Egészségügyi dolgozók munkaköri alkalmassági véleményezésének jogszabályi háttere (II. rész)

Egészségügyi dolgozók munkaköri alkalmassági véleményezésének jogszabályi háttere (II. rész) dr. Nagy Károly főosztályvezető

Munkahigiénés Főosztály OMFI







2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről 40/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges egészségi alkalmasság vizsgálatáról és minősítéséről 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről

Jogszabályok





a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata és véleményezése tekintetében kiterjed a szervezett munkavégzés keretében munkavállalót foglalkoztató minden munkáltatóra 2. § (2) Külön jogszabályokban megfogalmazottak szerint kell eljárni: → az egészségügyi tevékenységet folytatók munkaköri alkalmasságának orvosi vizsgálatánál és véleményezésénél.  Hatályos: 2007. május 13-tól  (Hatályba léptette: 18/2007. (V. 10.) SzMM)

A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet hatálya

A törvény hatálya az → egészségügyi szolgáltatást nyújtó természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiség nélküli szervezetekre, → egészségügyi tevékenységet végző természetes személyekre terjed ki.  Alapelv: az egészségügyi dolgozókkal szemben támasztott követelmények egységesek, és függetlenek az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony fajtájától. 

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény

Az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló egyes jogviszonyok 

Egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére jogosult: → → → → → → → → → →

szabadfoglalkozás keretében, egyéni egészségügyi vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként, közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, szolgálati jogviszonyban, egyházi személyként, önkéntes segítőként, egyéni cég tagjaként.


A rendelet célja, hogy:  az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenységével vagy az abban való közreműködéssel, illetve  a munkakörük szerint a betegekkel közvetlenül érintkező egészségügyben dolgozók egészségi állapotukkal összefüggésben ne veszélyeztessék sem saját, sem az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő személyek egészségét vagy testi épségét, ezért a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szerinti alkalmassági vizsgálat mellett kiegészítő vizsgálaton vegyenek részt.

40/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges egészségi alkalmasság vizsgálatáról és minősítéséről

Fogalom-meghatározások

→ egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy → egészségügyben dolgozó: az egészségügyi szolgáltatóval a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő személy

 a törvény rendelkezéseit az egészségügyi ellátásban közre nem működő dolgozók tekintetében csak a külön nevesített esetekben kell alkalmazni




A törvény rendelkezéseit alkalmazni kell: → a munkakörük szerint a betegekkel közvetlenül érintkező egészségügyben dolgozók,

→ az egészségügyi tevékenység végzésében tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján közreműködő személyek

alkalmassági vizsgálatára is.


Fogalom-meghatározás →

egészségügyben dolgozó: az egészségügyi szolgáltató működtetésével kapcsolatos feladatokat ellátó olyan személy, aki feladatai ellátása során rendszeresen a betegek tartózkodására szolgáló helyiségekben végzi tevékenységét


Egészségügyi tevékenység végzésére való alkalmasság 



Egészségügyi tevékenység végzésére csak az az egészségügyi dolgozó jogosult, aki egészségi, mentális és fizikai állapotára tekintettel az adott tevékenység végzésére képes és alkalmas (munkaköri alkalmasság). munkaköri alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni (33/1998. (VI. 24.) NM rend.)


Az alkalmassági vizsgálat:  célja annak megállapítása, hogy az egészségügyi

dolgozó: → nem szenved az adott egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró megbetegedésben, és a feladatkörébe tartozó egészségügyi tevékenység végzésére egészségi állapota alapján alkalmas, → betegsége, illetve fizikai vagy mentális állapota miatt egészségügyi tevékenység végzésére ideiglenes vagy végleges jelleggel alkalmatlan → betegsége miatt egészségügyi tevékenység végzésére korlátozással alkalmas


Vállalkozó háziorvos, házi gyermekorvos és fogorvos alkalmassági vizsgálatát szerződés alapján foglalkozás-egészségügyi (alap)szolgálat elvégezheti-e? 2. Mi a teendő asszisztenseik esetében?  A vállalkozói jogviszony (a Tv. 7. § (2) bekezdés b) és c) pontjában foglalt jogviszonyok) keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó alkalmassági vizsgálatának elvégzésére a miniszter rendeletében meghatározott foglalkozás-egészségügyi szolgálat jogosult. (Ettv. 20. § (5)) 1.



