AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 19.7.2006 COM(2006) 404 végleges
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK a 77/388/EGK irányelv 27. cikkének (3) bekezdésével összhangban
HU
HU
1.
HÁTTÉR A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról (közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás) szóló, 1977. május 17i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv1 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács, a Bizottság javaslatára egyhangúlag eljárva, bármely tagállamot felhatalmazhatja az említett irányelvtől eltérve az adókivetési eljárás egyszerűsítése vagy az adókijátszás vagy adókikerülés egyes fajtáinak megakadályozása érdekében egyedi intézkedések alkalmazására. Mivel ez az eljárás eltérést jelent a HÉA általános harmonizált elveitől, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az ilyen eltérések korlátozottak és arányosak kell, hogy legyenek. A Bizottság főtitkárságánál 2005. október 27-én iktatott levelében az Osztrák Köztársaság kérte a 77/388/EGK irányelv 21. cikkétől eltérő intézkedések bevezetésére való felhatalmazását. A 77/388/EGK irányelv 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2006. június 8-án kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Ausztria kérelméről. 2006. június 9-én kelt levelében a Bizottság értesítette Ausztriát, hogy rendelkezik a kérelem elbírálásához szükséges valamennyi információval. A Bizottság főtitkárságánál 2006. április 18-án iktatott levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság intézkedések bevezetésére való felhatalmazását kérte a 77/388/EGK irányelv 21. cikkétől eltérve. A 77/388/EGK irányelv 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2006. június 7-én kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Németország kérelméről. 2006. június 8-án kelt levelében a Bizottság értesítette Németországot, hogy rendelkezik a kérelem elbírálásához szükséges valamennyi információval.
2.
A KÉRELMEK ÖSSZEFOGLALÁSA
2.1.
Az osztrák kérelem Ausztria fordított adózást kíván bevezetni valamennyi, vállalkozások közötti (B2B) áruszállítás vagy szolgáltatásnyújtás tekintetében, amennyiben a számlaérték meghaladja a 10 000 eurót. Amennyiben az egyes számlák értéke nem haladja meg a 10 000 eurót, fordított adózás akkor alkalmazandó, ha a számlázott időszakban valamely ügyfélnek történő értékesítések értéke meghaladja a 40 000 eurót. Az Ausztria által e kérelem benyújtására vonatkozóan adott indoklás a körbeszámlázás, illetve az „eltűnő vállalkozás” csalás kezelése, továbbá mivel az építőipari ágazatban a fordított adózás bevezetéséből kedvező tapasztalatokat szerzett. Ausztria szerint a HÉA-csalás, különösen a körbeszámlázás és a fiktív számlák alkalmazása, a hagyományos módszerekkel már nem akadályozható meg. Úgy véli, hogy ilyen intézkedéssel megakadályozhatók bizonyos adókijátszási és adókikerülési formák, például olyan HÉA részleges megfizetése vagy meg nem
1
HU
HL L 145., 1977.6.13., 1. o. A legutóbb a 2006/18/EK irányelvvel (HL L 51., 2006.2.22., 12. o.) módosított irányelv.
2
HU
fizetése, mely egy, a kincstár felé fennálló tartozásának megfizetése nélkül eltűnő adóalany által kiállított számlán szerepel. Ausztria szerint továbbá a fordított adózás alkalmazása csökkentené az adóhatóságok terheit, amelyeknek egyébként a mulasztást elkövető adóalanyoktól követelnie kell az esedékes adót vagy a HÉAvisszatérítést megelőzően vizsgálatokat kell végeznie. Ausztria szerint a fordított adózás előnyös a vállalkozások számára, mivel ezután nem kellene előre megfizetniük2 a HÉA-t. Az esetleges új csalástípusok tekintetében Ausztria kötelezni kívánja a vállalkozásokat arra, hogy az egyes céges ügyfeleik tekintetében általános havi forgalmi adatokat adjanak meg. 2.2.
