Erdélyi Irodalmi Társaság

Erdélyi Irodalmi Társaság

ív. HIVATALOS

KIADÁS

A T Á R S A S Á G TAGJAI

SZERKESZTI

A

SZÁMÁRA.

TITKÁR,

KOLOZSVÁRT, N Y O M A T O T T AJTAI K . ALBERT 1892.

KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.

Irodalmi Társaság

Evkönyve. IV.

t HIVA'ALOS

KIADÁS

A T Á R S A S Á G fAfejAI S Z Á M Á R A . SZERKESZTI

A

TITKÁR.

KOLOZSVÁRT, N Y O M A T O T T AJTAI

K . ALBERT 1892.

KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.

t •

I.

Kuun Géza gróf elnöki beszéde az Erdélyi Irodalmi Társaság 1S92. Június 12-én tartott IV. ünne­ pélyes közgyűlésén. Tisztelt K ö z g y ű l é s ! Ü d v ö z l ő szavaim a t á v o l b ó l jönnek, de mert e s z a v a k lelkem m é l y é b ő l erednek, a mai nap szellemi munkájában én is részt kérek önök közt, hiszen a közelvaló is t á v o l lehet, ha szellemileg nem csatlakozik a munkatársak törekedéseihez s ennél fogva a távollevő \f a munkatársak sorait gyarapítja, ha velők e g y ü t t érez, e g y czélr^a törekedik, lelkesedésének lángja v e l ő k e g y eszméért l o b o g s'mtinkájokból részt kér. Ú g y az e g y e s e k , mint az e g y l e t e k életében v a l a m e l y idő­ szak betöltése, az e g y é n i s e g y l e t i év végpontja s a z újnak kezdete, nem az időmérték jellegével bír, nem csupán az el­ töltött napok s z á m - n a g y s á g á n a k mutatója, hanem m i n t e g y az azon időszak alatt történtekre, a fejlődés me­ figyelmeztető netének v á l t o z v á n y a i r a s ezen minőségére v a l ó tekintetből az e g y é n i s egyleti élet évei hasonlóan a fák é v g y ű r ű i h e z a t o v á b b fejlődés jelei, mert hiszen az é v g y ű r ű k b e n , a mi igazán jelen­ tékeny, a fának növése és g y a r a p o d á s a . H a az e g y é n i és egy­ leti élet új esztendei csupán csak az é v e k s z á m - n a g y s á g á n a k mutatói volnának, érdemes volna-e azokat üdvözölni s öröm­ érzettől áthatottan üdvözölhetnők-e őket, mikor minden új év a bizonytalan p á l y á n a kezdettől vezet el a v é g h e z ? A z , a mit az új évben üdvözlünk, nem más, mint a biztató r e m é n y s a mi a múlthoz k ö t feloldhatlanúl, mi e g y é b , mint a b o l d o g emlékek erős köteléke, m e l y e k e t visszaidézni g y ö n y ö r s elmél­ kedni felettök mindig haszonnal jár. Mi is az «Erdélyi Irodalmi 1*

KUUN GÉZA GRÓF

4

T á r s a s á g » mai k ö z g y ű l é s é n , midőn e g y évet zárunk le s e g y évet kezdünk, e g y l e t ü n k múltjára vetünk e g y pillantást, emlé­ keinket idézzük fel, kivonjuk belőlök a k ö v e t k e z t e t é s t , illetőleg e g y l e t ü n k életének jövőjére szegezzük szemünket s e g y óhaj­ tásunk szerint való j ö v ő felől a múltból merítjük a reményt, mert a r e m é n y ha nem dőre, v a g y sugallat és ihlet, a múltban g y ö k e r e d z i k , h o g y a j ö v ő b e n viruljon. H a e g y l e t i é v k ö n y v e i n k n e m naptárszerűek, hanem e s e m é n y e k j e g y e z t e t n e k fel bennök, s okunk v a n e feljegyzéseket örvendetes tudomásul venni, bizton nézhetünk a z e g y l e t i új év felé s a mi ködnek és h o m á l y n a k látszik benne szemünk előtt, talán c s a k arra való, h o g y napját nem sokára szebb fényében láthassuk. É s mi abban a szeren­ csés helyzetben v a g y u n k , h o g y rövid e g y l e t i életünk esemé­ nyeit, fejleményeit örvendetes tudomásul vehetjük s ez o k o n a j ö v e n d ő iránt b i z a l o m m a l lehetünk, nem a hiú r e m é n y csalé­ k o n y szavára, hanem a múltban g y ö k e r e z ő remény biztatására, s ilyeténkép alakúit reményünk, hitünk szerint már a közel j ö v ő b e n szép v i r á g z á s n a k induland. -Szerényen fogtunk h o z z á a munkához s s z e r é n y e k a k a r u n k maradni mind v é g i g , nem­ csak azért, mert a s z e r é n y s é g v a l ó dísze a j ó munkának, de ha valódi s mi c s a k ilyenről szólunk, mert nemcsak az önis­ m e r e t igényel teljes őszinteséget, de őszinteséget igényel, kö­ vetel a k o m o l y munka-programm is, hatalmas serkentőnk a t o v á b b munkálkodásra. A szerénység, mint a dicsérendő tulaj­ d o n s á g o k m i n d e g y i k e , az i g a z s á g n a k levegőjében s világossá­ g á b a n díszlik, s mint ilyen nem saját magunk, és m á s o k ámí­ tására vezet, hanem a t á r g y i l a g o s önismeretre, m e l y n e k ered­ m é n y é t ha mindenkor j ó tudnunk, arról m a g u n k n a k különösen a k k o r kell s z á m o t adnunk, mikor e g y évet lezárunk, h o g y e g y újat kezdjünk, tehát épen most és ma, ünnepélyes k ö z g y ű l é s ü n k alkalmából. S ez az önismeret e g y l e t i életünk dolgaiban, min­ den iránta érdeklődők őszinte ö r ö m é r e sietek kimondani, a köz­ tudomású v i s z o n y o k h o z mérten általunk elért o l y e r e d m é n y e k r ő l tanúskodik, m e l y e k k e l n a g y okunk van m e g e l é g e d e t t e k n e k lenni. Társulatunk belterjes élete m e g e r ő s ö d ö t t s évről évre élénkült, — külterjes hatása k ö v e t k e z t é b e n m u n k a k ö r e mind inkább széles­ bűit s nemzeti irodalmunknak általa munkába vett területén #

ELNÖKI BESZÉDE.

5

helyenként: az irtoványt m á r is ü l t e t v é n y borítja, g y o r s a n nö­ vekedő s nemes g y ü m ö l c s é t termő ültetvény és szépen festő, s j ó l illatozó v i r á g o k csoportjai. E n a g y munkát csendben haj­ tottuk v é g r e , a mostani szokástól eltérőleg, m e l y minden zsengét h a n g z a t o s s z a v a k k a l dicsér s lehetőleg messzire elhalló h a n g g a l híreszteli s hirdeti, a mije van s a mije lenni fog. Mi a köz­ figyelmet nem hirdetményekkel vontuk m a g u n k r a , tudtuk, h o g y a j ó munka hirdetlen is hírre k a p , tudtunk várni, mert tudtuk, h o g y kellő időre van s z ü k s é g e mindennek, előzetes Ígéreteket nem tettünk, mert a ki adni akar, Ígéret nélkül is ad. K o l o z s ­ v á r művelt k ö z ö n s é g e g y o r s a n v e t t e észre a zajtalan munka szép sikerét s mind n a g y o b b számmal jelent m e g felolvasó üléseinken, megalapúlásunk után k e v é s idő múlva az első ala­ pítók is jelentkeztek s ezeket a néhány év alatt m á s o k is kö­ vették. A l a p í t ó i n k felszólítatlan tették alapítványukat, a czél üdvös voltáról nem m á s o k által m e g g y ő z e t v e , hanem saját m a g o k n a k szerezve m e g g y ő z ő d é s t . Elején felolvasásaink külön füzetekben jelentek m e g s hallgatóink k ö z t sokan voltak, a kik a felolvasás után az ezt m a g á b a n foglaló füzetet is birni óhaj­ tották, h o g y a hallottakat m é g e g y s z e r élvezzék s t a r t a l m o k b a k e d v ö k szerint belemélyedniük lehessen. D e e vállalat tőlünk nem függő o k o k miatt e g y évnél h o s s z a b b ideig nem állott fenn s a gyűléseinken tartott felolvasások ismét, mint e g y l e t i életünk kezdetén, különböző lapokban s folyóiratokban adattak k ö z r e s azon irodalmi termények, m e l y e k n e k e g y csokorba kellett volna összeköttetniök, h o g y u g y a n a z o n k ö z ö n s é g ve­ hessen tudomást rólok, elszéledve jelentek m e g s n é m e l y kö­ zűlök m é g m e g se is jelent s c s a k első hallgatóik k e d v e s em­ lékében él. E g y l e t ü n k örvendetes fejlődése jelen fokán tott, a hol v á l a s z t m á n y a a felmutatott szólalhat fel érdekében

s immár

sikerek

bebizonyított

m á r o d a ju­ nyomatékával tény

alapján

kérheti a hazafias k ö z ö n s é g t á m o g a t á s á t és mert kérheti, köte­ lességét

teljesíti, ha

k é r ő szavát

felemeli az erdélyi

részek

m e g y é i h e z s azon e g y e s e k h e z , kiknél j o g o s a n tételezhetjük fel, h o g y h a eljut hozzájok felszólításunk, készségesen fognak párt­ fogásukban részesítni. Ezennel felemeljük

kérő

szavunkat

az

KUUN GÉZA GROF

erdélyrészi m e g y é k h e z s azon

e g y e s e k h e z , kiknek

szükbe t ö b b j u t o t t másoknál, mert dolog

érzik, h o g y j ó

osztályré­ és

üdvös

a többől a hazai czélokra meghozni az önkéntes áldo­

zatot s a d o m á n y a i k a t nem tagadják

meg

azon

oltároknál, a

m e l y e k e n a hazafiság tiszta lángú tüzét lobogni látják. Majdan, ha alapítóink m e g s z a p o r o d t a k , a k k o r leszünk

képesek

teljes

m i m k a - p r o g r a m m u n k a t megvalósítni, pályadíjakat tűzni ki, nép­ költészeti g y ű j t e m é n y e k e t eszközölni, e g y o l y folyóiratot adni ki, m e l y b e n nemcsak

felolvasásaink

fognának

irodalmunkat illető bírálati c z i k k e k is, és más

megjelenni, de

m é g ezeken kivűl

e g y e b e k r e kiterjeszkedni, m e l y e k e g y irodalmi

k ö r é b e tartoznak. N e m kétlem, h o g y felszólításunk

társulat nem

lesz

elhangzó szó a p u s z t á b a n ; hanem élénk visszhangot keltő a szívekben. C s a k imént olvastuk e g y a m e s e v i z s g á l a t legközelebbi feladatairól írt jeles czikkben : « — ha szigorúan megrostáljuk a m a g u n k eddig m i n t e g y 6oo-ra tehető kiadott meséjét, a folk­ lorisztika m a g a s b követelményeinek mindenben megfelelő vajmi k e v é s a k a d közöttük. Iíyeket inkább majd c s a k a közeli j ö v ő t ő l várhatunk, a mikor már a mesegyűjtés tulajdonképeni czéljaival és feladataival ismerősebb, a módszerben jártasabb s e g y é b ­ ként is j o b b előkészűltségü g y ű j t ő k -fognak ez ü g y szolgálatá­ ban buzgólkodni. » ) A n a g y nevű K r i z a példája intve int s az általa járt úton k ö v e t é s é r e buzdít. Á m d e mindjárt húsz esz­ tendeje lesz, h o g y a jeles férfi eltávozott tőlünk s valljuk m e g , n y o m a i t befedte a felsarjadó fű, példája k e v e s e k e t vonzott, s népköltészetünknek újonnan szedett vadrózsái is herbáriumba zárattak s a g y ű j t ő fűvész, k e v e s e k kivételével, ha leszedte őket, ü g y e t t ö b b é nem v e t rajok. E z e n a téren is n a g y feladat v á r irodalmi társulatunkra. D e régi irodalmunknak is számos isme­ retlen t e r m é n y e l a p p a n g köz- és m a g á n k ö n y v t á r a i n k b a n , néha csak néhány elsárgult lap v a g y laptöredék maradt m e g az e g y k o r i teljes munkából, de ez is a miénk, k e d v e s tulajdonunk, a hazai genius sugalta gondolatszikrák v a g y o l y szellemi tar­ talom, m e l y e t a külföld nyújtott u g y a n , de a nemzeti szellem J

i) L. a .iHunfalvy-Album* 223-ik lapján.

