EMBERI VÉR ÉS VÉRKÉSZÍTMÉNYEK TRANSZFÚZIÓS CSÖVEINEK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT LÁGYÍTOTT POLI(VINIL-KLORID)-ALAPÚ ANYAGOK

3.1.1.2. Emberi vér és vérkészítmények transzfúziós csöveinek előállításához használt lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagok

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 1

01/2008:90002 javított 7.5

3.1.1.2. EMBERI VÉR ÉS VÉRKÉSZÍTMÉNYEK TRANSZFÚZIÓS CSÖVEINEK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT LÁGYÍTOTT POLI(VINIL-KLORID)-ALAPÚ ANYAGOK DEFINÍCIÓ Tartalom: legalább 55% poli(vinil-klorid). Lágyítóanyagként bisz(2-etilhexil)-ftalátot (01 műanyagadalék) tartalmaznak. ELŐÁLLÍTÁS A lágyított poli(vinil-klorid)-alapú anyagokat olyan polimerizációs eljárással állítják elő, amely biztosítja, hogy a termékben a vinil-klorid-monomer legfeljebb 1 ppm legyen. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy az anyag megfelel az alábbi vizsgálatoknak: Vinil-klorid. Gőztér-gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. Mikropipettával 10 μl R étert injektálunk 20,0 ml R dimetilacetamidba oly módon, hogy eközben a pipetta hegyét az oldószerbe merítjük. Közvetlenül felhasználás előtt az oldat térfogatát R dimetilacetamiddal ezerszeresére hígítjuk. Vizsgálati oldat. 50 ml-es injekciós üvegbe mért 1,000g vizsgálandó anyaghoz 10,0 ml belső standard oldatot adunk. Az üveget lezárjuk és dugóját rögzítjük. A keveréket összerázzuk úgy, hogy a dugó a folyadékkal ne érintkezzék. Az üveget 2 órára 60±1°C-os vízfürdőbe merítjük. Vinil-klorid-alapoldat. Jól húzó vegyifülkében készítjük. 50 ml-es injekciós üvegbe 50,0 ml R dimetilacetamidot mérünk. Az üveget lezárjuk, dugóját rögzítjük, majd 0,1 mg pontossággal lemérjük. 50 ml-es polietilén- vagy polipropilén-fecskendőt megtöltünk R vinil-klorid gázzal és kb. 3 percen át hagyjuk, hogy a gáz a fecskendővel érintkezzék. Ezután a fecskendőt kiürítjük, majd újból megtöltjük R vinil-klorid gázzal. A fecskendőre injekciós tűt helyezünk és a gáz térfogatát 50 ml-ről 25 ml-re csökkentjük. A megmaradt 25 ml vinil-kloridot lassan, enyhe rázogatás közben az injekciós üvegbe fecskendezzük oly módon, hogy a tű ne érintkezzék a folyadékkal. Az üveget újból lemérjük; a várható tömegnövekedés kb. 60 mg (az így készített oldat 1μl-e kb. 1,2 μg vinil-kloridot tartalmaz). Az oldatot 2 órán át állni hagyjuk. A vinil-klorid-alapoldatot hűtőszekrényben tároljuk. Vinil-klorid standard oldat. 1 térfogatrész vinil-klorid-alapoldatot 3 térfogatrész R dimetilacetamiddal elegyítünk (1+3 V/V). Összehasonlító oldatok. Hat 50 ml-es injekciós üveg mindegyikébe 10,0 ml belső standard oldatot mérünk. Az üvegeket lezárjuk és dugójukat rögzítjük. Öt üvegbe 1 μl, 2 μl, 3 μl, 5 μl illetve 10 μl vinil-klorid standard oldatot injektálunk. A hat oldat vinil-klorid-tartalma 0 μg, kb. 0,3 μg, kb. 0,6 μg, kb. 0,9 μg, kb. 1,5 μg illetve kb. 3 μg. Az injekciós üvegek tartalmát összerázzuk oly módon, hogy a folyadékok ne érintkezzenek a dugókkal. Az üvegeket 2 órára 60±1 °C-os vízfürdőbe merítjük. Oszlop: – anyaga: rozsdamentes acél; – méretei: l = 3 m, Ø = 3 mm;



