Éhes vagy életem, hm? nézett a gyermek pofijába, aki csak hümmögött. Ahogy Martát ismerem mindjárt itt lesz a reggeliddel és falatozhatsz egy jót

7. fejezet

„Eressz el Alex! –mozgolódott Ramona, de a fiú nem engedte, helyette egyre erősebben szorította….Szeretlek Ramona, szeretlek! –erőszakosan megcsókolta az asszonyt, és az ágyra lökte. -Csak magamnak akarlak, csak az enyémnek! –leszorította Ramona kezeit, hogy ne kapálózzon….-Ne, kérlek!”

Ramona arra ébredt fel, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Mellkasában feszítő fájdalmat érzett. Levegő után kapkodott miközben azon igyekezett, hogy a teste reszketését lecsillapítsa. A gyomra felfordult és azt hitte, hogy ott helyben rosszul lesz. Felült az ágyában hátha könnyebben levegőhöz jut, de a rossz érzés még mindig émelyítette.

Alex halála óta minden éjjel rémálmok gyötörték. Nem tudott szabadulni az emlékeitől, amelyek talán örökre megpecsételték az életét. Akaratlanul is folyton felélénkült benne a kép, ahogy Alex letámadja és erőszakosan a magáévá teszi. Lehet, hogy könnyebben feldolgozná, ha valakivel megoszthatná, de a szégyene hatalmasabb, mint a becsülete. Azon az éjszakán úgy érezte, hogy mindent elveszített. Egy fiút, akit fiaként kezdett szeretni és a férfit, aki a mindent jelentette a számára. A férfi, akinek olyan nehezen bocsátotta meg az árulását most gyűlöli őt, amiért ő is ugyanazt tette vele. Már egy jó ideje nem találkoztak és a színét sem látta. A szombatok maradtak Jane látogatására, de Jack nem volt hajlandó többé betenni a lábát a birtokra, így Norteno vitte el hozzá a kislányt. Ramonának rosszul esett, mert így még szóba sem hozhatta az esetet. Talán lett volna esélye a megbocsátásra. A szolgáló postásként üzemelt kettejük között, mert a kislány keresztelőjét fontos volt megvitatniuk. Jack egy csöppnyi hajlandóságot sem mutatott afelé, hogy személyesen megbeszéljék a szervezést. A ceremóniára az hacienda kápolnájában kerül majd sor, és ebbe kénytelen volt belemenni a férfi akármennyire is ellenkezett az elején.

Ramona kikelt az ágyából és magára kapta a köntösét. Odasétált a kiságyhoz és a benne mosolygó Janere nézett. Az asszony is elmosolyodott és az ölébe vette a kislányát. Adott egy csókot a homlokára és magához ölelte.

Éhes vagy életem, hm? –nézett a gyermek pofijába, aki csak hümmögött. –Ahogy Martát ismerem mindjárt itt lesz a reggeliddel és falatozhatsz egy jót.

Amint ezt kimondta Ramona meg is jelent a cseléd a kezében egy tálcával, amelyen Jane étele volt.

Épp téged emlegettünk. –nézett mosolyogva Martara. Akkor biztosan azért csuklottam. –nevette el magát a szolgáló és miután letette a tálcát,

átvette a gyermeket. –Megetetem, amíg ön elkészül. Rendben van Marta, köszönöm. –bólintott hálásan Ramona és besietett a mosdóba, hogy felfrissüljön, majd az este kikészített ruhát vette kézhez, hogy magára öltse.

Miután Marta megreggeliztette Janet, átadta a kislány Margaritának, aki kivitte a kertbe a fiához, Delgadinához és Alejandrohoz játszani. Ezalatt a szolgáló segítséget nyújtott az úrnőjének.

A keresztelőnek pontban kilenckor kell kezdődnie. –állt fel Ramona a székéből és egy hajtűt vett a kezébe. Igen asszonyom. Elő kell keresnem Jane születési anyakönyvét is. –sietett ki a szobájából a nő és a szalonon keresztül igyekezett a dolgozószobájába menni. Marta, igyekezz a virágdíszítéssel. A liliommal csínján bánj! –osztogatta az utasításokat Ramona, miközben lehajtott fejjel tűzdelve a hajba a csatot lépett be a szalonba. Szép jó reggelt Ramona! – hallatszódott egy férfihang a kanapé felől. Az asszony rémületében elejtette a hajdíszt. Csak akkor nyugodott meg, amikor felpillantva meglátta George mosolygó arcát. –Csak nem megijesztettelek? –nevetett a férfi és kezet csókolt a nőnek. Biztos csak a rossz lelkiismertem. –felelte tréfásan Ramona. –Korán érkeztél. Tudom. –George leguggolt, hogy felvegye a csatot. Megérintette Ramona haját és beletűzte azt. –Fontos dologról szeretnék veled beszélni, ami nem várathat magára. Persze, menjünk a dolgozószobába.

Jack az ajtóból figyelte, amint egymás társaságát élvezve elhagyják a szalont. A fejében felgyülemlett a vér, amely pirossággal telítette meg az arcát. Már egy jó ideje annak, hogy nem találkozott az asszonnyal. Ez nem jelentette azt, hogy nem is gondol rá. Folyton ott mocorog az eszében s azon dolgozik, hogy a szíve kellően megkeményedjen irányába. Úgy hitte, hogy sikerült minden nemes érzést kitörölni, amit iránta táplált. Ám most, amikor csak egy röpke pillanatra láthatta is, bebizonyosodott a számára, hogy még nem szűnt meg a számára. Féltékeny volt. Gyűlölt minden férfit, aki ránézett s még jobban azokat, akik meg is érintették. Szerencsétlenségére a saját fia lett a legnagyobb ellensége. Általa lett Ramona is utálatos személy a számára. Az asszony hajtotta bűnbe Alexet, s miatta veszítette el egyetlen fiát. Mélyen megvetette Ramonát és bosszút esküdött ellene, amely a halálba kergeti. Bár már ne létezne. Bár már a pokolban sínylődne. Bár meghalna és ő követné őt a túlvilágra, mert számára még mindig ő jelenti az életet. Még mindig szereti ezt az átkozott nőszemélyt. Még mindig, hogy az Isten verje meg! Jack összeszorította a kézfejét mérgében.

Ramona a dolgozóasztal fiókjában kutakodott, mialatt George helyet foglalt az egyik karosszékben. Feszengve pergette az ujjait a karfán. Az állát dörzsölve, fürkésző tekintettel leste az asszonyt.

Nem találsz valamit? –szólalt meg végül a férfi. Jane anyakönyvi kivonatát keresem, de az istenért sem találom. –bosszankodott Ramona. Akarod, hogy segítsek? –állt fel a férfi, de az asszony leintette. Nem lényeges, csak jó lenne, ha meglenne. Biztos vagyok benne, hogy idetettem. –Ramona kipakolta a fiók tartalmát s miden papírt átpörgetett. Körülbelül tíz perc telt el, amire feleszmélt, hogy a doktornak fontos megbeszélnivalója akad vele. –jaj, ne haragudj George! –tekintett fel bűnbánó szemekkel. Nyugodtan keresgélj csak! Hagyjuk! –legyintett Ramona.- Majd előkerül. Miről akarsz velem beszélni? Rólam. Mi van veled?- nézett kíváncsian a nő. Ez egy kényes dolog és nem túl keresztény. Elhagytad a feleséged?- döbbent le Ramona. Pontosan erről van szó. –folytatta George. Nem te vagy az egyetlen férfi, aki ezt teszi. –szakította félbe a nő. Ramona, én hazudtam. –bökte ki végül George, mielőtt az asszony folytathatta volna a bölcselkedést. –Nekem nincs feleségem. Sosem voltam nős. –George megköszörülte a torkát és felállt a helyéről. Látszott rajta, hogy nagyon ideges. –Sőt, egyetlen nő sem érdekelt sosem. Akkor miért állítottad, hogy családos ember vagy? –haragudott meg Ramona, akinél a hangja volt az árulkodó. –Mire volt ez jó? Ésszerű magyarázatom van rá. –egy pillanatnyi csend után folytatta. –Negyven éves elmúltam, neves orvos vagyok és nőtlen. És? –értetlenkedett Ramona. Az embereknek előbb vagy utóbb feltűnt volna, hogy itt valami nem stimmel. Tudom, hogy jóképű vagyok, s ezt nem azért mondom, mert túlzott önbizalmam lenne. Rengeteg nő megkörnyékezett már, akiket kénytelen voltam visszautasítani. George. –állt fel Ramona. –Még mindig nem értem, hogy ennek mi köze a kitalált mesédhez? Szégyellem bevallani, de úgy érzem, hogy ennyivel tartozom neked, hiszen Jane

keresztapjának kértél fel. A vallomásom után te döntöd el, hogy mi legyen. Ezt eddig senkinek sem árultam el, de lelkemet már nagyon kínozza a titok. Beszélj! –Ramona egyre türelmetlenebb lett. Kissé nehezemre esik elmondani, hiszen tisztellek és becsüllek. Nagyra tartalak, amióta ismerlek s egy fajta kötődés fűz irányodba. –a férfi közelebb lépett. –Komikus a helyzet. –nevette el magát kínjában George. –Szint vallok egy gyönyörű nőnek, akitől szebbel még nem találkoztam. Egy olyan nőnek, akiért minden férfitársam bolondul. – George Ramona szemeibe nézett. –Csodálatos asszony vagy, akit képes lennék a szerelem erejével imádni, –Ramona elvörösödött izgalmában. –ha a nők keltenének bennem vonzalmat. Hogy, ha a nők, mi? –sápadt el Ramona és meghátrált. –Ez meglepetésként ért. –törölte meg a homlokát a tenyerének párnás részével a nő, és az asztalhoz vánszorgott. Egyenes akartam lenni veled. Azt akartam, hogy tudd, milyen ember is az, akit a lányod keresztapjának szánsz. Megértem, ha visszamondod. Nem tagadom, hogy sokként ért a vallomásod. –mondta kínos mosolyok közepette Ramona. –És mióta, szóval mióta…? Mióta tudom, hogy más vagyok? –egészítette ki az asszony kérdését George. –Tizenöt éves lehettem, amikor feltűnt, hogy nem jó felé kacsintgatok. Próbáltam elnyomni magamban ezt az énemet, de folyton előjött. Ezért is mentem orvosnak. Ki akartam deríteni, hogy mi ez. Pszichológus szerettem volna lenni, azonban megismertem valakit az egyetemen és követtem őt. A legjobb barátok lettünk, viszont sosem árultam el neki, hogy mélyebb érzések fűznek hozzá. Egy napon kocsmai verekedésbe kerültünk és halálos sebet kapott. Az utolsó perceiben bevallotta, hogy többet érzett irántam a barátságnál. Sosem merte bevallani nekem, mert félt, hogy elveszít. Abban a percben ébredtünk rá, hogy mindig ott voltunk egymásnak, de sosem tudtuk igazán szeretni a másikat. Majd meghalt. –George szemei könnybe lábadtak s remegni kezdtek az ajkai. –Azóta egyedül vagyok és csak utána vágyom. Úgy sajnálom George. –Ramonát meghatotta a történet. –Tudom mit érzel. Bár más a beállítottságunk, a szerelem mindenkit elér. Nem neheztelsz rám? Azt nem mondom, hogy könnyen megemésztem a tudatot, de ez nem tántorít el attól, hogy a család tagja légy Isten előtt is. Nem te tehetsz róla. Köszönöm Ramona. –mosolygott George és átölelték egymást Ramonával.

Kinyílt az ajtó és Jack lépett be.

Milyen gyorsan vigasztalódsz Ramona! –jegyezte meg a férfi, amire a pár szétreppent. Illemre nem tanítottak meg téged? Mielőtt belépsz, kopogj! –szólt vissza a nő.

