2. évfolyam 2. szám --------------------------------------------------- 2003. január ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG GAZDASÁG - KULTÚRA - TUDOMÁNY címû társadalompolitikai folyóirat melléklete Tisztelt Olvasó! A Kárpát-medence, – benne régiónk – természeti adottságait tekintve közismerten Közép-Európa egyik leggazdagabb vidéke. Ez a körülmény több tízezer év óta kínálja az itt élõ emberek megélhetési lehetõségét, köztük az ipari forradalom korai kibontakozásának kedvezõ helyi feltételeit. Szûkebb hazánk gyönyörû tájegységérõl, a Bükkrõl, a Bükki Nemzeti Park egykori igazgatója, Dr. Bartucz Ferenc az 1983-ban kiadott könyvük elõszavában a következõket írta: „…A Bükk barlangjaiban tüzet gyújtó õsembertõl a középkori várépítõkön át a massák és hámorok munkásaiig valamennyi történeti korban együtt élt az ember a természettel, védelmet, táplálékot, építõanyagot, nyersanyagot adott a Bükk...” Mintha folytatná az elõd gondolatát a mostani igazgató, Duska József, aki az ismételten, új tartalommal megjelent „A Bükki Nemzeti Park” címû kötetük elõszavát így kezdi: „Egy népet, egy nemzetet a nyelve tartja igazán egyben, az országot a benne élõk emlékezete, hagyományaik, a múlt és a jelen munkája, tisztelete mindannak, amit elõdeitõl kapott, és át szeretne adni a következõ nemzedéknek.” Amikor tehát ma ipari örökségrõl, annak védelmérõl és a jelen kor igényeinek megfelelõ hasznosításáról beszélünk, a fenti két gondolat is vezérel bennünket. Szerkesztõség
• „A régi diósgyõri vasmûhöz tartozó hámorok egyenletes és folyamatos mûködtetéséhez víztározó építésére volt szükség, mert a Garadna- és a Szinvapatak vízhozama nem volt elegendõ. Az elsõ tervek már 1777-ben elkészültek, de az építkezést az 1799ben elvégzett új felmérés alapján kezdték meg 1809ben. A selmecbányai fõkamaragrófi hivatal, amelynek ellenõrzése alatt állt a vasmû, Anton Seidl szélakna kamarai mérnököt bízta meg az építési munka irányításával. Fazola Frigyes a hodrusi tógát építésénél
A Hámori-tó – mint ipari emlék – látképe a Palota-Szálló teraszáról nézve
szerzett tapasztalataival segítette a munkát. A zsilip fémkeretének és zsilipemelõ szerkezetének az elkészítésére a besztercebányai harangöntõk kaptak megbízást. A tógát-építés 1811-ben lényegében befejezõdött.” (Idézet dr. Németh Györgyi „Útikalauz…” címû írásából)
A 2. sz. tartalmából: A BÜKKI-TÁJ IPARI KAPCSOLATA * ÚJKORI VASKOHÁSZAT A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN * RIPORT KIÁLLÍTÁSUNK MEGNYITÁSÁRÓL * KÖNYVISMERTETÕ * HÍREK * A BÜKKI ÜVEG-MÚZEUM VENDÉGKÖNYVÉBÕL * SZEMELVÉNYEK A KIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL
E kiadvány támogatója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
2
zõket: "…kevesen tudják, hogy a lillafüredi utat, az erdei vasutat, a nyaralótelep parkjait, séta- és turistaútjait, az egri és a jávorkúti utakat a Földmûvelésügyi Minisztérium erdészeti beruházásai keretében erdõmérnökök tervezték és építették az erdészeti dolgozók és kisvállalkozók közremûködésével…Dr. Lux Kálmán mûegyetemi magántanár tervei alapján erdõmérnökök irányították a Palota Szálló építési munkáit, õk tárták fel és építették ki az Anna- és a Szent István barlangok túraútvonalait…"
Az egykori Kancellária mûemléki épülete Felsõhámorban, jelenleg Központi Kohászati Múzeum
• „A Központi Kohászati Múzeum 1960-ban nyílt meg, mai épületébe 1970-ben költözött. Az épületet, a régi diósgyõri vasmû kancelláriáját Johann Nepomuk Fierer kamarai mérnök tervei alapján 1779-ben építették fel a hámorok munkásainak otthont adó újonnan keletkezett településen. Földszintjén a vas készáru raktárat és a munkásokat jutányosan ellátó élelemraktárat, a provizorátot helyezték el. Az emeleten hivatali helyiségek és tisztviselõi lakások voltak. A múzeumi kiállítás a magyar vaskohászat történetét ismerteti a 10. századtól a 20. század harmadik harmadáig különös tekintettel a régióra, illetve a diósgyõri vasgyártásra. Elsõsorban a technikai változások szemléletes bemutatására törekszik diorámák, makettek és mûködõ modellek alkalmazásával…”
A bükki õsi erdészeti foglalkozások ezelõtt háromszáz évvel kiegészültek tehát új ipari tevékenységekkel - egyebek mellett az üveggyártással, a vasgyártással - majd ezek is átadták a helyüket más megélhetési területeknek, köztük az idegenforgalomnak. E folyamat az egyes szakmák munkájának egymásra épültsége, a különbözõ környezõ népek keveredése, a generációk tapasztalatainak átörökítése kíséretében ment végbe.
