Élõhely. Tartalomjegyzék. Tartalom Jegyzet

Ta r t a l o m

|

J e g y z e t

Élõhely

Tartalomjegyzék X

Reflektor – a közigazgatás teljesítménye 4–6. oldal

X

Átalakulóban a kistérségi modell 7–9. oldal

X

A Szonda-Ipsos legújabb kutatásai 10–11. oldal

X

Közbeszerzési tanácsok 12. oldal

X

Brüsszelbõl jelentjük 17. oldal

X

Kormány-önkormányzatok egyeztetés 18. oldal

X

Pest megye válni akar 19. oldal

X

Várossá válni 20. oldal

X

Félelem a Volán-reformtól 21. oldal

X

Pályázatfigyelõ 22–23. oldal

X

Visszatekintõ 24–25. oldal

X

Indul a balatoni szezon 26. oldal

A Localinfo szerkesztõsége szakmai lapunkon keresztül is igyekszik friss, hasznosítható információkkal és tartalmas, az álláspontok kialakítását elõmozdító cikkekkel segíteni az önkormányzati tisztségviselõk és közalkalmazottak mindennapos felelõsségteljes munkáját. Kiadványunk azonban támaszkodni kíván olvasóink észrevételeire is, ezért várjuk az önök véleményét, reflexióit az önkormányzati hírekre, megjelent cikkeinkre és konferenciáinkon elhangzott elõadásainkra. Címünk: 1106 Budapest, Fehér út 10. Telefon: 264-3333, fax: 264-3232, e-mail: [email protected]

Minden település város akar lenni. Kis túlzással ilyen érzése van az embernek, amikor így nyár elején átböngészi a listát, kik is pályáztak idén erre a címre. A rosszmájú megjegyzések helyett jobban érdekel a "miért?", és annak is a mélyebb olvasata. Hisz nehéz elhinni, hogy azért a pár millió forintért gyürkõznének a nagyközségek, amennyivel több juthat így a kasszába. Egészen biztosan többrõl van szó. Várossá válni tényleg rang, de nem csak azért, hogy dicsekedhessünk vele, hanem mert a város szóhoz olyan tartalmak tapadnak, amelyek mindenki számára vonzóak. Tökéletesen kiépített közmûvek, jó közlekedés, gazdag választék árukban, oktatásban és kultúrában. Amikor "várossá" akarunk válni, akkor ezekre az értékekre vágyunk. Jelenti-e ez a falu lenézését, és megtagadását? Ó, dehogy! Kérdezzünk csak meg egy városit. Ugye emlékszünk még történelmi tanulmányainkból az átvitt értelmû középkori mondásra: "A városi levegõ szabaddá tesz". Ma már dehogy tesz szabaddá! Beteggé tesz! A szó konkrét és átvitt értelmében. Mert az elõbb felsorolt városi elõnyök mellett, ott a stressz, a zsúfoltság, a benzingõz, a lakótelepek összezártsága, a zöldfelületek hiánya, az erõszak, a deviancia, az intolerancia, az idegesség… A városi ember meg falura vágyik. Persze olyan faluba, ahol minden megvan, ami jó a városban. Mint, ahogyan a falusi is olyan várost szeretne, ahol megõrizhetõek a vidékiség jó oldalai. A nagy kísérlet, az agglomerációs létforma akart lenni, amely ötvözné a kétféle lakóhely elõnyeit. Csak hát a gyakorlat azt mutatja, hogy az itt élõket "felzabálja" az állandó ingázás. Reggel araszolgatás be a centrumba, akár tömegközlekedéssel, akár autóval. Gond, hogy a gyerekek, akik persze a városban tanulnak, hol legyenek délután, avagy hazaérünk-e addigra mire bezár az óvoda? Ha beszaladunk színházba, az autó miatt nem lehet egy kortyot se inni, este 11-kor pedig elmegy az utolsó busz. Egyszóval a feladványt egyelõre nem sikerült senkinek tökéletesen megoldani. Ezért üdvözöljük hát szívbõl azokat, akik a szó nemes értelmében várossá akarnak válni, mert õk nem adták fel, hogy elérjék a nagy álmot. Az országos méretû megoldáshoz két út vezet. Annyira gazdagok leszünk, hogy gyorsforgalmi utak sûrû hálója szövi majd keresztül-kasul hazánkat, kiváló tömegközlekedés szállít a városokba, ahová amúgy is csak ritkán kell bemennünk, hisz az állam, vagy a piaci szféra kiépítette a legkisebb faluban is a szolgáltatások legszélesebb skáláját. Vagy felül kell vizsgálnunk értékeinket, és fel kell adnunk annak a televízióból és magazinokból ellesett álom-életformának a hajszolását, amelynek soha-el-nem-éréséért túlságosan nagy árat fizetünk. Igazából meg sem tudnám mondani, hogy melyik verzió a nagyobb képtelenség. Talán csak kis apró lépések vannak az igazi élõhely megteremtése felé. L. László János [email protected]

Önkormányzati havilap 2007 június

3

w w w . l o c a l i n f o . h u

Reflektor

|

Közigazgatás

A magyar közigazgatás jövõjét „helyben“ írják Az ügyek intézése egyre közelebb kerül az állampolgárokhoz

Minden látszat ellenére nem kimúlt, csak vegetál az igazgatási rendszer korszerûsítésének ideája. A kétharmados vétókkal dacolva a szakmai konszenzusnak próbál lendületet, mi több, szakmai argumentumokat adni a kancellária. Az ezt összegezõ tanulmány – mely még nem jogalkotási alap, még csak nem is koncepció – az „Igazgatási rendszer korszerûsítése operatív program az Európai Szociális Alap adminisztratív kapacitások bõvítése” elnevezésû keretben kíván hozzájárulni a közigazgatás teljesítményének növeléséhez. Az operatív program területileg egész Magyarországra, míg tartalmában a közigazgatási funkciókat ellátó szervekre és személyekre terjed ki. Illõ kritikával fogadva némely megállapítást érdemes tehát minderrõl kisebb „kóstolót“ adni a települési önkormányzatok számára.

Nem titok: a közigazgatás korszerûsítése a nyolcvanas évek közepe óta folyamatosan napirenden szerepel mind Magyarországon, mind a világ más országaiban. Az OECD felmérése szerint a XXI. század elején a szervezet tagállamai közül huszonhat országban folyt korszerûsítési program; ezek kiemelt célja a számítástechnikai eszközök széles körû alkalmazása, mérhetõ teljesítménycélok rögzítése, az adminisztratív terhek csökkentése. A közreadott adatok azt mutatják, hogy a korszerûsítési törekvések nem változtattak a közszféra relatív mérettén: gyakorlatilag változatlan maradt a közszférában foglalkoztatottak öszszes foglalkoztatotthoz viszonyított,

4


w w w . o e c d . o r g

a GDP 47,1%-át tették ki 1999-ben, míg 47,7%-át négy évvel késõbb Magyarországon ugyanez a szám 2000ben 47,9% volt, ami ugyanakkora volt 2003-ban és 47,5%-ra módosult 2004-re A teljes közszférán belül a közigazgatás szûkebb halmaza is gyakorlatilag változatlan maradt az elmúlt években. Amíg azonban a foglalkoztatottak tekintetében a magyar közigazgatás nagysága megfelel az EUtizenötök adatainak (bár kissé magasabb a visegrádi négyekéhez képest), addig a GDP-bõl erre fordított kiadások aránya mind a két országcsoporthoz képest magasabb, még akkor is, ha Magyarországon NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS 2001 és 2004 között drasztikuFoglalkoztatottak a nemzetgazdaság san csökkent a közigazgatásra egészéhez képest fordított kiadások GDP-ben kifejezett mértéke (5,5%-ról 3,8%ra). A magyar közigazgatás arányaiban azonos létszámmal, ellenben arányaiban magasabb költséggel mûködik, tehát további költséghatékonysági tartalékokkal rendelkezik – vonható le az optimista következetés.

illetve a közszférára fordított kiadások bruttó nemzeti termékhez viszonyított részaránya. 1980 és 2000 között például az OECD huszonhárom tagállamában nõtt a közszféra alkalmazottainak az összes foglalkoztatotthoz viszonyított részaránya, s csupán négy országban csökkent ez a mutató Az EUtizenötök (a „régiek”) országaiban a közszférában foglalkoztatottak nemzetgazdaság egészén belüli részaránya az 1997-es 28,3%-ról 2005-ben 29,73%-ra nõtt. Magyarországon ugyanez a szám 26,42%-ról 26,96%ra emelkedett a megjelölt idõszakban. A „régi EU” országaiban a közkiadások

HATÁS(TAL AN) Kiadások a GDP-hez képest

Forrás: Eurostat

TANULMÁNY Mégis egy lesújtó megállapítással kezdhetjük az értékelést. Ugyanis sem központi, sem pedig helyi szinten nem jelenik meg markánsan a szakpolitikai megközelítés a döntés-elõkészítésnél – állapították meg a szakértõk. Ennek egyik okaként említik, hogy a szakapparátus szocializációjából ez hiányzik, mely ily módon a saját ágazatában és

Reflektor

|

Közigazgatás

Egyedül a társadalmi változások nem indokolják a MEH szakértõi szerint, hogy minden második jogszabály azért szülessék, hogy egy korábbit módosítson avagy korrigáljon. Ám a jogalkotás bírálatában is tanácsos a mértéktartás. A mennyiség átvette az uralmat a minõség felett – hallani a kritikát, utalva arra, hogy a jogszabály-módosítások nagy száma a jogbiztonság szempontjából is rendkívül veszélyes lehet. E sommás megállapítás igazságA MENNYISÉGI SZEMLÉLET talan is – tehetnénk hozzá –, a jogURALMA rendszer átalakulása ugyanis együtt járt a törvények primátusának erõsödéAz uniós csatlakozásra való felkészülés sével, s ez az önkormányzati autonóokán javult a stratégiai tervezés minõmia szempontjából mindenképpen sége. Ez a javulás ugyan még nem átmarkáns, támogatandó jogállami voütõ erejû, de a közigazgatás elõtt álló nás. A jog alkotmányos épületében jól szemléletváltás új képességeket és megférhet egymás mellett a törvény és készségeket követel. A képet színezi, a helyi rendeletalkotás. hogy a nemzeti tételes jogunk nemzetAz elmúlt években – az Európai közi összehasonlításban fiatalnak teUnióhoz hasonlóan – Magyarországon kinthetõ, s ennek is tudható be, hogy is egyre nagyobb figyelmet kap a szaaz 1991–2004 között központi szinten bályozás minõségének fejlesztése, így elfogadott jogszabályok 48%-a korábváltozóban van a jogalkotáshoz való bi jogszabályokat módosított, egészíhozzáállás is; ezt jelzi a tudomány tett ki, vagy helyezett hatályon kívül. „szeizmográfja.“ Ám továbbra is probléma, A KÖZSZFÉRÁBAN ALKALMAZÁSBAN ÁLLÓK hogy a jogszabályokat Az alkalmazásban állók létszáma rendszerint nem megfelelõ kodifikációs felkészültségû szakemberek készítik elõ, és a szabályozási hatásvizsgálati tevékenység csak technikai értelemben valósul meg. Mindez együttesen rontja a jogszabályok végrehajthatóságát: ezek a megállapítások a települési önkormányzatok nézõpontjából sem elhanyagolhatók. Tudomásul kell venni, A közszférában alkalmazásban hogy a normaállítás küállók megoszlása lön szakma; nem elég (a nemzetgazdasághoz képest %-ban hozzá a szavazattöbbség. Az önkormányzati szféra számára is komoly erkölcsi tõke, hogy a felnõtt magyar lakosság közel kétharmada általában elégedett a közigazgatási ügyintézéssel, miközben csak a negyedük eléForrás: KSH gedetlen vele – derül ki egy, a 2005. év elején elA köztisztviselõk 60,23%-át az államigazgatási szervek, 39,76%-át végzett közvélemény-kupedig az önkormányzati szféra alkalmazza. A köztisztviselõk több mint harmada a fõvárosban áll alkalmazásban. tatásból A megkérdezetnem ügyekben gondolkodik. Másrészt a döntéshozók a rövid távú feladatmegoldásra összpontosítanak. Az okfeltárást követõ diagnózis is ennek megfelelõ: A szakpolitikai gondolkodás mellõzése szinte lehetetlenné teszi az (ön-)kormányzati teljesítmény fokozását (idézet), ami pedig elengedhetetlen a társadalom kormányzatba fektetett bizalmának a növeléséhez.

tek 13%-a teljesen, 57%-a inkább igen, 24%-a inkább nem és 4%-a egyáltalán nincs megelégedve az ügyintézés színvonalával általában. A megkérdezettek konkrét ügyintézési esetei során szerzett benyomásai alapján ennél kedvezõbb kép rajzolódik ki. Összehasonlítva az üzleti szféra ügyfélszolgálatainál tapasztaltakkal, a megkérdezettek 11%-a jobbnak látja a közigazgatási ügyintézést, 11% roszszabbnak, míg 78% nem érez különbséget a kettõ között. A közigazgatásnak ellenben még vannak rejtett tartalékai; legalábbis erre enged következtetni az, hogy a válaszadók 60%-a szerint az üzleti szféra ügyfélszolgálatainál sok olyan megoldást alkalmaznak, amelyek jól hasznosíthatóak lennének a közigazgatási ügyintézésben is.