Remek példát mutatsz a lányunknak. –lépett közelebb Jack. –Megvolt az apja, aztán a testvére és most a keresztapja jön? –Ramona összeráncolta a homlokát és mérgesen nézett a sértegető férfire. Jack, ez nem a megfelelő alkalom erre. –szólt közbe George. Pontosan! Ti kezdtétek. Egy baráti ölelés volt. Persze. –nevetett a férfi. Ne magyarázkodj George! –az asszony leállította a válaszolni akaró orvost. – Higgyen, amit akar. –Ramona Jackre nézett. –Közölni szeretnél valamit? Csak szólni, hogy megérkeztem. A kápolnában is észrevettelek volna. Valóban. –Jack megalázónak érezte a hangnemet, amellyel Ramona őt illette. –Bocsánat, hogy megzavartam a turbékolásotok. –mondta cinikus nyájassággal. –Jane? A kertben játszik. Megkeresem Martát, hogy kibokszolja a cipőmet. –mondta George és az ajtó felé indult. Odakísérlek. –követte a férfi Ramona. Azonban mielőtt kilépett volna a küszöbön, Jack megragadta a nő karját és visszarántotta. Dühösen néztek egymás szemébe, de nem szóltak. Ramona rántott egyet a karján és kitépte magát a férfi kezei közül. Jack bosszúsan nézett a távozó asszony után, majd ő is elhagyta a helyiséget.

Kilenc óra körül már majdnem mindenki megjelent a kápolna előtt. Ramona az ölében tartotta Janet és játszadoztak. Adeline és Marta lihegve érkeztek a helyszínre.

Azért ennyire nem kellett volna sietni.- nevetett Felipe. Elnéztük az időt. –mentegetőzött Adeline s kutakodni kezdett a táskájában zsebkendőt keresvén. Megtalálva azt kirántott vele együtt egy pakli kártyát is. –Hoppá! –nyúlt érte gyorsan. Azért annyira gyorsan ne unatkozzatok! –vetette oda Ramona. Áh, csak jó, ha mindig akad nálunk. –felelte Adeline elpirosodva. Marta inkább nem szólt semmit, mert félt, hogy az úrnője őt is megdorgálja. Hol késnek a többiek? –türelmetlenkedett Ramona. –Megmondtam, hogy pontosan kilenckor kezdünk és már elmúlt hat perccel.

Miért olyan ingerlékeny édesanyám? –Felipe Ramonához lépett és hátulról átölelte, majd egy puszit nyomott az arcára. Nincs nekem semmi bajom, csak utálom a pontatlanságot. –az asszony nehezen tudta titkolni, hogy Jack reggeli látogatása nagyon felizgatta. Ne házsártoskodj Ramona! –mondta Adeline. –Még az atya sem érkezett meg. És a kedves Jack barátunkat sem látom sehol. –mondta Felipe elégedetlen hangon, aztán az anyjára nézett. A nő szemei elszomorodtak, s a fiú rögvest megbánta a hangnemet. –Ne haragudjon anyám! Ön miatt mindig próbálom leplezni az ellenszenvemet az amerikai iránt. Ámde folyton eléri, hogy egyre jobban gyűlöljem. Kiről van szó? –érkezett meg Ramoncita is. Jackról. –felelte Adeline. A nevemet hallottam? –jelent meg az említett személy. Bár Jézust neveztük volna meg! –morogta Marta. Isten nevét hiába ne vedd, lányom! –dorgálta meg a cselédet a felbukkanó pap. –Látom mindannyian itt vagyunk. Már csak Georgera kell várni. –válaszolta Ramona. A doktorka biztosan a hálószobád felé kóvályog. –jegyezte meg cinikusan Jack ezzel megsértve Ramonát. Vigyázzon a szájára Green! –iramodott a férfinek Felipe. Ne veszekedjetek e nemes napon! –állította le őket az atya. –Gondoljatok a kis Jane közelgő keresztségére. Így van! –helyeselt az amerikai. Fejezd be Jack! –Adeline is megelégelte az unokaöccse modortalanságát. A férfi erre már nem válaszolt. Lépkedő hangok jelezték egy alak közeledtét. Jack szikrát szóró tekintettel nézett az érkező Georgera.

Az orvos mindenkit üdvözölt, majd a karját nyújtotta az úrnőnek. A pap után ők léptek be először a kápolnába, és Jack volt a sereghajtó. Mind az oltár elé tömörültek. Serria atya állt középen. A jobbján a kis Ramona és George álltak. A kezükben tartották a keresztlányukat, Janet. Ramona George mellett helyezkedett el, aki mellett Felipe volt. Jack a szemközti oldalra ment Adeline és Marta mellé.

Kedves keresztény hívek! A szülők számára nagy öröm és ajándék a gyermek. –Ramona és Jack

egymásra szegezték a tekintetüket, majd Janere néztek. –A keresztény szülők ezt az ajándékot Istennek, minden élet forrásának köszönik meg. Szent hitünk tanításából azt is tudjuk, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk, a keresztség által isteni életben részesíti az embert. Gyermekévé fogadja, a Szentlélek templomává és a mennyország örökösévé teszi. Kedves szülők! Ti is azért hoztátok el gyermeketeket ide, az Isten házába, hogy erre az isteni életre vízből és szentlélekből újjászülessék, és Krisztus titokzatos Testének, az Egyháznak tagjává legyen. –Serria atya a szülőkre nézett. –Krisztus Egyházának nevében kérdezem: Mi a gyermek neve? Jane. A gyermek védőszentje tehát Szent Jane lesz. Mit kértek Isten Egyházától Jane számára? A keresztséget.

Miközben a pap tovább prédikált, a gyermek homlokára egy keresztet rajzolt. Ramona felnézett Georgera, aki viszonozta a pillantást. A lágy, kedves mosolya az asszony arcára is vidám görbületet rajzolt. Szemeiből olyasféle hála és gyengédség tükröződött, amiben a mibenlétét csak ők ismerték. Jack figyelmét nem kerülte el ez az idillikus jelenet. Kezei ökölbe szorultak s ujjai mardosásával próbálta lecsillapítani irgalmatlan dühét, amelyet a féltékenység szül e kedves percekben. Adeline a férfire nézett és sejtette, hogy mi megy végbe az unokaöccsében. Aztán Ramonára nézett, aki levette a tekintetét Georgeról és Jackre vetette azokat. Az arcán fokozatosan elhalványodott a boldogság vonala. A szemei megteltek keménységgel, mégis fel lehetett benne fedezni némi gyengédséget. Vagy talán a szánalom az, ami azokból a zöldes gyönyörűségekből tükröződött? Jack nem tudta állni ezt a pillantást. Georgera nézett, aki viszonozta az utálkozó pillantást becsapva ezzel a féltékeny férfit. A szemek csatájában mindenki küzdött, egyik sem akart alul maradni.

Szeretett testvéreim! Ez a kis gyermek, aki a keresztségben újjászületett, most már az Isten gyermeke: nemcsak névleg, hanem a valóságban is. –fejezte be a szertartást az atya. –Ámen.

Kifele menet Jack Ramona mellé szegődött és egy erős kézszorítással megragadta a nő karját. Az asszony rátekintett jelezvén, hogy érti a férfi szándékát. Megvárták, amíg a mindenki elhagyja a kápolnát. Aztán Jack Ramona elé állt.

Ne hidd, hogy ezt annyiban fogom hagyni! –dühöngött. –A lányom nem nőhet fel egy csonka családban. Ne feledd, hogy te tetted olyanná, amilyen! –feleselt Ramona. Könnyebb engem vádolni, igaz? Mintha te nem ezt tennéd!

Nekem van rá okom! Akkor felelj! Én mit vétettem ellened? Mivel tettelek tönkre? –az asszony erőszakos hangnemmel támadt a férfira. Nem elég az, hogy meggyilkoltad a fiamat? Én nem öltem meg senkit sem! Sajnálom Alexet, de ő választotta ezt az utat. –védekezett Ramona. –Gyáva volt. Mihez volt gyáva? Te csaltad őt bűnbe! Úgy mondod ezt, mintha nem ismernél engem. Hogy vagy képes kétségbe vonni az erkölcseimet, miközben te vagy az, akitől egy másik asszony vár gyermeket. És ne hidd, hogy a drága fiad olyan ártatlan volt az egészben! Jobb neked, ha befeketíted, igaz? Minden, amit láttam ellened szól. Rajta kaptalak benneteket és később végzett magával. –Jack erősen összeszorította az ajkait. S miért gondolod, hogy miattam történt? Lehet, hogy pont te vagy az, aki miatt tette. Nem bírta a terhet, hogy elárulta az apját. Vagy talán nem emlékszel arra, hogy majdnem megfosztottad az életétől? Dühös voltam, a rohadt életbe már! Igen, képes lettem volna megölni őt. –Ramona ledöbbent a szavak hallatára.- Abban a percben ő volt a legnagyobb ellenségem. Most pedig gyászolom a fiamat, akinek az emlékét akarod bemocskolni előttem. A fiadét, akinek a létezéséről eddig nem is tudtál? Azét a gyerekét, aki a te kiköpött másod? Aki megalázott a lehető legundorítóbb módon? –tört ki Ramona. Miféle gyalázatról beszélsz? Oly mindegy már! –vonakodott az asszony. –Próbálom őt megérteni, de nem tudok feledni. – kerülte ki a letaglózott férfit és elindult kifele. Ramona! –kiabált utána a férfi. Gondolkodj el és vess számot a lelkiismereteddel. –fordult Jack felé. –Talán így megérted. –fejezte be Ramona és eltávozott magára hagyva az amerikait.

Jack nem szólt vissza. Kíváncsian nézett az eltávozott asszony után, aki minden valószínűséggel csatlakozik az ünneplőkhöz. Neki is ott volna a helye, de nem megy. Nem szeretne betérni egy olyan társaságba, ahol nem szívesen látják őt. Ha rajta múlna nem érdekelné. Viszont a mai nap fénypontja az ő kislánya s nem akarja elrontani a boldogságát. Felipe nem hagyna neki nyugtot. Ő pedig majd belebolondulna a féltékenységbe. Bárhogy is szeretne, nem tud megbízni Ramonában. A füleiben csengettek az asszony utolsó szavai. Mi bánatot okozhatott neki Alex? Miért kell önmagával is számolnia? Mi az a közös tényező, ami meghatározza a karakterüket? Kétség kívül a szerelem a szenvedély lehet az, ami Ramonához kötődik. De ez nem büntetés, ez nem gyötrelem, ha kibontakozik. Lehetséges, hogy az asszony így akar kibújni a felelősség alól. Manipulálja őt, hogy hagyjon fel a gyűlölettel. Jack arca elkomorodott és felnézett az oltár mögötti falon csüngő

feszületre. Nem hitt a mítoszában. Nem hitt a jóságában. Nem hitt a megváltásban. Ha igazságos lenne, akkor nem engedné, hogy a fájdalom feleméssze. Nem hagyná, hogy borzalmas gondolatok fúrják az agyát. Nem irányulna gyűlölettel az asszony felé, akit szeret. „Ramona. Te lidércnyomás! Épp annyira gyűlöllek, amennyire szeretni tudlak. Szánalom az egész lényem. Miattad gyötrődök és érzem, hogy elsorvadok belülről. Esküszöm, hogy végzek magammal, de téged sem hagylak e szerencsétlen világon.”

A férfi kisétált a kápolnából. Odakint már nem állott senki sem. Elment a lováért és tovavágtatott. Alig várta, hogy hazaérjen. Inni akart és felejteni. A lakásban, amit az otthonának nevezett, Marjorie várt rá. Hallotta Jack dübörgő lépteit és gyorsan megigazította a párnát a ruha alatt. A férfi üdvözlés nélkül tért be a helyiségbe. Végignézett a nőn, aztán az italos szekrényhez ment. Előbányászott egy üveg whiskyt. Kezébe vett egy poharat és az ital társaságában asztalhoz ült. Marjorie Jack elé pakolt egy tányér ételt, hogy ebédeljék. Az amerikai rá sem pillantott, helyette meghúzta a kitöltött itókát. Marjorie a férfi mögé lépett és masszírozni kezdte a vállát. Jack lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést.

Milyen volt a keresztelő? –kérdezte az asszony. Szép. Jane gyönyörűséges volt. –mosolyodott el Jack a lányára gondolva. És megszerezted? Meg. Nagyszerű. –vigyorodott el elégedetten Marjorie. De nem akarom megtenni. Meghátrálsz? –a nő keze megállt menet közben. Nem hiszem, hogy sok értelme lenne. Hagyjuk ennyiben az egészet. –vonakodott Jack. Ő talán megállt félúton? Ő talán mondta, hogy elég lesz? –a nő a férfi izmába markolt. –Úgy gondol, hogy őt nem fűtötte bosszú? Ramonát nem. Ő nem olyan. –Jack védte az asszonyt. Csak azt ne meséld be nekem, hogy nincs benne rosszindulat. Van pár vétek, amely a számlájára írható. Egy bolond asszony sosem ártatlan. – súgta a férfi fülébe, aki felpattant és erősen a falhoz nyomta az asszonyt. Ne nevezd őt bolondnak! Te magad mondtad, hogy a múltban él. De akkor sem engedem, hogy így hívd, értetted? Elég a bosszúból! –lökte el Marjoriet.

