gyéni áhítataim alkalmával Szikszai György „magánosságban munkálkodó prédikátor” Keresztyéni tanítások és imádságok (1786) címû könyve mellett Visky Ferenc: Méz a sziklából címmel megjelent napi elmélkedéseit olvasom. Utóbbi kötet január 6-ra írt meditációjában olvashatók a következõ sorok: „Nagy ez az üdvösség. Péter azt írja: az angyalok vágyakoznak betekinteni csodájába. Egy sarmasági szegény asszony azt üzente egyszer nekünk: ‘Gyertek már el ide, hozzátok az igét! Én már nem látok, olvasni nem tudok, már megnyomorodtam – hát mért nem jösztök? Csurog a nyálam az ige után!’” Elõször lelkesedtem, és örömmel mutogattam a fiúknak a Teológián, hogy „lám, Visky bácsi az egyik névtelen falumbelirõl is írt!” Aztán szinte elernyedve hullattam vissza a könyvet éjjeliszekrényemre, amikor jött a döbbenetes felismerés: ez a néni kiéhezett az Igére, és egy másik megyébe kellett üzennie, hogy valaki meglátogassa végre az örömhírrel: „Feltámadott a halálból!” Vajon nem tudta, hogy van baptista gyülekezet, és vannak hívõk Sarmaságon? Vagy a hívõk (mindegy, hogy milyen felekezetûek) nem tudták, hogy vannak körülöttük ilyen nagyon szomjas emberek? És ki tudja, hányan és hányan vannak még a Bánságban, a Partiumban, a Szilágyságban, Kalotaszegen, a Székelyföldön idõsek és fiatalok, nyugdíjasok és egyetemisták, akiknek „csurog a nyáluk” az Ige után! Ki talál rájuk? Hová üzenjenek? Drága testvérek, fiatalok! Ébresszétek az alvó, elcsüggedt, célt tévesztett hívõket, „és mondjátok meg az Õ tanítványainak, hogy feltámadott a halálból!” Ezt kell tenA lap megjelenését a MOBILITAS ALAPÍTVÁNY támogatta.
E. R.
E
fotó:
Üzenet, hajlék, húsvét
baptista ifjúsági lap
nem nekem is. Hadd nyerjenek új erõt, új lelkesedést, mert megújult kegyelmet már kaptak a jó hír továbbadására! Döbbenetes volt olvasnom a nagyváradi Rulikovszki temetõben, a Horváth Imre költõ sírja közeli szomszédságában található kopjafa elmosódó feliratát is: „Jó volna végre/ otthonról haza menni./ De MELYIK otthonról, /és HOVÁ haza?“ A hant alatt egy fiatalember fekszik (nem írhatom, hogy nyugszik), aki talán valakinek osztálytársa, évfolyamtársa volt, talán magánvállakozó volt, talán friss apa volt, talán napszámos volt, és talán sohasem hallotta azt az éneket, amit nagyon sokan, szinte hétrõl-hétre énekelnek: „Mindig védve fekhetem Jézusom ölén/ Bárhol is Jézussal, otthon vagyok én” (régi HH. 495)! És ki tudja, hányan vannak még a környezetünkben, akik nem tudják, hogy Jézusnál biztonság van; hogy nem „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, hanem azért vagyunk átmenetileg otthon a világban, mert JÉZUS a mi hajlékunk! Errõl kellene énekelni a kultúrotthonokban, a színházakban; errõl kellene írni a napi és a heti sajtóban; errõl kellene beszélni az órák, a sze-
mináriumok közötti szünetekben, és alkalomadtán az órákon is; ezzel kell átitatni a magyar közvéleményt, kultúrát! HÚSVÉT UTÁN NEM LEHET HALLGATNI! Nem lehet elhallgatni, hogy Jézus, aki a menny fénye, a menny dicsõsége volt az Atyával és a Szentlélekkel együtt, emberré lett, hogy a földön is szétszórja a mennyei világosságot. Eljött, hogy akik hisznek Õbenne, ha meghalnak is, éljenek. Eljött, hogy otthonra, hazára leljenek sokan. Amint a kereszten lelkét kilehellte, megremegtek az egek, és gyászba borultak, mintha az égitestek utolsó, üszkösödõ parazsai is kilobbantak volna - és az Atya „elfordította az Õ arcát”. De eljött a harmadnap! És el fog jönni még sokak számára a harmadnap, „és fölzúgnak a hamuszín egek... És megérzik a fényt a gyökerek... Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive - / Harmadnapra legyõzte a halált. / Et resurrexit tertia die!” (Pilinszky János: Harmadnapon) Testvérek, fiatalok! Bátorítsátok egymást, segítsétek egymást, hogy az éhezõk megelégedjenek végre, és megnyugodjanak, akiknek nincsen valódi otthonuk! Ezt kell tennem nekem is! [Kiss] Lehel
MAG TÁ R Segítsünk! ram, íme, akit szeretsz, beteg” (Jn 11,3) – könnyeket csalt a szemünkbe az igevers, és a tény, amely oknál fogva az email körbeszaladt. ...Március 13-án reggel kaptuk meg a szerkesztõségben – Bálint Ibolya testvérnõ közvetítésével – a kolozsvári ifivezetõ csoport elektronikus levelét, amelyben aznap estére imaalkalomra hívták az imaházba a fiatalokat, „a keddi nap egyben böjtnap is, hogy Isten tegyen csodát” – írták. ...A támogatásra szóló alábbi felhívás az Erika rokonai és lelkipásztor testvérek segítségével állt össze. (Szilágyi László)
„U
Joó Erika (fotónkon) és Zoltán (országos ifjúsági titkár volt az elmúlt két évben) 2006 júliusában örök hûséget ígértek egymásnak, hogy kitartanak egymás mellett jóban, rosszban. Erre nemsokára sor is került, mert Erika megbetegedett. Joó Erikán itthon két
h í r e k
sebészeti beavatkozást is végrehajtottak, sikertelenül. Mivel életveszélyes állapotba került, és az itteni orvosok már nem tudtak segíteni rajta, arra kényszerültek, hogy Párizsba menjenek, ahol Erika már közel három hete tartózkodik. Több kivizsgálást végeztek, és kiderült, hogy újabb beavatkozásra lesz szükség. A máj egy része elhalt, ennek ellenére az orvosok remélik, hogy nem lesz szükség májátültetésre. Ezt pontosan majd szerdán, március 14-én fogják megtudni, amikor az elsõ mûtétre sor kerül. Az orvosok szerint szövõdmények is felléphetnek, ezért akár több hónapos ott tartózkodásra is szükség lehet. Most, a mûtét elõtt 5 napot fog a kórházban tölteni, ami 6500 eurós kórházi költséget jelent. Ezen felül a mûtét 20.000 euróba kerül, abban az esetben, ha nem lépnek fel egyéb szövõdmények. Az utazással, szállással, kivizsgálásokkal együtt ez sokévi bevételüket jelenti. Köszönjük, hogy a testvérek már eddig mellettük voltak és támogatták mind anyagilag, mind lelkileg. Erre a továbbiakban is szükségük lesz. Hisszük, hogy az Úrnak semmi sem lehetetlen, és hogy nemsokára sokkal jobb hírekrõl is beszámolhatunk.