LÁTLELET AZ ÜGYINTÉZÉSRÕL A változtatási igényekre rákérdezve a megkérdezettek 60%-a elsõsorban az ügyintézés közvetlen és járulékos költségeit csökkentené a közigazgatási ügyintézésben, 59% az ügyintézést gyorsítaná, s 21% említette az elektronikus ügyintézés elterjesztését. Az adatok azt mutatják, hogy a modern távügyintézési formák még nem honosodtak meg a magyar közigazgatási gyakorlatban. Látni kell, hogy ez sokszor az ügyfeleken is múlik. Az idézett közvélemény-kutatás szerint a korszerû e-ügyintézésre a 18 évnél idõsebb magyarok kb. ötöde tekinthetõ nyitottnak és „felkészültnek“. Ide tartozik, hogy a magyar háztartásoknak csak 16%-a lépett kapcsolatba a közigazgatással az interneten keresztül, ami nemzetközi összehasonlításban nem is olyan alacsony (Finnországban 45%, Csehországban 7%, Ausztriában 21%, Lengyelországban 13%) A vállalkozások körében magasabb az e-ügyintézés bármely válfaját alkalmazók aránya: Magyarországon 35%, míg az „EUtizenötök” körében 50% A vállalkozásokat érintõ adminisztratív terhekre utal a Világbank 2005-ös felmérése, amely szerint Magyarországon kétszer olyan nagy a cégalapítás átlagos idõigénye (38 nap), mint az OECD tagországok átlaga. A különféle mûködési engedélyek beszerzése is nehézkesebb: többféle engedélyre van szükség, továbbá az eljárások összesített idõigénye 213 nap, Önkormányzati havilap 2007 június

5

w w w . m e h . h u

Reflektor

szemben a százötven napos OECD-átlaggal. Tegyük hozzá: a cégalapítási idõ radikális lerövidítése már napirenden van, sõt részben realitás. Más kérdés, ha három nap alatt alapíthat is valaki céget, három évig tarthat a felszámolás….

A KÖZIGAZGATÁS, VÉDELEM, KÖTELEZÕ TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ÁG százalékos megoszlása, 2005. december Forrás: KSH

EGYRE KÖZELEBB A POLGÁROKHOZ Nagy a különbség az ügyintézésre fordított kiadások terén is. Például egy építési engedély kiváltásához Magyarországon az egy fõre jutó éves GNI 279%-át kell kifizetni a vállalkozásoknak, OECD-beli versenytársaknál viszont átlagosan csak 68%-át. Az üzleti környezet bizonyos elemei viszont viszonylag kedvezõek Magyarországon – állítják a szakemberek. Nálunk könnyebb felvenni és elbocsátani munkásokat, mint az OECD átlagos országaiban, s olcsóbban lehet kikényszeríteni egy üzleti szerzõdés betartását a bíróságon, mint az OECDtérségben. Az ügymenet hatékonysága a statisztikai adatok tükrében: Magyarországon egy évben közel harmincmillió elsõfokú ügyet intéznek el a közigazgatási szervek. Az ügyek harmadát a területi államigazgatási szervek, másik harmadát az okmányirodák, fennmaradó harmadát pedig az önkormányzatok bonyolítják le. Az önkormányzatok által ellátott ügyek kétharmada államigazgatási, s pusztán egyharmada az önkormányzati hatósági jellegû. 2001 óta az okmányirodák részaránya folyamatosan nõ. Emellett látni kell, hogy az önkormányzatok által ellátott feladatokon belül kétszeresére emelkedett az államigazgatási jogkörûek aránya – vagyis amelyekben az önkormányzatoknak nincs mérlegelési lehetõségük, az államigazgatás kinyújtott karjaként járnak el –, miközben szinten maradtak az önkormányzati ügyek. Általános tendenciaként rögzíthetõ: az ügyek intézésének lehetõsége térben egyre közelebb kerül az állampolgárokhoz és a vállalkozásokhoz. 2004ben önkormányzati hatósági ügyekben száz lakosra számítva huszonhat elsõfokú határozatot adtak ki az önkormányzatok. Az önkormányzati hatósági határozatok túlnyomó többségét (82%-át) a

6


w w w . k s h . h u

szociális igazgatás ügykategóriában adták ki, míg például az adóigazgatási témájúak (helyi adó) aránya nem érte el a 2%-ot (1,6%), vagy a lakásügyi témájúaké az 1%-ot (0,5%). A helyi önkormányzatok száz lakosra számítva kilencven államigazgatási hatósági határozatot hoztak. Az államigazgatási hatósági határozatok két nagy körét a pénzügyi igazgatás (63,9%) és a belügyi igazgatás (13,7%) ügykategóriák teszik ki. A vállalkozások szempontjából fontos építésügyi határozatok száma 237 415 db (2,53%), ipari és kereskedelmi határozatok száma 133 963 db (1,43%) volt. Országosan a határozatok 5,5%-át intézték az ügyintézésre megszabott határidõn túl, ami a korábbi évekhez képest javuló tendenciát mutat. A határidõn túl intézett ügyek 42,29%-a a fõvárosban jelentkezett. ELAPRÓZOTT SZERVEZETRENDSZER Az önkormányzati szervek tekintetében további gond az elaprózott szervezetrendszer. A „háromezer-kétszáz kis köztársaság” országában pusztán a települések egyharmada tart fenn közös igazgatási szervet, holott a települések 75%-ában a lakosság nem éri el a kétezer fõt. Ehhez járul, hogy nagy a települési szintû feladatok száma; ezek ellátása komoly és folyamatosan karbantartott felkészülést igényel. A költségvetési szerveknél 2005. decemberében a KSH adatai szerint összesen 789 547 fõ állt alkalmazásban. Ebbõl 39% a közigazgatás, védelem, kötelezõ társadalombiztosítás, 29,9% az oktatás, 24,2% az egészségügy és szociális ellátás, s 7% az egyéb közösségi szolgáltatásban. Ha az egyes

|

Közigazgatás

szegmenseket a nemzetgazdaságban alkalmazásban állókhoz viszonyítjuk, akkor látható, hogy 1994 óta az oktatás, illetve az egészségügy és szociális ellátás részaránya a kezdeti gyors csökkenést követõen gyakorlatilag nem változik (s így az 1994-es szint alatt marad), míg a közigazgatás, védelem, kötelezõ társadalombiztosítás részaránya a kezdeti dinamikus emelkedést követõen átmenetileg csökkent, amit újabb növekedés követett, s azóta megint enyhén csökken (de így is az 1994. évi szint felett marad). A közszféra alkalmazottai közül 307 981 fõ állt a közigazgatás, védelem, kötelezõ társadalombiztosítás statisztikai ágban 2005. decemberében. Ebbõl 188 479 fõt tesz ki a tágabb értelemben vett közigazgatás személyzete, vagyis a szûkebb közigazgatáson kívül a jogalkotóké és a közigazgatást segítõ egyes szolgáltatásoké (például a közbeszerzés). A szûkebb közigazgatást gyakorlatilag a köztisztviselõi kar jelenti. A köztisztviselõk 73%-a nõ és 27%-a férfi. A hivatalhoz való jutás szempontjából a nõk tehát elvben nem szenvednek semmiféle hátrányt, a vezetõi beosztásokba való kinevezést tekintve azonban már más a helyzet: ezekben a pozíciókban – különösen a felsõ vezetõi posztokon – a férfiak száma jelentõsen meghaladja a nõkét.. A köztisztviselõi állomány korstruktúrája torz képet mutat, mivel a pályájuk elején, illetve végén álló köztisztviselõk létszámához képest nagyon alacsony a pályájuk derekán állók aránya. Ebbõl következõen 2007 és 2013 között a nyugállományba vonuló köztisztviselõk létszáma 40%-kal lesz nagyobb annál, mint ami egy ideális korstruktúrából következne. Ez komoly kihívást jelent a közigazgatás számára. Az autonóm önkormányzatiság mindig alulról építkezik. Ez adja értékeit, stabilitását. Így, bár a koncepciókat, tanulmányokat „odafönt“ készítik, a magyar közigazgatás jövõjét továbbra is lokális szinten, helyben írják... Bodnár Lajos [email protected]

K i s t é r s é g e k

A kistérségi közigazgatás új irányai „A »város és környéke« igazgatási modell felé mozdultunk el...“

A többcélú kistérségi társulások kitüntetett szerepet kapnak az ország jelenlegi közigazgatási rendszerében. Az aktuálpolitikában ez lett a kormányzati törvénymódosítások egyik kísérleti terepe. Az olcsóbb és hatékonyabb közszolgáltatási rendszer kiépítésére törekedve a három közigazgatási szinttõl – a politikai megegyezés hiánya miatt – elindultunk az ötszintû igazgatási modell felé. A helyi önkormányzáshoz való alapjog alkotmányban szabályozott. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés h) pontja kimondja, hogy a helyi képviselõ-testület „szabadon társulhat más helyi képviselõ-testülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati érdekszövetséget hozhat létre, feladatkörében együttmûködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezeteknek“. Az alkotmányból és az állampolgári jogegyenlõségbõl következik, hogy minden embert ugyanolyan színvonalú közszolgáltatás illet meg, lakóhelyétõl függetlenül. Ám a jogegyenlõség eszméjét párhuzamba kell állítani az ésszerû költségek realitásával; nemzetgazdasági érdek, hogy takarékos, ésszerû költségvetésû közigazgatás alakuljon ki.

Az önkormányzat fogalmán bizonyos fokú autonómiát is értünk, az autonómia pedig döntési szabadságot jelent. Az önkormányzáshoz való jog biztosítéka az Alkotmány, e jog egyik biztosítéka pedig a mindenkori kormányzat önkorlátozása. A központi hatalomnak biztosítani kell a döntési szabadsághoz szükséges anyagi forrásokat. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LV. Törvény szakított a tanácstörvényben megfogalmazott helyi és központi feladatok felsorolásával. Az önkormányzati rendszer lényegéhez tartozik és alapjogát jelenti, hogy szabadon vállalhat feladatokat, mindent megtehet, amit jogszabály nem tilt, vagy nem utal más szerv hatáskörébe. Az önkormányzáshoz való jog területi és települési közösségi szabadságjog. A közösséget illeti. Jogilag ez a közösségi alapjog gyámkodástól mentes, de a valóságban e jogot erõs pénzügyi szabályozórendszer korlátozza. Erõs az önkormányzati törvényben, illetve a közszolgáltatás rendszerében a közigazgatási és az önkormányzati ügyek szétválasztására tett törekvés is. Ennek az a következménye a rendszerváltás óta, hogy megerõsödött a decentralizált szervezetek rendszere, és a polgármesteri hivatalok jelentõsége csökkent.

A megyei önkormányzat pedig a kormánykoalíció nagyrégiókat preferáló politikája folytán mára oda jutott, hogy nem ékelõdhet a központi kormányzat, az országos hatáskörû szervek és a települési önkormányzatok közé. A megyegyûlés kirekesztetett a megye ügyeinek intézésébõl. A kistérségi együttmûködésnek viszont két alapvetõ követelménye van: Magasabb színvonalú közösségi szolgáltatás biztosítása, és olcsóbb, hatékonyabb feladatellátás. A hatékonyság követelményének mindegyik önkormányzatnak meg kell felelnie. A pénzügyi ösztönzõk a többcélú kistérségi társulások megalakításáig is ebbe az irányba szorították az önkormányzatokat. De a pénzügyi megszorítások ellenére sem volt annyira intenzív a társulások létrejötte, mint amennyire a kormányzati törekvésekbõl következhetett volna. Ennek alapvetõ oka, hogy az önkormányzatok pénzügyi szükséghelyzetükre az államtól várták – és kapták – a megoldást: nem a horizontális integráció vált kitörési ponttá. A többcélú kistérségi társulások funkcionális szempontból három nagy területre szervezõdtek. 1.) önkormányzati közszolgáltatások 2.) területfejlesztés 3.) államigazgatási feladatok biztosítása


7

w w w . p e c s . h u


A kistérségi társulások kialakításakor a törvényhozói vitában még az volt az álláspont, hogy az önkormányzatok fõleg, vagy csak azokat a feladatokat vigyék a kistérségi társulásokba, melyeket hatékonyan és gazdaságosan maguk nem tudnak megszervezni. Ezzel szemben a mai gyakorlat a pénzügyi ösztönzõkön keresztül szinte kötelezõvé teszi a kistérségi társulásokban való részvételt. Az eredeti cél nem új típusú intézmények létrehozása, hanem az volt, hogy a meglevõket hatékonyabban használják, és a követelményeknek megfelelõen alakítsák át. A valóságban majd’ mindegyik kistérségben létrehozták a kistérségi irodákat, illetve osztályokat. Nem volt cél a kistérségi központ mint centrum helyzetbe hozása; mégis óhatatlanul meg fog jelenni kistérségi szinten a központ és periféria klasszikus rivalizálása. A többcélú kistérségi társulások megalakításakor nem akarták a meglévõ önkéntes önkormányzati társulások felmondását sem – a pénzügyi ösztönzõk és az elszámolás miatt ez mégis megtörtént. Az önkormányzatok nagy többségében felmondták eredeti társulási megállapodásaikat, és a többcélú kistérségi társulás alapján szervezték meg a közszolgáltatásokat. Közmegegyezéssel ismeri el mindenki, hogy az önkormányzatoknak elégtelen az ereje – de hogy miért nem elégségesek az önkormányzati források a feladatok ellátására, arról különbözõek a vélemények. A magánigazgatás – és eredményeinek bevezetése –, a feladatok szerint kiépített intézményhálózat túlzott ereje miatt a projektszemlélet elterjedése; mindez egyelõre idegen a magyar közigazgatástól. Az új típusú kihívásokra a régi módszerekkel válaszol a jelenlegi közszolgáltatási rendszer. A decentralizált célokra koncentráló eszközök hiánya az egyik oka a források elégtelenségének. A jelenlegi közigazgatási rendszerben elégsé-

