Dunatáj. A különböző kultúrák találkozása Erdély történelmében a honfoglalástól a XIX-XX. század fordulójáig (5.rész) Jakócs Dániel

11.szám

Dunatáj A különböző kultúrák találkozása Erdély történelmében a honfoglalástól a XIX-XX. század fordulójáig (5.rész) Dr. Jakócs Dániel A korábbi számainkban megkezdett sorozat folytatása.

Jakócs Dániel A különböző kultúrák találkozása Erdély történelmében a honfoglalástól a XIX. XX. századfordulójáig

Előző részek:

Első rész (2.számban) Második rész (4.számban) Harmadik rész (6.számban) Negyedik rész (9.számban)

5. rész, az ország három részre szakadása után Hunyadi Mátyás halála után a magyar nemesség sikeresen megszűntette a központosított királyi hatalmat, hogy semmi se akadályozhassa a jobbágyság korlátlan kizsákmányolására való törekvését. Ez vezetett az 1514-es parasztfelkelésre, és a jobbágyság még fokozottabb elnyomására. A nemesség különböző csoportjai között is kiéleződött a hatalmi harc. Az 1526-os mohácsi csatavesztés és a király halála után a nemesség két táborra oszlott. A nyugati csoport Habsburg Ferdinándot szerette volna trónra ültetni, a keleti pedig Szapolyai János erdélyi vajdát. A két csoport közötti viszály fegyveres összeütközésre vezetett. Szapolyai János ebben a küzdelemben a török szultán segítségét kérte, amelyet meg is kapott. A szultán segítségével az ország keleti felében sikerült is a hatalmat megszilárdítania. Szapolyai halála után a szultán Szapolyai híveinek a védelmére 1541-ben bevonult Budára és az ország középső részére és ott is maradt. Budáról és az országból a török hadsereget csak 1686-ban sikerült kiűzni. A magyar királyság három részre szakadt. A középső részen a szultán katonai igazgatást vezetett be, de ezt a területet nem tartotta a birodalom integrált részének csak megszállt területnek, a meghódított balkáni területektől eltérően nem hozott létre polgári településeket, és nem terjesztette az iszlámot. A Dunántúl nyugati részén

és az ország északi sávjában, a mai Szlovákia területén magyar királyként Habsburg Ferdinánd lett az uralkodó, az ország keleti részén és Erdélyben új állam keletkezett az Erdélyi Fejedelemség. Az Erdélyi Fejedelemség vazallusi függőségben volt a szultántól, illetve az oszmán birodalomtól, de ez a függőség nem korlátozta erősen az erdélyi fejedelmek cselekvési lehetőségeit, néhány korszaktól eltekintve. Erdély köteles volt egyeztetni külpolitikáját a szultánnal és bizonyos adót fizetni, ez az adó azonban nem volt olyan nagy, hogy zavarta volna az ország normális gazdasági fejlődését. A belső rend, a gazdasági és a politikai struktúra érintetlen maradt. A törvényeket az erdélyi nemesi-rendi parlament hozta és ebben a parlamentben állandó képviselettel rendelkeztek a szász városok is, azaz az erdélyi polgárság nagyobb része. A szászok képviselői részt vettek Erdély adminisztratív irányításában is, azaz nemcsak a törvényhozó, hanem a végrehajtó hatalom részesei is voltak. Létszámuk nem volt nagy, de véleményüket és érdekeiket mindig figyelembe vették, amikor a városi fejlődéssel kapcsolatos kérdésekről döntöttek. A szász polgárság nagy befolyását nem létszámának, hanem az ország gazdasági és kulturális életében betöltött szerepüknek köszönhette. Még a XVI. század végén sem volt több a szász lakosság létszáma, mint körülbelül 68 ezer.(41) Mint már fentebb láttuk 1494-ben Brassó lakossága körülbelül 8500 személy volt. Nincsenek adataim arra vonatkozóan, hogy a XVI. század végén Brassónak hány szász lakosa volt, de azt tudjuk, hogy 1900-ban a város lakossága a külvárosokkal együtt 36640 volt. A népesség növekedését a XIX. század második felében a gyáripar fejlődése okozta. Ebben az időben a magyarok, a románok és a szászok aránya a városban egyenlő volt. A bolgárok erre az időre már teljesen elrománosodtak. Ugyanakkor a tősgyökeres brassói szász lakosok száma nem volt több mint 9677. Ezt a vallási megoszlás alapján tudjuk. A szászok Brassóban és egész Erdélyben, a többi németként nyilvántartott állampolgártól eltérően szinte kivétel nélkül evangélikusok voltak, és szinte csak ők voltak evangélikusok. (Az akkori erdélyi magyar nyelvhasználatban németnek tartották az osztrákokat és Csehország német anyanyelvű lakosait is, a szászokat viszont külön emlegették. Erre enged következtetni Orbán Balázs műve is. Ez Erdély esetében érthető.) Következésképpen 1494-től 1900-ig Brassó szász lakossága csak 1177 személlyel lett több. Ez évszázadokra bontva csak 284 személy, ez pedig azt jelenti, hogy a XVI. század végén sem lehetett Brassó lakossága több 9-ezernél. Kulturális jelentőségüket akkor érthetjük meg igazán, ha figyelembe vesszük azoknak a diákoknak a számát, akik külföldi egyetemeken tanultak. A XVI-XVII. század folyamán kettőezer-nyolcszáznyolcvan erdélyi deák járt külföldi egyetemre ezeknek 57,4 %-a volt szász, 42,6 %-a volt magyar, illetve székely. A román lakosságból, amely a fent maradt adatok szerint Erdély népességének 25 %-a volt, külföldi egyetemeket még senki sem látogatott a XVI.-XVII. folyamán. Románok nyugati egyetemekre csak a XVIII. század második felében jutottak el. Ennek alapvetően két oka volt: a románok osztályhelyzete és vallása. A román lakosság majdnem kizárólag pásztor vagy földműves és teljesen analfabéta, és az ortodox egyházhoz tartozott. A nyugat-európai egyetemek kialakulásokkor katolikus intézmények voltak, aztán a XVI. századtól a protestánsok is megszervezték egyetemeiket Nyugat-Európában. Erdélyben a XVI. század második felétől több protestáns főiskola jött létre, ezért a felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek száma jelentősen nagyobb volt, mint akik az egyetemet is elvégezték. Mivel egyetem Erdélyben továbbra sem volt, a végzett diákok külföldi egyetemeket látogattak, hogy tovább képezzék magukat. Nekem nem sikerült összegyűjteni a főiskolát végzett diákok adatait és létszámát Erdélyben a XVI. és XVII. században, de ez a különböző kultúrák találkozása szempontjából nem annyira fontos, mint a külföldi egyetemek látogatása. Nagyon érdekes a külföldi diákok osztályösszetétele. Az egész XVI. és XVII. század folyamán az egyetemeken tanuló diákoknak csak a 3,8 %-a a nemes. Ebből pedig az következik, hogy a magyar lakosságból is elsősorban a városiak, a kisiparosok és kereskedők, az asztalosok, lakatosok, kovácsok stb. fiai látogatták az egyetemeket. (43) (Tudjuk, hogy a nemesek magyarok voltak.) Következésképpen túlnyomó többségben az akkori városi kispolgárságnak, kétkezi mesterembereknek a fiai voltak azok, akik megismerték és terjesztették a nemzetközi kulturális eredményeket és lakóhelyük, a városok voltak a kultúra legfontosabb központjai. Éppen ezért volt nagyon fontos tény, hogy Brassóban bolgár városi lakosság alakult ki, amelynek egy része teljes jogú városi polgár volt. Brassó bolgár polgárai ismerték és átadhatták a bolgár föld városi polgárainak a legfontosabb kulturális eredményeket. Meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak átadhatták a legfontosabb kulturális eredményeket, hanem valóban át is adták azokat, mert a szellemi termelés eredményeinek a cseréje, azaz a tudomány, a művészet, a technika vívmányainak a cseréje együtt halad az anyagi termelés termékeinek a cseréjével, az anyagi javak cseréjéről pedig Brassó és a bolgár városok között megfelelő adatokkal rendelkezünk. A legfőbb bizonyítéka annak, hogy Brassó és a bolgár városok között tartós kereskedelmi kapcsolat volt, maga a bolgár nyelv, amelyben külön fogalommá és állandó szókapcsolattá vált a „brassói áru”. A XVI. század 30-as éveire Brassó kapcsolatai Németországgal olyan eredményekre vezettek,

amelyeknek hatalmas kultúrtörténeti jelentőségük lett. 1533-ban, az egyetem elvégzése után visszatért Németországból Brassóba Johannes Honterus (1498-1549) Luther Márton és Melanchtonnál tanult Wittenbergben. Ebben az időben a Wittenbergi Egyetem Luther és Melanchton tevékenységének a színtere Nyugtat-Európa lelki és szellemi életének központja volt, ahonnan elterjedtek a reformáció eszméi. Ezek az eszmék nem az élettől elvonatkoztatott üres dogmák voltak, hanem az egész társadalom, a keresztyén egyház és a gyakorlati élet megújításának az elmélete. Luther az erkölcs központjába a munkát állította, az őszinte a képmutatástól mentes vallásosság bizonyítékának, kritériumának a szorgalmas, munkás életet tartotta. Ebben a vonatkozásban tényleg az eredeti keresztyénység erkölcséhez tért vissza. („Gondoljunk például: Thesszaloniki 3/10-re mert amikor nálatok voltunk azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.”) Luther azonban a munka mindenkire kiterjedő erkölcsi parancsát ki is egészítette. Kis kátéjának a végén a következőt írja: „Mindenki a maga dolgát jól tanulja, jól végezze…” Tehát Luthernél a munkát időben megelőzi a tanulás erkölcsi kötelessége, és nem az akármilyen vagy közepes tanulás, hanem a jó tanulás kötelessége. Másodszor nem elég csak dolgozni mindenki köteles saját munkáját jól végezni. Luther tehát ebben a vonatkozásban nem teljesen, csak „ mintha tért vissza a régihez”. Visszatérve a régihez azt új elemekkel bővítette, gazdagította. (Mindez nem jelenti azt, hogy a reformáció hívei minden lényeges vonatkozásban visszatértek az eredeti keresztyénséghez, ahogyan azt magukról őszintén állították és hitték.) Ez a tanulásra és becsületes munkára alapozott erkölcs érthető és rokonszenves volt az akkori városok saját munkájából élő kispolgárságnak. Luther eszméi nagyon gyorsan elterjedtek az akkori Magyarország minden részében, így Erdélyben is. Mivel a lutheri keresztyénség erkölcsében a tanulásnak elsődleges szerepe volt, az iskolák mint gomba az eső után úgy nőttek ki a földből ott, ahol a lutheri reformáció gyökeret eresztett. Honterus visszatérése után azonnal 1534-ben elemi és középfokú iskolát alapított, ahol az oktatást a humanizmusnak ugyanazokra az elveire helyezte mint Melanchton Németországban. (45) A XIX. század első évtizedében ebben az iskolában végezte tanulmányait Vaszil Aprilov író és a bolgár felvilágosodás egyik jelentős személyisége. Honterus gimnáziuma még most is létezik, mint a brassói német kisebbség iskolája. (Legalábbis remélem, amikor az 1990-es években Brassóban jártam még létezett. Ezt a gimnáziumot fent kellene tartani összeurópai támogatással mint német tannyelvű gimnáziumot, még akkor is, ha nem lesz elég német anyanyelvű tanuló a városban. A romániai nyomor miatt a szász ifjúság többsége elhagyta Brassót. A melanchtoni humanista oktatás tradícióinak élő folytatója lehetne ez a gimnázium.) 1543-ban Honterus oktatási reformokat vezetett be az általa alapított gimnáziumban és ekkor leányiskolát is létre hozott. A gimnáziumban az oktatás ingyenes volt. (46) Ez a tény Honterus igazi demokratizmusát bizonyítja, de nemcsak azt. Hiszen a város tartotta fenn a gimnáziumot. Ez pedig arról tanúskodik, hogy a város polgárai értették azt az igazságot, hogy az egész társadalom érdeke az, hogy tagjai mind külön-külön színvonalas oktatásban részesüljenek. (Sajnos ezt ma a gyakorlatban még Európa politikai és gazdasági vezetői sem értik, vagy ha értik, nem az egész társadalom érdekeiből indulnak ki.) Még 1535-ben hamarosan az iskolaalapítás után Honterus nyomdát hozott létre, hogy az iskolát elláthassa tankönyvekkel és kiadhassa a reformáció terjesztése szempontjából szükséges könyveket. Ez az első nyomdák egyike volt Magyarországon. (Magyarország 1541-ben, Buda török megszállása után szakadt három részre.) A humanizmus tudományos koncepciójának megfelelően Honterus elsősorban az antik klasszikusokat Platón, Arisztotelész, Hésziodosz, Seneca, Cató, Ciceró, Terentius, Quintilianus stb. műveit adta ki, az egyházatyák közül csak Augustinust publikálta. Az iskolai színház számára külön kiadta Terentius hat vígjátékát. A humanista írók közül rotterdami Erasmus szövegeit nyomtatta ki. 15391545 között hét ógörög és kilenc latin nyelvű könyvet jelentett meg. (47) Az evangélikus egyház, valamint az iskolai oktatás számára is kiadott műveket és eredeti alkotásokat is írt. Társadalmi és tudományos tevékenységének jellemzésére itt csak három művét említem meg: 1. Agenda für die Seelsorger und Kierchendiener in Sybenbürgen. Coronae, MDXLVII. Ezt az Ágendát az összehasonlító elemzés szerint Honterus valószínűleg az 1540-es „Lipcsei Ágenda” alapján írta. A könyv még Honterus életében megjelent. (48) 2. Honter, Johannes: Compedii gramatices libri dvo. I. H. C. MDLXVII. Latin nyelvtan. A latin nyelv ismertetésében Melanchton munkájára támaszkodott, de a konkrét anyag feldolgozásáan ererdeti is volt. A nyelvtan néhány fejezete még a szerző életében megjelent, de az egész mű együtt 1567-ben jött ki a nyomdából.(49) 3. Honter, Johannes: Rudimenta cosmografica, Coronae. Versben megírt földrajz tankönyv és atlasz. Az első kiadása 1541-ben jelent meg, amelyet több kiadás követett.

Protestáns istentiszteleti rendtartási könyv, nyelvtankönyv, földrajz tankönyv, mindezek mai szemmel teljesen különböző művek, amelyek belső kapcsolatban nincsenek egymással. Aki ma ágendát ír, az nem ír nyelvtant, és a nyelvtanárok nem írnak tankönyvet földrajzból is, és ráadásul versben. Honterus számára azonban ezek a művek a legszorosabb kapcsolatban álltak egymással. A reformáció ügye és győzelme számára szükség volt rájuk, Honterus pedig egész életét a reformáció ügyének szentelte. Az egységet a felsorolt művek között Honterus egyénisége, másrészt a társadalom igényei teremtették meg. Honterus életcélja a reformáció győzelme volt, és ezen a területen hatalmas sikereket ért el. Szülővárosa hamarosan követte őt, szász és magyar lakosai a reformáció hívei lettek. A reformáció eszméit a szászok egész Erdélyben elfogadták és a Brassó környéki magyarok is, tőlük pedig elterjedtek egész Erdélyben és Magyarországon. Természetesen a reformáció befogadására a talajt már előkészítették Honterus előfutárai azok a magyarországi diákok, akik már előtte német egyetemekre jártak, de mégis az ő személyes hatása adta meg a végső lökést ahhoz, hogy egy egész város nyíltan és egyszerre fogadja el a reformációt. Ő a reneszánsz és a humanizmus tipikus képviselője volt, energikus, sokoldalú egyéniség, akinek a tulajdonságai összhangban voltak egymással. Luther Márton nem véletlenül nevezte Honterust egyik hozzá írt levelében barátjának és „az Úr evangélistájának a magyarok között” („Evangelista Domini apud Hungaros”.) (50) Halála után, - amint erre már utaltam, - a reformáció Magyarország és azon belül Erdély vezető vallási irányzata lett. A reformáció nem maradt egységes, hanem két-három szárnyra szakadt. A reformáció győzelme után egyik szárnya sem vált államvallássá, hanem több éles vita után az erdélyi országgyűlés 1557-ben a vallási türelmet emelte törvénnyé, „minden ember követhesse azt a vallást, amelyiket a legjobban akarja”. (51) Ezzel minőségileg új helyzet keletkezett, az uralkodó államvallás helyébe nem egy másik államvallás lépett, hanem a vallásszabadság. Ez pedig az emberi gondolkodás és az emberi jogok történetében fontos fordulópont volt. Természetesen a heves vallási viták és összeütközések hevében nem mindenki és nem mindig tartotta meg ezt a törvényt, de ezután a vallásszabadság lett a norma, és annak megsértése lett törvénytelenség. Magától értetődik, hogy nem kell modernizálni ezt a törvényt, ez nem volt több, mint amit a vallások közti választás szabadsága. Ez a törvény nem biztosítja a materializmus és ateizmus szabadságát, a politikai meggyőződés szabadságáról nem is beszélve. Tehát ez a törvény nem biztosította a teljes lelkiismereti szabadságot, még a vallások teljes egyenlőségét sem, hiszen a vallásokat két csoportra osztották, bevett vallásokra és megtűrt, vagy csak egyszerűen „tűrt” vallásokra. Természetesen egyiket sem üldözték, csak a bevett vallások bizonyos adókedvezményekkel és pénzügyi támogatással rendelkeztek, míg a megtűrt vallások nem. Ugyanakkor ez a törvény hatalmas lépés volt előre a teljes lelkiismereti és világnézeti szabadság felé. A materializmus szabadságának a hiányát még nem vették észre, mert a többség szellemi fejlődésében még igény sem volt rá, a politikai szabadságjogokat pedig azért nem követelték, mert a politikai kérdéseket is vallási terminológiában vitatták meg, így a vallási szabadság burkolt formában politikai szabadságjogokat is tartalmazott. Összeurópai vonatkozásban különösen fontos volt az a tény is, hogy teljesen szabad, „bevett” vallás lett az unitárius vallás, ami akkor ismeretlen volt egész Európában. Mindez csak négy évvel azután történt az erősen kálvinista befolyás alatt álló Erdélyben, hogy Genfben Kálvin híve az unitárius vallás alapítóját Servet Mihályt megölték. Később a genfi kálvinisták is megbánták kegyetlen bűnüket, de ez sem változtat azon a tényen, hogy kezdetben ők sem voltak a következetes szabadság hívei. Az unitárius vallás bevett vallásként történt elismerésének közvetlenül politikai jelentőség is volt, mert a protestáns vallások közül is csak ők követelték már itt a földön a teljes szociális egyenlőséget és a társadalmi igazságosságot. Befolyásos vallássá sosem váltak, de puszta megmaradásuknak is nagy jelentősége volt, mert az egyetlen olyan protestáns egyház voltak, amely őrizte a szociális igazságosság eszményét. Az ortodox egyház a megtűrt vallások kategóriájába került, azaz minden külső társadalmi támogatás nélkül maradt, de teljesen szabadon tevékenykedhetett és tagjait nem zaklatták és természetesen nem tartották eretnekségnek sem. Vége az 5. résznek Következő rész:

Hatodik rész (13.számban)

Erkölcs és jog 1920 -as "numerus clausus" törvény --Ez az l920. szeptemberében bevezetett, Haller István vallás -és közoktatásügyi miniszter által előterjesztett numerus clausus ( zárt, vagyis maximalizált számok) törvény, - akkori nevén törvénycikk- teljes szövege. Valamint a hozzá fűzött szerkesztőségi magyarázat.

1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról 1. § A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható. Az egyes karokra (szakosztályokra) felvehető hallgatók számát az illetékes kar (a műegyetemen a tanács) javaslata alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. Rendkívüli hallgatók csak abban az esetben vehetők fel, ha a hallgatóknak az előző bekezdésben foglaltak szerint megállapított létszáma rendes hallgatókkal nem telt volna be és csak a megállapított létszám-kereten belül. Ez az intézkedés a jog- és államtudományi karokon (jogakadémiákon) az államszámviteltanra beiratkozókra nem vonatkozik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban az illetékes karok meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértőleg ezeknek a rendkívüli hallgatóknak a létszámát is megállapíthatja. 2. § Az 1. § rendelkezései az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók, valamint a bölcsészettudományi (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi és mennyiségtan-természettudományi), továbbá az orvostudományi karokra középiskolai érettségi bizonyítvány birtokában beiratkozva volt rendkívüli hallgatók további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók. 3. § Az 1. § intézkedései szerint beiratkozónak az illetékes karhoz (műegyetemen a tanácshoz) benyújtott folyamodással kell a beiratkozásra engedélyt kérnie. A beiratkozási engedélynek az 1. § rendelkezései szerint megállapított létszám-kereten belül való megadása, vagy megtagadása felett az illetékes kar tanárainak (műegyetemen a tanácsnak) teljes ülése végérvényesen határoz. Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét. Hasonlóképen csak az illetékes kar (műegyetemen a tanács) teljes ülésén megadott engedéllyel iratkozhatnak be a 2. § alapján beiratkozni kívánók is. Ezeknek beiratkozására vonatkozó szabályokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg. 4. § Ezt a törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba, a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.

Megjegyzések. Ez az l920. szeptemberében bevezetett, Haller István vallás -és

közoktatásügyi miniszter által előterjesztett numerus clausus ( zárt, vagyis maximalizált számok) törvény, - akkori nevén törvénycikkteljes szövege. A törvényalkotó és az 'új történészek' arra hivatkoznak, hogy a Trianon utáni csökkent terület és népesség miatt újból meg kellett határozni a felsőoktatásba felvehető diákok számát, hogy a képzés színvonala megfelelő legyen, és elkerüljék az értelmiségi túlképzést is. Ugyanezt mások a fasiszta törvényhozás első európai megjelenésének tartják. Mi viszont arra szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét, hogy ez -bár egy szó sem esik benne a zsidókról - valójában ellenük irányul. Kódolt szöveg, melyben a faj szerinti arányosság követelménye az ő kizárásukra irányul. A nemzethűség, erkölcsi megbízhatóság pedig olyan szubjektív fogalmak, melyek az uralkodó osztály tetszése szerinti válogatást szolgálják, s konzerválják műveltségbeli és gazdasági előnyüket. 'Nem a jogrendet kell most megmenteni, hanem a keresztény magyarságot.' 'A zsidókérdés valójában faji kérdés. A judaizmus nem egy vallásos szekta, hanem pontosan meghatározott faj vagy nemzet, amely szemben áll a honos fajjal, az állam fő támaszával.' (Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök) Történeti körülmények: A trianoni békével az ország területe 71,5 %-kal népessége 63,6 %-kal. csökkent. Egyetemei száma viszont nem: a megmaradt országba átköltöztek a korábbi egyetemek, ( Kolozsvárról Szegedre, Pozsonyból Pécsre) így valójában kevesebb lakosra több intézmény jutott. Valós probléma volt viszont az, hogy az országba nagy számban özönlöttek a magyar nemzetiségű, állásra váró értelmiségiek és a csak magyarul tudó hivatalnoki réteg. Ezeket, valamint a Prohászka és követői szerinti 'állam támaszainak következő nemzedékeit kellett privilegizált helyzetbe hozni az egyéb népfajok'-hoz és

nemzetiségekhez tartozókkal szemben. ( A nemzetiségektől való félelem nyilvánvalóan irreális, maradnak a zsidók, akik a korábbi években valóban 25- 30 %-ot képviseltek a felsőoktatásban. ) Az állam támaszai, a honos faj természeten az úri, keresztény középosztály,ahogy a nemzethűséget értelmezték, miután folyamatosan rágalmazták a zsidókat. ( Nemzetidegen kultúrájukkal elnyomják, fertőzik a magyar népet, az első világháborúban számarányuk alatt vettek részt, míg a hazafiak a fronton harcoltak, ők az egyetemeken ültek, valójában az ő művük a proletárdiktatúra is. Az Egyenlőség című lapban. Szabolcsi Lajos statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a háborús részvételre vonatkozó érvek hamisak, ez ügyben pert is nyert. ) Jogi problémák: Az l867-es emancipációs törvény önmagáért beszél. Két vagy három mondatból áll, szövege szerint a zsidóság polgári és politikai jogok gyakorlásában azonos jogállású az ország keresztény lakosságával, - minden korábbi, ettől eltérő rendelkezés semmis. Újabb állomás a két, l895-ös törvény, melyek közül a XLII . számú ( Az izraeli vallásról cimú) a zsidó vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánítja. Többségünk erről tud, magam is csak most fedeztem fel a XLIII. számút (címe : A vallás szabad gyakorlásáról ) melynek egyik bekezdése szerint: ' A polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független.' Vagyis: a XIX.századvégi törvénykezés a zsidóságot nem népnek, nem nemzetiségnek, s főleg nem fajnak titulálja, állampolgári és vallási jogaiban egyenlőnek deklarálja. Ehhez képest az antiszemita érában népfajként, méghozzá a honos, keresztény, nemzethű többségre ártalmas fajként írták le, akik ellen kirekesztéssel kell védekezni.

A kirekesztések sorában az első a numerus clausus törvény volt, melyet 1938tól az antiszemita törvények hosszú sora követett, - egészen az eufemisztikusan koncentrációs táboroknak nevezett haláltáborokig. (Megjegyzem, hogy numerus clausus törvény az Egyesült Államokban és Lengyelországban is volt . A lengyelt l937-ben vezették be, ott 10 %-ban határozták meg a felvehető zsidók számát, ami a lakossági arányuknál kisebb volt. Az Egyesült Államokban magánegyetemeken érvényesült, s több évtizedig, egészen 1952-ig.fennállt. ) Hatása, utóélete A zsidók egyetemi életét az antiszemita diákegyesületek ( MOVE, Magyar Országos Véderő Egyesület, Ébredő Magyarok Egyesülete, Etelközi Szövetség ) is keserítették. Rendszeres volt megalázásuk, megverésük, voltak halálesetek is. A hatóságok ( ha akartak sem avatkozhattak be ) az egyetemi autonómia miatt. A tehetősebbek külföldön tanultak, - egy részük vissza sem tért. Nemzetközi zsidó és nem zsidó szervezetek tiltakoztak a törvény ellen, - a magyar zsidó szervezetek azonban nem. Érvelésük az volt, hogy inkább tűrik a sértő és megalázó helyzetet, minthogy a trianoni veszteségből jogokat követeljenek (?) . l928-ban a bethleni konszolidáció alatt a törvényt formálisan visszavonták, az új törvény azonban továbbra is fenntartotta a nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság követelményét, új elemként pedig a szülők foglalkozását vezette be. A törvény visszavonása sem ment egyszerűen a ';nemzethű' diákegyesületek vertek, tiltakoztak, sztrájkoltak, csak a diákegyesületek igazolt tagjait engedték be az egyetemre. A Dél-Magyarország c. lap 1927. május 27-i száma szerint Dr. Tóth Károly a szegedi Ferenc József Tudományegyetem

rektora újságírói kérdésre azt feleli, hogy (a numerus clausust) politikai szempontból nem kívánja értékelni, mert az nem az egyetem dolga, gazdasági szempontból azonban hasznosnak tartja, mert a törvény a lateiner osztály számára előnyös, csökkenti azok konkurenciáját 'akik megélhetést akarnak teremteni maguknak a diplomával.' Kulturális szempontból azonban nem tartja jónak, mert annál fejlettebb a nemzet, minél több a tanult fő.

1938 A második zsidótörvény Törvényszöveg A második zsidótörvény szövege



1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról 1. § Felhatalmaztatik a m. kir. minisztérium, hogy a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosítása végett szükséges és halaszthatatlanul sürgős intézkedéseket, - ideértve az értelmiségi munkanélküliség leküzdése végett szükséges intézkedéseket is, - a jelen törvény kihirdetésétől számított három hónap alatt az alábbi §-okban megjelölt tárgykörben és alapelvek szerint rendeletben tegye meg abban az esetben is, ha az intézkedés egyébként a törvényhozás ügykörébe tartoznék. 2. § Utasíttatik a m. kir. minisztérium, hogy: a) akár időszaki, akár nem időszaki lap kiadója, szerkesztője vagy a lapnak állandó munkaviszonyban álló munkatársai részére sajtókamara; b) színművészek, filmszínészek, színházi és filmrendezők, úgyszintén színművészeti és filmművészeti ügyvezetők és ügykezelők, valamint színházaknál és a filmiparban alkalmazott művészi segédszemélyzet (karszemélyzet) részére színművészeti és filmművészeti kamara felállításáról gondoskodjék. A sajtókamara, illetőleg a színművészeti és filmművészeti kamara feladata: az újságírás és a lapkiadás, illetőleg a színművészet és filmművészet körében a nemzeti szellem és keresztény erkölcs követelményeinek érvényre juttatása és biztosítása, a kamara kötelékébe tartozók testületi és szociális érdekeinek képviselete, hivatásuk erkölcsi színvonalának és tekintélyének megóvása, a hivatásuk gyakorlásával járó jogok védelme és kötelességeik teljesítésének ellenőrzése, felettük fegyelmi hatóság gyakorlása, állásfoglalás és javaslattétel az újságírásra és a lapkiadásra, illetőleg a színművészetre és a filmművészetre vonatkozó kérdésekben. Akár időszaki, akár nem időszaki lap kiadója, szerkesztője, vagy a lapnak állandó munkaviszonyban álló munkatársa csak az lehet, aki a sajtókamara tagja. Színháznál, mozgófényképet előállító és kölcsönzés útján vagy másként forgalombahozó vállalatnál az

első bekezdés b) pontjában meghatározott foglalkozások körében rendezőként, előadóként vagy művészeti segédszemélyzet tagjaként csak azt szabad alkalmazni, aki a színművészeti és filmművészeti kamara tagja. A vallás- és közoktatásügyi miniszter indokolt esetben közérdekből kivételt tehet. 3. § A sajtókamarának, úgyszintén a színművészeti és filmművészeti kamarának tagja csak magyar állampolgár lehet. A tagság egyéb feltételeit a m. kir. minisztérium rendeletben állapítja meg. 4. § A sajtókamara, úgyszintén a színművészeti és filmművészeti kamara tagjaiul zsidók csak olyan arányban vehetők fel, hogy számuk a kamara összes tagjai számának húsz százalékát ne haladja meg. Ebbe a húsz százalékba nem lehet beleszámítani: a) a hadirokkantat, a tűzharcost, továbbá hősi halált halt szülőnek gyermekét és a hadiözvegyet; b) azt, aki az 1919. évi augusztus hó 1. napja előtt tért át valamely más bevett felekezetbe és megszakítás nélkül ugyanennek a felekezetnek a tagja; c) a b) pont alá eső szülőnek olyan leszármazóját, aki nem az izraelita felekezet tagja. 5. § Akár időszaki, akár nem időszaki lapnál állandó munkaviszonyban álló munkatársul a 4. § első bekezdése alá eső személyeket csak olyan arányban szabad alkalmazni, hogy számuk az állandó munkaviszonyban álló munkatársak számának húsz százalékát ne haladja meg; bármely címen kifizetett illetményük évi összege pedig nem haladhatja meg az ilyen munkaviszonyban álló összes munkatársak bármely címen járó illetményei évi összegének húsz százalékát. Ezeket a rendelkezéseket a munkaadó az 1939. évi december hó 31. napjáig köteles végrehajtani. A m. kir. miniszterelnök a végrehajtás módjára utasításokat adhat és közérdekből indokolt esetben a jelen § rendelkezései alól kivételt tehet. Akár időszaki, akár nem időszaki lapnál a kiadóhivatali személyzet, úgyszintén a szerkesztőségi segédszemélyzet tagjaként alkalmazottakra a 8. § rendelkezései irányadók. A 4. § második bekezdését a jelen § rendelkezései tekintetében is megfelelően alkalmazni kell. A jelen § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni azokra a lapokra, amelyek kizárólag hitéleti kérdésekkel és a felekezet ügyeivel foglalkoznak. 6. § A vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg, hogy az egyes színházaknál, úgyszintén a mozgófényképet előállító és kölcsönzés útján vagy másként forgalombahozó egyes vállalatoknál milyen arányszámban lehet a 4. § első bekezdése alá eső személyeket a 2. § első bekezdésének b) pontjában meghatározott munkakörben alkalmazni. 7. § Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarák tagjaiul a 4. § első bekezdése alá eső személyeket csak olyan arányban lehet felvenni, hogy számuk az összes tagok számának húsz százalékát ne haladja meg. Mindaddig, amíg az egyéb kamarai tagok arányszáma az összes tagok számának nyolcvan százalékát el nem éri, a 4. § első bekezdése alá eső személyt a kamara csupán az újonnan felvett tagok öt százaléka erejéig vehet fel. Az illetékes miniszter a kamara felterjesztésére indokolt esetben közérdekből kivételt tehet. A 4. § második bekezdését a jelen § esetében is meglehetősen alkalmazni kell. 8. § Az 1937:XXI. törvénycikk hatálya alá eső olyan vállalatnál, amelynél a tisztviselői, kereskedősegédi vagy más értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma tíz vagy ennél több, a 4. § első bekezdése alá eső személyeket csak olyan arányban szabad alkalmazni, hogy számuk a vállalatnál értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak számának húsz százalékát ne haladja meg; bármi címen kifizetett illetményük évi összege pedig nem haladhatja meg az értelmiségi munkakörben alkalmazottak bármi címen járó illetményei évi összegének húsz százalékát. Az a vállalat, amelynél az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak számában a 4. § első bekezdése alá

eső személyek száma az előző bekezdésben meghatározott arányszámnál nagyobb, a 4. § első bekezdése alá eső személyt értelmiségi munkakörben csupán az újonnan felvett tagok öt százaléka erejéig vehet fel mindaddig, amíg a 4. § első bekezdése alá eső személyek száma az értelmiségi munkakörben az előző bekezdésben meghatározott arányszámot meghaladja. Az arányszám egyenletes elérésének részletes szabályait a m. kir. minisztérium rendelettel állapítja meg olyképpen, hogy szabály szerint el kell érni az előbbi bekezdésben meghatározott arányszámot az 1943. évi június hó 30. napjáig, ezt a határidőt a m. kir. minisztérium az illetékes miniszter előterjesztésére indokolt esetben közérdekből az 1948. évi június hó 30. napjáig meghosszabbíthatja. A m. kir. minisztérium az illetékes miniszter előterjesztésére a jelen bekezdésben meghatározott rendelkezések alól indokolt esetben közérdekből kivételt tehet. Az 1937:XXI. törvénycikk hatálya alá eső olyan vállalatnál, amelynél a tisztviselői, kereskedősegédi vagy más értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma tíznél kevesebb, a 4. § első bekezdése alá eső alkalmazottaknak a többi alkalmazottakkal szemben az 1938. évi március hó 1. napján fennállott arányszámát a 4. § első bekezdése alá eső személyek javára megváltoztatni nem szabad. Az 1938. évi március hó 1. napja után keletkezett vállalatokra az első bekezdés rendelkezése irányadó. A 4. § második bekezdését a jelen § esetében is megfelelően alkalmazni kell. 9. § Az 1931:XXVI. törvénycikkben a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseknek rendeleti úton megtételére adott és legutóbb az 1937:X. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazásnak az 1938. évi június hó 30. napján lejáró határideje az 1939. évi június hó 30. napjáig meg-meghosszabbíttatik, mégpedig azzal a kiegészítéssel, hogy a felhatalmazás kiterjed a termelés folytonosságának biztosítását célzó rendelkezések megtételére is. Az 1931:XXVI. törvénycikknek az 1932:VII. törvénycikkel kiegészített rendelkezései egyébként változatlanul hatályban maradnak és hatályban marad az 1937:X. tc. 2. és 3. §-a is. 10. § A jelen törvény kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a m. kir. minisztérium gondoskodik. Felhatalmaztatik a m. kir. minisztérium, hogy a jelen törvény rendelkezéseinek végrehajtása végett, valamint az értelmiségi munkanélküliség leküzdésére szolgáló intézkedések végett adatszolgáltatási kötelességet állapítson meg, hogy gondoskodjék az adatszolgáltatás helyességének ellenőrzéséről, továbbá, hogy rendelkezésének megszegését vagy kijátszását kihágásnak minősíthesse s hogy a kihágás büntetésére az 1931:XXVI. tc. 3. §-ában foglalt rendelkezéseket állapíthassa meg, végül arra is, hogy a rendelkezéseket megszegő vagy kijátszó vállalat élére a vállalat költségére vezetőt rendeljen mindaddig, amíg a rendelkezéseknek a vállalat eleget nem tett.

1938 A második zsidótörvény értelmezése DR. Sz. A. Törvényértelmezés



E szöveget általában az első zsidótörvénynek tartják. Mi helyesebbnek tartanánk másodiknak nevezni, mert véleményünk szerint ugyanazon cél motiválja és ugyanaz a szellem nyilvánul meg benne, mint a majdnem 20 évvel korábbi numerus clausus törvényben. A kettő közötti formai különbség az, hogy az első még nem nevezi meg nyíltan, hogy kik ellen irányul, míg a második egyértelműen megjelöli a zsidókat. Ez arra mutat, hogy a csaknem két évtizedes nevelés beért, nem volt szükség leplezésre. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az összes zsidóellenes törvény (kezdve az 1920-astól, folytatva a mostanival és az l939, l940, l941 és l942-ben hozottakkal, - l941-ben két, l942-ben három törvény) olyan időszakban született, melyben a magyar állam független volt. Ezek a törvények a bécsi döntések után 1 millió körüli állampolgár életkörülményeit határozták meg, (s a később hozott rendeletek százaival

együtt) közvetve 800000-nél több ember meggyilkolásáért felelősek. (600000-re teszik a mai magyar terület emberveszteségét, a nagyobb szám az elfoglalt területekre vonatkozik.) A törvény indoklása rengeteg statisztikai adatot tartalmaz, részletesen sorolja, hogy az 1920-as, l930-as és l935-ös évben – feltehetően ekkor népszámlálások voltak – az országnak hány zsidó lakosa volt, s ez milyen arányt jelent. Ugyanilyen részletességgel foglalkozik azzal, hogy az egyes foglalkozási ágakban milyen volt a zsidók aránya.

Míg a numerus clausus a felsőoktatásban határozta meg a felvehető zsidó hallgatók számát, a most bemutatott törvény a kirekesztést a kultúra és a gazdasági élet területén szabályozza. Ürügye a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosítása – ez volt a törvény indoklásának címe – indoka az, hogy a kiegyezés után megindult tőkés fejlődésbe különböző okokból a zsidók intenzívebben tudtak bekapcsolódni, mint mások. (Az éppen csak felszabadított jobbágyságnak sem vagyona, sem iskolázottsága nem volt, csak bérmunkás válhatott belőle, a földesurak tőke- és hitelhiánnyal küszködtek, s az a városi polgárság, amely kézművesként, kereskedőként némi előgyakorlatot szerzett, nem tudott váltani, nem volt alkalmas arra, hogy a korábbi szűk kereteiből a kapitalista módra váltson.) A zsidóság viszont a hagyományos foglalkozási ágak gyakorlásától el volt tiltva, földbirtoka, de még földje sem lehetett, évszázadokig az is bizonytalan volt, hogy a lakóhelyén megmaradhat-e, s meddig. Ezzel szemben évszázados gyakorlata volt a kereskedésben, pénz- és hitelügyletekben . Ez tény, az viszont antiszemita ideológia, amiből ez a törvény megszületett. Ugyanabból a feltevésből indult ki a törvényalkotó, mint a numerus clausus idején, s mindvégig, amíg zsidóellenes törvények, rendeletek születtek, gyakorlatok folytak: hogy a zsidóság faj, amelynek érdekei ellentétesek a honi lakosokéval. „Tagadhatatlan ugyanis, hogy a magyar szellemiségnek aligha lehetnek aggálytalan kifejezői a zsidóságnak azok az elemei, amelyek a magyarságnak csak külső vonásait vették fel, de nem eresztettek még mélyebb gyökeret több nemzedékkel a magyar talajba.” „Mind szélesebb körű lett annak a felismerése, hogy a zsidóság sajátos, minden néptől élesen elkülönülő népcsoport. Származásbeli különbségei és területi szétszórtsága ellenére évezredek óta élettani és lelki elkülönülésben él. Elkülönülése következtében faji, élettani, lelki, szellemi és érzelmi egység…(ezért) idegenek maradnak a népek összességének és minden népnek a testében, hogy az őket vendégül befogadó népekbe való beolvadási törekvésük ellenére mindig továbbél bennük az ösztönös hajlam, hogy zárt fajiságukban megmaradjanak.” ( A törvény indoklásából) A törvény szerkezete: Az 1.§ technikai jellegű, felhatalmazást ad arra, hogy a minisztérium a jelen törvény végrehajtására a törvény kihirdetésétől számított 3 hónapon belül rendeletet hozzon. Mai szemmel nézve ebben az a különös, hogy e felhatalmazás a törvényhozás illetékességébe tartozó ügyekre is szól. Abban a korban azonban ez rutin lehetett, például a jelen törvény 9.§-a kizárólag erről szól. Az abban hivatkozott 1931.évi XXVI. törvény ugyanis a törvény helyett hozott rendeletek érvényességének határidejét hosszabbítja meg. A 2.§ kamarák felállítását állapítja meg a sajtó-, színház- és filmművészeti dolgozók részére, beleértve a technikai személyzetet is. Elrendeli, hogy e foglalkozási ágakban csak kamarai tagok dolgozhatnak. ( Ügyvédi, orvosi, mérnöki kamarák e törvény 7.§-ából kitűnően már léteznek) A 3.§ megállapítja, hogy kamarai tag csak magyar állampolgár lehet, további feltételeket a miniszteri rendelet állapítja meg ( - képesítés, magyar nemzeti szempontból értékelendő megbízhatóság, erkölcsi feddhetetlenség stb.) A 4.§ megállapítja a kamarákba felvehető zsidók arányszámát és kiemeli a kivételeket. Az 5.§ a zsidók jövedelmére vonatkozik. A 6. § a vallás- és közoktásügyi miniszter hatáskörébe utalja, hogy az egyes színházaknál, filmvállalatoknál és filmforgalmazóknál milyen arányban foglalkoztathatók zsidók színészként, filmszínészként, vagy akár segédszemélyzetként. A 7. § szól az ügyvédi, orvosi, mérnöki kamarákról. Minthogy ezek korábban létesültek, s ezeknél is a 80-20% arány a kívánatos, az újonnan felvehető zsidók számát 5%-ban határozza meg mindaddig, amíg a másik oldal a 80 %-ot el nem éri. A 8.§ az 1937. évi XXI. törvényre hivatkozik. Ez a törvény a szolgálati viszonyt (ma munkaviszonynak nevezzük) és annak következményeit határozza meg. (Szolgálati viszony minden munkaviszony, kivéve a

közszolgálatit, mezőgazdaságit és a közlekedési vállalatoknál betöltöttet, valamint a vezetői állásokat.) Ez a szakasz azt jelenti, hogy a 2O %-os kvótát kiterjeszti a törvény a gazdasági élet minden területére, a magán munkáltatókra is. A végrehajtás ütemében differenciál, aszerint, hogy a foglalkoztatottak száma 10 alatt vagy fölött van. A 9. és a 10. § technikai jellegű, leszámítva a 10.§ azon rendelkezését, amely kihágásnak minősíti e törvény rendelkezéseinek megszegését, illetve megteremti annak lehetőségét, hogy a rendeletet végre nem hajtó vállalatok élére annak költségére a rendelkezések végrehajtásáig vállalati vezetőt nevezzenek ki. Dr. Sz. A.

A női egyenjogúság és az általános választójog története Angliában Szász Benjámin "...minden feltétel nélküli, teljesen szabad és általános választójog csak 1928 óta létezik! Ez a tényleges története a sokat dicsért angol parlamenti demokráciának."

Szász Benjámin A női egyenjogúság és az általános választójog története Angliában

E rövid cikk megírása a Socialism Today / Szocializmus Ma / című folyóirat késztetett. (Vékony kis folyóirat, összesen 32 lap, de Magyarország számára egy ilyen terjedelmű marxista elméleti folyóirat is nagyon sokat jelentene.) Nálunk, Magyarországon a nyugat-európai és konkrétan az angliai politikai jogokról, azok kialakulásáról mind a mai napig illúziók élnek az emberek fejében. Sokan komolyan hiszik, hogy a kapitalizmus automatikusan együtt jár és mindig együtt járt a szabad és általános választójoggal, és nem tudják, hogy ez a jog hosszú, elkeseredett és áldozatos harc eredménye még a demokrácia példaképeként emlegetett Angliában is. A XIX. Század végéig a választójog nem terjedt ki minden férfi állampolgárra Angliában, vagyoni helyzethez volt kötve, azaz a legnagyobb társadalmi osztálynak, a proletariátusnak, jelentős része ki volt zárva az egyik legfontosabb politikai jog gyakorlásából. Természetesen nem válaszolhattak a nők sem! A helyzet országonként más és más volt, de a XIX. században minden nyugat-európai polgári demokrácia makacsul és nyíltan arra törekedett, hogy a választópolgárok köréből kizárja a legszegényebb rétegeket, azaz a munkásosztályt, vagy legalább annak nagyobb részét. Angliában, 1867-ben felnőtt férfi lakosságnak csak 38 százaléka, 1884-ben is csak 50 százaléka vehetett részt a parlamenti választásokon. A nők kizárása a választásokból áttételesen szintén a munkásosztály ellen irányult / különösen Angliában, ahol nagy volt a munkásnők aránya a dolgozók között /, mert a nők választójoga megduplázta volna a munkásoszályhoz tartozó szavazók számát. Az angol nők harca a választójogért még a XIX. század közepén bontakozott ki. A múlt században csak nagyon kevés vívmányt harcoltak ki. Az első erdményeket helyi szinten érték el, már a múlt század végén részt vehettek a nők is a helyi tanácsok megválasztásában. / A local council magyarul helyi tanácsot jelent. / Azonban ez a jog is csak a vagyoni cenzuson belül érvényesült, ne felejtsük el, hogy ekkor még vagyoni okokból a felnőtt férfiak fele nem szavazhatott. A századforduló mégis bizonyos változást

hozott, a nők harca erősödött, egyre nagyobb tömegek vettek részt benne, 1908-ban 250 000 nő tüntetett a Hyde Parkban Londonban a női választójogért. A hatalom először erőszakkal válaszolt. Több ezer női aktivistát börtönöztek be, amikor az üldözött nők éhségsztrájkba kezdtek, többet közülük erőszakkal tápláltak. 1913-ban egy aktivista nőt Emily Davidsont egy tiltakozó akció során egy ló felrúgta és meghalt. Az egyre erősödő hősies harc csak 1918-banhozott eredményt, ekkor terjesztette ki az angol parlament vagyoni megszorítás nélkül a parlamenti képviselők megválasztásának jogát minden nagykorú / 21 éves / angol férfire és 31 éves nőre, csak 1928-ban szállították le a nőknél is 21 évre a korhatárt. Tehát minden feltétel nélküli, teljesen szabad és általános választójog csak 1928 óta létezik! Ez a tényleges története a sokat dicsért angol parlamenti demokráciának. A döntő 1918-as év kapcsán azonban nem szabad megfelejtkezni egy másik, és egyetemes történelmi szempontból még jelentősebb eseményről, az 1917-es pétervári nagy októberi szocialista forradalomról. Ez a forradalom megadta minden orosz dolgozónak - köztük a nőknek is -, a választójogot, és még annál többet is, lehetővé tette számunkra, hogy a saját országuk tényleges tulajdonosai legyenek, hogy tevékenyen alakíthassák sorsukat. Egy olyan demokráciának a lehetőségét csillantotta fel és teremtette meg annak csíráit, amely sokkal szélesebb, átfogóbb és mélyebb, mint a mai annyit dicsért parlamenti rendszer. Az angol uralkodó elit ennek az új demokráciának a lehetőségétől ijedt meg, és vált annyira engedékennyé. Sajnos ez az új, valóságosan önigazgató, a nép mind szélesebb rétegeinek aktivitását biztosító demokrácia nem bontakozhatott ki teljesen, a sztálini önkény felszámolta, puszta formalitássá tette. Ugyanakkor csak a vak nem látja, hogy napjainkban a parlamenti rendszer szintén válságban van, hogy funkcióját, a nép tényleges érekeinek képviseletét és védelmét nem valósítja meg, hogy a lényeges kérdések nem is a parlamentben dőlnek el. Angliában már értelmező szótári példamondatként szerepel, az a tény, hogy a valóságos hatalom nem a nép választott vezetőinek a kezében van, hanem valahol máshol. A polgári demokrácia is puszta formalitássá vált. Ezek után logikus a kérdés, megérte-e a harc. Meggyőződésem szerint igen, mert e harc nélkül még rosszabb helyzetben lenne a világ, ezért gondolatban hajtsunk fejet a bátor angol nők és a nagy októberi szocialista forradalom résztvevőinek tiszteletére.

(Ez az írás már korábban megjelent nyomtatásban, a Szabadság hetilapban még jóval a Munkáspárt kettészakadása előtt. Mivel aktualitását nem vesztette el, a szerző javaslatára mi is közöljük.)

Az 1939 -es III. Zsidó törvény . Az 1939 -es III. Zsidó törvény szövege

1939. évi IV. törvénycikk

a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról 1. § A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki ő maga vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait. Az előző bekezdésben meghatározott személyek közül nem lehet zsidónak tekinteni azt, aki az 1939. évi január hó 1. napja előtt kötött házasságból származik, ha szülői közül csak az egyik és nagyszülői közül is legfeljebb kettő volt az izraelita hitfelekezet tagja és ha 1. mindkét szülője már a házasságkötéskor valamely keresztény hitfelekezet tagja volt és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, vagy 2. szülőinek házasságuk megkötése előtt a törvényben meghatározott módon kötött megegyezése értelmében a keresztény szülő vallását követi és a házasság megkötésekor izraelita vallású szülő az 1939. évi január hó 1. napja előtt valamely keresztény hitfelekezetre tért át és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, vagy 3. születésétől kezdve keresztény hitfelekezet tagja volt, vagy élete hetedik évének betöltése előtt keresztény hitfelekezet tagjává lett, izraelita vallású szülője az 1939. évi január hó 1. napját megelőzően vált valamely keresztény hitfelekezet tagjává és mind őmaga, mind a szülője ezentúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt. Az első bekezdésben meghatározott személyek közül nem lehet zsidónak tekinteni azt sem, aki a) az 1919. évi augusztus hó 1. napja előtt lett keresztény hitfelekezet tagjává és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, ha zsidó szülői illetőleg zsidó szülője - amennyiben pedig szülői az 1848. évi december hó 31. napja után születtek, ezek zsidó felmenői - az 1849. évi január hó 1. napja előtt Magyarország területén születtek; b) a jelen törvény értelmében zsidónak nem tekintendő személlyel az 1939. évi január hó 1. napja előtt kötött házasságot, ha ebből a házasságból született vagy születendő gyermekei közül egyiket sem kell a jelen törvény értelmében zsidónak tekinteni; c) a jelen § értelmében zsidónak nem tekintendő ivadéka; d) legkésőbb az 1939. évi január hó 1. napja óta valamely keresztény hitfelekezet kötelékébe tartozó és egyébként az a) pontban meghatározott személyi kellékeknek megfelelő szülőknek olyan ivadéka, aki születésétől kezdve keresztény hitfelekezet tagja. A második és a harmadik bekezdés rendelkezései nem terjednek ki arra, aki a jelen törvény hatálybalépése után a jelen § értelmében zsidónak tekintendő személlyel köt házasságot. A jelen § rendelkezéseit a házasságon kívül született gyermekekre is megfelelően alkalmazni kell. A harmadik bekezdés a), valamint d) pontjában meghatározott személyekre és ivadékaikra az 5. § első bekezdésében, a 6., a 7., a 10., a 15., a 16. §-okban és a 19. § második bekezdésében megállapított korlátozó rendelkezéseket alkalmazni kell. Utasíttatik a minisztérium, hogy - amennyiben annak szüksége felmerül, hogy egyes személyek a jelen törvény hatálya alól megfelelő intézmény felállítása útján, a nemzet különleges érdekéből kivételesen mentesíttessenek - ily intézmény létesítésére az országgyűlésnek megfelelő előterjesztést tegyen. 2. § Amennyiben a jelen törvény máskép nem rendelkezik, rendelkezéseit nem lehet alkalmazni: 1. olyan tűzharcosra (1938:IV. tc. 1. §), vagy az 1914-1918. évi háborúban hadifogságot szenvedettre, aki a sebesülési érem viselésére jogosult és az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legalább egy ízben kitüntetésben részesült, vagy olyan hadirokkantra, aki az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásáért legalább egy ízben kitüntetésben részesült; 2. arra, akit az 1914-1918. évi háborúban ezüst vagy arany vitézségi éremmel tüntettek ki, vagy aki az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásáért más kitüntetésben legalább két ízben részesült, valamint arra, akinek atyját az 1914-1918. évi háborúban arany, vagy legalább két ízben nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki; 3. arra, akit az 1914-1918. évi háborúban a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel tüntettek ki, vagy aki ennél magasabb és ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetésben részesült, valamint ennek gyermekeire; 4. arra, aki a jelen törvény hatálybalépésekor legalább ötven százalékban hadirokkant, továbbá annak feleségére és gyermekeire, aki a jelen törvény hatálybalépésekor hetvenöt vagy száz százalékban hadirokkant; 5. arra, aki az 1914-1918. évi háborúban hősi halált halt személy özvegye vagy gyermeke; 6. arra, aki az 1918. és 1919. évi forradalmak idején az ezek ellen irányuló nemzeti mozgalmakban résztvett, ha ezzel életet kockáztatta, vagy e miatt szabadságvesztést szenvedett, valamint ennek feleségére és gyermekeire, aki ilyen tevékenysége miatt életét vesztette; 7. a belső titkos tanácsosokra, a m. kir. titkos tanácsosokra, továbbá arra, aki a jelen törvény hatálybalépésekor valamelyik tudományegyetem vagy a József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem tényleges vagy nyugdíjas nyilvános rendes tanára; 8. arra, aki keresztény hitfelekezetnek tényleges vagy nyugdíjas lelkipásztora; 9. arra, aki a nemzetközi olimpiai bizottság által rendezett olimpiai versenyen bajnokságot szerzett. A jelen §-ban megállapított mentesség a mentesített személy ivadékaira nem terjed ki. Az első bekezdés 1-5. pontjának rendelkezéseit az 1914-1918. évi háború befejezése után az országért vívott harcokban résztvettekre is megfelelően alkalmazni kell. 3. § Honosítás, házasságkötés vagy törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot nem szerezhet. Felhatalmaztatik a belügyminiszter, hogy hatálytalanítsa a honosítás (visszahonosítás) útján az 1914. évi július hó 1. napja után magyar állampolgárrá lett annak a zsidónak honosítását (visszahonosítását), akit életviszonyai nem utalnak arra, hogy az ország területén maradjon. Hatálytalanítani kell a honosítást (visszahonosítást), ha a honosításnak (visszahonosításnak) a törvényben meghatározott előfeltételei nem állottak fenn, vagy ha a magyar állampolgárságnak honosítás (visszahonosítás) útján való megszerzése érdekében bűncselekményt vagy fegyelmi vétséget követtek el vagy a hatóságot megtévesztették.

