ékekövet Böjt Van időd Jézusra? Van figyelmed Istenre? Élj a lehetőséggel, amíg lehet!

ékekövet

A Pilisi Református Egyházközség lapja

pilis.reformatus.hu

XI. évf. 1. szám 2014. március

Böjt

„Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. 25De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." Apcsel 2,37-38

Van időd Jézusra? Van figyelmed Istenre? Élj a lehetőséggel, amíg lehet! „Nincs időm.” -mondja a férj a feleségnek, a szülő a gyermeknek, majd a gyermek a szülőknek. Mondja a barát, a gyülekezeti tag. „Nincs időm.” – mondja az EMBER. Mondjuk ezt, bibliaolvasásra, imádkozásra, hétközi alkalomra, gyülekezeti hétvégére, sokan istentiszteletre is. Nincs új a nap alatt. "Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak." mondja Félix Pálnak, pedig amit Pál mond, az minden idők egyik legszebb bizonyságtétele volt. Milyen érdekes, van autónk, telefonunk, mobil, internet, e-mail, különféle levelező listák... mégis úgy érezzük, nincs időnk. Mi lehet a magyarázat? Nem véletlenül van így. Mintha lenne valaki, aki hajszolná az embert, mint egy idomár a cirkuszban. Vigyázz Testvér! Ennek az idomárnak jóval nagyobb hatalma van, mint gondolnád. Hívő életünk egyik legfőbb pontja, hogy mennyire szánjuk oda az időnket Istennek vagy mennyire engedjük át a „Szétdobálónak”. Félixnek nem volt ideje Pálra. Nem volt ideje Jézusra, Isten ügyére. Te hogy vagy ezzel? Van időd Jézusra? Vizsgáld meg, kire, mire tudsz időt szánni (nem szakítani)? Mert ahogy a pénzkezelésed, úgy az iIdőbeosztásod megmutatja, ki vagy.

Egy berlini misszionárius, Wilhelm Busch, mondta el, hogy gondozott egy embert, aki az ital rabja volt. Egy nap hallja, hogy a férfi a szokásosnál is többet ivott. Összeveszett minden cimborájával, feleségét bántalmazta. Elment hozzá kora este, az alig volt magánál, csak pár éves kisfia volt mellette. ->

- Tartalom Igemagyarázat Morva Ákos

Főszerkesztői köszöntés Jakab Zoltánné

Böjt és ima - magánügy? dr. Fülöpné Böszörményi Alice Ha valaki nem mosakodik, az is böjtöl? Várdai Albert

Beszámoló a szolgálók napjáról Várdai Enikő

Nem pénztárca, hanem szív kérdése Somogyi László

Gyerekekről, gyerekeknek és szüleiknek Morváné Cserna Anett

A református hit-, és erkölcstanról Ne hagyj elszakadni, Uram! Somogyi Csaba

Teológiai levelek Fiatal felnőttek? Korsós Tamás

Hát így sikerült az este? – kérdezte tőle. Erre a férfi felugrott, kiment a kamrába és egy ruhaszárító kötéllel elkezdi fiát a székhez kötni. A misszionárius csak néz, vár. Mikor végez, az apa rászól a gyerekre: Kelj fel! Nem tudok! Majd összetörve ránéz a misszionáriusra, és azt mondja: Látja, én is így vagyok. Akkor a misszionárius benyúl a zsebébe, kivesz egy bicskát és elvágja a köteleket. Majd azt mondja a fiúnak: Kelj fel! Mikor az felkel, így szól az iszákoshoz: Jött valaki, aki szétvágja a köteleket, amik megkötöznek minket. Jézus az! A böjti időszak lehetőség, hogy még jobban Jézusnak adjam magam. Ő ezekben a napokban a keresztre készült. Mi már a Feltámadásra. Ha nem akarunk az „idomár” rabjává válni, szükségünk van rá, hogy leboruljunk Jézus előtt és egész életünket odategyük elé. A lelkünket, testünket, étkezésünket, szórakozásunkat, adományainkat... Ebben segít minket az egyhézi év, s benne a böjti időszak. Mert az Úr elé való leborulást nem lehet csak úgy kipipálni. Ez nem teher, nem is kötelesség, hanem lehetőség. Megváltónknak volt ideje: készülni a szolgálatára (30 év), kicsi gyermekekre, megállni az úton a vak Bartimeushoz, imádkozni, odaadni magát a keresztre. Volt ideje és figyelme Atyjára és ránk. Ezért lehet még nekünk életünk. Ő megmentett, kiszabadított, új életet adott és neked nincs időd rá? Olyan jó lenne eljutni a böjti időszakban, hogy Uram, van időm és figyelmem Rád. Először Rád és minden más azután jön. Ámen.

"Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi: - Mondd Apa, neked mennyi az órabéred? Az apja haragra gerjed: - Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba! A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy az apa ül a fotelben, még forronganak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba... Kezébe temeti az arcát. "Mikor lesz ennek vége?" - kérdezi magától. Aztán eszébe jut a gyerek. "Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt,

2

BÉKEKÖVET 2014. március

és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik." gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában. A fiú felnéz, és újra megkérdezi: - Apa, neked mennyi az órabéred? - Négy dollár fiam. - És tudnál nekem adni két dollárt? Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: "Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának..." Majd meg is kérdezi tőle: - Mire kellene neked az a két dollár? - Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán. ->

Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. . Hozzáteszi a most kapott másik két

dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja: - Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?

