Barna Gyöngyi 1 – Földényi Rita 2 – Balázs Réka 3 – Dunai Attila 4 – Makó András5
Egy kationos tenzid megkötődése talajokon és hatása a talajfizikai tulajdonságokra Adsorption of cationic surfactant on soils and its effects on soil physical characteristics
[email protected] ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet, tudományos segédmunkatárs 2PE, MK Föld- és Környezettudományi Intézeti Tanszék, egyetemi docens 3MTA, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földtani és Geokémiai Intézet, tudományos segédmunkatárs 4PE GK, Növénytermesztéstani és Talajtani Tanszék, tanszéki mérnök 5MTA, Agrártudományi Kutatóközpont, Talajtani és Agrokémiai Intézet, tudományos főmunkatárs 1MTA,
Bevezetés A felületaktív anyagok vagy tenzidek kettős karakterű anyagok: egy hidrofil fejrészből és egy hidrofób láncból állnak, ez utóbbi legtöbbször egy hosszú alkillánc (10–20 szén atomból) (Patzkó, 1998). Attól függően, hogy milyen a hidrofil rész, ionos és nem ionos csoportra oszthatóak; az ionoson belül pedig megkülönböztethetünk anionos és kationos tenzideket. Felületaktív anyagok legtöbbször a szennyvizek révén jutnak a környezetbe és a talajba; de számos növényvédő szer, műtrágya is tartalmaz tenzidet (ún. tapadásfokozókat, formázó szereket) (Kuhnt, 1993). Jelentős mennyiségeket használnak nap, mint nap a felületaktív anyagokból a háztartások (tisztítószerek), a gyógyszer- és a kozmetikaipar is. A tenzidek egyik különleges alkalmazási területe a talaj- és talajvíztisztítás, a szennyezőanyag típusától és a közegtől függően használhatnak különböző szerkezetű felületaktív anyagot (West and Harwell, 1992; Mulligan et al., 2001). A talajba juttatva csökkentik a nem vizes fázisú folyadék felületi feszültségét, növelik az oldhatóságát, így az olajos szennyezés könnyebben eltávolítható lesz, ugyanakkor elősegíthetik a nehezen oldódó szerves szennyezők megkötődését is. Mindeközben a felületaktív anyagok maguk is társszennyezőkké válhatnak. A felületaktív anyagok adszorpciója a talajon függ: e vegyületek tulajdonságaitól (pl. oldhatóság, kémiai szerkezet, a poláris láncrész hossza);. a talaj és a talajoldat összetételétől (szerves anyagok, agyagásványok, vasoxidok mennyisége, az agyagásványok töltéssűrűsége stb.) és egyéb jellemzőitől (pl. a kationcsere kapacitás, kémhatás, hőmérséklet) (Law et al., 1966; Malik et al., 1972; Kuhnt, 1993; Xu and Boyd, 1995; Földényi et al., 2013; Ma et al., 2013). A felületaktív anyagok – típusuktól függően – a talaj számos fizikai, kémiai és mikrobiológiai jellemzőjét megváltoztathatják (Dobozy et al., 1970; Kuhnt, 1993). Befolyásolhatják a beszivárgást, a higroszkóposságot, a porozitást (Abu-Zreig et al, 2003), a kapilláris vízemelést (Law et al., 1966; Dobozy et al., 1970), a víztartóképességet (Karagunduz et al., 2001), az olajvisszatartó-képességet (Csatári et al., 2013), az aggregátum stabilitást (Miókovics et al., 2011) és a hidraulikus vezetőképességet (Allred and Brown, 1994; Rao et al., 2006). Megváltoztathatják a pH-t, a redox potenciált, az ioncsere kapacitást (Kuhnt, 1993), a mikroorganizmusok aktivitását, populációinak összetételét (Kuhnt, 1993; Banks et al., 2014) és a növények fejlődésére és sejtműködésére is hatással lehetnek (Dobozy et al., 1970; Kuhnt, 1993). Egy kationos felületaktív anyag, a hexadecilpiridinium-klorid (CPC) adszorpcióját vizsgáltuk különböző talajokon, melynek valódi talajokon történő megkötődéséről kevés irodalmi adat található (Law et al., 1966; Földényi et al., 2013; Barna et al., 2015). A tanulmányok/publikációk nagy hányada a vegyület különféle tiszta ásványi őrleményeken történő megkötődését vizsgálja (pl. Law and Kunze, 1966; Malik et al., 1972; Patzkó és Dékány, 1996; Ma et al., 2013). Kutatásunk során arra kerestünk választ, hogy (1.) mely talajtulajdonságok és milyen mértékben felelősek a monomolekuláris telítettségnél adszorbeált fajlagos tenzid mennyiségekért; (2.) mely talajtulajdonságokra és milyen mértékben hat a monomolekuláris tenzidborítottságot kialakító kezelés? Jelen tanulmányunkban a CPC-nek a talajok higroszkóposságára, aggregátum stabilitására, víz- és olajvisszatartó képességére, valamint a telítési víz- és olajvezető képességére gyakorolt hatását mutatjuk be laboratóriumi kísérleteink alapján.
