RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ MTA ZENETUDOMÁNYI INTÉZET ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM
EGY XVIII. SZÁZADI ORGONASZEKRÉNY RESTAURÁLÁSA
MENSATOR 2005
Bevezetés Cégünk 2005 folyamán, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának megbízásából, restaurálta a Múzeum tulajdonában lévő, XVIII. századi kis orgonaszekrényt. Jelen dokumentáció tartalmazza az orgonaszekrény leírását, a restaurálás műveleteinek bemutatását, a felhasznált anyagok felsorolását, valamint szövegközti fotódokumentációt a tárgy restaurálás előtti, alatti és utáni állapotáról. A restaurálásban részt vettek: Csűrös Orsolya, Fabók Balázs, Gerő Péter, Tasi Tamás restaurátorok. A szakfelügyeletet Galambos Éva restaurátor biztosította.
Az orgona története Az orgona készítését körülbelül a XVIII. század második felére, de 1778 előttre tehetjük. A szélláda aljára ragasztott magyar nyelvű levélben, a megbízó „Pető Páll Szólathi Templom Bíró” felkéri „Eger városában lakos Szabó Ferencz orgonacsinálót”, hogy a karzatról – feltehetőleg javítás végett – lehozott orgona visszaszállítását végezze el. (A levél a dokumentáció végén olvasható) A felragasztott irat mellé latin nyelvű, egymás alá másolt sorokkal teli lapokat ragasztottak, amely valószínűleg iskolai gyakorlat lehetett. A lapok tetején „27 July 1778 Josephus Szabó” felirat olvasható, tehát a levelet az ezt követő években írhatták, az orgona pedig csak ezt megelőzően készülhetett. Nem elképzelhetetlen, hogy az orgonát Szabó Ferenc készítette és őt kérték fel a későbbi javításokra is. A Múzeumvezető elmondása szerint, az orgonát egy Eger környéki faluból gyűjtötték.
1
Tárgyleírás A kisorgona úgynevezett pedál nélküli pozitív hangszer1. Ltsz: 59. 4. 90. Főbb méretei: Magasság: 202 cm Legnagyobb szélesség: 113 cm Legnagyobb mélység: 87 cm Az orgonaszekrény anyaga fenyőfa, felületét – alapozás nélküli – lazúros „flóderfestéssel” díszítették, mellyel keret-betétes szerkezetet és furnérozott felületet imitáltak. A lap elemeket egyenes élillesztésű szélesbítő toldással állították össze, a kereteket ollós csapozással készítették, ennek nútjába illesztették a betétlapokat. A profilléceket a lapokra ragasztották, és faszegekkel rögzítették. A szekrény négy főbb (bontható) egységből áll, az elemek egymáshoz, vésett idegencsappal csatlakoznak, ragasztás nélkül. Az orgonaszekrény főbb elemei: Alsó korpusz: Elő- és oldallapjait nyílt fecskefarkú fogazással állították össze. A hátoldal (az orgonista felöli rész), keret-betét szerkezetű lap, az ollós csapozással összeépített keret vízszintes elemeit fecskefarkú fogazással erősítették az oldallapokhoz, ebbe illeszkedik a kivehető betétlap, melyre – feltehetőleg később – takarólécet szegeztek. A korpuszon alul és fölül felszegezett profilléc fut körbe. Középső káva szerkezet: A klaviatúrát magába foglaló egység; áll egy fekvő keretből, ennek elemeit lapolással állították össze, ezt átmenő idegencsappal rögzítették az alsó korpuszhoz és a középső kávához, melynek három oldala fecskefarkú fogazással áll össze, az előlapja pedig a két oldal éléhez csavarozott. Az oldallapok élére és az előlap két szélére árokcsappal tölgyfa fejelőlécet rögzítettek, ezekbe hajtották be a csavart. A keményfa erősítés nyilván a gyakori szét és összeszerelést szolgálta. A káva aljára és tetejére körbefutó profilléceket szegeztek. A klaviatúra anyaga hársfa, a világos billentyűk közepébe szilvafa filét ültettek be, a sötét billentyűk hársfából, szilvafa lemez borítással készültek. A billenytűk hátsó részén fűrészelt résbe szorították be a vékony pergamen darabot, melynek hátsó felét a kerethez szegelték, ez biztosította a billentyűk flexibilis rögzítését. 1
A hangszer bővebb leírása, hangzó részeinek és állapotuk ismertetése, a Soproni Orgonaépítő KKT. 2004. január 26.-án készült felmérési anyagában található.
