Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Doktori disszertáció tézisei Rácz Miklós
Egy középkori vár építéstörténetének feldolgozása épületrégészeti kutatási módszerek és háromdimenziós dokumentálási eszközök alkalmazásával
Történettudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Erdődy Gábor DSc, tanszékvezető egyetemi tanár Régészet doktori program A program vezetője: Borhy László DSc, egyetemi tanár A bizottság tagjai: Elnök: Draskóczy István CSc, egyetemi tanár Titkár: Mordovin Maxim PhD, egyetemi tanársegéd Opponensek: Bozóki Lajos PhD Végh András PhD, egyetemi docens Bizottsági tagok: Gere László PhD Magyar Károly PhD Tomka Gábor PhD
Témavezető: Feld István CSc, habil. tanszékvezető egyetemi docens
2015.
A munka előzményei A cseszneki vár a késő középkorban és az újkorban uradalmi központ, az ország három részre szakadása idején végvár volt, építése döntően a Zsigmond-korra tehető és a Garai családhoz köthető, a romként fennmaradt ilyen típusú emlékek egyike. A Garai családhoz köthető Zsigmond kori építkezés reprezentatív feliratos, címeres kőemlékei a vár pusztulása után Rédére, majd 1954-ben a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A romegyüttesről 1960-ban felmérési dokumentáció készült, majd megkezdődött a feltárás és romkonzerválás, mely szakaszosan azóta is folyik. A vár egyes részeiről 2000 óta digitális felmérések is készültek. A vár régészeti kutatását és falkutatását 1967-69-ben Pamer Nóra, 1979-81-ben és 20012002-ben László Csaba, 2003-2006-ban Rácz Miklós vezette, a falkutatásban és a kőfaragványok dokumentálásában 1967-69-ben Koppány Tibor vett részt. Pamer Nóra 1975-ben rövid közleményben, László Csaba 1982-ben egyetemi szakdolgozatban és ismeretterjesztő kiadványban dolgozta fel az addigi kutatások eredményeit.
Az alkalmazott módszerek 2003-ban és 2005-ben a felső vár, 2006-ban az alsó vár korábbi kutatásokat részben hitelesítő, részben összegző célú ásatására került sor. A korábbi megfigyelések hitelesítését illetve összegzését célzó, állványról végzett falkutatásra 2005-ben volt lehetőség. A várra vonatkozó középkori írott forrásokat az eredeti forráshelyek összegyűjtésével kutattam, a hódoltság korára a Koppány Tibor által elvégzett gyűjtést, míg az Esterházy család birtoklásának idejére a MNL Veszprém Megyei Levéltára által végzett legújabb forrásgyűjtés anyagát néztem át és használtam fel. A vár, illetve várrom ábrázolásait lehetőség szerint a fellelhető eredetikhez visszanyúlva gyűjtöttem össze és vontam be az elemzésbe. A 2003-as és 2005-ös ásatások megtervezésére a korábbi ásatások figyelembe vételével került sor olyan módon, hogy az azok által felvetett és nyitva hagyott kérdésekre minél teljesebb mértékben választ kaphassunk. Az ásatások rétegtani elemzésére a felmenő falak vizsgálatával és értelmezésével összevetve került sor.
A felmenő falak vizsgálata és dokumentálása az építőanyag, falazásmód, falszerkezet, habarcsösszetétel figyelembe vételével történt. A falkutatási megfigyeléseket az 1960-ban készült és a beavatkozásoknak megfelelően módosított felmérési rajzokon, illetve részletrajzokon dokumentáltam, az utóbbiakat a korábban készült részletrajzokkal együtt az összesítő rajzok összeállításához használtam fel. Ezeket a kutatási felmérési rajzokat a meglevő rajzok alapján digitális vektoros formában készítettem el, EOV koordináták és balti magasság szerint illesztett rendszerben. A kutatási eredmények és a felmérések alapján készített digitális modellt vektoros szerkesztőprogramban (AutoCAD) készítettem. A modellezésben a 2009-es Londoni Karta alapelveit vettem figyelembe. A meglevő állapot modelljén alapuló digitális elméleti rekonstrukciót készítettem, a rekonstrukciót az épület értelmezési szintjeit és forrásait figyelembe vevő fázisok szerint végeztem el. A rekonstrukció nyomán az épület beosztására és funkcionális elrendezésére, valamint az építészeti megjelenésre vonatkozó következtetéseket tettem.