21
21
Anyag és módszer Vizsgálatainkba a következő talajokat vontuk be (a zárójelben a minták kódja szerepel): Karcag, réti szolonyec, B szint (5–30 cm)(1), Keszthely, Ramann-féle barna erdőtalaj A (0–30 cm) és B szint (30–50 cm) (2 és 3), Várvölgy, agyagbemosódásos barna erdőtalajt A (0–20 cm) és B szint (20–50 cm) (4 és 5), Magyarszombatfa, pszeudoglejes barna erdőtalaj, B szint (20–50 cm) (7), Kápolnásnyék, mészlepedékes csernozjom, A szint (0–30 cm) (9), Kisújszállás, réti talaj, A szint (0–30 cm) (12). A légszáraz, 2 mm-es szitán átrostált minták alapvizsgálatát a vonatkozó magyar szabványok alapján (MSZ 0205:1978 és az MSZ 0206:1978) végeztük el, a szervesanyag-tartalmat Tyurin-féle módszerrel (Tyurin, 1931), a BET-felületét a minták nitrogén adszorpciójának mérésével (Brunauer et al., 1938) állapítottuk meg (1. táblázat). A mechanikai összetétel meghatározását a FAO (ISO 11277: 2009(E)) szabvány szerint (az aggregátumok teljes roncsolásával) végeztük. 1. táblázat: a talajminták fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságai Minta kódja
pH (DV)
Humusz (%)
CaCO3 (%)
KA
hy1
agyag + Fe (%)
por (%)
homok (%)
T-érték (mgeé/ 100 g)
BETfelület (m2/g)
1
6,92
2,00
0,13
90
3,90
51,09
45,90
0,88
40,85
43
2
7,04
1,55
0,05
30
1,24
20,99
33,13
44,28
11,84
11
3
6,83
0,94
0,00
36
1,49
22,89
33,87
42,29
12,38
19
4
6,59
1,33
0,00
29
1,07
15,27
29,35
54,05
10,36
10
5
6,64
0,70
0,00
38
1,58
22,25
26,56
50,49
12,78
20
7
5,74
0,49
0,00
59
2,22
38,96
25,93
34,61
16,78
30
9
7,83
3,70
9,52
46
2,25
27,60
51,68
7,50
30,25
14
12
7,51
2,76
1,10
74
4,49
55,01
41,19
1,05
35,69
47
A talajok ásványos összetételét röntgen-pordiffrakcióval (XRD, PHILIPS PW 1710) 45 kV feszültséggel, 35 mA csőárammal, grafit monokromátort és Cu Kα sugárzást alkalmazva határoztuk meg. Az agyagásvány-összetétel vizsgálatok a talajok 2 m alatti szemcseméret frakcióiból történtek (Barna et al., 2015). Az általunk alkalmazott kationos felületaktív anyagot, a hexadecilpiridinium-klorid monohidrátot (más néven CPC-t) (Sigma-Aldrich Kft.), főként a gyógyszer- és a kozmetikaiparban alkalmazzák jó baktérium- és gombaölő tulajdonságai miatt (Hrenovic et al., 2008). Szerkezeti képlete és egyéb jellemzői a 2. táblázatban látható. 2. táblázat: A hexadecilpiridnium-klorid monohidrát fontosabb tulajdonságai
22
összegképlet
C21H38ClN*H2O
molekulatömeg (g/mol)
358,01
oldhatóság vízben (g/l) (20 °C)
50
sűrűség (g/cm3)
0,37
pH (10 g/l, H2O, 20 °C)
5,0 – 5,4
A talajminták felületaktív anyaggal történő kezelése az ún. „elárasztásos módszerrel” (static equilibrium experiments) valósult meg. A mintákhoz olyan koncentrációjú tenzidoldatot adtunk, amely mellett feltételeztük, hogy a talajszemcsék felületén legalább monomolekuláris borítottság alakul ki, ezáltal azok teljesen hidrofóbbá válnak. Ezt a koncentrációt Varian Cary 50 UV-VIS spektrofotométerrel mért adszorpciós izotermák segítségével határoztuk meg (Földényi et al., 2013). A kezelt mintákat 40 °C-on kiszárítottuk, dörzsmozsárban megtörtük, majd 2 mm-es szitán átrostáltuk. Az elárasztásos technika