ERÉNYI BÉLA. Igmándi AGRARIA" BOLDOG DIANA" SÓSBORSZESZT XJIRDETÉSEK FELVÉTETNEK A KIADÓHIVATALBAN

BUDAPESTI Alapíttatott 1853. évben.

ROSERj*

1. HÁROMOSZTÁLYÚ

FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLA, i 4 - i s

éves ifjak részére, teljesen egyenjogú az állami községi, testületi és kereskedelmi akadémiákkal kapcsolatos felső kereskedelmi iskolákkal. Érettségi bizonyítványai az egyéves önkéntességre jogositanak.

2. NÉGYOSZTÁLYU P O L G Á R I I S K O L A , 10-14 éves fiuk részére, teljesen egyenjogú az állam1, községi és polgári iskolákkal.

t a n i n t e z e t

-

Tanulók eddigi s z á m a : 18,271. 3. NEVELÓ INTERNÁTUS 3 0 - 4 0 LAKÓ NÖVENDÉK RÉSZÉRE.

BENT-

4. EGYÉVES

KERESKEDELMI

SZAKTANFOLYAM

oly iljak és felnőttek részére, kik a nagykereskedelem terén vagy gyári, pénzintézeti stb. gyakorlati hivatásokra szükstges képesítést óhajtják megszerezni maguknak.

Beírások: augusztus 29-föl szeptember 5-ig. Értesítő k i v o n a t o t k ü l d a z i g a z g a t ó :

RŐSER JÁNOS TANÁR, BUDAPEST, VI., ARADI-UTCZA 10.

„AGRARIA" magyar gépforgalmi részvénytársaság a szab. osztrák-magy. államvasút-társaság reslczal mezőgazdasági gépgyárának

VEZÉRÜGYNÖKSÉGE.

Mezőgazdák különös ügyeimébe!

• Egyetemes aczélekék.

Eltörhetetlen tégelyaczélekefej. — Pánczélaczélkormánylemez. — Magasított aczélekefej. — Porvédő kerekek — Aczál |_J gerendely.

Tiszta aczélanyag saját hámorainkból. Csak kitámasztott nyeregkerettel biró taligát szállitunk. Ekegyártás terén legalsó rangú magyar gyártmány, felülmúlja még a legnevezetesebb idegen g y á r t m á n y o k a t i s .

Kérjünk árjegyzéket,

terjedelmesen

talajmi velőgépeket

Ismerteti és e g y á l t a l á n a talaj alapos megmunká-

lására terjedelmes, szakszerit és minden gazdának értekes felvilágosításokat nyújt és díjmentesen küldetik.

Rövidített levéiczim: „AGRARIA" Budapest, Y.,Yáczi-nt 2. Sürgönyczim : „ A G R A R I A " Budapeat.

XJIRDETÉSEK A . J L

FELVÉTETNEK A KIADÓHIVATALBAN

=

A NŐI SZÉPSÉG

=

nem annyira az arezvonások szépségében, mint i n k á b b a test formáinak arányosságában

rejlik.

Hogy teljesen kifejlődött keblet, kerek körvonalakat, bemélyedesek és kiálló csontok nélküli telt vállakat kapjunk, a hölgyek és fiatal leányok tegyenek néhány hétig kísérletet a

RATIE-FÉLE PILULES ORIENTALES-EL. E pirulák nem rontják meg a gyomrot és az egészséget és nagyon erősítő hatásúak, mint azt számtalan elismerő levél és orvosi bizonyítvány is igazolja Egy doboz használati utasítással együtt 6 kor. 45 fill. előre beküldése mellett bérmentesen szállíttatik. Utánvéttel 6 kor. 75 fill. Czim: Török József gyógyszertára, Budapest, VI., Király-u. 12.

BOLDOG az a család, ahol á l l a n d ó a n

„DIANA" SÓSBORSZESZT tartanak készletben. Mindenütt kapható! 4 0 filléres, 1 és 2 koronás üvegekben. Egyedüli készitő :

ERÉNYI BÉLA DIANA gyógyszertára,

BUDAPEST, KÁROLY-KÖRUT 5. SZ. (Postán legkevesebb 12 üveg szállítható utánvétel mellett)

TECHNIKUM MITTWEIDA. Igazgató: A. HOLZT t a n á r .

Szász királyság.

M a g a s a b b technikai tanintézet elektro- és g é p é s z m é r n ö k ö k technikusok és művezetők kiképzésére. G a z d a g o n f ö l s z e r e l t

elektrotechnikai

és

gépépítő

laboratoriumok.

Tanulógyári

m ű h e l y e k . — 3 6 1 0 hallgató a 3 6 - i k Iskolai évben.

J1 P r o g r a m m s t b . a t i t k á r s á g á l t a l ,

Igmándi

f

XYIII. évfolyam. HEBJELEK HINDIN NNSÍBNNP. Előfizetési feltételek: Egész évre

kor. 20.—

félévre............

>

10.—

Negyedévre

»

5.—

29/900. szám.

1907.

A HÉT

P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

JÓZSEF.

8zerkeszt5ség és kiadóhivatal: •

BUDAPEST,

VIII., Rölrk Szilárd-utcza 18. sz. T e l e f o n s z á m : 61—38. Hirdetések felvétele ugyanott.

Budapest, julius hő 21.

Krónika. Uj Amerika. 19.

Harminczkét millió métermázsa lesz az idei búzatermés, kétszáz millióval kevesebb lesz az ország jövedelme, sztrájkok ismét felemelik a munkabért és kartellek meg trösztök ismét felemelik az árakat, hogy amit a munkásnak, mint termelőnek többet adtak, azt visszakapják tőle, mint fogyasztótól. Igen közel az idő, mikor a munkás minálunk is amerikai munkabért fog kapni. A z ötkoronás pénzdarab mintha egyenesen arra készült volna, hogy a koronaegység helyett a dolláregységet hozza .be a napszámba. S ugyanegy időben a munka olyan keresett lesz, hogy semmi sem készülhet itthon elegendő mennyiségben, s mint Amerikában, ugy minálunk is minden méregdrága lesz, ugy hogy egy dollárért itt nem kapunk majd többet, mint eddigelé egy forintért. A belügyminiszter pedig elvi jelentőségű határozatot hozott : a házasságon kivül született gyermekek törvényesitésének az eljárását szabályozza, mert nem elég az, hogy az apa feleségül veszi az anyát. Ha csak ennyi történik, a törvényes házastársaknak továbbra is csak törvénytelen gyermekük lesz. E két bekezdés között semmi összefüggés, tehát össze kell őket kapcsolnom.

A Malthusoknak és .Henri Georgeoknak nem akadt utódjuk, pedig erősén ránk férne. A teória, hogy a föld csak meghatározott mennyiségű embert tud eltartani s a fölöslege elpusztul, már nem vezet bennünket. A másik, hogy a produkezió a végtelenig fokozható, de vele együtt csak a szegénység szaporodik, még nélkülözi a beigazolásnak egyik felét : a produkeziónak végtelenig v a l ó . fokozását. A világgazdaságnak csak két jelensége bontakozik ki : van munka s ilyenkor méregdrágává válik a pénz, nincs produkezió s akkor olyan értéktelenné válik, mint a pelyva. Legalább ott, ahol a munka nagyban folyik és pénz is nagyban van. Nálunk azonban mindig kevés a munka és mindig kevés a pénz s — ó furcsaság — éppen ezért mindig olcsó a munka és mindig drágán jut az ember pénzhez.

A nagy teoretikusok nem ismerik a magyar glóbust, különben nem állították volna fel teóriájukat. Itt minden ugy van, mint az ő nyugati világukban s minden másképp van. A nyugati törvények itt csúffá válnak s ez arra vall, hogy azok a törvények helytelenek. Pénz, tőke, munka, bér — ezekkel a fogalmakkal dolgoznak. Nem akarok — mert nem tudok — erről köteteket irni, azért idecsapom nagy szemtelenül a tézist : nem tőke, nem munka, nem kamat és nem'munkabér a nemzetgazdasági igazságok, elemei, hanem egyetlen egység van, melylyel foglalkozni kell, melyből igazi, állandó és egyetemes törvényszerűséget. állapithatunk meg és az az emberiség. Nem mint tőkés, nem mint munkás, nem mint dolgozó, teremtő faktor, hanem mint ember, a szó animális értelmében. Mint teremtés, melynek szükségletei vannak s melyeket a maga módja szerint épp ugy összelegel vagy összerabol magának, mint a marha, vagy a farkas, a poloska, vagy a sas. Mert az állati és emberi gazdaságnak közös a mivolta, csak kvantitative különböznek egymástól. Ahogy a farkas a szimatjával, erejével és ügyességével egyrészt, koplalóképességével másrészt táplálja magát keresztül az életen, ugyanugy az ember a szervezettségével és intézményeivel cselekszi ugyanazt. Sok az eszkimó, kevés a fóka ! E z a mondás is csak ott találhatott értelmet, ahol kevés volt az eszkimó. A mi magyar glóbusunkon most az ellenkezőjét tapasztalhatjuk : minél kevesebben maradunk itthon, annál szegényebbek leszünk. A z Amerikába való kivándorlást ma már épp oly csapásnak érezzük, mint Francziaország az asszonyai meddőségét. Nem pénz, nem ipar, nem jó termés kell első sorban, hanem ember, aki meg akarjon élni, mert muszáj megélnie. E g y nép akkor kezd kulturás lenni, amikor megsokasodott. Amikor emberfölöslegeket onthat szét a földtekén, mint az angolok, a németek s .mostanában a japániak. Legyen sok ember, ez a puszta tény magával hozza a többit. A kevés ember pedig sohasem viheti semmire. E s most itt az Andrássy Gyula rendelete a gyermek törvényesitéséről. E z t a rendeletet kiadta a világ minden belügyminisztere, tehát Andrássy nem vádolható érte különösen. De diktálta az egész világon az egyházi és morális felfogás, nem pedig a nemzetgazdasági. Az erkölcs erkölcsöt, az egyház istenfélelmet kiván, tehát dörög a törvénytelen frigyek ellen s érezteti az emberekkel annak súlyos következményeit, szemben a törvényes házasságokkal.. De mikor most nem az 1

•m erkölcs kevés, hanem az ember ! Mikor a házasságok is mostanában inkább a meddőségre vaonak berendezve, mint emberteremtésre. Mikor kéz kell a kaszához, kalapácshoz, test kell a textiliparhoz és gyomor a mezőgazdasághoz ! Mikor oly kevesen születnek gyermekek, hogy válogatni nincs módunkban s sokkal többet ér egy gyermek, akit hajadon szült, mint az olyan, akit hites asszony nem szült ! Mikor a házasságon kivül való szülés legnagyobb baja az, hogy az ilyen gyermekből angyalt csinálnak, akkor a törvényesitésre inkább prémiumot- kellene . kitűzni, nem pedig megneheziteni' azt. Az ember számbeli-értékét már felismerik minálunk, mióta nehezen kapni munkást az aratáshoz. Már kipattant a gondolat, hogy a kivándorlottakat vissza kell vásárolni Amerikától, visszatelepítés utján. Privátember kapja- a pénzt, mégis befektetésnek érzik, igen helyesen. De mégis helyesebb volna a gazdátlan gyerekeket ilyen befektetési objektummá tenni. Ha én politikus volnék, dijakat tűznék ki minden törvériyJtelen gyermeknek házasság utján való törvényesitésére. Nem kell már skrupulizálrii : a lótenyésztés nem humbug, az embertenyésztés még kevésbé az. És nem kell hiúnak lennünk emberi különvoltunkra : ahogy tyúkot nevelhetek annyit, amennyi tetszik, ahogy az ország marhaállományát fel tudom javitani, azonképpen embert is teremthetek gazdasági alapon, amennyi csak tetszik. A különbség csak annyi, hogy több költséggel jár, dfe az üzlet ugyanolyan jó,'mert többet hajt is. Ezek istentelen beszédek, de ugy tapasztaltam, hogy minden, ami az emberiséget előbbre vitte, istentelen volt. Kóbor Tamás,

Kató beteg. Hatalmas nagy Isten ! Sok, sok a keresztem ! . . . Roskadó inakkal alig birja vállam ! S mégis könyörögni gyáva jajongással Gyertyás oltárodnál ugy-e sose álltam? S most állok. Most — térden, Kegyelmedet kérem — Nem magamért — másért, Egy szegény, szenvedő, szirmait pergető Láz forró szelében bágyadtan remegő Gyenge rózsaszálért.

Hatalmas Isten! Hisz nem sok a keresztem ! ' Hisz erős a vállam ! . . . Birok még egy p á r a t . . . . Rakd rá! Ó csak óvjad, Ne engedd szenvedni, Ne hagyd elhervadni Azt a rózsaszálat.

Bán Jenő.

Amenhotep

törzse.

Irta: CHOLNOKY VIKTOR.

A vizek harsogva csapódtak össze, a tajték felhőkig vert, de az emberpusztulás hangja birta erővel még a viz dübörgését is ; a fuldoklók utolsó jajkiáltása feketére festette a tenger haragjának csattogó, sárgavörös zenéjét. Fáraó népe pusztult ott és a zsidók menekülő seregének leghátsóbb csoportját, a Benjaminitákat, majdnem visszanyelte a vad egyensúlykereséssel lehiggadó viz utolsó hullámóriása. A menekülők futva kapaszkodtak fel Arábia sárga homokbuczkáira, az üldözőket még egyszer megringatta a halál sós bölcsője,' a tengervíz, azután elhallgattatta őket. E g y , csak egyetlen egy tudott közülük kikaptatni az ázsiai partra : az Amenhotep törzséből való. fiatal Néfer. Lova lihegett, prüszkölt, nehéz fegyverzete csörömpölt, de ő maga nem fordult le a nyeregből, rövid, egyenes kardját vadul csóválta a feje felett, ugy vágtatott utána a Benjaminitáknak. S amikor odaért közéjük, a gyalog szaladok közé : véres, vad dühvel csapott rá egy sötét tekintetű, kétségbeesett arczu fiatal zsidónak a fekete fejére. A z összeomló test láttára visszatorpant a lova és Néfer, erősen belekapva a kantárba, hátranézett. Akkorra már lehiggadt a viz s az egyiptomi partról — kőhajításnyi széles volt csak ott a tenger, mert az Ur is szereti a könnyű munkát — bárkák indultak el, sietős lubiczkolással, összeszedni a fel-felvetődő hullákat. Az egyik átment a túlsó partig, felvette Néfert s visszavitte Egyiptus földjére. Egyetlen zsidó halt meg, a Benjámin törzséből való Akkadók, egyetlen egyiptomi menekült meg : Néfer, az Amenhotepeknek ama törzséből való, amelynek a farkasfogu Szebek az istenségé . . .

.

(,

I.