(Idézet dr. Németh Györgyi „Útikalauz…” címû írásából)
• A ma már messze földön híres ipari létesítmény, a Hámori-tó gazdagította a táj látnivalóit, a környék különleges szépségét. Ez is hozzájárult a partján, közvetlen a gát mellett az 1930-as években épített, szinte meseszerû látványt nyújtó, luxus Palota Szálló létrejöttéhez, beruházásának kormányzati elhatározásához. Járási Lõrinc erdõmérnök Lillafüredrõl írt könyve elõszavában Cserép János ÉSZAKERDÕ Rt. jelenlegi vezérigazgató tollából olvashatjuk a követke-
A lillafüredi Palota Szálló, elõterében a tó-gát, amelyen körút halad át
3
ÚJKORI VASKOHÁSZAT A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Laár Tibor* A modern társadalom technikai ellátottságában a vaskohászat döntõ szerepet játszott. A kohászat fejlõdését részben a természettudományos ismeretek gyarapodása, másrészt a gépgyártás fellendülése segítette elõ. A kölcsönhatás a haladás minden területére kiterjedt, megalapozta a felvilágosodás korszakát és elindította az ipari forradalmat. Ez a fejlõdési folyamat a 18. században kezdett felgyorsulni. A vaskohászat tudományos technológiai fejlõdése az oxigén felfedezésével indult el. Az égés elmélete, ahogyan azt L. Lavoisier megfogalmazta, érthetõvé tette az oxidációs és redukciós folyamatokat. Ezen keresztül vált tudományosan is magyarázhatóvá, hogy a nyersvas és öntöttvas szennyezõinek csökkentését azok kiégetésével lehet elérni az acélgyártás érdekében. Ezzel az elméleti ismerettel a tudomány elõretört és ebben az idõben érthetõvé vált az is, hogy a készelõ (frissítõ) kemencében, valamint a kavaró-kemencében ugyanaz a tisztulási folyamat megy végbe. A gyakorlatban azonban a korábban kialakított technológiai berendezések az acélgyártás számára nem voltak eléggé termelékenyek. Az új berendezések a modern acélgyárak nagyüzemeiben: a Bessemer konverter és a Martin-kemence csak a 19. század második felében kezdtek elterjedni. Ebben az idõben az újkori vaskohászati térségek a Kárpát-medencében, tehát az akkori Magyarországon alakultak ki, követve a hegyvidék térségeit, ahol egymás mellett és keveredetten több nemzetiség élt. Világossá vált, hogy az új technológiát, annak modern és termelékeny kemencéit és berendezéseit csak a nagyüzemek tudják beruházni. Ebben az idõben indult el az a szervezési folyamat, amelynek eredményeképpen létrejöttek az egyesített vas-és acélmûvek nagyvállalatai. Akkor fuzionált a Rimamurányi Vasgyár a Salgótarjáni Vasfinomító Mûvel és létrehozták a tõkeerõs vállalatot, ami lendületet adott a hazai vasipar fejlõdésének. Ezzel párhuzamosan a kormányzat a kincstári vasgyárak központi igazgatóságának felállítását határozta el. Ennek vezetésére és megszervezésére Kerpely Antalt, a Selmeci Bányászati Akadémia tanszékvezetõ professzorát bízták meg miniszteri tanácsosi rangban (Schemnitz, Banska Stiavnica). * Laár Tibor aranydiplomás vegyészmérnök, az OMBKE tiszteleti tagja, az Egyesület Történeti Bizottságában a Bányászati és Kohászati Emlékek Nyomában nevû munkacsoport vezetõje. A MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottságának, valamint a nemzetközi Europäische Eisenstrasse keleti bõvítésének koordinátora.
A kincstári vasgyárak beruházása révén épült ki a Besztercebánya (Neusol Banska Bystrica), Zólyombrézó (Podbrezova) és Rónitz (Hronec) közötti vasút. Ezt a vonalat akkor az élet útjának nevezték, mert az itt lévõ üzemek a lóvontatású szállítással nem épülhettek volna ki nagyüzemekké. 1868.-ban ugyancsak állami beruházásként a MÁVAG keretében indították el a diósgyõri vasmû telepítését elsõsorban a hazai vasútépítés acél alapanyagainak elõállítása céljából. Ezzel párhuzamosan kezdték meg a Vajdahunyadi Vasgyár (Hunedoara) kiépítését. A nyersanyag szállítására kiépítették a világ akkori leghosszabb drótkötél pályáját 30,5 km. hosszban. Ezzel szállították az ércet és a faszenet a nagyolvasztókhoz. A készáru szállítására egy szárnyvonalat építettek ki a Marosvölgyben már korábban kiépült fõvonalhoz. Az elsõ nagyolvasztót Vajdahunyadon 1883-ban helyzeték üzembe. A kincstári vasmûvek és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmûvek Rt. a 80-as években, közel egyenlõ termelési kapacitással a Kárpát-medence legnagyobb vaskohászati üzemei voltak. A harmadik nagyüzem az Osztrák-Magyar Államvasutak társasága volt resicai központtal, ahol még 1878-ban helyezték üzembe az elsõ Bessemer konvertert. Ennek alapján tudta elvállalni az üzem a közúti híd megépítését Szegeden. Addig minden jelentõsebb magyarországi hidat, kezdve Budapesten a Lánchíddal (1842-49), a Margit hídon át (1872-76) a Déli vasúti összekötõ hídig, külföldi vállalatok építettek. Amikor a Kárpád-medencében a magyar vasgyártás lendületbe jött és kezdte behozni a lemaradását a Monarchia nyugati felének vasiparával szemben, a nyugat-európai országokban már a túltermelés jelei mutatkoztak, ami a Monarchia vasiparának összeomlásával fenyegetett. A teljes csõd elkerülésére 1885. áprilisában Witkowitz, Kladno, Teplitz Trynietz és a Rima Rt. megkötötték az un. „TraegerCartell”-t (tartóvas kartellt). Egy évvel késõbb, 1886 májusában elhatározták a Monarchia csaknem minden vasgyárát magába foglaló osztrák-magyar vaskartell megkötését. A vaskartell védelme alatt Magyarország vasipara tovább fejlõdött és megteremtette az egész Kárpát-medencére kiterjedõ iparosodás, tehát a vasgyártás, gépgyártás, út- és vasúthálózat kiépítésének alapját. Mindezek hatására az egész Kárpát-medencére kiterjedõ gazdaságfejlõdés üteme Magyarországon csaknem fél évszázad alatt, 1867 és 1914 között az európai élvonalba emelkedett. Végeredményben el-
4
mondható, hogy a nagyon szétszórtan elhelyezkedõ vasipar soknemzetiségû népessége kedvezõ légkörben felismerte érdekközösségét. Azért érdemes felidézni a Kárpát-medence iparosodásának, valamint az osztrák-magyar vaskartellnek az emlékét, mert ezek hozzájárultak az elért
eredményekhez, amelyek tanulsága és konkrét számadatokkal történt bizonyítása szerint az érdekközösségeket felismerõ és jóindulatúan együttmûködõ nemzetek elõbbre juthatnak, mint egymást gáncsolva az országok külön-külön.
