Előadás SZONDI LIPÓT SZAKMAI ÉLETÚTJA A SORSANALÍZIS ÉS A SZONDI-TESZT MEGSZÜLETÉSE *

Magyar Pszichológiai Szemle, 2014, 69. 3/7. 595–602. DOI: 10.1556/MPSzle.69.2014.3.7.

Előadás

SZONDI LIPÓT SZAKMAI ÉLETÚTJA – A SORSANALÍZIS ÉS A SZONDI-TESZT MEGSZÜLETÉSE* ———

KISS ENIKŐ CSILLA Pécsi Tudományegyetem, BTK – Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék E-mail: [email protected]

A Dr. Szondi Lipót Emlékalapítvány nevében örömömet szeretném kifejezni, hogy a mai alkalommal sor kerülhet a Magyar Pszichológiai Társaság által létrehozott Magyar Pszichológiatörténeti Emlékszoba átadására, amelynek első időszakos kiállítása a 120 éve született Szondi Lipót munkásságát mutatja be. A most következő előadásban Szondi Lipót szakmai életútjának legfontosabb eseményei kerülnek bemutatásra. Szondi – eredetileg Sonnenschein – Lipót 1893. március 11-én született Nyitrán, amely ma Szlovákia területén található. Apja második házasságából, tizenkettedik gyermekként született meg. A család 1898-ban települt át Budapestre. Anyját korán elveszíti – a család visszaemlékezésében az anya írástudatlan, betegeskedő asszony volt, akire depresszív időszakai alatt Lipót idősebb testvérei vigyáztak. Az apa személye nagy hatással bírt Szondira, amely későbbi sorsanalitikus szemléletét is alapvetően meghatározta. Szondi így vall apjáról: „Apám zsidó volt, foglalkozását tekintve cipész, aki azonban főként a zsidó – feltehetően talmudi, talán még inkább haszid írásoknak szentelte életét. Amikor ötéves voltam, a család Budapestre költözött, ahol a felnőtt fiú- és lánytestvéreim tartották fenn a családot, míg apám reggel 5 órától szüntelenül héber könyveit olvasta és autodidakta segédrabbiként működött közre a nagy ünnepek istentiszteletein. [...] Ebben a környezetben apám vallásos emberré nevelt. [...] Mikor meghalt, tizennyolc éves voltam, épp az érettségi előtt. Zsidó szokások szerint egy teljes évig mondtam a *

Az előadás a Magyar Pszichológiai Társaság rendezvényén hangzott el 2013. november 29-én, a Magyar Pszichológiatörténeti Emlékszoba megnyitása alkalmából, amelynek első kiállítása a 120 éve született Szondi Lipót munkásságát mutatta be.

595

596

Kiss Enikő Csilla

Kaddis-nak nevezett halotti imát hajnalban és este, hangosan, a közösség előtt. Ebben az évben »kebelezte be« az énem az apámat. Ezek a mély nyomok irányítottak később tudományos munkáimban – még akkor is, amikor a zsidó vallás dogmatikus szokásait már feladtam. Továbbra is zsidó és hívő maradtam. A hitfunkció szerepe a sorsanalízisben valószínűleg szorosan összefügg a vallásos neveltetéssel.”1 Az apa egyébként nem avatta be gyerekeit vallásos gondolatvilágába, Lipót volt az egyedüli gyermeke, aki rendszeresen elkísérte a zsinagógába, de közelebbit ő sem tudott meg apja vallásos gondolatairól. Az apát emellett rendszeresen rabbik látogatták, akikkel mintegy szemináriumokat tartottak vallási kérdésekben.2 Szondi az elemi iskolát a budapesti hetedik kerületi népiskolában végezte, amit a nyolc osztályos Damjanich utcai gimnázium követett (VII. Kerületi Külső Magyar Királyi Állami Főgimnázium, ma Szent István Gimnázium). Már az elemi iskolában megmutatkozott igazságérzete (az e-faktor a sorsanalízisben!), amelyért ki is állt. A történet arról szól, hogy egy tanár megpofozta egyik diákját, amit az eset kivizsgálása követett. A diáktársak a tanártól való félelmükben azt állították, hogy semmit sem láttak. Szondi volt az egyedüli, aki az igazságot elmondta, amelynek következménye egy rossz osztályzat lett, ami miatt később a gimnáziumban nem kaphatott ösztöndíjat. A negatív élmény nem törte meg Szondit, inkább megerősítette a bizonyítani akarásban, a gimnáziumban végig kitűnő tanuló volt. A gimnázium évei alatt a gyengébb tanulókkal együtt tanult, szabad idejében pedig fanatikusan olvasott, olvasási szenvedélyében naponta egy könyvet kiolvasott. Különösen Dosztojevszkij írásai voltak nagy hatással rá. Az érettségi után a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be, visszaemlékezésében pályaválasztásával kapcsolatban megemlíti anyja beteges természetét, ami talán hatást gyakorolhatott rá.3 Az egyetem harmadik évének befejezése után kitört az első világháború, ekkor Szondit katonai szolgálatra hívták be, és egy rövid kiképzés után orvos-hadnagyként a frontra küldték. A háború négy évében több sorsdöntő élményt élt át, amelyeket később is megemlített. Életét három alkalommal a szerencsés véletlen, avagy az isteni gondviselés mentette meg. Egyik alkalommal egy, a tábortól öt kilométerre lévő másik állomásra küldték, s mire visszaérkezett, a házukat bombatámadás érte, amely két társa – két medikushallgató – halálát okozta. Másik alkalommal Freud Álomfejtés című könyve mentette meg az életét egy repesztől, amely a hátán viselt hátizsákjában lévő könyvbe fúródott. A harmadik eset egy olasz frontszakaszhoz kötődik. A csapat Udine mellett állomásozott, amikor Szondi a felettesétől parancsot kapott, hogy malária miatt azonnal jöjjön vissza Budapestre. Miközben távol volt, csapatát az ellenség teljesen felmorzsolta. 1

