ERDÉLYI T U D O M Á N Y O S FÜZETEK 170. SZ.
A NAGYENYEDI BETHLEN-KOLLÉGIUM IFJÚSÁGÁNAK IRODALMI TÖREKVÉSEI A REFORM-KORSZAK KEZDETÉN
IRTA
VTTA ZSIGMOND
UL*
KOlOZSTiH, 1943 AZ
ERDÉLYI
MÜZEUMEGYESÜLET
KliLDÁgA
/9^
Feletía kiadó: Dr. Si»b* T , AttiU Mmerra R . - T . Kolojtinár. 3476.
(Nyomdai f. v.; Majgr JóiíBef)
A z 1820-as és 30-as évek a Bethlen-kollégium életébe olyan szellemi mozgalmakat, heves harcokat hoznak, amelyek messzire kihatnak az egész környező társadalomra és ^yúttal jellemzően világítják meg a korabeli erdélyi életet, az évtizedeken át forrongó törekvőket A re formkorszak elején válik Alsófehér megye valóban Erdély vezető poli tikai megyéjévé és a Bethlen-koll^imi tekintélyével ^yütt ismét megnő Nagyenyed jelentősége, hiszen vezérei, br. K e m é n y Dénes és Szász Károly innen irányítják a politikai küzdelmeket A kollégiumi mozgalmak súlyos politikai ellentétekben, elkeseredett harcokban rob bantak ki, amelyek éveken át egész Erdélyt nyugtalanították, de iro dalmi és közművelődési szempontból a harcok mögött csendesen fejlődő ifjúsági önképzőköi'i törekvések jelentősebbek. Ezekben kezd kibonta kozni egy új nemzedék szellemi arca, egy új nemzeti és irodalmi fel fogás, amely az ISáO-es években az egész erdélyi életet lázba hozza. A Bethlen-kollégiumi ifjúsági mozgalmak és a Szász Károly körüli har cok nagyjában összeesnek a debreceni ifjúság önképzőköri szerv^ezkedéseivel, a L a n t megindításával & Péczeli Józsefnek tanártársaival való küzdelmeivel. A körülmények, a szellemi indítóokok és célok meg lepően hasonlóak és a debreceni ifjúság példája bizonyára serkentőleg is hathatott az enyedire. Sajnos azonban a korabeli Bethlen-kollégiumi jegyzőkönyvek elpusztultak, és így csak Gáspár János hagyatékából és egy néhány későbbi előterjesztésből és újsághírből próbálhatjuk meg magunk elé állítani a kollégiumi eseményeket. A Bethlen-kollégium belső szellemi fölfiissülése Hegedűs Sámuel és Köteles Sámuel tanári munkásságával már a század második évtizedében megindult. HKGEDÍJS S Á M U E L (Enyeden 1814—1829 köztitt) a nemzeti történe lem tanításával és művészetszeretetével hatott az ifjúság szellemére, szervező tehetsége az egész kollégiumi életben nyomot hagyott. Herepei Á d á m után ő irányítja, vezeti Körösi Csornának a magyarok őshazája felé forduló érdeklődését. 1820-ban az ö biztatására kezdi meg az ifjú ság a Bethlen Gábor emlékünnepek rendezését. Ezek az ünnepek egyre fényesebb nemzeti, hazafias ünnepélyekké növik ki magukat A z ifjú ság az ünnepélyeken szónoklatokkal, szavalatokkal, zene- és énekszá mokkal lép fel, önálló szereplésekhez szokik és megerősödik benne történelmünk tisztelete, A történelmi tudat erífeíti az ifjúság kötíelességérzetét, a nemzeti célok felé törő tettvágyat Mint B A R A B Á S MIKI^ÓS írja: S , . . . áldott jószívii, nemeslelkű ember, aki a művészeteket nagyon szerette és nagyon melegen tudta az embert buzdítani." » Barabás Miklós emléliraUL Kőrii Kezdi KovAcs Lásriö. 14, 1,
Hegedűs figyelmes szemét és kezdeményező szerepét mindenfelé megláthatjuk. Nemcsak Barabás Miklós rajzoló és festő tehetségét tá mogatta, hanem hatása volt a kollégiumi ének- és zenetanításra is. Id. Z E Y K J Á N O S emlékiratai szerint a kollégiumi ének- és zenekar ugyan már a XVIII. század végén is gyakran szerepelhetett ünnepélyek, te metések alkalmával, de Hegedűs újabb zeneszerszámokat hozatott és kifejlesztette a sokáig híres ifjúsági zenekart. E z a zenekar szei^epelt a Bethlen-ünnepségeken, valamint az 1826-i kollégiumi alapkő-letétel alkalmával. A z új kollégiumi korszak kezdetének legfeltűnőbb külső jelét az 1826-i alapkö-letételi ünnepségben láthatjuk. A kollégium fejlődésével úgy látszik ekkor vált szűkké az ó-kollégium s így szükségessé vált a hatalmas kelet-nyugati szárny megépítése. A z 1826. szeptember 16-án lefolyt ünnepség részletes leírását Nagy Elek kollégiumi diáknak K o vács Dániel martonfalvi birtokoshoz írt levelében olvashatjuk.* Eszerint 10 órakor „az egész tanuló ifjúság zászlókkal beindult a Templomba" és ott „elkezdődött a szép musika". „Azután a musikát felváltdtta a szép Musikális énekes harmónia — melyre professor Hegedűs . . . igen pompás predicatiot tartott". A templomozás után az alapkő letételnél is énekel az ifjúság, este pedig „a főbb hazafiakat énekkel tausikával — s éllyen kiáltással meg tisztelte és az egész várost végre illy nagy ceremóniával bé járta." Mindezekből kitűnik egyrészt Hegedűs Sámuel szerepe, másrészt viszont az, hogy a kollégiumi ének- és zenetanítás mindinkább beleviszi ifjúságunkat a nemzeti életbe, tevékeny szerepet ad neki és közel viszi nemzsete nagyjaihoz. Ugyancsak Hegedűs munkásságához kapcsolódik a következő év ben (1827) a kollégium felenyedi papirmaimának, 1828-ban viszont a kollégiumi nyomdának felállítása. A kollégiumi nyomda felállítása két ségkívül fellendíti a kollégiumi szellemi munkát. Itt jelennek meg ez után a tanárok tudományos munkái, tankönyvei, itt kap lehetőséget az ifjúság is irodalmi próbálkozásainak kinyomatására. A kiváló tanárok mellett az 1830-as, 40-es években a kollégiumi nyomda is elősegíthette a Bethlen-kollégiumban tanuló irodalmi tehets%ek fejlődését. Néhány évvel Hegedűs után jött a kollégiumlioz K Ö T E L E S S Á M U E L (1817—1831 között enyedi tanár) a bölcselet tanára. 1818-ban kezdett el tanítani, kizárólag magyar nyelven m így az ifjúság gondolkozására nagy hatással kellett lennie. Szász Károly szerint jól tudta, „hogy a deák nyelv uralkodása — egy gyalázatos bilincs, melyet a setét s:íázadok vaksággal párosult v&dsága vert a magyar genius szárnyára... Azt akarta, ho^y a magyar ifjú keblének fakadó érzéseit magyar lanton zengje ki hazájának s bevezetőjében ugyan az ifjú Scipio a görög és római világ nagy lelkeinek Pantheonában: de («ak azért, hogy az erős szót m^tanulja, azt a gyuladó lángot hozza vissza hónához s nemzeté hez, mely a hajdankor szebb lelkeinek tulajdona."^ ' Fogarasm) Albert ny. rektor-professzor kéziratos munkája alapjta. SzÍTességiÉért ezÉton is kitezíSnctetnet fejezem ki. % « Sí&sz K&roly: A derék ember és ritka érdemű tanító kipe. 28—9.
Hegedűs és Köteles tethát a g%)ies, latin nyelvű m£^oltatás, a vég ! nélkiili nyelvi magyarázatok és a botozással való büntetés helyett be- : hozzák a magyar nyelven folyó tanítást és a személyes nevelést Erkölcsi példákial és a történelemmel ébresztik, edzik az ifjúság szellemét, a nemzeti nyelv művelése, az irodalom és mindezen át az életben reájuk váró kötelességek felé fordítják. Velük szemben azonban m % töbteégben voltak a konzervatív szellemű tanárok, a régi rendszer hívei. A régi és az új nevelési és politikai felfogás közötti összeütközés Szász Károly fellépésével tört ki a tanári karban. S Z Á S Z K Á R O L Y 1822-ben Mohai Károly utóda lett a jogi tanszé- » ken. Jogi előadásai mintegy másfél évtizeden ker^ztül a politikai és nemzeti gondolkodásnak valóságos iskolája lehettek tanítványai szá mára. A z erdélyi jog történeti fejlöd&éröl beszélve rámutatott arra, hogy az erdélyi önállóság hogyan szűnt m e g fokozatosan, a bécsi udvar törekvései hogyan nyomták el teljesen a nemzeti életet és így az ön kényes kormányzásnak milyen szomorú következményei lettek. Szász Károly szakított a régi, merev előadó modorral,* tanítványaival közvet len kapcsolatokat keresett, lakásán maga köré gyűjtötte őket és állandó beszélgetésekkel, vitatkozásoTikal irányította fejlődésüket. Szász K á roly házában nyerte br. K e m é n y Zsigmond az első irodalmi irányí tást; ez egész életére kihatott Itten éles^ett történelmi érzéke, gazda godtak ismeretei és fejlődött ítélőképessége. D e Szász Károly tovább ment; tanítványait a márkális-székre, m^^^e-gyűlfeekre is felvitte, és így azok valóban megismerhették a nemzeti életet A történelem tanulása mellett a jogtörténelem tanulmányozása fej lesztette az ifjúság gondolkozását és ébresztgette benne az alkotmá nyosság, a nemzeti szabadság éi-zését. Szász Károly harcos, szókimondó természete, úgy látszik, nem riadt vissza a korabeli politikai kérd&ekre vonatkozó él^ ítéletektől, kifakadásoktól vagy buzdító szavaktól sem. így lett az ifjúság nagy részének valóságos bálványa és mintaképe, másr&zt pedig í^y kelthette fel egyes tanártársainak irigységét D e Szász Karoly tanítványainak nemesei történelmi és jogi érzé két fejlesztette, hanem az ifjúság egész műveltségének, világnézetének és törekvéseinek kialakítására is nagy hatással volt. Emelkedett, tölcselö szempontból nézte az életet és annak örökéi-vényű célokat akart kitűzni. A z emberi szellemet olyan nag5^ kincsnek tekintette, amely min dig az anyagi erő fölé emelkedik. A szellemi erőben való hit lelkesí tette küzdelmeiben és ezért kötelességének tartotta egyszersmind azt is, hogy az emberi haladásért és nemzete alkotmányáért, szabadságáért harí»ljon. Tudásával együtt Szász Károly az erkötei szilárdságra is példát nyújtott és így tanítványaiba a szabadságért, való lelkeseSfe fe a jogokhoz való ragaszkodás mellett a kötel<^ségérzetet és az áldozat- • készséget is beoltotta. Szász Károly elctedásai, bcszélget&ei, valamint az ^yre zajo sabbá váló megyegyűlések elsősorban a libemlis társadalmi és politikai * Perjogi elöadáaait kériratből legutóbb SóiUs &nőrgp tette Ksaé (ErdMpi perjocn emifííék KokwsT6r, 1942. 55—145. A z Erdélyi Tndomtoyos Intéíet kiadása) [A szerk.j.