2
Felső korpusz: oldallapjaira keret-betét szerkezetet imitáló profillécet szegeztek. Az oldalfalakhoz csavarokkal erősítették a hátsó keretet, melybe kivehető, keret-betét szerkezetű lapot illesztettek; erre a lapra van felerősítve a – lapolással összeállított – fa kottatartó, és egy fém gyertyatartó. Elől két felnyíló ajtó csatlakozik kovácsolt pántokkal az oldalfalak élére faszegezett lécekhez. Az ajtólapok egyenes élillesztésű szélesbítő toldással készültek, külső oldalukon profilléc keret van. A kovácsoltvas pántokat kovácsolt szögekkel erősítették a fához, a hátsó oldalon visszahajtva. A csuklós karú gyertyatartó talpa és karja kovácsoltvas, de a gyertyatartó hüvely és a tányér ónlemezből készült, forrasztással. Felső káva-párkányzat: a felső korpuszt összefogó, lezáró szerkezeti elem. A káva négy oldala nyílt fecskefarkú fogazással épült össze, erre rögzítették faszegekkel a profilált párkánytagokat. Meg kell említeni a kereteken és a kivehető lapokon található, vésett idegencsap réseket, melyek elvileg a szóban forgó elemeket rögzítenék egymáshoz, ebben az esetben azonban nem lehetne kivenni a lapokat, és felesleges is volna az egymásba illeszkedő, kettős keretszerkezet. Erre nem találtunk elfogadható magyarázatot.
Állapotleírás A faanyag állapota: A szekrény faanyaga közepesen, alsó része erősen rovarkárosodott, emiatt az alsó korpusz részei igen rossz megtartásúak voltak. Az orgonaszekrény szerkezetének állapota: A fő elemek szerkezetileg igen rossz állapotban voltak, a ragasztáshoz használt enyv elöregedett, a kötések meglazultak, szétváltak. Ilyen károsodások voltak láthatók a korpuszok sarokkötéseinél és a keretszerkezetek csapolásainál. A faanyag száradásából adódó méretváltozásnak köszönhetően a széles lapalkatrészek több helyen elrepedtek (pl. alsó korpusz jobb oldala, alsó korpusz elülső lapja, felső korpusz jobb oldala, stb.). Szintén a faanyag száradása miatt egyes alkatrészek elvetemedtek, ilyenek voltak a felső korpusz nyíló ajtajai, melyek keresztirányú zsugorodásuk miatt jóval keskenyebbek lettek eredeti méretüknél. A használatból és helytelen kezelésből adódóan sok sérülés keletkezett a tárgy faanyagában: a profillécek
3
sok helyen töröttek, hiányosak voltak (pl.: a felső korpusz jobb oldalán, a kiálló profillécek); a fújtatót hajtó laposszíjnak kivágott nyílások erősen kikoptak, ezt egy utóbb felszegezett léccel erősítették meg, a szíjaknak készített új nyílásokkal.
A későbbi felújítás során pótoltak bizonyos hiányzó elemeket: a lapokra felszegezett profillécek hiányait méretben megeggyező, de profiljában különböző lécekkel pótolták; az alsó korpusz kivehető előlapjára fenyő lécet szegeztek, ezzel alakítva ki az aljazást; a kottatartó vízszintes lapja helyére egy másodlagosan felhasznált lécet erősítettek kovácsolt szögekkel. A kottatartó keretszerkezetének ragasztása több helyen szétvált, a jobb felső csomópont letörött, hiányzott. Festett felületek állapota: Az orgonaszekrény külső felületén (az alsó korpusz előlapját és egyik oldalát kivéve) átvételkor egyszínű sötétszürke festés volt látható, a belső részek festetlenek. A tárgyon lévő (korábbi) kutatóablakok és a felület feltárása szerint a következő festékrétegek voltak elkülöníthetők: 1. flóderfestés, vékony, színtelen lakkanyaggal (feltehetőleg fehérje kötőanyagú) 2. egyszínű világosszürke, olaj kötőanyagú átfestés 3. egyszínű sötétszürke, olaj kötőanyagú átfestés 4. elöregedett lakkréteg (feltehetőleg természetes gyanta) Feltárás közben a következők derültek ki a festett felületekről: - A legalsó 1. „flóderfestés” réteg az orgonaszekrény eredeti festése. - A 2. világosszürke réteg egy igen rossz minőségű átfestés, melyet az orgonaszekrény fa részeinek felújítása nélkül végeztek el (több hiányzó elem helyét is lekenték).