A honosítás (visszahonosítás) hatálytalanítása kiterjed a honosított (visszahonosított) személynek vele együttélő feleségére és atyai hatalma alatt álló kiskorú gyermekeire is, ha a határozat eltérően nem rendelkezik. A honosítás (visszahonosítás) hatálytalanításával együtt a névváltoztatás engedélyezését is hatálytalanítani kell. 4. § Zsidót nem lehet az országgyűlés felsőházának tagjává megválasztani, kivéve az izraelita hitfelekezet képviseletére hivatott lelkészeket. Zsidónak csak akkor van országgyűlési, törvényhatósági és községi választójoga és zsidót csak akkor lehet országgyűlési képviselőnek, törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestületi tagnak megválasztani, ha ő maga és szülői - amennyiben szülői az 1867. év december hó 31. napja után születtek, ezeknek szülői is - Magyarországon születtek és a törvényben meghatározott egyéb előfeltételeken felül hitelt érdemlően igazolja azt is, hogy szülői vagy - amennyiben szülői az 1867. évi december hó 31. napja után születtek - ezek felmenői az 1867. évi december hó 31. napja óta állandóan Magyarország területén laktak. Zsidó csak az összes választók közül választás, továbbá a vallásfelekezetek képviselete jogcímén lehet a törvényhatósági bizottság tagja. Zsidó mint legtöbb adófizető nem lehet a községi képviselőtestület tagja. Zsidót a törvényhatósági és a községi legtöbb adófizetők névjegyzékébe nem lehet felvenni. Az, akit az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe felvettek, ha őt a jelen törvény értelmében zsidónak kell tekinteni, köteles ezt bejelenteni. Zsidó csak akkor gyakorolhat választójogot, ha igazolja, hogy őt ez a jog a második bekezdés értelmében megilleti. Egyébként a zsidók választójogára vonatkozó részletes szabályokat a minisztérium rendeletben állapítja meg. A jelen törvény kihirdetésének napját követő négy hónap alatt tartott választás esetében annál a zsidónál, aki a törvényben a választójogra megszabott egyéb előfeltételeken felül igazolja azt, hogy ő maga és szülői - amennyiben szülői az 1867. évi december hó 31. napja után születtek, ezek szülői is - Magyarországon születtek, a második bekezdésben meghatározott választójogosultság szempontjából vélelmezni kell, hogy szülői vagy - amennyiben szülői az 1867. évi december hó 31. napja után születtek - ezek felmenői az 1867. évi december hó 31. napja óta állandóan Magyarország területén laktak. 5. § Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, törvényhatóság, község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába. Ez a rendelkezés a társadalombiztosító intézetek szerződött és ideiglenesen megbízott orvosaira is irányadó. A biztosító intézet elnöke az intézet zsidó szerződött orvosainak szerződéses jogviszonyát egy évi felmondással megszüntetheti. A közép-, a középfokú és a szakiskolákban oktatást végző zsidó tanárokat, a népiskolákban oktatást végző zsidó tanítókat, továbbá a zsidó községi jegyzőket (körjegyzőket) az 1943. évi január hó 1. napjáig, a zsidó kir. ítélőbírákat és a kir. ügyészségek zsidó tagjait az 1940. évi január hó 1. napjával nyugdíjazni kell, illetőleg az erre irányadó szabályok szerint a szolgálatból végkielégítéssel el kell bocsátani. Nem terjed ki ez a rendelkezés arra, aki az előbb meghatározott időpont eltelte előtt a közszolgálat más ágában nyer alkalmazást. A jelen § rendelkezéseit a 2. § első bekezdésében meghatározott személyekre is alkalmazni kell. Az izraelita hitfelekezeti vallástanárokra (vallástanítókra) és az izraelita hitfelekezet szervezeteinek, intézményeinek és intézeteinek alkalmazottaira a jelen § rendelkezései nem terjednek ki. Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy rendelettel szabályozza az izraelita hittanító iskolák és tanfolyamok számát, szervezetét, működését és felügyeletét, valamint általában az úgynevezett héber tantárgyak oktatását. 6. § Zsidót kir. közjegyzőnek, hites tolmácsnak, állandó bírósági vagy más hivatalos szakértőnek (becsüsnek) kinevezni, közjegyzői helyettesnek kirendelni, zsidónak szabadalmi ügyvivői jogosítványt adni nem lehet. Ezt a rendelkezést a 2. § első bekezdésében meghatározott személyekre is alkalmazni kell. Hites könyvvizsgálatra képesítő vizsgára zsidót mindaddig nem lehet bocsátani, amíg a zsidó hites könyvvizsgálók száma az összes hites könyvvizsgálók számának hat százalékát kitevő szám alá nem csökken. 7. § Az egyetemek és a főiskolák első évfolyamára zsidót csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó hallgatók (növendékek) száma az egyetem vagy a főiskola illető karára (osztályára) felvett összes hallgatók (növendékek) számának hat százalékát, a József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem közgazdasági karának közgazdasági és kereskedelmi osztályán a hallgatók számának tizenkét százalékát ne haladja meg. Ez a rendelkezés nem terjed ki az egyetemek hittudományi karának és a hittudományi főiskoláknak a hallgatóira (növendékeire). 8. § A társadalombiztosító intézetek önkormányzati szerveinek választásánál érvényesen csak olyan lajstromot lehet ajánlani, amelyen a jelöltek hat százalékánál több zsidó nem szerepel. Az egyes ajánló csoportok lajstromára jutott tagsági helyeknek legfeljebb hat százaléka tölthető be zsidóval. Ennélfogva az egyes lajstromokra jutott tagsági helyek - a hat százalék kimerítése után - a lajstrom sorrendjében esetleg következő zsidóknak figyelmen kívül hagyásával, a sorrendben következő nemzsidó jelölteket illetik. Nem lajstromos választás esetében, ha az egyes választócsoportok csak egy rendes tagot választanak, zsidót megválasztani nem lehet. 9. § Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókamarába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót tagul csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó tagok száma az illető kamara összes tagjai, ha pedig a kamara szakosztályokra vagy foglalkozási csoportokra tagozódik, az egyes szakosztályok, illetőleg foglalkozási csoportok tagjai számának hat százalékát ne haladja meg. Mindaddig, amíg a zsidó kamarai tagok száma az illető kamara összes tagjai számának hat százalékát kitevő szám alá nem csökken, zsidót kamarai tagul felvenni nem lehet. A 2. § első bekezdése alá eső személyt az időközönként felvehető tagok számának három százaléka erejéig, úgyszintén az 5. § második bekezdése értelmében nyugdíjazott vagy a szolgálatból az említett rendelkezés értelmében egyébként elbocsátott személyt, valamint azt a zsidót, aki az 1939. évi január hó 1. napja előtt közjegyzőhelyettes volt, kamarai tagul fel lehet venni akkor is, ha a kamara zsidó tagjainak száma a fentemlített hat százalék alá még nem is csökkent. A kamarai tagul felvételre jelentkező zsidó hadirokkantat (1933:VII. tc. 2. § A) pont), valamint tűzharcost (1938:IV. tc. 1. §) a többi zsidó jelentkezőkkel szemben előnyben kell részesíteni. A 2. § első bekezdése alá eső személyeket kamarai tagul az összes kamarai tagok számának három százaléka erejéig

azután is fel lehet venni, miután a zsidó kamarai tagok száma - a 2. § első bekezdése alá eső személyeket nem számítva hat százalék alá csökkent. Az előző bekezdések rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a helyettes ügyvédekre, valamint az ügyvédjelöltekre (1937:IV. tc. 67. és 70. §), úgyszintén a mérnökhelyettesekre (1923:XVIII. tc. 10. §) is. Az első bekezdésben felsorolt kamarák tisztikarának és választmányának tagja zsidó csak a tisztikar, illetőleg a választmány tagjai hat százalékának erejéig lehet. Ha a kamara tisztikarának, illetőleg választmányának tagjai közt a zsidók száma a jelen törvény hatálybalépésekor a hat százalékot meghaladja, a zsidó tisztviselők, illetőleg választmányi tagok megbízatása megszűnik és helyüket a törvény hatálybalépésétől számított harminc nap alatt új választás útján kell betölteni. Az ebben a tekintetben esetleg szükséges részletes szabályokat az illetékes miniszter rendeletben állapítja meg. Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy az 1938:XV. tc. 2. és 3. §-ában és a jelen §-ban foglaltaknak szem előtt tartásával művészeti kamarák felállításáról gondoskodjék. 10. § Akár időszaki, akár nem időszaki lap szerkesztésében állandó munkaviszonyban álló munkatársul zsidókat csak az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottakra megállapított szabályoknak (17. §) megfelelően lehet alkalmazni. Zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője, vagy bármily névvel megjelölt olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja, vagy a lap szerkesztésében egyébként irányító befolyást gyakorol. Ezt a rendelkezést a 2. § első bekezdésében megjelölt személyekre is alkalmazni kell. Az előző bekezdések rendelkezéseit nem lehet alkalmazni azokra az időszaki lapokra, amelyek kizárólagosan izraelita hitfelekezeti, zsidó művelődési, gazdasági vagy más zsidó társadalmi célokat szolgálnak és ezt a jellegüket a lap címében (alcímében) határozottan feltüntetik. A miniszterelnök nem magyar nyelvű időszaki lapokra a jelen § rendelkezései alól kivételt tehet. 11. § Zsidó nem lehet színház igazgatója, művészeti titkára, dramaturgja vagy bármily névvel megjelölt olyan alkalmazottja, aki a színház szellemi vagy művészeti irányát megszabja, a színház művészi személyzetének alkalmazásában vagy a színház művészeti ügyvitelében egyébként irányító befolyást gyakorol. Az előző bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a mozgófényképet előállító, forgalombahozó vagy előadó vállalatok igazgatóira és az igazgatási tennivalókat ellátó művészi ügyvezetőire, ügykezelőire és egyéb olyan alkalmazottaira, akik a mozgófénykép előállításában, forgalombahozatalában vagy a műsor megállapításában irányító befolyással közreműködnek. Mozgófényképet előadó vállalatnál alkalmazott igazgató, vagy igazgatási tennivalókat ellátó ügyvezető csak az lehet, aki a színművészeti és filmművészeti kamara tagja. Színházi előadások üzletszerű rendezésére (tartására) zsidó vagy jogi személy hatósági engedélyt nem kaphat. A jelen § rendelkezéseit a 2. § első bekezdésében megjelölt személyekre is alkalmazni kell. 12. § Állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására engedélyt, úgyszintén hatósági engedélytől függő hasznothajtó olyan egyéb, jogosítványt, amelynek engedélyezése vagy engedélyezésének megtagadása a hatóság szabad mérlegelésétől függ, zsidónak nem lehet adni. A jelen törvény hatálybalépése előtt zsidóknak kiadott (zsidók által megszerzett) ilyen engedélyeket (jogosítványokat) a törvény hatálybalépésétől számított öt év alatt, dohánynagyárudai és dohánykisárudai engedélyt, saját termésű bornak kismértékben eladására jogosító engedélyt, továbbá megyei városban, úgyszintén nagy- és kisközségben fennálló italmérési és italeladási engedélyt, a törvény hatálybalépésétől számított két év alatt, gyógyszertári jogot a törvény hatálybalépésétől számított három év eltelte után kezdődő öt év alatt meg kell vonni. Az állami egyedáruság alá eső cikkek előállítására vagy feldolgozására és értékesítésére vonatkozó engedélynek (jogosítványnak) az előző bekezdés szerinti megvonását vagy az engedély meghosszabbításának (megújításának) megtagadását mellőzni lehet, ha az engedély (jogosítvány) alapján folytatott üzem megszűnése az adott időpontban a termelést, a közfogyasztást, vagy a munkaviszonyokat jelentős mértékben károsan befolyásolná. Az első bekezdés alapján visszavont gyógyszertári jognak újból engedélyezése esetében az új engedélyes köteles a korábbi engedélyesnek, illetőleg örökösének kívánságára a gyógyszertár berendezését és anyagkészletét az Országos Közegészségügyi Tanács megfelelő szaktanácsa által a tényleges viszonyok figyelembevételével megállapított becsértékén átvenni, ezenfelül a gyógyszertári jogosítvány ellenértékét is megfizetni. A gyógyszertári jogosítvány ellenértékéül azoknak az összegeknek egy évre eső átlagát kell tekinteni, amelyek az elvonás évét megelőző öt évben a vagyonadó kivetésének alapjául szolgáltak. A becsértéknek és a gyógyszertári jogosítványért járó ellenértéknek megfizetésére a határidőt, továbbá a fizetés módozatait a belügyminiszter állapítja meg. Reálgyógyszertári jogot zsidó élők közötti jogügylet alapján egyáltalában nem, végintézkedés alapján vagy törvényes örökösödés jogcímén pedig csak abban az esetben szerezhet, ha az örökhagyónak egyenes ágon rokona vagy házastársa. A belügyminiszter a mozgófényképüzemekre vonatkozóan kiadott összes mutatványengedélyeket a jelen törvény végrehajtása céljából bármikor felülvizsgálhatja és a felülvizsgált bármelyik engedélyt megvonhatja. Nem kaphat állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására engedélyt, úgyszintén az első bekezdés alá eső egyéb jogosítványt az, aki a maga neve alatt zsidó részére kísérelte meg az engedély, illetőleg a jogosítvány megszerzését. Az első bekezdés alá eső jogosítvány hasznosítása tárgyában zsidóval kötött társulási szerződést jóváhagyni nem lehet, a törvény hatálybalépése előtt jóváhagyott ilyen szerződést a miniszter felhívására meg kell szüntetni; a társulási szerződés ilyen esetben egyévi felmondással akkor is megszüntethető, ha a szerződés ezt kizárja vagy hosszabb felmondási időhöz köti. 13. § Közszállítást (1931:XXI. tc. 21. §) zsidóknak csak annyiban lehet odaítélni, hogy a zsidóknak odaítélt közszállítások vállalati összege együttvéve a hatóság, hivatal, intézet, vállalat, üzem vagy más intézmény évi költségvetésébe, úgyszintén megállapított beruházási tervébe (munkatervébe) a közszállítások fedezésére felvett egész összegnek az 1939. és az 1940. években húsz, az 1941. és az 1942. években tíz, az 1943. évtől kezdve pedig hat százalékát meg ne haladja. Ettől a szabálytól csak abban az esetben lehet eltérni, ha a közszállításra más nem jelentkezik, vagy ajánlata lényegesen kedvezőtlenebb. Nem szabad közszállításban részesíteni azt, akit a bíróság a jelen törvényben meghatározott vétség miatt jogerősen elítélt. Nem szabad közszállításban részesíteni azt a nemzsidót, aki a maga neve alatt zsidó részére, úgyszintén azt a zsidót,

aki nemzsidónak a neve alatt a maga részére szerez meg közszállítást vagy ezt megkísérli. 14. § Ipar gyakorlására zsidónak iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, amíg az illető községben a zsidóknak kiadott iparigazolványok és iparengedélyek együttes száma a községben fennálló összes iparigazolványok és iparengedélyek számának hat százaléka alá nem csökken. A kereskedelem- és közlekedésügyi, illetőleg az iparügyi miniszter közérdekből kivételt tehet. Foglalkozást közvetítő irodára, továbbá hitelhírszolgálatra és hiteltudósításra zsidó iparengedélyt nem kaphat. Foglalkozást közvetítő irodára a jelen törvény hatálybelépése előtt zsidónak adott iparengedély az 1940. évi december hó 31. napján megszűnik. 15. § Mező- vagy erdőgazdasági ingatlant zsidó élők közötti jogügylet útján csak árverés vagy árverés hatályával magánkézből eladás során és csakis a hatóság engedélyével tett vételi ajánlat alapján szerezhet. Az előző bekezdésben meghatározott korlátozás nem terjed ki arra az esetre: a) ha az ingatlant gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep létesítése, kibővítése vagy fenntartása céljára szerzik meg és a szerző fél az ingatlan fekvése szerint illetékes kereskedelmi és iparkamara által kiállított nyilatkozattal igazolja, hogy az ingatlan megszerzése az említett célra szükséges; b) a megszerezni kívánt ingatlan házhely céljára alkalmas, 600 négyszögölnél nem nagyobb és a szerző fél hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy házhelye vagy lakóházzal beépített ingatlana nincsen. Az első bekezdésben említett körülmények igazolásának módját, az első bekezdés értelmében szükséges hatósági engedély megadására, illetőleg hatósági bizonyítvány kiállítására jogosult hatóságot és ennek eljárását, úgyszintén a telekkönyvi hatóság eljárására vonatkozó szabályokat az igazságügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg. 16. § Zsidót az egyébként fennálló korlátozásokra tekintet nélkül lehet összes mezőgazdasági ingatlanának tulajdonul vagy kishaszonbérletek céljára átengedésére kötelezni. Ezt a rendelkezést arra a mezőgazdasági ingatlanra is alkalmazni kell, amelyet zsidó az 1937. évi december hó 31. napja után és a jelen törvény hatálybalépése előtt élők közötti vagy halál esetére szóló jogügylettel bárkire átruházott; ennek a rendelkezésnek alapján azonban átengedésre kötelezésnek nem zsidóra átruházott ingatlan tekintetében csak az átruházástól számított három év alatt van helye. Az első bekezdés alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek, ha a) az ingatlan a 15. § második bekezdésének a) pontjában megjelölt célra szolgál és ezt az illetékes hatóság igazolja; b) az ingatlan házhely céljára alkalmas, 600 négyszögölnél nem nagyobb és a tulajdonos hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy házhelye vagy lakóházzal beépített más ingatlana nincs. A második bekezdésben foglaltak tekintetében a 15. § harmadik bekezdése megfelelően irányadó. Ha zsidó mező- vagy erdőgazdasági ingatlanát átruházza, az átruházáshoz, tekintet nélkül az ingatlan területére és a szerző fél személyére, hatósági hozzájárulás szükséges. Ily esetben az állami elővásárlási jogot, tekintet nélkül az ingatlan területére és a szerző fél személyére, gyakorolni lehet vagy pedig az ingatlant elidegenítő jogügylet tudomásulvételét az elővásárlási jog gyakorlása nélkül meg lehet tagadni. 17. § A közszolgálat körén kívül akár természetes személy, akár jogi személy által fenntartott ipari (kereskedelmi), bányászati, kohászati, bank- és pénzváltóüzleti vállalatban, biztosítási magánvállalatban, közlekedési vállalatban és mezőgazdasági (kert- és szőlőgazdasági) üzemben, továbbá bármiféle más kereső foglalkozásban tisztviselői, kereskedősegédi vagy más értelmiségi munkakörben zsidót csak olyan arányban szabad alkalmazni, hogy a 2. § első bekezdése alá nem eső zsidó alkalmazottak száma a vállalatnál (kereső foglalkozásban) értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak számának tizenkét százalékát, az összes zsidó alkalmazottak száma pedig - ideszámítva tehát a 2. § első bekezdése alá eső alkalmazottakat is - az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak számának tizenöt százalékát ne haladja meg. Ha az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma tizenötnél kevesebb, de négynél több, legfeljebb két, ha pedig az alkalmazottak száma ötnél kevesebb, legfeljebb egy alkalmazott lehet zsidó. Ennek a rendelkezésnek a szempontjából a 2. § első bekezdésében meghatározott mentességet nem lehet figyelembevenni; a 2. § első bekezdése alá eső személyeket azonban - egyébként egyenlő előfeltételek mellett - az alkalmazás és a szolgálatban megtartás szempontjából előnyben kell részesíteni. Az első és a második bekezdés rendelkezései megfelelően irányadók az alkalmazottak illetményei (akár pénzben, akár természetben bármely címen élvezett juttatások) összegének arányára is. Az első, a második és a harmadik bekezdésben meghatározott arányszámot az 1943. évi január hó 1. napjáig kell elérni. A csökkentést félévenkint minden évben június hó 30. és december hó 31. napjáig legalábbis egyenletesen akként kell végrehajtani, hogy az első, a második és a harmadik bekezdésben meghatározott arány az 1943. évi január hó 1. napjáig eléressék. Az olyan vállalat, amelynél az utolsó három évben a közszállítások az évi forgalom húsz százalékát meghaladták, az előző bekezdésekben meghatározott kötelezettségnek az 1941. évi június hó 30. napjáig tartozik eleget tenni. A negyedik bekezdésben meghatározott határidőt a minisztérium az illetékes miniszter előterjesztésére két évvel meghosszabbíthatja az olyan vállalat tekintetében, amely évi termelésének legalább harminchárom százalékát külföldre szállítja, három évvel pedig az olyan vállalat tekintetében, amely évi termelésének legalább harminchárom százalékát szabadon átváltható devizák ellenében szállítja külföldre. A zsidó alkalmazottak számának és illetményeinek az összes alkalmazottak számához és illetményeinek összegéhez viszonyított, az 1938. évi március hó 1. napján fennállott arányszámát a zsidó alkalmazottak javára megváltoztatni nem szabad. Ez a rendelkezés az 5. § második bekezdése értelmében nyugdíjazott vagy a szolgálatból az említett rendelkezés értelmében egyébként elbocsátott személy alkalmazását nem zárja ki. A jelen § értelmében megüresedő helyekre külföldi állampolgárt csak az illetékes miniszter előzetes hozzájárulásával lehet alkalmazni. Azokat a zsidókat, akik valamely keresztény hitfelekezet tagja, az előző bekezdésekben meghatározott arányszám tekintetében legalább is annak egynegyed részéig kell - egyébként egyenlő előfeltételek közt - figyelembevenni. A zsidó hadirokkantat (1933:VII. tc. 2. § A) pont), valamint tűzharcost (1938:IV. tc. 1. §) az előző bekezdésekben

meghatározott arányszám keretében más zsidókkal szemben - egyébként egyenlő előfeltételek közt - előnyben kell részesíteni. A minisztérium rendeletben rendelkezhetik arról, hogy a jelen § alapján megüresedett és nem a vezető állások körébe tartozó állások egy részét csak az erre a célra összeállított hivatalos névjegyzékben feltüntetett jelentkezők sorából szabad betölteni. Ha a gazdasági élet zavartalan menete vagy a termelés rendje érdekében elkerülhetetlenül szükséges, a minisztérium az illetékes miniszter előterjesztésére kivételesen megengedheti azt, hogy különleges szakértelmet kívánó munkakörben zsidó - amennyiben a munkakör ellátására alkalmas nemzsidó magyar állampolgár rendelkezésére nem áll - az előző bekezdésekben meghatározott arányszámon felül és meghatározott időre alkalmazásba maradjon. A jelen § alkalmazása szempontjából az utazókat (üzletszerzőket, ügynököket) a többi alkalmazottól elkülönítve kell figyelembevenni; az illetékes miniszter az utazók (üzletszerzők, ügynökök) tekintetében a jelen § rendelkezéseinek alkalmazása alól közérdekből kivételt tehet. A jelen § rendelkezéseit alkalmazni kell a kir. közjegyző, a bírósági végrehajtó és a szabadalmi ügyvivő alkalmazottaira. 18. § Ha vállalat közfogyasztás céljára szolgáló árut bizományosi vagy más néven létesített szervezet útján hoz forgalomba, a szervezetben zsidók csak olyan arányban vehetnek részt, hogy számuk a szervezetben résztvevők együttes számának, jutalékuk vagy más hasonló jellegű jövedelmük pedig az összes résztvevők jutalékának vagy más hasonló jellegű jövedelmének tizenkét százalékát - a 2. § első bekezdése alá eső személyeket is figyelembevéve, tizenöt százalékát ne haladja meg. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter az iparügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg azokat az árukat, amelyeket forgalombahozó vállalatok tekintetében az előző bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell és határozza meg azt az időt - lehetőleg a 17. § negyedik, ötödik és hatodik bekezdésében foglaltaknak megfelelő figyelembevételével - amely alatt az előző bekezdés rendelkezéseit végre kell hajtani. A szervezetben részvételre zsidóval kötött szerződés egy évi felmondással akkor is megszüntethető, ha a szerződés a felmondást kizárja vagy hosszabb felmondási időhöz köti. A szerződésnek az egy évi felmondás következtében megszűnése miatt a szerződés vagy a felmondási idő hosszabb tartamára alapított kártérítési követelést nem lehet érvényesíteni. 19. § A 17. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az 5. § rendelkezései alá nem eső bármely egyesület (érdekképviselet), vagy bármily más megjelölésű szervezet, úgyszintén alapítvány tisztviselőire, valamint értelmiségi munkakörben foglalkoztatott egyéb alkalmazottaira. Munkásegyesület vagy más munkásszervezet intézőszervének vagy tisztikarának tagja, munkaközvetítéssel foglalkozó szervezetnek tisztviselője vagy értelmiségi munkakörben foglalkoztatott egyéb alkalmazottja zsidó nem lehet. Ezeket a rendelkezéseket a 2. § első bekezdésében megjelölt személyekre is alkalmazni kell. A jelen § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni azokra a szervezetekre és alapítványokra, amelyek kizárólagosan a 10. § harmadik bekezdésében meghatározott célokra alakulnak, vagy ilyen célokra állanak fenn és amelyeknek alapszabályaik vagy más szervezeti szabályaik szerint csakis zsidó tagjai lehetnek. 20. § A 12-16. §-ban a zsidókra megállapított rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni jogi személyekre és a társasági jogviszony körében azon az alapon, hogy a vezetők többsége, az igazgatóság vagy a felügyelőbizottság tagjainak többsége, illetőleg a tulajdonostársak többsége zsidó. A részletes szabályokat a minisztérium rendeletben állapítja meg. 21. § Ha a zsidó alkalmazottat a jelen törvény rendelkezései következtében kell elbocsátani, a szolgálati viszonyt felmondás útján a törvényes felmondási idő elteltétől számított hatállyal meg lehet szüntetni még akkor is, ha a szolgálati szerződés szerint a szolgálati viszony határozott időre szól. Ilyen esetben az alkalmazottat a javadalmazásnak a törvényes felmondási időre eső része, valamint a törvényes végkielégítés illeti meg. Ezt meghaladó végkielégítés vagy egyéb kártalanítás az alkalmazottnak nem jár. Ha az alkalmazottnak a szolgálati szerződés vagy az alkalmazottakra irányadó szolgálati szabályzat szerint akár a vállalattól, akár a vállalat elismert nyugdíjpénztárától nyugdíjra van igénye, ezt az igényét az elbocsátás nem érinti. Ha a vállalatra, illetőleg a vállalat elismert nyugdíjpénztárára a jelen törvény alapján elbocsátott alkalmazott nyugdíjának vagy végkielégítésének fizetése következtében elviselhetetlen teher hárulna, a nyugdíj vagy a végkielégítés összegét a méltányosságnak megfelelően csökkenteni lehet. Ugyanebből az okból a méltányosságnak megfelelően a végkielégítés fizetésére halasztást lehet adni vagy a végkielégítésnek meghatározott részletekben való megfizetését lehet megengedni. A csökkentés, úgyszintén a halasztás és a részletekben való fizetés megengedése tárgyában a közérdekeltségek felügyelőhatósága bírói út kizárásával határoz. A felügyelőhatóság határozata elleni panaszra megfelelően kell alkalmazni a felügyelőhatóság egyéb határozatai ellen benyujtható panaszra fennálló jogszabályokat. 22. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a zsidók kivándorlásának előmozdítására és a zsidók vagyonának ezzel kapcsolatban kivitelére egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket rendeletben tehessen meg. Rendeletben állapíthatja meg a minisztérium azokat a vámjogi és egyéb szabályokat is, amelyek a zsidók kivándorlásának előmozdításával kapcsolatban a nemzeti vagyon védelme végett szükségesek. 23. § Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a jelen törvény végrehajtása végett adatszolgáltatási kötelezettséget állapítson meg, és hogy az adatszolgáltatás ellenőrzéséről is gondoskodjék. A minisztérium a jelen törvény rendelkezéseit megszegő vagy kijátszó vállalat vagy más szervezet élére vagy ellenőrzése végett, a kötelezett költségére a törvény rendelkezéseinek végrehajtása végett vezetőt állíthat mindaddig, amíg a vállalat vagy más szervezet a kötelességének eleget nem tett. A vezető jogkörének részletes szabályait a minisztérium rendeletben állapítja meg. 24. § A jelen törvény végrehajtása körében eljárni hivatott hatóságokat és szervezeteket - amennyiben ebben a tekintetben ez a törvény vagy más jogszabály nem rendelkezik - a minisztérium rendeletben állapítja meg. 25. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő: 1. aki a jelen törvény alapján elrendelt bejelentési, adatszolgáltatási vagy jelentkezési kötelességnek nem tesz eleget

vagy a hatóság ellenőrzését máskép akadályozza; 2. aki zsidót a jelen törvény 10. §-ának első bekezdése, 17. vagy 19. §-a rendelkezésének megszegésével alkalmaz, alkalmazásban megtart vagy zsidó alkalmazottainak juttatott illetményekkel a törvényben megengedett mértéket túllépi; 3. aki külföldi állampolgárt a 17. § rendelkezésének megszegésével alkalmaz. A pénzbüntetésre az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók, a pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcezer pengő. A pénzbüntetés behajthatatlansága esetére megállapított elzárásbüntetés tartamára az 1931:XXVI. törvénycikk 3. §a harmadik bekezdésének, a kihágás elévülésére e § negyedik bekezdésének rendelkezése irányadó. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, a m. kir. rendőrség működése területén a m. kir. rendőrségnek mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. 26. § Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő: 1. aki a 25. §-ban meghatározott cselekményt annak ellenére követte el, hogy kötelességére a hatóság figyelmeztette; 2. aki a 25. §-ban meghatározott cselekményt elköveti, ha ilyen kihágás miatt már megbüntették és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el; 3. aki a jelen törvényvégrehajtása körében a hatóságot fondorlattal megtéveszti vagy megtéveszteni törekszik; 4. aki a 10. § rendelkezésének megszegésével időszaki lap felelős szerkesztőjének, kiadójának, főszerkesztőjének, a lap szellemi irányát megszabó vagy a lap szerkesztésében irányító befolyást gyakorló munkatársának zsidót alkalmaz, úgyszintén az a zsidó, aki az ilyen alkalmazást elfogadja; 5. aki a 11. § rendelkezésének megszegésével színház igazgatójának, művészeti titkárnak, dramaturgjának, a színház szellemi vagy művészeti irányát megszabó vagy a színház művészeti ügyvitelében egyébként irányító befolyást gyakorló alkalmazottjának, mozgófényképet előállító, forgalombahozó vagy előadó vállalat igazgatójának, illetőleg a 11. § második bekezdésében említett irányító befolyást gyakorló alkalmazottjának zsidót alkalmaz, úgyszintén az a zsidó, aki az ilyen alkalmazást elfogadja; 6. az a nemzsidó, aki a maga neve alatt zsidó részére, vagy az a zsidó, aki nemzsidó neve alatt a maga részére az állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására engedélyt vagy hatósági engedélytől függő egyéb jogosítványt a törvény rendelkezésének kijátszásával megszerez, vagy ilyen engedély vagy egyéb jogosítvány megszerzését a törvény rendelkezésének kijátszásával megkísérli; 7. az a nemzsidó, aki a maga neve alatt zsidó részére, vagy az a zsidó, aki nemzsidó neve alatt a maga részére a 13. § rendelkezésének megszegésével szerez meg közszállítást vagy közszállítás megszerzését megkísérli. A 3. pontban meghatározott cselekmény bűntett és büntetése három évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, ha az 1. § harmadik bekezdésének a) vagy d) pontjában meghatározott személyi körülmények igazolása végett követik el. A pénzbüntetésre az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók, a pénzbüntetés legmagasabb mértéke húszezer pengő. 27. § Ha a 26. §-ban meghatározott bűntettet vagy vétséget vállalat alkalmazottja vagy megbízott követte el és a vállalat tulajdonosát (üzletvezetőjét), illetőleg a megbízót a hivatásából folyó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, a vállalat tulajdonosa (üzletvezetője), illetőleg a megbízó vétség miatt a 26. §-ban meghatározott büntetéssel büntetendő. 28. § A 26. és a 27. §-ban meghatározott bűncselekmény miatt való elítélése esetében el kell rendelni az ítéletnek az elítélt költségén hírlapban közzétételét. 29. § A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938:XV. tc. 4-8. §-a hatályukat vesztik. Azokat a rendelkezéseket, amelyeket jogszabály az 1938:XV. tc. 4. §-a első bekezdésében meghatározott személyekre állapít meg, a jelen törvény hatálybalépése után a zsidókra kell megfelelően alkalmazni. A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a minisztérium gondoskodik, a törvény végrehajtása során a visszacsatolt területekre vonatkozóan - amennyiben az ottani viszonyokhoz képest szükséges - átmenetileg eltérő szabályokat állapíthat meg.

Hétköznapjaink Magyarország egyik legfontosabb és legkedveltebb gyümölcse lehet: A hurma Dr. Jakócs Dániel Először a nevéről. Már több évtizede tudunk róla, de egyetemi szinten csak a a disznövénykutató tanszéken foglalkoztak vele. Latin, azaz tudományos neve diospyros kaki. Tényleg szép levele és virága van. Ősi, vad változata jól érzi magát a magyar éghajlat alatt, ellensége, betegsége szinten nincs.

Magyarország egyik legfontosabb és legkedveltebb gyümölcse lehet:

A hurma

Először a nevéről. Már több évtizede tudunk róla, de egyetemi szinten csak a a disznövénykutató tanszéken foglalkoztak vele. Latin, azaz tudományos neve diospyros kaki. Tényleg szép levele és virága van. Ősi, vad változata jól érzi magát a magyar éghajlat alatt, ellensége, betegsége szinten nincs. Mivel nálunk is virul magyar nevet is kellett adni neki. A keresztszülők fantáziáját ugyan lehet dicsérni, de magyar stílusérzéküket már nem. Elnevezték kakiszilvának. Emlékszem, hogyan kuncogtak az üzletben a csitri lányok, amikor a számukra ismeretlen gyümölcs nevét olvasták. Különben ennek a gyümölcsnek latin neve ellenére semmi köze sincs sem ahhoz, amit magyarul kakinak, sem ahhoz, amit szilvának hívnak. Nagyon is értékes gyümölcsről van szó, amint lejjebb látni fogjuk. Hívjuk bátran mi is úgy, ahogyan hazájában, Kínában vagy Japánban azaz hurmának. Ez a szó tökéletesen megfelel a magyar fonetika szabályainak, érvényesül benne a magánhangzóharmónia és nincs mássalhangzótorlódás. Ki gondolja nálunk, hogy az alma török eredetű szó. Az sem nagy baj, hogy az általam ismert forrásokból nem tudtam eldönteni, hogy a hazája végül Kína volt-e vagy Japán, mert itt is ott is hurmának hívják. Ezek után természetes, hogy a török nyelvű népek a kínai határtól egészen Isztambulig hurmának nevezik, és egész Oroszországban szintén Vlagyivosztoktól a Finn-öbölig. Nálunk már csak Krasznodár környékén és a a Kaukázusban termelik, de Moszkva piacain többségben közép-ázsiai hurmát lehet kapni. A hurma az ébenfélék családjába tartozik, s bár fája nem fekete, értékes bútort is lehet készíteni belőle, ha van türelmünk kivárni. A százév nem kor egy hurmafának, Kínában ismernek ötszázéves fákat is. Én először 1957-ben ettem Leningrádban. A narancssárga, paradicsomra hasonlító alma nagyságú gyümölcs külsőleg nagyon vonzó volt, de amikor megkóstoltam, az első finom édes íz után végül rendkívülien fanyar utóíz maradt a számban. Az a barátom, aki megkínált vele, megmagyarázta, hogy azért éreztem fanyar utóízt, mert a gyümölcs még félig éretlen volt. Ennek az utóíznek az az oka, hogy frissen szüret után a gyümölcsnek még túl nagy a csersav tartalma, és ezért még utóérésre van szüksége. Az utóérés után, amely Karácsonyig, Újévig eltarthat fokozatosan csökken a gyümölcs csersav tartalma és nő a cukor tartalma, közben egyre puhább lesz és teljesen lekvárszerűvé válhat. A teljesen édes állapot már nem kívánatos, mert így a gyümölcs ugyan egyesek számára finomabb, de elveszti fogínysorvadást gátló, gyógyító hatását. Igazán akkor a legfinomabb, amikor az édes vörösborhoz hasonlóan már magas a cukor tartalma, de még nem vesztette el teljesen a csersav tartalmát és a különböző ízek harmóniában vannak. Az érési folyamat a raktár vagy kamra hőmérsékletével ill. hűtőgéppel befolyásolható. Érett, de nem túléret állapotban a hurma gyümölcs- és szölőcukor tartalma eléri a 17 - 25, szervessav tartalma a 9 százalékot. Csersavon kívül sok citrom- és almasavat tartalmaz. 100 gram gyümölcs energiaértéke 70 kalória. Jelentős az A, C, P vitamintartalma, de van még benne B1 , B2 , és E vitamin is. A következő mikroelemek találhatók nagy mennyiségben a gyümölcsben: kálium, magnézium és jód, jelentős mértékben van még jelen a vas, a kalcium, foszfor, a mangán és a réz, nagy a rost és a pektin tartalma is. Mindezek a tényezők jelentős gyógynövényé teszik a hurmát. Fontos szerepe van a pajzsmirigybetegségek, a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a fogínysorvadás, a vérszegénység megelőzésében és kezelésében. Ezek után elmondhatjuk, hogy magyarországi elterjedése nagy hasznot hozna az ország lakosságának, és ennek minden feltétele megvan. A hurma annak ellenére, hogy szubtrópusi gyümölcs teljesen megfelel a hazai éghajlat sajátosságainak. Mínusz 20 fokig jól bírja a fagyokat, több fajtája május végén virágzik, így a tavaszi fagyok sem ártanak neki. Mivel november első dekádjában érik és utóérés nélkül fanyar, sem a madarak, sem a rovarok nem károsítják. A vad hurma nagyon ellenálló a gombabetegségekkel szemben is, a nemes hurma már virágzás előtt, alatt és közvetlenül utána bizonyos védelmet, permetezést igényel. A szárazságot viszonylag jól bírja, de igazán csak 600 mm. évi csapadék mellett terem bőven, megél sovány talajon is, de viszonylag jól trágyázott szellős talajokat szereti. A csapadéktól és a talajtól függően 1000 m2 - en 10 mázsától 30 mázsáig terjedő terméshozamot ad. Fogyasztható nyersen, gyümölcsléként, aszalva, lekvárként, befőttként és tárolhatjuk lefagyasztva hűtőládában. Nagyon sok külföldi recept között válogathatunk, ha el akarjuk készíteni,

egyenlőre még a termelését kell meghonosítani. Fontos megjegyezni, hogy a hurmát vastag héja miatt meg kell hámozni. Magyarországon a Bulgáriában nemesített és aklimatizált fajtákat érdemes elterjeszteni, mert a magyarországi és bulgáriai éghajlati viszonyok közel állnak egymáshoz és az ottani termelési tapasztalatok közvetlenül használhatók hazánkban is. A hurma ma, ha a Bulgáriában nemesített fajtákat elterjesztjük, az ezrével üresen álló falusi telkek nagyon hasznos növénye lehet. Szinte befektetés nélkül, kevés munkával komoly és értékes termést hoz. Ha rossz talajon öntözés nélkül 1000 m2 - re csak 10 mázsa termést számítunk, akkor is komoly hasznot hoz és extra minőségű táplálékot nyújt a családnak. A termelés megindítása érdekében érdemes lenne még kiskerttulajdonosok esetében is szövetkezeteket alapítani. Ha ilyen alakulna a bolgár szakirodalom alapján szívesen látom el tanácsokkal a szövetkezeteket. A következő irodalmat használtam fel cikkemhez: török eredetű szó. Az sem nagy baj, hogy az általam ismert forrásokból nem tudtam eldönteni, hogy a hazája végül Kína volt-e vagy Japán, mert itt és ott hurmának hívják. Ezek után természetes, hogy a török nyelvű népek a kínai határtól egészen Isztambulig hurmának nevezik, és egész Oroszországban szintén Vlagyivosztoktól a Finn-öbölig. Náluk már csak Krasznodár környékén és a Kaukázusban termelik, de Moszkva piacain többségben közép-ázsiai hurmát lehet kapni. A 1. Bolgáriai cikkek az interneten 2. Sz Topcsijszki, C. Mihajlov, M Szpirov: Gyümölcstermelés, (bolgár nyelven) 3. Borisz Litov: A nyaraló kertje, (bolgár nyelven) Kezdeti sikeres termelési tapasztalatom is van.

Dr. Jakócs Dániel

Bankszámla szerződés Bed? János Az adott téma visszáságát taglalja

A lakossági bankszámla szolgáltatás viszontagságai.

Bedő János

Hajdanában-danában az egyszerű állampolgárnak a különböző szolgáltatásokért jöttek a csekkek és az állampolgár - ha nem akarta egyenként leróni a tartozását - szépen összegyűjtögette azokat, s elballagott a legközelebbi postára, s befizette. /Már ha volt miből!/ Ma is sokan választják ezt a módszert, bár azóta nagyságrendekkel csökkent a postafiókok száma, s az állampolgárnak messzebbre kell utaznia, s hosszú sorokat kivárnia, míg sorra kerül.

Hirdették is rendületlenül, hogy eljött a szép új világ, mert már van lakossági bankszámla szolgáltatás, s az állampolgár mentesül a csekkektől, s ezzel egy csapásra megoldódik minden gond. Sajnos nem ilyen szép a dolog! A csekkes időszakban elment az állampolgár a szolgáltatójához, s megrendelt valamilyen szolgáltatást. Aláírta a szerződést, s a szolgáltató küldte a csekket, melyet az előbb ismertetett módon fizetett be. A bankszámlás intézésnél azonban el kell menni a bankba is, s utasítani a számlavezető bankot a tranzakcióra. Rendben van. A kényelemért , - hogy többet nem kell csekkezni - megéri. Ez eddig az egyszerűbb eset. Mi a különbség a szolgáltatás felmondásakor. Mostanában elég gyakran előfordul, hogy telefon- vagy internet szolgáltatót vált az állampolgár. A csekkes időszakban beballagott a szolgáltatójához, s írásba lemondta. A következő hónapban nem jött a csekk, mert mind a két fél tisztában volt a helyzettel. Bankszámlás ügyintézésnél azonban más a helyzet, mert hiába mondja le az állampolgár a szolgáltatást a szolgáltatónál, a bank akkor is fizetni fog, mert a szolgáltatás kezdetekor utasították rá. Tehát a bankba is el kell ballagni, s a sort kivárni, mert telefonon nem lehet ám az ilyesmit intézni. Ha viszont ezen kötelezettségének valaki nem tesz eleget, akkor a bank időtlen ideig utalni fogja a pénzt a nem létező szolgáltatásért. Ha netán az állampolgár észreveszi, hogy főbenjáró kötelességét nem teljesítette, s a bank nem jogos pénzt utalt ki, - mert ugyan honnan tudhatná -, akkor rohangálhat a visszajáró összeg után. A saját pénze után! Újra el kell mennie régi szolgáltatójához, hogy ugyan utalják már vissza azt az összeget, melyet jogtalanul vettek át. Ezzel kapcsolatban lenne több tiszteletteljes kérdésem. A szolgáltatói szerződés felmondásakor a szolgáltatónak miért nincs semmiféle kötelezettsége? Például nem fogadni olyan ügyfél számlájáról pénzt, akivel megszűnt a szerződése. A jogtalanul megérkezett átutalás visszautalását miért a jogos tulajdonosnak kell kérni, s utána rohangálnia?

Alkalmazkodás és védekezés Cs. Nagy László A globális felmelegedés aránylag rövid időszak alatt is uj ökoszisztémákat hozhat létre az egyes országok és az egyes országrészek, avagy termőtájak viszonylatában is. ...

Alkalmazkodás és védekezés

A globális felmelegedés aránylag rövid időszak alatt is uj ökoszisztémákat hozhat létre az egyes országok és az egyes országrészek, avagy termőtájak viszonylatában is. Ennek máris szemtanui vagyunk, ezért itt az ideje, hogy a káros környezeti hatások kivédése érdekében minden lehetséges eszközzel védekezzünk, kivéve az élő világra és az emberi szervezetre is káros kemikáliák alkalmazását. Ez a feladat nem könnyü, annál is inkább, mivel eddig járatlan uton, gyakran csak puhatolózva, kisérletezve igyekszünk a legedzettebb fajtákat és a lehető legeredményesebb eljárásokat kifejleszteni, alkalmazni és tökéletesiteni. E tekintetben nagy feladat hárul a különféle kutató intézetek szakember gárdájára, akiket elismerés illet a feladatok késedelem nélküli, gyors vállalásáért és eredményes tevékenységükért. A termelők feladata az ajánlott fajták és agrotechnikai eljárások haladéktalan adaptálása és talán nem tulzás azt mondani, hogy kötelező ,,tüzoltás-szerü,,alkalmazása, nemcsak a saját, de az egész ország érdekében is. Ebben a szellemben kell felülbirálni a most alkalmazott agrotechnika valamennyi eljárását a

talajmüveléstől a terménytárolásig. A szakmai folyóiratoknak is ezt a feladatot kellene - fokozottabb mértékben mint eddig tették, - a figyelem középpontjába állitani. Sokat segithetnének a különféle civil szerveződések is, miután össznemzeti feladatról van szó s abból , -ha akarják - mindenkinek jut tennivaló, nem is kevés. A kertbarátkörök pedig ugy, mint ahogy eddig is tették, a küzdelem élharcosaiként reagálva mutassanak példát és terjesszék a termőtájban sikeresen alkalmazható eljárásokat, fajtákat. A Kerepesi Kertbarátkör az adott termőtájban korábban nem termesztett szőlő, gyümölcs és zöldségfajták mintegy három évtizedes vizsgálati eredményeivel és azok rendszeres, évenkénti ismertetésével igyekezett az elvárásoknak eleget tenni, ugyanakkor nem szoritkozott az ismert termesztési eljárások alkalmazására, hanem a legkülönfélébb fóliák házikerti, vagy kisüzemi alkalmazhatóságát is sorra kipróbálta sortakarásra éppugy, mint a különféle müvelési módu szőlőfajták sortakarására a vegetációs időszakban. Ezek bárhol könnyen alkalmazhatók. Igy pl. a szőlősorok a tőkék mindkét oldalán kb.6O - 6O cm szélesen lefektetve jól csükentik a talaj párologtatását s ezzel együtt a képződő harmatot és a levegő páratartalmát is, amely pedig a kórokozók fellépésének és terjedésének is alapvető feltétele, A tőkék sorában a fólia-csikok mintegy lO cm-es átfedését kell biztositani, a sorok között pedig ásóval képzett mintegy 2O cm mély vágásba kell a széleket beszoritani, hogy a talajpárát ne engedje ki s a kártevőket se engedje be. Ezáltal a tőke-sorban a talaj levegőzésőt biztositó átfedés révén a széndioxid kiáramlása szinte célzottan,- a lombozathoz .történik, az asszimilációt serkentve s a az üvegházhatásu széndioxid mennyiségét hatásosan csökkentve. Ezt az eljárást a lombozat fóliával történő takarásával kiegészitve, feleslegessé tehetjük a permetezéseket, valamint kivédhetjük a jégkárt és a madárkárt is. Fólia-takarás céljából a szóló oszlopok tetején kell egy erősebb huzalt végighuzni majd arra a közönséges vállfa formáju fóliatartó idomokat felakasztani s azokra olyan széles fóliát felrakni, amelyek ,,szoknyája,,a fürtzónáig ér. Igy a szőlőtőkék szellőzése és az esetleges permetezés is biztositott. Ugyanakkor a fólia alatti ,,hőség,, egyáltalán nem ártalmas egy szőlpőfajtára nézve sem, az érés pedig két héttel is korábban következik be. A dolog érdekessége, hogy a fóliák fényvisszaverő tulajdonságai miatt a képződő mikromklima is kedvezőbb, mint a szabad müvelés esetében. A lecsüngő fólia-szélek rögzitését többféle eljárás alkalmazásával oldottuk meg, pl használaton kivüli gumislaggal,tetőléccel, huzallal. Ezeket akár a tőkék tövéhez is lehet erősiteni, ha azokat üditőitalos flakonokból készithető törzsvédővel látjuk el. Az átlátszó fóliák a züldmunkákat sem akadályozzák. Fólia-ernyős védelmet kis fáradtság árán sikeresen alkalmazhatunk a gyümölcsfáinknál is. Erről s a növényvédelemről is a tavasz folyamán majd bővebben is fogunk tudósitani. Az ismertetett megoldások költsége kisebb, mint a hagyományos növényvédelemé.

Hurma termesztési tapasztalatok . Korábbi cikkünkben már írtunk a 'hurma' növényről. Most néhány fényképpel illusztráljuk a hazai termesztési eredményeket:

Korábbi cikkünkben már írtunk a 'hurma' növényről. http://vilagszabadsag.hu/index.php?f=818.frg

Most néhány fényképpel illusztráljuk a hazai termesztési eredményeket:

Virágzó hurmafa egy rákosmenti kertben

Juniusi teendők a kertészetben Cs. Nagy László A hosszantartó szárazság után felkészülhetünk egy esősbb periódusra,melynek során a különféle kórokozókkal gyülik meg a bajunk.



Juniusi teendők a kertészetben

A hosszantartó szárazság után felkészülhetünk egy esősbb periódusra,melynek során a különféle kórokozókkal gyülik meg a bajunk. A csapadéknélküli időjárás hatásaként a növényzet levélzete valamivel vastagabb és viaszosabb, mint a normális időjárási viszonyok között lenne, ezért a permetlé tapadását célszerü un.nedvesitőszerrel elősegiteni. E célra jól bevált az Agroll nevezetü, a biotermesztésben is alkalmazható növényvédőszer, amely egyben rovarirtó hatást is kifejt, holott egyáltalán nem mérgező. Érdemes minden esetben alkalmazni. Ideértve a lombtrágyázást is, amely a tápanyagutánpótlásnak igen hatékony módszere, s ma már igen gazdag választékban áll rendelkezésünkre. Ugyanolyan hatékonyságu a tápoldatozás, amennyiben kellő mennyiségü öntözésre alkalmas viz áll a rendelkezésünkre. A kellő hatékonyságot azonban csak nagyobb vizadagok alkalmazása eredményezi, ami az öntözött növények gyökérzónájáig juttatja le az oldott tápanyagokat. Zöldségféléknél ez 3O litert jelent négyzetméterenként, Gyümölcsfáknál pedig 4O-5O litert a fák koronája alatti területre számitva. A kiadósabb esőket az öntözendő területen mért csapadék mennyiséggel levonásba helyezhetjük. E célra jól használható bármilyen egyenes oldalu edény (befőttesüveg, konzerves doboz,stb.), amelyben minden vizoszlop-miliméter egy liter esőnek felel meg négyzetméterenként ( igy pl 7 mm- 7 literviznek). Ha pedig az edényt ott hagyjuk, ugy a párolgása révén a lehullott csapadék talajnedvesitő hatásának időtartamára is következtethetünk, mivel az alig tér el a nyilt párolgás eredményétől. A szőlő növényvédelmét a hónap folyamán megkülönböztetett figyelem illeti, mivel a virágzás és a virágzás utáni védekezés eredményessége döntő mértékben határozza meg a terméseredményeket. Ezuttal is fel szeretnén azonban hivni a figyelmet a szőlőtőkék és a sorok fóliával történő takarására, amely egyszerüen kivitelezhető s védelmet nyujt a jégeső, a darazsak és a madarak kártétele ellen is, miközben a különféle kórokozók sem okoznak jelentősebb károkat még a permetezések elmulasztása esetén sem. E szerint a sorok fölött kifeszitett huzalon átdobunk mintegy 2,5 méter széles fóliacsikot s a lecsüngő széleit két oldalt kifeszitett huzalhoz rögzitjük le, egyszerü lOO-as szögekkel kb.félméterenként. Szükség esetén a fólia alá nyugodtan permetezhetünk, mert még a hatékonysága is jobb lesz, másrészt a permetlé sem szóródik szét, nem szennyez más növ.nyeket és a levegőt sem. Ugyanakkor a szőlő érését lO-l4 nappal is előre hozza. Szüret után a fólia leszedhető s eltehető a következő évre, avagy más növények, illetve termések megvédésére használható fel.

A narancseperről, Ültessünk galagonyát Cs. Nagy László Két kevésbé ismert növény.

A narancseperről

( Maclura pamifera ) Hazánkban ma még kevésbé ismert ez az Észak-amerikai eredetü, fényes levelü, tövises águ fa, esetenként két kilgramos nagyságu, narancsszerü, ripacsos külsejü terméssel. Hazájában tövises ágai miatt elsősorban vadak elleni élősövénynek ültetik, de egyre szélesebb körben alkalmazzák különböző szerszámok készitésére, szőlőtámként,stb.,mert évszázadok alatt sem rothad el,gombák és a farontó-bogarak sem támadják meg. Amerika őslakói ijjak készitésére is alkalmazták s készek voltak több száz kilométert is gyalogolni, csakhogy hozzájuthassanak. A kártevőkkel és a kórokozókkal szembeni ellenálló képessége folytán diszfaként és a sok kártevőt nevelő akác helyett is érdemes ültetni, de utcai faként nem javasolható mivel sulyos termései balesetet okozhatnak. A talaj iránt – a szélsőségek kivételével – közömbös. A szárazságot elég jól türi, az erősebb téli fagyok ellen fiatal korában kell védelemben részesiteni aztán is csak a be nem érett hajtások fagynak vissza.A metszést jól birja s igen sürü, szinte áthatolhatatlan sövény kialakitására is alkalmas, hosszu áletü fafaj. Középméretü, szabálytalan koronát fejleszt, ha nem alakitjuk. Fénykedvelő, melegigényes. Hajtásnövekedését későn, többnyire csak a fagyok hatására fejezi be, lomja is csak akkor hullik le, a termése is szinte azzal egyidőben, vagy később valamivel. A termése nem ehető, sok magja a belsejében körkörösen elrendeződve található. A magok kiszedése és csiráztatása is fagymentes helyen, kevés vizet tartalmazó edényzetben a legbiztosabb. A magokat a koratavaszi fagyok elmultával állandó helyre történő vetéssel és a magvetés nedves állapotban történő tartásával tudjuk csirázásra birni s ezt igen buja növekedéssel hálálja meg. Virágai kétlakiak, ezért termés-nyerés céljából több példányt célszerü egymás közelébe ültetni. Irodalmi adatok szerint az utóbbi években Amerikában a butoriparban is egyre szélesebb körüen alkalmazzák. Tüzifa termelés céljából is előtérbe kerül az akácfához viszonyitott nagyobb fatömeg – nyerés és a kártevőkkel és a kórokozókkal szembeni ellenállóképessége miatt. Érdemes lenne nálunk is kipróbálni sokirányu hasznossága következtében. A faiskolák keresett áruja lehetne.

Ültessünk galagonyát

A galagonya virágos hajtásvégéből főzött teát régebben gyógyteaként fogyasztották emésztési bántalmak és álmatlanság ellen s eközben rájöttek, hogy a galagonyabokor termése kitünő gyógyszer sziv- és érrendszeri panaszok ellen is. Főleg szivizom-degeneráció, továbbá koszoruér-elmeszesedés és a szivizom részleges elhalása esetén fejt ki igen jelentős gyógyitó hatást .Vérnyomáscsökkentő és szivritmus szabályozó hatsa is bizonyitható. Vizelethajtó és nyugtató hatása is emlitésre méltó. Ugyanakkor nemkivánatos mellékhatásról sehol és senki részéről sem történt mind a mai napig emlités. Ujabban már fiatalabbak részére is javasolják az egész szervezetre kedvező hatása folytán legalább évente egyszer mintegy harminc napos kura keretében, amikoris naponta két alkalommal ( reggel és este ) előzetesen egy-egy kanálnyi száritott virágos hajtásvéget, avagy forrásban lévő vizzel leöntött és fedő alatt áztatott bogyó levét, lehetőleg mézzel édesitve célszerü kortyonként elfogyasztani. A galagonya a talaj iránt nem igényes, bárhol sikeresen termeszthető. Beszerzési lehetősége azonban ma még csak az erdőszéleken található kis magoncoknak az erdőtulajdonosok által történő hozzájárulásával lehetséges. A növényvédelme az alma-termésüekével egyidőben, ugyanazon szerekkel kiválóan megoldható. A virágos hajtásvégeket az első bimbók kinyilásával egyidőben célszerü szedni s árnyékos helyen megszáritani. A bogyó-termést a szinesedés kezdetére kell időziteni, mert akkor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. A száritást ezuttal is árnyékolt, szellős helyen kell végezni. Ha nincs megfelelő száritási lehetőség, akkor kiméletes hatóanyag extrahálást végezhető az általunk kidolgozott eljárások alkalmazásával.

Nyelvészkedjünk a média „fogyasztása” közben is Értökös

egy nélkülözhető igevonzat

Version:1.0 StartHTML:0000000168 EndHTML:0000001479 StartFragment:0000000468 EndFragment:0000001462

Nyelvészkedjünk a média „fogyasztása” közben is

Reggelizek, közben szól a rádió. Egy gazdasági szakember épp azt mondja: „... mi euróban gondolkodunk”. Én is gondolkodom. Nem euróban, hanem a konyhában, neglizsében. A hallottakon gondolkodom. Arra gondolok, jól értem, hogy ő euróval számol, amikor a vállalata gazdasági elképzeléseit dolgozza ki, euróban készíti cége költségvetési terveit. Azt gondolom, fölösleges egy szó jelentéskörét újabb vonzattal megterhelni, ha már van jól bevált másik.

Szlovákiai benyomások Jakócs Dániel Pünkösd második napján végre bekövetkezett számunkra az ideális helyzet . Nálunk munkaszüneti nap volt, Szlovákiában pedig rendes munkanap. Így barátommal együtt úgy mehettünk át a Duna túlsó oldalára, hogy neki nem kellett szabadságra mennie, és mégis körülnézhettünk az üzletekben is.

Jakócs Dániel

Szlovákiai benyomások

Pünkösd második napján végre bekövetkezett számunkra az ideális helyzet . Nálunk munkaszüneti nap volt, Szlovákiában pedig rendes munkanap. Így barátommal együtt úgy mehettünk át a Duna túlsó oldalára, hogy neki nem kellett szabadságra mennie, és mégis körülnézhettünk az üzletekben is. A hétvégék erre nem alkalmasak, minden valamire való bolt zárva van. Persze nem tettünk körutazást Szlovákiában , erre nem is lett volna elég pénzünk, így csak átsétáltunk a komáromi hídon. Hát igen. Pénz nélkül a szabadság nem realizálható , nulla pénzzel tulajdonképpen semmi. Nekünk volt egy kevés pénzünk így a papíron létező szabadságból valamit meg is valósíthattunk. Barátom néhány dobozzal akart venni kedvenc söréből, az én titkos vágyam pedig néhány doboz pangamin drazsé volt. A pangamin drazsét a prágai sörgyár készíti sörélesztőből , és a benne lévő pantoténsav megállítja a máj elzsírosodását a benne lévő többi vitaminnal együtt. Korábban itthon is lehetett kapni, és én több éven át rendszeresen szedtem is. A drazsé „mellékhatásaként” ősz szakállam kezdte visszakapni eredeti fekete színét, és már kezdtem abban reménykedni, hogy megfiatalodok. Megtudtam, hogy a pantoténsav hiánya okozza szőrzet őszülését is. Közben a pangamin drazsé

eltűnt a magyar gyógyszertárakból, helyette magyar sörélesztőt lehet kapni,ennek azonban nincs meg a várt hatása. Ismét erősen őszülni kezdtem. Eltelt egy év , amíg eszembe jutott, hogy nem ártana Észak Komáromban megpróbálni. Szlovákiában sokkal több cseh árú kapható még ma is.( A pangamin drazsé gyógyszertári rangja étrendkiegészítő, ezért recept nélkül is kiadható.) Megpróbáltuk, és kaptunk. A csomagolás közben megváltozott, de ez lényegtelen. A kis műanyagzacskók 200 db. drazsét tartalmaznak, közepes fogyasztás esetén ez 25 napra elég. Vettem három adagot. A gyógyszertárban szlovák hölgy szolgált ki bennünket, nagyon szívélyes volt , és mindent lefordított számunkra. A három kis zacskó pangamin drazséért fizettem 9 eurót ez alig több , mint 2610 forint. Barátom is megvett néhány doboz sört, és ezután csak puszta kíváncsiságból nézegettük az üzleteket. Egyelőre nehézséget okozott, hogy mindent át kellett számítani euróra , de ez még a szlovákoknak is nehéz. Elmondhatjuk, hogy az árak körülbelül megfelelnek a magyar áraknak. A Billa ott is Billa. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy néhány árúért ( a fent említett pangamin drazsé, a liptói túró , néhány sörfajta stb.) megéri átsétálni a túlsó partra. Végül betértünk a Lux Pizzáriába, ahol 2,76 euróért kaptunk egy-egy közepes finom pizzát. A helyiség rendes , tiszta volt a pincérnő kedves. Néhány percig beszélgettünk is , szlovák volt és tökéletes kiejtéssel akcentus nélkül beszélt magyarul. Ez szinte minden szlovákra jellemző, és nyelvünk fonetikai sajátosságaiban van a magyarázata. Természetesen mindenhol magyarul beszéltünk, és senki sem akart megverni bennünket. A pénztárnál, ha hallották, hogy magyarul beszélünk a pénztárosnő automatikusan a magyar nyelvre tért át. A csekkről, amit kaptunk, megtudtuk, hogy minket Mirka szolgált ki és köszönik a vásárlást . (Dakujeme za navstevu. ). Mi pedig köszönjük Mirkának a szívélyes kiszolgálást. Dakujeme . A Pizzéria címe Jókai utca 32. nem messze a református templomtól.

