ELSŐ VILÁGHÁBORÚS JELVÉNYEK A DÉRI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN

A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 64. Felelős kiadó: dr. Lakner Lajos megyei múzeumigazgató

Krankovics Ilona – Sallay Gergely Pál

ELSŐ VILÁGHÁBORÚS JELVÉNYEK A DÉRI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN

Debrecen, 2012

deri-jelvenyek_2013.indd 1

2013.01.24. 23:06:30

A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 64. Felelős kiadó: dr. Lakner Lajos megyei múzeumigazgató

A kötet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg.

© Krankovics Ilona – Sallay Gergely Pál Déri Múzeum

ISBN 978-963-7218-80-4 ISSN 978-963-7218-86-6

Borítóterv és nyomdai előkészítés: Dallos Csaba Nyomta a KAPITÁLIS Kft. Debrecen Felelős vezető: Kapusi József

2


2013.01.24. 23:06:31

szakszerű muzeális-tudományos nyilvántartásba vételét, további feldolgozását lehetővé tették volna. Mindezt tekintetbe véve különösen fontos, hogy erről – az ország szinte minden múzeumi gyűjteményében fellelhető – anyagcsoportról szakszerű feldolgozások készüljenek, amelyek révén minél hiánytalanabb összkép alakítható ki a Magyarországon őrzött anyagról. A szerzőpáros szakavatott kézzel nyúlt a témához. Krankovics Ilona a debreceni Déri Múzeum jelvénygyűjteményéért felelős szakemberként, Sallay Gergely Pál, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa a téma kutatójaként vette ki a részét a közös munkából. A bevezető tanulmány általánosságban szól a rengeteg érdekes információt hordozó kis iparművészeti tárgyakról, illetve a gróf Degenfeld Pál által összegyűjtött 555 darab jelvény és érem adományozásának körülményeiről, sorsáról. A katalógus rész tematikus – a katonai alakulatok esetében a szervezeti felépítés szerinti – csoportosításban tárja elénk a jelvények méretarányos képét. Frappáns megoldás, hogy az ábrák mellett nem csak sorszám és megnevezés, hanem a jelvények rövid adatolása is megtalálható. Ez sokkal több precíz információt jelent, mint amelyet a szokványos jelvény-katalógusok általában tartalmazni szoktak. A munka magába foglalja a Déri Múzeum gyűjteményében őrzött első világháborús propaganda- és jótékonysági jelvények leírását is. Így egy közgyűjtemény valóban teljes „nagy háborús” jelvényanyagát tárja az érdeklődők elé. Ez jelenti a kiadvány különleges értékét, amely az első világháború kitörése alkalmából rendezendő centenáriumi megemlékezés-sorozat egyik előfutárának is tekinthető. A katalógus az általános bel- és külföldi szakmai érdeklődésen túl minden bizonnyal különös érdeklődésre tarthat számot az egykori közös Monarchia utódállamainak a téma iránt érdeklődő gyűjtői körében is.

Ajánlás Korunkban óriási szerepe, jelentősége van a jelképeknek. Bizonyára ebből is fakad, hogy megnőtt a korábbi történelmi időszakok hasonló jellegű témái iránti érdeklődés. Kiemelt helyet foglal el e téren az első világháború, hiszen azt megelőzően soha annyi jelképi értékű tárgyi anyag – közte érmek, jelvények – nem keletkezett, mint a Nagy Háború éveiben. Az első nagy világégést különösen német és osztrák-magyar oldalon egy sajátos „militaria-divat” jellemezte: az eseményeket, személyeket, alakulatokat, csatákat, jelenségeket megörökítő, népszerűsítő jelvények, érmek, plakettek özönének előállítása. Mindezek változatos témáik révén egyrészt megörökítették a háború jelentős hadieseményeit, a harcok helyszíneit és résztvevőit, másrészt emléket állítottak a hadvezéreknek és a „névtelen” közkatonáknak egyaránt. Ugyanakkor e jelvények kifejezték a korés csapatszellemet, az összetartozást, ezért a katonák körében megjelenésük pillanatától kezdve igen népszerűek voltak. Más részről a háború könnyen, gyorsan terjeszthető és viselhető szimbólumaiként a hátország hazafias érzelmű polgári lakosságához is hamar utat találtak. A köz- és magángyűjteményekben, családi hagyatékokban megmaradt katonai alakulatjelvények a mai szemlélő számára is egy-egy alakulat küzdelmeit és harctéri helytállását jelképezik, de szólnak a csapatok történetéről, ábrázolják a korabeli fegyvereket és még sok minden mást. A változatos szín-, forma- és jelképvilágot felvonultató kis iparművészeti emlékek kedveltsége a háború végeztével sem múlt el, és míg a Monarchia azóta eltűnt, e tárgyak megmaradtak, napjainkban is nagy számban gazdagítják közgyűjteményeinket, ám az irántuk megnyilvánuló magángyűjtői érdeklődés sem lanyhult. A rendkívül színes, sokoldalú jelvényanyag nagy mennyiségének hátulütője viszont, hogy egy közgyűjtemény begyűjthette ugyan, de szakember, illetve szakirodalom tekintetében nem mindig rendelkezett olyan feltételekkel, amelyek a tárgycsoport

Dr. Makai Ágnes történész-muzeológus, numizmatikus

3


2013.01.24. 23:06:31

4


2013.01.24. 23:06:31

Krankovics Ilona – Sallay Gergely Pál ELSŐ VILÁGHÁBORÚS OSZTRÁK-MAGYAR KATONAI ALAKULAT- ÉS EMLÉKJELVÉNYEK, PROPAGANDA- ÉS JÓTÉKONYSÁGI JELVÉNYEK A DÉRI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN1 1

A magán- és közgyűjteményekben egyaránt gyakran megtalálható osztrák-magyar katonai alakulatjelvények, propaganda- és jótékonysági jelvények az 1914–1918 között dúló Nagy Háború tárgyi kultúrájának különleges és világviszonylatban is egyedülálló emlékei.2 A világháború első napjaitól kezdve tömegesen előállított és forgalmazott, színes (jellemzően zománcozott) és ezáltal figyelemfelkeltő propagandajelvények kiválóan megfeleltek annak a célnak, hogy a háború kitörésének eufórikus légkörében kifejezzék és fokozzák viselőik hazafias lelkesedését. A jelvényviselési láz hamarosan elérte a hadszíntereket, és 1915-ben gyorsan kialakult a katonai alakulatjelvények divatja is. Mivel a csapatszellem frappáns és praktikus kifejezői voltak, a katonák körében megjelenésük pillanatától kezdve nagy népszerűségnek örvendtek, s nem-hivatalos mivoltuk dacára szinte szerves részei lettek az egyenruhának. Éppen ezért viselésük szabályozására a háború évei alatt több hivatalos rendelkezés látott napvilágot. Az alakulatjelvényeket a hadra kelt seregnél mindenkor, míg a hátországban szolgálaton kívül lehetett viselni,3 elméletileg csak a sapka jobb oldalán.4 Ennek ellenére a katonák szívesen díszítették velük sapkájuk mindkét oldalát és homlokrészét, akárcsak zubbonyukat. Leggyakoribb viselési helyükről a kis plakettek a sapkajelvény nevet kapták.

