Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 92
Egy ökológiai bomba Miért van szükség a Duna–Tisza-csatornára? Horváth Béla
A
VÍZ AZ ÉLET FORRÁSA
Ha kezünkbe vesszük az emberiség alapkönyvét, a Bibliát, akkor olvashatjuk, hogy a víz már a világ teremtésekor megelôzte az élôvilág teremtését: „Isten ismét szólt: Gyûljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz. Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó. Akkor megint szólt Isten: Teremjen a föld zöldellô növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtô gyümölcsöt teremnek a földön. Úgy is lett. A föld zöldellô növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelôen. Isten látta, hogy ez jó.”1 A víz az élet forrása, ezt az egyház társadalmi tanítása is elismeri. A Szentírás több száz alkalommal beszél a vízrôl, tehát fizikai és spirituáDR. HORVÁTH BÉLA építômérnök, mérnök-közgazdász, a földtudományok doktora, volt országgyûlési képviselô (
[email protected]).
92
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 93
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám lis értelemben a víz az élet hordozója. Az emberiség feladata e teremtés mûvének megôrzése, mert Isten ránk bízta a Földet, azaz a környezetvédelem valójában teremtésvédelmet jelent. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogyan sáfárkodunk örökségünkkel, milyen állapotban adjuk át utódainknak azt? Ám II. János Pál pápa Assisi Szent Ferencet 1979-ben az ökológia mûvelôinek és a környezetvédelem védôszentjévé nyilvánította. „Szent Ferenc a teremtett világgal szembeni magatartás középpontjára mutat rá: a környezet megóvása több mint a jelen és a jövô generációk méltó életkörülményeinek biztosítása. A természeti környezet megóvása nem más, mint a közjó, vagyis az emberi méltóság védelme és elômozdítása.”2 A DUNA–TISZA
KÖZE TERMÉSZETFÖLDRAJZÁRÓL RÖVIDEN
Már az ókori rómaiak is tudták: „Sine aqua omnis est agricultura miserabilis et sine effectu – Víz nélkül az egész mezôgazdaság szánalmas és siker nélküli”.3 A Duna–Tisza köze, más néven a Homokhátság ma kiszáradó puszta eltûnô szikes tavakkal, folyamatosan apadó ásott kutakkal, csökkenô erdôterülettel, ahogy a hazai szaknyelv említi, „szárazódó” vidék. 2003-ban az ENSZ mezôgazdasági és élelmezésügyi világszervezete, a FAO hosszú távú elôrejelzésében félsivatagi övezetté nyilvánította a Duna–Tisza közét! Az Alföldön ma látható puszta nem ezeréves, e terület csak a 150 éves török hódoltság alatt vált azzá, Szekfû Gyula szerint a pusztai jelleg elôször csak a 16. században jelent meg, hiszen korábban ezt a területet „a magyar kultúra évszázadokon át megmûvelte.”4 A Duna–Tisza közi Homokhátság a Budapest–Szolnok irányba 45–50 m-rel, a Budapest–Csongrád irányba 15–20 m-rel magasabb a térszínnél. A Homokhátság északi és déli vége magas (140–200 m), a középsô része nyeregszerûen behajlik, ott 110 m alatti a térszín. A Tisza vízszintje Szolnoknál 17 m-rel, Csongrádnál 20 m-rel alacsonyabb a Duna budapesti „0” szintjénél, ami elméletileg azt jelenti, hogy ha nem lenne a homokhátsági kiemelkedés, akkor gravitációs módon a Duna vize a csatornán keresztül belefolyhatna a Tiszába. A Duna–Tisza köze rendkívüli éghajlati adottságokkal rendelkezik: Magyarországon a legtöbb sugárzó energia e tájegység középsô terüle-
93
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 94
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba tén található. A napfénytartalom rekord nagyságú, az évi napsütéses órák száma 2100 óra felett van, ugyanakkor a csapadék éves mennyisége csupán 500 mm, míg pl. a Kôszegi-hegységben 900 mm. A Homokhátságban jelentôs felszín alatti víztest alkotja az ivóvízellátás bázisát, amely jelentôsen átnyúlik Szerbiába is. A hazai szakemberek az elmúlt évtizedekben csak az országhatárig vizsgálhatták a vízkészletek állapotát, 2008-tól van alkalmuk, hogy a szerb vízügyi szakemberekkel közösen felmérjék a felszín alatti vizek aktuális helyzetét, minôségét. Szeged és Szabadka térségében a legjelentôsebb a felszín alatti vizek felhasználása, ezek önmagukban is komoly hatással vannak a Homokhátság többi részén a talajvízszintre, annak süllyedésére. Ö KO L Ó G I A I
BOMBA A
DUNA–TISZA
KÖZÉN
Magyarország több megyéje víz alatt állt a nyár eleji esôzések következtében, ugyanakkor a Duna–Tisza közének felgyorsuló „szárazódásáról” kell beszélnünk. Óriási ellentmondás húzódik meg e két esemény mögött. Ha globálisan közelítünk a kérdéshez, közismert, hogy a Föld felületének 71%-át víz borítja, de ennek csupán 2,5–3%-a édesvíz, a többi sós tenger és óceán. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a talajvíz és a felszín alatti vízkészletek gyorsabban ürülnek, mint ahogy pótlódnak. Elôrejelzések szerint amennyiben a vízfogyasztás a kétszeresére nô a Földön, 2025-re a világ lakossága kétharmadának nem lesz elegendô ivóvize, sôt Szaúd-Arábiában 50 év múlva nem lesz víz. Ma már elfogadott tézis, hogy a 21. század háborúi nem a kôolajlelôhelyek, hanem az ivóvízbázisok miatt fognak kitörni, mert a víz a 21. század üzlete, hisz a vizet semmivel nem lehet pótolni, nem úgy, mint az olajat, amit más energiaforrás helyettesíthet. Ezért paradigmaváltásra van szükség: a Kárpát-medencébôl hazánkra lezúduló vizet meg kell ôriznünk, tartalékolnunk kell, nem pedig elôsegíteni a minél gyorsabb átfolyását, kifolyását az országból. Milyen szépen fogalmazta meg a 19. században mindezt Beszédes József vízépítô mérnök, Vásárhelyi kortársa, aki ellenezte, hogy gátak között vezessük ki az országból az éltetô vizet, ô is irányítottan szét akarta teríteni az Alföldön. „Házad udvarából ne ereszd ki az esô vagy hó levét, amíg nem használtad: ugyanígy határodból, vármegyédbôl, országodból a vizet ki ne bocsássad, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka.”5
