Elôadások A MAGYAR RADIOLÓGUSOK TÁRSASÁGÁNAK XXIV. KONGRESSZUSA

A M A G YA R R A D I O L Ó G U S O K T Á R S A S Á G Á N A K X X I V. K O N G R E S S Z U S A

Elôadások

ATHEROMA PLAQUE AND WE HUMAN BEINGS Aytekin B. Hacettepe University Faculty of Medicine, Department of Radiology Despite improved clinical care, heightened public awareness and widespread use of health innovations, coronary heart disease (CHD) which lead to acute myocardial infarction (AMI) and stroke remains the leading cause of death in western developed countries. Although there is a decline in rates in both CHD, AMI and stroke which began during the 1960’s, it slowed during 1990’s. AMI secondary to CHD is still the leader killer in these countries. In USA where reliable statistics comes; since 1900 CHD and cerebrovascular diseases (CVD) have been the No. 1 killers every year but 1918. Cerebrovascular disease (CVD) claims more lives each year than the next 4 leading causes of death combined, which are cancer, chronic lower respiratory diseases, accidents, and diabetes mellitus. CHD is the single largest killer of American males and females. According to statistics, about every 26 seconds an American will suffer a coronary event, and about every minute someone will die from one. Among other secondary factors such as hypertension, usually atherosclerosis is the main underlying cause both in CHD and CVD. Atherosclerosis is currently considered as an immuno-mediated, chronic inflammatory thus a systemic disease affecting multiple arterial beds, resulting from the interaction between modified low density lipoprotein (LDL), monocyte-derived macrophages and cellular elements of the arterial wall, such as endothelial cells (ECs) and smooth

MAGYAR RADIOLÓGIA 2008;82(3–4):97–135.

muscle cells (SMCs). Recent experimental work on transgenic and gene-targeted mice and evidence from human studies support a major role of immune system in the development of atherosclerosis. In fact it seems that immune system acts like a trigger in the very begining of atherosclerosis. When LDL is above normal level in blood, it passivly diffuses through ECs junctions. Immediately an interaction starts between apolipoprotein B (apo B) one of the constituents of LDL and matrix proteoglycans. The cells of arterial wall are consistently secreting oxidative waste products into subendothelial space. If the level of high density lipoprotein (HDL) in blood is in enough level it starts to remove the excess of LDL from the arterial wall. Otherwise protein bound LDL- and proteoglycan particles easily undergo minimal oxidation (mLDL) or oxidation (oxLDL). HDL here plays an important protective role in removing the excess LDL from arterial wall and also prevents for some time LDL oxidation. If not removed mLDL and oxLDL trigger an inflammatory response of endothelial cells making them to express some adhesion molecules, chemokines, cytokines and macrophage colony stimulating factor. Different categories of chemokines may participate in the various phases of the inflammatory response. For example MCP-1 chemokine easily binds to chemokine receptor CCR-2 which is on the monocytes. Monocytes are selectively attracted and adhere to the endothelial cells and migrate into the subendothelium. There under the influnce of macrophage colony stimulating factor (M-CSF) they differentiate to macrophages. These monocyte derivative macrophages recognize and uptake the modified LDL (mLDL,

97

oxLDL) by means of numerous scavenger receptors, forming foam cells. The uptake of modified LDL by macrophages is initially induced by a cytokine which is produced by activated endothelial cells. The macrophages decrade the components of modified LDL and process them for antigen presentation. During LDL oxidation and degradation neo-antigens may be formed. Hence new acute immuno-mediated inflammatory reactions may occur. Therefore the macrophages and the lymphocytes are acting like a central for the development and progression of the atheroma plaque. If still the LDL is above the normal level in plasma and/or in the subendothelial space, the inflammatory process within the intima progresses and atheroma plaque develops. In an initial atherosclerotic lesion, microscopically and chemically; lipid deposits, isolated group of macrophages and foam cells can be detected. Several adhesion molecules, may attract monocytes and additionally lymphocytes also. Recruitment of lympocytes are particularly promoted by a trio of endothelial chemokines that selectively attract T and B cells bearing reciprocal receptors. In addition to T cells (T1, T2, T3) and macrophages, atherosclerotic lesions contain another immune effector cell, the mast-cells that may play an important role in acute coronary syndrome (ACS). It has been shown that they accumulate at sites of plaque rupture and produces enzymes which may degrade the extracellular matrix. Many type of citokines, chemokines, growth factors, proteolytic enzymes and other active factors which are produced by macrophages and T cells has been described that take part in the evolution of an atheroma plaque. Stary described VIII types of atheroma plaques according to their architectural structure. It has been understood that, individual patients who for genetic or environmental reasons tend to form neoantigens during LDL degradation, more easily may produce an immunue reaction within the plaque with consequent release of many types of inflammatory cytokines. Thus, the probability of acute ischemic, often fatal coronary events, depends on the amount and kind of neoantigens, produced in the degradation of LDL, on the ratio between stimulatory and inhibitory cytokines and by the substantial presence of T helper (Th3) cells within the plaque. Elevation of LDL in plasma, hypertension, smoking, diabetes and again high level of homocystein in plasma which they are increasing

98

the permeability of endothelium are leading factors in the development of atherosclerosis. Traditionally angiography has been used to investigate the arterial system and more specifically to detect and characterize atherosclerotic plaques in coronary and carotid-vertebral arteries which are life threatening. Recently it has been found that plaques that are not significantly stenotic on angiography suddenly may turn to cause acute myocardial infarction or stroke. As a result newer imaging and diagnostic modalities are required to predict which of the atherosclerotic plaque are prone to rupture and which are not. The plaques which are prone to rupture the so “called vulnerable plaques” has to be distinguised from “stable plaques”. In fact these plaques may be buried inside the artery wall and may not always bulge out and block the lumen and prevent the blood flow through the artery. A vulnerable plaque can be describe as a specific atherosclerotic plaque with a large lipid core (more than 40%) rich in cholesterol and with a thin fibrous cap (less than 65 nanometer). Lipid core in the form of cholesteryl ester softens the plaque, whereas chrystalline cholesterol may have the opposite effect. Again if temperature increases, as in inflammation, the core becomes softer. An atherosclerotic plaque with a soft core with a thin fibrous cap is more vulnerable to rupture. The cap in fact is a dynamic stucture in which collagen synthesis is modulated by positive and negative growth factors produced by inflammatory cells and in which collagen is degraded by metalloproteinases derived from activated macrophages. Fissures and fractures usually occur at the shoulder region of the cap where it is the thinnest area with reduced collagen content. It has been shown that circumferential stress increases critically when cap thickness is less than approximately 150 nano meter. What causes the vulnerable plaque to rupture? Inflammation rises the temperature within the plaque. Lipid core softens. Circumferential stress increases. By combining other stresses such as high blood pressure the thin fibrous cap cracks and bleed and spills the contents of the vulnerable plaque into the bloodstream. The sticky cytokines on the artery wall capture blood cells, mainly platelets, that rush to the site of injury. These cells clump together and form a clot large enough to block the artery. As vulnerable plaques are life threatining, is it possible to identify them from stable plaques?

Elôadások

A lot of imaging modalities and other laboratory methods has been suggested and used for this purpose. The very well known of them are; intravascular ultrasound (IVUS), IVUS elastography, angioscopy, thermography, optical coherence tomography, raman spectroscopy, near-infrared spectroscopy, electron beam computed tomography (EBCT), multidetector computed tomography (MDCT), magnetic resonance imaging (MRI), and PET/CT. The last four modality are noninvasive. High resolution ultrasound and high resolution MDCT can identify some plaques that are not seen neither on carotid nor on coronary angiography. Angioscopy, IVUS and OCT also can identify plaques that are not visible especially on coronary angiography. Different histopathologic composition are expected to be compressed differently if a defined pressure is applied. Calcified and collagen rich plaques will be compressed less than lipid rich plaques. IVS elastography is used to differentiate the soft plaques from hard plaques hence to asses the vulnerability of a given plaque. But these modalities are all invasive procedures that they bear there own risk. High resolution MRI and recently PET/CT are most promising modalities in identification and characterization of vulnerable plaques. On the other hand thermography which is based on the concept that the inflammatory plaques are associated with increased temperature is another promising modality in the differentiation of vulnerable plaques from stable ones. Raman spectroscopy seems to be an ideal method for identifying gross chemical changes in atherosclerosis. However it is an imaging modality in an early stage of development that has a great potential to discriminate in vivo, among lipid-rich, calcified or fibrotic plaques. Near-infrared spectroscopy until now has been basicly used to identify the chemical content of biologic specimens. Because its deeper penetration ability into the atherosclerotic plaque it is another promising technic which can be combined with other catheter based techniques such as IVUS, OCT and etc. Some researches from Texas Heart Institute recently have discovered that vulnerable plaque has low pH which means it is more acidic in comparing with stable plaque and that such acidic plaques are more likely to rupture. They are testing a device now for the tip of a fiberoptic catheter that will allow them to measure the pH of the plaque. An ideal method in the differentiation of vulnerable plaques from stable plaques has not yet


been described. Many research projects are still going on. But it seems that ideal one first of all should be noninvasive. New clinical data demonstrate that the rupture of non-occlusive vulnerable plaques causes the vast majority of heart attacks and CVD. Smoking is very dangerous for people who have vulnerable plaque in their arteries. It has been shown that nicotine directly affects the inflamatory response within the plaque and causing the release of more cytokines. According to some researchers genes factor also may have an effect on inflammatory response. But most doctors agree that heart and brain healthy habits still play the most important role in reducing the risk of heart attack and stroke. PENETRATING ULCER, INTRAMURAL HAEMATOMA, LIMITED DISSECTION: RADIOLOGICAL DIAGNOSIS OF THE SPECRUM OF AORTIC DISSECTION Balázs Gy., Apor A., Hüttl K. Semmelweis University, Heart Center, Division of Radiology, Budapest 10-30% of patients with suspected aortic dissection suffer from variants of aortic dissection with mild morphologic changes but potentially same complications such as classic aortic dissection or aortic rupture. The purpose of this presentation is to demonstrate the manifestations of the dissection spectrum with their diagnostic pitfalls. In case of acute aortic dissection the selection of therapeutic strategy is based on the Stanford classification: in type “A” dissection wich affects the ascending aorta urgent surgery is indicated, while in type “B” dissection which is limited to the descending aorta, conservative therapy results in better prognosis. CT, TEE and MRI provide equally high sensitivity and specificity in the diagnosis of classic dissection with double lumen which is the 1st class in Svensson’s sub-classification. 2nd class is intramural hematoma, 3rd class is limited dissection, 4th class is penetrating atherosclerotic ulcer and 5th class is iatrogenic dissection. These conditions are often combined, may transform into each-other and also regress spontaneously. Their less obvious appearence makes identification difficult while potential serious complications warrant close patient surveillance and urgent surgery in case of progression. CT is the modality of choice for detection, classification, surgical planning and follow-up of aortic

99

dissection. State of the art scanners allow for triple rule-out approach in case of acute chest pain: ECGgated CT scanning of the chest enables us for assessing acute coronary occlusion, pulmonary embolism and aortic dissection in a single study. TEE is particularly valuable in the high-resolution imaging of subtle aortic wall pathology. MRI is difficult to perform in acute clinical settings but it is ideal imaging modality for the follow-up of patients in stable condition. In our experience the diagnosis of subtle dissection variants is hindered by inadequate examination techniques and false interpretations as well. Therefore it is essential to be familiar both with the optimal imaging strategies and the special diagnostic signs. INTRAMURALIS HAEMATOMA, PENETRÁLÓ ULCUS ÉS LIMITÁLT DISSECTIO: A DISSECTIOSPEKTRUM KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKÁJA Balázs Gy., Apor A., Hüttl K. Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Radiológiai Diagnosztika, Budapest Az aortadissectio gyanúja miatt vizsgálatra kerülô betegek 10-30%-ában áll fenn a dissectio spektrumába sorolható, diszkrétebb morfológiai eltérés, amely az esetek jelentôs részében manifeszt dissectio vagy aortaruptura irányába progrediál. Akut aortadissectio esetén a Stanford-féle klaszszifikáció alapján választható meg a helyes terápiás stratégia: „A” típusú, azaz az aorta ascendenst is érintô dissectióban akut mûtéti beavatkozás indokolt, szívsebészeti háttérrel, míg „B” típusú, azaz az aorta descendensre korlátozódó dissectióban a konzervatív terápiától várható jobb eredmény. A jelenleg ugyancsak elfogadott, Svensson-féle osztályozás szerinti 1. csoportba tartozó klasszikus, állumenképzôdéssel járó dissectio diagnosztikájában a CT-, a transoesophagealis ultrahang- és az MR-vizsgálat egyaránt jó szenzitivitást és specificitást nyújt. A további alosztályok: 2. intramuralis haematoma, 3. limitált dissectio, 4. penetráló atheroscleroticus ulcus és 5. iatrogén dissectio. Ezek az elváltozások gyakran együtt jelentkeznek, egymásba alakulhatnak és spontán regrediálhatnak is. Kevéssé markáns megjelenésük felismerésüket nehezíti, miközben a fenyegetô szövôdmények miatt szoros obszervációt igényelnek és progresszió esetén sürgôs mûtétet indokolhatnak. Az akut aortaszindróma képalkotó diagnosztikájában az észlelés, az osztályozás, a mûtéti tervezés

100

és a követés szempontjából a CT-vizsgálattól várható a legátfogóbb információ. A legkorszerûbb CTberendezések lehetôvé teszik az akut mellkasi fájdalommal érkezô betegek sürgôsségi diagnosztikájában az úgynevezett hármas kizárást: EKG-vezérelt mellkasi CT-vizsgálattal egy lépésben akut coronariaelzáródás, pulmonalis embolia és aortadissectio megítélését. A transoesophagealis ultrahangvizsgálat leggyakrabban kiegészítô vizsgálatként merül fel az aortafal nagy felbontású megítélésében, ami a diszkrétebb dissectiovariánsok diagnosztikájában hasznos. Az MR-vizsgálat kivitelezése körülményesebb, ezért elsôsorban stabil állapotú betegek követésének optimális képalkotó módszere. Tapasztalataink szerint az akut aortaszindrómában végzett vizsgálatok során a dissectiospektrumba tartozó diszkrétebb eltérések felismerését részben az inadekvát vizsgálati technika korlátozza, részben téves interpretációra kerülnek. Ennek elkerülése végett lényeges az optimális vizsgálati stratégia és a speciális diagnosztikus jelek ismerete. DAGANAT GYANÚJÁT KELTÔ ATÍPUSOS MÁJTÁLYOG CT- ÉS MR-VIZSGÁLATA Barta Sz., Tóth F., Bilinszki E., Lombay B. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Képalkotó Diagnosztikai Intézet, Miskolc Hatvanhét éves nôbeteg többhetes visszatérô hasi panaszok miatt került kivizsgálásra. A laborvizsgálat epeúti obstrukciót, a hasi ultrahangvizsgálat epeúttágulatot véleményezett. ERCP során choledochusköveket távolítottak el. A beavatkozást követôen a beteg belázasodott. Ekkor hasi ultrahangvizsgálat készült, amelynek alapján májtályog lehetôsége merült fel. A hasi CT-vizsgálat nem hozott egyértelmû eredményt, ezért MRI készült, amely továbbra sem zárta ki sem a májtályog, sem a tumor lehetôségét. Az ERCP-t követô negyedik napon a terime sebészi eltávolítása és szövettani vizsgálata történt, amely Actinomycosis okozta fertôzést igazolt. Az Actinomyces törzsbe tartozó baktériumok Gram-pozitív, anaerob baktériumok. A szájüregben, a vastagbélben és a nemi szervekben normális körülmények között megtalálhatók. Leginkább legyengült immunrendszerû egyénekben okoznak endogén fertôzést. Leggyakoribb a méhen belüli eszköz (IUD) okozta kismedencei megbetegedés, de elôfordul haematogen úton távoli szervekbôl, valamint a bélrendszer sérülése során a környezet

Elôadások

per continuitatem fertôzése. Az irodalomban Actinomycosis okozta májtályog CT- és MR-vizsgálatát egyaránt bemutató közlés nem található. A máj gócos elváltozásainál a tályog lehetôségét ne zárjuk ki, mert ez a beteg további sorsát döntôen meghatározza. VENA CAVA FILTER ALKALMAZÁSA KÓRHÁZUNKBAN Bartek P., Steinbach M., Szabó A., Gede A., Pohárnok L. Petz Aladár Megyei Oktatókórház, I. Radiológiai Osztály, Gyôr A vena cava filterek alkalmazására a szakirodalomban csak igen gyenge ajánlások (2C ajánlási szint) találhatók. A szerzôk célja az volt, hogy a kockázatokkal járó, az életmódot befolyásoló és költséges implantátumok alkalmazására jól áttekinthetô és a klinikai gyakorlatban követhetô munkahelyi protokollt állítsanak össze. Szakirodalmi adatok elemzése és saját tapasztalataik alapján alakították ki azt a kórházukban használt indikációs sémát, amelyet ismertetnek. Az indikációs protokollt 2004 óta alkalmazzák. Azóta a filterimplantációra vonatkozó, minden klinikai kérésrôl intervenciós radiológiai konzílium keretében döntenek. A séma szerint filterrel vagy a nélkül kezelt, antikoagulált thrombosisos betegcsoportban pulmonalis embolia nem fordult elô. KEZDETI EREDMÉNYEINK A VIRTUÁLIS PIELOSZKÓPIA TERÉN Bata P.1, Tóth G.1, Lovász S.2, Romics I.2, Bérczi V.1 1 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest A veseüreg-rendszeri rákok korai diagnosztizálása nagy kihívás a radiológus számára. A keresztmetszeti képalkotó eljárások fejlôdése ezen a területen is korábban elképzelhetetlen diagnosztikus lehetôségeket nyújt számunkra. A klinikánkon a már korábban bevezetett virtuális endoszkópia tapasztalataira építve MDCT-protokollt hoztunk létre annak érdekében, hogy virtuális módszerrel a pyeloureteralis rendszer is vizsgálható legyen. Az új eljárás alkalmazásának feltétele, hogy a vesék üregrendszere és az ureterek jól feltelôdjenek a kiválasztott kontrasztanyaggal, amelybôl 120 ml-t adunk iv. 3 ml/s-os flow-val, injektor segítségével.


A Philips Brilliance MDCT-vel végzett háromfázisú rutinvizsgálatot követôen a kiválasztás dinamikájának függvényében – általában 5-15 min elteltével – késôi mérések történnek az adott régióban 16×1,5 mm-es kollimációval, 50%-os átfedéssel. A primer adatokból 2 mm szeletvastagságú axiális képek, 3D és volume rendered, valamint virtuális endoluminalis képek készülnek a postprocessing során. Az adott technikával vizsgált betegek közül három esetet prezentálunk. Az elsô betegnél a szoliter vesében felfedezett pyelontumortól proximálisan sikerült kizárni a pyelaris terjedést, ezzel befolyásolva a terápiát. További két betegnél 9, illetve 12 mm-es elváltozást fedeztünk fel, és lokalizáltunk pontosan. E betegeknél a hagyományos pieloszkópia technikai okok – jelentôs ureterszûkület, az elváltozás mély, alsó kehelyi lokalizációja – miatt nem volt kivitelezhetô, a háromfázisú CT-vizsgálat eredménye pedig bizonytalan volt. A megfelelô technikával végzett virtuális pieloszkópia segítségével megoldható azoknak a nehéz urológiai eseteknek a diagnosztikája, amelyeknél a keresztmetszeti képalkotó vizsgálatok eredménye kérdéses, a hagyományos ureteroszkópia nem vagy csak nagyon nehezen kivitelezhetô, és flexibilis eszköz sem ad tökéletes diagnózist. A TÜDÔEMBÓLIA DIAGNOSZTIKÁJÁNAK ÚJ PERSPEKTÍVÁI Battyány I., Szukits S., Csete M., Harmat Z. Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs Bevezetés: A tüdôembólia diagnosztikája az elmúlt évtizedben jelentôsen változott az új, nagy felbontású digitális technika megjelenésének köszönhetôen. A betegség akut hemodinamikai katasztrófa képében jelentkezik, súlyos állapotot idéz elô, sok esetben mégis nehézségekbe ütközött a diagnosztikában a noninvazivitás és a korai biztos diagnózis felállítása. Ennek egyik oka az izotópvizsgálat munkaidôn túli hozzáférhetetlensége, valamint a biztos diagnózist adó tüdôangiográfia invazivitása volt. A multidetektoros CT-k megjelenésével a diagnosztika pontossága, érzékenysége és specificitása jelentôsen javult. A CT-technológia fejlôdése, különösen a kettôs (dual) energiás képalkotás klinikai gyakorlatban történô alkalmazása tovább forradalmasította a tüdôembólia diagnosztikáját. Az új módszerrel lehetôvé vált a mellkas anatómiájának, a tüdô artériáinak és a tüdô perfúziójának a megítélése egy

101

ülésben. A módszerrel egyetlen mérési sorozattal, egyszeri kontrasztanyag-beadással a tüdôembólia szempontjából legfontosabb diagnosztikai paraméterek meghatározhatók, és a megnövelt axiális irányú felbontásnak köszönhetôen a szubszegmentális ágak keringése is megítélhetô. Betegek és módszer: A szerzôk Somatom Definiton (Dual-source 64 szeletes) CT-készülékkel végzett vizsgálataik eredményességérôl számolnak be a tüdôembólia diagnosztikájában. Negyven beteg vizsgálatát hasonlították össze az izotópvizsgálat (perfúziós és inhalációs izotópvizsgálatok) eredményeivel. Eredmények: A 40-bôl 23 esetében sikerült teljes biztonsággal a tüdôembóliát diagnosztizálni, és jó perfúziós tüdôáramlást igazolni. Tizennégy esetben igazolódott a tüdôembólia diagnózisa különbözô mértékû perfúziós zavarok mellett. A vizsgálatok igazolták, hogy a centrális fôtörzsi elzáródás és a perfúziós zavar között nincs lineáris összefüggés, három esetben a klinikai tüneteket más betegség, például alveolitis, tüdôbevérzés és tumoros infiltráció okozta. Következtetés: A szerzôk a multidetektoros dualsource CT-technológiát ügyeleti idôben, sürgôsségi ellátásban is használható diagnosztikus módszernek tartják, amely alkalmas a tüdôembólia gyors és biztos diagnózisára, továbbá az eddig használt összes diagnosztikus módszer információtartalmát megadja. A módszerrel helyettesíteni lehet az izotópvizsgálatot. A tüdôembólia modern diagnosztikájában a multidetektoros CT-technológián kívül lehetôség szerint javasolt dual energiás tüdôangiográfia elvégzése, amely a különbözô módszerek ötvözésével növeli a szenzitivitást és a specificitást a tüdôembólia diagnosztikájában. HUMÁN MÉLYVÉNÁK ELASZTIKUS VISELKEDÉSE KÜLÖNBÖZÔ KÓRFOLYAMATOKBAN Bérczi V.1, 2 Molnár A. Á.2, 3, Apor A.2, Kristóf V.2, Préda I.3, Kiss R. G.3, Monos E.4, Nádasy Gy.4 1 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 3 Állami Egészségügy Központ, Kardiológiai Osztály, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet, Budapest Bevezetés: A humán mélyvénák egészséges és kó-

102

ros biomechanikai viselkedésének tanulmányozása segítséget nyújthat a vénás betegségek pathomechanizmusának mélyebb megismeréséhez. Célkitûzésünk a vénás biomechanika összehasonlítása volt a meghatározott csoportokban. Betegek és módszer: Az összehasonlítást a következôk bevonásával végeztük: fiatal egészséges kontrollszemélyek, krónikus vénás elégtelenségben nem szenvedô idôsek, egyoldali alsó végtagi mélyvénás thrombosist elszenvedett fiatal betegek csoportja, a betegség által közvetlenül nem érintett vénákat is beleértve, valamint klinikailag mélyvénás thrombosist el nem szenvedett, thrombophiliás fiatal betegek. B-módú ultrahangképeken mértük a vena femoralis communis, a vena jugularis interna és a vena axillaris anteroposterior és mediolateralis átmérôit, kontrollált Valsalva-teszt során (kilégzési nyomás 0-15-30-45-60 Hgmm), fekvô és álló testhelyzetben. A vénák disztenzibilitását az átmérô és a nyomás változásából számoltuk ki. Eredmények: Mindegyik csoportban a vena femoralis communist és vena jugularis internát a fiziológiásan alacsony nyomástartományban disztenzibilisebbnek, míg magas nyomástartományban merevebbnek találtuk. A vena femoralis communis fekvô helyzetben kifejezetten rugalmas, míg álló helyzetben merev csôvé válik. A vena axillaris disztenzibilitása elhanyagolhatóan kicsi volt. Az idôs korcsoportban a fiatal egészséges kontrollcsoporthoz viszonyítva a vena femoralis communis és vena jugularis interna disztenzibilitása jelentôsen csökkent. Ugyancsak csökkent disztenzibilitást mutattunk ki a fiatal, mélyvénás thrombosist elszenvedett betegcsoport thrombosis szempontjából érintett és nem érintett oldali vena femoralis communisában és vena jugularis internájában. A mélyvénás thrombosison át nem esett, thrombophiliás csoport esetén a fiatal kor és tünetmentesség ellenére ugyancsak csökkent volt a disztenzibilitás. Következtetés: A thrombosisban nem érintett vénák, valamint a tünetmentes, thrombophiliás betegek vénáinak mechanikai in situ rugalmassága csökkent a korban azonos, fiatal kontrollcsoporthoz képest. Eredményeink arra utalnak, hogy ezek a generalizált vénafal (és/vagy esetleg a vénafal környezetében lévô szövetek) mechanikai eltérései megelôzik a thromboticus folyamatok klinikai manifesztációját. Ennek patológiai mechanizmusa egyelôre nem ismert. (OTKA T032019, OTKA TO30245, OTKA TO42670, ETT 128/2006)

Elôadások

KOPONYAALAPÚ ÉS FEJ-NYAK TERÜLETÛ DAGANATOK PREOPERATÍV PERCUTAN EMBOLIZÁCIÓJÁVAL SZERZETT TAPASZTALATAINK ÁTTEKINTÉSE Berentei Zs., Kulcsár Zs., Marosfôi M., Szikora I. Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest Bevezetés: A fej-nyak területi daganatok mûtéte elôtt alkalmazott tumorembolizáció jelentôsen javítja a sebészi radikalitás lehetôségét. A korábban transarterialisan végzett preoperatív beavatkozás helyét egyre inkább a percutan megközelítés veszi át. Jelen áttekintéssel ilyen irányú gyakorlati tapasztalatainkat foglaljuk össze. Betegek és módszer: Az embolizáció a mûtéti terv felállítása után, ahhoz idôzítve, csak azt megelôzô beavatkozásnak tekinthetô, a mûtétet nem helyettesítheti. Az elôzôleg képalkotó vizsgálatokkal hypervascularisatiót mutató daganatos elváltozást katéteres érfestést követôen, röntgenátvilágítás alatt percutan tûszúrásból, kontrasztanyag beadásával ábrázoljuk. Ezt követôen a tumorágyat megszilárdító, folyékony embolizálóanyaggal, általában több szúrásból, hisztoakrillal feltöltjük, devascularizáljuk. Intézetünkben 2001 óta végzünk ilyen beavatkozásokat. Az általunk embolizált daganatos elváltozások között többségében glomus caroticum, jugulare és tympanicum (3/25), fiatal fiúgyermekeknél elôforduló juvenilis angiofibroma (9/25) és néhány intracranialis daganat, haemangioma, meningeoma, metasztázis (10/25) szerepel. Eredmények: Embolizációnkat követôen néhány százalékban volt helyi oedema okozta átmeneti tünet, perifériás agyidegszövôdmény, amely fokozatosan rendezôdött. Stroke, maradandó neurológiai gócjel, agyidegtünet kezelt betegeink között nem fordult elô. Az embolizációt követôen végzett mûtétek jó radikalitással és vértelenségben zajlottak. A recidívahajlamos daganatok közel egyharmadában végeztünk ismételt, preoperatív embolizációt, hasonlóan jó embolizációs eredményekkel. Összefoglalás: A megfelelô mûtéti terv felállítása és idôzítése esetén a preoperatív percutan embolizáció, alacsony szövôdményrátával jelentôs segítséget nyújthat a koponyaûri és fej-nyak területi daganatos betegségek sikeres sebészi megoldásához. EGY RADIOLÓGIAI WEBPORTÁL BEMUTATÁSA Bogner P., Nagy Gy., Puskás T., Szántó T. Kaposvári Egyetem, Kaposvár Bevezetés: A radiológushiány nemzetközi hatásai a magyar radiológustársadalmat is jelentôs mérték-


ben befolyásolták, amely számos intézményben rendkívül nehéz helyzetet teremtett. Ezt átmenetileg a radiológusok többletmunkával képesek voltak kompenzálni, de fokozatosan ez a megoldás is elégtelenné vált. Az elvégzendô munka mennyisége mellett szakmai problémák is felmerültek. Mindezek kiküszöbölésére régiónkban egy teleradiológiai rendszer alkalmazása tûnt ésszerûnek. Módszer: 2007 második fél évében két dunántúli egészségügyi intézményben került bevezetésre a teleradiológiai üzemeltetés, amely a radiológiai osztályok mûködését részben átvettek, illetve segítettek. Az alkalmazott képkommunikációs és -megjelenítô rendszer az eRADPACS (Imagemedical Ltd., Egyesült Államok) szoftvere volt. A HIS/RIS elérhetôséget VPN-kapcsolattal sikerült megvalósítani. Várhatóan 2008 folyamán újabb két megyei radiológiai osztály kapcsolódik a teleradiológiai hálózathoz. Eredmények: Technikai és részben szakmai okok miatt eddig CT- és MR-vizsgálatok leletezése történt a teleradiológiai rendszeren keresztül. A teleradiológiai mûködés által megszüntethetô volt a lokális szakemberhiány, és a CT-MR leletezést megfelelô jártasságú radiológusok tudták, tudják végezni. Lehetôvé vált a rendszeres külsô konzílium és a külföldön dolgozó radiológusok bevonása is. Részlegesen megkezdôdhetett a szervspecifikus radiológiai leletezés. Következtetés: A teleradiológia nemzetközi szinten rutinszerûen használt és elfogadott megoldás a világszerte kialakult radiológuskapacitás-hiány enyhítésére. A külföldi tapasztalattal megegyezôen a technikai kritériumokon kívül rendkívül nagy hangsúlyt kell helyezni a beteg klinikai információjának biztosítására és a beteggel való találkozás hiányában a radiológushoz intézett kérés pontosságára. ÁTHATOLÓ MELLKASI ÉS HASI SÉRÜLÉSEK KORSZERÛ DIAGNOSZTIKÁJA Boros Sz., Tamás K., Battyány I. Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs A mindennapos diagnosztikai gyakorlatban a radiológus komplex feladata a mellkasi és hasi áthatoló sérülések gyors és pontos diagnosztizálása. Rendelkezésre álló eszközeink közül a hagyományos, valamint ultrahang-diagnosztika után az irányított CTvizsgálat adja a legmegbízhatóbb eredményt, pontos lokalizációt. Részletes adatokat szolgáltat a vitális funkciót ellátó parenchymás szervek és nagy-