Az egészségügyi tevékenységre való alkalmasság elbírálása az Ettv. 7. § (2) bekezdés a) és d)–i) pontjai szerinti jogviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozó esetén  az egészségügyi szolgáltatóval a foglalkozás-egészségügyi feladatok ellátására szerződött egészségügyi szolgáltatónál, illetve  amennyiben az egészségügyi szolgáltató maga is jogosult foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására saját részlegében történik. (R. 9. § (1))

Az alkalmassági vizsgálat:  előzetes: az egészségügyi tevékenység megkezdése előtt  időszakos: az egészségügyi szolgáltató rendelkezése szerinti gyakorisággal (szabályzatban rendelheti el) 

soron kívüli: az egészségügyi szolgáltató a vizsgálatot írásban, indokolással ellátva kezdeményezheti; szabályzatban rögzíti azokat az

eseteket, amikor az egészségügyi dolgozó a vizsgálatra köteles




előzetes alkalmassági vizsgálat: → szükséges, amennyiben a munkakör ideiglenesen vagy véglegesen megváltozik → nem szükséges, amennyiben az egészségügyi dolgozó adott munkakörre való alkalmasságát valamely korábbi, azonos munkakörre vonatkozó jogviszony tekintetében már megállapították (szervezett munkavégzés keretében megállapított alkalmasság alapján folytatható a nem szervezett munkavégzés)

40/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet

Időszakos alkalmassági vizsgálatok gyakorisága:  évente:

→ ha az alkalmasságot rendszeres gyógyszerszedés esetén állapították meg → korlátozással történő alkalmasság esetén → az egészségügyi dolgozó az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte  kétévente: → más egészségügyi dolgozó közreműködése nélküli betegellátás esetén


3.

„Röntgenben” dolgozó asszisztensnő, ha terhes, milyen alkalmassági véleményt kapjon? Ideiglenesen alkalmatlan, a dátum megjelölésével? Ha áthelyezik pl. a betegirányítóba, úgy alkalmas lehet-e a munkakörében? Ezt a tényt korlátozásként kell-e feltüntetni az alkalmassági véleményen?





„Az egészségügyi dolgozók alkalmassági vizsgálatára egyebekben a munkaköri alkalmasság véleményezéséről rendelkező jogszabályok előírásait kell alkalmazni.” (Ettv. 26. § (2))” → A sérülékeny csoportok egészségét potenciálisan károsító, tiltást igénylő megterhelések (33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 8. számú melléklete) előzetes alkalmassági vizsgálaton vesz részt az egészségügyi dolgozó, amennyiben munkaköre ideiglenesen vagy véglegesen megváltozik.

4.



Mit jelent (pl. asszisztensek, szakorvosok esetén) az, hogy konkrét munkakörre véleményezzük az alkalmasságot?

„Az alkalmasság megállapítását mindig az egészségügyi dolgozó által végzendő konkrét egészségügyi tevékenységek vonatkozásában kell elvégezni.” R. 3. § (2)

Az egészségügyi dolgozó alkalmas:  ha nem szenved a rendelet mellékletében meghatározott egyik betegségben sem (R. 3. § (2))



vagy: → a megbetegedés, illetve állapot megfelelő eszköz használatával vagy rendszeres gyógyszerszedéssel korrigálható (R. 3. § (3))



Az alkalmasság megállapítása során csak olyan vizsgálatok végezhetőek el, amelyek az alkalmasság megítéléséhez elengedhetetlenek.


Valamennyi egészségügyi tevékenységet kizáró kórképek  keresőképtelenséget eredményező fertőző betegség  eszméletvesztéssel járó, gyógyszerrel biztonságosan nem karbantartható állapotok  gyógyszerrel nem karbantartott vagy nem befolyásolható krónikus megbetegedések  a gyógyszerrel megnyugtatóan nem befolyásolható pszichózisok és személyiségzavarok súlyos formái  a belátási képességet érintő megbetegedések, ideértve a szenvedélybetegségeket is  súlyos és nem korrigálható látásromlás, hallásromlás, mozgáskorlátozottság (mozgásképtelenség).

Egyes egészségügyi tevékenységeket kizáró kórképek  A beteg közvetlen vizsgálatával, illetve gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységek nem végezhetők el, ha → az egészségügyi dolgozó kommunikációs képessége hiányzik, illetve erősen korlátozott → az egészségügyi dolgozó testi fogyatéka akadályozza a beteg személyes vizsgálatát, illetve gyógykezelésének lehetőségét  Sürgősségi feladatok, továbbá a beteg otthonában történő ellátásával kapcsolatos feladatok nem végezhetőek el, ha → az egészségügyi dolgozó korlátozott mozgása miatt nem biztosítható a betegnek a feltalálási helyén időveszteség nélkül történő azonnali ellátása