7

ELNÖKI BESZÉDE.

sajátjává tett. A történész a leltárok poros ládáiban keresi az elmúlt é v s z á z a k o k m á n y a i t , a r é g é s z a föld alól hozza ki a múltak emlékköveit s valónak bizonyul a régi mondás : «Quidquid sub terra est, in apricum proferet aetas.» S az irodalomtörténész ezekéhez hasonló i g y e k e z e t t e l buz­ g ó l k o d i k a múltak

emlékeinek felderítésében. M é g c s a k ke­

véssel ezelőtt itt láthattuk m a g u n k k ö z t társulatunk kiváló dí­ szét, b. e. S z a b ó K á r o l y t , ki évtizedeken keresztül lanul kutatta történetünk

lankadat­

s irodalmunk régi emlékeit, és h o g y

m i l y sikerrel, arról «Régi m a g y a r k ö n y v t á r a s b i z o n y s á g o t tesz. Példája ö r ö k r e éljen fajunk nemzedékeinek emlékében s intő szavát hallja m e g a k é s ő u t ó k o r ! U j a b b felfedezések az irodalom te­ rén folyvást gyarapítják é v k ö n y v e i t , néha a tű

helyettesítette

a tollat, mint a marciánai Petrarca c o d e x b e n ; néha e g y elron­ g y o l t papirszelet felette becses szellemi tartalmat őrzett az utókornak. Petrarca,

mint

papirnyiredékeket t a r t o g a t o t t pírra vethesse múzsája

magánál, h o g y úton útfélen pa­

sugallását. A szerencsés véletlen

az ó-kor irodalmait is folyton gazdagítja A r i s t o t e l e s e g y i k eddig ismeretlen c s a k imént találtattak

s kevéssel a

munkája

még nagy

felfedezése után,

m e g azon Herondas versei, ki T e o k r i t

kortársa volt s ő t a régiek v é l e m é n y e szerint finomságában

meg

a h o g y Beccatellinél olvassuk,

a kifejezések

felülmúlta. Euripides e g y i k h o s s z a b b szomorújá­

tékából, m e l y e t a z ó-korban

m é g Antiopéjánál is többre be­

csültek, napjainkban fedeztetett fel e g y h o s s z a b b töredék. A z újabb irodalmak ilyennemű felfedezések által folyvást gyarapúlnak s nálunk is a véletlen s a k u t a t ó k lankadatlan s z o r g a l m a n a g y költőink irodalmi h a g y a t é k á b ó l újabb s újabb kincseket hoznak napfényre; í g y h o g y példa okáért csupán e g y r e hivat­ kozzam, társulatunk n a g y é r d e m ű h. titkára, dr. Ferenczi Zoltán ö r ö k dicsőségtől körűlsúgárzott költőnk, Petőfi S á n d o r hervad hatlan babérkoszorúját költeményeinek eddig ismerétlen

újabb

leveleivel g y a r a p í t h a t t a . T á r s u l a t u n k n a k is e g y i k főfeladata iro­ dalomtörténetünk

régiségeinek és drága ritkaságainak

tásában áll. T a l á n nem volt a világirodalomnak

felkuta­

o l y korszaka, mint

KUUN GÉZA GRÓF

8

a minő a jelen, m e l y b e n annyiféle i r á n y z a t o k s o l y ellenkezők összeütközését szemlélhetnők. A művész alkotó szelleme az ellentétes i r á n y o k ezen folytonos hullámzása s küzdelme k ö z t már-már k é t s é g b e esik a felől, h o g y itt ö s s z h a n g jöhessen létre, s h o g y e harcz, habár csak az e g y e s ember lelkében, b é k é r e vezethessen. A z ó-kori irodalmakban inkább az elszigeteltség a feltűnő, a különelviség, habár a z o k is b i z o n y o s pontig ha­ t o t t a k e g y m á s r a s m a g a A e g y p t o m s e m volt annyira elkülö­ nítve, h o g y a szellem t e r m é k e n y í t ő fuvalma, ha másunnan is jött, néhány élő m a g o t a nilusmenti o r s z á g termőföldébe el ne hinthetett volna. A római irodalmat a hellén szellem ter­ m é k e n y í t e t t e s Q . Ennius a dölyfös rómaiak közt, kik a kül­ földit lenézték, k i c s i n y b e vették, már öntudatával birt annak, h o g y minő j e l e n t ő s é g g e l bír t ö b b n y e l v n e k tudása s m a g á r ó l d i c s e k v ő l e g mondotta, h o g y : «Tria corda habere

sese, quod

loqui graece et o s c e et

1

latiné sciret.* ) E z e g y n a g y j e l e n t ő s é g ű nyilatkozat az ó-korban s külö­ nösen a rómaiak közt és előárnyékát vetette azon küzdelemnek és g y ő z e l e m n e k , m e l y e t a g ö r ö g szellem v í v o t t ki a rómain. M . Porcius C a t o hiában kelt síkra a hellenismus ellen, törek­ vései sikerteleneknek bizonyultak s ö r e g k o r á b a n m a g a is a g ö r ö g n y e l v tanulására adta m a g á t . K é s ő b b a k e r e s z t é n y s é g , majd a germán népek szelleme, majd az islám, majd ismét a renaissance korában újból a hellén szellem hódított N y u g a t Európában. A catholicismus és protestantismus harczai szintén kiváló hatással v o l t a k a nyugateurópai mívelődés folyamatára. A n y u g a t e u r ó p a i irodalmak kifejlődvén, e z e k is k e z d e t t e k e g y ­ másra hatni, majd a különböző bölcsészeti rendszerek j ö t t e k e g y m á s s a l ellentétbe s v e z e t t e k az erős politikai m e g g y ő z ő d é s e k küzdelméhez, a m e l y e k k ö v e t k e z t é b e n az ellentétes i r á n y o k m é g élénkebbek lettek. A romantika s a classicismus ellenha­ tása a múlt évszázban kezdődik s előbbeni néhány felfogásbeli tévedésének, mint Heinrich G u s z t á v e g y i k jeles czikkében ol­ vassuk, a júliusi forradalommal meginduló új szellemi élet v e -

i) Gell. XVII. 1 7 , i-

9

ELNÖKI BESZÉDE.

tett

1

véget. )

A

keleti

irodalmak

feltárulván

Nyugateurópa

előtt, ezek befolyása is mind érezhetőbb lett a n y u g a t i irodal­ m a k r a . A nemzeti érzék felébresztése a nemzeti n a g y lendületet

irodalmaknak

adott. A bölcsészeti iskolák, vallásos hitelvek,

politikai erős m e g g y ő z ő d é s e k áramlatai a z irodalom

legbéké­

sebb vidékeit, a harczzaj k ö z t h a l l g a t a g Múzsák berkei s lige­ teinek csendjét felrázzák s ezek m i n d e g y i k e az illető nép nem­ zeti szellemére hivatkozik, vele akar szövetkezni, h o g y az iro­ dalmi fajok összeségében uralomra

vergődjék. É s az

egyének

nemcsak a diadalkorona elnyeréseért küzdenek e g y m á s s a l , nem­ c s a k versenyeznek, hanem e g y é n i világnézetök,

ízlésök általá­

nosítására törekednek. A z ellentétek ezen fokozódó

nyugtalan­

s á g a k ö z t irodalmi társulatunknak résen kell lenni

érdekeinek

m e g ó v á s á r a , n e h o g y a nemzeti szellem tőle különnemű

ténye­

z ő k k e l s z ö v e t k e z v é n , saját czéljaitól elvonassék. í m e a társulatunk elé kitűzött teendőkre tattam, egyátalában

nem

az

újólag reá mu­

újság v á g y á t ó l v e z e t t e t v e , mert

hiszen nem új d o l g o k a t m o n d o t t a m , hanem ismert i g a z s á g o k a t . Ü d v ö s n e k s hasznosnak g y a k r a n említtessenek,

t a r t o m , h o g y a jól ismert mert az i g a z s á g u g y a n

igazságok

nálunk

nélkül

is annak marad, a mi természeténél fogva; de r e á n k n é z v e ú g y lesz igazán hasznos, ha minél t ö b b s z ö r emlékezünk m e g róla. Társulatunk

hazánk erdélyi részeiben valódi

szükségnek

felel m e g s ez o k o n létjoga rendíthetlenűl áll. Fejlődjék

mind

t ö b b r e s v i r á g o z z é k mind szebben !

') «A német végzet-tragédia eredete*, megj. a Hunfalvy-Albumban, 1. 205-dik lapon.

II.

Ferenczi Zoltán titkári jelentése az Erdélyi Irodalmi

Társaság 1892. Június 12-én tartott IV. ünne­ pélyes közgyűlésén.

Tisztelt h a l l g a t ó k ! Szerényen, de városunk közönségétől és a sajtótól folyton n ö v e k e d ő érdeklődéssel k i s é r v e folytatta az E r d é l y i Irodalmi T á r s a s á g a lefolyt évben is m u n k á s s á g á t s midőn visszatekin­ teni v a n alkalmam e jelentés alkalmából azokra, m e l y e k az év főbb e s e m é n y e i t teszik, az az erősödő r e m é n y táplálja lel­ kemet, h o g y az út, m e l y e t társaságunk választott, az, m e l y k o m o l y m u n k a s a z irodalom sokoldalú és m e l e g lelkesedéssel való mívelése mellett e g y s z e r s m i n d megtalálja irányát az életbe, a k e d é l y e k b e s fontos t é n y e z ő arra, h o g y a z irodalom iránti érdeklődés m é l y e b b é és terjedtebbé váljék. Jelenleg, legkivált a n y a g i a k a d á l y o k miatt, társaságunk működése főleg felolvasó ülésekre szorítkozhatik, s í g y csak h a l l g a t ó s á g utján terjesztheti közetlenűl a z irodalom iránti érdeklődést. M i és mennyi az, mit felolvasó üléseink nyújtot­ tak, legjobban megmutatja a z ezeken felolvasott d o l g o z a t o k ­ nak rövid elősorolása. R e n d e s tagjaink ez é v i előadásainak sora a k ö v e t k e z ő : BENEDEK E L E K

Marczi

iskolába

G Y U L A Emlékbeszéd

P. Szathmáry

Phryne.

az ó görög

Egy modell

G Y Ú J T Ó I Z A B E L L A Mons

gyermek

regénye

Z O L T Á N A gyermekek NÁLY

Marbot

HENRIK

tábornok

Athos

(Értekezés

világból

emlékiratai

c z . rajz, C S E R N Á T O N I

felett,

ÉJSZAKI K Á R O L Y

cz. elbeszélés, F A N G H N É

c z . elbeszélés, F E L M É R I L A J O S

Egy

Pierre L o t i regényéről), FERENCZI

Shakespeare

Alcharizi

megy

Károly

tragédiáiban

(Értekezés),

DE

(Értekezés),

(Értekezés), F i .

GERANDO

ANTONINA

GYARMATHY

ZSIGÁNÉ

TITKÁRI JELENTÉS.

Az

első és utolsó

út (Elbeszélés), HEGEDŰS ISTVÁN Május

temény), HEGYESI V I L M O S elnök

Útközben:

az égig

(Elbeszélés), J A K A B Ö D Ö N Farsangi

A L A D Á R Két költemény, nyek,

éj (Költemény), JÉKEY

E. KOVÁCS GYULA

K U U N G É Z A Kerekes

A nagybácsi

Ábel

k é t izben

költemé­

(Értekezés), MENTOVICH

(Elbeszélés), M A L O N Y A I D E Z S Ő Két kis

(Rajz), SEBESI J Ó B k é t ízben költemények, napra

i. (Köl­

(Elbeszélés), Az

GYULA

csavargóról

SZÁSZ BÉLA

Születés­

(Költemény), SZÁSZ G E R Ő k é t ízben Feleségemhez,

és Örök

harcz,

Örök

szerelem,

Örök

bánat

I—II.

cz. a. k ö l t e m é n y e k .

V e n d é g e k t ő l a k ö v e t k e z ő m ű v e k o l v a s t a t t a k f ö l : B E D E JÓKTÓL Két

leány

(Elbeszélés), G Á L G Y U L Á T Ó L Csiky

kezés), G Y A L U I F A R K A S T Ó L Egy zadból

humoros

Gergelyről

könyv

(Értekezés), IVÁNFI JENŐTŐL költemények arany

részlet Grillparzer »Az MÓRTÓL Küzdve,

A vége, Boldog

világ

Van egy csodás

az,

eddig

áldottnak

és e g y

szá­

fordított

c z . trilógiájából, PETRI

Havas

mezőkön,

Uj

szerelem

cz. k ö l t e m é n y e k , RUDNVÁNSZKY G Y U L Á T Ó L

két ízben a mit

gyapjúi

Pillangósors,

(Érte­

a XVII-ik

érezek,

könyvem,

Nézlek,

A te neved,

Tied

nézlek, vagyok,

Mi

volt

Uton,

Az

etc. cz. a. k ö l t e m é n y e k . T a r t o t t u n k e szerint 9 fel­

olvasó ülést, melyeken 2 6 felolvasó adott elé 18 prózai és 41 verses művet, műfordítás

összesen

59-et, m e l y e k

közül

1, aesthetikai és irodalomtörténeti

eredeti mű 58, szakba v á g ó 9,

prózai elbeszélés és rajz 9, drámai I , lyrai 40. Midőn ezekben

beszámoltam

ez é v

működéséről, e g y ­

szersmind lehetetlen nem utalnom azon feladatokra is röviden, m e l y e k társaságunk kintjük, a

előtt

állanak.

feladatok e g é s z n a g y

Ha

sora

alapszabályainkat vár

te­

megvalósításra. E

t á r s a s á g e s z m é n y i czélja odairányúl, h o g y működése legalább is e g é s z hazarészünkre

irodalmi

vállalatot

létesítsen, m e l y e g y n a g y o b b k ö z ö n s é g g e l s az élet

kiterjedjen,

hogy

terjedtebb

felölelésével tartson fönn állandó érintkezést. E föladatok azon­ ban

n a g y s főleg n a g y o b b

milyennel

anyagi

e g y e l ő r e társaságunk

erőt

igényelnek,

e c z é l o k j e l e n t é k e n y e k s b i z o n y o s tekintetben arra v a l ó k , h o g y szolgáljanak

mint a

rendelkezni bir. A z o n b a n

ha

ideálisak, épen

buzdításul s jelöljék azt a m a ­

g a s b a v e z e t ő utat, m e l y e n haladnunk kell; mert soha sem keli feledni, h o g y c s a k az bir n a g y cselekvésre buzdulni, ki nemes

12

TITKÁRI JELENTÉS.

