Éji túra a Déli-Bükkben 2010. június 4., péntek A program Kora este, még világosban érkezünk a Bükkaljára. Ez az Egertől keletre elterülő, jellemzően 2-300 méter magasságú dombvidék. A Nyerges-hegyen sétát teszünk a kaptárkövekhez. (A leírást ld. lejjebb.) Ezután visszaszállunk a buszra, és áthajtatunk az eger–noszvaji műútra, ahol kezdetét veszi az éjszakai túra. Utunk főbb állomásai a felsőtárkányi Várhegy, a Völgyfő-ház, az Ódorvár s a Hór-völgy kijáratánál fekvő suba-lyuki ősemberbarlang. (A „barlang” látogatása veszélytelen, lásd a leírást. Aki nem akar fljönni a barlangba, lent is megvárhatja a többieket.) Hazafelé a buszban lehet aludni. Túránk legnagyobb része hazánk harmadik nemzeti parkjában, a Bükki Nemzeti Parkban vezet. Ezen belül a Várhegy környéke, az Ódorvár és a Hór-völgy fokozottan védett területen található. A minősítés a ritka természeti kincsek megóvását, kihalás szélén álló fajok védelmét szolgálja. Sokat tehetsz környezetünk jövőjéért, ha te is betartod és másokkal is betartatod a szabályokat. A nemzeti parkban a jelzett útról letérni, virágokat vagy állatokat gyűjteni és otthon lepréselni, ágakat letördelni, szemetelni szigorúan tilos! Kérlek, tartsd tiszteletben az erdő állandó lakóinak éjszakai nyugalmát. Kerüljük a fölösleges zajongást és világítást. Régi túratársaink már tudják, hogy ahol lehet és veszélytelen, ott mellőzni fogjuk a világítást, így kerülünk közelebb a természethez. Ennek ellenére kötelező a saját lámpa mindenki számára, és lesznek helyek, ahol használnunk is kell.
Látni- és tudnivalók Vigyázat! Ez a válogatás szubjektív, írói és olvasói munkásságom részét képezi.
Bükk A Bükk nem tartozik legidősebb földrajzi neveink közé. E táj megjelölésére a XVII. században kezdik rendszeresen használni. Bél Mátyás híres országleírásában „monos Bikke” – Bikk hegye – alakban szerepel. A név eredete vitatott. Föltételezik, hogy a terjedelmes bükkösökre vezethető vissza. Más vélemények szerint a hegygerincen, vagy nagyobb hegyoldalban emelkedő magaslatot jelölő "bik" szóból származik. Ilyen név például a NagyEged és a Várhegy között a piros jelzésen a Bikk-bérc. (A Bükk útikalauz alapján.)
Kövek Egerbakta-Eger-Cserépváralja vidékén találhatók a Bükkalja természetrajzi nevezetességei, a kaptárkövek. Ezek kaptárra emlékeztető, cukorsüveg alakú riolittufa-kúpok. A kaptárkövekben mesterséges fülkéket is találtak, amelyeket régebben népvándorlás kori urnatartóknak gondoltak, egy újabb elmélet szerint azonban a környéken a XI–XIV. században virágzó méhészet emlékei. A harmadik verzió szerint kultikus szertartások kellékei. A kaptárkövek kialakulásáról a Bükk útikalauzban ezt olvashatjuk: „A miocén közepén az Alföld helyét elfoglaló kristályos vonulatok hatalmas délnyugat-északkeleti törés mentén lesüllyedtek, tenger alá kerültek. Ugyanakkor a Bükk és az Upponyi-hegység – amelyeket feltehetően elborított a miocén eleji tenger – fokozatosan szárazulattá vált. A törésvonalakon hevesen működő tűzhányók sorakoztak, amelyek részt vettek a Visegrádi-hegységtől a Tokaji-hegységig terjedő »belső-kárpáti vulkáni koszorú« kialakításában. Tengerből kiemelkedő vagy tengerparti krátereik töménytelen mennyiségű hamut szórtak; ebből alakultak ki a Bükkalja terjedelmes, fehér vagy halványvörös riolittufa-, valamint dácittufa-takarói. [...] A tűzhányókitöréseket kísérő és követő forró vizes, kovás oldatok a riolittufa rétegek közé nyomulva, helyenként ellenállóbbá keményítették az egyébként puha kőzeteket. Ilyen szilárdabb tufákból keletkeztek a később a Bükkalja híres kaptárkövei és a Sirok melletti »kőszobrok« (Barát, Apáca, Törökasztal). [...]
