ERDÉLY MŰEMLÉKEINEK SORSA

E R D É L Y M Ű E M L É K E I N E K SORSA A BELVEDEREI D Ö N T É S UTÁN

1940 AUGUSZTUS 30-IKÁNAK fényes napja, amely az erdélyi m a g y a r s á g n a g y többségének hő álmait valóra váltotta, jelentős h a t á r k ő Észak-Erdély történelmi é s művészeti emlékeinek históriájában is. Templomok és várak, kastélyok és kúriák, városi paloták s népi alkotások egész serege, szobrászati, festészeti és iparművészeti kincseikkel egyetemben kerültek vissza a biztonságot n y u j t ó m a g y a r államiság keretei közé; mindennek fontosságát nemcsak a műemlékekkel foglalkozó szaktudósok s a művelt közönség ismerte fel, hanem az egész m a g y a r nemzet, hiszen e műemlékek a visszatért városok s falvak szimbólumaivá emelkedtek a tovatűnt huszonkét esztendő alatt. A belvederei napok lázas óráiban rajzolt térképekbe a kolozsvári Szent Mihály-templom, a váradi és szatmári székesegyház képét illesztették bele, Kalotaszeg, a Székelyföld f a t o r n y o s templomait, Marosvásárhely közművelődési palotáját s az illusztrált lapok első oldalán Hollós Mátyás kolozsvári érclova szegte előre büszke f e j é t ; százezrével készültek az ú j képeslapok s boldogan derültek a szemek m a g y a r felirataikon. Az öröm, amely ez ódon emlékeket körülölelte az Erdélybe utazók légióinak szívében, a birtoklás megnyugtató érzésévé csöndesült azóta; a műemlékek ügye visszakerült az a r r a hivatottak kezébe, az állam, az egyházak, a városok gondjaiba s a művészettörténeti tudomány szakkutatóinak érdeklődési körébe. Két év nem n a g y idő a történelem hömpölygésében, de ily világformáló korszakban éppen nem jelentéktelen mozz a n a t ; szemügyre kell vennünk műemlékeink helyzetét is, mindazt, ami t ö r t é n t körülöttük, érettük s különösképpen figyelnünk kell azoknak a sorsát, amelyek az ú j h a t á r sorompói mögül néznek r e á n k Erdély déli részének földjéről. A műemlékügy nagy nemzetpolitikai jelentősége követeli meg mindezt tőlünk. I. A TOVATÜNT HUSZONKÉT ESZTENDŐ elsőrendű fontosságú m a g y a r üggyé érlelte meg Erdély műemlékeinek kérdését, hiszen ezek a valóságos, élő történelem képviselői; a r c u l a t u k r a van írva az elmult ezredév minden változása s ékesebben beszélnek az Erdélyre f e n n t a r t o t t történelmi jogainkról minden néprajzi természetű érvnél s magyarázatnál. Erdély földjén a m a g y a r mellett sok más nép is gyökeret v e r t s elhelyezkedésük, településüknek, arányszámaiknak módosulása állandóan változott az Árpádok korától napjainkig; fogyott, pusztult a századok véres, nemzetfenntartó háborúiban a m a g y a r s szaporodtak a bevándoroltak. Kaleidoszkópszerű képet n y u j t a településtörténet, á m ehhez képest egységes szellemet képviselnek Erdély műemlékei; a Nyugathoz f o r r o t t magyar k u l t ú r a és művészet hirdetői ők, elenyészően csekély kivétellel valamennyien s egyazon teremtő akarat, művészeti szellem hívta létre őket, m i n t az

Erdélyi Magyar Adatbank

Erdély műemlékeinek sorsa a belvederei döntés után

37

erdőkön inneni országrész alkotásait. A nyugati kereszténység eszméjében fogant szentistváni Magyarország elvitathatatlan történelmi egységének legigazibb ü g y v í v ő i E r d é l y műemlékei; nem poros könyvtárak és levéltárak mélyén lappangó dokumentumok, hanem mindenkitől ismerve és szeretve élnek, kővémeredten, a városok és falvak piacán. Elsőrendű m a g y a r ü g y volt k é t évtizeden á t ez emlékekre gondolni, a trianoni tilalomfán kívül s belül; a magyar állam azonban úgyszólván csak aggódó figyelmét s szeretetét küldhette a határon túlra, a róluk való gondoskodás a kisebbségi sorsba sűlyedt erdélyi m a g y a r s á g f e l a d a t a volt. K e t t ő s problémát vetett fel a műemlékügy felelős intézőinek szemében. Az első dolog az emlékek reális állagának megőrzése, épségben való fenntartásuk s kijavításuk, helyreállításuk volt; a másik tudományos feldolgozásuk, történelmüknek megírása, a r e á j u k vonatkozó fényképes, r a j z i és í r o t t adatok összegyűjtése, közzététele s a magyar történelmi jogok általuk való hirdetése a hazai s a világközvélemény előtt. A trianoni m a g y a r állam közvetlenül nem nyúlh a t o t t bele az erdélyi műemlékvédelembe s ez a helyzet a 30-as évektől kezdve folyton romlott az idő múlásával; annál nagyobb lendületet v e t t a m a g y a r művészettörténeti irodalom, mind nagyobb számmal l á t t a k napvilágot az E r d é l y műemlékeivel foglalkozó publikációk. E területen viszont az erdélyi m a g y a r tudósokra háramlott a feladat oroszlánrésze, hiszen nekik sokkalta inkább módjuk volt a helyszínen tanulmányozni az emlékeket, lefényképezni azokat s kinyomozni a d a t a i k a t a levéltárakból. E z az idő volt az erdélyi művészettörténet hőskora; Kelemen L a j o s lelkesítette és irányította a k u t a t ó k maroknyi csapatát, l á t t a el útmutatásokkal, adatokkal k a r t á r s a i t , akiknek tenger nehézséggel kellett megküzdeniük, míg Erdély falvait b e j á r h a t t á k , ezer s a n d a szem tekintete előtt vagy lopva fényképeket készíthettek, és a l a p r a j z o k a t vethettek papírra. Meg kellene írni e heroikus küzdelmek történetét is, lefesteni, hogyan készültek a művészettörténeti dolgozatok; t á r g y i mivoltuk már ismeretes s mindazok az elvi harcok is, amelyeket a magyar tudomány anyaországi és erdélyi képviselői a r o m á n szakemberekkel folytattak. A román műtörténészek E r d é l y t holmi Bizánccá szerették volna átfesteni s bebizonyítani, hogy e föld a keleti művészet tartománya volt; öt-hat kisebb kőtemplomot s a későbbi korokban keletkezett fatemplomocskák belső díszítését kellett fölébe tornászniok Erdély évezredes, n y u g a t i stílusú műgyakorl a t á n a k . . . 1 Nehéz s még egy Strzygowski erejét is meghaladó célkitűzés volt ez s eleve sikertelenségre ítéltetett. E helyütt azonban bennünket nem a művészettörténeti elvek csatája érdekel – még ha azok is i r á n y í t j á k a műemlékvédelem ú t j á t , – h a n e m monumentumaink valóságos életsorsa az elmult évtizedek alatt. K é t évvel ezelőtt e szemle hasábjain m á r hosszabb dést (Erdélyi Múzeum, 1935. XL. köt. 3 3 6 – 3 6 1 . ll., v a l a m i n t Erd. Tud. Füz. 80. sz.). L. m é g : Szenttamási István: Az erdélyi m a g y a r m ű e m l é k e k és a r o m á nok. Magyar Szemle, 1936.