A német kérelem Németország fordított adózást kíván bevezetni valamennyi, vállalkozások közötti (B2B) áruszállítás vagy szolgáltatásnyújtás tekintetében, amennyiben a számlaérték meghaladja az 5 000 eurót. A szállító adóalany ellenőrzi az ügyfél külön HÉAazonosítószámának érvényességét a fordított adózással érintett értékesítést megelőzően. Az érvényesség ezen megerősítése elektronikusan és online történik. Az ügyfél száma érvényességének megerősítését követően a szállító nem számlázza ki a HÉA-t, hanem a vevő vallja be a számára esedékes HÉA-t a hatóságoknak, amit rendes körülmények között levonható HÉA-ként is bevallhat. Az ügyfél számának ellenőrzése mellett a fordított adózással érintett értékesítést végző adóalany minden egyes alkalommal elektronikusan értesíti az adóhatóságokat arról, hogy nem adózó értékesítést végez, és bevallja az értékesítés értékét. Az ügyfélnek külön kell bevallania a hozzá beérkező, fordított adózással érintett értékesítéseket. Az adóhatóság ellenőrzi az elektronikusan a szállítótól kapott információt a vevőtől kapottal. Ilyen módon Németország meg kívánja magát védeni a fordított adózási rendszer által létrejövő új csalási módszerektől. A Németország által e kérelem benyújtására adott indoklás hasonló Ausztriáéhoz, de az osztrák javaslattól eltérően a német rendszer az adóalanyoktól további, jelentős mértékű jelentéstételt kíván.
3.
A KÉRELMEK HÁTTERE – A HÉA-CSALÁS PROBLÉMÁJA A HÉA-csalás régóta foglalkoztatja a Bizottságot annak biztosításával kapcsolatosan, hogy a tagállamok tegyenek meg minden olyan intézkedést a csalók ellen, amely az egységes piac torzulásának elkerüléséhez szükséges. Az utóbbi idők költségvetési gondjai miatt a HÉA-csalás egyes tagállamok fő problémájává vált. A Bizottság üdvözli azt, hogy Németország és Ausztria a HÉA-csalás egyik fajtájával, a „körbeszámlázással” vagy „eltűnő vállalkozás” típusú csalással foglalkozik. Ezen csalástípus hatással van a HÉA beszedésére, mivel az adóalany másik adóalanyra hárítja a HÉA-terhet, majd az előző az adó megfizetése nélkül eltűnik. Németország és Ausztria szerint ez úgy oldható meg, hogy az adóalanyok között fordított adózást alkalmaznak a tagállamok közötti belföldi értékesítések tekintetében. Ezzel semlegesítik a csalást, mivel a potenciális „eltűnő vállalkozás”-
2
HU
A fogyasztók részére biztosított hitelfeltételektől és a HÉA-bevallások időszakosságától függően az adóalanyoknak gyakran azt megelőzően kell befizetniük a HÉÁ-t a kincstárnak, hogy azt ügyfeleiktől beszedték volna.
3
HU
nak nem keletkezik HÉA-befizetési kötelezettsége. Valamennyi tagállamban azonban hozzávetőlegesen a HÉA 80%-át az adóalanyok kevesebb mint 10%-a fizeti. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok adóhatóságai által végrehajtott kismértékű ellenőrzés mellett a HÉA-bevétel nagyobbik része biztosítható. Kevés tagállam rendelkezik a HÉA csalás miatti kiesésére vonatkozó számadatokkal. Ausztria becslései szerint a HÉA-csalás miatti teljes kiesés a teljes HÉA-bevétel kb. 4,4%-a, de nincs pontos becslésük arról, hogy ennek mekkora része köszönhető az „eltűnő vállalkozás” csalásnak. Németország szerint a területen a HÉA-bevétel 2%-a esik ki az „eltűnő vállalkozás” csalások miatt. Ezek nem kis számok, és egyértelműen mutatják, hogy a HÉA-csalásnak és különösen az „eltűnő vállalkozás” csalásnak nagy fontosságot kell tulajdonítani. A Bizottság a maga részéről reagálni kíván az adócsalás jelentőségére. Az adócsalás csökkentése ezért a lisszaboni stratégia fontos célkitűzése, mivel az adócsalás nemcsak a tagállamok számára a közszolgáltatások nemzeti szintű megvalósításához szükséges bevételeket csökkenti, hanem a szállítók között is tisztességtelen versenyt teremt. A Bizottság ezzel kapcsolatosan ez év során a későbbiekben közleményt kíván benyújtani a Tanács és az Európai Parlament részére új, európai szintű csalás ellenes stratégia kialakítása céljából. A HÉA-csalás és különösen az „eltűnő vállalkozás” csalás lesz az említett közlemény fő tárgya. Azonban az „eltűnő vállalkozás” csalásra vonatkozó számadatokat összefüggéseikben kell szemlélni, különösen akkor, ha az adórendszer megváltoztatására irányuló javaslat mind a jogszerűen viselkedő, mind a csaló szállítókat érinti, mely utóbbiak kihasználják azt, hogy az adóhatóságok nem képesek velük gyors és állandó jelleggel foglalkozni. Számítani lehet arra, hogy egy általánosabb fordított adózási rendszer bevezetését követően újfajta csalási formák és rendszerek tűnnek fel. Az adózási kötelezettség továbbhárítása azt jelentené, hogy az értékesítési láncban utolsó helyen szereplő vállalkozás lenne érdekelt az eltűnésben. Tisztázandó, hogy a fordított adózási mechanizmus nem válasz a „fekete értékesítésekre” (vagyis számla nélkül történő értékesítésekre), melyek a hivatalos forgalmazáson kívül maradnak. A HÉA-t a értékesítési lánc végén felszámító adóalany számára a „fekete” értékesítés beszerzésére vonatkozó ösztönzés fokozódni fog, mivel a HÉA teljes összegét ki kell számláznia, nemcsak az általa biztosított „hozzáadott érték”-re vonatkozó részt. 4.
