MEMO/11/150 Brüsszel/Strasbourg, 2011. március 8.
Éghajlatváltozás: Az alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéhez kapcsolódó kérdések és válaszok Miért dolgozta ki a Bizottság az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervét? Számos oka van, hogy miért éppen most került kidolgozásra az ütemterv. A tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy amennyiben azt akarjuk, hogy a világnak reális esélye legyen a súlyos éghajlatváltozás megelőzésére, a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodást megelőző szinthez képest 2ºC-nál kevesebbre kell korlátozni (azaz mintegy 1,2°C-kal lehet a mai szint felett). Ezt a hőmérsékleti plafont a nemzetközi közösség jóváhagyta. Az éghajlatváltozás korlátozására irányuló határozott globális fellépés nélkül a hőmérséklet 2050-re 2°C-kal, 2100-ra pedig 4°C-kal vagy annál is többel emelkedhet. Ahhoz, hogy ne lépjük túl a 2°C-os küszöböt, minden országnak csökkentenie kell az üveghághatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátását, de a fejlett országoknak kell elöl járniuk, az 1990-es szinthez képest 80-90%-os csökkentést megcélozva 2050-re. Az Európai Tanács és az Európai Parlament uniós célkitűzésként a fejlett országok csoportja általi, szükséges kibocsátáscsökkentéssel összefüggésben támogatta ezt a megcélzott sávot. E radikális kibocsátáscsökkentés eléréséhez éghajlatbarát, alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaságra kell átállni. A 2009-ben elfogadott energiaügyi és éghajlatváltozási jogalkotási csomag1 révén az EU-nak már van egy 2020-ra vonatkozó kötelező ÜHG-kibocsátáscsökkentési célja, és rendelkezik az annak eléréséhez szükséges szakpolitikák teljes készletével is. Az EU-nak most el kell kezdenie dolgozni olyan hosszú távú stratégiákon, amelyek segítségével 2050-re e céloknál még ambiciózusabb eredményeket tud megvalósítani.
1
A csomag (lásd: http://ec.europa.eu/clima/policies/package/index_en.htm) a következőket foglalja magában: a felülvizsgált kibocsátáskereskedelmi irányelvet; egy határozatot, amely a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívül eső ágazatok esetében meghatározza a nemzeti ÜHGkibocsátási célokat; a megújuló energiára vonatkozó nemzeti célokat megállapító irányelvet; valamint a szén-dioxid leválasztására és tárolására irányuló technológiák biztonságos és környezetvédelmi szempontból fenntartható alkalmazására szolgáló jogi keretet létrehozó irányelvet. A csomagot kiegészíti az új autók szén-dioxid-kibocsátását korlátozó rendelet (lásd: http://ec.europa.eu/clima/policies/transport/vehicles/index_en.htm), valamint az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv, amely csökkenti az üzemanyagok szén-dioxid-tartalmát (lásd: http://ec.europa.eu/clima/policies/transport/fuel/index_en.htm).
1
Az ütemterv iránymutatással szolgál arra vonatkozóan, hogyan érhető ez el a leginkább költséghatékony módon. Betekintést nyújt abba, hogy milyen technológiákat kell alkalmazni, fellépéseket végrehajtani, valamint hogy az EU-nak milyen típusú szakpolitikákat kell kidolgoznia az elkövetkező 10 évben és azután. Az Európai Bizottság azért is döntött e kezdeményezés mellett, mert a kis széndioxid-kibocsátású és erőforrásait hatékonyan hasznosító gazdaságra való globális áttérésben vállalt vezető szerep számos előnnyel jár az EU számára. Az ütemterv az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia keretében meghatározott „erőforrás-hatékony Európa” elnevezésű kiemelt kezdeményezés egyik központi eleme. Az innovatív alacsony szén-dioxidkibocsátású technológiák fejlesztése és alkalmazása terén betöltött vezető pozíció megőrzése lehetővé teszi Európa számára, hogy a növekedés új forrásait aknázza ki, megőrizze a munkahelyeket és újabbakat teremtsen. Az alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaság megvalósítása emellett csökkenti az EU esetleges jövőbeni olajár-válságokkal és más energiaügyi aggodalmakkal kapcsolatos sérülékenységét, jelentős mértékben csökkenti az energiaimportból származó költségeinket, a légszennyezést, valamint az ahhoz kapcsolódó költségeket. A 2010 decemberi cancúni ENSZ-klímakonferencián megállapodás született arról, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztési stratégiákat kell kidolgozni. Az ütemterv jelenti az első lépést az EU számára egy ilyen stratégia kidolgozása felé. Az ütemterv kidolgozásával az EU hozzájárulhat az ez év végén Durbanban (Dél-Afrikában) tartandó ENSZklímakonferenciát megelőző, az éghajlatváltozásról folyó nemzetközi tárgyalások élénkítéséhez.
Milyen gazdasági elemzésre került sor az ütemterv előkészítése során? Az ütemterv átfogó gazdasági modellezésen és forgatókönyv-elemzésen alapul, amely során mind globális, mind uniós szinten megvizsgálták, hogyan tud az EU 2050-re áttérni egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra. Ez a célkitűzés a folyamatosan növekvő népesség, a növekvő globális jólét, valamint az éghajlatpolitika, az energia és a technológiai fejlődés változó globális trendjeinek kontextusában került elemzésre. Bár a hosszú távú előrejelzésekhez mindig kapcsolódik bizonytalanság, a végrehajtott modellezés átfogó jellegének (és többek között a jövőre vonatkozó lehetséges forgatókönyvek széles skálájának) köszönhetően a megállapítások megbízhatóak.
Mennyivel csökkentette az EU eddig a kibocsátását? 2009-ben a 27 tagállam ÜHG-kibocsátása a becslések szerint mintegy 16%-kal az 1990-es szint alatt volt2. Ugyanezen időszak alatt az Unió gazdasága mintegy 40%kal nőtt. Vagyis az EU-nak sikerült szétválasztania a kibocsátások alakulását (csökkenő tendencia) a gazdaság fejlődésétől (növekvő tendencia). 2
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség becslése szerint 2009-ben a kibocsátás 17,3%-kal volt alacsonyabb az 1990-es szintnél, de ez a becslés nem tartalmazza a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátást, ami viszont részét képezi az EU 2020-as kibocsátáscsökkentési céljának. Ha figyelembe vesszük a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátást is, a teljes 2009. évi kibocsátás mintegy 16%-kal alacsonyabb az 1990-es szintnél. A 2009. évi hivatalos adatokat idén tavasszal teszik közzé. A 2010-re vonatkozó becslések az év során később lesznek elérhetőek.