103

erek sérüléseirôl. Az áthatoló traumás sérülés kapcsán létrejövô rekeszsérülés sebészi ellátásában nélkülözhetetlen segítséget nyújt. Tapasztalatainkról saját eseteink kapcsán számolunk be. ROLE OF ULTRASOUND FOR DIAGNOSIS OF DEEP VENOUS THROMBOSIS AND ALTERNATIVE FINDINGS THAT CLINICALLY MIMIC DVT Brkljacic B. University of Zagreb School of Medicine, Zagreb Department of Diagnostic and Interventional Radiology, University Hospital “Dubrava”, Zagreb Ultrasound is the technique of choice for the diagnosis of DVT, because it is non-invasive, costeffective, safe, and has very high sensitivity and specificity. The technique of ultrasound examination and criteria for the diagnosis of DVT will be reviewed. Controversial issues will be discussed, including screening of asymptomatic patients, bilateral versus unilateral ultrasound, limited exam versus full lower limb exam, isolated calf DVT, and the need for refinement of clinical indications for venous ultrasound. False diagnosis of DVT may result in unnecessary anticoagulant therapy and risk of bleeding; the role of ultrasound in the evaluation of alternative conditions that clinically mimic DVT will be reviewed. POTPOURRI – ÉRDEKES ESETEK REZIDENSEKTÔL REZIDENSEKNEK Buda K.1, Shaikh S.1, Fodor K.1, Nyári E.1, Bársony P.2 1 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Klinikai Diagnosztikai, Intervenciós és Sugárterápiás Oktatási Intézet, Miskolc 2 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Gyermeksebészeti Osztály, Miskolc Bevezetés: A szerzôk egy akut hasról, illetve egy traumát követô, perzisztáló koponyaduzzanatról szóló gyermeksebészeti esetet mutatnak be. Rezidensként ajánlják rezidens kollégáiknak tapasztalataik gyarapítása céljából. Esetismertetés: Elsô eset: Egy 13 éves fiú hét napja tartó köldök körüli fájdalommal, valamint a bal here fájdalmas duzzanatával jelentkezett a gyermeksebészeti ambulancián. Az elsôdleges radiológiai vizsgálatok perforált appendicitist és ileocoecalis bélkonglomerátumot jeleztek. Az akut bal herét sürgôsséggel feltárták, ám heretorzió helyett egy kisméretû, tumoros jellegû szövetmasszát ta-

104

láltak, amelybôl biopsziát vettek. Közben megkezdték a beteg széles spektrumú antibiotikus kezelését is. Mivel a herefájdalom és -duzzanat a továbbiakban nem csökkent, többek között MR-vizsgálat történt. A vizsgálat egy, a bal inguinalis csatornán keresztül a scrotumba átjutott csepleszrészletet írt le. Végül a kis, incarcerálódott scrotalis sérvet megoperálták, az appendectomia késôbbi idôpontban történt. Második eset: Négy hónapos fiú csecsemôt egy 28 nappal a megjelenést megelôzôen történt, jobb parietalis régióban ért koponyatrauma miatt hoztak a gyermeksebészeti ambulanciára. A baleset óta, habár neurológiai tünetek nem voltak, az érintett régió duzzanata nem csökkent. Az elkészített röntgenfelvételen fractura nem ábrázolódott. Radiológiai konzultációt követôen CT-vizsgálat is készült, amely parietalis koponyatörést, valamint a törésvonalon keresztül a dura sérvszerû kiboltosulását igazolta. A csecsemôt késôbb megoperálták. Az eset nem mutat be újdonságot, de felhívja a figyelmet arra, hogy csecsemôt ért koponyatrauma után rendszeres kontrollvizsgálat javasolt. Következtetés: A két eset a körültekintô radiológiai megközelítés fontosságára hívja fel a figyelmet a ritka kórfolyamatok diagnosztikájában. A DUAL SOURCE CT (DSCT) ALKALMAZÁSA A KLINIKAI GYAKORLATBAN Csete M., Battyány I., Lévai A., Járay Á. Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs A szerzôk bemutatják a Siemens legújabb fejlesztését, a Somatom Definition elnevezésû Dual Source CT-készüléket, annak technikai paramétereit, mûködésbeli sajátosságait és klinikai gyakorlati alkalmazhatóságát. A Dual Source CT-készülékben két darab, egymásra merôlegesen elhelyezkedô röntgencsô (Straton) található, amelyek lehetôvé teszik a rendkívül gyors adatgyûjtést, a beteget érô kisebb sugárdózist és a „dual energy” képalkotást. A 33 ms-os rotációs idô és a multiszegmentális detektálás révén a berendezés többek között tökéletesen kivitelezhetô szívvizsgálatokra is alkalmas. Egy újítás eredményeként a felbontóképesség megnövelésével rendkívül tiszta, éles felvételek és rekonstrukciós képek készíthetôk. A dual energiás üzemmód segítségével új, eddig ismeretlen lehetôségként meghatározható a vesekövek anyagösszetétele; megjeleníthetôk a speciális szövetek, mint az inak és szalagok; diffe-

Elôadások

renciálhatók a friss és régi haematomák; készíthetô direkt angiográfia és ennek technikai alapjait felhasználva az ereken plakkanalízis; továbbá detektálható a parenchymás szervek perfúziója; kimutathatók az áramlási defektusok. Ezek mellett számos opció áll rendelkezésre különbözô speciális vizsgálatok elvégzésére, amelyek eltérnek az eddig ismert single slice CT-készülékek alkalmazásaitól. Ezért az elôadás néhány fontosabb vizsgálati protokollról és a kontrasztanyag-használat sarkalatos pontjairól is említést tesz. A DSCT számos új gyakorlati alkalmazást tesz lehetôvé, pontos és gyors vizsgálatokat eredményez. Jelenleg ez a készülék a legjobb a világon a noninvazív kardiológiai vizsgálatokat illetôen. Az újdonságnak számító kettôs energiájú üzemmód és a jódkvantifikációs szoftver által lehetôség nyílik a szövetek karakterizálására, ami a jövôben a CT „MR-izálódásának” irányába mutathat elôrelépést. A GASTRIC BAND RADIOLÓGIÁJA Csobály S. Nem érkezett absztrakt. AZ INTERVENCIÓS RADIOLÓGIAI HÁTTÉR ELÔNYEI: NÉGY RUTININTERVENCIÓ SORÁN ELÔFORDULT SÚLYOS VÉRZÉSES SZÖVÔDMÉNY ELHÁRÍTÁSA Deák P. Á., Doros A., Németh A., Hartmann E., Lénárd Zs., Juharosi Gy., Kozma V., Dukai M., Kóbori L., Fehérvári I., Török Sz., Lázár N. Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: Ultrahangvezérelt graftbiopsziát, két percutan transhepaticus drenázst, valamint egy transrenalis drenázst végeztünk négy betegnél. Mind a négy esetben klinikailag szignifikáns vérzést észleltünk. A gyors diagnózis és a vérzés megállítására irányuló intervenciós radiológiai beavatkozás segített elhárítani az életveszélyes szövôdmények kialakulását. Betegek és módszer: Bár klinikailag szignifikáns vérzés ritkán alakul ki vesegraft-biopszia során, olykor mégis életveszélyes lehet. Az elsô esetben növekedô haematomát detektáltunk ultrahanggal, valamint a szúrás helyén vérzést észleltünk. A második esetben tágult epeutak miatt percutan transhepaticus drént helyeztünk be. A beavatkozás során szubszegmentális artériasérülést észleltünk. A


sérülés pontos helyét szelektív angiográfiával találtuk meg. Szuperszelektív distalis katéterezés után coilembolizációt végeztünk a sérült artériákban mindkét esetben. A harmadik esetben transrenalis drén behelyezése kapcsán lépett fel vérzés artériasérülés miatt. A negyedik betegnél szintén transhepaticus drén behelyezésekor sérült egy vena portae ág. Eredmények: Az elsô beteg esetében a szubszegmentális artéria coil embolizációja megállította a vérzést. Rövid ideig tartó kreatininszint-emelkedésen túl, hosszabb ideig tartó mûködésbeli károsodás nem volt. A második esetben a sérült szubszegmentális májartéria embolizációja megállította a vérzést. A harmadik és negyedik esetben szintén szuperszelektív coilembolizációra volt szükség. Következtetések: Egyszerû beavatkozásoknak is lehetnek súlyos következményei, de akár életveszélyes szövôdmények is elháríthatók gyors diagnózissal és megfelelô intervencióval. A SPECT-CT VIZSGÁLAT ÉRTÉKE A KLINIKAI GYAKORLATBAN Dérczy K.1, Schmidt E.2, Weninger Cs.1, Szabó Zs.2, Zámbó K.2, Battyány I.1 1 Pécsi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Pécs, 2 Nukleáris Medicina Intézet, Pécs Bevezetés: A SPECT-CT a funkcionális (SPECT) és anatómiai (CT) képalkotó eljárásokat egyesíti. Alkalmas bármely hagyományos izotópdiagnosztikai módszer esetén a funkcionális képalkotás és a finom strukturális változás együttes megjelenítésére. Elôadásunk célja a hazánkban elsôként Pécsett mûködô 16 szeletes SPECT-CT készülékkel szerzett tapasztalatok összefoglalása. Betegek és módszer: 2007. július 1. és 2008. március 31. között 234 beteg SPECT-CT vizsgálatát végeztük el, az esetek 90%-ában onkológiai, 10%ában egyéb indikációval. A SPECT-felvétel kétfejes SPECT-készülékkel történt, radiofarmakontól és vizsgálattípustól függôen változó paraméterekkel, ami low dose CT-felvétellel egészült ki (16 szeletes spirál-CT, 120 KeV, 50 mAs). Eredmények: A bemutatott esetekben metasztatikus csontlaesiók és degeneratív elváltozások differenciálására, mellékpajzsmirigy-adenomák, carcinoidok, phaeochromocytomák, tüdôdaganatok, illetve pajzsmirigydaganatok metasztázisainak kimutatására és lokalizálására került sor. Következtetés: A fúziós felvétel valamennyi beteg-

105

nél fontos többletinformációt jelentett a csak SPECT- vagy csak CT-képalkotáshoz képest. Tapasztalataink szerint a SPECT-CT alkalmazása jelentôsen javítja a vizsgálatok specificitását és szenzitivitását. POST MORTEM VÉGZETT ANGIOGRÁFIÁS VIZSGÁLAT ÖSSZEHASONLÍTÁSA IN VIVO KÉSZÜLT CT- ÉS MR-ANGIOGRÁFIÁS VIZSGÁLATTAL Dudás I.1, Fintha A.2, Glasz T.2, Karlinger K.1 1 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, II. Sz. Patológia Intézet, Budapest Bevezetés: Célunk az volt, hogy a post mortem végzett CT-angiográfiát összehasonlítsuk az in vivo készült CT- és MR-angiográfiás vizsgálat képeivel, így meghatározva a „virtuális” autopszia eredményeinek összevethetôségét az élôben készült vizsgálattal, annak érdekében, hogy a továbbiakban ennek alapján kritikusan értékelhessük újonnan bevezetett vizsgálóeljárásunk validitását. Betegek és módszer: Egy 31 hétre született, három hónapos korában elhunyt fiú csecsemôn teljes test MDCT-vizsgálatot végeztünk. Anamnézisében egy hónapos korában nagyér-transzpozíciós korrekciós mûtét, posztoperatív szakban kialakult vena cava superior szindróma volt. Készülék: 16 szeletes Philips Brilliance CT-berendezés, szeletvastagság 2 mm, increment 1 mm, kollimáció 16×1,5 mm. Natív és 90 ml 7%-os Peritrast oldat vena femoralison való befecskendezésével készítettünk kontrasztanyagos sorozatot. A kapott képeket MIP és volumen renderinggel értékeltük, és összehasonlítottuk az in vivo másfél hónapos korában készült CTangiográfiás és a három hónapos korában készült MR-angiográfiás felvételeivel. Eredmények: A post mortem végzett vizsgálattal ugyanolyan jól ki lehetett mutatni az elzáródott vena cava superiort és ennek következményeként kialakult vaskos kollaterális rendszert, mint az in vivo készült vizsgálattal. A kórbonctani és kórszövettani lelet megerôsítette a vena cava superior elzáródását. Következtetés: Az in vivo és a virtuális autopszia során készült érfeltöltéses vizsgálatok teljes egyezése arra bátorít bennünket, hogy mind a megelôzô, mind pedig további hasonló vizsgálataink eredményeit érvényesnek tekinthessük a végsô diagnózis kialakításánál. Feladatunk meglévô protokolljaink megfelelô továbbfejlesztése.

106

POST MORTEM CT-ANGIOGRÁFIA MINT KIEGÉSZÍTÔ KÓRBONCTANI VIZSGÁLAT SZÍVFEJLÔDÉSI RENDELLENESSÉGEK ÉRTÉKELÉSÉNÉL Dudás I.1, Fintha A.2, Illyés Gy.2, Glasz T.2, Karlinger K.1 1 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, II. Sz. Patológiai Intézet, Budapest Bevezetés: Célunk az volt, hogy post mortalis teljestest-CT-angiográfiás vizsgálattal segítséget nyújtsunk a patológusnak a végsô diagnózis megalkotásában, bonyolult anatómiai situsok esetén. Két ilyen esetet mutatunk be. Betegek és módszer: Két, 39 hétre született, kétnapos korban meghalt fiú csecsemô egésztest-MDCTvizsgálatát végeztük kórboncolásukat megelôzôen. Készülék: 16 szeletes Philips Brilliance CT-berendezés, szeletvastagság 2 mm, increment 1 mm, kollimáció 16×1,5 mm. Natív és kontrasztanyag-sorozatot készítettünk az egyik esetben 80 ml 5%-os, a másikban 120 ml 10%-os Peritrast oldat umbilicalis kanülön való befecskendezés után. A kapott képeket MPR, MIP, volumen renderinggel értékeltük ki, majd az eredményeket felhasználva a patológusok elvégezték a boncolást, és a két leletet utólag összehasonlítottuk. Eredmények: Elsô eset: Császármetszéssel, 2900 g-mal született, születéskor bradycardia, cyanosis, második naptól apnoe, keringési elégtelenség, halál. A post mortem CT-angiográfiás vizsgálatnál septumdefektust, truncus arteriosust, bal vena cava superior persistenst diagnosztizáltunk. Második eset: Per vias naturales, 3250 g-mal született, fél napos korától tachypnoe, tachycardia, további állapotromlás, halál. Klinikai diagnózis: kamrahypoplasia és aortainterruptio volt. A post mortem végzett CT-angiográfia kétüregû szívet, truncus arteriosust, ebbôl eredô a. pulmonalisokat, közös törzzsel eredô nyaki ereket és magasan eredô jobb oldali a. coronariát, valamint bal vena cava superior persistenst mutatott ki. A kórboncolás mindkét esetben igazolta a „virtuális” autopszialeletet. Következtetés: A kórboncolás elôtt végzett post mortem CT-angiográfia nagymértékben segíti a célirányos vizsgálatot, valamint a végsô diagnózis felállítását, és mivel a vizsgált alanyok mérete néha nagyon kicsi, megkönnyíti a kis eltérések vizualizálását és interpretálását, sôt, jó felbontása miatt idônként meghaladja azt. Feladatunk meglévô protokolljaink megfelelô továbbfejlesztése.

Elôadások

SZONOELASZTOGRÁFIA Farbaki Zs.

ÖT ÉV AZ EMLÔSZÛRÉSBEN Grexa E., Hertelendy Á., Heiner J. Baranya Megyei Kórház, Radiológiai Osztály, Pécs

Nem érkezett absztrakt. A TÉRD SÜRGÔSSÉGi MR-VIZSGÁLATA Fazekas P. Markhot Ferenc Kórház, Eger A térdízület MR-vizsgálata a leggyakrabban végzett musculoskeletalis MR-vizsgálat. Általában a meniscusok, a szalagok, a porcok traumás vagy degeneratív elváltozásainak kiderítésére tervezetten végezzük. A térdízület sürgôs MR-vizsgálatának célja, indikációja, módszere még nem kristályosodott ki. Térdsérülések gyanújánál még napjainkban is az egyedüli képalkotó vizsgálat a röntgenvizsgálat. A két- vagy többirányú röntgenfelvétel kimutatja a csontsérülések túlnyomó részét, a luxatiót, és indirekt jeleket mutathat az ízületi instabilitásról. Nyílt térdsérüléseknél – ezek általában sürgôs mûtétet igényelnek – a fracturát kimutató röntgenvizsgálat után végzett MR-vizsgálat felfedi a kísérô lágyrész-sérüléseket (tok, szalagok, meniscusok, porc), ezzel a teljes körû diagnózis birtokában lehetôvé válik a mûtéti tervezés. Zárt térdsérüléseknél, ha a röntgenvizsgálat fracturát mutat, az azt követô MR-vizsgálat a kísérô lágyrész-sérülések kimutatásával lehetôséget ad a mûtét jellegének (endoszkópos vagy nyílt), fajtájának megválasztására. Ha a röntgenvizsgálat fracturát nem igazol, de ízületi instabilitás áll fenn, vagy jelentôs folyadékgyülem van, a sürgôsen elvégzett MR-vizsgálat magyarázatot ad az instabilitás, a folyadékgyülem okára, de lehetôvé teszi latens fractura kimutatását is. Ha negatív röntgenvizsgálat mellett instabilitás sincs, de jelentôs folyadékgyülem áll fenn, a sürgôs MR-vizsgálat elkerülhetôvé teszi a diagnosztikus térdpunkció végzését. A térd MR-vizsgálatát háromirányú protondenzitású (zsírelnyomással) és sagittalis vagy coronalis T1súlyozású méréssel végezzük. Az elôadás gondolatébresztô szándékú, cél a térd sürgôs MR-vizsgálata indikációjának és módszerének kidolgozása, helyének megtalálása. HOGYAN (NE) VÁSÁROLJUNK DIGITÁLIS MAMMOGRÁFOT? Forrai G. Nem érkezett absztrakt.


Bevezetés: A Baranya Megyei Kórház Komplex Emlôszûrô Központjában 2002. január 1-jétôl végzünk szervezett emlôszûrést, a Baranya megyei három központ egyikeként. A 2002–2006 között végzett szûrés eredményeit elemezzük és hasonlítjuk össze az országos elérhetô adatokkal. Betegek és módszer: Öt év alatt több mint 43 000 nôt hívtunk be szûrésre, és körükben 16 000 feletti esetben végeztünk mammográfiát. A kiemelt betegek teljes kivizsgálását mi végeztük. Eredmények: A megjelenési arány az országosnál valamivel alacsonyabb volt, 38,5%. Az éves jelentôs ingadozás javuló tendenciát mutat az ÁNTSz szervezômunkájának megerôsödésével. Az öt év alatt 65 daganatot szûrtünk ki (0,39%), ami az országos adatoknál magasabb. A szûrésben kiemelt daganatok az elsô évet leszámítva kisebbek és alacsonyabb stádiumúak voltak, mint a klinikai csoportban. Következtetés: A Baranya megyei három szûrôközpont jó koordinációban dolgozik. A szûrési területek koordinált állandóvá tételével a megjelenési arányok is javuló tendenciát mutatnak. HEMATOLÓGIAI BETEGEK TÜDÔELVÁLTOZÁSAINAK DIFFERENCIÁLÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A GOMBAFERTÔZÉSEKRE Gyôri G.1, Balassa K.2, Sinkó J.3, Kovács B.1, Magyar P.1, Demeter J.2 1 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 2 I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Hematológiai Osztály, Budapest 3 Egyesített Szent István és Szent László Kórházak, Hematológiai Osztály, Budapest Bevezetés: Az utóbbi évek terápiás vívmányainak köszönhetôen az onkohematológiai betegek nagyobb része kerül remisszióba és túlélésük is javul. Ebben döntô szerepet játszik a szupportív kezelés fejlôdése. Az invazív gombainfekciók azonban ma is magas mortalitással járó, életveszélyes kórképek az immunszupprimált betegek körében. A pulmonalis szövôdmények (bakteriális, vírusos és gombafertôzések, illetve alapbetegség okozta infiltráció) elkülönítésében a radiológusnak fontos szerep jut, az onkohematológus, az infektológus és a mikrobiológus mellett. Célkitûzés: Pulmonalis mycosisok morfológiai sa-

107

játosságainak tanulmányozása CT-vizsgálattal, a differenciáldiagnosztikai nehézségek ismertetése. Betegek és módszerek: A vizsgálatba a Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika Hematológiai Osztályán az elmúlt években malignus hematológiai alapbetegség miatt kezelt, közel 20 olyan beteg került, akiknél differenciáldiagnosztikai nehézséget okozó pulmonalis elváltozás volt észlelhetô. A radiológiai vizsgálatok a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján és a Labscreen CT-laboratóriumban történtek. Ismertetjük a valószínûleg vagy bizonyítottan szisztémás mycosisban szenvedô betegek mellkasi elváltozásainak CT-sajátosságait és a differenciáldiagnosztika kérdéseit olyan hasonló morfológiát mutató eltéréseken keresztül, amelyek klinikailag nem bizonyultak mycosisnak (alapbetegség pulmonalis manifesztációja, kemoterápia mellékhatásaként kialakult tüdôfibrosis, egyéb patogén okozta gyulladás). Eredmények: Az opportunista gombafertôzések radiológiai tünetei gyakran aspecifikusak. Az angioinvazív aspergillosis CT-morfológiai képét szoliter vagy multiplex intrapulmonalis infiltrátum és „halo tünet” jellemzi. A „halo jel” sem specifikus, számos egyéb fertôzésben és az alapbetegség tüdômanifesztációjában is megjelenhet. A gombaszaporulat okozta érelzáródás ék alakú infarktust eredményez. A légúti invazív aspergillosis a „rügyezô fára” hasonlíthat, foltos peribronchialis beszûrôdésekkel. Neutropenia megszûnése után az infiltrátumok gyakran növekednek, ami – szemben az egyéb betegségekkel – a javulás jele lehet. Következtetések: Az invazív gombainfekciók korai diagnosztikájában a HRCT-vizsgálat különösen fontos. Az észlelt radiológiai kép ugyan nem specifikus, de bizonyos morfológiai eltérések alapján fel kell merülnie mycosis lehetôségének, különösen immunszupprimált betegeknél. A minél koraibb diagnózis lehetôvé teszi az adekvát kezelést, amely a betegek életkilátása szempontjából meghatározó. AZ ULTRAHANG-DIAGNOSZTIKA PERSPEKTÍVÁI: MI JÖHET MÉG? Harkányi Z. Heim Pál Gyermekkórház, CT-Intervenciós Osztály, Budapest Közel négy évtizede használjuk hazánkban a klinikai ultrahang-diagnosztikát. A technikai fejlôdése közismert, az ultrahangvizsgálat a mindennapok orvoslásának elemi része lett. Milyen fejlôdés várható a jôvôben? A választ a jelenlegi tendenciákból adhatjuk meg:

108

– A miniatürizálás folytatódik. Léteznek tenyérnyi (palmtop) méretû ultrahangkészülékek. A kapott képek már ma is továbbíthatók az interneten keresztül. – Az ultrahang további széles körû, minden szakmát érintô alkalmazása folytatódik. A készülékek használata, a vizsgálatok optimalizálása szoftveresen fejlôdik tovább. – A berendezések árai tovább csökkennek. – Az ultrahang-kontrasztanyagok szélesebb körû alkalmazása várható egyes daganatok gyógyszeres kezelése során, a terápiás válasz pontosabb megítélésében. – Gyógyszert hordozó ultrahang-kontrasztanyagok alkalmazása megjelenik a humán gyakorlatban (állatkísérletekben már folyik). Az ultrahang- (MR-) vezérelt HIFU-kezelés egyes daganattípusok esetén alkalmazható. A nagy kérdés továbbra is az, hogy ki és milyen haszonnal, tapasztalattal alkalmazza ezt a technikát. A zsebben hordott ultrahangkészülék a beteg üdvét szolgálja-e? Valószínûleg néhány éven belül már a medikusoknak a fizikális vizsgálat kiegészítéseként fogjuk tanítani az ultrahangdiagnosztikát. MÁJDAGANATOK RÁDIÓFREKVENCIÁS KEZELÉSÉNEK VEZÉRLÉSE A LEGÚJABB ULTRAHANGTECHNIKÁVAL Harmat Z., Battyány I. Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs Bevezetés: Az ultrahang a legáltalánosabban alkalmazott képalkotó eljárás az intervenciós radiológiai beavatkozások során. Számos olyan eset van viszont, amikor a kérdéses terület ultrahanggal nem látható, így CT-vezérlést kell használni. Létezik azonban egy olyan módszer, amellyel ezek a beavatkozások is – az új képfúziós technikát alkalmazva – egyszerûen, a „hagyományos” módon elvégezhetôk. Módszer: Klinikánkon már több mint egy éve a napi rutinban alkalmazzuk a virtuális navigációs technikát, amely az ultrahang- és a CT- vagy MRvizsgálatok képanyagának képfúzióját valósítja meg. Ennek segítségével lehetôség nyílik ultrahanggal nem vagy csak nehezen látható képletek, szervterületek ultrahangvizsgálat során végzett, de tulajdonképpen CT- vagy MR-vezérelt intervenciós radiológiai ellátására. Különösen fontos ez a rádiófrekvenciás kezelések során, ahol a képzôdô artefaktok a beavatkozás folyamán a kiindulási daganattérfogatot szinte teljes mértékben elfedik, láthatatlanná teszik.

