Erdőségeink a honfoglalás korában

728

Erdőségeink a honfoglalás korában. I r t a : Hajdú

János

m . kir. f ő e r d é s z .

„ H a az e m b e r a kriptákban turkál, a helyett, hogy a földet t ú r n á , n a p r ó l - n a p r a lefelé m e g y " — mondja Mikszáth Kálmán egyik elbeszélésében. S hogy ezen állítás d a c z á r a az erdőkeze­ léssel j á r ó földturkálást rövid időre olykor-olykor mégis abban­ h a g y o m s a p o r o s a k t á k a t félreteszem, hogy s z a b a d időmben a m é g p o r o s a b b történelmi a d a t o k o n át a temetőkbe, kriptákba turkálva, n e m z e t ü n k h ő s k o r á b a érjek, a h o n n a n a honfoglalás idejéből igyekszem n é m e l y erdészeti v o n a t k o z á s ú a d a t o k a t össze­ tartozva, felszínre h o z n i : az ilyen lefelé menéssel, ugy hiszem, e r d é s z e t ü n k nagy épületének alapjához n e m kevésbé értékes anyagot hordok össze, m i n t h a e helyett csak a m a g a s b a törő csúcshajtásokat vizsgálgatnám. Mert hiszen a fák is csak akkor nőnek szilárdan felfelé, h o g y h a gyökereikkel lefelé h a l a d v a , erős alapot szereznek a törzsnek, a mely viharokkal kell, hogy küzdjön. A m a g y a r e r d é s z e t t ö r t é n e t é t is csak akkor lehet majd teljes e g é s z é b e n a l a p o s a n megírni, h o g y h a a „Magyar erdészeti oklevél­ t á r " igen b e c s e s o k m á n y a i t az 1015. év előtti időkre vonatkozó a d a t o k k a l n e m z e t i történetíróink ily irányú följegyzéseiből kiegé­ szítjük. Ezért térek vissza hazai, legrégibb, részletes őstörténeti forrásunkhoz s ezért közlöm az „Erdészeti Lapok" h a s á b j a i n azt, a mit m á s segélyforrások szemelőtt t a r t á s á v a l a Névtelen Jegyző történelmi müvéből, n é z e t e m szerint szükségesnek láttam kimeríteni. Béla király Névtelen Jegyzője (Anonymus Belae Regis Nótárius) „Gesta H u n g a r o r u m " (A Magyarok tetteiről) czimü mü­ vének hitelességét egyesek u j a b b a n m e g t á m a d j á k ugyan, a z o n b a n h a történeti elbeszéléseit — a Pallas Nagy Lexikona szerint — „erőskritikával kell is h a s z n á l n i , a XII—XIII. századbeli topográfiára vonatkozó adatait . . . m e g b e c s ü l h e t e t l e n e k n e k kell t a r t a n u n k . " Nos h á t é n n e m c s a k helyrajzi ismereteit t a r t o m hiteleseknek, h a n e m mindaddig, a mig feljegyzéseit m á s hitelesebb adatokkal m e g n e m döntik, a történelmi állításait is. Hiszen ezek a nemzeti k ö z t u d a t b a m á r a n n y i r a átmentek, hogy a „Zalán futása" nak h a l h a t a l a n költője, az „Árpád" cimü hősköltemény irója,

729 valamint a „Kióvi C s a t á " - n a k nagynevű szerzője is ezek h a t á s a alatt r a g a d t a k tollat régi dicsőségünk m e g í r á s á r a . Ezredévi leg­ h a t á s o s a b b s z í n d a r a b u n k n a k , n e m k ü l ö n b e n a Feszty féle „Hon­ foglalás" czimü, p á r a t l a n szépségű körképnek, regéink, történelmi müveink nagy részének s m é g sok m á s szép dolognak volt ez a m ü kútforrása. Merítse ki t e h á t a m a g y a r erdészet is a m a g á é t e tiszta forrásból. *

Már a scythiai korból felemlíti A n o n y m u s , hogy őseink «nyusztok s m á s vadak bőrével r u h á z k o d n a k vala» és hogy «ijra és nyilzásra a világ minden n e m z e t é n é l d e r e k a b b a k voltak». Álmos vezér, Ugek és E m e s e fia a Mágog király nemzetsé­ géből származott. Születésénél édes anyjának, E m e s é n e k á l m á b a n , h a b á r m o n d a s z e r ü e n , ott szerepel a saskeselyű. Almos vezér a ruthénok és kunok t ú l n y o m ó , egyesült h a d a ellen vivott dicsőséges kievi c s a t a előtt vitézeihez intézett bátorító b e s z é d é b e n többek között ezeket m o n d j a : «az emberiség n e m a nép s o k a s á g á b a n , h a n e m a lélek e r e j é b e n áll. Vagy n e m tudjátok-e, hogy egy oroszlán sok szarvast m e g f u t a m t a t . . . .» Tehát Hunyor és Magyar regebeli c s o d a s z a r v a s a mellett őseink történetében ismét itt szerepel a s z a r v a s . Attila lobogó­ jának sasa mellett pedig Emese saskeselyüje jelenik meg, a mi n e m egyéb, mint a karvaly, karol, kurul vagyis turul m a d á r , a mely Attilától kezdve a vezérek koráig mindig jelkép g y a n á n t állott a magyar n e m z e t hadi czimerén, s a mit h a z á n k e z r e d é v e s fennállásának emlékezetére képzőművészeink képeken, szobrokon n e m egy helyen ismételten megörökítettek, mint a rég letűnt daliás idők néma, de mégis s o k a t m o n d ó alakját. Az Anonymusból vett fenti idézetekből az is kiviláglik, hogy honfoglaló őseink ijjaikkal, nyilaikkal n e m c s a k a pusztai parforsz vadászatot űzték, h a n e m az utjokba eső d o m b o s vidékek erdő­ ségei is, még mielőtt a Kárpátok bérczeit elérték volna, m i n d e n ­ esetre zengtek a magyar ifjak v a d á s z k ü r t j e i n e k a hangjától. Mivel a kievi csata u t á n őseink is t o v á b b h a l a d t a k nyugat felé: ezen bevezetés u t á n mi is m e n j ü n k t o v á b b kitűzött tulajdonképeni czélunk megközelítésére s a n n y i r a , a m e n n y i r e lehetséges,, ismerjük meg hazánk honfoglaláskori erdőségeit.

730 I. Hovos-erdo. Midőn a kievi győzelem u t á n Álmos vezér a ruthénekkel békét kötött, a kievi és susudali vezér Álmosnak a többek között «negyven teherhordó tevét, m e n y é t - és nyestbőrt s z á m a nélkül és m á s s z á m t a l a n sok ajándékot küldenek*, s kényszerűségből a magyarok egyéb békefeltételeit is elfogadák ugyan, «hanem kerék Álmus vezért, hogy Galiczia földjét elhagyva, a Hovos-erdőn túl, nyugot felé Pannónia földjére szállana, mely előbb Attila király földje volt. És P a n n ó n i a földjét előttök szerfölött jónak magasz­ talják vala, hogy ott igen nevezetes forrásvizek folynak egybe, a D u n a és Tisza és m á s igen nevezetes, j ó hallal bővelkedő források, mely földön szlávok, bolgárok, oláhok és r ó m a i a k pásztorai lak­ n á n a k ; m e r t Attila király halála u t á n P a n n ó n i a földjét a rómaiak legelőknek nevezik vala, mivelhogy nyájaik P a n n ó n i a földjén legel­ nek vala.» Ezek u t á n Álmos vezér a magyarokkal s az Ed, Edumer, Etu, Bungér, Ousád, Bojta és Ketel vezérlete alatt hozzájuk csatlakozott kunokkal együtt P a n n ó n i a felé indulván, lodoméri (a m a i Wladimir) t á b o r z á s u k alatt engesztelésül a lodoméri vezér is a d o t t Álmosnak egyebek között 25 tevét. T e h á t a teve akkor, ugy látszik, földrészünkön el volt terjedve s t a l á n az erdei termékek szállítására is felhasználták ezt a munka­ bíró, kitartó állatot. (?) L o d o m é r b ó l Galiczia (a m a i Halics) v á r o s b a m e n t Álmos, mely ö n k é n t m e g n y i t o t t a kapuit előtte. «Midőn pedig Álmos vezér egy h ó n a p o n á t Galicziában pihenő-helyet tartott, akkor a galicziai vezér és többi társai, kiknek fiai tuszokul voltak adva, Álmos vezért és n e m e s e i t igy kezték kérni, hogy a Hovoson tul nyugat felé Pannónia földjére szálljanakígy mondják vala ugyanis nekik: hogy azon föld n a g y o n j ó , s ott igen nevezetes források folynak egybe, melyek nevei, mint föntebb mondtuk e z e k : Duna, Tisza, Vág, Maros, Körös, T e m e s és többek. . . . A földet pedig, mely­ ei Tisza és lg fon erdeje között van, mely erdő Erdeuelu {Erdély) felé fekszik, a Maros folyótól a S z a m o s folyóig Morout vezér foglalta m a g á n a k , kinek unokáját a magyarok Mén-Moroutnak nevezték. . . . » «Álmus vezér és előkelői pedig a r u t h é n e k

