EGY KÉTNYELVĥ TELEPÜLÉS 20. SZÁZADI KATOLIKUS KERESZTNÉVADÁSI SZOKÁSAI 1. A kutatópontról. – Dolgozatomban egy Balaton-felvidéki német közösség 20. századi keresztnévadási szokásait vizsgálom. A település a Veszprém megyei Barnag, mely a Veszprémi-fennsík és a Balaton-felvidék találkozásánál fekszik, VeszprémtĘl 18, Nagyvázsonytól mintegy 5 kilométerre. A falu elsĘ okleveles említése 700 évvel ezelĘttrĘl való: 1526-ban már két településrészét említik Barnag és Kys-Barnag néven. A török idĘkben a falu a környék minden településéhez hasonlóan elnéptelenedett, a megmaradt lakosság a nagyvázsonyi vár biztonságot nyújtó falai köré menekült. A felszabadító harcok befejezĘdése után az elnéptelenedett falvak, birtokok és az elvadult természet visszahódítására elĘbb a földbirtokosok, majd az állam ösztönzésére elsĘsorban német nyelvterületrĘl érkeztek telepesek Magyarországra. A telepesek elsĘ hulláma III. Károly uralkodása alatt népesítette be elsĘsorban a Dunántúlt. Barnagra is ekkor, feltehetĘen 1726-ban érkezett tizenkét rajnai frank (katolikus) telepes család. A barnagi németek majd három évszázada élnek-éltek együtt a falu nyugati felében lakó református magyarokkal, akik a hagyomány szerint az 1710-es években az AlföldrĘl érkeztek a református felekezet szempontjából szórványvidéknek számító Veszprémi-fennsíkra (PÉTERDI 1935: 701). 1735-ben már Német Barnag és Magyar Barnag falvakról tesznek említést a források. Barnag tehát évszázadokon át kétnemzetiségĦ, két felekezethez tartozó és kétnyelvĦ település volt. A katolikus születési anyakönyv elsĘ bejegyzése 1728. december 28-án kelt, onnantól kezdve máig hiánytalan. A református születési anyakönyv elsĘ bejegyzése 1754bĘl való. A máig egyutcás faluban tehát a 18. század közepétĘl élnek együtt református magyarok és katolikus németek. Bár a két falurész házai az út mindkét oldalán egybeépültek, egészen a 20. század közepéig Magyarbarnag és Németbarnag feliratú tábla is jelezte a két falu határát, s mindkét településrész önálló infrastruktúrával rendelkezett: saját temploma, temetĘje, jegyzĘje, iskolája, kocsmája volt. 1935-ben így jellemezte a környék dĦlĘnévanyagát gyĦjtĘ PÉTERDI OTTÓ a települést: „A fajilag és vallásilag különbözĘ népek – úgy látszik – nem fértek össze. Földjeik külön voltak választva. […] A két egybeépült ikerközség közigazgatásilag ma is külön áll” (PÉTERDI 1935: 702). A két falut, amely a telepítés után a Zichyek, majd az Esterházyak birtoka volt, 1947-ben egyesítették Barnag néven. Bár a faluban nem volt kitelepítés, a téeszesítés a hagyományos gazdálkodás és a közösség felbomlásához, majd drasztikus méretĦ elvándorláshoz és ezzel összefüggésben a lakosság részleges kicserélĘdéséhez vezetett, amelynek hatása máig is tart. A település lakói mintegy két évszázadon keresztül egynyelvĦek voltak; a magyar nyelv ismerete a német telepesek körében a 20. század 20-as éveitĘl kezdett terjedni, s kb. a negyvenes évek végén született generációkkal kezdĘdĘen a német (származású) lakosság is magyar anyanyelvĦ. A helyi nyelvjárás ismerete csak néhány idĘs emberre jellemzĘ, a „sváb” – szinte minden nyelvhasználati színtérrĘl visszavonulva – az emlékezés nyelvévé vált. NÉVTANI ÉRTESÍTė 28. 2006: 59–66.