Kedves Testvérek! Benne járunk a nagyböjtben. Tisztában vagyok vele, hogy a református felekezetűeknél a böjt nem szigorú elvárás, sőt, a pilisi gyülekezetnél még csak fel-felvetődő kérdés, hogy böjtöljünk-e és ha igen, hogyan? Most mégis abból indulok ki, hogy együtt böjtölünk. Én, aki jó néhány éve használom ezt az időszakot testi-lelki megtisztulásra, már el sem tudom képzelni a Húsvét örömét e nélkül a rákészülés nélkül. Olyan ez, mint a Karácsony lenne Advent nélkül… Sőt! Ha elfordulunk egy pillanatra a vallási megközelítéstől, láthatjuk, hogy a világirodalom egyik legismertebb művében is van utalás a várakozásra, a böjtre: „…De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.” (Exupery - A kis herceg) Véleményem szerint a várakozás, a készület elengedhetetlen része az ünnepnek. Hiszen szeretett családtagjaink jeles ünnepeire sem úgy készülünk, hogy felébredünk aznap és elkezdünk kapkodni, mondván, hogy ünnep van, de előtte egy éven keresztül eszünkbe sem jutott, hogy tehetnénk valamit ez alkalomból. A Húsvét életünk egyik legnagyobb fordulópontja évről évre, és mint minden fordulópont, megérdemli az előkészületet. Jézusunk 40 napos böjttel készült fel az értünk való áldozathozatalra. Rá tudtuk-e szánni magunkat az idén, hogy mi is megtegyük a magunk vállalását, és a böjti időben lemondjunk valamiről, esetleg rálépjünk egy olyan útra, melyre régóta késztetést éreztünk már, hogy segítsünk többet, jobban, mint eddig, hogy nyissunk valami felé, ami jobbá tehet, ami megláttathatja az áldozat fényességét, amely rávezet minket az önmegtagadással elérhető erények és eredmények szépségére? Olvashattuk, hallhattuk már nem egyszer, hogy nem csupán bizonyos ételfajtákról való lemondás által böjtölhetünk. Mindenki pontosan tudja, mi az, amit nélkülözni huzamosabb időn keresztül számára valódi áldozatot jelent: számítógép, televízió, olvasás, zenehallgatás, cigaretta… és mindannyian hozzá tudjuk tenni a magunkét. Most, a böjti időszak kezdetén még lángol bennünk a lelkesedés, de tapasztalatból tudom, minél inkább haladunk az időben, annál nehezebb lesz kitartani az elhatározásunk mellett. Kedves Testvérek! Kívánom, ne adjuk fel! Ha elbotlunk a böjtben, akkor se legyintsünk rá, mondván: most már úgyis mindegy. Ez az egyik legnagyobb kísértés az önmegtagadás folyamatában! Gondoljunk nap mint nap a pusztában böjtölő Krisztusra! Ha ő feladta volna, nem lenne reményünk az örök életre, nem lenne megváltásunk, nem lenne eltörölve bűnlasjtromunk! A kegyelmes Isten Fia végigböjtölte a Húsvét előtti időszakot. Adjunk neki magunkból mi is legalább 40 napot az évben! Próbáljuk meg, és tudjunk egymásról, hogy gyengeségünkben támogatást jelenthessünk egymásnak! Adjuk és kapjuk a bátorítást, a bíztatást! Erősítsük egymást a böjtben, hogy jövőre boldogan emlékezhessünk arra: tavaly együtt böjtöltem az én Urammal! Ilona BÉKEKÖVET 2014. március

3

Böjt és ima - magánügy? Lapozom a tavalyi Békekövet böjtre készülő számát, s beleolvasok saját cikkembe. (Gondolatok böjtben, imahét után) Milyen lelkes voltam akkor! Mennyire hittem, hogy a mi református „böjtkultúránk“ és az „imakultúránk“ is szépen, fokozatosan mélyül majd. A testvérek – ideértve természetesen saját magamat is – egyre fontosabbnak érzik majd mindkettőt, egyre áldottabb megtapasztalásai(n)k lesznek a böjtről és az imádság személyes és közösségi megéléséről is. Eltelt egy év és most, ismét böjti időben maga a Lélek kérdi tőlünk: mennyit fejlődtetek? Mélyült-e a hitetek? Nyíltabb lett-e a szívetek Krisztus előtt és egymás előtt is? Felelősebben gondolkodtok-e az Isten országáról, az érte végzett szolgálatotokról? Lettner Gábor egyik írásában a következőket írja az imdáságról:

„A megváltással ismét érvényre jutott az isteni akarat, mely szerint Isten véglegesen úgy döntött, hogy az embereken keresztül cselekszik, valósítja meg az akaratát. Mindig így tette, és így is fogja tenni, nem tőlünk függetlenül, hanem azokkal együtt, akik hisznek benne. Bár Isten szuverén és mindenható, a Bibliából világosan látszik, hogy részlegesen korlátozza magát a földi ügyintézés tekintetében, mert embereken keresztül szeretne munkálkodni! – Hiszen miért kellett Illésnek hétszer imádkoznia esőért, amikor Isten már előre eltervezte, hogy esőt bocsát a földre? (1Kir 18) - Miért mondja, hogy kérjük, jöjjön el országa és legyen meg az akarata? Ő ezt nem szeretné? (Mt 6,10) – Miért mondja, hogy kérjük a mindennapi kenyerünket, pedig tudja, hogy szükségünk van rá? (Mt 6,11) – Miért mondja, hogy kérjünk munkásokat az aratásba? Az aratás Ura nem akarja ezt jobban, mint mi? (Mt 9,37) – Miért mondja Pál apostol, hogy „imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, a miként ti köztetek is."? Hát Isten nem ezt tervezte már amúgy is? (2Thess 3,1) Istennek hűséges emberekre van szüksége, egy népre, prófétákra, emberi kezekre, hogy gyógyítson, emberi hangra, hogy szóljon, emberi lábakra, hogy menni tudjon. Mert szeretne velünk együtt munkálkodni. Ha imádkozol, megmozdul a Menny minden ereje. Ha könyörögsz, Isten odahajtja hozzád a fülét és meghallgat. Ha az Ő akarata szerint kérsz, megcselekszi azt. Mert szeretne velünk együtt munkálkodni! Ez az imádság szükségességének oka.“ (http://eloviz.punkosdi.hu/node/213) Személyes imaéletünk a „belső szobánk“ titka (ld. Máté 6:6). A közösségi imaéletünk viszont közügy! Meggyőződésem, hogy a Szentléleknek fáj, mennyire nem vállalják fel gyülekezetünkből sokan a közösség megélését imában más testvérekkel. És itt nem csak az ökumenikus imaórákon való református jelenlétre gondolok, hanem minden olyan lehetőségre, amellyel nem élünk.

