Élet a kastély vonzásában

Élet a kastély vonzásában

Gödöllő, a nyaralóhely (1867–1945)

GÖDÖLLŐI MÚZEUMI FÜZETEK ��.

Élet a kastély vonzásában Gödöllő, a nyaralóhely (1867–1945) A GÖDÖLLŐI VÁROSI MÚZEUM  2017. március 31 – szeptember 17. között megrendezett kiállításához kapcsolódó tanulmánykötet és kiállítási katalógus 

Élet a kastély vonzásában – Gödöllő, a nyaralóhely (1867–1945) Időszaki kiállítás a Gödöllői Városi Múzeumban · 2017. március 31 – szeptember 17. A kiállítást rendezte: Dr. Czeglédi Noémi, Fábián Balázs, Őriné Nagy Cecília A kiállítást kivitelezte: Fábián Balázs, Gecse Dániel A műtárgyjegyzéket összeállította: Dr. Czeglédi Noémi, Őriné Nagy Cecília A katalógust szerkesztette: Kerényi B. Eszter Tervezte: Kecskés Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ ____________________________________________________________________________________ 5 Czeglédi Noémi

Nyaralók és turisták Gödöllőn a kiegyezéstől a második világháború végéig _______ 7 Fábián Balázs

Gödöllőn nem volt könnyű nyaralni Köszönetet mondunk a kölcsönző intézményeknek és magánszemélyeknek: BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Sportközpontok Magyar Olimpiai és Sportmúzeum Postamúzeum Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Bényi László dr Hídvégi Máté Támogató: Sasvári Tiborné Ezúton köszönjük a restaurátorok munkáját: Jébert Katalin festőrestaurátor Springer Ferenc festőrestaurátor Papp Sándor grafikai restaurátor Rácz Barnabás hangszerkészítő mester, restaurátor

(Településszerkezeti változások és az ezekhez kapcsolódó problémák Gödöllőn)

____________________________________ 41

A település változása, fejlődése ___________________________________________________ 41 A nyaralók és a helyi viszonyok ____________________________________________________ 53 Őriné Nagy Cecília

Gödöllő, mint királyi nyaralóhely a képzőművészetben 1867–1945 ____________________________ 77 MŰTÁRGYJEGYZÉK ___________________________________________________________ 113 SZÍNES KÉPEK ___________________________________________________________________ 149

BEVEZETŐ

Kedves Olvasóink, Látogatóink!

Ismét nagy örömmel nyújtjuk át Önöknek a múzeumi időszaki kiállításhoz tartozó katalógusunkat. Az idei év a magyarok szeretett királynéja, Erzsébet születésének 180. és megkoronázásának 150. évfordulója. A város a kettős évforduló megünneplésének szentelte ezt az évet, hiszen Gödöllő Erzsébet kedvelt tartózkodási helye volt. Településünk múzeumaként mi elsősorban azt szeretnénk bemutatni, hogyan hatott az itt lakó emberek életére a királyné, a királyi család jelenléte. Hogyan befolyásolta életüket az, hogy a kastély előbb a királyi pár, majd az első világháborút követően Horthy Miklós kormányzó nyaralója lett. A kiállításra igyekeztünk a saját műtárgyaink közül válogatni, bemutatva olyan tárgyakat, alkotásokat, amelyeket eddig a közönség szélesebb rétege nem láthatott. Ugyanakkor kölcsönöztünk tárgyi emlékeket, műalkotásokat társintézményektől, országos, és szakmúzeumoktól. Ezúton is köszönjük együttműködésüket.

5

És, ami a legfontosabb és a legkedvesebb a szívünknek: több felajánlás érkezett hozzánk a kiállítás előkészületei során. Kaptunk ajándékot, illetve felajánlottak munkát, műtárgykölcsönzést a kiállítás időtartamára. Köszönöm mindenkinek a segítségét, irántunk való jóindulatát, és kérem, fogadják szeretettel munkánkat.

Kerényiné Bakonyi Eszter múzeumigazgató

Gödöllő, 2017. március 31.

Czeglédi Noémi

NYARALÓK ÉS TURISTÁK GÖDÖLLŐN A KIEGYEZÉSTŐL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG „Midőn Budapest Gödöllőnek levegőjében rejlő kincsét teljesen fel fogja ismerni, akkor Gödöllőre nézve ismét egy új korszak fog bekövetkezni. Gödöllő Magyarország fővárosának nyári városává leend” – írta a település első monográfusa 1875-ben.1 Odrobenyák (Odray) Nepomuk János plébános sorainak papírra vetésekor a pesti középosztály már kezdte felfedezni Gödöllőt. Tavasszal és nyáron nyaralók, kirándulók látogatták a várost. Többen házat is vásároltak, melyet télre lezártak. Mi vonzotta ide a pesti polgárokat? S mi tette lehetővé a szabadidő nyaralással, fürdőzéssel, sportolással való eltöltését? A legfőbb vonzerőt az uralkodó családja gyakorolta, hiszen a kiegyezést követően rendszeresen a gödöllői kastélyban töltötték az őszi hónapok egy részét.2 Bár a szeptemberben még itt tartózkodó nyaralók – a helyi lakossággal együtt – csak néha pillanthatták meg

1

ODROBENYÁK N. J. 1875. 184. p.

2 Az 1868. V. tc. értelmében a gödöllői uradalmat az elidegeníthetetlen korona javak közé sorolták. A központjában lévő kastély a mindenkori uralkodócsalád használatába került. A törvénycikket lásd https://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5327 (letöltve: 2016. január 10.).

7

a királyi család egy-egy tagját vagy vendégeiket, mégis ott pihentek, ahol a király.3 Igaz, hogy amikor Ferenc József már csak nagy ritkán fordult meg Gödöllőn, s a helyi lakosság tudatában is volt ennek,4 a presztízs megmaradt. Hiszen a fővárosi polgári középosztályt – a nyaralók elsősorban az ő köreikből kerültek ki – a nemesi életmód külsőségeinek átvétele jellemezte. 5 A Budapesthez való közelség, a gödöllői nyaralás olcsósága, az egészséges levegő mind Gödöllő mellett szólt. A királyi nyaralóhely címen túl, a családok számára a vasúti közlekedés, 1911-től a HÉV, az első világháború után a gépkocsi elterjedése megkönnyítette a nyári kiköltözést.6 A tehetősebbek – elsősorban a vasút közelében – villát építettek, mások házat vagy szobát béreltek: „Néhány évvel előtt ez a térség a vasút mellett még puszta volt. Most egész kisváros s 1888-ban két fürdő s uszoda is épült rajta; az élelmes parasztnép vert falú kis 3 Schlesinger Vilmos fakereskedő családjának nyaralója az Isaszegi út 84. szám alatt volt. A család csak késő ősszel költözött vissza fővárosba. A kertben lévő gyerekek többször látták a házuk előtt hintón elhajtó királynét. Lásd Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona színész, író gödöllői emlékeit: G. MERVA M. 2013. 110–115. pp. 4 „Gödöllő valamikor a felséges uralkodó ház nyaraló helye volt, s hogy hébe-hóba egy-egy vadászat alkalmával még ma is lát királyt” Gödöllő és Vidéke, 1904. június 9. 2. p. 5

A századforduló középosztály rétegeinek és mentalitásának bemutatkozására vonatkozóan lásd DOBSZAY T. – FÓNAGY Z. 2005. 440–444. pp.

6 „Automobil vitt be Máriabesnyőről a városba. Természetesen nem saját automobilom, hanem egy jó barátomé, akit a sors megáldott mindenféle jóval, egy 70 lóerős, szép, szürke Mercedesszel is.[…] Megnézem az órám, körülbelül nyolcvan kilométernyi sebességgel megyünk, ha szerencsénk van és nem találkozunk túlságosan sok kocsival, huszonöt perc múlva Budapesten leszünk. Már itt van Kerepes…”. Heltai Jenő író A hetven HP című novellájának részletét közli G. MERVA M. 2013. 109. p. Heltai Jenő nyaralója a Fenyvesi nagyút 42. szám alatt volt.

8

házikókat rak, két-három szobás lakással, s egy sem marad üresen.” 7 A nyári lakhatás vasúthoz való közelsége fontos volt, mert a családfők ingáztak. Mindennap bejártak a fővárosi munkahelyükre – hivatalba, üzletbe, üzembe – vagy csak a hétvégére jöttek ki a családjukhoz. 8 Ahhoz, hogy a nyaralással, kirándulással, sportolással eltöltött szabadidő igénye elterjedjen, szélesebb rétegek számára elérhető legyen, a polgári átalakulás és a modernizáció vívmányaira, eredményeire volt szükség. Az óraorientált időfelfogásnak köszönhetően a munkanap, a munkahét szabályos rendben zajlott a polgári és a munkás rétegeknél egyaránt. Így a pihenésre szánt idő is keretet kapott, a munkásság az 1891. évi törvény révén jutott pihenőnaphoz.9 Természetesen a szabadidő eltöltésének módját és minőségét a társadalmi helyzet határozta meg. Az egyesületek, körök a polgárság által a közösségi élet szórakozással, önműveléssel eltöltött szabadidejének adtak intézményi keretet. Rendezvényeik bevételeit felszereléseik bővítésére vagy jótékonykodásra fordították, amivel lakóhelyüket is fejlesztet-

7

RIPKA F. 1896. 159. p.

8 „Az urak Budapesten izzadnak, csak vacsorázni térnek övéikhez. Akárhány fővárosi ember tölti a nyarat Gödöllőn, ki egyebet sem látott belőle, mint az utat, mely a vasúttól lakásához vezet.” RIPKA F. 1896. 159. p. Győri Vilmos lelkész, költő, műfordító 1881-ben vásárolt nyaralót a Kossuth Lajos utcában. „Maga nemigen élvezhette, mert a nyarat is hivatalában kellett töltenie. Csak vasárnaponként rándult ki családjához, s legfeljebb egyszer-kétszer a héten.” Radnai Dezső idézetét közli G. MERVA M. 2007. 90. p. 9

DOBSZAY T. – FÓNAGY Z. 2005. 421–422. pp. 1891. 13. tc. Az ipari munkának vasárnapi szüneteltetéséről.

9

ték.10 A olvasó-, sport- és dalkörök alapítása a munkásság körében is népszerűek lettek. A századforduló után a kispolgári és munkás rétegek tagjai között egyre többen jártak kirándulni, strandra, egyesületi tagként vagy családosan. A tömegeket érintő fürdőkultúra kialakulása magával hozta az első fürdőtelepek (Siófok, Balatonfüred, stb.) és a villanegyedek megjelenését. – Igaz, a népfürdők igénye a Tanácsköztársaság révén vált egyértelművé, a strandalapítások fő időszaka a két világháború közti korra tehető.11 – Az egyre inkább órához igazított világban a közlekedési infrastruktúra fejlődése nem csak megkönnyítette, hanem meg is gyorsította, illetve olcsóbbá, a menetrendek révén kiszámíthatóvá tette az utazást. Trianon után a magashegységek, az erdők, a tengerpart elvesztése magával hozta a megmaradt belső természeti értékek felértékelődését. Az autó és az autóbusz-közlekedés, utak építése könnyebben elérhetővé tette a népszerűvé váló strandokat, gyógyfürdőket.12 1926ban létrejött az IBUSZ (Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Rt.). Majd a ’30-as évektől egyre inkább elterjedt a fizetővendéglátás és a falusi turizmus. Említést érdemel a klimatikus gyógyhelyek felérté-

10 Gödöllő tűzoltó egyesülete például a felszerelés bővítésére fordította a mulatságok a táncos estélyek bevételét, ami az egész település javát szolgálta. 11 A fürdésre vonatkozóan részletesen lásd MOHÁCSI G. 2002. 1475. p. 12 Innen ered az ásványvizek (Parádi, Kékkúti, Salvus stb.) palackozásának elterjedése is.

10

kelődése.13 Gödöllő is igyekezett megragadni a lehetőséget. A kastély – Horthy Miklós kormányzó nyaraló rezidenciájaként –, mint presztízsként működő vonzerő megvolt. Ez szerepelt a kiadványokban. A korabeli tájékoztatókban a hangsúlyt azonban a nevezetességek, az egészséges, tiszta levegő és a kedvező utazási feltételek kapták.14 Bár az alkalomszerű kirándulások régóta jelen voltak a hazai szórakozási formák között, a rendszeres és széles társadalmi körben elterjedt nyaralás, kirándulás, fürdőzés a 19–20. század fordulóján vált jellemzővé a városi lakosság körében. Hazánkban a természetjárás

13 Egyik legszebb szálloda a Lillafüredi Palotaszálló. A korabeli mozifilmek is hozzájárultak, mind a gyógyszállók, mind a híresebb nyaralóhelyek népszerűsítéséhez. Bár Gödöllő nem számított a klimatikus gyógyhelyek közé, levegőjét mégis kedvezőnek találták a tbc-s betegek gyógyítására. Endre László főszolgabíró kezdeményezésére 1932ben nyílt meg az Erdei Üdülő Iskola (Napiskola), ahol beteg elemi iskolásokat tanítottak és gyógyítottak. Ennek kapcsán feltételezzük, hogy a Dr. Winkler Pál budapesti gyermekorvos által létrehozott máriabesnyői magán gyermeküdülő pihenési és gyógyítási célokat egyaránt szolgált. Lásd „Dr. Winkler Gyermeküdülő. Máriabesnyő” [ma Fenyvesi nagyút 32.]. Képeslap, GVM Képeslapgyűjtemény. A gyógyászati célú gyermeküdültetés mellett a szegény gyermekek nyaraltatása is megjelenik a társadalomban. Gödöllőn a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) rendezett nyári tábort a Fácános erdő területén 1935. június vége és szeptember 1-e között Szemerédi Irén tanítónő vezetésével. Az étkeztetés biztosítására adományokat gyűjtenek. Gödöllői Hírlap, 1935. június 23. 3. p. 14 Minden kiadvány jelzi a településnek a királyi nyaralóhely „rangját”, amiben benne van a folytonosság propagandája, a Nagy Háború előtti múltra való nosztalgikus emlékezés. „A megújhodás napjai Gödöllőre hozták vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját és családját, kik minden évben itt töltik a nyár egy részét s megjelenésük a boldogabb magyar múlt derűs visszacsillogása”. HOVHANNESIAN E. 1933. 12. p. Gödöllő rövid kalauza (térképpel). Gödöllő, 1933. GVM TD.88.39.1.

11

első írásos emlékei a 16. századból maradtak fenn.15 A kirándulás kedvelt időtöltéssé a 19. század első felében vált, amikor egy-egy ünnep, társasági esemény alkalmával a városlakó polgárok, nemesek szórakozásként felkeresték a közeli hegyeket, erdőket, látványosságokat. A parasztság szabadidejét az évszakok ritmusa és néhány ünnep határozta meg. Így volt ez Gödöllőn is. A helyi elit – az uradalom tisztikara és családtagjaik – a társas összejöveteleken kívül pikniket tartott az uradalmi présházban,16 kirándult a haraszti erdőben, akár egészen a szentjakabi vadászházig, „hol a haraszti sétálók jó bort és friss aludttejet olcsó pénzért, és kényelmes tekejátékot találtak.” 17 Mivel a mezőváros a fontos Pest-Kassa országút mentén feküdt, ami a 17. század végétől postaútként is keresztülvezetett Gödöllőn, az átutazó forgalom vendéglátását a központban álló, Grassalkovich I. Antal által a 18. század közepén építtetett uradalmi vendégfogadó, Máriabesnyőt elhagyva pedig a kisbagi csárda biztosította. A 19. század második felére mind társadalmilag és földrajzilag, mind a szórakozás típusait tekintve megnőttek a szabadidő lehetőségei. Mit kínált Gödöllő az ide érkezőknek Erzsébet királyné idején, s mit kínált a két világháború közti időszakban? 15 „1565-ben Laszky késmárki várkapitány felesége pünkösdi kirándulást szervezett a Zöldtó völgyébe.” Szemelvények a turista irodalomból. A magyar természetjárás rövid története 1945-ig. http://www.fsz.bme.hu/mtsz/tortenel/torbaz.htm (letöltve: 2017. január 4.) 16 A tisztikar családjainak és vendégeinek összejöveteleiről Bartal János uradalmi ügyész családi levelezése tanúskodik. GVM Levéltár 1/a. 17 ODROBENYÁK N. J. 1875. 167. p.

12

A településen történt infrastrukturális változások ellenére a két korszak közös jellemzője az urbanizációs fejlesztésekben tapasztalható lemaradás. A községi állapotok nem voltak királyi nyaralóhelyhez illőek. A 19. század reprezentatív munkáiban pozitív változások jelentek meg: a lakóházak számának emelkedése, az új vágóhíd, a járásbíróság és a községháza épületei, a kereskedők számának növekedése.18 A századforduló után már több, a közállapot hiányosságait bemutató cikket is közöltek a helyi sajtóban. Vitriolos hangvételű írás összegzi a legfőbb, nyaralóvároshoz egyáltalán nem illő problémákat.19 „…Gödöllőnek a legtöbb főváros környéki nyaraló helyekhez hasonlóan megvannak a maga nevezetességei […] Hát hogy az elején van por itt […] Világításunk afrikai színvonalon áll […] Van séta helyünk elég, de padok melyen a sétáló közönség megpihenjen nincsenek.…”.20 Az 1930-as évek második felében Dr. Hovhannesian Eghia ügyvéd, újságíró külön könyvet szentelt a község állapotának és fejlesztési lehetőségeinek ismertetésére.21 Munkájában bemutatta rendezetlen voltát, a sáros utcák, a csatornázás hiánya, a régi és rossz állapotú lakóházak sokasága miatt kialakult városképet, amely nem méltó egy ilyen híres 18 A lakóházak száma 15 év alatt 608-ról 886-ra nőtt a Millennium évére, a kereskedők száma pedig egyről 42- re emelkedett. RIPKA F. 1896. 153. p. ODROBENYÁK N. J. 1875. 181. p. 19 Jelen tanulmány keretei nem térnek ki más nyaraló településeken lévő belső infrastrukturális állapotokra. 20 Gödöllő és Vidéke, 1904. június 9. 2. p. 21 HOVHANNESIAN E. 1937. op. cit. Dr. Hovhannesian Eghia (1885–1948) életét és működését bemutatja G. MERVA M. 2013. 206–208. pp.

13

nyaralóhelyhez. Minden témakörben javaslatot tett a fejlesztésre, kiemelve, hogy a feladatok sokaságának elvégzése csak állami segítséggel lesz megvalósítható.22 Az urbanizáció természetesen nem kerülte el Gödöllőt sem az első világháborút megelőző időszakban – modern, emeletes községházát és járásbírósági épületet, postát emeltek, megvalósult a községi járdaépítés, villanyhoz jutott a település stb. –, sem a háborút követően, a fejlődés üteme azonban lassú volt. A ’20-as években jelentősen csökkent az itt nyaralók száma, ezért 1932-ben idegenforgalmi ad-hoc bizottság alakult Hovhannesian Eghia ügyvéd elnökletével. Prospektus23 jelent meg, a Gödöllői Iskolán Kívüli Népművelő Bizottság kiadta a háromnyelvű Gödöllői Kalauz című könyvet és a nagyközség térképét hatnyelvű magyarázattal, a térkép hátulján a Kalauz magyar szövegével. Ezek a kiadványok a belföldi turistáknak és a világ cserkészeinek készültek, ugyanis ebben az évben megkezdődött a Gödöllőn megrendezésre kerülő, 1933. évi IV. Cserkész Világtalálkozó előkészítése. Az idegen nyelvű kiadvány a Magyar Cserkészszövetség révén eljutott a külföldi résztvevőkhöz. A fejlődést, a helyi adottságok kiaknázásának lehetőségét alapvetően a közlekedés határozta meg. A főváros közelsége önmagában

22 „Gödöllő képtelen önmagát a rendeltetése színvonalára felemelni. Községünk megkívánt fejlesztése nem lehet csak községi feladat, hanem feltétlenül állami és törvényhatósági feladat is.” HOVHANNESIAN E. 1937. 7. p. 23 Volt-e Ön mostanában Gödöllőn című ún. „kékprospektus” a Gödöllői Idegenforgalmi és Községszépítő Bizottság kiadásában, a Magyar Fürdők és Üdülőhelyek központi irodájának pecsétjével. A pecsét utal a jól átgondolt terjesztésre is. GVM TD.99.121.1.

14

nem volt elég. 1867-től a Pest-Hatvan vasúti vonal áthaladt Gödöllőn. Vasúton érkezett a király, így érkeztek az uradalmi megrendelések, a kereskedők árui, vasúton jöttek a nyaralók, utaztak Pestre a dolgozó családfők és a piaci kofák egyaránt. A vasúti közlekedés jelentőségét jelzi a menetrendek változásának figyelése, közzététele a sajtóban. A Gödöllő és Vidéke az 1898. évi januári számban – és a későbbiekben is – közzétette a Gödöllő szempontjából jelentős a vasútvonalak menetrendjét.24 Később foglalkozott a változtatások településre ható következményeivel. Felhívták a figyelmet a menetrend hibáira, a lakosság képviselői próbáltak fellépni ezek kiküszöbölése érdekében. Odrobenyák plébános – igaz eredménytelenül – 1893-ban küldöttséget szervezett, 1897-ben pedig aláírást gyűjtött annak érdekében, hogy a Pest felé menő forgalom napközben ne szüneteljen hat órán keresztül. „…reánk nézve, valamint a fővárosi többi nyaraló helyekre és a fővárosi nyaralókra ez életbevágó fontosságú.” 25 Hatalmas jelentőséggel bírt a helyi érdekű vasút is. A Gödöllő–Veresegyház– Vác vonalat 1911 őszén adták át az utazó közönségnek, két hónappal később megkezdte működését a Budapest–Cinkota–Kerepes vasút Gödöllőig közlekedő szakasza is.26 A HÉV előnyeit hamar felismerte a környék lakossága. Kerepes helység már 1898-ban szerette volna

24 Gödöllő és Vidéke, 1898. január 11. 17–18. pp. 25 Gödöllő és Vidéke, 1898. május 1. 148–149. pp. 26 A helyi érdekű vasutakra vonatkozóan részletesen lásd FARKAS J. 2013. 198–202. pp.

15

a vonal meghosszabbítását, mivel látták Cinkota fejlődésére gyakorolt hatását. Ezen a vonalon 1930-ban állították forgalomba az új, kék kocsikat. Két évvel később bevezették a kedvező árú „füzetjegyeket” és „weekendjegyeket”, amik elősegítették a turistaforgalom növekedését. A korábbi millenniumi eseményekhez hasonlóan, egy-egy nagy érdeklődésre számot tartó, több napos rendezvényre kedvezményes menetjegyeket lehetett vásárolni, ami növelte a látogatók létszámát. Ilyen volt a Gödöllői Járási Közművelődési Egyesület és a Faluszövetség által megrendezett 1926-os kulturális, gazdasági és ipari kiállítás27, a IV. Cserkész Világtalálkozó vagy az I. Pax Ting 1939-ben.28 A közlekedési infrastruktúra fejlődése ráadásul lendületet adhatott az egyéb fejlesztéseknek is, amelyek nem csak a nyaralók kényelmét, hanem elsősorban a helyi lakosság javát szolgálták. Ilyen volt a közvilágítás bevezetésének kérdése. 1904-ben abban reménykedett a község, hogy a Vác-Gödöllő-Budapest közti helyi érdekű vasút villamos üzemű lesz, s a gödöllői közvilágításról is gondoskodik a befektető.29 Ez végül így is történt. „Villanyvilágítás, aszfalt, járda, villamos

27 A kiállításra Dettár György festőművész által készített katalógus MÁV és HÉV menetrendet is tartalmaz, illetve egy tájékoztatót a vasúti kedvezmények igénybevételéről. DETTÁR GY. 1926. 109–110. pp. Félárú vasúti igazolvány 1926. augusztus 3–15. GVM TD.90.17.1. A kiállítás augusztus 5–10 között volt nyitva, így az elő- és utómunkálatok idején is volt lehetőség a kedvezményes utazásra. 28 Például a IV. Cserkész Világjamboree kedvezményes HÉV menettérti jegye. MCSGY 95/189/05/77 29 Gödöllő és Vidéke, 1904. február 26. 1. p.

16

vasút és kész a nagy város”– foglalták össze a fejlődés lehetőségét.30 A megnövekedett utasforgalom fokozta a helyi közlekedési igényeket is. 1904-ben főszolgabírói rendelet szabályozta a bérkocsisok rendelkezésre állását, mely szerint a Budapestről este fél hétkor és fél nyolckor érkező vonatokat legalább nyolc bérkocsi várja, a piactéren lévő bérkocsi állomáson pedig este fél nyolcig legyen kocsi.31 A helyi érdekű villamos vasutak előtt fiákerek fuvarozták az utasokat, a ’30-as évekre azonban már csak ünnepélyes alkalmakkor használták azokat.32 Az első autótaxis, Toroczkay József 1927-ben kezdte meg működését Gödöllőn – a család cukrászdát is üzemeltetett a központban –, a taxik száma néhány év alatt hatra nőtt.33 A kassai országút jelentősége a vasút fejlődésével csökkent. Az első világháború után azonban az autó és autóbusz közlekedéssel együtt ismét fontosabbá vált. Az utazási prospektusokban, térképeken a benzinkutak, a közúti közlekedés útvonalai és a buszmegállók is szerepeltek.34 A század elején a sajtó gyógyszertári hirdetéseiben szerepel a benzin, az 1930-as években már két benzinkút volt a központban, 30 Gödöllő és Vidéke, 1904. március 4. 2. p. 31 Gödöllő és Vidéke, 1904. január 28. 2. p. 32 A fiáker kétlovas bérkocsi volt, ilyen járművek szállították az utazókat Budapestre, Mária besnyőre egyaránt. Tizenhármas rendszámú jármű nem volt. A fiákeresek a képviselőtestület tagjaiként a település meghatározó személyei közt voltak. A régi gödöllői parasztcsaládokból – Jámbor, Matuz, Berze, Bara, Karácsony – kerültek ki. HOVHANNESIAN E. 1933. 200. p. 33 HOVHANNESIAN E. 1933. 200. p. 34 Gödöllő nagyközség térképe M: 1:11500. 1932. GVM TD.88.43.1.

17

mindkettő a főút mentén.35 Az Oderwald József által üzemeltetett autóbuszjáratok nem csak a szomszéd falvak felé (Valkó, Vácszentlászló, Zsámbok) indultak a Gödöllői Takarékpénztár mellől – ami szintén a főútvonalon feküdt –, hanem a Blaha Lujza strandhoz is.36 Később a Ferenc József térről [ma Szabadság tér] és a MÁV állomásról indultak a buszok a fürdőhöz.37 A közlekedési lehetőségek szélesedése a település növekedésében, a nyaralók mindenkori építkezéseinek területi elhelyezkedésében is megjelent. A dualizmus időszakában jellemző szoba vagy ház bérlés38, ház és villa vásárlás vagy építkezés a vasút környékére koncentrálódott. Elsősorban az ún. Alvégen emeltek nyaralókat, de az Erdő (ma Körösfői-Kriesch Aladár) utcában, az Öreghegyen és Mária besnyőn is találtak kedvelt, a nyári pihenésre alkalmas lakhatást.39 A századfordulón a központban két szállodával is rendelkezett a köz-

ség. Az egyik az Erzsébet Szálló, a másik a Központi Szálloda, más néven Aranysas ház vagy „Nagykrumpli.” 40 Az Erzsébet Szálló, a korábbi uradalmi vendégfogadó épületében volt a Ferenc József téren, bérlője a vendéglős Károlyi család.41 Építési telek hirdetése is megjelent a lapokban, megemlítve a vasúthoz való közelséget.42 Az építkezésekből adódó lehetőségekre utal, hogy Persler Kálmán helyi iparos 1901-ben cementárugyárat nyitott Gödöllőn.43 A későbbi lapokban már hirdetését is közzétette, majd a Központi Szálloda épületének megvásárlásával szállodatulajdonossá vált. Ez a szálloda lett a két világháború közti időszakban a település egyetlen hotelje, melyet a Persler család, majd 1939-től Oderwaldék működtettek.44 Máriabesnyőnek legnevesebb 40 Az Erzsébet Szálló 1916-ban más funkciót kapott, ma a Gödöllői Városi Múzeum épülete [Szabadság tér]. Az épületre vonatkozóan lásd G. MERVA M. 2004. 119–121. pp. A Központi Szálloda szintén emeletes épülete a Rudolf [ma Szabadság] úton állt, 1974-ben bontották le. Az elnevezésekre vonatkozóan lásd a 44. számú lábjegyzetet.

