MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 143. szám
– Péli Helga, Tóth Imelda Margit.
Az Úr hazahívta: – Demeter Imre, Bölöni Ibolya, Hunyadi Éva, Miklós Árpád, Bostenaru Mária, Füzi Dezső, Petruşan Anna.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Kedves jó sepsiszentgyörgyi hívek! Bizonyára a sajtóból értesültetek, hogy Sepsiszentgyörgy 550 évvel ezelőtt kapta meg a városi rangot. Történelmi emlékeink bizonyitják, hogy a település legalább 200 évvel öregebb. Ennek biztos jele, hogy már a 12. század végén, 13. század elején állt a településen két templom, s létezett két egyházközség. Ennek az ősi templomnak és egyházközségnek jogutódja a szent József templom. Nem az 550 éves évforduló, hanem a szükség hajt, hogy a templom tetőszerkezetét, javítsuk és kicseréljük. Ez a munka lessz a mi tisztelgésünk és elismerésünk kifejezése az 550 éves város iránt. Azonban ezt a nagy munkát csak összefogással, anyagi áldozattal valósíthatjuk meg. Ezért kérek minden jóakaratú embert, tehetségéhez mérten segítsen az anyagiak előteremtésében. Az ősök iránti tisztelet és kegyelet is arra sarkall, hogy megőrizzük, megvédjük, amit nagy áldozatok árán felépítettek és ránk hagytak. Bízom a szentgyörgyi hívek nagylelkűségében és segítőkészségében. Adományaikat a plébánia pénztárába fizethetik be. Isten segítségében és a hívek városunk és templomunk iránti szeretetében bízva hiszem, hogy a nagy ünnep egyik kiemelkedő eseménye az újra fedett templom megáldása lesz. Szabó Lajos, plébános 12
Boldog Meszlényi Zoltán püspök és vértanú március 4 Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. 1915. október 28-án Innsbruckban szentelték pappá. 1917-től érseki szertartó és levéltáros, 1920-tól érseki titkár. 1937. október 28án püspökké szentelték. Püspöki jelmondata: Fidenter ac fideliter – bizalommal és hűséggel. 1950. június 17-én esztergomi káptalani helynöknek választották. Tizenkét nap múlva, június 29én elhurcolták Esztergomból. A kistarcsai börtönben a kegyetlen bánásmód következtében 1951. március 4-én halt meg. Jeltelen sírjának holléte, akárcsak a halál időpontja sokáig ismeretlen volt. Hamvas Endre csanádi püspök már 1956 szeptemberében szerette volna exhumáltatni és áthelyezni a földi maradványokat az esztergomi bazilika kriptájába. A forradalom eseményei azonban meggátolták ezt. Végül 1957-ben az egykori börtönlelkész segítségével állapították meg, hogy Meszlényi Zoltán az új köztemető egyik sírja alatt nyugszik. Újratemetésére azonban csak 1966. június 23-án szállították át a koporsót az esztergomi bazilika altemplomába. A nyilvánosság kizárásával tartott szertartáson csupán néhány paptársa jelenhetett meg. Boldoggá avatására 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában. Részlet az 1945. július 8-i papszentelés alkalmával mondott beszédéből: „Az élet, különösképpen a pap élete katonáskodás a földön, a lelkipásztorkodás örökös küzdelem saját gyarlóságunkkal, s azoknak az embereknek örök gyarlóságával, akik között élnünk kell, mint a szent titok kiszolgáltatóinak. A világ az ő démoni erőivel mindig ellentétes beállítottságú az Egyházzal szemben, mert nem tudja elviselni az erkölcsért és a jóért folytatott harcot, s ennek a harcnak végső kimenetelébe vetett győzedelmes hitét, mellyel az Egyház napjai előtte jelentkeznek.” Verbényi István az Adoremus nyomán
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesültek:
2011 március
XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete Kedves Testvérek! A nagyböjt, amely a húsvét szent ünnepéhez vezet minket, nagyon értékes és fontos liturgikus időszak az egyház számára, s ennek tükrében örömmel fordulok hozzátok néhány gondolattal, hogy ezt az időszakot kellő elkötelezettséggel éljük meg. Az Egyház közössége, miközben a Jegyesével való végleges találkozásra tekint, amely az örök húsvétban valósul meg, állhatatos imádsággal és buzgóbban gyakorolva az irgalmasság tetteit, fokozottan törekszik a lélek megtisztulására, hogy a Megváltás misztériuma által még bővebben merítsen a Krisztus Urunkban való új életből (vö. nagyböjti I. prefáció). 1. Már megkeresztelésünk napján megkaptuk ezt az új életet, amikor „Krisztus halálának és feltámadásának részeseivé lettünk”, és elkezdődött számunkra „a tanítványság örömteli és felemelő kalandja”. (Homília Urunk megkeresztelkedésének ünnepén, 2010. január 10.). Szent Pál újra és újra rámutat leveleiben arra az egyedülálló közösségre, amely ebben a keresztségi megtisztulásban valósul meg Isten Fiával. Az a tény, hogy a keresztséget a legtöbb esetben gyermekként kapjuk meg, rámutat, hogy Isten ajándékáról van szó: senki sem saját erejével érdemli ki az örök életet. Isten irgalmát, amely eltörli a bűnt és lehetővé teszi, hogy „ugyanazzal a lelkülettel” éljük életünket, „amely Krisztus Jézusban volt” (vö. Fil 2,5), ingyen kapja az ember. A Népek Apostola a filippiekhez írt levélben
kifejezi az átalakulás értelmét, amely a Jézus halálában és feltámadásában való részesedés által valósul meg, és rámutat céljára: „hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is” (Fil 3,10–11). A keresztség tehát nem csak egy múltra emlékező szertartás, hanem találkozás Krisztussal, aki a megkeresztelt ember egész létét alakítja, az isteni életet ajándékozza neki és őszinte megtérésre hívja, melyet a kegyelem indít el és tart fenn, és ez vezeti majd el Krisztus teljessége életkorának mértékére. Különleges kapcsolat fűzi a keresztséget a nagyböjthöz, amely alkalmas időszak az üdvözítő kegyelem megtapasztalására. A II. Vatikáni Zsinat atyái az egyház minden pásztorát arra hívták, hogy „minél bőségesebben alkalmazzák a nagyböjti liturgia sajátos keresztségi elemeit” (Sacrosanctum Concilium, 109). Az egyház ugyanis már a kezdetektől összeköti a húsvéti vigíliát a keresztség szertartásával: ebben a szentségben megvalósul az a nagy misztérium, amely által az ember meghal a bűnnek, részesedik az új életből a feltámadt Krisztusban és megkapja Isten Lelkét, aki feltámasztotta Jézust a halálból (vö. Róm 8,11). Ezt az ingyenes ajándékot mindannyiunknak újból és újból fel kell élesztenünk magunkban és a nagyböjt ahhoz hasonló utat kínál fel számunkra, mint a katekumenátus, amely az ősegyház keresztényeinek épp(folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldaról)
úgy, mint a mai katekumeneknek a hit és a keresztény élet semmivel nem helyettesíthető iskolája: ők valóban úgy élik meg a keresztséget mint egész létüket meghatározó eseményt. 2. Ahhoz, hogy komolyan elinduljunk a húsvét felé vezető úton, és készüljünk az Úr feltámadásának ünneplésére – a liturgikus év legnagyobb és legörömtelibb ünnepére –, mi lehetne megfelelőbb annál, mint hogy hagyjuk, hogy Isten igéje vezessen minket. Ezért az egyház a nagyböjti vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszok által különösen mély találkozáshoz vezet minket az Úrral. Végigjáratja velünk a keresztény beavatás útjának szakaszait: a katekumenekkel az újjászületés szentségében való részesedésre készülve, a megkereszteltekkel pedig azért, hogy új és meghatározó lépéseket tegyenek Krisztus követésében, és teljesebben ajándékozzák magukat neki. Nagyböjt első vasárnapja nyilvánvalóvá teszi számunkra, mit jelent emberként élni ezen a földön. A kísértések elleni győzedelmes harc, melylyel kezdetét veszi Krisztus küldetése, meghívás arra, hogy tudatára ébredjünk saját törékenységünknek, és így befogadjuk a kegyelmet, amely megszabadít a bűntől és új erőt ad Krisztusban, aki az út, az igazság és az élet (vö. Ordo Initiationis Christianae Adultorum, 25). Határozott felhívás ez, hogy emlékezzünk arra, hogy a keresztény hit – Jézus példájára és vele egységben – egyúttal harc „ennek a sötét világnak kormányzói” ellen (Ef 6,12), ahol a sátán működik és nem fárad bele ma sem, hogy megkísértse az embert, aki az Úrhoz akar közeledni: Krisztus győzelemmel kerül ki a kísértésből, hogy a mi szívünket is megnyissa a reményre és vezessen bennünket, hogy legyőzzük a rossz csábítását. Az Urunk színeváltozásáról szóló evangéliumi részlet Krisztus dicsőségét állítja szemünk elé, amely előrevételezi a feltámadást, és hírül adja, hogy az ember istenivé válik. A keresztény közösség tudatára ébred, hogy velük is az történik, mint Péterrel, Jakabbal és Jánossal – Jézus „fölment külön velük egy magas hegyre” (vö. Mt 17,1) –, hogy mint fiak a Fiúban újra befogadják Krisztust, Isten kegyelmének ajándékát: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Meghívás ez arra, hogy eltávo2
lodjunk a hétköznapi élet zajától azért, hogy elmélyüljünk Isten jelenlétében: Ő mindennap szeretne Igéjével lelkünk mélyére hatolni, ahol az megkülönbözteti a jót és a rosszat (vö. Zsid 4,12), és megerősíti az Úr követésére irányuló akaratot. Jézusnak a szamariai asszonyhoz intézett kérése: „Adj innom!” (Jn 4,7) – amelyet a harmadik vasárnap liturgiájában hallunk –, kifejezi Isten vágyát minden ember iránt, és szeretné felébreszteni szívünkben annak a víznek az ajándéka iránti vágyat, „amely örök életre szökellő vízforrás lesz” bennünk (Jn 4,14). Ez a Szentlélek ajándéka, aki a keresztényeket „igazi imádókká” teszi, akik tudnak „lélekben és igazságban” (vö. Jn 4,23) imádkozni az Atyához. Csak ez a víz olthatja a jó, az igazság és a szépség iránti szomjunkat! Csak ez, a Fiútól kapott víz öntözi meg nyugtalan és elégedetlen lelkünk pusztaságát, „amíg meg nem pihen Istenben”, ahogy ezt Szent Ágoston híres szavai kifejezik. A következő vasárnap a vakon született emberről szóló szakasz úgy mutatja be Krisztust mint a világ világosságát. Az evangélium mindannyiunkat megszólít: „Hiszel az Emberfiában?” „Hiszek, Uram!” (Jn 9,35.38), jelenti ki örömmel a vakon született, s ezt minden hívő nevében mondja. A gyógyulás csodája azt fejezi ki, hogy Krisztus szemünkkel együtt a belső látásunkat is meg akarja nyitni, hogy hitünk egyre mélyebbé váljon és fel tudjuk ismerni benne egyetlen Üdvözítőnket. Ő bevilágítja az élet minden sötétségét, és segíti az embert, hogy a „fény szülötteként” éljen. Amikor az ötödik vasárnapon Lázár feltámasztását hirdetik nekünk, akkor létünk utolsó misztériuma előtt állunk: „Én vagyok a feltámadás és az élet. ... Hiszed ezt?” (Jn 11, 25-26). Ekkor az egész keresztény közösség – Mártával együtt – teljes reményét őszintén újra a Názáreti Jézusba helyezi: „Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön” (Jn 11,27). A Jézussal való közösség ebben az életben felkészít minket, hogy átlépjünk a halál küszöbén, és örökké Benne éljünk. A holtak feltámadásában való hit és az örök élet reménye megnyitják látásunkat létünk végső értelmére: Isten a feltámadásra és az életre teremtette az embert, és ez az igazság adja meg a valódi és (folytatása a harmadik oldalon)
Öskű Szent Kereszt templom A község közepén furcsa, szokatlan formájú, valami nagyon ősi funkciót sejtető épületre lesz figyelmes a látogató. Valójában egy jellegzetes román kori templomot találunk a falu feletti sziklakúpon. Okleveles említését csak a XV. századtól ismerjük, de a kör alaprajzú, félköríves szentéllyel kiegészített, egykor a falu plébániatemplomaként működő épület bizonyosan a XI. század végén épülhetett. A templom kerek hajójának átmérője majdnem hét és fél méter, ezt egy félköríves záródású apszissal bővítették, majd a XV. század folyamán az északi oldalon egy kis sekrestyével tették teljessé. Bejárata a déli oldalon nyílik, az ajtó kőkerete a barokk korból származik. Zsindellyel borított kupolás fedése a XIX. századi rekonstrukciót jelzi. A templom korának meghatározásában nemcsak a jellegzetes épülettípus van segítségünkre, a romanika jellemző falazási technikáját is megfigyelhetjük a néhol lehullott vakolat alatt.