94
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 95
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám Hazánk vízkészletének 90%-a jelenlegi országhatárokon túlról érkezik, hiszen 20 nagyobb folyónk van, ebbôl csak 4 ered Magyarországon. Éves szinten a belépô folyók 113,6 billió m3 vizet szállítanak be, a csapadékból évente 58 billió m3 víz keletkezik, elpárolog évente 52,3 m3 vízmennyiség, és így több víz távozik a kilépô folyókon, mint amennyi érkezik hozzánk, konkrétan 119,3 billió m3 víz. Sajnos a víz hiánya már súlyos problémát jelent Magyarországon is a Duna–Tisza közén, amit az ENSZ már ... Magyarország korábban félsivatagi övezetté nyilvánított. Ezzel szemben Magyarország édesédesvíz-nagyhatalom. víz-nagyhatalom. Nem véletlen, hogy külsô erôk, multinacionális cégek pásztázó tekintetüket a magyarországi vízbázisokra vetik. Ezért kellett a Gyurcsány-kormány ideje alatt Fónagy János volt miniszternek (Fidesz) és Ékes József képviselônek (Nemzeti Fórum) törvényjavaslatot benyújtani a nemzeti vízvagyon privatizációja ellen, amikor Veres János akkori pénzügyminiszter elismerte az Országházban, hogy a kormány tôzsdére kívánja vinni a vízmûvállalatokat! A Homokhátság vízháztartásának gondja szakmai körökben ismert (politikai körökben kevésbé), ami a Duna–Tisza közén élôk nehézségeit okozza. Nehéz sorsú, mezôgazdasággal foglalkozó emberek élnek e tájon, ahol nagyon jelentôs a tanyasi életforma. A 20. század politikai sorscsapásain túl a természet sem bánik velük kegyesen, az éghajlatváltozás okozta „víztelenség” megkeseríti mindennapjaikat. Pedig a Homokhátság lehetne a bibliai Paradicsom! A paraszti gazdálkodás hagyományai, tapasztalatai és az egyedi természetföldrajzi adottságok együttesen csodát jelenthetnének. Azaz minden adott a világraszóló agrárgazdálkodáshoz, egyedül a víz lesz kevesebb évrôl évre. Igaz, az esztergomi Duna Múzeum gyûjteményében megtalálható Pokorny Tódor (1854–1925) mérnök, térképész által 1896-ban készített éves csapadékeloszlási térkép, már akkor fehér foltként ábrázolja a Duna–Tisza közének közepét. Az elmúlt évtizedekben az okozta a terület „szárazódását”, hogy az éghajlatváltozás hatására csökken a csapadék mennyisége. Európában hazánk a legveszélyeztettebb a csapadékmennyiség csökkenésének szempontjából. Nagyon megnôtt a rétegvíz-kitermelés is 1950 óta, ez mintegy nyolcszorosára nôtt, oka a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése,
95
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 96
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba mert egyre többen költöznek be az alföldi városokba. A nem megfelelô öntözés miatt a mintegy 10 ezer km2 nagyságú területet elsivatagosodás fenyeget, mert a talajvízszint süllyedése drámai csökkenést mutat évtizedek óta, ami azt jelenti, hogy a növényzet gyökérzete nem jut vízutánpótláshoz. A talajvízszint süllyedése ciklikusságot mutat, drámai csökkenés mutatkozott az 1976–1995 évek között. A talajvízszint süllyedését figyelôkutak adatai támasztják alá, a kutak egykori telepítésérôl késôbb még A talajvízszint süllyedését szó lesz. A Hátság legmagasabb részein 2-3 métert, helyenként még figyelôkutak adatai többet is süllyedt a talajvízszint az eltámasztják alá ... múlt évtizedekben. 1999-ben némi javulás állt be, évi 800 mm csapadékösszeg volt akkor, 1940 óta nem mértek ennyi csapadékot. Ma ott tartunk, ahol az 1980-as években volt a talajvízszint, a sokévi átlagnál 2 méterrel mélyebben. Szomorú tény, hogy az évtizedek óta tartó szárazság és a talajvízszintcsökkenés miatt a Kiskunsági Nemzeti Park tavai kiszáradtak és megváltozott a táj arculata. A szárazság miatt már megjelentek a Kárpát-medencében nem ôshonos növények, ami ökológiai katasztrófát vetít elôre. Ördögi kör ez, hogy a tanyasi lakosság az élhetetlen körülmények miatt beköltözik az alföldi városokba, és az urbanizáció hatására megnövekvô vízfelhasználással tovább romlik a Duna–Tisza köze talajának vízháztartása. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének felkérésére 60 tudós elkészítette a „Környezeti jövôkép – Környezet- és klímabiztonság” címû összefoglaló mûvet, amely többek között azt tartalmazza, hogy az Alföldön két héttel is meghosszabbodhat az extrém magas hômérsékletû idôszakok hossza. A tanulmányból az is kiderül, hogy fôleg télen kevesebb csapadékra számíthatunk, s az enyhébb téli idôszakban a kártevôk, mint például a nyírfaerdôket megtámadó gyapjaslepkék elszaporodása várható. Az ökológiai bomba tehát ketyeg, hagyjuk-e felrobbanni? Vagy megfogadjuk „Szeged Széchenyijének”, Vedres Istvánnak 1805-ben leírt szavait: „Ami Jó és Hasznos, ha ma el nem végzed, Hidd el: annak kárát, holnap mindjárt érzed.” 6
96
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 97
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám
A D U N A – T I S Z A - C S AT O R N A
K É R D É S E A J O G A L KOT Á S B A N