35 Gödöllő rövid kalauza (térképpel). Gödöllő, 1933. GVM TD.88.39.1.

41 A család legfiatalabb tagja Károlyi László 1934-től vette bérbe a budapesti Kárpátia éttermet, melynek névadója is volt. Gödöllői Hírlap, 1938. május 15. 1. p.

36 Az országútnak a település központjában lévő szakasza a Rudolf út, ma a közigazgatási határon belül teljes hosszában Szabadság útnak nevezik. Gödöllő rövid kalauza (térképpel). Gödöllő, 1933. GVM TD.88.39.1.

42 „Gödöllőn, a Fáczánosban a vasúti állomás közelében egy két utcára nyíló 1388 négyzet öl terjedelmű négy külön telekre felosztható villa telek olcsó áron szabad kézből eladó.” Gödöllő és Vidéke, 1901. június 2. 2. p.

37 Gödöllő nagyközség térképe M: 1:11500. 1932. GVM TD.88.43.1.

43 Gödöllő és Vidéke, 1901. január 8. 3. p.

38 A műtét után lábadozó Jászai Mari színésznő például 1898 tavaszán Paulayné villájába jött pihenni. Gödöllő és Vidéke, 1898. április 24. 141. p. Paulay Ede színész, a Nemzeti Színház igazgatója feleségének, Adorján Berta színésznőnek villája az Öreghegyen volt.

44 A Központi Szálloda épületét Adler János kereskedő építtette raktár és üzlet céljából, azonban 50 évnyi sikeres gödöllői működés után rossz befektetések miatt tönkre ment. A ház előbb Fenyő Mayerhez került, majd megvásárolta a kivitelezés nagy részét végző Persler Kálmán. Az utcafrontra emelet került és kupola – amiről a „Nagykrumpli” nevet is kapta szálloda –, éttermet, konyhát, báltermet és színpadot alakítottak ki. Az első világháború után a hadifogságból hazatérő fiai vették át az üzemeltetést. SZLÁVIK J. 1995. 5–7. pp. Az első évtized üzemeltetőire (Szalay Vince: 1904–5, Verseghy Károly: 1906) vonatkozóan lásd ORAVECZ É. 2012. 315. p. 1925-ben a szállodát és vendéglőt minden igényt kielégítően modernizálták.

39 Máriabesnyő búcsújáróhelyként tett szert ismertségre, vált kedvelt nyaraló és kirándulóhellyé. Elsősorban a mai Damjanich, Batthyány utcákat emeljük ki, a Fenyvesben pedig a volt zsellérszőlők területén [Fenyvesi nagyút, Fenyvesi főút] építettek új villákat. Részletesen lásd ÜRMÖSSYNÉ N. J. 1927. 18–19. pp.

18

19

szálláslehetősége ebben az időszakban a Weiser panzió [ma Kertész köz]45 volt. A képeslapok tanúsága szerint a besnyői részen az 1910es években működött a Török Gyermeküdülő, a Dr. Fittler-féle villa fényképe pedig Besnyő-üdülőként is látható a lapokon.46 Az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) üdülőtelepe a Damjanich utca 21. szám alatt volt. A századforduló nyaralókban bővelkedő időszakához hasonlóan kiadó házakra, szobára a ’30-as évek közepén is volt igény.47 A szállodák, éttermek, cukrászdák elsődleges funkciójukon túl télen-nyáron a társasági élet színtereit is jelentették.48 Az Erzsébet Szálló előbb Károlyi Nándor, majd Károlyi Gyula – ki 1909-ben felújíttatta az éttermet49 – és édesanyja által vezetett vendéglője a századforduló utáni években központi helyet foglalt el a társas érintkezésben. Májustól a szép, magasított teraszon ültek a vendégek, ahol „az öreg Vidák („a pisze-orru”) bandája” 50 játszott éjfélig. Éjfél után a földszinti hely-

45 Az 1990-es években még állt a ház a Fenyvesi nagyút 63. szám alatt, hatalmas telkén nyitották a Kertész közt.

ségekben – továbbra is cigányzene mellett – folytatódott a szórakozás. A korzó színtere a hatalmas főtér terasz előtti részén volt.51 1916 után a Központi Szálloda vette át az Erzsébet Szálló szerepét. A háború után a HÉV Ferenc József téri állomásán is nyitottak vendéglőt, de az nem pótolta a „kövér Károlyi” vendégszeretetét.52 A közéleti szerepet erősítette, hogy a Kaszinó is a szállodákban bérelt helységeket. Az Erzsébet Szálló után a Központi Szálloda emeletén rendezkedett be.53 Neves volt Miskey Ádám vasútállomás melletti „Arany fácán” étterme, a fürdők és Máriabesnyő vendéglői. Az éttermek a két világháború közötti időszakban is megőrizték jelentőségüket, számuk gyarapodott.54 A MÁV és a HÉV állomáson – utóbbi helyen Juhász Károly nevéhez köthetően – a ’30-as években vendéglő és söröző, a Persler család szállodájában vendéglő, cukrászda és söröző, a sportpályán pedig vendéglő működött. A máriabesnyői vendéglátóhelyeket képeslapokon is feltüntették: Neszveda Antal gyertyaöntő mester és mézeskalácsos vendéglője a Hétház utcában, a Kalász vendéglő

46 GVM Képeslapgyűjtemény. 47 „Nyári lakások bejelentése. A gödöllői idegenforgalmi bizottság felszólít mindenkit, akinek kiadó nyári lakása van, hogy ezt saját érdekében a bizottság ügyvezetőjénél, Szeder Dezső vaskereskedőnél azonnal jelentse be, miután nyári lakások iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A lakások nyilvántartásáért s az igénylőkkel való közlésért a bizottság semmiféle díjat nem szed.” Gödöllői Hírlap, 1935. május 26. 2. p. A helyi idegenforgalmi bizottság munkája, valamint a IV. Jamboree elősegíthette az idegenforgalom fellendülését.

51 Ebben az időben még a főtér [Templom tér, majd Ferenc József tér] szolgált a piac helyéül. Fásítva az első világháború előtt nem volt, fa pavilon állt a teraszhoz közel.

48 A Községháza emeleti terme, a ’30-as években a kastély lovardája is szolgált nagyszabású társasági események színteréül.

54 Lásd például a korabeli meghívókat. Meghívó nyári medikus táncmulatságra a Gizella vendéglő kerthelyiségébe a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvoskari „Csaba” Bajtársi Egyesület Gödöllői Törzsének szervezésében. 1924. június 21. GVM TD.90.9.1. A Gödöllői Nyaraló Ifjúság meghívója táncmulatságra Nagy Ferenc „Aranyfáczán” vendéglőjébe. GVM TD.96.12.1.

49 Gödöllői Hírlap, 1909. január 31. 4. p. 50 Hovhannesian Eghia cikke. Gödöllői Hírlap, 1938. május 15. 1. p.

20

52 Hovhannesian Eghia cikke. Gödöllői Hírlap, 1938. május 15. 1–2. pp. 53 A költözés 1905-ben történt. Részletesen lásd ORAVECZ É. 2012. 316–317. pp. A Kaszinó tagjává neves gödöllői nyaraló is válhatott.

21

ugyanitt, illetve Vancsek Gyula vendéglője a „Kispipához”. Utóbbi jóval egyszerűbb minőséget képviselt.55 A cukrászdák a központban, a Ferenc József téren helyezkedtek el. Az 1910-es években már biztosan híres volt a Bittó-cukrászda, ahol „az ember olyan feketekávét kapott, nyáron pedig olyan príma fagylaltot, mint sehol másutt. Híres volt kávéjáról és sok budapesti kiránduló kereste fel ezt a kis cukrászdát azért, hogy ott kávézhasson”.56 A cukrászda ugyanakkor a helyi intelligencia ebéd utáni találkozóhelye volt, ahol a kávét Irma szolgálta fel az uraknak.57 A későbbi évtizedekben Várfoki István cukrászdája a Kossuth Lajos és Horthy Miklós út [ma Dózsa György út] sarkán álló épületben, a Toroczkay cukrászda pedig a Perslerrel szemben, a régi Erzsébet Szálló épületében várta a vendégeket. Nagyságuknál fogva ezeknek a szállodák és éttermek adtak otthont a zenés, táncos mulatságoknak. Az itt nyaraló családok a helyi elithez hasonló szórakozási lehetőségeket kerestek, melyeknek egyik fő elemét az ilyen típusú összejövetelek jelentették. Mivel mindannyian a polgári középosztály közel azonos rétegét képviselték, az elvárásaik, igényeik is hasonlóak voltak. A téli időszakban szórakozási lehetőséget a társasági események adtak. A helyi egyesületek, szállodatulaj-

donosok estélyei mellett vacsorákon, felolvasó esteken a gödöllői és a környékbeli elit képviselői vettek részt. A sajtó híradásai szerint az estélyek általában reggelig tartottak. A Szalay Vincze által működtetett Aranyszarvas szálló [Aranysas vagy Központi Szálloda] „összes termeiben” a korábbi évekhez hasonlóan táncmulatságot rendezett a helyi és környék intelligenciája számára 1904 januárjában. Összejövetelei minden évben nagy sikert arattak.58 Rövid időre ugyan, de télen is megfordultak mulatni vágyó vendégek a településen. A környék és Budapest polgárságának néhány tagja, a társasélet részeként látogatta Gödöllőt, s vitte tovább jóhírét az itteni vendéglátásnak. Ilyen volt például a Kaszinó 1898. évi bálja, melyre „vidékről is sokan készülnek s a fővárosból néhány ismert tánczmatador rándul ez alkalomra Gödöllőre.” 59 A zenét „Béla cigány” szolgáltatta.60 De az ipartestületi bálnak is volt budapesti hölgyvendége.61 A helyi egyesületek rendezvényein részt vettek más településről idelátogató vendégek. Tulajdonképp a télen megrendezésre kerülő társas összejövetelek nyáron is nagy sikerrel folytatódtak, csupán a társaság bővült a nyaralókkal. Természetesen a nyaraló egyesület is szervezett önálló mulatságokat. A ren58 Gödöllő és Vidéke, 1904. január 31. 8. p. 59 Gödöllő és Vidéke, 1898. január 21. 21. p.

56 Hovhannesian Eghia cikke. Gödöllői Hírlap, 1938. április 24. 2. p. Lásd még ORAVECZ É. 2012. 315. p.

60 „Úgy sírt az a hegedű, mintha nem is ő adta volna talp alá azokat a víg tánczdarabokat.”– méltatta a cikk írója a prímást. Gödöllő és Vidéke, 1898. február 1. 29. p. A bálok kapcsán a későbbi sajtó is tudósít „Béla czigány” bandájáról. Lásd például Gödöllő és Vidéke, 1901. március 10. 4. p.

57 Hovhannesian Eghia cikke. Gödöllői Hírlap, 1938. április 24. 2. p.

61 Gödöllő és Vidéke, 1898. február 11. 38. p.

55 Képeslapgyűjtemény

22

23

dezvényekből befolyt összeg jótékony célokra való fordítása a téli és a nyári időszakra egyaránt jellemző volt.62 A cigányzene hétköznapokon és összejövetelek idején egyaránt nélkülözhetetlen volt az éttermekben. A népies műdalból kifejlődő magyar nóta a századfordulóra az ország zenéje lett. Gödöllőn a Vidák és a Radics család bandái írták be magukat az emlékezetbe. Még a kastélyban, Erzsébet királynénak is muzsikált a leghíresebb prímás, a „pisze orrú” Vidák.63 „A harmincas évek elején, Gödöllő környékén töltöttem gyakorlati éveim. […] Abban az időben Vidák Jóska muzsikált a „Nagy Krumpli”-ban és ha hosszúra eresztette a vonót, na meg betársult a magyar nótás bátyám, akkor csak a derengő hajnal vagy a világos reggel tett pontot az „Érik a, hajlik a búzakalász” szívhez szóló dallamára. A vonó, a nóta vitte a pengőt úgy, hogy a havi „átlagos költség” hamar leapadt a hiteligényig.” – írta visszaemlékezéseiben Tóth Gyula királyi vadásztiszt.64 Vendégség idején a magánházaknál is a zenészek játszottak.65 A társadalom helyi vezető polgári rétege

62 Az első világháborút követően a jótékony célok között megtaláljuk az elesett hősök emlékművére való gyűjtést is. Az adakozók között gödöllőieket és nyaralókat egyaránt találunk. A Gödöllői Dalárda és a Besnyői Dalkör mulatsága Máriabesnyőn. Gödöllő és Vidéke, 1921. július 31. 1. p. 63 Vidák Béla (1858–1935) haláláról a gödöllői sajtó is megemlékezett, majd Magyar Kázmér tollából cikksorozatot közölt. Gödöllői Hírlap 1935. június 23. 3 . p. – 1935. november 24. Közli: G. MERVA M. 2013. 77. p. 64 Tóth Gyula 1927-től 1938-ig a Gödöllői Állami Koronauradalmi Erdőgazdaság Vadászati Hivatalánál dolgozott tisztként, majd a hivatal vezetőjeként. TÓTH G. G. 62. p. 65 Részletesen lásd G. MERVA M. 2013. 67. p., 77. p.

24

(magasabb beosztású koronauradalmi és állami tisztviselők, ügyvédek, orvosok stb.) mellett neves vendéglátókat találunk az itt nyaralóval rendelkező híres személyek között is. Magyar Kázmér többször idézett parádés vendégszeretete,66 Hegedűs Gyula, Pünkösdi Andor, Odri Árpád és más hírességek mulatozásai mind a Vidák család67 tagjainak muzsikája mellett zajlottak. Az 1933-as Jamboree idején Vidák Sándor és zenekara a Központi Szállodában, Vidák Gyula és vegyes zenekara pedig a Kis Restiben (HÉV megálló) játszott. A kastélyban nem csak a királyi időszakban játszott a Vidák család, Horthy Miklós kormányzónak és családjának, vendégeinek már Béla fiának, Sándornak a bandája muzsikált.68 A zenekarok repertoárjában a magyar nótákon kívül operettek és klasszikus darabok egyaránt szerepeltek, mivel a helyi és a nyaraló közönség szórakoztatására rendezett esteken, színházi előadásokon is ők szolgáltatták a zenét. A gödöllői egyesületek rendezvényein az egyesületek zenészeivel közösen is játszottak. 1904 nyarán került megrendezésre például a tűzoltó bál, melyen a tűzoltó zenekar és Radics Sándor bandája felváltva szolgáltatta a zenét a Szalay-féle vendéglőben.69 A gödöllői cigányzenészek közül többen

66 Például G. MERVA M. 2013. 60. p. 67 Vidák Béla fiai: Sándor (1884–1952), Kozma (1888–1960), József (1895–1944), Gyula (1897–1973). Apja után Sándort említik legtöbben a gödöllői mulatságokkal kapcsolatban. Kozma a Nemzeti Színházban is játszott. UJVÁRY F. 1983. 17. p. 68 UJVÁRY F. 1983. 21.p. 69 Gödöllő és Vidéke, 1904. június 23. 3. p.

25

már a századforduló idején bejárták a világot,70 Vidák Béla azonban még Budapestre sem szívesen ment. A Központi Szálloda a jó konyha és a cigányzene mellett színielőadásokkal is várta a település lakóit és a nyaralókat. Volt rá igény, hiszen a 19. század végére sokak számára természetessé vált színházba járni. A megszokott szórakozási, társas érintkezési formát nyaralás során is igényelte a Gödöllőre ideiglenesen kiköltöző vagy ide ellátogató pesti polgár. A színházi kultúra felvirágzása révén sok színész nagy népszerűségre tett szert. Az ő társadalmi, anyagi elismertségüket az is jelzi, hogy közülük sokan tudtak nyaralót vásárolni, építeni a népszerűvé váló királyi nyaralóhelyen. Az Öreghegyen lakott Jászai Mari, Paulay Ede, Hegyesi Mari, Odri Árpád, Blaha Lujza71. Hegedűs Gyulának Máriabenyőn volt háza.72 A főváros közelsége, a többi pesti nyaralóhoz hasonlóan, számukra is kedvező volt. A gödöllői színpadon nem e hírességek, hanem egy-egy szezonra szerződő vándortársulat játszott. Szigethy Jenő színtársulata 1908-ban, 1909-ben augusztus hónapban tartott színielőadásokat.73 A hivatásos színészek játéka mel-

70 Béla bandájából négyen 1904 májusában külföldre mentek dolgozni a jászberényi prímással, de télre visszavárták őket Gödöllőre. 71 Blaha Lujza (1850–1926) férje, báró Splényi Ödön vásárolta a gödöllői nyaralót. 72 Hegedűs Gyula (1870–1931) színész a máriabesnyői temetőben nyugszik. 73 Gödöllői Hírlap, 1909. augusztus 22. 2. p. A színészek és helyi amatőrök közös előadása azonban nem mindig aratott fényes sikert. A Gödöllői Hírlap újságírója arról panaszkodott cikkében, hogy a műkedvelő tagok színvonalas játéka ellenére a hivatásos színészek nevetségessé tették az előadást. Gödöllői Hírlap, 1910. augusztus 21. 4. p.

26

lett az egyesületek műkedvelő előadásokat is rendeztek.74 A Gödöllői Színház társulatának plakátjai szerint a Persler vendéglőben, azaz a Központi Szállodában vendégtársulat játszott az 1920-as években.75 A színészek több hetet töltöttek itt, a szállodában laktak és étkeztek. Hétköznap kisebb közönség, hétvégenként azonban gyakran teltház előtt játszottak. Egy évtizeddel később őszi színielőadás sorozatot hirdetett a sajtó, amiben Kallós József 40 fős társulata szeptember közepéig, egy héten keresztül naponta más darabot vitt színre.76 A színház mellett a mozi színesítette a szórakozás palettáját. 1911-ben nyílt meg a mozgóképszínház Gödöllőn az Erzsébet Szálló épületében. A következő évben tűzkár miatt a Ferenc József téri ún. Diamant-házba költözött, 1929-től hangosfilmeket vetítettek. A mozi Uránia, majd Uránus néven működött, tulajdonosa évtizedekig a Brunner család volt. Mivel sem színháznak, sem a mozinak nem volt saját épülete, a település kultúrház építését tervezte, ami azonban nem valósult meg.77 A Gödöllőn nyaralók, az ide kirándulók és természetesen a község lakosságának szabadidős igényei is bővültek a modernizáció és a 74 Máriabesnyőn a Polgári Dalkör színielőadással egybekötött táncmulatságot rendezett, ahol Tóth Ede A falu rossza című népszínművét adták elő. Gödöllői Hírlap, 1910. június 12. 2. p. 75 Molnár János társulata heti 4–7 előadást tartott. Műsoraikon operettek, zenés vígjátékok, kabaré estek szerepeltek. GVM TD.2002.57.1–8. 76 Gödöllői Hírlap, 1935. szeptember 8. 3. p. Ugyanitt olvashatjuk, hogy a Községháza nagytermébe neves budapesti színészeket – többek között Jávor Pált, Gárdos Kornéliát – várnak, kik műsoros estet tartanak a közönségnek. 77 HOVHANNESIAN E. 1933. 191. p. A mozit 1938-ban újra áthelyezték, ismét a volt Erzsébet Szálló épületében kapott helyet, napjainkban is ott működik.

27

városiasodás következtében. A sportolás és a strandolás jelentettek olyan új szórakozási formát, amik a 19. század második felében terjedtek, az első világháború után pedig széles tömegeket hódítottak meg. A tenisz már a századforduló előtt kedvelt játék volt a helyi lakosság és a vendégek körében.78 1904-ből három, az Erzsébet-parkban lévő teniszpályát ismerünk, melyek a koronauradalom tulajdonában voltak s bérbe lehetett venni őket. Ebben az esztendőben felháborodást váltott ki, hogy a két jobbik pályát pesti nyaralók bérelték ki, a helyi sportkedvelők hoppon maradtak. Ők a régi pályát próbálták meg helyrehozni.79 A Gödöllői Sport Club 1909 tavaszán tartotta első közgyűlését, első döntésükkel a jégpálya helyén kialakítandó teniszpálya előkészítő munkáit kezdték meg. Ezen kívül tánc- és vívótanfolyamot szerveztek.80 Megkezdődtek az évente megrendezendő tenisz versenyek. Hamarosan megjelent a futballpálya iránti igény is a településen. Így megrendezték első jótékonysági rendezvényüket, melynek bevételét a pálya építésére szánták.81 Még ebben az évben nemzetközi úszóversenyt is szerveztek a Gizella fürdőben.82 A társasági élet színesítésére a klub szorosan együttműködött a szintén abban az évben

alakult Gödöllői Nyaraló Egyesülettel.83 1909. augusztus 21-én vásárral és hangversennyel egybekötött táncmulatságot tartottak a Központi Szálloda nyári arénájában.84 A tenisz később is jelentős sportág maradt Gödöllőn. 1920-ban alakulta Gödöllői MOVE Tennisclub. Helyi megítélését emelte, hogy a maga kormányzó is gyakran látogatta a teniszpályát. Az Erzsébet-parkban lévő sportpályán rendszeresen rendeztek járási, megyei, néha országos versenyeket. Ezek azonban már nem a kikapcsolódásról szóltak, hiszen a tudatos katonai ifjúsági nevelés jegyében zajló levente vagy MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) sportversenyek voltak.85 A testkultúrához kapcsolódóan a modern városi társadalom legnépszerűbb, széles társadalmi rétegek számára elérhető kikapcsolódása a strandfürdőzés lett. A Nagy Háború után a standfürdő lett az a hely, ahol társadalmi, nemi, kulturális különbségek ellenére városi tömegek töltötték el a szabadidőt. A századforduló időszaka volt, amikor a polgári Duna-fürdők mellett, a módosabb rétegek számára, idegenforgalmi céllal megépült a Széchenyi, Margitszigeti és a Gellért fürdő.86 A Gödöllőn nyaraló pesti polgári családoknak hiányzott a fürdőzési lehetőség, kérésükre épült meg az első fürdőház a Rákos-pata-

78 Gödöllő és Vidéke, 1898. április 24. 19–20. pp. 79 Gödöllő és Vidéke, 1904. május 22. 2. p. 80 Gödöllői Hírlap, 1909. április 4. 2. p. 81 Az esten színielőadást, hangversenyt, világpostát, szépségversenyt és táncmulatságot rendeztek. Gödöllői Hírlap, 1909. augusztus 15. 2. p. 82 Gödöllői Hírlap, 1909. augusztus 31. 2. p.

28

83 A Gödöllői Nyaraló Egyesület elnöke Magyar Kázmér, ügyvezető alelnöke Kiss Ferenc lett. Az alapszabályt lásd Gödöllő és Vidéke, 1909. április 22. 2. p. 84 Gödöllői Hírlap, 1909. augusztus 22. 3. p. 85 A korszak sportpolitikájáról összefoglalóan lásd ROMSICS I. 2003. 221. p. 86 A budapesti fürdők történetéről részletesen lásd MOHÁCSI G. 2002. op. cit.

29

kon a Gizella úton [ma Isaszegi út], ez lett a Gizella fürdő.87 Hamarosan ugyanitt megnyitott a konkurencia is, végül a századforduló után egy kézben, modernizálva működött a fürdő.88 Ez a kor azonban még nem a közös fürdőzések ideje. A helyi lakosságból kevesen éltek a strand által nyújtott nyári kikapcsolódással, kezdetben a férfiak és a nők külön napszakban látogatták a strandot.89 1904 júliusában a nyaraló ifjúság rendezett úszóversenyt.90 Néhány évvel később az új bérlő, Bucsumán János hirdetéseit egész szezonban közölte a helyi újság, fürdőzés mellett szakorvosi felügyelettel vízgyógyászati kezelések – „Masszázs, izzasztó kúra, leöntések…” – is igényelhetők voltak.91 A strand az egyesületek összefogásának köszönhetően jobban bekapcsolódott a társasági élet vérkeringésébe. 1909 augusztusában a Gödöllői Sport Club szervezte az úszóversenyt a fürdőben.92 Az Alvégen nyaralók mellett a máriabesnyőiek számára is megépült a besnyői fürdőmedence.

87 A jó öreg Horváth bácsi nyug.[almazott] uradalmi kasznárnak az alvégen lévő épületeiben több igen előkelő nyaralója volt, kik évről évre bérbe vették a lakásokat. Egy izben kijelentették, hogy bármennyire szeretnek is itt lakni, többé nem jönnek ki, mert semmi fürdő nem lévén, a fürdés czéljából való utazgatás felette költséges és kényelmetlen. […] Addig–addig beszéltek az öreg urnak, amíg reá nem szánta magát egy családias jellegű kis fürdőház építésére.”Gödöllő és Vidéke, 1905. május 28. 2. p. Közli: ORAVECZ É. 2012. 321. p.

A fürdőhöz vendéglő, tenisz- és tekepálya is tartozott.93 A Szentjakabi tavat, bár már a 19. században kedvelt kirándulóhely volt, fürdőhelyként először a gödöllői művésztelep tagjai használták.94 Partján a ’10es években rendszeresen tartottak nyári cserkésztábort. A Blaha Lujza fürdőt a Gödöllői Öreghegyi Társaság95 hívta életre 1926-ban. Az első világháború után a belföldi turizmus fejlesztésének eredményeként számtalan új fürdő alakult a fővárosban és vidéken egyaránt. A pihenni vágyók igényeinek kielégítésére a megfelelő fürdőmedence, mosdók, öltözők, étkezési és sportolási lehetőség, rendezett környezet, valamint a jó megközelíthetőség együttesének biztosítása volt szükséges. A ’30as években ennek a Blaha Lujza fürdő és a Szentjakabi tó felelt meg leginkább: „A Blaha Lujza-strand. 1600 négyzetméter terjedelmű medencéjét árnyas fák és virágoskert veszi körül. 150 kabin, weekend-telep, teniszpálya, kitűnő konyha. A Ferencz József térről és a Máv. állomásról autóbusz. […] Szt Jakabi tó. 150 kabin, 400 férőhely. Vendéglő, saját tehenészet, csónak, turista menedékház. Ünnepnap cigányzene. Megközelíthető Szt Jakab feltételes megállóhely és Erzsébet-park megállóhelytől.” – írja az ismertető.96 A Gizella fürdőt is modernizálták, medencéjét versenymedence nagyságúra alakították 1937-ben.

88 Gödöllő és Vidéke, 1904. június 9. 2. p. 89 G. MERVA M. 2013. 104. p.

93 FLUDOROVICS ZS. 1913. 39. p.

90 A versenyszámok a következők voltak: hölgy, kezdő, junior, ifjúsági verseny, valamint Gödöllő rövid és hosszútáv bajnoksága, illetve tréfás versenyek (kacsa- és zsákúszás). Gödöllő és Vidéke, 1904. július 28. 3. p.

94 A művésztelep tagjainak a Szentjakabi tóval való kapcsolatát lásd SZABÓ K. A. 1997. 118. p.

91 Például Gödöllői Hírlap, 1909. június 26. 3. p. 92 Gödöllői Hírlap, 1909. augusztus 1. 2. p.

30

95 A társaság 1922-ben alakult, utak rendezésével, villanyvilágítás bevezetésével stb. sokat tettek az öreghegyi településrész fejlesztéséért. HOVHANNESIAN E. 1933. 209–210. pp. 96 Gödöllő nagyközség térképe tájékoztatóval. Rajzolta Pápay Dénes erdőmérnök. M: 1:11500 GVM TD.2009.74.1.

31

A szabad levegőn eltöltendő, nagy tömegek számára elérhető, gyorsan népszerűvé váló kikapcsolódási tevékenységgé vált a kirándulás is. Egyre többen vettek részt egyesületi, iskolai, baráti és családi kiránduláson. A cél lehetett pusztán egy séta a természetben, országunk nevezetességeinek megismerése vagy vallási indíttatású. Gödöllő erdői, parkjai alkalmas kirándulóhelyek voltak. A kastélyhoz tartozó Alsóparkban szabadon lehetett sétálni – a vasútállomáshoz vezető út használata fontos volt a lakosság számára –, a Felsőpark azonban nem mindig volt látogatható, sem a királyi korszakban, sem később.97 1901-ben készült el Erzsébet királyné emlékparkja, az Erzsébet-park.98 A József főherceg liget [ma Gödöllői Arborétum] is alkalmas volt sétára, kirándulásra. A település látnivalóinak megtekintése – a kastély, a templomok, a köztéri szobrok – mind megfeleltek egy szabadnap vagy iskolai kirándulás eltöltésére. Bár Gödöllőnek nem volt múzeuma, mégis több gyűjteményt nézhetett meg az érdeklődő turista.99 97 „A termek [a kastélyban] és a felső park a kormányzó távollétében megtekinthetők”. Gödöllő nagyközség térképe tájékoztatóval. Rajzolta Pápay Dénes erdőmérnök. M: 1:11500 GVM TD.2009.74.1. 98 Az Erzsébet szobor elkészültét nagy izgalommal várta a helyi elit is. Gödöllő hölgyei műtermében látogatták meg Róna József szobrászt és megtekintették az alkotást, amiről a sajtó is beszámolt. Gödöllő és Vidéke, 1901. március 8. 3. p. A parkra vonatkozóan lásd KRASSAY L. 1998. op. cit. 99 Magyar Kázmér kb. 2000 darabból álló néprajzi gyűjteménye volt a legnagyobb, amit az 1926. évi járási kiállításon is meg lehetett nézni. A kastélyban dr. Berente István orvos Egyházművészeti és Történeti Múzeumot rendezett be 1942-ben. A második világháború végére mindkettő elpusztult. G. MERVA M. 2004. 123–124. pp. A Koronauradalomban 1902-ben felavatott méhészeti mintagazdaságban Méhészeti Múzeumot is nyitottak.