Keleméry György" egészen uri módon gazdálkodott le és minden szenzácziót, minden szinfalhasogatást előkelő ízléssel kerülve, tünt el a birtokáról és a vármegyéből. Valószínűen valahol a Riviérán végzett, mert az uj földesúr, aki megvette a birtokát, gondoskodott arról, hogy ne kerüljön minden pénz a hitelezők kezére, hanem magának Kelemérynek is jusson még egypár ezres. Amivel ha nem is nyerte meg a megyénkbeli dzsentri rokonérzését, annyit mégis elért, hogy nem nézték sanda szemmel, amikor beletelepedik az akarattyai udvarházba, aminek az ablakai a hires és egész a zalai partokra át látszó nagy fa alól odanéztek a Balaton ezerszavu tükrére. Még azt sem vették tőle zokon, hogy kastélyra építteti a régi, földszintes E b'etüt, emeletet húzatva a falak fölé. S z ó v a l : nem volt egészen rossz ennek az idegennek a megyébe való bevonulása, de a társaságba azért mégis csak lassan keveredett bele, annál is inkább, mert ő maga sem igen kereste az ismerkedést. Kétségtelenül arisztokrata volt, rassz-ember, bár a neve' nem erre vallott : Menonidesz Gergelynek hivták. . Vadászaton, megyebálon, gazdasági gyűléseken mégis csak belekeveredett lassankint a társaságba, ahol csakhamar megtalálták az igazi nevét is : elnevezték »a görög«-nek és nemsokára tegezni is kezdték. A nagy, szoborszép termetű, erőelegáncziáju és felsőbbségesen higgadt modorú ember szelid mosolygással nyugodott bele ebbe az elnevezésbe. Egyáltalán mindig mosolygott ha kicsiny, nem sürü fekete bajusza alatt mozdu-

48á latlan volt is a szája, az aczélszürke szemének nyugodt • tekintete akkor is mosolygott, csendesen, békességesen, érezve a testének és lelkének- elpusztíthatatlan erejét. Egyszer meghivta a férfitársaságot vadászni • Akarattyára és attól fogva nyilt lett a háza, a téli esték a nagy, lovagteremhez hasonló ebédlőben, a nyári éjszakák pedig künn, a Balatonra néző verandán sokszor láttak vendéget, de mindig csak férfitársaságot, mert "Gergely agglegény volt, — már amennyiben negyven• éves embert agglegénynek lehet nevezni — sőt nőgyűlölő is valamelyest. Nem is nőgyűlölő, csak olyan -asszonylenéző, mint minden ember, akinek a fajtája azokról az égtájakról való, ahol nagyerejü a Nap. Mert a minne és a feminizmus • vértelensége egy dolog a köddel, az asszonyt igazi értéke szerint csak a Kelet meg á ' Dél férfia méri.

— Azt gondolod, hogy kopt vagy, az ó-egyiptomiak utóda ? — kérdezte Dénes. — Azt. És akár hiszed, akár nem, ebben a gondolatomban valami babonás feltevés is megerősit. Nézd ezt a játékszert, — és Gergely megint megcsörgette a körmén az ezüst skarabeuszt — ez nekem mindig szerencsét hozott. Mert én szerencsés ember vagyok, barátom, annyira szerencsés, hogy amig ez a kopott ezüstdarab itt fityeg a mellemen, még attól sem félek, hogy megmondjam, hogy szerencsés vagyok. A termésem ontja a gabonát,, mintha csakugyan a hetven szemet termő egyiptomi buza volna, a boromért verekednek a szomszédos vidék korcsmárosai, a szénám rendjén, magam pedig — és Gergely itt, széttárva két izmos karját, kifeszítette az atlétamellét — testben, lélekben vasból vagyok. Épp ugy szeretek vadászni, mint olvasni, épp ugy megértelek és szeretlek benneteket, mint ahogy megértem és szeretem Lesueur 'édes korrektségétől Beardsley vonaglásáig mind a piktorokat, Bellimtől Charpentierig mind . a muzsikusokat. Mert minden embert meg kell érteni és minden embert szeretni kell . . . Ez- a boldogság titka és azt -hiszem, ez az ösztönöm a dokumentuma annak, hogy háromezer esztendőt hordok beraktározva az idegeimben. Későn volt már ; Dénes fölkelt és a kabátját gombolva mondta Menonidesznek : • . — Csodálom, hogy nem házasodol meg. Miért nem ? . . . ' : — Há-ah ! •— ez a rövid nevetés valami különös torokhangon tört fel a Gergely szájából. Aztán elkomolyodott, ugy folytatta : — Elhiszed, hogy valami fajiszony tart engem vissza a ti asszonyaitoktól ? Érzem, -hogy velem mind meddő maradna. Mondjuk, — tette hozzá féltréfával — hogy Szebek isten engemet szánt, a- magam népéből a legutolsónak.

A leghamarabb Szalóky Dénessel fordult egészen bizalmasra az uj földesúr ismeretsége. Dénes is olyan jó hallgató vagy csendesen beszélgető ember volt, mint a görög. Igy azután sokszor ültek együtt nyári estéken, amikor a holdvilág ezüst kapocscsal markolta hozzá Füredet Siófokhoz, künn a verandán, lámpa világ nélkül, balatoni bor mellett, amely nem sápadt, mint a ' magyarádi olaj,' nem is sárga, mint a somlai topáz, hanem olyan szinü, mint a hervadt falevél. Dénes egy ilyen csöndes estén megkérdezte Gergelytől: — Micsoda amulétet hordasz ott az óralánczodon ? Gergely hozzányúlt a mellénye egyik zsebétől a másikig érő óralánczának fityégőjéhez, elkezdett vele a körmén dobolgatni, aztán azt mondta-: — A z t hiszem, igazán amulét. Régi história, az apám szokta róla mondani, hogy van vagy három' ezeresztendős, de én ezt nem egészen hiszem el. Ámbár a háta bogarat mutat, kétségtelenül az egyiptomiak szent skarabeuszát, a mellső részén meg hieroglifák vannak. E l is tudok közülük hármat olvasni. Az apám Etonban taníttatott s ott passzióból hallgattam Howard• ' II. tól az egyiptológiát is. Nézd csak, — és Gergely a galambtojás formájú, sikosra kopott, belül üres, ezüstből Klein Benjámin a bricskájával behajtatott az készült holmit belefordította a holdsugárba — ez a kis akarattyai kastély udvarára, de künn a dűlőúton még nyeles karika itt, a nyelén a két keresztvonással annyit két szekér várt rá, megrakva hordóval, mert el volt jelent, hogy nófer, m a g y a r u l : jó. Emez a hármas Jel, tökélve, hogy nemcsak, törik-szakad, megveszi, hanem meg a hullámvonal,- alatta a krökodil formája, azmindjárt viszi is magával a Gergely ur borát. Klein alatt a nyitott száj azt jelenti : néfer : lant. Középen a nádudvari korcsmáros volt és mikor a jöttét jelenpedig ez a nem is féllábü, hanem egylábú, farkasfejü tették Menonidesznek, az bámulva ment le az udvarra. isten, kezében a magasra emelt Nilus-kulcscsal : Sze— Mit akar maga az én borommal, Béni ? Hiszen bek. Hires régi egyiptomi törzsnek, az Amenhotepeknek egész Nádudvar nem iszik meg öt esztendő alatt, mit a családi istensége. mondok, tiz esztendő alatt annyi bort, mint amennyi — U g y látszik, hogy te alaposan ismered Egyip- most nálam eladó. Pálinkáznak azok az atyafiak, tomot' — mondta Dénes. borra nincs pénzük. — Nem, — felelte a görög — legalább is nem any— Ne törődjék azzal a nagyságos ur — felelte nyira, mint amennyire szeretném. Hanem, ez a dolog min- Benjámin, sötét szemével a bozontos szemöldöke alól dig nagyon érdekelt, mert azt hiszem, hogy valami össze- nézve fel Gergelyre. — Hátha vannak. nekem jobb függésben vagyok vele. Lásd, a nevem görög, a val- vendégeim is, mint a parasztok ! Ha kifizetem, adja lásom is ortodox, az öregapám meg éppen Ypsilanti- ide azt a bort-, az én pénzem is csak olyan pénz, mint val meg Mavrokordátóval verekedett együtt a görög a veszprémi Rothauseré. szabadságért. Akkor vetődtünk mi is Magyarországra, Kovarczos, az ispán, ott állt a gazdája mellett amikor Ypsilantit a császár engedte bemenekülni és ő felelt a korcsmárosnak : Erdélybe, hogy azután a szent szövetség nevében ott — Már pedig ebből a borból nem eszel, szomlefülelje és becsukassa Munkács várába. A z öreg- széd., Majd a fenébe is ; hogy aki bujkáló, ember van itt apám, mondom, egészen görög volt, de az apám a Bánát- a Balaton körül, az mind ide gyülekezzék a csárdádba, ban már elszerbesedett, én meg az iskoláimon egészen a szomszédságunkba, a nyakunkra ? Mert, tetszik tudni, magyarrá váltam, meg talán egy kicsit angollá. Olyan — fordult a gazdájához — a parasztnak csak pálinkára félangolos magyar vagyok, tudod — mondta moso- telik, de a zsivány, az mindenhol megérzi a jó bor szal y o g v a . — Hanem azért azt hiszem, hogy az igazi fajtám gát és pénze is van hozzá. Ugy-e igy van, Béni szomszéd ? szerint sem görög, sem szerb, sem magyar, sem angol A zsidó mogorván rántott egyet a vállán s kurtán nem vagyok, hanem kopt. Valahonnan. Afrikából ve- felelte : tődhettünk át Európa legszaggatottabb nyúlványára, — Nem beszélek én a lábbal, mikor a fejjel is a platánlevél öt ujját mimelő görög félszigetre. beszélhetek!

484_

v

Az ispán, aki talán kapatos is volt egy kicsit,, a lába nem birta, de a szeme most is csak olyan csönéktelen haragra gyulladt ennek a hallatára. desen, békességesen, mindent megértően mosolygott. — Hogy a szél az akasztófa dombján verje össze Igy kellett ennek lenni. a bokádat, te lókötők öregapja te ! U g y álljon meg a A z októberi köddel aztán megjött a köhögés is, szemed, mint a sült gardáé, te leghíresebb kapcza- meg -azok a sárgás-barna foltok, amik az ember zsebbetyár te, ha innen csak egy meszely bort is kiviszel! kendőjén a levélhullást jelentik. Menonidesz felutazott Pestre, professzorral beszélni a tüdejéről. A korcsmáros felelni akart, de nem volt rá ideje. A pipát kellett neki visszaütni Kovarczos agyara közé, Miután a golyó Gergelynek a tüdejét egészen mert az ispán felemelt bottal ment neki. Csúnya dula- középütt j árta át, tehát a professzor természetesen tüdőkodás támadt, keserű tülekedés, amiből kiérzett, hogy csucs-hurutot konstatált s nagyon jókedvű arczot vágott. régibb harag is van mögötte, nemcsak ez a mai ungor— Semmi komoly baj, ha vigyázunk rá. Kata.rrus kodás. Gergely eleinte nem is minden megelégedettség a jobb tüdő csúcsában. Talán egy kis vérzés is van jelen : nélkül nézte, hogy az ispán egypár jó pofont kap, de nem aggasztó. Levegőváltoztatás kell. Száraz, meleg, azután emberségesebbnek látta közbelépni. A z erő • naptól keresztülizzott levegő. Menjen le Kairóba v a g y nagy nyugalmával, szinte humorával lépett oda hoz- még jobb, ha délebbre megy, Asszuánba; ma már zájuk : hogy fogja ő most ezt a két embert jobbra-' ott is pompás szállókat építettek az angolok. Minden balra pöndöriteni ! Már ott is állt közöttük, szét is tolta kényelme meglesz. őket, amikor a zsidó felemelt ökle még egyszer aláGergelynek csakugyan megvolt minden kényelme. sujtott a levegőből s erőszakos csapással keveredett Nemcsak az, amit a pénz adhat meg, hanem az is, amit bele a Menonidesz óralánczába. A láncz leszakadt, a fehér fátyolként dob rá a Sors a már elintézett embeföldre hullt mindenestől, Gergely pedig, a mindig mo- rekre, irgalmas jobbkézzel, miközben a ballal már solygós képű, holthalaványra vált. Irtózatos rohammal, valamelyikünkért másunkért nyul. A tenger egy hulment neki Benjáminnak s a földre dobbanó lába nagyot lámfodor nélkül engedte a hajóját, K o r f u zöld smacsikordult a homokban. A görög tudta . . . tudta . . . ragdja bucsuzóan mosolygott vissza a szemére és még érezte, hogy most a skarabeuszt gázolja s z é t . . . . a- a kaikdsik tolakodása, ordítása sem volt olyan idegsaját sarkával — és elborította szemét a v é r . bántó, mint rendesen, amikor az »Aretuza« megérkezett A z összeszaladó cselédség szedte ki a kezéből Alexandria kikötőjébe. Benjámint, aki sántítva, a fogát csikorgatva ment "a' A z ut fel a Niluson Asszuánig ma már kényelkapu felé s ott megállva, visszafordult, felemelte az mesebb, mint a Mississippi megjárása, mert ahova az öklét a levegőbe és megrázta ugy, hogy csoda, hogy angol beteszi a lábát, ott megterem a szódavíz, a gyömattól a rázástól magától nem dőltek össze a kastély falai. béres dohány meg a komfort múlhatatlanul. Es amikor a görög megérkezett az asszuáni »Hotel Emin pacha« De Gergely nem látta a néma fenyegetést, a szeme a földön járt, a skarabeuszt kereste. Megtalálta csú- elsőemeleti szobájába, egyszerre az az érzés fogta el, nyán összegázolva. A belül üres ezüst amulét szét- ami az útról hazavitt gyereket a megszokott ágy paplapult, eltorzult, ott, ahol Szebek' isten emelte felfelé lana alatt. Tudta, hogy most már otthon van. a Nilus .kulcsát, fürészszélü repedés támadt rajta. •• A z összefonnyadt tüdeje kitágult a száraz, forró, — Valami nagy baj lesz, Kovarczos — mondta bársonysima levegőben, a vére — a háromezeréves Gergely rekedt, mély torokhangon és sietett föl a kas- j Amenhotep-vér. — ugy keringett, hogy majd kiszakítélyba. totta a halántékát, a lábába pedig olyan nyughatatlanság állt bele, hogy már negyednap menni, csak menni, mindenáron menni akart. A szálló portása ajánlotta ' "' III. neki, hogy látogassa meg Haábeahot, az újonnan felMenonidesz megint. együtt ült Dénessel a veran- fedezett romvárost. dán. Hallgatott ez a két jó hallgató, alulról a Balaton hullámverése olyan muzsikával szállt fel hozzájuk', IV. mint valami nénia szélesre osztott, vontatott ütemé'. A z éjszaka holdvilágtalan volt,- a két hallgató előtt az Haábeahot az örökkön élő homokból ásták ki. asztalon üveggel fedett gyertya állt. A levegőnek A porfirszinü föveny, amit lassan, nem is a levegőbe hullámveréstől ritmikus rengését egyszerre erőszakos, pörditve, hanem a földön; tömegben nyomva előre, mélyhangu pukkanás fúrta át. hajt a keleti szél: háromezer esztendő munkájával las— Mi volt az ? — neszelt a fejét felkapva Dénes. san eltemette. Csak a sivóföld hatalmas domborodása, — Nem tudom, — felelte Gergely — valahol meg a papiruszok feljegyzése vezette rá a tudósokat 'lőttek. Csúnya hang, az én mellemet is egészen meg- arra, hogy ott ásassanak és feltárják az örök hallgatás helyét a. mai megismerésnek. dobbantotta. Gergely a szivében Valami • szent bizonyossággal Felállt, odament a veranda korlátjához, ott aztán összeesett. A dörrenés gyilkos magja — öreg, göm- ment oda. Amikor a félarab-félnéger vezetőjével együtt bölyű, kézen öntött ólomgolyó — az ő mellét járta át, szamárháton megérkeztek, .még kora délelőtt volt, de a fegyverből igazán jól eltalált ember pillanatokig a hamar divatossá vált kirándulóhely még szűz volt nem érzi a sebét. Gergely pedig igazán jól el volt találva : minden idegéntől. A vezető kurrogó torokhangon mondott valamit, a kezével odalegyintett a nyüás felé, a jobb tüdején elől be, hátul ki az ólomféreg. A vézna ember v a g y tüstént belehal az ilyen lö- aztán, mint akinek gyakorlata van már az ilyen dolgokvésbe, vagy hetek alatt kigyógyul belőle és még meg- ban, egykedvűen leült a szamarak mellé. Tudta, hogy hizik, amikor rekonvaleszkált. A Gergely széles mel- ez az ur magában'akar csavarogni odalenn. lében, dobnagyságu tüdejében annyi össze-vissza tépni Gergely belépett a hüs oszlopcsarnokok, a porló valót talált a golyó, hogy a sebével hónapokig feküdt., . és a sivatag porától nehéz árkádok alá. Megborés amikor felkelt, a barátai eliszonyodva látták, hogy z o n g o t t . Köhintett is egyet-kettőt. De a lába, az micsoda hosszú, sovány, beesett mellű,''törődött ember erős maradt, vitte előre a romok labirintusában, bellett a vasgyúró görögből. Alig járt és bár falt, mint a jebb, beljebb . . . . E g y fordulónál aztán hirtelen megfarkas,, nem fogott rajta az étel sem. A régi emberből állt. A hideg, nyugodt, mosolygószemü embernek csak a mosolygása maradt meg ; a melle nehezen járt, megroskadt az áhítattól a térde, a szeme elfátyoloso-

485_ dott : szemben vele, két oszlop között, nagy kőkoczkára kifaragva ott állt egy bálvány kép. Féllábú, nagysiivegü, farkasfogu istenség, kezében- magasra emelve a Nilus kulcsát. — Apám, Szebek ! Amenhotep istene ! — hördült fel melléből a sóhajtás. • A két kezét kitárta és nem vette észrej hogy a sóhajtással együtt langyos, sósán édes, bugyogó vér is tör fel az ajkára s omlik alá a mellére. Es nem vette észre azt sem, hogy a sóhajtásának visszhangja kél. Mint mikor hajnali napsütésre megszólalnak a Memnonszobrok és pattogó kőzenét hallatnak, ugy szólalt meg itt is a kő. Hideg, aczélos hanggal repedt meg az egyik párkány, a résbe surrogó sietőssel tódult be a mohó homok, az egyik oszlop elkezdett bókolni, aztán lassan, egyet fordulva, lefeküdt az oldalára. Nem is volt lárma, csak a kövek suttogása, amint összeomlott Szebeknek, az Amenhotepek istenének utolsó temploma . . . És az omlás kicsiny zaját is, az örvendező halál sóhajtását is eltakarta a sivatag örök hallgatása.