A Duna–Tisza-csatorna tervezett megépítésének hatalmas irodalma van, már a mondák világa is foglalkozik vele a „Csörsz-árok” néven a 8. századi Csörsz királyhoz kapcsolódóan. Megemlítendô, hogy már Mátyás királyunk is gondolkodott a Vác és Szolnok közötti csatornán. Az elmúlt 300 évben számtalan terv és törvény született a csatornáról, ezek közül csak néhányat megemlítve: A vizekrôl szóló elsô törvényerejû okmány 1569-bôl származik. A 17. században egy sor törvényerejû határozat született a folyami töltések ügyében a Tisza, a Dráva, a Mura, a Vág és a Duna egyes szakaszaira. 1613 és 1655 között 9 folyamszabályozási törvény készült. Az 1715. évi törvény 14. szakasza a folyók hajózhatóságának javításáról szól. III. Károly 1723. évi dekrétuma, annak 122. cikkelye: a „Csatornák berendezésérôl” szól, s ekkor születik meg külföldi mérnökök 2 terve: Vác–Szolnok, illetve Kalocsa–Zombor közé. 1751-tôl a csatornák építésének kérdése a központi bécsi közigazgatás hatáskörébe kerül, de a vármegyéknél is dolgoznak mérnökök, 1785-tôl több mint 40 mérnök! 1773-ban születik meg Mária Terézia hajózási pátense, amelynek lényege Bécs szerepének erôsítése a vizek és a hajózás kérdésében. 1780-ban hajózási igazgatóságot állítanak fel Bécsben, majd II. Lipót 1790. évi dekrétumában foglalkozik a folyók és csatornák szabályozásával, kimondva, hogy a „Kereskedelmi, harminczadi és közgazdasági bizottság” feladata lesz az. De térjünk vissza az 1700-as évek elejére, amikor 1715-ben, Szolnok parancsnoka, Dillher generális csatornatervet készített Pest és Szolnok közé sószállítás céljából. Ezért beszélünk egy 300 éve meg nem valósult tervrôl napjainkban. A különbözô Duna–Tisza-csatornatervek késôbb idôrôl idôre megszületnek, 1744-ben Mikovényi Sámuel átfogó terve a Duna–Tiszacsatorna–Sió–Balaton–Dráva összekapcsolásról, 1791-ben Balla Antal, Pest vármegye földmérôje készít csatornatervet a Pest–Cegléd–Szolnok vonalra, 1803-ban József nádor készít felterjesztést a Duna–Tisza-csatornáról. S a fô terv: 1836-ban Beszédes József és Vedres István közösen állt elô a Duna-Tisza-csatorna tervével, amelyet Széchenyi István felkarolt, és kezdeményezésére megszületett az 1840. évi XXXVIII. törvénycikk a Dunát
97
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 98
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba a Tiszával összekötô csatornáról. A törvény a Dunát a Tiszával Pestrôl és Bölcskérôl (Pakstól északra), vagy ezen pontok vidékeirôl Szegeddel, Csongráddal és Szolnokkal, vagy vidékeikkel szándékozta csatorna által összekötni. Széchenyi István ezt nyilatkozta a csatornáról: „Keblemet pedig semmi sem tágítaná annyira, mintha mindazon jó magyar Képek, melyek Duna–Tisza közt láthatók, egy új életet árasztó, derék vízcsatorna mellett legnagyobb kéjjel éldelhetnék százszorta javított vidékük minden elônyét. És akkor, ha majd Tokajbul is Marosújvárról is látnék érkezni Pestre hajót és Szolnokra és Szegedre hajón indulnánk, kies kertek és csinos házak közt vinne át az út, hol a magyarságnak van legeredetibb bölcseje, mely azonban ma jobbandán homokban és sárban fekszik: akkor biz egy kicsivel megint könnyülne rajtam az agyag súlya.”7 Kossuth az 1841. január 2-tól megjelenô Pesti Hírlap második számában már lelkesen támogatta a csatorna megépítését.8 A törvény elfogadását nem követte építés. Az 1860-as évek nagy aszályai ismét a politika elôterébe állította a csatornakérdést. A kiegyezést követôen felálló, Andrássy Gyula miniszterelnök kormányának tagja, Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter elôterjesztésére megszületett az 1867. évi 13. tc. a Duna–Tisza-csatorna megépítésérôl. Új nyomvonalú terv készült, Budapest és Csongrád között, kiegészülve egy szárnycsatornával Szegedig, majd a kormány 1870-ben döntött a kiviteli munkákról. A pénzügyi problémák ismét megjelentek, a csatornaépítésre szánt összeget a kormány már más beruházásra elköltötte, így a legolcsóbb ajánlatot tett magánvállalkozás elállt a munkáktól.9 Érdekes történet jelent meg a Vasárnapi Újság 1871. évi május 28-i számában, amely Deák Ferenc adomájáról szól. A történet arra világít rá, hogy az Alföldön hol az aszály tombolt, hol a sártenger, ami lehetetlenné tette a közlekedést. Deák a vízüggyel foglalkozó egyik parlamenti bizottsági ülésen a következô mesélte el: „Kölcsey beszélé nekem, hogy az Alföldön utaztában egy folyóhoz ért: – Miféle víz ez atyafi? – kérdé a kocsistól Kölcsey. – Hát ez uram a Tisza! – A Tisza? Oh lehetetlen! Hisz az messze van innen! – De instálom, furcsa egy víz ám ez a Tisza; inkább tesz messze földre kerülôt, minthogy felfelé fusson a hegynek!” Jelentôs változást hozott volna Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter elôterjesztése, az 1900. évi XXX. törvény a közérdekû öntözôcsatornák
98
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 99
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám létesítésérôl, amelynek célja az állami kölcsönök igénybevétele az öntözések ügyében és a vízhiányos alföldi vidékek gazdasági fejlesztése ügyében. A várt fellendülés azonban nem következett be – milyen ismerôs – a kölcsönfolyósítás nehézkessége miatt. Ezekben az években már komoly elôkészítô munkálatok folytak, a lehetséges nyomvonalak mentén talajfúrásokat végeztek. Kvassay Jenô a Budapest–Szolnok vonalra vonatkozó javaslattal állt elô. A csatorna tervezete tárgyalására szakbizottságot állítottak föl, elôször Hieronymi Károly mérnök, kereskedelmi miniszter irányításával, ô korábban, 1870ben elkészítette az Alföld – a Tisza, a Körösök és a Maros – vízvédelmi tervezetét. Hieronymi miniszteri kinevezése után rögtön elôterjesztést tett a csatorna megépítésére, indokolásában elismerte a jelentôs költségeket, de azzal érvelt, hogy Széchenyi sem ingott meg a Tisza-szabályozás összegétôl, illetve a kiegyezés után a magyar kormány nem sajnálta a pénzt a magyar vasúthálózat kiépítésére. Munkája Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter elnöklete alatt folytatódott, de az építkezés megkezdését az eldöntetlen vita a tiszai becsatlakozásról, azaz Csongrád vagy Szolnok, elódázta. 