Egyikük a kerti kapirgálásra esküszik, más a tengerparti sütkérezésre szavaz, a harmadik végigdolgozza a nyarat. Valamennyien másképp képzelik a pihenést, de két dologban egyetértettek: aki szereti a munkáját, sose fárad el igazán, és a színész nyaralás közben is színész marad.
18
Fotó: Tyukodi László
Bánsági Ildikó: „Jó volna lábat lógázni néhány napig” Mint aki rálelt az örök ifjúság titkára: pörög, szinte szétfeszíti az energia. Kiheverte a hosszú házasság utáni válást, újjáépítette az életét. Elköltözött a városból, szebb, mint valaha, és ki se lát a munkából. Mindig futok. Nem tudom miért, folyton így alakul. A nyár is zsúfolt, hála a Jóistennek! Június elején mutattuk be Éless Béláékkal Albee Mindent a kertbe! címû darabját a Pataki Mûvelôdési Házban. Mióta kiebrudalták ôket a Budaörsi Játékszínbôl, ott dolgoznak, ahol tudnak… Egy másik független produkció, a tavaly színre vitt Sírpiknik óriási sikerrel megy, a tervek szerint nyáron beterítjük vele az országot. A film is megtalált újra: tavaly egy Átok címû négyrészes tévéfilm fôszerepét forgattam: izgalmas, mai családtörténet. Az HBO új sorozatot indít — ebbôl a bemutatóanyag készült el —, pszichológusnôt játszom benne, aki terápiaként fôz. Az Új Színházban több éve mûsoron lévô Fösvényt a nyár folyamán rögzíti majd a tévé, és lesznek szinkronmunkáim, talán hangoskönyv is. Egyébként nem bánom, sôt örülök neki. Munkamániás vagyok, ráadásul Kata lányom is elköltözött. Sok feladata volt a Nemzetiben, gyakran éjjel járt haza, eldöntötték hát egy
barátnôjével, hogy lakást bérelnek a városban. Hirtelen kiürült a ház. Furcsa érzés, úgyhogy jól is jön a sok munka. Kérdezem tôle: mikor pihen? Azt válaszolja: néha eszébe jut, milyen jó lenne lábat lógázni néhány napig. De amikor megtehetné, nem tud nyugton ülni: rohan a kertbe, füvet nyír, gyomlál, futóbabot ültet. Zsebkendônyi a veteményes, de rengeteg vele a tennivaló. Nem volna kötelezô a munka — nyílt a közelben egy remek termelôi piac — viszont imádja, ha a saját paradicsomját eheti. Kata fölvetette, hogy elmehetnénk néhány napra a tengerhez. Nagyokat úsznánk, napoznánk, ejtôznénk. Vagy ehetnénk Prágában, a Vencel téren jó kis fûszeres kolbászkákat. Nem tudom, lesz-e belôle valami. Képtelen vagyok hosszú idôre elszabadulni. Nálunk mindenki állatbolond, van két kutya, egy macska, két papagáj és az akváriumban a halak. Nincs kire hagyni ôket. A szüleim közel laknak, de nyolcvan fölöttiek. Pomázra pedig nemrég költöztem, még nem alakultak ki olyan kapcsolataim, hogy szívességet kérhetnék. Azt azért megemlíti, hogy vett egy felfújható medencét a kertbe. Lehet, hogy idén ebben nyaral — nyakig a vízben, jéghideg sört szopogatva.
Fotó: T
Fotó: Go
yukodi
rdon Esz
László
ter
19
Varázsa nagyrészt abból fakad, hogy békében él önmagával és a világgal. Derûje valódi, másokra is átragad. Vérbeli hedonista, aki nem dôzsöl ugyan, de odaadással élvezi az életet, megadja a módját ételnek-italnak, baráti beszélgetésnek, pihenésnek. Nem vagyok fáradtabb a szokásosnál. Különben is, egy színészt, ha kedvére való feladatai vannak, nem keríti hatalmába a rosszféle, „depis” fáradtság, amely elszívja az ember erejét. Három darabtól ugyan elbúcsúztam a Vígben, de még így is maradt három. A legnagyobb örömöt a Játék a kastélyban hozta, amit idén felújítottunk, és tizenhét év után újra eljátszhattam benne Almádi gróf szerepét. Molnár Ferencet sokan habkönynyûnek tartják, pedig nem az. Ebben a darabjában is felsejlik a drámai véna és a gyilkos szatíra — éppen ez a csiki-csuki az igazán jó írók erôssége. Még véget sem ért az évad, amikor elkezdtük forgatni Az ügynökök
20
Lukács Sándor: „Odafigyelek, hogy jusson idô a feltöltôdésre” a paradicsomba mennek címû nagyjáték filmet, Dézsi Zoltán rendezésében. Izgalmas történet, a közelmúltban, vagyis olyan korban játszódik, amelyet valamennyien átéltünk. Az általam alakított figura összetett személyiség, jó is, rossz is — az ilyen feladat inspirálja a színészt. Más munkát nem vállaltam nyárra. Igyekszem figyelni arra, hogy elég idô jusson a családra, a feltöltôdésre. A teniszezést — ami számomra a lazítás egyik legjobb formája — év közben is ûzöm, a rendszeres testmozgást semmi pénzért ki nem hagynám az életembôl. Kezdôdik a foci VB, és ô köztudottan fociôrült, teszi hozzá. Az eseményhez körítés jár: Balatongyörökön gyûlik össze a csapat, lesz nagy teniszezés, meccsnézés, éjszakába nyúló beszélgetések, sütögetés a kertben. A társaság zöme vidéki értelmiségi, több évtizede barátok, s nagyon jólesnek ezek az együttlétek a tízhónapos „szakmázás” után. Augusztusban pedig visszatérnek feleségével oda, ahol tavaly voltak: egy hétig Spanyolországban élvezik majd a napot, a vizet, a hosszú sétákat, no meg a tenger gyümölcseit.
