15. évfolyam 1. szám
VÍZMINŐSÉGI TÁJÉKOZTATÓ 2008.februárs
A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség belső információs kiadványa
A A vvíízzm miinnőősséégg sszzaabbáállyyoozzááss jjooggii aallaappjjaaii A víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell.
Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve, a vízvédelmi politika terén megalkotott általános jellegű cselekvési programjának indoklása, a fenti mottóként választott mondattal kezdődik. Az igen tömör mondatban megfogalmazott igény megvalósítása érdekében, az irányelvben foglaltakra támaszkodóan minden tagállam kidolgozta a térsége sajátosságainak figyelembe vételével a maga jogszabályait, és annak végrehajtó rendszerét. A különböző szinten megalkotott jogszabályok, egységes rendszert képezve az irányelvek megvalósítását célozzák meg, a felszíni és felszín alatti vizek ökológiai minőségének megóvása, javítása érdekében. Hazánkban a vízminőség szabályozása az Európai Unióhoz való csatlakozással az új szemléletet kívánja megvalósítani. Az első lépésekre a csatlakozást megelőzően került sor, amikor az egyes jogszabályok módosításánál az elfogadott vagy még el nem fogadott irányelveket vette át a jogszabályalkotó. Ekkortájt szembesültünk az úgynevezett Európai Közösségi irányelvekkel, melyek alapján többek között megszületett az első felszín alatti vizekre vonatkozó határérték rendszer, mely a későbbi hasonló tárgyú jogszabály alapját is képezte. Ezt követően megszokottá váltak a megjelenő jogszabályok záró rendelkezéseinek azon paragrafusai, melyek felsorolják, hogy a jogszabály mely uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja. A teljesség igénye nélkül megpróbáljuk feltárni, hol tart hazánkban az uniós irányelv jogszabályi lefedettsége. Kiadványunkat a „vízikönyvben” megtalálható 1876. évi Mirhói gátszakadásról szóló korabeli leírással-, és az Abádszalók-Tiszabő szakasz töltésépítésének műszaki terveiről készült másolatokkal illusztráltuk.
Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve Az irányelv célja a vízi környezet fenntartása és javítása a Közösségben. Az irányelv első sorban a vizek minőségére vonatkozik, de a célkitűzés megvalósításában a mennyiséget, mint kisegítő elemet is figyelembe veszi. Irányelvként fogalmazódik meg az átlátható, egységes és összehangolt vízügyi politika, melynek kereteit meg kell teremteni, illetve koordinálását, hosszú távú továbbfejlesztését biztosítani kell. A S ZÁ M TAR TA L MÁ B Ó L 1
Az Európai Tanács és a parlament 2000/60/EK irányelve
2 3 4 5
Hazai szabályozás alapjai – a 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet – a 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet – a 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet
Az unió a vizek megóvásának, védelmének és kezelésének szabályozását nem egy szigorú egységes szabályozásban látja, hanem a tagállamok felelőségi körébe utalva a döntést, országon belüli sajátosságokra tekintettel, de az általános érvényű irányelveknek megfelelő szabályozást tart szükségesnek. Ennek megfelelően olyan jogi eszközök alkotását várja el, mely a vizek védelmét és fenntartható
1
használatát biztosítják egy vízgyűjtő határain belül. Tekintettel arra, hogy a program önállóan nem valósítható meg, annak sikeréhez szükség van a vizek védelmének és fenntartható gazdálkodásának további integrálására a közösségi politika más területeibe, mint az energia-, a közlekedés-, a mezőgazdaság-, a regionális- és idegenforgalmi politika. A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy legalább a jó vízminőségi állapotot elérjék a meglévő európai közösségi előírásokat figyelembe vevő, integrált intézkedési programok szerint szükséges tevékenységek meghatározásával és végrehajtásával. Ahol a jó vízminőségi állapot már létezik, ott azt fenn kell tartani. Felszín alatti vizek esetében a jó állapot követelményén túlmenően, bármely szennyező anyag koncentráció növekvő tendenciáját ki kell mutatni, és meg kell fordítani. Mennyiségi szempontból egyensúlyt kell biztosítani a kitermelés és utánpótlás között, azzal a céllal hogy elérjék a felszín alatti víz jó állapotát, legkésőbb az irányelv hatályba lépését követő 15 éven belül. Az irányelveken túl az ajánlás tartalmaz egy fogalomtárt melyet a tagországok jogalkotásaikban alkalmaznak, biztosítva ezzel a nemzeti jogszabályok közti átjárhatóságot.