32

Az iskolai kirándulások rendjétől és programjától nagyban különböztek, különbözhettek az egyesületi túrák. Ezek gyakran zárultak közös táncos mulatsággal. Így történt például a budapesti egyetemisták fóti kirándulása alkalmával is, mikor a társaság egy része hazafelé menet Cinkotán megállt és cigányzene mellett várták meg a „Muki” [a helyi érdekű vasút] reggeli indulását.100 A Magyar Turista Egyesület Egyetemi Osztálya szívesen szervezett Budapest környékére, köztük Gödöllőre is kirándulásokat. A kirándulások jellemzője, hogy az út egy részét vasúton tették meg a résztvevők.101 Az egynapos utak a közlekedés fejlődése révén váltak rendszeressé. Gyakoribbak lettek a budapesti iskolások gödöllői tanulmányi kirándulásai. 1904 nyarán az egyik budapesti gimnázium 40 tanulója egynapos kirándulás keretében nézte meg a város nevezetességeit tanáraival.102 A Horthy-korszakban a település a budapesti diákok számára javasolt kirándulóhelyek közé került.103 Évente jártak szakmai napra Gödöllőre a Magyar Királyi József Műegyetem soproni erdész hallgatói, ők a József főherceg ligetbe jöttek professzoraik vezetésével.104

100 Gödöllő és Vidéke, 1898. április 24. 19–20. pp. 101 Lásd például Gödöllő és Vidéke, 1898. április 24. 19–20. pp. 102 Gödöllő és Vidéke, 1904. június 5. 3. p. 103 DOMBI J. 1943. op. cit. 104 Az erdőigazgatóságtól uzsonnát kaptak, majd este vonattal Budapesten át visszautaztak Sopronba. Gödöllői Hírlap, 1935. május 26. 2–3. pp.

33

Máriabesnyő nem csak a pesti nyaralók pihenője lett. A kegytemplom felszentelését követően zarándokhellyé vált.105 A kiegyezés utáni időszakban a fő búcsúk a Pünkösd, Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony maradtak, mellettük hét kisebb búcsút tartottak. A nagybúcsúkon a századforduló előtti években 10 ezer fölötti a látogatók száma, de később is 5–8 ezer fő körül mozgott. A kisbúcsúkon 2–3 ezren vettek részt. A közlekedés fejlődésével, az 1870-es évektől nőtt a fővárosiak aránya a búcsújárók között.106 Trianon után az ország leglátogatottabb búcsújáróhelyévé lett. Búcsúkon kívül a zarándoklatok idején érkeztek sokan a templomhoz.107 A Magyar Rádió 1935 szeptemberében adott élő közvetítést a búcsúról.108 Az aktív hitélet résztvevőin kívül sok kiránduló is felkereste a híres kegyhelyet. A jeles egyházi ünnepek mellett néhány fontos esemény vonzott több ezer látogatót Gödöllőre. Az 1926. évi járási kiállítás, a IV. Jamboree és az 1939-es leánycserkész világtalálkozó közül látogatói létszámban messze kiemelkedik az 1933-ban megrendezett cserkész világtalálkozó. Akkor a közel 26.000 cserkész mellett átlagosan napi 30.000 látogató jött Gödöllőre. Ekkora tömeg ellátására hatalmas inf-

105 A kegyhelytörténetét részletesen bemutatja Varga K. 2011. op. cit.

rastrukturális fejlesztésre volt szükség.109 A fejlesztés azonban csak átmeneti volt, a világtábor után visszabontották és elszállították azokat. Eltűnt a felépített üzletváros, a felüljárók, a villamoshálózat bővítése stb. A településen maradtak a nagy események előtti viszonyok. A fejlesztés problémaköre a helyi sajtó cikkei alapján állandóan napirenden volt Gödöllőn. Királyi nyaralóhely révén iparosodásra nem volt lehetőség, a település adóbevételei nem voltak elegendők a kívánt modernizációra. Pozitív következményekkel járt a vasúti közlekedés fejlesztése, de a 20. század első felében folyamatosan napirenden lévő útburkolat, járdák, csatornázás stb. ügyét nem oldotta meg. Megvoltak a természeti adottságok, a kastélyon kívül az állam által létrehozott új intézmények110 bővítették a látnivalók körét, ám a nyaraikat itt töltő pesti és helyi polgárok, valamint a település egyesületeinek tevékenysége nélkül – gondoljunk például a Blaha Lujza fürdő létrehozására – nem vált volna nyaralóhellyé Gödöllő a kiegyezést követő évektől, s maradt volna az egészen a második világháborúig. Természetesen volt, aki csak egy nyarat töltött itt. Találunk közöttük külföldi személyt is. – 1904-ben jelent meg egy hirdetés a Gödöllő és Vidéke című lapban, mely szerint csak idegen nyelven beszélő tanár

107 A zarándoklatokra vonatkozóan lásd FÁBIÁN B. 2009. op. cit.

109 A IV. Jamboree infrastrukturális viszonyait részletesen bemutatta a Gödöllői Városi Múzeum „Hetedhét országból” című, a világtalálkozó 80. évfordulója alkalmából, 2013-ban rendezett időszaki kiállítása.

108 VARGA K. 2011. 199. p.

110 Például a József főherceg liget vagy a Magyar Királyi Méhészeti Gazdaság.

106 VARGA K. 2011. 163. p.

34

35

helyi tanítványokat keres, mert a nyarat a településen kívánja tölteni.111 – Ők nem foglalkoztak a fejlesztési lehetőségekkel. A gödöllőiek viszont figyelemmel kísérték a nyaralók életét.112 Az itt pihenő neves színészek, politikusok, tudósok, írók révén terjedt a nyaralóhely híre.113 Közülük néhányan a helyi társadalom fontos tagjává váltak.114 A nyaralási idényben hozott rendelkezések megkönnyítették az itt élők hétköznapjait is, természetesen az ősz beköszöntével szerették volna megőrizni a pozitív változásokat. Ilyen volt például a postai nyitva tartás: a nyaralók igényeinek kielégítésére nyáron – június 16-tól szeptember 30-ig – a gödöllői postahivatal a „Távbeszélő és távírdánál” reggel hét és este kilenc óra között folyamatosan nyitva volt.115 A gödöllői parasztoknak, iparosoknak és kereskedőknek kereset kiegészítést, új vállalkozási lehetőségeket hoztak a nyaralók.116

Függetlenül attól, hogy éppen sokan keresték fel Gödöllőt vagy fellendítésre szorult a helyi idegenforgalom, a helyi elit társadalmi élete színesebbé vált, kapcsolatrendszere bővült. Sportpályák, fürdők, nyaraló villák épültek. A korabeli lakosság számára sohasem kielégítően, de folyamatosan fejlődött a helyi infrastruktúra. A kastély mindenkori lakói kevésbé, az ide érkező nyaralók és turisták – nem megfeledkezve a Koronauradalommal való együttélésről – egészen a második világháború végéig inkább meghatározták Gödöllő életét.

111 Gödöllő és Vidéke 1904. március 31. 2. p. 112 Hecht Lipót villatulajdonos (1909) leánya férjhez megy Budapesten. Gödöllői Hírlap 1909. március 14. 2. p. 113 Az egyes személyekre vonatkozóan lásd G. MERVA M. 2013. op. cit. 114 Magyar Kázmér (1858–1942) királyi tanácsos háza a Kossuth Lajos utcában volt, Győry Vilmos korábbi nyaralóját vásárolta meg. Nem csak vendégszeretetéről és gyűjteményéről volt híres, a közügyeket is figyelemmel kísérte és támogatta. G. MERVA M. 2013. 59. p. 115 A rendelet a következő évtől már április első napjával hatályba lép. A gödöllőiek természetesen sérelmezték ezt, mert egész évre nézve jónak látnák ezt a nyitva tartási időt. Gödöllő és Vidéke, 1904. június 16. 2. p. 116 Gödöllő nyaralóhellyé válása még a szociális gondok enyhítésének lehetséges eszközeként is megjelent. Rózsa István cipész javaslata szerint a képviselőtestület villaszerű házak építésével, s a szegénység betelepítésével a nyaralók révén jövedelemhez juttathatná a rászorulókat. A nyaralók bérleti díjai pedig fedeznék ezeknek a családoknak a megélhetését és a hitel törlesztőrészletét. Gödöllő és Vidéke, 1898. április 24. 144. p.

36

37

IRODALOMJEGYZÉK:

Gödöllő és Vidéke folyóirat Gödöllő rövid kalauza (térképpel) ��Gödöllő, 1933. Gödöllői Hírlap folyóirat

DETTÁR GY. 1926 �� Dettár György: A Gödöllői Járási Közművelődési Egyesület és a Falu-Szövetség által 1926. évi augusztus hó 5-től 10-ig Gödöllőn rendezendő kulturális, gazdasági és ipari stb. kiállításának és a kiállítás alatt rendezendő ünnepségeknek tárgymutatója. Budapest, 1926. DOMBI J. 1943 �� Dr. Dombi József (szerk.): Gödöllő, Máriabesnyő. Budapest Székesfőváros Iskolai Tanulmányi Kirándulásai 32. Budapest, 1943. DOBSZAY T. – FÓNAGY Z. 2005 �� Dobszay Tamás–Fónagy Zoltán: Magyarország társadalma a 19. század második felében. In: Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. századba. Budapest, 2005. FÁBIÁN B. 2009 �� Fábián Balázs: Máriabesnyői zarándoklatok. In: G. Merva Mária (szerk.): A Máriabesnyői Mária Múzeum. Kiállítási katalógus. Gödöllő, 2009. 72–90. pp. FLUDOROVICS ZS. 1913 �� Fludorovics Zsigmond: Mária-Besnyő kegyhely. Budapest, 1913. G. MERVA M. 2004 �� G. Merva Mária: A 25 éves Gödöllői Városi Múzeum. In: Farkas Rozália (szerk.): Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok. Studia Comitatensia 28. Szentendre 2004. 119–142. pp. G. MERVA M. 2013 �� G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn. Gödöllő, 2013.

38

GÖDÖLLŐI PROFIL. 1990 ��Gödöllői Profil Kft.: Gödöllő építészeti emlékeinek felmérése. Gödöllő, 1990. Kézirat. GVM A.99.3.1–2. HEGEDŰS L. 1982 ��Hegedűs László: Gödöllő turista története. Gödöllő, 1982. Kézirat. GVM A.99.63.1. HOVHANNESIAN E. 1933 ��Dr. Hovhannesian Eghia: Gödöllő a múltban és most. Gödöllő, 1933. HOVHANNESIAN E. 1937 ��Dr. Hovhannesian Eghia: Szeressük jobban Gödöllőt! Gödöllő, 1937. KRASSAY L. 1998 ��Krassay László: A Gödöllői Erzsébet-park története és leírása. In: Krassay László (szerk.): Emlékülés a Gödöllői Erzsébet-park alapításának 100. évfordulóján. Gödöllő, 1998. 57–83. pp. MOHÁCSI G. 2002 ��Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története. Századok. 2002. 136. évf. 6. sz. 1471–1506. pp. ODROBENYÁK N. J. 1875 ��Odrobenyák Nepomuk János: Gödöllő hajdan és most. Gödöllő, 1875. ORAVECZ É. 2012 ��Oravecz Éva: Társasélet Gödöllőn a 19–20. század fordulóján. In: ifj. Bertényi Iván–Géra Eleonóra–Richly Gábor (szerk.): „Taníts minket úgy számlálni napjainkat…”. Tanulmányok a 70 éves Kósa László tiszteletére. Budapest, 2012. 311–328. pp.

39

RIPKA F. 1896 �� Ripka Ferenc: Gödöllő a királyi család otthona. Budapest, 1896. ROMSICS I. 2003 �� Romsics Ignác: Magyarország története a 20. században. Budapest, 2003. SZABÓ G. 1931 �� Szabó Géza (főszerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye északkeleti körzet ismertetője. Budapest, 1931. SZABÓ K. A. 1997 �� Szabó Krisztina Anna: „Az egészélet szigete”- életmód és mentalitás a gödöllői művésztelepen. Kandidátusi disszertáció. Budapest, 1997. GVM A.97.43.1.

Fábián Balázs

GÖDÖLLŐN NEM VOLT KÖNNYŰ NYARALNI (Településszerkezeti változások és az ezekhez kapcsolódó problémák Gödöllőn) A település változása, fejlődése

SZLÁVIK J. 1995 �� Szlávik Jánosné: A Központi Szálloda története. Gödöllő, 1995. Kézirat. GVM A.99.17.1. TÓTH G. G. 2015 �� Tóth Géza Gusztáv (összeállította): Tóth Gyula Emlékei Írásban és Képekben. Kanada, 2015. UJVÁRY F. 1983 �� Ujváry Ferenc: Valkó–Sydney. Adatok a gödöllői Vidák családról. Gödöllő, 1983. Kézirat. GVM Adattár. ÜRMÖSSYNÉ N. J. 1927 �� Ürmössyné Nagy Júlia: Gödöllő emberföldrajzi leírása. Szeged, 1927. VARGA K. 2011 �� Varga Kálmán: Nagyboldogasszony Bazilika Máriabesnyő (1759–2000). Szeged, 2011.

Gödöllő az országút mentén a mai kastély helyén álló kőtemplomtól és a körülötte fekvő hajdani temetőtől északra és délre terült el a Rákos patak mentén. A település belterülete a 18. század elején egymástól elhatárolható településrészekre tagolódott: Alvégre, Felvégre és Hídvégre úgy, hogy a lakott részek minden esetben elkerülték a területen lévő vizes, mocsaras részeket.1 Az Alvég a mai Ady Endre sétány helyén állt, a házak az Isaszeg felől Vác felé tartó országút oldalán álltak. A Felvég a település északi részén a mai Bajcsy-Zsilinszky utca helyén volt, a Hídvég – a későbbi Darányi utca – a mai Petőfi Sándor utca helyén feküdt. Grassalkovich I. Antal 1748-ban vált teljes mértékben Gödöllő tulajdonosává. A település neki köszönhetően mind területében, mind

1

40

ÜRMÖSSYNÉ NAGY J. 1927. 15. p.

41

lakosságszámában jelentősen növekedett. Grassalkovich Antal a már korábban létrejött településszerkezetet jelentős mértékben nem módosította, de természetesen a saját igényeinek megfelelően alakított rajta, annak érdekében, hogy kastélyának és az uradalomhoz szükséges épületeknek megfelelő helyet biztosíthasson. Az Alvég északi részén a Pest-Kassai országút közelében lévő középkori eredetű, reformátusok által használt templomot elbontatta és a körülötte lévő cintermet fölszámoltatta, és ezen a helyen kezdte meg a kastélyának építését. A gróf a meglevő településrészekhez kapcsolódva új utcákat nyitott. A kastélyig húzódó haraszti erdő fáit kivágatta a mai 3-as főút és a mai Dózsa György út között, és itt alakíttatta ki a vásárteret, melynek északi oldalát házakkal zárta le, de itt biztosított helyet az új református templomnak is. A vásártér mögötti erdőtől megtisztított területen nyitotta meg a Burgundia sort és a Német sort – később Pesti utcát és Kovács utcát – a mai Kossuth Lajos utcát.2 A Váci út – később Váci utca majd Horthy Miklós út – ma Dózsa György út mindkét oldala is ekkor épült ki az előbbiekben említett utcákig. A Burgundia sor keleti végéből nyílt déli irányba a Vásár tér felé egy kis utca, a későbbi Bakos utca, ma Gábor Áron utca. Ekkor jött létre a Ganéj utca, a mai Városmajor utca, mely nevét a benne lévő istállókról kapta és még az 1850-es években is gazdasági épületek voltak benne. A települést a Cigánysorral – később Temető utca – a mai Körösfői-Kriesch

Aladár utcával zárta. Ekkor épült föl a mai Szilhát utca a település északi oldalán, a Felvég közelében. Emellett a mai 3-as főút mentén is épültek új házak.3 Grassalkovich az újonnan épített utcákban német mintára épült házakat biztosított a telepeseinek, és természetesen az uradalmi hivatali épületek egy része és a tisztviselői lakások is az új lakónegyedben kaptak helyet. A 19. század közepéig kismértékű utcahálózati fejlődés mutatkozott. A korábban meglévő utcákhoz kapcsolódva új utcák nyíltak. A Szilhát utca folytatásaként keleti irányban alakult ki a Szőlő utca, melyből a Kör utca nyílt. Ez utóbbiban gazdasági építmények kaptak helyet. Ekkor alakult ki a János utca, a Hídvég sor mögött a patak másik oldalán, ahol hasonlóan a Kör utcához, gazdasági épületeket emeltek. A Váci út is tovább épült északi irányban az ekkor már Temető utcára keresztelt Szilhát utca vonaláig.4 A község belterületének jelentős mértékű növekedése a királyi korszaknak köszönhető, mikor Gödöllő nyaralóhellyé fejlődött 1867 után. 1850-ben 12, 1854-ben 16, 1895-ben 22 utcából állt, ez a szám 1927-re 82re emelkedett.5 A század második felében a korábban be nem épített vagy gazdasági célokra használt utcákon is megjelennek a lakóházak: például a Kör utcában, a János utcában és a Városmajor utcában. A 19. század végére a városhatárhoz legközelebb álló mezőgazdasági terü3

2

42

CZEGLÉDI N.- FÁBIÁN B. 2011. 11–13. pp.

I. katonai felmérés 1780–1784.

4

Somody Károly 1843. Gedellő mezőváros belső telkeinek térképe. (Pest Megyei Levéltár)

5


43

let parcelláin is feltűnnek a lakóházak, így például a Váci dűlőben és a Röges dűlőben. A lakóházak száma 1820-ban 286 volt. Ez a szám 1832re 337-re, majd 1840-ben 357-re emelkedett. 1881-ben már 619, 1892ben pedig 747 lakóház volt Gödöllőn. 1900-ban 1.119, 1910-ben 1.460, 1920-ban 1.711 ház volt a településen. 1926-ra ez a szám már elérte az 1.800-at.6 Ezekből a számadatokból is kiderül, hogy a településen az egész 19. században és a 20. század elején nagyfokú fejlődés ment végbe. A lakóházak száma 100 év alatt több mint a hatszorosára nőtt. A belterület fejlődésével párhuzamosan – a már korábban említett okok miatt – a külterület is fejlődésnek indult a 19. század második felétől kezdődően. A település szomszédságában lévő, a közbirtokosság tulajdonát képző legelőterületeket kezdték el a 19. századtól kezdve fölparcellázni. Az esetek többségében vállalkozók vették meg egy tagban a földterületeket, majd a parcellázást és a telkek értékesítését már maguk végezték. Egyre másra jelentek meg az új lakóövezetek, az ott újonnan felépített lakóházakkal, villákkal. Az Alvég is jelentős változásokon esett át. A korábbi Alvég a mai Ady Endre sétány helyén állt a Rákos patak mellett. 1854-ben 28 zsellértelket számláltak itt össze, többségén 1-2 szobás kis zsellérházzal.7 Ezeket a házakat az 1800-as évek végén bontották el. Az Alvég későbbi központját alkotó Isaszegi út a 19. század közepén még mezőgaz-

dasági terület volt. A Rákos patak egyik oldalán voltak az uraság által bérbe adott káposztás kertek, a patak másik oldala kukoricával volt beültetve, innen jött az Alvég régi neve: Kukoricaváros. A ma ismert Alvég a település házaitól annyira messze feküdt, hogy a 19. század közepén temetőt is létesítettek a területen. A régi zsidó temetőt a mai Isaszegi út, Fürdő utca és Légszesz utca közti területen nyitották. Az 1852-ben alakult zsidó hitközség vásárlás után jutott a területhez. A temető az egyik községi legelőből lett leválasztva, melynek ez az észak-nyugati sarka homokos mivolta miatt alkalmatlan volt a gazdálkodásra. Az anyakönyvek alapján az első temetésre 1857-ben kerülhetett sor. A nyitás idején a környéken csak mezőgazdasági tevékenység folyt, a település lakóházai több száz méterre voltak a temetőtől.8 A 19. század végén az Alvég központja már az akkor kiépülőfélben lévő Isaszegi útra tevődött. 1867 után a vasúti közlekedés megindulásával kezdődött meg a házak és villák építése. 1888-ban az Isaszegi út és a Rákos patak közti területen, a temetővel szemközt Gizella fürdő néven strandot is nyitottak.9 Az Isaszegi út nyugati oldalán a patak közelében lévő homokos területen kezdtek építkezni a kertműveléssel foglalkozó parasztok. Az út szemközti, keleti oldalán az út és a vasút közti területen pedig a pesti polgárok építették fel a nyaralóikat. Ennek a kettősségnek komoly okai voltak. A patak mentén könnyű volt

6


8 FÁBIÁN B. 2013. 298. p.

7


9

44


45

öntözni a régen művelés alá vont területet, így itt inkább a gazdálkodók telepedtek le. Az út másik oldalán viszont már sok gondot okozott a homok és a vízhiány. Itt csak komoly költségekkel, kutakból lehetett megoldani a kertek öntözését, de a termésátlagok még így is jelentősen elmaradtak az út másik oldalától. Ezen okok miatt ezt a területet nem használták gazdálkodásra, így inkább itt jelentek meg az első nyaralók.10 Az építkezések a vasút megépülése után kezdődtek, de a villák jelentős részét a 20. század elején építették.11 Később a patak felőli oldalon épített vertfalú parasztházak egy részét is átalakítás után nyaralóként használták. A zsidó temetőt a 19. század végére házak ölelték körbe. Már 1896-ban törvényhatósági határozat rendelte el az akkor már alkalmatlan helyen lévő, házakkal körbeépített zsidó temető bezárását, erre azonban csak 1937-ben került sor, amikor a Központi major mellett a Csapás útnál, egy 600 négyszögöles területen új temetőt alakítottak ki.12 Az Alvéget a helyi sajtóban már 1902-ben a község mostohagyermekeként jellemzik, mert sem óvoda, sem pedig iskola nem volt a területen.13 Ez arra utal, hogy a környékén jelentős volt már az állandó lakosok száma. Az Alvégben a vasúti sínek feletti domboldalon a 20. század elején már egy villatelep állt, melynek kertjei egészen az er-

dőig húzódtak.14 Az itt lévő területen, az akkori Podmaniczky utca és Teghze utca közti részen 1911-ben Forgách Antal parcellázott föl 20 db 150 négyszögöl nagyságú telket, hogy ott 20 házból álló tisztviselői telepet alakíthasson ki.15 A korabeli árakra következtethetünk abból, hogy 1903-ban a Király út mellett négyszögölenként 2 forinttért árultak egy kétholdas villatelket.16 A község másik jelentős villatelepe a 20. század első harmadában a kedvelt kiránduló- és az országos hírű búcsújáróhely, Máriabesnyő volt. A villák szinte mindegyike a korábbi szőlőparcellákban és gyümölcsösökben épült. A besnyői Óhegy keleti oldalán álló kolostor és a Hétház utca lábától kezdődően fejlődött ki az új településrész postával, iskolával, üzletekkel és vendéglők sorával, a mai Damjanich utcában és az országút mentén. Az Antalhegy besnyői oldalán, az Erdélyi út mentén kisebb lakóházak mellett számos villa is épült.17 1912-re az antalhegyi terület is rohamos fejlődésnek indult. Egyre-másra húzták fel a területen az új házakat, villákat. Az egyre inkább benépesülő területen sokan telepedtek meg véglegesen és itt alakították ki az állandó lakásukat.18 Az Óheggyel szemközti területen a 19. század végén jelentek meg a villák. A nyaralóhellyé válás egyik fontos állomása az 1800-as évek 14 ÜRMÖSSYNÉ NAGY J. 1927. 17. p.

10 ÜRMÖSSYNÉ NAGY J. 1927. 17. p.

15 Gödöllő és Vidéke 1911. március 12. 2. p.



12 FÁBIÁN B. 2013. 300. p.


13 Gödöllő és Vidéke 1902. november 2. 2. p.

18 Gödöllő és Vidéke 1912. április 8. 3. p.

46

47

közepén zajló tagosítás volt. A tagosítás során, hosszú pereskedés végeredményeképp a Fenyvesi dűlőben lévő közös legelőt osztották ki a zsellérek között azzal a megkötéssel, hogy csak szőlőt lehet ültetni az új parcellákba. Ennek hatására jött létre az 1880-as évekre a Feny vesi Zsellérszőlős terület. Azonban az új gazdáknak engedélyezték az új birtokuk eladását is. Ennélfogva a zsellérek gyorsan túladtak a szőlő művelésére kevésbé alkalmas parcellákon. Hamar új tulajdonosai lettek a telkeknek, akik a gazdálkodás helyett már inkább villákat építettek a területen. Így a 20. század elején a kevés szőlő mellett ez lett Gödöllő egyik meghatározó villatelepe.19 A területen az egyik első villát Garán Dániel gödöllői ügyvéd építette a szőlőbirtoka közepén. A földterületet 1890-ben vásárolta meg. Villájának építési ideje bizonytalan. Ami biztos, hogy 1898-ban a villa mellett ma is álló zsellér ház már megvolt.20 A szóban forgó terület lábánál alakult ki a Peres dűlő, melynek neve korábbi határperekre utal. Itt a 20. század elején már 15-16 ház állt. Korábban ezen a helyen Grassalkovich I. Antalnak volt egy juhmajorja. 1862-ben a Fenyvesi közlegelő kiosztásakor a területet kimérték a zselléreknek. Az 1920-as években Pestre járó iparosok és vasutasok telepedtek itt le.21

Gödöllő területének növekedésében több külső földterület beépítése játszott nagy szerepet a 19. század végén és a 20. század elején.22 Egy 1897-ben született határozat szerint a „volt téglaház” környékén a vasút közelében 12 és fél hold legelőterületet parcelláztak föl, mely a falu belső legelője volt a mai Honvéd utca és Faiskola utca közti területen, ahol a szükséges utcák mellett 300 négyszögöles villatelkeket alakítottak ki. Mivel a terület a vasút közelében feküdt, így különösen értékes volt, főleg a nyaralók szempontjából. Ezért döntöttek a villatelkek parcellázása mellett.23 1899-ben parcellázták fel a közbirtokosok közlegelőjének egy másik részét, amelyet Szondy-féle parcellának neveztek Szondy Lajos községi jegyző után, aki a közbirtokosok közlegelőjét fölvásárolta és a parcellázást már saját maga végezte el.24 Ebből a korábbi legelőből alakult ki 19. század végén és a 20 század elején a sokáig Parcellák néven említett terület a település közelében, attól északkeleti irányban.25 A 20. század elején jelennek meg itt a kisméretű lakások, melyek az egész negyedet jellemzik. A terület leginkább munkások lakóhelyévé vált. Az utcákat már a kezdetektől fogva történelmi személyekről 22 1864–67-ig a gödöllői uradalom egy belga banké volt, amely elkezdte parcellánként értékesíteni azt. Ekkor jutott Gödöllő egy része magánbirtokosok kezére. 23 Gödöllő és Vidéke 1898. január 11. 1. p.

19 ÜRMÖSSYNÉ NAGY J. 1927. 29. p. 20 BODA A. 2011. 1. p. 21 ÜRMÖSSYNÉ NAGY J. 1927. 18. p.

48

24 ÜRMÖSSYNÉ NAGY J. 1927. 18. p. Szondy Lajost 1901 novemberében a különböző kétes ügyletei miatt fel is függesztették a hivatalából. 25 A terület a mai Mátyáskirály utca, Bethlen Gábor utca, Grassalkovich Antal utca és Arany János utca által határol terület.

