ELÍZIUM Az Élüszion, latinosan Elízium olyan túlvilági hely a görög mitológiában, ahol az üdvözültek kaptak helyet. Kövessük nyomon mitől olyan különleges ez a mitikus, túlvilági hely, ahova csak a kiváltságosok juthattak be.
ELÍZIUM A MITOLÓGIÁBAN Az Elíziumi mezők vagy röviden csak Elízium voltaképpen a keresztény felfogás mennyországának feleltethető meg. A görögök túlvilágról szóló hiedelemrendszerében Hadész egyik részét jelöli. Ide csak az istenek kegyeltjei jutottak be, vagyis azok, akikkel az istenek elégedettek voltak. Természetesen megvolt az ellenpólusa is, Hadész másik tartománya, melyet Tartarosznak hívtak. Utóbbi a keresztény pokol funkcióját látta el, mivel oda csak olyan gonosztevők és száműzöttek kerültek, akik valami jelentős dologban „ártottak” az isteneknek. Megjegyzendő, hogy mind a Tartaroszba, mind az Elíziumba csak olyanok juthattak be, akiknek közük volt az istenekhez. Az Elíziumot gyakran hívták még a „Boldogok mezejének” is, mivel az itt lakók megszabadultak mindennemű gondtól és szenvedéstől. Nem ismertek sem éhséget, sem szomjúságot, sem fáradságot. Azt tartották az Elíziumról, hogy a világ nyugati szegletében vagy peremén található. A görögök úgy tartották, hogy a lélek a túlvilágon emlékszik előző életére és fájdalmakat élhet át, miközben végigtekint rajta. Az Elíziumba viszont csak azok kerülhettek be, akik fájdalom nélküli boldogságot teremtettek. Ugyanakkor a hellén és a római hősök is aspirálhattak az elíziumi mezőkre való bejutásra. A hős, aki életét áldozza az isteni származású uralkodóért, természetesen bizton számíthatott a legjobb elbírálásra és az elbánásra a túlvilágon. A hősökről a néphit úgy tartotta, hogy ha hősi halált halnak, akkor az Elíziumba jutnak és ott örök halhatatlanságban/életben részesülnek. Az Elízium fogalma gyakorlatilag rokonítható a bibliai Paradicsommal, Édennel és a keleti felfogás szerinti Nirvánával. A görög mitológiában az Elíziumi mezők virága, s egyúttal Aphrodité kedvenc virága a rózsa. A legenda szerint a rózsának nem voltak tüskéi, azokat csak az ember bűnbeesése után kapta. Az Elíziumban sosincs éjszaka, mindent beragyog az isteni fényesség. Lakói el nem múló elégedettségben élnek, játszanak, vígadnak és muzsikálnak. Lakói akkor születhetnek újra a földön, amikor csak akarnak. Az Elízium közelében fekszenek a Boldog Szigetek, ahova azok kerülhetnek be, akik háromszor születtek meg és háromszor érdemelték ki az Elíziumot.
ELÍZIUM SPIRITUÁLISAN Spirituális megközelítésben az Elízium a magasabb tudati síkok egyikének felel meg. Ide csak az az ember képes behatolni, belépni, aki már az isteni énjével szoros kapcsolatban áll. A hinduk ezt „atman”-nak nevezik. Ez utal az isteni képességeire, amelyekkel uralja az alsóbb létsíkokat. Az ember valódi tudata, illetve tudatossága ez. Egyiptomban Khu (Iakhu) volt a neve. Ez az alkotórészünk már képes volt az isteni világokban létezni, amiket Elíziumnak neveztek később a görögök. Minden emberben eredendően benne szunnyad az a magasabb szellemiség, amely az elíziumi szintek megtapasztalására képes, viszont csak nagyon kevesen realizálják azt. Amennyiben ez valakinek sikerül, úgy a halál számára szinte csak egy kapuvá szelídül, amin könnyedén átléphet. Az ilyen ember számára élete során a tudat és a tudattalan közötti kapcsolat teljes, ezért nem alakul ki benne félelem az élet jelenségeivel szemben.
Ahhoz, hogy valaki még ebben az életében – testi mivoltának megőrzése mellett – megadassék az elíziumi mezőkön való barangolás, komoly spirituális magaslatokba kell emelkednie. Ehhez megvannak az okkult technikák: mantrák, mudrák, mágikus rituálék és gyakorlatok segítségével fokozatosan felébreszthető az ember lényében az örök isteni szellemiség, ami a fizikai érzékelésen túlra tudja röpíteni a tudatot. A Khu (Iakhu) felett már csak a Sahu áll, azaz a megvilágosodott tudat, a teljes önuralom és a megistenült ember, értve ezalatt az isteni lélek teljes kibontakozását. Érdekesség: avilág egyik leghíresebb bevásárló-és sétálóutcájának neve őrzi e túlvilági hely nevét. Ez a párizsi ChampsÉlysées, melynek fordítása: Elíziumi mezők. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Párizs a „fények városa”, akkor igazán nem állunk messze e táj spirituális üzenetétől. Boldog napot! Száraz György
AZ INDIVIDUÁCIÓ Ne ijedjen meg senki! Nem érthetetlen fogalmakkal szeretném megismertetni az Olvasóimat, hanem sokkal inkább olyan lehetőségekkel, amelyek egészen biztosan a hasznára válnak. A tudat és a tudatalatti vizeire evezünk és feltárjuk, hogy milyen rejtett, de mindenképpen meghatározó tudattartalmaink vannak, amelyek lényünket felépítik és akarva-akaratlanul befolyásolják és működtetik.
MIT TAKAR AZ INDIVIDUÁCIÓ? Sokan próbáltak már valamiféle fejlődési modellt felvázolni az emberek számára, amely értelmessé teszi az életünket és támaszt nyújthat az életválságaink közepette. Nagy gondolkodók, híres és kevésbé elismert pszichiáterek, tudományosan igazolt és intuitív módon felismert modelleket dolgoztak ki, amelyek közül ezúttal az individuációval ismerkedhetünk meg. Az individuáció egy speciális dolog, amit nem lenne szabad csak annyival elintézni, hogy önmegvalósítást takar. Mert sokkal-sokkal többet. Aki „csak” önmegvalósításnak tartja, az körülbelül úgy jár el, mintha a szekérre és az űrhajóra is „csak” annyit mondanak, hogy mindkettő közlekedési eszköz. De hol van a lényegbeli különbség a szekér és az űrhajó között. Például ott, hogy az egyik a földön poroszkál, míg a másik szabadon szárnyal és magasra repíti az embert. A kutya ott van elásva, hogy az önmegvalósítás kérdésénél először azt kellene mindenkinek magának megválaszolnia, hogy kire vonatkozik. Ez a látszólag triviális kérdés, könnyen zavarba ejtő pillanatokat szerezhet nekünk, mivel ezt az ÉN-t még csak a megvilágosodottaknak sikerült körülírniuk, s nekik sem ment könnyen. S máris a témánál vagyunk. Nevezetesen annál a kiinduló pontnál, amit eddig bombabiztosnak hittünk: az Énünknék, önmagunk definiálásánál, a személyiségünknél. De ki az a valaki bennünk, aki azt állítja oly bőszen magáról, hogy Én? Mindenki másként látja ezt. Az individuáció folyamatában tudatos és rejtett szabályozó-irányító tendenciák működnek lényünk mélyében. Jung, a neves pszichológus és pszichiáter úgy vélte, hogy a pszichikus (lelki) fejlődés nem érhető el tudatos akaraterővel, hanem akaratlanul és természetes módon mintegy megtörténik. Ezt nem lehet erőltetni, de természetesen lehetséges hatást gyakorolni rá. A lelki növekedést vagy fejlődést úgy tekinthetjük, mint ami meghatározott mintát követ. Mint egy növény, amelynek a magjában már benne van a növény teljes tervezete, amely alapján majd meghatározott méreteket, formát és színeket fog ölteni. Ettől aligha térhet el.
Jung ezt a magocskát nevezi Self-nek. Ez voltaképpen a valódi centruma a lényünknek, a fő szervező, az Én, amely mindent meghatároz. De itt hívom fel mindenkinek a figyelmét arra, hogy ez az Én soha nem összetévesztendő az ego-val, mely pszichénknek csupán a felszínét alkotja. Ha valakinek nem szimpatikus a Self elnevezés, akkor ezt megfeleltetheti a görögök meghatározásával: ők ezt az ember belső daimon-jának hívták, vagy az egyiptomiak Ba-lélek-nek, illetve a rómaiak genius-nak nevezett verziójával. Végül is ugyanarra a valakire vonatkozik mindegyik fogalom. A Self-től lesz valaki individuum. S ha ezt megvalósítja, megéli, akkor a folyamatot individuációnak hívjuk. Most már csak azt kéne tudnunk, hogyan lássunk hozzá.