A közel két méter vastagságú falat téglával kevert kőből alakították ki, ez a halgerinces falrakási mód a XI. századra jellemző. Ez a különleges formájú templom nem ritka Magyarországon, hisz a közép-európai elterjedési körben itt találták a legtöbb centrális elrendezésű egyházi rendeltetésű épületet. Erre utal a sok helységnév is, mely nevében őrzi egykori egyházának formáját, így találunk Kerekegyházát, Kerekboldogasszonyfalvát, Kerekszenttamást, Kerekszentmiklóst Magyarország különböző megyéiben. Az első ilyen típusú emlékek a X. század végéről maradtak ránk, virágkoruk a tatárjárásig tart, és bár azután is épültek ilyen típusú templomok, a már megváltozott igények másfajta templomépítészet kialakulásához vezettek. Ennek az egyszerű építési formának eredete a német, Karoling és Ottó-kor uralkodói reprezentálását szimbolizáló, centrális kápolnákra vezethető vissza, amelyből Közép-Európában alakult ki egy annál sokkal egyszerűbb, másfajta rendeltetésű épülettípus. Magyarországra cseh, lengyel és morva közvetítéssel érkezett. Kezdetben itt is uralkodói vagy fejedelmi kápolnákként működtek, mint az esztergomi vár körtemploma vagy a veszprémi Szent György kápolna. A XI. századtól kezdve az egyre vagyonosodó feudális urak is követni kezdték ezt a mintát, amely rövid idő alatt falusi plébániatemplomként terjedt el. Természetesen nemcsak a német hatásnak köszönhető kialakulásuk, elterjedésükben valószínűleg a bizánci, jellegzetesen centrális templomépítészet is nagy jelentőségű volt. Talán a jeruzsálemi zarándoktemplom centrális elrendezése is követendő példa lehetett. A centrális, kör alaprajzú, sokszögű vagy ezek köré karéjosan elrendezett terek szinte egyetlen, mértanilag is kitűzhető pontra kényszerítik a figyelmet. Ezt a koncentrált figyelmet, az egyszerű, mégis különleges térhatást és az ezekből természetes módon következő emelkedett érzést ma is biztosítja a látogató számára a jelenleg is működő templom. Földes Mária 11
Jézus „negyedik” kísértése Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma (a hároméves perikóparend szerint, mindhárom évben) Jézus megkísértéséről szól. A szinoptikusok közül Máté és Lukács felsorolja a három kísértést: a test kívánságát (kenyér), a szemek kívánságát (birtoklás) és az élet kevélységét (dicsőség). Márk evangélista csak annyit mond; hogy „megkísértette a sátán”. Jézus visszautasítja a kísértőt. Az ő éhsége nem megvásárolható, az ő ambíciója nem a gazdagság, és isteni mivolta nem bűvészmutatványokra való. Jézus célja nem a test szolgálata, ereje nem a külső hatalom, és dicsősége nem az emberi elismerés. A három kísértés mindegyike megegyezik valamiben: Jézus figyelmét önmagára akarja fordítani. Ne foglalkozzék mással, csak saját nyomorúságával, saját vágyaival és lehetőségeivel. Ne törődjék a Küldővel és a küldetéssel, hanem maga pillanatnyi jólétével, hasznával és érdekével. Ez Jézus negyedik kísértése, az a három kísértés gyökere, nagyon is átlátszó háttere. A kísértőt sohasem egyedül a személy érdekli csupán, hanem más is: általában az ügy, Isten és az emberek ügye, amelyet valaki képvisel, és amiért valaki dolgozik. Lélektanilag nézve: milyen pontosan van kiszámítva a kísértés ideje! Jézus megkísértése az ő küldetése teljesítésének a kezdetén történik. Hogy lehetőleg semmi sem valósuljon meg a tervből, mindjárt az elején zátonyra fusson a nagy szándék. Ez a kísértés mindig elrejtett a mi életünkben is. Hol a félelem és aggódás ruhájába öltözik, és így akar társunkká szegődni, hol a lustaság és a kényelemszeretet álarcában közelit felénk. Van, amikor elkeseredettség formájában szálélja meg szívünket, máskor meg alaptalan optimizmussal vagy elbizakodottsággal csábít munkátlanságra, tétlenségre és hűtlenségre. Sokszor az emberi okoskodást is felhasználja: kimagyarázkodásra ad lehetőséget, és önvédelem címén fordít szembe önmagunkkal és küldetésünkkel. „Törődj csak magaddal, mi gondod a világgal!” – sokszor hallott kísértő szólamok ezek. Az üdvösség ügye, magunk és mások üdvösségének ügye a legfontosabb a világon. Ezt állítja elénk a nagyböjt. Ennek behatóbb munkálásá10
ra köteleztük el magunkat hamvazószerdán, amikor tekintetünket a világi lét határain túlra irányítottuk, örök jövőnket idézve. Jézus felkészült küldetésének teljesítésre. Negyven napon át készült a pusztában kemény aszkézissel. És ha – az evangélium tanúsága szerint – neki szüksége volt erre a felkészülésre és pusztai aszkézisre, nekünk százszorosán szükségünk van rá. Hogy megtanuljuk önmagunk megtagadását, a kísértések visszautasítását, az igazi értékek keresését. Hogy hűségesebbek legyünk Isten elgondolta önmagunkhoz, célunkhoz és küldetésünkhöz. Hogy megtanuljunk mindent az üdvösség viszonylatában szemlélni, önmagukat is. Hogy felmérjük reális lehetőségeinket, és elhárítsuk a tévutak csábítását. Hogy végül is Istenre hagyatkozva megerősítsük vele való kapcsolatunkat. Minderre különlegesen alkalmas a nagyböjti szent idő. www.freeweb.hu/gyertya
A tékozló fiú imája Akartam mindent, ami nekem jár. Elvettem, elvittem, elszórtam, elvesztettem. Semmim sincs már. Szegény vagyok és idegen. Mi várhat még rám? Kivárhat még rám? Apám! Fölkelek, hazatérek, megbánom... letörlesztem. És te már vártál, messziről megláttál, elém szaladtál, nyakamba borultál, megcsókoltál. Sírtam, dadogtam, zokogtam... És te örömödben felöltöztettél, gyűrűt húztál ujjamra. sarut a lábamra, levágtad a hízlalt borjút, etettél és vigadtál velem. Bocsáss meg! Nem hagylak el többé soha!
(folytatás a második oldalról)
végső dimenzióját az emberek életének, személyes és társadalmi létüknek, a kultúrának, a politikának, a gazdaságnak. A hit fénye nélkül az egész világegyetem ott marad egy sírboltba zárva jövő és remény nélkül. A nagyböjti út a húsvéti szent három napban, különösen a szent éjszaka nagy virrasztásában teljesedik ki: keresztségi fogadalmunk megújításával újra megerősítjük, hogy Krisztus életünk Ura, azé az életé, amit Istentől kaptunk, amikor újjászülettünk „vízből és Szentlélekből”. Ismét megerősítjük szilárd elhatározásunkat, hogy válaszolunk a kegyelem működésére és ezáltal tanítványai leszünk. 3. A keresztség szentsége által történő elmerülésünk Krisztus halálában és feltámadásában, mindennap arra ösztönöz bennünket, hogy megszabadítsuk szívünket az anyagi dolgok terhétől, a „földdel” való önző köteléktől, amely szegénynyé tesz és megakadályoz minket, hogy készségesek és nyitottak legyünk Isten és a felebarát előtt. Isten Krisztusban szeretetként nyilatkoztatta ki magát (vö. 1Jn 4,7–10). Krisztus keresztje, „a kereszt szava” megmutatja Isten üdvözítő erejét (vö. 1Kor 1,18), aki önmagát ajándékozza oda, hogy az embert újra felemelje és megmentse – ez a szeretet legradikálisabb formája (vö. Az Isten szeretet kezd. enc., 12.) A böjt, az alamizsna és az imádság hagyományos gyakorlatain keresztül, amelyek a megtérésre való törekvésünket fejezik ki, a nagyböjt arra nevel minket, hogy egyre radikálisabban éljük meg Krisztus szeretetét. A böjt, amelynek különböző motivációi lehetnek, a keresztény ember számára mély, vallási értelmet nyer: szegényebbé téve asztalunkat megtanuljuk legyőzni önzésünket, hogy az ajándékozás és a szeretet logikája szerint éljünk. Elviselve valaminek a hiányát – és nem csak a fölöslegről való lemondást –, megtanuljuk levenni tekintetünket az „énünkről”, hogy felfedezzünk Valakit magunk mellett és felismerjük Istent sok testvérünk arcán. A keresztény számára a böjt egyáltalán nem magába zárkózás, hanem még inkább megnyílás Isten felé és az emberek szükségletei előtt, és ezáltal az Isten iránti szeretet egyben felebaráti szeretet is (vö. Mk 12,31). Utunk során szembetalálkozunk a birtoklás
és a pénzsóvárság kísértésével is, amelyek Isten elsőbbségét veszélyeztetik életünkben. A birtoklás vágyának következményei erőszak, hatalommal való visszaélés és halál. Ezért az Egyház – különösen a nagyböjti időben – arra hív, hogy gyakoroljuk az alamizsnaadást, vagyis javaink másokkal való megosztásának képességét. A javak bálványozása azonban nemcsak eltávolít másoktól, hanem üressé, boldogtalanná teszi az embert, becsapja, áltatja anélkül, hogy megvalósítaná, amit ígér, mert az anyagi javakat Isten helyére teszi, aki az élet egyetlen forrása. Hogyan is érthetnénk meg Isten atyai jóságát, ha a szívünk önmagunkkal és saját terveinkkel van tele, és azzal álltatjuk magunkat, hogy ezekkel biztosíthatjuk jövőnket? A kísértés az, hogy úgy gondolkodunk, mint a példabeszédben szereplő gazdag: „Ember, van annyid, hogy sok évig elég...”. Ismerjük az Úr ítéletét: „Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet...” (Lk 12,19-20) Az alamizsna gyakorlata felhívás arra, hogy Isten legyen számunkra az első és odafigyeljünk a másik emberre, hogy újra felfedezzük jóságos Atyánkat és megtapasztaljuk irgalmát. Az Egyház az egész nagyböjti időszakban különösen bőven adja nekünk Isten igéjét. Róla elmélkedve és magunkévá téve, megélve a mindennapokban, megtanuljuk az imádságnak egy értékes és semmivel nem helyettesíthető formáját, mert az Istenre való odafigyelés, aki továbbra is szól hozzánk szívünkben, táplálja hitbeli előrehaladásunkat, melyet keresztségünk napján kezdtünk el. Az imádság lehetővé teszi azt is, hogy új módon fogjuk fel az időt: az örökkévalóság és a természetfeletti távlata nélkül ugyanis az idő csupán egy olyan távlat felé vezeti lépteinket, amelynek nincs jövője. Az imádságban azonban időt találunk Istenre, ezáltal felismerjük, hogy „az Ő igéi nem múlnak el” (vö. Mk 13,31), és abba a bensőséges közösségbe lépünk vele, „amit senki el nem vehet tőlünk” (vö. Jn 16,22) és amely megnyit bennünket arra a reményre, amelyben nem csalódunk, az örök életre. Összefoglalva: nagyböjti utunk, amelynek során a kereszt misztériumát szemléljük, azt jelenti, hogy Krisztushoz „hasonulunk a halálban” (vö. Fil 3, 11) azért, hogy mély megtérés (folytatása a negyedikdik oldalon) 3
(folytatás a harmadik oldalról)
menjen végbe életünkben. Vagyis hagyjuk, hogy a Szentlélek működése átalakítson bennünket, ahogy Szent Pállal történt a damaszkuszi úton; határozottan Isten akarata szerint irányítsuk életünket; szabaduljunk meg önzésünktől úgy, hogy legyőzzük a másokon való uralkodás ösztönét és megnyíljunk Krisztus szeretetére. A nagyböjti időszak megfelelő alkalom arra, hogy felismerjük gyengeségünket, őszintén megvizsgálva életünket befogadjuk a bűnbánat szentségének megújító kegyelmét és határozottan Krisztus felé haladjunk. Kedves Testvéreim! A Megváltónkkal való személyes találkozás által, valamint a böjtön, az alamizsnán és az imádságon keresztül a megtérés