Hallottam egy viccet…. (4) Szili Leó Időszerű vicc a nemrég tartott választások apropóján

Hallottam egy viccet…. (4)

A választásokról jutott eszembe egy régi történet.

Az ókori Görögországban egy fiatalember elmegy a bőlcshöz és a tanácsát kéri.

- Nősülés előtt állok, s a tanácsodat kérem, hogy megtegyem vagy ne tegyem? A bőlcs válasza: - Bárhogy döntesz – mindenképp megbánod!

A természeti környezet és egészségünk Cs.Nagy László Ma már alig akad olyan józan gondolkodású ember, aki tagadná egészségünk és a természeti környezet állapotának szoros kapcsolatát. Azt is jól tudjuk, hogy ez több, mint a háztartási szemét megfelelő kezelése, vagy az ipari eredetű hulladékok és vegyi anyagok előírásszerű ártalmatlanítása. De még az allergiát okozó tényezők hatásának minimalizálása se nagyon eredményezheti a természeti környezet-okozta egészségkárosodások megszüntetését. ....



A természeti környezet és egészségünk

Ma már alig akad olyan józan gondolkodású ember, aki tagadná egészségünk és a természeti környezet állapotának szoros kapcsolatát. Azt is jól tudjuk, hogy ez több, mint a háztartási szemét megfelelő kezelése, vagy az ipari eredetű hulladékok és vegyi anyagok előírásszerű ártalmatlanítása. De még az allergiát okozó tényezők hatásának minimalizálása se nagyon eredményezheti a természeti környezet-okozta egészségkárosodások megszüntetését. Ugyanis a légszennyezés okozta ártalmak egészségkárosító hatása minden más tényezőnél gyorsabb, az élő sejtekre kifejtett hatása pedig a legszövődményesebb és akár korlátlan időtartamú is lehet. A védekezési lehetőségeink ugyanakkor meglehetősen korlátozottak és jóformán csak az időjárási tényezőktől függ az alakulásuk, a hatásuk. Ez nem jelentheti azt, hogy máris tehetetlenek vagyunk, s ne tegyünk erőfeszítéseket a természeti környezet mai állapotának javítására. Mindenkit és minden élőlényt érintő ügyről, helyesebben életbevágó problémáról van szó, ezért közüggyé kell tenni. Olyan közüggyé, amelyben mindenkinek jut szerep és feladat, felkészültségétől és lakóhelyétől függetlenül. Ez akár egy mondatban is kifejezhető: Ne árts, segíts! Ártani pedig lehet a nemtörődömséggel, a megalkuvással, a tétlenséggel, a szükséges teendők halogatásával és végül az élő környezet állapotának veszélyeztetését eredményező gyakorlati tevékenységgel, még akkor is, ha azt rajtunk kívül álló tényezők hatására vagyunk kénytelenek érvényesíteni (pl. a gépkocsi által okozott lég- és környezet-szennyezést). Hol kezdjük környezetünk védelmét? Magunknál! A lakásban, a ház körül, a kertben , az utcán, lakóhelyünk területén és azon kívül is. Hogyan? Először is ismerjük meg a környezeti ártalmakat, valamint azok elhárításának és megelőzésének módszereit is. Kire támaszkodhatunk? Elsősorban is a kertbarát körökre, mint az ügy tapasztalt zászlóvivőire, akik a szükséges irodalom, illetőleg tájékoztató anyagok megszerzésében és alkalmazásában is sokat tudnak segíteni. De a környezetvédelmi szervezetek is szívesen nyújtanak segítséget. A környezetvédelem a lakásban azt jelenti, hogy nem alkalmazunk élő környezetet, az egészségünket károsító anyagokat semmilyen célra, ideértve a testápoló szereket is, visszatérünk nagyszüleink megoldásaihoz. Lakásunk nem hasonlíthat illatszergyárra, s ezzel egy időben megszüntetjük az allergia egyik lehetséges forrását is. A lakás levegőjének tisztítása és oxigénnel dúsítása érdekében pedig több ún. légtisztító növényt alkalmazunk. Ilyenek a dracénák, a dieffenbachiák, a fikuszok, a citrusfélék, a monszterák, a páfrányok és az igen igénytelen örökzöld borostyánok is. A díszkertek növényzetét úgy célszerű összeválogatni, hogy a kerítések vonalában sűrű növényzet fogja fel és szűri ki a légszennyező anyagokat nemcsak nyáron, hanem télen is, mivel akkor még nagyobb jelentősége van a tiszta levegő biztosításának. Olyan megoldás a legjobb, amikor kívülről befelé emelkedő magasságú sövénykerítést alkalmazunk 3-4 sorban, örökzöldekkel vegyítve. A már kész kerítést borostyánnal futtathatjuk be. Ne ültessünk a díszkertbe olyan díszcserjéket és fákat, amelyek különféle betegségekre fogékonyak és a különféle kártevők ellen is védelmet igényelnek. A javasolható díszcserjék közül nálam jól

vizsgázott a trombitafolyondár), a futó fehér virágú és lila akác, a hószirom, valamint a tollas gyöngyvessző. A házikert vegyszermentes hasznosítására is adottak a lehetőségek, mivel a nemesítőknek köszönhetően egyre több az ellenálló fajták választéka szinte minden gyümölcsből. A bogyós gyümölcsűek közül jól vizsgázott a még kevésbé ismert josta, amelynek gyümölcse ugyanolyan gazdag vitaminokban és más hasznos vegyületekben, mint a fekete ribiszke, de jobb ízű szörp és dzsem készítésére alkalmas. C-vitaminja viszont ugyanolyan védett a hőhatással szemben, mint a fekete ribiszkéé. A különböző érési idejű és betegségeknek ellenálló almafajták választéka bővül. Érdemes átoltással is meggyorsítani a fogékony fajták leváltását. Körtefajtákból viszont kevés a választék, azok is ázsiai eredetű, japán fajták. Viszont azokat a körtebolha nem támadja, s más kártevőkkel szemben is jó rezisztenciával rendelkeznek. A betegségekkel szembeni ellenálló képességük is jónak mondható, így én már évek óta nem védekezek semmiféle betegség ellen. Mindig bőségesen teremnek, ha megfelelő porzófajta van a közelben (pl. Bosc kobak), vagy ha a koronájába be van oltva. A kajszi- és az őszibarack fajtaválaszték sem bővelkedik rezisztens fajtákkal, ezért ez esetben csakis a mechanikai védekezéssel (fóliatakarással) tudunk vegyszermentes termelést megvalósítani. Ugyanez vonatkozik a cseresznyefajtákra is, míg a meggyfajták közül a Csengődi javasolható házikertekbe, monília-rezisztenciájának köszönhetően. Szilva- és ringlófajták közül egyedül a vírusrezisztenseket javaslom, pl. a korai érésű, nagy gyümölcsű Ruth Gerstetter fajtát. Diófajták közül viszont a Szentiváni érdemel figyelmet, arra való tekintettel, hogy később fakadnak a rügyei, s ezáltal ritkán fagy el, másrészt kevésbé férgesedik, mivel a szárbemenet szűk és nem fér be a kukac feje. A szőlő vegyszermentes termesztése csak ritka évjáratban sikerül, még ellenálló fajták esetében is, viszont az általam alkalmazott ún. ernyős védelem alkalmazásával mindig, minden évben sikeresen oldható meg a vegyszermentes termesztés, szinte minden fajta esetében. A peronoszpóra-fertőzés szinte teljesen kizárható, a lisztharmat pedig már csak az érés időpontjában szokott megjelenni, egyik-másik fajtánál. de jelentősebb kárt már nem tud okozni. (Erről részletesebben személyes kérés alapján tudok tájékoztatást adni.)

Juliusi teendők a kertészetben Cs. Nagy László Minden okunk megvan arra, hogy ezt a mostani 2OO9-es esztendőt a legkedvezőtlenebb évek közé soroljuk. Sándor és József még hideg, fagyos időjárást hagytak maguk után, amelyet meleg és csapadékszegény április és május követett, szinte állandó széllel s az átlagosnál magasabb átlaghőmérséklettel. A junius közepén hullott kiadósabb esők már csak repedezett talajokat, a szárazságtól szenvedő gyatra növényzetet és kilátástalansággal küzködő előggé elkeseredett termelőket találtak országszerte. Reménytelenségüket még csak fokozták a helyenként és az ország egyes területein igen jelentős vihar- és jégkárok s azok rendezésének bizonytalansága.



Juliusi teendők a kertészetben Minden okunk megvan arra, hogy ezt a mostani 2OO9-es esztendőt a legkedvezőtlenebb évek közé soroljuk. Sándor és József még hideg, fagyos időjárást hagytak maguk után, amelyet meleg és csapadékszegény április és május követett, szinte állandó széllel s az átlagosnál magasabb átlaghőmérséklettel. A junius közepén hullott kiadósabb esők már csak repedezett talajokat, a szárazságtól szenvedő gyatra növényzetet és kilátástalansággal küzködő előggé elkeseredett termelőket találtak országszerte. Reménytelenségüket még csak fokozták a helyenként és az ország egyes területein igen jelentős vihar- és jégkárok s azok rendezésének bizonytalansága. A virágzáskori magas étlaghőmérsékletek s a szeles időjárással együttjáró légszárazság az egyre csökkenő számu beporzó rovarral egyetemben a beporzást és kötődést gátolta meg s azért van az, hogy a dusan virágzó gyümölcsfák közül pl. a szilvák nagyon kevés termést fognak adni.( Ezek az átlagnál magasabb igényüek a légnedvességgel szemben.) Most az esők után ugyanakkor a különféle kórokozókkal kell birokra kellni, mert hisz a meleg és a párateltség a gombabetegségek legfőbb terjesztői. Nagy szerencsénk, hogy az elmult félév nem kedvezett a kórokozók terjedésének. Ám ez ne eredményezzen elbizakodást , a kórokozók

csirái nem pusztultak el, azok bármikor felléphetnek. Most haladéktalanul védeni kell mindent, lehetőleg réztartalmu szerekkel, illetve kénnel a lisztharmat ellen. E célra igen jónak mondható a Bordói lé plusz kén márkanevü szer s most már az almatermésüek is permetezhetők vele, mert az epidermiszét már nem perzseli juliustól kezdve. Egyidejüleg védekezni szükséges a különféle kártevők ellen is, az érésük és az élelmezésegészségügyi várakozási idő figyelembevételével. Tartsuk szem előtt a vegyszerhasználatok alapvető követelményeit, ne permetezzünk szélben és 22 foknál magasabb hámérséklet esetén, továbbá a jobb hatásfok céljából lehetőleg este védezzünk. A kártevők ritkitása céljából célszerü szünet nélkül alkalmazni a félbevágott flakonokban bárhol elhelyezhető un.csali-folyadékokat, amelyek készithetők befőtt-levekből, gyógynövényfőzetekből és mézes vizből is, kevéske ecettel szagositva a hasznos rovarok riasztása céljáből. Ezeket két-három naponként ellenőrizzük és a kártevők számbavételét követően, átöblités után esetleg megszáritani. Ugyanezen megoldást javaslom a zöldségfélék védelménél is, azzal a különbséggel, hogy itt a talajszintbe süllyesztést tartom jobb megoldásnak. Ezáltal mindig ismerni fogjuk a kert kárositóinak összetételét és kb.létszámát, továbbá feladatainkat is. A szőlő növényvédelme most kiemelt fontosságu. A fützáródás előtti permetezés pedig mindennél fontosabb, ha meg akarjuk védeni a termést a szürkepenészes rothadástól. Az alkalmazható szerekről az Európai Unió által engedélyezett vegyszerek felsorolását megtalálhatjuk a Kerti Kalendárium c. havonta megjelenő folyóiratban .Érdemes megismerkedni vele, mert sok változás van. A zöldségfélék közül most a paradicsom és a paprika igényel megkülönböztetett figyelmet. Mindkét növény nagyon fényigényes, ugyanakkor nem szereti, ha tulmelegszik a gyökérzónájuk, ezért célszerü mulcsozni s a talajtakaró anyagot kissé nyirkosan tartani még napközben is. A különféle kártevők és a jégverés ellen pedig igen hatásosan megvédhetjük ezeket a növényeket és az uborkát is függönyszerü hálós takarással, amely az öntözést sem akadályozza. Külön is foglalkozni kell a kedvezőtlen időjárás miatti tápanyag-hiánnyal, ami tápoldatozással és lombtrágyázással még helyrehozható. A mészhiányt kalcium-nitrát nevezetü lombtrágyázással tizszer hatékonyabban pótolhatjuk, mint tápoldatozással. A nyomelemhiányt teljes mértékben pótolhatjuk a Volldünger tipusu mütrágyákkal, amely lombtrágyaként is kiváló. Ne feledjük, hogy a növényzet és a termés tápagyagokban szegény minősége a mi egészségünknek is problematikus alakitója lehet, ezért inkább alkalmazzunk mütrágyát a tápelemek pótlása céljából, mintsem gyógyszereket az egészségi állapotunk megóvására.

Környezet és egészségvédelem Cs. Nagy László E két témakör és fogalom szoros kapcsolódása egyre inkább tudatosul a lakosság körében.. A tudósok megállapitásai és a megfigyelhető természeti jelenségek azt mutatják, hogy az emberi létet biztositó környezetben visszafordithatatlan, végzetes változások játszódnak le. A legnagyobb kihivást az éghajlati változás jelenti. Ennek oka az üvegház-hatásra vezethető vissza, s ez egyértelmüen az emberi tevékenység következménye.



Környezet és egészségvédelem E két témakör és fogalom szoros kapcsolódása egyre inkább tudatosul a lakosság körében.. A tudósok megállapitásai és a megfigyelhető természeti jelenségek azt mutatják, hogy az emberi létet biztositó környezetben visszafordithatatlan, végzetes változások játszódnak le. A legnagyobb kihivást az éghajlati változás jelenti. Ennek oka az üvegház-hatásra vezethető vissza, s ez egyértelmüen az emberi tevékenység következménye. Az utóbbi másfél évtizedben korábbivá vált a kitavaszosodás és későbbi a hideg őszi napok kezdete, országszerte nő az aszályhajlam, rapszódikusabbá vált és egyben csökkent is az éves csapadék eloszlása és mennyisége. Mindezek a tényezők szükségszerüvé teszik a növénytermesztéssel foglalkozó lakosság szakmai tevékenységének olyan irányu változtatását, hogy a klimatikus tényezők

kedvezőtlennek mutatkozó hatását ne csak ellensulyozzák, hanem azokat megfelelőképpen hasznositsák is a hozamok és a minőségi mutatók javitása céljából., mert hisz erre is van lehetőség.Vegyük példaként a széndioxid mennyiségének megnövekedett szintjét. Amagasabb hozamokra képes fajták széndioxid igénye is magasabb, mint a kisebb hozamu fajtáké. Ebből következik, hogy mielőbb át kell térni az uj, nagyobb terméseket biztositó fajtákra. A csapadékeloszlás kiszámithatatlansága a korai, rövidebb tenyészidejü fajták alkalmazásával többékevésbé jól ellensulyozható. Azon kivül a talaj és a növényzet által történő viz-párologtatás is csökkenthető pl. talajtakarással, amely egyuttal a talaj-közeli légréteg hőmérsékletét és száritó hatását is jelentősen csökkenti, továbbá a termesztett növények sor- és sorközi árnyékoló hatását is jó hatással lehet érvényesiteni. E szempontból célszerünek tartható a kulisszás termesztési mód alkalmazása, amikoris az olyan félárnyék-kedvelő növények, mint az uborka, a bab, az ujzélandi spenót és a külőnbőző tőkfélék is sikeresen termeszthetők a csemegekukorica, a napraforgó, sőt a saját tapasztalataim szerint a csicsóka árnyékolásában is. Ez esetben a csicsóka-gumót február végén tejfeles pohárban és kevés földben célszerü előhajtatni, majd pedig április végén kiültetni, hogy az uborka, avagy a tökfélék kiültetésekor már árnyékot adhassanak és tárendszert helyettesithessenek, miután ettől az időtől már együtt növekszenek. Ugyanez vonatkozik a csemegekukoricára is, amelyet csövének letörése után is meghagyunk árnyékolónak, illetve támasztéknak. A továbbiakban a talajok és a növényzet vizpárologtatását hatásosan csökkenthetjük pl. selejt függönykből, kialakitható takarással, amely egyben jó védelmet jelent a különféle kártevők ellen is. E célból javaslom a fejes saláta, a retek, a különféle káposzták és a karalábé váltakozó soru ültetését, palántázását, E korai növények után ugyancsak a függöny alá ültethetünk paradicsomot, paprikát , vagy vethetünk bokorbabot. Márciusban már a szabad földbe is vethetünk korai borsót, petrezselymet, sárgarépát, sóskát és spenótot is. Nyáron is biztos levéltermést nyerhetünk az ujzélandi spenótról, amely oxálsavat nem tartalmaz s ennek folytán terhes anyák és kis gyerekek is nyugodtan,veszély nélkül A hónap elején végezzük el a szőlő, az alma, a körte, a birsalma és valamennyi bogyósgyümölcsü metszését is. A csonthéjasok metszését a rügypattanás időpontjában kezdjük el. A jól metszett fák legfőbb jellemzője, hogy átláthatók, szellősek. A korona ágait e célból vizzel telt flakonoknak az ágakra történő aggatása révén a megfelelő térközbe irányithatjuk a vizszintestől kissé magasabb szögben. Az igy irányitott ágak pár hónap elteltével tehermentesithetők, mert már ugy maradnak, ahogy beállitottuk őket. A metszéseket lehetőleg azon nyomban kövesse a télvégi lemosó permetezés elősször réztartalmu vegyszerrel, amely a biotermesztésben is engedélyezett, majd pedig pár óra mulva az agrolos permetezés, a használati javaslat szerinti koncentrációban. Amennyiben a vegyszerek régebbiek, ugy egy negyedével lehet növelni a töménységet. A permetezésekről ma már kötelező a permetezési napló vezetése, különösen akkor, ha a termés piaci értékesitésre kerül. Erről ne feledkezzünk meg.

Néhány szó a magyar nyelvről Szili Leó A szaknyelvi terminológia idegennyelvűsége ellen emel szót az írás

Néhány szó a magyar nyelvről

Hajdanán a Soros-alapítvány egy neves külföldi szociológus tanulmányát lefordíttatta és ajándékba adta minden magyar könyvtárnak. Mivel a témát rendkívül érdekesnek találtam kivettem az egyik könyvtárból, s neki álltam olvasni, de sokáig nem jutottam, mert bár szándék szerint magyarra volt fordítva, de minden második-harmadik szava idegen szó volt. E miatt el is ment az olvasástól a kedvem, bár az illető szerző már addig is érdekfeszítően írt. Megkérdeztem az egyik szociológus ismerősömtől: Miért van ez így? Miért használnak rengeteg idegen szavat? Ő azt válaszolta, hogy azért, mert a

tudományban minden egyes szónak pontos jelentése van, s ezekkel a szavakkal fejezik ki az egyértelműséget, s amint valaki másik szavat írna le, akkor annak az értelmezéséről külön vitát kéne folytatni. Szerintem sántít ez az okoskodás, mert a megfelelő magyar szavakkal éppen ilyen egyértelművé lehet tenni a fogalmakat. Ennek oka inkább a bennfentesség tudata, mert valamilyen módon jelezni kell, hogy a hozzáértők egy külön csoportot alkotnak, akik az összes többi kívülálló embernél magasabb szellemi színvonalon állnak. /Egyébként azért sem értem ezt a magyarázatot, mert így nehezebbé válik a különböző tudományágak elismertetése a társadalom többi tagjával, hiszen minden egyes tudományágnak meg van a saját bennfentes idegen nyelvi szókészlete. Tehát ez a jelenség nem csak a szociológiára érvényes./ A másik ok pedig, hogy így kívülállóként jobban lehet a felsőbbrendűséget kifejezni vagy éppen eltakarni a lényeget. Sajnos nem csak a tudományos irodalomban létezik ez a jelenség. Az utcán járva sok helyen lehet olvasni: Second Hand Shop. Milyen jól hangzik, pedig szó szerinti fordításban azt jelenti: Másodkézből való áruk boltja. Szabatosabb fordításban: Használtruha bolt. Angolul írva azért mégse olyan megalázó!

Szili Leó

Augusztusi teendők a házikertben Cs. Nagy László A hónap folyamán még mindenféle zöldségnövény meghálálja az öntözést és tápoldatozást, különösen a nyomelemes tápoldatozást, amelynek hatása nemcsak mennyiségileg válik szemmel láthatóvá, hanem a termelvény minőségében és a fogyasztók szervezetében kiváltott hatásában különösképpen. Ezuttal se feledjük el, hogy a lombtrágyázás legalább tizszer hatékonyabb, mint az öntözéses tápanyagutánpótlás, melynek során a talaj párologtatásaával párhuzamosan megállás nélkül növekszik a talajoldat koncentrációja s előbb-utóbb elérkezik az az állapot, amikor a növények gyökérzete számára már nem lesz felvehető, sőt egyenesen égeti a gyökérzetet, azaz kárt okoz. Ugyanakkor a lombtrágyázás alkalmával alkalmazott koncentráció, még soha nem okozott perzselést

Augusztusi teendők a házikertben

A hónap folyamán még mindenféle zöldségnövény meghálálja az öntözést és tápoldatozást, különösen a nyomelemes tápoldatozást, amelynek hatása nemcsak mennyiségileg válik szemmel láthatóvá, hanem a termelvény minőségében és a fogyasztók szervezetében kiváltott hatásában különösképpen. Ezuttal se feledjük el, hogy a lombtrágyázás legalább tizszer hatékonyabb, mint az öntözéses tápanyagutánpótlás, melynek során a talaj párologtatásaával párhuzamosan megállás nélkül növekszik a talajoldat koncentrációja s előbb-utóbb elérkezik az az állapot, amikor a növények gyökérzete számára már nem lesz felvehető, sőt egyenesen égeti a gyökérzetet, azaz kárt okoz. Ugyanakkor a lombtrágyázás alkalmával alkalmazott koncentráció, még soha nem okozott perzselést Nagyon fontos teendőink közé tartozik a talaj árnyékolása, miután sok zöldségféle gyökérzete és élettani funkciója sérül 25C fok talajhőmérséklet felett. Ezért is jó és nagyon javasolt az un.frissitő, légpárásitó öntözést napjában többször is elvégezni, különösen, ha forró, száritó hatásu szél is fujdogál, amikor is a növény képtelen annyi vizet felvenni és elpárologtatni, mint amennyi a fotoszintézis normális folytatásához szükséges lenne. Nagyon jó hatásu az árnyékolás is, amely megoldására sokféle eljárás kinálkozik. Egy kis kitétel azonban van. Éspedig az, hogy az árnyékolás csak a lO-l6 óráig ajánlatos, nem pedig egész napra, az asszimiláció akadályozása nélkül. A kártevők ellen hatásos eljárásnak tartható a talajra, a sorok közé mintegy lO négyzetméterenként kihelyezett un. csali folyadék ( félbevágott müanyag-flakonban pl.), amely készülhet bármilyen befőtt-maradványból, avagy gyümölcs-főzetből is és amelyet legalább hetente egyszer üriteni és cserélni kell. Ugyanez az eljárás alkalmazandó a gyümölcsfák kártevői ellen is. A védekezés már korábban is ismertetett módozata a függönyszerü hálóval történő takarás, ám csali-folyadékot ezuttal is célszerü alkalmazni, különösen a csigák ellen. ez esetben füldbesülyesztett flakonba kell a sört önteni legalább két naponta egy-egy decit.

A gyümölcstermést augusztusban elsősorban a molyok támadják, amelyek számára az időjárás is kedvezett. Ellenük is jó eredménnyel alkalmazható a függönyös takarás, illetőleg kevés gyümölcs esetén a zacskózás, bármilyen anyagu

zacsküval. Ezek a jég ellen is védenek. Ez évben a betegségekkel még nem volt sok gondunk és az idő előrehaladtával már nem is lesz.

A szőlők is mentesültek a járványoktól s a kedvező időjárás ajándékaként talán az évszázad legjobb minőségü szőlő- és bortermésére van kilátás. (Ránk férne.) Ne feledjük ám el, hogy a szőlő a nem utóérő gyümölcsök közé tartozik, ezért kár lenne elsietni a szüretet.

Szeptemberi teendők a kertészetben Cs.Nagy László Az évszázad második legmelegebb és legszárazabb nyarát élte át az álővilág s annak hatását a természeti környezet és az emberi tevékenység együtt formálta, alakitotta.

Szeptemberi teendők a kertészetben

Az évszázad második legmelegebb és legszárazabb nyarát élte át az álővilág s annak hatását a természeti környezet és az emberi tevékenység együtt formálta, alakitotta. Az öntözött területeken ezuttal is kiváló eredményeket érhettek el a termelők. A genetikai adottságok most csakis hiánytalan viz- és tápanyag ellátottság esetén érvényesülhettek s tegyük hozzá, az ilyen módon nyert bio-termékek minden tulzás nélkül nevezhetők gyógyhatásu termékeknek. Ebből következik, hogy mindenképpen ajánlatos felkészülni a lehető legjobb eredmények elérésére minden évben. Ennek érdekében már az ősszel változtatni szükséges a talajelőkészités megszokott gyakorlatán is. Erről fogok bővebben is irni az októberi teendőkben. Ezuttal csupán csak az évelő növények, a fák és a cserjék hosszu életének és egészségi állapotuk jó megalapozásának követelmény-rendszerét tekintem át. Az első és legfontosabb követelmény a termőtájban jó eredményt felmutató fajok és fajták megválasztása, figyelemmel a telepitési viszonyok, a talaj, a domborzat és a megvilágitás, vagy égtáji adottságokra. Házikerti körülmények között kötelezően figyelembe veendő a szomszédos telekhatártól mért legalábbkét méteres távolság, három méteres, vagy attól nagyobb magasságot elérő fák esetén. Avagy irásbeli megállapodás alapján a kerités-közeli fák termése fele-fele arányban megosztható. A fajták megválasztása során különös gondot kell forditani a megporzás biztositására. Ezt még önporzós fajták esetében is célszerü szem előtt tartani, mert az idegen virágpor megtermékenyitó tulajdonsága minden esetben jobb. Ám a legjobb porzó fajtát be is tudjuk oltani a fiatal fa-csemetébe, ezért érdemes élni vele. A következő igen-igen fontos teendőnk a telepitési hely megválasztása és az ültető gödrök idejekorán történő elkészitése. Tartsuk szem előtt, hogy évtizedekről van szó s az ültetésnél elkövetett hibát, avagy mulasztást talán sose fogjuk tudni kijavitani. Ezért az ültető gödör méretével ne spóroljunk. Gyümölcsfák esetén legyen kiásva az egy köbméternyi föld. A gödör alját még ezuttal is ássuk fel kb. egy ásónyom mélyen s két félmaréknyi komplex mütrágyával, avagy volldüngerrel keverjük át., majd ezt kövesse a jó érett szervestrágya és a gödörből kiásott felső talaj réteg keveréke, amelynek tömöritését ne mulasszuk el. Ezzel a módszerrel töltsük meg a gödröt legalább egy hónappal az ültetést megelőzően. Arra a kérdésre, hogy mit hova ültessünk, helyismeret hiányában nem könnyü válaszolni. A gyakorlatban jól bevált a magasranövó fáknak,mint amilyen a cseresznye, a törökmogyoró, a

dió és aszelidgesztenye legalább 4-5 méterre történő ültetése a lakóépületektől és a telek minden határvonalától. A cseresznyét ezuttal is ugy ültessük, hogy a permetszerek a lakásba ne juthassanak be, azaz az épület zártabb oldala mögé. Ha a csemete-vásárlás kerül sorra, olyan napot válasszunk, amikor még nem veszélyeztetnek a fagyok,mert a gyökérzet nagyon fagyérzékeny.de vigyázzunk arra is, hogy ki ne száradhassön, ezért csomagoltassuk nejlon zsákba s mielőbb áztassuk be, esővizbe, vagy állott vizbe, mert a csapi vizek klórtartalma a gyökérzetet gyilkolja. Ezt követően mielőbb ültessük el a már jól megüllepedett ültető gödörbe, alapos tömörités, taposás közben, majd pedig alaposan öntözzük be s az öntözést napirendi szorgalommal ismételgessük meg, mert a jó eredés és minden más már ezen mulik a továbbiakban. az ültetéssel egyidőben célszerü karót is tenni a kis csemeték mellé, méghozzá az uralkodó szál felőli oldalon és a kis csemetét egy-két helyen hozzá kötni, nyolcas kötéssel, mivel ez a legbiztosab. A talaj szintjén pedig müanyag flakonból készitett csővel körbevenni a rágcsálók elleni védelem és az esetleges háncssérülések ellen, amit a kapálások során könnyüszerrel ejthetünk. Végül az erősebb téli fagyok ellen a kitányérozott részt legalább l5 cm-es vastagságban teritsük meg félig érett istállótrágyával, avagy komposzttal. Fagymentes napokon pedig télen is üntözzük meg rendesen. A szőlő érése ez évben korábbinak bizonyul Ám célszerü megvárni a jó érettséget s ha már nem növekszik tovább a mustfok akkor kezdeni a szüretet. Ez évben permetezés nélkül is kiváló terméseket takarithatunk be minden fajtánál, ezért javasoloható a következő évekre is eltenni az idei borból. A züldségfélék közül a káposztaféléket célszerü még a hónap folyamán is öntözni, mig a gyökérzöldségeketa hónap második felében száraz, meleg napokon érdemes lesz betakaritani.

Hurmatermesztési problémák Jakócs Dániel Tulajdonképpen nemcsak a hurmáról van szó, de mivel a hurma magyarországi elterjesztését nagyon fontosnak tartom, most csak a hurma vonatkozásában említem a gyümölcsfák egyik nagy ellenségét, a moniliát. A rendelekezésemre álló szerény szakirodalom egyik része szerint a hurmának gyakorlatilag nincs sem ellensége, sem betegsége és ezért biotermesztésre a legalkalmasabb gyümölcs.

Jakócs Dániel Hurmatermesztési problémák

Tulajdonképpen nemcsak a hurmáról van szó, de mivel a hurma magyarországi elterjesztését nagyon fontosnak tartom, most csak a hurma vonatkozásában említem a gyümölcsfák egyik nagy ellenségét, a moniliát. A rendelekezésemre álló szerény szakirodalom egyik része szerint a hurmának gyakorlatilag nincs sem ellensége, sem betegsége és ezért biotermesztésre a legalkalmasabb gyümölcs. A másik irányzat szerint van néhány betegsége, melyek ellen elég néhányszor 1, 5 százalékos bordóilével permetezni. Ennyi permetezés még belefér a biotermesztés kereteibe. Azonban sehol sincs szó a moniliáról. Míg a fa kicsi volt, nem figyeltem fel a problémára, mert úgysem bírta volna „kihordani” a minimum 20 dkg-os gyümölcsöket. Tavalyelőtt azonban már gyanús lett, hogy a gyönyörű virágokat a fa mind eldobja, s kiséletképpen az egyik ágát orthociddal megpermeteztem. Ezek után megmaradt 4 termésem. Tavaly már szabályosan megpermeteztem virágzás előtt, alatt és után és így 9

teljesen érett gyümölcs maradt meg a fán. A legkisebb 20, a legnagyobb 32 dkg. volt. Még néhányat elbírt volna fa, de ezzel is elégedett voltam. Az idén még következetesebben permeteztem orthociddal, az összes szabály szerint. A fa május végén tele volt virággal, s többsége meg is kötött. Az világos volt, hogy ennyi gyümölcsöt a fa nem bír el, ezért ritkítottam a gyümölcsöket, kb. 30-at hagytam meg. A szabályos permetezés ellenére ott, ahol a gyümölcs és a kocsány összeér, vékony, barna, kerek csík jelent meg és amikor a gyümölcsök elérték az átlagos paradicsom méretét, egymás után hullottak le. Jelenleg csak 16 maradt. Egyértelműnek látszott, hogy a monilia az oka. A lehullott gyümölcsöket megmutattam növényvédelmi szakembernek is, ő határozottan megerősítette a véleményemet. Mivel az idén már nem lehetett orthocidot venni, csak hároméves szerrel tudtam permetezni, aminek valószínű már gyenge lehetett a hatásfoka. A növényvédő szakemberek már tavaly javasolták a chorus nevű szert, de azzal sem értem el semmilyen látható eredményt. A chorus csak mérgezőbb, hosszabb a várakozási ideje és drágább. Általános megoldást nem tudok. Egy-két fa számára talán még be lehetne hozni az orthocidot, olyan országból, amelyik nem EU tag. Talán megoldást jelent a bordóilé 1,5 százalékos, rendszeres permetezése is. S talán lehet találni a chorusnál hatékonyabb szert is. Több magas szintű növényvédő szakember, egymástól függetlenül azt mondta, hogy szakmailag semmi sem indokolja, hogy az orthocidot kivonták a forgalomból, - akkor pedig az ok a gazdaságban, illetve a politikában van. Valótlan állítás, hogy a mai kapitalizmus tiszta és klasszikus értelemben vett piacgazdaság, már régen, kb. 1910 óta nem az. Ha valamelyik cégnek, vagy cégek csoportjának sikerül befolyást szereznie az államhatalmi szervek felett, a konkurenciát verseny nélkül sikerül rendeletileg megsemmisítenie, azok áruit ki sem engedik a piacra. Az, hogy ezzel egy, vagy több országnak ártanak, nem érdekli őket. Így van ez ebben az esetben is. Egész Magyarország gyümölcstermesztését komoly veszély fenyegeti. A kertemben más gyümölcsfáknál is ezt látom. Nagyon rezisztens őszibarack fáim vannak, - termésük minimum egyharmada közvetlenül az érés előtt, rohadtan lehullott. A birsekkel hasonló a helyzet. A család gyümölcsellátása így is jó volt, de országos méretekben ez már tetemes kár. Mit lehet tenni? Nem sokat, mert az ok a mai kapitalizmus jellege, és az csak olyan lehet, amilyen. Ezeket az egész társadalomra kártékony jelenségeket csak a kapitalizmussal magával lehet megszüntetni. A kapitalizmus forintban, euróban mérhetően kártékony, önkormányzati, megyei, állami és összeurópai szinten egyaránt. Ez a tény nem jelenti azt, hogy semmit sem lehet tenni. Ha a gazdasági kérdéseket a piaci versenyt kikerülve, politikai formában döntik el, - ez ellen a politika síkján lehet harcolni.

Tudnunk kell, hogy a legtöbb politikai párt vitái mögött nem csak tényleges elvi ellentétek húzódnak meg, hanem különböző tőkés csoportok gazdasági ellentétei. Ebben a küzdelemben eszközként használják fel a saját munkájukból élő dolgozók széles rétegeit. A választóknak a tőkések különböző csoportjai közti vetélkedésben arra kellene törekedniük, hogy egyik csoportot se segítsék túlzott hatalomhoz. A társadalom dolgozó rétegének az az érdeke, hogy bármelyik kormány könnyen megdönthető legyen, hogy az ilyen esetekben, mint például az othocidé, nyomást lehessen gyakorolni a kormányokra. Ne gondoljuk azt, hogy az olyan döntések, melyek egész Európa gyümölcstermesztését befolyásolják, nem fontosak. Ezek sokkal fontosabb kérdések, mint a több mint ezer évvel ezelőtt élt szentek szobrain veszekedni. Azok a perpatvarok csak arra jók, hogy elvonják a figyelmet a lényeges kérdésekről. Az orthocidhez hasonló döntések sorozata sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a tömegek anyagi életfeltételeit, mint ahogy látszik. Figyelni kell rá. Jonathan Swift már 1724-ben azt írta, hogy „ aki két fűszálat vagy két kalászt termeszt ott, ahol azelőtt csak egy nőtt, jobban szolgálja az emberiséget, mint a politikusok összes fajtája.”

Ezek után kanyarodjunk vissza a hurma termesztéséhez. A fenti problémák ellenére bíznunk kell a megoldásban. A bolgáriai kertészek azt állítják, hogy megfelelő szerves trágyázással és lombtrágyázással sikerült olyan eljárást kidolgozniuk, amivel a hurmát permetezés nélkül is lehet termeszteni, nagyobb területen is. Ezért kell tanulmányoznunk a kombinált trágyázásra épített eljárásukat. Lehet, hogy ez, valamint bordóilére alapozott rendszeres védelem, amit szintén ők javasoltak, sikeresen megvédi a gyümölcsöket a monilia károsító hatásától. A bordóilé alkalmazása pedig nincs ellentmondásban a tágabb értelemben vett biokertészkedéssel. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy – még olyan ellenálló gyümölcs esetében is, mint hurma – nem lehetünk meg teljesen növényvédelem nélkül.

Hallottam egy viccet...4 Szili Leó A sorozat legújabb darabja

Hallottam egy viccet….4 A választásokról jutott eszembe egy régi történet. Az ókori Görögországban egy fiatalember elmegy a bőlcshöz és a tanácsát kéri. - Nősülés előtt állok, s a tanácsodat kérem, hogy megtegyem vagy ne tegyem? A bőlcs válasza: - Bárhogy döntesz – mindenképp megbánod!

Hírek A Napkút kiadónál megjelenés előtt áll a Magyar Őstörténeti Társaság Szent Korona konferenciájának anyaga. Dr Erdélyi István A Napkút kiadónál megjelenés előtt áll a Magyar Őstörténeti Társaság Szent Korona konferenciájának anyaga. A kötet az Őstörténeti Társaság 7 füzetében jelenik meg

Dr Erdélyi István egyetemi tanár

A kötetből egy részlet olvasható itt.

Irodalmi Teadélután

Sztálin és a sztálini jelenség vitás kérdései szervezők Az ELTE BTK Ruszisztikai Központja tisztelettel meghívja Önt a Sztálin és a sztálini jelenség vitás kérdései című tudományos tanácskozásra, amelyet a moszkvai ROSSZPEN Könyvkiadó és az Országos Széchényi Könyvtár közreműködésével rendezünk. Szinkrontolmácsolást biztosítunk.

Sztálin és a sztálini jelenség vitás kérdései

Meghívó

Az ELTE BTK Ruszisztikai Központja tisztelettel meghívja Önt a

Sztálin és a sztálini jelenség vitás kérdései

című tudományos tanácskozásra, amelyet a moszkvai ROSSZPEN Könyvkiadó és az Országos Széchényi Könyvtár közreműködésével rendezünk. Szinkrontolmácsolást biztosítunk.

A tanácskozás helye és időpontja: 2009. szeptember 21. (hétfő) 10:00-15:00 óra között a Kossuth Klub (Múzeum utca 7.) tanácstermében (földszint)

A kerekasztal programja:

Bevezetőt mond Szvák Gyula egyetemi tanár, az ELTE Ruszisztikai Központ vezetője

Szergej Mironyenko (az Oroszországi Föderáció Levéltárának főigazgatója) Sztálin és a II. világháború kezdete Krausz Tamás (egyetemi tanár, az ELTE Kelet-Európa Története tanszékének vezetője) Sztálin mint történelmi személy és politikai eszköz. A Sztálin-Hitler analógia funkciója Andrej Szorokin (a ROSSZPEN Könyvkiadó főigazgatója) Sztálinizmus: a történelem feltámasztása? Sz. Bíró Zoltán (az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa) A sztálini jelenség megítélése ma Kelet-Közép-Európában: érvek és érzelmek Arszenyij Roginszkij (a Nemzetközi Memorial Társaság elnöke) A sztálini terror emlékezete a mai Oroszországban Bartha Eszter (az ELTE Kelet-Európa Története tanszékének tanára) A totalitarianizmus-elmélet a historiográfiában

Az előadásokat vita követi. Ebédszünet: 12.30-13.30

A tanácskozás után 17:00 órai kezdettel A sztálinizmus problémái címmel könyvkiállítás nyílik az Országos Széchényi Könyvtárban (Budavári Palota "F" épület ) a ROSSZPEN Könyvkiadó történeti sorozatából, amelyben több mint száz orosz és külföldi vezető szakember munkáját adták közre. A belépés ingyenes, a kiállítás október 21-ig tekinthető meg.

További információ: Ruszisztikai Központ, ELTE BTK 1088 Budapest, Múzeum körút 6-8. Főépület, II. emelet 235. szoba Tel/Fax/Üzenetrögzítő: (1) 485-5207 E-mail: [email protected] Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. http://www.russtudies.hu

A kelet-európai film a rendszerváltás időszakában és a történelmi kontextus szervezők Eastern-Europian Cinema at the Period of the Change of the Socialist System and the Historical Context Moveast-89 konferencia Magyar Nemzeti Filmarchívum Örökmozgó 2009. szeptember 25-26.

A kelet-európai film a rendszerváltás időszakában

és a történelmi kontextus Eastern-Europian Cinema at the Period of the Change of the Socialist System and the Historical Context

Moveast-89 konferencia Magyar Nemzeti Filmarchívum Örökmozgó 2009. szeptember 25-26.

Moveast-89 Conference Hungarian National Film Archive Örökmozgó Cinema 25-26 September, 2009

Szeptember 25. 10.00-14.00 óra

Krausz Tamás: Mi volt a rendszerváltás? Értelmezések és nézőpontok Tamás Krausz: „What Was the Change of System? Interpretations and Perspectives”

Szíjártó Imre: "A kelet-közép-európai országok filmjei a 80-as évek végén" Imre Szíjártó: "The Eastern-European Cinema at the End of the Eighties” Marian Ţuţui: 1989 Romániában: a haragtól a komédiáig Marian Ţuţui: "1989 in Romania: from Anger to Comedy" Alekszandar Janakiev: A bolgár film kanyargásai a berlini fal leomlása előtt és után Aleksander Yanakiev: „Bulgarian Film: Twists Before and After the Fall of the Berlin Wall”

Hrvoje Turković: A horvát film átmeneti tehetetlensége (1987-1993) Hrvoje Turković: „Croatian Cinema – Its Temporary Inertia in the Period of Acute Crisis (1987-1993)”

Alekszandr Rutkovszkij: Az ukrán késő- és posztszovjet film: Jövő a múlt előtt (1987-1993)

Oleksandr Rutkovskiy: 'Ukranian Late- and Post-Soviet Cinema (1988-2009): The Future Before the Past”

Forgács Iván: A szovjet és a magyar film a nyolcvanas évek végén Iván Forgács: „The Soviet and the Hungarian Cinema at the End of the Eighties”

Szeptember 26. 10.00-13.00

Jadwiga Głowa-Hučková: A lengyel dokumentumfilm, a Lengyelországban forgalmazott kelet-európai filmek, és sajtóvisszhangjuk (1987-1993) Jadwiga Głowa-Hučková: "The Connections of Polish Documentary and the East-European Films Distributed in Poland (1987-1993) and Reflect of the Film Press at That Time."

Mitrovits Miklós: A lengyel rendszerváltás alulnézetből. A Szolidaritás tevékenysége Miklós Mitrovits: „The Polish Systemic Changes Seen from Underneath. Activities of the Solidarity”

Miczov Jordán: Politikai átalakulás és etnikai feszültségek Bulgáriában (1989-1991) Jordán Miczov: "Political Changes and Ethnic Divisions Between 1989 and 1991 in Bulgaria”

Lukács B. György: A rendszerváltás szlovén útja. (26) György Lukács B.: „Systemic Changes in Slovenian Style”

Radvánszky András: Belorusszia vagy Belarusz: Egy befejezetlen rendszerváltás András Radvánszky: „Belorussia or Belarus: Unfinished Systemic Changes”

Partnerek: ELTE Kelet-Európa Története Tanszék, ELTE Történeti Ruszisztikai Tanszék, Pécsi Filmünnep Kht. Támogatók: Lengyel Intézet, Szlovák Intézet, Román Kulturális Intézet, Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Mozgókép Közalalpítvány

A KAPITALIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA . 2009. szeptember 25.

A KAPITALIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA 2009. szeptember 25. 17:30 Találkozunk a Terror Háza előtt. Miért vannak a kapitalizmusnak áldozatai? Kik azok? Hányan vannak? És micsoda egyáltalán a kapitalizmus? A kapitalizmus áldozatainak kivonatos felsorolása mellett demonstráljuk a kapitalizmus működését. 18:30 Zenei kíséret mellett vonulunk a Terror Házától egészen a szabadság téri bank-központig. Utunk az Andrássy-n és a Bajcsy-n vezet majd. Közben minden útba eső bank és gyorsétterem előtt lehetőséget adunk az arra járónak, hogy jó hangosan elmondják, mit is gondolnak ezekről a helyekről! 19:30 Megérkezünk a Bank utcába, ahol at OTP Bank, a Citi Bank, a Bank of China, valamint a Nemzeti Bank szerény székházai magasodnak. Megkérdezzük a derék vezérigazgatókat és bankárokat, hogy miből futotta idén is ilyen szép Jaguárra, Dubai-i kiruccanásra és luxus-prostikra. Biztosítjuk őket, hogy nem ússzák meg szárazon a kilakoltatásokat, a kisemberek tönkretételét, a hazug hitelreklámokat és az ország eladósítását. Meg különben is leromboljuk a házukat. Ezután békésen feloszlunk, és mindenki hazaballag. Gyere el, és mondd meg nekik Te is!!!

Plakátjaink: http://fibu.hu/szept_25_1.pdf http://fibu.hu/szept_25_2.pdf Nekik köszönheted: Attac Magyarország DAC Baráti Kör FiBU & független antikap. arcok

Meghívó Dr Erdélyi István ... a Harmatta-emlékkonferencia folytatására

Meghívó A Harmatta-emlékkonferencia folytatása a budapesti azerbajdzsáni nagykövetség épületében, Eötvös u. 14. alatt lesz, október hó 22.-én 14 órai kezdettel, az előadások zöme orosz nyelven hangzik el, summázatát tolmácsoljuk. Dr Erdélyi István

Irodalmi teadélután Óbudai Kulturális Központ Meghívó Benyó Judit költő és Benyó Ildikó grafikusművész bemutatkozására

ÓBUDAI KULTURÁLIS KÖZPONT

Október 15-én, csütörtökön 17 órakor

IRODALMI TEADÉLUTÁN A rendezvény keretében bemutatkozik Benyó Judit

költő és

Benyó Ildikó grafikusművész. Az est házigazdája Gyimesi László költő.

A belépés díjtalan.

Helyszín: Békásmegyeri Közösségi Ház 1039 Budapest, Csobánka tér 5

Meghívó Május 1 Társaság Biztonsági helyzetünk

A MÁJUS ELSEJE TÁRSASÁG, MARX KÁROLY TÁRSASÁG, KÁDÁR JÁNOS BARÁTI KÖR, BALOLDALI ALTERNATIVA EGYESÜLÉS

MEGHÍVJA ÖNT

A

2009. október 20-án, kedden 15 órakor A

BP. II. ZSIGMOND TÉR 8. I. EM.

NAGYTERMÉBEN

TARTANDÓ ELŐADÁSRA ÉS VITÁRA

TÉMA: BIZTONSÁGI HELYZETÜNK

ELŐADÓ: DR SÁNDOR VILMOS

HOZZA MAGÁVAL BARÁTAIT- ISMERŐSEIT

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK

Művészet Megjelent Valeri Petrov új kötete szerkeszt?ség A Világszabadság szerkesztősége teljes szívéből köszönti Valeri Petrovot az embert, az írót, a demokratát aki 2008 áprilisában ünnepelte 88. születésnapát. (magyar és bolgár nyelven)

A Világszabadság szerkesztősége teljes szívéből köszönti Valeri Petrovot az embert , az írót, a demokratát 88. születésnapja alkalmából . Valeri Petrov mint ember , mint humanista és mint demokrata példaképünk volt és marad , költészetét pedig régen szeretjük és a jövőben is terjeszteni fogjuk . Budapest, 2008 . április .22

Valeri Petrov 2008 -ben írt verseit tartalmazó kötete. (Borító és tartalom jegyzék)

A Világszabadsag szerkesztősége örömmel fogad cikkeket Valeri Petrov költészetéről a teljes 2008-s év folyamán .

Редакцията на “Вилагсабадшаг” поздравява от все сърце човека, писателя и демократа Валери Петров по случай неговия 88-и рожден ден. Като човек, като хуманист и като демократ Валери Петров бeше и занапред ще бъде пример за нас. Отдавна обичам неговата поезия и ще продължим да я популяризираме.

Будапеща, 22 април 2008 г.

Редакцията на “Вилагсабадшаг” през цялата 2008 г. с удоволствие приема за публикация статии върху пезията на Валери Петров.

Versek Szeder Katalin Szeder Katalin költő a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság tagja .

Szeder Katalin

„Adassék nékik gyönyörűség"

Angyalcirádás tükrödet óvtam bár, összetörték. Gyűjtsd egybe arcod, míg lehet, anyám: nehéz örökség.

Ezer szilánkja földbe von, mint élve megrohadtat. Áldozat voltál, jól tudom, s kínod örökbe hagytad:

nemcsak belsőm harapva él, de mások ellen élez, epévé válik a kenyér számban, mely másnak édes, szikkadt torkomból elbugyog a forrásvíz, a tiszta. Fogd fel, hogy én csak én vagyok, ne térj testembe vissza!

Hisz nem vétettem ellened olyan hegyóriásnyit, amekkorát ma szenvedek, ha rám iszonyod ásit.

Hadd lássam inkább a jelen barázdált- s gyermekarcát. Ki rabként győzködtél velem, te légy most a szabadság.

1981.

Mohóság

Hatéves koromban elszörnyedtek tőlem, pedig vidám voltam, fű alatt is nőttem. De egy babát azért dicsértek előttem, mert a szopáshoz ért, s gyarapszik erősen. Nénémhez futottam félig öntudatlan: melléhez borultam, szopni így akartam.

Háború mocskától szűkült magyar vidék! Már rég nem csodálom néném rettenetét, hisz engem magához csak nyárra fogadott, s nem érthette, őrült vagy miféle vagyok, szava is elállt, oly gondolata támadt: nem másnak hitt, sejtem, garabonciásnak.

Hej, hányan bolyongunk

bárhol elhagyottan, nem minket apolnak ringató karokban. A legszívesebben vihart támasztanánk, tejet kérünk, mintha abban ülne anyánk. Pedig a jóság, mely majdhogy összeroskad, hogy verné el éhét csontbőr táltosoknak?

Felnőttem, öregszem, anyám a föld alatt. De már életében tőlem távol szakadt. De már életében nem lépett utcára: gyűrt homloku lányát most hogyan táplálja?

Harapnék álmomban, fogam bádogot ér. Buzgó ereimben röggé száradt a vér. Elvesztettem, anyám, a telefonszámod, elbujdostál talán? Nem vagyok én látnok! Tartsd magad, a nemlét vaskapuján lépj ki: úgy szeretnék nálad teliszájjal sírni...

1982.

Könyvárus pult mögött

„E bordélyban, hol szállásunk vagyon."

E század végén - ez nevelt mint rosszul vegyszerezett dudvát ez évtizedben - földre vert (az eljövőbe élve jutsz át?) ez esztendőben, február - idén leszek negyvenöt éves fagyában szám ködöt pipál, s kabátom lázong, hogy kevés lesz, kezemben nem fog már a toll a könyvek címét feljegyezni, de fiunk vár rám valahol, s rezes orromért nem nevet ki.

Itt didergek, és árulom azt, mihez több közöm lehetne (örülj, hogy ez jutott, hugom, különb ember kell jobb helyekre): nézeget sok járókelő nem engem, Gutenberg libáit, s nehezen teljesíthető, bár adnék mindüknek, mit áhit.

Gyerek, nyugdíjas és vagány - húsverő hangszóró fölöttem örömre vágyna mindahány, s a válasz legtöbbször nyomott nem.

Csak Fülig Jimmy és Gerald hasalnak vígan még a vártán „Egy kis tudás, tán az sem árt " kinálgatom, cigány, a kártyám.

S jön egy házaspár és fiuk, tán a gyerek vezeti őket: a férfin sötét szemüveg, s haja sárgásfehér a nőnek.

Örök-feszülten hunyorog, a könyveket szeméhez dugja, ha hátratolják bajnokok, szívósan próbálkozik újra.

A csillagszemű kisfiú vele s külön is nézelődik, zavarja bús tekintetem: ugyan, mit bámulom szülőit!

Pillantása önérzetes: tán újkapu jó apja, anyja?! Az asszony közben pénzt kutat, könyveit már kiválogatta.

Fizet, az árut elteszik, indulnak, fiuk visszales még: most mentik titkos kincseit, betölti fényük majd az estét.

De mondd, hol az ég sarkain végpusztulás lovasa vágtat, lesznek-e még ily fiai e vak, ez albínó világnak?

1985.

Tízévesnek

Most elmondom, hogy nem vagy mindenem, csupán fiam. Igy tőled sem kivánom, hogy iránytűd az én javam legyen, ha már magad járkálhatsz a világon.

De jó anyádnak tartasz, s ez nekem nagyobb ajándék, mint mit érdemelnék. Nem nyújt hitelt ma erre senki sem, s ha színvaló, én akkor sem hiszem még.

Talán, ha felnősz. Talán, ha saját buzád jobban beérik az enyémnél. Ha nemcsak álmodban tehetsz csodát.

Ha szétrozsdáll nyakam fölött a késél.

1986.

Féligkész Bolondbetlehem

Elmondom, hogy mit láttam én a Bolondbetlehemben, De álom volt csupán, ne ítélj kárhozatra engem. Bevallom, vétettem sokat, ez egy talán a sokból, a perc ne fogja pártomat, mikor születtem (rosszkor), szivemben mindig este van, mintha Murmanszkban élnék, buvárharangban, mely zuhan, s rám nem szab pihenést még:

Rideghab kis ház, benne csöpp a tűz, alig melenget, Házőrzők, barmok sem törik meg az éjféli csöndet, mert hozzám sereglettek ők, vezérlik balga tollam, roncs szobámban szoronganak, alkalmatlan akolban. A láng Jézuskát élteti, arcára úgy világit, hogy látsz királyban pásztorit és pásztorban királyit.

Legdélcegebb Fenyő király, szin porhó minden ága, Jézuskának tobozt hozott, egy kaskában kinálja. Tölgy királynál makk és gubacs, mi mással kedveskedne, Alma királynő oly kerek, csak néz fel rá nevetve és kissé tanácstalanul, gyümölcsöt tart s virágzik: nem érti, Jézusunk hogyan cselekszi majd csodáit.

A három pásztor oly szerény, a nyájak kint maradtak,

Jézus az ablakon kinéz (tán lesz a házon ablak): kint fáznak, látja, mit tehet? A pásztorokhoz fordul, hisz arrébb József silbakol, ne szólna rájuk zordul. az első pásztoron kereszt, hivő lelkeket ápol, s egy vaskos, jó lebernyeget nyújt szíve zálogául.

A második fehér köpenyt visel, vállán kabátja, tarsolyában tű, tégelyek, Krisztusnak ezt ajánlja. A harmadiknál pálca van, ezt térdén zúzza ketté, s kiforgatja zsebét, ugyan mit válthat szeretetté a Szent Családnál, végül egy bárányát fogja kézen, kinek hátán még táska sincs, ne fagyna holtra mégsem.

Ám Jézus fel nem fogható, e csöpp, királyi nagyság, a jászlat, melyben nyugszik, vasbetontömbből faragták, mikor, ne kérdezd, őt figyeld, hisz arca tükre arcod: bizom, nem kell, míg el nem éred, tűzbe-jégbe halnod. No és kik ők, a szent szülők? Hátrébb huzódva állnak. Nevük Tizenkilencedik, nevük Huszadik Század.

1997.

Fiat lux

(Legyen világosság)

Visszaveszem világomat, sodródtam bár a végekig, és körülöttem mindenütt

sötétedik.

Túléltem egy napfordulót, hunyorgok: ez volt életem? Mikor, hová indulhatok ösvényemen?

Számodra otthont képzelek, barangolok felé kicsit, hogy eljuthassak még veled világomig.

2006. december eleje Földüdvözlet

Te anyaföld, amelyből vétettem, s hova térek, tárd ki tenmagad, tárd ki, míg jár hozzád, a fénynek.

Ki nem túr fel, az is rőt görönggyé válhat egyszer: emelj föl engem, ó föld, mondd, hogy nem te öregszel.

Ha testem csont, nyirok, por, apadtabb szíktavaknál, hogyan ismerhetnélek, mielőtt befogadnál?

2007. április

Ellopott rózsámhoz

Isten veled, feslő, épp csak nyílni kezdő mélyvörös virágom, te, ki szépségeddel, tartottál víg kedvvel száz szélben megállnom, ki tövét locsoltam, vak gyomtól horoltam eltűntöd ne fájjon.

Fogy a fény, fut az árny, felhők gyülekeznek, lombok színesülnek.

Októberi talány: hová igyekezzek, hol van igaz ünnep?

Bár apám vitt volna, bús bimbóm, magával az örökös házba!

Mért van a szépségnek, maghintő békének mindig túl nagy ára?

Mért nincs a szépségnek, termő békességnek nálam maradása?

Fenn a magas égen, gyolcs felhők körében holdsarló világít.

Oltalmába küldlek, hajlatában ülj meg új rügyfakadásig.

2007. október 6.

Rövidke út

Nemzette Wagner György, de Lányi Erzsébet Mária jót kacagott,

mihelyt elmondták néki, hogy leányka lett újszülöttje, a kisbaba ott.