38

Biró József

tanulmányban foglalkoztunk e kérdéssel 2 s nem bocsájtkozhatunk ismétlésekbe; k i f e j t e t t ü k m á r akkor Erdély műemlékeinek közjogi helyzetét a r o m á n világban, r á m u t a t t u n k pusztuló, romló állapot u k r a , a bennük veszélyeztetett n a g y nemzeti értékekre s sürgettük az erdélyi m a g y a r műemlékügy intézményes megszervezését. 1940 f o r r ó n y a r á n látott napvilágot e dolgozat s intra muros írva, hangfogót kellett tenni méltatlankodásunknak erősebb k i f a k a d á s a i r a ; nem beszélhettünk a z erőszakosan megsemmisített emlékekről, mint a kolozsvári Újhelyi-féle ötvös-háznak egy román műemlékbizottsági tagtól való megcsonkításáról, a régi Nemzeti Szinház s í r j á n a k megásásáról s megannyi m á s f á j d a l m a s dologról; most sem szándékozunk azonban mindezt kiteregetni. Már akkor hangsúlyoztuk s maiglan is áll a tétel, hogy a műemlékek pusztulásának leghatalmasabb tényezői az idő és a szegénység; az erdélyi magyarság akkori, végsőkig lerongyollott helyzetében s a háborús vüágban műemlékr e s t a u r á l á s r a távolról sem volt képes s még legfontosabb emlékeink egyikének, a kolozsvári f ő t é r i templomnak helyreállítása ügyében sem t u d t u n k semmit sem tenni. Éppen hogy sikerült szakértővel megvizsgáltatni a templomot s e f e l a d a t r a egyedül Rados Jenő budapesti műegyetemi t a n á r vállalkozott, aki 1938 n y a r á n Erdélybe utazva elkészítette szakvéleményét; 3 a munkához hozzáfogni azonban a legelemibb szükségletek hiánya m i a t t nem lehetett. A műemlékügy érdekében f o l y t a t o t t kisebbségi küzdelem – amely Bánffy Miklós gróf vezetése a l a t t folyt – mégsem volt hiábavaló. A tudományos k u t a t á s összegyűjtötte adalékok és fényképek igen jó szolgálatot tettek a z erdélyi m a g y a r ügynek a belvederei döntés előkészítésekor; Teleki Pál gróf, Bárdossy László és Pataky Tibor évtizedes fáradozásait végül is siker koronázta. Teleki Pál gróf irányította és hívta létre a m a g y a r , tudományos erőfeszítések fogl a l a t j á t s megkoronázását, az „Erdély” című m u n k a h a t a l m a s kötetét, 4 amely a m a g y a r jogok tudományos érveit meggyőző erővel foglalta egybe; a németül s olaszul is megjelent mű mély benyomással volt a belvederei döntést meghozó s t á t u s f é r f i a k szemében. Az erdélyi m a g y a r művészetre vonatkozó t a n u l m á n y t Gerevich Tibor írta, szaktudományunk vezető mestere; az a d a t g y ű j t é s mozaikjaiból plasztikus s élesen megvilágított egészet f o r m á l t , r á m u t a t v a arra, hogy Erdély műemlékeit ugyanaz a s t í l u s a k a r a t és művészeti szellem hozta létre, mint a szentistváni Magyarország többi alkotását, a felvidékieket s a dunántúliakat is. Gerevich e nagyvonalú tanulmányával nagy szolgálatot t e t t a revizió ügyének s benne összpontosult mindaz, amivel a m a g y a r művészettörténeti tudomány a nagy pörben való ítéletmondáshoz 1940 n y a r á i g hozzájárulhatott. 2 A z erdélyi m a g y a r m ű e m l é k p o l i t i k a f e l a d a t a i . Hitel, 1940. évi 1. sz. K ü l ö n n y o m a t b a n is, Kolozsvár, 1940. Glória ny. 16. l. 3 E s z a k v é l e m é n y – k i n y o m a t l a n u l – a kolozsvári róm. k a t . e g y h á z k ö z s é g i r a t t á r á b a n f e k s z i k . Rados Jenő u g y a n a k k o r G y u l a f e h é r v á r r a is l e u t a z o t t , hogy a székesegyház állapotát megvizsgálja. 4 E r d é l y . K i a d t a a M a g y a r T ö r t é n e l m i T á r s u l a t . Bp. 1940. A t h e n a e u m .


Erdély műemlékeinek

sorsa a belvederei döntés után

39

II. MEGRAJZOLÓDOTT IMMÁR a belvederei h a t á r s az attól északra eső műemlékeket szabad, m a g y a r levegő lengi körül; rengeteg nagyértékű történelmi emlék került vissza a m a g y a r államis á g s műemlékvédelmi szervezet joghatálya alá. E műemlékeket szűkreszabott tanulmányunk keretén belül lehetetlen felsorolni; helyrajzi tekintetben végre általánosan ismeretes, mely vármegyék műemlékei vannak ú j r a m a g y a r birtokban. A P a r t i u m nagy részének emlékei visszakerültek: Várad bárok templomai, ősi v á r á n a k maradványai, nagyhírű püspöki palotája, a szatmári székesegyház, a nagykárolyi katolikus templom, a mezőtelegdi templom, az aranyosmedgyesi, hosszúfalvi kastély, a nagyszalontai csonkatorony s Bihar számos középkori egyháza emelendő ki e helyütt. Magyar földre kerültek Kolozsvár, Dés, Szamosújvár, Zilah, Beszterce, Marosvásárhely s az egész Székelyföld műemlékei; külön meg kell említeni a bonchidai, zsibói, szentbenedeki, hadadi, válaszúti, csákigorbói, mezősámsondi, gernyeszegi, görgényszentimrei, uzoni, zabolai kastélyt, Sebesvár, Gyergyószárhegy, Székelyudvarhely várromjait, Marosvécs, Székelyzsombor várát, a székely templomkastélyokat, Harina, Ákos s a Kalotaszeg, Szilágyság s általában valamennyi megye templomait, megannyi becses emlékét a m a g y a r művészetnek, minden berendezésükkel: szószékeikkel, oltáraikkal, mennyezet- s karzatfestményeikkel, oltárképeikkel, síremlékeikkel s ötvösművészeti remekeikkel egyetemben. Igen n a g y műemlékanyag ez; valamennyi korstílus, a román stíl, a gótika, a reneszánsz, a barokrokokó s a klasszicizmus emlékei fontos alkotásokkal v a n n a k képviselve; az ú j k o r i emlékszobrászat oly kimagasló művei, m i n t a kolozsvári Mátyás- s a zilahi Wesselényi-szobor is m a g y a r tulajdonná váltak ú j r a . Bár mindenkor határozottan állást foglaltunk, művészettörténeti alapfelfogásunkból kifolyólag, azon téves nézet ellen, mintha egész Erdély emlékei között külön, élesen kategorizálható „magyar”, „székely”, külön „szász” vagy „román” műemlékek volnának (mindez legfeljebb csak a népművészetre érvényes néprajzi elvnek az átvetítése a műemlékek természetére) – mégis meg kell engednünk, hogy túlnyomó többségben oly emlékeket csatolt vissza a belvederei döntés Magyarországhoz, amelyek az alkotások tulajdonjoga s az azokhoz fűződő, történetileg kifejlődött érzelmi mozzanatok folytán a magyarsággal szorosabb vonatkozásban vannak. N e m ez a helyzet a műemlékek alkotói, létrehívó mecénásaik s a mesterek tekintetében, m e r t itt a belvederei h a t á r nem választóvonal; ily értelemben Erdély művészetföldrajzilag egységes és oszthatatlan terület, hiszen ezt az alapproblémát nem a néprajzi, hanem a történelmi elv, a művészeti stílusok természete határozza meg. Erdély művészetileg egységes terület volt ezer éven á t s ahol mégis különféle törekvések j u t o t t a k érvényre s m á s és m á s stílusárnyalatok alakultak ki, e folyamatok nem f u t o t t a k egyazon vágányon a politikai történelemmel. Valamennyi visszakerült műemlék magyar