SZONDI LIPÓT (1973). Schicksalsanalyse – eine Selbstdarstellung. (Psychoterapie in Selbstdarstellungen) Herausgegeben von Prof. Dr. phil. Ludwig J. Pongratz, Bern, Verlag Hans Huber. Magyarul: GYÖNGYÖSINÉ KISS ENIKŐ (szerk.) (1999). Szondi Lipót. (Magyar Panteon sorozat) Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó. Kiemelés tőlem – 41–42. 2

Az előadás anyaga itt és a későbbi szövegrészekben is nagymértékben épít a szerző korábbi publikációjára, lásd GYÖNGYÖSINÉ KISS, i. m., Bevezetés Szondi Lipót sorsanalízisébe c. könyvfejezet, 7–37. 3

DINO LARESE (1976). Leopold Szondi – Eine Lebenskizze. Amriswil, Amriswiler Bücherei, 14.

596

Szondi Lipót szakmai életútja – A sorsanalízis és a Szondi-teszt megszületése

597

A halállal való napi szembesülés nyomán megszűnt Szondiban a haláltól való félelem. Túl sok embert látott meghalni, s ki-ki a maga módján hagyta itt az életet, egyesek beletörődve, mások félelemmel, ismét mások a gonosz sors áldozataként élve át azt. Az első világháborúhoz kötődik egy másik kulcsélménye is, amely élmény a partnerválasztás családi gyökereire hívta fel a figyelmét. 1916-ban sebesülése után egy bécsi kórházban lábadozott, ahol egy szőke, szász, keresztény származású nyelvtanárnő iránt mély vonzalma támadt. Egyik éjjel nyomasztó álom gyötörte, álmában szülei egy tragikus sorsú féltestvéréről beszélgettek. Ez a féltestvér több mint harminc évvel volt idősebb Szondinál, szintén orvostanhallgató volt, amikor beleszeretett egy szász, szőke, keresztény nyelvtanárnőbe. Végül féltestvére nem tudta befejezni orvosi tanulmányait – meg kellett házasodnia –, a házasság később boldogtalan lett. Amikor mindez történt, Szondi még meg sem született. Az álom tudatosította Szondiban, hogy féltestvére sorsát akarja megismételni tudattalanul. Fellázadt a sors családi kényszere ellen, és saját személyes sorsát akarta. Másnap reggel elhagyta Bécset és visszament a frontra.4 Szondi a háború után, 1919-ben szerezte meg orvosi diplomáját. 1919 és 1924 között párhuzamosan két területen dolgozott, egyrészt az Apponyi Poliklinika ideggyógyászati osztályának gyakornokaként, másrészt a gyógypedagógiai intézményekhez kötött Ranschburg által létrehozott gyógypedagógiai pszichológiai laboratórium asszisztenseként. Mindkét intézményben Ranschburg Pál volt a vezetője, akitől Szondi elsajátította a kísérleti pszichológia tudományos módszerét, és aki iránt élete végéig nagy tisztelettel adózott. Szondi később visszaemlékezésében elmondja, Ranschburgnak köszönheti, hogy kísérleti ösztöndiagnosztikai tesztjének 1939-es véglegesen kialakított formáján a későbbi évtizedek során semmit sem kellett változtatnia, a teszt mindvégig kiállta a gyakorlat próbáját. Szondi 1924 és 1926 között az Apponyi Poliklinika endokrinológiai és konstitúciópatológiai ambulanciájának igazgatója volt. 1927-ben Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter utasítására megalakították a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán a Magyar Királyi Állami Kórtani és Gyógytani Laboratóriumot5, amelynek főorvosává Szondit nevezték ki és egyúttal a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára lett. 1941-ig dolgozott itt Szondi, ekkor a zsidótörvények miatt mindkét állásából elbocsátották. Az 1927 és 1941 közötti időszakban, a laboratóriumi években teljesedett ki Szondi magyarországi alkotói időszaka. 4 5