8


w w w . k i s t e r s e g . l a p . h u

gesek a források, csak rosszul, nem hatékonyan osztják el ezeket. A magyar jogból mind ez idáig hiányzik az önkormányzati hatáskörgyakorlás mennyiségi és minõségi mutatóinak rendszeres vizsgálata – összefüggésben a differenciált hatásköri renddel. Ebbõl következõen olyan eljárást sem ismernek a törvényeink, amelynek útján a tényleges feladatmegoldás szükséglete szerint módosítható vagy korrigálható lenne a területi szintek közötti munkamegosztás. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy az önkormányzatok mûködését szabályozó és azt segítõ kiegészítõ és ágazati törvények is a rugalmatlanság irányába nyomnak. A projektszemlélet és a feladatorientáltság hiányzik a mostani rendszerbõl, és a szabályozók elfojtják az ilyen irányú törekvéseket, a dekoncentrált szervek rendszere és folyamatos növekedése pedig rátelepszik az önkormányzati rendszerre. A többcélú kistérségi társulások törvényi hátterének kialakításakor a törvényalkotók vélelmezték, hogy az optimális „üzemméret” kialakításával várható a hatékonyság automatikus javulása. Ez nem következett be; egy még bürokratikusabb, nehézkesebb rendszer kialakulását tapasztalhattuk. A demokratikus legitimitás pedig kérdéses, ha közhatalmi funkciókat adunk a kistérségnek. A kötelezõ társulás egy olyan kényszerintézkedés, melyet a felsõbb szint hajt végre a közszolgáltatások költséghatékonysága érdekében. Az alapvetõ kérdés minden ilyen kényszerintézkedésnél az: mennyire sérülnek az önkormányzati alapjogok? Szembe fog kerülni az állam által képviselt társadalmi érdek a helyi önkormányzati érdekkel? Aprópénzre váltva ki tartja el az iskolát, ki és hogyan biztosítja a közszolgáltatásokat? A kérdést a hatékonyság szempontjából is fel lehet tenni. Mennyiben avatkozhat be a kormányzat az állam-

polgárok érdekében, hogy hatékony közszolgáltatásokat vehessenek igénybe? Az állam felelõsségvállalása az állampolgárokért alkotmányos kötelesség. A kérdés eldöntése egyelõre nem lehetséges, mivel jelenleg nincs meghatározva, mi a közfeladat ellátásának optimális és minõségi szintje. Nincs ellenõrzési rendszer arra, hogy az önkormányzatok milyen színvonalon látják el a feladataikat; sõt, nincs következménye annak sem, ha az önkormányzatok nem látják el a kötelezõ feladataikat. Egyre több adminisztratív követelménynek kell megfelelni, midõn az önkormányzatok ellátják feladataikat, illetve új ellátandó területen kívánnak közösségi szolgáltatást teljesíteni. A kötelezõ társulások indukálása feltételezi, hogy a helyi és a központi források nem elégségesek a kötelezõ önkormányzati források biztosításához. De a centralizáció és decentralizáció kérdése ennél összetettebb. Az ágazati szabályozók léte is jelentõs gátja a hatékony közigazgatás kialakításának. Az önkormányzatok törekvése az olcsóbb és hatékonyabb megoldások elérésére sikertelen, ha egy rugalmatlan, merev ágazati szabályozással kell szembesülniük. Ha az ágazati szabályozók merevek, hiába vesszük ki egy elavult struktúra egyik elemét; a rendszer változatlanul rossz hatásfokkal fog mûködni. A jelenlegi struktúra legnagyobb hibája a közszolgáltatási feladatok túlzottan intézményi alapú megközelítése. A mai közszolgáltatás megszervezésének rendszerében a feladatok ellátása intézményi alapon történik. Minden feladatra önálló intézményi rendszert alakult ki. A feladat alapján történõ közszolgáltatás idegen a mai gyakorlattól. Az önkormányzati törvény megalkotásakor a törvényhozók nem számoltak a város környéki igazgatási


rendszer megerõsítésével. Ennek nem volt hagyománya, s támogatottsága sem. De a jelenlegi rendszer több eleme a fejlõdésnek ebbe az irányába hat. A többcélú kistérségi társulások létrejötte is a „város és környéke” igazgatási modell meghonosítását célozza. Az önkormányzati törvény figyelmen kívül hagyta a várost és környékét; a vonzásközpont történelmileg kialakult gyakorlatát. A térségfejlesztés meghonosításával elképzelhetetlen a város és vonzáskörzet törvényi szabályozása. A térségfejlesztés egyoldalú lesz a város központi szerepének elismerése nélkül. E logikát követve hiányzik a megye abból a szempontból is, hogy a megyén belüli városok fejlesztési koncepcióit és forrásait koordinálni kell. A többcélú kistérségi társulás igénye leírható abból a szempontból is, hogy a megye nem töltötte be a szerepét az integráció területén, és az általa támadt ûrt a többcélú kistérségi társulásoknak kell betölteniük. A valóság ezzel szemben az, hogy a jelenlegi kistérségi társulás az önkormányzati hatáskörök összegyûjtésére és egy közigazgatási szinttel feljebb történõ megszervezésére jött létre. A mai kistérségi társulások sem a valódi igények mentén szervezõdnek: a költségvetési törvényt használják sorvezetõnek. A kiemelt és ellátott feladatok jelentõs része követi a költségvetési törvény prioritásait, illetve kevésbé hangsúlyozni kívánt területeit. A kistérségi társulások fejlesztésének egyik iránya kell hogy legyen a finanszírozási rendszer átalakítása, a feladatellátás módosításával együtt. Ne csak a kiegészítõ normatívák igénylése ösztönözze a társult önkormányzatokat a valódi részvételben, hanem a feladat szerint szervezett közszolgáltatás magasabb szintje legyen az elérendõ cél. Dr. Letenyei Róbert Pécs Megyei Jogú Város fõosztályvezetõje

Kistérségi adok-vv eszek a parlamentben Június negyedikén zajlott a parlamentben a kistérségi társulásokról szóló törvényjavaslat módosításának részletes vitája. A képviselõk közül sokan emelték fel a szavukat egy-egy kistérség szétválasztása ellen, vagy éppen egy település más kistérségbe való kerülése mellett érveltek. Az elsõ felszólaló, Keller László (MSZP) például a budaörsi kistérség kettéválasztása ellen beszélt, mivel állítása szerint problémákat okozhat, hogy a létrehozandó érdi kistérségben lévõ négy tagtelepülés – Diósd, Százhalombatta, Tárnok és Érd – összesen kilencvenezres lélekszámú, melynek hatvankét százalékát az érdi lakosság teszi ki. Ez pedig azt jelenti, hogy a közszolgáltatási feladatok ellátásának módjában döntõ szava lesz Érdnek akkor is, ha az új többcélú társulás társulási megállapodásában minden településnek egyegy szavazata lesz – állította a szocialista képviselõ. Beszéde végén elismerte, hogy az érdi polgármester olyan ígéretekkel kereste meg õt, melyek biztosítanák, hogy a kistérségi együttmûködésben részt vevõ kisebb települések jogai is érvényesülni tudjanak. Éppen ezért megfontolandónak tartja, hogy korábbi álláspontját megváltoztatva mégsem kéri az új kistérség megalakulásának megakadályozását. Kékkõi Zoltán (Fidesz) azt vetette fel, hogy bár az összes hivatalos szerv támogatta (így a siklósi kistérség, a Baranya Megyei Területfejlesztési Tanács, a Dél-dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács is), hogy Harkány központtal huszonhat település kiváljon a siklósi kistérségbõl, a kormányzat elutasította ezt. Indokként hozták fel, hogy Sikós és Harkány között igen kicsi a távolság, valamint az utóbbi te-

lepülés mikrotérségi szerepe is elhanyagolható. Az ellenzéki képviselõ szerint azonban szükség lenne a szétválásra, mivel a leendõ kistérség tagjai teljesen más jellegû problémákkal küzdenek, mint a siklósihoz tartozók. Szerinte Harkány ezeket a gondokat már csak a helyzetébõl adódóan is sokkal jobban ismeri, így kezelni is jobban tudná õket. Létre kellene hozni a debreceni kistérséget, amelyben a nagyvároson kívül Mikepércs, Sáránd, Derecske, Konyár, Nádudvar és Nagyhegyes tartozna – mondta parlamenti beszédében Halász János (Fidesz). Szerinte nem célszerû elszakítani a centrumtelepülést természetes vonzáskörzetétõl, ám az sem mindegy, hogy hogyan hozzák létre a kistérséget, mert korábban Hajdu Attila (MSZP) benyújtott egy módosító javaslatot, mely szerint Mikepércs, Sáránd, Derecske és Konyár ne tartozzon Debrecenhez, ellenben Bocskaikert igen. Ez Halász János szerint elfogadhatatlan, mivel a javaslat a helyi közösségek véleményének kikérése nélkül történt, ráadásul azoknak már csak a földrajzi elhelyezkedésük folytán is Debrecenhez kellene tartozniuk. A vita során Újhelyi István, az önkormányzati és területfejlesztési minisztérium államtitkára elmondta, hogy a törvényben megjelölt határidõre ötvennyolc kezdeményezés érkezett, ebbõl negyvenegy átsorolási, tizennégy új kistérség-alakítási kérelem. Az elõterjesztés harmincöt település más kistérséghez történõ átsorolását javasolja, valamint hat új kistérség létrehozását támogatja. Mindezeken túl volt névváltoztatási, székhely-megváltoztatási kérelem is, igaz, ezek igen kis számban fordultak elõ.


9

w w w . p a r l a m e n t . h u

P i a c k u t a t á s

A helyi életminõség fogalma és mérhetõsége III/I. Új tendenciák a politikai közvélemény-kutatásokban

A Szonda Ipsos Média-, Vélemény és Piackutató Intézet hagyományosan sok önkormányzati témájú vizsgálatot végez. A Localinfo számára készített háromrészes cikksorozatunkban bemutatjuk az önkormányzati kutatások új generációjának számító ún. helyi életminõség-kutatásokat. Ezeket a vizsgálatokat 2006-tól kezdõdõen belsõ fejlesztésekkel alapozzuk meg. Az elsõ eredményeket az elkövetkezõ hónapokban hozzuk nyilvánosságra, melyek közül a legérdekesebbeket a Localinfo olvasói számára is bemutatjuk. A piac- és közvélemény-kutatások mind jelentõsebb hányadát teszik ki az ún. minõségvizsgálatok. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában az utóbbi negyedszázadban, Magyarországon az elmúlt évtizedben tapasztalható növekvõ érdeklõdés az alkalmazott társadalomkutatások e speciális területe iránt. Az általános gyûjtõnév igen sokféle felhasználási célt takar. A közszolgáltatások, így a helyi önkormányzatok teljesítményének fejlesztésében hamarosan Magyarországon is egyre nagyobb szerepet játszanak a hasonló empirikus vizsgálatok. Háromrészes cikksorozatunk elsõ fejezetében röviden ismertetjük a minõségvizsgálatok filozófiáját, különös tekintettel az életminõség kutatásában betöltött szerepükre. A közvélemény-kutató intézetek elsõ, az 1930-as évekig visszavezethetõ generációja jellemzõen fontosabb közéleti-politikai kérdések, események lakossági megítélésének vizsgálatára, továbbá választási eredmények elõrejelzésére korlátozódott. Az empirikus társadalomkutatások kezdeti szakaszának fontos vívmánya a lakosság mind pontosabb reprezentációjára alkalmas mintavételi módszerek, adatfelvételi technikák terjedése. A mintavétel fejlõdésével párhuzamosan az informatikai forradalom is a szakma gyors felfutását ered-

10


w w w . s z o n d a i p s o s . h u

ményezte: a közvélemény-kutatók a kvantitatív elemzésekben szinte a kezdetektõl használtak számítógépeket adatfeldolgozásra. A legfejlettebb országokban így már a ‘40-es évekre kialakult az akadémiai társadalomkutatásoktól fokozatosan függetlenedõ (továbbá öneltartó) közvélemény-kutató szakma. A közvélemény-kutatások orientációja a kezdeti évtizedeket követõen jelentõsen átalakult, pontosabban szélesedett. A reprezentatív mintavétel és a szofisztikált adatelemzési technikák a politikai döntéshozatal mellett a vállalati stratégiai tervezés számára is új távlatokat nyitottak. Egyetlen szektor sem maradt érintetlen: alkalmazott társadalomkutatásra minden olyan ágazatban szükség van, ahol a tevékenység sikerét, a stratégiai célok elérését emberek viselkedése befolyásolja. A napjainkban is szüntelenül diverzifikálódó szektor megannyi ágazatának továbbra is közös nevezõje, hogy az állampolgár és/vagy a fogyasztó viselkedésének leírásával, modellezésével és – mind gyakrabban – elõrejelzésével foglalkozik. A fejlesztések élvonalába sorolható kutatóintézetek megrendeléseinek nagy része gyakran üzleti kutatásokból származik. Ez elsõsorban a szolgáltatói szektor expanziójának következménye. Minél több piaci szereplõ versenyez a fogyasztók/ügyfelek kegyeiért, annál fontosabb az õ szüntelenül változó viselkedésük, preferenciáik megértése. A fogyasztók pénze gyorsan elvándorol azoktól a vállalatoktól, amelyek tartósan alacsony minõséget nyújtanak. Ezzel magyarázható, hogy a minõségvizsgálatok elõször az üzleti kutatásokban honosodtak meg. A komolyabb szolgáltató vállalatok szinte mindegyike végeztet szolgáltatásminõség-kutatásokat, sokan nem is adhoc jelleggel, hanem folyamatosan. A szolgáltatásminõség-barométerek a minõségpolitika nélkülözhetetlen részévé váltak. A minõségbiztosítás ugyanis egyre kevésbé csupán a belsõ folyamatok objektíve mérhetõ minõségét hivatott biztosítani, hanem a felhasználó/ügyfél által észlelt, megélt szubjektív minõséget is. Hiába felel meg egy ter-

mék vagy szolgáltatás akár a legszigorúbb vállalati vagy ágazati minõségi normáknak (ISO-szabványoknak, stb.), ha a felhasználó számára érdektelen, mert saját igényei szempontjából van megfelelõbb – vagy csupán azért, mert pl. „unalmas“. Az észlelt minõség soha nem ugyanaz, mint az instrumentális minõség – noha e két dimenzió korántsem független egymástól. Egy egyszerû példa: a hivatali ügyintézés átlagos várakozási ideje objektív, a szolgáltatást igénybe vevõk által megélt valósága pedig „észlelt“ minõség. A szolgáltatásminõség-vizsgálatokkal szemben támasztott legfõbb elvárás a szervezeti teljesítmény szempontjából kritikus jelentõségû, a termékek és szolgáltatások felhasználók által megélt, de instrumentálisan nem mérhetõ minõségének mérése. Mérés alatt persze kvantifikáció értendõ: a minõségbiztosításnak világos támpontokat kell kapnia a felhasználó által észlelt minõséget befolyásoló tényezõk megítélésérõl. Ehhez pedig mutatók kellenek. A szubjektivitás ebbõl a szempontból nem akadály, hanem kihívás: a kutatóknak képesnek kell lenniük a szolgáltatás szubjektíve megélt minõségét befolyásoló tényezõk fontosságának kvantifikálására. Ez nemcsak a felhasználók percepcióját figyelembe vevõ minõségmérésnek, hanem a szolgáltatások fejlesztésének is alapeleme. Ha pl. a lakáshitel-szolgáltatás észlelt minõségét a hitelbírálat idejének hossza tízszer jobban befolyásolja, mint a szolgáltatás többi összetevõje, akkor a lakáshitelek globális megítélését kifejezõ komplex mutató kiszámításakor ennek a tényezõnek ezzel arányos súlyt kell kapnia. A szolgáltatás fejlesztésekor pedig a minél rövidebb hitelbírálatnak kell szentelni a legtöbb figyelmet, hiszen ez az ügyfelek elégedettségét, hosszú távon pedig lojalitását befolyásoló legfontosabb szempont. A szolgáltatói szektor expanziójával fejlõdésnek indult minõségkutatásokban kezdetben kevesebb hangsúlyt kaptak a közszolgáltatások. Míg a verseny-