Elég? –kiáltott fel. –Hát olyan vak lennél te szerencsétlen? Nem látod, hogy ő bosszult meg előbb téged? Megcsaltad. Ezért ott vágott vissza neked, ahol a legjobban fájhat. Elvette a fiadat. A fiunkat. Álnok egy nőszemély és még forrong. Tudja, hogy hatással van rád és befolyásolhat. Légy erős Rex! –Marjorie szemeiben könnyek szöktek, amivel puhítani próbált Jacken. Sikerrel. A férfi remegni kezdett a dühtől. Visszarogyott a székre és felhajtott még egy pohár whiskyt. Idegességében leseperte a tányért az asztalról. Marjorie átölelte a vállát, csókot adott az arcára és a fülébe súgott. –Ő elvette a fiadat. Most te foszd meg őt a legnagyobb kincsétől.

Jack előtt felelevenedett a kép, ahogyan rajta kapja őket. Aztán, ahogy a fiát holtan látja a kanapén elterülve. Nem nyugodhat, amíg meg nem lakozik Ramona.

Az asszony szemére nem jött álom. Fáradt volt a napi időtöltés miatt, de az eseményeket még nem dolgozta fel. George váratlan vallomása és Jack ellenszenve nem hagytak neki békét. Minden akkor romlott el, amikor Marjorie és Alex megjelentek az életükben. Az a szegény fiatal fiú. Csak szeretetre lett volna szüksége. Ramona belátta, hogy maga is hibás a történtekért. Észre kellett volna vennie, hogy Alexnek egészen más szándékai vannak vele. De ugyan miből következtethetett volna rá? Gyengéd volt és udvarias. Igazi gyermek. A halálával minden megváltozott. Jack csalódott lett és azzá változott, ami mindig is volt. Egy erőszakos, modortalan, undorító alakká. Ő viszont nem tudja feledni a kedves és odaadó magatartását. Annyira szerette őt a férfi, annyira. És ő is őt….

"Ramona érdeklődve bontotta ki a selyempapírt, ami azt a sálat rejtette magában, amit Jack a piacon annyira nézegetett. A nő kiterítette a levegőben és mosolygós szemmel a férfire nézett.

Ezt nekem vette? Igen. –mosolyodott el a seriff is. –Tetszik? Nagyon. –Ramona simogatni kezdte a finom selymes anyagot. A kis gyertyafény megvilágította az arany berakásokat, amitől még szebben pompázott a pasmina. –Miért kaptam? Hát, csak úgy. Megláttam és megtetszett. Olyan pont a ruhájához való. Értem. Köszönöm. Tessék? –fülelt a seriff. –Mit mondott? Azt, hogy köszönöm. Mintha azt mondta volna egyszer, hogy nekem sose fog semmit sem megköszönni. Akkor visszaszívtam. –nevetett Ramona és magára terítette a kendőt. –Hogy áll?

Csodásan. –felelte Jack. A nő nem bírt szabadulni a férfi pillantásától. Annyira kedves, tiszta és furcsa tekintet volt az övé, ami a hatalmába kerítette.”

„Alex a föld felé lesett és a zsebéből előhúzott egy kis összehajtogatott papírost, majd visszatette azt oda. Ránézett Ramonára és belépett a helyiségbe.

Csodálatosan játszik. –a nő megrezzent a váratlan hang hallatán és abbahagyta a játékot. Megijesztettél. Nem állt szándékomban. Nem tudok aludni és kijöttem zongorázni kicsit. Folytassa! Te most értél haza? –érdeklődött Ramona és a bárszekrény fele igyekvő fiú után nézett. Igen. –Alex az asszony felé fordult. –Hogy érzi magát? Hiányzik a boldogság. Ettől jobban érzi majd magát. –Alex átnyújtotta az italt Ramonának és letelepedett mellé a padra. Köszönöm. –az asszony belekortyolt a whiskybe, aztán az egészet felhajtotta. Lépjen be! –mosolyodott el Alex és a billentyűkre tette a kezeit. Mibe? –kérdezte Ramona, de választ már nem kapott, mert a fiú elkezdte a játékot. Az asszony is elmosolyodott és megvárva a megfelelő pillanatot, belépett a taktusba. Élvezettel vezették a kezeiket a zongora fekete- fehér ütőin. Közben össze- összenevettek és elmúlóban volt a rossz kedvük.”

Miért nem emlékszem többre, miért? –pattant fel bosszankodva. Mire nem emlékszik, édesanyám? –lépett be Felipe. Lényegtelen fiam. –tördelte a kezeit az asszony, Nem lehet olyan lényegtelen, ha idegesíti. –a fiú megfogta az anyja kezeit és csókot adott rá. Majd megbékélek. –mosolyodott el Ramona és megsimogatta a fia arcát.

Anyám, szeretnék kérdezni valamit. Micsodát? Mi történt aznap éjjel? Melyik éjjel? –Ramona ellépett Felipe mellől. Miért akasztotta fel magát Alex? Nem…nem tudom. –dadogta. Először Greent láttam dühösen távozni. Aztán a fiút. –gondolkodott el Felipe. –Tiszta vér volt az arca és zihált. Találkoztál vele? –tágult ki Ramona szeme. Igen. –bólintott a fiú. –Szemtől szemben álltunk. És mondott valamit? –a nő hangja megremegett. Nem. Semmit. Be akartam menni anyámhoz, de az ajtó zárva volt. Min vesztek össze Jackkel? Miből gondolod, hogy vitatkoztak? –fordult el Ramona. Nem tud becsapni. Mondja el mi történt. Kicsit összeszólalkoztak. De én igazán nem tudok semmit. Ne faggatózz! Nem akarom beleütni az orrom a dolgába. Segíteni szeretnék. Még magam sem látom tisztán a dolgokat. –fordult vissza a fiú felé. Remélem tudja, hogy én mindig maga mellett leszek. – Felipe Ramonához lépett. Köszönöm fiam. –hatódott meg a nő. Legyen kitartó és gondoljon a kishúgomra. Nagy szüksége van magára. Hadd öleljelek át gyermekem! –Ramona szemei könnybe lábadtak és erősen szorította magához a fiát.

A keresztelő elteltével úgy látszott, hogy minden visszatér a normális kerékvágásba. A Gonzaga haciendára visszatért a régi élet. Az az élet, amit akkor éltek, amikor még Jack nem volt a család része. Most, hogy elment sokkal nyugodtabb mindenki. Egy jó ideje annak, hogy senki sem tudott a férfiről. Jack még Janet sem jött el meglátogatni. Ramona abban reménykedett, hogy végleg elment és a lánya sem tartja már vissza. Örülnie kellett volna, azonban nem volt felhőtlen boldog. Az utóbbi időben történtektől, akármennyire is akart, nem tudott szabadulni. Ebből a lehetetlen állapotból egyetlen személy tudta kihozni, hogy felvidítsa. George.

Mit szólnál hozzá, ha te, Jane és én sétálnánk egyet a városban? –kérdezte a férfi egy délutáni tea alkalmával Ramonánál. Rengeteg dolgom van, amit még ma el kell intéznem. –utasította vissza a nő George ajánlatát. Olyan, amit Felipe nem tudna megoldani? Nem akarok emberek közé menni. Tudom mitől félsz, de nem kell aggódnod. –George megfogta Ramona kezeit. –Meglátod, hogy Jane is nagyon élvezni fogja. Arról nem is szólva, hogy most nyílt egy új cukrászda.

Ramona elnevette magát, ami beleegyezését jelentette a délutáni kiruccanásra. Szerencséjükre kellemes napot tudhattak maguknak így még élvezetesebb volt a séta. Ramona teljesen felszabadult és jól érezte magát. Végre örvendhetett annyi szürke nap után. egyre inkább úgy érezte, hogy nincs más módja a továbblépésnek, mint a felejtés. Jack a múltjának egy parányi részét képzi majd. Így minden megoldódik.

Hogy a telepátia vagy a sors által történt-e, de amitől Ramona tartott a kirándulástól beigazolódnak látszott. Jack észrevétlenül tűnt fel az utcán, s egyből felismerte a társaságot. Nem akarta, hogy észrevegyék őt, ezért elrejtőzött az egyik ház fala mögött. Egy tapodtat sem moccant. Eltűnődve nézte, ahogyan Ramona és Jane nevetgélve mulatnak George társaságában. Ő nélküle is boldogok, ám ő azóta megveti a saját életét, amióta elszakadt tőlük. A doktor el akarja venni tőle azt, ami már nem is az övé. A szeretett asszonyát, s egyetlen gyermekét. Nem látják őt. Nem látják, hogy mennyire szomorú. Nem tudják, hogy mennyire szenved. Beszélni akar Ramonával, de ha odamegy és balhét csap, akkor azt gondolhatják, hogy direkt kötekedik. Pedig ő csak bizonyosságot akar szerezni az asszony érzései felől. Vajon milyeneket táplál iránta? Gyűlöli őt vagy még szereti? Ő is szerette Ramonát, miközben Marjorieval hált. A nő is szerethette őt, amikor Alexszel volt. Jacknek rossz volt erre gondolnia, mert haragra gerjedt ilyenkor és érezte, hogy megtelik agresszivitással. Jane előtt nem akar gonosz lenni. Nem hiheti azt, hogy az apja egy sátánfajzat. Meg kell várnia a megfelelő pillanatot és lecsap Ramonára.

Egy jó órája, hogy követi őket, de nem képesek elszakadni egymástól. Ez igen bosszantotta a férfit. Amikor már lehetetlennek tűnt az elgondolása, hogy négyszemközt lesz Ramonával, akkor George kézen fogta Janet és magával vitte valahova. Jack látta, hogy Ramona magára maradván az egyik kávézó felé igyekszik. A férfi nekiiramodott, hogy még időben beérje az asszonyt. Ramona nem nézett körül, így azt sem vette észre, hogy a férfi mögötte sompolyog. Jack egy gyors mozdulattal átkarolta a nő derekát és a két ház közi kis részbe húzta. Az asszony nyikkanni sem tudott a meglepetéstől, annyira megrémült. Azonban Jack arcát megpillantva bátrabbra kerekedtek a szemei. A férfi eleresztette Ramonát és élvezte a dühös tekintet, míg a nő kevésbé a helyzetet.

Teljesen megőrültél Jack? –támadt neki erélyesen.

Beszélnem kell veled. Akárhányszor csak beszélni akarsz, mindig félrevonsz, magaddal ragadsz, elrabolsz! –panaszkodott Ramona a férfi nem túl tisztességes kezdeményezéseire. Ezzel együtt kell élned. –mosolyodott el Jack. Pedig kezdtem mindent elfelejteni. –felelte Ramona.

Jacknek rosszul esett ez a megnyilvánulás és idegesen oldalra fordította a fejét, majd vissza.

Azt mondod, hogy már semmit sem jelentek neked? Ne kezd elölről Jack! –forgatta a szemeit a nő. –A múltkor, nem is tudom hányadára lezártuk az ügyet végleg. Én nem hagyok fel a zaklatással. Megint jöhetsz az ötletteléseiddel, miszerint a fiad a szeretőm volt, hogy George az újabb kiszemeltem. Nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam. Nem érdekel, hogy engem hibáztatsz mindenért. Te magad sem érdekelsz már. Állj csak bosszút nyugodtan! Mindig is gyűlölködő voltál és azt is bebizonyítottad, hogy nem vagy igazi férfi. Hadd ne kelljen megemlítenem, hogy miért. –dühöngött Ramona. Befejezted? Igen. –fújta ki magát a nőt.

A férfi megragadta Ramona karjait és magához rántotta őt.

Szerinted nekem könnyű ebben a tudatban élni? Magadnak kreáltad a problémáidat. Te voltál a mindenem. Nem akarok arról beszélni, amit milliószor megtárgyaltunk már. –Ramona kiszabadította magát a férfi szorításából és készült elhagyni a sikátort. Jack feje elvörösödött és megállította a nőt. A falhoz nyomta és erőszakosan meg akarta csókolni. Ramona elfordította a fejét, hogy az ajkaik ne érintkezzenek.

