ÉPÍTETT KÖRNYEZET BŰNÖZÉS SZITUÁCIÓS BŰNMEGELŐZÉS. A lakótelepi bűnmegelőzés alapkérdései

ÉPÍTETT KÖRNYEZET – BŰNÖZÉS – SZITUÁCIÓS BŰNMEGELŐZÉS A lakótelepi bűnmegelőzés alapkérdései

OKRI, Budapest 2008

Hungarian Final Report

A Crime Prevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164) projekt keretében A projekt angol címe: Sharing good practices in Crime Prevention based on the evaluation of rehabilitative schemes in the rehabilitation areas in Member and Accessiant State, azaz Bűnmegelőzési körhinta

Szerkesztette: Barabás Tünde

Szerzők:

Nyomdai adatok: Kötésgondozó: Takács Andrea Kötés, nyomás: Etoprint Kft. Borító kép: Barabás Tünde ISBN 978 963 7373 15 2

Országos Kriminológiai Intézet Budapest, 2008

2

Barabás Tünde Dallos Endre Irk Ferenc Kovács Róbert Windt Szandra

Tartalomjegyzék ELŐSZÓ

I. Irk Ferenc: NAGYVÁROSI FÉLELEM ÉS SZORONGÁS 1. A bűnmegelőzés fogalmi és tartalmi kérdéseiről 1.1. A bűnmegelőzés fogalmi kérdéseiről 1.2. A prevenció néhány tartalmi kérdése 2. Félelem és szorongás – elméleti alapok 2.1. Bevezető 2.2. Statisztikai áttekintés 2.3. A városlakók félelmei, szorongásai és közérzete

6 15 15 15 19 26 26 29 35

II. Barabás Tünde: ÁLDOZATTÁ VÁLÁS ÉS BÜNTETÉSI ATTITŰDÖK 1. Áldozattá válás vizsgálata a Crime Prevention Carousel (CPC) projekt négy helyszínén 1.1. A hivatalos adatok 1.2. Az empirikus kutatás adatai

38

41 42 45 1.2.1. Viktimizáció a lengyel vizsgálatban 46 1.2.2. Viktimizáció a magyar vizsgálatban 48 1.2.3. Viktimizáció a német vizsgálatban 50 1.2.4. Viktimizáció a bristoli körzetekben 53 1.3. Az áldozatvédelemmel kapcsolatos szabályokról a négy országban 54 1.3.1. Szabályozás 55 1.3.2. Áldozatvizsgálatok 57 2. Vélemények a büntetésről és a kiegyezés lehetőségéről 58 2.1. Lakossági attitűdök az InSec-vizsgálat eredményei alapján 60 2.2. Áldozatok és vélemények 65 2.3. „Bűnmegelőzési körhinta” (CPC) – AGIS-projekt 71 Összegzés 74

III. Irk Ferenc: SZITUÁCIÓS BŰNMEGELŐZÉS LAKÓÖVEZETEKBEN 1. A szituációs bűnmegelőzés alapjai 2. Az épített környezet szerepe a szituációs bűnmegelőzésben – CPTED-elvek és általános gyakorlat (külföld) 2.1. Például a közlekedésbiztonság 2.2. Például a közbiztonság 2.3. Összegzés helyett

78 78 89 93 97 101 3

IV. Dallos Endre: ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS A MÉRNÖK SZEMÉVEL 1. A városi bűnözés 1.1. A megelőzés lehetősége 2. Az építészeti bűnmegelőzés alapjai 2.1. Fogalma 2.2. Helye a bűnmegelőzésben 2.3. Története – előzmények 3. A közösségi kontroll 3.1. A közösségi kontroll az építményen belül 3.1.1. Családi házak 3.1.2. Társasházak 3.1.3. Magasházak vagy toronyházak 3.1.4. A „pesti” bérház 3.2. Közösségi ellenőrzés a lakókörnyezet felett 3.2.1. Sorházas beépítés 3.2.2. Társasházas övezet – lakóparkok 3.2.3. Lakótelep 3.2.4. „Nagykörút” 4. Az építészeti bűnmegelőzés alkalmazása 4.1. Védhető terület kialakítása 4.2. A közösségi kontroll fokozása 4.3. Közösségi területek kialakítása 4.3.1. Családi házak 4.3.2. Társasházak, lakóparkok 4.3.3. Lakótelepek 4.3.4. Utcák, terek

107 107 108 109 109 110 110 116 117 117 118 118 119 119 120 120 121 121 122 122 123 123 123 124 125 126

V. Windt Szandra: SZITUÁCIÓS ÉS KÖRNYEZETI 129 Bevezetés 129 1. Lakótelepek Európában 131 2. A prevenció módjai Nyugat-Európában 135 2.1. Amszterdam – Bijlmermeer 135 2.1.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 135 2.1.2. A megoldási módok 139 2.1.3. Mit tanulhatunk Bijlmermeer megújítási projektjeiből? 144 PREVENCIÓ A LAKÓTELEPEKEN

4

2.2. Bristol – Hartcliff 144 2.2.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 144 2.2.2. A megoldási módok 146 2.3. Berlin – Gropiusstadt 148 2.3.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 148 2.3.2. A megoldási módok 151 3. Kelet-Közép-Európa 153 3.1. Berlin – Marzahn Nordwest 154 3.1.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 154 3.1.2. A megoldási módok 158 3.2. Krakkó – Pradnik Czernowy 162 3.2.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 162 3.2.2. A megoldási módok 163 3.3. Budapest – Békásmegyer 165 3.3.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák 165 3.3.2. A megoldási módok 168 Zárógondolatok 169

VI. Barabás Tünde – Irk Ferenc – Kovács Róbert – Windt Szandra: ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK 1. Problémák – megoldási javaslatok 2. Javaslatok – a külföldiek szemével 2.1. Közösségi terek – külső terek 2.2. A belső tér 2.3. A szociális problémák

172 172 175 175 177 177

FÜGGELÉK SUMMARY A KÖTET SZERZŐIRŐL

190 198 208

5

ELŐSZÓ A bűnmegelőzés – amely a változó volumenű, de alapvetően az emberi társadalommal egyidős probléma – a bűnözésre/annak visszaszorítására adandó válaszok sokaságát öleli fel. Az Európai Unió Tanácsa 2001. május 28-án hozott döntése értelmében a bűnmegelőzés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjen a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével vagy a sértetté válás megelőzésével.1 Az olvasó most egy hazánkban egyelőre ritkaságszámba menő témával foglalkozó könyvet tart a kezében. A szituációs–építészeti bűnmegelőzés ugyanis, amellyel foglalkozik, a bűnmegelőzésnek a külföldön mindinkább előtérbe kerülő ága. Jelentősége abban rejlik, hogy a bűncselekményt ott próbálja megelőzni, ahol előállhat, vagyis elsősorban a nagyvárosokban, ahol a bűncselekmények túlnyomó része (70-80%) megtörténik. Ehhez az egyébként nélkülözhetetlen rendőrség–önkormányzat–civilszervezeti együttműködés, valamint a lakosság bevonása mellett a prevenciót új szempontból – az épített környezet bűnelkövetésre gyakorolt hatásait vizsgálva – közelíti meg. Ezt a komplex szemléletet tükrözi vissza a kötet szerzőinek szakmai hovatartozása, hiszen található közöttük jogász, kriminológus, szociológus és semmiképpen sem utolsósorban mérnök is. A munka apropójául az Európai Unió AGIS-programja által támogatott, nemzetközi összefogásban megvalósuló, az épített környezet szerepét a lakótelepi bűncselekmények megelőzésében vizsgáló úgynevezett Crime Prevention Carousel (CPC) szolgált.2 Ebben a lakótelepek bűnözési helyzetét és az adott környezet átalakíthatóságát mint prevenciós eszközt vizsgáló nemzetközi 1

In: A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája. A projekt angol címe: Sharing good practices in Crime Prevention based on the evaluation of rehabilitative schemes in the rehabilitation areas in Member and Accessiant State. Röviden: Crime Prevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164), azaz Bűnmegelőzési körhinta). 2

6

projektben olyan, a szituációra és az arra adható válaszokra fókuszáló kutatási anyag született, amelynek rövidített változatát tartja kezében az olvasó. E könyv egyes fejezeteiben megkísérli röviden összefoglalni mindazt a külföldi és hazai elméleti bázist, amely a lakókörnyezet és a szituációs bűnmegelőzés témakörében az elmúlt évtizedekben született. Ismerteti azokat az – elsősorban Magyarországra vonatkozó – eredményeket is, amelyeket az AGIS-projekt által támogatottan az öt résztvevő ország (alfabetikus sorrendben az Egyesült Királyság, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Németország) kutatói közös munkájuk során (az elméletből a gyakorlatba kívánva átemelni ezt a tudásanyagot) az egyes országok körében történt vizsgálataik folyamán elértek.3 Az első fejezet4 a nagyvárosi bűnözéshez kapcsolódó félelmek és szorongások elméleti alapjainak vizsgálata előtt először a bűnmegelőzés fogalmi kérdéseit érintő nemzetközi és hazai dokumentumokat és ennek kapcsán a prevenció egyes tartalmi elemeit értékeli. E kérdések vizsgálatát a nemzetközi szervezetek és munkamegbeszélések is állandóan napirenden tartják. E körbe tartozik az ENSZ Szociális és Gazdasági Tanácsának bűnmegelőzéssel és büntető igazságszolgáltatással foglalkozó bizottsága 2002. évi bécsi munkaülésének tervezetében foglalt gondolatsor.5 Ennek D) alpontja tárgyalja a felelősségteljes bűnmegelőzés (Responsible Crime Prevention) legfontosabb elemeit. Ebből kitűnik, hogy a megelőzés három, egymással egyenrangú célterülete: a (potenciális) bűnelkövető, a bűncselekményi szituáció és a közösség. Utóbbi körben az elmúlt években felerősödött az a nézet, hogy nem elég a bűnt megelőzni, hanem ugyanilyen fontos a bűnözéstől való félelmet csökkenteni. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűnözéssel szembeni fellépés hatásossága sokféleképpen növelhető. Ezek egyike, hogy 3

A kutatás eredményeinek teljes nemzetközi összefoglalója: Tim Lukas (ed.): Crime Prevention in the High-Rise Housing. MPI–Duncker and Humblot, Berlin, 2007. 4 Irk Ferenc: Nagyvárosi félelem és szorongás. 15–37. o. 5 Prevention of Crime Report of the meeting of the Group of Experts on Crime Prevention. Draft. Commission on Crime Prevention and Criminal Justice. Eleventh session Vienna, 16–25 April 2002 Item 4 on the provisional agenda United Nations Economic and Social Council E/CN 15/2002/4 31. January 2002

7

nemcsak a büntető törvénykönyvbe ütköző jelenségekkel szemben tesznek lépéseket, hanem azokkal a széles értelemben vett közrendet sértő jelenségekkel szemben is, amelyek riasztják a normakövető és vonzzák a normasértő állampolgárokat. A külföldi szakemberek szerves egységként kezelik az elsődleges (primer), a másodlagos (szekunder) és a harmadlagos (tercier) prevenciót, mert azok elemei kölcsönös függésben vannak egymással, adott esetben egymást kiegészítik. A háromféle megelőzés lényege a következőkben összegezhető: az elsődleges (primer) prevenció a bűnözést a gyökerénél ragadja meg, mégpedig azzal, hogy világossá teszi a normákat, és ezáltal stabilizálja a jogtudatot (pozitív generálprevenció) és – ideális esetben – kiküszöböli a bűnözés mélyen fekvő okait (mint például szocializációs deficit vagy szociostrukturális hiányosságok), továbbá annak jutalmazásával vonzóvá teszi a jogkövetést. A másodlagos (szekunder) prevenció a bűnözés ellen annak felületi szintjén küzd, elsődlegesen az elrettentés eszköztárával. Az aktuálisan veszélyeztetett, illetve támadó személyt a bűnalkalmak struktúrájának megváltoztatásával vagy a normakövető magatartás vonzerejének megnövelésével tartja távol a bűncselekménytől. A harmadlagos (tercier) prevenció a tettesre összpontosít a büntetés, a kezelés és a reszocializáció eszközeinek alkalmazásával, a visszaesés elkerülése érdekében. Magyarországon 2003-ban kormányhatározat született arról, hogy a bűnmegelőzéssel a korábbinál szervezettebben kell foglalkozni. Az igazságügyi tárca elkészítette a bűnmegelőzéssel foglalkozó országgyűlési határozat tervezetét.6 A tervekkel ellentétben sem 2003ban, sem ez után nem került sor az elmúlt mintegy három és fél évtized alatt többször elhatározott, azonban mindannyiszor hamvába holt bűnmegelőzési törvény megalkotására. A fejezet második részében konkrét hazai adatokat elemezve értékeli a szerző a mai magyar adatokat, kiemelve a városi bűnözés problematikáját, és ennek következményeként a nagyvárosi lakosokat érintő viktimizációs félelmeket és szorongásokat.

6

A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája.

8

7

A kötet második fejezete a szorongással jellemezhető nagyvárosokban való áldozattá válásról számol be a kötet alapjául szolgáló Crime Prevention Carousel kutatás tükrében. A vizsgálat során ugyanis kiváló alkalom nyílt arra, hogy a résztvevő országok (Németország, Magyarország, Lengyelország és az Egyesült Királyság), illetve az adott városrészek bűnözési helyzetéről képet kapjunk.8 A kutatás különböző módszerekkel zajlott. Első lépésben a hivatalosan nyilvántartott statisztikai adatokat gyűjtöttük össze annak érdekében, hogy röviden felvázoljuk az áldozattá válás tendenciáit a négy országban. Ebből kiderült, hogy a népességszámhoz képest a bűncselekmények és a sértettek száma tekintetében az Egyesült Királyság a legelső a sorban, a következő Németország, majd Magyarország, míg Lengyelország a legutolsó. Ez után bemutattuk az empirikus kutatás adatait a sértetté válás tekintetében az érintett négy ország egy-egy problémás lakótelepén. Ebből kiderült, hogy az empirikus vizsgálatban azok a személyek, akik magukat bűncselekmények áldozatának vallották, a cselekmények nagy részét közvetlen környezetükben szenvedték el. Bár ezek általában nem tartoznak a legsúlyosabb, vagy akár életellenes cselekmények körébe, tény azonban, hogy a lakók életét, mindennapjait, lelkiállapotukat hátrányosan befolyásolják, kihatva ezzel emberi kapcsolataikra is. Ezeken a területeken tehát kiemelt jelentőséggel bírhatna a szituációs bűnmegelőzés, és fontos szerepet játszhatnának ebben azok az irányelvek (lásd a későbbiekben a CPTED-elvek), amelyek az épített-ültetett környezet átalakításával törekszenek a szituációs prevenció megvalósítására. E fejezet második részében a Magyarországon az elmúlt néhány évben zajló lakossági büntetési attitűdvizsgálatok eredményéről olvashatunk. Ezekből a vizsgálatokból kiderült, hogy a statisztikákon túlmutatóan jóval nagyobb az áldozattá válás, amely azonban nem kerül a hatóságok látókörébe. Abban, hogy a cselekményt a sértettek miért nem jelentik a rendőrségnek, sok tényező játszik szerepet, amelyek között az egyik legjelentősebb a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság és Barabás Tünde: Áldozattá válás – büntetési attitűdök. 38–77. o. Holland adatok nem voltak, mivel Amszterdamban nem került sor kérdőív lekérdezésére. 7 8

9

a hiányzó bizodalom aziránt, hogy az eljárás eredményre vezethet. A hagyományos büntetésektől való eltérést a lakosság különböző mértékben akceptálja. S noha a lakosság, illetve a vizsgált területek polgárai nem utasítják el a resztoratív igazságszolgáltatás gondolatát, nagyfokú körükben a bizonytalanság. Az eredmények megerősítették azt a tényt is, hogy a sértettek megbocsátási hajlandóságát, a kárhelyreállítást mint „a büntetés helyettesítésének eszközének” elfogadását, igen sok körülmény befolyásolja. A harmadik fejezet9 a szituációs bűnmegelőzés alapjait ismerteti. Bemutatja e terület nagy elméletalkotóinak – Newman, Clark, Homel – és más szerzők főbb megállapításait. Az épített környezet szerepét a bűnmegelőzésben a CPTED-elvek tükrében vázolja. (CPTED: Crime Prevention Through Environmental Design.) A környezettervezés segítségével megvalósuló bűnmegelőzés valójában multidiszciplináris tevékenység, amelynek lényege, hogy megfelelő építészeti környezet kialakításával sikerüljön elriasztani a bűnözőket valamely lakókörzetből. Ez megalapozhatja a közterületek biztonságát és növelheti az e területeket használók biztonságérzetét. E felfogás és tevékenység egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza, szakirodalma, csakúgy, mint a megvalósult projektek száma, óriási. A szerző néhány európai kezdeményezésről is beszámol. Ezek zöme részben az amerikai (Egyesült Államok és Kanada), részben az ausztrál kontinensről származik. Az imént említett országokban a rendőrség – aligha véletlenül, hiszen saját eminens bűncsökkentő érdekei ennek a szervezetnek vannak – oroszlánrészt vállal nemcsak az elvek kidolgozásában, nem csupán a megfelelő szakemberképzésben, hanem az úgynevezett forró pontok környezetében a minél gyorsabb és hatékonyabb megvalósításban is, ide értve a lakossági közreműködés kieszközlését. De amint a következőkben látjuk: a rendőrségi aktivitás Európa-szerte jellemző. Nagy-Britanniában már több mint harminc éve foglalkoznak az építészek, a várostervezők és a rendőrség azzal, miként lehet város- és épülettervezéssel bűncselekményeket megelőzni. Hollandiában a Secured by design program alapján épült ki a rendőrség speciális 9

Irk Ferenc: Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. 78–106. o.

10

tevékenysége, amelynek keretében lakások, lakóházak vagy egész városnegyedek vonatkozásában nyilvánítanak véleményt, ha meghatározott technikai beavatkozások válnak lehetségessé. 1989 óta Hollandiában a betörésvédelemre meghatározott szabványok vannak érvényben, és ezeket az építkezések folyamán kötelező alkalmazni. Svédországban a betörések elleni nemzeti programot az igazságügyi minisztérium irányítja, és az építészeti hatóságokkal e főhatóság tartja a kapcsolatot annak érdekében, hogy az építkezések közben érvényre jussanak a biztonsági szempontok. Finnországban a kommunák a rendőrséggel szoros együttműködésben tervezik a lakónegyedeket, figyelembe véve egyrészt a köz- és közlekedésbiztonsági szempontokat, másrészt azt, hogy a fiatalok lakókörzetükben találhassanak szabadidőközpontokat. A negyedik fejezet10 az építészeti bűnmegelőzés lehetőségeit a mérnök szemével láttatja. A bűnözés a bűnelkövetőnek „üzleti tevékenység”, amely jól leírható a költségek (bűncselekményhez használt eszközök, információk anyagi értéke), a bevétel (a bűncselekmény tárgyának értéke) és a nyereség (a költségek és a bevétel különbsége) vagy a veszteség (a lebukás) közgazdasági fogalmakkal. Így mérlegeli a bűnöző az „üzlet” kockázatát, és ott fog „befektetni”, ahol hasznot remél a lehető legkisebb kockázattal. A városok tökéletes terepei ennek az „üzleti lehetőségnek”. Mivel a potenciális bűnözőnek a legnagyobb kockázat a lebukás veszélye, ezért a kialakítandó bűnmegelőzési stratégiában ezt kell növelni. Ennek legegyszerűbb módja a bűnalkalmak csökkentése. Ezt használja ki az építészeti bűnmegelőzés, amely építészeti, településfejlesztési, táj- és kertépítési, forgalomtechnikai, fénytechnikai, pszichológiai és kommunikációs módszerek együttes alkalmazásával, az épített környezet utólagos átalakításával, valamint tudatos tervezéssel és megvalósítással csökkenti, illetve megszünteti a bűnelkövetés lehetőségeit. A szerző foglalkozik a közösségi kontroll egyes elemeivel. Bemutatja eszközeit építményen belül, illetve kívül is, majd az építészeti bűnmegelőzés konkrét alkalmazási lehetőségeit vázolja a város 10

Dallos Endre: Építészeti bűnmegelőzés – a mérnök szemével. 107–128. o.

11

különböző övezeteiben. A lakóövezet természetes ellenőrzését nem lehet város szinten kezelni, mert itt a „tömeg” miatt az erre vonatkozó igény és az egyén szerepe nem jut érvényre. Csak kisebb, lakónegyed, lakóközösség, építmény szinten lehet eredményesen megvalósítani. Az alapfeladat a lakókörnyezet kisebb részekre bontása, amely lehetővé teszi, hogy a lakótársak képesek legyenek eredményesen megkülönböztetni egymást az idegenektől. Természetesen az ilyen egységekben élőknek feltétlenül ismerniük is kell egymást, de erre a kontroll alatt tartható terület helyesen megválasztott mérete is segítséget kell hogy nyújtson, állapítja meg egyik konklúziójaként a tanulmány. Az ötödik fejezet11 ezen elvek megvalósulásának konkrét eseteiről számol be a már említett CPC-kutatás kapcsán. Mind Kelet-KözépEurópában, mind Nyugat-Európában a második világháború utáni lakásépítés fő iránya volt a telepszerű építés, a lakótelep megszületése. Ez két ok miatt következett be Európa-szerte: egyrészt a Le Corbusier köré szerveződő városépítészeti iskola által kidolgozott irányvonalak, másrészt a lakásínség felszámolására kínálkozó új technikai lehetőségek megjelenése következtében, amely sok lakást ígér, kis területen, gazdaságosan és nem mellékesen, gyorsan. Az építészeti elvek eltorzulása mellett a másik hosszú távon jelentkező nehézséget a városszerkezeti elhelyezkedés jelentette Keleten és Nyugaton egyaránt. A lakóteleppel kapcsolatos jelenlegi gondok két fő okcsoportra vezethetők vissza. Egyrészt a fizikai gondokra, amelyek a házak technikai állapotának rohamos romlásában jelentkeznek, ezek kijavítására viszont kevés pénz jut. Másrészt a lakótelepeken társadalmi problémák is megjelennek: a szociális gondokkal küszködő, csökkenő vagy stagnáló jövedelmű csoportok aránya növekszik, ezzel együtt egyre több a díjhátralékos. A lakótelepeken élők összetétele megváltozik, aminek következtében fokozódik a társadalmi és etnikai szegregáció.12 Ez azután a helyi problémák kialakulásához (például a bűnözéshez) vezethet, ezek egy része helyben, részben megfelelő programok, 11

Windt Szandra: Szituációs és környezeti prevenció a lakótelepeken (hat lakótelep bemutatása). 129–171. o. 12 Csizmady Adrienn: A lakótelep. Gondolat, Budapest, 2003, 12. o.

12

illetve egyéb a felzárkózást elősegítő lehetőségek kidolgozásával oldható meg, másrészt adekvátan reagálnak a gondokra. E körben számos más bűnmegelőzési aktivitás mellett az épített környezet megváltoztatásának is jelentős szerepe lehet a prevencióban. A CPC-program célja az épített környezet és a bűnözés, valamint a bűnözéstől való félelem kapcsolatának vizsgálata volt. A projekt kiemelt figyelmet fordított az épített környezet megújítását célzó városrehabilitációs programok bűnmegelőzési hatásaira. A nemzetközi teamben brit, holland, német, lengyel és magyar szakemberek vettek részt. A projekt minden országban egy kiválasztott, problémákkal terhelt területen folyt. Ezáltal lehetővé vált, hogy az egyes országok képviselői, kutatói ne csak a saját városuk gyakorlatát elemezzék, hanem a külső szemlélő éleslátásával kérdéseket tegyenek fel a másik ország városával kapcsolatban is. A szerző munkájában a résztvevő országokban tapasztalt problémákat, valamint az arra kidolgozott megoldásokat mutatja be. A kötet végén találhatók azok az elképzelések és ajánlások, amelyeket az AGIS-kutatás résztvevői (egy magyar tanulmányúton) a projekt végén számunkra megfogalmaztak. Ilyen javaslatok egyébként minden résztvevő országnak készültek, tekintetbe véve a helyi sajátosságokat és problémákat. A javaslatok többsége az épített környezet olyan sajátosságain kíván javítani, amelyek jelenleg a szituációs bűnözés melegágyai, indikátorai lehetnek. Emellett olyan közösségépítő, kapcsolaterősítő szempontokat is figyelembe vesznek, amelyek már rövid távon is a bűnalkalmak csökkenését okozhatják. Ez a paletta nem helyettesítheti az önkormányzat által megfogalmazott, illetve az önkormányzat és a rendőrség kompetenciájába tartozó kérdéseknek a felelős hatóságok általi megoldását, de megfelelő helyi program esetén jól kiegészítheti, ezzel segítve a bűnmegelőzés eredményesebbé tételét. A Crime Prevention Carousel kutatás számos olyan eredménnyel szolgált számunkra, amelyek egyrészt megerősítették korábbi tapasztalatainkat, másrészt új szempontokra hívták fel figyelmünket az áldozattá válás megelőzésében és kezelésében. Kiderült ugyanis – bár az eltérő módszerek miatt széles körű összehasonítást nem 13

végezhettünk a résztvevő országok adatainak tekintetében –, hogy a vizsgált lakótelepek mindegyikében túlnyomórészt helyben történtek a megemlített bűncselekmények. Ez rámutat a szituációs bűnmegelőzés fontosságára és arra, hogy milyen jelentős szerepet játszhat az építettültetett környezet a sértetté válásban, illetve annak megelőzésében, azaz milyen, viszonylag egyszerű és tervezhető eleme is van a bűnmegelőzés összetett folyamatának. Miközben tagadhatatlan tény, hogy a várostervezés nem értékelhető jelentőségén felül, vagyis nem okolható a bűnözésért, számos bűncselekmény mégis megelőzhető általa. Nyilvánvaló, hogy e bűnmegelőzési forma olyan széles körű szakmai összefogást igényel, amely a rendőrséget és a helyi civilszervezeteket, önkormányzatokat éppúgy bevonja a probléma megoldásába, mint a kriminológusokat, pszichológusokat, városépítészeket, kertészmérnököket stb. Egy ilyen projekt megvalósítása a vizsgált területeken nagyban hozzájárulhatna a lakótelepekhez társuló negatív képzetek javításához, miközben jobbíthatná az ott lakók közérzetét, és erősíthetné a helyi közösségi aktivitásokat, visszahatva ezzel a lakók életminőségének alakulására is. Ezt a könyvet mindazoknak ajánljuk, akik a bűnmegelőzés kérdéséhez bármilyen módon kapcsolódnak, akár szakmai, akár személyes érintettségük folytán. Egyben köszönetünket fejezzük ki a III. Kerületi Önkormányzatnak, valamint a III. Kerületi Rendőrkapitányságnak a projekthez nyújtott szakmai támogatásukért. Reméljük, hogy mindazon ismeretek, amelyeket e kötet szerzői felsorakoztattak, támogatást jelenthetnek nem csak a jogi szakmák, de a rendőrség, az önkormányzatok és a civilszervezetek számára is építészeti szempontok érvényesítéséhez a prevencióban. A mérnökök, kertépítők, várostervezők pedig egyrészt remélhetőleg felfigyelnek az ilyen jellegű szempontok érvényesítésének szükségességére munkájuk közben, másrészt pedig megrendeléseket is kapnak e szempontok gyakorlatba átültetéséhez, ezzel támogatva a helyi biztonság érdekében tett erőfeszítéseket. Barabás Tünde szerkesztő 14

Irk Ferenc

NAGYVÁROSI FÉLELEM ÉS SZORONGÁS 1. A bűnmegelőzés fogalmi és tartalmi kérdéseiről 1.1. A bűnmegelőzés fogalmi kérdéseiről A bűnmegelőzés fogalmi kérdéseiről, a mögöttük meghúzódó tartalom elemeiről több évtized alatt könyvtárnyi irodalom halmozódott fel. Nagy részük ma már tananyag annak ellenére, hogy sem az elméletfejlesztés, sem a gyakorlati kimunkálás folyamata nem zárult le. A különböző nemzetközi szervezetek és munkamegbeszélések is állandóan napirenden tartják a témát. Ez utóbbi körbe tartozik és a továbbiak szempontjából iránymutatónak tekinthető az ENSZ Szociális és Gazdasági Tanácsának bűnmegelőzéssel és büntető igazságszolgáltatással foglalkozó bizottsága 2002. évi bécsi munkaülésének tervezetében foglalt gondolatsor.1 Ennek D) alpontja a 19–34. szakaszokban tárgyalja a felelősségteljes bűnmegelőzés (Responsible Crime Prevention) legfontosabb elemeit. Ebből kitűnik, hogy a megelőzés három, egymással egyenrangú célterülete: a (potenciális) bűnelkövető, a bűncselekményi szituáció és a közösség. Ez utóbbi körben az elmúlt években felerősödött az a nézet, hogy nem elég a bűnt megelőzni, hanem ugyanilyen fontos a bűnözéstől való félelmet csökkenteni, illetve 1

Prevention of Crime Report of the meeting of the Group of Experts on Crime Prevention. Draft. Commission on Crime Prevention and Criminal Justice. Eleventh session Vienna, 16–25 April 2002. Item 4 on the provisional agenda United Nations Economic and Social Council E/CN 15/2002/4 31. January 2002

15

a lakosság biztonságérzetét növelni.2 A tervezet külön kitér a kormányok abbéli felelősségére, hogy megteremtődjenek a bűnmegelőzés szervezeti és anyagi feltételei. A szakértői bizottság ugyanígy hangoztatta a bűnmegelőzés nemzetközi együttműködésben való művelésének szükségességét, amelyhez a fejlett államoktól segítséget vár a fejlődő és a rendszerváltó országok számára. A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bűnözéssel szembeni fellépés hatásossága sokféleképpen növelhető. Ezek egyike, hogy nemcsak a büntető törvénykönyvbe ütköző jelenségekkel szemben tesznek lépéseket, hanem azokkal a széles értelemben vett közrendet sértő jelenségekkel szemben is, amelyek riasztják a normakövető és vonzzák a normasértő állampolgárokat.3 Már ez a tény is jelzi, hogy helytelen az a szemlélet, amelyik merev határvonalat húz a bűncselekmények és a büntetőjogias (úgynevezett kettős alakzatú) szabálysértések kezelése közé. E szabálysértések jelentős része egyrészt a bűncselekmények előszobája, másrészt gyakran csupán a véletlentől függ e cselekmények, illetve elkövetőik minősítése. Az antiszociális tettek egy részénél ennek a határvonalnak a meghúzása sokszor nem szakmai, hanem politikai érvek alapján dől el. (Gondoljunk itt olyan esetekre, mint a vagyoni kárérték határának, a prostitúciónak, a kábítószer-élvezetnek vagy a graffitiknek a megítélése.)

2

A felismerés önmagában még Magyarországon sem új keletű. Erre különösen Korinek László számos alapozó kutatása, az ezeken alapuló monográfiái, továbbá számos – részben ebben a monográfiában is ismertetendő – egyéb kutatási beszámoló a bizonyíték. 3 Jó példa erre az angol Crime and Disorder Act (1998), amely 37. fejezete I. részében együttesen tárgyalja a bűncselekményeket és a rendellenes cselekményeket, illetve a velük szembeni stratégiát. http://www.hmso.gov.uk/acts/acts1998/19980037.htm

16

A másik – kedvező esetben az előbbihez társuló, azt kiegészítő – eszköz a prevenciós tevékenység megosztása az államapparátus és a lakosság között. Ennek számos módja ismert, közös jellemzőjük azonban, hogy az államnak elő kell segítenie ezeket, a főként a kriminálpolitikán kívül eső erőfeszítéseket. A segítség számos formája lehetséges, kezdve a jogalkotási, szervezési tevékenységtől az anyagi háttér megteremtésén keresztül a prevenciós politika olyan eszközeiig, mint a közreműködés a lakókörnyezet tervezésében és alakításában. Az ma már – legalábbis a hozzáértő szakemberek körében – általánosan elfogadott nézet, hogy a kriminálpolitikai eszköztár, ha nem is mellőzhető, a hatékony bűnmegelőzés érdekében nem elégséges. Sőt ismert olyan álláspont is, amely szerint a kriminálpolitika – benne a büntetőjog – eszköztára nem is a prevenciót célozza, legfeljebb – mintegy mellékhatásként – azt is szolgálja. Magyarországon a bűnmegelőzés szervezett formában történő művelésére tett erőfeszítések több évtizedre nyúlnak vissza.4 Már a rendszerváltozás előtti időszakban is napirendre tűzték egy bűnmegelőzési törvény megalkotását. Ennek egyik különös oka az 1980-as évektől megfigyelhető és regisztrált bűncselekményszám-emelkedés. Mint ismeretes, erre mind a mai napig nem került sor. A múlt század kilencvenes éveinek közepétől, tehát a legutolsó bűnözési csúcs éveitől élénkültek meg azok a jogalkotási folyamatok, amelyek egyrészről a közbiztonság növelését, másrészről a bűnözés csökkentését tűzték ki célul. A 2002-ben hatalomra kerülő kormányerők pedig artikulált feladatként tűzték ki részint a bűnmegelőzés 4

Erről részletesen Irk Ferenc: Közbiztonság és bűnmegelőzés. Belügyi Szemle, 2001/9., 18–30. o., illetve az ott felsorolt forrásmunkák.

17

korábbinál rendszeresebb menedzselését, részint egy ezt szolgáló törvény meghozatalát, ennek előfutáraként született egy e témával foglalkozó kormányhatározat5, valamint egy tematikus országgyűlési határozat6 és az ahhoz kapcsolódó cselekvési program7. A magyarországi kriminológusokból álló szakemberek8 a bűnmegelőzési törvény tervezetének előkészületi munkálatai folyamán, 2002 június–júliusában lefolytatott munka-megbeszélések eredményeként – egyebek között – a következő fogalomdefinícióban állapodtak meg. A bűnmegelőzés: a bűnözés és a bűnözéstől való félelem elleni állami és nem állami beavatkozások összessége. Bővebben: a bűnmegelőzés a bűnözés társadalmi és egyéni okainak, valamint a bűnelkövetés feltételeinek befolyásolására alkalmas stratégiák és eszközök rendszere.9 A bűnmegelőzés kezelése tehát akkor tekinthető lefedettnek, ha az előző fogalomkörbe tartozó valamennyi stratégiát és eszközt a ma ismert körben alkalmazzák. Ezen belül – tekintettel a posztmodern társadalmakban, ahová a miénk is tartozik, a társadalmi hasznosság szempontjai körében a költségtényezők

5

A kormány 1002/2003. (I. 8.) kormányhatározata a bűnmegelőzés hatékonyságának növelése érdekében szükséges egyes kormányzati feladatokról. 6 A Társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája. 115/2003. (X. 28.) országgyűlési határozat. 7 1009/2004. (II. 26.) kormányhatározat. 8 A munkacsoport tagjai: Finszter Géza, Gönczöl Katalin, Irk Ferenc, Kerezsi Klára. A munka kezdeti fázisában részt vett Kacziba Antal, később Hegedűs András is. 9 E definíció lényegében egybevág az Európai Unió Tanácsának 2001. május 28-i döntésében rögzített, részletező meghatározásával.

18

egyre növekvő szerepére – azok a stratégiák és eszközök számíthatnak elsőbbségre, amelyek hatékonysága egyrészt mérhető, másrészt a befektetés megtérülése bizonyítható.10 1.2. A prevenció néhány tartalmi kérdése Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy az Országos Bűnmegelőzési Tanács megalakulása (1995) után több szinten és tudományos igénnyel foglalkoztak a bűnmegelőzéssel. Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet bábáskodása mellett 1997-ben napvilágot látott az országos bűnmegelőzési program. Megemlítendő: ebből a koherens, a bűnmegelőzés valamennyi lényeges területével kiegyensúlyozottan foglalkozó forrásmunkából az évek folyamán a gyakorlati szakemberek is sokat merítettek. 2003-ban kormányhatározat11 született arról, hogy a bűnmegelőzéssel a korábbinál szervezettebben kell 10

Tény, hogy a bűnmegelőzés hatékonyságmérése világszerte hagy kívánnivalókat maga után. Ennek következménye viszont az lehet, hogy egyrészt bizonyos – főként államilag támogatott – prevenciós tevékenységek annak ellenére folynak, hogy hatástalanok, míg más, hatékony módszerek alkalmazására nem kerül sor; másrészt ennek folytán nem derül ki, hogy az egyik helyen kétségtelen sikereket felmutató prevenciós tevékenység egy másik környezetben alkalmatlan a kitűzött cél elérésére. Erről bővebben: Steven P. Lab: Crime Prevention: Where Have We Been and Which Way Should We Go? In: Steven P. Lab: (ed.): Crime Prevention at a Crossroads. Anderson Publishing Co., Cincinnati, 1997, pp. 12–13. 11 A kormány 1002/2003. (I. 8.) kormányhatározata a bűnmegelőzés hatékonyságának növelése érdekében szükséges egyes kormányzati feladatokról szól. Említést érdemel: ez a kormányhatározat a konkrét feladatok között első helyen [3a) alpont] említi az országos bűnmegelőzési program megvalósításának szükségességét. A kormányhatározat mellékletét jelentő cselekvési program 9. pontjában (bűnözésföldrajzi információs rendszer létrehozatala) az országban elsőként teremti meg intézményesen is az alapját a szituációs bűnmegelőzésnek, amit támogat a cselekvési program 6. és 7. pontjában a bűnözési helyzet reális mérésének lehetőségét megteremtő feladatsor. Ez a kormányhatározat a bűnmegelőzés egészét kívánja átfogni. Ezért sajnálatos: az időben később született, az előzőekben már idézett stratégia készítői, úgy tűnik, hogy nem ezen az úton jártak.

19

foglalkozni. Az igazságügyi tárca elkészítette a bűnmegelőzéssel foglalkozó országgyűlési határozat tervezetét.12 A tervekkel ellentétben sem 2003-ban, sem ez után nem történt meg az elmúlt mintegy három és fél évtized alatt többször elhatározott, azonban mindannyiszor hamvába holt bűnmegelőzési törvény megalkotása. Már most szögezzük le: a bűnmegelőzés nem azonos a társadalmi bűnmegelőzéssel, utóbbit egyébként a nemzetközi szakirodalom jószerével nem is ismeri.13 A külföldi szakirodalomban használatos „community-based crime prevention” ugyanis nem azonos a kommunális bűnmegelőzéssel, még kevésbé a társadalmi bűnmegelőzéssel. A külföldi szakemberek szerves egységként kezelik az elsődleges (primer), a másodlagos (szekunder) és a harmadlagos (tercier) prevenciót, mert azok elemei kölcsönös függésben vannak egymással, adott esetben egymást kiegészítik.14 12 Figyelmet érdemel az említett országgyűlési határozati javaslat útja, ami a címválasztásban is jól nyomon követhető. Amíg a munkaanyag első változata még a “Nemzeti bűnmegelőzési stratégia” elnevezést viseli, addig a második már a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szól. A két anyag szemléletében azonban több a közös, mint ahogy azt a címválasztás közötti eltérés sejteni engedné. Azonban mindkét – egyébként igen magas színvonalú – javaslat megcsonkítja a bűnmegelőzés általánosan elfogadott definíciójának tartalmát. 13 Kivételként érdemes hivatkozni Knutssonra, aki szerint „a bűnmegelőzési intézkedéseket gyakran két csoportra osztják: a társadalmi (social) és a szituációs megelőzésre”. Vö. Anthony E. Bottoms: Crime prevention facing the 1990s. Policing and Society, 1/1990. A társadalmi megelőzés célja különféle, a bűnözéssel kapcsolatban álló társadalmi folyamatok és körülmények megváltoztatása. Vö. Francis J. Gladstone: Co-ordinating crime prevention efforts. Home Office Research Study No. 62. HMSO, London, 1980. Johannes Knutsson: The Swedish Experience of Situational Crime Prevention. Studies on Crime and Crime Prevention, vol. 7., no. 2, 1998, pp. 189–212. 14 Így: Edwin Kube: Systematische Kriminalprävention. BKA Forschungsreihe Sonderband, Wiesbaden, 1987, S. 9–12. Kisebb eltérésekkel az azóta megjelent munkák is ezt a rendszert követik.

20

A háromféle megelőzés lényege a következőkben összegezhető: az elsődleges (primer) prevenció a bűnözést a gyökerénél ragadja meg, mégpedig azzal, hogy világossá teszi a normákat, és ezáltal stabilizálja a jogtudatot (pozitív generálprevenció), és – ideális esetben – kiküszöböli a bűnözés mélyen fekvő okait (mint például szocializációs deficit, vagy szociostrukturális hiányosságok), továbbá vonzóvá teszi a jogkövetést annak jutalmazásával. A másodlagos (szekunder) prevenció a bűnözés ellen annak felületi szintjén küzd, elsődlegesen az elrettentés eszköztárával. Az aktuálisan veszélyeztetett, illetve támadó személyt a bűnalkalmak struktúrájának megváltoztatásával vagy a normakövető magatartás vonzerejének megnövelésével tartja távol a bűncselekménytől. A harmadlagos (tercier) prevenció a tettesre összpontosít a büntetés, a kezelés és a reszocializáció eszközeinek alkalmazásával, a visszaesés elkerülése érdekében. A másodlagos bűnmegelőzés a bűnözéssel felületi szinten küzd meg. Azáltal, hogy – a tettalkalmak struktúráját megváltoztatja, – a felderítési kockázatot megnöveli, – a haszon nagyságának valószínűségét minimalizálja. Mindebből következik, hogy a bűnmegelőzés ma már nem kizárólagos rendőri feladat.15 Az a felfogás, amelyik – szóhasználatban és jórészt tartalmilag is – a társadalmi bűnmegelőzést a bűnmegelőzéssel azonos fogalomként kezeli, de legalábbis kifejezésében ezt sugallja, félrevezető. Mégpedig azért, mert a nemzetközileg elfogadott fogalomkezeléstől eltérően a megelőzést a primer prevencióra 15

Christian Weicht: Kriminalprävention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabe auch für Architekten und Stadtplaner? Die Kriminalpraevention, 1/2002., S. 4–11. http://www.e-doca.eu/docs/Kriminalpravention_und_Polizei.pdf

21

szűkíti. Ez ugyanis, miközben bőséges alkalmat kínál szárnyaló elképzelések felvázolására, kevesebb rövid távon is hasznosítható és mérhetően sikeres javaslattal szolgál a napi gyakorlat – elsősorban a lokális szinten megragadható prevenciós törekvések – számára. Épp ezért látszik hasznosnak áttekinteni a prevenció reális és irreális elemeinek viszonyát. A több évtizede folyó külföldi kísérletek – nem utolsósorban ezek kudarcai – segítséget nyújthatnak a kiegyensúlyozott és a prevencióért felelősséget vállaló szervezetek, intézmények számára a helyes arányok kialakításához. Mikor tekinthető egy elképzelés hasznosnak? Ehhez – mai viszonyaink ismeretében – legalább a következő feltételeknek kell megfelelni: 1. A bűnmegelőzés vonja hatókörébe a bűnözés csökkentésében szerepet játszó teljes területet. Azaz a primer, a szekunder és a tercier prevenció rendszerében egységet alkot, és ezen belül határozhatók meg a súlypontok (például az országos, a regionális és a lokális kihívásokra adandó válaszok megfelelő súlyozása). 2. Tekintettel arra, hogy a bűnmegelőzés mindig válaszreakció a bűnözés kihívásaira, ezért különösen fontos annak megismerése, hogy milyen a jelenség. A bűnözéssel mint tömegjelenséggel szemben azonban a prevenció eszköztára meglehetősen korlátozott. Ezt az állítást támasztják alá az elmúlt évtizedek prevenciós kudarcai. Az egyes bűnelkövetésekre ható jelenségek megismerése segíthet a korábbinál hatékonyabb prevenció lehetőségeinek megtalálásában, ez azonban csaknem mindig egyedi jelenségek sorozatvizsgálatából 22

levonható, absztrahálható megállapításokra támaszkodik. Más szavakkal: a bűnözés ellen – általánosságban – nem lehet küzdeni. Lehet külön-külön az egyes, összetartozó ismérvek alapján egyneműsíthető bűncselekményfajták (és „társadalmi rendetlenségek”) ellen fellépni, mint például a fiatalkorúak kábítószer-bűnözése, a vagyon elleni, az élet elleni, a közlekedési bűnözés. Lehet, hogy ha ezek közül egyikre vagy másikra helyezzük a hangsúlyt, akkor azt a látszatot keltjük, mintha az összbűnözés ellen lépnénk fel. Ha a vagyon elleni bűnözést helyezzük a középpontba, akkor a „nagy tömeg” és a „sokak félelme” ellen lépünk fel. Ha az utcai erőszak megfékezésére helyezzük a hangsúlyt, akkor a „nagy félelem” leküzdése kerül előtérbe. 3. Ez a megközelítés azonban súlyos veszélyt is hordoz. Azt a látszatot keltheti, hogy ha ezek ellen, a lakosságot ilyen-olyan okokból súlyosan irritáló (és ezért a prevenciós szervezeteket nyomás alatt tartó) jelenségekre helyezzük a hangsúlyt, akkor valóban és feltétlenül a társadalomra leginkább veszélyes cselekmények ellen lépünk fel. (Hogy milyen sikerrel, arról még esik szó.) A társadalomra veszélyesség és annak szubjektív megélése azonban nem feltétlenül (sőt igen gyakran nem) esik egybe. A hatékony bűnmegelőzésnek azonban a társadalomra súlyos veszélyt jelentő devianciákból kell kiindulnia16, és a kategorizálást ennek ismeretében kell elvégezni. 4. A bűnmegelőzésnek egy költségérzékeny társadalomban olyan intézkedéseket kell javasolnia, amelyekkel a ráfordított pénzösszegek nemcsak hogy megtérülnek, de 16

Még akkor is, ha e fogalmat úgy tűnik, száműzik a következő büntető törvénykönyvünkből.