eszmékkel nyugtalanították az ifjúság kedélyvilágát és ennek termé szetesen az egész főiskola életét megzavaró következményei voltak. A kor politikai küzdelmei és Szász Károly közéleti szereplése a nemzeti történelem iránt már úgyis érdeklődő ifjúság figyelmét m % határo zottabban a nemzeti műveltség kérdései felé fordították. Szász Károly magyar nyelvtani kérdésekkel is foglalkozott, tanítványaival együtt olvasta a klasszikus és újabb költőket, Kemény Zsigmonddal együtt lel kesedett Vörösmarty költeményeiért. Szász Károly munkásságá nak tehát az ifjúság magjar nyelvi és irodalmi tanulmányaiban is meg volt a hatása. Gáspár János kéziratos jegyzeteiből láthatjuk, hogy az 1830-as években a diákok már sokat olvastak Kölcsey és Vörös marty műveit lemásolgatták, szavalták őket és romantikus lel kesedéssel teltek meg. A romantikus irodalom fölkeltette a hazai föld szeretetét és bámu latát, fölébresztette a szülőföld, a haza megismerésének vágyát. R o mantikus költőink példája költői, irodalmi próbálkozásokra serkentett és mivel Erdélyben akkoriban írókról és irodalmi életről még nem le hetett beszélni, minden irodalmi hajlamú fiatalemkn- kötelességének érezhette, hogy a nemzeti irodalom megteremtésében részt vegyen. Hi szen az E r d é l y i H í r a d ó akkoriten megindított melléklapjának, a N e m z e t i T á r s a l k o d ó - n a k , munkatársai is még csak a nem zeti műveltséget ébresztgető tanárokból, papokból, műveltebb birtoko sokból, tisztviselőkből kerültek ki. Ezeknek a munkatársaknak tanultságuk, tudásuk ugyan lehestett, de az írói hivatást még a jó szándék, az írni akarás pótolta bennük. A z igazi írói tehetségek csak valamivel később tííntek föl. A korabeli erdélyi szellemi légkör tehát könnyen csábíthatta az enyedi ifjúságot is irodalmi próbálkozásokra, de az irodalmi törek véseket a kollégium hagyományai is megerősíthették. Hiszen 1791-ben a Bethlen-kollégiumban alakult meg az egyik első magyar ifjúsági önképzö-társaság és a közös munkának eredménye 1792-l)en meg is jelent a P r ó b a című zsebkönyvben. Akkoriban a kollégiumi ifjúság Moliére műveinek m e g m á s fi*ancia és német daralwknak a lefordítá sával tűnt fel, így akart az iskolai színielőadások, sőt bizonyára a ko lozsvári színtársulat előadásainak számára is darabokról gondoskodni és így akarta egyúttal nyelvünket is fejtezteni. A z iskolai színi elő adások azonlmn az 1800-as években megszűntek és most már a kolo^vári színtársulat látogatott el közbe-kfizbe Enyedre. A z ifjúságnak ez a munkája így feleslegessé vált és egyidőre el is hallgatott, A ro mantikus érzelmi fellángolás inkább a költészetnek kedvezett és az er délyi ifjúságot is vei'sírásra serkentette. Széchenyi fellépése, az Akadémiának, majd pedig a Nemzeti K a szinónak megalapítása viszont az akadémiai törekvésekot. az egyesü leti* alapításának vágyát keltette fel mindenfelé. Széchenyi hírneve Erdélybe is hamar eljutott. Példáját követni igyekeztek. Nemcsak a kaszinóknak, olvasó-egyleteknek, későbben pedig az Erdélyi MúzeumEgyesületnek m^alapításában találkozunk mindegyre Széchenji ha tásának szellemi hullámaJval hanem ugyanaz a gondolat bukkan föl
sok helyt m % előbb az ifjúsági önképzőkörök m^szerv^ése alkal mával. A z ifjúsági olvasóegyletek, illetőleg önképzőkörök egynehány er délyi kollégiumunkban előbb -alakultak meg, mint a városi kaszinók. A kolozsvári református kollégium ifjúsága például m á r lS29-ben m e g jelentette az A g 1 á j a című zsebkönyvet, 1830-ban olvasóegyletet szer vezett é;s a következő évben Széchenyi H i t e 1 - ét tanulmányozta. A társaság tagjai együtt olvasnak, beszédeket mondanak, vitatkoznak és továbbfolytatják irodalmi kísérleteiket. A z ifjúság kezdetben az álta lános emberi boldogságon ábrándozik, az erkölcsi jólétet és a lelki erőt akarja összejöveteleivel fejleszteni, később azonban határozottabb cé lok felé fordul és elsősorban a nemzeti művelődést akarja fejleszteni. Romantikus költőink olvasása, majd pedig br. Wesselényi Miklós po litikai szereplése egyre nyugtalanabbá, forrongóbbá teszi az ifjúságot. A szabadság eszméi 1835-ben m á r úgy magukkal ragadják az ifjúságot, hogy a politikai vezéreket üdvözölni akarja. Méhes Sámuelnek ezért közbe kell lépnie. Ellenőrzésével ezután tovább folyik az irodalmi munka.^ A kolozsvári unitárius kollégiumban szintén az 1820-as évek v%én indul m e g az ifjúság önképző tevékenysége.^ G Á L F I S Á N D O R táreaival 1829-ben irodalmi kört alkot, amelynek tagjai Írogatnak, munkáikat megbírálják és vitatkozásokat rendeznek. A következő évben újságokat, folyóiratokat, majd szépirodalmi és tudományos munkákat hozatnak. Együtt olvasnak, az új irodalmi munkákat megtárgyalják és igyekez nek idegen nyelveket is tanulni. 1834-ben Kriza János újjászei-vezi a társaságot és annak munkássága most m é g nagyobb lendületet vesz. Egész kis irodalmi társaság alakul itt most ki és 1839-ben megjelenteti a R e m é n y zsebkönyvet Krizának fe Szentiváninak a neve a zsebkönjamek nemcsak itthon biztosít sikert, hanem még Toldy Ferenc is örömmel üdvözli a friss, erdélyi népies hangot. M ^ valamivel előbb, 1^4-ben, alakult m e g a székelyudvarholyi kollégium szavalati és irodalmi egylete. A z ^ylet tagjai fől^ a szonoklást gyakorolták éé fordításaikkal stílusukat fejlesztették. .Jelentő sebb tehetség azonban n e m tűnt ki közülük. A z ifjúsági önképzőköröket e szerint mindenütt a nemzeti iroda lom szeretetete ós a magyar műveltség szolgálata keltette életre. A z új szellem lengedezését az ifjúság tehát már az 1830-as évek elején meg érezte és az eszmék megvalósításáJioz egy-egy helyt előbb fogott nozzá, mint a városi polgárság. A jövő feladataira a nemzeti élet ismeretével és erkölcsi felelősségtudatával akart fölkészülni. Ezért vetette rá m a ^t olyan mohón Széchenyi munkáira, ezért szavalta hazafias lelke sedéssel Kölcsey és Vörösmarty költeményeit, véste szívébe a H i m n u s z és a S z ó z a t igéit « Törfik István: A kúlossvári er. ref. mllegium történfte. Kolozsvár, 1905. lII, 157—M. • <341 Keieinen: 4 kolozmári vnitúrius koüigmm iöHéi^te. BToloisvár, 193S. 150—fii.
A z ifjúsági önképzőkörök kezdetben egészen irodalmi jellegűek vol- » tak és főleg az együttes olvasással segítették elő az eszmék iterjedését. Előkészítették a városi kaszinókat. Ezeknek megszervezése csak 1832— 33-ban indult m e ^ Kolozsvárt, Nagyenyeden, Tordán, majd egész Erdély-szerte. A városi kaszinók alapításában ugyanazt az erkölcsi ko molyságot és felelősségérzetet érezzük m e g , mint az önképzőkörök ese tében, de az előbbiek élete hamarosan egészen a politikai mozgaJmak^ hoz kapcsolódott. A politikai és társadalmi célkitíizések a kaszinókban fc alakultak ki és minthogy művelődést^x-terjesztő szerepüket később na; gyobbrészt elejtették, lassanként jelentőségüket is elveszítették. A z ön képzőkörök fejlődése is hasonló úton haladt. A z 1834-i országgyűlés,-* br. Wesselényi M i k l ^ , majd Kossuth fellépése zajos vitatkozások kal töltötte m ^ ifjúsági egyesületeinket A liberális eszmék természe tesen az ifjúságban lángoltak fel leginkább és ezeknek így döntő sze^ repük lehetett az 1840-es évek fiatalsága életfölfogásának kialakulá sára. D e éppen ezek a mozgalmak bénították m e g többnyire az ifjúság irodalmi önképző tevékenységét. A kezdet éveiben azonban a fiatal er délyi írónemzedék is ezekben az önképzőkörökben nyerte az első bizta tásokat, itt alakultak ki életcéljai, ^zményei, itt tisztult ki irodalmi felfogása is. Ahol önállóbb írói tehets%ek összetartották a kör tagjait, mint a kolozsvári unitárius kollégiumban, ott az irodalmi m u n k a szé pen fejlődött & a nyilvánosság előtt is elismerést nyert. Ott tűntek föl az első székely népi^ írók, Kriza és Szentiváni, kik szerencsésebb kö rülmények között a már-már fejlődésnek induló erdélyi irodalomnak magját alkothatták volna.