49

nevezték el, mint például Mátyás király, Rákóczi Ferenc vagy Zrínyi Miklós.26 A Parcellák az Alvéghez hasonlóan szintén Gödöllő egyik mostohagyermekének számított. A területen keresztülvezetett váci villamosnak még megállót sem akartak építeni. Ezt csak hosszas vita után sikerült kicsikarniuk a lakosoknak. Sokáig az itt lakóknak is nélkülözniük kellett az óvodai és iskolai ellátást. 1911-ben a képviselőtestület elhatározta, hogy új utcát nyit a Petőfi tértől a vásártér irányában a Parcellák felé, azért, hogy a kertvárosi telkeket minél könnyebben meg lehessen közelíteni. Azonban a leendő útszakaszon lévő telkek tulajdonosai oly mértékben felverték az árakat, hogy azokat a településnek nem érte meg felvásárolni. A kisajátítás tervezésénél még 5 koronáról állapodtak meg a tulajdonosokkal, majd a kivitelezés elkezdésekor ez az összeg az ötszörösére emelkedett.27 A később megnyitott új utca az Óvoda utca nevet kapta, a sarkán álló óvoda épületéről.28 1904-ben került eladás alá a korábbi Orbay-birtok egy része a besnyői országúttól északra, szemben a Fácánossal, az Antalhegy aljában.29 A területnek ekkor még az Asbóth-féle parcella volt az elnevezése, a táblát fölvásárló és parcellázó Asbóth Jenő földbirtokos után.30

26 Gödöllői Hírlap 1910. július 10. 2. p. 27 Gödöllői Hírlap 1911. szeptember 24. 2. p.

Az Asbóth telepből alakult ki később a Királytelep. Az építkezések 1910 körül indulnak meg a telepen, akkor még leginkább középosztálybeli polgárok vettek itt parcellákat. Pár évvel a parcellázás elkezdése után 1912-ben már 49 épület állt a telepen. Ugyanebben az évben még tizenkét villa felépítése volt folyamatban. Az építkezések azonban az építőanyag, főleg a téglahiány miatt hamar leálltak. Ez a telep későbbi sorsát is jelentősen befolyásolta. Megjelentek a kisméretű egyszobás lakóházak és a különböző méretű fabódék, melyek leginkább a munkásosztálynak adtak otthont. Mellettük a telepen sok kétes jellemű ember is megjelent, így a közbiztonság nem volt a legmegfelelőbb a területen.31 A telepen az újonnan épített lakóházak egy részével komoly problémák voltak. Mind a telkek rossz elhelyezkedése, mind a rossz minőségű építőanyag vezetett oda, hogy 1912 tavaszán egy nagyobb esőzés után a Királytelepen több ház is egyszerűen összedőlt.32 1925-ben vette kezdetét a Vásár utca, Grassalkovich utca és a már meglévő Királytelep közti később Kertvárosnak nevezett terület kiparcellázása. Ez utóbbi területen 101 katasztrális hold került felosztásra: 410 darab 200-300 öles telekre, amit eleinte hadirokkantaknak és tisztviselőknek osztottak ki. A korábban a városközpontból ide telepített vásárteret is parcellázás alá vonták, így új vásártérnek a villanytelep és vágóhíd közelében jelöltek ki helyet, a falu déli részén. Az új

28 Ez a mai Lumniczer utca. 29 Az Antalhegyen már a 19. század végén megjelennek a lakóházak és a villák a szőlőtőkék között.

31 Gödöllő és Vidéke 1912. január 11. 2. p.

30 Gödöllő és Vidéke 1913. december 25. 3. p.

32 Gödöllő és Vidéke 1912. április 7. 3. p.; Gödöllői Hírlap 1912. április 14. 3. p.

50

51

kertvárosi rész könnyen megközelíthető terület volt, közel a község centrumához és a vasútállomáshoz, a váci villamos mentén. A terület korábban a koronauradalomé volt, melyet szántónak és legelőnek használtak.33 1926-ban a földbirtokrendező bizottság kisajátította a magyar királyi koronauradalomnak egy 86 katasztrális hold nagyságú területét, a babati táblát, ahol 350 házhelyet parcelláztak föl. A házhelyeket az egyházak és közcélú intézmények mellett „arra érdemes nincsteleneknek” adták.34 A váci villamos a településtől távol fekvő Öreghegyet is könnyen elérhetővé tette, így az szintén gyors fejlődésnek indult. Ez a terület volt Gödöllő egyik legrégebbi szőlőterülete, ahol az 1870–80-as filoxérajárvány a szőlőt szinte teljes mértékben kipusztította. A járvány után a szőlők helyét a jobban kifizetődő és kevesebb odafigyelést igénylő gyümölcsfák vették át. A 20. század elejétől jelentek meg nagyobb számban a lakóházak a présházak között. A terület beépítésének egyik fő oka az volt, hogy a település más irányban már nem terjeszkedhetett.35

A nyaralók és a helyi viszonyok 36 A vasút, majd később a HÉV építése következtében egyre nagyobb számban jelenhettek meg a településen a nyaralók. 1895-ben már több mint 2.000 ember töltötte a nyarat Gödöllőn. Számuk növekedésében szerepet játszott a királyi udvar és annak vendégsereglete is. 1911-ben közel 1.000 család töltötte a nyarat Gödöllőn.37 A nyaralók számának csökkenése az I világháború után jelentkezett, 1923-ban 600 család, 1924-ben 500 család, 1925-ben 300 család és 1926-ban már csak 250 család nyaralt Gödöllőn.38 A településen el lehetett különíteni azokat, akik villákat vásároltak vagy építettek és azokat, akik a nyári idényre béreltek maguknak és családjuknak ingatlant. 1867 után, mikor a nyaralók megjelentek a településen, a központban álló ingatlanokból alakítottak ki nyári lakásokat, olyan utcákban, mint a Pesti utca (Kossuth Lajos utca), Kovács utca (Kossuth Lajos utca), Kálvária út (Táncsics Mihály utca), Erdő utca (Körösfői-Kriesch Aladár utca), Szilhát utca, Váci utca (Dózsa György út), Iskola utca (Szent Imre utca), Ferencz József tér (Szabadság tér).39 Ilyen 36 A „jött- ment” kifejezést Gödöllőn a nyaralókra alkalmazták előszeretettel az őslakosok, ezzel utaltak arra, hogy ők csak nyáron tartózkodtak a településen. Gödöllő és Vidéke 1909. április 22. 1. p.


37 Gödöllő és Vidéke 1911. június 11. 2. p.




39 Gödöllő és Vidéke melléklete 1898. július 24. 257–259. pp.

52

53

belterületi nyaralóval rendelkezett Győry Vilmos is, aki a Pesti utcában vett 1881-ben egy hagyományosnak mondható parasztházat.40 Ezekben az esetekben szinte kizárólag már meglévő ingatlanokat alakítottak át a saját céljaiknak megfelelően. De már ekkor is voltak nyaralóépületek a település külső kerületeiben, mint például Blaha Luiza villája az Öreghegy lábánál, aki 1887-ben adta el az ingatlant.41 Az új lakóövezetbe vonások és a parcellázások következtében egyre több helyen jelennek meg a nyaralóházak a településen. Az 1890-es években a településen az építkezések jelentős részét budapesti polgárok végeztették, akik elsősorban a vasúthoz közel az Alvégben építették fel villáikat. Olyan utcákban többek közt, mint az Isaszegi út, a Csipke utca, a Fürdő utca, a Légszesz utca, a Fácán sor.42 Később már a távolabb eső területeken is megjelentek a nyaralóépületek.43 Előfordultak olyan esetek, hogy a korábban csak a nyarakat itt töltő polgárok nyugdíjazásuk után végleg letelepedtek Gödöllőn és állandó lakosokká váltak.44 A saját házzal nem rendelkező nyaralók áprilisban vasárnaponként jelentek meg a településen, hogy a céljaiknak megfelelő kiadó ingatlant keressenek. 1906 áprilisában már több mint 100 lakást le is foglal-

40 G. MERVA M. 2013. 89. p. A házat később 1890 után vásárolta meg Magyar Kázmér, aki az épületet átalakítatta.

tak, ezek közül is leginkább az egy szoba-konyhás ingatlanok voltak a kelendők.45 1912-ben pedig már februárban megjelentek az első szálláskeresők a településen.46 A nyaralók többsége június elején az iskolai év befejezése után jelent meg a településen. Szeptember elején pedig elkezdtek visszaköltözni a fővárosba, általában az iskolai évkezdés előtt. A gödöllői nyaralók jelentős részét a fővárosi gyermekes családok tették ki.47 Gödöllőn a helyi lakosság számára a 19. század végén már az egyik fő jövedelemforrás a nyaraltatás volt. Az „őslakosok” 60-70 százaléka kapcsolatban állt a nyaraltatással.48 Azért, hogy minél tetszetősebbek legyenek, átalakították a házaikat. A 19. század közepén még túlnyomó többségében az egysoros udvarok voltak a jellemzőek, melyek esetében az épületek az udvar hosszanti oldalán sorakoznak egymás után, csökkenő tetőmagassággal. Minden esetben elöl állt a lakóház melyet az istálló, a szín, és az ólak követtek. Az 1880-as évekre az átalakítások következményeként egyre nagyobb számban jelentek meg a hajlított házas udvarok. Az ilyen jellegű udvaroknál a házon lévő hajlítás minden esetben az utca felé nézett és az utcával egy vonalban állt. Ebben az épületszárnyban kaptak helyet a legrangosabb helyiségek, a „tisztaszobák”. Nagyobb ablakokat, színezett homlokzatot, cseréptetőt kap-

41 G. MERVA M. 2013. 84. p.

45 Gödöllő és Vidéke 1906. április 8. 2-3. pp.

42 Gödöllő és Vidéke melléklete 1898. július 24. 257–259. pp.

46 Gödöllő és Vidéke 1912. február 25. 2. p.


47 Gödöllő és Vidéke 1906. április 8. 2-3. pp.

44 Gödöllő és Vidéke 1913. október 26. 3. p.


54

55

tak az épületek. Így a parasztházak utca felőli oldala villaszerűvé vált. A ház elé virágoskert kerül, mögötte a gazdasági udvart elkerítették és érintetlenül hagyták.49 A kiadó ingatlanok gazdái megpróbáltak a lehető legtöbbet kihozni a házukból és minél inkább otthonossá tenni azt a nyaralók számára. 1905-ben készült el Gödöllő község új szabályrendelete, melynek 10. paragrafusa foglalkozik a nyaraltatás kérdéskörével. E szerint kötelesek a ház- és lakástulajdonosok a náluk tartózkodó idegeneket 24 órán belül bejelenteni a községi elöljáróságnál.50 A nyaralók megjelenését és megtelepedését nagymértékben elősegítették a települést keresztül szelő vasútvonalak. Ezek Gödöllőt Budapesttel más-más irányban kötötték össze így egymás forgalmát nem befolyásolták. Ezek közül az első az 1867-ben megnyitott vasútvonal volt. 1900-ban már 16 személyvonat közlekedett naponta mely nagymértékben elősegítette a nyaralók és a kirándulók Gödöllőre utazását. 1911-ben nyílt meg a HÉV. Négy megállója volt a település belterületén, naponta 15 vonattal közlekedett. Ugyancsak 1911-ben nyílt meg Budapest–Vác villamosvonal Gödöllő–Veresegyházi szárnya, amely az Öreghegy környékén könnyítette meg a közlekedést. Ez a vonat naponta négyszer járt. Így az említett három vasútvonal a község belterületét mind a négy égtáj irányában összekötötte a község külterületével.51

A 19–20. század fordulóján az alvégi villatulajdonosok közt mozgalom indult annak érdekében, hogy a méhészetnél tervezett feltételes és ideiglenes megállóhelyet inkább a villák közelében építsék ki. Kérésüket azonban a kereskedelmi miniszter elutasította.52 A 20. század elején a villamosvonalak építése a település ingatlanpiacán éreztették a hatásukat. Már 1909 októberében jelentősen megnövekedett a kereslet a gödöllői lakások iránt. Sok budapesti polgár gondolta azt, hogy jó befektetés most ingatlanhoz vagy telekhez jutni Gödöllőn. Ezzel együtt természetesen az árak is egyre feljebb emelkedtek.53 A villamosok és a vonat mellett a település belső tömegközlekedésében már az 1920-as években a buszok is szerepet játszottak. 1927ben már két autóbusz is kijárt Gödöllőről Máriabesnyőre. Ezek azonban nem rendszeresen, inkább csak ünnepnapokon közlekedtek, így a mindennapi közlekedésben nem lehetett rájuk számítani. Éppen ezért szerették volna a besnyői lakosok, hogy állandó buszjáratok közlekedjenek a település külső részeire. Szerették volna elérni, hogy reggel 8 órától este 9 óráig minden órában közlekedjen autóbusz Máriabesnyőre.54 A község nyaraló jellegét erősítette a központjában fekvő nagy kiterjedésű parkosított terület, mint ahogy Ürmössyné fogalmaz:







56

57

„A sok park azt a benyomást kelti, mintha az egész község egy nagy parkban épült volna.” 55 Pest felől először az Erzsébet-park, majd a Főtér parkosított területe következett, jobb oldalán a kastélyparkkal. Ezek után következik az Alsópark, mely a belterületet szinte teljesen kettéosztotta. Ezen keresztül vezetett az út a vasútállomásra és az Alvégbe. A település keleti oldalán szinte az Alsópark folytatásaként következett a korábbi Fácánkert, ahová 1923-tól kezdődően épült föl a Premontrei Gimnázium, a mai egyetem. A településen komoly problémák voltak, melyek az itt nyaraló polgárok pihenését ugyancsak zavarta. A környező gyönyörű erdők tilalom alá estek, így azokat látogatni nem lehetett. A fent említett parkok közül a kastélypark is el volt zárva a látogatók elől. A sétatereken kevés volt a pad, így megpihenni azokon szinte képtelenség volt. Gondot okozott a piac is, mely igen drága és mocskos volt. Az egész települést szinte folyamatosan porfelleg vette körül. Az utak pormentesítése, locsolása a vízhiány miatt ritka volt. Komoly problémát okozott a közbiztonság hiánya is, sokan kevesellték a csendőri jelenlétet.56 A visszatérő problémák szinte minden héten alkalmat adtak a helyi sajtóban ezeknek az ecsetelésére. Volt, amikor az utcákon, utakon lévő port már a Szahara sivataghoz hasonlították. A por mellett a közkutak állapota is elég lesújtó volt. Ezek vize

többségében rossz minőségű, nagyobb részük nyitott volt, melybe bármikor bele hullatott bármilyen hulladék. A nyaralók a vízellátásukat szélkerekes kutakkal próbálták megoldani. Ezek 20 méter magas vasból készült szerkezetek voltak, melyek a fák fölé nyúltak a szélkerekükkel.57 A víz kérdéskörének rendezésére először 1912-ben nyílt lehetőség, mikor a község főjegyzője Kiss Ferenc felhívással fordult a lakossághoz, hogy felmérje az esetleges igényeket a belterületen létesítendő vízvezeték kiépítésére.58 A közvilágítással is komoly problémák voltak. 1904-ben már ígére tet tett a képviselőtestület arra, hogy villamos fényű közvilágítás lesz Gödöllőn, ez azonban sokáig nem valósult meg.59 A Podmaniczky utcában 1911-ben a lakók kérvényben kérték az elöljáróságot, hogy az utcát teljes hosszában villanyvilágítással lássa el, mert az egész utcában összesen két lámpa világított, az utca elején.60 1912-ben az antalhegyiek indítottak mozgalmat a megfelelő közvilágítás kiépítésére.61 A sok panasz hatására 1912 júniusában a község képviselőtestülete egy bizottságot küldött az érintett területekre, hogy vizsgálják meg azok jogosságát. A bizottság javaslatot tett a közvilágítás bővítésére 57 A két világháború közt ezekből több is akadt a településen például a Teghze utcában, az Erdélyi úton, a Király úton, Blahán és Besnyőn. A villanyáram bevezetése után a villanymotoros kerekes kutak szorították ki a szélkerekes kutakat. HEGEDŰS L. 7. p. 58 Gödöllő és Vidéke 1925. szeptember 8. 1–2. pp. 59 Gödöllő és Vidéke 1904. június 9. 2. p.


60 Gödöllői Hírlap 1911. október 12. 12. p.

56 Gödöllő és Vidéke 1904. július 28. 1–2. pp.


58

59

a Podmaniczky utcában 3, a Lovarda utcában 3, a Honvéd utcában 3, a Pacsirta utcában 1, a Tavaszmező utcában 1, a Vásártéren 1, a Grassalkovich utcában 1, a Parcellákon 10, az Antalhegyen szintén 10 új lámpával.62 Azonban ezzel a lépéssel még nem oldódtak meg a nehézségek. 1938-ban a település peremkerületeiben még mindig gondot jelentett a közvilágítás hiánya. A Gizella úti és a kertvárosi lakosok kérvényt nyújtottak be, hogy villanyvilágítással lássák el a Gizella út végét és a Temesvári utcát.63 Előfordult olyan eset is, mikor a tulajdonosok már megelégelték az elöljáróság hozzáállását és saját költségen kezdték el fejleszteni az adott településrészt. Az Alvégben saját költségen próbáltak a közvilágításon javítani.64 A besnyői nyaralók szintén a saját költségükön – 1.200 korona értékben – 10 új lámpát állítottak fel a telep különböző részein.65 Komoly gondokat okozott az újonnan beépült területek házszámozása is. Nagyon kaotikus volt a helyzet, amely többször problémát is okozott. Volt eset, mikor orvost hívtak ki egy házhoz, az azonban az utcában 3 ugyanolyan házszámot is talált. De voltak olyan utcák is, ahol teljes összevisszaságban voltak kiosztva a házszámok. A növekvő házszámok hiánya mellett a páros és páratlan oldal sem volt minden esetben elkülöníthető egymástól. Ilyen volt a Podmaniczky utca is,

ahol a házszámok a 15-ös számmal kezdődtek, majd lecsökkentek 2-re, az út végén pedig újra 15-re emelkedtek.66 Emellett az újonnan épült házaknál nem mindig tüntették fel a házszámot. Ennek a problémának a megoldása a képviselőtestület 1937 novemberében határozatot hozott, mely kimondta: a házszámok beszerzését és kitételét kötelezővé teszik és aki nem tesz eleget a határozatban foglaltaknak, az ellen eljárást indítanak.67 Az utak, a közvilágítás és a járdák problémái a nyaralókat is érintette, nemtetszésüknek gyakran hangot is adtak a helyi sajtó különböző rovataiban. A fejlesztések hiánya, a település elöljáróságának elutasító és hárító magatartása, sok esetben csak olaj volt a tűzre. Mint a helyi sajtóban fogalmazott Drill Béla: „A publikum bele fog unni ama primitív állapotokba, mit az Alvég neki nyújt, elhagyja Gödöllőt, a lakások üresek maradnak, a házakat, melyek javarészén terhek vannak, elárverezik és előáll a vándorbot és a tarisznya.” 68 1903-ban a helyzet odáig fajult, hogy az alvégi villatulajdonosok elhatározták, hogy leválnak Gödöllőről és egy különálló községet fognak létrehozni. Az új községnek, különböző névváltozatokat találtak ki melynek egy közös vonása volt, hogy Gödöllő mindegyikből hiányzott.69 Végül ehelyett az alvégi nyaralótulajdonosok elhatározták, hogy


66 Gödöllői Hírlap 1937. november 28. 2. p.

63 Gödöllői Hírlap 1938. december 11. 1. p.





69 Erzsébetháza, Koronafalva, Koronaliget. Gödöllő és Vidéke 1903 június 28. 2. p.

60

61

egyesületet fognak létrehozni annak érdekében, hogy megvalósítsák saját elképzeléseiket. A legtöbb problémát számukra az utcák locsolása és tisztántartása, a közvilágítás rossz állapota, a gyalogjárók kikövezése és az alvégi piac hiánya jelentette. A mozgalom alig indult be, rövid időn belül az egész településen éreztette hatását. Csatlakoztak hozzá a nyaralónegyed lakói, ezek után már együtt próbáltak fellépni a Gödöllőn jelentkező problémákkal szemben.70 Azonban ez a kezdeményezés tiszavirág életű volt, így gyorsan elhalt. 1911-ben már Máriabesnyőn indult mozgalom az anyaközségtől történő elszakadásra. Az itt élők és nyaralók úgy gondolták, hogy a közterhek viseléséből ugyanannyira kiveszik a részüket, mint a település más részeinek lakossága, azonban az előnyökből ők egyáltalán nem részesülnek. Járda, közvilágítás, orvosi ellátás, rendfenntartás, oktatás a belső területekhez képest alig-alig volt. A kezdeményezők úgy gondolták, hogy ha önálló községet alkotnak, akkor a források elosztása igazságosabbá válik.71 Az első kezdeményezés után öt évvel 1908 nyarán alakították meg a Gödöllői Nyaralók Egyesületét, a nyaralók érdekeinek védelme érdekében. Az egyesület céljai között szerepelt, hogy a tagjainak a gödöllői nyaralását minél kellemesebbé tegye. Éppen ezért tagjai részére díjmentesen közvetített nyári lakást, ezzel segítve mind a nyaralók, mind pedig a tulajdonosok érdekeit. Emellett eljárt a nyaralótulajdonosok

nevében helyi adó, illeték ügyében. Díjazás ellenében gondoskodott a tulajdonosok gödöllői ingatlanjainak felügyeletéről, a kertek fenntartásáról, segédkeztek tagjaik részére az ingatlanok eladásában és vételében, biztosításokat kötöttek tűz, jég, baleset és betörés ellen. Emellett megpróbálta bevonni a nyaralókat a helyi ügyek, problémák megoldásába, intézésébe is.72 Az ingatlanok védelme valós problémát jelentett Gödöllőn. A holtidényben a teljesen berendezett nyaralók üresen álltak, ezzel kiváló célpontot nyújtva a betörőknek, akik előszeretettel fosztogatták az üresen álló ingatlanokat.73 Az őszi időszakban akár nappal, a csendőrség épületétől pár száz méterre is követtek el betörést. Sőt, ha nem végeztek a munkával, akkor egy későbbi időpontban folytatták az ingatlan kifosztását.74 A korábban emlegetett számtalan probléma közül kettőt emelnék ki, melyeket közelebbről is megvizsgálok, ez pedig az utak állapota és a járdák kérdésköre. A 19. század végén és a 20. század elején a településen egyáltalán nem volt járda sem a belterületen, sem a külterületen. Ez akkor jelentett nagyobb problémát, ha több napig esett az eső. Ekkor annyira felázott a talaj, hogy képtelenség volt rajta a cipő elvesztése nélkül köz72 Gödöllő és Vidéke 1909. április 22. 1–2. pp. 73 Gödöllő és Vidéke 1903. december 3. 2. p.

70 Gödöllő és Vidéke 1903. augusztus 3. 2. p. 71 Gödöllő és Vidéke 1911. január 19. 3. p.

62

74 Ilyen eset történt 1903-ban Lukács Gyula országgyűlési képviselő villájában is, ahová először október 2-án törtek be. Majd bő egy hónappal később november 20-án éjjel újra betörtek. Gödöllő és Vidéke 1903. november 22. 3. p.

63

lekedni. Csak ott volt járda, ahol az ingatlan tulajdonosa megelégelve az áldatlan állapotokat ki nem építette azt a saját költségén, a háza előtti részen. Már 1898-ban napirenden volt az utcák kikövezése, ekkor azonban még semmilyen előrelépés nem történt a kérdésben.75 A járdaügy már nem tűrt halasztást így a település elöljárósága megbízást adott az államépítészeti hivatalnak, hogy készítsék el a község járdatervét. A hivatal 1902-ben lett kész a következő utcákban létesítendő járdák terveivel: Állomás utca, Király utca, Fürdő utca, Légszesz utca, Gizella út, Csipke utca, Tégla utca, Faiskola utca, Erzsébet királyné út, Mária Valéria utca, Erdő utca, Pesti utca, Ferencz József tér, Iskola utca, Kert utca, Városmajor utca, Váczi út, Kovács utca, Petőfi tér, Bakos utca.76 1903-ban versenytárgyalást írt ki a község képviselőtestülete. Azonban az elfogadott határozatot a belügyminiszter visszadobta és kötelezte a települést új nyilvános versenytárgyalás kiírására vagy a versenytárgyaláson részt vett vállalkozókkal új tárgyalásra. Tette ezt azért, mert a terveken a járdák szélessége, hosszúsága, kapubejárók mélysége mellett nem szerepelt a járda burkolatának anyaga. A versenytárgyalásra pedig a község nem határozta meg a készülő járda burkolatának anyagát. Ennek a fajtája pedig nagymértékben befolyásolta annak az árát.77 A készülő járda alapanyaga komoly vitákra adott

okot, voltak akik az aszfalt járdát részesítették előnyben, mások pedig a kockakőből készült járda mellett tették le a voksukat. Ekkor már más településeken járdának inkább aszfalt járdát készítettek.78 Emellett a belügyminiszter szintén az aszfalt járda használatára hívta fel a figyelmet. Gödöllőn ennek ellenére a kockakő mellett döntöttek a helyi képviselőtestület tagjai. Azonban határozatot hoztak arról is, hogy a saját háza előtt bárki aszfaltozhat a saját költségén. 1904 májusában határozott a képviselőtestület arról, hogy a járda építést a Kis-Sebesi Gránit Kőbánya Rt. kapja meg, a munkát 149.999 korona árban állapították meg. Az újra megrendezett versenytárgyaláson még két dunabogdányi kőbánya tulajdonos indult. Hiába volt mindkét ajánlat olcsóbb, a képviselőtestület mégis a Kis-Sebesi Gránit Kőbánya Rt. ajánlatát fogadta el. A járdaépítéshez szükséges közel 150.000 korona nem állt rendelkezésre a településen, így azt kölcsönből próbálták meg előteremteni.79 A járdák alapanyagául 20x20 vagy 27x27 cm-es felületű, 8-10 cm vastagságú kőkockákat határoztak meg. Szegélyköveket csak ott alkalmaztak ahol az feltétlen szükséges volt. Szegélykőnek 10 cm széles 20 cm vastag bazalt köveket használtak. A kapubejáróknál 18x18 cm felületű 13-15 cm vastagságú gránit kőlapokat fektettek le. A járda építésénél a földmunkákat, egyengetéseket, levágásokat, feltöltéseket a

75 Gödöllő és Vidéke 1898. április 10. 84. p. 76 PML. V. K1044 Gödöllő nagyközség iratai Cb. Elöljárósági iratok 3. Építési iratok és tervrajzok- Gödöllői járdatervek. 1902

78 Aszódon és Hatvanban már ekkor aszfaltjárdát készítettek. Sőt Hatvanban már 1904-ben aszfaltozott utakat csináltak.



64

65

háztulajdonosoknak kellett elvégezniük a saját költségükön. A vállalkozónak a munkát 8 hónap alatt kellett elvégezni. A munkáért öt évi jótállást kellett vállalnia.80 A járdaépítés igazi kálváriája az építés után következett. Történt ugyanis, hogy az 1905-ben elkészült járdákat valakinek át kellett vennie. A képviselőtestület azonban nem fogadta el az elöljáróságnak azon indítványát, hogy az átvétellel az elöljáróság, vagy a községi bíró vezetésével az elöljáróság tagjaiból felállított két-három tagú bizottság legyen megbízva. Ezt a beadványt a községi bíró is szorgalmazta. A képviselőtestület azonban úgy határozott, hogy saját maga fogja átvenni a gyalogjárót. Ősszel a városatyák 8 napon keresztül vizsgálták a vállalkozó és az állami építészeti hivatal kiküldött mérnökével együtt az átvételre szánt járdákat. A vizsgálat során komoly hibák kerültek napvilágra. A velük együtt vizsgálatot végző állam építészeti hivatal főmérnöke hetvenkét esetben jegyzett fel kifogást. 3 utca esetében a kövezés felszedését javasolta. Emellett a járda alapanyaga sem felelt meg az előírásoknak. A lefektetett kövek 30-40 százaléka nem ütötte meg az előírt vastagságot. Felületük nem volt egyenletes és nagyon sok volt közöttük a hibás és a csonka. Bizonyos helyeken már az első tavaszi csapadék komoly rombolást végezett a járdákban. A heves esőzések nyomán több helyen szinte elhordta a víz a gyalogjárót, így kiderült, hogy annak nem csak a minősége, hanem a lefektetése is hibás.