TUDÓSÍTÁS
EISENSTRASSE KIÁLLÍTÁS MISKOLCON Dr. Nyitrai Dániel* A B-A-Z megyei MTESZ és az OMBKE keretén belül mûködõ, az Észak-Magyarország ipari örökségével foglalkozó regionális Technikatörténeti Munkabizottság szervezésében és rendezésében 2003. január 30.-án az „Európai Vaskultúra Útja“ magyarországi állomásai címmel kiállítás nyílt a miskolci Tudomány és Technika Házában. A kiállítást támogatta az Európa Tanács, külföldi és hazai intézmények, vállalkozások és a térség számos önkormányzatának elöljárója. A kiállítást megnyitó programban dr. Kapros Tibor a B-A-Z megyei MTESZ alelnöke köszöntötte a megjelenteket, ezt követõen dr. Gerhard Sperl úrnak az Európai Eisenstrasse elnökének és dr. Szabadváry Ferenc úrnak a MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottság elnökének üdvözlõ és a kiállítás jelentõségét méltató levelét hallgatta meg a nagyszámban megjelent érdeklõdõ, majd bevezetõ elõadásokra került sor. A Technikatörténeti örökségünk hasznosításának idõszerû lehetõsége az „Európai Kulturális Utak“ mozgalom és a hazai turizmus érdekében címmel tartott elõadásában dr Tardy Pál a MTESZ alelnöke elmondta, hogy az Európa Tanács által közel két évtizede meghirdetett „Kulturális Utak“ programjába bekapcsolódva az európai vaskultúra emlékeit közkinccsé tevõ mozgalom az osztrák kohászok kezdeményezésére indult el. Az indulásnál Magyarország a személyén keresztül képviselve volt. A mozgalom egyre szélesedik, mivel mind több ország ismeri fel, mint az országok közötti együttmûködés erõsítésének eszközét és a turizmus fejlesztésének lehetõségét. Ma már hazai vonatkozásban is vannak eredményeink, több ipartörténeti múlttal rendelkezõ régiót sikerült a programba bekapcsolni. A vaskultúra útjának nemzetközi programjába a * Dr. Nyitrai Dániel metallurgus kohómérnök, a diósgyõri kohászat nyugalmazott fõtechnológusa. Szakmai tevékenysége e gyárhoz, az ott betöltött különbözõ vezetõ beosztásokhoz kötötte. Jelenleg a megyei MTESZ Technikatörténeti Munkabizottság tagjaként folytatja a mindig is aktív egyesületi munkáját.
hazai emlékhelyek bekapcsolása a kulturális célokon túl gazdasági és geopolitikai jelentõséggel is bír. Az utak jól szolgálják az európai népek, nemzetek, országok együttmûködésének további bõvíté-
5
sét. Magyarország földrajzi fekvésénél fogva meghatározó szerepet kap az erdélyi, a kárpátaljai és felvidéki vaskohászati emlékek bekapcsolódásában, az Európai Unióba közeljövõben és késõbbi idõpontra tervezetten felvételre kerülõ országok nemzeti sajátosságainak, kultúrájának mind szélesebb körû megismertetésében. A vaskultúra útja programba való bekapcsolódás tovább erõsítheti az EU „egység a sokféleségben“ jelmondatát. A vaskultúra útja programhoz való kapcsolódás gazdasági jelentõsége abban áll, hogy ennek keretében szervezett rendezvényeknek rá kell világítani, hogy a vaskohászati szakma mûködtetése mit jelent az ország számára. Magyarország gazdag kohászati, bányászati emlékekben, az észak-magyarországi térség különösen Miskolc és Ózd környezete kiemelt jelentõségû ezen szakmák szempontjából. Fontos, hogy amit a szakmák a magyar gazdaságnak adni tudnak azok mind nagyobb arányban hasznosításra kerüljenek. Ebbe beletartozik a technikai kulturális örökség közkinccsé tétele is. A kohászati szakmai emlékeink mind szélesebb körû megismertetése, a hagyományok megõrzése a szakma hazai jövõjének szempontjából is mindannyiunk felelõssége. A hazai vaskultúra programjának továbbviteléhez szükséges anyagi háttér pályázatokkal biztosíthatók. Mivel országhatárokon átmenõ programról van szó, jó esély van az Európa Tanács támogatására. A MTESZ a pályázatok kidolgozásához segítséget tud adni. A B-A-Z megyei Fejlesztési Ügynökség részérõl Aradi Mária szociológus „Az örökség földrajz és turizmus szerepe a térség területfejlesztési programjában“ címmel tartott elõadásában a három észak-magyarországi megye (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék) területfejlesztési szervei által közösen kezdeményezett, az Európai Vaskultúra Útja programjához kapcsolódó térségi emlékeket bemutató útikalauz kiadványuk jelentõségérõl szólt. Az Európa Tanács által meghirdetett „Kulturális Utak“ program célja, hogy az emberek figyelmét ráirányítsa azokra a mûvészeti, régészeti, tudományos és technikai örökségekre, melyek Európában születtek. Magyarországon több térség felismerte és bekapcsolódott ezen program keretén belül mûködõ mozgalmakba. A szabadidõ élményekben gazdag eltöltésére színes turisztikai programokat kínálnak, többek között a barokk út magyar állomásai, vagy a helyi népszokások megismerését szolgáló falusi turizmus. Miután az észak-magyarországi régió igen gazdag ipartörténeti emlékekben, ezért célszerûnek látták a vaskultúra útjaihoz - a Szlovákiában meglévõ technikai örökségeket is e programra felfûzve csatlakozni.