A kolozsvári unitárius kollégium mellett a nagyenyedi Bethlen kollégium önképzőkörének volt jelentősebb irodalmi szei-epe. A z IföO-as évekfen innen lépett ki az irodalmi életbe br. K e m é n y Zsigmond, Gás pár János, Mentovich Ferenc, valamivel k&őbben pedig Czakó Zsig m o n d , ifj. Szász Károly és Salamon Ferenc A testvérország önképző köreiben nevelkedő „Fiatal Magyarország"-nak megfelelöleg e két^ három intézetben szinte-szinte az erdélyi irodalmi életet megteremtő „fiatal Erdély"-ről b^zélhetnénk, ha az erdélyi fiatal nemzedék tagjai, különböző életutakon haladva, hamarosan szét n e m szóródnak. A Bethlen-kollégiumi ifjúságnak egy csoportja V Á R Ó F E R E N C sze rint m á r 1830-ban önképző-társasággá szervezkedett.^ A társaság tag jairól és munkásságáról azonban sajnos ő sem írt semmit, és így ezt az adatot bizonyos kétkedéssel kell fogadnunk. Váró Ferenc adatá nak bizonyára van valamilyen alapja, de határozott egyesület f o r m ^ ú társaságról ebben az időben val&zínűl^ m e g n e m fezélhetünk. E z főként br. K e m é n y Zsigmond életrajzából tűnik ki. B Á R Ó K E M É N Y ZsioMONDot ugyanis 1830 őszétől kezdve n%y éven át a kollégium felsőévé hallgatói között találjuk. Nemcsak K e m é n y Zsigmond tekintélyt pa* A KemH%
Z$igmond ötíiépgáhöf Smlileiöi^ve. Ni^ejiyed, l&OÖ. 1,
rancsoló egyénisége és Szász Károllyal való benső kapcsolatai alapján, hanem egykorú föl jegyzéseiből is tudjuk, hogy K e m é n y az ifjúságnak egyik vezetője volt. így például az 1833-ban társaival együtt gyűlést tartott és azon vádoló iratot szerkesztett Péterf i Albert tanár ellen. A z iratot azután az ifjúság szoMiban körözte aláírás v%ett. Bizonyosnak vehetjük tehát, hogyha a Bethlen-koll^iumban 1830-ban önképzőkör alakult volna, annak vezetői között elsősorban a br. K e m é n y Zsigmond nevét találnók. Erről azonban nincsen említés br. K e m é n y Zsigmond életrajzában. Papp Ferenc csak annyit szól erről a kérdésről, hogy „az ifjú báró egyénisége hamar kinőtt az önképzőkör keretéből". A z I B ^ b a n megalakult társaság valószínűleg m é g nem lehetett egészen önképzőkör jellegű, hanem inkább olvasókör, amely egy „ol vasó-lakban", kaszinóban lehetőséget nyújtott a lapok, folyóiratok olva sására. Erre következtethetünk P A P P FEBENcnek egy adatából.^ E sze rint ugyanis S Z A B Ó G Y Ö R G Y enyedi tanár naplójegyzeteiben említi, „hogy az enyedi kaszinónak, melyet id. Szász Károly 1830-ban alapí tott, a helybeli és vidéki urakon kívül főkép deákok voltak tagjai". Majd így folytatja: „ A tanári kar nagyobb rfeze... ellens^e volt az újkori eszméknek, mindent elkövetett a forradalmi szellem elnyomá sára; az ifjúsági olvasókörnek nem adott helyiséget az intézetben" (Az aláhúzás tőlem van.). Szabó György tehát valószínűleg az 1830-ban megalapított ifjúsági olvasókörre emlékezett, a városi kaszinót ugyanis csak 1^2—33-ban alapította m e g Farkas Sándor és Váradi SámueL Szabó György az 1^5 utáni években volt nagyenyedi diák, ISO-lmn Zeyk Dánielnél nevelő és így kilépett a kollégium kötelékéből. 1855-ben került ismét EnywJre, mint tanár.^ H a naplóját csak ebben az időben írta, könnyen tévedhetett és összezavarhatta az eseményeket Szász Károly nem a városi kaszinót alapította, habár annak ve zető tagjai között is ott találjuk, hanem az ifjúsági olvasótársaság esz méjét vethette föl és megalakulását támogatta. Hiszen maga Szász K á roly lakása is egy kis olvasólak lehetett, ahol kedvelt tanítványai össze gyűltek, hogy mesterükkel ^yütt olvassanak és irányítást nyerjenek. Egy kollégiumi kaszinónak és olvasókörnek eszméje talán éppen ezek ből a beszélgetésekből pattant ki. D e Szász Kái'oly szerepére nézve ha tározottabb adatot is kapunk. Csórja Ferencnek 1836-ban Szász Károly ellen felhozott vádjai között ugyanis azt olvashatjuk, hogy „Szász az ifjúság számára »tudóstársaságot« (önképzőkör) alapított".^" Habár a diákok kihallgatása ezt később megcáfolta, azt mégis könnyen elfo gadhatjuk, hogy a gondolat Szász Károlytól indult ki. A „tudóstársaság" ^azonban nem volt azonos az ifjúsági kaszinóvaJ és annál valamivel kfeobb alakult ki. Csórja Ferenc csak 1^1-ben lett nagyenyedi tanár, és így csak azután megindult önképzököri szer^^ezkedésre gondolhatott. Ifjúsági kaszinó, „oívasólak" azonban azelőtt is volt. Ezt bizonyítják G Á S P Á R JÁNOsnak az olvasókör történetéről szóló » Ripp Ferenc: Br. Kemény Zsigmond. B p . , 1922. I, 82. « P . Szathmáfy Kiroly: A BetMenrfötaneáa története. Nagren-red. 1S68. 34". " U o . 257. •
10
jegyzetei is." E szerint „az olvasótársulat a főtanács engedelmével ala kult" és „minden diák tagja lehetett". A tagok részvényt fizettek be, évenként kétszer gyűlést tartottak, hogy a társulat ügyeit intézzék. Tisztikara nem volt. A z olvasólak valószínűleg az olvasást, a magyar irodalom szeretetét akarta megerősíteni, de vitatkozások indultak meg benne. Ezért 1834-ben bezárták. A z olvasóegyesület, mint G Á S P Á R J Á N O S egy helyt írja, „1835 január 25-én; nyittatott ki ünnepélyesen, de a mely, fájdalom, Mártiusban m á r bezárodatt ártatlanul". Azzal a foltétejlel nyitották meg, hogy „vitatkozások, melyekkel 1834-ben bezárt casinónk vádoltatott, ne legyenek". Eszerint a Bethlen-kollégiumi ifjúságnak 18.30-tól kezdve valóban lehetett olvasó egyesülete; ez lapokat és esetleg könyveket is hozatott, eszmecserékre, vitatkozásokra adoft lehetőséget. Irodalmi nmnkásságot azonban itt még nem fejtettek ki a tagok, ezért nem tudunk ezzel kap csolatban semmit sem Br. Kemény Zsigmond szerepléséről. A kollégium benső életének és az ifjúságot mozgató kérdések tel jes megismerése végett itt ki kell térnünk a Szász—Péterfi-féle vi szályra. E z a viszály az önképzököri szervezkedéssel kapcsolatban az ifjúságot megosztotta, és egész munkásságát megzavarta, ezért az előz ményekre is rá kell mutatnunk. 1827-ben a kollégiumhoz került PÉTERPT L Á S Z L Ó mint a töi-ténelem,
1831-ben pedig PÉTEKFI A L B E R T mint az exegezis ás a nyelvek tanára. Mindketten Debrecenben végeztek és a Kazinczy-ellenes debreceni isko lának voltak hívei. Mindketten a régi tanítási rendszert akarták meg tartani, irtóztak minden újítástól és kizárólagosan a klasszikus nyelvek tanítását követelték. Mindketten és velük együtt a többi tanárok is a konzervatív politikai elveket védelmezték, féltékenyen nézték Szász K á roly egyre növekvő befolyását és élesen szembeszállottak vele a követ kező években. A tanárok ellentétes fölfogása éveken át dúló ádáz harwkat okozott. 1832-ben megindult a Szász Károly elleni vádaskodás hosszú sorozata, amely éveken keresztül elkeseredett harcban tört ki, az intézet belső nyugalmát megzavarta és természetesen az ifjúság éle tére is kihatott. Először D E É S I H O S S Z Ú I S T V Á N , majd PÉTERPI
ALBERT
vádolta azzal S Z Á S Z KÁROLvt, hogy „az ifjúságot tiszttársai ellen in gerli". Péterfi Albert 1833-ban szeptember 7-én ugyan mindent vissza vont, belátván azt, hogy semmit sem tud bizonyítani, és hogy a librális szellemű gondnoki kar, amelynek élén ez időben br. Bánffy Ferenc, gr. Kendeffy Á d á m , majd br. Wesselényi Miklós, br. K e m é n y Dénes, néhány év mulva^ pedig^ gr. Mikó Imre állott, Szász Károlyt párt fogolja és így hiábavaló a vádaskodása. A következő években azonban mégis tovább folyt a harc és abba az ifjúság is belekeveredett. Szász Károly népszerűsége politikai el veinek terjedésével együtt ugyanis egyi-e nőtt. A z egyre zaja^abb m e gy&gyalések, az 1^4-iki országgyűlés az ifjúság kedélyvilágát is fel» Oéupáf Jénm irodalmi hagyatéka a Bethkii-krflégium könyvtárában van ellwlyezvT K. $01. *«. alatt Ebből a 3. m . „Egy a collegjumi 1839—^0. caeményeket tár gyaló magányos kvél" #« 11. « . „A.?, ifjöaégi olTasőtArsmlat ügyében hnwtt ít'flpt rllcni fellebbeíEés" cfmfi irata tárgyalja ré«zlet«»?is %% jfjú«*g^i önképíóltöri moigalmakat.
u zaklatta, hazafias lelkesedése mind nyugtalanabbul tört ki és minden alkalmat megragadott a megnyilatkozásra. A z egész erdélyi életet két ellentétes táborra szakító politikai harcok hullámait n e m lehetett többet a kollégium életétől távoltartani, különösen akkor, amikor az egyik leg tekintélyesebb tanár, Szász Károly, éppen egyik vezére volt a szabad elvű politikának. Mint H E G E D Ű S S Á M U E L írta. Szász Károlyt „belépé sétől fogva az ifjúság nagyon szerette és becsülte, mint egy oUyan szép és hasznos talentuma professorát, ki viszont vele humanitással bánt".'^ így természetes az, hogy Szász Károly az ifjúság előtt is hirdette a maga eszméit, a szabadságnak, az alkotmánynak tiszteletére nevelte és megerősítette benne az önkényes intézkedések elleni harcos ellenszen vet. A z áskálódást ez m é g inkább megerősítette és az összeütköznek mind sűrűbbek lettek. 1834. január 28-án (P. Szathmáry szerint 1831ben) lengyel foglyokat "fezállítottak keresztül a váx'oson és az ifjúság olyan lelkesen mutatta ki rokonszenvét a szabadságharc áldozatai iránt, hogy már-már összeütközésre került a sor az ifjúság és a katonaság között. Szász Károly közbevetette magát egy elfogott ifjú, br. Bánffy Dániel érdekében, de hamarosan azzal vádolták meg, hogy^ az ifjúság gal meg akarta szöktetni a foglyokat. 1835. június ^ - é n „3 alsóosztály beli gyermekek magokat a N . enyedi depót Comendans Főhadnagynál katonáknak ajánlották". Szász Károly elhamarkodottnak tarthatta tet tüket és kérte a tisztet, hogy a felesketést a szülök megérkezéséig füg gessze fel. A z ügynek ismét hosszú vizsgálat lett a következménye, mert úgy látszik Szász Károlyt azzal vádolták m ^ , hogy a katona ságról sértőleg nyilatkozott. Mindez csak előkészítette a Szász Károly ellen támadó vihart. 1830-ban már feltornyosodtak az ellene emelt vádak. Tanártársai töbIjek között azzal vádolták, hogy az ifjúságot a megyegyűlésre engedte, a felséges házról tiszteletlenül és sértőleg nyilatkozott, helyeselte a m e gyék ellenállását, demokratikus eh^eket hirdetett és azt mondta, hogy „a fejedelmek vannak a népekért és nem megfordítva,,** és végül m ^ istentagadással is megvádolták. Péterfi Albert az egész református lel készi kart Szász Károly ellen^ akarta úszítaai és azt állította, hogy Szász a papi rend, az egyház és az ui-alkodó-család ellen beszéltl A föegyházj tanács br. K e m é n y Ferenc elnökletével bizottságot küldött a vizsgálat megejtésére, és az végül is tisztázta Szász Károlyt a vádpon tok alól, valószínűleg főképpen azért, mert sokra beesülte Szász m u n kásságát. N e m akarta azt sem, hogy a kormány beavatkozzék az ügyekbe. A konzervatív körökben a kollégiumról így is az „istentaga dás és deraagogiznms" híre terjedt el és a kollégiumi diákság vesze delmes, eltévelyedett szelleméről a M u I t és J e l e n - b e n több ízben olvashattunk. A Szász Károly körűi harcokba az ifjúság is belekever«iett, hiszen már kezdetben olvashattuk azt a vádat, hogy Szász az ifjúságot izgatja, í' J naffyenycdi ev. r«f. F<%s1c0lában mmtatl-ogott események itfilráiMM Elotfrjfsstésf. Veat. 1S42. 1—37. i» P . Szatlun&ry Kápoly: i. m . 85S.
12 politikai megmozdulásokba viszi bele. Így tudunk m ^ ^yet-mást az ifjúságot nyugtalanító eszmékről, az őt lelkesítő kérd&ekről. A katona sággal való összeütközés után kevéssel, 1836 „mártius elején hír kezd szárnyalni, hogy több nagyenyedi tanító ifjak bizonyos igazgatást ér deklő éneket énekeltek volna". Hogy a kollégiumban élénk zenei élet volt és a diákság sokat énekelt, azt valóban több felölről is tudjuk. így például D E G E K A N D O Á G O S T megemlíti, hogy a diákság gitár kísérettel népdalokat énekelt.^* Ezek között lehettek politikai vonatkozású dalok is. Ugyancsak ő említi nieg azt a vádat is, hogy a lengyel forradalom hőseinek képei az ifjúsági könyvtár termében függöttek. A korszellem az ifjúság életében tehát két irányban is érttette tiatásat: a politikai mozgalmak megerősítik a kormányhatalom ellen irányuló szabadságeszmét, ezzel egyidejűleg a nép élete és a nemzeti művelődés felé fordul az ifjúság figyelme: Ssiéchenyit és romantikus költőinket olvassa, majd elhatározza, hogy önképző társaságot szervez. így készül jövendő feladataira. Irodalmi próbálkozásokkal akarja a nemzeti műveltséget előbbre vinni és népét szolgálni.