1919-ben Buza Barna földmívelésügyi miniszter (1918. okt. 31-tôl 1919. márc. 21-ig) rendelkezett a Duna–Tisza-csatorna Építôbizottság felállításáról, amelynek vezetôje Gerster Béla lett. Idehaza kicsit a feledés homályába veszett Gerster Béla (1850–1923) mérnök neve, aki egyrészt az 1893-ban elkészült Korinthoszi-csatorna építési munkáit irányította fômérnökként, nagy nemzetközi elismerést kiváltva, másrészt korábban egy nemzetközi mûszaki expedíció magyar tagjaként ô határozta meg a Panama-csatorna végleges nyomvonalát.10 Az Építôbizottság az elképzelés szerint a következôképpen alakult volna: a kormány képviseletében a földmívelésügyi miniszter 4, a kereskedelemügyi miniszter 2, a pénzügyminiszter, a belügyminiszter, a hadügyminiszter és az államvasutak igazgatósága 1-1 tagot, valamint a „vasúti és hajózási fôfelügyelôség” 2 tagot küld ki. Érdekességképpen megemlíthetô, hogy az Építôbizottságba Budapest és Pest Vármegye 3-3 tagot, Csongrád 2 tagot, Kiskunfélegyháza 1 képviselôt küldhetett volna. Végül színre lépett Kun Béla és bekövetkezett Trianon. Az 1. világháború után a politikai vezetôk és a mérnöktársadalom állandóan napirenden tartották a Duna–Tisza-csatorna gondolatát, készültek a különbözô tervdokumentációk. A baloldali-liberális értelmi-
99
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 100
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba ség által egyoldalúan beállított Horthy-korszakban, a megcsonkított országban igen erôteljes lépésekre került sor. 1929-ben elindult a Duna-–Tisza közén egy 5 éves program, amelynek keretében hazánk elsô talajvízszint-megfigyelô kúthálózatát (149 db kút) építettek ki, köszönhetôen Rohringer Sándor professzornak, a Mûegyetem Vízépítéstani Tanszék vezetôjének. Rohringer öntözéssel foglalkozó gondolatait a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1931. évi 21–22. számában, az Alföld öntözése címmel tette közzé. Ez idô tájt mondta Sajó Elemér, a Vízügyi Szolgálat nagy szaktudású vezetôje: „A haladásnak útját kell választanunk, mert habozásból, késedelmezésbôl helyrehozhatatlan károk származnának. Úgy érezzük, hogy vizeink hasznosításának a terve túlnô egy gazdasági probléma határain és már nemzetünk történelmének útjait érinti.”11 Ez ma még inkább igaz! 1934ben a csatorna megépítését hatévi programként látták. Meg kell említeni, hogy az 1930-as évek elején a nemzetközi pénzügyi világ sem támogatta a csatorna megépítését, mert a genfi székhelyû Nemzetek Szövetségének közmunkacsoportja nem tartotta kívánatosnak – talán a kisantant ellenlobbizására – a nemzetközi kölcsön biztosítását a csatornaépítésre. Horthy Miklós kormányzó és a kormány 1933 szeptemberében – Széchenyi emlékére – végighajózták a Tiszát, s ekkor született e nevezetes mondás: „A liberális világ építette a fôvárost, a világvárost, de az ország, a nép megerôsödésével, itthon tartásával nem foglalkozott.”12 Újabb lépés volt a Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt megszületett 1937. évi XX. törvénycikk az öntözôgazdálkodás elômozdításáról, ami az öntözôcsatorna-rendszerek megépítését, Öntözési Alap létesítését és az Országos Öntözésügyi Hivatal felállítását jelentette, ez utóbbinak az elnökét a fontossága miatt az államfô nevezte ki. A hivatal elsô elnöke Kállay Miklós lett. A törvény fontos kitétele volt, hogy a gazdák mérsékelt vízdíj ellenében jussanak öntözôvízhez, s hogy a csatornák menti községek vízellátása megoldódjék és partfürdôk is létesüljenek. „Amidôn bizalommal teszem le az öntözés problémájának megoldását Kállay Miklós ônagyméltósága kezébe, arra kérek mindenkit… jóindulatú segítéssel támogassa ôt, különösen a gazdatársadalom megfelelô felvilágosítása és kioktatása terén is. Ebben a vonatkozásban egyébként súlyt helyezek arra is, hogy a gazdasági iskolákban, gazdasági tanfolyamokon az öntözéshez szükséges ismereteket minél elôbb kezdjék tanítani, hogy mire a mûvek készen
100
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 101
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám lesznek, az érdekelt gazdatársadalom is fel legyen készülve” – mondta Horthy az Alföldi Bizottság szolnoki ülésén elmondott történelmi jelentôségû beszédében.13 1941-ben Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter országgyûlési felszólalásában bejelenti, hogy a költségvetésben 300 000 pengô van a Duna–Tisza-csatorna tervek elkészítésére, majd 1943-ban „Az országos érdekû vízi munkálatokról” címmel törvényjavaslat készült, amelynek 3. § A Kecskemét közelében (2) bekezdése a Duna–Tisza-csatorna építésének megkezdésérôl szól. haladó csatorna megépítéA törvény általános indokolási rését végül a 2. világháború sze hivatkozik a nagyarányú német akadályozta meg. vízi út koncepciókra, nevezetesen a tervbe vett Duna–Majna–Rajna hajózó út kiépítésére, a Duna-–Elba-csatornára és a Duna–Oderacsatornára. A Duna–Majna–Rajna-csatorna megépítését Németországban az 1938. évi május 16-i törvény rendelte el, ahogy ez elhangzott Révész László, Kecskemét kisgazda képviselôjének országgyûlési felszólalásában a Duna–Tisza-csatorna szükségessége tárgyában.14 A kormányzó szavai az Alföldrôl ekkor beteljesedni látszódtak: „Az erre befektetett összeg száz százalékig az országban marad és túlnyomó részben ama réteg életszínvonalát fogja emelni, amely arra legjobban rászorul … Ez a nép a honfoglaló magyarság leszármazottja … állandó megújhodásának biztos tartaléka, amely annyi értéket rejt magában. Ez adja a hazának a világ legjobb katonáját, a csend és rend ôreit, ez mûveli meg az életet adó, az ország megélhetését biztosító földet, sôt ez látja el a szükséges munkásokkal az egyre szaporodó gyárakat is. Nem engedhetjük, hogy elsorvadjon a falu népe.”15 A Kecskemét közelében haladó csatorna megépítését végül a 2. világháború akadályozta meg. MEGKEZDÔDIK