A hivatal megállapította emellett a háztulajdonosok egy részének a jogos kártérítési igényét. Akiknek a háza előtt már korábban volt szilárd burkolatú járda, azt a vállalkozó felszedte és az új – sok esetben silány minőségű – burkolólapokkal újrarakatta az egyöntetűségre hivatkozva. A házak elől felszedett jobb minőségű köveket pedig szegélyköveknek és kapubejáróknak használta el. A képviselőtestület úgy határozott, hogy a hiányok pótlásáig és a rossz minőségű járdák kijavításáig az elvégzett munkát nem veszi át. Emiatt a 150.000 koronás munkadíjat sem voltak hajlandóak kifizetni, hanem annak az ötven százalékát visszatartották, amíg a vállalkozó a hiányosságokat nem pótolta. Azonban a képviselőtestület legnagyobb meglepetésére az elöljáróság kijelentette, hogy szinte az egész összeget már kifizette a vállalkozónak, csupán egy kisebb összeget 15.000 koronát tartottak vissza kaució gyanánt. Így előállt az a kellemetlen helyzet, hogy a vállalkozó az ös�szeg jelentős részét már megkapta, így a hibák kijavításával már nem foglalkozott. A község így 150.000 koronát költött egy olyan munkára, amely a szakértők véleménye szerint 80.000 koronát sem ért.81 Ezek után a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal a járdák felülvizsgálatáról egy 30 oldalas jegyzőkönyvet készített, mely foglalkozott járdák építésének körülményeivel, a felhasznált anyagok minőségével és hibáival. Emellett javaslatot tett arra, hogy egy kisebb összeg levonása után a járdát a település vegye át. A korábban előirányzott

80 Gödöllő és Vidéke 1904. május 12. 1–2. pp.


66

67

150.000 koronából, 146.903 koronát ítélt meg jogos kifizetésként. A vállalkozó Kis-Sebesi Gránit Kőbánya Rt. mérnöke természetesen elfogadta a 3096 koronás csökkentést. A képviselőtestület azonban hajthatatlan volt. Szerintük a kaucióként visszatartott 15.000 korona nem elegendő a hibák kijavítására melynek ára számításaink szerint 50–60.000 korona körüli összeget tesz ki. Ezek alapján az 1906 május végén tartott közgyűlés egyhangúlag kimondta, hogy a járdát nem veszik át és a felülvizsgálati jegyzőkönyvet sem fogadják el. Határozatot hoztak, mely szerint 3 hónapot adnak a vállalkozónak a hiányok pótlására és a járdák kicserélése, csak ezután fognak tárgyalni a végleges átvételről.82 A járdaügy a megadott határidőn belül nem zárult le, még 1909-ben is napirenden volt. A képviselőtestület nem vette át a járdát, a vállalkozó pedig nem javította ki a problémás részeket.83 A járdaépítés a Gizella út kivételével szinte kizárólag a község belterületére korlátozódott. A külterületeken még az 1930-as évek végén sem voltak rendes gyalogjárók. A Podmaniczky utcában, a Pacsirta utcában, a Honvéd utcában és a Tavaszmező utcában még az 1930-as években is hiányzott a gyalogos közlekedésre alkalmas járda felület, esős időben pedig továbbra is cuppoghattak a járókelők a sárban.84 De voltak a településen olyan területek, ahol nem a járda burkolata, hanem a gyalogos forgalomra alkalmas terület teljes hiánya okozott

komoly problémákat. Különösen a Máriabesnyőt Gödöllővel összekötő Kassai országút volt életveszélyes. Gyakran fordultak elő balesetek az említett útszakaszon abból kifolyólag, hogy egyedül az országút volt a gyalogos közlekedésre alkalmas út Gödöllő irányában. Itt azonban gépkocsik, de leginkább a motorosok lépték át szinte folyamatosan a megengedett sebességet. Akár 60-80 kilométeres sebességgel száguldottak végig az úton, nem egyszer elütve az annak a szélén haladó járókelőket.85 Mint már korábban is szó volt róla, hogy az esős időben saras út mellett, a száraz időben poros út jelentett szinte megoldhatatlan problémát Gödöllőn. Az utcákon terjengő port az ott közlekedő lovak, szekerek mellett tetézte a rajtuk keresztül a legelőre hajtott marhacsorda is. Ez leginkább a Kovács utcát érintette, ahol minden reggel ki- este pedig hazahajtották a község gazdálkodóinak a marháit. Ez persze a környéken nyaralók hangulatát is negatívan befolyásolta. Mint ahogy az egyikük az újság hasábjain panaszolta: „A Kovács utczában nyaralni nem lehet. Kert nincs. A levegőt pedig tönkre teszi este és reggel a csorda. Sürü por felleg lepi el ilyenkor az utczát és pedig olyan a mely nem tünik el sokszor óra hosszáig sem.” 86 Arra is volt példa, hogy a mellékutcákban a homokban tengelyig süllyedt a szekér, amit csak ökrök segítségével lehetett kimenteni.87



83 Gödöllő és Vidéke 1909. május 9. 1. p.

86 Gödöllő és Vidéke 1898. szeptember 11. 318. p.


87 Gödöllő és Vidéke 1898. július 31. 264. p.

68

69

Az utcákon terjengő port a század első harmadában egyre élénkebb gépkocsiforgalom is jelentősen növelte. Eleinte vízzel történő locsolással próbáltak enyhíteni a helyzeten, de ezt szinte folyamatosan, minden nap kellett volna csinálni, Gödöllőn azonban a vízhiány miatt erre nem sok lehetőség mutatkozott. A nyári melegben a víz pillanatok alatt fölszáradt az utakról. Ezért az elöljáróság erre sem fordított túl sok figyelmet. A helyi sajtóban ironikusan írták a településről: „Gödöllőn mindent a természettől és az isteni gondviseléstől várnak, azt is, hogy essék az eső és ez öntözze meg az utakat…” 88 A poros utcák a településen már-már közegészségügyi gondot is jelentettek. A község fő utcája a Horthy Miklós út volt, melynek két oldalán nyitott élelmiszer üzletek, hentesüzletek voltak.89 Az utca annyira poros volt, hogy az üzletekben lévő élelmiszert is belepte a por. Az utcai szemét, a trágya néha heteken át kupacban hevert az úton. Az út törvényhatósági út volt, melynek a rendbetétele a törvényhatóság feladata volt, de ők nem sokat törődtek annak tisztaságával.90 A Gödöllői Nyaralók Egyesülete 1910 júliusában foglakozott először a településen, a Kassai országút gödöllői szakaszának tartós pormentesítésével. Az egyesület úgy vélte, hogy az említett útszakaszon a legmegfelelőbb eljárás az út olajozása volna, mely a számításuk szerint 400 korona körüli össze-

get tett ki. Úgy vélték, hogy az útszakasz mentén lakók és az ott lévő hivatalok inkább összeadnák a pénzt, minthogy egész nyáron a port nyeljék.91 Az olajjal történő locsolás lényegesen tartósabb volt a vízzel történő locsolásnál, akár 30-40 napra is elegendő anyag szivárgott be a makadámút rétegei közé a permetezés után.92 Végül a község elöljárósága az 1910-es évektől kezdődően az utak pormentesítésére olajozással próbáld megoldást találni. A forgalmas utakat nyáron kétszer is olajozták első ízben május végén, legkésőbb június elején, másodszor augusztus elején.93 A település az 1930-as évek végén 5.000 és 9.000 pengő közötti összeget költött a portalanításra. Azonban az állandó öntözés és az olajozás kizárólag a Horthy Miklós útra, az Állomás utcára és a Gizella útra korlátozódott.94 Maga az utcák olajozása sem ment zökkenőmentesen. Hiába határozta el az elöljáróság az olajozást, ehhez a vármegye jóváhagyására is szükség volt. Ezért fordulhatott elő olyan eset is, mikor a forró, száraz nyári időben megigényelt olajozás iránti kérelmet csak ősszel hagyták jóvá, mikor már az esős időjárás miatt ez feleslegessé vált.95 1911 októberében a település elöljárósága kérvényt adott be az alispánhoz azzal kapcsolatban, hogy makadám burkolattal lássák el a 91 Gödöllő és Vidéke 1910. július 17. 3. p.

88 Gödöllő és Vidéke 1898. július 31. 264. p. 89 A váci utcát 1926 decemberében keresztelték át Horthy Miklós utcának. Gödöllő és Vidéke 1926. december 26. 1. p. 90 Gödöllői Hírlap 1937. november 21. 2. p.

70

92 Gödöllő és Vidéke 1910. július 21. 3. p. 93 Gödöllői Hírlap 1937. december 25. 4. p. 94 Azért, mert ezek voltak a község legforgalmasabb utcái. Gödöllői Hírlap 1939. szeptember 3. 1. p. 95 Gödöllői Hírlap 1912. augusztus 18. 3. p.

71

Gizella utat, mely a megyei utak közé tartozott.96 1926 nyarán a Kassai országút gödöllői szakaszát az Erzsébet-parktól a besnyői kereszteződésig leaszfaltozták. A Váci utca ugyanebben az időszakban makadám útburkolatot kapott. A kastély előtti útszakaszt megemelték és szintén makadám útburkolattal látták el. Ezzel megoldódott az említett útszakaszok sármentesítése.97 Gödöllőn 1933-ban a IV. Jamboree-ra való készülődés jegyében elvégezték az úthálózat karbantartását és fejlesztését is. 1933 májusában a Horthy Miklós út és az Állomás út makadám burkolatát kijavították, az Erdőigazgatóság előtti útszakaszt pedig lekövezték.98 Gödöllőn az első betonburkolattal ellátott utat 1937-ben építették. Ez a rövid szakasz a Ferenc József téri HÉV megállótól a községházáig tartott.99 1938. december 2-án Gödöllő község képviselőtestülete ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a Horthy Miklós út és az Állomás utca végleges burkolatot fog kapni. A munkálatok kezdetét 1939 tavaszára tűzték ki. Az ehhez szükséges források élőteremtése érdekében az elöljáróság folyó méterenként 8 pengőt kívánt hozzájárulásként beszedni az érintett háztulajdonosoktól.100 Az 1939 június közepén elkezdett építkezés során a Horthy Miklós út két oldalán lévő árkot

betemették és helyébe csatornát készítettek. Ezáltal az útszakasz 8-9 méter szélessé vált, melyet lebetonoztak. Az Állomás utca 5-6 méter széles nagy kopásállóságú nógrádkövesdi kis kocka burkolatot kapott.101 A munkálatok ideje alatt az érintett útszakaszról a kocsikat elterelték.102 A munkálatok még ősszel is folytatódtak. Októberben készült el a Kossuth Lajos utcától a temetőig húzódó rész betonozása.103 A Horthy Miklós út és az Állomás utca betonozásával lehetőség nyílt több mellékutca rendbetételére is. A betonozás során kiásott zúzott köveket és földet a Dalmadi Győző utcában és a Fürdő utcában terítették szét és hengerelték le. Így már ezek az utcák is alkalmasak lettek a gépkocsi forgalomra.104 Az újonnan elkészült betonúton a régi problémák maguktól nem oldódtak meg. Korábban az utak karbantartásához útkaparóra volt szükség, de a betonozott útszakaszhoz már inkább utcaseprő kellett volna. Mivel az utat nem söpörték, így a por és az állati ürülék gyorsan felhalmozódott akár több centiméter vastagságban is. Ezáltal a betonút sokkal porosabbnak tűnt, mint a korábbi makadámút volt.105 A település utcahálózata a peremkerületekben katasztrofálisabb helyzetben volt, mint a belső területeken. Az utcák karbantartása


101 Gödöllői Hírlap 1939. június 25. 4. p.

97 Gödöllő és Vidéke 1926. július 18. 2. p.

102 Gödöllői Hírlap 1939. május 7. 3. p.

98 Gödöllői Hírlap 1933. május 28. 3. p.



104 Gödöllői Hírlap 1939. szeptember 3. 3. p.



72

73

a Szőlő utca, Ádám utca, Mátyás király utca, Kerektó utca kereszteződésénél véget ért. Mint ahogy a helyi sajtóban fogalmaztak: „…de pompás nevet kapott a Kerektó utca is, mely elnevezést bizonyára attól a nagy kerek sártengertől nyerte, amely a fenti négy utca sarkán terpeszkedik, bűzös mosolyával meg akasztva a közlekedést. Gyalog és szekérrel itt keresztül járni teljes lehetetlenség az év több mint fele részében.” 106 De Máriabesnyőn, a Királytelepen és az Antalhegy sűrűn lakott részein sem volt jobb a helyzet, itt ugyanúgy problémákba ütközött a közlekedés. 1912-ben a Bercsényi utcából érkezett panasz a községházára, hogy az út gyalogszerrel sem járható, nemhogy kocsival. Az utcában épített 8 új házba emiatt nem költöztek be a lakók. De sem eladni sem kiadni nem tudják az áldatlan állapotok miatt, mert senki nem akarna egy megközelíthetetlen utcában élni, vagy nyaralni.107

IRODALOMJEGYZÉK: CZEGLÉDI – FÁBIÁN 2011 �� Czeglédi Noémi – Fábián Balázs: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből. In: Kerényi B. Eszter (szerk.): „Birodalmam alatt…” – Gödöllő mezőváros élete a 18. században. Gödöllői Múzeumi Füzetek 12., 2011. 7–40. pp. FÁBIÁN 2013 �� Fábián Balázs: A gödöllői temetők története. In: Gödöllő története II. 1867–1945. Első kötet. (Főszerk. G. Merva Mária). Gödöllő, 2013 G. MERVA MÁRIA 2013 �� G. Merva Mária: Írók és Múzsák Gödöllőn. Gödöllő, 2013 ÜRMÖSSYNÉ N. J. 1927 �� Ürmössyné Nagy Júlia: Gödöllő emberföldrajzi leírása. Szeged, 1927 TÉRKÉPEK: I. katonai felmérés. 1780–1784 Somody Károly 1843. Gedellő mezőváros belső telkeinek térképe FORRÁSOK: BODA A. 2011 �� Dr. Boda Anikó: A fenyvesi Arady- villa története, 2011. Gödöllői Városi Múzeum, A.2011.9.1 HEGEDŰS L. �� Hegedűs László: Gödöllő technika története. Kézirat. Gödöllői Városi Múzeum

106 Gödöllői Hírlap 1912. március 10. 3. p. 107 Gödöllő és Vidéke 1912. augusztus 29. 2. p.

74

PML. V. K1044 �� Gödöllő nagyközség iratai Cb. Elöljárósági iratok 3. Építési iratok és tervrajzok- Gödöllői járdatervek. 1902

75

ÚJSÁGOK:

Őriné Nagy Cecília

Gödöllő és Vidéke · 1898. január 11., április 10., július 31., szeptember 11. · 1902. november 2. · 1903. február 8., március 22., április 26., augusztus 3., december 3. · 1904. február 2., április 17., május 12. · 1904. június 9., július 28. · 1905. október 26. · 1906. április 8., május 17., május 31. · 1909. március 29., április 22., május 9., október 31. · 1910. július 17., július 21. · 1911. január 19., március 12., június 11. · 1912. január 11., február 25., április 7., április 8., április 18., június 9., augusztus 29. · 1913. június 22., október 26., december 25. · 1925. szeptember 8. · 1926. április 18., július 18. · 1927. április 3., október 16.

GÖDÖLLŐ, MINT KIRÁLYI NYARALÓHELY A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN 1867–1945

Gödöllő és Vidéke melléklete · 1898. július 24. Gödöllői Hírlap · 1910. július 10. · 1911. szeptember 24., október 1., október 12. · 1912. március 10., április 14., augusztus 18. · 1933. május 28. · 1937. október 3., november 21., november 28., december 25. · 1938. december 11. · 1939. május 7., június 25., szeptember 3., október 1., november 5.

76

A kiegyezéssel egyidejűleg a királyi pár koronaajándékként megkapta a gödöllői kastélyt1, amit elsősorban nyaraló kastélynak használt. Ezután természetesen megnövekedett az érdeklődés Gödöllő iránt, amelyben jelentős szerepe volt az akkor legnépszerűbb képes hetilapnak, a Vasárnapi Újságnak is, ahol a kastélyról, a településről és azok romantikus és turisztikai szempontból vonzó környezetéről is jelentek meg képpel illusztrált ismertetők. Rudolf trónörökös kezdeményezése és koncepciója alapján, állami finanszírozásból indult el 1884-ben annak a monumentális könyvsorozatnak a készítése2, amely a kor elismert tudományos szakembereinek közreműködésével térképezte fel az Osztrák–Magyar Monarchia egészét. Ez elsősorban a Monarchia földrajzi, történelmi és népismereti 1

Erzsébet királyné már egy korábbi sétalovaglás alkalmával (1866) járt Gödöllőn, megtetszett neki a kastély. Talán ezért esett a választás erre az uradalomra. A királyi család biztonsága érdekében a környékbeli erdőségeket is megvásárolták, így egységes területet alakítottak ki a vadászatok számára. VARGA K. 2003. 181. p.

2

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. Rudolf Trónörökös kezdeményezéséből és közreműködésével. Budapest, M. Kir. Államny., 1887–1901.

77

bemutatását vállalta magára. A kötet a Vasárnapi Újsághoz hasonlóan illusztrációkkal segítette a népek és kultúrák bemutatását. Gödöllő a sorozatban képekkel illusztrált külön fejezetet kapott. A sorozat magyarul 21 kötetben jelent meg. A magyar anyagot Budapesten szerkesztették. A főszerkesztő Jókai Mór volt. A kötet technikai szerkesztője Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság szerkesztője, a szerkesztőbizottság elnöke pedig Keleti Gusztáv volt. A munkában Benczúr Gyula, Feszty Árpád és Vágó Pál is részt vett. A magyar kötetek képanyagának elkészítésével 42 festőt és grafikust bíztak meg. A művészek beutazták az országot és mindenütt tanulmányokat, vázlatokat készítettek a tájakról, városokról, a népességről, rendszerint akvarellben, amit aztán Morelli Gusztáv műhelyében metszettek fába a nyomda részére.3 A Gödöllőről készült képzőművészeti ábrázolásokat a település királyi nyaralóhelyként ismert korszakának első felében a fent nevezett két irodalmi forrásban megjelent művek alapján vizsgáltam, míg nyaralóhely korszakának második felével kapcsolatban a századforduló után Gödöllőn letelepedett, illetve hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodó művészek alkotásai alapján.4 Ez utóbbi munkák már nem a település megismertetésére, és nem megrendelésre készültek. A Vasárnapi Újság a nyugat-európai képes hetilapokkal szinte egy 3

SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 67. p.

4

A két korszak elválasztását nem tudjuk pontos dátumhoz kötni. A Vasárnapi Újságban megjelent képek sok esetben még később is metszetek alapján készültek.

78

időben jelent meg. A lap indulása után néhány héttel az előfizetők száma meghaladta a 3.000 főt. Az újság a családok minden tagjához szólt és jól kezelte a politikai problémákat, ezért is lehetett olyan népszerű.5 A Vasárnapi Újság gyakorolta a legnagyobb hatást a magyar vizuális kultúrára a 19. században, a képközlés terén pedig az első világháborúig megőrizte vezető szerepét.6 A képes újság az első időkben festmények, grafikák után készült metszeteket közölt. Rajzolóként jeles művészeket, Lotz Károlyt, Vizkelety Bélát7, Keleti Gusztávot, Theodor Hörmannt (Hörmann Tivadar), Julius Blaast (Blaas Gyula), Vágó Pált alkalmazta. A siker titkához a jól képzett fametszők is hozzájárultak.8 A metszetek témáját – az első évtizedekben – a zsánerképek, a táj- és útiképek, illetve az épületrajzok és portrék határozták meg. A metszetek alapjául rajzok és festmények szolgáltak, de már az 1864. február 14-én megjelent XI. évfolyam 7. számában találkozhatunk egy fotográfia nyomán készült fametszettel is.9 Ez a technika még tetszetősebb, pontosabb megjelenítést eredményezett.10 A megjelent képek látványához érdemes megemlíteni, hogy

5

BAKI P. 2011. 44. p.

6

BAKI P. 2011. 67. p.

7

BAKI P. 2011. 45. p.

8 BAKI P. 2011. 45. p. 9

BAKI P. 2011. 45. p.

10 BAKI P. 2011. 8–13. pp.

79

a metsző sokban „segíthette” a kép sikerét, mivel lehetősége volt az eredeti képet más jelenetekkel is kiegészíteni, átmetszeni a kompozíció kedvéért, a valóságot nem torzítva. Ez elsősorban a fotó alapján készült metszeteknél követhető nyomon, amelyeken a kor fotótechnikája alapján lehetetlen ábrázolásmód látható.11 A kor új vívmányaként alkalmazott fényképészet már a korábbi években is ügyesen használta a képek kis átalakítását: ruházatokat, arcképeket párosított a jobb eladás érdekében, erről olvashatunk Tomsics Emőke kutatásaiban.12 A vizsgált időszakban, a kiegyezés után a Gödöllővel kapcsolatos képek nagy részét Keleti Gusztáv munkája útján közli a Vasárnapi Újság. Keleti Gusztáv, a Mintarajziskola igazgatója és az ország legtekintélyesebb művészetkritikusa volt, Eötvös József óta a kultuszminiszterek tanácsadója, nagy befolyású kultúrpolitikai döntéshozó, úgyszólván minden fontos zsűri tagja. A kétségtelenül tájékozott és nagy műveltségű Keleti műkritikáival befolyásolta a közönség ízlését és formálta a hivatalos kánont. Kritikái és változatlan, késő romantikus stílusa miatt is szigorúnak, konzervatívnak tartották.13 A gödöllői helytörténeti szakirodalomban sokszor találkozunk Győry Vilmos író nevével, aki nyaralóként élt a településen.14 A nyara-

lójának falát egykor díszítő emléktábla a Gödöllői Városi Múzeumban található.15 Házát a szintén híres nyaraló, Magyar Kázmér16 vette meg, aki letelepedett, és gödöllőiként sokat tett a községért. Helytörténeti vonatkozása miatt is gyakran idézik az alábbi Gödöllőről szóló, a Vasárnapi Újságban 1879. december 28-án megjelent „Két kies pont Gödöllőről” című cikket.17 Az írás külön érdekessége, hogy Győry Vilmos bemutatja azt a földrajzi pontot, ahol Keleti Gusztáv állhatott, amikor a rajzot készítette. A hely Gödöllő vasúttörténete szempontjából is érdekes, „a vasuti töltés tetejéről, azon pontról, hol a pálya, alant a mély vágásban, Besnyő felé kanyarodik”. Ez az úgynevezett besnyői bevágás, amelyet Hegedűs István gödöllői festőművész is megörökített az 1930-as években, amikor a töltést közlekedésmérnöki megfontolásból átalakították.18 A közölt képen balra lent jelzést láthatunk, felette fás, bokros, virágos környezetben erdei út vezet, ahol egy üldögélő róka vagy róka család jelzi a békés természeti környezetet. Jobbra középen távol, de jól kivehetően jelenik meg a királyi kastély épületegyüttese: szépen kirajzolódik kettős kupolája és az egyes épületrészeket jelző tornyai, 15 G. MERVA M. 2013. 89–92. pp. GVM K.2017.1. 16 G. MERVA M. 2013. 65–66. pp.

11 BAKI P. 2011. 51. p. 12 TOMSICS E. 2009. op. cit. 13 SÁRMÁNY-PARSONS I. 42–43. pp. 14 G. MERVA M. 2013. 89–92. pp.

80

17 Győry Vilmos: Két kies pont Gödöllőről. VU 1879. december 28. 831–823. pp. kép: Gödöllő – Keleti Gusztáv rajza alatta, Részlet a gödöllői alsó parkból – Keleti Gusztáv rajza. 18 Hegedűs István: Készül a Gödöllő-Besnyő vasúti bevágás, 1935. Akvarell, papír, 330 × 225 mm, GVM K.2000.2., és Hegedűs István: A besnyői kanyar, a vasúti pálya / Kiserdői kanyar, 1938 előtt. Szén, papír, 420 × 290 mm, GVM K.96.1. Mindkettő publikálva: FARKAS J. 2013. 417. p.

81

Gödöllői kastély és park. Keleti Gusztáv eredeti rajza után

kisebb kupolái is. A háttérben a kastély mögött távoli dombság lágy vonala látszik. Az épület előtti parkból kiinduló tér a szemlélőig nyúlik el. A tisztással és bokrokkal váltakozó terület, melynek a vaspályától Gödöllő. Keleti Gusztáv rajza jobbra eső része, az úgynevezett „fáczános” is látható, ami Gödöllőnek kétségkívül egyik legszebb, legvonzóbb pontja. „A dombnak tulsó lejtőjén a pagony tisztásait magas fű nőtte be, s a természet pazar keze virággal tarkitá ennek hullámzó bársonyát. Néha egy-egy félénk őzike villan fel az erdő sűrűjéből, s illan el ismét a tisztáson át a bokrok másik rejtekébe; kedves tünemény volt, kellemes megrezzenés, csak az a kár, hogy a vonzó látomány oly hamar elenyészett!” – írja a képről Győry Vilmos, ahol már nem is látjuk az illanó őzikét. A Vasárnapi Újság 1868. XV. évf. január 19. 3. szám 30. oldalán olvashatjuk, hogy Keleti Gusztáv 1867 nyarán huzamosabb ideig tartózkodott Gödöllőn, hogy a Képzőművészeti Társulat számára a kastélyról és parkról műlapot készítsen.

82

Az idézett cikk mellett találunk egy közeli képet is a kastélyról19, ahol az épület előtti útkereszteződésben fogatolt járművet láthatunk, tőlük balra egy urat és egy napernyős hölgyet, a kereszteződés bal oldalán pedig padon ülő alakokat. Az ábrázolás megerősíti azt az idilli hangulatot, amely Gödöllőhöz, a királyi nyaralóhely fogalmához kötődik. Keleti Gusztáv gödöllői tartózkodása alatt több rajzot is készíthetett, amelyeket később felhasználtak metszetekhez, így kerültek be a Vasárnapi Újságba. A 1867-es gödöllői tartózkodás eredményeként valóban megjelent egy műlap, ami a gödöllői királyi kastély előtt elhelyezkedő hattyús tavat ábrázolja, hátterében a kastéllyal. A romantikus tájképfestés jegyében készült a kép. Az előtérben maga a tó látható, melynek jobbra

19 A gödöllői kastély. Vasárnapi Újság 1868. január 19. 29–30. pp.

83

Keleti Gusztáv: Gödöllő, 1867. MNM Történelmi Képcsarnok Fotó: Király Attila

eső részén kisebb szökőkút fodrozódik, mögötte fahíd, balra pedig a névadó hattyúk egy kisebb csapata és a tó közepén elhelyezett pihenő, amelyről a Vasárnapi Újság cikkírói is beszámolnak. A tó felett magasodik a kastély épülete, hangsúlyos kettős kupoláját balról láthatjuk, így a középrizalit mélysége és reprezentatív volta is megmutatható.20 A képen a kastély úgynevezett Alsóparkja jelenik meg, amely a Gödöllőn lakók és az itt nyaralók számára egész évben és egész nap látogatható volt.21 Nagyon látványos, sokat publikált kép, ennek ellenére a Vasárnapi Újság hasábjain nem találtam meg. Ma a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzik a Keleti Gusztáv

20 D.--s.: Gödöllő. Vasárnapi Újság 1867. április 7. 161. p. 21 Az úgynevezett Alsópark mindig látogatható volt, a Felsőpark meghatározott nyitvatartási időben, ha nem tartózkodott Gödöllőn a királyi család.

84

grafikájáról készült litográfiát, híven a műlapok kiadását intéző Pesti Műegylet határozatához, miszerint a kiadott műlapok alapjául szolgáló litográfiákat a Képcsarnok gyűjteményének kell ajándékozni.22 A litográfia érdekessége, hogy kőre is Keleti Gusztáv rajzolta, aki 1861-ig Klette Gusztáv néven metszőként is működött.23 A műlapokat a Pesti Műegylet adta ki. Később, a Képzőművészeti Társulat megalakulása után, 1863-tól mindkét intézmény foglakozott műlapok kiadásával, elsősorban a részvényesek megajándékozása céljából. Ezek a kor nyomdatechnikájának megfelelően festmények, akvarellek és grafikák után készülhettek.24 A kiindulásként idézett Győry Vilmos cikk másik illusztrációjaként a tavat látjuk, úgy mintha a kastély előtt állnánk. „A kastély előtti nyílt térről délkelet felé terül el az alsó park vonzó panorámája, mely nem kevésbé gazdag a legváltozatosabb és legszebb facsoportokban […] E parknak legfestőibb pontja kétségkívül a tó környéke, melynek délkeleti partját épen képünk is mutatja.” 25 A képen a távolba elnyúló tavat a körbevevő fák ölelésében láthatjuk, a már korábban megismert

22 Keleti Gusztáv: Gödöllő, kastély. Színes litográfia, papír, 47,7 × 62,4 cm. Felirat: GÖDÖLLŐ / Az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat Albumlapja 1867. / j.b.l. Term. u. és kőre rajzolta Keleti Gusztáv. j.j.l. Nyomt. Légárdy Testvérek Pesten. alatta: a többszörösítés kizárólagos joga a Társulaté. Alatta kör alakú pecsét: Országos…MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.T.5557. Publikálva: NAGY I. 1995. 267. p. 23 BAKI P. 2011. 51. p. 24 SINKÓ K. 1995. 240–241. pp. 25 Győry Vilmos: Két kies pont Gödöllőről. Vasárnapi Újság 1879. december 28. 831. p.