t a n á c s á n meg-

731 nyugodva, igen erős békét kötének. Mert a ruthénok vezérei, hogy székeikből őket ki ne űzzék, fiaikat, mint föntebb mondtuk, tuszokul adák s z á m t a l a n ajándékokkal. Akkor Galiczia v e z é r e kétezer Íjászt és h á r o m e z e r p a r a s z t o t elöljáróba parancsolt, kik nekik a Hovos-erdön át u t a t készítsenek a hungi határszélig és minden b a r m a i k a t eleséggel és m á s szükségesekkel megterhelé s élelmökre m a r h á t s z á m t a l a n t ajándékoza. Akkor a hét fejdelmi személy, kiket h e t u m o g érnek neveznek, és ezen hét kun vezér, kiknek neveit fönt elmondtuk, atyjokfiaival és cselédeikkel a galicziai r u t h é n vezér t a n á c s á b ó l megindulának P a n n ó n i a földjére s igy a Hovos-erdön átkelve, a hungi részekre szállának, s m i u t á n oda érkezének, azon helyet, melyet legelsőbben elfoglaltak, Munkásnak (Munkács) nevezek, mivel hogy igen nagy m u n k á v a l jutottak a földre, melyet m a g o k n a k óhajtanak vala. Akkor ott fáradságaik kipihenése végett n e g y v e n napig m a r a d á n a k s a földet k i m o n d h a ­ tatlanul megszerették . . . » A kioviek és galicziaiak egybehangzó t a n á c s á b ó l , úgyszintén a magyarok átkeléséből a Hovos- vagyis Havas-erdő fekvése teljes világossággal m e g h a t á r o z h a t ó . A Havas-erdő az Északkeleti Kárpá­ tokon, az Erdős Kárpátoknak és Mámatvsi havasoknak a mai Zemplén, Ung, Bereg és Máramaros vármegyéikbe eső magas hegy­ ségein terült el s kiterjedett északkelet felé a szomszédos galicziai részekre is. Ezen e r d ő s é g akkori fanemeit most m á r történelmi adatokból m e g n e m határozhatjuk ugyan, a z o n b a n következteté­ sekből csaknem teljes bizonyossággal állithatjuk, hogy az uralkodó fanemeket általában véve akkor is csak ugyanazok a fajok ké­ pezték, a melyek az Északkeleti K á r p á t o k b a n m a is u r a l k o d n a k . Hogyha tekintetbe veszszük a jelenlegi fanemek termőhely iránti igényeit és azon körülményt, hogy ezer év óta azon a havasi vidéken az erdők felujulása a legújabb időkig m i n d e n ü t t kizárólag csak természetes uton történt, a mely felujulási m ó d d a l a fanemek váltakozása n a g y o b b területrészeken a századokon át divott ren­ detlen, de aránylag m é g i s csak kisebb m é r v ű szálalás mellett egy ezredév alatt, ugyanazon geológiai k o r s z a k b a n be n e m követk e z h e t i k : valószínű, hogy luczfenyő, bükk és tölgy voltak s Havas erdő főbb fanemei, melyekhez a patakok, folyók m e n t é n éger, füz s m á s lágy fanemek sorakozhattak.

732 De b á r m i n ő fanemek képezték legyen a Havas-erdő ősrengetegjeit, kétségtelen, hogy az erdők á t v á g á s á r a és ut készíté­ sére 2000 ijászszal együtt kirendelt 3000 galicziai p a r a s z t volt a m a g y a r o k első erdei m u n k á s c s a p a t a , m e l y a z o n b a n nemcsak e g y m a g á b a n dolgozott, h a n e m ezeknek ugy az erdőátvágásoknál, mint az útépítéseknél is magok a m a g y a r o k is egész Munkácsig d e r e k a s a n segíthettek. Ezt Munkács n e v é n e k fentebbi megindokolá­ sából biztosra vehetjük. 2 . Ketel f ö l d j e , T u r z o l e r d e j e és a Bodrogközi ligeterdök. Álmos fia Árpád 903-ban a Tisza és Bodrog közötti részt egész Ugocsáig elfoglalta. Ekkor Z a l á n n a k b ü s z k e izenetére követei által többek között «tizenkét tevét, tizenkét hölgymenyét- és tizenkét nyusztbőrt» is külde. A követség tagjai Ound, Turzol és Ketel kun vezér valának. Ez utóbbiról vette n e v é t a Ketel patak és Ketelföld, a mit Sátorhalomtól a Tolcsva vizéig Árpád ajándékozott neki s a mit Ketel m a r a d é k a i A n d r á s király, Kopasz László fia idejéig birtak, «András király a z o n b a n Ketel m a r a d é k a i t ó l azon helyet elcserélte . . . mivel a királyoknak vadászatokra alkalmas vala . . . » Történelmileg megerősített első fejedelmi e r d ő a d o m á n y tehát a Ketel földje vala, a mit Árpád, m i n d e n lakóival együtt, a saját kegyelméből a d o m á n y o z o t t Ketelnek. Hogy pedig ezen a földön, a mely Sátorhalomtól a Tolcsva vizéig s a Bodroglól észak felé az Eperjes-Tokaji trachit hegységen a Keleti-Beszkidekig a mai Zemplén, Abaujtorna és S á r o s v á r m e g y é k egy részén terült el, a b b a n az időben is n a g y erdőségek állottak, azt n e m c s a k abból következtethetjük, hogy mint királyi vadászterület a n e m e s vadak tartózkodási helyéül m á s k é p e n alkalmas n e m l e h e t e t t volna, h a n e m az alábbi idézetből i s : « Akkor Ound és Ketel, mint szintén Turzol az erdőn átmenvén a mint a Budrug folyó mellett lovagolának, mintegy ki a k a r v á n tenni magokért sebes nyargalvást futva egy m a g a s a b b h e g y tetejére vágtattak, kiket T u r z o l igen serény vitéz megelőzvén, mindnyájuk közt elsőben h á g o t t föl a tetőre, s azon hegyet aznaptól fogva máig Turzol (Tarczal) hegyének ne­ vezték. . . . » Kitűnik ebből az is, hogy n e m c s a k a Ketelföld vadászterületét,

733 h a n e m a tisza- és bodrogparii részeknek ezzel szomszédos hegyes és dombos vidékeit is erdők borították a Tarczal környékén. Hogy a Bodrogközi ligeterdőben a honfoglalás idejében minő fanemek termettek, azt a t ö r t é n e l e m n e m emliti, h a n e m a z é r t hogyha az ottani termőhelyi viszonyokat tekintjük, a költő képze­ letét az akkori valódi állapottal megegyezőnek kell t a r t a n u n k s Vörösmartyval együtt c s a k n e m bizonyosra vehetjük, hogy a bodrogközi honfoglaláskori ligeterdőket zsenge füzek, szálas ihar­ fák, illatozó h á r s a k s r e m e g ő nyárfák alkották . . . A m a g y a r o k Árpád vezérlete alatt Zerenche-nél (Szerencs) pihenőt tartva *gunykókat» építettek s a s z o m s z é d o s helyek meg­ hódításáig ott m a r a d t a k . «És midőn igy megyökereztek vala, akkor köztanácsból és minden lakosok j a v a s l a t á r a Borsut, Bungér fiát erős h a d d a l kiküldék a lengyelek földje felé, hogy az ország határszéleit tekintse meg és gátakkal erősítse meg egész a Turtar (Tátra) hegyéig és alkalmas helyen építsen v á r a t az ország őrizete végett.» Bors a Buldua (Boldova) vize mellet Borsod v á r á t építette. Hogy Szerencs környékén is erdők voltak, az a gunyó-épitésekből bebizonyítást nyer, m e r t s e m m i k é p p e n s e m tételezhető fel az, hogy őseink az építőanyagot szerencsi t á b o r z á s u k alkalmával távolabbi vidékekről szállították volna p i h e n ő h e l y ü k r e ; az pedig szóba sem jöhet, hogy a gunyhóépitésekhez fát n e m h a s z n á l t a k volna. Az ország h a t á r s z é l e i n e k gátakkal való megerősítéséhez pedig — miként alább látni fogjuk — m i n d e n e s e t r e n a g y m e n y nyiségü faanyagot h a s z n á l h a t t a k fel n e m c s a k az Északi-Kárpátok erdőségeiben, de egyebütt is. S igy az eddigiekből is látható, hogy, az erdőknek őseinknél nemcsak a vadászatok és tüzelések miatt, de haszonfatermelés szempontjából is már a honfoglalás korában elég nagy jelentőség jutott. 3 . Nyir erdeje. Árpád vezérei közül Zobolsut, T h o s u t és T u h u t u m o t Marót ellen küldte. A vezérek a ládi révnél keltek át a Tiszán. Zobolsu és Thosu a Nyir és Tisza között Z o t m á r (Szatmár) v á r á n á l Menumorout seregét megvervén, a Meszesi k a p u felé indulnak, «Tuhutum pedig és fia Horka, a nyiri részen lovagolva, nagy EHDÉSZETI LAPOK.