és n a g y czélokat bir kitűzni. A z e czélhoz a l e g e g y e n e s e b b e n vezető eszköznek, t. i. alaptőkének gyűjtése társaságunk j ö v ő p r o g r a m m j á n a k a szellemiek mellett első pontja. T á r s a s á g u n k tisztikara évben, e l n ö k k é

u g y a n a z volt, mint a m e g e l ő z ő

K U U N G É Z A gróf,

FELMÉRI LAJOS, titkárrá

a l e l n ö k ö k k é S Z Á S Z G E R Ő és

CSERNÁTONI G Y U L A , p é n z t á r n o k k á H Ó R Y

B É L A újból m e g v á l a s z t a t t a k . Elénk v e s z t e s é g ü n k volt az, h o g y CSERNÁTONI G Y U L A titkár, ki e tisztet társaságunk m e g a l a p í t á s a óta viselte, városunkról eltávozván, lemondott, mit a választ­ m á n y sajnálattal v e t t tudásúi, s elismeréssel igtatta j e g y z ő ­ k ö n y v é b e T á r s a s á g u n k érdekében t ö b b évi fáradhatatlan mun­ k á s s á g á t , s a teendők ideiglenes v e z e t é s é v e l c s e k é l y szemé­ l y e m e t bizta m e g . E z évben társaságunk új t a g o k k a l erősítette m e g m a g á t . Tiszteletbeli tagjai s o r á b a i g t a t t a K Ő V Á R Y L Á S Z L Ó T és E S Z A K Y

K Á R O L Y T , kiknek nevét szükségtelen m a g y a r á z ó j e g y z e t e k k e l kisérnem s munkásságuk érdemeit e megtisztelés nem emelte, csak k ö v e t t e . R e n d e s tagjaiul m e g v á l a s z t o t t a A B O N Y I Á R P Á D O T , FANGHNÉ-GYUJTÓ IZABELLÁT, HEGYESI VILMOST, MALONYAI DEZSŐT,

tagjaink

száma

szintén g y a r a p o d o t t e z évben, K Ő V Á R Y L Á S Z L Ó 50 frttal be társaságunk alapitói közé.

MENTOVICH

G Y U L Á T és SEBESI

SAMUT. Alapító

lépett

E z e k b e n kívántam beszámolni T á r s a s á g u n k elmúlt évéről s a ki tudja a rendelkezésünkre álló e s z k ö z ö k c s e k é l y s é g é t , e m u n k á s s á g o t sikernek fogja nézni s r e m é n y é t é p ú g y növelni fogja a j ö v ő b e n , mint nekünk növeli, kiknek a belső élet szem­ léletében v o l t részünk. Ezzel jelentésemet bezárom.

Emlékbeszéd P. Szathmáry Károlyról. Felolvastatott az Erd. I. Társ. ISQ2. június 12-én tartott IV. lyes közgyűlésén.

ünnepé­

» A z emberek jobban m e g ö s m e r n é k e g y m á s t , ha nem hasonlítgatnák m a g u k a t folyton e g y m á s h o z « , irja Goethe. Min­ den ember e g y - e g y külön kis világ — és ha az emberiséget mindjárt összekapcsolják is b i z o n y o s közös tulajdonságok: azért az e g y é n i s é g mindenkinél érintetlen marad s többé-kev é s b b é minden cselekedetében nyilvánul. A központosítási és egyformásítási hajlam, a m e l y az államéletet a történelem tanus á g a szerint mindenha jellemzé, tulajdonképen harcz az e g y é ­ niség túlságos kifejlődése ellen és állambölcsészeti szempont­ ból talán ki is m a g y a r á z h a t ó . A z o n b a n a szellemi-életben egyformásítani és az irodalom történetében folyton u. n. »iskolákat« alapítani s ezen a réven 20—30, sőt g y a k r a n t ö b b írót, v a g y mondjuk individuumot e g y kalap alá v o n n i : mindig o l y eljárásnak tűnt föl előttem, a m e l y b e n t ö b b a k é n y e l e m — mint az igazságszeretet. D e á k Ferenczről maradt fönn, h o g y minden k ö l t e m é n y t elolvasott, mert a mint m o n d a : ha m é g o l y g y e n g e is, azért mindenikben van valami. E z a »valami« pedig, a mi a n a g y államférfinak a rossz versből is a lelkéhez szólott, bi­ z o n y á r a nem lehetett e g y é b , mint az illető versíró egyénisége. O l y fontos d o l o g ez az embernél, de főként az írónál, h o g y az individualitás kisebb- v a g y n a g y o b b fokú nyilvánúlását túl­ zás nélkül merném az író mértéke g y a n á n t fölállítani. Én, T e k i n t e t e s T á r s a s á g , nem v a l é k o l y szerencsés, h o g y P. S z a t h m á r y K á r o l y t személyesen ösmerhettem volna, de műveiből e g y olyan e g y é n i s é g szólott hozzám, a m e l y e t mél­ tónak t a r t o k reá, h o g y a G o e t h e utasításaihoz híven tárgyal­ jak. É p p e n ezért, midőn a T e k i n t e t e s T á r s a s á g megtisztelő

CSERNÁTONl

fölhívásának

engedelmeskedem:

GYULA

nem

hasonlítgatom őt senki­

hez, hanem az idő rövidségéhez mérten, elmondom az é l e t é t ; v á z o l o m törekvéseit és s z á m o t a d o k ról, a m e l y e k e t művei tettek

azokról a b e n y o m á s o k ­

reám.

Péterfalvi S z a t h m á r y K á r o l y 1830. augusztus 2:8-án szü­ letett

S z i l á g y - S o m l y ó n . Szülői középsorsu

voltak,

a kik

birtokos nemesek

főtörekvésüknek tartották, h o g y

úgy

Károly,

mint korán elhalt testvérbátyja, a lehető l e g g o n d o s a b b nevel­ tetésben részesüljenek. A z elemi iskolát otthon, későbbi tanul­ mányait

pedig a zilahi és a k o l o z s v á r i ref.

kollégiumokban

v é g e z t e . 1848. tavaszán már a kir. tábla írnoka lett és e k k o r k e z d e t t legelőször irodalmilag is működni az O c s v a y F e r e n c z »Erdélyi Hiradó«-jában. A szabadságharcz kitörvén, az alig 18 éves ifjú is fegy­ vert f o g o t t és mint k ö z l e g é n y a 31-ik zászlóaljban szolgált. K ö ­ telességét tudó, intelligens és bátor katona létére g y o r s a n ha­ ladt v é g i g

az altiszti

f o k o z a t o k o n és 1849. február

havában

m á r tiszt, és nem s o k k a l reá az erdélyi utászkar p a r a n c s n o k a lett.

Képzettségét

és

haladását

k e d v e s ezredesének:

Tóth

Á g o s t o n n a k köszönheté, a ki a szerény modorú fiatal honvé­ det első percztől k e z d v e megszerette és figyelemmel kisérte.

A

B e m híres csatái közül e g y n e h á n y b a n ő is részt vett s v é g i g küzdötte a s z a b a d s á g h a r c z o t D é v á i g , a hol a v e g y v e r t lerak­ ván, társai n a g y részével e g y ü t t f o g s á g b a került. Innen e g y néhány hónap múlva sikerűit

u g y a n a szabadulás, de azután

c s a k n e m két évig bujdokolnia

kellett. 1850-ben Pestre

vén,

ismét reá,

csak ekkor gondolhatott

kerül­

h o g y valami p á l y a

után nézzen, mert a j o g i , a mire ő készült, ezekben az idők­ ben k e v é s kilátást nyújthatott

a m a g y a r embernek. Beiratko­

z o t t tehát az akkori József-műipar-tanodába

és technikát

kez­

dett tanulni, azonban, h o g y addig is megszerezhesse m a g á n a k a mindennapi

kenyeret,

egyszersmind

a Várady

Ádám-féle

m a g á n tanintézetben is tanárkodott. K é s ő b b egészen fölhagy­ ván a technikával, az e g y e t e m r e ment át s a bölcsészeti tan folyamot végezte. E r r e az időre esik t á g a b b körű irodalmi m u n k á s s á g a is. B e s z é l y e k k e l és terjedelmöknél f o g v a m a n a p s á g

regényeknek

? . SZATHMÁRY

KÁROLY.

is beillő h o s s z a b b elbeszélésekkel árasztá el az akkori lapokat, ú g y a n n y i r a , h o g y neve csakhamar országszerte imertté lőn. É s itt m á r m e g j e g y e z h e t j ü k róla, h o g y m é g e zsengékből s e m tűnik ki valami m a g a s a b b r ö p t ű k é p z e l ő t e h e t s é g ; lebilincselő hangu­ lat ; élesebb m e g f i g y e l ő k é p e s s é g v a g y reflektáló bajiam, p e d i g a l e g t ö b b született n a g y Írónak éppen első zsengéi a legjel­ l e m z ő b b e k , mert azon kiváló tulajdonok, a m e l y e k későbbi n a g y s á g u k a t előidézik: az ifjúkori m ű v e k b e n rendszerint tú­ l o z v a s z o k t a k jelentkezni. A S z a t h m á r y e g y é n i s é g e azonban ezekből is híven tükröződik vissza ú g y , h o g y a tanulmányozó szemét nem a k a d á l y o z z a semmi mesterséges máz arra nézve, h o g y a szerző képességeiről fogalmat alkothasson m a g á n a k . U g y tűnik ő fel már ezekben is, mint e g y igazságszerető, ha­ zafias érzéstől áthatott, minden j ó é r t és nemesért lelkesedő igazi kötelességtudó ember, a ki abban a helyes m e g g y ő z ő - , désben él, h o g y hazája és embertársai iránt v a l ó kötelességei­ nek ú g y felelhet m e g a legjobban, ha lelkének minden nemes hajlamát és tehetségét é r v é n y r e juttatja. T ú l s á g o s n a g y igé­ n y e k e t ő m a g a sem táplál — és m á s o k b a n sem i g y e k s z i k támasztani m a g a iránt. Inkább törekszik arra, h o g y igazat mondjon, mintsem arra, h o g y szépen mondja el. É p p e n ezért ekkori elbeszéléseiben is kerüli az o l y a n t á r g y a k a t , a melyek­ ben kizárólag a fantáziára lenne utalva és történelmi t é m á k a t keres, a hol kutathat, — sőt ha k e l l : hivatkozhatik is. B a l a s s a Bálintról, O r s z á g Ilonáról szóló ekkori elbeszé­ lései péld. történelmi e s s a y k n e k is beillenék, o l y g o n d o s után • járással és az adatok o l y lelkiösmeretes fölhasználásával van­ nak megírva. H a e k ö r ü l m é n y talán árt is valamennyire a poétának, a mennyiben e g y kissé szárazzá, m o n d h a t n ó k : pe­ dánssá teszi előadását, mindenesetre jellemző S z a t h m á r y r a , az e g y é n r e nézve, a ki a terhes a n y a g i g o n d o k és a fárasztó napi munka után is időt talált a L i s z n y a i a k , B e ö t h y L a c z i k és a »komlókert« v i r á g k o r á b a n lelkiösmeretes tanulmány n y a l pótolni a t e r e m t ő képességet, a mit a természet sok tekin­ tetben m e g t a g a d o t t tőle. É s e g y k o r ú irótársainak e g y b e h a n g z ó nyilatkozatai szerint c s a k u g y a n majdnem emberfölötti m u n k a az, a mit az ifjú S z a t h m á r y , mint tanító, tanuló és iró ezek­ ben az időkben végzett.