Ő tudta, hogy fiú, a tünetekből, has-formájából végig biztosan. Nem hitte, hogy titkolt reménye megdől: tagadta, hogy csak két leánya van.

Rágyújtott, fújván ég felé a füstöt. Majd szobájába vitték, hol pihent.

Azóta én béklyóba verve küzdök -

huszonnyolc éve hamvad odalent.

2008. január 19.

Őszi táj

Szép ősz... Uram, adj még nekem néhányat, bús, hitetlen szolgádnak, bár nem bűntelen. Maradt-e hely szivedben

e nép számára, ezer és száz év múltán találtál mentséget, vagy csak feledés tart minket itt, Dunánknál?

Az őszi nap nagynéha egy dombot még körbetáncol, de elzárják a fellegek a lusta pillantástól.

Apad szeptember, életem forrása messzi, halkan. Uram, adj néhány őszt nekem s békét, ha télbe haltam.

2008. szeptember

Egészhangok a néhai Kossuth hídon

Vagy mégis te vagy a hülye, amiért itt a régi mód facsargatod a rádiót, s nem távkapcsolód nyaggatod?

Idejutottál. Messzire. Bűzlesz, harmadnapos halott. Negyvennégy s negyvennyolc után más is vetett ötvenhatot.

A tizedesvessző se szám. Nulla tized, nullább egész. Nyúzvéti nulla heherész a semmi pudvás kupacán.

Középütt kezdett híd, ma már

nem kopácsol rajt' senki sem. Örvényt fakaszt a volt vizen, de partot itt sem, ott sem ér -

1989.

Azért is Gorkij! Dr. Jakócs Dániel Gorkij moszkvai könyvtárának ismertetése

Jakócs Dániel AZÉRT IS GORKIJ 1970-ben az egész nyarat Moszkvában töltöttem. Hétköznapokon M. Gorkij kéziratait, elsősorban irodalmi levelezését tanulmányoztam a róla elnevezett világirodalmi intézet levéltárában vagy könyvtárával ismerkedtem. Hétvégeken a város múzeumait és műemlékeit látogattam. Nyári kutatásaim eredményeit disszertációmban és egyetemi előadásaimban hasznosítottam. Az alábbi cikket is ennek a nyárnak az eredményeként írhattam meg. Ma is teljesen vállalom, mert vállalható, mert igaz. Néhány sajtóhibát kivéve szándékosan nem javítottam , nem változtattam a szövegen semmit. E rövid cikkből többek között megtudhatja az olvasó, hogy Gorkij különös rokonszenvvel érdeklődött a magyar irodalom és a finnugor kultúra iránt, hogy személyesen neki köszönhetjük az „Az ember tragédiájának” teljes orosz fordítását stb.,stb. Nincs város, ahol Gorkij jobban megérdemelte, hogy a világirodalmi könyvtár a nevét viselje ,mint Budapesten. Azok az emberek, akik a kultúra területén levezényelték a „rendszerváltást”, valószínűleg hiányosan ismerték az orosz irodalmat, mert sietve törölték a könyvtár nevéből Gorkijt, de nem kevésbé hiányosan ismerhették a magyar irodalom bizonyos hagyományait. A „Nyugat” íróinak köre állandó baráti és alkotói kapcsolatban volt Gorkijjal és ennek konkrét eredményei is lettek. Magyar fordításban jelent meg először a világon Gorkij „Artamonovok” c. regénye. Kosztolányi Dezső „Lángelmék” c. könyvében nagyon színes és érdekes fejezetet szentelt Gorkijnak. ( Ez utóbbi Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei IV. kötetében jelent meg 1941-ben.) Mindkét művet melegen ajánlom olvasóink figyelmébe. A fentieken kívül javaslom, hogy olvassák még el Gorkijtól legalább a következő alkotásokat: „Foma Gorgyejev ( regény), „Éjjeli menedékhely”( dráma ),”Mesék Itáliáról” (rövid elbeszélések). Nem fogják megbánni.

GORKIJ MOSZKVAI KÖNYTÁRA TANULMÁNY Mint minden magánkönyvtár, Gorkij moszkvai könyvtára is tükrözi tulajdonosa érdeklődési körét, szellemi fejlődésének szakaszait. A magánkönyvtár ismeretében felmérhetjük, hogy milyen hatások érhették az írót. Különösen érdekesek lehetnek az író széljegyzeteivel ellátott könyvek, ezek mintegy 'tárgyi bizonyítékul' szolgálnak a kutatónak, s egyben betekintést nyújtanak az író gondolatvilágába. Gorkij moszkvai könyvtára 20000 kötetet tartalmaz. Hányatott élete során ténylegesen ennél sokkal több könyv tulajdonosa volt. Korai könyvtárának jelentős része Nyizsnyij-Novgorodban (jelenleg Gorkij) maradt, illetve később szülővárosának, azaz Nyizsnyij Novgorodnak, ajándékozta. Magánkönyvtárnak nagyon sok példányát pedig Olaszországban hagyta, amikor Sorrentóból véglegesen visszatért a

Szovjetunióba, és Moszkvában telepedett le. Könyvtárának Olaszországban maradt részérő1, további sorsáról és méreteiről semmilyen megbízható adattal nem rendelkezünk. Összehasonlításul érdekes megemlíteni,hogy Puskin könyvtárában 1532, Dosztojevszkij könyvtárában csak 342 (nagyon nehéz anyagi helyzete miatt kénytelen volt könyveit eladogatni), Csehovéban 1900, Goethe könyvtárában 5424, Lev Tolsztoj könyvtárában pedig több mint 20000 könyv volt. (Sz. M. Brejtburg: Knyizsnoe szobranyie Lva Tolsztovo v Jasznoj Poljane. Moszkva 1961.; L. Grosszman: Bibliotyeka Dosztojevszkovo. Odessza 1919.; Sz. Baluhatij: Bibliotyeka Csehova. Leningrád 1930.) Természetesen a felsorolt magánkönyvtárak közül csak Tolsztoj és Csehov könyvtárával helyes az összehasonlítás, hiszen Puskin és Goethe könyvtára egészen más körü1mények között, sokkal régebben jött létre. Gorkij moszkvai könyvtára példányszámban tehát körülbelül azonos L. Tolsztoj Jasznaja Poljanában levő könyvtárával.(Gorkij tényleges személyi könyvtára ennél jelentősen nagyobb volt, mert amint már említettük - a költözködés bonyodalmai miatt Gorkij csak a legfontosabbnak tartott könyveit vitte magával Sorrentóbó1 Moszkvába. Azt valószínűleg mar soha nem lehet felmerni, hogy korábbi költözködései során mennyi könyve tűnt el.) L. Tolsztoj és Gorkij könyvtárának összevetése kapcsán csak két sajátosságra szeretnék utalni. Bár a Jasznaja Poljana-i könyvtár köteteinek többségét maga L. Tolsztoj szerezte be, mégis az egész könyvállomány három nemzedék tudatos gyűjtésének az eredménye. Gorkij esetében erről természetesen szó sem lehetett. L. Tolsztoj könyvtára több nyelvű könyvtár, az orosz nyelvű könyvek mellett igen nagy számban vannak francia, német s angol nye1vű művek. Gorkij moszkvai könyvtára lényegileg teljesen orosz nyelvű, Gorkij csak orosz nyelven olvasott. Gorkij moszkvai könyvtára tehát történetileg két rétegből áll. Az első réteghez azok a művek tartoznak, amelyeket még 1930 előtt vásárolt vagy kapott ajándékba, s amelyeket gyakori hely- és lakásváltoztatásai során szükségesnek tartott magával vinni és megőrizni. Ezért az 1930 előtt vásárolt művek különösen fontosak, hiszen kétszeres szelekció eredményei. Ezzel természetesen nem akarjuk kétségbe vonni azt, hogy az 1930 után beszerzett könyvek is nagyon fontosak lehetnek Gorkij munkásságának tanulmányozásakor. A második réteghez tehát az 1930 után vásárolt könyvek tartoznak. Ezek a művek tükrözik rendkívülien széles érdeklődési körét fejlődésének utolsó korszakában. A könyvállomány legjelentősebb része természetesen szépiroda1mi, valamint filozófiai és társadalomtudományi mű, de találhatunk természettudományi tanulmányokat is. Érdekességként csak egy technikai jellegű művet szeretnék megemlíteni. Ciolkovszkij „ A kozmikus rakéta (kísérleti előkészítés)” c. könyvét, amelyet 1927-ben adtak ki Kalugában. Ma már a szovjet világűrkutatás eredményeinek fényében Ciolkovszkij kísérleteinek jelentősége mindenki számára kétségtelen. Nem va1ószínű, hogy Gorkijt Ciolkovszkij kutatásainak természettudományi oldala, annak konkrét kisér1etei ragadták meg. Sokkal va1ószínűbb, hogy Gorkij azért figyelt fel erre a könyvre, mert Ciolkovszkij törekvéseiben annak a gondolatának igazolását látta, hogy az 'ember útjának sehol sincs vége'.Ez a gondolat Gorkij egész életművének megértése szempontjábó1 az egyik legfontosabb tétel! (Erről részletesebben lásd Waldapfel József „Gorkij és Madách” c. tanulmányát a „Tanulmányok a magyar-orosz irodalmi kapcsolatok köréből” c. kiadvány II. kötetében a 259-261. lapon.) Számunkra azonban az író könyvtárában megtalálható filozófiai és társadalomtudományi, valamint szépirodalmi művek jelentenek a legtöbbet. Ma már kétségbevonhatatlan bizonyítékok alapján tudjuk, hogy Gorkij világnézeti fejlődése - írói útjának kezdetén - a kései narodnyikok befolyása alatt állott. A kései narodnyikok filozófiai nézetei azonban eklektikusak voltak, maguk is gyakran kerültek a legkülönbözőbb külföldi filozófiai áramlatok hatása alá, s ezért a narodnyikok világnézeti befolyása nem zárta ki, sőt bizonyos fokig feltételezte a narodnyik ideo1ógiától független áramlatok érvényesülését is. S ezért felettébb érdekes, hogy krono1ógiai sorrendben az első filozófiai munkák - Gorkij moszkvai könyvtárában - A. Schopenhauer művei, összesen öt. Ezek közül kettőt szeretnék megemlíteni. Az egyik: „A világ, mint akarat és képzet.”, Szentpétervár 1892. Ez a mű megvan egy második, 1897-es kiadásban is. A másik „Aforizmák és maximák” címen jelent meg szintén 1892-93-ban három kötetben. Ezekben a könyvekben sűrűn fordulnak elő Gorkij aláhúzásai,illetve megjegyzései. Ebből természetesen meg nem szabad semi1yen határozott következtetést levonni, de az kétségtelen, hogy szükséges lenne ezt a kérdést alaposan megvizsgálni. Schopenhauer fenti műveinek. oroszországi kiadása időben egybeesik Gorkij írói pályájának kezdetével (1892). Szintén 1892-es kiadásban megtalálható Plehanov egy brosúrája, de ebben Plehanov csak konkrét napi politikai kérdésekkel foglalkozik. Közvetlenül A. Schopenhauer műveihez kapcso1ódik egy Schopenhauer életéről és filozófiai munkásságáró1 szóló monográfia is 1893-as

kiadással. Ez is Gorkij fokozott érdeklődését bizonyítja. A másik polgári filozófus, akinek. több műve található meg Gorkij moszkvai könyvtárában: Nietzsche (Az „Antikrisztus”, Szentpétervár 1907., „Also sprach Zarathustra” 1899-es és 1911-es kiadás). Gorkij Nietzsche filozófiájához való viszonyával igen sokat fogla1kozott a századfordu1ó kritikája, és egyesek félreértve Gorkij emberkoncepcióját, Gorkij műveiben (pl. az „Éjjeli menedékhely”-ben) Nietzsche filozófiájának művészi kifejezését vélték felfedezni. A kérdést már lényegileg a korabeli kritika megnyugtatóan tisztázta; bizonyítva, hogy Gorkij valójában Nietzsche és követőinek emberkoncepciójával vitatkozott. A két emberkoncepció egymással gyökeresen ellentétes! Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy ezt a kérdést teljesen lezártnak nem tekinthetjük, s hogy a további kutatás - esetleg épp a széljegyzetek felhasználásával - nem adhat érdekes részeredményeket. Már korábban szó volt Plehanov egy brosúrájáról. A moszkvai könyvtár is azt bizonyítja, hogy Gorkij az összes filozófusok közül Plehanovot és Lenint ismerte a legjobban. Plehanovnak összesen nyolc műve található meg. Ezek közül az 1895-ben megje1ent „A monista történetfelfogás fejlődésének kérdéséhez” c. művet szeretném kiemelni, amelyen orosz marxisták egész nemzedéke nevelkedett fel. Egyéb adatok alapján is egyre több okunk van feltételezni, hogy Gorkij is az orosz marxisták ezen nemzedékéhez tartozott. Gorkij művei, valamint leve1ezése, alapján tudjuk, hogy Plehanovnak jóval több, mint nyolc munkáját olvasta. Leninnek szinte minden forradalom előtti munkája megtalálható. A legtöbb aláhúzás a „Materializmus és empiriokriticizmus”-ban található. Gorkij az 1905ös forradalom után elég sokáig maga is az idealizmus befolyása alatt állt. Lenin említett műve mel1ett megtalálhatók azoknak a filozófusoknak a művei is, akikkel Lenin és Plehanov vitatkozott. Pl. Ernst Mach „Az érzékletek elemzése (s egyéb művei), valamint Berkeley művei és még néhány jelentéktelenebb orosz idealista filozófus munkája. Ez azt bizonyítja, hogy Gorkij - bár hosszan tartó ingadozások után - az alapvető művek ismeretében foglalt állást a marxizmus és a szubjektív idealizmus vitájában a marxizmus mellett. Ezek után elég meglepő, hogy Marx és Engels művei közül forradalom e1őtti kiadásban összesen csak öt munka található meg; s, ezek közül is csak három tartozik az ismertebb művek közé. („A család, a magántulajdon és állam eredete”. Szentpétervár 1894., „Anti-Dühring.” Szentpétervár 1905., „Kommunista Kiáltvány”. Az utóbbi Gorkij kiadójánál, a 'Znanyie'-nél jelent meg 1906-ban, s Gorkij természetesen jóval korábban ismerte.) Marx-Engels, valamint Lenin műveinek szovjet kritikai kiadása szintén megtalálható a moszkvai könyvtárban, de ezeknek a könyveknek az olvasása már csak 1930 után lehetett hatással Gorkij életművére. A fenti tények kétségtelenül cáfolják egyes emigráns irodalomtörténészeknek azt a lehetetlen állítását, hogy a marxista Gorkij nem is olvasta Marxot; másrészt arra engednek következtetni, hogy Gorkij Marx es Engels nézeteit e1sősorban Lenin, valamint Plehanov megfogalmazásában ismerte. Ez a feltételezés természetesen még további kutatást igénye1. Gorkij irodalmi érdeklődése olyan széles körű volt, a szépirodalmi művek száma pedig olyan nagy, hogy ebben a vonatkozásban már sokka1 nehezebb valamilyen tendenciát megfigyelni, de bizonyos sajátosságok mégis kimutathatók. Gorkij írói pá1yája kezdetétől tudatosan igyekezett könyvtára számára megszerezni mindent, ami a világirodalom k1asszikusaitól orosz nye1ven megjelent Homérosztól kezdve a XIX. század végéig. De mégis mintha a kritikai realizmus irodalmának aránya nagyobb 1enne a korábbi irodalmi irányzatok arányánál. Azt sem lehet egészen vé1etlennek tartani, hogy Anatole France, Romain Rolland, Shaw orosz nyelven addig megje1ent összes műveit megvásárolta Gorkij. Irodalomtörténeti szempontból is érdekes lehet Hauptmann drámáinak 1903-as kiadása, mert Gorkij első drámaírói korszaka erre az időre esik. Ez a tény összehasonlító e1eemzés cé1szeriűségét sugallja Az csak a legtermészetesebb, hogy a XIX. század orosz klasszikusainak szinte minden je1entősebb alkotása megtalálható. De abban sincs véleményünk szerint semmi meglepő, hogy a világirodalmi szintű orosz írók mellett jelen vannak azok a jelentősebb orosz írók is, akik különböző okokból,de nem váltak más nemzetek irodalmában ismertté. Pl. a XIX. század 70-es, 8O-as éveinek szinte minden narodnyik írója megtalálható. Közülük sokat ma már a szakemberek is alig olvasnak. De nélkülük, más írókra (többek közt Gorkijra) gyakorolt hatásuk nélkül ma sem lehet megérteni az orosz irodalom történetét a XIX. század utolsó harmadában. Irodalomtörténeti szempontból a moszkvai könyvtár legértékesebb része alighanem a XX. század elejének, valamint a szovjet korszak irodalmának anyaga. Igen nagy hasznára lehet még ez a gyűjtemény

e korszak kutatóinak, kü1önösen ma már bibliográfiai ritkaságnak számító példányaival. Ezért is nagyon hasznos lenne Gorkij moszkvai könyvtárának katalógusát publikálni! A 20-as és 30-as évek szinte minden fontosabb szovjet írójának műve megtalálható itt. Ezek után számunkra különösen izgalmas kérdés lehet, hogy milyen súlya volt a magyar irodalomnak Gorkij magánkönyvtárában. Tudjuk, hogy Gorkij komolyan érdeklődött a korabeli magyar irodalom iránt, hogy levelezett magyar írókkal, és hogy ez az érdeklődés tartós volt. Szinte biztosra vehető ma már, hogy ez a tartós érdeklődés Madách „Az ember tragédiájá”-nak köszönhető. Gorkij saját emberkoncepciójával rokon vagy azonos vonásokat fedezett fel - s nem alapta1anul – Madách klasszikus alkotásában. Waldapfel József - már idézett tanulmányában - alaposan és meggyőzően bebizonyította Madách Imre hatását Gorkij „Az Ember” c. művére. Ennek kapcsán csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy Madách alkotásával rokon vonások nemcsak Gorkij „Az Ember” c. művében fedezhetők fel. A századfordulón Gorkij egész életművét áthatotta a küzdő ember ideálja, a hőstettek igenlése. Plehanov Gorkij jelentőségét többek között abban látta az orosz irodalom történetében, hogy a történelmileg a legmegfele1őbb időben megmutatta a küzdés, a hőstettek szépségét. Épp ezért nem véletlen, hogy 'az élet küzdelem, az ember célja e küzdés maga' madáchi gondolata olyan erős visszhangra talált Gorkijban. A moszkvai könyvtárban megvan „Az ember tragédiájá”-nak az a fordítása, amelyet Gorkij készíttetett. Az e1őszóban a fordító nagyon rövid áttekintést ad a magyar irodalom történetéről. A fordító úgy ismertette irodalmunk történetét, mint amit áthatott az idegen elnyomás elleni küzdelem. Ez az elnyomás komolyan gátolta iroda1munk teljes felvirágzását. Véleménye szerint a kiegyezés után - megszűnvén az idegen elnyomás elhárultak az akadályok a magyar irodalom te1jes felvirágzása elől. Gorkij az előszó olvasása közben szokásához híven - aláhúzta azoknak az íróknak a nevét, akik valamilyen okból fontosnak tűntek számára. Talán nem érdekte1en felsorolni ezeket az íróinkat abban a sorrendben, amelyben előfordultak: Gvadányi, Csokonai, Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Eötvös József, Kemény Zsigmond, Jókai, Petőfi és Arany. S itt a névsor befejeződik. De már 1906-ban Gorkijnak tudomása lehetett legalább Kiss Józsefről. A. P. Dobrohotov műfordító a 'Znanyie' szerkesztőségéhez írt levelében javasolta „A knyáz Potemkin” c. vers lefordítását, és Szabó Endrére hivatkozva a következőt írta: „Kissről nekem Szabó azt írta, hogy ő jelenleg az egyik legjobb magyar költő.' (A. M. Gorkij Archívum P-ka ;,Zn' 17-48-2. 1-2. lap.) A klasszikus magyar irodalomból több alkotás nem található a moszkvai könyvtárban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy korábban Gorkij nem vásárolhatott más magyar iroda1mi műveket. Figyelembe kell meg venni azt is, hogy Gorkij csak azt olvashatta, amit lefordítottak oroszra. A moszkvai könyvtárban meg több magyar író műve található. Ezeket Gorkij. mind 1930 után szerezte be, s mind kommunista írók alkotásai. A magyar ábécé sorrendjében a magyar szerzők és műveik a következők: Gábor Andornak 1936-ban „Vacsora a Hubertuszban” címen novelláskötete je1ent meg a Goszlitizdat (Szovjet Irodalmi Konyvikiadó) gondozásában. A kötet címadó műve magyarul „Vacsora a Hotel Germániában” c. jelent meg. Gergely Sándor: „Szú”. Lengihl (Leningrádi Irodalmi Kiadó), 1933.; Pereg a dob. Goszlitizdat,1936. Hidas Antal egy kötete „Magyarország ujjong” (Vengrija 1ikuet) címen. Goszlitizdat 1934. Hidas Antal iránti érdeklődését bizonyítja az is, hogy könyvtárában E. Troscsenko Hidas Antalró1 szó1ó 58 oldalas tanulmánya is megtalálható 1933-bó1. Illés Béla elbeszéléseinek egy kötete, a „Puska” (Vintovka) címen (Moszkva, Federácia 1933.) és az „Ég a Tisza” (Moszkva 1934.). Kahána Mózes „Taktika” c. regénye (Moszkva, Goszlitizdat 1935). Madarász Emil: „Árulók” (Moszkva 1933). Zalka Máté: „Nem olyan könnyű”. (Moszkva 1933). Gorkijt azonban nemcsak az írott irodalom érdekelte. Kevés író szerette annyira a népköltészetet mint ő. Könyvtárában képviselve van a magyar népköltészet is a G. A. de Bolland által gyűjtött „Magyar és orosz népdalok” címen (Szentpétervár 1885). A magyar és finnugor népek iránti érdeklődését tanúsítja az is, hogy a XIX. század vége egyik ismert orosz filológusának, J. K. Grotnak két műve is megtalálható: „Morvaország és a magyarok a IX. század közepétől a X. század elejéig” (Szentpétervár 1881.), va1amint „Jugria és a szlávok XII. századi történetéből” c. műve (hely és év nélkül).

A teljesség kedvéért még szeretném megemlíteni a neves magyar filo1ógus és kutató Vámbéry Ármin „Bokhara története a legrégibb időktől a jelenkorig” c. művét. Bár ezt a könyvet Gorkij valószínűleg sokkal inkább a témája, mint a magyar tudomány iránti érdeklődésből vette meg. JAKÓCS DÁNIEL (Először a Tiszatáj 1970. 12. számában jelent meg.)

Fókapopuláció Szabó László Tibor A minisztertanács szerdánkét ülésezett. Minden héten újabb és újabb napirendi pontokkal gyarapodott a megtárgyalandó témák köre, ez idővel mind nagyobb feszültséget okozott a minisztereknek, nem is beszélve a miniszterelnökről, akin a stressz egyre inkább látható jelei kezdtek kiütközni. A jogállam alkotmánya viszont előírta, hogy minden olyan témát napirendre kell tűzni, amely legalább három képviselő támogatását élvezi a nyolcszáznegyvenöt fővel rendelkező parlamentben. A lobbizóknak tehát gyerekjáték volt a képviselők támogató aláírásait megszerezni, a napirendi pontok pedig gyűltek, egyre csak gyűltek. ...

Fókapopuláció

A minisztertanács szerdánkét ülésezett. Minden héten újabb és újabb napirendi pontokkal gyarapodott a megtárgyalandó témák köre, ez idővel mind nagyobb feszültséget okozott a minisztereknek, nem is beszélve a miniszterelnökről, akin a stressz egyre inkább látható jelei kezdtek kiütközni. A jogállam alkotmánya viszont előírta, hogy minden olyan témát napirendre kell tűzni, amely legalább három képviselő támogatását élvezi a nyolcszáznegyvenöt fővel rendelkező parlamentben. A lobbizóknak tehát gyerekjáték volt a képviselők támogató aláírásait megszerezni, a napirendi pontok pedig gyűltek, egyre csak gyűltek. 2O65. március l8-án csupán egy napirendi pont szerepelt a minisztertanács ülésén. A javaslat arról szólt, hogy mekkora ösztöndíjat kapjon az a kutatócsoport, amely az Északi- és Déli-sark fókapopulációjának ösztönéletét fogja tanulmányozni, különös tekintettel arra, hogy a populációk tagjai képesek-e metafizikai módszerekkel kommunikálni egymással. A témát nem lehetett elodázni, mivel az ország Tudományos Akadémiája már több mint tíz éve integrálódott az Észak-Déli-Unió tudományos programjainak keretrendszerébe és a fenti program beindításának elnapolása komoly kutatási pénzek elvesztésével járt volna más területeken. A már korábban kiírt ösztöndíjas kutatási programra több mint nyolcszáz különféle kutató adta be pályázatát, tehát a komplex kutatási munka beindításának humánpolitikai oldalról semmilyen akadálya sem volt. Egyes meg nem erősített hírek szerint az utóbbi néhány hónapban többen is láttak még fókákat mind az Északi- mind pedig a Déli-sark körzetében. A híradások különböző tengerészeti hivataloktól származtak, ezek adatrögzítési technikája azonban némi bizonytalanságról tanúskodott, mint az az elmúlt héten is kiderült az egyik tengeri moszatokról szóló híradással kapcsolatban. A környezetvédelmi miniszter azonban rögtön megnyugtatta minisztertársait, hogy a tengeri moszatok elterjedésével, aktiválásával és bioetikai szempontból kifogástalan feldolgozásával az Unió egy másik tagországát bízták meg. A bejelentés általános megkönnyebbülést keltett a miniszterek között, az adott témával kapcsolatos viharfelhők viszont nem múltak el. A fókapopulációk ösztönéletét kutató program az ülés időpontjáig már minden szükséges fórumon

átment, csupán a pénzügyminiszter jelzett bizonyos aggályokat. A probléma nagy vonalakban úgy volt megfogalmazható, hogy a költségvetésnek egy büdös fillérje sincs a programra és az egyetlen megoldás az lenne, ha bizonyos összegeket át lehetne csoportosítani kevésbé fontos költséghelyekről. Mindenki a Szociális Ügyek miniszterének széke felé nézett, aki előre értesülvén a kényes témáról, politikai államtitkárával helyettesítette magát. A politikai államtitkár azonnal közölte, hogy ez egy olyan szakmai kérdés, amelyben neki nincs kompetenciája, - legalábbis addig nincs, amíg megfelelő tanulmányok nem készülnek az átcsoportosítás lehetséges változatairól. A tanulmányok megíratásához természetesen jelentős pénzösszegekre van szükség, amely elkerülhetetlenné teszi, hogy a tartalékképzés módszertanát újragondoljuk, - tette még hozzá. A többórás vita után az az álláspont kezdett kikristályosodni, hogy a hajléktalan ellátás költségnormáinak progresszív újragondolásával mégis megoldható ez az alapvetően jelentéktelen pénzügyi probléma és a költségvetési pótkeretből több milliós összeget szavaztak meg egy bizottság felállítására, amelynek természetesen záros határidőn belül jelentést kell majd tennie a megoldás különböző módozatairól, a nettó megtakarítások további költségeiről és az egyénekre szabott modellek kidolgozásáról. A vita egyértelművé tette, hogy a pénzügyi fedezet megteremtése érdekében hajléktalanadót kell kivetni. Abban persze jelentősen eltértek a vélemények, hogy kik legyenek az adóalanyok. A Haladó Pártok Szövetsége azzal a javaslattal is élt, hogy az Észak-Déli-Unió költségvetésének terhére bontakozzanak ki a pénzügyi munkálatok és akkor ezt egyben mint jelentős adóreformot is fel lehet tüntetni az Uniónak küldött jelentésben. A környezetvédelmi miniszter államtitkára viszont figyelmeztette a jelenlévő minisztereket, hogy az Unió oly mértékben elkötelezte magát a tengeri moszatok kutatási problémájának, hogy a közösség harminc évre elfogadott költségvetésének bárminemű megingatása a Supranacionális Tanács messzemenő rosszallását váltaná ki. Ez pedig a kormány bukását jelentené. További heves vita után a minisztertanács úgy döntött, hogy a hajléktalanadót a hajléktalanokon kell behajtani, hiszen visszatetsző lenne, ha például a veszteséges vállalkozásokat még ezzel is megterhelnék. A szociális ügyek államtitkára lassan beadta a derekát, a vita tulajdonképpen már csak arról folyt, hogy hová kézbesítsék a hajléktalanoknak az adóbevallási íveket. A megoldás kézenfekvőnek tűnt: minden aluljáróban, valamennyi városi parkban, valamint a csalitos területeken adóhivatali kirendeltségeket kell felállítani, megfelelő személyzetről gondoskodni, amely természetesen többhónapos előkészítő tanfolyamokon kapná meg a szükséges kiképzést. Tanfolyami továbbképzés címén természetesen nem lenne nagy probléma pénzeket átcsoportosítani a Központi Atomfizikai Intézet költségvetéséből, mivel ezek a pénzek az országos költségvetés hatodik fejezetének nyolcadik paragrafusa második bekezdésében szerepelnek és ennek általános jellege alkalmas mindenféle tanfolyami képzés finanszírozására. A döntés megszületett, a miniszterek megkönnyebbülve dőltek hátra karosszékeikben, a pénzügyminisztériumi szakemberek pedig már másnap hozzáláttak az új adójogszabály kidolgozásához. A kutatók megkezdték felkészülésüket a fókapopuláció kutatására. Az új adótörvény kihirdetése után a Hajléktalanok Szövetsége örömmel vette tudomásul nyilatkozatában, hogy az adó befizetésével valamennyi hajléktalan kiválthatja a már érvényben levő ingatlanadó ráeső részét.

Nyomásgyakorlás Szabó László Tibor Ennek a kormánynak mennie kell! Az, hogy többségük van a parlamentben, még nem ok arra, hogy négy évig hatalmon maradjanak és szipolyozzák a népet. Egy megbízhatatlan választási rendszer juttatta őket a miniszteri székekbe, mi betartottuk a kampánycsendet, ők pedig úton-útfélen megtörték. Aktivistáink emberfeletti munkát végeztek és mégsem volt elég. Nyomásgyakorlással viszont meg lehet buktatni őket! Ennek jött el most az ideje, egyre jobban fokozni a politikai nyomást, és egy szép napon úgy omlik össze a kormányzó párt mint egy kártyavár.

Szabó László Tibor

Nyomásgyakorlás

• Ennek a kormánynak mennie kell! Az, hogy többségük van a parlamentben, még nem ok arra, hogy négy évig hatalmon maradjanak és szipolyozzák a népet. Egy megbízhatatlan választási rendszer juttatta őket a miniszteri székekbe, mi betartottuk a kampánycsendet, ők pedig útonútfélen megtörték. Aktivistáink emberfeletti munkát végeztek és mégsem volt elég. Nyomásgyakorlással viszont meg lehet buktatni őket! Ennek jött el most az ideje, egyre jobban fokozni a politikai nyomást, és egy szép napon úgy omlik össze a kormányzó párt mint egy kártyavár.

A hárommilliós ország mind a négymillió állampolgára ott szorongott a pártház előtti téren, - legalább is így tudósítottak a PÖF-hoz, vagyis a Polgári Összefogás-hoz közelálló lapok és hírportálok. Felemelt fejjel álltak ott a párt követői. Nem csodára vártak, hanem a pártvezér újbóli megszólalására. Már este volt, kigyúltak a környező utcák fényei és a fáklyák is mámorító lobogással ragyogták be az épületeket. Az elől állók tapsorkánnal fogadták a színpad széléhez közelítő zászlóanyát. Arany, ezüst és platinaszínű pántlikák tömege hullott az emelvényre, és a zászló néhány perc múlva már roskadozott a rákötött szalagoktól. A jelenlevők egy emberként kiáltották, hogy akár életüket is feláldozva, de kiállnak az igazságért. Másnap taktikai megbeszélésre jött össze a PÖF / Polgári Összefogás / vezetősége és hozzákezdett a politikai nyomásgyakorlás forgatókönyvének kidolgozásához. A cél egyértelmű volt: el kell érni, hogy az ellenzék egy politikusát válasszák meg a kormánypárti frakció vezetőjének, aki majd levezényli az eseményeket. Megfelelő utasításokat ad ki a szavazásoknál, és mivel a frakciófegyelem nem engedi meg, hogy az egyes képviselők önálló álláspontot alakítsanak ki, így viszonylag könnyen elérhető a kormány lemondatása. Aki piréznek érzi magát, az a PÖF-re fog szavazni, a hatalomátvétel olyan simán fog menni, mint még sohasem. A párthoz közel álló alkotmányjogászok biztosították a résztvevőket, hogy a cél és a hozzá vezető lépések nem ütköznek a Piréz Köztársaság alkotmányos előírásaiba és a házszabállyal is összhangban állnak. Nem maradt más hátra, mint az eszköztár kidolgozása és az akciók beindítása. A kampány azzal kezdődött, hogy a minisztereket és a kormánypárti képviselőket kérdések özönével árasztották el, amelyeket természetesen határidőre meg kellett válaszolniuk. A számítások szerint a válaszadásra kötelezettek hamarosan olyan időzavarba fognak kerülni, amiből már nem tudnak kikecmeregni és így a mulasztásos törvénysértés állapotába jutnak. Ezt követően követelni kell majd valamennyiük lemondását, ill. felelősségre vonását. A kérdések kidolgozására az adott területek legjobb szakembereit kérték fel. Álljon itt a kérdések legjavának rövid áttekintése! Milyen eszközökkel segíti elő a Területfejlesztési Minisztérium azt, hogy a kistelepülésekből

nagytelepülések váljanak, a nagytelepülésekből pedig kistelepülések? Miért nem teremt a Mezőgazdasági Minisztérium padlizsánbarát környezetet az országban? Miért nem tudja a Szociális Minisztérium azt elérni, hogy minden állampolgár alanyi jogon kaphasson zsebmikroszkópot? Miért nem képes az Országos Pszichiátriai Intézet a meteopaták és az Országos Meteorológiai Állomás között fennálló kapcsolódási szakadékokat megszüntetni? A kormánypárti képviselőknek elsősorban választási körzeteikben kellett konfrontálódniuk a nyomásgyakorlás eszközeivel. A fogadóórákat ellepték a PÖF aktivistái és számos kérdést tettek fel a gazdaság valamint a társadalmi élet legkülönbözőbb területeiről. A válaszok újabb kérdéseket gerjesztettek és végül szinte már menekülniük kellett a megkérdezetteknek, - teljes bizonytalanságot hagyva maguk után. A forgatókönyv következő lépése az SMS-ek küldése és a fizetett hirdetések beindítása volt. A kormánypárti képviselők a rájuk zúduló kérdések és véleménynyilvánítások miatt képtelenek voltak telefonjaikat egyéb ügyek intézésére használni, lassan feladták a küzdelmet és kikapcsolták készülékeiket. Ekkor mutatkoztak meg a kormánypárt szétesésének első jelei. A fizetett hirdetések többnyire azt harsogták, hogy a kormány képtelen értelmes válaszokat adni a felmerült és az ellenzék által felvetett kérdésekre. Egyes óriásplakátok különösen érzékenyen érintették a kormánypárti politikusokat, mint pl. az, hogy miért késik a padlizsánbarát környezet kialakítása az országban. Sok képviselő egyszerűen már nem bírta a nyomást és arra gondolt, hogy a függetlenek közé átülve menti át magát és így talán a haza ügyét is jobban szolgálja. A lehallgatási botrányok kirobbantása, valamint a megfigyelések, jogtalan adatgyűjtések jól összehangolt megszellőztetése valóban válságos helyzetbe hozta a kormánypártot. Az ügyészség egyenként hallgatta ki a képviselőket és csak igen nyomós bizonyítékok felmutatásával sikerült elhárítaniuk magukról az illegális lehallgatás gyanúját. Többen pl. olyan igazolásokat mutattak fel, miszerint már hosszú évek óta súlyosan halláskárosultak, tehát a rájuk vonatkozó helyzetekben senkit sem hallgathattak le. A kormánypárt erodálása valóban megkezdődött. Többen is átmentek a függetlenek csoportjába és az egyik Tagozat vezetője felvetette ellenzéki képviselők bevonását a frakció törvényelőkészítő munkájába. A párt vezetése - mint mindig - most is nyitottnak mutatkozott a különböző politikai erők összefogására és így egyre több ellenzéki képviselő bukkant fel a kormánypárti padsorokban. Később a PÖF is hajlandónak mutatkozott arra, hogy beengedje soraiba az ellenfél képviselőit. A magántitkok jogosulatlan megszerzésével kapcsolatos kampány, amely fontos része volt a forgatókönyvnek, úgymond szíven döfte a kormányzó erőket. A frakciótagok tömegesen mentek át az ellenzék oldalára és teljesült az elsődleges cél is, miszerint egy tapasztalt és energikus PÖF képviselőt választottak meg a kormánypárt frakciójának vezetőjévé. Minden készen állt a kormány megbuktatására. A parlamenti szavazás napján azonban szokatlan helyzet alakult ki a Piréz Köztársaság parlamentjében. Az ellenzék ugyan leszavazta a kormányt, de a következő szavazás eredményeképpen az új kormány is ugyanazokból a személyekből tevődött össze. Ekkorra ugyanis az ellenzék soraiban többségre jutottak az oda átvonuló egykori kormánypártiak, akikben még dolgozott a régi frakciófegyelem és egyébként is figyelembe véve a személyi kötődéseket - hűek maradtak az egykor általuk megválasztott miniszterekhez. A PŐF ugyan hatalomra jutott, de lényegében minden maradt a régiben. Senki sem vesztette el a mandátumát, valamint a kormányban betöltött helyét, irodáját és technikai eszközeit. Elképesztő, hogy ezek után egyesek még mindíg kétségbe vonják a szabad mandátum előnyeit és jelentőségét a politikai stabilitás kialakításában és fenntartásában!

Szeder Katalin három verse

Szeder Katalin Lírai versek

Szeder Katalin három verse

RÁKÖZELÍTÉS

„E

bordélyban, hol szállásunk vagyon.”

E század végén – ez nevelt mint rosszul vegyszerezett dudvát ez évtizedben – földre vert (az eljövőbe élve jutsz át?)

ez esztendőben, február - idén leszek negyvenöt éves fagyában szám ködöt pipál, s kabátom lázong, hogy kevés lesz, kezemben nem fog már a toll a könyvek címét feljegyezni, de fiunk vár rám valahol, s rezes orromért nem nevet ki.

Itt didergek, és árulom azt, mihez több közöm lehetne (örülj, hogy ez jutott, hugom, különb ember kell jobb helyekre): nézeget sok járókelő nem engem, Gutenberg libáit, s nehezen teljesíthető - bár adnék mindüknek -, mit áhit.

Gyerek, nyugdíjas és vagány - húsverő hangszóró fölöttem örömre vágyna mindahány, s a válasz legtöbbször nyugodt nem.

Csak Fülig Jimmy és Gerald hasalnak vígan még a vártán „Egy kis tudás, tán az sem árt ” ajánlgatom, cigány, a kártyám.

S jön egy házaspár és fiuk, tán a gyerek vezeti őket: a férfin sötét szemüveg, s haja sárgásfehér a nőnek. Örök-feszülten hunyorog, a könyveket szeméhez dugja, ha hátratolják bajnokok, szívósan próbálkozik újra.

A csillagszemű kisfiú vele s külön is nézelődik, zavarja bús tekintetem: mit bámulom édes szülőit!

Pillantása önérzetes: nem újkapu anyja, sem apja! Az asszony közben pénzt kutat, könyveit már kiválogatta.

Fizet, az árut elteszik, indulnak, fiuk visszales még: lám, megszerezték kincseit, betölti fényük majd az estét.

De mondd, hol az ég sarkain végpusztulás lovasa vágtat, lesznek-e még ily fiai e nyűtt, vak, albínó világnak?

A PAPUCS

Elnyelt a láp egy papucsot.

Könnyed volt s kissé már kopott.

Csepp feltünést sem okozott. (Ki tudja, láp volt vagy szurok.)

Előbb a talpbőr peremét parányi fodrok befedék: a talpbetét most felfigyelt, valamit várt. Tán égi jelt.

Falevél libbent a sarokra: lehet, hogy ez majd visszafogja?

Felfújta – nem pusztulhat itt sáros légbuborékjait.

Orrán sok évig ép maradt egy fénylő csizmarajzolat, egy unikornis, egy kakas, néhány csillagkép, sugaras, egy sellő, egy cowboykalap, pirosfehérzöld rongycafat, keselyű, kapa, kalapács, toll, tulipán, megannyi más haszontalan dísz, kőfejek…

Iszap lett úrrá mind felett.

Sarkán egy félszárnyú tücsök a művészetre esküdött, majd ő is mélybe süppede. Ilyen mocsár ez. Nincs füle.

Egy papucsot benyelt a láp, pedig nem is volt benne láb.

S a síkság hallgat szélesen. Nem mozdul rajta semmi sem.

KARÁCSONYI ÉNEK ’06

Karácsony tájt az angyalok körülveszik a földet az emberektől szőtt ezernyi alkotásruhában távolságunk csökkentve az áhított tisztaságtól.

Kezükben fáklya, lucfenyő, kardjuk máskorra hagyják, jelszavuk bátorság, erény, hit és nemcsak szabadság, de összetartás, szeretet, csöpp ház és benne jászol,

bár szárnyuk nagyragadozók tág csúcsröptét idézi.

Hozzák a szent hírt pásztoroknak és egyéb legeltetőknek, és mindegyikük daliás, szép arcú, büszke férfi.

Hozzájuk hó nem tartozik, ruhájuk hófehérség, orvoshoz hasonlítanak ezüstből, színaranyból, és azt reméled, ők szülik számodra majd a békét.

Karácsony tájt arkangyalok veszik körül a földet, arcod simítják, álmaid vigyázzák éjben, utcán, majd fénylő szárnyat bontanak, s elszállnak, mint a könyvek.

Kortársam története Szász Benjamin A 7. számban megkezdett sorozat folytatása.

Az elöző rész itt olvasható: http://vilagszabadsag.hu/index.php?f=682

***

Ehhez a Szoborhegy melletti házhoz még egy emlékem fűződik. Szürke, felhős, hűvös, inkább őszvégi, mint téli nap volt. Késő lehetett, mert kint már sötét volt, bent a konyhában az asztalon egy petróleumlámpa pislákolt. Településünkön már volt villany, de nem minden utcában. Különben is a petróleumlámpa akkor egyszerre képviselte a haladást és az elmaradottságot, attól függ, hogy honnan nézzük. Apám gyermekkorában Zabolán még a kastélyban is petróleumlámpával világítottak, és ez

nagy lépés volt előre a mécseshez vagy a gyertyához viszonyítva, ugyanakkor anyám Győrben már villanyvilágítás mellett nőtt fel. Amint József Attila Mondd, mit érlel című verse is tanúsítja (ahol a kiskereskedőnek „ … mi haszna sincs, hiába számol többet a petróleumért”), a petróleumlámpa a legelterjedtebb világító eszköz volt akkor az országban. Anyám húga még délelőtt vendégségbe érkezett hozzánk, majd estefelé két ismeretlen nő jelent meg nálunk. A konyhában a tűzhelyen nagy edényekben vizet melegítettek, majd lavórokban bevitték a szobába. A két nő láthatóan izgatott volt, gyorsan dolgoztak. A legkülönösebb azonban az volt, hogy engem nem engedtek be a szobába. Kénytelen voltam a konyhában ülni az asztal mellett. A kényelmetlen helyzet miatt nem tudtam az asztalra hajolva elaludni sem, bár egyre fáradtabb lettem. Néha egy-egy percre elbóbiskoltam, de utána ismét felébredtem. Tudtam, hogy anyámnak bent kell lennie a szobában, de hangját sem hallottam. Különben velem nem nagyon törődtek. Az izgatott sürgésből-forgásból csak annyit sejtettem meg, hogy valami jelentős dolog történik, és most egyáltalán nem fontos, hogy én nagyon fáradt vagyok, és aludni szeretnék. A kényszerű tétlenség miatt fásultság és nyomasztó unalom lett úrrá rajtam. Amikor már végleg az álom és az ébrenlét között lebegtem, és teljesen kimerülten hajoltam az asztalra, bent a szobában éles gyereksírás hangzott fel. Ezután a két ismeretlen nő egy rövid ideig még lázasabban tevékenykedett, majd minden lecsendesülni látszott, vagy csak én aludtam el végleg a kimerültségtől. Egyáltalán nem emlékszem arra, hogyan kerültem az ágyba, ki fektetett le. Ezen a szürke, ködös estén, 1939. december 9-én megszületett az első húgocskám, körülbelül olyan körülmények között, mint a legtöbb kisvárosi vagy falusi gyerek abban az időben, a kicsi családi ház egyetlen szobájában, de már szülésznő segítségével. Ezek a szüléásznők szerény fizetésért, csak szakmunkás szintű végzettséggel meg tudták teremteni azokat a higiéniás feltételeket, amelyek az újszülött és az anya egészségének a biztosításához kellettek. Nekik köszönhetjük, hogy a magyar dolgozó osztályok nemzedékei az 1870-es évektől egészen 1945-ig valamelyest emberhez méltó

körülmények között láthatták meg a napvilágot.

Apám látogatása katonaruhában

Hirtelen – minden bevezetés nélkül – abban a kis családi házban találtam magam, amely már sajátunk volt, és amely tizennyolc éves koromig otthonom maradt. Ennek a háznak testvéreimmel együtt ma is résztulajdonosa vagyok. Az új házunk talán még kisebb volt, mint az előző Szobor-hegy melletti, mert a kamra méretét már csak a legszükségesebb élelmiszerek tárolására tervezték, és Apám nem is szánta végleges lakásnak. A telek elején később egy nagyobb házat akart felépíteni, ebben pedig asztalosműhelyét és méhészetét szerette volna berendezni. Ennek a háznak csak egy előnye volt, nem volt „Házi néni”, ez azonban pénzben kifejezhetetlen valami volt. Ezért ez a kis családi ház már nem csak lakásunk, hanem otthonunk lett, ahol Anyámat már nem zaklathatta senki sem.

A szoba – mert akkor még csak egy szoba volt – egyik sarkában vaskályha állt, mellette pedig húgocskám gyerekágya. Az első esemény, amire emlékszem, Apám hirtelen megjelenése volt. Este vacsora után váratlanul toppant be katonaruhában. Gyorsan ledobta magáról köpenyét, kezet mosott, és csak ennyit mondott, hogy „ide a lányomat a kezembe”. Anyám óvatosan kiemelte húgocskámat az ágyból, és félve adta át neki., Apám néhány pillanatig nézegette a pólyából kilátszó pici fejecskét, arcán végtelen öröm sugárzott, majd megfeledkezve magáról játszani kezdett a kicsivel. Feldobta, elkapta, feldobta, elkapta, feldobta, elkapta. Anyám nagyon megijedt, a pár hetes babának azonban inkább tetszett a játék, már amennyire ezt néhány hetes baba viselkedése alapján meg lehet ítélni. Mindenesetre nem sírt, és ijedtségnek nyoma sem látszott az arcán. Apám, persze, nem egyszerűen dobálta, hanem valami olyan erejű és gyorsaságú lendületet adott a baba testének, amit mi a mérleghintán érzünk, amikor fel-

le, fel-le repülünk rajta. Ezt az érzést szinte mindenki szereti. Anyám az egész játékot szorongva nézte. Apám azonban láthatólag nem törődött vele, biztos volt magában, biztos volt abban, hogy amit ő feldobott, azt el is tudja kapni. Valószínűleg csak azért hagyta végül is abba, mert nem akarta Anyámat tovább rettegésben tartani. Én és Öcsém nagyon kíváncsian figyeltük Apánkat. Már puszta megjelenése is nagy esemény volt számunkra. Nem emlékszem, hogy bánkódtunk volna több, mint két hónapos távolléte miatt. Valószínű, hogy az első napokban kerestük, utána azonban fásultan megszoktuk, hogy nincs jelen. Öcsém talán el is felejtette Apámat. Ezt azért gondolom így, mert öcsém létezésére is ettől a naptól kezdve emlékszem világosan, annak ellenére, hogy már másfél éve együtt éltünk. Lehetséges, hogy amit két és fél-három éves korunk előtt tapasztalunk, az nem marad meg tartósan az emlékezetünkben, ha folyamatos ismétlődés vagy későbbi élmények nem erősítik meg. Erre az eseményre azonban világosan és pontosan emlékszem. Húgocskánk ágyába kapaszkodva ott állt mellettem öcsém, és mindketten Apánkat néztük figyelmesen. Néhány lépéssel távolabb állt aggódva Anyánk és kissé mögötte a húga. Mi az öcsémmel egyáltalán nem aggódtunk. Talán kicsit irigykedtünk, de erre nem emlékszem. Inkább Apánk viselkedése kötötte le figyelmünket. Engem meglepett, hogy ő is mennyire élvezi a játékot, mert ilyent addig még nem láttam felnőtteknél. Arcáról gondtalan öröm sugárzott.

Ma már sejtem, hogy ez az első találkozás várva várt lányával életének legboldogabb pillanatai közé tartozott. Nem sok ilyen boldog perc volt az életében. Ezért nagyrészt a történelem, másrészt azonban maga is hibás volt, mert amikor később a történelem és benne az ő helyzete is jobbra fordult, és többször lett volna valóban oka boldognak érezni magát, akkor sem tudott már osztatlanul örülni semmilyen sikernek. Most azonban semmi sem zavarta boldogságát, sőt az a tény – amit fentebb már említettem is -, hogy ezt a szerény házat érezhettük először nem csak lakásunknak, hanem otthonunknak is, csak fokozta örömét. Hiszen hosszú és küzdelmes évek után ő is csak

most mondhatta el először magáról, hogy igazán otthon van, hogy nem csak megtűrt rokon vagy bérlő. Tizenhét évesen kényszerült végleg elhagyni az apai házat, testvéreit, első szerelmét és festői szülőfaluját, amely, amikor ő megszületett, még Magyarország volt, amikor elhagyni kényszerült, már Románia. Ebben a faluban, nem messze Zágontól teltek el valóban Mikes Kelemen gyermekévei is az ottani rokonoknál. Ide mindig vissza-visszavágyott. Ekkor azonban nem az elvesztett családi otthon után vágyott, hanem annak örült, hogy ismét otthona van, ahol szerető felesége és gyermekei veszik körül. Harminchárom éves korára sikerült újra otthont teremtenie, és végre révbe ért. Örömét az sem zavarhatta meg, hogy néhány napra még vissza kellett térnie a hadseregbe, amelyet a kiképzés ideje alatt végleg megutált. Azt a pár napot, ami még hátra volt, már ki lehetett bírni. Közben anyám a találkozás első boldog percei után megterítette neki az asztalt, és mivel mi már korábban megvacsoráztunk, egyedül ült le az asztalhoz, majd mindnyájan lefeküdtünk aludni.

HÉTKÖZNAPI EMLÉKEIM

Talán az első nyarunkat töltöttük saját házunkban. A nagy családi asztal akkor még közvetlenül a szoba széles ablaka előtt állt, mert így látszólag nagyobb szabad teret hagyott a mozgásra, így viszont csak négy szék fért el mellette, de többre nem is volt szükségünk. Öcsémmel ketten voltunk a szobában. Nyugodtan válogathattunk volna a székek között. Máig sem értem, hogy miért akartunk mind a ketten pont ugyanarra a székre ülni. Ez a szék az ablak mellett állt, de vele szemben szintén az ablak mellett volt egy másik szék is. Bár kicsik voltunk, mégsem fértünk el kényelmesen egy széken, ezért igyekeztünk mind a ketten, kissé arrébb tolva a másikat, nagyobb helyet foglalni magunknak. Rövid időn belül az lett a vége, hogy egyszerre a padlóra pottyantunk. Erre egyikünk sem számított, ezért én kicsit meglepődtem. Én a szoba tágas belső felére estem, az öcsém azonban a fal és a szék közé esett, és beverte orrát és fejét. Azonnal eleredt a vére, és rögtön hangos sírásra fakadt. Sírásából erős szemrehányást éreztem ki, bár nem szólt egy szót sem. Talán azért is sírt hangosan, mert megijedt az orrvérzéstől. Én valami olyasfélét éreztem, amit lelkiismeret-furdalásnak hívnak, és így utólag annak is nevezhetek, bár ez a fogalom még számomra nem létezett. E hangos sírásra hamarosan megjelent Anyu is, amikor látta, hogy komoly baj nem történt, szidás helyett igyekezett megmagyarázni nekünk, hogy mennyire buta dolog volt kettőnknek egy székért küzdeni, amikor négy szék között válogathattunk. Ő mindig ilyen volt. A kisebb korunktól arra törekedett, hogy megérttesse velünk a helyes, az ésszerű viselkedést. Nem tudom, hogyan érte el, de öcsémmel sohasem verekedtünk, pedig két fiútestvér között ez kisebb korban szinte elkerülhetetlen. Ebben szerepe lehetett természetünknek is. Öcsém idősebb korában is igyekezett kikerülni minden konfliktust, nekem pedig szinte mindig sikerült az ellenfelet békés megegyezésre bírni. Nem hagytam magam sem megijeszteni, sem zsarolni, annak, aki támadni akart, éreznie

kellett, hogy neki sem lenne előnyös erővel eldönteni a vitát, és ez egy olyan korban volt, amikor az egész magyar társadalomban a fékevesztett erőszak uralkodott. Az erőszak áthatotta az egész magyar társadalmat a családi életig bezárólag. Ilyen általános légkörben érdekes, hogy mi ketten öcsémmel békésen játszottunk együtt egészen addig, amíg én iskolás lettem.

Szüleink nem engedtek ki bennünket az utca szélesebb gyerektáborába, hogy ne érhessenek ellenőrizhetetlen hatások. Pedig mai szemmel nézve az „utcai” gyerekek is normális családban nőttek fel, nem voltak „neveletlenek”, sem tiszteletlenek, rendes, munkás emberek lettek felnőtt korukra. Így mi öcsémmel összezárva nőttünk fel, csak egymással játszhattunk, és ez még több okot adhatott volna a gyakori torzsalkodásra, de nem így volt. Békésen játszottunk Apánk asztalosműhelyében a szerszámaival. Neki teljesen felszerelt műhelye volt annak ellenére, hogy hivatalosan nem szerezte meg a bizonyítványt. Pár hete volt a „szabadulásig”, amikor Erdélyből menekülni kényszerült, Magyarországon pedig újabb szakmákat tanult, többek között a méhészetet. Kaptárait maga készített és javította. Ez a műhely nekünk kész paradicsom volt, igazi és nem játékszerszámokkal. Voltak ugyan építőkockáink, de nem nagyon törődtünk velük. A műhelyben szép darab gyalult léceket találtunk, ezeket lehetett faragni, összeszegezni, házat építeni belőlük. Természetesen gyakran kicsorbítottuk Apu szerszámait, ezért ő szidott bennünket, megmagyarázta, hogy mit csináltunk rosszul, de tűrte rongálásainkat, és sose bántott bennünket. A mai szülők kivennék a szeget és a kalapácsot a 4-5 éves gyerekek kezéből, nehogy ártsanak maguknak. Semmi bajunk sem lett. Anyu nem figyelhetett mindig bennünket, volt éppen elég dolga, örült, hogy mi szépen csendben vagyunk. Apu a gyárban dolgozott. Mi pedig igyekeztünk minél csendesebben mesterkedni, nehogy elvegyék tőlünk a szerszámokat. Így észrevétlenül és békésen teltek a napok. Ennek a harmonikus együttlétnek az iskola vetett véget, amikor elszakított öcsém mellől, és a tanulás birodalmába kényszerített bele, de erre majd később térek vissza, addig még volt három gondtalan év.

KITÁGUL A VILÁG

Számomra nagyon hamar „kitágult” a világ, azaz pontosabban nagyon hamar térben sokkal többet ismertem meg, mint az a község, ahol éltem. Apu a MÁV egyik üzemében dolgozott, és ezért neki és családjának nagyon kedvezményes, gyakorlatilag ingyenes utazási joga volt az ország összes vasútvonalára. Ez akkor sokkal többet jelentett, mint most, amikor nagyon sok családnak van kocsija, és a gyerekek gyakran utaznak szüleikkel távoli helyekre. Az 1940-es évek elején még a gazdagabb társadalmi rétegek számára is a vasút volt a fő közlekedési eszköz. Így a gyerekek átlagánál jóval kedvezőbb helyzetben voltunk. A mi településünkön azonban ez nem nagyon látszódott, mert a szülők jelentős része dolgozott a vasútnál. Szándékosan írom a semleges település szót. Akkor mi csak falunak hívtuk, jogállása község volt, de a földműves lakosság csak tíz százalék lehetett. A többi Budapesten dolgozott, és csak munkaszüneti napokon volt állandóan otthon. A lakosság nagy része olyan gyári munkás volt, aki távolabbi faluból származott, és inkább vállalta a napi két órás ingázást (egy óra munkába, egy vissza), mint a budapesti bérkaszárnyákat. Igaza volt. Így szerény családi házában biztonságban volt arra az esetre, ha munkanélküli lett. Lakbért nem fizetett, ezért nem lakoltathatták ki. A legtöbb utcában még nem volt villany, a vizet a kútból húztuk, és a tűzhelyen fával melegítettük, ezért közüzemi számlák nem voltak. Külsőleg a település akkor nagyon falusi benyomást keltett, ezért kertvárosnak túlzás lett volna nevezni. Centruma pedig igazi falu volt, parasztgazdaságokkal, tehenekkel, lovakkal és mindennel, ami ezzel jár. A mezőgazdasági dolgozók többsége szegényparaszt volt. Jelentős részük már nem tudott megélni abból a néhány hold

földből, amit birtokoltak, és ezért rendszerint a család fiatalabb férfi tagjai az iparba mentek dolgozni, a földet pedig az öregek és a nők művelték. Ezekben a családokban, ha mérsékelten is, a nagyobb gyerekeket is munkába fogták. A betelepült többség sem szakadt el teljesen a falusi munkától, mert a kerteket kivétel nélkül megművelték, szinte minden telken volt néhány gyümölcsfa és szőlőtő, a telek végében pedig baromfiudvar, gyakran disznóól is. Ezt a kerti munkát azonban már megerőltetés nélkül el tudták végezni a család tagjai szabad időben. A fenti sajátosságok miatt a falu lakossága, köztük a gyerekek is sokkal többet utaztak, és láttak a világból az ország átlagánál. Mivel Budapest közel volt és van, a férfiak többsége pedig ott dolgozott, minden gyerek tízéves kora után már többször járt Budapesten, a falusi életet saját lakóhelyén megismerte, nagyobb ünnepeken pedig felkerekedett, hogy meglátogassa származási helyén maradt szüleit és nagyszüleit. Apám azonban a falusi dolgozók átlagánál is sokkal többet utazott, és hamarosan vele én is. Sokkal mozgékonyabbak voltunk a többségnél. Itt mellékesen meg kell jegyeznem, hogy ez a mai szóval agglomerációs település, amit előbb falunak minősítettem, néhány hete már városnak számít, de erről majd később. Aput falunkhoz a kis családi otthonon és a méhészeten kívül szinte semmi sem kötötte. Barátai, egyetlen Magyarországra került nővére, Anyám rokonai mind Győrben éltek. Tizenhét éves kora után 1935-ig egész ifjúságát Győrben töltötte, ezért, ha tehette, Győrbe utazott, hogy meglátogassa nővérét és barátait. Győr már a középkorban is az ország egyik igazi nyugat-európai típusú városa volt iparral, kereskedelemmel, emeletes házakkal stb. Ugyanakkor néhány külső területének, mint Réfalu vagy Szabadhegy, teljesen magyar mezővárosi jellege volt, de ezek sem rontották le nyugat-európai küllemét. Ezenkívül volt valami sajátos bája, nyugalma, kedvessége. Nagy volt, de nem átláthatatlan, mint Budapest. Mihelyt elmúltam hároméves, Anyu szívesen elengedte Aput, ha engem is magával vitt, mert így nem kellett rám vigyázni, csak kisebb testvéreimmel volt dolga. Apu pedig szívesen vitt magával, mert nem sok baja volt velem. Nagyon szerettem a vonat ablakából nézni a tájat, de a többi utast is figyeltem. Én élveztem utazni. A Győr-Budapest vonal már

akkor villamosítva volt, gyorsan, érdekesen telt el az utazás, és észre sem vettem, hogy megérkeztünk.