Az első világháborús „jelvény-dömping” nem volt előzmények nélküli. A jelvény-viselésnek az Osztrák–Magyar Monarchiában már a XIX. század végén, a XX. század elején valóságos kultusza alakult ki. A különféle egyesületek, szervezetek, pártok szaporodásával egyenes arányban nőtt az egyesületi jelvények megrendelőinek és viselőinek száma is. A jelvények térnyerésében természetesen fontos szerepet játszott a technikai fejlődés, az iparosodás által biztosított háttér is, amely lehetővé tette a jelvények tömeges gyártását. Az első világháború idejére a jelvények a társadalom egésze által értett, elfogadott és tömegesen alkalmazott népszerűsítő eszközökké váltak, nem véletlen, hogy az apró tárgyakat – jelentőségüket felismerve – a propaganda és a háborús jótékonyság szolgálatába állították. A bennük rejlő lehetőségek továbbá arra predesztinálták őket, hogy a háború idején a hadra kelt seregnél is megjelenjenek, kifejezvén és erősítvén a csapatszellemet.

Jelvények a harctéren A jelvényviselés harctéri divatját a hosszú frontszolgálat alatt összekovácsolódott alakulatok katonái (közlegények, altisztek, tisztek és tábornokok) teremtették meg. Az alakulat- és emlékjelvények mellett a harcosok számos hazulról kapott propagandajelvényt is tábori sapkájukra tűztek, s díszes fejfedőikben büszkén pózoltak a fényképezőgépek előtt. A háború első alakulatjelvényei 1915 tavaszán jelentek meg. Márciusban már köröztették az alakulatoknál a cs. és kir. 1. és 4. hadseregek jelvényeit bemutató és beszerezhetőségükről tájékoztató körlevelet.5 Az első ezred, amely a háború alatt az ezredjelvény gondolatát felvetette és megvalósíttatta, a „Vilmos-huszároké” volt. Ez olvasható legalábbis a cs. és kir. 7. huszárezred 1923-ban kiadott „hadi em-

1 A jelen katalógus alapját az alábbi cikk képezi: Krankovics Ilona–Sallay Gergely Pál: Első világháborús osztrák-magyar katonai alakulatjelvények a Déri Múzeum gyűjteményében. In: Magyari Márta (szerk.): A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2010. Debrecen, 2011. 113–164. o. 2 A témáról bővebben lásd: Sallay Gergely Pál: Mindent a hazáért! Első világháborús osztrák-magyar katonai alakulatés emlékjelvények. Zrínyi, Budapest, 2010.; Tristan Loidl: Andenken aus Eiserner Zeit. Patriotische Abzeichen der österreichisch-ungarischen Monarchie von 1914 bis 1918. Verlag Militaria, Wien, 2004. 3 HL Első világháborús gyűjtemény. Cs. és kir. 103. gyalogezred anyaga. 285. sz. ezredparancsnoksági parancs, 1916. október 13.; Az Őrszem 1916/21. sz. 1916. november 21. 9. o. 4 25256/eln./7. sz. körrendelet. Rendeleti Közlöny. 1917/26. sz. 157–158. o.

5 K. u. K. 3. Armee-Etappenkommando. No. 56.294. 1915. március 21. (HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény)

5


2013.01.24. 23:06:32

I. Ferenc József. Anyag: zománcozott bronz; Átmérő: 66 mm. Tervező: Rudolf Neuberger.

lékkönyvében.” Jelvényüket Bécsben gyártatták 1915 márciusában, s az első 200 példány elkészülte után azokat az ezred akkori parancsnoka osztotta szét az alakulat tisztjei és legénysége között.6 Az alakulatjelvények családjához tartozónak tekinthetjük – bár külön kategóriába sorolandók – az egyes hadszíntereken és csatákban teljesített szolgálat emlékére kibocsátott jelvényeket, hiszen jellegükben ezek is a háborút megjárt katonák közösségének kifejezői voltak. Az alakulat- és emlékjelvényeket többnyire bronzból, esetleg vasból, később a különféle ötvözetű, gyenge minőségű ún. „hadifémekből”, azaz a háborús anyagigény kielégítéséhez nélkülözhetetlen fémek helyett felhasznált fémötvözetekből (főleg cinkötvözetből) készítették. Minél nagyobb példányszámban készült egy-egy jelvény (a hadseregjelvények például akár tízezres nagyságrendben is), annál kedvezőbb áron juthattak hozzá a katonák. Darabáruk általában 50 fillér és 3 korona között mozgott (az ár természetesen a felhasznált anyagoktól is függött). Egyes alakulatok jelvényei azonos tervek alapján többféle kivitelben is elkészültek. A szebb kivitelű,

zománcozott jelvények értelemszerűen többe kerültek az egyszerűbb, préselt lemezjelvényeknél. Az elterjedt nézet szerint ezek tiszti, illetve legénységi változatok voltak, s valóban összefüggésben állhatott az anyagi lehetőségekkel és így a rendfokozattal, hogy ki melyik kivitelt választotta. Sok sereg- és csapattest különleges kivitelben – nemesfémből: aranyból és ezüstből – is elkészíttette jelvényeit. A m. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály-parancsnokság 1916. február 28-án kelt dokumentuma szerint például a hadosztályjelvények horgany és bronz kivitel mellett aranyból és ezüstből is rendelhetőek voltak. A horgany változat 1,20, illetve a bronz kivitel 1,50 koronás árával szemben az ezüst jelvény 3 koronába került. Az arany változat ára nem volt meghatározva.7 Feltételezhető, hogy a nemesfémből készíttetett jelvényeket az egyes sereg- és csapattestek tisztjei vásárolták, illetve az alakulatok tisztikara ajándékozási céllal rendelte azokat például az egység parancsnoka vagy tulajdonosa, esetleg valamely magasabb egység parancsnoka számára emlékül. A cs. és kir. 38. gyalogezred két ismert ezüstjelvényét például (hátlapjuk vésett feliratai szerint) az ezred tisztikara a felettes hadseregparancsnoknak, illetve az uralkodónak (a

6 A II. Vilmos német császár és porosz király nevét viselő cs. és kir. 7. huszárezred hadi emlékkönyve 1914–1918. Budapest, 1923. 309. o.