2
Forrás: EKÜ, SOER 2010, 2010. évi jelentés az európai környezet állapotáról és kilátásairól, 20. oldal.
Milyen kibocsátáscsökkentésre lesz szükség a jövőben? Az ütemterv ajánlásai értelmében az EU 80-95%-os kibocsátáscsökkentési célkitűzésének nagy részét belső intézkedések révén kell megvalósítani. 2050-re a kibocsátásokat kizárólag hazai kibocsátáscsökkentési intézkedések segítségével kell 80%-kal az 1990-es szint alá csökkenteni. Az EU azért összpontosít a hazai intézkedésekre, mert ha minden ország több intézkedést hoz az éghajlatváltozás kapcsán, akkor a század közepére várhatóan lecsökken a kibocsátások ellentételezésére igénybe vehető olcsó nemzetközi kibocsátási egységek kínálata. Az elemzés alapján a 2050-es 80%-os „hazai” mérséklés eléréséhez vezető költséghatékony út állomásai a következők: csak belső intézkedések révén 2020-ra 25%-os, 2030-ra 40%-os, 2040-re pedig és 60%-os csökkentés (az 1990-es szinthez viszonyítva). Ez az út (az 1990-es szinthez viszonyítva) évi mintegy 1 százalékpontos csökkentést tesz szükségessé a 2020-ig tartó évtizedben, 1,5 százalékpontot 2020 és 2030 között, valamint 2 százalékpontot a 2050-ig tartó fennmaradó két évtizedben.
3
1. ábra: Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának alakulása az EU-ban a 80%-os hazai mérséklési cél irányába (100% = 1990)
Miért kizárólag belső intézkedéseken alapulnak a kibocsátáscsökkentés állomásai? Az ütemterv arra összpontosít, hogy a 80-95%-os mérséklési célkitűzés mekkora hányadát kell belső intézkedések révén, és mekkora hányadát az európai kibocsátások ellentételezésére szolgáló nemzetközi kibocsátási egységek vásárlása révén megvalósítani. Az elemzésből levont következtetés értelmében 2050-ben már nem lesz lehetséges a nemzetközi kibocsátási egységek nagyarányú alkalmazása, mivel az átlagos felmelegedés 2°C alatt tartásához szükséges globális fellépés nyomán egyre kevesebb kibocsátási egység áll majd rendelkezésre, és azok igénybevétele is drágább lesz. Ezért gazdasági szempontból logikus a kibocsátáscsökkentést hosszabb távon szinte kizárólag belső intézkedések révén tervezni. A nemzetközi kibocsátási egységek belső intézkedéseken felüli alkalmazása biztosítaná a 80% fölötti kibocsátáscsökkentés megvalósítását.
Miért van szükség 2020-ig 25%-os kibocsátáscsökkentésre és hogyan érhető ez el? Az EU jelenlegi célja, hogy kibocsátásait 2020-ra (az 1990-es szinthez képest) 20%kal csökkentse. Ez a cél a belső intézkedések és a nemzetközi kibocsátási egységek együttes alkalmazásával érhető el. A Bizottság által az elmúlt évben végzett elemzés azonban azt mutatja, hogy a jelenlegi szakpolitikákkal, beleértve a megújuló energiára vonatkozó, 2020-as 20%-os cél teljes körű megvalósítását is, az EU e kibocsátások csökkentésére kizárólag belső intézkedéseket alkalmazva is képes.
4
Az ütemterv alapjául szolgáló elemzés szerint ahhoz, hogy a 2050-re előirányzott 80%-os hazai mérséklés a leginkább költséghatékony módon teljesüljön meg, 2020ra 25%-os csökkentésre van szükség, amelynek kizárólag belső intézkedések révén kell megvalósulnia. Minél kevesebbet teszünk a kibocsátás csökkentéséért az első évtizedekben, annál nagyobb arányú csökkentésre lesz szükség a későbbiekben, ami számottevően magasabb szén-dioxid-kibocsátási árakat és költségeket eredményez. Az elemzés arra is rámutatott, hogy a 25%-os hazai mérséklés akkor valósítható meg 2020-ra, ha az EU teljesíti azon vállalását, miszerint 2020-ra 20%-kal javítja az energiahatékonyságot. A jelenlegi szakpolitikákkal az EU legfeljebb mintegy 10%-kal tudja javítani az energiahatékonyságot. A Bizottság által a mai napon előterjesztett, az energiahatékonysági tervre vonatkozó javaslat célja annak elősegítése, hogy a 20%-os javulás egész biztosan megvalósuljon.
Miért kell a kibocsátási egységek egy részét elkülöníteni az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerében 2013 és 2020 között? Nem fogja ez megnövelni a bizonytalanságot a szén-dioxid-kibocsátási piacokon? Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) azáltal, hogy véges számú kibocsátási egységet allokál, amelyekkel a vállalatok kereskedhetnek, korlátozza a rendszer által lefedett ágazatok számára engedélyezett teljes kibocsátási mennyiséget. Ez biztosítja, hogy valamennyi érintett ágazat költséghatékonyan érje el a kibocsátáscsökkentést. Az ETS-be épített kibocsátásiár-jelzés által motiváltaktól eltérő, további energiahatékonysági intézkedések végrehajtása valójában csökkentené a rendszerben lévő kibocsátási egységek szűkösségét, és ezáltal csökkentené a széndioxid-kibocsátási árakat, ez pedig az energiahatékonysági intézkedések szándékolt hatásával ellentétesen hatna. Ezért az, hogy a 2013-2020 közötti kereskedési időszak során elárverezendő összegből bizonyos számú kibocsátási egységet elkülönítünk, olyan kiegészítő intézkedés, amely ahhoz szükséges, hogy az energiahatékonyság fenntartható javulását érjük el, ami viszont a 20%-os energiamegtakarítási célkitűzés megvalósulásához járulna hozzá. Ezáltal ismét helyreállna az alacsony szén-dioxidkibocsátású beruházások jutalmazása, a kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt vevő ágazatok pedig fel tudnának készülni a kibocsátások további, közép- és hosszú távon történő csökkentéséhez szükséges beruházásokra. A kibocsátási egységek elkülönítése nem valamiféle hátsó ajtó a szigorúbb ETSkorlátok bevezetéséhez, sem pedig beavatkozás a szén-dioxid-kibocsátás piacába. A 2013 és 2020 között tartandó árverések időzítéséről a felülvizsgált ETSirányelvnek megfelelően határoznak. Tekintettel a többi európai intézménytől származó támogatásra és az érdekeltekkel folytatott további konzultációkra, 2013-tól kezdve fokozatosan növekvő számú kibocsátási egységet lehet elkülöníteni az árverési költségvetésen belül.