49

734 n é p s é g e t hódítanak a Nyir erdejétől Umusouerig és igy fölmenve Zylokig j u t á n a k * . Senki sem mert ellenük állani. Ekkor ök is a meszesi részekre m é n é n e k Zobolsuhoz és T h o s u h o z . A ládi rév a Tisza folyó Tokaj és Tisza-Lök közötti részén volt. Z o t m á r vára a m a i S z a t m á r helyén állott. Zylok vagy Zilaj a mai Zilah város. Az Umusou pedig nem m á s , mint a Hómosó-ér, vagyis a T ú r b a illetve a Berettyóba szakadó mai Nagy-Ér, a m e d d i g a z o n b a n a Nyir erdeje m á r ki n e m terjedett, h a n e m a m a i Szabolcs és S z a t h m á r v á r m e g y é k n e k a z o n a r é s z é n terült el, melyet á t a l á n o s a n Nyírségnek n e v e z ü n k s a melynek homokbuc­ kákkal, dombokkal t a r k á z o t t lapálya é p e n a rajta elterjedt nyirfáktól nyerte a nevét. Hogy a nyir mint uralkodó fanem e vidéken m á r a honfoglalás k o r á b a n erdőséget alkotott, azt az Anonym u s b ó l vett fenti idézet a ^Nyir érdije* n é v b e n kétségtelenül bizonyítja. 4 . Meszesi erdő és az Erdóelvi föld. M e n u m o r o u t k a z á r b i r o d a l m á n a k északi részét, t. i. a Nyír­ séget, S z a t m á r t , Zilajt stb. Árpád h á r o m vezére meghódítván, s m e n t e k ők is hódítani a Souion (Sajó) vize mellett a H o n r a t (Hernád) vizéig. Eközben T u h u t u m az Erdóelvi föld jóságáról értesülve, O g m á n d o t elküldé, hogy Erdélyt kémlelje ki. «Midőn Ogmánd apa, T u h u t u m kéme, róka módjára körül járva, a föld jóságát, t e r m é k e n y s é g é t és lakosait megtekinté, a m e n n y i r e emberi szem belátja, k i m o n d h a t a t l a n u l m e g s z e r e t t e és sebes vágtatva visszafor­ dult u r á h o z . «Akkor T u h u t u m azon föld jó voltát hallván, követeket külde Árpád vezérhez, hogy neki adjon s z a b a d s á g o t az erdőn hd me­ netelre Gelou vezér ellen harczolni. Árpád vezér pedig tanácsot t a r t v á n , T u h u t u m szándékát dicséré s s z a b a d s á g o t a d a neki az erdőn

735 tul váló menetelre Gelou ellen harczolni. Midőn ezt T u h u t u m a követtől meghallotta, vitézeivel felkészüle és ott h a g y v á n bajtár­ sait, megindula az erdőn tul kelet felé Gelou oláh vezér ellen. Gelou erdőelvi vezér pedig m e g h a l l v á n jövetelét, seregét összegyüjté és sebes nyargalvást elébe lovagolni kezde, hogy öt a meszesi kapunál föltartsa. De T u h u t u m az erdőn átkelvén, az Almás vizéhez érkezett. Akkor mindkét sereg összetalálkozott, •csak a folyó feküdvén közöttük. S Gelou vezér azt akarja vala, hogy itt tartóztassa föl őket Íjászaival. ...» T u h u t u m győzött. Gelou eleseit. Esküllőnél a föld n é p e meghódolt s Erdély T u h u t u m é és ivadékaié lett. A Meszesi kapu az Egregy folyónak S z a m o s b a torkolásánál a mai Zsibó közelében volt. A Meszes-hegység akkori n e v e alatt azonban nemcsak a mai Meszes-hegységet, h a n e m a Bükk-hegységet*) is oda kell értenünk, s igy az alatt az erdő alatt, a melyen T u h u t u m n a k Erdély elfoglalására tul kellett m e n n i e , n e m c s a k a mostani tulajdonképeni Meszes-hegységen, h a n e m a mai Szilágy és Szatmár v á r m e g y é b e eső Bükk-hegységen elterülő erdőket is hozzá kell számitanunk, a melyeknek honfoglaláskori főfaneme, a név u t á n következtetve, a bükk lehetett ugyan, de hogy e mellett m á s lombfák és fenyőfajok is előfordulhattak, azt a termőhelyi viszonyokból következtethetjük. A Meszes-erdő akkori h a t á r a i t m a m á r p o n t o s a n m e g h a t á r o z n i t e r m é s z e t e s e n n e m lehet, a z o n b a n a fenti idézetek szerint annyi mégis valószínű, hogy kelet felől az Egeregy és S z a m o s vize képezte a h a t á r á t . Legalább erre m u t a t a Meszesi kapu nevezet is. melynek környékén a h á r o m vezér az ország h a t á r a i t a föld n é p e által kőkapukkal és fából készült nagy erős reteszekkel megerősíttette ép ugy, miként azt a T u r t u r hegyénél Bors tette volt. Az Erdőelvi föld vagyis Erdély topográfiai viszonyairól a Névtelen Jegyző igen szűkszavúan emlékszik meg s u t á n a a hon­ foglaláskori erdélyi erdőkről vajmi keveset t u d u n k . Azonban, h a akár Erdély mai nevére, a k á r a régi Erdőelve vagy Erdewelwe névre, avagy épen a iatin T r a n s s y l v a n i á r a tekintünk : m á r a névből következtetni lehet az erdélyi részek örökös erdős voltára. E mel-

*) N e m t é v e s z t e n d ő ö s s z e a b o r s o d m e g y e i B ü k k - h e g y s é g g e l .

Szerk. 49*

736 lett bizonyítanak a regék, m o n d á k is, pl. a Réka sírjára vagyis a Rika erdeje n e v é n e k keletkezésére vonatkozó m o n d a . Ezt bizo­ nyítja Erdélyben m á r a r ó m a i a k idejeben ü z e m b e n volt és virág­ zott fémbányászat, a mi fa, illetve erdők nélkül n e m lett volna ű z h e t ő . De ezt bizonyítják a legfiatalabb b a r n a s z é n - l e l e t e k és az á s a t á s o k alkalmával felszínre kerülő, s z e n e s e d é s n e k indult alluviális f a m a r a d v á n y o k s legfőbbképen e mellett szól Erdély topográfiai fekvése, általános d o m b o r z a t i a l a k u l a t a és a legkülönbözőbb fanemek t ö m e g e s m e g t e r m é s é r e rendkívül alkalmas termőhelyi viszonyai. Hogy t e h á t T u h u t u m a p á n k az ő magyarjaival erdőben, fában, v a d b a n hiányt szenvedett volna, arról szó sincs, m e r t hiszen az akkori h a r c z e d z e t t m a g y a r daliáknak a csaták zaja mellett a v a d á s z a t volt az éltető eleme, s h o g y h a jó, erdős vadászterü­ letük n e m lett volna, akkor t a l á n mig s e m hódították volna Erdőelvét.