7 M. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály-parancsnokság. 14-v. o. sz. 1916. február 28. (HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény)

6


2013.01.24. 23:06:32

Legfelsőbb Hadúrnak) ajánlotta fel.8 A jelvények túlnyomó részét kifejezetten erre szakosodott, elsősorban bécsi és budapesti üzemekben állították elő, de olykor ékszerészek, sőt, maguk a katonák is készítettek háborús emlékként szolgáló, egyedi jelvényeket. Ez utóbbira példa a katalógus 125. sorszáma alatt szereplő darab, amelyet feltételezhetően a m. kir. 11. honvéd gyalogezred egyik katonája állított össze a hadszíntéren rendelkezésre álló rézből Svetozar Boroević vezérezredes. Anyag: bronz; Méret: 70 mm×47 mm. és alumíniumból. A nagy jelTervező: G. Hermann. vénygyártók Bécsben a Schneider fivérek (Brüder Schneider), a Winter&Adler cég, C. Greiner, Gustav Gurschner nyek viselését,9 míg 1917. augusztus 11-én kelt és L. F. Pramer műhelyei, Budapesten az Arkanzas legfelsőbb elhatározásával I. (IV.) Károly az őt, illetSterk, az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár, a ve Zita császár- és királynét ábrázoló sapkajelvényeFáklya Műipari Vállalat, Ludvig és Társai Műinté- ket hagyta jóvá.10 zete, valamint Jerouschek K. és Morzsányi József Az alakulat- és emlékjelvényeket a katonák nemműhelyei voltak. A tervezők között az alakulatjel- csak viselték, de gyűjtésük is hamarosan megindult vények esetében gyakran találjuk a csapattest egy- – a fronton és a hátországban egyaránt. Ennek egyik egy művészi érzékű katonáját, esetleg az alakulathoz vetületéről az archív fotók árulkodnak, hiszen számos harctéri szolgálatra bevonult neves művészembert, olyan tiszti és legénységi portré ismert, amelyeken a például Kisfaludi Strobl Zsigmondot vagy Sidló Fe- katonák sapkáját több jelvény is díszíti (sok esetben rencet, de olyan „főállású” bécsi és budapesti érem- egészen beborítja). Másfelől voltak olyan katonák is, metsző mestereket is, mint Arnold Hartig, Heinrich akik nem csak a viselés, de kifejezetten gyűjtemény Kautsch, Rudolf Marschall, Richard Placht, Stefan létrehozása céljából kezdték összegyűjteni az egyre Schwartz vagy Berán Lajos, valamint – mindössze sokasodó jelvényeket. Természetesen minél magasabb néhány példát kiragadva – Bory Jenőt, Ligeti Mik- rendfokozatú és minél jelentősebb beosztású volt az lóst, Szamosi Soós Vilmost, vagy a Magyarországon illető, annál hatékonyabban tudta gyarapítani gyűjteélő és alkotó svájci Richard Adolf Zuttot egyaránt. ményét. Egy 1916 májusában kelt körlevél például arA jelvények tervezőire és gyártóira gyakran az elő- ról ad számot, hogy Rohr Ferenc lovassági tábornok vagy hátlapon megjelenő jelzés utal. a Magyar Királyi Honvédség mindhárom fegyverA háború során mindössze négy sapkajelvény került nemének ezredjelvényeiből (és plakettjeiből) gyűjtehivatalos rendszeresítésre: 1915 nyarán engedélyezték ményt kívánt maga számára létesíteni. A körlevelet az I. Ferenc Józsefet, illetve Habsburg Frigyes főherceg hadsereg-főparancsnokot ábrázoló sapkajelvé- 9 K. M. Erl. Praes. Nr. 15091. 1915. augusztus 1. (HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény) 10 Nyomtatvány. K. u. K. Militärkommando Wien, 1918. március. (HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény)

8 HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény lt. sz.: 2583/É és 2006.72.1./É.

7


2013.01.24. 23:06:33

ború folyamán. A Mitteilungen der Oesterreichischen Gesellschaft für Münz- und Medaillenkunde és a Numizmatikai Közlöny lapjain egyaránt találunk rövid híreket egyes új, többnyire neves művészek által tervezett alakulatjelvények megjelenéséről. A gyűjtő című folyóirat 1917. januári különszáma képes beszámolót is közölt egy osztrák–magyar katonai jelvényekből álló magángyűjteményről. A sapkajelvények külföldön is felkeltették a gyűjtők érdeklődését. Az amszterdami J. Schulman éremkereskedő árukínálatában – sok más ország katonai kitüntetései, háborús Lipót Szalvátor főherceg vezérezredes. témájú emlékérmei és szükségpénzei Anyag: bronz; Méret: 73 mm×45 mm. Tervező: G. Hermann. mellett – már a háború idején megjelentek Ausztria–Magyarország kaa m. kir. honvéd főparancsnokság küldte szét az ez- tonai jelvényei. A cég 1918. márciusi árjegyzékében redparancsnokságoknak (amely nyilvánvalóan nem több mint kétszáz Monarchia-béli alakulat- és emvéletlen, hiszen a háború kitörését megelőzően Rohr lékjelvény szerepelt.13 egy évig a Honvédség főparancsnoka volt), azzal a Gyűjtői érdeklődés tehát már akkor tapasztalható kéréssel, hogy amennyiben az adott csapattest ilyen volt a többnyire csekély anyagi ráfordítással beszejelvényt készíttetett, az ár megjelölése mellett, közvet- rezhető tárgyak iránt, s az Osztrák–Magyar Monarlenül a főparancsnokság részére küldjenek abból egy chia utódállamaiban ma is sokan keresik az első példányt a tábornoki gyűjtemény számára.11 Hason- világháború e jellegzetes emlékeit. ló gyűjtést nem csak személyek, de egyes alakulatok is A jelvények képi ábrázolásai és feliratai egyamegkezdtek. A cs. és kir. 35. gyalogezred pótzászlóalja ránt szolgálták a testületi szellem kifejezését és a például 1918. szeptemberben fordult más egységekhez közös harctéri élmények megörökítését. A tervezők azzal a kéréssel, hogy világháborús emlékként létre- ezért igyekeztek a rendelkezésre álló néhány négyhozott, ezred- és zászlóaljjelvényekből, bélyegekből és zetcentiméteren minél találóbban ötvözni az adott képeslapokból álló gyűjteményüket gyarapítsák az sereg- vagy csapattest történeti hagyományait és általuk kiadott cikkek megküldésével. A kérőlevélhez fegyvernemi sajátosságait az első világháborús szesaját ezredjelvényük, valamint az alakulat özvegy- és replésükre utaló elemekkel. árvaalapja javára forgalomba hozott levélzáró bélyeg A sapkajelvények, amelyekben sajátos módon 12 egy-egy példányát csatolták. tükröződik az Osztrák–Magyar Monarchia hadszerA gyűjtők tájékoztatására a jelvények megjelené- vezete, katalógusunkban is hadrendi bontásban keséről a numizmatikai szaksajtó is hírt adott a há- rülnek bemutatásra. Az osztrák–magyar véderő két haderőnemből: a szárazföldi haderőből és a Hadi11 M. kir. honvéd főparancsnokság. 1384/eln. 1916. sz. 1916. tengerészetből állt. A szárazföldi haderő három vomájus 5. (HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény) 12 K. u. K. Ersatzbataillon No. 35. No. 1726. 1918. szeptember 16. (HM HIM Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjtemény)

13 La Guerre Européenne 1914–1917. Médailles. Monnaies de nécessité. Papiersmonnaie. Insignes distinctifs des régiments. J. Schulman, Amsterdam. LXX. Katalógus. 1918. március. 134–158. o.