5
Mi a helyzet az EU azon feltételes ajánlatával, miszerint 2020-ra 30%kal csökkenti a kibocsátást? A globális éghajlat-változási keretrendszerről folyó nemzetközi tárgyalások során az EU felajánlotta, hogy – megfelelő körülmények esetén – kibocsátását az eredeti célnál nagyobb mértékben, 2020-ra 30%-kal csökkenti. Ehhez azonban az szükséges, hogy más nagy gazdaságok is méltányos módon kivegyék részüket a kibocsátáscsökkentésre irányuló globális erőfeszítésekből. Ez az ajánlat továbbra is napirenden marad, az ütemterv nem érinti.
Technikailag kivitelezhető 2050-ig gazdaságilag megvalósítható?
a
80%-os
mérséklés?
És
Az ütemterv alapjául szolgáló elemzés szerint a 80%-os hazai mérséklés mind technikailag, mind gazdaságilag megvalósítható. Technikailag kivitelezhető a jelenleg létező, bevált technológiákkal, ha minden érintett ágazatban kellően erős ösztönzőket (pl. magas szén-dioxid-kibocsátási árakat) alkalmaznak. Az elemzés rámutatott, hogy az alacsony szén-dioxidkibocsátású technológiák kutatása és fejlesztése, valamint korai bemutatása és alkalmazása igen fontos ahhoz, hogy az átállás a lehető leginkább költséghatékony legyen. Ezért az ütemterv hangsúlyozza az EU stratégiai energiatechnológiai tervének Európa alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztési stratégiájában betöltött elengedhetetlen szerepének fontosságát. Ami a gazdasági megvalósíthatóságot illeti, a 80%-os kibocsátáscsökkentés 2050-re történő megvalósítása többletberuházást igényel, amelynek éves átlagos mértéke az EU GDP-jének 1,5%-a (azaz 270 milliárd EUR) az elkövetkező 40 évben, a jelenlegi, a GDP mintegy 19%-át kitevő teljes beruházáson felül. Ez a pótlólagos kiadás pusztán azt jelenti, hogy Európa teljes beruházása visszatér a gazdasági válság előtti szintre. Ez nem nettó költséget jelent a gazdaságnak, sem pedig a GDP csökkentését, hanem pótlólagos beruházást Európa hazai gazdaságába. Ez több szempontból is előnyös lesz: ösztönzi az innovációt, a növekedés és a munkahelyteremtés új forrásait hozza létre, megerősíti az energiabiztonságot, valamint csökkenti a légszennyezést és annak kapcsolódó költségeit. Ezenfelül a pótlólagos beruházások évente átlagosan 175-320 milliárd EUR3 üzemanyagköltségmegtakarítást eredményeznek, ami nagy mértékben ellentételezi, sőt, a skála felső végén még túl is kompenzálja a pótlólagos beruházási költségeket. Az üzemanyagköltségeket nagyrészt harmadik országok felé kell megfizetni, míg a beruházások növekedése Európa gazdasága számára teremt hozzáadott értéket, hoz létre munkahelyeket és javítja a termelékenységet.
3
A magasabbik adat olyan globális éghajlat-változási fellépés esetén lehetséges, amely a fosszilis üzemanyagok árát is csökkenti a globális piacon.
6
Hogyan valósítható meg a gyakorlatban 2050-re a 80%-os mérséklés? Mely ágazatnak mit kell tennie? A kibocsátásnak a század közepéig 80%-kal való csökkentéséhez számottevő további innovációra lesz szükség a már meglévő technológiák esetében, nem lesz viszont szükség olyan új, áttörést jelentő technológiákra, mint amilyen a magfúzió. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság gerincét 2050-ben a stratégiai energiatechnológiai tervben szereplő technológiák képezik majd: a nap-, szél- és bioenergia, az intelligens hálózatok, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, az alacsony vagy nulla energia-felhasználású otthonok és az intelligens városok. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság jelentősebb, például az étkezési vagy közlekedési szokásokat érintő életmódbeli váltás nélkül is megvalósítható, e változtatások azonban segíthetnek, és a költségesebb kibocsátáscsökkentési opciók elkerülésének elősegítése révén javíthatják az átállás egészének költséghatékonyságát. Az elvégzett költséghatékonysági elemzésre alapozva az ütemterv a kulcsfontosságú iparágak esetében 2030-ra, illetve 2050-re elérendő kibocsátáscsökkentési sávokat határoz meg (lásd a táblázatot). A legnagyobb mértékű kibocsátáscsökkentés a villamosenergia-termelésben érhető el, ez 2050-re csaknem teljesen szén-dioxid-mentessé válik4. Közép- és hosszú távon a lakossági és a szolgáltatási ágazat is az átlagosnál nagyobb hozzájárulást tud nyújtani. Az ipar középtávon a gazdaság egészénél valamivel kisebb mértékben válik szén-dioxid-mentessé, de 2050-re jelentős további csökkentést tud elérni, elsősorban a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás 2030 utáni, az ipari eljárások során keletkező azon kibocsátásokra történő széles körű alkalmazásának köszönhetően, amelyek más módon nem csökkenthetők. A közlekedés és a mezőgazdaság az a két fő ágazat, ahol a szén-dioxid-mentessé tétel teljes körűen hosszabb távon sem valósítható meg. A közlekedésben megfordult ugyan a kibocsátások elmúlt 20 évben tapasztalt, növekvő tendenciája, de a 2050-re elérhető teljes csökkentés mértéke csak mintegy 60% lesz az 1990-es szinthez képest. Az elemzés nem terjedt ki a nemzetközi tengeri szállításra, amelynek kibocsátása továbbra is gyorsan nő és az ember által okozott globális CO2-kibocsátás mintegy 4%-át teszi ki, ám amely esetében számos költséghatékony megoldás létezik a kibocsátás csökkentésére. A mezőgazdaság esetében a tendencia a közlekedés terén tapasztaltakkal ellentétes: napjainktól 2030-ig jelentős kibocsátásmérséklés várható, azt követően azonban korlátozottabb lesz a csökkenés. Az eddig említett ágazatokkal ellentétben a mezőgazdaság esetében a fő kibocsátott gáz nem a szén-dioxid (CO2), hanem a metán és a dinitrogén-oxid (N2O). A szén-dioxid-kibocsátástól eltérő, más forrásból származó kibocsátás (például a hulladéklerakókban keletkező metán és az ipari folyamatok során keletkező N2O) szintén gyorsan mérsékelhető 2030-ig, azt követően viszont a további csökkenés korlátozott.