AZ EMBER MŰKÖDÉSE Annyit hamar megállapítottak a kutatók az Én-ről, vagy ősvalóról, hogy egy szabályozó központ, amely mindenáron törekszik arra, hogy a személyiségünk érjen és növekedjen. A növekedés mértéke azonban nagyban függ attól, hogy az ego vajon meghallgatja-e, illetve hajlandó-e meghallgatni az ősvalónk üzenetét. Mert jelen helyzetünk úgy fest, hogy a felszín nem igazán figyel oda a mélyre. azaz a farok csóválja a kutyát. Az ego-nak egy viszonylag jó körülhatárolható feladatköre és funkciója van, tudniillikrávilágítani az egész rendszerre, tudatossá tenni és felismerni az egyes elemeket. Tehát a tudatossá tételben, a tudat számára érzékelhetővé tevésben van felbecsülhetetlen szerepe. Minden ember pszichéje veleszületett és nagy része rejtett, s éppen ezért kibontakoztatásra vár. Az individuáció éppen arról szól, hogy az ember megvalósítsa a benne szunnyadó egyediséget. Ez csak egyféleképpen mehet végbe: ha a veleszületett belső törvények és terv szerint él, amelyet egyelőre csak a tudattalanja ismer. Ami nem tudatos bennünk, azt hívjuk tudattalannak. Mindebből következik, hogy az individuáció csak akkor valódi, ha a tudattalanban található „dolgoknak” tudatába kerülünk. Tehát az egyén tudatos kapcsolatba kerül a tudattalanjában lévő tudattartalmakkal. Ezért mondják azt pszichiáterek és spirituális tanítók, hogy a tudatossá válás, a tudat fejlesztése vagy a tudatos én éretté válása a 21. század emberiségének a legfőbb útja, ami a lelki fejlődést illeti. Itt hagy tegyek egy kis kitérőt. Nyilvánvaló módon a „tudatos” és a „lelki” fogalmak egymás mellett való használata kelthet némi zavart egyes olvasókban. Hadd tegyem helyükre a dolgokat! A tudatos én az a valaki, akivel jelenleg azonosítjuk magunkat és tisztában vagyunk többé-kevésbé, hogy kicsoda. Képes felismerni magát, reflektál magára és akarata van, jól elkülöníti magát másoktól és képes vagy legalábbis törekszik megvédeni saját magát. Nagyjából ebből könnyen észrevehető és meghatározható. Ezzel szemben a „lélek” vagy psziché ilyen értelemben a tudattalan tartomány megfelelője, ami sok szintre oszlik, de legfőbb jellemzője, hogy tudatunk nem képes behatolni a területére és átvilágítani azt. Magyarul nem látjuk tisztán, hogy mi minden rejlik, lappang bennünk potenciálisan. Ezt nem kell minősíteni, mert minden tudattartalmunk fejlődni akar, mindegyik több akar lenni önmagánál, növekedéséhez teret óhajt hódítani. Ezek után talán érthető, hogy az individuáció éppen arról szól, hogy a tudat és a tudattalan együttműködjön. A pszichológia többek között ezzel magyarázza az ember transzcendens élményeit. Vagyis a természetfeletti erő szubjektív megtapasztalását a tudattalanból a felszínre törő tartalmakként értelmezi. Sok vallási élmény ezeken alapszik. A lényünk középpontjában található belső magnak csak akkor jut lehetőség a kibontakozásra (individuáció), ha az ego megszabadul valamennyi céltudatos és sóvárgó személyes törekvésétől, és olyan új, személyét meghaladó célokat tűz ki maga elé, amelyek a létezés mélyebb formáinak megismeréséről szólnak. Ezért az individuáció alapállása az, hogy az ego elcsendesedik, elhallgat és
átadja önmagát a belső ösztönzéseknek, a belső iránymutatásnak, s nem hajszolja tovább a saját céljait és nem kényszeríti ki a dolgokat a saját elképzelései szerint az életből. Innen nézve az érdek- és a haszonelvűséget az értékközpontúság váltja fel. Voltaképpen ez nyit utat a lelki értékek felé. Ez a gyakorlat nyelvére lefordítva az jelenti, hogy ha valamilyen problémánk adódik, vagy kihívással kell megbirkóznunk, akkor nem esünk kétségbe, nem aggályoskodunk, nem idegeskedünk, nem hezitálunk, hanem befelé fordulunk és elcsitítva az egonkat a belső világunkra hangolódunk, s onnét várjuk az Én-ünk üzeneteit és ösztönzéseit. Természetesen ez nem mindig sikerül egykönnyen, mégis ez a belső erő minden embert áthat. Ebből származnak az intuícióink, a kreativitásunk, a tehetségünk, a lelki erőnk és egy sor más érték, amit megfogni aligha tudunk, mégis irányítanak.
ÚT A TUDATTALANBA AZ ÁRNYÉK Az individuáció tényleges folyamata a gyerekkorban veszi kezdetét, amikor a tudat kapcsolatba lép a saját belső centrummal. A gyerekkorban leggyakrabban ez a személyiség sérülésével és az ezt kísérő szenvedéssel kezdődik. A gyerekkori megrázkódtatások inspirálják vagy ösztökélik legjobban az önmegvalósítást. Ezt nevezik árnyéknak. Főként azért, mert negatív színben tűnik fel és konfliktusok tömkelegéve jár együtt. Mindenkinek van árnyéka. Ilyenkor az egyetlen megoldás az, ha tudatosan szembefordulunk a saját árnyékunkkal. Ezt azt jelenti, hogy felvállaljuk saját magunkat a hibáinkkal, a kudarcainkkal és mindenféle negatívumunkkal együtt. Nem leszünk előítéletesek, nem minősítünk, hanem nyitottan közeledünk felé és megpróbáljuk kitalálni, mi lehet a célja, mit akar számunkra megtanítani. A tudattalanunk mindig közölni szeretne velünk valamit, de mi ezt sokszor nem értjük, nem vesszük az adást. Ezért a legtöbbször szimbólumok és megszemélyesítések formájában üzen. Például álmokon és a fantázián keresztül. Az árnyékkal való szembesülést az árnyék feldolgozása követi. Mese nincs, tudatosítanunk kell. Ez sokszor álmok formájában jelentkezik. Az árnyék a tudattalan személyiségünk egy részét képezik. Főként ismeretlen, kisebb részben pedig ismert tulajdonságainkat képviselik. Egyes alkotóelemei olykor külső forrásokból is származhatnak. Az árnyékot könnyű külső személyeknek befolyásolniuk. Az árnyék valódi üzenete: egy értéket hordoz, amire a tudatnak szüksége van. Másfelől, azért nem lehet vele mit kezdeni, mert az ember tudata hajlamos arra, hogy a saját tudattalan törekvéseit másokban – és nem magában – ismerje fel. Ezt nevezzük projekciónak. Ez gyakorlatilag olyan erővel képes hatni a személyiségre, hogy megakadályozza az árnyék felszámolását, sőt mint torzító erő tovább növeli annak erejét. Az árnyék taktikája a megosztás: Oszd meg és uralkodj! Gyakorlatilag azért nehéz átlépni rajta, mert megosztja a személyiséget, pontosabban az egot osztja két ellentétes pólusra és szerepjátszásra kényszeríti. A megoldás az árnyékunk integrálása. Az őszinteség, a belátás, a tudatos erőfeszítés sokszor kevésnek bizonyul. Csak akkor sikerül beolvasztani az árnyékot, ha az ősvalónk is segít benne. AZ ANIMA: a férfi lélekben élő nő A tudattalanban az árnyék mögött jelenik meg az anima. Az anima a férfi psziché összes feminin pszichológiai tendenciájának megszemélyesítője. Ide tartoznak a hangulatok, a sejtések, az intuíció, az irracionalitás, a spiritualitásra való fogékonyság, a személyszeretet képessége, a természethez való vonzódás és a tudattalanhoz való viszony.
A férfi animájának karakterét rendszerint az anya formálja. Ha a férfi úgy érzi, hogy anyja negatív hatással van rá, animája gyakran depressziós hangulatban, ingerlékenységben, bizonytalanságban, szomorúságbanés sértődékenységben fejeződik ki. Tegyük hozzá, ha ennek ellenére képes meghaladni a negatív befolyást, akkor mindezek a férfiasságát erősítik. Ha a férfi anyjával kapcsolatos tapasztalata pozitív volt, akkor ennek eredménye lehet egy nőies férfi, akit a nők könnyen zsákmányul ejtenek. Az anima leggyakoribb megnyilvánulási formája az erotikus fantázia. Ez a nyers megnyilvánulás akkor válik kényszerítő erővé – pornográfia –, ha férfi nem ápolja az érzelmi kapcsolatait, vagy megreked egy gyermeki szinten az érzelemvilága. A megoldás az anima felismerése és integrálása a személyiségbe. Ez újabb szintre emeli a személyiség érettségét, hiszen segít a megfelelő partner kiválasztásában, fejleszti a tudattalannal való kapcsolatot és erősíti az Én-nel való kapcsolatot, azaz spirituálisabbá teszi az embert.
AZ ANIMUSZ: a nő lelkében élő férfi Az animuszra nem jellemző, hogy erotikus fantázia formájában vagy hangulatként jelenjen meg. Annál inkább ölt testet titkos szent meggyőződésként. Az animusz karakterét a nő apja formálja meg leginkább: megkérdőjelezhetetlen meggyőződéssel színezi át a személyiséget. Az animusz képes elszakítani az asszonyokat az emberi kapcsolatoktól, kiváltképp a férfiaktól. Ezt azáltal éri el, hogy a realitásokat nélkülöző vágyakat gerjeszt a nőkben és a „hogyan kellene a dolgoknak lenniük” ítélkezéssel operál. Pszichológiai szempontból azonban az animusznak egy olyan sajátos formáját testesíti meg, aki asszonyokat csábít, és elszakítja őket minden emberi kapcsolatuktól, főleg a valóságban létező férfiaktól. A vággyal és a hogyan kellene a dolgoknak lenniük ítélkezéssel teli ábrándos gondolatok selyemgubóját személyesíti meg, amely elszakítja a nőt az élet realitásától. Hideg, romboló, rosszindulatú és gonosz lehet az animusz hatására a nő. A személyiségben szintén ez a tendencia figyelhető meg: bizonytalanságérzés és a jelentéktelenség érzés alakulhat ki a nőben a negatív animusz hatására. Az animusz olyannyira jó játssza a szerepét, hogy a sugallt gondolatait és érzéseit képes úgy a tudatba sugározni, hogy azt a tudatos én a sajátjaként érzékeli. szinte megszállja a tudatot. Pszichológiai megközelítésből szemlélve az animusz pozitív oldala a kreativitásában érhető tetten. Képes az ősvalónkkal kapcsolatot teremteni. Megoldás: az animusz tudatossá tétele. A nőnek fel kell ismernie, hogy ki és mi az animusza, majd tisztán látni, mit tesz vele saját animusza. Ezzel a felismeréssel feloldható az animusz tudatot megszálló hatalma. A nő az animuszának köszönhetően olyan férfias tulajdonságok birtokába is kerülhet, mint a bátorság, a tettrekészség, a kezdeményezés, a tervszerű gondolkodás, a jó logikai érzék, illetve újfajta távlatok nyílhatnak meg előtte az értelmiszinteken, és az objektivitás. Az animusz építő hatásai között szerepel, hogy fogékonyabbá válik a nő az új eszmék számára, nagy újító válhat belőle. Ahhoz, hogy ezt elérje a nő, bátorrá és belsőleg nyitottá kell válnia. Erre azért van nagy szüksége, hogy képes legyen megkérdőjelezni a saját szent meggyőződését. Vagyis önkritikát kell gyakorolni, felül kell vizsgálni saját, eddig sziklaszilárdnak beállított véleményeit és elfogultságait. Amennyiben ez sikerül, akkor az animuszon keresztül kapcsolatba lehet lépni az ősvalóval és tudatossá tehetők annak törekvései.