Ahhoz, hogy ezekre a turisztikai szempontból is jelentõs adottságainkra ráirányítsuk a hazai és külföldi látogatók figyelmét, gondoskodni kell a megfelelõ propagandáról. Ennek egyik eszköze a Fejlesztési Ügynökség által felvállalt ismertetõk készítése. Az elmúlt idõszakban készített ismertetõik közérthetõen, rövid formában, tudományos hitelességgel mutatják be a vaskultúra régióbeli látnivalóit. Szemléletes és a továbblépés egyik fontos eszköze az örökségek kiállítás formájában való megjelenítése, mint amilyent a MTESZ jelen formában rendezett. Nagyon fontos, hogy a hazai turisztikai utakat szervezõ irodák, szakemberek minél több, programjaikhoz kapcsolható helyi információt kapjanak. Ezek a lehetõségek elvezethetnek esetleges pénzügyi befektetõkhöz is. Laár Tibor a MTESZ országos koordinátora „A vas meghatározó jelentõsége az európai civilizáció kialakulásában, az Europaische Eisenstasse mozgalom célkitûzése és közép-kelet európai terjedésének tervezett programja“ címmel tartott elõadásában ismertette azokat az intézkedéséket, melyeknek eredményeként hazánk is bekapcsolódhatott a vas útja európai programjába. Miután a vas útjának középsõ és keleti nemzetközi úthálózata korábban országunkat Sopronnál érintette, feladat az volt, hogy Magyarország gazdag ipartörténeti régiói bekapcsolódjanak a programba, egyben lehetõséget biztosítva szlovák és erdélyi emlékhelyek integrálására is. Magyarországon a Hámori Központi Kohászati Múzeum hozta létre azt a munkabizottságot, amelyik megkezdte a hazai program kidolgozását. A vas európai útjaihoz való csatlakozás 2000 év májusában vált valóra. A Leobenben megtartott értekezleten döntés született Magyarország csatlakozására és mint tagországot feljogosították a program jelvényének használatára is. A mozgalomhoz való csatlakozásunk a hazai turizmus ajánlati lehetõségeit színesebbé, még változatosabbá teszi. Kéri a jelenlévõket, hogy minél többen kapcsolódjanak be a programok tervezésébe és segítsék azok sikeres megvalósítását. Az elõadásokat követõen került sor a Magyarország és régiónk vastörténeti emlékei, relikviái kiállítás megnyitására. Drótos László észak-magyarországi program koordinátor, a kiállítás fõszervezõje és rendezõje beszédében kiemelte,hogy a kiállítás megrendezésével bár elsõdleges céljuk a vaskohászat hazai kultúrtörténeti helyeinek bemutatásával a magyarországi turista programok választékának bõvítése volt, e mellett szükségesnek tartotta a vaskohász szakma jelenlegi helyzetére is a figyelmet ráirányítani. Szomorú tényként említette, hogy Bor-
6
sod két kohászati központjában Diósgyõrben és Ózdon az üzemek hetek óta állnak, különösen kritikus a helyzete a DAM Rt-nek, melyet újbóli felszámolás fenyeget. Nem megnyugtatóak a Dunai Vasmûbõl érkezõ hírek sem. A kiállítás rendezése, a történeti anyagok tanulmányozása során több olyan dokumentummal találkoztak, melyek azt bizonyították, hogy a hazai vaskohászat történetében többször fordult elõ krízishelyzet, amit elõdeinknek a szakmai kultúra fennmaradása érdekében összefogással, közös fellépéssel sikerült elhárítaniuk. A múlt helyzetének megismerése sok támpontot ad a jelen gondjainak megoldásához. A kiállítás szervezésekor arra is törekedtek, hogy hiteles, megbízható információkkal szolgáljanak térben és idõben a szakma múltja iránt érdeklõdõknek. A kiállítás 24 nagyméretû posztere és a tárolókban elhelyezett tárgyi relikviák, szakkönyvek teljes keresztmetszetet adnak az európai és magyarországi vaskohászat fejlõdésérõl, utalva mindazon technikai találmányokra, melyek segítették, közvetlenül, vagy közvetve hozzájárultak a vasolvasztás, a vasmûvesség korszerûsödéséhez. Magyarország vaskohászati emlékeit bemutató posztereken végig követhetõ a Kárpát-medencében évezredek során élt népek vasgyártó szakmai kultúrája.