4
Mivel a szén-dioxid (CO2) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának messze a legnagyobb forrása az EU-ban (2005-ben mintegy 80%-ot tett ki), az elkövetkező évtizedekre tervezett drasztikus kibocsátáscsökkentésre gyakran úgy hivatkoznak, mint a gazdaság szén-dioxid-mentessé tétele.
7
Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere által lefedett ipari és villamosenergiaágazatok nagyobb mértékű kibocsátáscsökkentést tudnak elérni, költséghatékonyabb módon, mint a rendszeren kívüli ágazatok. 2050-re az ETS-ben részt vevő ágazatok kibocsátása mintegy 90%-kal lesz kevesebb a 2005. évinél (ekkor került bevezetésre az ETS), míg a rendszeren kívüli ágazatok által elért mérséklés csaknem 70% lesz. Az ÜHG-kibocsátás csökkenése az 1990-es szinthez képest Összesen Ágazatok Villamos energia (CO2) Ipar (CO2) Közlekedés (a légi közlekedésből származó CO2-kibocsátást beleértve, a tengeri közlekedésből származót azonban nem) Lakossági fogyasztás és szolgáltatások (CO2) Mezőgazdaság (a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások) Egyéb, a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások
2005
2030
2050
-7%
-40 és -44% között
-79 és -82% között
-54 és -68% között -34 és -40% között
-93 és -99% között -83 és -87% között
+20 és -9% között
-54 és -67% között
-37 és -53% között -36 és -37% között -72 és -73% között
-88 és-91% között -42 és -49% között -70 és -78% között
-7% -20% +30% -12% -20% -30%
Milyen szén-dioxid-kibocsátási árakra van szükség, hogy elérjük az előirányzott csökkentéseket? A szén-dioxid-kibocsátás árazása hatékony eszköz a kibocsátás mérséklésére a gazdaság egészében. Biztosítja a költséghatékonyságot és bevételeket generál, amelyeket az uniós gazdaságban más termelékeny célokra lehet fordítani. A Bizottság elemzésében a szén-dioxid-kibocsátás árazását az ÜHG-kibocsátás további mérsékléséhez szükséges ösztönzők szintjének szimulálására használták. Az elemzés alapján a szén-dioxid-kibocsátás árának fokozatosan kell emelkednie, hogy 2050-re elérje a CO2-tonnánkénti (vagy ezzel egyenértékű más ÜHG-ra vetített) 100-370 EUR-t5. A szén-dioxid-kibocsátási árak akkor lennének a legmagasabbak, ha bizonyos technológiák esetében kifulladna az innováció vagy késedelmet szenvedne az éghajlatváltozás terén szükséges fellépés. A szén-dioxid-kibocsátási árak akkor lennének a legalacsonyabbak, ha a fosszilis tüzelőanyagok ára magas volna. A szén-dioxid-kibocsátás árazása azonban jobb eszköz a gazdaság szén-dioxidmentessé tételére, mint a magas fosszilistüzelőanyag-árak. A szén-dioxid-kibocsátás árazásából származó bevételek visszaforgathatók a hazai gazdaságba, ezzel szemben a magas fosszilistüzelőanyag-árakból eredő költségek nem újrahasznosíthatók, különösen nem az EU-ban, amely erősen függ a fosszilis tüzelőanyagok importjától.
5
2008. évi konstans árakon.
8
Milyen beruházásokra van szükség az kibocsátású gazdaság megvalósításához?
alacsony
szén-dioxid-
Többletberuházásokra van szükség többek között a villamosenergia-termelés, a közlekedés, az épített környezet (épületek és más infrastruktúrák), valamint a termelőipar esetében. Abszolút értékben a legnagyobb beruházásokra azonban nem a villamosenergia-termelésben, az energiahálózati infrastruktúrában vagy a termelőiparban kerül majd sor, hanem a közlekedés (mindenekelőtt a járművek) és az épített környezet (például energiahatékony építőanyagok és -elemek, hőszivattyúk és berendezések) kereslet oldali technológiái esetében.
