2003. július
12 A folytatás
E szívélyes, kedves és felejthetetlen találkozást mi is szeretnénk viszonozni. Hazaérkezésünk óta folyamatosan tartjuk drótpostán, - több szálon is - a kapcsolatot partnereinkkel. Újabb pályázatot írtunk, így sikerült nyerünk a spanyol fiatalok fogadására 5.000 euró támogatást. Ez a projekt az Európai Közösség támogatásával valósul meg. A projekt tartalma nem feltétlenül tükrözi az európai közösség vagy a Mobilitás véleményét, mely intézmények felelõssége a projektre nem terjed ki. A valencia tartományból érkezõ fiatalok augusztus 6-án délután 5 órakor repülõvel érkeznek Budapest Ferihegyre, ahonnan mi különbbusszal hozzuk el õket Nagyvázsonyba. A spanyol fiatalok tíz napot töltenek el Nagyvázsonyban. Mi már nagyon izgulunk, és rendszeresen találkozva szervezzük meg a programot, amit itt mellékelünk is. Programjaink nyitottak minden fiatalt és érdeklõdõt szeretettel várunk. a csere résztvevõi, szervezõi Aug 6 szerda
Aug 7 csütörtök
Aug 8 péntek
Aug 9 szombat
9.00
10.00
Aug 11 hétfõ
Aug 12 Aug 13 Aug 14 Aug 15 kedd szerda csütörtök péntek
REGGELI
Névjáték
Vázsonyi Félidõs séta kis Táladi Nyelvi Kocsikázás értékelés Pihenés csoportok- kirándulás játék ban
13.00
Túra a Kabhegyre
Értékelés
EBÉD
15.00 BalatonKinizsi vár BográcsoÉrkezés akali múzeumok zás Ferihegyre strandolás 21.00
22.00
Aug 10 vasárnap
TihanyBalatonfüred
Sportos Balázsprogram hegy
Halászlé Siófok A Rábel Beach Pakolás családnál House
VACSORA
Fagyizás
Magyar est
Erdészháznál éjszakai túra
Borhét
Spanyol BorDISCO est kóstolás
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Búcsúparty
SEREG Hajtó IV. évfolyam 5. szám
Fõként Ifjúsági Lap
Spanyolországi élménybeszámoló
SEREG Hajtó
SEREGHajtó A “Fekete Sereg” Ifjúsági Egyesület kiadványa F.k.: Kandikó Rita
Nyomás: Viza Kft. Veszprém
Elsõ ifjúsági cserénk elõzményeirõl A fiatalokkal beszélgetve sokat beszélgettünk, hogy mi lehetne motiváló egy ifjúsági szervezetben azon kívül amit eddig csináltuk - rendezvények pl. majális, táborok, szemináriumi napok képzések… A beszélgetésekbõl az jött ki, hogy most már többször jártunk a megyében és az ország különbözõ pontjain fiataloknál. Próbáljunk a határokat átlépve nemzetközi vizekre is "evezni". Az utóbbi három évben sikeres pályázatoknak köszönhetõen több nemzetközi képzésen is részt vehettem, ahol videofelvételeket is készítettem. A megörökített anyagot közösen megnéztünk és néhányan már egyéni nemzetközi képzésre illetve cserében is vettek részt a Seregbõl. 2001-ben Tudás a társadalomban országos ifjúsági konferencián szekció vezetésére kértek fel és egyesületünk is bemutatkozhatott. Itt ismerkedtem meg a Fiatalok a Vidékért Egyesület elnökével, Mokos Bélával. Õ 2002. áprilisában az ifjúsági médiáról szervezett egy rövid tanulmányutat Vácon, ahova részvevõként én is elmehettem. Itt is bemutathattam a Fekete Sereget. A tanulmányúton tíz országból érkeztek olyan szakemberek, akik ifjúsági médiával foglalkoznak. Itt találkoztam Juan José-val, aki Elchében ifjúsági munkás volt és rádiózott is. Mikor hazament találkozott Remével (spanyol csoport vezetõjével), aki éppen kelet-európai fiatalokkal tervezett ifjúsági cserét megvalósítani 2003-ban. Így kaptam meg 2002 májusában az elsõ emailt az elchei fiatalok kapcsolattartójától Marcostól. A jó hírt és az új lehetõséget - spanyol ifjúsági csere - egy gyûlés keretében a fiataloknak elmeséltem és sokat beszélgetve róla néhány hét gondolkodás után eldöntöttük, hogy belevágunk. Egy éve