Nagyanyám

Szüleim maguk között már magyarul nagymamának hívták anyai nagyanyámat, hogy mi így tanuljuk és szokjuk meg, de szélesebb rokonságom Mutternek hívta. Ez hangzott természetesen, hiszen a család nyelve otthon a német volt. Magyar szövegkörnyezetben – nem is tudom, miért – nekem a „mutter” szó kicsit tiszteletlennek tűnt, de németül a legrosszabb indulattal sem lehet annak tartani, egyszerűen ez az anya neve németül. Valami nagyon leromlott német tájszólás lehetett, amit beszéltek, de folyamatosan, szabadon ezen a nyelven is ki tudták fejezni magukat. Abban nincs semmi különös, hogy otthon tájszólásban beszéltek, hiszen Németországban a családban ma is az emberek többsége tájszólásban beszél. A furcsa az volt ebben a helyzetben, hogy anyanyelvüket irodalmi szinten iskolában soha sem tanulták, és nem is tanulhatták. Még az evangélikus iskolában, ahová anyám járt, sem tanították népiskolai szinten a német nyelvet mint a nemzeti kisebbség nyelvét. A kormányok hivatalos „németbarát” politikája mellett folytatódott a „magyarosítás”, amit sajátos módon értettek és valósítottak meg. Nem arra törekedtek, hogy a nemzeti kisebbségek nagyon jól és helyesen tanuljanak meg magyarul is, hanem, hogy ne tanulják meg irodalmi szinten anyanyelvüket. A középiskolákban, ahová még a városi kispolgárság és munkásság gyermekei sem nagyon kerülhettek be, természetesen idegen nyelvként tanították a német nyelvet. Utólag szeretném megjegyezni, hogy ezt viszont

szakmódszertanilag jól. Így anyai rokonságom nyelvében hemzsegtek a germanizmusok, és magyar beszédükbe – bár ritkán – német szavakat is belekevertek.

Győrbe érkezésünk után első utunk az illemszabályoknak megfelelően Nagyanyámhoz vezetett. A házig csak gyalog mehettünk, tömegközlekedés még nem létezett, de ez a 15-20 perces séta is érdekes volt. Széles, aszfaltozott kocsiút mentén szintén széles, aszfaltozott járda volt. Az utat mindkét oldalon ápolt, nagy földszintes kispolgári házak és kerítéseik szegélyezték. Belül rendszerint nagy udvar és kert húzódott meg. A széles úttesten folyamatosan, de egymástól viszonylag távol gumikerekű lovas kocsik, ún. stráfkocsik haladtak, ütemesen, ha még üresek voltak, lassan, nyugodtan, ha már árut szállítottak. Viszonylag gyakran jelent meg egy-egy teherautó is. A hatalmas muraközi lovak patkói sajátos ritmust vertek ki az aszfalton, és ez mint e kor városi életének zenéje felejthetetlen emlékként maradt meg tudatunk mélyén. Az úttest két szélén zavartalanul vonultak a kerékpárosok. Ez volt az emberek fő közlekedési eszköze. Élénk, mozgalmas volt az út, de senki sem rohant, senki sem kapkodott vagy idegeskedett. A közlekedési dugó fogalma ismeretlen volt. Természetes, hogy ez a mozgalmasság érdekes volt számomra a Pest melletti kertes település egyhangúsága után.

Megérkezésünk után hamarosan találkoztunk Nagyanyámmal, mert szinte mindig otthon volt, és tett-vett valamit. Amikor meglátott bennünket, megállt néhány röpke percre, de sem elém nem jött, sem meg nem ölelt, a gyengédségnek még a jelét sem mutatta. Néhány pillantással végigmért, és minden alkalommal szinte ugyanazt mondta: tiszta apja. Más mondanivalója velem kapcsolatban nem volt. Ez az ismétlődő két szó egyben két értelmű volt. Sajátos udvariasságot fejezett ki Apám iránt, akiről feltételezte, hogy szívesen hallja, hogy első gyermeke nagyon hasonlít rá. Másodszor azt is jelentette, hogy ahogyan az Apádat nem kedvelem, úgy te sem nagyon tetszel nekem, és nem is tudom, hogyan kerültél ide. Apámról és a Mutterről mintázni lehetett volna a

vő és az anyós tradicionálisan rossz viszonyát, és ezt alig leplezte a kötelező udvariasság. Harmadszor ez az állítás nem volt igaz. A Mutteren és Anyám idősebb nővérén kívül mindenki pont az ellenkezőjét mondta: „tiszta anyja” (ez is germanizmus), és ez felelt meg a tényeknek meg az általános tapasztalatnak. Az első fiú rendszerint az anyjára szokott hasonlítani. Négyéves koromra már éppen elégszer hallottam, hogy szinte teljesen anyámra hasonlítok, hogy az ettől eltérő vélemény számomra puszta különcségnek tűnjön, és egyáltalán ne izgasson. Tudomásul vettem.

Különben a Mutterra a német anyanyelvén kívül semmi olyan jó tulajdonság, amit németeknek szoktak tulajdonítani, mint a rendszeresség, pontosság, tisztaság stb., nem volt jellemző. Haja szinte mindig kócos volt, ruházata lompos, szoknyáját fordítva vette fel, az eleje volt hátul, és csak azért nem csúszott le a derekáról, mert egy férfinyakkendővel kötötte át, ami már csak azért is furcsa volt, mert akkor egyetlen olyan férfi sem lakott a házban, akinek nyakkendője lett volna. Talán az első világháborúban elesett nagyapámtól maradt vissza. Ha a korábbi kispolgári jólétről tanúskodó házba véletlenül betévedt volna egy idegen, nem gondolta volna, hogy a ház asszonyát tisztelheti a Mutterban. Nekem ő nagyon öregnek látszott, pedig a mai fogalmak szerint csak 57-59 éves lehetett, mivel 1882-ben született, és a fent leírt esemény 1939-1940 között történt. Közönye irántam teljes érzelmi kiégettség következménye lehetett, hiszen én voltam a Mutter első unokája és, sajnos, nekem ő volt az egyetlen élő nagyszülőm. A többiek még születésem előtt meghaltak. Az előbb leírt rövid találkozás aztán a lényeget tekintve évente egyszer megismétlődött, igazi beszélgetés sohasem folyt köztünk, a kölcsönös ajándékozásnak még a gondolata sem merült fel. Ez utóbbinak, persze, az egyre romló életszínvonal is az oka volt, de nem lehet mindent az anyagi helyzetre visszavezetni, a meghitt beszélgetés, a kölcsönös érdeklődés nem kerül pénzbe. Nagyanyám mentségére szolgál, hogy sorsa szerencsétlenül alakult. Nagyon jó módú ősi győri paraszt-polgár család egyetlen gyermeke volt. Szülei sok földet birtokoltak, és a gazdálkodás mellett még fuvarozással

is foglalkoztak. Gazdaságukban munkásokat is alkalmaztak, a fuvarozást bérmunkásokkal végeztették. Ez együtt a XIX-XX. század fordulóján, amikor Győr ipara gyorsan fejlődött, jelentős jövedelmet hozott. Ennyi a tárgyilagos családi krónika, a többi már Apám előadásából származik, s mint tudjuk, az a szokásos anyós-vő viszony miatt nem biztos, hogy teljesen elfogulatlan vélemény, de egészében a későbbi események fényében igaznak látszik. Nagyanyám szülei gazdagságuk tudatában egyetlen lányukat nem nevelték munkára, nem tanították meg mindarra, amit egy paraszt kislánynak férjhez menetele előtt tudni kellett, és ez nem is volt kevés. A főzésen, mosáson túl át kellett látnia az egész gazdaság menetét, kiadásait és bevételeit, ehhez pedig ismerni kellett azt is, ami a férfiak munkája volt. Mindezt a paraszt kislány édesanyja mellett fokozatosan tanulta meg. Apám elbeszélése szerint Nagyanyám szülei azt hangoztatták, hogy Marcsinak nem kell dolgoznia, mert elég gazdag ahhoz, hogy egész életében mások dolgozzanak helyette. Így nem is tanult meg semmit az életből. Ha kicsit szegényebb családból származik, ahol mindenkinek dolgoznia kell, később szerencsésebben alakul a sorsa. Ha ún. „úri” család lánya lett volna, ahol a vagyonos szülők gyermekeinek nem kellett fizikai munkát végezni, akkor is beíratták volna legalább leánygimnáziumba, ahol bizonyos csökkentett általános műveltségi anyag mellett megtanították volna háztartást vezetni. Így azonban sem otthon, sem iskolában nem tanították meg arra, amit minden lánynak férjhez menés előtt tudnia kellett. Nagyanyám 28 éves korában ment férjhez 1910-ben. Ez az akkori viszonyok között nagyon későn volt, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy fiatal korában nem volt csúnya a fent maradt néhány kép alapján ítélve, és gazdag örökség várt rá. Házasságát sikeresnek lehet tekinteni gyakorlati szempontból. Arról nem szól a családi krónika, hogy boldogok voltak-e vagy sem, de azt nem is lehet tudni, hogy ez mennyire volt nekik fontos szempont. Nagyapám ekkor 33 éves volt, tapasztalt, ügyes, üzleties hentesmester, akinek az ősei a XVII. századig visszamenőleg győri polgárok és hentesek voltak. Nagyapám és húga egy-egy XVII. századi kétszintes lakóházat örökölt Győr történelmi centrumában. Ezt a házat testvéreimmel és unokatestvéreimmel együtt

az 1990-es években kényszerültünk eladni zsarolás miatt. Ez a zsarolási történet is megérne egy fejezetet, mert kitűnően jellemezné a kort, amelyben élünk. Az ősi házban nagyszüleim nem sokáig laktak. Nagyapám még 1914 előtt Győr kertvárosában, Nádorvárosban egy modern, tágas családi házat épített, fürdőszobával, gázvezetékkel, utcára nyíló üzlethelyiséggel. A házban a saját használatra épült kétszobás lakáson kívül volt még egy egyszobás is, külön kertrésszel. A házat már nem tudta befejezni teljesen. Kitört a világháború, és őt behívták katonának. Már a háború elején rossz lehetett a hadi helyzet, ha egy 37 éves, háromgyermekes családapát bevittek katonának. 1910 és 14 között három lánya született, a középső volt az Anyám. Egyetlen családi kép maradt meg Nagyapámról, ahol ő katonaruhában áll felesége és három lánya mellett. Szabadságra engedhették haza. Lehet, hogy ekkor látta utoljára családját. Meghalt az orosz fronton, hogy hol és mikor, nincs adatunk róla. Lányai közül senki sem emlékezett rá. A fürdőszoba befejezetlen maradt véglegesen. Soha nem szerelték be a vízmelegítőt. Használni azért lehetett, a konyhai gázon felmelegítették a vizet, és azt hordták be a fürdőszobába, és öntötték a kádba. Hideg vizes csap volt, keverni lehetett, és még így is kényelmesebb volt, mint falun, ahol se gáz, se vízvezeték, se fürdőszoba nem volt. Halála után „Mutter” olyan körülmények között élte le életét, amilyeneket Nagyapám hátrahagyott. Abban a házban szinte semmit sem javítottak aztán, és így is jó állapotban kibírta „Mutter” haláláig és még tovább. Teljesen lakható állapotban bontották le az 1970-es évek elején, amikor ott lakótelepet építettek. Minket mint örökösöket kártalanítottak, idősebb nagynéném, aki benne lakott, kapott egy kisebb kertes házat a város távolabbi részén. Gyermekei mind ott nőttek fel, nagynéném is ott élte le élete nagyobb részét. Így Nagyapám rövid négyéves házassága alatt biztos és kulturált lakást biztosított nem csak feleségének, hanem idősebb lányának és gyermekeinek is hosszú időre, egészen az 1970-es évek elejéig. Mint említettem, munkája gyümölcséből még nekem és testvéreimnek is jutott egy csekély összeg.

Nagyapám halála a régi kispolgári jólét összeomlását jelentette. Nagyanyám fokozatosan eladogatta örökségét, az üzletet folytatni nem tudta, de lányai még nyomor nélkül elérték a nagykorúságot. Ha át tudta volna venni az üzletet és a gazdaság irányítását, más lehetett volna a sorsa, de nem tudta. Nagyapám húga, aki szintén elözvegyült, már nem ment tönkre a háború miatt, képes volt vezetni a saját hentesüzletét, és meg tudott kapaszkodni egy alacsonyabb kispolgári jólét szintjén. Pedig az I. világháború utáni válságos években ez nem volt könnyű, erről azonban majd később és keveset, mert nem sok emléket őrzött meg a családi hagyomány. Mikor idősebb lettem, Mutter sanyarú sorsa csak azt bizonyította nekem, hogy nagyon törékeny a kispolgári jólét.

Franzi bácsi

Franzi bácsi nem volt rokon, de valamilyen módon a rokonságunk egyik rokona volt. Ő foglalta el Nagyapám elárvult hentesüzletét, és a nyitvatartási idő alatt állandóan ott tartózkodott. Tulajdonképpen bérlő volt az üzletben, és viszonylag jelentéktelen bérleti díjat fizetett nagyanyámnak természetben. Ez a megállapodás valószínűleg még sokkal régebben, a háborút követő inflációs időkben jött létre, amikor hosszú távra nem volt érdemes megegyezni, X kiló hús pedig mindig X kiló hús maradt. Válságos időkben nem jó túl nagy bérleti díjat követelni, mert a bérlő is tönkremehet, és akkor már nem fizethet semmit, ezért lehet, hogy bölcs dolog volt Nagyanyám részéről, hogy beérte kevesebbel. Ez a kevés pedig mégis biztosította Nagyanyám számára, hogy ne maradjanak hús nélkül. Különben Franzi bácsi üzletében soha nem láttam sok vevőt, jó,

ha egy óra alatt 2-3 vásárló jött be. Falunkban is ugyanez volt a helyzet. Nekem ez nagyon unalmasnak látszott, és lehet, hogy az is volt. Ülni órákon át a boltban egyedül és várni, hogy néha-néha megjelenik az ajtóban valaki. Érthető volt tehát, hogy amikor megjelent egy-egy vevő, őszinte öröm jelent meg a hentesek arcán. Ez történt most is. Pedig Franzi bácsi tudta, hogy mi nem vásárlók vagyunk. Apámmal régi ismerősök lehettek abból az időből, amikor ő még udvarolt Anyámnak. Széles mosollyal az arcán felállt a székéről Apámat üdvözölni, és utána nagyon barátságosan engem köszöntött, majd megkérdezte önmagát, hogy mivel is kínáljon meg egy ilyen kedves kisfiút. Ez teljesen költői kérdés volt, mert tudta, hogy mit fog csinálni. Odalépett a pulthoz, és leszeletelt nekem kb. 10 dekányi parizert, és egy tiszta papíron elém tette. Cukorkám nincs – mondta -, de ez is van olyan jó, fogyaszd egészséggel. Igaza volt. Rögtön hozzáfogtam csak úgy kenyér nélkül. Valami felséges íze volt, a mai parizerek alapján Magyarországon az emberek elképzelni sem tudják, hogy milyen volt. Pedig nem voltak benne „ízfokozók”, csak a legjobb minőségű marhahús és Franzi bácsi szakmai tudása. Akkor – az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején jó átlagos jövedelem esetén is csak kétszer ettek húst hetente. Parizer sem jutott gyakrabban egy gyermek szájába, mint édesség. Nem csoda hát, hogy élvezettel ettem. Míg én a parizerrel voltam elfoglalva, Apám mint régi ismerős barátságosan beszélgetett Franzi bácsival. Azt hiszem, hogy Franzi bácsi az egyik volt az elsők között, aki így tapasztalati úton és szándék nélkül megtanított engem tisztelni a szakmai tudást. Még ma is látom tagbaszakadt idős alakját, amint fehér köpenyben ül pultja előtt, és a nyitott ajtón keresztül figyeli a járókelőket, várva a következő vevőt. Amikor az első vásárló megjelent, azonnal elköszöntünk Franzi bácsitól, és bementünk a Mutter házába. A fenti jelenet szinte változatlanul megismétlődött minden alkalommal. Később, amikor a háború miatt az élet egyre nehezebb lett, eltűnt Franzi bácsi, a bolt kiürült, és utána már soha többé üzletként nem használták. Sokáig üresen állt, lakásra nem volt alkalmas. Hogy mi lett Franzi bácsi sorsa, nem tudom, meghalt, vagy tönkrement, talán nagyon megöregedett, és már nem bírta tovább a munkát. Kedves, jó volt hozzám minden

érdek nélkül, megérdemelte, hogy máig emlékezetemben maradjon.

***

Bent az udvaron vagy a házban a Mutterral történt találkozás után érdekes élmények sorozata várt. A kétszobás, tágas lakásban Nagynénémen és Mutteron kívül még ott lakott négy második unokatestvérem és megözvegyült édesanyjuk, Lina néni. Lina néni bécsi nő volt, élete végéig erős német akcentussal beszélt, és soha nem tudta megtanulni, hogy a sok szó után egyes számot használunk. Akkor természetesen még nem is gondolhattam arra, hogy Lina néni miként tudta egyedül eltartani és felnevelni három lányát és egyetlen fiát, közben nyugodt és kiegyensúlyozott maradni. Hatalmas lelkierő lakozhatott benne. Ebben az időben már túl lehetett a dolgok nehezén, mert legkisebb lánya is dolgozott tanulóként, és így csak egyetlen fiát kellett eltartania. Hogy a házban mindig rend és tisztaság uralkodott, valószínűleg Lina néninek és három lányának volt köszönhető. Annak, aki tizenhárom éves kora óta dolgozik, ismernie kell az élet nehézségeit, meg kell tanulnia komolyan venni a dolgokat és a felelősséget. Annak ellenére, hogy tizenhárom évesen unokatestvéreim „dolgozó nők” lettek, és reálisan ismerték a megélhetési gondokat, normális, vidám fiatal lányok maradtak, élvezték az ifjúság apró örömeit. Nem tudom, hogy ebben milyen szerepe lehetett a szövőgyár közösségének, ahol az idősebb munkásnők szerető gondoskodással vették körül a fiatalabbakat, de valószínűleg jelentős szerepe volt. Unokatestvéreim munka után szerény jövedelmükből megengedhették maguknak, hogy barátnőikkel találkozhassanak egy cukrászdában, és ott megegyenek egy süteményt vagy egy fagylaltot. Már ekkor éledezett bennük az anyai érzés, ezért rendszerint, aki éppen ráért, engedélyt kért Apámtól, és elvitt magával egy sétára a cukrászdába. Apám mindig

beleegyezett. A fagylalt, amit a cukrászdában kaptam, ritka élvezet volt számomra, mert szüleim sose vettek nekünk fagylaltot. Ekkor ennek még nem anyagi oka volt, bár ez is szerepet játszott. Ők úgy gondolták, hogy Apám méhészete bőségesen ellát bennünket a szükséges édességgel, és ebben nekik teljesen igazuk volt. Bármilyen nehéz anyagi körülmények közé is kerültünk később, a méz mindennap ott volt a család asztalán. Ha jó volt az év, bőségesen, ha nem, akkor szerény mennyiségben, de volt. Anyám gyakran készített mézes süteményt is. A receptje ma is megvan. Ezenkívül néha kaptunk egy-egy szelet csokoládét is, és a narancs sem volt még ismeretlen számomra. Bár néhány évvel korábbi időről szól Illyés Gyuláné visszaemlékezése József Attilára, de nagyon jellemző arra a korra egy mellékesnek látszó apróság. A randevú előtt a későbbi Illyés Gyuláné, aki akkor még Flóra volt, szerény jövedelméből vett egy narancsot (nem egy kilót), és azt együtt testvériesen megették. Mi is így voltunk a naranccsal, ha kaptunk, akkor egy narancsot kellett elosztani a testvéreimmel. Fagylaltot azonban egyáltalán nem kaptunk, és ennek az volt az oka, hogy torokgyulladást okozhatott. Anyám pedig nagyon tiltott mindentől, ami veszélyeztette egészségünket. Apám ugyan engedékenyebb volt, de ő maga sose vett nekünk vagy magának fagylaltot, azt azonban elnézte, hogy unokatestvéreim vegyenek nekem, csak azt kötötte lelkünkre, hogy nagyon lassan nyalogassuk. Ezt az intelmet komolyan vettük, torokgyulladást nem kaptunk, és így Anyu nem tudta meg, hogy milyen bűnbe estünk. Azok a fagylaltok különösen finomnak tűntek, mert a „tiltott gyümölcs” mindig finomabb, és, mert természetes alapanyagokból készültek.

***

Kedves Tibor ! Ha lehet, ott ahol nagyon sok üres hely van két szövegrészlet között , légy szíves összébb hozni a szöveget . A mai értekezleten úgy egyeztünk meg, hogy

hét napig rajtad kívül senki sem nézi meg a Világszabadságot, hogy tisztán lássuk hány olvasónk van. Természetesen neked meg kell nyitni a honlapot, mert különben nem tudsz semmit sem feltenni . Új anyagokat folyamatosan fogunk küldeni és levélben is kommunikálni fogunk . A fenti szöveg természetesen a művészet rovatba kerül. Hamarosan lesz folytatás . Szeretettel üdvözöllek : Dániel

Szerb Antal nem csak tanárunk, TANÍTÓNK is volt Szalai József A FÁKLYA újság 2009 juniusi számából átvett írás. Nemrégiben (meglehet utoljára?) gyűltünk össze egykori tantermünkben azok, akik 65 éve érettségiztünk. Heten, akik még élünk a huszonnyolcból. Névsort olvastunk, felidéztük: ki kiről mit tud, kivel mi történt. Szívet melegítő, szomorú és tanulságos élmény volt ez.

Szerb Antal nem csak tanárunk, t a n í t ó n k is volt

Nemrégiben (meglehet utoljára?) gyűltünk össze egykori tantermünkben azok, akik 65 éve érettségiztünk. Heten, akik még élünk a huszonnyolcból. Névsort olvastunk, felidéztük: ki kiről mit tud, kivel mi történt. Szívet melegítő, szomorú és tanulságos élmény volt ez. Hihetetlenül összetartó, jó szellemű osztály volt a mienk! Sok időt töltöttünk együtt iskolán kívül is. Szerettük egymást igaz barátsággal, futballoztunk, kirándultunk, színházba jártunk együtt. Többen részt vettünk az OIB (Országos Ifjúsági Bizottság) munkájában, akcióiban, a baloldali ifjúsági mozgalomban. A háború idején az osztálynak több mint a fele a munkaszolgálat, a front, a holokauszt, a hadifogság áldozata lett. A „heten maradtunknak” ez is magyarázata, hiszen osztályunk másvallású osztály volt, zsidó és protestáns fiúkból tevődött össze. A szörnyű veszteség miatti traumánknak SzerbAntal szeretett és tisztelt tanárunk is alanya volt, és a mai napig is az. Az, hogy ő minket tanított, a mi nagy szerencsénk, bár az, hogy az ismert tudós, a legnagyobb magyar irodalomtörténész csak középiskolában taníthatott, a magyar irodalom, a magyar nemzet tragédiája. Származása miatt ugyanis az egyetemről kizárták, eltávolították, de az iskola haladó szellemű igazgatója „befogadta”, alkalmazta őt. Én saját élményeim alapján arról számolhatok be, hogyan tanított, mit tanított, sőt mire nevelt bennünket. Hogyan válhatott mintává, etalonná számunkra abban a gonosz világban, a korszellem ellenében. Hogyan alakítgathatott minket, a fejlődésünkben éppen kibontakozó, értékeket kereső ifjú nemzedék tagjait a jóra, a szépre. A magyarórán és azon kívül is nem csak nagy tudású tanárunk, hanem nevelőnk is volt. Nem csak a tananyagért érezte magát felelősnek, hanem tanítványai emberi magatartásáért is. Rejtély, hogy

miként volt ereje, energiája középiskolai munkája mellett tudományos tevékenységet folytatni, fellépni a konzervatív és pozitivista irodalomtörténet írás ellen. Mindenesetre, a szellemtörténeti mítoszokat átlépve a baloldali antifasiszta értelmiség szerepében is kiemelkedő tevékenységet folytatott. Saját példánkon keresztül említem tevékenységének néhány jellemző esetét. Tanulmányainkban elérkeztünk Shakespeare-hez. Elvitt bennünket színházba a szerző egyik darabjához. (Mellesleg, részben saját pénzén támogatta három igen szerény családban nevelkedő társunkat.) Ezután megkérdezte, milyen következtetéseket vontunk mi le a látottakból, hallottakból. Ezt értékelte, vitát provokálva. Ez volt a magyaróra. Megtanított bennünket arra, hogy színház előtt olvassuk el a művet. A mondanivaló megértéséhez olvassunk lehetőleg minél többet. Három óra alatt e nélkül nem igen tudunk eljutni a szerző mondanivalójának, korának lényegéhez. Ezt ajánlotta a történelem megértéséhez is. (Valószínű nem véletlen, hogy most is elolvastam Eötvös Károly tiszaeszlári novelláját, így jutottam közelebb a magyar rasszizmus megértéséhez. ) Többször vitt bennünket kirándulni. Egy ilyen hajókiránduláson Visegrád felé végig magyarázta, mit látunk útköz ben. Tízóraiját közreadta. Ő a szegénysorsú Laufer barátunk zsíros kenyerét fogyasztotta. Ezt azzal indokolta, hogy már régóta szeretne zsíros kenyeret enni, most végre ezt megteheti. Meghatva ámultunk el ezen,… ilyent még nem láttunk! Énekeltünk vele együtt és játszottunk „megy a gyűrű vándorútra” – bevonva más kirándulókat is. Dolgozatot íratott: „Mi lesz egyéni programod, ha kikerülsz az életbe” – vagy valami hasonlót. Én olyasmit írtam, hogy tenni kívánok valamit a társadalmi igazságtalanság ellen. Jelest adott, kiemelte ezt a dolgozatot. Két helyesírási hibát úgy javított ki, mintha azt én tettem volna. Ezzel fejezte ki együttérzését, mert máskülönben csak kettest (jót) adhatott volna. Szelíd, kedves, biztató mosolya, finom humora, iróniája, kristálytiszta érvelése a korszellem ellen, a „szellem önmozgása” mellett, mélységesen humanista, antifasiszta szellemisége mindenkit lenyűgözött. Az egyéni induktív inspirációk taglalása válaszaiban irányt mutatott az értékelésekhez. Nyitott ajtók mögött tanártársai többször hallgatták előadásait, utána belekarolva vitték a tanáriba. Mindenki szerette, tisztelte. Szerb Antal a legélőbb magyar író egyike is volt. Szerb Antal fiatalon halt meg – hasonlóan azokhoz a fiatal kiválóságainkhoz, akik a politikai arénában lelték halálukat. Mi lett volna, ha tovább élnek.? Produktumaik skálája mennyiben gazdagíthatta volna nemzeti értékeinket? Pusztulásuk pótolhatatlan vesztesége nemzetünknek. Döntse el az olvasó, akárcsak a felsorakoztatott tények alapján is, maradhat-e a sötétség homályában alakjuk?! Példaképünk SzerbAntal mindössze 44 évet élt. 1901-ben született és 1945-ben halt meg. Miért is? A fasizmus előretörésével – származása miatt – egyre jobban zaklatták, munkatábora hurcolták, a ny asok pedig nyugat felé vitték.Abalfi gyűjtőtáborban lelte halálát. Ott verték agyon. A személyes élmények, amit mi tanítványai átéltünk, a mieink. Ezeket mi nem olvastuk, hanem átéltük. Számunkra nincs latolgatás, csak néma fájdalom. Némán, karonfogva ismét összeforrva mentünk ki heten az utcára. Mi, aki véletlenül maradtunk életben nyolcvanhét éves korunkig, könnyezve mentünk,… szótlanul. Az osztályteremből ismét az életbe, abba az életbe, ahol ismétlődnek az aljas embertelen indulatok, gyűlöletek. Honnan is mentünk? Onnan, ahol valamikor zsibongó gyerekként még huszonnyolcan vártuk szeretett tanárunkat, de rögtön elnémultunk, ha megérkezett. Mi most már csak élő tanúk vagyunk. Mi még élő tanúk fellebbezünk a társadalom lelkiismeretéhez: ítélkezzetek! A tények függvényében!

Szalai József

Versek Koosán Ildikó Van célja tán? Alapfogalmak A világ ellen Holnapban van remény



Van célja tán? Koosán Ildikó Akárha pokol dőlne szét, bozóttűz, láva, lángpatak köröskörül, a várakat várárokrendszer védi rég, és zárva mind a felvonó. Villanó torkolattüzek, bolond, ki magát sebzi meg, tudd, bumeráng a nyegle szó. Ellep a szenvtelen enyészet, kétség ver naponta fészket, miért e vérgőzös jelen, szekértábor, dac, küzdelem?.

2009 június 5



Alapfogalmak

…a szó a mögötte megbúvó lélek szülötte,

az írás, betűk , jelvilágok sövényén kucorgó álmok,,

a tények színesek, kevélyek, cáfolhatatlan feketén-fehérek,, az arcok kifestett hiányok, védfalak, tükrök, barikádok,, a képzelet börtönláncon vergődő magány, szökött rab, folyton visszajár Bővített mondat lesz tollam hegyén…

2009 június 15



A világ ellen Sarkal ez az érthetetlen, fékezhetetlen kényszer, bár intettem elégszer -kudarc, győzelem, keserű- édes álom az ösvény, ahol jelölt utamat járom-, pattogó szavak hitébe ásom a világ ellen magányos lázadásom. 2009 június 15



Holnapban van remény Cezar Bolliac Holnap, újra holnap; és holnaptól már holnap; Részünk ma fájdalom, holnap talán öröm: hiszi reménnyel, ki kenyeret kér, nem kap, s hiszi a gazdag: a nép ezen égövön a holnaptól várja, hogy bőkezű legyen. És ez a holnap, vajon e holnap itt a cél? Ó, tévedés! Örökké sírunk újabb holnapért. Mában, jelenben élünk, amíg az ember él: Bánat és gond ma; holnapban van remény: Ellentmondás az élet; a halál, szerelem. Koosán Ildikó

Speranţa în ziua de mâine Mâine şi iar mâine; şi de mâine, mâine; Astăzi e durerea, mâine fericirea: Astfel crede-acela care n-are pâine, Astfel şi bogatul: Toată omenirea Crede şi aşteaptă mâine-ntr-ajutor! Dar ast mâine oară când se ispraveşte? O, ce rătăcire! Mâine, e vecia. Astăzi, este viaţa, cât omul traieşte: Astăzi, e-ntristarea; Mâine, veselia: Viaţa, este vrajbă; Moartea, e amor.

2009 május 17

Szarka István versek Szarka István Filmtörténet, Elébb az álmaidban, Niké, Hiszen, ha volna isten, Katamarán



FILMTÖRTÉNET Forgatókönyv: Háy Gyula Az Úri muri vége felé, hajnal előtt, munkába menet az agrárproletárok megálltak pillanatra bömbölő kastélyotoknál. A bandagazda tűzfényes arca, csillagnehéz szentenciája, mint égi jel, gyorsul, közeleg azóta az úton, az időben: – Mindenért megfizettek.

Mindenért. (Június 14.)



ELÉBB AZ ÁLMAIDBAN Szerdahelyi Istvánnak Szomorú kasztjainkon, önellenséges eónjainkon túli világból, delejes jövő felől zöld szél, arany szél völgyei, tarlószagig nyargaljatok a búzán, fénytorkú kohót etetni magnetittel, tolóhajók, rengessétek a partokat, mesterem, ácsold – elébb az álmaidban – a szép-merész tetőket, zsongjanak iskoláid! Szerelmes elmék, ragyogjatok. (Június 7.)



NÍKÉ Május 9.

Hiszen itt parkerdő van! Kigöngyölte a lombot! Panelünk beleveszve! Indul, érkezik, újul, kutyázik, elűcsörög, másikát hajkurássza békéjében az ember. Őt koszorúzd ma, Szárnyas. Hagyj most néki csak ennyit: fönn a tornyok, a pengék belsejében a fürdőt, az asztalt meg az ágyat! (Alant még parkerdő van! Kigöngyölte a lombot!)



HISZEN, HA VOLNA ISTEN Furman Imrének Suba kifordul, bürgesüvegünk is betűrve – egy kiskanál méz hű de kén’ a vadkeserűbe… (Május 8.)



KATAMARÁN Bévül az égivíz-víziég-határon, élet földgyűrűjében madárhon, delfinország, galoppritmusú sörényes májusok szigettengere, Virágöböl a Temegén katamaránnal! Vitorlahas ragyog, világ árboca áll az időben, súlyos gerinceink zengik, hogy navigare márpedig necesse est! A kormányt állítsd robotra, pezsgőfürdő nyomdokvizünkben megmerítkezz – szárnyas delfinem, eszmélet ez vajon? (Május 3.)

Für Elise Szepes Erika Szepes Erika új novellája. /Jázmintea/

Szepes Erika Jázmintea

Este fél tíz. Telefoncsengés. – Kicsit késő – gondolom, és kényszeredetten felemelem a kagylót. A Für Elise szól belőle, géphangon, az első periódus, végtelen ismétlődésben. Hiába hallózok: csak a megszakítatlan gépzene. Ki lehet az, és miért küld nekem zenét? És miért éppen a Für Elisét? Motyogó kérdéseimre nem jön válasz, valószínűleg véletlen volt. Másnap, ugyanabban az időben, megszólal a telefon, és benne a Für Elise. – Van érzéke a rítusokhoz - , gondolom elismerően, én, akinek az életem gyermekkoromtól csupa rutin és rituálé. A rutinok megkönnyítik, a rituálék széppé teszik. Gyermekeimtől hajdan, most már unokáimtól is ugyanazzal a magam kitalálta mondókával köszönök el, ha jelen vannak, a fülükbe súgom, ha csak éjjeli magányomban készülök elaludni, magamban mormogom el.. Ha új ruhát, cipőt, ékszert vásárolok, először mindig neki, az Elérhetetlennek veszem fel, hogy a szeme villanásából érezhessem, tetszik-e, és ha igen, találkozásaink alkalmával viselem, ha nem, a hétköznapok nélküle folyó idejében. Ha éppen van Elérhetetlen az életemben, ülök a telefon mellett és rituálisan nem tárcsázok, ha beledöglöm is, mert nem akarok én kezdeményezni, csak ülök a telefon mellett és bőgök. Nem akarom, hogy visszautasítsanak, ha én ajánlok fel egy találkozást, mozit, hangversenyt, nem akarom azt hallani, hogy „nem érek rá, egy fontos emberrel találkozom”, vagy „ egy előadásra kell mennem”, vagy „ opponens vagyok egy védésen”, vagy „családi esemény lesz”, csak ülök és bőgök a telefon mellett. Amíg meg nem szólal. Harmadnap este is megszólalt. Most már beszélni kezdek hozzá: - Nem szép ez a géphang, hamis is, miért nem veszed fel zongorával? De még így is milyen kedves ötlet, hogy zenével kívánsz jóéjszakát! Hogy nem szólsz, csak zenével üzensz, ez a legszebb jóéjszakát! Személyessé váltam, a telefonáló még nem. Megbontottam a frissen kialakult rítust. Biztosan nem hív többet. De hívott. Másnap pontban fél tízkor. Megint nem szól, csak recsegteti azt az átkozott zenemasinát. Szóra kell bírnom. - Kedves ismeretlen telefonáló – bár remélem, hogy ismerős vagy -, meg kell vallanom, telibe találtál ezzel a Für Elisével. Miért éppen ezt választottad? Jeleztem valaha neked, hogy nekem is megvan a magam Für Elise történetem, nemcsak Szabó Magdának? Van türelmed meghallgatni? A gépzene rendületlenül zörög, de emberi hangot nem hallok. - Hát jó. Amíg tartod a vonalat, és én azt meghallom, mert ha leteszed, megszűnik a Für Elise, elmondom az én történetemet is ezzel a bugyuta kis darabbal. A legvadabb kamaszkoromban történt, mint csaknem minden, ami meghatározta az életemet .A kötelező zongoradarabok közé, a legnagyobb tiltakozásom ellenére is, fel kellett vennem Beethovennek ezt a gyermekekhez leguggoló darabját, és amikor ellenérzésemnek hangot adtam, - milyen finoman fejezem ki magam! pedig elég modortalan megnyilatkozás volt -, tanárom azzal vágott vissza, hogy beleillik a B-betűs zeneszerzői kánonomba, akiket kizárólagossággal vagyok hajlandó játszani és hallgatni. – De ez gügyögés! – fakadtam ki, és valahányszor otthon gyakorolnom kellett, a darab iránt érzett undor még az önsajnálat könnyeit is kifakasztotta. S a Beethoven-művek, élükön a Für Elisével, de még az Örömódával is, kezdtek kiesni a B-s protokollból. A Nagy Fúgát azért még meghallgattam. Meg a Razumovszkij-kvartetteket is. Eddig a Für Elise-drámának csak az előtörténetét hallhattad, kedves Ismeretlen. A kibontakozás már többszereplős. Ha még bírod, - és hallom, hogy nem szakítottad meg a zenét-, akkor folytatom. Milyen jó tudni, hogy ott ülsz, lábadat lógázva,

esetleg rágyújtasz egy cigarettára, és figyelsz. Csak engem figyelsz. Közepes szellemi teljesítményű, de igen élénk társadalmi tevékenységet – értsd levelezés, puskagyártás, súgás – folytató, csupa lány osztályunkban egyszer az egyik tanár igazságtalanul vádolt meg valakit azzal, hogy puskázott. Intőt is adott neki. A szünetben odamentem a tanárhoz, és kimentettem a mellettem ülőt azzal, hogy nem puskáért hajolt le, hanem az én titkos naplómért, ami kiesett a táskámból és az ő lába alá sodródott. A tanár, teljesen váratlanul, visszavonta az intőt. A közelben figyelő-sugdolózó lányok közül kivált akkori legjobb barátnőm – akiről első gimnáziumban még nem lehetett tudni, hogy ez a barátság a maga vetélkedéseivel, viszályaival, féltékenykedéseivel a mai napig fennmarad, sőt, egyedüli kísérője és érzékeny pontja lesz az elkövetkező évtizedeknek – odalépett hozzám és ezt mondta: most már érti, miért kedvel engem az iskola elsőszámú férfiidolja, az én első számú Elérhetetlen szerelmem. Nagyon pontosan emlékszem szóhasználatára; ezt mondta: kedvel, nem azt, hogy szeret, vagy netán tetszem neki. Egyszerűen kedvel, mint egy franciakrémest. X, nevezzük őt a nemét meghatározó kromoszómájáról így, mindig tudatosítani akarta bennem, - a szegény hülyének kijáró empátiával figyelve vergődésemet és igyekezetemet azért, hogy ne csak kedveljenek, hanem nőként szeressenek is -, hogy minden küszködés hiábavaló, engem egy Y kromoszómájú csak kedvelhet, legfeljebb tisztelhet. Úgy éreztem, ennél rosszabb nem történhet egy nővel. • Te olyan tiszta és jó vagy – rajzolta képemet az érinthetetlenségig ideálissá -, hogy valahányszor rád gondolok, mindig úgy látlak magam előtt, hogy ülsz a zongoránál, fehér madeira blúzban, és a Für Elisét játszod – mondta negédes mosollyal. Soha nem volt fehér madeira blúzom – szerencsére. Ha szüleim sejtették volna, hogy ugyanabba a stílusrétegbe tartozik, mint a sötétkék rakott szoknya és a magasszárú fűzős cipő, biztosan megteremtették volna a lehetőséget arra, hogy ünnepnapokon belegyömöszöljenek. De feltehetőleg valami úri huncutságnak gondolták, így ettől megkíméltek. X látomása rólam – kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál – egészen felháborított. Soha senki nálam jobban nem gyűlölte ezt a Beethoven-opust: megtestesítette mindazt, amilyen nem akartam lenni: tiszta, szeplőtelen, erkölcsös, szerény, visszavonhatatlanul anti-nő. Inkább szent, mint a Végzet Asszonya. Barátnőm mit sem érzett az általa okozott feldúltságból, átölelte a vállamat, amitől borzadva elhúzódtam: nem szoktuk érinteni egymást, máig sem; könnyen adok puszit távoli ismerősöknek vagy teljesen közömbös embereknek, de a számomra kedveseket sohasem érintem testközelből. Kivéve az első Elérhetetlent, akit testileg illetni nagyonis szerettem volna. Mintha folyamatosan átélném azt a Thomas Mann által tökéletesen megfogalmazott gátlást, ami távol tartotta Hans Castorpot attól, hogy homlokcsókot váltson Madame Chauchat-val, akivel egyszer, egyetlen egyszer megadatott neki másféle csókot váltania. - Itt vagy még, türelmes Ismeretlen? Vagy eleged van a pöttyös és csíkos lányregényekből és leteszed a kagylót? Hát kellett ez nekem? Minek provokáltam? Persze, hogy letette. Lehet, hogy örökre. De az örökre csak két napig tartott. Az undok telefoncsengőt fél tízkor már a szférák zenéjének hallottam, rohantam, és felkaptam a kagylót. - Milyen jó, hogy nem untál rám, kedves és még kedvesebb Ismeretlen, akkor most ott folytatom, ahol szenvedéstörténetemet abbahagytam. X-nek érdekében állt, hogy Orléans-i Szüzet faragjon belőlem: kettősünkben – bár a szellemi egyenrangúság tételezése volt az alapja: ha ő a gimnáziumi pályázaton Pilinszkyvel indult, én az országos versenyen Bartókkal, ha ő egy diákköri szimpóziumon Freudot alakította, én Norbert Wienert – ő akarta képviselni a Végzet Asszonyát. Ehhez hozzásegítette az én szüleim puritán nevelése és öltöztetési gyakorlata, míg ő, áruház-tulajdonos külföldi rokonaitól a legmodernebbtől éppen csak egy héttel elmaradt divatos ruhákat kapta csomagban. Egyszer én is nőiséget vásároló nőnemű szerettem volna lenni:, és felpróbáltam egy háromféle kékből komponált jersey-komplét, fel is vettem, rám is ment, és X engedélyével hazavittem megmutatni a szüleimnek, hogy esetleg vegyük meg X-éktől, hiszen ők nemcsak viselésre, hanem eladásra is kapták. X anyja egyedülálló özvegyként, egyetlen rokkantnyugdíjból tartotta el leánykáját, és évekig járt ugyanabban a lyukas talpú cipőben, foszladozó kabátban, csakhogy az ő Csikágóban született magzata minden szempontból kiemelkedjék, és messze, lehetőleg Budára

kerüljön innen, és budai úriasszony lehessen. Ez a terve végül többszörösen megvalósult, de a messzire repített leány lélekben is messzire távolodott tőle. De én még csak itt tartok, a háromszorkék komplénál, állok benne szüleim előtt, majd anyám szólal meg először: - Nem tudtam, hogy jampec akarsz lenni .- Szegény anyám nem tudta, milyen korszerűtlen, nemcsak ízlésében, de szóhasználatában is, hiszen ekkor már a diáknyelv és a köznyelv jampivá szelídítette az idegen hangzású jampec szót. A háromszorkék minden estre visszavándorolt X-ékhez. X a különbséget mindig gondosan és számítóan hangsúlyozta. Ha délutános tanítás utánra beszéltünk meg házibulit, megállapodtunk abban, hogy mi lányok mindnyájan egyformán, köpenyben megyünk.. Mivel az utolsó óra testnevelés volt, X felmentést kért, hazament és átöltözött. Mi többiek, becammogtunk a kék köpenyben, fehér gallérral, megkötős övvel, fejünkön az iskola jelvényével ékített svájci sapkában. X már ott feszített: a szeme színéhez hasonló fűzöld ruha volt rajta, a nyakpánt alatt csepp alakú kivágásokkal – meglehetősen kihívó volt. Célt is ért vele: én partnert hívtam ugyan, az első számú Elérhetetlen szerelmem - aki akkor már féléve tragikus hirtelenséggel kilépett az életemből és a magáéból is - barátját: ő vállalta mellettem a lovag szerepét, haza is kísért, a lovagiasság szabályai szerint, fél tizenegykor: ez volt a hónapban az apám által megszabott kimenőnapom, és az is csak eddig terjedt. A lovag meghajolt és elment. X másnap felhívott telefonon, hogy a lovag a bulin hagyta a pulóverét. - Nem baj – mondom, - úgyis találkozunk ma a baráti társasággal a Kis Bohém presszóban, majd odaviszem neki. - Nem kell – felelte X diadalmasan. – Ma én találkozom vele, nem megy a Kis Bohémba. Így hozta tudomásomra, hogy ideiglenes lovagom visszament a buliba, és ott ő, X, aki azzal az eltökélt szándékkal ment az esti mulatságba, hogy ott mindenképpen fiúra tesz szert, meg is fogta a lovagot. A lovag jól bejáratott ifjú hím volt, az udvarlást a következő bulin egészen felnőttesen művelte: mindnyájunk szeme láttára belecsókolt a fűzöld ruha minden egyes csepp alakú kivágásába. Én ilyet még nem láttam, és jóllehet, a lovag nem kellett volna másra, mint amire használtam: lovagi szolgálattételre, mégis valami mély keserűséget éreztem, és rádöbbentem a feloldhatatlan ellentmondásra a fűzöld ruha csókalakú cseppjei és a fehér madeira blúz között. Ettől kezdve még jobban utáltam a csak virtuálisan létező madeirát. - Itt vagy még, Ismeretlen Hercegem? – súgtam bele a telefonba egy olyan megszólítást, amit az életben soha ki nem mondtam, de ez a kamaszkori történet a maga lovagjával, az első Elérhetetlen okozta kiheverhetetlen veszteséggel, különös, ködös hangulatba varázsolt, engem, a mesélőt, de nem lehettem biztos abban, hogy a hallgatót ugyanúgy elragadja, s főként, hogy a hallgató azzá válik, akivé szeretném, és amit még a telefonba sem mertem mondani, a második Elérhetetlenné, ezért költöttem át Herceggé. A választ a Für Elise tovább nyekergő géphangja adta – még ott volt. - Akkor most lehet, hogy már rólad lesz szó, Hercegem. Mert hogy sok idő telt el, X skalpokat gyűjtött, én újabb nagyvadra lestem; úgy tűnik, ez az én sorsom – karmám, mondaná a sokirányúan tájékozott X -, hogy mindig az elérhetetlent akarjam elérni. Az első utáni második Elérhetetlen egyszer megajándékozott egy kicsi, sárga pléhdobozzal, amiben – ahogy engem, az ínyenc és nagyvilági élvezetekben járatlant felvilágosított - jázmintea volt. Együtt nyitottuk fel a dobozt, amiből illatos, száraz, fehér virágszirmok hullottak ki. - Ez illik hozzád – mondta nagyon kedvesen. Agyamban azonnal előjött a megfelelő kép: fehér, finom, illatos, hervadt – mint a madeira blúz. És mint a Für Elise. Halkan kérdeztem az Elérhetetlentől: • Te is úgy gondolod, hogy ez olyan, mint a fehér madeira blúzban eljátszott Für Elise? • Pontosan -, mondta ő, - honnan jutott ez eszedbe? Éppen ilyennek látlak. Megrendültem. Tehát amikor X bántani akart, nem is bántott. Csak meglátott bennem valamit, ami, úgy látszik, a lényemhez tartozik, hiába próbálok szabadulni tőle. Elmeséltem neki a Für Elise és a madeira blúz történetét, amin mosolygott, és ezt mondta: • Nem is olyan hülye a barátnőd. • Hát, remélt Hercegem, ez az én Für Elise történetem. Kattanás, letette. A kattanás a bizonyosság hangja volt: nem fog felhívni többé. Túl sokat adtam magamból, pedig a telefon másik végéről csak a torzítottságában már nem is olyan gyűlöletes zene szólt .Most meg a kattanás. . A rituálé megszakadt.

• Na, hülye, megint elszúrtad – bőgtem el magam. Három nap múlva megzendült a szférák zenéje. Kagylót fel – géphang, Für Elise. Sírva motyogtam bele: - Herceg, te vagy az első, aki tudod, hogy engem úgy kell szeretni, hogy következetesen jelen légy, de mindig hagyjál egy kis kérdőjelet a „biztos” szó mellett. Hogy maradjon el egy-két telefon, hogy ne leplezd le magad mindig, hogy ne nyilvánulj meg mindig, hogy én csak sejthessem, hogy csak remélhessem, hogy te vagy. Mert így vagy olyan, mint én. Aki kamaszkoromban felhívtam az első Elérhetetlent, és nem szóltam bele a telefonba. Csak a hangját akartam hallani. Aki – ha téged betegnek tudtalak –feltettem neked a kedvenc zenédet, és a kagylót szó és magyarázat nélkül, odaemeltem a lemezjátszóhoz. Aki – a megismerkedés után – verset írtam arról, milyen az a szerelem, ami elől menekülni akarok. Nagy pillanat jön, vágyott Hercegem, mert ezt még senki nem ismeri, de neked most el fogom mondani. És, mintha marathóni verseny után volnék, szinte megelőlegezve a vers szövegét, szaggatottan zihálni kezdtem: „Ha rohanok néhány sarkot, - és megkerülöm ott a tömböt, - lassíthatok, kifújhatom magam, - és közönyös ártatlansággal – és egy féligrágott almával – szembejöhetek veled.” Gondolod, Herceg, hogy a Für Elisét ilyen rejtekező lányok zongorázták? Gondolod, hogy ennek ismeretében is hozzám illő a jázmintea és a fehér madeira blúz? Kattanás. Megint akkor szakadt meg a hívás, amikor én már felmosóronggyá ázva álltam, kezemben a telefonnal, és gyóntam, gyóntam a kagylóba. Közeledett a karácsony. Gondoltam egy merészet, és azt kértem ajándékba a második Elérhetetlentől, hogy őszintén válaszoljon egyetlen kérdésemre. Azonnal igent mondott. • Te szoktál engem felhívni este fél tízkor és bejátszod a Für Elisét?- alig bírtam kinyögni. • Nem, dehogy, miért? • Ilyen jól tudsz pókerarcot vágni? • Nem értem, miről beszélsz! – mondta igazi csodálkozással. És akkor elmeséltem neki az esti Für Elisék történetét. Megerősítette, hogy nem ő volt, biztos valamelyik titkos hódolóm. Hirtelen, ott mellette, teljesen magamra maradtam. Nem tudtam titkos hódolókról, de nem is állt szándékomban sem titkos, sem nyílt hódolókat tartani. És ha nem ő volt, ha nem az Elérhetetlen a Herceg, kinek vallottam meg életem nagy titkait? Megráztam magam, mintha ezzel a mozdulattal megszabadulhatnék a félelmek, szenvedélyek, csalódások, kétségek liánjaitól. De legbelül mégis csalódott voltam. Elvártam volna tőle, az Elérhetetlentől, hogy ily módon tegye elérhetővé magát, és nagyon szégyelltem magam, hogy valami ismeretlent árasztottam el forró, titkos szavakkal, a rituálisan ismételgetett Herceg névvel őhelyette. Eltelt néhány hónap. Valami anyagi ügyletet kellett lebonyolítanom telefonon. Álltam a készülék mellett, végighallgattam a Les Préludes első futamait vagy százszor, míg végre az ügyintéző jelentkezett. Kérte, hogy adjam meg a titkos kódomat. És akkor én ahelyett, hogy a titkos kódot pötyögtettem volna be az utasítás szerint a készülék billentyűzetébe, véletlenül megnyomtam a HOLD feliratú gombot. És akkor megszólalt a Für Elise. Ugyanazon a géphangon, hamisan, mint az én fél tízes telefonjaimban. Mögötte halk párbeszéd: az ügyintéző még egy másik ügyféllel beszél, én pedig belekapcsolódtam, hogy tartsam a vonalat, míg abba nem hagyják, és végre sorra kerülhetek. Hallgattam a hamis géphangot, mint hosszú időn keresztül oly sokszor. Közben lassan felfogtam, hogy életem legőszintébb, leggátlástalanabb szerelmi vallomásait egy telefongombnak súgtam, hónapokon keresztül.

Túszejtés Szabó László Tibor Szabó László Tibor remek szatírája a demokratizmusról

Szabó László Tibor

Túszejtés

Három nagy dzsippel indultak el a sivatagba. Hét magyar turista és több fegyveres kísérő szorongott a terepjárókon, másfél óra elteltével már csak a homok volt a kísérőjük. Végre, egy igazi kaland, - gondolta Kovács Károly. Felesége Mariann leginkább a fejkendője alá behatoló homokszemekkel küszködött, a velük utazó idegenvezető pedig egykedvűséget színlelve bámult maga elé. A másik két kocsiban útitársaik ültek két-két géppisztolyos marcona alak felügyelete mellett és megpróbáltak fényképezni. A homokbuckák nemigen segítettek nekik, de azért arcukon ott lapult a titokzatos mosoly és a büszkeség hetyke kifejezése: ha otthon ezt meglátják, egyszerűen tátva marad a szájuk. Ide azért nem mindenki mer elutazni. Hirtelen fegyveresek tűntek fel - szinte a föld alól, mint mondani szokták - és megálljt parancsoltak a konvojnak. A kísérők rémülten dobták el fegyvereiket, majd lassan lekászálódtak a dzsippekről. A magyarok számára érthetetlen párbeszéd, majd heves vita alakult ki közöttük, a távolban pedig újabb fegyveresek bukkantak fel két nagyobb terepjárón. A turisták másfél-kétórai autózás után egy bennszülött faluban találták magukat. Fegyveres kísérőik az incidens után oly gyorsan, mint lehet, elszeleltek a másik irányba. A helyzet egyértelmű volt: túszul ejtették őket. Az ellátásra egyébként nem panaszkodhattak, hiszen azonnal kaptak ivóvizet és valami gyanús kinézésű, de ízletes ételt. Erőszaknak nyoma sem volt, persze mozdulni is alig mertek. A faluban kedvesen mosolygó bennszülöttek bámulták meg őket, a magyarok szinte már hiányolták, hogy senki sem kínálja szuvenírjeit megvásárlásra. Délután előkerült egy németül tudó fickó, akivel szót értett mind az idegenvezető, mind pedig Kovács úr, aki két világnyelvet is beszélt. A többiek fáradtan és ijedten heverésztek a nagy jóindulattal ágynak nevezhető alkalmatosságokon. - Nincs okuk félelemre - magyarázta a németül beszélő bennszülött. Az elmenekült kísérők már bizonyosan értesítették az utazási irodát, az pedig a követségüket. Talán már holnapra meg lesz a kapcsolat. Mi előterjesztjük a követeléseinket, az Önök országának képviselője pedig továbbítja azt kormányuknak. Nem az első alkalom ez, hogy egy kicsit megváltozik a turisták programja, - tette hozzá mosolyogva. Kovács úr magára erőltette leghatásosabb arckifejezését, amelyet pártjának rendezvényein szokott használni, amikor nagy nyilvánosság előtt beszél és ünnepélyesen felszólította a házigazdát, hogy azonnal bocsássa szabadon őt és útitársait. Biztosítsa azonnali távozásukat. Néhány percen át fejtegette, hogy elrablásuknak milyen nemzetközi következményei lesznek, amennyiben 24 órán belül nem térhetnek vissza a fővárosba. Másnap megérkezett helikopteren a követségi első titkár és azonnal megkezdődtek a tárgyalások a túszejtőkkel. A túszok közben már kipihenték az előző nap fáradalmait és érdekes módon ők is részt vehettek a megbeszélésen. Közben előkerült egy törzsfőnök is, és a németül beszélő bennszülött tolmáccsá alakult át. -Tisztelt titkár úr! - kezdte a törzsfőnök. Mint látja, a túszok a legjobb egészségnek örvendenek, étrendjük a lehető legváltozatosabb, eszünk ágában sincs megkötözni vagy gyötörni őket! A túszejtés egy szakma errefelé, megélhetési forrás! Viszont tisztában vagyunk azzal, hogy más országokban nem nézik jó szemmel ezt a tevékenységünket. Tudjuk, hogy nálunk is demokratikus átalakulásra van szükség, és ez a folyamat majd magával hozza többek között gazdasági életünk átalakítását is. Egy demokratikus politikai intézményrendszer a túszejtést is szalonképessé tudja tenni. Persze magát a kifejezést el kell tüntetni a szótárunkból, sokkal

megfelelőbb lenne pl. a késleltetett hazatérési effektus meghatározás és a tevékenységet bizonyos mértékig hozzá lehetne igazítani az éppen uralkodó piaci trendekhez is. Az egész túszejtést külkereskedelmi alapokra kellene helyezni. A követségi titkár komoly figyelemmel hallgatta a törzsfőnök fejtegetéseit, majd hirtelen belevágott a szavába: -Mennyit kérnek a túszokért? A törzsfőnök és kísérete döbbenten meredt a kérdezőre. -Mi az, hogy mennyit? Az előbb fejtettem ki, hogy világszerte milyen jelentősége van a demokratikus átalakulásnak. Most nem az a cél, hogy néhány millió rongyos dollárt letegyenek itt az asztalomra a túszokért, hanem az, hogy megfelelő szakképzést biztosítsunk tehetséges fiatal tisztviselőink részére a fejlett európai országokban. Mint köztudott, a demokratikus politikai intézményrendszer megformálása és működtetése egész Európát figyelembe véve Magyarországon a legmagasabb színvonalú, a társadalmi béke a világ egyetlen országában sem áll olyan biztos alapokon, mint az Önök hazájában. A véleménynyilvánítás rendkívül széleskörű és törvényes eszköztára, a fellebbezési lehetőségek nagyvonalú jogi rendszere példátlan magas szintre emelte a magyar demokratikus közéletet. Követelésünk a túszok elengedéséért csupán annyi, hogy hét fiatal közjogi szakemberünket féléves tanulmányútra küldhessük Önökhöz. Kormányának egyetértése esetén az érintett személyek cseréjét haladéktalanul megejthetjük.