útja a húsvét felé arra segít, hogy újra felfedezzük keresztségünket. Az idei nagyböjtben újítsuk meg készségünket annak a kegyelemnek a befogadására, amit Isten akkor nekünk ajándékozott azért, hogy megvilágítsa és vezesse minden tevékenységünket. Arra vagyunk hivatottak, hogy Jézus egyre nagylelkűbb és hitelesebb követésében minden nap megéljük mindazt, amit e szentség jelent és megvalósít. Ezen az utunkon rábízzuk magunkat a Szűzanyára, aki világra hozta Isten Igéjét hitben és testben, hogy úgy, mint ő, elmerüljünk Fiának, Jézusnak halálában és feltámadásában, és örök életünk legyen. XVI. Benedek pápa
Gondolatok a nagyböjtről Radó Polikárp az egyházi évről szóló könyve alapján 1. A nagyböjt a bűnbánat ideje A bűnbánat gondolata élesztő kovászként járja át a „Negyven nap” gondolatvilágát. Ókeresztény imádság: „Isten, minden irgalmasság és a teljes jóság szerzője, Te a bűnöknek gyógyulását a böjtölésben, az imádságban és az alamizsnában mutattad meg. Tekints kegyesen alázatos bűnvallomásunkra, hogy kiket földre görnyeszt lelkiismeretünk, a Te irgalmasságod egyenesítsen föl.” Négy gyógyszerrel tisztítsuk lelkünket: az imádság, a gyónás, az önmegtagadás, és érinteni az életet, Krisztust. 2. A nagyböjt az önmegtagadás ideje A böjt nem öncélú valami, Istennek nem telik öröme abban, hogy valaki sanyargassa önmagát. Aranyszájú szent János figyelmeztetése: „Kedvesem, ha tested gyengesége miatt nem tudod étlenül eltölteni a napot, senki, akinek esze van, nem hányja ezt neked a szemedre. Hiszen megértő és emberszerető Urunk van nekünk, ki semmit sem követel olyast tőlünk, ami erőnket meghaladná. Mert nem az ételtől való megtartóztatást követeli egyszerűen csak..., hanem azt, hogy az élet cselekedeteitől elálljunk, és egész időnket lelki dolgokkal töltsük el.” Szent Ágoston figyelmeztetése: „Akik úgy tartózkodnak a húsételtől, hogy nehezebben elkészíthető és nagyobb értékű ételeket hajhásznak, 4
nem tévednek az ilyenek, az ilyen böjt megtartóztatás vállalása, hanem csupán a fényűzés megváltoztatása.” Aquinói Szent Tamás: „Elég, ha ezeket kerüljük: mohón enni – csak a legjobbat enni – mérték nélkül enni – csak válogatott dolgokat enni – csak azt enni, ami ízlik." Külső önmegtagadások: – Böjtöltessük a szemünket! A szem a lélek ablaka. Sok halálos bűn kezdődött a szemen keresztül. – Böjtöltessük a fülünket! Nem kell mindent megtudni. Zárjuk el fülünket minden megszólás és pletyka elől. – Böjtöltessük a nyelvünket! A sok beszédben nem lehet elkerülni a bűnt. Teremtsünk csendet magunkban és magunk körül! – Böjtöltessük a testet azzal, hogy nem adunk meg neki minden kényelmet! A test legnagyobb böjtöltetése az álom elvonása. Kezdődjék a kelés fürge, vidám, nagylelkű kiugrással. Belső önmegtagadások: – Tagadjuk meg kishitűségünket! – Tagadjuk meg elpuhultságunkat! – Tagadjuk meg magunkat az emberekkel való viszonyunkban! Elviselni a nehezen elviselhetőt!
EGY BIBLIÁT KÉRÜNK! – így szóltak a mélyből. Egy keresztény nyomda azonnal hozzálátott Pedro, Alvaro, Juan és többiek kora reggel a 8x12 cm-es, kisméretű Szentírás nyomtatásámegcsókolták egészséges szép gyermekeiket, fehoz, ami a szondába fér. Készültek a személyre leségüket – egy perc szívszorulás – és útnak indulszóló beírások az első lapokra. Mindenki megtak munkahelyükre, a bányába. Jól kerestek, de kapta még a 40. zsoltár 2-3, versét is: „Várván szívük mélyén néha fel-fel tört a szorongás. Nem vártam az Urat és ő lehajolt hozzám, meghallotvolt híres a biztonságosságáról ez a munkahely. ta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a Lassan öltöztek át munkaruhába, férfiasan sárból, iszapból. Sziklára állította lábamat, bizviccelődéssel elűzve az aggodalom felbukó hullátossá tette lépteimet” mait. És nekiláttak. Izzasztó volt a meleg, de dolÉs kicsi nagyitókat is kapcsoltak a mini Bibligoztak. Fáradni kezdtek, közel volt az ebédszünet. ához, hogy az olvasását megkönnyítsék. És csúszÉs ekkor irtózatos robajjal beomlott a vájat. tak le a mélybe a keskeny szondán az Úr szavaiDöbbenet, sokk, sírás és akkor megszólalt nak foglalatai és érkeztek a személyes üzenetek. egy férfihang: „Irgalmazz nekünk Urunk IsteKaptak a kicsiny Bibliából a nünk!” – és csatlakoztak hozzá családtagok is odafent, hogy egyre bátrabban a többiek is. ezen az öszekapcsolt szálon át 22 férfihang hívta az Urat 700 együtt lehessenek szeretteikm mélyen, az Atacama sivatag kel. alatt. „A mélységből kiáltok A mélyben pedig – Jose Hozzád !” ( Zs.129) 11-en nem Henriquez, Isten kiválasztottja csatlakoztak. Még dacoltak. – vezetni kezdte a közös imáÉs ekkor a galamb útnak kat a nap derekán. Így teltek a indult. napok a hetek az Úrral, imáLeszállt a mérnökök ablaMini-biblia a bányászoknak val, elmélkedéssel, szervezett kára, a mentés gazdáihoz érkenapirend szerinti elfoglaltságokkal. zett és szállt tovább és tovább. Szóltak a telefoEgyiküknek születésnapja volt, másikuk nok, száguldottak az autók, előkerültek a térkéaggódva gondolt mindenórás feleségére. pek, a geológusok, a bányamentők és csak gyűltek És a hosszú többhetes, hónapos várakozás az önkéntes segítők, szakszerű ötletek pattantak ki után a végre elkészült szélesebb szondán vezetett a fejekből, fáradhatatlan volt a csapat. kapszulából kibújt az első felszinre hozott, újjáOdalent csönd volt, mély csönd. Várakozás, született bányász a rájuk várakozó sereg boldogreménykedés, kétségbeesés és szálltak az imák, a ságára. Ünneplés, hálaimák, pezsgődurranás, fohászok, a könyörgések. 17 napon át kellett gonzokogás! – hangjai hallatszottak a reménység dolkodniuk az életükről, halálukról. Egyetlen kültáborában. világi hang sem jutott el hozzájuk. Ingadoztak, és Lassan, lassan sorban mindenki felért, mind a imádkoztak, hol megélve, hol legyőzve a kétség33. A legerősebb lelkű maradt utoljára. Önként beesést, kétkedést. Világításuk volt, egy föld alatvállalta. ti forrásnál mosakodni is lehetett, és ihattak is bár A mindenórás asszonyka már a nyílásnál szennyezettet, de vizet. Vajon meddig és meddig várta a párját felmutatva megszületett kicsi lámég!!!! nyukat, akit a megváltott apa boldog mohósággal A 17. napon elérkezett az első kézzelfogható ölelt magához. kegyelem: a lebocsájtott szonda megtalálta őket! Esperanza, REMÉNY lett a kicsi neve. Kitört a hála az öröm és a remény eltöltötte a sziA galamb is ott volt, leírt egy könnyű kört veket. És lement a vékony kis csövön át egy óra majd égi útjára tért, hogy eljöhessen mindenkor alatt a 33 reggeli, ivóvíz, az ebéd hosszabban, meg ha szólítják. a családok levelei. És érkeztek a furófejre erősített Csalotzky Annamária sóvárgó, kapaszkodó üzenetek a felszinre.
A Teremtőbe kapaszkodtak
9
Húsz nagyböjti jó tanács A nagyböjt a lelki megújulás évente visszatérő lehetősége, amikor nemcsak azt határozhatjuk el, hogy mit nem teszünk – például nem eszünk csokit, nem pletykálkodunk, nem lustálkodunk stb. – hanem azt is, hogy mit teszünk. Íme 20 konkrét lehetőség: 1. Határozzuk el, hogy előre elolvassuk a vasárnapi szentmise olvasmányait, így mélyebben megértjük, mintha csak vasárnap hallanánk először. 2. Ha nincs időnk mindegyikre, olvassuk el csak az evangéliumot! 3. Talán még sohasem végeztünk egyórás szentségimádást. Keressünk egy templomot, ahol kipróbálhatjuk! 4. Gondoljuk át, mire költünk túl sokat! Ruhára? Pizzára, hamburgerre? Zenék letöltésére? Válasszunk ki egyet, és „böjtöljünk" e téren, a megtakarított pénzt pedig adjuk rászorulóknak! 5. Amikor leülünk a számítógép elé, és amikor a napi munka után felállunk onnan, csendesedjünk el, mondjunk néhány perces imát. Segítségünkre lehet pl. ez a jezsuita oldal: http://www.jezsuita.hu/examen/index.php 6. Vegyünk részt hétköznap is szentmisén! Egy hétköznap reggeli, délutáni vagy esti mise sokkal csendesebb, meghittebb is lehet, mint a vasárnapi. 7. Ha nincs feszület a lakásunkban, vegyünk egyet, és tegyük ki az ágyunk fölé! 8. Olvassuk el Márk evangéliumát! Ez a legrövidebb evangélium, amelyet akár egyszerre végig lehet olvasni, és amelyben a többi evangéliumnál is nagyobb hangsúlyt kap nagyböjt szimbóluma, a kereszt. 9. Vegyünk részt keresztúti ájtatosságon! Péntekenként sok templomban van erre lehetőség. 10. Utazás közben kapcsoljuk ki a rádiót vagy az mp3-lejátszót! Talán szokatlan a csönd, de így könnyebb odafigyelni saját magunkra és a környezetünkre. 11. Vegyünk (elő) egy jó lelki könyvet, és tegyük az éjjeliszekrényre! Esténként olvassunk belőle egy-egy fejezetet! Sok jó könyvet találhatunk az Interneten is. 8
12. Gondoljuk át, melyik rossz szokásunk miatt nem tudunk azzá lenni, akinek Isten megálmodott! Nagyböjtben tudatosan hagyjunk fel ezzel a szokással! 13. Nemcsak étellel böjtölhetünk, hanem bármi mással is. Olvassuk el a következő gondolatokat a böjtről, és gondoljuk át, mi az, amiről a nagyböjti időszakban le tudnánk mondani! 14. Úgy is „böjtölhetünk”, hogy elhatározzuk: tartózkodunk a kritikus megjegyzésektől! 15. A nagyböjti alamizsnálkodás abból is állhat, hogy behatóbban foglalkozunk valamilyen társadalmi jelenséggel, azaz utánaolvasunk pl. a bevándorlás, az emberkereskedelem, a faji megkülönböztetés, az AIDS, a gyermekszegénység stb. témájának. Adománnyal támogathatunk egy szervezetet, amely az általunk megismert területen munkálkodik. 16. Imádkozzunk az emberekért! Ha az utcán vagy járművön meglátunk valakit, akinek úgy érezzük, szüksége van rá, mondjunk el érte egy imát! Gondoljunk Alexandriai Philón szavaira: „Mindenkivel légy szeretetteljes, mert bárkivel találkozol, mindenki nagy belső küzdelmet vív”. 17. Elalvás előtt ismételgessük magunkban a Jézus-imát: „Uram Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam". 18. Környezetünkben számos lehetőség van az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására (Mt 25,35-36: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek”). Gondoljuk át, milyen szolgálatot vállalhatnánk nagyböjtben! 19. Gondoljuk át, mi az, ami túl fontossá vált az életünkben, és jó volna kissé elfordulni tőle! Tegyünk konkrét elhatározást! 20. A nagyböjt eredetileg a keresztségre való felkészülés ideje volt. A megkeresztelt ember nagyböjtben felkészülhet a keresztségi fogadalom húsvéti megújítására. A kereszteléskor többek közt megígértük (vagy nevünkben a szüleink ígérték meg), hogy ellene mondunk a bűnnek. Járuljunk szentgyónáshoz! Ha régen gyóntunk, mondjuk meg a papnak, és kérjük meg, hogy segítsen! Magyar Kurír