Véleményeiket, ötleteiket, észrevételeiket a következõ címre várjuk : TELEHÁZ és Ifjúsági Központ Nagyvázsony, Petõfi u. 2. Tel:/Fax: 88/505-240 ny.sz.:2.2/7462/2/2000
SEREG Hajtó
2 csak drótpostán (!) szervezve valósulhatott meg elsõ ifjúsági cserénk. Novemberben mi is szervezetünk egy rövid tanulmányutat, ahova a spanyol partner szervezetünk két képviselõje Remé és Edu képviselte a csoportot. Ekkor személyesen is találkozhattak a fiatalok egymással. Fontosabb problémákról lehetõségekrõl sokat beszélgetve kezdtük el a tényleges szervezést. A cserére pályázni próbáltunk EU-s támogatásra, de sajnos nem nyertünk. A számunkra rossz hír után újabb megbeszélés, újabb gondolkodás után tíz vállalkozó kedvû fiatallal belevágtunk az elõkészületekbe. Így elsõ ifjúsági cserénk teljesen önköltséges volt. A cseréhez, hogy mindenkinek egyenlõ esélyt biztosítsunk, bálokat szerveztünk (búcsúi, szüreti, születésnapi, Pál bál és farsang) a bál bevételét gyûjtöttük össze, amit annyi felé osztottunk, ahányan a bálokban dolgoztak. A bálban, aki szeretett volna lehetõséget kapott a munkára így a résztvevõk többsége élt is vele. Mivel egyesületünk anyagi helyzete nagyon szûkös, így csak azt a fiatalt tudtuk támogatni, aki a bálban dolgozott, mert ebbõl volt anyagi bevételünk. Mi lett az elsõ ifjúsági cserénk eredménye? Arról beszéljenek - írjanak - a résztvevõk. Azt hiszem ez magáért, beszél. Utazzunk hát együtt a Sereghajtó sorain keresztül az ibériai félszigetre. Minden kedves olvasónknak jó kikapcsolódást, kellemes utazást kívánunk útinaplónkhoz. Kandikó Rita
Minden kezdet nehéz… Megvirradt a nagy nap, de azért még egyszer megnéztem a naptárban, hogy egészen biztos lehessek benne, hogy 2003. április 11.-e van, és délután irány Spanyolország. Délelõtt lázas pakolás, hogy minden beférjen egy bõröndbe, majd végül 16-45 kor 3 táskával találkozó a Teleház elõtt, ahonnan Csurgó Sándor és Janesz segítségével eljutottunk Székesfehérvárra. Itt találkoztunk Pomázi
Szilárddal, és barátnõjével, Veronikával, akik ugyancsak velünk tartottak. Hamar kiderült, hogy sajnos a kamera és a fényképezõgép itthon maradt, a következõ kellemetlen meglepetés az volt, hogy a vonat teljesen tele volt. Annyira, hogy még a folyosón sem fértünk el, és a hálókocsi kalauza, aminek a végében próbáltuk összehúzni magunkat elég mogorva embernek bizonyult. De jókedvünket semmi sem vehette el A határ közeledtével egészen kiürült a vonat. Kényelmesen elfértünk kettesével a kabinokban, még meg is "ágyaztunk", csak sajnos egyre hidegebb lett. Sõt. Iszonyú hideg lett. Magunkra vettük az összes kéznél lévõ ruhadarabot, de hal el is tudtunk aludni, akkor a sok határátkelõ miatt 20 percenként felébresztettek bennünket… Hol a vámos, hol a határõr vagy a kalauz. Persze a profibbaknak volt plédjük... Délelõtt 9 körül érkeztünk Velencébe. Lenyûgözõ volt a híd amin keresztül befutott a vonat a Santa Lucia pályaudvarra. Ott voltak a szûk kis sikátorok, az íves hidacskák, a kanárisok, a gondolák… és az Olaszországban elmaradhatatlan szivárványszínû PACE feliratú zászlócskák - a háború ellen tüntettek velük. Csak pechünkre esett az esõ. A csomagokat beadtuk a megõrzõbe, barangoltunk kicsit, majd beültünk egy jó meleg capuccino, és croissent mellé egy igazi olasz kávézóba. Kicsit felmelegedtünk, majd délben továbbindultunk Milanóba, egy olasz vonattal. A különbség érezhetõ volt a tegnapi román szerelvényünk után. Milanóban 10 percünk volt átszállni, aztán sokáig nem volt helyünk. Azt hittük a legrázósabb ponton túl vagyunk, de nagyot tévedtünk…
SEREG Hajtó