40

Biró József

műemlék, mint ahogy a túlnan m a r a d t monumentumok sem „idegenek” számunkra; ez a m a g y a r művészettörténet s az ettől irányított műemlékügy határozott elvi állásfoglalása. ÉSZAK-ERDÉLY MŰEMLÉKEI a Műemlékek Országos Bizottságának joghatálya alá kerültek; a bizottságra háramlik a feladat, hogy jóvátegye és helyrehozza mindazt a pusztítást és mulasztást, amit az emlékezetes huszonkét esztendő terhére róhatunk. Roppant feladat ez, még felmérni, számbavenni is nagy szervezetet mozgath a t n a meg; gyors elvégzését a mindenkitől ismert körülmények teszik lehetetlenné. A m a g y a r államnak hihetetlen erőfeszítést kell tennie, hogy az elmult évtizedek h á t r á n y a i t még csak a legelsőrendű tennivalók tekintetében is behozza; a nemzeti létért f o l y t a t o t t háború légkörében eredményes műemlékvédelmi tevékenységet kifejteni rendkivül nehéz dolog. Az emlékvédelem még a legnyugodtabb béke korszakában is fényűzésnek tűnik sok felelős tényező szemében; h á t még olyankor, midőn a fegyverek között hallgatnak a m u z s á k ! . . . Az E r d é l y r e vonatkozó belvederei döntést csak két évvel előzte meg az első, amely a Felvidék m a g y a r l a k t a részét csatolta vissza s ekkor is igen sok műemlék került m a g y a r földre, élükön K a s s a h a t a l m a s katedrálisával, s ez ugyancsak alapos helyrehozatalra szorul mindmáig. A Műemlékek Bizottságára a tennivalók özöne h á r u l t m á r az első döntőbírósági határozattal is, a második meg éppen embarras de richesse f o r r á s á v á lett, ugyanakkor, midőn az állami költségvetésnek a legmesszebbmenő takarékosságot kell szem előtt t a r t a n i a . A műemlékügy n a g y nemzetpolitikai fontossága s a vele kapcsolatos tudományos eredmények hatóereje azonban az illetékeseket a kérdés lehető legmesszebbmenő felkarolására késztette; a közoktatásügyi kormány felhívására a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) is elkészítette elnökének, Gerevich Tibornak irányításával a legsürgősebb tennivalók p r o g r a m m j á t , hogy működésének jótékony h a t á s á t Erdély emlékeire is kiterjeszthesse. Gondos körültekintés és igen gyakori helyszíni kiszállás nyom á n – amelyben Lux Kálmán műegyetemi t a n á r , műszaki főtanácsos, a legkiválóbb m a g y a r építész-restaurátor játszotta a vezető szerepet – a Bizottság tető alá hozta első munkatervét; legelőbb az 1941. évi külön erdélyi költségvetésben nyílott alkalom műemlékrestaurálásra. E költségvetés 60.000 pengőt engedélyezett erdélyi helyreállítási munkálatokra s a következőkben n y u j t j u k a részletes specifikációt. A nagyobb restaurálási munkák között első helyen szerepel a rendkívül megviselt állapotban volt aranyosmedgyesi várkastély helyreállításának legszükségesebb teendőire előirányzott 20.000 pengő; a kolozsvári Mátyás-ház homlokzatának eredeti állapotba való visszahelyezésére és tetőcseréppel való ú j r a fedésére 8000 pengőt irányzott elő a Bizottság. A legfontosabb műemlék, a kolozsvári Szent Mihály-templom gyökeres helyrehozat a l a a MOB elsőrendű f e l a d a t a l e t t ; a meglazult szentélyfalak állékonyságának biztosítása a legsürgősebb feladat, s erre az 1941.


A kolozsvári Szent M i h á l y - t e m p l o m K á l v á r i a - f r e s k ó j a Dr. Szentiványi Gyula r e s t a u r á l á s a u t á n ( F o t o f i l m felv., Kolozsvár)

A kolozsvári S z e n t M i h á l y - t e m p l o m s z e n t é l y b o l t o z a t á n a k h e l y r e á l l í t á s a (a és b = a s z e n t é l y e g y k o r i b o l t o z a t á n a k f e l t é t e l e z e t t v á l t o z a t a i ; c = a többek k ö z ö t t a j á n l o t t cellaboltozat t e r v e ) Rados Jenő id. m ű v e n y o m á n


Az a r a n y o s m e d g y e s i v á r k a s t é l y a jelenlegi r e s t a u r á l á s közben, 1942-ben (A M ű e m l é k e k Orsz. B i z o t t s á g a felv.)

A kolozsvári B á n f f y - p a l o t a , a részleges r e s t a u r á l á s u t á n i jelen á l l a p o t b a n ( F o t o f i l m felv., K o l o z s v á r )


A gyulafehérvári székesegyház (A M ű e m l é k e k Orsz. B i z o t t s á g a felv.)


Vajdahunyad vára

A n a g y e n y e d i t e m p l o m v á r , a Bethlen-kastéllyal (A M ű e m l é k e k Orsz. B i z o t t s á g a felv.)




41

évi költségvetésben 6500 pengő j u t o t t . A marosvásárhelyi vártemplom restaurálási munkái 4000 pengővel szerepelnek ekkor s e nagyobb munkálatokhoz járulnak a kisebb tatarozások, amelyek főleg székelyföldi templomokat érintenek. A zabolai, földrengéss u j t o t t a ref. templomra 2000, a csíksomlyói ferences zárdára 1000 pengőt irányoztak elő s a r e s t a u r á l á s t m a g u k erejéből végző egyházak is hozzájárulásban részesültek; a szentdemeteri róm. k a t . templom 500, a széki ref. templom 500, a misztótfalvi ref. templom 500, a homoródjánosfalvi unit. templom pedig 1000 pengő állami hozzájárulással szerepel a költségvetésben. Ki kellett teljesen bontani a gelencei róm. kat. templom nevezetes falképeit is a m a g u k teljességében, erre ez évben 1000 pengő j u t o t t ; a helyszíni kiszállások, alaprajzi- és részletfelvételek, valamint a fényképezések 15.000 pengővel terhelték meg az erdélyi költségvetést. Ezeket l á t t a a MOB legelső és legsürgősebb f e l a d a t a i n a k ; az idő előrehaladott volta m i a t t (az erdélyi költségvetés későn került tető alá) a munkálatok nagyrésze az 1942. évre tolódott ki. E z évre a MOB 115.000 pengős restaurálási javadalmából évi 40.000 pengőt szavazott meg a törvényhozás erdélyi célokra; az előző évihez képest kevesebb összegnek az ország hadbalépése a természetes m a g y a r á z a t a . A Bizottság f ő célja a m á r megindított nagyobb munkálatok folyt a t á s a volt; az aranyosmedgyesi helyreállításra 20.000, a kolozsvári Szent Mihály-templomra 10.000, a marosvásárhelyi vártemplommal szoros egybefüggésben lévő sekrestye és kápolna r e s t a u r á l á s á r a 6000 pengőt irányzott elő a költségvetés; Marosvásárhelyen szerencsére nagyértékű s eddig ismeretlen középkori falképeket sikerült felfedezni. Kisebb helyreállításként szerepel a csíkdelnei Szent János-templom tatarozásához hozzájárulásképpen n y u j t o t t 2000 pengő; a gelencei falképek munkálatai folytatólagosan szintén 2000 pengőben részesültek. 5 A már megindult n a g y m u n k á k a t t a r t j a szem előtt a MOB 1943. évre megszavazott költségvetése; mintegy 30%-a van E r d é l y r e tervezve, a kolozsvári, marosvásárhelyi és az aranyosmedgyesi restaurálások folytatására. E tevékenység keretében különösen érdemes szemügyre venni a legnagyobb jelentőségű ügyet, a kolozsvári dóm restaurálásának kérdését; a művészettörténet szemében oly f o n t o s s kiváló alkotás Erdély fővárosa egész t á r s a d a l m á n a k is legbensőbb szívügyei közé tartozik s sorsa minden m a g y a r t közelebbről érdekel. A kolozsvári nagytemplom az utóbbi évtizedek a l a t t igen szomorú állapotba került s alapos r e s t a u r á l á s a a legfontosabb feladatok egyike. E helyreállítás irányelveit és f ő szempontjait részletezi Rados Jenő legújabban megjelent beható tanulmányában.« A templom homlokzatairól az idők vihara a dekorativ j á r u l é k o k a t :

lésük m e g e n g e d é s é é r t Gerevich Tibor p r o f e s s z o r ú r n a k m o n d u n k h á l á s köszön e t e t . I g e n k ö s z ö n j ü k e g y b e n Dercsényi Dezső d r . - n a k , a kiváló m ű t ö r t é n e t í r ó n a k , a B i z o t t s á g t i s z t v i s e l ő j é n e k n a g y é r t é k ü ú t b a i g a z í t á s a i t és a d a t k ö z l é s e i t . a Technika

1942. évi 5. s z á m á b ó l . B p . 1942.