A vidék arculatában az ember évezredes jelenléte erősen tükröződik. Valószínűleg a kora középkori erdőirtásokat és legeltetést követő talajpusztulás tette hozzáférhetővé a tufahátakat a szél, az eső, az aprózódás és a mállás számára. Ezek a külső erők faragták ki az ellenállóbb, forróvizes, kvarcitos oldatokkal átjárt tömbökből a Bükkalja világhírű kaptárköveit, amelyeknek csak fülkéik mesterséges eredetűek (szomolyai Királyszéke, Nyerges-hegy, Hintó-völgy, Nagy-Babaszék, Mangó-tető).”
Utak A Várhegy alatti lejtőn térünk rá, s egészen a Völgyfő-házig haladunk a pirossal jelzett Török úton. Ez az útvonal a régi Eger–Miskolc gyalogút része. Hajdan kevésbé kényelmesen ugyan, de ilyen szép utakon közlekedtek az emberek a Bükkön át. Utunk utolsó szakaszán egy másik múlt idejű közlekedési utat is megismerhetünk: a Hórvölgy a Hór-patak folyását követve tart Hollóstetőtől a Bükk pereme felé. Ha valaki napvilágnál felmászik a Bükk-fensík peremén található kilátóhelyekre (Tar-kő, Három-kő), jól láthatja a jelentőségét az észak-déli irányú közlekedésben. A szűk völgy mélyén haladó – Miskolcot az Alfölddel összekötő – út egykor a Bükk fontos útvonala volt (a kilométerkövek ma is láthatók mellette), de napjainkra elvesztette jelentőségét. Ma a térképen a valósághoz híven a „személygépkocsival nehezen járható” felirat díszíti. Szerencsére.
Várak, harcok A Várhegyen régi földvár sáncait láthatjuk. Vaskori kelta település nyomait találták meg itt. Ez a népesség az időszámításunk kezdete előtti századokban több földvárat épített a Bükkben. Túránk csúcspontja a Hór-völgy egyik legszűkebb pontját őrző Ódorvár meghódítása. Történetéről ellentmondásos adatokhoz jutottunk. A falába vésett felirat szerint (melyet más forrás is megerősít) Mátyás alatt lerombolták, más leírás szerint viszont szerepe volt a tizenöt éves háborúban. Az Ódor-hegy keleti oldalának 546 méter magas szikláin álló vár több mint 250 méterrel magasodik a völgy fölé. A neve az odor (üreg) szóból ered. A sziklák alatti üregeket már a kőkorszakban is menedékhelyként használhatták. A vaskorban épült eredeti vár fölé valószínűleg a husziták építették a kis lovag- vagy rablóvárat. (Köszönet Kusnyár Tibornak az adatokért.)
Az Ódor-vár falán bevésett felirat: Kőkori telep, vaskori erőd, középkori magyar vár, huszita rablóvár; lerombolták 1474 körül. Az Albert király halála utáni polgárháborús időkben, 1440 körül a környék Jan Giskra, a hírhedt rablóvezér (névlegesen V. László hadainak irányítója) kezére került, aki cseh zsoldosaival az itteni várakból, köztük Ódorvárból tartotta rettegésben a Bükk lakóit. Ha lenézünk a várból a Hór-völgy útjára vagy visszagondolunk a Völgyfő-ház mellett haladó úttól megtett emelkedőre, könnyen megértjük, miért volt ez alkalmas hely a környék ellenőrzésére. (Giskra többször ostromolta magát Egert is. 1442-ben Giskra kapitánya, Teleph felgyújtotta az Ulászló pártján álló Egert és a környéket, de a magyar–lengyel seregek utolérték és jól elpáholták. Erről a kalandról szól Arany János Az egri leány című balladája.) A Felvidéket is ellenőrző Giskra ellen Ulászló,
Hunyadi János és Hunyadi László is eredménytelenül harcolt. Ódorvárból végül 1459-ben Mátyás verte ki a cseheket. A környéket sokáig nem foglalták el a törökök. 1552-ben az Egri csillagokból ismert nagy csatában állították meg őket, de a több hetes ostrom alatt Eger vidékét a támadók teljesen elpusztították. Ezen a részen járunk utunk elején, a kaptárköveknél és az onnan a hegyek felé vivő úton. Néhány falu ezután már soha nem épült újjá. Az ekkor elmúlt Szőlőske település talán azonos lehet az út során (a noszvaji útnál) érintett Szőlőske nevű résszel. A tizenöt éves háborúban, az egri és a mezőkeresztesi vereség (1596. október) után a Bükk is hódoltsági terület lett. A törökök ekkor feldúlták a Bükkalját, lakóinak jelentős részét rabszolgaságra vetették. A környékbeli várakkal együtt Ódorvár is ekkor lett a töröké. A következő években a török adószedőkön kívül a rabló tatár segédcsapatok is fosztogatták a vidék lakóit.