5. M á t r a - és Zepus-erdeje. «. . . . Árpád vezér és övéi megindulván, az Egur vizéig j ö v é n e k és ott g u n y h ó k a t készítvén, n é h á n y napig m a r a d á n a k s a z o n h a l m o t , m e l y e n a v e z é r n e k leveles szint csináltak Zenuh a l m u n a k (Szinhalom) nevezek s táboruk az Yostoros (Ostoros) vizétől P o r o z l o u (Poroszló) váráig terjedt. Innen megindulva a Zogea (Zagyva) folyóig j ö v é n e k és t á b o r t ü t é n e k a z o n folyó p a r t ­ j á n a Tiszától a Mátra-erdejéig s m e g h ó d o l t a t á k a föld m i n d e n • lakosait a Köröstől a Zogea vizéig és a Zepuserdöig (Szepesi erdő.) Akkor Á r p á d vezér a Mátra-erdejében nagy földet adott E d u n a k és E d u m é r n e k , a hol a z t á n unokájok P o t a (Pata) v á r a t épített, kiknek nemzetségéből s z á r m a z o t t sok idő multával S á m u e l király, kit kegyességeért O b á n a k n e v e z n e k vala. . . . » A Mátra-erdeje a m a i Heves v á r m e g y é b e eső Mátra-hegy­ ségen terült el, s akkori fanemei a m a i a k k a l nagyjában megegyez­ hettek, s igy tölgy és bükk k é p e z h e t t é k az uralkodó fanemeit. E mellett szol a költő is, a ki «Zalán futásá»-ban irja Ármány R é m ­ istenről, ki a m a g y a r o k seregét r o n t a n i a k a r t a :

737 «S Z a g y v á n a k f o r r á s a fölött m e g s z á l l t a Erdős

Mátrahegyéi

fellegdárdája

hadával

hogyével —

Mely v a l a h á n y s z o r .vág, i s z o n y ú t v i l l á m l i k a z o n n a l Itt nyita b a r l a n g o t , feneketlent, k ö d b e

—

borongót,

A t é l n e k b u s h o n j a fölé. . . .

A z o n b a n a magyarok h a d á t m e g r o n t a n i n e m lehetett, de hogy is lehetett volna, a kiknek olyan vezérük vala, mint Árpád, kinek «

karjai

válla

Mint a Mátratető

és bérczei

i z m o s , e r ő s e k . . .»

s ki miután a Zagyva és Mátra közötti d o m b o k o n t á b o r b a szállá s azokat elrendezé tO p e d i g egy

terepéig

bükk

árnyékába

kitérvén

Nézi k e m é n y hadait, s iszonyú lelkében ö r ö m A m i n t a szálló seregek c s a t t o g n a k előtte*

A Bodrog mellett is készülődött Á r p á d h a d á h o z csatlakozzék, s ekkor

egy

« M i n t h a m e g i n d u l a f u v a l o m Nagy-Mátra Rengenek

a tölgyek,

fejeik

meghajlanak

kél

. . . .

magyar

sereg,

hogy

vidékén, ingva :

Ugy m o z g o t t B o d r o g t á j á n a r e g g e l i t á b o r . . . ."

A tölgy és bükk fanemből alkotott Mátra-erdejének — a mely m á r a honfoglaláskor is kitűnően alkalmas lehetett s z a r v a s ­ v a d á s z a t o k r a — történelmileg emiitett első m a g y a r tulajdonosai Edu és E d u m é r kun vezérek valának. De miként fennebb láttuk, ezen t á b o r z á s u k közben n e m c s a k a Mátra vidékét hódították meg, h a n e m a Zagyva és Tisza vizé­ től egészen a Zepus- vagy Szepesi erdőig terjedő földrészletet is elfoglalták a magyarok. A Mátra-erdejétől a Szepesi erdőig m é g biztosan voltak m á s erdők is, a z o n b a n azokról Anonymus említést n e m tesz. A Szepesi erdő a Poprád és H e r n á d vize két oldalán a m a i Szepesvárm e g y é b e n t e r ü l t el s Liptó-, Gömör-, A b a u j t o r n a - é s Sárosvármegyék szomszédos határszéleitől Gácsországig terjedve, északkeleten a P o p r á d kanyarulatánál kis r é s z b e n a mai S á r o s v á r m e g y é b e is áthúzódott, nyugat felől pedig a Magas T á t r a h a t a l m a s bérczein törpe-fenyőkön elmosódva, a havasi vegetáczióban ért véget. Feny­ ves volt a zöme. s csak dél felöl t a r k í t h a t t a azt bükk és m á s

738 lombfa, tölgy a z o n b a n ép ugy, mint most e hegyes vidéken, ezer év előtt is vajmi kevés lehetett a Zepiis-erdöben. Midőn Bors vezér h a d a i v a l ezt a területet elfoglalta s az ország h a t á r a i t gátakkal megerősítette, a Szepesi vagy Zepus-erdö akkori v a d o n vidékén a folyók völgyeiben g y é r e n megtelepült ő s kelta, szláv és v a n d a l - g e r m á n törzseket talált. Munkásait ezek közül vette s a Zepus-erdö lucz-, j e g e n y e - és vörös-fenyveseiből — ép ugy m i k é n t T u h u t u m é k a Meszesi k a p u n á l tevék — ezek segítségével építette fel a h a t á r g á t a k a t . Csak m i u t á n ezt a munkát elvégezte, a l a p í t o t t a m e g a S z e p e s s é g b e n a honfoglaló első m a g y a r telepet, minek nyomai m a n a g y o b b á r a m á r csak egyes helység- és dülő-nevekben élnek, a Szepesi erdők a z o n b a n a vármegye területén máig f e n n m a r a d t a k . 6. Z o u l o n - e r d ö . Midőn a Szvatopluk ellen kiküldött Huba, Z u á r d és K a d u s a az Ipoly és G a r a m vizén átkelve, az utjokba eső n é p e t harcz nélkül meghódították, a Gron (Garam) vize mellett „tábort ütének a m e z ő b e n " egy kis földvár mellett, melyet Váródnak (Várad) n e v e z n e k és ezen v á r a t bevevén, ott m a r a d á n a k h á r o m n a p , B u n g é r fiának Borsnak jövetelére várva, kit Árpád vezér nagy sereggel küldött vala segítségökre. Negyed n a p o n , midőn Bors erős h a d d a l hozzájok érkezett, a föld n é p e mind megfélemlett tőlök és senki s e m m e r t e kezét ellenök emelni. Ekkor ezen négy ur egymásközt t a n á c s o t tartva, a hozzájok hü lakosok kérel­ m é r e elvégzé, hogy a sereg h a r m a d r é s z e a föld népével m e n j e n Zoidon-erdöbe, kik is az ország h a t á r s z é l é n mind kőből, mind fából is erős torlaszokat építsenek, nehogy v a l a h a a csehek és lengyelek lopni és rabolni o r s z á g u k b a j ö h e s s e n e k . A Zoulon- vagy Zólyom-erdő fekvése t e h á t a fenti idézetből és m á r előbb leírtakból nyilvánvalóan m e g h a t á r o z h a t ó . A Zoulonerdö a Garam- és Vág folyók felső vidékén az Alacsony-Tátra, Magas-Tátra, Nagy-Fátra, Osztroski-Vepor és Magyar Érczhegység kiágazásain terült el, s n e m c s a k a m a i Zólyom vármegye területét foglalta m a g á b a n , h a n e m a Bars, Hont, Nógrád, Gömör vármegyék­ nek Zólyommal szomszédos részeire is kiterjedett. Sőt, minthogy Liptómegye az Árpádok k o r á b a n mindig csak ugy szerepel, mint