4


Magam is egyre nagyobb bajban vagyok a hétközi esti alkalmakon való eljutással, egyre több a feladat a munkahelyemen és egyre többször egyszerűen nem érek haza hat órára. Tudom, sokan vannak ugyanígy. Mégis: vajon indokolja-e a hívők munkahelyi leterheltsége a keddi imaórák, a szombati ifjúsági alkalmak vagy a csütörtöki bibliaórák fájdalmasan szerény létszámát? Mi indokolja azt, hogy ha végre együtt vagyunk egy-egy kiemelt eseményen – szolgálók napján, csendesnapon, stb- alig vannak, akik a hangos imádságba beleteszik a maguk könyörgését, hálaadását? Olyan jó tapasztalni az ökumenikus imaórákon a baptista testvérek őszinte megnyílását az imában! Mi, többiek, bizony, sokat tanulhatunk Tőlük! Nem, nem a szépen fogalmazott mondatokra gondolok itt, hanem arra a természetességre, amellyel ők megnyílnak nem csak Urunk, hanem egymás előtt is. Mintha kézen fognának bennünket, a többi felekezet jelenlévő, szégyenlős tagjait, és úgy vinnének-vonnának mindnyájunkat: „gyertek, mondjátok el ti is, amit az Úr a szívetekre helyezett! A sajátunknak vállaljuk föl minden könyörgésteket, minden hálátokat, s úgy mondjuk rá: ámen, mintha a mi szívünkből fakadt volna föl az az ima....“ Egyszer, régen egy gyülekezeti asszonyköri alkalomra eljött egy cigányasszonyka. Az Ige nagyon megérintette őt, s amikor az imaözösségre került a sor, az asszony, aki életében először volt ilyen alkalmon(!), vett egy nagy levegőt és elkezdett imádkozni: „Jézusom!....“ – ennyit tudott mondani, aztán elkezdett sírni. Halkan, visszafogottan sírt, de egész testét rázta már ez a halk zokogás. Percekig néma csendben ültünk körülötte. Aztán egyszercsak azt mondta: Ámen! És mi az örömtől sírva, boldogan, csak úgy kiabáltuk rá: Ámen!!!! A világ legszebb közösségi imája volt ez az elsírt ima! Ha nyitott a szívünk, mindegy, hányan vannak még rajtunk kívül a teremben! Emlékezzünk az ökumenikus imahétre: hát van-e, lehet-e bensőségesebb, szeretetteljesebb légkör ennyiféle felekezetű, kegyességi irányzatú hívő között, mint amiben nekünk lehet ott részünk a Lélek által? Nem hiszem! Ha azért nem imádkozunk a nagy gyülekezeti, köztük az ökumenikus alkalmakon, mert sokan vannak, akkor miért nem élünk a hétközi alkalmak lehetőségeivel, vagy miért nem hozunk létre kis ima-sejteket a magunk otthonában? A tanítványok kérték Jézust: „taníts minket imádkozni“. Én most azért fogok böjtölni, hogy kis gyülekezetünk imaélete megújuljon! Az enyém is... dr. Fülöpné B. Aliz


5

Ha valaki nem mosakszik, az is böjtöl? Nemrég egy kis csoportban beszélgettünk a böjtről. A beszélgetés folyamán, valaki felvetette, hogyha az böjtnek tekinthető, hogy lemondok a csokiról, húsról, édességről, akkor az is böjt, ha nem mosakodom? Ugyanis az említett esetekben, valamit megvonok a testtől. Ez a kérdés, ez a gondolatsor vezetett oda, hogy e cikket megírjam, és tüzetesen utána nézzek annak, hogy mit is mond a Biblia a böjtről, milyen böjt kedves Urunknak, milyen a helyes böjt, és egyáltalán miért van szükség böjtre? A Húsvét előtti 40 napot, illetve a Karácsonyig tartó Adventet nevezzük nagy-; illetve kisböjti időszaknak. A nagyböjti időszak, amibe mi is most lépünk be, az a mi Urunk, Jézus Krisztus 40 napos pusztai böjtjére és megkísértésére emlékeztető időszak. Természetesen a böjt, mint fogalom és forma, nem az Újszövetségben vette kezdetét, hanem már az Ószövetségben. Először a Bírák könyvében találkozunk a böjttel. Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Bételbe, sírtak, és ott maradtak az Úr előtt és böjtöltek aznap egész estéig, és égőáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr előtt. (Bír 20,26) Összegyűltek azért Mispában, és vizet merítvén, kiönték az Úr előtt; és böjtölének azon a napon, és így szólának ott: Vétkeztünk az Úr ellen. (1Sám 7,6) És nagy zokogással sírtak, és böjtölének mind estéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el. (2Sám 1,12) Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában böjtöt. (2Krón