60
TANULMÁNYOK
800 706
700 600 500 400
546 467 359
300
326
283
272
284
200 120
100 0 1785
1829
1857
1869
1890
1910
1930
1941
2002
1. ábra: Németbarnag népességszámának alakulása (2002-ben Magyar- és Németbarnag együtt)
2. A korpuszról. – A keresztnévadási szokásokat történeti források: az 1900– 2000 közötti egyházi keresztelési anyakönyvek alapján vizsgáltam. A 20. században mindkét felekezet nyomtatott anyakönyveket használt, amelyekben különbözĘ rovatok szerepelnek: a sorszám után a születés és a keresztelés dátuma; a keresztnév (keresztnevek); a keresztelt gyermek neme; törvényes vagy törvénytelen volta; a szülĘk neve, lakhelye, foglalkozása; a keresztszülĘk neve (a katolikusoknál az Ę lakhelyük és foglalkozásuk is); a bábaasszony/szülésznĘ, illetve a keresztelĘ pap neve és egyéb megjegyzések. A barnagi katolikus anyakönyv több megjegyzést tartalmaz, mint a református – szinte a megkereszteltek egész életútját dokumentálja: utólagos bejegyzéseket tartalmaz a gyermek esetleges gyermekkori haláláról, elsĘáldozásáról, bérmálkozásáról, házasságkötésének helyérĘl, idejérĘl, sĘt született gyermekeirĘl is. A névadási szokásokra nézve nagyon tanulságos elsĘszülöttségre (primogenitásra) vonatkozóan sajnos nincsenek bejegyzések. A korpusz a 20. század elsĘ felébĘl a katolikus keresztelési anyakönyvek minden évtizedbeli elsĘ négy évének (0–3 végĦ évek) anyagát tartalmazza, a század második felébĘl (1950-tĘl) a csökkenĘ számú keresztelések miatt minden év adatait feldolgoztam. A rendelkezésre álló anyagok alapján a szociális változó vizsgálatához a falu lakosságának igen homogén összetétele miatt kevés támpont található: szinte minden apa neve mellett a „katolikus földmĦves” megjegyzés olvasható, elvétve szerepel egy-egy kovács, szabó, asztalos, molnár vagy kántortanító. A korpusz a család- és a keresztnevek vizsgálatán kívül több nyelvészeti-néprajzi adatot kínál: a katolikus keresztnévadás változásain keresztül láthatóvá teszi a német telepesek közösségében végbemenĘ akkulturációs-asszimilációs folyamatokat, a bejegyzésekbĘl következtetni lehet bizonyos keresztelési szokásokra (a születéstĘl a keresztelésig eltelt idĘ, a szükségkeresztség intézménye, a pap által végzett keresztelés késĘbbi pótlása), a keresztszülĘk kiválasztásának kritériumaira, a meghalt gyermekek keresztnevének újbóli felhasználására.
SZILÁGYI ANIKÓ: Egy kétnyelvĦ település 20. századi…
61
A dolgozatban vizsgált idĘszakban az anyakönyvet magyar nyelven vezették, a német családnevek ingadozó helyesírásában a névasszimiláció több fokozata figyelhetĘ meg, ennek elemzésére azonban most nem térek ki. A magyarul bejegyzett keresztnevek mögött a század elsĘ felében mindenképpen német anyanyelvĦ névviselĘket feltételezhetünk. A dolgozat egységességének érdekében a keresztneveket minden esetben magyarul adom meg. 3. A keresztnévadásról és annak motivációiról. – A lehetséges motivációk alapján a keresztnévadás lehet kötött vagy szabad (SEIBICKE 1996). A névadás kötött, ha a szülĘk a rendelkezésre álló névanyagból valamely közösségi hagyomány, szabály, törvény alapján választanak nevet gyermeküknek: ez lehet a szülĘk, keresztszülĘk vagy más családtag neve, illetve történhet hagiologikus módon, ha a születés napjához közel esĘ egyházi emléknap szentjének nevét kapja a gyermek. A névadás szabad, ha a szülĘk az elĘbbi kötelezettségekhez nem kötĘdve választanak nevet gyermeküknek. Az európai népek névadása a 20. századig javarészt kötött volt. A szülĘk utáni névadás a névadás korai szakaszai óta ismert, gyakori motiváció. A keresztszülĘk utáni névadás német nyelvterületrĘl, az evangélikus egyház körébĘl indult, de már a 18. században gyakorivá vált a katolikusok között is. A keresztszülĘk nevének adása a keresztszülĘk és a gyermek közötti szoros lelki kapcsolatot volt hivatott jelezni. A martirológiumban szereplĘ szentek nevének átörökítése a 