8


2013.01.24. 23:06:33

nalra tagolódott a kiképzés és a bevethetőség foka szerint. Az első vonalat a német vezényleti nyelvű, a Monarchia egész területéről kiegészített cs. és kir., ún. közös hadsereg alkotta. A másodikba a magyar (illetve horvát) vezényleti nyelvű és kiegészítésű m. kir. Honvédség, valamint az Ausztria örökös tartományaiból kiegészített, német vezényleti nyelvű cs. kir. Landwehr tartozott. A harmadik vonalat a háború idején felállításra kerülő m. kir. Népfelkelés, illetve osztrák megfelelője, a cs. kir. Landsturm képezte. A közös hadsereg négy fegyvernemre tagolódott: gyalogság, lovasság, tüzérség és műszaki csapat, míg a Honvédségben és a Landwehrben gyalogos, lovas és tüzér fegyvernem létezett. A fegyvernemek seregtestekbe és csapattestekbe voltak szervezve, illetve léteztek a fegyvernemi jellegen túlmutató, magasabb strukturális szintű seregtestek és magasabb parancsnokságok is. Ez a felépítés, amely a békehadrendben gyökerezett, de a háború során felállított kötelékek által teljesedett ki, a sapkajelvényeken keresztül is nyomon követhető, hiszen azok a struktúra egyes elemeit a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig megörökítették. A jelvények feliratai jellemzően az adott sereg- és csapattestben érvényes vezényleti nyelvet követték. Ami a jelképeket illeti, a közös és Landwehr egységek jelvényein az osztrák császári korona és az osztrák kétfejű sas, míg a magyar jelvényeken a Szent Korona, a magyar címer és nemzetiszínű szalag tűnik fel. Jellegzetesek a gyalogezredek zászlójelvényei, amelyeket az egyik legfontosabb katonai jelkép, a csapatzászló motívuma ihletett. A lobogó zászlót formázó kis fémjelvények előlapját a közös gyalogezredek esetében az egyes ezredek hajtókaszínének megfelelő színűre zománcozták, benne az alakulat hadrendi száma szerepelt. A zászlócskák fémszíne az adott ezredek egyenruha-gombjainak fémszínével egyezett, tehát arany- vagy ezüstszínű volt.14 A honvéd gyalogezredek zászlójelvényei egységesen kékre

„HUSZÁR ROHAM, HUSSAREN ATTACKE 1914-1915.” Anyag: bronz; Méret: 67 mm×54 mm Készítő: Mayer & Wilhelm, Stuttgart

voltak zománcozva, rajtuk a magyar államcímer és a M K H Gy E rövidítés látható. A gyalogság és a lovasság csapattestjelvényeiben hangsúlyosan kifejezésre jutottak a csapathagyományok. Míg a hadműveleti feladatok végrehajtására felállított hadseregek vagy a vezetés hatékonyabbá tételére létrehozott magasabb egységek (hadtestek, hadosztályok) jelvényei elsősorban a bejárt hadszínterekre és a végigharcolt csatákra emlékeztettek, a csapattestek (ezredek, zászlóaljak) jelvényei sok évtizedes (akár évszázados) tradíciók megörökítését, az ezredtulajdonosok személyének népszerűsítését szolgálták, sőt helytörténeti vonatkozásaik is voltak. Az alakulatok békehelyőrségei írásos vagy képi formában gyakran megjelentek a jelvényeken. A honvéd ezredek jelvényein jellemzően a magyar államcímer, annak részeként vagy önállóan a Szent Korona képe, illetve a magyar katona alakja tűnik fel, legtöbbször puskájával verekedve vagy arra támaszkodva, a huszárok lóháton. A cs. és kir. tábori vadászzászlóaljak első világháborús sapkajelvényei szinte mind a vadászkürt hagyományos motívuma köré épültek. A préselt sárgarézlemez kürt, közepében az adott zászlóalj fehérszínű hadrendi számával, eredetileg a vadászalakulatok részére 1861-ben rend14 A felismerés Hermann Attila nevéhez fűződik. Lásd: szeresített stájer vadászkalap dísze volt.15 Hermann Attila–Szanyi Miklós: „Csak előre, édes fiam…” A magyar Szent Korona országaiból sorozott hadosztályok, ezredek és zászlóaljak jelvényei a Nagy Háborúban. Méliusz Központ, 2012.

15 Illésfalvi Péter: Vadász- és hegyicsapatok megkülönböztető jelzései 1867-től napjainkig. In: Hausner Gábor–Kincses

9


2013.01.24. 23:06:34

„1914. A VÖRÖS ÖRDÖGÖK. 1915.” Anyag: bronz; Átmérő: 80 mm. Tervező: Lőcsey Ferenc.

Minthogy jelen írás a Déri Múzeum jelvénygyűjteményéről ad számot, a fent leírtakat a debreceni alakulatok jelvényei által szemléltetjük. A közös gyalogezredek ezredtulajdonosi hagyományai például tükröződnek a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred Arkanzas cégnél készült lemezjelvényén, amely Franz Conrad von Hötzendorf gróf tábornagy portréját ábrázolja. A békehelyőrségre emlékeztet ugyanezen alakulat másik jelvénye. Az álló ovális formájú alkotáson a csapattest hadkiegészítő központjának, a kálvinista Rómának – vallási hovatartozásra utaló – városcímere jelenik meg. Hasonlóképpen helytörténeti vonatkozású a debreceni 3. honvéd gyalogezred három, egymástól alig eltérő külalakú jelvénye, amelyeken a város híres és jellegzetes épülete, a Nagytemplom, illetve a városcímer és hortobágyi csendélet látható. Az alakulat negyedik, álló téglalap formájú, Ludvig és Társai Műintézetében préselt jelvényén16 a magyar Szent Korona alatt magyar kiscímer és debreceni városcímer kapott helyet. Az alakulat katonai közigazgatásbeli hovatartozására a m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred jelvényének fel-