A vasmûvesség tárgyi emlékei a 7. századtól e térségben fellelhetõk. Magyarország mai határain belül 381 vasipari lelõhely található. A gazdag leletanyag 800 hazai, ebbõl 110 technikatörténeti múzeumban tekinthetõ meg. Technikatörténeti szempontból az európai nemzetekkel való kapcsolatot reprezentáló magyar emlékhelyek közül a kiállítás 12 kultúrturisztikai régiót mutat be. Az Európai Vaskultúra Útja magyarországi szakasz, Sopron, Vasvár, Zalaegerszeg, Somogyfajsz, Dunaújváros, Budapest, Salgótarján, Parád, Ózd, Szilvásvárad, Eger, Diósgyõr-Hámor, Miskolc, Rudabánya, Aggtelek-Jósvafõ emlékhelyeit összekötõ útvonalon számos nagyhírû, régi ipartörténeti emlék és jelenleg is mûködõ üzem megismerése válik lehetõvé. A vaskohászat fejlõdésével tõrvényszerûen szakmai specializálódások alakultak ki, illetve rokonszakmák honosodtak meg. A kiállítás az erdei iparosodás, a mészégetés, üveggyártás, faszénégetés szakmai kultúráját, régészeti emlékeit is bemutatja, melyek szintén értékes ismeretekkel gazdagítják a kiállítás látogatóit. A kiállítás megnyitását követõen állófogadással egybekötött baráti beszélgetésre került sor, melyen Szûcs Erika, Miskolc város alpolgármestere köszöntötte a jelenlévõket.
KÖNYVISMERTETÕ KÖNYVISMERTETÕ Most már két azonos címû, általam sokat lapozott vastag kötet, A BÜKKI NEMZETI PARK címû mû foglal helyet könyvespolcomon. A elsõt 1983-ban a másodikat 2002-ben adták ki. Meggyõzõdésem, hogy aki az ezekben szereplõ írásokat nem ismeri, annak valójában csak felszínes tájékozottsága van hazánknak e gyönyörû vidékérõl. A most megjelent 621 oldalas könyv szerkesztõje Baráz Csaba monográfiának nevezi e nagy munkát, az olvasó azonban enciklopédikus értékét is könnyen felfedezheti. Több mint ötven nagyobbrészt tudós ember - egyetemek, fõiskolák oktatói, tanárai, kutatóintézetek, múzeumok, levéltárak munkatársai, a nemzeti park szakemberei, a Bükk hegység kiváló ismerõi - tanulmányait olvashatjuk (színes és fekete-fehér képek és térképek kíséretében), tartalmilag nagyszerûen egymásra épülõ szerkesztésben feldolgozva. A Bükk hegységre vonatkozó természeti és kultúrtörténeti ismeretek tárháza ez a könyv. Olvashatunk benne a hegység földrajzi helyzetérõl, földtani felépítésérõl, növény- és állatvilágáról, a hegyvidéken és környezetében letelepedett népek régészeti, történeti, néprajzi hagyatékáról, valamint a Bükki
1983-as kiadás
7
Nemzeti Parkban végzett természetvédelmi tevékenységrõl. A szerkesztõ azt írja bevezetõjében a kiadói szándékról, hogy „Ezzel a könyvvel alapot kívánunk nyúj-
tani a további kutatásokhoz, az együttgondolkodáshoz, a természet megóvása érdekében végzett munka megújításához, egy olyan szemlélet kialakításához, amely a jövõben nem engedi rövid távú célok, pillanatnyi gazdasági érdekek alá rendelni a természetvédelmi szempontokat. A különbözõ tudományterületek képviselõi éppúgy tájékozódhatnak egymás munkájának eredményeirõl, mint az érdeklõdõ olvasók, a Bükköt szeretõ természetjárók, tanárok és diákok.” A gazdag és igényes tartalomhoz méltó a kötet külleme, a nyomdai és a hozzá kapcsolódó szakmunka színvonala, amely a Garmond Kft, illetve az Alföldi Nyomda munkáját dicséri. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága e kötet megjelentetésével, az abban szereplõ írások szellemiségének felvállalásával és terjesztésével - meggyõzõdésem, hogy - a lehetõ legtöbbet tette térségünk remélhetõ ismételten bekövetkezõ gazdasági, kulturális felemelkedéséért. Egyrészt a mai értékzavaros, rohanó világunkban helyes támpontokat nyújt a döntéshozók és a lakosság számára egyaránt, másrészt tudományos igényû hátteret biztosít egy újfajta gondolkodás kialakulásához, a korszerû örökségföldrajzi tevékenység térségi kibontakoztatásához. Biztos vagyok abban, hogy ezzel a szellemiséggel a 21. század eleji posztindusztriális korunkhoz igazodva megtaláljuk majd a térség gazdag ipari örökségének is a legmegfelelõbb hasznosítását. Szerkesztõ
2002-es kiadás
HÍREK A MTESZ Országos Elnöksége 2002. december 9.-én tárgyalta meg az Észak-magyarországi régióban elindított kezdeményezést a technika- és ipartörténeti gyûjtõ és hasznosító munkáról. A Testület értékelte, elismerte az elért eredményeket és további támogatását ígérte a kitûzött célok eléréséhez. 2003. január 30.-án a miskolci Tudomány és Technika Házában megnyílt AZ EURÓPAI VASKULTÚRA ÚTJA MAGYARORSZÁGI ÁLLOMÁSAI címû marketing célú mini kiállítás. A tervek szerint az anyag az érintett hazai városokban és intézményekben vándoroltatásra, bemutatásra kerül.