P i a c k u t a t á s

piacon a nem megfelelõ minõséget a fogyasztók viszonylag gyorsan „büntetik“ (elvándorlással vagy költéseik mérséklésével), addig a közszolgáltatások piaca hagyományosan egyszereplõs, ahol a rossz minõség nem, vagy csak nagyon ritkán veszélyezteti a szolgáltató szervezet „túlélését“. A mûködést ellehetetlenítõ anomáliákat leszámítva a közszolgáltatások hagyományosan nem túl érzékenyek az õket igénybe vevõk percepciójára. Mindez azonban egyre kevésbé igaz. A legfejlettebb országokban a közszolgáltatások megítélésének a fenntartó szervezetek kiemelt fontosságot tulajdonítanak. A változás okai közül itt a két legfontosabbat emeljük ki. Az egyik a választói viselkedésbõl következik. Minél fejlettebb egy politikai rendszer, annál kritikusabbak a választók. A demokrácia fejlõdésével bõvülnek a lehetõségeik annak megítélésére, hogyan bánnak választott döntéshozóik a rájuk bízott közjavakkal, hogyan gazdálkodnak az adófizetõk pénzével, mit kapnak a szavazatukért. A tartósan rossz színvonalú közszolgáltatások nem egy kormány bukásához járultak hozzá az elmúlt egy-másfél évtizedben – elég csak az amerikai republikánusok 1992-es vagy a brit konzervatívok 1997-es vereségére gondolni. A közszolgáltatások javítása politikai oldaltól függetlenül minden kormányzati szerepre törekvõ párt stratégiájának fontos eleme. Tony Blair kormányának programjában nem véletlenül a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) reformja volt az egyik legfontosabb fejezet. Tíz évvel ezelõtt a brit konzervatívokat a bõvülõ gazdaság összes kedvezõ mutatója sem menthette meg a ‘90-es évek elejére leromlott színvonalú közszolgáltatások miatt erõsödõ választói elégedetlenség következményeitõl. A közszolgáltatásoknak szentelt nagyobb figyelmet igazolja, hogy az üzleti alapú egészségbiztosítás õshazájának tekintett Egyesült Államokban várhatóan a következõ választási kampány meghatározó témája lesz az ott eddig ismeretlen általános egészségbiztosítás. A másik fontos tényezõ a versenylogika megjelenése a közszolgáltatásokban. Itt nem a korábbi állami tulajdonú (pl. közmû-) szolgáltató cégek privatizációjára, hanem a továbbra is az állami vagy önkormányzati hatáskörbe tartozó feladatok szolgáltatói logika alapján történõ újraszervezésére kell gondolni. Az állam és az önkormányzatok bizonyos feladatok ellátására mind gyakrabban

kötnek szerzõdéseket versenytárgyaláson kiválasztott vállalatokkal. Ha ezek tartósan megfelelõ színvonalon végzik feladataikat, esélyük lesz a szerzõdés megújítására. Ha nem, elveszítik a megbízást. A szolgáltatásminõség-mérések relevanciája az önkormányzatok számára nem kíván különösebb magyarázatot. Az önkormányzatok sokfajta, mindenki által igénybe vett közszolgáltatást nyújtanak. Ezek nagy része nem kényelmi, hanem a mindennapi élethez szükséges alapszolgáltatás. A „higiéniai tényezõk“ természetébõl következõzõen e szolgáltatások magas színvonalától még senki sem lesz elégedett, a silányabb minõség viszont jelentõs lakossági elégedetlenséget szít. Az önkormányzatok tevékenységét a polgárok sokkal közelebbrõl és közvetlenebbül követik, következményeit hamarabb megérzik, mint a kormányok intézkedéseit. Átláthatatlan önkormányzati ügyintézés, nem megfelelõ egészségügyi hálózat, a közrenddel és a köztisztasággal összefüggõ problémák aláássák a helyi lakosság bizalmát, rontják a választott testületek megítélését, végsõ soron pedig a helyi vezetés bukását eredményezhetik. Szinte közhely, hogy a helyi közéletben a pártpolitika (mindenekelõtt annak ideologikus dimenziója) egészen más hangsúlyokat kap. Az önkormányzati politikusok és választott testületek megítélésében az országos politikai konfliktusok szinte lényegtelenek. Sokkal fontosabb a helyi közszolgáltatások színvonala, a hosszabb távú fejlesztések, a lakókörnyezet állapota, egyszóval a helyi lakosság életminõsége. A nagypolitika túldimenzionált, a mindennapi életminõség szempontjából érdektelen, gyakran szimbolikus küzdelmeinek valóságos tétjét a választók kevésbé képesek megítélni, mint a helyi testületek döntéseinek következményeit. Az önkormányzatok tevékenységét a választók szinte a bõrükön érzik, ezért az országos politikában szavazatszerzésre használt marketing-technikák helyi szinten nem sokat érnek. Az elmúlt egy-két évtizedben mind több önkormányzat vezetett be ún. életminõség-barométereket. A rendszeresített vizsgálatok célja nem egyszerûen a „lakosság véleményének megismerése“. Az életminõség-barométerek eredményeit az önkormányzati hatáskörbe tartozó közszolgáltatások minõségbiztosításában is felhasználják. A helyi életminõség gyûjtõfogalma a lakos-

ság életének azon dimenzióit tartalmazza, amelyekre az önkormányzatok tevékenysége hatással van. (Tágabb értelemben az életminõség természetesen pszichés, társas, stb. tényezõket is tartalmazó fogalom.) Köztisztaság, közbiztonság, úthálózat, tömegközlekedés, parkolási helyzet, kommunális szolgáltatások, egészségügyi ellátás, oktatási és szociális intézmények, ingatlanfejlesztések, köztisztaság, stb. – mind olyan területek, amelyek állapota és megítélése jelentõsen befolyásolja a lakosság életminõségét. Ezen területek mindegyikének (a lakosság által észlelt) minõsége kifejezhetõ egy-egy mutatóval, ún. minõség-indexszel. A mutatók idõbeli alakulásából következtethetünk az önkormányzatok tevékenységének a helyi életminõségre gyakorolt hatására. Az életminõség-barométer érzékeny a helyi infrastruktúrában és a közszolgáltatásokban bekövetkezõ változásokra, így a döntések elõkészítésén túl hatáselemzésben is használható. Vannak olyan országok (pl. az Egyesült Királyság), ahol minden helyi önkormányzat rendelkezik életminõség-barométerrel. Számukra természetes, hogy fejlesztéseiket, a lakossággal folytatott kommunikációjukat kutatási eredményekre alapozzák. Magyarországon ettõl még messze vagyunk, de a felzárkózás megkezdõdött. Amint az utóbbi évek önkormányzati választásai igazolták, a lakosság egyre nagyobb figyelmet szentel a helyi életminõség alakulásának. A kompetens, a lakosság hosszú távú érdekeit szem elõtt tartó városvezetés az egyéni pártpreferenciákkal nem magyarázható (azokat gyakran felülíró) támogatásra számíthat. Az államszocializmustól távolodva a lakosság lassan tudatára ébred annak, hogy a választott testületek végsõ soron neki tartoznak elszámolással. A helyi választó számára egyre világosabb, hogy a döntéseknek nem csupán tárgya, hanem alanya, hogy a közintézmények tevékenysége nem egyszerûen ellátás, hanem a lakosság pénzébõl finanszírozott és számonkérhetõ minõségû szolgáltatás. Az életminõségkutatások ezáltal a helyi infrastruktúra és közszolgáltatások önkorrekciós mechanizmusának eszközei. A lap következõ két számában bemutatjuk a kutatások módszertanát, majd egy magyarországi helyi életminõség-kutatás néhány érdekes eredményét. Lakatos Zoltán vezetõ kutató, Szonda Ipsos Önkormányzati havilap 2007 június

11

w w w . s z o n d a i p s o s . h u

K ö z b e s z e r z é s

A csatornahálózat üzemeltetésének dilemmái

Koncesszió vagy saját üzemeltetés? Miként érinti az üzemeltetést a vízgazdálkodásról szóló törvény 2007. január 1.tõl hatályos módosítása? Az utóbbi években jelentõs szennyvízcsatornahálózat-bõvítés érzékelhetõ az ország egész területén. Kistelepülések fogtak össze, és a címzett állami támogatásokat igénybe véve oldották meg csatornázási gondjaikat. A megépült közmû üzemeltetésére vonatkozóan több megoldás lehetséges. Az, hogy a közmûtulajdonos önkormányzat a számára legmegfelelõbb megoldást válassza és alkalmazza, komoly szakmai elõkészítést igényel. Az üzemeltetésre vonatkozó eljárás elõkészítését pedig idõben, még a kivitelezõ által folytatott próbaüzem alatt kell elkezdeni, hiszen ha a koncessziós eljárás mellett dönt az önkormányzat, jelentõs idõigénnyel kell számolnia. Célszerû szakértõt megbízni azzal, hogy készítsen tanulmányt az üzemeltetés egyes módozatainak költség–bevétel-elemzésérõl, kimutatva azt, hogy saját, önkormányzat által történõ üzemeltetés esetén milyen üzemeltetési költségekkel kell számolni, és milyen bevételek (csatornahasználati díj) érhetõk el. Költségek például az üzemeltetõ szervezet létszám és állandó költségei, így a bérköltségek és a személyi jellegû költségek, az, eszközszükséglet meghatározása és az ezzel kapcsolatos költségek (eszközbérleti díj vagy vételár). Emellett nehezebb feladat a koncesszióval kapcsolatos bevételek megállapítása, különösen a reális konceszsziós díj és a koncessziós szerzõdés idõtartamának optimális meghatározása. Az önkormányzatoknak azonban gazdasági szempontokat megelõzõen

12


w w w . k o z b e s z e r z o k . h u

el kell dönteniük azt, hogy mely üzemeltetéshez fûzõdõ érdeküket helyezik elõtérbe. Azaz mint a közmûvagyon tulajdonosai tulajdonosi érdekeiket képviselik elsõdlegesen, vagy az üzemeltetési érdekeket elõtérbe helyezve, mint üzemeltetésért felelõs hatóság lépnek fel, avagy mint az üzemeltetési díjat meghatározó árhatóság az árhoz fûzõdõ érdekeket vállalják fel – de dönthetnek úgy is, hogy elsõdlegesen a területen élõ fogyasztók érdekeit tartják szem elõtt. Egyszerre minden elvárásnak nem lehet megfelelni. A szennyvíz-csatornahálózat az önkormányzati törzsvagyon részét képezõ helyi közmû, ezért amennyiben az önkormányzat koncessziós szerzõdés keretében kívánja a szennyvíz-csatornahálózatot üzemeltetni, ezt a koncessziós törvény ( 1991. évi XVI. tv. ) által szabályozott koncessziós eljárás lefolytatása után teheti meg. A koncessziós törvény lehetõséget ad arra, hogy az egyes ágazati törvények (esetünkben a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv., a Vgtv.) meghatározzanak olyan ún. liberalizált tevékenységeket, melyek esetében tartalmilag koncessziós tevékenység folytatásáról van szó, de mégsem kell SDR KÖZBESZERZÉSI IRODA ÉS PÁLYÁZATI TANÁCSADÓ KFT. • közbeszerzési és koncessziós eljárások teljes körû bonyolítása • közbeszerzési szakvélemények készítése • közremûködés jogorvoslati eljárásokban Tel: 06-20-9270-910 [email protected]

koncessziós eljárást lefolytatni és koncessziós szerzõdést kötni. A Vgtv., mint ágazati törvény által meghatározott liberalizált tevékenység az az eset, amikor a közmûtulajdonos önkormányzat (önkormányzati társulás) a víziközmûvek mûködtetése céljára olyan gazdálkodó szervezetet alapít, amelyben kizárólagos részesedéssel rendelkezik, és ezen gazdálkodó szervezettel a polgári jog szabályai szerint szerzõdést köt az üzemeltetésre, vagy az így alapított gazdálkodó szervezet által ugyancsak e célra alapított (és kizárólagos tulajdonú) gazdálkodó szervezettel köt üzemeltetésre szerzõdést. A Vgtv. 2007. január 1.-tõl hatályos módosítását a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésérõl szóló 2006. évi CXXI. tv. 10.§-a állapította meg. A módosítás szigorítást jelent az elõzõ szabályozáshoz képest, amely többségi tulajdonban levõ önkormányzat által alapított gazdálkodó szervezetekkel történõ szerzõdéskötést tette lehetõvé, szemben a jelenlegi százszázalékos tulajdonlás elõírásával. A Vgtv. szabályozása egyértelmû. A víziközmû mûködtetésére kizárólag e célra lehet gazdálkodó szervezetet alapítani. Ez a szervezet azonban a közbeszerzési törvény alanyi hatálya alá fog tartozni. Tehát ha a fentiek szerint víziközmû mûködtetésére alapított gazdálkodó szervezet az üzemeltetés egyes feladataival (pl. mûszaki feladatok ellátása) más szervezetet (pl. egy üzemeltetéssel foglalkozó céget) kíván megbízni,és a beszerzési érték a közbeszerzési értékhatárt eléri, közbeszerzési eljárás lefolytatásával kell kiválasztania a vállalkozót. Dr. Littmann Éva hivatalos közbeszerzési tanácsadó