*6

CSERNÁTONI G Y U L A

A z 1856. és 57-ik é v e k e t külföldi utazásokkal tölte el és m e g l á t o g a t t a Francziaországot, S v á j c z o t és A n g l i á t is. Ha­ zatértekor azonnal m e g h í v á s t k a p o t t a már maros-szigeti ref. l y c e u m történelmi tanszékére, a m e l y e t ö r ö m m e l foglalt el, m e r t hiszen a történelem v o l t a z ő igazi eleme a tudomány­ ban és irodalomban e g y a r á n t ; — aztán m e g bujdosásai szo­ morú idején M á r m a r o s t is n a g y o n megszerette. Itteni tanári működéséről e l é g lesz fölemlítenem, h o g y az ifjúsági önképzőkör, ének- és zenekar, m e g a tornataní­ t á s az ő k e z d e m é n y e z é s é n e k köszönik létezésüket, s e g y é b tekintetben is o l y sokat munkált az intézet javára, h o g y az elöljáróság t á v o z á s a k o r e g y a r a n y billikommal tisztelte m e g . 1862-ben a n a g y - e n y e d i kollégium történelmi tanszéké­ vel cserélte föl előbbi állását és itt tanárko'dott iS68-ig, midőn T i s z a K á l m á n , az akkori b a l k ö z é p vezére, az általa alapított »Hazánk« c z i m ű l a p szerkesztésére n y e r t e meg. A z o n hat év alatt, a mit N a g y - E n y e d e n töltött, számos szépirodalmi dolgozatán kivűl m e g í r t a m é g a kollégium történetét is. A szerkesztői p á l y a e g y s z e r s m i n d e g y új működési kör­ rel gyarapítja a S z a t h m á r y t e v é k e n y s é g é t , a mennyiben m o s t a politikával is foglalkozni kezd. E g y é n i s é g é h e z azonban e k k o r is hű m a r a d és a v i l á g o k sorsát intéző n a g y kérdéseket nem b o l y g a t v a , h a m a r felösmeri a tért, a hol szorgalommal és lelkiösmeretes utánjárással dolgozni és hatni lehet. A z 1869-iki or­ s z á g g y ű l é s e n u g y a n i s mint a n a g y a t á d i ( S o m o g y - m e g y e ) kerület képviselője már interpellácziót intéz a z akkori vallás- és köz­ o k t a t á s ü g y i miniszterhez a kisdedóvás t á r g y á b a n és e g é s z ha­ láláig ez marad l e g k e d v e n c z e b b témája és e g y i k legfőbb fel­ adata. K ö z b e - k ö z b e g y a k r a n szólal föl más n a g y f o n t o s s á g ú kulturális és művészeti kérdésekben is, mint péld. a nemzeti színház európai színvonalra v a l ó e m e l é s e ; e g y állami felsőbb kereskedelmi tanintézet létesítése; V a j d a - H u n y a d várának stylszerű r e n o v á l á s a ; a kolozsvári e g y e t e m fölállításának sürgetése stb., — de m i n d e g y r e visszatér a kisdedóvás kérdéséhez és tanulmányoz, t e r v e k e t készít, ágitál, harczol, c s a k h o g y a kis­ d e d ó v á s ü g y e társadalmilag és t ö r v é n y h o z á s i l a g e g y a r á n t felkaroltassék.

P. SZATHMÁRY

KÁROIY.

17

E z érdeklődésének m e g h a t ó m e g y a r á z a t á t leljük abban a tényben, a m e l y e t az » O r s z á g o s m a g y a r kisdedvédő e g y l e t « 1873. január 26-án tartott alakuló g y ű l é s é n ő m a g a mond el megnyitójában. Elbeszéli ugyanis, h o g y az 1862-ik év nyarán az alföld e g y i k falujában volt, midőn hirtelen tűz ütött ki s rövid időn az e g é s z k ö z s é g a lángok m a r t a l é k a lett. V é g i g menvén az elhamvadt h á z a k között, e g y s z e r csak ahhoz a helyhez ér, a hol a tűzben m e g é g e t t kisdedek hulláit hordták össze, a kiket mezei munkára ment szülőik házaikba c s u k t a k és m a g o k r a h a g y t a k . A kisdedek kezei m i n t e g y v á d o l ó l a g emelkedtek az é g r e — »s mióta a m a m e g é g e t t kisdedkeze­ k e t láttam — mondja beszédében — nem tudok t ö b b é nyug­ tot találni.« V a l ó b a n hazánkban őt tekinthetni a mult évi kisdedóvási t ö r v é n y kezdeményezőjének és részben létrehozójának. T á r s a ­ dalmilag és irodalmilag szünetlenül munkálkodott a kisdedóvás érdekében s 1875-ben t ö r v é n y j a v a s l a t o t nyújtott be a kisded­ ó v á s ü g y é n e k o r s z á g o s t ö r v é n y által v a l ó rendezése t á r g y á b a n és bár a j a v a s l a t az e g é s z ház részéről élénk helyesléssel fo­ gadtatott, mégis t o v á b b e g y évtizednél hevert a t a n ü g y i bi­ z o t t s á g iratai k ö z ö t t a nélkül, h o g y érdemlegesen t á r g y a l t a t o t t volna. C s a k a legközelebbi években került ismét reá a sor, midőn jelenlegi k ö z o k t a t á s ü g y i miniszterünk felkarolván az ü g y e t , S z a t h m á r y t e g y j a v a s l a t készítésével bizta m e g , a m e l y 1889-re el is készült. Mindnyájunk előtt ismeretes ú g y a javaslat, mint a ja­ v a s l a t t e v ő sorsa. A z előbbi diadallal, az o r s z á g h á z tagjainak helyeslő éljenzése közben tétetett a ház asztalára — az utóbbi pedig u g y a n e k k o r hajtá le fejét a halálos á g y o n ö r ö k álomra . . . ö r ö k pihenésre. Ú g y halt m e g , mint e g y igazi hős a csata­ téren, a kinek öntudata n y u g o d t ; ajkain m o s o l y űl, mert a távoli diadalkiáltás elárulja, h o g y az ü g y , a melyért élt és k ü z d ö t t : m e g van mentve. T a l á n e g y kissé többet is időztem e tárgynál, mint a mennyit v á z l a t o m kerete m e g e n g e d e t t volna, de b e v e z e t ő so­ raimban azt ígértem, h o g y a S z a t h m á r y törekvéseiről is szó­ lani f o g o k ; — már p e d i g ezek k ö z ö t t a kisdedóvás ü g y e volt 2

18

CSERNÁTONI G Y U L A

a legnemesebb és a l e g s z á m o t t e v ő b b , a m e l y ú g y s z ó l v á n az életével forrott össze.

egyszersmind

V i s s z a t é r v é n most irodalmi m u n k á s s á g á r a : j e g y e z z ü k m e g , h o g y sokoldalú elfoglaltsága későbbi korában is ép o l y ke­ véssé g á t o l t a őt a dolgozásban, mint e g y k o r , a fiatal é v e k küzdelmei között. A lapokban és szépirodalmi vállalatokban m é g m i n d e g y r e sűrűn megjelenő elbeszélésein kívül most már n a g y o b b konczepcziókkal is m e g p r ó b á l k o z i k és e g y néhány, akkoriban na­ g y o n olvasott r e g é n y t ír. K i ne emlékeznék közülünk is » A sirály«, » S h a m y l « , » V e t é l y t á r s a k « , »Erdély vészcsillaga«, »Izabella«, » M a g y a r h o n fénykora«, »Kosztolányi h ö l g y e k « , »Bethlen Miklós«, » Bujdosók «, » Bethlen G á b o r ifjúsága« stb. czímű r e g é n y e k valamelyikére, a m e l y e k e t különösen az erdélyi ré­ szekben olvastak, m e r t t á r g y a i k nagyrészben a szép E r d é l y történelméből v o l t a k merítve. A z az irány és az a szellem, a m e l y e művekből szól hozzánk, a mai nemzedék előtt bátran idegennek mondható, annyira különbözik a regényírás terén m a uralkodó modortól. A z o k n a k a visszafojtott lélekzettel ki­ eszelt izgató helyzeteknek, összetömörített, drámailag folyó c s e l e k v é n y e k n e k , minden fölösleges czafrangot nélkülöző, néha túlzottan realisztikus, de többnyire mindig jellegzetes irálynak, száz m e g száz apró megfigyelésnek — és az e g y e s jellemek és állapotok pszikhologiai rajzának n y o m á r a sem akadunk a S z a t h m á r y regényeiben. A régi j ó idők e g y s z e r ű krónikása ő, a ki g y e r m e t e g k e d é l y l y e l b o r o n g a l o v a g v á r a k romjai k ö z ö t t ; k e g y e l e t t e l olvasgatván le omló falaikról történeteiket. A mese­ s z ö v é s b e n sem mester. Legfeljebb csak annyit tesz, h o g y a főcselekvényt e g y - e g y érdekesebb helyen megszakítja és e g y epizódot sző közbe, mi által az olvasó kíváncsisága a fő cse­ l e k v é n y iránt e g y kissé m a g a s a b b fokra emelkedik. Inkább az események, mintsem az e g y e s jellemek által akar az olvasó­ ban érdeklődést kelteni; — annyi invencziója azonban nincs, h o g y ez minden körülmények k ö z t sikerűijön neki. V a l a m i sajátos, ó-angol balladákra emiékéztető z a m a t o t azonban nem lehet m e g t a g a d n i műveitől és irályától, különösen midőn e g y e g y fejezetet ilyenformán kezd m e g : » A z 1667-ik év e g y g y ö -

P. SZATHMÁRY K Á R O L Y .

19

nyörű alkonyán m a g á n o s l o v a g ügetett a M a r o s v ö l g y é n fel­ felel V a n az ő ó-szerű naivitásában valami o l y a n keresetlen őszinteség, a m e l y h e z hasonlót az ujabbkoriaknak sokszor a l e g n a g y o b b verve-vel megírt műveiben sem lehet föltalálni. S z i n t ú g y kiérzik irályából, h o g y ő m a g a is élvez, mikor péld. »Bethlen G á b o r ifjúsága «-ban a s z á r h e g y i k a s t é l y lakóinak életmódját, v a g y az ö r e g Zalasdi ő s m a g y a r o s virtusait ecseteliA m é g ifjú és l o v a g i a s B á t h o r i G á b o r rajzánál m e g o l y me­ l e g s é g ömlik el sorain, a m e l y önkéntelenül eszünkbe juttatja, h o g y az író bölcsője a hatalmas dinásta-család ősi fészkében ringott. Á l t a l á b a n eszményi rajongása a mult és a történelem n a g y alakjai iránt, a kiket o l y k o r majdnem félistenekké emel az eposzra emlékeztet; — a m i n t h o g y az ő r e g é n y e i valóság­ gal közel is állanak az eposzhoz — m i g az újabbak m á r a drámát közelítik m e g . A S z a t h m á r y fénykora mint regényíróé, a hatvanas évekre esik. A z o n n a g y változás iránt, a m e l y e t a r e g é n y irályában és szerkezetében az újabb orosz-, m e g franczia r e g é n y e k hatása idézett elő, ő érzéketlen maradt — és í g y m e g kellé érnie azt, h o g y művei lassan-lassan leszorultak a k ö n y v p i a c z r ó l s neve az új nemzedék előtt mint íróé c s a k n e m ösmeretlenné vált. P e d i g szorgalma mondhatni, h o g y a legutolsó perczig a régi maradt, mert folytonosan látni lehetett nevét a lapokban — c s a k h o g y olvasói apadtak meg. M e g p r ó b á l k o z o t t a színműírás terén is » A K e n d y e k « , »Csák M á t é « és »Lucanus« czimű darabjaival, de minden ma­ radandó siker nélkül. Irt aztán humoros költői elbeszélést a a cseh Holubár l o v a g viselt dolgairól és e g y drámai költe­ m é n y t , m i n t e g y ellendarabjáúl az E m b e r tragédiájának » A z asszony komédiája« czímmel. A z ifjúsági irodalom terén ő alapította m e g és szerkesz­ t e t t e néhai Trefort miniszter megbízásából a »Jó k ö n y v e k «-et s a »Piros könyv«-ben e g y k ö t e t v á l o g a t o t t történelmi elbe­ szélést nyújtott a fejlettebb ifjúság számára. A mi azonban különösen becsülni v a l ó benne és alakját h a m a r c s ü g g e d ő korunkban igazi e g y é n i s é g g é e m e l i : az a ne­ mes idealizmus, a m e l y e t az irodalom iránt, jóllehet feltűnő 2*

20

CSERNÁTONI

GYULA.

sikerekkel sohasem dicsekedhetett — mindenha m e g ő r z ö t t . T á r ­ saságunk alakulásakor ő volt e g y i k e a legelsőknek, a ki üd­ v ö z ö l t e az eszmét és csatlakozását jelenté hozzánk. E g y ülé­ sünkön föl is o l v a s t a k tőle e g y » K o l o z s v á r l e g s z e b b napja« czímű történelmi elbeszélést, a mikor e g y s z e r s m i n d ígéretet tőn, h o g y bármikor szólítsuk föl, mindig szívesen működik közre T á r s a s á g u n k érdekében. Fájdalom azonban, nem sokkal reá beleszólt a sors és P. S z a t h m á r y K á r o l y is növelé meg­ döbbentően szaporodó halottaink számát. N e k e m , mint a T á r ­ s a s á g akkori titkárának jutott a szomorú kötelesség, h o g y 1890-ben b e k ö v e t k e z e t t halálát T á r s a s á g u n k 1891 május 24-én m e g t a r t o t t Ill-ik ünnepélyes k ö z g y ű l é s e alkalmával bejelentsem. A l a k j a , emléke most már az utókoré, a m e l y lehet, h o g y szi­ g o r ú b b a n fogja megítélni műveit, mint a h o g y most én t e v é m . Valószínű, h o g y akadnak o l y a n o k is, a kik elfeledik a kort, a m e l y b e n élt és azt k ö v e t e l i k majd műveitől, h o g y o l y a n o k l e g y e n e k , mint a saját korukbeliekéi. É s lehet, h o g y fognak m é g követelni t ő l ö k sok mást is, de én az ilyenek számára ismét csak G o e t h é t idézem, a ki Gondolataiban bölcsen mondja, h o g y : »Ha az ember mindent m e g akarna tenni, a mit k ö v e ­ telnek t ő l e : ú g y többre kéne becsülnie magát, mint a mennyit v a l ó s á g g a l ér.« S z a t h m á r y pedig ehhez nem értett — és éppen ezért m e g tudta őrizni individualitását. Maradjon ban i s !

fönn

emléke és l e g y e n áldott

Társaságunk­

Besztercze, 1892. június 3-án. CSERNÁTONI

GYULA.

