ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY. Ének-zene 10. osztály

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY

Ének-zene 10. osztály


Ünnepek, ünnepélyek A „Szentírás”, görög eredetű szóval a „Biblia” írásos gyűjteményekből álló könyvek sorozata. Két részből áll: 1. Ószövetség 2. Újszövetség A Jézus születése előtti másfél évezredben Jézus születése után az első évszázadban íródott. keletkezett.  a zsidó nép történetének kötetei  Jézus és az ősegyház élete  a tanító kötetek  tanító könyvek/apostoli levelek  a próféták kötetei  apokalipszis/a világ végének látomása Az Ószövetség költői részei az antifonális vagy refrénes énekek, azaz a kantikumok. Az ősegyház ismeri a zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket. A VII-VIII. században a bencéseknél megjelennek a tropizált Kyriék (tropus: szövegbetoldás), melyekben a hangsúly a dallamra helyeződik. Ennek következménye a szekvencia megjelenése, amely az alleluja melizma szöveges toldaléka. A VIII-IX. században hivatásos előadók énekelték a gregorián éneket. Szláv, német és magyar területen a korai latin refrénből alakult ki a népének. A magyar egyházi népének megjelenése a XVI-XVII. századra tehető. Európában határok nélküli, egységes kultúráról beszélhetünk, melynek jellemzője a görög versforma használata és a gregorián dallamok szabad ívelése. Az 1600-as évektől már a többszólamú feldolgozás kerül előtérbe.

A magyar népzene A magyarok eredete Múltunk felfedezéséhez, megértéséhez elengedhetetlenül szükséges nemzetünk eredetének vizsgálata, ismerete. A középkori íróknak köszönhetően betekinthetünk a magyar nép eredetének történetébe: XI. század: feltételezett őskrónika (elveszett); Anonymus: „Gesta Hungarorum” – „A magyarok cselekedeteiről”; Ákos mester budai prépost V. István-kori krónikái; Kézai Simon: „A magyarok története” – kivonatos geszta; Budai Krónika a XIII-XIV. század fordulójáról; Képes Krónika – XIV. századi, 147 miniatúrát tartalmazó gyűjtemény, amelyet I. Lajos megbízásából másoltak a budai királyi udvarban. geszta: viselt dolgok, tettek. A középkori történetírás egyházi, illetve udvari műfaja. Anonymus, Béla király egykori jegyzője, 1200 körül írhatta a magyar honfoglalásról szóló regényes elbeszélését. Feltehetően Péter mester óbudai prépost személyére utál a műben szereplő P. mester rövidítés. Anonymus valószínűleg párizsi tanulmányai során ismerte meg a geszta műfaját. Munkájának forrásaként az 1066 körül keletkezett őskrónikát s a szájhagyomány útján fennmaradó mondákat, hagyományokat használta. Gyakorta saját fantáziájával egészítette ki vagy fejezte be az egyes történeteket. A névadás nem állt tőle távol, Zobor vezér nevét például a Zobor-hegy (Nyitra mellett) elnevezéséből vette át. A zobor szláv szó (szbor), gyűlést jelent. Anonymus történelmi jelentőségű munkájának irodalmi értéke is vitathatatlan. 2 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Kézai Simon, IV. (Kun) László király udvari papja, 1283 körül folytatja Anonymus gondolatát, amikor leírja, hogy közös őstől erednek a hunok és a magyarok, továbbá utal arra, hogy az Árpádok Attilától származnak. Mondáink szerint két őshazáról beszélhetünk: 1. Csodaszarvas monda: finnugor ág – erdős területen – Hunor és Magor Ménrót és Eneth ősanya fiai Hunor és Magor (Magyar) szüleiktől külön sátorban éltek. Egy vadászat alkalmával az üldözőbe vett szarvas eltűnt előlük a maeotisi (Azovi-tengeri) ingoványban. Keresgélés közben látták, hogy ez a terület élővilágban rendkívül gazdag. Apjuktól engedélyt kérve letelepedtek s mintegy öt éven át éltek e helyen. Később egy portyájuk során rátaláltak Bélár király fiainak feleségeire, akik éppen a kürt ünnepén táncoltak. Élve az alkalommal, elfogták és magukkal vitték az alánok fejedelmének, Dulának két lányát. Az egyiket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Így a hunok és a magyarok valamennyien ezektől az asszonyoktól származnak, s végül egész nemzetséggé nőttek. 2. Turulmonda: törökös ág – füves pusztákon – Emese álma Ügyek felesége, Emese, várandóságának idején álmában találkozott egy turulmadárral, az Árpád-nemzetség totem-madarával, amelynek üzenete az volt, hogy fiától dicső királyok (Árpád) születnek majd. Innen ered az Álmos név (az álom szülöttje). Neve latinul szentet is jelent. A magyar zene kezdete a finn-ugor és mongol-török törzsek egymás mellett élésének idejére tehető, megközelítőleg időszámításunk első évszázadaira. Vikár László kutatásokat végzett a cseremiszek (marik), a votjákok és a csuvasok körében. A magyar népzene régi stílusú dalaihoz a cseremiszek énekei hasonlítottak legjobban. A marik a Volga környékén, a Gorkij és Kazány közti területen élnek, amelynek központja Joskar Ola (Szombathely testvérvárosa). Kodály Zoltán, egy kelet felé tartó utazása során csodálkozott rá arra, hogy a távoli népek dalai mekkora hasonlóságot mutatnak a mi ősi énekeinkkel. Ennek az élménynek köszönhetően végeztek Bartók Bélával összehasonlító zenetudományi kutatásokat. Az eredmény igazolta régi stílusú népzenénk ázsiai eredetét, rokonságát. A rokonságra példa a „Kalapom a Tiszán úszkál” kezdetű nyitrai népdal, melynek egy mari dallammal való összehasonlítását végezte el a népzenekutató.

3 / 51


4 / 51


A fenti dal, énekbeszéd jellege által, a gregorián zenével mutat rokonságot. Kifejezőereje a tartalom és a forma összhangjában rejlik. Az egyetlen kvintugrás lefelé a bánat zenei kifejezője. A felfelé lépegető motívum az élet lehetőségébe vetett hitet fejezi ki. Érdekes a második dallamsor első hangján való elidőzés, amely a döntés utáni elszántságot erősíti meg. Kodály Zoltán a Székely fonó című daljátékának elején szólaltatja meg ezt a népdalt.

E népdalunk értékét a tiszta csengésű pentaton dallamvilág és a szöveg költőisége fokozza. A dallam három meghatározó érzelmet fejez ki: csalódás – elmúlás (hangulatát az őszi szél jeleníti meg); beteljesült boldogság, szerelem – fészekrakás, családalapítás; búcsúzás, bocsánatkérés – elszakadás a szülőktől, testvérektől. Az érzelmek hullámzását a lassan ereszkedő dallamív csitítja. A dal ritmikai különlegessége az első és harmadik sor szimmetrikus mozgása. „A népdal a népi műveltség csúcsa s döntő bizonyossága a nép egységes, eleven kultúrájának.” Kodály Zoltán 5 / 51


A népzenekutatás Népdalgyűjtőink az egyes dallamvariánsok lejegyzése mellett gyakran ismertették az énekhez tartozó játékokat, táncokat is. Kezdetben csak a szöveg értelmezése volt az elemzés tárgya. Majd Kodály Zoltán és Bartók Béla korszakalkotó munkájának hatására, a dallamok zenei jellegzetességeire irányultak a vizsgálatok. A két kutató rendszerezésében a dallam és szöveg teljes egységet alkot. Az első tudományos igényű összegzés mintegy 8000 dallam alapján készült el: Bartók Béla: A magyar népdal – 1924; Kodály Zoltán: A magyar népzene – 1937 (a rokon népekkel való kapcsolat feltárása); Bartók Béla: A magyar és szomszéd népek zenéje - 1943. Napjainkban a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum Népzene Gyűjteménye archívumában megközelítőleg 250 000 dallam található. Kodály és Bartók nyomán számos tanítvány és elhivatott kutató végzett és végez ma is eredményes kutatást, gyűjtést, összegző, rendszerező munkát. Ág Tibor: Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlakta vidékén; Bárdos Lajos: Népdalritmus mindenáron; Barsi Ernő: Népi hagyományaink iskolai és amatőr színpadon; Borsai Ilona: Díszítés és variálás egy mátrai falu dalaiban; Járdányi Pál: Hangnemtípusok a magyar népzenében; Kerényi György: A regös-ének magja; Kiss Lajos: Délvidéki Daloskönyv; Lajtha László: Sopron megyei virrasztó énekek; Olsvai Imre: Népdalkörök kézikönyve; Sárosi Bálint: Magyar népi hangszerek; Seprődi János: Marosszéki dalgyűjtemény; Vargyas Lajos: Ugor réteg a magyar népzenében; Volly István: Népi leányjátékok; Dincsér Oszkár, Domokos Pál Péter, Manga János, Maróthy János, Martin György, Papp Géza, Pesovár Ernő, Rajeczky Benjamin, Seemayer Vilmos, Tary Lujza, Zagyva Lajos. A reformkori pápai kollégiumban is nagy figyelmet szenteltek a diákok műveltségének bővítésére. Maróthy György és Bocsor István, a két magyar érzésű tanáregyéniség nem elégedett meg a latin mértékes verselés utánzásával, hanem arra törekedett, hogy utat mutasson a népköltészet megismerése és gyűjtése felé. Petőfi Sándor is e kollégium diákja volt, valószínűleg ennek köszönhetően jegyzett le néhány népdalt, melyeknek szövegét elküldte Erdélyi Jánosnak, a hazai folklorisztika korabeli jeles képviselőjének. Így történt ez Baki Gáborral (1821-1886) is, aki pápai kollégista, majd győri református tanító volt. 1844ben ő is eljuttatta Erdélyinek a jegyzeteit, bár ezek a kották vélhetően megsemmisültek. A megmaradó szövegekhez, Barsi Ernő népzenetudósunk azonosulnak az olyan dallamokat javasolt, amelyek a tartalomhoz illően adott zenei 6 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY dialektusterület jellemzőivel ritmika, szótagszám, forma és lejtés tekintetében.

A magyar népzene dialektusterületei Az egyes dialektusterületek zenéje, nyelvezete, szokása, tánca és viselete azért mutat eltéréseket, mert mindenütt más módon, más intenzitással őrzik a hagyományokat. Az egymással szomszédos etnikai (néprajzi) csoportokat a jellegzetességeik alapján tudjuk megkülönböztetni. A 9. osztályos tanulmányok során már betekintést nyerhettünk a népzenei nyelvterületeink részletes földrajzi felosztásába, melyet napjaink népzenekutatói állítottak fel. Bartók Béla a jellemző jegyeknek megfelelően öt nagy dialektust határozott meg:

I. Dunántúl 1. Szlavónia Bőséges zenei anyagában rendkívül kevés az új stílusú népdal. Az énekek gazdagon díszítettek. Az egyik leggyakrabban hallható hangszer a tambura.

7 / 51


2. Dél-Dunántúl A hagyományokban leggazdagabb terület jellegzetessége az ereszkedés, a pentaton hangsor és a kvintváltás. Ilyen például a Röpülj páva, röpülj kezdetű népdal. Innen ered a "pávadallam" kifejezés. Érdekes tájjelenség a dunántúli pentaton: l, di r m szi l- amelyben az alsó szó nem módosul. Pl.: Zöld buborkát megcsípte a hideg dér. A területen számottevőek a regölés szokásának énekei, a kanásznóták; a pásztor-, betyár- és rabénekek. A legkedveltebb hangszer a „hosszú furugla" és a duda. 3. Északnyugat-Dunántúl Kiemelt területe a Rábaköztől a Zoborvidékig húzódik. A szokásdallamairól és dudanótáiról nevezetes vidéken elsősorban új stílusú dalokat énekelnek. Gyakori a "dunántúli záróritmus", amely egy hosszú és két rövid értéket jelent. Fő hangszerük a duda és a hasas citera. 4. Dunazug és Csallóköz A sirató nélküli vidéken főleg új stílusú énekek és dudanótaszerű dallamok, táncok terjedtek el. Bartók Béla nagymegyeri gyűjtéséből való e terület legkedveltebb népdala, a Hopp, ide tisztán, szép pallutt deszkán, melyet Bárdos Lajos dolgozott fel a Magos a rutafa című nőikari művében. Leginkább használt hangszer a duda. II. Felvidék 1. Zobor-vidék A Nyitra város környéki terület ma Szlovákiában található. A lakodalmi énekekben és az aratódalokban gyakoriak a díszítések, melyeket a felfelé és lefelé ívelő hajlítások jellemeznek. Az itt élő emberek számos siratóéneket is őriznek. Több daluknak Moldvában is megtalálhatók a változatai. Főleg dudán és furulyán játszanak. 2. Palócföld Az elnevezés a Mátra és a Bükk vidékére utal, kiemelkedően hagyományőrző terület. A giusto, parlando és rubato dalokat a szokottnál lassabban éneklik. Jellegzetes a díszítésmódjuk is: hangról hangra csúsztatnak. A furulya és a duda használatának gyakorisága itt is jellemző. Ill. Alföld 1. Dél-Alföld A régi dallamok mellett az új stílusú népdalok vannak többségben. Gyakran megjelenik a "dunántúli terc". Ritkán fordul elő csúsztatás és kevés az átmenő hang. A párosító dalok érdekessége a három hosszú és egy rövid sor. Jellegzetes hangszer a tekerő, a vályúcitera és a nádsíp. 2. Felső- Tisza-vidék Részei: a Hajdúság, a Nyírség, Szatmár és a Bodrogköz. 8 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY A pásztor- és rabénekek többféle változata, variációja ismert. A kevésbé gyakori vígballada egyik változata, a Kétféle menyasszony, a Nyírségből, Nyíradonyból került elő. Élénken él az új stílus, a csárdás is innen indult útjára. A furulya és a tárogató mellett gyakoriak a vonós hangszereken játszó cigányzenekarok. IV. Erdély 1. Kalotaszeg és Mezőség Kalotaszeg Kolozs megye nyugati részén található, majd ettől délkeletre haladva jutunk el a Mezőségbe, amely egészen a Székelyföldig nyúlik. Főleg új stílusú dalokat énekelnek. Kedveltek a "jaj-nóták". Az énekes és hangszeres zene szinte összefonódott, melyben több helyen több hangot díszítve szólaltatnak meg, akár variálva is. Különleges tájjelenség a hangszeres zenében az aszimmetrikus kíséret: 9/8, 11/8 ... Hangszeres zenéjét a furulya és a cifrázatokban gazdag vonósok jellemzik. 2. Székelyföld A Mezőségtől délkeletre fekvő, a Kárpátokig nyúló rész, melyhez a régi Maros-, Udvarhely-, Csík- és Háromszék tartozik. A sűrű díszítésekkel telített régi stílusú pentaton dallamokat Bartók és Kodály fonográffal rögzített felvételei őrzik. A XIX. században megkedvelt új stílusú ének és a csárdás mellett a verbunkos tánc került előtérbe. 3. Bukovina A XVIII. században a Kárpátok keleti oldalán fekvő területen telepedtek le a madéfalvi veszedelem (1764) után elmenekült székelyek, öt falut alapítva: Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva. Dalkincsüket az egyszerű díszítésű rabénekek és a siratók jelentik. Leggyakrabban megszólaltatott hangszerük a furulya. V. Gyimes és Moldva A területek a történeti Magyarország keleti határvidékén találhatók. A Gyimesi-szoros vidékén élő magyarokat nevezzük gyimesi csángóknak. Nevük a csángál szóból származik, melynek jelentése: elcsámborog, elkóborol, elszakad. Többnyire a parlando-rubato előadásmódú, gazdagon díszített keserves a jellemző énekük, melyet általában hegedű és gardon vagy furulya-gardon páros kísér. Az új típusú verbunkos táncuk mellett a középkorból eredő „Kettős Jártató” és „Sírülő” (sírül: forog), továbbá a „Héjsza” (körtánc, lánctánc) hagyományát ápolják. A Prut és a Szeret folyó környékén találhatóak a moldvai csángók. Népzenéjükben a régi stílusú dallamok a leggyakoribbak. Kedvelik és őrzik a „páva-dallam” motivikát, a siratókat, a zsoltárokat és a középkori balladákat. Az új stílusú népdal csak a legújabb időkben jelent 9 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY meg náluk. Hangszereik megegyeznek a Gyimesben használtakkal, melyeket a kobozzal egészítenek ki. Ütőkardon Formában és méretben a gordonkához hasonlító, teknőszerű hátlappal ellátott húros ütőhangszer. A bélből készített négy húrból az egyik vékonyabb, a többi három vastagabb. Az utóbbiakat egy bottal megütve szólaltatják meg, mely dobhoz hasonló hangzást ad. A vékonyabb húrt megcsípve húzzák fel, amelyet ha elengednek, rácsattan a fogólapra, s ezzel érdekes hanghatást és lüktetést ad.