– állófázis: 5 m/m% R dimetilsztearamiddal és 5 %m/m R makrogol 400-zal impregnált, R gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatómafölddel töltött, Hőmérséklet: – oszlop: 45 °C; – injektor: 100 °C – detektor. 150 °C Detektálás: lángionizációval. Injektálás: a gőzteréből 1 ml. Követelmény: – vinil-klorid: legfeljebb 1 ppm. Az anyag forgalmazójának igazolnia kell, hogy kvalitatív és kvantitatív szempontból valamennyi gyártási tétel anyaga megfelel a jellegminta összetételének. SAJÁTSÁGOK Csaknem színtelen vagy halványsárga por, gyöngyök, szemcsék, illetve – megmunkálás után – csövek. Szaga enyhe. Elégetéskor sűrű, fekete füstöt áraszt. AZONOSÍTÁS A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. A. 0,5 g anyagot 30 ml R tetrahidrofuránnal vegyifülkében vízfürdőn, keverés közben 10 percig melegítünk. Eközben az anyag teljesen feloldódik. Az oldathoz keverés közben R metanolt csepegtetünk. A keletkező szemcsés csapadékot leszűrjük, majd 60 °C-on megszárítjuk és infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálathoz készítjük elő. 50 mg csapadékot 2 ml R tetrahidrofuránban oldunk, az oldatot tárgylemezre öntjük, majd szárítószekrényben 80 °C-on szárítjuk. A képződött filmet levesszük és megfelelő tartóban rögzítjük. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS poli(vinil-klorid) spektrumával hasonlítjuk össze. B. Infravörös abszorpciós spektrometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS „01” műanyagadalékkal. VIZSGÁLATOK A vizsgálandó anyagot, ha szükséges, legfeljebb 1 cm legnagyobb kiterjedésű darabokra vágjuk. S1 oldat. 5,0 g vizsgálandó anyagot roncsolólombikban 30 ml R tömény kénsavval fekete, szirupszerű tömeg képződéséig melegítünk. Lehűtjük és óvatosan 10 ml R tömény hidrogén-peroxid–oldatot adunk hozzá. A keveréket enyhén melegítjük, majd hagyjuk lehűlni és 1 ml R tömény hidrogénperoxid–oldattal elegyítjük; a betöményítést és a hidrogén-peroxid–oldat hozzáadását felváltva addig ismételjük, míg a folyadék színtelenné nem válik. A kb. 10 ml-re betöményített folyadékot lehűtjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.



S2 oldat. 25 g vizsgálandó anyaghoz boroszilikátüveg lombikban 500 ml R vizet adunk. A lombik száját boroszilikátüveg főzőpohárral lefedjük. Autoklávban 20 percen át 121±2 °C-on melegítjük. A lehűlt oldatot dekantáljuk és térfogatát 500 ml-re egészítjük ki. Az S2 oldat külleme . Az S2 oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). „01” műanyagadalék. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 2,0 g vizsgálandó anyagot 200 ml R peroxidmentes éterrel, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 8 órán át melegítünk. A maradékot szűréssel különítjük el az oldattól. Az oldatot 30°C-os vízfürdőben, csökkentett nyomáson szárazra párologtatjuk. A maradékot 10 ml R toluolban oldjuk Összehasonlító oldat. 0,8 g CRS „01” műanyagadalékot R toluollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R toluol. Felvitel: az A1 oldatból (lásd Azonosítás) 30×3 mm-es sáv formájában 0,5 ml és az összehasonlító oldatokból 5-5 μl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: ultraibolya fényben 254 nm-en. Értékelés: azonosítjuk a „01” műanyagadalék sávját. A sávnak megfelelő szilikagélt eltávolítjuk a lemezről, majd 40 ml R éterrel 1 percig rázzuk. A szuszpenziót kvantitatíve megszűrjük, és a szüredéket szárazra párologtatjuk. A kapott maradék tömege legfeljebb 40 mg lehet. Bárium: legfeljebb 5 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot kvarctégelyben elégetünk. A maradékot 10 ml R tömény sósavban felvesszük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot felvesszük 20 ml 0,1 M sósavban. Összehasonlító oldat. A 0,25 ppm báriumot tartalmazó oldat készítéséhez R bárium–mértékoldatot (50 ppm Ba) 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. Hullámhossz: a bárium emisszióját 455,40 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 455,30 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt sósav bárium-mentességét ellenőrizni kell. Kadmium: legfeljebb 0,6 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Az S1 oldat 10,0 ml-ét szárazra párologtatjuk. A maradékot felvesszük R tömény sósav 1 %V/V-os oldatának 5 ml-ében. Megszűrjük és a szüredéket az előbbi sósavval 10,0 ml-re egészítjük ki. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kadmium-mértékoldatot (0,1% Cd) R tömény sósav 1 %V/V-os oldatával különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: kadmium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 228,8 nm.