A FORDÍTOTT ADÓZÁS FOGALMA Egy tagállamon belüli áru- és szolgáltatásnyújtás tekintetében a HÉA terhét a szállító számítja fel. Ha az ügyfél adóalany, a HÉA-t visszaigényelheti időszakos HÉAbevallásaiban a jövedelemadó bevallásával. A levonás azonnal megtörténik, vagyis nem függ attól, hogy a szállító közvetlenül megfizette a kincstárnak a HÉA-t. A probléma az, hogy a számlát kibocsátó személy nem fizeti meg közvetlenül a HÉA-t a kincstárnak, majd a kincstár olyan HÉA tekintetében biztosít levonást, melyet sosem kapott meg. A felszámolások/csődök mellett a tagállamok gyakran szembesülnek azzal a problémával, hogy egyes vállalkozások, akik tevékenységüket rövid ideig folytatják, felszámítják a HÉA-t, majd annak megfizetése nélkül eltűnnek, de az esetek nagy részében (90%–95% tagállamtól függően) a HÉA megfelelő mennyiségét időben megfizetik a hatóságoknak.
HU
4
HU
Jelenleg az egyes tagállamokban beszedett HÉA nagy részét nagy, tisztességes adóalanyok igen kis csoportja fizeti meg. A fordított adózás általános alkalmazása azt jelentené, hogy az adót az adófizetők jóval nagyobb csoportja fizetné meg, amivel az ellenőrzés arányosan megnehezedne. A Németország és Ausztria által kért típusú fordított adózás alkalmazása azt jelentené, hogy a szállítónak ellenőriznie kell az ügyfél státuszát annak megállapítása céljából, hogy adóalany-e, illetve hogy így a HÉA részére felszámítható-e. A jelenlegi HÉA-rendszer nem írja elő ilyen ellenőrzés elvégzését, mivel a HÉA-t általánosan felszámítják az ügyfél státuszától függetlenül. Ehhez hasonlóan az egyedi céges ügyfelekre vonatkozó általános havi forgalmi adatok benyújtására vonatkozó előírás (Ausztria esetében) és az adóhatóságok elektronikus értesítésére és minden egyes nem adózó számára az értékesítés értékének bevallására vonatkozó előírás (Németország esetében) tovább új követelményeket jelentene. 5.