"A magyar népzene lényeges vonásai és legfőbb típusai tekintetében egységes. Ugyanakkor nagy különbségek mutatkoznak a régiségek megőrzése, az újítások elterjedése tekintetében, s ennek következtében vannak vidékekre jellemző - vagy jobban jellemző - stílusok és dallamtípusok is. " Vargyas Lajos Népdalaink rendszerezését három szempont vizsgálata alapján végezték el. I. Néprajzi funkció szerint: 1. Alkalomhoz és időhöz kötött dalok: a) születéstől a halálig - az élet szakaszai és fordulói, gyermekjátékok, karikázók, párosítók, summásdalok, katonadalok, lakodalmasok, altatók, halottas énekek. b) az év jeles napjai és ünnepei - januártól decemberig. 2. Alkalomhoz nem kötött énekek: a mindennapi életet kísérő dalok - közös munka, hosszú téli esték, pásztorélet stb. II. Zenei jellegzetességek szerint: 1. Kötetlen szerkezetű énekek: a) ütempáros dalok - egyszerűek, refrénesek b) recitáló dallamok c) altatók és hangszerutánzó énekek. 2. Kötött szerkezetű népdalok: a) régi stílus: ereszkedő ötfokúak, zsoltárok és siratók b) új stílus: két különböző zenei sorból építkező, giusto énekek c) vegyes stílus: - gregorián eredetű, kis ambitusú dalok - az európai világi divatból átvett énekek - a Rákóczi-dallamcsalád dalai. Ill. Földrajzilag a dialektusterületek jellemzői szerint: öt, később kilenc zenei nyelvjárás.

10 / 51


Régi stílusú népdalok A honfoglalás előtti időkre visszavezethető dallamokat a magyar népdalok régi (ősi) stílusú csoportjába soroljuk, melyek jellemző sajátosságai: 1. ereszkedő dallam vonal. 2. kvintváltó szerkezet, amely lehet: a) szabályos, kötött, ha a dallam első két sora 5 hanggal magasabb, mint a 3. és 4. sor. b) szabad, kötetlen, ha ereszkedés esetén nincs kvintvá1tás. A dallam fokozatosan ível lefelé. Előfordul kvártváltó szerkezet is; ez főleg a tatár és kínai dallamok jellemzője. 3. hangsora többnyire pentaton - egy rendszerű, ha a dallamot dó-váltás nélkül szolmizálhatjuk (a dallam hangnemen belül marad és az első két sor (felső periódus) nem haladja meg a záróhang oktávját; - két rendszerű, ha a dallamot dó-váltással szolmizáljuk és a felső periódus meghaladja a záróhang oktávját. Ezt elsősorban a kvintváltó daloknál tapasztaljuk. 4. szövege általában 4 rövid verssorból áll. 5. szótagszám 6 -11. 6. jellemző előadásmód: parlando (elbeszélve), rubato (szabadon). A régi stílus csoportjába soroljuk még a recitáló dallamokat, a siratókat és a zsoltárokat. Gyakran találkozunk oktáv lépéssel indító népdallal is, pl.: Elindultam szép hazámbúl... Dalaink elemzésekor a sorvégi hangokat mindig a záróhanghoz viszonyítjuk (kadenciák). A záróhang (1) feletti hangokat arab, a záróhang alattiakat római számmal, VII-től lefelé, jelöljük. Pl.: záróhang = lá, → 1 (felette a dó → 3) alatta szó, → VII. Az előjegyzés szerinti módosításokat is mindig jelöljük: b3 vagy #VII. Ezeknek megfelelően a hangterjedelem (ambitus) lehet VII-8, szolmizálva szó, – lá. Az ambitus változatai: autentikus, ha a záróhang feletti oktávban mozognak a dallam hangjai (1-8); plagális, ha a záróhangot körülvevő oktávban mozognak a hangok (V-5); tonus mixtus (kevert ambitus), ha a fenti két típust magába foglalja (V-8).

11 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY A Ghymes együttes 1983-ban alakult a nyitrai főiskola hallgatóiból. A szlovákiai magyar zenészek első koncertjeiket a Gímes (régi írással Ghymes) községben rendezett ifjúsági táborban tartották, nevük is innen ered (1984 óta). A táncházmozgalomban is kiemelt szerepet vállaltak. Népzenei koncertjeiken és nyári táboraikban adták tovább mély gyökerekből eredő, feszes ritmikájú zenéjüket. A nyitrai együttes hangszerei között ma már szaxofont és dobot is hallhatunk. Az együttes által megszólaltatott muzsika az évek során a világzene (world music) szerves részévé vált. A Magyar Örökség-díjas együttes mottója a „Tisztító tűz”.

Az új népdalstílus Bartók Béla szerint "az új stílusú népdal kétséget kizárólag sajátos magyar alakulat". Kutatásai azt igazolták, hogy a népdalok új stílusa a XIX. században született és virágzott. Szabolcsi Bence (1899-1973) zenetörténész, a református kollégiumok melodiáriumainak (énekes gyűjtemény) anyagából kiindulva, a XVIII. század közepétől számítja az új stílus kialakulását. A diákok által lejegyzett dallamok többsége eltér a régi stílus ötfokúságától és ereszkedésétől. Az új hétfokú énekek boltíve, visszatérő szerkezete és táncos lüktetése újszerű világi dalkultúrát hozott létre. Kodály Zoltán munkája révén felállított leggyakoribb típusok és jellemzők:

1. dallamvonala kupolás (kvintváltással vagy szabadjárásúan); 2. szerkezete visszatérő; 3. a harmadik sor a legváltozatosabb, ritmikai és dallami bővüléssel; 4. négy hosszabb sor, magas szótagszámmal: 6-25; 5. gyakori a szöveghez alkalmazkodó ritmus és a váltakozó ütem; 6. ambitusa főleg oktáv; 7. hangsora hétfokú, néha pentaton fordulattal; 8. éneklési módja melizma (hajlítás) és ornamentika (díszítés) nélküli; 9. előadásmódja táncos jellegű tempo giusto (feszesen).

12 / 51


A XVIII. század magyar zenéje A kuruc kor dallamvilága 1686, Buda visszafoglalása - 1711, szatmári béke A török ostromait követő időkben Rákóczi Ferenc zászlója alá (Cum Deo pro Patria et Libertate - Istennel a hazáért és a szabadságért!) besorakoztak a magyar, rutén (kárpát-ukrán), szlovák és román fiatal kuruc katonák. Egységüket, közös céljaikat (függetlenség, szabadság), a könnyen énekelhető, feszesen pattogó ritmusú és zártabb szerkezetű dalaikkal is hirdették. A kuruc dalok diákok, katonák és mesteremberek ajkán keletkeztek. Gyakori a korábbi dalok korhű szöveggel való kiegészítése: Kájoni kódex - 1650; Vietorisz kódex - 1680 táján; Thököly kódex - 1686; Szentsei daloskönyv - 1688.

13 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY A kuruc kor énekei új dallamtípust képviselnek, amelyek valójában a verbunkos zene előfutáraként említhetők. A kor egyik legnépszerűbb hangszere a tárogató, amelyet eredendően töröksípnak is neveznek. Kutatóink feltételezése szerint a tárogató gyűjtőfogalom. Kettős nyelvsíppal megszólaltatott ázsiai eredetű (XIII. század), 20-40 cm hosszú aerofon történeti hangszer. A tárogató hangja rendkívül erőteljes, ezért katonai jelzőhangszerként és a mulatozások, táncok kísérő hangszereként egyaránt használták. A későbbiekben Schunda Vencel József (1845-1923), az első új típusú cimbalom megalkotójának nevéhez köthetjük a tárogató felújítását. Kollégiumi kultúra – melodiáriumok A XVIII. század nyitánya a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) volt, melynek a végén megkötött szatmári béke átalakította hazánk társadalmi és politikai életét, s egyben új kultúra bontakozott ki. A főnemesség behódolt a Habsburg-politikának, s Bécs felé fordult. Az öntudatos köznemesség visszavonult. és semmiféle politikai aktivitást nem tanúsított. Megerősödtek a református kollégiumok, ahol a fiatalokat nevelték. A kollégiumok a zenekultúra és az új kórusműveltség bölcsőivé váltak. A XVIII. századi sárospataki és debreceni diákok melodiáriumokban (dalgyűjteményekben) jegyezték le a kor dalkincsét. Ez az időszak a magyar népdalok történetében is jelentős, mivel ekkor van kialakulóban a ma is kedvelt új stílus. A melodiáriumok változatos anyaga: kuruc dalok; kötelező iskolai dalanyag (zsoltárok, köszöntők, temetési énekek); többszólamú kórusművek (főleg Maróthi György és Goudimel munkája nyomán); világi énekek, az új népdalstílus dallamai (azok első emlékei); népies műdalok (melyekben német, olasz és francia táncmuzsika hatása érződik); verbunkos zene (amelynek énekes és hangszeres változata ekkor indul útjára). Pálóczi Horváth Ádám (1760, Kömlőd - 1820, Nagybajom) Költő és népdalgyűjtő. Pálóczi 13 éves korától a debreceni kollégium diákja volt. Az elismert tudós-tanár, Hatvani professzor hatására folytatott matematikai, természettudományi tanulmányokat. Érdeklődése később az irodalom és a magyar dalkincs felé fordult, felnőttkori munkásságában főleg ezekkel foglalkozott. Kazinczy Ferenc, aki kezdetben barátja, majd szakmai ellenfele volt, így jellemezte őt: „Igenfekete, szálas bajusza elfedi száját, hajai pedig, melyek természettel göndörök, mind oldalról, mind czopf gyanánt hátul csombók módjára vannak megkötve [...] Víg, pajkos, tréfás, elmés s igen alkalmas mindenre, de minden cselekedeteiből érettség, philosophiai csendesség és a mértéken túlható. de nem vak áhítatottság látszik. .. „ 14 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Pálóczi Horváth Ádám készítette el a XVIII. század összefoglaló dalgyűjteményét, melynek címe: Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek: ki magam tsinálmányja, ki másé. Ez a magyar zenetörténet, a magyar folklór első hangjegyes (kulcsok, előjegyzések, ütemvonalak nélküli), korszakos jelentőségű munkája. A 357 dallamból 45-öt tart magáénak a mester. A kötetben vallásos népénekek, régi magyar világi melódiák, kuruc kori dallamok, hazafias érzelmű szerzemények találhatók. 1814-ben pert is indítottak ellene a nemzeti hangú és az osztrák uralkodóházat sértő énekei miatt. Bartók Béla és Kodály Zoltán munkáinak megjelenéséig Pálóczi Horváth Ádám gyűjteménye volt az egyetlen zenei forrás. Bár a lejegyzések ideje közel van az új stílusú dalok születéséhez, mégis rendkívül kevés az ide sorolható énekek száma. Többnyire műdalok és a régi stílus csoportjába tartozó dallamok kaptak helyet a kiadványban. A kuruc dallamok népszerűsítésében a cigányzenekaroknak és prímásaiknak (Barna Mihály, Cinka Panna) volt óriási szerepük. Gyakran cigányzenészektől tanultak az emberek hegedülni, cimbalmozni. Pálóczi Horváth Ádám a magyar folklór „apostolának” tekinthető. A „magyarosok”, „népiesek” vezéralakjaként állt szemben a nyelvújítók (Kazinczy, Batsányi köre) elveivel. A „népiesek” fő törekvése a paraszti kifejezésmód és beszéd megőrzése, a szokások megismerése, a hagyományok összegyűjtése, megmentése. A „magyarosok” (Csokonai, Révai Miklós, Pálóczi) állásfoglalása a későbbiekben Petőfi és Arany művészetében teljesedett ki. Pálóczi Horváth Ádám munkájához valószínűleg Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) „405 mindenes nóta” C. munkája szolgált mintául, bár ez a szöveges anyag sajnos elveszett. Csokonai a következőképpen fogalmazta meg barátja és pályatársa, Pálóczi érdemeit: „Ő az, aki magyar hangra tanítja az erdőket, Hangoztatja scyta nyelven pergő versekkel őket, Mely verseket ti is méltán, óh méltán, irigyletek, Ti, a boldog culturával dicsekedő nemzetek.” Csokonai Vitéz Mihály, a költő, a felvilágosodás eszméinek hirdetője, egy debreceni nádfedeles házban nevelkedve figyelt fel a néphagyományok fontosságára. Fiatalemberként a magyar folklór irányába fordult. A népdalgyűjtő munkája során gyűjtött tájszavakat, kifejezéseket, néprajzi érdekességeket érzékletesen szőtte be verseibe. Alkotásaiban a nyugati műveltségű költészet találkozott a magyar népdal hangjával. Barátait és tanítványait így buzdította a népdalok megismerésére, szeretetére és gyűjtésére az Anacreoni dalokban: „Magyarjaim! Literatorok! Ne csak a külföldi írókat olvassátok. .., hanem hallgassátok figyelemmel a danoló falusi lányt és a jámbor puttonost, akkor találtok rá az Árpád szerencsi táborára, akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványait ... „ Csokonai fuvolista is volt. A zenéhez fűződő szoros kapcsolatát igazolja néhány meglévő dallamra írott verse, illetve önálló szövegeinek saját megzenésítése.