11 volt hosszú egy-egy nap, nagy kár lett volna kihagyni ezeket az estéket. Lepold Antal
Mosolyogni
hogy a mai esténk a pihenés jegyében zajlik, egy fergeteges búcsú partit tartottunk Edu tiszteletére, akinek ez volt az utolsó estje velünk. A csütörtöki biciklizés méltán kifárasztotta a társaságot, ám ez sem vette kedvünket, egy õrületesen jó magyar est megrendezéséhez. Mi jó magyar borokkal, pálinkával, magyaros ételekkel kínáltuk õket. Meglepetésre hamar elfogyott a pálinka, a jó hangulat így már csak fokozódott. A hazai ízek után magyar zenékre invitáltuk õket, s a pörgés után majdnem reggel zuhantunk ágyba. Utolsó közös Fiesta. Ez volt az elsõ esténk, ami benn a városban zajlott, de ez az este nem kezdõdött bonyodalmak nélkül. Náluk nem szokás sportcipõbe, szandálba menni diszkóba, de mi jó magyar szokás szerint így mentünk (furán is néztek). Elsõ állomásunk a KM volt, ami egy kisebb klub volt. Igaz rajtunk kívül eleinte nem sokan voltak, de miután megismerkedtünk a ház specialitásaival, ez annyira nem is számított. Hatalmas buli volt, majd hajnali 4 felé átmentünk egynagyobb klubba, ez volt a Pénelopé. Itt már csak egy kis idõt töltöttünk, mert jött értünk a busz, de ez a kis idõ is megérte. Hazaértünk után meg folytattuk a traccspartit, de szép lassan mindenki eltûnt aludni. Hiába
Már a fogadtatáson látszott itt nem fogunk unatkozni. Mindenki örült az érkezésünknek, nevetett, és jókedvû volt. Ez a jókedv a hét folyamán érdekes módón - cseppet sem lankadt. Hihetetlen, hogy vannak olyan emberek, akik mindig vidámak, és ennyire szeretnek játszani. A hangulat minden este fergeteges volt. Mindenki bulizott, és jól érezte magát. A játékok mosolyt varázsoltak az arcokra, és nem volt idõnk unatkozni! Minden perc viccelõdéssel, mosolygással telt. Ennek köszönhetõen, felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak, és már tudjuk, nincs értelme szomorkodni, mert ha vidám vagy, más is vidámmá válik körülötted! "Mindig csak mosolyogni, ez a lényeg!" Rábel Heni és Rábel Reni
Szerkesztették: Amberg Erzsébet, Csurgó Kriszti, Isó Imola, Kandikó Rita, Lepold Antal, Mersics Szilárd, Mestrerházi Ildikó, Nyuzó Attila, Rábel Heni, Rábel Reni, Szollár Edina
Következö szám megjelenése szeptemberben.
SEREG Hajtó
6 Talán a legemlékezetesebb játék volt az egész héten. Vannak bohócok, cicák, pókember de még több a semmit sem ábrázoló tarka arc. Ez a maskara rajtunk van egész este - van, akinek még reggelre is marad -, ettõl a jó kedv eleve garantált. Zene, tánc és egy viszonylag durva játék: a kör közepén ülõnek puszit akar adni a felszólított ellenkezõ nemû játékos, amit a kiválasztott azonos nemû megpróbál megakadályozni. Nagy a birkózás. Pár nap múlva a kisebb-nagyobb kék foltok kivillannak a miniszoknya és a neccharisnya alól a diszkóban. A buli jó, a spanyol zene nagyon tetszik, hajnal elõtt megint nem kerülünk ágyba. Szollár Edina
Ismerkedés Elchével A megszokott idõpontban ébresztettek minket a kellemes kis arcfestõs móka után kissé komás fejjel ültünk le reggelizni. Volt, akirõl nem jött le a rúzs, ezzel meg alapozott volt a jó hangulat. A farmról busszal indultunk a közeli Elchebe egy városnézõ körútra. Megtekintettük a legfõbb nevezetességeket. Elõször a pálmaerdõt néztük meg, az itthoni szálasok után nagyon furcsa érzés, olyan erdõben sétálni, ahol csak pálmák vannak, itt több mint 200 000 fa van. A park egy régi folyó meder mentén