Elôadások

Konklúzió: A saját tapasztalatok és az irodalmi adatok alapján a virtuális navigáció technikai sikeraránya 95% felettinek mondható. Használatával az eddig nem vagy nehezen elvégezhetô, képalkotók által vezérelt percutan intervenciók is biztonsággal elvégezhetôvé válnak. KÉPALKOTÓ VIZSGÁLATOK A MÁJTRANSZPLANTÁCIÓS ÉLÔDONOR-JELÖLTEK KIVIZSGÁLÁSÁBAN – AZ MDCT SZEREPE Hartmann E., Németh A., Balázs Gy., Doros A. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest A májdonorjelöltek alkalmasságának elbírálásában a képalkotó vizsgálatok szerepe többrétû. Az általános egészségi állapot felmérésére szûrô jellegû mellkasröntgen és hasi ultrahangvisgálat készül, a jelölt anamnézisétôl függôen esetleg egyéb kiegészítô vizsgálatok is. Az ezt követô CT-CTA a képalkotó vizsgálatok sorában központi szerepet tölt be. A megfelelô minôségû, további feldolgozásra alkalmas képek MDCT használatával nyerhetôk. A hasi és kismedencei szervek általános ábrázolásán és esetleges elváltozásainak felfedésén kívül a cél a máj morfológiájának, zsírtartalmának megítélése. Az artériás, portalis és vénás ágak anatómiáját részletesen ábrázoljuk a felvételekbôl készült 3D rekonstrukciókkal is, mert ezen anatómiai sajátosságok befolyásolják a donáció lehetôségét és módját. A volumetria alapját is az MDCT-felvételek adják, a virtuális térfogatmérés alapján dönthetô el, hogy a máj térfogata elegendô-e a recipiens és a donor számára. Az epeúti anatómia vizsgálatára MRCP-vizsgálatot végzünk, amely azonban normális tágasságú epeutak mellett nem mindig teljes értékû, ezért a donációs mûtét kezdetén intraoperatív kolangiográfia adja a végleges döntés alapját. Ismertetjük kivizsgálási protokollunkat, az egyes vizsgálatok egymásra épülését és a vizsgálati soron belül az MDCT szerepét. MI VOLT ELÔBB: A TYÚK VAGY A TOJÁS? AVAGY: MELYIK BETEGSÉG OKOZZA A PANASZOKAT? Héjj I., Lóránd Á., Bartók M. Heim Pál Gyermekkórház, Röntgen-Ultrahang és CTIntervenciós Osztály, Budapest Tizennégy éves lány akut hasi panaszokkal került felvételre. Fájdalmát inkább bal oldalon jelezte, de alhasa is érzékeny volt. Ultrahangvizsgálat során


pangó bal vesét, ürülôben lévô bal oldali ureterolithet találtunk. Emellett a kismedencét hatalmas, emberfejnyi cystosus terime töltötte ki, amely dermoid cisztának imponált. Sürgôségi CTvizsgálat is készült, amely alátámasztotta az ultrahangvizsgálat eredményét. Mivel a hatalmas dermoid komolyabb veszélyt jelentett a gyermeknek, ezért azt még aznap mûtétileg eltávolították. A mûtét után a bal vese pangása csökkent, a lány fájdalmai enyhültek, köve néhány nap múlva távozott. Az esetet azért tartottuk bemutatásra érdemesnek, mert egyszerre két, akut tüneteket mutató és sürgôsségi kezelést igénylô betegsége volt a gyermeknek. A PERFÚZIÓS SZÍV-MR VIZSGÁLAT ÉRTÉKE Hoffer K. Nem érkezett absztrakt. A KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI ELLÁTÁS MODELLJE A KAPOSI MÓR OKTATÓKÓRHÁZ SÜRGÔSSÉGI BETEGELLÁTÓ CENTRUMÁBAN Horváth Gy.1, Varga Cs.2 1 Kaposi Mór Oktatókórház, Radiológiai Osztály, Kaposvár 2 Kaposi Mór Oktatókórház, Sürgôsségi Betegellátó Centrum, Kaposvár A Kaposi Mór Oktatókórházban 2005 áprilisa óta mûködik SO1 minôsítésû Sürgôsségi Betegellátó Centrum, amelynek képalkotó diagnosztikai hátterét 24/7 folyamatos munkarendben mûködô, sürgôsségi radiológiai részleg biztosítja. A szerzôk három év tapasztalatai alapján ismertetik alkalmazott klinikai és radiológiai triage rendszerüket, a radiológiai ellátás strukturális felépítését és a leggyakoribb sürgôsségi kórképekben alkalmazott képalkotó protokollrendszereiket. Tapasztalataik alapján a sürgôsségi betegellátásban a valamennyi radiológiai modalitást szükség szerint akár azonnal, minimális betegmozgatással, állandó állapotmonitorozással biztosító diagnosztikai háttér, a biztonságos, gyors és hatékony képalkotás az ellátás minôségét meghatározó egyik kritikus elem. RECIDÍV CERVIXTUMOR KIMUTATÁSÁNAK LEHETÔSÉGEI MR-VIZSGÁLATTAL Horváth K., Galambos K., Pete I., Lôvey J., Gôdény M. Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztikai Osztály, Budapest

109

Célkitûzés: Cervixtumor esetén a terápia – mûtét vagy irradiáció, kemoirradiáció – után kialakult szerkezeti változásokat és a recidíva elkülönítésének lehetôségeit vizsgáltuk. Módszerek: Random kiválasztott 100 cervixtumoros beteg kismedencei MR-vizsgálatait tekintettük át. Huszonnyolc betegnél mûtét, 72 betegnél irradiáció vagy kemoradioterápia történt. A vizsgálatok 1,5 T MR-berendezéssel készültek. Értékeltük a cervix, hüvelycsonk, nyirokcsomók és egyéb kismedencei lágy részek, csontstruktúrák szerkezetét, jelintenzitását, a kontrasztanyag-halmozás mértékét. Eredmények: A vizsgálatok során posztoperatív lymphcystát (két betegnél), kiterjedt hegesedést (10 betegnél), necrosist (öt betegnél), húgyhólyagés bélfal-megvastagodást (kilenc betegnél), fistulát (két betegnél), kiterjedt kismedencei gyulladást (két betegnél), granulációs szövetet (egy betegnél), posztirradiációs csontelváltozást (12 betegnél) találtunk. Reziduális vagy recidív tumorra, tumoros propagációra utaló jel 32 betegnél volt kimutatható. Második primer tumort két betegnél találtunk. Következtetés: A posztterápiás státus értékelése mind klinikailag, mind a képalkotó vizsgálatokkal nehéz. Az MR jó módszer a megváltozott anatómiai és szerkezeti struktúrán belül a kezelés következtében kialakult elváltozások mellett a korai recidíva elkülönítésére. A RADIOLÓGUS SZEREPE A COLORECTALIS DAGANATOK MULTIDISZCIPLINÁRIS ÉRTÉKELÉSÉBEN ÉS KORSZERÛ ELLÁTÁSÁBAN Jederán É., Gôdény M., Farkas E. Z., Mátrai Z., Orosz Zs. Országos Onkológiai Intézet, Budapest Bevezetés: A colorectalis daganatok hatékony, korszerû terápiája korszerû diagnosztikát igényel. Módszerek: Intézetünkben a gastrointestinalis, multidiszciplináris szakmai bizottság egy év alatt 293, mûtött tumor esetét tárgyalta meg. A vastagbél alsó szakaszán – a rectumban, a rectosigmoidalis átmenetben, az analis szakaszon – 154 betegnél találtunk daganatot. A stádium felmérésére 45 endorectalis ultrahangvizsgálat (EUH) és 100, rectumra centrált, magas felbontású mágneses rezonanciás vizsgálat (HR-MR) készült. Harminchat betegnél mindkét vizsgálat megtörtént, kilenc betegnél csak EUH és 64 betegnél csak HR-MR történt. A transrectalis ultrahangvizsgálat elsôsorban a rectumfalban lévô infiltráció kiterjedésének fel-

110

mérésére és lokális nyirokcsomó megítélésére alkalmas, távoli tumorterjedés, nyirokcsomó felmérésére, metasztáziskeresésre alkalmatlan. Eredmények: A HR-MR nemcsak a T stádium meghatározásában pontos, hanem széles topográfiai analízisre, így a tumor és a mesorectalis fascia viszonyának meghatározására is alkalmas. Pontos módszer a tumormentes reszekciós szél prediktálására, fôleg elôrehaladott rectumcarcinománál. Az EUH és a magas felbontású MR-vizsgálat a rectumtumor stádiumát 90% fölötti pontossággal határozza meg. A colorectalis rák nyirokcsomómetasztázisai általában 1 cm-nél kisebbek, emiatt a CT/MR „N” stádiumot meghatározó pontossága alacsony, 50-70%. Következtetés: Rectumtumor stádiummeghatározására az eszközös endoszkópia után transrectalis ultrahang- és HR-MR vizsgálat szükséges. Az EUH a T2-3, a HR-MR a T3-4 stádium meghatározásában hatékony. A CT elônye, hogy rövid idô alatt nyújt teljestest-információt, így a tumorszóródásról, a máj státusáról egyszerûen és pontosan informál, de az irodalom szerint MDCT-vel a T stádium pontossága csak 80% körül van. A nyirokcsomóérintettség megítélésére a képalkotó módszerek korlátozottan alkalmasak. A terápia utáni CT- vagy MR-rel történô státusrögzítés korrekt betegkövetést tesz lehetôvé. A megfelelô módon és metodikával alkalmazott anatómiai képalkotó módszerek mellett is maradhatnak megválaszolatlan kérdések – például a terápia hatékonysága, a recidíva gyanúja tekintetében –, amelyekre a metabolikus módszerektôl várunk választ. A korszerû daganatdiagnosztika multidiszciplináris együttmûködésen alapul és csak együttmûködésben lehet hatékony. MÁJTRANSZPLANTÁCIÓT KÖVETÔ KORAI ARTERIA HEPATICA THROMBOSIS SZELEKTÍV LYSISE Juharosi Gy., Doros A., Németh A., Hartmann E., Deák Á., Lénárd Zs., Kozma V., Ther G., Tóth Sz., Máthé Z., Kóbori L. Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest Az arteria hepatica thrombosis a májtranszplantáció egyik életet veszélyeztetô vascularis szövôdménye, amely súlyos (keringészavarhoz társuló) graftelégtelenséghez, májszövet- és epeúti necrosishoz, végül graftvesztéshez vezethet. Az arteria hepatica májtranszplantációt követô korai thrombosisának képalkotó diagnosztikáját és percutan

Elôadások

szelektív katéteres eljárással történô thrombolysisét mutatjuk be négy eset kapcsán. Három beteg cadaver donoros, egy beteg élô donoros májátültetésen esett át. Mind a négy esetben a korai posztoperatív szakaszban ultrahangvizsgálattal artériás keringészavart észleltünk, amelyet minden esetben (thrombotizált artériás ág elletási területének megfelelôen) az artériás Doppler-görbe lelapulása, az RI kifejezett csökkenése (<0,35) és/vagy a magas diasztolés áramlási sebesség jelzett. Két esetben akut kiegészítô CTA, két esetben pedig DSA elôzte meg az intervenciós terápiát. A szelektív artériás katéterezést követôen 13–30 mg rTPA beadásával thrombolysist végeztünk. A beavatkozást egy-egy esetben ballonos tágítással, stentbehelyezéssel vagy az arteria lienalis embolizációjával egészítettük ki. A terápia három betegnél sikeresnek bizonyult. A negyedik esetben sebészi reanasztomózis, egy alkalommal pedig vérzés miatt került sor mûtétre. A módszer a korai posztoperatív szakban is alkalmazható megfelelô indikációk esetén, amennyiben a sebészi és intenzív terápiás háttér is biztosított. NOVEL IMAGE EVALUATION AND PROCESSING TECHNOLOGY FOR NON-INVASIVE MULTI-MODALITY IMAGING DIAGNOSTICS Kári B1, Pintér Cs.2, Papp L.3, Németh G.2, Bagaméry I.2 1 Semmelweis University, Faculty of Medical Department of Diagnostic Radiology and Oncotherapy, Budapest 2 MEDISO Ltd., Budapest 3 Nuclear Medical Clinic, Schleswig-Holstein University Campus, Kiel Aim of the study: The integrated imaging systems (SPECT/CT, PET/CT) decrease most of the uncertainty in the particular modalities with high efficiency based on the simultaneous registration of morphological and functional information. Three modality integrated system – SPECT/PET/ CT – design has been started both on the imaging and image processing fields by the experiences of the first domestic SPECT/CT development and construction. Main goal of the design of evaluation workstation was to apply new methods to make available the 3D presentation by simultaneous and fused way for the triple modality system by enhancing the advances of the individual modalities. Material and methods: The fundament of the image processing system is the own developed locale DICOM server supported by Intel Core™ Duo CPU


with Windows Vista 32/64 bit op. system. The graphics is powered by high performance GPU (nVIDIA GeForce) algorithms with min. 2 Mpixel (full HD) resolution. Presentation of the multimodality images are provided by pre-defined and user defined layout-set. Versatile ROI techniques serve the quantitative and semi-quantitative evaluations. The image processing system has both auto co-registration (integrated imaging system) and manual co-registration (independent imaging systems) procedures in order to display various fused images. A special transparent colorization technique has been developed for triple modality fusion procedure. The particular image processing operations can be accessed by either pop-up menus or toolboxes to be located on the screen by flexible way (windowing, ROI, registration, 3D movie, etc.). Reporting of the result may be obtained by either hard-copy (paper or film based) or optical media (CD/DVD) by user defined and modifiable template system. Results: The proto-type image processing system is under clinical evaluation and test now. Investigations of the stability and the validation of the system are running on many assigned clinics. Conclusion: The preliminary results show the necessity of refinements. After carrying out the necessary modifications the system will be suitable not only for the domestic produced multi-modality system, but may be applied like a modality manufacturer independent image processing system. ÚJ KÉPÉRTÉKELÔ ÉS KÉPMEGJELENÍTÔ TECHNOLÓGIA A NONINVAZÍV MULTIMODALITÁSÚ KÉPI DIAGNOSZTIKÁBAN Kári B.1, Pintér Cs.2, Papp L.3, Németh G.2, Bagaméry I.2 1 Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 2 MEDISO Kft.. Budapest 3 Klinik für Nuklearmedizin, Schleswig-Holstein Universität Campus, Kiel Célkitûzés: Az integrált leképezôrendszerek (SPECT-CT, PET-CT) a morfológiai és a funkcionális információk szimultán rögzítése alapján az egyes modalitásokban rejlô bizonytalanságok többségét nagy megbízhatósággal csökkentik. Az elsô hazai fejlesztésû és építésû SPECT-CT tapasztalatai nyomán egy integrált hárommodalitású – SPECTPET-CT – rendszer tervezése kezdôdött el mind a leképezôrendszer, mind a képfeldolgozás területén.

111

Az értékelô munkaállomás kialakításánál olyan új módszerek kidolgozását tûztük ki, amely lehetôvé teszi e három modalitás szimultán és fuzionált 3D megjelenítését az egyes modalitások erényeinek kiemelésével. Anyag és módszer: A képfeldolgozó rendszer alapja a saját fejlesztésû helyi DICOM szerver, Intel Core Duo CPU támogatással és Windows Vista 32/64 bit operációs rendszerrel. A grafikát nagy teljesítményû GPU- (nVIDIA GeForce) alapú algoritmusok szolgáltatják minimum 2 megapixel (full HD) felbontással. A multimodalitású képek megjelenítését elôre definiált és a felhasználó által definiált úgynevezett layout-set biztosítja. Így az egyes vizsgálatokhoz optimalizált kijelzéstípus a vizsgálattal együtt elôválasztható. A kvantitatív, szemikvantitatív kiértékelést a sokoldalú ROI-technika szolgáltatja. Az értékelôrendszer rendelkezik mind auto-koregisztráció (integrált leképezôrendszerek), mind kézi koregisztráció (független leképezôrendszerek) eljárással a különbözô modalitások fúziós megjelenítéséhez. Egy speciális transzparensszínezési technika került kifejlesztésre a hárommodalitású képfúzió kialakításához. Az egyes képfeldolgozó mûveletek felugró menün és a képernyôn flexibilisen elhelyezhetô mûveleti mezôkön keresztül érhetôk el (ablakolás, ROI, regisztráció, 3D mozi stb.). A képi dokumentációk hard-copy (papír- és filmalap), valamint optikai tárolóeszközön (CD, DVD) kapható meg a felhasználó által elôre megtervezett, de módosítható formában. Eredmények: A kialakított rendszer prototípusa már a klinikai tesztelés fázisában van. Jelenleg több klinikán folyik a rendszer stabilitási és validációs vizsgálata. Következtetések: Az elôzetes eredmények alapján várható, hogy a rendszer a szükséges finomítások elvégzése után alkalmas lesz nemcsak a hazai gyártású multimodalitású rendszerek kiszolgálására, hanem úgy is, mint önálló, modalitásgyártóktól független multimodalitású, képértékelô rendszer. VIRTUÁLIS AUTOPSZIA Karlinger K. Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest Célkitûzés: A modern képalkotó eszközök lehetôvé teszik, hogy a test megsértése nélkül annak belsejérôl, az egyes szervekrôl, a bennük lévô, morfológiai eltéréseket okozó folyamatokról képet kapjunk. Célunk az volt, hogy megállapítsuk, lehet-e kompen-

112

zálni a végsô diagnózis felállításánál azt a veszteséget, amelyet a világon mindenütt, így nálunk is az autopsziák iránti csökkenô hajlandóság okoz. Módszerek és eredmények: A vizsgálatokat 16 szeletes Philips Brilliance CT-készülékkel végeztük. Szigorú higiénés feltételek mellett zárt plasztikdobozban ex vivo szerveket (vese, prostata), alvadt és alvadásgátolt vért, post mortalisan eltávolított szerveket (szív, vese, tüdô, agy, béltraktus), valamint perinatalisan elhunyt újszülötteket, csecsemôket vizsgáltunk. A CT-vizsgálatok során elôbb változó, többféle, majd optimálisan standardizált paramétereket alkalmaztunk (90 keV, 100 és 300 mAs). Natív és igénylehetôség szerint kontrasztanyagos vizsgálatokat végeztünk. A gastrointestinalis rendszer feltöltésére hígított Gastrographint használtunk, az értöltéseknél végül a megfelelôen hígított Lipijodolnál állapodtunk meg. A volumetrikus adatokat Philips, illetve Agfa pulton kidolgozva MPR és 3D módon rekonstruálva posztprocesszáltuk és értékeltük. A post mortalisan eltávolított szervek közül további vizsgálatokat végeztünk szíveken, coronariastentelt szíveken. Megállapítottuk a cerebralis szürke- és fehérállomány post mortalis denzitásváltozásait levegôn, vizes közegben, valamint formalinos fixálás után. Virtuális enterográfiát végeztünk vízzel feltöltött vékonybéltraktuson. Post mortem felfedezett cystosus vesetumor CT-tulajdonságait vizsgáltuk, a vesékben lehetséges meszesedések fajtáit hasonlítottuk össze. Post mortalisan eltávolított, elôzetesen embolizált vesetumor CT-tulajdonságait mértük fel. Alvadt és alvadásgátolt vér, alvadék vs. üledék, szérum vs. plazma denzitásváltozásait követtük szériamérésekkel. Perinatalis vizsgálataink során számos patológiai eltérést, halálokot tártunk fel virtuális vizsgálattal: intra- és extraventricularis, valamint extracranialis vérzéseket, tüdôvérzést és atelectasiát, bullákat, pneumothoraxot, pleuralis folyadékot, trachea- és thoraxfejlôdési rendellenességet, máj- és vesefejlôdési rendellenességeket, rekeszsérveket és herniációkat, (komplex) skeletalis anomáliákat, szív- és nagyérfejlôdési rendellenességeket. Következtetések: A post mortalis CT-vizsgálat alkalmas a morfológiai, denzitásbeli eltérések ábrázolására. A patológus számára figyelemfelhívó, a várhatóan bonyolult situs autopsziás feldolgozásához elôzetes tervkészítést tesz lehetôvé. A boncolási adatokat kiegészíti. A vizsgálat megismételhetô, a képanyag posztprocesszálható, archiválható, újra megtekinthetô. Az igazságügyi boncolásoknál perdöntô bizonyítékkal szolgálhat.

Elôadások

PILLANATKÉP A MAGYAR RADIOLÓGUS ORVOSOKRÓL 2007-BEN – MI VÁRHATÓ 5-10 ÉV MÚLVA? Kis Zs. Markhot Ferenc Kórház, Radiológiai Osztály, Eger A szerzô a 2007. április 1.–november 30. közötti idôszakban felmérte a magyar radiológiában dolgozó orvosok létszámát, korösszetételét és területi eloszlását. Munkáját a Magyar Orvosi Kamara adatbázisára alapozta, és a radiológus szakfelügyelôi hálózat, valamint a szakmában dolgozó munkatársak segítségével validálta. Vizsgálta az orvosokra háruló munkaterheket, elemezte a szakorvosjelöltek és rezidensek létszámát is. A felmérés alapján megállapítható, hogy Magyarországon 2007-ben 1151 radiológus volt nyilvántartásba véve, közülük itthoni kórházakban 1099 fô (95,5%), külföldön 52 fô (4,5%) dolgozott. Az itthon dolgozó szakorvos radiológusok száma 966 fô, közöttük rendkívül magas a nyugdíj mellett dolgozók aránya, 36%, 346 fô. A szakorvosjelöltek és rezidensek száma mindössze 133 fô (12%). Minden korcsoportban jelentôs a nôk létszámfölénye, a nôk és férfiak megoszlása az összes radiológust tekintve: 71% nô, 29% férfi. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a radiológus orvosok korösszetételében jelentôs az idôsebb, nyugdíj mellett dolgozók aránya, kevés az utánpótlást képezô szakorvosjelölt és rezidens. Kedvezôtlen a területi eloszlás, részben ebbôl fakadóan jelentôsen eltérnek a munkaterhek. A felmérés, figyelembe véve egyéb, a humán erôforrás tervezésénél fontos szempontot (például demográfiai változások, a biztosítási rendszer változásai, teleradiológia, új technológiák megjelenése a radiológiában), alapul szolgálhat a jövô létszámigényének pontos tervezéséhez. AGYI VÉNÁS SINUSTHROMBOSIS – DIAGNOSZTIKUS KIHÍVÁS A SÜRGÔSSÉGI ELLÁTÁSBAN Kiss E.1, Ükös M.2, Hegedûs Á.1, Jéhn Á.3 1 FM Szent György Kórház, Radiológiai Osztály, Székesfehérvár 2 Szent György Diagnosztikai Központ, Székesfehérvár 3 FM Szent György Kórház, Traumatológiai Osztály, Székesfehérvár Bevezetés: Az agyi vénás sinusok thrombosisa igen változatos, gyakran drámai klinikai kép formájában megjelenô súlyos megbetegedés, mortalitása 10-20% közé tehetô. Száma emelkedô tendenciát


mutat. A klinikai tünetek akár néhány hete is fennállhatnak, progrediálnak. Vezetô tünet a fejfájás, amihez változatos neurológiai tünetek csatlakozhatnak – fokális vagy generalizált görcsök, paresis, papillaoedema, tudatzavar. Betegek és módszer: Öt beteg esetét ismertetve bemutatjuk a kórkép klinikai jellemzôit, kiemeljük a noninvazív neuroradiológiai eljárások szerepét a diagnózis felállításában. Rizikótényezôként egy esetben trauma, egy esetben orális antikocipiens szedése, két esetben hypertonia szerepeltethetô, egy esetben nem volt azonosítható. A panaszok fennállásának ideje 12 óra és 10 nap között volt. Vezetô tünete minden esetben a fejfájás és a hányás. Ezeken kívül egy esetben tudatzavar, egy esetben fokális görcsök, egy esetben felsô végtagi és perifériás facialis paresis alakult ki. Három esetben koponya-CT-vizsgálat történt primeren, két esetben koponya-MR-t plusz vénás MR-angiográfiát végeztünk. A koponya-CT után mindegyik esetben megtörtént az MR-vizsgálat is. Következtetés: A natív koponya-CT-vizsgálat során ábrázolódott jelek – az artériák disztribúciós területét nem követô, haemorrhagiás infarktus, basalis ciszternákat nem érintô subarachnoidealis vérzés (SAV), hiperdenz véna – alapján a diagnózis pontosítása végett került sor az MR-vizsgálatra, illetve vénás MRangiográfiára. Az MR-angiográfia igazolta a sinusthrombosist áramlási jel hiányának formájában. A sinusthrombosishoz egy esetben SAV, egy esetben haemorrhagiás infarktus, poszttraumás térfoglalás társultak. A koponyaûri vénás thrombosisok sürgôsségi diagnosztikájában a leggyakrabban elvégzett natív koponya-CT-vizsgálat a kórisme felállításában nem elegendô, diagnosztikai központunkban jelenleg a klinikai gyanú és a CT-vizsgálat során látott elváltozások alapján az MR-vizsgálat, illetve MR-angiográfia elvégzése vezet definitív diagnózishoz. AZ MDCT SZEREPE A COLORECTALIS BETEGSÉGEK KIVIZSGÁLÁSÁBAN Kiss I., Tóth L., Nagy F., Horváth I., Wittmann T., Palkó A. Euromedic Diagnostics Szeged Kft., Szeged Célkitûzés: A multidetektoros CT-berendezések elterjedésével a colorectalis vizsgálatok (kettôs kontrasztos irrigoszkópia, virtuális kolonoszkópia) aránya megváltozott. Célunk annak megítélése volt, hogy hogyan alakult 2005-tôl napjainkig a gasztroenterológiai képalkotó diagnosztikai és endoszkópos vizsgálatok aránya, összetétele.

113

Betegek, metodika: 2005-tôl 2007-ig 745 kettôs kontrasztos irrigoszkópiát, 396 virtuális kolonoszkópiát végeztünk. A vizsgált idôszak eredményeit összehasonlítottuk a belgyógyászok által elvégzett kolonoszkópiák számának változásával. A vizsgálatokat GE Lightspeed 16 szeletes CT-vel végezzük. Az értékelésnél 2D (MPR), 3D és virtuális rekonstrukciót alkalmazunk. Eredmények: A kettôs kontrasztos irrigoszkópiából 2005-ben 314, 2006-ban 245, 2007-ben 186 készült. A virtuális kolonoszkópiából 2005-ben 61, 2006-ban 103, 2008-ban 142 történt. A kolonoszkópiából 2005-ben 1515, 2006-ban 1763, 2007-ben 1812 készült. Következtetés: A vizsgált idôszakban az egyes vizsgálómódszerek alkalmazásának arányai jelentôsen változtak, nagymértékben nôtt az MDCT szerepe a gasztroenterológiai kivizsgálásban. Ennek magyarázata, hogy MDCT-vel megítélhetôk a vastagbél fali elváltozásai, az elváltozások kiterjedése, a mesenterium és a nyirokcsomók állapota. A vizsgálat kisebb megterhelést jelent, így idôs betegeknél is elvégezhetô. Az MDCT mind technikailag, mind metodikailag alkalmas a megváltozott igények kielégítésére, ez magyarázza a gasztroenterológiai vizsgálatok arányainak változását. A KÜLÖNBÖZÔ PRIMER TUMOROK MÁJMETASZTÁZISAINAK CT-MR KÉPI MEGJELENÉSE ÉS DIFFERENCIÁLDIAGNOSZTIKÁJA Kiss M., Shaikh S., Pavlikovics G., Lombay B. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Klinikai Diagnosztikai-Intervenciós és Sugárterápiás Oktatási Intézet, Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Képalkotó Diagnosztikai Intézet, Miskolc Bevezetés: A különbözô primer daganatok májmetasztázisai mintegy tízszer nagyobb gyakorisággal fordulnak elô, mint az elsôdleges májdaganatok. Az egyes szervdaganatok májmetasztázisainak lokalizációja és képi megjelenése más és más lehet, így a lehetséges májmetasztázisok differenciáldiagnosztikájában nagy szerepe van a statikus és dinamikus CT-vizsgálatoknak, illetve alkalmanként az MRvizsgálatoknak. Jelen munkánkban a primer rectum-, colon- és emlôdaganatok májmetasztázisainak jellegzetes képi megjelenését, vascularizáltságát, elkülönítését, kiterjedését és egyéb benignus elváltozásoktól való elkülöníthetôségét vizsgáltuk. Betegek és módszerek: Százharminchat beteget vizs-

114

gáltunk, akiknek elôzetesen igazolt, valamely szervet érintô, primer daganata volt, és májmetasztázis kérdése merült fel. A vizsgálatokat Siemens Somatom Emotion egyszeletes, Siemens Somatom Sensation Open 24 szeletes CT-vel, illetve Siemens Magnetom Symphony Maestro Class 1,5 T MRkészülékkel végeztük. Huszonhét beteget már korábban vizsgáltak egyszeletes CT-készülékkel, valamint 13 beteg járt hasi MR-vizsgálaton. A máj MRvizsgálatánál lehetôségünk nyílt májspecifikus kontrasztanyag (Multihance) adására. Vizsgáltuk a májmetasztázisok képi megjelenését, számát, lokalizációját, kiterjedését és elkülönítését az egyéb benignus képletektôl. Eredmények: Százharminchat vizsgálatnál 59 esetben találtunk májmetasztázist. Az 59 beteg közül 23 betegnek primer colontumora, 15-nek rectumtumora, négynek gyomortumora és kilenc betegnek primer emlôtumora volt. Ezen 51 beteg mellett tüdô-, pancreas-, hólyag-, csontdaganatos betegek voltak, akiknek az adatait itt most nem tárgyaljuk. Négy betegnél kontrasztanyag-allergia miatt nem végeztünk kontrasztanyagos vizsgálatot. A vizsgálatok után különbözô síkú rekonstrukciókat végeztünk, amelyekkel a májelváltozások jobban jellemezhetôk voltak. Vizsgálataink alapján a colontumor metasztázisai nagyobb gyakorisággal fordultak elô a negyedik, hatodik és hetedik szegmentumokban (a többi daganatnál ilyen nem volt megállapítható), illetve az emlôdaganatok metasztázisai gyakrabban fordultak elô a rekeszi felszín közelében. A metasztázisok nagysága minden daganatféleségnél döntôen 1 cm felett volt. Szerkezetükben lényegi eltérés nem mutatkozott. A colorectalis tumorok képi megjelenése az esetek nagy részében tipikus, míg ez a többi tumor metasztázisairól már nem mondható el. Az MR-vizsgálat alapján két primer colontumoros betegnél sikerült metasztázist igazolni, amikor a CT-vizsgálat ezt egyértelmûen nem támasztotta alá. Következtetés: A multislice CT- és az MR-vizsgálattal nagy biztonsággal kimutathatók a májmetasztázisok. Nem lehet viszont következtetni a primer daganatokra a májban lévô metasztázisok száma, lokalizációja és képi megjelenése alapján. SONOGRAPHIC ASSESSMENT OF PLEURAL LIQUID IN A LARGE GROUP OF HEALTHY INDIVIDUALS Kocijancic K. Clinical Institute of Radiology, University Medical Center, Ljubljana