Krónika II. Félelem és gáncs nélkül. — julius

19.

Bayard lovag félfelem és gáncs nélkül való volt; hadi tettekben jeleskedett, s az életét halálveszedelmes párosviaskodásban százszor is szivesen tette koczkára olyan dolgokért, amiket manapság Pesten a smoncza elnevezés illet. A halálfélelmet, a maga módja szerint, nem ismerte. Tegyük föl azonban, hogy hirtelen megismerkedik az automobil nevü modern halálnemmel és végignéz egypár százhúsz kilométeres sebességű fölfordulást, a Gordon Bennett kupájának szent nevében. Annakutána pedig igy szólnak hozzá : »Ulj föl rá, dicső B a y a r d lovag, mert ez a veszedelmes dolog erstklassiger Mensch-hez illő, azonkívül pedig vitézi cselekedet !« Erre az invitálásra —- semmi kétség — a legendás hősnek összeverődnének pánczélos térdei s a veszedelemből gyávaság nélkül másképpen nem menekedhetvén, kortársainak szokása szerint valószínűleg hü vasába dől vala. Szerencséj ére a hős lovagnak, ez csak fantazmagória, s ő komikus mellékiz nélkül halhatott hősi halált. Élt ellenben a huszadik században egy szegény diurnista, aki alighanem szivesen járt volna a boldogult lovag Bayard-Clément .nevü druszájának legtömegesebb lóerejü példányain. Modern veszedelmek közt nőtt föl, a villamos-elgázolás, a vonatkisiklás, a gázrobbanás, a rövidzárlat veszedelme éppen ugy lógott mindennap a feje fölött, mint a középkori lovagok fölött a párviadalé. A maga megszokott veszedelmeitől nem félt, de a párbajban villámló kard látványára nem volt berendezve. A társadalom azonban, amely két korona negyven fillér napidijat, vállgörbitő rabszolgamunkát és megalázott sorsot juttatott neki, a kevély, nagyúri társadalom azt kivánta tőle, hogy mindezeknek a fejében félelem nélkül

tegye ki a bőrét a hadonászó kard útjába. A z ismeretlen, szokatlan veszedelemtől megijedt, de g y á v a — nem, az nem lehet egy diurnista. Ennélfogva ugy menekült meg, mint a rosszul egyensúlyozott emberek a világ eleje óta szoktak : öngyilkossá lett. Hafölteszszük a logika zöld szemüvegét, akkor ebben a dologban semmi nagy dolgot nem fogunk látni. Mert világos, hogy ostobául cselekszik az, aki a kis veszedelem elől a n a g y b a menekül, azonfelül pedig nevetséges ember, aki megijed a párbajtól. A diurnista, mint Sanyaró Vendel óta tudjuk, különben is komikus alak, hát még, amikor- reszkető térdekkel menekül a lovagi mérkőzés elől és oktalan félelmében ész nélkül lövi magát főbe. A halál azonban — még egy diurnista halála is — meglehetősen komoly dolog azok előtt, akik élve maradtak. Hát még a szegény áldozat előtt, aki bizonyosan éppen ugy szerette a maga kis pária-életét, mint magukét a földi hatalmasok, akiknek a hatalmát és jólétét szolgálta szorgalmas, jelentéktelen szerszámával, amig élt és a lovagias becsületről szóló babonájával, amikor meghalt. Amióta a naturalizmus diadalmasan uralkodik az irodalomban, azóta jól tudjuk a novellákból, hogy a diurnista és a többi szegény kétkézi-munkás ember igen sok dologban hasonlít a többi emberhez. Vágyai, kedvtelései vannak, talán még gyűlölni is tud, avagy szerelmes — 'és ilyenkor észre se veszi, hogy az ő gyűlölete v a g y szerelme nevetséges és különös dolog a Bayard lovag egyenes utódainak gyűlöletéhez és .szerelméhez képest. Az uri társadalom pedig elnézegeti kis játékaikat, mint az óriáskisasszony a kötényébe vett szántó-vető parasztét. Ha azután a diurnista a föltűnő külső hasonlatosságnál fogva azt hiszi, hogy ő ember, tehát nem akarja bőrét a más emberek hasznára való babona szerint vásárra vinni : akkor a társadalom megveti a diurnistát és a szegény kétlábú tollas proletárnak még külön a szemébe vágja, hogy nem ur. Nem volt azelőtt sem, — de ettől a degradálástól való félelem ennek az egynek elég volt arra, hogy eldobja magától az életét, amely pedig bizonyosan drágább volt neki az összes hatalmas, nagy, előkelő és boldog emberek életénél. íme' az uri morál, a czilinderben járó lovagbecsület egész meztelenül : gyilkosaképpen a szegény embernek, akit nem védett meg semmitől, amíg élt. Erre az esetre, és nem a nagyurak halálos párbajaira kellene megmozdulni a párbaj ellenes mozgalomnak, mert ez és nem a Keglevich gróf halála mutatj a meg egész szörnyeteg voltában a lovagiasságból burjánzó igazságtalanságot. A nagyuraknak nagy tisztesség, külön és szentebb becsület, azonfölül pedig mindenféle anyagi jó jár azért, mert ezért a külön becsületért életveszedelmes verekedésektől sem ijednek meg. De ugyan mi haszna van sans fieur et sans reproche voltából a két korona negyven fillér napszámu diurnistának. Sőt mi haszna van önnek, doktor ur ? önnek,.aki szolgálja első vérrel, harczképtelenséggel és más lovagias kellékekkel azt a tudatot, hogy csakugyan szent és tiszteletreméltó dolog azoknak a becsülete, akik éppen ennek a becsületnek a magasságából nézik lé és zsarolják ki önt.

486_ Párbaj- és lovagiasság-ellenes dörgedelmek nem hangzottak el a szegény áldozat öngyilkosságán, sőt a g y á v a menekülés egy-egy szikrányi humort is kicsiholt a szellemes emberekből. A z t tudjuk, hogy a párbaj igazságtalan, középkori, kegyetlen, — de ezt tudván, féltve őrizzük magunkban a párbaj szülőanyját, a drágalátos, karbunkulusos, buzogányos lovagi becsületet. És nem zudulunk föl, mikor ez a széllel bélelt kisértet a' halálba kerget egy diurnistát, aki különben ember. A diurnista nem cselekedhetett másképperi. L á t t a szembejönni a Lovagi Becsületet, és hallotta, amint minden arramenő igy szólt : »Milyen pompás ruhája van a királynak, milyen gyönyörűséges szép ruhája !« Szegény nem merte elkiáltani magát, hogy aminek hódolnak, az meztelen csontváz. A z t hitte, ő lát rosszul, s megijedvén, hogy a király megharagszik rá, sietett magát főbelőni. Ügyan mikor lesz annyi esze ennek az okos, müveit, fülig-kultura társadalomnak, hogy nem engedi többet halomra gyilkolni grófi babonákért a diurnistákát ? . . . És mikor lesz a diurnistáknak annyi esze, hogy mikor a lovagi becsület uri sokadalmában bukfenczet akarnak velük hányatni, akkor ne álljanak kötélnek, hanem elkiáltsák : »Dobjanak ki inkább, hiszen én csak egy szabó vagyok !« .

Mikor ? . . . ' •

Florestan. '

A rabszolga. — Murié-Madeleinc.—

A -

, ,,^,-T hifi.'.:.'

•• " Reszkető szivem hogy megperzseléd te szamarkandi rabszolga, cseléd !

'

. ,»" m-...j-n"

A nap úgy éget, mint a tűz idekint,

'''

ó nem birom tovább e szörnyű kint,

'•>•

ott van fehér házacskám, jer velem ! Ajkad piros lesz, ha megcsókolál.

'

•

Szemed oly szomorú, mint a halál. Oly üresen tekint reám, oly mélán gyönyörű, s e l y m e s szemöldököd alján te Szamarkandnak legszebbik fia. Még mindig hallgatsz, ajkad még h i d e g ?

" 1

.'.' v 1

essél hát térdre élőttem, te e b ! Csipkés ágyam fölött hálószobámban a baldachinnak ránczai között van aranynyelü kis ostorom, siess, h o z d !

t

Térdre előttem rabszolgs, barom ! Hah, jól talált suhogó ostorom ! Mily csudásan, mily istenien csillog a lótusz szép hajadban, mint a csillag . . . és az a . . . csepp vér . . . édes testeden.

'

Sebestyén JÓ2sef.

A 672. éj meséje. Irta: HUGÓ VON HOFMANNSTHAL.

(2)

Végre türelmetlen lett s egyszersmind zavarba jött, mért szabadulni szeretett volna, a nélkül azonban, hogy az öreget megbántaná. Elhatározta, hogy valami csekélységet vesz még s aztán azonnal távozik. Gondolattalanul nézett át az öreg vállán egy kis ezüst kézi tükörbe, melynek lapja félig megvakult már. S hirtelen egy másik tükörből lelke mélyén annák a leánynak a képe jött vele szemben, az érczistennők sötét fejével mindkét oldalán. Hirtelen érezte, hogy a leány szépségének nagy része abban van, ahogy a válla és a nyaka alázatos, gyermekes, grácziával hordják a fejét, mely olyan, mint egy ifjú királynő feje. S hirtelen ugy találta, hogy csinos volna vékony aranylánczot látni-azon a nyakon, sokszorosan körülcsavarva, gyermekesen, de mégis ugy, hogy egy pánczélra emlékeztessen. És olyan lánczokat kért az aranyművestől. A z öreg kinyitott egy ajtót és kérte, hogy egy másik helyiségbe lépjen, egy alacsony lakószobába, ahol üvegszekrényekben és nyitott állványokon egész tömeg ékszer feküdt. Itt csakhamar talált olyan lánczot, amely megtetszett s kérte az aranyművest, hogy mondja meg mind a két ékszernek az árát. A z öreg még kérte, hogy nézzen meg néhány sajátságos, féldrágakövekkel kirakott antik nyerget, de erre a.zt felelte, hogy ő, aki egy kereskedő fia, sohasem foglalkozott lovakkal, sőt lovagolni sem tud, sem uj, sem régi nyergekben nem leli kedvét, megfizette egy aranypénzzel és néhány ezüsttel, amit vett s már türelmetlenkedett, hogy a boltot elhagyhassa. Mig az öreg egyetlen szó nélkül egy szép.selyempapirt keresett elő s a berill-ékszert és az aranylánczot, mindegyiket külön, becsomagoltá, a kereskedő fia véletlenül az egyetlen alacsony rácsos ablakhoz lépett és kitekintett rajta. Megpillantott egy veteményes kertet, amely nyilván a szomszéd házhoz tartozott, s melynek hátterét két üvegház és egy magas fal alkotta. Mindjárt kedve támadt ezeket az üvegházakat megnézni, s megkérdezte az aranyművest., meg tudja-e mondani neki az utat. A z öreg a kezébe adta mind a két kis csomagját és egy mellékszobán át az udvarba vezette, amely kis rácsos aj tóval a szomszédos kertre nyilott. Itt megállt az aranyműves és egy vas kopogtatóval a rácsra ütött. Mivel azonban a kertben minden csendes maradt, és a szomszéd házban sem mozdult senki, az öreg felszólitotta a kereskedő fiát, hegy csak nézze meg nyugodtan az üvegházakat s ha megszólítják, csak hivatkozzék reá, aki igen jól ismeri a k e r t . tulajdonosát. Aztán átnyúlt a rácson és kinyitotta az ajtót. A kereskedő fia a fal mentén azonnal az egyik üvegházhoz ment, belépett és olyan tömegét látta a különös nárcziszoknak és anemónáknak, s olyan furcsa, előtte teljesen ismeretlen bokrokat vett észre, hogy nem tudott jóllakni a nézésükkel. Végre azonban fölpillantott és észrevette, hogy a nap, anélkül, hogy ő tudott volna róla, eltűnt a házak mögött. Nem akart tovább is ott maradni az idegen és őrizetlen kertben, hanem egy pillantást szeretett volna vetni még, csak kivülről, a második üvegházba,- hogy aztán eltávozzék. Amint igy, figyelmesen .nézegetve, az üvegfal mellett lassan elhaladt, hirtelen roppantul megijedt és visszahökkent. Mert egy emberarezot látott az üvegen, a mely ő rá tekintett. De aztán meg-

487_ nyugodott, mert látta, Hogy egy gyermek az, kis lány, aki legföljebb négy esztendős lehet, akinek fehér ruhája és arcza az üveghez tapadt. Amint azonban ismét odanézett, ismét megijedt, nyakában a borzadás kellemetlen érzése feszengett, torka egy kissé, melle egészen elszorult. Mert a gyermek, aki mozdulatlanul és gonoszul rámeredt, érthetetlenül hasonlított ahhoz a tizenötéves leányhoz, aki az ő házában volt. Mindenük hasonlított : ritkás szemöldökük, - finom, remegő orrukczimpái, keskeny ajkaik ; mint a másik, ez a kis lány is kissé mágasabbra húzta' az egyik vállát. . Mindenük hasonlított, csakhogy mindez a gyermeknek olyan arczkifejezést adott, ami megrémítette a kereskedő fiát. Nem tudta, mitől is retteg olyan, .kimondhatatlanul. Csak azt tudta, hogy el nem viselheti azt a tudatot, hogy ha' mégfordul majd, akkor is utána néz ez az arcz az üveg mögül. Félelmében gyorsan' az üvegház ablakához lépett,' hogy bemenjen ; de az ajtó zárva volt, azonban csak külső reteszszel. Hirtelen lehajolt a reteszhez, amely igen mélyen feküdt és oly erőse'h rantotta vissza, hogy kis ujjának egyik izét' fájdalmasan megsebezte, aztán, szinte szaladva, ment a gyermek felé. A gyermek eléje futott és egyetlen szót sem szólva, térdeinek feszült és gyönge kis kezeivel kifelé akarta tolni. Vigyáznia kellett, hogy- rá ne lépjen a- gyermekre. De félelme csökkent a kicsike közelében. Fölébe haj ölt a gyermeknek ; ennek az arcza egészen halavány volt, szeme haragtól és gyűlölettől szikrázott és alsó állkapcsának apró. fogait vad dühében felső ajkára harapta. A kereskedő fia nem félt egy pillanatig, amig a leányka rövid, finom haját megsimogatta. De azonnal a házában levő lány hajára emlékezett, melyet egyszer megérintett, mikor a lány halálsápadtan, csukott szemmel feküdt ágyán — s ettől újra végigfutott hátán a borzadás és kezét is visszakapta. A gyermek most már nem tolta kifelé. Néhány lépéssel hátralépett és, egyenesen maga elé nézett. A -kereskedő fiának csaknem elviselhetetlen látvány volt ez a gyönge, fehér ruhában meghúzódó babatest és a ' megvetéssel teljes,' rémületes, sápadt gyermek arcz. Annyira' eltelt a lelke borzadálylyal, hogy halántékán és torkában szúrást érzett, amint' keze a zsebében valami hideget érintett. Néhány ezüstpénz volt. Kivette, a gyermekhez hajolt és odaadta neki az ezüstpénzeket, mert csillogtak és csörögtek. A gyermek elfogadta, aztán a lába elé ejtette őket, ugy hogy a deszkázott padló egy résében eltűntek. Aztán hátat fordított neki és lassan elment. A kereskedő fia kis ideig mozdulatlanul állt és a szive dobogott attól való féltében, hogy a gyermek visszatér és kívülről újra ránéz az üvegen át. Most azonnal távozhatott volna, de jobb volt várni kissé, hogy a gyermek elmehessen a kertből. Az üvegházban ekkor már nem volt egészen világos s a növények alakja kezdett nagyon különös lenni. Kis távolságban a félhomályban fekete, értelmetlenül fenyegető ágak váltak ki és mögöttük fehéren világlott valami, mintha a gyermek ott állana. E g y deszkán agyagcserepek álltak sorban, viaszlevelü virágokkal. Hogy kis időre elkábítsa magát, megszámlálta a- virágokat, melyek a maguk merevségében nem is hasonlítottak eleven virágokhoz, hanem lárváknak látszottak, gonosz lárváknak, benőtt szemgödrökkel. Mikor megszámlálta őket, az ajtóhoz lépett és ki akart menni..