13–14. századtól kezdve vált egész Európában elterjedtté. A tridenti zsinat döntése (1545–1563) alapján az újszülötteknek csak az Újszövetségben szereplĘ vagy martirológiumi név volt adható. A reformáció után kialakult a névadás felekezeti megosztottsága: a katolikusoknál még erĘsebbé vált az újszövetségi és martirológiumi nevekhez való ragaszkodás, míg a protestáns felekezetek névadásában – a katolikusoktól való elkülönülést és a Bibliában való jártasságot bizonyítandó – gyakorivá váltak az ószövetségi nevek (KUNZE 2000: 47). A katolikusok újmagyar kori névadásáról szólva HAJDÚ (2003: 548) megjegyzi: „sokkal több volt a római katolikus vallásúak által használt férfinevek száma, mint a nĘi neveké és sokkal gyorsabban cserélĘdtek, változtak, mert nagyobb volt a választék.” 4. Eredmények 4.1. A barnagi katolikusok névadása 1900 és 1943 között. – Az 1900–1943 közötti katolikus anyakönyvekbĘl gyĦjtött korpusz 159 bejegyzést tartalmaz: 81 fiú (ebbĘl négy iker) és 78 lány adatait. KettĘs keresztnevet négy lány, azaz a lányok 5,1%-a és három fiú, azaz a fiúk 3,7%-a kapott; ez átlagosan a gyermekek 4,4%-a. A 81 fiú összesen 18 nevet visel, ebbĘl 4,5-es megterheltség számolható, azaz átlagosan 4,5 fiú viselt egy-egy nevet. Második névként kizárólag olyan neveket adtak, amelyek elsĘ keresztnévként is szerepeltek (Ferenc, József és Gyula). Az adott idĘszak katolikus keresztnévadásában a következĘ névadási indokok állapíthatók meg. Az apa keresztnevét kapta a fiúgyermekek 27%-a, a keresztapja nevét 30%, az apa és a keresztapa megegyezĘ nevét kapta 6% (az ábrán a=k), az apa és a keresztapa nevébĘl állt össze a gyermek kettĘs neve 1 esetben (az ábrán a + k), a születéshez közel esĘ névnap volt a motiváció 6%-ban, illetve más volt a névadás motivációja 30%-ban. Ez utóbbi kategória kivételével a névválasztás minden esetben, tehát 70%-ban (a korábbi értelemben véve) kötött volt.
62
TANULMÁNYOK
A közeli névnap mint a névadás gyakori indítéka az Ambrus, János, József és Pál nevek esetében figyelhetĘ meg. Az „egyéb” névadási indítékú, tehát a kötöttségektĘl mentesen, szabadon választott nevek kategóriájában sem mutatkozott a névanyag megújításának szándéka; itt is az összességében leggyakoribb helyi nevek szerepeltek gyakrabban (Ferenc 28,57%, József 23,81%, János és Ambrus 14,29%).
1. 2. 3. 4–5. egyéb
apa
30%
27%
6–8.
9. 10–18.
névnap 6% a+k 1% a=k 6%
keresztapa 30%
Név József Ferenc János Ambrus Péter András Antal LĘrinc Károly Albert Béla Bálint Gyula István László Márton Miklós Pál
Gyakoriság (%) 29,63 18,52 17,28 4,94 3,7
2,47 1,23
2–3. ábra: A barnagi katolikus fiúk névadásának motivációja és neveik gyakorisága (1900–1943)
A három legmegterheltebb nevet (József, Ferenc és János) a névviselĘk 65,43%-a viselte. A barnagi németek körében a gyors akkulturáció bizonyítékaként a László már 1746-ban megjelent, az István 1750-tĘl volt jelen (elsĘ három elĘfordulása augusztus 20án született fiúgyermekeknél). Az 1900–1943 közötti idĘszakban új „magyar” névként a Béla jelent meg (1900-ban), amely név a barnagi reformátusok körében egyébként kedvelt volt. A 78 lány 17 nevet viselt; a megterheltségi mutató, azaz egy-egy nevet átlagosan viselĘk száma 4,59 volt, ez a szám valamivel magasabb a fiúkénál. Második névként kizárólag a Mária szerepelt; három alkalommal az Anna, egyszer az Erzsébet mellett. A lányok névadásában a következĘ motivációs eloszlás figyelhetĘ meg: a keresztanya nevét kapta a lányok 42%-a, az anya nevét 15%, az anya és a keresztanya azonos nevét 5%, 1 esetben (1,3%) az anya és a keresztanya nevébĘl tevĘdött össze a gyermek kettĘs keresztneve, a születéshez közeli névnap szerint a lányok 13%-a kapott nevet, míg 24% esetében valami egyéb volt a névadás motivációja, tehát itt a névadás feltehetĘleg szabad volt. Kötött névadásra utal tehát a bejegyzések 76%-a, ez az arány kevéssel magasabb, mint a fiúknál (70%).