Néhány évi tervezgetés után 1836-ban kezdődött meg G Á S P Á B J Á N O S vezetésével az irodalmi önképző társaság megszervezése. Erről G Á S P Á R J Á N O S hagyatékában a kcivetkezőket olvashatjuk: „Még 1836 élőjén, ármány bezárván olvasó-termünket, tÖbb ifjú íanász Gáspárék gradusából összeáll s nem kis áldozattal heti s havi lapokat hozat, olvas s okul." A Bethlen-kollégiumi ifjúság visszaemlékezett az 1791-i társaság munkájára, a P r ó b a című zsebkönyvre. Annak a példáját akarta kö vetni, amikor ismét elö akart állani irodalmi munkáival. De amint Gás pár János megjegyzi, jól ismerhették a testvér kollégiumok ifjúságá nak munkáit is, a debreceni L a n t-ot, a sárospataki P a n t h e o n-t, az eperjesi J á e i n t-ot és a soproni V i r á g f ü z é r-t. Mindezek buzdítólag hatottak az enyedi ifjúságra is. „ É v v%én m á r néhányuk közt kifejlett az eszme, hogy próbálnák olykor egy s más tárgyról gondola taikat is letenni papírra, egymásnak barátságos bírálata alá adók; mi nek ha tán nem is lenne ef^réb eredménye, stylust legalább sajátítandnának maguknak, mert igajzán jól magyarul akkor vénebbjeink sem tudának. A z új vállalat, noha mindenbeni kezdők voltak, mert elvonulva lárma nélkül tőnek, csakhamar megtermé gyümölcseit, s ők örülve első szülöttüknek, azok szépliteraturai részét az 1837-diki utolsó „Virág kosárba" tevék le, hol az álnevtíek Békevölgyin kívül mind e társiilatból (a m á r ezen graduson kívüli munkás ifjakkal is szaporultakból) teltek ki. A literatúrai gondolat-cserébe beszélgetések közelebb hoz zák a tagokat s m á r könyveket is hozatnak s már olykor-olykor talál kozva saját dolgozatokat olvasának." A kollégiumi ifjúság tehát a táraaság összejövetelein ismerkedik meg igazában a romantikus magyar irodalommal, itt tárgyalja m e g annak eszméit és kap kedvet az írásra. A z írás egyelőre m % inkább 1' l)fl öerandoí La Tram^teanie et ses habiiam. Páriis, 1845.
I, 200—2.
13
Csák stílusgyakorlat, nem az írói hivatás indítja ezeket a diákokat, ha nem az irodalom szeretete és a nemzeti mííveltségbe való elmerülés vágya. Enyeden a körülmények véletlenül kedveztek az ifjúság törek vőéinek. E g y kiváló, nagytekintélyű tanártól biztatást és irányítást kaphatott; a kollégium nyomdája is elősegítette az irodalmi munkát. A Bethlen-kollégium nyomdája már 1^8 óta dolgozott és egy né hány év múlva Vízi IsTvÁNban olyan képzett nyomdászt kapot^ aki úgy látszik m a g a is irogatott. Vízi István 1822-ben subseribált a kollé giumban és mint B A R A B Á S
nek
MIKLÓS
írja: „a coll(^ium megbízásából en
költségén Bécíiben a könyv- és könyomdászatot tanulta'V* de e
mellett irodalmi műveltségét is fejlesztette.
PETRIK
OÉZA
bibliográ
fiája szerint Vízi már 1835-ben szerkesztette és kiadta a N . e n y e d i V i r á g k o s á r I. kötetéi A z első V i r á g k o s á r költeményeket kö zölt névtelenektől. Közelebbi tudomásunk nincs róla. Könnyen lehet, hogy már ekkor is főleg diák-dolgozótái^sak segítségével állította össze Vízi a zsebkönj'vet. Hiszen Enyeden elsősorban a diákság foglalkozott irodalommal és esetig m é g megyei tisztviselők, vagy vidéki földbir tokosok Írogattak. 1836-ban a V i r á g k o s á r II. kötete is megjelent. Ezt is Vízi ISTVÁN szerkesztette, épp úgj', mint az előzőt. A 115 lapos kis zsebkönyv TD.
ZEYK
jÁNOsnak. S Z É K E L Y
GvuLÁnak, V . I.-nak (Vfzi
IsTVÁNnak),
BÉKEVöLGYinek, B . K.-nak, F . L.-nak, P . L.-nak és más névteleneknek a verseit közölte. H o g y a névtelenek közül volt-e valaki az ifjúság köré ből, arra nézve nincsenek adataink, annyi azonban a kötet összeállítá sából is látszik, hogy a vállalkozásnak Vízi Ist\íán volt a keademényezője és id. Zeyk János valószínűleg legfőbb támogatója. M a g a Vízi István egy ajánló verset, Schillertől és Kleisttól való fordításokat és egy néhány allegorikus, biedermeier stílusú verset, tanító mesét adott ki; könnyen lehet, hogy a névtelenül m ^ e l e n t munkák ^ y részét is ö írta. Mellette id. Zeyk János szerepel a legtöbb költeménnyel. A már idős költő, úgy látszik, megragadta az alkalmat a megnyilatkozásra, mert hiszen, mint írja, már tíz é^'vel ezelőtt me^róbálta „néhány derék társakkal" Nagyenyeden egy zsebkönyv kiadását. A z akkor meghiúsult tervet most valószínűleg a fiatalabb nemzedék segíts%ével akarta meg valósítani. Nehézk^en döcögő verseiben már megszólalnak a reform kor eszméi. A „Virágkosárhoz" című vei-sében az új kor szelleméről, a lialadáí! koráról ír, amelyben az emberi jogokért és a közös nemzeti ügyekért küzdenek a kortársak. Széchenyi magával ragadta a derék kutyfalvi földbirtokost, ki ujjongva látta, hogy „ma nem magyarítni akar csak, de teremteni már a Magyar." A Virágkosár e szerint a nem zeti szellemi kertet, a magyar mvivelődést készíti elő. A fordítások, a klasszikus stílusú, vag\' pedig Kisfaludy Sándor modorát utánzó ver sek mellett még „ A jó gazdáját köszöntő tavas^zi fecske %nsszhangja" eímű vers érdemli meg figyelmünket. Itt is találkozhatunk a kor esz méivel; ebben közvetlenebb, egyszerűbb stílus-forma könnjnti m ^ az olvasást. A fecske hazatér idegen orezágokból és búsan mondja el, hogy "
B a m M s Miklós: í, m. 54—5.
14 mit látott. Varsóra vérző szívvel emlékezik, az olasz föld felett borús fellegeket látott, az idő lelke panaszol, mert nem haladhat. A Himalája tájékán ismerősre akadt (Körösi Csorna Sándor), akit hazája régóta vár haza. Budapesten boldogan hallotta a magyar szót. Majd így foly tatja: „Elhoztam mint édes terhet, Hogy tagjának kinevezett, Hazánk dicső Társasága, Molylxín minden boldogsága Egyesítve két hazának." A fenti soi'ok Szász Károlyra vonatkoznak, akit az Akadémia 1834. november 10-én választott meg rendes tagjának. A vers szerzője, aki Szász Károlynak egyik lelkes híve, valószínííleg maga a szerkesztő, Vízi István lehetett, jellemzően tolmácsolja a kor eszméit. A nemzeitek szabadsága nyugtalanítja és a haladás gondolata lelkesíti. A vers arról \s tanúskodik, hogy a kollégium kiváló diákja, Körösi Csorna Sándor alakja már ekkor is elevenen élt az enyedi lelkekben. A nemzeti iroda lom müvelése így válik a V i r á g k o s á r íróinak szemében köteles séggé. Ezzel a kollégiumi ifjúságnak is buzdító példát adtak. H a a második V i r á g k o s á r nak esetleg m % nem is voltak diák munkatársai, mégis kétségtelen az, hogy elsősorban a diáksájg táraogatta a zsebkönyvet. A könyv utolsó lapjain „a kilenfz classisokból alá irtak nevei"-t olvashatjuk. A z első előfizetők tehát a diákság soraiból kerültek ki, — több, mint 60-an, —• ott vált először népszerűvé az iro dalmi vállalkozás. Annál keményebb, az enyediek szerint rosszindulatú bírálatot ka pott a zsebkönyv Pesten a Figyelmez<)töl. A Figyelmező 1838. évi 12. számában terjedelmes bírálat jelent m e g a Virágkosárról. A cikk kül(> nősen id. Zeyk Jánosnak Berzsenyiről írt versét támadta meg erősen. A Virágkosár munkatársai, az enyedi írók, természetesen megsértődtek és V á l a s z címen névtelenül hosszú feleletet jelentettek meg. A V á lasz-ban a megbántott vidéki, erdélyi hang- szólalt meg. Elégedetlen a Figyelmozővel, az Akadémiával, végül azt írja, hogy a Virágkosárnak legalább annyi haszna lesz, hogy általa többen belekezdenek az írásba, olvasásba. A Válasz hangja jellemző a meginduló erdélyi irodalmi próbálkosiásokra. Jól tudják itt, hogy nem tudnak irodalmi remekművekkel előállani, de a magyar irodalom számára mégis m e g akai-ják hódítani az erdélyi közönséget, az irodalmi élettől távol élő, egyszerűbb műveltségű olvasókat is. A vidék tudását akarják kifejteni, amely szerényebb ugyan, mint a főváros, de a hazai társadalom művelődését, olvasási kedvének fejlesztését mégis szolgálhatja. A fejlődő irodalmi életben a vidék hiába akar a maga központjai által szóhoz jutin: hamarosan le torkolják, így aztán nemsokára minden Pesten összpontosul. A 30-as, W-es években politikai és közművelődési szempontból Enyed is vezető vidéki várossá fejlődött, és ezért az irodalomljan is hallatni akarta sza vát, Erösebb tehetségek nélkül azonban természetesen nem alakíthatott ki irodalmi életet. Csak a kollégium belső életében erősödik m e g közben az ifjúság irodalmi mozgalma. Időközben G Á S P Á B J Á N O S társaival É b r e d ő k címmel kéziratos lapot szerkesztett. Munkáikat imi-hen, amikor már egy vaskos kötetet irtak össze, a V i r á g k o a á r harmadik kötetében ielentették meg.