Elôadások

Aim: This prospective clinical study was performed to detect physiological pleural fluid using chest ultrasonography in adult healthy volunteers in elbow position in order to determine the normal frequency and extent of this finding. On the basis of the thickness of pleural fluid layer we wanted to define a possible threshold between pathological and normal physiological conditions of pleural space. Materials and methods: Chest ultrasonography of both pleural spaces was performed in a group of 157 randomly selected healthy adults searching for pleural fluid. Each individual was reexamined separately three times in two to four months intervals or after a delay of 24 to 36 months. Sonographic examination with measurement of maximum thickness of the pleural fluid was undertaken in the elbow position after five minutes leaning in lateral decubitus position. 3-12 MHz linear probes were used. The presence of the fluid layer was assessed and measured as an anechoic layer at least 2 mm in thickness. Subjects served as their own controls with quantitative measurement of the fluid layer over time. Results: The fluid layer was visible in at least one pleural space using sonography in 51/157 (32.5%) subjects, whereby 35 (22.3%) had a positive finding on all three examinations. Consistency of this finding was high between each pair of examinations over time (Cohen’s Kappa ≥0.8, p<0.001). The maximum thickness of fluid layer ranged from 2.0 to 5.2 mm, with a mean of 2.9 mm independently of left or right pleural space and unilateral or bilateral presence. Regression models indicate that odds for observing pleural fluid in an individual decrease with age (p=0.013) and that if observed, the fluid tends to be thicker in women (p=0.017) and in subjects with higher BMI (p=0.028). Conclusion: Ultrasonography detected small amounts of pleural fluid in 32.5% of healthy individuals. If present, maximum thickness of the fluid layer doesn’t exceed the threshold value of 5.2 mm with mean values around 3 mm. The amount of physiological pleural fluid is relative stable over time and as such very likely an individual characteristic with lower frequencies in elders. THE IMPORTANCE OF THE MULTIDETECTOR CT ANGIOGRAPHY IN THE FOLLOW-UP OF THE STENTED RENAL ARTERIES Kollár A.1, Molnár P.1, Böszörményi K.1, Kolossváry E.2 1 Department of Diagnostic Imaging, Szent Imre Hospital, Budapest 2 Department of Angiology, Szent Imre Hospital, Budapest


Purpose: To emphasize the role of MDCT angiography in renal artery stent (RAS) evaluation. Methods: 13 consecutive patients (10 female, 3 male, mean-age: 64.5 years) were treated with RAS in the last 3.5 years in our institution. We used color-Doppler sonography, single slice CTangiography and MR angiography as non-invasive or semi-invasive imaging methods until January, 2008. According to the current guidelines in the literature from February, 2008 we used MDCT angiography (16 rows MDCT, Brightspeed, GE) as control imaging modality. Results: The MDCT angiographies showed 100% correct diagnosis connection with the possibility of instent restenosis. There were only four patients with moderate irregularity inside the renal stents, without significant instent restenosis (these cases were controlled with the gold standard DSA). There is another importance with MDCT angiography: the regular follow-up of these patients the atherosclerotic non-significant stenoses of the native renal arteries is feasible with this method. Conclusion: The MDCT angiography appears as a reliable, semi-invasive screening modality in the regular follow-up of the RAS patients, but according to the small numbers more studies needed to the correct assessment. KLINIKAI GYAKORLATBAN ALKALMAZOTT FMRI-PROTOKOLLOK OPTIMALIZÁLÁSA 3 TESLÁN Kozák L. R., Barsi P., Erôss L., Vidnyánszky Z., Rudas G. Semmelweis Egyetem, MR-kutatóközpont, Budapest Bevezetés: A funkcionális MR-vizsgálatok napjainkra az agymûtétek elôtti kivizsgálási protokoll teljes jogú tagjává váltak, azonban azonos funkciók térképezésére központonként eltérô paradigmákat alkalmaznak eltérô paraméterekkel. Továbbá az irodalomban elérhetô paradigmák jelentôs része mind a mai napig csak 1,5 T térerejû készülékekben került validálásra. A magasabb térerôvel járó jobb jelzaj viszony, az azonos vizsgálati idôtartam mellett elérhetô nagyobb térbeli és idôbeli felbontás azonos paradigmák alkalmazása esetén is eltérést eredményez a statisztikai térképekben. Célkitûzés: A motoros és szenzoros beszédfunkciók, a motoros cortex, valamint a hippocampus térképezésére alkalmas paradigmakészlet, valamint az optimális akvizíciós paraméterek meghatározása. Módszer: Tíz egészséges önkéntesen végeztünk fMR-vizsgálatot 3 T térerôn, blokkos felépítésû

115

képmegnevezési, grammatikai döntéshozatali, hallás utáni megértési, hallás utáni grammatikai döntéshozatali, instrukcióra adott motoros válasz, valamint térbeli memóriafeladat használatával. Az adatfeldolgozás során összevetettük a két-két beszédprodukciós és beszédértési paradigma által kiváltott aktivitásokat. Ezen túlmenôen az elemzésbe bevont adatsorok hosszának parametrikus változtatásával elemeztük a vizsgálati idôtartam és aktivitási szignifikancia közötti összefüggéseket, hogy megállapítsuk az optimális vizsgálati idôtartamot, amely a lehetô legkisebb megterhelés mellett nyújt elfogadható minôségû lokalizációt. Végül a térképek kiterjedését összevetettük az irodalomban 1,5 és 3 Teslán leírtakkal. Eredmények: A vizsgált kísérleti paradigmákkal a nyelvi, motoros és memóriafunkciók az irodalomban leírt adatoknak megfelelôen lokalizálhatók, azonban az általunk 3 Teslán nyert aktivitások azonos szignifikanciaszint mellett kiterjedtebbnek bizonyultak az irodalomban 1,5 Teslán leírtaknál, valamint a térképek is összetettebbek voltak. A beszédfunkciók vizsgálatára alkalmazott paradigmák aktivitásmaximumai valamelyest eltérô lokalizációban voltak az azonos funkcionális egységeken belül. Az optimális vizsgálati idôtartam paradigmánként eltérônek bizonyult. Következtetés: Valamennyi általunk vizsgált paradigma alkalmasnak bizonyult a várakozásoknak megfelelô és következetes funkcionális térképek elôállítására, azonban a statisztikai térképek azonos szignifikanciaszint mellett 3 T térerôn tapasztalt nagyobb kiterjedését a leletek értékelése során mindenképpen figyelembe kell venni. A 1,5 T és 3 T térerôn nyert vizsgálati eredmények kompatibilitásának biztosítása további vizsgálatokat igényel. MR-KÉPALKOTÁSSAL VEZÉRELT TRANSPERINEALIS PROSTATAINTERVENCIÓ Lakosi F., Antal G., Vandulek Cs., Hadjiev J., Repa I., Bogner P. Kaposvári Egyetem, Egészségügyi Centrum, Kaposvár Bevezetés: Elôadásunk célja az intézetünkben kidolgozott, MR-vezérelt prostata-közelterápiás metodika és az elsô humán tapasztalatok bemutatása. Módszer: A beavatkozásokat öt közepes, illetve nagy kockázati csoportba sorolható, prostatatumoros férfi betegen végeztük el, egy nyitott konfigurációjú 0,35 T térerôsségû MR-készüléken (Signa Ovation, GE). A betegeket oldalt fekvô helyzetben pozicionáltuk. Az intervencióhoz egy összetett,

116

MR-kompatibilis eszközt fejlesztettünk. A templátrekonstrukcióhoz, trajektóriatervezéshez, céltérfogat-definiáláshoz T2-súlyozott szekvenciákat, míg a képi vezérléshez, illetve a célpont-megerôsítéshez gyors spoiled gradiens echo (FSPGR) méréseket végeztünk. Az intervencióhoz MR-kompatibilis fém koaxiális tûket használtunk, amelyeket a gáton át a prostatabázis síkjáig vezettünk. A célpozíció megerôsítése után a fémtûkön keresztül merev mûanyag katétereket vezettünk be. Eredmények: A katéterbehelyezések átlagos eltérése 2,2 mm volt, 0,9 mm-es standard deviációval. Az alkalmazott szekvenciákon mind a céltérfogatok és rizikószervek, mind a koaxiális tûk, illetve katéterek kiválóan definiálhatók voltak. Implantáció okozta súlyos szövôdményt, Gr. 3 vagy súlyosabb fokú (CTCAE v 3.0) akut sugárterápiás mellékhatást nem tapasztaltunk. A frakciónként leadott összdózis 8-10 Gy volt. A céltérfogatok 88-100%-a kapta meg az elôírt dózist, az urethra és elülsô rectumfal dózismegkötései minden esetben teljesültek. A beavatkozások idôtartama 4–7,5 óra volt. A végbél dózisterhelését az endorectalis doziméter MR-modelljével becsültük. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy az általunk kidolgozott módszer alkalmas a pontos, megbízható, magas színvonalú, MR-vezérelt prostataintervenció és közelterápia kivitelezésére elfogadható idô alatt. A közeljövôben a beavatkozás klinikai rutinba történô integrálása mellett a frakcionált közelterápiás kezelések és MR-vezérelt prostatabiopsziák bevezetését tervezzük. SIKERESEN KEZELT PULMONALIS MUCORMYCOSIS EGY VESETRANSZPLANTÁLT BETEG ESETÉBEN Lénárd Zs., Németh A., Juharosi Gy., Deák Á., Hartmann E., Gerlei Zs., Földes K., Doros A. Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Radiológia, Budapest Immunszupprimált betegeken egyre növekvô számban fordul elô a Mucoralis rendbe tartozó gombák által okozott mucormycosis, amely agresszív sebészi intervenció esetén is 25–80% közötti mortalitással jár. Két legelterjedtebb formája a pulmonalis és a rhinocerebralis mucormycosis. Ebben az esetismertetésben egy pulmonalis mucormycosisban megbetegedett és konzervatív terápiával sikeresen kezelt, vesetranszplantált beteget mutatunk be, akinek a transzplantációt követôen poszttranszplantációs diabetes mellitusa fejlôdött ki.

Elôadások

Egy 68 éves vesetranszplantált férfi epigastrialis panaszokkal került kórházba. Krónikus glomerulonephritis talaján kialakult végstádiumú vesebetegségét 10 évvel korábban diagnosztizálták, egy évvel késôbb cadavervese-átültetésen esett át. Hasi natív röntgenfelvétele és ultrahangvizsgálata negatív volt, míg a rutin-mellkasröntgenfelvételén a jobb felsô lebenyben egy 4 cm átmérôjû konszolidáció ábrázolódott. Mellkas-HRCT-vizsgálatot végeztünk, amely egy pulmonalis cavitálódó folyamatot ábrázolt a jobb felsô lebenyben. Ennek környezetében interlobularis septummegvastagodás és tejüvegszerû, foltos opacitások ábrázolódtak, valamint mediastinalis adenopathia és kétoldali pleuralis folyadék is látható volt. A következô napokban a beteg állapota romlott, láz, köhögés, mellkasi fájdalom lépett fel, haemoptysis azonban nem jelentkezett. Mivel a bronchoalveolaris lavage nem adott értékelhetô eredményt, a mucormycosis diagnózisát ultrahangvezérelt transthoracalis biopsziával állítottuk fel. Ennek alapján Amphotericin B-terápiát kezdtünk, amelyre a panaszok gyorsan szûntek. Kontroll-mellkasröntgenfelvételeken az infiltráció egyre körülírtabbá vált, a kavitáció mérete nôtt. A két hónapos kontroll-HRCT-n a kavitált folyamat mérete körülbelül 20%-kal volt kisebb, mint a kezelés elôtt; pleuralis folyadék ekkor már nem volt megfigyelhetô, és a mediastinalis lymphadenopathia is mérséklôdött. A pulmonalis mucormycosis kezelésében alapvetô fontosságú a korai stádiumban felállított diagnózis: nagy dózisú Amphotericin B-terápia minél korábbi megkezdése segíti a túlélést az egyébként rossz prognózisú betegségben. EOS – TÖBB MINT KONVENCIONÁLIS RÖNTGENKÉPALKOTÁS Lévai A.1, Járay Á.1, Csete M.1, Battyány I.1, Illés T.2 1 Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, Ortopédiai Klinika, Pécs Az EOS olyan, jelenleg még kevéssé elterjedt képalkotó berendezés, amely a hagyományos digitális röntgenképalkotáshoz képest számos, klinikai szempontból elônyös tulajdonsággal rendelkezik. A készülék Magyarországon elsôként a Pécsi Tudományegyetem Radiológiai Klinikáján került alkalmazásra 2007 júliusában. Az EOS alacsony dózis mellett képes a teljes test szimultán kétirányú leképezésére. A csontváz-


rendszerrôl álló testhelyzetben készített, szimultán, kétirányú 2D felvételek és a 3D rekonstrukció jelentôs szerepet játszik az ortopédiai szakterület számára a scoliosis vizsgálatában és a pontos mûtéti tervezésben. A musculoskeletalis képalkotásban a készülék felbontóképessége optimális, számos elônyös tulajdonsága pedig lehetôvé teszi a vizsgálatok alkalmazását egyéb klinikai téren is. Az alacsony sugárdózis, a gyors leképezés és a felvételek információtartalma számos szisztémás, a csontrendszert érintô betegség diagnosztikájában és rendszeres követésében játszik szerepet. A néhány másodperc alatt elkészülô kétirányú mellkas- és natív hasfelvételek a sürgôsségi radiológiában nyújtanak segítséget bizonyos kóros állapotok kizárásában. A készülék klinikai alkalmazhatósági skálája a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetôen egyre bôvül, ezzel lehetôvé téve az ortopédiai vonatkozású vizsgálatok mellett egyéb, szisztémás vagy egy adott testrégiót érintô betegségcsoportok diagnosztizálását és rendszeres kontrollvizsgálatát. MINÔSÉGI AJÁNLÁSOK A RADIOLÓGIA SZÁMÁRA A RENESZÁNSZ ÉVÉBEN. A LEKÖSZÖNÔ ELNÖK ÜZENETE Lombay B. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Képalkotó Diagnosztikai Intézet, Miskolc Miskolci Egyetem, Egészségügyi Kar, Diagnosztikai Képalkotó Tanszék, Miskolc Az utóbbi évek kedvezôtlen társadalmi, szociális és egészségszervezési problémái gyakran hozzák az orvosokat (radiológusokat) olyan helyzetbe, hogy kénytelenek hippokratészi esküjük szellemének ellenére cselekedni. Szükségszerû-e ez? Hogyan lehet védekezni ellene? Van egyáltalán kiutat jelentô megoldás? Ha van, akkor mit kell tenni? A Magyar Radiológusok Társasága leköszönô elnökének a megújulásra vonatkozóan ötletet adott a 2006. évi RSNA kongresszust megnyitó elôadás (R. R. Hattery: Quality initiatives in Radiology; Radiographic 2008;28:7-11.), annál is inkább, mivel 2008-at a reneszánsz évének nevezik. Az amerikai minôségi ajánlás magyarországi alkalmazása maradék nélkül aligha lehetséges, viszont minden egyes javaslat megfontolás tárgyát képezheti. Ezek a minôségi ajánlások nemcsak filozófiai értelemben foglalkoznak hivatásunk, szakmánk lényegével, feltételeivel, körülményeivel, a társadalommal, a nyilvánossággal való kapcsolatunkkal, valamint azzal a

117

cselekvési programmal, amit meg kellene tennünk ahhoz, hogy az egészségügy visszaszerezze elvesztett társadalmi bizalmát, és a fejlôdés útjára kerüljön korunk változó körülményei között is. Ha a Bibliában lehet tízparancsolat, akkor ennek analógiájára szakmánk tízparancsolatát a következôkben lehetne meghatározni (az amerikai ajánlás módosított változata): 1. Szigorú szakmai megfelelôség, jogosultság. 2. A radiológiai munka javítása. 3. A megfelelô körülmények biztosítása. 4. A betegek megbecsülésének, bizalmának bírása (visszaszerzése). 5. A betegekkel való kifogástalan együttmûködés. 6. A végzett munka tudományos megalapozottsága. 7. A képzés, oktatás, továbbképzés feltételeinek javítása. 8. A kollégákkal szembeni kapcsolattartás javítása. 9. Más szakmákkal való kapcsolat. 10. Az etikai követelmények betartása. Tisztában vagyok azzal, hogy a mindennapi megélhetésért folyó küzdelem, a technika szinte „embertelen” fejlôdése aligha segíti e célkitûzések megvalósítását, viszont ha ezek végleg feledésbe merülnek, nagyon nehéz lesz újra megtalálni, újraépíteni hivatásunk, szakmánk erényeit. RÁDIÓFREKVENCIA-MODULÁLT PERCUTAN VERTEBROPLASTICÁVAL (RMPVP) SZERZETT ELSÔ KLINIKAI TAPASZTALAT KOMPRESSZIÓS CSIGOLYATÖRÉSEK KEZELÉSÉBEN Marosfôi M., Kulcsár Zs., Berentei Zs., Szikora I. Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest Bevezetés: A kompressziós csigolyatörések percutan vertebroplasticája során a leggyakoribb szövôdmény a csontcement kicsorgása a perivertebralis környezet különbözô elemeibe. Ez megakadályozható, amennyiben a befecskendezett cement viszkozitása magasabb. A magas viszkozitás azonban lehetetlenné teheti a manuális befecskendezést. A jelen vizsgálat tárgya egy olyan új, innovatív rendszer tesztelése, amely a befecskendezés közben rádiófrekvencia (RF) segítségével növeli meg a csontcement viszkozitását, miközben a befecskendezést manuálisan kontrollált, magas nyomású hidraulikus rendszer végzi. Betegek és módszer: Rádiófrekvencia-modulált percutan vertebroplastica (RMPVP) módszerével kezeltük 20 beteg összeroppant csigolyáját, amelyek mind osteoporosis talaján alakultak ki. A kezelt szegmentumok a ThX és LV csigolyák közé estek. Vizuális analóg skálát (VAS) használtunk a fájdalom mértékének meghatározására, míg az oswestry disability indexszel (ODI) a beavatkozás elôtti, va-

118

lamint utáni funkcionális aktivitást mértük. A beavatkozásokat a „DFine SPACE 360” csigolyafeltöltô rendszerrel végeztük, amely az e célra fejlesztett csontcement polimerizációját (és ezáltal viszkozitását) RF segítségével kontrollálja. Az RFalapú rendszer az alacsony viszkozitású cementet melegíti fel közvetlenül a tûbôl való kilépés elôtt, így a csigolyába már magas viszkozitású cement kerül. Eredmények: A kezelés utáni VAS- és ODI-pontszámok a kezelés elôttiekhez képest szignifikáns csökkenést mutattak minden beteg esetében. VAS (pre: 7,35, post: 2,45 – 90d post: 3) és ODI (pre: 55, 90d post: 28). A cementet a törött csigolya meghatározott pontjára sikerült irányítani és eljuttatni ballon használata és más elôkészületek nélkül. Sem vascularis, sem extraforaminalis vagy epiduralis cementkicsorgást nem észleltünk. Egy esetben kis mennyiségû, tüneteket nem okozó, discusba terjedô kicsorgást észleltünk közvetlenül a beroppant zárólemeznél. Következtetés: Az RMPVP módszerével a korábbi eredményeinkhez hasonló fájdalomcsökkenést és fizikai teljesítménynövekedést sikerült elérni anélkül, hogy számottevô cementkicsorgást észleltünk volna. Az elsô klinikai vizsgálatok alapján a kontrollált cementfeltöltési módszer alkalmasnak tûnik a komplex csigolyatörések eredményes és szövôdménymentes kezelésére anélkül, hogy elôzetes ballonkorrekcióra vagy egyéb kiegészítô beavatkozásra lenne szükség. AZ EMLÔ MR-VIZSGÁLATÁRÓL NÉHÁNY ESET KAPCSÁN Milics M., Somogyi R. Zala Megyei Kórház, Radiológiai Osztály, Zalaegerszeg Bevezetés: Elôadásunkban néhány eset kapcsán foglaljuk össze az MR-vizsgálat szerepét és helyét az emlô betegségeinek kivizsgálásában. Módszer: A Zala Megyei Kórház Radiológiai Osztályán 2005. május 11. és 2008. április 30. között 142 MR-vizsgálat történt. A vizsgálatokat 1,5 T Siemens Avanto készülékkel végeztük, hason fekvô helyzetben, kettôs emlôtekercs alkalmazásával. Axiális síkú T2 TSE-mérést követôen natív T1 Flash 3D gradiens echo szekvencia, majd kontrasztanyagos ötsorozatú dinamikus mérések készültek. A képek értékeléséhez szubtrakciós technikát, MIP-rekonstrukciót alkalmaztunk, illetve jelintenzitás-görbét is készítettünk. Eredmények: Az MR-vizsgálatokat mindig a mam-

Elôadások

mográfiás leletek ismeretében és a képek áttekintése után értékeltük, és javaslatot tettünk a további teendôkre. Az MR-mammográfia a mûtéti indikáció felállítását, kiterjesztését, a terápiás tervet pontosította, növelte a diagnosztikus biztonságot. Következtetések: Az MR-mammográfia a komplex emlôdiagnosztika egyik fontos kiegészítôje, elvégzése megfelelô indikációk alapján és a képi elôzmények ismeretében jelentôsen hozzájárul a pontos diagnózis felállításához. ÚJ ALKALMAZÁSI LEHETÔSÉGEK AZ ARCKOPONYA CT-VIZSGÁLATÁBAN Moró Zs., Boros Sz., Weninger Cs. Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs A már mindennapos traumatológiai, fül-orr-gégészeti és onkológiai CT-vizsgálatok után egyre elterjedtebbek az odontológiai, sztomatológiai beavatkozásokat megelôzô vizsgálatok. Implantáció elôtt a szükséges paraméterek meghatározása tetszôleges többsíkú rekonstrukcióval lehetséges. A sikeres beavatkozásokhoz elengedhetetlen a fejlôdési rendellenességek, gyulladásos kórképek és a többféle etiológiájú csontdestrukciót okozó elváltozások kórismézése és kezelése. Speciális eljárást igényel néhány ritka, az arckoponyát érintô fejlôdési rendellenesség képi analízise, amelyeket képzômûvészeti alkotásokon is felismerhetünk, mint a Cherub-szindróma és a chondrodystrophia. ASCENDÁLÓ THROMBOPHLEBITIS Morvay Z.1, 2, Kovács G.2, Sipka R.3, Palásthy Zs.3, Mihalovits G.3 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai Klinika, Szeged 2 Euromedic Diagnostics Szeged Kft., Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Klinika, Érsebészeti Osztály, Szeged Bevezetés: A thrombophlebitis klinikai tünetei jellegzetesek. A bôrpír, a fájdalom, a tapintható köteg, a végtagduzzanat az esetek zömében nem okoz differenciáldiagnosztikai nehézséget. Az ascendáló forma, amikor a thrombus megközelíti a mélyvénás szájadékot, mûtéti indikációt jelent. Betegek és módszer: Intézetünkben 2005. január 1. és 2008. március 31. között 57 betegnél végeztek crossectomiát ascendáló thrombophlebitis miatt.


Ezek közül 15 betegnél az ultrahangvizsgálat során állapítottuk meg a diagnózist. A betegek kifejezett fájdalommal és végtagduzzanattal érkeztek, többnyire belgyógyászati, illetve nôgyógyászati osztályról kerültek hozzánk. A beküldô diagnózis minden esetben mélyvénás thrombosis gyanúja volt. Elôször a mélyvénás rendszert tekintettük át, majd 12 MHz-es vizsgálófejet használva ábrázoltuk a beteg által legfájdalmasabbnak jelzett területen a felületi vénákat is. Az érsebészettel való kitûnô együttmûködés alapján minden betegnél még az ultrahangvizsgáló helyiségben konzílium történt. Eredmények: Ultrahangvizsgálattal a mélyvénás keringés valamennyi esetben megtartott volt. A felszínes rendszerben tág, nyomásérzékeny, nem komprimálható eret találtunk, amelyet felfelé követtünk a mélyvénás szájadékig. Három beteg esetében a thrombus vége belógott a mélyvénába, 12 a szájadék szintje alatt maximum 3 cm-rel végzôdött, 13 betegben a v. saphaena magna, kettôben a v. saphaena parva volt érintett. A betegek minden esetben még aznap mûtétre kerültek. Mûtéti szövôdmény nem volt. A betegcsoportban pulmonalis emboliára utaló jeleket nem észleltünk. A mûtétet követô napon a betegeket mobilizáltuk, ami különösen elônyös volt a gyermekágyas kismama esetében. Az utánkövetés során a lezárt véna a gyulladásos jelek lezajlása után köteggé alakult, amely a környezettôl ultrahangvizsgálattal már nem különíthetô el. Következtetés: Az ascendáló thrombophlebitis figyelmet érdemlô kórkép, amelyet a radiológusoknak is ismerni és diagnosztizálni kell, így súlyos, életveszélyes szövôdmények kialakulásától óvhatjuk meg a betegeket. EPEHÓLYAG-PERFORÁCIÓ – A RADIOLÓGUS SZEREPE A DIAGNOSZTIKÁBAN ÉS A KEZELÉSBEN Morvay Z.1, 2, Szakál T.2, Kovács G.2, Petri A.3 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar, Radiológiai Klinika, Szeged 2 Euromedic Diagnostics Szeged Kft., Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Sebészeti Klinika, Szeged Bevezetés: Irodalmi adatok szerint az epehólyag átfúródása a cholecystitises esetek 5-10%-ában fordul elô. Akkor kell gondolni rá, ha az akut cholecystitis gyorsan progrediál, és a betegnek súlyos toxikus tünetei vannak. Betegek és módszer: Intézetünkben az elmúlt öt év-

119

ben 18 beteget kezeltünk cholecystaperforáció gyanúja miatt. Az átlagéletkor 65 (46–89) év volt. Tizenöt betegnél fennállt valamilyen prediszponáló tényezô (kövesség, diabetes, csökkent immunitás). Hét betegnél végeztünk ultrahangvezérelt drenálást. Eredmények: Öt beteg esetében a sebészi feltárás során a képalkotó eljárásokkal feltételezett átfúródás helyett csak jelentôsen elvékonyodott falú epehólyagot és pericholecystás folyadékgyülemet találtak. Két beteget vesztettünk el, az egyiket közvetlenül a mûtét után, a másikat öt nappal a sebészi feltárást követôen. A halál oka mindkét esetben a súlyos szepszis miatt kialakult többszervi elégtelenség volt. A drenált betegeknél a mûtét sokkal kedvezôbb körülmények között volt kivitelezhetô. Következtetés: Adataink alapján a cholecystaperforáció még ma is igen súlyos megbetegedésnek tartható. A képalkotó eljárások, elsôsorban az ultrahangvizsgálat, hatékony eszköz a sokszor anergiás betegeknél a betegség felderítésére. Az ultrahangvezérelt tályogdrenázs segít a toxikus állapot megszüntetésében, a beteg jobb állapotban kerül mûtétre, így a gyógyulási esélyek is kedvezôbbek. KISMEDENCEI GYULLADÁSOK, DAGANATOK KIVIZSGÁLÁSA: CT VAGY MR? – MIKOR MELYIKET ALKALMAZZUK? Nagy Gy.1, Somogyi R.1, Milics M.1, Ruzsa Á.2, Hetényi F.3 1 Zala Megyei Kórház, Radiológia Osztály, Zalaegerszeg 2 Zala Megyei Kórház, Onkológiai Osztály, Zalaegerszeg 3 Zala Megyei Kórház, Szülészeti-Nôgyógyászati Osztály, Zalaegerszeg Cél: A CT-, MR-vizsgálat szerepének és vizsgálati protokolljainknak bemutatása, a nôi kismedencei betegségek meghatározásában és követésében kórházunk gyakorlatában. Módszer: Az MR-vizsgálatokat 1,5 teslás Avanto (Siemens) MR-berendezéssel végezzük testtekercs vagy speciális kismedencei tekercs alkalmazásával. Gold standardként a T2- és T1-súlyozott spin echo szekvenciák tekinthetôk, dinamikus gradiens echo kontrasztanyagos és zsírelnyomásos szekvenciák mellett MR-urográfia és a különbözô rekonstrukciók alkalmazásával bôvültek a lehetôségek, amelyek a diagnosztikus pontosságot segítik. A CT-vizsgálatokat Emotion Duo (Siemens) készülékkel végezzük. A MIP-, SSD-, CRP-rekonstrukciók és dinamikus kontrasztanyag-alkalmazás, CT-urográfia, virtuális kolonoszkópia kiegészítésképpen értékes

120

információkat nyújthat az elôrehaladott daganatok kiterjedésének megítélésében, a környezô szervekkel való érintkezésben. Eredmények: Az MR-vizsgálat pontosabb szöveti karakterizálást, zónális anatómiai szerkezetet jelenít meg, ezt használjuk fel a tumorok korai kiterjedésének megítélésére. Nyomon követés esetén a fibrosis és recidíva elkülönítésében is hasznos diagnosztikus módszer. A nyirokcsomók morfológiájára vonatkozóan (nagyság, méret, szerkezet) a CT- és az MR-vizsgálat közel azonos szenzitivitás és specificitás mellett alkalmazható. Osztályunkon MRvizsgálattal a nyirokutak lefutására döntött speciális protokollt alkalmazva jobb szenzitivitási értékeket értünk el. Kontrasztanyagos MR-limfográfia is növelheti a specificitást. Következtetés: A radiológiai vizsgálómódszerek közül a CT- és MR-vizsgálat a diagnosztikában, differenciáldiagnosztikában, a tumorok stádiummeghatározásában és a nyomon követésben fontos szerepet tölt be, gyulladások és benignus elváltozások szöveti karakterizálását MR-vizsgálattal jól véghez vihetjük. IATROGEN VÉRZÉSEK INTERVENCIÓS RADIOLÓGIAI ELLÁTÁSA Nagy E. Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged, Euromedic Diagnostics Szeged Kft., Szeged Célkitûzés: Orvosi tevékenységünk során elôfordulhatnak olyan érsérülések, amelyek a beteg életét közvetve vagy közvetlenül veszélyeztethetik. Az elôadás célja, hogy saját eseteink kapcsán az irodalmi tapasztalatokkal összevetve bemutassuk azokat a minimálisan invazív intravascularis intervenciós lehetôségeket, amelyekkel eredményesen megszüntethetô az érsérülésbôl eredô vérzés és így stabilizálható a betegek állapota. Betegek és módszerek: Intézetünkben közel 40, különbözô eredetû érsérülés miatt végeztünk érkatéteres beavatkozást. Ezek közül 10 esetben a vérzés oka egyértelmûen orvosi tevékenység következménye volt. A közvetlen ok öt esetben vesebiopszia során kialakult artériás vérzés, öt esetben pedig különbözô mûtéti beavatkozás okozta érsérülés volt. A vérzés megszüntetésekor minden esetben törekedtünk az érintett szerv vagy anatómiai régió vérellátásának megôrzésére, így hét beteg esetében alkalmaztunk szuperszelektív katéteres embolisatiót, három betegnél pedig mikrokatéter használatával értük el a kellô szelektivitást. Az érelzáráshoz különbözô méretû coilokat használtunk.