23

a befektetés hasznossága megfelelő módszerekkel mérhető, és így adekvátan bizonyítható.17 Ezt ma már egyre gyakrabban el is várják azok a szervezetek, amelyek a költségfedezetet adják. Sőt lassan már pályázni sem lehet olyan ötlettel, amelynek rövid távú megtérülése már előre megfelelően magas szinten nem valószínűsíthető. Csak az ilyen elveket magáévá tevő programot lehet a racionális bűnmegelőzés fogalomkörébe sorolni. 5. A komplex bűnmegelőzés (mint már láttuk) nemcsak a konkrét közösség által szubjektivált, hanem a külső, szakértő szemlélő által is annak tartott bűncselekmények súlyossági rangsorából indul ki, és ennek alapján határozza meg a prioritásokat. A súlypontok kiválasztásakor azonban annak a szempontnak is teret enged, hogy az egyes beavatkozások – tekintetbe véve azok időés költségszükségletét – milyen módon és időtávban hasznosulnak. Szerencsés esetben (azaz helyes súly17 Ezt hangsúlyozza Hans-Rüdiger Volkmann: Kriminalprävention benötigt (mehr) Evaluation. Die Kriminalprävention 4/2001., S. 129–133.; továbbá: Joachim Obergfell-Fuchs: Kommunale Kriminalprävention in Freiburg. http://www.iuscrim.mpg.de/forsch/krim/obergfell1.html; Thomas Feltes: Die kriminologische Regionalanalyse als Einstieg in die Evaluation polizeilicher Maßnahmen. http://www.felix-verlag.de/feltes/doc/Evaluation.doc; Lawrence Springall: Crime Prevention Victoria; on secondment from Home Office. United Kingdom. Australian Institute of Criminology 2002; [PEGnet] Seminar on Crime Prevention Evaluation in the UK. 2002. http://maillists.uwa.edu.au/pipermail/pegnet/2002q3/000061.html; Understanding Public Car Parks, Crime and CCTV: Evaluation Lessons from Safer Cities. http://www.crimereduction.gov.uk/cctv2.htm; David G. Smith – Mick Gregson – James Morgan: Between the Lines: an Evalution of the Secured Car Park Award Scheme. Home Office Research, Development and Statistical Department. March 2003. http://www.homeoffice.gov.uk/rds/pdfs2/hors266.pdf A bűnmegelőzés és az evaluáció kapcsolatával foglalkozó forrásanyagok körében egyébként a Google keresőmotor angol nyelvterületen 1 220 ezer, német szövegkörnyezetben 10 900 forrást talált (2007. októberi állapot).

24

pontmegválasztás után) a közösségi igény összetalálkozhat a szakmai prioritással. Ehhez nyújt segítséget a szekunder prevenció szakszerű alkalmazása. A középpontban itt az aktuális tett áll, annak körülményeivel együtt. A bűncselekmény és környezete, a bűncselekmény és annak szereplői kerülnek a figyelem homlokterébe. Tény, hogy ebben az esetben kilépünk az illúziók, a nagy álmok birodalmából a napi valóságba, a realitások közé, azt a földhözragadt célt tűzve magunk elé, hogy egyes, konkrét bűnelkövetéseket sikerüljön megakadályozni. A tett-büntetőjogra alapozó kriminológiai gondolkodás számára ez az egyetlen, a valóság talaján nyugvó megközelítés. Az elmondottakkal nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, mintha lebecsülnénk akár a szocializáció megváltoztatására alapozó primer, akár az (elkövetői) érdekek és az értékek megváltoztatására apelláló tercier megelőzés fontosságát. Mindkettőnek helye van a megelőzésben. Az első esetében azonban naivitás volna azt képzelni, hogy a költségérzékeny közösségek reprezentánsai (legyen az az állam vagy az önkormányzat) a következőkben figyelmük középpontjába fogják helyezni a társadalmi igényeknek inkább megfelelő, „beválásképesebb” társadalmi egyedek kialakításának kriminológusok, szociálpolitikusok által aprólékos gonddal kidolgozott, ám mind ez ideig egzakt módon alig verifikált (mert nem verifikálható) programjait. Ennél valamivel több reményt lehet fűzni (mert erre több a gyakorlati bizonyíték) a már bűnelkövetővé vált személyek reszocializációját célzó beavatkozásokhoz. Az azonban nem tagadható: itt már igazából nem megelőzésről, hanem valamilyen, a társadalom hangadó része által kedvezőtlennek minősített (bűnöző) karrier megszakításáról van szó. 25

Mi lenne, ha a súlypontot – mint azt a jól-rosszul, de világszerte évtizedek óta működő és egyre fejlődő prevenciós intézmények többsége teszi – a szituációra helyeznénk? Abban az esetben, ha azt szeretnénk, hogy az emberek ne csak megtanuljanak a bűnnel együtt élni, hanem esélyük legyen arra is, hogy azt elkerüljék, valószínűleg nincs más választás, mint ennek a szemléletnek (továbbra is) elsőbbséget adni. Azzal a nem csekély kiegészítéssel, hogy azt a jelenleginél sokkal szervezettebben és magasabb szinten kell megtanulni és a gyakorlatban alkalmazni. A következő részben erről fejtjük ki gondolatainkat. 2. Félelem és szorongás – elméleti alapok 2.1. Bevezető Európa a 21. század elején több ezer éves történelmének – legalábbis békés időszakait tekintve – vélhetően legmarkánsabb átalakulásán megy keresztül. Lezárulóban van az osztálytársadalmak több évszázados időszaka. Többé-kevésbé véglegesnek tekinthető nemzetállamok határai bontakoznak ki, amelyek közül sokra hamarosan azok „légiesülése” vár. Bár az egyesült Európa-pártiak és az úgynevezett euroszkeptikusok vitája nem jutott nyugvópontra, a sok harcot megélt földrész lassú újraegyesülése feltartóztathatatlan folyamatnak látszik. Ebben az Európában már több évszázada döntő szerepet játszanak a városok, de legalábbis a városias települések. Ezek kulturális, közgazdasági szerepének ecsetelése nem ennek a dolgozatnak a feladata. Utalunk azonban arra, hogy valamely európai ország közbiztonságának alakulása szempontjából már régóta nem közömbös, hogy mit produkálnak a városai, amelyek szerepe még inkább felértékelődik akkor, ha azt vizsgáljuk: milyen az emberek közbiztonságról alkotott véleménye; másképp fogalmazva: milyen a városlakók biztonságérzete. 26

Az új évezred Európájának olyan problémákkal is meg kell küzdenie, amelyekre korábban már voltak ugyan példák, ezek azonban rég feledésbe merültek. Ilyen a manapság meglehetős leegyszerűsítéssel csak „új népvándorlásnak” nevezett migrációs folyamat, amely megint csak elsősorban a városokat érinti. S természetesen ebben a környezetben érhetők tetten az elmúlt évszázadok Európájának ma már világjelenséggé terebélyesedett gondjai, mint a társadalom fősodrából leszakadók, munkanélküliek, hajléktalanok „kezelése”. Bár olykor az az érzés támadhat, hogy a vidék nagyobb bajban van, mint a város, a hangerő azonban tévútra viheti az óvatlan szemlélőt. A 21. század Európájának jó- vagy balsorsa nem ezen országok vidéki népességének közérzetén, hanem a városi problémák sikeres vagy sikertelen kezelésén fog eldőlni. Minden modern államberendezkedés egyik fontos jellemzője a folyamatok átláthatósága (transzparenciája). Ha a városokban ellenőrizhetetlen folyamatok indulnak meg (például önkényes lakásfoglalásokkal, „bádogvárosok” kialakulásával, bizonyos közösségi helyeknek a többség számára elviselhetetlenné válásával), azok később többnyire nem vagy csak jelentős károk elviselésével kanalizálhatók. Ha az európai városok képesek úrrá lenni gondjaikon: a földrészünk életképessége többé-kevésbé megmaradhat. Azért csak többé-kevésbé, mert a 21. század a sokat emlegetett globalizációval párhuzamosan olyan problémák halmazát is kénytelen magával cipelni, az ezekből keletkező próbatételekre adekvát válaszokat találni, amelyek messze túlmutatnak egy-egy város, állam vagy akár nagyobb régió lehetőségein. Az osztálytársadalmak rendszeréből a világ még a 20. század második felében megindult a rizikótársadalom irányába. Ez 27

nemcsak új problémákat, hanem a korábbi évszázadokban megszokottaktól alapvetően eltérő prioritásokat és eddig ismeretlen problémamegoldások kitalálását teszi – méghozzá sürgetően – szükségessé.18 Ma még nem ismerjük, hogy ezekre a változásokra egyrészről a társadalom, másrészről az annak képviseletét ellátó politika, nemkülönben a társadalmi változásokkal párhuzamosan alakuló és eme átalakulásokra egyre nagyobb befolyással bíró gazdasági erőközpontok hogyan fognak reagálni. Azt tudjuk, hogy az utóbbi folyamatok iránt valamennyi, eddig említett közvélemény-formáló erő egyelőre teljes mértékben érzéketlen. Érdeklődésüket egyik irányból a globalizációval együtt járványszerűen terjedő nemzetközi (és gyakran szervezett) bűnözés, másrészről a lakosság mindennapjait megkeserítő, a lakossági biztonságérzetet rövid távon befolyásoló hagyományos devianciák (ezek körében az idesorolható bűnelkövetési formák) kötik le. A városi lakosságot azonban a helyben megjelenő napi problémái kötik. Az előzőekben vázlatosan bemutatott, mindennapjait megnehezítő vagy megkeserítő problémáitól fél vagy szorong. Nem véletlen, hogy épp ennek szakirodalma oly bőséges, hogy már-már áttekinthetetlen. Figyelmet érdemelnek azok a vizsgálatok, amelyek a városi élet új jelenségeivel és ezek kriminogén hatásával foglalkoznak. Ilyenek például azok a szociológiai vizsgálatok, amelyek a bevásárlóközpontok és a hagyományos börtönök közötti hason-

18

Erről részletesebben Irk Ferenc: Biztonságérzet rizikótársadalomban? In: Korinek László – Kőhalmi László – Herke Csongor (szerk.): Emlékkönyv Irk Albert egyetemi tanár születésének 120. évfordulójára. Pécs, 2004, 59–72. o.

28

lóságot taglalják.19 Itt is, ott is az embereket pontos magatartási szabályok betartására kötelezik, a videokamerák és biztonsági őrök szigorú rend szerint követik valamennyi, az áruház meghatározott körzetén belül tartózkodó személy minden mozdulatát. A rendőrséget pedig – ahol ezt a változást egyáltalán észlelik – közelítik a lakossághoz, hogy szorongásai oldásában közreműködjön és növekedjen a biztonságérzete.20 2.2. Statisztikai áttekintés Az elmúlt másfél évtized kriminálstatisztikáját megtekintve szembetűnik, hogy az ismertté vált bűncselekményeket gyakorlatilag változatlan nagyságrendben (78-80% között) városokban követik el (1. számú táblázat és ábra).

19

Almut Bierenheide – Aldo Legnaro: Shopping in Hochsicherheitstrakt? Sicherheitstrategien verschiedenartiger Konsumlandschaften. Kriminologisches Journal, 35. Jg., 2003, Heft 1., S. 3–16. 20 Erre lásd például Wesley G. Skogan: Community Policing in Chicago. In: Wesley G. Skogan (ed.): Community Policing. Present Highlights. Cleveland Press, 1998, pp. 159–174.; Wesley G. Skogan: Bürgernahe bringt Erfolg. Das Konzept der kommunalen Polizeiarbeit in Chicago. Der Überblick, 1/98., S. 28–30.; ErnstHeinrich Ahlf: Planung kriminalpräventiver Prozesse. Die Kriminalprävention, 5/2000., S. 193–197.; Werner Sohn: Kriminalprävention in europäischer Perspektive. Kriminalistik, 1/2003., S. 31–38.

29

1. számú táblázat és ábra Bűncselekmények az elkövetés helye szerint (1992–2006)

30

Év

Ismertté vált bűncselekmények száma

Az elkövetés helye/város

%

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

447 215 400 935 389 451 502 036 466 050 514 403 600 621 505 716 450 673 465 694 420 782 413 343 418 883 436 522 425 941

340 930 309 652 304 169 402 150 367 045 402 572 485 233 391 937 349 791 362 420 328 542 326 234 328 791 344 936 339 699

76,2 77,2 78,1 80,1 78,8 78,3 80,8 77,5 77,6 77,8 78,1 78,9 78,5 79,0 79,8

Az utóbbi tizenöt év adatai szerint az ismertté vált személy elleni bűncselekmények 67-70, az erőszakos és garázda bűncselekmények 68-71, a közlekedésiek 69-70, az ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények 70-75, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közéleti tisztasága elleni bűncselekmények 51-73, a közrend elleni bűncselekmények 81-83, a gazdasági bűncselekmények 65-90, a vagyon elleni bűncselekmények 78-79%-át városokban követik el. Az ismertté vált bűncselekmények számát tekintve első helyen a vagyon elleniek vannak. E kategóriát a közrend, a közlekedés és a személy elleni bűncselekmények követik. Már e számarányok alapján is érthető, hogy – elsősorban a városi lakosságot érinti nagy számban a bűnözés, és emiatt – indokoltak azok a kutatások, amelyek a városi lakónépesség szorongásai között eminens figyelmet szentelnek a bűnözéstől való aggódásnak. Az előbbitől kissé különbözik a kép akkor, ha a bűncselekmények elkövetőinek lakóhelyét tesszük elemzés tárgyává. Ebben az esetben azt látjuk, hogy az ismertté vált bűnelkövetőknek „csak” 63-65%-a városlakó (2. számú táblázat és ábra).

31

2. számú táblázat és ábra Bűnelkövetők az elkövető lakóhelye szerint (1992–2006)

Ismertté vált Év

bűnelkövetők

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

132 644 122 621 119 494 121 121 122 226 130 966 140 083 131 658 122 860 120 583 121 885 118 145 130 182 133 790 124 171

száma

32

Az elkövető lakhelye/város

%

82 395 76 477 77 080 76 790 78 837 84 057 89 554 84 192 78 445 76 919 79 482 76 857 84 956 86 547 81 845

62,1 62,4 64,5 63,4 64,5 64,2 63,9 63,9 63,8 63,8 65,2 65,1 65,3 64,7 65,9

Városlakó a vagyon elleni bűncselekmények ismertté vált elkövetőinek 65-68%-a. Ez a szám közrend elleni bűncselekmények esetében 61-63, a közlekedési bűncselekmények körében 64-66, a személy elleni bűncselekmények esetében 60-63% között ingadozik. Ebből az következik, hogy – a nem városlakók a városi bűncselekményekben kissé felülreprezentáltak; továbbá – nem minden alap nélküli a városlakóknak a nem helybeliektől való szorongása. A jelenlegi statisztikai adatszolgáltatás azt nem képes kimutatni, hogy a bűncselekmények sértettjei milyen arányban laknak városban, illetve vidéken. Emiatt eleve nincs lehetőség választ kapni arra, hogy milyen arányban vesznek részt városokban bekövetkező bűncselekményekben nem városlakók. És Budapest? Mind a bűncselekmények, mind az elkövetők számarányát tekintetbe véve megállapítható, hogy – bár a lakosságszámhoz viszonyítva a felülreprezentáltság megvan, – azonban a főváros szerepe lassú ütemben ugyan, de tendenciájában egyértelműen csökken (3. számú táblázat). Az utóbbi tizenöt év budapesti adatai szerint az ismertté vált személy elleni bűncselekmények 22-32, a közlekedésiek (csökkenő tendencia mellett) 16-28, az ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények 22-38, az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények 10-32, a közrend elleni bűncselekmények 30-42, a gazdasági 33

bűncselekmények 20-55, a vagyon elleni bűncselekmények 31-52%-át itt követik el. Az ismertté vált bűncselekmények számát áttekintve elsősorban a nagyfokú ingadozás tűnhet fel. 3. számú táblázat Év 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006

Az elkövetés helye Budapest Az elkövetés helye Budapest a városok a városok város Budapest %-ában város Budapest %-ában 340 930 309 652 304 169 402 150 367 045 402 572 485 233 391 937 349 791 362 420 328 542 326 234 328 791 344 936 339 699

132 855 133 978 129 160 123 636 146 160 134 701 226 224 144 331 120 453 120 189 111 445 108 816 115 506 115 366 111 924

39,0 43,3 42,5 30,7 39,8 33,5 46,6 36,8 34,4 33,2 33,9 33,4 35,1 33,4 32,9

82 395 76 477 77 080 76 790 78 837 84 057 89 554 84 192 78 445 76 919 79 482 76 857 84 956 86 547 81 845

21 601 22 355 23 798 19 954 20 116 20 645 22 265 20 845 19 098 16 264 18 032 19 577 21 751 20 789 19 061

26,2 29,2 30,9 26,0 25,5 24,6 24,9 24,8 24,3 21,1 22,7 25,5 25,6 24,0 23,3

A budapesti elkövetők cselekmények szerinti megoszlását vizsgálva kitűnik, hogy a személy elleni bűncselekmények elkövetőinek 18-26, a közlekedésiek 18-31, a nemi erkölcs elleniek 21-31, az államigazgatás és a közélet tisztasága elleniek 23-33, a közrend elleniek 23-34, a gazdaságiak 18-35, a vagyon elleniek 22-31%-a fővárosi lakos. Ezúttal is az ingadozás és számos bűncselekmény esetében a növekvő nem fővárosi elkövetői illetőség a jellemző. 34

2.3. A városlakók félelmei, szorongásai és közérzete A bűnözéstől való félelemmel és szorongással összefüggő kutatások hosszú hagyományra tekintenek vissza. Amíg a 20. század első felében elsősorban a bűnelkövetők tetteire kíséreltek meg a kriminológusok magyarázatokkal szolgálni (eme erőfeszítéseket jelzi a mintegy tucatnyi teória, a hatalmas mintavételekkel lebonyolított kutatások), addig az utóbbi két évtizedben az érdeklődés mindinkább a bűncselekmények tényleges és lehetséges áldozatai felé fordult. Az irányváltás nem volt könnyű és ellentmondásoktól mentes. A bűncselekmény elkövetője minden vizsgálatnál „kéznél volt”. Nem így állt a helyzet az áldozatokkal, akiknek egy részéről a bűnüldöző hatóságok gyakran nem, sőt olykor a széles értelemben vett közvélemény sem szerez tudomást. Ez a „hiány” annál nagyobb jelentőségre tett szert, minél inkább terjedt az a szemlélet, amelyik nem elsősorban a bűnelkövetők megbüntetésére, hanem a bűncselekmények megelőzésére irányította erőfeszítéseit. A viktimológiai kutatások hamar elvezettek ahhoz a megfigyeléshez, miszerint nem kizárólag a bűnelkövetők megváltoztatásával (például reszocializálásával, a büntetés élményének katartikus hatásával stb.) lehet visszaszorítani a bűnözést, hanem azzal is, hogy az embereket általában, a bűnelkövetők támadásának különösen kitett személyeket pedig speciálisan felkészítjük a helyes védekezésre. Ehhez azonban nemcsak a jogi procedúrában már áldozattá nyilvánítottakról, hanem a veszélyeztetettekről és a hatóság tudomására nem jutott sértettekről is több információra volna szükség. Ezt a – már nemcsak a bűnügyi tudományok művelői, hanem a politikusok által is támasztott – igényt kísérelték meg kielégíteni az úgynevezett áldozati lekérdezések, angol elnevezéssel a victim 35

survey-ek. E kutatások a kilencvenes évek elején váltak intenzívvé, második felében pedig számos országban rutinszerűvé. Az első – Korinek László nevéhez fűződő – nemzetközi együttműködésben megvalósuló, és ezért az ország határain túli összehasonlításra is alkalmas felmérés Magyarországon a 20. század nyolcvanas éveiben zajlott le.21 A kilencvenes évek második felében – elsősorban a Belügyminisztérium felkérésére – az OKRI kutatói közül számosan vettek részt, illetve irányítottak ilyen jellegű kutatásokat. Ezek egy része ugyancsak nem nélkülözte a nemzetközi együttműködést. Ebbe a körbe sorolható az a kriminológusok és városszociológusok közreműködésével, továbbá az Európai Bizottság támogatásával 2002 és 2004 között Amszterdam, Budapest, Hamburg, Krakkó és Bécs városokban lefolytatott (úgynevezett InSec22) kutatás, amelyet Hamburg koordinált. Irodalom AHLF, Ernst-Heinrich: Planung kriminalpräventiver Prozesse. Die Kriminalprävention, 5/2000. BIERENHEIDE, Almut – LEGNARO, Aldo: Shopping in Hochsicherheitstrakt? Sicherheitstrategien verschiedenartiger Konsumlandschaften. Kriminologisches Journal, 35. Jg., 2003, Heft 1. BOTTOMS, Anthony E.: Crime prevention facing the 1990s. Policing and Society, 1/1990. FELTES, Thomas: Die kriminologische Regionalanalyse als Einstieg in die Evaluation polizeilicher Maßnahmen. http://www.felix-verlag.de/feltes/doc/Evaluation.doc 21

Korinek László: A magyar népesség viktimizációjának néhány aspektusa. Jogtudományi Közlöny, 1985/1., 10–14. o.; Korinek László: A latens bűnözés vizsgálatának módszertani kérdései. JPTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs, 1985; Arnold Harald – Korinek László: Bűnözési leterheltség a Német Szövetségi Köztársaságban és Magyarországon. In: Ádám Antal (szerk.): Dolgozatok az államés jogtudományok köréből XVII. Pécs, 1986 22 InSec = Insecurities in European Cities.

36

GLADSTONE, Francis J.: Co-ordinating crime prevention efforts. Home Office Research Study No. 62. HMSO, London, 1980 HARALD, Arnold – KORINEK László: Bűnözési leterheltség a Német Szövetségi Köztársaságban és Magyarországon. In: ÁDÁM Antal (szerk.): Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből XVII. Pécs, 1986 IRK Ferenc: Biztonságérzet rizikótársadalomban? In: KORINEK László – KŐHALMI László – HERKE Csongor (szerk.): Emlékkönyv Irk Albert egyetemi tanár születésének 120. évfordulójára. Pécs, 2004, 59–72. o. IRK Ferenc: Közbiztonság és bűnmegelőzés. Belügyi Szemle, 2001/9. KNUTSSON, Johannes: The Swedish Experience of Situational Crime Prevention. Studies on Crime and Crime Prevention, vol. 7., no. 2, 1998 KORINEK László: A latens bűnözés vizsgálatának módszertani kérdései. JPTE Közgazdaságtudományi Kar, Pécs, 1985 KORINEK László: A magyar népesség viktimizációjának néhány aspektusa. Jogtudományi Közlöny, 1985/1. KUBE, Edwin: Systematische Kriminalprävention. BKA Forschungsreihe Sonderband, Wiesbaden, 1987 LAB, Steven P.: Crime Prevention: Where Have We Been and Which Way Should We Go? In: LAB, Steven P. (ed.): Crime Prevention at a Crossroads. Anderson Publishing Co., Cincinnati, 1997, pp. 12–13. OBERGFELL-FUCHS, Joachim: Kommunale Kriminalprävention in Freiburg. http://www.iuscrim.mpg.de/forsch/krim/obergfell1.html SKOGAN, Wesley G.: Bürgernahe bringt Erfolg. Das Konzept der kommunalen Polizeiarbeit in Chicago. Der Überblick, 1/98. SKOGAN, Wesley G.: Community Policing in Chicago. In: SKOGAN, Wesley G. (ed.): Community Policing. Present Highlights. Cleveland Press, 1998, pp. 159–174. SMITH, David G. – GREGSON, Mick – MORGAN, James: Between the Lines: an Evalution of the Secured Car Park Award Scheme. Home Office Research, Development and Statistical Department. March 2003. http://www.homeoffice.gov.uk/rds/pdfs2/hors266.pdf SOHN, Werner: Kriminalprävention in europäischer .... Kriminalistik, 1/2003. SPRINGALL, Lawrence: Crime Prevention Victoria; on secondment from Home Office. United Kingdom. Australian Institute of Criminology 2002 VOLKMANN, Hans-Rüdiger: Kriminalprävention benötigt (mehr) Evaluation. Die Kriminalprävention, 4/2001. WEICHT, Christian: Kriminalprävention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabe auch für Architekten und Stadtplaner? Die Kriminalpraevention, 1/2002. http://www.e-doca.eu/docs/Kriminalpravention_und_Polizei.pdf 37

Barabás Tünde

ÁLDOZATTÁ VÁLÁS ÉS BÜNTETÉSI ATTITŰDÖK1 A bűncselekmények nemcsak konkrétan mérhető károkat okoznak a konkrét ügyekben, hanem kihathatnak az áldozatok további életére – jövőjére is. Az áldozattá válás folyamatában ezért megkülönböztető módon beszélhetünk primer, szekunder és tercier viktimizációról is. Az elsődleges – vagyis a közvetlenül a bűncselekmény előidézte áldozattá válást gyakran követi a másodlagos sérelem, amely a sértettet éppen az ő érdekében fellépő hatóságok eljárása folyamán éri, vagy a végül bekövetkező a harmadlagos viktimizáció, amelyet például a közösséget informáló/formáló nagyhatalom, a média közbenjárása idézhet elő.2 A sértett-vizsgálatok mindeközben azt mutatják, hogy egy „viszonylag egyszerű ügyben” még akár évek múltán is gyakran érezhet fájdalmat, szorongást, félelmet, kiszolgáltatottságot vagy éppen feldolgozatlan dühöt-haragot az érintett a tettre-tettesre visszagondolva. És miközben a „kriminológia művelői”3 már több évszázada próbálnak választ találni a bűnözővé válás okaira, annak megelőzésére, illetve a már elkövetőkké váltak kezelésére, megváltoztatására, megjavítására, reszocializálására stb., az áldozat személyével, az áldo1

A fejezet megállapításai két, az Európai Unió támogatott és Magyarország (az OKRI) közreműködésével zajlott, valamint az OKRI által 2002–2003 során tízezer fő megkérdezésével végzett kutatás eredményein alapulnak. A kutatásokról részletesebben később. 2 Az áldozattá válási típusokról lásd: Ezzat A. Fattah: Understanding Criminal Victimisation. Prentice-Hall, Canada Inc., 1991, pp. 12–23.; valamint a három típusról részletesen Buda Béla: Az áldozattá válás és a pszichológia. Előadás 2008. február 13.; Fehér Lenke: Az Európai Áldozatvédő Fórum tevékenységének hatása. In: Áldozatsegítés Európában. Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 2005, 97–133. o. 3 Ideértve mindazon kutatókat, tudósokat és gyakorlati szakembereket, akik magukat nem definiálták ugyan kriminológusnak, de a bűnelkövetőt érintő elméleteikkel akaratlanul is hozzájárultak a kriminológia tudományának fejlődéséhez.

38

zattá válás okaival és következményeivel gyakorlatilag senki sem foglalkozott. Így a viktimológia tudománya meglehetősen fiatalnak tekinthető (körülbelül a múlt század második felére tehető).4 Arra már a korai viktimológiai elméletek is ráirányították a figyelmet, hogy nemcsak a bűnelkövetők megváltoztatása lehet alkalmas a bűnözés visszaszorítására, hanem például az is, hogy az embereket, különösen a bűnelkövetők támadásának kitett személyeket felkészítjük a helyes védekezésre. Ehhez azonban nemcsak a jogi eljárás folyamán már áldozattá nyilvánítottakról, hanem a veszélyeztetettekről és a hatóság tudomására nem jutó sértettekről is több információra volna szükség. Ezt a – már nemcsak a bűnügyi tudományok művelői, hanem a politikusok által is támasztott – igényt kísérelték meg kielégíteni az úgynevezett áldozati lekérdezések, angol elnevezéssel a victim survey-ek, amelyek a nyolcvanas évek végén váltak intenzívvé, második felében pedig számos országban rutinszerűvé.5 A folyamatot felgyorsította, hogy az ENSZ az úgynevezett bécsi deklarációban6 jelezte: hiteles bűnmegelőzési koncepció megfogalmazásakor nem elégséges csak a rendőrségi adatokra támaszkodni, hanem ismerni kell az áldozatok tényleges számát és jellemzőit is. Kimondottan az áldozattá válás mértékét, illetve a latencia alakulását mérik országos szinten a victim survey-ek, melyeket azután évente, vagy bizonyos periódusonként ismételten 4

Erről részletesen lásd Görgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései. Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 12–38. o. 5 Irk, Ferenc: Introduction. In: Irk, Ferenc (ed.): Victims and opinions. OKRI, Budapest, 2004, pp. 7–27. 6 Vienna Declaration on Crime and Justice: meeting the challenges of the twenty-first century. A/CONF.187/4/Rev.3. April 2000

39

elvégeznek. Mivel ezek a vizsgálatok jelentős anyagi ráfordítást igényelnek, és kevés helyen zajlanak meghatározott gyakorisággal, a kutatók más eszközökkel is igyekeznek információhoz jutni e kérdéseket illetően.7 Ennek egyik egyszerűbb formája, amikor egy empirikus kutatás külön blokkját az áldozattá válással kapcsolatos kérdéseknek szentelik. Ezzel a megoldással hazánkban is többször találkozhatunk, hiszen mindeddig egy olyan átfogó victim survey zajlott Magyarországon, amely országos szinten az áldozattá válással foglalkozott,8 bár ez, uniós taggá válva elvileg számunkra is kötelező lett.9 E módszer hátránya nyilván egyrészről a kisebb mintanagyság, másrészről pedig az összehasonlíthatóság problematikája. Előnye azonban kétségtelenül maga az információhoz jutás. Hiszen szemben azzal, hogy a leleplezett elkövetők és a feljelentő sértettek általában „kéznél vannak” és helyben vizsgálhatók, addig az áldozatok egy bizonytalan nagyságú hányada a bűnüldöző hatóságok, sőt olykor a széles értelemben vett közvélemény előtt is „homályban marad”, mivel ők nem jelentik sérelmüket. Ez a „hiány” annál nagyobb jelentőségre tesz szert, minél inkább terjed az a szemlélet, amelyik nem elsősorban a bűnelkövetők megbüntetését, hanem a bűncselekmények megelőzését állítja fókuszba.10

7 A különféle áldozattá válással kapcsolatos kutatásokról részletesen: Görgényi Ilona: i. m. 64–88. o. 8 A kutatás az OKRI kutatóinak részvételével zajlott 2002–2003-ban, a Széchenyi-terv támogatásával, „Áldozatok és vélemények a bűnözésről” címmel. Száma: NKFP5/0100/2002, más jelentősebb kutatásokról e témában: Korinek László: Rejtett bűnözés. KJK, Budapest, 1988; Ugljesa Zvekic – Kertész Imre: Bűncselekmények áldozatai a rendszerváltás országaiban. UNICRI–BM Kiadó, Róma–Budapest, 2000 9 Erről nemzeti szinten az 1002/ 2003. számú kormányhatározat rendelkezik. 10 Irk Ferenc (2004): i. m.

40

A jelen kötet alapját és apropóját szolgáltató Crime Prevention Carousel (CPC) projekt hasonló módszerrel, egy kérdésblokk kialakításával igyekezett információkat szerezni a megkérdezettek áldozattá válásáról, valamint arról, hogy az elszenvedett cselekményt jelentették-e a hatóságoknál. A kutatás alapját korábbi hasonló hazai, valamint a nemzetközi vizsgálatokban alkalmazott kérdések és tapasztalatok alkották. Ezeknek a kérdéseknek a megismerése ugyanis – bár csak egy, de – nélkülözhetetlen lépés a viktimológiai megállapítások gyakorlatba való eredményes átültetéséhez. Az adatok elemzése ugyanis hozzásegíthet olyan következtetések levonásához, amelyek azután a későbbi, illetve ismételt áldozattá válás megelőzésében, valamint az áldozatok kezelésében is fontos szerepet játszanak. 1. Áldozattá válás vizsgálata a Crime Prevention Carousel (CPC) projekt négy helyszínén Vizsgálatunkban kiváló alkalom nyílt arra, hogy a résztvevő országok (Németország, Magyarország, Lengyelország és az Egyesült Királyság), illetve az adott városrészek bűnözési helyzetéről képet kapjunk.11 Ehhez különböző módszereket vettünk igénybe. Az első lépésben a hivatalosan nyilvántartott statisztikai adatokat gyűjtöttük össze.12 Ezek alapján röviden vázoltuk az áldozattá válás tendenciáit a négy országban (fő típusok, ráták, jellemzők). Ezután következett a négy vizsgálati terület empirikus adatainak feldolgozása. Az utolsó részben összeállítottunk egy kérdőívet, amely a résztvevő országok áldozatvédelmi intézményrendszerét, a nemzeti szabályozásokat és

11

Sajnálatosan holland adatok nem voltak, mivel Amszterdamban nem került sor kérdőív lekérdezésére. 12 Kivéve a lengyel adatokat, lásd később.

41

a sértettsegítésben közreműködő szerveket volt hivatott feltárni (mind az állami, mind pedig a civil szférában).13 A következő fejezetben ezeket mutatjuk be a hivatalos és az empirikus adatok alapján a CPC-kutatásban vizsgált négy ország vonatkozásában. 1.1. A hivatalos adatok A négy résztvevő ország bűnözési helyzete meglehetősen eltérőnek mutatkozott. Ehhez kapcsolódóan a sértettek száma is különböző képet mutatott. Mint az 1. számú ábrán jól látszik, a legmagasabb a bűnözési ráta az Egyesült Királyságban, ahol 18 500 bűncselekményt követnek el százezer lakosra számítva. A pozitív pólus ehhez képest Lengyelország, a százezer lakosra jutó 3617 bűncselekménnyel. Németország és Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el.14 1. számú ábra A százezer lakosra jutó bűncselekmények száma

13

Erről részletesen ír Barabás, Tünde – Windt, Szandra: Levels of victimisation. In: Tim Lukas (ed.): Crime Prevention in High-Rise Housing. MPI–Duncker and Humblot, Berlin, 2007, pp. 63–85. 14 Ezek a résztvevők által küldött hivatalos statisztikai adatok.

42

A mélyebb elemzés érdekében megpróbáltunk vázolni a viktimizáció alakulását az adott országokban. Sajnálatosan erre nézve összehasonlítható adatokat nem, csak tájékoztató jellegű adatokat sikerült gyűjtenünk, mivel ezek a hivatalos adatok részben nagyon különbözők voltak, másrészt például Lengyelországban ilyen jellegű adatnyilvántartás nincsen. A különbözőség elsősorban az adatgyűjtés különböző módszereinek következménye (lásd alább: központi adatok Németországban és Magyarországon, victim survey az Egyesült Királyságban).15 A lengyel riport az ismertetett ok miatt a hivatalos bűncselekményi adatokat tartalmazza. A sértetti adatok – mindezek mellett – hasonló tendenciákat tükröznek, mint a bűncselekményekre vonatkozók. Különböző aspektusból vizsgálva tehát ugyanazokkal a problémákkal találkozhatunk. A sértettek száma az Egyesült Királyságban a legnagyobb, a következő a sorban Németország, majd Magyarország a harmadik (2. számú ábra). 2. számú ábra

15

Az összes sértett száma

http://www.victimsupport.org.uk

43

Az adatokból kitűnik, hogy a sértettek száma 2005-ben növekedett az Egyesült Királyságban és Németországban, megtörve ezzel a korábbi pozitív tendenciákat (Magyarországon ez csak 2006-ban következett be). A lengyelországi sértettek száma feltehetően alacsonyabb, tekintve a hivatalos statisztikák szerinti alacsonyabb bűncselekményszámot (1. számú ábra). 2002–2003-ban az UNICRI is végzett hasonló célú, az áldozattá válást az egyes európai országokban összehasonlító vizsgálatot a 2002-es év tekintetében. Ez egy korábbi UNICRI által végzett kutatás megismétlése volt.16 Az összegző tanulmány az 1. számú táblázatban látható rangsort állította fel a résztvevő európai országok vonatkozásában.17 1. számú táblázat

16

1.

Egyesült Királyság 26,4%

8.

Belgium

21,4%

2.

Hollandia

25,2%

9.

Franciaország

21,4%

3.

Svédország

24,7%

10.

Szlovénia

21,2%

4.

Olaszország

24,6%

11.

Finnország

19,1%

5.

Málta

23,1%

12.

Ausztria

18,8%

6.

Dánia

23,0%

13.

Svájc

18,2%

7.

Lengyelország

22,7%

14.

Portugália

15,5%

UNICRI (United Nations Interregional Crime and Justice Research Institute). 2002. Correspondence on data on crime victims. March. Turin. In: http://www.nationmaster.com/index.php 17 A bűncselekmények által sértettek a teljes népesség százalékában. Ezek az adatok arra vonatkoznak, hogy a lakosok közül hányan jelölték egyszer vagy többször a következő 11 bűncselekmény elszenvedését: rablás, betörés, betörési kísérlet, kocsilopás, kocsirongálás, biciklilopás, szexuális zaklatás, kocsiból való lopás, személyes tulajdon ellopása, zaklatás és fenyegetés. Uo.

44

Ez a kutatás részben alátámasztotta az általunk tapasztaltakat. Az első helyen az összes bűncselekmény által sértettek számát tekintve itt is az Egyesült Királyság áll. Ez azt jelenti, hogy itt a legnagyobb a viktimizációs ráta Európában, azaz az ott tartózkodók és az állampolgárok is ott válnak a legnagyobb valószínűséggel áldozattá a felsorolt 14 ország közül. Az is látható, hogy Lengyelország itt a középmezőnyben helyezkedik el a maga 22,7%-os sértetti arányával.18 (Mindemellett azt sem szabad elfeledni, hogy ez elég sajátos lista a résztvevők szerint, hiszen például a korábbi szocialista országok közül egyedül Lengyelország szerepel rajta, vagyis más országokat is bevonva elképzelhető, hogy jelentősen változhatnának egyes besorolások.) Mivel jelen kutatásban a nyilvántartott adatokból indulunk ki, így Lengyelországot továbbra is negyedikként tartjuk számon a sértetté válás tekintetében a bűncselekményi statisztikái alapján. 1.2. Az empirikus kutatás adatai A magyarországi kvantitatív vizsgálatban 1500 lakost kérdeztünk meg körzetenként Budapest III. kerületében Békásmegyeren, illetve a Római-lakótelepen arról, hogy az interjút megelőző három évben vajon volt-e áldozat, és ha igen, hányszor. A lengyel kvalitatív vizsgálatban hasonló módszert alkalmazva készültek az interjúk Krakkó Pradnik Czerwony körzetében. Németországban a résztvevők más módszerrel dolgoztak. A kutatás előtt hirdetéseket helyeztek el a helyi újságokban és egyes lakossági fórumokon, illetve az érintett lakóközösségeknél. Négy egyetemi hallgató dolgozott asszisztensként a körzetekben, akik a kérdőíveket a kérdezendőknek 18

Külön érdekességük az UNICRI-féle megállapításoknak, hogy a rablás és a vesztegetés területén e listától eltérően éppen Lengyelország volt az első a 14 ország között.

45

eljuttatták, majd azokat a kitöltés után össze is gyűjtötték. Az Egyesült Királyságban 497 önkitöltős kérdőívet terítettek szét nyolc hartcliffe-i lakótömbben, és ezeket a bristoli South Community Watch önkéntesei gyűjtötték be. Az eltérő módszertani megoldások miatt az adatokat országonként, nemzeti szinten és nem kérdéscsoportonkénti összehasonlító módszerrel vizsgáltuk. 1.2.1. Viktimizáció a lengyel vizsgálatban19

Lengyelországban a magyarországi kérdezési móddal megegyezően, de öt év távlatában vizsgálták a kérdezettek áldozattá válását. A válaszok alapján kiderült, hogy a kérdezettek 42%ával egyetlen a listán felsorolt eset sem történt a kérdezés előtti öt éven belül. Minden negyedik válaszoló (24,7%) jelölte meg, hogy a felsoroltak közül egy, és minden ötödik (18,3%), hogy két cselekményt szenvedett el. Emellett 15%-ban válaszolták a kérdezettek, hogy három vagy ennél több eset történt velük. A legmagasabb százalékban (23) a szándékos autórongálás sérelmét jelölték meg a válaszolók. Bár ezek általában nem nagyon magas kárértékű ügyek voltak, gyakran jártak azonban pszichés következményekkel, mivel a sértettek közül azóta is többen érzik úgy, hogy ok nélkül bántották őket, és ráadásul a sérülés, amellyel járt, nem is jelentett hasznot az elkövetőnek. Ez az értelmetlen rongálás hasonló megdöbbenést váltott ki az érintettekben egyébként Budapesten és Berlinben is. A válaszolóknak csak 18,5%-a jelölte, hogy az autórádióját vagy más dolgát ellopták az autóból. A vizsgáltak 17%-a az elmúlt öt évben kisebb lopás áldozatává vált, 12,6%-át pedig becsapták, 19

Janina Czapska – Krzysztof Krajewski – Maciej Motak: Polish National Report, CrimePrevention Carousel, 2006. Manuscript, pp. 25–26.

46

illetve csalás sértettje volt. Vagyis, mint látható, az elszenvedett bűncselekmények elsősorban anyagi jellegűek voltak, és nem irányultak közvetlenül a sértettek személye, élete, testi épsége ellen. Az esetek csupán 5,5%-ában említettek testi sértést, támadást vagy más hasonló élet- és testi épség elleni cselekményt. A kérdezettek 5%-a szenvedett el közúti balesetet, és csak 4%-uk említette, hogy erőszakkal kényszerítették valamire. A leggyakrabban előforduló válasz, vagyis a szándékos autórongálás hasonló mértékben fordult elő a válaszolók különböző anyagi helyzetű csoportjainál, tekintetbe véve természetesen azt, hogy ez csak az autótulajdonosokra vonatkozhatott. Mind a három jövedelmi kategóriában e cselekmény volt a leggyakrabb az autósok között (41,7; 43,9 és 42,3% a legalacsonyabb kereseti kategóriától indulva). A nők egyébként némileg többen számoltak be ilyen cselekmény elszenvedéséről, mint a férfiak, de a nem és a rongálás elszenvedése között a kapcsolat statisztikailag nem volt szignifikáns. Másrészről viszont korrelált a korral: csak az érintettek 22,2%-a került ki a fiatalabb korcsoportokból (29 évesnél fiatalabbak) és több mint 44,6%-a volt hatvanévesnél idősebb. A nők a férfiakhoz képest gyakrabban válnak zseblopások áldozatává (Berlinhez hasonlóan), nincs azonban szignifikánsan kimutatható kapcsolat a nem és e cselekménytípus között. Érdekes ezzel szemben a kor és a kisebb zseblopások közötti kapcsolat. Itt ugyanis az figyelhető meg, hogy több áldozat kerül ki az idősebbek csoportjából (24,8%) és kevesebb a fiatalabbak közül (14,4%). Az esetek többsége, mint a biciklilopás, autólopás, szándékos autórongálás, más vagyon elleni 47

cselekmény és a betörés a lakókörnyezetben fordult elő (90%ban), hasonlóan a budapesti és berlini eredményekhez. Más típusú bűncselekmények esetében a helyszínek némiképp eltérően alakultak. Eltekintve a csekélyebb lopásoktól, csak a közúti balesetek történtek inkább Krakkó más részein, mint a közvetlen lakókörnyezetben. Más szavakkal, az esetek többsége, amelyekről a sértettek beszámoltak, a kérdezés előtti öt évben a közvetlen környezetükben történtek. 1.2.2. Viktimizáció a magyar vizsgálatban20

A magyarországi helyszín Budapest III. kerületében a békásmegyeri lakótelep volt, kontrollmintának a lakossági megkérdezés során a Római- (Pók utcai) lakótelepet választottuk. A lekérdezéskor az 1500 megkérdezett közül 342-en említették, hogy a kérdezést megelőző három évben bűncselekmény áldozatai voltak. A válaszolók 12%-a jelölte meg az egyszeri, míg több mint 25%-a a két alkalommal történő áldozattá válást.21 Kiderült az is, hogy a lakótelepek közül az áldozattá válásban a vezető az ingatlanok tekintetében drágább és magasabb státusú lakossággal bíró Római-lakótelep (Pók utca) volt. A legkevesebb bűncselekmény elszenvedéséről a rosszabb anyagi körülmények között élők által lakott területen számoltak be (Békásmegyer Duna felőli oldal). Ez nyilvánvalóan összefügg az ott lakók 20

Barabás, Tünde – Irk, Ferenc – Kovács, Róbert – Windt, Szandra: Hungarian National report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript 21 A lakosság a lakótelepen elsősorban az elhagyatott, sötét helyektől tartott (például az aluljáró, a kocsmák és a piac környéke kelt félelmet a lakosságban). Összességében a mintaterület (Római) és vizsgálati terület (Békásmegyer) esetében a félelem mértékében nem volt észlelhető jelentős különbség. A lényegesen magasabb státusú lakosú Római-lakótelepen azonban kritikusabb volt a lakosság az intézményrendszerrel. Erről részletesen lásd: Kovács Róbert: Összefoglaló jelentés az empirikus vizsgálat eredményeiről 2006. Kézirat; Barabás, Tünde – Irk, Ferenc – Kovács, Róbert – Windt, Szandra: i. m.