George sosem lesz olyan jó szeretőd, mint én.

Jack lefogta Ramona karját és erősebben nyomta a falhoz, hogy ne tudjon mozogni. Belecsókolt a nyakába és a szoknyájába markolt, hogy megszabadítsa tőle. Ramona nagyon zaklatott lett és zihálva vette a levegőt. Ezúttal nem a vágy, hanem a félelem és az undor lett úrrá rajta. Ismételten felidéződtek benne az Alexszel átélt események. Jack egyre keményebb lett és hevületét egyre fokozta, hogy Ramona kiszabadította a kezeit és ütlegelni kezdte őt. A nő kitekeredett, hogy kibújjon a karjai közül, de Jack nem eresztette. Ramona az ijedelemtől remegni kezdett és elgyengült. Holtsápadtan, tükröződő szemekkel nézett Jack véres tekintetébe.

Már te is? –nyögte Ramona és erejét vesztve összecsuklott Jack karjaiban. Mit beszélsz? –kérdezett vissza lenyugodva a férfi. Hagyd őt békén Jack! –George kikapta Ramonát az amerikai kezei közül. George. –szólt Ramona megkönnyebbülten. Még egyszer a közelében se lássalak! –fenyegetőzött a doktor. Örüljetek csak egymásnak! –emelte a kezeit a magasba Jack, ami Ramonában ismét riadalmat keltett. –az orvos érezte a nő félelmét és támogatóan ölelte magához. Jack ingerülten hagyta őket magukra. Hol van Jane? –kérdezte Ramona. Haza küldtem Martaval. Eltűntél és azonnal a keresésedre indultam. Mi történt Ramona? Bántott téged? –az asszony elharapta a száját és lehunyta könnyező szemét. –Tárd fel előttem a titkod! Mit hallgatsz el és zársz magadba? Beszélj Ramona, kérlek, beszélj!

George és az asszony a férfi rendelőjébe mentek, hogy nyugodt körülmények között tudhassanak beszélgetni. A férfi odatett vizet forrni a teának. Ezalatt Ramona elhelyezkedett az egyik széken és várta a meleg italt. George egy csésze kamilla teát adott a nőnek, hogy lenyugodjon. Ő maga leült az asszonnyal szembe és árgus szemekkel nézte őt. Ramona rátekintett.

Régóta figyellek téged s észre kellett, hogy vegyem zavarodottságodat. –kezdte George. Sok minden történt velem mostanság. Ha nem lennének a gyermekeim, akkor nem erőlködnék. Szeretném, ha mindent elmesélnél. Segíteni szeretnék, de ha hallgatsz nem fog menni.

Némely ember nem szereti megosztani a bajait másokkal. Elég neki, ha maga cipeli a terhét. Én viszont osztozkodni akarok a terheden. Nagyon sok minden ködös és gyanús körülötted. Mint például? –Ramona szeme felcsillant. Eddig úgy hittem, hogy a kínlódásod Jackre vezethető vissza, de a sejtésem hamisnak bizonyult. Miből gondolod, hogy tévedsz? Történt veled valami, amit nem tudsz feldolgozni Ramona. Tökéletesen érzem magam és itt az ideje, hogy hazainduljak. –a nő ideges lett és felállt. Addig nem távozhatsz, amíg el nem mondod. –állt fel George is és egy lefogással megakadályozta, hogy Ramona elinduljon. Oh, már te is erőszakoskodsz? –kérdezte gúnyosan Ramona. Tehát erőszak ért téged. Ne analizálj, kérlek! Mi közöd van Alex halálhoz? –George lerohanta a nőt. Semmi. Mi közöd van Alexhez? Neked meg mi közöd van mindehhez? –támadt vissza Ramona. Marjorie folyton folyvást ezt hangoztatja. Hadd hangoztassa! Mit érdekel engem? Tudni szeretném az igazságot. Miért? Az megváltoztatná a kapcsolatunkat? Ha elmondok mindent, akkor más szemmel néznél rám? –veszekedett Ramona. Felőlem semmi sem változna, viszont neked könnyebb lenne. –halkult el George hangja. Mivel lenne könnyebb? Talán visszaforgatná az időt? –tört ki Ramona. –Talán semmisé tenné a történteket és elfeledtetné velem azt a nyomorúságos pillanatot? Annak a szerencsétlen gyermeknek a halálát? Marjorie azt mondta, hogy viszonyod volt Alexszel.

George félszegen lesett a zaklatott Ramonára, akit kivert a veríték. Az asszony elfordított a fejét és

visszahuppant a székére. Az arckifejezése feszült volt. A szemei egyszerre néztek dühösen és fájdalommal telin.

Alex nem volt a szeretőm. –mondta végül. Akkor mi okuk van azt feltételezni, hogy… Az első éjszakára nem emlékszem. –vágott közbe Ramona és a doktor megilletődve nézett rá, majd lassan visszaült ő is a helyére. Ramona még mindig elfordított fejjel beszélt. –Bú gyötört aznap este és Alex egy pohár itallal kínált. Az utolsó emlékem az, hogy közösen ütjük a zongora billentyűit. Másnap reggel az ágyamban találtam magam. Nagyon hasogatott a fejem és hányingerem volt. Kérdőre vontam Alexet és azt felelte, hogy együtt töltöttük az éjszakát. –Ramona ajkai megremegtek. –Egy pohár ital nem okozhat ilyen nagy fokú kiesést. Alex drogozott. –szólalt meg az orvos. Tessék? –a nő ránézett. Az egyik farzsebében hasist találtam. Ez egy hallucinogén drog. Felszabadulsz tőle és elfeledkezel magadról. Kijózanodás után azokat a tüneteket produkálja, amelyeket te is átéltél. Ezzel azt akarod mondani, hogy direkt kábított el? Azt nem tudom. –vonta meg a vállát George. –Lehetséges, hogy csak jót akart veled tenni, segíteni akart. Tudtad, hogy szerelmes volt beléd? Dehogy tudtam! Akkor időben leállítottam volna. Azt hittem, hogy az anyját keresi bennem. Minden valószínűséggel őt is kereste. Mindketten ismerjük, hogy milyen volt a kapcsolata Marjorieval. Sosem kapott elegendő figyelmet, sem szeretetet. Te kedves voltál vele. Megadtad neki azt, amit hiányolt az életéből. Az anyai szeretetet. Viszont nőként is tekintett rád. Annyi bizonyos, hogy szeretett téged. – George próbálta elemezni Ramonának Alex lelkiállapotát. –Az előbb első esetként vázoltad fel a történteket. Ezek szerint megesett többször is? Nem. –Ramona tekintete elfátyolosodott. –A második és egyben az utolsó pont a halála előtt esett meg. Én napokkal azelőtt kidobtam a házból és az életemből. Nem tudom miféle indítatásból jött, -Ramona nem akarta elárulni, hogy féltékeny volt az apjára. –de berontott a szobámba és letámadott, majd erőszakkal a magáévá tett. –Ramona könnye kiszökött. Ez rettenetes. –borzadt el George. Hát még átélni. –tette hozzá a nő. Jacknek is elmondtad? Szerinted akkor ilyen lenne a kapcsolatunk? Nem hinne nekem és nem is tudnám bizonyítani az ártatlanságom. Miért nem?

Látott minket együtt azon az ominózus éjszakán. De nem vette észre, hogy mi folyik ott valójában? –mérgelődött George. Eleve dühödten jött be, mert valahonnét megtudta, hogy volt köztünk valami. És komolyabban nem sérültél? Testileg? Nem. Engedtem Alexnek. Erősebb volt nálam és úgyis megkapta volna azt, amit akart. –Ramona belekortyolt a teájába. –Arra az egyre kérlek, hogy minden maradjon kettőnk között. Amit Alex tett az büntetendő. Nem akarom, hogy kiderüljön. Elég nagy szégyent érzek most is. Én melletted állok. –George megfogta Ramona kezét. –Köszönöm, hogy mindezt elmondtad.

Ramona elmosolyodott és kuncogni kezdett.

Mit nevetsz? –vigyorodott el a doktor is. Elképzeltem Marta arcát, ahogyan féltékenyen dühöng. Ő a legfőbb bizalmasom és nem neki árulom el a tragédiám. Biztos túltenné magát rajta. –nevetett George is. Most már komolyan megyek. –állt fel a nő, akit a doki követett. Haza kísérlek. Hálás lennék érte.

A napok gyorsan peregtek és azt vették észre, hogy már két egész hónap eltelt. Mindenki azt gondolhatta, hogy végre elérkezett a békesség ideje. De semmi sem az volt, aminek látszott…

Jack nagy erővel tépte be a dolgozószoba ajtaját. Marta mögötte lihegett. Ramona kinézett a szemüvege mögül.

Asszonyom, én mondtam neki, hogy nem jöhet be. –mentegetőzött a szolgáló.

Semmi gond Marta. –állt fel Ramona. –Majd Norteno kidobja. –tette le a szemüvegét. Addig nem, amíg el nem viszem azt, ami az enyém. Mégis mi a tied? –kérdezte a nő. –Itt semmi sem illet meg téged. Dehogynem. A lányom. Jane az én lányom. Törvényesen az enyém. –vigyorodott el a férfi és elővett egy papírost. Miket beszélsz? –Ramona kitépte a lapot Jack kezéből és belenézett, majd Martara. –Azonnal szólj Felipének. Igen is asszonyom. –sietett el a nő.

Ramona ismét Jackre nézett, majd olvasni kezdte Jane elhelyezéséről szóló okiratot.

Mit akar ez jelenteni? –Ramona szemei riadtan kitágultak. Pontosan azt, amit olvastál. Én vagyok Jane törvényes gyámja. Ebbe nem megyek bele. –kiabált a nő. Nem is a beleegyezésedet kértem, csak személyesen szerettelek volna értesíteni. Nem! Nem! Nem! –Ramona széttépte a papírt. Az a te példányod volt. –tréfálkozott Jack, amivel jobban hergelte Ramonát. Fogalmam sincs milyen eszközzel érted el ezt az aljasságot, de biztos lehetsz benne, hogy nem úgy lesz, ahogy te akarod. Azt tehetsz, amit akarsz, én viszont most elviszem a lányomat. Azt már nem! –Ramona a távozó Jack elé ugrott, hogy megakadályozza őt. Nem állíthatsz meg. A törvény emberei is velem tartottak, mert tudtam, hogy nem fogod ennyiben hagyni. Jól sejtetted. Janet sehova sem viheted. Márpedig ezt nem te döntöd el. –erősködött a férfi és félrelökte az asszonyt, hogy a kislányért menjen.

Ramona Jack után sietett és utolérte őt a szalonban, ahol négy helyőrségi katona állt. Az asszony megtorpant és aggodalom fogta el. Jack nem a levegőbe beszélt és komolyak a szándékai.

Mit keres itt ez az ember? –jelent meg Felipe. –És ezek meg kik? –nézett sorba a katonánkon. Jack el akarja vinni Janet. –felelte Ramona. Azt nem engedem. –állt ki Felipe. –Senki sem viheti el a húgomat. Én csak meg akarom őt védeni. Még a végén belészeretsz. –nevetett a férfi. Rohadék! –ugrott neki a fiú, de Ramona visszarántotta. A törvény mellettem áll. –felelte Jack. Miféle törvénykezés az, amely a gyermeket egy gyilkos banditának ítél? –kérdezte Felipe egyre idegesebben. Amerikai. –Jack is mérgesebb lett. –Jane amerikai állampolgárként van anyakönyvezve és ezen a földön nekünk több szavunk van, mint a mocskos mexikóiaknak. –Ramonára nézett. Szóval te loptad el az eredetét meghatározó dokumentumot a keresztelő napján? –morogta a nő. Nem elloptam, csak elvettem. A bírónak szüksége volt rá. Most azonnal takarodj innét! –Felipe Jackre támadt és megragadta a férfi gallérját, hogy erőszakkal kituszkolja. –Ne kelljen megölnöm Green! Csak lassan a testtel Felipe! –lökte el a fiú kezeit Jack. –Elmegyek, de csak Janenel. Nem adom a lányomat. –ellenkezett Ramona. –Ha kell, az egész birtokot ellened uszítom. Börtönbe akarsz kerülni? Hát tessék! –tárta szét a karjait Jack nevetve. –De ne várd, hogy látogassalak! Gazember! –Ramona felpofozta Jacket. A férfi szemei dühösen villogtak. Keressék meg a gyereket és hozzák ide! –parancsolta a katonáknak. Nem! –szólt rájuk Ramona, de ők ügyet sem vetettek rá. Utánuk akart menni, de Jack visszarántotta. Közben Felipe pedig követte az egyenruhásokat. Te itt maradsz! Maga vagy a sátán Jack Green! –kiáltotta Ramona. –Hogy vagy képes ennyi kegyetlenségre? –csóválta a fejét könnyek között. Szeretném látni a szenvedésed. Ahogyan felemészt a bánat.