15 / 51


A romantika kora és zenéje - XIX. század A romantika szabadságot hirdet érzésben és formában egyaránt. A kor embere gyönyörködik az érzéseiben, imádja a délibábot és a szivárványt, megpihen a szürkületben, mosolyog és kacérkodik a világgal, elérzékenyül a jégvirág láttán, miközben magányosan könnyez. A XIX. század zenéje a bécsi klasszicizmusból nőtt ki. Ezt tapasztalhatjuk Beethoven műveinek hallgatásakor, melyekben a formák szabadabb kezelése és a nyugtalanabb harmóniák megszólalása már a romantikus zene irányába mutatnak. A művészeteket az európai gazdaság és társadalom változásai határozták meg. Gyarapodtak a vasútvonalak, hódított a fotografálás, sorra jelentek meg újságok, Edison találmányáról szóló hírek járták be a világot. Bartók Béla egy előadásában azt mondta: „Határozottan állítom, hogy a zene folklórtudománya Edisonnak köszönheti mai fejlettségét.” A kor történelmi eseményei óriási lendületet adtak a romantika emberének. A francia forradalom bukását, Napóleon száműzetését követően nem volt hatalom, amely gátat tudott volna vetni a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméinek. A Bécsből kiinduló, Metternich nevéhez kötődő „Szent Szövetség” reakciós terrorja ellenére fokozódott a polgárosodás és a szabadság iránti vágy. Az európai népek kitartóan küzdöttek saját nemzeti egységükért. A párizsiak sorozatos felkelései és forradalmai komoly változásokat eredményeztek a művészetekben és az emberek gondolkodásában. A kor művészeinek munkássága ezen harcokhoz kapcsolódott. Ennek során teremtették meg az egyes népek a nemzeti kultúrájukat, melynek érdekében a népzene felé fordultak a muzsikusok. Ide vezethető vissza a kor zenéjének s a társművészeteknek a népies jellege. A demokratikus átalakulásért folytatott küzdelmek és bukások lelkesedéssel és kiábrándultságokkal telítették a kort. Az ellentétek és végletek a zenében is megjelentek. A korabeli társadalom zenei igénye háromféle volt: 1. A reformnemzedék a zenei nyelvújító Chopin [sopen], Wagner [vágner], Berlioz [berlioz], Liszt muzsikáját ünnepelte. 2. A könnyű szórakozást kereső, vagyont gyűjtő arisztokráciát divatos operáikkal Donizetti [doniddzetti], Rossini [rosszíni] hódította meg. 3. A visszahúzódó, a zenei múltba visszatekintő csendes egyéniségek örömére a klasszikus hagyományokra építette művészetét Schubert, Schumann, Mendelssohn, Brahms. A fiatal tehetségek már konzervatóriumokban végezhették tanulmányaikat, majd tudásuknak megfelelően tanárként (Schubert), zenekari hangszeresként, szólistaként (Paganini), karmesterként (Hector Berlioz) végezték munkájukat. Karnagy: kórusvezető, aki kisebb mozdulatokkal, pálca nélkül vezényli az együttesét. Karmester: zenekari vezető, aki vezénylő pálcával dirigál (dirigens). Karigazgató: a kórus és a zenekar közös muzsikálását a karmester vezényli, az énekes anyagot a karigazgató tanítja be az énekkarnak. A zeneművek terjesztésében óriási szerep jutott a kiadóknak. Megjelentek a zenei témájú folyóiratok, amelyek a napi zenei eseményeket, kritikákat és az ifjú tehetségeket mutatták be. 16 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Robert Schumann [súmann] 1833-34-ben hozta létre a Neue Zeitschrift für Musik (Új Zenei Újság) című folyóiratot, amely még napjainkban is szerves része a német zenei életnek. A vallási szertartások és az otthonok zárt lehetőségeit felváltották a nyilvános előadások. Az új érzelmek új témákat hívtak életre: álmodozás (Schumann), szerelem, távollét, viszontlátás, vándorlás, a természet szépsége (Schubert), a csúf és torz életképe (Muszorgszkij), a saját nemzettel való együttérzés (Erkel), múlt és jövő ellentéte (Verdi), a túlvilág (Liszt). Új kifejezési eszközök is születtek. A romantikus dallamvilágot gazdagítják a gyakori átmenő-, váltó-, és módosított hangok, továbbá az árnyaltabb hangzást fokozó kromatikus elemek. Egyre gyakoribb a 12 hangra bővülő hangkészlet (Liszt, Wagner).

Az érzelmek változatosabb kifejezésére merészebb disszonanciákat szólaltattak meg. Megjelenik a szabályostól eltérő aszimmetrikus ritmus, ilyen például Csajkovszkij VI. szimfóniájának 2. tételében felcsendülő 5/4-es keringőzene. Szokatlanul sűrű aprózás (kvintola, szeptola) hallható Chopin darabjaiban is. Az elevenebb dinamika hű tükre a kor mentalitásának. Pl. egy fortissimo után szinte rapszodikus hirtelenséggel halkul el a zenekar a sejtelmes pianók medrében. Mindehhez új hangszerekre és a megszólaltatás módjának változatos technikájára volt szükség. Így bővült a hangszeres apparátus Wagner műveiben a nagyobb szerephez jutó, harsogó rézfúvókkal, majd az általánossá váló klarinét, szaxofon, kontrafagott, hárfa és ütősök hangjával, Erkel „Bánk bán” című operájában pedig a cimbalommal. A romantikus mesterek feloldották a klasszicizmus kötöttségeit. Az ésszerűség helyett az érzelmekre helyezték a hangsúlyt. Így váltak jellemzővé a fellazított, fantáziaszerű szabad formák. A romantikus művészeteket meghatározó ellentétek a zenei műfajokban is felfedezhetők. A rövid lélegzetű miniatűrök mellett kiemelt üzenetet hordoznak a hosszú, monumentális zeneművek. MINIATŰRÖK: dal, dalciklus, hangszeres karakterdarab - Schubert, Schumann, Brahms, Muszorgszkij, Dvořák [dvorzsák], Chopin, Liszt. MONUMENTÁLIS MŰFAJOK: versenymű - Schumann, Chopin, Liszt, Paganini, Mendelssohn, Brahms, Csajkovszkij, Dvořák; szimfónia - Schubert, Mendelssohn, Brahms, Csajkovszkij, Dvořák; szimfonikus költemény, programzene - Berlioz, Liszt, Muszorgszkij, Smetana; opera - Rossini, Wagner, Verdi, Erkel. A romantikus írók és képzőművészek a szenvedélyes érzelmek eszményét hirdették. Elkötelezettségükből adódóan vállalták a nemzeti öntudat ébrentartását. A TÁRSMŰVÉSZETEK NÉHÁNY KIEMELKEDŐ EGYÉNISÉGE: Irodalom: Arany János, Egressy Béni, Jókai Mór, Katona József, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály; Byron, J. W. von Goethe, H. Heine, E. T. A. Hoffmann, V. Hugo, A. de Lamartine, W. Müller, A. Puskin, G. Sand, F. Schiller. 17 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Festészet: Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Ferenczy Károly, Lotz Károly, Madarász Viktor, Munkácsy Mihály, Paál László, Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Zichy Mihály; E. Degas, E. Delacroix, V. Gogh, C. Monet, E. Renoir, 1. Rjepin. Szobrászat: Fadrusz János (Millenniumi emlékmű), Izsó Miklós (Táncoló paraszt), Stróbl Alajos (Anyánk) A. Rodin (A gondolkodó), Építészet: Alpár Ignác (Magyar Mezőgardasági Múzeum), Feszl Frigyes (Vigadó), Schulek Frigyes (Halászbástya), Steindl Imre (Parlament), Ybl Miklós [íbl] (Operaház), G. Eiffel (a Párizsban róla elnevezett híres torony és Budapesten a Nyugati pályaudvar épülete). A regényes témákkal teli, fordulatokban, izgalmakban gazdag kort méltán nevezték el az ófrancia eredetű román = regény szóból romantikának. Először Friedrich Schlegel (1789) [frídrih slégl], német költő használta a szót az új, nyugtalan irodalmi irányzat meghatározásaként. Rövidesen Európa-szerte elfogadottá vált mint művészeti kort és stílust jelölő kifejezés („a különös ábrázolása különös körülmények között”). A XIX. századi Európa művészetének központja Párizs, majd Bécs.

Charles François Gounod [gúnó] a francia zeneélet melodikus mestere. Nemzeti operája a Faust. A német-francia háború hatására komponálta 1871-ben a Gallia című gyászkantátáját. 18 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Közismert műve Bach C-dúr prelúdiumára írt Méditation (Ave Maria) szoprán szóló zongora kísérettel.

A magyar nemzeti romantika A népies dalirodalom A nyelvújítás, a gazdasági és politikai reformok, a nemzeti függetlenség követelése, a '48-as forradalom és szabadságharc óriási hatást gyakorolt a kor nagy egyéniségeinek munkájára (Kossuth és Széchenyi). A haza és haladás szelleme lendületet adott az irodalomnak. Kölcsey Ferenc a Himnusz megírásával a nemzeti öntudatot erősítette. Katona József tollából elkészült a Bánk bán, Vörösmarty Mihály megírta a Szózatot és a Zalán futását. Jókai Mór számos regénye hűen eleveníti meg a magyar nép múltját. Arany János a naiv eposzok feltámasztásán dolgozott, Petőfi Sándor a forradalom szolgálatába állította művészetét. Íróink, költőink munkája a népköltészetben gyökerezik. A zenei életben a Bécs felől beáramló nyugatias dallamokat egyre inkább kiszorította a nemzeti kultúránkat meghatározó magyar népdal. A megszületett magyar nemzeti zene így vált Európa romantikájának szerves részévé. Az ekkor keletkezett népies dallamok formailag nagyon hasonlítanak a XIX. sz. közepétől ismert új stílusú népdalokhoz (kupolás dallamvonal. kvintváltó szerkezet, hétfokú hangkészlet). Az egyes daltípusok között árnyalatnyi, mégis meghatározó különbségek vannak: Népdal: szövege és dallama a nép ajkán keletkezett. Népies dal: szövegét elismert költő írta, míg dallama a nép ajkáról fakadt. (Petőfi Sándor: Juhászlegény, Fürdik a holdvilág.) Népies műdal: szövegének írója és dallamának szerzője ismert. Az alkotás során népies szófordulatok, kifejezések írására és a népdalokra jellemző motívumkincs megszólaltatására törekedtek. (Magasan repül a daru - Szerdahelyi József zenéje Szigligeti Ede A csikós című népszínművéből- 1847.) Műdal: elismert költő és zeneszerző szerzeménye, amely nem tartalmaz népies elemeket. (Erkel Ferenc-Vörösmarty Mihály: Keserű bordal.) A népies műdalok gyakran voltak hallhatóak az iskolai színjátékokban és a divatos népszínművekben. A népies dalirodalom legjelentősebb szerzői: Egressy Béni (1814-1851), Szerdahelyi József (1804-1851), Szénfy Gusztáv (1819-1875), Simonffy Kálmán (1832-1881), Szentirmay Elemér (1836-1908), Beleznay Antal (1859-1915), Dankó Pista (1858-1903), Lányi Ernő (1861-1923), Dóczy József (1863-1913). A népies dalirodalom nótaszerzője a 45 évet élt, cigány származású Dankó Pista. 1858. június 14-én született Szatymazon. A 9 évesen árvaságra jutott gyerek édesapjától örökölt „szárazfájával” kóborolt Szeged utcáin. Tanulmányait a híres Erdélyi Ignácnál végezte, aki az amerikai Fehér Házban is kedvelt muzsikus volt. Dankó Pista 17 éves korában alapította első zenészbandáját. Szegeden barátságot kötött Gárdonyival és Mikszáthtal. Dankó Pista idejében kevésbé ismerték a magyar népdalokat, hiszen csak ekkor kezdte gyűjtésüket Vikár Béla a fonográffal. A bécsi könnyűzene, a német „Liedertafel-stílus” dallamai jelentették a divatos dalkultúrát. Ezért volt jelentős a magyar zene történetében 19 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Dankó magyaros dalirodalma, amely a dalárdák népszerűsítő közreműködésével lassan kiszorította az idegen kuplékat. Dankó dalaiban gyakran fedezhetők fel az új stílusú népdalok jellemző jegyei. Ezért találhatunk néha a népdalgyűjteményekben is tőle eredő énekeket. Legismertebb dalai: Megkondult a kecskeméti öreg templom nagy harangja; Gyönge violának letörött az ága; Még azt mondják, Egerbocson nincs rózsa; Nincsen kenyér; nincsen só; Zöld erdőben juhászlegény furulyál; Bús a gólya,le van a tó csapolva (ezt a dalt Farkas Ferenc gyűjtötte Somogy megyében, majd Kocsár Miklós a Forintos nóták című vegyeskari művének V. tételében dolgozta fel). A mintegy 400 dalt író Dankó Pista búcsúzása az élettől- súlyos tüdővésszel küzdött - a „Most van a nap lemenőben” kezdődő nótájában fogalmazódik meg. 1903. március 29-én bekövetkezett halála után Szegeden 100 cigány muzsikálta együtt a legszomorúbb énekét: A XIX. század sajátosan magyar, szórakoztató jellegű színpadi műfaja a népszínmű, amely átmenetet képez a verbunkos tánczene és a romantikus zeneművek között. Témájában, az előkelő réteggel szemben felmagasztalja a falu emberét: szorgalmasabbnak, becsületesebbnek és őszintébbnek mutatja be. A szöveges jeleneteket táncok és „nóták” beillesztésével tették változatossá. A betétdalok - régi és újabb népies dalok - zenekari kísérettel szólaltak meg. A nemzeti törekvések szolgálatában álló népszínmű jelentősége: magyar nyelven játszottak a színpadon, a zenekar pedig díszes viseletben volt. A XIX. század népies műdalait többnyire nyolcad egységű ütemekben kottázták. A népszínművek legismertebb - zeneszerzői: Egressy Béni, Szerdahelyi József és Thern Kálmán. - előadói: Déryné Széppataki (Schen-Bach) Róza, Blaha (Kölesi) Lujza (a "nemzet csalogánya") és Tamás József.

A verbunkos zene A XVIII. század közepétől kialakuló új zenei stílus - a verbunkos - többirányú előzményhez és hatáshoz vezethető vissza. A német „Werbung”-ból származó verbunkos szó katonatoborzást, verbuválást jelent. 1715-lől kezdve zenés, táncos mulatozással verbuválták az önkénteseket. Gyakoriak voltak a zajos felvonulások és a szólótáncot kiegészítő körtáncok. A verbunkos zene eredete átjárta Európát. Gyökerei megtalálhatóak a határainkon túl is. Legértékesebb források: 1. paraszti, népi tánc - hajdútánc, kanásztánc stb. 2. kurucdal, 3. nyugatias városi-polgári hangszeres zene. 4. keleties, balkános, romános, szlávos hatás.

20 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY A verbunkos, amelyet nemzetünk egyszerűen „magyar”-nak nevezett, elsősorban hangszeres zene, azonban az énekes formája is kedvelt volt. A verbunkos zene fő jellemzői: 1. A bővített másodos „cigányskála” (1,-t.-d-ri-m-f-szi-l), amelyet Liszt Ferenc „Ungarskálának” nevezett. 2. Hangnemi ellentétek: dúr és moll hangsorok váltogatása. 3. Rapszodikus dallamvezetés. 4. Sűrű díszítések, cifrázások, kromatikus elemek és futamok. 5. Pontozott ritmus: 6. Gyakori triolák és szinkópák: 7. Sorvégi bokázó: 8. „Lassú” és „Friss” részek (táncok) váltogatják egymást. 9. Rögtönző, virtuóz előadásmód. A verbunkos zene elsődleges terjesztői és népszerűsítői a cigány zenészek, cigány zenekarok voltak. A korábbi idők kedvelt hangszereit (fúvósok, dobok) követően a vonósok kerültek előtérbe. Napjainkban is sok olyan együttes működik, amelyik a magyar zene őrzésén fáradozik. Céljuk, hogy a fiatalok is megismerjék, megszeressék azt a sajátosan magyar zenét, amely nemzetünk történelmének legkifejezőbb, féltve őrzött kincse. Ilyen együttes a Sárváron működő Regös Együttes, melynek tagjai ápolják a régmúlt dalait, és hirdetik a közös muzsikálás örömét (Boda Csaba, Boda Judit, Boda László, Kálóczi György, Kóta Pál, Nagy György, Dr. Szabó Endre). Az új magyar műfaj, a verbunkos fejlesztésében három muzsikusnak volt döntő szerepe. Bihari Jánosnak, Lavotta Jánosnak és Csermák Antalnak, akiket kimagasló hegedűjátékuk miatt "virtuóz triász" néven emleget a magyar zenetörténet. A későbbiekben Rózsavölgyi Márk formálta kamaramuzsikává és szalonzenévé a régi katonatáncot.