4
- A 3. sötétszürke réteg egy felújítást követően került fel a tárgyra, mely az orgonaszekrényen túl feltehetőleg az ogona hangzó részeire is kiterjedt.
Feliratok az orgonaszekrény felületén: A felső átfestésen keresztül látható volt a 2. rétegen lévő, nehezen kibetűzhető ceruzaírás, ezek a feliratok írásképükből és tartalmukból ítélve az orgonától független firkák voltak, nem tartalmaztak lényeges információkat. Az átfestésrétegek eltávolítása után, az eredeti felületen láthatóvá váltak bekarcolt- és írott feliratok, dátumok: „KATAVÁCS” – bekarcolt felirat a felső korpusz keretének felső részén. „1895 …” – ceruzaírás a párkányzaton. „újítva(?) 1899 VII/4 Tóth …” – tintával írt felirat, a fújtató szíjtárcsáján. „1905 VII/23” – tintaceruzával, a felső korpusz oldalán. Ezek szerint az első átfestésre legkorábban 1905. július 23. után kerülhetett sor, és csak ezt követte a második, alaposabb felújítás, átfestéssel. Az 1899-es felújítás valószínűleg a csak a hangzó részekre terjedt ki, mely nem érintette az orgonaszekrényt. A festetlen fa felületek állapota: az orgonaszekrény teljes belső felületét erősen kötődő, légköri eredetű szennyeződés borította. Az átfestés során helyenként ráfestettek a korábban festetlen részekre is. Fém részek állapota: A csavarokkal felszerelt vas-ón gyertyatartó, és a kovácsolt szegekkel rögzített ajtópántok közepes állapotúak voltak, felületüket az átfestés során lefestették, a festés alatt a fémfelületet vékony korrózió- és szennyeződés réteg borította. A szegecselt csuklós karú gyertyatartó egyik szegecse hiányzott. Mind a négy pántnak hiányzott a csapja, az egyik pánt törött volt, a pántok meglévő részei erősen deformálódtak.
5
Az átfestés eltávolítása után – a kottatartó fölött – láthatóvá vált még egy fém szerelvény nyoma, melyet még az átfestés előtt eltávolítottak. Mivel a lenyomat nem hasonlít a gyertyatartóéra, nincs róla információnk, hogy a szerelvény milyen funkciót töltött be, és hogy eredetileg is a tárgyhoz tartozott e.
Restaurálás Restaurálás során elsődleges célünk, az orgonaszekrény eredeti állapotának és megjelenésének helyreállítása, bemutathatóvá tétele volt. Minden általunk alkalmazott művelet során legfőbb szempont volt a tárgy-, és eredeti anyagainak legteljesebb mértékű megőrzése. Restaurálás során kicseréltük vagy átalakítottuk a későbbi, nem megfelelő kiegészítéseket, kivéve azokat a részeket, ahol nem volt információnk az eredeti elemről. Bontás: Az orgonaszekrény átvételkor darabokban volt. Restauráláshoz sükséges volt egyes szerkezeti kötések szétbontása – ahol szükséges volt – az elöregedett enyvet alkoholos befecskendezéssel oldottuk fel. A faanyag konzerválása: A rovarkárosodott faanyagot ecseteléssel szilárdítottuk. Szilárdítószerként Paraloid B72 5%-os nitrohigítós oldatát használtuk. Telítés után a be nem szívódott szilárdítószert visszatöröltük a felületről (a nitrohigító nem oldja az eredeti, fehérje kötőanyagú festékréteget). Mechanikai károsodások helyreállítása: Az orgonaszekrény alkatrészeinek töréseit, repedéseit megtisztítottuk, majd csontenyvvel összeragasztottuk. Festetlen felületek tisztítása: A fa felületekről a szennyeződést, HD Extra tisztítószer habjával oldottuk le, több lépésben.
Plasztikai hiányok kiegészítése: Ezt a munkafolyamatot az eredetinek megfelelő faanyaggal, fenyőfával végeztük. Kiegészítésnél a pótlást faragtuk az eredeti törésfelülethez, a tárgy anyagából nem vettünk el. Az elkészült pótlást enyvvel beragasztottuk, majd felületét szintbefaragtuk. A hiányos profilléceket fenyőfával egészítettük ki, és az eredeti profilnak megfelelően kifaragtuk.