739 Zólyom vármegyének t a r t o z é k a : ebből valószínűnek látszik, hogy a Zoulon-erdö a mai Liptó vármegye egész területére benyúlt s a Vág és Árva folyók partjain a Magas-Tátra hegység délnyugati r é s z é r e húzódva, kelet felől a Zepus-erdŐig terjedett. É p e n igy volt a m a i Árvamegye is, a mely a honfoglaláskor s m é g a z u t á n is századokon át őserdővel volt borítva s a mely a megyék alakítása u t á n is sok ideig, többnyire az akkori nagy Zólyom v á r m e g y é h e z tartozott. Az ős Zoulon-erdö t e h á t a mai Zólyom, Liptó és Árva vármegyék egész területét m a g á b a foglalta s a szomszédos vár­ megyéknek ide hajló részeibe is kisebb-nagyobb beszögelések'et tehetett. Föfanemei a fenyőfajok lehettek, de az a l a c s o n y a b b fekvésű helyeken a lomblevelüek is sürü rengetegeket alkothattak. 7. T u r s o k - e r d ö . «Zuárd és K a d u s a , n e m k ü l ö n b e n Huba, Bors távozta u t á n minden hadaikkal megindulván azon várból, melyet V á r ó d n a k neveznek, t á b o r b a szállának a Tursok-erdön hd a Sitva vize mellett.* Innen k é m e k e t küldöttek a Nyitra vize felé, a kik hirül vivék, hogy a szlávok és csehek Zobor vezérlete alatt h a r c z r a készen várják. Ezek a z o n b a n a m a g y a r o k nyilainak n e m állhattak ellent. A győzelem ö r ö m é r e «Árpád vezér Hubát Nyitra s m á s várak ispánjává tette és tulajdon földet adott neki a Situva vize mellett a Tursók-erdöig.* A Tursok-erdő vagy T ö r z s ö k e r d ö (Sylva Tursuc) fekvése a fentiekből meglehetős h a t á r o z o t t s á g g a l m e g á l l a p í t h a t ó . Bizonyos, hogy a G a r a m és Zsitva folyók között terjedett el, m e r t H u b a két vezértársával és h a d a i v a l Váradtól indult m e g n y u g a t r a Nyitra felé s a «Tursok-erdőn tul a Sitva vize mellett* szállott t á b o r b a . Várod pedig a G a r a m j o b b partján a mai B a r s - v á r m e g y é b e n fekvő Felső- és Alsó-Várad környékén feküdt. T e h á t h a a magyarok Nyitra ellen innen indultak ki s mielőtt azt m e g t á m a d t á k volna, előbb a Zsitva mellett ütöttek t á b o r t és o n n a n kémleltették ki a szlávok hadait, akkor Váródtól a Zsitva folyóig a T ö r z s ö k - e r d ő n keresztül kellett menniük. Hogyha pedig a Zsitva mellett a Törzsökerdőn tid, körülbelül Verebélynél szállottak t á b o r b a : ebből az is

740 világos, hogy a Törzsök-erdő csakis a Zsitváig terjedett, de a z o n tul m á r n e m . Ezen honfoglaláskori erdő kelet-nyugat felől tehát a G a r a m és Zsitva folyók közti területen feküdt. Északi h a t á r á t m a m á r kevésbé p o n t o s a n lehet megállapitani, a z o n b a n annyi valószínűnek látszik, hogy az a m a i Bars vár­ megye területén, valahol az Újbányái hegycsoportban ért véget. Dél felől, B a r s m e g y é n alól a h e g y e s - d o m b o s vidékről a mai K o m á r o m és Esztergom vármegyék h a l m o s , lapályos részeire is átlépve, alkalmasint egészen a Dunáig h ú z ó d h a t o t t . A Törzsök-erdő n e v e o n n a n eredhetett, hogy az emiitett h á r o m vármegye ősidőktől lakott vidékén nevezett erdő m á r a honfoglalást közvetlenül megelőző időkben is n a g y o b b mérvű h a s z n á l a t n a k volt kitéve s a levágott fák törzsökéi vagy tuskói a levágás után ismét m e g ismét kisarjadzottak, a z o n b a n a törzsökök a sarjak érett fává való fejlődése u t á n is m e g m a r a d t a k s láthatók voltak a z u t á n is a sarjerdőben, a m i é r t a z t á n ezt az erdőt Törzsökerdőnek nevezték, a mi körülbelül a m a i sarjerdők fogalmával egyezik meg. Én legalább igy gondolom. Lehet, hogy tévedek, de ez a m e g g y ő z ő d é s e m . Ebből egyúttal azt is következtetem, hogy ott tölgy és m á s jól sarjadzó lombfanemek teremhettek, de fenyvek semmi esetre sem. S ebből az is valószínű, hogy a Törzsök-erdő a m a g a s hegységek fenyves-övébe m á r fel n e m hatolt, m e r t ott már ez a név n e m illett volna rá. A z o n b a n ebből k o r á n t s e m következtetem azt, hogy Bars., Nyitra, Turócz és T r e n c s é n vármegyék hegyes részein a hon­ foglaláskor erdők n e lettek volna, sőt ellenkezőleg azt állítom, hogy — h a b á r azokról A n o n y m u s n e m is tesz említést — bizonyos, hogy az É s z a k n y u g a t i - K á r p á t o k a t épugy, mint a Keleti-Kárpátok összes m a g a s hegységeit lakatlan őserdők borították n e m c s a k a honfoglaláskor, de m é g a z u t á n is sok ideig. 8 . Gemelsen-erdö. Midőn Árpád Alpárnál a görögöktől és Simon bolgár fejede­ lemtől, a m a g y a r o k régi ellenségétől is segített Zalán vezér egye­ sült h a d a i t legyőzte, a m a g y a r o k elől menekülő görögök a róluk nevezett Görögrévnél, körülbelül a m a i Tisza-Sas helység átelle­ n é b e n , n é h á n y h í r m o n d ó n kivül mind a Tiszába vesztek. A bolgárok

741 n a g y része szintén elesett. Csak kevesen menekültek meg. Zalán is futásban keresett m e n e d é k e t s vert serege m a r a d v á n y a i v a l Bolgárf'ejérvár (Belgrád, Nándor) felé Simon bolgár fejedelemhez igyekezett s a mint V ö r ö s m a r t y i r j a : t M e g s e m is álla, k e v é s h a d d a l k e s e r e d v e s z a l a d v á n Honja határaitól, míglen Nándorhoz S búba merülten csak távolról nézte

elére, sajátját.*

«Árpád vezér és vitézei — A n o n y m u s szerint •—• a nyert diadal után innen megindulván az úgynevezett K u r t u e l t o u m o c s á r h o z j ö v é n e k és ott maradónak a Gemelsen erdö-mellett harmincznégy napig. És azon helyen a vezér és nemesei megállapiták az ország minden szokásos törvényeit és m i n d e n igazait. . . . És azon helyet, hol m i n d e z e k e t e l r e n d e z t é k vala, a m a g y a r o k tulajdon nevökön Scerijnek nevezték, mivel hogy ott vették volt szerbe az ország minden dolgát. És a vezér ezen hegyet Oundunak, Ete atyjának adta a Tiszától a Botua mocsárig és Kurtueltou-tól Olpár homokjáig.* A Gemelsen-erdö vagy Gyümolcsény-erdö t e h á t a m a i Csongrád­ vármegyében a Körtvély-tó m o c s á r k ö z e l é b e n Dócz és Körtvélyes környékén, Szeged és S ö v é n y h á z a között a Tisza j o b b partján terült el. Ma m á r sem a Körtvélytó mocsár, s e m Körtvélyes falu n e m létezik, h a n e m ezeknek a helyén a Tisza bal partján a Hód­ mezővásárhelyhez tartozó Körtvélyes-puszta áll. Scerij vagy Szer pedig nem egyéb, mint a Szeged és Csongrád (Surungrád) közötti Sövényházától északra fekvő P u s z t a s z e r . A Botua vagy Botvamocsár Pusztaszertől n y u g a t r a a mai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vár­ megye dunamelléki m o c s a r a s vidékén volt. Ezekből a h e l y n é v m e g h a t á r o z á s o k b ó l látható, hogy a b b a n a területben, a mit Árpád U n d n a k a d o m á n y o z o t t , a Gyümölcsényerdő is b e n n e foglaltatott, s igy a Gyümölcsény-erdő első magyar tulajdonosa Und vezér vala. Kérdés, minő fanemek alkották a honfoglaláskori Gyümölcsényerdöt ? Hogy mi, vagy egyes n e t a l á n arra hivatott ősszaktársaink az ákáczpaizstetüről — a n n a k h i á n y á b a n — egész zsoltáros könyv vastagságú felfedezéseket össze n e m Írhattak volna, az bizonyos, m e r t akkor Alpár és Szeged között ákácz m é g n e m volt s m á s u t t