Az alkalmassági vizsgálat során megállapítható:  alkalmatlanság: → az egészségügyi tevékenységtől való eltiltásra irányuló eljárás lefolytatása során igazságügyi orvos-szakértőt kell kirendelni.  az egészségügyi dolgozó → egészségügyi tevékenységtől való eltiltásáról, → egy munkakörre való végleges alkalmatlanságáról, → korlátozással történő alkalmasságáról szóló jogerős határozatot a működési nyilvántartást vezető szervvel közölni kell


igazságügyi szakértői tevékenységet az erre feljogosított (azaz az igazságügyi szakértők névjegyzékében szereplő): → természetes személyek, → cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok, illetve → e célra létesített igazságügyi szakértői intézmények végezhetnek (2005. évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértői tevékenységről)  az igazságügyi szakértők névjegyzékében nem szerepelnek az igazságügyi szakértői tevékenység folytatására külön jogszabályban feljogosított állami szervek, intézmények, szervezetek, illetve az igazságügyi szakértő hiányában kirendelhető természetes személyek vagy szervezetek (azok, akik csak eseti jelleggel adhatnak szakvéleményt) 

Igazságügyi (orvos)szakértői vélemény

5.

6.

7.

8.

Ha az egészségügyi dolgozó "szemüveggel alkalmas", rá kell-e vezetni, rá vezethető-e ez a tény az alkalmassági véleményre? Mi történjen a „képernyős munkahelyen” dolgozókkal? Esetükben sem írható rá, hogy „szemüveggel alkalmas”? Az alkalmassági véleményen szerepeljen-e, hogy az egészségügyi dolgozó rendszeres gyógyszerszedés mellett alkalmas? Mi a teendő pl. az Ausztrália-antigén pozitív dolgozóval? Mindenképpen rá kell-e írni az alkalmassági véleményre, hogy invazív beavatkozást nem végezhet?





Az alkalmasság megállapításáról szóló igazolásnak az egészségügyi dolgozó személyazonosító adatain és a vizsgálatot végző orvos aláírásán, valamint orvosi bélyegzőlenyomatán túl tartalmaznia kell azokat a munkaköröket, illetve egészségügyi tevékenységi csoportokat, amelyek végzése tekintetében az alkalmasság megállapításra kerül. (R. 10. § (2)) Az alkalmasság megállapításánál a szükséges korrekció tényét rögzíteni kell. (R. 3. § (3))



Fel kell tüntetni a) azokat a munkaköröket, illetve egészségügyi tevékenység csoportokat, amelyre nézve az alkalmasság korlátozással került megállapításra, illetve a korlátozás módját, terjedelmét, a) azokat az egészségügyi dolgozó szakképesítésével ellátható munkaköröket, illetve egészségügyi tevékenység csoportokat, amelyek tekintetében a vizsgálat eredményeként a dolgozó alkalmatlanságát állapították meg

9.





Önkéntes segítő esetében is szükséges-e alkalmassági vizsgálat? Ha igen, annak szükségességét az egészségügyi szolgáltató szabályzatban rögzítse-e? Önkéntes csak olyan egészségügyi tevékenység végzésében működhet közre, amelyre nézve rendelkezik az adott egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban való közreműködésre jogosító szakképesítéssel, és egészségi állapota alapján az adott egészségügyi tevékenység végzésére alkalmas. (Ettv. 17. §(4)) Az egészségügyi szolgáltató a betegellátás biztonsága érdekében megkövetelheti az önkéntes egészségi alkalmasságának vizsgálatát. (Ettv. 17. § (5))



Az egészségügyi szolgáltatók feladatainak ellátásában – a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény rendelkezései szerint – önkéntesként a) az egészségügyi dolgozó, b) hivatásszerűen nem közvetlen betegellátással foglalkozó egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, c) minden egészségügyi képesítést nem igénylő feladat ellátásában segítséget adni kívánó személy



részt vehet.

Önkéntes jogviszony

Amennyiben az alapszolgálat orvosa az egészségügyi dolgozót nem ítéli alkalmasnak, mi a további teendő? Kezdeményezni kell-e az egészségügyi hatóságnál az alkalmasság elbírálását?  Amennyiben az alkalmassági vizsgálat alapján a munkaköri alkalmasság nem igazolható, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa az egészségügyi dolgozó hozzájárulásával a munkaköri alkalmasságának vizsgálatát az egészségügyi államigazgatási szervnél (egészségügyi hatóságnál) kezdeményezi. A hatóság a vizsgálat elvégzéséről tíz napon belül köteles gondoskodni. (Ettv. 22. § (2)) 10.

egészségügyi hatóság: → egészségügyi államigazgatási szervként az egészségügyi dolgozó lakóhelye vagy az egészségügyi szolgáltató telephelye szerint illetékes megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv jár el (323/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet)  az egészségügyi tevékenységre való alkalmasság megállapítására irányuló eljárásban az egészségügyi hatóság által kijelölt szerv bírálja el az alkalmasságot 


KÖSZÖNÖM A FIGYELMET.

Egészségügyi dolgozók munkaköri alkalmassági véleményezésének jogszabályi háttere (II. rész)

Recommend Documents