A hét ösztöndíjas hihetetlen gyorsasággal sajátította el a magyar politikai intézményrendszerrel kapcsolatos ismereteket. Szókincsük szinte napról-napra jelentősen szélesedett. Megismerkedtek a parlamenti csatározások kultúrájával, a legnagyobb pártok politikai stílusával és a szónokok legmarkánsabb kifejezéseivel. Megtudták, hogy egy demokratikus társadalomban nincs fontosabb feladat, mint a közbizalom növekedési pályára állítása, valamint a lélekbiztonság megteremtése. Az ellenfelet ugyan padlóra lehet küldeni, a felelősséget pedig másokra lőcsölni, álságos és képtelen vádakat összekovácsolni, viszont a jövő építése, a megújulás záloga csakis a hitelesség lehet és természetesen a szavahihetőség. Óva intették a külföldi ösztöndíjasokat a médiákban tetszelgő véleményvezérektől, akiket tulajdonképpen csak a piár szereplés érdekel és a politikusok demagóg ígérgetéseitől. Hiszen ezek célja nem más, mint csupán a tűzszünet közeli állapot fenntartása és a végzetes egymásba feszülések önsors rontó előidézése. Az ösztöndíjasok rendkívüli és gyors ismeretszerzésében nagy szerepe volt Kovács Károlynak is, aki a kormánypárt egyik megyei szervezetének alelnökeként funkcionált, és kiszabadulása okán személyes felelősséget érzett a vendégek tanulmányi programjának kidolgozásáért. Mint pártjának jelentős politikusa, azt is elérte, hogy a külföldi szakembereket az államelnök is fogadja búcsúzásuk alkalmából. Az elnök meghatottan rázott kezet a tehetséges fiatalokkal, amikor azok átvették országunk egyik legnagyobb kitűntetését, a Bátor Demokrata Érdemrendet. Kovács úr és kísérete könnyes szemekkel integetett a repülőtéren, amikor a gép a magasba emelkedett. •

Ügyeletben Szabó László Tibor Szabó László Tibor szatírája a jelenlegi viszonyokról

Szabó László Tibor

Ügyeletben

Nem tudom, hogy ki volt az a marha, aki ezt az éjszakai ügyeletet kitalálta. A fene sem hív telefonon, a telex meg már egy hónapja elromlott. Vagy azt hiszi a tulajdonos, hogy személyesen jönnek az ügyfelek, hosszú tömött sorban az éjszaka közepén? Szerencsére az egész idő alatt jár a TV, na meg itt vannak az újságok. Klárika, a vezértitkárnő mindig leteszi őket a portára. A legizgalmasabbak persze a magazinok, amiket én hozok hazulról, tele vannak jobbnál jobb nőkkel. Nocsak! Sztreccs-akció! Tengerkék tunika, top. Az ellenzék törvényjavaslatát nagy többséggel elutasították. Őrizetben a kiskörúti ámokfutó. Hogy mi? Ügyvédje kéri felmentését, mivel a vádlott a géppisztolyt egy játéküzletben vette és bár pontos hasonmása egy eredetinek, társadalmi veszélyessége mégis csak minimális. A fegyvert ismeretlen tettesek valószínűleg tévedésből elcserélték. A cselekmény jóhiszemű merényletnek számít. Még jó, hogy nem én vagyok a három hulla egyike. Na igen, a védelemnek az a dolga, hogy védje a vádlottat. Nem fogynak a kérdőjelek az új médiatörvénnyel kapcsolatban, erősíteni kell az olvasók visszahívási jogát. A Haladás Párt egyszemélyes kuratóriumok felállítását követeli. Én a nyomdászokra is kiterjeszteném a visszahívási jogot, a múltkor is négy sajtóhibát fedeztem fel egyetlen oldalon. Három bőrt húz le rólam a főnök. Ügyfélszolgálati referens, bolti eladó és éjjeli őr is vagyok egy személyben. Persze felvehetett volna egy bunkót is, de az csak arra lett volna jó, hogy a revolverével hadonásszon, ha valaki be akar lépni az eladótérbe. Neki éppen egy diplomás geodéta kellett, aki nemcsak a földméréshez ért, hanem a lakatokhoz és a zárakhoz is. Én marha! Miért árultam el, hogy ez a hobbym. Ha nem fogadom el az állást, még mindig munkanélküli lennék. Egyébként rögtön mondta, hogy földmérőre nincs szüksége. Meg a piac, meg a véres konkurenciaharc, a vevőknek éjjel is rendelkezésre kell állnunk, ügyfélszolgálat nélkül ma már semmi sem megy. Időnként nézzek körül az udvaron is, meg ellenőrizem a raktár zárjait! Na de hagyjuk a fenébe az egészet. Mindjárt kezdődik a TV-ben a babaarcú testépítők bemutatója. Fantasztikusak ezek a tinédzser lányok! Mit vacakolnak ezek? Reneszánsz hétvége - a korszak zenéje, tánca és képzőművészete. Valamikor én is rajongtam a reneszánsz festőkért és szobrászokért, de ha az ember ébren akar maradni az ügyeletben, akkor valami szórakoztatót kell néznie, ami feldobja. Menjünk át egy másik adóra! Vitafórum. Persze ismétlés. A fő cél most az inflációs várakozások lehorgonyozása. Elkótyavetyélték az országot! Hanyatlást jósol a Világbank. Elegem van belőletek! Nézzük inkább a magazinokat! A mindenki

által istenített brit popsztár elvonó kúrára jelentkezett, mert úgy érzi, hogy a drogokról ugyan leszokott, de alkoholfüggő lett. A terápiára egy közelebbről meg nem nevezett luxusintézményben kerül sor. Szerencsétlen! Nocsak! Normál súlyúaknak is árt a pocak. Két egymástól független kutatás is azonos eredményre jutott. Az UNESCO jövőre megrendezi az első pocakmentes napot! Csöng a telefon! Hogy kit? ... Itt nincs semmiféle Piroska! Ez egy közérdekű intézmény ügyfélszolgálata. Maga süket? Igen, a közérdeknek a szolgálata. Ennyi! Pont! Hogy mennyi hülye futkos a világban! És még éjszaka is. Telefon a Cirokfeldolgozó Rt. Nemzetközi Osztályáról, feltétlenül mondjam meg a Piroskának, hogy sürgős külföldi hívás vár rá, nem tűr halasztást. Nem állatkínzás a gépi tömés. Ismét fokozatosan növekszik a hízott libamáj exportja. Tragikus baleset a 6-os úton. Médiabombák szerteszét az egész országban! Zöld út a kacsatömésnek is. Na végre! Megtaláltam ebben a halom újságban a „Mit tudsz róla' magazint is. Az álompár egybe fog kelni! Válás óta nem leli a helyét. Hamarosan megesküszik jelenlegi fiújával! Rá akarja magát szánni az anyaságra! A művésznő igencsak lenge öltözetben pózolt a kamerák előtt! Na ettől legalább nem alszom el. A hosszú combúak ébren tartanak. Mert mi lenne, ha egyszer csak megjelenne a főnök! Vagy elváltoztatott hangon jelentkezne a telefonban és közölné, hogy márkás kilincseket akar vásárolni a most épülő villájához. Én meg nem hallanám a csörgést, vagy beleásítanák a telefonkagylóba. Kirúgna azonnali hatállyal! Azután kereshetnék újabb állást, végül tényleg éjjeli őr lenne belőlem. Ahá! Itt vannak az álláshirdetések! Kéményseprőt, kórboncnokot és kilakoltatót keresnek. A kórboncnoksághoz biztosan kell valami speciális papír, a kéményseprést nem vállalom, mert a kéményseprők idővel mind hererákot kapnak, - ezt olvastam az egyik magazinban. A kilakoltatáshoz biztos értenék, de attól félek, hogy egy-egy kemény esetben ott helyben elérzékenyülnék és úgy pofán csapnám a lakástulajdonost, hogy rögtön rács mögé szállítanának. Maradok kilincs-királynak. Igaza van a Feri barátomnak, van már kulcs-király és főzelék-király is. Miért ne lehetnék én Nagy Mihály a kilincs-király, - ha már geodétának sehová sem kellek. Vigyázat! Digitális terrorizmus! „Sajgó lelkek' című üzenet jelenik meg a képernyőn és aki felnyitja, kap egy rafinált vírust. Újra itt a szalmonella fertőzés. Rabosítottak egy újságírót. És nocsak! Egyre népszerűbb a krioterápia. Japánból indult el és a különböző bajokat hideggel kezeli. A vizsgálat után a páciens fürdőruhában, tornacipőben, fülvédőben és orrot-szájat takaró maszkban belép az első szobába, ahol a hőmérséklet mínusz 15 fokos. Azután egy másikba megy át, ahol már mínusz 60 fok fogadja. Pár pillanat után jön a mínusz 110 fokos szoba. A visszaút az előző két szobán keresztül vezet. A krioterápia csökkenti a stresszt, a depressziót és az álmatlanságot. Na, ez nem nekem való. Bár álmatlanságban szenvednék, de éppen ellenkező a helyzet. A stresszre sem panaszkodhatom ezen a munkahelyen. Most jön a vicclap:

Csődület • Mondja csak, uram, miért szaladt össze ennyi ember? • Esküvő volt, és a menyasszonyt rendőr vezette el az oltártól. • Miért, mit vétett a szerencsétlen? • Férjhez ment hozzá.

Nahát, ettől igencsak felvidultam! A Feri azt mondaná, hogy ez egy hülye favicc. Na és? Amit itt

csinálok az más? Öt lövést adtak le az áldozatra. Díszpolgári címet kapott egy indiai maharadzsa. Jön a bírságszigor. Meghalt egy szívátültetésre váró ötéves kislány, mert nem találtak számára donort. A megfelelő donorok esetében a szülők ill. a hozzátartozók kegyeleti okokra hivatkozva nem engedélyezték az átültetést.

Bereti Gábor versei Bereti Gábor Ezek a versek 2006 májusában megjelentek az Ezredvég folyóiratban.

Bereti Gábor

Istenem, hát

ne pazarold rám drága kedved lazac színű szép fényeid hiszen tudod jobban illik hozzám a sötét az elveszett

idő a hús amit meggyötört és kifosztva tart az élet hiszen tudod miért félek és mitől óvom a romba dőlt

reményt őrizve tartva bokrát

rám bíztad egykor a virágját hogy túléljük csapásait

gyilkos szeszélyét és haragját hogy kibírjuk az oligarchák globális támadásait

Torkunkat pengéjével Az egyenes vonalban terjedő fény mint egy cső, s benne fekete bél, egy kormos kanóc a csend. Átszúrják torkomat. Egy hosszú tű spiráljára véresen, mint a foggyökér, föltekeredik a fájdalom, lágy, erdei huhogás takarja rostos sötéttel. A fény napsugár is lehetne, vékony szablya, meg-megrezzenő penge, nyúlánk, egymásba vágó élek sűrű végtelenje. A csönd lehetne fehér is, fekete is, akár egy útszéli rács, amin átzúdul a tajtékos esők dörgő dühe. Messziről, a mélyből, mintha egy csőbe kiáltozna valaki, a selymes visszhangok leplét ledobva gyűrűzik elő a döbbenet:

torkunkat pengéjével

elmetszette az idő -;

az utolsó szívdobbanásig minden kihabzik belőlem, bőrömre folyva vékony, vörös tűivel semmivé vérzik szavam. Virágszirmokat lapátol valaki, s a szirmokon a te arcod. Madarak és halak énekeit gyűjtögetik a mezőkön, hogy belőlük egy hatalmas csokrot kössenek neked. Mert én látom a te arcodat, én hallom a te hangodat Che.

Lassan, ahogy Lassan, ahogy a sorban felgyulladó gyertyák lobbantak, szavaid imbolygón szabdalták nehéz, látható sötétséggé az éjt

Mintha megérkeztem volna,

csábítva szívemet, lángokkal érintetted arcom, hogy hosszú, magányos bolyongásaim után hajlékodban szerelemre találjak

- egyetlen éjszakára.

Ahogy Ahogy lélegzik, s életét fogyasztja a test öntudatlan, önző lángként úgy élsz bennem, igazgatván sorsomat. Csak azt és annyit szabad, amennyi imbolygó fényedhez kell, mert ahogy Holdat a Földhöz, úgy köt még most is hozzád a szerelem. Mintha én volnék az a magányos alak, akiért a múltból újra és újra megérkezel, hogy öled kitárván befogadd. S midőn fürkészve a jövőt, keresem magam, mintha ott is csak téged látnálak. Pedig hol vagy már. Hová lett az öntudatlan idő, hová a sorsomat irányító láng.

A játékos Hódos Mátyás Szépirodalom

Hódos Mátyás

A játékos

D. Balázs kissé előre hajolva, állát kezeire támasztva üldögélt az ágyán.

Nem volt valami vidám hangulatban és ez meglátszott egész testtartásán, arckifejezésén. - Vége – gondolta, és a nagyobb nyomaték kedvéért még hozzá tette:- Nincs tovább! Én aztán többet játékautomatához nem nyúlok! Isten engem… Elharapta a végét. Eszébe jutott, hányszor megfogadta már, és az is, hogy éppen annyiszor meg is szegte fogadalmát. - Nem szólhatok egy szót sem… A fogadalom az fogadalom! Be kellett volna tartani, akkor talán nem marad el az isteni segítség! Pedig nem is én… próbálta menteni magát. – Én nem akarok játszani, de mintha valaki kényszerítene, mintha valaki rabságban tartana! Megcsörren a pénz a zsebemben, meghallja és máris ott állok a játékgép előtt. Ma nemcsak a múlt heti túlórapénzt játszotta el, hanem az albérletre félretett forintokat is. Amikor kiszédült a „Money Mary” nevezetű prolikaszinóból, éppen egy kockamargarinra és fél kiló kenyérre való pénze maradt. Miután megmentette magát az éhhaláltól, megivott egy pohár vizet. - Iható – állapította meg. – Miért is kellene mindig sör vagy fröccs? Visszaemlékezett a játékteremre. Az övé melletti gépen két jólöltözött, nyakkendős férfi etette a pénznyelőt. - Nem jó így kettesben játszani – mondta az alacsonyabb. – megvárom, amíg lesz szabad gép…

-

- Maradj! Ez a lúzer mindjárt befejezi… - mondta a másik, miközben feléje bökött a fejével.

És csakugyan… Balázs bedobta utolsó ötvenesét, megvárta, amíg a gép kiforogja magát, megjelenik a három különböző gyümölcs, a vesztő kombináció. Lassan felegyenesedett, megfordult és fáradt léptekkel elhagyta rendes napi tékozlásai színhelyét. Közben agya lázasan dolgozott.

- Honnan tudta az a férfi, hogy nincs több pénzem? Az arcomra volt írva? És mi az, hogy lúzer? Soha nem hallottam ezt a szót, de érzem, hogy éppen nem dicséret… Lassan felállt és átment szállásadója, a nyugdíjas tanárnő, Kriszti néni szobájába. Meglocsolta a virágokat. Az egyik kis kaktusz éppen virágzott.

-

- Neked is pont most kell virágot hozni? – kérdezte a kaktusztól. – Kriszti néni szomorú lesz miattad…

A szoba egyik falát a mennyezetig érő könyvespolc uralta. Balázs néha nézegette a glédában álló könyvek gerincét. Tudta, hogy a szótárak külön polcon sorakoznak. Rövid keresés után megtalálta az Idegen Szavak Szótárát. Kinyitotta, fellapozta az „l” betűt, de a „luzer” szót hiába kereste. Helyére tette a szótárat és tekintete végigfutott a szemmagasságban lévő soron. „Régi korok ételei”. Érdekes lehet… Levette a polcról és közben a mellette lévő kötetet is kirántotta. Utána kapott, de nem tudta megfogni. A barna fedelű kötet estében kinyílt, majd elfeküdt lábainál. Miközben lehajolt, meglátta a kötet címét „Istenek és hősök a görög és római mondavilágban”. Már majdnem összecsukta a könyvet, amikor pillantása az egyik szócikk címére esett. - „ATÉ” – milyen furcsa cím – gondolta. – Mi lehet ez? Soha nem hallottam ilyen nevű istenről vagy hősről. Talán huszonöt sor az egész, elolvasom. Balázs megtudta, hogy Até nő, a Főisten leánya, és ő az ámítás meg az elvakultság istennője. Megtudta továbbá, hogy Atét Zeusz lelökte a földre, mert egy alkalommal túlságosan felingerelte. Azóta Até csendesen, észrevétlenül járkál az emberek között és érkezése mindig szerencsétlenséget jelent. Azonban az emberek nem teljesen tehetetlenek Atéval szemben, mert segítségül hívhatják a jóindulatú Litai istennőket, akiket Até magával rántott a földre. Ők a kérlelés istennői, akik, ha késve érkeznek is, mert sánták, mindig tudnak valamennyire javítani a helyzeten. De ha az emberek nem hívják őket, elvesznek mindenestől.

•

- Jó pihentagyúak lehettek ezek a régi görögök – mosolyodott el Balázs. - Pedig de jó lenne, ha ezek a kedves sánta istennők segítenének rajtam, hiszen a vak is látja, hogy teljesen Até hatalmában vagyok… Hamarosan más irányba fordultak gondolatai. Hagyjuk az ábrándok világát! Honnan lehetne pénzt szerezni? Itt van ez a rengeteg könyv. Kriszti néninek tavaly óta nagyon megromlott a látása – nagyítóval is alig tud olvasni. Ha a hátsó sorokból kiszednék tíz-tizenöt kötetet és elvinném egy antikváriumba, soha nem venné észre. Balázs derék, szépszál férfi volt, de a felső polcot nem érte el. Behozott egy konyhai ülőkét és ráállt. A polc belső sorából kiemelte és az asztalra tornyozta a könyveket. Felnyalábolta a tornyot, hogy átvigye saját szobájába, de úgy érezte, mintha a keményfedelű kötetek égetnék kezeit, hát otthagyta az asztalon. -

Elteszem magam holnapra – gondolta.

Gyorsan megágyazott és lefeküdt. Fejére húzta a takarót, de sokáig nem tudott elaludni. Amikor végre sikerült, az álom tarka képei rabolták meg nyugalmát. Könyörögve kérte a Litai istennőket, hogy segítsenek rajta, azok meg is ígérték, hogy mindent megtesznek, amit csak lehet, hiszen már évszázadok óta senki nem fordult hozzájuk, ez pedig a legrosszabb, ami egy istennel vagy istennővel megtörténhet.

Reggel elgyötörten, zavaros fejjel ébredt. Álmaiból csak arra emlékezett, hogy két marcona alak vezeti bírósági tárgyalásra. Megette az estéről meghagyott kenyeret és megint leült az ágyra. Várta a megmentő ötletet, hogyan húzhatná ki a legközelebbi fizetésig. Az áruházban, ahol dolgozik, látványpékség működik. Az ottani lányoktól gyakran kap megpörkölődött zsemlét, elformátlanodott kiflit. Eddig jutott, amikor megszólalt a csengő. Gyorsan letakarta ágyát, elrakta a maradék margarint és magában zsörtölődve ment ajtót nyitni. Két nő állt az ajtó előtt. Kezükben tele táskák. Szent isten! – rémült meg Balázs. –Ezek el akarnak valamit adni nekem?! Csak most nézte meg jobban a jövevényeket. Az egyik közepes termetű, teltidomú, pirospozsgás arcú, a másik, fiatalabb, nyurga, karcsú, kreolbőrű. Mindkettejük vállig érő hullámos haja szőkére volt festve. Balázs arra gondolt, hogy akármelyiküket felvállalná barátnőnek, különösen a nyurgát, majd végre felébredt benne a házigazda. - Fáradjanak beljebb, hölgyeim! Miben lehetek szolgálatukra? - Na, csakhogy magadhoz tértél! – szólalt meg meleg, alt hangon a töltött galamb és mindketten benyomultak a szobába. Mire Balázs is utánuk ment, a két nő már serényen hajlongva rakta ki a táskák tartalmát az asztalra. A férfi egy percig szóhoz sem jutott. Az asztalon halomban álltak a legfinomabb ennivalók. Szalámi, sajtok, kolbászfélék, vaj, befőttek, dobozos sörök, méz, dzsemek, kávé, tejszínhab, tea, cukor, ételkonzervek, desszertek, kalács, kekszek… - Az isten szerelmére, mit csinálnak? Én nem rendeltem semmit. Nincs pénzem. - Tudjuk – mondta a karcsú és fel sem nézve folytatta a rakodást. – Éppen ezért jöttünk hozzád… Fizetésig kitart… - Hát nem értik, hogy egy doboz gyufát sem tudok kifizetni? - Kértünk tőled akár csak egy forintot is? - Kicsodák maguk tulajdonképpen? A Mikulás alvállalkozói? A bögyös végre befejezte a rakodást és felegyenesedett. - Magé vagyok, közönségesen Magdinak szólítanak. A húgom meg Helené, de hívhatod Ilonának vagy Icának is. - Honnan ismernek engem? - Tizenhat évvel ezelőtt szomszédok voltunk. Egyszer kölcsön kértem a bringádat. Elmentem vele vásárolni. Amíg az üzletben voltam, ellopták. Hát nem emlékszel? - Nem – felelte a férfi tétován – sem a bringára, sem rátok. - Nem baj! Fő, hogy mi emlékszünk. Persze akkor tizenhat évvel fiatalabbak voltunk és fekete volt a hajunk. Egy szó, mint száz, engem azóta állandóan nyomasztott ez a bicikliügy. Most ránk szakadt egy kis pénz, úgy döntöttünk, hogy pontot teszünk a végére.

– Mondhatom, a legjobbkor jöttetek. De hogyan találtatok meg? – Nehezen, de fő, hogy megvagy…- mondta Magdi és két leragasztott desszertes dobozt tett Balázs elé. - A pirosban van a havi lakbéred. Így adod oda Kriszti néninek. A könyveit meg rakd vissza a helyükre! A barnában megtalálod egy érettségi előkészítő tanfolyam tandíját. Holnap van az utolsó jelentkezési nap. Csak a befizetéskor nyithatod fel. Te többre vagy képes, minthogy összeszedegesd a pénztáraktól, és a bejárathoz told az üres bevásárló kosarakat. – Látod ezt a füzetet? Ebbe fogod felírni a kiadásaidat – vette át a szót Ica. – Ellenőrizni fogjuk! – Ha valami nem lesz rendben, fejre állítlak, érted? – mondta Magdi. – Én meg beléd rúgok - tette hozzá Ica. – Jó, ha tudod: Magdi feketeöves karatézó. És még valami: Érettségi után elkezdhetsz udvarolni nekem. Most pedig elmegyünk. Ne feledd, mi csak segítünk. A sorsodat neked kell kézbe venned! Felálltak és az üres táskákkal elindultak kifelé. Balázs az utcáig kísérte a hölgyeket, majd hosszan nézett utánuk.

– Érdekes – gondolta. – Mintha kissé bicegnének… Már nem hallotta, amit Ica Magdihoz fordulva mondott:

-

-

-Te, ezek az utóbbi két és félezer évben semmit nem változtak…

- Ezt már megszoktuk. Azt viszont nem értem, miért volt neked ilyen sürgős ez a fordított leánykérés.

-

- Tulajdonképpen én sem értem… De amióta megláttam ezt a fiút és meghallottam a hangját, csak őrá gondolok…

-

Amikor érdeklődtünk utána, többen is megemlítették, hogy a nők nagyon vonzónak találják. Ezek szerint te is beleestél…

-

Igen, úgy látszik! Nem vagy féltékeny?

-

Nem. Hiszen tudod, ki az én ideálom!

-

Tudom. Prométeusz. És csodállak, hiszen már vagy kétezer éve nem láttad…

Balázs ezen a héten második műszakban dolgozott, így volt ideje, elment és beiratkozott az érettségi előkészítőre.

-

- Miért hagyta abba az utolsó évben a gimnáziumot? – kérdezte az adminisztrátor.

– Családi okból – felelte, mert tudta, hogy erre nem kérdeznek rá. A családi ok pedig az volt, hogy egy alkalommal apja mérgében odavágta neki: - Amíg az én kenyerem eszed…

- Erre a fiú szó nélkül felállt az asztaltól és amiben volt, elhagyta a lakást. Azóta volt hajléktalan, volt ágyrajáró, ha nagyon megszaladt neki, akkor még albérlő is. Mint például most, amikor volt bejelentett munkahelye és ki tudta fizetni az albérletet. Ez a szerény egzisztencia került a tönk szélére most, amikor a lakbérre félretett pénzt is elnyelték a „nyerőgépek” .

-

- Fantasztikus, hogy ezek a nők mindenre gondoltak!

Balázs nem törte a fejét, kik is tulajdonképpen reggeli látogatói, de azt világosan látta, hogy élete új, kedvező fordulatot vesz és most észnél kell lennie, mint még soha. Felszabadultnak és gondtalannak érezte magát. - Milyen jó, ha az embernek nincs egy forint sem a zsebében és nincs is szüksége pénzre! Sétálva ballagott hazafelé, észrevette a növények friss zöldjét, a térre kiültetett árvácskákat, a házak apró díszeit, a lámpaoszlopok kecses ívét, a plakátokat. Csoportvezetője meglepően jól fogadta tanulási szándékát. Megígérte, hogy lehetőség szerint a munkabeosztásnál figyelembe fogja venni. - Nem baj, ha majd irigykednek rád. Hátha más is követi példádat. Szívesebben dolgozok értelmes, céltudatos emberekkel, mint ezekkel a szerencsétlen lúzerekkel. Ezek a legegyszerűbb munkákat is eltolják, a fizetésüket meg elisszák vagy feletetik a játékgépekkel. Itt van például ez a Géza. Egy karton kávét kellett kiraknia a polcra, hát nem a szappanok közé teszi! - Most már legalább tudom mi a lúzer – gondolta. – valami olyan balfácán féleség, akinek semmi nem sikerül… Ez már a negyedik napon történt. Munkából ment hazafelé. Meg kellett állnia egy közlekedési lámpánál. Türelmesen várakozott, amikor egy női hang megszólította: - Szervusz, Balázs! Mi van veled? Már napok óta nem látlak. Balázs megfordult. Nem örült ennek a találkozásnak. Böbe állt előtte, akivel gyakran találkozott a Money Marynél. Azt beszélték, hogy minden pénzt, amit a férfiaktól kap, ott költi el. - Nem járok sehová. Nincs pénzem. - Adok neked kölcsön. - Kösz! Nem kérek. Tudod, hogy utálok tartozni.

- Adok ajándékba… - Kösz, nem kérek. Nincs drágább, mint az ingyen ebéd. - Mi van veled? Gyere, pörgetünk egyet, utána felmegyünk hozzám.

-

- Miért vagy ilyen jó? Közeledik a szeretet ünnepe?

-

- Nem bírom nézni azt a bús képedet! Gyere!

-

-

-

A lámpa végre zöldre váltott és Balázs faképnél hagyta Böbét, aki csodálkozva nézett utána.

- Ha te papnak készülsz, kispajtás. azért még én nem leszek apáca – mondta félhangosan és elindult ellenkező irányba.

- Otthon meglepetés várta. Kriszti néni megjött Hajdúszoboszlóról. Megköszönte Balázsnak a gondozást.

- Nyitva hagytad az ajtódat – mondta. - Akaratlanul is megláttam, mennyi ennivaló áll az asztalodon. Mi a csudának vásároltál ennyit össze? Jön a hét szűk esztendő? Majd kiürítek neked egy polcot a kamrában.

-

A férfi beszámolt látogatóiról, meg a bicikliről, majd átadta a desszertes dobozt.

Remélem, nekem is bemutatod majd új ismerőseidet… Gondolom, rájöttél már, hogy antik istennőkkel akadt dolgod, akik magának Zeusznak a leányai…

Így telt el a hét. Balázs már nagyon várta a Lita hölgyek jelentkezését. A hét végén megkapta fizetését. Mindjárt megvette a tankönyveket és egész este azokat lapozgatta. Örömmel állapította meg, hogy elég sokra emlékszik az iskolai anyagból… Végre vasárnap délelőtt megjöttek. Balázs szertartásosan, ahogy a moziban látta, bemutatta egymásnak a hölgyeket. - Lita Magé és Lita Helené. Ő pedig a ház asszonya, Kriszti néni. - Nagyon örülök, hogy találkozhattam magukkal. Mindig vágytam arra, hogy a halhatatlan istennők közül valakit megismerhessek. Különös szerencsémnek tartom, hogy éppen a segítő, bajenyhítő Lita nővéreket láthatom vendégül szerény otthonomban – mondta Kriszti néni ékes antik görög nyelven. Az sem okozott volna nagyobb meglepetést, ha dinoszauruszok kezdenek énekelni a kinti fákon. Ica tért először magához. -

Honnan tetszik tudni ilyen jól görögül?

- Attól, aki egész életében latint és ógörögöt tanított, elvárható… - Egy szót sem értek az egészből – szakította félbe Balázs. - Nem baj, még fiatal vagy, megtanulhatod – vigasztalta meg Ica. Kriszta néni betessékelte a vendégeket saját szobájába.

-

- Azonnal jövünk, csak Balázzsal kell pár szót váltanunk! - Mutasd a pénztárfüzeted! – tért rögtön a tárgyra Magdi. – Nézd Ica, milyen rendes. Csak kenyeret, tejet és könyveket vettél? - Igen. A múltkor olyan sok mindent hoztatok…De van még valami. A minap találkoztam Atéval. - Honnan tudod, hogy ő volt? Mit akart? - Vágtak izgatottan egymás szavába a nővérek. - Játszani hívott. A valódi Böbéhez képest túl választékosan fejezte ki magát… Olyan talán a görögben nincs is, ahogy az igazi Böbe szokott beszélni….

- A gyalázatos! – háborodtak fel a nővérek. – Van egy olyan megállapodás, hogy ha már egyszer mi valaki mellé odaálltunk, akkor ő visszavonul … -

-

- Derék fiú vagy! – mondta Ica és gyengéden magához vonta, majd megcsókolta. - Most pedig menjünk át Kriszti nénihez.

- Kérlek, beszéljetek úgy, hogy én is értsem!

-

- Mivel kínálhatlak benneteket? Van kávé, tea, fagylalt, meggybefőtt…- ajánlotta Kriszti néni.

-

- Köszönjük, de mi maradunk az olimposzi koszton – hárították el a nővérek.

-

- Nektár és ambroszia?

-

- Igen.

-

- Ezt hol árulják?

-

- Sehol, de bőséges tartalékaink vannak.

- Mesterházi Lajos „A Prométheusz rejtély' című könyvében olvastam, hogy ha a halhatatlanok áttérnek a halandók kosztjára, akkor maguk is halandóvá változnak – jegyezte meg Kriszta néni.

-

-

- Ez csakugyan így van – igazolta Magdi. – Végül is a döntés joga a miénk.

- Szabad megkérdeznem, hogyan kerültetek Magyarországra? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Balázs.

-

- Ez hosszú történet – mondta Ica. – ha van türelmetek hozzá, szívesen elmondjuk…

-

- Örömmel meghallgatjuk.

- Van annak már huszonöt éve is, hogy Árkádiában – tudjátok a Peloponnészosz félszigeten – sétáltunk kettesben a műút mellett – kezdett bele a történetbe Magdi. – amikor megállt mellettünk egy kocsi, amelyet egy ősz hajú férfi vezetett.

-

- Hová tartanak, hölgyeim? Szálljanak be, elviszem magukat!

-

- Köszönjük szépen, de csak ide a szomszéd faluba megyünk. Már látszanak is a házak…

-

- Azért csak szálljanak be, volna valami fontos mondanivalóm maguk számára.,

-

- Alig tettünk meg fél kilométert, a falú szélén álló feszületnél megállította a kocsit.

-

- Nézzék, itt van két pad, kényelmesen beszélgethetünk.

-

- Kikászálódtunk az autóból, leültünk és a férfi belekezdett:

- Ezerkilencszáz negyvenhétben, amikor a polgárháború véget ért, a partizánok nagy része más országokba emigrált. Magukkal vitték elesett bajtársaik elárvult gyermekeit is. Én is közéjük tartoztam. Tizennégy éves voltam, amikor Magyarországra kerültünk. Nagy szeretettel fogadtak és szívélyesen gondoskodtak rólunk. Ezt én a szegények szolidaritásának nevezném, mert akkor még a magyarok is nagyon nehezen éltek. Jegyre adták az élelmiszereket, rengeteg volt a háborús rom. Külön gyermekotthonokat hoztak létre számunkra, hogy megmaradhassunk görögnek. Aki akart, szakmát tanulhatott, aki akart leérettségizhetett, ösztöndíjjal egyetemet végezhetett, mint például későbbi feleségem és jómagam.

Az egyetem után házasodtunk össze és hamarosan kislányunk született. Úgy képzeltük el az életünket, hogy amint lehet, visszatelepülünk Görögországba. Ez akkor következett be, amikor elértük a nyugdíj korhatárt. Persze értek minket itthon kisebb-nagyobb csalódások, de végül is nem bántuk meg döntésünket. Magyarországra a legnagyobb tisztelettel, szeretettel és barátsággal gondolunk. Szinte minden évben ellátogatunk – majdnem azt mondtam, hogy hazalátogatunk…

-

Akkoriban vezették be Magyarországon – úgy tudom elsőként a világon – a kisgyermekkori csípőficam-szűrést, Vízkelety Tibor tanár úr

kezdeményezésére. Kiderült, hogy kislányunk is csípőficammal született és a Tanár úr személyesen gondoskodott kezeléséről.. Azóta Magyarországon, majd később számos országban megszűnt ez a sok életet megkeserítő szörnyű rokkantság.

Miért mondtam el mindezt maguknak, tisztelt hölgyeim? Mert amikor utolértem magukat, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy mindkettejük bicegő járása csípőficam következménye.

-

- A felnőttkorban, baleset miatt bekövetkezett csípőficamot is képesek gyógyítani? – kérdezte Magdi.

- Úgy tudom, műtéti úton jelentősen tudnak javítani a betegek állapotán. Ruházatuk alapján ítélve, maguk nem szegény emberek. Esetleg érdemes lehetne felkeresniük Vízkelety tanár urat.

-

- Megfogadtuk tanácsát. A Tanár úr megműtött bennünket és most már lazábban, de még járunk utókezelésre.

Hát így kerültünk Magyarországra – fejezte be elbeszélését Ica. – Amit a szíves ismeretlen mondott a magyarokról az teljes mértékben igaznak bizonyult.

-

- És ilyen hosszú idő alatt senki nem kérte a segítségeteket? - kérdezte Kriszti néni.

- Senki – mondta kissé bánatosan Ica. – Balázs volt évszázadok óta az első. Az a szomorú, hogy elfelejtettek minket, miközben Até nyugodtan garázdálkodik.

-

-

-

- Atét sem ismerik – vetette közbe Balázs.

- Ez nem zavarja őt „áldásos tevékenysége” gyakorlásában.

.- Beszélni kellene vele - javasolta Kriszti néni.

-Nem hiszem, hogy érdemes lenne – vélte Magdi. – Ahol ő megjelenik, mindig történik valami baj vagy szerencsétlenség. Ez a rendeltetése. Elképzelhető-e, hogy a keresztény vallások sátánja átképzi magát rózsakertésznek?

- Végül is a világ olyan nagy… És annyi ember van! Nem lehet Áté jelen minden közlekedési vagy munkahelyi balesetnél, földrengésnél, árvíznél, hajótörésnél, cunaminál, betegségnél, lövöldözésnél, rablásnál, családi botránynál. Vagy tévedek? – nézett Balázs a hölgyekre. - Nem mondhatjátok, hogy csak a görögökkel foglalkozik, hiszen engem is hatalmába kerített…

- Van ennek a dolognak egy másik oldala is – szólalt meg lassan elgondolkodva Ica. – Ha Até abbahagyná a bajkeverést, a mi létünk is elvesztené értelmét…

-

- Azért ti még segíthetnétek a bajba jutottakon…

- Az már egy másik mitológia lenne. Mi csak ebben a felállásban létezhetünk, csak akkor tudunk valamit tenni, ha hívnak minket. Nem támaszthatunk konkurenciát az egyistenben hívők mondavilágának.

-

-

Augusztus végén Balázs leérettségizett. Kriszti néni szobájában ültek le beszélgetni.

-

- Mik a terveid, fiatalember?

-

- Valami rendesebb munkahelyet keresnék…

-

-.Egyetem? - kérdezte Magdi.

-

- Nincs nyelvvizsgám. És miből élnék?

- Van egy éved. Tanulj meg angolul és ó-görögül, jövőre pedig majd meglátod… - javasolta Kriszti néni. – Majd te viszed tovább a stafétabotot.

-

-A klasszika-filológia szakra szán engem Kriszti néni? . - Miért ne? Van egy éved a gondolkodásra. Mi pedig szép lassan átváltunk görögre…

-

- Meg lehet egy ilyen diplomával élni?

-

- Csak a legjobbaknak – mondta Magdi.

-

- Itt van életed nagy kihívása - nevette el magát Ica. – Látod, még csak keresni sem kellett!

- A mi támogatásunkra mindig számíthatsz. Most pedig csapunk egy görbe estét. Van egy görög vendéglő. Utána meg elmegyünk hozzánk – javasolta Magdi.

-

-

-

A fiú egész idő alatt nem vette le szemét Icáról.

- Milyen kedves, milyen szép – gondolta. – Hát lehet egy ilyen teremtést nem szeretni?

Megvan az érettségim – fordult a lányhoz. - Áll még, amit ismeretségünk első napján mondtál?

-

- Áll…

-

- Akkor két tanú előtt ezennel megkérlek, légy a feleségem!

Balázs megállt a lány előtt, két kezét felfelé fordított, nyitott tenyérrel feléje nyújtotta. Ica is felállt és kezeit óvatosan kérője kezébe tette. A férfi magához ölelte.

-

- Igen – suttogta alig halhatóan a lány.

-

-

-

-

Már az utcán voltak, amikor Balázs megkérdezte.

-Van értelme vendéglőbe menni, amikor ti nem fogyaszthattok semmit? Én majd vacsorázok, ti meg nézitek?

Vettek Balázsnak vacsorára valót és hazamentek. A Lita nővérek a város kertes részében béreltek egy szép, háromszobás lakást. A fiút megfogta a lakás egyszerű, ugyanakkor ízléssel összeválogatott berendezése, a falakon függő mitológiai jeleneteket ábrázoló képek.

Balázst furdalta a kíváncsiság, miből is élnek, láthatólag gondok nélkül, a nővérek, de nem akart tolakodónak látszani, nem kérdezett semmit. Azonban Ica és Magdi olvastak gondolataiban. - Európa szinte minden országában évente több antik görög témájú könyv jelenik meg. A kiadók minket szoktak szaklektornak felkérni. Ezt a munkát rendesen megfizetik – mondta Magdi. - Menjünk ki, sétáljunk egyet – javasolta Ica. - Menjetek csak, nekem még dolgom van – oldotta meg Magdi a helyzetet, majd átment a másik szobába és bekapcsolta a számítógépet. Az utcán Balázs átfogta Ica vállát, magához szorította és húsz lépésenként csókot váltottak. A közelben lévő kis téren. Balázs leült egy padra, Ica elfészkelődött az ölében és folytatták, amit menet közben elkezdtek. A lány hamarosan megérezte, hogy jegyese többre vágyik. Arcát a fiú nyakához nyomta és a fülébe súgta: - Menjünk haza , kedvesem!

-

Otthon Ica gyorsan megágyazott.

-

- Elférünk ketten ezen az ágyon? - aggodalmaskodott Balázs.

-

- Nem akarod kipróbálni? - A legfőbb vágyam! De mondd csak, nincs meleged? Segítek levetkőzni…

-

- Szeretnél ruha nélkül látni?

-

- Nagyon!

-

- Azt nem lehet.

-

- Miért?

-

- Mert az a halandó, aki egy meztelen istennőt meglát, megvakul. Sokkal jobban szeretlek, minthogy ezt megkockáztassam.

- A kedvenc színésznőm énekli valahol: „Mindent a szemnek, semmit a kéznek” . Szóval nálad meg éppen fordítva van: Semmit a szemnek, mindent a kéznek. Jól értem?

- Mindent talán mégsem – nevette el magát Ica, csak úgy, női tartózkodásból. Hiszen már attól megremegett egész testében, ha a férfi megsimogatta a vállát .

Az ágy elég szélesnek bizonyult és megfelelt a vele szemben támasztott várakozásoknak, akárcsak azok, akik most összeölelkezve pihentek rajta. Balázs azért megjegyezte:

-

- Kár, hogy kissé visszafogtad magad…

-

- Nem szerettem volna kiéhezett nőstény benyomását kelteni…

-

- Ha valaki ki volt éhezve, az én voltam. Fél éve vártam ezt a percet.

-

- Én meg kétezer éve…

el.

Nem tudtak betelni egymás közelségével és hamarosan úgy érezték, meg kell ismételni az előbbi duettet, majd összeölelkezve aludtak

Reggel a fiú arra ébredt, hogy jegyese hálóingét lábaira húzva üldögél mellette az ágyon. Ica közelebb húzódott hozzá, az ölébe vonta Balázs fejét, lehajolt hozzá, és megkérdezte:

-

- Drágám, mi lesz velünk? Látom az arcodon, nem érted, mi az, ami nekem gondot okoz…

-

- Nem értem, sőt el sem tudom képzelni. Hiszen minden olyan csodálatosan alakul!

vagyok.

- Állandóan arra gondolok, hogy eljön az az óra, amikor el kell veszítenem téged… És én kénytelen leszek túlélni téged, hiszen halhatatlan

- Egyszerű a megoldás: ne gondolj rá! Most úgy keringek körülötted a szerelem pályaívein, mint a Föld a Nap körül. Lehet, hogy később nagyhasú, rigolyás, rossz szagú, kellemetlen vénember leszek. Örülni fogsz, hogy megszabadulsz tőlem.

-

- Látszik, hogy még soha nem találkoztál istennővel…

- Leginkább csak olyan Böbe félékkel. Álmomban ne jöjjenek elő! Ha jól értem, az okoz neked gondot, hogy vállald-e velem az öregedést, az elmúlást vagy maradj meg halhatatlannak?

Negyven évvel később két gólya az egyetem kertjében találkozik egy fiatalos mozgású őszülő hajú úrral. Miután elhaladtak mellette, az egyik megkérdezi:

-

- Ki volt ez?

senkit.

- Daranszki professzor a görög-római tanszékről. A tanszékvezető férje… Ezek ketten arról nevezetesek, hogy még soha nem buktattak meg

Politika Mit nyerhet a helyi holdudvar? Hajba Ferenc Ez az írás három évvel ezelőtt jelent meg a NOL -on és a mi 2. számunkban. A közelgő választások azonban újra aktuálissá teszik.

Mit nyerhet a helyi holdudvar?

A most jobboldali vezetésűvé vált megyék és megyei jogú városokköltségvetése több mint 560 milliárd forint. E elosztása mindenbizonnyal változtat majd a pártokhoz közel álló vállalkozások lehetőségein.

Sok, elsősorban önkormányzati megrendelésekből élő, pártokhoz közelálló vállalkozó várta izgatottan a választá eredményét. Attól ugyanis jó néhányuk egzisztenciája függ, hogy például ki szerzi meg az önkormányzati beruh kivitelezését, vagy ki vesz részt a tervezésben. Az Index című internetes lap közlése szerint a most jobboldali ve alá került megyék és megyei jogú városok idei költségvetése összesen 560,7 milliárd forint, így a már korábban fideszes irányítású települések és megyék forrásaival együtt - azösszesen 1014,82 milliárd, azaz több mint egybi forintnyi önkormányzati pénzből - 737 milliárd elosztására gyakorolhat meghatározó befolyást a jobboldal.

Az önkormányzatok a jól és pontosan fizető partnerek közé tartoznak."Mindig hiánytalanul és időben megkaptam pénzemet" - mondja az egyik alföldi városban élő építési vállalkozó, aki néhány napja bizonytalanságban él, miu fogalma sincs, mire számíthat a továbbiakban. A település korábbi szocialista polgármesterét, akit jól ismert, fid váltotta. Ő pedig attól tart, hogy a vállalkozók körében is váltásra - pontosabban: holdudvar váltásra - lehet számítani.Prognózisa szerint a városházi megrendelések, szerződések, tartós megbízások továbbra is kapósak maradnak, csak most már egy másik -feltételezhetően az 1998 és 2002 között helyzetbe hozott, de később szélár szorult - kör számára.

Kecskeméten például sokan biztosra veszik, hogy az előző ciklus sok vihart kavart ingatlanának számító Malom építői a közeljövőbennem kapnak megbízásokat a városban. úgy tűnik, az építőipar az egyik legsérülékenyebb ág ilyen szempontból, hiszen Szalay Ferenc, Szolnok most megválasztott fideszes polgármestere például azzal érve tudósítónknak: nem helyes, hogy ugyanaz az egy-két építőipari cég osztozzon az összes városi munkán, a kört szélesíteni kell. Habis László - aki Egerben a helyi lokálpatrióta egyesület jelöltjeként váltotta a székben Nagy

ImreMSZP-s polgármestert - egyfajta pozitív diszkriminációt ígért a helyi vállalkozóknak. Szavai szerint a helyi közepes cégeknek lehetőséget kell adni, hogy konzorciumba tömörülve minél nagyobb arányban tudják jelentős beruházások kivitelezését elnyerni.

Azok a vállalkozók, akik az egyes pártok "gazdasági holdudvarához" kötődtek, s nem az általuk favorizált jelölt befutó, most bajban lesznek. Különösen akkor, ha a kampány idején nyíltan elköteleztékmagukat egy-egy polgármesterjelölt mellett - például szerepeltek a kiadványában, annak megjelenését netán anyagilag is támogatt résztvettek a kampány rendezvényeken -, most örülhetnek vagy épp szomorkodhatnak a kockázatos szerepvállal miatt. Már persze akkor, ha- sportnyelven szólva - nem jött be az előzetes tippjük.

Persze akadtak olyan vállalkozók, akik eleve óvatosak voltak, nem álltak oda egyik vagy a másik jelölt mögé, ép annak érdekében, hogy megőrizzék "politikai tisztaságukat". Győrött például, ahol a korábbiszocialista hegemón a Fidesz jelöltje fölényesen győzött, hat polgármesterjelöltnek sikerült összegyűjtenie az ajánló szelvényeket.így lehetséges támogatók nem tudták könnyen kiszámolni, ki lesz a győztes. Néhány vállalat vezetője a szóbeszéd sz több vasat istartott a tűzben: állítólag volt olyan cég, amely mindegyiküket támogatta. Előfordult, hogy valamely vállalatvezető az egyik nap az egyik jelölttel tartott közös tájékoztatót, másnap a másik jelölt pártelnökének a nagygyűlésén tapsolt. Olyan cégtulajdonosról is hallani, aki már a kampány idején pártolt át máshoz a korábban támogatott politikustól. A multinacionális cégek azonban a legtöbbhelyen nem kötelezték el magukat senki mell legnagyobb beruházások főként ezekhez a cégekhez, illetve az uniós pályázatokhoz kötődnek, a jelentősebb fejlesztések esetében a pályázatok elbírálásakor a minőség és az ár számít.

Számos győztes polgármester valódi gazdasági holdudvara ma még nem látható a városokban - az átadás-átvétel a politika iosztozkodással kezdődik. Már szinte mindenütt elindult a csata az alpolgármesteri posztokért, felügyelőbizottsági tagságért,önkormányzati állásokért. ám a zsírosabb falatokért, a beruházások, fejlesztések elnyeréséért egyelőre a színfalak mögött zajlik a csata -lehet, hogy ennek eredményei csak hónapok múlva láthat Akkor, amikor sokak számára zsebbe vágóan is eldől: ki mit nyert és mit veszített a polgármester váltáson.

Forrás: Népszabadság on line

Egy cikk, amit mindenkinek el kellene olvasnia a választások előtt Elmélked? Demokritosz A vezető politikai pártok köré tömörült újgazdagok választások mögött megbúvó gazdasági érdekekeinek és a kívülállóknak a választásokhoz fűződő viszonyának elemzése.

Egy cikk, amit mindenkinek el kellene olvasnia a választások előtt

Széljegyzetek Hajba Zoltán Mit nyerhet a helyi holdudvar című cikkéhez, ami a Népszabadság internetes kiadásában, illetve a www.vilagszabadsag.hu oldalán is megjelent.

Ritka jó cikk. Rövid és a lényegről szól. A mai politikai cikkek üres fecsegése helyett lényegi információt nyújt arról, hogy a politikai csatározások mögött milyen anyagi érdekek és kiknek az érdekei húzódnak meg.

Az alábbi eszmefuttatásban a bérből és fizetésből élők érdekeinek szempontjából igyekszem a kérdéseket megközelíteni. Az ún. rendszerváltás óta az ország egy része a választások hidegrázásában él. Választás pedig immár háromféle van: parlamenti, önkormányzati és európai uniós. A bérből és fizetésből élők többsége, a munkanélküliek és a nyugdíjasok – választási szempontból – két nagy csoportra oszlanak. Az egyik csoportot idézőjelben optimistáknak nevezhetjük. Ők hisznek abban, hogy számukra a választások valamilyen szerény mértékben pozitív változásokat hozhatnak. Ők azok, akik elmennek szavazni, ők azok, akik a választási kampány során befolyásolhatók, s nagyon gyakran ők azok, akik ha kiábrándulnak a kormányból, dacból az ellenzékre szavaznak. Politikai tevékenységük gyakran a választásokon való részvételre szorítkozik. Ma már elmondhatjuk, hogy összeurópai vonatkozásban az optimisták csoportja 50-60 százalék.

A másik csoportot nevezhetjük pesszimistáknak. Ennek tagjai nem vesznek részt a választásokon, nem „politizálnak” és ha nagyon elégedetlenek, a pokolba kívánnak minden politikust. Indokaik nagyon reálisak és szinte cáfolhatatlanok. Hosszú évek során mindig azt tapasztalták, hogy a jelenlegi európai választási rendszerben a választások soha nem hoztak a dolgozó emberek számára lényeges javulást. Nem szavaznak, mert tapasztalatból tudják, hogy a pártok ígéretei és programjai nem többek, mint politikai reklámszövegek, amit éppen úgy nem kell komolyan venni, mint az üzleti reklámot. A politikai reklámok szinte mindig egy régi, II. világháború előtti üzleti reklám modellje szerint épülnek fel, amely emlékezetem szerint így szólt: „ Puck a márka, Puck vezet,

Pucknál jobb, csak Puck lehet.”

Még jó is, ha erre a modellre épülnek, mert a Puck cég ebben a reklámban csak magát dicsérte, nem szidta, nem pocskondiázta a konkurens áruit, nem mondta el azokat hitvány hamisítványoknak, nem mondta, hogy a konkurens cégek vezetői semmihez sem értenek, különben is lopnak, csalnak, hazudnak. Tehát a pesszimista választók a saját tapasztalataikra építenek, hiszen azt tapasztalták választásról választásra, hogy számukra kedvező változás szinte soha nem történt, hogy a politikai vezérek a választás utáni napokban minden ígéretüket elfelejtették.

Ugyanakkor van egy harmadik csoport is. Hajba cikkének hatalmas érdeme, hogy erre irányította a figyelmet. Ez a csoport bezzeg nagyon aktív, sokszor nagyon agresszív is, mert számukra a választások bizony hozhatnak változásokat, sokszor a választásoktól függ további sorsuk. Hajba ezt a csoportot „holdudvarnak' nevezi. Pontosabb lenne a vezető politikai pártok köré tömörült újgazdagok csoportjának

nevezni őket. Hajba pontos adatokat közöl arról, hogy a FIDESZ köré tömörült „holdudvar” már eddig is mit nyert. „… Az összesen 1014,82 milliárd, azaz több mint egybillió forintnyi önkormányzati pénzből 737 milliárd elosztására gyakorolhat meghatározó befolyást a jobboldal.” Hát erről van szó! Tehát szavazatainkkal azt döntjük el, hogy az újgazdagok melyik csoportja jut nagyobb jövedelemhez.

Ám az önkormányzati pénzeken túl vannak olyan pénzek is, melyek elosztásáról a kormány dönt, s ez sem elhanyagolható. Különösen most nem, amikor világválság van s nap, mint nap mennek tönkre vállalkozások Magyarországon s szerte Európában. Ilyenkor minden nap számít, tehát menjen a kormány a pokolba, és legyen új választás azonnal, mert ki tudhatja, hogy holnapután nem mi megyünk-e tönkre. Hát ezrért követelnek naponta új választást. De mit tegyen ilyen helyzetben egy dolgozó ember, akinek így is, úgy is rosszabb lesz?

Erről szól majd következő eszmefuttatásunk.

Elmélkedő Demokritosz

Mit tegyen a dolgozó ember az olyan választásokon, amelyeknek nyertese így is, úgy is az új gazdagok valamelyik csoportj Elmélked? Demokritosz Amikor a folytatást ígértem, nem is láttam, teljes egészében, hogy milyen nagy fába vágtam a fejszémet. Mindent elmondani nem lehet két-három cikkben, ezért majd egy egész cikksorozat kereskedik ki.

Elmélkedő Demokritosz

Mit tegyen a dolgozó ember az olyan választásokon, amelyeknek nyertese így is, úgy is az új gazdagok valamelyik csoportja lesz

( Hajba Ferenc cikkéhez írt széljegyzetek folytatása )

Amikor a folytatást ígértem, nem is láttam, teljes egészében, hogy milyen nagy fába vágtam a fejszémet. Mindent elmondani nem lehet két-három cikkben, ezért majd egy egész cikksorozat kereskedik ki.

Kiindulópontként néhány gondolatatot szeretnék előre bocsátani: 1/ ne felejtsük el, hogy többpártrendszer van. A sajtó, a rádió, a Tv. És általában a politikai propaganda úgy tesz, mintha csak két párt lenne, vagy legfeljebb három. Nem igaz, hogy ha valaki kiábrándult az egyik ún. „nagy pártból”, csak két dolgot tehet. Vagy nem megy el szavazni, vagy a legnagyobb rivális pártra szavaz. Ha a többi pártról homályos ismereteink vannak, keressük fel őket és keresztkérdések sorozatával próbáljuk kideríteni tényleges céljaikat, megérteni, hogy programjuk reális-e vagy csak azt mondják, amit hallani szeretnénk. Próbáljuk elemezni, hogy különböző ígéreteik nem zárják-e ki egymást. 2/ az ún. parlamenti küszöb, és a pártok támogatásának az az elve, hogy az előző választások eredménye alapján a nagyobb pártok több lehetőséget kapnak a kampányban, de már előtte is. Az, hogy az állami tömegtájékoztatásban többször szólalhatnak meg azt a célt szolgálja, hogy a burzsuázia által kedvelt pártok bebetonozhassák magukat, s hogy a dolgozók érdekeit képviselő pártok örökre kívül maradjanak a parlamenten. Minden pártnak, amelyik elismeri az alkotmányt egyenlő lehetőséget kellene biztosítani. Ha erre azt válaszolnák, hogy így nehezen kormányozható az ország, arra nyugodtan mondhatjuk, hogy no és. Hol van előírva, hogy egy országot könnyen kell kormányozni ? Tessék többet dolgozni és gondolkodni, megoldani a nehéz feladatokat. A mai tényleges politikai gyakorlat szerint, ha egy párt, vagy egy koalíció megszerezte a parlamenti többséget, akkor a képviselőknek tényleg könnyű dolga van, csak a megfelelő időben a frakcióvezető utasítása szerint kell a gombot megnyomniuk. Nem véletlen, hogy a viták jelentős része üres padok előtt hangzik el. 3/ Lehetetlen helyzet, hogy a rendszerváltás óta normális párbeszéd nem folyt a parlamentben. A mindenkori kormánypárt mindig leszavazza az ellenzék javaslatait , az ellenzék pedig mindig támadja a kormány összes intézkedését. Ennek csak egy reális magyarázata lehet: a két csoport között nagyon nagy érdekellentét húzódhat meg, ezért veti el az ellenzék a kormány összes intézkedését, a kormány pedig az ellenzék javaslatait. Mi beavatatlan kívülállók az ellentétek tényleges okaiba nem láthatunk bele. Ilyen tapasztalat után teljesen érthető, hogy egy nagyon jó barátom azt újságolta nekem, hogy nagyon szép álma volt. Azt álmodta, hogy egyetlen parlamenti párt sem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt. Ha ez túlzás is lenne, vegyük figyelembe, hogy álom volt. De tényleg szép álom.