48

anyagi helyzetével, hiszen az említett sérelmek túlnyomó része vagyon elleni (lopás, betörés, kerékpár- és autó-, illetve autóból lopás és rongálás) volt, vagyis a lengyel tapasztalatokhoz hasonlóan a közvetlen, illetve a közeli lakókörnyezetben történt esetek fordultak elő leginkább. A vizsgálat egyik legjelentősebb, de a korábbi tapasztalatok alapján nem meglepő eredménye az a tény volt, hogy a sértettek 42%-a az ügyben nem tett feljelentést. Ennek okául a leggyakrabban a „nem bízott abban, hogy elfogják az elkövetőt” választ adták (a válaszoknak több mint felében). Emellett többen említették meg a korábbi eljárás folyamán maguk vagy családtagjuk által szerzett rossz tapasztalatokat, azt, hogy nem volt idejük az üggyel foglalkozni, valamint hogy egyáltalán nem, illetve kicsi volt a kár. A nem jelentők 4%-a említette, hogy az ügyet egymás között elrendezték (vagyis valamilyen „házi” konfliktusmegoldást alkalmaztak). A feljelentést tevőknek (197) csak 10%-a tudott arról, hogy az elkövetőt később elfogták, és 12-en nyilatkoztak arról, hogy tudnak az eljárás további menetéről (öten említették, hogy az elkövetőt elítélték). Ez a tapasztalat nyilván nem erősíti a sértettek feljelentési kedvét. A sértettek 89%-a nyilatkozott úgy, hogy kárt szenvedett el, és ebből 80%-uknak a kára egyáltalán nem vagy csak kis mértékben térült meg. A kár nagyságát illetően a kisebb, százezer forint alatti összegek voltak a jellemzők (67%), míg kimondottan jelentős kárt (egymillió forint felett) 1,2%-ban jelöltek meg. Ez alátámaszthatja azt a megállapítást, hogy viszonylag kisebbnek tekinthető kár elszenvedése esetén a sértettek inkább nem tettek feljelentést, részben a hatóságok eljárásának eredménytelenségét feltételezve.

49

Érdekes összefüggések mutatkoztak a kérdezettek kora és neme, valamint az áldozattá válás között. A korábbi vizsgálathoz hasonlóan kiderült, hogy a sértettségről beszámoló 342 kérdezettből a nők nagyobb mértékben váltak bűncselekmény áldozatává.22 Közülük jellemzően többen számoltak be nagyobb értékű vagyon elleni sérelemről, így például autólopásról, betörésről, míg a férfiak közül többen szóltak például kerékpárlopásról, autófeltörésről (szemben a lengyel eredményekkel). Rendőrségi feljelentést a férfiak körülbelül 50%-a tett, míg a nők 71%-a számolt be ennek megtörténtéről. Ez persze összefügghet azzal, hogy ők nagyobb és esetleg a biztosító által visszatéríthető jellegű károk elszenvedését említették. Szomorú azonban, hogy tettes elfogásáról egyaránt kevesen, kb. 10%-ban szereztek tudomást. A bizalom, a rossz tapasztalatok és más okok tekintetében nem mutatkoztak különbségek a nem és kor összefüggésében, és a kár elszenvedéséről is hasonló arányban számoltak be a válaszadók. Ehhez képest a kár megtérülése a nők körében rosszabb eredményt hozott, mert közöttük csak 8% körüli volt a „nagyobb részben vagy teljesen megtérült” válasz, míg ennek megtörténtéről a férfiak több mint 10%-a számolt be. A válaszokból az is kiderült, hogy a nők biztonságérzete a tett után jóval inkább romlik: több mint 50%-uk érezte veszélyben magát később, míg a férfiaknak csak kb. 30%-a. 1.2.3. Viktimizáció a német vizsgálatban23

Németországban 5065 kérdőívet osztottak szét Berlin két kiválasztott lakónegyedében. Ezek közül 1021 jutott vissza a kutatókhoz. A vizsgálat eredményei a magyar és lengyel tapasz22

Hasonló eredményeket mutatott, a statisztikáktól egyébként eltérő módon, a nemi arányokról az Áldozatok és vélemények vizsgálat is. Lásd a korábbiakat. 23 Tim Lukas – Mark Enters: Final National Report, Germany, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript

50

talatokhoz hasonlóan azt mutatták, hogy a válaszadók között felülreprezentáltak voltak azok a 36 és 45 év közötti nők, akik valamilyen bűncselekmény elszenvedéséről számoltak be. 2. számú táblázat

Berlin más kerületében

Berlinen kívüli területeken

Összesen

A környéken

Berlin más kerületében

Berlinen kívüli területeken

Összesen

Marzahn Nord

A környéken

Gropiusstadt

gépjárműlopás (autó, motorbicikli, kismotor)

28

1

2

31

27

1

1

29

biciklilopás

99

9

2

110

102

6

0

108

autórádió vagy más lopás az autóból

125

7

2

134

58

15

1

74

gépkocsirongálás gépkocsin kívüli rongálás betöréses lopás, illetve kísérlete rablás, illetve kísérlete lopás (például zseblopás) szexuális zaklatás fenyegetés vagy támadás csalás közlekedési baleset

166

6

1

173

131

13

0

144

92

5

1

98

80

4

3

87

79

3

0

82

62

5

3

70

48

6

1

55

41

2

0

43

82

33

0

115

57

21

4

82

42

7

0

49

30

7

0

37

82

8

1

91

70

7

0

77

57 20

10 9

1 3

68 32

77 19

12 15

0 2

89 36

Berlin két kerületében (Gropiusstadt és Marzahn Nord) a vizsgálat szerint a legjellemzőbb sérelem a motorbicikli rongálása és tönkretétele volt.

51

Gropiusstadtban leginkább az 56 év feletti férfiak jelölték be a motorrongálást. Azok a válaszolók viszont, akiktől autóból loptak, inkább 36 és 55 év közötti nők voltak. Figyelemre méltó, hogy azok között, akiknek a biciklijét lopták el, kétszer annyi volt a nő, mint a férfi, és 36 és 45 év közöttiek voltak. Ebből valószínűleg az a következtetés vonható le leginkább, hogy a gropiusstadti lakónegyedben élők, vagy legalábbis a megkérdezettek valószínűleg viszonylag rosszabb anyagi helyzetűek voltak, ahol a férfiakra jellemző, hogy motorral, míg a nőkre, hogy biciklivel közlekednek. A Marzahn Nord területen az említett bűncselekmények száma kevesebb volt, mint Gropiusstadtban. A leggyakrabban jelölt cselekmények: a motorkerékpárok szándékos rongálása (131 eset); biciklilopás (102 eset), valamint a vagyontárgyak rongálása, illetve tönkretétele (80 eset) volt. Azon válaszolók között, akik a motorrongálást jelölték meg sérelemként, egyformán fordultak elő nők és férfiak, vagyis nem volt nemek szerinti eltérés, miközben érdekesen alakult a válaszolók kora. Legtöbbjük 36 és 55 év közötti volt, de több volt közöttük a fiatalabb nő, mint a férfi (akik jellemzően 56 év felettiek voltak). A biciklilopást jelölő sértettek között inkább 36 és 45 év közötti nők fordultak elő gyakrabban, míg a férfiak fiatalabbak voltak (18 és 25 év között). A Marzahn Nord-i válaszadók közül a vagyon elleni sérelmet vagy rongálást jelölők között kétszer annyi volt a nő, mint a férfi, és fiatalabbak voltak, mint a többi esetben (26 és 35 év között). Összességében a két vizsgált területen ismét a szűkebb környezetben elszenvedett cselekmények túlsúlyáról számolhatunk be. Jellemző még, hogy a többségében előforduló vagyon elleni cselekmények viszonylag kisebb súlyúnak tekinthetők. 52

1.2.4. Viktimizáció a bristoli körzetekben24

Mint arról szó volt, Bristolban 497 önkitöltős kérdőívet küldtek szét a hartcliffe-i lakótelep nyolc házában, és ezeket a Bristol South Community Watch önkéntesei gyűjtötték be; 65 kérdőív került vissza. Az önkéntesek arról számoltak be, hogy a lakosok nagyfokú apátiával fogadták, sőt számos esetben erőszakos viselkedéssel és szóhasználattal küldték el őket. Ezzel nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy a vizsgálatban nem vesznek részt, hanem az is, hogy a változásnak és a lakók közösségbe bevonásának viszonylag kicsi az esélye. A válaszolókat arról kérdeztük, hogy követtek-e el ellenük bűncselekményt a kérdezés előtti hat évben (2000-től). A 3. számú táblázat mutatja azokat a cselekményeket, amelyeket a kérdezettek a listából bejelöltek. 3. számú táblázat Igen kocsilopás járműből való lopás szándékos jármű-rongálás betörés, illetve kísérlete rablás, illetve kísérlete lopás szexuális zaklatás támadás/ fenyegetés csalás/ becsapás 24

22 (34%)

Nem Igen, Igen, Igen, máshol az értékelhető, Hartcliffe- máshol Bristolban országban nem volt ban válasz 5 (8%) 2 (3%) 1 (2%) 35 (53%)

17 (26%)

10 (15%)

3 (5%)

0

35 (53%)

13 (20%)

15 (23%)

2 (3%)

0

35 (53%)

47 (72%)

11 (17%)

0

0

7 (11%)

54 (83%)

5 (8%)

2 (3%)

0

4 (6%)

48 (74%)

8 (12%)

4 (6%)

1 (2%)

4 (6%)

55 (85%)

4 (6%)

2 (3%)

0

4 (6%)

42 (65%)

16 (25%)

3 (5%)

0

4 (6%)

55 (85%)

5 (8%)

1 (2%)

0

4 (6%)

Henry Shaftoe: National report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript

53

A válaszok azt mutatják, hogy a sértettek a legtöbb esetben Hartcliffe-ben szenvedtek el bűncselekményt. A kérdezettek nagyobb arányban (25%) számoltak be támadásról vagy fenyegetésről. Ez jelentősen eltér a többi ország eredményétől, és érthetővé teszi, hogy ebben a körzetben miért ütközött ilyen nagy nehézségbe a vizsgálat. Sok válaszadónak nem volt saját gépjárműve, így nem is választhatta az erre vonatkozó cselekményeket, miközben akiknek volt autója, azok viszonylag gyakrabban jelölték az ebből való lopást és a szándékos járműrongálást is. Tizenegyen szenvedtek el betörést, illetve annak kísérletét a kérdezett hat évben.25 A lakosok 47 százaléka jelölte, hogy a kérdezés előtti évben bűncselekmény áldozatává vált. A legtöbb ezek közül vagyon elleni cselekmény volt: – 18%-nak a kocsiját törték fel, – 16%-nak valamilyen vagyontárgyában okoztak kárt, – 15% volt a betörés, – 13% számolt be antiszociális viselkedés elszenvedéséről. 1.3. Az áldozatvédelemmel kapcsolatos szabályokról a négy országban A CPC-projekt harmadik részében a résztvevőket felkértük egy kérdőív megválaszolására, amely az adott országok áldozatvédelmi rendszerének egyes elemeire kérdezett rá (jog és gyakorlat). A válaszok összegyűjtése után nagyon színes és sokoldalú képet kaptunk a támogatás egyes formáiról. Ezt a következőkben röviden vázoljuk.26 25 26

Hartcliffe, Bristol, UK, pp. 7–8. Erről részletesen lásd: Barabás Tünde – Windt Szandra (2007): i. m.

54

1.3.1. Szabályozás

Az áldozatok kezelése kapcsán kiemelkedő fontosságú, hogy mind a négy CPC-ország rendelkezik speciális szabályokkal az áldozatvédelem és a kompenzáció területén. Németországban az áldozatvédelemnek régi tradíciói vannak. Az első, az áldozatok kompenzációjáról szóló törvényt (Opferentschaedigungsgesetz) már 1976-ban megalkották. A bűncselekmények sértettjeinek jogait a büntetőeljárási törvény 1986-os módosítása bontotta ki, amelyet azután 2004-ben az új büntetőeljárási novella tovább szélesített. A mediációt, bár már korábban is működött pilotprojekt formájában, 1999-ben öntötte jogi formába a bíróságon kívüli vitarendezésről szóló törvény. Azaz Németország magas szinten rendezi az áldozatvédelem, illetve -támogatás egyes kérdéseit. Az áldozatok támogatása állami bázison alapul, de a legtöbb közvetlen áldozatvédelmi feladatot ellátó szerv NGO formájában működik. Magyarországon 2005-ben lépett életbe a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény. Ez az áldozatok jogai és az igénybe vehető szolgáltatások felsorolása mellett tartalmazza az állami kárenyhítésre vonatkozó szabályokat is. E szerint az áldozatvédelem elsősorban állami feladat, teljesítése az igazságügyi hivatal keretében valósul meg. A büntetőeljárásról szóló törvény 2003-as módosítása szintén erősítette a sértettek jogérvényesítését a büntetőeljárás során.27 2006-ban lépett életbe a mediációról szóló jogszabály (hivatalos elnevezéssel a közvetítői eljárásról szóló törvény), és 2007. január 1. óta sikeresen működik, szintén az 27

Erről részletesebben ír például Kiss Anna: A sértett eljárásjogi helyzetének erősítése, különös tekintettel a pótmagánvád intézményére. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok, 39. OKRI, Budapest, 2002, 162–178. o.

55

igazságügyi hivatal keretében, hivatásos mediátorok közreműködésével. Az áldozatsegítés egyes speciális területein civilszervezetek is működnek (például Eszter Alapítvány). Lengyelországban mindeddig nem született külön törvény az áldozatok védelme érdekében, de már 1999-ben elkészült az úgynevezett lengyel áldozati jogok chartája, az igazságügyi minisztérium hivatalos dokumentumaként. Ez a charta nem tartalmaz konkrét szabályozást, de megfogalmazza az áldozati jogok katalógusát. Emellett a büntetőeljárási törvény 1997-es módosítása óta számos garanciális szabályt tartalmaz a sértetti jogok tekintetében. Ezek a garanciák a korábbi szabályozáshoz képest nagy előrelépést jelentenek. Lengyelországban is működik a tettes–áldozat egyezség, és 2005 szeptemberében lépett életbe az áldozatok kártalanítására vonatkozó jogszabály, amely bizonyos meghatározott esetekben lehetővé teszi a sértettek részére az állam általi kártalanítás igénylését (a magyar megoldáshoz hasonlóan). Az Egyesült Királyságban a Domestic Violence, Crime and Victims Act (a családon belüli erőszak, bűnözés és áldozatokról szóló) 2004-es törvény alapján a kormányzat (a belügyminisztérium mint felelős) kiadta az úgynevezett Code of Practice for Victims of Crime (a bűnözés áldozatainak kezeléséről szóló) jogszabályt, amely 2006. április 1-jén lépett életbe. Ez a jogszabály a büntető igazságszolgáltatás minden szereplőjére vonatkozó kötelességeket tartalmaz, így vonatkozik a rendőrségre, a koronaügyészségre, a bíróságokra, valamint a pártfogó és börtön szolgálatokra is. Alapvető kötelességként írja elő a sértett tájékoztatását ügyének menetéről, illetve az őt érintő olyan speciális eseményekről, mint a gyanúsított óvadék ellenében történő szabadlábra helyezése, vagy a börtönből szabadu56

lása. Különös figyelmet fordít a szexuális bűncselekményt elkövetőkre. A jogszabály a korábbi áldozatok chartája helyébe lépett, amelyet a kilencvenes évek elején alkottak. A 2004-es törvény két törvényes testületet hozott létre a rendelkezések betartásának ellenőrzésére és általában arra, hogy „garantálja, hogy az áldozatok hangját a kormány szíve hallja”. Ezek elnevezése: Victims’ Advisory Panel és Victims’ Commissioner.28 Ezen kívül az Egyesült Királyságban a VOM (victim-offender mediation), illetve más resztoratív megoldások is számos formában működnek. A felnőtt korúakat illetően erre speciális jogi szabályozás nincsen, a fiatalkorúakra pedig az 1998-as Crime and Disorder Act, valamint a Youth Justice and Criminal Evidence Act tartalmaz speciális rendelkezéseket.29 1.3.2. Áldozatvizsgálatok

Kutatásunk során kiderült, hogy a CPC-országokban – egy kivételtől eltekintve – nincsenek az uniós elvek szerinti követelményeknek megfelelő, rendszeres victim survey-ek. Az egyetlen ország, ahol évente zajlanak ilyen vizsgálatok, az Egyesült Királyság. A teljesítés a másik három országban legfeljebb részlegesnek mondható. Mindegyikük vett már részt nemzetközi vizsgálatban (International Crime Victim Survey; ICVS), de nemzeti szintű vizsgálatra legfeljebb csak alkalomszerűen került sor. Németországban a legutóbbi nemzeti szintű kutatás 1997-ben zajlott az igazságügyi minisztérium támogatásával. Németország emellett részt vett az első ICVSben 1989-ben, valamint a European Crime and Safety Surveyben (ECSS) 2005-ben. Emellett számos reprezentatív kutatást 28

Az e pontban nyújtott támogatásért külön köszönet illeti Davis Mierst, a Cardiffi Egyetem professzorát. 29 David Miers – Jolien Williemsens: Mapping Restorative Justice. Leuven, 2004, pp. 47–54.

57

végeztek például a nők elleni erőszakkal kapcsolatban, sőt egy pilottanulmány született a férfiakkal szembeni erőszak témájában is, 2003-ban a családügyi minisztérium megrendelésére. Lengyelország 1991 óta vesz részt ICVS-ben (Varsó már 1989ben csatlakozott a nemzetközi vizsgálathoz). Emellett folyamatosan zajlanak helyi vizsgálatok is, de azok az áldozattá válásnak csak bizonyos fragmenseire fókuszálnak. Magyarországon nincsenek rendszeres vizsgálatok, de hazánk is részese volt ICVS-kutatásnak30. Emellett 2002–2003-ban egy átfogó, tízezer fős áldozatkutatás is zajlott az OKRI szervezésében, és számos más kutatás vizsgálta az áldozattá válás egyes részterületét, illetve az egyes régiók adatait is.31 2. Vélemények a büntetésről és a kiegyezés lehetőségéről Magyarországon mindeddig kevés olyan vizsgálat zajlott, amelynek célja a lakosság büntetéshez/eltereléshez való attitűdjének feltárása volt. A büntetetésekkel kapcsolatos attitűdvizsgálatoknak külföldön már régóta jelentőséget tulajdonítanak a büntetőpolitika alakítása szempontjából. A „köz véleménye” fontos szerepet játszik a kriminálpolitika formálásában. A kutatások egy része azt vizsgálja, hogy miként viszonyul a népesség az ítélkezéshez, milyen faktorok befolyásolják a közvéleményt, és hogyan lehetne erősíteni a köz bizalmát az igazságszolgáltatás, illetőleg annak egyes intézményei iránt.32 A jelenlegi közhangulat nem tűnik éppen kedvezőnek a büntetések csökkentése, az alternatív, kimondottan a szabadság30

Erről lásd: Ugljesa Zvekic – Kertész Imre: i. m. Ezekről részletesebben lásd a 7., 8. számú lábjegyzetet, valamint a következő fejezetet. 32 Julian V. Roberts – Mike Hough (eds.): Changing Attitudes to Punishment, Public opinion, crime and justice. Willan Publishing, 2002 31

58

vesztés kiváltását célzó törekvések irányában. Sokkal inkább hangot kap manapság a minél súlyosabb és hosszabb, az életfogytig tartó, sőt a halálbüntetés mielőbbi visszaállítását hangoztató népakarat – miként arról a médiából nap mint nap értesülhetünk.33 Számos politikus és közszereplő is inkább a súlyosabb büntetésekben, a szigorításban, a büntethetőségi korhatár leszállításában látja a bűnözés visszaszorításának eszközét, és e nézetének hangot is ad. Bár hazánkban széles kutatási háttérről nem számolhatunk be, a témához kapcsolódó speciális vizsgálatok több mint tíz éve zajlanak Magyarországon.34 Ezek egyike a büntetőügyekben alkalmazandó mediáció lehetőségét, az érintettek hozzáállását vizsgálta.35 Az eredmények arra utaltak, hogy a sértettek az ügy elején hajlamosabbak eltekinteni a büntetéstől, mint akkor, amikor már megindult a büntetőeljárás.36 A következőkben három, az OKRI által az elmúlt öt évben végzett nagy volumenű kutatás ilyen irányú eredményeiről 33

A média és a büntetőpolitika kapcsolatáról lásd: Kerezsi Klára: A média a büntetőpolitika szolgálatában. In: Kerezsi Klára: Kontroll vagy támogatás: az alternatív szankciók dilemmája. KJK-Kerszöv Kiadói Kft., Budapest, 2006, 57. o. 34 Ezekről lásd például Korinek László: Rejtett bűnözés. KJK, Budapest, 1988; valamint a Sajó András és Klaus Sessar által a nyolcvanas években végzett jogtudatkutatások, például Sajó András: A jogosultság-tudat vizsgálata. Kutatási összefoglaló. Magánkiadás, 1988 35 1993-ban a válaszolók mindössze 2%-a utasította el a kártérítést a sértett részére, a büntetés enyhítésének, illetve elkerülésének érdekében. Ezt az eredményt egy 2003ban lefolytatott vizsgálat ismét megerősítette. 1993-ban a válaszoló elkövetők sértettjeinek egy részét is sikerült felkutatni. A megtalált sértetteknek több mint fele azt válaszolta, hogy kártérítés esetén elállna a feljelentéstől, azonban csak harmaduk tartotta elfogadhatónak a büntetés teljes vagy részleges elengedését. 36 Mivel kiértékelhető válaszokat viszonylag kis számban kaptunk, így a nyert adatokat inkább tájékoztató jellegűnek tekintettük. A válaszadók az alábbi kérdésben dönthettek: ha a kárt az elkövető a részükre megtéríti 1) a feljelentéstől elállnának-e; 2) ha már megindult a büntetőeljárás, akkor kívánják-e az elkövető megbüntetését. Erről részletesen: Barabás Tünde: A mediáció esélyei Magyarországon egy empirikus vizsgálat tükrében. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok, 33. OKRI, Budapest, 1996, 142–155. o.

59

számolok be. Ezek közül kettő az Európai Unió támogatásával, nemzetközi együttműködésben zajlott, egy pedig Magyarországon egyedülálló módon, tízezer fő megkérdezésével, a külföldön folytatott victim survey-eket alapul véve vizsgálta az áldozattá válást a magyar állam kutatási és fejlesztési programjának37 jelentős hozzájárulásával. Ezekben a kutatásokban igyekeztem kihasználni a kínálkozó lehetőséget arra, hogy kérdéseket tegyek fel a megkérdezettek büntetési attitűdjével, illetve a mediációhoz való viszonyulásával kapcsolatosan. 2.1. Lakossági attitűdök az In-Sec38-vizsgálat eredményei alapján A lakosság hozzáállásának megismerésére jó alkalmat kínált az In-Sec nemzetközi kutatás, amelyben öt európai nagyváros (Amszterdam, Hamburg, Bécs, Krakkó és Budapest) két-két kerületében vizsgáltuk a bűnözéssel, a bűnözési félelemmel és a védekezési stratégiával kapcsolatos lakossági véleményeket. Az öt résztvevő ország eredményeit azután lehetőségünk volt összehasonlítani is. Magyarországon a főváros két eltérő adottságú kerületét, a Ferencvárost (IX. kerület) és Budafok–Tétényt (XXII. kerület) választottuk ki, és e két helyszínen kérdeztünk meg ezer felnőtt 37

Az Oktatási Minisztérium által a Nemzeti kutatási fejlesztési programok NKFP5/0100/2002. (szerződésszám: OM-00120/2002.) „Áldozatok, elkövetők és vélemények a bűnözésről” címen elnyert projekt anyagi forrásának felhasználásával jött létre. 38 A kutatás 2001 és 2004 között zajlott az Európai Unió támogatásával. Címe: „Insecurities in European Cities. Crime-Relate Fear Within the Context of New Anxieteies and Community-Based Crime Prevention” (InSec, HPSE-CT-2002-00052) http://www.insec.uni-hamburg.de

60

lakost.39 A két kerületben a vizsgálat szerint is nagy eltérések mutatkoztak mind a bűnözés volumene és terjedelme, mind pedig a bűnözésről alkotott vélemények tekintetében. Kiderült azonban, hogy a bűnözés mértéke és az attól való félelem mértéke korántsem esik egybe. Jól mutatja a vizsgált probléma és kezelése bonyolultságát, hogy a bűnözés vonatkozásában tartósan erősen fertőzött IX. kerületi kutatási helyszínen a bűnözéstől való félelem enyhébb volt, mint a korábbi periferikus helyzetéből a fővárosba integrálódó, az előbbinél lényegesen alacsonyabb szintű, ám gyors bűnözési dinamikával küszködő XXII. kerületben.40 Vélemények a büntetés hatásáról Kutatásunkban a megelőzés kérdéséhez kapcsolódóan lehetőségünk volt felmérni a megkérdezettek punitív hajlandóságát az erőszakos cselekmények körében. E cselekmények gyakorisága az összbűnözésen belül viszonylag kicsi (7-8% Magyarországon), szemben a vagyon elleni cselekmények gyakoriságával (a kérdezés idején 70% körül). Az elmúlt évtizedben azonban hazánkban – a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan – hirtelen szaporodni kezdtek az erőszakos esetek, ami különösen a bűnözés tendenciájának általános csökkenése mellett volt feltűnő. A konkrét kérdés arra vonatkozott, hogy vajon mi a 39 A kerületenkénti 500-as minta kiválasztása a két kerület demográfiai adatai alapján történt, úgy, hogy a mintába kerülők kor és nem szerint reprezentálják az ott élő felnőtt lakosságot. A vizsgálati területek jellemzői fizikai paramétereikben, a városban elfoglalt helyük tekintetében, illetve a bűnözési adataikban vagy a helyi bűnmegelőzési erőfeszítésekben is jelentősen különböznek egymástól. 40 Minderről, illetve a vizsgálat eredményeiről részletesen: Kó József: WP2, 2003. Kézirat; Kovács Róbert: WP5, 2004. Kézirat; Irk, Ferenc – Barabás, Tünde – Kovács, Róbert: National report. In: Final report. http://www2.jura.uni-hamburg.de/instkrim/kriminologie/

61

véleménye a megkérdezetteknek: kellenek-e keményebb büntetések az erőszakos bűncselekmények megelőzésére?41 Ez a kérdés jól illeszkedik a mediáció témaköréhez. Az erőszakos bűncselekmények eseteiben az emberek jóval nehezebben hajlanak a megegyezésre, megbocsátásra, még kártérítés esetén is. Ezzel szemben a vagyon elleni bűncselekmények körében a pszichés sérelem rendszerint kisebb mértékű, és a sértettek, különösen, ha remény van materiális káruk megtérülésére, inkább hajlamosak a kiegyezésre az elkövetővel.42 A kérdésre adott válaszok arányából kiderült, hogy a magyar kérdezettek sem túlzott szigorukkal, sem liberalizmusukkal nem tűnnek ki, bár inkább kevésbé rigorózusnak tekinthetők, mint a vizsgálatba bevont többi ország lakói. Ha az erre a kérdésre a legszigorúbb büntetést kívánók arányát az öt ország tekintetében hasonlítjuk össze, érdekes dolog derül ki. A szigorúbb büntetéssel egyetért nem értés alapján ugyanis a rangsorban Magyarország áll az első helyen a kapott, a többiekéhez képest csekélynek tekinthető 22%-os teljes egészében helyeslők válaszai alapján. Ehhez képest a legerősebb

41

A kérdésekről: Klaus Sessar – Heike Herrmann – Wolfgang Keller – Martin Weinrich – Ingrid Breckner: Selected results in a summarised comparison. In: Inscurities in European Cities, vol. 2. Budapest, 2005, pp. 13–56. (first published as the las chapter of the „Final report” of the InSec project) 42 Lásd például Sessar vizsgálatát, amelyet az egykori NSZK-ban végzett a kárhelyreállítással kapcsolatos lakossági attitűdökről. Ezek szerint összességében a megkérdezettek a vagyon elleni cselekmények körében 47,5%-ban, míg az erőszakos cselekmények körében ehhez képest kevésbé, 20,5% támogatta az elkövető általi privát helyreállítást, illetve a megegyezést. In: Klaus Sessar: Public attitudes towards offender restitution in Germany. Paper presented at the annual meeting of the American Society of Criminology, Cincinatti. Idézi: Thomas Feltes: The police and the victims of everyday conflicts. In: Emilio Viano (ed.): Crime and its victims. Taylor & Francis, Philadelphia, 1989, pp. 79–93. http://www.thomasfeltes.de/htm/Lucca.htm

62

büntetési hajlam a krakkói kérdezettek körében mutatkozik, akiknek 76%-a ért egyet teljes egészében a szigorúbb büntetések alkalmazásával, míg az amszterdami válaszolók aránya e kérdés tekintetében 49, a bécsieké 50, míg a hamburgiaké 57%-os.43 4. számú táblázat A válaszolók preferenciái a sokkal súlyosabb büntetést az erőszakos bűncselekmények elkövetőinek kérdésre Amszterdam Budapest Súlyosabb büntetést

49%

22%

Hamburg

Krakkó

Bécs

57%

76%

50%

(az ötfokú skálán az 5.: a nagyon egyetértek válaszok aránya százalékban)

A magyarországi arányok ilyen fokú eltérésének okaira nehéz választ találni. Mivel a válaszadók neme, kora, családi állapota és egyéb személyes körülményei között országonként nem volt jelentősnek tekinthető eltérés, érdemesnek tűnt megvizsgálni nemzetközi összehasonlításban, hogy a választást befolyásolta-e az esetleges korábbi áldozattá válás. Mint kiderült, a megkérdezettek között országonként nagyjából azonos számban fordultak elő olyanok, akik korábban egyszer már bűncselekményt szenvedtek el. A legkevesebb sértett a válaszadók között Bécsben, a legtöbb Krakkóban fordult elő. Ez részben szerepet játszhat a krakkóiak szigorúságában, de a magyarok büntetési kedvét érintő nagyfokú eltérésre nem szolgáltat indokot. Mindezek érdekessé tették annak vizsgálatát, hogy mutatkozik-e kapcsolat a korábbi áldozattá válás és a „büntetési szigor” prevenciós eszközként történő elfogadottsága között. Ebből az 43

Klaus Sessar – Heike Herrmann – Wolfgang Keller – Martin Weinrich – Ingrid Breckner: i. m.

63

derült ki, hogy a korábban egyszer már sértetté váltak között változik az országok rangsora, és továbbra is maradt a magyarországi válaszok egyenletes megoszlása, azaz a sértetté váltak kissé több mint 50%-a elégedett a büntetések jelenlegi szigorával. Bécs elé került viszont Hamburg is, az amszterdamihoz hasonló, 25% fölötti elégedett, illetve inkább elégedett a válaszadási aránnyal. Krakkó utolsó helye megmaradt, miközben eltérés mutatkozott a lengyel válaszolók határozottságát illetően. A bizonytalanok részesedése körükben ugyanis az átlagosan 12% körüli aránnyal szemben csak 3%-os volt. Hozzá kell tenni azonban mindehhez azt is, hogy miközben az elszenvedett bűncselekmények többsége mindenhol vagyon elleni eset volt, az adott kérdés az erőszakos cselekmények büntetésére vonatkozott.44 Az eltérésre különböző magyarázatokat találhatunk. A nyugateurópai szigorodás oka lehet az a tömeges bevándorlás, amelynek következményei a nyugati embereket aggodalmassá tették. Eközben kifejezhet egyfajta csalódottságot is a lakosság körében azokkal az elterelési formákkal szemben, amelyeket egyébként mind nagyobb mértékben alkalmaznak NyugatEurópában. A lengyel attitűdben – az erősödő szigor iránti igényben – lehet, hogy a rendszerváltozás következményeként a kelet-közép-európai életfeltételek bizonytalanná válása is visszatükröződik. A krakkóiak egyébként más kérdésekben is inkább konzervatív nézeteket vallottak. Így például a bűnmegelőzés területén az öt ország közül a leginkább ők mutattak bizalmat a több és nagyobb hatalommal felruházott rendőrség és a magánbiztonsági cégek iránt.45 44

A kutatásról részletesen: Irk Ferenc: Városi biztonság, nagyvárosi bűnmegelőzés. In: Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, 2005, 147–175. o. 45 Irk Ferenc (2004): i. m.

64

E kutatás tehát azt a kedvezőnek tűnő eredményt hozta számunkra, hogy a magyar válaszolók kevésbé látják szükségesnek a büntetés fokozását alkalmazni a prevenció eszközeként. A vélemények ilyen jellegű megoszlása azt is jelzi, hogy a lakosság körében kevésbé elterjedt a megtorlás/ elrettentés szemlélete, hiszen a büntetés szigorának fokozása mint prevenciós cél gyakorlatilag egyet jelent az elrettentéssel. Ehhez képest még pozitívabbnak tűnik ez a válaszadási arány nemzetközi összehasonlításban. Ekkor ugyanis kiderült, hogy a magyar kérdezettek a többi résztvevő nemzet polgáraihoz képest jóval kevésbé bíznak a szigorfokozásban mint hatékonyságelősegítő eszközben. 2.2. Áldozatok és vélemények 2002-ben és 2003 első fél évében zajlott az első victim surveynek tekinthető vizsgálat Magyarországon, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) kezdeményezésére és vezetésével. A vizsgálat, amely mindeddig egyedülálló módon, tízezer ember megkeresésével zajlott, lehetőséget teremtett arra, hogy megismerhessük, vajon valójában hányan válnak áldozattá Magyarországon, és ezzel képet kapjunk a latensen maradt cselekmények jellegéről, összetételéről, elszenvedőiről, és azokról az okokról, amelyek az esetek nem jelentéséhez vezettek.46 Kutatásunk folyamán sikerült képet kapnunk a hazánkban áldozattá vált személyek széles csoportjáról. A tízezer 46

A vizsgálat módszere kérdőíves lekérdezés volt, címlistás mintavétel alapján. A kérdezés során a 18. életévét betöltött, Magyarországon állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgárokat kérdeztünk meg. A vizsgálandó területek véletlenszerű kiválasztásánál településnagyság szerinti, majd a kérdezendők körében nem és kor szerinti rétegezést végeztünk, ami lehetővé tette a vizsgálat reprezentativitását. A lekérdezést a Gallup Intézet kérdezőbiztosai végezték.

65

megkérdezettből öt és fél év alatt 3326-an váltak egyszer vagy többször áldozattá. A latencia, vagyis a rendőrségen nem jelentett bűncselekmények száma a külföldi tapasztalatokhoz hasonlóan jelentősnek mutatkozott. A 2002-es év vonatkozásában például, ahol még nem szelektál erősen az emlékezet, a megkérdezettek 2276 bűneset elszenvedéséről tettek említést, ebből mindössze 739-et jelentettek (kb. 32%). A rejtve maradás tekintetében beigazolódott az a feltételezésünk is, hogy elsősorban a kisebb súlyú ügyeket nem jelentik az emberek, ahol a feljelentéssel járó hátrány nagysága jóval meghaladja a rendőrségi eljárás előnyeit.47 A kutatás folyamán lehetőségünk volt megkérdezni azt is, vajon hogyan viszonyulnának a magukat sértettnek valló személyek egy lehetséges kiegyezéshez, mi a véleményük a jóvátételről, és eltekintenének-e a tettes megbüntetésétől ebben az esetben. Erre a kérdéscsoportra 1672-en válaszoltak, ezekről a következőkben olvashatunk. Sértetti vélemények a kiegyezésről és a jóvátételről 2003-as kutatásunkban a megkérdezett sértettek jelentős része vagyon elleni bűncselekményt szenvedett el. Arra a kérdésre, hogy: „Eltekintene-e a tettes megbüntetésétől, ha az okozott kárt jóvátenné?”, a sértettek 48%-a válaszolt egyértelmű „nem”-mel. A többi válaszoló nagyobb része jelölte meg az „igen, teljes mértékben”, illetve „az igen, részben” (összesen 43%), és néhány százalék választotta a „nem tudja” lehetőséget. Vagyis a sértettek álláspontja kb. fele-fele arányban oszlott meg a teljes elutasítás és részleges vagy teljes elfogadás álláspontja között. 47

Az eredményekről részletesen: Irk Ferenc (szerk.): Áldozatok és vélemények I. kötet. OKRI, Budapest, 2004

66

Ha mindezt bűncselekmény-kategóriákra bontva vizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a legkevésbé toleránsak az autólopás (77% „nem”), illetve az autóból lopás (60% „nem”) és a rablás áldozatai (77% „nem”), míg a leginkább elfogadók a becsapás, a sérüléses közlekedési baleset, valamint a támadás, fenyegetés áldozatai (23, 35, 38%-os „nem” válasszal). A többi bűncselekmény esetében átlagosnak tekinthető az elfogadási hajlandóság. Ez természetesen nyilván összefügg az elszenvedett bűncselekmény jellegével és súlyosságával, hiszen az autólopás egyrészről nyilvánvalóan igen nagy kár elszenvedésével járhat (akár több millió forint), amit azonban biztosítás esetén a biztosító nagyrészt fedez. Így tehát a sértettnek nem fűződik különösebb érdeke ahhoz, hogy az elkövetővel a kártérítés ügyében „egyezkedjen”. Ehhez képest a rablások nyilvánvalóan az átlagosnál nagyobb lelki-fizikai sérelmet okoznak a sértettnek, hiszen az erőszak is velejárójuk. A viszonylag kisebb súlyú becsapások, fenyegetések, vagy például a nem szándékosan okozott, sérüléssel járó közlekedési balesetek nyilván jobban tolerálhatók a sértettek részéről. Itt jegyzendő meg az is, hogy a kár nagysága is befolyásoló tényező abban, hogy a sértett hajlandó eltekinteni a büntetéstől. A válaszok alapján a kisebb kárérték (tízezer forint alatti) jóval elfogadóbbá teszi a sértetteket (kb. 60%), míg a kiemelkedően nagy károk (egymillió forint feletti) elszenvedése fokozza az intoleranciát, vagyis a büntetés iránti igényt erősíti (77%-ban a sértett a kár megtérítése esetén is kívánná a tettes megbüntetését). A személyi sérüléssel járó bűncselekmények esetében azonban nem tapasztaltunk különbséget a megbocsátási hajlandóság tekintetében azok között, akik nyolc napon belüli, vagyis enyhébb, illetve azon túli, vagyis súlyos testi sértést szenvedtek el. Ők súlyosságtól függetlenül, a testi sérülést el nem szenve67

dőkhöz hasonlóan, szintén az esetek mintegy felében ragaszkodtak volna a tettes megbüntetéséhez, míg a másik felében ettől részben vagy egészben eltekintettek volna a kártérítés esetén (szemben például az említett német vizsgálat eredményével). A tolerancia mértékénél, vagyis annál, hogy mennyire befolyásolná a kárjóvátétel az elkövető megbüntetése iránti igényt, kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon a sértett személyes körülményei, neme, kora, családi és vagyoni viszonyai, valamint a bűncselekménnyel kapcsolatos érzelmei (harag, szorongás, félelem) és egyéb körülményei mutatnak-e összefüggést azzal, hogy jóvátétel esetén mennyire lennének elnézők, megbocsátók a tettessel. A sérelmet elszenvedők között nagyjából fele-fele arányban fordultak elő mindkét nem tagjai. A megbocsátás szempontjából sem mutatkozott nemenkénti eltérés közöttük, bár a nők, ha nem is szignifikáns mértékben, de kissé (2%-kal) toleránsabbnak bizonyultak a férfiaknál. A kor sem tűnt befolyásoló tényezőnek a jóvátétel akceptálásában. Hozzá kell tenni azonban, hogy amíg a sértettek között nagyjából hasonló arányban képviseltették magukat a 18–29 és a 30–39 év közötti korcsoportok, addig a 30–39 év közöttiek a legkevésbé megbocsátónak mutatkoztak, és 54%-ban utasították el a büntetés elkerülését jóvátétel esetén. Ezzel szemben a fiatalabbak csoportja látszott a legtoleránsabbnak (42% „nem”). Ez összefügghet azzal, hogy a 30 és 40 év közöttiek már konszolidáltabb életszakaszba értek, befejezték tanulmányaikat, és miközben egzisztenciájukat erősítik, aközben sokan egyre gyarapodó családban élnek. Számukra a biztonság akár vagyoni formában is lényegesebb, és a sérelmeket is kevéssé hajlandók eltűrni, elviselni, szemben a fiatalabbak „könnyedségével”. A családi kapcsolatok pedig rész68

ben megértőbbé is teszik őket, mert az elutasítók között, ha nem szignifikáns mértékben is, de nagyobb százalékban fordultak elő egyedülállók, mint családban élők. Ez nyilván ismét összefügg a biztonság iránti fokozottabb igénnyel, de egyben azzal a pszichés állapottal is, hogy a családban élőknek a család olyan hátteret nyújt, amely könnyebbé teszi a sérelmek „kiheverését”, mint az egyedülállók esetében. Az iskolai végzettség szempontjából a leginkább megbocsátónak az általános iskola nyolc osztályát vagy annál kevesebbet végzők bizonyultak (43% a teljes elutasítás), míg a legkevésbé toleránsak a szakközépiskolai, illetve a felsőfokú végzettségűek voltak. Az anyagi helyzet sajátosan befolyásolta a megbocsátási hajlandóságot. A javuló anyagi helyzet, a havi nettó jövedelem növekedése fordítottan befolyásolta a toleranciát. Így amíg az ötvenezer forint jövedelem alatti, illetve ötven- és százezer forint közötti nettó bevétellel rendelkezők átlagosan 45, addig a 250 ezer forint feletti jövedelműeknek már 65%-a kívánta mindenképpen az elkövető megbüntetését. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a rosszabb helyzetűek megértőbbek, esetleg beleérzőbbek abban az esetben, ha kárukat megtérítik. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy az anyagi helyzet romlása egyértelműen a tolerancia csökkenését idézte elő. Így azok, akiknek saját megítélésük szerint az évek folyamán jelentősen romlott az anyagi helyzetük, jóval erősebben kívánták az elkövető megbüntetését (49%), mint azok, akiknek jelentősen javult (38% utasította el a büntetés elkerülését). A devianciák körében azt tapasztaltuk, hogy azok közül, akik korábban büntetőügyben gyanúsítottak vagy elítéltek voltak, ha nem szignifikáns mértékben is, de némileg többen választották a 69

büntetéstől való eltekintés lehetőségét, mint azok, akik ilyen ügyben sosem voltak érintettek. A korábbi gyanúsítottak megbocsátási hajlandóságának mértéke 11%, a korábban büntetetteknek pedig 6%-kal volt magasabb. Fontosnak tekintettük a sértett és az elkövető közötti viszony feltárását is. Ennek folyamán az a nem meglepő tény derült ki, hogy amellett, hogy a sértettek a házastársukkal a leginkább elnézők, hasonlóan viszonyulnak barátaikhoz (mindössze 18% elutasító válasz). Jó eséllyel tehet jóvá esetükben a sértő munkatárs, ismerős („csak” 30%-os intolerancia). Ezzel szemben legkevésbé a gyermekkorú elkövetők számíthatnak a sértettek megbocsátására, ha bűncselekményt követnek el ellenük. Az ő esetükben a legkevésbé akceptált a jóvátétel és a legnagyobb a büntetési kedv (57%). A sértettnek a tettel kapcsolatos érzései egyértelműen befolyásolják toleranciáját. Így aki azt nyilatkozta, hogy nem haragszik az elkövetőre, 83%-ban tekintene el megbüntetésétől. Ugyanilyen súlyosan kerül a mérlegre a szorongás, a sérelem fölötti tépelődés is. Azok között, akik a lekérdezés idején már úgy nyilatkoztak, hogy az eset már nagyon ritkán jut eszükbe – vagyis pszichésen már sikerült feldolgozniuk az ügyet –, 34%-os a büntetési igény az elkövető jóvátétele esetén, míg azoknál, akik nagyon gyakran gondolnak az ügyre azóta is, 61% ez az arány. Ez nem feltétlenül függ össze a tett objektív súlyosságával, sokkal inkább azzal, hogy miként érintette szubjektíven a sértettet az eset. Mint látható tehát, a sértettek megbocsátási hajlandóságát, a kárhelyreállítást, mint „a büntetés helyettesítésének eszközét”, igen sok körülmény befolyásolja. Ezek részben személyiségükkel, neveltetésükkel, érzelmeikkel kapcsolatosak, de befo70

lyásoló tényező például anyagi helyzetük vagy személyes viszonyuk is az elkövetővel. Bár ez a kutatás természetesen nem képes minden kérdésre választ adni, azt megmutatja, hogy a kárhelyreállítás gondolata nem egyértelműen elfogadott ma Magyarországon.48 2.3. „Bűnmegelőzési körhinta” (CPC) – AGIS-projekt49 A program célja, mint említettük, elsősorban az épített környezet és a bűnözés, valamint ehhez kapcsolódóan a szituációs bűnmegelőzés és a bűnözéstől való félelem kérdésének vizsgálata volt. Ennek során 1500 helyi lakost kérdeztünk meg részben korábbi áldozattá válásáról, illetve az azzal kapcsolatos egyes körülményekről. A korábban sértettek és a sértetté nem váltak körében egyaránt megkérdeztük, hogy vajon „egyetértene-e azzal a lehetőséggel, hogy bűncselekmény esetén a kárról az elkövetővel megegyezzen”. Erre az összes megkérdezett kb. fele-fele arányban jelölte, hogy hajlandó lenne az egyezségre, illetve nem vállalná. Közöttük mindkét csoportnál viszonylag kicsi volt a bizonytalanságot tükröző „nem tudja” válasz, miközben a kérdezettek többsége válaszolt. Ehhez képest érdekesen alakult a következő kérdésre adott válaszadási kedv. Az „egyetért-e azzal, hogy ha a kiegyezés sikerül, és ennek alapján az elkövető jóváteszi az okozott kárt, akkor őt az elkövetett jogsértésért ne büntessék meg” kérdésre ugyanis a kérdezet48

A kárhelyreállításról a büntetőjogi szankciórendszerben: Gönczöl Katalin: A helyreállító igazságszolgáltatás filozófiája. Büntetőjogi Kodifikáció, 2007/2., 1–7. o. 49 Crime prevention Carousel (CPC) – international research, AGIS Project (Project JAI/2004/AGIS/164) Sharing Good Practice in Crime Prevention, based on the Evaluation of Physical Rehabilitative Schemes in Problematic Residential Areas in Member and Accession States. Erről részletesen: http://www.iuscrim.mpg.de; http://europa.eu.int/comm/justice_home/funding/; valamit e kötetben Windt Szandra tanulmánya, valamit jelen tanulmány 1. pontja.