irata is utal. Érdekes, hogy a zománcozott változaton helyesen szereplő DEBRECZENI szó a legénységi változaton hibásan, DEBRESZENI-ként jelenik meg. Pedig – amint ez az ezred emlékkönyvéből kiderül – a jelvény alapos előkészítés után született. Készíttetése Flohr János ezredes, ezredparancsnok nevéhez, illetve ezredtől való távozásához köthető, aki ebből az alkalomból alapította és osztotta ki az ezredjelvényt.17 A jelvény zománcozott, tiszti változatán a huszárcsákó – a valóságnak megfelelően ábrázolva – világoskék, hiszen ilyen színű fejfedőt viseltek a „kettős honvédhuszárok.” A csapathagyományok megjelenítése és a békehelyőrségek bemutatása csak egyik célja lehetett a jelvények megrendelőinek és tervezőinek. A jelvények másik (ha nem fő) célja az alakulatok harctéri hősiességének megörökítése volt. Az ellenséggel folytatott küzdelmet számos tervező allegória formájában, a szemben álló felet állatként ábrázolva fogalmazta meg. Ez elsősorban a gyalogezredek jelvényeit jellemzi. Az ellenség állatábrázolásainak két fő formája volt. Az egyik az első világháború idején nemzetközileg is értett jelképrendszer elemeinek Katalin Mária–Veszprémy László (szerk.): A Hadtörténeti alkalmazása, vagyis az egyes nemzetek, országok Múzeum Értesítője 4. Budapest, 2001. 165–175. o. létező állatok képében történő megjelenítése. A jel-

16 Gohl Ödön: Háborús emlékek. VIII. Numizmatikai Közlöny 1917/III–IV. 105. o. 206. sorszám. Gohl tévesen osztrák–magyar kiscímerként határozza meg a szelvényben elhelyezkedő címereket.

17 A m. kir. debreceni 2-ik honvédhuszárezred története 1869–1918. Budapest, 1939. 160. o.

10


2013.01.24. 23:06:35

vényeken ez elsősorban az oroszok vonatkozásában volt közkedvelt, akiket medveként ábrázoltak. A másik módszer a többfejű képzeletbeli lény, a sárkány megjelenítése, amely a magyar kiegészítésű ezredek jelvényeire jellemző, hiszen az ősi magyar hitvilágban a gonosz, falánk és romboló sárkány az alvilág démoni képviselője volt. Az elit alakulatoknak számító rohamcsapatoknak karakteres, egyedi szimbólumvilágú jelvényeik voltak.18 Tipikus motívumaik közé tartozott az emberi koponya (mint a halál allegóriája), a rohamsisak, a kézigránát és a rohamkés (a rohamkatona jellegzetes harceszközei), illetve maga a rohamista. A lovassági jelvények specialitása a csapatnemi jellegzetességnek számító különleges ruhadarabok (a dragonyos sisak, a huszárcsákó és az ulánus csapka) ábrázolása volt, hol központi, hol mellékmotívumként. A közös huszárezredek jelvényei az egyes alakulatokra jellemző színkódokat tükrözve az atilla-, mente- és csákószíneket kombinálták. A huszárjelvényeken előforduló leggyakoribb szimbólumok a Szent Korona, a valóságnak megfelelő színben ábrázolt huszárcsákó, a patkó, és maga a lován ülő, vágtázó, harcoló huszár voltak. A honvéd lovassági jelvények kedvelt motívuma a vörös ördög volt: így nevezték el az orosz katonák a honvédhuszárokat. Az ulánusezredek jelvényein a csapka-motívumon kívül visszatérő elem az U betű és az osztrák császári korona. A dragonyos, a huszár és az ulánus jelvényekre egyaránt jellemző volt az ezredtulajdonosra tett képi vagy írásos utalás. A tüzérjelvényeken a lövegábrázolás dominál, hiszen a fegyvernem alapvető harceszközei az ágyúk, tarackok, ostromlövegek voltak. Ezeket hol magukban, hol kezelőszemélyzetükkel együtt ábrázolták a jelvénytervezők. Több esetben a lövegeket vontató lófogatok is feltűnnek az alkotásokon. A lövegek megjelenítése többnyire valósághű, de előfordulnak 18 A témáról lásd: Kovács S. Tibor: Osztrák–magyar rohamcsapat jelvények. Numizmatikai Közlöny 1993–1994. 89–100. o.; Sallay Gergely Pál: Rohamcsapatjelvények az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében. In: Baczoni Tamás–Kiss Gábor–Sallay Gergely Pál–Számvéber Norbert: Halálfejes katonák. Az Osztrák–Magyar Monarchia rohamcsapatai 1916–1918. Puedlo Kiadó, h. n. [Budapest], é. n. [2006.]. 43–53. o.

sematikus ábrák is. Sok jelvényen megjelenik a keresztbe fektetett ágyúcső és töltővessző (esetenként két ágyúcső) stilizált kompozíciója, köztük jellemzően három ágyúgolyó látható. A lőszer, mint a tüzérségi fegyverrendszerek meghatározó eleme, olykor önálló jelképként tűnik fel a sapkajelvényeken, máskor díszítő motívumként. A tüzérjelvények nélkülözhetetlen szereplője Szent Borbála, a fegyvernem védőszentje. A jelvények ábrázolásai olykor a békehelyőrségre, ezredtulajdonosra is utalnak, ahogy a csapattestek világháborús harci útjára is hivatkozik számos felirat és tájkép. A magyar vonatkozású tüzérjelvények főbb ismérvei a magyar államcímer, a Szent Korona és a nemzeti színek ábrázolása. Jellemző rájuk a zománcozott nemzetiszínű masni, amelyre több esetben az alakulat neve van felírva. A műszaki csapatok jelvényei szemléltetik többek között a folyó-átkelésekhez használt felszerelés szállítását, a hadihídépítés folyamatát, de ásó és csákányozó árkászokat és utászokat is több kitűző ábrázol. A harctéri kommunikáció fontos, sőt nélkülözhetetlen feladatát ellátó híradócsapat különböző tevékenységi körei: a távíró, távbeszélő és optikai távjelző tevékenység, sőt, a vezetéképítés és -helyreállítás, valamint azok eszközei ugyancsak adtak témát a jelvénygyártóknak. Az anyag- és személyszállító, illetve utánszállító vonatcsapatok és a vasúti csapat jelvényein az országos járműtől a személy- és tehergépkocsin át a gőzmozdony vontatta szerelvényekig többféle közlekedési eszköz felbukkan. A légjáró csapatjelvények meghatározó szimbóluma a kiterjesztett szárnyú sas volt, karmai között gyakran légcsavarral, jellemzően babér- vagy tölgykoszorúval övezve. A jelvények túlnyomó részén megjelenik az osztrák–magyar kiscímer, némelyiken I. (IV.) Károly császár és király névjele és az osztrák császári korona. A haditengerészeti jelvények értelemszerűen hajókat ábrázolnak. A hadikórházak, helyőrségi kórházak, tábori kórházak és mozgó tartalékkórházak, illetve az egyes alakulatok egészségügyi intézetei által megrendelt jelvények gyakori jelképe az egyenlőszárú vörös kereszt, két fő motívuma a sebesültek szállítása és ápolása. Jellegzetes jelvénykép a hordágyon vagy kórházi ágyon fekvő sebesült fölé hajoló ápolónő. 11