A saját eredmények összefoglalása Az ásatások által a felső várban és az alsó várban a leglényegesebb helyeken, megfelelő feltárási felületeken lehetőség volt a korábbi főbb eredmények hitelesítésére és az eddig kutatatlan felmenő és visszabontott falmaradványok és a rétegek, járószintek viszonyának tisztázására. A korábbi feltárásokra vonatkozóan a dokumentációk részletes kiértékelését végeztem el. A várrom szondázó falazatvizsgálata és meglevő felmérési dokumentációjának részletfelmérésekkel való kiegészítése által összefoglaló kutatási dokumentáció készült a feltárt és felmenő falakról. A dokumentáció a megfigyelt falazattípusok periodizációját és az építészeti, építéstörténeti jelenségek rajzi ábrázolását és értelmezését tartalmazza. Elkészítettem a Garaiak birtoklásának végéig (1481) a várra vonatkozó írott források katalógusát, és ezeket részben újraértékeltem a vár és az uradalom vonatkozásában. Összegyűjtöttem a vár mérvadó ismert ábrázolásait, és ezeket részletesen elemeztem az elpusztult épületrészek vonatkozásában. A kutatások által pontosítható volt, hogy a vár mely részei köthetők a 15. századi építkezésekhez, és milyen típusú átalakítások történtek a végvári korszakban, illetve a török kiűzését követően a 18. század közepéig.
Az Árpád-kori falmaradványok kiterjedésére vonatkozó ismereteket bizonyos mértékben sikerült pontosítani, a felső vár területén a vár régészeti kutatásai során első alkalommal egy ponton e falakhoz tartozó járószintet is sikerült megfigyelni, továbbá jelentős leletcsoportot gyűjteni össze és tenni közzé a vár ezen korszakából. Megállapítható, hogy a vár alaprajzi elrendezésének legfontosabb vonásai és a felmenő falmaradványainak meghatározó része – egy alapvető tervváltozással tagolva –a kutatási eredmények alapján nagy valószínűséggel döntően a Garaiak Zsigmond-kori építkezéseihez köthetők, s ezáltal a várrom a kevés Zsigmond-kori új építésű vár egyikeként vizsgálható és elemezhető. A 14. század végi, 15. század eleji építkezések folyamatában egy jelentősebb feltételezhető tervváltozás és számos kisebb tervváltozás vagy átalakítás fogható meg: úgy tűnik, hogy az építkezés folyamatában a terv többször módosult. A végvári időszakban ágyúlőrés jellegű nyílások kialakítása mutatható ki mind a felső vár, mind a keleti torony épületén. A várromról készült számítógépes modellt a meglevő maradványok háromdimenziós digitális dokumentációjaként, valamint az elemzés eszközeként alkalmaztam. A modell 1:100 léptéknek megfelelő részletezettséggel készült, és az építéstörténeti, szerkezeti elemzéshez támpontot jelentő valamennyi részletet kidolgoztam rajta. A modellezés során a Londoni Karta kulturális örökség számítógépes megjelenítésére vonatkozó alapelveit vettem figyelembe, ennek alapján készítettem el a modellezési módszerek, folyamatok, felhasznált adatok dokumentációját. A meglevő állapot modelljén alapuló számítógépes elméleti rekonstrukciót készítettem. Az elméleti rekonstrukció céljaként a késő középkori épület térrendszerének, térkapcsolatainak, illetve épületformáinak alapján az egykori funkcionális elrendezésre és az építészeti reprezentáció, szimbolika alkalmazására vonatkozó elemzést határoztam meg. Az elméleti rekonstrukció fogalmát a Londoni Karta alapelveire támaszkodva, nem lezárt végeredményként, hanem adatokon és tudományos eredményeken alapuló folyamatként közelítem meg. A rekonstrukció a meglevő állapot modelljével azonos modellezési struktúrában, háromdimenziós állományban készült. A folyamat tagolásának során fő szempontokként az épület lépték szerinti értelmezési szintjeit: elem – szerkezet/helyiség – szint – épületegység – teljes épület; illetve a rekonstrukcióhoz alapul szolgáló adatok csoportjait: meglevő maradványok értelmezése – modern dokumentációk – analógiákra vonatkozó ismeretek – ábrázolások – határoztam meg, ezek alapján jellemeztem az elkülönített négy fő fázist (lépést). Más forrásadottságokkal rendelkező, más megtartottságú emlékek esetén hasonló módon közelíthetők meg, különíthetők el az elméleti rekonstrukció folyamatának fázisai.