71

teknek csak a 40%-a válaszolt. Ez, bár a válaszokból nem derül ki, de valószínűleg összefügg a kérdést illető bizonytalansággal. A 638 válaszolóból 331-en utasították el egyértelműen a büntetés elengedését ilyen esetben, míg a többiek közül 261-en az „igen” és 46-an a „nem tudja” választ adták. Mivel ezek az adatok a legfrissebbek a lakosság mediációhoz való viszonyát illetően, érdemes elgondolkodni az eredményen. A helyeslők és ellenzők között nemük, koruk tekintetében nem volt különbség. Feltűnő azonban, hogy a tehetősebbek által lakott Rómailakótelepen, illetve a békás-megyeri terület úgynevezett jobbik, hegy felőli részén a lakók büntetőbb hajlamúnak mutatkoztak még kárjóvátétel esetén is (ismét megerősítve a korábban tapasztaltakat). Megvizsgáltuk azt is, hogy mutatkozik-e különbség a vélemények arányában a sértettek és a korábbi (három éven belüli) sértetté válást nem említők között. Itt nem találtunk különbséget, mindkét csoportból mindössze 17,5%-ban jelölték meg, hogy jóvátétel esetén eltekintenének a büntetéstől. Ez kétségtelenül rosszabb elfogadottsági szintjét mutatja a mediáció lehetséges alkalmazásának, mint az Áldozatok és vélemények vizsgálatban a hasonló kérdésre kapott válaszok. A kérdés tisztázására szolgált a büntetéstől el nem tekintők vizsgálata korábbi sértettség szempontjából. Itt ismét mutatkoztak eltérések. Így amíg a korábbi sértettek 29%-a tartozott a büntetést egyértelműen kívánók csoportjába, és 53%-a a bizonytalanok közé, addig a sértetté nem válók között a büntetést pártolók aránya 20% volt, míg a bizonytalanoké 62%-os. Azaz a korábbi sértetté válás, úgy tűnik, némileg negatív irányban befolyásolta a lakosságot a büntetés elengedésének megítélését illetően, miközben egyértelműen megmutatkozott a nagyfokú bizonytalanság mindkét csoport részéről. 72

Ezek az adatok mindenképpen jelzésértékűek a jogalkalmazóknak. Rámutatnak egyrészt arra, hogy nagy a bizonytalanság a mediáció alkalmazását illetően, másrészt, hogy nem egyértelmű a fogadtatás (a kérdezettek fele gyakorlatilag elutasítja e lehetőség igénybevételét). A válaszmegtagadás nagy száma arra is figyelmeztet, hogy elengedhetetlen a PR-munka ahhoz, hogy a közvetítés valóban elfogadott és alkalmazott eszközzé válhasson a jövőben. Az utolsó blokkban rákérdeztünk arra is, hogy az illető vajon milyen formában fogadna el jóvátételt. Itt túlnyomó részben az egy összegben történő kártalanítást jelölték meg a válaszadók. Különbségek azonban itt is mutatkoztak a korábbi sértettek és a többiek között, ugyanis a sértettek nagyobb része fejezte ki ilyen igényét (35%, szemben a sértetté nem váltakkal, akiknél ez 26%). Náluk nyilván szerepet játszhatott a korábbi rossz tapasztalat. Ezen felül még nagyjából hasonló mértékben (11%) választották a részletfizetést, valamint 2,4%-ban a természetbeni kártérítést. Legvégül rákérdeztünk a válaszadóknál arra is, hogy vajon kit fogadnának el a legszívesebben közvetítőként. Erre a kérdésre nagy számban jelölték meg a rendőrt (450), a bírót (404), az ügyészt (322) és az ügyvédet (395). Ehhez képest kevesebben említették például az önkormányzat alkalmazottját (230), és még kevesebben a papot (97), illetve a közös ismerőst (154). Ebből az látszik, hogy az emberek egy része még mindig a hivatalos ügymenetben képzeli el a megegyezést, és nem preferálja például a civil szféra, az esetleges önkéntesek bevonását. A civil kurázsi hiánya azonban egyébként is jellemző a magyar társadalomra, így ez az eredmény nem meglepő. A válaszolók között a korábban sértetté váltak között több mint 10%-kal levesebb volt a „nem tudom” válasz, ebből az látszik, hogy ezek a személyek, talán éppen a velük történtek miatt, határozottabban képesek eldönteni ezeket a kérdéseket. 73

A lakótelepi részek között jelentősebb eltérés csak a civil résztvevők bevonása tekintetében mutatkozott, a tehetősebb Római-lakótelepen ugyanis 40%-kal többen jelölték az önkormányzati tisztségviselő, és 8-9%-kal a pap, valamint 15%-kal a közös ismerős mediátorkénti elfogadását, mint Békásmegyeren. Ez azt jelezheti számunkra, hogy a jobb anyagi helyzet elősegítheti a tudatosabb magatartást és a hivatalos szervekkel szemben a civil szféra megerősítése igényének kialakulását. Összegzés Ezek a vizsgálatok fontos kérdésekre válaszoltak. Egyrészt az Áldozatok és vélemények kutatás egyértelműen megmutatta, hogy a magyar lakosságtól, a hagyományoktól és a lelkülettől nem áll távol a megbékélés, a jóvátétel elfogadásának és a közvetítés igénybevételének gondolata. Az In-Sec-kutatásból kiderül az is, hogy a magyarok (legalábbis a kérdezett területeken élők) semmiképpen sem jobban punitív hajlamúak, mint más európai országok polgárai. Emellett a megkérdezettek kimondottan jobb arányban gondolják megfelelőnek a jelenleg alkalmazott büntetéseket, és a prevenciót nem a szigorúbb büntetéssel kívánják megvalósítani az erőszakos bűnözés területén. Kiderült az is, hogy a statisztikákon túlmutatóan jóval nagyobb az áldozattá válás, ez azonban nem kerül a hatóságok látókörébe. Abban, hogy a cselekményt a sértettek miért nem jelentik a rendőrségnek, sok tényező játszik szerepet, ezek között az egyik legjelentősebb a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság és a hiányzó bizodalom abban, hogy az eljárás eredményre vezethet, illetve hogy az elszenvedett kár nem hatványozódik a hatósági eljárásban, hanem megtérülhet. A kiegyezési hajlandóságot 74

vizsgálva azonban mind az Áldozatok és vélemények, mind pedig az AGIS-kutatás megerősítette, hogy bár a lakosság egésze, illetve a vizsgált területek polgárai nem utasítják el az egyezség gondolatát, de nyilvánvalóan nagyfokú körükben a bizonytalanság. Az eredmények megerősítették azt a tényt is, hogy a sértettek megbocsátási hajlandóságát, a kárhelyreállítást mint „a büntetés helyettesítésének eszközének” elfogadását, igen sok körülmény befolyásolja. A Crime Prevention Carousel kutatás emellett számos olyan eredménnyel szolgált számunkra, amelyek egyrészt megerősítették korábbi tapasztalatainkat, másrészt új szempontokra hívták fel figyelmünket az áldozattá válás megelőzésében és kezelésében. Kiderült ugyanis – bár az eltérő módszerek miatt széles körű összehasonítást nem végezhettünk a résztvevő országok adatainak tekintetében –, hogy a vizsgált lakótelepek mindegyikében túlnyomó részt helyben történtek a megemlített bűncselekmények. Ez rámutat a szituációs bűnmegelőzés fontosságára és arra, hogy milyen jelentős szerepet játszhat az épített-ültetett környezet a sértetté válásban, illetve annak megelőzésében, azaz milyen, viszonylag egyszerű és tervezhető eleme is van a bűnmegelőzés összetett folyamatának. Nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosság felvilágosítása, támogatása és a közvetlen érintettek esetleges kezelése mellett számos olyan kérdést kell megoldani, amely már nem a viktimológia tárgykörébe tartozik. E területen tehát olyan széles körű szakmai összefogásra lenne szükség, amely a rendőrséget és a helyi civilszervezeteket, önkormányzatokat éppúgy bevonja a probléma megoldásába, mint a kriminológusokat, pszichológusokat, városépítészeket, 75

kertészmérnököket stb.50 Egy ilyen projekt megvalósítása a vizsgált területeken nagyban hozzájárulhatna a lakótelepekhez társuló negatív képzetek javításához, miközben javíthatná az ott lakók közérzetét és erősíthetné a helyi közösségi aktivitásokat, visszahatva ezáltal is a lakók életminőségének alakulására. Irodalom BARABÁS Tünde: A mediáció esélyei Magyarországon egy empirikus vizsgálat tükrében. In: IRK Ferenc (szerk.): Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok, 33. OKRI, Budapest, 1996, 142–155. o. BARABÁS, Tünde – IRK, Ferenc – KOVÁCS, Róbert – WINDT, Szandra: Hungarian National report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript BARABÁS, Tünde – WINDT, Szandra: Levels of victimisation. In: TIM Lukas (ed.): Crime Prevention in High-Rise Housing. MPI–Duncker and Humblot, Berlin, 2007, pp. 63–85. BUDA Béla: Az áldozattá válás és a pszichológia. Előadás, 2008. február 13. CZAPSKA, Janina – KRAJEWSKI, Krzysztof – MOTAK, Maciej: Polish National Report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript FATTAH, Ezzat A.: Understanding Criminal Victimisation. Prentice-Hall, Canada Inc., 1991 FEHÉR Lenke: Az Európai Áldozatvédő Fórum tevékenységének hatása. In: Áldozatsegítés Európában. Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 2005, 97–133. o. GÖNCZÖL Katalin: A helyreállító igazságszolgáltatás filozófiája. Büntetőjogi Kodifikáció, 2007/2., 1–7. o. GÖRGÉNYI Ilona: A viktimológia alapkérdései. Osiris Kiadó, Budapest, 2001 IRK Ferenc (szerk.): Áldozatok és vélemények I. kötet OKRI, Budapest, 2004 IRK Ferenc: Városi biztonság, nagyvárosi bűnmegelőzés. In: Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, 2005, 147–175. o. IRK, Ferenc – BARABÁS, Tünde – KOVÁCS, Róbert: National report. In: Final report. http://www2.jura.uni-hamburg.de/instkrim/kriminologie/ 50

Javaslatokról lásd még: Németh Zsolt: A városi biztonság fokozása. In: Fenyvesi Csaba – Herke Csongor – Mészáros Bence (szerk.): Bizonyítékok. Tiszteletkötet Tremmel Flórián egyetemi tanár 65. születésnapjára. Pécs, 2006, 449–461. o.; Jármy Tibor: Városi bűnözés, építészeti bűnmegelőzés. Rendészeti Szemle, 2006/11., 75–85. o.

76

IRK, Ferenc: Introduction. In: IRK, Ferenc (ed.): Victims and opinions. OKRI, Budapest, 2004, pp. 7–27. JÁRMY Tibor: Városi bűnözés, építészeti bűnmegelőzés. Rendészeti Szemle, 2006/11. KEREZSI Klára: A média a büntetőpolitika szolgálatában. In: KEREZSI Klára: Kontroll vagy támogatás: az alternatív szankciók dilemmája. KJKKerszöv Kiadói Kft., Budapest, 2006, 57. o. KISS Anna: A sértett eljárásjogi helyzetének erősítése, különös tekintettel a pótmagánvád intézményére. In: IRK Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok, 39. OKRI, Budapest, 2002, 162–178. o. KÓ József: WP2, 2003. Kézirat KORINEK László: Rejtett bűnözés. KJK, Budapest, 1988 KOVÁCS Róbert: Összefoglaló jelentés az empirikus vizsgálat eredményeiről 2006. Kézirat KOVÁCS Róbert: WP5, 2004. Kézirat LUKAS, Tim – ENTERS, Mark: Final National Report, Germany, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript MIERS, David – WILLIEMSENS, Jolien: Mapping Restorative Justice. Leuven, 2004 NÉMETH Zsolt: A városi biztonság fokozása. In: FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – MÉSZÁROS Bence (szerk.): Bizonyítékok. Tiszteletkötet Tremmel Flórián egyetemi tanár 65. születésnapjára, Pécs, 2006, 449–461. o. ROBERTS, Julian V. – HOUGH, Mike (eds.): Changing Attitudes to Punishment, Public opinion, crime and justice. Willan Publishing, 2002 SAJÓ András: A jogosultság-tudat vizsgálata. Magánkiadás, 1988. SESSAR, Klaus – HERRMANN, Heike – KELLER, Wolfgang – WEINRICH, Martin – BRECKNER, Ingrid: Selected results in a summarised comparison. In: Inscurities in European Cities, vol. 2. Budapest, 2005, pp. 13–56. (first published as the las chapter of the „Final report” of the InSec project) SESSAR, Klaus: Public attitudes towards offender restitution in Germany. Paper presented at the annual meeting of the American Society of Criminology, Cincinatti. Idézi: THOMAS Feltes: The police and the victims of everyday conflicts. In: EMILIO Viano (ed.): Crime and its victims. Taylor & Francis, Philadelphia, 1989, pp. 79–93. http://www.thomasfeltes.de/htm/Lucca.htm SHAFTOE, Henry: National report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript UGLJESA, Zvekic – KERTÉSZ Imre: Bűncselekmények áldozatai a rendszerváltás országaiban. UNICRI–BM Kiadó, Róma–Budapest, 2000. 77

Irk Ferenc

SZITUÁCIÓS BŰNMEGELŐZÉS LAKÓÖVEZETEKBEN 1. A szituációs bűnmegelőzés alapjai Történelmi visszapillantásként érdemes utalni arra, hogy Worms városának 1307-ből kelteződő iskolai rendtartása szerint „egyetlen tanulónak sem szabad éles kést magánál tartania vagy használnia, továbbá mellőzendő bármiféle olyan fegyver bevitele az iskolába, amivel mások számára veszélyt lehetne előidézni”.1 A szituációs bűnmegelőzés elterjedésének megértéséhez szolgál adalékul az a tény, hogy a második világháború utáni technikai fejlődés lehetővé tette a bűnözők számára is a nagyobb anonimitással párosuló mobilitást. Azonban csak a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években elszaporodó terrorcselekmények (például Schleyer gyáros elrablása) hívták fel a rendőrség figyelmét a lakótelepek anonimitására. Ebben az időben a biztonság és a bűnözés elleni küzdelem kizárólagosan rendőri feladat volt.2 Clarke szerint3 a szituációs bűnmegelőzés azokkal az alkalomcsökkentő intézkedésekkel foglalkozik, amelyek speciális bűncselekményformákra irányulnak, a közvetlen környezet 1

Christian Weicht: Kriminalpraevention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabe auch für Architekten und Stadtplaner? Die Kriminalpraevention, 1/2002., S. 4–11. 2 Uo. 3 Ronald V. Clarke: Situational crime prevention. In: Michael Tonry – David P. Farrington (eds.): Building a safer society. Strategic approach to crime prevention. The University of Chicago Press, Chicago–London, 1995, pp. 91–150.

78

szervezési és/vagy strukturális szisztematikus és állandó változását tartalmazzák, és amelyek egy bűncselekmény elkövetését kockázatosabbá és nehezebben megvalósíthatóvá teszik, és ezáltal csökkentik a tettes hasznát. Obergfell-Fuchs úgy véli4, hogy az évezredváltás idején a kommunális hálózati modellek és a gazdasági megfontolások egyaránt a helyi kontrollt helyezik előtérbe. Ennek következtében a kommunális bűnmegelőzés újabb modelljének megalapozására került sor. Ennek függvényében kell szót ejteni a Rational-Choice-Theorie lényegéről, ez abból indul ki, hogy a bűnelkövetői viselkedés racionális döntési folyamat eredménye, ami a költség–haszon elemzésen alapszik. Az alapgondolat lényege, hogy valamennyi bűncselekmény valamilyen intención alapszik, és hogy a cselekményt mindig meghatározott szituatív tényezők befolyásolják, amelyek a tettest egyfajta költség–haszon elemzésre ösztönzik. Ebből a szempontból a költségek emelkedése a prevenció kiindulási alapja. Tehát a tettes és a potenciális sértett mellett a megfelelő szituáció a legfontosabb, amelyben mindketten összetalálkoznak. A CrimePattern-Theorie az előbbinél még nyomatékosabban a tettes–sértett kölcsönös viszonya és rutintevékenysége mellett a tér–idő viszonylatban jelentkező interakciós mezőre helyezi a hangsúlyt. Ez az alapja a szituációs bűnmegelőzésnek, amely alapvetően befolyásolja a bűnmegelőzési stratégiát, hiszen a prevenciót mindenekelőtt a bűnalkalmak csökkentésére és megváltoztatására koncentrálja. Ez nem a tettes motivációit akarja megváltoztatni, hanem ennél sokkal nagyobb szerepet játszik az a szituáció, amelyben a cselekményt elkövetik. Ez azt jelenti, hogy az építészeti, szervezési és szociális környezet megváltozásával megváltozik a bűnelkövetői magatartás bekövet4

Joachim Obergfell-Fuchs: Ansätze und Strategien Kommunaler Kriminalprävention. Iuscrim, Freiburg, 2001, S. 588–589.

79

kezésének valószínűsége is. Ez egyrészt a felderítési kockázat megnövelésével, másrészt a tettes lehetséges hasznának csökkentésével és olyan kognitív komponensekkel érhető el, mint a szituatív komponensekhez kapcsolt bűnösség és a sajnálkozásérzet erősítése. A szituációs bűnmegelőzés „alapfilozófiája”, hogy a bűnözés visszaszorítása elsősorban a bűnalkalmak csökkentésén keresztül érhető el. Ezért a szekunder prevenció fő feladata a bűnalkalmak struktúrájának megváltoztatása, ami leginkább a környezeti elemek olyan kialakításával érhető el, amely a többé-kevésbé racionálisan gondolkodó potenciális bűnelkövetőt eredeti szándékától eltéríti.5 A bűnalkalmak koncentrált csökkentése pedig a bűnözés egészének erőteljesebb csökkenését okozza. Mindez azt jelenti, hogy a szituációs bűnmegelőzés nem csupán „ad hoc” módszerek gyűjteménye, hanem az alkalmazott elmélet szilárd talaján áll. A szituációs bűnmegelőzés sikeres alkalmazásának csaknem száz evaluált példája létezik.6 A struktúra elengedhetetlen elemei: a célobjektum, a bűnelkövetéshez elegendő kriminális energia, a célobjektum vagy az elkövetési eszköz hozzáférhetősége, a bűnfelderítés kockázata (ideértve az elítéltetés való5

Vö.: Ronald V. Clarke: Situational Crime Prevention: Its Theoretical Basis and Practical Scope. In: Michael Tonry – Norval Morris (eds.): Crime and Justice: An Annual Review of Research. University of Chicago Press, Chicago, 1983. Idézi: Martha J. Smith: Regulating opportunities: multiple Roles for civil remedies in situatuional crime prevention. Crime Prevention Studies, vol. 9., 1998, pp. 67–88., 71.; Edwin Kube: Systematische Kriminalprävention. BKA Forschungsreihe Sonderband, Wiesbaden, 1987, S. 19.; Smith utal arra, hogy ennek a dolgozatnak – tematikailag – előfutára Ray C. Jeffery: Crime Prevention Through Environmental Design (SAGE, Beverly Hills, 1971) című könyve csakúgy, mint Oscar Newman mind a mai napig megalapozónak számító műve: Defensible Space: Crime Prevention Through Urban Design. MacMillan Co., 1972 6 Bővebb kifejtését lásd Marcus Felson – Ronald V. Clarke: Opportunity Makes the Thief – Practical theory for crime prevention. http://www.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/fprs98.pdf Ismerteti: Helmut Koetzsche: Recension. Die Kriminalprävention, 3/1999., S. 116–117.

80

színűségét, a szankció és az egyéb szociális költségek mértékét), valamint a tett hozadéka.7 A szituációs bűnmegelőzés modellje a korábban megszokott személyre irányultság helyett a bűncselekmény kontextusára összpontosít. E szerint az építészeti, a szervezeti és a szociális környezet az, amelyben a bűncselekmény létrejön. A cél, hogy a kedvező bűnalkalom-struktúrát változtassuk meg. E megközelítés előnye, hogy – szemben a tettesorientálttal – nem igényel bármiféle prognózist vagy az egyéni veszélyességre alapozó tettesképet, hanem a közvetlen szituációra fókuszál. További előny: a szituációs komponensek stabilabbak és egyszerűbbek a megelőzés számára, mint a személy és annak viselkedése.8 Az úgynevezett defensible space9 a szituációs bűnmegelőzés egyik olyan alapfogalma és egyben kiinduló hipotézise, amely már átvezet az építészeti bűnmegelőzéshez. Oscar Newman már idézett alapozó munkájában azt hangsúlyozza10, hogy a defensible space a lakókörnyezetek egyfajta modellje, amely meggátolja a bűnt, mégpedig valamely szociális szerkezet fizikai kifejeződésének megalkotásával, amely magát megvédi. A defenzív térséget alkotó valamennyi különböző elem kombinációja azt a közös célt szolgálja, hogy „a környezet a maga latens territorialitásában a közösség szemében azt a felelősséget fejezi ki, amit az visel a biztonság, a hasznos és a jó közérzet térsége irányában”. A defensible space mechanizmusok láncolatának az összessége, legyenek azok tényleges vagy szimbolikus akadályok, amelyek a térségre erős hatást gyakorolnak, megteremtik a felügyelet lehetőségét, és amelyek lehetővé teszik 7

Edwin Kube: i. m. 19. o. Joachim Obergfell-Fuchs (1987): i. m. 32–33. o. 9 Verteidigungsfähigen Raumes = védelemképes térség – német nyelvből visszafordítva. 10 Oscar Newman: i. m. 3., 19. o. 8

81

az adott terület kontroll alatt tartását. A defensible space élő lakókörnyezet, amelyet a lakosok alkalmazhatnak életük, családjuk, szomszédaik és barátaik biztonsága érdekében. Látni kell azonban azt is – folytatja Newman –, hogy a középosztályba tartozó szomszédság a biztonság felelősségét a rendőrségtől várja. A felső réteg szintén támaszkodik a rendőrségre, ezen túlmenően saját biztonsági szolgáltatókat is alkalmaz. Az is megfigyelhető azonban, hogy ott, ahol a lakosság magánemberek együtteséből és nem közösségből áll, a biztonság romlik. Van olyan nézet, amely szerint a defensible space a középosztály gondolkodására jellemző, ez azonban változhat. A szegénynek megvan a saját kultúrája. Ők nem akarják a középosztály békés, biztonságos, egyhangúan unalmas életét. Nem akarnak vagyonra sem szert tenni. Nem akarják azokat az értékeket, amelyek a középosztály igényeihez tartoznak. Az erőszak, a harc kultúrájuk szerves része. Nem akarnak semmiféle falakat, legyenek azok valóságosak vagy csak saját térségük képzeletbeli határai. Ez azonban egy minden alapot nélkülöző romantikus kép a szegényekről. Kutatások bizonyítják, hogy a szegények szeretnék a középosztály nívóját elérni. A biztonság tehát nem csak a középosztály vágya. A félelmi térségek11 bizonytalan térségeket és elkövetési alkalmakat jelentenek. Ilyenek azok a helyek, amelyek – nem áttekinthetők, – helytelenül vagy hiányosan vannak megvilágítva, – nincs lehetőség kikerülni őket és/vagy – esetében a szociális kontroll hiányzik.

11

Christian Weicht: i. m. 4–11. o.

82

A félelmi térségek egyénenként változnak, ennek következménye, hogy egyes emberek bizonyos helyeket elkerülnek, ezáltal szociális mozgásterük beszűkül (például idős hölgyek este bizonyos kulturális rendezvényeket nem látogathatnak). Oscar Newman elképzelése a védelemképes térségről lassan elfogadottá válik. Ezek legfontosabbjai a következők12: – magasházak mellőzése, – bejáratonként maximum 6-9 lakás, – 2-3 lakóegységes rövid folyosók tervezése, – a telkek hatékony behatárolása, – közösségi térségek megléte, – az áttekinthetetlen helyek felügyelete például kamerákkal, – kívülről vizuális felügyelet, így például a házbejáratokba való beláthatóság, – a közösségi és a nem közösségi térségek szimbolikus akadályokkal való elhatárolása. A szituációs megelőzés célja számos szituatív körülmény megváltoztatása, hogy az emberek speciális szituációban úgy dönthessenek, nem kerülnek kapcsolatba illegális cselekménnyel. Ennek a felfogásnak a hátterében az áll, hogy a bűncselekmények jelentős részét nem a személyiségben vagy a szociális körülményekben keresendő okok miatt, hanem azért követik el, mert azonnali közvetlen motiváció gyakorol hatást egy konkrét szituációban, amelyet az egyén észlel.13 Ronald V. Clarke14 szituáció-megelőzési definíciója ezt fejezi ki. E szerint a szituációs megelőzés olyan lehetőségcsökkentő intézkedések 12

Oscar Newman: i. m. Johannes Knutsson: The Swedish Experience of Situational Crime Prevention. Studies on Crime and Crime Prevention, vol. 7., no. 2., 1998, pp. 189–212. 14 Ronald V. Clarke: Situational crime prevention – succesful case studies. Harrow and Heston, New York, 1992, p. 4. 13

83

gyűjteménye, amelyek 1) a bűncselekmények valamely specifikus formájára irányulnak; 2) magukba foglalják a közvetlen környezet menedzselését, dizájnolását vagy manipulálását olyan rendszeres és folyamatos formában, amennyire ez csak lehetséges; 3) úgy, hogy az megnövelje a bűnelkövetés kockázatát és nagymértékben csökkentse az elkövető hajlandóságát. Később Clarke és Homel tovább pontosított. E szerint15 a szituációs bűnmegelőzés lehetőségeit négy kategóriába és egyenként négy technikába sorolta. Első kategória: a preventív intézkedések észlelhetőségének megerősítése = increasing perceived effort a következők szerint: 1. a célelérés megnehezítése például fizikai akadályokkal (például zárak, betörésbiztos anyagok) = target hardening; 2. bejárati korlátozások például parkolóbekerítéssel vagy akadály létesítésével = access control; 3. a potenciális tettes elirányítása és szabályozása például zsákutcák létesítésével, buszmegállók kialakításával, vagy éttermek irányított telepítésével = deflecting offenders; 4. a bűncselekményeknek kedvező tényezők kontrollja, például rendelkezés a fegyverek fölött, a kreditkártyák fényképpel ellátása, vagy a telefonhívó azonosítása = controlling facilitators;

15

Ronald V. Clarke – Ross Homel: A revised classification of situational crime prevention techniques. In: Steven P. Lab (eds.): Crime prevention at a crossroad. Highland Heights–Cincinnati, 1997, pp. 17–27.

84

Második kategória: azok az intézkedések, amelyek a tettesek felderítési kockázatát növelik meg = increasing perceived risk, a következők szerint: 5. be- és kijárati ellenőrzés, így például fémdetektorok a (köz)épületek bejáratainál vagy elektromos vagyonvédelmi berendezések az üzletek vagy a könyvárak elhagyásakor = entry/exit screening; 6. formális felügyelet például a rendőrség vagy a magánbiztonsági szolgálat részéről avagy riasztóberendezések = formal surveillance; 7. ellenőrzés munkatársak segítségével, például áruházak videoberendezésekkel vagy parkolóhely-felügyelet = surveillance by employees; 8. természetes, informális ellenőrzési lehetőségek létesítése, például a sövények visszavágása, vagy a világítás javítása = natural surveillance; Harmadik kategória: a tettes lehetséges hasznának csökkentése = reducing anticipated rewards, a következők szerint: 9. a lehetséges célobjektumok eltávolítása, például a közterületi készpénzes telefonautomaták felcserélése kártyással, kivehető autórádiók = target removal; 10. intézkedések a személyes tulajdon megjelölésére, például tárgyak gravírozása vagy regisztrálása, vagy el nem távolítható autórendszám = identifying property; 11. a lehetséges csábítások csökkentése, például a nemek szempontjából semleges telefonkönyv-bejegyzés = reducing temptation; 12. a tárgy használati értékének csökkentése, például az árubiztosítás úgynevezett ink-tag segítségével, PIN kóddal ellátott autórádió = denying benefits; 85

Negyedik kategória: intézkedések, amelyek jelentősen hatnak a tettesi oldal kognitív aspektusára, és a szituatív összetevőkön át kísérlik meg a tettes bűntudatát, illetve sajnálkozását elérni = inducing guilt or shame, a következők szerint: 13. magatartási szabályok és használati rend felállítása = rule setting; 14. a hibás magatartás megvilágítása a morális szempontok által is, például „az áruházi lopás is lopás”, „csak az idióták isznak és vezetnek”, vagy az út széléről történő sebességmérések és intézkedések = stregthening moral condemnation; 15. korlátozásokat feloldó tényezők ellenőrzése, például alkoholfogyasztással kapcsolatos törvényi életkorkorlátozás létrehozatala és ellenőrzése = controlling disinhibitors; 16. a szociális rend tiszteletének megkönnyítését szolgáló intézkedések, például szeméttárolók vagy közösségi illemhelyek létesítése = facilitating compliance. A szituációs bűnmegelőzés alapvetően a kriminológiában régóta ismert lehetőség-elméletből (opportunity-theory) nőtt ki, amelyik nagyobb fontosságot tulajdonított a kriminális aktivitás szociális háttere felderítésének, mint a bűnelkövető személyiségi jellemzőinek. Újdonság, hogy a lehetőség-elmélet makrostruktúrájából elsődleges fontosságra tett szert annak vizsgálata: miként lehet beazonosítani a szituatív jellemzőket, és lehetőséget adni azok megváltoztatására.16 Fontosságának hátterében elsősorban az a felismerés áll, hogy a szituációt gyakran inkább 16

Sharyn L. Roach Anleu: The role of civil sanctions in social control: a socio-legal examination. Crime Prevention Studies vol. 9., 1998, pp. 21–43., 31. http://www.popcenter.org/library/crimeprevention/volume_09/Role_ofCivilSanctions.pdf

86

és gyorsabban lehet megváltoztatni, mint az emberi magatartást. Ez elsősorban az épített környezetre vonatkozik.17 Ron Clarke hívja fel a figyelmet18 arra, hogy egy sor morális kérdés vetődik fel arról, miként viszonyul a társadalom a bűnhöz és a bűnözéshez. Filozófiai és politikai kérdések, amelyek azt firtatják, milyen társadalomban szeretnénk élni. Másrészről az esélyek latolgatása illúziókhoz vezethet, miután visszafordíthatatlan társadalmi változások indultak meg. Bizony lehet – folytatja –, hogy az állam, a család és a közösség mint a jelenlegi kriminálpolitika vezető egységei már ma kevésbé relevánsak egy olyan világban, amelyet elsődlegesen a gazdasági erők mozgatnak, de amelyben az egyén autonómiájának kitüntetett helye van a mindennapi életben. Ezekhez a társadalmi változásokhoz új koncepciókra van szükség, ilyennek tekintve a szituációs bűnmegelőzést, és ezeket alkalmazni kell a bűnözéskontrollal foglalkozó szakmai és politikai vitákban. A szituációs bűnmegelőzés jellemzően területfüggő, azaz nemcsak valamilyen típusú bűncselekményt helyez figyelme középpontjába, hanem a bűnelkövetés körülményei közül több tényezőnek is fontosságot szentel, ezeken belül elsősorban a 17

Így Monahan-Klassen. idézi Edwin Kube: i. m. 30. o. Más vélemény szerint azonban az épített környezet biztonságsegítő kialakítása még a primer prevenció körébe tartozik. Így: Robert Northoff (Hrsg.): Handbuch der Kriminalprävention. Nomos, Baden-Baden, 1997, S. 3. Primäre, an der Wurzel ansetzende, Prävention, 3.3.1. Wohnumfeld und Stadtplanung, S. 8–37. E szerint az álláspont szerint a primer és a szekunder prevenciót az választja el egymástól, hogy ez utóbbi az előbbinél kevésbé összpontosít a keretfeltételekre, és erősebben a tetthez vezető interakciós folyamatra. Erre vezethető vissza, hogy az angloamerikai irodalom a szekunder prevenciót a szituációs prevencióval azonosítja. Vö.: Robert Northoff: Uo. 4. o., Sekundäre, risikoorientierte, Prävention. 4.1. Verminderung des Täterrisikos, S. 1. http://www.uni-kiel.de/isk/cgi-bin/files/Frauen.pdf 18 Ronald V. Clarke (ed.): Situational Crime Prevention. Second Edition. Harrow and Heston Publishers, New York, 1997

87

helynek (térségnek) és az időpontnak. Eme bűnmegelőzési formának, illetve az ezt szem előtt tartó programnak célja a bűnözés kvantitatív és kvalitatív csökkentése, továbbá a térfüggő viktimizációs szorongás hozzáigazítása a fennálló és a jövőben várható veszélyhelyzethez.19 Más megközelítésben a szituációs bűnmegelőzés legfontosabb céljai20 a következők: – a bűncselekmények végrehajtásának megnehezítése, – a felderítési és lelepleződési rizikó megnövelése, – a bűncselekmény rentabilitásának csökkentése, – a későbbi önigazolás és kibeszélés megnehezítése. Az előadottakból következően a bűnmegelőzés most tárgyalt fajtája elsősorban rendőrségorientált, ebből adódóan előtérbe helyezi azokat a gyakorlati lehetőségeket, amelyekkel a sértetté válás kockázata csökkenthető. E stratégia figyelmének előterében az áll, hogy miként lehet a tér-, idő-, szociális és fizikai lehetőségek ismeretében a bűnelkövetést megelőzni vagy menedzselni, ideértve a bűnelkövető viselkedésének befolyásolását.21 Az érdeklődés homlokterében elsősorban az olyan, a bűnözés szempontjából frekventált helyek (forró pontok = hot spots) állnak, mint néhány esetben a lakószomszédi közösségek, a közintézmények bizonyos fajtái, általában pedig a közterületek, parkok, bevásárlóközpontok, tömegközlekedési eszközök és azok környezete, központi üzleti negyedek.22 19

Edwin Kube: i. m. 317. o. Ronald V. Clarke: Situational Crime Prevention: Succesful Case Studies. Harrow and Heston Albany, 1997, p. 16.; Claudia Riedel: Situationsbezogene Kriminalprävention. Lang, Frankfurt am Main, 2003, S. 77. 21 Ezt részletezi az úgynevezett SARA-modell (Scanning, Analysis, Response, Assessment). Egyik korai bemutatását lásd John E. Eck – William Spelman: ProblemSolving: Problem-Oriented Policing in Newport News. National Institute of Justice, Washington, 1987. Idézi: Martha J. Smith: i. m. 67–88., 72–73. o. 22 Sharyn L. Roach Anleu: i. m. 31–32. o. 20

88

2. Az épített környezet szerepe a szituációs bűnmegelőzésben – CPTED-elvek és általános gyakorlat (külföld) A CPTED (ejtsd: szepted) mozaikszó, mégpedig a Crime Prevention Through Environmental Design rövidítése. (Hevenyészett magyar fordításban: bűnmegelőzés a környezettervezés segítségével.) Lényegében multidiszciplináris tevékenységként foghatjuk fel, ennek lényege, hogy megfelelő építészeti környezet kialakításával sikerüljön elriasztani a bűnözőket valamely lakókörzetből. Ez megalapozhatja a közterületek biztonságát, és növelheti az e területeket használók biztonságérzetét. E felfogás és tevékenység egészen a 20. század hatvanas éveiig nyúlik vissza, szakirodalma óriási, csakúgy, mint a megvalósult projektek száma. A különféle irányzatokat csakúgy, mint az egyes fejlődési állomásokat, az eltelt fél évszázad alatt a világ különböző régióiban és országaiban szerzett pozitív és negatív tapasztalatokat még vázlatosan sincs lehetőség e helyütt ismertetni.23 A következő bekezdésekben – a korábban már jórészt ismertetett elméleti alapokra építkező – néhány európai kezdeményezésről lesz szó. Ezúttal is hangsúlyozni kell azonban, hogy kontinensünk régiói, országai a világban megvalósult CPTED-technikákhoz viszonyítottan követő szerepet játszanak. A kezdeményezések zöme részben az amerikai (Egyesült Államok és Kanada), részben az ausztrál kontinensről származnak. Az imént említett országokban a rendőrség – aligha véletlenül, hiszen saját eminens bűncsökkentő érdekei ennek a szervezetnek vannak – oroszlánrészt 23

Erre vállalkozott a Wikipedia angol nyelvű verziója: http://en.wikipedia.org/wiki/Crime_prevention_through_environmental_design. Itt a különféle irányzatok ismertetésein túl megtalálhatók az általában évenkénti rendszerességgel megrendezett kongresszusok, konferenciák, regionális szakmai összejövetelek anyagai is. A szakirodalom bőségére talán elegendő adalék, hogy a Google mintegy 86 ezer CPTED találatot jelez.

89

vállal nemcsak az elvek kidolgozásában, nem csupán a megfelelő szakemberképzésben, hanem az úgynevezett forró pontok környezetében a minél gyorsabb és hatékonyabb megvalósításban is, ideértve a lakossági közreműködés kieszközlését. De amint a következőkben látjuk: a rendőrségi aktivitás Európa-szerte jellemző. Elsősorban Nagy-Britanniában már több mint harminc éve foglalkoznak az építészek, a várostervezők és a rendőrség azzal, miként lehet város- és épülettervezéssel és bűncselekményeket megelőzni.24 Különösen figyelemre méltó a Nagy-Britanniában 1989-ben kezdődött Secured by design projekt, amelyet a rendőri vezetők társasága és a Home Office is támogatott. Secured by Design-Award elismeréssel tüntették ki azokat az épülettervezőket, akik a tervezési stádiumban igénybe vették a rendőrség tanácsait. 1996 februárjáig 42 ezer ilyen elismerést osztottak ki. Valamennyi rendőrségnek van legalább egy bűnmegelőzési „design advisor” vagy „architectural liaison officer” szakembere. Ezeknek a rendőröknek nincs speciális építészi képzettségük, a tervezett épületet rendőri szempontból véleményezik. Véleményt nyilvánítanak a bűnözési vagy a bűnözéstől való félelmi szempontból gyenge pontokról azért, hogy ne később kelljen a biztonság növelése céljából költséges beruházásokat végezni.25 Hollandiában a Secured by design program alapján épült ki a rendőrség speciális tevékenysége, amelynek keretében lakásokról, lakóházakról vagy egész városnegyedekről nyilvánítanak véleményt, ha meghatározott technikai beavatkozások 24 John Parker: Crime and Urban Insecurity in Europe: The Role and Responsibilities of Local and Regional Authorities. Council of Europe, International Conference, Erfurt, February 1997. 25 Christian Weicht: i. m. 4–11. o.

90

válnak lehetségessé. (Az ilyen szempontból biztonságosnak minősített nyolcvanezer lakás némelyikébe megkíséreltek ugyan betörni, a meglévő biztonságtechnikát azonban egyszer sem sikerült legyőzni.) 1989 óta Hollandiában a betörésvédelemre meghatározott szabványok vannak érvényben, és ezeket a szabványokat az építkezések közben kötelező alkalmazni.26 Az építészeti bűnmegelőzés Skandináviában is ismert. Így Svédországban a betörések elleni nemzeti programot az igazságügyi minisztérium irányítja, és az építészeti hatóságokkal e főhatóság tartja a kapcsolatot annak érdekében, hogy az építkezések folyamán a biztonsági szempontok érvényre jussanak. Finnországban a kommunák a rendőrséggel szoros együttműködésben tervezik a lakónegyedeket, figyelembe véve egyrészt a köz- és közlekedésbiztonsági szempontokat, másrészt azt, hogy a fiatalok lakókörzetükben találhassanak szabadidős központokat. Általánosan elfogadott szemlélet, hogy a várostervezés nem értékelhető jelentőségén felül. Azaz a várostervezés nem okolható a bűnözésért, mégis számos bűncselekmény előzhető meg általa.27 A szakirodalomban azonban – amint erre számos szerző utal28 – széles körű vita folyik arról, hogy a szituációs prevenció megerősítésével a bűnelkövetők időben és térben áthelyezik a bűncselekmény elkövetését. Kitűnik: vannak olyan cselekmények, amikor az elkövetők a tettet mindenáron végrehajtják (például a kábítószer-élvező mindenáron pénzforráshoz akar jutni), ennek érdekében azonban esetleg a lopás rablássá változik. Más esetekben ilyesmire nincs bizonyíték. Általánosnak 26

Uo. Uo. 28 Így például Joachim Obergfell-Fuchs: i. m. 38–39. o. 27

91

tekinthető felfogás: az elkövetőknek egy csoportja, akiknek motivációja nem túl erős, a kedvezőtlen szituáció hatására lemond a bűnelkövetésről. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy csak bizonyos fajta bűncselekmények előzhetők meg a szituációs bűnmegelőzés segítségével. Elsősorban az utcai bűnözés tartozik ide, tehát azok, amelyek közterületen történnek, vagy innen indulnak ki. Ilyenek különösen – anyagi károkozás (idesorolhatók a graffitik is), – a gépjárművekkel összefüggő cselekmények, – a lopás és betöréses lopás, – részben idesorolhatók a lakásbetörések is.29 A városépítészeti beavatkozások nem mindig érik el céljukat. A szanálási intézkedések felerősíthetik vagy koncentrálhatják a bűnözést. Így például Dortmund egyik negyedében a bárokat bezárták. Ez azzal járt, hogy a környező városrészekben a prostitúció felerősödött. Emiatt viszont nem csak az ott lakóknak lett nehezebb az életük, de a rendőrségnek is új feladatai keletkeztek: fel kellett lépniük a futtatók és kábítószer-kereskedők ellen. A jövő szempontjából mindenesetre biztató, hogy jelenleg előkészület alatt áll a lakónegyedek, lakóházak és lakások biztonsági szempontból való standardizálásának európai megállapodása. Önmagáért beszél az a tény, hogy mind ez ideig Németországban az ablakoknak csak a széllel szembeni ellenállásáról szóló szabványát vitték át a gyakorlatba, a betörési

29

Christian Weicht: i. m. 4–11. o.