742 sem volt Magyarországon, sőt az egész ó-világban sem. mert a mint tudjuk, az ákáczfát E u r ó p á b a csak a XVII. század elején h o z t á k b e É s z a k - A m e r i k á b ó l , Pennsylvaniából s Robin J á n o s — kitől a nevét is vette — körülbelöl 1601 — 1 6 3 5 . között ültette el az első példányokat a párisi királyi füvészkertbe. Magyarországba még sokkal k é s ő b b e n hozták be azt s alig mult két s z á z a d éve, hogy m e g h o n o s í t o t t á k . A bonfoglaláskpri Gyümölcsény-erdöt tehát d a c z á r a , hogy a n n a k helyén most ákáczosok nőnek, ákáczfák nem alkothatták. Miféle fák képezték t e h á t ezt az erdőt ? Ha a nevek u t á n indulunk, m á r pedig e b b e n az esetben egész b á t r a n elmehetünk ezek után, rájövünk, hogy gyümöcsfák voltak az uralkodó fanemek és pedig főkép körtefák. A körtefa vagy körtvélyfa ugyanis egy és u g y a n a z ; t e h á t a Körtvély-tó elne­ vezést is h o n n a n vehette volna ez a tó vagy m o c s á r , h a nem a mellette elterülő körtefákból álló e r d ő r ő l ? S m é r t nevezték volna a Gyümölcsény-erclőt igy, h a n e m gyümölcsfák adták volna meg a n n a k a főjellegét ? E mellett szólnak a n é v e n kivül az ottani sikság termőhelyi viszonyai is, a melyek gyümölcsfatermésre vagy a vadfák közül szil, kőris, kocsányos tölgy, éger, nyár, füz termeszté­ sére m é g a l k a l m a s a k lehetnek ugyan, de m á r bükknek, gyertyánnak vagy fenyöféléknek n e m felelnek m e g . A Gyümölcsóny-erdöt t e h á t alkalmasint körte, alma, szil,, kőris, füz és n y á r alkothatták. Az alpári csatát 1000 év előtt tavaszi vagy nyári időben vivták. Az országgyűlés t a r t á s a is e mellett bizonyit, mivel nem tételezhető fel, hogy őseink azt téli időben a s z a b a d b a n meg­ tartották volna. Ugyanis Isten s z a b a d ege alatt ezen ős körtefa­ erdő mellett tartották őseink első országgyűlésüket, s h a egyébért n e m , m á r ezért is kegyelettel kell a Gyümölcsény-erdő nevét minden m a g y a r erdésznek e m l é k é b e n megőriznie. 9. Peturgoz-erdeje. Az alpári diadal után Árpád vezér nemeseivel Titelig minden n é p e t meghódítva Uoyos (Vajas) folyó mellett tábort ütött s m i u t á n a meghódított földet T a s és Kulpun (Kölpön) között kiosztá, Léi, Bulsu és Botondot Belgrád ellen küldötte. Ezek ott a

743 bolgárokat megverve, h ó d o l a t r a kényszeritették, s a z u t á n délnyugat felé, sőt a hegedősök szerint egész Konstantinápolyig elkalandoztak. Nyugaton a tengerig haladva, Spalató városát bevették és egész Horvátországot meghódították. ,,Bulsu. Lélu.és Botond innen meg­ indulván az úgynevezett Peturgoz-erdején átkelve, a Kulpa folyó mellett tábort iitének." A Peturgozvagy Petörgoz-erdeje tehát, a mint a fentiekből m e g á l l a p í t h a t ó , H o r v á t o r s z á g b a n a Kapella-hegységnek keleti kiágazásain, a mai Modrus-Fiume és Z á g r á b vármegyékbe eső P e t r o v a Gora nevü elöhegységen és d o m b o s vidéken feküdt s észak felé a Kulpa folyóig terjedett. A többi i r á n y b a n való kiter­ jedése ma m á r p o n t o s a n m e g n e m h a t á r o z h a t ó . Lehetséges, hogy kelet és dél felől az Unna folyó határolhatta, nyugatról pedig a krónikák szerint, a honfoglalás idejében t a l á n a m o s t a n i Karst hegységen is keresztül húzódott s egészen az Adriai tengerig terjedett az az erdő, a melyiket a Névtelen Jegyző Petaryoz-erdeje néven megörökített. F a n e m e i t , a termőhelyi viszonyokból Ítélve fenyvesekkel elegyesen alkalmasint bükk, tölgy és m á s lomblevelű fák alkották. 10. Giád bolgár földje. Miután a Duna-Tisza és D r á v a - S z á v a közén az idegenek meghódoltak, Árpádék a Vajas folyó melletti t á b o r b ó l a D u n a mellett a Csepel szigetére m e n t e k s ott fejedelmi és főúri lakokat épitve letelepedőnek. Z u á r d o t . K a d o s á t és Boytát Glád ellen küldék, kik ezt m e g v e r t é k ; e m b e r e i „dőlnek vala előttük, mint a kéve az aratók előtt., s t a r t o m á n y á t egészen elfoglalák. Z u á r d és K a d u s a Boytát seregök egy h a r m a d á v a l s a túszokkal Á r p á d h o z küldék, ki Zuárdnak és K a d u s á n a k engedélyt a d a Orsovától t o v á b b , Maczedónia m e g h ó d í t á s á r a a Fekete-tengerig, Boytát pedig a Tisza mellett Torhus (Táras) nevü nagy földdel a j á n d é k o z á m e g . Miként ebből az összefüggés czéljából közölt kivonatból látjuk, az aratást m á r A n o n y m u s is ismerte, de arról s e m m i említést s e m tesz, hogy a M a r o s — T i s z a — D u n a szögén a honfoglaláskor erdők lettek volna. Hogyha a z o n b a n az Orsova alatti Traján-hidnak közel két ezredév óta f e n n m a r a d t vörösfenyö oszlopait vagy a Krassó-Szörény v á r m e g y é b e eső magashegységi vidék feltétlen

744 erdőtalaját és termőhelyi viszonyait tekintjük, a melyek tü- és lomblevelű erdők m e g t e r m é s é r e , s jóformán csakis erre ősidőktől fogva á l l a n d ó a n a l k a l m a s a k v o l t a k ; hogyha figyelembe veszszük t o v á b b á a hegységi ő s e r d ő m a r a d v á n y o k a t vagy a k ő s z é n b á n y á k a t ; kimondhatjuk, hogy Glád bolgár földjét, különösen pedig annak keleti és délkeleti hegyes vidékeit n e m c s a k a honfoglaláskor, de azelőtt is évezredek óta legalább r é s z b e n erdők b o n t o t t á k . Sőt n e m csak a hegységeken voltak erdők, de miként a szlavóniai síkságokon, ép ugy a t e m e s - és krassó-szörény-vármegyei lapályok á r a d m á n y o s talaján is évezredek óta t e r e m a kocsányos tölgy. II. T u r o b a g i erdö. Á r p á d é k a Csepel szigetéről Eczilburgba m é n é n e k , -melyet h a r c z nélkül elfoglaltak. I n n e n Etét és Boytát a D u n a m e n t é n a Dráváig elterülő föld m e g h ó d í t á s á r a küldék, a sereg második felét pedig Usubu (Öcsöb) és E u s e (Őse) vezérlete alatt Veszprém felé inditák. Ezek a z t á n a r ó m a i a k a t m e g v e r t é k s a Lapincstól a Balatonig m i n d e n t elfoglaltak, s m i u t á n T h y o n t (Tihany), Vasvárt, B e s z p r é m e t (Veszprém) bevevék, követeket küldöttek Árpádhoz, hogy őt győzelmükről értesítsék. „Követeik pedig Árpád rézért a turobagi erdőben árpádosan sétálgatva találták és őt Usubu és Euse részéről különféle ajándékokkal üdvözlék, s a lakosok zálogbavetett fiait a vezérnek b e m u t a t t á k . " Árpád a győzelem hírére a követeket m e g a j á n d é k o z t a és Eczilburgban nagy l a k o m á t rendezett. A T u r o b a g i vagy Torbágyi erdő a m a i Pest vármegye dunán­ túli r é s z é b e n Torbágy község környékén, az I h a r o s - é s Szarvas-hegy vidékén terült el. Abból, hogy Árpád vezér ebben az e r d ő b e n sétál­ gatott s alkalmasint v a d á s z g a t o t t is, s h o g y ezen sétáira Eczilburgból (Attila városából) vagyis a mai Ó-Budáról és Csepelről szokott k i r á n d u l g a t n i : következik, hogy ez az erdö Árpád székhelyeihez n e m lehetett valami távol. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a mai Torbágytól kelet felé t a l á n egészen a Dunáig s T é t é n y és Budafok tájékától é s z a k r a egész Aquincumig vagy t a l á n még fennebb is az összes erdőségeket Torbágyi erdő n é v e n ismerték s igy a hon­ foglaláskor a m a i székesfővárosi erdőségek is a Torbágyi erdőheg tartoztak és Árpád vezér fejedelmi tulajdonát képezték. A n o n y m u s n a k azt a kifejezését,