Az ajtó nem nyilt ki ; a gyermek kivülről elreteszelte. Kiáltani akart, de félt a saját hangjától, öklével az üvegtáblákra ütött. A kert és a ház halálosan csöndes maradt. Csak mögötte suhant valami zizegve a bokrok között. Azt mondta magában, hogy a levelek suhognak, melyeket a levegő megrázkódása leválászitott ágaikról és amik a. földre hullanak. Mindamellett abbanhagyta a dörömbözést és tekintetét átfúrta - á fák és folyondárok félhomályos zűrzavarán. Ekkor a derengő hátsó falon sötét vonalakból valami négyszögfélét ; látott. Odakúszott — most már nem. törődve azzal, hogy sok virágcserepet agyontapos — s a magas, vékony növénytörzsek és a suhogó legyezőlevelek kisért'etíesen csaptak össze mögötte. A vonalak négyszöge egy ajtó szegélye volt és amint megnyomta, az ajtó kinyílott. Friss levegő vágott arczába; maga .mögött hallotta, amint a félrehajtott fatörzsek és a letiport levelek, mint vihar után, halkan zizegve visszahajlanak. Keskeny, falazott sikátorban állt ; felülről .a szabad ég tekintett le, kétoldalt a - f a l alig volt ember-, magasságnyi.. De a sikátor tizenöt lépés távolságban. ismét el volt falazva, s már azt hitte;, hogy újra fogva van. Bizonytalanul m.ent előre ; ~s egy .helyen a fái,: jobbfelől, emberderék szélességben át volt törve s anyíláson át egy deszka volt fektetve, amely üres levegő felett, egy szemben kirúgó erkélyre futott. Ezt az egyik oldalán vasrács zárta, a két másikon szomszédos házak falai határolták. Ott, ahol a deszka, mint egy csáklyázó hid az erkély szélén feküdt, a rácsnak kis a j t a j a volt. . . .. • A kereskedő fia oly türelmetlenül vágyakozott a félelmes helyről szabadulni, hogy előbb az egyik' lábát, áztán a másikat rögtön a deszkára tette és tekintetét a másik partra irányítva, nyomban elkezdett átmenni rajta. Szerencsétlenségére azonban megvolt benne az a tudat, hogy egy több emelet magas nyilás fölött halad á t ; talpában és térdehaj lásában félelmet és gyámoltalanságot, egész testében szédülést, és a halál közelségét érezte. Letérdélt és behunyta szemét. Előre-tapogatózó kezei ekkor elérték a rácspálczákat. Erősen megfogta őket, azok engedtek, s halk csikorgással, mely ugy metszett testébe, mint a halál lélekzete, a mélység felé nyilt ki az'ajtó, melybe kapaszkodott. S már érezte, hogy a sima vaspálczák, melyek ugy tűntek fel neki, mint egy gyermek ujjai, kisiklanak az ujjai közül s lezuhan és a fal mellett szétzúzódik. De az ajtó lassú kinyílása megszűnt, mielőtt lábai a deszkát egészen elvesztették volna és egyetlen lódulással átvetette reszkető testét a nyíláson, ' be, a szilárd talajra. De nem örvendhetett; anélkül, hogy körülnézett volna, nyomasztó érzéssel, mely .mintha gyűlölet lett volna ezeknek a kínoknak értelmetlensége ellen, bement az egyik házba, le a lépcsőn s aztán ki az utczára, mely undok és közönséges volt. A kereskedő fia azonban nagyon szomorú és fáradt volt s egyáltalán semmire sem gondolhatott-, amit örömre méltónak talált volna. Különösképpen minden lemállott róla és üresen, az élettől elhagyatva ment az utczán végig, majd egy másikon, aztán ismét egy másikon . Olyan irányt követett, amelyről tudta, hogy valahova oda viszi vissza, ahol ebben a városban a gazdagok laknak s ahol éjszakára szállást kereshet. Mert nagyon óhajtotta már az ágyat. Gyermekes vágy-

488 gyal emlékezett vissza a saját széles ágyának szépségére és azok az ágyak is eszébe jutottak, amiket a múltnak ama nagy királya a maga és kisérői számára készíttetett, mikor nászt ültek a leigázott királyok leányaival, — magának aranyágyat, a többinek ezüstből valót ; griffmadarakon és szárnyas bikákon nyugvót. Ezenközben az alacsony házakhoz ért, melyekben a katonák laktak. Nem vetett ügyet erre. E g y rácsos ablakban néhány katona ült, sárgás arczczal és szomorú szemekkel és valamit feléje kiáltottak. Fölemelte fejét és belehelte azt a nehéz szagot, mely a szobából áradt, azt a különösen elfullasztó szagot. Hogy mit akarnak tőle : nem értette. De mert közömbös haladásából kizavarták, betekintett az udvarra, amint a kapu előtt elment. A z udvar igen nagy volt és szomorú s mert alkonyodott, még nagyobbnak és szomorúbbnak látszott. Nagyon kevés ember volt benne és a házak, melyek körülvették, alacsonyak és piszkos-sárga szinüek voltak. E z még sivárabbá és nagyobbá tette az udvart. E g y helyen egyenes vonalban körülbelül husz ló volt czövek mellé kötve ; mindegyik előtt egyegy katona térdelt, szennyes daróczból készült istállóruhában és a ló patáját mosta. Egészen távol többen is jöttek hasonló daróczruhákban és kettesével egy kapuból is. Lassan jöttek, csoszogva és nehéz zsákokat hoztak a vállukon.

gott, hogy a kereskedő fiát mély, keserű részvét öntötte el. A nyomorultat legalább egy perezre fel akarta vidítani valami ajándékkal és ezüstpénze után nyúlt. De nem találta s visszaemlékezett rá, hogy az üvegházban a gyermeknek akarta adni, aki gonosz pillantással a lába elé szórta le. E g y aranypénzt akart keresni, mert hetet v a g y nyolezat magával hozott az útra.. Ebben a pillanatban a ló megforditotta fejét és gonoszul hátralapuló fülekkel, forgó szemekkel ránézett s még gonoszabbnak és vadabbnak látszott ez a ló attól, hogy egy fehér vonal futott át rut fején, éppen szemei magasságában. A csúf látványra a kereskedő fiának villámsebesen egy rég elfeledett emberarcz jutott eszébe. Ha bárhogy megerőltette volna magát, akkor sem tudta volna soha ennek az embernek a vonásait felidézni, — de most megjelentek. Da az emlék, amely a látomással támadt, nem volt ennyire világos. Csak azt tudta, hogy élete tizenkettedik évéből való, abból az időből, amelynek emlékével édes, meleg, hámozott mandula illata kapcsolódott egybe valamiképpen. És tudta, hogy egy csúf szegény embernek az arcza volt ez, akit egyetlenegyszer látott a t y j a boltjában. S hogy azt az arezot a félelem torzította el, mert az emberek fenyegették, mivel egy nagy aranypénze volt és nem akarta megmondani : honnan vette. Mig a látomás ismét elfoszlott, ujjai még egyre ruhája ránczait kutatták s mikor egy hirtelen, bizonytalan gondolat mozgását megakasztotta, kezét határozatlanul kihúzta s e csomagolt berill-ékszert a ló

Csak mikor közelebb értek, látta, hogy a nyitott zsákokban, melyeket hallgatva czipeltek, kenyér volt. Elnézte Az aradi Kossuth-szobor. őket, ahogy lassan eltűntek egy kapualjban s ahogy csúf, gonosz teher alatt görnyedtek és olyan közben a selyempapirba zsákokban vitték kenyerüket, mint amilyenben az ő lába elé dobta. életének szomorúsága van . . . Lehajolt ; a ló teljes erővel kirúgott feléje, Aztán odament azokhoz, akik a lovak előtt ágyékán találta, ugy hogy hanyatt esett. Hangosan térdeltek és a lovak patáját mosták. Ezek is egymás- felnyögött, térdei magasra húzódtak és sarkaival egyre hoz hasonlóak voltak és hasonlítottak az ablakban a földet verte. Néhányan a katonák közül fölkeltek, ülőkhöz és azokhoz, akik a kenyeret vitték. Való- vállainál és térdeinél fogva felemelték. Érezte ruhájuk színűleg szomszédos községekből toborozták őket. Ezek szagát ; ugyanazt a fülledt, vigasztalan szagot, mely is alig váltottak szót egymással. Mert nagyon neheimént a szobából az utczára áradt s mintha visszazükre esett a lovak első lábait felemelni, a fejük ingott emlékezett volna arra : hol is lélekzette be ugyanezt és fáradt, sárgás arczuk ugy hajlott és emelkedett, a szagot, sok, igen sok idővel ezelőtt ; — eközben mintha erős szél fújná. eszméletét vesztette. Csaknem valamennyi ló rut volt és az ábrázatuk A katonák átvitték egy alacsony lépcsőn, egy gonosz, azáltal, hogy a fülüket hátrasiskitották és a hosszú, félig sötét folyosón keresztül, egyik szobájukba felső ajkukat felhúzták, ugy hogy a felső fogaik mezités alacsony vaságyra fektették. Azután átkutatták lenül vicsorogtak. Legtöbbjének gonosz, fenyegetően ruháit, elvették a lánczocskát, a hét aranyat s végül forgó szeme is volt és ferdére húzott hortyogóikból távoztak, hogy, megszánva folytonos nyögését, egyik valami különös módon türelmetlenül és megvetően sebészüket elhozzák. taszították ki a levegőt. A sorban legutolsónak álló Bizonyos idő múlva felnyitotta szemét és tudaló különösen erős és csúnya volt. Azon igyekezett, tára ébredt gyötrő fájdalmainak. De még jobban hogy az előtte térdelő embernek, aki megmosott patáit megijedt és félt attól, hogy ebben a vigasztalan szobászárazra dörzsölte, nagy fogaival a vállába harapjon. ban egyedül kell lennie. Fáradtan forditotta sajgó Ennek az embernek olyan sovány volt az arcza gödrükben szemeit a fal felé s egy deszkán három s a szemében valami olyan halálos fáradtság lappan- olyan kenyeret látott, amilyet az udvaron át vittek.

489_ Semmi más nem volt a szobában, csak kemény alacsony ágyak és a száraz sásnak a szaga, amivel az ágyak kitömve voltak és az a másik fülledt, szomorú szag. E g y ideig csak fájdalmai foglalkoztatták és az a fojtó halálfélelem, ' amelyhez képest a fájdalmát megkönnyebbülésnek érezte. Aztán egy pillanatra elfeledhette a halálfélelmet és arra gondolhatott, hogyan történhetett mindez. Ekkor másik félelmet érzett, szúró, kevésbé nyomasztó félelmet, azt, amit nem most először érzett ; de most ugy érezte, mint valami elintézettet. És ökölbe szorította kezét és megátkozta szolgáit, akik a halálba hajszolták ; az egyik : a városba ; a vénasszony : az ékszerészboltba ; a szép lány : a hátsószobába és a gyermek, gonosz hasonmásával, az üvegházba, ahonnan aztán szörnyű lépcsőkön és hidakon át a ló p a t k ó j a alá szédelgett. Aztán visszazuhant nagy, fülledt félelmébe. Majd nyögött, mint a gyermek, nem fájdalmában, hanem keservében és a fogai összevaczogtak. Rémes keserűséggel meredt vissza életébe s megtagadott mindent, ami kedves volt neki. Annyira gyűlölte korai halálát,, hogy életét is gyűlölte, amely odavezette. E z á-belső elvadulás felemésztette végső erejét. . - • Szédült s kis időre újra támolygó, rossz álomba' merült. Aztán felébredt és kiáltani akart, mert még mindig egyedül volt, dé a hangja elcsuklott. Végül epét hányt és vért és eltorzult vonásokkal; halt. meg, annyira szétrántva két ajkát, hogy fogai' és foghúsa, meztelenül meredtek elő és idegen, gonosz kifejezést 1 adtak arczának . . . (Vígé'.)

Krónika III. Mitja. — julius

19.