során eliszapolódást és szerkezetleromlást tapasztaltunk (Barna et al., 2013). Ezért célszerűnek láttuk, azonos körülmények között tenzid hozzáadás nélkül, csak desztillált vízzel is elvégezni a kezelést. Ezután a kontroll (semmilyen kezelést nem kapott), a „desztillált vizes kezelésű” és a tenzides kezelésű mintaanyagon a következő vizsgálatokat végeztük el: Sik- féle higroszkóposság, aggregátum stabilitás, víztartóképesség, olajvisszatartó-képesség, telítési vízvezető-képesség és telítési olajvezető-képesség mérések. Az előkészítés során átszitált, légszáraz állapotú 0,5 – 1 mm-es talajfrakció aggregátum-stabilitás vizsgálatát nedves szitálással, az Eijkelkamp „Wet Sieving Apparatus” készülékével végeztük három párhuzamos ismétlésben (Dunai és Tóth, 2015). A pórusméret eloszlás változására a folyadékvisszatartó-képesség változásaiból tudtunk következtetni. A víztartó-képesség vizsgálatokhoz Soilmoisture Equipment Corporation LAB 23 jelű porózus kerámialapos pFmérő berendezést használtunk. A méréseket desztillál vízzel és pF 0; 0,18; 1,31; 1,71; 2,18; 2,61; 3,01 és 3,18 nyomásértékeken végeztük, állandó, 20 °C-os hőmérsékleten (Csatári et al., 2013.) Az olajvisszatartó-képesség vizsgálatok esetében módosított porózus kerámialap pF-mérő berendezésekkel történt, vizes mérésekkel teljesen megegyező nyomásértéken és módon végeztük. Visszatartandó szerves folyadékként egy Dunasol 180/220 nevű aromás komponensektől mentesített lakkbenzint használtunk (Mol Nyrt, százhalombattai telephelye; a továbbiakban Dunasol). A modellfolyadék fontosabb tulajdonságai a 3. táblázatban láthatóak. 3. táblázat: A Dunasol 180/220 fontosabb tulajdonságai forráspont (◦C) 179 – 217 ◦ 3 sűrűség 15 C-on (g/cm ) 0,775 ◦ viszkozitás 20 C-on (cP) 1,91 aromás alkotók (m/m%) 0 ◦ határfelületi feszültség (folyadék - levegő) 20 C-on (N/cm) 25 A telítési folyadékvezető-képesség meghatározásához az Eijkelkamp által gyártott zárt rendszerű laboratóriumi permeamétereket alkalmaztuk. A vízvezető-képesség vizsgálatokat csapvízzel, míg az olajvezető-képesség vizsgálatokat a fentebb említett Dunasollal végeztük. Mind a folyadék-visszatartási, mind a folyadékvezető képesség mérésekhez közel 100 cm3-es (átmérő: 5 cm, magasság: 4,5 cm) mesterséges talajoszlopokat tömörítettünk (alulról, gumidugóhoz ütögetve), kezelésenként azonos térfogattömeggel, legalább három párhuzamos ismétlésben. A talajminták fajlagos tenzidadszorpcióját varianciaanalízissel (SPSS 13.1/One-way ANOVA) hasonlítottuk össze. A statisztikai próbák alkalmazása előtt teszteltük az összehasonlítandó csoportok szóráseloszlását (Levenepróba). Amennyiben a csoportok szórása szignifikánsan különbözött, a hagyományos Duncan teszt helyett a Dunett T3 tesztet használtuk a középértékek különbözőségének elbírálásakor. A statisztikai próbák eredményeit nagybetűs jelölésekkel adtuk meg (a különböző betűjelzések az egymástól – 5%-os szignifikancia szinten – eltérő csoportokat jelölik). Hasonló módon hasonlítottuk össze a különböző módon kezelt talajminták aggregátum stabilitási mutatóit, A