A Localinfo Webstúdió ajánlata Weboldal tervezés, design A weboldalak és egyéb kiadványok nyomdai elõkészítésére specializálódott kreatív csapattal, partnereink megelégedésére rugalmas és költséghatékony együttmûködés kialakítására törekszünk. Az elmúlt évek alatt számos hazai és külföldi cég, valamint vállalkozások bemutatását és fejlõdését segítettük a cégarculat megtervezésétõl az Interneten való megjelenésig. Vállaljuk továbbá mindenfajta nyomdatermék tervezését és kivitelezésének lebonyolítását. Rövid határidõvel készítjük el könyvek, katalógusok, meghívók, CD-k DVD-k, video- és audiokazettaborítók stb. terveit az ötlettõl a nyomdakész anyagokig. Elõzetes egyeztetések után látványtervet készítünk a megbízó cég internetes megjelenésével kapcsolatban, szem elõtt tartva a minõséget, a könnyû és átlátható navigációt, az egyszerû, érthetõ nyelvezetet, és a rugalmas továbbfejlesztési lehetõségeket. Web programozás Programozóink a kért igény esetén kialakítják az adatbázis mûveleteket, fórumokat, vendégkönyveket, regisztrációs és jelentkezési lapokat, vagy teljes portálokat. Szaktanácsadás A kért szaktanácsadást alapszolgáltatásként ingyenesen adjuk. Szerverszolgáltatások és tárhely biztosítása Szerverünk mindig megfelelõ méretû tárterületet biztosít a megbízó cég honlapjához és az ahhoz kapcsolódó Internetes szolgáltatásaihoz. A szolgáltatáshoz tartozik továbbá a PHP, JAVA, MySQL adatbázis biztosítás, valamint statisztikakészítés a látogatottságról. Karbantartás Igény szerint vállaljuk az adatok rendszeres módosítását, frissítését, az esetleges strukturális változtatások végrehajtását. Referenciáink: www.kuzdotermagazin.hu, www.localinfo.hu, www.bataszektakarek.hu, www.photomax-online.hu, www.encs.hu

Információ: Perutek János Mobil: +36 30 933 5070 E-mail: [email protected]

E u r ó p a i

U n i ó

Csökkenõ regionális különbségek az EU-ban A hazai térségek között tovább nõtt a szakadék az elmúlt tíz évben

A viszonylag erõteljes gazdasági növekedés hatására az utóbbi tíz évben az Unió legszegényebb térségeiben elmondható, hogy az európai régiók fejlettségi szintben közeledtek egymáshoz – állapítja meg az EU-n belüli gazdasági és szociális kohézióról készült jelentés, amit május legvégén hoztak nyilvánosságra Brüsszelben.

A dokumentum rámutat, hogy 1995 és 2004 között azoknak az uniós régióknak a száma, amelyek fejlettségi szintje nem éri el az EU-átlag hetvenöt százalékát, hetvennyolcról hetvenre, az átlagos fejlettségi szint felét el nem érõ régióké pedig harminckilencrõl harminckettõre csökkent. Az elõrelépés ellenére továbbra is nagyok az abszolút fejlettségbeli különbségek, amit az Európai Bizottság elsõsorban a közelmúltbeli bõvítésnek tulajdonít, illetve annak, hogy a növekedés a fejlesztés kezdeti szakaszaiban a legdinamikusabb régiókra koncentrálódik az egyes országokon belül. A kohéziós jelentés megállapítja, hogy különösen a nagyon alacsony egy fõre jutó GDP-vel rendelkezõ új tagállamokban gyorsult fel a növekedés, és itt a leglátványosabb a felzárkózás. A három balti állam egy fõre esõ bruttó hazai terméke például majdnem megduplázódott 1995 és 2005 között, miközben Lengyelország, Magyarország és Szlovákia növekedési rátája is több mint kétszerese volt az uniós átlagnak. Brüsszel ennek ellenére úgy látja, hogy a nagyon alacsony kiindulópont miatt a jelenlegi növekedési trendekkel számolva is több mint tizenöt évet fog igénybe venni Lengyelország, Bulgária és Románia számára, mielõtt elérik az

uniós átlagos fejlettségi szint (EU-27ek) hetvenöt százalékát. A kohéziós politika a régi haszonélvezõ tagállamok esetében is igazolta létjogosultságát. Görögország például tíz év alatt (1995 és 2005 között) az EU-27-ek átlagának 74 százalékáról 88 százalékra került. Spanyolország hasonló idõ alatt 91 százalékról 102 százalékra, Írország pedig pedig 102 százalékról 145 százalékra jutott fel. A fejlõdésben elmaradott régiók különösen látványosan zárkóznak fel a termelékenység növelésében. A három balti államban és Lengyelország egyes részeiben a termelékenység négyszer dinamikusabban nõtt 1995 és 2004 között az EU átlagánál. A Bizottság megrendelésére készült tanulmányok becslése szerint a 2007 és 2013 közötti idõszakban zajló programok keretében megvalósuló beruházások öttizenöt százalékkal megnövelhetik majd a GDP-t a legtöbb új uniós tagállamban. Az elõrejelzések szerint a 2007–2013-as idõszakban Litvánia, Lettország és Csehország körülbelül 8,5 százalékos GDP-bõvülést tulajdoníthat majd a kohéziós politikának, Lengyelország 5,5 százalékosat, Görögország pedig további 3,5 százalékosat. Magyarország 2005-ben a 27tagú Európai Unió átlagos fejlettségi szintjének 64 százalékán állt. Az egyes régiók között azonban jókora eltérések mutatkoznak. Miközben a Budapestet is magába foglaló Közép-Magyarország régió már az uniós átlag fölé került 101,6 százalékkal, addig a legfejletlenebb hazai régió, az észak-alföldi az uniós átlag 41,9 százalékánál tartott. Nem sokkal áll jobban Észak-Magyarország (42,5%), a Dél-Alföld (44,2%), a Dél-Dunántúl (45,6%) sem. Közép- és Nyugat-Dunántúlnak már sikerült meghaladnia az átlagos uniós

fejlettség felét, elõbbi 61,1 százaléknál tart, utóbbi 66,8 százaléknál. A magyar régiók közötti fejlettségbeli szakadék ha lehet, az elmúlt években tovább nõtt. Az utóbbi tíz évben az átlagos éves GDP-növekedési ütem a legkevésbé fejlett Észak- és Dél-Alföldön (4,0 illetve 2,9 %), valamint Észak-Magyarországon (3,6 %) is elmaradt az országos átlagtól (4,5 %). Az amúgy is fejlettebb Közép- és Nyugat-Dunántúlon (5,5 illetve 5,2 %) volt a leggyorsabb a GDP-növekedés ebben a tíz évben, illetve a fõvárost is magában foglaló Közép-Magyarországon (5 %). A mezõgazdaság a GDP-bõl a délalföldi régióban veszi ki legnagyobb mértékben a részét, 9,9 százalékkal. Az ipar súlya Közép-Dunántúlon a legmagasabb; 43,1 százalékos a GDP-n belül. Érdekes módon nem a leginkább agráriumfüggõ Dél-Alföld tekinthetõ a legkevésbé iparosodott térségnek, hiszen ott az ipar súlya 33,2 %, míg Észak-Alföldön csak 32,3 %, KözépMagyarországon pedig csak 24,3 %. A szolgáltatások jelentõsége viszont messze ebben, a fõvárost és Pest megyét magában foglaló régióban a legnagyobb: a GDP 74,4 százalékát adja. Ez utóbbi érték az EU egészét tekintve is a magasak közé számít. A közismerten alacsony magyarországi foglalkoztatási ráták a régiók szintjén is megjelennek. A legrosszabb a helyzet e téren a kohéziós jelentés 2005-ös adatai szerint Észak-Magyarországon, ahol a 15–64 éves népességnek mindössze 49,5 százalékát foglalkoztatják legálisan munkaadóik. Kedvezõ viszont, hogy a magas képzettségûek aránya viszonylag jónak mondható a hazai régiókban, leginkább Közép-Magyarországon. Gyévai Zoltán • Brüsszel Önkormányzati havilap 2007 június

17

w w w . e u r o p a . e u

K ö z i g a z g a t á s

Nagymegyék vagy választott régiók? Az elképzelések szerint tizenkét-tizennégy nagymegyét hoznának létre

A szociális törvény változtatása, egy erõs közigazgatási középszint megjelenése és az EU Önerõ Alap feltételeinek megváltoztatása – ezek voltak a legutóbbi Kormány–Önkormányzatok Egyeztetõ Fórumának (KÖEF) legfontosabb témái. Az elképzelések szerint nagyobb mozgásteret kapnának a helyhatóságok a szociális ellátásban, így a rászorulóknak célzottabban jutna támogatás, valamint könnyítenék az uniós pályáztatást is. A középszintû közigazgatási rendszert meg kell megerõsíteni, vagy választott önkormányzati régiókkal, vagy nagymegyék létrehozásával – ebben minden résztvevõ egyetértett a Kormány–Önkormányzatok Egyeztetõ Fórumának legutóbbi ülésén. Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter elmondta, hogy korábban négy lehetõség közül lehetett választani: így az említett két igazgatási szinten kívül szó volt az úgynevezett delegált, és a társult régióról is, ezek azonban a kutatások szerint nem jelentenének erõs középszintet a közigazgatásban – márpedig a kormány célja, hogy ilyet hozzon létre. A miniszter szólt arról is, hogy a mostani megyerendszert senki sem tartja jónak, így az a tizennégy tagú munkacsoport sem, melynek feladata, hogy a folyamatban lévõ önkormányzati reformot véleményezze, és ezekrõl javaslatot tegyen az egyeztetõ fórumnak. Az elképzelések szerint ha a nagymegyei rendszert valósítanák meg, akkor tizenkettõ-tizennégy nagymegyét hoznának létre. Egyetértettek az érintet felek a szociális törvény módosításával, így annak elveivel és fõ irányaival is. Ezzel kapcsolatban Csizmár Gábor, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium állam-

18


w w w . o t m . g o v . h u

Csizmár Gábor

titkára az ülésen elmondta, hogy fõ célkitûzésük a szociális ellátások fejlesztése, úgy, hogy közben növelnék az önkormányzatok mozgásterét is: így világosabbá tennék, hogy ki szorul rá bizonyos szociális kedvezményekre és milyen szolgáltatásokat kell nyújtani számára. Ennek megfelelõen „ne a pénz döntse el, hogy ki milyen szolgáltatást kap“ – ráadásul az elképzelések szerint a módosabbak kevesebb támogatást igényelhetnének a jövõben. Ezzel kapcsolatban az önkormányzati szövetségek kétségüknek adtak hangot: a szociális ellátórendszerek finanszírozása már most is nagy gondot jelent nekik, és félõ, hogy az új feladatokkal ismét nehéz helyzet elé állítják a helyhatóságokat. Gyimesi Endre, a Megyei Jogú Városok Szövetségének alelnöke szerint a szociális ellátást végzõ intézmények mûködési költségei már így is nagyon magasak, így elmondható, hogy a kötelezõ feladatoknál hiányzik a stabilitás. Mindezek ellenére a fõ célkitûzés jók – tette hozzá az alelnök. A kistérségi szemlélet hiányát kifogásolta felszólalásában Wekler Ferenc, a Községi Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, aki elmondta: problémát okozhat, hogy bár néhány kötelezõ feladatot elvennének a kistér-

ségektõl, az igény sok helyen megmaradna. Márpedig ha nagyok az igények, akkor az önkormányzatok megpróbálnák azt ellátni, de mivel immár nem kötelezõ feladatról lenne szó, ezért valószínûleg a továbbiakban nem kapnának ilyen célokra támogatást. Válaszában Csizmár Gábor jogosnak tartotta ezt a felvetést, ezért kijelentette; ha a helyhatóság elvégzi a feladatot, akkor meg fogja kapni a kért támogatást. Ugyancsak segítség lehet az önkormányzatoknak, hogy az államtitkár szerint a jövõben sokkal kiszámíthatóbbak lesznek a pályáztatások. Az ülésen résztvevõk egyetértettek abban, hogy a jövõ év elejétõl oldani kellene az Európai Unió Önerõ Alapra vonatkozó szabályozásán. A változtatás mögött az áll, hogy idén igen szigorú feltételeket szabtak az önerõ támogatására, mivel ezzel szerették volna elérni, hogy felzárkózzanak az országos átlaghoz a leghátrányosabb helyzetû térségek is. Most azonban változott a szemléletmód, így „az egész országnak, a településeknek, a kormánynak is az az érdeke, hogy az önkormányzatok sikeresen pályázzanak“ – jelentette ki a szakminiszter. Munkatársunktól


Pest megye továbbra is válni akar Újra napirendre került a szétválás ügye – igaz, nem a parlamentben