Hogyan finanszírozhatók ezek a beruházások? E beruházások többségét a magánszektornak és a fogyasztóknak kell finanszírozniuk. Az intelligens árazási politika és eszközök olyan kombinációjára lesz szükség, amelynek segítségével mozgósíthatók a magánszféra beruházásai. Néhány tagállam már bevezetett adóvisszatérítéseket, valamint olyan politikákat, például kedvezményes hitelprogramokat, garanciaprogramokat és kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusokat, amelyek részlegesen visszatérítik az alacsony energiafelhasználást célzó beruházások költségeit. Az EU-nak arra is megoldást kell találnia, hogy a jövőben hogyan rendelhető hozzá az uniós költségvetésből származó regionális finanszírozásból nagyobb hányad azon szakpolitikai eszközökhöz, amelyek multiplikátorhatást fejtenek ki az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházásokra szánt, magánszektorbeli forrásokra. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere fontos eszköze annak, hogy az általa lefedett ágazatokba (villamosenergia-termelés, energiaigényes ágazatok, és a jövő évtől kezdve a légi közlekedés) terelje a beruházásokat, mivel végső soron jutalmazza az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházásokat. Más ágazatokban, például a közlekedés és az épületek terén a fogyasztók választásának tereléséhez ugyancsak szükség lesz a közpolitikára. Ez bizonyos mértékig megtehető olyan konvencionális szabályozási intézkedések révén, mint például a környezetbarát tervezésről szóló uniós irányelv, az autók CO2-kibocsátását korlátozó uniós jogszabályok, a nemzeti építési standardok és a nemzeti széndioxid-kibocsátási adók. Ugyancsak segít a figyelemfelhívás és a fogyasztók tájékoztatása.
Milyen hatással lesz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás a foglalkoztatásra? Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba történő beruházás mind rövid-, mind középtávon új munkahelyeket teremt.
9
A megújuló energia már eddig is komoly eredményeket hozott a munkahelyteremtésben: Európa megújulóenergia-iparágában mindössze öt év leforgása alatt 230 000-ről 550 000-re nőtt a foglalkoztatottak száma. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházások ugyancsak jelentős munkahelyteremtési lehetőségeket kínálnak az építőiparnak. Az Unió-szerte mintegy 15 millió főt foglalkoztató építőipart különösen súlyosan érintette a gazdasági válság. Talpra állását jelentősen elősegítené az energiahatékony házak építésének és a meglévők alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá tételét célzó felújításának felgyorsítására tett számottevő erőfeszítés. Az energiahatékonysági terv megerősíti, hogy a hatékonyabb berendezésekbe való beruházások ösztönzésében óriási munkahelyteremtési lehetőségek rejlenek. A Bizottság ismételten hangsúlyozta a foglalkoztatásra gyakorolt azon pozitív hatást, amely elérhető lenne, ha a kormányzatok a munkaerőköltség csökkentésére használnák fel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer kibocsátási egységeinek elárverezéséből és a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatásából származó bevételeket. Ha ez megvalósul, a 2020-ra előirányzott kibocsátáscsökkentés 20%-ról 25%-ra növelése ugyanezen időszakban akár 1,5 millió új munkahellyel javíthatja a foglalkoztatást. A munkahelyteremtés és -megőrzés hosszabb távon az EU azon képességétől függ, hogy vezető szerepet tud-e vállalni az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztésében a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások növelése és az innováció révén, valamint hogy fenn tudja-e tartani a beruházások számára kedvező gazdasági keretfeltételeket. Ahogyan az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság biztosította lehetőségek fokozatosan megjelennek az iparban, egyre sürgetőbb igény mutatkozik a megfelelően képzett munkaerő iránt, különösen az építőipari ágazatokban, valamint a műszaki, a mérnöki és a kutatói szakmákban. Ez szükségessé teszi a meglévő munkaerő ezen új, „zöld” munkalehetőségek kiaknázását lehetővé tévő, célzott szakképzését.
Hogyan tudja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés javítani az EU energiabiztonságát? Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra 2050-ig való áttérés számottevően javítaná az EU energiabiztonságát. Jelenleg az EU primer energiájának mintegy 55%-át importból biztosítja – a közlekedési ágazat továbbra is több mint 90%-ban az olajtól függ –, és a „szokásos ügymenetre” épülő forgatókönyv szerint ez az arány 2030-ig kismértékben tovább nő (57%-ra), mivel csökken az Északi-tengeren kitermelt kőolaj és földgáz mennyisége. Ezért az európai gazdaság továbbra is jelentős, az energiaárak ingadozásából származó potenciális kockázatnak lenne kitéve. Az ütemterv az EU primerenergia-fogyasztását 1650 millió tonna kőolajegyenértékre (Mtoe) csökkentené 2030-ra és 1300-1350 Mtoe körülre 2050-re. Ez igen számottevő csökkenés a 2005. évi 1800 Mtoe-hez viszonyítva.
10
Több hazai energiaforrás, elsősorban megújuló energiaforrások kerülnének felhasználásra, és 2050-re a teljes olaj- és gázimport a 2005-ös szint kevesebb mint felére csökkenne. Ez 2025-től kezdődően megfordítaná az üzemanyagimportfüggőség növekvő tendenciáját, és 2050-re az EU energiaszükségletének kevesebb mint 35%-át fedezné importból. A század közepére a kőolaj és földgáz költsége mintegy 80%-kal lenne kevesebb ahhoz képest, mintha nem hoznánk meg a további, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó intézkedéseket – mindez legalább 400 milliárd EUR megtakarítást jelent. Ezek a csökkenések elsősorban a keresleti oldalon végrehajtott technológiai változásokból és hatékonyságnövelésekből származnak. Eleinte az energiahatékonyság legnagyobb mértékű javulása a hatékonyabb épületekből, fűtési rendszerekből és járművekből fog származni. Ezt később megerősíti a közlekedés és a fűtés villamosítása, amely során az igen hatékony kereslet oldali technológiákat (hálózatról tölthető hibridek, elektromos járművek, hőszivattyúk) nagy mértékben szén-dioxid-mentesített villamosenergia-ágazattal kombinálják.
Milyen hatással lesz a fosszilis tüzelőanyagok világpiaci árára, ha az éghajlatváltozás terén szükséges fellépés globális szinten valósul meg? Az ütemterv alapjául szolgáló elemzés bemutatja az éghajlatváltozás kezelésére hozott globális szintű fellépés és a fosszilis tüzelőanyagok árának jövőbeli alakulása közötti összefüggéseket. Ha nem történik újabb fellépés, az olajárak a következő négy évtized során várhatóan csaknem megduplázódnak, mivel világszerte magas marad a fogyasztás. Globális fellépés esetén az olajárak a jelenlegi szinthez képest stabilak maradnának. Ha azonban a nemzetközi fellépés nem lenne összehangolt és a kibocsátások csökkentése nem haladná meg a jelenlegi vállalásokat, ez az árcsökkenés nem valósulna meg, és az olajárak csak 15%-kal lennének alacsonyabbak annál, mintha semmilyen fellépés nem történt volna. Mindezek az eredmények összhangban vannak a Nemzetközi Energiaügynökség által kiadott, a világ energetikai kilátásairól szóló 2010. évi elemzéssel (World Energy Outlook 2010), amely szintén elemezte ezeket a hatásokat.