21 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Bihari János (1764, Nagyabony - 1827, Pest) Rajongói találó nevekkel illették: „Magyar Orfeusz”, „Magyar Rossini”. Életének főbb állomásai: Dunaszerdahely, Pest, Pozsony és Bécs. A cigány származású zeneszerző korának egyik legkiemelkedőbb előadóművésze, prímása. Muzsikájával a szélesebb tömegekhez szólt. Zenéjét a népies dal és a kuruc világ dallamainak hagyományaira építette. Virtuóz technikával játszott, lendületes, tüzes zenéjéből fejlődött ki a magyar romantika nemzeti zenéje, a verbunkos. Bihari előadásait mindenütt siker koronázta: látta és hallotta őt L. van Beethoven (1812), Katharina Pavlovna nagyhercegnő (1815); Carl Maria Weber (1819); Ferenc császár (1820) is. A legendás hírű cigányprímás hegedűjátékát kortársai is elismerték: Kisfaludy Sándor, gróf Széchenyi István, Berzsenyi Dániel („Te pedig, Bihari, húzd! Énnekem a muzsika csak magyar nóta legyen, igen tetszik.” - Berzsenyi biztosan a verbunkossal egy időben kialakuló magyar daltípusra gondolt), Liszt Ferenc („Bihari a cigányzenének olyan hírnevet szerzett, amit fokozni már nem lehet.) . Bihari János sikereinek egy baleset vetett véget. Egerből tartolt hazafelé, amikor a Gyöngyös és Hatvan közti útszakaszon felborult a kocsija, és eltörött a bal keze. Lavotta János (1764, Pusztafödémes -1820, Tállya) Magyar hangművész és nemzeti nóták szerzője. A zeneszerző és hegedűművész hányatott gyermekkorát kalandos, felnőttkori vándorévek követték. Kezdetben édesapjától tanult hegedülni, majd iskolai keretek között folytatta tanulmányait: Nagyszombat, Pozsony, Bécs, Pest. A fiatal joghallgató később katona, hivatalnok, zenetanár Zichy [zicsi] Károly országbíró fiainak nevelőjeként zongorát és hegedűt tanított -, kúriákat járó vándorló muzsikus, a pest-budai Magyar Színjátszó Társulat „muzsikadirektora” és a kolozsvári színtársulat karmestere is volt. 1816-ban Debrecenben nyitotta meg és működtette saját „Kótás” boltját. Lavotta szerzeményeinek többsége mulatságokon és bálokon játszott divatos tánczene: menüett, ländler [lendler], polonéz és kontratánc. A hangművész zenéjébe beépült a magyaros motívumkincs. Lavotta János művészetének jelentősége: a lassan elhomályosuló nyugati tánczenéből bontakoztatta ki a verbunkos elemeket tartalmazó magyar zenét, a verbunkost, amely rövid idő alatt a nemzeti romantika nyelvévé vált. Műveinek gyakran adta a Magyar tánc vagy a Verbunkos nóta címet.

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Lavotta műveinek jellemzője a lírai érzelmesség, a verbunkos motívum és hangzásvilág, amelyek a programszerű ciklikus műveiben is hallhatóak (Szigetvár ostroma című magyar ábránd). A kedvelt táncok mellett gyakoriak a különböző alkalmakra komponált zeneművek, a történelmi múltat idéző szerzemények, pl.: Zákány magyarja - Zákány András Zrínyi híveként támogatta a függetlenségi törekvéseket. A szerző pedagógiai jellegű darabok írásával is foglalkozott (Hat magyar duett két hegedűre, Tizenhét rövid kürt-duó stb.), amelyeket elsősorban a házi muzsikálásokon játszottak. Lavotta virtuozitásának meghatározó szerepe volt a nemzeti hegedűstílus kialakításában. Csermák Antal (1774, Csehország -1822, Veszprém) A" virtuóz triász" harmadik tagja Bécsben kezdte pályafutását mint hegedűtanár. Az 1790-es években már Magyarországon tartózkodott. Kezdetben a pest-budai magyar színtársulat első hegedűse volt. Kották másolásával és kísérő zenék írásával tartotta el magát. Repertoárjában táncok, fantáziák, kamarazenék és programszerű szvitek találhatók. Műveiben erősen érződik a bécsi évekből megmaradó nyugati hatás. Zenekari apparátusa a klasszikus hagyományokhoz közelít, így például a 15 magyar című művében 2 hegedű, 1 brácsa. 1 nagybőgő, 2 klarinét, 2 fagott és 2 kürt szerepel. Legismertebb műve Az intézett veszedelem című program-szvit, amely a verbunkos jegyében, klasszikus hangszereléssel és felépítéssel született. Csermák Antal hányatott életének utolsó időszakát Veszprémben töltötte. A muzsikus szerzeményei, saját kezű lejegyzésekben maradtak fenn, melyek közül a táncok nagy részét Ruzitska Ignác (egyházi karnagy, 1774-1833) a Veszprém megyei nóták című kiadványban jelentetett meg.

23 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Rózsavölgyi Márk (1789-87?, Balassagyarmat -1848, Pest) A reformkor népszerű, európai műveltségű hegedűművésze és zeneszerzője. Rózsavölgyi neve eredetileg Rosenthal [rózntál] volt, melynek magyarosítását halála előtt két évvel, 1846-ban engedélyezték. A magyar nemzeti öntudat felébresztésének idején a művész töltötte be az összekötő szerepet Bihari-Lavotta-Csermák, továbbá Erkel, Liszt és Mosonyi Mihály között. Életét meghatározó városok: Prága, Baja, Pest, Pécs, Temesvár és Veszprém. Műveinek száma feltehetően több mint 200. Nevéhez fűződik a magyar társastánc kialakítása, amellyel az idegen táncmuzsika - a francia négyes - megszüntetésére törekedett. Ennek jegyében készült el a Kör-táncz című hattételes körmagyar 1842-ben. 1844-ben indult útjára a csárdás, melynek alapja a szerkezetileg két részből - lassú és gyors („friss”) - álló verbunkos. A Rózsavölgyi nevéhez köthető csárdás rövid idő alatt a parasztság és a városi polgárság nemzeti táncává vált. A mester Víg szeszély című csárdását Liszt Ferenc dolgozta fel a VIII. rapszódiájában. A sok utazás és vándorlás miatt Rózsavölgyi egészsége 1844-től folyamatosan romlott, alkotóművészete azonban töretlen maradt. Dallamaival új színt vitt a magyar zenébe, ezért kortársai a görög költő és énekes neve után a „Magyar Arion”-nak nevezték el. Rózsavölgyi Márk fia, Rózsavölgyi Gyula (1822-1861) alapította 1846/50?-ben a ma is működő Zeneműkiadó Céget, amely zeneműveket és könyveket jelentetett meg. A későbbiekben a kiadó tevékenységét hangversenyek rendezésével is kibővítették. Az 1920-as években a cég kezdeményezésére alakították meg a Budapesti Hangverseny Zenekart. A magyar nemzeti romantika zenei nyelve, a verbunkos, az európai „klasszikusok” művészetére is hatott. Hallhatunk magyar motívumokat Haydn rondóiban, Beethoven III. és IV. szimfóniájában, Schubert Divertissement-jében. Weber é Berlioz műveiben és Brahms magyar táncaiban. A verbunkos elemei szinte észrevétlenül épültek be a magyar nemzeti opera, az oratórium és szimfónia hangzás- és ritmusvilágába, mint például Egressy Béni Szózatának: zenéjébe.

A magyar opera kialakulása A magyar romantikus opera előzménye a daljáték-irodalom, a népszínművek divatja. A XIX. századi operában a nyugaton kialakult formák mintáit ötvözték a nemzeti vonásokkal. A mindennapi témákat fokozatosan felváltotta a múlt, a történelmi események megjelenítése, de mindig utalva az aktuális helyzetre. Fontos szerepet kapott az egyéni érzelmeket megszólaltató ária és a nép hangulatát kifejező kórus, döbbent pianóival és megrázó erejű betéteivel. A kiteljesedett szimfonikus zenekar olyan kifejező zenei lehetőségeket nyújtott, amelyek e monumentális műfaj további fejlődését segítették elő. Az első operakísérletek eredményes folytatásához olyan zenei intézményekre volt szükség, amelyek biztosították a műfaj fejlődéséhez szükséges feltételeket. 24 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Óriási lépést jelentett a Magyar Tudományos Akadémia megalakulása 1825-ben. A hangversenyéletet az 1836-ban létrehozott Hangászegyesület biztosította Pest-Budán. Liszt Ferencnek köszönhetően 1840-ben kezdett működni a Zenede. A Pesti Magyar Színház 1837ben nyitotta meg kapuit, melynek igazgatója, Bartay András, Erkel Ferencet szerződtette zenei vezetőnek. A népszerű Reményi Ede, Simonffy Kálmán és Thern Károly munkásságával egy időben vált Erkel Ferenc a magyar nemzeti opera megteremtőjévé. Erkel Ferenc (1810, Gyula-1893, Budapest) A zenész családból származó zeneszerző, zongoraművész és karmester jövőjét a szülői ház mellett a pozsonyi tanulmányok is befolyásolták. Beethoven barátjától, Klein Henriktől, tanult zongorázni. Erkel már fiatalkori kolozsvári tartózkodása idején megfogalmazta saját feladatát: „...el kell készítenem a magyar opera megújításának tervét.”

Erkel Ferenc a korabeli magyar zenekultúra vezető egyénisége volt. Pestre kerülve, 1838-ban a Nemzeti Színház; karmestere lett, majd 1853-ban megalapította a Filharmóniai Társulatot. I867-től a kórusmozgalom híveként vállalta az Országos Daláregyesület elnökségét, 1875-89 között a Zeneakadémia első igazgatója és zongoratanára, 1884-től az Operaház főzeneigazgatója volt. Életében jelentős fordulat történt, amikor 1844 nyarán Bartay András pályázati felhívására megzenésítette Kölcsey Himnuszát, és elnyerte az első díjat az író ajánlásával: „Itt az írás forgassátok Érett ésszel, józanon” Erkel Ferenc Kossuth és Széchenyi híveként, a történelmi opera mellett kötelezte el magát. Első operája a Báthori Mária (1840), melynek librettóját (szövegkönyvét) Egressy Béni írta Dugonics András drámája nyomán. A műben szembeállítja az udvari érdekek cselszövő, hazug világával az őszinte emberi jellemet és érzelmet. Mária lírai áriájának témája először hangszeres, majd vokális megszólalásban hallható. A szélesen ívelő dallam - érezhetően - kapcsolatban van a verbunkos zenével. A házi muzsikálás érzelmes légkörében divatos románc (finom ívelésű szerelmi dal) a kor forrongó viharaiban átalakult, s hősies hangvételű lírává változott. Az 1840-ben bemutatott Báthori Mária, a magyar opera fellendülésének első állomása.

25 / 51


Az európai romantikusok Liszt Ferenc (1811, Doborján (Raiding) - 1886, Bayreuth) Liszt Ferenc a korabeli Európa szellemi életének vezető egyénisége, elismert komponista, zongoraművész, karmester, zenepedagógus és zeneesztéta volt. A gyermeket édesapja, Liszt Ádám irányította a zene birodalma felé. Korán megmutatkozó tehetségét bizonyítják a Sopronban és Pozsonyban kilencévesen adott első hangversenyei. További tanulmányait Bécsben és Párizsban folytatta, ahol életre szóló barátságot kötött Paganinivel, Chopinnel és Berliozzal. Liszt Ferencre döntő hatást gyakorolt zongoratanára, Czerny, és Salieri, akitől zeneelméletet tanult. Czernyvel való együttműködése jelentős zenetörténeti, stílusbeli fejlődést eredményezett. Liszt művészetében egyesült a tradíció az adott kor igényével és az egyéni karakterrel. Érdekes megfigyelni az alábbi tanár-növendék láncolatot: Beethoven - Czerny - Liszt Ferenc- Thomán István - Bartók Béla. Liszt Ferenc szakmai sikerei mellett figyelt a környezetére is, s ha tehette, mindenkinek segített. Berliozt és Wagnert (aki Liszt lányának, Cosimának a férje volt) propagációval is támogatta. A pesti árvízkárosultak javára jótékonysági koncerteket adott Európa nagyobb városaiban, alapítványt tett Magyarországon a Nemzeti Zenede létrehozására, elnökként viselte gondját az újonnan megnyitott Zeneakadémiának - 1875. november 14. -, s a Bazilika építéséhez is hozzájárult. A nemzetközi tekintélyű művész magyarnak vallotta magát. Hazája iránti elkötelezettségéről többek között olyan művei tanúskodnak, mint az Esztergomi és a Koronázási mise, a Szent Erzsébet legenda, a közkedvelt rapszódiák. Ahogy mementóként ma is állnak az általa támogatott híres épületek. A reformkor zongoraművészét kortársai igen nagyra becsülték (pl. Vajda, Jókai, Vörösmarty stb.). Az 1840-ben Pesten adott koncertjét követően díszpolgárrá avatták. Az Európát járó Liszt Ferencet mindenütt a rögtönzés mestereként és a zongora fejedelmeként ünnepelték. Pesten Vörösmarty Mihály a Liszt Ferenchez című ódájával köszöntötte kortársát. A vers hallatán, köszönete jeléül komponálta meg a Hungária című szimfonikus költeményét. A programzenét Berlioz kezdeményezésére fejlesztette romantikus műfajjá. A komponista életét meghatározó városok: Bécs, Párizs, Roma, Kijev; Weimar és Budapest. Weimarban, ahol a legtöbb zenekari műve született, a színház zenei vezetőjeként komponált és dirigált. Ő mutatta be először ebben a városban Richard Wagner Lohengrin című operáját. Liszt Ferenc 1865-től mint abbé (katolikus, francia világi pap) előtérbe helyezte az egyházi zenét. A vokálisan vallásos muzsikáját - a formai hagyományoktól eltérően - a katolikus liturgia szövegéhez igazította. A „Palestrina-stílus” jegyében egyesítette a gregorián dallamokat saját korának új kifejezési eszközeivel. 26 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Liszt Ferenc műveinek műfaj szerinti rendszerezése: Opera: (l) - Don Sanche; mise: (4) - Missa solennis (Esztergomi mise); oratórium: (2) - Szent Erzsébet legendája; egyéb egyházi mű: (≈ 80) - Rózsafüzér; világi kórusművek: (29) - Magyar Király-dal; szimfonikus költemény: (13) - Hunok csatája; más zenekari mű: (7) - Faustszimfónia; zongoraművek zenekarral: (6) - Haláltánc; kamaraművek: (6) - Wagner sírjánál (vonósnégyesre és hárfára); zongoraművek: (110) - Szürke felhők; négykezesek. (3) - Ünnepi polonéz; kétzongorás művek: (2) - Patetikus koncert; orgonaművek: (4) - B-A-C-H prelúdium és fúga; dalok: (≈ 80) - Három Petrarca-szonett. A komponista alkotásainak jellemzői: 1. gazdag kromatikájú dúr-moll hangzásvilág; 2. mint „neomodális” alkotó, gyakran alkalmazza Palestrina korának modális elemeit; 3. magyaros motívumok (dallam, ritmus) beépítése; 4. futamok és virtuóz technikai bravúrok kifejező felvonultatása. Gyakori jelenség, hogy az egyes jellemzők, akár egy művön belül, együttesen jelennek meg. Pl.: a Magyar Történelmi Arcképek című zongoradarab, amelyben Széchenyi, Deák, Teleki, Eötvös, Vörösmarty, Petőfi és Mosonyi portréja „szólal meg” a zene eszközeivel. Liszt Ferenc fiatalkori, erőteljes hangvételű műveit a késői korszakának külsőségektől mentes, csendesen visszavonuló. mélyebb, jövőbe mutató alkotásai zárták le. Követői voltak: C. Debussy [döbüsszi], M. Ravel és Bartók Béla. A művész 1886 nyarán Bayreuthi Ünnepi Játékokra utazott, ahol tüdőgyulladást kapott, s július 31-én meghalt. Végrendeletének megfelelően a bayreuthi sírkertben helyezték örök nyugalomra. Liszt Ferenc a XIX. század zenéjének újítója, a zenei impresszionizmus előfutára és a XX. század zeneművészetének útmutató egyénisége. Mosonyi Mihály (1815, Boldogasszonyfa - 1870, Pest) Németországból bevándorló iparos szülők gyermekeként született. A német neveltetésű zeneszerző, zenepedagógus és zeneíró 1859-ben változtatta meg eredeti nevét - Brand szülőmegyéje - Mosony - után Mosonyira. Tanítói képesítésének megszerzése után gróf Pejachevich Péter - a későbbi horvát miniszter - gyermekeinek volt a nevelője és zenetanára, miközben autodidakta mádon képezte magát.