Édesapák imája Szent Józsefhez Mennyei Atyánk! neked is kedved teljék bennük. Ragaszkodjanak Köszönöm neked az életem, köszönöm fele- hozzád, tartsák meg törvényeidet, és szeressék ségem, és köszönöm gyermekeimet, akikkel meg- egyházadat. Mindig, a nehézségek idején is érezajándékoztál. Most Szent József életét példának zék gondviselő, atyai szeretetedet. tekintve kérlek: – Jóra törekvésükben találjanak segítőtársak– Adj nekem hitet és érzékeny lelket, hogy ra, és védd meg őket a rossz útra, bűnre csábítókmegértsem nekem szánt üzetól. netedet. – Tudják értékelni terem– Kérlek, mutasd meg, mi a tésed csodáját. Az életet minszándékod velem, hogy megdennél többre tartsák, az anyafeleljek házastársi és szülői higi javakkal jól gazdálkodjanak. vatásomnak. – Mutasd meg nekik leendő – Segíts, hogy el tudjam foházastársukat, akit te választotgadni, és meg tudjam valósítani tál nekik. Támogasd őket, hogy amit rólam elgondoltál akkor hivatásukra: a házasságra vagy is, ha nem értem. a papi, szerzetesi életre mint – Segítsd meg feleségemet, szentségre készüljenek, és adhogy benne Mária hite és leldig tiszta életet éljenek. külete éljen. Segíts úgy szeret– Vigyázz gyerekeink csanem, ahogy Szent József szeládjára, hogy köztük is kerette jegyesét. resztény szellem uralkodjon, és – Segíts úgy élnem mások unokáinkat vallásosan neveljék. iránti türelemmel, figyelem– Segíts elfogadni és szemel, hogy gyerekeink számára retni gyerekeinket akkor is, ha életem példája vonzó legyen a testileg vagy lelkileg betegek, követésre. és nem az általam helyesnek – Segíts, hogy gyerekeinktartott úton haladnak. Te légy a A sepsiszentgyörgyi nek át tudjam adni a hitet: szavigaszom. Soha ne szűnjek vaimból, és tetteimből megis- Szent József templom főoltára meg értük imádkozni. merhessék az igazi szeretetet. Tudjam munkára, – Segíts, hogy családfői feladataimat, döntébecsületességre, igazmondásra, szerénységre, seimet bölcsen és jól elláthassam. Tudjak akkor rendre, fegyelemre, kötelességteljesítésre nevelni szólni, és akkor hallgatni, amikor annak ideje van. őket. Tudják derűs lélekkel elfogadni a sze– Add, hogy mindig legyen munkám, feladagénységet, testi-lelki megterhelést. Tudjanak ál- tom, és azt mindig pontosan, lelkiismeretesen, dozatot hozni, önzetlenül adni és szolgálni, bölcsen elvégezzem mások szolgálatára. elviselni, ha nem az ő akaratuk teljesül. Mária, József, Szent István, Szent Imre kér– Segítsd gyerekeinket, hogy növekedjenek jétek velem együtt az Atyát. Áldd meg életünket, testi-lelki egészségben, bölcsességben úgy, hogy mai napunkat. Ámen. Szent József!! Légy házunk ura, kis családunk pátrónusa. Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket. Az ég felé mutass utat, gyámolítsd az ellankadtat. Küzdelmünkben légy segélyünk, erényekben példaképünk. Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit. Zárd ki mindazt, ami káros, ami üdvünkre hátrányos. Engedd be az isten-áldást, minden jóban gyarapodást. Ajánlj minket Jézusodnak és szeplőtelen Szűz Arádnak, hogy családunk kisded háza Názáretnek legyen mása. Ámen. 5
Társadalmi életünk a nagyböjt fényében A Szentírás segít eligazodnunk a mai félelmetes kísértésözönben és a nagyon bonyolulttá vált közéletben is. Csak háromfajta kísértés van — „a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége” (1Jn 2,16) — és ezek mindegyike egyetlen őskísértés változata. A nagyböjt a pusztaságban való tartózkodás ideje. Nem remeteidillről van szó, hanem az önmagunkkal szemben való kíméletlen szembesülésről: az igazság állapotáról. Tegyünk egy kísérletet! Magam is gyakorta megteszem: reggeltől estig figyelve gondolataim „szabadabb” áramlását. Rendkívül gyakran bukkan elő a kísértés háromféle változata: a test kívánsága (ennek tárgya lehet egy ínyenc falat), a szemek kívánsága (a bírvágy: ezt vagy azt szeretném megszerezni) és a kevélység. Magamban megszámozom ezeket: most a harmadik van soron, most az első... Néha nagyon áttételesen jelentkeznek, de negyedik fajta nincs, és ezekre minden kísértés viszszavezethető. Egy példázat jut eszembe: a remetéhez eljön a fiatal teológus, de az öreg szóra sem méltatja látogatóját. A remete tanítványa megbotránkozik ezen, de az öreg csak ennyit mond: „Én a teológiához nem értek, kérdezett volna a kísértésekről, a szenvedélyekről, a bűnökről; azokról tudtam volna beszélni.” *** Az igazodik el a közéletben, aki kiigazodik önmagában, és az igazodik ki önmagában, akinek van elég bátorsága felfedni a három kísértés valamelyikének jelenlétét. — Lehetséges egyáltalán kísértés nélküli idő? Nem tudom. Ha igen, akkor esetleg az válhat kísértéssé, azáltal, hogy elhagyjuk magunkat (ez is egyfajta testiség), vagy elhisszük magunkról, hogy lelki előrehaladásban immár vittük valamire (ez az élet kevélysége). Ha bennünk ez van, akkor ne legyünk nagyon megdöbbenve, ha a társadalom életében ugyanezt láthatjuk. De hát akkor mi a teendő? Tegyük azt, amit Jézus, aki a kísértések közepette is az Atya közelében maradt. Egész emberségével az Atya jelenlétébe kapaszkodott. Ami6
kor mindhárom megkísértés alkalmával a Szentírást idézi, akkor nem csupán egy szöveggel védekezik, hanem az Atya akaratában és szeretetében marad. Mert végül is nem három kísértés van, hanem csak egy, mely el akar minket szakítani Istentől, a mi Teremtőnktől. A tét nem a test, nem a birtoklás vagy a kevélység — hanem Isten és a tőle való elszakadás. A keresztény ember az, aki Isten jelenlétében él. Az ő erőterében igyekszik maradni minden kísértés közepette. Nem erővel győzi le a kísértőt, hanem Isten jelenlétével. Ez a jelenlét leplezi le a kísértéseket. Ez a magatartás maga a gyakorlati teológia — vagyis Istenről szóló rendezett beszéd — egzisztenciális módon. Társadalmi szerepünk, hogy egy civil tanári karban, egy orvosi testületben, a minisztériumban vagy a közértben Isten közelében maradva nézzük azt, ami körülöttünk zajlik, és elsősorban magunkban leplezzük le a kísértő hazugságait. Nyilván van áteredő jóság is, van tiszta jóság is, amelyet bátorítanunk kell. De leginkább abból látható, hogy valami jó-e, ha a hármas-egy kísértés hiányzik belőle. Nekünk ilyen tetteket kell cselekednünk, és az ilyen tetteket kell bátorítanunk. A hármas-egy kísértés ellen nem lehet frontális ütközetekkel győzni: Istenhez kell menekülni, az ő jelenlétének intenzív tudatosítása segít rajtunk. És a nagyböjt három gyakorlata: a böjtölés, az alamizsna és az imádság. Ez a három is egy. A szentek életében ugyanis nem azt látjuk, hogy böjtöléseik érzéketlenné tették volna őket más emberek jogos és Istentől akart testi igényeire, hanem ellenkezőleg: felkészítették őket arra, hogy a szolgálatukra legyenek. Nem a lusta, nem a zabáló és nem a parázna figyel az emberek jogos testi igényeire, hanem például Assisi Szent Ferenc, Boldog Teréz anya, Szent Pió atya — és mindenekelőtt a mi böjtölő Üdvözítőnk, aki Jairus kislányát feltámasztván figyelmezteti a szülőket, akik saját örömükkel voltak elfoglalva, hogy adjanak enni a kislánynak. A szemek kívánságát megfékező szentek azok, akik a legtöbbet alamizsnálkodtak. Azok, akik magukban Jézus erejével szüntelenül küzdöttek a szemek kívánsága ellen, látták meg, hogy testvéreik, az emberek a legszükségesebb
dolgokkal sem rendelkeznek. Elsősorban nem pénz kell ehhez, hanem a bírvágytól megtisztított látás. Ezek a társadalomban is tisztán látók szokták megmondani a pénzes embereknek, hová tegyék a feleslegüket. Az imádság a kevélység legjobb ellenszere. Aki nemcsak imádságokat mond, hanem valóban imádkozik, az nem lehet kevély, irigy, haragos, vagy ha az, akkor a személyes imádság az, ami gyógyítja. Isten elé állva már eltörpülnek a különbségek egymás között. És amikor „mi Atyánk-
nak” nevezzük a fölséges Istent, megtanuljuk, hogy a nemzeti, faji, vallási különbségek nem választhatnak el bennünket, akiknek Isten a közös atyjuk, teremtőjük. A nagyböjt nem arra való, hogy most valami különös és az év többi részétől egészen különböző életet éljünk. A nagyböjt sűrített keresztény élet. A szentek mindig sűrített keresztény életet éltek, és ők tettek legtöbbet környezetükért, a társadalomért — legalábbis az emberiesség szintjén. Barsi Balázs OFM
Tíz ötlet böjtölésre
kedvesek és figyelmesek ahhoz, akit mostanában elhanyagoltunk. 8. Imádságos életünk: hetente legalább egy csendes órát szánjunk elmélkedésre, imádságos együttlétre Istennel. Esténként lelkiismeretvizsgálatban gondoljuk át a napot. Hetente egyszer hétköznap is igyekezzünk elmenni szentmisére. 9. Egyházunk: akinek van rendszeres feladatuk, megbízatásuk egyházközségükben, közösségükben – végezzék különös odaadással, gonddal, a jobbulás és jobbítás szándékával. Akiket csak a vasárnapi szentmise kapcsol az egyházhoz – keressenek legalább egy alkalmat, amikor egyházközösségünkért, másokért is tesznek valamit. 10. A felsorolást mindenki folytathatja tovább saját adottságaihoz és lehetőségeihez mérten. Ácsán Zsolt
1. Étkezésünk: a falánkok, habzsolók – egyenek kevesebbet; a kisétkűek, finnyások – egyenek többet, rendszeresebben! 2. Életrendünk: a reggelente lustálkodók – keljenek öt perccel korábban; akik mindig elkésnek – legyenek ott mindenütt pontosan; a rendszertelenül élők – tartsanak rendet az időbeosztásukban. 3. Szenvedélyeink: a dohányosok – szívjanak kevesebbet; alkoholt, édességet stb. kedvelők – mérsékeljék az italt, a nyalánkságokat; a gyorshajtók közlekedjenek szabályosan; a sokat beszélők – néha hallgassanak el, s figyeljenek oda másokra; a hallgatagok, mogorvák – kedvesen szólítsanak meg másokat. 4. Érzelmeink: a robbanékony természetűek fékezzék haragjukat; a türelmetlenek tanuljanak várakozni; a kesergésre hajlamosak próbálják humorral szemlélni a világot. 5. Mások: a megszólást, pletykát kedvelők – jót vagy semmit másokról; az önzők – legalább néhányszor naponta legyenek előzékenyek másokkal; a parancsolgató természetűek – engedjék érvényesülni a többiek kéréseit is. 6. Munkánk: a felületességre, lustaságra hajlamosak – végezzék el munkájukat idejében, alaposan. A megbízhatatlanok, feledékenyek – most minden ígéretüket teljesítsék pontosan. A közös munkából magukat kihúzók – önként vállaljanak nagyobb részt a közös feladatokból. 7. Kapcsolataink: az elrontott munkahelyi kapcsolatokból – legalább egyet próbáljunk rendezni. A szűkebb és tágabb családon belül – legyünk
7