Csökkenteni fogja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság a levegőszennyezést? Igen, jelentősen. A hazai kibocsátások 2050-re 80%-kal az 1990-es szint alá történő csökkentésével a légszennyezettség átlagos szintje több mint 65%-kal lesz alacsonyabb a 2005. évi szintnél, és mindez akár 88 milliárd EUR éves költségmegtakarítást is jelenthet. 2050-re a hagyományos légszennyező anyagok ellenőrzésének költsége évente csaknem 50 milliárd EUR-val csökkenhet. Emellett a levegőminőség javulása javítaná a lakosság egészségi állapotát és csökkentené a halandóságot, ami 2050-ben akár évi 38 milliárd EUR-nyi kiadás-megtakarítást eredményezhet. Emellett csökkenne az ökoszisztémákban, a termésekben, az anyagokban és épületekben okozott kár is, ezt az előnyt azonban nem számszerűsítettük.
11
Mit jelentene az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság a villamosenergia-ágazat számára? Az ütemterv 2030-ig 54-68%-os, 2050-ig pedig 93-99%-os CO2-csökkentést javasol (az 1990-es szinthez képest) a villamosenergia-termelési ágazatnak. A villamos energia végső felhasználók általi felhasználásának hatékonysága drasztikusan javulna. Az energiafogyasztás azonban abszolút értékben továbbra is az elmúlt 20 évhez hasonló ütemben növekedne 2050-ig. Ennek oka a fűtési és a közlekedési ágazat megnövekedett kereslete, amelyet a hatékony kereslet oldali technológiák (pl. hálózatról is tölthető hibrid járművek, elektromos járművek és hőszivattyúk) széles körű alkalmazása idéz elő. A kínálati oldalon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák (megújuló energiaforrások, szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiával felszerelt, fosszilis tüzelőanyagokkal működő erőművekből származó villamos energia, atomenergia) villamosenergia-mixen belüli aránya a jelenlegi 45%-ról gyorsan nőne mintegy 60%-ra 2020-ra, 75-80%-ra 2030-ra, és csaknem 100%-ra 2050-re. A Bizottság ez év végéig kifejezetten az energia kérdésével foglalkozó, 2050-re szóló ütemtervet dolgoz ki.
Mit jelentene az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság a közlekedési ágazat számára? Az ütemterv alapján a közlekedésből származó teljes CO2-kibocsátás szintje az 1990-es szinthez viszonyítva 2030-ra a +20% és -9% közötti sávban fog mozogni, 2050-re pedig 54-67%-kal lesz alacsonyabb. A hagyományos benzin- és dízelmotorok jobb üzemanyag-hatékonysága jelentős mértékben hozzájárulna a közlekedés 2025-ig történő szén-dioxid-mentesítéséhez. A személyautók esetében a hatékonyságjavulás mögött a hibrid meghajtásra való fokozatos áttérés húzódik meg. 2025 után a személyautók esetében valódi üzemanyag-váltás történik az elektromobilitás megvalósítása érdekében: szélesebb körben kerülnek bevezetésre például a hálózatról is tölthető hibridek és az elektromos járművek. A légi közlekedés és (kisebb mértékben) a nehéz tehergépjárművek esetében a bioüzemanyagok játszanak majd – elsősorban 2030 után – fontosabb szerepet. A légi közlekedésben jelentős mértékben megnövekszik majd a bioüzemanyagok alkalmazása. Az elektromobilitás korlátozza a bioüzemanyagok használatát a közlekedésben: villamosítás nélkül a bioüzemanyagok használatának mértéke kétszer ilyen nagy lenne. Az elemzés nem terjed ki olyan specifikus közlekedési szakpolitikákra, amelyek különböző „külső” költségek, például a forgalmi dugók vagy a légszennyezés csökkentését célozzák. Ezek a szakpolitikák további előnyöket eredményezhetnek.
12
Az elemzésből kiderül, hogy világos korreláció van a közlekedési szektorbeli és a villamosenergia-szektorban végrehajtott csökkentések között. Ha a közlekedési szektor a kibocsátáscsökkentés során nagyobb mértékben támaszkodik az elektromobilitásra, ez megnöveli a villamosenergia-felhasználást, ami viszont felfelé hajtja a villamosenergia-termelésből származó kibocsátást. Így hosszú távon a közlekedés – annak ellenére, hogy az ágazat nagy része (kivéve jövő évtől a légi közlekedést) nem tartozik az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá – egyre nagyobb hatással lesz az ETS-en belüli fejleményekre. Bár az elemzés nem terjedt ki a nemzetközi tengeri szállításra, amely az ember által okozott globális CO2-kibocsátás mintegy 4%-áért felelős és amelynek kibocsátása továbbra is gyorsan nő, valamennyi ágazatnak hozzá kell járulnia a kibocsátáscsökkentéshez, és számos költséghatékony megoldás létezik az e szektorban keletkező ÜHG-kibocsátás mérséklésére. A 2009-ben elfogadott energiaügyi és éghajlat-változási jogalkotási csomag előirányozza, hogy a nemzetközi tengeri szállítási szektor is járuljon hozzá az EU kibocsátáscsökkentési vállalásainak megvalósításához. Amennyiben az EU ez év végéig nem hagy jóvá olyan nemzetközi megállapodást, amelynek kibocsátáscsökkentési céljai között a nemzetközi tengeri szállításból származó kibocsátások csökkentése is szerepel, akkor a Bizottságnak kell megoldást találnia e kérdésben és fel kell vennie a nemzetközi tengeri szállításból származó kibocsátásokat az uniós mérséklési célok közé. A közlekedésről szóló, hamarosan megjelenő fehér könyv foglalkozik a tengeri szállítással is.