Sándorovics Miklós czár, a fehér czár, a halavány czár a Holstein-Gottorpok és Anhalt-Zerb^tek egyesült vérét hordozza magában, tehát egészen természetes, hogy a világ tökéletesen szláv tipusu zsarnoknak tudja éppen ugy, mint ahogy immár husz esztendő óta a szláv életfelfogás és orosz világlátás négyzetembereként tiszteljük azt a Dick Leopoldot, aki Tolsztoj Leó álnév alatt a mult héten már megint nem halt meg. Még csak véletlenül sincs egy csepp rutén, lengyel v a g y észt vér sem a czár ereiben, még a nagyorosznak nevezett mongollal sem rokon, mert a pedigreeje szerint riémet-dán-angol és mégis attól a pércztől fogva, hogy fejére tette a kazáni gyöngyös koronát : szlávnak látjuk és minden cselekedetéből v a g y nemcselekvéséből pompásan be tudjuk-bizony itani, hogy azért tette, v a g y azért nem tette, mert szláv. A zsarnoki hajlandósága nem belenevelt valami és nem a helyzeténél fogva értődik magától, hanem szláv jellemvonás, a tehetetlensége, gyengesége, ingatag mivolta nem a tenyésztésbeli exkluzivitással együtt járó degeneráltság, hanem szláv

lanyhaság, energiátlanság. E z az az úgynevezett fajelmélet. Nagyon értékes valami. Különösen, ha sok skatulyája van az embernek hozzá. Miklós czárnak, a halavány czárnak, . ennek a kicsiny, vérben szegény és ugy tetszik nagyon korlátolt embernek a miszticzizmusra való hajlandóságát szintén lehet a szlávságával magyarázni. Hiszen a kisértetlátás nem pusztán kelta kvalitás és nem csak a skót hegyek között van otthon, hanem szláv erkölcs is, mert Puskin irta a »Pique dame«-ot, Lermontov látta a démont és Gogol beszél a Kárpátok kisértetéről. Miklós czár a kazáni és még nem tudom háriy koronájával együtt szerezte meg a jogot arra, hogy keresse a ködöt, a clairobscuret és elkontempláljon, elmeditáljon oda,, ahol már yége a három testi méretnek és kezdődik a szent •negyedik, negyvenedik, százezredik. •

*

'' Évekkel ezelőtt Miklós czár belekeveredett egy franczia sviháknak a halójába. Mert akinek misztikus hajlandósága és hozzá-pénze is van, az az élet ösvényein feltétlenül összetalálkozik a svihákkal. A franczia — már a neve is feledésbe ment — nem volt olyan geniális, mihrCagliostro, nem olyan ügyes, mint Hermann tanár és "r^m olyan vakmerő, mint Cumberland. De azért egész tűrhetően tudta idézni Ruriknak, N a g y Péternek, a két Katalinnak, sőt talán Pugacsev Jemeljánnak is a szellemét. És a czár a franczia által rendezett séanceok alatt a házi kísértetei társaságában egészen kellemesen tudott megfeledkezni -arról, hogy Mandzsuországban háború készül, hogy -Schlüsselburgban ropognak a kivégzés fegyverei, hogy-Finnországban egy csodakulturát fojtogat a legfeketébb-ördög, a kalugyer, és hogy egész Közép-Oroszországban uj, rettenetes szó van kialakulóban : a pogrom. Ő beérte a maga kisérteteivel: Rettenetes Iván szellemével és a hágai békekonferencziával. De a "franczia — ez is fajelmélet — nem azért franczia, hogy sarlatán ne legyen. Sarlatánnak pedig szabad lenni, sőt jövedelmező dolog mindenütt, csak a .gazemberség terén nem. Mert a gazemberek sokkal okosabbak és sokkal becsületesebbek, semhogy megt ű r j é k maguk között a sarlatánt. A sarlatán az egyetlen, akit nem védelmez a banditabecsület paragrafusa, a sarlatán az, akit csak a polgári rend óv meg, ő az, aki a gazemberek között vogelfrei. A többi kisértetmutogató, Pobjedonoszczev, Fredericks, Putjakin, Benckendorff észrevette, hogy a franczia kísértetei csak kénkőlángot fújnak és nem velük egy követ, tehát rövid uton'kiexpediálták és a czár magára maradt. Gyötrelmes, kísérteties, kisértettelen magánosságban. #

Talán ugyanabban az időben, amikor a frankfurti Mendelsohn-czég finanszírozta az oroszországi hivatalos zsidóüldözéseket, feltűnt a boldog és. buján zöld Krim félszigeten egy baritonhangu kalugyer. Mitja volt a neve, a szakálla meg a haja már nem is fekete, hanem aczélkék,

490_ a szemében a hindu kigyótáncz'oltató nézése, az egész, reverendától még klasszikusabbá emelt testében Dél és Észak ölelkezésének minden ereje. Valahol Alma, v a g y Bakcsiszeráj, v a g y a Szebasztopollá merevített Akhtiár környékén volt a kolostora. Mikor forró augusztusi napon — akkor van valami czári ünnep — fönn a kóruson, az orgona mellett elkezdte énekelni, hogy »Bozse carja khranyi« : a hangja aláhullott a templom kőpallójára, száz, mind baritonra hangolt bronzhenger zengésével gördült végig rajta, nem tört meg, csak még lágyabbra hajlott a szentek szentjének lépcsőzetén, aztán uj erőre k a p v a ékhózott fel a boltozatig. Onnan hullt alá vallásközi malasztnak és ellopta mindenek szivét. Sirtak a tatár asszonyok, rezgett a kozák férfiak szakálla és még talán maga a kossovói attamán is azt hitte, hogy ez az ember épp ugy Allah kiválasztottja, mint maga a sejk-ül-iszlám a messze, keservesen vágyott, aranyholdas Isztámbulban. De Mitja nemcsak a templomban énekelt, hanem otthon is, a refektóriumban, vacsora után. Es nemcsak a czárról, hanem a K a t u s k a vörös zarafánjáról is, meg a távoli Volgának arról a hajóringásáról, ami benne reng az »Ej ukhnem« minden akkordjában. Amikor a régi orosz, meg kozák balladákat kezdte el énekelni, olyankor a többi barátnak, még magának az arkhimandritának a szemében is valami zöldes fény csillant fel, mintha mindnyájuknak ott égne már a vérében Krimea áldása v a g y átka, a pontusi láz. *

A czár nagy ur és a czárnak hűséges szolgái vannak. Figyelmük mindenre kiterjed : ahol a császár utazik, ott népes, boldog falvak emelkednek, ami kincs van a Finn-öböltől a. Kaukázusig, azt mind a lába elé hordj ák, legyen az a Demidovok platinája, v a g y a Mitja baritonja. A kisértetkéresők felfedezték Mitját és t'üstént átérezték, hogy ez lesz az uj kisértet. Es elvitték ajándékba a czárnak. . És azóta a czár nem franczia sarlatán kisérteteivel társalog többé, nem Nagy Péter lelkét idézi, hanem a régi orosz és tatár balladákat hallgatja. Mitja pedig nem a refektóriumban énekel, hanem a peterhofi kastély ódonstilü »terem«-ében és nem tagánrogi vínkót iszik, hanem udvarképes tokajit, v a g y burgundi Chateau Rabvallateaut. Mert Mitja nagyon sokat iszik és a bariton hangnak nem árt az alkohol. *

Látom, hallom, amint a finn vidék nyári estéjében együtt ülnek ketten, világtól elzárkózottan, szőnyegek és perémek között. A halavány, vézna, idétlen, tökéletlen ember, aki félvilágnak az ura és a tatár bárd, aki annál szivet simogatóbban, annál lelket andalitóbban énekli a románczöt a bakcsiszeráji forrásról, meg á T'amóra királynő balladáját, mentül jobban fogy a bor az ezüstpántos fakupából. A czár és a kalugyer . . . Paganel.

Az illatok. Irta: MAURICE MAETERL1NCK.

A virág lelke illatában van. De fájdalom, mikor ezt kutatjuk is, mindjárt a Megismerhetetlenbe ütközünk, akárcsak az emberi lelket vizsgálnék, e más légkörből való illatot, melyben az értelem rejtőzik. É s igy jóformán semmit sem tudunk megismerni e virágkelyhek körül terjengő, ünnepélyes és pompás illatú birodalomnak a szándékaiból. Még az is nagyon kérdéses, hogy ezek az illatok csakugyan a rovarok csalogatására valók-e? Annyi bizonyos, hogy sok, igen erősszagu virágnak a megtermékenyülése nem' is kereszteződés utján történik, u g y hogy a méhnek, .lepkének látogatása az ilyen virágnak merőben közömbös, vagyéppen terhére van. A z t is figyelembe kell venni, hogy a rovarokat csupán csak a méznedv és a virágpor csábítja, ezeknek pedig nincs észrevehető illatuk. Innen van, hogy ezek a rovarok éppen a legillatosabb virágokat, mint a rózsát, a szekfüvet teljességgel elhanyagolják, mig valóságos rajokban lepik el például a juharfának v a g y a mogyorócserjének illattalan virágait. Valljuk meg tehát, hogy még egyáltalán nem .tudjuk : mi haszna van a virág illatának. Aminthogy azzal sem vagyunk tisztában, mi czélja van annak, hogy ezt az illatot beszívjuk. Mert valamennyi. érzékünk közt éppen a szaglás érzéke az, amelyet legkevésbé tudunk megmagyarázni. Az, hogy az állati élethez a látás, hallás, tapintás és izlés érzéke mennyire elengedhetetlen kellék, tiszta dolog. É s csak hosszú gyakorlat árán tanuljuk meg a formákat, színeket és a hangokat érdek nélkül is élvezni. Természetesen a szagló-érzéknek is meg van a maga fontos gyakorlati feladata. Ö az őre a levegőnek, amelyet belélegzünk ; ő az az egészségügyi felügyelő és vegyész, aki a táplálékunk minőségét ellenőrzi és minden kellemetlen kigőzölgés egy-egy veszedelmet sejttet. Ámde e praktiküs hivatása mellett van egy másik is, amely már'czéltalan. A jó illatok a mi testi életünkre nézve mindenképpen haszontalanok, sőt ha a hatásuk nagyon heves, v a g y túlságosan tartós, akkor még veszedelmesek is lehetnek. E s ennek ellenére is van egy szervünk, amely örömét leli bennük és boldogan közli velünk a hírüket. Ugyanolyan lelkesedéssel és ugyanakkora meggyőződéssel, mintha egy gyümölcsnek, v a g y valamely drága italnak a felfedezéséről volna , szó. E z a czéltalanság valóban becsülésünkre méltó ! Mert ennek a leple alatt alighanem valami szép titok rejlik. S ez az egyetlen eset a természetben, amikor a gyönyört magáért a gyönyörűségért kapjuk s a boldogitás nem csalétek, a kényszerűség csapdájában. Szaglásunk az egyetlen luxus-érzékünk. Éppen ezért olyannak érezzük, mintha egészen idegen volna a testünktől s mintha szervezetünkkel éppenséggel nem volna összefüggésben. Vájjon csak előkészület-e ez a jövőre vagy egy már elenyészőfélben levő képesség rejlik mögötte? Vájjon ébredés v a g y szunnyadás-e ez? H a nem csalódunk : az emberi czivilizáczió fejlődésével tart lépést ez is. A régiek csak a legnehezebb, a legdurvább — úgyszólván csak a leghatározottabb — illatok iránt érdeklődtek : mosuszszal, tömjénnel, myrrhával és ámbrával törődtek. A virágillatokat a görög meg latin költők és az ó-héber irodalom is csak nagy ritkán emiitik: V a g y manapság is : ki látott már egy parasztot valaha, akár a pihenés óráiban is, ibolyát v a g y rózsát szagolni ? Viszont a nagyvárosi embernek micsoda gyönyörűség egy virágra bukkanni ! Okunk van tehát hinni, hogy a legkésőbben született érzékünk, a szaglásé, talán az egyetlen, amely nincs a »vissza-

491 fejlődés stádiumában«, — mint a biológusok mondanák. E s ez nekünk elég ok arra, hogy foglalkozzunk vele, kérdéseket intézzünk hozzá és kutassuk a képességeit. Micsoda meglepetéseket rejteget ez még a számunkra, ha, mondjuk, a látásunk tökéletességére fejlődik egykor ! Mint ahogy ezt a kutyán látjuk, amely éppen olyan tökéletesen él az orrával, mint a szemével. E g y még ki nem fürkészett világgal állunk itt szemközt. Erről a titokzatos érzékről, amely első tekintetre testünktől egészen idegennek tetszik, behatóbb vizsgálat után talán ki fog derülni, hogy éppen ez van vele legbensőbb összefüggésben. Vagy nem a levegő-e a legszükségesebb elemünk s nem a szaglásunk-e az egyetlen érzék, amely belőle valamit perczipiál ? Ennek, a mi életünkre oly szükséges levegőnek az illatok az ékszerei. Es nem ok nélkül ékesítik azt. Igazán semmi csodálatos sem volna abban, ha ez a meg nem értett fényüző-képességünk valami igen fontos és mély- dologra vonatkoznék. Még pedig, mint láttuk, sokkal inkább egy olyan valamire, ami még nincs, mint olyanra, ami már nincs. És ugy lehet, ez az érzék — az egyetlen, amely a jövő felé irányul, az anyag egy olyan alakjának, állapotának megnyilatkozásait tolmácsolja, amelynek még sok meglepetése van a számunkra. Közben pedig még egyre a legdurvább és legkevésbé differencziálódott érzékleteken vesztegel. És a képzelőtehetsége még alig-alig sejti meg ama mély és harmónikus kiáradásokat, amelyek a fény és' a légkör jelenségeit nyilvánvalóan körülveszik. Ma már ott tartunk, hogy megérezzük az esőnek, az alkonyainak illatát. Es miért ne juthatnánk el egy szép napon a fejlődésnek arra a fokára, amelyen már. megérezzük a hónak és a jégnek, a reggeli harmatnak meg a hajnali szürkületnek, vagy éppen a csillagragyogásnak az illatát ? Mindennek) ami a térben van, meg kell lennie a maga, ezidőszerint még megfoghatatlan illatának. Akár a holdsugár az,..akár a viz zúgása, akár egy lebegő felhő v a g y a kék ég mosolygása. *

A véletlen, vagyis inkább életem sorsa, ujabban azon tájakra vetett, ahol Európának csaknem valamennyi kellemes illata'keletkezik. E g y meleg, fényben uszó földsáv ez, Cannes és Nizza között, ahol a hegyek- ben és a völgyek ölén még élő és becsületes virágok nyilnak és hősies küzdelmet vivnak ama durva n'émet parfümök ellen, melyek a természetes jóillatokhoz ugy viszonylanak, mint az igazi erdők és síkságok a kulisszabeliekhez. A mezei munka itt Flóra kalendáriuma után igazodik, amely májusban meg juliusban két dicső királyi nőt, ural : a rózsát meg a jázmint. A hajnali pirosság és a fehér csillagok színébe burkolt királynők körül pedig ott nyilnak januártól deczémberig : a számtalan pontozott ibolyácska, a rikitó .jonquillok, csodálkozó szemükkel a naiv nárcziszok, a hatalmas mimózák, á rezeda, a fűszeres illatú szekfüvek, a fenséges geránium, a szűziesen erős narancsvirág, levendula, rekettye, a túlontúl erős tubarózsa és mint valami narancsszínű hernyó, a cassia. . Valami különös, megkapó látvány az, hogy ezek ' a nagy, esetlen parasztsuhanczok, akiket az élet kemény járma másutt mindenütt elhidegit az élet mosolyától, mennyire komolyan veszik itt a virágot, milyen óvatosan bánnak a föld e gyöngéd ékszereivel és mint egy méhecske v a g y valami princzessz, ugy szorgoskodnak és görnyednek az ibolyák meg a tulipánok terhe alatt. De a legcsodálatosabb mégis-egy-egy hajnal vagy este a rózsa- és jázmin-nyilás idején. Ü g y .érzed ekkor, mintha

a föld légköre hirtelen kicserélődött volna, hogy helyet adjon égy más, ezerszer boldogabb csillagzatnak, amelyen nem mulandók, - bizonytalanok és elröppenők az illátok, mint idelenn, hanem öblösek, teltek, gazdagok és soha el nem múlók. *