A BIZOTTSÁG NÉZETEI A KÉRELMEKRŐL Amikor a Bizottság a 27. cikk szerinti kérelmeket kap kézhez, megvizsgálja ezeket annak tekintetében, hogy ezek teljesítik-e az ilyen kérelmek megadására vonatkozó alapvető előírásokat, vagyis hogy a javasolt egyedi intézkedés egyszerűsíti-e az adóalanyok és/vagy az adóhatóságok számára az eljárásokat vagy hogy a javaslat megakadályozza-e az adókijátszási vagy adókikerülési formákat. Ebben az összefüggésben a Bizottság mindig visszafogott, óvatos megközelítést alkalmazott annak biztosítása érdekében, hogy az eltérések nem aknázzák alá az általános HÉArendszer működését. Ezzel kapcsolatosan tett javaslatot3 2005-ben a 77/388/EGK irányelv módosítására a hozzáadottérték-adó felszámítására vonatkozó eljárások egyszerűsítése, az adókijátszás és adókikerülés kezelésének támogatása és egyes olyan határozatok hatályon kívül helyezése érdekében, melyek lehetővé teszik, hogy valamennyi tagállam korábban hasznosnak és eredményesnek bizonyuló eltéréseket alkalmazzon. Míg az aranyra vonatkozóan a hatodik HÉA-irányelv 26b. cikkében előírt külön rendszer meglévő fordított adózásnak tekinthető, az ilyen rendelkezések alkalmazásának körét gondosan meghatározzák, és azok hatályukat és mértéküket tekintve korlátozottak, és így a jelenlegi kérelmekkel nem összehasonlíthatóak.
5.1.
A német és osztrák kérelmek A Bizottság véleménye szerint a Németországtól és Ausztriától beérkező kérelmek a hatodik HÉA-irányelv 27. cikkének alkalmazásával alapvető változtatásokat kívánnak tenni a HÉA-rendszerben, és ezzel egyik jellemzőjét, a megosztott megfizetést mellőzni kívánják. Ezen kérelmek háttere az, hogy Németország és Ausztria a jelek szerint nem rendelkezik elegendő kapacitással ahhoz, hogy az „eltűnő vállalkozás” csalást alkalmazó vállalkozásokat ellenőrizze, melynek eredményeként Németországban és Ausztriában a becslések szerint a teljes HÉAbevétel akár 2%-a is kiesik. Németország és Ausztria véleménye szerint ha egy
3
HU
COM(2005) 89, 2005.3.16.
5
HU
vállalkozás nem számíthatja fel közvetlenül a HÉA-t, az eltűnésre vonatkozó ösztönzés megszűnik. Ausztria becslései szerint korlátozott mértékű általános fordított adózásnak az osztrák adóalanyok tekintetében történő alkalmazása 7 millió Ausztriában kibocsátott számlát érintene, míg Németország becslései szerint a Németországban kibocsátott összes számla 0,5%-át érintené a javaslat, ami azonban körülbelül 130 millió számlát jelent. Ám bármely adóalany érintett lehet, és kötelezhető arra, hogy a „rendes” HÉA-szabályokkal párhuzamosan fordított adózást alkalmazzon. 6.
ÖSSZEFOGLALÁS A Németországból és Ausztriából származó kérelmek a 27. cikket a HÉA-rendszer általános fordított adózás tekintetében történő alapvető megváltoztatására kívánják felhasználni, és ennek során meg kívánják szüntetni a HÉA egyik jellemzőjét, a megosztott megfizetést. Ez azt is jelentené, hogy az adóalanyoknak ténylegesen három fajta adórendszerrel kellene foglalkozniuk: • A „klasszikus” HÉA-rendszer • A B2B-értékesítések tekintetében fordított adózási rendszer egyes feltételek teljesülése esetén • A Közösségen belüli rendszer. Ezzel a vállalkozásokra már nehezedő számviteli terhek mellett további nehézség jelentkezne. Ehhez hasonlóan további kötelezettségek (az ügyfél státuszának ellenőrzése és a tranzakciók bejelentése) hárulnának az olyan területeken működő tisztességes vállalkozásokra, ahol a csalás nem jellemző. Emellett a német és osztrák adóhatóságoknak jóval nagyobb erőforrásokat kellene a HÉA ellenőrzésére rendelkezésre bocsátaniuk, mivel a HÉA nagyobb részét megfizető adóalanyok száma az adóalanyok kisebb része után képest immár a többséget jelentené. A Bizottság szerint ezen kérelmek nem teljesítik a 27. cikk által előírt feltételeket, mivel mind az adóalanyok, mind az adóhatóság életét megnehezítik, ahelyett, hogy megkönnyítenék, és ezzel az adókijátszás számára inkább nagyobb, mint kisebb teret biztosítanának. A Bizottság szerint a 27. cikk nem a megfelelő jogalap