SZILÁGYI ANIKÓ: Egy kétnyelvĦ település 20. századi… Név 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7–8.
anya
egyéb
15%
24%
névnap 13% kereszta+k 1%
a=k 5%
9–11.
anya 42%
12–16.
Mária Erzsébet Rozália Veronika Teréz Ilona Anna Karolina Borbála Éva Katalin Emma Gizella Johanna Rozina Skolasztika
63 Gyakoriság (%) 26,92 15,38 14,1 7,69 6,41 5,13 3,85 2,56
1,28
4–5. ábra: A barnagi katolikus lányok névadásának motivációja és neveik gyakorisága (1900–1943)
A lánynevek megterheltsége egyenletesebben oszlik el, mint a fiúneveké. A három legmegterheltebb nevet (Mária, Erzsébet és Rozália) a lányok 56,4%-a viselte. Ebben a korszakban egyetlen „új” (a korábbi évszázadokban nem szereplĘ) névvel gazdagodott a barnagi katolikusok névanyaga: a falu csíkszentimrei (!) származású kántortanítója, Dávid Sándor adta 1911-ben lányának (a szintén csíkszentimrei keresztanya után) az Emma nevet. A távolról érkezĘ keresztanya hosszú útja lehetett az oka, hogy az amúgy rendszerint a születés utáni elsĘ vagy második napon megtartott keresztelĘvel ebben az esetben 33 napot vártak. Összevetve a barnagi németek körében használt keresztneveket a korszak országos összesítésével (HAJDÚ 2003: 569–75) kitĦnik a József és a Ferenc igen erĘs megterheltsége, illetve az Ambrus negyedik helye (ez a név országos összesítésben a század elsĘ negyedében az 56–57., majd a második negyedszázadban a 82–90. helyen áll, miközben a barnagi németeknél a betelepülés óta a gyakoribb nevek közé tartozott). FeltĦnĘ, hogy a templom védĘszentjeként tisztelt Márton már csak a ritkán adott nevek között szerepel. A nĘi nevek összehasonlításakor a leggyakoribb barnagi neveknek az országos listával való nagy egyezése tĦnik fel (a Mária és az Erzsébet mindkét esetben az elsĘ, illetve a második leggyakoribb név; az országos sorban negyedik, késĘbb hatodik Rozália Barnagon a harmadik leggyakrabban adott név). A Karolina viszonylag gyakori elĘfordulása (7–8. hely az országos 45–46., majd 50–51. hellyel szemben) a barnagi reformátusoknál megfigyelhetĘ nagy népszerĦségének köszönhetĘ. 4.2. A barnagi katolikusok névadása a 20. század második felében (1950– 2000). – A faluközösség átalakulását a 20. század második felében a keresztelések számának hirtelen csökkenése is bizonyítja. Az anyakönyv „megjegyzések” rovatából kitĦ-
64
TANULMÁNYOK