ORSZÁGOS KONFERENCIA MÁJUSBAN ZILAHON . A konferencia témája: „Sztárok Babilonban“. „Sztármeghívott“: Balczó András háromszoros olimpiai bajnok és ötszörös világbajnok magyar öttusázó. Idõpont: május 4-6 Részvételi díj: 35 RON étkezéssel, 18 RON azoknak, akik csak részt vesznek, de nem étkeznek a gyülinél. Jelentkezni április 25-ig lehet (postai feladás). A 25-e utáni jelentkezõk 45 RON-t fizetnek. Jelentkezés: Szöllõsi Attila, Zalau, Jud. Salaj, Str. Crisan, Bl 80 Ap 40. Tel: 0741086851, email:
[email protected]. Infók a www.zifi.extra. és a www.romabisz.ro hu címeken is. Aki tud, hozzon hálózsákot magá-
2. o l d a l
*
április 2007
val és jelezze ezt a jelentkezésnél. A jelentkezést csak a részvételi díj kifizetésével tekintjük érvényesnek. Ehhez kapcsolódóan hívjuk fel a figyelmet, hogy április 10-én, d.u. 3-ra várunk szeretettel minden ifjúsági vezetõt Zilahra, egy kis lelki felkészülésre a konferenciára, ahogyan ezt emailben már jeleztük. ÉS A LEGFONTOSABB: minden kedden imádkozzatok és böjtöljetek velünk a májusban tartandó ifjúsági konferenciáért, hogy Isten mozgassa meg a fiatalokat! Vonjátok be a gyülekezetet, a szülõket is az imába. A Romabisz vezetõi és a zilahi szervezõk
Banki információk mindazoknak, akik támogatni szeretnék: BANCA TRANSILVANIA S.A. Joó Erika Swift Kód: BTRL RO 22XXX Euro: RO65BTRL03204201E42731XX USD: RO17BTRL03202201E42731XX. RON: RO-90BTRL03201201E42731XX Egyéb adatok – Név: Joó Erika Romania, str. Balea 3/7, Cluj-Napoca 400687 BANCA TRANSILVANIA S.A. CLUJ, SUCURSALA ZALAU Str. Unirii nr. 1. Cod: 450042. Tip card: Maestro Card Lapzártakor tudtuk meg: március 16án került sor a mûtétre, orvosa szerint sikeresen, utána Erikának roppant fájdalamai voltak, de mostmár jobban van, még a kórházban tartózkodik, hosszabb megfigyelésre van szükség (körülbelül két hónapra), hogy az eredmény nyilvánvaló legyen. Összeállította Szilágyi László
Zenei hét a Hargita Táborban! Augusztus 16-24 között várjuk mindazokat a fiatalokat, akik szeretnének fejlõdni a zene, éneklés, dicsõítésvezetés területén. Bõvebb információ a Romabisz weboldalán és a következõ lapszámban.
Ifihétvége Kolozsváron Különleges ifihétvége lesz Kolozsváron a Magyar Baptista Gyülekezetben (Gorunului 21). 24 órás betekintés az egyetemista életbe csak most április 20–21-én 18:53-tól, csak 12-ikesekenek. Akit kénytelen leszel élõben meghallgatni: Rabatin Gábor. A tanításon kívül lesznek sport- és kulturális lehetõségek. Útvonal: Ha nincs ábonámént, akkor jösz a gárától a csentru fele, ahol az utolsó szemafornál nem még mész jobbra, hanem fölfordulsz balra és követed a trolit a Möröst kartierig…de tudod mit…inkább hívd fel Ibronkát : 0740792621. Jelentkezni lehet e-mailen is április 15-ig:
[email protected]. Belépõ díj nincs.
Kolozsvári Egyetemista Ifi
Hú své t Kelemen Szabolcs:
fotó:
E.R.
Igazi élet i az élet? Csendült fel bennem a kérdés. Különösen azért is, mert sokféle választ hallottam már errõl mostanában. Van, aki azt mondja, hogy megyek bulizni, és ott van ám élet. Egy másik személy viszont a szexuális élvezetekre mondta, hogy az az igazi élet. Van, aki a sok pénzt nevezi életnek, és úgy gondolja, hogy a vastag pénztárca hozza az igazi életet. Sokan azt gondolják, hogy a gazdagság, a jólét, a kényelem és az élvezetek hozzák az igazi életet. Menyire beszûkült életszemlélet ez! Csupán a földi dolgokra és a testre koncentrál. Csak ennyi az élet: kényelem, szórakozás, gazdagság néhány évtizedig, és aztán a koporsóval mindennek vége. Mintha csak test lennénk és nem is lenne lelkünk. Mennyire le lehet süllyedni Isten nélkül, az Élet nélkül! Különös, hogy Isten egészen másként határozza meg az életet, és a Biblia egészen mást ért az életen, mint amit mi. Jézus Krisztus azt mondja, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.” (Jn 11,25) A Biblia szerint az élet egy személy, maga Jézus Krisztus. Ebben a kijelentésében a Bibliának az is benne van, hogy Jézus Krisztus nélkül nincs élet, még akkor sem, ha te azt annak nevezed. Többre vagy kevesebbre viheted Jézus nélkül, de az nem élet. Lehet kevés vagy sok pénzed, de ha Jézust kizárod az életedbõl, akkor nincs életed, csak létezel élet nélkül. Újból felcsendül bennem a kérdés: Mi az élet? És neked vajon milyen válaszod van? Te mit értesz az élet alatt? Most egy újabb húsvétot fogunk ünnepelni. Jézus Krisztus úgy
M
3. o l d a l
*
április 2007
mutatkozik be, mint aki a feltámadás és az élet. A húsvétnak, a feltámadásnak az egyik üzenete éppen az, hogy Jézus Krisztusban az élet jött közénk. A kereszt arról beszél, hogy Õ azért halt meg, hogy nekünk életünk legyen Õbenne. A sötétségben megjelent a világosság, az Élet. Élet csak életbõl lehet. Jézus nélkül csak sötétség és halál van. Mindannyian így kezdtük. Sötétség és halál, ebbõl az állapotból kellene kimozdulni a világosság, az Élet felé. A Biblia beszél fizikai létezésrõl, életrõl és ez a földi életet jelenti Isten nélkül. Aztán beszél lelki életrõl is, ami nem csak a földi életet jelenti, hanem azon túlmutat az örökkévalóságra, Istenre. A fizikai élet fizikai születés által van. A lelki élet csak Jézus Krisztus által, aki az Út az Igazság és az Élet. Igazán csak az tud élni, akinek élete van. Pontosabban, akinek életet adott Jézus Krisztus. Aki már tapasztalta a megtérést. Aki új szívet kapott Tõle. Viszont akinek nincs élete Jézusban, az nem is tud igazán élni, csak létezik élet nélkül. Igazán élni elsõsorban azt jelenti, hogy kapcsolatba, közösségbe kerülünk Jézus Krisztussal. Megismerjük Õt személyesen, és Vele együtt élünk. Amíg nincs kapcsolatunk az Élettel, addig nincs életünk, csak létezünk Isten nélkül. Úgy is mondhatnánk, hogy csak tengetjük az életünket. Megvan-e neked ez a kapcsolat, ismered Õt személyesen? Beengedted már az életedbe? Aztán élni, másodsorban, azt jelenti, hogy a Tõle kapott új szívvel Neki engedelmeskedünk. Odaszánjuk magunkat Neki. Egyre jobban beavatjuk Õt az életünkbe. Egyre fontosabb lesz számunkra az Õ akarata, terve. Ez azt
jelenti, hogy az életünket Isten szavához, a Bibliához igazítjuk. Komolyan vesszük mindazt, amit Isten mond, és gyakorlatba ültetjük, alkalmazzuk az életünkben. Van-e neked ilyen engedelmes, és odaszánt életed? Valóban fontos az Õ akarata és terve számodra? Mihez szoktad igazítani az életedet? Harmadsorban viszont jelenti azt, hogy gazdagítok másokat. Ez viszont egyenesen következik az elsõ kettõbõl. Gazdagítani másokat, azt jelenti, hogy kész vagyok bemutatni és megtapasztaltatni másokkal Isten szeretetét, az Élethez vezetni másokat, és az életet bemutatni másoknak. Áldássá leszek, észreveszem azt, akit senki nem vesz észre, segítek a nyomorultan, világít az életem a sötét környezetemben. Nem ütök vissza, ha megütnek, nem hordozok haragot a másik iránt, még akkor sem, ha mindenki ezt teszi mellettem. Isten szeretetét beviszem az emberek közé. Menyire jellemez ez téged? Menyire viszel életet a környezetedbe? Gazdagítasz-e másokat? Jézus Krisztusban van igazi élet: csak Általa lehet igazán áldott, másokat gazdagító életünk, és Benne élõ reménységünk. Errõl beszél a húsvét, hogy az Élet jött közénk és ezt erõsíti meg a feltámadás ténye. Lesz-e igazi húsvétod? Isten ma is hívja a sötétségben és halálban levõ embert a világosságra, az életre. Kész vagy-e mozdulni erre a hívásra az Élet felé, vagy inkább elrejtõzöl? A pincebogarakra jellemzõ, hogy ha fény éri õket és embert látnak, kezdenek elrejtõzni és egyre sötétebb helyre menekülni. Azért teszik, mert a sötétséget szeretik. Te mit teszel Isten hívására? Mit teszel az Élettel? Isten szava a következõket mondja Jézus Krisztusról: „Õbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága, és a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (Jn 1, 4-5) Ennek az oka az volt, hogy az emberek inkább szerették a sötétséget, mert a >>>
Szaba dság? >>>
cselekedeteik gonoszak voltak. Ez napjainkban is így van. Most már nem az a kérdés, hogy mi az élet, hanem hogy mit teszel az Élettel? Elmenekülsz, mint a pincebogarak, vagy kész vagy a világosságra, az életre jönni? Csak így lehet áldott és másokat gazdagító életed! Csak így tudsz igazán élni! Errõl beszél a húsvét, a feltámadás. Kell-e neked ez az Élet?