2013.01.24. 23:06:36

A háború hadieseményeinek, a csatáknak és hadjáratoknak megörökítésére készített jelvények általában a harcok helyszíneit (tájképeket) és az ott folytatott küzdelmet (a csaták résztvevőit) ábrázolják. A karácsonyi jelvények fő díszítő motívumai a fenyőgallyak, a gyertyával díszített karácsonyfa, a betlehemi csillag és a harang. Amint a fentiekből is kiderül, az első világháborús osztrák–magyar katonai alakulatjelvények jelképtára igen gazdag. Ábrázolásaik és szöveges tartalmuk révén ezek az apró tárgyak rengeteg információt hordoznak a Nagy Háború hadieseményeivel, a harcokat megvívó alakulatokkal és katonákkal, illetve az általuk használt harceszközökkel kapcsolatban. Nem kevésbé „színesek” a háború során kibocsátott propagandajelvények, amelyeket a rajtuk megjelenített elemek alapján meglehetősen pontosan lehet korszakolni és kategorizálni.

Propaganda- és jótékonysági jelvények A háborús hadüzenetet követő első napokban a Monarchiában az emberek egyszerű kivitelű jelvények, jellemzően nemzetiszínű szalagdíszek útján fejezték ki hazafias lelkesedésüket, az osztrák– magyar haderő győzelmébe vetett bizalmukat. Először műanyag (celluloid) bevonatú, egyszerű rajzú, papírbetétes kitűzők jelentek meg, amelyek osztrák, magyar, német, majd török nemzeti jelképeket, rövid jelszavakat, a központi hatalmak uralkodóit: I. Ferenc Józsefet, II. Vilmost és V. Mohamedet ábrázolták. Ezeket a jelvényeket követték a művészi értékkel még nem (vagy kevéssé) bíró, de technikailag igényesen kivitelezett zománcozott fémjelvények, amelyek a Monarchiával szövetséges államok zászlóit, címereit (vagy egyszerűen azok színeit) jelenítették meg, illetve jelmondataikkal lelkesítettek. Az utóbbiak között gyakran előfordult I. Ferenc József uralkodói jelmondata, a latin nyelvű VIRIBUS UNITIS (Egyesült erővel), illetve ritkábban ugyanennek német változata: MIT VEREINIGTEN KRÄFTEN. A gyakori jelszavak közé tartozott még a GOTT MIT UNS (Isten velünk), a DURCHHALTEN (Ki-

tartás), a WIR MÜSSEN SIEGEN (Győznünk kell) és az IN TREUE FEST (Szilárd hűséggel). Mint látszik, a propagandajelvények jelentős része német felirattal került forgalomba osztrák és német jelvényüzemek termékeként. Miután a háború gyors befejezésének, és így a saját győzelemnek a reménye 1914 végére szertefoszlott, a második háborús évben megjelentek az ellenséggel, vagyis az antant országaival foglalkozó jelvények. Más szavakkal: a saját illetve a szövetséges német és török haderőbe vetett hit további erősítése helyett a jelvények egyre inkább az ellenfelek gúnyolásának, nevetségessé tételének eszközeivé váltak. Egészen egyszerű kivitelű, NIEDER MIT RUSSLAND és NIEDER MIT SERBIEN (Le Oroszországgal / Le Szerbiával) feliratú jelvények már 1914-ben is forgalomba kerültek. 1915ben azonban a GOTT STRAFE ENGLAND (Isten, büntesd meg Angliát) jelszó jelent meg sok és változatos kivitelű, de nem igazán fantáziadús tervezésű zománcozott jelvényen. Ezeken leginkább a központi hatalmak nemzeti színei és jelképei domináltak. Olaszországnak az ellenség oldalán 1915-ben történt háborúba lépése azonban a jelvénytervezők képzelőerejét is megmozgatta. Ennek alapvető oka bizonyára az indulat volt, hiszen a volt szövetséges (Olaszország 1882-től a világháború kitöréséig Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségesi partnere volt) hadba lépését az antant oldalán árulásnak, hitszegésnek tekintette a központi hatalmak közvéleménye. Eközben Bécsben és Budapesten egyaránt felfedezték az emléktárgyakban (köztük a jelvényekben) rejlő további lehetőséget, és a háborús jótékonyság szolgálatába állították őket. Az osztrák Kriegsfürsorgeamt és a magyar Hadsegélyező Hivatal igényes érmek, plakettek, kitűzők egész sorát állította hadrendbe. Az így befolyó összegek útján a harctereken küzdő katonákat, valamint a hadirokkantakat, hadiárvákat és hadiözvegyeket támogatták. A Hadsegélyező Hivatalok mellett más szervezetek is igyekeztek kiaknázni a jelvényekben rejlő lehetőségeket a háborús célok támogatása érdekében folytatott tevékenységük során. A Monarchia mindkét felében a Vöröske-

12


2013.01.24. 23:06:36

reszt, Ausztriában az Ezüstkereszt, a Fehérkereszt és a Fekete-sárga Kereszt, Magyarországon az Auguszta Alap, az Országos Hadigondozó Hivatal és a Báró Szurmay Sándor Honvédalap élt a mindenkihez könnyen eljuttatható emléktárgyak forgalmazásának lehetőségével. A Déri Múzeum első világháborús jelvénygyűjteményében mind a katonai alakulat- és emlékjelvények, mind a propaganda- és jótékonysági jelvények nagy számban és változatosságban megtalálhatóak. Bemutatásuk nem csupán a militaria-gyűjtők népes táborának érdeklődésére tarthat számot, hiszen (had)történészek, muzeológusok, művészettörténészek, ipar- és helytörténettel foglalkozók egyaránt hasznos adatokra bukkanhatnak a katalógus böngészése közben. A debreceni kollekció közzétételét indokolja, hogy a gyűjtemény reprezentatív keresztmetszetét adja az első világháborús tárgyi kultúra egy különleges szeletének, s nem érdektelen, hogy a bemutatásra kerülő majd’ négy és félszáz jelvény között több ritkaság is található. A tételes számbavétel előtt szót kell még ejteni a gyűjtemény létrejöttéről, sorsáról, valamint ma már csak írásos és képi források alapján ismert egykori darabjairól.