A C S AT O R N A É P Í T É S E …
A 2. világháború utáni újjáépítéskor azonnal napirendre került a Duna–Tisza-csatorna ügye. 1947. augusztus elején a földmívelésügyi miniszter rendeletével felállították a Duna–Tisza Csatorna Kirendeltséget az építkezés lebonyolítására. A Tervhivatal akkori utasítása szerint az építési munkákat augusztus 21-én kellett volna megkezdeni, de az or-
101
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 102
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba szággyûlési választások, majd a téli idôszak miatt a munkák megindítását áttették a jövô év tavaszára. 1948 márciusában Tildy Zoltán köztársasági elnök ásóját beletaposta a taksonyi földbe, és ezzel kezdetét vette az építkezés kubikusok és önkéntes rohammunkások részvételével. A munkálatokhoz igénybe vették az államosított Vízszabályozó Csatornázó és Építô Rt. munkagépeit, valamint Angliából megrendeltek 3 db ún. földnyelô gépet.16 A csatorna hossza 106 km, a megépítése 22 millió m3 föld mozgósítását, 34 híd építését, 9 hajózsilip, 1 nagyobb és 9 kisebb kikötô létesítését kívánta. A korabeli tervek szerint 1950. augusztus 1-jére a Duna felôl 34 km hosszú szakaszt kellett volna átadni és 1955. augusztus 1-jére a hátralévô 72 km hosszú szakasz átadása történt volna meg. Hogy mi akadályozta az építés menetét? A baloldali fordulat. Tildyt 1948. július végén a kommunisták lemondatták, majd az Országos Vízgazdálkodási Tanács 1950. szeptemberi és októberi ülésén tárgyalták a „Tisza-völgy egységes vízgazdálkodásának távlati tervérôl” szóló elôterjesztést, amelyet Mosonyi Emil készített, illetve a „Folyamszabályozás és a vízi közlekedés távlati terve” címû elôterjesztést. Ez utóbbi anyag úgy fogalmazott, hogy a Duna–Tisza-csatorna kérdésével jelenleg nem idôszerû foglalkozni. Bebrits Lajos kommunista közlekedési és postaügyi miniszter kivétette a Duna–Tisza-csatorna kérdését a Tisza-völgy távlati tervébôl, hivatkozott Vas Zoltánra, hogy az Országos Vízgazdálkodási Tanácsnak csak a kormány által elhatározott munkákkal kell foglalkoznia. Így csak húsz kilométer hosszú öntözôcsatorna épült meg, mert fontosabb volt a kommunistáknak, hogy a hagyományosan mezôgazdaságról híres Magyarország a „vas és acél országává” váljon. MI
T Ö RT É N T A R E N D S Z E RV Á LT Á S Ó TA ?
Kormányok jöttek, mentek, sok próbálkozás volt, kézzelfogható eredmény azonban semmi. A Homokhátság ügyét, a csatorna gondolatát Lezsák Sándor karolta fel. Indítványára a Magyar Országgyûlés 1995ben a Duna–Tisza Homokhátság problémáinak kezelésére országgyûlési határozatot fogadott el, ennek 4. pontja így szól: „A Magyar Köztársaság Országgyûlése felkéri a Kormányt, hogy 1996. március 30-ig az 1996–2005-ig terjedô idôszakra dolgozzon ki stratégiai munkatervet, Cselekvési Programot, amely tartalmazza:
102
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 103
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám – a Duna–Tisza köze mezôgazdaság fejlesztési elképzeléseit; – a Duna–Tisza közi homokhátság vízpótlásának részleges, a késôbbiekben teljes megoldását; – a táj- és környezetvédelem szempontjait; – az élôvilág helyreállítását, megóvását, a Kiskunsági Nemzeti Park értékeinek megvédését; – a népességmegtartó és -vonzó területfejlesztés, munkahelyteremtés lehetôségeinek felmérését, megvalósítását.” A határozat megvalósítása azonban egy lépést sem haladt elôre. Sajnos a média is hallgatott az ügyrôl, vagy csak egyoldalúan szólt a Duna–Tisza köze gondjairól. Meg kell említeni az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete kutatásait, tudományos tanácskozásait, ezek közül is nagy visszhangot váltott ki a „Homokhátság 2004 – Szembesítés, lehetôségek, teendôk” kiadvány Glatz Ferenc és Csatári Bálint szerkesztésében. Értékesek a vízügyi igazgatóság szakembereinek mérései, tanulmányai, a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. szakmai anyagai, amelyek mind az azonnali cselekvés mellett szólnak! 2005-ben Lezsák Sándor országgyûlési képviselôként javasolta a Duna–Tisza-csatorna megépítési tervének beemelését a „Nemzeti Fejlesztési Terv II.-be”, de javaslatát elutasították. A képviselônek számos interpellációja volt az Országgyûlésben ez ügyben az elmúlt idôszakban, de érdemi lépésre nem került sor. Reményt keltô, hogy közben felnôtt egy új generáció, amely a Homokhátság lobbistájává lépett elô. A Lakiteleki Népfôiskolán eddig már közel ezer egyetemista részvételével számos konferencia, szakmai kollégiumi összejövetel volt a témában, értékes felszólalások és azokból kiadványok születtek. 2010 áprilisában rendezték itt meg a Tanyakollégium II. konferenciát és egy egyhetes tanyakutatást több száz egyetemista közremûködésével az ország különbözô egyetemeirôl. A szakmai hátteret a gödöllôi Szent István Egyetem, a MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete és a VÁTI munkatársai adták. Számomra is tanulságos volt a tanyák felkeresése, az ott élôkkel folytatott tartalmas beszélgetések. Elôször mindig belenéztem a kútba, mire érkezett a gazda hangja: „már évek óta száraz”. KEGYELMI
P I L L A N AT B A N VA G Y U N K
Hatvan évvel a csatornaépítkezés leállítása után kedvezôen alakulnak a körülmények – ekkora „hallgatási idôszak” a csatorna történetében
103
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 104