Társadalmi életünk a nagyböjt fényében A Szentírás segít eligazodnunk a mai félelmetes kísértésözönben és a nagyon bonyolulttá vált közéletben is. Csak háromfajta kísértés van — „a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége” (1Jn 2,16) — és ezek mindegyike egyetlen őskísértés változata. A nagyböjt a pusztaságban való tartózkodás ideje. Nem remeteidillről van szó, hanem az önmagunkkal szemben való kíméletlen szembesülésről: az igazság állapotáról. Tegyünk egy kísérletet! Magam is gyakorta megteszem: reggeltől estig figyelve gondolataim „szabadabb” áramlását. Rendkívül gyakran bukkan elő a kísértés háromféle változata: a test kívánsága (ennek tárgya lehet egy ínyenc falat), a szemek kívánsága (a bírvágy: ezt vagy azt szeretném megszerezni) és a kevélység. Magamban megszámozom ezeket: most a harmadik van soron, most az első... Néha nagyon áttételesen jelentkeznek, de negyedik fajta nincs, és ezekre minden kísértés viszszavezethető. Egy példázat jut eszembe: a remetéhez eljön a fiatal teológus, de az öreg szóra sem méltatja látogatóját. A remete tanítványa megbotránkozik ezen, de az öreg csak ennyit mond: „Én a teológiához nem értek, kérdezett volna a kísértésekről, a szenvedélyekről, a bűnökről; azokról tudtam volna beszélni.” *** Az igazodik el a közéletben, aki kiigazodik önmagában, és az igazodik ki önmagában, akinek van elég bátorsága felfedni a három kísértés valamelyikének jelenlétét. — Lehetséges egyáltalán kísértés nélküli idő? Nem tudom. Ha igen, akkor esetleg az válhat kísértéssé, azáltal, hogy elhagyjuk magunkat (ez is egyfajta testiség), vagy elhisszük magunkról, hogy lelki előrehaladásban immár vittük valamire (ez az élet kevélysége). Ha bennünk ez van, akkor ne legyünk nagyon megdöbbenve, ha a társadalom életében ugyanezt láthatjuk. De hát akkor mi a teendő? Tegyük azt, amit Jézus, aki a kísértések közepette is az Atya közelében maradt. Egész emberségével az Atya jelenlétébe kapaszkodott. Ami6
kor mindhárom megkísértés alkalmával a Szentírást idézi, akkor nem csupán egy szöveggel védekezik, hanem az Atya akaratában és szeretetében marad. Mert végül is nem három kísértés van, hanem csak egy, mely el akar minket szakítani Istentől, a mi Teremtőnktől. A tét nem a test, nem a birtoklás vagy a kevélység — hanem Isten és a tőle való elszakadás. A keresztény ember az, aki Isten jelenlétében él. Az ő erőterében igyekszik maradni minden kísértés közepette. Nem erővel győzi le a kísértőt, hanem Isten jelenlétével. Ez a jelenlét leplezi le a kísértéseket. Ez a magatartás maga a gyakorlati teológia — vagyis Istenről szóló rendezett beszéd — egzisztenciális módon. Társadalmi szerepünk, hogy egy civil tanári karban, egy orvosi testületben, a minisztériumban vagy a közértben Isten közelében maradva nézzük azt, ami körülöttünk zajlik, és elsősorban magunkban leplezzük le a kísértő hazugságait. Nyilván van áteredő jóság is, van tiszta jóság is, amelyet bátorítanunk kell. De leginkább abból látható, hogy valami jó-e, ha a hármas-egy kísértés hiányzik belőle. Nekünk ilyen tetteket kell cselekednünk, és az ilyen tetteket kell bátorítanunk. A hármas-egy kísértés ellen nem lehet frontális ütközetekkel győzni: Istenhez kell menekülni, az ő jelenlétének intenzív tudatosítása segít rajtunk. És a nagyböjt három gyakorlata: a böjtölés, az alamizsna és az imádság. Ez a három is egy. A szentek életében ugyanis nem azt látjuk, hogy böjtöléseik érzéketlenné tették volna őket más emberek jogos és Istentől akart testi igényeire, hanem ellenkezőleg: felkészítették őket arra, hogy a szolgálatukra legyenek. Nem a lusta, nem a zabáló és nem a parázna figyel az emberek jogos testi igényeire, hanem például Assisi Szent Ferenc, Boldog Teréz anya, Szent Pió atya — és mindenekelőtt a mi böjtölő Üdvözítőnk, aki Jairus kislányát feltámasztván figyelmezteti a szülőket, akik saját örömükkel voltak elfoglalva, hogy adjanak enni a kislánynak. A szemek kívánságát megfékező szentek azok, akik a legtöbbet alamizsnálkodtak. Azok, akik magukban Jézus erejével szüntelenül küzdöttek a szemek kívánsága ellen, látták meg, hogy testvéreik, az emberek a legszükségesebb
dolgokkal sem rendelkeznek. Elsősorban nem pénz kell ehhez, hanem a bírvágytól megtisztított látás. Ezek a társadalomban is tisztán látók szokták megmondani a pénzes embereknek, hová tegyék a feleslegüket. Az imádság a kevélység legjobb ellenszere. Aki nemcsak imádságokat mond, hanem valóban imádkozik, az nem lehet kevély, irigy, haragos, vagy ha az, akkor a személyes imádság az, ami gyógyítja. Isten elé állva már eltörpülnek a különbségek egymás között. És amikor „mi Atyánk-
nak” nevezzük a fölséges Istent, megtanuljuk, hogy a nemzeti, faji, vallási különbségek nem választhatnak el bennünket, akiknek Isten a közös atyjuk, teremtőjük. A nagyböjt nem arra való, hogy most valami különös és az év többi részétől egészen különböző életet éljünk. A nagyböjt sűrített keresztény élet. A szentek mindig sűrített keresztény életet éltek, és ők tettek legtöbbet környezetükért, a társadalomért — legalábbis az emberiesség szintjén. Barsi Balázs OFM
Tíz ötlet böjtölésre
kedvesek és figyelmesek ahhoz, akit mostanában elhanyagoltunk. 8. Imádságos életünk: hetente legalább egy csendes órát szánjunk elmélkedésre, imádságos együttlétre Istennel. Esténként lelkiismeretvizsgálatban gondoljuk át a napot. Hetente egyszer hétköznap is igyekezzünk elmenni szentmisére. 9. Egyházunk: akinek van rendszeres feladatuk, megbízatásuk egyházközségükben, közösségükben – végezzék különös odaadással, gonddal, a jobbulás és jobbítás szándékával. Akiket csak a vasárnapi szentmise kapcsol az egyházhoz – keressenek legalább egy alkalmat, amikor egyházközösségünkért, másokért is tesznek valamit. 10. A felsorolást mindenki folytathatja tovább saját adottságaihoz és lehetőségeihez mérten. Ácsán Zsolt
1. Étkezésünk: a falánkok, habzsolók – egyenek kevesebbet; a kisétkűek, finnyások – egyenek többet, rendszeresebben! 2. Életrendünk: a reggelente lustálkodók – keljenek öt perccel korábban; akik mindig elkésnek – legyenek ott mindenütt pontosan; a rendszertelenül élők – tartsanak rendet az időbeosztásukban. 3. Szenvedélyeink: a dohányosok – szívjanak kevesebbet; alkoholt, édességet stb. kedvelők – mérsékeljék az italt, a nyalánkságokat; a gyorshajtók közlekedjenek szabályosan; a sokat beszélők – néha hallgassanak el, s figyeljenek oda másokra; a hallgatagok, mogorvák – kedvesen szólítsanak meg másokat. 4. Érzelmeink: a robbanékony természetűek fékezzék haragjukat; a türelmetlenek tanuljanak várakozni; a kesergésre hajlamosak próbálják humorral szemlélni a világot. 5. Mások: a megszólást, pletykát kedvelők – jót vagy semmit másokról; az önzők – legalább néhányszor naponta legyenek előzékenyek másokkal; a parancsolgató természetűek – engedjék érvényesülni a többiek kéréseit is. 6. Munkánk: a felületességre, lustaságra hajlamosak – végezzék el munkájukat idejében, alaposan. A megbízhatatlanok, feledékenyek – most minden ígéretüket teljesítsék pontosan. A közös munkából magukat kihúzók – önként vállaljanak nagyobb részt a közös feladatokból. 7. Kapcsolataink: az elrontott munkahelyi kapcsolatokból – legalább egyet próbáljunk rendezni. A szűkebb és tágabb családon belül – legyünk
7
Húsz nagyböjti jó tanács A nagyböjt a lelki megújulás évente visszatérő lehetősége, amikor nemcsak azt határozhatjuk el, hogy mit nem teszünk – például nem eszünk csokit, nem pletykálkodunk, nem lustálkodunk stb. – hanem azt is, hogy mit teszünk. Íme 20 konkrét lehetőség: 1. Határozzuk el, hogy előre elolvassuk a vasárnapi szentmise olvasmányait, így mélyebben megértjük, mintha csak vasárnap hallanánk először. 2. Ha nincs időnk mindegyikre, olvassuk el csak az evangéliumot! 3. Talán még sohasem végeztünk egyórás szentségimádást. Keressünk egy templomot, ahol kipróbálhatjuk! 4. Gondoljuk át, mire költünk túl sokat! Ruhára? Pizzára, hamburgerre? Zenék letöltésére? Válasszunk ki egyet, és „böjtöljünk" e téren, a megtakarított pénzt pedig adjuk rászorulóknak! 5. Amikor leülünk a számítógép elé, és amikor a napi munka után felállunk onnan, csendesedjünk el, mondjunk néhány perces imát. Segítségünkre lehet pl. ez a jezsuita oldal: http://www.jezsuita.hu/examen/index.php 6. Vegyünk részt hétköznap is szentmisén! Egy hétköznap reggeli, délutáni vagy esti mise sokkal csendesebb, meghittebb is lehet, mint a vasárnapi. 7. Ha nincs feszület a lakásunkban, vegyünk egyet, és tegyük ki az ágyunk fölé! 8. Olvassuk el Márk evangéliumát! Ez a legrövidebb evangélium, amelyet akár egyszerre végig lehet olvasni, és amelyben a többi evangéliumnál is nagyobb hangsúlyt kap nagyböjt szimbóluma, a kereszt. 9. Vegyünk részt keresztúti ájtatosságon! Péntekenként sok templomban van erre lehetőség. 10. Utazás közben kapcsoljuk ki a rádiót vagy az mp3-lejátszót! Talán szokatlan a csönd, de így könnyebb odafigyelni saját magunkra és a környezetünkre. 11. Vegyünk (elő) egy jó lelki könyvet, és tegyük az éjjeliszekrényre! Esténként olvassunk belőle egy-egy fejezetet! Sok jó könyvet találhatunk az Interneten is. 8
12. Gondoljuk át, melyik rossz szokásunk miatt nem tudunk azzá lenni, akinek Isten megálmodott! Nagyböjtben tudatosan hagyjunk fel ezzel a szokással! 13. Nemcsak étellel böjtölhetünk, hanem bármi mással is. Olvassuk el a következő gondolatokat a böjtről, és gondoljuk át, mi az, amiről a nagyböjti időszakban le tudnánk mondani! 14. Úgy is „böjtölhetünk”, hogy elhatározzuk: tartózkodunk a kritikus megjegyzésektől! 15. A nagyböjti alamizsnálkodás abból is állhat, hogy behatóbban foglalkozunk valamilyen társadalmi jelenséggel, azaz utánaolvasunk pl. a bevándorlás, az emberkereskedelem, a faji megkülönböztetés, az AIDS, a gyermekszegénység stb. témájának. Adománnyal támogathatunk egy szervezetet, amely az általunk megismert területen munkálkodik. 16. Imádkozzunk az emberekért! Ha az utcán vagy járművön meglátunk valakit, akinek úgy érezzük, szüksége van rá, mondjunk el érte egy imát! Gondoljunk Alexandriai Philón szavaira: „Mindenkivel légy szeretetteljes, mert bárkivel találkozol, mindenki nagy belső küzdelmet vív”. 17. Elalvás előtt ismételgessük magunkban a Jézus-imát: „Uram Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam". 18. Környezetünkben számos lehetőség van az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására (Mt 25,35-36: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek”). Gondoljuk át, milyen szolgálatot vállalhatnánk nagyböjtben! 19. Gondoljuk át, mi az, ami túl fontossá vált az életünkben, és jó volna kissé elfordulni tőle! Tegyünk konkrét elhatározást! 20. A nagyböjt eredetileg a keresztségre való felkészülés ideje volt. A megkeresztelt ember nagyböjtben felkészülhet a keresztségi fogadalom húsvéti megújítására. A kereszteléskor többek közt megígértük (vagy nevünkben a szüleink ígérték meg), hogy ellene mondunk a bűnnek. Járuljunk szentgyónáshoz! Ha régen gyóntunk, mondjuk meg a papnak, és kérjük meg, hogy segítsen! Magyar Kurír