6
A kisebb plasztikai hiányokat Artiwood kiegészítő masszával egészítettük ki, melyet kikeményedés után faragással, csiszolással alakítottunk az eredeti felülethez. Az alsó korpusz belső felére rögzített szíjtárcsákat lebontottuk, sérüléseiket kiegészítettük, majd kicseréltük a későbbi rétegeltlemez-pótlásokat, az eredetinek megfelelő – bükkfa – anyaggal.
Hiányzó elemek pótlása: A hiányzó profilléceket a meglévők alapján, marással és profilgyalukkal készítettük el, majd felragasztottuk és faszegekkel rögzítettük. A későbbi, eltérő profilú léceket lebontottuk a felületről, átalakítottuk, majd visszaragasztottuk a helyükre. A felső korpusz hátsó oldaláról hiányzó betétlapot, a meglévő alapján készítettük el, felszegezett profilléccel. Mivel egyes elképzelések szerint a betétet, használat során, tudatosan távolították el, mi sem építettük vissza az eredeti nútba, hanem belülről – ragasztott ütközőléccel – illesztettük a helyére és vas félfordítókkal rögzítettük. Ilyenmódon a betétlap bármikor kivehető és visszatehető. Átfestés-rétegek eltávolítása: A tulajdonos Múzeum vezetőjével, és a felkért restaurátor szakértővel egyetértésben az átfestés-rétegek eltávolítása mellett döntöttünk. Az olaj kötőanyagú átfestéseket Szuperkromofág oldószer keverékkel távolítottuk el, több lépésben. Azokon a részeken, ahol vastag volt az átfestés, vagy a tagolt felület miatt
7
nehézkes volt a tisztítás, Szuperkromofágból és metil-cellulózból készített gélt alkalmaztunk, ez elegendő ideig tartotta a felületen az oldószert, a megfelelő oldódáshoz. Festett felületek tisztítása: Az átfestés alatti, de főleg az át nem festett felületek közepesen szennyezettek voltak. Az általunk kipróbált oldószerek közül a poláros anyagok oldották ezt a szennyeződést, ezek azonban kis mértékben oldották a fehérje kötőanyagú réteget is. Végül a kevésbé agresszív, de megfelelő tisztító hatású zsíralkohol-szulfát mellett döntöttünk. A tisztítószer kemény habjával tisztítottunk, több lépésben, a tisztítások között megvártuk, hogy a felület teljesen kiszáradjon. Az alsó elemek egyes részeit igen erősen kötődő, vastag, barnás-szürke szennyeződésréteg borította, melyet nem lehetett eltávolítani zsíralkohol-szulfáttal. Ezeket a részeket HD Extra tisztítószer habjával tisztítottuk, több lépésben. A lúgos kémhatású anyag ugyan oldotta volna a fehérje kötőanyagú festést, de az a tárgy alján szinte teljesen hiányzott. Szerkezet összeállítása: A megtisztított és kiegészített elemeket csontenyvvel ragasztottuk össze. Az összeállított egységekre felrögzítettük az egyéb elemeket is (profillécek, szíjtárcsák). Az illesztések hézagait Artiwood kiegészítő masszával kentük ki. A festett felület helyreállítása: A megtisztított felület eredeti festése rossz állapotban volt, az alsó részeken leázott, erősen kopott, hiányos volt, egyes elemeken azonban szinte teljesen épen maradt. Ezek az elemek – bal oldali ajtó, és jobb felső oldal – szolgáltak mintául a festés helyrállítása során, a megfelelő színek és tónusok kiválasztásához.
A fehérje kötőanyagú festést olajfestékkel retusáltuk, festőszernek Paraloid B 72 nitrohigítós oldatát használtuk. Ez azért volt indokolt, mert így a retus bámikor eltávolítható az eredeti festésről, és retusálás után felhordható volt rá a Paraloid B 67 lakkbenzines lakkréteg. Első lépésként egy narancsszínű lazúros lakkrétegget hordunk fel a kopott részekre, ezzel alakítottuk ki a megfelelő alapszínt. Erre készítettük el a faerezetet imitáló festés kiegészítését, a megmaradt nyomok, és az épen maradt felületek alapján.