SZONDI LIPÓT (1973/1999). I. m., 43.

Lásd többek között BÜRGI-MEYER, KARL (1995). „Das Laboratorium gleicht einer fieberhaft arbeitenden Ameisengesellschaft.“ Szondiana, 15(2), 87–106, magyarul: A laboratórium egy lázasan dolgozó hangyatársadalom. Thalassa, 7(2) 83–103; LÁNYINÉ ENGELMAYER ÁGNES (2004). Szondi elmélete a múltban, a jelenben és a jövőben. Gyógypedagógiai Szemle, 32(2), 121–122; GORDOSNÉ SZABÓ ANNA (2004). Szondi és a gyógypedagógia. Gyógypedagógiai Szemle, 32(2), 122–131; GEREBEN FERENCNÉ (2008). Gyógypedagógia a változó világban. Gyógypedagógiai Szemle, 36(3), 161–170; LUKÁCS DÉNES (1992). Das Schicksal der Schicksalsanalyse in Ungarn im Zeitraum von 1945 bis 1990. Conference of the International Szondi Association, Liege; LUKÁCS DÉNES (2001). Szondi Lipót. In RÁCZ ÁRPÁD (szerk.), Nagy képes milleniumi arcképcsarnok: száz riport a magyar történelemből (269–271.). Budapest: Rubicon; PLÉH CSABA (2010). A lélektan története. Budapest: Osiris Kiadó.