42

Biró József

párkányzat-részleteket, fiálékat, f a r a g v á n y o k a t nagyrészt leverte; elsőrendű fontosságú így ezeknek a köveknek a pótlása, kiegészítése, amelyet a legnagyobb óvatossággal, minden hamisítás mellőzésével kell végrehajtani. A megviselt külsőnél azonban elébbvaló a veszélyes állapotban lévő szentély gyökeres rendbehozatala. Az esőlevezető csatornák ugyanis az elmult évtizedekben igen siralmas s o r s r a jutott a k ; a nedvesség t a l a j k i m o s á s t és talajlazulást okozott; az egykor temetőül szolgált s így erősen megbontott templomkörnyék t a l a j a lényegesen lesűlyedt. A r o p p a n t tömegű torony multszázadi építése alkalmával az alapozási m u n k á k nem folytak – úgy látszik – elég alapossággal; mindez együttesen eredményezte, a boltozatok nyomásával súlyosbítva, a szentély falainak meglazulását s kifelé h a j l á s á t . E b a j t m á r évtizedekkel ennekelőtte észrevették s t a r t ó , belső keresztvasakkal igyekeztek a szentély f a l a i t megerősíteni; építészeti körökben e kötővasak, amelyek a szétomlani készülő építményt t a r t j á k , ugyancsak nevezetesek, a k á r a pisai ferde torony; Csányi Károly m á r harminc éve megjegyezte, hogy a f a l a k a t csak az imádság t a r t j a . . . Elkerülhetetlenül sürgős így a szentély állékonyságán a k biztosítása s ez a MOB legelsőnek vallott erdélyi feladata. A munkával kapcsolatban több terv, így az újraboltozás gondolata is felmerült; a jelenlegi boltozás, amely a XVIII. századból való, 7 nyomottnak tetsző ívbordázataival a f ő h a j ó magasbatörő, ünnepélyes h a t á s ú csillagboltozatától valóban eltér. Nem vitás, hogy ki kell szabadítani a szentélyablakok e l t a k a r t csúcsait s el kell távolít a n i a híres keresztvasakat; az újraboltozás kérdése, annak stiláris megoldása m á r kényes s nagy körültekintést kívánó probléma. Általában ellene vagyunk minden újraépítésnek, s ha a szentélyboltozat XVIII. századi, ez még nem kívánná meg okvetlen 7 A szentélyboltozat k e l e t k e z é s é n e k p o n t o s ideje n e m i s m e r e t e s ; s t í l u s a a X V I I I . s z á z a d r a vall; a z é p í t é s r e v o n a t k o z ó l a g levéltári a d a t u n k n i n c s e n . A l e g r é g i b b i r o d a l m i közlés Eszterházy János gróftól való ( A k o l o z s v á r i Szent M i h á l y - e g y h á z t ö r t é n e t i és építészeti l e i r a t a . Arch. Közl., M. T u d . A k a d . , I I I . köt., U . f . I . köt., P e s t , 1863), a k i a szentély k e r e s z t b o l t o z a t o s ú j j á a l a k í t á s á t a m ú l t s z á z a d r a ( a z a z a X V I I I - i k r a ) teszi (V. ö. m é g Kővári László: Erdély é p í t é s z e t i emlékei, K o l o z s v á r t t , 1866, 285. l.). B í r ó J á n o s p l é b á n o s ( 1 7 3 4 – 6 0 ) a z o n b a n , m i n t e g y e s e k vélik, a szentélyt újra nem boltoztatta, m e r t ennek a z á l t a l a v e z e t e t t R a t i o n e s Ecclesiae Claudiopolitanae-ban f e l t é t l e n ü l n y o m a lenne (v. ö. tőlem: A kolozsvári S z e n t M i h á l y - t e m p l o m b a r o k emlékei, Kolozsvár, 1934); m i k o r a k é t mellékszentély b o l t o z a t á t a p l é b á n o s rendbehozatta, erről r é s z l e t e s f e l j e g y z é s , v a l a m i n t f e l i r a t is t a n u s k o d i k (l. id. m u n k á m b a n , 57. l., v a l a m i n t e n n e k n y o m á n Grandpierre Edith: A k o l o z s v á r i S z e n t Mihály-templom, Kolozsvár, 1936). F e l t e h e t n é n k , h o g y a boltozat a z 1763-i villámcsapás és a f ö l d r e n g é s u t á n i időből való, midőn L u k á t s J á n o s plébános, 1 7 6 4 – 6 5 - b e n a b a r o k t o r n y o t l e h o r d a t t a (v. ö. Grandpierre, id. m . és Kelemen Lajos: B i s e r i c a S f . Mihail din Cluj, B o a b e de G r â u , A n . I V . N r . 3. M a r t i e , 1933. 1 2 7 – 1 3 7 ll.); a z o n b a n L u k á t s b ó l h i á n y z o t t m i n d e n é p í t ő - h a j l a m , hiszen a Canonica V i s i t a t i o m e g i s r ó j a , h o g y a t o r n y o t „Architectonicae artis ignorans” b o n t a t t a le (l. id. m ű v e m e t , 42. l.). N e m t a r t j u k t e h á t k i z á r t n a k , hogy a boltozás a X V I I I . s z á z a d első tizedéből való, a m i k o r a z u n i t á r i u s o k a z 1697-i n a g y t ű z v é s z u t á n a t e m p l o m o t a belgiumi és a hollandiai g y ű j t é s eredményéből r e s t a u r á l t á k . A k e r e s z t b o l t o z á s t í p u s a is i n k á b b a z előző századból kedveltté v á l t a l a k z a t ; a 60-as é v e k b e n m á r a f i ó k o s d o n g a b o l t divatosabb. Mindez p e r s z e c s a k föltevés; a kérdés m é g teljes tisztázásra vár.