Hazai szabályozás alapjai A vízminőség-védelem jogi szabályozásának alapját a két keret-törvény biztosítja, részben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, illetve a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény, melyek magukban foglalják az alapelveket, illetve a közösségi jogalkalmazásba történő integrációt,. Az uniós irányelvek megvalósításának konkrét eszközei a Kormányrendeletekben, illetve az alacsonyabb szintű rendeletekben találhatóak. A hazai szabályozásban az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i, a víz politika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelvének való megfelelést alapvetően három Kormányrendelet biztosítja: – a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet – felszíni vizek minősége védelméről szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet – felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet A három egyidőben megjelent rendelet közül amint a nevükből is kiderül a 219/2004.(VII.21.) rendelet a felszín alatti vizekre-, a 220/2004.(VII.21.) a felszíni vizekre vonatkozik, míg a 221/2004.(VII.21.) rendelet az intézkedési program elkészítését szabályozza. A rendeletek sajátossága, hogy együttesen kezelik a minőségi és mennyiségi állapotot, azzal, hogy a minőségi tényező az elsődleges. A három jogszabály egy hosszabb előkészítési folyamat eredménye. A 221/2004.(VII.21.)-es talán rövidebb előkészítés után jött létre. A 219/2004.(VII.21.) Korm rendelet előzménye volt a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet, mely összeegyeztethető szabályozást tartalmazott az akkori 80/68/EGK tanácsi irányelvvel. Tartalmilag kevés változással a 219/2004.(VII.21.) Korm rendelet átvette a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendeletben foglaltakat, és egyben kompatibilissé vált az új uniós irányelvvel.
2
A felszíni vizek minőségének védelmére létrehozott – uniós normáknak is megfelelő –jogszabályok szintén 2000-ben jelentek meg. A jogalkotó külön kezelte a közvetett szennyvízkibocsátókat (204/2001.(X.26.) Korm. rendelet) és külön a felszíni vízbe közvetlen szennyvíz kibocsátókat (203/2001.(X.26.) Korm. rendelet). Külön miniszteri rendelet szabályozta a kibocsátók ellenőrzésének módját (7/2002.(III.1.) KöM rendelet ), és külön rendelet tartalmazta a kibocsátási paramétereket (9/2002.(III.22.) KöM-KöViM együttes rendelet). Ezek összevonásából és többszöri módosításából jött létre a jelenlegi 220/204.(VII.21.) Korm rendelet és hozzá tartozó vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004.(XII.25.) KvVM rendelet. Érdemes megjegyezni, hogy a 203/2001.(X.26.) Korm. rendelet már figyelembe vette a Tanács 2000/60/EK Víz Keretirányelvét. Szintén ez utóbbi rendelet már előrevetíti a vízgyűjtő-gazdálkodási terv vízvédelmi intézkedési programja alapján meghatározott egyedi vízgyűjtőgazdálkodási határérték alkalmazását.