92

normák (DIN V ENV 1627-től 1630-ig) még nem kötelező érvényűek.30 2.1. Például a közlekedésbiztonság A prevenciónak ez a fajtája számos életterületen jól ismert. Elsősorban a közúti közlekedésben terjedt el. A közlekedés valójában konfliktusok sorozata, amelyeket le kell küzdeni, mégpedig úgy, hogy a közlekedő a konfliktus lehetőségét idejében észlelje, és megfelelő megoldást találjon a baleseti veszéllyel fenyegető súlyos konfliktus kivédésére. Másként fogalmazva: a közlekedő személy a másik közlekedő részéről kiinduló támadások sikeres kivédése sorozatán keresztül vezeti járművét a kiindulási ponttól a célig. Eközben természetesen maga is keletkeztet konfliktushelyzeteket (vagy: támadást intéz a másik ellen), amelyeket vagy ő magának vagy a másik közlekedőnek kell semlegesítenie. Sokáig azt gondolták: jogismeret és megfelelő színvonalú jogkövetési készség elégséges eszköz a biztonsághoz. A motorizáció növekedésével párhuzamosan azonban a szakemberek csakhamar rájöttek: a rohamosan terjedő veszélyhelyzetek kivédésére a lakosság felkészületlen. Emiatt számos szabályosan közlekedő egyén is sérelmet szenved, ennek következménye akár halál is lehet. Következésképp nem elegendő, ha valaki maga nem sért jogot, arra is szükség van, hogy más (szándékolt vagy akaratlan) jogsértését idejében felismerje, és megtalálja a saját (és mások) biztonságát szolgáló megfelelő ellenszert. Másként fogalmazva: 30

Uo. A rendőrségi szakértő tanulmányát függelék követi, amely részletesen, pontokba rendezve taglalja a szituációs bűnmegelőzés legfontosabb feladatait, kezdve a város mint térség kialakításától az építészeti dizájnon, a parkolóhelyek kialakításán, a közvilágítás kritériumain, a lakótérség vonzóvá tételén át az egész kérdéskör menedzseléséig és az esetleges rongálások esetén adódó teendőkig. Bővebben lásd az Összegzés és javaslatok című fejezetet.

93

rendelkezzen a közlekedő a veszélyhelyzet idejében való felismerésének képességével, legyen kész a fenyegető következmény elhárítására, és tudja, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésére. Ennek technikáját nevezik defenzív vezetésnek, aminek technikáját „jobb helyeken” elméletben és gyakorlatban tanítják.31 Ahol ilyenre nincs alkalom, ott az autósok – saját vagy más példáján – a mindennapi gyakorlatban mintegy 6-10 év alatt tanulják meg, mialatt kb. 60-100 ezer kilométert vezetnek le. Ennek a technikának a lényege tehát annak elsajátítása, hogy a fenyegető konfliktusokat idejében, azok vészjósló előjeleiből sikerüljön felismerni, és a közlekedő ember az egyedi esetet egy korábban megtanult és az agy tudatalattijában mélyen rögzült, ám vészhelyzet esetén azonnal előhívható mintával összehasonlítva, sikeres vészkijáratra leljen. Az ilyen személy tehát megfelelő biztonsági beállítódással vesz részt a forgalomban. Ez a szint természetesen számos tényező által befolyásoltan – egyénenként, és az egyén esetében is különféle tényezők függvényében – eltérő, ám többé-kevésbé jelen van. Akiből ez teljesen vagy nagymértékben hiányzik, az uralhatja bármily tökéletesen a járművet, alkalmatlan autó vezetésére. A közlekedő embert azonban a környezete is nagymértékben befolyásolja, ennek függvényében kisebb vagy nagyobb arányban hoz szituációadekvát döntést. A közlekedésbiztonsággal foglalkozó tudományterületeken már több évtizede elismert és sokszorosan bizonyított tény, hogy sokkal célszerűbb, könnyebb, olcsóbb a környezetet az emberi beállítódáshoz igazítani, az emberek többségének jellemző tulajdonságaihoz alkalmassá 31

Magyarországon az integrált továbbképzés mindmáig nem valósult meg. Egyes elméleti elemeit oktatják az alapfokú járművezetői képzésen (amikor ez még túl korai), gyakorlati elemeit pedig a különféle úgynevezett „csúszós pályán” történő gyakorlással lehet – önkéntes alapon – elsajátítani.

94

tenni, mint mindenáron arra törekedni, hogy az ember alkalmazkodjon a környezet igényeihez. Erre számos, mindenki által ismert – bár a nem specialista számára talán fel sem tűnő – példa hozható fel. Ilyenek a tájékozódást megkönnyítő útburkolati jelek, a jelzőtáblákon a betűk sebességfüggő (például városi környezetben kisebb, autópályákon nagyobb) nagysága, vagy a veszélyes kereszteződéseket felváltó körforgalmak. A közlekedés körében természetes, hogy a konfliktusokat ember (emberek)–jármű–környezet háromszögben kell megkísérelni feloldani, ahol a járműnek többnyire már csak a „primer következmények” enyhítésében van szerepe. A konfliktusokat – a normakövetést elősegítő, a normasértésre csábításnak ellenálló, a jogkövető magatartásra ösztönző – minél kedvezőbb környezeti feltételek közepette kell megoldani. A jó környezeten pedig minden esetben az épített és a normaszegésről „lebeszélő” külvilágot értjük. A prevenció említett fajtájának alkalmazására annál inkább szükség van, mert a társadalom jelentős része legfeljebb bocsánatos bűnnek tekinti azoknak a jogsértéseknek a többségét, amelyeket a jogalkotó azért rendel büntetendőnek, mivel a normasértés a társadalomnak nagyon súlyos károkat okoz. A lakosság ugyanis egyidejűleg kettős hatás alatt áll. Egyik részről a gazdasági lobbi vonzóvá teszi a gazdagságot, és nem törődik azzal, hogy ennek élvezete milyen kedvezőtlen hatásokkal jár együtt. Bár mind több szó esik a biztonságról, az új autók mégis – növekvő biztonsági paraméterekkel párhuzamosan, vagy ezeknél fürgébb tempóban – egyre nagyobb teljesítménnyel, gyorsító képességgel és végsebességgel dicsekedhetnek. A gyárak között hatalmas verseny folyik a kuncsaftokért. Ez mára ahhoz vezetett, hogy a nagy sebességű autóknak egyúttal nagy a 95

biztonságuk is – de sajnos elsősorban nemcsak a nagy sebességet, hanem ezzel együtt a nagy biztonságot is csak a biztonságot megfizetni képes tulajdonosok és az általuk szállított utasok számára biztosítja. (Eközben az elmúlt háromnegyed évszázadban az ember – képességeit tekintve – mit sem változott: továbbra is óránként kb. 20-30 km az a sebesség, amelynél még nagy valószínűséggel mindig hibátlanul tud dönteni és cselekedni.) Nem nehéz belátni, hogy minél tehetősebb valaki, annál inkább képes a saját, a befektetés függvényében egyre magasabb színvonalú biztonságát megvásárolni. A propaganda arról szól, hogy ha sokat áldozol a kocsidra, akkor hajts nyugodtan gyor-san, figyelmetlen is lehetsz, magad és a kocsiban ülők biz-tonsága felől nyugodt lehetsz, megvéd a korszerű technika. Arról nem esik szó, hogy – többnyire – a saját biztonság növelésével fordított arányban változik a többi autós biztonsága. A nem motorizált közlekedőkre – elsősorban a gyalogosokra – pedig csak nagyon lassan kezd ráterelődni a figyelem. Ők valójában már korábban sem jelentettek veszélyt az autósokra, bár – épp ezért – körükből kerül ki a legtöbb áldozat. A csábítás tehát nagy: miért vesz valaki száguldásra alkalmas kocsit? Biztosan nem azért, hogy lépésben poroszkáljon az utakon. A sérthetetlenségi mítosz is dolgozik az emberben: igaz, hogy sok ember okoz vagy szenved el balesetet, de ő bizonyosan kivétel lesz, bár ugyanolyan magatartásmintákat követ, mint azok, akik balesetekbe keverednek. Az állam reakciójaként maradna a veszélyes magatartást tanúsítók hatalmi eszközzel való megrendszabályozása. A „zéró tolerancia” korlátozott hatása azonban jól megfigyelhető a különféle közlekedési vétségeknél (is). Korábban – a motorizáció alacsony fokán – nyíltan hangoztatott elv volt az, amiről ma már szó sem esik, hiszen mindenki által belátható, hogy 96

megvalósíthatatlan: lehetőleg egyetlenegy, a rendőrség szeme láttára elkövetett szabálysértések közül pedig valóban egyetlen szabálysértés sem maradhat megtorlatlanul. Ennek az elvnek az érvényesülése tömeges normasértések körében eleve reménytelen. A balesetek, az életre szóló rokkantsággal és halállal járó, valamennyi adófizető polgárt általában, a sérültet és környezetét pedig különösen érzékenyen érintő normasértések elszaporodása ellen ezért terjedt el a közlekedésben az előbbiekben ismertetett módszer, amely tehát nem az embert akarja késztetései ellenére jó útra téríteni, hanem olyan környezetet kínál, amely önkéntes normakövetésre veszi rá az egyébként normasértésre „predesztinált” embert. Az, hogy a várostervezés a közlekedés biztonságának szempontjait figyelembe veszi, ma már a német városokban evidencia. Az is, hogy ezáltal számos baleset megelőzhető. Idesorolhatók a lakóövezeti zónák, amelyek léte ma már természetes.32 2.2. Például a közbiztonság A közlekedési balesetek okozóinak többsége nem bűnöző. Azok sem, akik gondatlanságuk folytán súlyos károkat idéznek elő. Bár életük folyamán – mint mindenki más – kisebb-nagyobb normasértéseket elkövetnek, általában azonban tartózkodnak azoktól a cselekedetektől, amelyek alapján az emberek többsége elhatárolja magát a bűnözőktől. (Bár érdemes ezúttal arra is felhívni a figyelmet: számos – és egyre növekvő számú – olyan, a jogalkotó által olykor súlyos bűncselekménynek deklarált normasértést ismerünk, amelyet az emberek jelentős része vagy 32

Christian Weicht: i. m. 4–11. o.

97

csak azért nem valósít meg, mert nincs rá lehetősége, vagy az emberek jelentős része (olykor többsége) maga is elkövet. Mégpedig azért, mert erkölcsi érzéke közömbös vagy morális beállítódása kifejezetten ellentétes a hivatalos megítéléssel. Példaként elegendő itt hivatkozni az olyan intellektuális vétkekre, mint a számítógépes szoftverlopás, vagy a különféle környezetkárosítás, továbbá a feketegazdaság aktív és passzív részesei által a korántsem intellektuálisnak nevezhető bűncselekményi tényállások megvalósítóira. E helyütt is érvényes a korábban tett két megállapítás: – A gazdasági lobbi vonzóvá teszi a gazdagságot, és nem törődik azzal, hogy ennek élvezete milyen kedvezőtlen hatásokkal jár együtt. Az érdekek vezérelte magatartás gyakran szembekerül a törvények követelményeivel. – A „zéró tolerancia” gyakorlatilag alkalmazhatatlan. Megállapítható, hogy a bűnözés egyre szélesebb spektrumában már jelenleg sem, a jövőben meg különösen nem a normakövetés – jogszabályokra támaszkodó – következetes kikényszerítése a bűnmegelőzés leghatékonyabb eszköze. A bűncselekmények körén belül a lakosság számára legirritálóbb vétkek a szituációs, tehát helyhez és időhöz köthető bűncselekmények; ezek közül is elsősorban azok, amelyek váratlanságuknál fogva különösen nehéz helyzet elé állítják a támadásra felkészületlen egyént. Úgy véljük, nehéz volna nem érzékelni az „áthallást” a közlekedési és az egyéb szituációs bűncselekmények jellegzetességei között. Ha pedig ilyen létezik, akkor kézenfekvő, hogy a közlekedésben jól bevált eszközöket és módszereket ide 98

is adaptáljuk.33 Mert ugyan mi különbség van egy tapasztalatlan autós és egy újdonsült lakástulajdonos meglepetése között, amikor egyik esetben sem találja meg a „vészkijáratot” támadójával szemben. Az is régről ismert tény, hogy mindkét életterületen vannak, „akiket üldöz a sors”. Egyik esetben visszatérően balesetbe keverednek, másik esetben újra meg újra bűncselekmények áldozataivá válnak. A „született viktimek” tábora mindkét körben nagy, és egyik körben sem ismeretlenek azok, akik felváltva hol az egyik, hol a másik szerep hordozói. Most azonban elsősorban mégsem róluk van szó. Részint azokról az elkövetőkről kell említést tennünk, akik költség– haszon (vagy előny–hátrány) elemzést végezve döntenek arról, hogy elkövessenek-e egy bűncselekményt, részint azokról a potenciális áldozatokról, akiket az előbbi körbe sorolt személyek vagy megtámadnak, vagy – a tettes számára nem eléggé vonzó környezeti feltételek esetében – „futni hagynak”. Vegyük észre: egyfajta prevenciós stratégia az, amely a potenciális elkövetőket (a majdani bűnözők utánpótlását) kívánja legtöbbször családjával, társasági, lakó- és iskolaközösségi környezetével együtt szocializálni. Ez fontos, a jövőnek szóló és az elmúlt évszázad számtalan kísérletét, sikereit és főleg kudarcait számba véve meglehetősen kétes kimenetelű, ám mellőzhetetlen erőfeszítés. A szituációs bűnmegelőzés másfajta prevenciós stratégia, amelynek a szituációs bűncselekmények körére korlátozódó (bár a megoldási módszereket és eszközöket tekintve messze azon túlmutató), rövid távon mérhető sikereket (vagy kudarcokat) felmutatni képes eszköztára van. Nem véletlen, hogy a rendőrség világszerte ezzel 33 Erre biztat Kube, amikor azt állítja: ezeknek a prevenciós programoknak ember–ember és ember–környezet interakciókat kell befolyásolniuk. Edwin Kube: i.m. 318. o.

99

a módszerrel dolgozik, kísérletezik, ezért nyugodtan nevezhetjük rendőrségi bűnmegelőzésnek. Erre vezethető vissza az a tény is, hogy ahol ezt a módszert magas színvonalon alkalmazzák, ott a környezetformálás valamilyen módon a rendőrség kompetenciájába tartozik. A környezeti dizájn és a bűnmegelőzés kapcsolata nem nagy múltra tekint vissza. Mindazonáltal ma már elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában magas színvonalon művelik, és kezd meghonosodni – mint viszonylagosan önálló bűnmegelőzési szakterület – Európában is, főként Nagy-Britanniában, Hollandiában és a skandináv országokban. A kilencvenes évek második felétől Németországban is egyre gyakrabban kerül a figyelem előterébe. Ennek a szemléletnek bizonyos elemei már Magyarországon is gyökeret vertek. Elsősorban a Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) tartozik e körbe. Ez azonban csak egy komplex rendszer – egyébként ugyancsak Kanadából hazaszármaztatott – része.34 Szó esik különféle javaslatok körében az olyan biztonságnövelő lehetőségekről, mint például a jobb közvilágítás vagy az áttekinthetőbb közterület, a nagyobb tisztaság, a falfirkák gyors felszámolása iránti igény. Ezek a szórványos és rendszerbe nem foglalt ötlethalmazok, ha nem haszontalanok is, azonban messze nem elegendőek. Fontos volna a teljes, bűnmegelőzést szolgáló környezeti tervezést egységes rendszerként kezelve legalább a jövő építészeti megoldásainál (ideértve elsősorban a lassan halaszthatatlanná váló lakótelepi rekonstrukciókat és az egyéb lakókörnyezeti szanálásokat) alkalmazni. 34

Ezúton is köszönettel tartozunk a több évtizedes kanadai száműzetésből a rendszerváltozáskor hazatérő Kopácsy Sándornak, az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány első elnökének, hogy „zsákjában hozta” ajándékba ezt az eszközt.

100

2.3. Összegzés helyett Az előzőekben annak érdekében kívántunk érvelni, hogy a hosszú távú, sokszereplős, politikai és nagyszabású állami beavatkozást, bonyolult és költséges programokat igénylő prevenciós programok mellett helyet követelnek maguknak az előbbinél rövidebb távon eredményt vagy kudarcot bizonyítani képes, ezért viszonylag gyors beavatkozást lehetővé tevő intézkedések. Ezek egy része jelenleg a nagyvárosi – ezen belül is különösen a lakótelepi – bűnözés visszaszorítása érdekében időszerűvé váló intézkedések megkezdését teszi szükségessé. Általánosságban is leszögezhető: a szituációs bűnmegelőzés a jövőben számos, eddig kihasználatlan lehetőséggel szolgál a prevenciós szakemberek, közöttük is főként az e területre hivatásuknál és konkrét ismereteiknél fogva elsődlegesen predesztinált rendőröknek.35 A rendőrségnek a bűnügyek felderítése során hazánkban is indokolt az eddiginél nagyobb figyelmet fordítania azokra az elsősorban a konkrét fizikai környezetben rejlő hiányosságokra, a bűnelkövetést tipikusan megkönnyítő körülményekre, amelyek megfelelő absztrahálás után segítséget nyújthatnak a további bűncselekmények elkövetésének elkerülésére. Különösen e körbe tartozik az épített környezet, valamint a bűncselekmény szereplőinek viselkedése. 35

A külföldi gyakorlat – Kanadától Ausztráliáig és az Amerikai Egyesült Államoktól Svédországon át Németországig – egységes abban, hogy a teljes szekunder prevenció „gazdája”, valamennyi részterületének sikeres műveléséért felelős intézménye a rendőrség. Lásd erre a régebbi szakirodalomból Edwin Kube: i. m. 271. és köv. o.; újabban pedig a CPTED-programok megvalósításával kapcsolatos internetszakirodalmat. Továbbá: Kriminalprävention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabe auch für Architekten und Stadtplaner? http://www.e-doca.net/Resources/ Articles/Kriminalpravention_eine_Aufgabe_fur_Stadtplaner_Internetvers.pdf. Jellemző a várostervező–építész–rendőr együttműködés. Nagy-Britanniában ennek több mint harmincéves a hagyománya.

101

A kiút a szituációkezelés és ezáltal a prevenció. Ha ez nem lehetséges, még mindig rendelkezésre áll a következménycsökkentés. Ebből adódnak a legfontosabb feladatok: a szituációszereplők felkészítése részint valamely magatartás tanúsításának valószínű (lehetséges) következményeire, részint – támadás esetén – a szituációadekvát válaszreakció elsajátítására. Ennek során – a potenciális sértetteket meg kell ismertetni a biztonságos és a kockázatos (veszélyes) viselkedés közötti átmenet jellemzőivel, – ellenstratégiát kell megtanulni, és alkalmazási szinten interiorizálni, – tréningekre van szükség a konkrét alkalmazás gyakorlati elsajátítására és ezen ismeretek rutinszerű szinten tartására. Ugyancsak fel kell deríteni, és megfelelően absztrahálni szükséges a (különféle) környezet hatását a motivációra és a döntésre. Ennek része az egyes, tipikus vonzó és taszító elemek összegyűjtése, működési mechanizmusuk megismerése. Mind a magyar, mind a külföldi bűnügyi szakembereknek – ideértve az e téren tevékenykedő pszichológusokat, szociológusokat, várostervezési specialistákat – nagy bűnmegelőzési gyakorlati tapasztalatuk van, ezek azonban Magyarországon mind ez ideig nincsenek rendszerezve.36

36

Lásd erre Marcus Felson – Ronald V. Clarke: i. m.; továbbá: Situational Crime Prevention aspects taken from “situational crime prevention: successful case studies” by professor Clarke, Ronald: Dean at the School of Criminal Justice. Rutgers, New Jersey State University

102

A potenciális stratégia legfontosabb pontjai: – Általános érvényű, esetleg konkrét esetből kiinduló, ám általánosítható taktikai tanácsok. – Az előbbi elven nyugvó, ám szituációs gyakorlatokba ágyazott gyakorlati felkészítő gyakorlatok megfelelő célcsoportoknak. – Látványos környezeti beavatkozások a biztonsági tér (defensible space) megteremtésére, elsősorban lakóövezetek, ezek kiszolgáló (infrastrukturális) létesítményei és a bevásárlókörzetek környezetében. Mindehhez a következőkből kell kiindulni:37 – A kérdés elemzése. – A speciális kriminalitási, illetve környezeti problémák definiálása és szelektálása. – Az előbbiekre támaszkodó, megalapozott hipotézisek, valamint ezekre épülő stratégiák kifejlesztése. – Az előbbiekből egyes intézkedések és intézkedéscsomagok levezetése (ideértve az erőforrásokat és az időtervet). – Az intézkedések megvalósítása. – A program végrehajtása és evaluálása. E rész zárásaként, végezetül, összehasonlításképpen táblázatos formában is bemutatjuk a két prevenciós terület néhány fontosnak tekinthető, eltérő és hasonló vonását (1. számú táblázat).

37

Edwin Kube: i. m. 319. o.

103

1. számú táblázat Szituációs bűnmegelőzés A beavatkozás eltérő, mert biztos olcsó kockázatorientált konkrét rövid távon ható Közvetlen kapcsolat van a rendszerelemek között, ezért azok viszonyai, kölcsönös egymásra hatásuk viszonylag könnyen áttekinthető Cél: környezetátalakítás Célcsoport: ismert, beazonosítható Hatása mérhető Rövid távon kiszámítható következmény Kevés bizonytalansági tényező Félelem azonnal vagy gyorsan felszámolható (erőszak, rablás); ha nem, a rendszer önjavításra képes Jórészt mentes az irreális elemektől A beavatkozás hasonló, mert feltétlenül indokolt szervezett bűnözéssel szembeni fellépésre kevéssé vagy nem alkalmas hivatali (intellektuális) bűncselekmények megelőzésére nem alkalmas

104

Társadalmi bűnmegelőzés bizonytalan drága kockázatfüggetlen absztrakt közép- és hosszú távon ható Nincs közvetlen kapcsolat a rendszerelemek között, ezért azok viszonya, kölcsönös egymásra hatása nem vagy csak nehezen áttekinthető Cél: társadalomalakítás Célcsoport: nem definiálható, ezért be sem azonosítható, közelebbről meg nem határozható és változó összetételű célcsoport Hatása nem vagy csak áttételesen mérhető Közép- és hosszú távon nehezen becsülhető, bizonytalan következmény Sok bizonytalansági tényező Félelem csak a sokára működésbe lépő rendszer után számolható fel (esetleg) Irreális elemekkel gazdagon ellátott

feltétlenül indokolt szembeni fellépésre kevéssé vagy nem alkalmas hivatali (intellektuális) bűncselekmények megelőzésére nem alkalmas

A közeljövő izgalmas feladatának ígérkezik Magyarországon is rendszerbe állítani a szituációs bűnmegelőzést. E könyv arra tesz kísérletet, hogy megalapozza a legfontosabb sarokpontok meghatározását. Ehhez magyarországi és nemzetközi kutatásokat vesz igénybe. Irodalom CLARKE, Ronald V.: Situational Crime Prevention: Its Theoretical Basis and Practical Scope. In: TONRY, Michael – MORRIS, Norval (eds.): Crime and Justice: An Annual Review of Research. University of Chicago Press, Chicago, 1983 CLARKE, Ronald V.: Situational crime prevention – succesful case studies. Harrow and Heston, New York, 1992 CLARKE, Ronald V.: Situational Crime Prevention: Succesful Case Studies. Harrow and Heston Albany, 1997 CLARKE, Ronald V.: Situational crime prevention. In: TONRY, Michael – CLARKE, Ronald V. – HOMEL, Ross: A revised classification of situational crime prevention techniques. In: LAB, Steven P. (eds.): Crime prevention at a crossroad. Highland Heights–Cincinnati, 1997, pp. 17–27. ECK, John E. – SPELMAN, William: Problem-Solving: Problem-Oriented Policing in Newport News. National Institute of Justice, Washington, 1987 FARRINGTON, David P. (eds.): Building a safer society. Strategic approach to crime prevention. The University of Chichago Press, Chichago–London, 1995, pp. 91–150. FELSON, Marcus – CLARKE, Ronald V.: Opportunity Makes the Thief – Practical theory for crime prevention. http://www.homeoffice.gov.uk/rds/prgpdfs/fprs98.pdf JEFFERY, Ray C.: Crime Prevention Through Environmental Design. SAGE, Beverly Hills, 1971 KNUTSSON, Johannes: The Swedish Experience of Situational Crime Prevention. Studies on Crime and Crime Prevention, vol. 7., no. 2., 1998 KUBE, Edwin: Systematische Kriminalprävention. BKA Forschungsreihe Sonderband, Wiesbaden, 1987 NEWMAN, Oscar: Defensible Space: Crime Prevention Through Urban Design. MacMillan Co., 1972 NORTHOFF, Robert (Hrsg.): Handbuch der Kriminalprävention. Nomos, Baden-Baden, 1997 http://www.uni-kiel.de/isk/cgi-bin/files/Frauen.pdf 105

OBERGFELL-FUCHS, Joachim: Ansätze und Strategien Kommunaler Kriminalprävention. Iuscrim, Freiburg, 2001 PARKER, John: Crime and Urban Insecurity in Europe: The Role and Responsibilities of Local and Regional Authorities. Council of Europe, International Conference, Erfurt, February 1997. RIEDEL, Claudia: Situationsbezogene Kriminalprävention. Lang, Frankfurt am Main, 2003 ROACH ANLEU, Sharyn L.: The role of civil sanctions in social control: a socio-legal examination. Crime Prevention Studies vol. 9., 1998 http://www.popcenter.org/library/crimeprevention/volume_09/Role_ofCivilS anctions.pdf SMITH, Martha J.: Regulating opportunities: multiple Roles for civil remedies in situatuional crime prevention. Crime Prevention Studies, vol. 9., 1998, pp. 67–88., 71. WEICHT, Christian: Kriminalpraevention aus Sicht der Polizei – eine Aufgabe auch für Architekten und Stadtplaner? Die Kriminalpraevention, 1/2002.

106

Dallos Endre

ÉPÍTÉSZETI BŰNMEGELŐZÉS – A MÉRNÖK SZEMÉVEL 1. A városi bűnözés A bűnözés alapvetően városi jelenség. Ezt támasztja alá az is, hogy míg a magyarországi népesség 64-66%-a él városi környezetben, addig az ismertté vált bűncselekmények 78-80%-a köthető effajta településtípushoz.1 A városi önkormányzatok többsége ennek ellenére nem érzi saját felelősségét a helyi biztonságért, e probléma megoldását a rendőrségre hárítja. Nem érzékelik, hogy a közbiztonság egyfelől közérzetet javító közösségi, másfelől a gazdasági fejlődést, a piac biztonságát közvetlenül szolgáló materiális érték. A közösségi és személyes biztonság szempontjai nem érvényesülnek az önkormányzat hosszú távú fejlesztési elképzeléseiben, nem jelennek meg a helyi társadalompolitikában. A bűnmegelőzésben számításba jöhető ügyosztályok, intézmények közötti munkakapcsolatok hiányosak, ezért az egyes szakterületeken felhalmozódó információk a hosszú távú önkormányzati tervezésben nem hasznosulnak. A városi, különösen a nagyvárosi önkormányzati szerepvállalás erőtlensége gátolja a helyi biztonság problémáival kapcsolatos közösségi megoldások kialakulását. A városi bűnözés megnövekedése, a városi közbiztonság fokozatos romlása az egyik oka annak, hogy megkezdődött a né1

A bűncselekmények elkövetési helyének (ERÜBS) és a népesség település szerinti eloszlásának (KSH) összevetéséből.

107

pességkiáramlás. Megfordulni látszik az a korábbi folyamat, amely az iparosodás fellendülésével a városokba csábította a tömegeket. Budapest lakossága az elmúlt hat évben 120 ezerrel csökkent2. A társadalmilag kedvezőbb helyzetben lévők távozása felgyorsította a közösségek gyengülését, lazította a közösségi kontrollt. Ennek tovább gyűrűző hatása is van a városszerkezetre. A rossz közbiztonság, a leromlott állagú épületek, a gettósodás csökkenti egyes városi területek, illetve az ott található lakások értékét, ami megteremti az „utánpótlást” a további romláshoz. 1.1. A megelőzés lehetősége Létezik-e hatékony ellenszer a városi bűnözés leküzdésére vagy visszaszorítására? Tény, hogy a városokban koncentráltabbak a bűncselekmények kialakulásának feltételei. A bűnözők sokszor nem előre megtervezetten hajtják végre akciójukat, hanem spontán, a körülmények szerencsés „összejátszása” folytán. Az építészeti bűnmegelőzés a bűnalkalmak csökkentésével éppen ezt a „spontaneitást” gátolja. Olyan módszereket ajánl, amelyekkel viszonylag egyszerűen csökkenthető a probléma (és a bűnözés nem helyeződik át más területre, hanem megszűnik az adott területen, vagy legalábbis nagymértékben csökken). Ezen felül a bűnmegelőzésben kiemelkedő szerepe van a városi közbiztonság fokozásának és a városi bűnözés csökkentésének. Ez tükröződik mind a 115/2003. országgyűlési határozatban3, mind az Európai Unió bűnmegelőzési stratégiájában foglalt prioritásokban. Ha eleget akarunk tenni ezeknek, akkor nem hatékonyak az egyes bűncselekményfajtákra, -típusokra koncentráló megelőzési stratégiák, például drogprevenció, vagyon2 3

A KSH adatai alapján. A Társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája [115/2003. (X. 28.) OGY határozat].

108

védelem, DADA-program stb., mert a városi környezetben szinte minden cselekménytípus előfordul. Ezek a programok csak akkor érnek valamit, ha folyamatosan alkalmazzák őket, aminek hátránya egyrészről a drágaság, másrészről az, hogy nem megszüntetik a bűncselekményeket, hanem áthelyezik. Ezért olyan módszerre van szükségünk, amely több cselekményfajtát képes megelőzni, hosszú távon fejti ki hatását, és alacsony beruházási költségű. Erre jelen pillanatban az építészeti bűnmegelőzés módszere a leghatásosabb. Természetesen ez sem „csodapirula”, de komplexitása folytán szélesebb körben alkalmazható, mind bármely eddigi módszer. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor gazdaságtalan, illetve nem megvalósítható, a másik, hogy Magyarországon szinte ismeretlen az építészeti bűnmegelőzés alkalmazása a várostervezésben és a bűnmegelőzésben egyaránt. 2. Az építészeti bűnmegelőzés alapjai 2.1. Fogalma A bűnözés a bűnelkövetőnek „üzleti tevékenység”, amely jól leírható a költségek (bűncselekményhez használt eszközök, információk anyagi értéke), a bevétel (a bűncselekmény tárgyának értéke) és a nyereség (a költségek és a bevétel különbsége) vagy a veszteség (a lebukás) közgazdasági fogalmakkal. Így mérlegeli a bűnöző az „üzlet” kockázatát, és ott fog „befektetni”, ahol hasznot remél a lehető legkisebb kockázattal. A városok tökéletes terepei ennek az „üzleti lehetőségnek”. Mivel a potenciális bűnözőnek a legnagyobb kockázat a lebukás veszélye, ezért a kialakítandó bűnmegelőzési stratégiában ezt kell növelni. Ennek legegyszerűbb módja a bűnalkalmak csökkentése. Ezt használja ki az építészeti bűnmegelőzés is. 109

Az építészeti bűnmegelőzés olyan építészeti, településfejlesztési, táj- és kertépítési, forgalomtechnikai, fénytechnikai, pszichológiai és kommunikációs módszerek összessége és együttes alkalmazása, amelyek az épített környezet utólagos átalakításával, valamint az építendő tudatos tervezésével és megvalósításával a bűnelkövetés lehetőségeit csökkentik, illetve megszüntetik.4 2.2. Helye a bűnmegelőzésben Mint a definícióból is látszik, az építészeti bűnmegelőzés elsősorban szituatív bűnmegelőzési módszer, amely a bűnalkalmak csökkentése érdekében a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő vagy azt elősegítő körülményeket megszünteti vagy csökkenti. Másodsorban speciális prevenció is, mert konkrét esetben alkalmazva, az adott személyre és szituációra leginkább alkalmas módszert használja fel. 2.3. Története – előzmények A nyugati országokban a bűnözés térbeliségével, illetve a helyhez kötöttségéből kiindulva kezdték vizsgálni, hogy mi az oka a bűnözés eltérő volumenének. A bűnözés ökológiáját akarták megérteni. A bűnözés egyenlőtlen térbeli eloszlásával foglalkozó AndréMichel Guerry, az 1833-ban közzétett tanulmányában5 megállapította, hogy Franciaország északi megyéiben a tulajdon elleni, a déliekben viszont az erőszakos bűnözés van túlsúlyban. Magát a bűnözést a hiányos képzésre, a szegénységre, a népsűrűségre és végül az emberek egyenlőtlen esélyeire vezette 4 5

Dallos Endre Rendőrtiszti Főiskolának készített jegyzete és előadás-sorozata alapján. André-Michel Guerry: Essai sur la statistique morale de la France. Paris, 1833

110

vissza. Két évvel később Adolphe Quetelet6 az előbbiekhez még okként hozzáteszi az egyes környékek eltérő „moralitását”, az eltérő kísértést, amelynek az ember ki van téve, továbbá a bűncselekmény véghezvitelének „könnyűségét”. Hosszú ideig nem volt hasonló próbálkozás, ami a bűnözés térbeliségét vizsgálva lényegesen újat hozott volna. A múlt század húszas éveiben az úgynevezett „chicagói iskola” működése adott döntő lökést az ilyen jellegű törekvéseknek, és eredményeivel sokban megújította a kriminálgeográfiát. A Chicagói Egyetem Szociológiai Intézetének igazgatói, Robert E. Parle és Ernest W. Burgess az ökológiai szociológia művelőiként a kábítószer, az öngyilkosság kérdésein és az elmebetegségeken túl a városrészek bűnözésével is foglalkoztak. Minderre a nagyvárossá duzzadt Chicago elég problémát és próbatételt szolgáltatott. Clifford R. Shaw és Henry D. McKay – a chicagói iskola második nemzedéke – tette aztán igazán ismertté a chicagói vizsgálatok eredményét7. Kutatásaikat kiterjesztették különböző észak-amerikai városokra (például Philadelphia, Cleveland stb.), ahol a 14-18 éves korú gyanúsítottakat, illetve fiatalkorú bűnözőket vizsgáltak. Kimutatták egyebek között, hogy az iskolakerülés, a fiatalkori és a felnőttkori bűnözés eltérő arányban fordul elő a városok egyes kerületeiben; ezek, továbbá más deviáns viselkedési formák előfordulása fordítottan arányos a városközponttól mért távolsággal, valamint a deviáns magatartásmódok összefüggenek az adott városrész különféle változóival, mindenekelőtt a terület épületeinek a leromlottságával, a népesség elvándorlásával stb., illetve a deviáns maga6

Adolphe Quetelet: Physique sociale. Paris, 1835 Clifford R. Shaw – Henry D. McKay: Juvenile Delinquency and Urban Areas. Chicago, 1969

7

111

tartásmódok előfordulásának arányai időben nagyon stabilaknak mutatkoznak. A chicagói iskola hatása Európában is megfigyelhető volt, Angliában például Morris London Croydon nevű elővárosában végzett kutatásokat, de nem tudta igazolni Shaw és McKay „zóna-elméletét”8, mert – szerinte – az európai városok nem mindig sugárirányban fejlődtek. Érdekesség viszont, hogyha Budapest bűnözési térképére tekintünk, a bűnözés csökkenő értéket mutat a városközponttól kifelé. Új volt viszont, hogy egyidejűleg vizsgálta a bűncselekmény színhelyét és a tettes lakhelyét. Egyik eredménye, hogy – bár lopásokat leginkább az üzleti negyedben követik el – a tettesek a „slum”-ból, a „szociális” lakások negyedéből jönnek. Todorovich Belgrádban vizsgálta a fiatalkorúak lakóhely szerinti bűnözését úgy, hogy összehasonlította azokat a kerületeket, ahol magas, illetőleg ahol alacsony arányban élnek bűnelkövetők. Úgy találta, hogy a magas „leterheltségű” kerületekben nagyobb arányban fordulnak elő a Szerbiából, Romániából, Albániából betelepültek, míg az alacsony leterheltségű kerületekben az idősek, a nyugdíjasok aránya a nagyobb. Todorovich sem tudta a városközpont magasabb fertőzöttségét Belgrádban igazolni. Az angolszász kriminológia, épp a városi bűnözési kutatások eredményei alapján megkülönböztetett az elkövetés szempontjából vonzó területeket (attracting areas), tehát ahol – a bűnöző szempontjából – érdemes bűncselekményeket elkövetni, és azokat a területeket, ahonnan a bűnelkövetők származnak: bűnözőket „kitermelő” területeket (breeding areas). A kettő együttes vizsgálata a tettesi mobilitás címszó alatt jelentős kriminológiai eredményeket hozott. 8 Rudolf Sieverts – Hans Joachim Schneider: Handwörterbuch der Kriminologie. Berlin, 1979, S. 173.

112

Eddig a szintig jutott el hozzávetőlegesen az alapvetően kriminálszociológiai megközelítésű módokat alkalmazó kriminológia az 1960-as évek végére. Mint láttuk, azt, hogy az egyes városrészek magasabb bűnözési rátájukkal kitűnnek, a 19. századi morálstatisztika eredményeivel dolgozó bűnözésföldrajz (kriminálgeográfia) a magas népsűrűséggel, az alacsonyabb jövedelmi és műveltségi szinttel magyarázta. Azt viszont, hogy egyes városrészekben a magasabb bűnözést nem csupán a lakók bűnözési szempontból előnytelen struktúrája váltja ki, csak az 1960-as években kezdték sejteni. Rájöttek, hogy a városrészek építészeti megoldásai is „termelhetik”, ha nem is a bűnözőt, de a bűncselekményt legfőképpen. Az utcák és egyéb közterületek, az épületek külső és belső kiképzése kiváló alkalmat kínálhat bizonyos bűncselekmények elkövetésére; a bűnözők rejtőzködése és menekülése szempontjából rendkívül előnyös lehet. Nehéz pontosan megmondani, hol történt a tényleges korszakváltás, mindenesetre megfigyelhető, hogy az egyre kisebb területegységekre koncentráló kutatás végül is az 1960–70-es évekre jutott el a háztömbök, a házak bűnözési szempontú vizsgálatához, és a bűnözési alkalmat állította a vizsgálat homlokterébe. Körülbelül arról van szó, hogy bár mind az összbűnözésben, mind pedig az egyes bűncselekményfajtákban kimutatható az ország- vagy a városrészek típusai szerinti halmozódás, azonban mindezek visszavezethetők arra az egyszerű tényre, hogy bizonyos körülmények – társadalmi, gazdasági, építészeti – „szívják”, elősegítik a bűnözést. Az építészeti bűnmegelőzés „atyja” Oscar Newman volt. 1973ban közzétett tanulmánya a Defensible space9, azaz Védhető 9

Oscar Newman: Defensible Space. Crime Prevention Through Urban Design. New York, 1973; Oscar Newman: Creating Defensible Space. Washington, 1996

113

terület, az építészeti bűnmegelőzés gyakorlatának „bibliája”. Vizsgálataival arra keresett választ, hogy van-e összefüggés a lakóházak és lakóterületek – a lakókörnyezet – kialakítása (mint független változó) és a bűncselekmények (mint függő változó) között. Az 1970-ben elkezdett kutatásban New York 150 ezer városi tulajdonban lévő lakását figyelte meg, amelyekben 528 ezer ember lakott. New Yorkban a városi lakásigazgatás (mint nálunk a rendszerváltozás előtt az Ingatlankezelő Vállalat [IKV], amelynek feladata az állami tulajdonban lévő lakások felügyelete, karbantartása, „igazgatása” volt) saját, 1600 fős rendőrsége részletes jelentéseket készített a házakban és az előttük előforduló bűncselekményekről, rongálásokról. Ezeket az adatokat dolgozta fel Newman a háztípus, a házmagasság és a környezet szerint. Megfigyelte, hogy a New York-i túlnépesedés annak következménye, hogy vidékről és a világ más területeiről alacsony jövedelmű tömegek áramlottak be a városba, valamint ennek a tömegnek az elhelyezésére az Amerikában gyakori földszintes vagy csak néhány emeletes házak helyett pontszerűen kialakított toronyházakat építettek, amelyeket minden oldalról közterület határol, illetve, hogy főként ott emelkedett nagyon a bűnözés, ahol alacsony jövedelmű családok magas házakban laknak. Egyáltalán nem amerikai sajátosság, hogy az új lakótelepeken – különösen a magas házakban – növekszik a bűnözés és a vandalizmus. A lakók nemhogy védenék az épületet, hanem ők maguk teszik tönkre. A bűnözés szempontjából az olyan toronyházak a legveszélyesebbek, amelyek hétemeletesnél magasabbak; ezekben általában 150-1000 család lakik. Egyetlen bejáratuk és közös előterük van, amely az épület belsejébe vezet. 114

Az előtérben találhatók a postaládák és a 2-4 felvonó előtti várakozóhely. Ilyenek a budapesti (és más magyarországi nagyvárosokban található) toronyházak is. Az emeletenkénti folyosók jellemzően egy közös szakaszból állnak, amelyeken keresztül a kétoldalt elhelyezkedő lakásokhoz lehet eljutni. Az épületben nincs portás vagy házmester. Az előterek, a folyosók, a lépcsőházak és a liftek teljesen nyilvánosak, oda bárki beléphet. Newman megállapításai szerint ezekben a toronyházakban hét és félszer nagyobb a bűnözés és a rongálás, mint a többlakásos, de jóval kisebb társasházakban; ennek okai a névtelenség és a környékkel való azonosulás hiánya. 1981-ben Donald Appleyard10 tanulmányában érdekes tanulságokat szűrt le. Azt vizsgálta, hogy az utca két oldalát elválasztó úttest forgalmának nagysága és sebessége hogyan határozza meg a két oldal között kialakuló társadalmi kapcsolatokat és az „otthonnak” tekintett terület kiterjedését. Alacsony forgalom esetén a közösségi ellenőrzés kiterjedhet az egész utcára, közepes forgalom esetén már csak a járdára, nagy forgalom esetén pedig csak a lakásra is korlátozódhat. Az így megszűnő természetes felügyelet elősegíti a bűnözés térnyerését és ezen keresztül a mesterséges eszközökkel fenntartott közösségi ellenőrzés kialakulását (kaputelefon, videomegfigyelés, portaszolgálat stb.), amely még jobban elszigeteli az egyént a külvilágtól. Így ismét visszajutunk ahhoz az öngerjesztő folyamathoz, amely a közbiztonság romlásához és annak fenntartásához vezetett. A várostervezés szempontjából előtérbe kerültek a közösségi tevékenységek és a környezet feletti ellenőrzés lehetősége. A korábban pezsgő főutcai, piactéri élet eltűnt a befelé forduló, 10

Donald Appleyard: Livable Streets. University of California Press, Berkeley, 1981

115

álközterülettel bíró bevásárlóközpontok térnyerésével. Az ezekben kívánatos viselkedési sémák az üzemeltetők által finoman szabályozhatók és ellenőrizhetők. Ez természetesen javítja ezeken a helyeken a közbiztonságot, de ha a városi élet ilyen tömegesen befelé forduló, tematizált környezetbe (bevásárlóközpontok, lakóparkok, ipari parkok stb.) „költözik”, akkor a város hagyományos közterületeiről eltűnnek az emberek. A kihalt utcák és bezárt üzleteik ismét a bűnözést segítik elő. 3. A közösségi kontroll A közösségi kontroll a lakókörnyezet természetes felügyelete az adott terület felett, amely arra hivatott, hogy az egyének otttartózkodásának jogosságát ellenőrizze az idegenek azonosítása. A közösségi ellenőrzés területeinek négy elkülönülő típusát különböztethetjük meg: magánterület:

a saját használatú térrész, amelyben a külvilágtól elzártan, a nyilvánosság kizárásával zajlik életünk, ezek értelemszerűen azok a lakások, építmények, amelyekben élünk;

fél-magánterület:

egy adott építményen belül az ott lakók, illetve az általuk meghatározott személyek által kizárólagosan használható terület, ilyenek a közös folyosók, helyiségek, a külvilágtól fizikailag vagy jelképesen elzárt külső területek, parkok, játszóterek, az itt tartózkodás jogosultságával bírni kell;

116

fél-nyilvános terület: nem kizárólagos használatú terület, de az ott-tartózkodás jogosultságát igazolni kell, ilyenek például a társasházak előtti, a ház bejáratához vezető, de tulajdonjogilag a házhoz tartozó területek (általában kevés ember használja ezeket a területeket); nyilvános terület:

itt senkinek sem kell igazolnia tartózkodásának jogosultságát, tipikusan a közterületek, közfunkciót ellátó középületek, építmények.