Mit jelentene az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság a termelőipar számára? Az ütemterv a termelőipar számára 34-40%-os CO2-csökkentést irányoz elő 2030-ig és 83-87%-os csökkentést 2050-ig (az 1990-es szinthez viszonyítva). 2030-ig és közvetlenül azt követően a szén-dioxid-kibocsátás fokozatosan csökken, az energiaintenzitás további csökkenésének köszönhetően. 2035 után a szén-dioxidleválasztási és -tárolási technológia alkalmazása széles körűvé válik az ipari eljárások során keletkező azon kibocsátások esetében, amelyek más módon nem csökkenthetők (pl. acél- és cementgyártás), sokkal drasztikusabb csökkentéseket téve lehetővé 2050-ig. A termelőiparból származó, a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások az előrejelzések szerint minden további fellépés nélkül, csupán azáltal, hogy bevonásra kerülnek az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe, igen alacsony szintre esnek vissza.
Rontja-e az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés az európai ipar versenyképességét? Az ütemterv alapjául szolgáló elemzés megerősíti, hogy az áttérés csak korlátozott hatást gyakorolna az energiaintenzív ágazatok termelési szintjére. Az uniós ETS kibocsátási egységek továbbra is szabad allokációja védelmet biztosítana az európai energiaintenzív ágazatok számára akkor is, ha az EU fokozná fellépését, a többi ország viszont nem.
13
Amint azt az előző kérdésre adott válaszban említettük, a 2035 utánra előirányzott kibocsátáscsökkentési potenciál megvalósításához a szén-dioxid-leválasztási és tárolási technológia széles körű bevezetésére van szükség. Ez a 2040-2050 közötti időszakban több mint évi 10 milliárd EUR-val növelné meg az energiaintenzív iparágak költségeit. Amennyiben a fellépés világszinten történik, ez nem okoz versenyképességi aggodalmakat. Ha azonban az EU fő versenytársai nem kötelezik el magukat hasonló intenzitással, az EU-nak fontolóra kell vennie, hogyan kezelje a kibocsátásáthelyezés kockázatát (a termelés áthelyezése Európán kívülre, ami összességében magasabb kibocsátáshoz vezet).
Mit jelentene az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság a lakossági fogyasztás és a szolgáltatási szektor számára? Az ütemterv 2030-ig 37-53%-os, 2050-ig pedig 88-91%-os CO2-csökkentést irányoz elő (az 1990-es szinthez képest) a lakossági fogyasztás és a szolgáltatási szektor számára. Ebben az ágazatban a helyiségek fűtése és hűtése, valamint a vízmelegítés és a főzés jelentik a villamosenergia-felhasználás fő formáját, a fennmaradó villamosenergia-felhasználás jó részéért pedig a világítás és az elektromos berendezések felelősek. Az alapvető tendenciák hasonlóan alakulnak, mint a közlekedési ágazatban. Először is, csökken a teljes energia-kereslet: javul az energiahatékonyság, azon belül is elsősorban az épületek energiahatékonysága a passzívház-technológia alkalmazásának széles körű elterjedése, valamint a meglévő épületek korszerűsítése révén. Másodszor, akárcsak a közlekedési ágazatban, itt is jelentős elmozdulás következik be a tüzelőanyag-felhasználásban az olajtól, a gáztól és a széntől a villamos energia és a megújuló üzemanyagok felé. A hatékony hőszivattyúk jelentős szerepet játszanak, emellett pedig a biogáz, a biomassza és a napenergiával való fűtés lép a fosszilis tüzelőanyagok helyébe.
Mi történik a szén-dioxidtól eltérő, elsősorban a mezőgazdaságból származó gázok kibocsátásával az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban? 1990 és 2005 között az EU CO2-tól eltérő ÜHG-kibocsátása (a nem-CO2-kibocsátás) egynegyedével csökkent, jóval gyorsabban, mint a szén-dioxid-kibocsátás. Napjainkban a mezőgazdaságból származó dinitrogén-oxid- (N2O) és metánkibocsátás teszi ki az összes nem-CO2-kibocsátás több mint felét. Az előrejelzések szerint a mezőgazdaságtól eltérő forrásból származó, nem-CO2kibocsátás számottevően csökkenni fog, különösen 2030-ig. Ez az e kibocsátások mérséklésére rendelkezésre álló, viszonylag olcsó opcióknak tudható be, valamint annak, hogy nagy részük 2013-tól bekerül az ETS rendszerébe. Az ütemterv szerint a mezőgazdaságtól eltérő ágazatokból származó, nem-CO2-kibocsátás 2030-ban 72-73%-kal, 2050-ben pedig 70-78%-kal lesz alacsonyabb (az 1990-es szinthez viszonyítva). A mezőgazdaságból származó nem-CO2-kibocsátás 1990 és 2005 között már 20%kal csökkent. Az előrejelzés szerint a csökkenés folytatódik, 36-37%-ot érve el 2030ra (az 1990-es szinthez képest), de azt követően lelassul a csökkenő tendencia, és 2050-re 42-49%-os csökkenést eredményez.
14
2050-ben – 300 millió tonnát éppen csak meghaladó kibocsátásával – a mezőgazdaságnak lenne betudható a teljes uniós kibocsátás mintegy egyharmada, ami a 2005. évi részesedésének megháromszorozódását jelenti. Ez rámutat a mezőgazdaság által az európai gazdaság szén-dioxid-mentesítésében játszott szerep fontosságára. Ha a mezőgazdaság kibocsátása nem csökkenne tovább, más ágazatoknak kellene még ennél is nagyobb mértékben csökkenteniük saját kibocsátásukat. Ezzel egyidejűleg, mivel világszinten nő az élelmiszer iránti kereslet, és az étkezési szokások a nagyobb szén-dioxid-kibocsátás mellett előállított élelmiszerek felé mozdulnak el, az elemzés világosan bemutatja, hogy az Unió mezőgazdasági kibocsátásainak csökkenésére csak korlátozott lehetőség van. Potenciálisan fontos elem lehet a számszerű értékelés során figyelembe nem vett magatartásbeli változás lehetséges hatása – ez a változás megfordíthatja a magas szén-dioxidkibocsátás mellett előállított élelmiszerek felé fordulás jelenlegi tendenciáját. Hosszabb távon az egészségesebb étrendekre való áttérés számottevő mértékben csökkentheti a metán- és a dinitrogén-oxid-kibocsátást.