hogy

a

követek

a

vezért

745 „árpádosan sétálgatva találták'', ugy értelmezem, hogy Árpád feje­ delmi kísérettel s — ha a Szarvas-hegy nevéről következtetni s z a b a d — s z a r v a s v a d á s z a t t a l egybekötött sétalovaglást tett, s ott időzött. Hogyha meggondoljuk azt. a mit Eötvös Károly elég m e g ­ győzően kifejtett, hogy az ő s m a g y a r o k „ló-nép" volt, akkor ezt m á s k é p értelmezni n e m is lehet. 12. Nagyerdő vagy U e r t u s - e r d ö . „Árpád vezér és nemesei a sereg h a r m a d r é s z é v e l Eczilburgból megindulván, tábort ütének Sóskút mezeje mellett, s i n n e n ellovagolva, Bodoktu hegyéig j u t á n a k . S Árpád vezér kelet félé Eleudnak, Zobolsu atyjának nagy erdőt ada, melyet most Uertusnak neveznek, a németek itt elhányt vértjeiről. Ezen erdö aljában a Ferteu mocsár mellett Sák, Zobolsu unokája sok idő múlva várat épített. De hagyján. A Bodoktu vagy Bodajk hegye n e m m á s , mint a m a i V é r t e s ­ hegység vagy a mint a Névtelen Jegyző i r j a : Uertus. A F e r t e u vagy Fertő-mocsár alatt k o r á n t s e m a mai Fertő-tavát kell értenünk, h a n e m a Vértes-hegység északnyugati részén K o m á r o m vármegyébe eső m o c s a r a s részek valamelyikét, a melytől n e m messze építette volt Sák vagy Csák Fejér v á r m e g y e északi szélén a Vértes-hegy alján romjaiban m a is l á t h a t ó Csákvárát. li

A Vértes-hegységet m a j o b b á r a tölgyesek borítják. S e m m i okunk sincs feltételezni, hogy ez a honfoglalás k o r á b a n m á s k é n t lett volna, s igy b á t r a n állithatjuk, hogy a Nagyerdőt vagy Bodoktu (Bodok, Bodajk) erdőit, a mely később Uertes vagy V é r t e s nevet nyert, s a melyet m a is e z e n n é v e n ismerünk, ezer év előtt is tölgyesek alkották. A Nagyerdő t e h á t a m a i Fejér v á r m e g y e északi és Komárom vármegye déli r é s z é n végighúzódó Vértes­ hegységen terült el s első m a g y a r tulajdonosa e n n e k az e r d ő n e k Anonymus szerint, Előd vezér volt. Kapcsolatban itt azt is fel kell említenem, hogy az Öcsöbnek és Bulcsúnak adományozott földrészlet leírásánál A n o n y m u s mü­ vében semmi n y o m a sincsen annak, hogy a Bakony hegységen a honfoglaláskor erdők lettek volna, h a n e m azért mégis teljes lehe­ tetlenség az, hogy Fejér v á r m e g y é b e n a Vértes-hegységtől kezdve, Veszprém vármegyén át a Balaton h o s s z á b a n Zala-vármegyének is

746 m a j d n e m a közepéig tekintélyes szélességben elhúzódó Bakonyhegységen a honfoglaláskor ösbükkösök s más lombfákból alkotott erdők n e állottak volna. Erre m u t a t n a k az oltani kőszén­ telepeken kívül a r ó m a i a k u r a l m a idejéből f e n n m a r a d t adatok, t o v á b b á az a körülmény is. hogy a Bakony a Vértessel egye­ t e m b e n m á r az Á r p á d h á z i királyoknak is kedvencz vadászterü­ lete volt. 13. Duna melletti erdö. ,.Árpád vezér és nemesei igy m e n v é n , t á b o r b a szállának S z e n t - M á r t o n hegye mellett, és Szabaria forrásából mind oh, minő. barmaik ivának és a hegyre fölmenvén s P a n n ó n i a földjének szép­ ségét látván, fölötte örvendenek. S innen megindulván, a Rábáig é s R á b u c z á i g j u t á n a k , a szlávok és pannóniabeliek népeit és o r s z á g a i t dulák s t a r t o m á n y a i k a t elfoglalák. De a muramelléki k a r a n t á n o k határszéleit is gyakori becsapásaikkal rabiák, kik közül sok ezer e m b e r t kard élére h á n y á n a k , őrhelyeiket fölforgaták és t a r t o m á n y a i t bírák, s mind a mai napig is az Ur segélyével hatal­ m a s a n és b é k é s e n m a r a d é k u k birja. Akkor Usubu és Euse, Urkán atyja, egész seregökkel é p s é g b e n s egészségben nagy diadallal v i s s z a t é r é n e k Árpád v e z é r h e z ; mert Isten, kinek irgalma j á r vala előttük, á t a d t a ellenségeiket Árpád vezérnek és vitézeinek, s kezeik által a népek müveit megszerezték. Holott, midőn meggyökere­ sedtek és majd m i n d e n közelebb lévő országokat meghódítottak, visszatérének a Duna mellett az erdö felé, vadászat okáért és a vitézeket sajátjaikba elbocsátván, a vezér és nemesei azon erdőben maradónak tiz napig, s onnan menetiek Attila király városába s szállának alá Sepel szigetébe, a hol a vezér neje és m á s nemesek nejei voltának."' A Szent-Márton hegye és a S z a b a r i a forrása a mai Győr vár­ m e g y é b e n Györ-Szent-Márton h a t á r á b a n fekvő P a n n o n h a l m a környé­ kén van. R a b u c z a a R á b c z a folyó régi neve. A muramelléki k a r a n t á n o k Vas vármegye h a t á r a m e n t é n Pinkafő, Grácz és a Mura folyó között a mai Stájerországban laktak. T e h á t a mint a fenti idézet mutatja, Árpádék diadalaik u t á n a mai Vas vármegyéből S o p r o n , Mosón, Győr, K o m á r o m , Esztergom és Pest vármegyén át tértek vissza a Duna mellett Attila v á r o s á b a vagyis Eczilburgba.

747 Ebből következik, hogy Árpádék n e m a Duna észak-déli folyása mellett tértek a Csepel szigetére vissza, h a n e m a nyugat-keleti folyása mentén s igy azok a Duna melletti erdők, a melyekben Árpád és nemesei tiz napig vadásztak, alkalmasint Ó-Szőny tájé­ kától kezdődve a mai K o m á r o m . Esztergom és P e s t vármegye Dunántúli részén. Esztergom, Visegrád, S z e n t - E n d r e és Ó-Buda között, a tatai hegysor, Gerecse-hegycsoport, visegrádi és szent­ endrei hegyek Duna melletti részébon terültek el, s dél és kelet felől egészen a Bakony-, Vértes- és Torbágyi erdőig t e r j e d h e t t e k . Fanemeit ennek a Duna melletti erdőnek a mai állapotokból követ­ keztetve, az uralkodó tölgyön és bükkön kívül elegyesen m á s lomblevelű fanemek alkothatták. 14. Ygfon erdeje. A Zsolt születése ö r ö m é r e r e n d e z e t t nagy lakomák u t á n „ n é h á n y nap múlva Árpád vezér és nemesei közértelemmel s e r e g e t küldenek Menumorout bihari vezér ellen, mely seregnek fejeivé és vezéreivé tették Usubut és Veleket, kik a szigetből megindul­ ván, a homokon átlovagolának s a Tisza vizén a beuldui réven áthajózának. S innen lovagolva, a Kouroug vize mellett s z á l l á n a k táborba. És a székelyek, kik előbb Attila király népei voltak, m e g ­ hallván Usubu hirét, mindnyájan békességesen elébe m é n é n e k és fiaikat különféle ajándékokkal önkényt tuszokul adák, s Usubu serege előtt az első s o r b a n kezdenek Menumorout ellen harczolni. Ennek hallatára „ M e n u m o r o u t vezér vitézeinek sokaságát Byhor várában hagyván, m a g a feleségével és leányával szinök elől megfutamodván, az Ygfon-erdejében kezde lakozni." Az Ygfon- vagy Igfon-erdeje Byhor várától n y u g a t r a n e m lehetett, mert a magyarok j nyugat felől t á m a d t a k ; az pedig elképzelhetetlen, hogy a Mén-Marót, a ki Byhorból megfutamodott, a t á m a d ó magyar sereg felé menekülhetett volna. Észak felöl pedig a Tiszától a Hómosó-érig Szabolcs, T a s és T u h u t u m a Marót birodalmának a felső részét m á r az ellene indított első h a d ­ járatkor elfoglalták s ott m á r a Kund törzse és Ohat kunjai tele­ pedtek l e ; itt t e h á t szintén n e m kapott volna m e n e d é k e t a k a z á r fejedelem. Délfelül, a mai Arad v á r m e g y e felé — a melynek n a g y ­ része a XVII. századig Erdöhát nevü erdőséggel volt borítva s a