Elôadások

Eredmények: A technikai sikeresség 100% volt. Az embolisatiót követôen a vérzés minden eseteben azonnal megszûnt. Egy beteget a késôn felismert súlyos vérzés miatt annak ellenére elvesztettünk, hogy a beavatkozás a további vérzést megszüntette. Következtetés: Az idôben felismert iatrogen vérzések intervenciós radiológiai módszerekkel a legtöbb esetben eredményesen megszüntethetôk. PERCUTAN EPEÚTI INTERVENCIÓK SORÁN FELMERÜLÔ PROBLÉMÁK Nagy E.1, 2, Takács T.3, Szepes A.3, Szakál T.2 1 Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged 2 Euromedic Diagnostics Szeged Kft., Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged Célkitûzés: A különbözô okok miatt létrejött epeúti elzáródás egyik lehetséges megoldása a percutan transhepaticus epeúti drenázs (PTD) vagy stentimplantáció. Az elôadás célja, hogy több mint 12 éves tevékenységünk során szerzett tapasztalataink tükrében vázoljuk azokat a problémákat és megoldási lehetôségeiket, amelyek az epeúti intervenciók során leggyakrabban elôfordulnak. Betegek és módszerek: A vizsgált idôszakban, intézetünkben 514 percutan epeúti intervenció történt. Ezek során 340 PTD-t, kilenc endoprotézis- és 143 stentbeültetést végeztünk. A bal és a jobb lebeny kétoldali drenázsát öt esetben alkalmaztuk, ebbôl egy betegnél randevútechnikával történt a stentek behelyezése. A punkciót az esetek nagy részében a hagyományos Okuda–Ariyama-módszerrel végeztük, mindössze 10 esetben használtunk ultrahangvezérlést. Ballonnal tágítható stentet csak néhány kivételes esetben használtunk. A szúrt csatornát a beavatkozás végén minden betegünkben spongostan dugóval zártuk. Súlyos portalis vérzés miatt két betegben alkalmaztunk embolizálócoilt. Eredmények: Az epeutak punkciója minden betegünkben sikeres volt. Az esetek több mint 90%ában tudtunk átjutni a duodenumba. Az arra alkalmas esetekben tehermentesítô drenázs után mûanyag endoprotézissel vagy stenttel hidaltuk át a szûkületet. Drén melletti epecsorgás mintegy 10%ban fordult elô, ebbôl csak két betegben alakult ki a májtok alatt nagyobb mennyiségû epegyülem. Halállal végzôdô szövôdmény egy esetben fordult elô, ennek oka valószínûleg reflektorikus szívmegállás volt. Következtetés: A körültekintôen végzett percutan


epeúti intervenciók biztonságosak, hatékonyan desicterizálják a beteget. A potenciális szövôdmények megfelelô technikával többnyire elkerülhetôk. ÉLÔ DONOROS MÁJÁTÜLTETÉS RECIPIENSEINEK PRE- ÉS POSZTOPERATÍV KÉPALKOTÓ VIZSGÁLATAI Németh A., Hartmann E., Doros A., Kóbori L., Máthé Z., Járay J. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest A hosszú várólisták és a cadaver donorok kis száma miatt világszerte nô az élô donoros májátültetések száma. A donorok és recipiensek mûtét elôtti képalkotó vizsgálatai nélkülözhetetlenek a mûtét tervezéséhez, a mûtét utáni radiológiai vizsgálatok pedig nagymértékben járulnak hozzá a mûtét sikeréhez. Rövid összefoglalónkban az élô donoros májátültetés recipienseinek mûtét elôtti és utáni képalkotó vizsgálatait ismertetjük. Sorra vesszük a pre-, intra- és posztoperatív vizsgálatokat, részletezzük az ultrahang-, hagyományos röntgen-, illetve CTMR vizsgálat szerepét, valamint felsoroljuk a kapcsolódó intervenciós radiológiai lehetôségeket. Külön ismertetjük az akut és a tervezett élô donoros átültetések preoperatív képalkotó vizsgálatait. IMAGING DIAGNOSIS OF BENIGN LIVER LESIONS: RADIOLOGICAL-PATHOLOGIC CORRELATION Palkó A. Department of Radiology, University of Szeged, Szeged Introduction: Focal liver lesions are frequently seen upon imaging examinations. Majority of them are benign, nevertheless, they may cause significant differential diagnostic difficulties in context with the clinical appearance, thus definition of their nature is of utmost importance. Material and methods: Based on our own experiences and data from the literature we compare the morphological information gained from different imaging modalities (US, CT, MR) with histopathologic characteristics of focal liver lesions in order to define features allowing for differentiation of these entities. Results: Structuring the information available from the imaging modalities with respect to the clinical correlation it is possible to establish differences between benign and malignant lesions in the majority of cases.

121

Conclusion: Benign liver lesions may resemble different malignancies (metastases, primary malignant tumors), thus reliable differentiation is of utmost importance from the point of view of planning therapy and defining prognosis. Instead of invasive percutaneous or intraoperative biopsy we may establish the histological diagnosis by the use of non-invasive imaging techniques alone, but this may be feasible only if all technical requirements (dynamic and tissue-specific contrast-enhanced measurements, etc.) are fulfilled and the histo-pathological characteristics of the lesions in question are well known. BENIGNUS MÁJELVÁLTOZÁSOK KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKÁJA: RADIOLÓGIAI-PATOLÓGIAI KORRELÁCIÓ Palkó A. Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai Klinika, Szeged Bevezetés: A gócos májelváltozásokkal gyakran találkozunk a képalkotó vizsgálatok során. Jelentôs többségük benignus eltérés, azonban a klinikai kép függvényében jelentôs differenciáldiagnosztikai nehézséget is okozhatnak, ezért természetük meghatározása kiemelkedôen fontos feladat. Anyag és módszer: Saját tapasztalataink és az irodalmi adatok alapján összevetve az egyes modalitások (ultrahangvizsgálat, CT, MR) alapján nyerhetô morfológiai információkat a gócos elváltozások hisztopatológiai jellemzôivel, meghatározzuk azokat a tulajdonságokat, amelyek értékelése módot ad ezen eltérések differenciálására. Eredmények: Az egyes képalkotó módszerekkel nyerhetô információkat rendszerezve, a klinikai összefüggéseket is figyelembe véve a gócos májelváltozások jelentôs többsége esetében lehetséges a különbségtétel a benignus és a malignus elváltozások között. Következtetés: A benignus májelváltozások különbözô malignus eltéréseket (metasztázis, primer malignus daganat) utánozhatnak, így a betegek kezelésének tervezése, prognózisának meghatározása szempontjából kiemelkedôen fontos a megbízható differenciálás. Az invazív percutan vagy intraoperatív mintavétel helyett megkísérelhetjük a szövettani diagnózis felállítását kizárólag noninvazív képalkotó módszerekkel, ez azonban csak valamennyi technikai feltétel (dinamikus, illetve szövetspecifikus kontrasztanyagos mérések stb.) teljesítése esetén, a vizsgált elváltozások hisztopatológiai jellemzôinek ismeretében lehetséges.

122

AZ ARTERIA CAROTIS COMMUNIS PROXIMALIS SZAKASZÁN LÉVÔ LAESIÓK TRANSFEMORALIS ENDOVASCULARIS INTERVENCIÓJA; 153 BEAVATKOZÁS TAPASZTALATA Paukovits T. M., Haász J., Molnár A., Szeberin Z., Nemes B., Varga D., Acsády Gy,. Hüttl K., Bérczi V. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest Célkitûzés: Az arteria carotis communis ostialis és proximalis szakaszán (pACC) lévô laesiók endovascularis kezelésének primer sikerességét és biztonságosságát vizsgáltuk retrospektívan, illetve a 30 napos stroke/halálozás adatokat összehasonlítottuk a sebészi beavatkozás 30 napos stroke/halálozás értékeivel. Betegek és módszerek: 1994 és 2006 között 147 betegnél (153 esetben) (71 nôbeteg, 77 férfi beteg; 121 bal, 32 jobb oldali laesio) végeztünk szignifikáns (szimptomatikus esetekben >70% és aszimptomatikus esetekben >80% átmérôre vonatkoztatott) pACC-szûkület megoldására transfemoralis (n=146), transbrachialis (n=1) PTA-t, illetve stentbeültetést (n=108, 70,5%). Negyvenhat szimptomatikus és 101 aszimptomatikus betegünk volt, közülük 68 páciensnek voltak nem releváns oldali carotistünetei. Neuroprotektív eszköz használatára 16 beavatkozásnál került sor. Az utánkövetés független neurológus által végzett vizsgálatból, carotis duplex szkenbôl és a beteggel személyesen vagy telefoninterjú formájában folytatott beszélgetésbôl állt. Eredmények: Az intervenció primer sikeressége 98,6% (151/153) volt. Primeren sikeresnek tekintettük a beavatkozást, amennyiben a beavatkozás után kevesebb mint 30%-os residualis szûkület maradt vissza a kezelt érterületen. Halálos szövôdmény periproceduralisan nem történt, neurológiai szövôdmény 7/153 esetben jelentkezett (4,7%), úgymint 3/153 (1,9%) major stroke – 32 nappal késôbb egy stroke-ot kapott beteg meghalt – és 4/153 (2,6%) TIA. 8/153 beavatkozásnál (5,2%) lépett fel punctiós szövôdmény, 1/153 (0,6%) betegnél bradycardia és zavartság, 1/153 (0,6%) páciensünknél asthma cardiale jelentkezett. Utánkövetést 115/147 esetben (78,2%) végeztünk: két aszimptomatikus páciensünknél neurológiai novum (egy nem releváns oldali TIA 19 hónappal a stentelés után; egy minor stroke 52 hónap után) lépett fel. A 30 napos stroke/halálozási arány 3/120 (2,5%) volt. Az átlagos nyomon követési idô 24,7±11,8 hónap volt. Az egy évre vonatkoztatott primer és szekunder nyitva maradási arány 97,9%,

Elôadások

illetve 100%. A stentelt, illetve nem stentelt csoportok pACC-laesióinak nyitva maradási arányában szignifikáns különbséget nem tudtunk igazolni (p=0,82). Következtetés: Az arteria carotis communis intrathoracalis szakaszának transfemoralis percutan intervenciója stentbehelyezéssel vagy stentbehelyezés nélkül kiemelkedôen jó primer sikerrátájú és biztonságos beavatkozás, elfogadható arányú szövôdményrátával. Retrospektív analízisünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy napjainkig nem készült a konzervatív kezelés hatékonyságát vizsgáló tanulmány ebben a betegcsoportban, így idevágó adatok hiányában pACCstenosisok kezelési opcióinak megválasztására evidenciaalapú döntés nem hozható. PRIMER MEDIASTINALIS LYMPHOMA KÉPALKOTÓ VIZSGÁLATOKKAL Petri K., Horváth A., Schneider T., Gôdény M., Rosta A. Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztika, Kemoterápia „A” Belosztály, Budapest Célkitûzés: Az agresszív lymphomák ritka típusát képviselô primer mediastinalis lymphoma képi megjelenésének, a képalkotó módszerek szerepének bemutatása a diagnózisban, a terápiás válasz megítélésében és a követésben. Módszerek: Az Országos Onkológiai Intézetben 1995–2007 között 65 primer mediastinalis lymphomában szenvedô beteget kezeltünk. A status felmérésére szummációs mellkasfelvétel után mellkasi CT-t készítettünk. A terápiás hatás megítélésére és követésre ugyancsak mellkasi CT-t végeztünk. Residuum megítélése korábban Ga-szkennel, újabban PET-CT-vel történik. Eredmények: A diagnózis alkalmával 24 betegnél 10 cm-nél nagyobb, 23 betegnél 10 cm-nél kisebb mediastinalis terimét észleltünk. Vena cava kompressziót 11 esetben, pleuralis folyadékot 17, mellkasfali infiltrációt öt, pulmonalis elváltozást 12 betegnél találtunk. Pericardialis érintettség 12 esetben merült fel, nyolc betegnél fordult elô nagyobb regionális nyirokcsomó. Következtetés: Gyakran képalkotó vizsgálat (CT) veti fel elôször a kórkép gyanúját a mediastinalis terime megjelenése, környezethez való viszonya alapján. A kezelés hatásának felmérésével hozzájárul a prognózis becsléséhez és a további terápiás döntéshez. PET-CT-vel kombinálva a hosszú távú követés megfelelô módszere.


A DIAGNOSZTIKAI RÖNTGENBERENDEZÉSEK NEMZETKÖZI ÉS EURÓPAI SZABVÁNYAI SZERINT VÉGZETT HAZAI VIZSGÁLATOK Porubszky T. Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet, Munkahelyi Sugáregészségügyi Osztály, Budapest Az elôadás bemutatja a diagnosztikai röntgenberendezések biztonságára és minôségére vonatkozó szabványokat kidolgozó nemzetközi és európai szervezeteket [International Electrotechnical Commission (IEC), illetve CENELEC] és Magyarország részvételét a szabványosításban. Röviden áttekinti a diagnosztikai röntgenberendezésekre vonatkozó, eddigi és új, nemzetközi (biztonsági, minôségbiztosítási és teljesítôképességi) szabványok rendszerét. A gyógyászati villamos készülékekre vonatkozó biztonsági alapszabvány, az IEC 60601-1 harmadik kiadása 2005 decembere óta nemzetközi (IEC) és 2006 szeptembere óta európai (EN) szabvány. A hozzá kapcsolódó, úgynevezett kiegészítô és termékszabványok átdolgozása is már régóta folyik. A képalkotó technika gyors fejlôdése is megkívánja a követelmények korszerûsítését. A diagnosztikai röntgenberendezések sugárvédelmére vonatkozó IEC 60601-1-3 úgynevezett kiegészítô szabvány új kiadása 2008 elején jelent meg. Az IEC új biztonsági filozófiájának megfelelôen a valamennyi modalitásspecifikus követelményt a megfelelô „biztonság és alapvetô teljesítôképesség” („safety and essential performance”) termékszabványokban kell elhelyezni. Folyamatban van felvételi és átvilágító (hagyományos) röntgenberendezésekre vonatkozó új termékszabvány, az IEC 60601-2-54 kidolgozása, ennek megjelenése 2009 elsô fél évében várható. Körülbelül azonos idôben fog megjelenni a CT, a mammográfia és az intervenciós radiológia berendezéseinek, valamint a röntgencsôegységek termékszabványainak második kiadása. Ezek a szabványok a megfelelôségvizsgálat alkalmával együttesen alkalmazandók. A röntgenberendezések minôség-ellenôrzésére vonatkozó IEC-szabványok is korszerûsítésre szorulnak. E korszerûsítést azonban minden bizonnyal megelôzi egy európai projekt ugyancsak 2009 elsô fél évére várható dokumentuma, a „Criteria for acceptability of radiological (including radiotherapy) and nuclear medicine installations” második kiadása, amelynek létrehozása során a legszélesebb körû szakmai konszenzus elérése a cél (beleértve a gyártókat is).

123

A szabványok, noha „nem kötelezôek”, általában a berendezések megfelelôségtanúsításának és gyakran minôségbiztosításának is alapjait képezik. Az OSSKI Sugáregészségügyi Fôosztály laboratóriuma – többek között – akkreditálva van a röntgenberendezések átvételi, állapot- (azaz évenkénti minôségellenôrzô) és megfelelôségi vizsgálataira, és ebben hatéves tapasztalattal rendelkezik. Állapotvizsgálatra több szervezet is szerzett, illetve szerezni készül akkreditációt. Az elôadás a saját tapasztalatok ismertetésén túl a berendezések minôség-ellenôrzésére vonatkozó elôírások jövôjét is elemezni kívánja. IS IT TIME TO CHANGE THE DIAGNOSTIC WORK UP IN CARDIOLOGY? Rienmüller R. Nem érkezett absztrakt. MYOMAEMBOLISATIÓVAL SZERZETT TAPASZTALATAINK Rostás T., Harmat Z. Nem érkezett absztrakt. TAPASZTALATAINK AZ MR-ENTEROCLYSISSEL GYERMEKKORBAN Rudas G.1, Csoszánszky N.2, Veres G.3 1 Semmelweis Egyetem, MR Kutatóközpont, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, II. Gyermekklinika, Budapest 3 Semmelweis Egyetem, I. Gyermekklinika, Budapest Bevezetés: Az elmúlt években az MR-enteroclysis (MRE) a gyermekkori gyulladásos bélbetegségek (IBD) diagnosztikájában rutineljárássá vált. Ugyanakkor még mindig nagy a bizonytalanság a technikai kivitelezést illetôen. (Vékonybélszonda szükséges-e – amelynek levezetése a beteg számára nyilvánvalóan nagyon kellemetlen, és alkalmanként hosszabb képerôsítô használatot igényel –, vagy gyomorszonda elegendô stb.) Ennek következtében a vizsgálat minôsége is kérdéses. Az is visszatérô kérdés volt, hogy a vizsgálat mennyire képes a funkcionális elváltozásokat a patológiástól elkülöníteni. Célok: 1. Vizsgálni, hogy a gyomor-, illetve vékonybélszonda alkalmazása esetén milyen minôségû vizsgálat végezhetô. 2. Hogyan lehet javítani a gyomorszonda alkalmazása esetén a belek telôdését? 3. Mennyire tekinthetô funkcionálisnak a vizsgálat? 4. Mennyi effektív gépidôt igényel az MRE a különféle módszerekkel?

124

Betegek és módszer: Tizennyolc gyermeknél végeztünk IBD gyanúja miatt MRE-t. Négy betegnek volt vékonybélszondája, 14 betegnek pedig gyomorszondája. Ez utóbbi csoportból hat gyermek az MRkészülékben háton fekvô (A csoport), míg nyolc gyermek az effektív MR-mérés elôtt, az elôkészítôben, jobb oldali fekvô helyzetben (B csoport) kapta a 0,5 g%-os metilcellulózoldatot. Minden betegnél háromszor, egymást követôen elvégeztük az axiális és koronális HASTE (T2), illetve egyszer a FLASH (T1) -mérést, majd Buscopán adása után ismét egy HASTE-blokk következett. Kontrasztanyag adására egy vizsgálat alkalmával került sor. A vizsgálatokat a telôdés foka, illetve kiterjedése alapján 1–4 skálán osztályoztuk. Eredmények: BetegTelôdés szám Kiterje- Foka dése Duodenumszonda 4 Gyomorszonda, A csoport 6 Gyomorszonda, B csoport 8

A vizsgálat idôtartama (perc)

6

6

24

3

3

27

5

4

17

Következtetések: A legjobb minôségû vizsgálatot a duodenumszonda mellett lehetett elérni, de a jobb oldalt fekvôs gyomorszondacsoport még szintén nagyon jó minôséget mutatott a vizsgálati idô lényeges rövidítésével, míg a háton fekvô gyomorszondacsoport mutatta a legrosszabb eredményeket. A duodenumszonda levezethetô az MRE-t megelôzô gasztroszkópia során is. Az MRE – ellentétben a CT-vel – funkcionális vizsgálatnak is tekinthetô. A RETROSPEKTÍV EKG-KAPUZÁS SZEREPE AZ AORTA ASCENDENS VIZSGÁLATA SORÁN: KEZDETI TAPASZTALATAINK Séllei Á., Szabó E. Euromedic Diagnostics Szeged Kft., Szeged Bevezetés: A multidetektoros CT- (MDCT-) készülékek bevezetésével a CT-angiográfia fontos noninvazív képalkotási módszerré vált az érrendszer különbözô területeinek vizsgálatában. A fejlôdés ellenére a mellkasi aorta vizsgálata sok nehézséget tartogat a vizsgáló számára. A technikailag nem megfelelô minôségû vizsgálat pseudodissectio diagnózisához vezethet.

Elôadások

Betegek és módszerek: 2007 novembere és 2008 áprilisa között öt betegen hét alkalommal történt mellkasi CT-aortográfiás vizsgálat dissectio kizárására, illetve krónikus dissectio változásának megítélésére. Légzésvisszatartásban, 100-120 ml kontrasztanyaggal, smart prep technikával végeztünk CT-aortográfiát, három betegnél kiterjesztve a hasi aortára is a vizsgálati mezôt. Három vizsgálat során retrospektív EKG-kapuzást használtunk. Két betegben EKG-kapuzás nélküli és EKG-kapuzott vizsgálat is történt. Az elkészült vizsgálatokat két radiológus szakorvos értékelte a transversalis és ferde sagittalis síkokban. A mûtermékek jelenlétét az aortagyökön, aorta ascendensen, aortaíven és aorta descendensen vizsgáltuk. Eredmények: Fals pozitív diagnózis egyik esetben sem született. Az EKG-kapuzott technikával végzett CT-aortográfia fôképp az axiális síkban tartalmazott kevesebb mozgási mûterméket, de a ferde sagittalis rekonstrukciók minôsége is jobbnak bizonyult. A pulzációs mûtermékek EKG-kapuzott kiküszöbölése az aortagyök és aortaív ábrázolásának minôségét minden esetben javította, míg az aortaív és az aorta descendens ábrázolásában egy esetben találtunk szignifikáns különbséget. A vizsgálatok minôségét a megfelelô késleltetés, kontrasztosság is befolyásolta. EKG-kapuzott vizsgálatunk egy más intézetben aortadissectiót véleményezô lelet után kizárta a dissectiót. Következtetés: Az EKG-kapuzott MDCT-vizsgálattal értékelhetôen csökkenthetô az aorta ascendensen látható mûtermékképzôdés, segítségével lehetôvé válik az aorta mozgásmentes ábrázolása és elkerülhetô a pseudodissectio diagnózisa. CORONARIAANOMÁLIÁK ÁBRÁZOLÁSA 16 SZELETES MULTIDETEKTOROS CT-VEL: ÁTTEKINTÉS A KLINIKUM SZEMPONTJÁBÓL Séllei Á.1, Thury A.2, Katona A.2 1 Euromedic Diagnostics Szeged Kft., Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Bevezetés: A hirtelen szívhalál második leggyakoribb okozójaként ismert koszorúér-anomáliák prevalenciája a szakirodalom szerint 1%. Az invazív koronarográfia mellett a CT-koronarográfia új, noninvazív lehetôséget teremt e betegségcsoport diagnosztikájában. Módszerek: Szegeden 2005 áprilisától végzünk CT-koronarográfiás vizsgálatot, GE Lightspeed 16 szeletes MDCT-készülékkel (420 ms rotációs idô,


120 kV). Retrospektív EKG-kapuzással smart prep technikával légzésvisszatartásban végezzük a vizsgálatokat 100-120 ml kontrasztanyag beadása után. A 0,625 mm-es szeletvastagságú nyers adatokból curved MPR és háromdimenziós volume rendering rekonstrukciókkal történik a koszorúerek megítélése. Eredmények: Az elvégzett 237 vizsgálatból 11 esetben (4,64%) találtunk rendellenes koszorúéreredést vagy lefutást. A jobb coronaria nyolc, a bal coronaria három esetben volt érintett. Retroaorticus bal koszorúeret három esetben, interarterialis lefutást hat esetben, míg a jobb coronaria atípusos eredését két esetben láttuk. A késôbbiekben kilenc betegnél történt invazív koronarográfia, amely minden esetben bizonyította az anomáliát. Négy esetben az elôzetesen sikertelen koszorúér-kanülálás vált kivitelezhetôvé. Egy beteg esetében az anomália okozta panaszok miatt bypassmûtétre került sor. Következtetés: A 16 szeletes MDCT-készülékkel megbízhatóan ábrázolhatók a különbözô koszorúér-anomáliák. A vizsgálat segítséget nyújthat a klinikusnak az invazív, illetve mûtéti terápia megtervezéséhez. A SINGLE UNIT AUDIT OF ENDOVASCULAR TREATMENT OF CEREBRAL ANEURYSMS DURING THE YEAR 2007 Shaikh S.1, Oláh Cs.1, 2, Barta Sz.1, Papp A.2, Demeter B.2, Lázár I.1 1 Borsod-Abaúj-Zemplén County University Hospital, Institute for Diagnostic and Interventional Radiology, Unit for Neuroradiology, Miskolc 2 Borsod-Abaúj-Zemplén County University Hospital, Department of Neurosurgery, Miskolc Aim: The authors present their experience with endovascular treatment of cerebral aneurysms. The audit represents patients from the year 2007. An effort has been made to compare our results with internationally established standards, and to identify our shortcomings. Patients and methods: In the year 2007, the interventional neuroradiology unit treated 109 patients (73 females and 36 males, mean age 52 years) with cerebral aneurysms, or consequent intracerebral haemorrhage. Five procedures were performed to complete the result of a previous embolization. Remodelling technique (balloon or stent) was used in 15 patients. Only 8 patients were clipped during the same period. Hunt and Hess (H-H) classification was used to evaluate the patients on

125

presentation. 57 patients belonged to H-H type I, 29 to type II, 16 to type III and 7 patients belonged to type IV. 88 patients had subarachnoid bleeding, only 21 (19.3%) had silent aneurysm. 68 patients have already been followed-up. Results: All but one procedure were technically successful. This Acom aneurysm was successfully clipped. There was no per-operative death. 10 patients expired within 30 days, all of them from the “bleeding patients” group. Only one of them re-ruptured according to the autopsy. 3 patients awoke with additional neurological symptoms, two of them completely resolved. Two patients had rebleeding during the intervention. Both of them died within 7 days and two months, respectively. Conclusions: Growing experience and consequent better results make endovascular treatment a gold standard in the treatment of intracerebral aneurysms. The penetration of coiling rapidly increased up to 93% of all treated aneurysms. Thorough patient selection for coiling is necessary. If technically suitable, all patients regardless of their Hunt-Hess grade should be embolized. OSTEOID OSTEOMA: AN UPDATE ON THE CURRENT DIAGNOSTIC AND THERAPEUTIC MODALITIES Shaikh S., Lombay B. Borsod-Abaúj-Zemplén County Teaching Hospital, Institute for Diagnostic and Interventional Radiology, Miskolc Osteoid osteoma is a small benign tumor that requires treatment due to the intense pain it causes. Surgical therapy had been the definitive technique of choice after failure of medical therapy. Recently, several other less invasive methods have been introduced, including drill trepanation with or without ethanol injections, cryoablation, and thermoablation with laser or radiofrequency. Therefore, radiologists are more frequently involved in the definitive treatment of this pathology. The aim of this brief presentation is to review the basics of osteoid osteoma in light of several patients we encountered in our daily practice. Later, we have made an attempt to discuss in detail the technique and effects of radiofrequency ablation in the treatment of osteoid osteoma. The matter of this presentation has been derived from several leading publications and intends to update our knowledge for the diagnosis and treatment of osteoid ostema, rather than provide breakthrough information.