Mosonyi a magyar kapcsolatai (Széchenyi, Kazinczy, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Szigligeti) hatására fiatalon állt a nemzeti zene szolgálatába. Így számos népies műdala is született. Mosonyi Mihály 1842-ben költözött Pestre, ahol a későbbiekben önkéntes nemzetőrnek jelentkezett. Elszántan küzdött azért, hogy a fiatal muzsikusok módszeresen kidolgozott képzésben részesülhessenek. Ezért elindította az első zenei folyóiratot, a Zenészeti Lapokat, 27 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY amelyben összhangzattani leckéket, a népdalgyűjtés szükségességéről kifejtett gondolatokat, az ifjú tehetségeknek tanácsokat és kritikákat s a régi krónikák és levéltári anyagok kutatási eredményeit adta közre. Jelentősebb művei: Hódolat Kazinczy Ferenc szellemének - rapszódiaszerű zongoramű, melynek zenekari változata is ismeretes, „Gyászhangok Széchenyi István halálára” zongorára, "Ünnepi nyitány" - négy kézre, "Tisztulás ünnepe az Ungnál 886-ik esztendőben" az első magyar kantáta Kazinczy szövegére, „Szép Ilon(ka)” - 5 felvonásos opera, szövegkönyve Vörösmarty költeménye nyomán készült, az ősbemutatón Erkel Ferenc vezényelte. Az „Álmos” című 3 felvonásos operájának szövegét Szigeti Ede írta. Richard Wagner (1813, Lipcse -1883, Velence) A német zenedráma és a XIX. sz. új zenei nyelvének megteremtője. Néhány hónaposan vesztette el édesapját, majd 8 évesen ismét búcsúznia kellett, mivel nevelőapja, a színészíró-festő Ludwig Geyer is meghalt. Ettől kezdve hányatott gyermekévek és zilált fiatalkori élmények következtek. 18 évesen kezdte el mélyebb zenei tanulmányait, amikor Beethoven zenéjét hallgatva elhatározta, hogy ő is zeneszerző lesz. 20 éves korától kezdve munkát vállalt mint korrepetitor, karigazgató és karmester (Würtzburg, Magdeburg, Königsberg, Riga). Párizsban, ahol barátságot kötött Liszttel és Berliozzal, elméleti íróként tanulmányokat és cikkeket jelentetett meg. Ezen időszakát komoly megélhetési gondok jellemezték. Szakmailag azonban olyan tapasztalatokra és tudásra tehetett szert, amelyek megalapozták a későbbi alkotói munkáját s a tömegeket meghódító szuggesztív (ösztönző) erejét. A Rienzi, az utolsó tribun című 5 felvonásos történelmi operáját 1842-ben mutatták be Drezdában, ahol azonnal felkérték az udvari karmesteri állás betöltésére. Itt mutatta be Gluck [glukk] operáit, innen adta hírül Beethoven IX. szimfóniájának csodáját. Ez a sikeres korszak az 1848-as szabadságmozgalmakig tartott. A történelmi esemény egybeesett az ő reformjellegű törekvéseivel. Elkészítette egy Szász Nemzeti Színház tervét, amit benyújtott a minisztériumnak. Az anyagot féli-etették, s így joggal volt eggyel több oka, hogy részt vegyen 1849 májusában a drezdai felkelésen. Ennek leverését követően Liszt Ferenc segítségével Svájcba menekült, különben börtönbe jutott volna. 1864-ben II. Lajos bajor király meghívására ment Münchenbe, ahol - a nyugodt alkotás érdekében - egy berendezett nyaralót kapott ajándékba a Starnbergi-tó partján. 1872-ben Lajos király támogatásával valósult meg a dédelgetett álom: az északbajor Bayreuthban felépült a Wagner-színház (Festspielhaus), amelynek vezetését a komponista halála után (1883) felesége - Liszt leánya -, Cosima vette át. Napjainkban is a város legrangosabb rendezvénye a nyári bayreuthi Ünnepi Játékok. Wagner többször fogalmazta meg szavakban hódolatát a király iránt: „Közeleg a május ünnepi díszében, a királyi, pompás tavaszi nap, mikor buzdítón - mert tiéd az érdem - bátor lovaggá lettem általad, a művemért harcoltál s egyben értem, mert 28 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY megkedvelted alkotásomat, s királyom, aki nemes ígéretet tett, lett biztos útmutatója hitemnek.” Richard Wagner Giuseppe Verdi (1813, Le Roncole (Pó-síkság) -1901, Milánó) Az olasz opera és forradalom muzsikusa. Első zenei élményeit a tánczenék és a gyakran hallott orgonamuzsika jelentette. Hangszeres tanulmányainak köszönhetően nagyszerű orgonistává vált, majd Milánóban a csembaló mellől vezényelte Joseph Haydn Teremtés című oratóriumát. Bussetoban mint zenemester dolgozott. Családi élete tragikusan alakult: először kislányát (Virginia), röviddel utána kisfiát (Romano), majd 26 éves feleségét veszítette el. A sorozatos katasztrófák után lassan tért vissza a munkába. 1841 januárjától már dolgozott a későbbi nemzetközi hírnevet hozó Nabucco c. operáján, melynek üzenete az olasz nemzet felszabadítása, újjászületése, az egységes olasz állam megteremtése. A 29 éves korában kezdődő sikersorozatot nemcsak a zenéjének, hanem választott témái hazafias és forradalmi jellegének is köszönhette. Zeneszerzői munkájának példaképei: Rossini, Bellini, Donizetti. Világsikert hozott számára a Rigoletto, A trubadúr, a Traviata, az Álarcosbál, a Don Carlos és az Aida. Verdi 1874-ben bemutatott Requiemje (gyászmiséje) 5 éves eltolódással készült. 1868-ban honfitársa, Rossini halála után írta meg a zárótételt. Majd amikor az író Manzoni, a risorgimento (felszabadító mozgalom) vezéralakja is meghalt, újból hozzákezdett a mű tételeinek komponálásához. A Requiem egyházi zene, Verdinél azonban nem a szoros értelemben vett liturgiarendet szolgálja, hanem a kortársakra való emlékezés funkcióját tölti be. A művet Pesten, 1875 decemberében mutatták be Erkel Sándor vezényletével. Ezt követően hosszú, 13 év hallgatás következett, majd Wagner hatására készült el a két legérettebb drámai zene: az Otello és a Falstaff, Shakespeare nyomán. Franz Shubert (1797, Bécs -1828, Bécs) A dalok „költője”. A bécsi külvárosban született komponista, muzsikus családban tanult hegedülni, brácsázni és zongorázni. 1808-ban felvették az udvari Sängerknaben (Énekes Fiúk) kórusába, ahol magas fokú zenei képzésben részesült. Később segédtanítóként dolgozott, miközben komponálással is foglalkozott. 18 évesen már mesterműveket tudott felmutatni: Goethe-versekre írta a Margit a rokkánnál, és az Erlkönig (Rémkirály) című műveit. 29 / 51


Baráti társaságával (írók, festők, műkedvelők) rengeteget kirándult a szabadba, melynek eredményeként született meg Schubert zongoráján a „ländler”-t idéző könnyed keringő és az osztrák népdalból fakadó romantikus dal. A zenés esti összejöveteleken, a „schubertiádák” találkozóin mutatta be először a műveit. Ezek a szereplések jelentették számára az egyetlen nyilvánosságot és sikert. Folyamatosan pályázott különböző állásokra, amelyeket nem sikerült megszereznie. Ezért kizárólag dalainak és más műveinek filléres bevételeiből tengette életét. Két alkalommal (1818, 1824) munkalehetőséget kapott gróf Eszterházy János Károly Bars megyei birtokán, ahol a két grófkisasszonyt tanította zongorázni. Itt hallott először magyar paraszti éneket, virtuóz cigánymuzsikát és verbunkost. Ennek hatása felfedezhető néhány alkotásában: Magyar divertimento - négykezes, c-moll vonósnégyes, C-dúr szimfónia stb. A dal szövegét Schubert egyik legjobb barátja és pártfogója, Franz von Schober Író, festő és műkedvelő színész írta. A költemény két négysoros versszakból áll. A két strófa zenei anyaga megegyezik, ezért a dal strofikus szerkezetű. A lírai hangvételű dal valójában egy gyengéd szerelmi vallomás a muzsikához. Hangszeres szerzeményei közül legismertebbek az Impromtuk (improvizálás, rögtönzés) és a Moments Musicaux (Zenés pillanatok) - hat zongoradarabból álló ciklus. Schubert kamarazenéjében gyakran keveredik az intim, népies hangvétel a divatos „bécsies” hanggal: C-dúr vonósötös. Színpadi zenéjében (17) csupán a Rosamunda, Cyprus hercegnője hozott némi sikert. Egyházi alkotásai, így a miséi (7) is, mind az érzelmek hangján szólalnak meg. Nyolc szimfóniája közül a legkedveltebbek: a IV. c-moll- „Tragikus” és a VIII. h-moll„Befejezetlen”, melyek szerkezetileg klasszikus hagyományokat követve mutatnak irányt a romantika felé. A komponista művészetének középpontjában a dal (600) állt, amelyben mindig a versből indult ki, s teremtett összhangot a szöveg és a zene között. Újszerű törekvése a zongorakíséretekben is megfigyelhető: a bevezetőben hallható zenei motívum ismétlődve, variálva vonul végig a dalon. Mivel rendszertelen életmódja és nehéz anyagi helyzete miatt rohamosan romlott az egészsége, már betegen írta meg A szép molnárlány és a Téli utazás c. komor dalciklusát. Schubert rövid életének summázata: félénk, visszahúzódó egyénisége ellenére, sikerült kilépnie a kispolgári biedermeier világ szűk korlátaiból, s zenéjével megtalálta egyéni hangját és a végtelenséget. Mindezt tette Salieri tanítványaként, Gluck követőjeként, Mozart vetélytársaként, Beethoven tisztelőjeként, Liszt Ferenc tanítómestereként. A szép molnárlány c. dalciklusában Wilhelm Müller (1794-1827) költő versgyűjteményének első részét zenésítette meg. Alcíme: Versek, egy utazó vadászkürtös hátrahagyott irományaiból- 1823. A ciklus témája: a molnárlegény beleszeret a szép molnárlányba, aki inkább a vadászhoz vonzódik, ezért a reményvesztett molnárlegény a patakba veti magát. A mű üzenete a hullámzó emberi érzelmek bemutatása. A 20 dalból álló ciklus többnyire népies hangvételű, strofikus szerkezetű. A zongora nemcsak kísér, hanem alátámaszt, kiegészít, és elmélyíti az irodalmi mondanivalót. Dalciklus: összefüggő zongorakísérettel.

dalok

sorozata.

Elismert

költők

verseinek

megzenésítése

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Robert Schumann (1810, Zwickau - 1856, Endenich) A szászországi születésű, ábrándozó alkatú Schumann már hétéves korában is komponált, miközben behatóan foglalkozott az irodalommal, a társművészetekkel. s kíváncsian búvárkodott a tudományokban. 1826-tól a lipcsei egyetem jogi karának hallgatója, míg mellette kitartóan folytatta tovább a zenei tanulmányait. Paganini hatására választotta hivatásaként a muzsikálást és komponálást. 1829-től Heidelbergben élt, ahol először játszott nyilvánosan. A tökéletes technikai tudásra, az ujjak függetlenítésére törekvő zongorista túlzásba vitte a gyakorlást, ezért lebénult a keze. (Jobb kezének középső ujját hurokba akasztotta és csak néggyel játszott.) Ettől kezdve kizárólag komponálással és írással foglalkozott. 1844-benlétrehozta a ma is működő Neue Zeitschrift für Musik (Új Zenei Újság) című folyóiratot, amelyben a közönség nevelésén fáradozott. Ezekben a lapszámokban mutatta be a kor legígéretesebb tehetségei, Schubert, Berlioz, Chopin, Liszt és Brahms művészetét. 1840-ben bírói döntéssel köthetett házasságot tanára leányával, Clara Wieckkel, akinek apja tiltotta a frigyet a fiatalember bizonytalan anyagi helyzete miatt. Clara volt a kor legkiemelkedőbb női zongoraművésze. A házasságkötés első boldog évében született Schumann dalainak többsége (138). Barátja, Mendelssohn révén került Lipcsébe, ahol a Konzervatóriumban tanított. Egy év múlva Drezdába költözött, itt megalapította az Énekkari Egyesületet. Ezután Düsseldorfban mint városi zeneigazgató dolgozott, azonban betegsége rohamosan megváltoztatta az életét. Az elkeseredett művész életének utolsó két évét Bonn mellett, az endenichi gyógyintézetben töltötte, ahol 1856. július 29-én halt meg. MŰVEI: Zongoraművek: ABEGG-variációk (diákszerelme neve alapján); Pillangók - költői gondolatok zenei megfogalmazása; Karnevál - jellemkép-sorozat; Szimfonikus etűdök; Hat Paganini-etűd; Gyermekjelenetek; Ifjúsági album; Erdei jelenetek; szonáták, románcok, fantáziák. Kamaraművek: Zongorakvartett és -kvintett; hegedű-zongoraszonáták, triók. Nagyzenekari művek: 4 szimfónia; a-moll zongoraverseny; C-dúr fantázia (hegedű-zenekar); Manfred-nyitány. Vokális művek: dalok, dalciklusok (Asszonyszerelem, asszonysors; A költő szerelme); kórusművek (Paradicsom és a Péri című keleti tárgyú kantáta); misék (Missa Sacra, Requiem – „Az egyházi zenének szentelni az erőket, a művész legmagasabb célja.” - Schumann leveléből). Egyetlen operája a poétikus szépségű Genovéva.