szakirodalmi előzmények alapján (pl. Kuhnt, 1993) a tenzidadszorpciót meghatározó legfontosabbnak vélt talajtulajdonságok és a minták felületén monomolekulárisan megkötött tenzid mennyisége közötti kapcsolat erősségének vizsgálatára korrelációs számításokat végeztünk (SPSS/Correlate/Bivariate/Pearson). A korrelációs vizsgálatok alapján a tenzidadszorpciót befolyásoló (egymással szoros kapcsolatot nem mutató) talajparaméterek bevonásával többváltozós regresszióanalízist végeztünk (SPSS/Analyse/Regression/Linear/Backward
23
23
elimination) abból a célból, hogy a megvizsgáljuk a talajtulajdonságok – esetleges – együttes hatását a CPC adszorpcióra. Eredmények és következtetések
1. ábra. A monomolekuláris rétegborítottság eléréséhez szükséges fajlagos CPC-mennyiségek összehasonlítása
Meghatároztuk a vizsgált talajok (adszorbensek) hidrofóbizálásához szükséges fajlagos tenzidmennyiségeket, amely mellett feltételeztük, hogy a talajszemcsék felületén monomolekuláris tenzidborítottság alakult ki. A CPC oldat koncentrációjának függvényében ábrázoltuk a minták által adszorbeált tenzidmennyiségét, majd a mérési pontokra Langmuir-típusú izotermát illesztettünk. Az illesztett görbe telítődő jelleget mutat és első szakasza nagy affinitású H-típusra utal (Földényi et al., 2013). Logaritmikus skálán ábrázoltuk a tenzidadszorpciós értékeket és megállapítottuk, hogy az egyes minták monomolekuláris rétegborítottságához szükséges tenzidmennyiségek mintánként általában szignifikánsan eltérőek (1. ábra). A fajlagos CPCmennyiséget a nagy agyagtartalmú, szmektites minták esetében (1. és 12.) találtuk a legnagyobbnak.
A továbbiakban azt vizsgáltuk, hogy a talajminták mely tulajdonságai állnak kapcsolatban a monomolekuláris telítettségnél adszorbeált fajlagos tenzid-mennyiségekkel. Számítottuk a Pearson-féle korrelációs együtthatókat (SPSS Analyse/Correlate/ Bivariate). Megállapítottuk, hogy a fajlagosan adszorbeált tenzid mennyiségével szoros összefüggést mutatott a higroszkóposság (hy1), az agyagtartalom, a fajlagos felület (BET-felület) és a kationcserélő képesség (T-érték). A CPC adszorpcióját leíró regressziós egyenletek szerint a talajok agyag-, humusz- és mésztartalma, a pH(dv)-ja és BET-felülete alapján megfelelő pontossággal becsülhető a monomolekuláris telítettségnél adszorbeált fajlagos tenzid mennyiség. Ezt követően azt vizsgáltuk, hogyan befolyásolja a felületaktív anyag a talaj fizikai tulajdonságait. A tenzides kezelés hatására a talajfelületek bizonyos mértékig hidrofóbbá váltak (Kuhnt, 1993). Az adszorbeált vízgőz mennyisége csökkent; a CPC-vel kezelt minták vízgőzadszorpciójának mértéke a hazai textúra osztályozás szerint a homokos vályog, míg a FAO osztályozás alapján a közepes textúrájú talajokéhoz vált hasonlóvá (2. ábra). A legnagyobb változás a nagy agyagtartalmú 1. és 12. minták esetében fordult elő. Az agyagásványok és a humuszanyagok felszínén, vagy egyéb negatív töltésű felületeken megkötődő kationos felületaktív anyag elfoglalta a vízmolekulák kapcsolódására alkalmas kötőhelyek egy részét.