ŐSVALÓ: a teljesség Idáig csak nagyon keveseknek sikerült eljutniuk az individuáció folyamatában. Elsősorban azért, mert csak csekély számú embernek sikerült a saját animáját vagy animuszát átvilágítani és integrálni. Ugyanis csak az anima/animusz problémáján át juthatunk el pszichénk belső magjáig. Az ősvalónk elkísér bennünket egész életünkön keresztül. A tudatos életünkön és személyiségünkön túl létezik. Ősvalónk határtalan, nem kötik a tér és az idő korlátai, lényegében a teljes univerzumot felöleli. Ősvalónk a Kozmikus Ember megszemélyesítője. Az ősvaló birtokolja az ember valódi célját: a valódi emberré válást. A vallások ezt különféleképpen fogalmazzák meg, de a lényegük e tekintetben ugyanaz. Az ego képes beleolvadni az ősvalóba. Ehhez az szükségeltetik, hogy az ego áramló, csapongó gondolatai megszűnjenek és az ember szüntelen vágyakozása, sóvárgásai teljesen ellobbanjanak, kiürüljenek. Ebben a misztikus csendben születik meg az emberben az Ember. Ez az individuáció végcélja. Boldog napot! Száraz György
MUDRA A mudra egy speciális kéztartást jelent. Minden mudrának jelképes és konkrét mágikus jelentése is van. Ha megfigyeljük a legtöbb istenszobrot és istenképet, akkor feltűnhet számunkra, hogy azok valamelyik mudra szerint tartják az egyik vagy a másik kezüket.
A MUDRÁK HASZNÁLATA A mudrák fontosságát és jelentését a hinduk viszonylag jól ismerik a vallásukból. Minden mudrának megvan amaga jelentéstartománya. A legismertebb mudra az úgynevezett Abhaja-mudrá, magyarul a félelemnélküliség kéztartása. A mudrák nem csupán kéztartások, hanem meditációs elemek is. Ha belegondolunk, már a nevük is ezt sejteti. Mudra annyit tesz, mint pecsét vagy ismertetőjel. A mudráknak többféle típusa ismeretes. Vannak olyan mudrák, amelyek az energiák keringését serkentik, gyorsítják, míg mások éppen az elmélyülést és az elcsendesedést, valamint a megnyugvást/megelégedettséget segítik elő. Egyes mudrák közvetlenül kihatnak a testi funkciókra, mások a lélek erőit mozgatják meg elsősorban. Hallatlan előnyük, hogy szinte bárhol és bármikor alkalmazhatjuk őket, hiszen a kezünk mindig kéznél van, azaz az ujjainkat szükséges csak használnunk hozzá. A mudrák az aurákban, s azon belül az energiavezetékekben áramló energiákra hatnak. Mivel az energiapályák egyes részein torlaszok vannak, amelyek megakadályozzák az energiák szabad áramlását, a mudrák oly módon képesek összekapcsolni egymással az energiavezetékeket, hogy a gátolt területet ki tudja kerülni az energia. Ebből is kitűnik, hogy a mudráknak az öngyógyításban van hangsúlyos szerepük, hiszen általuk befolyásolhatjuk a testi, a pszichés és az elmebeli állapotainkat. A mudrák elsajátítás nem igényel különösebb iskolázottságot vagy képzettséget, könnyedén elsajátíthatók. Ami azt illeti, a legtöbb ember számtalanszor alkalmaz mudrákat: önkéntelenül és tudattalanul fonjuk össze és illesztjük egymáshoz az ujjainkat nem tudván, hogy valójában az érintéseinkkel a saját belső energiáinkat hozzuk működésbe és stimuláljuk.
LÓTUSZ-MUDRA
A Lótusz-mudrához a következőt kell csupán tennünk: illesszük össze a két kezünket úgy, hogy csak a tenyerünk élei és az ujjvégek érintsék egymást. Megfigyelhető, hogy ilyenkor egy zárt lótuszvirágot formálunk a kezeinkből. Ezután nyissuk ki úgy az ujjainkat, hogy a hüvelykujj és a kisujj szélei érintsék egymást, míg a többi ujj teljesen kitárulkozik. Ez a nyitott lótuszvirág tartás. Ezt kövesse négy mély lélegzetvétel. Majd zárjuk vissza a kiinduló pozícióba az ujjainkat. Ezután fokozatosan érintsük össze a hüvelyujj kivételével az ujjaink körmét, külső részét, végül a kézfejeket. Ezt követően ezen a módon visszafelé újra vegyük fel a kiinduló tartást és a kibontott virágszirom pozíciót. A műveletet ismételjük meg többször. Ez a mudra a szív csakrához tartozik, mivel a lótuszvirág a szív bölcsességét, intuitivitását és tisztaságát szimbolizálja. A szívközpontot tárja ki, illetve teszi nyitottabbá. Annak ajánlott, aki fejleszteni kívánja magában a szeretetet, a jóindulatot, az adást, az érzelmek kimutatását, az emocionális intelligenciát, a tisztaságot és az együttérzést. Ez a kitárulkozás mudrája, amely az embert olyannak mutatja, amilyen valójában. Álarc nélkülivé tesz, segít valódi önmagunk megtalálásában és felvállalásában. A Lótusz-mudra összefügg a Nappal. A Nap ebben az esetben az emberi szellem fénye, a bőség kiáradása, a feltételnélküli elfogadás, az életöröm és a belső tűz reprezentánsa. Aki erősíti magában a Lótusz-mudra által a Napot, annak élete megtelik jókedvvel, derűvel, jó szándékkal és felfedezheti a viszonzásra nem vágyó adás földöntúli örömét. Mindazok számára ajánlott a Lótusz-mudra, akik sokszor csalódtak már az életükben, akik szomorúak, aki magányosak, akiknek lelkében sok kudarcélmény rakódott le, és hajlandók megszabadulni tőle. Akiknek eddig nem ment a fájdalmak elengedése, de mostanára döntöttek és le akarják tenni a felesleges terheiket. Minden embernek van szíve, van szív csakrája, s éppen ezért megvan a képessége ahhoz, hogy a jóságot képviselje és éltesse. Sajnos korunkban sokan bezárkóznak, begubóznak, mert félnek a külvilágtól. De ez senkinek sem jó. Ezért tanuljunk meg újra szeretni.
ABHAYA-MUDRA Az Abhaya-mudra végzéséhez a következőket tegyük: Emeljük fel a jobb kezünket mellmagasságba. tenyerünket fordítsuk előre. A bal kezünket helyezzük a szívünkre vagy a bal combunkra. Ez a félelmek feloldására szolgáló gyakorlat. Minden félelem oka a tudatlanság. Ez a kéztartás isteni oltalmat, védettséget és támogatást biztosít az ember számára. Nem véltetlen, hogy a legtöbb festményen és szobron ebben a kéztartásban ábrázolják a szent embereket, Az Abhaya vagy Oltalom-mudra felhívja a figyelmet az erőszakmentességre, amely a legtöbb keleti vallás egyik sarkalatos dogmája. A lelkileg és szellemileg erős emberek amúgy is hajlamosak az erőszakmentességre. A bántás és az agresszió a tudatlanok/buták eszköze. Az emberek többsége azért folyamodik erőszakhoz, hogy saját belső gyengeségüket kompenzálják. Legtöbbször a belső vívódások, gyötrődések, feldolgozatlan konfliktusok és harcok okozzák az erőszakos attitűdöt. A megbomlott pszichés egyensúly olyan stratégiákra sarkalják az embereket, amelyek igen primitív megnyilvánulásokat eredményeznek. Mivel az emberek legbelül szégyellik a gyengeségeiket és nincs lelki erejük, hogy megbirkózzanak saját fejletlenségükkel, ezért másokra vetítik ki a belső konfliktusaikat. Az Oltalom-mudra segíthet ebben. Az isteni erők támogatására mindig számíthatunk. Bár a folyamat nem gyors, de egyszer mindent el kell kezdeni.
Az Abhaya-mudra fokozatosan feltölti az embert önbizalommal, bátorsággal és biztonságérzettel, amire a mai világban hatalmas szüksége van az embereknek. Az önmagunkkal és az élettel való egységre hajlamosít ez a mudra. Boldog napot! Száraz György
MANTRÁZÁS A mantra a hinduizmus és buddhizmus gyakorlatában maradt fenn, de az egész Keleten elterjedt. Ez voltaképpen egy egyszerű, de hatásos vallási szertartás. A mantra egy mágikus formula, amely a természet – sokak szerint a természetfeletti – erőket mozgatja meg.