Édesapák imája Szent Józsefhez Mennyei Atyánk! neked is kedved teljék bennük. Ragaszkodjanak Köszönöm neked az életem, köszönöm fele- hozzád, tartsák meg törvényeidet, és szeressék ségem, és köszönöm gyermekeimet, akikkel meg- egyházadat. Mindig, a nehézségek idején is érezajándékoztál. Most Szent József életét példának zék gondviselő, atyai szeretetedet. tekintve kérlek: – Jóra törekvésükben találjanak segítőtársak– Adj nekem hitet és érzékeny lelket, hogy ra, és védd meg őket a rossz útra, bűnre csábítókmegértsem nekem szánt üzetól. netedet. – Tudják értékelni terem– Kérlek, mutasd meg, mi a tésed csodáját. Az életet minszándékod velem, hogy megdennél többre tartsák, az anyafeleljek házastársi és szülői higi javakkal jól gazdálkodjanak. vatásomnak. – Mutasd meg nekik leendő – Segíts, hogy el tudjam foházastársukat, akit te választotgadni, és meg tudjam valósítani tál nekik. Támogasd őket, hogy amit rólam elgondoltál akkor hivatásukra: a házasságra vagy is, ha nem értem. a papi, szerzetesi életre mint – Segítsd meg feleségemet, szentségre készüljenek, és adhogy benne Mária hite és leldig tiszta életet éljenek. külete éljen. Segíts úgy szeret– Vigyázz gyerekeink csanem, ahogy Szent József szeládjára, hogy köztük is kerette jegyesét. resztény szellem uralkodjon, és – Segíts úgy élnem mások unokáinkat vallásosan neveljék. iránti türelemmel, figyelem– Segíts elfogadni és szemel, hogy gyerekeink számára retni gyerekeinket akkor is, ha életem példája vonzó legyen a testileg vagy lelkileg betegek, követésre. és nem az általam helyesnek – Segíts, hogy gyerekeinktartott úton haladnak. Te légy a A sepsiszentgyörgyi nek át tudjam adni a hitet: szavigaszom. Soha ne szűnjek vaimból, és tetteimből megis- Szent József templom főoltára meg értük imádkozni. merhessék az igazi szeretetet. Tudjam munkára, – Segíts, hogy családfői feladataimat, döntébecsületességre, igazmondásra, szerénységre, seimet bölcsen és jól elláthassam. Tudjak akkor rendre, fegyelemre, kötelességteljesítésre nevelni szólni, és akkor hallgatni, amikor annak ideje van. őket. Tudják derűs lélekkel elfogadni a sze– Add, hogy mindig legyen munkám, feladagénységet, testi-lelki megterhelést. Tudjanak ál- tom, és azt mindig pontosan, lelkiismeretesen, dozatot hozni, önzetlenül adni és szolgálni, bölcsen elvégezzem mások szolgálatára. elviselni, ha nem az ő akaratuk teljesül. Mária, József, Szent István, Szent Imre kér– Segítsd gyerekeinket, hogy növekedjenek jétek velem együtt az Atyát. Áldd meg életünket, testi-lelki egészségben, bölcsességben úgy, hogy mai napunkat. Ámen. Szent József!! Légy házunk ura, kis családunk pátrónusa. Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket. Az ég felé mutass utat, gyámolítsd az ellankadtat. Küzdelmünkben légy segélyünk, erényekben példaképünk. Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit. Zárd ki mindazt, ami káros, ami üdvünkre hátrányos. Engedd be az isten-áldást, minden jóban gyarapodást. Ajánlj minket Jézusodnak és szeplőtelen Szűz Arádnak, hogy családunk kisded háza Názáretnek legyen mása. Ámen. 5
(folytatás a harmadik oldalról)
menjen végbe életünkben. Vagyis hagyjuk, hogy a Szentlélek működése átalakítson bennünket, ahogy Szent Pállal történt a damaszkuszi úton; határozottan Isten akarata szerint irányítsuk életünket; szabaduljunk meg önzésünktől úgy, hogy legyőzzük a másokon való uralkodás ösztönét és megnyíljunk Krisztus szeretetére. A nagyböjti időszak megfelelő alkalom arra, hogy felismerjük gyengeségünket, őszintén megvizsgálva életünket befogadjuk a bűnbánat szentségének megújító kegyelmét és határozottan Krisztus felé haladjunk. Kedves Testvéreim! A Megváltónkkal való személyes találkozás által, valamint a böjtön, az alamizsnán és az imádságon keresztül a megtérés
útja a húsvét felé arra segít, hogy újra felfedezzük keresztségünket. Az idei nagyböjtben újítsuk meg készségünket annak a kegyelemnek a befogadására, amit Isten akkor nekünk ajándékozott azért, hogy megvilágítsa és vezesse minden tevékenységünket. Arra vagyunk hivatottak, hogy Jézus egyre nagylelkűbb és hitelesebb követésében minden nap megéljük mindazt, amit e szentség jelent és megvalósít. Ezen az utunkon rábízzuk magunkat a Szűzanyára, aki világra hozta Isten Igéjét hitben és testben, hogy úgy, mint ő, elmerüljünk Fiának, Jézusnak halálában és feltámadásában, és örök életünk legyen. XVI. Benedek pápa
Gondolatok a nagyböjtről Radó Polikárp az egyházi évről szóló könyve alapján 1. A nagyböjt a bűnbánat ideje A bűnbánat gondolata élesztő kovászként járja át a „Negyven nap” gondolatvilágát. Ókeresztény imádság: „Isten, minden irgalmasság és a teljes jóság szerzője, Te a bűnöknek gyógyulását a böjtölésben, az imádságban és az alamizsnában mutattad meg. Tekints kegyesen alázatos bűnvallomásunkra, hogy kiket földre görnyeszt lelkiismeretünk, a Te irgalmasságod egyenesítsen föl.” Négy gyógyszerrel tisztítsuk lelkünket: az imádság, a gyónás, az önmegtagadás, és érinteni az életet, Krisztust. 2. A nagyböjt az önmegtagadás ideje A böjt nem öncélú valami, Istennek nem telik öröme abban, hogy valaki sanyargassa önmagát. Aranyszájú szent János figyelmeztetése: „Kedvesem, ha tested gyengesége miatt nem tudod étlenül eltölteni a napot, senki, akinek esze van, nem hányja ezt neked a szemedre. Hiszen megértő és emberszerető Urunk van nekünk, ki semmit sem követel olyast tőlünk, ami erőnket meghaladná. Mert nem az ételtől való megtartóztatást követeli egyszerűen csak..., hanem azt, hogy az élet cselekedeteitől elálljunk, és egész időnket lelki dolgokkal töltsük el.” Szent Ágoston figyelmeztetése: „Akik úgy tartózkodnak a húsételtől, hogy nehezebben elkészíthető és nagyobb értékű ételeket hajhásznak, 4
nem tévednek az ilyenek, az ilyen böjt megtartóztatás vállalása, hanem csupán a fényűzés megváltoztatása.” Aquinói Szent Tamás: „Elég, ha ezeket kerüljük: mohón enni – csak a legjobbat enni – mérték nélkül enni – csak válogatott dolgokat enni – csak azt enni, ami ízlik." Külső önmegtagadások: – Böjtöltessük a szemünket! A szem a lélek ablaka. Sok halálos bűn kezdődött a szemen keresztül. – Böjtöltessük a fülünket! Nem kell mindent megtudni. Zárjuk el fülünket minden megszólás és pletyka elől. – Böjtöltessük a nyelvünket! A sok beszédben nem lehet elkerülni a bűnt. Teremtsünk csendet magunkban és magunk körül! – Böjtöltessük a testet azzal, hogy nem adunk meg neki minden kényelmet! A test legnagyobb böjtöltetése az álom elvonása. Kezdődjék a kelés fürge, vidám, nagylelkű kiugrással. Belső önmegtagadások: – Tagadjuk meg kishitűségünket! – Tagadjuk meg elpuhultságunkat! – Tagadjuk meg magunkat az emberekkel való viszonyunkban! Elviselni a nehezen elviselhetőt!
EGY BIBLIÁT KÉRÜNK! – így szóltak a mélyből. Egy keresztény nyomda azonnal hozzálátott Pedro, Alvaro, Juan és többiek kora reggel a 8x12 cm-es, kisméretű Szentírás nyomtatásámegcsókolták egészséges szép gyermekeiket, fehoz, ami a szondába fér. Készültek a személyre leségüket – egy perc szívszorulás – és útnak indulszóló beírások az első lapokra. Mindenki megtak munkahelyükre, a bányába. Jól kerestek, de kapta még a 40. zsoltár 2-3, versét is: „Várván szívük mélyén néha fel-fel tört a szorongás. Nem vártam az Urat és ő lehajolt hozzám, meghallotvolt híres a biztonságosságáról ez a munkahely. ta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a Lassan öltöztek át munkaruhába, férfiasan sárból, iszapból. Sziklára állította lábamat, bizviccelődéssel elűzve az aggodalom felbukó hullátossá tette lépteimet” mait. És nekiláttak. Izzasztó volt a meleg, de dolÉs kicsi nagyitókat is kapcsoltak a mini Bibligoztak. Fáradni kezdtek, közel volt az ebédszünet. ához, hogy az olvasását megkönnyítsék. És csúszÉs ekkor irtózatos robajjal beomlott a vájat. tak le a mélybe a keskeny szondán az Úr szavaiDöbbenet, sokk, sírás és akkor megszólalt nak foglalatai és érkeztek a személyes üzenetek. egy férfihang: „Irgalmazz nekünk Urunk IsteKaptak a kicsiny Bibliából a nünk!” – és csatlakoztak hozzá családtagok is odafent, hogy egyre bátrabban a többiek is. ezen az öszekapcsolt szálon át 22 férfihang hívta az Urat 700 együtt lehessenek szeretteikm mélyen, az Atacama sivatag kel. alatt. „A mélységből kiáltok A mélyben pedig – Jose Hozzád !” ( Zs.129) 11-en nem Henriquez, Isten kiválasztottja csatlakoztak. Még dacoltak. – vezetni kezdte a közös imáÉs ekkor a galamb útnak kat a nap derekán. Így teltek a indult. napok a hetek az Úrral, imáLeszállt a mérnökök ablaMini-biblia a bányászoknak val, elmélkedéssel, szervezett kára, a mentés gazdáihoz érkenapirend szerinti elfoglaltságokkal. zett és szállt tovább és tovább. Szóltak a telefoEgyiküknek születésnapja volt, másikuk nok, száguldottak az autók, előkerültek a térkéaggódva gondolt mindenórás feleségére. pek, a geológusok, a bányamentők és csak gyűltek És a hosszú többhetes, hónapos várakozás az önkéntes segítők, szakszerű ötletek pattantak ki után a végre elkészült szélesebb szondán vezetett a fejekből, fáradhatatlan volt a csapat. kapszulából kibújt az első felszinre hozott, újjáOdalent csönd volt, mély csönd. Várakozás, született bányász a rájuk várakozó sereg boldogreménykedés, kétségbeesés és szálltak az imák, a ságára. Ünneplés, hálaimák, pezsgődurranás, fohászok, a könyörgések. 17 napon át kellett gonzokogás! – hangjai hallatszottak a reménység dolkodniuk az életükről, halálukról. Egyetlen kültáborában. világi hang sem jutott el hozzájuk. Ingadoztak, és Lassan, lassan sorban mindenki felért, mind a imádkoztak, hol megélve, hol legyőzve a kétség33. A legerősebb lelkű maradt utoljára. Önként beesést, kétkedést. Világításuk volt, egy föld alatvállalta. ti forrásnál mosakodni is lehetett, és ihattak is bár A mindenórás asszonyka már a nyílásnál szennyezettet, de vizet. Vajon meddig és meddig várta a párját felmutatva megszületett kicsi lámég!!!! nyukat, akit a megváltott apa boldog mohósággal A 17. napon elérkezett az első kézzelfogható ölelt magához. kegyelem: a lebocsájtott szonda megtalálta őket! Esperanza, REMÉNY lett a kicsi neve. Kitört a hála az öröm és a remény eltöltötte a sziA galamb is ott volt, leírt egy könnyű kört veket. És lement a vékony kis csövön át egy óra majd égi útjára tért, hogy eljöhessen mindenkor alatt a 33 reggeli, ivóvíz, az ebéd hosszabban, meg ha szólítják. a családok levelei. És érkeztek a furófejre erősített Csalotzky Annamária sóvárgó, kapaszkodó üzenetek a felszinre.