85

Részlet a gödöllői alsó parkból. Keleti Gusztáv rajza

hattyú csoportokkal és tavi építményekkel. A horizont messzire nyúlik el, felhők játékába vész el. A Győri Vilmos irodalmi leírásnak is betudható cikkét illusztráló két metszettel változtatás nélkül találkozunk a Rudolf trónörökös látogatásáról emlékezetes helyek Magyarországon című összefoglalóban, amely 1889-ben Gödöllőt elsőként említik meg a trónörökös kedvelt helyei között. Itt is megtalálható Keleti Gusztávnak a vasúti töltés tetejéről készült Gödöllő című grafikája.26 Érdekes adalék a Vasárnapi Újság metszetközlési gyakorlatához, hogy az Erzsébet királyné temetése alkalmával megjelent számban még egyszer közlik a Gödöllő című képet, csak itt a távolban egy elnagyolt épületet látunk, a királyi kastély helyén, az előtérben pedig erdei és mezei virágokat.27 A grafikát Pósa 26 Rudolf trónörökös látogatásáról emlékezetes helyek Magyarországon. Vasárnapi Újság 1889. február 10. 92–97. pp. 27 Pósa Lajos: A gödöllői erdő. Vasárnapi Újság 1898. szeptember 25. 670. p.

86

Lajosnak A gödöllői erdő című verse felett helyezték el, ugyanabban a téglalap kivágásban, mintegy fejlécszerűen szerkesztett formában, ugyanúgy, ahogy az említett két korábbi lapszámban, ezúttal azonban a növényzet és a táj könnyedebb, akvarellre emlékeztető megfogalmazást kapott. A Vasárnapi Újság képszerkesztési szokásába belefért a többszöri közlés és a kisebb változtatásokkal megjelenő másodközlés is. A nyomódúcokat, amelyeket komoly összegekért grafikák, később fotók alapján készítettek, megőrizték, és ha A gödöllői erdő. Írta Pósa Lajos tudták, újra használták, például olyan sürgős esetekben, mint a Rudolf főhercegre való megemlékezés vagy Erzsébet királyné temetésének különszáma. A másik lehetőség, amelyet a technika meg-

87

engedett, az volt, hogy apróbb változtatásokkal éltek: esetleg a kompozíciót kiegészítették vagy bizonyos részleteket elhagytak.28 A Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Gyűjteménye őriz egy Keleti Gusztáv akvarellt29, ahol a Győry Vilmos féle cikket illusztráló távlati képre ismerhetünk. Az előtérben „el-elvillanó” őzikék, akiket az újságban nem láthattunk, itt az előtér tágas füves, bokros mezejének jeles szereplői (Keleti Gusztáv: Gödöllő – Színes képek, 157. p.). Ugyanígy kapnak főszerepet az 1897-ben Gödöllő vadászterületéről címen30 műlapként is megjelent grafikán. A hazai romantikus tájképfelfogás egy jeles példáját láthatjuk Keleti Gusztáv művén. A kompozíció képkivágása már a fotó megjelenésének hatására enged következtetni. Füves, bokrokkal teli lankán, itt is az emberjárta úton, de vadászat híján az ember által nem háborgatottan, két őz álldogál. A táj nagyobb fákkal, kisebb facsoportokkal ékes, az égbolt felhőin át-át szűrődik a napfény. A kép megjelent a Vasárnapi Újság 1900. évfolyam karácsony előtti számában is.31

28 BAKI P. 2011. 50–52. pp. 29 Itt köszönöm meg Hessky Orsolya művészettörténész a tárgyak kiválasztásában nyújtott segítségét. Keleti Gusztáv: Gödöllő. Papír, akvarell, fedőfehér, lapméret: 253×355 mm, j.j.l. Kelety. Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztály, ltsz: GRO1902–1034. 30 Kelety Gusztáv után Bruckmann: Gödöllő vadászterület. Fénynyomat, papír, 20,3 × 29,3 cm, lapméret 28,4 × 34,6 cm. Felirat: A gödöllői vadászterületről. / Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Műlapja 1897-re / Jelezve a kép alatt b.: Keleti Gusztáv PXT, Jelezve a kép alatt j.: Photogravure Brukmann. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs 64.9., Publikálva: NAGY I. 1995. 283. p. 31 Keleti Gusztáv: Gödöllő. Vasárnapi Újság 1900. december 23. 848. p.

88

Kelety Gusztáv után Bruckmann: Gödöllő vadászterület (A gödöllői vadászterületről) MNM Történelmi Képcsarnok, Fotó: Király Attila

Keleti Gusztáv 1867-es, a Vasárnapi Újságban leírt, hosszabb gödöllői tartózkodásának eredménye lehet a többféle kompozícióban és témában készült, a település népszerűsítését elősegítő grafika. Az 1897-es műlap egy korábbi rajz lehet, ami később nyert a műlap pályázaton, annak ellenére, hogy Keleti Gusztáv fontos szerepet töltött be a Képzőművészeti Társulatban. Természetesen nem kizárt az sem, hogy a művész több látogatást is tett a kedvelt királyi nyaralóhelyen. A Vasárnapi Újság 1867. április 7-i számában D.--s. aláírással ír a szerző arról, hogy az idők változásával, a véletlen szeszélyének tündérvesszeje most éppen Gödöllőre irányítja a figyelmet. „Kit érdekelt Gödöllő csak ezelőtt pár hónappal?” […]”Most pedig minden ember Gödöllőről beszél – gyönyör, elragadtatás, remények, tervek csoportosulnak körüle. Pénzügyminiszterünk egy reggel azzal lepi meg a világot, hogy ő Gödöllőt a magyar korona számára megvásárolta, s azóta Gödöllő minden ajkon forog.” Valóban, a királyi tulajdonú és királyi nyaralóként használt

89

kastély jelentős szerepet kapott a kor művészetében. Ekkor készült Brodszky Sándor festménye32 valamint Keleti Gusztáv, Blaas Gyula és Benczúr Béla alkotásai a kastélyról, amelyeket metszetekről ismerhetünk. A kastélyábrázolások előterében láthatjuk a pihenő családot33, a kényelmesen sétálgató vendégeket34. A képeken követhetjük a királyi család életét, mindennapjait. A dadával készült kedves képen Orbán Rózi alakját is megismerhetjük35, aki a hétköznapi családok békés életét élő királyi család legtermészetesebb tagjaként van jelen az ábrázoláson. A királyt gödöllői tartózkodása alatt, mint bensőséges, családi életet élő magánembert mutatják be az írások és a metszetek.36 Gödöllő, ahogy a királyi családnak, úgy az idelátogatóknak is kellemes időtöltésre alkalmas hely, ahol „A főváros művelt osztályai, a tősgyökeres vidéki magyar néppel egyesülten fog örvendeni a király gyakori jelenlétének.” 37 A királyi család magánéletéhez hozzátartoztak a vadászatok, amelyeken a király mellett a remek lovasként számon tartott Erzsébet 32 Lásd: FALUDI I. 1998. 44. p. 33 V. Katzler: A királyi család Gödöllőn, a kastély előtt, 1871. Publikálva: FALUDI I. 1998. 52. p., VARGA K. 2003. 202. p. 34 Ismeretlen mester: Gödöllő, kastély. Színes fametszet, papír, 28 × 37,8 cm. Felirat: A GÖDÖLLŐI KASTÉLY BELÜLRŐL TEKINTVE. J.L. Természet után felvett eredeti rajz. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs. T.7102. Publikálva: VARGA K. 2003. 203.p. 35 Kollarz Franz: A királyi család Gödöllőn. Litográfia, papír, 55 × 70,5 cm. Felirat: A királyi pár családja körében Gödöllőn. / A Divat 1869-évi jutalomképe. Jelezve a képen j.l. Kollarz, felirat alatt b. Kollarz eredeti rajza. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.75.192. Publikálva: FALUDI I. 1998. 52. p., VARGA K. 2003. 202. p. 36 Királyunk rezidenciái. Vasárnapi Újság 1888. december 2. 805. p. 37 D.--s: Gödöllő. Vasárnapi Újság 1867. április 7. 160–162. pp.

90

királyné is jelen volt. Lóháton féloldalasan ülő legendásan sudár termetét szívesen örökítették meg a falkavadászatot bemutató képeken.38 Gödöllő. Blaas Gyula festménye után

Gödöllő környéke elismerten az egyik legjobb vadászterület volt a monarchiában. A Vasárnapi Újság leírása szerint a vadászat óriási területen folyt. Gödöllőtől indulva Cinkota és Rákosszentmihály felé Rákospalotáig, Káposztásmegyerig. Onnan Fótig is ellovagoltak a falkavadászaton, és ott tartottak pihenőt a Károlyi grófoknál. Kiállításunkon a BTM Fővárosi Képtár jóvoltából F. Kollarz egy metszetét39 is bemutatjuk, ahol a gödöllői kastély előtt Erzsébet királyné fiával, Rudolf trónörökössel lóháton halad el. Háttérben a kastély. 38 Gödöllőn – Blaas Gyula festménye után. Vasárnapi Újság 1882. október 8. 649. p. 39 Itt köszönöm meg Simon Magdolna művészettörténész segítségét a művek kiválasztásában. Franz Kollarz: Erzsébet királyné és Rudolf koronaherceg sétalovaglása a Gödöllői kastély parkjában, 1875–76. Papír, fametszet, 255 × 330 mm. BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Metszettár, ltsz: KM.65.174. Publikálva: VARGA K. 2003. 204. p.

91

Franz Kollarz: Erzsébet királyné és Rudolf koronaherceg sétalovaglása a Gödöllői kastély parkjában. 1875–76. BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Metszettár Fotó: Tihanyi Bence

Tőlük jobbra egy kutya kíséri őket, hátrább két férfi szintén lóháton. Tőlük balra ligetes fás környezet előterében egy népviseletbe öltözött fiatal pár áll egy fiúgyermekkel, aki a tiszteletadás jeléül levett kalapját a kezében tartja, a fiatalasszony pedig szerény főhajtással köszönti a királyi család érkező tagjait, amire Rudolf főherceg kalapját megérintve válaszol. A képen a királyi család és a nép közvetlen kapcsolata érzékelhető. Szintén a BTM Fővárosi Képtárának anyagából kaptuk kölcsön a kiállításra a Vasárnapi Újság hetilapban és Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben köteteiben egyaránt foglalkoztatott művész, Vágó Pál: Vadászat a Gödöllői kastélyban című művéről készült metszetet.40 40 Vágó Pál nyomán Magyar Királyi Állami Nyomda Sokszorosító, 1895. Udvari vadászat a Gödöllői kastélyban. Papír, rézkarc, 740 × 980 mm. BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Metszettár, ltsz: 18.206

92

A Gödöllőről, mint nyaralóhelyről szóló tudósítások szinte mindegyikében felhívják a figyelmet a természeti környezetre, a jó levegőre. A 18. század második felében a romantika festészete kiemelt témájának tekintette a távoli népek és tájak ábrázolását. A tudományos és a földrajzi felfedezések, az utazás technikai feltételeinek javulása, az új társadalmi tendenciák, amelyek a természet szépségére is felhívták a figyelmet, elősegítették, hogy a 19. század első felében a kirándulás, a turizmus, a nyaralás előtérbe került a polgári családoknál is. Az emberek mind nagyobb körben engedték meg maguknak a kikapcsolódást, tervezték a családi nyaralásokat. A természetjárás divatjával összekapcsolható a vidéki élet és a parasztság megismerése, a messzi tájak vagy akár a szomszédos szép környék meglátogatása, amely magával hozta a népek, a tájak megjelenítésének divatját is Európa-szerte. A 19. század utolsó harmadában, amikor Gödöllő nyaralóhelyként volt ismert, már jeles előhírnökei voltak a tájábrázolásnak, a szabadban történő vázlatkészítésnek, a szabadban való festészetnek. A Gödöllőt és környékét ábrázoló képeken a kor művészeti és társadalmi változásai is nyomon követhetőek. A cikkekben felfedezhetőek azok a fogalmazási fordulatok, amelyek a nyaralóhely meglátogatására invitálják az olvasókat, akikről tudjuk, ismerve a jelentős példányszámot, Magyarország lakosságának széles körét jelentik. A rövid írások hangsúlyozzák, hogy „vasut röpít oda s lesznek pompás vendéglők, nyaralók, villák, gondűzők, pavillonok, lesz élve-

93

zet, mulatság, gyönyör és jólét”41. Több írásból is kicseng az utalás arra, hogy a királyi családhoz hasonlóan az idelátogató is megtalálhatja maga és családja részére „a csöndes falusi magányt” a családi élet meleg körében.42 1884-ben hosszú cikk43 ismerteti Gödöllőnek és környékének látványosságait – a kellemes és fákkal beültetett községet, a királyi kastély alsó és felső parkját, a piacot és boltokat, a község végtelen és szép erdős lankáit, az isaszegi malomtó környékét, Aszódot, a kisbagi csárdát és malmot –, a kirándulni vágyóknak mint a romantikus falusi turizmus lehetőségét. A közölt képek Hörmann Tivadar munkáját dicsérik, és a romantikus magyar plein air festészet kedvelt darabjai lettek. Ezeken a képeken már találkozhatunk paraszti zsánerfigurákkal, a kompozíció Gödöllő vidékéről. terének hármas tagolásával, de Hörmann Tivadar rajza. az úgynevezett hangulatfestészet (Isaszegi malomtó)

Parasztudvar Aszódon. Hörmann Tivadar rajza

A kis-bagi csárda. Hörmann Tivadar rajza

megjelenésével is, amely már a 19. század hetvenes éveiben jelen volt a magyar tájképfestészetben. A tájképtípusról Keleti Gusztáv 1885-ös meghatározását közli Sármány-Parsons Ilona, a 2016-ban megrendezett „Az első aranykor” című kiállításának katalógusában: „Hangu latkép, melynek abban rejlenék titka, hogy érzelmeinknek parancsol, s a visszatükrözött természet alaphangulatának megfelelő kedélyállapotot idéz elő a fogékonyak keblében.” 44

44 Idézi SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 41. p. Keleti Gusztáv: Festészet és szobrászat a budapesti 1885-ki országos általános kiállításon. Athenaeum, Budapest 1886. 33–34. pp.

41 D.--s.: Gödöllő. Vasárnapi Újság 1867. április 7. 162. p. 42 Királyunk rezidenciái. Vasárnapi Újság 1888. december 2. 806. p. 43 Gödöllő vidékéről. Vasárnapi Újság 1884. november 30. 767–768. pp. Képek: 764. p., 768. p.

94

A kis-bagi malom. Hörmann Tivadar rajza

95

Meg kell említenem Cserna Károly műveit is, aki rövid ideig Máriabesnyőn élt és több Gödöllőről készült rajzát és festményét ismerjük a Vasárnapi Újságnak köszönhetően. 1898. november 6-án, Erzsébet királyné halála után egy megemlékezés jelent meg Gödöllőről a Vasárnapi Újságban, ahol egy összefoglalóban leírták a királyi lakosztályt és a kastély termeit is.45 Ekkor már a lapban fényképek szolgáltak illusztrációként, mégis találunk benne olyan képeket, amelyek a környéket, a babati nagy tölgyet,46 az egerszegi erdészlakot, az iharosi vadászlakot és egy kunyhót ábrázolnak

Cserna Károly: Vadászlak az Iharosban

Cserna Károly: Az egerszegi erdészlak

az iharosi fácánosból. Az elsőt egy grafika, a többit pedig festményről készült fotó alapján közölték. A képek helytörténeti szempontból fontos szerepet töltenek be, hiszen az épületeket ma már nincsenek meg. A Gödöllő környéki kirándulóhelyek közül kiemelhetjük Máriabesnyőt. A Besnyői zárda képével is találkozhatunk a Vasárnapi Újságban47 1868-ban, és ugyanazzal a Keleti Gusztáv eredeti rajza után készült metszettel is, mint amelyikkel Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat Gödöllő fejezetében.48 Az újságban a magát meg nem nevező szerző kirándulásra ajánlja: „a gödöllői kastélytól keletre, mintegy félórányira kies helyen, gyönyörű fasorok árnyékában fekszik a bucsujárásról is híres besenyői templom és zárda, melyet 1763-ban gr. Grassalkovich Antal építtetett a kapuczinus szerzet részére”.49 Az országos képes hetilapban az 1890-es években csökkent az érdeklődés Gödöllő, a magyarországi királyi nyaralóhely iránt. Ekkor a Keleti Gusztáv: Besnyői zárda.

45 E.Z. Gödöllő. Vasárnapi Újság 1898. november 6. 780–784. pp. 46 Cserna Károly: Gödöllő részlet. A babati nagy tölgyfa, 1898. Ceruza, tus, papír, 32,3 × 25,3 cm, j.j.l. Cserna 98. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.53.925.

96

47 A besnyői zárda. Vasárnapi Újság 1868. április 12. 176. p. Az iharosi fáczánosból

48 Keleti Gusztáv: Gödöllő. Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest, 1887. Magyarország II. kötet. Budapest, 1891. Hasonmás kiadás: Debrecen, 2014. 523. p. 49 A besnyői zárda. Vasárnapi Újság 1868. április 12. 178. p.

97

lapban több irodalmi mű jelent meg folytatásban, de adtak hírt a királyi párról és Ferenc József uralkodásával kapcsolatos eseményekről is. Erzsébet királyné haláláról és temetéséről különszámban számoltak be, majd halálának évfordulójáról, gödöllői emlékhelyének és egész alakos szobrának a felavatásáról is megemlékeztek. Az évfordulóhoz kapcsolódóan mutatunk be egy, a gödöllői Erzsébet-park története szempontjából érdekes grafikát a BTM Fővárosi Képtár gyűjteményéből.50 Pokorny Tivadar vázlata után rajzolta Háry Gyula. A grafika egy, a Vasárnapi Újságban 1899-ben megjelent rövid cikkéhez készült illusztráció51, amely a Gödöllőn ter vezett, Erzsébet királyné tiszteletére és emlékére kialakított parkban felépülő sziklát és szobrot mutatja be. A rajzon láthatjuk a Zala Erzsébet királyné emlékére Gödöllőn. György által tervezett Pokorny Tivadar rajza után rajzolta Háry Gyula

50 Pokorny Tivadar – Háry Gyula: A gödöllői Erzsébet királyné-emlékmű, 1899. Papír, ceruza, 23,5 × 31 cm, j. b. l.: CH. BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Grafikai Gyűjtemény, gyarapodási naplószám: 1258 51 Erzsébet királyné emléke Gödöllőn. Pokorny Tivadar vázlata után rajzolta Háry Gyula. Vasárnapi Újság 1899. szeptember 10. 617. p., Erzsébet királyné emlékfái. Vasárnapi Újság 1899. szeptember 10. 618–619. pp.

98

emlékhelyet. Leírását a következő oldalon olvashatjuk. Eszerint ez egy mesterségesen kialakított dombon elhelyezett, kilenc méter magasságú sziklatömb, melynek tetején fehér mészkőből kifaragott, egy méter magasságú magyar korona van. A sziklatömb előtt helyezkedik el a királynő mellszobra, melynek elkészítésére szintén Zala Györgyöt kérték fel. Az újságban megjelent képen mindezt láthatjuk, Pokorny Tivadar és Háry Gyula rajzának segítségével. A rajz az emlékhely tervezésének szempontjából érdekes. Így, ebben a formában sohasem láthattuk a sziklát és a szobrot Gödöllőn. A magát meg nem nevező cikk írója is utal rá, hogy mindez csak terv. Valóban Zala György kapta a felkérést a gödöllői szoborállító bizottságtól, a szikla és szobor elkészítésére. A szikla el is készült, a rajzhoz nagyon hasonló formában, de a szobor nem. Tervéről, rajz nélkül, olvashatunk a Vasárnapi Újság pár héttel később megjelent számában.52 A rövid hírből megtudhatjuk, hogy Zala György részt vett egy királyi vadászaton, ahol megmutatta a királynak Erzsébet királyné szobrának mintáját. A királynak nagyon tetszett a tervezet, amelynek leírását is közli a lap: „A szobrász is nem a trón asszonyát, hanem az áldott lelkű nőt ábrázolja a szobron, a mint egy parasztlánynyal beszél, jóságos szeretettel. Erzsébet királyné alakja életnagyságú. Egy vadrózsabokor alatt kis paraszt lány ül, a kit a királyné megszólított,

52 Mi újság? Erzsébet királyné szobra Gödöllőn. Vasárnapi Újság 1899. október 22. 729. p. A cikkre hivatkozik: Vér E. V. 2006. 66. p.

99

kezét is fejére teszi, hogy mozdulatában is szeretetet fejezzen ki.” 53 Tudjuk, hogy 1901-ben felavatták a gödöllői Erzsébet-parkban Erzsébet királyné egészalakos emlékszobrát, de nem Zala György, hanem Róna József készítette el. Róna József a megbízásról ír visszaemlékezésében.54 Megemlíti Ripka Ferenc nevét, aki jeles alakja Gödöllő helytörténetének, valamint azt a tényt, hogy már a felkérésnél szóba jött a tiszteletdíj: „Azt kérdezte, vállalnám-e a szobor elkészítését. Sok pénz ugyan nem áll rendelkezésükre, de azon a véleményen van, hogy magamfajta művész félig-meddig tiszteletből is vállalja ezt a különösen nemes feladatot. – Ez esetben a pénzre nem helyezek súlyt – mondottam.” Róna József nem fogadta el addig a megbízást, míg a szoborállító bizottság nem beszél erről Zala Györggyel, aki aztán túlterheltsége miatt átadta a feladatot Róna Józsefnek.55 Róna József, mint ahogy azt több forrás is megerősíti, a szobor készítésénél minden anyagi haszonról lemondott.56 A király Gödöllőn megnézte Róna József két szobortervét, és kiválasztotta, hogy melyik illik leginkább a tervezett helyre.57 1900. augusztus 4-én írják, hogy az

53 Mi újság? Erzsébet királyné szobra Gödöllőn. Vasárnapi Újság 1899. október 22. 729. p. A cikkre hivatkozik: Vér E. V. 2006. 66. p. 54 Róna J. 1929. 666–674. pp. Itt köszönöm meg Kaján Mariannának, a Gödöllő Királyi Kastély történészének a témában nyújtott segítségét. 55 Róna J. 1929. 666–674. pp. 56 A témával bővebben foglalkozik Vér E. V. 2006. 64–68. pp. 57 Erzsébet királyné emlékére. Vasárnapi Újság 1901. május 19. 321. p.

100

év októberében elkészül a szobor58, ami aztán 1901. február 15-én készült el.59 A szobor felavatásra 1901. május 19-én került sor, erről részletes leírást olvashatunk a Vasárnapi Újságban.60 A Vasárnapi Újság hasábjain ezekben az években már fényképek illusztrálják a beszámolókat, a híreket. A képzőművészeti kiállításokról szóló beszámolóknál is fényképfelvételeket láthatunk, amelyeket ekkor már közvetlenül is tudtak használni a nyomdatechnikában.61 1916. november 21-én meghalt Ferenc József. A Vasárnapi Újság november 26-i számában emlékezik meg a császár haláláról. Itt életrajzát, uralkodásának történetét olvashatjuk. Természetes, hogy Gödöllő nem maradhatott ki a visszaemlékezésből. Egy korábbi, a ’70es években készült festmény láthatunk itt, a festményről készült fotó segítségével.62 A kiegyezés utáni időszak Gödöllőt ábrázoló alkotásainak metszet után közölt képei révén is bepillantást nyerhetünk a 19. század magyar 58 Mi újság. Vasárnapi Újság 1900. augusztus 5. szám. 517. p. „A gödöllői Erzsébet-szobor. A néhai királyné egykori nyaralóhelyén, Gödöllőn, az új Erzsébet-parkban, október 28-án leplezik le Erzsébet királyné szobrát, az udvar jelenlétében. Zala György szobrász, kit a bizottság a szobor elkészítésével megbízott, elfoglaltsága miatt az idén nem lehetett volna készen a munkával. Így Róna József vállalkozott, hogy szobrot október végéig elkészíti.” 59 Vér E. V. 2006. 67. p. 60 Az Erzsébet-szobor leleplezése Gödöllőn. Vasárnapi Újság 1901. május 26. 341–342. pp.. Képek: 336–342. pp. 61 BAKI P. 2011. 9. p. 62 A királyi család Gödöllőn. – A hetvenes évekből való kép. Vasárnapi Újság 1916. november 26. 764. p. (Katzler: A királyi család Gödöllőn, 1874.) Publikálva: FALUDI I. 1998. 52. p., VARGA K. 2003. 202. p.

101

festészettörténetének egy szeletébe. Az említett művekben megtaláljuk a későromantikus tájképfestészet hagyományait. A barokk tájképek képszerkesztési elvei alapján megjelenő tájak harmóniát és békét árasztottak. Ezekre volt kereslet a képes újságokban, de az akkor alakuló műértő vásárló közönség köreiben is.63 A táj és a tájban elhelyezkedő épületek pontos megjelenítése, a topografikus hű ábrázolás is feladata volt a tájfestő művésznek, amelyre az ismertető, egy-egy helyszínt bemutató képnél valóban szükség volt. A magyar festészet történetében Sármány-Parsons Ilona nagy jelentőséget tulajdonít az 1884 és 1901 között megjelent országismertető sorozatnak, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben köteteinek. A kötet illusztrátorainak be kellett utazniuk egész Magyarországot, és tanulmányokat, vázlatokat kellett készíteniük a tájakról, városokról, a különféle nemzetiségű emberekről, azok szokásairól, viseletéről. Meg kellett örökíteni a foglakozásokat, a mezőgazdasági munkákat, az emberek életének legfontosabb eseményeit, a keresztelést, a házasságkötést, temetést. A művészek megfigyelték, hogy az emberek az egyházi ünnepnapokon viselik a legdíszesebb ruháikat. Szívesen ábrázolták a népi ájtatosság pillanatait, így a téma fontos szerepet kapott az 1880-as évek derekától a magyarországi festészetben.64 „Ez a gazdag képes anyag jelentősen hozzájárult a népi kultúra esztétikumának a

felfedezéséhez, és előkészítette a magyar századelő modern művészeinek a népművészethez mint művészi modellhez való fordulását.” 65 A század utolsó évtizedére kialakult egy olyan festészeti naturalizmus, amely a mindennapok valóságából ellesett jelenteket ábrázolt mesterfokon.66 Ennek a „finomnaturalista” festészetnek volt jeles képviselője Zemplényi Tivadar 67, aki a népi vallásosság és a szegény falusi emberek festője volt. Münchenben tanult. Kapcsolódott Hollósy Simon köréhez is. Mind festésmódja, mind stílusa alapján hasonlít a nagybányai mesterekhez, de megőrizte különállását.68 Zemplényi Tivadar több képet is festett a Máriabesnyői kegytemplom környékéről. Kiállításunkon egy nagyméretű, az altemplom bejárata előtt elhelyezkedő csoportot ábrázoló képet mutatunk be: Az Ünnepen című képét.69 (Zemplényi Tivadar: Ünnepen – Színes képek, 158. p.) A napernyővel, városi ünneplőruhában ábrázolt nyaralók, vagy helybéli jómódú, nyári ruhát viselő hölgyek mellett az egyszerű falusi ruhába öltözött asszonyok és az út mentén térdelő koldusok is helyet kapnak Zemplényi festményén. A vidám, napsütötte térben, a ragyogó színek használatának köszönhetően az ünnepi, a pihenőnapi felszaba-

65 SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 68. p. 66 SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 72. p. 67 SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 74. p.

63 SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 38. p. 64 SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 67. p.