van, így kettémetszi a várost. Teli van szökõkutakkal, patakokkal, tavacskákkal. A szépen gondozott terület kellemes élményt nyújt annak, aki veszi a fáradtságot, hogy sétáljon benne, mint ahogy mi is tettük. A spanyolok még egy kicsit vallásosabb nép, mint a magyarok. Megmutattak nekünk egy búcsújáró helyett, A hatalmas Santa María (Szent Mária) katedrálist, aminek tornyába 200 fokos csigalépcsõ vezet fel, - a Kinizsi várban 70-80 lépcsõ van - gyönyörû volt a kilátás. Érdekes volt látni a sok lapos tetõs pontosabban terasztetõs házakat. Innen átmentünk egy másik épületbe, ahol kivetítõn néztük meg a világhírû misztérium -játékot. Az épület elõtermében a játék kellékei, a templom óriás makettje van kiállítva. Bementünk a városházára, ahol találkoztunk Elche város ifjúsági referensével, õ mesélt a városról spanyolul, Marco fordított angolra, angolról pedig Rita és Kriszti magyarra így frankón értettük a történelmi és a helyi ifjúságról szóló beszámolót. Emlékül egy városról szóló könyvet kaptunk, melyet a teleházban bárki fellapozhat. Elköszöntünk tõle, de mielõtt ki mentünk volna az épületbõl utol ért minket és bemutatta, hogy kell pálmalevélbõl csacsit fonni. Kedves volt meg is tapsoltuk. Busszal visszamentük ebédelni a farmra. Délután Santa Pola-i erõdöt néztük meg. Ami védte a várost a tenger felõl érkezõ kalózoktól. Kisétáltunk a kikötõbe és megnéztük, hogy is néznek ki a tengeri kis halászhajók. Egy kis
SEREG Hajtó rábeszélés után bejutottunk "a haltõzsdére", ahol mindenféle hal volt ami bele akadt a hálóba és a legkülönbözõbb nagy felvásárlok, éttermesek, boltosok licitáltak az árura. A halpiac másik részén a kisvásárlók is hozzá juthattak számos hal fajtához nyershez, füstölthöz és mindenféle tengeri herkentyûhöz. Sajnos a kikötõbe lehetett látni, hogy milyen rombolást is végez az ember a tengervízzel. Hatalmas olajfoltok, és sok szemét úszott a vízen. A vacsora után komótosan sörözgettünk, míg a srácok a másnapi bicikli túrához készítették elõ a bringákat. Mivel már késõ volt úgy gondoltam, hogy a mai bulinak lõttek, így fogtam magam és lefeküdtem aludni, egy háromnegyed óra múlva Kocka is követte a példámat. Ámbár másnap kiderült hogy, éjjel egy után fergeteges bulit csaptak a többiek. Mi így maradtunk ki Edu búcsú bulijáról. Annak viszont nagyon örültünk, hogy indulás óta elõször kialudhattuk magunkat. Mersics Szilárd
7 Kétkeréken a Nemzeti Parkban Ezt a napot nem lehet teljes valóságában visszaadni úgy, ahogyan mi átéltük - ez természetesen igaz a többi napra is -, de megpróbálunk egy kis ízelítõt adni belõle. Az elõzõ este a készülõdés jegyében telt - bicikliszerelés, javítás, átépítés, lelki tréning…. Csütörtök reggel elindultunk állomásokkal tarkított biciklitúránkra. Útközben meglátogattunk egy nemzeti parkot. A fárasztó biciklizés után jól esett a szabadban elfogyasztott ebéd. Pihenésképpen - egyesek számára alvásképpen - diaképeket láthattunk a Nemzeti Parkban élõ növényekrõl. Majd következett a nap fénypontja: csupán ötpercnyi tekerés után a fiúk segítségével már ruhástól a vízben voltunk! A pillanat hevében kicsit másként vélekedtünk a dologról, mint most visszagondolva és nagyokat nevetve rajta. A bicikliúttól - és a fürdéstõl - elcsigázottan érkeztünk haza. Az elsõ napsütéses délutánt a tetõteraszon töltöt-
SEREG Hajtó
8
Az a bizonyos PÉNTEK-i nap!
tük. Napozás után Elche-be mentünk, ahol a vásárlás mellett a húsvéti körmenet elõkészületeit is láthattuk. Este pedig a spanyolok ízelítõt kaphattak a magyar szokásokból, vagyis mi rendeztünk bulit. Jellegzetes magyar ételekkel, italokkal, zenével, és persze az elmaradhatatlan jó hangulattal.