24
textúra osztály
hy1
homok
<0,5
vályogos homok
0,5 – 1,0
homokos vályog
1,0 – 2,0
vályog
2,0 – 3,5
agyagos vályog
3,5 – 5,0
(Filep és Ferencz, 1999)
textúra osztály
hy
durva
<1
közepes
1–2,5
közepesen finom
2,5–4
finom
4–6,5
(Bakacsi et al., 2009)
2. ábra: A higroszkóposság (hy1) változása kezelésenként A kontroll karcagi réti szolonyec (1) és a kisújszállási réti talajra (12) közel 50%-os aggregátum stabilitási együtthatót kaptunk, amely alapvetően nem jellemző ezekre a talajtípusokra (3. ábra). Ezért méréseinket összevetettük Miókovics és munkatársai (2011) eredményeivel, akik más műszerrel (Petzenkirchen) ugyanezen a mintaanyag az 1–2 mm-es frakcióból határozták meg a stabil aggregátumok arányát („kontroll2”). A kisebb agyagés Na-tartalmú mintáknál hasonló eredményeket kaptunk a két kontroll csoportnál. A vizes és a tenzides eredményeket összevetve jól látható minden esetben a hidrofóbizálás aggregátum stabilitást növelő szerepe (Kuhnt, 1993). Legnagyobb emelkedést a Ramann-féle barna erdőtalaj B szintjénél (a 3. mintánál) tapasztaltuk. Aggregátum stabilitás növekedését írtak felületaktív anyaggal történő kezelést követően Dobozy és kollégái (1970), valamint Miókovics és munkatársai (2011) is.
25
25
3. ábra: A stabil aggregátumok arányának változása kezelésenként (az eltérő kis betűk a minták, a nagy betűk pedig a kezelések közötti szignifikáns különbségeket jelölik) A víz- és az olajvisszatartás vizsgálat eredményeinél a desztillált vízzel és a tenziddel kezelt mintákat hasonlítottuk össze (4. és 5. ábra). A gravitációs pórustérben (Pgrav) visszatartott víz térfogatszázalékban (Tf%) kifejezett mennyisége mindegyik mintánál emelkedett, a magyarszombatfai pszeudoglejes barna erdőtalaj (7) kivételével – ennek oka feltételezhetően a magas duzzadó agyagásvány tartalma (4. ábra). Legnagyobb változást a karcagi (1) mintánál tapasztunk. A gravitációs pórusterek tapasztalt növekedése nagy valószínűség szerint az aggregátum stabilitás növekedésével magyarázható leginkább: a telítés során nem esnek szét (illetve nem duzzadnak meg) a hidrofobizált talajaggregátumok, így a pórusok is nagyobbak maradnak. (A kapillárisokban visszatartott (Pkap) és az erősen kötött víz (Pek) mennyiségének változását ebben a tanulmányban nem vizsgáljuk.) A felületi feszültség csökkentése és a kontakt szög (szilárd felszín – vizes fázis között) csökkenése miatt a víztartó-képesség is csökkent (Karagunduz et al., 2001; Csatári et al., 2013). Az olajvisszatartó-képesség mérésénél hasonló eredményeket kaptunk (5. ábra). A magyarszombatfai (7) és a kápolnásnyéki (9) minták kivételével mindenhol emelkedett a gravitációs pórusokban visszatartott
26
4. ábra: A desztillált vizes és a tenzides kezelést kapott minták víztartó képesség mérésének eredményei
27
27
5. ábra: A desztillált vizes és a tenzides kezelést kapott minták olajvisszatartó képesség mérésének eredményei
28
6. ábra: A telítési vízvezető-képesség és gravitációs pórustér közötti kapcsolat
29
29
7. ábra: A telítési olajvezető-képesség és gravitációs pórustér közötti kapcsolat szerves folyadék mennyisége. Legnagyobb mértékben a keszthelyi Ramann-féle barna erdőtalaj A szintjének (3) gravitációs pórustere növekedett meg. A folyadékvezetésben főként a gravitációs pórusok vesznek részt, ezért összehasonlítottuk a vízvezetőképességet a gravitációs pórusok mennyiségével, illetve az olajvezető-képesség értékeit az olajos gravitációs pórustér mérések eredményeivel (6. és 7. ábra). A gravitációs pórustér növekedésével a vízvezető-képesség is növekedett, szoros összefüggést kaptunk mindkét kezelésnél. A szerves folyadékvezető-képesség lecsökkent a CPC hatására, illetve kisebb korrelációs együtthatót kaptunk az olajvezetés és a gravitációs pórustér kapcsolatára. Az eredményeink pontosításához és magyarázatához további vizsgálatok szükségesek. Összegzés Egy kationos felületaktív anyag, a hexadecilpiridinium-klorid (CPC) adszorpcióját vizsgáltuk különböző talajokon, üledékeken és ásványi őrleményeken. Valódi talajokon történő adszorbeálódásáról kevés irodalmi adat található. Célunk volt meghatározni, hogy mely talajtulajdonságok befolyásolják leginkább a tenzid megkötődését, és a megkötődő tenzid milyen mértékben változtatja meg a talaj fizikai tulajdonságait. Vizsgáltuk, hogy a minták mely tulajdonságai állnak kapcsolatban a monomolekuláris telítettségnél adszorbeált fajlagos tenzid mennyiségekkel. Számítottuk továbbá a Pearson-féle korrelációs együtthatókat. A fajlagos tenzid mennyiségével szoros összefüggést mutatott a higroszkóposság (hy1), az agyagtartalom, a fajlagos felület (BETfelület) és a kationcserélő képesség (T-érték). A CPC adszorpcióját leíró regressziós egyenletek szerint öt paraméter határozza meg a fajlagos tenzid mennyiségét: agyag-, humusz-, mésztartalom, pH(H2O) és a BET-felület.