597

598

Kiss Enikő Csilla

A laboratórium célkitűzése kettős volt, egyrészt kutatólaboratóriumként működött, másrészt a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanulókat vezette be az általános biológiába, a szellemi és testi fogyatékosságok speciális patológiájába. Szondi érdeme volt, hogy a laboratóriumban megjelent fogyatékos gyermeket a teljes személyiség vonatkozásában vizsgálták, a biológiai, mentális és szociális jellemzőkkel együttesen. Szondi az egészet megragadó gyógypedagógiai szemléletének köszönhetően a laboratóriumban a pedagógusok, a pszichológusok, a biológusok és az orvosok együtt dolgoztak. Szondi így határozta meg a gyógypedagógia célkitűzését: „A gyógypedagógia nem az elcsökevényesedett képességeket korrigáló pedagógia, hanem sokkal inkább egy egységes, pedagógiai, orvosi, jogiszociális és vallási-etikai eszközökkel dolgozó tudományág a fogyatékos teljes személyiségének gyógyítására.”6 E szemléletből következően a gyermekeket rendkívül alapos vizsgálatoknak vetették alá, minden gyermekről készültek a növekedés, az érettség, a biológiai reagálási formák, a szomatikus és pszichológiai felépítés alkati elemzésére és mérésére irányuló vizsgálatok, amelyet átfogó öröklésbiológiai és genealógiai analízis egészített ki. Az alkatvizsgálati diagnosztika orvosi és pszichológiai módszerek sokaságára támaszkodott, például koponyavizsgálati és röntgenanatómiai koponyaanalízisre, hajszálér-mikroszkópiai vizsgálatokra, vércsoport-meghatározásra, immunológiai és allergiás reakciók formáinak vizsgálatára, hipofízis- és pajzsmirigyvizsgálatokra, a nemi érettség vizsgálatára, szociális és fizikai képességvizsgálatra, átfogó személyiség- és karaktervizsgálatra. Szondi komplex szemlélete a gyógypedagógiára vonatkozóan, a laboratórium szerteágazó tevékenysége, továbbá Szondi megjelenő cikkei nagyban hozzájárultak Szondi sorsanalitikus koncepcióinak kidolgozásához.7 A személyiség multidimenzionális megközelítése egyben a későbbi sorsanalízis elméleti alapját is meghatározta. Az emberi sors tekintetében Szondi ezáltal jut el az öröklött, az én-, a karakter-, a szociális, a mentális és a szellemsors leírásához. Szondi 1937-ben publikálta új tárgyválasztási elméletét8 az „ősök által irányított tárgyválasztást”, melyet később genotropizmusnak nevezett el. A genotropizmus paradigmájáig Szondi a betegségválasztás problémáján keresztül jutott el. A fogyatékos gyermekek vizsgálata során mintegy ezer család és tizenötezer családtag adatai kerültek rögzítésre. A családfák vizsgálata nyomán döbbent rá Szondi arra, hogy az összeházasodott szülők családfáiban hasonló típusú megbetegedések tárhatók fel. Szondi megfigyelése szerint a fertőzéses megbetegedések és a lelki traumák sok esetben nem külső vagy traumatikus sérülés következményei, hanem a familiáris genotípus által meghatározottak. Vagyis a családi örökletes hajlam irányítja a betegségeket az eredendően gyenge szervre. Szondi teóriájában a betegségválasztáson túl ugyancsak a családi örökletes hajlam a háttere az egyén pár-, barát- sőt foglalkozásválasztásának is. Itt érkezünk el a családi tudattalan fogalmáig, amely családi tudattalan a latens familiáris örökletesség tudattalan 6

SZONDI LIPÓT: Beszámoló az V. német gyógypedagógiai kongresszuson, Kölnben elhangzott orvostudományi előadásokról. Magyar Gyógypedagógia, 1931, 5–7. szám. 7

Lásd GORDOSNÉ SZABÓ ANNA (2004). I. m. SZONDI LIPÓT (1937). Analysis of Marriages. An attempt at a theory of choice in love. Acta Psychologica, Vol. III. The Hague, Martinus Nijhoff, 1–80. 8

598

Szondi Lipót szakmai életútja – A sorsanalízis és a Szondi-teszt megszületése

599

működéséből fakad. A családi tudattalan választásainkban nyilvánul meg. Ekképpen jutunk el a sors fogalmáig, amely Szondi terminológiájában nem más, mint választásaink sorozata. 1937 fordulópontot jelent a laboratórium munkájában. Ebben az évben jelenik meg Révész Géza támogatásának köszönhetően Hollandiában angol nyelven az Analysis of Marriages. An attempt at a theory of choice in love, Szondi első sorsanalitikus tanulmánykötete.9 Az új tárgyválasztási elmélet megjelenésével egy időben mutatja be Szondi a laboratóriumban kísérleti ösztöndiagnosztikai tesztjét, a genotesztet (amelyet később Rapaport nevezett el Szondi-tesztnek), amely 48 elmebeteg személy arcképét tartalmazza. Új időszak kezdődik a laboratórium munkájában, a konstitúcióanalízis vizsgálata helyett az ösztönanalízis vizsgálata kerül a középpontba. Szondi bevezeti munkatársait a sorsanalízis elméletébe, amelyet alapjaiban már teljesen kidolgozott rendszerként mutat be. Lázas munka kezdődik, több ezer különböző foglalkozású, szociális státuszú, életkorú személlyel készülnek tesztvizsgálatok.10 Szondi pszichológiája sokakat megérintett ebben az időben, szemináriumait pszichológusok, gyógypedagógusok, teológusok egyaránt látogatták. Molnár Imre visszaemlékezésében11 Szondi elsőként Mérei Ferencet, Sándor Klárit, Garai Györgyöt, Körősi Zsuzsát, Groák Verát és Molnár Imrét képezte ki. Ők voltak az ún. „fiú-generáció”, akiknek a kiképzése után következtek az „unokák”, akiket már ők tanítottak: Mérei a pedagógusokat, Groák Vera a gyógypedagógusokat, Sándor Klári az orvosokat, Molnár Imre a pszichoanalitikusokat. „De meg kell mondanom, hogy a kiképzésünk elején a »fiú-generáció« minden tagja ellenállásban volt. Nem hittünk ebben a merőben újszerű teóriában, s azzal a szándékkal kezdtünk vizsgálati anyagot gyűjteni, hogy mi majd bebizonyítjuk Szondinak, hogy ez a teória téves”, írja Molnár Imre.12 A teória azonban kiállta a próbát. 1941-ben a laboratórium munkája megszakadt, Szondi zsidó származása miatt elveszítette állását, családját ezután magánrendelésével tartotta fenn. 1944 júniusának végén Szondi feleségével és két gyermekével rajta volt az ún. „Kasztnervonaton”, amelyet a németek a bergen-belseni koncentrációs táborba irányítottak, s ahonnan a tábor lakói végül 1944 decemberében szabadultak.13 Sajátos az a mód, ahogyan Szondi mindezeket az eseményeket végigélte. Szondi ösztönrendszerében az agresszió veleszületett ösztön, amellyel veleszületetten minden egyén rendelkezik. 1939-ben barátjának, Balázs Péternek írott levelében a következőképpen határozza meg a ’rossz’ fogalmát: „Mi az, hogy rossz? Engem a sorsanalízis tanított meg arra, hogy rossznak lenni annyit tesz, mint még meg nem találni a 9 10