Nem egyszer irták már le azt a tündérmesébe illő munkásságot, amelyet a hegylejtőn egy egész város népe (Grasse) mint valami serény méhraj folytat. É s sokszor leirták már azt is, miképpen rakják le kocsiderékszámra a rózsát gőzölgő gyárak küszöbén ; hogy a virágot szüretelő asszonyok a tágas munkatermekben hogyan úsznak a szó szoros értelmében a virágszirmok áradatában, hogy a kisebb terjedelmű, de értékes virágokat, aminők az ibolya, a tubarózsa, a cassia, jázmin, milyen festői módon hordják az asszonyok, széles kosarakkal a fejükön. Es leirták végül a különböző eljárásokat, miképpen bontják szét a virágokat, kit-kit a maga módja szerint, hogy kristályokban fogják fel szineiknek csodálatos rejtelmeit. T u d j u k , hogy például a rózsák milyen jóakaratú, szolgálatkész teremtések és illatukat egyszerűen átadják. Hatalmas kazánokba tömik őket bele, amelyek olyan magasak, mint a lokomotív kazánja és ezen aztán vízgőzt bocsájtanak keresztül. Lassanként aztán a rózsaolaj egy ludtollvastagságu üvegen át igazgyöngynél drágább csöppekben egy óriási retortába párolog, amelyből — vajúdó hegyből az egér — alig egy könycseppnyi ámbra születik meg. De a virágok legnagyobb része mégsem adja ilyen könnyen fogságra a lelkét. Nem akarom itt mindazt a sokféle torturát felsorolni, amelyekkel kicsikarják tőlük kelyhük mélyén féltve őrzött kincseiket. Hogy a pribékek furfangját és áldozataik makacsságát jellemezzem, csak azt a vértanúságot emlitem, melyet tulipánnak/tubarózsának és jázminnak kell elszenvednie, mielőtt a némasága megtörik. Egyébiránt itt meg''téli jegyeznem, hogy a jázmin illata az egyetlen, am'elyet nem lehet utánozni, amelyet más illatoknak okos keverésével sem lehet előállítani. A hóhér tehát két ujjvastagságu zsírréteget ken nagy üvegtáblákra és erre a kinpadra vonja a szegény virágokat. Egypár képmutató fogás és egy kis kenetteljes' színlelés után a zsír ellenállhatatlanul kicsikarja a vallomásokat. Szegény virágoknak legalább nemsokára nem.desz több vesztenivalójuk! Reggelenként aztán elviszik .őket, a hulladék közé dobják és felváltja őket egy uj réteg. De ezek is eltűnnek, mert az ő sorsuk is ugyanaz és ez igy megy tovább. Csak mintegy három hónap múlva — mikor a mohó zsirréteg már kilenczven rakás' virágot felemésztett — telik ugy meg ezekkel az illat-vallomásokkal, hogy nincs szüksége többé uj áldozatokra. Csak az ibolyát, mely a hideg zsir szorongatásának ellenáll, kell tűzzel vallomástételre birni. A disznózsírt tehát felmelegítik és — hála légyen ennek a barbár eljárásnak — ez a szerény és bájos kikeleti virág egyszer és mindenkorra elveszti- a titoktartó erejét. Megadja magát és folyékony hóhéra négyszer abszorbeálja virágterhét, mig jóllakik. U g y hogy ez a szégyenletes kínvallatás az egész évszakon keresztül folyik ott, ahol az olajfák tövében ibolyák nyilnak. De ezzel még nincs vége a drámának. Most az következik, hogy a fukar zsirból az elnyelt kincset, melyet erőnek-erejével fogva akar tartani, kikényszerítik. De ez nem megy minden fáradság nélkül. A zsirnak aljas szenvedélyei vannak, melyek vesztét okozzák. Alkohollal megrészegítik és végre is szabadon ereszti zsákmányát. Most tehát a spiritusz birja a titkot. De ő sem akarja kiadni, hanem magának tartja. Öt is. megragad-

2"

r

492_ ják, kínpadra húzzák, kigőzölik, lepárölják és a cseppfolyós gyöngy ennyi hányatás után végre tisztán, kimerithetetlenül és szinte elmulhatatlanul belecsöpög egy üvegcsőbe. A vegyi eljárásokról, amelyeknél kénes szénenyt meg petróleuméthert. használnak az illatok kivonására/nem óhajtok szólni; a grassei nagy parfümgyárak ragaszkodnak a tradicziókhoz és megvetik ezeket a mesterséges és tisztességtelen módszereket, amelyek silányabb termékeket. hoznak forgalomba és a virágok lelkét megmérgezik.

RÉMES

ALAKOK.

Az aszpirin-imádók. (Történik n a p j a i n k b a n , e g y k á v é h á z b a n . K é t hipochonder beszélget.)

elkeseredett

— Én már rég főbelőttem volna magamat., ha aszpirin nem volna a világon. — É n is. Hála, hála annak a csirkefogónak, aki kitalálta. — Miért csirkefogó az illető ? — Mert komoly orvos ilyesmit nem talál ki. Az nem ér rá pepecselni. A z jár a prakszisa után, pontosan ott van a rendelőóráján, elmegy az orvosegyletbe, mikor a körorv.osi állások javadalmazásának javításáról van szó, de nem főz otthon éjszakákon keresztül görebekben .savanyu szaftokat, mint valami fantaszta. E z t is valami ilyen csirkefogó találta fel, aki ráért. Valami ilyen hazardőr. ' . • . > — Igaza van. — De jól tette, ha feltalálta. Menjen akárkihez vizitbe. Mindenütt van aszpirin. Utazzék a vonaton, kérjen bármely idegentől aszpirint, kap. Minden pinczérnél van, minden hordárnál van, minden rendőrnél van, csak némely patikában nincs. — Nagyszerű találmány. — Maga csak dicséri, anélkül, hogy tudná, mit ér. — Hogyne tudnám. Fejfájás ellen jó. Néha vagyok ugy, hogy ugy érzem, mintha a fejem vasabroncsba volna szoritva és ezen belül valami ambicziózus favágó • hasogatná. E g y gramm aszpi és vége. — — volnék pában,

Fogfájás ellen használta? - - " Hogyne. Ü g y érzem, mintha a fogamnál fogva felakasztva és benn kalapál egy kis ördög a pultüzes kalapácscsal. E g y gramm aszpi és vége.

— Reuma ellen szedte ? '' — Ujjé ! A legfájdalmasabb reumák ellen szed. tem. Csicsergett már bennem az izületi csiz, ez a fájdalmas madár, és ugy éreztem, mintha fogfájás volna á térdemben vagy a könyökömben, de csak olyan fel-fel villanó fogfájás, egy gramm aszpi és vége. — Szokott náthás lenni ? — Ö, gyakran. E l v a g y o k ázva. A szájam ég. A z - orrom alja tüzel és fáj. A fejemben folyékony ólom úszik,

de nem tisztán, hanem s z ó d á v a l . . . nem látok, nem hallok, ha nyálat nyelek, mintha lávát nyelnék, a halántékom l ü k t e t . . . két gramm-aszpi és vége. — Hexensuza volt már ? — Sokszor. Néha hátbarug egy láthatatlan ökör és ilyenkor, ugy járok az utczán kínomban, mint egy henczegő. Hasat be, mellet ki, én, uram, én, aki ugy szeretek fordított módon járni : hasat ki, mellet be. A ballábamat húzom magam után, mint valami döglött kardot, a jobblábammal pedig feléje rogyadozom, hogy el ne felejtsék, hogy egymáshoz tartoznak. Közben ugy érzem, hogy tele vagyok fogpiszkálókkal és oly pechem van, hogy mindig azzal a testrészemmel mozgok, amely nekimegy a fogpiszkáló hegyének. Három gramm aszpi és vége. . -— Ugy-e, nagyszerű ? De ez még mind semmi. Maga nem is tudja, mi mindent tud még az aszpirin. Azelőtt, ha kompótot főztek be, szaliczilt hintettek rá, hogy meg ne egye a fene, mielőtt mi megennők. Most bead neki egy fél gramm aszpirint, sohse penészedik meg. Moly ellen azelőtt a naftalin járta. Vége. E g y gramm aszpirin és minden moly megdöglik, a moly tojás pedig elhervad, mint egy vizes rongy. Haha ! Nem t u d j á k maguk, mi az az aszpirin. A leves nem elég sós ? Aszpirint bele. A paradicsom nem elég édes ? Aszpirint bele. Hallott a gróf Monté Christo porról, amit annyit-hirdetnek a lapokban ? — Nem. — E z egy jótékony por, amely megszünteti a láb harmatozását. Gróf Monté Christóról feljegyezte a történelem, hogy ebben a bajban szenvedett. Súlyosabban szenvedett benne, mint maga Izzed bég, pedig- a z igazán nagyon szenvedett benne. Ö szubvenczionált tudósokat, hogy találják meg az ellenszert. Majdnem oly nehéz volt megtalálni, mint a bölcsek kövét. E z volt az igazi lábizz philosophorum. A feltaláló elnevezte a sokat szenvedett főúrról Monté Christo pornak. De ez semmi az aszpirinhez képest. A z illető belelép egy gramm aszpirinbe .és . . . és . . . minek részletezzem ? A k a r egyebet is hallani ! Nincs szükség a Schenk módszerére. H a aszpirint vesz be, fiu lesz. A Szindetikon csak mindent megragaszt, u g y : e ? Nahát kiskutya az aszpirinhez képest. Keverjen gumerábiba aszpit, megragasztja még az eltörött kardot is. Hallott már a kitűnő Zacherlinről ? Nevetni lesz kénytelen. Évekig hiába volt minden igyekezetem. Minden éjjel bolhabál volt nálam. Bocsásson meg, amiért ungüsztiőz vagyok, de ez tudományos vita. Bolhabál volt és a zenét a • hatvankilenczedik poloskaezred zenekara szolgáltatta. — A hatvankilenczedik ? ? ? — Igen. Mert mikor hatvannyolczezret már kiirtottam, még mindig jelentkezett ezer. Hegedültek, tánczoltak, mulattak és főként ezt kiabálták : sohse halunk meg ! Hát erre felszórtam egy gramm aszpirint. Halva rogytak össze mind. Némelyiknek még rajta volt az arczán a gúnyos mosoly. De még ez se minden. É n nem is tudok addig enni a levesből, amig egy késhegynyi aszpirint nem tettem bele. Hátha még a tésztáinkat látná!

493_ Mily.en szépek attól a kis aszpitól, amit a szakácsné beléjük gyúr ! — : E z aztán a találmány ! • — Többet ér, mint a telefon, a diftériaszérum, a drótnélküli.táviró és a kormányozható léghajó együttvéve. Különben . . .. akar valami teljesen egyéni véleményt hallani ? • — Nos ? — Én azt hiszem, hogy a kormányozható léghajót is csak az aszpirinnel kapcsolatban lehet feltalálni . ... A z aszpi a jövő ! Az aszpi a jövő !

ban, ablakomon át tekintetem lombos eperfára és egy lugasra• esik, hol az asztal tetején egy kakas sétál és alatta' egy macska v á g y ó szemmel néz reá. Néha szinte kedvem támad lantot ragadni és bukolikákat irni. De a következő perczben orromra száll egy légy és ezt döngicséli a fülembe : '

. — Innen a szomszéd disznó-ólból jöttem,, hol kitűnően lakmározitam" és most keresek egy kiálló csúcsot, hol sziesztázhatnám és melegebb, puhább valamit hirtelen nem is találok, mint egy iró orra. Nem hiába "mondják, hogy aki sokat hazudik, annak puha az orra. Hiába kergetsz el, én visszaszállok az orrodra (Egymás nyakába borulnak.) Vessző. és ezerszer is azt mondom, hogy hazudtok mind. K i j ö t t ö k ide falura, mert szép az eperfás udvar, a gyümölcsfás kert 'és a csalitos erdő. De az eperfás udvar végén o t t az istálló és a disznó-ól, ahol mi legyek édes nyalánkságokat találunk- és róluk rászállunk a ti kedves ételeitekre, mert mi nem vagyunk válogatósak, mi azokat is szeretDrohobeczky Gyula, a körösi görög-katolikus püsjük. A gyümölcsfás kert is szép, de minden alma tele pök áll most a politikai érdeklődés középpontjában. van pondróvaL és éretlenül, de már rothadtan lehull-; A képviselőház szétment, a kiegyezést letárgyalták, nyárra a diófa is olyan éretlen burkokat szór le, amiktől kólikát alig maradt- más politikai megbeszélni való, mint a horkaptok és ha az öreg sváb kijátszásával mégis loptok vát kérdés. Igaz, hogy éz maga is ád elég okot a' megaz őszi baráczkból, háröm hétig végtelen csavarnak beszélésre, mért olyan, kérdés, amelynek a megoldása .nem érzitek a gyomrotokat, nem szólva a ribizliről, amelynek mindennapi nehézségeket okoz. E nehézségeknek legnaropogtatása közben mindig akad a nyelvetekre egy kis gyobb, részét Drohobeczky püspök önként, hazafias kötemézei% poloska és a cseresznyéről, amelyben feltétlenül lességérzetből vállalta ; már a • horvát obstrukczió idején egy-egy kukacz honol. Szép az erdő is, de ném lehet egyre kapaczitált, egyre agitált a magyar álláspont érdebenríe'sem leülni, sem a csalitra heveredni, mert ti pestiek kében, amióta pedig a horvátok hazamentek, a bánnal mindig megtaláljátok a helyet, áhol hangyaboly van együtt .otthon dolgozik becsületes . magyar szívvel azon, és a hangyák mind a ruhátokba másznak ; a fa, amely hogy eszére térítse a magukat Jellasichnak . álmodó alá heveredtek, okvetlenül tele van darázsfészekkel és revoluczionistákat. Drohobeczky Gyula mint. politikus háromszor akkorára feldagadt fejjel mentek haza, tavaly juniusban tünt fel: a horvát országgyűlés küldöttmint j ö t t e t e k ; a kellemes, puha erdei csalit pedig tele jei nevében ő mondott hazafias, szép beszédet. Azóta van fülbemászó és egyéb utálatos bogárral, nem szólva nagyot fordult a horvát glóbus, de Drohobeczky maradt a kullancsról, amely piczi és szemmel alig látható, de a réginek és hiszszük, hogy becsületes erőfeszítésének az emberi bőrön diónagyságura is tele tudja magát sikerül a többi horvát képviselőt is visszatéríteni a józan •szívni vérrel. politika útjaira.

Drohobeczky Gyula.

'

S a i s o n .

Falusi élet. Segédszerkesztő ur, • . a . hazai . pezsgőzés terén való tanulmányaim, amelyeket két héten át lankadatlan buzgalommal folytattam, váratlanul befejeződtek. A z orvos : heveny alkohol-mérgezést konstatált nálam, továbbá idült tüdőcsucshurutot, amit a sok szivarozás okozott és gondol. kozás nélkül — 1 sem nekem, sem magának nem hagyott - időt a gondolkodásra — elküldött Budakeszire. E g y hét óta falusi életet élek, amilyent számos . budapesti polgártársunk él nyaranta Budakeszin, Nagymaroson, Törökbálinton és - egyéb sváb faluban. ; Lakom egy fehérre meszelt,, náddal födött kis ház-

Igy szólt a légy és kaczagva tovább repült. É n pedig tovább elmélkedtem a falusi életről. Este kilenczkbr az öreg svábtól, a házigazdámtól és a feleségétől, a Léni bázl-tól kezdve le a melanchólikus tehénig, a mélabúsan röfögő disznókig és a leghitványabb" • kukaczig mindenki álmos, lefekszik. Pesten ilyenkor ..szoktam felkelni és itt falun egyszerre csak egyedül maradok, mint valami remete. A z utczán' már szabadon csatangol a sok agyarkodó kutya, oda nem teszem ki a lábam. Beülök tehát a szobába és elolvasom a lapokat elejétől-végig, hátha a tőzsdén már elalszom. Ehelyett perczről-perczre éberebb vagyok és mind éberebb körülöttem a világ. A fehérre meszelt falon százlábu bogarak sétálnak nyugodtan ; ahány lyuk, ahány repedés van a falon, csak ugy ontja az állatvilág csodáit. A gim. náziumban a természetrajzi vizsgán csak husz bogárfajtát kellett ismernünk és ezt is soknak találtuk, de itt van legalább száz. Most már beletörődtem a helyzetembe és késő éjjelig tanulmányozom ezeknek a rovaroknak az utálatos életét. É s ha Maeterlinck könyvet irt a virágok intelligencziáj áról, én azóta már köteteket Írhattam

494_ volna össze a lótetü ravaszságáról, amelylyel a padlóm hasadékába beássa magát. Végre jóval éjfél után hirtelen elhatározással elfújom a lámpást és kíváncsian lesem, hogy ez milyen hatással van lakótársaimra. Néha reggelig hallom zizegéseiket, kapargálásaikat és elképzelem az örömüket, amint egymásnak mondják : »A pesti ur mindjárt elalszik és akkor rámászunk a képére«. Végre reggel felé elalszom és egyszerre csak azt álmodom, hogy az orosz sereg rárontott Magyarországra, elözönli Budapest környékét, hallom a muszka tüzérek robogását és a v a d kozákok h a r s o n á j á t ; felébredek és tényleg éles kürtszót hallok ; az ablakhoz rohanok, és látom, hogy az ablakom alatt terelik épp a mezőre a falu gulyáját nagy ostorpattogás és indián csataüvöltés közepett. Nagynehezen újra elalszom, most már az aszpirin segítségével és félálomban hallom a tehén éhes bőgését, a ló nyeritését, a disznók röfögését, a kakasok kukorékolását, a kisbirq dobolását és vékony, nyújtott hangját, amelylyel hirdeti, hogy egy ökör felfuvódótt és a húsát olcsón méri ki Praxlhuber szomszéd. Reggel hét óra van és az egész falu talpon. Tizenegy órakor már csődület van az ablakom alatt. A szomszédok nagy megbotránkozással és gúnyos nevetésekkel tárgyalják, hogy a pesti ur még alszik. " Erre bucsut mondok „az ágynak és bekérem a reggeli tejemet. A z orvos tanácsára tejkúrát tartók és az ő figyelmeztetésére magammal hoztam egy sűrűségmérőt, amelylyel meg lehet állapítani, hogy nincs-e vizzel hamisítva a tej. A sűrűségmérő minden reggel nyakig elmerül a bizonytalanul fehér folyadékbán és a házigazdám értetlenül csóválja a fejét. H o g y 'tálán rossz az a »masina«, amelylyel mérem a tejet, V a g y falán a tehen volt reggel szófogadatlan és nem adta ki a teje javát. Nem érti, nem érti . . . Én pedig megiszom minden reggel egy liter vizet, benne feloldva egy deczi tejet. É s ezt nevezik tej kúrának.