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DRÓTOS LÁSZLÓ ÉSZAKKELET – MAGYARORSZÁG GAZDASÁG-KULTÚRA-TUDOMÁNY 3529 Miskolc, Dessewffy u. 8. Tel.: 46-364-383, Fax.: 46-509-208
8
A BÜKKI ÜVEG-MÚZEUM VENDÉGKÖNYVÉBÕL
A megtekintett miniatûr múzeum felér egy nagymúzeum anyagával. (1991. január 29. Budapest)
Drótos László
A múzeum nagyon színvonalas, a tárlatvezetés pedig egyenesen csodálatos. (1991. július 4. Boltos Ferenc, Szeremle)
Egy vendégkönyv a látogatók beírásaival egy kicsit tükör is arról a helyrõl, ahol a vendéget - a megtekintettek alapján - írásos nyilatkozatra kérik benyomásairól, véleményérõl. Így van ez a bükkszentkereszti, egykori csordás-házban berendezett, Balogh Sándor magángyûjteményét tartalmazó kis üvegmúzeumban is. Bükkszentkeresztrõl (korábbi nevén Újhutáról) tudni kell, hogy egyike a 18. század közepén a Bükk rengetegében üveggyártásra települt községeknek, ma egyre inkább híressé váló üdülõ falu, kiváló tulajdonságokkal rendelkezõ turisztikai centrum. Balog Sándorról pedig azt kell tudni, hogy egy "megszállott" amatõr ipartörténész, aki évtizedek óta rendkívül szívós kutató- gyûjtõ- és szervezõmunkával szakszerûen építi a táj technikatörténeti örökségének írásos és tárgyi emlékeit, köztük kiemelten a második otthonának is tekintett üvegmúzeumot. Rendkívüli egyéniség, a munkabizottságunk alapító tagja, több társadalmi szerv, civil kezdeményezés programadója. Gyermekkorát a Diósgyõr-Vasgyár kolóniáján élte le, aktív dolgos évtizedeit a diósgyõri kohászatnál töltötte el különbözõ beosztásokban, most pedig nyugdíjasan gazdag ipari múltunk relikviáit rakja egymás mellé és mutatja be az érdeklõdõk számára. Érdeklõdõk pedig egyre nagyobb számban vannak az üvegmúzeumban is. Beszéljenek itt most õk maguk, a látogatók. Nézzük, mit mutat a "tükör", miket írtak be a több kötetes vendégkönyvbe. (8 kötetnyi, egyenként 150-200 oldalas vendégkönyvbõl, több ezer beírás közül válogatva félszáz darab) Sok-sok Erdélyben mûködõ üveghuta ismerõjeként is õszintén és némi irigységgel mondom, a község büszke lehet a szinte párját ritkító létesítményére, az üveghutát bemutató kis múzeumára. (1989. július 1. Gyöngyösi Gábor újságíró) Lillafüredi nyaralásomkor egyéni sétára indultam. Ékszerre bukkantam. Nagy élmény maga a kiállítás tartalma is, de a gyûjtõ szolgálatkészsége, hivatásszerû belsõ indítású szándéka, hogy amit tud, az legyen mindenkié, tiszteletreméltó és elbûvölõ. (1990. május 19. Jolád Tiborné) Azért jöttünk, mert láttuk a Gyertyánvölgyben az eligazító táblákat. A múzeum minden várakozásunkat felülmúlta. Ennél is nagyobb élményt nyújtott a tárlatvezetés. Köszönjük szépen, a jó Isten tartsa meg egészségben még hosszú ideig. (1990. augusztus 12. Mestyanek Zsolt)
Rendkívül érdekes ipartörténeti beszámolót hallottunk a helyi üveggyártás keletkezésérõl. Kiállítási tárgyai széleskörû érdeklõdésre is számot tartanának. (1991. július 13. Dr. Réti Tamás, Budapest) Ennél személyesebb, élménydúsabb tárlatvezetésben még nem volt részünk. Egy életmû, õszinte köszönettel és nagyrabecsüléssel. (1992. február hó Dr. Szabó István orvos, Szeged) Mindig tudtam, hogy országjáró barangolásaim során, újabb és újabb kincsekre akadok. Ilyen felbecsülhetetlen értékû kincs volt számomra ez a gyönyörû, igen nagy szorgalommal berendezett múzeum. Kívánom, hogy még sok-sok évtizedig járjanak csodájára, úgy, mint mi. (1992. augusztus 12. Molnár Ildikó újságíró, Bp.) Nagy elismeréssel és köszönettel a múzeum igazgatójának, aki igazi újhutai szeretettel õrködik õseink emlékein. "Csak a múltat õrzõ jelen lehet boldog. érte állandó harcot vívjatok." /Váci Mihály/. (Hagyományõrzõ Nemzetiségi Klub. 1993. Március 2. Gérneri Károlyné, Pintér Béla) Másodszor tértünk vissza ebbe a múzeumba, és nagy örömmel hallgattuk az érdekes szakszerû elõadást. Szeretnénk, ha ilyen történettanárunk lenne, mint a bácsi. (1993. április 11. Lakatos Ágnes, Debrecen) Egy rövid vélemény: Más levelenként kapja a borostyánt, De neked máris egy koszorút kell adni. (1993. június 12. Tihanics házaspár, Lajosmizse) Ezúton is szeretnénk megköszönni ezt az egyedülállóan élményt nyújtó tárlatvezetést. Bükkszentkereszt, ékköve az országnak. (1993. június 17. Budapest) A múzeumban kiállított üvegek csodálatos élményt nyújtanak. Szeretettel gratulálunk annak, aki ezt összegyûjtötte és kiállította. (1993. október 24. Tiszaújváros, Magyar Katalin) A Honvédelmi Minisztérium Honvéd Hagyományõrzõ Irodája nevében elismerésünket fejezzük ki e község múltjának történeti megõrzéséért. Isten áldása kísérje és éltesse mindazokat, akik ilyen szenvedéllyel, szeretettel gondozzák e szent haza történelmi múltját. (1994. április 12. Erdõs László ezredes, irodavezetõ) Köszönjük ezt a szép igényes kiállítást, amit megtekintettünk. 14 gyerekkel voltunk itt, de mi ketten felnõttek valószínûleg még visszatérünk ide, ahol