126

OUR FIRST EXPERIENCES WITH BOLUS CHASING PERIPHERAL MRA Shaikh S.1, Pavlikovics G.1, 2, Lombay B.1, 2 1 Borsod-Abaúj-Zemplén County Teaching Hospital, Institute for Diagnostic and Interventional Radiology, Miskolc 2 University of Miskolc, Faculty of Healthcare Sciences, Department of Clinical Radiology, Miskolc Goal: To assess the applicability of a new method for imaging peripheral arteries and to obtain further experience in ceMRA and application of peripheral angiography coil. Methods and equipment: Pelveo-femoral angiograms were acquired using Siemens Magnetom Symphony 1.5 T scanner, peripheral angiography and flexible body coil with bolus chasing technique. Bright blood gradient echo pulse sequences were obtained for vessel scouting, and T1 weighted spoiled 3D sequences were made by 3 steps (infrarenal, femoral and lower leg region) with overlap by table moving. The contrast agent was administered with MEDTRON MR compatible injector. After measuring the plain-background images we used bolus trigger (Care Bolus) technique to determine the appearance of the contrast agent in the aorta, a point of initiation. Subtracting the background and post contrast images, the angiograms were interpreted using radial MIP ranges and VRT technique. Results: 29 patients underwent peripheral MRA using Care Bolus technique. We found that a very high flow rate of the contrast agent can cause increased venous contamination and the evaluation is harder needing more contrast agent. Two-phase injection of the contrast agent 50% of a higher, and 50% of a lower flow and a low flow saline flush can lengthen the arterial phase of the contrast injection. Three patients moved during the examination, causing some difficulty in reading the examination. There is no opportunity for post-measurement proof-read, so it is crucial to avoid the movement of patient’s legs during the examination. It is recommended to use cushions and strips. Because of the possible difference of the velocity of the blood flow between the left and right side it is recommended to measure a second phase on the lower leg. Conclusion: Peripheral MRA can provide a proper alternative for non-invasive investigation of peripheral arteries, with a lesser possibility of contrast agent-related allergic reaction against the Care Bolus technique greatly helps in the appropriate

Elôadások

arterial phase timing. The information acquired through the examination is sufficient to plan the patient’s treatment. And, it is also possible to perform acquisition for those patients who cannot undergo the conventional angiography. INTERVALLUMRÁKOK MEGJELENÉSE AZ EMLÔSZÛRÉS SORÁN Simon É., Benkô K., Nagy J., Horkay E., Péter M. Járóbeteg-Ellátó Centrum, Hajdúszoboszló Bevezetés: Emlôszûrés kapcsán az intervallumrákok megjelenése jól ismert probléma a szûrô mammográfusok körében. Ebben a tanulmányban 31 intervallumrákot elemeztünk. Betegek és módszer: Az intervallumrákoknak öt típusát különítik el: 1. valódi intervallumrák, 2. radiológiailag okkult rák, 3. emlôrák specifikus jelek nélkül, 4. álnegatív intervallumrák, 5. egyéb. A vizsgálatban részt vevô nôk átlagéletkora 58 év volt. Összehasonlítottuk a tumor méretét és jellegzetességeit: szövettani típusát, nyirokcsomóáttétét, ösztrogénreceptor-státusát, p53, illetve cerb2 jelenlétét. Eredmények: Harmincegy esetbôl 13 valódi intervallumrákot találtunk, nyolc eset volt, amelynél nem volt specifikus tumorjel, illetve 10 álnegatív eset volt. Vizsgálatunk során az okkult és egyéb kategóriába nem soroltunk elváltozásokat. Az átlagos méret a valódi intervallumrákoknál: 16,53 mm, a nem specifikus jeleket tartalmazó eseteknél: 22,37 mm, az álnegatív intervallumrákoknál: 14,50 mm. Szövettani besorolás alapján a következô eredményre jutottunk: 18 invazív ductalis carcinoma, hat invazív lobularis carcinoma, két in situ ductalis carcinoma, egy comedo carcinoma, négy egyéb. Harmincegybôl 12 esetben találtunk nyirokcsomóáttétet. Huszonnégy páciensnél mutattak ki ösztrogénreceptort, hét esetben p53, illetve 24 betegnél cerb2 jelenlétét. Következtetés: Tanulmányunk nem mutatott szignifikáns eltérést a különbözô intervallumrák-típusoknál sem a méretben, sem a szövettani típusban, sem a nyirokcsomóáttétben, illetve az ösztrogénreceptor, p53 és cerb2 jelenléténél sem. A RECTUMFAL ENDORECTALIS ULTRAHANGVIZSGÁLATÁNAK HELYE, SZEREPE A RECTUMTUMOROK DIAGNOSZTIKÁJÁBAN Simon P., Jederán É., Bahéry M., Gôdény M. Országos Onkológiai Intézet, Röntgendiagnosztikai Osztály, Budapest


Bevezetés: Ismertetjük az endorectalis rectumfal ultrahangvizsgálatának szerepét a lokális tumorstátus értékelésében. Betegek és módszer: Preoperatív sugárkezelés és mûtét elôtt vizsgáltunk 56 beteget. Az anustól mért magasságot, a fali infiltráció mélységét és az infiltrált falszakasz szélességi méretét határoztuk meg. Amennyire lehetséges volt, értékeltük a perirectalis zsírszövet állapotát és a perirectalis nyirokcsomókat. Az endorectalis ultrahangvizsgálat után célzott, kontrasztanyagos MR-vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Csak a rectum alsó kétharmadának tumorai voltak látótérbe hozhatók, így az összes rectumtumoros beteg körülbelül 80%-a volt vizsgálható, valamennyi esetünk ebbôl a csoportból való. A módszer a T1, T2, T3 stádiumú tumorok stádiummeghatározása esetén kellô pontosságú. A mély környezeti infiltráció értékelésére a módszer már nem pontos, a T4 stádiumú tumorok terjedésének pontos feltérképezéséhez más metodikára van szükség. A perirectalis nyirokcsomóknak csak a méretét lehet meghatározni, dignitását nem, és 2-3 mm-nél kisebb nyirokcsomó már nem ábrázolható. Következtetés: A rectumfal endorectalis ultrahangvizsgálata kellô pontosságú a rectum alsó kétharmadában kialakuló, korai tumorok stádiummeghatározásánál. INTRAOPERATÍV ULTRAHANGVIZSGÁLATOK Szabó A., Bartek P., Garab G., Kardos L., Pohárnok L. Petz Aladár Megyei Oktatókórház, I. Radiológiai Osztály, Gyôr A parenchymás szervekben mélyen lévô gócok helyének, kiterjedésének, a környezô képletekhez való viszonyának preoperatív képalkotó vizsgálata nem mindig ad biztos támpontot a mûtét tervezéséhez, illetve a pontos sebészi tájékozódáshoz. A kóros terület közvetlen, intraoperatív ultrahangvizsgálata értékes kiegészítô adatokat szolgáltathat egyrészt az esetenként kérdéses mûtéti indikáció eldöntéséhez, másrészt az optimális sebészi/intervenciós megközelítéshez, a laesio határainak meghatározásához. Alkalmas az elvégzett kezelés korai morfológiai eredményének ellenôrzésére. A szerzôk három év óta végeznek intraoperatív ultrahangvizsgálatokat máj-, agy- és pancreasmûtétek, illetve intraoperatív radiológiai intervenciók során, dedikált készülékkel, aszeptikus körülmé-

127

nyek között. Bemutatják a vizsgálati módszert, és összefoglalják a vizsgálataik indikációit. Eredményeik a has- és agysebészi, valamint intraoperatív intervenciós radiológiai kezelésekben a vizsgálat hasznosságát igazolták. Alkalmazása növelte a beavatkozások biztonságát, pontosságát és hatékonyságát. MAGYARORSZÁGI MULTICENTRIKUS PROSPEKTÍV RANDOMIZÁLT VIZSGÁLAT KORAI EREDMÉNYEI A RADIOLÓGIA SZEMSZÖGÉBÔL Szabó É.1, Polgár Cs.2, Orosz Zs.3, Kahán Zs.4, Gábor G.5, Jani N.3, Cserni G.6, Hadijev J.7, Kulka J.8, Sulyok Z.9, Boross G.10, Lázár Gy.11, László Zs.12, Diczházi Cs.13, Udvarhelyi N.3, Péntek Z.12, Major T.2, Fodor J.2, Gôdény M.1 1 Országos Onkológiai Intézet, Radiológiai Diagnosztikai Osztály, Budapest 2 Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápiás Osztály, Budapest 3 Országos Onkológiai Intézet, Patológia, Budapest 4 Szegedi Tudományegyetem, Onkoterápiás Klinika, Szeged 5 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Onkoradiológiai Osztály, Kecskemét 6 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Patológia, Kecskemét 7 Kaposvári Egyetem, Onkoradiológiai Központ, Kaposvár 8 Semmelweis Egyetem, II. Patológiai Intézet, Budapest 9 Országos Onkológiai Intézet, Sebészeti Osztály, Budapest 10 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Sebészeti Osztály, Kecskemét 11 Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged 12 Mamma Klinika Rt., Budapest 13 Semmelweis Egyetem, I. Patológiai Intézet, Budapest Cél: A populációszintû mammográfiás szûrés elôtti idôkben az összes diagnosztizált emlôrák kevesebb, mint 1%-a volt DCIS. A mammográfiás szûrés bevezetése óta ez az arány 10% fölé emelkedett, így a DCIS emlômegtartó kezelésében is szükségessé vált az optimális kezelés tudományos bizonyítékok alapján történô irányelveinek meghatározása. Betegek és módszer: A tanulmányba 2000. május és 2007. szeptember között 278 nôbeteget soroltunk be, akiket az emlô ductalis in situ carcinomája (vagy Paget-carcinoma DCIS-sel vagy kevert DCIS lobularis in situ carcinomával) miatt konzervatívan

128

operáltak. Valamennyi betegnél emlômegtartó mûtétet (tumorectomia, széles excízió vagy szektorreszekció ± hónalji disszekció vagy ôrszemnyirokcsomó-biopszia) végeztek (pTis pN0 vagy pNx M0 státus). Átlagéletkor 57 év (32–81). Eredmények: Anyagunkban a DCIS 70%-ban mikromeszesedés formájában jelentkezett, a fennmaradó 30% mikromész+lágy rész, lágy rész, radial scar, Paget-kór és bimbóváladékozás volt. A mammográfiás/ultrahangos tumorméret átlagban 17 mm (3–70 mm) volt. Valamennyi betegnél emlômegtartó mûtét történt elôször, majd 44 esetben reexcisióra került sor pozitív vagy <1 mm-es sebészi szél miatt, amelyek közül három esetben mastectomia történt. Ôrszemnyirokcsomó-biopsziát 131 (47%) esetben végeztek és axillaris dissectio primeren 24 (9%) betegnél történt. A betegeink 85%-a (235) nagy rizikójú, 5%-a (14) igen nagy rizikójú csoportba tartozott, az alacsony/közepes arány 10% (29 eset) volt. Következtetés: A képalkotó vizsgálatok során a DCIS legfôbb indikátora a mikrokalcifikáció, amely mammográfiával jól detektálható. A korai diagnózis lehetôséget ad az optimális kezelésre, a jobb prognózis elérésére. DIGITÁLIS MAMMOGRÁFIÁVAL ÉS MR-VIZSGÁLATTAL SZERZETT TAPASZTALATAINK ÖSSZEVETÉSE AZ IRODALMI ADATOKKAL, A NAGY RIZIKÓJÚ NÔK EMLÔRÁKSZÛRÉSE SORÁN Szabó É., Oláh E., Gôdény M. Országos Onkológiai Intézet, Budapest Cél: Azokat a hatékony képalkotó módszereket mutatjuk be (digitális mammográfia, MRI), amelylyel a nagy kockázatú csoportba tartozó nôk (BRCA1, 2 génmutációt hordozók) emlôrákszûrését a legmegbízhatóbban tudjuk elvégezni. Betegek és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Genetikai Osztályán 1994 óta végeznek genetikai vizsgálatokat. 1994 és 2006 májusa között 1157 vizsgálat történt, amelynek során BRCA1 génmutációt 87, BRCA2 génmutációt 25, és mindkét génmutációt egy betegnél igazoltak. A hordozók emlôrákszûrését intézetünkben végezzük, ahol 2000 áprilisa óta emlô-MR-vizsgálatra is van lehetôség. Azóta 58 nô szûrôvizsgálatát végeztük el MRI-vel is, akiknél igazolódott a BRCA1/2 génmutáció. Az 58 beteg közül 27 olyan fiatal nô vizsgálata történt meg, akik már mûtéten, sugár- és/vagy kemoterápián estek át malignus emlômegbetegedés miatt.

Elôadások

2005. szeptember 1. óta digitális mammográfiával végezzük az emlôszûrést, többek között 62, nagy kockázatú csoportba tartozó nô szûrése történt meg. Eredmények: A 31 tünet- és panaszmentes nônél négy esetben találtunk malignus folyamatot a vizsgálatok során MRI-vel, amelyek közül a mammográfia három esetben nem tudta kimutatni a kóros folyamatot a denz emlôben. Egy páciensnél az MRI ellenoldali folyamatot, valamint egy betegnél azonos oldali, többgócú elváltozást vetett fel, amelyet a kiegészítô célzott ultrahangvizsgálattal megtaláltunk és biopsziával igazoltunk. A digitális mammográfiával vizsgált, 62 esetünkben a 25 denz emlôben három esetben több mikromeszes gócot fedeztünk fel, két esetben a szerkezeti torzulás elkülöníthetôvé vált, valamint egy esetben egy nodularis képlet is azonosítható volt. Következtetés: A digitális mammográfiás szûrések során azt tapasztaltuk, hogy a denz szerkezetû emlôkben a diagnosztikus pontosság a hagyományos filmmammográfiához viszonyítva nagyobb. A nagy rizikójú csoportba tartozó nôk körében a szûrô jellegû MR-vizsgálat nagyobb pontossággal fedezi fel az emlôrákot, mint a hagyományos mammográfia, ezért figyelembe véve az American Cancer Society ajánlását is, ebben a szûk csoportban intézetünkben is alkalmazzuk az évenkénti MRmammográfiát.

pia, öt esetben a CT-vizsgálat történt elôbb. A szöveti mintavétel minden esetben gasztroszkópia alkalmával történt. A diagnosztika során a kollégák nem ismerték egymás eredményeit. Eredmények: A 14 beteg közül három esetében a gasztroszkópia rosszul ítélte meg a tumorlokalizációt. Az MSCT a tumor kiterjedését, fali infiltrációját 12 operált beteg szövettani eredményeivel öszszehasonlítva 87%-os szenzitivitással igazolta. Emellett az MSCT a nyirokcsomó-érintettséget is 82%-os szenzitivitással jelezte. A vizsgálat a betegek számára nem volt megterhelô. Következtetés: A virtuális gasztroszkópia általunk végzett és elemzett formája jelzi, hogy az MSCT érzékenysége a gyomortumorok diagnosztikájában, azok kiterjedésében 80% feletti. Ez a módszer azonban nem helyettesíti az endoszkópiát, hiszen annak elévülhetetlen hozadéka a mintavétel lehetôsége. A CT-vizsgálat e módszere azonban a fiberoszkópiás beavatkozást megelôzheti az anamnesztikus adatokra támaszkodva.

A VIRTUÁLIS GASZTROSZKÓPIA HELYE AZ ONKOLÓGIAI KÉPALKOTÁSBAN Szalai K., Tóth G. Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

Bevezetés: A mechanikus rekanalizáció javíthatja az akut stroke intervenciós neuroradiológiai kezelésének eredményeit, mivel gyorsítja a rekanalizációt és csökkenti a vérzés veszélyét fokozó thrombolyticumok alkalmazásának igényét. A jelen munka célja kezdeti tapasztalataink bemutatása a Penumbra thrombaspirációs rendszerrel. Betegek és módszer: 2007 novembere óta 14 akut stroke esetében alkalmaztunk szuperszelektív thrombaspirációt az ictust követô három és hat óra között. A Penumbra rendszer egy aspirációs mikrokatéterbôl, egy speciális mikrodrótból és egy maximum –20 Atm vákuumot elôállító, elektromos szivattyúból áll. Kiegészítésül thrombolyticumot alkalmaztunk intraarterialisan, amennyiben szükséges volt, és intravénásan, ha a beavatkozás megkezdése késedelmet szenvedett. Vizsgáltuk a sikeres rekanalizáció arányát, a vérzéses szövôdmények elôfordulását és a klinikai eredményeket. Eredmények: Az arteria cerebri media okklúzióját találtuk hét, a carotis interna bifurcatio elzáródását három, és az arteria basilaris emboliáját négy eset-

Bevezetés: Az MSCT adta technikai lehetôségekkel elérhetô, hogy a gyomorfal rétegeit, az ott kialakult elváltozások karakterét a natív és kontrasztanyagos szkeneken elemezve a gyomortumorok T-, N-stádium-meghatározásában nagyobb szenzitivitást tudjunk elérni. Gasztroszkópiával ki nem mutatható elváltozásokat megpróbálunk ezzel a technikával feltárni. Módszer: 2007 novembere és 2008 márciusa között klinikánkon 14 virtuális gasztroszkópiát végeztünk a következô metódus szerint: a betegeket éhgyomri állapotban vizsgáltuk. A vizsgálat elôtt közvetlenül 5 dl vizet itattunk, ezt követôen natív és kontrasztanyagos MSCT-vizsgálatot végeztünk 16 szeletes készülékünkkel. Tizennégy beteg közül kilenc esetben a vizsgálatot megelôzte a gasztroszkó-


KEZDETI TAPASZTALATOK DEDIKÁLT INTRACRANIALIS THROMBASPIRÁCIÓS RENDSZERREL (PENUMBRA) AKUT STROKE KEZELÉSÉBEN Szikora I., Berentei Zs., Marosfôi M., Vajda Zs., Szegedi N., Óváry Cs. Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest

129

ben. Teljes rekanalizációt értünk el öt (36%) és részlegest hét (50%) esetben. A beavatkozás sikertelen volt két betegnél (14%). Kiegészítô lokális rtPA thrombolysis 13 esetben volt szükséges, de nem haladta meg a 15 mg/eset maximális dózist. Harminc nappal a szélütés után nyolc beteg (57%) volt önálló életvezetésre alkalmas állapotban [módosított Rankin-skála (mRS) 1-2], négy beteg (28%) szorult ápolásra (mRS 3-4) és hárman (21%) meghaltak. Két beteg szenvedett vérzéses szövôdményt. Következtetés: A szuperszelektív thrombaspiráció kiegészítô lokális thrombolysissel hatékony rekanalizációs technika akut stroke-ban, amely hatórás idôablakon belül biztonságosan alkalmazható a vérzés veszélyének fokozása nélkül. CT-KOLONOGRÁFIA A COLORECTALIS SZÛRÉSBEN Tarján Zs. Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Raditec A virtuális kolonoszkópia/CT-kolonográfia 1994ben való bemutatása óta sokat változott. A publikált eredmények és tapasztalatok alapján mára konszenzuson alapuló ajánlások születtek. A vizsgálat elôkészítése már nem azonos a kolonoszkópia során használatossal, mert száraz, tiszta colon elérése mellett egyre inkább ajánlatos a residualis széklet- és folyadékmaradvány jelölése a vizsgálat elôtt pár nappal elfogyasztott kontrasztanyaggal. Multislice CT-vel a hason és háton fekvô helyzetû szkennelés 3 mm-nél vékonyabb szeletekkel kívánatos. Ha tünetek miatt készül a vizsgálat, történjen normális dózissal, és iv. kontrasztanyag adása mellett, amennyiben colonpolipot szûrünk, a dózist jelentôsen redukálni kell, kontrasztanyag nem szükséges. A leletezés két- és háromdimenziós kiolvasáson alapulhat, mindkét módszer elfogadott, de mielôtt leletet adnánk ki, legalább 100 eseten kell tapasztalatot szerezni. Gyakorlottnak 700 eset kontrollált megírása után mondhatjuk magunkat. A state of the art technika alkalmazása a megfelelô eredmény eléréséhez elengedhetetlen, egyébként a szûrés alkalmassága megkérdôjelezhetô. CAD-rendszerek javítják a tapasztalatlanabb leletezôk biztonságát, de a gyakorlat megszerzését nem helyettesítik. Bár a virtuális kolonoszkópia név könnyedséget sugall, a CT-kolonográfia eredményes végzése nagy felkészültséget igényel. A közeljövôben a módszer

130

a colorectalis szûrés lehetôségét alapvetôen megváltoztathatja, mivel a kolonoszkópiánál pontosabb lehet úgy, hogy a beteg kellemetlensége minimálisra csökkenthetô. A PAJZSMIRIGY TÉRFOGLALÓ FOLYAMATAINAK PEI-KEZELÉSE Tóth A.1, Bánhidi L.2, Bánsághi Z.1 1 Fôvárosi Péterfy Sándor Utcai Kórház, Radiológia, Budapest 2 Endokrin Szakrendelô, Budapest A pajzsmirigyben elhelyezkedô autonóm adenomákat izotóppal, illetve mûtéttel lehet megszüntetni. Bizonyos esetekben mindkét megoldás abszolút vagy relatívan kontraindikált lehet. Elôfordul, hogy a beteg nem egyezik bele egyik kezelési módba sem. Ilyenkor igen hasznos a PEI (percutan etanolinfiltráció). Ez a módszer fôleg májtumorok esetében már bevált kezelési mód. Olcsó, minimális eszközigényû, igen kevés és enyhe, átmeneti mellékhatása, szövôdménye lehet. A pajzsmirigy inoperábilis tumorai esetében a térfoglaló jelleg csökentésére alkalmazható a PEI. Ez ma még más módszerrel nem helyettesíthetô. Osztályunkon nyolc, izotóppal igazolt autonóm adenomás beteget kezeltünk PEI-vel. A kezelések száma kettô-hat között változott. 96%-os alkoholt fecskendeztünk be, 1-4 ml-t kezelésenként. A nyolc betegbôl hat meggyógyult, kettô nem reagált. Tumoros beteget hármat kezeltünk, mindhármuknál az elsô alkolom után már szubjektív javulást tapasztaltunk. Itt a kezelés idôtartamát a beteg általános állapota és tünetei határozzák meg. A fentiek alapján elmondható – bár egyelôre kisszámú esetbôl tudunk következtetést levonni –, hogy a pajzsmirigy autonóm adenomái és inoperábilis, a környezetet infiltráló, kompressziót okozó tumorai esetében a PEI választható, választandó megoldás. A kezelés a betegre nem ró nagy terhet, olcsó, könnyen kivitelezhetô, biztonságos módszer, az intervenciós radiológusok palettáján pedig új színfolt. AZ EXTRALYMPHATICUS MALIGNUS LYMPHOMÁK DIAGNOSZTIKUS NEHÉZSÉGEI Tóth E. J., Gôdény M. Országos Onkológiai Intézet, Budapest Célkitûzések: A malignus extralymphaticus lymphomák és az egyéb eredetû malignus tumorok morfológiájának összehasonlítását tûztük ki célul.

Elôadások

Módszerek: Csaknem valamennyi képalkotó módszert – röntgen-, ultrahang-, CT-, MR-, PET-CT vizsgálat – alkalmaztunk elváltozások kimutatására, a stádium, a terápia hatékonyságának meghatározására, a beteg követésére, a recidíva korai felismerésére, valamint az újabb stádiummeghatározásra. Eredmények: A malignus daganatos betegek mintegy 5-6%-a szenved lymphomában. Valamennyi lymphoma 60%-a nodalis, 40%-a extranodalis típusú. Az extranodalis formák NHL-ben gyakoribbak, amelyek közül a lymphaticus formák (MALT, BALT, Waldeyer-gyûrû) elôfordulási gyakorisága magasabb. Az extralymphaticus manifesztációk például központi idegrendszerben, musculoskeletalis rendszerben, genitourinalis rendszerben a leggyakoribbak. Következtetések: Tapasztalataink alapján a nodalis malignus lymphomáknál a jól standardizálható CTvizsgálat szerepe elsôdleges és sokszor elégséges. A jobb lágyrész-felbontást nyújtó MR-vizsgálat fontos információt szolgáltat extralymphaticus manifesztációk esetén. Kiemelendô a PET-CT vizsgálat jelentôsége is, amely utalhat távoli manifesztációkra, és a terápia hatékonyságának megítélésében hasznos. Mivel a morfológiai megjelenés alapján az extralymphaticus lymphomák a nem lymphomaeredetû primer tumoroktól nem különíthetôk el, szövettani vizsgálat szükséges a diagnózis felállításához. A MÁJ VASKONCENTRÁCIÓJÁNAK NONINVAZÍV MEGHATÁROZÁSA MRI ALKALMAZÁSÁVAL Tóth G., Egyed M., Bajzik G., Vandulek Cs., Bogner P. Kaposvári Egyetem, Kaposi Mór Oktatókórház, Kaposvár Bevezetô: Korábban a vastartalom meghatározására egyedül a biopsziás mintavétel volt alkalmas, hiszen a CT-vizsgálat a máj vastartalmának meghatározása szempontjából erôsen korlátozott módszer. Az utóbbi években a máj vastartalma MR-vizsgálattal meghatározható, amely noninvazív volta miatt a beteg számára is elfogadhatóbb, valamint a terápiás effektus kontrollja is könnyebben elvégezhetô. Betegek és módszer: Eddig 16 hematológiai, többségében myelodysplasiás betegnél végeztük el a mérést. A máj vastartalmának meghatározására gradiens echo T2-méréseket alkalmaztunk, amelyek a szuszceptibilitási effektus miatt vastartalom-


ra igen érzékenyek. A különbözô echóidejû (TE) mérésekkel a vastartalom pontosabb, gyakorlatilag kvantitatív meghatározása is lehetôvé válik. A mérési eredmények kiértékelésére szolgáló szoftver a University Hospital of Rennes internetes oldalán korlátozás nélkül elérhetô. Eredmények: Az MR-protokoll GRE-szekvenciákon alapul, amelyek TR-értéke 120 ms, TE-értéke pedig 4–30 ms között változik. A két pulzációs tengely 20º, illetve 90º, attól függôen, hogy T1, protondenzitású (PD) vagy T2-súlyozott mérés történik. A kiválasztott TE-idônek „fázison belülinek” kell lennie (vagyis 6,8 ms/Bo). A mérés körülbelül 20-360 µmol/g érték között mûködik. Az ennél pontosabb meghatározás klinikailag nem szükséges, mert a 360 µmol/g már olyan magas érték, ami fölött klinikai konzekvencia már nincs. Következtetés: A metodika megbízhatóan mûködik a fenti értékek között. Az eredmények a klinikummal korellálnak. A vizsgálat körülbelül 20 perc alatt elvégezhetô. MDCT PERFÚZIÓS VIZSGÁLAT EREDMÉNYEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA CROHN-BETEGEK CDAI-INDEXÉVEL, ÉS KLINIKAI ÉRTÉKÉNEK ELEMZÉSE Tóth G., Tóth L., Turupoli E. Cs., Bérczi V. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest Bevezetés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy az MDCT perfúziós vizsgálat eredményeit összehasonlítsuk a Crohn-betegség klinikai aktivitására használt CDAI-eredményekkel, és elemezzük klinikai hasznát. Betegek és módszer: Ötven beteget vizsgáltunk prospektívan, akiknek a Crohn-betegsége ismert volt. A betegek vékony- vagy vastagbelén megvastagodott falú szakaszok voltak. Harmincnégy beteg klinikailag aktív stádiumú volt. A perfúziós vizsgálatokat az MDCT-enterográfia során végeztük el. A betegek a vizsgálat elôtt körülbelül 1400-1800 ml 0,5%-os metilcellulózoldatot kaptak nasojejunalis szondán keresztül. A natív fázis során talált legvastagabb falú bélszakaszra állítottuk be a perfúziós vizsgálatot. Ebben a szintben a bélfal és a környezô zsírszövet perfúziós értékeit mértük több lokalizációban, majd az értékeket átlagoltuk. A betegek 100-120 ml nonionos kontrasztanyagot kaptak 33,5 ml/s flow-val. A perfúziós vizsgálatot a kontrasztanyag beadása után 15 s múlva kezdtük el, 30 mérést végeztük 1,5 s intervallumokkal. A kollimá-

131

ció 8×3 mm volt. A vizsgált régióból 240 képet kaptunk. A perfúziós vizsgálat után portális fázisú teljes hasi vizsgálatot is végeztünk. Vizsgáltuk a perfúziós görbéket, azok meredekségét, a perfúziót (ml/100 ml/min), a csúcshalmozás intenzitását, az idôt, amely a maximális halmozásig eltelt, valamint az átáramló vér mennyiségét (ml/100 g). Ezeket az eredményeket összehasonlítottuk a CDAI-értékekkel. A statisztikai analízist Wilcoxon-módszerrel végeztük el. Eredmények: A perfúziós eredményeket és méréseket grafikonon ábrázoltuk. A görbe típusos halmozási menetet mutatott klinikailag aktív Crohnbetegeknél, akiknek a CDAI-értéke magasabb volt, mint 350. Jó korreláció volt ezeknél a betegeknél a magasabb CDAI és a perfúzió, a csúcsintenzitás elérésének ideje és az átáramló vérmennyiség között is (0,902, 0,932 0,954); p<0,008. Azoknál a betegeknél, akiknek a CDAI-értékei 250–350 között voltak, a korreláció megfelelô volt. Akiknél a CDAIérték 250 alatt volt, megbízható korrelációt nem tudtunk kimutatni. Következtetés: MDCT-enterográfia során végzett kiegészítô perfúziós vizsgálatok segítséget nyújthatnak a klinikai aktivitás megítélésében, de a módszer további vizsgálata még szükséges. Nehézséget jelenthet azoknak a betegeknek a vizsgálata, akiknél a bélfali megvastagodás mértéke nem teszi lehetôvé a biztonságos perfúziós vizsgálatot.

re. Negyvenöt esetben találtunk patológiás eltérést a vékonybelek területén, ebbôl hat esetben A-V malformatiót diagnosztizáltunk. Az MDCT-enteroclysist 16 szeletes Philips Brilliance Power 16 géppel végeztük. A kollimáció 16×0,75 mm, a rekonstrukció 1 mm volt 50%-os átfedéssel. A vizsgálat elôtt a betegek nasojejunalis szondán keresztül 1500-2000 ml 0,5%-os metilcellulózoldatot kaptak; 800 ml után 20 mg sc. Buscopánt adtunk. A vizsgálatot 35 s, 70 s késleltetéssel végeztük. A betegek 120-140 ml nonionos kontrasztanyagot kaptak 3-4 ml/s flow-val. Eredmények: A-V malformatióra utaló jelek: tágabb érképletek a bélfalban. A környezô mesenteriumban tágabb korai telôdést mutató vénák, aktív vérzés esetén extravasatióra utaló denzitásemelkedés a béllumenben. Az általunk diagnosztizált hat eset mindegyikében találtunk a bélfalban tágabb érképleteket, három esetben tágabb vénát a mesenteriumban, és két esetben aktív vérzésre utaló denzitásemelkedést a lumenben. A sebészeti vagy az intervenciós ellátás minden esetben igazolta a diagnózisunkat. Következtetés: Az MDCT-enterográfia nyújtotta technikai fejlôdés lehôséget ad a vékonybelek területén elôforduló A-V malformatiók korábbi felismerésére és sikeres kezelésük megtervezésére. Segítségével az intervenciós beavatkozásokat és a betegek megterhelését csökkenteni lehet.