43

átépítését, hiszen a templom e korbeli plasztikai ékességei is n a g y becsben állanak a művészettörténet szemében; a szentélyboltozás, úgy, ahogy van, a dóm történetének egyik mozzanatát képviseli; a Viollet-le-Duc sugallta „stylszerű restauratio” amúgy is annyit rombolt a századforduló m a g y a r műemlékeinek állagában s annyi történetietlen hamisításnak lett szülőanyjává. H a azonban a kolozsvári templom szentélyének újraboltozása mellett döntene a MOB – végre alapos rekonstrukcióra szorul – nem helyeselhetjük a többek között javasolt, bordázat nélküli, sűrű osztású, ú. n. cellaboltozatot. H a már gótikus boltozást nyer a szentély, az legyen összhangban a hajó csillagboltozataival; helyesebbnek t a r t a n á n k a cellaboltozás helyett azt a típust, amelyet Rados, idézett tanulmányában B és C betűk alatt közölt (5. á b r a ) s amelyet mi is bemutatunk. E z követi a hajóboltozás szisztémáját s vele egybehangolódhatik, míg a cellaboltozat, még h a 1942-re is m u t a t s megtévesztési szándék nélkül, nyiltan hirdeti-saját építésének korát, semmiféle erdélyi hagyományt, vagy erdélyi ízlést nem képvisel. Az erdélyi művészet, a transszilván gótika történetében e boltozás ismeretlen s mindez bizonyára befolyásolni f o g j a a kérdésben illetékesek állásfoglalását. 8 Rados értekezésében javasolja a torony alatti kápolna gyökeres restaurálását, ú j szőnyegraktár építését, az orgonakarzat alatti, elfalazott rész keresztelő kápolnává való méltó átalakítását, a Fadrusz-feszület hozzáillő elhelyezését s az újszerű világítástechnikának, r e j t e t t fényforrásaival való alkalmazását, valamint a dóm külső megvilágítását is. Igen megszívlelendő a m a javaslata, hogy a f ő h a j ó boltozatainak kő-jellegét a meszelés lehető óvatos eltávolításával érvényre kellene j u t t a t n i ; feltétlenül helyeseljük a két mellékapsziskápolna eltávolított, de szerencsére az Erdélyi Nemzeti Múzeumban megőrzött gyönyörű barok oltárainak, Schuchbauer Antal műveinek, visszaállítását. A templom középkori freskóinak r e s t a u r á l á s á t Szentiványi Gyula, a MOB f ő t i t k á r a , – aki kiváló szaktudásával a többi erdélyi falképrestaurálásokat is vezeti – m á r befejezte; a sorozat legfontosabb darabjának, a Kálváriának a remek helyreállítás után készült fényképét alkalmunkban van bemutatni. Még egy feladatra hívjuk fel e helyütt az illetékesek figyelmét, mikor a j á n l j u k a dóm egyik nagyértékű műemlékének, a König J á n o s a l k o t t a , 1743–47-ben készült temetői portikusznak a templom f ő b e j á r a t a elé való visszavitelét a Szentpéteri-templom elől; e díszkaput, egykori fényképei alapján helyreállítani s eredeti helyére visszavinni műemlékügyünk felelős tényezőinek méltó és elmulaszthatatlan feladata. KOLOZSVÁR TÖBBI MŰEMLÉKEI is megszabadultak az állandóan fölöttük f ü g g ő Damokles-kardtól s a megértő, szeretetteljes gondviselés melegét élvezhetik. Mátyás szülőházának r e s t a u r á l á s á t Kós Károly, a z a r r a leghivatottabb erdélyi építőművész, a MOB állandó kolozsvári megbízottja vezeti; ugyanő irányította a XIX– 8 E kérdés részletekbemenő megvitatásával természetesen nem foglalkozhatunk.

dolgozatunk


keretei között

44

Biró József

XX. századforduló legkülönb kolozsvári műemlékének, az egykori Toldalagi-Korda-háznak (most Bánffy Miklós gróf palotájának) 1 9 4 0 – 4 2 között való r e s t a u r á l á s á t is, amelynek gondosságát nem lehet eléggé dicsérnünk; e helyreállítás műérzéke mintaképül szolgálhat messzi földön. Kolozsvár városa is, Keledy Tibor polgármester buzgólkodására, mindent megtett, hogy a főtér házait tulajdonosaik rendbehozzák, eltűnjenek homlokzataikról a rikító cégtáblák, a város patinájához méltatlan, ízléstelen reklámok s tiszta, ápolt külsőt nyerjenek. Így n y e r t ú j arculatot a Bánffy-palota is, az erdélyi XVIII. századi építészet legkimagaslóbb monumentuma, Blaumann J á n o s alkotása. Csak örülhetünk annak, hogy a palota siralmas homlokzatát rendbeszedték s nem á r a s z t j a maga körül a hulló vakolattal a pusztulás levegőjét; a tatarozásnak azonban nem szabad addig mennie, hogy a történelmi jelleget, az ódon zamatot a friss, vakítóan világos mázolással egészen eltüntesse. Hasonlóan sürgős intézkedést v á r a MOB-tól különben 1942 j a n u á r havában hivatalosan is műemlékké nyilvánított palota u d v a r á n a k régi fényébe való helyreállítása; a borzalmas moziépületnek el kell tünnie, hogy a gyönyörű udvar oszlopos tornácai mindnégy oldalt teljes p o m p á j u k b a n bontakozhassanak ki. Számos m á s feladat is vár még az illetékesekre, így a házsongárdi temető rendbehozatala, a történelmi és művészi síremlékek méltó állapotba helyezése. Ügyelni kell természetesen a r r a is, hogy a meginduló modern építkezések ne veszélyeztessék Kolozsvár műemlékeit és a város történelmi hangulatát. I t t az ú j városház építésének ügyére emlékeztetünk; a román uralom utolsó éveiben m á r felmerült a f ő t é r déli oldalán emelendő hatalmas, kaszárnyaszerű épület terve, amelynek a mai, Kagerbauer Antal alkotta szép neoreneszánsz tanácsház ( 1 8 4 3 – 4 6 ) s még 2 – 3 szomszédja, így a Simai Lukács-féle ház is áldozatul esett volna. Szerencsére e szörnygondolat keresztülviteléhez – amely a f ő t e r e t jóvátehetetlenül tönkretette volna – m á r nem volt idő, de a tanácsház eltüntetésének eszméje mostanában is felmerült; az általános megrökönyödés és az illetékesek vétója azonban levette a napirendről a kérdés ilymódon való megoldását. Erdélyszerte megindult egyszersmind az utolsó k é t évben – amennyire a háborús gazdasági helyzet megengedte – a régi emlékek, templomok tatarozása, a románok eltávolította szobrok visszaállítása; a MOB-tól függetlenül is. A városok, az egyházak s a magánosok egyaránt kivették részüket e feladatból; cikkünkben a munkálatok részletes felsorolására nem térhetünk ki. Különös jelentőséggel emelkedik ki a sorból a zilahi Wesselényi-szobornak, F a d r u s z remekének eredeti helyére való visszaállítása, o r s z á g o s ünnepség keretében; visszakerültek régi talapzatukra Nagyváradon Szigligeti Ede és Szacsvay I m r e szobrai is; a földig lerontott, történelmi nevezetességű Tisza-házat, sajnos, m á r nem lehet ú j r a visszaállítani. Nagyvárad egyik legkimagaslóbb műemlékének, a székesegyháznak ápolása Schriffert Béla protonótárius-kanonoknak, a váradi egyházmegye apostoli kormányzói helytartójának állandó g o n d j a ; még a megszállás a l a t t r e s t a u r á l t a t t a a három h a t a l m a s




45

f ő b b oltárképet, Fischer Vince műveit s az e m u n k á t végző Nikássy L a j o s 1942-ben az igen siralmas állapotban volt nyolc mellékoltárképet is kiválóan helyrehozta. Macalik A l f r é d nagyváradi festőművész restaurálta a város tulajdonában lévő régi történelmi arcképeket s ugyanőt bízták meg Bihar vármegye székháza portréinak és egyéb festményeinek (mint a Schöpf-képeknek) karbahozatalával. Nagyvárad városára v á r az ősi vár maradványainak méltó restaurálása; itt is, mint Erdély annyi helységében, a tervek egész sora készül, hogy a m a g y a r történeti és művészi mult emlékei teljes épségben megőrzessenek vagy helyreállíttassanak. Nem kicsiny feladat hárul Erdély kastélyainak tulajdonosaira sem. Sajnos, elég ritka a megszállás a l a t t is oly tökéletes ép állapotban f e n n t a r t o t t emlék, mint a bonchidai és a gernyeszegi kastély, amelyek uraik féltő szeretetéből csorbítatlanul m a r a d t a k ; Teleki Domokos gróf, aki a román világban vezette a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár restaurálását, kiváló stílusérzékkel, kezdeményezte most az aranyosmedgyesi várkastély helyreállítását; az erdélyi reneszánsz építészet e kimagasló emléke – amely az idegen uralom a l a t t kincstári birtok volt – a legsanyarúbb állapotban került vissza hozzánk. Tetejétől, ajtó- és ablakkereteitől megfosztva, falaiban is pusztulás elé nézve v á r t a a sürgős helyreállítást 9 s Lux Kálmán fényes műérzékének köszönhető az immár befejezéshez közelgő munka. Alapos t a t a r o zásra v á r a zsibói, a mezősámsondi és a görgényszentimrei kastély is s még megannyi m á s műemlék. A városoknak, egyházaknak s főkép az emlékek tulajdonosainak kell elvégeznie azt a munkát, amelynek g o n d j á t az állam n e m képes egyesegyedül m a g á r a venni. A MOB célkitűzése azonban Erdély műemlékei t o p o g r á f i á j á n a k megíratása és kiadása. A m a g y a r műemlékügynek félévszázados programmja ez immár s nemcsak Erdélyre, hanem az egész országra kiterjeszkedő feladat. Új műemlékregisztert kell m á r szerkeszteni, mert a régi, Gerecze-féle, 1906-ban kiadott helyrajzi jegyzék 1 0 teljesen elavult; a bibliográfiai adatok is ugyancsak felgyülemlettek s a mai helyzetnek megfelelően ki kell egészíteni az összeírást. Nem sokkal csekélyebb probléma ez, mint a műemlékvédelem; az egyetem e s magyar topográfia a hazai művészettörténeti tudomány régóta megoldást sürgető kérdése. Megvalósításának lassú üteme is a nehéz időknek róható fel; szakemberek egész légiójának kellene bejárni az országot, gyűjteni az adatokat, fényképeket, írásos és n y o m t a t o t t dokumentumokat, szervezett tudományos tevékenység keretében. A MOB legújabban döntő lépést t e t t e t á r g y b a n ; Gerevich Tibor elhatározta Magyarország művészettopográfiájának megvalósítását. A művészeti tekintetben vezető városok kerülnek először s o r r a ; s a j t ó a l a t t van az esztergomi műkincsek leírását tartalmazó I. kötet,