102

68 SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 102. p. 69 Zemplényi Tivadar: Ünnepen, 1899. Olaj, vászon, 101×141 cm, j.j.l. Zemplényi Tivadar. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz: 2004

103

dultságot érezzük. A kapucinus feszület mögött a búcsú idején árusító sátrak tetejét láthatjuk. Zemplényi Tivadar „áhitat képei” 70 között találhatunk egy zarándokok csoportját ábrázoló festményt is.71 A búcsúsokat, a templomba vagy már a templomból hazatérő zarándokok is kedvelt témája volt a népi vallásosság megjelenítésének. A sokféle arc, a sokféle viselet a processziót vezető zászlóvivő figurája és az őt követő éneklő, imádkozó emberek ábrázolásával több magyar művésznél is találkozunk. A gödöllői művészek közül ide soroljuk Körösfői-Kriesch Aladár 1917ben készült művét,72 illetve a gödöllői művésztelep vonzásába fiatalon idekerült Détári Dettár György 1925-ben készített művét73. 1901-ben Körösfői-Kriesch Aladár házat vásárolt Gödöllőn az Erdő utcában – ezzel a megállapítással kezdődik a gödöllői művészteleppel foglalkozó írások nagy része. Többsége azt is hozzáteszi, hogy Körösfői-Kriesch már korábban járt nyaralóként a településen, ismerte és kedvelte Gödöllőt, ezért választotta családja és a kialakítandó művésztelep számára. A művésztelep másik alapítótagja, Nagy Sándor visszaemlékezése megerősíti a fentieket, miszerint az 1880-as években az

első nyaralók egyikeként több nyáron át vendégeskedett itt Kriesch János műegyetemi tanár, Kriesch Aladár édesapja, egész családjával.74 Jelen kiállításunk előkészülete közben hívták fel a figyelmemet egy a fentieket igazoló akvarellre, amelynek publikációs lehetőségét ezúton is köszönöm.75 (Körösfői-Kriesch Aladár: Gödöllői erdő – Színes képek, 156. p.) A korai gödöllői nyaralások kapcsán meg kell említeni a szomszédos község, Szada szerepét is, ahol Székely Bertalan családjával az 1870-es évektől a nyarakat töltötte.76 Székelyék Budán a Kriesch család közelében éltek, és a két család gyermekei jó kapcsolatban álltak egymással.77 Székely Bertalan életművében különleges fejezetként jelennek meg a Szadán festett tájképek, amelyekből 2015-ben láthattunk egy válogatást a Gödöllői Királyi Kastély kiállításán.78 Körösfői-Kriesch Aladár művészetében is megtalálható, elsősorban Gödöllő és környékének ábrázolásában az önfeledt, „elméleti stilizálástól mentes” 79 táj, a fények látványának, a felhők játékának megragadása és azok ábrázolása.80 74 NAGY S. 1933. 186–189. pp. Gödöllő kiválasztásáról olvashatunk: G. MERVA M. 2005. 93. p.

70 SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016. 100. p. 71 Zemplényi Tivadar: Búcsúsok érkezése. olaj, vászon, 91 x 142 cm, j.j.l. Zemplényi Tivadar. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz: 1973 72 FARKAS ZS. – ŐRINÉ N. C. 2016. 294. p. 795. tétel. Körösfői-Kriesch Aladár: Máriabesnyői körmenet, 1917. akvarell, papír, 390 x 280 mm, j.j.l. 917. Magántulajdon 73 Dettár Détári György: Búcsúsok Gödöllőn, 1915. pasztell, papír, 230 x 297 mm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz: GRO F93.69.

104

75 Körösfői-Kriesch Aladár: Gödöllői erdő, 1889. Akvarell, papír, 260 x 205 mm, b.l. (a kompozíció részeként): Gödöllő 89 Jun 2. d(?), j.b.l.: mon.. Magántulajdon 76 BAKÓ Zs. 2015. 14. p. 77 DÉNES J. 1939. 17. p. 78 BAKÓ Zs. 2015. 14. p. A képek: 31. p., 33. p., 34. p., 36. p. 79 BAKÓ Zs. 2015. 18. p. 80 FARKAS ZS. – ŐRINÉ N. C. 2016. op. cit.

105

Körösfői-Kriesch Aladár letelepedését művésztársai követték, akiknek megjelenése nem okozott feltűnést Gödöllőn, beleillettek a nyaralók sorába. A művészek többsége az Erdő és a Kossuth Lajos utcában bérelt házat vagy szobát. Két, a korszakban jelentős műteremház épült Nagy Sándor és Belmonte Leó családja részére, amelyeket Medgyaszay István tervezett. Sidló Ferenc nyaralóként vagy gödöllői lakosként, de édesanyjával a nyarakat Gödöllőn töltötte.81 Raáb Ervin és felesége gróf Bethlen Mária költözött a közeli Máriabesnyőre egy nagyobb villába, amelyet a feleség korai halála után eladtak, és a vis�szaemlékezések szerint fiúotthon lett belőle.82 Nagy Sándor és Juhász Árpád művei között találhatunk több szép festményt és rajzot a településről és annak környékéről.83 (Juhász Árpád: Gödöllői parkrészlet – Színes képek, 159. p.) A művésztelep többi tagjának pontos lakhelyét nem ismerjük, de már ideköltözésük idején is készítettek több rajzot és festményt Gödöllő nevezetes részeiről. Így a kastély épületének egy-egy szép részlete ragadta meg Mihály Rezső fiatal növendéket, de a besnyői kolostor, Gödöllő határa, a mezők és a lankás hegyvonulatok képe is szerepel alkotásain. A kellemes, egyórás kirándulással megközelíthető Szentjakabpuszta kedvelt kirándulóhelye volt a gödöllői művésztelep tagjainak.

81 NAGY Sándor: A gödöllői művészekről. In: HOVHANNENSIAN E. 1933. 187. p. 82 SZABÓ K. A. 1997. 124. p. 83 FARKAS J. 2013. 406–419. pp.

106

A természetközeli élet, az úszás, az egész testfelületet érő napfürdő vonzotta őket a gyönyörű környékre. A művésztelep tagjai külön koronauradalmi engedéllyel mehettek át az erdőn.84 Szentjakab feltételezhetően pár házból álló puszta volt a huszadik század elején, amelynek temetőjét 1918-ban lefestette Körösfői-Kriesch Aladár.85 A gödöllői művészek képein leggyakrabban egy fehér házat, a szentjakabi vadászházat láthatjuk a sokat látogatott és kedvelt Szentjakabi tó ábrázolása mellett. A gödöllői művésztelepre nemcsak az Országos Magyar Iparművészeti Iskola ösztöndíjasai érkeztek, hanem csatlakoztak hozzájuk itt élő fiatalok, és kiköltözött több művész is Gödöllőre azért, hogy együtt dolgozhasson a „gödöllőiekkel”. Gödöllőn éltek a haraszti erdész fiaiként Sztelek Dénes és Norbert, Détári Dettár György pedig a gödöllői művésztelep hatására költözött a településre. Hamarosan a Gödöllőn élő fiatalok között is kialakult egy kisebb művészcsoport azokból a fiatalokból, akik vagy a már korábban itt élők leszármazottai voltak, vagy a huszadik század elején a korábbi nyaralókból lettek gödöllői lakosok. Remsey Jenő vezetésével alakult meg a Gödöllői Művészegyesület. Az ő munkáik között is nagy számban találhatunk Gödöllőt és környékét ábrázoló képeket.

84 SZABÓ K. A. 1997. 118. p. 85 FARKAS ZS. – ŐRINÉ N. C. 2016. 297. p. 822. tétel. Körösfői-Kriesch Aladár: Temető (Szentjakab), 1918. akvarell, papír, 277 x 373 mm j.j.l. mon. 918. Magántulajdon

107

A gödöllői művésztelep és az 1919-ben megalakult Gödöllői Művészegyesület Gödöllőt ábrázoló alkotásait a Gödöllői Városi Múzeum külön kiállításon mutatta be.86 A kiállítás képanyagából válogatás található a 2013-ban megjelent Gödöllő monográfia „Színes mellékletében”.87 Az Élet a kastély vonzásában – Gödöllő, a nyaralóhely (1867–1945) című, 2017-ben megrendezett kiállításunkon ezeket az alkotásokat digitálisan mutatjuk be. A kiállítás művészettörténeti anyaga Gödöllő történetének közel 100 esztendejét foglalja össze. A művészettörténeti áttekintés egyfelől annak a képzőművészeti anyagnak a bemutatását tűzte ki céljául, amelyet Magyarországon a nagyközönség széles körben megismerhetett a sajtó révén. A lapkiadás feladata volt ugyanakkor Gödöllőnek, mint nyaralóhelynek a bemutatása és népszerűsítése is. Másfelől, a vizsgált korszak közepétől, amikor Gödöllő már inkább fotókon szerepelt a sajtóban, szükségszerűen lecsökkent a közölt képzőművészeti alkotások száma. A korszak második felét a település történetének újabb fejezeteként mutathatjuk be: úgy, mint a gödöllői művésztelep időszakát, illetve annak Gödöllő ábrázolása szempontjából érdekes alkotásait, amelyek témaválasztásukban is a kiemelkedő jelentőségű épületeket, kirándulóhelyeket ábrázolják. A változásban is maradandó értékeket.

86 Hommage á Gödöllő. Gödöllői Városi Múzeum, 2016. március 20 – szeptember 18. 87 FARKAS J. 2013. 406–419. pp.

108

IRODALOMJEGYZÉK:

BAKI P. 2011 �� Baki Péter: A fotográfia és a sajtó kapcsolata 1945-ig. Doktori disszertáció. http://doktori.btk.elte.hu/art/bakipeter/diss.pdf (letöltve: 2017. február 2.) BAKÓ ZS. 2015 �� Dr. Bakó Zsuzsanna: Szinyei, Munkácsy, Székely és tájképfestő kortársaik Gödöllő. Kiállítási katalógus. Gödöllő, 2015. Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft. DÉNES J. 1939 �� Dénes Jenő: Körösfői-Kriesch Aladár. Budapest, 1939. Királyi Magyar Pázmány Péter tudományegyetem Keresztényrégészeti és Művészettörténeti Intézet FARKAS J. 2013 �� Farkas József (szerk.): Gödöllő története II/1. 1867– 1945. Gödöllő, 2013. Gödöllői Városi Múzeum FARKAS ZS. – ŐRINÉ N. C. 2016 �� Farkas Zsuzsa – Őriné Nagy Cecília: Körösfői-Kriesch Aladár oeuvre katalógusa. In: Őriné Nagy Cecília (szerk.): Körösfői-Kriesch Aladár (1863–1920) festő- és iparművész monográfiája és oeuvre katalógusa. Gödöllő, 2016. Gödöllői Városi Múzeum. 201–304. pp. FALUDI I. 1998 �� Faludi Ildikó: A gödöllői kastély. Gödöllő, 1998. Gödöllői Királyi Kastélymúzeum G. MERVA M. 2005 �� Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladár ral. (szerk.: G. Merva Mária) Gödöllő, 2005. Gödöllői Városi Múzeum

109

G. MERVA M. 2013 �� G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn. Gödöllő, 2013. Gödöllői Városi Múzeum HOVHANNENSIAN E. 1933 �� dr. Hovhannensian Eghia (szerk.): Gödöllő a múltban és most. Gödöllő, 1933. A Gödöllői Hírlap kiadása NAGY I. 1995 �� Nagy Ildikó (szerk.): Aranyérmek, Ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Budapest, 1995. Magyar Nemzeti Galéria NAGY S. 1933 �� Nagy Sándor: A gödöllői művészekről. In: dr. Hovannesian Eghia (szerk): Gödöllő a múltban és most. Gödöllő, 1933. 186–189. pp.

TOMSICS E. 2009 �� Tomsics Emőke: Királyi Öltöztető babák. Az 1866os királylátogatás képei. Fotóművészet, 2009/1. LII. évf. 1. szám. http://www.fotomuveszet.net/korabbi_ szamok/200901/kiralyi_oltozteto_babak (letöltve: 2017. február 2.) VARGA K. 2003 �� Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai. Műemlékek Állami Gondnoksága Budapest, 2003. Vér E. V. 2006 �� Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékhelyei tükrében 1898–1914. Budapesti Negyed. 2006. XIV. évf., 52. szám.

ŐRINÉ N. C. 2016 �� Őriné Nagy Cecília (szerk.): Körösfői-Kriesch Aladár (1863–1920) festő- és iparművész monográfiája és oeuvre katalógusa. Gödöllő, 2016. Gödöllői Városi Múzeum RÓNA J. 1929 �� Egy magyar művész élete. II. kötet. Budapest, Európa SÁRMÁNY-PARSONS I. 2016 �� Sármány-Parsons Ilona: Festészet Ferenc József korában. In: Bán András (szerk.): Az első aranykor. Az Osztrák-Magyar Monarchia festészete és a Műcsarnok. Budapest, 2016. Műcsarnok. 14-197. pp. SINKÓ K. 1995 �� Sinkó Katalin: A műlappályázatok. In: Nagy Ildikó (szerk.): Aranyérmek, Ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Budapest, 1995. Magyar Nemzeti Galéria 221–242. pp. SZABÓ K. A. 1997 �� Szabó Krisztina Anna: „Az Egészélet szigete” – életmód és mentalitás a gödöllői művésztelepen. Kandidátusi disszertáció. 1997. GVM Adattár. ltsz: A. 97. 431.

110

111

MŰTÁRGYJEGYZÉK Összeállította: Czeglédi Noémi

GÖDÖLLŐ Térkép · 1932 papír, 50 × 68,5 cm Gödöllő nagyközség térképe tájékoztatóval. Rajzolta Pápay Dénes erdőmérnök. Méretaránya 1:11500 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2009.74.1. és TD.88.43.1. Kiadvány · 1932 papír, 42 oldal A Gödöllői Kalauz című kiadvány angol, francia és német nyelven. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.92.108.1. és TD.92.45.1. Prospektus · 1933 papír, 6 oldal Gödöllő rövid kalauza (térképpel) című prospektus, a Gödöllői Református Egyházközség kiadásában. Térkép méretaránya 1:15000 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.88.39.1. és TD.93.192.1.

Jegyzék · 1938 papír, 26 × 20 cm A gödöllői telefon előfizetők névsora. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: GVM TD.2003.17.1. Prospektus · 1932 papír, 22,1 × 11,6 cm Volt-e Ön mostanában Gödöllőn című prospektus a Gödöllői Idegenforgalmi és Községszépítő Bizottság kiadásában, a Magyar Fürdők és Üdülőhelyek központi irodájának pecsétjével. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.99.121.1. Újság kivágat · 1936 papír, 15 × 21,5 cm Képes Pesti Hírlap, 1936. március 24. Benne: Fotó a máriabesnyői községfejlesztő bizottság botplakettjéről. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.88.11.1. másolatait lásd az alábbi oldalon: https://gallery.hungaricana.hu/hu/ GodolloKepeslap/

113

UTAZÁS GÖDÖLLŐRE Személygépkocsi-modell fém, H: 840 mm Sz: 310 mm M: 330 mm MÁG 1913-as modellje, M= 1:5 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményéből, ltsz: S-1.80. Személygépkocsi-modell fém, H: 880 mm Sz: 250 mm M: 360 mm Magosix modellje, M= 1:5 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményéből, ltsz: 12-68.36.1. Autóbuszmodell fém, H: 240 mm Sz: 75 mm M: 96 mm Rába AF modellje, M= 1:25 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményéből, ltsz: S-1. 92. Autóbuszmodell fém, H: 280 mm Sz: 95 mm M: 115 mm Rába Super 3 modellje, M= 1:25 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményéből, ltsz: S-1. 94. Kiadvány, 1912 papír, 153 oldal XV. Pótlék a magyar királyi államvasutak kezelése alatt álló helyi érdekű vasutak vonalain a gyors- és teheráruk szállítására 1908. január 1-je óta érvényes helyi díjszabáshoz. II. rész. Budapest, 1912. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.88.262.1.

114

KASTÉLY Menetrend, 1914 papír, 42 oldal Magyar királyi államvasutak. 9. menetrendkönyv. Rákospalota–Újpest– Vácz, Veresegyház–Gödöllő. Budapest, 1914. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.99.143.1. Szórólap, 1933 papír, 13,5 × 7,3 cm BHÉV turista terv. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.92.53.6. Bőrönd, 20. század első fele bőr, fém 37 × 24 × 9 cm Bőr kisbőrönd bőröndmatricákkal, Ottó Ferenc (1904–1976) zeneszerző hagyatékából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.87.392.1. Bőrönd, 20. század első fele kartonpapír, 70 × 16 × 39 cm Papundekli bőrönd, bőr szegéllyel, matricákkal, Ottó Ferenc (1904–1976) zeneszerző hagyatékából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.87.393.1.

Konzolasztal, 19. század lakkozott fa, 99 × 88,5 × 45,5 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.44.1.

Vadászpuska, 19. század fém, fa tussal, H: 122 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.46.1.

Támlásszék, 18. század fa, textil, M: 94 cm, ülőszélesség: 54 cm Bordó bársonyhuzatú, fehér és aranyszínű fa szék, a kastély jelzetével. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.91.15.1.

Vadászpuska, 19. század fém, fa tussal, H: 107 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.47.1.

Könyv, 1896 papír, 191 oldal Ripka Ferenc: Gödöllő a királyi család otthona. Budapest, 1896. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: H 319 Korabeli képeslapok Erzsébet királynéról papír, különböző méretek magántulajdon

UDVARI VADÁSZATOK Vadász szék, 19. század vége fa, réz, M: 58 cm, ülőke: 35 × 12 cm Egylábú fa vadászszék, réz botvéggel, a hagyomány szerint I. Ferenc József használatából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.45.1.

Vadászpuska, 19. század fém, H: 120 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.48.1. Vadászkürt · 19. század vége réz, bőr, 30 × 18 × 13 cm „Fürst Pless” jelzéssel, bőr szalaggal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.49.1. Lőportartó szaru, 19. század vége szaru, réz, 20 × 7,5 × 2,5 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.50.1. Lőportartó szaru, 19. század vége szaru, réz, 16,5 × 5,5 × 2,5 cm Rézzel díszített lőportartó „E M” monogrammal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.51.1. Lőportartó, 19. század vége szaru, réz, 21 × 8 × 2,5 cm Oválisra faragott szaru, réz összeillesztéssel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.52.1.

115

Lőportartó · 19. század vége bőr, szaru, 25 × 15 × 5 cm Bőr lőportartó, szaru kiöntőnyílással. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.53.1. Ivókürt · é. n. bölényszarv, fém, 28 × 9 × 8cm Fém pántokkal (töredékek) díszített, szarvból készült ivókürt. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.54.1. Vadásztőr · é. n. csont, fém, H: 44,5 cm Szablyából készült, csont nyéllel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.55.1. Vadásztőr · é. n. agancs, fém, H: 69 cm Pengéje gazdagon díszített, agancs nyéllel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.56.1. Vadásztőr · é. n. agancs, fém, bőr, H: 46 cm Agancsnyelű tőr, fémrátétes bőrtokban. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.57.1-2. Vadászkés · é. n. fém, csont, szőr, H: 21 cm Őzlábnyelű kés. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.58.1. Villa · é. n. agancs, fém, H: 18,5 cm Agancsnyelű villa. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.59.1.

116

Vadász igazolvány · 1921–1922 papír, 8,5 × 12,5 cm Horváth József vadász igazolványai, Gödöllő. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.96.6.1-2. Könyv · 1922 papír, 35 oldal Storcz Mátyás: A véreb munkában Gödöllő, 1929. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: H 106 Újság · 1929 papír, 10 lap Nimród Vadászlapok, 1929. február 1. szám. Címlapján gödöllői vadászat Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.88.341.1. Újság · 1927 papír, 4 oldal Pesti Napló képes melléklete, 1927. január 9. szám Benne fotósorozat „A gödöllői nagy vaddisznó-vadászat” címmel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.99.114.1. Könyv · 1901 papír, 54 oldal Ripka Ferenc: Erzsébet királyné Gödöllőn 1867–1897. Emlékkönyv a gödöllői Erzsébet szobor leleplezési ünnepére. Budapest, 1901. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.88.80.1.

POLGÁRI SÉTÁK, TURIZMUS Napernyő · 20. század első harmada textil, réz, fa, H: 54,5 cm Á: 52,5 cm Hímzett, fehér napernyő, rézbetétekkel díszített fanyéllel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TX.2016.2.1. Napernyő · 20. század első harmada textil, fa, H: 89 cm Á: 112 cm Fekete, mintás napernyő, gömb végű fanyéllel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TX.2016.3.1. Sétapálca · 19. század fa, fém, H: 86 cm Fa sétapálca, belső üregében dísztett, ezüst végű tőrrel; réz botvéggel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.87.427.1. Túrabot · 20. század fa, fém, H: 90 cm Lakkozott fa túrabot, réz és alumínium botplakettekkel, réz botvéggel, használója által rárögzített sípzsinórral. A Magyar Cserkészszövetség Gyűjteménye, Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: MCSGY 96/304/01/01 Botplakett · 1930 körül domborított alumínium, 44 × 37 mm Szarvasagancs között a kastély homlokzati képével, fölötte „GÖDÖLLŐ” felirattal, virágdísszel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: NU.89.75.1.

Túrahátizsák · 20. század első fele textil, bőr, fém, 44 × 67,5 × 12 cm Sátorszövetből, bőrszegéllyel és bőrszíjjal készült fémvázas hátizsák. A Magyar Cserkészszövetség Gyűjteménye, Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: MCSGY 97/558/12/150 Túracipő · 20. század első fele bőr, H: 31 cm Mecsek fantázianevű túracipő, krómcserzésű durabell (kemény zsírokkal vízhatlanított) bőrből, dupla talppal, goiserni varrással. A Magyar Cserkészszövetség Gyűjteménye, Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: MCSGY tulajdona Levélszekrény · 19. század vége fém, 50 × 50 × 26 cm Nagyalakú, kézi ürítéses, fali levélszekrény Postamúzeum, ltsz: T10 84.71.0. Emlékpohár · 20. század első fele Üveg, M: 11 cm TÁ: 4,8 cm SZÁ: 7 cm Emlékpohár Máriabesnyőről, a templom ábrázolásával, felirata: „Üdvözlet Mária–Besnyőről”. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2000.166.1. Emlékbögre · 20. század első fele Porcelán, M: 9,5 cm TÁ: 6,5 cm SZÁ: 8,5 cm Festett, fehér porcelán bögre Máriabesnyőről, színes képi ábrázolással, felirata: „Besnyői / Emlék”. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2017.6.1.

117

Emlékbögre · 20. század első fele Porcelán, M: 7 cm TÁ: 4,2 cm SZÁ: 6,4 cm Fehér, önmagában mintás porcelán bögre Máriabesnyőről, fekete-fehér képi ábrázolással, felirata: „Besnyői / Emlék”. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2017.3.1. Emlékbögre · 20. század első fele Porcelán, M: 7 cm TÁ: 4,2 cm SZÁ: 6,4 cm Fehér, önmagában mintás porcelán bögre Máriabesnyőről, fekete-fehér képi ábrázolással, felirata: „Besnyői / Emlék”. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2017.3.1. Emléktárgy · 20. század első fele Porcelán, M: 6,8 cm Talpakon álló, fésűskagyló mintájú, kancsó formájú mázas porcelán emlék Máriabesnyőről, színes képi ábrázolással. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2017.8.1. Kiadvány · 1933 Papír, 64 oldal 18 × 13 cm Máriabesnyői naptár 1934. Máriabesnyő, 1933. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.88.42.1. Kiadvány · 1939 Papír, 80 oldal 20 × 14,5 cm Máriabesnyői missziós naptár 1940. Máriabesnyő, 1939. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.88.42.2.

118

Kiadvány · 1941 Papír, 96 oldal 20 × 14 cm Máriabesnyői naptár 1942. Máriabesnyő, 1941. Márton Lajos rajzaival. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2003.20.1. Kiadvány · 1943 Papír, 15 oldal 23,2 × 13,3 cm Dr. Dombi József (szerk.): Gödöllő, Máriabesnyő. Budapest székesfőváros iskolai tanulmányi kirándulásai 32. Budapest, 1943. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2003.23.1. Emléktárgy · 20. század eleje Porcelán csésze: M: 5 cm TÁ: 5 cm SZÁ: 5 cm, kanna fedővel: 9 × 11 × 4,5 cm Kétszemélyes porcelán emlék kávéskészlet a gödöllői kastély színes képével, felirata: „GÖDÖLLŐ KIRÁLYI KASTÉLY”. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2000.168.2–5. Emléktárgy · 20. század eleje Porcelán, 7,5 × 10 × 1,6 cm Porcelán bonbonier, fedele a gödöllői kastély színes képével, felirata: „GÖDÖLLŐ KIRÁLYI KASTÉLY”. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.87.459.1.

Fotóalbum · 1926 Papír, 20 lap 22 × 32 cm A Gödöllői Járási Közművelődési Egyesületek és a Faluszövetség kiállításának fotóalbuma Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2006.1.1. Félárú igazolvány · 1926 Papír, 13,5 × 17,3 cm A Gödöllői Járási Közművelődési Egyesületek és a Faluszövetség kiállítására szóló félárú igazolvány. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.90.17.1. Emléktárgy · 1933 kerámia, kulacs: 18 × 13 × 5 cm dugó: M: 2 cm, Á: 0,5 cm Kék színű mázas emlékkulacs kerámia dugóval a IV: Cserkész Világtalálkozóról, amit a gödöllői ún. üzletvárosban is árusítottak. Körirata: „A VILÁGJAMBOREE EMLÉKÉRE / BUDAPEST 1933”. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2017.14.1–2. Könyv · 1933 papír, 160 oldal Radványi Kálmán dr. (szerk.): Jamboree Budapest – Gödöllő 1933. Budapest, 1933. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2012.1.1.

FÜRDŐ- ÉS SPORTÉLET Meghívó · 1886 papír, 34 × 21,1 cm Meghívó Odray János plébános részére az „Achilles-Egylet” gödöllői táncestéllyel záródó, Budapest és Gödöllő közötti országúti versenyeire. 1886. április 18. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2008.18.1. Tiszteletjegy · 1937 papír, 7 × 12 cm Tiszteletjegy dr. Zachár Kálmán részére labdarúgó mérkőzésre az „ErzsébetparkiSporttelepre”, a Gödöllői Iparos Ifjúsági Önképző Kör pecsétjével. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.93.35.1. Napozóágy · 20. század rekonstrukció Női fürdőruha · 1930-as évek rekonstrukció Férfi fürdőnadrág · 1930-as évek rekonstrukció Sportérem · 1935 bronz, füllel, Á: 41 mm Előlap: Férfi és női teniszező alak. Hátlap: Babérkoszorú közepén „Blaha Lujza / fürdő / 1935.” felirattal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: GVM NU.89.98.1.

119

Teniszütő · 19. század vége fa, marhabél, H: 69,5 cm SZ: 23 cm Á: 3,5 cm Fából hajlított Thonet Sandard fa teniszütő, a nyak egyik oldalán „STANDARD”, a másik oldalon „THONET AUSTRIA” felirat, a húrok alsó részén rögzített merevítő zsineg, a nyél végén ragasztószalag, oldalt rögzítő csavar. Nemzeti Sportközpontok Magyar Olimpiai és Spotmúzeum, ltsz: 2015.314.1. Teniszütő · 20. század eleje fa, bél, bőr, H: 68,5 cm SZ: 22 cm Á: 3,2 cm Fából hajlított teniszütő, egyik oldalon „GENEVA” felirattal, másik oldalon lekopott „SPLANDING” logó. Felül a kereten a fogalmazó: „STEFFER ANTAL BUDAPEST”, a száron oldalt „I-I- ½ OZ”, a szár végén izzadság elvezető járatok, a szár végén bőr fedés. Szív alatt jobbra karcolt felitat: „FTTI” vagy „ETTI”. Nemzeti Sportközpontok Magyar Olimpiai és Spotmúzeum, ltsz: 2015.318.1. Kerékpár · 20. század első fele fém, H: 2000 mm Sz: 800 mm M: 1000 mm CZ női kerékpár Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményéből, ltsz: 12-2001.3.1. Kerékpár · 1920–30-as évek fém, Méret: 28-as Herczog Béla Optimus férfi kerékpár. Vázszám: C16529 magántulajdon

120

Kerékpár · 1920–30-as évek fém, Méret: 28-as Miele női kerékpár. Vázszám: 554716 magántulajdon

TÁRSASÁGI ÉLET Meghívó · 1918 papír, 14 × 8,8 cm Levelezőlapként feladható meghívó a m. kir. máriabesnyői III. kerületi tartalékos tisztiiskola önkénteseinek zártkörű kerti mulatságára a Máriabesnyői NyaralóEgyesület parkjába. 1918. augusztus 5. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.99.180.1. Meghívó · 20. század első fele papír, 10,5 × 17 cm, 2 lap A Gödöllői Nyaraló Ifjúság meghívója táncmulatságra Nagy Ferenc „Aranyfáczán” vendéglőjébe. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.96.12.1. Meghívó · 1924 papír, 11,6 × 18,8 cm Meghívó nyári medikus táncmulatságra a Gizella vendéglő kerthelyiségébe a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvoskari „Csaba” Bajtársi Egyesület Gödöllői Törzsének szervezésében. 1924. június 21. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.90.9.1.