Ennyire gyűlölsz? Jobban, mint eddig valaha. Ne hidd, hogy ezt ennyiben fogom hagyni. –húzta össze a szemöldökét a nő. –Lehet akármilyen nagy befolyásod is az amerikai törvényszéknél, nekem még nagyobb van. –emelte fel a fejét gőgösen. –Tönkre teszlek Jack Green. Ha kell a bitófára juttatlak vagy a puszta kezemmel öllek meg téged, de a lányomat visszaszerzem. –fenyegetőzött. Nem fogsz tudni legyőzni. –lépett közelebb Jack. A szenvedés csak megerősít engem. Téged viszont elvakít a gyűlölet. Nem kérdéses, hogy melyikünk gondolkodik tisztábban. Te csak egy asszony vagy. Egy hitvány mexikói. –sziszegte Jack. Mégis belém szerettél. –vetette oda Ramona. Életem legnagyobb hibája volt összeállnom veled.

Mindketten elhallgattak és csendben figyelték egymást. Nem volt több mondanivalójuk egymásnak, vagy talán csak féltek a mélyen megbújó érzéseiktől. Ramoncita ezt a nesztelen pillanatot zavarta meg. A karjaiban Janenel érkezett a hallba. Átnyújtotta a kislányt Ramonának, aki könnyek között ölelte magához szorosan a gyermekét. Megjelentek a katonák is a közelükben. Ramona rájuk nézett és tudta, hogy nincs mi mást tennie.

Életem. –nézett Janere. –A papa most elvisz téged egy kis időre, jó?

A kislány értetlenül nézett, majd amikor meglátta az apját elnevette magát és az ölébe kéretszkedett. Ramona átadta őt a férfinek. Előtte viszont egy csókot lehelt az arcocskájára. Jack amikor átvette ugyanott puszilta meg a lányát, ahol Ramona. Az ajkait nem érinthette, de a csókjára soha jobban nem kívánkozott. Jane visszanézett az édesanyjára és vissza akart menni az ölébe, azonban Jack nem eresztette. Elfordult és elment a katonák kíséretében. Nem törődött azzal sem, hogy a kis Jane sírva fakadt. Ramona töretlenül nézte, ahogyan elszakítják a kislányától.

Odakint Norteno várt rájuk.

Ezt még nagyon meg fogod bánni. –mondta Jacknek. Te maradj ki ebből! –szidta le őt a férfi.

Ne feledd, amit most mondani fogok neked. Mindent elveszítesz azon a napon, amelyiken rádöbbensz az igazságra. Hagyj békén az ostobaságaiddal! Inkább fogd meg Janet. –nyomta a kislányt Norteno kezébe és a ház felé fordult. Elővette a mellzsebéből azt a fényképet, amelyet mindig magánál hordott kettejükről. Még egyszer utoljára megnézte, aztán darabokra tépte és szélnek eresztette. –El foglak felejteni. –suttogta magában, majd visszavette a gyereket és beszállt a kocsiba.

Ramona abban a pillanatban ért ki az udvarra, hogy Jack kocsija kihajtott a birtok főkapuján. Meggörnyedve nézett utánuk. Norteno biztosította őt oldalról, hogy meg tudjon támaszkodni. A szél hirtelen feltámadt és a porral együtt a fénykép lapokat is felkapta a levegőbe. Ramona lehajolt egyért. Felismerte a képet és összeszedte az összes darabját. Norteno fejét ingatva nézte ezt a kemény, összetört asszonyt, ahogyan ismét a múltba kapaszkodik.

Az elkövetkezendő időszakban Ramona járta az ügyészséget és a segítségére ott volt Ruy Coronado, aki mindenben segédkezet nyújtott. Nem kecsegtették őket kedvező tényekkel és az ügy hosszadalmas eljárásáról is szóltak. A kislányától eltiltották erre az időre és ezt nagyon fájt neki. Eközben Jack úgy nevelte a lányát, ahogy tudta. Örült, hogy vele van, csak annyi zavarta, hogy nem lehet vele egésznap a munkája miatt. Marjoriera hárult a felelősség, aki gyűlölte a kislányt. Ő volt a legerősebb kötelék Jack és Ramona között. Felébresztette benne a fia emlékét és hiányát. Továbbá bosszantotta az örökös sírása vagy éppen a jókedve és hangoskodása.

Egy kellemes nyári délutánon George fontos közleménnyel állított be Ramonához. Nem tudta, hogyan vezesse fel a mondanivalóját, de nem habozhatott. Az asszonyt a hátsó kertben találta, aki éppen az egyik virágos kertet rendezgette.

Jó reggelt Ramona! –lépett mellé a doki. Neked is jó reggelt George! –egyenesedett ki a nő a dudvázásból. –Mi szél hozott erre? Rossz hírrel jöttem. Janenel történt valami? –kérdezte hirtelen a nő. Megbetegedett. Tudtam, tudtam. Éreztem. –szorította ökölbe a kezeit Ramona. –Az éjjel borzalmas álmom volt. Azért jöttem, mert gondoltam, hogy látni szeretnéd. Menjünk azonnal. –dobta el a szerszámait a nő és a szobájába futott, hogy átöltözzön.

Útközben George elmesélte neki, hogy tegnap este Jack sürgősen magához hivatta Jane miatt. Azonban ő nem tudott menni, mert nem tartózkodott a városban. Csak ma reggel közölte vele Marjorie, hogy baj van. De nem kell súlyosra gondolni, mert az asszony állítása szerint egy enyhe megfázása van.

Jack irgalmatlan ajtódübörgésre kapta fel a fejét, miközben Jane forró kezecskéit borogatta langyos vízzel, hogy lehűtse a testét és lejjebb vigye a lázát. Az ajtóverés nem halkult el egy másodpercre sem. A férfi fejét csóválva lépdelt a bejárathoz. Alig, hogy kinyitotta Ramona száguldott be az előszobába.

Hol van Jane? –kérdezte aggodalmasan. Jack a szoba irányába mutatott, ahova a nő rögvest berontott. Szemei könnybe szöktek, amint meglátta az alig múlt egy éves kislányát az ágyban feküdni. Odament hozzá és leült mellé. Megsimogatta a vörösen égő kis pofikat és az izzadságtól nedves hajacskáját. Lehajolt hozzá, hogy egy csókot adjon a homlokára, aztán finoman megölelte a gyenge kis testecskét. Jane szuszogva vette a levegőt és olykor az is ingadozott. Ramona meg akarta mérni a pulzusát, de a verés olyan gyenge volt, hogy alig lehetett kitapintani. A kislány eszméletlen állapotba még inkább aggasztotta.

Mialatt ő bent volt a gyermekénél megérkezett George is, hogy megvizsgálja a kislányt. Az anamnézis idejére megkérte Ramonát, hogy hagyja el a szobát és kérjen Jacktől egy csésze nyugtató teát. Odakint a férfi az egyik széknek támaszkodva álldogált. Azonnal ki is egyenesedett, amikor meglátta Ramonát. Az asszony szúrós tekintettel nézett Jackre.

Miért nem értesítettél arról, hogy Jane megbetegedett? –támadt neki. Azt gondoltam, hogy enyhe meghűlésről van szó. Akkor is szólnod kellett volna. Ugyan miért? Az istenért Jack! Az anyja vagyok. Én is tudok rá vigyázni. –húzta össze a szemöldökét a férfi. Ha odafigyeltél volna rá, akkor most nem lenne ilyen állapotban. Igen! Igazad van! –dühöngött Jack is. –Most boldog vagy? Már, hogy lennék az, amikor a gyermekem haldoklik? –csuklott el Ramona hangja. Sajnálom. –sütötte le a szemét a férfi. –Borzasztóan félek a felelőtlenségem következményeitől.

Ramona látta Jacken, hogy nagyon megrázta a hirtelen fellépő súlyos megbetegedés. Már nem akarta tovább ócsárolni az apai teljesítményét. Tudta jól, hogy ez mindkettejüknek nehéz.

Az asszony türelmetlenül toporgott az ajtó előtt Georgera várva. Egyszeriben kinyílt az ajtó és előjött a doktor.

Mondj valami jót George! –ugrott elé Ramona. Semmi bíztatót nem tudok mondani. –az orvos előbb Ramonára, aztán Jackre nézett. –Jane állapota súlyosabb, mint gondoltam. Lázgörcsök gyötörik és a szíve nehezen bírja. Csoda, ha a reggelt megéli.

Ramona a székre rogyott rémületében, Jack pedig sápadtan esett a mögött álló szekrénynek.

Fontos a folyamatos lázcsillapítás és a folyadékpótlás, mert félő, hogy kiszárad. Felírtam néhány orvosságot, de ennél többet én sem tudok tenni érte. –hajtotta le a fejét a doktor. Mégis mi a baja? –kérdezte Ramona síró hangon. Minden jel arra mutat, hogy influenzás volt és nem lett idejében kikezelve. Az immunrendszere nem képes felvenni a harcot a vírussal szemben és az állapota percről percre rosszabbodik. Egy kisgyermek szervezete nem elég erős egy ilyen mértékű csata megvívására. Ha időben láthattam volna, talán nem fajul idáig a helyzet.

Az asszony Jackre nézett, aki idegesen törölgette az arcát.

Sajnálom. –mondta George.

A másik két személy nem szólt semmit, merengve néztek ki a fejükből. Az orvos jobbnak vélte, ha most elmegy és magukra hagyja őket gyötrelmükben. A receptet letette az asztalra és távozott.

A rohadt életbe! –tört ki Jack és a földhöz vágta a széket, amely ripityára tört. Ramona megijedt a hirtelen felindultságtól. –Jane miattam hal meg. Fejezd be Jack! –kiabált le őt Ramona és felállt a helyéről. –Jane nem fog meghalni. Nem hallottad mit mondott az előbb George? Én ezt akkor sem akarom elhinni. Az én kislányom nem adhatja fel.

Jack csodálva nézte Ramona erősségét. Tudja, hogy becsapja magát, hogy ne törjön meg. Próbál hinni a lehetetlenben. Ostobaság ez vagy erény? Maga sem tudja.

Bemegyek Janehez, te addig menj el a patikába és váltsd ki a gyógyszereket. –Ramona odaadta a receptet Jacknek, aki felvette a kalapját és elment. Az asszony visszazuhant a székére és kétségbeesetten zokogni kezdett. A fejében ott visszhangzottak George iménti szavai. „Csoda, ha a reggelt megéli.” Felállt és vizet melegített langyosra, hogy a kislány lázát le tudja vinni. Ezalatt Jack is hazatért és elkészítette a gyógyteát az orvossággal együtt, majd bevitte őket a szobába.

Egész éjjel felváltva, vagy együttesen vigyáztak a gyerekre. Az egyik alkalommal Ramona befeküdt Jane mellé az ágyba és átölelve őt, elszenderedett. Jack az ajtóból nézte őket. Élete legszörnyűbb éjszakáját kell átélnie tudván, hogy elveszítheti gyermekét. Nem rég halt meg Alex és most Jane is utána készül. Saját magát vádolta a szerencsétlenség miatt. Jobban oda kellett volna figyelnie rá és az egészségére. Ramona őt fogja hibáztatni ezért és igaza is lesz.

Gondolatmenetét egy ajtócsapás törte meg. Marjorie érkezett.

Beteg még a gyerek? –kérdezte ridegen és a táskáját lecsapta az asztalra. Jane haldoklik. –felelte a férfi. No fene! –Marjorie szája szélén egy kisebb mosolyt ejtett. A szíve nem bírja és reggelre örökre lehunyja a szemét. Meg is érdemli az anyja! –vágta oda a nő. –Legalább megismeri ezt az érzést. Elhallgass te nyomorult! –Jack felpofozta Marjoriet. –Jane az én lányom is! Hogy kívánhatod a halálát? –üvöltötte.