SZONDI (1937). I. m.

A tesztfelvételek elkészítésében jelentős munkát végzett Kozmutza Flóra, illetve Molnár (később Mérei) Vera. 11

MOLNÁR IMRE: Ami a kulisszák mögött volt a magyar pszichológiában 1932–1976 között. Kiadatlan kézirat. 12 13

Molnár, i. m. 37.

Kasztner Rezső szerepéről lásd többek között: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=17947. Letöltés ideje: 2014.03.10.

599

600

Kiss Enikő Csilla

helyes, adekvát vészkijáratot abból az ösztönvészből, melybe ösztönáramlataink sodortak. Azt mondtam: még nem! Tehát azt vallom: holnap vagy holnapután már másképp lehet.”14 Sorsanalitikus hite segítette Szondit a koncentrációs táborban, amely időszakra így emlékszik vissza: „A koncentrációs táborban az élet számomra sok pszichológiai tanulsággal járt. Kora reggeltől a sötétség beálltáig »lelkészkedtem«, két priccs között egy 30 centiméteres hézag volt a rendelőm, jobbra-balra és felettünk emberek feküdtek a szalmazsákon, de ez egyáltalán nem zavarta az embereket abban, hogy nálam lelki megnyugvást keressenek. Különös élmény volt ez számomra. A táborban 5 hónapon át 8-10 ember számára bevezetést tartottam a sorsanalízisbe, és közülük ketten most továbbfolytatják sorsanalitikus kiképzésüket. Ugyancsak ott az elitekből csináltam egy humanista kört, ezek az előadások, melyeket éhezve és fázva, koromsötétben, zárt ajtók mögött tartottunk – mialatt kint néhány méternyire tőlünk fegyveres SS-katonák fel-alá járkáltak –, olyan élmények számomra, melyeknek hatása – úgy vélem – eljövendő munkáimban meg fog érződni. (Most dolgozom egy brossurán, melynek címe: az ösztönök humanizálása).”15 Az agresszióról és annak a szeretet, ill. a humanizáció általi legyőzéséről olvashatunk Az emberré válás útja16 című tanulmányában, de Káinról és Mózesről írott kötetében is, amelyekben Szondi utat mutat a veleszületett agresszió szocializációs, szublimációs levezetési lehetőségeire. 1945-ben Szondit a caux-i internálótáborból Oscar Forel hívta meg tudományos munkatársként a pragnins-i privát ideggyógyintézetbe. Emigrációját elősegítette, hogy Svájcban a neve nem volt ismeretlen, az 1939-ben Genfben tartott I. Nemzetközi Gyógypedagógiai Kongresszuson előadással szerepelt, amely kongresszus beszámolója 1940-ben jelent meg Zürichben. A bázeli Benno Schwabe kiadónál ezt követően 1944-ben jelent meg Schicksalsanalyse című kötete. Szondit svájci letelepedésében többen támogatták. A svájci kapcsolatok kialakulásában 1938-ra visszamenőleg nagy szerepet játszott Heinrich Hanselmann, aki a gyógypedagógia professzora volt Zürichben, és aki a második világháború idején érdeklődött Szondi műveinek kiadatása iránt. Hanselmann és felesége Therese Simon (később Therese Wagner Simon) 1938-ban személyesen látogattak Budapestre és adták át Szondinak a meghívót a következő évben tartandó Nemzetközi Gyógypedagógiai Kongresszusra. A kongresszus után Therese Simon állította össze a kongresszusi beszámolót, és a későbbiekben ő kísérte figyelemmel a Schwabe kiadónál a Schicksalsanalyse című kötet megjelenését is. Therese Simon még a Schicksalsanalyse megjelenése előtt előadásokat tartott Svájcban pszichológiai és pszichoanalitikus társaságoknak a sorsanalízisről. Egyik előadása megjelent a Schweizerische Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwendungen című szakfolyóiratban, aminek következtében később beválasztották a Schweizerische Gesellschaft für Psychologie und ihre Anwendungen (Svájci Pszichológiai és Alkalmazott Pszicho14 15 16