30
A tenzides kezelést követően mértük a minták higroszkóposságát, aggregátum stabilitását, telítési víz- és olajvezető, illetve víz- és olajvisszatartó képességét és összehasonlítottuk a kezelést nem kapott minták hasonló paramétereivel. Megállapítottuk, hogy a felületaktív anyag hatására a minták hidrofóbbá váltak, ezáltal csökkent a vízgőzadszorpció mértéke. Emelkedett az aggregátum stabilitás. Mind a víz-, mind pedig az olajvisszatartóképesség csökkent, a gravitációs pórusok aránya a legtöbb mintánál magasabb lett. A gravitációs pórusterek növekedésével párhuzamosan a telítési vízvezető-képesség nőtt, míg az olajvezető-képesség csökkent. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk Csatári Tündének és Tóth Zoltánnak áldozatos munkájukért. Jelen publikáció a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0003 és a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0025 projektek keretében készült. A projektek a Magyar Állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulnak meg. Irodalomjegyzék Abu-Zreig, M., Rudra, R. P. and Dickinson, W. T. 2003. Effect of application of surfactants on hydraulic properties of soils. Biosystems Engineering. 84. 3. 363–372. Allred, B. and Brown, G. O, 1994. Surfactant induced reduction in soil hydraulic conductivity. Ground Water Monitoring and Remediation. 14. 174–184. Bakacsi, Zs., Kuti, L., Pásztor, L., Vatai, J., Szabó, J. and Müller, T. 2009. Method for the compilation of a stratified and harmonized soil physical database using legacy up-to-date data sources. Agrokémia és Talajtan. 59. 39–46. Banks, M. L., Kennedy, A. C., Kremer, R. J. and Eivazi. F. 2014. Soil microbial community response to surfactants and herbicides in two soils. Applied Soil Ecology. 74. 12–20. Barna, Gy., Dunai, A., Makó, A., Tóth, Z., Barton, G. and Lamorski, K. 2013. Comparative analysis of the organic liquid conductivity of soil samples treated with cationic surfactant. Georgikon for Agriculture. 18:3. pp. 41–56. Barna Gy., Földényi R., Tóth Z., Balázs R. és Makó A. 2015. Kationos felületaktív anyag (hexadecilpiridiniumklorid monohidrát) adszorpciója talajokon. Agrokémia és Talajtan. 64. 105–122. Brunauer, S., Emmett, P. H. and Teller, E., 1938. Adsorption of gases in multimolecular layers. Journal of the American Chemical Society. 60. 2. 309–319. Csatári T., Makó A., Skic, K., Tóth Z. és Balázs R. 2013. A talajok víz- és szervesfolyadékvisszatartó-képességének változása kationos felületaktív anyaggal történő kezelés hatására. In: Talajvédelem Különszám. Talajtani Vándorgyűlés kiadványa (Szerk.: Dobos E., Bertóti R. D. és Szabóné Kele G.). Miskolc, 2012. aug. 23-25. Könyvműhely – Z-Press Kiadó. Miskolc. 105–114. Dobozy, O., Lakatos, M., Máté, F. 1970. Vlijanyije nyekotorih povernosztno-aktivnih u drugih organicseszkih vescsesztv na fizicsekie szvojsztva pocsvi i razvityije rasztyenyii. Zsurnal Prikladnoj Himii. XLIII. 639–645. Dunai A. és Tóth Z. 2015. Szerves- és műtrágyázás tartamhatása a talajaggregátumok stabilitására agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Agrokémia és Talajtan. 64. 29–52. Filep Gy. és Ferencz G. 1999. Javaslat a magyarországi talajok szemcseösszetétel szerinti osztályozásának pontosítására. Agrokémia és Talajtan. 