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Felix Mendelssohn-Bartholdy Lipcse)

(1809,

Hamburg

-1847,

A német romantika leglíraibb és legkiegyensúlyozottabb zeneszerzője, karmestere, zongora- és orgonaművésze. Mendelssohn jómódú családban (apja bankár volt), tudósok, filozófusok és művészek között nevelkedett. Különleges műveltségének biztosítéka volt saját zenekara és hatalmas otthoni könyvtára. Komolyan foglalkozott az irodalommal is, az angol írásokat nemcsak olvasta, hanem le is fordította németre - ennek hatására született Shakespeare Szentivánéji álom című darabjához kísérőzene-nyitány. Korszakos jelentőségű volt Bach zenéjének felélesztése: 20 évesen - az ősbemutató után száz évvel - ő mutatta be először a berlini közönségnek a Máté-passiót, amelyet óriási siker fogadott. Alkotásait egységes és finoman ívelt dallamok jellemzik (Dalok szavak nélkül). Utazásainak élményeit kifejezően fogalmazta meg a zeneműveiben: a hangulatos Hebridák-nyitányban (Skócia közelében az Atlanti-óceán sziklás szigetcsoportjának neve Hebridák), az A-dúr „Olasz”, és az a-moll „Skót” szimfóniában. E-moll hegedűversenye és két oratóriuma, a Paulus és az Elias a német romantika legelegánsabb művei. Mendelssohn műveinek fő jellemzője a klasszikus formába öntött romantikus tartalom. Művészetével nagy hatást gyakorolt a kortársaira, később Richard Strauss és Weiner Leó zenéjében is fedezhetünk fel mendelssohni elemeket. Johannes Brahms (1833, Hamburg -1897, Bécs) A klasszikus hagyományokat folytató és az új romantikus utat kereső zeneszerző, zongoraművész és karmester stílusát Palestrina, Bach, Händel. Beethoven és Schumann művészete határozta meg. Brahms 1862-től Bécsben élt, ahol a zenei élet irányítójaként az Énekakadémiát és a Bécsi Zenebarátok Társaságát vezette. Egyéniségéből fakadóan műveinek témája a természet, a nép, a haza és az elmúlás. A népzenei hatás szinte minden művében felismerhető: Bécs keringője, az osztrák-német népdal, a magyar verbunkos és népies műdal. Brahms zenei nyelvezetét sokan konzervatívnak tartották, mégis nagy hatást gyakorolt az utódokra. Dohnányi Ernő és Arnold Schönberg zenéjében él tovább Brahms dallamvilága és a rá jellemző polifonikus szerkesztésmód. Művei: 4 szimfónia (I. Harcos, II. Pasztorális, III. Hősi, IV. Elégikus), nyitányok, versenyművek; Német requiem, Magyar táncok, kamarazenék. zongora- és orgonaművek, kórusok, dalok. Magyar táncok (21) Brahms a Heves megyében született Reményi Ede hegedűművész zongorakísérőjeként ismerte meg a magyar műdalokat és csárdásokat. Ebből az élményből született meg a 21 Magyar

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY tánc, melyek közt van magyar népdalfeldolgozás és eredendően brahmsi kompozíció is. A 10. tánc dallama olyan népdal, amelynek változatát Bartók Béla is lejegyezte, majd a Tizenöt magyar parasztdal című ciklusának 9. darabjaként dolgozta fel zongorára. Német Requiem Brahms számára ez a mű hozta meg az első világsikert. A gyászmise keletkezése két megrázó élményhez köthető: édesanyja és pártfogója (Schumann) halálához. Szövegének forrása Luther német bibliája. A mű zenei apparátusa: szólisták, kórus és zenekar. Vezérmottó: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839, Korevo - 1881, Szentpétervár) Az orosz zeneszerző művészetét meghatározta a nevelője, akitől megismerte az orosz nép meséit és dalkincsét. Hiába volt tehetséges zongorista, szülei mégis katonai iskolába íratták. Muszorgszkij 20 éves korában csatlakozva az orosz „Ötök” társaságához, feladta a katonai pályát, és csak a zenének szentelte életét. Az orosz zene hagyományainak ápolásával teremtett sajátos stílust. Legnagyobb művészi érdeme a jellemábrázolás tökéletessége, hiszen népi-nemzeti kompozícióinak középpontjában mindig az ember állt. Legismertebb művei: Gyermekszoba - dalciklus Egy kiállítás képei - zongoradarab-sorozat Éj a kopár hegyen - szimfonikus költemény Borisz Godunov és a Hovanscsina - történelmi operák Muszorgszkij dallamvilágát, harmóniaszövését és újszerű formálását C. Debussy fedezte fel először. Egy kiállítás képei – 1874 A zeneszerző festő-építész barátja, Viktor Hartman halála után kiállítást rendeztek a műveiből. Muszorgszkijt ez ihlette arra, hogy emlékként egy zongoraszvitet komponáljon. A mű képei önálló karakterű alkotások, melyeket a (szó) pentaton-harangsorú Séta-téma (Promenade) és annak variánsai kapcsolnak össze:

A művet Maurice Ravel (1875-1937), francia zeneszerző hangszerelte nagyzenekarra. A zongoradarab-sorozat képei, tételei a szerző magyarázatával: 1. Gnóm: A rajz egy kis gnómot ábrázol, aki esetlenül sétál torz lábain. 33 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY 2. Ódon várkastély: Egy középkori vár. A festő európai utazásai során tanulmányozta az építészet jelentős alkotásait. 3. Tuileriák kertje: Egy sétányt ábrázol a híres párizsi kertben gyermekek és dajkák egy csoportjával. 4. Lengyel ökrösszekér: Az akvarellen egy hatalmas fakerekeken gördülő lengyel parasztszekér. 5. Kiscsibék tánca a tojáshéjban: Egy készülő balett ruhatervei Hartman vázlatai között. 6. Samuel Goldenberg és Schmuyle [szmüle]: Hartman sok időt töltött egy lengyel városban, ahol rajzokat és akvarelleket készített a gettóról. (Az eredeti cím: Két zsidó, az egyik gazdag, a másik szegény.) 7. Limoges-i piac [limózs]: Az akvarell élénken beszélgető kofákat ábrázol. 8. Katakombák (Holtakkal a holtak nyelvén): Párizs katakombáinak képei. 9. Baba Jaga kunyhója: Az orosz népmesék titokzatos boszorkánya. 10. Kijevi nagykapu: Az ősi Kijev kőkapuja, ami túlélte a pusztításokat.

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840, Votkinszk - 1893, Szentpétervár) A zeneszerző, zongoraművész és karmester jogitisztviselői munkáját feladva lépett a zenei pályára. Péterváron kezdte muzsikus tanulmányait, majd a moszkvai Konzervatóriumban vállalt tanári állást, ahol megkezdődött életének aktív komponálási időszaka.

Beethoven hagyományaira támaszkodó zenéje közelebb állt a nyugat-európai romantikához, mint az orosz „Ötök” elképzeléseihez. Törekvéseiket elfogadta, de mozgalmukhoz soha nem kapcsolódott. Ő is felismerte a népzene fontosságát, s kifejező zenéjével könnyedén fogalmazta meg gondolatait és érzéseit. Szerzeményeivel bejárta a világot, és mindenütt nagy sikert aratott (Németország, Párizs, Amerika). A nemzetközi romantikus zeneművészet „orosz Beethoven”-jeként emlegették. Amikor 53 évesen meghalt, VI. h-moll „Patetikus” szimfóniájának gyászzenéjét akkor értette meg a közönség: Legismertebb művei: Vonósszerenád - 4 tételes kamarazene; 6 szimfónia; versenyművek: D-dúr hegedűverseny; b-moll zongoraverseny; 1812-es nyitány; operák: Anyegin, Pikk Dáma, Orleans-i szűz; balettek: Diótörő, Csipkerózsika, Hattyúk tava. Csajkovszkij 3 zongoraversenyt komponált, melyek közül a b-moll (op.23) a legnépszerűbb. Tételei: 34 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY I. Allegro non troppo e molto maestoso - nagyon fenségesen: a vezető szólóhangszer romantikus dallamában szlávos ihletés is hallható. II. Andantino semplice - idillikus egyszerűséggel (Szép csillagos az ég - francia dal). III. Allegro con fuoco - heves tüzességgel: pattogóan gyors orosz tánc. A zenekar bevezetője után tömör akkordokkal lép be a zongora, amely felett méltósággal szólal meg a vonósok dallama.

Bedřich Smetana (1824, Leitomischl - 1884, Prága) A cseh romantika nemzetnevelő zeneszerzője, zongoraművésze és karmestere. Tehetséges fiatalként készült a muzsikus életútra. A történelem vihara (Bachkorszak) Svédországba sodorta, ahol a göteborgi Klasszikus Zeneegylet karnagyaként dolgozott. 1861-ben visszatért Prágába, zeneiskolát alapított és irányította az oktatást. Művészetének egyéni stílusa Liszt, Wagner és Berlioz hatásával egészült ki.

Fő művei: kamarazenekari művek, zongoradarabok; operák (9): Brandenburgiak Csehországban - történelmi téma; szimfonikus költemények: Hazám - 6 darabból álló ciklus: I. Vyšehrad, II. Moldva (Vltava), IV. Cseh erdőkön és mezőkön, V. Tábor (város),

III. Sárka (női név), VI. Blaník (hegység).

A Moldva című tétel zenéje igazolja a szerző elsődleges törekvését: a nemzeti és az európai zenei nyelv egységének megteremtését. (Polka: a cseh „pulka” szóból ered, valaminek a felét jelenti.) Az Eladott menyasszony című 3 felvonásos vígopera egy korabeli cseh falu életét mutatja be. Szövegét a forradalmár és anarchista, Karel Sabina (1813-1870) írta. A mű zenei jellegzetességei: cseh melódiák, sziporkázó ritmikájú kórusbetétek, a polka zenéje és a színes hangszerelés.

35 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Antonín Dvořák (1841, Nelahozeves - 1904, Prága) Cseh zeneszerző, brácsaművész, zenepedagógus, Smetana kortársa. Pályafutását brácsásként kezdte. 1875-ben osztrák állami ösztöndíjat kapott. Brahms felfigyelt muzsikájára, ettől kezdve szoros barátság alakult ki közöttük. Dvořák tanított a prágai konzervatóriumban és New Yorkban is. Művészetének nemzeti jellegét a témaválasztása és a hazai dallamkincs megszólaltatása hangsúlyozza. Fő művei: szimfóniák, kórusművek és a Requiem.

kamarazeneművek;

operák,

IX. „Újvilág” szimfónia Dvořák IX. szimfóniája eredetileg Az új világból címet viseli, amely 1893-ban keletkezett az Amerikában töltött évek hatására. A mű irodalmi alapja Longfellow Haiwathi ének című eposza. Dvořák minden tételhez írt egy-egy alcímet. I. tétel- Főtéma/Allegro molto: nagyon gyorsan - kürt, Emlékek áradata Melléktéma: fuvola és oboa, klarinét és fagott. II. tétel - Largo: szélesen - angolkürt, Legenda III. tétel - Molto vivace: nagyon élénken - fuvola és oboa, Ünnep az erdőn IV. tétel- Főtéma / Allegro con fuoco: gyorsan, tüzesen - kürt, Népem himnikus hangja A szerző úgy biztosítja a szimfónia egységét, hogy az I. tétel főtémája minden tételben megjelenik.

A századforduló zenéje A kor zeneművészete rendkívül heterogén, mivel három különböző stílusirányzatból alakult ki: 1. Wagnerizmus: hatalmas méretű zenekar, megdöbbentésre törekvés, túlzások alkalmazása. 2. Nemzeti zenei stílus: Grieg - norvég, Sibelius - finn, Rimszkij Korszakov - orosz, Dvořák cseh. 3. Verizmus (verista opera): Olaszország egyesítése után (1861-1870) a kapitalista viszonyok előretörésével új kultúrát igénylő polgárság nőtt fel. A színpadtól a maga világának ábrázolását, a köznapi igazságok drámáját várta. Ennek az igénynek a szolgálatában állt a művészetekben, így a zenében is, az úgynevezett verizmus mozgalma. A verizmus (vero = igaz) gyökerei Franciaországba nyúlnak vissza, de Olaszországban bontakozott ki a legintenzívebben mint naturalista irodalmi irányzat. Zenei képviselők: Verdi, Mascagni, Leoncavallo és Puccini. Giacomo Puccini (1858, Lucca - 1924, Brüsszel) Elismert orgonista, kora olasz operazenéjének legnépszerűbb zeneszerzője. Művészetét meghatározta Wagner szimfonikus zenekara, a vezérmotívum és a kromatika, a franciák színpadi hagyománya, az angolok egzotikusan szentimentális drámája és az olaszok melódiavilága.


Kedvelte a semiseriát, a vígjáték és a tragédia keveredését. Látványos díszletei előtt pátoszmentesen mutatta be az emberi érzelmek viharait és csendjeit. Témaválasztásában fontos kérdés volt a művek földrajzi elhelyezése, s ez a zenében is megnyilvánult: - Bohémélet - Párizs, ahol a nagyvárosi zajokat is lehet hallani; - Köpeny - Párizs, utcai verklizene; - Tosca - Róma harangjai zúgnak; - Pillangókisasszony - Japán, helyi motívumok; - Nyugat lánya - Amerika, indián népzene; - Turandot című operáját tanítványa, Alfano fejezte be, Kínában, Pekingben játszódik. Puccini Triptichonja három egyfelvonásos operát tartalmaz: I. Köpeny; II. Angelica nővér; Ill. Gianni Schicchi. A zeneszerző közérthető harmóniavilága, színes. hangszerelése, szenvedélyes dallamai által a közönség azonosulni tud a főhősök lelkével és sorsával: Mimivel,Toscaval, Violettával, Liuval vagy Csocsoszannal. A XX. század elején a művészetek újjászülettek. Új irányzatok kerültek előtérbe, amelyek a művészetek minden ágában megtalálhatók. Realizmus: a valósághű ábrázolás. Naturalizmus: fényképszerű, aprólékos bemutatás. Plein air [plener]: főleg a festészetben - szabadban történő megfigyelésen alapuló ábrázolás. Szimbolizmus: különböző szimbólumok alkalmazásával mutatja be az elvont dolgokat és gondolatokat - Baudelaire, Mallarmé, Verlaine. Eklektika: olyan irányzat, amely vegyesen használja az egyes korok és stílusok jellemző jegyeit, s kevés önálló elemet tartalmaz. Szecesszió: eredendően képzőművészeti stílus, stilizált díszítés (növények), a zenében jellemző a tárgyakra és a természetre utaló hanghatások alkalmazása. Impresszionizmus: pillanatnyi benyomások és hangulatok érzékeltetése - Cézanne, Monet, Renoir. Zenei jellemzői: elrejtett dallamok, „foszlányok”, kellemes harmóniák, érzékeny dinamika, szordínóval (hangfogóval) ellátott vonósok, rézfúvósok és kötetlen formák Debussy.

37 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Claude Debussy (1862, St. Germain-en-Laye - 1918, Párizs) A francia zeneszerző kezdetben Wagner híve volt. Később Muszorgszkij és a kialakulóban lévő párizsi művészet hatására ellenezte a német zene egyeduralmát, amelyet Wagner mellett Richard Strauss képviselt. Elhatárolta magát az érzelgős romantikától. Új harmóniavilágot teremtett az egészhangú, ötfokú és egyéb idegen skálákkal, félhangokkal és disszonanciákkal világos és kifinomult dallamosságot vezetett be. Legismertebb művei: A tenger - szimfonikus költemény; Három noktüm és Egy faun délutánja – zenekari művek; egyetlen operája a Pelleas és Melisande [pelleász és mélizand]; zongoradarabok- 24 Prelűd. Zenei kritikái közül a legérdekesebb: Croche úr; a műkedvelők réme. Debussy zenéjének ritmikáját erősen meghatározta az 1889-es párizsi világkiállításon hallott távol-keleti gamelán zenekar. (Gamelán: jávai és bali hangszeregyüttes, melynek jellemző hangszerei: az ütősök gazdag választéka - különböző xilofonok, harangjátékok, dobok, gongok.) C. Debussy: A tenger A zeneszerző a hangzás és a hangszín egységére törekedve alkotta meg azt a szimfonikus költeményt, amelyet ő maga Három szimfonikus vázlatnak nevezett. A mű a hangszínköltészet remeke, amelynek gondolati háttere a természeti szépségek és az emberi érzelmek kapcsolata, összefonódása. A francia művész zenéje szoros rokonságot mutat a szimbolista költészet és az impresszionista festészet látásmódjával, érzés- és gondolatvilágával. I. tétel: Hajnaltól délig a tengeren - Napkelte: békésen fénylő tenger II. tétel: A hullámok játéka - a víz mozgása III. tétel: A szél és a tenger párbeszéde – a tenger hangulatának változása. Maurice Ravel (1875, Ciboure -1937, Párizs) A francia zeneszerző és karmester a miniatűrök és a zenekari színek művésze. Műveiben megtaláljuk népe régi muzsikáján kívül (Couperin emlékezete című zongoraszvit), a szimbolista irodalom (Daphnis és Cloe című balettzene, „koreografikus szimfónia”), az impresszionista festészet (Tükörképek) és a távoli népek egzotikus zenéjének (Spanyol rapszódia, Madagaszkári dalok, Görög dalok) jellegzetességeit. Sajátosan egyéni, zenei eszközei: lírai hangvétel, pentaton hangsorok, dús hangzatok, gazdag zenekari hangzás (Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című zongoraciklus hangszerelése) és virtuozitás.

