahatni az események alakulására. É s végre elég tudnunk azt, hogy mi, kik a mindenségnelc csak egy parányát képezzük, kicsinységünk és korlátoltságunk da­ czára is képesek vagyunk a világtörténelem eseményei fölött uralkodó örök törvényt fölkeresni és fölismerni, s hogy ennek

NAGY FÉ RFIA K SZEREPE A TÖRTÉNELEMBEN.

37

folytán, értelmi és erkölcsi erőink kifejtésével nemcsak képe­ sek, hanem hivatva is vagyunk hatni m agunk és mások b o l­ dogságának előm ozdítására. E z az erkölcsi öntudat, m elyet a történelem tanulm á­ nyozása nyújt, elég arra, hogy bízzunk a h a la d á s eszm éjében és hogy kutassuk annak törvényeit az em beriség

fejlőd é­

sében. A többi nem az em ber feladata, hanem az Istené. Övé a tökély, mienk a törekvés.