AZ MDCT-ENTEROGRÁFIA SZEREPE A GASTROINTESTINALIS VÉRZÉST OKOZÓ A-V MALFORMATIÓK KIMUTATÁSÁBAN Tóth G., Tóth L., Turupoli E. Cs., Bérczi V. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest

CT-KOLONOGRÁFIA: BUKTATÓK, TÉVEDÉSI LEHETÔSÉGEK Tóth L.1, Kiss I.1, Lénárt Zs.2, Nagy F.2, Horváth I.1, Palkó A.3 1 Euromedic Diagnostics Szeged Kft., Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Szeged

Bevezetés: A vékonybéltraktus területén elôforduló A-V malformatiók nehezen diagnosztizálható okai lehetnek occult gastrointestinalis vérzésnek. Kimutatásuk a hagyományos radiológiai módszerekkel ritkán sikeres. A betegek többszörös kivizsgálásokon és ismételt transzfúziókon is áteshetnek, mire a vérzés okát tisztázzák. Vizsgálataink célja az volt, hogy az MDCT-enterográfia segítségével a típusos eltéréseket leírjuk, kimutassuk a lehetséges A-V malformatiókat, és eredményeinket összehasonlítsuk a sebészeti és az angiográfiás eredményekkel. Betegek és módszer: 2005 januárjától 2008 márciusáig 290 MDCT-enterográfiát végeztünk ismeretlen eredetû gastrointestinalis vérzés okának kiderítésé-

132

Célkitûzés: A CT-kolonográfia (CTC) során jelentkezô problémák, tévedési lehetôségek tisztázása irodalmi adatok, valamint saját tapasztalataink retrospektív elemzése alapján. Betegek és módszer: A 2004–2007 között megjelent fontosabb irodalmi adatok, valamint 306 saját betegünk eredményeinek feldolgozása. A CTC alapja a tisztított és gázzal disztendált colonról, hason és háton fekvô helyzetben készült vékony szeletû spirál-CT-vizsgálat. A felvételek értékelése axiális és multiplanáris 2D, valamint virtuális endoszkópiás 3D képeken történik. Eredmények: Tapasztalataink és az irodalmi adatok

Elôadások

alapján a CTC széleskörûen elfogadott a colon értékelésére inkomplett kolonoszkópia után, valamint colorectalis daganatok követésére és szûrésére. A módszer szenzitivitása a nagy kockázatú populációban meghaladja a 90%-ot, alacsony prevalenciájú populációban 34–93% közötti. Az eltérô eredményeket a betegkiválasztás, valamint a vizsgálati és értékelési módszerek különbsége okozza. A hibás leletek leggyakoribb oka a perceptuális hibák mellett a béltisztítás, illetve a colon disztenziójának elégtelensége. Az összeesett bélszakaszokban a szabálytalan, elôboltosuló redôzet daganatot utánozhat. A faecesretenció elsôsorban a 3D képeken zavaró, és a multiplanáris szeleteken jól elkülöníthetô a bélfaltól. Orális jelölés hiányában a székletmaradványok légbuborék-tartalma vagy a pozíció változtatásával azok helyzetének megváltoztatása segít. A diverticulumokban elhelyezkedô faecolithek vagy egyéb külsô terimék megtévesztôen beboltosulhatnak a lumenbe. Az ileocoecalis billentyû, valamint lipomák is utánozhatnak tumort. Az ileocoecalis billentyû a terminális ileum alapján jól elkülöníthetô, de a billentyû mucosájából is kiindulhat polip vagy daganat. Az appendix szájadéka gyakran polipoid jellegû. A haustrumok mögött, fôként a flexurák területén, elbújhatnak kisebb polipok vagy lapos adenomák. Következtetés: A CTC-vizsgálat sikere a beteg megfelelô elôkészítésén, valamint a 2D- és 3Dtechnikák optimális alkalmazásán múlik. KLINIKAI AUDIT A RADIOLÓGIÁBAN Vargha A. Lumniczer Kórház, Kapuvár Bevezetés: Ismét egy audit a radiológiában. Vajon újabb adminisztrációs teher? Újabb aktahegyek, amelyeket ismételten újra kell írni? Nem. Legalább is nem az, ha megfelelôen alakítjuk ki. Egy szakmai alapú minôségügyi rendszer következetes és célszerû kialakítása és bevezetése sok jelenleg meglévô gyakorlati problémánkat megoldhatja. Módszer: A klinikai audit definíció szerint tevékenységünk szisztematikus kritikai elemzését jelenti, amelyet lehetôségeink, forrásaink jobb kihasználása és a betegek gyógyulásának, életminôségének a javítása érdekében végzünk. A radiológia az egyik legdinamikusabban fejlôdô diszciplína. Ennek köszönhetôen is nagy az eszközökbôl, módszerekbôl eredô heterogenitás. Az ehhez kapcsolódó egyéni tapasztalatok és képzett-


ség területén is nyilvánvalóan nô a heterogenitás, amelynek hasznos része a specializálódás, de negatív értelemben is jelen van. Azonban egyértelmûen negatív jelenség, ha a heterogenitás a betegek, a lakosság ellátási egyenlôtlenségét eredményezi, ha a vizsgálatkérôknek adott leleteink jelentôsen eltérô minôségûek akár az eltérô vizsgálati módszerek (lehetôségek), akár egyéni okok folytán. Számos EU-direktíva szól az egész unió területén végrehajtandó egységesítésrôl (például az ionizáló sugárzás felhasználásának szabályozásáról szóló Euratom rendelet). A klinikai audit az egyes folyamatok elemzésérôl, azok ésszerû standardizálásáról szól, de szabadságot, flexibilitást ad annak felépítésérôl. Következtetések: Hazánkban az EU-átlagnál sok tekintetben heterogénebb, rosszabb feltételekkel rendelkezô egészségügyi rendszer van, ennek része a radiológia is. Egy jól szervezett szakmaközpontú minôségügyi rendszer kulcsfontosságú lehet egy gyors, dinamikus fejlesztés során. Az elôadásban példákon keresztül mutatom be ennek elemeit és eddigi szubjektív tapasztalataimat. RADIOLÓGUS-PULMONOLÓGUS MULTIDISZCIPLINÁRIS TEAM LÉTREHOZÁSA ÉS EREDMÉNYEI Vargha A., Szalai Zs., Horváth Zs. Karolina Kórház, Mosonmagyaróvár Bevezetés: Állandó szakmaközi konzultációs csoportot alakítottunk egy olyan kórházban, ahol helyben nincs modern képalkotó diagnosztikai tevékenység (CT, MR, PET-CT), így a pulmonológiai kéréseket más városokban lévô diagnosztikai centrumok vizsgálják. Célunk egyrészt a mindennapi munkában felmerülô problémás esetek megoldása, másrészt egy szorosabb kommunikáción alapuló szakmai technológiai fejlesztés, amelynek révén a CT, MR és PET-CT klinikailag hatékony felhasználása jobban illeszkedne a napi rutintevékenységbe. Betegek és módszer: A csoport hetente egyszer ül össze. A konzultációs eseteket nagyrészt a pulmonológusok válogatják a kétes diagnózis vagy a képalkotó diagnosztikai lelet és a klinikai diagnózis eltérése esetén. Valamennyi klinikai és képalkotó eredményt összegyûjtve és szükség szerint a képanyagot részleteiben is átnézve hozunk véleményt a további diagnosztikai vagy terápiás lépésekrôl. 2006. november és 2007. május közti eseteket dolgoztuk fel. A döntések kontrolljaként az elvégzett sebészi beavatkozás és szövettani eredmény, a klinikai és a képalkotó követés szolgált.

133

Eredmények: Negyvennégy konzultációs esetbôl 11-ben (25%) változott a diagnózis. Ezekbôl kilencben (az összes eset 20,5%-a) a terápia is megváltozott. Nyolc esetben a kérdés onkológiai jellegû volt, egy esetben thromboemboliás betegség, két egyéb. Hat esetben sebészi/szövettani kontroll, ötben követéses kontroll volt. Következtetések: 1. a csoport tagjai jobb szakmai biztonságot éreztek a döntésüknél; 2. a viszonylag nagy arányú terápiás változtatás (20,5%) igazolja a csoport mûködésének szükségességét; 3. az érintett betegek gyógyulási esélyei javultak; 4. az érintett betegek ellátása társadalmi szinten gazdaságosabb lett. ANGIOPLASTY AND STENT PLACEMENT IN TREATMENT OF SUBCLAVIAN ARTERIES Vidjak V. Nem érkezett absztrakt. THE ROLE OF DYNAMIC CONTRAST ENHANCED MRI IN DIFFERENTIATION OF RECURRENT/RESIDUAL SOFT TISSUE TUMORS VERSUS POSTTREATMENT CHANGES Viera L. 2nd Radiology Clinic of Medical Faculty Comenius, University and St. Elisabeth Oncology Institute, Bratislava More then 50% of malignant soft tissue tumors recur locally. The mean reasons include: 1. presence of microscopic residual nodules, which remain in inadequate surgical margins after limited surgery or local enucleation of the lesion without functional sequelae in the patient, and 2. the fact, that malignant soft tissue tumors macroscopically mostly appear as good demarcated masses with presence of pseudocapsule, giving impression of benign origin. The recurrent soft tissue tumor may be very difficult to detect clinically after surgery, radiation therapy and chemotherapy, because of various intensity of postsurgical and postradiation changes in the surrounding areas. Ultrasonography is of limited diagnostic value because of small field of wiev, decreased ultrasound penetration through the thicker skin surface and inability to distinguish between inflammatory and fibrotic changes after surgery and radiation therapy. On contrast-enhanced CT, both recurrence or residual tumor tissue and scars may show similar appearence of a lesion with high attenuation.

134

Magnetic resonance imaging (MRI) due to its high contrast resolution and multiplanar capability is the most useful method for differentiation between recurrent or residual tumor and scar or fibrotic posttreatment changes. On MRI, the configuration of the lesion, its signal intensity and static enhancement pattern contribute to definition of its character. This fact is the most important in the diagnosis of primary soft tissue tumor. Differentiation of residual or recurrent tumor remains a problem. Several dynamic gadolinium-enhanced MR technics have been developed for evaluation of tumor recurrence or residual tumorous tissue in the region of posttreatment changes. Gadolinium-enhanced subtraction MRI and dynamic analysis using monitoring of the gadolinium pharmacokinetics in the suspected area by interpretation of the time-to-intensity curves (TIC) gives an information about the tissue vascularisation, perfusion, capillary permeability and about the size of the interstitial space. This is of the highest importance 1. in the detection of residual or recurrent tumor after therapy, 2. in the monitoring of the treatment response (neoadjuvant chemotherapy), 3. identification of viabile tumorous area before biopsy procedures and 4. prediction of its biological behavior (benign/malignant). LIVER METASTASES – COMPLEX TREATMENT Vlastimil V. Department of Radiology, University Hospital Brno and Medical Faculty, Masaryk University, Brno The liver is the commonest site of distant metastasis of colorectal cancer and nearly half of the patients with colorectal cancer ultimately develop liver involvement during the course of their diseases. Surgery is the only therapy that offers the possibility of cure for patients with hepatic metastatic diseases. Five-year survival rates after resection of all detectable liver metastases can be up to 56%. Unfortunately, only 25% of patients with colorectal liver metastases are candidates for liver resection, while the others are not amenable to surgical treatment. For the patients with metastatic colorectal cancer beyond the liver, systemic chemotherapy is a most appropriate choice. Immunotherapy is also a good option when other therapies are used in combination to enhance the efficacy. Selective internal radiation therapy is a new radiation method which can be used in patients given other routine therapies without effects.

Elôadások

Regional therapies such as radiofrequency ablation and cryotherapy may be offered to patients with isolated unresectable metastases but no extrahepatic diseases. Hepatic artery catheter chemotherapy and chemoembolization and portal vein embolization are often used for the patients with extensive liver metastases but without extrahepatic diseases, which are not suitable for regional ablation. Pilot studies were performed to evaluate the feasibility and efficacy of multimodality therapy with hepatectomy after hepatic infusion therapy and portal embolization for some patients. Also the combination of RFA and chemoembolization with new embolization materials seems to be the chance in the future. Unfortunately protocols of all these regional methods are totally different in different countries and hospitals and 3-year and 5-year overall survival is not clear. Even patients with small tumors experienced (according surgical literature) longer 5-year overall survival rates after surgical resection (72%) as compared with RFA (18%). This presentation reviews the natural history of colorectal cancer liver metastases, hepatic artery chemotherapy (hepatic artery infusion, HAC, HAI), hepatic artery chemoembolization, portal vein embolization, and other regional therapies, including radiofrequency ablation (RFA) and combination of methods. Even if only chance for cure is surgery, the regional radiological therapies can prolong survival of the patients with liver metastases. A GASTROINTESTINALIS STROMALIS TUMORRÓL NÉGY ESET KAPCSÁN Weninger Cs.1, 2, Tamás K.1, Moró Zs.1, Király Á.3, Fábián Gy.4, Pakodi Ferenc5, Kalmár Katalin6, Tornóczky Tamás7


1

Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs 2 Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Pécs 4 Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Pécs 5 Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Pécs 6 Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, Sebészeti Klinika, Pécs 7 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Patológiai Intézet, Pécs Bevezetés: A gyomor-bél rendszerbôl kiinduló daganatok gyakoriak, elsôsorban hámeredetûek. A gastrointestinalis stromalis tumorok (GIST) viszonylag újonnan meghatározott daganattípusok, amelyek kezelése eltér a megszokottól. Megjelenésük radiológiailag nem egyértelmû, nem specifikus, de esetenként radiológus is felvetheti a GIST kórisméjének gyanúját. Esetismertetések: Négy beteg esetén derült ki a fenti diagnózis. Kor: 60–71 év, két férfi, két nô. Három esetben CT, a negyedik esetben MR-vizsgálat történt. A klinikai kép vegyes volt, a vizsgált személyek között volt teljesen tünetmentes személy, általános hasi panaszok mellett egy esetben bélrendszeri vérzés miatt történtek radiológiai vizsgálatok. A CT-kép nem volt specifikus, de az intramuralis, részben extraluminalis jelleg eltért a más daganatoknál látottaktól. Valamennyi esetben mûtét történt. E kórkép radiológiai vizsgálatát rendszerint endoszkópia elôzi meg, jellemzô az elváltozások endoszonográfiás képe. Következtetés: A GIST nem rendelkezik specifikus, szövettant sugalló radiológiai megjelenéssel, esetenként kissé szokatlan kiterjedésû térfoglaló folyamat esetén gondolni kell a nem hámeredet lehetôségére is, mert ez a tervezett kezelést befolyásolhatja.

135

A M A G YA R R A D I O L Ó G U S O K T Á R S A S Á G Á N A K X X I V. K O N G R E S S Z U S A

Poszterek

POLITRAUMATIZÁLT BETEGEK KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKAI ELLÁTÁSA A KAPOSI MÓR OKTATÓKÓRHÁZBAN Balogh O.1, Maczygán A.2, Onódi É.2, Varga Cs.3, Horváth Gy.1 1 Kaposi Mór Oktatókórház, Radiológiai Osztály, Kaposvári Egyetem Egészségügyi Centrum, Kaposvár 2 Kaposi Mór Oktatókórház, Radiológiai Osztály, Kaposvár 3 Kaposi Mór Oktatókórház, Sürgôsségi Betegellátó Centrum, Kaposvár A politraumatizált sérültek ellátásának egyik kritikus területe a gyors, pontos és kíméletes képalkotó diagnosztika. A Kaposi Mór Oktatókórházban 2005. április 1. és 2008. március 31. között 122 politraumatizált sérült került felvételre. Hároméves tapasztalataink alapján bemutatjuk a politraumatizált betegek képalkotó ellátását biztosító eszközös, személyi, szervezeti és protokolláris hátteret és a lehetséges betegutakat. A betegek elsô ellátása az SO1 minôsítésû, sürgôsségi betegellátó centrumban történik, a képalkotó diagnosztikai hátteret a klinikai ellátóhellyel egy légtérben telepített, sürgôsségi radiológiai részleg biztosítja. A sürgôsségi radiológiai részlegben valamennyi képalkotó modalitás egy helyen, 24 óra/7 nap szakorvosi és radiográfusi jelenlét folyamatosságával áll rendelkezésre. A képalkotó diagnosztika elsô lépése kritikus állapotú sérült esetén az életmentô beavatkozásokkal egy idôben a sokktalanítóban végzett FAST-ultrahangvizsgálat, a nyaki gerinc, a mellkas és a medence helyszíni, tájékozódó röntgenvizsgálata. A már stabilizált állapotú sérültrôl politraumaprotokollal MSCT-vizsgálat történik, amely a koponya, a gerinc, a mellkas, a has és a medence vala-

136

mennyi sérülésérôl rövid idô alatt a kezelési terv elkészítését biztosító pontos képet ad. A harmadik fázisban készülnek el a végtagsérüléseket tisztázó és kiegészítô vizsgálatok. A valamennyi képalkotó modalitást biztosító, folyamatosan rendelkezésre álló, megfelelôen szervezett radiológiai háttér a kritikus idônyereséggel, a beteget kímélô, csak minimálisan szükséges betegmozgatással és a diagnosztikai pontossággal alapvetôen hozzájárul a politraumatizált sérültek eredményes ellátásához. A BOSNIAK-KLASSZIFIKÁCIÓ JELENTÔSÉGE A VESERÁKOK DIAGNOSZTIKÁJÁBAN Bata P.1, Karlinger K.1, Szendrôi A.2, Romics I.2, Bérczi V.1 1 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest Az MDCT-készülékekkel végzett képalkotó vizsgálatok eredményeként jelentôsen emelkedett a korán felfedezett veserákok száma. Az MDCT-technika alkalmazása az egyre érzékenyebb detektálás mellett az észlelt veseelváltozások – fôképp a sokszor nehéz differenciáldiagnosztikai problémát okozó, cystosus terimék – karakterizálásában is nagy segítség. A sikeres diagnózis alapvetô feltétele a megfelelô vizsgálati technika alkalmazása. Háromfázisú vizsgálatokat végzünk MDCT (Philips Brilliance) géppel, amelynek során 120 ml iv. kontrasztanyagot adunk be injektor segítségével 3 ml/s flow-val. A natív és kontrasztdúsított mérések 16×0,75-os kollimációval történnek, ezt 2 mm-es rekonstrukció követi. A postprocessing során lehetôség van

Poszterek

3D és volume rendered képek létrehozására, amely nagyban segíti az esetleges mûtét megtervezését. E vizsgálati protokoll alkalmazásával lehetôvé vált a Bosniak-féle beosztás (I–IV) egyes elemeinek részletes megjelenítése. Pontosan mérhetô a ciszta különbözô fokú falvastagodása, a halmozás mértéke. Felismerhetôk a septumok, a kalcifikáció és az esetleg szolid cisztabennék kontrasztanyagdúsítással vagy a nélkül. Ezek alapján minden cystosus képlet beosztható a Bosniak-klasszifikáció szerint. Az elmúlt évben a klinikánkon diagnosztizált vesetumorok 10%-a volt cystosus. A Bosniak-klasszifikáció segítségével viszonylag könnyen megoldható a cystosus veserákok okozta diagnosztikus probléma, és mivel a beosztás széles körben ismert, segíti a klinikus és radiológus közti kooperációt és a terápiás mód megválasztását. A terápiás döntés meghozatalában nagy jelentôségû, hogy a Bosniak-osztályozás alapján IIF osztályba tartozó ciszták 5%-a, a III-as csoportba tartozók 50%-a, a IV-es csoportba tartozók 100%-a malignus. A TECHNIKAI FEJLÔDÉS ÉS AZ EMLÔSZÛRÉS HATÉKONYSÁGA Dékmár K., Tóth E. Huniko Kft., „Jósa András” Oktatókórház, Nyíregyháza Bevezetés: A technika fejlôdése az emlôszûrés hatékonyságára. Módszer: I. ciklus: A hagyományos röntgentechnika eszközei: röntgenberendezések, kazetta, film, elôhívóautomata, nézôszekrény. Hátránya: több technikai hiba – több visszahívás. II. ciklus: Foszforlemezes digitalizálás: kazetta, foszforlemez, beolvasó, vezérlôkonzol, emlôvizsgálatra dedikált leletezômonitor, szerver. Elônye: a posztprocesszálás lehetôsége – a visszahívások számának csökkenése, a nem tapintható, kisebb daganatok korai felfedezése, on-line elérhetôség, környezetkímélés. Eredmények: az I. és II. ciklus összehasonlítása: a szûrések száma, a visszahívás aránya, a kiemelt, operált emlôtumorok száma (10 mm-nél kisebb daganatok). Következtetés: A technika fejlôdése lehetôséget ad a szûrésben is a pontosabb diagnózisra és a visszahívások számának csökkentésére, így a szûrés hatékonyabb. A VENA CAVA CONGENITALIS ANOMÁLIÁI Csete M., Szukits S., Battyány I. Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs


Az embriogenezis során a VCI és a hasi-kismedencei vénás rendszer kialakulása komplex folyamat, amely magában foglalja a három pár embrionális véna közötti anastomosisok létrejöttét, illetve azok bizonyos szakaszainak visszafejlôdését. Az általánosan ismert és több mint 90%-ban elôforduló érhálózat mellett kis százalékban számtalan variáció is kifejlôdhet. Ezek felismerése általában véletlenszerû, leginkább aszimptomatikus betegeken történik. Ezeknek az eltéréseknek az ismerete mind klinikailag, mind radiológiailag fontos, sokszor mégsem kerülnek leírásra a diagnosztikus vizsgálatok kapcsán napjainkban sem. A véna-rendellenességek diagnosztizálása leggyakrabban CT-vizsgálatokkal történik. Gyakorlott radiológus már a natív mérési sorozaton felfedezi az eltérést, de a viszonyok pontos tisztázásához a vénás fázisú szkenek szükségesek axiális és multiplanáris síkban. További segítséget nyújthatnak a vékony szeletvastagságú szeletekbôl készített 3D rekonstrukciók is. Az aorta körüli bal véna renalis: amikor a véna kettôs ágú, az egyik ág az aorta elôtt, míg a másik retroaorticusan halad, általában nem azonos magasságban. Az elôfordulási gyakorisága 1,5–8,7%. A retroaorticus bal vena renalis: a normális átmérôjû bal véna a jobb oldali szintje alatt, ritkábban annak magasságában az aorta mögött húzódik. Megjelenése 1,8–2,1%. A dupla VCI: az aorta mellett bal oldalon a normális VCI-nél kisebb vagy vele azonos kaliberû véna fut, a bal vena iliaca communis folytatásaként. A keresztezôdés általában a bal vena renalis útján jön létre az aorta elôtt vagy mögött. Prevalenciája 0,2–3%. A bal VCI=VCI-transzpozíció: ekkor paraaorticus lefutású bal oldali véna ábrázolódik, amely egyesülve a bal véna renalissal többnyire az aorta elôtt haladva kerül át jobb oldalra és folytatja útját a mellkas felé. Gyakorisága 0,2–0,5%. A „megszakadt” VCI azygos/hemiazygos continuatióval: a hepaticus és/vagy az infrahepaticus VCI hiánya. Az iliacalis és renalis vénák a véna azygoson vagy hemiazygoson keresztül drenálódnak és mindkét oldali gonadalis véna ugyanazon oldali vena renalisba ömlik. Kialakulási gyakorisága 0,6%. A perzisztáló VCS=kétoldali VCS: az aortaív mellett lateralisan, a bal hilus elôtt-fölött jelenik meg egy vaskosabb véna, amely gyakorlatilag vena hemiazygos arcusként látszik. Társulhat azygos continuatióval esetleg pitvari septumdefektussal.

137

Hiányozhat a jobb oldali VCS, a kettô között lehet anastomosis, gracilisebb lehet/hiányozhat a bal véna brachiocephalica. Elôfordulási gyakoriság 0,3%. A vena cava rendszerhez tartozó ritka fejlôdési rendellenességek ismerete mindenképpen szükséges a diagnosztikus csapdák elkerülése érdekében, fontos a hasi sebészeti mûtétek tervezéséhez, a máj- és vesetranszplantációk kivitelezésekor, a terápiás és diagnosztikus intervenciók tekintetében, akár VCI-filter-behelyezés, varicokele szkleroterápiája vagy vena renalis(?) mintavétel tekintetében. LIGAMENTUM ARCUATUM MEDIANUM OKOZTA TRUNCUS COELIACUS KOMPRESSZIÓ Dudás I., Tóth G., Gyôri G., Bérczi V. Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest Bevezetés: Célunk egy ritka kórkép bemutatása két beteg kapcsán. A truncus coeliacus kompresszióját a rekesz egyik szalagja, a ligamentum arcuatum medianum okozhatja. Az elváltozás ritkán kerül felismerésre, az irodalmi adatok is szegényesek. Általában véletlenszerûen, más okból készült képalkotó vizsgálat során fedezik fel. A betegek hasi fájdalomra, fogyásra, hasmenésre panaszkodhatnak, de az esetek egy részében tünetmentesek lehetnek. Betegek és módszer: Két nôbeteg kontrasztanyagos hasi MDCT-vizsgálatát elemeztük. Az egyik beteget diagnosztizált invazív ductalis carcinoma kontrollja, a másikat a pancreasfejben felfedezett cystosus elváltozás miatt vizsgáltuk. Készülék: 16 szeletes Philips Brilliance CT-berendezés, szeletvastagság 2 mm, increment 1 mm, kollimáció 16×1,5 mm. Natív és kontrasztanyagos sorozat készült 120 ml Optiray intravénásan beadott kontrasztanyaggal, 35, 50, 70 s késleltetési idôvel. A képeket MIP és volumen renderinggel értékeltük különbözô síkokban. Eredmények: Mindkét betegnél a truncus coeliacuson, a ligamentum arcuatum medianum által okozott több mint 80%-os lumenszûkület, illetve rövid occlusio figyelhetô meg, poststenoticus tágulattal és tág pancreaticoduodenalis kollaterális keringéssel. Az egyik betegnél a tág pancreaticoduodenalis ágon egy 14 mm-es aneurysma is ábrázolódik. Következtetések: Ha komprimált truncus coeliacust, a pancreaticoduodenalis rendszer területén kollaterális keringést találunk, célszerû erre a kórképre is gondolni.