A MANTRÁZÁS SZERTARTÁSA A mantra lehet egy mágikus hang, egy szótag, egy szó, egy mondat, vagy egy hangsor. Ismeretesek olyan mantrák is, amelyek fohászok, imák, vallási szövegek recitálásából állnak. A mantra végül is attól válik valódivá, élővé, hogy a védikus (ősi, tiszta, szent) hagyományokat felelevenítve egy mágikus erőt hoz működésbe. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy szellemiséget vagy intelligenciát ébreszt fel, amely energiából áll és tudatossággal rendelkezik. A legismertebb mantraként használt szótag az om vagy aum. A legismertebb mantrák a Haré Krisna mantra, a Gájatrí mantra és a buddhizmusban alkalmazott Om mani padmehum vagy Om mani pemehung mantra. Bídzsa-nak hívják, amikor a mantra egy szó, vagy egy mantra-mag. Például az om (aum) szótag. Dzsapá-nak mondják a többszöri, alig hallható ismétlést, amely egy nagyon komoly meditációt jelent. Szádhuk a nevük azon szent személyeknek, akik naponta több mint 100 000-szer ismétlik el Isten neveit. A mantra szó szanszkrit eredetű. A „man” szógyökből és „tra” toldalékból áll össze a mantra szó. A man jelentése: gondolkodni. A „tra” toldalék egyik jelentése: eszköz. Így a mantra szó jelentése: a gondolkodás eszköze. A toldalék jelenthet oltalmat is. De olyan verzió is ismeretes, hogy a „tra” a megszabadulás értelmű trayoti-ból származik. E szerint a mantra az elméktől való megszabadulás eszköze. Mivel a mantra esetében nem holmi mormolásról vagy éneklésről van szó, hanem szent hangok megfelelő kiejtéséről, ezért úgy tartják, hogy az igazi mantrákat csak hiteles guruk adhatják át a tanítványaiknak. A neofiták és a misztikusok a megtanult vagy felvésett mantrákat módosult tudatállapotban ismételgetik, illetve magától a kántálástól eleve megváltozott tudatállapotba kerülnek. A spirituális hatása mindig abban mérhető, amire vonatkozik. Aki mantrázik, az vagy egy istenséggel, vagy egy isteni erővel lép kapcsolatba. Ilyenkor az adott entitás segíti a fejlődőt céljai megvalósításában. Amikor mantrát kimondják, fontos a koncentráció, illetve az átélés, az odaadás. Hogy a koncentrációból ne zökkenjenek ki, imafüzéreket és gyöngyöket morzsolgatnak.
A MANTRÁK ALKALMAZÁSA A mantrákat gyakorta alkalmazzák gyógyító célzattal. Ennek a módszernek a lényege abban áll, hogy a betegséget kiváltó lelki problémát küszöbölik ki a beteg tudatalatti emlékezetéből. A mantrát lehet mondani hangosan, de némán, magunkban is. Sőt, több mantrához ének, illetve dallam is tartozik. A
mantrázás hatására energiák mozdulnak meg az aurában és az univerzumban. A hangrezgések ugyanis átterjednek a magasabb síkokra és onnan hívnak segítséget. Az emberi energiamezőben az energiablokkok felszabadulnak és a betegség tünetei kezdenek megszűnni. Emil Coué (1857-1926) francia gyógyszerésznek és pszichoterapeutának köszönhetően a mantrázás technikája létjogosultságot nyert és elterjedt a pszichiátriában is. Természetesen nem mindenki ismeri el, de a tendenciák javulnak. A szakemberek megmérték a rendszeresen és az alkalmilag mantrázók légzését, szívműködését, keringését és nyugalmi állapotát. Azt találták, hogy a mantrák valóban megváltoztatják az idegrendszer működését, percenkénti légzésszám 14-15-ről kb. 8-ra csökken. A mantra típusától függően volt tartós a mantrák élettani hatása. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a légzésszámot, illetve a szívverést meglehetősen jól szinkronizálják egymással. Az európai gondolatvilág számára nem idegen a mantrázás, mivel nagyon hasonlít bizonyos imádkozó technikákhoz. Az isteni erők segítségül hívása és a velük való kapcsolatba lépés mindig is a vallási gyakorlat bevett módszertanába tartozott. A lényegbevágó különbség azonban az ima és a mantrázás között az, hogy a mantra elsősorban közvetlenül hat az emberre, míg az imának nem feltétlenül ez a célja. Az egyik legelterjedtebb és leghatásosabb mantra az Úr szent neveinek ismétlése. Ehhez azt kell tudni, hogy az indiai védikus irodalom nem tesz különbséget Krisna és neve között. Ezért aztán ha valaki a nevét mantrázza, személyesen Krisnával lép kapcsolatba. Úgy tartják, hogy a Haré Krisna, Haré Krisna, KrisnaKrisna, Haré Hare, Haré Ráma, Haré Ráma, RámaRáma, HaréHaré mantrának az éneklésével az ember eléri az Isten iránti transzcendentális szeretetet és odaadást. A saiviták az „OmNamah Sivája” mantrát éneklik. Egy másik híres mantra a „Srí Rám, Dzsaja Rám, DzsajaDzsaja Rám; Srí Rám, Dzsaja Rám, DzsajaDzsaja Rám”. A Gájatrí Mantrát a bráhmanák alkalmazzák azt követően, hogy a lelki tanítómestertől megkapták. A gyógyító hatású mantrák és affirmációk (megerősítő mondatok) nagyon kedveltek Keleten. Egyaránt alkalmazzák azokat a testi és a lelki egészség visszanyerésére. A nyugati világban a stressz feloldására és a különféle lelki problémák kezelésére alkalmazzák. A mantrázás nagyon jó arra, hogy rohanó életvitelünk okozta önrombolást némiképpen ellensúlyozzuk, s hogy pozitív energiákkal tankoljuk fel az auránkat. Az ájurvédikus gyógyászatban és a hagyományos kínai orvoslásban teljesen természetes, hogy tisztító mantrákkal kezelik a betegeket. A mantrák olyan programok, amely ismétlésével a tudatalatti irányítható és felülírható benne számos negatív viselkedési minta. A jóga szintén alkalmazza a mantrákat, hiszen az elme kiürítésére és a szellem uralására ez az egyik legjobb módszer. Boldog napot! Száraz György
SZARVAS ISTEN Ha szemügyre vesszük a mitológiát, akkor láthatjuk, hogy a bika mellett a szarvast tisztelik a leginkább az állatok közül. A szarvas szinte minden nép kultúrájában szerepel. Ő a vezérlő állat. Az emberiség mágikus hagyományában a vadászat és a vallás teljesen összefonódott. Így vált a szarvasból szent állat.
A görögöknél Artemisznek, a természet istennőjének egyik megjelenési formája a szarvas. Skandináviában is nagy múltra tekint vissza a szarvas-kultusz. A finnek egy részét szarvas-népnek hívják. Ennek a mitológiája úgy szól, hogy a finn Osszián édesanyját egy varázsló szarvassá változtatta, s ezért kénytelen volt a fiát szarvasként megszülni. Így született meg Osszián, ami egyébiránt kis szarvast jelent. A Kalevala arról számol be, hogy az Alvilág Királynőjének kedvenc állata a szarvas volt. Ez a szarvas csalogatta a pusztulásba a hőst. Az ősi kelta-druida tradíciókban a szarvasok a közvetítő lények az istenek és az emberek között. A szarvasokat a „tündérek marhái”-nak tartották. A druidák rendszeresen viseltek szarvas-maszkot. Szent Patrick elbeszéli, hogy két isten, Donn és Mongan szarvassá változott. Az egyik kelta szarvas-isten Cernunnos, aki szarvasaganccsal ábrázolnak. A szarv évenkénti elhullatása és újranövése a természet megújulását, a körforgást és a termékenység erőit szimbolizálják. Myrddin a kelta szarvas-isten, Cernunnos inkarnációja. A walesi legendák úgy állítják be az erdőlakó Myrddint, mint aki hatalommal bír az állatok, kiváltképp a szarvasok felett. Az ősi Kínában a szarvas a jólétet és a gyermeki szeretetet jelképezte. Az egyik kínai mesében egy fiatalember szarvasbőrben szerezte meg a szemeket gyógyító szarvastejet vak szülei számára. Szarvas kíséri a hosszú élet istenét, Sou-hszinget is. A buddhizmus is jól ismeri a szarvast, mivel a legenda szerint Buddha először egy szarvas-parkban prédikált. A hinduizmusban a teremtés során a szarvas-isten kaparta fel a földet. A japán sintoizmusban az istenek állata a szarvas. A szentélyek tekercsképein gyakran ábrázolják. A perzsáknál a Szarvasűző Herceg felesége a törzs ősanyja. Japán változat szerint a szarvas üldözése közben összevesztek a testvérek. Egyik testvér nyugat felé látta eltűnni a szarvast, ezért ebbe az irányba indul megkeresni, míg a másik kelet felé követte a nyomokat, így talált rá a japán szigetekre. Közép-Amerikában a kalendárium hetediket jele a szarvasé. Aki ebben a jelben született, azok bejárják a természetet, mindig elvágyódnak, nehezen tudnak egy helyen lehorgonyozni és nem túlzottan kedvelik az állandóságot. Egy szibériai mítosz arról szól, hogy a Napot minden este egy jávorszarvas ejti foglyul és agancsán elrabolja. Sötétség köszönt a Földre. Éjszaka azonban egy hős visszaszerzi a Napot, így reggel újra felvirradhat a fény. A jászok egyik szent állata egy hatalmas termetű szarvasfaj, amely a mai dámszarvashoz hasonlított és lapátos szarvai voltak. Artúr király és a Kerekasztal lovagjai legendában Sir Gawain követ egy fehér ünőt és számos kalandba bonyolódik. A lappok szarvas-mondája szerint az Égi-Jávorszarvas a Cassiopeia, a Perseus és az Auriga csillagképekből áll össze. Ennek agancsa, a W – azaz hullámvonal – alak, „víz” szimbólum s ez magyarázza a szkíta szarvasok fejdíszének kacskaringós, hullámtarajhoz hasonló alakját. A lappok agancsos ünő alakja talán a rénszarvasra utal, mivel az egyetlen szarvasfajta, amelyiknek a nősténye is szarvat visel. A „Szarvastörés”, „Szarvas-forrás” feltörő vizek különleges mágikus erővel bírnak, nevüket onnan kapták, hogy a belőlük ivó ember szarvassá tudott változni. A turáni népeknél szent állatnak számít a szarvas, amely agancsán hordozza a Napot és a Holdat. Ez azt szimbolizálja, hogy a szarvas vezeti ki a népet a sötétségből a világosságba, illetve visszavezet az
ősi, isteni bölcsességhez. A csodaszarvas a hun-magyar mitológia egyik legjelentősebb alakja. A szarvas a táltos őse. A szkíta a „szarvasok népe”. A krónikák beszámolnak arról, hogy az új hazába egy csodálatos szarvasünő vezette a népet. (Vezérlő csodaszarvas.) A szarvas régi magyar neve valószínűleg boga. Aranyszarvas ábrázolások kerültek elő például Tápiószentmártonból (i. e. 5. századból). A Csodaszarvas két szarva közé őseink azért képzelték oda a pirosan felkelő Napot, mert a téli napfordulókor a Bak csillagképében, vagyis mintegy ennek a „szarvai között” látszott reggel felkelni a Nap. A Bak csillagképet állítólag csak a kecsketenyésztő kabar őstörzseink nevezték így, míg ugyanezt magyar őstörzseink Szarvasnak nevezték. A Bak, azaz Szarvas csillagképe belenyúlik a Vízöntő, azaz Vízitáj csillagképébe. A dunántúli szarvas énekeinkben a Csodaszarvas mindig vízben gázol, vagyis az Égi Folyóvíz (Tejút) melletti kiöntésben. A sumér és az ebből eredő római Capricornus (Bak) csillagkép ezért kecskebak, viszont teste hátsó része halfarokban végződik. Ezért Kecskehalnak nevezik és így ábrázolják. A Vénuszt gyakran ábrázolták szarvason ülő, fehér ruhás, kibontott hajú nőalaknak. Úgy tartják, hogy aki a Szarvas vezetőszellemmel meditál, megérezheti a Ley-vonalakat, a Föld energiaösvényeit. Beltane ünnepe eredetielg egy kelta ünnep volt, aminek a másik neve: Cetsamhain volt. Ez az elnevezés az ünnep ellenpontjára, Samhain-ra utal. Bel (Beli, Belinus) a kelta fényisten. Beltane kelta, illetve druida tűzfesztivál volt, amit az Istennő és a Szarvas istenség egyesülésének megünneplésére tartottak és a termékenységre utal. Boldog napot! Száraz György
A DEUTEROKANONIKUS KÖNYVEK MIT JELENT A BIBLIA SZÓ? Talán nem mindenki tudja, hogy a biblia kifejezés ógörög származású, és többesszámú alanyesetet takar. Az egyesszámú alanyeseti alakja biblion, amely régen a helléneknél levelet, tekercset, később pedig könyvet jelent. A biblia tehát a könyvek értelmével bír. Írhatjuk nagy kezdőbetűvel, akkor a Biblia elnevezés olyan iratok gyűjteményét jelenti, amelyeket a zsidó vallás, illetve a kereszténység kánonja tartalmaz.