A péntek reggel egy kicsit akadozva indult, de egy ilyen csütörtöki MAGYAR-EST - ahol a spanyol ifjak a kisüstivel ismerkedtek - után ez érthetõ. A reggeli után várt ránk a busz, ami a Spanyol-tengerpart egyik leggyönyörûbb helyeire juttatott el minket. Elsõ állomásunk Capea. Szerencsénkre az idõjárás nem volt ellenünk,
Mesterházi Ildi & Csurgó Kriszti
így a társaság egy része élvezte a tengerpart adta örömöket, míg egy másik része, a város felderítésére tett kísérletet. Második állomásunk a közeli Altea, ahol az óváros szûk, keskeny és meredek utjait megjárva, elvittek minket egy étterembe ebédelni. Megismerkedtünk a helyi specialitással, a Paelllával, ami langusztából, kagylóból és egyéb tengeri herkentyûbõl készült. Volt alkalmunk kipróbálni a spanyol Sangriát (egy lágy gyümölcsbor), néhányunk nagy örömére. A három órás ebéd után tovább bolyongtunk az óvárosban, majd újra útnak indultunk és meg sem álltunk Benidorm-ig, vagyis a "Spanyol-Miami"-ig. Vendéglátóinktól szabadprogramot kaptunk, tehát az elsõdleges célunk a beach volt, de néhányunk volt olyan pihent és volt ereje várost nézni és vásárolni. Miután a nap már csak halványan virított az égen, mi is elindultunk szállásunkra. Némi vacsora után belevettük magunkat az Elche-i éjszaka áradatába, ami reggelig kitartott. Lepold Antal
SEREG Hajtó Kettõ órakor ebédeltünk, utána rövid pihenõ, és négy órakor indultunk be a városba, megnézni a spanyolok ifjúsági házát. Két falu szervezetének a székhelyét láthattuk. Mind a kettõ nagyon "kedves" hely volt, képekkel, soksok játékkal, kézmûves dolgokkal, és meleg fogadtatással. Még itt is játszottunk egy kicsit, kipróbálva ezzel, milyen lehetõségeik vannak a spanyol fiataloknak, akik ellátogatnak ezekbe az ifjúsági központokba. Miután kijátszottuk magunkat, városnézésre is sor került. Templom, játszótér "hatalmas" séták és sok fénykép. Meglepetésként Antonio az egyik spanyol fiú, megmutatta, mit dolgozik. A fogadó fiatalok többsége ugyanis már dolgozik. Felmászott ott az út szélén egy pálmafára, és elmesélték, hogy õ kertész, pálmafákat metsz, szüretel… Érdekes foglalkozás. Este értünk vissza a farmra. Vacsora közben, még hülyéskedtünk, beszélgettünk és hamar felpörgött a hangulat. Kezdõdhetett a "Spanyol est". Ittunk Sangriát, ettünk spanyol csokit és táncoltunk igazi spanyol zenére salsat. Mindenki táncolt ameddig bírta. Volt aki hamar kidõlt, a leglelkesebbek viszont hajnali négy óráig ropták a táncot, míg végül mindenki álomra szenderült.
5
Az ebéd helyének egy bungaló elõterét választjuk, rossz döntés, mert a nyaralók itthon tartózkodnak és elküldenek minket. Sebaj, a szomszédok házon kívül vannak. Ebéd után van, aki focizik, van, aki sárkányt ereget és van aki csak nézi. A spanyol fiuk nem fázósak, hárman is belemennek a vízbe, és magukkal viszik Antoniot, a pálmafamászás bajnokát, és ruhástól vízbe dobják. Az esõ nagyon esik, ezért egy közeli erdõben keresünk menedéket, ahol mindenféle
Rábel Heni
Csak az idõ szomorkás nem a hangulat Kedd, hajnal három óra. Most már aludni kéne menni, de olyan jó itt kint beszélgetni. Reggel kilenc, mindenki álmos, esik az esõ, hideg van, persze mindenki izgatott, hiszen ma megyünk a strandra. Errõl egyébként egy régi spanyol sláger egyik sora jut eszembe: vamos a la playa, a dallam egész nap a fülemben cseng. A szokásos reggeli után (vaj, dzsem, bagette) megérkezik a busz és elindulunk. Az idõjárás kicsit aggasztó, bizakodunk, hogy lesz még a héten lehetõség fürdeni. A strandon röplabdázunk, legalábbis a csoport nagy része, én a második rossz nyitásom után feladom és inkább sétálok a homokban.
izgalmas sorverseny szórakoztat minket. Például, miután tízszer megforgatnak a saját tengelyem körül, futva meg kell kerülnöm egy bolyát -lehetetlen kihívás számomra-, ezután kiskanalat adnak a szánkba és kanálról kanálra egy tojást kell a sor végére juttatni, végül almaevõ verseny. Uzsonnázunk, érdekes módon szárnyra kapnak a gombolyaggá gyûrt alufóliák, szárított magok, akinek ami a keze ügyébe kerül. Még egy kicsit ugróköteleztünk, majd jön értünk a busz. Újra a farmon. Kis pihenõ után megint játszunk, immár tetõ alatt. Kifestjük egymás arcát.