A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet A rendelet célja, hogy a vizek (a 220/2004. (VII.21.) és 219/2004. (VII.21.) Korm. rendeletekben meghatározott) jó állapotának elérése és fenntartása érdekében szükséges intézkedéseket, intézkedési programokat egységes keretbe foglalja és meghatározza az ezeket összefoglaló vízgyűjtőgazdálkodási terv tartalmát, valamint a tervezés szabályait. A jogszabály három részvízgyűjtőn 17 db vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési részegységet határoz meg a Duna (7), Tisza (7), Dráva (1) és Balaton (2) vízgyűjtő területére vonatkozóan. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket az illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok készítik el a helyi hatóságok közreműködésével, a részegységek terveit a miniszter által kijelölt környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok, míg az országos szintű tervet a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság. A terv készítés egy alapos állapotfelmérésen alapszik, mely magába foglalja a felszíni, felszín alatti vizeket érő hatásokat, a potenciális szennyezőket, a szennyvíztisztítási technológiákat, kibocsátott anyagféleségeket, pontszerű és diffúz kibocsátásokat. Az adatok értékelése alapján összeállított terveknek tartalmaznia kell az alábbiakat: a) a vizek állapota romlásának megelőzését, megakadályozását szolgáló intézkedéseket; b) a felszíni vizek esetében, a jó ökológiai és kémiai állapot elérését, illetve fenntartásának biztosítását szolgáló feladatokat; c) az erősen módosított és mesterséges víztestek esetében a jó ökológiai potenciál elérését, illetve fenntartásának biztosítását szolgáló feladatokat;
3
d) a vizekre, vízi környezetre kockázatot jelentő anyagok (kiemelten veszélyes anyagok) által okozott szennyezéssel kapcsolatos megállapításokat, intézkedéseket; e) felszín alatti vizek esetén a jó mennyiségi és kémiai állapot elérését, illetve fenntartásának biztosítását, valamint azokat a feladatokat, amelyek megelőzik, megakadályozzák, illetve korlátozzák a felszín alatti vizek állapotának romlását, a szennyező anyagoknak a felszín alatti vízbe történő bejutását; f) az emberi tevékenység hatására visszavezethető szennyező anyag kibocsátásának megszüntetését, valamint a szennyezéssel járó folyamat visszafordításához szükséges összetett igazgatási és egyéb intézkedéseket. A jogszabály tartalmazza az egyes víztestekre vonatkozó célkitűzések (egyedi vízgyűjtőgazdálkodási határértékek) meghatározásának módját, az intézkedési program kidolgozásánál figyelembe vehető szempontokat, az intézkedések ütemezését, ellenőrzését monitorizálását. A vizek védelmével, állapotuk javításával és megőrzésével összefüggő feladatok ellátása az állam, a helyi önkormányzat, valamint a vizek hasznosításával járó jogokat gyakorló, kötelezettségeket teljesítő, illetve a vizekbe bármilyen tevékenységgel közvetlenül vagy közvetve szennyvizet, vízszennyező anyagot kibocsátók kötelessége. A jogszabályból eredő feladatokkal összefüggő társadalmi ráfordítások részleges vagy teljes megtérülése érdekében a külön jogszabályokban meghatározott esetekben járulékot, érdekeltségi hozzájárulást vagy díjat kell fizetni (pl. 2003. évi LXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról). A terv elkészítését követően biztosítani kell annak minél szélesebb társadalmi körben történő megismerését, az érintett vízhasználók bevonásával. A rendelet végrehajtásának ütemezését a záró és átmeneti rendelkezések rész tartalmazza, melyből kiolvasható, hogy a tervet első alkalommal 2009. december 22-ig kell elkészíteni, majd ezt követően hatévenként korszerűsíteni. A tervekben foglalt intézkedések végrehajtását az alábbi két rendelet biztosítja.