3.1. A közösségi kontroll az építményen belül A családok területi igénye arányosan csökken a területen osztozkodók számának növelésével. Minél több ember osztozik egy területen, annál kevésbé érzik magukénak, annál kevésbé törődnek vele. Ez azzal jár, hogy figyelmük, ellenőrzésük nem fog kiterjedni a közösségi területekre. Így sokkal nehezebb számukra az idegenek azonosítása. Ebből az a következtetés szűrhető le, hogy egy olyan házban, amelynek közös területein kevés ember (család) osztozik, jobban „védhető” az idegenekkel szemben, hiszen hamar felismerhető az oda nem való, akár ártó szándékú „behatoló”. Newman megvizsgálta, hogy a különböző építmények milyen közösségi ellenőrzést tesznek lehetővé az ott lakóknak. A vizsgálathoz az épületeket három típusra osztotta: 3.1.1. Családi házak

A családi házak épületen belüli összes tere a magánszférához tartozó magánterület, az azt birtokló család (személyek) teljes 117

fennhatósága alá tartozik. A birtokhatárig terjedő külső területek szintén a privát szférához tartoznak, de a közvetlenül az utcával érintkező elülső területek, amelyek az épület bejáratához vezetnek, fél-magánterület jelleget öltenek. Ehhez annyi megjegyzést kell fűzni, hogy Amerikában nem létezik a hagyományos kerítés a birtok utcafronti jelölésére, mint hazánkban. Magyarországon ez a terület is a magánterület része. A családi ház típusa, az önálló, iker- vagy sorház jellege nem változtat a területek meghatározásában, hiszen azok egymástól jól elhatárolható módon (falakkal, kerítésekkel stb.) választódnak el a különböző családok között. 3.1.2. Társasházak

A társasházak jellege radikálisan megváltoztatta az épületek külső és belső képét. Az épületen belüli „forgalom” olyan közös területeken zajlik, amelyen az ott élők osztoznak. Általában ilyen társasházban 6-12 család él. A magánterület kizárólag a lakásokra korlátozódik. A közös használatú folyósok, lépcsők, előterek fél-magánterületet alkotnak, illetve a ház körüli részek (itt az épület elkerített hátsó területei) is fél-magánterületként funkcionálnak. Ezeket ugyanis csak az ott lakók használhatják. A külvilág befolyása az épület előtti fél-nyilvános területen keresztül szűrődik be az építmény belső világába. 3.1.3. Magasházak vagy toronyházak

A társasházakhoz hasonlóan a magánterület csak a lakások területére szorul. Ezekben a házakban liftek működnek, amelyek feleslegessé teszik a lépcsők használatát. Akár több is működhet egy ilyen házban, a magasságától és a benne lakók számától függően. Ilyen magasházakban nemritkán több száz vagy ezer család is él, de átlagosan a 200-350 család a jellemző. 118

Mivel nagyszámú ember használja a belső területeket, ezek félnyilvános, de inkább nyilvános területek, amelyet az is erősít, hogy az épületnek nincs az építmény előtti, az utcához illeszkedő fél-nyilvános területe, hanem az épületből kilépve egyből az utca forgatagába csöppenünk. A hagyományos lakótelepek sem kivételek ez alól, hiszen azokat is közterület veszi körül, amely rögtön az épület határoló falainál kezdődik. Meg kell említenünk, hogy a magyarországi viszonyoknál még egy közbülső típust is számba kell venni, és ez az úgynevezett „pesti” bérház, amely általában öt-hat emelet magas, akár több lifttel is. Lehet körfolyosós (gangos) és belső lépcsőházas is. 3.1.4. A pesti bérház

Ha már beszéltünk róla, akkor vizsgáljuk meg egy tipikus magyar városi bérház (amely Európa-szerte megtalálható) jellemzőit. A magánterület itt is a lakásokra korlátozódik. Egy ilyen házban általában 20-25 család él, egy emeleten általában 4-6 család osztozik. A közös használatú területek, a lift félmagánterületnek számít, hiszen ezeken általában kevés ember osztozik. A házból kilépve egyből nyilvános területen találjuk magunkat, hiszen ezek a házak közvetlenül a járda mellé épültek, így azonnal az utcára lépünk. 3.2. Közösségi ellenőrzés a lakókörnyezet felett Newman az építményen belüli vizsgálatait kiterjesztette a lakókörnyezetre is. Azt elemezte, hogy az egyes építményekből álló lakókörnyezet milyen kapcsolatban van a közösségi ellenőrzés lehetőségével. A kutatásai közben arra a megállapításra jutott, hogy az épületekben elkövetett bűncselekmények száma az épület magasságával növekedett, mind vagyon elleni, mind erőszakos bűncselekmények esetében. Ezért a lakókör119

nyezet ellenőrzése csak úgy oldható meg, ha azokat minél kisebb egységekre osztjuk, hogy az azokat közösen használók egyszerűbben ismerhessék fel a nem odatartozókat, kiszűrve így a rossz szándékúakat. Itt is négy területet vizsgált három különböző típusú lakókörnyezet esetén. Természetesen itt is kiegészítettük a magyar vonatkozású típussal, a pesti bérházzal beépített „Nagykörúttal”. 3.2.1. Sorházas beépítés

Ez a beépítési forma egymás mellett álló sorházak által határolt terület. A házak négyszög alakú, minden oldalról utca által határolt területet fednek le, amelyben az épületek homlokzatukkal mindig az adott utca felé néznek (ilyen például Törökbálinton, a Tükör-hegyi lakópark egy része). A házak belseje és az általuk közrefogott belső terület (amely az egyes házakhoz tartozó, önálló kertrészeket jelent) mind a magánterülethez tartozik. Az előkert, amely a házhoz vezető egyetlen út, fél-magánterület besorolású. Míg az épületek előtti, közvetlen járda és egy parkoló gépkocsinyi szélesség az egész úttestből fél-nyilvános besorolást kapott. Ez érdekes, mert ez azt veti fel, hogy a kutyáját arra sétáltató embert akár otttartózkodásának jogosságáról is megkérdezhetik. Az úttest többi része nyilvános területnek számít. 3.2.2. Társasházas övezet – lakóparkok

Az előzőhöz hasonló beépítéssel, de a sorházak helyett kéthárom emeletes társasházakkal beépített terület. Ilyen például Budapesten, a XVII. kerületben, a Pesti úti úgynevezett Színes házak. Itt házanként hat-nyolc család lakik. A magánterület 120

határa a lakások ajtajánál véget ér, illetve a földszinten lakóknál kiterjed a lakáshoz szintben kapcsolódó kiskerthez. A folyosókon, a lépcsőházon, az előtéren és a házak által körbekerített belső területen (kivéve a már említett földszinti kiskerteket) az ott lakók osztoznak, így azok fél-magánterületnek számítanak. Ugyanígy ebbe az övezetbe sorolható a házakat a járdával összekötő előkert, amely a ház bejáratához vezet. A ház előtti utcarészlet, a sorházas övezethez hasonlóan fél-nyilvános besorolású. Míg az utca többi része nyilvános terület. 3.2.3. Lakótelep

Ezt kell a legkevésbé bemutatni, hiszen a világ minden városában megtalálható. Ez több, szigetszerűen, egymástól nem túl messze épült magasházak tömbjét jelenti. Tipikus hazai példák a békásmegyeri és az újpalotai lakótelep. Az épületekben csak a lakások magánterületek, az azon kívül eső közös használatú területek már a nyilvános térhez tartoznak. Mivel az épületek közötti tér senkihez sem tartozik és egyetlen épülethez sem köthető, így az is a nyilvános terület része. 3.2.4. „Nagykörút”

Vizsgáljuk meg a tipikus budapesti belváros bérházakból kialakított tömbjét is. Ezek az épületek szorosan egymás mellé épültek, zöldterület és előkert nem tartozik hozzájuk. A magánterület itt is a lakásokra koncentrálódik. Általában belső, a többi építménytől magas kőfallal, illetve szilárd burkolattal elválasztott belső udvara van. Ez a belső miliő fél-magánterület, hiszen csak az ott lakók használják. A tömb építményei által határolt térben nem alakítható ki további, a tömb többi lakójával megosztható közös terület. A tömbben nincs fél-nyilvános terület, mert az épület kapuján kilépve az utcán találjuk ma121

gunkat, ami már nyilvános területnek számít. Az épületek előtt nem alakítható ki a sorházas vagy a társasházas övezethez hasonló fél-nyilvános övezet, mert túl sok ember használja, így a közösségi kontroll semmilyen formája nem tud érvényesülni.

4. Az építészeti bűnmegelőzés alkalmazása 4.1. Védhető terület kialakítása Az építészeti bűnmegelőzés számtalan lehetőséget nyújt az adott területen a bűnözés egy adott fajtának visszaszorítására. Lehetőség van építészeti megoldásokkal küzdeni a vagyon elleni, az erőszakos, a közlekedési bűncselekmények ellen is. Ezek a megoldások egyetlen alapelv köré csoportosulnak, mégpedig megszüntetni a bűnalkalmat. Sokan, akik bírálják ezt a megoldást, azzal érvelnek, hogy az így védett területekről a szomszédos területekre helyeződik át a bűnözés. Ez ebben a formában nem igaz, hiszen a bűncselekményhez nem elég az elkövető, ha nincs bűnalkalom, számos bűncselekményt pedig kimondottan spontán módon, a kedvező szituáció hatására követnek el. Ha nem teremtünk bűnalkalmat, akkor megnehezítjük a bűncselekmény kialakulását. Azok a bűnelkövetők, akik előre megfontolt szándékkal követnek el bűncselekményeket, szintén a megfelelő lehetőséget keresik, és akkor hajtják végre, ha azt megtalálják. Most azt mondhatnánk, hogy milyen egyszerű a bűnmegelőzés: csak a bűnalkalmat kell csökkenti, és meg van oldva minden! Természetesen ez így nem igaz, ahogy az ellenkezője sem, de tehetünk a bűnözés ellen, és az már jó. A leghangsúlyosabb terület az építészeti bűnmegelőzés alkalmazásakor a közösségi kontroll kialakítása.

122

4.2. A közösségi kontroll fokozása A közösségi kontroll kialakításánál szem előtt kell tartanunk az egyének személyes szabadságjogainak maximális érvényre jutását. A lakóövezet természetes ellenőrzését nem lehet város szinten kezelni, mert itt a „tömeg” miatt az erre vonatkozó igény és az egyén szerepe nem jut érvényre. Csak kisebb, lakónegyed, lakóközösség, építmény szinten lehet eredményesen megvalósítani. Az alapfeladat, hogy a lakókörnyezetet olyan kisebb részekre bontsuk fel, amely lehetővé teszi, hogy a lakótársak eredményesen meg tudják különböztetni egymást az idegenektől. Természetesen az ilyen egységekben élőknek feltétlen ismerniük is kell egymást, de erre a kontroll alatt tartható terület helyesen megválasztott mérete is segítséget kell hogy nyújtson. Nem célszerű tehát 6-10 családnál nagyobb méretű egységeket kialakítani, mert ekkor nő a „zsúfoltság” érzése, és megindul a bezárkózási folyamat, amely törekvésünkkel ellentétes. 4.3. Közösségi területek kialakítása A lakóközösségek közös használatú területeit (fél-magánterület, fél-nyilvános terület) úgy kell kialakítani, hogy azokra teljes rálátásuk legyen az ott lakóknak, mintegy „fél szemmel” figyelve azokat. Nagyon fontos lehet, hogy a házon belüli közösségi területek az utcáról jól láthatók legyenek, hiszen így egy fél-magánterületen történő erőszakos kísérlet is észlelhető lesz. Erre példa a homlokzati oldalon üveggel határolt lépcsőház. Nézzünk néhány példát a lakóháztípusok közösségi területeinek kialakítására. 4.3.1. Családi házak

Ezeknél az építményeknél nem a bentlakók által ellenőrizendő területeket kell kialakítani, hanem a szomszédoknak és az utcán közlekedőknek kell a kontrollt lehetővé tenni. Tipikus hiba 123

ezekben az övezetekben a „kíváncsi tekintetek” elől elrejtő magas, tömör kerítés vagy a buja növényzet. Ezekkel az a baj, hogy az elkövető tökéletesen elrejtőzhet oltalmukban az ellenőrző tekintetek elől. Magyarországon nem természetes a jelképes kerítés alkalmazása, amely inkább a kertben tartózkodó gyermekeket és házi állatokat védi a környezettől. Célszerű lenne ennek meghonosítása, mivel előnyösebbek a közösségi kontroll szempontjából. Olyan magasságúra kell őket megépíteni, hogy azokon a ház előtti terület kellően látható legyen. Ha már a magyar viszonyokhoz szeretnénk alkalmazkodni, akkor a magas, de átlátható (például: úgynevezett kard vagy cső) kerítést kell építeni. A kertbe ültetendő növényzetet is úgy kell kiválasztani, hogy megfelelő rálátást tegyen lehetővé. A kerítés védelmében élő sövényt vagy olyan növényeket kell telepíteni, amelyek megnehezítik vagy meggátolják az áthatolást. Ilyen például a tűztövis (Pyracantha coccinea), a borbolyafélék (Berberis), a galagonya (Crataegus monogyna). 4.3.2. Társasházak, lakóparkok

A társasházakból álló lakónegyed bűnmegelőzési szempontból talán a legjobb kialakítást teszi lehetővé. Egy lépcsőházon kevés, általában 6-10 család osztozik, így a közösségi kontroll jól működhet. Az ilyen házaknál talán a belső, fél-magánterületen kialakított pihenő- és játszórész kialakítása lehet érdekes. Itt el kell különíteni a kisgyermekek játszóterületét a nagyobbak sportolásra is alkalmas területétől, illetve a zöldterületeket (pihenőrészeket) markánsan (növényzettel, sövénnyel) el kell választani, de oly módon, hogy a közösségi kontroll a teljes belső térrészre megmaradhasson. Ilyen övezetben a közös használatú térrészek (lépcsőházak, bejáratok) megfigyelhetőségét is meg kell teremteni (a már említett üvegfalú lépcsőház alkalmazásával). 124

A lakóparkok kérdésénél már felvetődik a természetes és mesterséges felügyelet arányának meghatározása. Ezek általában elkerített, személyzettel, technikai eszközökkel felügyelt övezetek. Itt a közösségi kontroll elveszhet, ha az emberek túlértékelik a mesterséges eszközök használatát, ami szintén nemkívánatos. Természetesen az ilyen lakóparkok esetén is meg kell teremteni a külső, nyilvános területek felől érkező kontrollt, mert a „több szem többet lát” elve segíthet a bűnmegelőzés hatásfokának növekedésében. 4.3.3. Lakótelepek

A lakótelepek az építészeti bűnmegelőzés egyik legneuralgikusabb pontjai. Mint láttuk, a magánterületek csak a lakásokra koncentrálódnak, onnan kilépve egyből (már a folyosón!) nyilvános területre lépünk. Így a közösségi kontroll megvalósítása ezeknél az építményeknél a legnehezebb. Elsődleges cél a hiányzó átmeneti területek kialakítása. Nagyon jól megfelel a bűnmegelőzés szempontjainak, ha a lakóházak egy csoportját körbekerítik, mert így a nyilvános területek félmagánterületté minősülnek. Erre számtalan budapesti megoldást találhatunk például Újpesten vagy Káposztásmegyeren. Általában a lakótelepi házaknak több be- és kijáratuk van, amelyek még jobban gyengítik a közösségi kontroll hatását. Ezért az elkerítéseket oly módon kell megvalósítani, hogy az épületet a nyilvános terület felől csak egy bejáraton lehessen megközelíteni, illetve csak egy kijáraton, célszerűen ugyanazon, elhagyni. Ezeken a helyeken úgynevezett pufferzónákat kell kialakítani, amelyek jelképes vagy fizikai akadályok, de egyértelműen jelölik a nyilvános terület határát, és ezeken túllépve az ott-tartózkodást már igazolni kell.

125

1. számú ábra A lakótelepi épületek körbekerítésének eredménye

Oscar Newman azt javasolta, hogy a közösségi kontroll javítása érdekében az ilyen építményekben a teret úgy tagolják, hogy egy egységben 30-50 család lakjon. Ezt utólag beépített felvonókkal és a teret a többi résztől elválasztó fallal lehet kialakítani. Ez magyarországi viszonylatban elképzelhetetlen lenne, de új lakótelep építésénél már figyelembe lehet venni ezeket az elveket. A kerítés kialakításánál célszerű figyelembe venni a nyilvános területek felől érkező természetes kontrollt is, amely például a rendőrjárőröknek nyújthat nagy segítséget. 4.3.4. Utcák, terek

Eddig nem beszéltünk róla, de építészeti bűnmegelőzési szempontok alapján az utca is fontos része ennek a területnek. Mint a bevezetőben említettem, az építészeti bűnmegelőzés a 126

lakókörnyezetet nemcsak az építmény szintjén vizsgálja, hanem a környezet szerves részeként, és ehhez a környezethez hozzá tartozik az utca is. Appleyard is kimutatta, hogy az utca felett elvesztett közösségi kontroll is elősegíti a bűnözést. Ezért a bűnözéssel sújtott területek „rehabilitációja” esetén meg kell vizsgálni az utca szerepét is. A városnegyedet célszerű kisebb részekre darabolni, úgy, hogy azok egymástól fizikailag is elkülönüljenek, mert ezekben az emberi léptékű negyedekben lehet megfelelően kialakítani a közösségi megfigyelést. Célszerű olyan úthálózatot kialakítani a negyedben, hogy az utcák átmenő forgalmát csökkentsük vagy teljesen megszüntessük. Így erősíthető a természetes felügyelet a terület felett. A forgalom csökkentést forgalomlassító eszközök (fekvőrendőr, barikádok stb.) használatával, illetve megszüntetését zsákutcává vagy sétálóutcává alakítással lehet elérni. Természetesen ez nehezíti a lakók eljutását lakóházaihoz, de távol tartják a „betolakodókat” is. 2. számú ábra Utcakialakítások

127

Az utcák biztonságosabbá tételéhez természetesen hozzátartozik a jó közvilágítás. Ezen elsősorban nem a meglévő eszközök működőképességét kell érteni, hanem az adott terület sajátosságait figyelembe vevő tervezéssel kell elérnünk azt, hogy sötétedés után is biztonsággal mozoghassunk rajta. A növényzet kialakításának pedig olyannak kell lennie, amely mindenhonnan teljes rálátást enged az adott területre. Az így átalakított környezetet az emberek egyre inkább a magukénak érzik, így otthonosabbá tehetik a parkok rendbetételével, utcai növények telepítésével és gondozásával, valamint az utcai társas élet újbóli beindításával. Ez közelebb hozza egymáshoz az embereket, a kultúrákat, így integrálhatja a különböző társadalmi rétegeket is, ez pedig gátolhatja a bűnözés térnyerését. Irodalom APPLEYARD, Donald: Livable Streets. University of California Press, Berkeley, 1981 GUERRY, André-Michel: Essai sur la statistique morale de la France. Paris, 1833 NEWMAN, Oscar: Defensible Space. Crime Prevention Through Urban Design. New York, 1973 NEWMAN, Oscar: Creating Defensible Space. Washington, 1996 QUETELET, Adolphe: Physique sociale. Paris, 1835 SHAW, Clifford R. – MCKAY, Henry D.: Juvenile Delinquency and Urban Areas. Chicago, 1969 SIEVERTS, Rudolf – SCHNEIDER, Hans Joachim: Handwörterbuch der Kriminologie. Berlin, 1979

128

Windt Szandra

SZITUÁCIÓS ÉS KÖRNYEZETI PREVENCIÓ A LAKÓTELEPEKEN

(HAT LAKÓTELEP BEMUTATÁSA) A lakótelepek szürkesége és monotóniája a benne élők életén is nyomot hagy. Ez a lakótelep a szocialista építőipar öröksége. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy Nyugat-Európában is vannak lakótelepek, de az ezekben az országokban felvetődő problémák kezelése több évtizedes múltra tekint vissza. KözépEurópa volt szocialista országaiban azonban csak a rendszerváltozás után kezdték el mélyebben kutatni ezeket a mozgatórugókat. Éppen ezért a társadalmi kirekesztés1 mint szociális rétegjelenség a lakótelepeken különösen jól vizsgálható. A társadalmi kirekesztés kérdése egy sor abszolút és relatív összetevőt tartalmaz, amelyek különböző társadalmi és kulturális helyzetben jelentősen eltérhetnek egymástól. Így nem elég kizárólag a szegény rétegek anyagi helyzetét, ellehetetlenülését vizsgálni, hanem arra is figyelmet kell fordítani, hogy ezek a rétegek képtelenek társadalmi, kulturális és politikai jogaik (például munka, egészséges élet, oktatás, minimálbér) gyakorlására. Az ezen a téren tapasztalható hátrányos helyzet (szegénység, tartós munkanélküliség, rossz egészség, alacsony életszínvonal, alacsony mobilitás) és ezek kombinációi akut 1

A kriminológia a kirekesztés helyett a kirekesztődés kifejezést használja inkább. Erről Lévay Miklós: Társadalmi kirekesztődés, egy felívelő fogalom a jelenkori kriminológiában; társadalmi kirekesztődés és bűnözés Közép- és Kelet-Európában. Jogtudományi Közlöny, 2006/9., 307–320. o.

129

kirekesztettséghez vezethetnek, ami a társadalom peremére szorulást okoz. Ez a folyamat térben is megjelenik és manifesztálódik a városszéli lakótelepeken, és megtalálható mind individuális, mind szomszédsági szinten.2 Ebben a dolgozatban a szomszédsági szinten megjelenő és kézzelfogható problémák bemutatására kerül sor egy nemzetközi projekt kapcsán. A projekt angol címe: Sharing good practices in Crime Prevention based on the evaluation of rehabilitative schemes in the rehabilitation areas in Member and Accessiant State. Röviden: Crime Prevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164), azaz Bűnmegelőzési körhinta. A program célja az épített környezet és a bűnözés, valamint a bűnözéstől való félelem kapcsolatának vizsgálata volt. A projekt kiemelt figyelmet szentelt az épített környezet megújítását célzó városrehabilitációs programok bűnmegelőzési hatásainak. A nemzetközi teamben brit, holland, német, lengyel és magyar szakemberek vettek részt. Az összetett célok vizsgálata komplex kutatási módszertant tett szükségessé, amely így lakossági megkérdezésből, szakértői interjúkból és a nemzetközi szakértőkkel és a helyi hatóságok képviselőivel közös területbejárásból épült fel. A projekt minden országban egy kiválasztott problémákkal terhelt területen folyt. Ezáltal lehetővé vált, hogy az egyes országok képviselői, kutatói ne csak a saját városuk gyakorlatát elemezzék, hanem a külső szemlélő éleslátásával kérdéseket tegyenek fel a másik ország városával kapcsolatban is. A következőkben ezeket a lényegében összehasonlító elemzéseken nyugvó tapasztalatokat foglaljuk össze. 2 Egedy Tamás: A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek. Tér és Társadalom, 2001/1., 91–110., különösen 101. o.

130

1. Lakótelepek Európában Európában jelentős lakótelepi lakásállomány található, hiszen a megközelítőleg 56 millió lakótelepi lakásban csaknem 176 millió ember él.3 Az új lakótelepek az 1933-as CIAM (Congrès International d’Architecture Moderne; Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa) 1942-ben közzétett anyagának, az athéni chartának a funkcionális várost előtérbe helyező elvei alapján épültek. Cél: önálló zónákat kell az új városokban kialakítani a munka, a pihenés, a lakásfunkció és a közlekedés számára.4 Mind Kelet-Közép-Európában, mind Nyugat-Európában a második világháború utáni lakásépítés fő iránya volt a telepszerű építés, a lakótelep megszületése. Ez két ok miatt következett be Európa-szerte: egyrészt a Le Corbusier köré szerveződő városépítészeti iskola által kidolgozott irányvonalak, másrészt a lakásínség felszámolására nyújtott új technikai lehetőségek megjelenése eredményeképpen, amely sok lakást ígér, kis területen, gazdaságosan – és nem mellékesen, gyorsan.5 Lakótelepen a következő szempontoknak megfelelő tömböket értjük: egységes terv alapján, szervezett formában, általában típustervek alapján megvalósult lakásépítési forma, rendszerint közös telkeken elhelyezkedő többszintes házakkal.6 A magyarországi lakótelep olyan épületegyüttesekből áll, amelyek 1949 és 3

Egedy Tamás: Kiskedvencből mostohagyerek? A lakótelepek helyzete. Beszélő, 2005/3–4., 77–88. o. 4 Körner Zsuzsa – Nagy Márta: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig. Terc Kft., Budapest, 2006, 49. o. 5 Csizmady Adrienne: A lakótelep. Gondolat Kiadó, Budapest, 2003, 12. o. 6 Egedy Tamás (2005): i. m. 79. o.

131

1990 között részben vagy egészben állami beruházás keretében jöttek létre. A telepek környezetüktől jól elkülöníthetők, de nem szükségszerű, hogy saját infrastrukturális kiszolgáló egységei legyenek.7 Európa mindkét felében hasonló fizikai megjelenésű lakások épültek, kiemelendő azonban, hogy a hozzájuk kapcsolódó társadalmi problémák eltérő intenzitással, másként és más időben jelentek meg. Míg Nyugat-Európában a lakótelepi lakások túlnyomó többsége szociális bérlakásként épült, addig Kelet-Közép-Európában a lakótelepeket a szocialista várostervezés és lakáspolitika produktumainak tekinthetjük.8 Nyugat-Európában a lakótelepek társadalmi státusának romlása az 1980-as évek közepétől vált kézzelfoghatóvá. A kelet-európai országokban a rendszerváltozással egy időben jelentek meg ezek a problémák. Az 1990-es évek közepétől megindult a két földrajzi-politikai régió lakótelepeinek összehasonlítása, és ezzel egy időben felszínre kerülő problémák nyugati típusú kezelésének kísérlete. Azonban csakhamar kiderült: a keleti és a nyugati problémák eltérőek, így kezelésük nem lehet ugyanaz.9 A keleti lakótelepek a szocialista városépítés túlfuttatott programjai voltak, hiszen míg felépítésükre rendelkezésre állt a pénz, addig felújításukra senki sem gondolt. Ennek a következménye az is, hogy ma már a lakótelep elsősorban a romló fizikai környezetet, az elszegényedést, a növekvő díjhátralékot és az etnikai szegregációt jelenti.10 7

Csizmady Adrienne: i. m. 25. o. Uo. 12. o. 9 Uo. 10 Uo. 14. o. 8

132

Az építészeti elvek eltorzulása mellett – mind Keleten mind Nyugaton – a másik hosszú távon jelentkező nehézséget a városszerkezeti elhelyezkedés jelentette. A több tízezer embernek lakóhelyül szolgáló paneles lakótelepeket nagyrészt zöldmezős beruházásként a város szélére helyezték. Két nagy probléma volt a nyugati panelekkel: a telepek alvóvárosi jellege és a közlekedési hálózatba integráltságuk hiánya.11 A lakóteleppel kapcsolatos gondok két fő okcsoportra vezethetők vissza. Egyrészt a fizikai gondokra, amelyek a házak technikai állapotának rohamos romlásában jelentkeznek, ezek kijavítására viszont kevés pénz áll rendelkezésre. Másrészt a lakótelepeken társadalmi problémák is megjelennek: a szociális gondokkal küszködő, csökkenő vagy stagnáló jövedelmű csoportok aránya növekszik, ezzel együtt egyre több a díjhátralékos. A lakótelepeken élők összetétele megváltozik, ennek következtében fokozódik a társadalmi és etnikai szegregáció.12 Az 1970-es években Nyugaton mind a sajtó, mind a társadalom részéről egyre több kritika érte a lakótelepeket. A technológiai, technikai, városépítészeti, szociális és lakáspiaci problémák következtében az évtized közepétől e lakónegyedekből nagyarányú elvándorlás indult. A migrációs folyamatok miatt egyre romlott a lakónépesség szociális összetétele, megindult a tehetősebb rétegek és a középosztály képviselőinek folyamatos elköltözése, és feltűnően megemelkedett a szociális segélyen 11

Uo. 58. o. Uo. 61. o.; vö. Jock Young társadalmi kirekesztődés elméletével, amely három szintet különböztet meg: a gazdasági és anyagi mellett a társadalmi és területi szegregációt, valamint a büntető igazságszolgáltatás kirekesztő politikáját és gyakorlatát. Ezek közül ebben a tanulmányban a második szintre utalunk. Bővebben: Lévay Miklós: i. m. 308. o. 12

133

vagy alkalmi munkákból élők, a nyugdíjasok, a bevándorlók és a tartósan munkanélküliek aránya. A bűnözés, a vandalizmus és a betörések lassan mindennapossá váltak ezekben a városrészekben. A szociális státus csökkenése törvényszerűen vezetett e lakások piaci leértékelődéséhez a nyugati országokban. Ennek a következménye, hogy az Európa nyugati felén lévő lakótelepeken lényegesen magasabb a szociális lakások aránya. Az 1970-es évek második felétől már nagyobb beruházásokba kezdtek, ezzel egy időben szinte minden nyugat-európai kormány kísérletet tett átfogó rehabilitációs programok megvalósítására is.13 Jó példa erre, hogy Angliában és Hollandiában a leromlott és rossz hírűvé vált lakótelepek gondjait a legproblémásabb részek lebontásával próbálták megoldani.14 A városrészek felújítása nem új keletű dolog, hiszen a történelem folyamán folyamatosan születtek és szűntek meg lakónegyedek, állapotuk és helyzetük romlott vagy éppen javult. Az európai városrehabilitáció története – a második világháborútól napjainkig – több évtizedes fejlődésen ment keresztül, és a háború utáni rekonstrukciótól folyamatosan jutott el az 1990-es évek rehabilitációs tevékenységéig, amit napjainkban összefoglalóan városregenerációnak nevezünk. A városregeneráció úgy próbálja megoldani a városi problémákat, hogy a terület fizikai, társadalmi és gazdasági környezetét együttesen, összehangoltan fejleszti.15 A lakótelep-rehabilitáció tágabb műveletet takar, mint az épített környezet megújítása. Leggyakrabban használt eszköz a zöld13

Egedy Tamás (2005): i. m. 80. o. Csizmady Adrienne: i. m. 62. o. 15 Egedy Tamás: Gondolatok a városrehabilitáció társadalmi hatásairól. http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=1536 14

134

felületek megújítása, valamint kísérlet arra, hogy a társadalom magasabb és alacsonyabb jövedelmű rétegeit vegyítsék.16 Városrendezési és építészeti oldalról lakótelepeink problémái megegyeznek a nyugat-európaiakkal (a közterületek gondozatlansága, igénytelenségek, monotonitás, a közösségi funkciók tereinek elégtelensége). Magyarországon az építkezésekkor elmaradt a parkolók kialakítása, emiatt nagy probléma a gépkocsik elhelyezése.17 2. A prevenció módjai Nyugat-Európában A már említett AGIS-program keretében megvalósuló projektben öt európai város hat lakótelepét ismerhettük meg. Amszterdam és Bristol mellett a berlini Gropiusstadt mutatta a nyugati lakótelepek sajátosságait és mutattak követhető és megszívlelendő megoldásokat az újjáépítésekhez. A szocialista tömbépítés sajátosságait a krakkói Pradnik Czernowy és a keletberlini Marzahn Nordwest mellett a békásmegyeri lakótelepen ismerhették meg a nyugati kollégák. A hollandok és az angolok élen járnak a lakótelepi rekonstrukcióban, ezekben alkalmazzák leginkább a CPTED elveit is. 2.1. Amszterdam – Bijlmermeer 2.1.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

Bijlmermeer a több mint kétezer hektáros területével a legnagyobb városrész Amszterdamban. Elmondható, hogy egész 16 17

Körner Zsuzsa – Nagy Márta: i. m. 89. o. Uo. 362. o.

135

Hollandiában egyedül ebben a lakóövezetben valósult meg Le Corbusier „funkcionális városról” szőtt álma. 1. számú kép Amszterdam Bijlmermeer negyede

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Bijlmermeer

Európa-szerte híres területről van szó. Egyrészt az építészek jól ismerik, hiszen mind megépítésekor, mind később jelentős új architekturális kezdeményezések jelentek meg. Másrészt 1992ben erre a városrészre zuhant egy repülőgép, ezzel ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került. A hatóságok ugyanis nem voltak tisztában az illegális migránsok pontos számával, ezért nem tudták megmondani, hányan halhattak meg. Bijlmermeer épületei a nagy lakótelepek beépítési-szerkezeti újdonságai mellett az évtizedek óta használatos szomszédsági egység elve szerint épültek: a holland telep minden pontjáról négyszáz méteren belül elérhetők a buszmegállók.18 Egy udvarokkal lazított szövetben, udvaröblösödéseket tartalmazó, tördelt vonalú épület között gyalogos-zónákat hoztak 18

Uo. 68. o.

136

létre. E mellett a 120°-os törésekkel megformált nagy, tízszintes épületsorok földszintjein vagy a lineáris épülettömegek mellé rendelt garázsok tetején hozták létre a gyalogosaktivitási területeket19 (2. számú kép). 2. számú kép Bijlmermeer eredeti szerkezete

Forrás: Nicole Smits – Tobias Woldendorp: Final National Report, The Netherlands. Crime Prevention Carousel, 2006, Manuscript

Az építészek mellett a városszociológusok és várostervezők számára is Bijlmermeer az állatorvosi ló. Amszterdam e lakóövezete számos jó és rossz példával is szolgál számukra. A 25 évvel ezelőtt épült Bijlmermeer negyed egyike Amszterdam legproblematikusabb lakóterületeinek. Az elsősorban tízemeletes tömbházakból álló negyed társadalmigazdasági szempontból válsággócként jelenik meg a holland

19

Uo.

137

nagyváros életében: fő jellemzője az elhagyott lakások magas aránya, a magas bűnözési adatok, a vandalizmus, a hatalmas munkanélküliség. A negyedben elsősorban a volt holland gyarmatokról (Holland Antillák, Suriname) betelepülők élnek. A szervezett rehabilitációs programok, amelyeket az amszterdami városi tanács által önállóan finanszírozott akcióprogramok egészítettek ki, látványos fejlődést hoztak a negyed társadalmi, gazdasági és szociális életében. Az 1960-as években épült házakba főként középosztálybeli lakosok betelepülését tervezték. Ez a kezdetekben így is volt, Suriname 1975-ös függetlensége után azonban sokan úgy gondolták, hogy Hollandiában szeretnének élni, és az állam éppen ezeket a szociális bérlakásokat utalta ki számukra. Ennek következtében Bijlmermeer a bevándorlók által lakott övezet lett. A munkanélküliséggel, a droggal és a szegénységgel összefüggő szociális problémák megjelenésével a városrésznek igen rossz híre lett. A lakosság cseréjével egy időben a házak fizikai állagára is kevés figyelem jutott. Nem volt karbantartója a házaknak, az egy liftre jutó lakások száma száz körüli volt. A rossz állapotok kezelésére az első felújítási terv az 1980-as években készült el. Ez a projekt rövid távon sikeresnek mondható, mivel azonban az elképzelés kizárólag az épületek karbantartása fókuszált, a felvetődő társadalmi problémákra nem volt válasz: a drog és a munkanélküliség mellett a bűnözés súlyosabb formái (rablások, betörések elszaporodása) is fejtörést okoztak a városvezetésnek. A már említett repülőszerencsétlenség azonban jó lehetőséget kínált egy átfogóbb program kidolgozására. Az épületek átalakítása drasztikusabb volt, sok épületet lebontottak, átépí138

tettek. Ennek következtében már a jobb módú családok is beköltöztek. Ebben az időben a lakások egynegyede üres volt, ez kiváló alkalmat teremtett a hajléktalanok és a drogosok megjelenésére. Az említett devianciák mellett megoldandó nehézségként jelentkezett a parkolás is. 1995 és 2005 között már csökkent a bűnözés ebben a lakóövezetben (húszezerről nyolcezerre), de még ez is magasnak mondható.20 2.1.2. A megoldási módok

Az épületek építészeti, épülettechnikai megújítását bontással kezdték, a 3. számú kép mutatja, milyen jelentős volt ez a tevékenység. A lakótelep specialitásának tekintett méhsejt rendszerű épületformációk egy részét lebontották, és sorházas tradicionális városként építették újjá. Az amszterdami városi tanács által elfogadott 1992-es integrált újjáépítési tervre épülve három fő célt tűzött ki maga elé: környezeti újjáépítés (épületek, közlekedési infrastruktúra, közintézmények felújítása) szociális megújhodás (különös hangsúllyal a munkanélküliség, a közoktatás, valamint a közbiztonság területén), valamint Bijlmermeer városrész vezetésének újjászervezése (közösségi bizottságok alakítása). A felújítási koncepció kulcselemei: hőszigetelés, kiváló üvegezések, balkonok és napterek, közös napkollektoros melegvíz-termelés és fűtésrásegítés, napcellák, hőszivattyú, közepes fűtési hőmérséklet, lakásonkénti mérés, optimalizált 20

1995-ben kétezer, míg 2005-ben hatszáz rablást regisztráltak csak Bijlmermeerben.

139

ellenőrző rendszer kialakítása. Az épületeken történő átalakítások eredményei: – a Bijlmermeer lakótelepen minden lakóépületet felújítottak és energiafogyasztást csökkentő eszközökkel láttak el, – a konyhákat és fürdőszobákat teljes mértékben felújították, a mai igényeket figyelembe véve, – minden lakóépületnek vannak választott küldöttei, akik a felújítási munka folyamán segítették az információcserét és a jó választásokat, – a felújításkor a lakók a lakásban maradhattak, kivéve azt a három hetet, amikor a belső munkák miatt el kellett hagyniuk a lakást, és a lakásszövetkezet által rendelkezésükre bocsátott átmeneti lakásokba kellett költözniük,21 – az építéstechnikai, gépészeti átalakítások mellett jelentős szerepet kaptak a bűnmegelőzési célt szolgáló módosítások is. Ezek között említhető a bejáratok jobb kialakítása, az épületek leválasztása (egy bejárathoz kevesebb lakás tartozik), a színek megjelenésével könynyebb az épületek azonosítása (probléma volt ugyanis például a tűzoltóknak, hogy megtalálják a keresett épületet azok egyformasága miatt), az egyes épületek „jelet” kaptak, ez is a felismerhetőséget erősíti (például róka stb. a lakóház lépcsőházának üvegablakán). A CCTV-k (zártláncú televíziós rendszer) kiépítése Bijlmermeerben sem maradt el, de azok nincsenek jól látható helyen, csak figyelmeztetés jelzi létüket.

21

Novák Ágnes: Paneles lakótelepek és épületek felújítása. http://www.urbanisztika.bme.hu/segedlet/panel/15-Tanulmanyok-Novak_Agnestol/ Holland_panel.pdf

140

3. számú kép Bijlmermeer ma (a szürke épületeket lebontották, a repülő ikonja a szerencsétlenség helyét mutatja)

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Bijlmermeer

Az 1992-es megújítási programot folyamatosan értékelik, evaluálják. 1999-ben ennek nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a fizikai oldalra helyeztek nagyobb hangsúlyt, éppen ezért a társadalmi-gazdasági megújításra 29,5 millió eurót (!) adott a városvezetés és a lakótelepek központi alapítványa a kerületnek és ezen belül Bijlmermeernek. Ekkor egy új, az úgynevezett Clean, whole and safe (Tiszta, átfogó és biztonságos) program indult el. Ennek a keretében minden évben új tervet készítenek az évenkénti elemzés eredményeire reagálva. A programon belül a projektek két típusát különböztetik meg: – gyors reagálás a problémákra, a karbantartás szinten tartásával,

141

– a problémákat a forrásnál megoldani, strukturális szinten tartani a szükséges karbantartási munkákat.22 A rehabilitáció előtt a következők voltak a legfontosabb biztonsági kérdések: – félelemérzet a közösségi tereken, a lépcsőházakban, a parkolóban, – rablások az utcán, – rablások az épületek közötti területeken, – a betörések magas száma, – parkokban drogosok, dílerek jelenléte, – a hajléktalanok betelepedése. E devianciák megelőzésére a megújítás három dologra fókuszált: a fizikai megújulás mellett a társadalmi-gazdasági programokra és a menedzsmentre, amely a karbantartás feladatait tartalmazta.23 A kerület vezetése mellett a rendőrség és a lakótelepi egyesület összefogásával dolgozták ki az új programot.

22

Nicole Smits – Tobias Woldendorp: Final National Report, The Netherlands. Crime Prevention Carousel, 2006., Ms. p. 12. 23 Uo. 13. o.

142

1. számú ábra A legújabb megújítási program által megtett intézkedések A REHABILITÁCIÓ TERÜLETEI

Fizikai

Társadalmigazdasági

Menedzsment

1. közösségi terek átépítése (több parkoló, a közösségi területek átépítése)

1. szabadidős tevékenységek fiatalok számára

1. intézkedések a közösségi területeken (napi karbantartás, a növényzet levágása, jobb közvilágítás)

2. a lakóépületekben történő átalakítások (parkolók, épületek lebontásával, a parkolók körbekerítésével csak a lakók tudnak bemenni, a lakóépületeket kisebb részekre bontották) 3. a lakásokban elvégzett munkák (új konyha, WC kialakítása) 4. időleges megoldások (extra játszóterek)

2. új épületek kulturális, rekreációs és oktatási célokra; átfogó intézkedéscsomag, amelyben a vállalkozások a támogatott területekre településének elősegítését célozták meg (elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatásán keresztül) 3. oktatás és képzés fiatalok és idősebbek számára 4. a külföldiek és a nők számára felzárkóztató, illetve beilleszkedést segítő programok

2. a lakásokban végzett munkák (waist system; a szelektív hulladékgyűjtésről képzést tartottak a lakóknak) 3. időleges megoldások (az átjárók fehérre festése, CCTVk telepítése, a közösségi területeket gyakrabban takarítják, a rendőrség és a lakóközösség speciális csoportja ellenőrzi a lakatlan vagy illegálisan elfoglalt lakásokat)

143

Megemlítendő még, hogy „lakótelepi őrség” (hosszú ideje munka nélküli embereket alkalmaztak biztonsági őrökként) járőrözött az épületek között, feladatuk: a felvetődő problémák jelzése, lehetőség szerint azok megoldása is, a videokamerák folyamatos figyelése, továbbá a helybeliek segítése. Emellett megelőző jellegű területfelújítás kezdődött a közvilágítás javításával, biztonságosabb zárak felszerelésével, és arra ösztönözték a lakosságot, hogy aktívan vegyen részt a helyi környezet felügyeletében. 2.1.3. Mit tanulhatunk Bijlmermeer megújítási projektjeiből?

Banálisnak tűnhet, de elsőként talán az a legfontosabb konzekvencia, hogy a terveket bizony néha meg kell változtatni, sok esetben a megvalósítás közben is. Jó példa erre az, hogy előre nem tervezett szociális problémák elharapództak ebben a városrészben, amelyre a projektek tervezése közben senki sem gondolt, így ezekre még akkor is gondolni kell, ha egy területnek egyelőre még semmilyen kriminogén jellemzője sincs. Az épületek karbantartásáról is gondoskodni kell, annak ellenére, hogy sok esetben éppen a lakók okozzák a problémát (például a szemét elhelyezése a liftben).24 2.2. Bristol – Hartcliffe 2.2.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

A brit lakótelepek példáját Hartcliffe-en keresztül ismerhetjük meg. Hartcliffe Bristol egyik déli kerülete. Az itt található lakótelep nyolc toronyházból áll, amelyeket az 1950–60-as években építettek. 24

Uo. 18. o.