E g y vigasztalásom van csak és ez az erdő. Itt vannak még fák, de nem jó alájuk állni, mert az ember nyakába hull a szőrös hernyó. Itt vannak még rigók, de sokáig nem lehet őket hallgatni, mert jönnek a szúnyogok és kiveszik a vérdijukat a konczertért. Egyáltalában az erdőben szabad, gyönyörködni, de megállni v a g y éppenséggel leülni nem. Minden fűszál, minden virágkehely, minden falomb tele van apró, falánk bogárral, akik már előre zümmögnek, döngicsélnek, örülnek és kórusban fújják : — Itt jön a pesti u r ! Reveur.

INNEN-ONNAN. 4* Az

osztrák.

Az

osztráké

az

u t o l s ó szó.

Minekutána

a magyar kormány vakáczióra küldte a parlamentet s nálunk a politika szünetel, az osztrák n a g y garral nyilatkozik, sőt f e n y e g e t ő d z i k . R e n d e s t e m p ó j a ez. U g y a n a b b ó l a m a t é r i á b ó l m e r í t , de m á s k é p p e n szinez. W e k e r l e s z e r i n t a k i e g y e z é s m e g van, noha egyes kérdések m é g nincsenek rendezve, B e c k szerint a kiegyezés nincs meg, noha egyes kérdések t i s z t á z v a v a n n a k . W e k e r l e s z e r i n t a k i n e m e g y e z é s esetén f e n m a r a d a s t a t u s q u o , B e c k s z e r i n t a s z a b a d és erős k é z p o l i t i k á j a . K í v á n a t o s a b b ennél v o l t a k é p p e n p e d i g az, a m i t B e c k a s z a b a d és erős k é z politikájának nevez, azonos azzal, h o g y t ö r v é n y nélkül n e m f o g a k é t á l l a m összeveszni, h a n e m s z a b a d a k a r a t b ó l , 'a v i s z o n o s s á g a l a p j á n t a r t j a f e n n a v á m k ö z ö s s é g e t . N i n c s is a d o l o g n a k semmi jelentősége minálunk s éppen csak az osztrák korm á n y n a k k e d v e z , hogy. h í v e i t a p s o l h a t n a k a k i j e l e n t é s e k n e k , m i n t m e g a n n y i s z o r , a m i k o r a t é n y e k b e n a z u t o l s ó szó m é g i s a magyaroké volt.

= Amerika ítél. A c l e v e l a n d i t ö r v é n y s z é k e n e g y l e á n y g y i l k o s m a g y a r l e g é n y e l ő t t f e l o l v a s s á k a halálos Ítéletet. A l e g é n y n é m a , m e r e v , i n d u l a t t a l a n m a r a d , a r c z a se rezzen, é l e t t e l e n e b b , m i n t e g y b u t a k ő , m e l y e t l e g a l á b b a z eső m e g -

Ebédig most már egyebet nem csinálok, mint hogy m o z g a t és a n a p m e l e g f ö l t ü z e l . A z ü g y v é d j e h á b o r o g , o r v o s i a sváb kertjében és udvarában ténfergek. Ott az ember v i z s g á l a t o t k ö v e t e l , m e r t i l y e n f o k u f á s u l t s á g é p e l m é j ű e m b e r n é l k i z á r t . >>Ugyan, — m o n d j a n e k i a b i r ó — h a g y j a ön, ez a z ember, önkénytelenül humoristává lesz. Amit eddig a vendégegészséges, c s a k m a g y a r . H á t n e m t u d j a ön, h o g y a m a g y a r lőben tiszta tányéron, szépen meghámozva, kicsinosítva e g y t e l j e s e n k u l t u r á t l a n , f é l v a d l é n y , a k i k é p t e l e n á t é r e z n i láttam, az egyszerre itt nő a-szemem láttára bő trágyá- a z élet és h a l á l s z e n t j e l e n t ő s é g e i t ! « V o i l á , k e d v e s m a g y a r o m ! ban, piszkos földön, mindenféle cs'uszó-mászó állat E z t is n e k e d m o n d t á k . A c s i r k e s i k o l t o z és a m a l a c z o r d i t , világában. A.babról hosszú kukacz sétál'lefelé, a tökből m i k o r a k é s t r á f o g j á k , a z ö k ö r r e s z k e t v e érzi, h o g y a m é s z á r o s kezében a tagló m i t jelent. A magyar, egyedül a magyar, aki egy hernyó dugja ki kíváncsian a fejét, a krumpliföldből m é g a z t s e m t u d j a , m i a z : élet és h a l á l ! I g y m o n d j a a z a m e hosszú gilisztákat lehet kihúzni, a káposztafejben egész r i k a i . A m a g y a r az, a k i e g y k e d v ű , s ő t g ú n y o s a n h i d e g , m i k o r hernyócsalád fészkel és még nem láttam szőlőskértet, a z é l e t é t k i v á n j á k , m i n t a z e m b e r , k i t ő l h a m i s p é n z t r a b o l n a k amely nyakon ne volna öntve véges-végig mérges kék- a rossz s z e m ű b a n d i t á k , L á t o d , d e r é k p a r a s z t o m , i t t h o n gáliczczal. A z udvaron-pedig egy kis'kendermagos csirkét m e g b e c s ü l n e k ; v e r s e k e t i r n a k r ó l a d és é n e k e s s z i n p a d i l á t v á simogatok, amig ki nem veszik a kezemből,- aztán n y o s s á g o k l o b o g ó g a t y á s , n a g y b a j s z ú hőse v a g y ; v a n n a k t u d ó sok, a k i k a n n a k a t a n u l m á n y o z á s á b a ő s z ü l t e k bele, h o g y m i l y e n elvágják a nyakát és feltálalják nekem ebédre. Eddig b o t o k a t faragsz, milyen bögréket égetsz, milyen pszichikai ugy ettem a csirkét, mintha a szakács csinálta volna s a j á t s á g a i d v a n n a k és m i l y e n n ó t á k f a k a d n a k f ö l a s z á d o n . a konyhán marczipánból. Szavamra mondom, hogy nem M i n d e n t i s z t e s s é g e t m e g a d n a k n e k e d , c s a k é p p e n — k e n y e r e t is gondoltam arra, hogy él. Most tudom, hogy él. E s hogy n e m . H o g y te, t a r k a b e t y á r , f u r u l y á s j u h á s z és á r v a l á n y h a j a s minden, amit eszünk, él, nyüzsög. Ezért jöttem falura, d a l i a — enni is s z o k t á l , a r r ó l m e g f e l e d k e z e t t a f ö l d . E l i n d u l s z hogy mindezt megtudjam. Es ezt nevezik áz orvosok ' h á t á l o m o r s z á g o t keresni, f u t s z E l d o r á d ó u t á n , a h o l k o l b á s z a k e r í t é s , s z a l o n n a a k ü s z ö b és m é z e s k a l á c s a föld. A h o l a z t üdülésnek. m o n d j á k rád, h o g y . á l l a t v a g y ;

ahol egyszer csak

vaskarikát

495_ f ű z n e k a z o r r o d b a és l á n c z o n v e z e t n e k ; és a h o l a z é r t k e n y e r é t

'= Rablázadás és polgári türelem. C s a k a z a n a l ó g i a lehető-

s e m k a p s z , m e r t t e c s a k b o t o t f a r a g n i , t i l i n k ó z n i és á l m o k a t a l u d n i szeretsz, d e r é k m a g y a r ! Csoda-e, h a a r c z o d sem rezzen

sége k e d v é é r t e m l i t e m fel, h o g y n é h á n y h é t t e l e z e l ő t t a z a r a d i f o g h á z b a n f e l l á z a d t a k a r a b o k és m e g a k a r t á k lincselni a z i g a z -

az élet múlásán ? V a g y várhat-e reád v a l a h a halál szebb, m i n t éhségtől, c s e n d ő r s z u r o n y t ó l , piszkos n y a v a l y á k á g y á t ó l és minden földi nyomorúságtól távol, néma, szomorú m a g y a r méltó-

g a t ó t , a p é k e t és m i n d e n k i t , a k i t é p p e n h a m a r o s á n k é z h e z k a p n a k , azért, m e r t s v á b b o g a r a t és p a t k á n y h u l l a d é k o t t a l á l t a k a k e n y e r ü k b e n . E z e d d i g v a n . K e d v e s B u d a p e s t ü n k ö n pe-

s á g g a l h e l y e t foglalni a v i l l á m o s s z é k e n ? . . .

dig a minap ültek t ö r v é n y t egy R u z i c s k a nevü óbudai hentes fölött, aki a pestvidéki sertésvész h á j a s áldozatait a dögtemető-

*

*

*

b ő l f ö l s z e d t e és c s i n á l t b e l ő l ü k p r á g a i s o n k á t , k a s s á i k a r a j t , bécsi k o l b á s z t , v e r o n a i s z a l á m i t és k o l o z s v á r i s z a l ö n n á t . M e l y c s e m e g é k e t Ó b u d a b e n s z ü l ö t t e i és B u d a p e s t k i r á n d u l ó i v i d á -

A Gazdag szegények. Él P e s t e n e g y d ú s g a z d a g ö z v e g y a s s z o n y , a k i t a l a p o k rendkívül jótékony-n&k c z i m e z n e k és ül

m a n n y e l t é k , sör mellett, a p r ó h a g y m á v a l és k o v á s z o s u g o r k á val. A z elöljáróság a hentestől ötszáz korona büntetéspénzt

a Ferencziek temploma előtt egy féllábú koldus, akit még senkise m a g a s z t a l t a j ó t é k o n y s á g á é r t . P e d i g a k o l d u s k é t k o r o n á t a d o t t e g y m é g k o l d u s a b b n a k a m a g a j ó s z á n t á b ó l , a dús-

k i v á n . " Ö t s z á z koronát, azaz kétszázötven forintot. P u n k t u m , slusz/ s e m m i t ö b b . A h , f ö l d i i g a z s á g ! Ó s z e n t h u m a n i z m u s ! A z b i z o n y o s , h o g y j o b b r a b n a k lenni A r a d o n , m i n t s z a b a d

gazdag hölgy pedig csak egyszer adott egy tizkoronás aranyat a f é l l á b u n a k , a k k o r is v é l e t l e n s é g b ő l , kétfilléres h e l y e t t . S ő t

polgárnak Budapesten. O t t embert lincselhetek, ha a kenyer e m m e l n e m b á n n a k el a m o d e r n higiéné k í v á n a l m a i szerint,

m é g a z se b i z o n y o s , h o g y a d o t t , m e r t a k o l d u s t a g a d o t t s a megm o t o z á s á n á l se t a l á l t á k m e g a z a r a n y a t . D e a z u r n ő m é g i s a t ö r v é n y s z é k elé á l l í t o t t a , m e r t b e s ú g t á k neki, h o g y a s á n t a

de i t t ö t s z á z k o r o n á é r t m i n d e n k i m e g v á l t h a t j a jogot, hogy kolerában eldöglött disznótetemet asztalomra . . .

C l o p i n e l a z n a p r o s t é l y o s t v a c s o r á l t k é t liter b o r r a l és k é t k o r o n á t a d o t t a f ö n t e m l i t e t t alkoldusnak. A tárgyaláson aztán azt

*

v a l l o t t á k a t a n u k , h o g y a k o l d u s m i n d e n n a p r o s t é l y o s t eszik, i t t - o t t h á r o m liter b o r r a l is,- a m é g k o l d u s a b b a t p e d i g álland ó a n pénzeli. A m i n e k a l a p j á n á t ö r v é n y s z é k f ö l m e n t e t t e , m i pedig nyugodtan vehetjük tudomásul, h o g y a koldusbarátok p e s t i t e m p l o m á b a n n e m s z e g é n y senki, - l e g f ö l e b b (talán !) a l e g e n d á s egér. E z t ú g y i s s e j t e t t ü k , de é r d e k e s e b b az, a m i t a lapok nem irtak meg. H o g y tudniillik kicsoda szokta dúsgazdag h ö l g y e k n e k b e s ú g n i a f é l l á b ú k o l d u s o k v i s e l t d o l g a i t , és a m i m é g fontosabb : minek érdeklődik a dúsgazdag hölgy, aki ha nem t é v e d , a k k o r kétfillérest a d a k o l d u s n a k , a f é l l á b ú k o l d u s v a c s o r á j a i r á n t ? . . . A v a g y ez az, a m i t h í r l a p i n y e l v e n ugy h i v n a k , h o g y rendkívüli jótékonyság ?

+ A horvátok. H a z á t á r u l n a k - e a h o r v á t o k ? F u r c s a kérdés, m é g i s egészen k o m o l y a n f o g l a l k o z u n k vele. F r a n k é k r a r á s ü t i k , hogy Ausztriával konspiráltak : tehát a horvátok hazaárulók. R a k o d c z a y b á n szerint a kijózanodás n a g y o n közel van : tehát a h o r v á t o k n e m á r u l n a k h a z á t . E z is igaz, a z is igaz, é p p e n c s a k a horvátokat nem szabad a Horvátoknak mondani. V a n n a k k o n s p i r á l ó k és v a n n a k k i j ó z a n o d ó k , — a z m o s t a kérdés, h o g y m e l y e k v a n n a k t ö b b e n s m e l y i k rész a h a t a l m a s a b b ?

=

*

Roda-Roda, az uttőrő. A

magának a tálaljon az

*

Simplicissimus

Rodá-Rodája

kétszer forgatta föl a világot. Először néhány é v v e l ezelőtt, m i k o r hirül a d t a a z ismerőseinek és hirül a d t a a sajtónak, hogy szabad házasságra lépett Zeppelin Elizával. Másodszor most, m i k o r m e g h í v j a a j ó e m b e r e i t — és a sajtót — a z a s s z o n y á v a l v a l ó t ö r v é n y e s e g y b e k e l é s i ü n n e p s é g é r e . B o t r á n k o z á s , dicsőítés, szocziális f e j t e g e t é s e k és ezerféle, a g y o n b ö l c s e l k e d é s k é l a n y o m á b a n R o d a - R o d a mindegyik cselekedetének. P e d i g R o d a R o d á n a k i g a z a v o l t , m i k o r e l e g e n d ő n e k t a l á l t a a m a g a és a z a s s z o n y a erős v o n z a l m á t a h h o z , h o g y a z é l e t ü k e t s z é p e n l e é l j é k e g y ü t t . É s m o s t is i g a z a v a n , m i k o r m e g u n t a a t a v a s z c s i n á l ó e g y f e c s k e d i c s ő s é g é t és n e m a k a r j a a m e g b e c s ü l t és s z e r é t e t t a s s z o n y t m e g a. kis f i ó k á i t k o r a i v i h a r o k ú t j á b a v i n n i . C s a k a k k o r nincs i g a z a , m i k o r m i n d e r r ő l értesiti a b a r á t a i t és a — sajtót. A s a j t ó t . A z e m b e r m a g á n a k él, szeret, h á z a s o d i k v a g y n e m h á z a s o d i k , a z e m b e r n e m kísérleti n y u l , n e m d o k u m e n t u m , n e m szocziológus, m i k o r — szeret. A z e l v e i t r á s z a b h a t j a m á s o k r a és nem" kell a z e m b e r n e k m a g á n a k l e n y e l n i a z ú j f a j t a p i r u l á k a t , a m i t m á s o k g y o m o r b a j á r a t a l á l t ki. V a g y h a igen, k ó s t o l j a m e g t i t o k b a n , k ö p j e k i t i t o k b a n és ne k i a b á l j o n , h a keserű lesz a s z á j a . . . .