A vasárnapi iskolai szövetség választói konferenciára hívja a vasárnapi iskolai tanítókat. Május 12-én Kolozsváron, 10 órakor kezdõdik az alkalom, amikor beszámolnak azok, akik a gyülekezetinkben folyó gyermekmunkát irányították négy éven át. Lehetõség lesz arra is, hogy a tanítók megválasszák az új vezetõket a következõ idõszakra, akik összefogják és vezessék a gyülekezeteinkben zajló gyermekmunkát. Kérjük, hogy miden gyülekezetbõl, ahol vasárnapi iskolai munka folyik, jöjjenek el a tanítók, a következõképpen: 20 gyermek után egy képviselõ, 21- 40 gyermek után két képviselõ, 41-60 gyermek után 3 képviselõ, és így tovább, minden 20 gyermek után egy tanító. A tanítókat kérjük jöjjenek el, a lelkipásztorokat és szülõket pedig kérjük, imádkozzanak, hogy az Úr adjon látást a gyermekeink jövõjét illetõen és a tõle rendelt személyek kerüljenek az élre ebben a nagyon fontos munkában. Bálint Ibolya, RMBVISZ elnöke
„Megünnepelték,“ -tük március 15-ét.
HÉTKÖZNA P
dén is – Erdély- és Magyarország szerte – megünnepelté k az 1848-49-es forradalom évfordulóját. Magyarország on a tavaly októberi kormánybukta tási kísérlet után „természetese n“ tüntetések között zajlottak a különbözõ hivatalos ünnepségek. Majd délután 5 órakor a Fidesz tartott naggyûlést az Erzsébet-téren . Becslések szerint ezen a nagygyûlésen 250.000 ember vett részt. A híradók beszámoltak az esti zavargásokról és arról az incidensrõl is, amelynek során tojással dobálták meg Demszky Gábor SZDSZ-es budapesti fõpolgármeste rt.
I
rdélyben szinte minden jelentõs magyar lakossággal rendelkezõ vagy színmagyar településen voltak megemlékezés ek különbözõ politikai vagy társadalmi szervezetek támogatásával . Köztük a Székelyföldön , Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmáron, Zilahon, Marosvásárhe lyen. Kolozsváron és Nagyváradon Sólyom László magyar köztársasági elnök is részt vett az ünnepségeken , erõsítve az elszakított részeken élõ magyarokban az anyanemzethe z való kötõdés tudatát. Sólyom László köztudottan a polgári és nemzeti érdekek következetes képviselõje, ilyenmódon politikai gondolkodásb an közelebb áll a határon túli magyarok ügyét sokkal inkább felvállaló jobboldali - jelenleg ellenzéken levõ - pártokhoz.
E
Választá sok lesznek az RMBGyS z-nél. olyó év április 1-én, Virágvasárnapot megelõzõ pénteken és szombaton választói közgyûlése lesz a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének, amely a következõ négy évre jelöli ki az elnöki, titkári és gazdasági vezetõi feladatokat ellátó lelkipásztorokat. Az elnöki teendõket jelenleg Borzási István, a titkári feladatot Gergely István végzi, míg a szövetség gazdasági ügyeiért Kovács Gyula felel. A fiatalok, a Romabisz természetesen és szervesen része a Szövetségnek, ezért számukra sem jelentéktelen a választások kimenetele. Imádkozzatok, hogy Isten továbbra is rendeljen következetes, tiszta életû és tanítású vezetõket az erdélyi baptistákat összefogó egyesület élére, akik a fiatalok szükségeire, gondolataira, kibontakozó tehetségére is odafigyelnek. [G.] G.
F
Szövetségi képviselõk négy éve
Az idén is sor kerül a sószóró miszszióra. Kérlek, gondolkodj rajta, s ha az Úr ott akar látni, akkor ne légy akadálya! Bõvebb információ majd a Romabisz webloldalán jelenik meg (www.romabisz.ro ), illetve a Mustármag következõ számában.
4. o l d a l
*
április 2007
fotó: Szilágyi László
Sószóró idén is.