748 melyet később Vélek foglalt el, szintén n e m menekülhetett a. fejedelem, mivel a délre eső J ó s z á s vize mellett is ott állott a t á m a d ó székely és m a g y a r seregnek egy r é s z e . Világos tehát, hogy csakis Bihartól Erdőelve felé volt m á r m e n e d é k e Marótnak s igy az Igfon-erdeje, a mely neki m e n e d é k e t adott, Byhor várától csakis keletre, Erdély felé eshetett. Az Igfon-erdeje t e h á t a mai Arad v á r m e g y e északi felétől kezdve, Bihar vármegye egész keleti felén végighúzódott s Szilágy vármegye délkeleti r é s z é b e is átcsapva, a Meszesi erdőig terjedett. Keleti h a t á r á t Erdély alkotta, nyugati h a t á r á t pedig a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körös s a Berettyó folyók közepe táján keresztül h ú z ó d ó vonal k é p e z h e t t e Borosjenö, Tenke, N a g y v á r a d o n át az Érmelléki hegyekig s o n n a n kelet felé csapva a Meszes hegységig. Némelyek az Igfon nevet I n g o v á n y r a vagy Ingványra (paulus) m a g y a r á z z á k s ezt főkép azzal indokolják m e g , hogy a Kőrösök környéke ott, ahol azok az Alföldre kilépnek, a vizszabályozások előtt m é g ujabb időben is i n g o v á n y o s volt, s igy kétségtelen, hogy a honfoglaláskor s e m volt az m á s k é p e n . Az Igfon-erdeje alatt tehát, a Pallas Nagy Lexikona szerint „azokat az erdőségeket kell érteni, melyek az Alföldre jutó Körösök mellett terjedtek el s melyek ingoványos voltáról a Körösök szabályozásiig nagyon sok joggal lehetett beszélni." Ha ezt a m a g y a r á z a t o t elfogadjuk, akkor azt is hozzátehetjük, hogy Mén-Marót egyfelől azért m e n e k ü l t övéivel az Igfon-erdejébe, m e r t az ingoványos talajon a lovas m a g y a r o k n e m követhették, mivel a lovak lábai alatt az ingoványos, m o c s a r a s talaj besüppedt,, másfelöl pedig az erdö sürüje is elfedte üldözői elől. *

* *

Árpád 907-ben halt m e g . Utána Zsolt, majd Taksony, Gejza és e n n e k fia István következett, kiknek fejedelmi k o r a alatt a z o n b a n erdészetileg érdekes dolog A n o n y m u s b a n s e m m i sincsen fel­ említve. Az István királysága k o r á b a n 1015-ből kelt pécsváradi a p á t s á g alapító levelében a z o n b a n m á r megkezdődik a sora erdé­ szeti okleveleinknek, melyek a T a g á n y i Károly által szerkesztett ..Magyar Erdészeti Oklevéltár" czimü b e c s e s gyűjteményben a. legújabb korig fel v a n n a k sorolva. Ezeknek érintése kitűzött fel-

749 a d a t o m o n kivül esvén, m i u t á n még megjegyzem, hogy Anonymusból vett idézeteimnél a Mika S á n d o r javításával és bevezetésével ellátott Szabó Károly-féle fordítást k ö v e t t e m , az e l m o n d o t t a k r a való rövid visszapillantás u t á n t á r g y u n k a t befejezhetjük. *

*

*

Az amerikai vagy ausztráliai telepitvényes ma, mielőtt uj h a z á j á b a n m e g t e l e p e d i k : erdőt irt. Őseinknek ezt a m a i Magyar­ ország elfoglalásakor sokkal kisebb m é r t é k b e n kellett megtenniök, mint amazoknak, m e r t ott a hol szükséges volt, elvégezték azt előttük már a rómaiak, góthok, gepidák, hunok, avarok s azok a különböző szláv és g e r m á n törzsek, akiket Árpád vezérlete alatt a magyarok legyőztek s a kiknek s z á m o s , kisebb országa összesé­ géből az egységes Magyar b i r o d a l m a t megalkották. Jóllehet a Névtelen Jegyző m ü v é b ő l honfoglaláskori erdő­ ségeinkről teljes képet n e m alkothatunk ugyan, mégis a fent felsorolt adalékokból is kivehetünk annyit, hogy erdőkoszoruzta szép hazánk földje mivelési ág szerint való megoszlás tekintetében, különösen az erdőségeket illetőleg nagy á t l a g b a n ezer év előtt sem különbözött sokban a m a i kinézésétöl, a z o n b a n az erdőségekmai területeiken sokkal összefüggőbb egészeket alkothattak s tömegességüket csak a n é p s ű r ű s é g n a g y o b b o d á s á v a l fokról-fokra bekövetkező letelepedések folytán eszközölt irtások szakították meg. E mellett bizonyít pl. a Zólyom erdő hajdani nagy kiter­ jedése, a mely a honfoglaláskor a mai Liptó- és Árvamegyét is teljesen elborította, vagy az a r a d m e g y e i síkságot egészen a XVII. századig elborító, szomszédos hegyekről lenyúló E r d ő h á t nevü erdőség is, a hol m a m á r s z á m o s község, s z á n t ó , legelő stb. áll az egykori rengetegek helyén, de azért az egykori összefüggés nyomai fellelhetők. Alpár homokja s az Alföld fátlan vidékei a honfoglaláskor is erdők h i á n y á b a n szenvedtek. Hogy az ősmagyarok előtt az erdők h a s z n a i m á r a honfog­ lalás előtt is ismeretesek voltak, azt több körülményből következ­ tethetjük. Hiszen mikor a Kárpátok bérczein, a vereczkei szoroson átléptek, családtagjaikat, m á l h á i k a t ökrös s z e k e r e k e n szálliták át. Tehát a szekérnek minden részletét, kerekét, rúdját, j á r m á t stbismerniök kellett. De n e m c s a k hogy ismerték a jármüveket, h a n e m EKUÉSZETI LAPOK.

50

750 azok alkotrészeit elkészíteni is tudniok kellett, t e h á t a kerekes stb. mesterséget egyesek m á r űzték, m i k o r az uj h a z á b a beköl­ tözködtek. Nyergeik egyes alkotrészei fából voltak. A kopj anyeleket, dárda-, gerelynyeleket somfából vagy m á s keményfából maguk készítették. Az o r s z á g h a t á r a i n a k eltorlaszolásához gerendákat, b o r n á k a t alkalmaztak. Sátraikhoz, lakházáikhoz faalkatrészeket is h a s z n á l t a k . Hidakat, sőt kisebbszerü hajókat, k o m p o k a t is készí­ tettek. Vizet, bort, tejet bükkfakupákból ittak. Ismerték annyira az egyes fanemeket, hogy tudták, melyik mire a l k a l m a s a b b . Tehát csak az ő s t ö r t é n e l e m b e n felemiitett t a n ú s á g szerint is sokoldalú h a s z n á l a t á t ismerték a fának s az épületfa, szerszámfa és tűzifa elnevezés alkalmasint m á r őseinknél is h a s z n á l a t o s volt. A m e l l é k h a s z n á l a t o k közül az erdei legeltetést okvetlenül gyakorolniuk kellett, hiszen tevéikkel, b a r m a i k k a l , juhaikkal, lovaikkal sokszor m e n t e k erdőn keresztül, s sokszor ütöttek tanyát a r e n g e t e g e k b e n . A v a d á s z a t o t pedig kézijjaikkal, dárdáikkal, mint a világ e l s ő r a n g ú v a d á s z a i űzték s lakomáikhoz s z á m o s őzet, s z a r v a s t hoztak teritékre. Halászattal m á r az ő s h a z á b a n is foglalkoztak. Mikor pedig a H a v a s e r d ő n á t uj hazájukba átnyomultak, a h á r o m e z e r galicziai p a r a s z t t a l együtt az erdőt ők m a g u k vágták át súlyos fejszéikkel s a levágott törzseket a tüzelésen kivül utak, hidak k é s z í t é s é r e h a s z n á l t á k . Az elfoglalt erdőségeket pedig meg­ védelmezték s később ápolták is. T e h á t a mint őseink a m a i M a g y a r o r s z á g b a a vereczkei h á g ó n beléptek, első lépésök is az erdők h a s z n á l a t á v a l kezdődött. Ezer év óta űzik ezt az utódok i s ! Ki meri t e h á t állítani, hogy a m a g y a r erdészet uj k e l e t ű ? Egykorú az a honfoglalással!