SEREG Hajtó
4 Emellett mindkettõ kedves, jóindulatú volt. A fõztük soha nem nélkülözte a citromot. Többen felszedtünk magunkra pár kilót. Ez azt hiszem magáért, beszél. Spanyol buszok szállítottak mindenfelé bennünket. Úgy tûnt pontosabbak, mint a hazaiak. Sofõreink ugyanúgy szeretik a jó hangulatot és a vidám énekszót, mint vendéglátóink. Cserénk hivatalos nyelve az angol volt kiscsoportunk fele beszélt angolul ketten pedig spanyolul is tanulnak. Így könnyen tudtunk társalogni az utolsó napra már nagyon sok kifejezést megértettünk és néhányra spanyolul is tudtunk válaszolni, ami vendéglátóinknak nagyon tetszett. Lényeg a lényeg: minden a szervezettségrõl árulkodott. Vendéglátóink a meglévõ illetõleg megteremtett feltételekbõl kihozták az optimumot. Zsírozva volt ottlétünk minden részlete, ha pedig hiba csúszott a számításaikba, jó kedélyükkel, kedveskedéssel korrigálták. Gratulálok, példa értékû az összehangoltságuk! Amberg Erzsébet
Végre megérkeztünk Kettõezerötszáz kilométer fáradalmait magunk mögött tudva érkeztünk meg - 51 óra (!) utazás és 12 átszállás után - ELCHE-be. Spanyolország Valencia tartományának mintegy 12 ezer fõs városában egy csapat izgatott ujjongó fiatal fogadott. Már több diákcserén vettem részt, de ilyen õszinte és lelkes fogadtatással még nem találkoztam. Vendéglátóink autóikkal szállítottak minket a közeli "Farm School"-ra, a szálláshelyünkre. A levegõ kellemesen langyos és lágy, új illatokkal, ígéretekkel teli. A lehetõségek földjére érkeztem - gondoltam. A pálmákkal szegélyezett sugárút fényárban úszik, az autóban szenvedélyes spanyol zene dübörög. A városkép pezsgõ, titokzatos mégis kiegyensúlyozott, harmonikus. Leírhatatlan. Hát kell ennél több a boldogsághoz?! Megérkeztünk. A szállásunkat körülvevõ esztétikusan elrendezett, szépen karbantartott
SEREG Hajtó Két és fél nap dióhéjban!
udvar jól láttatja az ország jellegzetes udvartartását. Azonban mihelyt bevezettek egy emeletes ágyakkal túlzsúfolt szobába, mindnyájunk közös alvóhelyére, hát hogy is mondjam lefagyott az arcomról a mosoly. Nincsenek nagy igényeim, de ez a tömegnyomor mégiscsak túlzás! Az elsõ közös vacsi kellemesen telt, rövid ismerkedés követte, majd a végsõkig kizsigerelve, holtfáradtan ágynak estünk. Amberg Erzsébet
Az ismerkedések napja Reggel fél kilenckor keltünk, mert 9órakor volt a reggeli. Pirítós, kávé, tej, lekvár, vaj. Szinte, mint nálunk! A délelõttöt ott a farmon töltöttük. A mai délelõtt célja, az volt, hogy minél jobban megismerjük egymást. Érdekes játékokat játszottunk, és közben még a farmon élõ sok-sok állatot is megnéztük. Kiscsoportokra voltunk osztva és úgy ismerkedtünk egymással, próbáltunk beszélgetni, kinek, hogy ment. Az elején azért még akadtak nehézségek, de hamar belejöttünk. A délelõtt is gyorsan eltelt.
A viszont tagságos útból okulva Rita már a hét elején elment, hogy megvegye a helyjegyeket a Barcelonába tartó vonatra. Pechünkre már akkor nem lehetett a vasárnapi járatra jegyet kapni, így szomorúan vettük tudomásul hogy, egy szombat éjszakával kevesebbet lehetünk szíves vendéglátóinkkal. A hét egy szempillantás alatt elrepült. Szombaton elérkezett a pillanat amikor kiscsapatunk felmálházva hátizsákokkal, bõröndökkel, könnyes búcsút vett a rövid idõ alatt barátokká vált spanyoloktól. Kezdetét vette egy majdnem olyan fárasztó, mint amilyen szép a körülbelül 2500 km-es vonatozás. Elsõ megálló Barcelona. Este 11 körül értünk oda, örültünk hogy ott vagyunk. Kellemes meglepetés hogy zárt, meleg és kellõen tágas a pályaudvar, ahol éjszakázni fogunk, mert a következõ vonat másnap, azaz vasárnap délután fél hatkor indul. Ám éjfélkor
9 kiderült, hogy bezárják így kint éjszakázunk a szabad ég alatt. Éppen akkor mikor az esõ bõségesen öntözte a földet. Minden frankó, esõ, éjszaka, pakkok, fáradtság, de csüggedt arcokra nem emlékszem. Az esõ ellenére egy páran megpróbáltunk szállás után nézni, de sajnos eredménytelenül. Nincs más hátra, mint elõre, és felvertük törzshelyünket a barcelonai pályaudvar kapujában. Az idõt az activity, megbeszélések, és az emlékek felelevenítésével töltöttük. A járókelõk néha-néha kissé furcsán néztek, amikor valami fogós kérdést kellett elmutogatni valakinek. Reggel 5-kor nyitották ki a pályaudvart, jól esett a hûvös este után a kellemes melegbe "kényelmesen" elhelyezkedni. Hamarosan mindenki állomra hajtotta a fejét, rangidõs fiúként én maradtam fent és vállaltam a csomagok szemeltartását. 9-10 óra körül kezdtek ébredezni a mindenféle pózban alvó, totál elzsibbadt végtagú sereg tagok. Kellemesen elfogyasztottuk a reggelinket, ami a magyar napról megmaradt bõséges maradék volt. Kaja után megdumáltuk hogy felváltva vigyázunk a cuccokra így mindenkinek volt egy kis ideje, hogynmegnézzen valamit a barcelonai látványosságok közül. Rita, Bözse, Kocka és én a második kört választottuk. Elsétáltunk a Palacio Nacional de Montjuich, ami a Katalán Múzeum. Természetesen, amikor utunk során a legmesszebb kerültünk a vasúttól az égiek bõségesen meglocsoltak minket, de ez csak növelte jókedvünket, hogy miért, hmm?? Az kizárt dolog mert nem tudom!