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba még nem volt! –, az áprilisi választások után ismét polgári kormánya van Magyarországnak, így folytatni lehet az 1945 utáni polgári kormány csatornaépítési munkáját. Orbán Viktor Nemzeti Együttmûködés Programja deklarálja, hogy olyan mezôgazdaság, környezet- és tájgazdálkodás megteremtése a cél, amely megôrzi talajainkat, ivóvízkészleteinket, az élôvilágot, természeti értékeinket. Kitörési pontként jelenik meg a programban a vízalapú Kitörési pontként jelenik gazdaságfejlesztés. Ezért alapvetô nemzetpolitikai feladat a Duna–Timeg a programban a vízsza-csatorna építésének megkezdéalapú gazdaságfejlesztés. se. Kiválóan képzett magyar szakemberekbôl nincs hiány, a magyar mûszaki értelmiség ismét elôtérbe kerülhet. Sôt, elô is kell lépniük, mert a rendszerváltás óta eltelt 20 évben a mûszaki értelmiség szava nagyon gyenge volt, a politikai életet a humán és közgazdász értelmiség uralta, mérnök végzettségû kormánytagot nem sokat tudunk felsorolni. Bántó szándék nélkül, de a történelmi hûség kedvéért megjegyzendô, hogy a baloldali kormány utolsó két évében egy labdarúgóedzô, testnevelô tanári fôiskolai diplomával volt a Magyar Köztársaság környezetvédelmi és vízügyi minisztere. Magyarország kedvezô helyzetben van most két okból is: egyrészt Brüsszel kiemelten foglalkozik az éghajlat-változási problémákkal, másrészt új európai regionalitás kezd kibontakozni. Az Európai Bizottság kiadta a „Hogyan gyôzzünk a globális éghajlatváltozás elleni küzdelemben?” címû nyilatkozatát, amellyel meghirdeti a klímaváltozás elleni küzdelem megnyerésére közép- és hosszú távú stratégiák kidolgozását magában foglaló munkafolyamatok megindítását mind az EU-n belül, mind pedig a nemzetközi közösséggel együttmûködve. A 2012-es évet követô idôszakra vonatkozó klímapolitikáról még csak most kezdôdnek a tárgyalások Brüsszelben, már csak ezért is gyors döntésre van szükség itthon a Duna–Tisza-csatorna megépítésével kapcsolatban. Itthon már megszületett az akadémiai jelentés, a Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága 2009. év elején állásfoglalást adott ki az éghajlatváltozásról és az ezzel összefüggô hazai feladatokról. Ez a dokumentum a nemzetközi és hazai tudományos ku-
104
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 105
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám tatások eredményeire alapozva készült. Az állásfoglalás szerint: „Természeti környezetünk egyik összetevôje, az éghajlat az emberi tevékenység következtében nagy valószínûséggel az emberiség történetében példa nélkül álló változásnak néz elébe.” Ezen elfogadott állásfoglalás figyelembevételével az MTA Elnöksége közzétett egy nyilatkozatot az éghajlatváltozással összefüggô hazai feladatokról. Eszerint: „Az éghajlatváltozás a 21. század meghatározó tényezôje a társadalomban, az ember és a természet kölcsönhatásaiban egyaránt.” E nyilatkozat konkretizálja a felmerülô tudományos kutatási és innovációs feladatcsoportokat, s világossá teszi, hogy a hatékony cselekvési programok kidolgozása és megvalósítása érdekében elengedhetetlen az összes érintett hazai szervezet együttmûködése. Az Európai Bizottság 2010. május közepén tette közzé jelentését az európai vízhiánnyal és aszállyal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy 2009-ben a dél-európai országok területén a korábbi éveknél több csapadék hullott, az eddiginél nagyobb erôfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy megállítsák és visszafordítsák Európa korlátozott vízkészletének túlzott kiaknázását – olvasható a brüsszeli testület jelentésében. Az Európai Bizottság elôkészítô tevékenységet indít a vízhiánnyal és aszállyal foglalkozó szakpolitika 2012-ben történô felülvizsgálatához. Ezért is lépnünk kell. Miközben az új polgári kormány zászlajára tûzi a vízalapú gazdaságfejlesztést, az EU felsô vezetésében is új koncepciók fogalmazódnak meg. Napirendre kerül a dunai közlekedés, mint a jövô Európájának meghatározó közlekedési folyosójának fejlesztése – ez a VII. Páneurópai folyosó, vagyis a Duna, és elérhetô az Északi-tenger a Rajna–Majna–Duna-csatornán keresztül –, amely egy új típusú regionális együttmûködésnek lesz az alapja. 2009 decemberében az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete rendezett tanácskozást Kecskeméten „Duna–Tisza-csatorna, víziók és valóság” címmel. A tanácskozást az indokolta, hogy zajlik az EU 2013-tól kezdôdô tervezésifejlesztési idôszakának elôkészítése, s így újra felvetôdik a Duna–Tiszacsatorna megépítése. Kegyelmi a pillanat, mert a 2011. év elsô félévi EU-elnökséget Magyarország adja. A Duna–Tisza-projekt – beleértve a két folyót összekötô csatorna megépítésének ötletét – mindenképpen érdemes arra, hogy a magyar kormány azt, mint több európai országot érintô, de egyúttal
105
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 106
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba sokoldalú magyar érdekeket messzemenôkig figyelembe vevô projektet megvalósításra javasolja. E regionális projektben számos ország érdekelt, így a Duna miatt Németország, Ausztria, Szlovákia, hazánk és Románia mint EU-tagországok, és Szerbia mint leendô EU-tag. A Tiszaügyben is nagy a potenciális szövetségesek tábora, hazánkon kívül Szlovákia és Románia érintett EU-tagként, Ukrajna és Szerbia ugyancsak csatlakozna. A Duna-stratégia – hajózás, vízgazdálkodás, árvízvédelem és az energetikai kérdések –, a Tisza vízgyûjtô területének rendezése, és e két nagy folyót összekötô csatorna mint országokon átívelô EU-projekt fô motorja Magyarország lehet.17
A
MIT JELENTENE HAZÁNKNAK D U N A – T I S Z A - C S AT O R N A M E G É P Í T É S E ?