Degenfeld Pál hagyatéka a Déri Múzeumban A Déri Múzeum numizmatikai gyűjteménye 1931-ben gróf Degenfeld Pál19 értékes ajándékával gazdagodott. A adományozó nagy gonddal és anyagi áldozattal összeválogatott – szám szerint 555 darabból álló – világháborús emlékérem- és sapka19 Degenfeld Schonburg Pál gróf (1871–1952) a főrendiház örökös tagja és jegyzője volt. A két világháború között a négy legnagyobb földbirtokkal rendelkező magyar főúr egyike. Tulajdonában voltak Hajdúdorog, Verseg, Újfehértó, Nyírjákó, Rohod, Bököny, Nyírbakta, Baktalórántháza és Gelénes települések. 1916-ban főhadnagyként szolgált a m. kir. 2. honvéd huszárezredben. Könyv- és régiséggyűjteménye országos hírű volt. 1929-ben a csillagvizsgálónak adományozta az egykori Degenfeld-Podmaniczky könyvtár értékes régi csillagászati könyvgyűjteményét. Birtoka államosítása után Budapesten élt ahonnan 1951-ben kitelepítették. Sződligeten sógornője fogadta be magához. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Adatár 1169–2010. Molnár János: Földesúri családok. Degenfeld család. (Kézirat)

jelvény-gyűjteménye már a saját korában is a legrangosabbak közé tartozott. A gondos számbavétel után a hagyaték darabjait elzárták s hosszú évekig a múzeumi raktár vigyázott biztonságára. Sajnos a második világháború utolsó hónapjaiban, Debrecen bombázásakor a Déri Múzeum épülete súlyosan megrongálódott, pótolhatatlan kárt okozva a falai között őrzött műkincsgyűjteményben. A hagyaték kiállított darabjai közül csupán néhány maradt épségben, nagyobb része odaveszett. A gondosan elkészített leírásnak és a műtárgyakról készített fényképeknek köszönhetően a gróf egykori gyűjteménye azonban ma is rekonstruálható. A jelvények mellett fölsorakoznak előttünk a háború kiemelkedő személyiségeinek emlékére készített plakettek és érmek. Nagy számban voltak közöttük I. Ferenc József portréját ábrázoló emlékérmek. Rudolf Neuberger jelzése volt látható azon az alkotáson (az ún. „Királyérmen”), amelynek előlapján az uralkodó mellképe, hátlapján kézírásának vésett másolata volt olvasható: „Bízom népemben / s ügyünk igazságában / 1914–1915 / Ferencz József.” A bronzból készült, fehér zománcszegélyes érmet a m. kir. Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatala hozta forgalomba.20 Rudolf Neuberger és Anton Weinberger osztrák mesterek több alkotásukon örökítették meg I. Ferenc József és II. Vilmos császárok közös mellképét. A német császárt ábrázoló művek között számos M&W ST. jelzéssel21 ellátott bronz emlékérem is a gyűjtemény részét képezte. Az uralkodókat megörökítő alkotások között megtalálható volt Murányi Gyula I. Petar szerb királyt ábrázoló plakettje. Az August von Mackensen vezértábornagyról készült bronzérem M&W ST. jelzéssel készült. Paul von Hindenburg tábornagy magabiztosságot sugárzó, balra néző mellképének alkotóját nem ismerjük. A tábornagy egy másik, Franz Stiasny lengyel művész által készített

20 Tájékoztató a magyar királyi honvédelmi ministerium Hadsegélyező Hivatalának feladatairól, az elesett hősök özvegyei és árvái alapját gyarapító jótékonysági mozgalmakról és a Hivatal jótékonycélú kiadványairól. II. kiadás. Budapest, é. n. [1917.] 18. o. 21 Mayer & Wilhelm, Stuttgart

13


2013.01.24. 23:06:36

plakettjéről Hindenburg egészalakos képe tekintett a látogatóra. Több művész megörökítette Károly főherceg alakját, amelyek közül a Heinrich Kautsch által 1916-ban készített plakett igényes tervezésével és kivitelezésével emelkedett ki. A trónörökösről Karl Korschann bécsi mester bronzplakettet készített, s Arnold Hartig, Anton Weinberger és Rudolf Marschall osztrák éremművészek munkái is a gyűjtemény részét képezték. Helene Scholz Jenő főherceg vezérezredesről készített alkotásának hátlapján a hegyi tüzérségre utaló ábrázolás látható. Azonos hátlappal bronz emlékérmek készültek Károly Albert főhercegről, Rupprecht bajor koronahercegről és Karl von Bülow tábornokról M&W ST. jelzéssel. Anton Weinberger plaketten ábrázolta Franz Conrad von Hötzendorf vezérezredest. Az osztrák-magyar vezérkar főnökének alakja Franz Stiasny és Arnold Hartig művészeket is megihlette, az általuk készített érmek szintén a gyűjteményhez tartoztak. Carl Maria Schwerdtner készítette Kövess Hermann vezérezredes portréját. Alexander von Krobatin vezérezredes bronzból készült emlékérme (Arnold Hartig alkotása) hátlapján a tüzérséget jelképező mozsárt ábrázolt. Hartig mintázta Rohr Ferenc vezérezredes portréérmét is. Oskar Thiede bécsi éremművész műve volt az a bronz emlékérem, amely Eduard von Böhm–Ermolli hadvezért örökítette meg. A Svetozar Boroević vezérezredes emlékére készített plakett (G. Hermann munkája) hátlapján a cs. és kir. 5. (Isonzó) hadsereg hadijelvényével megegyező ábrázolás volt látható.

A gyűjteményhez tartozott az a bronz plakett, amelyen Lipót Szalvátor főherceg vezérezredes mellképe volt látható. Hátlapja a császári és királyi 30,5 cm-es mozsárt megörökítő hadijelvénnyel volt azonos. Az érem és a jelvény is G. Hermann alkotása volt. Oskar Thiede Hermann Sallagar vezérezredesnek emléket állító munkája szintén a gyűjtemény része volt. Viktor Dankl vezérezredes portréját Carl Maria Schwerdtner alkotta, az érem hátlapját a hegyi tüzérséget jelképező katona alakja díszítette. A Grünthal és Ziegler által készített bronzérmen Otto Weddigen német tengeralattjáró-parancsnok alakja elevenedett meg. A gyűjtemény érdekes darabja volt a M&W ST. jelzésű, bronzból készült „Huszár roham / Hussaren Attacke 1914–1915” feliratú plakett. A rendelkezésre álló fényképet nézve feltűnő a hasonlóság a mozgalmas csatajelenetet ábrázoló műalkotás és a magyar királyi honvéd huszárezredek általános jelvénye között. Ugyancsak a magyar huszárságot dicsőítette Lőcsey Ferenc bronzból vert emlékérme, előlapján „1914. A vörös ördögök. 1915.”, hátlapján „A magyar vitézség emlékére” felirattal. A hagyaték részét képező háborús jelvénygyűjtemény hiánytanul megmaradt annak köszönhetően, hogy a darabokat megszámlálásuk után a múzeumi páncélszekrényben helyezték el. Katalógusunk ennek a kollekciónak a darabjait mutatja be. A katalógusban közöljük a jelvények anyag- és méretadatait, leltári számát, valamint – ahol ismert – a tervező és gyártó nevét. A jelvények korabeli ára abban az esetben kerül feltüntetésre, ha ez az információ az adott darab hátlapjáról leolvasható.