A Teremtőbe kapaszkodtak
9
Jézus „negyedik” kísértése Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma (a hároméves perikóparend szerint, mindhárom évben) Jézus megkísértéséről szól. A szinoptikusok közül Máté és Lukács felsorolja a három kísértést: a test kívánságát (kenyér), a szemek kívánságát (birtoklás) és az élet kevélységét (dicsőség). Márk evangélista csak annyit mond; hogy „megkísértette a sátán”. Jézus visszautasítja a kísértőt. Az ő éhsége nem megvásárolható, az ő ambíciója nem a gazdagság, és isteni mivolta nem bűvészmutatványokra való. Jézus célja nem a test szolgálata, ereje nem a külső hatalom, és dicsősége nem az emberi elismerés. A három kísértés mindegyike megegyezik valamiben: Jézus figyelmét önmagára akarja fordítani. Ne foglalkozzék mással, csak saját nyomorúságával, saját vágyaival és lehetőségeivel. Ne törődjék a Küldővel és a küldetéssel, hanem maga pillanatnyi jólétével, hasznával és érdekével. Ez Jézus negyedik kísértése, az a három kísértés gyökere, nagyon is átlátszó háttere. A kísértőt sohasem egyedül a személy érdekli csupán, hanem más is: általában az ügy, Isten és az emberek ügye, amelyet valaki képvisel, és amiért valaki dolgozik. Lélektanilag nézve: milyen pontosan van kiszámítva a kísértés ideje! Jézus megkísértése az ő küldetése teljesítésének a kezdetén történik. Hogy lehetőleg semmi sem valósuljon meg a tervből, mindjárt az elején zátonyra fusson a nagy szándék. Ez a kísértés mindig elrejtett a mi életünkben is. Hol a félelem és aggódás ruhájába öltözik, és így akar társunkká szegődni, hol a lustaság és a kényelemszeretet álarcában közelit felénk. Van, amikor elkeseredettség formájában szálélja meg szívünket, máskor meg alaptalan optimizmussal vagy elbizakodottsággal csábít munkátlanságra, tétlenségre és hűtlenségre. Sokszor az emberi okoskodást is felhasználja: kimagyarázkodásra ad lehetőséget, és önvédelem címén fordít szembe önmagunkkal és küldetésünkkel. „Törődj csak magaddal, mi gondod a világgal!” – sokszor hallott kísértő szólamok ezek. Az üdvösség ügye, magunk és mások üdvösségének ügye a legfontosabb a világon. Ezt állítja elénk a nagyböjt. Ennek behatóbb munkálásá10
ra köteleztük el magunkat hamvazószerdán, amikor tekintetünket a világi lét határain túlra irányítottuk, örök jövőnket idézve. Jézus felkészült küldetésének teljesítésre. Negyven napon át készült a pusztában kemény aszkézissel. És ha – az evangélium tanúsága szerint – neki szüksége volt erre a felkészülésre és pusztai aszkézisre, nekünk százszorosán szükségünk van rá. Hogy megtanuljuk önmagunk megtagadását, a kísértések visszautasítását, az igazi értékek keresését. Hogy hűségesebbek legyünk Isten elgondolta önmagunkhoz, célunkhoz és küldetésünkhöz. Hogy megtanuljunk mindent az üdvösség viszonylatában szemlélni, önmagukat is. Hogy felmérjük reális lehetőségeinket, és elhárítsuk a tévutak csábítását. Hogy végül is Istenre hagyatkozva megerősítsük vele való kapcsolatunkat. Minderre különlegesen alkalmas a nagyböjti szent idő. www.freeweb.hu/gyertya
A tékozló fiú imája Akartam mindent, ami nekem jár. Elvettem, elvittem, elszórtam, elvesztettem. Semmim sincs már. Szegény vagyok és idegen. Mi várhat még rám? Kivárhat még rám? Apám! Fölkelek, hazatérek, megbánom... letörlesztem. És te már vártál, messziről megláttál, elém szaladtál, nyakamba borultál, megcsókoltál. Sírtam, dadogtam, zokogtam... És te örömödben felöltöztettél, gyűrűt húztál ujjamra. sarut a lábamra, levágtad a hízlalt borjút, etettél és vigadtál velem. Bocsáss meg! Nem hagylak el többé soha!
(folytatás a második oldalról)
végső dimenzióját az emberek életének, személyes és társadalmi létüknek, a kultúrának, a politikának, a gazdaságnak. A hit fénye nélkül az egész világegyetem ott marad egy sírboltba zárva jövő és remény nélkül. A nagyböjti út a húsvéti szent három napban, különösen a szent éjszaka nagy virrasztásában teljesedik ki: keresztségi fogadalmunk megújításával újra megerősítjük, hogy Krisztus életünk Ura, azé az életé, amit Istentől kaptunk, amikor újjászülettünk „vízből és Szentlélekből”. Ismét megerősítjük szilárd elhatározásunkat, hogy válaszolunk a kegyelem működésére és ezáltal tanítványai leszünk. 3. A keresztség szentsége által történő elmerülésünk Krisztus halálában és feltámadásában, mindennap arra ösztönöz bennünket, hogy megszabadítsuk szívünket az anyagi dolgok terhétől, a „földdel” való önző köteléktől, amely szegénynyé tesz és megakadályoz minket, hogy készségesek és nyitottak legyünk Isten és a felebarát előtt. Isten Krisztusban szeretetként nyilatkoztatta ki magát (vö. 1Jn 4,7–10). Krisztus keresztje, „a kereszt szava” megmutatja Isten üdvözítő erejét (vö. 1Kor 1,18), aki önmagát ajándékozza oda, hogy az embert újra felemelje és megmentse – ez a szeretet legradikálisabb formája (vö. Az Isten szeretet kezd. enc., 12.) A böjt, az alamizsna és az imádság hagyományos gyakorlatain keresztül, amelyek a megtérésre való törekvésünket fejezik ki, a nagyböjt arra nevel minket, hogy egyre radikálisabban éljük meg Krisztus szeretetét. A böjt, amelynek különböző motivációi lehetnek, a keresztény ember számára mély, vallási értelmet nyer: szegényebbé téve asztalunkat megtanuljuk legyőzni önzésünket, hogy az ajándékozás és a szeretet logikája szerint éljünk. Elviselve valaminek a hiányát – és nem csak a fölöslegről való lemondást –, megtanuljuk levenni tekintetünket az „énünkről”, hogy felfedezzünk Valakit magunk mellett és felismerjük Istent sok testvérünk arcán. A keresztény számára a böjt egyáltalán nem magába zárkózás, hanem még inkább megnyílás Isten felé és az emberek szükségletei előtt, és ezáltal az Isten iránti szeretet egyben felebaráti szeretet is (vö. Mk 12,31). Utunk során szembetalálkozunk a birtoklás
és a pénzsóvárság kísértésével is, amelyek Isten elsőbbségét veszélyeztetik életünkben. A birtoklás vágyának következményei erőszak, hatalommal való visszaélés és halál. Ezért az Egyház – különösen a nagyböjti időben – arra hív, hogy gyakoroljuk az alamizsnaadást, vagyis javaink másokkal való megosztásának képességét. A javak bálványozása azonban nemcsak eltávolít másoktól, hanem üressé, boldogtalanná teszi az embert, becsapja, áltatja anélkül, hogy megvalósítaná, amit ígér, mert az anyagi javakat Isten helyére teszi, aki az élet egyetlen forrása. Hogyan is érthetnénk meg Isten atyai jóságát, ha a szívünk önmagunkkal és saját terveinkkel van tele, és azzal álltatjuk magunkat, hogy ezekkel biztosíthatjuk jövőnket? A kísértés az, hogy úgy gondolkodunk, mint a példabeszédben szereplő gazdag: „Ember, van annyid, hogy sok évig elég...”. Ismerjük az Úr ítéletét: „Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet...” (Lk 12,19-20) Az alamizsna gyakorlata felhívás arra, hogy Isten legyen számunkra az első és odafigyeljünk a másik emberre, hogy újra felfedezzük jóságos Atyánkat és megtapasztaljuk irgalmát. Az Egyház az egész nagyböjti időszakban különösen bőven adja nekünk Isten igéjét. Róla elmélkedve és magunkévá téve, megélve a mindennapokban, megtanuljuk az imádságnak egy értékes és semmivel nem helyettesíthető formáját, mert az Istenre való odafigyelés, aki továbbra is szól hozzánk szívünkben, táplálja hitbeli előrehaladásunkat, melyet keresztségünk napján kezdtünk el. Az imádság lehetővé teszi azt is, hogy új módon fogjuk fel az időt: az örökkévalóság és a természetfeletti távlata nélkül ugyanis az idő csupán egy olyan távlat felé vezeti lépteinket, amelynek nincs jövője. Az imádságban azonban időt találunk Istenre, ezáltal felismerjük, hogy „az Ő igéi nem múlnak el” (vö. Mk 13,31), és abba a bensőséges közösségbe lépünk vele, „amit senki el nem vehet tőlünk” (vö. Jn 16,22) és amely megnyit bennünket arra a reményre, amelyben nem csalódunk, az örök életre. Összefoglalva: nagyböjti utunk, amelynek során a kereszt misztériumát szemléljük, azt jelenti, hogy Krisztushoz „hasonulunk a halálban” (vö. Fil 3, 11) azért, hogy mély megtérés (folytatása a negyedikdik oldalon) 3
(folytatás az első oldaról)
úgy, mint a mai katekumeneknek a hit és a keresztény élet semmivel nem helyettesíthető iskolája: ők valóban úgy élik meg a keresztséget mint egész létüket meghatározó eseményt. 2. Ahhoz, hogy komolyan elinduljunk a húsvét felé vezető úton, és készüljünk az Úr feltámadásának ünneplésére – a liturgikus év legnagyobb és legörömtelibb ünnepére –, mi lehetne megfelelőbb annál, mint hogy hagyjuk, hogy Isten igéje vezessen minket. Ezért az egyház a nagyböjti vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszok által különösen mély találkozáshoz vezet minket az Úrral. Végigjáratja velünk a keresztény beavatás útjának szakaszait: a katekumenekkel az újjászületés szentségében való részesedésre készülve, a megkereszteltekkel pedig azért, hogy új és meghatározó lépéseket tegyenek Krisztus követésében, és teljesebben ajándékozzák magukat neki. Nagyböjt első vasárnapja nyilvánvalóvá teszi számunkra, mit jelent emberként élni ezen a földön. A kísértések elleni győzedelmes harc, melylyel kezdetét veszi Krisztus küldetése, meghívás arra, hogy tudatára ébredjünk saját törékenységünknek, és így befogadjuk a kegyelmet, amely megszabadít a bűntől és új erőt ad Krisztusban, aki az út, az igazság és az élet (vö. Ordo Initiationis Christianae Adultorum, 25). Határozott felhívás ez, hogy emlékezzünk arra, hogy a keresztény hit – Jézus példájára és vele egységben – egyúttal harc „ennek a sötét világnak kormányzói” ellen (Ef 6,12), ahol a sátán működik és nem fárad bele ma sem, hogy megkísértse az embert, aki az Úrhoz akar közeledni: Krisztus győzelemmel kerül ki a kísértésből, hogy a mi szívünket is megnyissa a reményre és vezessen bennünket, hogy legyőzzük a rossz csábítását. Az Urunk színeváltozásáról szóló evangéliumi részlet Krisztus dicsőségét állítja szemünk elé, amely előrevételezi a feltámadást, és hírül adja, hogy az ember istenivé válik. A keresztény közösség tudatára ébred, hogy velük is az történik, mint Péterrel, Jakabbal és Jánossal – Jézus „fölment külön velük egy magas hegyre” (vö. Mt 17,1) –, hogy mint fiak a Fiúban újra befogadják Krisztust, Isten kegyelmének ajándékát: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) Meghívás ez arra, hogy eltávo2
lodjunk a hétköznapi élet zajától azért, hogy elmélyüljünk Isten jelenlétében: Ő mindennap szeretne Igéjével lelkünk mélyére hatolni, ahol az megkülönbözteti a jót és a rosszat (vö. Zsid 4,12), és megerősíti az Úr követésére irányuló akaratot. Jézusnak a szamariai asszonyhoz intézett kérése: „Adj innom!” (Jn 4,7) – amelyet a harmadik vasárnap liturgiájában hallunk –, kifejezi Isten vágyát minden ember iránt, és szeretné felébreszteni szívünkben annak a víznek az ajándéka iránti vágyat, „amely örök életre szökellő vízforrás lesz” bennünk (Jn 4,14). Ez a Szentlélek ajándéka, aki a keresztényeket „igazi imádókká” teszi, akik tudnak „lélekben és igazságban” (vö. Jn 4,23) imádkozni az Atyához. Csak ez a víz olthatja a jó, az igazság és a szépség iránti szomjunkat! Csak ez, a Fiútól kapott víz öntözi meg nyugtalan és elégedetlen lelkünk pusztaságát, „amíg meg nem pihen Istenben”, ahogy ezt Szent Ágoston híres szavai kifejezik. A következő vasárnap a vakon született emberről szóló szakasz úgy mutatja be Krisztust mint a világ világosságát. Az evangélium mindannyiunkat megszólít: „Hiszel az Emberfiában?” „Hiszek, Uram!” (Jn 9,35.38), jelenti ki örömmel a vakon született, s ezt minden hívő nevében mondja. A gyógyulás csodája azt fejezi ki, hogy Krisztus szemünkkel együtt a belső látásunkat is meg akarja nyitni, hogy hitünk egyre mélyebbé váljon és fel tudjuk ismerni benne egyetlen Üdvözítőnket. Ő bevilágítja az élet minden sötétségét, és segíti az embert, hogy a „fény szülötteként” éljen. Amikor az ötödik vasárnapon Lázár feltámasztását hirdetik nekünk, akkor létünk utolsó misztériuma előtt állunk: „Én vagyok a feltámadás és az élet. ... Hiszed ezt?” (Jn 11, 25-26). Ekkor az egész keresztény közösség – Mártával együtt – teljes reményét őszintén újra a Názáreti Jézusba helyezi: „Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön” (Jn 11,27). A Jézussal való közösség ebben az életben felkészít minket, hogy átlépjünk a halál küszöbén, és örökké Benne éljünk. A holtak feltámadásában való hit és az örök élet reménye megnyitják látásunkat létünk végső értelmére: Isten a feltámadásra és az életre teremtette az embert, és ez az igazság adja meg a valódi és (folytatása a harmadik oldalon)
Öskű Szent Kereszt templom A község közepén furcsa, szokatlan formájú, valami nagyon ősi funkciót sejtető épületre lesz figyelmes a látogató. Valójában egy jellegzetes román kori templomot találunk a falu feletti sziklakúpon. Okleveles említését csak a XV. századtól ismerjük, de a kör alaprajzú, félköríves szentéllyel kiegészített, egykor a falu plébániatemplomaként működő épület bizonyosan a XI. század végén épülhetett. A templom kerek hajójának átmérője majdnem hét és fél méter, ezt egy félköríves záródású apszissal bővítették, majd a XV. század folyamán az északi oldalon egy kis sekrestyével tették teljessé. Bejárata a déli oldalon nyílik, az ajtó kőkerete a barokk korból származik. Zsindellyel borított kupolás fedése a XIX. századi rekonstrukciót jelzi. A templom korának meghatározásában nemcsak a jellegzetes épülettípus van segítségünkre, a romanika jellemző falazási technikáját is megfigyelhetjük a néhol lehullott vakolat alatt.