IV.

Örök törvény. Ha végzet, ha isten, de törvényül adá: Ti hegyek, ti sziklák hajoljatok alá; És ti völgyek, berkek,' végetlen lapályok, Emelkedjetek föl, ott fris lég vár rátok. A hol most csapkodnak forgó zuhatagok, S egeket ostromló óceán kavarog: Virágok nyíljanak, rózsa, szekfű, jázmin, S pillék röpködjenek égő nap sugárin. Hol most éden virul, méz és tej szivárog, Keljenek örvények, tűzhányó vulkánok; Élet ne maradjon, se lét, se gondolat, A halál mutasson vésztjelző nyomokat. Fényes mennyboltozat, te látható semmi, Tenger-csillagoddal te is menj pihenni: Egy-egy kihűlt napot csak dobj ki magadból, S helyébe támadjon örök-éj valahol. Csak te, büszke féreg, illanó köd, árnyék, Kinek neved e m b e r : te maradj, te várj még; És higyjed, és reméld, és csak bizzál abban, Hogy változatlanul lényed halhatatlan.

Örök szerelem. Csak árnyékok vagyunk, tünemények csupán. Meghalunk, feloszlunk, egyik a más után; Századok múlnak el új századok jőnek, És nyoma se marad az ember-öltőknek.

SZÁSZ GERŐ

Egyik hadvezér volt, nagy király a másik, Milliók érezték szeme villanásit; Azt hitték, fejükkel az egeket érik, S most egy barom legel hült porukon végig. Világ szép asszonya, könnyen hajló nádszál, Ki életedben mindig mosolyra vadásztál, Hol van szép arcodnak liliom-erdeje ? Halál és feledés ölelkeznek vele. Csak árnyékok vagyunk, szálló tünemények, Melyek öntüzökben lobognak, elégnek, És fény, és melegség, és minden csak semmi, Hangzik az ítélet: temetni, temetni! Csak mi, kik szeretünk, mi vagyunk feloldva: Bezárhatnak majd egy hideg koporsóba; Halott porunkon a férgek jóllakhatnak, Mégis mi vagyunk a győzelmes hatalmak. A szerető szivek mindörökké élnek, Boldog részesei a végetlenségnek: Mert midőn kedvesünk utolszor ránk hajol, Egy uj csillag támad az égen valahol.

Örök bánat. Bölcselkedem, prédikálok, Biztatgatom a világot: Hogy milyen szép minden itt! Mosolygásból van alkotva A lét, a föld, a menny boltja; Minden, mi él, melegit. Szép a világ, a mindenség, Gyönyörűen kifestették Láthatatlan szent kezek. A mi bűvöl, kéjbe ringat, Édesíti napjainkat: Itt sugárzik, itt lebeg. A tündöklő mennyboltozat Kirakja a csillagokat,

KÖLTEMÉNYEK.

Ábránd-keltő est ha jön; S fényük még csak alig bágyad. Köszönti az alvó tájat Kelő nap a bércztetőn. Fülemilék dalra kelnek; Ébrednek a völgyek, berkek : A föld szive megdobog. A sirok is mosolyognak, S árnyában a virágoknak A holtak is boldogok. Hát azok a szent örömök, Midőn a sziv csak könyörög, Mert érzi a végtelent: A szerelem titkos álma Édes szendert borit rája. S édent bir már idelent. Szép a világ, óh, szép folyvást. De ha látok csillag-hullást; Könnyet gyermek szemiben ; Szivet, a mely ketté törött; Hervadt lombot, bús temetőt: Csak zokogok — csendesen.

Az első és utolsó út. Irta Gyarmathy Zsigáné. I. A z ö r e g T a m á s Marcziné immár elérte a hatvanötödik esztendejét és m é g nem járt a k ö z s é g határán túl. Huszonöt é v e annak is, h o g y a g ő z ö s ott fütyöl és z a k a t o l v é g i g a kertjén t ú l ; mindennap elnézi jövését-menését, e g y kissé m é g mindig fél tőle, különösen sötétben, mikor a két tüzes szemét rámereszti és ú g y k ö z e l e g d ü b ö r ö g v e . D e azért n a g y o n óhaj­ tana e g y s z e r bele ülni. Hiszen, már jár azon mindenféle; az ő k ö z s é g é b ő l is tolul a nép minden héten kétszer a kolozsvári heti vásárra, csak ő e g y e d ü l nem volt m é g soha, s h o g y ez fel ne tűnjék senkinek, mindig azt m o n d t a : »Na az én ter­ mészetem nem veszi be a koriczálást.« — Jobb is az ú g y K a t a fiam, — szokta volt mondani az ura. D e azért T a m á s n é n a g y o n v á g y o t t és szerette volna, ha biztatja valaki. A z ura pedig éppen nem biztatta, sőt di­ csérte: »Jó itthon ülő, hűséges á p o l ó m valál, az Isten áldjon m e g érette.« D e az ura meghalt. E g y s z e r aztán, a szomszéd asszony, az ö r e g Vinczéné, í g y szólt h o z z á : — T e K a t a ! látod, most, h o g y az urad meghalt, mi­ lyen j ó alkalmad nyílik »ócskát« vinni a vásárra. É n is össze szedek néhány kupa b o r s ó t : g y e r e velem te is, K o l o z s v á r r a . « É s a világlátott vén kofa, V i n c z é n é , elkezdi dicsérni a v á r o s t : szebb az m é g N a g y - V á r a d n á l is É s T a m á s n é csak nem akar ú g y elköltözni a temetőbe, h o g y K o l o z s v á r t m e g ne lássa. É s T a m á s n é ennek okán hozzá is látott az elő­ készülethez. Pajtából s z o b á v á előléptetett

kis fészkében kiteregeti az

AZ ELSŐ ÉS UTOLSÓ Ú T .

2

5

ö r e g e fehérneműit és éppen nem érzi m a g á t nyugodtan. . . . E z e n a vidéken az a szokás, h o g y a mint öregednek az e m b e r e k , ú g y kerülnek mind kisebb-kisebb lakásba. K e z d i k az u t c z á r a néző szobában ; — mikor a fiu nősül, a k k o r a szülők már a » h á t u l s ó h á z b a « kerülnek; a második fiu házasságánál a » k a m a r a « járja é s . a harmadiknál — ha nincsen m ó d új ház építésre s z í n b ő l , ó l b ó l tákolják össze az ö r e g e k f é s z k é t : j ó nekik az is arra a k e v é s i d ő r e ; ú g y is szűkebb szállás v á r rájuk ide s t o v a . T e h á t , ö z v e g y T a m á s n é , a mint ott babrál a fehér » ó c s k a « k ö z ö t t , m a g á b a n mind azzal beszél, a ki ezeket el n y ű t t e : »Látod, látod, mibe foglalatoskodom, ú g y e , nem hitted volna ezt s o h a ! T e most bizonyosan ezt is látod — mert ott m á r nincsen titokban semmi — h o g y elmentem volna én édes örömest r é g e b b e n is valamerre, c s a k tudtam v o l n a hozzá o k o t kapni. M e g b o t r á n k o z o l ú g y - e ? D e kérdezd c s a k m e g a többi lel­ keket, mindet, a ki veled űl a fényes mennyekben, h o g y feles é g ö k lelkét nem nyomja-e ennél m é g n a g y o b b v á d is?« A z ö z v e g y ablaka alatt virágzik e g y n a g y orgona-bokor. A kisebb m e n y szedi a nyiló fürtöket; az ablak n y i t v a van ; a k ö v é r kis m e n y e c s k e bedugja rajta a fejét: — Ni ni! Kolozsvárra ?

a n y á m a s s z o n y , ú g y hát

igaz, h o g y

menyen

— M á r mért ne lenne i g a z ! — veti oda félválról; de szive, a z a m á r r é g pihenő ö r e g szív c s a k elkezd dobogni. A m e n y e c s k e fehér fogai k ö z é kapja a » b o r o s t y á n « nyilast és d u z z o g v a s z ó l : — M á r az e g é s z v i l á g járt

Kolozsvárt, csak

én

nem!

— N a , bizony, neked is kezdték a z t ! — É s az ö r e g ú g y mutatja a dolgot, mintha ő már t ö b b s z ö r járt volna ott. C s a k nem lehet o l y a n járatlan, mint ez a tizennyolcz esztendős t a c s k ó | A z ö r e g b é k e s s é g b e n él menyeivel, mert mikor ezelőtt pár évvel m e g h a l t az e g y e t l e n leánya, akkor fogadást tett, h o g y szó nélkül eltűr m i n d e n t ; j ó lesz hozzájuk, 'iszen ezt a m a g á h o z való esze í g y tanácsolja; mert, ha már nincs az embernek l e á n y a és ö r e g s é g é r e leveri e g y b e t e g s é g , nem lesz a ki e g y k o r t y vizet adjon: de í g y , csak megemlékeznek a m e n y e c s k é k , h o g y ő sem vala rossz hozzájuk.

26

G Y A R M A T H Y ZSIGÁNÉ

K é s ő b b b a n a g y o b b meny, a kedvencz is, betoppan özvegyhez.

az

— N a hát ne segítsek foltozni a n y á m a s s z o n y ? — M e g v a n már minden Ilona, csak arra kérlek, áldja m e g az Isten a lelkedet, h o g y a disznóra l e g y e n gondod, m í g megjárom azt a n a g y útat. T e már tudod, h o g y ez a disznó nem olyan, mint a más ember diszna — mert nerp is be­ csületes ember az, a ki í g y neveli a malaczát és azután, mikor eladja, fel sem említi hibáját! A m e n y e c s k e tudja, h o g y a kérdéses süldő a legrosszabb irányú nevelésben részesült: korpát, kenyérhajat, tengerit nem eszik, c s a k főtt étel kell neki; pedig főtt ételt nyaranta m é g a g a z d a ember sem kap, n e m h o g y a s z e g é n y ö z v e g y disznója! A meny, a mint távozóban van, visszafordul: — A n y á m a s s z o n y , aztán m e g ne ijedjen akármit is l á t ! — Eredj, ne beszélj, hát mi a csodát látnék ? — É s az ö r e g a s s z o n y mehetnékje kezd l o h a d n i : ez a m e n y e c s k e tud valamit, 'iszen sokszor u t a z o t t ; vájjon mi félelmeset láta? D e nem, nem fogja megkérdeni, mert nem a k a r megijedni, nem akar ú g y meghalni, h o g y azon a tüsszögő, füstölő bolond masinán ne üljön. Mikor a m e n y e c s k e távozik, betoppan V i n c z é n é : — N a K a t a ! hát állód a szavadat ? — Á l l o m h á t ! — veti oda n a g y hetykén, s ö r e g szive m é g n y u g t a l a n a b b u l zakatol. O l y a n különösnek, g y a n ú s n a k tet­ szik minden. D e már mindegy, vissza nem l é p ! II. K o r á n r e g g e l az » ö t ó r a i v a l * indulnak és e s t v e a s k i l e n c z ó r a i v a l « érkeznek haza. A z ö z v e g y hajnali három órakor már teljesen el v a n k é s z ü l v e . A rosszul nevelt süldő ebédjét is megfőzte és kitette az ablakba, h o g y m e n y e k ö n n y e n ráakadjon. A mint kinyitotta az ablakot, betolult a nyíló o r g o n a v i r á g illata és az üde illat e g y s z e r r e c s a k eszébe j u t t a t o t t e g y régen elfeledett e s e m é n y t : a saját m e n y e g z ő j é t . — D e , miért g o n d o l ő épen ma arra ? B i z o n y , bizony, n a g y dolog várhat ma rá!