nik, hogy a 2. világháború után a hirtelen elvándorolt fiatalok gyermekeiket visszahozták a szülĘfaluba megkeresztelni: a barnagi anyakönyvekben kezdetektĘl fogva szereplĘ családnevek mellett rendre „a szülĘk a keresztelés idején átmenetileg Barnagon tartózkodtak” megjegyzés olvasható. A társadalmi változásokat jól mutatja, hogy a megjegyzések között az 50-es évektĘl kezdve elvétve, majd a 80-as évek elejétĘl rendszeresen jelzi a keresztelĘ pap: a szülĘk csak polgári házasságot kötöttek. A 60-as évektĘl a részleges lakosságcserének is köszönhetĘen egyre több a házasságon kívül született gyermekre utaló bejegyzés is. Az 1950–2000 közötti idĘszakban 33 fiút kereszteltek Barnagon, s a korábbiaknál jóval több, 21,2%-uk kapott két keresztnevet. A 33 fiúnak összesen 16 nevet választottak, így az index az eddiginél jóval alacsonyabb: 2,06%. A fiúk 30%-a kapta elsĘ vagy második névként az apja nevét, 21% a keresztapja nevét, s már csak egy fiú kapta a naptárból a születéséhez közel esĘ szent nevét (László – június 20-án). Az esetek 43%-ában a szülĘk egyéb motiváció (valószínĦleg a névdivat) alapján választottak nevet fiuknak. Ez utóbbi kategóriában a tárgyalt idĘszak elsĘ felében (1970-ig) a Béla, Géza, István, János, József, Zoltán, 1970 után pedig a Gábor, Krisztián, Norbert, Tamás, Zoltán nevek szerepeltek. Az alábbi nevek egyszer szerepeltek: Attila, Béla, Gábor, Géza, Károly, Krisztián, Norbert, Péter. Miközben tehát a korábbi három legmegterheltebb név közül kettĘ megtartotta vezetĘ helyét (József és Ferenc), a névanyag több új, immár „magyar” névvel egészült ki. Név apa 30% egyéb 43%
névnap a=k 3% 3%
keresztapa 21%
1. 2. 3–9.
József Ferenc István János Lajos László Tamás Zoltán Zsolt
Gyakoriság (%) 18,18 9,09 6,06
6–7. ábra: A barnagi katolikus fiúk névadásának motivációja és neveik gyakorisága (1950–2000)
A század második felében keresztelt 40 lány összesen 24 nevet viselt, átlagosan tehát 1,67 névviselĘ jutott egy névre. A kettĘs nevek aránya itt is megemelkedett, 37,5%ra; 5% pedig hármas keresztnevet kapott. A lányok esetében, ahol eddig a fiúkénál kötöttebb névadást tapasztaltunk, hirtelen megnĘtt a közösségi hagyományoktól, kötöttségektĘl szabadon választott nevek aránya: a lánygyermekek 52%-a így kapott nevet, míg 15% kapta az anya nevét (ebbĘl csak 10%-ban szerepelt az anya neve elsĘ névként), 22% a keresztanyáét, 8% az anya és a keresztanya megegyezĘ nevét, egy esetben pedig
SZILÁGYI ANIKÓ: Egy kétnyelvĦ település 20. századi…
65
az anya és a keresztanya nevébĘl állt össze a kettĘs keresztnév. A születéshez közel esĘ névnap a lányoknál már nem szerepel a névadás motivációjaként. A század elsĘ felének legmegterheltebb nevei közül a Mária, a Teréz és a Veronika tartotta meg vezetĘ helyét, az egynél többször elĘforduló neveket a 9. ábra tartalmazza.
anya 15%
Név 1–2. keresztanya 22%
egyéb 52%
a=k a+k 8% 3%
3–5.
6–7.