8
Az új elemek és a kiegészítések festését szintén az eredeti festés alapján készítettük el, alkalmazkodva a közvetlen környezetéhez. A helyreállított felületet Paraloid B67 lakkbenzines oldatával lakkoztuk le. Ezzel a védő lakkréteggel állítottuk be a felület eredetinek megfelelő, selymes fényét. Fém részek restaurálása: Az eredeti kovácsoltvas alkatrészekről Szuperkromofág oldószerkeverékkel távolítottuk el az átfestést. A korróziót Evipass korrózióátalakító és felületpassziváló szerrel oldottuk le. A pántokat nem lehetett volna a szögek és a fafelület jelentős károsodása nélkül lebontani, ezért azokat a helyükön tisztítottuk. A pántok csapjai közül egy sem maradt meg (feltételezhetően az ajtók lebontásánál egyszerűbbnek találták a csapokat elvágni, mint a szögeket kihúzni), ezek helyett új – stílusában illeszkedő – csapokat esztergáltattunk, melyek a bonthatóság érdekében szétcsavarozhatók. Pótoltuk a gyertyatartó karjának hiányzó szegecsét is. Az egyik pánton lévő repedést, a nagy mechanikai igénybevételre való tekintettel, keményforrasztással állítottuk helyre, a réz forraszanyagot olajfestékkel retusáltuk. A restaurált fém részeket Paraloid B67 védőlakk-réteggel vontuk be.
9
Az orgonaszekrény, a fent leírt restaurálás eredményeként, szerkezetileg stabil tárgy lett, felületének restaurálásával visszakapta eredeti megjelenését.
Tárolási javaslat A restaurált tárgy fő alkotóeleme fa, mely higroszkopikus anyagként egyensúlyi állapotra törekszik környezetének nedvességtartalmával. Mivel a fa nedvességtartalmának változásával változik annak mérete is (mely változás műtárgyak esetében károsodáshoz vezet), tárolás során legnagyobb figyelmet a környezet relatív nedvességtartalmának szintjére kell fordítani. Ez utóbbi függ a hőmérséklet váltakozásától is. A fatárgy szempontjából leginkább káros a relatív páratartalom időszakos ingadozása. A tartósan erős fénysugárzásra elsősorban fa műtárgyakat borító festék és lakkrétegekben keletkezik károsodás. Emellett a sugárzásnak kitett fafelület színe is megváltozik (fotóoxidáció).
10
Fa műtárgyak számára biztonságos környezeti tényezők értékei2 Hőmérséklet C
Relatív páratartalom %
Megvilágítás lux
Megengedett határértékek
15-25
45-60
150-250
Optimális értékek
18-22
50-60
150
Felhasznált anyagok Tisztító-, oldószerek: - Karboxi-metil-cellulóz (CMC-Na) vizes oldatából készített gél. - Metil-cellulóz (MC), Metylan Normal, Henkel (Szuperkromofággal készített gél, átfestés eltávolítására) - Zsíralkohol-szulfát vizes oldatának habja. Anionos felületaktív mosószer, Evanat - Szuperkromofág. Lúg- és savmentes oldószerkeverék, összetétele: 85% diklór-metán, 10% metanol, paraffin viasz. (átfestés eltávolítására) - Etil-alkohol - CHRISAL HD Extra. Lúgos kémhatású (pH= 12-13) felületaktív tisztítószer keverék, összetétele: kationos és nemionos tenzid keverék, butil-diglikol, cellulózgumi Felhasználás után 8-28 napon belül maradéktalanul elbomlik. Festetlen fafelületeken alkalmaztuk. Gyártó: Chrisal Cleaning Products Ragasztóanyagok: - Őrölt csont- és bőrenyv. Fehérje alapú glutin enyvek - EMFI BOIS. PVAC (polivinil-acetát) vizes diszperziója Szilárdítás, izolálás, levédés anyagai: - Paraloid B72 5%-os nitrohigítós oldata (szilárdításhoz) - Paraloid B67 3%-os lakkbenzines oldata (védőlakk) Kiegészítés, rekonstrukciók anyagai: - Az eredetinek megfelelő fajtájú faanyagok (fenyő, bükk) - ArtiWood. Epoxi alapú, kissé rugalmas, kétkomponensű műgyanta. Hőlégfúvóval (120C felett) és diklór-metánnal felpuhítható, eltávolítható. Retusálás anyagai: - Művész olajfestékek Gyártó: Pannoncolor - Paraloid B72 5%-os nitrohigítós oldata (festőszerként) Fémrestaurálás anyagai: - Evipass savas kémhatású felület passziváló, korrózió átalakító szer, (Foszforsav 20%, Bórsav 2%). Gyártó: Első Vegyi Industria Rt. 2
Járó Márta: Klimatizáció, világítás és raktározás a múzeumokban, Budapest 1991, pp. 101-103.
11
12
13