Hét év küzdelem után sem látszik a jele annak, hogy a kormányzat befogadná a Pest megyei önkormányzat és a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kérését, miszerint váljon külön a Központi Régióban a megye és a fõváros. A két szervezet vezetõi szerint õk gazdasági okok miatt akarják a válást, amely azon kívül, hogy több mint százmilliárd forintnyi plusz forrást jelenthet Pest megyének, nem okozna hátrány Budapestnek sem. A politikai indokokat mindketten kizárták; mint mondták, õk csak a megyében élõknek akarnak jót. Összességében százhatvanmilliárd forinttal kaphatna több támogatást az ország, azon belül Pest megye az Európai Uniótól, ha hétévnyi harc után sikerülne elérni, hogy a Központi Régióból kiválna Pest megye – nyilatkozta a Localinfo megkeresésére Szûcs Lajos, a megyei önkormányzat elnöke. Elmondta, hogy az uniós támogatások egyik alapfeltételeként olyan régiókat támogatnak, amelyek el vannak maradva – ám mivel a fõváros GDP-arányos forrásai az uniós átlag 125 százalékát teszik ki, ezért az együtt maradással jelentõs összegtõl esnek el. Pest megyében ez a számarány jelenleg ötvenöt-hatvan százalékos, így benne van az elmaradott kategóriában, amely hetvwenöt százalékban határozza meg a felsõ határt. Ha azonban összevonjuk a megyét és a fõvárost, akkor ez az arány már nyolcvan százalék felett van – magyarázta Szûcs Lajos. Hozzátette: a váltással a fõváros sem járna rosszul, hiszen õk továbbra

is megkapnák a nekik szánt 230-250 milliárd forintot az elkövetkezendõ hét évben. A tavalyi, azóta elhíresült öszödi beszédében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megígérte, hogy az így elvesztett források miatt kompenzációt kap Pest megye, ám ebben az ügyben azóta sem történt elõrelépés. Ráadásul a Regionális Fejlesztési Tanácsokba a szétválás után is ugyanúgy a kormány jelölheti a tagok egy részét, így megmaradna a kormánytöbbség, tehát a váltásnak kizárólag gazdasági és nem politikai okai vannak – magyarázta az elnök. Éppen ezért nem tudja, mi lehet az állandó elutasítás indoka: õ mint országgyûlési képviselõ minden alkalmat megragad, hogy a témát felvesse, ám a kormánypárti többség folyamatosan leszavazza ezt a napirendet. Pedig lenne mire költeni a pénzt: a megye ezerötszáz kilométeres úthálózatának nagy része ugyanúgy megérett a felújításra, mint a belterületi utak többsége. Ezen kívül szívesen fejlesztenék az egészségügyet, így a kórházakat, a járóbeteg-ellátást, ráadásul Pest megye abban a kivételes helyzetben van, hogy nõ a lakosságszám, így az iskolákat nemhogy bezárni nem kell, inkább újabbakat kellene építeni. Ugyancsak idõszerû lenne a településközpontok felújítása – tehát a pénznek meglenne a helye, a kérdés már csak az, hogy megkapják-e azt. Arra a kérdésre, hogy mivel az Operatív Programok egy része, akárcsak a kétéves akciótervek már elkészültek, nem lenne-e késõ a váltás, Szûcs Lajos határozott nemmel válaszolt. Mint mondta, most még lehetne

a terveken változtatni, ám jó lenne a minél elõbbi pozitív döntés, hogy a váltás ne okozzon komoly gondokat. Ezért a célért Pest megye már hét éve küzd – mutatja, hogy nem politikai szándékról van szó, hogy a 2002 és 2006 közötti szocialista vezetés is próbálkozott ezzel –; remélik, hogy a döntéshozók meglátják az egyszerû gazdasági okokat, amelyek a váltás mellett szólnak. Ugyanezt erõsítette meg lapunknak Vereczkey Zoltán, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vezetõje is, aki szerint egyetlen normális ellenérvet nem hallottak még, hogy miért akadályozzák meg a szétválást. Szerinte Pest megye eddig a „mostohagyerek“ szerepét töltötte be, mivel a fõvárosi lobbi jóval erõsebb a megyeinél. Ilyen példa, hogy a 4-es metró végállomása a megye déli részén lakó százezrek szempontjainak figyelmen kívül hagyásával Kelenföldön, nem pedig a fõvárosba beutazás megkönnyítése céljából kézenfekvõbbnek ígérkezõ Budaörsön épül meg. Ugyancsak hátrányosan érintette a megyét, hogy tíz éve nem épült meg a fõvárost körbekerülõ M0ás körgyûrû – mivel ennek köszönhetõen sok cég Budapesten maradt, így az iparûzési adót is oda fizeti be. Szerinte ha megépült volna a teljes körgyûrû, akkor sokan kiköltöztek volna az agglomerációba, amivel milliárdokat hozhattak volna az itt élõk konyhájára. Érdekes az is, hogy a régióban közlekedésfejlesztésre szánt negyvenmilliárd forintból szinte semmi sem látszik a megyében, pedig itt vannak az ország legjobban terhelt közúti szakaszai. Munkatársunktól Önkormányzati havilap 2007 június

19

w w w . p e s t m e g y e . h u


Megéri várossá válni Ebben az évben tizenkilencen pályáznak a cím elérésére

Akár több tízmillióval nagyobb bevételt is eredményezhet a várossá nyilvánítás a nagyközségeknek, ezért idén is sokan jelentkeztek az önkormányzati és területfejlesztési miniszternél, hogy megkaphassák ezt a rangot. A cím odaítélése során komolyan odafigyelnek a település infrastrukturális ellátottságára, de elõnyt jelenthet a pályázat elbírálásánál az is, ha kiegyensúlyozott gazdálkodást folytat az adott nagyközség. Van, aki a szolgáltatások javulását és van, aki a támogatások növekedését várja a rangtól. Idén tizenkilenc önkormányzat nyújtotta be várossá válási igényét Lamperth Mónikának – tájékoztatta a Localinfót az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. A kérvények elbírálására a szakminisztérium egy, a településtudományt, a közgazdaságtant, a közigazgatás- és mûszaki tudományokat, az országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezeteket, a KSH képviselõjébõl és más szakembereket reprezentáló bizottságot kért fel. A kéréseket ezután a törvényi elõírásoknak megfelelõen a május 31-ei határidõ elõtt továbbították Sólyom László köztársasági elnöknek, akinek június 30áig kell döntenie, hogy kinek a kérelmét támogatja, illetve utasítja el. Azoknak sem kell aggódni, akiknek az igényét elutasították, hiszen minden jelentkezõ pontos tájékoztatást kap majd az elutasítás okairól, ráadásul a következõ évben – mivel nem lesznek általános önkormányzati választások –, újra igényelheti a várossá válást. Az igény elfogadásának esélyét növelheti, ha az önkormányzat gazdálkodása kiegyensúlyozott, ha megvan a teljes közmûhálózati kiépítettség, és legalább a kisvárosi átlagú bekötöttség, ha a munkanélküliségi ráta nem

haladja meg az országos átlagot, ki van építve a teljes alapellátó intézményrendszer, vagy ha egyedi adottságokkal rendelkezik (például üdülõtelepülés), és ennek megfelelõ intézményrendszere is megvan. Ezzel szemben komoly hátrány, ha elõfordulnak infrastrukturális hiányosságok (például nem megfelelõ közút-, illetve közmûhálózat), ahol az intézmények döntõen alapfokú felkészültségûek és nem térségi vonzásúak, vagy túlságosan kötõdnek az agglomeráció központjához, megyeszékhelyhez. Az is csökkenti a pályázó település esélyeit, ha a település helyi és/vagy térségi foglakoztatási szerepe nem jelentõs, és ez megnyilvánul az eljárók magas és a bejárók alacsony számában is. Biatorbágy már az 1990-es évek vége felé eljutott arra a fejlõdési szintA 2007. évben az alábbi 19 település nyújtott be várossá nyilvánítási kezdeményezést

A 2000-2 2005. években benyújtott várossá nyilvánítási kezdeményezések száma

Dzindzisz Sztefan [email protected] Forrás: ÖTM

20


w w w . m a n d o k . h u

re, hogy más települések lakói számára is tudott különbözõ úgynevezett „központi“ szolgáltatásokat nyújtani, így a település-földrajzi értelemben városi funkciókat ellátva várossá vált – közölte lapunk érdeklõdésére Palovics Lajos, a település polgármestere. Hozzátette: most ezt bizonyítandó kérelmezték a címet, amelynek elnyerésére szerinte nagy esélyük van. A várossá válás nagy lehetõség lehet egy településnek, hiszen ez a cím feljogosít, hogy különbözõ többletszolgáltatásokat nyújtsanak, például megnyissanak egy helyi okmányirodát. Mivel ennek finanszírozására állami támogatást kapnak, nem félnek, hogy bármilyen hátrány érhetné õket a várossá nyilvánítással. A rang elnyeréséhez már eleve szükség volt a gazdasági, kereskedelmi és kulturális növekedésre a településen, ám remélik, hogy a cím birtokában tovább növelhetik a versenyképességet. Már csak a gazdag történelmi múlt miatt is megérdemelné Mándok a városi rangot, és mivel van jövõje is a településnek, ezért bíznak benne, hogy megkapják a kitüntetõ címet – nyilatkozta a Localinfónak Pekó László, a nagyközség elsõ embere. Szerinte sokat nyernének a címmel, mivel így másképp kapnák meg a normatív támogatásokat, amivel jelentõs többletpénzhez juthatnának. Bár a normatívák változásával van olyan terület, ahol kevesebb pénzt kapnának (például a bejáró tanulók utáni fejpénzt nem járna), összességében azonban pozitívan jönnének ki a dologból. Ennek megfelelõen az iskolába járó diákok után több pénzt kapnának, ahogy a személyi jövedelemadóból is több maradnak helyben – magyarázta Pekó László. Hozzátette: pontos becslésekbe nem mer belemenni, de várhatóan több tízmillióval nõne a település költségvetése.

K ö z l e k e d é s

Félelem a Volán-reformtól A kistelepülések rettegnek, hogy elzárják õket a külvilágtól

Felháborodást váltott ki Zala megyében a Volán busztársaságok regionalizációja, amit mind a környékbeli települések, mind a cég munkatársai kifogásolnak. A falvak a jövõjükért aggódnak, mivel állításuk szerint félõ, hogy az átalakítások alkalmával nem veszik majd figyelembe az õ érdekeiket, hanem kizárólag a gazdasági szempontok szerint fognak dönteni – márpedig ezzel ellehetetlenítenék õket. A szaktárca igyekszik mindenkit megnyugtatni, és állítják: minden fél számára kedvezõ megoldást fognak találni.

A Zala Volán jelenlegi szolgáltatásaival, így a járatszámmal és sûrûséggel teljesen elégedettek vagyunk, ezért nem támogatjuk a kormány azon szándékát, hogy a többi Volán céggel összevonva regionálissá alakítsák a vállalatot – nyilatkozta a Localinfo megkeresésére Szekér Jenõ, Milejszeg polgármestere. Szerinte félõ, hogy az átalakítás után, az új központból – ami valószínûleg Gyõr, vagy Szombathely lesz –, nem tudják majd olyan szinten biztosítani a szolgáltatást, mint eddig. Ennek megfelelõen szinte biztosan számítanak járatcsökkentésre, és nem tudják, hogy a szinte csak gazdaságossági szempontokat nézõ új vállalat bejön-e a fõútról Milejszegre azért a pár lakosért. Volán buszra márpedig szükség van, hiszen az emberek többsége azzal jár a munkahelyére – bár nyáron csökken az utasszám, mivel vasút nincs a településen, félõ, hogy a megszüntetéssel teljesen elzárnák a külvilágtól a kis falut. Mint mondta, a településen nincs iskola, posta, és ha most elveszik az egyetlen kapcsolatot a külvilággal, az beláthatatlan következményekkel járna: valószínûleg tovább nõne a munkanélküliek száma, amit nem tudna elviselni a

település. Az ügyben még áprilisban írtak egy levelet Kóka János gazdasági és közlekedési miniszternek, kérvén, hogy a Volán-cégek a jelenlegi struktúrájukban maradhassanak meg. Az eddigi rendszer mûködõképességét jelzi, hogy ha bármikor problémánk volt, bemehettünk Zalaegerszegre és megvitathattuk a gondjainkat a helyi Volán vezetésével, akik igen készségesen fogadták kéréseinket – magyarázta Szekér Jenõ. Szerinte az új központnál nem fogják ennyire figyelembe venni az õ érdekeiket, mivel már sokkal nagyobb területet kell ellátniuk. Ez utóbbit erõsítette meg lapunknak Horváth László, a Zala Volán Zrt. üzemi tanácsának elnöke, valamint a több mint tíz társaság érdekvédelmi szervezeteit tömörítõ Volános Érdekvédõk Együttmûködési Fórumának ügyvivõje. Elmondta, hogy a menetrend-készítés elõtt idáig minden évben összehívták a helyi polgármestereket, hogy egyeztessenek velük, nekik mi lenne a megfelelõ, és ezt hogyan tudják összehangolni a cég érdekeivel, de az új, három megyét átfogó régiós Volánnál erre már szinte biztos, hogy nem lesz kapacitás. Már csak ezért sem támogatják õk sem az összevonást, ráadásul a kormányzat által hirdetett jelszavak, mint a szubszidiaritás – tehát, hogy minden döntést a lehetõ legalacsonyabb szinten kell meghozni – sem érvényesül, mivel a megyei cég sokkal jobban átlátja a helyi problémákat, mint a régiós vállalat. Az így eltervezett változtatások egyetlen pozitívuma, hogy valószínûleg olcsóbb lesz az üzemeltetés, amit akár járatcsökkentéssel – tehát éppen azzal, amitõl a települések a legjobban félnek –, érhetnek el. Ráadásul a magánosítás is „benne van a levegõben“: a szakember szerint jövõre egyáltalán nem zárható ki, hogy megkezdõdik ez a folyamat – márpedig a gazdaságorientált cégek szinte biztos, hogy nem fognak egy-két utasért bemenni egy kis faluba. Bár reformokra szükség van –

ismeri el Horváth László –, ám nem olyanokra, amiket most próbálnak véghezvinni. Állítása szerint meg kellene találni azokat a kitörési pontokat, amelyekkel elképzelhetõ e vállalatok jövõje: ehhez persze több kreativitásra lenne szükség. Mert ha ez így megy tovább akkor a Volán „pont azokkal fordul szembe, akikért létrehozták“. További problémákat okozhat, hogy mivel a zalai Volánnak jobb a gépjármûparkja a Vas megyeinél, az új központtal elkezdõdhet egy csere; a szombathelyi autópark megerõsödik, közben a zalai jelentõsen romlik – folytatta az átalakítás elleni érvek felhozatalát Büki József, Zalaháshágy polgármestere. A településvezetõ, aki maga is huszonegy évet dolgozott a Volánnál, elmondta: véleménye szerint ez az átalakítás is jelzi, hogy senkit sem érdekelnek a kistelepülések, az egyetlen szempont a gazdaságosság. Dzindzisz Sztefan [email protected] GKM: figyelembe veszik a kistelepülések érdekeit A minisztérium a cikkben említett levélre válaszolva biztosította Szekér Jenõt, hogy a legnagyobb körültekintéssel és valamennyi település érdekeinek szem elõtt tartásával járnak majd el. Mint mondták, éppen ezen célok elérése érdekében hozták létre nemrég a regionális közlekedésszervezõ irodákat, amelyek feladatai között kiemelkedik a közösségi közlekedési rendszerek figyelemmel kísérése, az esetleges menetrend-változtatási kérelmek feldolgozása, a szolgáltatóval történõ egyeztetése, és a minden fél számára kedvezõ megoldás kialakítása. Ezen irodák feladata lesz mostantól a települési önkormányzatokkal való kapcsolattartás is; ezért javasolják Milejszeg polgármesterének, hogy vegye fel a kapcsolatot a Nyugat-Dunántúli Regionális Közlekedésszervezõ Irodával.