MIT JELENT ADEUTEROKANONIKUS SZÓ? A deuterokanonikus, azaz másodkanonizált könyvek azok az ószövetségi iratok, amelyek a kanonizálási mérlegelések eredményeként nem kerültek bele a héber bibliába, míg a 4. századi másodkanonizáció során belekerültek a reformáció korát megelőző keresztény bibliákba.A deuterokanonikus szó görög eredetű, jelentése: a második kánonhoz tartozó. Az elnevezés SienaiSixtustól (1520-1569) származik. „Luther és általában a reformátorok szerint, az ószövetségi iratok sugalmazottsági megítélésénél az ószövetségi hagyományt megőrző zsidó közösség döntését kell átvenni. A protestánsok a másodkanonizált iratokat átminősítették apokrif iratokká, és így azok nem kerültek bele a protestáns Biblia ószövetségi részébe. Ezen iratokat a katolikus és az ortodox egyházak továbbra is a Biblia sugalmazott könyveinek tartják, és a Tridenti zsinat megerősítette ezen könyvek kanonikusságát.” Ebből kitűnik, hogy a Biblia kifejezés terjedelmi szempontból három különböző nagyságú gyűjteményt jelöl. Ezek közül a legkisebb a zsidó vallásé, amely tartalmilag azonos a protestáns
„Szentírás” Ószövetségével. Ennél nagyobb terjedelmű a protestáns Biblia, amely a héber kánonon kívül magában foglalja a korai kereszténység által létrehozott és szentesített iratok komplexumát, az Újszövetséget is. A legnagyobb terjedelmű Biblia a reformáció előtti kereszténységé, amely azonos a mai római katolicizmuséval. Ez a protestáns „Szentírás”-nál annyival bővebb, hogy az ótestamentumi részében hét olyan deuterokanonikus könyv is szerepel, amelyet a héber és a protestáns Biblia kanonizálói nem vettek fel a maguk, isteni sugalmazottságúnak tekintett gyűjteményébe. Mikor került sor a szóban forgó három gyűjtemény szentesítésére? Mikor zajlott le a kérdéses vallási összeállítások kanonizálása? A héber Bibliát a közkézen forgott sok zsidó vallási iratból az időszámításunk szerinti első század második felében alkották meg miután i. sz. 70-ben a rómaiak elfoglalták és lerombolták Jeruzsálemet, a zsidók vallási központját. A gyűjtemény összeállítása a Jabneh városbeli rabbi főiskolán történt. Ekkor a gyűjteményt nem csak isteni sugalmazásúnak nyilvánítják, hanem a zsidó vallás minden híve számára elfogadandónak. A kánon jelentése: zsinórmérték, törvény. A keresztény iratok kanonizálása több lépésben ment végbe. A legnagyobb részük összeállítása az időszámításunk szerinti 4. század második felében történt meg. Az ún. deuterokanonikus könyveket, amelyeket az 1517 után létrejött protestáns felekezetek kirekesztettek a maguk Bibliájából, csak későbbi időpontokban, a 4-7. században kanonizálta a nyugati, illetve a keleti keresztény teológia. Hogyan? Az elutasító zsidó döntésre válaszképp vita bontakozott ki a kereszténységben a tekintetben, hogy szent könyveknek tekinthetők-e ezek a könyvek. A Biblia latin fordítója, Szent Jeromos például úgy foglalt állást, hogy nem tekinthetők szent iratnak. Ennek ellenére elég sok korai tanúság van ezen könyvek kánoniságáról. A legkorábbi utalás a kánonra a 350 körüli DecretumDamasi, melynek egyes részei azonban nem eredetiek. Az i. sz. 397-ben tartott III. Karthágói zsinat tételesen felsorolja a Szentírás könyveit, köztük a deuterokanonikus iratokkal. Végül a vita azzal oldódott meg, hogy a keresztények szent iratnak ismerték el ezeket az írásokat. A reformáció idején Luther visszatért Szent Jeromos álláspontjáhozés a zsidó hagyományhoz hasonlóan elvetette a nevezett szövegeket. A Római Katolikus Egyház viszont elfogadta és 1566-ban a Tridenti zsinaton megerősítette a deuterokanonikus könyvek sugallmazottságát.
MELYEK A DEUTEROKANONIKUS ÍRÁSOK? Tóbiás könyve (Tób.) Judit könyve (Jud.) Makkabeusok első könyve (1 Mak.) Makkabeusok második könyve (2 Mak.) Bölcsesség könyve (Bölcs.) Jézusnak, Sirák fiának könyve (Sirák) Bárukkönyve (Bár.) Ezeken kívül még ide sorolják Dániel könyvének és Eszter könyvének görög kiegészítéseit. Az ortodox egyházak az előbbieken túl a deuterokanonikusok közé sorolják: Makkabeusok harmadik és negyedik könyve Ezsdrás második és harmadik könyve Manassé könyve Ezeket a könyveket sem a katolikus, sem a protestáns Bibliák nem tartalmazzák. TÓBIÁS Tóbiás könyve (a héber „Tobijah” – „Isten az én Jóságom” szóból) egy régi zsidó irat. Ez a könyv egy Tóbit nevű, a babilóniai fogságban élő istenfélő zsidó emberről és fiáról, Tóbiásról szól. Tóbit bár
számos jócselekedetet vitt véghez életében, rejtélyes módon megvakult. Ezért istenhez fohászkodott, hogy szabadítsa meg szenvedésétől és vegye el az életét. Ezzel egy időben egy Sára nevű asszony könyörgött halálért Istenhez, minthogy már hét férjével végzett a nászéjszakájukon. Isten meghallgatva az imákat, Rafael arkangyalt küldte segítségül. Rafael egy fiatalember képében jelent meg Tóbiásnak, aki kutyájával együtt Sára házához vezette. Tóbiás elvette Sárát és Rafael iránymutatásai alapján kiűzte belőle a démont. Asmodeus jelentése:„Romboló”. Ezután együtt hazatérnek és Tóbiás meggyógyítja édesapja vakságát. A könyv Tóbit Jeruzsálem újraépítéséről és a fogságból való visszatérésről szóló próféciájával végződik. A történet a jóindulat, a házasság és az imádság eszményére nevel. Az írás Isten könyörületességének állít emléket. A könyv ősi szövegeinek fordításai nem egyeznek részleteikben. A könyv arámi és héber nyelvű töredékeit Qumran környékén találták meg. Ennek nyomán i. e. 175 körüli időpontra datálják. A fiatal Tóbiást és kutyáját az angyallal gyakran ábrázolják az ikonográfiában. JUDIT Judit jelentése magyarul „zsidó nő”.Judit könyve egy ősi zsidó írás. A könyv elbeszéli, hogy Nabukodonozor hadvezére, Holofernész hadjáratot vezetett Izráel ellen Amikor Bethulia, az ostromlott város már majdnem megadta magát, akkor Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegyasszony felkereste az ellenség táborát. Az asszony Holofernész kegyeibe férkőzött, aki szemet vetett rá. Judit végül lefejezte a részeg Holofernészt és fejével visszatért a városba. Ezután a zsidóknak sikerült megfutamítani az ellenséget. A történet Juditot az istenfélő zsidók példaképeként festi le és azt mutatja be, hogy Isten megmenti népét, amikor elkötelezettségét az ellenség gúnyolja. Ez a történet számos ősi nyelven fennmaradt, valószínűsítik, hogy egy népmesén alapulhat, amit valószínűleg a Hasmoneusok korában (kb. i. e. 160-37 között), Palesztinában jegyeztek le. MAKKABEUSOK A Makkabeusok négy könyve közül az első kettő a Szeptuaginta Ószövetségében a Malakiás könyve utáni két utolsó történelmi beszámoló. A Makkabeusok első könyve eredetileg héber nyelven íródott i. e. 100-ban.Mattatiási. e. 167-es lázadásától kezdve Simon i. e. 135-ben való meggyilkolásáig tartó küzdelmet írja le, amit Makkabeus Júdás folytatott a Szeleukida IV. AntiokhoszEpiphanész ellen. A történetből megismerhetjük Júdás két testvérének, Jonatánnak és Simonnak a főpapságát. Az első Makkabeus részletgazdag történelmi forrás, amely a zsidóság és a köztársasági Róma viszonyát is feltárja. A Makkabeusok második könyvét minden jel szerint CirénusbeliJason írta görög nyelven. A korabeli zsidóság elnyomásáról szól. A könyv a Palesztinában élő zsidók által a kelet-egyiptomi zsidóknak, a Templom Kr. e. 165-ben való felújításának emlékére írt levéllel kezdődik. Ezután elmeséli azokat a szenvedéseket, amiket két mártír halála követett és végül egy hosszú rész Júdás dicsőséges munkásságával, látomásával és Antiokus borzasztó halálával fejeződik be. A Makkabeusok második könyve bemutatja a korabeli zsidók teremtésről, feltámadásról, halottakért való imádkozásról, Isten haragjának a zsidó mártírok szenvedése általi enyhítéséről való hiteit. A Szeptuagintában ugyancsak megtalálható Makkabeusok harmadik és negyedik könyve nem lettek Szent Jeromos Vulgatájába átvéve, és általában a hamisítások közé sorolják. Az ortodox Biblia azonban tartalmazza őket. SALAMON BÖLCSESSÉGE Ez a könyv a röviden „Bölcsesség” néven is ismeretes ősi zsidó írás. A mű a bölcsesség keresésére való lelkesítéssel kezdődik. Azután rátér az igazi halhatatlanságra és a bűnös büntetésére. Majd újabb buzdítás következik és dicsőíti a bölcsességet és fohászkodik érte. Végül arról tudhatunk meg részleteket, miként viselte Isten gondját a zsidóságnak, ugyanakkor feltárul előttünk a bálványimádás eredete. Pál apostol leveleiben sokszor hivatkoznak erre a könyvre. Szerzője ismeretlen, de gyanítható, hogy i. e. 2. században élt zsidó ember lehetett, de az sem kizárt, hogy a három résznek más-más szerzője van. A harmadik remekbeszabott könyvet sokan az úgynevezett bölcsesség