Szondi Lipót levele Balázs Péterhez, 1939. Húsvét vasárnap. MTA levéltár. Részlet a levélből. Szondi Lipót levele Balázs Péterhez, 1946. VI.16. MTA Levéltár. Részlet a levélből. SZONDI LIPÓT (1996). Az emberré válás útja. In Ember és sors. Budapest: Kossuth Könyvkiadó.

600

Szondi Lipót szakmai életútja – A sorsanalízis és a Szondi-teszt megszületése

601

lógiai Társaság) elnökségébe. Ennek a társaságnak volt a tagja Oscar Louis Forel is, akit már ekkor érdekeltek Szondi kutatásai. Kerényi Károly, aki már 1943-ban Svájcba emigrált, és aki még Magyarországon látogatta Szondi szemináriumait, a zürichi Institut für Angewandte Psychologie (Alkalmazott Pszichológiai Intézet) szemináriumain két féléven keresztül oktatta a Bevezetés Szondi sorsanalitikus tesztmódszerébe című tantárgyat. Szondi Oscar Forel ideggyógyintézetében eltöltött időszak alatt (1945–46 között) dolgozta ki a sorsanalízis pszichoterápiás módszerét, a pszichosokk terápiát, amit azonban csak 1955-től publikált.17 Ugyanebben az időszakban kéthetente Zürichbe utazott, és az Institut für Angewandte Psychologie (Alkalmazott Pszichológiai Intézet) programjában előadásokat tartott a sorsanalitikus ösztöntanról, kísérleti ösztöndiagnosztikai gyakorlatokkal egybekötve. Szondi 1946 márciusában költözött Zürichbe. Zürichben magánpraxist nyitott, és magánpraxisa mellett fokozatosan építette ki sorspszichológiája intézményes kereteit.18 Lakásán (a budapesti időszakhoz hasonlóan) magánszemináriumokat tartott, amelyeket sok esetben a külföldről (Amerikából, Franciaországból, Hollandiából, Dániából) érkező vendégek is látogattak. A Svájci Pszichológiai és Alkalmazott Pszichológiai Társaság 1951-ben kijelölte egy Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikus Bizottság létrejöttét, amely bizottság feladatául a kísérleti ösztöndiagnosztika továbbfejlesztését, archívum kialakítását és a rendszeres sorsanalitikus képzés folytatását határozta meg. E bizottságot felhatalmazta azzal a jogkörrel is, hogy a képzést elvégzőknek szakértői diplomát adjon ki. Szondi 1951-ben alapította meg a „Kísérleti Ösztönkutatási és Sorspszichológiai Munkaközösséget” (Arbeitsgemeinschaft für Experimentelle Triebforschung und Schicksalspsychologie – AETS), amely munkaközösség volt 1970-ig a szisztematikus sorspszichológiai képzés intézményi háttere. Eközben külföldön is sorspszichológiai munkacsoportok alakultak, amelyekből Szondi vezetésével 1958-ban jött létre a „Nemzetközi Sorspszichológiai Kutatói Társaság” (Internationale Forschungsgemeinschaft für Schicksalspsychologie – IFSP), amely társaság szervezte a későbbi nemzetközi konferenciákat. A sorspszichológia első nemzetközi konferenciáját 1958 júniusában tartották Zürichben. 1961-ben alapította meg Szondi a Svájci Sorsanalitikus Terápiás Társaságot (Schweizerische Gesellschaft für Schicksalsanalytische Therapie), amely szervezet a sorsanalitikus terapeuták továbbképzésében vállalt szerepet, ekkor már elsősorban a tanítványok vették át a pszichoterápiás szemináriumok vezetését. 1953-tól jelent meg a Szondiana, kezdetben a Schweizerische Zeitschrift für Psychologie und ihre Anwendungen című szaklap különkiadványaként, amelyben Szondi mellett a sorsanalitikus szemléletű pszichológusok jelentették meg publikációikat. Az első kiadvány bevezetőjében a hatvanéves Szondit köszöntötte, a gratulációk17