fotó:
Kiss Lehel
Mi ssz ió
„Egyre mélyebb lesz az éj, Isten népe mégse félj, várd készen Jézust!“"
lyan helyen lakunk és csak annyian, hogy szükségünk van egymásra, amikor vizet, kurzust, vagy különbözõ szívességeket kérünk. Minden percben láthatunk lehetõségeket a segítségnyújtásra. Mit teszel, amikor egy ilyen lehetõség áll elõtted? Nézzük meg milyen lehetõségeink vannak: elõször is lehet nemet mondani: fáradt vagyok, éppen most kell valamit sürgõsen elvégezzek; és ez legtöbb esetben abból a hozzáállásból ered, hogy én vagyok valaki. A tekintélyembõl, a pozíciómból véletlenül se ne lopjon ki semmit egy „kisebb” testvér, egy alacsonyabb rangú gyülekezet. Látom, hogy egy adott helyzetet meg lehetne oldani könyebben és minõségibben, praktikusabban és egyszerûbben, de mégsem vállalom. Másodszor, ha csörög a telefon és beleszólnak: „nem tudnátok eljönni?”, a válasz lehet IGEN, persze megyünk: ha kell temetésre, ha kell menyegzõre, ha kell evangelizációra. Körülbelül így kezdõdtek sámsoni és sarmasági gyülekezetek fiataljainak közös szolgálatai. Amirõl írni szeretnék az tulajdonképpen ennek az áldása, eredménye, mert nem azt találtam fontosnak, hogy most a csapatunknak hízelegjek, vagy büszke legyek magunkra. És nem is azért írtam, hogy
O
5. o l d a l
*
április 2007
másokat számon kérjek: ti miért nem evangelizáltok. Hanem sokkal inkább arról az áldásról írtam, amit az önzetlen szolgálat ad, amit csak akkor kapsz meg, ha szolgálsz! Tóth Attila körzetében voltunk. A régeni gyülekezetben vasárnap két alkalommal, a gernyeszegi kultúrotthonban szombaton és vasárnap az esti evangelizációs alkalmakon szolgáltunk. Körtefáján pedig vasárnap délben a cigánytelepen tartottunk „istentiszteletet”. Tudjátok mi volt az áldás? Az, hogy azok az embereket, akiktõl áldott szolgálatot vártunk - mert hát õk teológusok vagy egyetemisták -, Isten tényleg tudta használni. No és a meglepetésszolgálat attól, akitõl nem vártuk. Isten szólt általuk, és akik felé szolgáltunk, azok nem minket láthattak, hanem a Jó Istent akirõl mi is bizonyságot tettünk. A repertoárunk, amivel szolgáltunk: férfikarra átdolgozott szövegek, zene. Ezt egy 15 fõs csapat szólaltatta meg: görbén, gyorsabban, hangosan, de lelkesen, megköszönve ezt (Fekete) Karcsi bátyának. Az elõbbieken õ igazított, az üzenetet meg a Jóisten szabta. Arról írtam, ami ott történt, a szolgálatról, ami ezt jelenti: ott ÁLDÁS van. De még mindig könnyebb otthon ülni egy Windows-t bütykölni, vagy a padban pusmogni, vagy éppen kritizál-
ni, esetleg ott lenni azok mellett, akik szolgálnak és figyelni, miként maradsz le az áldásról. Könnyebb, mint engedni, hogy a kegyelem beszéljen belõled. Ja, igen, sokkal könnyebb ezt a cikket lehurrogni, megakózni, mint elgondolkodni rajta és helyeselni. Ha egyik embercsoporthoz sem tartozol, akkor imádkozz értünk, fiatal szolgálókért, hogy tudjunk utánatok menni, hogy legyen hova menni, legyen kinek beszélni Istenrõl, az elkezdett munkában beállni, azt folytatni.
Bántó Ruben
Kány ádi Sándo r: Vanna k vidék ek vannak vidékek gyönyörû tájak ahol a keserû számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengetõ hangokat tavaszok nyarak õszeim maradékaim s õseim vannak vidékek viselem akár a bõrt a testemen meggyötörten is gyönyörû tájak ahol a keserû számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül
An sch lus s Duna kõgátján, valahol a pesti oldalon elhagyott bronzcipõk sorjáznak. Mintha fürdõzõ fiatalok szárítanák kissé lestrapált lábbelijüket a déli napsütésben. Némelyik cipõ sarka megemelkedik, mintha izgatott gazdája egy pillanattal elõbb rúgta volna le lábáról, s kapkodásában fûzõjét sem oldotta ki. Nagyobb férfiés nõknek való kisebb cipõk toporognak, lábatlankodnak ott, sorjában a gáton. A fasiszta õrület folyóba lõtt emberáldozatainak emlékmûve ez. A háború végén a nyilasok tömegével irtották a jeges Dunába zsidó származású foglyaikat. Elönt az iszonyat és elfog valami hasonlíthatatlan kétségbeesés az eszetlen és megmagyarázhatatlan gyûlölet miatt. Miért hagytad így elveszni választottaidat, Uram? Háborog és reszket a lélek bennem az áldottak sírja felett a szép Duna-parton. Megérintem és megszagolom a legkisebb cipõt: benzinfüst szagú.
A
*** int sötétben a gyufát, úgy keresem õket, tapogatózva, mohón. Ha gyorsan lángot lobbantok a romok közt, tán látni fogom megelevenedõ alakjukat, arcukat, szemeiket, alkotó kezeiket. Buta és szétrohadt ez az ország, ez a város nélkülük. Elképzelem a századeleji Váradot, amikor még harminckétezer zsidó élt itt, amikor még merészen „kicsi Párizst” álmodott magából, akkor még gazdag volt és szép és mûvelt... Harminckétezer zsidó: a lakosság fele, több mint száz orvos és gyógyszerész, hetven ügyvéd, ötven nagykereskedõ, ezer iparos, kétszáz tisztviselõ és tanító, húsz alkotómûvész és író élt itt..., nem folytatom, de hihetetlen szellemi potenciál. Négy zsinagógát, több mint tizenöt imaházat, számos iskolát, óvodát, aggmenházat és lelencházat építettek,
M
6. o l d a l
* április 2007
h a l á l i p a r
Ifj Elekes József*:
Egy történet vége
(1.)
...szemtõl-szembe a terrorral
A fotó Schweitzer József budapesti fõrabbit ábrázolja és díjat nyert a MÚOSZ fotópályázatán. Forrás: index.hu
nem is beszélve a mûhelyeikrõl, üzleteikrõl, nyomdáikról... És amit ma látok - és most nem képzelõdöm! -, az egyik zsinagógában zöldségraktár üzemel, a Körös-partit pedig önkényes lakásfoglalók prédálták fel, tüzelõként használva a bútorzatot, a padlót és a karzatot. Maradt a gyalázat, a pusztulás és a barbarizmus! Nem hagy nyugodni a kérdés, miért hagyod így pusztulni a választottakat, az áldottakat, a szemed fényét, Uram? Emlékezni próbálok, régen olvasott adatokat keresgélek agyam archívumában: Kolozsváron tizenötezerre, Máramarosszigeten és Aradon tizenkétezerre, Erdélyben mintegy százötven-kétszázezerre tehetõ a számuk a harmincas években. Mára már alig maradtak. S Erdélyben még egy tisztességes emlékmûvûk sincsen! Eszembe jut az exodus bibliai tanulsága, hogy elpusztul a hûtlen nemzedék, de az utódok hazát találnak az ígéret földjén, és eszembe jut Jób nyomorúságának története is, és mintha párhuzam lenne e három eset között. Most még nem értem egészen, az is lehet, hogy sosem fogom. De jól tudom, hogy a Teremtõ terveit az ember csak az Õ akaratából értheti meg. Elindulok hát, követve a közép-kelet európai zsidó emlékhelyeket, hogy megkeressem és megértsem huszadik századi kálváriájukat. Utam Váradról indul Budapesten át
Berlinbe, majd a galíciai Krakkóba és végül Auschwitzba. S ha egyszer, majd máskor - úgy adódik, talán az ígéret földjére, Jeruzsálembe is.
*** iközben a budapesti zsidóságra vonatkozó adatokat olvasgatom, rájövök, hogy ezek közlése csak újabb mutatvány lenne a számokkal, zsonglõrködés, s hogy a statisztikák mennyire szürke és ipari jellegû információk egy-egy közösségrõl. A számadatok a legkevésbé adekvát és releváns jellemzõi egy közösségnek, a legcsekélyebb jelentõségû ismérvek. Próbálok embereket elképzelni, bibliai nevû hölgyeket és urakat: Anna, Eszter, Ádám, Ábel, Márk, Manó... és életteli zsinagógákat és épületeket, rabbikat és iskolákat, nyugodt otthonokat, merész álmokat, és üzleteket, és gyerekeket meg örömöket, rozzant öregeket és kedves, szép szemû jiddis lányokat, halkuló dalokat a húszasharmincas évek Groswardein-jébõl. És tudom, hogy én nagyon szeretném azokat a szemeket, a megosztott perceket, a zenéket és érzem biztosan, hogy ott és akkor valakit holtomiglan, holtunkiglan, boldogan... Hát mit tud egy szám, egy adatsor a szerelemrõl, a szépségrõl, a szemekrõl, az örömrõl, a hitrõl, s a küzdelemrõl, vagy bármi másról, ami fontos és számít!? Ez az amit sosem
M
h e r z
fogok megérteni, hogyan lehetett emberekrõl úgy gondolkodni, mint nyersanyagipari termékekrõl: pluszok és mínuszok, bevett és kiadott áruk. Döbbenetes, hogy két-három év alatt a zsidókra specializált halálipar mármár tudományos, mérnöki alapossággal semmisítette meg a századok óta köztünk élõ többszázezres zsidó közösségeket. Ez nem sajnálat, hanem hiányérzet: fájdalom. Magunkat sajnálom; õket hiányolom, az embereket, a dalokat, a szemeket...