A csatorna megépítése nem csupán vízügyi kérdés! Politikai szempontból nemzeti ügy, mert a Kárpát-medence – s annak szívterülete, Magyarország – a Föld egyik legnagyobb agro-ökológiai potenciállal rendelkezô egysége, amelyet az erôs államnak meg kell védenie. Magyarországnak két stratégiai vagyoneleme maradt, amire támaszkodhat: ez a termôföld és az édesvíz. Az ivóvíz a 21. század üzlete, a vizet semmivel nem lehet pótolni, nem úgy, mint az olajat, amit más energiaforrás helyettesíthet. Ismételten, Magyarország édesvíz-nagyhatalom, hihetetlen potenciállal rendelkezünk! Politikusainknak látni kell, hogy a víz megtartása, a csatorna megépítése minden anyagi áldozatot megérô nemzetpolitikai kérdés. Szakpolitikai szempontból a Duna–Tisza-csatorna megépítése egy komplex gazdaságélénkítô vidékfejlesztés, amellyel hatástalanítani lehet a Duna–Tisza közén ketyegô ökológiai bombát. Mai szóhasználattal, globális gondolkozásmód, lokális cselekvés. 2010 júniusában Visegrádon tartották a Visegrádi csoport (V4), valamint Szlovénia, Románia és Bulgária agrárminiszterei tanácskozásukat, ahol a zárónyilatkozatuk egyik fô üzenete a „küzdelem az élhetôbb vidékért” volt, azaz a vidékfejlesztési forrásokat a kialakítandó, megfelelô infrastruktúrára, a megélhetést és munkát biztosító vidék kialakítására kell fordítani. A megépítendô Duna-–Tisza-csatorna ökológiai hatása a már korábban vázolt „ökológiai bomba” hatástalanítása lenne. A csatorna
106
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 107
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám szerepet játszana az árvizek kiegyenlítésében, kedvezô mikroklimatikus változást idézne elô, megvalósulhatna a tájrehabilitáció, és új agrárgazdálkodási formák bevezetését tenné lehetôvé. Az öntözéses mezôgazdaság újjáélesztésével a talaj vízháztartásának kedvezô átalakulása is létrejönne. A gazdasági jelentôségét az új munkahelyek megteremtése jelentené, már az építés alatt jelentôs közmunka-lehetôség jönne létre. A csatorna elôsegítené a mezô- és erdôgazdaság, a haltenyésztés fejlesztését és a belföldi turizmus térségi fellendülését: új szabadidôs létesítmények, -terek, rekreációs központok és sportolási lehetôségek alakulnának ki. Egy csatornának és a kiépített vízfolyásoknak jelentôs a szabadidô-értéke. A part menti utak a kerékpározás terepei lesznek, az üde vízfelületek a vízi sportoknak, a személyhajózás kedvelôinek, a horgászoknak lesznek célpontjai. A csatornát csónakkikötôk, személyhajó-kikötôk teszik majd vonzóbbá, újabb és újabb munkahelyet teremtve. Infrastrukturális vonzata európai léptékû, a vízi közlekedés, a vízi szállítás ismét elôtérbe kerülne, mert az egységnyi szállítási költség aránya vízen 1, vasúton 3–4, gépkocsin 8–10. A csatorna bekapcsolódást biztosítana a Duna–Majna–Rajna víziút rendszerbe, amelyet már 1992 szeptemberében megnyitottak. Nem politikai lózung, hanem valóságos tény, hogy a Duna–Majna–Rajna víziút rendszerbe való bekapcsolódás ismét egyesíti Közép-Kelet-Európa és Délkelet-Európa országait Nyugat-Európához, amelytôl a vasfüggöny évtizedekig elválasztotta. Ugyanakkor egy új közlekedési folyosó is létrejöhet az Ukrajna–Záhony–Tisza folyó–Csatorna–Duna–Nyugat-Európa tengelyen. A csatorna társadalomra gyakorolt közvetlen és közvetett hatása rendkívüli, gyorsítaná a térségi településfejlôdést, új vonzáskörzetek alakulnának ki, életminôség-javulás állna be, s össztársadalmi szempont, hogy kiváltsuk a közúti kamionforgalmat. Érzékletes adat, hogy egy négyuszályos hajóvontatmány 6000–8000 tonnányi áruját 150–200 db kamion tudja továbbszállítani.18 Nem nehéz megválaszolni, mi elônyösebb környezetvédelmi szempontból, a gyakorlatilag hangtalan vízi szállítás, vagy a zajos, légszennyezô és rezgéseket keltô közúti teherszállítás? Ezen túl a csatorna potenciális lehetôségét hordozza a különbözô nemzetközi és országos rendezvényeknek.