10
17.30 kor indult a vonatunk Barcelonából Cerberebe. Az utunk egyik legszebb része, telis-tele tenger öblökkel, ódon kis falucskákkal, amik a hegyoldalról néznek a tengerre. Mondhatni roppant romantikus hely. Mivel idõnk engedte, itt is felváltva vigyázva a csomagokra, elsétáltunk a tengerpartra. Egyszerûen király volt. Ott állva a móló végén hallgatni a tenger morajlását, - fergeteges élmény - nagyon parányinak érzi magát az ember. Nekem ez volt az a pont, amikor tudatosult bennem, hogy hazafelé tartunk. Valami furcsa borzongás, egyaránt hiányzik az is, amit elhagytunk és az is, ami vár ránk, az otthon. Kocka és én tapasztalatból tudtuk, hogy mindenki az elsõ kocsikba fog tolongani, míg a hátsók üresen maradnak, ráadásul nem egybe függõ, hanem kupés kocsik. Így az éjszakai utazás során valamennyire mindenki vízszintesbe tudott helyezkedni. Húsvét hétfõn reggel értünk Nizzába ahol locsolás helyett rövidke séta során mindenki beszerezhette a napi hideg élelmet, valamint ajándékokat lehetett venni. Azért a pálinka, a fõt sonka, meg a tojás nekem nagyon hiányzott. Nizzából irány Milánó! Milánó váratlanul nagy vasútállomásán szerintem mindenki elcsodálkozott, kb. 3-szor akkora, mint a Keleti pu., teli szobrokkal és hatalmas freskókkal. Nem hiába az olasz vasúthálózat központja. Húszon valahány vágány szám tükrözi a nagyságát valamenynyire. Itt csak egy óránk volt az átszállásra, így csak a pályaudvar épületében valamint az elõtte lévõ téren lehetett szaladni egyet. Milánóból Velencébe vonatoztunk.
SEREG Hajtó Velencébe ismét volt három óránk, aki akart egy gyors sétával elmehetett a város leghíresebb turisztikai pontjára a Szent Márk térre a Doge palotához. A kis utcácskák, a csatornák a rajtuk átívelõ kis hidak, a gondolák tényleg elvarázsolják az embert. Velencébõl Balatonszentgyörgyig már sehol sem kellett átszállni. Ezt a szakaszt a lányok hálókocsiban zötyögték végig. Kocka és én egy kihúzható üléses kupéban a kivilágított épületeket nézegetve, a friss emlékeket felelevenítve, végig beszélgettük majdnem az egész utat. Kedden reggel Balatonszentgyörgyön mosolygós fogadó bizottság várt minket. Mesterházi valamint Isó apuka szakítottak idõt és eljöttek értünk. Ezúton is szeretnénk megköszöni kedvességüket! A vonat út végén mielõtt még elköszöntünk volna egyik kedves útitársunktól Edinától, körbe álltunk egymáséra tettük kezünket és fogadalmat tettünk hogy ennek az emlékezetes kirándulásnak lesz még folytatása. Majd beszálltunk az autókba, hogy kényelmesen térhessünk a Fekete Sereg kiindulási pontjára Nagyvázsonyba. Mersics Szilárd
Spanyol est és az esték Vasárnap, spanyolországi utunk elsõ éjszakája. A rövid ismerkedés után, a hosszú és az embert próbáló út fáradalmainak kipihenésére szolgált. Hétfõn a szálláshelyünkön tartottuk közös esténket, de még az ismerkedés jegyeiben zajlottak az események. Sokat táncoltunk és a jó hangulat eltartott hajnali 5. 00-ig. A keddi esténk, pontosabban az õ spanyol estjük, már korán elkezdõdött. Vacsora után spanyol-magyar párokat alkottunk és feladatunk volt egymást kifesteni. A festegetés után spanyol finomságokkal kínáltak meg minket, mely után ismét egy játékkal folytatódott az est. Az éjszaka folyamán énekeltek és gitároztak nekünk a vendéglátóink, ami után elégedetten tértünk nyugovóra. A következõ esténk bicikliszereléssel kezdõdött, s mikor már azt hittük éjfél után,