Terápiás technikáját könyv formájában 1963-ban publikálta Szondi: Schicksalsanalytische Therapie. Ein Lehrbuch der passiven und aktiven analytischen Psychotherapie címmel. Bern: Verlag Hans Huber. 18

Lásd még: KARL BÜRGI-MEYER (1994). Szondi élete és munkássága Svájcban. Pszichológia, 2. Illetve: KARL BÜRGI-MEYER (1993). Leben und Werk von Leopold Szondi. A Szondiana különszáma Szondi születésének 100. évfordulója alkalmából. Zürich: Szondi-Institut.

601

602

Kiss Enikő Csilla

hoz csatlakozott a Svájci Pszichológiai és Alkalmazott Pszichológiai Társaság, valamint annak szakfolyóirata is. A Szondiana-k témaköréből néhányat kiemelve a kiadvány foglalkozott a klinikai pszichológia, a kriminálpszichológia, a pszichoszomatika, a munkapszichológia, a sorsanalitikus terápia, az ösztöndiagnosztika, a gyermek-pszichodiagnosztika és -terápia, a különböző határterületek, a módszertan és pszichológiai statisztika kérdésköreivel. A Szondi Intézet megalakulásával a Szondiana az Intézet szakmai folyóirataként jelenik meg mind a mai napig. Az 1962/63-as tanévben egy szemeszterre a zürichi egyetem meghívta Szondit előadónak a Bevezetés a sorspszichológiába című tantárgy oktatására. A Szondi Alapítványi Intézetet (Stiftung Szondi-Institut) 1969-ben egy nagyvonalú svájci adakozónak köszönhetően alapíthatta meg Szondi. Az intézet funkciója kettős, egyrészt a sorspszichológia témakörének további kutatásával foglalkozik, másrészt pedig a leendő sorsanalitikusok képzésével. A sorspszichológia a világ több táján ismertté vált, a legerősebb munkacsoportok Svájc mellett Belgiumban, illetve Franciaországban működnek. További kapcsolatok élnek ma is Németországban, az Egyesült Államokban, Japánban, Spanyolországban, Finnországban, Oroszországban, Brazíliában, Romániában (néhány országot megemlítve a teljes felsorolás nélkül). Szondi tanait a párizsi és a löweni egyetemen is oktatni kezdték, 1970-ben a Löweni Egyetem Pszichológiai és Pedagógiai Fakultása, 1979-ben pedig a Párizsi VII. sz. Egyetem avatta Szondit díszdoktorrá. A Magyar Pszichológiai Társaság 1982-ben a Ranschburg Pál Emlékérmet adományozta Szondinak „kimagasló orvoslélektani munkássága” elismeréséül. Szondi Lipót 1986. január 24-én, kilencvenhárom éves korában a Zürich melletti Küssnachtban hunyt el.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kiállítás létrejöttéért köszönet illeti a Magyar Pszichológiai Társaságot, amely a Pszichológiatörténeti Emlékszoba megnyitását lehetővé tette. A kiállítás megrendezésében részt vett a Dr. Szondi Lipót Emlékalapítvány, az ELTE Bárczi Gyógypedagógiai Karának Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézete, valamint értékes megküldött dokumentumai révén a zürichi Szondi Intézet. A kiállítás anyagának összeállításában Prof. Dr. Kiss Enikő Csilla, Dr. Garai Dóra és a PTE Pszichológia Doktori Iskola hallgatói vettek részt – Bagdi Petra, Csikós Luca, Désfalvi Judit, Endre Szilvia, Miklósi Zsófia Villő, Stoll Dániel Péter, Takács Hilda, Teleki Szidalisz, Vajda Dóra és Vargha Bálint. Köszönet Bíró Edit kitartó és lelkes munkájáért, amivel a kiállítás körülményeinek hátterét megteremtette.

602