15 Ezúttal az előzőknél valamivel díszesebb kiállítású és vastagabb (168 lapos) könyvet adott ki Vízi ISTVÁN. Külön mellékletképpen hozta Bethlen Gábor kőnyomatos képét, azután következik a könyv címe a következőképpen: „ V i r á g k o s á r Szerkeszi (!) és kiadja Vízi I S T V Á N , A^ Enyeden 1837." A z eddigi évfolyamok munkatársai közül most is szerepel ID. Z E Y K J Á N O S négy költeménnyel, köztük a „Rigómezö" című költői elbeszéléssel. Vízi IsTVÁNnak ezúttal egy elbeszélését olvashat juk, BÉKEvöLGYinek pedig három vei-sét. Ezenkívül P E T K E K Á R O L Y ügyésznek egy hosszabb versét közlik. A többi munkatárs mind álnév vel írt; ezek lehettek az ifjúsági önképző társaság tagjai. Már magukon a neveken is meglátszik a romanticizmus hatása, az ifjúság fellengzö lelkülete és a meginduló népiesség. Történelmi vagy földrajzi nevek között, mint Und, K u n d , Zoránd, romantikus szó alkotásokkal (Hábor, Sajdár, Föllegi, Gerlefi), egy népszerű hős névé. vei (Csongor) és az új demokratikus felfogást jelző NépfÍA'el talál kozunk. Kik lehettek az álneves munkatársak! A rendelkezésemre álló példányba egy néhány álnév után ceruzával be vannak írva a nevek. Ezek a következők: Békevölgyi: Fábián; Csongor: Gáspár János; Gerlefi: Faragó; Hábor: Gáspár János; Népfi: Gáspár. A többiekre nézve semmit sem tudhatunk. Ezeket a neveket esetleg még Gáspár Jánosnak valamelyik leszármazottja talán D R . F A R N O S D E Z S Ő írta be a kön>^'be. A z kétségtelen, hogy az <^ész kötetnek legjelenttfeebb munkatársa és az egész; mozgalom lelke Gáspár János volt. Gáspár János az 1834—35. iskolai évben subscribált és a következő években főiskolai tanulmányait végezte. Diákkorában az irodalomért lelkese dett és ifjúságának éveiből gazdag irodalmi hagyatéka maradt hátra." Fiókja tele volt versekkel, novellákkal, tanulmányokkal; romantiku saink és Széchenyi példája lelkesítette. Csak az 1840-es években kezdett pedagógiai tanulmányokkal foglalkozni; ez készítette elő számára a nagyenyedi tanítóképző igazgatói székét. Ekkoriban még romantikus írói láz hevítette, különb
zí>l egy-egy novellát, ZoRÁNDtól pedig „Gondolat-sziki-ák"-at. A versekben egyetlen eredeti, önálló költői tehetség sem tűnik fel. Csak magának a verselésnek biztonsága, sok szor kíhinyedsége és a nyelv eleven, friss színei emelik a k ö n w hang ját az eddigi hasonló kiadványok fölé. A z előző évi Virágkosár-hoz képest lényeges a haladás. Még észrevehetőbb a stílusváltozás, ha a Virágkosár-t a néhány évvel ezelőtt Kolozsvárt megjelent Aglája-hoz hasonlítjuk. A klasszikus hatás most már egészen megszűnt, és e he lyett a romantikus áramlat ragadta magával az ifjúságot. A z alig né hány év múlva megjelenő R e m é n y című zsebkönj^höz visszonyítva azonban még csak ifjúsági kísérletezés ez a zsebkönyv; ezért nem is kelthetett feltűnést i« Boi-ae Mária: Gmpér János hagyaUMhól. j&idapegti Szemle 1817:171. E z e u M \ ü ! m é g sok más tanÜH?i Tonatkosfástí wtjnkSJa TRII a Betlilen-kollgéium k'inyvtáit-ália-i). Bíckrc vonatkozik . . A Koloipvári Níni>Wi K<>r !örténetc" című űölgoíatoin is ( É M . IP-W: 2S5—Ö9.).
16 A Virágkosár verseiben v^igkísérhetjük a X I X . száaad első év tizedcinek stílusváltozásait. E z azt jelenti, hogy a Bethlen-kollégiumi ifjúság már fölszabadult klasszikus tanulmányainak nyomása alól, hozzáfogott az önálló olvasáshoz és tájékozódott a kor irodalmi törek véseiben. A z erdélyi fiatalság mc«t érik hozzá a magyar irodalom fej lődéséhez; így válik hamarosan jelentős olvasó és alkotó rétegé. A szentimentális stílusnak legjellegzietesebb képviselője F Ö L L E G I . E stílusnak jegyeit, Bajzának hatását ezenkívül helyenként fölismer hetjük
GERLEFI,
S A J D Á R és V I R Á N Y I
verseiben is.
Föllegi verseiben
búsan eped, „örömtelenül, komoran" jár a „rideg éj komor árnyaiban", a homályban bolyong, „hö könnyeket önt", a magára maradt árva pa naszait mondja el, az elmúlt tavaszt siratja és végül azt akarja, h(^y a „szende hold" gyászoljon, „mert minden ébred, csak honom nem!" A szerelmi sóhajtozásokba, nyögdécselésekbe helyenként beleveIp^ül a haza gondja és bánata is. A lágy, szentimentális stílus így megy at egy-egy költeményben a mélyebb, kavargóbb, fájdalmasabb hangba, a romantikus stílusba. Kisfaludy Károly és Vörösmarty nyelvé nek, képeinek hatását érezzük egy-egy költeményben, máskor pedig a történelmi tárgy, a költők hazafias aggodalma, a nemzeti haladás di
gyak-
ran belopózik költészetünkbe, igaz ugyan, hogy többnyire csak valami finomkodó, szelid biedermeier árnyalattal. A szentimentálizmusból 1^Ifönnyebb ebbe a hangba átmenni és ifjaink valóban szívesen írnak gyöngéd, kecses szerelmi dalokat, néha-néha m á r népies formában. A tavaszi természetet, a virágos rétet, az ibolyát kedvelik, ringató habok között egy sajkán találkoznak a lánnyal és a „csalogány szelíd lantját'' hallgatják. A habok között fürdő és a keblére virágot tűző lányka: ennek a stílusnak kedves képei. Életfelfogásukra nézve jellömzö, hogy egy lánykával elvonulva, a boldogságot a völgyben, a „zárt vidéken" szalmafödél alatt és durva öltönybe öltöeve akarják megtalálni. E z a biedermeier életforma tehát a harcokat kerülve, a magány békéjében \az egyszerű, igénytelen életben és a csendís családi együttlélben keresi á boldogságot A z egyszerű élet vágya a keresetten borzalmas képektől természet szerűleg a közvetlenebb hanghoz és a valósághoz közeledő életlátáshoz visz. E z a természetszemlélet,habár még kényesen válogat, de azért sok szor finom érzékkel látja meg, és érzi a mező színeit, illatát, a patak - csobogását, a nap sugárzását és az este hangulatát A z érzések már ha tározottabbak, frissen, természetesen találnak egjTnásra fe a verseket pattogóbbá^ elevenebbé teszi a magyaros ritmus. A népiesség szele már megérintette a Bethlen-kollégiumi diákokat is. E z elsősorban az egyszerűbb nyelvezetben és a magyaros formára való törekvésben tűnik ki. A népiesség hatása több ifjú költő verseiben feltűnik, és így bátran mondhatjuk, hogy már az egész ifjúság irodalmi törekvéseibe behatolt a népies stílus és a faltisi élet felé való fordulás. E z a faluszemlélet most még idillikus, de hamarosan mégis meglesznek az eredményei. Hi szen egy néhány év múlva, németországi útja után, G Á S P Á R J Á N O S nép dalokat & tájszakat gyűjt, egy ^ész gyűjteményt irat össze diáktár saival. Népies dalokkal azonban már jóval előbb próbálkozott, s így nem csodálkozhatunk azon, ha a N K P F I név alatt ö rejtőzik. Mellette m % főképpen Sz. ÖDÖNnek és ÜNonak dalaiban érzzük a népi^ jel legű, könnyed és közvetlenebb kifejezésformát. N É P F I (Öási)ár János) tovább megy náluk. Négy dalból ^ y kis népdalsorozatot állít össze. Dalaiban a falusi l ^ n y hangján akar meg szólalni, de vereeiből hiányzik az az ösztönös közvetlenség, amelyben valóban népies ízt érezhetnénk. Maguk a dalokban elképzelt helyzetek elég egyszei-űek, de a dalok nyelvezete sokszor zsúfolt, nehézkes' és az ^yes szakaszok egjTnáshoz illesztésében van valami m^terkélts%. A z igazi dalszerűség is hiánj'^ik Gáspár János verseiből; l^töwiször valanii kiagyaltsag érzik ki belőlük. A z egyik dalban a tavasz rózsáival kapcsolja össze a költő ked vese szépségét „Olly igéző szép termeted, — mondja — H o g y halni is mennék veled." A z aratásra vár: ,,H<^y már ^yszer a farsanggal Pap. hoz menjek e rózsával" A második m % inkább müdalszerű. A teimészet változásainak és érzéseinek összekapcsolása nagj'on kiszámítottan hat A harmadik egys^esebben van megszerkesztve, A l^ény a \iharhan is átv%tAt „síép Julcsá^-jához, az „ha cssókjaival" fölmelegíti.
18
Reggel el kell válni: „De semmi az! haza megyek, Dolgozom, hogy övé legyek." Így kiált fel a munkásember öntudatával. A z utolsó dal han gulata már egy kissé szentimentális. A „hold ragyog a kék egén", ami kor együtt ül a lánykával. V%ül pedig „ A hajnal hűs biborán Andalg egy kis szög leány." Mindez még elég távol áll a népdal hangjától és nyelvezetétől, (iáspár János verseiben ezért inkább csak az igyekezetet dicsérhetjük, mintsem a» költői tehetségét. A diákság körében az első határozott lépés ez a szentimentálizmusbSl való kiemelkeílés és a népiesség felé. Egy néhány elég ügyesen, csípősen megszerkesztett epigrama melM t még meg kell említenünk a kötet novelláit. Csongornak „ H e 1 v i 1 a " című novellája romantikus borzalmakkal van tele, a Vízi ISTvÁNe (V. I.) valamivel egyszerűbb és természetesebb hangú. Végül egy néhány jellemző gondolatot találunk még Z O R Á N D „Gondolat-szikrái" között. Kigúnyolja „az érdemnélküli uracsokat", a haszonleső tiszt viselőket, az előítéletekhez való ragaszkodást, „a hatalmasok pártfo gását", az önzést; szemérmes magatartásra tanítja az ifjiiságot és az érdem felragyogó fényével biztat. Milyen közel érezhetjük magunkat Wesselényi gondolatvilágához! A V i r á g k o s á r n e m adott igazi tehetségeket irodalmunknak, és még a kortársak sem méltatták figyelemre. Egyetlen kritikát, ismer tetést sem olvashattam róla. Mégis megvan a jelentősége, mint ifjú sági, irodalmi próbálkozásnak. Azt mutatja, hogy a nemzeti irodalom szeretete erősödött a Bethlen-koll%ium ifjúságában, ízlése fejlődött fe megérezte az új, népies stílus terjedését. Ezt az ifjúságot m á r Szé chenyi eszméi nevelik, komoly szorgalommal készül a nemzeti köteles ség vállalására és mestereit követve, szembe akar szállani a társadalmi előítéletekkel a kényelmes, pöffeszkedő, nagyképű életmóddal. Most szólal meg a munkás élet dicsérete és ezzel egy új életfelfogás van ki alakulóban.