1942. nov. 2 5 – d e c . 8. T á j é k o z t a t ó , 20 képpel. B p . 1942. M ű e m l é k e k O r s z á g o s B i z o t t s á g a . E g y e t , ny., 7. l. 10 Dr. Gerecze Péter: M a g y a r o r s z á g műemlékei, I I . k ö t . : A m ű e m l é k e k h e l y r a j z i j e g y z é k e és i r o d a l m a . B p . 1906. E k é r d é s r ő l részletesen í r u n k a z e m l í t e t t Hitel-beli tanulmányban.


46

Biró József

készül Kassa és Pécs művészeti helyrajza s megindulóban vannak a kolozsvári kötetek előmunkálatai is. A kincses város műemlékei így rendszeres tudományos összeírás elé tekintenek s e dolog magyar s erdélyi szempontból fölötte örvendetes. 1 1 Természetesen kívánatos, hogy egész Erdély topográfiai felvételezése m i h a m a r a b b meginduljon. K é t évtizede hangzik a sirám az anyaországból, hogy Erdély műemlékei mily nehezen férhetők hozzá a rendszerezés szempontjából s félő, hogy idegen birtokállományhoz könyveltetnek el szellemtudományi tekintetben is; íme az alkalom, hogy legalább fél Transszilvánia műemlékei töviről-hegyire megismertessenek s így az országrész nyugati szellemű műgyakorlata félremagyarázhatatlanul és letagadhatatlanul kidomborodjék. A szervezett műtörténeti tudományos m u n k a az erdélyi honismeretnek és a magyar műemlékügynek egyik legelső megoldásra váró kérdése.

ÉLET, MOZGÁS, NAGYSZABÁSÚ TERVEK, megindult tevékenység, hő remények s nekilendülő m u n k a ; mindez a belvederei döntésnek köszönhető az erdélyi műemlékek utolsó két évi történetében. Minden m a g y a r lelke örül, ha erről hallhat s beszámolhat; elszoruló szívvel nézünk azonban á t az ú j h a t á r o n túlra, Dél-Erdély műemlékeire, amelyek csak földrajzi helyzetükben különböznek a többiektől, de történeti kialakulásukban, művészeti stílusukban, egész valóságos és szellemi alkatukban Észak-Erdély műemlékeinek elszakíthat a t l a n édestestvérei. E műemlékek is, művészetföldrajzi értelemben magyar műemlékek; sőt, éppen a legbecsesebb, művészeti é:telemben a legkimagaslóbb, történeti kegyeletben a legszeretettebb m a g y a r monumentumok egész sora emelkedik Dél-Erdély földjén s az ezekkel való törődésről a m a g y a r tudományosság soha le nem mondhat. Valóságos sorsukba azonban jelenleg nem avatkozhatunk b e ; sajnos, a második belvederei döntés nem foglalkozott a műemlékek jogi helyzetével közelebbről, míg az első a Felvidék északi részén m a r a d t m a g y a r műemlékek sorsát – mint a pozsonyiakat – az ottani m a g y a r népközösségre bízta. A második döntőbírósági határozat hallgatólagosan, egyértelmű kettéosztást n y u j t e tekintetben; ÉszakErdély műemlékei magyar, Dél-Erdélyé r o m á n fennhatóság alá 11 A m ű e m l é k i t o p o g r á f i á n a k t e r m é s z e t e s e n elmellőzhetetlen t a r t o z é k a a z a l a p r a j z o k és e g y é b m ű s z a k i részletfelvételezések ö s s z e g y ű j t é s e . A M ű e m l é k e k Orsz. B i z o t t s á g á n a k r a j z t á r a i g e n g a z d a g erdélyi m ű s z a k i r a j z o k b a n ; Kolozsv á r t e k i n t e t é b e n a F a r k a s - u t c a i t e m p l o m és a f e r e n c e s kolostor f e l v é t e l e i t e m l í t j ü k m e g ; ú j a b b a n dr. Lux Géza k i t ű n ő m ű s z a k i felvételeivel g y a r a p o d o t t a g y ű j t e m é n y . Kolozsvár s z á m o s m ű e m l é k é n e k felvételezését l e g ú j a b b a n Rados Jenő t a n í t v á n y a i v é g e z t é k el ( K o l o z s v á r i m ű e m l é k e k . A M a g y a r K i r á l y i Áll a m i F e l s ő É p í t ő i p a r i s k o l a 1 9 4 1 – 4 2 . évi szünidei felvételei. Bp. 1942.) E g y ö n y ö r ű k i a d v á n y 48 l a p n y i r i t k a t ö k é l e t e s s é g ű felvételezést t a r t a l m a z a Szent M i h á l y - t e m p l o m r ó l , v a l a m i n t t ö b b r e n e s z á n s z , b a r o k és klasszicista emlékről; k i a d á s á t Dr. Szinyei Merse Jenő v a l l á s - és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszter, v a l a m i n t K o l o z s v á r v á r o s á n a k t á m o g a t á s a t e t t e lehetővé. A m ű példaadó ú t m u t a t á s u l s z o l g á l h a t E r d é l y m ű s z a k i felvételezése dolgában.