14


2013.01.24. 23:06:36

Ilona Krankovics – Gergely Pál Sallay AUSTRO-HUNGARIAN MILITARY UNIT BADGES, PROPAGANDA AND WAR CHARITY BADGES FROM THE FIRST WORLD WAR, IN THE COLLECTION OF THE DÉRI MUSEUM Austro-Hungarian military unit badges, propaganda and war charity badges that can be found in private and public collections alike are special memories of the Great War. This catalogue presents the First World War badge collection of the Déri Museum in Debrecen. The collection was acquired by the Museum in 1931 as a gift from Count Pál Degenfeld, and it is a representative selection of a unique part of the First World War’s material culture. The 438 badges introduced in this catalogue include several rarities. The collection might not only interest militaria collectors, as (military) historians, museum curators, art historians, those interested in industrial and local history can all find useful information while browsing the catalogue. AustroHungarian military unit badges, which were worn by soldiers on the side of the field cap and therefore came to be called cap badges (or Kappenabzeichen in German), mirror the military structure of the Austro-Hungarian armed forces in a unique way, consequently the catalogue presents the collection in correspondence with the military structure. Propaganda badges were to boost morale and to mock the enemy and they appeared in the AustroHungarian Monarchy already during the early days of the war in 1914. The manufacturing of military unit badges started later, the first ones being issued in the spring of 1915, but they remained popular until the end of the war, as they were highly effective and practical means of expressing team spirit. Although they were semi-official items, they became an integral part of soldiers’ uniforms. Due to this, several attempts were made throughout the war to control their wearing. The unit badges could be worn anytime in the theatres of operations or in the home front when off-duty. Theoretically they were to be pinned on the left side of the cap. Soldiers, however, eagerly decorated both sides and the front of their caps, as well as their tunics with the badges.

Propaganda badges typically were enamelled, colourful items to attract attention. Unit badges, however, were mostly made of bronze, iron or, mainly during the second half of the war, of low-quality metal alloys, which were not indispensable for the production of weapons and military equipment. The larger quantity the badges were produced in (army badges for example could come in tens of thousands) the cheaper they were for the soldiers to purchase them. The usually cost between 50 fillér and 3 korona by the piece (the price obviously also depended on the material they were made of). Sometimes different units’ badges were produced based on the same design to save money. Several units had their badges made in different versions. The more beautifully finished (enamelled or made of silver or gold) they were, the more soldiers had to pay for them. According to popular opinion, there were officer’s and private’s versions and there could indeed be a connection between financial means, military rank and the badges of choice. The majority of the badges were produced in specialised factories primarily in Vienna and Budapest, but sometimes jewellers and even soldiers created unique badges that served as souvenirs of the war. In the case of unit badges the designer often was an artistic soldier of the unit or a famous artist who spent his military service in the battlefield. The designers’ and makers’ names usually can be read on the obverse or the reverse of the badges. The images and inscriptions on the badges served both to symbolise the esprit de corps and to commemorate the fights of certain units. In the catalogue information on the material, size, inventory number and, where it is known, the name of the designer or the maker of the badge is also provided. The original price of a badge is included if it can be seen on the back of the given item.

15


2013.01.24. 23:06:36

István (szerk.): In memoriam Ludovici Huszár. Argumentum Kiadó–Magyar Numizmatikai Társulat, Budapest, 2005. 271–284. o.

Továbbvezető irodalom

Collodel, Gabrio–Romanzi, Francesco: 1915–1918. Dallo Stelvio al Piave. Il fronte italo-austriaco Romanzi, Francesco–Collodel, Gabrio: Weihnachvisto attraverso i Kappenabzeichen, i distintivi da ten im Felde 1914–1917. Il Natale al fronte visto beretto dell’esercito austro-ungarico. Edizioni Saattraverso i Kappenabzeichen, i distintivi da beisera, 2005. retto dell’esercito Austro-Ungarico. Edizioni SaHermann Attila–Szanyi Miklós: „Csak előre, édes isera, 2008. fiam…” A magyar Szent Korona országaiból so- Sallay Gergely: „Az éremművészet aprópénze.” rozott hadosztályok, ezredek és zászlóaljak jelvéPropaganda az Osztrák–Magyar Monarchia vinyei a Nagy Háborúban. Méliusz Központ, 2012. lágháborús numizmatikájában. In: Hausner GáKovács S. Tibor: Osztrák–magyar katonai sapkajelvébor–Kincses Katalin Mária–Kreutzer Andrea nyek 1914–1918. In: Németh Péter (főszerk.)–Ulrich (szerk.): A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 5. BuAttila (szerk.): Numizmatika és társtudományok dapest, 2002. 85–112. o. III. A Nyíregyházán 1997. október 17–19. között Sallay Gergely Pál: A Fáklya Műipari Vállalat első vitartott konferencia előadásai. Jósa András Múzelágháborús alakulatjelvényei. Az Érem 2007/2. 51– um, Nyíregyháza, 1999. 45–54. o. 54. o.; Kiegészítés A Fáklya Műipari Vállalat első Kovács S. Tibor: Osztrák–magyar rohamcsapat jelvilágháborús alakulatjelvényei című cikkhez. Az vények. Numizmatikai Közlöny 1993–1994. 89– Érem 2008/1. sz. 15. o. 100. o. Sallay Gergely Pál: Mindent a hazáért! Első világháborús osztrák-magyar katonai alakulat- és emlékLoidl, Tristan: Andenken aus Eiserner Zeit. Patriotische Abzeichen der österreichisch-ungarischen jelvények. Zrínyi, Budapest, 2010. Monarchie von 1914 bis 1918. Verlag Militaria, Sallay Gergely Pál: Rohamcsapatjelvények az OsztWien, 2004. rák-Magyar Monarchia haderejében. In: Baczoni Pallos Lajos: A jelvénygyűjtemények mint az I. viTamás–Kiss Gábor–Sallay Gergely Pál–Számvélágháború emlékének sajátos őrzői. In: Ihász Istber Norbert: Halálfejes katonák. Az Osztrák-Maván–Pintér János (szerk.): Történeti Muzeológiai gyar Monarchia rohamcsapatai 1916-1918. Puedlo, Szemle. A Magyar Múzeumi Történész Társulat h. n. [Budapest], é. n. [2006.] 43–53. o. Évkönyve 5. Budapest, 2005. 187–193. o. Todero, Roberto: Kappenabzeichen. Distintivi da berretto austroungarici. Piccoli oggetti d’arte e di racconto della grande guerra. Gaspari editore, Udine, 2003.

Pallos Lajos: A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának I. világháborús jelvénygyűjteménye. In: Biró Sey Katalin–Búza János–Csoma Mária–Gedai

16


2013.01.24. 23:06:36

ELSŐ VILÁGHÁBORÚS JELVÉNYEK A DÉRI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN

Recommend Documents