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Kedvelt műve a Lúdanyó meséi című öttételes szvit, négykezes zongorára majd zenekarra. (Tételei: Csipkerózsika tánca, Hüvelyk Matyi, A pagodák császárnője, A szép és a szörnyeteg, Tündérkert. Ravel némely művében a jazz elemei is meg szólalnak: pl. a Hegedű-zongoraszonáta Blues tétele. Legismertebb és legnépszerűbb műve a Bolero. Bolero Gyagilev (1872-1929), orosz impresszárió (hangversenyrendező, az előadóművészek fellépéseinek szervezője) táncosa Ida Rubinstein volt. Az 1910-es években megvált a társulattól, és saját együttest alapított, melynek munkájához elismert zeneszerzőktől rendelt zenét. Így született meg többek között Debussy Szent Sebestyén vértanúsága és Honegger Johanna a máglyán című zenéje. Ida Rubinstein 1928 nyarán kereste fel Ravelt, akitől egy spanyolos koreográfia tervéhez kért zenét. Amikor Ravel elfogadta a megbízást, így fogalmazott: „Megpróbálom egy jó párszor ismételni a témát, minden fejlesztés nélkül és tőlem telhetően csúcspontig fokozni a hangszerelést.” A koreográfia alapötlete: „Rosszul világított kocsma – a falak mentén, az árnyékban, az asztaloknál ivócimborák beszélgetnek - középen egy nagy asztal tetején egy táncosnő gyakorol. Előkelő egyhangúsággal ismétlődik lépése mindig ugyanarra a ritmusra. Az ivók ügyet sem vetnek rá, de lassanként hegyezik a fülüket, szemük felcsillan. Fokozatosan magával ragadja őket a ritmus. Felkelnek, közelebb lépnek, körülveszik az asztalt, lázra gyúlnak a táncosnő körül, s a jelenet apoteózisban ér véget.” - Ida Rubinstein. (apoteózis: dicsőítő ünneplés) Bolero: a XVIII. század végén a madridi udvarban kialakult méltóságteljes, temperamentumos, ugyanakkor érzéki, 3/4-es spanyol tánc. A mű egyetlen ostinato- és dallammotívumra épül. A tánc bevezetője a kisdobon megszólaló alapritmussal indul, majd a 16 ütemes dallam egyetlen fuvolán hallható. Fokozásként érkezik egymást kiegészítve a klarinét, a fagott, a különféle fúvósegyüttesek, majd a vonósok pengetve és hosszú vonókezeléssel. Az egyre több hangszer önmagától fokozza a hangerőt. A dallam tizedik visszatérésekor hangnemet vált C-dúrból E-dúrba, s az egyre zakatoló boleroritmus fennen hirdeti: elérkezett az extázis pillanata! Ravel művészete és a Bolero zenéje meghatározta a fiatal nemzedék gondolkodását.

A XX. század zenéje A XX. századi zene négy korszaka: 1. az újítók mozgalma: az I. világháborúig; 2. modern zene: az I. és II. világháború között; 3. az avantgárd (újításokra törekvő, előrehaladó elképzelések) zene az 50-60-as években; 4. a posztmodern a modern zene összefoglaló irányzata: 70-80-as évek. A latin eredetű modern szó jelentése: korunkbeli, korszerű, haladó, divatos, a legutolsó ízlés szerinti. A kifejezés legújabbra vonatkozik, mégis a XX. század egészére alkalmazzák. A modern zene irányzatai: Expresszionizmus: a félelmet, magányt, nyugtalanságot kifejező művészet - Arnold Schönberg (osztrák), Alban Berg (osztrák), Anton Webern (osztrák).

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Folklorizmus: a népzenén alapuló irányzat - Leos Janaček (cseh), Manuel de Falla (spanyol), Aram Hacsaturján (örmény), Igor Sztravinszkij (orosz), Bartók Béla és Kodály Zoltán. Neoklasszicizmus: a-klasszikus formák és hangzás visszatérése - Szergej Prokofjev (szovjetorosz), Benjamin Britten (angol), Paul Hindemith (német). Elektronikus zene: kikeverhető, felhangmentes hangzás - Karlheinz Stockhausen (német). Szeriális zene: a zenemű elemeinek (hangok, ritmus, dinamika) számszerű csoportosítása – Olivier Messiaen (francia). Széria = sor, sorozat. Aleatória: a zeneszerző csak körvonalazza az elképzelését, majd az előadókra bízza az improvizálás lehetőségét - Pierre Boulez (bulez). Alea = kocka. Bruitizmus: zörejzene - Luigi Russolo (olasz). A kor legjellegzetesebb zenei elemei: Bitonalitás: kettős hangnem (dúr-moll) egyidejű megszólaltatása. Politonalitás: több hangnem beépítése a műbe. Atonalitás: olyan értelemben használt hangnemnélküliség, amelyben minden hang egyenrangú. Dodekafónia: görög szó - tizenkétfokúságot jelent. Arnold Schönberg alkotói módszere, amelyben a 12 hangú sor adja a mű alapját. A dodekafónia formai keretei, szabályai: 1. hangismétlés nélkül szólaljon meg mind a 12 hang; 2. azonos hangközök nem követhetik egymást; 3. hármas- és négyeshangzat nem képezhető egymást követő hangokból.

A dodekafónia alapsorának (németül Reihe) 3-féle változata ismeretes: 1. Tükörfordítás: azonos hangról kezdve az alapsor hangközeinek tükörképe jelenik meg. 2. Rákfordítás: az alaphangsor hangjai hátulról visszafelé. 3. Ráktükör: a rákfordítás hangközeinek tükörképe. A sorok transzponálhatóak, vagyis bármelyik hangról indítható, így 48 féle változat lehetséges. Vízszintesen dallami, míg függőlegesen harmóniai vonatkozásban értelmezhető a sor. A bonyolult szerkezetű dodekafóniát így ajánlotta Schönberg: „Képesnek kell lenned, hogy e tilalmak ellenére zenét alkoss!” Arnold Schönberg (1874, Bécs -1951, Los Angeles) Zeneszerző, iskolateremtő zenepedagógus, teoretikus, író és költő. Zenei érdeklődését Brahms és Wagner muzsikája ébresztette fel. Alkotói korszaka elején az expresszionizmus határozta meg a munkáját, majd az atonalitás felé fordulva döbbent rá a dodekafónia szükségességére. Az 1930-as években kivándorolt az Egyesült Államokba. Kaliforniában élt és alkotott 18 éven át, egészen a haláláig. Jelentős művei: Gurre-dalok, Megdicsőült éj - vonóshatos; Kamaraszimfónia, Holdbéli Pierro - melodráma-ciklus; Várakozás - kisopera; Napóleon-óda, Mózes és Áron opera; Egy varsói menekült - kantáta, versenyművek.

40 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Schönberg a dodekafónia elméletévei megteremtette a „második bécsi iskolát”, melyhez csatlakoztak a bécsi születésű tanítványai: Anton Webern (1883-1945) és Alban Berg (18851935). Később követte őket a lengyel Witold Lutoslawski és a magyar Seiber Mátyás. Igor Fjodorovics Sztravinszkij (1882, Oranienbaum (ma Rankov) - 1971, New York) A zeneszerző és karmester Rimszkij-Korszakov tanítványaként vált korának nagy hatású egyéniségévé. Életét meghatározó helyszínek: Pétervár - kezdő tanulmányok; Párizs - balettjeinek sikeres bemutatói; Svájc - itt ismerkedett meg Rácz Aladárral, akitől cimbalmozni tanult; Egyesült Államok - 1940; Magyarország - 1963-ban Budapesten dirigálta a Zsoltárszimfóniáját. Munkáját környezete és baráti köre is segítette: Picasso, Jean Cocteau, Debussy, Ravel, Prokofjev, Gyagilev, Fokin, Thomas Mann, Edith Piaf és Bartók Béla. Sztravinszkij folkloristaként kezdte munkáját, majd a neoklasszicizmust és tárgyilagosságot hirdette, végül pedig csatlakozott a dodekafón irányzathoz. Műveinek jellegzetességei: az orosz "Ötök" törekvéseinek folytatása, az orosz népzene modern megszólaltatása, új zenekari hangzás és ritmikai variánsok. I. Sztravinszkij: Zsoltárszimfónia A mű 1930-ban íródott, a Bostoni Szimfonikusok fennállásának 50 éves jubileumára. A 3 tételes kompozíciót vegyeskar és zenekar adja elő. Szövegét a szerző három zsoltár latin nyelvű anyagából válogatta: I. tétel- 38. zsoltár - kis szekund lépések - Dicsérjétek őt a mennyekben! II. tétel- 39. zsoltár - kettősfúga - Dicsérjétek az Urat nagy tetteiben! Ill. tétel- 150. zsoltár - himnikus kórussal zár - Dicsérjétek őt jól! A művész folklorista, úgynevezett orosz korszakának remekei népi hangvételű és haladó eszméket szolgáló művek. Tűzmadár (1910) - balettzene: változatos hangszerelés, keleti színek, oroszos ritmika. Petruska (1911) - alcím: Tréfás jelenetek 4 képben. A falusi élet jelenetei, a szereplők karakterei szinte beleolvadnak a fantáziadús hangszerelésbe. Tavaszi áldozat (1913) - alcím: Képek a pogánykari Oroszországból. Hatalmas zenekari apparátusra készült mű. Honegger a „zenetörténet atombombájának” nevezte a művet. A katona története (1918) - orosz népmese alapján héttagú zenekarra írott balett. A szvitszerű műben hallható az orosz hang, valamint fanfárzene, bécsi keringő, argentin tangó, amerikai dzsessz és barokk korál. Sztravinszkij újszerű színpadi zenei stílust teremtett.

41 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Arthur Honegger (1892, Le Havre -1955, Párizs) A svájci származású, francia születésű zeneszerző, a francia „Hatok” kiemelkedő egyénisége. Tanulmányait Zürichben és Párizsban végezte. Vonzódott a korábbi korok zenei nyelvezetéhez és formavilágához, ezért alkotásaiban felismerhetőek a régi hagyományok, melyeket meggyőzően egyesített saját korának irányzataival - futurizmus, bruitizmus. Honegger művei sokszínű palettát mutatnak: filmzene - Pygmalionhoz; színpadi kísérőzene - Antigone (Cocteau szövegére); dzsesszelemeket tartalmazó művek Concerto; programzene - Pacific 231 és a Rugby (sportszimfónia); bibliai témák - Karácsonyi kantáta, Dávid király; történelmi témák - Johanna a máglyán; kamarazenekari művek - III. vonósnégyes. A. Honegger-Paul Claudel: Jeanne d'Arc a máglyán Drámai oratórium, 1935. A mű Ida Rubinstein inspirációjára született, miszerint a súlyos történelmi eseményeket modern misztériumjáték keretében kell felidézni a zene eszközeivel. A kompozíció témája: Anglia és Franciaország között 116 évig húzódott a „százéves háború” (1337-1453). Vereségek, bukások, Franciaország kettészakadása és vezető nélkül maradás után egy fiatal, bátor parasztlány, Jeanne (az orléans-i szűz), 16 évesen mozgalmat indított az angolok ellen. A lány később az angolok fogságába esett, majd 1431-ben, 19 évesen boszorkányság vádjával elítélték és máglyára küldték. Jeanne életének történetét a halálra várakozó, éjszakai visszaemlékezéseiből ismerjük meg. A 11jelenetből álló műhöz később készült el a prológus (bevezető), amelyben a szerző a százéves háború és a hitleri időszak hasonlóságaira mutat rá. Carl Orff (1895, München - 1982, München) A bajor születésű zeneszerző, karmester, korrepetitor és zenepedagógus, Kodályhoz hasonlóan olyan világszerte elfogadott és alkalmazott nevelési - készségfejlesztő módszert teremtett, melynek alapja a ritmus és a speciális hangszercsalád, az Orff Instrumentarium. Alkotásaiban mindig a szó-zene-mozgás egységére törekedett. Zenéjének diatonikus harmóniavilágát egyszerű hármashangzatok jellemzik. Népdal- és gregoriánszerű dallammotívumait ritmikus elemekkel és jellegzetes ütőhangszerekkel egészítette ki. Műveinek témáját az élet szépségeiből és örömeiből merítette. Legismertebb művei: a Hold és az Okos lány - meseoperák (Grimm meséi alapján); Antigone (az antik görög dráma nyomán), Carmina burana - színpadi játék; Catulli Carmina (Catullus énekei) - színpadi oratórium (középkori történetek); Afrodite diadala - színpadi koncert (mitológiai téma). Ez utóbbi három művet a szerző „Diadalok” címmel trilógiaként kezelte.

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Az 1936-ban elkészült Carmina burana (Beueri dalok) alcíme: Profán ének. A mű szövegét a felső-bajorországi Benedicbauer kolostor könyvtárában talált XIII-XlV. századi latin és ónémet nyelvű versekből, diákdalokból állította össze a zeneszerző. A mű felépítése: I. Bevezetés II. 1. Tavasszal- himnuszok; 2. A kocsmában - bariton/tenor; 3. Szerelmi játékok III. Epilógus (utójáték) - a Bevezető zenéjének visszatérése. Az Orff-kompozíció zenekarának kiemelt hangszerei: ütősként használt két zongora, triangulum, harangjáték, xilofon, kasztanyetta, tamburin, kínai fadob, kis-, nagy- és üstdob. Aram Hacsaturján (1903, Tibiliszi - 1978, Moszkva) Az örmény származású zenepedagógus és zeneszerző műveinek jellegzetessége a népi - örmény, grúz, azerbajdzsán - hangvétel. Zenekarának hangzásában Debussy hatásaként gyakran felismerhetőek az újfrancia zene színei, Fő művei: versenyművek - zongora, gordonka, hegedű; balettek - Gajane, Spartacus; zongoradarabok - Toccata, 2 szimfónia, filmzenék.

A Gajane című balett az örmény emberek életét mutatja be egy egyszerű történettel: Gajane kezéért folyik a küzdelem Armen, a becsületes pásztor és a lusta, semmirevaló Zsikó között. A mű zenéje 12 önálló részből álló szvit, amelynek első darabja a Kardtánc. Krzysztof Penderecki (1933, Debica - ) Az avantgárd lengyel művész a szeriális technika és a szélsőséges hangszínek mestere. Zenekarában főleg vonósok találhatóak. Fő törekvése az elektronikus zene hanghatásainak megszólaltatása. Újszerű zenei eszközei: meghatározatlan hangmagasságok, a „cluster” [klasztör] vagyis hangfürtök: kis és nagy szekundok torlódó halmozása, váltakozó dinamikai effektusok - a hangszer testének ütögetése, különböző tempójú vibrato technika. Fő művei: Az idő és a csend dimenziói, Dávid zsoltár, Szent Lukács-passio, Hirosima.