Mozi széksor · 1938 körül fa, 81 × 151 × 41 cm, ülőszélesség: 44 cm A gödöllői Uranus mozi széksora. Az 1970es évek elejéig volt használatban. Kovács József és Kovács Józsefné ajándéka. Felajánlásként Rácz Barnabás restaurálta.

VENDÉGLÁTÁS Asztal · 20. század első fele fa, 90 × 70 × 70 cm Sötétbarnára lakkozott fa asztal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2016.60.1. Szék · 20. század eleje fa, 88 × 37 × 40 cm Világos színű Thonet szék, alján gyári címkével. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2009.1.1. Újságtartó · 20. század fa, fém, 62 × 24,5 × 2,5 cm Fa nyéllel, vesszőből, fém záró elemekkel és merevítővel készült újságtartó. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.97.6.1. Emlékkönyv · 1907 papír, 6 oldal, 16,4 × 19,6 cm Ismeretlen budapesti leány emlékkönyvének töredéke, „Persler néni” [Persler Kálmánné] bejegyzéssel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2003.70.1.

Menetrend · 20. század eleje papír, 12,3 × 18 cm Füzetlapra írt vasúti menetrend Neszveda Antal viaszgyertya-öntőmester és vendéglős hagyatékából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.92.120.61. Postai levelezőlap · 1937 papír, 10,8 × 15 cm Képeslap nótával és kottával (Piros kaláris…) a gödöllői Vidák József műsorából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.99.68.1. Hegedű · 20. század első fele fa, karton, bőr, Hegedű: H: 60 cm SZ: 21 cm, tok: H: 79,5 cm SZ: 25 cm, vonó H: 74 cm Hegedű tokban, vonóval, két csomag póthúrral a Vidák család használatából, belsejében címke: „Knedler Vilmos hangszerkészítő / Instrument Macher Budapest III., Miklós u.38.” felirattal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2017.1.1–5. Dokumentum · 1922 papír, 34,5 × 21 cm A vendéglői ipar kiváltását tanúsító iparigazolvány Kilián Frigyes részére kiállítva. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2009.11.1.

121

Dokumentum · 1942 (1948) papír, 29,5 × 20,5 cm Korlátlan italmérési engedély ifj. Kilián Frigyes részére a Gödöllő, Rudolf út [ma Szabadság út] 130. szám alatt működő kocsmába. Az 1942-es dokumentum hiteles másolata 1948-ból. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2009.11.2. Plakát · 1920-as évek papír, 42 × 29 cm A Gödöllői Színház plakátja a Persler vendéglőben (Központi Szálloda) meghirdetett színi előadásokról. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TD.2002.57.1–2. Mosdótál · 20. század első fele porcelán, M: 17 cm Á: 49,5 cm Kerek, fehér porcelán mosdótál a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.88.310.1. Fogkefetartó · 20. század első fele gránit, 22,5 × 5,5 × 8 cm Fedeles fehér gránit fogkefetartó a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.88.235.1–2. Törölköző · 20. század első fele vászon, 59,5 × 66,5 cm Vászonszövésű törölköző piros díszítő csíkkal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: N.99.65.1.

122

Csaptelep · 20. század első fele fém, porcelán, 10 × 15 cm Porcelán betétes fém csaptelep „MELEG” felirattal a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.88.190.1. Mérleg serpenyő · 20. század első fele fém, M: 1 cm Á: 5 cm Kisméretű fém serpenyőcske a Persler család Központi Szállodájából „HACKER ÉS TÁRSA” jelzettel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.88.341.1. Dísztányér · 19. század porcelán, Á: 19,5 cm Áttört szegélyű, színes, virágmintás dísztányér a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.88.378.1.

Süvegcukor · 20. század első fele cukor, 7,5 × 16,5 cm A Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.88.194.1. Kávés kancsó · 20. század porcelán, 10 × 12 cm Fedeles fehér porcelán kancsó a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2001.142.1–2. Tejkiöntő · 20. század eleje porcelán, 11,5 × 10 cm Dombor mintás fehér porcelán tejkiöntő a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2001.143.1. Tejkiöntő · 20. század porcelán, 9 × 12 cm Fehér porcelán tejkiöntő a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2001.143.1.

VILLÁK, NYARALÓK

Emléktábla · 1902 öntött bronz, 104 × 68,5 × 3,3 cm Győry Vilmos (1838–1885) költő, műfordító emléktáblája a volt nyaralójának faláról. Állíttatta a későbbi tulajdonos Magyar Kázmér tanfelügyelő, műgyűjtő 1902-ben. Felirata: „Ez a / ház volt / Győry Vilmos / nyári lakása / 1881–1884-ig. / „A bokros kis udvar és / a repkényes folyosó” / kegyelettel őrzi / emlékét. / 1902.” Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2017.1. Tervrajz · 1932 Nyaraló bővítési tervrajza a Királytelepen a negyedik utcában Nagy Sebestyén János építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 5-1932 (másolat)

Parfait formák · 20. század első fele fém, 6 × 8,5 cm, 6,2 × 6 cm, 6,7 × 4,5 × 4,2 cm Fém parfait formák a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.91.2.1., T.91.8.1. és T.200.45.1.

Tervrajz · 1933 Nyaraló tervrajza az Öreghegy 1778/5 hrsz. telkén Bolemán Éhu László építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 5-1933 (másolat)

Lábas · 20. század első fele réz, ón, M: 8,5 cm Á: 19 cm Kétfülű ónozott rézedény a Persler család Központi Szállodájából. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2000.155.1. és T.2000. 156.1.

Tervrajz · 1933 Nyaraló tervrajza a Blaha Lujza fürdőnél, az 1589/13 hrsz. telken Neisz Menyhért építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 5-1933 (másolat)

123

Tervrajz · 1933 Nyaraló tervrajza az Iskola utcában Kovách János építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 6-1933 (másolat)

Tervrajz · 1935 Nyaraló tervrajza az Iskola utcában Kovách János építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 7-1935 (másolat)

Tervrajz · 1933 Nyaraló tervrajza a Nagyvárad u. 22. szám, 2594/9 hrsz. telken Meszlényi Mária építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 6-1933 (másolat)

Tervrajz · 1935 Vízvezeték és szivattyúház tervrajza nyaralóhoz a Festetich u. [ma Öreghegyi út] 34. szám, 1790 hrsz. telken Kaffka Péter építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 8-1935 (másolat)

Tervrajz · 1933 Ház tervrajza a Lovarda u. 2. szám alatt Fallenbüchl Tivadar építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 6-1933 (másolat) Tervrajz · 1934 Nyaraló tervrajza a Blaháné úton, a 1585/95 hrsz. telken Bak Andrásné építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 6-1934 (másolat) Tervrajz · 1935 Nyaraló tervrajza a Festetich úton [ma Öreghegyi út], a 2223/1 hrsz. telken Pap Ákosné építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 7-1935 (másolat)

124

Tervrajz · 1935 Kertészlak tervrajza nyaralóhoz a Festetich u. [ma Öreghegyi út] 34. szám, 1790 hrsz. telken Kaffka Péter építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 8-1935 (másolat) Tervrajz · 1936 Nyaraló tervrajza a Blaháné úton, az 1585/100 hrsz. telken Hajdu Lajos építtető részére. MNL PML V. 1044. Cb. 9-1936 (másolat) Tervrajz · 1938 Nyaraló átalakításának tervrajza a Perőcz utcában, az 5040/1-2 hrsz. telken Murányi Dezső részére. MNL PML V. 1044. Cb. 9-1938 (másolat)

Tervrajz · 1938 Nyaraló tervrajza a Blaháné út 142. szám, 1717 hrsz. telken, Vidó Paula és Adél építtetők részére. MNL PML V. 1044. Cb. 10-1938 (másolat)

NYARALÓ ENTERIŐR Ambrus Zoltán (1865–1932) író gödöllői nyaralójából származó bútorok és használati tárgyak Dívány · 20. század eleje fa, fém, szőr, textil, 54 × 185 × 80 cm Rózsaszín, virágmintás kárpitozású, fejtámlás dívány. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.2.1. Ágytakaró · 20. század első fele textil, 153 × 287 cm Vöröses-barnás árnyalatú, keleti mintájú csomózott ágytakaró. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TX.2008.7.1. Díszpárna · 20. század első fele textil, 47 × 72 cm Kitöltött keresztszemes hímzésű, házi készítésű, virágmintás díszpárna. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TX.2008.4.1.

Szőnyeg · 20. század első fele textil, 263 × 147 cm Geometrikus mintájú csomózott szőnyeg. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TX.2008.8.1. Faliszőnyeg · 20. század első fele textil, 195 × 137 cm Leveles-virágos díszítésű csomózott faliszőnyeg. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TX.2008.9.1. Trümó (szekrény) · 20. század első fele fa, 80 × 111 × 35 cm Sötétre pácolt fa, ajtós szekrény, polccal, 3 fiókkal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.3.1–4. Asztal · 20. század eleje fa, 76 × 62 × 44 cm Kihúzható, négyszögletes fa ebédlőasztal, esztergált lábakkal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.5.1. Szőnyeg · 20. század első fele textil, 216 × 105 cm Geometrikus mintás, apró virágokkal díszített csomózott szőnyeg. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: TX.2008.9.1. Szék · 20. század első fele Zöld bársony kárpitozású támlás szék. 94 × 44 × 44 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.6.1–4.

125

Kézimunka asztal · 20. század első fele fa, tükör, 76 × 62 × 44 cm Felhajtható tetejű, tükrös, rekeszes asztalka tűpárnával. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.7.1. Neszesszer bőrönd · 20. század eleje karton, textil, bőr, 11,5 × 39 × 25,5 cm Neszesszer bőrönd kivehető tükörrel, ruhakefével, hajkefével, kozmetikai üvegekkel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.11.1–9. Utazótáska, 20. század eleje bőr · 50 × 30 cm Barna bőrből készült utazótáska. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.12.1. Asztali lámpa · 20. század eleje fém, porcelán, textil, M: 44 cm Á: 22 cm Gyöngyvirág mintás porcelán asztali lámpa bronz talpon, új lámpaernyővel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.23.1–2. Asztalka · 20. század eleje fa, M: 75 cm Á: 43,5 cm Lámpatartó kerek, fa asztalka polccal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.4.1.

Kávés készlet · 20. század eleje porcelán, csészealj Á: 11 cm, csésze M: 4,5 cm, Á: 5 cm Virágos díszítésű osztrák, jelzett, hatszemélyes porcelán készlet cukortartóval és tejkiöntővel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.26.1–15.

GÖDÖLLŐ TELEPÜLÉST ÁBRÁZOLÓ KÉPEK 1867–1945

Tálca · 20. század első fele fém, 2,5 × 21,5 × 15 cm Lábakon álló, ovális fém tálca, virágos majolika betéttel. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.14.1.

Köszönetet mondunk a művek kiválasztásában nyújtott segítségért: B. Nagy Anikónak (BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár), Hessky Orsolyának (Magyar Nemzeti Galéria), Király Attilának (Magyar Nemzeti Múzeum), Simon Magdolnának (BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár), Pleszviny Editnek (Magyar Nemzeti Galéria)

Ékszeres doboz · 20. század első fele fa, M: 2cm Á: 3,5 cm Festett, kerek ékszeres dobozka, belsejében Sarkadi Imre ékszerész címe. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.16.1–2. Fotós doboz · 20. század eleje papír, 3 × 13 × 9,5 cm Üvegnegatívok tárolására készült papírdoboz. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.21.1–6. Képkeret · 20. század eleje fa, 35 × 25 cm Fekete alapon sárga virágos díszítésű szecessziós képkeret Beethoven képével és felirattal. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: T.2008.24.1.

Válogatás az Ambrus villa könyveiből

126

Képzőművészeti műtárgyjegyzék Összeállította: Őriné Nagy Cecília

KASTÉLY GRAFIKA: Franz Kollarz: Erzsébet királyné és Rudolf koronaherceg sétalovaglása a Gödöllői kastély parkjában · 1875–76 papír, fametszet, 255 × 330 mm BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Metszettár, ltsz: KM.65.174. Ludwig Rohbock nyomán L. Oeder: Gödöllői kastély papír, acélmetszet, 187 × 248 mm BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Metszettár, ltsz: K5/n3.

DIGITÁLISAN MEGJELENÍTVE: Benczúr Béla: Gödöllő, kastély tusrajz, papír, 239 × 357 mm j.j.l. Benczúr Béla MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.T.7288. Fotó: Király Attila Kotz Luise után Merklas W.: Gödöllői részlet aquatinta, papír, 130 × 178 mm, j.b.l. N.d.Nat. gez.v. Louise B. Kotz, j.j.l. V. Merklas sc. felirat: Gartenpartie in Gödöllő / (UNGARN) MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.T.9099. Fotó: Király Attila Kotz Luise után Merklas W.: Gödöllői részlet aquatinta, papír, 130 × 175 mm j.b.l. N. Nat. g.v. Louise B. Klotz középen: Gartenpartie in Gödöllő. j.j.l. V. Merklas sc. / (UNGARN) MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.T.5563. Fotó: Király Attila

127

Keleti Gusztáv: Gödöllő, kastély színes litográfia, papír, 477 × 624 mm Felirat: GÖDÖLLŐ / Az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat Albumlapja 1867. / j.b.l. Term. u. és kőre rajzolta Keleti Gusztáv. j.j.l. Nyomt. Légárdy Testvérek Pesten. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.T.5557. Fotó: Király Attila Kollarz Franz: A királyi család Gödöllőn litográfia, papír, 550 × 705 mm Felirat: A királyi pár családja körében Gödöllőn. / A Divat 1869-évi jutalomképe. Jelezve a képen j.l. Kollarz, felirat alatt b. Kollarz eredeti rajza MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.75.192. Fotó: Kardos Judit Ismeretlen mester: Gödöllő, kastély színes fametszet, papír, 280 × 378 mm felirat: A GÖDÖLLŐI KASTÉLY BELÜLRŐL TEKINTVE. J.l. Természet után felvett eredeti rajz MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.T.7102. Fotó: Király Attila Ismeretlen mester: Gödöllő, kastély fametszet, papír, 126 × 121 mm felirat: Gödöllő, tükörírásban MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.T.5562. Fotó: Király Attila

128

Rohbock Ludwig u. Oeder L.: Gödöllői kastély acélmetszet, papír, 145 × 195 mm Felirat: GÖDÖLLŐI KASTÉLY. – CASTEL GÖDÖLLŐ, JELZÉS: gez.v.L. Rohbock. – Druck Verlag v. G.G. Lange in Darmstadt. – gest.v.L. Oeder. / Lauffer és Stolp bizománáyban Pesten. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.T.3071. Fotó: Király Attila Mihály Rezső: Gödöllői kastély belső udvara, 1909 akvarell, papír 325 × 250 mm, j.b.l. mon. 1909. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: 86.58. Fotó: Hegedűs Gábor Mihály Rezső: Gödöllői kastélyrészlet · 1918 akvarell, tus, papír, 260 × 233 mm, j.j.l. Gödöllő, 1918. aug. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: 86.170. Fotó: Hegedűs Gábor A gödöllői kastély Gödöllő. VU 1867. április 7. XIV. évf. 14. szám. 161–163. pp. Keleti Gusztáv rajza után: Gödöllői kastély és park A gödöllői kastély. VU 1868. január 19. XV. évf. 3. szám 29–30. pp.

A gödöllői királyi kastély Királyunk rezidenciái. VU 1888. december 2. XXXV. évf. 40. szám. 805. p.

UDVARI VADÁSZATOK GRAFIKA: Vágó Pál nyomán Magyar Királyi Állami Nyomda Sokszorosító: Udvari vadászat a Gödöllői kastélyban · 1895 papír, rézkarc, 740 × 980 mm BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Metszettár, ltsz: 18.206 Julius von Blaas nyomán Viktor Angerer: Rókavadászat Gödöllőn I. Ferenc József részvételével papír, heliogravure, 283 × 383 mm BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Metszettár, ltsz: 23.977

DIGITÁLISAN MEGJELENÍTVE: FESTMÉNY: Spányik Kornél másolata Julius v. Blaas után: Gödöllői falkavadászat olaj, fa, 62 × 100 cm. j.b.l. Julius v. Blaas u. másolta Spányik Kornél M. MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: 1909 Fotó: Király Attila

GRAFIKA: Kelety Gusztáv után Bruckmann: Gödöllő vadászterület fénynyomat, papír, 203 × 293 mm, lapméret 284 × 346 mm Felirat: A gödöllői vadászterületről. / Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Műlapja 1897-re / Jelezve a kép alatt b.: Keleti Gusztáv PXT, Jelezve a kép alatt j.: Photogravure Brukmann MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs64.9. Fotó: Király Attila Gödöllőn – Blaas Gyula festménye után Gödöllő VU 1882. október 8. XXIX. évf. 41. szám. 649–650. pp. Keleti Gusztáv: Gödöllő VU 1900. december 23. 47. évf. 51. szám. 848. p. Vágó Pál: Vadászat a gödöllői határban Az Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest, 1887. Hasonmás kiadás: Debrecen, 2014. Magyarország II. kötet. Budapest, 1891. 527. p.

129

POLGÁRI SÉTÁK ÉS TURIZMUS FESTMÉNY: Zemplényi Tivadar: Ünnepen · 1899 olaj, vászon, 101 × 141 cm, j.j.l. Zemplényi Tivadar Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz: 2004. Juhász Árpád: Gödöllői parkrészlet · 1912 olaj, vászon, 78 × 114 cm, j. j. l.: Juhász Á. / Gödöllő 912 BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Festészeti Gyűjtemény, ltsz: KM.96.5.

Juhász Árpád: Gödöllői parkrészlet · 1907 körül ceruza, papír, 288 × 450 mm, j.j.l. Juhász Á Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, Grafikai Gyűjtemény, ltsz: 12.170.

Dettár György: Részlet a gödöllői határból · 1924 olaj, karton, fa, 23,5 × 32 cm, j.b.l. Dettár György 1924 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2004.2. Fotó: Hegedűs Gábor

Sztelek Dénes: A gödöllői Jamboree kiállításának kilátótornya · 1933 vegyes technika, vászon, 20 × 30 cm, j.j.l. Gödöllő Jamboree Sztelek, 1933 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.96.8. Fotó: Hegedűs Gábor

DIGITÁLISAN MEGJELENÍTVE:

Dettár György: A Gödöllői-dombság · 1925 olaj, fa, 26,5 × 34,5 cm, j.j.l. Dettár György 1925. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2004.1. Fotó: Hegedűs Gábor

Sztelek Dénes: Máriabesnyői búcsú olaj, vászon, 54 × 55 cm, j.j.l. Sztelek Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2010.3. Fotó: Hegedűs Gábor

FESTMÉNY: Juhász Árpád: A szentjakabi tó (Az isaszegi malomtó) · 1905 és 1910 között olaj, karton, 33 × 52 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: 86.132. Fotó: Hegedűs Gábor

GRAFIKA: Keleti Gusztáv: Gödöllő papír, akvarell, fedőfehér, lapméret: 253 × 355 mm, j.j.l. Kelety Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztály, ltsz: GRO1902 – 1034. Pokorny Tivadar – Háry Gyula: A gödöllői Erzsébet királyné-emlékmű · 1899 papír, ceruza, 235 × 310 mm, j. b. l.: CH. BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Grafikai Gyűjtemény, gyarapodási napló szám: 1258 - közölve: VU 1899. szeptember 10. 46. évf. 37. szám. 617. (Erzsébet királyné emléke Gödöllőn. Pokorny Tivadar vázlata után rajzolta Háry Gyula)

130

Juhász Árpád: Máriabesnyő olaj, vászon, 11 × 14 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: 86.315. Fotó: Hegedűs Gábor Molnár Z. János: A gödöllői Erzsébet-park olaj, vászon, 69,5 × 100 cm, j.j.l. Molnár Z. János Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2005.1. Fotó: Hegedűs Gábor Nagy Sándor: A haraszti vadászház · 1920 után olaj, vászon, 72,3 × 97, 5 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: 2010.3. Fotó: Hegedűs Gábor

Szentgáli Tóth Zoltán: Besnyői táj · 1928 olaj, vászon, 60 × 55 cm, j.j.l. Sz. Tóth Zoltán 28 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2004.4. Fotó: Hegedűs Gábor Dettár György: Gödöllői Madonna · 1928, 1929 olaj, vászon, 98 × 75 cm, j.b.l. Détár Dettár György 1928, 1929 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2012.01. Fotó: Hegedűs Gábor Dettár György: A Hamvay-kúria udvara · 1929 olaj, vászon, 33,5 × 43,4 cm, j.b.l. Dettár György 1929 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2004.3. Fotó: Hegedűs Gábor

Sztelek Dénes: Gödöllő, Pusztaszentjakab olaj, fa, 27 × 35 cm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.96.7. Fotó: Hegedűs Gábor Vályi Nagy Dezső: Blaha Lujza egykori gödöllői kertjének részlete olaj, vászon, 65 × 52 cm, j.b.l. olvashatatlan Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.96.3. Fotó: Hegedűs Gábor

GRAFIKA: Körösfői-Kriesch Aladár: Gödöllői erdő · 1889 akvarell, papír, 260 x 205 mm, b.l. (a kompozíció részeként): Gödöllő 89 Jun 2. d(?) j.b.l.: mon. magántulajdon

131

Cserna Károly: Gödöllő részlet. A babati nagy tölgyfa · 1898 ceruza, tus, papír, 323 × 253 mm j.j.l. Cserna 98 MNM Történelmi Képcsarnok, ltsz: TKCs.53.925. Fotó: Király Attila Frecskay Endre: Gödöllői tájkép · 1906 kréta, papír, 190 × 255 mm, j.j.l. Frecskay Endre 1906. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: 86.290. Fotó: Hegedűs Gábor Juhász Árpád: Erzsébet királyné park a sziklával · 1907 és 1908 között ceruza, papír, 205 × 315 mm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: 89.21. Fotó: Hegedűs Gábor Sztelek Norbert: A Darányi utcai piac · 1932 kréta, papír, 250 × 335 mm, j.j.l. Sztelek Norbert 12. 932. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.99.2. Fotó: Hegedűs Gábor Hegedűs István: Készül a Gödöllő– Besnyő vasúti bevágás · 1935 akvarell, papír, 330 × 225 mm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2000.2. Fotó: Hegedűs Gábor

132

Hegedűs István: A besnyői kanyar, a vasúti pálya / Kiserdői kanyar · 1938 előtt szén, papír, 420 × 290 mm Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.96.1. Fotó: Hegedűs Gábor Hegedűs István: Tájkép kréta, papír, 330 × 220 mm, j.j.l., Felirat: Irénkének emlékül… Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.99.1. Fotó: Hegedűs Gábor Fejéregyházi László: A gödöllői Immaculáta szobor · 1943 ceruza, akvarell, papír, 350 × 219 mm, j.b.f. Fejéregyházi L 1943 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2002.16. Fotó: Hegedűs Gábor Fejéregyházi László: Szent Flórián szobor · 1943 ceruza, akvarell, papír, 350 × 216 mm, j.j.l. Fejéregyházi L 1943 Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: K.2002.17. Fotó: Hegedűs Gábor Keleti Gusztáv: Besnyői zárda A besnyői zárda. VU 1868. április 12. XIII. évf. 15. szám, 177–178. p. Keleti Gusztáv: Gödöllő Keleti Gusztáv: Részlet a gödöllői alsóparkból Két kies pont Gödöllőről. VU 1879. december 28. XXVI. évf. 52. szám. 831–832. pp.

Hörmann Tivadar: Gödöllő vidékéről 764. p. Hörmann Tivadar: Gödöllő vidékéről 768. p. Parasztudvar Aszódon, A kis-bagi csárda, A kis-bagi malom 768.p. Gödöllő vidékéről. VU 1884. november 30. XXXI. évf. 48. szám, 767–868. pp. Cserna Károly: Gödöllő vidékéről – A babati nagy tölgy Cserna Károly: Az egerszegi erdészlak Cserna Károly: Vadászlak az iharosban Cserna Károly: Az iharosi fácánosból Gödöllő. VU 1888. november 6. 45 évf. 45. szám. 781–785. pp.

Keleti Gusztáv: Gödöllő Az Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest, 1887. Hasonmás kiadás: Debrecen, 2014. Magyarország II. kötet. Budapest, 1891. 523. p. Keleti Gusztáv: A besnyői zárda (részlet) Az Osztrák – Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest, 1887. Hasonmás kiadás: Debrecen, 2014. Magyarország II. kötet. Budapest, 1891. 517. p.

Keleti Gusztáv: Részlet a gödöllői parkból Keleti Gusztáv: Gödöllő (mind kettő publikálva 1879-ben) Rudolf trónörökös látogatásáról emlékezetes helyek Magyarországon VU 1889. február 10. XXXVI. évf. 6. szám. 92. p., 96–98. pp. Erzsébet királyné emléke Gödöllőn Pokorny Tivadar vázlata után rajzolta Háry Gyula. VU 1899. szeptember 10. 46. évf. 37. szám. 617. p.

133

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE: Á: átmérő BTM: Budapesti Történeti Múzeum é. n.: évszám nélkül GVM: Gödöllői Városi Múzeum H: hosszúság j.b.f.: jelezve balra fent j.b.l.: jelezve balra lent j.j.l.: jelezve jobbra lent M: magasság MCSGY: Magyar Cserkészszövetség Gyűjteménye

SZÍNES KÉPEK

MNL PML V. 1044.: Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára V. Mezővárosok, rendezett tanácsú városok, községek (1336–1950) 1044. Gödöllő nagyközség iratai (1902–1950) MNM: Magyar Nemzeti Múzeum SZÁ: száj átmérő TÁ: talp átmérő VU: Vasárnapi Újság

134

135

Korabeli képeslapok Gödöllői Városi Múzeum

137

Személygépkocsi-modell MÁG 1913-as modellje, M= 1:5 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Fotó: Rudó Szilvia

Autóbuszmodell Rába Super 3 modellje, M= 1:25 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotó: Rudó Szilvia

Autóbuszmodell Rába AF modellje, M= 1:25 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Fotó: Rudó Szilvia

138

Személygépkocsi-modell Magosix modellje, M= 1:5 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, .Fotó: Rudó Szilvia

139

Túrahátizsák és túrabot · 20. század első fele Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

140

Bőrönd · 20. század első fele Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

141

Hegedű a Vidák muzsikus család használatából · 20. század első fele Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

142

Vadászpuska, 19. század Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

143

Lőportartó szaru · 19. század vége Gödöllői Városi Múzeum Fotó: Dabasi András

Vadászkürt · 19. század vége

Lőportartó · 19. század vége

Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András


144

145

Fogkefetartó a Persler család Központi Szállodájából · 20. század első fele Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

Emléktárgyak a gödöllői királyi kastély képével · 20. század eleje Gödöllői Városi Múzeum Fotó: Dabasi András

Porcelánok a Persler család Központi Szállodájából · 20. század első fele Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

146

147

Máriabesnyői emlék · 20. század első fele

Máriabesnyői emlékpohár · 20. század első fele



148

149

Napernyő · 20. század első harmada Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

150

Napernyő · 20. század első harmada (IV.) Károly-csapatkereszt, 1916

Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András Gödöllői Városi Múzeum fotó: Hegedűs Gábor

151

Sportérem · 1935 Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

Gödöllői botplakett · 1930 körül Gödöllői Városi Múzeum, Fotó: Dabasi András

152

HÉV szórólap turistáknak · 1933 Gödöllői Városi Múzeum Fotó: Dabasi András

153

Kilián Frigyes borkereskedő vendéglői ipari engedélye · 1922 Gödöllői Városi Múzeum Fotó: Dabasi András

Színházi plakátok a Központi Szállodában rendezett előadásokról · 1920-as évek Gödöllői Városi Múzeum Fotó: Dabasi András

Félárú igazolvány az 1926. évi járási kiállításra · 1926 Gödöllői Városi Múzeum Fotó: Dabasi András

154

155

Körösfői-Kriesch Aladár: Gödöllői erdő · 1889 magántulajdon Fotó: Szelényi Károly

156

Keleti Gusztáv: Gödöllő Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, 2017

157

Zemplényi Tivadar: Ünnepen Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, 2017

158

Juhász Árpád: Gödöllői parkrészlet · 1912 BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Festészeti Gyűjtemény, Fotó: Bakos Ágnes

159

Kiadta a Gödöllői Városi Múzeum 2017-ben Felelős kiadó: Kerényiné Bakonyi Eszter múzeumigazgató Nyomdai kivitelezés: Sztárstúdió Bt., Gödöllő ISBN ��-��-��-�-� ISSN ��

GÖDÖLLŐI

VÁROSI M Ú Z E U M

Élet a kastély vonzásában

Recommend Documents