144

1992-ben háromnapos zavargás volt, miután üldözés közben meghalt két fiatal biciklitolvaj a környéken. Azóta Hartcliffe-et a szegénységgel és a bűnözéssel azonosítják Bristolban. A területen főként alacsony iskolázottságú emberek élnek. Magas a munkanélküliek száma, és jelentős a nyugdíjas lakosok aránya is. A droggal kapcsolatos bűncselekmények mellett az antiszociális viselkedés jellemzi ezt a városrészt. A lakók 1998-ban hozták létre a Hartcliffe és Withywood Közösségi Együttműködést (Hartcliffe and Withywood Community Partnership; HWCP)25, kiemelt célja a terület megújításának elősegítése. Az egyébként is hátrányos helyzetű lakosok életét tovább nehezíti a tömegközlekedés hiánya. Hartcliffe teljes mértékben elszigetelődött Bristoltól, így még nehezebb a felemelkedés az alacsony társadalmi státusból. Az említett civilszervezet éppen ezért saját buszjáratot indított, amelyre az önkéntes buszvezetők és segítők jelentkezését várják. A lakótelepen jelenleg 11 362-en laknak. A lakók véleménye szerint a környék legnagyobb problémája a vandalizmus, valamint a szemét az utcákon. Emellett keveslik a járőröző rendőrök számát.

25

Erről bővebben: http://www.hwcp.org.uk/

145

4. számú kép Bristol, sötéttel: Hartcliffe városrész

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Bristol_hartcliffe.png 2.2.2. A megoldási módok

Nagy-Britannia-szerte a szituációs bűnmegelőzés egyik lényeges elemének a CCTV-k (zártláncú televíziós rendszer) telepítését tartják.26 Éppen ezért minden tizennegyedik brit lakosra jut egy kamera, az országban négymillió-kétszázezer (!) kamera található. Hartcliffe sem kivétel ez alól. A játszóterektől kezdve az egyes házak liftjéig szinte mindenhol van kamera (összesen 45), amely 24 órás felvételt készít a területről. A külföldinek már-már szokatlan a sok kamera, sokszor jól belátható, nyílt terepen is. A kamerák túloldalán, a monitorok előtt is 24 órás szolgálatban ülnek a biztonsági cégek alkalmazottai. 26

Klaus Boers előadásában megemlíti, hogy a kamerás térfigyelő rendszerre irányuló értékelő vizsgálatokból az derül ki, hogy a rendszer alkalmazását sokkal inkább magyarázzák kirekesztési (például koldusok, drogosok) és rendőrségi taktikai, költségmegtakarítási szempontok, mint a bűnözés, illetve a bűnözés csökkentését szolgáló megfontolások. (Boers előadását idézi Lévay Miklós: i. m. 310. o.) 2007 novemberében megalkották a brit nemzeti stratégiát a CCTV-kről. http://www.statewatch.org/news/2007/nov/uk-national-cctv-strategy.pdf

146

A kamerák telepítése után sokan elköltöztek, vélhetően éppen ennek következtében: nem szerettek volna benne lenni a „tévében”.27 A bűnözésről és szabálysértésről szóló 1998-as törvény alapján a brit kormányzat a helyi hatóságoktól a rendőrséggel és egyéb szervekkel való együttműködést vár el a pontosan megtervezett végrehajtási folyamatban.28 Bijlmermeerrel ellentétben Hartcliffe házain nem történtek olyan nagy arányú átalakítások. Itt a fő cél kifejezetten a bűnözés és az attól való félelem csökkentése volt. Ezen a területen az 1990-es években öt házat újítottak fel a nyolcból, további kettőt a nyugdíjasoknak alakítottak át, míg egy házzal nem történt semmi. Az átalakításkor a fizikai rekonstrukció az új külső burkolatok felhelyezése mellett magában foglalta a belső terek átépítését is. A legtöbb házban új, biztonságosabb bejárati ajtókat szereltek fel. Kerítéssel kerítették el az udvarokat, a szeméttárolót. A kapuk bejáratánál új belépőrendszert építettek ki, a be- és kilépőket kamera figyeli. Kamerát szereltek a liftekbe és a közösségi helyiségekbe is (például a mosókonyhába). A biztonsági rendszerek kiépítése mellett a környék lakói megszervezték a szomszédsági figyelőrendszert (Neighbourhood watch system), ezzel is segítve a rendőrök munkáját. Ebben főként a nyugdíjasok vállalnak szerepet. 27

Henry Shaftoe: Final National Report, UK. Crime Prevention Carousel, 2007. Manuscript, p. 4. 28 The Crime and Disorder Act 1998, http://www.opsi.gov.uk/acts/acts1998/19980037.htm

147

A megszívlelendő brit gondolkodás szerint a közösségi munka és a társadalmi kohézió erősítésével jelentős eredményeket lehet elérni viszonylag kis anyagi ráfordítással, a lakosok részvételével, de korai beavatkozással. A közösségi terek, az épületek aljában található mosókonyha kiváló lehetőséget nyújt a lakóknak, hogy jobban megismerjék egymást, értesüljenek a fontosabb eseményekről. A faliújságokon szinte minden fontos telefonszám megtalálható, valamint a droghasználat hátrányairól, illetve a családon belüli erőszakról szóló kiadványok is (annak megelőzésére, a jelenség jellemzőire vonatkozó információk mellett a segélyvonalak elérhetőségei). A lakóközösség számos szabadidős tevékenységet szervez az idősebb, nyugdíjas lakóknak, de a park kitakarítását, a graffitik eltüntetését is közös program keretében végezték el. 2.3. Berlin – Gropiusstadt Berlin szerencsés választásnak mondható, hiszen ebben a városban mind a nyugati, mind a keleti lakótelep megtalálható, a rehabilitáció jól vizsgálható a német fővárosban. Ebben a részben most a volt nyugatnémet lakótelepet, a Walter Gropius29 által tervezett lakótömböt mutatom be.30 2.3.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

Gropiusstadt31 Neukölln kerület egyik híres lakótelepe. Ez a kerület Berlin egyik legnépszerűbb és egyben legnagyobb 29

Ő a Bauhaus „atyja”. Berlin keleti felében a Marzahn Nordwest lakótelepet mutatom be a későbbiekben. 31 http://www.gropiusstadt.org 30

148

városrésze. 2005 végén csak Neuköllnnek több mint háromszázezer lakosa volt. Gropiusstadtot Walter Gropius tervei alapján 1962 és 1975 között építették. Kb. 18 ezer lakás található ezen a lakótelepen, ma megközelítőleg negyvenezren élnek ezekben a házakban. Neuköllnben lakik a legtöbb migráns Berlinben (a lakosok 22%-a 2005 végén nem német állampolgár volt), míg Gropiusstadtban a lakók 16,4%-a bevándorló. Ezek a migránsok jellemzően Törökországból érkeztek. A lakótelepen különösen nagy hangsúlyt helyeztek a zöldterületek megőrzésére. Gropiusstadt nem mutat olyan egységes és lehangoló képet, mint a kelet-európai lakótelepek általában. A tömbök változatosak, egyszintes családi házaktól kezdve háromemeletes és még magasabb épületek is megtalálhatók ezen a területen (a legmagasabb épület 31 emeletes). Hangsúlyozandó: az itt található lakások ma is többnyire szociális bérlakások. 5. számú kép

Berlin térképe

149

A berlini lakótelepek állami részvétellel épültek szociális bérlakásnak, ez magában foglalja azt is, hogy ezekbe az ingatlanokba alapvetően a hátrányos helyzetű csoportok költöztek be.32 A jövedelemfüggő lakbér bevezetésének következtében sok lakás tartósan üressé vált. Néhány lakótelep esetében jelentősen megnövekedett az alacsony jövedelmű, lakbértámogatásban, szociális segélyben részesülő, illetve az olyan háztartások aránya, amelyek a lakótelepi lakást csak lakáshelyzetük rendeződéséig kívánták használni. Berlin egyesülésével a lakótelepi lakások aránya megnövekedett.33 A háború utáni berlini nagy lakótelepek megvalósításához hatalmas területek álltak rendelkezésre, részben a lebombázott városszövetben, részben az első világháború után kialakult mezőgazdasági célú kiskertes parcellázások területén.34 A nagyobb laksűrűség kialakulásának politikai okai is voltak. Nyugat-Berlin Gropiusstadt negyede esetében a tervkoncepciót készítő Walter Gropiusnak azért kellett az eredeti négy-öt szintes beépítési javaslatát módosítania, és a tervezett tizennégyezres lakosszámot 18 500-ra emelnie, mert a berlini fal megépítésével csökkentek a számításba vehető fejlesztési területek.35 Gropiusstadtban a droghasználat, az iskolából való kimaradás és a növekvő szegénység a legjellemzőbb probléma. A 2. számú ábra a bűncselekmények számának változását mutatja be Gropiusstadtban. 2002-ben volt a legmagasabb az ezer lakosra jutó bűncselekmények száma, azóta folyamatos csökkenés tapasztalható. 32

Csizmady Adrienne: i. m. 59. o. Uo. 60. o. 34 Körner Zsuzsa – Nagy Márta: i. m. 27. o. 35 Uo. 50. o. 33

150

2.3.2. A megoldási módok

1999-ben a német kormány szövetségi kormányprogramot hirdetett a lakás- és életkörülmények javítására, a lakók személyes lehetőségeinek erősítése, a városrész imázsának javítása és a környék identitástudatának kialakítása érdekében, A speciális fejlesztési igényű kerületek – a szociálisan integrált város című projekt keretében. A Gropiusstadtban végrehajtott megújítási program keretén belül kiemelt szerepet kapott a közösség aktivitása, a helyi szereplők és az intézmények közötti kapcsolat kiépítése. A programért felelős menedzsment kilenc stratégiai célt határozott meg, amelyek az életkörülmények javításához vezethetnek (Integrated Action Concept). Elsőként említendő a munkaerőpiac személyes lehetőségeinek erősítése; a képzés lehetőségének megteremtése a munkanélküliség visszaszorításáért. A nem német lakóknak nyelvtanulási lehetőség szervezése, valamint a politikai és jogi rendszer alapismereteinek elsajátítása. Fontos tényező továbbá a környék fizikai állapotának javítása, emellett az iskolai és szabadidős tevékenységek bővítése. A helyi kultúra megerősítése, a közösségi élet elősegítése is a kiemelt célok közé tartozott. A közegészségügy szintén stratégiai célként fogalmazódott meg. Támogatták a szomszédok közötti kapcsolat kialakítását, annak erősítését, és igyekeztek megértetni a lakókkal a lakókörnyezetért érzett felelősség fontosságát. A közösségi biztonság és az egyéni biztonság erősítése csak ezekkel együtt lehet eredményes. A berlini rendőrség 1988-ban dolgozta ki a ma már „Berlinmodell”-nek nevezett akciótervet, amelynek keretében egy 151

kapcsolattartót neveztek ki minden területre, az ő feladata, hogy erősítse a rendőrség és a lakosság közötti kommunikációt. Szintén az ő feladata az erőszakmentes kommunikáció tanítása az iskolákban. Az 1990-es évek végén a legtöbb háztulajdonos visszaállította a házfelügyelői rendszert a CCTV-k36 kiépítésével egy időben. A házfelügyelőt sokszor a „ház lelkeként” definiálják, akinek feladata a viráglocsolástól kezdve a posta átvételéig, valamint a kisebb javításokig terjed. Ő az, aki név szerint ismeri a lakókat, és a jelenléte növeli a lakók biztonságérzetét.37 Gropiusstadtban a brit és a holland tapasztalatok jó ötvözete valósult meg. Ezen a lakótelepen nem bontották le az épületeket, de a házak minőségének, a környezet állapotának és karbantartásának itt is mindvégig kiemelt szerepe volt. A zöldterületek száma és nagysága Gropiusstadtban végig jelentős volt, fenntartásukra kiemelt gondot fordítottak. A hiányzó világítás és a sötét részek miatt azonban a lakosok veszélyesnek ítélték ezeket a területeket. A Walter Gropius Gimnáziumot szögesdróttal vették körül, ami a börtön üzenetét hordozza magában. Gropiusstadtban számos szociális projektet valósítottak meg. A fő szempont azonban az volt, hogy ezekbe a tevékenységekbe a lakókat is bevonják, sőt már a döntéshozási folyamatokban is részt vesznek. 36

A bejáratoknál, a liftekben és a ház körül telepítettek kamerákat. Tim Lukas – Mark Enters: Final National Report, Germany. Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript, p. 53. 37

152

3. Kelet-Közép-Európa Európa keleti felén az államszocializmus következtében a lakótelepi lakások a nyugatitól eltérően sokkal nagyobb szerepet játszanak a lakáspiacon, arányuk a lakásállományon belül számottevő. A volt szocialista blokk országaiban a második világháború után a lakótelepi építkezés vált meghatározóvá, és majd négy évtizeden át az is maradt. Egedy szerint ezek a lakások jellegüknél fogva a „mindenki egyenlő” elv érvényesítésén keresztül lehetőséget teremtettek a szocialista városeszmény és családmodell megjelenítéséhez. A többnyire városszéli lakótelepek és új, szocialista városok egyúttal jelentős változásokat hoztak a településszerkezetben is. Összességében elmondható, hogy a volt szocialista államokban a lakótelepi lakások sokkal nagyobb arányt képviselnek, mint a nyugati országokban. A telepek átlagos mérete is jóval meghaladja a nyugati rokonaiét, Kelet-Európában ugyanis jóval több közepes és nagy lakótelepet építettek. Ennek a következménye, hogy ma a volt Szovjetuniót is beleértve 53 millió ilyen lakásban csaknem 170 millió (!) ember él.38 A nagyarányú lakótelep-építések következtében az épített környezet problémái a kelet-európai országokban halmozottan jelentkeztek, mivel az állam évtizedekig nem fordított figyelmet a technológiai hiányok kezelésére, az épületállomány karbantartására és a szükséges felújítások elvégzésére.39 Egedy Tamás a lakótelep számos pozitív és negatív oldalát összegzi tanulmányában. A negatívumok között említik a lakótelepeken élők a szennyezettséget, a rossz lakókörnyezetet, 38 39

Egedy Tamás (2005): i. m. 81. o. Uo.

153

a hiányos közbiztonságot, a rossz szociális környezetet. Ezek főként a hetvenes években épült lakótelepeket jellemzik. Ez az uniformizált lakóépületek és lakások, az ingerszegény környezet, a rossz építészeti, épülettechnikai és gépészeti megoldások közös eredője. Emellé sorolhatók még a különböző szociális problémák, amelyek együttesen hozzák létre azt a jelenséget, amelyet a városszociológia a hetvenes évek lakótelepi szindrómájaként tart számon.40 A kelet-európai lakótelepek általában nem mutatnak olyan súlyos társadalmi-szociális problémákat, mint a nyugatiak. Az épületek, illetve a környezetük leromlott állapotának felszámolására azonban kevés pénz jutott. A volt szocialista államokban sajnos kevéssé elterjedtek az olyan átfogó rehabilitációs programok, mint Nyugat-Európában. A volt szocialista országok közül egyedül a keletnémet lakótelepen történt olyan kiemelkedő és példaértékű rehabilitáció, amely valóban átfogó megoldást kínált a problémákra. 3.1. Berlin – Marzahn Nordwest41 3.1.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

Az NDK-ból 270 ezer iparosított építésű lakás maradt hátra, és csaknem egymillió ember lakik a nagy lakótelepeken. Bár a bérlőknek nagy megpróbáltatást jelentettek a rekonstrukciós beavatkozások, a két német állam újraegyesítése után induló lakásprogram keretei között ezeket a térségeket igyekeztek

40 41

Uo. 82. o. http://www.marzahn-nordwest-quartier.de/

154

a város szerves részeként megőrizni és továbbfejleszteni. A berlini lakótelepek előnyei: – az értékes pihenőterületek közelsége, – jó közlekedési kapcsolat a belvárossal, – kiegyensúlyozott szociális és etnikai összetétel. Berlin keleti felében található a Marzahn-Hellersdorf városrész ismert lakótelepe, Marzahn-Nordwest. 2005 végén ebben a kerületben 250 400-an éltek, 70%-uk lakótelepen. Ezt a városrészt 1977 és 1989 között építették, mintegy 58 500 lakás található ezekben a tömbházakban. A házak monotonitása és kétségbeejtő állapota jó okot szolgáltatott arra, hogy Berlin újraegyesítése után, politikai és pszichológiai okokból ezt a területet a különböző megújítási programok célterületévé tegyék. 1999-ben Marzahn egyebek között a Társadalmilag egységes város (Socially Integrative City) program része lett, és a „szomszédsági irányítás” (Neighbourhood management) kerületének része lett.42

42

Tim Lukas – Mark Enters: i. m. 9. o.

155

6. számú kép Berlin Marzahn-Hellersdorf városrésze

A legutolsó fontos lépés a kerület fejlődése szempontjából az „Ahrensfelder Terraces” projekt volt, amelyet a WBG Marzahn vállalat valósított meg a Keleti városrész rekonstrukciója (City Reconstruction East) program keretén belül. A vizsgált terület épületeit 1984 és 1989 között építették, jellemzően 6 és 11 emeletes házakból álló tömböket. A többi vizsgált területhez képest ez a legfiatalabb, ám minőségét tekintve a legrosszabb. Ma már elmondható, hogy szinte minden házat részben vagy egészben renováltak. Ez magában foglalja a technikai infrastruktúra modernizációjától a homlokzatok megújításán keresztül egyebek között a liftek felszerelését és teraszok kialakítását is.43

43

Uo. 10. o.

156

A vizsgált lakótelep a házak és a lakók szempontjából is fiatal terület. Megemlítendő azonban, hogy nagyfokú a lakosság elvándorlása, 2000-től folyamatosan csökkent az itt lakók száma, 21 ezerről 17 ezerre. Marzahn-Nordwest az egyik legfiatalabb része MarzahnHellersdorf kerületnek, ám az idősebb lakóknak hiányoznak a szabadidős lehetőségek. Éppen ezért a kerület vezetése a szociális tervezésben nagy hangsúlyt helyez az idősebb generációkra is. Marzahn etnikai összetétele szerint azt mondhatnánk, hogy ezen a területen a berlini átlaghoz képest alacsony a bevándorlók száma, a német állampolgárságú volt szovjet állampolgárok (spätaussiedlerek) aránya azonban 21 és 26% közötti. Ennek alapján elmondható, hogy a lakótelepen élők többsége Ázsiából (jellemzően Vietnamból), valamint a volt Szovjetunió területéről érkezett. Minden negyedik marzahni lakos munkanélküli volt 2005 végén, ez az országos, de még a berlini átlagnál is magasabb arány.44 A berlini átlaghoz képest az ezer lakosra jutó bűncselekmények száma magasabb Marzahn-Nordwestben.45

44

Berlinben 2005 végén 17,8%-os volt a munkanélküliség. 2004-ben Berlinben 159,3, míg Marzahn Nordwestben 164 bűncselekmény jutott ezer főre. Tim Lukas – Mark Enters: i. m. 28. o.

45

157

2. számú ábra A bűncselekmények száma ezer lakosra, Berlinben, Gropiusstadtban és Marzahn Nordwestben (2000–2004)

Forrás: Tim Lukas – Mark Enters: i. m.

3.1.2. A megoldási módok

Berlinben a panelfelújítási programban igyekeztek visszafordítani a nagy lakótelepekkel szembeni előítéleteket, ezért a tervezett intézkedések népszerűsítésére hatékony propagandamunkába kezdtek. Nagy hangsúlyt helyeztek a széles körű tájékoztatásra, a lakossági fórumoktól kezdve egészen a fényreklámokig. A lakóközösségekkel való interaktív kapcsolattartás eredményesnek bizonyult: a különféle észrevételeket többnyire beépítették a programokba. Az épületfelújítás pénzügyi lehetőségei elsősorban a lakók, illetve a tulajdonosok anyagi helyzetétől függenek. Az egykori önkormányzati, elsősorban szociális célú többlakásos épületek lakóközösségeinek felújítást finanszírozó lehetőségei ma még korlátozottak. Az új tulajdonosoknak (túlnyomó többségében a lakások volt bérlői) nincsen a felújításhoz szükséges pénzügyi fedezetük. Egy-egy kivételes esettől eltekintve, az épületek 158

felújítása továbbra is állami segítséget és támogatási programokat igényel. A hazai tulajdonviszonyokból kiindulva a finanszírozási lehetőségek is piacivá váltak. Úgy tűnik, az állam ebbe a rendszerbe egyrészt kedvező kamatozású hitelek nyújtásával, másrészt célprogramokkal tud beavatkozni. 7. számú kép Marzahn-Nordwest az átépítés előtt

A németországi program egyik lényeges kiinduló tényezője, hogy nem magánkézbe adott, hanem állami vagy szövetkezeti tulajdonú bérlakásokról van szó. A tulajdonosok gyakorlatilag szövetkezeti formában jelentek meg, így a döntések meghozatala is könnyebb volt, mint sok tulajdonos esetében. Ezzel együtt azonban a bérlőket nagymértékben bevonták a tervezési, előkészítési munkákba. A felújítások pénzügyi háttere több tényezőből állt, az önerő mellé a szövetkezetek több forrást is igénybe vehettek: – a szövetségi állam vissza nem térítendő támogatást adott, – a tartományi minisztériumok is hozzájárultak a támogatáshoz, – bankokon keresztül támogatott, alacsony kamatozású és késleltetett törlesztésű hitelek álltak rendelkezésre, a hitelek törlesztését pedig beépítették a lakbérekbe. 159

A már említett Kelet-Berlin megújítási program 2002-ben indult. 2009-ig 2,7 milliárd eurós költségvetése van, ebből a helyi adminisztráció a megüresedett lakások problémáira és az életkörülmények javításaira költhet. A program a városközpontok újjáépítése mellett a város peremén található lakótelepek megújítására is nagy hangsúlyt helyez. 8. számú kép Marzahn-Nordwest az átépítés után

A volt kelet-berlini területeken két fő stratégiát követnek. Egyrészt a megüresedett lakásokat lebontják, így egyúttal csökkenthetik a lakáspiaci túlkínálatot, másrészt a környék megújításával vagy karbantartásával a város életébe integrálják a ma még használaton kívüli területeket. A felhasználható összeg egyik felét az üresen álló épületek lebontására, míg a másikat a környezet megújítására kell költeni. Az említett Ahrensfelder Terraces pilotprojektként valósult meg Marzahn Nordwestben, amely Berlin további városrészeinek megújításának ígéretével történt. Ezen a területen több 11 emeletes házat bontottak le vagy vissza, hogy kevésbé uniformizált képet adjanak a területnek (8. számú kép). Emellett a szürke helyett színesre festették az épületeket. (Ezért alakult ki a 160

szlogen is: Marzahn-Nordwest – Der Stadtteil mit Farbe, azaz Marzahn Északnyugat – A színes városrész.) A lakókörnyezet olasz stílusa és a különböző méretű házak kialakítása sajátos (új) légkört adott a városrésznek. A házak lebontásával Marzahnban a lakások számát 1670-ről 409-re csökkentették. A lakások egy része kertkapcsolatos. Az átépítések következtében az utcák is jelentősen megváltoztak. A fásítás következményeként ma már inkább fasorok lettek, kertek és közösségi terek keltek életre a rekonstrukció után. Az előkertek és a bejáratok változatosabbá tették a közösségi tereket. Az Ahrensfelder Terraces keretében végzett rekonstrukció elsődleges célja nem a bűnmegelőzés volt, mégis van efféle aspektusa is. Elsőként említhető például, amit Bijlmermeerben is láttunk, hogy a kisebb házak kialakításával, az anonimitás megszüntetésével a szomszédok kapcsolata erősödik. Az újonnan beköltöző bérlők magasabb társadalmi státusú csoportokból érkeznek, így megváltozott a lakosság összetétele. A megújított környezet segített a személyes felelősség kialakításában, annak erősödésében is. 2004-ben a WBG Marzahn nevű vállalat létrehozott egy biztonsági céget, az úgynevezett Zajrendőrséget (Lärmpolizei). A biztonságiak feladata a házszabályok betartatása általában, valamint a bűnözés megelőzése. A szolgálat délután 4-6 órától hajnali 3-ig, hét végén 4.30-ig hívható a minden emeleten feltüntetett telefonszámon. A cég munkatársai autóval, illetve gyalog járőröznek, uniformisban, így sok esetben már a puszta megjelenésük is elég. A zajrendőrség mellett meg kell említeni számos szociális intézkedést is, amelyet a lakótelep megújításáért hoztak. Ezek 161

közé tartozik az erőszakmentes tréning a gyerekeknek és fiataloknak, a graffitiellenes program és a munkakeresést elősegítő program. A Kick-ngo olyan találkozási hely, amely a szomszédok közötti mediációban vállal fontos szerepet. 3.2. Krakkó — Pradnik Czernowy 3.2.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

A projekt lengyel résztvevői Krakkó egyik külvárosi lakótelepét választották kutatási területnek. Krakkó III. kerületében található a Pradnik Czernowy nevű lakótelep. Ezen a telepen csaknem 11 ezren laknak. A lakások 70%-a a lakók tulajdonában van. Ezen a területen az 5 és 11 emeletes házak mellett megtalálhatók 14 emeletes épületek is. A garázsokat külön alakították ki, a telepen 550 garázs található. A növekvő számú autó miatt azonban ez kevésnek bizonyul, így a parkolás ma már súlyos probléma, hiszen a zöldterülettől kezdve a járdáig szinte mindent az autók foglalnak el. A zöldterületeknek csak egy része volt tervezett, a többség „természetes”. A kialakított zöldterületeken szabadidős tevékenységeket folytatnak a lakók (például fociznak vagy a játszótéren játszanak a gyerekek). A bűncselekmények száma 2001 és 2005 között ezen a lakótelepen 1800 körül volt.46 A jellemző cselekmények autókkal kapcsolatosak (autólopás, -feltörés, -rongálás stb.), valamint betörés és testi sértés. 46

Janina Czapska – Krzysztof Krajewski – Maciej Motak: Polish National Report. Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript, p. 16. Összehasonlításképpen: Krakkóban 2005-ben összesen 45 270, míg Pradnik Czernowyban 1713 bűncselekményt követtek el.

162

Pradnik Czernowyban a vagyon elleni bűncselekmények száma is nagyon jelentős. A legtöbb problémát az alkohol okozza, valamint a huliganizmus és a fiatalok. Megemlítendő még a graffiti és a szemetelés is. 1999-ben a rendőrség és a városi őrség (city guard) Biztonságos Krakkó címmel közös programot dolgozott ki a munkájuk harmonizálására. Ennek következtében a rendőrség és a városi őrség együtt járőrözik, és igyekeznek minden törvényszegésre reagálni. 3.2.2. A megoldási módok

A pénzhiány miatt ezen a lakótelepen nem történtek látványos fizikai átépítések, de kiemelt szerepet kaptak a társadalmi, közösségi programok. Ennek alapján elmondható, hogy a döntéshozók már igyekeztek megtenni az első lépéseket. A lakóközösség erősítésével, a rendőrség és a lakók közötti kapcsolat élénkítésével és a városi őrséggel együtt próbálják a helyi problémákat kordában tartani, a bűnözést megelőzni. A helyi szociális központ és a katolikus egyház szereplői aktív helyi közösséget igyekeznek kialakítani. Informális találkozókon kis csoportokkal dolgoznak. Diákokkal találkoznak, akiknek az alkoholszenvedély káros következményeiről beszélnek, sőt detoxikálóba is elviszik őket. A biztonság erősítése érdekében az egyik általános iskolában a rendőrséggel egyetértésben az igazgatónő CCTV-ket helyeztetett el. Véleménye szerint ez a legjobb módja az iskolai erőszak, a kisebb lopások megelőzésének. Az iskola külső falára is telepítettek kamerákat, de a lakótelep többi részén nincsenek. 163

A lakótelepen sok az úgynevezett kulcsos gyerek, akik délutánjaikat az utcán töltik, mivel a szülők sokáig dolgoznak. Ezek a fiatalok korábban súlyos problémát jelentettek, ennek megelőzésére a szociális munkások az egyik lakótelep pincéjében kialakítottak egy klubot, ahol a gyerekek megcsinálhatják a házi feladataikat, és a kézműves foglalkozások mellett a klub állatainak gondozásával tölthetik idejüket a szülők megérkezéséig. Itt részt vehetnek különböző sporttevékenységekben, múzeumba járhatnak stb. A lakók különböző közösségi programokat szerveznek, ezekre sok esetben a rendőrség tagjait is meghívják, akik az áldozattá válás megelőzéséről számolnak be a különböző életkorú gyerekeknek. Ezek mellett kis lépések történtek a fizikai környezet biztonságosabbá tétele érdekében is: például a zöldterületeken lámpákat helyeztek el, járdákat, kerékpárutakat alakítottak ki a lakók rekreációs lehetőségeinek növelésének céljából. Ezek folyamán azonban nem mindig tartották szem előtt a CPTEDelveket. A házak bejáratait átépítették, megerősítették a védelmüket, ezek a tevékenységek azonban nem szervezett, állami, önkormányzati programok részei, sokkal inkább a lakók önálló kezdeményezései voltak. A lakások biztonsági zárral való felszerelése, a rácsok elhelyezése szintén nem egy koncepció elemei voltak.

164

3.3. Budapest — Békásmegyer 3.3.1. A környék rövid bemutatása, társadalmi összetétel, problémák

Bár Magyarország a kelet-európai modellhez áll közelebb, helyzete a lakótelepek tekintetében átmenet a nyugati és keleti országok között. Lakásállományában ugyanis nagyobb arányt képviselnek a lakótelepek, mint a nyugat-európai országokban, azonban különbözik a tipikus keleti (szovjet) modelltől is, hiszen a lakótelepi lakások aránya elmarad a keleti országok átlagától, és hiányoznak az ott tipikus több tízezer lakásos óriás lakótelepek.47 1950. január elsején hét várost és tizenhat községet csatoltak Budapesthez. Ekkor szűnt meg Békásmegyer önállósága is, azóta Budapest része. A szocialista korszak lakásépítő programjának keretében 1975–76-ban megindult a panellakások építése (11 500 lakás készült el ekkor). Kezdetben a 11-es főút Duna felőli oldalán, később a hegy felőli oldalon is. Az első ütemben épült tízemeletes házak a Madzsar József utca– Pünkösdfürdő (akkor Munkácsy Mihály) utca–Hatvany Lajos (akkor Bogár Ignác) utca–Juhász Gyula utca négyszögben még teljes mértékben az óbudai lakótelep házainak mintájára készültek a 42. Számú Állami Építőipari Vállalat házgyárának kivitelezésében. Mind Békásmegyer, mind a Római úti lakótelepek ipari technológiával épültek. A később épült házak már változatosabb képet mutatnak, megjelent néhány négy- és tizenöt emeletes ház is. A nyugati oldal tervezésekor már a lakótelep szerkezetének kialakítására is nagyobb gondot fordítottak. A lakótelep építésének áldozatul esett az egykori falu egy része. A Duna mellett hosszú, magas gátat építettek, ezzel 47

Egedy Tamás: A lakótelepek társadalmi környezetének átalakulása a rendszerváltozás után. Földrajzi Konferencia, Szeged, 2001, 1. o. http://geography.hu/mfk2001/cikkek/Egedy.pdf

165

védve a települést az áradástól. Ötvenhatezer ember költözött be az újonnan épült városrészbe. Az új lakótelepen olyan sok fiatal család jutott otthonhoz, hogy az első időben az általános iskolák nem tudták befogadni az összes itt élő gyereket. A hazai vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy Békásmegyer társadalma a többé-kevésbé homogén épített környezet ellenére összetett.48 Az az öt-tíz év különbség, amennyivel később kezdték el építeni Békásmegyer második részét, meghatározza a szociális jellemzők közötti különbségek egy részét a folyó és a hegy felőli oldal között.49 Magyarországon mostanra országszerte kezdődtek projektek a nagy lakótelepek felújítására, de ezek az erőfeszítések még nem jelentek meg Békásmegyeren. A legjelentősebb probléma ezeknél az épületeknél Magyarországon a fűtési rendszerrel van. A három faktor: 1) a forró vizet, ami a fűti az épületeket, távoli központokban állítják elő, és ez jelentős energiaveszteségeket okoz; 2) ezek a központok általában ahelyett hogy különféle nyersanyagokat, és főként másodlagos energiaforrásokat hasznosítanának (mint például a szemét), földgázt használnak, ez pedig manapság rendkívül drága; 3) az épületek rossz minősége és főleg a rossz szigetelés szintén nagy energiaveszteséget okoz. Összességében mindennek az a következménye, hogy az épületek fűtése nagyon sokba kerül. Az épületek minősége és fizikai megjelenése miatt nagyon olcsók lettek a lakások, és így elérhetőbbek a kevés pénzű emberek számára (fiatal párok, szegényebbek), ami nem igaz az újabb 48

Egedy Tamásék vizsgálatai alapján kimutatható, hogy a lakótelepi népesség jelentős része kicserélődött a rendszerváltozás után. Egedy Tamás: Uo. 3. o. 49 Barabás, Tünde – Irk, Ferenc – Kovács, Róbert – Windt, Szandra: Hungarian National Report, 2006. Manuscript, p. 12.

166

lakótelepekre, mint például a Római. Ezeknek a körülményeknek az az ellentmondásos helyzet a következménye, hogy a szegény emberek azon a lakótelepen élnek, ahol drágább a lakások fenntartása. Ez szociális csapdává vált, mert az alacsony ár és a nehezebb eladhatóság miatt a legtöbben nem tudnak elköltözni. Az itt élők közül sokan hátralékosok lettek, és nem tudják kifizetni a rezsiköltségeket.50 A szakértői interjúk alapján fűtés mellett a drogfogyasztás tűnik a környék legsúlyosabb problémájának, bár mértéke nem feltétlenül súlyosabb, mint a kerület más részein. Emellett a lakótelep nagy parkolói jelentenek speciális bűnügyi kockázatot, a lopott autók „parkoltatási” helyeként, illetve az itt található nagyszámú ellenőrizetlen gépkocsi-„kínálat” miatt. A rendőrség munkatársai kiemelték, hogy nem lehet statisztikailag kimutatni a Békásmegyerről származó bűnözői csoportokat, mivel nincsen adat a születéskori vagy fiatalkori lakcímre, és semmiképpen nincs olyan regisztráció, amely Békásmegyert külön kezelné ebben a kategóriában. A lakosság körében végzett kutatásban fontos hangsúly volt még a közterületek biztonságán, de kritikával illették még a zajt, a parkolást és a közterületek tisztaságát. A szakértői interjúk nagyon ellentmondásos képet festettek Békásmegyer társadalmáról. A hatóságok panaszkodtak az érdektelenségre, ugyanakkor világos képet kaptunk arról is, hogyan képesek megszervezni magukat egy-egy konkrét esetben, illetve anyagi áldozatokat hozni érte. A civilszervezetek közül a polgárőrség éppen leszállóágban, újjászervezés előtt áll. Ebben már az önkormányzat felelős 50

Uo. 13. o.

167

vezetői is szerepet játszhatnak. A rendőrség is szívesen látna partnerként egy megerősödött helyi polgárőrséget. Más, de hasonlóan fontos a Máltai Szeretetszolgálat és az általa üzemeltetett játszóterek szerepe. Itt lehetőség van a gyerekek ellenőrzött, irányított szabadidő-eltöltésére. 3.3.2. A megoldási módok

Csakúgy, mint a krakkói lakótelepen, Békásmegyeren sem készítettek a nyugati példákhoz hasonló átfogó, kifejezetten lakótelepi rehabilitációs programot. A lakótelepi rehabilitáció nálunk a tető és a szigetelés felújítását jelenti, amely a fűtés költségének csökkentését tartja szem előtt.51 Ennek ellenére, csakúgy, mint a lengyelek, a békásiak is igyekeznek saját költségükön új, biztonságosabb bejárati ajtókat, rácsokat felszerelni lakásaikon, házaikban. Kiemelendő, hogy az önkormányzat megvalósított egy főtérfelújítási programot, de a HÉV aluljárójának átalakítása még nem fejeződött be. A kerület vezetése a középtávú fejlesztési tervében nagyszabású felújítási program keretében Békásmegyer és Óbuda házainak teljes felújítását képzeli el. Ez a program a renoválás mellett a zöldterületek újjáépítését is magában foglalja. Az egész kerület képét tervezik megváltoztatni. Ezek a befektetések az ingatlanok árának növekedéséhez vezethetnek. A lakótelep biztonságának növelése céljából egy kinti kamerarendszer építése is szerepel a tervben.52 Az önkormányzat és a rendőrség között jó együttműködést tapasztaltunk. Az önkormányzat az átlagosnál nagyobb erőfe51 52

Barabás Tünde – Irk Ferenc – Kovács Róbert – Windt Szandra: i. m. Uo.

168

szítést tesz a közbiztonság javítása érdekében, közbiztonsági koncepciót alkotott, az alpolgármester és egy bűnmegelőzési referens foglalkozik a kérdéssel. A rendőrségnek önálló körzeti megbízotti irodája van Békásmegyeren, így a rendőrség jelenléte garantált. Egy átfogó program részeként ösztönözni kell(ene) a lakókat, hogy vegyenek részt a fejlesztési projektekben és vegyék birtokba a közösségi tereket. Ha magukénak érzik a környéküket is, nagyobb körültekintéssel fogják használni azokat. Ahhoz azonban, hogy megóvjuk a környéket a pusztulástól, az önkormányzatnak, a rendőrségnek és a szociális szervezeteknek jobban meg kell vizsgálniuk a lakóövezet struktúrájának változását.53 Zárógondolatok Egy városrész rehabilitációjának megkezdése előtt nagyon fontos a lakótelepek státusát meghatározó három tényező ismerete. A lakótelep városszerkezeti helye, építészeti jellege, fizikai tényezői mellett a lakótelepen élők társadalmi összetétele, valamint a lakótelep ingatlanpiacon elfoglalt helye az, ami meghatározza annak a státusát is.54 A jó és követendő példák mind azokon a területeken valósultak meg, ahol a városvezetési akarat összefogott a civil kurázsival. A tudatosság és a hosszú távra tervezés minden jó program része. A nyugati lakótelepek sajátosságai közé tartozik az is, hogy a bemutatott lakótelepek mindegyikének van honlapja. A tömegkommunikáció eszközeit is a helyi közösség erősítésére 53 54

Uo. Csizmady Adrienne: i. m. 264. o.

169

használják, így bárki értesülhet a programokról, lehetőségekről, abban tetszés szerint részt vehet. Csak azokon a területeken lehet hatékony – a bűnalkalmak csökkentésével járó – eredményt elérni, ahol a fizikai környezet megújításával egy időben szociális-gazdasági programok, lehetőségek is megjelennek. A kirekesztettséghez vezető folyamatok, jelenségek elleni fellépés hat a bűnözés szociális kockázati tényezőire is. Ezzel, mint a vizsgált városrészekben láthattunk, a gyakorlatban is érvényesült egy régi kriminológiai felismerés, amely szerint a „hatékony szociálpolitika a legjobb kriminálpolitika”.55 A hat lakótelepet megismerve, véleményem szerint, a leginkább követendő példát Berlin keleti felében találhatjuk meg. A szürke, monoton épületek helyett a toszkán színvilág kétségessé teszi, hogy itt valaha lakótelep volt, annak ellenére, hogy azokból a panelekből némi átalakítással és sok ötlettel készültek. A Marzahn Nordwest-i lakóövezet látható és tapasztalható változása mellett a szociális-társadalmi intézkedések is követendő példaként szolgálhatnak számunkra. A városrészben létrehozott Quartiermanagment olyan intézmény, amely az itt lakók életében valóban fontos változásokat indukálhat az általuk szervezett programok segítségével (csak néhány példa: oktatásiképzési programok munkanélkülieknek, mediáció a szomszédok között, kulturális programok, például 2006 őszén magyar kulturális napok voltak). Nem mellékesen ide bármikor be lehet menni, le lehet ülni, a problémákra közösen igyekeznek megoldást találni. 55

Lévay Miklós: i. m. 309. o.

170

Irodalom BARABÁS, Tünde – IRK, Ferenc – KOVÁCS, Róbert – WINDT, Szandra: Hungarian National Report 2006. Manuscript CSIZMADY Adrienne: A lakótelep. Gondolat, Budapest, 2003 CZAPSKA, Janina – KRAJEWSKI, Krzysztof – MOTAK, Maciej: Polish National Report. Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript EGEDY Tamás: A lakótelepek társadalmi környezetének átalakulása a rendszerváltozás után. Földrajzi Konferencia, Szeged, 2001. http://geography.hu/mfk2001/cikkek/Egedy.pdf EGEDY Tamás: A társadalmi kirekesztés és a lakótelepek. Tér és Társadalom, 2001/1. EGEDY Tamás: Kiskedvencből mostohagyerek? A lakótelepek helyzete. Beszélő, 2005/3–4. http://beszelo.c3.hu/05/0304/10egedy.htm EGEDY Tamás (szerk.): Városrehabilitáció és társadalom. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2005 EGEDY Tamás: Gondolatok a városrehabilitáció társadalmi hatásairól. http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=1536&hd_id= IRK, Ferenc: The foundations of situational crime prevention. In: FENYVESI Csaba – HERKE Csongor: Emlékkönyv Vargha László egyetemi tanár születésének 90. évfordulójára. PTE ÁJK, Pécs, 2003, 119–131. o. KÖRNER Zsuzsa – NAGY Márta: Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig. Terc Kft., Budapest, 2006 LÉVAY Miklós: Társadalmi kirekesztődés. Egy felívelő fogalom a jelenkori kriminológiában; társadalmi kirekesztődés és bűnözés Közép- és KeletEurópában. Jogtudományi Közlöny, 2006/9. LUKAS, Tim – ENTERS, Mark: Final National Report, Germany. Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript MEGGYESI Tamás: A 20. század urbanisztikájának útvesztői. Terc Kft., Budapest, 2005 NOVÁK Ágnes: Paneles lakótelepek és épületek felújítása. http://www.urbanisztika.bme.hu/segedlet/panel/15-TanulmanyokNovak_Agnestol/Holland_panel.pdf SHAFTOE, Henry: Final National Report, UK. Crime Prevention Carousel, 2007. Manuscript SIMMIE, James (ed.): Innovative cities. Spon Press, London, 2001 SMITS, Nicole – WOLDENDORP, Tobias: Final National Report, The Netherlands. Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript 171

Barabás Tünde – Irk Ferenc – Kovács Róbert – Windt Szandra

ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK Az épített környezet szerepe a lakótelepi szituációs bűnmegelőzésben – CPTED-elvek a lakótelepek rekonstrukciójában (külföld és Magyarország a CPC-projekt tükrében)

1. Problémák – megoldási javaslatok A III. Kerületi Önkormányzat középtávú fejlesztési elképzeléseiben egy nagyszabású felújítási program keretében szerepel Békásmegyer és Óbuda házainak felújítása. Ez a program a zöldterületek felújítását is célul tűzte ki. Az önkormányzat az egész kerület képét tervezi megváltoztatni. Ezek a befektetések az ingatlanárak növekedéséhez vezetnek. A lakótelep biztonságának növelése érdekében CCTV-k kiépítését tervezi a helyhatóság, de ennek az anyagi feltételei egyelőre nincsenek meg. Az önkormányzat rövid távon a következő problémákat jelölte meg megoldandó feladatként, mellérendelve mindjárt a megoldási javaslatokat is (1. számú táblázat).