A felszíni vizek minősége védelméről szóló 220/2004. (VII.21.) Korm. rendelet A rendelet célja a felszíni vizek minőségének megóvása, fenntartása és javítása, a vízi és vízközeli, továbbá a felszíni víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek biztosítása, a vízhasználatok biztonsága, az emberi egészség és a környezeti állapot megőrzése érdekében a szennyezések megelőzése és csökkentése. A rendelet a 2000/60/EK irányelvek felszíni vizekre vonatkozó előírásait hivatott a hazai szabályozásba átültetni. Több fontos irányelv is érvényesül, melyek közül kiemelhetőek az alábbiak: – a környezeti politikának a természeti készletek körültekintő és ésszerű
4
használatával hozzá kell járulnia a környezet minőségének megőrzését, védelmét és javítását szolgáló célkitűzések teljesítéséhez, és a politikának az elővigyázatosság elvére és azokra az elvekre kell épülnie, amelyek kimondják, hogy megelőző intézkedéseket kell tenni, a környezeti károkat elsősorban a szennyező forrásnál kell első sorban orvosolni. – A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy legalább a jó vízminőségi állapotot elérjék a meglévő európai közösségi előírásokat figyelembe vevő, integrált intézkedési programok szerint szükséges tevékenységek meghatározásával és végrehajtásával. Ahol a jó vízminőségi állapot már létezik, ott azt fenn kell tartani. Felszín alatti vizek esetében a jó állapot követelményén túlmenően, bármely szennyező anyag koncentrációjának jelentősnek minősíthető és tartósan növekvő tendenciáját ki kell mutatni, és meg kell fordítani. – A elsőbbségi veszélyes anyagok követően kerülhet sor. Az uniós irányelvekkel kiküszöbölése, a kiemelten veszélyes összhangban megállapított határértékek, a felszín anyagok előfordulásának megszüntetése és alatti vizek védelmét is szolgálják, külön közelítése a természetes háttérértékekhez. határértéket állapítva meg az időszakos vízfolyások tekintetében. Az egyes A vízminőség szabályozása elsősorban a technológiákból kibocsátott szennyezőanyagok kibocsátó általános kötelezettségeinek határértékei az elérhető legjobb technika szerinti betartásában valósul meg, illetve a kibocsátási határértékek figyelembe vételével vannak határérték rendszer alkalmazásával és megállapítva, mint technológiai határértékek. A betartatásával. A kibocsátási határértékek küszöbértékek (közvetett bevezetés) figyelembe kategóriájából átmenetileg kikerült az egyedi véve az elvezető rendszer végén lévő vízgyűjtő-gazdálkodási határérték, tekintettel arra, szennyvíztisztító telepek tisztítási kapacitását, hogy a tervek alkalmazására, azok 2009. kedvezőbbek mint a felszíni bevezetés esetén december 22-i határidővel történő elkészítését meghatározottak, kivéve a veszélyes és mérgezőanyagokra vonatkozó értékeket. A kibocsátás ellenőrzésének rendje is megváltozott. Bevezetésre került az önellenőrzési rendszer, mely alapján 15 m3/üzemnap fölötti kibocsátók saját költségükön, előre megtervezett és elfogadott terv szerint végzik az előírt kibocsátásai határértékek betartásának ellenőrzését. A határérték fölötti kibocsátás vízszennyezési bírság kiszabását vonja maga után. A jogszabály a határértékeknek való megfelelés érdekében szükséges beruházások, fejlesztések megvalósításáig türelmi időt határoz meg, melynek letelte után minden kibocsátónak teljesíteni kell az engedélyben rögzített kibocsátási paramétereket. Ezen a ponton a jogszabály illeszkedik a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósulási Programról szóló 30/2006.(II.8.) Korm. rendeletben foglalt ütemezésekhez, vagyis a türelmi idő megegyezik az egyes agglomerációs alosztály esetében meghatározott kiépítési határidőkkel. A jogszabályban megtaláljuk az uniós előírás irányelveiből átvett, az úgynevezett 1. listás anyagok és elsőbbségi veszélyes anyagokra vonatkozó szigorítást, illetve egyes anyagok kibocsátására vonatkozó tiltást. A 220/2004.(VII.21.) Korm rendelet mellett megjelent, használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 27/2005.(XII.6.) KvVM rendelet tartalmazza az unió fele történő jelentések összeállítását segítő VAL (alapbejelentő) és VÉL(éves jelentőlap) lapok formanyomtatványát, melyet az önellenőrzésre kötelezett kibocsátók tárgyévet követő év március 31-ig juttatnak el a területileg illetékes Felügyelőségre.