4/ E fent vázolt helyzetnek, csak az vethetne véget, ha a „jobb” és a „bal” oldalon egyformán új pártoknak adnánk át a vezető szerepet. Ezt csak mi választók tehetjük meg. Ez a kérdés azonban további részletezést követel. Például azt is meg kell kérdőjelezni, hogy van-e egyáltalán baloldal a parlamentben. Persze minden relatív, de erről majd a következő cikkben elmélkedünk. Egyet azonban már most meg kell állapítanunk: a saját munkájukból élő dolgozóknak a parlamentben nincs tényleges képviselete. Ezért a tényért maguk a dolgozók is felelősek. Miért nem szavaztak soha tömegesen olyan pártokra, melyek nyíltan elvállalták , hogy készek csak az ő érdekeiket képviselni. Miért hagyták magukat a polgári ideológusoktól befolyásolni? Tudniuk kellene, hogy saját érdekeikért maguknak kell küzdeniük. Ha a meglevő pártokkal elégedetlenek, miért nem hoztak létre új, munkás tömegpártot. Ilyen párt már volt a magyar történelemben több is. Szándékosan a távoli múltból hozok példát, hogy ne okozzak felesleges vitákat. Ilyen párt volt 1914 előtt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, amely tömörítette a munkásság jelentős részét s sikeresen védte a dolgozók érdekeit. Itt azonban szomorúan meg kell jegyezni, hogy a mai szociáldemokrata pártok még a régi, - akár az l948-as Szociáldemokrata Párt árnyékának sem tekinthetők. Ennek ellenére lehetne még pozitív szerepük a mai körülmények között.

A következő részt innen folytatjuk.

A mauthauseni antifasiszta találkozóról Dr. Sz. A. A mauthauseni antifasiszta találkozóról szóló beszámoló

A Mauthauseni antifasiszta találkozóról

Mauthausen az első koncentrációs tábor, amit a nácik Németország területén kívül nyitottak meg. A fasiszták 1938 márciusában elfoglalták Ausztriát, s 38 augusztusában nyitották meg a Linztől l5 km –re fekvő tábort. A hely kiválasztásában az volt a döntő szempont, hogy e környéken kőbányák találhatók, s a Linz környékén – Braunau am Innben – született Hitler, aki e városban járt iskolába, számtalan tervet dédelgetett Linz naggyá tételére az itt fejtett kőből és rabszolgamunkából. Hitler terve az volt, hogy Linzet a birodalom kulturális fővárosává teszi, operát tervezett, s múzeumot a rabolt műkincsek bemutatására. A leendő Linz építészeti tervei, illetve makettje készen voltak, - állítólag az öngyilkossága előtti napokban ezeket nézegette, gondolom nosztalgiával, mert ide vonult volna vissza öregségére. A Hitler féle tervekből a Duna parti részen két egymással párhuzamos és szimmetrikus, meglehetősen monumentális épület valósult meg és a Niebelung híd. A rablott kincs nagy része ma is linzi múzeumban van, - az osztrákok nem nagyon keresték a tulajdonosokat, annál is kevésbé, mert saját érdemüknek tulajdonítják, hogy a műkincsek megmenekültek. Hitler ugyanis az utolsó napokban utasítást adott felrobbantásukra.

A tábor parancsnoka Franz Zieris volt 39-től 45-ig, - 39 előtt más koncentrációs táborokban tanulta a mesterséget. A tábor rabjai nagyrészt politikai foglyok voltak. A foglyok nemzetiség szerinti megoszlására nem találtam számszerű adatot, de tudom, hogy 7-l0.000 spanyol köztársasági harcos halt meg Mauthausenben, az olasz foglyok száma a volt foglyok szövetségének nyilvántartása szerint 8.000. Ismeretlen a szovjet fogoly katonák s minden más nemzetiségű rabok száma is, illetve az is, hogy egyáltalán hány foglya volt a tábornak. A szovjet hadifoglyok ezreit eleve nem regisztrálták, őket kivégezni hozták ide, melynek egyik módja az volt, hogy hagyták őket éhen halni. Angol, amerikai fogoly katonákat is – a nemzetközi jog ellenére – megöltek, erről emléktábla szól a krematórium közelében, arról tudósítva, hogy szovjet és román táborlakók hamvaikat a hallálal dacolva is megőrizték. A tábor nyilvántartását a németek a felszabadítás előtti napokban kezdték megsemmisíteni, ami maradt abból tudható, hogy francia, belga, holland, osztrák, görög, albán, lengyel, spanyol, olasz, szovjet, német, magyar , szlovák, szlovén , horvát, stb. foglyok mellett kinai, svájci és török is rab is volt. A becsült szám legalább 200.000, ( találkoztam 350.000-es adattal is ) ebből 150.000-re teszik a meggyilkoltakat.

A politikai foglyoknak volt egy másik, prominens rétege is: Magyarország német megszállása után ide szállították a Horthy köreihez közelálló politikusokat – egy darabig magát ifj. Horthy Miklóst is, - gazdag zsidó iparbárókat, Mónus Illés szociáldemokrata vezetőt stb. Zsidó foglyok viszonylag kevesen voltak, azok is inkább a nagyszámú altáborokban. Eredetileg 3-4000 magyar zsidót szállítottak ide Pécs és Szekszárd környékéről 44 áprilisában, - majd Auschwitz kiürítésekor (l945. január 27.-én szabadult fel, előtte a németek a még járóképes rabokat, kit gyalog, kit hetekig úton levő vonaton, evakuálták ) még 20.000 körüli magyar zsidó került ide. A 45 telén idekerült magyar zsidók például legalább hetekig laktak a főtábor területén levő III. számú táborban sátrakban, melyekben annyi hely nem volt, hogy lefeküdhettek volna. A kb. 25.000 zsidóból 10.000 halt meg.

A főtábor az erődítmény jellegű Mauthausen, amit 38-ban a dachaui táborból német és később idehurcolt osztrák rabok kezdtek építeni . 42 körül – a hadiipari konjuktúra következtében 49 ( más forrás szerint 60 ) altábort létesítettek. Ezekből Gusen volt a leghírhedetebb ( Gusen I.-II-III.) Itt nagyobb volt a halálozási arány, mint a főtáborban, maguk a foglyok a poklok poklának nevezték. A főtáborban 1942-ben építettek gázkamrát, először – ahogy ez más táborokban is szokásos volt - szovjet foglyokon próbálták ki. A gyilkolás „ mauthausenibb” formája azonban az „ejtőernyős” volt. Mauthausen kőbányájából a táborba 186 „halállépcső” vezet fel, amit a rabok l5- 30 kg-os kőtömböket cipelve tettek meg, miközben az örök ütötték-verték őket. Aki nem volt elég fürge azt az őrök egyszerűen lelökték, vagy ugrásra kényszerítették a 31 méteres szakadékba, - ők az ejtőernyősök. Az őrök a „szökés közben lelőttekért”- így adminisztrálták az ejtőernyőzést 3 napi szabadságot kaptak.

A tábort 1945 május 5. -én az amerikai hadsereg szabadította fel. 1945 márciusában a főtáborban 20.000, az altáborokban 62.000 ember volt, köztük 1700 nő. A tábor felszabadításakor elég sok fénykép készült, ezeket mutatta be 2 éve a Páva utcai múzeum, azokkal a még érdekesebb fotókkal együtt, melyeket egy „ vörös spanyol” ( köztársasági) a tábor működése alatt készített. ( A fogoly a németek megbízásából készített fotókat, - de megbízás nélkül, élete kockázatásával rejtegette a negatívokat. Szégyellem, hogy elfelejtettem a nevét.) A tábor kevés, név szerint ismert foglya közül Karbisevet említem, (a többi nevét nem ismerjük, az Interneten nem található ) aki magas rangú cári tiszt volt, szovjet ezredesként került fogságba, s katonai titkok elárulására akarták – kínzással rávenni. Karbisevet a mauthauseni szobor jégtömbbe fagyva ábrázolja, mert a fasiszták addig locsolták télen hideg vízzel, amíg meg nem fagyott, de nem lett áruló.

A tábor ma: megmaradt az erődítmény jelleg, a kőbányához vezető halállépcsők, a tábor bejáratán kívül a foglyok megtévesztésére kiépített beton úszómedence, a krematórium, a

gázkamra, a kivégző udvar. A barakkokat lebontották, egy félig-meddig rekonstruált (üres ) barakk áll csak . A táborban ma a különböző nemzetek emlékművei találhatók. (A magyaroké a legszebbek egyike, a görög kommunista Makrisz Agamennon-nak az a szobra, melynek – 2 alak kivételével azonos - másolata a pesti Dunaparton áll. ) Nincs emlékműve például a görögöknek, a különböző olyan nemzeteknek, melyek az utóbbi 20 évben váltak szét, van viszont – az akkor még nem létező– Izraelnek.

A tábor felszabadításának napját követő legközelebbi vasárnapon – az idén május 10.-énévtizedek óta, közös, hivatalos – katonai tiszteletadással járó – és civil antifasiszta megemlékezéseket tartanak. A kezdet idejét nem tudom kideríteni, de egy idős, járni alig tudó katalántól tudom, hogy ő l984 óta jár oda minden évben, köztársasági harcos édesapjára emlékezve, s jár majd mindaddig, amíg teheti. Magyarok tudomásom szerint hetedszer voltak.

A találkozók hagyománya szerint először minden delegáció a saját nemzeti emlékművét látogatja és koszorúzza meg, majd ugyanezt teszi az összes többi ország emlékhelyével is. Ezt követi a nemzetek felvonulása. Az idén 42 országból 7200 ember volt ott- beleértve az osztrák köztársasági elnököt és parlamenti elnököt is. A hivatalos delegációkat nagykövetek, katonai attasék és egyéb állami küldöttek képviselték, ezt követték a számomra fontosabb, önkéntesek,- az antifasiszták. A delegációk a német abc betűrendje szerint vonulnak, koszorút helyeznek el a felvonulási tér végén levő szobornál. Ezek a koszorúk már nem saját halottaiknak és túlélőiknek, nem is az elkülönült nemzetek volt foglyainak szólnak, hanem a fasizmus minden áldozatának emlékére, - a fasizmus ellen.

Tavaly is, idén is a legnagyobb delegáció az olasz volt, legalább 2000-en vonultak, a lakóhelyük zászlai alatt,- úgy tűnt, mintha minden falut képviselne valaki. Az olaszok többsége fiatal volt, 15 éves kortól felfelé. Más nemzeteknél is sok volt a fiatal, például a németeknél, osztrákoknál, az izraeli csoport pedig szinte csak belőlük állt. A spanyol királyság is elküldte a maga hivatalos képviselőit, de a civil tagok az egykori köztársaság zászlóját hozták és jelvényükön annak színeit viselték. Voltak olyan delegációk is, amelyek állampolgáraik révén nem voltak érdekeltek a múltban – őket a „ soha többé” hozta oda. ( Tavalyról Indiára emlékszem, idén Venezuela, mindkét évben Kuba, Chile, a kurd és a török kommunista párt,) s nyilván olyanok is, akikre nem emlékszem.

Az állami delegációk nyíltan demonstrálják, hogy elítélik a múltbeli fasizmust, s többségük nem tűri pl. a holokauszttagadást vagy a demonstrációk megzavarását. Magam tanuja nem voltam, de itthoniak elbeszéléséből tudom, hogy mialatt mi bent a táborban a hallálépcsőt jártuk, emlékműveket látogattunk, új ( vagy régi? ) fasiszták akarták megzavarni a megemlékezést, amit az osztrákok még a táboron kívül felszámoltak. Szerencsére a beszámoló olyan műfaj, amely tűri, sőt magában foglalja a szubjektivitást.

Érzésem szerint az a találkozó lényege, hogy az ide jövők, - különösen a civilek közösek abban, hogy nem feledik a múltat, s – remélhetőleg- ellenállnak az újfasiszta törekvéseknek. Valójában arról kellene írnom, hogy milyen érzés több ezer hasonlóan érző ember között lenni, hogy milyen bajtársias viszony alakult ki – nem a delegációk, de az egyes tagok között, - de a légkör érzékeltetésére nem vagyok képes. A kommunikációnak csak nyelvi akadályai voltak, - ha voltak – de mindenki mindenkire mosolygott, akit meg tudtunk szólítani szívesen beszélt. A magyarok legalább fele nyelvtudás nélkül is elkérte – és megkapta – a több nyugati delegáció által viselt, a valahai tábori csíkos egyenruhára emlékeztető csíkos anyagból készített háromszögletű kendőt, melyben az ugyancsak egykori tábori „divat” szerinti színes háromszög jelezte viselője büntetésének okát ( piros háromszög: kommunista, zöld háromszög köztörvényes, rózsaszín homoszexuális stb.) és az ebbe írt betű a származási országot. ( P, mint lengyel, It, mint olasz, S, mint spanyol, U, mint magyar s így tovább. ) A most viselt kendők eggyel kevesebb információt hordoznak, - csak az országot tüntetik fel. Az olaszok voltak a legadakozóbbak, így a magyarok többnyire olasz származásról tanúskodó kendőkhöz jutottak, de egyikünkre kérés nélkül kötötte saját kendőjét egy spanyol.

Végül egy még szubjektívebb érzésről: a helyszínen lét, a kevéssé, de valamennyire mégiscsak eredeti helyszín, a tábori irodalom ismerete, az akármennyi empátia sem tesz képessé az átélésre. Ez volt a németek reménysége is: ha tudjuk is, felfoghatatlan amit emberek tettek emberekkel. E helyeket csak az emlékezők tisztelete és az utódok aktív ellenállása képes újra humanizálni.

Object 1

Ez a dal a Bogermori Koncentrációs táborban született a náci Németországban. Ide hurcolták a kommunistákat, szocialistákat és más csoportokat akiket a Hitleristák veszélyesnek tartottak. Ének: Paul Robeson

A hajdani kőbánya mai képe

A tábor felszabadulása. A transparensen Spanyol ellenállók üdvözlik a felszabadítókat.

Tartalékok GY.L. Két tüntető beszélget

Tartalékok ( Két tüntető beszélget ) - Ma mért tüntetünk, komám? • Hát hogy mondjon le… • De hát lemondott, nem? • Lehet. Kicsoda? • Akinek hetekig ordítottuk, ne izélj. • Lemondott? • Le. • Biztos akadt helyébe más. • Akadt, bár köllött kapacitálni. • Hát akkor az mondjon le! • Ezért tüntetünk ma? • Ezért. • Nem a szent korona tanért, hogy az alkotmányizé cikkelyezze?

Aki akar, azért is kiabálhat. Én inkább a munkaszerződésemért kiabálnék, tudod, hogy jelentsenek be! Eszedbe ne jusson! Miért ne? A nyugdíjalapomnál számítana… Köll ez a kis pénz a kereplésért? Hogyne kéne. Hát, ha bejelentene a gazdád, kevesebb jutna az ellátmányunkra. Ja, amit itt osztanak… Költségtérítés, bár lehetne több is. Tüntessünk azért, hogy adjanak többet! Elment az eszed? Az hátrány ilyenkor? Vedd a kereplődet, a Józsi indulást vezényelt. Megyek már. Hova is?

• • • • • • • • • • • • • • Gy . L.

Hangos gondolkodás a jelenkori kapitalizmusról Bedő János A globalizált tőke és a nemzetállamok viszonyáról



Hangos gondolkodás a jelenkori kapitalizmusról

Marx és Engels a kapitalista társadalmi rendszert vizsgálva leírták a klasszikus kapitalizmus működési szabályait. A társadalmi rendszerek fejlődésének törvénye szerint a kapitalizmus is tovább fejlődött. A fejlődéssel együtt a tőkés rendszer működésének alapvető szabályai továbbra is érvényben vannak, csak a megnyilvánulásai lettek differenciáltabbak, a társadalom minden részére kiterjedően érvényesek, s válnak nemzetközivé. Ezt a fejlődési szakaszt nevezi a marxizmus állammonopolista kapitalizmusnak. Ebben a fejlődési periódusban már az államélet minden részére kiterjeszti a befolyását. Meghagyja ugyan az állam alapvető funkcióit, de már elkezdi azok bekebelezését Az államkapitalizmus időszakában, ha egy vállalat modernizálása túlságosan sok tőkét emésztene fel, akkor ezt a tőke nem hajlandó rááldozni a kíméletlen konkurenciaharcra hivatkozva. Ilyen esetekben az állam saját kézbe veszi, vagyis államosítja, s a saját forrásait felhasználva modernizálja. A modernizálás után azonban azonnal privatizálja vagyis visszaadja magánkézbe. A volt szocialista rendszerek összeomlása után újabb fejlődési szakaszon megy át a kapitalista társadalmi rendszer. Ezt nevezik globális kapitalizmusnak A tőke nemzetközivé válása felgyorsul, s az egész bolygóra kiterjed. Ez azonban nem azt

jelenti, hogy a nemzeti tőkék többsége jelentős szerepet kap. Némely multinacionális vállalat költségvetése nagyobb a legtöbb ország költségvetésénél. Ráadásul a tőkének most már nem kell a volt szocialista országok népjóléti intézkedéseinek hasonló mértékét fenntartani. Tovább nem áldoz rá! (Ez a korábbiakban is csak a legfejlettebb 25 országban sikerült.) Ennek egyenes arányú következménye, hogy a tőke mindenütt építi le a korábbi népjóléti rendszereket. A hajdani szocialista országokban a rendszerváltásokkal ez viszonylag gyors folyamat volt. (Nálunk éppen a „végjátékának” vagyunk a szenvedő alanyai, s ez a tendencia független az MSZP-től vagy a FIDESZ-től.) A nyugat-európai tőkésállamokban, ahol folyamatos a munkásmozgalom, s harcban kipróbáltak a vezetői - ez a folyamat most van tetőfokán, hivatkozva az általános válságra, bár a kettőnek egymáshoz semmi köze sincs. A kapitalizmus általános válsága a tőkésrendszer működési törvényeiből adódnak, s függetlenek bármely ország szociális vívmányától. Az állam szerepe a tőke arroganciájának növekedésével egyre csökken. A multinacionális vállalatok ugyanis tőkeerejüknél fogva nagyobb befolyással bírnak egy-egy állam életére, mint annak saját államapparátusa. Ezzel egy időben folyik azoknak az állami tevékenységeknek a magánosítása, melyek haszonnal járnak. Az államnál jóformán csak a veszteséges tevékenységek maradnak. Az adókat sem lehet a végtelenségig emelni, mert a társadalom tagjainak anyagi teherbíró képessége sem bírja el, s ez társadalmi feszültségekhez vezet, de a tőkésvállalatok sem hajlandók magasabb adóra. Félreértés ne essék, ez a folyamat nem az állam elhalásának folyamata! Véleményem szerint azonban érdemes a bővebb tanulmányozásra.

Szili Leó

Politikai replikák - 2. replika Elmélkedő Démokritosz A Fidesz választási győzelmének értékét kérdőjelezi meg a szerző

Elmélkedő Demokritosz

Politikai replikák 2. replika

Az ország tele van a Fidesz választás utáni óriásplakátjával . Ezen a Fidesz megköszöni

választóinak a támogatást,és ez az udvariassági szabályok szerint így is van rendjén. Annál is inkább, mert ezt a pártot nem éppen az udvariasság jellemzi. Ennek ellenére ez a plakát minket kritikára késztetett. Magyarország teljesen narancs színűre festett térképe mellett ott áll diadalmasan, hogy 56,36%. Ezzel ez a plakát azt sugalmazza, hogy az ország 56,36%-a áll a Fidesz mellett, mintha az összes választásra jogosult állampolgár elment volna szavazni és ezek mind a Fidesz hívei lennének. Csakhogy a valóságban nem így állnak a dolgok. A választók 65 százaléka el sem ment szavazni, ezzel pedig az összes politikai párt értésére adta, hogy egyiket sem tartja méltónak arra, hogy szavazatával támogassa. A Fideszt sem. Aki ezt nem tudja, az nem ismeri az ország hangulatát, pedig ezt a hangulatot, mint tényt, minden „politikacsinálónak” figyelembe kell vennie, ha a valóság talaján akar állni. Az az 56,36% a szavazásra jogosultak 35 százalékának az 53,36 százaléka, azaz mindössze 19,72%. Ennyi szavazó támogatásával lehet az országot irányítani, a nevében beszélni a mai törvények szerint, mintha az ország többsége tényleg támogatná. Ez nemcsak Magyarországon van így. A jelenlegi brit kormány is a szavazatok 20 százalékával irányítja az országot. Ez pedig - ha akarjuk, ha nem - felveti azt a kérdést, hogy a mai politikai rendszer mennyire demokratikus, és végső fokon nevezhető-e demokráciának.

EU – VÁLASZTÁS ÉS A BALOLDAL MET tudósítója Tudósítás a MET Fáklya klub 2009. június 16-i vitadélutánjáról A FÁKLYA újság 2009. Juniusi számából átvéve.

EU – VÁLASZTÁS ÉS A BALOLDAL

Wiener György MSZP országgyűlési képviselőjének sokrétű bevezető előadása és a kérdésekre, véleményekre adott válaszai az egyik legérdekesebb klubnapot eredményezték, és felkeltették a hallgatóság érdeklődését, aktivitását. Előadását nemzetközi kitekintéssel kezdve felhívta a figyelmet a jobboldal európai előretörésére, amelyre számítani lehetett a válság kedvezőtlen hatása miatt, de nem ennyire széles körűen és a baloldal hátrányára. Ezután ennek okait elemezte. A nacionalizmus a terjedés alaptényezője. Kiemelte hazánkon kívül Szlovákia Szocialista Pártjának nacionalizmusát, Románia történelmi nacionalizmusát, Görögország pánhellén nacionalizmusát (görög+ciprusi a` török ellenesség). Megemlítette a növekvő jobboldali hatást az osztrákoknál, németeknél, franciáknál, olaszoknál, spanyoloknál (az Unió vezető államai), valamint Lengyelországnál. Az okok közt felsorolta, hogy a válságban a kapitalizmus nem kérdőjeleződött meg, így a válság nem a baloldalnak kedvezett. A társadalom nem hitt a kapitalizmus megbuktathatóságában, ezért a jobboldal felé fordult. Jelentős tömegek számára nem tűnik veszélyesnek a jobboldali

eszme.. (Atudósító megjegyzése:A marxista tapasztalat az 1929-33-as válság alapján az volt, hogy a válság nem erősíti, hanem meggyengíti a munkásmozgalmat.) Ausztriában és Olaszhonban a szélsőjobb győzött, hazánkban pedig rehabilitálták a fasiszta eszméket. Hirdették, hogy nincs szükség a szociáldemokrata politikára, mert ők is liberális politikát követnek. (Pl. a francia szocialisták és az MSZP is.) 1991 óta a burzsoázia jobban tudja képviselni a kapitalizmust (tőkések a kormányokban). A nyugat-európai országokban csökkent a nagy múltú kommunista pártok befolyása, pl. egyetlen olasz kommunista sem került be az EU-ba. Visszaszorult a CDU és az angol szociáldemokrata Munkáspárt is. A hazai helyzetről A Fidesz 56%-os eredményt ért el, de a várakozásokhoz képest az utolsó napokban visszaszorult. Az MSZPaz addigi legrosszabb 28 %-os eredményét a 17 %-os eredményével alulmúlta, mivel folyamatosan gyengült a párton belüli küzdelmek és a válság miatti megszorítások következtében. AJobbik 3%-ról 14%-ra növelte eredményét, mely földrajzi területi megoszlás alapján a nyilasok 1939-es területi megoszlására hasonlít. (Ősök és utódok?!) A Jobbik a fővárosi proletár kerületekben tarolt. Vidéken az MSZP-t egyes helyeken a Jobbik előzte, máshol (városokban) a Fidesz. A Jobbik szavazatainak 1/3-a az MSZP bázisából jött, de vett el szavazatokat a Fidesztől is. Észak-Magyarországon a cigányok elleni fellépés segítette a szélsőjobbot. Az első választók is a Jobbikot támogatták. A MIÉP ott volt erős, ahol a Jobbik gyenge, de a Jobbik a budapesti gazdag kerületekben is kevesebb szavazatot kapott, mint a MIÉP. Az MCF-Romák kívül állnak az EU társadalmi rendszeréből. Még nem szervezettek, de szervezhetők. Politikai arculatok Az utolsó ötven évben a politikai értelmiség gondolkodását lassú jobbratolódás jellemezte: az 1960-as években az elméleti vitákat folytatták, az 1970-es években a szociológia támadta a szocializmus rétegpolitikáját, az 1980-as években a liberális gazdaságpolitika propagálása folyt, az 1990-es években a konzervatív nézetek terjedtek el jobban, a 2000-es években a fasiszta ideológia árasztja el az országot. Az egyetemeken tanulók 25-30%-a cigány-, zsidó-, kommunista-, idegen-, liberális ellenes, az irredentizmus támogatója. A társadalom jelentős rétegeire nincs hatással a fasiszta veszélyre való hivatkozás. A Jobbikot 64% nem tartja szélsőségesnek, nem tartják magukra veszélyesnek őket. 1990 után a felvilágosítás nem eredményes. A Jobbik a Horthy-korszak Magyar Élet Pártjára hasonlít. Még nem nyilasok, de a nácikkal rokonszenveznek. Az MSZP kapcsolata a nép-nemzeti- ekkel és a keresztény-demokratákkal megszűnt. Az MSZP akarja a magyar kapitalizmust egyedül képviselni. Az SZDSZ nem tudja egyszerre a konzervatív-liberális párt és a demokrata-liberális párt szerepét betölteni. Az MDF elhitette, hogy ők az igazi konzervatív párt megtestesítői. AThürmer-féle Munkáspárt nem képes baloldali tömegpárt lenni. Az MSZP-től balra állókat nem tudja megnyerni. A demagóg populista mozgalmakhoz közeledik. Az MSZPválasztási vereségének okai Nincsenek széles baloldali tömegek Magyarországon; rendszerváltáskor az MSZMP tagságát nyerik meg, akik az ígéretek alapján kapcsolódtak az MSZP-hez. Az egészségügyi törvény eltörlésekor nőtt a támogatásuk. A reform indításánál, a forint elleni külső támadáskor a kormány mozgástere szűkült.Az EU azonnali reformokat követelt. Őszöd és a megszorítások rohama ismét csökkentette a támogatók számát. Az EU újabb megszorító követelésére a magyar tőke nyíltan fellép:

Reform Szövetség, SZDSZ, MDP, a párton belüliek, az EU hitelminősítők. Simor András a romániai életszínvonalra-sűlylyedéssel fenyeget. A frakció és a párt kezét megkötözték. A következmények:: részleges fasiszta előretörés a liberalizmus megszüntetéséhez vezet; a baloldal meggyengül és marginális helyzetűvé válik; a Fidesz háromnegyedes győzelemre törekszik, számonkéréssel fenyegetőzik ; tőlük szociális megszorítások várhatók szociális támogatás nélkül; a FIDESZ nem tud eleget tenni a Jobbik követelményeinek: pl. földvédelem, a cigányok elleni drasztikus fellépések, kommunisták és szociáldemokraták börtönbe csukása; ha csak a baloldal nem tér magához, a jelenlegi fejlemények szerint egy kérdés marad: a Jobbik 2012-ben vagy 2014-ben kerül-e hatalomra. Ajobboldali előretörés következményei lehetnek az Európai Unióra nézve: az EU lemarad az Egyesült Államokkal folyó versenyben; a lisszaboni stratégia megbukhat; a jobboldali győzelmet nem tudják megakadályozni; az EU gazdasági húzóereje, Németország meggyengül. Várható: Amultik nem hajlandók szociális támgatást nyújtani, a jóléti rendszer felbomlik, korai kapitalizmus kizsákmányolási formáinak visszaállítására törekednek; korlátozott helyzetbe kerülnek az EU szegény országai; csak egy egységes adórendszer szüntethetné meg, hogy a volt szocialista országok egymás közti aláajánlási versengését megszüntessék; az EU egyre kevésbé lesz jelentős a globális világban az USA, Kína, India mellett.

Kérdések, hozzászólások, válaszok

Németországban a baloldal és a Német Szociáldemokrata Párt szövetséget kötött. Nálunk miért nem lehet? Az MSZP-n belüli vetélkedés a vezetésért, leköti a párt figyelmét. Az MSZP azt hitte, hogy a rendszerváltók majd együtt fognak működni. Az arisztokrácia elismerte vezetőnek Orbánt: ilyen még nem volt a magyar történelemben. A baloldal a kapitalizmus ellen érdemben csak nemzetközi összefogással tud fellépni. A politikai hazugságokat az 1989 után szocializálódók elhiszik, és magukénak vallják, nem támogatják a baloldalt. A tőkét a Jobbik nacionalista jelszavai kedveltté teszik nálunk Hogyan lesz Orbán Viktor elfogadott az Európai Unióban? - A tőke követelni fogja tőle, hogy regulázza meg a Jobbikot. Orbán Viktor elfogadja a követelést, de sok baja lesz velük, mert már van egy listája a Jobbiknak a baloldaliak elleni fellépésre, amelyet valószínűleg tovább bővítenek.

Miért gyenge a munkásmozgalom?

- A baloldalnak elölről kell kezdenie a munkásmozgalom és a szakszervezetek szervezését. Csak az MSZOSZ tart a baloldallal. A szakszervezetek többsége a Fideszt támogatja. Csak politikai sztrájkok vannak, esetenként gazdasági köntösben. Ma csak a Magyarországi Munkáspárt 2006 tudna munkásmozgalmat létrehozni. Németországban és Csehországban van igazi munkásmozgalom. Nálunk a jobboldal az uralkodó, mint korábban a Horthy-rendszerben. Magyarországon a rendszerválasztást megelőző időkben a többpártrendszerű választásokon mindig a jobboldal szerzett több szavazatot. A rendszerváltó politikusok nem tudnak (nem is nagyon akarnak) munkásmozgalmat szervezni. Új erők kellenek.

Gyurcsány 2006-ban még maga mellé tudta állítani a fiatalokat, de az új helyzetben ez megszűnt. Ma az MSZP-tag nem tudja pártja merre tart, nem tájékoztatják erről. Gyurcsány nem tudta az ellentéteket kompromisszummá szelídíteni: amikor be akarta venni politikai ellenfeleit a vezetésbe, azok féltek, hogyha belépnek, amikor akarja, kiteheti őket. Ez politikai ellentét volt. Ma már a fiatalok a pártban generációs cserét akarnak.

Afunkcionáriusok és a tagság egy része a liberalizmusban hisz: amennyiben a kádárizmus rossz volt, akkor ez az „új”,.ami most van, a jó. Két vélemény van: reformok kellenek, de nincsenek; elkergettük Bokrost és hatalmas a gazdasági visszaesés, a szegénység, egyenlőtlenség, a fasizmus előretörése lett a következmény.

Az MSZP-ben kevesek ismerik a munkásmozgalom történetét, a marxi elméletet. Így mit akarnak elérni? +Az MSZP-t az állampártiakhoz sorolják a szociáldemokratákkal együtt. A Magyar Szociáldemokrata Párt ma nem alternatíva. Nem valószínű, hogy az MSZP baloldali és szociáldemokrata vonalra szakad. Baloldali párttá az MSZP nem lehet, mert a baloldali része is a kapitalizmust támogatja: a versenyt helyesli. A vezetés nem politizál a tagsággal. Köszönjük Wiener Györgynek a színvonalas tájékoztatást, a kitűnő elemzéseket.

A Kubai Újságírók Szövetsége (UPEC) felhívása Kubai Újságírók Szövetség

A Kubai Újságírók Szövetsége (UPEC) felhívása A világ becsületes újságíróinak

Ahogy ezt az Egyesült Államok jelenlegi kormánya kérte, az ország Legfelsőbb Bírósága elutasította a kérelmet, amit a védelmet ellátó csapat nyújtott be az öt kubai antiterrorista ügyének felülvizsgálata érdekében.

A bírósági eljárás önkényes elemein túl, a döntés mély megvetést tanúsít a kubai emberek érzelmei iránt, akik, jó okkal, úgy gondolnak az Ötökre, mint önfeláldozó és hősies fiaikra, akik megvédték őket a terrorcselekményektől.

Eme döntéssel, amit válaszként adott az igazság világméretű követelésére, az Egyesült Államok kormánya világossá tette, hogy azoknak a Miami hozzácsatolás-párti enklávéban élő Kuba-ellenes szélsőjobboldali csoportok érdekeinek akar kedvezni, akik fél évszázada erőszakos intoleranciát mutattak minden olyan dolog iránt, ami kapcsolatban állt forradalmunk eszméivel.

A média nem volt közömbös ebben a konfliktusban. Komoly rádiós és televíziós támadás folyik Kuba ellen a szövetségi kormány tulajdonában levő műsorszórók, különböző kereskedelmi rádió-adóállomás és a Floridából működő rövidhullámú ellenforradalmi adók irányításával, melyek 1955 órát sugároznak minden héten AM, FM és középhullámon, valamint televízión, több mint 31 frekvencián, és más eszközöket is bevetnek, főleg repülőgépeket és műholdakat.

Természetesen egy perc vagy az Egyesült Államok ez évi költségvetésének keretében eme sugárzásokra jóváhagyott 34 millió dollárnak egyetlen centje sem közvetít olyan véleményt, ami az Ötök igazságának követelésével egyetért.

De ami legalább ennyire, ha nem jobban sértő az az elítélő attitűd, amit a nemzetek felett uralkodó média -a sajtószabadság bajnoka- tanúsít az antiterrorista harcosok iránt, és az a hallgatás, cenzúra vagy közömbösség, ami a helyzetüket kíséri annak ellenére, hogy a tárgyalás számos botrányos részlete szenzációs hír lehetne a nagy rádió- és tévéadók főműsoraiban.

Emberi tisztesség illeti az úgynevezett alternatív sajtót, mely több ezer népi hálózatból, közösségi rádióállomásokból, valamint a szakszervezetek, a szociális és szolidaritási mozgalmak, a haladó kormányok újságjaiból áll, kik állandó és elsőbbséget élvező ügyükké tették az Ötök szabadságának kérdését.

Eme látszólag kis médiumoknak az általános reakciója az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntésére az volt, hogy nyilvánosan számon kérték az új amerikai vezetés kezdeti retorikáját, amely oly sokszor hangoztatta azt a szót, hogy „változás”.

Ez a média, amit nem köt sem gazdasági, sem pedig pénzügyi érdek a nagytőkéhez, továbbra is hű marad a valósághoz és az igazsághoz ebben a jogi, de politikai háttérrel is bíró küzdelemben, amit a kubai újságírókkal együtt vívnak az emberiség e hazafiainak hazatéréséért.

Az Egyesült Államok testvéri népének joga van tudni az igazságot az öt kubai hősről. Eme birodalom testületi

médiájának, ha őszintén hozzá akar járulni a terrorizmus elleni harchoz, kötelessége, hogy megtörje végre a csendet Gerardo, Fernando, Ramón, Antonio és René igazságtalan és kegyetlen bebörtönzésével kapcsolatban.

Nemzeti Elnökség

Kubai Újságírók Szövetség

Arról, ki a magyar Értökös A magyar nép kialakulásának áttekintése után foglal állást a föltett kérdésben.



Arról, ki a magyar Veszem a bátorságot, hogy egy ilyen, tízmilliónál is több embert megosztani „hivatott” kérdésre megkíséreljek válaszolni. Teszem ezt azért, mert a köznyelv mellett még ma is hibátlanul beszélem anyanyelvjárásomat.(A székely-magyar rovásírást viszont nem írom, nem olvasom.) Tehetem azért is, mert ritka családnevemet („unum huduornicum meum ...”) először az ötödik Árpád-házi királyunk íratta be egy alapítólevélbe. Tennem kell, mert magyartanárként életcélomnak tartottam nemzeti kultúránk megismertetését, megőrzését. A válasz pedig nem könnyű. Ilyen címen kereshetném arra is a választ, hogy milyen sajátosságok különböztetik meg népemet más nemzetektől. Érdekes is, érdemes is lenne társadalom-lélektani eszközökkel vizsgálni a kérdést, de nem az én szakmám. Pedig milyen szívesen olvasnék erről tanulmányt! Úgy értem hát a kérdést, hogy kit tekintsünk magyar embernek. A fajon múlna, hogy valaki magyar-e? Van egyáltalán olyan, hogy „magyar faj”? „A kutatók megegyeznek abban, hogy minden ma élő ember egyetlen fajhoz, a Homo sapienshez tartozik és közös törzsről származik” - állítja az UNESCO-nak az emberi rasszokról szóló, 1951-ben kiadott nyilatkozata, és ezt a genetikai vizsgálatok azóta elvégzett sora sem cáfolta. Nincs magyar „rassz” sem: a khoiszánid, negroid, mongoloid, ausztráloid és europid van. Közülük természetesen az utóbbiba sorol bennünket az embertan tudománya. Alrassz? A mai magyarságon belül 20-25% a turáni (dél-szibériai) típusba sorolható, de dinári, armenid, pamíri, mediterrán, alpi, kelet-balti, nordikus, cromagnoid, uráli és mongolid rasszelemek is jelentős számban fordulnak köztünk elő. Nem is lehet csodálni. A törökös kultúrájú, de finnugor nyelvet beszélő honfoglaló elődeink nem lakatlan földre érkeztek. Az avar birodalom megmaradt összetételében meglehetősen vegyes - lakossága lélekszámában meg is közelíthette a honfoglalókét. Az államalapítással I. István Intelmeinek megfelelően megkezdődött a hospesek („vendégek”) betelepülése. A királyi udvartartás és a zsoldos lovagok után

rövidesen a köznép is megérkezett: a Némedi helynevek német, az Olasziak latin nyelvet beszélő (vallon) telepesek emlékét őrzik. De még a középkorban települtek be keleti népek: a kunok, a jászok. Számos besenyő utótagú helységnevünk a hajdani nagy ellenség befogadásáról vall, Káloz község eredeti lakói kálizok – iráni nyelvű, mohamedán vallású emberek – voltak. Az említett népcsoportokra ma már csak földrajzi nevek emlékeztetnek, mert mindmind beolvadtak. Így lettünk mi, mai magyarok. A török hódítás elől szerbek (déli szláv csoportok) költöztek hozzánk Magyarországra, Szentendréig, sőt Komáromig jutottak. Az oszmán terjeszkedés sodorta ide a cigányságot – mai hivatalos elnevezéssel a romákat – is. A 150 éves török hódoltság az ország jelentős részét elnéptelenítette. A zömmel új, császárhű földbirtokosoknak pedig munkáskéz kellett. Ausztriából, német fejedelemségekből érkeztek a svábok, a Felvidékről a szlovákok. Az utóbb fölsoroltak a mai Magyarország fontosabb nemzetiségei-kisebbségei. Az évek során azonban közülük is sokan magyarosodtak el, vagy mert elkerültek saját közösségükből, vagy önnön jól fölfogott érdekükből, de nem egyszer hivatali főnökeik nyomására. (Ezt vetik most szemünkre a szomszédos országok nacionalistái – nem is egészen alaptalanul.) Megbecsülésre érdemes honfitársaimnak tekintem azokat, akik magyar iskolázottságuk mellett is megőrizték elődeik nyelvét, hagyományait. (Kevésbé azokat, akiket politikai ambícióik tettek hirtelen „hivatalos” kisebbséggé.) Szerintem magyarnak kell tartani kivétel nélkül minden magyar állampolgárt. A külföldit is, ha magyar az anyanyelve és a mi kultúránkat, nemzeti hagyományainkat sajátjának tudja. Bárkit, aki megfontoltan magyarnak vallja magát. Baráti társaságban egyik ismerősömtől meghökkentő megállapítást hallottam: a honi zsidóság történelmünk során kétszer akart emancipálódni, nem fogadták - már nem akar. Erről egy 1968-as történet ötlött az eszembe: az itteni határőrs lefegyverezte a határ másik oldalán szolgáló csehszlovák őrsöt, majd a parancsot teljesítvén barátian jól bepálinkáztak. Az egyik szlovák tiszt könnyek közt kérdezte: „Nekem eztán nem lesz hazám?!” Ne tudhassa hazájának a szülőföldjét az, akinek a bőrére van írva, hogy ő ”a” kisebbségi, hogy ő cigány? Valamikor katonákat tanítottam. A tanfolyam végeztével egy főhadnagy négyszemközt megköszönte, hogy nem éreztettem vele, hogy ő cigány. Visszaemlékezve még ma is elszorul a szívem... Nem hazafinak, hanem nemzetrontó bajkeverőnek tartom azt, aki a szentistváni Intelmeknek fittyet hányva származása miatt megtagadná bárki jogát, hogy magyar lehessen, Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rásüti: Isten kezét el nem kerülheti. (Petőfi Sándor)

Juan Almeida Bosque Forradalmi Parancsnok életrajzi adatai Kuba m.o.-i nagykövetsége Almeida elvtárs 1927. február 17-én Havannában született. Szegény és népes családja nagy nélkülözései között élt, szüleitől igen komoly nemzeti hazafias nevelést kapott és magától az élettől tanulta meg, hogy a szegények számára a harc jelenti az egyetlen utat a megfosztott jogok megszerzéséért.

Juan Almeida Bosque Forradalmi Parancsnok életrajzi adatai

Almeida elvtárs 1927. február 17-én Havannában született. Szegény és népes családja nagy nélkülözései között élt, szüleitől igen komoly nemzeti hazafias nevelést kapott és magától az élettől tanulta meg, hogy a szegények számára a harc jelenti az egyetlen utat a megfosztott jogok megszerzéséért. Az 1952. évi államcsíny után rögtön a diktatúra elleni harcba csatlakozott és kapcsolatba lépett Fidel elvtárssal. Egészen 1953-ig, a Moncada laktanya ostromáig kőművesmunkásként dolgozott; a tizenkét testvértől ő volt a második, aki ilyen módón segített édesapjának eltartani népes családját. Az azóta eltelt 57 év alatt, Almeida parancsnok változatlanul a harc élvonalában bátran, határozottan és a végsőkig hűségesen küzdött a Forradalom vezére mellett. Mindvégig tanúbizonyságot adott erről a magatartásról: a Moncada-laktanya elleni támadásban, raboskodása során a Fenyők Szigetén levő börtönben, a mexikói emigrációban, a Granma nevű hajó expedíciója során, a Felkelő Hadsereg alapító tisztjeként -aki két sebet kapott az Uveroi csata során-, a Harmadik Gerilla Front parancsnokaként, valamint a katonai és forradalmi vezetőként, aki az 1959. január elsejei győzelem után fontos tisztségeket töltött be. 1965-ös megalapítása óta tagja volt a kubai kommunista párt politikai bizottságának. A parlamentünk létrehozása óta nemzetgyűlési képviselő és az államtanács egyik elnökhelyettese volt. Kivételes emberi és művészi érzékenységének köszönhetően a forradalmi vezető felelősségteljes és eredményes munkájával egyidejűleg értékes, jelentékeny művészi tevékenységet is folytatott. A Kubai Forradalom Bajtársi Szövetségének elnöklését rendkívül szeretettel és odaadással vállalta. Utolsó erejét arra fordította, hogy a szövetség a haza erős és effektív bástyája legyen. Juan Almeida Bosque Forradalmi Parancsnok neve örökre fog élni honfitársainak szívében és emlékezetében a forradalmi elhatározás, a szilárd meggyőződés, a bátorság, a hazafiasság és a nép melletti elkötelezettség paradigmájaként. Kimagasló érdemeit számos nemzeti és nemzetközi érdemrenddel elismerték, mint a Kubai Köztársaság Hőse megtisztelő címmel és a Máximo Gomez Érdemrenddel (első fokozatban), melyeket 1998. február 27-én, a Sierra Maestra hegyekben parancsnokká való kinevezésének 40. évfordulója alkalmából kapott. Akaratának megfelelően nyilvános ravatalozásra nem kerül sor. Földi maradványait egy későbbi időpontban hantolják el katonai tiszteletadás mellett az általa alapított és vezetett Mario Muńoz

Monroy nevű III. Keleti Front mauzóleumában, ahol e Front hősies harcosainak földi maradványait őrzik.

Arról, ki az a kommunista Értökös utalással arra, milyen sokan nem voltak azok.

Arról, ki az a kommunista Nem meglepő, hogy az Egyesült Államokban, ahol McCarthy szenátor kommunista veszélyre hivatkozva „virtigli” boszorkányüldözést szervezett, ahol a néhai Reagan elnök kitalálta a „gonosz birodalmát”, ma is gyanús, aki kommunistának vallja magát. Az, hogy egy, a hatalom felé törtető magyarországi párt, amelynek vezetője húsz évvel ezelőtt betonba akarta taposni a kommunistákat, politikai ellenfelét ma is ezzel a jelzővel bélyegzi meg, magától értetődik. Hogy az a párt, amely Gorbacsov sugalmazására, de akkori vezetőinek szíve szerint végrehajtotta a híres-hírhedt rendszerváltást, úgy fél ettől a megjelöléstől, mint ördög a tömjénfüsttől, az is természetes. De az, hogy a Munkásmozgalmi Fórumon - http://sgforum.hu/forum.php3?azonosito=mpforum – azt olvasom, „Nem meglepő, egy szocdem és egy kommunista között nagyobb a különbség, mint egy szocdem és konzervatív jobbközép demokrata között”, nekem igencsak meglepő. „A történelmi tapasztalat az – teszi hozzá a fórumozó, - hogy a kommunistákkal való együttműködésre eddig a demokratikus baloldal még mindig mindenhol ráfázott.” A valószínűleg külföldi, talán kanadai (a választott neve alapján meg mert ékezet nélküli billentyűzetet használ) úriember lehet elfogult, de az fáj, hogy idézett sommás megállapításait fórumtársaim eleresztették a fülük mellett. Most azért írok, mert én bizony személyemben érzem megbántottnak magam. Kommunista vagyok, méghozzá második generációs kommunista: a szüleim is azok voltak. Édesapám még a szocialista mozgalom első nemzedékével kezdte. A magyarországi munkásságnak a 19. század nyolcvanas éveitől már volt osztályharcos marxista szervezete, a Magyarországi Általános Munkáspárt, majd a Szociáldemokrata Párt. A szociáldemokrata pártok marxista pártok voltak. Európa-szerte azt hirdették, hogy a proletariátusra hárul a burzsoá uralom megdöntése, a politikai hatalom meghódítása, a demokrácia kivívása és a burzsoázia fokról-fokra megfosztása összes tőkéitől, hogy minden termelőeszközt az állam kezébe, a proletariátus kezébe összpontosítson. Így „a régi, osztályokra és osztályellentétekre tagolt polgári társadalom helyébe olyan társaulás lép, amelyben minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele.” A nincstelen munkásember ezeket az elveket megismerve, először ébredt rá saját értékére, fontosságára és az összefogás erejére. A születő szakszervezetek egyre határozottabban álltak ki tagjaik érdekeiért. Tömegmegmozdulások is kezdődtek, még agrárország lévén Magyarország, vidéken, de hamarosan Budapesten is megindultak. Itt legfontosabb követeléseik a nyolcórás munkaidő és az általános titkos választójog bevezetése volt. Közülük az első nagy tömegtüntetést, az 1907est, „vörös csütörtökként” tartja számon a történelem, a második, az 1912. májusi a „vérvörös csütörtök” megnevezést érdemelte ki: a százezres munkásdemonstrációnak több száz sebesült és hat halálos áldozata volt, a szervező MSZDP vezetése maga is megrémült, akcióját még aznap le is állította. Ady Endre, a kor legnagyobb költője lelkesen ünnepelte:

Dobban a Föld s piros virágos, Nagy kedvvel a Napot köszöntjük. És láng-folyó, szent láng-folyó Minden utca, ha mi elöntjük. Új hadsereg a Hadak Útján, Új legenda, új harcos ének: Ez a Jövő, a kész Jövő S pirkadása a magyar Égnek. . Ennek az emlékezetes eseménynek édesapám is résztvevője volt. A nemesi származástudattal rendelkező fiatal munkás öntudattal vallotta magát szervezett dolgozónak – akkor a szakszervezeti tagság szociáldemokrata párttagságot is jelentett. A háborús veszély növekedésével a nemzetközi marxista mozgalom legfölső szerve, a 2. Internacionálé 1912. évi kongresszusa (http://www.vilagszabadsag.hu/index.php?f=730 ) így határozott: „Az érdekelt országok dolgozó оsztályai és ezeknek parlamenti képviseletei kötelesek, támaszkodva nemzetközi iroda támogatására, minden lehetőt megtenni, hogy a legalkalmasabbnak ítélt eszközök fölhasználásával a háború kitörését megakadályozzák. ... Ha azonban. a .háború ennek ellenére is kitörne, kötelesek annak befejezését minden erejükkel siettetni, továbbá a háború okozta gazdasági és politikai válságot a nép fölrázására kihasználni és ilyen módon a kapitalista osztályuralom megszüntetését siettetni.” Az első világháború kitörése után azonban az egyes országok szociáldemokrata pártjai nem hajtották végre a bázeli határozatot: a fölszított soviniszta közhangulat áldozatai lettek, és csak 3-4 éves vérontás után került valóban napirendre a kapitalista osztályuralom megszüntetése. Azok a valóban baloldali szociáldemokraták, akik hűek maradtak az előbb idézett határozathoz, kezdték magukat kommunistának nevezni. Édesapámat mint a közös osztrák-magyar hadsereg utászát az olasz frontra küldték. Hamarosan büntetőszázadba került parancsmegtagadásért. Úgy döntött, hogy ő nem lő arra az olasz munkástestvérére, aki őt sohasem bántotta. Öncsonkítással – bagólevet ivott – vetett véget a hadi szolgálatnak. A Tanácsköztársaság idején tanyabizalmi és termelési biztos lett abban az uradalomban, ahol nagyapámmal bognárként dolgozott. Az ellenforradalom tombolását – sokakkal ellentétben - szerencsére megúszta, Előbb Hajmáskérre internálták, de már a zalaegerszegi táborból szökött meg és ment át Szlovákiába, ahol belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba. Hamarosan hazatért. Nyelvet tanított a munkáseszperantista mozgalomban, a fásoknál sztrájkokat szervezett, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt újpesti titkára volt, édesanyámmal, a parasztlányból lett szövőnővel részt vett az 1930. szeptember elsejei nagy munkástüntetésen, 1941-ben a Batthány örökmécsesnél tartott békemegmozduláson. Többszöri letartóztatása, a rendőri felügyelet ellenére fáradhatatlanul érvelt a marxizmus igazsága mellett. A fölszabadulást közvetlenül megelőzően meg az óriási szarvasmarhacsordák nyugatra terelése ellen agitált. Nem egyedül csinálta mindezt, de nagyon kevesen voltak. Horthy terrorista különítményei, majd rendőrsége és csendőrsége, Hain Péter és pribékjei 25 éven át veréssel, börtönnel, bitóval igyekeztek a kommunista – a valódi szocialista – eszme írmagját is kiirtani az emberekből. József Attila nem alaptalanul írta: „Megvallattak, hogy vérzett a husunk. Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény, gondolj reánk, kik fel-le futkosunk és messze nézünk cellánk szögletén. Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény, eledelünket kiköpi a szánk, gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk s ha nem pusztulunk, elpusztítanak.” (Lebukottak) Jellemző példa, hogy Matuska Szilveszter biatorbágyi merénylete után bevezetett statáriális

törvénykezés nem az elkövetőt, hanem a mindennemű terrorcselekményben ártatlan kommunista vezetőket, Sallai Imrét és Fürst Sándort ítélte halálra és végezte ki. A fölszabadulás után mégis sorban alakultak a kommunista pártszervezetek, főleg olyan, szüleimhez hasonló „öregek” kezdeményezésére, akikből mégsem tudták kiölni egy emberibb jövő álmát. És jöttek a fiatalok is. Ilyenek is, olyanok is. Ki ne emlékezne a 20. század második felének egyik legsikeresebb magyar filmvígjátékára, „A tizedes meg a többiek” címűre? Főhőse, Molnár tizedes, a leleményes svihák, aki ezredének ellopott zsoldpénzével akarja megalapozni jövendő karrierjét. A háború kiszámíthatatlan helyzetei végül is – szándéka ellenére - antifasiszta partizánná tették. „Hát itt hagynátok az eszeteket?” fölkiáltással csatlakozik a harci föladatot őszinte szándékkal vállaló alkalmi társaihoz. Amikor először láttam a filmet, belőlem is felhőtlen jókedvet váltott ki. Csak később gondoltam végig, hogyan alakult tovább az ilyen ember – az ilyen emberek – sorsa. Sokra vitték, az biztos, de személyes ambícióik aligha változtak meg. Sajnos sokkal találkoztam közülük. Sokáig kommunistának mondták magukat. Addig mindegyikük „nagyobb” kommunista volt, mint én... A napokban újabb olyan írást találtam az interneten, ami épp ebbe témakörbe vág. Ezt mondja a Lehár nevű blogozó: „Tudomásom szerint nem volt olyan zsidó származású magyar állampolgár, aki a felszabadulásban, a Vörös Hadseregben ne az életük megmentőjét látta volna. Az új politikai erő felismerve, hogy hatalmát leginkább 'tiszta' emberekkel szilárdíthatja meg, igyekezett minél többüket bevonni mind a társadalmi, mind a politikai életbe. Innen datálódik, hogy mára a zsidó és kommunista közé egyenlőségjel került, nem beszélve arról a néhány, ténylegesen bosszúvágyból az AVH kötelékébe lépett zsidó személy magatartása még ma is okot szolgáltat arra, hogy a hírhedt szervezet ténykedését jórészt szintén a zsidók számlájára írják. Ez utóbbinál még az sem tűnik fel, hogy a kitelepítések a zsidók egy részét is érintették.” http://globlog.nolblog.hu/archives/2009/09/22/Zsido_voltam_Magyarorszagon/ Az idézett szöveg írója az évszázadokon át úton-útfélen kirekesztett, megalázott zsidóságot mentegeti a kommunistaság vádja alól. Kár az igyekezetért, kedves Lehár! Egyrészt azért, mert a mai magyar szélsőjobbnak bűnbak most is a zsidó, akár kommunista, akár liberális, akár nagytőkés, akár vagyontalan. Ez nálunk „nemzeti hagyomány” 1919 óta. Akkor például, persze csak a románok kivonulása után, Horthy terrorlegényei vérlázító kegyetlenséggel gyilkoltak meg egy földbérlőt szülőföldem határában. Nem volt kommunista, de hát hogy merészel egy piszkos zsidó „ősi magyar földön” földbirtokost játszani?! Másrészt zsidó vallású-származású emberek között éppúgy voltak nincstelen proletárok, fölvilágosult értelmiségiek, mint szorgalmas kisiparosok, -kereskedők meg módos kapitalisták. Az előbbieket saját jól fölismert érdekük és humanizmusuk már a kezdetektől fogva a szocialista eszmék mellé állították. Miután kihűlt a szociáldemokrácia forradalmi heve, ezek az emberek a kommunista mozgalomban találtak maguknak tisztelni érdemes életcélt. A kispolgárok a személyes jólét reményében gürcöltek látástól vakulásig, a nagypolgárság fő gondja pedig a mielőbbi társadalmi beilleszkedés volt. A fölszabadulás után a magyar társadalom sorsszerűen antifasiszta – jó, mondjuk, hogy leginkább „tiszta” - rétege könnyen talált utat a legkövetkezetesebben antifasiszta Magyar Kommunista Pártba. Voltak, akik észérvekkel meggyőzve fogadták el a szocialista jövőt, voltak, akiket a jogos bosszúvágy motivált, meg voltak, nem is kevesen, olyanok is, akik számításból léptek be. A számítások pedig vagy bejönnek, vagy nem. „Először

csak harmincötezren nem találták meg számításukat benne.

Túl puritán, mondták, túl puritán ez a pretoriánusoknak. Az még csak rendben lenne, hogy beszélni kell róla, hisz a szavak mindössze azért vannak, hogy elrejtsék a gondolatokat, de jóisten, mi lesz, ha tenni is kell majd valamit, ha azt mondja, hogy gyerünk harcolni és megdögleni! Először csak harmincötezren voltak, akik persze hogy csatlakoztak Aztán már könnyen ment minden, megvolt a mag és gyorsan odacsődült még háromszázötvenezer. …. S a tömegből feltört diadalmasan a kaparj kurta neked is lesz kezdetű dal...” • írta egy Ladányi Mihály nevű deviáns költő, a 20. század hiteles tanúja Polgária című versében. •

És lőn a rendszerváltás. Arra biztosan alkalmas volt, hogy bizonyítsa, ki nem kommunista, hogy hányan hazudták magukat annak. A Fidesztől a kisgazdákig, az MDF-től az SZDSZ-ig mindenhova jutott belőlük: ahol csak új koncot reméltek. Ki hát ma a kommunista – az igazi szocialista? Mint bármikor korábban: párttagságtól függetlenül az a saját fejével gondolkodó humanista, aki elemi igazságnak fogadja el a marxizmus alaptételeit. Akit bántanak a társadalmi igazságtalanságok, mert képes átérezni más ember sorsát is, aki társakkal összefogva lehetségesnek tartja a nyomorúság okainak megszüntetését és aki mindezért a nemes célért tenni is akar. A Saulusokból lett mai Paulusok és megvásárolt-megtévesztett kiszolgálóik a korábbi szocialista próbálkozások erényeit elhallgatva, hibáikat óriásivá dagasztva, vezetőiket démonosítva el tudták érni, hogy az átlagember ma Magyarországon ne tekintsen minket szükséges politikai tényezőnek. Elvtársaink közül számosan egymást marják olyan múltbeli, vélt vagy valódi tévedésekért, hibákért vagy bűnökért, amelyeket majd az elfogultságtól mentes történelmi kutatások fognak egyértelműen tisztázni. Pedig napjainkban, amikor a globális kapitalizmus válsága és a környezet romlása egymás hatását erősítik, amikor annyi avítt eszme uszítja egymásra a népeket, az egész emberiség létérdeke az igazi baloldal – a kommunista mozgalom meghatározó politikai jelenléte. Félre az ellentétekkel! Keressük az együttműködés módjait egymással és minden józanul gondolkodó szervezettel, emberrel! A békés, igazságos emberi jövő érdekében.