9
bármilyen kérdésre nagyon kimerítõ választ kapunk. Ilyen munkát ma már ilyen lelkesedéssel csak kevesen végeznek. Õket hívjuk csupa jó szándékkal megszállottaknak, jó hogy még vannak ilyen emberek. Köszönet érte. (1996. május 11. Tóth László és neje és 14 diák) Köszönet, a múzeum buzgó vezetõjének. Csodálatos, szorgalmas, kitartó szeretetteljes munkáját dicséri ez a kedves múzeum. S mivel családomon belül is a fiam, menyem muzeológusok, melegen fogom ajánlani, hogy útjuk vezessen e helyre is, s unokáim is lássák, tapasztalják e hely szépségét. (1996. május 12. Rózsa Lajosné, Szeged) Nagyon érdekes és értékes kis gyûjtemény. Örülök, hogy láttam. Külön köszönöm a lelkes, türelmes, szívélyes és minden kérdésre válaszolni tudó vezetést. További sikereket és elismerést kívánunk. (1996. május 17. Molnár Lászlóné, Budapest) Miskolc, Lórántffy 2. sz. óvodásai és nevelõi köszönetet mondanak a gyermekek nyelvére lefordított elõadásért. Felejthetetlen élmény volt részükre. (1996. augusztus 5. Maslár Jánosné, óvodavezetõ) Rendkívül kellemes élmény egy ilyen kiállítást látni, amely nem csak magas fokú szakmai hozzáértést, hanem igazi lokálpatrióta hazafi azonosság tudatunk ápolása iránti lelkes elkötelezettségét is tükrözi. Hála és köszönet ezen múzeum alapítójának és fenntartójának. (1996. július 5. Babos András alezredes, Bp.) Rengeteget tanultunk a környék múltjáról, jelenérõl, több olyan dologról hallottunk, ami mellett eddig elmentünk, de fel fogjuk keresni ezeket a történelmi érdekességeket. (1996. július 11. Ler András) Tisztelt Balogh Úr, örömmel jöttem, s boldogan megyek, mert meggyõzõdtem arról, hogy az Ön munkássága milyen nagyszerû eredményt hozott. Kívánok sok-sok sikert, gyarapodó gyûjteményt és egy kis mûhelyt, ahol bemutatható, hogyan készül a hutaüveg. Tisztelettel, s jó egészséget kívánva, (Ráday Mihály 1996. április 13. Budapest.) Köszönjük kedves fogadtatását, és ha kicsit nõnek a gyerekek ismét visszajövünk. (1997. január 25. Dr. Ábrám Tivadarné és hat gyermeke, Anna, Noémi, Borbála, András, Dániel és Ágoston.) Õszinte elismerésem! A kiállítás egyszerûen magával ragadó. Szívesen töltünk el itt napokat is. A további feltáró munkához erõt, egészséget kívánok. (1997. november 20. Õri Attila) Hitvány, gazember annyi sok van. De rendes ember oly kevés. Legyen sorsod e zord vadonban, áldott szeretet, küldetés. (1997. december 27. Vántsa Zoltán, Debrecen)
Érdekes kiállítást láttunk. Örömmel tölt el bennünket a kedves tárlatvezetés, a tartalmas óvodáskorúak számára is érthetõ elõadás. Köszönjük. Mezõkeresztes 2. Sz. óvoda óvónõi és 38 fõ kis óvodás. (1998. május 20.) Hálásan köszönöm, hogy ebben a gyöngyszem faluban láthattam a múzeumban összegyûjtött kincseket. Csodálatos volt Sándor bácsi szavait hallgatni, melyek nyomán megelevenedett a múlt. Isten áldását kérem mindazokra, akik munkálkodnak a falu örökségén, õrzik és fejlesztik. (1998. május 23. Kovács Gábor és Gáborné, Nyíregyháza) Rozsnyói Bányászati Múzeum 8 dolgozója köszöni a múzeum bemutatását, a bükkszentkereszti huták történetének ecsetelését. Tisztelettel és köszönettel. (1998. május 28. Csobádi József) Gyönyörû a múzeum, feledhetetlen a tárlatvezetés. Köszönjük. (1998. július 25. Kiss József, Lajosmizse) Sokat tudtunk meg Bükkszentkereszt és környékérõl. Köszönjük. (1998. augusztus 27. Berényi család) Lenyûgözött második alkalommal is a kiállítás. Tisztelettel adózunk a múzeum és az emlékmû alapítójának. (1998. augusztus 30. Gazdik család, Cegléd) Emlékeim felszakadtak, könnyeim lecsordultak. Köszönöm a szép napot feleségemmel együtt. Isten áldását kérjük erre a csodálatos munkára. (1998. április 22. Ifj. Tonák László és Zsuzsa, Sydney-bõl) Csodálatom fejezem ki a múzeum létrehozója iránt, és ezúttal köszönöm ezt a csodálatos élményt. Külön köszönetem a Lófõtisztáson emelt emlékmûért. (1998. november 7. Kovács Istvánné, Miskolc) Köszönjük a sok érdekes és értékes információt. Élmény volt számunkra a múzeum és a tárlatvezetés. (1998. december 30. Dr. Olvashatatlan aláírás) Csodálatos emlékkel távozunk e szívet melengetõ helyrõl, amit hallottunk és megtudtunk felér egy tudományos elõadással. Bár minden múzeumnak ilyen nagy tudású vezetõje lenne. Köszönettel. (Budapest Országgyûlési Biztos Hivatala, Bérces Istvánné és Fehérné,) Tüköry út 3. Egy fantasztikus munka csodálatos eredménye. Köszönet érte. (2001. január 28. Götter Judit, Budapest) Nagyon érdekes ez a pici eldugott múzeum. Nagyobb nyilvánosságot érdemelne, de mégsem szabad innen elvinni. Örülünk, hogy láthattuk, ha
10