20,3) Ekkor böjtöt hirdettem ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megaláznók magunkat a mi Istenünk előtt, hogy kérnénk tőle szerencsés utat magunknak, családjainknak és minden marháinknak. (Ezsd 8,21) Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által. (Mt 17,21) Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. (Lk 18,12) Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Lélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam. (Csel 13,2) Mivel pedig sok idő múlt el, és a hajózás más veszedelmes volt, mivelhogy a böjt is elmúlt immár, inti volt Pál őket. (Csel 27,9) Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. (1Kor 7,5) Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. (2Kor 6, 4-5)

6


Mint láthatjuk, a böjt a bűnbánathoz, a gyászhoz, az életvezetés elkéréséhez, a gyógyításhoz, a kiválasztáshoz, évszak behatároláshoz, kitartásra való nevelő eszköz, illetve egyesek számára hivatkozási alap a jóság és érdem bizonyításához, vagy éppen a házastársi testiség megtagadásához köthető. Miért böjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Íme, böjtöléstek napján kedvteléseteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. Íme perrel és versengéssel böjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy böjtöltök mostan, hogy meghallgassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a böjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-e a böjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? (Ézs: 58: 3-7) Mikor böjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket. (Jer

14,12) Fentiekből kiindulva, láthatjuk, hogy van Istennek tetsző és nem tetsző böjt. De milyen az a böjt, ami kedves az Úrnak? Mint láthattuk, az igazi böjthöz imádság, sok-sok imádság tartozik. Pedig én az ő betegségükben gyászba öltöztem, böjttel gyötörtem lelkemet, imádságom keblemre vissza-visszaszállt. (Zsolt 35,13) Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

(Mt: 6:16-17) Az Úrnak akkor kedves a böjt, ha csendes, ha nem hivalkodó, ha valamit megvonok a testemtől (édesség, hús, mosakodás), az mind arra emlékeztessen, hogy ennek a tettemnek, lemondásomnak célja van. Mégpedig az, hogy a testemet megzabolázzam, hogy a lelkem tisztulhasson, és gyakori imádságban az Úrral legyek együtt. Mert amennyiben nem ez az eredmény, az csak koplalás, és nem kedves az Úrnak (lásd Ézs). Adja az Úr, hogy böjtölésünk kedves legyen előtte, úgy ahogy őseink áldozati bemutatásai is. A mi áldozatbemutatásunk a hálás és imádkozó szív. Ezért ha böjtölünk, nem a külsőségek a fontosak, azok csak segítő eszközök lehetnek, hanem a lelkiek, az imádság, az Istenünk előtt való teljes kitárulkozás, legfőképp az őszinteség. Mehetek Uram elé örömmel, hálával, mehetek bűnbánattal, gyásszal, panasszal, kéréssel, de csak tiszta és őszinte szívvel. Mert ezt kedveli Mennyei Atyánk. Miért szükséges a böjt, egyáltalán szükséges-e a böjtölés? A böjtölés nem kötelesség, nem lehet és nem kell senkinek sem kényszer miatt/alatt böjtölni. A böjt nem azért van, hogy ezzel bárkinek is (Istennek vagy embernek) bizonyítsak, igazoljak bármit is. A böjt önkéntes. Ezért a böjt nem időponthoz kötött. Ha éppen augusztusban vagy januárban akarok böjtölni, akkor is megtehetem, nem csak a két böjti időszakban. A böjtölésre nekünk van szükségünk, nem Istennek. A mi lelkünk tisztulása nekünk kell, hogy fontos legyen, ezért önkéntes. Az Úr nem kényszerít senkit arra, hogy böjtöljön, de ha valaki erre szánja magát, nagyon örül, de csak az őszinte böjtnek, a hamis böjt nem kedves az Úr előtt. Tehát, ha valaki nem mosakszik, nem eszik édességet, húst, csokit, önmagában nem jelenti azt, hogy böjtöl, mert ha mindez nem párosul sok imával, akkor az csak testi koplalás. V. Albert BÉKEKÖVET 2014. március