irodalom mintapéldájának tekintik. (Ez a műfaj a kereszténység előtti zsidó filozófiai írásokat foglalja magában. Így ide sorolandó Jób, Példabeszédek könyve, Prédikátorok könyve, Sirák könyve. SIRÁK BÖLCSESSÉGE Az Ecclesiasticus szó magyarul „egyházi”-t jelent, azaz az egyház dolgaira utal. Eredeti neve „Jézus, Sirák Fiának Bölcsessége” volt. Már az előszóból kiviláglik, hogy egy Jézus nevű zsidó ember készítette héber nyelven. A szerző Sirák fia volt és unokája fordíttatta görög nyelvre. Nagyjából i. e. 190 körüli évekre datálják az eredeti keletkezését, míg magát a fordítását i. e. 132-re teszik. Központi témái: a bölcsességre való buzdítás; a bölcsesség felmagasztalása az eleve elrendeltség elleni tiltakozáshoz vezet; a mózesi törvények azonosak a Bölcsességgel; Istent dicséri a természet működése; Izrael híres személyiségeit egyfolytában magasztalni kell. A könyv egy zsoltárral fejeződik be. Több fordítása forog közkézen. Kb. kétharmada van meg az eredeti szövegnek. ez is a bölcsesség irodalom egyik példája. BÁRUK Ezt az ősi zsidó könyvet egy i. e. 600 körül élő zsidó hercegről, Bárukról nevezték el, aki Jeremiás közeli barátja volt. Ez a fogságban élő zsidóktól az otthoniakhoz írott üzenet, amely a bűnök megvallására, az isteni kegyelemért való esedezésre buzdít és az isteni bölcsességet dicsőíti. Utal a Bölcsességnek a Tóra (Isten törvénye) képében történő megtestesülésére, amit sokan Jézusra való célzatnak gondolnak. A 6. fejezeta bálványimádás ellen való figyelmeztetésről szól. A könyv eredetileg héber nyelven íródott. A keletkezés körülményei homályosak, nem mindenki ismeri el eredetinek, illetve sokan azzal a kritikával élnek, hogy valószínűleg több szerzője volt a műnek. A Báruk 2. és 3. könyvét, ami a szír és görög apokalipszisekről szól, már az ókorban hamisítványoknak minősítették. Boldog napot! Száraz György
HABAKUK PRÓFÉTA KÖNYVE MIRŐL SZÓL HABAKUK KÖNYVE? Habakuk próféta a közelgő isteni csapást harangozza be. A Bibliában olvasható prófécia valamikor a Templom Kr. e. 607-ben történő lerombolása előtt készülhetett. A Szent Templom még állott és amint a harmadik rész is említi, énekelve imádták benne az Urat. Habakuk nevének jelentése: átölelés. Az írásból arról értesülhetünk, hogy egy időpont van kitűzve, amely egy történelmi fordulópontra utal. Konkrétan arra, hogy a jeruzsálemi templomot a babiloniak fogják majd lerombolni. A jövendölés az időpontra is kitér. „Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet, birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi.” Jojákhim uralkodásának első felében nagy volt a hitetlenség, mivel Egyiptomnak volt alávetve. Az országban mindennaposnak számított a törvénytelenség, az erőszak és se szeri, se száma nem volt a visszaéléseknek. Látszólag Babilon nem jelentett különösebb veszélyt. Csak később, Kr. e. 625-ben a kárkhemiszi csatában győzték le a babiloniak az egyiptomiakat. Nagyon valószínűtlennek tűnt akkoriban, hogy ez megtörténhet, ezért a nép egyáltalán nem hitt Habakuknak. Holott a próféta világosan jövendölt.
A próféta égi szócsőként közölte a néppel, hogy Isten meghozta ítéletét és megbünteti Izrael népét. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk a jóslatból, hogy a babiloniak sem a tisztaság mintaképei, sok álnokság, erőszak és hatalmaskodás árnyékolja tetteiket. Habakuk nem tesz egyebet, mint kérdez Istentől és várakozik. A második részből kiderül, hogy Babilont meg fogja semmisíteni az Úr, mert megelégelte, hogy népeket és nemzeteket igáz le egymás után. Babilon semmit sem tehet majd az Úr akarata ellen, hiába fog a bálványaihoz imádkozni. Az dicsősége fogja majd beragyogni a Földet. A harmadik fejezetben, amit lehet, hogy csak később toldottak be, Habakuk próféta Istent dicsőíti egy zsoltár imában, aki a harc istene. Isten haragja fog lesújtani azon a napon, amikor eljő az ereje és kiszabadítja népét az elnyomás alól. Habakuk ebben a részben nagyon költőien fogalmaz.
HABAKUK PRÓFÉTA KÖNYVE 1. 1 Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása. 2 Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! 3 Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. 4 Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet. 5 Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! 6 Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet, birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi. 7 Rettenetes, félelmetes ez a nép, önmaga szabja meg törvényét és méltóságát. 8 Lovai gyorsabbak a párducoknál, és vadabbak a pusztai farkasoknál, vágtatnak lovasai. Noha messziről jönnek lovasai, repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok. 9 Mind erőszakos szándékkal jön, arcuk csak előre néz, annyi foglyot ejtenek, mint a föveny. 10 Csúfot űz a királyokból, kineveti a hatalmasokat. Nevet az erődítményeken, sáncot emel a földből, és elfoglalja őket. 11 Azután mást gondol, és tovább megy. Vétkes õ, mert a saját erejét isteníti. 12 Uram, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni! Uram, te az ítélet eszközévé tetted őt! Kősziklám, te arra szántad, hogy büntessen! 13 Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat? 14 Olyanná tetted az embert, mint a tenger halait, mint a férget, amelynek nincs ura. 15 Mindenkit kifog horoggal, hálójába terel, és kerítőhálójába gyűjt; azután örül és vigad. 16 Ezért áldoz hálójának, és tömjénez kerítőhálójának. Mert ezekkel szerez gazdag jövedelmet és bőséges élelmet. 17 Vajon örökké tart az, hogy kiveti hálóját, és gyilkolja a népeket kíméletlenül? 2. 1 Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. 2 Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! 3 Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. 4 Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él. 5 Bizony, a bor megcsal, nagyhangúvá lesz a férfi, nem nyughatik. Szélesre tátja torkát, mint a sír, telhetetlen, mint a halál, magához ragad minden nemzetet, magához gyűjt minden népet. 6 De majd mindezek példázatot költenek, és ilyen jelképes hasonlatokat mondanak róla: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé - de meddig? - és másoktól elvett javakkal gazdagodik! 7 De rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak, fölébrednek, akiktől reszketsz, és zsákmányul esel nekik. 8 Mivel te sok népet kizsákmányoltál, te is zsákmányul esel a többi népnek; azért, mert emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. 9 Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől! 10 Házad gyalázatára vált, amit terveztél. Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél, 11 mert a kő is kiáltoz a falból, és a tetőgerenda válaszol neki. 12 Jaj annak, aki
vérontással épít várost, és aki álnoksággal emel várat! 13 Hiszen a Seregek Ura így határozott: Amiért a népek fáradoznak, azt tűz pusztítja el, amiért a nemzetek fáradoznak, az semmivé válik. 14 De a föld tele lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. 15 Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába és lerészegíti, hogy lássa gyalázatát! 16 Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az ÚR jobbja a poharat, és szégyen borítja dicsőségedet. 17 A Libánon ellen elkövetett erőszak visszaszáll rád; a vadállatok kipusztítása miatt majd te is rettegni fogsz. Hiszen te emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal. 18 Mit használ a bálványszobor? hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? - hamis útmutatást ad! Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. 19 Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne! 20 Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld! 3. 1 Habakuk próféta imádsága. Ének. 2 Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra! 3 Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld. 4 Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak mellette: abban rejtőzik az ereje. 5 Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad. 6 Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; őrégi ösvényeken jár. 7 Látom, amint bomladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai. 8 A folyamok ellen lobbant haragra az ÚR? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal? 9 Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe. 10 Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, feltör a vízáradat, morajlik a mély tenger, magasra emelkednek partjai. 11 A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik. 12 Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket. 13 Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.) 14 Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy megemésztik rejtekhelyén a szegényt. 15 A tengeren jártál lovaiddal, a nagy vizek habjain. 16 Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre! 17 Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. 18 De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. 19 Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre. Boldog napot! Száraz György
BEPISIL A GYEREKEM A legtöbb gyerek először a széklet visszatartását tanulja meg, s később sikerül neki a vizeletürítés szabályozásának elsajátítása. Ez utóbbi is két részletben valósul meg: először nappal, majd később éjszaka. De nem vagyunk egyformák!