*** udapesten a Duna-parti emlékhely után a Dohány-utcai zsinagógát és a Terror Háza Múzeumot keresem fel. Ellentmondásos emlékeim vannak Európa legszebb zsinagógájáról, amikor elõször láttam, füstben állt, s a pesti utcákon harci mének vágtáztak és két irányból gumit és füstöt lõttek ránk tavaly októberben. A zsinagógába menekültem. Fantasztikusan széppé újították, békességet, csöndet sugárzó, mint egy katedrális, de vidámabb és otthonosabb annál. Csöndesen derûs. S közben azon agyalok, hogy mirõl szólhat a zsidó himnusz? Ötezer évnyi fájdalomról és panaszról, hogy „megbûnhõdte már e nép...”? Vagy csak mi, magyarok kesergünk borús idõk és sorsunk felett? Szóval, csöndesen derûs e zsinagóga. Érdemes meglátni, megérezni egyszer. A Terror Háza Múzeumot a román Szekuritáténak megfelelõ magyarországi szerv, az ÁVH volt székhelyén, a teljhatalmú titkosszolgálatok „börtönpalotájában” alakították ki. A múzeum nemcsak a fasizmus, hanem a kommunizmus áldozatainak is emléket állít. A pénztárat követõ folyosó végérõl egy hatalmas ágyúcsõ szegezõdik rám: a belsõ udvarról, véresebb idõket látott T32-es meredez s az irányítótoronyból, mintha fuldokló szökõkútból törne elõ, egészen lassan gépolaj ömlik végig feketén, büdösen a tank páncélos testén, minden irány-
B
7. o l d a l
*
április 2007
u n d
h e r z l
ban. Körbe a falakon az áldozatoknak és kínzóiknak fotói függnek. Egy olajba fulladt szovjet tank és a fasizmus/kommunizmus emberáldozatainak mauzóleuma ez. A tárlat a föld alatt kezdõdik. Egyedül vagyok és irtózok ettõl a pincétõl, csurog a víz a falakon, és a negyven wattos égõk sárgaságosan világítanak a szûk folyosókon. Minden locsog és visszhangzik, az áram korabeli drótokon halad. Agyoncsaphat. Patkányt is láttam. Kétoldalt kínzókamrák, elõl az ötvenhatos miniszterelnök, Nagy Imre akasztófája, kint ácsolják a bitókat. Behallik. A múzeum - emlékeztetem magam - teljesen biztonságos és meglehetõsen interaktív, rengeteg számítógépen, projektoron, laterna magica-n nézhetek és hallgathatok a témához tartozó összeállításokat, filmeket. Sõt magam végezhetek el bizonyos beállításokat a tárlatot alakítva, kíváncsiságomnak megfelelõen. Csakhogy kíváncsiságom most hét bõr alatt vacog valahol a gyomrom környékén. Egyáltalán nem unalmas és szokványos múzeum ez, Európa egyik legmodernebb kiállítása. Az emeleten az ÁVH-tisztek irodái és kínkamrái várnak, fennebb bírósági tárgyalótermek, épp a Nagy Imre és társainak pere folyik, majd koncentrációs tábornak és gulágnak berendezett termek következnek: szerte koszos bögrék, nyirkos szalmaágyak, balták és csákányok hevernek... Egy hatalmas, földre terített szõnyegtérképen a szibériai kényszermunkatáborokat jelölték be fekete csillagokkal. Lemérem: Szibéria és a hepehupás szilágysági falu, Lompért itt csak húsz lépésnyi távolságra van egymástól. A dédapám sosem jött haza. Nekem húsz lépés, neki húszmillió, nekem múzeum, neki...
***
Sza rus zag Hunyorogva léptem ki az épületbõl, hat órát töltöttem bent, de keveset. Elfáradt a lábam, kifáradt a lelkem. Budapesten az élet, ahogy szokott, rohangál. Változatlanul. (folyt. köv. Berlinbõl) * A szerzõ a Szegedi Tudományegyetem jogi karát végezte 2006-ban. Jelenleg ösztöndíjas.
zután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérõkötéllel a kezében. Megkérdeztem: Hová mégy? Õ így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles, és milyen hosszú. Ekkor elõlépett a velem beszélõ angyal, majd egy másik angyal lépett oda eléje, akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! Én magam oltalmazom mindenfelõl - így szól az Úr -, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsõségesen. Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból így szól az Úr -, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! - így szól az Úr. Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz! Mert a Seregek Ura, aki a maga dicsõségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekrõl, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem. Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni - így szól az Úr. A többi nép is csatlakozik az Úrhoz azon a napon, és az õ népévé lesznek, õ pedig köztetek fog lakni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Az Úr birtokba veszi Júdát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja. Csendben legyen mindenki az Úr elõtt, mert elindult szent lakhelyérõl!“ (Zakariás 2:5-17)
„A
t o l l & p e h e l y
Nem job bké z
Esõ és ablaktörlõ „…mert ez az én vérem, az új szövetség vére, mely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára.” (Máté 26:28)
Egy szirmot sem Megfojt a kétely, Szemem könnyben áll. Ajkam néma, Csak a szívem kiáltja, Hogy nem lehet, Ma még nem lehet... Szemem könnyben áll. Csak egy szál virágot szerettem volna, Nem díszes csokrot. De nem kaptam semmit. Nem. Nem, egy szirmot sem, Ami magányomat beillatozza. De csend, halkulj kiáltó szívem! Némán járj tövisen, amíg hazaérkezel.
Visszaadott kölcsön Szavaink szállnak a szélben, S olykor tövisként lelkeket sebeznek. Máskor csak bolyongnak célt tévesztve, A szívekben visszhangra sem lelnek.
gy anya egy esõs napon éppen a
Evolánnál ült. Az út vizes volt, az
Nem jó kéz simogatta Lelkemben csendben kikelt egy virág. Szép volt, üde, friss és olyan csodás. Szirmai egymáshoz simulva várták a simogató kezet, Hogy kinyíljon és ámulatba ejtsen sok kételkedõ szemet. Nap napot követve telt, szálltak hónapok, évek. És egy kéz szelíden simogatni kezdte. Türelmesen vártam, mikor bont szirmot, Illatos kelyhe, mikor látja meg a napot.
Ó, de nagy kincs a szó, Hiszen Isten ajándéka, Hogy hogyan osztogatjuk, Az ránk van bízva.
A virágot megszerettem, De szirmot sosem bontott. A szívem nagyon-nagyon fájt, Szemem sok könnyet ontott.
Lehet a szó simogató, Sebeket bekötõ, gyógyító. Lehet öröm,- magányt ûzõ, Lehet szívet szívhez kötõ.
Sokáig égette a kérdés szívemet: „Miért nem nyílt ki lelkem virága?” De lassan megértettem a választ is: Azért, mert nem jó kéz simogatta.
Szavunk lehet imádság, Magasztalás, hálaének, Visszaadott kölcsön A dicsõség Istenének.