a Németország és Ausztria által javasolt általánosabb fordított adózásra. A Bizottság korábban javasolta a Tanácsnak, hogy a tagállamok kapjanak felhatalmazást fordított adózás alkalmazására, de a korábbi kérelmek alapvetően különbözőek voltak, mivel egyes ágazatokra vonatkoztak (építőipar, hulladék, fa stb.), és a fordított adózás mindig felfelé irányult az értékesítési láncban (így csupán a gyenge láncszemet küszöbölve ki a lánc kezdetén), ami azt jelentette, hogy nem a kockázatosabb kérészéletű kisvállalkozások számítottak fel HÉA-t, hanem a nagyobb, jobban ellenőrizhető vállalkozások. Az egyetlen érintett árutípus az arany, de ez is megmarad egyetlen árutípusnak, és nem jelent több ágazatra vonatkozó áruskálát. Emellett a Németország és Ausztria által előírt intézkedések valamennyi olyan gazdasági ágazat tranzakcióit érintik, melyekkel kapcsolatosan sohasem merült fel az
HU
6
HU
„eltűnő vállalkozás” csalás vagy a körbeszámlázás gyanúja. A Bizottság szerint a Németország és Ausztria által kért eltérések nem tartják tiszteletben az arányosság elvét, amit több bírósági esetben megállapítottak. Emellett egyes tagállamok számára ilyen széles körű és a vállalkozásokat ekkora mértékben érintő egyedi intézkedések bevezetésének a lehetővé tétele a belső piac HÉA-szempontokból történő széttagolásával járna. Az értékesítés értékétől, a terméktípustól vagy bármely más előírható feltételtől függően a vállalkozások az egyes tagállamok belső értékesítéseire alkalmazandó eltérő szabályokkal és eljárásokkal szembesülnének. Emiatt ezen intézkedések jóval túllépik a hatodik HÉA-irányelv 27. cikkének alkalmazási körét. Emellett a fordított adózási rendszer alapján a HÉA meg nem fizetéséből adódó pénzügyi kockázat a kincstár helyett a vállalkozásokat terheli. Ez utóbbié a kockázat annak eldöntése során, hogy ügyfelük valós adóalany státuszának ellenőrzése alapján felszámítsa-e a HÉA-t. A felelősségnek az adóhatóságról a vállalkozásokra a vállalkozás számára potenciális költségekkel együtt történő ilyen hárítása ellentétes a lisszaboni célkitűzésekkel. Emellett a fordított adózási rendszer jelentős mértékben meggyengíti a forgalmazási lánc végének ellenőrzését. Ebből következően az adóhatóságoknak jelentős mértékben emelniük kell az ellenőrző tisztviselők számát annak érdekében, hogy az adótehernek több adóalanyra való hárulásából adódó nagyobb kockázatot kezelhessék. Továbbá a Németország és Ausztria által javasolt fordított adózás kiterjesztésének eredménye valójában a rendes HÉA-rendszerhez képest jóval bonyolultabb alternatívát jelentene. A Németországtól és Ausztriától kapott kérelmek a 27. cikk alapján alapvető változtatást kívánnak tenni a HÉA-rendszerben, és ezzel kapcsolatosan annak egyik legfontosabb jellemzőjét, a megosztott megfizetést meg kívánják szüntetni. A kérelmek arra a feltételezésre alapulnak, hogy ha a vállalkozások nem számíthatják fel közvetlenül a HÉA-t, az eltűnésre vonatkozó ösztönzés eltűnik, és ez további HÉA-bevételeket jelent. Azonban bár a Bizottság továbbra is úgy véli, hogy az „eltűnő vállalkozás” csalás megoldása a kockázatelemzés alapján történő fokozottabb HÉA-ellenőrzés az alapvető adózási szabályok megváltoztatása helyett, nem ellenzi kiegészítő vagy akár alternatív eszközök figyelembe vételét. Mivel Ausztria és Németország szerint a jelenlegi HÉA-rendszer gyengeségekkel küzd, a Bizottság további erőfeszítéseket tesz annak megállapítása céljából, hogy a hatodik HÉA-irányelv keretében szükség van-e általánosabb intézkedésekre. Ennek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a tagállamok számára az adókikerülés útján történő HÉA-csalás elleni küzdelem céljából bevezetendő átfogó intézkedések tekintetében rendelkezésre álló megfelelő jogalap a Szerződés 93. cikke. Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a Németország és Ausztria kérelme nem tartozik a hatodik HÉA-irányelv 27. cikkének alkalmazási körébe, és ezért a Bizottság elutasítja a kért eltéréseket.
HU
7
HU