A fizikai formák rekonstrukciója alapján a felső vár két alsó szintjének térelrendezésével tudtam foglalkozni. Az épület központi része a belső udvar, ahol címeres reprezentációt jelent az ide lokalizált oroszlánfejes vízköpő. Az udvar két elkülönülő egységre bontja a felső vár tömbjét. Az első emeleten a nyugati, nagyobb épületegységben lakófunkció rekonstruálható, ahol négy helyiség: két lakószoba-előtér és két hálószoba valószínűsíthető szimmetrikus elrendezésben, ahol a hálószobák a lakóterek két oldalán helyezkedtek el. Az udvar keleti oldalán az első emeleten egyetlen helyiség volt, amely nagyteremként határozható meg. A második emeleten védelmi, vagy személyzeti lakófunkció tételezhető fel. A vár külső képét elrendezésének aszimmetriáját és tömegeinek hangsúlyát megfigyelésünk szerint a környező tájnak nem védelmi-stratégiai, hanem kultúrtáji adottságai befolyásolták elsősorban, döntő jelentősége lehetett a tájban végighaladó út fő irányai felé mutatott arculatnak. A belső funkcionális elrendezés és a külső megjelenés között összefüggések mutathatók ki. Az elvégzett számítógépes modellezés és rekonstrukció egyik alapvető tapasztalata az, hogy a meglevő állapot épületrégészeti kutatásokon alapuló modelljének kidolgozásán alapulhat az elméleti rekonstrukciós modellezés. A Londoni Kartán alapuló megközelítésmód, mely szerint a számítógépes rekonstrukció dokumentált és összefüggéseiben feltárt folyamatként végzendő el és mutatandó be, meghatározó jelentőségű az ilyen típusú munkák számára.
A tézisek alapjául szolgáló közlemények teljes bibliográfiai adatokkal ellátott listája Héjj Miklós: Gótikus faragványok a cseszneki várból. Folia Archaeologica XI (1959) 135-139 Koppány Tibor: Csesznek vára. Műemlékeink. Budapest 1962 László Csaba – Amberger Károly: Csesznek. Vár és falu. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 453. Budapest 1983 Londoni Karta a kulturális örökség számítógépes megjelenítéséről. Ford. Kavanagh Ágnes. Műemlékvédelem 56 (2015) (megjelenés alatt) http://www.londoncharter.org/downloads/#2-1-hu (2015.04.30.) Marosi Ernő: A 15. századi vár, mint művészettörténeti probléma. Castrum Bene 2 (1990) 40-55. Pamer Nóra: Csesznek. In: Gerő László (főszerk.): Várépítészetünk. Budapest 1975. 122-125
A dolgozat témájában megjelent további saját publikációk jegyzéke
Die Burg Csesznek in Ungarn. Burgen und Schlösser 51/3 (2010), 177-181 Rácz Miklós – László Csaba: A cseszneki vár az Esterházy család birtoklása idején. In: Márkusné Vörös
Hajnalka (szerk.): Esterházy-család cseszneki ága. Források és tanulmányok az Esterházy család cseszneki ágának történetéhez I. Veszprém 2012. 45-56 A modellezés, mint az elemzés és az elméleti rekonstrukciós folyamatok bemutatásának eszköze a cseszneki vár példáján I. Castrum 15. (2012) 49-60 A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei. A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28 (2014) 385-447