A V i r á g k o s á r címfi zsebkönyv ezután többször m á r nem je lent meg. Talán a 'megfelelő siker hiánja, vagy pedig belső nehézsé gek, ellentétek miatt mondottak le további kiadásáról. Mindenesetre komoly oka lehetett annak, hogy a már zárt társasággá szervezkedő ifjúsági csoport lemondott a zsebkönyv további kiadásáról A kollé giumi önképzököri szervezkedés és az ezzel kapcsolatos irodalmi m u n kásság ugyanis a következő években még megerösöflött. Erre nézve érdekes^ feljegyzéseket találunk Gáspár János hagya tékában. E szerint a társaság tagjai 1837-ben és 1838-ban könyveket hozatnak és felolvassák egymásnak dolgozataikat. Időközben ismét megnyitották az ifjúsájgi olvasótei-met, és könyveiket annak adták át. A z új könyvek olvasását ezzel az egész ifjúság számára lehetővé tették, de az irodalmi munkásságot szűkebb, bizalmasabb körben akarták foly tatni, rfezb«?n talán így akarták a folytonos tanári hrnvatkozást k'ikeriílni. Több évi elökfezület után ezért szervezték meg Gáspár Jánosék az ügynevezett „tudwtái-saságof'. Ennek tagjait meghívták, azok
19 „formális oratiokkal köszöntettek be." A társaság hetenkint háromszor gyűléseket, irodalmi felolvasásokat tartott, tagjai közül védnököt, titoknokot, stb. választott. A
társaság megalakulásáról és célkitíízéseiről, G Á S P Á R J Á N O S ha
gyatékában a következőket olvashatjuk: A már évek óta egy társasá got alkotó ifjak 1839 tavaszán újra társaságba tömörültek. Huszonuaton együttesen magvar és német folyóiratokat hozattak, dolgozatai kat felolvasták egymásnak. A lapokat hetenként ismertették a társa ságban. Gáspár jól ismerhette a többi ifjúsági egyesület munkásságát, és azoktól lelkesítve készítette el tervezetét E szerint a társaságnak a következő céljai voltak: „ön-, haza-, nemzet- és, világismeret; azután ezeknek művelése: testgyakorlat; ipar- és kereskedés, szegény laarátjaik fölsegítése. A z önismertré ajánltaték eszköznek az egyedek által napi munkálataikról s tapasztalataikról viendő napló; erejöknek egy s más tanulmányág kidolgozatában megkísértése, méltányos emberi ítélet alá terjesztése. A hon- és nemzetismeretre ajánltaték minden országunkat illető könyv, jelesebb oklevelek- s iratoknak lassadáni egy helyre gyűj tése közhasználatra, hogy a szerteheverö s most még^ pénzen sem kap ható adatok egy halomban fellelhetők lennének; továbbá a szüneteken esapatkákban teendő honi utazás Delabordé gyakorlati iskolája nyo mán. A világisméretre: minden ezt tárgyazó leckéknek ^lelkiismeretes ;iárása; nyelv-, főleg latin, franc, német, angol s a tudományos pályára jártaknak még hellén nyelv tanulás." Mindezeknek elérésére ajánlotta, a tervezet a szorgalmas tanulást, a tapasztalatoknak egymással való kicsei'élését és a pályáztokat. Ezeknek éi^tékesebb darabjait évenként ki akarták adni. A z ipart és kereskedést már a kollégiumh^n meg akar ták kezdeni, hogy később tovább folytassák. A segítésnek kétféle mód jára gondoltak: a jó igyekezetű szegény ifjakat pénzs^éllyel, a rosn,. útra csábítottakat pedig a jó példával akarták segíteni. Mindezek ér dekében egy „literatúrai s eg^' gazdasági biztosságot" ajánlottak. Gás pár János azt remélte, hogy a tudoraánykedvelö társaság tagjai majd az életben is összetartanak és vállvetve folytatják munkájukat, Gáspár János tervezete gondos és körültekintő volt, m%is alig valósulhatott meg belőle valami. Különösen figyelmet érdemlő az, hogy az irodalmi" és honismereti célkitűzéseken kívül ennek az ifjú ságnak m á r gyakorlati elgondolásai is vannak. Történelmi érdeklődé sét mutatja az, hogy fontosnak tartja a hazai okmányok összegyűjtését, ugyanakkor azonban a testgyakorlatokra, ipari munkára és a kereske delemre is gondol. H o g y erre nézve volt-e már valami határozott terv, azt nem tudhatjuk, de magukban az elgondolásokban is megnyila'tkozik " As! ifjúság iroűalmi érdeklődésére éB muiikáaeágAra jellemzi) m. a Dal és Köl tészet Fikiév, amelyről Fogarasi Albert sáves közlése alapján Y H H tndwmáaom. E«t a bé?.irtttoa versgyűjteményt Kagy SánMr {lS36-baii gnbscribált diák) irta ÖSSEC 183S- és IBBíibeu. A gyűjteményiül Kisfalady Sándor, Berasenyi, Kölcsej-, Bajaa, Vöröamaity ós Kisfaludy KAraly veWibfíl taláJuni a legtöbbet, de a kornak' jelentéktelen, kisebb kíiltői mellett egy áehánv helyi dalkiJltőnek a neve is föltűnik. Ezek fl diákságból kerültek ki- qil. Gáspár János). Mom íezáünk sűrűbben találkozni népies jrikgü dalokkal és ral.idi nép dalokkal is, araahvket abteii az időben az egem diákság énekelt
a Széchenyi nyomán meginduló új szellem, a haza m^ismerésének vágya és a gazdasági kérdések iránti érdeklődés. Oáspár Jánosék társulata a hamarosan megindított vizsgálat miatt n e m foghatott hozzá a gyakorlati munkássághoz, de hogy ezek a kérdések mégis elevenen éltek a kollégiumi ifjúság körében, azt jel lemzően mutatja estekben az években a nemzeti szellemű m ^ m o z d u l á s és az ifjúsági lapok közötti harc. A z egyik esemény egészen kívül esik ugyan az önképzőköri szervez kedésen, szellemében mégis összefügg vele, és egyben az egész korabeli ifjúságot jellemzi. KözismeriÜ dolog, hogy B B . W E S S E L É N Y I M I K L Ó S mennyire népszerű volt a korabeli erdélyi ifjúság köreiben. Enyeden ritkán fordult meg Wesselényi, de mint főgondnoknak mégis m ^ v o l tak a kapcsolatai a kollégiummal. A kollégiumi ifjúság, ha közvetlenül nem is ünnepelheti Wesselényit, a pesti árvíz után mégis megragadja az alkalmat, hogy hódolatát kifejezze és ^ y b e n a vezér példáját kö vesse. A z ifjúság 1 ^ 8 . április 12-én levelet ír Wesselényinek és e z úttal „540 magyar forinttal jánil a nemzet seb írját nevelni". A z ifjú ság örvend, ha „csak egy könnycseppet száríthat is fel! Vajha új élet nőne föl és úgy kiálthatnánk föl: „Él magyar, áll Budapest s napként szórja mindenfelé sugarait, nemzeti dicsőséget, közértelmességet, va gyonosságot s közjólétet tenyésztendöket."** Így lelkesedik az ifjúság az újra felépülő magyar főváros képét m a g a elé képzelve. Azoknak az eszméknek a megvalósulását várja így, amelyekért olvasó társulatában is küzd. Wesselényi üdvözlése n e m hozott bajt az ifjúság fejére, annál több ellentétet kavart föl az ifjúsági lap szerkesztése. A z első ifjúság lap N e v e t l e n címmel egv néhány hétig jelent m e g 1837 őszén. M e g ugyanabban az évben Takács fe Régeni egy néhány idősebb diákkal m-egindítja a R e g - i p a r t á r című lapot. A lap, úgy látszik, vasárna ponként jelent meg sok neliézséggel, munkatársai szinte mind a „tudóstársulatbol" kerültek ki. A Reg két éven át jelent m ^ , de ekkor a szer kesztőséget támadni kezdették olyanok, akik nem jultottak be a „tudós társaság"-ba, SíJKöSD S A M U és M E S T E R K Á R O L Y azt kívánta, hogy az olvasótarsulat adjon ki egy lapot az egész ifjúság nevében. A személyes hiúság és sértődöttség ezután kiélesítette az ellentéteket, fe amikor a Reg-nek 5, féléve is m^indult, Sükífed V i r r a d t című gúnyiratá»ral ismét megtámadta. Sükösd támadása a lapról a „tudós társaságra"' ment át, s az ügy így hamarosan a tanárok fülébe jutott. A Pétarfitestvérek az ifjúság titkos tanácskozásaiból újabb vádat akartak ková csolni Szász Károly ellen és úgy lártSzik, terveik végrehajtására egy néhány, Udvarhelyről Enyedre került diákot is fölhasználtak. E g y Bányai Antal nevű teoló^s diák ellopta Finta Károlynak egyik érte kezhet, amelyben az a társulat összetartásáról írt. Bányai, Sükösd és a Gáspárék ellenségei ezt az értekezést mint a társulat jóváhagyott alapszabályait akai-ták használni ,,a freymaureri társaság megbuktatá sára." A sok mende-monda űgy látszik, a tanárok fülébe is eljutot¥'& »• KATÚM
SRHHI! Wetmtivj/i Mikiét ikte, Bp.. 1905. US. Wk.
21 politikai színezetet nyert. A diákok közül talán egyik-másik biztatást is nyeri a Péterfi-testvérektöl; ezek siettek megragadni az alkalmat, hogy Szászt a társulat pártolásával vádolják és politikailag tönkrete gyék. A följegyzés szerint azonban Szász „mit sem tudotti" a társulat dolgairól és a nála étkező diákoktól, elsősorban Gáspártól és Mentovich Ferenctől, fiai tanítióitól kezdett a dolog felöl kérdezősködni. A Szász lakásáról azonban elferdítve szivárgott ki a beszélgetés. Lázár Mihály azt híresztelte, hogy „28 ifjú összeesküdt volna a fels^ ellen", hogy „politikai dolgokról zárt ajtónál tanácskoztak", a felett is vitatkoztak, hogy „melyik lenne jobb király, Wesselényi-é, vagy Széchenyii" A sok áskálódás természetesen nemcsak Szász Károlynak és hívei nek lehetett kellemetlen, hanem az eg&z főiskola nyugalmát és belső munkáját is veszélyesen megzavarta. A z elöljáróságnak ezért szigo rúan kellett fellépnie, hogy a lefolytatandó vizsgálatban tisztára mossa a főiskola jó hírnevét. Hiszen jellemző, hogy ezt a nagy port felvert vizsgálatot a hagyomány a „nagyenyedi jakobinus per"-nek nevezi. A főiskolának az ügyről utólagosan kiadott jelentésél>en ezt olvashatL juk: „1839-ben December 11-én Pr. Szász Károly az elöljáróságnak je lenti, mi szerént legközelebbről úgy esett értésire, hogy az Oskolában némelly ifiak közös olvasás, és tudományos értekezödés végett ugyan, de fellyebb jelentés és engedelem nélkül gj-üléseket tartanak; valaminthogy azon olvasó szobában is, melly a régibb olvasó társaság megszüntetésG után, a M . F ő Egj'házi Tanács által 1836-ban Januárius 31-én 38. szám alatt leküldött rendelés értelmében megnyittatott vala, az olvasó ifiak magokat önhatározataik szerint szabályozták, tisztviselőket vá lasztanak, s Jegyzökönyvet visznek."**' A z egyház gróf Mikó Imre elnökletével vizsgáló bizottságot kül dött ki. A hosszú tanúkihallgatásokból kiderült a politikai vádak alap talansága, másrészt viszont a diákok közül senki sem vallott Szász Károly ellen. Péterfi Albertnek Udvarhelyre való áthelyezésével Szász végül"teljes elégtételt nyert. A z elöljáróságnak mégis szigorú ítéletet kellett hoznia, mert hiszen titkos gyűlésezésről volt szó, és a feljelentés már a kormányhoz is felment. A z ítélet egyformán sújtotta a hamisan vádaskodókat és a társaság tagjait. Súlyos büntetés érte Lázár Mihályt (egy hói fenyítő ház), Sükösd Samut, Mihály Károlyt, Mester Károlyt, Bányai Anta,llt, Kasza Danit, mások pedig, mint Brády, Kovács István, Barabás Dániel, Lakatos József, Pogány Albert, „mert successioról beszéltek, megfeddettek." E z utóbbiak tagjai lehettek a „tudós társaság"nak is. Ugyancsak a társaság tagjai voltak a következő megbüntetett diákok is: Gáspár János, a társaság jegyzője, Yirágháti Farkas, Finta Károly, Bedö Ferenc, Baló Beniamin, Mento\ich Ferenc, Bányai Fe renc, Keul Dihály, Jancsó Á d á m , Zöldé E>Tenc, Székely József, Csá kány Ferenc, Gyárfás Károly, Péterfi Farkas, Benedek János, Bod rogi Sámuel, Dáné István, Herepei Károly, Kádár Ferenc. A megbün tetett diákok névsorából tehát szinte összeállíthatjuk a társulat 21 vagy 28 tegját. Kifeülök csak Gfepár János és Mentovich Ferenc szerepeit '« Xatjv EnijKfi < r. ref. Fömkolában
muíalkveott tsemintfi?1i . . . 35—6^
22
később is az irodalmi életben, mellettük még Vir-ágháti Farkas^ vezető szerepéről esik szó. Virágháti régi enyed-vidéki n e m ^ családból szái'mazott, az 1848-as szabadságharc idején mint főszolgabíró szerepeli A. többi tagok közül később egy néhánnyal mint református lelkésszel találkozunk; Herepei Károly 1863-ban a kollégium vegytan tanára lett; a múzeum újjászervezése terén éi-tékes munkát végzett. Keul M i hály valószínűleg a helybeli lutheránus (szász) pap fia lehetett, de a magyar mííveltség teljesen megmagyarosította. A z ítélet szerint természetesen ismét bezárták az olvasótermet; ezzel a társaság működése megszűnt. D e érdekes az ítéletben az, hogj „a tannok-kamak, mert nem valának elég éberek a felügyeletben, ket hói angariájok {50 p. f.) elvonatik." A z elöljáróság talán így akart az áflami hatóságoknak eleget tenni és egyúttal az állandó belső harcok nak véget vetni. Tudjuk, hogy időközben Szász Károly, talán politikai okok miatt, a jogi katedrát felcserélte a mennyiségtan-természetrajzival, de az ellene folyó áskálódások az ifjúság javarészében még csak megerősítet ték népszerűségét. A z ifjúság a besúgóknak megbüntetését és Szász Károly erkölcsi diadalát látva, a szabadelvű eszmék győzelmét ünne pelte. Károly napját (jan. 28.) az ifjúság „oly nagyszerű szövétiiekes ünnepéllyel tartá meg, mint alig valaha"; úgy mutatta ki ragaszkodá sát Szász Károly, Farnos Károly és Herepei Károly a haladó szellemű tanárok iránt. A z egyház részéről ugyan véget ért a vizsgálat, de a följelentések következtében a főkorraánvszék tovább folytatta az eljárást. A Bruckenthal-könyvtár kézirattárában Fr. Zimmermann'sche Sammlung 209. sz. alatt egy egész vastag hivatalos iratcsomót találunk, amely mind ezzel az üggyel foglalkozik. A királyi kancelláriához ugyanis jelentés ment, hogy a kollégiumban egy kormányellenes titkos társaság műkö dik. A kancellária 1840. január 16-án gr. Kornis kormányzót jelentfetételre kérte föl. A z év folyamán több ízben is ment jelentés hivatkozva arra, hogy már az elmúlt éveklien megvizsgálták az ügyet. Most már politikai nyomozásról olvashatunk, és ezért 1840 októberében leküldik Sala Mihály főkormányszéki tanácsost, Ballá Mihály táblabírót és Szatfivai Zsigmond titoÉnokokat. Ez a bizottság is megállapítiotta, hogy nem politikai, hanem „csupán disciplináris rendetlenségek voltak." Ezzel befejeződött az ügy. Hogy a kérdésnek milyen nagy fontosságot tulajdonított a föconsistorium, mutatja az, hogy még októljerben Antal János püspökkel az élén közlxmjáró küldöttséget menesztett a király hoz. A z egyház joggal félthette a maga iskoláinak szabadságát, belső njiigalmát az ilyen hatóságai nyomozásoktól, ezért természetesen a m ^ a kebelében i^yekézet,t elintézni az ügyet. Ezért nem is léthatjuk tisztán, hogy a tanároknak, nevezetesen Szász Károlynak milyen szerepe volt az ifjúsági társulat megalakuláí^ában, szervezkedésébtín. A z azonban kitűnik a följegyzésekből, hogy a személyi ellentéteken túl elvi ellen tétek is elválasztották az ifjúság egyes csoportjait. A Sükösdék csoportja, vaamint maguk a Péterfi-testvérek is, elé gedetlenek voltak az elöljáróság ítéletével és fellebbezést adtak be.