Normális vagy? –fogta az arcát az ütést ért helyen a nő. –Képes vagy megütni egy állapotos asszonyt? Felbosszantottál. Ő a mi gyerekünk lesz, Jack. Nem! Ő a tied! Nekem csak egy gyerekem van és az Jane. Na ne nevetess! –röhögött Marjorie. –Egy ilyen asszonynál kételkednék abban, hogy az enyém. Takarodj innét! –a férfi megfogta a nő karját és kiráncigálta az ajtón. –Nem akarom tovább hallgatni a rosszmájú megjegyzéseidet. Engem nem dobhatsz ki csak így! Dehogynem! –Jack becsapta az ajtót és mérgelődve az italos szekrényhez ment. Jack. –jelent meg Ramona. A haja összeborzolódott és a kontyából szanaszét álltak ki a hajszálak. Levette a kis kabátkáját, így csak egy fehér blúz maradt rajta. Az arca fáradt volt. –Ki volt itt? Marjorie. –felelte a férfi és bezárta a szekrény ajtaját. Elővett egy poharat és Ramonára nézett. –Te is kérsz? Nem. –csóválta a fejét. –Mit akart? Nem tudom. –ült le a férfi az asztalhoz és kitöltötte a whiskyjét. –Jane? Változatlanul. –foglalt helyet Ramona is.

Jack újabb italt töltött magának és felhörpintette azt.

Nem lesz az sok? –kérdezte Ramona. Épp azon gondolkodtam, hogy venni kellene még egyet. –röhögött a férfi, és a szomorú Ramonát nézte. Félek Jack. –nézett rá az asszony. Jack nem állta a szívszorító tekintetet.

A férfi felállt, magára kapta a kabátját és a kalapját, majd a kijárat felé ment.

Most elmegyek. –mondta Ramonának. Hova mész? –kérdezte a nő és ő is felemelkedett a helyéről. Nem akarok itthon lenni, amikor…-Jack elharapta az ajkát. –Szóval érted. Nem, nem értem. –felelte feldühítve az asszony. –Folyton menekülsz és ki akarsz bújni a felelősség alól. De már nem bírom. –fordult vissza a férfi. –Ezt a terhet én nem bírom. Nem vagyok olyan erős, mint te. Mindent rám hárítasz akkor? Könnyebb lebujokban keresni a vigaszt és agonizálni azon, ami még meg sem történt. Sosem feleltél semmi és senki iránt. Rád mindig tekintettel volna. Mikor Jack? Mikor? Hadd ne kelljen felsorolnom, hogy mennyi nehézségen kellett átmennem, amíg melletted voltam. Mégsem hagytál el. Tudod mennyit kockáztattam érted. És szerinted én mennyit veszítettem? Neked nem volt semmid. –rántotta meg a vállát Ramona dölyfösen. Tévedsz. Megvolt mindenem. Volt büszkeségem, önbecsülésem, határozottságom. Eget hódító terveim voltak egészen addig, amíg be nem hálóztad a szívemet, s belém nem fröcskölted a mérged. –csikorgatta a fogát veszettül Jack. Nem mentél el, amikor kértelek. Ne hányj rám sarat, hogy magad tisztán tartsd. Törődtél is te az én érzéseimmel! Mondd azt, hogy nem! Hónapokig ugráltam körülötted a nagy tiszteletben. Mert mindig is önző voltál. Azt veszed önzőségnek, hogy megpróbáltalak boldoggá tenni? Ha azt nézted volna, hogy nekem mi a jó, akkor annyiban hagytad volna a dolgokat. Te jöttél utánam, hogy megszöktess! Ott kellett volna hagynod meghalnom. Lehet, hogy az lett volna a legjobb. –bólogatott Ramona. –Akkor most nem itt tartanánk. Szükségünk volt egymásra. De már nincs. Belefáradtam.

Nekem viszont hiányzol. Sajnálom, hogy megint csalódnod kell bennem. –emelte fel büszkén a fejét Ramona. Már hozzászoktam. –húzta el a száját kiábrándulva Jack és kisétált az ajtón. Gyáva. –mondta utána Ramona, de még egész hallható távolságból Jack számára. Befordult a fal felé és szipogni kezdett. Nagyon aggódott Jane miatt. Elindult befele hozzá, hogy vele töltse minden idejét.

Az ajtó egyszeriben kivágódott és Jack visszatért. Ramona a férfi felé fordult és ránézett.

Soha többé ne nevezz engem gyávának! –indult meg dühösen a nő felé, aki meghátrált rémületében.

Jack elkapta a derekánál fogva és magához rántotta, majd tüzesen megcsókolta Ramonát. Az asszony heves szuszogásban tört ki, miközben viszonozta Jack csókjait. Két kézre fogta a férfi borostás arcát és élvezte ajkainak kényeztető simogatását. Átölelték egymást és szorosan összefonódtak. Ramona Jack vállát markolta hevületében, majd rádöbbenve arra, hogy mit is tesz éppen, elrugaszkodott tőle. A szemeik fénylettek a sóvárgástól, arcuk kifejezéstelen volt. Ramona elfordította a fejét és bement Janehez. A magára hagyott férfi a nő után fordult és megtörölte a száját.

Undorodom a csókodtól, mely oly kedves a számomra. –mondta és a nő után ment.

Odabent Ramona letelepedett a kis Jane mellé, aki rosszabbul festett, mint azelőtt. Az asszony megfogta a kislány kezét, hogy kitapintsa a pulzusát, de nem érzett lüktetést. Kiverte a verejték és a nyaki eret nézte, de ott sem dübörgött a vér. Hidegrázás jött rá és Jane fölé hajolt, hogy az arcán érezhesse gyenge levegővételét, de minimális szusszanat sem jött ki belőle. Azonnal kitakarta a takarót, hogy a mellkasát megfigyelhesse, de az sem emelkedett. Szemei elfátyolosodtak és sírás marta a torkát, miközben Janet szólítgatta.

Jack ledermedten álldogált a látvány hatására. Mindene beleremegett a legrosszabbra gondolva.

Rohanj Georgért! –utasította a nőt.

De… Jack! –mordult rá Ramona.

A férfi gyorsan elsietett orvosért. Lelkiismeret-furdalás gyötörte, hogy miközben bent a lánya haldoklik, addig odakint Ramonával enyeleg.

Az asszonyt is effajta gondolatok bántották, és felkavart lelkiállapotán túl az aggodalom is kínozta. Alig hitte, hogy George megérkezzen és kivizsgálja a lányát. Még egyszer áttapogatta a gyermekét, aki még mindig eszméletlen állapotban nyúlt el az ágyon. Élettelennek tűnt. Ramona egyre csak arra gondolt, hogy nincs miért a doktornak idejönnie. Próbálta felfogni a halál gondolatát, de képtelen volt belenyugodni. Reménykedett. Átölelte a kis mozdulatlan testecskét, majd megpuszilta Jane homlokát és megsimogatta az arcocskáját. Hozzábújt és könnyeivel áztatta a gyermek puha kis bőrét.

Kis idő múltán George is berobbant és helyet kért magának Jane mellett. Ramona imára kulcsolt kézzel állta az ágy végében. Jack pedig átkarolta ő, hogy támogassa az összetört asszonyt. Ő is rendkívül szenvedett, amit igyekezett eltitkolni.

George elővette a fonendoszkópját és alaposan megvizsgálta a kisgyermeket. Felsóhajtott és csalódott tekintettel a szülőkre nézett. Megingatta a fejét, amitől Ramona majdnem összeesett.

Az állapota változatlan. –mondta végül. Ezek szerint él? –kérdezte Jack és próbálta Ramonát visszazökkenteni. Igen. –állt fel a doki. –Viszont egyre gyengébb. Segítened kell nekünk George. –szólalt meg Ramona. –Nem engedheted, hogy meghaljon. Én minden telhetőt megteszek, de semmit sem ígérek. Ha mindent megtennél, akkor most nem küzdene az életéért. –vágta oda az asszony keserűségében és visszament Jane mellé. Értesd meg Ramona, én nem vagyok isten. Én orvos vagyok, gyógyítok. Úgy tűnik, hogy azt sem. –simogatta Janet észre sem vévén, hogy mennyire megbántja Georgeot a szavaival. A férfi nem akart vitába szállni az asszonnyal, ezért úgy döntött, hogy elmegy.

Odakint viszont Jack megállította.

Nem akarom, hogy elmenj. Ramona nem lát szívesen. Nagyon fáj neki a lányunk kínlódása és ezért mondja ezeket. Akkor sem tűröm, hogy kétségbe vonja a tudásomat. George, a keresztlányodról van szó. –próbált a lelkére hatni Jack. Rendben van. –egyezett bele a doki. –Egy ideig még maradok, de nem sokáig.

Percek teltek el s órákká formálódtak. George ez idő alatt elment egy másik betegéhez, de hamarost vissza is tért. Ramona egy pillanatra sem mozdult el a kislánya mellől. Elszenderedve feküdt mellette s arra ébredt fel, hogy valaki nyögdécsel. Kinyitotta a szemeit és szembe találkozott Jane tekintetével. Ramona felugrott és boldog mosollyal az arcán a kislány felé hajolt.

Életem, kis szívem. –szólítgatta. Mama. –mondta Jane felderült arccal. A szemei csillogtak s ezúttal nem a láztól, hanem az anyja látványától. Elmosolyodott és a kezeit Ramona felé nyújtotta. –Ölembe! –gagyogta, amitől az asszony tudta, hogy Jane szeretné, ha a karajaiba zárná őt az anyja.

Magához vette a kicsit és puszilgatva ringatni kezdte. Érezte, ahogyan a lánya szorosan beléfogódzkodik és a lélegzete vétele is normálisabb lett. Ramona dúdolni kezdett, amitől megnyugodott és biztonságban érezte magát. Nemsokára Jack is benézett a szobába, ahol szívet melengető helyzetben találta Ramonát és lányát. Elmosolyodott és odament hozzájuk. Az asszony is mosollyal az arcán fogadta a férfi közeledét.

Jack leült melléjük és megsimogatta Jane fejét.

Mintha csillapodott volna a láza. –vette észre. Ugye? –nézett a férfire a nő. –Szerintem is jobban néz ki.

Mit adhatott neki George, amitől ennyit javult volna az állapota? Én a vizsgálat óta nem beszéltem vele. Máris szólok neki, hogy vizsgálja meg újra. –pattant fel Jack és kiment George-ért, aki a megérkezett Felipével társalgott. Nem szívlelték egymást, de Jane kritikus állapotára tekintettel nem szólalkoztak össze.

George jobb hírekkel szolgált.

Meglepő módon rövid idő alatt nagy változáson ment végig Jane szervezete. –kezdte. –Az egészségi állapota rohamosan javulni kezdett. Ez neked köszönhető. –hálálkodott Ramona. Nem. Ez miattad történhetett meg. Miattam? Hogy-hogy? –lepődött meg az asszony. Az tény és való, hogy Jane influenzás volt, de ami igazán legyengítette, az a szomorúság. Szomorúság? –kérdezett vissza Jack. –De hiszen mindig olyan jókat mulattunk. Az meglehet, viszont nagyon hiányzott neki az édesanyja közelsége. Most, hogy maga mellett tudja, megint boldog. És mint tudjuk a test egészsége, a lélek épségében rejlik.

Ramona az ölébe vette a kicsit és magához ölelte. Jane viselkedésén érződött az öröm és ragaszkodóan kapaszkodott az anyjába.

Itt vagyok életem. Ne félj. –suttogta neki az asszony. –Senki sem szakíthat el tőlem. Már senki. Hadd figyelmeztesselek, hogy hivatalosan én vagyok Jane gyámja. –mondta Jack. Te nem tudsz róla gondoskodni. Nálad is megbetegedhetett volna. De nem így történt. Nem hagyom, hogy Jane itt maradjon tovább. Ezt nem te döntöd el, hanem a bíróság, aki nekem ítélte. Jane érdekeit is figyelembe kell venni.