SEREG Hajtó
Venti Millában ugyanis (Olasz-francia határon) megállt a vonat, és bejelentették, hogy az olasz vasutasok sztrájkja miatt le kell szállnunk. De nem volt semmi probléma, fél óra múlva már egy értünk küldött francia kis vonaton ültünk és így jutottunk el Nizzába. Itt volt 2 és fél óránk a következõ vonatunkig, úgyhogy 2 csoportban felváltva vigyáztunk a csomagokra és mentünk el kicsit körülnézni. Itt láttunk elõször a tengerpartot. (Velencében is volt tenger, de mégsem ez a homokos tengerpart) Fagyiztunk, majd Nizzából a lányok hálókocsiban folytatták az utat. Jó volt. Végre kialudtuk magunkat, bár a fiúk szerint kár volt kihagyni a gyönyörû hajnali francia Riviéra és a napfelkelte látványát. Hajnalban értünk Port Bouba, a spanyol határra. Mivel Spanyolországban más nyomtávon közlekednek a vonatok, át kellett szállnunk. Ez kalandosra sikerült, mert majdnem lekéstük a vonatot, és mikor az utolsó pillanatban mégis elértük, kiderült, hogy helyjegy kell. Ennek hiányában inkább megvártuk a másik helyi vonatot, amin jót játszottunk, és nagyon kedves volt a kalauzunk:. Mivel késõbb indultunk, és ez a vonat jóval lassabb is volt, az átszállás Barcelona nagy föld alatti pályaudvarán elég szorosra sikerült. Valószínû, hogy a hétvége miatt, de a kalauztól megtudtuk, hogy ezen a vonaton csak Aldeaig van hely, így ott meg kellett szakítani az utunkat egy idõre. Ez egy olyan világvégén túli kis állomásnak tûnt, sehol nem láttunk semmit, és ráadásul a következõ vonatra is csak elsõ osztályú helyjegyet tudtunk váltani, és csak Castelloig. Kicsit drágább lett, mint terveztük, de legalább ilyet is
3 kipróbáltunk. Castelloban ismét átszálltunk, és a következõ vonattal Valenciáig jutottunk. Kissé félõ volt, hogy Rita és a világ is összeomlik körülöttünk, mert kiderült, lekéstük az utolsó vonatot, ami aznap Elchébe ment, és úgy tûnt ott ragadunk. De Ritának hála, újabb helyjegyek, pár óra bizonytalanság, és idegeskedés után estére mégiscsak elértük Alicantét. Itt újra átszálltunk. A következõ már csak pillanatoknak tûnõ fél óra vegyes érzelmek közt telt. Egyfelõl megnyugodtunk, hogy már nem sok választ el bennünket célunktól, és mindjárt ott is vagyunk, másfelõl kicsit izgultunk, hogy mégis milyenek lesznek, kik lesznek a fogadóink, és biztos értünk jönnek-e… De erre csak a fáradság és kimerültség miatt gondolhattunk. A fogadtatásunk felejthetetlen élmény volt. Egy hatalmas WELCOME feliratú zászlóval, ugrálva, énekelve és mindenkit puszival fogadtak. Ezután autókkal vittek minket a szállásunkra a Farm School nevû helyre. Lepakoltunk, kaptunk vacsit, bemutatkoztunk, aztán kicsit körbevezettek bennünket. Megnéztük Pasqualt a nagy fekete bikát is sötétben. Ekkor már teljesen biztosak voltunk benne, hogy ez egy igazán jó hét kezdete… Isó Imola
Szállásunkról étkezésekrõl és a technikai feltételekrõl, társalgásról Szállásunk elég zsúfolt (nagyon!) és a turistaszálló telistele általános iskolás korú gyerekekkel, akiket, azért küldtek a szüleik, hogy kitombolják magukat, és jól elfáradjanak. Teljes mértékben eleget tettek a lurkók a kívánalmakat. Megállás nélkül üvöltöztek, rohangáltak, pörögtek. Jobban bírták, mint mi. Szakácsunk egy mészárosra a felszolgáló néni tûzrõl pattant boszorkányra emlékeztetett.