23
Láaár Mihály apja, Lázár Dávid pedig kérfet adott be a királyhoz fia érdekében, mivel szerinte csak a tanárok egy részének rossz példa adása, egyenetlensége okozta fia elítéltetéséi Ezekre a fellebbezfeekre adott válaszról neau tudunk. A z ifjúság küzdelmeinek irodalmi megnyilvájiulásaiból alig m a . radt meg valami. A néhány reánk maradt lappéldány mégis érdekesen mutatja az ifjúság szellemi tájékozódását. A llégnek egyetlen száma maradt m e g : 1838 ösz hó 8-áról. A z egy iv^ lap legnagyobb részében egy „Rándulás Hunyadmegyébe" című útinapló kenyéi-mezői fejezetét közli, utána egy vers és a szónoklatról szóló rövid tanulmány követ kezik. A „Rándulás Himyadmegyébe" teljes kéziratát megtaláltuk Gáspár János hagyatékában^ A kézirat elég terjedelmes, hatvanhárom 8" alakú lapból áll. Gáspár tizennyolcnapos hunyadmegyei útjának él ményeit írja le, főként a történelmi emlékeket ismerteti részletesen és egy-egy helyt a Vörösmarty köre iránti tiszteletét is kifejezi. A Reg úgy látszik heteken át szinte kizárólag a Gáspár kéziratát közölhette, sőt ismerve Gáspár kéziratainak sokaságát, nyugodtan állíthatjuk, hogy ö volt a lap szerkesztője & állandó cikkírója. A Reg azonban nem egyetlen lapja volt az ifjúságnak. A fellebbe zésekben szó esik egy O d e u m című lap tervéről is és a kollégium könyvtárában megvan a V i l l á m címíí lapnak négy száma 183S-ból. A Villámot SüKösD S A M U indította meg 1838-ban félíves terjedelemben és hetenként akarta kiadni. E g y félévi szünet után jelent meg az 1^8. szeptember 23-1 szám, amelyben a szerkesztő kifejtette, hogy főcélja a kritika, értsd: a Gáspár lapjának, a R e g n e k ki'itizálása, A személyes kedések közé azonban néha irodalmi kérdések is vegjülnek, vagy pe dig megláthatunk valamit az ifjúság nemzeti fölfogásában levő különb ségekről. Kitűnik elsősorban az, hogy Gáspárék figyelemmel kísérték a Bajza és Csató között éveken át folytatott harcot, olvastál? a Figyelmezőt és a Hiniököt és lelkes hívei voltak a romantikusoknak. A vitat kozásokból azt is megtudhatjuk, hogy Gáspár irodalmi eélkitüz&ében benne volt a romantikus, nemzeti stílus kifegl^ztése. „Célunk... lé nyege — írja — fölverni álmaiból a szunnyadókat, szétrep^zteni munkátlanság rozsdafogta bilincseit s ledöntögetni itt-ott a nem gon. dolkodás szürke falait." Ezért komoly értekezéseket, tanulmányokat, elbeszéléseket és lírai költeményeket akart közölni, „de — folytatja — nem érzelgífeöket, nem silány ah! oh! érzéspótlékokkal gerlicesápításokat, hanem emberiség s honszerelem zengőket". E z a megnyilatkozás világosan mutatja, hogy az irodalommal foglalkozó ifjúság "öntudato san szakítani akar az elavult szentimentális modorral, több belső tar talmat, építő gondolatot, nemzeti érzést keres a szépirodalmi alkotások ban. A z ifjúság lie^obb tollfor^atói, Gáspár és Mentovich, írásaikkal nemzeti önismeretre és összefogásra akarnak serkenteni, munkatársaik tól is főkép a múlt föltámasztását, a nemzeti eszme szolgálatát & a hazafias romantikus lelkesedés kifejezését kívánják. A vezető erdélvi fiatal szellemiség az 1 8 ^ a s évek v%e felé teljesen eggyé olvad érzés ben romantikus költőinkkel, és ezért szembekerül az idősebb, konzer vatív felfogású nemzedékkel.
24 f
A z ifjúság köreiben, amint az lapjaik egy-egy megjegyzéséből ki tűnik, a nemzetiségi kérdés is szóba került. A z erdélyi értelmiség most kezdi észrevenni a román nép életét, most kezd fölfigyelni a szomszédos román fejedelemségek mozgalmaira. A N e m z e t i T á r s a l k o d ó ban több figyelmeztető hangú cikket olvashatunk ebben az időben a fe jedelemségek életéről. Ügy sejtjük, hogy az ilyen vonatkozású 1839-ben és 1840-ben megjelent cikkek írói között elsősorban Gáspár Jánosra kell gondolnunk. Gáspár János és társai hamar észrevették, hogy figye lemmel kell kísémiök a román és szász lapokat, a fejedelemségek meg induló irodalmi életét. G Á S P Á R J Á N O S hagyatékában egy rövid cikket olvashatunk „Oláh literatura" címmel. Ebben Gáspár arról ír, hogy Bukarestben egy tudományos társulat alakult. A társaságnak az a célja, hogy a francia irodalom jeles termékeit nemzeti nyelvre fordítsa. A társulatnak nagyobbrészt nők a tagjai. Fordításaikban meglepő a tiszta stílus és a hűség. Cikkét így fejezi be: „Mi vala az magyarimf H á t . . . a megvetett oláhok is elhagyják a büszke erdélyi magyarti" A cikk, úgy látszik, további fejteget&ekkel együtt megjelenhetett a Reg gelben. A rémán példával Gáspár erősebb munkára akarta serkenteni társait Ezt olvashatjuk ki Sükösdnek a V i l l á m 1838. szeptember 23-i számában megjelent fölháborodott, hangú megjegyzéseiből. SüKösD így ír: „Honnan vette (Gáspár) azon ismeretét, miszerint a székely nem nézheti az oláh és szász rokonaitt tán hogy az oláh új ság ellen egy néhányan zúgtunk! Miből jósolja, hogy az oláh elhagy literaturánkbanl s hogy minden egyebeket elmellözzek, miért teszi az oláhot tudományos tekintetben előbb a szásználf Gáspár szeptember 26-i válaszából kitűnik, hogy renyhéknek nevezte társait és attól félt, hogy az „oláh literatura . . . maholnap fölülmúlja a magyart." A z ol vasó egyesület, úgy látszik, meghozatta, a F o a e 1 i t e r a t u r á-t és a G a z e t a d e T r a n s i l v a n i a - t . Gáspár rendszeresen olvashatta ezeket a lapokat és most több cikkükre hivatkozik, amelyek mind a román művelődésre vonatkoznak. Majd így folytatja: „örvendjen, ha el nem fogúit, a fáradhatatlan szorgalmú embereken. Okosan, nem lár mázva viszik ők dolgaikat, „tace §i face" (hallgatnak és tesznek)." A z utolsó kérdésre pedig ezt válaszolja: „Én az olaliokat szászok elibe tu dományos tekintetben nem tettem, sőt megfordítva épen inkább gyű löltnek." A Gáspár cikkeiben tehát megértő érdeklődést láthatunk a román irodalmi numka irányában. Meglátta a román irodalmi élet ébredését és fontosnak tartotta azt az erdélyi magyar élet szempontjából. Mint idealista hazafi rokonszenvvel üdvözölte a nemzeti művelődésnek meg mozdulását a szomszédságban és később is barátságos kapcsolatokat tartott fönn a baJázsfalvi román tanárokkal. De e mellett egyike első íróinknak,^ akik nyitott szemmel figyelik a román életet és annak fej. lödésére jókor igyekeznek felhívni tái-saik érdeklődését, Gáspár Jánosnak és diáíktársainak megnyilatkozásai irodalmilag lehetnek kezdetlegesek, de érdekesek, mert a kor eszméinek hullámzá sát, az erdélyi nemzeti és irodalmi szellem átalakulását látjuk meg be lőlük. Gáspár János azonban nem tudta keresztülvinni a maga eigon-
3S