8. o l d a l
*
április 2007
esõ régóta esett és nem adott jelt, hogy meg akarna állni. Figyelmesen vezetett, mivel a kocsiban hétéves fia is vele volt. Egyszercsak, a hangszórókból áradó zene közben megszólal a fiú: - Anya, tudod mire gondoltam? Egy ilyen kezdés annak a jele volt, hogy gyermeke jó ideje gondolkodhat már valamin, most pedig éppen elmondani készül, amit felfedezett. Az anya megállította a zenét. - Mire, kisfiam? - Tudod, anya, szerintem az esõ a bûn, az ablaktörlõ pedig Isten, aki letörli a bûneinket. - Szép gondolat. De látod, hogy az esõ tovább esik. Szerinted ez mit üzenhet nekünk? A fiú szinte azonnal válaszolt. - Hát azt, hogy miközben mi továbbra is vétkezünk, Isten továbbra is megbocsát nekünk. [heartstring.ro]
Elnézést kérek Marián Noémitõl. Az történt, hogy kizárólag rám visszavezethetõ okokból kifolyólag, egy email tárolási hiba következtében elveszítettem egy nevet. Így a nagyváradi Marián Noémi helyett Jakab Noémit - Besztercérõl - jelöltem meg a Mustármag legutóbbi számában, a Toll&Pehely rovatban megjelent grafikák szerzõjeként. Noémitõl még egyszer elnézést kérek. [Gönczi] Géza
Fil me me let Bernáth Bálint:
Királynõk, írók, emberek... ostanában sokat gondolkozom
Mazon, hogy milyen, kicsoda, s
igazából mitõl ember az ember. Választ mindenki tudna adni, találni… de a kérdés valójában az, hogy én ember vagyok-e? Ha a médiát figyeljük, akkor azt láthatjuk meg, hogy milyen megavalaminek lenni. Csak hát a megás dolgok mindig eltörpülnek egy idõ után. S akkor mi lesz az ember fiával, lányával? Emberré kell formálódnia. Mindez oké lenne, csak hát hogyan is megy ez végbe? Két hónap leforgása alatt 3 érdekes filmprodukciót nézhettem meg. legelsõ arról szól, hogy mire is
Avágyik az ember? Boldogságra. „A boldogság nyomában” (The pursuit of Happyness) egy valós történetet feldolgozó filmdráma. Amikor felálltam a film végén, nem a boldogság megtalálásának, hanem annak hatása alatt voltam, hogy „érdemes küzdeni, harcolni” még akkor is, ha az a boldogság, amire vágyunk, lehet csak egy rövid pillanatnak tûnik, amikor megérintjük. Óriási hasonlóságot fedeztem fel a film fõszereplõjének az élete és az én életem között. Nagy hatással voltak rám azok a pillanatok, amikor az ember megállította élete filmjének egy-egy szakaszát és címekkel látta el azokat a részeket. „Buszozás.”… „De ostoba vagyok!”… „Üldözés”… „Gyakorlat”… „Adófizetés.”… „Boldogság.” Nem tudom, hogy vagytok vele, de amióta eldöntöttem, hogy az Ember Fia oldalára állok, nem lettem mentes ezektõl a részektõl. Csodálkozásnak nincs is helye, mert köztudott, hogy mindennek megvan az
9. o l d a l
*
április 2007
gy másik film az ember lányának
Eszerepét veszi szemügyre. Az „One
night with the king” c. film bemutatja Hadassa (a továbbiakban és a Bibliában: Eszter) életének azt a szakaszát, amikor királynõvé választják. A film láttán azt is gondolhatnánk, hogy egy szép ára. Miután megismertem Jézust, rájöt- romantikus történetet néztünk meg. De több van benne: ez a történet is az tem, hogy rossz buszra szálltam fel. „embernek maradásról” szól. Eszter Utána sokszor volt úgy, hogy csak bumaradhatott volna királyné, hiszen szoztam a kegyelemben, vagyis utas Mordokaj bízott Istenben és tudta, voltam és nem idegenvezetõ. Ha nem hogy a megígért szabadulás eljön, akár gyakorlom azt az emberi létet, amivel Eszter által, akár más úton. Emberi szeIsten felruházott, akkor minden mekkel nézve tehát a gyönyörû kiráhiábavaló, még a boldogság is. Nem lynõ nem volt könnyû helyzetben. beszélve arról, hogy amikor eljön az Bármikor megszökhetett volna azért, „adófizetés” ideje, szinte megdermed a lábam. Pedig nem kellene, hiszen Jézus hogy elmenjen a szent városba, Jeruzsálembe. A választás mégis ott is azt mondta, hogy adjuk meg mincsengett a fülében: „Ki tudja, nem denkinek azt, amivel tartozunk – éppen a mostani idõ miatt jutottál-e legyen az király, állam, ember, de királynõi méltóságra?” Másfelõl pedig legfõképpen Isten. Mitõl dermesztõ ez az adózás? Az ember, amikor megszerez maradhatott volna a palotában. A dolgokat, elkezd hozzájuk ragaszkodni. gonosz azonban sosem alszik, s ez Hámán mesterkedéseibõl tisztán De a boldogsághoz vezetõ úton minlátható. A közmondás, miszerint „aki dennek megvan az ára. Világunkban sok mindent úgy próbálnak bemutatni, másnak vermet ás, maga esik bele” õsidõk óta élõ példákkal rukkol elõ. mint ami nélkül elérhetetlen a boldogság. Tényleg így van ez? Isten Fia netán Így történt Hámánnal is, és ezt a filmben nagyon érezteti velünk a rendezõ. fölöslegesen jött el a földünkre, mert Nem akarok most más kárán nevetni, modern korunkban megtalálták a de emlékezzetek vissza azokra a pilboldogság útját? A fõszereplõ egy rövid lanatokra, amikor a gonosz állandóan pillanatnak, résznek könyveli el azt, amikor a boldogságban úszik. Gondol- csak azt akarta megláttatni velünk, hogy mi „valójában” a vesztes oldalára kozzunk el, milyen volt, amikor hazaállunk. Eszter döntése nem ezt bizotértünk Istenhez, a megtérés pillanyítja: „… böjtöljetek értem! Ne egyenatához, folyamatához… Sokan azt tek és ne igyatok három napig se éjjel, mondanák, hogy akkora boldogságot még soha nem éreztek. De vajon, Isten se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királycsak akkorra szánt nekünk boldogsához a törvény ellenére…”. Maga a got? Azt vettem észre, hogy akkor királynõ kész volt arra, hogy bevallja vagyok igazán boldog, ha másokkal emberként viselkedek. Az Istennel való eredetét és felvállalja népének sorsát. A mi életünkben is vannak ilyen pillakapcsolatom meg akkor igazán bolnatok, amikor emberként kell megéljünk dogság ízû, ha az emberekkel jóban dolgokat, még akkor is, ha az ország, a vagyok. A legjobb ebben a történetben világ törvényei mást mondanak. Neaz volt, hogy a fõszereplõ (Will Smith) künk Isten törvénye a mérce, ennél lejmindent megtett azért, hogy a fia melfotó:
...három filmrõl
imbd.com
lett legyen, és mindent megadjon neki. A mi Atyánk is kész volt mindent megtenni azért, hogy a fiaivá lehessünk.
En dé ká jebb nem adhatjuk. S itt is bejön az adófizetés. Mit adunk fel és mit kapunk cserébe? Lehet, úgy tûnik, hogy Isten nem vezet bennünket, nem látjuk a megoldást… De az igazság az, hogy Õ mindig egy lépéssel elõttünk jár és készíti az utat a szabaduláshoz, az igazi boldogsághoz.