Ő még csak gyerek és nem tudja eldönteni, hogy neki mi a jó. Ne haragudj Jack, de magad is láthattad, hogy a kislány mennyire ragaszkodik az édesanyjához. –mondta George. Neked semmi közöd hozzá! – Jack Ramonához ment és elvette a gyereket, aki sírni kezdett. –Jogilag az enyém. Mától viszont nem. –lépett oda Felipe és kitépte a férfi karjaiból Janet, s visszaadta őt Ramonának. –Többek közt azért jöttem, hogy ezt átadjam. –nyújtott át egy papírost. Mi ez? –bontotta ki az iratot Jack. Határozat arról, hogy az anyám az örökös gyámja Janenek. –Felipe mosolyogva tekintett a meghatódott Ramonára. Ez nem lehet. –bosszankodott Jack. Jómagad is olvashatod, hogy a szék hivatalos úton ítélte a gyámságot anyámnak. Nyugodtan fellebbezhetsz, de felesleges. Jane az itt töltött tartózkodása alatt halálos veszélyben volt, amit George, mint orvos is igazolni tud. Alávalók vagytok! Befejezzük, amit elkezdtél. –felelte Felipe elégedett vigyorral az arcán. Már őt is el akarod venni tőlem? –kérdezte Jack bágyadt arccal Ramonára nézve. Menjünk Felipe! –az asszony a fiára nézett, aki bólintott.

Az ajtóból még visszanézett Ramona, akinek a szeméből szánalom tükröződött. Jack idegesen csapta utánuk az ajtót. Majd felrobbant a dühtől, de tudta, hogy a harcnak még nincs vége.

A napok szépen teltek és Jane is visszanyerte az egészségét. Ramona boldog volt, hogy ismét maga mellett tudhatja a kislányát és nem győzött hálálkodni Ruynak. Neki is ajándékozott ezer birkát s bár az öreg vonakodott elfogadni, a végén mégis átvette a kedves ajándékot. Felipe is örült, hogy az édesanyja megint mosolyog és ez az ő lelkét is szépítette.

Egy meleg nyári napon Ramona már nem bírt magával és lovaglóruhába öltözött, hogy kimenjen egy kicsit a folyópartra. Ki akart szabadulni az otthon közegéből, hogy felfrissüljön és derültebb legyen. Ahhoz a partszakaszhoz vágtatott, ahol Jackkel is gyakorta találkozgatott. Szeretett itt lenni. Nem is az emlékek miatt, hanem a hely varázslatos kisugárzása végett. Úgy hitte, hogy ez a vidék csodát őriz és mindez a gyönyörűség őt is ragyogóbbá varázsolja.

Az asszony leszállt a lováról és a folyóhoz vezette őt, hogy az a szomját olthassa. Mivel nagyon melegre járt az idő Ramona levette a kalapját és a földre dobta. Nem is gondolta, hogy Jack is erre jár ekkortájt és nem vette észre, ahogyan a férfi megáll a nádas mellett. Jack megtorpant, amikor látta, hogy Ramona eldobja a fejfedőjét. A nő elkezdte kigombolni a piros kabátkáját, s Jack a bokor mögé rejtőzött, hogy onnét figyelje tovább. A felső öltözete is a kalap mellé került. Kiengedte a derekán a hosszú fekete szoknyáját és azt is levette. Jack szája mosolyra húzódott, ahogyan a kedvesét leste fehérneműben. Ramona levette a blúzát is és felhajtotta az alsó szoknyáját. Kikapcsolta a combfixét, hogy a harisnyáját is levegye. A fűzőn és a kisebb ruhadarabon kívül nem maradt rajta egyéb. Lassan besétált a vízbe és benedvesítette előbb az arcát, majd a nyakát, mellkasát és a karjait. Miután eléggé hozzászokatta a bőrét a langyos vízhez, edénykét csinált a kezeiből és magára pocsolta a vizet. Ezt a folyamatot Jack kéjesen figyelte és vágyat érzett ahhoz, hogy most azonnal odamenjen az asszonyhoz és a magáévá tegye. De maradt. Ügyelt arra, hogy ne gyengüljön el. Ramona nem lehet a vesztének okozója. Ha most odamegy örökre az asszony uralma alá kerül. Nem lesz többé szabadulása. Ehelyett tovább nézte a pancsoló nőt, aki megunva a lábáztatást kifeküdt a napra szárítkozni. A nagy vízeskedésben minden csurom nedv lett. Elmosolyodva gondolt vissza arra a csókra, amit Jack adott neki pár napja. Kívánta a férfit, a közelségét. Hiányzott neki.

Jack kihasználva ezt a néhány figyelmetlen percet, odalépett Ramonához és felkarolta a ruháit s csendben elvezette a lovát. Különböző helyeken szétszórta a rongyait, miközben a lovat Lorudes mellé rejtette. Vigyorogva várta Ramona reakcióját, miután felkel és nem találja a ruháit sem a lovát. Nem kellett sokáig várni, mert az asszony korán megunta a napozást. Felülvén körül nézett és ijedten pattant fel. Jack kuncogva leste, ahogy Ramona fel-alá járkálva keresi a holmiját. Az arca mérges volt, ami még inkább nevetette Jacket. Ramona ekkor elkiáltotta magát és a lovát hívta, aki felpattant a helyéről és az asszonyához ügetett. A nő meglátta a nyergére akasztott harisnyáját. Azonnal felhúzta őket a lábaira és oda rögzítette a harisnyakötővel. Ebből gondolta, hogy a ruhái nem lehetnek messze. Fekete csízmáján visszatükröződött a nap fénye és így könnyű volt felfedezni azt az egyik fa ágaira akasztva. Aztán észrevette a többi ruhadarabját is, ami egy útirány felé volt szétdobálva. Útközben mindig magára kapott egy ruhaneműt, de nem volt ideje rendesen felöltözni, mert dühítette ez az ostoba játék. Mogorva arckifejezéssel érkezett a nádashoz, ahol nem talált senki sem. Fejét csóválva fordult meg és kisebb sikoly szökött ki a száján, ahogy Jackbe ütközött. A férfi rámosolygott a megilletődött asszonyra.

Nem hagyhattam ki. –mondta a férfi. A frászt hoztad rám. –morogta a nő. Mindig szerettem veled játszani. S tréfát űzni belőlem. Minek jöttél ide? Hogy segítsek felöltözni. –Jack megragadta Ramonát és megforgatta az asszonyt. Megfogta a szoknyáját és meghúzta a derekán. Eközben Ramona összegombolta a blúzát. Mindketten felforrósodtak a hevülettől, de egyikük sem engedett. Ramona visszafordult a férfi felé. A szívük olyan erősen lüktetett, hogy majd kiszakadt a mellkasukból. Jack egy hirtelen mozdulattal átölelte Ramonát és szorosan magához szorította. –Nem tudok élni nélküled.

Ramona lélegzete egy pillanatra elállt, aztán mosolyogva átkarolta a szeretett férfi nyakát. Jack megcsókolta a nő arcát és nyakát.

Szeretlek Jack. –tört ki az asszony, amire a férfi kinyitotta a szemeit és gonoszul elmosolyodott. Képes vagy nekem mindent megbocsátani? Mindent, csak maradj velem! –Ramona egyre ragaszkodóbban ölelte a férfit. Eddig fel sem tűnt neki, hogy mennyire szüksége van a férfira. Az ő támasza hiányzott neki. Nélküle egyedül van. Ő jelenti számára a boldogságot. Mondd csak! –engedte el Ramonát. –Elölről kezdhetnénk mindent? Ne, ne mindent! Folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Nem akarom kitörölni a fejemből a kezdeteket. Ahogy én sem akarom elfelejteni. –mosolyogtak mindketten. –Ha még egyszer felteszem azt a kérdést, hogy hozzám jönnél-e feleségül mit válaszolnál? Azt, hogy boldogan. Nem akarok több harcot, nem akarok több vitát. Csak téged akarlak. Veled és a családommal élni boldogságban. Belefáradtam. Már nem akarok szenvedni.

Jack átölelte Ramonát és felszakadt benne valami. Mintha most nem is azt érezné, amit akar érezni. Tartott attól, hogy Ramona összekuszálja az érzéseit és próbált azokból a gondolatokból erőt meríteni, amelyek miatt bosszút akar állni rajta. Miért esik ez olyan nehezére? Miért tölti el jó érzés, ahogy most öleli az asszonyt? Ez a sok miért?

Délután Ramona még boldogabban érkezett haza, hogy a családdal megossza a nagy hírt. Mindenki kedvezőtlen véleménnyel fogadta. Nem értették, hogy mire ez a nagy váltás. Pár hete még ellenségek voltak és most meg az esküvőt tervezik.

Biztos vagy benne anyám? –kérdezte Felipe. –Igazán nem értelek. Tudom, hogy nehéz ezt így felfogni. –magyarázkodott Ramona. –Valahogy nem is gondolkodtam. Olyan voltam, mint egy kislány, akit először érint meg a szerelem. Ön tudja, hogy mit cselekszik. –felelte Ramoncita. –Mi maga mellett állunk mindenben. Igen anyám. Mi támogatjuk és megvédjük mindentől és mindenkitől. Ha igazán erre a Greenre van szüksége egye fene. Nem szólhatunk bele a döntéseibe és nem ítélkezhetünk felettük. Egy a fontos, hogy megtalálja a régen megérdemelt boldogságot.

Ez az amerikai nem túl jó ember. –húzta el a száját a kis Ramona. –Maga mégis boldog vele, akkor ne szaladjon el. Köszönöm gyermekeim. –hatódott meg Ramona és magához ölelte a lányát s fiát.

Eközben Jack az egyik helyi kocsmába tért be, ahol már vártak rá Marjorie és Bob. Leült melléjük és rendelt magának is egy korsó sört.

Na mi volt? Feleségül veszem. Nagyszerű! –vigyorodott el Marjorie. –Azt hittem, hogy nehezebb lesz meghódítanod. Én is azt hittem. Ramona annyira szerelmes beléd, hogy akár a bolondját is járathatod vele. –mondta Bob. Azt azért nem, de túlságosan gyenge velem szemben. Tudom irányítani az érzései által. Volt elég időm kitanulni. Minden jól alakul tehát. –mondta Marjorie. Ezt jó hallani. És felkészültél a következő lépésre? –kérdezte Bob. Fel. Csak még nem találtam meg a módját. Nálad van az aduász. Undorodom még a gondolatától is. Szívesen megtenném helyetted. Csak okosan, mert még a képed betörni látszik. Én tényleg nem értelek téged. Nem is kell. Legyen elég, hogy a Gonzaga birtok a miénk lesz. –fancsalodott el Jack képe és megitta az italát.

Az esküvő a nyár legszebb napjára esett. Odakint a természet, odabent a ház népe készült a menyegzőre. Sokan tartottak attól, hogy ez a nász ugyanúgy kudarcba fullad, mint legutóbb. Nem bíztak Jackben és az állítólagos Pál fordulatában. Kevésbé tudtak kiigazodni Ramonán, aki nem egyszer csalódott a férfiban. Ő mindezt azzal magyarázta, hogy szereti Jacket és nagyobb bánatot

már nem tud neki okozni. Mindent elkövetett, amit egy férfi egy asszony ellen el tud követni. Ő mégis megbocsátott neki, mert csak vele érzi teljesnek az életét. Ezzel túl is tettek a témán és Ramonáért próbáltak jobb belátásra térni. Nyugtalanítóbb volt Jack váratlan lelkesedése a nő iránt. Eddig haragudott rá és szívből gyűlölte, majd egyszer csak Ramona oldalán találták. Valószínű, hogy a Janenel történtek után rádöbbent arra, hogy a család mennyire fontos neki. Ő nem nőhetett fel rendes körülmények között, hiszen a szüleit és a testvéreit sok éve meggyilkolták. Ez volt az egyik ok, hogy a rossz oldal fele kezdett kacsingatni. Viszont miután szorosabb viszonyba került Ramonával teljesen megváltozott a szemszög, amelyből a világot nézte. Kétség kívül a szerelem megváltoztatta és felismerte mik a valódi értékek. Hogy aztán később miért bonyolódtak konfliktusba Ramona és Jack, arról már nem igazán beszéltek. Egyrészről nem volt hozzá közük és nem szívesen beszélték ki azt, amiről másrészt nem is nagyon tudtak. A vitákkal találkoztak, a miérteket nem ismerték. Annyit viszont bizonyos volt, hogy míg egymással voltak addig boldogok voltak.