7

Beszámoló a szolgálók napjáról A pilisi Református Egyház pénzügyei és az Érintés című munkafüzet volt a 2014. 02. 22-én tartott szolgálók napjának témája. A pénzügyek kérdése azért vetődött fel, mert szerettük volna a statisztikai adatokat kielemezni és kiértékelni. A választói névjegyzékben 266 egyházfenntartót tartunk nyilván, míg azok száma, akik eleget tesznek befizetési kötelezettségüknek csak 150 fő. A másik téma, egy olyan program ismertetése volt, amelynek keretén belül az Egyházunk vezetése az Egyházi Jövőkép Bizottság által kért minden református gyülekezettől felmérés formájában azzal a céllal, hogy áttekintsük a Református Egyház sorvadásának okát. Az alkalom énekléssel és áldáskéréssel indult, majd igehirdetéssel folytatódott, amelyben Lelkipásztorunk bibliai Igékkel támasztotta alá, azt hogy a gyülekezet felelőssége a gyülekezeti élet fenntartásához szükséges anyagi források előteremtése. Istennek adtunk hálát a tavalyi adományokért, a centenárium év megvalósíthatóságáért (gyülekezeti terem felújítása, centenáriumi ünnepségsorozat anyagi fedezete, stb.). Gyülekezeti pénzügyeink, eddig olyan kényes és tabu témát jelentettek, hogy a Lelkipásztoron és a Presbiteriumon kívül, szinte más nem is tudott róla. A gyülekezeti tagok, a hirdetések keretein belül hallhattak arról többnyire, hogy nehézségekkel küzdünk anyagi téren, de igazán folyamatában nem értesültek gyülekezetünk pénzügyi helyzetéről. Költségvetésünk tervezésekor a Presbiterium a választói névjegyzéket veszi alapul, de mára már tisztán látszik, hogy 90-100 „egyházfenntartó” nem vállalja kötelezettségeit, ezért a tervezett bevétel nem tud megvalósulni, és ez hatással volt a kiadásokra is. Az alkalomra készültünk több környékbelei gyülekezet egyházfenntartására vonatkozó példával, módszerrel, hogy a jó és részünkre is alkalmazható mintákat integrálhassuk a sajátunkba. Öröm volt számunkra, hogy a szigetszentmiklósi gyülekezet gondnoka és kedves felesége személyesen is beszámolhattak nekünk a nálunk alkalmazott egyházfenntartói módszerekről és bizonyságot is tettek személyes életútjuk által. Az Úr sok értékes megoldást, lehetőséget világított meg előttünk, melyekből válogatva, egy olyan tárházat készítettünk a presbitérium számára, amelyből könnyebben tudnak döntéseket hozni. Az alap, amely mindhárom kiscsoportban megfogalmazódott, hogy mindenekelőtt az imádkozás az, ami szükségeltetik, ahhoz hogy a pénzügyeink is rendben legyenek. Majd az előbb említett hozott példák segítségével, egy „fontossági sorrendet” állítottunk fel. Az ima után, a gyülekezet tájékoztatása a havi egyenlegeinkről, majd az egyházfenntartói járulék mértéke következett. Valaki úgy foglalta össze, hogy van egy reális, egy optimális és egy ideális járulék. A reális, ami most is van, a keresők 7000.-Ft /év, a nyugdíjasok 5000.- Ft/év. Az optimális az lenne, ha mindenki a nettó keresetének 1%-át, például, ha valaki nettó 100.000 Ft-ot keres havonta, akkor 1000.Ft/hó (12000 Ft/év) ajánlaná fel. Az ideális pedig az lenne, amit a Szentírás is ír, hogy mindenki a nettó keresetének a 10%-át adja vissza Urunknak. ( Malakiás próféta 3 rész 10 és következő versek: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.”)

8


Az is egy nagyon fontos pontja volt a napnak, hogy a téves információkat kijavítsuk, ugyanis sok ember úgy tudja, hogy az egyházat támogatja az állam. Ez nem igaz, az állam egy Ft-ot nem ad a gyülekezetek működésére. A gyülekezeti kiadásokat a gyülekezetnek kell fedezni. Azt is szem előtt kell

tartani, hogy a közüzemi díjak nem lakossági áron kerülnek elszámolásra a gyülekezetek részére, hanem ugyanolyan áron, mint bármelyik gazdasági társaságnak, annak ellenére, hogy egy gyülekezet nem folytat semmilyen gazdasági tevékenységet. A fentebb említett más gyülekezetekben működő módszerek között szerepelt egy " vállalási nyilatkozat", amelyen a gyülekezeti tagok vállalást tettek időpont és összeg meghatározásával az adományokra. A Szolgálok napjának második nagy témája az Érintés című kiadvány volt, amelynek része egy kérdőív, amivel kapcsolatos teendőket beszéltük végig. Először is, hogy a kérdőíveket minél nagyobb számban és minél nagyobb kiterjedéssel kell elvégezni, hogy a kiértékelés minél reálisabb képet mutathasson. Az Érintés, egy három alkalomból álló szolgálat, amelyen felmérjük a gyülekezet „ismertségét” településünkön, majd, ezen adatok ismeretében megfogalmazzuk a küldetésünket. A küldetésünk megfogalmazásában a mi gyülekezetünk egy kicsit előbbre tart a többi gyülekezethez képest, ugyanis, a szolgáló csoportok megalakulásakor ez megfogalmazásra került. De nem vehetjük ezt a szolgálatot félvállról, ugyanis a kérdőívek kiértékelését követően összehasonlíthatjuk, a pár évvel ezelőtt megfogalmazott küldetésünket, a mostanival. Amennyiben teljesen megegyezik, hálát adhatunk az Úrnak, hogy megerősített minket ebben, ha pedig eltérés van, azért adunk hálát, mert az Úr megmutatta hiányosságainkat. Végül igehirdetéssel, imádsággal és áldással zártuk ezt a valóban áldott és csendes napot. Legyen érte hála Urunknak örökké.

Képek alkalmainkról

Várdai Enikő

2014. 02. 22. Szolgálók csendesnapja


9

2014. 03. 01. Református Est

10


Nem pénztárca, hanem szív kérdése - a székesfehérvári példa Az alábbi írás a Békesség újságban jelent meg, mely a Székesfehérvári Református Egyházközség hivatalos lapja. Érdemes elgondolkodnunk a cikk üzenetén, fontos megvizsgálnunk más gyülekezetek hozzáállását is a pénzügyekhez.