IRODALOM. = Hol v a n a z Isten ? A M a g l ó d i - u t o n m e g h á b o r o d o t t e g y n a p s z á m o s , a k i n e k n e m v o l t k e n y e r e , de n é g y g y e r e k e , a z v o l t . E l ő s z ö r a n é g y g y e r e k e t a k a r t a lekéselni. A z t á n v é g i g f u t o t t a v á r o s o n és a k é t k a r j á t a z ég felé t á r t a és v a k l á z z a l k i á l t o z t a , m i n d i g c s a k e z t : >>Hol a z I s t e n ?« A z e m b e r e k , mindenféle e m b e r e k , rosszak, v i g a k , s z o m o r ú k , b o l o n d o k , k ö v é r e k , k o l d u s o k , v é n e k , é r z ő k , b ö l c s e k és f á r a d t a k , m i n d o d a t ó d u l t a k a k i t á r t a b l a k o k h o z és n é z t é k a z e m b e r t , a k i a z t s i k o l t o z t a : m e r r e j á r a z I s t e n ? H o l v a n a z I s t e n ? K i s f i u k , a p r ó leán y o k , u t c z a p o r b a n t u r k á l ó , p i s z k o s és v i d á m e m b e r k é k riadt a n b ú j t a k el a z i l á l t e m b e r elől, a k i a z t üvöltötte'': H o l v a n a z I s t e n ? S z é p , tollascsákós, czifrarezes, n a g y b a j s z u , piros, peczkes rendőrlegények, amennyire a hivatali méltóság futni enged, f u t v a haladtak a csavargó után, aki azt bőgte : Hol v a n a z I s t e n ? V é g ü l r o h a n ó k e r e k ű h i n t ó n é r k e z e t t , erőskezű, bölcs szemű, tudós k o p o n y á j ú doktorok vizes lepedőbe f o g t á k az embert, ki azt j a j g a t t a : Hol v a n az Isten ? D e mind e s o k a k k ö z ü l senki, senki, h a j h , senki sem t u d t a m e g m o n d a n i neki, h o g y h o l v a n á z I s t e n . . .

A*Határrendészet kézikönyve. Pavlik F e r e n c z és Laky I m r e ' államrendőrségi felügyelők A határrendészet k é z i k ö n y v e c z i m a l a t t k ö n y v e t a d t a k k i , a m e l y b e a hat'árrendőrségre, bevándorlásra, kivándorlásra, utlevélügyre vonatkozó s az e z e k k e l ••összefüggő egyéb törvényeket gyűjtötték egybe. A k ö n y v e t a szerzőknél lehet megrendelni a budapesti főkapit á n y s á g c z i m é n , a z á r a diszes v á s z o n k ö t é s b e n 5 k o r o n a . .

Julius elsejével kezdődött az u j évnegyed. . Azon tisztelt előfizetőinkét, kiknek előfizetése márczius végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: Egész évre

20 kor.

Félévre 10 kor. Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok kívánatra ingyen.

A HÉT kiadóhivatala, VIII. ker., Rökk Szilárd-utcza 18. szám.

496_

Művészet. Az aradi Kossuth-szobor.

Az

aradi Kossuth-szobor pályázatának

elmúlt" héten ügye.

Első

d ő l t el

az

döntésekor a

zsűri t u d v a l e v ő e n s z ű k e b b p á l y á z a t b a n á l l a p o d o t t m e g K a l l ó s , H o r v a y és M a r g ó - P o n g r á c z

tervei

között.

Most

döntöttek,

m é g p e d i g M a r g ó E d e és P o n g r á c z k ö z ö s p á l y a m u n k á j a javára", amelyet mai képünkön lát suth Lajos ugy van

az

ábrázolva,

olvasó;

A

szobormüvön

Kos-

amint a népet tettre szólitjá

fel. K é t p l a s z t i k u s c s o p o r t a z ő s z a v á n a k h a t á s á t m u t a t j a , a z e g y i k e n e g y m a g y a r l e g é n y b ú c s ú z i k a c s a l á d j á t ó l és m e g y a háborúba, a másikon

egy

szivén

talált

hónvéd

z á s z l ó a r n y é k á b a n h a l h ő s i h a l á l t . A z egész tel t e l j e s m ű b ő l a

negyvennyolczadiki

a

nemzeti

mozgalmas,Ȏlet-

események'nagy

szen-

v e d é l y e s u g á r z i k ki.

jéig a népfölkelők védkötélozettjeire nézve. (Hivatásszerű katonáknak mérsékelt dijpótlék mellett.) 2. A feltételek értelmében a biztosítás érvényének megtámadhatatlansága még az esetben is, ha a biztosított p á r b a j , vagy öngyilkosság folytán halt volna el, vagy ha utólag kitűnnék, hogy a biztosított a biztosítás alapjául szolgáló ajánlatban lényeges körülményre n é z v o ' tévedett. 3. Egy, három vagy öt évi nyereségfelosztással egybekötött biztosításokat eszközöl. 4. A biztositásnak három évi fennállása u t á n a biztosításra jutányos feltételek mellett a) kölcsönt a d , . vagy azt b) visszavásárolja, v a g y c) minden további dijflzetés nélkül kiházasitási biztosításoknál tőkésitést eszközöl, anélkül hogy a félnek utóbbiért folyamodnia kellene. Az »Anker« élet- és járadékbiztosító-társaság (Magyarországi vezérképviselőség, Budapest, VI., Deák-tér, Anker-udvax). 1907 junius havában b e n y u j t á t o t t a társaságnál. 807 a j á n l a t 5,627.712 K biztosított összegre és kiállíttatott 740 kötvény 5,293.187 K összegre. Dijak fejében bevett a társaság 1,724.360 koronát és elhalálozás folytán kifizetett 190.161 koronát. ; A január—junius havi időszak a l a t t b e n y u j t a t o t t 4845 ajánlat 34,629.542 koronára és kiállíttatott 4446 kötvény 31,558.142 koronára. Ugyanezen időszakban dijakért 10,053.624 koronát vételezett be a társaság, halálesetek folytán pedig 1,566.316 koronát fizetett ki. A társaság vagyona 1906 deczember 3J-én 171 millió K, biztosítási állomány 528 millió. K , halálozások és esedékessé vált elérési biztositások folytán a társaság fennállása óta 321 millió koronát fizetett ki.

KÖZGAZDASÁG. HETI POSTA. Széli bankkormányzó.

-

R . I. N e m k ö z ö l h e t ő k . A k é z i r a t o t k i v é t e l e s e n v i s s z a küldjük. Ragián. H o g y mi a különbség a k é t foglalkozás k ö z ö t t ? A jó p a p holtig tanul, a jó újságíró holtig tanit. . K a s s a . J u l e s V e r n e r is, W e r n e G y u l a is k i t ű n ő r e g é n y író, de a k e t t ő n e m e g y s z e m é l y . R . R . A k é r d e z e t t u r o r v o s p r o f e s s z o r és a C r u x V o m i c a rend lovagja. Z , L. N e m k ö z ö l h e t ő k . M — n . ö n n é g y v e r s e t k ü l d ö t t b e h o z z á n k , l e v é l kíséret é b e n . E l o l v a s t u k először á l e v e l e t , a b b a n a z t i r j a , h o g y e' v e r s e k a zsengéi, m o s t k e z d i a k ö l t é s z e t e t , l e g y ü n k t e h á t elnézők. A z u t á n k e z ü n k b e v e t t ü k a v e r s e k e t : az elsőnek a legelső sora i g y s z ó l : >>Már n i n c s dal, t ö b b e t n e m é n e k e l e k . . . « N e m g o n d o l j a , h o g y e z a sor k o r a i e g y k i c s i t ? F . M. A z állatkertben a vizilovat c s a k u g y a n J ó n á s n a k h í v j á k . D e a b b a n t é v e d , h o g y e z az á l l a t k e r t e g y e t l e n á l l a t j a , amelynek külön neye van, mert az öregebbik strucczot meg Kolumbusnak hívják. Természetesen a tojása miatt. T. N. E l f o g j u k o l v a s n i . " A n t o n i u s z és K l e o p a t r a . s>Karcsú vitorla«, á h a r m a t k ö n n y ü s éj«, »a h ó t e s t b á r s o n y á é , » t é p e t t harczos«, »véres S 'ami a l e g f o n t o s a b b : f o l y t a t h a t j a a m u n k á t , m e l y n e k * ököl«, »rőt f á k l y a f é n y « , — e g y u j j e l z ő t , e g y u j j e l z ő t , e g y f é r f i k o r a j a v á t á l d o z t a s a m e l y n e k m i n d e n terhe, g o n d j a és országot egy uj jelzőért! f á r a d s á g a m a g a s a b b r e n d ü . g y ö n y ö r ö k e t n y ú j t ó j á t é k .neki. H . S. Budapest. A . p r ó z a n a g y o n l a p o s és e l c s é p e l t t é m á k k a l f o g l a l k o z i k . A v e r s f o r d í t á s o k a t kissé m e g s i m í t v a S n e m c s a k a m a g a i n t é z e t e érzi a z u j a b b e r ő g y a r a p o talán kiadjuk. dást. A budapesti pénzvilág ereje n ő t t h a t a l m a s a t azzal, h o g y Széli K á l m á n i s m é t b a n k e m b e r l e t t . S z a v a és m u n k á j a reális értéknövekedést jelentenek pénzpiaezunkra. A nagy közgazdaFelelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. s á g i és p é n z ü g y i p r o b l é m á k , a m e l y e k a l e g k ö z e l e b b i i d ő b e n a k t u á l i s a k k á v á l n a k , s z i n t e s ü r g e t t é k Széli K á l m á n v i s s z a - • Néhány szó egy ujabb leányiskoláról. E v e k óta foglalkoznak orvosok, térését a pénzvilágba. E problémákat senki nálánál alaposabban pedagógusok az iskolai oktatás reformjának a kérdésével. A különböző, n e m ismeri. H i s z e l m o n d h a t j a m a g á r ó l : q u o r u m p a r s m a g n a egymással ellenkező iskolai reformtörekvések egy dologban megegyeznek : az iskolában a túlzsúfoltságon kell segíteni. A túlzsúfoltság csökkentése. fui. A b e a v a t o t t n a k , a t i s z t á n l á t ó n a k és v i l á g o s a n • i t é l ő n e k ozéljából nyilik meg egy uj felsőbb leányiskola a fővárosban (V. ker. m e g b e c s ü l h e t l e n é r t é k é t h o z z a m a g á v a l , v i s s z a régi v i l á g á b a Váozi-körut 78, I. em.), melynek czélja a gyermeklélekben szunnyadó s ez é r t é k e t növeli, h o g y a p o l i t i k a i t a l a j b a is erősen b e l e n y ú l n a k intelligencziát életre kelteni, m a j d fokozni és t u d á s t adni. Az intézet vezeg y ö k é r s z á l a i s i g y k ö l c s ö n ö s e n t á p l á l j á k m a j d e g y m á s t : a politősége a rábizott leányokat mély felelősségérzetre a k a r j a nevelni, hogy-az élettől ne csak élvezeteket várjanak, hanem ők maguk a d j a n a k erkölcsi t i k á n a k h a s z n a lesz a b a n k á r t ó l , a p é n z v i l á g n a k - a p o l i t i k u s t ó l . értéket létüknek. Az iskola növendékei lehetnek bejárók, fél és egész benlakók. Az iskola áll 8 osztályból, tulajdonosa, igazgátója: Dr. Lázár Piroska.

N e m ok nélkül vezérczikkezték m e g előkelő lapok a M a g y a r J e l z á l o g b a n k r e n d k i v ü l i k ö z g y ű l é s é t . Széli K á l m á n v i s s z a t é r é s e a pénzvilágba oly esemény, mely a r o v a t szürkeségéből kikívánk o z i k . H i á n y z o t t eddig, h a b á r a h i á n y t c s a k m o s t v e s z s z ü k észre, a m i k o r m á r p ó t o l v a v a n . A p o l i t i k a t u l s o k á l e f o g l a l t a m a g á n a k s h a ő m a g a és a k ö r , a m e l y b ő l a h a t a l o m ! c s a l f a t ü n d é r e k i r a g a d t a , v i s s z a p i l l a n t a n a k a n y o l e z esztendőre, n e m találják á mérlegett kiegyenlítettnek. N e m mintha a politikába is n e m v i t t e v o l n a m a g á v a l a z á l l a m f é r f i ú m i n d e n k a r a k t e r vonását, h a n e m mivel a politika nem a d t a m e g államférfiúi t e h e t s é g é n e k és t e t t e r e j é n e k a k e l l ő f e l t é t e l e k e t . O t t , a h o v á most visszatér, pénzügyi kvalitásainak érvényesülésére megv a n m i n d e n f é l t é t e l . A B e c k - e k , a p a és fiu, h ű s é g e s e n ő r i z t é k és á p o l t á k a J e l z á l o g b a n k h o z f ű z ő d ő n a g y és o r s z á g o s 'érdekek e t s Széli K á l m á n u g y ü l h e t régi d o l g o z ó a s z t a l á h o z , m i n t h a "tegnap k e l t v o l n a fel tőle.

A Fonciére pesti biztosító-intézet élei biztosítási Osztályánál a folyó év eíső fölében 2606 ajánlat. 11,009.903 korona biztosítási tőkére és 9006 korona 90 fillér járadékra n y ú j t a t o t t .be;.2296 kötvény 9,522.661 korona tőkéről és 15.006 korona 90 fillér járadékról állíttatott ki. A díjbevétel 2,251.145 koronára rug. Haláleset 147 jelentetett 689.454 korona összegről. Egyszersmind utalunk ama különös kedvezményekre, melyeket ezen bazai intézet (alapitva 1864-ben 3 millió korona részvénytőkével, nyereség- és díjtartalékai és évi bevételei körülbelül 42 millió korona) az életbiztosításnál n y ú j t : 1. Hadbiztositást dijpótlék nélkül 20.000 korona határáig a biztosított tőke feléről a közös hadsereg és honvédség, 30.000 korona ereB u d a p e s t , 1907; —

A fejfájás közvetlen oka az agy vérkeringésének szabálytalansága; Ennek okai a, következők: az agy megerőltetése, gondok, megrázkódtatások, rossz levegő, nagy hőség, sok ülés, sok dohányzás, éjjelezés, stb. Nem kell hangsúlyozni, hogy á tiszta, üde fej kétszeres munkaképességet jelent. Ne mulassza el tehát senki a kitűnő hírnévnek örvendő Beretvás-féle Migréu-pasztillát állandóan magánál tartani, m e r t ez 5 perez a l a t t még a leghevesebb-főfájást is biztosan megszünteti. Egy doboz (24 pasztilla) ára 1 korona 20 fillér. K a p h a t ó minden gyógyszertárban. F ő r a k t á r : Beretvás Tamás gyógyszerésznél Kispest, Rákóczim. 9., honnan postán 3 dobozt bérmentve küldenek;

N y o m a t o t t a z A t h e n a e u m i r o d a l m i és n y o m d a i r,-társ. b e t ű i v e l .