Ezen a napon Ramona nem csak ki tudott volna ugrani a bőréből örömében, hanem sokkal magabiztosabb is volt. Tudta, hogy Jack ezúttal nem hagyja cserben. Jó párszor megfogadta, hogy többé nem engedi vissza magához a férfit, most mégis készül hozzámenni. A szeretete sokkal erősebb a haragjánál. Jack az egyetlen, aki meg tudja nyugtatni háborgó lelkét. Ő az, akiben bízik. Ő az, aki segíthet túltenni élete legnagyobb traumáján. Hogy miként és mikor áll elő Alex tettével az még kilátástalan volt a számára. Egy pillanat, egy alkalom, egy gesztus, egy érzet kell ehhez a vallomáshoz. Először vissza kell nyernie a férfi teljes körű bizalmát. Aljasnak tűnik, hogy ezt előre kitervelte, de nem kockáztathat. Nem veszítheti el Jacket egy kirohanás miatt. Várnia kell és szeretni.

A gyorsan jött menyegző miatt nem volt idő ruhát hozatni Európából, mert minimum három hónapba került volna. De nem estek kétségbe, hiszen Adeline és Marta szívesebben látta Ramonán az általuk szabott és varrt ruhakölteményt. Megkínlódtak az apró csipkés alkotással, de az eredmény lenyűgöző lett. Ramona káprázott, ahogyan magára öltötte a fehér, hosszúujjas, vállat szabadon hagyó ruháját. Szépen illeszkedett a karcsú alakjához s kidobta domborodó idomait. A ruha alja terebélyesedett, ahogyan elhagyta a combja közepét. Nem tűzött fátylat a hajába, helyette fehér gyöngyökkel díszítette azt. Izgatottságában rengeteg ideig készülődött és cseppet megvárakoztatta a bálteremben várakozó násznépet. Úgy gondolták, hogy kihagyják a templomi szertartást, s a pap a házban is összeesketheti őket.

Jack az esküvőre meghívta Marjoriet és Bobot is. Ramonának nem volt ellenvetése, de nem is nagyon örült neki. A férfi sem nyugtalankodott volna, ha tiltakozott volna ellene. Nem kívánt rosszban lenni az asszonnyal, mert véghez akarta vinni a tervét. Nem is sajnálta Ramonát. Amikor átölelte melegséget érzett, de semmi többet. Már nem szereti őt. Az árulása kiirtotta belőle ezt érzést. Ha rá gondol nem mosolyodik el. Ha látja nem érzi a táraságának hiányát. Nem lát benne mást csak undort és fájdalmat. A szíve megtelt keserűséggel, a lelke gonoszsággal. Már csak céljai vannak és nem válogat az eszközei között. Elveszi tőle azt, amiért az életét is adná. Nem lesz kegyelemmel iránta. Olyan szépen eltervezte a menetét, hogyan szerzi meg a birtokot és teszi tönkre az asszonyt. Valami viszont nyomja belülről. Csomót érez a gyomrában és mintha darabokra akarna szakadni a belsője. Rosszul van, felemészti a kínzó gondolat, a bosszú kínzó gondolatának folyamata. Már oly közel van hozzá. Nem hátrál meg. Nincs az az isten, ami eltántoríthatná a tervétől.

E nagy gondolatok közepette tárult ki a bálterem ajtaja, amin belépett Ramona. A helyiség megtelt fénnyel az asszony tündöklése láttán. Jack lelke felszabadult és gyönyör töltötte el a lelkét, ahogy nézte közeledő menyasszonyát. Csodálatosnak látta távolról és egyre gyönyörűbbnek, ahogy odaért. Mindaz a gyűlölet, ami eddig nyomta a szívét, elhalványodott és a szerelem öntötte el. Az a vad és szenvedélyes szerelem, ami összekötötte őket. Elmosolyodott Ramona szépséges arcát szemlélve. Megfogta a nő kezét és csókot lehelt rá. Egy pillanatra sem a vette le róla a tekintetét. Villámcsapásként érte ez a hirtelen érzelmi változás. Talán még mindig szereti? De hiszen az előbb vallotta be magának, hogy már semmit sem érez iránta. Mi történik vele? Alárendelődik az asszony varázsának. Ettől félt, ettől a szerencsétlenségtől tartott. Nem tudja megállni, hogy ne csodálja. Nem tudja őt nem szeretni. Mi lesz vele, ha már most ilyen érzelmek kavarognak benne? Nem tudja leállítani magát. Szeretni akarja, a magáénak tudni és alázatosan szolgálni. Jobban szereti őt, mint képzelte. Imádni, isteníteni, boldoggá tenni. Ramona, az ő Ramonája.

Az esküvői szertartás alatt nagy csend honolt végig a társaságon. Csak a pap beszédét és a jegyespár eskütételét lehetett hallani. A boldogság lerítt az arcukról. Az első hitvesi csók után, mely apró volt ugyanakkor bensőséges, a násznép felállva tapsolt és gratulált nekik. Éjszakába nyúlóan mulatoztak. Ramona és Jack szerelmesen összebújtak és úgy táncoltak. Aztán mások is felkérték a gyönyörű menyasszonyt. Elsőnek Felipe vette át a helyét.

Csodaszépen fest édesanyám. –dicsérte a fiú. Boldog vagyok Felipe. Nem tudja mekkora örömet okoz ez nekem. –csókolta meg az asszony kezeit. Édes fiam! Köszönöm, hogy támogatsz és mindig velem vagy. Sosem hagyom el, anyám. Ne is, mert én abba belehalnék. –ölelte át a fiát. –Te vagy a mindenem. Szeretlek. –suttogta Ramona fülébe Felipe. Életében először tegezte le az édesanyját, aki nem bánta ezt.

Jack vidám arccal lépett a puncsos asztalhoz és kitöltött magának egy finom italt.

Látom, igen jól szórakozol Rex. –jelent meg Marjorie. Nem tetszik a lagzi? –kérdezte Jack. Az nem tetszik, hogy elfeledkeztél valamiről.

Meggondoltam magam. Megtudhatnám, hogy mitől?- lépett oda Bob is. –Elcsábultál? Még mindig szeretem Ramonát. Tehát kilépek. Nem léphetsz ki! –rikoltott rá Marjorie, de Bob leintette őt, hogy nyugodjon le. Te tudod Rex. –mondta az amerikai. Micsoda? Te csak így engeded, hogy megsemmisítse a remek kis tervünket? –őrjöngött a nő. Rex tisztában van azzal, hogy mit kaphat ettől a nőtől. Elfeledte a fiatokat, ott van neki a lánya. Nem felejtettem el Alexet. –reagált idegese Jack. Mégis elnézed a halálát s a kapcsolatot, amely Ramonához fűzte. Most már elég legyen! –morogta le őket. Ha még mindig azt hiszed, hogy a te Ramonád egy kis angyal, akkor nézz oda! –Marjorie elfordította Jack fejét abba az irányba, amerre a nő és George táncoltak. –Látod mennyire közel állnak egymáshoz? Az intimitás határát súrolják. Nem emlékszel hányszor láttad a feleséged a doki társaságában? Vajon csak baráti kapcsolat fűzi össze őket? Szerintem annál több. Oh, azok a pillantások. –kuncogott Marjorie. –Vagy olyan ostoba, hogy még egyszer felszarvazzon? Jacknek több se kellett és a kitisztuló lelkét a sötétség borította be. Idétlenül belesett Ramona kelepcéjébe és majdnem a befolyása alá került. Átkozta csalárd felesége személyét. A felesége, igen. Az ő felesége, a tulajdona. Végezzük el, amiért jöttünk. –tette le a poharát. Remek. –örvendezett Marjorie a tenyerét összecsapkodva és Bobra kacsintott.

Jó cinkosnak bizonyultak a Jacket való befolyásolásban. Megvoltak az eszközeik, amivel a férfit el tudták téríteni.

Akkor cselekedj Marjorie! Nincs sok időnk! –utasította a nőt Jack.

Az asszony libegni kezdett a vendégsereg között valami rosszban sántikálva. Egyetlen embernek sem tűnt fel, hogy készül valamire kivéve Felipét, aki eredetileg is kifogásolta az asszony meghívását az esküvőre. Marjorie észrevette, hogy a férfi figyeli őt, ezért jobbnak vélte eltűnni a porondról. Kisétált a teraszra és a hátsókert felé vette az irányt. A fiú követte őt, hogy megtudja mit tervez. Meg is találta az egyik rózsabokor mellett.

Mit keres itt? –szólította meg.

Marjorie elnevette magát és átnézett Felipe válla fölött. A fiú megfordult, hogy lássa mi szórakoztatja ennyire a nőt. Ahogy hátat fordított neki Jackkel találta szembe magát és egy éles fájdalmat érzett a hasában. Mintha valami kiszakított volna onnét valamit.

Köszönd anyádnak! –csavarta meg a tört Jack és kihúzta a mélyedésből.

Felipe a kezeivel odakapott a sebre és érezte, hogy ömlik belőle a vér. Megszédült, a szájából megindult a vérzés, a lábai sem bírták már és ájultan rogyott a földre.

Jack és Marjorie visszalopózott a terembe és senkinek sem tűnt fel, hogy nem voltak bent.

Most pedig távozz innét. –suttogta Jack és odaadta a tört a nőnek, hogy rejtse el.

Vártak még egy tizenöt percet, majd odakint Bob a levegőbe lőtt és elvágtatott.

Mi volt ez? –rémült meg Ramona. Betolakodók a birtokon. –felelte Jack. Azonnal szólj Felipének és Nortenonak. –indult meg Ramona kifele. Te maradj itt életem. –állította le a férfi. –Ezt majd az embereid elintézik.

A sürgés-forgás közepette Ramona igyekezett lenyugtatni a vendégeket. Ezalatt Marjorie és Bon sikeresen kiszöktek a birtokról. Alig telt bele öt perc Norteno zihálva tért vissza, de nem Ramonához, hanem Jackhez ment. A férfi rémültséget színlelve nézett az asszonyra, aki majd összeesett a hirtelen rátört ijedelemtől. Ramona látta, hogy Norteno George-ért rohan, majd kirohannak a kertbe. Az asszony odarohant Jackhez.

Mit mondott Norteno? –kérdezte, de Jack nem válaszolt. –Mi az, Jack? –ragadat meg az ingjét, de férfi még mindig hallgatott.

Ramona nem bírta ezt a szótlanságot és rossz előérzettel futott ki az épületből. A fáklyák lángjából látta, hogy merre keresse az embereket. Odacsődült vagy hat munkás, így mindent eltakartak. Norteno meglátta a közeledő úrnőjét és megpróbálta visszatartani.

Eressz Norteno! –kiáltott rá és kitépte magát a férfi kezei közül.

A mellkasához kapott, amikor a fölön meglátta vérben fekvő fiát.

Felipe! –térdelt re mellé és megtapogatta a testét. –Kisfiam! –simogatta meg az arcát sírva. –Mi történt veled? Sajnálom Ramona. –mondta halkan George. Ne, csak ezt ne mondd! –kérte sírástól remegő hangon az asszony. Túl mély sebet kapott és elvérzett. Nem tudtam megmenteni. Nem! –kiáltotta le magát a nő. –Felipe nem, ő nem! –visszanézett a fiára és látta, hogy a fehér ingje csurom vér. – Felipe, édes kisfiam! –fogta kézre a fiú arcát és megcsókolta a homlokát, ahogy hozzábújt. –Ezt nem teheted meg az édesanyáddal, hallod?! Én vagyok az anyád. –rázta meg a gyermekét. –Szót kell nekem fogadnod! Ébredj fel! Nézz rám! Felipe! –zokogott Ramona és a szíve majd meghasadt fájdalmában. –Kisfiam! Édes, egyetlen kisfiam. –borult zokogva a fia élettelen testére.

Jack ennél a jelenetnél ért ki a helyszínre. Egy kis megbánást sem mutatott a tetteire nézve. Élvezte, ahogyan az asszony szenved. Visszakapja mindazt a fájdalmat, amit ő érzett Alex elvesztésekor. A bosszú elkezdődött és lassan elpusztítja ezt az erős asszonyt. Jane elvételével legyengítette, Felipe halálával megtörte. A birtokot gyerekjáték lesz tőle elvenni ezek után.

Kis mosoly húzódott meg a szája sarkában, amire Norteno is felfigyelt. Jack ránézett, de nem tudta leolvasni a munkás arcáról, hogy mit sejtett meg. Norteno feje elvörösödött és letörölte arcáról a könnyeit.