Atomizáló egység: acetilén-levegő láng. A vizsgálathoz használt sósav kadmium-mentességét ellenőrizni kell. Ón: legfeljebb 20 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. Az S1 oldatot közvetlenül felhasználás előtt R vízzel tízszeresére hígítjuk. Összehasonlító oldat. R tömény kénsav 20% V/V-os oldatának 5 ml-ét tartalmazó, 50 ml-es mérőlombikba 2 ml R ón–mértékoldatot (5 ppm Sn) mérünk. Az oldatot, közvetlenül felhasználás előtt, R vízzel jelig kiegészítjük. Hullámhossz: az ón emisszióját 189,99 nm-en határozzuk meg; a háttérsugárzás 190,10 nm-en észlelhető. A vizsgálathoz használt kénsav ón-mentességét ellenőrizni kell. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 50 ppm. Az S1 oldat 10 ml-éhez 0,5 ml R fenolftalein–oldatot és annyi R tömény nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk, hogy halvány rózsaszínű legyen. Az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk és a hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,500 g anyagot 30 ml R tetrahidrofuránnal vegyifülke alatt, vízfürdőn, keverés közben 10 percig melegítünk. Az anyag eközben teljesen feloldódik. Az oldathoz keverés közben 60 ml R metanolt csepegtetünk. Szemcsés csapadék formájában poli(vinil-klorid) válik le. Néhány perc várakozás után az R metanol hozzáadását, keverés közben, addig folytatjuk, míg további csapadékképződés már nem észlelhető. A csapadékos folyadékot zsugorított üvegszűrőre (40) gyűjtjük. A csapadék felvitelét és egyben mosását háromszor kismennyiségű R metanollal végezzük. A szűrőn levő csapadékot 60°C-on tömegállandóságig szárítjuk, majd mérjük. A sterilezett transzfúziós szerelékeket az alábbi vizsgálatokkal is ellenőrizzük. S3 oldat. Három transzfúziós szerelékből és egy 300 ml-es boroszilikátüveg edényből zártáramlású rendszert állítunk össze. Az edényhez termosztátot csatlakoztatunk, amely az edényben lévő folyadék hőmérsékletét 37±1 °C-on tartja. A rendszeren 2 órán át, óránként 1 l áramlási sebességgel 250 ml R injekcióhoz való vizet áramoltatunk, miközben az áramlás iránya megegyezik a transzfúziónál alkalmazottéval (használhatunk pl. egy perisztaltikus pumpát, amelyet egy rövid, megfelelő szilikoncső darabbal csatlakoztatunk). Az összegyűjtött oldatot lehűlés után használjuk. Az oldat külleme. Az S3 oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S3 oldat 25 ml-ét 0,15 ml R BMF indikátorkeverék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színe kékre változzék. Az S3 oldat másik 25 ml-ét 0,2 ml R metilnarancs–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M sósav– mérőoldattól az oldat kezdeti sárga színe narancsszínűre változzék. Abszorbancia (2.2.25). Az S3 oldat abszorbanciája 230 és 250 nm között legfeljebb 0,30, 251 és 360 nm között pedig legfeljebb 0,15 lehet. Redukáló anyagok. A vizsgálatot az S3 oldat készítésétől számított 4 órán belül el kell végezni. Az S3 oldat 20,0 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 20,0 ml 0,002 M kálium-permanganát–mérőoldatot



elegyítünk. Az oldatot 3 percig forraljuk, majd azonnal lehűtjük. 1 g R kálium-jodidot oldunk benne, és indikátorként 0,25 ml R keményítő–oldatot használva, 0,01 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Egyidejűleg 20 ml R injekcióhoz való vízzel üres kísérletet végzünk. A két fogyás különbsége legfeljebb 2,0 ml lehet. Vízzel kivonható anyagok. Az S3 oldat 50,0 ml-ét vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot szárítószekrényben 100–105°C-on tömegállandóságig szárítjuk. Egyidejűleg 50,0 ml R injekcióhoz való vízzel üres kísérletet végzünk. Az S3 oldat maradéka, figyelembe véve az üres kísérlet eredményét, legfeljebb 1,5 mg lehet.

EMBERI VÉR ÉS VÉRKÉSZÍTMÉNYEK TRANSZFÚZIÓS CSÖVEINEK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT LÁGYÍTOTT POLI(VINIL-KLORID)-ALAPÚ ANYAGOK

Recommend Documents