21

w w w . z a l a v o l a n . h u

A k t u á l i s

|

P á l y á z a t o k

Aktuális pályázatok Pályázat projekt-koncepciók benyújtására az Európai Gazdasági Térség (EGT) Finanszírozási Mechanizmus és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus keretében Kiírója: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Benyújtái határidõ: 2007.08.31 Rövid leírás: A támogatásra javasolt projektek kiválasztása jelen pályáztatási rendszerben két szakaszban történik. Az elsõ – jelen – szakasz során a pályázó egy projekt-koncepciót nyújt be, amelynek tartalmaznia kell a megvalósítani kívánt projekt lényeges ismérveinek rövid bemutatását. Pályázni lehet önálló projektekre és kilenc kiemelt célterületre (környezetvédelem; fenntartható fejlõdés; az európai örökség megõrzése; humánerõforrásfejlesztés, oktatás; egészségügy; gyermek és ifjúság; regionális fejlesztés és határon átnyúló együttmûködés; belés igazságügyi együttmûködés; tudományos kutatás) Pályázhatnak: Bármely Magyarországon alapított, hivatalos nyilvántartásba vett vagy bejegyzett állami, magánvagy nem kormányzati szervezet, amely a köz érdekében tevékenykedik. További információ: http://www.nfu.gov.hu

Kultúrák közötti párbeszéd DG/EAC/0707 Kiírója: Európai Bizottág Benyújtái határidõ: 2007. 07. 31 Rövid leírás: Pályázat olyan jelképes erejû, európai léptékû intézkedések társfinanszírozására, melyek a lehetõ legtöbb ember bevonásával a kultúrák közötti párbeszéd elõsegítésére irányulnak, és rávilágítanak a 2008-as, Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve témájának eredményeire, tapasztalataira. Pályázhatnak: a kultúrák közötti pár-

22



beszéd terén tapasztalattal rendelkezõ, az uniós tagállamok valamelyikében mûködõ állami vagy magánszervezetek. További információ: http://www.kulturpont.hu

A Kultúra Magyar Városa 2008 Kiírója: Oktatási és Kulturális Minisztérium Benyújtái határidõ: 2007. 09. 30. Rövid leírás: A Kultúra Magyar Városa cím adományozásának célja a kultúra gazdasági, társadalmi és térségi öszszefogást erõsítõ (kistérségi, regionális) jelentõségének elismertetése, és a kultúra helyi és térségi közösségfejlesztõ szerepének elmélyítése mind a városok döntéshozói, mind pedig az állampolgárok szemléletében. Pályázhatnak: városi önkormányzatok További információ: http://www.okm.gov.hu

Intelligens Energia Program IEE II2007-2013 Kirója: Európai Bizottság – Energiaügyi és szállítási Fõigazgatóság Benyújtái határidõ: 2007. 09. 28 Rövid leírás: Az IEE program kerete 730 M euró hét évre, része az Európai Versenyképességi és Innovációs Programnak (CIP 2007-13) Az új pályázatán mintegy 52 M euróra lehet pályázni. Olyan projekteket támogatnak, amelyek a szakpolitikai célok megvalósulását célozzák, a piac átalakulását, a viselkedés változását, tõkéhez jutást és képzést céloznak.Az új pályázatokban a korábbinál nagyobb támogatás kapható (50% helyett 75%-os a mérték). Egyszerûsítették a költségek elszámolását. Pályázhatnak: magán- és nem állami, illetve költségvetési szervezetek. További információ: europa.eu.int

Regionális turisztikai pályázatok Kiíró: Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkárság Cím: Az ország valamennyi turisztikai régiója számára összesen 24 pályázat jelent meg marketingeszközök, rendezvények, kiadványok, termékfejlesztés, stb. témakörben Pályázhatnak: jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók Benyújtási határidõ: 2007. június 8. További információ: www.mth.gov.hu

Kerékpárutak építésének / tervezésének támogatása Kiíró: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Beadási határidõ: 2007. 07. 25. Pályázhatnak: A pályázaton helyi önkormányzatok, a helyi önkormányzatok társulásai és többcélú kistérségi társulások vehetnek részt a döntéstõl számított egy éven belül megvalósuló fejlesztéssel. Árvízvédelmi töltésen épülõ kerékpárút esetében az illetékes Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) az önkormányzatokkal azonos feltételekkel pályázhat. A támogatható tevékenységek: • önálló kerékpárút (ÚME 4.9 ábra) vagy fizikailag elválasztott, közös gyalogos- és kerékpárút (ÚME 4.13 ábra) építése/tervezése • építéssel összefüggõ vízelvezetés • keresztezõ közmûkiváltások • kerékpáros pihenõk, tárolók • a megvalósítandó kerékpárút GPSkoordinátáinak felvétele és az adatok kitöltése • átadáskor a kerékpárosok számára közlekedésbiztonsági eszközök kiosztása • turisztikai kerékpárút átadásánál a promóciós (reklám-) anyagok • útbaigazító, tájékoztató táblák.

A K A D Á LY M E N T E S Í T T E S S E V E L Ü N K H O N L A P J Á T ! A fogyatékos személyek jogairól szóló törvény májustól hatályos módosítása szerint az önkormányzatok minden tevékenységét akadálymentesíteni kell. A most megjelent Regionális Operatív Programokból az infokommunikációs akadálymentesítéshez is támogatást lehet nyerni.

A k t u á l i s

|

P á l y á z a t o k

Továbbá (külön pályázati kiírás alatt közlekedésbiztonsági kerékpárutak építésének/tervezésének támogatása): • 1,2,3 számjegyû országos utak mentén közlekedésbiztonsági célú kerékpárutak építése, • 1,2,3 számjegyû országos utak mentén közlekedésbiztonsági célú kerékpárutak engedélyezési terv készítése és engedélyeztetése. Továbbá (külön pályázati kiírás alatt: turisztikai kerékpárutak építésének/tervezésének támogatása az EuroVelo magyarországi nyomvonalán): • az Országos Területrendezési Tervben (2003. évi XXVI. törvény) szereplõ EuroVelo nemzetközi kerékpárút magyarországi szakaszai építése, • az Országos Területrendezési Tervben (2003. évi XXVI. törvény) szereplõ EuroVelo nemzetközi kerékpárút magyarországi szakaszai engedélyezési terv készítése és engedélyeztetése. További információ: www.gkm.gov.hu

Közoktatási intézmények beruházásainak támogatása Kiíró: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Közép-Magyarországi Operatív Program Határidõ: 2007 május 29.-tõl 2007 július 16.-ig Pályázhat: óvoda, ált.iskola, gimnázium, alapfokú mûvészetoktatási intézmény, gyógypedagógiai intézmény, diákotthon, kollégium, többcélú intézmények. További Információk: www.nfh.hu

Európa a polgárokért / Aktív állampolgárok Európáért – Testvérvárosi találkozók Kiíró: Tempus Közalapítvány; Európai Bizottság Határidõ: 2007. 09. 01, 2007. 12. 01

Pályázhat: Pályázatot testvérvárosi kapcsolattal rendelkezõ önkormányzatok vagy ezek jogi személyiséggel bíró testvérvárosi egyesületei, bizottságai nyújthatnak be. A pályázatot az a település nyújtja be, amely a találkozó helyszíne lesz. További Információk: http://eacea.ec.europa.eu/

Ingyenes Internetes Oktatási Program Kiíró: Magyar Telekom Nyrt. Határidõ: 2007. 10. 15 Pályázhat: önkormányzati, egyházi és nonprofit intézmények, szervezetek (pl. iskolák, óvodák, alapítványok, egyesületek) További Információk: http://oktatas.magyartelekom.hu/

Új lakóotthonok létesítése fogyatékossággal élõ emberek részére Kiíró: Szociális és Munkaügyi Minisztérium Határidõ: 2007. 06. 30. Pályázhat: Az 1993. évi III. törvény A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 4. §. m) pontjában meghatározott, lakóotthon fenntartására és mûködtetésre jogosult szervezetek További Információk: http://www.szmm.gov.hu

Önkormányzati létszámcsökkentés támogatása Kiíró: Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Benyújtási határidõ: 2007. 07. 15, 2007. 10. 01 Pályázhatnak: helyi önkormányzatok és a többcélú kistérségi társulások További információ: http://www.szmm.gov.hu

P Á LY Á Z Z O N H O N L A P J A A K A D Á LY M E N T E S VERZIÓJÁNAK ELKÉSZÍTÉSÉRE! Pályázata elkészítésében is segítséget nyújtunk. Kérje árajánlatunkat az [email protected] e-mail címen!

Kulturális együttmûködés a visegrádi országokban Kiíró szervezet: International Visegrad Fund Beadási határidõ: 2007. szeptember 15. Pályázatot nyújthatnak be: A Cseh Köztársaságból, Magyar Köztársaságból, Lengyel Köztársaságból és a Szlovák Köztársaságból természetes személyek, intézmények és szervezetek konzorciumai További információ: http://www.visegradfund.org/

Közintézmények Energetikai Felmérésének Támogatása / UNDP-2006 Kiíró: Energia Központ Kht. Beadási határidõ: Folyamatos, 2007. június 30-ig. Pályázhatnak: a) Helyi önkormányzatok, körjegyzõségek, többcélú kistérségi társulások, önkormányzati tulajdonú kizárólagos és többségi szervezetek, b) Az államigazgatási szervek, a közjogi személyiségû közintézetek és közalapítványok, valamint állami tulajdonú többségi szervezetek. c) Azon energetikai szolgáltatók és energetikai fejlesztõ vállalkozások, amelyek szerzõdéses viszonyban az önkormányzatokkal vagy közintézetekkel az intézmények vagy intézménycsoportok energetikai veszteségfeltáró vizsgálatait, vagy energetikai beruházásra vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányait készítik. A támogatás célja: A CO2 – kibocsátás csökkentése érdekében a végfelhasználói energia-megtakarítás elõmozdítása További információ: http://www.undp.hu/


23


V i s s z a t e k i n t õ

Májusban történt Intézményátszervezés Szabolcsban Intézményátszervezést és létszámleépítést hajt végre a Szabolcs-SzatmárBereg megyei önkormányzat a régióban; a 166 dolgozót érintõ átalakítás befejezéséhez közeledik – közölte Fülöp István, a térségi helyhatóság elnöke Nyíregyházán. Az önkormányzat intézményei közül kettõ, a sóstógyógyfürdõi Kégly Szeréna Gyermekotthon, valamint a Testnevelési és Sportintézet összevonással, jogutódlással szûnt meg – mondta a fideszes önkormányzati vezetõ. Az otthon feladatait a Területi Gyermekvédelmi Központ, míg sportintézetét a nyíregyházi sportcsarnok vette át. Ugyancsak megszûnik a Tiszadobi Gyermekváros szakiskolája és kollégiuma, az ottani gondozottaknak több mint kétszázmillió forintos beruházással új otthon épül a településen, míg a szakmunkástanulók a szomszédos Tiszavasvári egyik oktatási intézményében folytathatják majd tanulmányainak. Fülöp István hangsúlyozta: az átszervezés érintette a megyei önkormányzati hivatalt is, ahol négy osztályt összevontak, így csökkentették a vezetõi szinteket, s ötfõs létszámleépítést hajtottak végre. 2007.05.02.

Bátonyterenye polgármestere lemondott Korábbi szóbeli nyilatkozatát írásban is megerõsítve hétfõi hatállyal lemondott Bátonyterenye szocialista polgármestere – tájékoztatott a város jegyzõje. Romhányi Gyula közölte: Vanya Gábor polgármester április 30-án adta át lemondó nyilatkozatát az alpolgármesternek. Döntését ebben azzal indokolta, hogy a gazdasági szférában kíván elhelyezkedni. Hozzátette: a helyi választási bizottság jövõ hét elején dönt az idõközi választás idõpontjáról. A tizenötezer lakosú város vezetõje az önkormányzat április 26-i

24



ülésén jelentette be lemondását. Vanya Gábor ekkor elmondta: távozásának nem politikai oka van; azért mond le polgármesteri megbízatásáról, mert elfogadott egy másik felkínált lehetõséget. Az új városvezetõ megválasztásáig május elsejétõl helyettesként Molnár József alpolgármester látja el a polgármesteri feladatokat. Vanya Gábor 2002-tõl irányítja a Nógrád megyei várost. A 2006. évi önkormányzati választáson a voksok ötvenhét százalékát nyerte el, közel kétszer annyi szavazatot kapott, mint a Fidesz-KDNP színekben induló riválisa. Mûködése idején épült meg négyszázmilliós beruházásban a városi tanuszoda, a 4,2 milliárd forintos szennyvízberuházás, és egymilliárd forintos program keretében újították fel a városközpontot. 2007.05.02.