Már a szüleim életében is láttam, amit a magam és családom tapasztalata is igazolt: Isten szeretete bátran kipróbálható abban is, ahogyan adakozunk! Mennyei Atyánkat valóban próbára lehet tenni úgy, ahogyan Ő maga ajánlja: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban - mondja a Seregek Ura. Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörű lesz országotok.” (Malakiás 3,10-12) Az adakozás nem pénztárca, hanem szív kérdése: Ha már átéltem és hittel megragadtam, hogy Ő mit tett értem, mennyi mindent adott és ad nekem, akkor nem kényszerré, hanem hálaadásom szerves részévé lesz az adakozás! S nem a mennyiséget, hanem a mértéket nézem: javaim, bevételeim tizedét szívesen visszaadom az Úrnak, legyen az a gyakorlatban egy kisebb vagy egy nagyobb összeget kitevő adomány. Hiszen hogyan tudnám valaha is igazán meghálni azt, amit Ő értem tett! „Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5,8) Gyülekezetünk adakozó jókedve igen változatos képet mutat. Vannak, akik a fenti Ige szerint éves jövedelmük tizedét, vagy akár ennél többet is odaszánnak Isten országának épülésére, konkrétan a gyülekezet fizikai gyarapodására, illetve lelki növekedésének anyagai fedezetére. Mindegy, hogy nyugdíjasok vagy sikeres vállalkozók, Isten kegyelme iránti hálájuk erre indítja őket. S a számok önmagukért beszélnek: ezek miatt a céladományok, illetve egyházfenntartói járulékok miatt lehetséges, hogy gyülekezeti épületeink folyamatosan szépülnek, az alkalmazott szolgálók megkapják havi jövedelmüket, a rezsiköltségeket rendezni tudjuk és intézményeink is részesülnek kiegészítő támogatásokban a fenntartó egyházközség részéről. Köszönet és hála minden adakozónak, - a dicsőség pedig illesse könyörülő és gondviselő Urunkat mindörökké! Arról is szólnunk kell viszont, hogy vannak, akik még az igen szerény, a közegyház által ajánlott mértékben (keresőnként évi 11 ezer, nyugdíjasonként 7 ezer forint) sem járulnak hozzá egyházközségünk anyagi életének fenntartásához. Sőt, évről évre csökken az adakozók összlétszáma, illetve elsősorban azok száma, akik évente egyszer jelennek meg a lelkészi hivatalban, hogy egy igen szerény adományt helyezzenek el a gyülekezet pénztárába. Feléjük is őszinte köszönettel tartozunk, de látnunk kell, hogy ők valami miatt nem kaptak a megváltás evangéliumának öröméből, nem tapasztalják a gyülekezethez tartozás örömét, illetve az itt kiáradó szeretet-gesztusokat. -> BÉKEKÖVET 2014. március

11

Tennünk kell értük, imádkozni kell értük, menni kell utánuk, - ide kell szeretnünk őket! Tudjuk és valljuk: a misszió nem a pénztárcájukról szól, hanem arról, hogy a Megváltó személyes megismerése híján el ne kárhozzanak! Ezért kell megkeresnünk őket! (Márk 16,16) De az is tény, hogy aki az Ige és a Lélek által újjászületett keresztyén lesz (János 3,5-7), annak szívkérdéssé válik az adakozás. Nem azért mert mondják, vagy bárki is elvárná, hanem önként és hálából Isten kimondhatatlan ajándékáért: a bűnbocsánatért és az örök életért! (2.Kor 9,15; 1.Pét 1,8-9) Nagy feladatok, komoly anyagi kihívások állnak idén is gyülekezetünk előtt. Hittel vallom: mindez nem pénztárca, hanem szív kérdése! Imádkozzunk mindig hálaadással, s kérjünk gyermeki bizalommal. Isten ma is az ő Igéje szerint cselekszik és megdicsőíti önmagát! „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,6) Mert „aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk Vele együtt mindent?” (Róm 8,32) Somogyi László székesfehérvári lelkészi elnök nyomán

Gyerekekről - gyerekeknek és szüleiknek 2014. április 13-án Virágvasárnapi istentisztelet a gyermekek szolgálatával és pillangóvásár. Ez az istentisztelet nemcsak a virágvasárnapi ünneplésünk miatt lesz kiemelt, hanem azért is, mert a hittanos gyermekek részt vesznek a liturgiában és énekelnek. Jézus mikor bevonult Jeruzsálembe, nagy ünneplést rendeztek, tiszta szívvel borultak le Jézus előtt az emberek. Nem a külső szépségtől ragadtatták el magukat a tanítványok, követők, hanem a belső örömük, odaszánásuk tette széppé Jézussal való találkozásukat. Mi is hálánkat, tiszteletünket fejezzük ki ezzel az ünnepi alkalmunkkal! Először is mindenkit hívunk, jöjjön el, vegyen részt közös ünneplésünkön! Másodszor hozzatok, hozzanak virágokat, ami a kertben nyílik, mezőn, erdőn szedhető és ezekkel díszítsük fel templomunk! A pillagóvásárt szintén virágvasárnap, az istentisztelet után tartjuk. Hittan órákon osztottuk a gyerekeknek a pillangókat, amit be lehet váltani a vásáron. Lesznek olyan dolgok, amik két pillangót érnek és lesz olyan, ami 10 pillangóért vásárolható meg. Hozzáteszem, nagy lelkesedéssel gyűjti mindenki! Segítséget is szeretnénk kérni ezzel kapcsolatosan. Ha van bármilyen könyv, játék, társas, ami még jó állapotú, de már nem használatos szívesen hasznát vesszük ezen a vásáron, hiszen akkor a gyülekezetnek kisebb terhet kell így ebben vállalnia és persze mindenki jól jár! A Csillagfészek Alapítvány is támogatja és segíti ezt a vásárt. Előre is köszönjük mindenkinek, aki ebben segíteni tud és akar!