Tahi Tóth László: „Idén Gogollal nyaralunk” Szintén a tenisz szerelmese, de ha sok a feladat, hetekig nem fog ütôt a kezébe. Fôz, fest, kiállítást szervez, huszonegynéhány éve a Mûvész Sportkör elnöke, soha nem unatkozik. Egy régi interjúnkban azt mondta: „Akkor tudok igazán kikapcsolni, ha magunk mögött hagyjuk a határt. Más ízek, más illatok, másfajta életmód. Csak hazafelé, Hegyeshalomnál zökkenek vissza a rendes kerékvágásba.” Két-három hetet szokott nyaranta pihenésre szánni, idén azonban könnyen lehet, hogy fölborul a szokott menetrend.
hogy nem vállalom el, de bátor férfi lévén úgy döntöttem, fel fogok nôni a feladathoz. Azóta lefutott tíz elôadás, és most érzem csak igazán, mennyire más ez, mint az eddigi szerepeim. Például speciális módszerrel tartom magamban ébren a darabot: különbözô napszakokban — hússzeletelés vagy akár borotválkozás közben — elmondom fejben a szöveget, nem elejétôl a végéig, hanem össze-vissza, nehogy kimaradjon valami. Bennem tárgyakhoz kötôdik a szöveg, és ha nincs a szemem elôtt a kellék-fogas vagy az íróasztal a tollal, akkor pokoli nehéz. Ezúttal tehát valószínûleg nem teheti meg, hogy két-három hétre „kiradírozza” fejébôl a darabot. Feleségével, Kárászy Szilvia zongoramûvésznôvel közös kedvencük Olaszország. Ha összeadnák az eddigi olasz nyaralásokat, egy évre is rúgna az ott töltött idô. Most a nápolyi öblöt szemelték ki. De megeshet, hogy Tahi mûvész úr — miközben az azúrkék tengert csodálja, vagy pörkölôdik a napon — titkon Gogollal randevúzik.
Ôsszel még úgy tûnt, laza évem lesz. A Vígben két darabban szerepeltem, és játszottuk a Tivoli Színházban a Hárman a padont, Szilágyi Tiborral és Vári Évával. Aztán egyszer csak jött a felkérés, hogy csináljam meg Az ôrült naplóját Szolnokon. Gogol monodrámája fantasztikus lehetôség, de irgalmatlanul kemény munka. Két óra intenzív jelenlét a színpadon, amikor csak magadra és az áldozatos munkatársakra (kellékes, öltöztetô, technikus stb.) számíthatsz. Ráadásul Darvas Iván tette a szerepek szerepévé, s tudtam, ez mire kötelez. Egy pillanatra az is felmerült bennem,
21
Egy isten háta mögötti faluból jött a fôvárosba, hogy meghódítsa a világot jelentô deszkákat. Pályakezdô korában Tolnay Klári azt mondta róla: olyan, akár egy angol lady. Hatvanon túl is gyönyörû, kedvessége megejtô, tartása királynôi. Nehéz elképzelni kisbuszban zötyögve, noha három éve így ingázik a soproni színház és a budapesti Madách között. A telet utálja, a nyárért rajong, ám idén nem adhatja át magát a klasszikus nyári örömöknek. Munkás idôszak vár rá, melynek végén talán megtudjuk, milyen az igazi Bencze Ilona. Július másodikán mutattuk be Mark Dunn Öt nô az esôben címû darabját a Városmajori Színpadon. A Száguldó Orfeum Színház produkciója, és én rendeztem. Négy éve próbálkoztam rendezéssel elôször, Hûvösvölgyi Ildi beszélt rá. Belevágtam, és nagy örömömet leltem benne. Szeptemberben indul a Madách Musical Tánciskola musicalszínész képzôje, amelynek osztályvezetô tanára leszek, így már nyár elején elkezdtük felvételiztetni a gyerekeket. Ha mindezzel végez, sort kerít egy eddig példátlan vállalkozásra: könyvet ír magáról. „Ez is más ötlete” — jegyzi meg sietve. Ô sem
Fotó: Madác
22
h Színház
Bencze Ilona: „Aláírtam a szerzôdést, nem lazíthatok” az életét, sem önmagát nem látja olyan különlegesnek, ami könyvbe kívánkozna. Felhívott egy kiadó. Megdöbbentem, de nem mondtam nemet. Két nagy füzet már elkészült, az egyik évek óta megvolt, a másikba a fölkérés után kezdtem bele. Két-három mondatokat írtam, de azt folyton: buszon, elôadás szünetében, ahol éppen eszembe jutott. Karácsonyra tervezik a megjelenést, s a könyv tartozéka lesz életem elsô CD-je, amelyen énekelek, talán verset is mondok. Borzasztóan izgat a dolog, már elôre élvezem! Persze nem lehet egyfolytában írni. Reggel kiülök a kertbe körmölni, pihenésül összetakarítok, elmegyek a kutyákkal az erdôre, aztán folytatom. Ismerem magam: világéletemben precíz, megbízható ember voltam, aláírtam egy szerzôdést, tehát ha ezentúl két órákat alszom csak, akkor is meg kell lennie! És legyôzöm az ezzel kapcsolatos félelmeimet… Eleget féltem. Mindig attól tartottam, hogy nem vagyok elég jó. Nem másoknak, önmagamnak nem tudtam megfelelni soha. Tudatosan szoktattam magam a korral, hogy ne így legyen. Errôl — vagyis a belsô csatáimról — is írok majd a könyvben. Sombor Judit