Mária Zsuzsanna Katalin Teréz Veronika Erzsébet Szilvia
Gyakoriság (%) 10 7,5
5
8–9. ábra: A katolikus lányok névadásának motivációja és neveik gyakorisága (1950–2000)
A 9. ábrán feltüntetett keresztneveken kívül a 20. század utolsó negyedében egyegy alkalommal az alábbi nevek fordulnak elĘ (zárójelben az elĘfordulás évszáma): Ajda (1982), Csilla (1971), Edina (1985), Henrietta (1994), Ibolya (1988), Ildikó (1987), Lívia (1990), Melinda (1971), Monika (1981), Nikolett (1985), Noémi (1973), Szabina (1983) és Szilvia (1981). Különösen a nĘi nevekre igaz, hogy a kettĘs keresztnév adása biztosította az átmenetet a kötött és a szabad névválasztási rendszer között: a falu hagyományos, korábban gyakori nevei a 60-as évektĘl visszaszorultak a kettĘs keresztnév második helyére (a Melinda és a Zsuzsanna mellett álló Mária, a Noémi és az Ildikó mellett álló Margit, a Nikolett és az Ibolya mellett szereplĘ Erzsébet), majd a 80-as évek végéig eltĦntek a barnagi névanyagból. 5. Összefoglalás. – A barnagi németek keresztnévanyaga a 20. század elején – a magyarországi letelepedés után majd 200 évvel – sok vonásában megegyezett a magyar katolikusok által használt nevekkel. A germán nevek még javarészt a letelepedés évszázadában eltĦntek a névanyagból: Adalbert-et 1771-ben, Konrád-ot 1798-ban, Kunigundá-t 1736-ban, Valburgá-t 1787-ben kereszteltek utoljára Barnagon, a Bernardus, Fridericus és Henricus nevek pedig csak a telepes apák neveként szerepelnek, a Magyarországon született gyermekeknek ezeket a neveket nem adták tovább. A 20. század elejére már csak elvétve maradt meg egy-egy, az „Ęshazából” hozott név nagyobb gyakorisággal (Ambrus). A betelepült németek akkulturációját a Magyarországon jellemzĘ nevek felvétele is bizonyítja (István, László). A református magyarok szomszédsága közvetlen hatást is gyakorolt a németek által használt nevekre (Béla, Géza, Károly, Karolina).
66
TANULMÁNYOK
A névadás indítékai közül a század elsĘ felében még a keresztszülĘk utáni névadás volt a legjelentĘsebb (fiúknál 30%, lányoknál 42%), az erre utaló adatok megegyeznek a barnagi és (a szomszédos) vöröstói adatközlĘim visszaemlékezéseivel. Az adatközlĘknek az 1920-as évekig visszanyúló emlékei szerint a katolikus német családok csak egy keresztszülĘpárt választottak gyermekeiknek, még az elsĘ gyermek megszületése elĘtt: egy olyan házaspárt, amelyik a szülĘkkel egy esztendĘben kelt egybe, s ezért várhatóan egykorú gyermekeik lettek. Az elsĘ fiú és lány a keresztszülĘk nevét kapta, a többi gyermeknek más nevet választottak. A keresztszülĘknek a családból való választását az adatközlĘk a háború utáni fejleménynek tartják. A 20. század második felére már a szabad névadás volt jellemzĘ, bár a fiúk esetében még ekkor is csak 43%-ot tett ki. A település mérete, társadalmának egyöntetĦen paraszti összetétele miatt nagy számú adattal nem bizonyítható, de egy-egy példa alapján valószínĦsíthetĘ a falusi értelmiség innovációs szerepe a névanyag változásában is. Hivatkozott irodalom HAJDÚ MIHÁLY 2003. Általános és magyar névtan. Budapest. KUNZE, KONRAD 2000. Dtv-Atlas Namenkunde. Vor- und Familiennamen im deutschen Sprachgebiet. München. PÉTERDI OTTÓ 1935. A Balaton-felvidék német falvai. Századok. 693–714. SEIBICKE, WILFRIED 1996. Traditionen der Namengebung. In: HSK 11/2. Namenforschung. Ein internationales Handbuch zur Onomastik. Szerk. EICHLER, ERNST – HILTY, GEROLD – LÖFFLER, HEINRICH – STEGER, HUGO – ZGUSTA, LADISLAV. Berlin–New York. 1207–14.
SZILÁGYI ANIKÓ ANIKÓ SZILÁGYI, Practices of giving Christian names in the Catholic population of a bilingual settlement in the 20th century The study features the 20th century changes in naming practices in Németbarnag, a Transdanubian settlement of German majority. The situation of the German inhabitants in the settlement altered radically in the years after the Second World War, which was followed by changes in their naming practices. On the basis of the entries in the Catholic baptismal register the author examines 20th century naming practices in two periods: between 1900 and 1943; and between 1950 and 2000. In the two halves of the century one can observe important differences in terms of both the name stock and the motivation of naming practices. The author concludes that during the 20th century German inhabitants of the settlement turned gradually from fixed, Germanic traditions of name giving to practices free from community restrictions by borrowing Christian names popular among the neighbouring Hungarians into their name stock essentially invariable for two centuries.