Epizód A mások élete c. filmbõl
em tudom hányan hallottatok arról,
Namik a múlt század vége felé
történtek, amikor még a diktatúra uralkodott ebben az országban és egész Kelet-Európában. Hallomásból talán tudunk errõl. De ha elolvassátok Richard Wurmbrand, Visky Ferenc, Veress Ernõ könyveit, bepillantást nyerhettek azokba az idõkbe, amikor Isten gyermekei nem szerepeltek a hatalom kedvencei között. A „Mások élete”(Das Leben der anderen) címû film a keletnémet titkosszolgálat, a STASI kulisszáiba pillant be. És nem csak azért volt fontos számomra ez a film, mert Oscar-díjat kapott, hanem azért is, mert kérdésre választ adott azzal kapcsolatosan, hogy milyen az, amikor egy valaki észhez tér és emberként kezdi látni a többieket, legyen az akár maga az ellenség. Sokkoló volt látni, milyen vallatási technikákat alkalmaztak egy-egy információ megszerzéséhez. Régebben hallgathattam egy kazettát, amelyen egy volt szekus bizonyságtétele volt hallható, aki részletesen elmesélte, miket tett a régi rendszerben, mennyire a kommunizmus híve volt, azaz bármit képes volt megtenni. És mégis, Isten csodákra képes és ezeknek az emberek életét is meg tudja változtatni. Visszatérve a filmhez, a fõszereplõ nagymestere a vallatási technikáknak. Elõadásokat is tart arról, hogyan lehet megtörni az embert, hogy aztán ne legyen ereje ellenállni… A csoda viszont eljött ennek az embernek az életében is: õ maga törik meg. Apró események utalnak erre. Egyik ilyen esemény az a jelenet, amikor beszáll a liftbe és a tömbház egyik gyereke megkérdezi tõle, hogy „te tényleg a STASI-nak dolgozol?”. Õ visszakérdez, hogy tudja-e mi az a STASI? A válasz nem késik:
10. o l d a l
*
április 2007
„Igen. Apukám azt mondta, azok rossz emberek, akik bezárnak másokat.” A százados startból bezárhatta volna a gyerek édesapját… de nem ezt tette. Ez a bizonyos megtörés, ami a hõn áhított küldetés alatt bekövetkezik, ráébreszti századosunkat arra, hogy saját élete a kisszerûség, a rosszindulat jelképe. A változás jelei lassan észrevehetõkké válnak, s megszokott élete váratlan lépéseknek lesz kitéve. De vállalja õket. Az, aki a film elején negatív szereplõ volt, egy idõ után már a történet pozitív hõsévé formálódik. S mindez úgy megy végbe, hogy végig mások életét hallgatja le. Nem mesélem el a történetet, de az „adófizetés” itt is megtalálható. Felettese lefokozza és egy olyan helyre küldi, ahol az ember pedig teljesen robottá válik. Leomlik a nagy fal, eljön a demokrácia, és hõsünk élete látszólag semmit sem javul. Akit lehallgatott eközben elkezdi keresni azt a STASI tisztet, aki megmentette az életét. Az arhívumban akták tucatjai bizonyították a lehallgatásokat. Tisztünket felkeresi a lehallgatott ember, de nem lép kapcsolatba vele. Eltelik két év és a gyümölcs, a hála jele nem marad el. Századosunk demokráciás munkáját végezve sétálgat a megszokott utcákon, és egyszer megpillant az egyik kirakatban egy könyvet: „Georg Dreyman. A Jó Emberek Szonátája”. S az igazi meglepetés a könyv elsõ lapján található: „HGW XX/7-nek ajánlva, hálám jeléül”, ugya-
nis ez volt századosunk titkos fedõneve. Dreyman tulajdonképpen az az író, akit tisztünk megfigyelés alatt tartott, s a megfigyelés ideje alatt elvesztette ihletét, majd valahogyan visszakapta azt. Ez a valaki a volt STASI százados. Amikor minden veszni látszott, valami mégis erõt adott neki arra, hogy folytassa az írást. Az a fordulat, ami a jó emberekrõl szól, függetlenül attól, hogy a múlt mirõl tudna beszámolni. Ha rangsorolni kéne a körülöttünk élõ embereket, valószínûleg pár pillanat alatt a jó és rossz emberek kategóriájába tudnánk õket sorolni. Amikor mások életérõl van szó, mindig könnyebb észrevenni azt, hogy ki ember és ki nem. A STASI százados a régi rendszerben látta az embert. Valami, valaki azonban elindította benne a változást. Én ember vagyok? Hajlandó vagyok változni? Abba tudom-e hagyni a mások lehallgatását és életemmel elkezdem bemutatni azt az embert, akit Emberfiának hív az Isten Igéje? Kész vagyok megfizetni az árat, ha eljön az „adófizetés” ideje és hittel nézek a jövõ felé, úgy, hogy ha két fillérem is maradna csak, az Atya gondviselésében akkor sem kételkednék? Újból itt van az az ünnep, amikor megemlékezünk, hogy az Ember Fia kifizette az összes adónkat és ingyen részesülünk a kegyelembõl.
r é b u s z
Kõ gö rdül
Skandi. ÉGÉSTERMÉK
1
3
JONAS MCCORD 2000-ES FILMJE
A FALU VÉGÉN VAN!
DEHOGY!
SEATTÍPUS
...-SAN; KÍNAI HEGYSÉG
KIEJTETT BETÛ
MAGYAR HÍRÜGYNÖKSÉG
ZENEI HANGKÖZ
A
Egy húsvéti ének ... A
HÚSVÉT ANGOLUL
SZORÍTÓESZKÖZ
KIFUNDÁLÓ
LÁM!
... TIKI; EXPEDÍCIÓ
PUSZTÍT
MESA FIA
HABAKUK PRÓFÉTA GRAMM
KÁRPÁTUKRÁN
SVÁJCI AUTÓJEL
ALBÁN PÉNZNEM
A BÜKKBEN VAN
KIPRÓBÁL
HÁRÁN FIA RÁHEL TESTVÉRE
TITANILLA BECÉZVE NÕI NÉV
AMPER LEFELE!
PÁROSAN ELÕZ!
4
FRANCIA SZIGET
OZERO...; FEHÉROROSZ TÓ
LONDONI TOJÁS!
ELISA ...; BÕSÉGES FRANCIA VENDÉGÉNEKESNÕ LÁTÁS
T
JUHANI ...; FINN ÍRÓ
BOROGYIN HERCEGE SVÉD VÁROS
HIRTELEN MEGÁLLÍT OROSZ FÉRFINÉV
IZRÁEL EGYIK KIRÁLYA
... elsõ két sorát rejtettük el a skandi számokkal jelzett soraiban. Ezt kérjük beküldeni legkésõbb 2007. május 10-ig!
KARZAT KÖZEPE!
EGYIK HELYRE SEM
SZENT RÖVIDEN
ÓV VOLT
KUKORICAITAL
NÉMÁN VÁRÓ!
TÉGLÁS HATÁRAI! BENT MEGÜT!
A VÁLSÁGBAN VAN!
CSAK FÉLIG!
TONNA
EKEFEJ
2
ROKKA RÉSZE
LITER FINN MOBILCÉG
Õ
MINI KOCKAVADÁSZAT. A mellékelt rejtvényhez tartozó meghatározásokat nem a megszokott módon, a számozás szerint, hanem folyamatosan közöljük. A fejtõ feladata az ábrában szimmetrikusan elhelyezkedõ négy fekete négyzet megtalálása is. Helyes kitöltés esetén a középsõ vízszintes sorban a húsvét üzenete válik olvashatóvá. Ezt kérjük beküldeni legkésõbb 2007. május 10-ig! VÍZSZINTES: Értékesített áru jelzõje – Tagadószó – A fejére, költõi szóval – A kezébe nyújt – Kissé hervadt! – A megfejtés – Az irídium vegyjele – A filiszteusok öt fõ városának egyike – Amely ideig – Ritenuto, röviden – Olaszországban lakik. FÜGGÕLEGES: Júdabeli város lakója – Helyes útról elmozdít – Az a távolabbi – Libahang – Rejt – Louis d’...; Lajos-arany – ... bíró; Móricz Zsigmond regénye – Mária ...; Magyarország Habsburg-házi uralkodója (1717 – 1780) – Perspektivikus.