27

AZ ELSŐ ÉS UTOLSÓ Ú T .

B e c s a p t a az ablakot, hanem az orgonavirág-illat, a t a v a s z üde leheletével, benn

maradt

a kis

fészekben,

növelni az

öreg

a s s z o n y szorongását. H ó n a alá kapja a fehér t a r i s z n y á b a g y ü m ö s z ö l t » ó c s k á t « és vár, vár. A kerten keresztül fognak kimenni — s az a V i n c z é n é m é g mind nem j ő . B i z o n y o s a n v a l a m i történt vele, azért nem j ő ; átfut, megnézi. D e V i n c z é n é épen nem örül a zaklatásnak, és ezt nem is titkolja el, az ö z v e g y rösteli a dol­ got, haza m e g y és felkölti süldőjét s megkínálja az étellel. D e annak eszeágában sincsen az evés, s az orrát ú g y fordítja el, mintha azt m o n d a n á : »beh alkalmatlan vén a s s z o n y v a g y te!« Leül, a tarisznyát újból hóna alá kapja és gondolkozik. D e u g y a n miért is jött éppen ma az emlékébe az esküvője napja, a minek már éppen T a n a k o d i k , de nem tudja megkapni, h o g y hány éve, c s a k annyi b i z o n y o s , h o g y t a v a s z volt, borostyán-nyíláskor és a k k o r m é g j ó v i l á g volt, mert úr dolgára jártak az e m b e r e k . . . H e j ! beh el is múlik minden j ó ! A batyuját le nem téve, k i m e g y az u d v a r r a ; a vasúton innen és a kert v é g i patakon tul pirul az é g alja. Hajnali de­ rengés borul a csöndes t á j r a ; az ól híján k u k o r é k o l az ö z v e g y k a k a s a és távolról hallszik a pásztor kürtje; aztán e g y fekete t ö m e g lepi el az u t c z á t : a b i v a l c s o r d a , és V i n c z é n é m é g se j ö n ! D e milyen különös ez

Mintha

épen azok

a

bivalok vonulnának itt v é g i g , mint azon a hajnalon, a mikor ú g y érzett a borostyánillat, mint m o s t ! É s e g y pillanatra ú g y tetszik az ö r e g asszonynak, h o g y éppen azt a napot é l i : nem tudott aludni, kiment az udvarra, h o m á l y o s volt minden, csak a bivalok t ö m e g e feketéllett és a v i r á g illat érzett . . . Össze­ rezzen. — B i z o n y m é g valami éri, h o g y olyan b a l g a s á g o k a t képzel, mintha m e n y a s s z o n y volna, m o s t a hetven esztendejé­ hez közel. A türelmetlenség és rettegés láza nem h a g y j a e g y helyben ; kinéz az utcza-ajtón; b e m e g y a szobába, onnan vissza a süldőhöz, v é g r e leül a küszöbre és ú g y szorongatja a ba­ tyuját, össze-gubbaszkodva. E k k o r toppan b e V i n c z é n é és a z ö z v e g y m e g r e t t e n v e kérdi h o g y : — Már?! — A k k o r volt a m á r, mikor ezelőtt két órával felvertél! M o s t p e d i g lódulj ízibe, n e h o g y lekéssünk.

28

G Y A R M A T H Y ZSIGÁNÉ

Megindulnak. A kert v é g é b e n foly a K ő r ö s , azon e g y k e s k e n y palló, azután e g y kis rét és az indóház. A z ö z v e g y megáll: — T á n félsz ? E b b ő l a kérdésből aztán v i l á g o s a n kiolvasta az ö r e g , h o g y mégis c s a k v a n mitől félni és s u t t o g ó h a n g o n k é r d i : — H á t te ? — V i n c z é n é nevet és b e m e g y j e g y e t váltani. T a l á n itt nem lesz semmi veszedelem, mert a vasúti főnököt j ó l ismeri, és az ö z v e g y t o v á b b r a nézt Istennek ajánlja lel­ két. E b b e n m e g is n y u g s z i k e g y kissé, felsóhajt és kilép­ nek a perronra. Éles füttyentés, háta m ö g ö t t erős csengetés, n a g y dübörgés, az emberek e g y m á s t l ö k d ö s v e futnak a sis­ t e r g ő » m a s i n a « felé; az ö z v e g y e t is vonja v a l a k i : «Na j ö s z t e hát!« — s a másik pillanatban már be v a n zárva e g y ketreczbe, a mit ha j o b b a n m e g n é z az ember, hát szoba. Ismét csengetnek, a v o n a t megmozdul, aztán e g y lökést kap, és az ö r e g a s s z o n y oda esik e g y szűrös, pipázó atyafira: »Nana, m á m i ! csak nem a k a r az ölembe ülni ?« É s ellódítja m a g á t ó l . Leülésről szó sincs. I g a z u g y a n , h o g y az útitársa k a p o t t he­ l y e t , de neki már nem jutott. B e l e fogódzik az ajtó fogantyú­ j á b a és kéri a j ó Istent, h o g y ne szédítse m e g ismét, mert a k k o r minden b i z o n y n y a l abba a tojásos k o s á r b a fog bele esni, a miből aztán szörnyű veszedelem lenne. E g y darabig nem is tekint semmi felé, csak az ülésen levő kosárra, de v é g r e bá­ torságot k a p és kinéz az ablakon s új félelem szállja m e g . A z e g é s z táj, mintha körben forogva, futna vele szembe. A feljövő napfényben e k e v a s a k csillannak, a zöldülő m e z ő k ö n marhák legelnek, helylyel-közzel e g y - e g y n a g y fehér folt, az bizonyosan j u h n y á j : vájjon kié ? A z őrházak k ö r n y é k é n fehér v i r á g g a l borított m e g y f á k és mindez hullámos körfutással rohan felé. N ó ilyet m é g nem látott. V i s s z a fordul, h o g y e csodára figyelmeztesse útitársát és e k k o r valami szörnyű esemény tör­ t é n i k : e g y s z e r r e csak teljesen sötét lesz. A z ö r e g a s s z o n y rémes, h ö r g ő kiáltása hallatszik: — Vinczéné! végünk van! — Na-na K a t a ! ne bolondozz, 'iszen ez csak a » l y u k ! « A kocsit nyers nevetés, m é g n y e r s e b b m e g j e g y z é s e k töltik

AZ ELSŐ ÉS UTOLSÓ ÚT.

2

9

be, miközben ismét világos lesz, és az ö r e g asszony ott áll m e g d e r m e d v e , elszürkült arczczal. V i n c z é n é megszánja: — N a g y e r e , űlj a h e l y e m b e ; hát te nem tudád, h o g y a »lyukon« á t m e g y ü n k . — A z t á n az élelmes kofa szétnéz m a g a körűi, a tojással telt kosarat nem épen g y ö n g é d kifejezések kísére­ tében odacsapja a tulajdonosa ölébe, leül, a társára néz, aztán nevet. A z ö r e g asszony elkékült ajkai m o z o g n a k : — H á t aztán, V i n c z é n é , T e s z m é g

ilyen?

— N e m , nem lesz több. D e te o l y a n v a g y , mintha sír­ b ó l kelnél. — Onnan is kelek, el v a l é k t e m e t v e ; élve eltemetve . . . ú g y d o b o g a s z i v e m ; ha e g y csepp vizet kaphatnék. Ihatsz tüstént, c s a k várd sorára a dolgot. — Ismét fut a táj, csillan az ekevas, fehérlik a nyáj és m e g y f a ; de az ö z v e g y nem m e r m á r széttekinteni. Ö s s z e z s u g o r o d v a űl és batyuja alatt imára kulcsolja ránczos k e z é t : én urazm istenem, l é g y velem. Semmire se néz, de azért j ó l látja a öregét, a mint rosszalva rázza a fejét: — L á t o d , látod K a t a ! te nem szeretsz kóriczálni, 'iszen mindig azt mondtad, h o g y nem szereted; hát a k k o r miért indulál m e g ? V a g y nem az vala a szádon, mi a szivedben? . . . A k k o r menj és lásd, a mi l e s z ! . . . Hiszen, éppen attól remeg, h o g y mi lesz m é g . Mert ok nélkül nem képzeli azt ú g y senki sem, mintha m e n y a s s z o n y lenne vénségére, . . . már pedig ő m a r e g g e l egészen annak képzelte m a g á t . . . E g y n a g y z ö k k e n é s , e g y éles fütty, aztán e g y rekedtes k i á l t á s : « E g e r e s , t i z p e r c z ! > S o k a n leszállnak és futnak, fut V i n c z é n é : vájjon, mi történt ? Pár perez múlva látja, h o g y V i n c z é n é n a g y o n keres valakit. U g y a n , kit kereshet ? Bekukkint hozzá is : «De hát, te nem szállal ki ? I g y á l e g y e t , mert éppen o l y a n v a g y , mint e g y kisértet a holdvilágnál; na c s a k izibe, lódulj a kúthoz!» — A kútnál n a g y a tolongás. A z egyfalubeliek duhajkodnak; e g y bokrétás kalapu l e g é n y tele marok­ kal szórja a vizet e g y csintalan m e n y e c s k e felé, a ki n e v e t v e szökik félre és a g y ö n g é d játsziság eme nyilvánulása az öz­ v e g y arczára permetez. M é g m e g sem törülheti arczát, csön-

G Y A R M A T H Y ZSIGÁNÉ

3o getnek

és futnak.

F u t ő is, természetesen

több

vizhez

nem

juthatott, mint a mennyit az arcza k a p o t t ; v é g i g fut az e g é s z vonat

hosszán,

de

a «szobáját»

nem

találja.

Vissza

fut

ismét egészen a g é p i g . T e r e m t ő szent Isten, h o v a üljön, h o g y baj ne essék belőle r! H á r o m csöngetés, aztán z a k a t o l v a m e g ­ mozdul az e g é s z hosszú s o r . . . — H á t m a g a öreg, mit futkos, mint az anyátlan méh ? — rival rá a kalauz. — Istálom alássan, a s z o b á m a t , nyomat

m e g a szomszédasszo­

keresem....

— H o l a pokolban keresi itt ? D e megálljon, ne fusson, mert m á r kikésett az i d ő b ő l . . . A d j a ide a k e z é t ; és felszök­ ve, m a g a után rántja a z öreget, aztán belódítja a m a r h a ko­ csiba. — N a , itt sem hal m e g K o l o z s v á r i g ! S rá zárja az ajtót. III. É s másnap r e g g e l , mikor az ö r e g , s o k v i s z o n t a g s á g után, haza v e r g ő d i k : a menyei bementek h o z z á ; s a világlátottabb azt kérdezte, h o g y látta-e a vashidat ? — L e h e t , h o g y láttam azt is . . . — D e hát, beszélje a n y á m a s s z o n y ,

hogy

látott ? — Biztatja a kis k ö v é r meny. A z ö r e g

mi

mindent

megtörülgeti

verejtékező arczát, s beszélni k e z d ; aztán imígyen folytatja: — H a fejemet elütnétek, akkor sem tudnám elmondani, h o g y é r k e z t e m be K o l o z s v á r a ; tán V i n c z é n é tudja. V o l t azon a piaczon annyi virágkoszorú,

mint

husz

temetésen

Körös­

körül a k k o r a házak, mint a t e m p l o m ; járt-kelt annyi katona, mint nálunk a k ö v e t v á l a s z t á s k o r a betörés után ; aztán lépten­ n y o m o n e g y - e g y sikátor . . . — Ked, Kérdi a — — —

anyámasszony,

befordula

rosabb m e n y felé fordul és folytatja — Tudod kofákhoz

mindannyiba?

—

kisebb m e n y . U g y a n bizony, te befordulnál k é t óra alatt ? B e én ! N a c s a k tódítsd, neked m á r ilyen a virtusod. A ko­

képest.

Ilona, kofák

sem

útleírását: vagyunk

mi a kolozsvári

H o g y tud az beszélni! Mikor

m e g v e v é az

AZ FXSŐ ÉS UTOLSÓ ÚT.

31

ócskát, szemem láttára eltagadott két darabot. Jól van, v i g y e a lelkén, majd mikor a n a g y útra kél. N a í g y is j ó c s k á n kapék . . . — U g y a n mennyit k a p a

anyámasszony?