47

kerültek s így ez utóbbiak szempontjából közjogilag m a is ugyanaz a helyzet, amelyet legutóbbi Hitel-beli tanulmányunkban f e j t e g e t t ü n k . Seregszemlét t a r t a n u n k az odaát m a r a d t műemlékekről e szűkreszabott cikkben lehetetlen f e l a d a t ; csak a legfontosabbakat említhetjük meg s mindenekelőtt szívesen elismerjük, hogy ez emlékek jó része az erdélyi szász néppel közelebbi összefüggésben áll, mint a magyarral. De állhat-é szorosabb, széttéphetetlenebb vonatkozásban a magyarsággal, az egyetemes m a g y a r történelemmel és művészettel emlék Gyulafehérvár székesegyházánál vagy V a j d a hunyad váránál? A fehérvári dóm az egyetlen épen f e n n m a r a d t félköríves stílusú m a g y a r székesegyház, építészeti alkatában s szobrászati díszeivel művészetünk ezer évének fényes dokumentuma, az árpádkori, gótikus, reneszánsz és barok stílus tömérdek emlékét őrzi s a hazai történelem annyi nagy eseményének élő t a n u j a , a Hunyadiak, Izabella, János Zsigmond, F r á t e r György, Bocskai István, Bethlen Gábor temetkezési helye, az erdélyi Pantheon s a katolikus püspök székes temploma mindmáig! S nem él minden magyar szívében Vajdahunyad vára, Hunyadi János alkotása, a legszebb várkastély? h a t a l m a s bástyái, karcsú tornyai, annyi viszontagságot kiállott ódon f a l a i a m a g y a r história ötszáz évéről regéln e k . . . S e kettőt követi a várak, kastélyok, templomok serege, minden díszükkel s ékességükkel. I t t emelkedik F o g a r a s vára, a Mailáthok, Rákócziak vára, a Báthoryak, Bethlenek, A p a f i a k otthona; Keresd gyönyörű várkastélya; a bethlenszentmiklósi kastély, Bethlen Miklósnak, a n a g y államférfinak s a j á t m a g a tervezte alkotása, a reneszánsz építészet egyik f ő momentuma; Déva v á r a r o m jainak tövében áll Bethlen Gábor Magna Curiája, a K á r p á t o k b a n Törcsvára, Alvincen Martinuzzi F r á t e r György kastélya; i t t emelkednek Torockószentgyörgy, Kolcvár várának omladékai, Rákóczi György várkastélya Radnóton, Bethlen István fejedelem küküllővári kastélya, az alsórákosi Bethlen-kastély, Barcarozsnyó, Szelindek várai, Kőhalom vára, A r a d b a n Solymos és Világos, a kastélyok között a gerendi, kerelőszentpáli, fehéregyházi, ózdi, a t o r d a i fejedelmi ház – mily sora a nagyértékű, minden tekintetben m a g y a r m ű e m l é k e k n e k ! . . . A templomok élén j á r ó Fehérvár mellett jő a nagyenyedi templomvár, a Bethlen-kastéllyal; Dél-Erdélyben emelkednek a tordai templomok, Erzsébetváros két barok temploma, Arad, Lugos, Temesvár egyházai, Magyarvalkó, Erked, Vizakna templomkastélya, az almakeréki templom gyönyörű freskóival, a k á r a magyarfenesi s a kisebb falusi m a g y a r templomok – Őraljaboldogfalva, Boroskrakkó, Oltszakadát – egész serege. Dél-Erdélyben m a r a d t a k ezenkívül a szépséges szász városok: Szeben, Brassó, Segesvár, Medgyes műemlékei, a szász templomkastélyok szinte valamennyien; Berethalmot, Muzsnát, Prázsmárt, Szászhermányt, Nagydisznódot, Nagycsűrt, Szentágotát r a g a d j u k ki a hosszú sorból; az egyházi műemlékek közül tollunkra kivánkozik Szászsebes, Kerc, Kisdisznód, Felek, Keresztényfalva, Homoródbene, Nagyekemező – az erdélyi félköríves stílus és a gótika történetének megannyi kiszakíthatatlan emléke. A nyugati szellemű erdélyi művészet egy-


Biró József

48

ségességét hirdetik a szászok birtokában lévő műemlékek, csakúgy, mint a m a g y a r királyok, erdélyi fejedelmek s n a g y u r a k várromjai, kastélyai, a m a g y a r egyházak templomai; éppen e „szász” műemlékek bizonyítják a legbeszédesebben az egyetemes erdélyi művészetnek töretlen nyugati igazodását s a m a g y a r művelődés és műgyakorlat egységesítő h a t á s á t . A m a g y a r királyok betelepítette s az erdélyi fejedelmek oltalmazta szász nép birtokában lévő emlékek ugyanoly művészetföldrajzi területhez tartoznak, mint a románok templomai, amelyeken, mint a hunyadmegyei hosszanti alaprajzú kőtemplomokon (Nagyosztrót, Nagycsulát, Berekszót említjük) és a m a g y a r népi emlékek építőstílusát lemásoló falusi fatemplomokon a nyugati keresztény művészet stílusváltozásai ismerhetők fel. Bizánc h a t á s á t főképpen Demsus, Guraszáda, Vajdahunyad, Felsőszombatfalva templomai képviselik; a f o g a r a s i és a brassói román templomok m á r a keleti kereszténység modorának erdélyivé való hasonulását, a transszilván szellem befolyását érzékeltetik. 1 2 DÉL-ERDÉLY MŰEMLÉKEI semmivel sem érdemelnek kevésbbé gondos istápolást északi testvéreiknél; a n a g y történelmi f o r d u l a t azonban s o r s u k a t még sötétebbre festette, mint a trianoni időkben volt. Jogilag csakúgy az 1919-i román műemléktörvény h a t á l y a alá tartoznak, mint a belvederei döntés előtt; a „Comisiunea Monumentelor Istorice” erdélyi „és a vele szomszédos” vidékeinek szakosztálya m o n d j a ki a döntő szót felettük. 1 3 A bizottságban ülő román egyetemi tanároktól azonban – s ezt az elmult évtizedek bebizonyít o t t á k – a m a g y a r műemlékek védelme dolgában egy ujjmozdítást sem lehet várni; az a nagy szerep, amelyet az erdélyi emlékek játszottak a bécsi döntés kivívásakor, nyilván még nagyobb animózitást szült velük szemben. Nem is tudunk semmit sem arról, hogy a bizottság 1940 óta, a k á r csak egy, magyarnak minősíthető művészeti emléket helyreállított volna; a háború m i a t t amúgy is lecsökkent tevékenységét – még egyetlen ú j a b b műtörténeti kiadvány sem jelent meg – a római emlékek napfényre hozatala és a román nép f a t e m p l o m a i r a való vigyázás tölti ki. A romániai m a g y a r s á g viszont még azt az erőt és súlyt sem t u d j a e t á r g y b a n kifejteni, amelyet 1940 előtt, még a legkomorabb időszakban is m e g m u t a t o t t Az erdélyi magyarságnak, számban s műveltségi f o k b a n túlnyomóan jelentősebb része került vissza az anyaországhoz. Kolozsvár nemzetvezető szerepe a déliekre nézve megszünt, az első vonalbeli kisebbségi vezérek – egy-két kivétellel – a budapesti parlamentben ülnek, az Erdélyi Múzeum Egyesület pedig a Ferenc József Tudományegyetemmel testvériesülve f e j t i ki tudományos tevékenységét. A hazai műemlékekkel foglalkozó kisebbségi szakemberek kivétel nélkül m a g y a r állampolgárokká lettek ú j r a s így senki sem m a r a d t odaát, aki a romániai Magyar Népközösség vezetőit ily irányban 12

L . m i n d e r r ő l : E r d é l y m ű v é s z e t e c. k ö n y v e m e t ( E p . 1941). Részletesen í r u n k e t ö r v é n y r ő l és a bizottságról idézett Hitel-beli künkben. 13