172

1. számú táblázat

PROBLÉMÁK

JELENLEGI MEGOLDÁSOK

Piszkos, árkádos épületek

Az árkádok többségében üzletek működnek, ahol nincs, a ház feladata lenne azok rendben tartása

Növénnyel benőtt bejárati ajtók

A lakóknak saját maguknak kell megoldaniuk a problémát

Hajléktalanok költöznek a lépcsőházakba

Erősebb zárak felszerelése, a lakók és a közös képviselő feladata, illetve a lakók felelőssége, hogy nem engednek be idegeneket, és nem hagyják nyitva az ajtókat

A járműközlekedés és a gyalogosforgalom nincs elválasztva

A lakosoknak kell kezdeményezniük az önkormányzatnál, hogy ez megoldódjon

A gépjárművek eltűnnek vagy megsérülnek a parkolókban

A rendőrség munkatársai jobban odafigyelnek a parkolókra

Parkolás az épületek közelében

„Mindenkit csak a másik kocsija zavar, és egyedül a saját ablaka alatt érzi biztonságban autóját.” Az önkormányzat munkatársainak feladata, hogy figyelje az utcát munkaidőben és a zöldterületeken, és az illetéktelenül parkolókat eltávolítsa, illetve kérdésekkel bombázza őket

173

PROBLÉMÁK

JELENLEGI MEGOLDÁSOK

A folyosók lezárására felszerelt rácsok a közbiztonság növelése érdekében

Annak ellenére, hogy a különböző építési hatóságoknak joguk van az ilyen rácsok eltávolítatására, csak nagyon kevés esetben kezdeményezik

Aluljárók

Budapesthez tartoznak, és a főváros felelős a renoválásukért. 2006 márciusában elkezdődtek a felújítási vizsgálatok

Egyes kocsmák környezete

Jogi lépéseket tettek a leghangosabb és a legproblémásabb kocsmák szankcionálására és akár be is zárathatják ezeket

Parkok, homokozók, játszóterek

A városgondnokság munkatársai jelentették a problémákat, folyamatosan igyekeznek megoldást is találni

A piac és vonzáskörzete

Privát biztonsági őrök vannak a területen a piac nyitvatartási ideje alatt

Mint látható, a felsorolt kérdések valóban megoldásra várnak, és ezzel jelentős szerepet játszhatnának a helyi szituációs bűnözési alkalmak csökkentésében. A megoldási javaslatok kapcsán azonban az is kiderül, hogy azok elsősorban csak „tűzoltásra” alkalmasak, másrészt azok a feladatok pedig, amelyek ilyen módon 174

nem valósíthatók meg, mert például más szakhatóság vagy a lakosság kompetenciájába tartoznak, további egyeztetéseket, illetve konkrét akciótervet igényelnek (például felvilágosító kampányok, cikkek és műsorok a helyi újságban, illetve a kábeltévén). 2. Javaslatok – a külföldiek szemével1 Végezetül összefoglaljuk azokat az elképzeléseket és javaslatokat, amelyeket az AGIS-kutatás résztvevői (egy magyar tanulmányúton) a projekt végén megfogalmaztak. Ilyen javaslatok egyébként minden résztvevő országnak készültek, tekintetbe véve a helyi sajátosságokat és problémákat. A következő pontok többsége az épített környezet olyan sajátosságain kíván javítani, amelyek jelenleg a szituációs bűnözés melegágyai, indikátorai lehetnek. Emellett olyan közösségépítő, kapcsolaterősítő szempontokat is figyelembe vesznek, amelyek már rövid távon is a bűnalkalmak csökkenését okozhatják. Ez a paletta nem helyettesítheti az önkormányzat által megfogalmazott, illetve az önkormányzat és a rendőrség kompetenciájába tartozó kérdéseknek a felelős hatóságok általi megoldását, de megfelelő helyi program esetén jól kiegészíthetik, és hozzásegíthetnek a bűnmegelőzés eredményesebbé tételéhez. 2.1. Közösségi terek – külső terek – Ösztönözni kell a lakókat, hogy társasági életet éljenek, és vegyék birtokba a közösségi tereket.

1

Nicole Smits és Tobias Woldendorp összefoglalója alapján a békásmegyeri látogatás után. 2006. március. Lévay Miklós: i. m. 309. o.

175

– A közösségi terek fenntartásának nagyobb elsőbbséget kell élveznie, így jobb lehetőség van a fejlesztésükre. Ha a lakosok érzik és látják ezt, a közösségi tereket nagyobb óvatossággal fogják kezelni (kis befektetés, nagy mellékes haszonnal). – Érdemes társadalmi akciókkal kezdeni, amelyek nem is igényelnek nagy anyagi ráfordítást. – A Máltai Szeretetszolgálat játszótereihez hasonlók létrehozása. – Közösségi terek kialakítása, például az északi oldalon. A közösségi tereken a padok létesítésének fontos szerepe van. Jelenleg az egyszemélyes ülőhelyek nem jelentenek családias környezetet. Jó megoldás lenne, ha több padot különböző módon helyeznének egymás mellé, így a padokra többen ülhetnek le, de a hajléktalanok nem alhatnak rajta. – Az épületek közé lehet konyhakertet és virágágyást telepíteni. Egy pilotprojekt keretében ki lehetne jelölni olyan területeket, ahol minden családnak saját kertje lenne, akár szerszámkamrával. – A közterületet könnyen olyan közösségi térré lehetne alakítani, amelyet az emberek szívesen használnak. Olcsó megoldással fel lehetne élénkíteni a zöldterületeket növények (például gyorsan szaporodó kikerics) ültetésével. Tavasszal a lakótelepi házak ablakából lehetne gyönyörködni bennük. – A bejáratok, lakások és a raktárhelyiségek átalakítása, színesítése. – A bokrok ne szemmagasságban legyenek. – Szélesebb járdák kialakítása, ahol a gyerekek játszhatnak anélkül, hogy veszélyeztetnék őket az autók. 176

– Sövénykerítéssel kell körülvenni a parkolókat, hogy elkerített terület legyen. Meg kell bizonyosodni, hogy az autók nem parkolnak a kijelölt területen kívül, ellenkező esetben büntetni kell. – A megrongálódott köztéri padokat azonnal, a bejelentéstől számított egy héten belül meg kell javítani. – Az autóroncsokat a bejelentéstől számított két héten belül el kell szállítani. – Meg kell újítani a bevásárlóközpont környezetét. Kevesebb tűlevelű növény legyen, több virág, fa és bokor. – Az erkélyek alatti részeket be kell zárni, hogy ittas emberek és hajléktalanok ne használhassák lakó-/ alvóhelynek. – Ne legyen több lehetőség újabb pavilonok nyitására közterületen. Az üzlettulajdonosoknak a jövőben az emeletes ház bejáratánál legyen üzletük. 2.2. A belső tér – Induljon projekt a lakótelepi lakások ajtajának és zárjainak kicserélésére (külső részen, a folyosókon, talán az egyes ajtókon is). – Egységes projekt olcsóbb megoldás lenne. – A liftek rendbehozatala és kifestése. 2.3. A szociális problémák – Több közösségi épületre van szükség, gyakrabban kell költeni karbantartásra, fejlesztésre és állagmegóvásra. – A kátyúkkal ne a rendőrség foglalkozzon. Intézze ezt a kerület. Ily módon a rendőrségnek több ideje marad a bűnmegelőzésre. 177

– Vegyenek részt a lakók a fejlesztési projektekben: ezáltal jobban benne lesznek a közterület és a környék életében. – Kérjék meg a rendőrséget, ne csak a statisztikát nézzék meg arról, hogy hol fordulnak elő problémák, hanem azok okait is vizsgálják. – Ennek a területnek a jövője olyan lehet, mint az amszterdami Bijlmermeer története. Ha a gazdaság fejlődik, az embereknek magasabb lesz a fizetésük, és elköltöznek az emeletes házakból a külvárosba. Annak érdekében, hogy megóvjuk a környéket a pusztulástól, az önkormányzatnak, a rendőrségnek és a szociális szervezeteknek jobban meg kell vizsgálniuk a lakóövezet struktúrájának változását. Ezzel megelőzhető a további leromlás, és javítható az ott élők közérzete is, elősegítve, hogy a magukénak érezzék a környezetüket, és közösségi szinten is tegyenek a károkozások és bűnesetek csökkentése érdekében. Magyarország lakóháztervezőinek – figyelembe véve a nemzetközi team részben írásban, részben fényképeken, részben szóban rögzített és közreadott élményeit, továbbá a CPTED általános érvényű megállapításait – számos információ lehet hasznos. Ha elsősorban a folyamatosan zajló lakótelepi rehabilitációkra fókuszálunk: a következő megszívlelendő tanulságok adhatók közre. Közös jellemzőjük, hogy az épített környezet – mind negatív, mind pozitív megközelítésben – egyaránt befolyásolja a biztonságot és a lakossági biztonságérzetet. A válogatás nem teljes körű, a tanulmány készítői készséggel szolgálnak konkrét területre vetített konkrét állapotfelmérés utáni javaslatokkal. 1. Az ápolt, áttekinthető környezet taszítja a bűnözőket, a rendezetlenség vonzza a bűnt. 2. A rendezettség az épületeket körülvevő zöldterületnél kezdődik és a lakásfolyosó ajtajánál ér véget. 178

Elhanyagolt és áttekinthetetlen közösségi terek

Budapest – Békásmegyer. Fotó: Irk Ferenc

3. A megrongált padok, játszóterek, a házak környezetében a közterületeken látható falfirkák éppúgy a rendetlenségre utalnak, mint a házak bejáratánál kívül vagy belül felbukkanó graffitik. Graffiti Berlinben

…és Krakkóban

Fotó: Windt Szandra 179

4. Forgalomszervezési beavatkozásokkal láthatóvá és a helyismerettel nem rendelkezők számára érzékelhetővé tehető, hogy a közlekedő ember az általános közterületről lakótérségi területre érkezett. Ennek számos lehetősége ismert, ezek nemcsak a közérzetet, nemcsak a közbiztonságot, hanem az ott közlekedő felnőttek és gyerekek biztonságát is szolgálják. Ilyenek például: – a térség kezdeténél az úttest szélességének különféle módokon (például járdaszélesítés az úttest szélességének rovására, különféle úttesten elhelyezett akadályokkal – mint betonoszlopok, virágállványok, egy- vagy kétoldali járdaszigetek – történő beszűkítése; Lakótelepi bejáratok: pihenőövezet, illetve gyalogoszóna jelzéssel I.

Freiburg. Fotó: Irk Ferenc

– sebességkorlátozás, sebességkorlátozással járó egyéb közúti jelzés vagy zsákutca tábla elhelyezése;

180

Lakótelepi bejáratok: zsákutca, illetve sebességkorlátozás jelzéssel II.

Freiburg. Fotó: Irk Ferenc

– bizonyos esetekben olyan útvonalvezetés kialakítása, amely csak a helyismerettel rendelkezőnek teszi lehetővé a „labirintus” elhagyását.

Például megállási tilalmak: tűzoltóút létrehozása és a beláthatatlan út menti térségek szabadon hagyása

Freiburg. Fotó: Irk Ferenc

181

5. Az épületek környezetében a gyalogosmozgás megkönnyítése és (nappal éppúgy, mint éjjel) biztonságossá tétele elengedhetetlen. Gyalogjárdák jó áttekinthetősége éjjel-nappal

City of Evanston. Site Plan and Appearance Review Design Standards. Issued by: City of Evanston Plan Commission

6. A nagyszámú és feltűnően elhelyezett CCTV-kamera éppúgy, mint az épületeket erődítménnyé alakító szögesdrót kerítések, az áthatolhatatlan magasságú falakkal körbevont lakótelepek inkább félelmet, mint biztonságérzetet keltenek. A biztonság hiányát pedig vagy helyben újratermelik, vagy az ilyen tárgyakkal meg nem erősített környékre exportálják. Körkörös CCTV-felügyelet és védelem

182

7. Ezért elhanyagolt területnek tekinthető az olyan lakóépületek környéke, ahol – csak a gépjárműveknek van leburkolt útfelület; Bekerített autóparkoló

Bristol. Fotó: Windt Szandra

– a gyalogosok által kialakított útvonalak burkolatlanok, nedves időben sárosak, takarítatlanok, ezért csupán ösvény jellegűek, holott nyilvánvalóan sokan közlekednek rajtuk; Gyalogos- és gépjárműmozgás elhatárolatlan egymástól

Budapest – Békásmegyer. Fotó: Irk Ferenc

183

– a gyalogos- és a gépjárműmozgás nincs egymástól elkülönítve, illetve a gépjárművek láthatóan rendezetlenül parkolnak. Parkolás úttesten, járdán, füvesített területen

Budapest – Békásmegyer. Fotó: Nicole Smits

8. Biztonságérzetet keltő és biztonságot teremtő az a közterület, – ahol a közterület gyalogjárói nappal áttekinthetők, éjjel pedig jól megvilágítottak; Áttekinthető, jól megvilágított gyalogutak

Amszterdam. Fotó: Windt Szandra

184

Lakótelepi házak közötti jól áttekinthető és megvilágított összekötő gyalogutak

Freiburg. Fotó: Irk Ferenc

– ahol a mindenki számára nyitott közterület és a helyi lakóközösség számára elsőbbséget jelentő közterület mechanikus akadállyal van elválasztva egymástól; Lakótelepi házak elkülönítése a közterülettől

Freiburg. Fotó: Irk Ferenc

Amszterdam. Fotó: Nicole Smits

185

– ahol a gyalogosok mozgását éjjel és nappal oldalirányból (például gépjárműből) is figyelemmel lehet kísérni; Áttekinthető gyalogosmozgások

Áttekinthető bejárat és közösségi terek

Amszterdam. Fotó: Windt Szandra

186

– ahol a gyalogjárdáktól a ház bejárati ajtajához vezető útszakaszok jól áttekinthetők (ha lépcsőkön kell felmenni a bejárati kapuhoz, akkor ez a szakasz is); Pozitív példa: Áttekinthető bejárat

Amszterdam. Fotó: Windt Szandra

Negatív példa: Magas díszsövény teszi lehetetlenné a gyalogjáró és a bejárat biztonságos áttekintését

Budapest – Békásmegyer. Fotó: Irk Ferenc

187

– ahol (nappal és éjszaka egyaránt) a bejárati ajtónál a házba belépés előtt kintről befelé, a házból kilépés előtt bentről kifelé meg lehet győződni arról, hogy van-e valaki az ajtó másik oldalán; Lakótelepi elhanyagolt kapubejárat

Krakkó. Fotó: Nicole Smits

– ahol a gépkocsik rendezett körülmények között és jól áttekinthető módon parkolhatnak, legyen a kijelölt parkoló nyitott vagy közbezárt helyen, a föld felett vagy a lakóházak alatt. Gyalogoslejáró a lakótelep alatti autóparkolóhoz

Freiburg. Fotó: Irk Ferenc 188

9. Növelik a biztonságot és a biztonságérzetet az olyan kapun belüli szolgáltatások, mint – az épület tervezésekor, vagy ha ez már elkésett: a rehabilitáció alkalmával a kisebb lakásszámra szabdalt folyosók, – a lakóépületen belüli térfigyelő szolgálat, – a bejárati portaszolgálat.

Áttekinthető lakótelepi bejáratok portaszolgálattal

Amszterdam. Fotó: Windt Szandra

Berlin. Fotó: Nicole Smits

189

FÜGGELÉK Végezetül két eszközrendszert bocsátunk közre, amelyekkel hatékonyan lehet szolgálni a bűnmegelőzést és a közlekedésbiztonságot. Az első1 egy az EU–AGIS-program keretében folyt kutatás – amelyben Nagy-Britannia, Hollandia, Németország, Észtország, Görögország és Lengyelország szakemberei vettek részt – kifejezetten a CPTEDtechnikák bűnmegelőzéssel kapcsolatos lehetőségeit és kezdeményezéseit hasonlította össze a munkában részt vevő országokban. Ennek esszenciája következik – német interpretációban –, abban a reményben, hogy hamarosan eljön az idő Magyarországon is, amikor például egy-egy lakótömb felújításakor nemcsak azzal kívánják javítani a lakók közérzetét, hogy például a falakat jobban hőszigetelik, hanem azzal is, hogy olyan bejáratokat alakítanak ki, amelyek növelik az ott lakók ki- és befelé közlekedésének biztonságát, biztonságérzetét, egyúttal csökkentik a bűnelkövetők késztetését a lakók megtámadására. A bűnmegelőzés és a közlekedésbiztonság integrált auditja. Kidolgozta: a Német Rendőrvezető-képző Akadémia (PolizeiFührungsakademie) és a Német Biztosítók Szövetsége (General Association of German Insurrance Companies). Módszer: Független része a várostervezési folyamatnak. Formalizált, szerepen alapuló és standardizált eljárás. Magában foglalja a releváns dokumentumok elemzését. A bűnmegelőzésre (lásd CPTED-elvek) és a közlekedésbiztonságra tekintettel lévő térségbecslést tartalmaz. Kombinálva van rendszeres vizuális vizsgálattal.

1

Forrás: Crime Opportunity Profiling of Streets (COPS). A quick crime-analysis – rapid implementation approach. bretrust September 2005, pp. 39–40.

190

Végrehajtás A bűnmegelőzés és a közlekedésbiztonság szempontjából valamennyi városi térségben az utcák, terek és épületek számbavétele. Működőképes előterv, tervvázlat, kivitelezés, tőke és alkalmazás. Célok Az (általában az adott térséggel összefüggő) bűncselekmények, továbbá a közterületi rendetlenség, a bűnözéstől való félelem és a közlekedési balesetek csökkentése. A bűnmegelőzés és a közlekedésbiztonság integrálása. Megoldások tökéletesítése. Részvétel Független ellenőr vagy ellenőrökből álló team speciális képzettséggel annak ellenőrzésére, hogy kellő mértékben tekintetbe vették-e a közbiztonságot. A bűnmegelőzés speciális szempontjainak figyelembevétele érdekében célszerű lehet rendőrtisztek bevonása az ellenőrző teambe. Hogyan működik Valamennyi szükséges dokumentum összegyűjtése, így a várostérkép, légi felvétel, fejlesztési terv, építési terv, helyi közlekedési koncepciók, információk a baleseti gócpontokról, kriminálstatisztikai adatok, és ha elérhető: kriminológiai régióelemzés (CRA) stb. – Első kör: megismerkedés a dokumentumokkal. – Második kör: a CPTED és a közlekedésbiztonság-orientált ellenőrző listák használata esetén az elgondolás visszahatása. – Harmadik kör: a jelenlegi, az elgondolt vagy a tervezett hasznosítási séma visszahatása a csekklisták (mint például közlekedési sűrűség, hozzáférhetőség, tipikus viselkedési szokások) használatára. – Negyedik kör: „virtuális használat” különféle nézőpontokból, például potenciális áldozatok, elkövetők és segítők/védők. – A potenciális áldozat helyzetébe helyezkedve ellenőrző listák használata a félelmi térségek beazonosítására. Rendszeres vizuális ellenőrzés. 191

Eredmény Részletes könyvvizsgáló jelentés az egyes épületekre, utcákra, negyedekre és városokra vonatkozó javaslatról, tervről, szabványról. Pótlólagos döntő alap a hatóságok számára. Következő lépés Ellenőrök speciális tréningje a bűnmegelőzés és a közlekedésbiztonság integrált ellenőrzése számára. Gyakorlati végrehajtás. Kiértékelés az ellenőrzési eljárás finomítása céljából. Megszerzett tudás Az integrált ellenőrzés fontos hozzájárulás azon térség dizájnjának korrekciójához, amely kapcsolatos a bűncselekményekkel, a közterületi rendetlenséggel, a bűnözéstől való félelemmel és a közlekedési balesetekkel. Alkalmazás A Német Rendőrakadémia és a Német Biztosítók Szövetsége számára kifejlesztett integrált bűnmegelőzési és közlekedésbiztonsági vizsgálatról tanulmány készítése. A Német Rendőrakadémia tananyagába integrálás, eljuttatás a helyhatóságoknak. A második szakanyag2 a rendőrség szemszögéből közelíti a témát. Ennek lényege egy részletes lista, amely arról ad összefoglalót, hogy melyek azok a jellemző tényezők, amelyek összefüggésbe hozhatók a bűncselekményekkel, vandalizmussal és a társadalomra káros egyéb magatartásokkal.

2 Dr. John Parker építészeti felügyelő és várostervező, Nagy-London konzultánsa 2000-es ellenőrző listája (átdolgozva): Christian Weicht: Kriminalprävention aus Sicht der Polizei. http://www.e-doca.eu/docs/Kriminalpravention_und_Polizei.pdf S. 18–19.

192

A) Kialakítás 1. A közterületek használati formája: utca, gyalogutak, sugárutak, terek, közterek, helyiségek. 2. A városi környezet áteresztőképessége és érzékelése. 3. A köztulajdon és a magántulajdon definiálása: senki földje. 4. A gyalogosmozgás viselkedési/és gondolkodási mintáinak vizsgálata, a gyalogosátkelési szokások. 5. Gyalogutak: méret, akadályok, látótávolság, feltételek. 6. Az utcákhoz és az épületekhez vezető megközelítési lehetőségek száma és helye. 7. A tömegközlekedési járművek, gyalogutak, galériák, lépcsők, felvonók és mozgólépcsők használhatósága. 8. Az összejövetelek és lézengések helyszíne. 9. Rejtett falmélyedések (beszögellések, sarkok) helye. 10. Magánterületen átvezető utak közjogi helyzete. 11. Gyalogos zónák, gyalogos utak felügyelete és a nyílt terek attraktivitása. 12. Közterületek fákkal és bokrokkal beborítása. 13. Középületek, mint például városháza, rendőrség, üzletek, iskolák elhelyezkedése. 14. Utcai piacok, kereskedők és utcai zenészek jelenléte (engedéllyel vagy területfoglalási engedély nélkül). 15. Olyan rendezvényszínhelyek, amelyek a fiatalok sokaságát vonzzák, mint például vendéglők, diszkók vagy szabadidőközpontok. 16. Gyermekjátszóhelyek elhelyezkedése és áttekinthetősége. 17. Kerékpárutak és iskolába vezető utak. 18. Közlekedés: törvényi előírások alkalmazása, a nyugvó forgalom ellenőrzése. 19. Megfelelő vészkijárat létrehozása gyalogosok és járművek számára. 20. Épülethez odavezető utak ellenőrzése; kifelé nyíló bejárati ajtók, a gyalogoszóna mellett elvezető utak. 21. Odavezető út a mozgáskorlátozottaknak: lépcsős felvonó, mozgó székek, rámpák. 193

22. Tömegközlekedési megállók és a szállítás helyzete. 23. Tájékozódást szolgáló tényezők összesítése: nap- és szélirány. B) Dizájn 1. A terek és a jó közérzet érzékelése. 2. Anyag: minőség, erősség, kopásállóság, vandalizmussal szembeni ellenálló képesség. 3. Színsémák megfelelő és funkcionális hatása. 4. Művészeti tárgyak: elfogadottság és kopásállóság. 5. Biztonsági intézkedések hatékonysága a környék és az épületek történelmi jellemzőivel összefüggésben. 6. Ajtók, ablakok, homlokzati elemek biztonsága (szabványoknak megfelelőség). 7. A fémablakok, rácsok, mozgatható rácsok elterjedtsége – a félelmi és büntetési színvonal indikátorai. 8. Nyugalom és az ablakon keresztül az épületből, illetve az épületbe való ki- és belátás távolsága. 9. A bejárat ellenőrzése, látótávolság, lépcsők, személy- és árufelvonók. 10. Tervezett ablakok és ajtók. 11. CCTV alkalmazása: belső és külső központi ellenőrzés, a kamerák látási lehetősége. 12. Meglévő látási akadályok. 13. Tűz esetén menekülő utak és ezek biztonsága. 14. Egymással határos épületeken a tetőkijáratokhoz vezető útvonalak. 15. A szervizek és javítóműhelyek, tárolóhelyek, udvarok és telepek körbehatárolása és biztonsága. C) Parkolóhelyek (személygépkocsi, tehergépkocsi, motorkerékpár és kerékpár) 1. Belső, többszintes vagy földszintes építési móddal készült garázsok elhelyezkedése. 2. Parkolók használata: üzletek, üzemanyagtöltő állomások, nyilvános illemhelyek. 3. Női parkoló/biztonságos parkolás. 194

4. Függőleges bejáratok: lépcsőházak és felvonók, hídkapcsolatok formái. 5. Világítás intenzitása, minősége és elhelyezése. 6. Nappali fény beszűrődésének foka. 7. Gyalogosok átvezetése az épületek és parkolóhelyek között. 8. A távolság meghosszabbítása az épületek és a parkolóhelyek között. 9. Szállítószolgálat készenlétbe helyezése az autókhoz. 10. Kamerafelügyelet épületen belül és az odavezető utakon. 11. Mozgáskorlátozottak jogai. 12. Felügyelet foka az épület üres állapota alatt. 13. Parkok és gyalogos utak védelme. 14. Leláncolás lehetőségével a kerékpárok védelmének lehetőségei. 15. Intézkedések a kerékpárparkoló-helyek biztonságos felügyeletére. D) Megvilágítás 1. Megfelelő, attraktív világítás a gyalogosoknak. 2. Oszlopok magassága és elhelyezkedése és útvonal-kijelölés a gyalogosoknak. 3. A megvilágítás viszonya a határos épületekhez. 4. A megvilágítás foka és színvisszaadás (magas nyomású nátriumizzók stb.). 5. A lámpák időjárással és vandalizmussal szembeni ellenálló képessége és tartóssága. 6. Gazdaságosság és hatékonyság (fotoelektronikus átkapcsolás). 7. A dizájn és a környezet kapcsolata. 8. Buszmegállók és telefonfülkék: megvilágítva vagy megvilágítás nélkül. 9. A túlzott megvilágítás börtönudvar hatású. 10. Ablakrolók vagy -zsaluk, amelyek csökkentik az ellenőrzést és a fényterítést. 11. Épületek fényárban. 195

12. Gyalogutak és nem a járművek által használt utak alapmegvilágítása. 13. Árnyékos tárgyak és olyan akadályok, amelyek korlátozzák a fényeloszlást. 14. Világítótestek helye. 15. Növénylista/bokrok és fák helye az utak közelében és a világítótestek. E) Tereprendezés 1. Városi minőség. 2. Ellopott vagy megrongált növények gyakorisága. 3. Növényültetés mértéke. 4. Utalások a zavarokra: szögesdrót kerítés, üveg, antivandalizmus-mázolás, graffitik. 5. Úttest és útburkolat állapota. 6. Padok elhelyezkedése és használata. 7. Fedett terek: növényzet, házak, falak és kerítések magassága. 8. Növénytelepítés formái: károk megelőzése. 9. A helyi parkok és nyílt terek állapota. 10. Szeméttárolók fajtája és helye (bennük lehetőség a tűzgyújtásra és lehetőség kriminális használatra). F) Menedzsment 1. Helyi rendészeti hatóságok és a rendőrség. 2. Városközpont-menedzser, felelősök, házmester/portás, városmenedzsment, városi rendőrök. 3. Magas vagy alacsony beavatkozási színvonal. 4. Biztonság: gyakoriság foka, belső rendszerkapcsolat a különféle felhasználási módok között. 5. A rendőrség, a helyi rendészeti hatóságok és a magánbiztonsági cégek közötti kapcsolat. 6. CCTV (videofelügyelet) és központi ellenőrző rendszer, megbízhatóság és ellenőrzés. 7. Menedzsmentkapcsolat a helyi rendőrség, a lakosok, az üzemek és más intézmények között. 8. Biztonsági hirdetmények és biztonsági spotok (reklám). 196

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

Régióelemzés. Biztonsági technológiák. A félelemgenerátorok azonosítása. Vásárlási lehetőségek a családoknak. Biztonsági tréning színvonala. Nyilvános biztosítás. Elsősegély-elérhetőség. Szabályos teljes körű biztonság és biztonsági vizsgálatok. Szomszédsági segítség és üzleti segítség.

G) Általános 1. A terület jellege. 2. Gyalogosok száma és a fiatalkorúak részaránya. 3. Elhagyott üzletek, telkek szintje. 4. Bevásárlóközpontok, üzletek, közintézmények nyitási és zárási időpontja. 5. A környék állapota és használata este. 6. Látható autoritás. 7. Gyalogos rendőrjárőrök vagy biztonsági emberek jelenléte. 8. Szemétgyűjtő tárolók. 9. Akadályok használata a szabálytalan parkolás vagy a betörés megakadályozására. 10. Nyilvános illemhelyek létesítése. 11. Kóbor állatok jelenléte. 12. Kéregetők, csavargók és utcai zenészek. 13. Tűzrakó helyek és olyan helyek, ahol visszatérően védekezni kell a tűz ellen. 14. Külföldi negyed. 15. Szexuális és faji zaklatás szintje. H) Fenntartás 1. Jelzések vandalizmusra, graffitire és hibás közvilágításra. 2. Karbantartás, ide értve a tisztítás, javítás és graffitieltávolítás szabályozásának standardját. 3. Hulladék- és szemételtávolítás hatékonysága. 4. Jelzések a közösségi terek elhanyagolására. 197

SUMMARY Constructed environment – crime – situational crime prevention Introduction Crime prevention, which includes a variety of answers to crime and its prevention, is a problem that is as old as human society itself, and has been present to a varying degree of intensity. According to the decision made by the Council of the European Union on 28 May 2001 crime prevention means all those measures and interventions, whose aim or result is to decrease the quantity of crime and to improve the quality of the citizens’ sense of security whether by decreasing the number of crime occasions, by diminishing the impact of causes resulting in crime or by preventing victimization.1 Now we are presenting the reader a book that deals with a topic that is still considered to be a rarity at present in Hungary. The topic, situational and architectural crime prevention, is receiving increasingly more attention abroad. Its significance lies in trying to prevent crimes where it can happen, that is, mainly in the cities, where the great majority of crimes (70-80%) happen. For this purpose, besides the indispensable cooperation between the police, the local governments and the NGOs, it applies a new approach to prevention, examining the impact of constructed environment on the crimes committed. This complex approach is reflected by the wide spectrum of professions represented by the authors of this volume: lawyers, criminologists, sociologists and last but not least, engineers are all represented. The incentive to write this book was provided by the so-called Crime Prevention Carousel (CPC), which was supported by the AGIS programme of the European Union, was realized through international 1

In: The national strategy of crime prevention.

198

cooperation and which emphasized the role of constructed environment in the prevention of crimes in housing estates.2 In this international project, which examined the criminal situation in housing estates and the possibilities to transform the given environment as a means of prevention, the research material that was the result of the project focused on the situation and the possible answers. Here, we present the abridged version of this material to the reader. In its different chapters, this book is trying to summarize all the theoretical foundations from abroad and from Hungary that have been laid down in the past decades in the fields of constructed environment and situational crime prevention. It also presents those findings – mainly about Hungary – that were the results of the joint research efforts, supported by the AGIS project, that the five participating countries (Germany, Holland, Hungary, Poland and the United Kingdom, in alphabetical order) made in their respective countries, as they were trying to transfer all this knowledge from theory to practice.3 The first chapter4 assesses the international and Hungarian documents on the conceptual issues of crime prevention and the different elements in the content of prevention in relation to these before examining the theoretical foundations of fears and anxieties related to urban crime. The examination of these issues is constantly on the agenda of international of international organizations and workshops as well. The line of thought included in the draft of the working session of the Commission on Crime Prevention and Criminal Justice 2

The English title of the project is Sharing good practices in Crime Prevention based on the evaluation of rehabilitative schemes in the rehabilitation areas in Member and Accessiant State. In short: Crime Prevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164). 3 For the complete international summary of the results of the research, see: Tim Lukas (ed.): Crime Prevention in the High-Rise Housing. MPI–Duncker and Humblot, Berlin, 2007 4 Irk, Ferenc: Nagyvárosi félelem és szorongás (Fear and Anxiety in Metropolises). Seed pp. 15–37 of the present volume. 199

of the Social and Economic Council of the UN held in 2002 in Vienna also belongs here.5 Section D) of this document discusses the most important aspects of responsible crime prevention. This shows that the three target areas of prevention, which are equally important, are the following: the (potential) perpetrator, the crime situation and the community. Concerning the last, the view, that it is not enough to prevent crime but it is equally important to decrease fear of crime, has become more widespread in recent years. International experience shows that the efficiency of the steps taken against crime can be increased in many ways. One of them is taking steps not only against phenomena that are against criminal law but also against those phenomena that disturb public order in a wide sense that repulse the citizens who follow the norms and attract those who break the norms. Foreign experts take primary, secondary and tertiary prevention as an organic unit because its elements are mutually dependent on each other and in certain cases they can supplement each other. The essence of the three kinds of prevention can be summarized in the following: primary prevention tackles crime at its root by clarifying norms and thereby stabilizing an awareness of law (positive general prevention) and also in an ideal case it eliminates the underlying causes of crime (e.g. socialization deficit or socio-structural deficiencies). Furthermore, it makes compliance to law attractive by rewarding it. Secondary prevention combats crime on the surface with the instruments of deterrence. It deters the actually endangered or attacking person away from the crime by changing the structure of crime occasions or by increasing the attraction of behaviour that follows norms. Tertiary prevention focuses on the perpetrator by applying the means of punishment, treatment and resocialization in order to avoid misuses. 5

Prevention of Crime Report of the meeting of the Group of Experts on Crime Prevention. Draft. Commission on Crime Prevention and Criminal Justice. Eleventh session Vienna, 16–25 April 2002 Item 4 on the provisional agenda United Nations Economic and Social Council E/CN 15/2002/4 31. January 2002 200

In Hungary the government issued a resolution in 2003 stating that crime prevention must be dealt with in a more organized way than before. The Ministry of Justice prepared a draft for a resolution by Parliament to address the issue of crime prevention.6 Contrary to the plans, they failed to pass a law on crime prevention either in 2003 or after that, although there had been plans to create such law several times in the previous three and a half decades, which never materialized. In the second part of the chapter the author assesses the current Hungarian data through an analysis of concrete data, laying an emphasis on the problem of urban crime and the resulting fears and anxieties of victimization affecting urban citizens. The second chapter of the volume7 discusses victimization in cities characterized by anxiety in view of the Crime Prevention Carousel research, which serves as a basis of the present volume. This research project offered an excellent opportunity to study the criminal situation in the participating countries (Germany, Hungary, Poland and the United Kingdom) and in the given parts of the cities.8 The research applied a variety of methods. In the first step we collected the officially registered statistical data in order to draw a short outline of victimization in these four countries. This showed that compared to the size of the population the number of crimes and victims is the highest in the United Kingdom, followed by Germany, Hungary and finally Poland. After that we presented the data of the empirical research concerning victimization in a problem-affected housing estate in each of the four countries. This showed that the persons who claimed to have been victims of crimes suffered most of these crimes in their immediate environment. Although these usually do not belong to the most serious crimes or the ones committed against life, they influence the everyday lives and the mental state of the residents adversely, 6

“The national strategy for social crime prevention” Barabás, Tünde: Áldozattá válás – büntetési attitűdök (Victimization – attitudes to punishment). See pp. 38–77 of the present volume. 8 There were no data from Holland as the questionnaire was not used in Amsterdam. 7

201

affecting their human relationships as well. Therefore, in these areas situational crime prevention could have a special significance and an important role could be played in these areas by those guidelines (see further CPTED principles), which are aimed at the realization of situational prevention through the transformation of constructedplanted environment. In the second part of this chapter we can read about the findings of the punishment attitude surveys among the population. These surveys show that victimization is much higher than in the statistics, which, however, is not brought to the focus of the attention of the authorities. Several factors play a role in why the victims do not report the crime to the police, one of the most significant of which is distrust of authorities and the lack of trust in the efficiency of the procedure. The population accepts diversion from traditional punishments to a varying degree. Although the population or the citizens of the areas examined do not reject the idea of restorative administration of justice there is a high degree of insecurity among them. The findings also confirm the fact a high number of circumstances influence the willingness of the victims to forgive and restitution as “an alternative means of punishment”. The third chapter9 discusses the foundations of situational crime prevention. Through this, it presents the most important statements made by the great theorists – Newmann, Clark, Homel and other authors. This chapter outlines the role of constructed environment in crime prevention in view of the CPTED principles. (CPTED: Crime Prevention Through Environmental Design). Crime prevention through environmental design is in fact a multidisciplinary activity, the essence of which is to keep criminals away from a certain residential area through the right architectural environment. This can establish the security of public areas and can increase the feeling of security among 9

Irk, Ferenc: Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben (Situational crime prevention in residential areas). See pp. 78–106 of the present volume. 202

those who use these areas. The origins of this approach and activity go back to the 1960s and both its literature and the number of implemented projects are huge. The author also reports on a few European initiatives. Most of these initiatives come partly from America (the USA and Canada) and partly from Australia. In these countries the police take a crucial part in working out the principles, training the professionals and also in the fast and effective realization in the environment of the so-called hot spots, including the enlisting of the participation of the population as well. This is no accident as the police have their own eminent interests in reducing crime. But as we will see in the following, the activity of the police is characteristic all over Europe. In Great Britain the architects, the urban designers and the police have been involved in preventing crimes through urban and architectural planning for over 30 days. In Holland the special activity of the police is built on the “Secured by design” programme, in the framework of which they give their opinions on flats, residential buildings or whole neighbourhoods if certain technical solutions are made possible. Since 1989 there have been specific patents in force for protection against burglary and it is obligatory to apply these patents for housing construction. In Sweden the national programme against burglary is directed by the Ministry of Justice, which has a liaison with the architectural authorities in order for considerations of security to prevail in housing construction. In Finland the communes work in close cooperation with the police in designing residential neighbourhood, taking into consideration aspects of public and road security on the one hand and providing leisure centres for young people in their residential area. The fourth chapter10 shows the opportunities for architectural crime prevention with the eyes of an engineer. Crime is a “business activity” 10

Dallos, Endre: Építészeti bűnmegelőzés – a mérnök szemével (Architectural crime prevention – with the eyes of an engineer). See pp. 107–128 of the present volume. 203

for the perpetrator, which can be described in terms of costs (the material value of the instruments and the information used for committing the crime), income (the value of the object of crime), profit (the difference between costs and income) and loss (getting caught). Thus, the criminal weighs the risk of “business” and will “invest” where they can hope for profit with the least possible risk. Cities are perfect places for these “business opportunities”. Since the greatest risk for a potential criminal is the danger of getting caught, therefore in a crime prevention strategy this risk has to be increased. The simplest way to achieve this is to decrease the number of crime occasions. This is utilized by the joint use of the methods of architecture, urban development, landscape architecture and gardening, traffic technology, light technology, psychology and communication, by the transformation of constructed environment or by conscious design and implementation in order to decrease or to abolish the opportunities for committing crimes. The author also discusses certain elements of control by the community. It introduces its instruments inside and outside buildings as well and then outlines the concrete opportunities for the application of architectural crime prevention in different neighbourhoods of the city. The natural supervision of the residential area cannot be performed at the level of the city because owing to the “mass” the demand for it and the role of the individual cannot prevail here. It can only be realized effectively at lower levels, the levels of the neighbourhood, the residential community and the building. The basic task is to divide the residential environment into smaller parts, which makes it possible for the residents to distinguish each other effectively from strangers. Those who live in such units have to know each other, of course, but the rightly chosen size of the area to be kept under control has to help this goal – this was one of the conclusions of the study.

204

The fifth chapter11 reports on the concrete cases of the realization of these principles in connection to the CPC study we mentioned above. Both in Central-Eastern Europe and in Western-Europe the main trend of housing construction was the creation of housing estates. There were two reasons behind this everywhere in Europe: the guidelines of the school of urban architecture organized around Le Corbusier on the one hand and the new technical opportunities to address housing shortage, which promised a lot of flats in a small area economically and what is also important, quickly. The other long-term difficulty beside the distortion of architectural principles was the location within the urban structure both in the west and in the east. The problems we face at present concerning housing estates can be traced back to two main groups of causes. Physical problems on the one hand, which manifest themselves in the fast deterioration of the technical condition of buildings, while there is little money available for repairs. On the other hand, there are social problems in housing estates with the proportion of groups who face social problems and whose incomes are on the rise or stagnating on the rise and with more people accumulating arrears in paying their utility bills. The composition of the residents in housing estates is changing as a consequence of which there is increasing social and ethnic segregation.12 This, in turn, can lead to the rise of problems at the local level (crime, for example), some of which can be solved locally, by developing suitable programmes and other opportunities to help those who fall behind and by responding to the problems adequately. In this respect, besides several other crime prevention activities, changing the constructed environment can also play a significant role in prevention.

11

Windt, Szandra: Szituációs és környezeti prevenció a lakótelepeken (hat lakótelep bemutatása) (Situational and environmental prevention in housing estates (the introduction of six housing estates). See pp. 129–171 of the present volume. 12 Csizmady, Adrienne: A lakótelep (The housing estate). Gondolat, Budapest, 2003, p. 12. 205

The purpose of the CPC programme was to examine the relationship between the constructed environment and crime as well as the fear of crime. The project paid special attention to the crime prevention impacts of urban rehabilitation programmes aimed at the renewal of the constructed environment. British, Dutch, German, Hungarian and Polish experts took part in the international team. The project was carried out in each country in a selected area fraught with problems. This made it possible for the representatives and researchers of each country to analyze not only the practice of their own city but to ask questions about the cities of other countries with the acumen of an outsider. The author presents the problems experienced in the participating countries and the solutions worked out for them. At the end of the volume those ideas and recommendations can be found that the participants of the AGIS research project formulated for us (in view of a study tour in Hungary) at the end of the project. Such recommendations were prepared for each participating country, taking into considerations the special local characteristics and problems. Most of the proposals are aimed at improving those features of the constructed environment that can be the hotbeds and indicators of crime. Besides, they take such aspects into considerations that build communities and strengthen relationships and which can result in the decreasing of crime occasions already in the short-term. This palette cannot substitute the solution of questions that are phrased by the local government or belong to the competency of the local government and the police by the relevant authorities but if there are suitable local programmes it can supplement it well, helping to make crime prevention more effective. The Crime Prevention Carousel research yielded several such findings that confirmed our earlier experience on the one hand and calls our attention to new aspects of the prevention and management of victimization on the other. It turned out that although we could not make a comprehensive comparison concerning the data from the participating countries owing to the different methods, the crimes we mentioned mostly took place locally in all the examined housing 206

estates. This highlights the importance of situational crime prevention and the important role the constructed-planted environment can play in victimization and its prevention, that is, what a relatively simple and calculable element the complex process of crime prevention has. While the importance of urban planning should not definitely be overestimated, that is, it cannot be blamed for crime, yet it can prevent several crimes. This form of crime prevention obviously requires such a comprehensive professional cooperation that involves the police, the local NGOs and the local governments in the solution of the problems together with criminologists, psychologists, urban architects, horticultural engineers, etc. The realization of such a project in the examined areas could greatly facilitate the improvement of negative notions associated with housing estates, while it could improve the general feeling of the residents and could strengthen the local communal activities, impacting thereby the quality of the residents’ lives. We recommend this book to all those who are related to crime prevention in any way because they are concerned either professionally or personally. We hope that all the information and knowledge that the authors of this volume presented can provide assistance not only for the legal professionals but for the police, the local governments and NGOs to help them assert architectural considerations in the course of prevention. Engineers, horticultural engineers and urban planners will hopefully realize the importance of asserting such considerations in their work on the one hand and on the other hand they will also receive orders to help them to put these considerations into practice, assisting thereby the efforts made in order to improve local security.

Tünde Barabás editor 207

A KÖTET SZERZŐIRŐL Barabás A. Tünde az állam- és jogtudományok kandidátusa, jogász, kriminológus

1992 óta dolgozik az OKRI-ban, jelenleg a kommunikációs és oktatási osztály vezetője. Az ELTE ÁJK kriminológia tanszékén oktat, számos nemzetközi és hazai projekt koordinátora, fő kutatási területe a resztoratív igazságszolgáltatás kérdései, mediáció, viktimológia.

Dallos Endre okleveles bűnmegelőzési szervező, villamosmérnök

Információbiztonsággal és építészeti bűnmegelőzéssel foglalkozik, oktat a Rendőrtiszti Főiskolán, legutóbbi feladata Zalaszentgyörgy és Zalaboldogfa építési koncepciójának bűnmegelőzési szempontok szerinti vizsgálata volt.

Irk Ferenc akadémiai doktor, habilitált egyetemi tanár

Az OKRI tanácsadója, ahol 1969 óta dolgozik, 1996–2006 között az intézmény igazgatója volt. 1996 óta közlekedésrendészetet oktat a Rendőrtiszti Főiskolán. 2007 óta kriminológiát és kriminálpolitikát oktat a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán.

Kovács Róbert településszociológus, önkormányzati gazdálkodási-pénzügyi szakértő, a regionális tudományok doktora

Dolgozott a Tárkiban, a Városkutatás Kft.-nél, valamint az MTA RKK-nál és az ILO-ban, jelenleg saját konzulensi cégét, az OsoPolar Kkt.-t vezeti. 2007-ben alapítója volt és ma is vezeti a Helyi Obszervatóriumot. Több éve tanít a Corvinus Egyetemen, a BME-n és a NyME-n. Hazai és nemzetközi kutatási projektek részvevője, irányítója.

Windt Szandra kisebbség- és településszociológus, Európa-szakértő

2002 óta dolgozik az OKRI-ban. Abszolutóriummal rendelkező Ph.D hallgató. Számos nemzetközi és hazai projekt résztvevője. 208