A közel két méter vastagságú falat téglával kevert kőből alakították ki, ez a halgerinces falrakási mód a XI. századra jellemző. Ez a különleges formájú templom nem ritka Magyarországon, hisz a közép-európai elterjedési körben itt találták a legtöbb centrális elrendezésű egyházi rendeltetésű épületet. Erre utal a sok helységnév is, mely nevében őrzi egykori egyházának formáját, így találunk Kerekegyházát, Kerekboldogasszonyfalvát, Kerekszenttamást, Kerekszentmiklóst Magyarország különböző megyéiben. Az első ilyen típusú emlékek a X. század végéről maradtak ránk, virágkoruk a tatárjárásig tart, és bár azután is épültek ilyen típusú templomok, a már megváltozott igények másfajta templomépítészet kialakulásához vezettek. Ennek az egyszerű építési formának eredete a német, Karoling és Ottó-kor uralkodói reprezentálását szimbolizáló, centrális kápolnákra vezethető vissza, amelyből Közép-Európában alakult ki egy annál sokkal egyszerűbb, másfajta rendeltetésű épülettípus. Magyarországra cseh, lengyel és morva közvetítéssel érkezett. Kezdetben itt is uralkodói vagy fejedelmi kápolnákként működtek, mint az esztergomi vár körtemploma vagy a veszprémi Szent György kápolna. A XI. századtól kezdve az egyre vagyonosodó feudális urak is követni kezdték ezt a mintát, amely rövid idő alatt falusi plébániatemplomként terjedt el. Természetesen nemcsak a német hatásnak köszönhető kialakulásuk, elterjedésükben valószínűleg a bizánci, jellegzetesen centrális templomépítészet is nagy jelentőségű volt. Talán a jeruzsálemi zarándoktemplom centrális elrendezése is követendő példa lehetett. A centrális, kör alaprajzú, sokszögű vagy ezek köré karéjosan elrendezett terek szinte egyetlen, mértanilag is kitűzhető pontra kényszerítik a figyelmet. Ezt a koncentrált figyelmet, az egyszerű, mégis különleges térhatást és az ezekből természetes módon következő emelkedett érzést ma is biztosítja a látogató számára a jelenleg is működő templom. Földes Mária 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 143. szám
– Péli Helga, Tóth Imelda Margit.
Az Úr hazahívta: – Demeter Imre, Bölöni Ibolya, Hunyadi Éva, Miklós Árpád, Bostenaru Mária, Füzi Dezső, Petruşan Anna.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Kedves jó sepsiszentgyörgyi hívek! Bizonyára a sajtóból értesültetek, hogy Sepsiszentgyörgy 550 évvel ezelőtt kapta meg a városi rangot. Történelmi emlékeink bizonyitják, hogy a település legalább 200 évvel öregebb. Ennek biztos jele, hogy már a 12. század végén, 13. század elején állt a településen két templom, s létezett két egyházközség. Ennek az ősi templomnak és egyházközségnek jogutódja a szent József templom. Nem az 550 éves évforduló, hanem a szükség hajt, hogy a templom tetőszerkezetét, javítsuk és kicseréljük. Ez a munka lessz a mi tisztelgésünk és elismerésünk kifejezése az 550 éves város iránt. Azonban ezt a nagy munkát csak összefogással, anyagi áldozattal valósíthatjuk meg. Ezért kérek minden jóakaratú embert, tehetségéhez mérten segítsen az anyagiak előteremtésében. Az ősök iránti tisztelet és kegyelet is arra sarkall, hogy megőrizzük, megvédjük, amit nagy áldozatok árán felépítettek és ránk hagytak. Bízom a szentgyörgyi hívek nagylelkűségében és segítőkészségében. Adományaikat a plébánia pénztárába fizethetik be. Isten segítségében és a hívek városunk és templomunk iránti szeretetében bízva hiszem, hogy a nagy ünnep egyik kiemelkedő eseménye az újra fedett templom megáldása lesz. Szabó Lajos, plébános 12
Boldog Meszlényi Zoltán püspök és vértanú március 4 Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. 1915. október 28-án Innsbruckban szentelték pappá. 1917-től érseki szertartó és levéltáros, 1920-tól érseki titkár. 1937. október 28án püspökké szentelték. Püspöki jelmondata: Fidenter ac fideliter – bizalommal és hűséggel. 1950. június 17-én esztergomi káptalani helynöknek választották. Tizenkét nap múlva, június 29én elhurcolták Esztergomból. A kistarcsai börtönben a kegyetlen bánásmód következtében 1951. március 4-én halt meg. Jeltelen sírjának holléte, akárcsak a halál időpontja sokáig ismeretlen volt. Hamvas Endre csanádi püspök már 1956 szeptemberében szerette volna exhumáltatni és áthelyezni a földi maradványokat az esztergomi bazilika kriptájába. A forradalom eseményei azonban meggátolták ezt. Végül 1957-ben az egykori börtönlelkész segítségével állapították meg, hogy Meszlényi Zoltán az új köztemető egyik sírja alatt nyugszik. Újratemetésére azonban csak 1966. június 23-án szállították át a koporsót az esztergomi bazilika altemplomába. A nyilvánosság kizárásával tartott szertartáson csupán néhány paptársa jelenhetett meg. Boldoggá avatására 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában. Részlet az 1945. július 8-i papszentelés alkalmával mondott beszédéből: „Az élet, különösképpen a pap élete katonáskodás a földön, a lelkipásztorkodás örökös küzdelem saját gyarlóságunkkal, s azoknak az embereknek örök gyarlóságával, akik között élnünk kell, mint a szent titok kiszolgáltatóinak. A világ az ő démoni erőivel mindig ellentétes beállítottságú az Egyházzal szemben, mert nem tudja elviselni az erkölcsért és a jóért folytatott harcot, s ennek a harcnak végső kimenetelébe vetett győzedelmes hitét, mellyel az Egyház napjai előtte jelentkeznek.” Verbényi István az Adoremus nyomán
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesültek:
2011 március
XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete Kedves Testvérek! A nagyböjt, amely a húsvét szent ünnepéhez vezet minket, nagyon értékes és fontos liturgikus időszak az egyház számára, s ennek tükrében örömmel fordulok hozzátok néhány gondolattal, hogy ezt az időszakot kellő elkötelezettséggel éljük meg. Az Egyház közössége, miközben a Jegyesével való végleges találkozásra tekint, amely az örök húsvétban valósul meg, állhatatos imádsággal és buzgóbban gyakorolva az irgalmasság tetteit, fokozottan törekszik a lélek megtisztulására, hogy a Megváltás misztériuma által még bővebben merítsen a Krisztus Urunkban való új életből (vö. nagyböjti I. prefáció). 1. Már megkeresztelésünk napján megkaptuk ezt az új életet, amikor „Krisztus halálának és feltámadásának részeseivé lettünk”, és elkezdődött számunkra „a tanítványság örömteli és felemelő kalandja”. (Homília Urunk megkeresztelkedésének ünnepén, 2010. január 10.). Szent Pál újra és újra rámutat leveleiben arra az egyedülálló közösségre, amely ebben a keresztségi megtisztulásban valósul meg Isten Fiával. Az a tény, hogy a keresztséget a legtöbb esetben gyermekként kapjuk meg, rámutat, hogy Isten ajándékáról van szó: senki sem saját erejével érdemli ki az örök életet. Isten irgalmát, amely eltörli a bűnt és lehetővé teszi, hogy „ugyanazzal a lelkülettel” éljük életünket, „amely Krisztus Jézusban volt” (vö. Fil 2,5), ingyen kapja az ember. A Népek Apostola a filippiekhez írt levélben
kifejezi az átalakulás értelmét, amely a Jézus halálában és feltámadásában való részesedés által valósul meg, és rámutat céljára: „hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is” (Fil 3,10–11). A keresztség tehát nem csak egy múltra emlékező szertartás, hanem találkozás Krisztussal, aki a megkeresztelt ember egész létét alakítja, az isteni életet ajándékozza neki és őszinte megtérésre hívja, melyet a kegyelem indít el és tart fenn, és ez vezeti majd el Krisztus teljessége életkorának mértékére. Különleges kapcsolat fűzi a keresztséget a nagyböjthöz, amely alkalmas időszak az üdvözítő kegyelem megtapasztalására. A II. Vatikáni Zsinat atyái az egyház minden pásztorát arra hívták, hogy „minél bőségesebben alkalmazzák a nagyböjti liturgia sajátos keresztségi elemeit” (Sacrosanctum Concilium, 109). Az egyház ugyanis már a kezdetektől összeköti a húsvéti vigíliát a keresztség szertartásával: ebben a szentségben megvalósul az a nagy misztérium, amely által az ember meghal a bűnnek, részesedik az új életből a feltámadt Krisztusban és megkapja Isten Lelkét, aki feltámasztotta Jézust a halálból (vö. Róm 8,11). Ezt az ingyenes ajándékot mindannyiunknak újból és újból fel kell élesztenünk magunkban és a nagyböjt ahhoz hasonló utat kínál fel számunkra, mint a katekumenátus, amely az ősegyház keresztényeinek épp(folytatása a második oldalon)