5
A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet A rendelet célja olyan jogok és kötelezettségek megállapítása, melyek biztosítják a felszín alatti vizek jó állapotát annak fenntartását, a szennyezés fokozatos csökkentését, a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmét. Alapvető célkitűzésként meghatározza, hogy legkésőbb a Kvt.-ben meghatározott időpontig el kell érni, hogy a felszín alatti víztestek állapota érje el a jó állapot, azaz a jó mennyiségi és minőségi állapot követelményeit. A rendelet célkitűzéseit a rendeletben és a külön jogszabályokban foglaltak szerinti környezetvédelmi és vízkészlet-gazdálkodási eszközökkel kell elérni. A felszíni vizek analógiájára ez esetben is sor kerül a felszín alatti víztestek kijelölésére, a szennyező források nyilvántartásba vételére és vízgyűjtő gazdálkodási terv elkészítésére. A terv célja az igénybevételi határérték meghatározása, melynek figyelembe vételével a vízhasznosítás során az igénybe vétel nem veszélyeztetheti a felszín alatti vizek természetes minőségét, nem okozhat minőségi állapotromlást. A jogszabály meghatározza a mennyiségi és minőségi védelem alapszabályait, mely általános jelleggel alkalmazandó. A szennyezettségi szint viszonyítási alapját a felszín alatti víz- és földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000.(VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendeletben foglalt szennyezettségi határértékek biztosítják. A minőségvédelem alapszabálya szerint egy tevékenység nem eredményezhet kedvezőtlenebb állapotot, mint amit a felszín alatti víz, a földtani közeg (B) szennyezettségi határértéke vagy az annál magasabb (Ab) bizonyított háttér-koncentráció jellemez. Ennek biztosítása érdekében a tevékenység során történő szennyezőanyag elhelyezése hatósági engedélyhez kötött tevékenységgé válik. Az engedély köteles tevékenységet folytatónak az engedély megszerzése érdekében elővizsgálatot kell lefolytatni. Az engedélyköteles tevékenységet folytató a tevékenység jellemzőiről jelentést köteles készíteni, mely szintén adatlapok kitöltésével történik, és melyet külön jogszabály (18/2007.(V.10.) KvVM rendelet szabályoz. Mindkét jogszabály tartalmaz külön eljárási szabályokat a bekövetkezett környezeti káresemények kivizsgálására, megszüntetésére, alkalmazva a szennyező fizet elvét, vagyis a szennyezést okozó kötelezettsége az eredeti állapot közeli szennyezettségi szint helyreállítása. A fentiekben ismertetett három szervesen összefüggő vízminőség védelmi jogszabályon kívül a vizek védelmét számos olyan jogszabály is szolgálja, melyek egyes ágazati tevékenységek vízvédelmi követelményeit tartalmazzák. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabbakat: –
–
–
–
–
A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet A környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet A felszíni vizeket szennyező egyes veszélyes anyagok környezetminőségi határértékeiről és azok alkalmazásáról szóló 40/2006.(X.6.) KvVM rendelet A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006. (II.7.) Kormány rendelet
–
A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001.(IV.3.) Kormány rendeletben
–
Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001.(X.25.) Kormány rendelet
–
A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005.(XII.25.) Korm. rendelet A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken lévő települések besorolásáról szóló 27/2004.(XII.25.) KvVM rendelet
–
A hosszú időre visszanyúló hazai vízminőség szabályozási rendszer az uniós irányelvek bevezetésével egy új szakaszba lépett. Egy nagy közös egységes célkitűzést hivatott teljesíteni, mely a gazdasági és társadalmi érdekek összeegyeztetését kívánja elérni annak érdekében, hogy a víz ne legyen egy szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell. A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi , Természetvédelmi és vízügyi Felügyelőség belső információs kiadványa Szerkesztőség: Szolnok, Ságvári krt. 4. Tel.: (56) 423-422 7363 mell. A rendelkezésre álló előadási anyagokból összeállította: Petráss András Felelős kiadó: Dr. Háfra István 2008. február 05.
6