— K é t forint tizenhat krajczárt. M e g c s a l t , de nem veszekedhetém vele, m e r t sietnünk kellett a vasúthoz. Majd ki­ adtuk a lelkünket, ú g y futottunk, és m é g i s elkéstünk. N a m o s t m á r táthatjuk a szánkat, mondja V i n c z é n é . — É n Istenem, mi lesz velünk ? — felelém én. — Hát, majd lefek­ szünk annál a zsidónál, a kinél én már háltam e g y s z e r ; igaz, öt krajczárt kell érette fizetni, de hát mit t e g y e n az ember, városon muszáj k ö l t e n i . . . — Eredj, ne b e s z é l j ! C s a k nem kell azért fizetni, ha megengedik, h o g y fejünket e g y párnára hajtsuk ? 'Iszen ná­ lunk minden v á s á r k o r öt-hat idegen hál, némelyiknek már csak a daróczom jut a feje alá . . . V i n c z é n é v é g i g sem hall­ g a t o t t , és arra noszogatott, h o g y c s a k n é z z e k széjjel, ha látni akarok, mert itt van mit. L e t t is volna, de a fától nem látám az erdőt. T o l o n g o t t a czifra uri nép, mint rajzáskor a m é h ; e g y n é m e l y leült a tornáczra, ott ettek, ittak, jól mulattak. V a l a m i bolond fiuk ú g y futkostak, h o g y k e z ö k b e n n é g y - ö t tele poharat is tartottak. N a eddig sem kedveltem a sört, de most már éppen m e g ö l az undorodás, ha r á g o n d o l o k ; lá­ t o m most is a habos szájakat, a mint kiisznak e g y - e g y po­ hárral. F o r g o t t velem a világ az utálságtól. V i n c z é n é azt hitte, h o g y éhes v a g y o k ; — faljak valamit. — Oknélkül v a l ó lenne az is, ha eszembe jut ez a sok habos száj. Most is bor­ sódzik tőle a b ő r ö m : ni, l á s s á t o k ! és az ö r e g oda tartja felbőrödzött fonnyadt karját. — Hát dolog ?

aztán

anyámasszony,

h o g y volt a zsidónál a

— J o b b azt nem t u d a k o z n i ! D e legeslegjobb m e g nem próbálni 1 Bevétenek e g y üres házba, nem volt ott két kes­ k e n y padon kivül semmi ezen a teremtett világon. A kulcson fordítottak e g y e t : — T e V i n c z é n é , minket ide zára a z s i d ó ! — E n n e k itt már í g y a sora.

32

GYARMATHY

ZSIGÁNÉ

— Eredj, ne b e s z é l j ! H á t ha az éjjel v a g y valami . . . akkor, m i t é v ő k leszünk ? — Már, h o g y r e g g e l i g innen ki nem bizonyos, mint a nap.

megszomjazunk, mész,

az

olyan

— C s a k hallgattam, de m a g a m b a n ú g y gondoltam, h o g y majd mikor az ágyneműt, m e g egy kis falni valót hoznak, a k k o r m e g m o n d o m a zsidónak, h o g y : ha istent ismer, e n g e m be ne zárjon! Inkább lefizetem neki a z ö t krajczárt. V á r t a m , v á r t a m ; de ha ti most zsidót láttok, ú g y én is láttam. — V i n c z é n é , hát az á g y n e m ű t nem h o z z á k már b e ? — B i z o n y , sok h i á b a v a l ó s á g o t beszélsz t e ! — monda, és biztatott, h o g y v e s s e m le a mellre-valómat, t e g y e m a fe­ j e m alá és a l u g y a m . A z t á n többet n e m mondott, mert elalvék. N a már édes lelkem, h o g y e g y éjszaka o l y a n hosszú lehessen, azt el nem hittem volna s o h a ! E z t az én s o k esztendőmet mintha mind újból v é g i g éltem volna. E mellett a masina zakatolt, sípolt, füstölt; a világ forgott és r o h a n t ; az ö r e g e m p e d i g o t t v o l t mindenütt és m o n d o t t v a l a m i t . . . —- Mit m o n d o t t ? — N e m tudom . . . v a l a m i t . . . pedjg tudta, mert m é g most is hallja: «Látod, látod K a t a , ha szerettél kóriczálni, mért t a g a d t a d ? * . . . E l é g az hozzá, h o g y már m e g s o k a l t a m azt az éjszakát és költögetni k e z d t e m V i n c z é n é t : — U g y a n h a g y j már békét, nem volt elég, h o g y a mult éjjel sem alh a t t a m tőled ? Feküdj le s m i g a zsidó b e nem j ő , h o z z á m ne s z ó l j ! — N e m tölt bele tiz perez, s már horkolt. A z t hit­ tem, h o g y eszemet vesztem. Ide bent a keblemben mind s z o ­ rult valami, a fejemben p e d i g tágult. É n j ó istenem el ne h a g y j ! K e z d e t t világosodni. K i n é z t e m az ablakon, de c s a k kőfalat láttam. N é z t e m , néztem, m i g a szemem is káprázott. E g y s z e r aztán jött e g y kiflis. K e z d t e m verni az a b l a k o t : — K ö l t s e fel a zsidót, áldja m e g az Isten a l e l k é t ! — V e n n i a k a r ? — kérdezte a kiflis. Inkább is m e g c s e l e k s z e m , hátha ezen az áron kiszabadulok. tem, h o g y k é t kiflit is veszek, ha felkölti a zsidót. K i b o c s á t a n a k s én s z a v a m a t á l l t a m : n e s z t e k ! E s n y á b ó l előszedi a kifliket. A kis kövér, fehér fogait

m é g ezt Megígér­ Megtette. a tarisz­ mutatva,

AZ ELSŐ ÉS UTOLSÓ Ú T .

33

azonnal b e l e h a r a p a kiflibe s ú g y k é r d i : — hát aztán, m é g i s csak szépnek találta a n y á m a s s z o n y azt a K o l o z s v á r t ? — Szépnek, s z é p n e k ; de, n a g y o n , n a g y o n d r á g a város. — E g y e b e t is vásárolt ? —• T u d a k o z z a a k o r o s a b b m e n y . — H á t a szállás ? azt m á r el is felejted ? H a az a zsidó erre vetődik, tudom,

Istenem,

úgy

egyszer

megcsúfolom,

h o g y m i g él, el nem felejti. A d o k neki fris tejet; v e t e k puha á g y a t ; s mikor m e g akarja fizetni, azt mondom, h o g y : jen, menjen!

men­

c s a k nem hiszen o l y a n lelketlennek, h o g y azért

a c s e k é l y s é g é r t pénzt v e g y e k e l ? ! — B e h , m e g is fogja ma­ gát szégyelni! A z ö r e g ásít, nyújtózik. B o r z o g a t j a a hideg. A r c z a , sze­ me lázban é g ; e kéjútazás n a g y o n m e g g y ö t ö r t e s z e g é n y t . A korosabb meny

megszánja:

— Dőljön le, a n y á m a s s z o n y , m é g b e t e g lesz ked, inkább el se mene v a l a ! —- H á t , Ilona fiam, e g y halállal csak tartozik az ember, l e g a l á b b nem h a l o k m e g ú g y , h o g y

nem

ültem azon a sis­

t e r g ő masinán . . . D e azért, e g y e t mégis m e g h a g y o k majd ha e g y s z e r , sok idő multán,

csak

minden

kül, e s z e t e k b e jön a l a k o d a l m a t o k

napja, és éppen

tek, mintha abból a napból élnétek át pár

nektek:

i g a z o k nél­ ú g y érzi­

pillanatot:

akkor

v i g y á z z a t o k m a g a t o k r a , mert valami rossz ér! A d d i g p e d i g j ó lesz, ha az uratok előtt el nem titkoljátok e g y

gondolatotokat

sem, mert higyjétek el, h o g y : ki a miben vétkes, abban hődik. É n ezt már

bűn­

tudom.

A z t á n lefeküdt. D e n y u g t a l a n álmai lehettek. A kik kö­ rülötte állottak, azt mondták, h o g y « f é l r e feddőző ö r e g emberről beszélt,

a ki ő t e t

beszélt.* inti,

Egy

szólítja,

hívo­

gatja, h o g y c s a k menjen. N e g y e d napra aztán el is ment. D e , a h o v á m o s t ment, onnan nem jön vissza

soha sem az ö r e g

ember, sem V i n c z é n é , s e m senki.

3

VI.

Az Erdélyi Irodalmi Társaság alapszabályai. /. A társaság czitne, pecsétje és székhelye. A társaság czíme: Erdélyi Irodalmi

Társaság. Pecsétjén a

czím és 1888-clíki évszám áll. Székhelye Kolozsvár.

2. A társaság csélja. A z irodalmi,

szépműtani

érdekek

istápolása

Erdélyben; a

szépirodalomnak nemzeties irányú mivelése.

J. A czél eszközei. Szépirodalmi, szépműtani tárgyú felolvasások népi költészet

remekeinek

rendezése ; a

gyűjtése; esetleg pályadíjak

kitűzése

által a szépirodalmi munkálkodásra való serkentés.

4. A tagok. A társaság tagjai tiszteletbeliek, alapítók és rendesek.

5. A tiszteletbeliek. Tiszteletbeli tagok, kik a társaság czéljáúl kitűzött irányban nagyobb irodalmi érdemekkel tűnnek ki.

6. Az alapítók. Alapító tagok, kik a társaság czéljaira legalább 5 0 forintot adtak.

J. Rendes tagok. Kik

a társaság

czélját

munkálkodásukkal

mozdítják elő.

AZ ERDÉLYI IRODALMI T Á R S A S Á G

ALAPSZABÁLYAI.

35

Számuk az ötvenet nem haladhatja meg. Választatnak azok közül, kik a társaság czélját érdeklőleg az irodalomban jelentősebb mun­ kálkodást fejtettek ki.

8. A tagok választása. Rendes tagokat az üresedésben

levő helyre, legalább egy

rendes tag ajánlatára, a közgyűlés választ, titkos szavazással. Tisz­ teletbeli tagokat a választmány ajánlatára a közgyűlés választ. Ha a társaság külföldi egyéneket akar tagjaiul választani, előbb ebbeli szándékát a magyar kir. belügyminisztériumhoz felterjeszti. A vá­ lasztások élethossziglan szólanak.

Q. A tagok jogai. A rendes és tiszteletbeli tagok a társaság

tanácskozásaiban

részt vehetnek, felolvasásokat tarthatnak. Joguk

van az »Erdélyi

Irodalmi Társaság tagja« czímet viselni.

10. A tagok kötelességei. A rendes tagok kötelesek

évenként

legalább

egyszer

fel­

olvasást tartani.

//. A társaság

igazgatása.

A társaságnak van elnöke, két alelnöke, titkára, pénztárnoka, ellenőre. Ezek és a rendes tagok alkotják a választmányt. A tár­ saság minden rendes tagja egyszersmind a választmány tagjai is. A tisztviselőket a közgyűlést követő tisztújító-gyűlés választja szó­ többséggel. H a első választásnál általános szótöbbsége egynek sem volna, a második szavazás a két legtöbb szavazatot nyert jelölt között történik. Üléseken a hiányzó elnököt s alelnököket a leg­ idősebb s a titkárt a legfiatalabb rendes tag helyettesíti.

12. A társaság vagyona. A társaság vagyona az alapító-tagsági összegekből s esetleg egyéb jövedelmekből áll. Feloszlás esetén a vagyon, a magy kir. belügyminisztériumhoz való előleges bejelentés után az »Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület«-re száll. 3*

36

AZ ERDÉLYI IRODALMI T Á R S A S Á G

ALAPSZABÁLYAI.

•

13. A közgyűlés. A társaság minden

évben tart egy ünnepélyes

Kolozsvárt, május első vasárnapján. Ekkor

közgyűlést

tétetik jelentés a tár­

saság mőködéséről. Tárgyát a közgyűlésnek szépirodalmi és szép­ műtani tárgyú felolvasások teszik. A közgyűlés szavazó tagjai

a

tiszteletbeli és rendes tagok. A köz-, valamint a választmányi gyű­ lésekről vezetendő jegyzőkönyveket a gyűlésekből az elnök által ad hoc kiküldendő két tag hitelesíti. Rendkívüli közgyűlést összehív bár­ mikor az elnök, ha 15 tag irásbelileg indokolva kívánja. Ily köz­ gyűlés az alapszabályok megváltoztatásának kérdésében s a netaláni feloszlatást illetőleg határozhat. Határozathozatalra az alapszabályok megváltoztatását lőleg absolut többség és a feloszlatást

érdek-

illetőleg az összes tagok

háromnegyede határozhat érvényesen. A rendkívüli közgyűlés határ­ idejének napja két kéttel előbb közzé teendő s a tagokhoz kül­ dendő meghívókon a gyűlés czélja jelzendő. A alapszabályok s a feloszlást kimondó

határozat

megváltoztatott

felső jóváhagyás

alá bocsátandó.

14. As ülésekről. A társaság rendes felolvasó üléseit Kolozsvárt, július és aug. hónap kivételével, minden hó utolsó vasárnapján tartja. E z ülések nyilvánosak, de a

társaság

ügyeit illető zárt

tanácskozásokban

végződnek. Ervényos határozat hozatalára 7 tag jelenléte szükséges. A társaság

ez országrész nagyobb városaiban

legalább egyszer

évenként felolvasást tart, szépirodalmi s szépműtani tárgygyal.

i£. As elnök, as alelnökök. A z elnök a társaságot más társaságokkal, hatóságokkal szemben képviseli s az ügyeket vezeti. A z alelnökök az elnököt helyettesítik, ennek akadályoztatása esetén.

16. A titkár. A titkár vezeti a jegyzőkönyet, viszi a társaság levelezéseit; gondoskodik az ülések felolvasásairól s a gyűlések tartásáról hirlapilag is értesiti a közönséget.