12


2014. április 19-én: Húsvéti evangelizáció gyerekeknek és tojásvadászat. Ezt az alkalmat már sok szülő és gyermek ismeri, hiszen szinte alig férünk el a gyülekezeti teremben. Itt elhangzik a húsvét keresztény üzenete és örömhíre, majd a gyerekekkel úrvacsorát veszünk szőlőlével és pászkával. Mindig készítünk valami hazavihetőt, emlékezeteset az ünneppel kapcsolatban és a végén, megkeressük az elrejtett csoki tojásokat. Nagyon hasznos a gyermekeknek lelki ráhangolódásnak húsvét ünnepére. 2014. május 4. : Anyák napi istentisztelet Kiemelten hívjuk az édesanyákat, nagymamákat ünnepi istentiszteletünkre! 2014. június 1. : Hittanos évzáró Minden hittanosunkat, családját, barátját várjuk az évzáróra! Gyermekek műsora, éneke teszi szebbé istentiszteletünket!

Atyaistennek hatalma Erősíts meg engemet Fiúnak bölcsessége Taníts engemet Szentléleknek szerelme Világosíts engemet Adjad énnekem Magadat ismernem

A református hit-, és erkölcstanról Biblia • Műveltség • Élmény Kedves Szülők! Hit- és erkölcstan vagy erkölcstan? A döntés az Önöké, mivel minden leendő 1. és 5. osztályos tanuló csak egyiket tanulhatja a két tantárgy közül. Ugye Önök is a legjobbat szeretnék gyermeküknek? Hadd segítsük a döntést! Mit tegyen, ha református hit- és erkölcstan órára szeretné járatni gyermekét? Ha a gyermek 1. osztályos lesz akkor a beiratkozáskor írásban jelezze igényét az iskola felé. Ha a gyermek 5. osztályos lesz akkor május 20-ig kérheti írásban; Ha a gyermek már 2. vagy 6. osztályos akkor szintén május 20-ig jelezheti írásban szándékát az állami iskola vezetősége felé. Szeretettel várjuk gyermeküket a református hit- és erkölcstan órákon!


13

Ne hagyj elszakadni, Uram! Miért énekeljük már megint ezt?! – Hangzik a kérdés a 16 éves kamasz szájából, aki nemrég lett egy patinás, hamisítatlanul református város, iskola gimnáziumi kántora. Nehéz lenne megszámolni, hányadik alkalommal kell egy régies éneket kísérnie hónapról hónapra, vasárnapról vasárnapra. Helyes éneklésre érzékeny lelke nehezen viseli a Tiszántúl teremtette sajátos éneklést, a lassú, pontatlan, hamiskás és igen hangos énekkultúrát. Nem érti az ének mondanivalóját, unottan nyomkodja az orgona billentyűit, a pedált, s töretlenül igyekszik arra, hogy különféle technikákkal a gyülekezetet rábírja az ének helyes éneklésére – többnyire eredménytelenül. E dicséret igazából nem hosszú, nem bonyolult, és ráadásul közismert is – minden megvan ahhoz, hogy könnyű legyen kísérni. A sikertelenség lesz mégis úrrá a fiatal fiún, aki sohasem gondolta végig, hogy amit énekel, rá is vonatkozik – pontosan egy olyan lelki helyzetben van épp, amiről maga az ének is szól.

„Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, el ne tántorodjék Tőled életem. Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.” Maga is fél, hogy hogyan fogja azokat a fontos tanításokat átadni, amit kapott a szobafőnökeitől a rábízottaknak. Fél az iskolától, a matematikától, az otthoni elvárásoktól, fél attól, hogy az önképe nem fog megváltozni. Egyet szeretne mégis: Jézus mellett maradni akkor is, amikor cselekedetei ellentmondanak a hitének. „Ha e világ bája engem hívogat, nagy csalárdul kínál hitványságokat:

Szemem elé állítsd szenvedésidet, vérrel koronázott szent keresztedet.” Sejti, hogy a világ számára életidegen dolgokat kínál, melyet a világ értéknek állít be. Azt is érzi, hogy ő más, mint a kortársai, mégsem tartja magát értékesebbnek náluk – talán ezért is szerették sokan akkor. Nem tudja azonban lelki próbáiban felidézni Megváltóját, aki tudja, mit jelent szenvedni. Krisztusáról sokat hallott, azonban, ha rátör a félelem, irigység, szomorúság, nem nyúl Jézus kinyújtott, átszegezett keze felé.

„Tisztogass bár bajjal olykor engemet: kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: Te oltárodon keserű pohárral, hittel áldozom.” Isten megmutatja neki, hogy az Ő szeretete nem mindig a fejsimogatásban jelenik meg, ahogy azt milliók szeretnék. Leleplezi gondolatait, mulasztásait, emberek előtt megszégyenül – és annál közelebb kerül Istenéhez, aki újból megmutatja neki, hogy mit is tett Jézus a Golgotán érte. Isten bajjal tisztítja e fiú lelkét.

14


„Ha halálra válik testem egykoron: ragyogjon fel Lelked e hitvány poron. Ama végső harcon rád bízom maga: örök hajlékodba fogadj be, Uram!” Sokat foglalkoztatja a halál gondolata, ahogy ez sajnos a mai magyar fiatalokra jellemző. Mikor tökéletesnek hiszi magát, Isten megmutatja neki, hogy porból lett, abból a porból, melyet Ő megátkozott Ádám vétke miatt. Szeretné ezért rábízni életét Megváltójára, akiről immáron tudja, hogy az Utolsó Ítéletkor az ő pártfogója lesz.