107
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 108
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba Ha a legnagyobb magyar, Széchenyi István, ha a haza bölcse, Deák Ferenc, ha Kossuth Lajos kiállt a csatorna gondolata mellett, akkor a 21. században ennek a generációnak meg kell építenie azt! Alapvetô nemzetpolitikai feladat a Duna–Tisza-csatorna építésének megkezdése, ami már nem csupán ágazati kérdés, hanem egy összetett ökológiai, gazdasági, infrastrukturális, mezôgazdasági kérdés egyszerre. Megôrizzük-e a Duna–Tisza közi tájat az ott élô emberekkel s egyedi flórájával, faunájával együtt, vagy? Vagy bekövetkezik, amit Széchenyi mondott: „Ha elpusztul az Alföld, vele pusztul a Dunántúl és az ország többi része.”19 Cselekedjünk, építsünk csatornát! JEGYZETEK 1
Biblia. A Teremtés könyve. Szent István Társulat, Budapest, 1979, 17. o. Felelôsségünk a teremtett világért. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 2008. 169. pont. 3 Marcus Terentius Varro (Róma, Kr. e. 116–Róma, Kr. e. 27.), Kvassay Jenô „Mezôgazdasági Vízmûtan” könyvének jeligéje a Magyar Tudományos Akadémia 1880. évi pályázatán. 4 Hóman Bálint–Szekfû Gyula: Magyar történet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1928. Budapest. A tizenhetedik század, 10. o. 5 www.amorfa.eoldal.hu/cikkek/sajtoszemle/a-fokgazdalkodas-visszaallitasa-vedelmeben 6 Országgyûlés Képviselôházának Naplója. 1940. dec. 3., 1152. o. 7 A Duna–Tisza-csatorna. Szerk.: Lampl Hugó–Hallóssy Ferenc, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1947, I. o. 2
8
Kossuth Ferencz: A tervezett Duna–Tisza- csatorna. Kereskedelemügyi M. Kir. Minister, Budapest, 1908, 5. o. 9 Margalit Ödön: A Duna–Tisza-csatorna építésének jelentôsége. Pátria, Budapest, 1934, 8. o. 10 Horváth Marcell: A Panama-csatorna semlegessége a 20. században. Polgári Szemle, 2010/3, 92–93. o. 11 Sajó Elemér életrajza. www.hidrologia.hu/mht/index.php?option=com_content&task=view&id=226 12 Geszthelyi Nagy László: Kecskemét és a Duna–Tisza-csatorna. Városi Nyomda, Szeged, 1944, 3. o. 13 Hajózási Hírlap, XII. évf. 9. szám, 1937. szeptember, 2. o. 14 Országgyûlés Képviselôházának Naplója. 1940. dec. 3., 1149. o. 15 Hajózási Hírlap, i. m.
108
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 109
Polgári Szemle · 6. évfolyam 4. szám 16
Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár, XIX. fond, Országos Vízgazdálkodási Tanács 128/1951. 17 Boros Imre: Duna–Tisza-projekt. Magyar Hírlap, 2010. jún. 18. 18 Papp Ferenc: Gondolatok a Duna–Tisza-csatornáról (mint a Tisza-völgyi vízi szállítás és vízutánpótlás elôfeltételérôl). Közlekedéstudományi Szemle, 1993, XLII. évf. 9. szám, 335–348. o. 19 Országgyûlés Képviselôházának Naplója. 1937. június 11., 456. o.
F E L H A S Z N Á LT
I RO D A LO M :
Adatok a Duna–Tisza-csatorna kérdéséhez. Kereskedelemügyi M. Kir. Minister, Budapest, 1905. A Duna–Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái. Szerk.: Pálfai Imre, Nagyalföld Alapítvány, Békéscsaba, 1994. Bogdánfy Ödön: A Duna és a Tisza közötti csatorna. Franklin, Budapest, 1907. Erdei Ferenc: Futóhomok. 3. kiadás, Gondolat, Budapest, 1957. Glatz Ferenc–Csatári Bálint: Homokhátság 2004. Szembesítés, lehetôségek, teendôk. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, Kecskemét, 2004. Kertész Ádám–Pap Sándor–Sántha Antal: Az aridifikáció folyamatai a Duna–Tisza közén. Földrajzi Értesítô, 2001, 1–4. szám, 115–126. o. Lampl Hugó: Idôszerû vízépítési közmunkák a munkanélküliség okszerû leküzdésének szolgálatában. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938, 19. o. Magyar Törvénytár: 1740–1835. évi törvénycikkek. Franklin Társulat, Budapest, 1901. Magyar Törvénytár: 1836–1868. évi törvénycikkek. Franklin Társulat, Budapest, 1896. Orlóci István: A Tiszát a Dunával összekötô csatorna: a Duna–Tisza-csatorna. Hidrológiai Közlöny, 2003, 83. évf. 4. szám, 243–250. o. Pálfai Imre: A vízháztartás helyzete és a vízgazdálkodás fejlesztési lehetôségei a Duna–Tisza közi Homokhátságon. Hidrológiai Közlöny, 2003, 83. évf. 4. szám, 251–253. o. Nikola Petrovic: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-medencében a merkantilizmus korában. Belgrád, 1982. Szollás Ella: A Duna–Tisza-csatorna terve Pest és Szolnok között 1803–1826. Centrum Nyomda, Budapest, 1930. Ujlaky Nagy Árpád: Duna–Tisza-csatorna: országos öntözô gazdálkodás. Budapest, 1934. Varga Lajos: Adatok a Duna–Tisza-csatorna terv történetéhez. Földrajzi Közlemények, 1966, 14/4. szám, 353–355. o. Vedres István: A Tiszát a Dunával öszvekapcsoló új hajókázható csatorna. Grünn Orbán, Szeged, 1805.
109
Aug1
8/31/10
12:47 PM
Page 110
Horváth Béla – Egy ökológiai bomba Vizeink Krónikája. Szerk.: Fejér László, Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyûjtemény, Budapest, 2001. Zsákovics Gergely–Kovács Ferenc–Kiss Andrea: A szárazódás veszélyének többszempontú térbeli elemzése a Duna–Tisza közén. Tájökológiai Lapok, 2009, 7/1, 117–126. o. www.amorfa.eoldal.hu/cikkek/sajtoszemle/a-fokgazdalkodas-visszaallitasa-vedelmeben.
110