Kerületõrök a lakótelepi bûnözés ellen A zuglói lakótelepek biztonságának megerõsítését várja a polgármester azoktól a kerületõröktõl, akik májusban lépnek szolgálatba; a XIV. kerületben mostantól harmincan teljesítenek szolgálatot – közölte Weinek Leonárd polgármester (SZDSZ) – s az egyenruhás, ám fegyver nélkül szolgálatot teljesítõ kerületõrség számára a hivatal nevében két új, egyebek mellett rendszámfelismerõ és navigációs rendszerrel is felszerelt járõrautót biztosított. A zuglói csapat elsõsorban a kerület forgalmas pontjain, az iskolák környékén, a Mexikói úti metróvégállomásnál, valamint az Örs vezér és a Bosnyák téren próbálja meg jelenlétével erõsíteni a közbiztonságot. A zuglói képviselõtestület 1997 májusában hozta létre azt a közalapítványt, amely a kerületõrség szervezetét is mûködteti. Kardos Pál, a kerületõrség igazgatója szerint kollégái „elsõsorban a szép szó és a kulturált magatartás“ erejével vesznek részt a hatósági beavatkozást nem igénylõ közösségi problémák megoldásában. A kerület-

|

M á j u s

õrök a korábbi években megtaláltak több, a rendõrség által körözött gépkocsit, és figyelmüknek köszönhetõ az is, hogy Zugló aluljáróiból kiszorultak az „itt a piros, hol a piros“ hazárdjátékot ûzõk is. A kerületõrök jogállása egyebek mellett annyiban különbözik a polgárõrökétõl, hogy elõbbiek az önkormányzat fõállású munkatársaiként, míg utóbbiak civilként, tehát társadalmi szervezeti keretek között, és jórészt ingyen végzik közcélú tevékenységüket. 2007.05.04.

Forgalomkorszerûsítés Gyõrött A Fidesz–KDNP támogatásával megvalósult a polgármesteri kampányban ígért forgalomkorszerûsítési program elsõ üteme Gyõrött; a beavatkozások a forgalom gyorsítását, a torlódások csökkentését szolgálják – közölte Borkai Zsolt (Fidesz) polgármester. Németh Zoltán alpolgármester elmondta: az egyik kiemelten forgalmas belvárosi csomópontban új kanyarodósávot alakítottak ki. A József Attila lakótelepen balesetveszély miatt gyalogosátkelõt helyeztek át. Három jelzõlámpás csomópontban idõvisszaszámláló készüléket szereltek fel. A készülék azt jelzi, mennyi idõ van még hátra a zöld jelzésig, így az autóvezetõk várhatóan gyorsabban tudnak elindulni, és több autó juthat át a szabad jelzés alatt. A visszaszámláló a gyalogosok számára is jelez. Ezentúl több keresztezõdésben külön balra kanyarodó és egyenes irányt festettek fel, ez az intézkedés is a torlódások csökkentéséhez járul hozzá. Az év végéig elvégzik a jelzõlámpák átprogramozását a város egész területén – vázolta a további teendõket az alpolgármester. Hozzátette: a lámpák összehangolásával zöldhullámokat létesítenek a forgalom lendületesebbé tétele érdekében. A teljes programra nyolcvanmillió forintot költ az önkormányzat, az eddigi munkákra mintegy húszmillió forintot fordítottak. 2007.05.09.

V i s s z a t e k i n t õ

|

M á j u s

Laktanya-hasznosítás Nyíregyházán Az Európai Unió támogatásával oktatási célra hasznosítja a volt Báthory István és Vay Ádám laktanyát a nyíregyházi önkormányzat – közölte Csabai Lászlóné, a város polgármestere. A közel 1,2 milliárd forint értékû projekt keretében általános- és szakiskola, valamint tehetséggondozó kollégium épül az egykori katonai létesítményekben – mondta az önkormányzati vezetõ. Hozzátette: a munkaterület átadásával megkezdõdött a beruházás, amelyhez pályázat alapján 95 százalék arányú uniós támogatást és nemzeti forrást kapott a helyhatóság. Giba Tamás alpolgármester tájékoztatása szerint a fejlesztésnél felhasznált önkormányzati saját erõ negyvenhárommillió forint, míg az uniós és a nemzeti támogatás együttes összege meghaladja az 1,1 milliárdot. 2007.05.14.

ROP: 537 beruházás A Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) keretében az 537. beruházási támogatási szerzõdést írták alá Paszabon; a megállapodás szerint az Európai Unió támogatásával ezúttal az Ibrány–Paszab–Tiszabercel közötti önkormányzati utat korszerûsítik még az idén. Az 537 ROP támogatási szerzõdés alapján 106,7 milliárd forint értékû fejlesztés valósul, illetve valósult meg eddig Magyarországon – közölte Füle Gábor, a Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság igazgatója a paszabi aláírás után tartott sajtótájékoztatón. Kiemelte: a százmilliárd forint felüli forrás mintegy nyolcvanöt százaléka az Európai Unió támogatása. Megjegyezte, hogy az észak-alföldi régió három, Hajdú-Bihar, Jász-NagykunSzolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéjében száztizenegy beruházást érint a ROP-támogatás. Ezek közük húsz útfejlesztési program; a rétközi térségben például az Ibrány–Paszab–Tiszabercel közötti út rekonstrukciójával együtt közel kétmilliárd forintot költhetnek a közlekedési inf-

rastruktúra javítására. Csepi Lajos, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK)fõigazgatója szerint az autópálya-hálózat építésének folytatása mellett a jövõben az alsóbbrendû utak rendbe tétele is feladat lesz. 2007.05.16.

Panelfelújítás Szegeden Az elmúlt négy évben Szegeden több mint 6 200 panellakást újítottak föl, tavaly pedig további száznyolcvannyolc épület 7 200 lakással pályázott panelfelújításra; a beruházások összértéke megközelíti a tizenkétmilliárd forintot – közölte a Csóti Ferenc, az IKV Zrt. munkatársa a csongrádi megyeszékhelyen. A hasonló nagyvárosokhoz képest elenyészõ mennyiséget; 2002-ben százkét, 2003-ban százhatvankilenc lakást érintett a panelfelújítási program, holott a város harmincötezer iparosított technológiával készült ingatlannal rendelkezik – mondta a Tisza-parti városban a panelfelújítások koordinálásával megbízott cég szakembere a XX. Országos Ingatlankezelési Konferencián. A 2004-es pályázati idõszak elõtt az IKV Zrt. intenzív kampányba kezdett: tájékoztató és reklámanyagokat készítettek, illetve összegyûjtötték a pályázatírással, kivitelezéssel, mûszaki ellenõrzéssel foglalkozó szakemberek elérhetõségét. 2007.05.17.

Megyét váltanának a tokaji betegek Megyét váltanának a tokaji betegek, akik inkább a közelebbi nyíregyházi kórházba mennének ellátásra, semmint a lényegesen messzebb lévõ sátoraljaújhelyibe – közölte Májer János, Tokaj független polgármestere; sátoraljaújhelyi kollégája és a kórház igazgatója viszont azt szeretné, ha a tokajiak megváltoztatnák elhatározásukat. Nyílt levelet küldött a tokaji önkormányzatnak Szamosvölgyi Péter (Fidesz–KDNP), Sátoraljaújhely polgármestere és Antal Gabriella kórház-

igazgató fõorvos, amelyben egyebek mellett azt írják: „hagyjanak nekünk egy kis idõt arra, hogy elegendõ információt kaphassanak felõlünk; hogy meggyõzõdjenek arról, lakosaik jó helyen vannak a mi kórházunkban“. Az egészségügyi reform a Tokaj központú kistérséget a sátoraljaújhelyi kórházhoz mint súlyponti intézményhez rendelte, egyeztetés nélkül – közölte korábban a tokaji polgármester. Megfogalmazása szerint a térség egyetlen települése sem kíván Sátoraljaújhelyhez tartozni, mert a zempléni várost Tokajból és térségébõl körülményesebb elérni, mint a szomszédos megye székhelyét, Nyíregyházát. Tokaj város Egyesített Népjóléti Intézménye éppen ezért megkezdte az egyeztetést a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzattal, mint a nyíregyházi súlyponti kórház fenntartójával, hogy kórházi, másodlagos szakrendelési és sürgõsségi szakfeladatokra fogadja Tokaj lakóit. 2007.05.18.

Feloszlott Felsõregmec önkormányzata Önkormányzati képviselõ- és polgármester-választást tartanak július 15én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Felsõregmecen; a képviselõ-testület feloszlatta magát, miután nem tudott együttmûködni a polgármesterrel – s ezzel a falu elsõ emberének megbízatása is megszûnt. Miután a zempléni település képviselõ-testülete saját maga feloszlatása mellett döntött, ez lényegében a polgármester megbízatásának végét is jelenti – mondta Kiss György, az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatalának fõosztályvezetõ-helyettese. A tavaly õszi helyhatósági választáson Felsõregmecen hárman indultak a polgármesteri posztért, ijf. Mundér Gusztáv, a Roma Polgári Mozgalom jelöltjeként szerezte meg a szavazatok csaknem ötvenegy százalékát; az érvényes 169 voksból nyolcvanhatot kapott, s õ lett a település polgármestere. 2007.05.22.


25


I d e g e n f o r g a l o m

Még mindig olcsóbb a Balaton a külföldi utaknál

Folyamatos fejlesztések zajlanak a Balatonnál, hogy felvehessük a versenyt a közeli tengerpartokkal. A tó elõnyei közül kiemelhetõk az alacsony árak, de a szolgáltatások színvonalában van még lemaradás. Mindenesetre egyre több szolgáltatás közül választhatnak az oda érkezõk; az aktív turizmus kezd megjelenni a Balaton partján is.

Bizakodóak a szakemberek, hiszen az utóbbi években egyre több hazai turista látogatott a magyar tengerhez, és várhatóan idén is tovább nõ a látogatottság. Bár a külföldi vendégek száma folyamatosan csökken, a vendégforgalmat tekintve a Balaton még mindig a magyar dobogó második fokán áll, 20,6 százalékos részesedéssel – tudtuk meg a Magyar Turizmus Zrt-nél. Az idei évben a vízparti családi üdülés, az egészségturizmus és a Zöldturizmus Éve szerepel a kampányban, ezzel kíván a cég minél több ember a Balatonhoz csábítani.

Localinfo

Polgármesterek, döntéshozók és vállalkozók független havilapja

A tó elõnyei között kiemelkednek az olcsó árak, amelyek bár meghaladják a magyarországi átlagot, a külfölditõl még így is jelentõsen elmaradnak: a szállásdíjak, valamint a vendéglátó szolgáltatások árai a Balatonnál európai viszonylatban az átlagosnál alacsonyabbak. Ennek megfelelõen a hazai utazók szempontjából a magyar tenger egyelõre felveszi a versenyt a legnagyobb vetélytársnak tekintett Horvátországgal, hiszen összességében több mint háromszor annyi utazást terveznek a Balatonra a magyarok. Ha pedig csak a belföldi utakat nézzük, akkor kiemelkedõ a Balaton fölénye: az adatok szerint a belföldi utazók majdnem fele (negyvenhét százaléka) tervezi oda az útját. Hogy a növekvõ igényeket ki tudják elégíteni, folyamatosan fejlesztenek a Balaton-partján, így az elmúlt évben sok hotel, konferenciaközpont, welneszszálló épült, illetve újult meg. Az egyik legfontosabb fejlesztés mégis az, hogy folyamatosan modernizálják a helyi reptereket, így a sármellékit és a szentkirályszabadjait – ami által sok külföldi vendégnek könnyíthetik meg az utazá-

sát, hiszen eddig leginkább a fõvárost érintve érkezhettek csak a tópartra. A növekvõ igényeknek megfelelõen emelkedett az aktív pihenést támogató kiszolgálócentrumok száma is; így egyre több golfpálya épül, javítják a vitorlázási feltételeket, például Balatonszemes vitorláskikötõjének fejlesztésével. Természetesen a települések is fejlõdnek, így például a közelmúltban nagyívû terveket fogalmazott meg a hévízi önkormányzat. Döntõen uniós források felhasználásával négymilliárd forint körüli értékû beruházást valósítanának meg az elkövetkezendõ években, melyek közül kiemelkedik a világhírû, különleges adottságokkal rendelkezõ gyógyfürdõ és a hozzá kapcsolódó Szent András Reumakórház további fejlesztése. Ezenkívül jelentõs terveik vannak a városban is: mielõbb szeretnék befejezni a legfrekventáltabb belvárosi utcák rekonstrukcióját, ez egyrészt további térburkolatú járdák, sétálóutcák építését jelenti, de szeretnék megújítani a szûkebben vett belváros parkjait és növényzetét is. Munkatársunktól

A lapot ingyenesen kapja Magyarország valamennyi polgármestere, országgyûlési képviselõje, megyei önkormányzati vezetõje, kistérségi megbízottja, régióvezetõje, minisztériuma, valamint a jelentõsebb közszolgáltatók, bankok, biztosítók vezetõi.

Kiadja a Localinfo Információ Szolgáltató Kft.

Hirdetési és terjesztési igazgató: Perutek János

Nyomás: Press+Print Kft.

Felelõs kiadó: Énekes Zoltán

telefon: 264-3333

2340 Kiskunlacháza

ügyvezetõ igazgató

mobil: 06-30-933-5070,

Gábor Áron u. 2/a

telefon: 264-3333, fax: 264-3232

fax: 264-3232

www.press-print.hu

e-mail: [email protected]


Felelõs vezetõ: Tóth Imre telefon: 06-24-433-433

Fõszerkesztõ: L. László János

Hirdetésfelvétel és elõfizetés:

ISSN nyomtatott: 1589-3103

Szerkesztõség: 1106 Budapest, Fehér út 10.

1106 Budapest, Fehér út 10.

on-line: 1589-4029

telefon: 264-3333, fax: 264-3232

telefon: 264-3333

Terjeszti:


mobil: 06-70-333-5070,

Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág

Tervezõszerkesztõ: Neményi Zsolt

fax: 264-3232

információ: 06 80/444-444



A lap ára számonként 250 Ft

26


w w w . i t t h o n . h u

2007 Preferred Partner

w w w . e u r o o n e . h u

w w w . e u r o o n e . h u

Élõhely. Tartalomjegyzék. Tartalom Jegyzet

Recommend Documents