A BEPISILÉS JELENSÉGE ÉS GYAKORISÁGA Sokan siettetni próbálják a szobatisztaságra való „nevelődést”, holott primer enuresisről, vagyis éjszakai bevizelésről csak akkor beszélünk, ha gyermek már több mint öt éves és még mindig bepisil
éjszaka. A statisztikák szerint ezt minden ötödik gyermeknél így van ebben a korban. A kor előre haladtával ez a szám fokozatosan csökken, de a felnőttek között is találkozunk ilyen típusú tünetekkel. A fiúk körében általában kétszer gyakoribb az éjszakai bepisilés. Tudatosítsuk magunkban és a gyermekben is, hogy az éjszakai hólyagürítés normális folyamat, csupán azt kell elsajátítani, hogy mikor és hol történjen. Elsődleges vagy primer enuresis-ről akkor beszélünk, ha a gyermek előtte még sosem volt tökéletesen pelusmentes, míg másodlagos vagy szekunder enuresisről akkor van szó, ha már egy időre tartósan megvált a pelustól éjszakára is, csak később valamilyen oknál fogva visszaesett. Megjegyzem, hogy a primer enuresis esetében a gyermek nappal már nem vizel be, csupán éjszaka, amikor annyira mélyen durmol, hogy szinte fel sem lehet ébreszteni. A nagy kérdés természetesen az, hogy mi állhat e jelenség hátterében és hogyan küszöbölhető ki.
A BEPISILÉS KIVÁLTÓ OKAI Az ember életének első hét éves ciklusában drámai változásokon megy keresztül mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg. Testi szinten az anyagcsere, illetve a felépítő folyamatok tekintetében megfigyelhető, hogy a test egyre gyorsabban nő, míg a fej egyre lassabban. A tudatosság egyre fejlettebbé és meghatározóbbá válik. tudatosság alatt most a testtudatot is értem, amikor megtanuljuk szabályozni, illetve befolyásolni az egyes belső fiziológiai folyamatainkat. Nagyjából úgy fest a helyzet, hogy a nappali időszakban minden tudatosítunk, míg az éjszaka a tudat alattié. Az agyalapi mirigy ehhez a ritmushoz alkalmazkodik és ennek megfelelően szabályozza a vizelet kiválasztást is. Ez felnőtt korra a lakosság 98-99%-nál áll be egy optimális szintre, viszont a gyermekeknél ez egyáltalán nincs így. Mivel a gyermek nappali tudata még nem elég erős és fejlett, ezért a nappali kiválasztást nem tudja egyensúlyban tartani az éjszakaival. Az anyagcsere folyamatok tudatossá válása, vagy tudatosulása nem megy varázsütésre. Ez alkati sajátosság. Az egyik lehetséges ok az lehet, hogy az örökletesség. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az ADH nevű hormonból, amely a vízvisszatartást segíti, még nem termelődik elegendő mennyiségű. Ezért a vizelettermelődés éjszaka is majdnem olyan ütemben folytatódik, mint nappal, minekután a hólyag nem bírja tovább és megtörténik az ürítés. Ezt az ingert a gyermek még nem érzékeli olyan erővel, hogy erre felébredjen. A következő lehetséges ok a testi betegség. Bélfertőzés és komolyabb lefolyású torokgyulladás szövődménye is okozhat éjszakai bepisilést. Ha nappal is megjelenik a vizes alsónemű, akkor gyanakodhatunk felfázásra, húgyúti fertőzésre vagy a külső nemi szervek gyulladására. A bepisilés kezdődő cukorbetegség első tünete is lehet. Ilyenkor a gyermek az átlagosnál jóval több folyadékot fogyaszt és ezért nem tudja visszatartani a vizelési ingert. Ez viszonylag egyszerűen diagnosztizálható orvosi módszerekkel. Előfordulhatnak lelki problémák is a bepisilés hátterében. A szülők közötti konfliktus, a válás, a balesetek, a testvér születése, a lakóhely változtatás, az óvodai légkör, a beiskolázás okozta stressz, haláleset a családban. Ezek közül bármelyik rányomhatja a bélyegét a gyermek pszichéjére, s okozhat pszichoszomatikus (lelki eredetű testi) tüneteket.
MIT NE TEGYÜNK, HA BEPISIL A GYERMEK
1. Ne siettessük a gyermeket! Ne támasszunk vele szemben olyan követelményeket, amelyekre egyszerűen még nem érett, nem áll készen! Ha túlzott elvárásokkal és feszültséggel állunk a problémához, akkor az a gyerekben csak görcsöket és frusztrációt fog kiváltani, s újabb lelki zavarokhoz vezethet. Például szorongásokhoz és megfelelési kényszerhez. 2. Ne hasonlítsuk másokhoz! Gyermekünk egyéni lelki alkattal rendelkezik, egyedi a fejlődése. Aki hamarabb tanul meg beszélni, vagy visszatartani a vizeletét éjszaka, az nem feltétlenül van előnyben az életben és nem lesz sikeresebb a többiekhez képest. A testi, a lelki és a szellemi érést egyszerűen hagyni kell megtörténni és nem szabad erőszakosan, agresszíven beleavatkozni. 3. Ne vonjunk meg a gyermektől este vagy lefekvés előtt a folyadékot. Természetesen azért a túlzásokat érdemes kerülni. 4. Vegyük figyelembe, hogy a gyógyszeres, illetve a hormonális kezelés a statisztikák alapján csak a tüneteket szűnteti meg. A gyerekek javarésze a kezelés abbahagyása után visszaesik. Nem beszélve arról, hogy miként avatkozik bele a hormonháztartásba némely gyógyszer.
A MEGOLDÁS FELÉ VEZETŐ LÉPÉSEK Iskoláskor előtt nem érdemes túlzottan aggódni a bepisilés miatt. Az iskolás kortól viszont szenteljünk nagyobb figyelmet a kérdésnek, hiszen megindul a szocializálódásnak egy erőteljesebb, szigorúbb korszaka, amikor a gyermek már zavarba jöhet és kellemetlenül érezheti magát emiatt. A hír kitudódása megbélyegezheti, a közösség elutasítása vagy a nevetségessé válás nyomasztó hatása gátlásokat ébreszthet a lelki világába, majdan pedig a párkapcsolati ismerkedésnél is adódhatnak problémák. Beszélgessünk a gyermekkel arról, hogy hogyan működik az ember és igyekezzünk elérni nála, hogy ő is tudatosan akarjon tisztává válni. 7-8 éves kor előtt erre csak kevesen képesek. Az orvosok hólyagtréninget javasolnak, amelynek több formája is sikerre vezethet. Tudatosan egyre hosszabb ideig visszatartani a vizeletet. Ürítés közben többször tudatosan megállítani, megszakítani a vizelést. Közben folyamatosan biztassuk a gyermeket és legyünk vele nagyon megértőek, elfogadók és türelmesek. Ügyeljünk arra is, hogy ez ne csapjon át egy teljesítménykényszerbe, ennek érdekében tartsunk olykor több nap szünetet. Létezik ma már csengős pelenka is. Alkalmazzuk bátran, mert így a szülő is azonnal észlelheti, ha gyermeke bepisilt. Ha felébredtünk, akkor a gyermekkel együtt cseréljük ki az ágyneműt. Vannak, akik az éjszakai felébresztésre esküsznek, míg mások ezt kritizálják. Ennek lényege, hogy az ébresztőórát beállítjuk és minden alkalommal kimegy a gyermek pisilni. Nem baj, ha ennek ellenére eleinte bepisil. Ennek a módszernek a hátránya, hogy megszakítja a mélyalvást. Mondjunk mesét! Kommunikáljunk a gyermek tudatalattijával! A szimbólumoknak és a képes beszédnek az üzenetei sokkal mélyebbre jutnak, mint a tudatnak szánt információk. Lelki szempontból az apa támogató ereje nagyon fontos, ezért az apuka éreztesse gyermekével, hogy mellette áll és támogatja őt. Erősíteni kell a gyermek önbizalmát! Semmiképpen nem szabad táplálni a szégyenérzetét! Az alternatívgyógymódok közül az akupresszúra és a homeopátia is kitűnően segíthet. A módszereket természetesen tetszés szerint lehet egymással vegyíteni és kombinálni a hatékonyság érdekében.