tehetjük, visszajövünk. Jó egészséget kívánunk az üzemeltetéséhez. (2001. február 10. Kovács család, Miskolc) Meglepetéssel nyugtáztuk, hogy egy ilyen kis településnek ilyen gazdag kis múzeuma van. Köszönjük a bemutatást. (2001. április 19. Törökszentmiklós) Boldog lehet a "3 Huta" emberének vezetõje és leszármazottai, hogy akadt olyan ember Balogh Sándor személyében, aki egyéni érdeklõdésével egy emberöltõn keresztül saját kutatásával felderítette és igazolta tevékeny múltukat. (2001. május 17. Dr. Gábor Béláné, Miskolc) Kisgyõr, Polgármesteri Hivatal dolgozói. Gratulálunk a gyûjtõmunkához és szívélyes fogadtatáshoz. (2001. május 25. Kósa Károly polgármester, Lõrincz Zoltán jegyzõ) Ezt a kiállítást nem lehet futólag megtekinteni! Ide vissza kell jönni, hogy megismerjük ezt kicsiny, de csodálatos igaz történeti múltat, amelyet hosszú szívós kitartó és áldozatkész munkával, kutatással hozott létre Balogh Sándor tanár úr. Ez a múzeum páratlan a maga nemében, az országunkban, melyet a földkerekség minden részébõl meglátogatnak. Az illetékes országos vezetõk részérõl sokkal több figyelmet és anyagi támogatást érdemelne ez a kiállítás. Lehetne bõvíteni, mert bizonyára bõvíthetõ lenne. Köszönet az alázatos munkáért. (2001. június 22. Horváth András nyzgd. Budapest) Nagyon köszönjük, hogy létrehozták ezt a Magyarországon egyedülálló üvegmúzeumot, amely páratlan gyûjteményt tartalmaz, és mi is egy kis betekintést kaphattunk a község életébõl és történetébõl. Fejleszteni kellene a múzeumot, szépíteni az épületet. (2001. július 4. Csontos László, Debrecen) Nyírbátorból érkeztünk 40 alsós gyerekkel és 6 felnõttel. Nagyon érdekes, igaz gyereknek és gyerekhez szóló tárlatvezetésben volt részünk, amit érdeklõdéssel hallgattunk mindnyájan. Köszönjük szépen. (2001. július 20. Báthory István Általános Iskola) Debreceni Természetjáró Szakosztály tagjai elismeréssel és csodálattal tekintették meg a kiállított tárgyakat. Köszönjük a lehetõséget. Gratulálunk a múzeum vezetõjének és a község vezetõjének. (2001. szeptember 1.) Országos gombás találkozó. Hírét visszük az ország különbözõ tájaira, a múzeum színvonalas berendezésének és különleges érdekes tárgyainak, hogy nem csak gombák vannak a Bükknek ebben a csodaszép gyöngyszemében, hanem ki-
csi de megtekintésre érdemes múzeuma is. (2001. szeptember 23. Demeterné Szilva Ágnes) Köszönjük szépen ezt a fantasztikus élményt, a gyönyörû kiállítást és a sok-sok érdekes történetet. Nagyon sok mindent, újat megtudtunk az üveggyártásról, a környékrõl. Gratulálunk a gyûjtõ munkához. (2001. szeptember 30. Aláírások) Bár több ilyen kutató lenne az országban, aki egész életét ennyi odaadással arra szenteli, hogy az utódoknak értékeink megmaradjanak. (2001. október 17. Zürich. Óriási élményt jelentett a múzeum megtekintése. A bemutatott anyag gazdagsága mellett külön élményt jelentett a szakszerû, gondos lenyûgözõ tárlatvezetés. (2002. március 17. Dr. Völgyesi Ferencné, Kiáldi Krisztián Bp.) Nagy örömünkre szolgált, hogy nászutunk alkalmával megtekinthettük ezt az egyedülálló gyûjteményt. (2000. október 1. Csány Zoltán, Német Gabriella Bp.) Immár másodszor jártunk itt, s most talán sikerült fényképeken is elvinni ebbõl a csodából, amit ebben az egyedülálló múzeumban látni lehet. Reményeink szerint még lesz lehetõségünk többször is eljönni. (2002. május 9. Szerencsésné, Németh Zoltán Bp.) Nagy érdeklõdéssel tekintettük meg ezt az országban egyedülálló múzeumot és hallgattuk meg az érdekes tájékoztatást. Gratulálunk és kívánjuk, hogy tovább gyarapodjon a gyûjtemény. (2002. május 15. Mezei István és neje Budapest) Nagyon szép múzeum, kedves idegenvezetõ. Csodálatos mennyi mindent csináltak üvegbõl. Kár, hogy az ilyen régi mesterségek kihaltak. A Bükk hegység csodálatos. (2002. augusztus 2. Belgium)
A felnõtt látogatókon kívül a diákok is nagy számmal keresik fel a múzeumot, ahol megismerkednek a község történetével, a bükki üveghutákkal, az üveg alapanyagaival, az üvegkészítés módozataival. A 2002-es évben például 1557 diák nézte meg a gyûjteményt és részesült oktató elõadásban. A vendégkönyv beírásai minden összegzõ minõsítésnél többet mondanak el. Úgy gondolom annál nagyobb kitüntetés, hogy sokan, egybehangzóan így nyilatkozzanak egy ember munkájáról, nem érhet földi halandót. Az egyes megnyilatkozások arra is bizonyítékul szolgálhatnak, hogy van mód a technikatörténettel is érdeklõdést kiváltóan, szórakoztatva tanítani, igazi élményben részesíteni a múzeumlátogató közönséget.
Balogh Sándor múzeum vezetõ
A múzeum belsõ szobájának hátsó vitrine
„Újhuta”- nevet viselõ szódásüveg
A múzeum épülete és udvara
Petróleum lámpa üvegbõl
SZEMELVÉNYEK A KIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL A kiállítás 2003. január 30-án nyílt meg a Miskolci Tudomány és Technika Házában. Az alábbi kép a kiállítás nyitó-tablójának kicsinyített mása.