DECEMBERI REJTVÉNYFEJTÕK: Kovács Tamás (Nagybánya), Petkes Enikõ (Kraszna), Marián Noémi (Nagyvárad),
Rémán Enikõ (Cegõtelke), Bódi Levente (Ürmös), Bányai Zsuzsa (Nagyvárad), Szabó Ildikó (Széplak), Benedek Ibolya (Kolozsvár), Máté Beáta (Ipp).
KÖNYVET NYERT: Petkes Enikõ (Kraszna) 11. o l d a l
*
április 2007
A rejtvényeket készítette Meleg Dávid
Ká e fté Témánk: dolgozni a közösségért. Sok a munka, de a munkás kevés. Nagy szükség lenne önkéntes, látással rendelkezõ vezetõkre, szervezõkre a fiatalok között. De egy rohanó világot élünk. Mindenkit lefoglal a munka, tanulás. Egyre kevesebb idõ jut az olyan munkákra, amelyért nem jár fizetés, pedig a közösségek mûködése ilyen áldozatokat kívánna. Úgy tûnik, könnyebben lemondanak emberek, mint vállalnak munkákat. Miért van az, hogy mostanában megy ki divatból a vállalkozói szellem, ami a közösségért való munkát jelenti? Vagy soha nem is tartozott a népszerû feladatok közé? Vajon ez azt jelentené, hogy létezik egy általános kiábrándultság, mert hálátlan feladat, tehát a közösség okolható? Vagy nincsen vállalkozói szellem? Ami még rosszabb lenne, ha nincs küldetéstudat, vagy nem vagyunk vezethetõk… Sokszor lehet, hogy ott lappang a tenni vágyás egyesekben, de számukra nagy kérdés hogyan lehet úgy elõhozakodni vele, hogy ne tûnjön pozíciófoglalásnak, nagyzási vágynak? Bátran elõ kéne lépni, de hogyan? Kérlek, válaszoljatok a
[email protected] emailcímre. [Kelemen J. Sándor]
romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Gönczi Géza Cím: Redactia Mustármag Str. Gen. Berthelot nr. 5 410050 Oradea, Bihor Tel.: 0259-406 782
E-mail:
[email protected] Internet: www.romabisz.ro
unkanap végén általában sokat nyüzsgök.
MÉrzem, hogy küszöbön a szabadság.
Meg vál
Az elmúlt nap is így telt. Az irodámban voltam, és éppen új fotókat tettem ki a falamra és az ajtómra, amikor a barátom, Tomi belépett szerény kis helyemre. Körülnézett, és ahogy ránézett a duzzasztógátra, amelyet a falamon és a polcaimon alkottam a képekbõl azt kérdezte: „Honnan kaptad ezt”? (Mármint a személyiségem mûvészi részét?) Elmeséltem neki, hogy egy részét apámtól, akinek megvan a saját mûvészi oldala, másrészt az anyámtól. Õ nagyon nagy színésznõ volt. Az iskolánkban elõadásokat rendezett. 6-7 éves lehettem, de jó emlékszem ezekre a dolgokra. Aztán neki volt a legszebb kézírása amelyet valaha is láttam. Megõriztem néhány cetlit, levelet, és még mindig találkozok olyan emberekkel, akik olyan cetliket mutatnak, amelyekre az anyám 15-20 éve egy-egy bátorító verset írt nekik. Mindig írt. Tudom, hogy annak ellenére, hogy korán elveszítettem õt, végig ott volt az életemben. Majd Tomi rám nézett, és elmondta, hogy tudja, fiatal korának formáló évei, körülményei, jó és rossz tapasztalatai alatt fejlõdött azzá a személlyé, aki jelenleg. Ez velem is ugyanígy van. És veled is. Az vagy, akivé a körülményeid tettek. Isten kis vagy nagy dolgokon vezetett keresztül, hogy azzá a személlyé formáljon, akinek látni szeretne téged. Ez így igaz. Nem könnyû elfogadni így az életet, de így igaz. Este elmentem a házi közösségbe, ahol a barátaimmal találkoztam és imádkoztam. Mindig gyógyulást hoznak nekem ezek az alkalmak, nemcsak a mézes tea, hanem az imádság is. A szobában arról volt szó, hogy kinek milyen közbejárásra van szüksége. Mindenki hozta a saját szükségét, örömét, fájdalmát és gyõzelmeit. Ilyenkor vagyok a legsérülékenyebb, de tudom, hogy számomra elengedhetetlen ez a gyakorlat, mert én „csodálatosan” magamba tudok zárni dolgokat. Ebben a csoportban azonban nincs más választásom, minthogy szóljak, mert ha nem beszélek, a barátom, Máté szeme azt mondja: „Nem rejtegetheted ezt a dolgot sem örökké.” És tudom, hogy igaza van. Tehát amikor rám került a sor, a teámba néztem és megkértem a barátomat, hogy imádkozzon értem, mert ma elég gyakran eszembe jutott az édesanyám, és nem tudtam pontosan hogyan is kellene kezelni az elveszítésével járó fájdalmat, érzelmeket. Aztán Máté - szokatlanul - azért imádkozott, hogy Isten „gyógyítsa” meg az elveszített idõt. Hogy ami elveszett, az egy napon újra egybehangolódjon, megújuljon. Isten finom humorérzékének köszönhetõen a ma reggeli csendességemben pedig azt az igét olvastam, amikor Jóel arról ír, hogy Isten vissza akarja adni népének az elveszített éveket. A helyreállítás, a gyógyulás Isten szívének vágya. Õ maga a gyógyulás. Õ azt mondja: „Gyere vissza hozzám, hiszen én telve vagyok kegyelemmel. Könyörülõ szívem van. Hagyd, hogy visszaadjam azt ami elveszett.” Valahogy eddig soha nem gondoltam Istennek ezen jellemzõjére, de valamit megújított bennem. Éppen most is amikor ezeket a sorokat írom. Az élet nem könnyû. Talán nem érzed úgy, hogy tragikus dolgok történtek veled, de vannak évek az életedben, amelyeket visszahoznál, hogy újra tudnál olyan döntéseket hozni, amelyek inkább a Királyhoz méltóak. Inkább emberiek. Sokkal inkább szeretettel teljesek. Arra a hitre jutottam, hogy Isten a helyreállítás Istene. A helyrehozás Istene. A megmenekülésé. Hiszek abban, hogy Isten helyre akar téged is állítani. Kezdd velem kérlek! Nem tudom minden kérdésre a választ, sem Istent nem ismerem eléggé... De tudom, hogy a gyógyulás az Õ lényének a szíve. Remélem kedves barátom, hogy újra felépít téged. Remélem, hogy megmenekülsz és még jobban fogod érteni az Isten szeretetét. A múltadat. A jelenedet. A fájdalmaidat. A kudarcaidat és a gyõzelmeidet. Mindenedet. Azért vagy az, aki, mert õ így alkotott meg téged. És szeretné, ha az a lennél a jövõben, akivé az õ megváltó keze alatt formálni akar. És miközben taposom a napjaimat hallom, ahogy hív: „Gyere vissza. Szeretlek. Úgy akarlak, ahogy vagy. Gyere vissza. Mindig gyere vissza.” Áss mélyebbre: Jóel 2, 25-26 írta Joshua [Longbrake], www.relevantmagazine.com, ford. G. E.
tott évek
Beszéljük meg!
á s ó n y o m