138

E-TRACKING A KLINIKAI GYAKORLATBAN: KRÓNIKUS VESEBETEGEKEN VÉGZETT VIZSGÁLATAINK ELSÔ EREDMÉNYEI Fehér E.1, Kovács T.2, Vas T.2, Battyáni I.1, Nagy J.2 1 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Radiológia Klinika, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Nefrológiai Centrum, Pécs Bevezetés: Az artériás érfalmerevség (artériás stiffness) bizonyítottan független elôrejelzôje a cardiovascularis morbiditásnak és mortalitásnak. Uraemiában bizonyított a cardiovascularis betegségek elôfordulásának ugrásszerû növekedése (ötvenszer nagyobb kockázat). Ugyanakkor ismert, hogy krónikus vesebetegségben is megnövekedett a cardiovascularis mortalitás, a betegek több mint 50%-a meghal a végstádiumú vesebetegség kialakulása elôtt. A korai és akcelerált arteriosclerosis viszont fokozza a vesebetegség progresszióját, így kimutatása fontos a betegség kimenetelének becslésében. Ezért kerestük az összefüggéseket az artériás betegségek szubklinikai stádiumát jelezni képes stiffnessértékek és a krónikus vesebetegség prognózisa között. Cél: Krónikus glomerulonephritises betegek stiffnessértékeinek meghatározása és összefüggés keresése a vesefunkcióval. Betegek és módszer: Százkét, IgA nephropathiás betegen végzett keresztmetszeti vizsgálat. A vesefunkció felmérése klinikai adatok alapján történt (vérnyomásmérés, proteinuria, GFR, követési idô). A stiffnessértékek meghatározásáta (béta-érték, pulse wave velocity – PWV) noninvazív, RF-echotechnikán alapuló echotracking módszerrel a carotisartérián (ALOKA USV-5410) végeztük, a módszer ajánlásainak alkalmazásával, standardizált körülmények között. A statisztikai analízis SPSS rendszerben történt. Eredmények: Az átlag β-stiffness-érték 8,4±3,9, a PWV 6,5±1,75 m/s volt az IgA nephropathiás betegekben. Az életkor szerint illesztett adatoknál korreláció mutatkozott a β-értékek esetében a szisztolés vérnyomás (r=0,33, p<0,01) és a proteinuria (r=0,32, p<0,005) között, valamint hasonlóképpen, a PWV és a szisztolés vérnyomás (r=0,47, p<0,001), illetve a proteinuria (r=0,37, p<0,001) között. Korreláció mutatkozott a β-érték és a GFR között is (r=0,415; p<0,001). Következtetés: Vizsgálataink alátámasztják azt a feltételezést, hogy összefüggés mutatható ki a cardiovascularis státus, nevezetesen ennek igen ko-

Poszterek

rai, szubklinikai stádiumát jelzô stiffnessértékek és a krónikus vesebetegség progresszióját jelzô klinikai adatok között, így a hypertonia és a proteinuria között. A vesebetegség súlyosságának stádiumát pontosabban jelzô, GFR szerinti stádiumbeosztás alapján történô összehasonlításhoz további adatok gyûjtése szükséges, nem vesebeteg kontrollcsoport felállításával. A MULTISLICE CT HELYE ÉS SZEREPE AZ ALSÓ VÉGTAGI VERÔÉRBETEGSÉG ELLÁTÁSÁBAN Horváth K.1, Acsai B.1, Nagy I.2, Forgács A.2 1 Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Radiológiai Osztály, Budapest 2 Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Sebészeti Osztály, Budapest A diagnosztikus eljárások egyik nagyon fontos célkitûzése a beteget kímélô noninvazív módszerek alkalmazása. Érbetegek vizsgálatában és a kezelés tervezésében a DSA kitüntetett szerepe a legutóbbi idôkig vitathatatlan volt. A technikai fejlôdés – a 90-es évek vége óta, a többszeletes CT-k széles körû klinikai elterjedése révén – lehetôvé tette, hogy a CT a korábbinál nagyobb szerepet kapjon az erek vizsgálatában. Intézetünkben 2006 óta mûködik egy 16 szeletes CTkészülék, amelyet rutinszerûen használunk alsó végtagi verôerek vizsgálatára is. A több mint 200 alsó végtagi CT-angiográfia során szerzett diagnosztikus és érsebészeti tapasztalatainkat összegezzük: 1. Az eljárás általában jól alkalmazható a végtagi erek állapotának megítélésére, és a sebészi rekonstrukciós lehetôségek meghatározására. 2. Kiválóan alkalmas operált betegek kontrolljára, restenosis, graftszövôdmények kimutatására. 3. Korlátozottan alkalmas a scleroticus végtagi erek stenosisainak pontos megítélésére. 4. Gyakoriak a klinikailag releváns, a terápiás döntést befolyásoló „mellékleletek”. 5. Természetesen nem alkalmas terápiás (angioplastica, stentbehelyezés) beavatkozásra. A CT-angiográfia gyakorlatunkban is jól használható, betegkímélô módszernek bizonyult az alsó végtagi verôerek vizsgálatára. Korlátját a súlyosan scleroticus érrendszer jelenti, és hátránya, hogy intervencióra nincs lehetôség. ENDORECTALIS TEKERCS HASZNÁLATA A PROSTATA MR-VIZSGÁLATÁNÁL 3 T KÉSZÜLÉKKEL Imre M., Aradi M., Fábos Z., Vajna T. Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs


A férfiak második leggyakoribb malignus daganata a prostatacarcinoma. A PSA-szint segít a tumor megjelenésének felismerésében. A prostatatumor szerven belüli elhelyezkedésének ismerete lényeges. A 3 T MR-készülékkel endorectalis tekercs használatával a vizsgálatok segítséget nyújtanak a tumoros területek felismerésében. A tekercs használatával a képek felbontása, kontrasztossága javul. Lehetôség nyílik a kontrasztanyag-halmozási térképek és spektroszkópiás görbék készítésére. Esetbemutatásainkkal az endorectalis tekercs elônyeit szeretnénk ismertetni. TÜDÔVÉRZÉS CT-DIAGNOSZTIKÁJA Imre M., Juhász E., Komáromy H. Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs A CT-készülékek fejlôdése lehetôvé tette, hogy a tüdôparenchymát olyan részletesen ábrázoljuk, hogy a mikroszkópos és a makroszkópos világ között a határ elmosódik. A tuberkulózis csökkenése miatt ma elsôsorban a daganatos, bronchiectasiás és gyulladásos betegségek okoznak tüdôvérzést. Bronchiectasia következtében fellépô vérzések az esetek 40%-ában súlyosnak minôsülnek. A prognózis szempontjából nem a vérvesztés, hanem a légzéskárosodás a lényeges. A HRCT-technikával a tüdôparenchyma károsodását pontosan fel tudjuk térképezni. CT-vizsgálatoknál tüdôvérzésre utal a mozaik-, tejüvegszerû homály a bronchiectasiás terület környezetében és a tumor körül. Véralvadék a bronchusban tumort utánozhat. A különbözô eredetû tüdôparenchymás betegségekben a morfológiai eltérések nagyon hasonlóak. Eseteinkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy bizonyos morfológiai eltéréseknél gondolnunk kell tüdôvérzésre. RECTUMTUMOR VIZSGÁLATA 3 TESLÁS MRKÉSZÜLÉKKEL GÉLLEL VALÓ FELTÖLTÉS UTÁN Imre M.1, Sánta J.2, Vajna T.1 1 Pécsi Diagnosztikai Központ, Pécs 2 Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza, II. Sz. Belgyógyászati Osztály, Szekszárd A colorectalis carcinomák 40-50%-a rectumban található, a rectumtumorok nagy százalékban az alsó harmadban (<6 cm-re az anocutanvonaltól) helyezkednek el. A terápia tervezése szempontjából rendkívül fontos a klinikai staging, a tumor cirkumferenciális kiterjedésének, mélységének ismere-

139

te. A mesorectalis fascia az az anatómiai határvonal, amely a rectum falát elválasztja a nyirokcsomókat és nyirokereket tartalmazó mesorectalis zsírszövettôl, ennek vizualizálása és a tumorszélekhez való viszonyának megítélése a terápia megválasztása szempontjából nagy fontossággal bír. Ebben kapott igen jelentôs szerepet a rectalis MR-vizsgálat. Megfelelô elôkészítés nélkül a tumorról nehéz nyilatkozni bármely képalkotó eljárással. Ugyanakkor a beteget nem terheli meg, és diagnosztikailag nagy segítséget nyújt a rectum géllel való feltöltése. A tumor kiterjedésérôl, a környezeti infiltrációról egyértelmûbben tudunk nyilatkozni a 3 T vékony szeletes MR-vizsgálatokkal géllel kitöltött rectum esetében a jobb kontraszt miatt. Eseteinkkel arra szeretnénk rávilágítani, hogy a terápia eldöntésénél és a mûtéti tervezésnél ez a protokoll a radiológusok és klinikusok számára egyaránt segítséget nyújt. IDIOPATHIÁS INTERSTITIALIS PNEUMONIÁK (IIP) DIAGNOSZTIKÁJA, OSZTÁLYOZÁSA Monostori Zs., Kutas P. Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet, CTlabor, Budapest Bevezetés: Az idiopathiás interstitialis pneumonia nem betegség, hanem patológiai válaszreakció a különbözô noxákra. Formája akut, szubakut és krónikus. Módszer: MSCT (16), natív HRCT-vizsgálat be- és kilégzésben, axiális és coronalis síkú rekonstrukciók röntgenmorfológiai elemzésekkel. IIP patológiai csoportosítása: – ATS/ERS 2002, – UIP – szokásos IP, – NSIP – nem specifikus IP, – DIP – deszkvamatív IP, – RB-ILD respiratorikus bronchiolussal összefüggô interstitialis tüdôbetegség, – DAD – diffúz alveolaris károsodás/AIP = akut IP (Hamman–Rich-szindróma), – BOOP – bronchiolitis obliterans organizing pneumonia/COP = cryptogen organizing pneumonia, – LIP – lymphoid IP. A HRCT eredménye klinikummal együtt értékelve definitív diagnózist adhat patológiai feldolgozás nélkül is, ehhez azonban nagy tapasztalat, szoros együttmûködés kell a szakmák közt. IIP-re jellemzô morfológiai jeleket és az elkülönítô kórisméhez szükséges krónikus diffúz tüdôbetegségeket táblázatban foglaltuk össze. Pontos diagnózist esetenként azonban csak a szövettan ad.

140

ANGIOMYOLIPOMA RENIS SPONTÁN RUPTURÁJA Németh K.1, Csete M.1, Sebôk J.2, Fehér E.1, Battyáni I.1 1 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Nefrológiai Centrum, Pécs Bevezetés: A renalis angiomyolipomák ritka (0,33%), benignus, zömében tünetmentes tumorok. Szoliter formájukat általában mellékleletként, többségében 40 év feletti nôkben diagnosztizálják, CT-vizsgálattal zsírkomponensük révén pontosan identifikálhatók. Méretük függvényében, 4 cm felett gyakrabban okoznak tüneteket, szövôdményeket. Esetismertetés: Harminckilenc éves nôbeteg hirtelen kezdôdô, kifejezett, bal bordaív alatti görcsös jellegû fájdalommal kereste fel az ügyeletet, amely mögött az ultrahangvizsgálat a bal vesében inhomogén, 7 cm-es terimét, jelentôs perirenalis haematomát talált. A beteg anamnézisében bal oldali, az évek során lassan növekedô, két hónappal korábban 4,5 cm-es angiomyolipoma volt ismert, így az ultrahangvizsgálat annak spontán rupturáját véleményezte, amelyet az akut CT-vizsgálat megerôsített. A sürgôsségi mûtéti exploratio nephrectomiát tartott szükségesnek, a szövettani vizsgálat angiomyolipomát igazolt. Következtetés: Az eset ismertetése az angiomyolipomák obszervációjának, méretük követésének fontosságára, valamint ritka szövôdményként rupturájuk lehetôségére hívja fel a figyelmet. VESEEREDETÛ BETEGSÉG AZ AKUT TÜNETEK HÁTTERÉBEN GYERMEKKORBAN Polovitzer M., Molnár D., Merksz M. Heim Pál Gyermekkórház, Budapest Naponta számos gyermek jelentkezik a sürgôsségi és a sebészeti osztályon akut tünetekkel, amelyeknél hasi ultrahangvizsgálatot végzünk. Közülük több alkalommal veseeredetû elváltozást találunk a panaszok hátterében. Ezeket a betegségeket foglaljuk össze röviden, néhány érdekesebb esettel illusztrálva. AZ EMLÔ-MR-VIZSGÁLAT KÓROS KONTRASZTANYAG-HALMOZÓDÁSÁNAK PATOLÓGIAI EKVIVALENSEI Ringelhan B. Nem érkezett absztrakt.

Poszterek

A SPECT-CT VIZSGÁLATOK KLINIKAI HASZNA MALIGNUS PAJZSMIRIGYDAGANATOK JÓD131-TERÁPIÁJÁT KÖVETÔEN Schmidt E.1, Dérczy K.2, Mezôsi E.3, Weninger Cs.2, Szabó Zs.1, Zámbó K.1 1 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Nukleáris Medicina Intézet, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Radiológiai Klinika, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Pécs Célunk a SPECT-CT vizsgálatok hasznosságának igazolása volt malignus pajzsmirigydaganatban szenvedô betegek metasztázisainak kimutatásában, I131-terápiát követôen. Betegek és módszer: 2007. július 1. és 2008. március 31. között 35 beteg (27 nô és 8 férfi) nagy dózisú (3700 MBq) I131-terápiájára került sor, a maradék pajzsmirigyszövet és/vagy feltételezett metasztázisok kezelése céljából. Tíz betegnek follicularis, 25-nek papillaris pajzsmirigy-carcinomája volt. Minden betegnél egésztest-felvétel (5 cm/min), valamint planáris (100 K) és SPECT-CT felvétel (SPECT: két detektor, 50 s/frame, 64 frame; CT: low dose, 16 szeletes spirál CT, 120 KeV, 50 mAs) készült a nyak és mellkas területérôl, hat nappal a terápiás dózis per os bevételét követôen. A felvételeken vizsgáltuk a I131 dúsulását a maradék pajzsmirigyszövetben, valamint egyéb lokalizációban. Eredmények: Tizenhat betegnél csak a maradék pajzsmirigyállományban, míg a fennmaradó 19 páciensnél egyéb lokalizációban is dúsult a radiofarmakon, metasztázis lehetôségére utalva. A SPECTCT vizsgálat 15 esetben megerôsítette a metasztatikus folyamat fennállását, míg három esetben a dúsulás mûterméknek bizonyult. Egy betegnél I131et nem dúsító metasztatikus folyamat is igazolódott. Öt esetben az aktív áttétek mûtéti eltávolítására is sor került, intraoperatív gamma-szonda alkalmazásával. Következtetések: Tapasztalataink szerint az egésztest- és planáris felvétel mellett a SPECT-CT vizsgálat hasznos kiegészítést jelent a malignus pajzsmirigydaganatban szenvedô betegek menedzselésében, a maradék pajzsmirigyállomány, a metasztázisok és mûtermékek differenciálásában. A metasztázisok korrekt lokalizálása segítséget jelent a sebésznek a helyes döntés meghozatalában.


ARTERIA VERTEBRALIS RITKA EREDÉSI VARIÁCIÓJA Szabó A., Pohárnok L. Petz Aladár Megyei Oktatókórház, I. Radiológiai Osztály, Gyôr Nemzetközi Egészségügyi Központ, Gyôr A szerzôk ismert jobb oldali carotis interna elzáródás és neurológiai tünetek miatt végzett ultrahangés MR-vizsgálat során a bal arteria carotis interna proximális nyaki szakaszából eredô szokatlan ágat észleltek. Az atípusos ér distalis szakasza arteria vertebralisnak felelt meg. Röviden összefoglalják az arteria vertebralis szakirodalomban talált fejlôdési variációit, amelyek között az általuk észlelt forma rendkívül ritkának bizonyult. Fejlôdéstani eredeteként perzisztáló embrionális carotidovertebralis anastomosis lehetôségét vetik fel. PROSTATADAGANATOK MR-SPEKTROSZKÓPIÁJA HIFU-KEZELÉS UTÁN Tarján Zs., Keszthelyi A., Bálint B., Bata P., Lukács L. Semmelweis Egyetem, Raditec, Budapest Bevezetés: A magas intenzitású fokuszált ultrahang- (HIFU) kezelés a prostatarákok új, intervenciós kezelési lehetôsége. A kezelés eredményességének lemérésére biopszia a szövôdmények veszélye miatt csak hat hónappal a beavatkozás után végezhetô, míg az MR-spektroszkópia transrectalis tekerccsel már a beavatkozás után rövid idôvel végrehajtható. Célkitûzésünk annak elemezése volt, hogy kellôen szenzitív-e az eljárás a residualis tumor kimutatására HIFU-terápia elvégzése után. Módszer és betegek: Tizennégy, HIFU-val kezelt prostatarákos betegen (65–78 év, átlagéletkor 69 év) végeztünk el kombinált transrectalis MR/MR spektroszkópiás vizsgálatot kezelés elôtt és után. GE excite 1,5 T berendezésen multivowoxel MRspektroszkópia-technikával, kombinált multifázisos és transrectalis antennákkal. Viabilis malignus tumort tartalmazónak tekintettük azon voxeleket, ahol magas kolin- és alacsony citrátszinteket észleltünk a spektrumon, illetve, ha a (kolin+kreatin)/citrát arány >2,0 volt. A kezelés elôtti és utáni MR-MRS eredményeket a jobb és bal prostatafélben lévô viabilis tumor diagnosztizálásban a vakon vagy MRS alapján célzott biopszia szövettani eredményéhez hasonlítottuk, külön értékelve a jobb és bal oldalról származó biopsziákat. Mivel gold standardnak egyik

141

módszer sem tekinthetô, a két módszert konkordanciaanalízissel vetettük össze. Eredmények: A kezelés elôtt az MRS és a biopszia között jó konkordanciát találtunk: K=0,76. HIFUkezelés után a biopszia 11 prostatafélben mutatott ki daganatot a kezelés után, összesen nyolc betegben. MR-spektroszkópiával csupán kilenc prostatafélben találtunk daganatot, hat betegnél (ebbôl két esetben a biopszia negatív volt). A HIFU utáni konkordancia közepes K=0,54. Az MRS szenzitivitása a hisztopatológiai lelethez képest 78,5%-os. [Nem tekintve daganatosnak a csupán „gyanús” leleteket, ahol a (kolin+kreatin)/citrát arány 1,5-2 értékû volt.] A kezelés elôtti és utáni MR- és biopsziaeredmények együttes konkordanciája K=0,62. Következtetések: A kombinált, transrectalis tekerccsel végzett MR/MR spektroszkópia HIFUkezelés után már egy hónappal is alkalmas, jó szenzitivitással rendelkezô noninvazív módszer a prostatadaganatok követésére és a terápia hatásosságának megítélésére. KONTRASZTANYAGOS ULTRAHANGVIZSGÁLATOK: HÁROM ÉV TAPASZTALATA Tarján Zs., Stefán Á., Mészáros R. Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest Bevezetés: A hosszú életidejû, új generációs ultrahang-kontrasztanyag megjelenése a hazai alkalmazásban jelentôs késést mutatott az európai bevezetéshez képest. Bár kézenfekvônek tûnik a kontrasztanyagos CT-hez hasonló felhasználás, célunk a módszer elônyeinek és hátrányainak bemutatása három év alkalmazás tapasztalatai alapján. Betegek és módszerek: 2005. május és 2008. április között 87 beteg kontrasztanyagos ultrahangvizsgálatát végeztük többféle indikációval. Leggyakrabban ultrahangvizsgálattal felfedezett ismeretlen májgóc prompt karakterizálása volt a cél, más indikációk is szerepeltek: pancreatitisben Balthazarscore megállapítása, rádiófrekvenciás ablatio célzása és a kezelés utáni necrosis lemérése, Crohnbetegség aktivitásának mérése, gyulladásos és heges bélszûkületek elkülönítése, béltumorok és gyulladások perfúziójának megítélése és a natív ultrahangvizsgálat szenzitivitásának esetleges növelése. Minden esetben iv. 1,5–2,5 ml SonoVue-t alkalmaztunk ESAOTE Mylab 70-es és Technos készülékeken speciális konrasztanyagos szoftver használatával. Minden esetben egyéb vizsgálatok (FNAB, CT, MR PET-CT, enteroclysis) eredményével vetettük össze találatainkat.

142

Eredmények: Technikailag sikeres vizsgálatot 83/ 87 betegen értünk el, a beadott SonoVue nem mutatott kontrasztfokozást négy esetben. A májban lévô gócok közül biopsziával igazoltan tudtuk helyesen diagnosztizálni a HCC-ket és metasztázisokat, CT-, MR- és izotópvizsgálatokkal igazoltan az FNHt és adenomát. Sok esetben a natív ultrahangvizsgálattal haemangiomának látszó elváltozás fokális zsíros depozitumnak bizonyult, néhány gócos eltérés nem mutatott biztosan karakterizáláshoz vezetô halmozási patternt. A májban dorsalisan lévô gócok nehezebben ábrázolhatók a harmonikusokon alapuló kontrasztanyagos módban, különösen elhízott betegeken. Több ismeretlen eredetû góc kontraszthalmozási dinamikája egyszerre nehezen vizsgálható, maximum három góc hozható egy síkba. Öt betegnél mutattunk ki több gócot kontrasztanyaggal, mint natív ultrahangvizsgálattal, kettônél ez megváltoztatta a terápiát. A SonoVue ultrahangvizsgálat több esetben reprodukálta PET-CT diagnózisát, két esetben a két nappal elôbb készült PET-CT-vel nem látható metasztázist fedett fel. Az RF-ablatiók után néhány órával végezhetô viabilitásvizsgálat, de a periablatiós hiperperfundált zóna megtévesztô lehet. Akut pancreatitisben a CT-score ultrahangkontrasztanyaggal kiváltható. Crohn-betegségben az aktivitás és a gyulladásos-heges szûkületek a CTMR enteroclysishez hasonlóan jelezhetôk, de lehetôség van egyszerre a motilitás és halmozás megjelenítésére is. Béltumorok esetén a kontraszthalmozási patternt csak carcinoid tumorban találtuk diagnosztikus értékûnek. Következtetés: A második generációs kontrasztanyagos ultrahangvizsgálat hazánkban leginkább az ultrahanggal véletlenül felfedezett májgócok azonnali, biopszia nélküli karakterizálásában játszhat majd szerepet, a CT- és MR-vizsgálatnál költséghatékonyabban, várólista nélkül. A számos technikai limitáció mellett a módszer elfogadtatásánál számolni kell a standardizálás nehézségeivel is. A további alkalmazások egyelôre fôként kutatási területek maradnak. AZ EMBERI ÉRRENDSZER MINT RUGALMAS FALÚ CSÔHÁLÓZAT Tolvaj D., Forrai G., Szentpétery L. Állami Egészségügyi Központ, Központi Radológiai Diagnosztikai Osztály, Budapest Bevezetés: Az emberi érrendszer áramlástechnikai szempontból rugalmas falú csövek alkotta, komplex topológiájú csôhálózat, amelyben instacioner jellegû áramlás folyik. E meglehetôsen összetett, a

Poszterek

matematika, a mérnöki és orvosi tudományok egyes részterületeit érintô feladat gyakorlati jelentôségét a valós élet által felvetett problémák adják. Az egyes erek beszûkülése, elzáródása és az ezt követô szövetkárosodások a lakosság széles rétegét érintik. Az érbetegségek oka, lefolyásuk sejtszintû mechanizmusa még nem teljesen ismert, így gyógyszeres kezelésük sok esetben csak tüneti lehet. A már – geometriailag – kialakult érszûkületek áramlástani modellezése sem megoldott. Így pontos jelentôségük megítélése, illetve például a rekonstruktív érmûtétek tervezése sem nyugszik egzakt, matematikai alapokon. Módszerek: Az érrendszer áramlástani elemzésére több lehetséges gyakorlati kutatási irány jöhet szóba; az érfal áramlástani tulajdonságainak pontos meghatározása, amely lehetôvé teszi új mûerek (graftok) célzott kifejlesztését. Pontos áramlástani szimuláció ismeretében meghatározható, hogyan lehet a jelenleg ismert (mû)anyagokból teljes értékû mûereket kialakítani. Az eltérô áramlástani tulajdonságokat például eltérô átmérôvel és hosszúsággal lehet kompenzálni. Következtetés: Az emberi érrendszer anatómiai paraméterei alapján elôállítható a csôvezetékrendszerben kialakuló instacioner áramlást leíró, kvázilineáris, parciális differenciálegyenlet-rendszer. Ez a mérnöki gyakorlatban használt hidraulikai analízis módszereit, például a karakterisztikák módszerét felhasználva viszonylag könnyen megoldható, a kis alakváltozások elvét érvényesnek tekintve. Az erek rugalmas falszerkezetébôl fakadóan az emberi érrendszerben viszonylag nagy, átlagosan 10% körüli, periodikus keresztmetszet-változások lépnek fel. Fontos elôrelépésnek számíthat az aktuálisan használt hidraulikai elmélet kiterjesztése a nagy alakváltozások elvére – ennek kidolgozása jelenleg kutatási fázisban van. ÉBER KUTYÁK MR-VIZSGÁLATA – HUMÁN ANALÓGIA? Tóth L.1, 2, Gácsi M.2, Miklósi Á.2, Bogner P.1, Repa I.1 1 Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet, Kaposvár 2 Eötvös Loránd Egyetem, Természettudományi Kar, Etológia Tanszék, Budapest Bevezetés: Az MRI napjainkban nemcsak a humán orvosi, hanem egyre inkább az állattudományoknak is egyik jelentôs diagnosztikai eszköze. Több állatfajt (például majmokat, rágcsálókat) alkalmaznak modellállatként, és a segítségükkel szerzett ismere-


tek a humán orvoslás számára is újat adnak. Mivel az eddigi etológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a kutyák meglepôen fejlett szociokognitív és kommunikációs képességekkel rendelkeznek, amelyek funkcionális szempontból megfelelnek az emberek hasonló tulajdonságainak, a kutyák is alkalmasak lehetnek bizonyos humán agyi mûködések modellezésére. Éber kutyák MR-vizsgálata során szerzett tapasztalatainkról, egy új módszer lehetôségeirôl szól elôadásunk. Módszer: Éber (nem kábított, nem altatott) és nem rögzített állatokkal MR-vizsgálatot végezni rendkívül bonyolult, hiszen számos metodikai nehézséggel kell számolni, ezért a gyakorlatban kábítást és/vagy rögzítést alkalmaznak állat-MRI esetén. Ezzel ellentétben kutatócsoportunk egy új módszert dolgozott ki, amelynek során a kutyákat egy speciális protokoll szerint tanítjuk az MR-vizsgálat elôtt. A tréningprogram több részbôl áll: a kutyákat szoktatjuk a mozdulatlanság elviselésére, az MR-berendezés által keltett zaj és rezgés eltûrésére. Az MR-vizsgálatokat 1,5 T Siemens szkennerrel végezzük, a kiértékeléshez Statistical Parametrical Mapping programot használunk. Eredmények: A tréningezett éber kutyák esetében mindenféle kényszerítés alkalmazása nélkül megfelelô minôségû anatómiai felvételeket tudtunk készíteni, amelyek mind diagnosztikai céllal, mind pedig a funkcionális MR-vizsgálatokhoz felhasználhatóak. A vizsgálatok során számos olyan metodikai tapasztalatot szereztünk (kísérleti paradigma, stimuláció stb. tekintetében), amelyek a humán vizsgálatok során is felhasználhatók. Következtetés: Az általunk kidolgozott – éber kutyák MR-vizsgálatát lehetôvé tevô – módszer több szempontból a humán vizsgálatok analógiájának tekinthetô. A kutya, mint rendkívül szociális, emberi környezetben élô állat lehetôséget teremt számos, az embert is érintô kérdés megválaszolására, ezenkívül alanya lehet olyan (például farmakológiai) vizsgálatoknak, amelyek emberek esetében nehezen (vagy egyáltalán nem) végezhetôk el. SPIRÁL-CT MINT ALAPVETÔ VIZSGÁLÓMÓDSZER A MELLKASI AORTA SÉRÜLÉSÉNEK ESETEIBEN Ükös M.1, Jéhn Á.2, Kiss E.3 1 Szent György Diagnosztikai Központ, Székesfehérvár 2 Szent György Kórház, Traumatológiai Osztály, Székesfehérvár 3 Szent György Kórház, Radiológiai Osztály, Székesfehérvár

143

Bevezetés: Az aorta mellkasi szakaszának rupturája, amely gyakrabban érinti a pars descendens területét, általában politrauma része, életveszélyes állapot. A betegek 85%-a meghal a baleset helyszínén, 15%-ban van esély gyors és korszerû ellátásra. Ezekben az esetekben multidiszciplináris összefogásra van szükség az érsérülés fokának, a társuló sérülések számának, súlyosságának megállapítására, definitív ellátásra. Egy elvesztett és egy megmentett beteg esetét ismertetjük. Betegek és módszerek: Elsô eset: Tizenhat éves fiú crossmotorozás közben munkagéppel ütközött. Mellkasfelvételén teljes bal oldali fedettség. Csövezés után vér ürült. Koponya-CT-n kiterjedt agyi contusiók. Mellkasi spirál-CT: az aorta isthmusának teljes rupturája. Mediastinalis és retroperitonealis haematoma, aktív vérzés. Stentbeültetést terveztek. A hemodinamikailag instabil beteg exitált. Második eset: Negyvenegy éves ittas férfi személygépkocsi vezetôjeként sérült. Sokktalanítás. Ultrahangvizsgálat: haemoperitoneum. Mûtét: mesenterium, colon transversum serosasérülése, májsérülés. Bal oldali V-VII. bordák fracturája. Mellkasfelvétel: mediastinum kiszélesedése. Mellkasi spirál-CT: aorta isthmus ruptura, aktív vérzés, mediastinalis haematoma, haemothorax, pulmonalis contusio. Transzfúzió mellett hemodinamikailag stabil. A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján sikeres stentbeültetés (operatôr: dr. Hüttl Kálmán). Eredmények: Mindkét esetben gondoltunk aortasérülésre, amelyet a diagnosztikus algoritmus, a mellkasfelvétel valószínûvé tett, az azonnal elvégzett spirál-CT-vizsgálat igazolt. Az aorta isthmusának teljes rupturája okozta kivérzéses sokk nem volt visszafordítható. A részleges szakadás a hemodinamikailag stabil betegnél (a társuló hasi sérülések ellátása után) endovascularis stent beültetését tette lehetôvé. Következtetés: A traumás aortasérülések diagnózisa és kezelése fokozatosan javul. A modern traumatológiai lehetôségek, a gyors spirál-CT-vizsgálatok lehetôvé teszik a kórkép felismerését, azonnali kezelését. Az endovascularis stentbehelyezés egyre elfogadottabb.

144

ALTERNATÍV TERÁPIA HATÁSÁRA LÉTREJÖVÔ REGRESSZIÓ METASZTATIKUS VESERÁKBAN Vargha A., Breining I. Lumniczer Kórház, Kapuvár Bevezetés: Idôs, áttétes daganatos beteg jól követhetô esetének bemutatása kapcsán a szerzôk az onkológiai komplex kezelésre, annak kialakulóban lévô gyakorlatára és a felmerülô problémákra szeretnék felhívni a figyelmet. Esetismertetés: Hetvenéves vesetumoros férfi beteg sorsát követjük nyomon. Bal oldali vesecarcinoma mellett mellékvese-metasztázis, multiplex tüdômetasztázis és a sacrumon szoliter csontmetasztázis volt kimutatható, amelyet mellkas- és hasi CT-, valamint medence-MR-vizsgálat igazolt. Nephrectomia után három hónapig interferonkezelést kapott. A tervezett Vinblastin-kezelésre a gyors állapotromlás miatt nem került sor (interferon-mellékhatások, cachexia, elviselhetetlen sacrumfájdalom). A beteg csak kábító fájdalomcsillapítót kapott. Ekkor kezdték Preventa 105, majd Vetera 25, ezzel együtt Avemar és Béres-csepp adását. Három hónap elteltével állapotában jelentôs javulás állt be, a kábító fájdalomcsillapítót el lehetett hagyni. Kilenc hónap elteltével mellkas-CT-negatív, a sacrummetasztázis lényegesen regrediált az MR alapján. Egy év elteltével ismételt vizsgálatokon ugyanez az eredmény. A terápiát abbahagyták. Ez után hat hónappal hirtelen állapotromlás alakult ki, multiplex csont- és májmetasztázis, valamint szoliter tüdôgóc. Palliatív kezelés mellett a beteg még két évig élt cachecticus állapotban, majd exitált. Következtetés: Az esetet megbízhatóan dokumentáltnak tartjuk. Ennek kapcsán felvetendô az alternatív terápiák lehetséges szerepe a daganatos betegek kezelésében, akár az életminôség javításában, akár a daganatok esetleges kuratív kezelésében. Az eset kérdéseket is felvet, amely napi orvosi gyakorlatunk hiányosságaira hívja fel a figyelmet: diagnosztikus és terápiás döntések meghozatalának kompetenciája, teammunka szükségessége, a mármár „divatszerûen” alkalmazott természetes gyógymódok hatásának felmérése stb. Hasonlóan jól követhetô esetek lennének szükségesek a beteg és az orvosi szakma számára egyaránt a daganatos betegségek még eredményesebb kezeléséhez.

Poszterek

Elôadások A MAGYAR RADIOLÓGUSOK TÁRSASÁGÁNAK XXIV. KONGRESSZUSA

Recommend Documents