cik-



49

tájékoztathatná, vagy segíthetné; teljesen megszünt a m a g y a r m ű t ö r t é n e t i tudomány a belvederei határokon túl. A közvélemény ugyancsak elhallgatott; a sajtó, amely annakidején eleven erő volt, i m m á r egyetlen s nem is szorosan erdélyinek vett napilapra zsugor o d o t t össze. A Magyar Népközösség s a m a g y a r egyházak vezetőinek gondja így a délerdélyi, m a g y a r t u l a j d o n b a n lévő emlékek lehető istápolása; elképzelhetjük azonban, hogy a r e á j u k nehezedő súlyos kötelezettségek, a tömérdek, létkérdésszerű tennivaló közepette s küzdelmes anyagi helyzetükhöz képest semmiféle rendszeresen megszervezett ilynemű tevékenységre nem gondolhatnak. A legszomorúbb negativumok képét r a j z o l h a t j u k csak fel, ha Dél-Erdély magyar műemlékügyére tekintünk; kivált, h a legfontosabb emlékünket, a fehérvári dómot nézzük, össze kell szorulnia szívünknek. A székesegyház oromfalaiban n a g y repedések t á t o n g a n a k ; a padlózat feltépve áll, ahogy a világháború a l a t t a b b a n m a r a d t restauráláskor volt, változatlan a nevezetes síremlékek méltatlan elhelyezése s a töredékek, kőemlékek – köztük az Árpádkori m a g y a r művészet kimagasló alkotásai – összehányva hevernek egy sötét, szűk r a k tárban. De hogy is volna képes Erdély püspöke egyházmegyéjének jelenlegi helyzetében méltó állapotba hozni a dómot, hisz e m u n k a milliókat emésztene fel s a v a t o t t szakemberek, m a g y a r műtörténészek és építészek közreműködését kívánná!? Templomaink nagy átlaga mindamellett – nem p á r évtizedre épültek – elég jól b í r j a az idők folyását; papjaik s a hívek minden lehetségest megtesznek érdekükben. Ugyanez a helyzet azoknál a kastélyoknál, amelyet maiglan is tehetősebb m a g y a r u r a k laknak. Kitűnő állapotban van Keresd, Kerelőszentpál, Küküllővár; a nevezetesebb várakkal sincs b a j , F o g a r a s n a k még két év nem sokat számít az évszázadok vihara u t á n ; V a j d a h u n y a d a románoknak is gondoskodásuk tárgya, ismeretes történeti illuzióik miatt, aminek azonban műemlékügyi szempontból csak örülhetünk. Törcsvárára, amely néhai Mária királyné tulajdonába került a trianoni világban, annakidején szintén óvatosan vigyáztak. Sajnálatosan azonban egyre pusztul az alvinci s az alsórákosi kastély, Bethlenszentmiklós sincs ragyogó helyzetben; a sort azonban nem f o l y t a t h a t j u k , m e r t rendszeres műemléki kataszter, vagy a k á r jelentések még Dél-Erdélyben s e m ismeretesek, nemhogy a határon innen mindezt részletes figyelemmel kísérhetnénk. Jelentős r e s t a u r á l á s t csupán egyet jegyezhetünk f e l : a nagyenyedi templomvár erődítésébe épített nevezetes Bethlen-kastély gondos és odaadó rendbehozatalát; e m u n k á l a t mult évi elvégzése Szász Pálnak, az enyedi kollégium főgondnokának, a délerdélyi m a g y a r s á g egyik vezérének érdeme. ELISMERÉSSEL KELL ADÓZNUNK az erdélyi szászoknak is, ha a tulajdonukban lévő műemlékek hosszú sorozatára tekintünk. A szászok mindíg a legteljesebb mértékben átérezték műemlékeik nagy nemzeti jelentőségét, a legmesszebbmenően áldoztak kitűnő k a r b a n t a r t á s u k r a , áhítatos gonddal és szeretettel vigyáztak régi templomaik, városi házaik minden kövére; elősegítette természete-


Biró József

50

sen őket a magyarságénál összehasonlíthatatlanul előnyösebb gazdasági helyzetük s az a körülmény, hogy népi, közművelődési és egyházi szervezeteik csorbítatlanul egyazon területen m a r a d t a k . A hábor ú s világ az utóbbi k é t évben azonban lényegesen mérsékelte az ő tevékenységüket is. Csak néhány nagyobb munka elvégzésére gondolhattak; elsősorban lankadatlanul f o l y t a t j á k a brassói feketetemplomnak 1937 óta t a r t ó általános restaurálását, a hívek önkéntes adományából. 1942-ben a szentély-oldal tatarozásával készültek el; az ú j apostol-alakok Boege Richárd brassói szobrász alkotásai. Újonnan indult meg a gyönyörű berethalmi templomkastély nagyvonalú helyreállítása; e m u n k á t dr. Phleps Hermann vezeti, aki Erdélyből származott el Danzigba s az ottani műszaki főiskola t a n á r a lett. 1 4 Szebenben pedig a Huet-tér 18. sz. házban, az evangélikus főtemplomhoz közel egy egykori kápolna belső terét fedezték fel, a falain a XVI. század első negyedéből való falképmaradványokkal, amelyek Szent K r i s t ó f o t ábrázolják. Végül a „Forschungsinstitut der Deutschen Volksgruppe” 1941–42-ben egy kőkorszakbeli telep maradványait á s a t t a ki Kelnek mellett. 1 5 A szászok műtörténeti tudományos tevékenysége a belvederei döntést megelőző keretekben f o l y t a t ó d o t t ; nagytekintélyű régi folyóiratuk, a „Siebenbürgische Vierteljahresschrift” „Deutsche Forschung im Südosten” címet vett fel; i t t jelent meg Bielz Gyulának, a legkiválóbb erdélyi szász műtörténetírónak, a Brukenthal Múzeum elnökének, k é t legújabb tanulmánya is. 16 Horwath Walternek a templomkastélyokkal foglalkozó jeles könyvét immár másodszor nyomták ú j r a Szebenben; 1 7 Berlinben jelent meg Wühr Hansnak „Siebenbürgen” című, az erdélyi német művészettel foglalkozó díszes albuma. 1 8 ÁTTEKINTÉSÜNKNEK VÉGÉRE ÉRTÜNK így s bár a kép, m i t felrajzolni igyekeztünk, töredékes és hiányos, a legfontosabbat azonban – reméljük – világosan érzékelteti. Mindenki előtt kidomborodhatik a különbség, amely a kétfelé osztott Erdély műemlékeinek sorsára m u t a t ; mindenki elgondolhatja, s aki v é g i g j á r t a a legutóbb Budapesten rendezett s országos feltűnést keltő, gyönyörű műemléki kiállítást, t u l a j d o n szemével is l á t h a t t a , mit jelent az, h a egy ország K i r c h e n b u r g B i r t h ä l m in Siebenbürgen. Zentralblatt der Bauverwaltung vereinigt mit Zeitschrift für Bauwesen, Berlin, 62. J h g . , 4. F e b r u a r 1942, H e f t 5/6, S. 6 1 – 6 5 . 15 A z á s a t á s e r e d m é n y e i r e nézve l.: Fritz Roth cikkét, Deutsche Forschung im Südosten, 1. J h g . H e r m a n n s t a d t , 1942. S. 200–214., X. T a f . A b b . 16 Julius Bielz: D e u t s c h - s i e b e n b ü r g i s c h e H a f n e r a r b e i t e n f ü r die M o l d a u . Deutsche Forschung im Südosten, I . J h g . H e f t 2, 1942. S. 2 6 0 – 2 , m i t 4 Abb., v a l a m i n t u. ő: N o c h m a l s d e r H e l t a u e r Bildstein, U. o. I . J h g . H e f t 3, 1942. 4 6 1 – 3 , mit 3 Abb. 17 Walter Horwath: Siebenbürgisch-sächsische Kirchenburgen, baugeschichtlich u n t e r s u c h t u n d d a r g e s t e l l t . 2. v e r b e s s e r t e A u f l a g e , 1940, H e r m a n n s t a d t , V e r l a g d e r H o n t e r u s - B u c h d r u c k e r e i . 128. l., számos képpel, 4°. 18 Hans Wühr: Siebenbürgen. D e u t s c h e r K u n s t v e r l a g , Berlin, 30. S. 72. T a f . Abb., 4°.




51

műemlékei a birtokoló államhatalom megértő szeretetét élvezhetik. Észak-Erdély műemlékeire sem puszta szavak immár Gerevich Tibor mondatai: „Műemlékeink az egész nemzet szellemi tulajdona, kincse; multunk megbecsülésére intenek, a nemzeti öntudatot nevelik, amire a mai sorsdöntő időkben különösen n a g y szükségünk v a n ; történelmünk leghitelesebb okmányai, országszerte szétszórtan, multunk megismerésének n a g y kőlevéltárát s z o l g á l t a t j á k . . . ” 1 9 S ami még túl van a határokon, a r r a álljon a gambettai mondás: toujours y penser, jamais y parer. Hallgatva is szüntelen gondolnunk kell reájuk. B I R Ó JÓZSEF

19

M a g y a r m ű e m l é k i kiállítás, (l. a 9. j e g y z . ) , 14. l. – A k i á l l í t á s a z 1934-ben ú j j á s z e r v e z e t t M O B nyolc évi m u n k á s s á g á n a k e r e d m é n y e i t m u t a t t a be; a f é n y e s t e l j e s í t m é n y t és Gerevich Tibor elnök é r d e m e i t b e h a t ó a n m é l t a t j a Veridicus: M a g y a r m ű e m l é k v é d e l e m . Magyar Szemle, 1943. évi XLXV. k ö t . 1. sz., 2 3 – 2 8 . l.


ERDÉLY MŰEMLÉKEINEK SORSA

Recommend Documents