Mi történik a kibocsátással, ha több bioenergiát állítunk elő az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban? A biomasszából származó energia a megújuló energia elkövetkező évtizedekre előrejelzett növekedésének jelentős elemét képezi. Európa alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaság felé történő elmozdulásával a bioenergia-termelés a 2010 és 2050 közötti időszakban több mint megháromszorozódik. A bioenergia iránti megnövekedett keresletet elsősorban a mezőgazdasági terményekből előállított bioüzemanyag termelésének növelésével, valamint a mezőgazdasági maradványok, a fás biomassza és a hulladékanyagok fokozott felhasználásával lehetne kielégíteni. A bioenergia iránti kereslet növekedése hatással lesz a földterületek használatára az EU-ban, mivel a bioenergia bizonyos fokig verseng a más célú felhasználással, mint pl. az élelmiszer, az állati takarmány, a papír vagy a fa előállításával. Ezenfelül a bioenergia előállítása maga is hatással lehet az EU ÜHG-kibocsátására a következők révén: - Változásokat okoz a mezőgazdasági inputok terén (pl. megnövekedett műtrágya-használat), ami növelheti a kibocsátást; - Változásokat okoz a földhasználatban (pl. az erdőirtás és az erdőtelepítés egymáshoz viszonyított arányának megváltozása, vagy a legelők termőföldekké alakítása), ami magasabb kibocsátáshoz vezet; - Változásokat okozhat az erdőgazdálkodási gyakorlatban, ami módosítja a kezelt erdők által kibocsátott, illetve megkötött kibocsátás mértékét. Jelenleg Európában a földhasználat, a földhasználat-megváltoztatás és az erdőgazdálkodás (amelyet együttesen a LULUCF rövidítés jelöl) több szén-dioxidot köt meg, mint amennyit kibocsát. Nettó értelemben szén-dioxid-elnyelőként működik tehát. Az idő múlásával ez a nettó szén-dioxid-elnyelő tulajdonság az előrejelzések szerint jelentősen csökken majd, egyrészt az erdők öregedése miatt (az öregebb fák kevesebb szén-dioxidot kötnek meg), másrészt viszont a bioenergia-, papír- és faanyag-előállításnak betudható, fokozottabb fakitermelés miatt.
15
Az érintetlen erdőből származó fa iránti igény növekedésének mérséklése – például több szerves hulladék, papír és fa újrahasznosítása révén – korlátozná a nettó széndioxid-elnyelő funkció idővel bekövetkező csökkenésének mértékét. A bioenergia iránti uniós kereslet kielégíthető importból is, ami az EU-ban csökkentené ugyan a környezeti hatásokat, harmadik országokban viszont esetleg növelné azokat. Az energia-, erdészeti és mezőgazdasági ágazatok közötti kölcsönös kapcsolatok összetettek, a bizonytalanságok pedig nagyfokúak. Ez a témakör folyamatos nyomon követést igényel. A Bizottság e témában ez év folyamán kezdeményezést terjeszt elő.
Mi a helyzet az élelmiszerárakkal az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságban? A mezőgazdaság termelékenységének javítása igen fontos annak biztosításához, hogy a bioenergia növekedése az erdészet és a mezőgazdaság más célú felhasználására – ideértve az élelmiszertermelést is – gyakorolt túlzott negatív hatás nélkül legyen megvalósítható. Az ütemterv alapjául szolgáló elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a mezőgazdaság és az erdészet az alábbi, egymással versengő célok mindegyikét meg tudja valósítani 2050-re, ha globális szinten további termelékenységjavulást sikerül elérni: - a világ egyre növekvő (az előrejelzés szerint 2050-re a 9 milliárd főt is meghaladó) és összességében egyre jómódúbbá váló népességét kell élelmezni; - az Unió célul tűzte ki a nettó globális erdőirtás megállítását, különösen a fejlődő országokban; - a mezőgazdaságból származó ÜHG-kibocsátás csökkentése; - a biomassza fokozott használata energia előállításához a globális éghajlatváltozási fellépés keretében. Az elemzés azonban azt állapította meg, hogy amennyiben nem sikerül teljesítményjavulást elérni, a fenti célokat nem, vagy csak az élelmiszerárak jelentős növekedése mellett tudjuk megvalósítani. Ez rámutat arra, hogy az erőforráshatékony Európára vonatkozó kiemelt kezdeményezésnek továbbra is foglalkoznia kell a földhasználat korlátozásának hatásaival.
Mi történik az ütemtervvel? Melyek a következő lépések? Az ütemterv a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának, továbbá tájékoztatási céllal a nemzeti parlamenteknek címzett közlemény Az uniós intézményeknek és szerveknek az elkövetkező hónapokban kell választ adniuk a közleményre, következtetések vagy állásfoglalások formájában. A Bizottság felkéri a címzetteket, a tagállamokat és az érdekelteket, hogy a felvázolt elképzeléseket vegyék figyelembe akkor, amikor továbbfejlesztik az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő kiépítésére irányuló uniós és tagállami szintű politikáikat.
16
Ágazati szinten a Bizottság szerint az érintett ágazatokkal együttműködésben külön menetrendek kidolgozására van szükség. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák finanszírozási módja részét képezi majd az EU következő, 2014-2020 közötti időszakra szóló költségvetési keretéről folytatandó vitának. A mezőgazdaságból és az erdészetből származó kibocsátás csökkentését célzó ösztönzők a közös agrárpolitika továbbfejlesztésének részét képezik majd. A mai napon elfogadott ütemtervet és energiahatékonysági tervet a hónap folyamán később egy, a közlekedésről szóló fehér könyv követi majd. Ezzel az ütemtervvel együtt mindhárom dokumentum kulcsfontosságú részét képezi az Európa 2020 stratégia keretében kidolgozott erőforrás-hatékony Európa kiemelt kezdeményezésnek. Ebben az összefüggésben a Bizottság közleményt készít az energiahatékonyságról, valamint egy 2050-ig szóló energia-ütemtervet, amelyek az év során később kerülnek elfogadásra. Lásd még: IP/11/272
17