Ősemberek A Hór-völgy kijáratánál, túránk legvégén található a nevezetes suba-lyuki ősemberbarlang. Ma már nem nevezhető barlangnak, csak egy sziklaüregnek (ezért is hagyták el bánatos őseink ezt a hajdan kitűnő menedéket). A nagyközönség számára megnyitott emlékhely bejáratához kiépített turistaút vezet, az üreg barlangi tapasztalat és felszerelés nélkül is látogatható. A Bükkben több más barlangban is megtalálták az ősember nyomait. A fejlett, kevés fajra specializált, eszközökkel támogatott vadászat gazdag húszsákmányt (akár napi 2-3 kg is!) és prémeket biztosított. A kor ősemberei főleg hússal táplálkoztak. Ebben a barlangban többféle, a prémek feldolgozásához használt kőeszközt találtak. A lelet a neandervölgyi emberek temetkezési kultúrájáról is tájékoztat. Már tudatosan a földbe temették, gyakran eszköz- és húsmellékletekkel látták el halottaikat. Ebből fejlett absztrakciós képességekre, a lélekről és a halál utáni életről alkotott fogalmakra és az ehhez szükséges beszédre következtethetünk. Az itt lakók agytérfogata már majdnem akkora volt, mint a mai emberé.
A Suba-lyuki barlang előtti tábla felirata kivonatosan: A barlang a völgy talapzata fölött 45 méterrel van. Két rétegben találták meg a neandervölgyi ember korában, a középső őskőkorban megtelepedett két különböző kultúra maradványait. Mindkettő több tízezer éven át látogatta a barlangot, míg egy zsombolyszerű nyílásban föl nem szakadt a barlang belső része. Az alsó kultúrréteg lakossága 130–75 000 évvel ezelőtt élt itt. A mainál melegebb és csapadékosabb éghajlat volt. Szarvasra, őzre, vaddisznóra, medvére, oroszlánra, hiénára, hiúzra, és főleg kőszáli kecskére vadásztak. A felső kultúrréteg lakói 80-50000 évvel ezelőtt lakták a barlangot. Ez az utolsó eljegesedés (a Würm) első hidegmaximumának időszaka. Erdei és vörösfenyőből, valamint a ma Szibériában honos cirbolyafenyőből álló tajgaszerű erdőség borította ekkor a Bükköt. Az alacsonyabb hegylábi dombvidéken sztyeppszerű növényzet élt. Mamutokra, rénszarvasokra, gyapjas orrszarvúkra és mindenekelőtt barlangi medvékre vadásztak kevésbé szerencsés korban élő őseink. 1932-ben tárták fel a lelőhelyet, 1990-ben egy újabb fogtöredéket találtak. Az első leírás 1938-ból való. Ma egyebek között védett denevérfajok élnek benne. A barlangban talált maradványok egy része megtekinthető a Ludovika téri Természettudományi Múzeum felső szintjén. Egy hároméves gyermek koponyája és állkapcsa, valamint rekonstruált feje, egy környékbeli 25-35 éves nő állkapcsa és csigolyája, s egy korabeli felnőtt férfi rekonstruált feje látható itt. Mellette egy jégkorszaki barlangban a zsákmányállatok maradványai láthatók. A középső szinten, a rekonstruált mamut mellett mamutcsontokat, a közeli „sárkánybarlangban” pedig barlangi medvék és gyapjas orrszarvúk csontjait láthatjuk.
Égitestek A Hold ezen az éjszakán pontban éjfélkor ér az utolsó negyedbe, és az éjszaka második felében kísér minket. Az égbolt esti és hajnali képe az ábrákon látható. (Forrás: www.mcse.hu) Az esti órákban A Szaturnusz, a Mars és a Vénusz, hajnalban a Jupiter felkeresésével lehet próbálkozni. Meteorok bármikor feltűnhetnek. Tiszta idő esetén szinte bizonyosan láthatsz néhányat. Megfigyelhetőek a fejünk felett elszáguldó mesterséges holdak, szerencsés esetben a Nemzetközi Űrállomás és az érdekes felvillanásokat produkáló Iridium-műholdak is. Erről közelebbit majd a http://www.heavens-above.com címen találhatsz, de csak rövid idővel a túra előtt. Érdemes a lap tetején kiválasztani a megfigyelőhelyet: Magyarország, Oszla.