dolásait. A lármásabb hazafiak kívánságára, úgy látszik, n e m i'endelték m ^ többé a román újságokat és a politikai vádak miatt a társaság működése hamarosan félbeszakadt. Gáspár János társaságának pontos névsorát n e m ismerjük, de azt megállapíthatjuk, hogy a tagok az 1837-i Virágkosár után Is foly tatták irodalmi munkásságukat Kéziratos lapokat adtak ki és mivel Enyeden önálló zsebkönyvet n e m tudtak többet megjelentetni, a R é m é n y mozgalmához csatlakoztak. A z 1840-i R-emény munkatársai között a következő enyedi diákok neveit olvashatjuk: Mentovich Ferenc (Ailpár), Halász Márton (örfi). Fekete Mihály (Hattyú), Finta Károly (Gyalui), Gáspár János (Hábor) és Balogh János.^*" A kolozs vári diákok mellett tehát a nagyenyediek szerepeltek a legnagyobb számmal. Ezt kétségkívül a Gáspár Jánosék társulatának tulajdonít hatjuk. 1841 júliusáhan Gáspár Mentovich-csal magyarországi körútra, majd németországi tanulmányútra indult. A tanév végével szétszéled tek a társaság tagjai és munkásságukról többet nem hallunk. A „tudós társaság" feloszlott és a szépen induló munkát nem lehetett tovább foly tatni. A z irodalom iránti érdeklődés azonban a következő évtizedben is élénken megmaradt a diákság köreiben. H a a nagyközöns^ elé lé pésre egy ideág n e m is került alkalom, l^alább kéziratos lap formá ban igyekeztek munkáikat az ifjúsággal m^smertetni. A Bethlen-kol légium könyvtárának kéziratai között van egy M u n k a t á r című könyv, amely az 1840—42-ben írt ifjúsági mimkákat gyűjti össze. A kötet főleg történelmi tanulmányokat, beszélyeket és egy „utazási vázolatot" tartalmaz. E z utóbbiban ismerhetjük föl leginkább a „tudós társaság" célkitűzéseinek,^ a honismereti-e törefrv^ésnek folytatását. E Ö R D E G H K Á R O L Y útleírásában Erdély ércbányáinak, Torockónak, Szolcsvának, Offenbányának, Verespataknak, Abrudbányának, Zalatnának m Nagyágnak leírását olvashatjuk. Eördegh Károly főleg a népszokások és a hazai érdekesebb vidékek megismerésére törekedett. Munkájából látszik, hogy^ az ifjúságot mind^ alaposabb munkára sar kalja a haza megismerésének vágya. A kirándulások divatba jönnek és azokkal együtt a nép iránti érdeklődés is megei-ösödik. Fiatal uta zóink gyakran értékes néprajzi leírásokkal gazdagítják irodalmunkat. A koll%iumi ifjúságnak irodalmi munkássága tehát tovább foly tatódott az 18á0-es években is, ha szervezett társulatot ezután talán jó ideig nem is lehetett alakítani. A z egymást biztató és kritikai tevékeny séggel összekötött irodalmi munkásságnak így is m e g lehetett a maga „nevelő" hatása. A tehets^ek fejlődését elősegítette, serkentette őket, és irodalmi kibontakozásukat megkönnyítette. Ezt a szellemet viszi m ^ á v a l ebben az időben Czakó Zsigmond, Salamon Ferenc és ifj. Szász Károly, hogy hamarosan irodalmi életünkben ismertté tegyék nevüket. Enyedi munkáikat n e m ismerjük ugyan, de bizonyosra -/ehet jük, hogy ők is a koE%iumban k^dték el irodalmi munkásságukat és egész életükre kiható irányítást kaptak itt. 3» Hofbauei Matíó: d Memény dmi embMngv törtimte. E M . 1930:351
25
Ifj. Szász Károly idejében ismét egy kis irodalmi társaság alakul ki az ifjúság körében, műveikből 1847-ben Vízi ISTVÁN kiadja a K or á n y című zsebkönyvet. A hagyományok így folytatódnak, de az egyre lázasabbá váló politikai élet, az unió gondolata mást már jelen téktelenné teszi az ilyen ifjúsági próbálkozást és az érdeklődést egfezen más kérdések felé viszi. A Bethlen-kollégiumi önképzőköri szei'vezkedés, az ifjúság iro dalmi munkássága egy feszült időszakban, az erdélyi romanticizmus és a reform-korszak hajnalán, az egész korabeli erdélyi élet küzdelmeit világította meg. Kicsiben végigfigyelhettük az erdélyi szellemi élet stílusváltozásait, az eszmék, irodalmi és politikai felfogások összeüt közéseit és e^y új nemzedék megindulását. E z a nemzedék öntudatos hivatásváJlalassal indul az életbe, meg akarja ismerni szűkebb hazája kérdéseit és dolgozni akar a nemzeti művelődés fejlesztéséért. A z ifjúság szellemi vezetőinek gondolatai, habár még nem tisztul tak ki bennük a népiesség eszméi, mégis az erdélyi önismeret felé vittek. Vállalkozásuk nagy célok felé tört, de igen korán beleütközött a kör nyező társadalom, a tanárok egy részének elfogultságába, m e g n e m értésébe, és a még kialakulatlan nemzeti és politikai eszmék kicsinyes harcokat eredményeztek. A z erdélyi magyarság még nem találta m ^ a belső megerősöd&nek, a haladásnak útját, az ifjúság legjobb igye kezete kudarcba fulladt és egy nemzedéknek egységesen induló életh&Tcát egyeseknek külön-külön kellett megvívniok.
Megindította © y ö r g y
I^afoft
Aas E M B Mlm^aé^m
S7erke.tli SZSkktö T . A M l l « 11 12
13
H 17 18 IS 20
TatKssy Síndor! ErJélii szeMeml lünk két d S n i S kérdése űjrSrEf l.aj»s: hH dialógus régi gjat iroiUlmunkban — —
éle-
1 '.'u m^i
2—
K . SebestiPén Jísaeí: A BecaeGergeb nemxeCaég, aj" kpáíi H a ln'HíJcm eiAi Belhleti család cimeie — - — ^ f«Pfnij!l Mikl
2 —
S(i»Ii4 T . A H i l a ! A ? Errtt'hi Egvlel XVI StX 57á2ddi ínekeslifliiwei — —
1 60
Múzeum ké/írato', —
Pwencal !Vlik|il«t A z ercUIvi magvAr iiodjlotn bibhogi afiája lU'^^í é v . píl lásokkal fi2 l9!a—192S évfkiai Vi Cjtirgy L»J»s! A tiatina hel!énijmiií> hullámai dz e r d é U i maK^ar sjellcrm életben - — -2J K í n t s r f.aioss A / , Crdéiíi Mu^euue EíJvesület proliimul _ _ _ _ _ _ n !'«pii Fereof! í.u.lii TiJ jd Btüik-ri iáll'i-í gl Itüléhfli — - ^— — - — ia lüi'o Vfneel! Pi ? • jeli.lé'. a / eutel.i ii.ui kjüi efjVlii m t ' s íb«t SO H o l b s u t r Lísiléí A H C U K ' U I c m k.JlllV )ü'lítli-h« -fl"'.i
1 50
150 1.50
2-
21
a3
1 >0
66 71
Ferene*! MiltlSs: Ai erdétji iaag>'»r írudjlom bibliPiSraliiia. 193ÍS. év — Janesü Elemdr: kz wodalosBlSrléneí liás k»giijaWi iiánjaJ Kautor Lajoi: 1 rHéh a Világháboru! tukroifi román írntlaliMnbaa w . . __ ~ Balftgii J o l á n : M á i t o n és GjBrgy ko loisvái) szobrászok '
71
isa 1.50 5 -
KrisliSr Gysraí! nmincsca Mihály koltetnénjei —_ — _ 151 Juhí'ii Kílmiin: Miivelltégi idspotok a Tí'niékkC'bi'ii a I6i5k viláuban ~ — 1 ii) ' é ValíBlinj Anial: Ái sriJélji magvar irddilom bibuosráfAjíi ttól. iv — - 2 " -•i) Bíró Jés«»!i Magtár i»ii\ésEet és ef déin mtS\és!8l ~ - - _ - , _ 2 — 81 tijariiJ Liijo'.í AnyanjelvOnk védelme h2 lírainliiíerre IZdili A koloísvárf Síent 1 2'i Miliáiy lempiora 'Orténete „ „ 2 '.ii hl Kororna Sánilar! Uiilóriís ének— Bocs.kav Istvánról — • - — • — RéiíBi Ii«r«! Méliukü és iíálvm — — 1 'iú Hass kársly: A m i reRénvirodalinmik •ím V 1 Valfntiuy Anlal: Roaiéma wijjur írn 2 dilni.ínil, bibliOiíi a.'iáji. tí3'> t\ — Cn \lunoki tatiáa: t.umáJjiábtiu >it 1 ' M , r o u á n HiaiJii a Hí^n megjelcű' sajtéSefTnéiti, h . 4 , a r tdőkzaki 'tjiiéke — í> Jaiifio Ekmér: ii S ii Já5»«y Kurah ,• - .^ ' ' i 1 < '
76
":
I l. i ".(1 1 5J
!0
uodjKi!,! : B«tt8 t * j
SÍ
Ifiiifíváry J4»«j' „«iii I. vé8'*iidelec» Blrrt V e n c e l : A krlu/Mnuiiu-iou l>f!.f. jC/smta s t U d i u M éí iskolí Bí>lb!eii >•!. a R á k ó c z y lejsdelmek ideiében 1J6 S i « M T . miiat A ? Crdílyi JiLbenn %'a(ladi Hesodtt*. k 6 d e \ e —_ — S7 Kiíitlor LaiíH! Hídvégi gról M i k ó lifre ín'./íiia S'íiflban ai; Erdílyi Mú/eum és j / E ( d . ' ' I ^1 líenni Egyesttkl m t g 1 » iilakífása í as rerrnrti Mi eidíKi magjar 1 "' iiodáloin b i u ' n l'-iO év 19 B a i a i h A T H i H r : "i ^ í í k e h viillási és i-l - ! <, "i *.orriiA-r ? ' _ _ - .— .•! m a 6 \ ar TI
2',
^_
,> ,
Jiíiíf
2 63 íJ ^fl n
llolLaicr tamU: iurlénel* — Viirja Béla! A? Balegtl JfoWn: (,. 1 I el í ^ w . ! I i-iíiK /»
Aí
Irdcjt Hirai'rt , ~ 7i n " i^ Ȓef"*'
!
•í"
SíRbo T . Allili giiii Ürtartjíu. l-í Lühatah Islf&o: V . iviíc íti^é déltől ténele „ _ _ _ . .lúO (íjorgr Lujusr í>r íliuv ^ijiid életntjn jdilai is tudoinírnyo* roanlUi Siabó"*?. tttila: Ü é s hf - • • - "" " k)í V«!eiiliaí A n W " R o m irodiiimjiut !,iiilliig'»<'< iv Ití?. MrikimS E n d r e — N ü t í "' téSi néphag',onjíS i -'V'éllft ti SiflíÜ T iHiln! 1 ' ' .eie éí K-^Pill-i Aí „l-Kié'M Hiiípujif „ . i 1S37) *• 51 i ' 8 M » « Bftía: Sa8*vii«!j fefc'} Pti-ffi — : *. Síatiö T , A t t H a : L«>éH4ri adaisk iftrléníHéhei ü S-*
U?árnk A^ erdí'ii I ' íiH o d a '
Ifoslmérm
M;II1>
nlSü! :u
ValMtiair •
Pl
ántali . .•
\
Rtjrnámá masg^ 1 i,«!4 lySs. cv T-'éiij Jííi > Víl sí ) V
• 'lasíéí,!
jjobbigvfcéustiid l.i*«í
r,
•— ri
AllBas
rnifr*
A
"í-l
»POn >
i!a»
(í'íijíi
1 JW 9 _
1.20 2-
2 1
..a
\'«!i.rílii lij-níst
3 •
nueSwéaJ teri N. bitiUogi állíja
magjar taiü-bi-n
1 ~ t o u XVií is gaíM es íaa! . l*»iM*r Oíftr.
oktevelekboi ~ !li-tWtfft k u D t i ; ; ,
.
Tuih y,B«*Bi .•li tomáu s<s-1 -j Züiamannli A-s 5 14íí, i.;7.
•l'liatíKSÍHíOl
-!v:ir InnuK intri'! A niiii Úiííi4al*fc
M«!t>jin itsmt. .'i'ípraiii jeüyzötók & ctflg*9i raíi«í»rokrdl — — — — — — a.5t>
i r M i y Aniiftr: )f.2. I f,
l.
xvm. */.•
•I