A XX. századi magyar zene A modern magyar zene kezdetének jelképes éve: 1905. Ekkor jelent meg Ady Endre Új versek c. kötete ekkor indult el népdalgyűjtő útjára Kodály Zoltán, és ebben az évben mutatták be Bartók Béla első zenekari szvitjét. A három művész a nép életében és hagyományaiban látta az alkotás lehetőségét és egy sajátos nemzeti kultúra megteremtését. Kodály és Bartók - elszakadva a romantikától - egyre inkább a régebbi korok nagy mestereinek szigorú és monumentális világa felé fordultak. Felfedezték a népi muzsika forrásait, az eurázsiai gyökeret, mint a magyarság ősi szellemi kincsét. Felismerték, hogy a 43 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY magyar zenei fejlődés alapja a nép költészetében rejlik. Ebből a népi anyagból egységes zenei nyelvet teremtettek. Művészetük a magyar nép lelkéből fakadó hit, vallomás és elkötelezettség egysége a modern zene nyelvén. Bartók Béla (1881, Nagyszentmiklós -1945, New York) Már gyermekkorában felfigyeltek zongorista és zeneszerzői tehetségére. Pozsonyban és a budapesti Zeneakadémián tanult, ahol később tanított is. 1906-tól a magyar, szlovák, román, ukrán, arab és török népzene irányába fordult az érdeklődése. Hangversenyeket adó zongoraművészként bejárta a világot. Sajátos hangú műveit hamarabb fogadták el és ismerték el nyugaton, mint itthon. Bartók 1940-ben Amerikába költözött. A művész fiatalkori műveivel Mosonyi és Liszt zenéjének folytatójává vált - Kossuth-szimfónia, Rapszódia zongorára és zenekarra, Két zenekari szvit. Strauss, Debussy és Sztravinszkij művészetének továbbfejlesztőjeként a kor újító egyéniségeként emlegették. Ezen időszakának alkotásait dinamikus többszólamúság, merész harmóniák és bátran kezelt ritmikai újítások jellemezték - Két arckép, Négy zenekari darab, Táncszvit és a három színpadi mű. Bartók Bélát az 1930 után írt művei alapján az európai zene legnagyobb megújítójának és összefoglalójának tekinthetjük - Cantata profana, Zene húros és ütőhangszerekre. Mikrokozmosz, Divertimento, Concerto, versenyművek és vonósnégyesek. Zenéjének szenvedélye, indulata és logikája nemcsak utat mutató, hanem megszólal benne minden, amit a magyarság keletről hozott magával. Bartók Béla: Falun Öttételes, zongorakíséretes szólóhangra írott mű, melynek az utolsó 3 tételét később (1926) komponálta át női kamarakórusra és zenekarra. Az öt tétel: I. Szénagyűjtéskor; II. A menyasszonynál; III. Lakodalom; IV Bölcsődal; V. Legény tánc.

44 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Kodály Zoltán (1882, Kecskemét - 1967, Budapest) A zenetudós, zeneszerző, zenepedagógus és karmester Nagyszombaton és a budapesti Zeneakadémián végezte tanulmányait, ahol később zeneszerzéstanárként is dolgozott. Az ének-zene oktatás számára, munkatársaival együtt, olyan egységes zenepedagógiai módszert dolgozott ki, melyet az egész világon Kodály-módszernek neveznek. Európai elismertségét a Psalmus Hungaricus című oratorikus alkotása hozta meg 1923-ban. Hazai sikersorozata 1925-ben indult el a gyermekkaraival (Villő) és daljátékaival (Háry János, Székely fonó).

Nagy műve a Budavári Te Deum (1936), amelynek megírását a népe iránti felelőssége és hazaszeretete motiválta. Zenekari népdalfeldolgozásai: Marosszéki táncok, Galántai táncok és a Fölszállott a páva (Változatok egy magyar népdalra). Kodály zeneszerzői munkájának jelentős hányadát kórusművei alkotják, amelyekkel megteremtette az egyetemes kóruskultúra reneszánszát (Monteverdi, Palestrina). Gyermekkórusai teljes összhangban születtek zenepedagógiai elveivel: Pünkösdölő, Katalinka, Lengyel László, Gergely-járás, Zöld erdőben, Isten kovácsa stb. Műveiben gyakran hallható a bujdosásra kényszerülő ember hangja: Esti dal, Mátrai képek, Székely keserves. Témái közt megtalá1ható a mindennapi élet nehézsége is: Molnár Anna, Öregek, Jézus és a kufárok. Érzékeny harmóniákkal és dallamszövéssel mutatja be az északi embereket: Norvég lányok. Kodály kórusirodalmában előkelő helyet foglal el a magyar nemzet múltja, jelene és jövője: Huszt, Mohács, A magyar nemzet, A magyarokhoz. A népdalok feldolgozása mellett elismert magyar költök verseit is megzenésítette: Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Ady Endre, Weöres Sándor. Kodály Zoltán nyugodt, kedves egyéniségéből fakadóan gyakran hangzik fel az ima hangja: Ave Maria, Adventi ének, Missa Brevis – a jövő útját kereső nemzet fohásza.


Bartók Béla és Kodály Zoltán kortársai, követői Dohnányi Ernő

1877-1960

zeneszerző zongoraművész karmester zeneszerző zenepedagógus

Weiner Leó

1885-1960

Ádám Jenő

1896-1982

Bárdos Lajos

1899-1986

Farkas Ferenc

1905-2000

zenepedagógus karnagy zeneszerző zenepedagógus zeneszerző karnagy zeneszerző

Ránki György

1907-1992

zeneszerző

Sugár Rezső

1919-1988

Ligeti György

1923-2006

Szőnyi Erzsébet

1924-

zeneszerző zenepedagógus zeneszerző zenekutató zenepedagógus zenepedagógus zeneszerző

Kurtág György

1926-

Karai József

1927-

Hidas Frigyes

1928-

Tillai Aurél

1930-

Petrovics Emil

1930-

zeneszerző zongoraművész zeneszerző karnagy zeneszerző karmester zenepedagógus zeneszerző karnagy zeneszerző

Szokolay Sándor

1931-

zeneszerző 46 / 51

Szegedi mise A tenger: opera Pasztorál-fantázia és fúga Csongor és Tünde: kísérőzene Toldi-szvit: vonósnégyes Módszeres énektanítás – 1944 Magyar karácsony: daljáték Cinege madár: vegyeskar Népdalfeldolgozások, motetták Négy mise: vegyeskar – orgona Cantemus: vegyeskar Gyümölcskosár: dalciklus Föltámadott a tenger: oratórium Lúdas Matyi: szvit Kis a győztes? – ifjúsági vígjáték Pomádé király új ruhája: vígopera Kőmíves Kelemen: kantáta Hősi ének – Hunyadi oratórium Artikulation: elektronikus zene Requiem Összhangzattani írások Zenepedagógiai írások Makrancos királylány: gyermekopera kórusművek, Orgonaverseny Játékok: zongorasorozat 8 darab hegedűre és cimbalomra kórusművek, kamarazene nagyzenekari művek A cédrus: táncjáték Requiem Fons Amoris: vegyeskar Ave Maria: vegyeskar Sárközi szőttes: vegyeskar Lysistrate, Bűn és bűnhődés: színpadi mű Jónás könyve: oratórium A Tűz Márciusa: oratórium Vérnász, Hamlet, Margit: operák

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY Kocsár Miklós

1933-

Durkó Zsolt

1934-

Orbán György

1947-

zeneszerző karnagy zeneszerző zenepedagógus zeneszerző

Csemiczky Miklós

1954-

zeneszerző

Hollós Máté

1954-

zeneszerző

Kürtverseny Tűzciterák: női kórus Halotti beszéd: oratórium Mózes: opera Setteng az ördög: vegyeskar Ave Maria: női kórus Supra firmam petram: A tihanyi apátság alapítólevelének szövegére írott oratorikus mű Instrumentális és vokális művek

A szórakoztató zene

A dzsessz - lendület, izgalom, lelkesedés. AXIX. és a XX. század fordulóján kialakuló műfaj New Orleans és St. Louis (Észak-Amerika) negyedeiből indult útjára. Forrásai: spirituálé - néger folklóron alapuló vallásos ének, ballada, munkadal; blues – afroamerikai daltípus: 4/4-es lüktetésű matróz- és utcadalok; ragtime - zongorastílus, amelyben a cakewalk [kékvók] tánc ritmusa keveredett a nyugati harmóniavilággal (Rag Time = széttört idő); dixieland - zenekari stílus, amelynek jellemzői a közös improvizációk, csúsztatások (glissandók) és sűrűn ismétlődő dallamfordulatok. A dzsessz jellemzői: 1. páros lüktetésű ütemek; 2. táncos jellegű, változatos ritmusvilág gyakori szinkópákkal; 3. sűrű díszítések; 4. rögtönzésszerű, improvizatív előadásmód. Fő hangszerek: trombita, szaxofon, pozan (harsona), klarinét, tuba, nagybőgő, zongora, ütősök. A nagyzenekari változat a big band. A modern dzsessz kora hozta létre 1920 körül a swing (lengés, himbálózás) szabad előadásmódú stílusát. Hot-dzsessz: szenvedélyesen rögtönző előadásmód. Free-dzsessz: „szabad” műfaj, amely elveti a kötöttségeket, s az európai modern zene felé halad. Progresszív (haladó) dzsessz: a szimfonikus zene elemeit vegyíti a dzsessz hagyományaival. A műfaj legnagyobb művészei: Louis Armstrong - trombitaművész, Duke Ellington – a 47 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY swing stílusának megteremtője, Glenn Miller - Benny Goodman zenekarának kiváló harsonaművésze, Billie Holiday - bluesénekes, Ella Fitzgerald - swingénekes, Scott Joplin zongoravirtuóz. Hazánk kiváló dzsesszmuzsikusai a képeken:

George Gershwin (1898, Brooklyn - 1937, Hollywood) Amerikai zeneszerző és zongorista. Zenéjében az afroamerikai hangvételből kiindulva a spirituálékon át a jazz elemeivel közelített a modern művészet felé. Kompozícióiban mindvégig arra törekedett, hogy a szórakoztató zene beépüljön a klasszikus muzsikába. Első zeneszerzői sikere a Swanee volt, majd a Kék rapszódia - 1924, az Egy amerikai Párizsban - 1931, és a Porgy és Bess című opera 1935ben növelte az elismerését.

Gershwin zenéje megérintette a kortársakat is: Sztravinszkijt, Schönberget és Bartók Bélát is. A zeneszerzőt Paul Whiteman kérte fel arra, hogy Lincoln elnök születésnapján rendezett dzsesszkoncertre komponáljon egy művet. Így született meg a Kék rapszódia zongorára, amelyet Ferde Grofé hangszerelt át szimfonikus zenekarra.

48 / 51


Leonard Bernstein (1918, Lawrence (Massachusetts, USA) 1990, New York) Az amerikai zeneszerző, karmester, zongoraművész, dzsesszmuzsikus, író és tanár az amerikai musical stílusában Gershwin közvetlen utóda. Bernstein két alkalommal járt Magyarországon. A Magyar Nemzet 1948. V. 22-i számában találóan fogalmazott Gaál Endre: „Bernstein a technika-milliomos.” Kompozíciói: dalok, zongora- és kamarazenekari művek, szimfóniák; színpadi művek és kísérőzenék: Világhírnevét a West Side Story c. musical hozta meg. Rock és popzene 50-es évek: a rock and roll (ringani, keringeni) sajátosan ritmikus tömegzene, melynek elnevezése Alan Freed disc-jockeytől származik. Zenei alapja az afroamerikai stílus, mely keveredett a blues és a country elemeivel. Előadásában meghatározóak az elektromos hangszerek. Az első rockénekes a Memphisben született Elvis Presley volt, akit még ma is a rock and roll királyaként emlegetnek. 60-as évek: protest-song (tiltakozó ének), melynek legismertebb előadója Bob Dylan és Leonard Cohen. A Beatles (1960) együttes zenéjében testesült meg a yeah-yeah korszak, amely az angolok előretörését eredményezte a pop világában. Az 1962-ben alakult Rolling Stones kőkemény zenéje rövid idő alatt emberek millióinak kedvencévé vált. Ekkor alakult az ún. progresszív rockzene két kiemelkedő brit együttese a Genesis (1967) és a Pink Floyd (1965). 70-es évek: a hard rock és a heavy metal korszaka: AC/DC, Led Zeppelin, Deep Purple. A műfaj agresszív zenéjét tovább fokozták a punkok: Sex Pistols. Színpadi látványosságra épített a Queen együttes - Freddy Mercury. 80-as évek: könnyedebb, dallamosabb divathullámot képviselt az ABBA, a Bee Gees, a Boney M és a Village People. Megjelentek azok az énekesek, akiknek egyéni hangvételük teremtett új irányt: pl. Elton John, Madonna, Tina Turner. A műfaj jelentősebb magyar szerzői és műveik: Szörényi Levente - Bródy János: István, a király - rockopera, Boldizsár Miklós: Ezredforduló c. drámája nyomán. (I. Az örökség, II. Esztergom, III. Koppány vezér, IV. István, a király) Presser Gábor: A padlás - musical, Horváth Péter és Sztevanovity Dusán szövegére. Koltay Gergely: Kell még egy szó - filmzene, a Honfoglalás c. játékfilm címdala.

49 / 51


Az új zenei ismeretek rendszerezése I. A magyar népzene A magyarok eredete: mondák, krónikák. Népzenekutatás: népdalgyűjtők, dialektusterületek. A Magyar Népzene Tára: az I-IV. kötet tartalma. Jeles napok januártól decemberig. Betyárdalok és betyárok. Madármotívumok és virágszimbólumok. A régi és az új stílusú népdalok jellemzői. Lakodalmi énekek. II. A XVIII. század magyar zenéje Kuruc dalok, kollégiumi diákdalok, virágénekek, műdalok, zsoltárok. Gyűjtemények, melodiáriumok. Hangszerek: tárogató, hegedű, cimbalom, cigányzenekar. Barna Mihály, Cinka Panna, Pálóczi Horváth Ádám, Maróthy György, Goudimel, Csokonai Vitéz Mihály. III. A magyar nemzeti romantika Daltípusok: népdal, népies dal, népies műdal, műdal. Énekes és hangszeres műfajok: verbunkos zene, opera. Dankó Pista, Szerdahelyi József, Thern Kálmán, Déryné Széppataki Róza, Bihari János, Lavotta János, Csermák Antal, Rózsavölgyi Márk, Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc. Énekek: - Csak egy szép lány… - Eltörött a hegedűm - Ereszkedik le a felhő - Huszárosra vágatom… - Kossuth Lajos azt izente

50 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY IV. A romantika az egyéniségek és az érzelmek kora – XIX. század Reformok, forradalmak és társadalmi átalakulások ideje. Zenei jellemzők: 1. érzelmek (nemzeti) hangsúlyos szerepe; 2. népies jellegű hangzásvilág 3. a szabályok kikerülése – szabad formák; 4. a dallamokban gazdag kromatika, disszonancia és díszítés; 5. szélsőségek a ritmusban és a dinamikában; 6. virtuóz technika. Műfajok: miniatűrök – dal, dalciklus, hangszeres karakterdarab; monumentális zeneművek: szimfónia; szimfonikus költemény: programzene; versenymű, opera, requiem. Zeneszerzők: Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, R. Wagner, G. Verdi, F. Schubert, R. Schumann, F. Chopin, F. Mendelssohn, J. Brahms, M. P. Muszorgszkij, P. I. Csajkovszkij, B. Smetana, A. Dvořák. A romantikus zenekar hangszeres apparátusa hárfával, piccolóval és rézfúvókkal egészül ki. V. A századforduló és a XX. század zenéje Forrása: 1. wagnerizmus, 2. nemzeti zene, 3. verizmus Fő irányzatok: impresszionizmus, expresszionizmus, folklorizmus, neoklasszicista alkotásmód, realizmus, elektronikus zene. A kor tagolása: újítók, modern próbálkozások, avantgárd törekvések és a posztmodern vívmányok ideje. Zenei elemek: bitonalitás, politonalitás, atonalitás, dodekafónia. Képviselők: G. Puccini, C. Debussy, M. Ravel, A. Schönberg, I. F. Sztravinszkij, A. Honegger, C. Orff, A. Hacsaturján, Sz. Prokofjev, B. Britten, Bartók Béla, Kodály Zoltán. VI. A dzsessz korszakai 1900: archaikus (régi, kezdeti) dzsessz, kisebb fúvósegyüttesek, blues, country, ragtime Scott Joplin; 1900-1930: klasszikus dzsessz – Louis Armstrong; 1930-1940: swing-korszak, nagyzenekari zene - Benny Goodman; 1940- : modern dzsessz, progresszív zene; 1970- : dzsessz-rock - Miles Davis.

51 / 51

ÉNEK-ZENE 10. OSZTÁLY. Ének-zene 10. osztály

Recommend Documents