AZ ERDÉLYI IRODALMI T Á R S A S Á G

ALAPSZABÁLYAI.

37

if. A pénztárnok, az ellenőr. A pénztárnok kezeli a társaság

pénzét. Kiadásokat a köz­

vagy választmányi gyűlések határozataira eszközöl. A z ellenőr a pénztár kezelését ellenőrzi s állásáról féléven­ ként jelentést tesz a rendes üléseken.

18. AB állam felügyelete. Ha a társaság a zott körét túllépné: a elrendelendő vizsgálat vagy az alapszabályok

fennebbi, az alapszabályokban meghatáro­ m. kir kormány által a felfüggesztés után eredményéhez képest fel is oszlattathatik, legpontosabb megtartására köteleztethetik.

A z » Erdélyi Irodalmi Társaság« 1888. június 3-án tartott alakuló gyűléséből.

Éjszaki Károly, id. elnök.

Dr. Csernátoni Gyula, id. titkár.

38585. szám.

VIL

Látta a m. kir. belügyminiszter. Budapesten, 1888. június

hó 11-én. A miniszter helyett: B e n i c z & y, államtitkár.

VII.

Az Erdélyi Irodalmi Társaság ügyrendje. /. Ülések. 1. A társaság •— a nyári szünetet kivéve — minden hó 2-ik vasárnapján egy rendes ülést tart. 2. A tárgysorozat megállapításáról az elnökség gondoskodik. 3. A választmányi (zárt) ülésekre a titkár külön meghívókat csak akkor küld, ha nagyobb fontosságú tanácskozási tárgyak van­ nak, a melyek aztán a meghívókon is jelölendó'k. 4 . Ha valaki fontosabb indítványt akar tenni, szándékát az ülés előtt legalább 2 4 órával bejelenteni tartozik. 5. A rendes ülést megeló'zőleg, vagy után az elnök a szük­ séghez képest zárülést hívhat egybe, a melyen a mult ülés hatá­ rozatai vétetnek számba. 6. A z üléseket az elnök és alelnökök akadályoztatása esetén a legrégibb tagok idősebbje vezeti. 7. A Társaság személyzetében előfordult

változások, alapít­

ványok vagy ajándékok nyilvános felolvasó-ülésben is dők az elnök által; —• egyéb kebli ügyek azonban

bejelentenmindig

zárt

ülésen tárgyalandók. 8. A szavazás személyi ügyekben mindig

titkos.; egyébkor

pedig mindig nyilvános. 9. A fontosabb indítványok esetleg bizottságokhoz is utasít­ hatók. Ha valamely indítvány következtében bizottság küldetik ki, abban az indítvány-tevőnek mindig helye van. 1 0 . A Társaság tagjai a felolvasó-üléseken vagy maguk olvassák föl dolgozataikat, vagy

a Társaság valamely erre vállalkozó tagja

által mutattatják be. Szükség esetén és kivételesen nem tagok is

AZ ERDÉLYI IRODALMI T Á R S A S Á G ÜGYRENDJE.

39

szerepelhetnek előadók gyanánt azok közül, kik e szakmában ki­ váló képességükről ismeretesek ; — ezek nevei azonban az elnök­ ségnél — legalább egy héttel a felolvasás előtt — esetről-esetre bejelentendők. 1 1 . H a a felolvasó-üléseken valamely fölolvasás

túlságosan

hosszú időt venne igénybe, az elnöknek joga van a sorrendben netalán még következő tárgyakat a jövő ülésre halasztani.

,

1 2 . Minden tagnak jogában áll az előadásra észrevételeket tenni, melyekre a felolvasó válaszolhat. 1 3 . A z ülések jegyzőkönyveit a titkár

vezeti s az elnök,

vagy az e végre kinevezett két tag hitelesíti. A hitelesítők kine­ vezésénél az indítványtevők, vagy felolvasók veendők

tekintetbe.

II. Közgyűlések. 1 4 . A Társaság közgyűléséről és megtartási idejéről az alap­ szabályok 1 3 . §. intézkedik. 1 5 . A z ünnepélyes közgyűlés tárgysorának

előkészítése az

elnökből és titkárból álló rendező-bizottság feladata.

III.

Tagválasztás.

1 6 . aj A márciusi ülésben megállapíttatik, hogy hány hely tölthető be a rendes tagok sorában. b) Minden tagnak joga van annyi jelöltet ajánlani, a hány hely betölthetőnek határoztatott. A z ajánlatok legkésőbb április hó 2-ik vasárnapjáig a titkárnál Írásban benyújtandók, a mely határ­ idő eltelte után ajánlás többé nem fogadtatik el. c) A z ajánlatok az áprilisi ülésben

bemutattatnak és a vá­

lasztás az ünnepélyes kögyűlést megelőző zártűlésen

ejtetik meg

és az ünnepélyes közgyűlésen kirdettetik ki. d) A szavazás mindig titkos. e) Érvényesen csak oly jelöltre lehet szavazni, a ki ajánlva volt. fj

Minden választásra a helyben lakó tagok felénél egygyel

több szavazó szükséges. g) A megválasztás csak úgy érvényes, ha a jelölt általános többséget nyert.

IV. A tagok munkássága. 1 7 . A Társaság

elvárja tagjaitól, hogy évenként

egyszer egy-egy felolvasást tartsanak.

legalább

AZ ERDÉLYI IRODALMI T Á R S A S Á G ÜGYRENDJE.

4o

1 8 . A titkárnak kötelessége a rendes tagokat lezettségük teljesítésére

figyelmeztetni.

ebbeli köte­

Sikertelenség esetén elnöki

felhívás intéztetik hozzájok. 1 9 . H a valamely rendes tag által bejelentett dolgozatra nézve az elnökségnek oka van attól tartani, hogy az a Társaságnak akár anyagi érdekeibe, vagy alapszabályaiba ütközik, joga van a nyilvános ülésf megelőzőleg zártülést hivni össze s ott aggályait előterjeszteni. Ilyen esetben a Társaság az illető dolgozat bemutatását kívánhatja. 2 0 . A vendégek által felolvasásra szánt munkák a Társaság titkáránál nyújtandók be s mindenkor bírálat alá esnek. A bírálatról az elnökség gondoskodik, még pedig oly formán, hogy két tagot kér föl véleményadásra. Eltérő véleményezés esetében a mű egy har­ madik bírálónak adatik ki. 2 1 . Vendégek munkálatait a Társaság ülésein — a szerző óhajtásának

figyelembe

vételével — az elnök által fölkért rendes

tag mutatja be. 2 2 . Akár vendégnek,

akár

tagnak oly felolvasása, melyet

szerzője a Társaság kiadványai közé óhajt felvétetni, előlegesen mindig bírálat alá esik. E jogot a társaság által évről-évre meg­ választott szerkesztő-bizottság gyakorolja.

V. Elhunyt tagok végtisstessége. 2 3 . Elhunyt tagjait az Erdélyi Irodalmi Társaság a következő végtisztességben részesíti: a) H a a haláleset Kolozsvárt fordul elő, a Társaság tagjai részt vesznek a temetésen.

Ha ez ülés idejére esnék, az ülés el-

halasztatik. b) A z elhunyt tag halálát az elnök a legközelebbi felolvasó­ ülésen rövid bejelentéssel hozza a tagok és a megjelent közönség tudomására. c) A z elhunyt tag fölött valamelyik rendes

tag, nyilvános

vagy ünnepélyes közgyűlésen emlékbeszédet mond. d) H a a tag vidéken halt meg, temetésén a Társaság kép­ viselteti magát; vagy valamely formában

jelét adja

részvétének.

ej A társaság különös érdemű tagjai elhunytáról külön gyász­ jelentést is adhat ki, mire nézve esetről-esetre az elnökség intézkedik #

VIII.

Az Erdélyi Irodalmi Társaság személyzete 1892. jun. 12-én. Tisztviselők: Elnök:

. . . KUUN

Alelnök: »

»

Titkár:

GÉZA

GRÓF

Maros-Némethi.

. . SZÁSZ G E R Ő

Kolozsvár.

. . FELMÉRI L A J O S

Kolozsvár.

ZOLTÁN

Kolozsvár.

Másodtitkár:

• . . FERENCZI

MALONYAY DEZSŐ

Kolozsvár.

Pénztárnok:

HORY

Kolozsvár.

BÉLA

Tiszteleti tagok:

5

BRASSAI SÁMUEL

Kolozsvár.

ÉJSZAKY K Á R O L Y

Kolozsvár.

GYULAI P Á L

Budapest.

IMRE S Á N D O R

Hm.-Vásárhely.

KŐVÁRI LÁSZLÓ

Kolozsvár.

S A L A M O N FERENCZ

Budapest.

SZÁSZ K Á R O L Y

Budapest.

SZILÁGYI S Á N D O R

Budapest.

Rendes tagok: ABONYI Á R P Á D

Budapest.

A P Á T H I ISTVÁN

Kolozsvár.

B A R T H A MIKLÓS BENEDEK 5

ELEK

CSERNÁTONI ERŐDI

GYULA

BÉLA

ENDRŐDI FANGHNÉ

SÁNDOR GYÚJTÓ IZABELLA

Kolozsvár. "J.

Budapest. Besztercze. Budapest,' Budapest. Budapest.

42

10

AZ ERDÉLYI IRODALMI T Á R S A S Á G SZEMÉLYZETE. FELMÉRI L A J O S

Kolozsvár.

FERENCZI

Kolozsvár.

FINÁLY DE

ZOLTÁN

HENRIK

GERANDO ANTONINA

GYARMATHY HARASZTI 15

ZRIGÁNÉ

GYULA

HEGEDŰS ISTVÁN

Kolozsvár.

ÖDÖN

JÉKEY

Kis

ALADÁR

Szabadka. Kolozsvár.

K o ó s FERENCZ

Brassó.

K O R B U L Y JÓZSEF

G É Z A GRÓF

• Kolozsvár. Kolozsvár. Maros-Némethi.

LÁNCZY GYULA

Budapest.

MALONYAY DEZSŐ

Kolozsvár.

MEDGYES LAJOS

Deés.

MOLDOVÁN GERGELY

Kolozsvár.

PETELEI

Remeteszeg.

PETZ

ISTVÁN

VILMOS

Kolozsvár.

P E T R I MÓR

Zilah.

RÉTHY

Déva.

LAJOS

SEBESI J Ó B

45

Kolozsvár. Budapest.

SÁNDOR

KUUN

40

Déva. Budapest.

K O Z M A FERENCZ

E. K O V Á C S G Y U L A

35

Budapest.

Kolozsvár.

K E M É N Y ENDRE BR

30

Bánffy-Hunyad. Budapest.

HEGYESI VILMOS

JANCSÓ BENEDEK

25

Kolozsvár.

HORY BÉLA JAKAB

20

Kolozsvár.

Kolozsvár.

SEBESI S A M Ú

Debreczen.

SZATHMÁRY GYÖRGY

Budapest.

SZAMOSI JÁNOS

Kolozsvár.

SZINNYEI JÓZSEF

Kolozsvár.

SZÁDECZKY L A J O S

Kolozsvár.

SZÁSZ BÉLA

Kolozsvár,

SZÁSZ G E R Ö

Kolozsvár.

SZÉCHY K Á R O L Y

Kolozsvár.

TUTSEK

Budapest.

ANNA

AZ ERDÉLYI

IRODALMI

TÁRSASÁG

SZEMÉLYZETE.

43

Az Erdélyi Irodalmi Társaság elhunyt tagjai 1892. jun. 1888

DEÁK

1889

B Á N F F Y G Y Ö R G Y BÁRÓ.

1889

DÓZSA

1890

SZABÓ K Á R O L Y .

1891

P . SZATHMÁRY

12-ig.

FARKAS.

DÁNIEL.

KÁROLY.

Az Erdélyi Irodalmi Társaság alapítói 1892. jun.

Kolozsvár.

SZÉKI M I K L Ó S KUUN

G É Z A GRÓF

. . .

MOHAY

KÁROLYNÉ .

. . .

M.-Gorbó.

AKADÉMIA

Kolozsvár.

ID. L É S Z A Y FERENC

KővÁR\

r

Kolozsvár. Kolozsvár.

SZEKULA A K Ó S

KERESKEDELMI

Maros-Némethi. Kolozsvár.

DOBÁL A N T A L özv.

I2-ig.

LÁSZLÓ

Kolozsvár.

TARTALOM. I. Kuun Géza gr. Elnöki megnyitó beszéd II. Ferenczi Zoltán. Titkári jelentés III. Csemátpni Gyula^ P, Szathmári Károly emlékezete IV. Szász Gerö. Örök törvény » » Örök szereleni . . . , , » » Örök bánat V. Gyarmathy Zsigáné. Az első és utolsó út VI. Az Erdélyi Irodalmi Társaság alapszabályai . . . . VII. Az Erdélyi Irodalmi Társaság ügyrendje VIII. Az Erdélyi Irodalmi Társaság személyzete