A Sátánt felismerve nem akar Istentől elszakadni: nem akar jóslásnak, horoszkópnak engedni, mert tudja, hogy ezeket utálja Isten. Látja azt is, hogy sokak életében ezek ártalmatlan, modern, korszerű, divatos dolgok, melyektől ódzkodni fölösleges és régimódi. Tetszik neki Cseri Kálmán gondolata: nem kötelező a kísértésbe beleesni. Nem kötelező kutatni azokat a dolgokat, melyektől Isten óvni szeretne minket az Ő Igéje által. Látja azon gyülekezeti tagok elfordulását Istentől, akik engednek a varázslásnak, mágiának. Tudja, hogy ezek a sötétség urától jönnek, aki gyűlöl minden embert, ravaszul, „divatosan” szakítja el a hívőket Istentől. Ma már belátja a 338. dicséret nagyszerűségét. Érzi, hogy szerzője maga is lelki próbák közepette írta meg művét. Megköszöni imában, hogy Isten az énekek által is vezetni szeretné Őt - előtte nem számít kor, stílus, divat, hanem egyedül az a Fiába vetett őszinte hit, melyet nem szakíthat szét semmilyen világi báj. Somogyi Csaba

Teológiai levelek A vizsgaidőszak súlya még csak épphogy elhagyta a szívemet, de már el is kezdődött a következő félévem a teológián. Vannak nagyon érdekes és kevésbé izgalmas tantárgyaim. Mivel az unalmasat én sem szívesen olvasnám, így egy rövid, ámbár annyival fontosabb betekintést szeretnék adni egy olyan órámba, amin mindnyájan tátott szájjal ülünk és isszuk a szavakat. Ezeken az alkalmakon olyan lelkészeket hallgatunk, akiknek a gyülekezete valamilyen szinten a semmiből nőtt ki, tehát a gyülekezetalapításról (a mostani előadás szerint gyülekezetalapulásról) van szó. Mivel minden órán más-más gyülekezetben szolgáló pásztorok szólalnak meg, így magában ez sem lenne érdektelen, viszont attól még izgalmasabb, hogy minden alkalomnak van egy speciálisabb területe, amivel foglalkozik. Ilyenek voltak az elmúlt előadásokon a lelkész lelki élete, a gyülekezetalapítás íve és távlatai, magának a missziónak a lelkülete, spiritualitása, és a tanítás kapcsolata a misszióval. Nagyon sokat lehet tanulni tőlük, főleg, hogy hitből és tapasztalatból beszélnek hozzánk, Isten áldásaival a hátuk mögött. Például a legutóbbi előadáson, ahol a lelkészi hivatásról és szolgálatról volt szó felmerült az a kérdés, hogy hol húzódik a határ a családi élet és az Istennek végzett szolgálat között. -> BÉKEKÖVET 2014. március

15

Erre azt a választ kaptuk, amin azóta is rágódom, bár a csont soványnak néz ki, de nagyon ízletes, hogy “Ott legyél, ahol vagy. Ha a családdal vagy, akkor ne a lelkészi szolgálaton járjon az eszed, ha pedig a gyülekezet pásztorolási szolgálatát végzed, akkor ne a családodon gondolkodj!” Tetszik ez a gondolat, bár még a szolgálat a tanulás szintjén áll, de már így is tudom használni. Testvérem, örülök, hogy egy közösség részesei lehetünk! Ott legyünk, ahol vagyunk észben is, szívben is! Hol vagy most? Korsós Tamás

Fiatal felnőttek? Furcsán hangzik a kifejezés, pedig milyen jó lenne, ha megszoknánk. A gyülekezetünk ifije azt a vezetést kapta, hogy alapítson egy olyan kört, csoportot, közösséget, ahol olyan fiatalok vannak, akik már inkább a felnőtt lét felé kacsingatnak. Emellett pedig maradna az az ifi is, ahova azok a fiatalok járnának, akik még inkább a középiskolás korosztály táborát erősítik. Azért jutottunk el idáig, mert azt tapasztaltuk, hogy a köztünk fennálló korkülönbség meggátolja a fiatalabbak számára a kibontakozást, az idősebbek számára pedig az őszinteséget, így jobb, ha mind a két csoportnak a maga keretei között megmarad a szabadsága. A jövőben a fiatal felnőtt kört természetesen át szeretnénk nevezni, valami egyedi névre, ami csak a miénk. Azt tervezzük, hogy egy Keresztkérdés sorozattal nyitnánk meg ezt az újdonsült, lehetőségekkel teli csoportot. Későbbiekben olyan témákról szeretnénk beszélni, ami már koncentráltabb a munka, a tanulás, a párkapcsolat (ezen belül a házasság), a család, az igazi férfi és az igazi nő témájában, és persze még sok olyan dologban, amiben úgy érezzük, hogy Isten vezetése szükséges lesz. Az a célunk, hogy a gyülekezetben ne szakadjon meg a folytonos tanulás és tanítványság lehetősége. Ez egy történelmi esemény, hiszen a fiatal felnőttek csoportja egy homályos folt volt eddig, de immáron Isten dicsőségére ez a szolgálati terület is betöltésre kerül, ha ezt Ő is így akarja. Arra kérnénk a kedves testvérünket, hogy hordozzon imában bennünket, az ifit, a gyülekezetünk fiataljait, azokat, akik még zsengébbek, de azokat is, akik már lassan felnőttek. Korsós Tamás

„Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.” (1Kor 7,5)

ékekövet A Pilisi Református Gyülekezet kiadványa Megjelenik negyedévente, változó időpontban Felelős kiadó: Morva Ákos 2721 Pilis, Rákóczi út 30. e-mail: [email protected] Főszerkesztő: Jakab Zoltánné 06-30-471-9088 e-mail: [email protected] Tördelőszerkesztő: Somogyi Csaba e-mail: [email protected]

ékekövet Böjt Van időd Jézusra? Van figyelmed Istenre? Élj a lehetőséggel, amíg lehet!

Recommend Documents