48. 305–320. Földényi R., Tóth Z., Csatári T. és Makó A. 2013. Egy kationos tenzid (CPC) adszorpciója talajokon és talajalkotókon. Talajvédelem Különszám. In: Talajvédelem Különszám. Talajtani Vándorgyűlés kiadványa (Szerk.: Dobos E., Bertóti R. D. és Szabóné Kele G.). Miskolc, 2012. aug. 23-25. Könyvműhely – Z-Press Kiadó. Miskolc. 181–187. Hrenović, J., Ivanković, T., Sekovanic, L. and Rozic, M. 2008. Toxicity of dodecylpyridinium and cetylpyridinium chlorides against phosphate-accumulating bacterium. Central European Journal of Biology. 3. 143–148. ISO 11277: 2009(E). International Standard. Soil quality – Determination of particle size distribution in mineral soil material – Method by sieving and sedimentation
31
31
Karagunduz, A., Pennel, K. D. and Young, M. H. 2001. Influence of a nonionic surfactant on the water retention properties of unsaturated soils. Soil Science Society of America Journal. 65. 1392–1399. Kuhnt, G. 1993. Behaviour and fate of surfactant in soil. Environmental Toxicology and Chemistry. 12. 1813– 1820. Law, J. P. Jr. and Kunze, G. W. 1966. Reactions of surfactants with montmorillonite: Adsorption mechanisms. Soil Science Society of America Proceeding. 30. 321–326. Law, J. P. Jr., Bloodworth, M. E. and Runkles, J. R. 1966. Reactions of surfactants with montmorillonitic soils. Soil Science Society of America Proceeding. 30. 327–332. Ma, K., Cui, L., Dong, Y., Wang, T., Da, C., Hirasaki, G. J. and Biswal, S. L. 2013. Adsorption of cationic and anionic surfactants on natural and synthetic carbonate materials. Journal of Colloid and Interface Science. 408. 164–172. Malik, W. U., Srivastava, S. K. and Gupta, D., 1972. Studies on the interaction of cationic surfactants with clay minerals. Clay Minerals. 9. 369–382. Miókovics, E., Széplábi, G., Makó, A., Hernádi, H. and Hermann, T. 2011. Effects of surfactants on the aggregate stability of soils. Hungarian Journal of Industrial Chemistry, Veszprém. 39. 1. 127–131. MSZ 08-0205:1978. A talaj fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak vizsgálata. MÉM Ágazati Szabvány. Budapest. MSZ 08-0206:1978. A talaj egyes kémiai tulajdonságainak vizsgálata. Laboratóriumi vizsgálatok. MÉM Ágazati Szabvány. Budapest. Mulligan, C. N., Yong, R. N. and Gibbs, B. F. 2001. Surfactant-enhanced remediation of contaminated soil: a review. Engineering Geology. 60. 371–380. Patzkó Á. 1998. A kolloidika alapjai. József Attila Tudományegyetem. Szeged. Patzkó Á. és Dékány I. 1996. Talaj-tenzid kölcsönhatás, adszorpció, nedvesedés és az üledék vízáteresztő képességének változása. Agrokémia és Talajtan. 45. 229–237. Rao, P-H. He, M., Yang, X., Zhang, Y-C., Sun, S-Q. and Wang, J-S. 2006. Effect of an anionic surfactant on hydraulic conductivities of Sodium- and Calcium-saturated soils. Pedosphere. 16. 5. 673–680. Tyurin, I. V. 1931. A new modification of the volumetric method of determining soil organic matter by means of chromic acid. Pochvovedenie. 5–6. 36–47. West, C. C. and Harwell, H. 1992. Surfactants and surface remediation. Environmental Science and Technology. 26. 12. 2324–2330. Xu, S. and Boyd, S. A. 1995. Cationic surfactant adsorption by swelling and nonswelling layer silicates. Langmuir. 11. 2508–2514.
32