Boldog napot! Száraz György
A GYERMEK ERKÖLCSI NEVELÉSE A személyiség fejlődésének egyik legalapvetőbb fokmérője az egyén erkölcsi változása. Természetesen pszichológiai értelemben ez már gyerekkorban elkezdődik. A gyermek a szüleitől tanulhatja meg elsőként, hogy: mi a helyes és a helytelen (hogyan tehet különbséget e két kategória között); milyen szabályokat kell betartania (az élet játékszabályai); milyen célokat alá rendelheti az életét; milyen normáknak kell majd megfelelnie; milyen értékek mentén mozoghat; milyen értékeket óvjon meg és gyarapítson; milyen értékeket utasítson el; mit tartson kiemelten fontosnak. Figyeljük meg, hogy a gyermekben és később a felnőttben is, milyen erkölcsi rendszer épül ki, illetve kellene, hogy kiépüljön! Az etikai filozófia alapvető része a gondolkodás fejlődésének. Az etikai kérdések tárgya az erkölcsi jó és az erkölcsi rossz szempontjából vizsgált emberi cselekvés. Mivel mindenkit érintenek, erkölcsi kérdésekkel gyakran már fiatal korban is találkozhatnak az emberek. A gyermeknek sokszor magának kell megválasztania a helyes viselkedési módot. Ha valamilyen csínyt követ el, például eltör valamit, elveszít egy értékes tárgyat, vagy netalán nem teljesíti a feladatát, erkölcsi érzéke ilyenkor azt parancsolja, hogy ismerje be tettét és gyakoroljon bűnbánatot. Ezzel szemben áll félelme. Mint tudható, a gyermeknek erős, nehezen leküzdhető félelemérzete van. A félelem parancsolja a titkolózást, a hazugságot, a tettetést vagy a barát beárulását. Tehát a félelem arra készteti az illetőt, hogy titkolózzon, hazudjon, láttasson, vagy akár a barátját is beárulja. Sokszor az erkölcsi kérdések bonyolultak. Például előfordul, hogy nem az erkölcsi norma és saját vágy közötti választásáról, hanem többről, kételkedésről van szó. Ilyenkor azt a kérdést teszi fel a gyermek, később pedig a felnőtt is: Vajon jogosan határozták-e meg a feladatokat vagy pedig a kötelesség megszabójának kedvteléséből, vagy tudatlanságból fakadnak-e? Ez pedig a mentegetőzés, valamint a mentegetőzés szülte kétely. Amikor annyira nem tetszik egy feladat, hogy azt még meg is kérdőjelezem. Az erkölcsi norma és a saját vágy közötti választás problematikájának más kérdései: Milyen mértékben rendelkezhetnek jogosan a felnőttek a gyermek idejével? Van-e joguk kinevetni a gyermeket? Van-e a felnőtteknek erkölcsi felhatalmazása elhallgatni az igazságot? Belé fojthatják-e a felnőttek a gyerekekbe a szót? Eltörölhetik-e a felnőttek akár a gyerekek minden jogát? S attól kezdve, az évek múlásával a kérdések egyre átláthatatlanabbá és egyre általánosabbakká válnak. Főként a tekintély, a kötelesség, a jog, a lelkiismeret, a jó és rossz lényegét érintik. A fiatalember későbbi sorsa szempontjából mind jelentősebb élethelyzetekbe kerül. Úgy érzi, hogy a társadalom számára akkor válna hasznosabbá, ha a neki tetsző pályát választaná. A választás kérdése az etika általános problematikájához vezet. Kérdései: Melyik úton induljon el, hogy eljusson a küldetéséhez? Milyen az egész viszonya a társadalomhoz?
Mik az egyén társadalommal szembeni kötelességei és viszont? Mi teszi boldoggá az életet? A társadalom odaadó szolgálata vagy a saját tehetségének lehető legteljesebb kibontakoztatására való törekvése? A szerelmi kapcsolatok és a családi környezet az erkölcs problematikáját ismét más irányba tereli, s így van ez az egész élet folyamán. Amikor akár elvont filozófiai kérdésként, akár mindennapi problémaként nem csak értelmi, hanem érzelmi formában jelentkezik úgy, mint az erkölcsi lelkiismeret. Az erkölcsi elbírálásban, az erkölcsi jó és ennek ellenpólusa, az erkölcsi rossza a legmagasabb rendű fogalom. Az erkölcsi fejlődés első szintje a konvenciókat megelőző állapot. Konvenció alatt megegyezést, szabályt értek. Ez a szint a gyermekekre jellemző, jóllehet sok felnőtt is megragad ezen a beállítódáson. Erre az alapállásra az jellemző, hogy a következmények azonnaliak. A gyermeket csak az foglalkoztatja, hogy az adott helyzetben mik a cselekedetének a következményei. A gyermek ilyenkor csak a hatásokat kémleli, figyeli és a válaszreakciók alapján állítja be a személyekhez és helyzetekhez való viszonyulását. A gyermek fő motivációja az elismerés. Az egyedüli erkölcsi norma a gyerekben az autoritásra, vagyis a tekintélyre épül. Leegyszerűsítve gondolkodik a gyermek: mindig a nagyobb hatalommal bíró embereknek akar megfelelni. Például a karizmatikusabb szülőnek. Mondjuk, az apának. Már csak azért is gyakori ez a megfelelés, mert az erkölcsi jó és rossz apavetően a maszkulin tulajdonságú szülőtől kell, hogy a gyermek felé áradjon. A gyermek apától kapott viselkedésmintája felelős azért, hogy a gyermekben kialakuljanak a jó és a rossz megkülönböztetésének alapjai. A gyermek úgy érez és gondolkodik, hogy mennél jobban megfelel a normának, annál jobban érezheti magát és annál inkább eleget tesz a látott erkölcsi beállítódásnak. A tekintélyelvűség tulajdonképpen egy életstratégia, amelyben azért akarunk megfelelni az adott személynek, mert ezzel akarjuk elkerülni a büntetést és kivívni az elismerését. Sajnos ennek abnormális és torz formái ma szép számmal fordulnak elő. Ismertetőjegyei: kiszámíthatatlan szülő, akitől olykor félni és rettegni kell például a hangulatingadozásai miatt, csak neki lehet igaza és senki másnak rajta kívül, mindig az a helyes, amit ő mond, mert neki megvannak hozzá a „jogosítványai”, amelyek őt felhatalmazzák a döntésre, s hogy etalon legyen. Tehát a társas környezet és a családi körülmények döntően meghatározzák a gyermek erkölcsi nevelését. Lehet vallásos alapon egy értékorientált irányba is nevelni a gyermeket, de a pusztán a vallásosságtól nem oldódik meg a tekintélyorientáltság problematikája, sőt könnyen sodródhatunk a csapdáiba. (Túlzott szigor, fegyelem, gyermekként értelmezhetetlen tilalmak és feddések, ideológiák.) Ugyanígy a túlzott szabadelvűség és a nemtörődömség is az amorális aggálytalanság felé vezetheti a gyermeket. Például ha olyan mintákat lát, amelyek a „minden lehet”, a haszonelvűség, az önérdek, az egoizmus és az „erősebbnek, erőszakosabbnak van mindig igaza” elv érvényesül. Sokszor a gyermek lázad, ellenáll és konfliktusba keveredik az erkölcsi mértéke végett. Roppant fontos, hogy erre a szülő hogyan reagál: elnyomja a gyermeket, vagy előbb meghallgatja és utána söpri le az érveit, vagy esetleg odafigyel és egyezteti vele az elvárásait, miközben ő is alkalmazkodik az adott korú gyermek érzésvilágához és fejlettségi, érettségi (helyesebben éretlenségi) szintjéhez. A legnagyobb hiba, amit ilyenkor el lehet követni: ha felnőttként kezeljük a gyermeket. Nem szabad úgy tekintenünk a gyermekekre, mintha „kis felnőttek” lennének. Nem volna szabad olyan elvárásokat támasztani velük szemben, amilyeneket mi sem mindig szeretnénk önmagunkkal szemben, vagy amelyek teljesítése nekünk is évek alatt, lassan sikerült. A gyermek az gyermek és nem kiforrott egyéniség. Megjegyzés: a felnőttek többsége sem az.
A gyermekek erkölcsi nevelése egy idő után átlép a következő szakaszba, amely egyébként a felnőttekre jellemző leginkább, de mostanság eléggé korán szembesül vele minden gyermek: a konvencióknak, vagyis a szabályoknak való feltétel nélküli engedelmesség fejlődési periódusa ez. Itt voltaképpen már nem vagy csak részben a szülőknek, részben pedig már a társadalomnak akar megfelelni a gyermek. Ezek elvárások, normák, írott vagy íratlan szabályok, a jog, amelyeket sokszor a saját igényeivel próbál összeegyeztetni. Ilyenkor születik az emberben a belső konfliktus: a bűntudat és a lelkiismeret furdalás vallási és társadalmi fronton. Vagyis a megszegés, a normatörés, az engedetlenség és társaik. Ahhoz, hogy a gyermek a régi, helytelen meggyőződésein változtatni tudjon, vagy egyszerűen csak újítani tudjon, szükség van a fokmérőn történő állítás eme eszközeire. Ne feledjük el soha, hogy a gyermek is az individuáció folyamatát járja. Ezért aztán sokaknak már elve vannak fejlett belső törvényeik és sajátos világnézeti állásfoglalásaik. Ez érvényes az erkölcsre is. Így a gyermekek megítélésénél mindig figyelembe kell venni, hogy jó-e az, ha a saját képünkre vagy a társadalmi konvenciók képéreakarjuk átnevelni, megformázni a gyermeket, vagy hasznosabb inkább az én-fejlődése számára hagyni, hogy megvalósítsa önmagát és majd csak akkor beleavatkozni az erkölcsi beállítódásába és csak akkor kritizálni, ha már bizonyos határokon túlmegy. Valljuk be, hogy az ego számára nagyon kedvező mind az infantilis tekintélyelvű, mind a felnőttesebb, de semmiképpen sem érett szabályokhoz igazodó verzió. Ami viszont már kevésbé szolgálja az ego-t, s annál inkább az ősvalót, az a realista erkölcsi beállítódás, amely a valódi individuális értékeket élteti és óvja minden körülmények között, de amennyiben nem sérti az egyéniség integritását, úgy figyelembe veszi a normákat is. Ez az alapvető univerzális emberi értékekre épülő szemlélet, amely csak kevesek sajátja. Itt főként célokat jelöl ki az erkölcsösség és az utat mindenki egyéniségéhez mérten kövezheti ki magának. Ideális esetben az ilyen erkölcsi nívón álló szülők nevelik és oltják bele gyermekeikbe azokat az elveket, amelyekkel a saját individuális lelki fejlődésüket majd az utódok is be tudják járni. Boldog napot! Száraz György