Tudomány Amit ideje lenne másként gondolni és tenni Aggod József (Hozzászólás: „Amit már régen másként kellett volna csinálni.")

Világszabadság

(Hozzászólás: „Amit már régen másként kellett volna csinálni.")

Amit ideje lenne másként gondolni és tenni

Csak üdvözölni lehet a „Világszabadság " kezdeményezését az anyagi termelés, a termelőerők-termelési viszonyok kérdésének felvetésével.

1./ Elvenni nem tudnék ebből. Szándékom szerint hozzáadni szeretnék valamit Engels 1890. szept. 21-22én, J. Blochoz írott levelének egy gondolatához kapcsolódva. (MEM. 37. k. 453. o.) Engels szükségesnek tartotta éles különbséget tenni a tekintetben, hogy a gazdasági mozzanat „végső fokon," vagy „egyetlen" meghatározó a történelemben. Az utóbbi értelmezés a marxi „tételt semmitmondó, elvont, képtelen frázissá változtatja"- írja. A gazdasági helyzet az alap, de a felépítmény különböző mozzanatainak kölcsönhatásában, „a véletlenségek végtelen tömegén keresztül" érvényesül a gazdasági mozgás.

2./ Az emberi társadalom (objektív) „természeti" törvényei is emberek cselekedeteiben, viszonyaiban léteznek, érvényesülnek. A termelőerők részei nemcsak a technikai, hanem az emberi tényezők is. Marx a „termelés totalitásába" a termelés „valamennyi mozzanatát" beleérti, „a munka termelőerejét" is. (MEM. 46/II. k. 208. o.) Mondani sem kell, hogy a technikai feltételek változása is - legalábbis eddig - döntően ember-függő. Az ember, az emberi tényező bekapcsolása a már említett „véletlenségek végtelen tömegébe" visz bennünket.

3./ A technikai változások nemcsak a társadalomra, hanem az emberre is hatnak. (Hosszú távon még

biológiai értelemben is.) A termelő tevékenység során szerzett tapasztalatok (végső soron egyéni módon) visszatükröződnek a részvevők agyában. Ezek azután a dialektikus ellentmondások kölcsönhatásában bonyolult utakat tesznek, visszahatva az anyagi és a nem-anyagi viszonyokra. Korunkban az embert és tevékenységét érintő olyan - minőségi - változások történnek, amelyek megértésében, megélésében sokat segíthet az erre képes filozófiai gondolkodás. Az emberiség létszámban és korban kiterjed. A munka - tevékenység -alkotás-szabadidő tartalmában és arányában radikális változások történnek. Változik az ember helye,(negatív és pozitív) szerepe, lehetősége a természetben. Radikálisan változik a kommunikáció technikája, szokása. A jelenlegi válsághelyzet különösen alkalmas arra, hogy leleplezzük: a mostani társadalmi-gazdasági rendszer nem képes megfelelő válaszokat találni az ezekből adódó kérdésekre. Ne legyenek illúzióink! A kapitalizmust meghaladó társadalom sem fog mesebeli megoldásokat találni. Csak lehetőséget teremt arra, hogy a fizikai és a szellemi munka (a „kétkezi" és „fejmunkások") között új arányok, új viszonyok jöjjenek létre. Ebben az emberi érték alapja nem a pénz-tulajdon, hanem a képesség-tulajdon.

4./ Ha a termelőerők mai és jövőbeli természetét meg akarjuk érteni, akkor „a tudományos erők roppant fejlődését" (MEM. 46/II. 207. o.) kell figyelembe vennünk. Nem feledhetjük: Marx, Engels azért tudtak társadalmi és politikai kérdésekre korszerű válaszokat adni, mert szinkronban voltak az adott kor (történelmi távlatban is) élenjáró tudományával. Ezt a „beszélő viszonyt" ma nehezebb produkálni, - egy-két ember nem is képes erre. Valakik (!) majd vállalják ezt. Más út nincs! Egyszerűen: ha komolyan akarjuk venni a termelőerők korszerű fogalmát, akkor ebben a tudománynak minden korábbinál nagyobb és növekvő szerepet kell tulajdonítani. Sok példát hoz erre a Világszabadság vitaanyaga. Nem biztos, hogy teljes mértékben átlátjuk a makro-és mikro-világba, az emberi test és lélek rejtelmeibe hatoló kutatások eredményeit, ígéreteit. Más nem telik tőlem, mint a „tudományos komisszárkodással" szemben a filozófiai gondolkodás befogadó, bátorító szerepét hangsúlyozzam. Fontos lenne bátorítani a (nem baj, ha korban is) fiatal, friss szellemű kutatók filozófiai gondolatait, bekapcsolni ezeket a mai „áramkörbe."

5./ Végül egy „hajmeresztő" megjegyzés: Lucifer elvtársat ne száműzzétek, hanem helyezzétek magas beosztásba! Politikai-filozófiai komolysággal hivatkozhatok a (gyakorlat által szüntelenül igazolt) tételre: „nem lehet a dialektikát büntetlenül megvetni" (Engels. MEM. 20. 357. o.) Ezzel visszatérek az eredeti felvetéshez. Ugyanis van valami, amit nagyon másként kellett -és lehetett volna csinálni. Olyan szellemi befektetés, ami pénzráfordítás nélkül óriási anyagi hasznot is hozott volna. Olyan emberi (alkotó-termelő) energiát szabadított volna fel (inspirált volna), ami a kapitalizmus „elkerülve -meghaladása" felé mutathatott volna. (Saját, ezt szorgalmazó korabeli írásaim „nem törtek át." Megjelent viszont a Közgazdasági Szemle 1983. 9. számában Pataki Mihály „Fejlődés beruházás nélkül" c. cikke.) Ezzel szemben mérhetetlen károkat okozott az a „kommunistának" képzelt felfogás, amely gyakori szónoki változatban így hangzott: „Vannak még ellentmondások, de megoldjuk őket, elvtársak!" (Nem csekély öngúnnyal mondhatnám: Sikerült!) Arról van szó, hogy a jövő felé csak akkor tudunk fordulni, ha elsajátítjuk a dialektikus ellentmondásokhoz való differenciált viszony - így például az ellentmondások kihasználásának -

képességét. Végtére is erről szól a természeti erőkkel való gazdálkodás képessége. Erről szól a tudományos kísérletek folyamata. Sok kártól megóvhattuk volna magunkat, ha a különböző létesítmények tervezésénél szerepet kapott volna az „alkalmazott dialektika.".. A politikai kultúra alkotást gerjesztő vagy bénító hatásáról most külön nem írtam.

2009. április 1. Aggod József

Eurafrika az eurafrikaiaké? Tütő László Európa, vigyázz! Az Eszmélet 82. számában megjelent írás



Eurafrika az eurafrikaiaké? I. Európa, vigyázz! Megélhetési gondok miatt hozzávetőleg 200 millió ember kényszerül a szülőföldjét elhagyni az évszázad közepéig – mutat rá Bogárdi János, a bonni ENSZ Egyetem (UNU) „Környezeti és emberi biztonság” kutatóintézetének igazgatója. Ezek a földönfutók általában a hazájukon kívül próbálnak megélhetést és új lakóhelyet találni. A célpont többnyire Európa. Európának megközelítően ennyi gazdasági menekült betelepülési kísérletére kell számítania. A gazdasági migránsok számának rohamos növekedésében a klímaváltozás is jelentős szerepet játszik: a szárazság, az elsivatagosodás, illetve a szélsőséges esőzések, az áradások és a tengerszintemelkedés újabb területeket tesznek megművelhetetlenné, lakhatatlanná. Az Európának beígért, valószínűsített fenyegetettség többféleképpen értelmezhető-értékelhető. Értelmezhető komoly veszély jelzéseként, amelyre időben fel kell készülni: jó előre mind elméleti, mind gyakorlati megoldást kell találni. De értelmezhető úgy is, hogy a jelzett fenyegetettség minőségileg nem új jelenség, és semmiféle új problémát nem jelent. Hiszen a riasztó jövő - lényegét tekintve - már régóta jelen van. Egy ötletszerűen kiragadott példa szerint Giuseppe Pisanu a belügyi tárcától az olasz parlamentben 2004-ben felhívta a figyelmet, hogy Európa kapuinál csak Líbiában kétmillió menekült gyűlt össze bebocsátást, becsempészést remélve az Európai Unió területére. Ezek szerint ebben a vonatkozásban nincs, és nem is várható semmi új a Nap alatt. II. Mindennapi Auschwitz? Néhány idézet a sajtóból. „A Föld népességének a fele szegénységben él”. „Az ennivaló hiánya miatt az emberiség közel egyhatoda az életben maradásért küzd nap nap után”. „A világon egymilliárd ember éhezik, s ennek a hatalmas tömegnek a hatoda gyermek”. „300 millió gyermek éhezik a világban”. „Ötvenötmillió éhhalál évente”. „Évente 17 millió öt év alatti gyermek hal éhen”. „Napi 150 ezer ember pusztul éhen vagy éhezésre visszavezethető okok miatt, közöttük 96 ezer gyerek, döntő többségük Afrikában. Minden órában négyezer, percenként hatvanhat, másodpercenként egy emberpalánta élete vész oda, mert nincs mit ennie.”

Békeidőben, a liberális (globális) kapitalizmus világrendjében minden hatodik-hetedik ember éhezik. Napi átlagban sok tízezer ember hal éhen. Ez azt jelenti, hogy másodpercenként legalább egy embertársunk élelem hiánya miatt elpusztul. (A nem liberális kapitalizmus Auschwitzban - a hivatalos adatok szerint - öt éven keresztül átlagosan napi 2000-2200 jehovistát, kommunistát, homoszexuálist, oroszt, lengyelt, cigányt és főleg zsidót pusztított el túldolgoztatással, alultáplálással, megbetegítéssel, klinikai emberkísérletben vagy gázkamrában.) A sajtóidézetek számaiban ugyan mutatkoznak kisebb-nagyobb eltérések, ám a legszerényebb adatok is tetemesek. De - úgy tűnik - minket elkerülnek a fenti számok. Valamilyen különös szerencse folytán a környezetünkben nem tapasztaljuk, hogy percenként többen is éhen halnának. Ilyesmit - jó esetben - még évenként sem tapasztalunk. Ez az egész nem a mi ügyünk – gondolhatnánk. Semmi dolgunk a statisztikákkal. A jelzett prognózisban azonban a jelenlegihez képest mégis némiképp új helyzetet teremthet, ha a hivatkozott százmilliók nem hajlandók - mint mai elődeik döntő többsége - csendben meghalni. Problémát jelenthet, ha nem próbálnak helyben éhen halni, hanem tízmillió számra felkerekednek és nekiindulnak megélhetési területet keresni. De betelepítetlen szabad területek már nincsenek: azok jó ideje telítettek, foglaltak. Mi történhet ebben az esetben az éhhalál elől menekülőkkel? Az egyik logikai lehetőség, hogy Európa befogadja a határaihoz érkező százmilliós nagyságrendű menekültet. A másik - valószínűleg reálisabb - lehetőség, hogy meggátolja Európába történő bejutásukat: fegyverrel akadályozza meg ezt az új népvándorlást, a földrész elözönlését. Ebben az esetben a helyzet - a végeredményt tekintve - ugyanaz, mintha a bennszülöttek otthon haltak volna éhen. A különbség: éhínség helyett lőtt sebektől pusztulnak el. Ez utóbbi eljárásban az Európa számára jelzett fenyegetés valóban nem jelent új kihívást, új feladatot. Ha Európa el tud bánni egymilliárd éhezővel, kezelni tud napi néhány tízezer éhen halót, akkor a hagyományosan bevált, működő eljárással meg fogja oldani azt a problémát is, amit ennek többszöröse jelent. A feladat pusztán mennyiségi kérdés. III. A bennszülöttek problémája a bennszülötteké A XV. században a következőképp nézett ki a Föld benépesítése. Afrika déli részén döntően négerek élnek. Négerföld a négereké. Négerföld a bennszülötteké. Négerföld lényegében eltartja a lakosságát. Afrika északi részén (Ázsiába is átnyúlva) döntően arabok élnek. Arabföld az araboké. Arabföld a bennszülötteké. Arabföld lényegében eltartja a lakosságát. Amerikában döntően indiánok élnek. Indiánföld az indiánoké. Indiánföld a bennszülötteké. Indiánföld lényegében eltartja a lakosságát. Ausztráliában ősausztrálok (arandák, wonkangaruk, rembarangák, későbbi összefoglaló elnevezéssel aboriginek) élnek. Ausztrália az ősausztráloké. Ausztrália a bennszülötteké. Ausztrália lényegében eltartja a lakosságát. Ázsiának különböző részein perzsák, hinduk, malájok, kínaiak, japánok stb. élnek. Területükön többé-kevésbé bennszülöttnek számítanak. Európában döntően fehérek élnek. Európa az európaiaké. Európa a bennszülötteké. A fehérek döntően Európában bennszülöttek. A XV. század végén a Glóbus lényegében eltartja a lakosságát. Ebben az időben a Föld eltartotta a népességét – de csak többé-kevésbé. Csupán többékevésbé, mert akkor is voltak éhínségek. Voltak éhínségek, de a bennszülött népek így-úgy fennmaradtak. Többnyire olyan szokásokkal, hagyományokkal rendelkeztek, amelyek viszonylagos egyensúlyt teremtettek az uralt terület és a bennszülött lakosság között. Végső fokon az uralt terület eltartó képességéhez igazodott a lakosság lélekszáma. Voltak kötelező normaként érvényesülő előírások, hagyományok, amelyek egyfajta népességpolitikaként

befolyásolták a születések számát. Voltak szokások, amelyek nevében magától értetődő módon megölték a közösség fölöslegessé vált (illetve fölöslegesnek minősített) tagjait. Olykor igen kegyetlen hagyományok, szokások uralkodtak, amelyek feladata azt biztosítani, hogy ne bomoljon meg a terület eltartó képessége és lélekszáma közötti összhang. Az összhang biztosításáról maga a bennszülött közösség önszabályozó rendje gondoskodott. Többnyire nem bomlott meg az említett összhang, de ez időnként mégis bekövetkezett. Ilyenkor a helyi közösség szabad (még nem benépesült) területekre való kirajzással, kitelepüléssel reagált, vagy területszerző háborúba kezdett. Négerföld, arabföld, indiánföld stb. lakói - az említett békés, illetve véres eszközök alkalmazásával - lényegében megakadályozták az egyensúlyvesztést, elkerülték az egyensúlyhiányt, elejét vették az egyensúlytalanság problémájának. Négerföld problémája a négereké. Arabföld problémája az araboké. Indiánföld problémája az indiánoké. Stb. A bennszülöttek problémája a bennszülötteké. IV. A gyarmatosítás, mint az önfenntartó rendszer felszámolása A XV. század végétől megkezdődött, illetve meggyorsult a Föld felfedezése, az európaiak számára addig ismeretlen vagy kevéssé ismert területek elérése, megismerése, tudati birtokbavétele. A tudati birtokbavételt fokozatosan katonai-politikai birtokbavétel követte. A XIXXX. századig tartó politikai gyarmatosítás alapvetően átalakította a Föld képét. A XV. században a Föld nagyobb területein lényegében európai (keresztény), indián, arab, néger, türk, finnugor, perzsa, hindu, mongol, kínai, japán, maláj, ősausztrál népek éltek. (A felsorolás korántsem teljes, és az osztályozás sem egységes szempontú, de többé-kevésbé lefedi a Föld lakott területét.) Az európai népek többségének társadalmát a felbomlásnak indult feudalizmus jellemzi, erősödő kereskedői, árutermelői tevékenységgel, pénzgazdasági elemekkel, polgárosodással. A többi jelentős nép megélhetése alapvetően a birtokolt földterülethez (mezőgazdaság, vadászat, halászat) kötődik. Ezek az önmagukra utalt népek a létfenntartásukat, közösségük megújulását, újratermelését saját erejükre, tevékenységükre támaszkodva biztosítják. Erre lehetőségük van, de erre rá is kényszerülnek. Lényegében társadalmi önellátással gondoskodnak a fennmaradásukról. A földrajzi felfedezések nyomán egyes európai országok egyre szélesedő és erősödő érintkezésbe kerülnek Európán kívüli népekkel. Ez az érintkezés nem azonos erejű felek közötti érintkezés, és - az eltérő civilizációs szint, katonai erő stb. következtében - hierarchikus formát ölt: tipikus alakja a gyarmatosítás. A gyarmati (hódító és meghódított, anyaország és gyarmat közötti) kapcsolatok csökkentik az önmagukra utalt, önmagukra hagyatkozó népeknek a számát. Csökken az önmagukra hagyatkozó népek száma, mert egyre kevésbé van módjuk önmagukra hagyatkozni. A gyarmatosítás nem teszi lehetővé az önmagukra hagyatkozást: a bennszülöttek önállóságának csökkenését, illetve megszűnését eredményezi. A gyarmati kapcsolatok következtében a XIX-XX. századra a Föld politikai térképe alapvetően átrendeződik. Indiánföldet keresztény országok (spanyol, portugál, holland, angol, francia) foglalják el. Arabföld brit, francia, spanyol, olasz befolyás alá kerül. Négerföldön portugálok, hollandok, britek, franciák, spanyolok, belgák, németek, olaszok osztoznak. Stb. Amerikában döntően nem indiánok élnek. Indiánföld nem az indiánoké. Indiánföld már nem a bennszülötteké. Ausztráliában döntően nem ősausztrálok élnek. Ausztrália nem az ősausztráloké. Ausztrália már nem a bennszülötteké. Afrika déli részén döntően négerek élnek. De négerföld nem a négereké. Négerföld már nem a bennszülötteké. (És négerföld már nem tartja el a lakosságát.) Afrika északi részén (Ázsiába is átnyúlva) döntően arabok élnek. De arabföld nem az araboké. Arabföld már nem a bennszülötteké. (És arabföld már nem tartja el a lakosságát.) V. A gyarmatosítás, mint gazdasági befektetés

Az európai országok hódító törekvése elsődlegesen nem a bennszülöttek leigázására irányult. Ez csak megkerülhetetlen eszköz volt a tényleges cél, a vagyonszerzés, a gazdagodás megvalósításához. A gyarmatosítás végső soron az anyaországok gazdagodását szolgálta. A gyarmatokon összegyűjtött nemesfémek, kincsek döntő szerepet játszottak az európai kapitalizmus megalapozásában („eredeti tőkefelhalmozás”). A gyarmatokon talált nyersanyagok döntő szerepet játszottak az európai kapitalizmus prosperálásában. A gyarmatok által biztosított olcsó munkaerő döntő szerepet játszott az európai kapitalizmus térhódításában. A hódítás első, extenzív korszakának kifulladásával, a benne rejlő gazdasági lehetőségek kimerülésével megkezdődött az áttérés az intenzív korszakra. Ebben a hullámban (kiváltképp Rooseveltnek Churchill feletti diplomáciai győzelme nyomán) a katonai-politikai gyarmatosítást mindinkább felváltotta az olcsóbban és hatásosabban üzemeltethető gazdasági gyarmatosítás. Ezzel további európai és Európán kívüli országok, népek, nemzetgazdaságok is a gyarmatosítás haszonélvezőivé váltak. Az európai anyaországok a gyarmatok kínálta lehetőségek kiaknázásából a történelem során jelentősen gazdagodtak, és ma is gazdagodnak. A gyarmatosítás (a politikai és gazdasági gyarmatosítás) mind ez ideig jó gazdasági befektetésnek bizonyult. E befektetés rövid- és középtávú előnyeiből azonban egy nem kalkulált következmény is származik: a bennszülött népek önfenntartó képességének - európaiak által történt - felszámolásával a bennszülöttek jelentős része megélhetési lehetőség nélkül maradt. Mivel a gyarmatosítás nemcsak a hagyományos önellátó termelést (termelési módot) számolta fel, hanem - az ennek részét képező - helyi „népesedéspolitikát” is, a megélhetési lehetőség nélkül maradtak száma rohamosan nő. És ez a fejlemény - mint az afrikai menekültekkel való riogatások is sugallják egyre inkább visszahat Európára. Hosszabb távon a kör bezárul: ami eleve összetartozik, az összetartozóként is jelenik meg. A nem kalkulált következmény átértelmezi a gyarmatosítás egész jelenségét. Megmutatja, hogy területek meghódítása nemcsak gazdasági befektetés, gazdagodás volt, hanem egyúttal mintegy „adósság a jövőre”, a jövő elzálogosítása, „hitelfelvétel” az eljövendő nemzedékek rovására. Az anyaországok nemcsak a gyarmati népek önállóságát számolták fel, hanem - hosszabb távon - önmagukat is függő helyzetbe hozták. Nevezetesen: kiszolgáltatták magukat a nem tervezett következménynek, vagyis annak, hogy a bennszülöttek ilyen-olyan (kétségbeesett, illetve számonkérő) módon előbb-utóbb kopogtatni fognak. A gyarmatosítással az anyaországok is elvesztették az önállóságot, amennyiben egy nem várt és nem ismert problémahalmazt szabadítottak magukra. A gyarmatokból való gazdagodás nem tervezett mellékhatása: a károsultak jelentkezése. Erre a fenyegető fejleményre maguk az anyaországok is felfigyelnek és reagálnak. Némely bennszülött csoportnak anyaországi állampolgárságot adnak – mintegy jelképesen elismerve együvé tartozásukat. Némely bennszülött csoportot (úgymond humanitárius megfontolásból) adományban részesítenek – csökkentendő a konfliktussal fenyegető feszültségeket. Az említetteknél nagyobb súlyú reagálásként is értelmezhető az Európai Unió létrehozása, illetve az Európai Unió bővítése. Az Európai Unió a gyarmatok kiaknázásának javaiból olyan országoknak is juttat (morzsákat), amelyek nem vettek részt a gyarmati hódításokban. A gyarmatosításból való gazdagodás „szétterítése” formailag anyaországi státuszba emeli ezeket az országokat. A gyarmatosítás előnyeinek (pozitív örökségének) megosztása rejtett, burkolt következménnyel jár: a gyarmatosítás negatív örökségének (a károsultak számonkérő megnyilatkozásainak, kárpótlási igényeinek) szétterítésével, megosztásával. Az Európai Uniós taggá válás újabb országokat tesz a károsultak célpontjává, emel be a bennszülöttek adósai közé. Nem logikátlan, ha az európai anyaországok - kihasználva erőfölényüket - a (politikai és gazdasági) gyarmatokból is megpróbáltak-megpróbálnak gazdagodni. Nem logikátlan, ha a gyarmati eredetű vagyon egy részéből az anyaország tulajdonnélküli állampolgárainak (bérmunkások, nincstelenek) is juttatnak – így korrumpálva őket. Ez a

részesítés-részesedés döntő szerepet játszik a hazai feszültségek (a tulajdonosok és tulajdonnélküliek közötti konfliktusok, összeütközések) oldásában. Teljesen logikátlan-e, ha némely bennszülöttek az európaiakat okolják, teszik felelőssé nehézségeik fennállásáért, és rajtuk kérnék számon ezek orvoslását? Teljesen logikátlan-e, ha némely bennszülöttek - elveszítve életben maradásuk, megélhetésük helyi gyökereit - bebocsátást várnak Európába, és - ösztönösen vagy tudatosan - elvárnák a létfenntartásukról való gondoskodást? Teljesen logikátlan-e - bár a polgári jogrend szerint jogszerűtlen -, ha némely bennszülöttek azt a gazdagságot, amelynek kialakulásához őseik léte (és nem-léte, elpusztítása) is hozzájárult, a sajátjukénak is tekintik, és - különböző formákban - visszaigénylik a részüket? VI. Eurafrika A XIX. század végére lényegében megtörtént Afrika elfoglalása. Brit, francia, spanyol, portugál, német, olasz, holland, belga gyarmatosítók szerezték meg a hatalmat - a később megszállt Abesszínia és a formailag független, gyakorlatilag az Egyesült Államok afrikai hídfőállásaként (befolyási övezeteként) működő Libéria kivételével - egész Afrika fölött. A kontinens újrafelosztása is elkezdődött az angol-búr háborúval, területcserével (Zanzibár Helgolandért), majd az I. világháborúval. A továbbiakban előtérbe került a gazdasági gyarmatosítás. A gyarmatosítás folyamata több rövid- és hosszútávú következménnyel járt az afrikai népek számára. Rövidebb távú következmény a védekező bennszülöttek jelentős részének megölése, kiirtása. Rövidebb távú következmény egyes bennszülöttek rabszolgaként dolgoztatása, illetve piacgazdasági hasznosítása. (Vö. a XVII. század elejétől virágzó brit rabszolga-kereskedelem Észak-Amerikába. Száz évvel később pedig szerződésben rögzítik a spanyol gyarmatokkal folytatott rabszolga-kereskedelem monopóliumát). Hosszabb távon is érvényesülő hatás a bennszülöttek gazdasági, kulturális és nyelvi önállóságának a felszámolása. Ez a korábbi önfenntartási gyakorlat és népesedésszabályozási (a közösség létszámát az önellátás által megszabott keretek között tartó) rendszer megszűnéséhez vezet. Következmény: relatív, majd abszolút túlnépesedés, vagyis az adott terület eltartóképessége és lélekszáma közötti egyensúly szétfoszlása. Az európai anyaországok mai gazdagsága a gyarmatok - kényszerű - hozzájárulásával alakult ki. A mai Európa nem létezik gyarmatosítás nélkül. Afrika nélkül nincs mai Európa. A bennszülöttek mai szegénysége és túlnépesedése az európai anyaországok nélkül nem alakult volna ki. Afrika mai állapota Európa arcképe: az európaiak tevékenységének lenyomata. A mai Afrika valójában Európa másik arca. Vajon Afrika gyarmatosítása, az afrikai népek önállóságának megszüntetése nem egyenértékűe Afrika bekebelezésével, vagyis Afrika népeinek Európához csatolásával? Az anyaországok a gazdaságukba integrálták Afrika javait (nemesfémek, nyersanyag, munkaerő, rabszolga). Ezt az afrikai népek gazdaságának (az egyik szóhasználat szerint: az afrikai termelési módnak), gazdasági önállóságának, önfenntartó képességének felszámolásával érték el. Amikor Európa a - katonai-politikai, majd erre épülő gazdasági - gyarmatosítással Afrikát az anyaországi tőke tartozékává, tartományává tette, akkor - objektíve - saját szerves részévé változtatta: beemelte, beolvasztotta az anyaországok rendszerébe. Így a rendszer bipolárissá vált: az anyaországi és a gyarmati pólus, a „kizsákmányoló nemzetek” (Marx-Engels) és a kizsákmányoltak közötti aszimmetria jellemzi. A tőke anyaországa és külső vadászterülete közötti sajátos szimbiózisként működik. A gyarmatosítás egyesítette Afrikát Európával. Kimondatlanul (pontosabban: minden elhallgatás ellenére) is valamiféle Eurafrikát hozott létre. Az afrikai népeket integrálta az anyaországok kiterjesztett és tovább terjeszkedő „Európai Uniójába”. A gyarmatosítás a történelem során

Európa és Afrika népeit (mint őseurópaiakat és mint afroeurópaiakat) egyaránt eurafrikai bennszülöttekké tette. Közös hazánk: Eurafrika. Az európai életszínvonal és az afrikai életszínvonal - végső elemzésben - egy tőről fakad, ezért együtt értelmezendő. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Az európai életszínvonal igenlése, elfogadása egyúttal az afrikai életszínvonal elfogadása, jóváhagyása, igazolása. (Az afrikai életszínvonal elvetéséből, elutasításából az európai életszínvonal bírálata, elutasítása következik - logikailag azonos vele.) Eurafrika GDP-je az uniós országok és a volt gyarmatok egy főre jutó jövedelemátlaga. VII. A gyarmatosítás, mint gyámságba vétel: a bennszülöttek problémája az európaiaké (is) Valamely egyén megfosztása megélhetésének feltételeitől (ezek megvonása tőle) egyenlő értékű az illető meggyilkolásával. (Az éhhalál elvonási tünet: a tápláléktól való megfosztás tünete.) Valamely nép (csoport) megfosztása megélhetésének feltételeitől, azaz életképtelenné tétele nem egyenlő értékű-e az illető nép (csoport) kiirtásával? Az anyaországok nem irtották ki teljesen a legyőzött bennszülötteket (még Észak-Amerikában és Ausztráliában sem tették ezt, legfeljebb a britek az őslakosokat Tasmániában és a németek a hererókat Kamerunban), de - a hivatkozások szerint - jelenleg is naponta több tízezer áldozatuk pusztul éhen. Minden nap emberek tömegei halnak meg az európai gyarmatosítás haszonélvezői, örökösei miatt. Vajon nem az-e a helyzet, hogy az anyaországok a gyarmataikat - a hagyományos, helyi termelési mód felszámolásával, a megélhetési feltételek megszüntetésével - objektíve a saját gyámságuk alá helyezték? Hogy magukat - objektív státuszukat tekintve - gondnokokká, a gyarmatosítottakat gondnokoltakká változtatták? „A gyámok jóságosan magukra vették a rajtuk való felügyeletet” – fogalmazta meg annak idején Immanuel Kant, más összefüggésben, a gyámi, gondnoki szerep lényegét. A gyarmatosító európai népek a bennszülötteknek - mivel önálló életlehetőségeiket kontinensnyi méretekben megszüntették - kimondatlanul is gyámjai vagy gyilkosai. Harmadik magyarázat, értelmezési lehetőség - a jelenlegi helyzetben - nincs. Az önerőből életképtelenek gyámságba vétele, gondnokság alá helyezése a róluk való gondoskodás feladatát jelenti. A volt gyarmatokon tapasztalható tömeges éhhalál arra utal, hogy nem történik meg ennek a gondnoki teendőnek az elvégzése. A tömeges éhhalál a feladat ellátatlanságának passzív tünete. A feladat ellátatlanságának aktív tünete: létfenntartási feltételektől megfosztottak megjelenése Európa kapuinál. A passzív tünet jelentkezését lehet figyelmen kívül hagyni. Lehet róla tudatosan vagy öntudatlanul elterelni a figyelmet. Lehet „Mentsük meg az orangutánokat” kampányt szervezni „Mentsük meg a bennszülötteket” vagy - divatosabban öltöztetve - „Mentsük meg a bennszülött gyerekeket” program helyett. Lehet állatvédő mozgalmat szervezni embervédő helyett. Lehet állatkínzást büntető törvényeket hozni. Stb. Vagy nem tudomást venni az egészről, és egyszerűen csak derűs fogyasztással, szórakozással kitölteni a szabad időnket. Lehet következetesen másra gondolni, másról beszélni! (Igazságtalan lenne azonban a probléma iránti teljes érzéketlenségről beszélni, hiszen próbálkozunk a megelőző csapással: óvszert reklámozó filmeket gyártunk az afrikaiaknak. Felsejlik Afrika jövője, amelyben a „Tégy az éhezés ellen” mozgalom - a problémát komplexen kezelendő - óvszert osztogat.) Az aktív tünet megjelenését (földönfutók tömeges menekülési próbálkozását Európába) azonban nehezebben lehet figyelmen kívül hagyni. Az a fenyegetés, amit Európa elözönlésének prognosztizált kísérlete jelent, gyakorlati kihívás. Olyan - egyre kínosabban felmerülő gyakorlati kérdés, amire csak konkrét válasz adható. De van-e ilyen konkrét válasz? Található-e reális megoldás?

Kézenfekvő válaszkísérlet lenne a következőképpen gondolkodni. Őseink - sajnálatos módon antihumánus eszközöket is alkalmazva - ezt-azt elvettek a bennszülött népektől. Tekintsük úgy, hogy hiteleket vettek föl tőlük: gyarmati adósságot csináltak. Hajlandók vagyunk ezeket a „hiteleket” kamatostul visszafizetni – esetleg még a megölt bennszülöttekért is kollektív kárpótlást adni. Ezzel megszabadulunk a volt gyarmatokkal szembeni kötelezettségünktől. Kvittek vagyunk. Megszűnik gyámi-gondnoki szerepünk: a továbbiakban oldják meg nélkülünk a problémáinkat. Kérdés azonban, hogy az adósság visszafizetésének, a károsultak kárpótlásának ez jól hangzó logikája eredményezhet-e tényleges megoldást. Elejét veheti-e a további menekültáradatnak? Nyilvánvalóan nem. Már azért sem lehet megoldás, mert a ma „kárpótlandók” létszámához képest az eredeti „károsultak” lélekszáma elenyészően csekély. A gyarmatosítás óta bekövetkezett túlnépesedés következményei - eredményes megoldás reményében - nem háríthatók át a bennszülöttekre. Egy ilyen értelmezési kísérlettel nem lehet megszüntetni az Európát fenyegető tüneteket. Következtetés: Ahogy a karitatív segélyezés, úgy az „adósságvisszafizetés”, a számszerű „kárpótlás” sem jelent megoldást. Így nem lehetséges a gyámi feladat történelmi örökségétől megszabadulni. Az okozott kár, ezért a tényleges adósság ennél lényegesen nagyobb. Pontosabban: egészen más természetű. Mit feltételez - komolyan véve - a gyámi feladat ellátása? Mit jelentenek-jelentenének a gondnoki teendők? Legszerényebb megközelítésben is a gyámolításra szorulók, gyámság alá kerültek, gondnokoltak életben tartását. Vagyis annyi segély (élelem, gyógyszer stb.) eljuttatását minden rászorulónak, amennyi legalább a biológiai vegetálását biztosítani tudja. Ám - nagy valószínűséggel - megoldhatatlan feladat arról gondoskodni, hogy az egyre növekvő népesség valamennyi rászoruló tagjához az idők végezetéig minden szükséges segély célba jusson. Megoldási alternatívaként jöhet szóba a bennszülött népek megélhetési feltételek nélkül maradt csoportjainak az anyaországokba (illetve a kibővített anyaországokba: az Európai Unió országaiba) történő befogadása. (Befogadtuk a nyersanyagot, rabszolgamunkát, profitot stb. Lehetséges, hogy létfenntartási eszközök nélkül maradt afroeurópai polgártársaink befogadása még hátra van?) Logikusnak tűnő javaslat. Amit főztünk, azt együk is meg! Ha akkor jó volt, szeressük a gyümölcsét is! Sajnos, csekély a valószínűsége annak, hogy ezek a jelenleg is munkanélküliségtől gyötört országok hosszú távon gondoskodni tudnának több százmillió frissen betelepült foglalkoztatásáról vagy akár csak a puszta eltartásáról. A gyámi-gondnoki teendők ellátása ebben a változatban is alapvető nehézségekbe ütközik. Erkölcsileg elképzelhető (bár nem szívesen elképzelt) az alábbi érvelés is. A gyarmatosítás következménye, öröksége kettős: az anyaországok gazdagsága és a gyarmatok szegénysége. Évszázadokon keresztül az anyaországok az örökség egyik, a gyarmatok a másik oldalában dúskáltak, tobzódtak. Most fordítsuk meg a dúskálás irányát néhány évszázadra! Hajtsunk végre lakosságcserét: az éhező bennszülöttek települjenek át Európába, és helyükre anyaországiak költözzenek Afrikába. Így némiképp csökkenthető a hódítók és meghódítottak között fennálló történelmi aránytalanság. Ha egy ilyen ötlet Európában nem is számíthat különösebben nagy karrierre, nem teljesen kizárt, hogy némely szélsőséges bennszülött (illetve az ő álláspontjukra helyezkedő európai) megpróbálja terrorista eszközökkel népszerűsíteni. Sőt, az sem kizárható - különösen az európai és a gyarmati népek szaporodási tempójának különbségét is figyelembe véve -, hogy előbb-utóbb valamilyen illetékes nemzetközi szervezetben lefolytatott szavazáson demokratikus többséget szerez. Lehet, hogy az Európai Unió polgáraiként mi is részesedünk a gyám szerepkörének történelmi örökségéből? Lehet, hogy az afrikaiak éhhalálát végső fokon tömeggyilkosságban, népirtásban társtettesként való részvételünk eredményeként is kell értelmezni? Vagy ha mi nem is szívesen gondolunk ilyesmire, biztonságban lehetünk-e afelől, hogy egyes afrikaiak sem fognak hajlani ilyen értelmezésre? (Annál kevésbé, mert különböző ENSZ dokumentumok sem a mi pozícióinkat erősítik. Például az egyik direktíva szerint egy nép semmilyen körülmények között

nem fosztható meg a létfenntartás eszközeitől. Vagy egy 1948-as határozat népirtásként határozza meg valamely nemzeti vagy etnikai csoport életkörülményeinek ellehetetlenítését.) A hivatkozott prognózis szerint Európa a következő évtizedekben az önfenntartási lehetőség nélkül maradt gyarmati népek tömeges menekülési útirányává válik. Bizonyosak lehetünk-e afelől, hogy Európa nem válik egyúttal az önfenntartási lehetőség nélkül maradt gyarmati népek elégedetlenségének célpontjává? Biztonságban érezhetjük-e magunkat attól, hogy ezen népek egyes csoportjai nem fognak fellázadni a jelenlegi helyzet ellen? Bennszülött körökben meghonosodott nézet szerint a fehérek, az európaiak jelenléte idézte elő az ő nyomorukat, kiszolgáltatottságukat. A reménytelen helyzetet - úgymond - meg kell bosszulni rajtuk. Európai (és nem európai) országok terrorista fenyegetettsége nem kis mértékben ösztönös - „géprombolás” szintű - adósságbehajtási figyelmeztetésként is felfogható. Vagyis - végső fokon - ez is a gyarmatokból (politikai és gazdasági gyarmatokból) való gazdagodás nem tervezett mellékhatása. A gyarmatosítás - különböző formái - miatt keletkezett feszültség, illetve konfliktus feltehetőleg mindaddig fennmarad (és nem logikátlan, ha a lázadás legváratlanabb változataiban felszínre is tör), amíg kiváltó okai fennállnak. A gyarmati éhínség tartósításával a gondnok mintegy felhatalmazást ad a lázadásra (benne a terrorista lázadásra). E lázadás végső mozgatója, előidézője maga a gondnoki szerephez jutott Európa. Miként lehetne elejét venni annak, hogy túl sok afrikainak eszébe jusson saját helyzetét számonkérni az örökösökön? VIII. Mit tehetünk, mi eurafrikaiak? Nagyon úgy tűnik, hogy a gyámi szerepkört, a gyámkodás történelmi feladatát nem könnyű ellátni, de tőle megszabadulni sem igen lehet. Márpedig a kulcskérdés a gyámi státuszhoz való viszony körül forog. Lehet törekedni a gyámi szerep ellátására, lerázására (hárítására, megkerülésére), illetve megszüntetésére. Az imént vázoltakban megmutatkozik, hogy a megélhetési lehetőség nélkül maradt bennszülötteknek sem helyben történő segélyezése, sem európai befogadásukkal járó segélyezése (bármily humánus szándékú eljárások is egyébként) nem vezet tartós megoldáshoz. A gyámi szerep felelős ellátása - akár rövid, akár hosszú távon - aligha megoldható feladat. Jelenleg túlnyomóan a gyámsági feladatok alól történő kibújás zajlik. Ennek következménye kettős. Egyrészt megmutatkozik a tömeges éhhalálban. Másrészt megmutatkozik az éhhalál elől való - tendenciájában - tömeges Európába menekülési kísérletben. A végső következtetésig lecsupaszított logikai alternatíva: az életképtelennek bizonyuló bennszülöttek teljes kártalanítása – vagy teljes megsemmisítése. (Egy klasszikus példa szerint az ügyvéd úgy is túljuthat a feladatán, hogy agyoncsapja a védencét.) A feladat teljes megoldása nélkül Európa nincs védve afrikaiak szeszélyesen hullámzó támadásaitól. Nem jut biztonságba a bennszülöttek kiszámíthatatlan követeléseivel szemben. A gyámi feladattól megszabadulni, e szerepkörből véglegesen (azaz negatív következmények nélkül) kilépni - elvileg - akkor lehet, ha sikerülne az okozott kárt kompenzálni, a felhalmozott adósságot kiváltani. Ez az adósság azonban nem valamilyen számszerűsíthető összeg. Az okozott kár - sok egyébtől eltekintve - a bennszülött lakosság önfenntartó, önellátó gyakorlatának a felszámolása. Ezért az okozott kár kompenzálása az eredeti állapot helyreállítása, vagyis az önfenntartás feltételeinek a megteremtése lenne az egész lakosság számára. (Tehát nem egyszerű kárpótlás, hanem a károkozás teljes jóvátétele.) Az önellátó gazdasági rendszer visszaállítását önmagában sem lehetne csekély feladatnak tekinteni. Azonban valószínűsíthető, hogy a gyarmati évszázadok alatt bekövetkezett

túlnépesedés miatt az eredeti földterület már semmiképpen nem tudná eltartani a megsokszorozódott lakosságot. (És akkor a gazdálkodásra alkalmas földterület környezetrombolás miatti - zsugorodásáról még nem is esett szó.) A földterület és a mára felduzzadt népesség egyensúlya végleg megbomlott. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Lehet-e egyáltalán bármi konstruktívat cselekedni? A kialakult helyzetre valószínűleg nincs átfogó humánus (tehát az önfenntartásra képtelenek kiirtását nem vállaló) megoldás. Amire a humánus alternatíván belül törekedni lehet: az elvándorlás kiváltó okainak enyhítése. Az okok két módon enyhíthetők. Egyrészt, minél több bennszülött számára olyan feltételeket teremtésével, hogy rendelkezzen az önfenntartás (kollektív önfenntartás) képességével: helyben meg tudja termelni életben maradásának eszközeit. (Megjegyzendő: ez számos európai bennszülött számára is óriási vívmány lenne!) Másrészt, minél több olyan bennszülött számára, aki kimarad az előbbiből, Európában (illetve a világ más részein) létfenntartást biztosító tevékenység nyújtásával. Így talán csökkenteni lehetne azt a kockázatot, amit bennszülött csoportok - akár racionálisnak, akár irracionálisnak minősített - kiszámíthatatlan számonkérő akciói jelentenek.

Hozzászólás a Magyar Őstörténeti Társaság Szent Korona konferenciájához Jakócs Dániel: Egy modern köztársaságban, ahol már nem léteznek a késői feudalizmusból visszamaradt előítéletek, ahol már nincs, vagy jelentéktelenre zsugorodott az olyan emberek csoportja, amely a koronában véli felfedezni a nemzeti tudat és a nemzeti érzés kifejezését, a koronáról folytatott vitáknak nincs, és nem lehet sem ideológiai, sem politikai jelentősége, a korona tanulmányozása tisztán történettudományi és művészettörténeti kérdés. Ott a koronának a múzeumban van a helye, ahogyan azt már Petőfi Sándor egyik versében megírta. (Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag...) Nálunk ma sem egészen ez a helyzet, és ezért, ha a koronáról írt munkákat olvassuk, furcsa ellentmondásokat tapasztalhatunk.

Jakócs Dániel:

HOZZÁSZÓLÁS A KONFERENCIÁN ELHANGZOTTAKHOZ

Egy modern köztársaságban, ahol már nem léteznek a késői feudalizmusból visszamaradt előítéletek, ahol már nincs, vagy jelentéktelenre zsugorodott az olyan emberek csoportja, amely a koronában véli felfedezni a nemzeti tudat és a nemzeti érzés kifejezését, a koronáról folytatott vitáknak nincs, és nem lehet sem ideológiai, sem politikai jelentősége, a korona tanulmányozása tisztán történettudományi és művészettörténeti kérdés. Ott a koronának a múzeumban van a helye, ahogyan azt már Petőfi Sándor egyik versében megírta. (Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag...) Nálunk ma sem egészen ez a helyzet, és ezért, ha a koronáról írt munkákat olvassuk, furcsa ellentmondásokat tapasztalhatunk. A köztudat sokáig azt hitte, hogy a jelenlegi magyar korona azonos azzal a koronával, amit I. István király kapott a római pápától. Tudjuk, hogy ez nem így van, de ezt akarták hinni és elhitetni, és el is hitték. A középkorban és még sokáig utána különben sem lehetett ellenőrizni a tényeket a korona szakrális jellege miatt. Amikor végre a korona tárgyilagos kutatása lehetővé vált, kiderült, hogy a mai magyar korona nem lehetett I. Istváné, mert nem keletkezhetett korábban, mint amikor a korona rekeszzománcain ábrázolt történelmi személyek éltek. Ez volt az első kellemetlen meglepetés azoknak, akik mesét hitettek el egy egész országgal történelmi tények helyett, de

még ennél is kellemetlenebb tény volt, hogy a koronán ábrázolt történelmi személyiségek mind a bizánci császári család tagjai voltak I. Géza királyon kívül. Ez utóbbi tény még csak-csak elviselhető lett volna, de a görög betűk az ortodox egyház legtiszteltebb szentjeivel már elfogadhatatlannak látszottak egy országban, ahol a római katolikus egyház a vezető világi körökkel együtt fennen hangoztatta, hogy első királyunk már koronázásakor (1001-ben), sőt előtte a nyugati kereszténységet választotta. Azt elfelejtették megmagyarázni, hogy ezt hogyan tehette a nagy egyházszakadás (1054) előtt, amikor nem is nagyon lehetett még választani. Persze, hasonló „tévedést' az ortodox oldalon is elkövettek, például Bulgáriában ma is hangoztatják, hogy rögtön a keleti kereszténységet választották, pedig ők is tudják, hogy két fő szentjük és térítőjük, Kirill és Metod 868-ban Rómába utaztak, hogy tevékenységükhöz megszerezzék a pápa támogatását, amit II. Adorján pápától meg is kaptak. Kirill meghalt Rómában, ott is lett eltemetve. Akkor még a kereszténység különböző területi csoportjai között nem volt kibékíthetetlen ellentét. A magyarországi katolikus egyház képviselői is birtokában voltak a tényeknek. Ők ne tudtak volna III. Ince pápa leveléről I. Imre magyar királyhoz 1204ből, amelyben szemrehányást tesz a királynak, mert akkor csak egy latin kolostor volt az országban szemben számos görög monostorral? Mindez pedig 150 évvel az egyházszakadás után volt. (Berki Feriz: Az orthodox kereszténység, Budapest, 1984. 114. l.) Ők ne tudták volna, hogy I. István király vendégházat építtetett Rómában, kolostort Jeruzsálemben és templomot Konstantinápolyban a Hartvik püspök által írt legenda tanúsága szerint? Az első tényt gyakran emlegették, az utóbbi kettőről rendszerint hallgattak. Ugyancsak rendszerint hallgatnak arról is, hogy I. István fiának, Imre hercegnek a felesége is görög volt. Imre korai halála miatt nem lett király, feleségének a neve homályba borult, de ez a tény is bizonyítja, hogy I. István jó kapcsolatokra törekedett a legfontosabb európai hatalmakkal. Ez a törekvés az utódainál is folytatódott. Csak a legsikeresebb uralkodót, I. Lászlót említem, akinek a lánya, Piroska, Eiréne néven II. Joannesz Komnenosz bizánci császár felesége lett és később az ortodox egyház szentje. Így az Árpád-ház rokoni kapcsolatba került a bizánci császárokkal. Mindezek után nem szabad csodálkozni azon, hogy a magyar korona bizánci eredetű, sőt a legvalószínűbb, hogy I. Lászlót már a mai koronával koronázták meg. Mindez azonban nagyon nem felel meg a mai korona pápai eredetéről szóló mesének. A korona római eredetének hívei menteni akarták a menthetőt, és ehhez tényeket kerestek, és hamarosan találtak is. A magyar koronát is, mint a bizánci férfi, azaz császári koronákat már a XI. században felülről négy pánt zárta össze kupolaszerűen a csúcson egy kereszttel. Ezért van ez a magyar koronán is. Már ez a tény is a korona bizánci jellegét mutatja, de ez a kutatók egy részét nem zavarta, mert pont az ellenkezőjét kellett bizonyítani. A magyar korona pántjain ugyanis a felirat latin betűkkel készült. Ha pedig latin betűs a felirat, akkor ez készülhetett akár Rómában is, ha Rómában készülhetett, akkor lehetett akár I. István koronájának legalább egy része, és ha lehetett, akkor az is volt. Ezzel készen volt a második verzió, részben mégiscsak I. István koronája volt, amit a pápa ajándékozott a magyar királynak. Hogy mindezt semmi sem bizonyítja, az ezeket a kutatókat egyáltalán nem zavarta, és ezzel megszületett az új elmélet a görög és latin koronáról, és így lépett előre rangban a négy pánt koronává. Nincs kedvem elemezni ennek az elképzelésnek a teljes megalapozatlanságát, csak egy tényre utalok. A koronázási paláston láthatjuk I. István hímzett képmását a fején a koronával. A hagyomány szerint a palástot Gizella királyné hímezte, ő pedig csak ismerte a férjét és a koronát. Ezen a koronán pedig egyáltalán nincs pánt. Hogyan tehették a soha nem létezett pántokat a „görög koronára'? Ezeket a kutatókat természetesen az sem zavarta, hogy Bizánc hivatalos neve Kelet-Római Birodalom volt, hogy ott a 7. századig hivatalos nyelvként a latint használták, és hogy a görög nyelvre történt áttérés nem szüntette meg teljesen a latin írás használatát. Születtek még más változatok a latin betűs pántok magyarázatára, de azok sem voltak, és nem is lehettek meggyőzőbbek a fentinél. Mindegyiket az a rögeszmés törekvés vezette, hogy a létező magyar korona legalább részben a római pápától származik. Ezen törekvés mögött a római katolikus egyház vélt vagy valós érdekei húzódtak meg, és ez a tény érthetővé teszi a katolikus egyház makacsságát azokban a korokban (nem egy korban), amikor a római és az ortodox egyház szinte halálos ellenségként állt szemben egymással. Napjainkra ez a helyzet megszűnt, az ellenségeskedést a párbeszéd és az óvatos közeledés váltotta fel, éppen ezért komikus dolog a régen elavult szembenállást folytatni a tudomány területén és emiatt meghamisítani a tényeket. Régen elhunyt nemzedékek tévedései lidércnyomásként uralkodnak az agyunkon.

Amikor a magyar korona bizánci jellegéről beszélünk, tudjuk, hogy a bizánci koronának ez a formája is történeti fejlődés eredménye, eredetileg nem ilyen volt. Ez a forma a kupolaszerű pántokkal és a kereszttel felül azokra a koronákra emlékeztet, amelyekkel az ortodox egyházban a püspököket hivatalba lépésük előtt felszentelték. Éppen ezért ezt a késő bizánci koronaformát az ortodox egyház teljesen kifejlődött koronájának tarthatjuk, amely minden részletében kifejezi az Isten kegyelméből uralkodó császár vagy király eszméjét, a királyi hatalom isteni eredetét. Ezért jelentek meg ilyen koronával a fejükön a Komnenosz-ház császárai a konstantinápolyi Szent Szófia székesegyház mozaikjain. Mindezt a koronára értem, nem az ábrázolt személyekre. 1990-ben baráti kiránduláson ezeknek a mozaikoknak egy részét személyesen láthattam, egy részét csak, mert a szüntelen restauráció többet nem tett lehetővé. Nekem úgy tűnik, hogy a császárok ábrázolásai ezeken a mozaikokon nem pusztán a világi hatalom illusztrációi voltak, hanem sejteni engedték az ábrázolt császárok személyiségét is, valamint külsejük egyéni jegyeit. Sajnos, könyvtáramban csak egy kötet van, amelyben az említett mozaikok közül az egyiknek a fényképmásolata látható, bár nálunk ritka könyv lehet, zárójelben megadom az adatait. (M. B. Алпатов.Этюды по истории искусства т.1.Москва, 1967. 3. kép Alexios Komninos, 1122.) Ezután térjünk vissza a konkrét magyar koronára. A már ismert előzmények után kellemes érzés volt olyan elemzéseket hallgatni, amelyek mögött nem húzódott meg semmilyen prekoncepció, semmilyen hátsó szándék. Ezt bizonyítja Darkó Jenőnek az a gondolata, hogy a magyar korona mint egységes egész eleve bizánci koronának készült. Ezt támasztja alá a magyar korona összehasonlítása a korabeli bizánci császári koronával külső megjelenése alapján és szerkezete alapján is. Tehát nincs két külön korona, egy görög meg egy latin, a jelenlegi magyar korona szerkezetét tekintve egységes egész. Ezt a gondolatot erősítette meg és egészítette ki Tóth Endre ragyogó elemzése a pántok feliratairól. Tóth Endre a pántok latin betűinek az alakját vizsgálta meg, és ennek alapján felfedezte, hogy a feliratok betűi sajátosak, és közöttük vannak olyan betűk is, amelyek az eredeti latin ábécében hiányoznak. Lerövidítve az ismertetést, Tóth Endre felfedezte, hogy a pántok latin betűi a görög betűs szövegek latin betűs átírására alkalmazott betűk. Ezt az átírást alkalmazták a bizánci birodalomban, illusztrációként bemutatott olyan képeket is, ahol ugyanazt a szöveget egymás mellett görög betűkkel és e latin transzkripcióval is leírták. A pánt latin betűi is épp a korona bizánci jellegét bizonyítják. Vége a latin koronáról kitalált történeteknek, amelyek mára már elvesztették aktualitásukat, mert a római katolikus és az ortodox egyházak régi szembenállása húzódott meg mögöttük, és amelynek megszűnését épp az utóbbi 50-60 évben figyelhettük meg. Komikus dolog a perifériában a csatát folytatni, amikor a hadseregek már régen kibékültek egymással. Eisler János előadása a pántok keletkezésének idejéről a másik két előadót erősíti meg, szerinte a pántok 1070-1080 körül keletkeztek, tehát I. Géza vagy I. László uralkodásának idején. Mit bizonyít mindez történelmi távlatból nézve? Látszólag egyszerű dolgot, amit mindnyájan tudunk, mégis kevesen értenek. Közép-Európában vagyunk, és nem lehet egy környezetben élni és függetlennek lenni tőle, nemzeti érdekünk jó viszonyban lenni közvetlen szomszédainkkal és állandóan ápolni velük kapcsolatainkat. Felhasználva a történelmi analógiát metaforikusan azt mondanám, hogy ma is építsünk kolostort Rómában is, Jeruzsálemben is és Konstantinápolyban is, ne csak Rómában. A történelmet helytelen, sőt ostoba dolog meghamisítani, mert csak a reális történelemből lehet tanulni, és nekünk nem ártana tanulni belőle. Ha sikerülne az itt elért eredményeket elfogadtatni a szakma közvéleményével, új szakasz kezdődhetne művészettörténeti kapcsolataink kutatásában. Hiszen az is logikátlan dolog, hogy ha a magyar művészet történetében valahol bizánci stílusjegyeket fedeznek fel, azonnal azt bizonygatják, hogy ez nyugati közvetítéssel jutott el hozzánk. Ezután már csak az a kérdés, hogy mit csináltak a görög szerzetesek a magyarországi kolostorokban kétszáz éven keresztül. (Mint fentebb láttuk, III. Ince pápa szerint 1204-ben csak egy latin kolostor volt. Berki Feriz idézett mű.) Aki ismeri a kolostorok funkcióját a középkori Európában, az tudja, hogy ott nem csak imádkoztak, hanem a legtágabb értelemben vett kulturális tevékenységgel foglalkoztak.

Magyarországon az Árpád-korban teljesen valószínűtlen, hogy a bizánci-magyar művészeti kapcsolatokban nyugati közvetítésre lett volna szükség. A korona vonatkozásában is valószínűleg marad még kutatni való, sőt miután tudjuk, hogy a pánt is bizánci alkotás, kutatásra szorul az is, hogy a pánt rekeszzománcainak stílusa a bizánci művészet melyik vonulatához tartozik. A részletkérdésekre most nincs értelme kitérni, mert az idő úgysem engedi meg. Ebben a kérdésben javaslom figyelembe venni a közismert orosz művészettörténésznek, M. V. Alpatovnak a bizánci művészettörténet sajátosságairól írt gondolatébresztő cikkét. ( М.В Алпатов: Проблемы изучения византийской живописи, in Этюды по истории русского искусства,т.1. p. 26-41.) A fent elmondottak szemléltetésére mellékelem Alexiosz Komnenosz császár valamint I.László veje II. Joannesz Komnenosz császár ábrázolásának reprodukcióit . Az eredeti mozaikképek a Szent Szófia székesegyház falán láthatók Konsztatinápolyban.

Alexiosz Komnenosz

II. Joannesz Komnenosz császár, Szűz Mária, szt.László lánya szt. Eirene

A hajléktalanságról mint a kapitalizmus válságjelenségéről Kiss Szilvia A hajléktalanság mint fogalom hosszú évtizedek után jelent meg ismét a közbeszédben az 1980-as évek végén, akkor, amikor a tőkés társadalmi rendszerre való áttérés földindulásszerű társadalmi változásokat okozott az ország termelési viszonyaiban bekövetkező radikális átalakulások következtében. Ugyanakkor szinte a teljes lakosság mindmáig semmilyen ismerettel, megértéssel nem rendelkezik a probléma rendszerben gyökerező, mélyebb társadalmi okairól. Sőt, tizennyolc év elteltével a rendszerváltásután, a kapitalista társadalmi rend által kialakított termelési viszony következményeinek kényszerű elfogadásával az is tapasztalható, hogy jelentős társadalmi csoportok egyre inkább intoleránsabbak az utcán élő, számukra látható hajléktalan emberek

KISS SZILVIA

A hajléktalanságról mint a kapitalizmus válságjelenségéről

A hajléktalanság mint fogalom hosszú évtizedek után jelent meg ismét a közbeszédben az 1980-as évek végén, akkor, amikor a tőkés társadalmi rendszerre való áttérés földindulásszerű társadalmi változásokat okozott az ország termelési viszonyaiban bekövetkező radikális átalakulások következtében. Ugyanakkor szinte a teljes lakosság mindmáig semmilyen ismerettel, megértéssel nem rendelkezik a probléma rendszerben gyökerező, mélyebb társadalmi okairól. Sőt, tizennyolc év elteltével a rendszerváltás után, a kapitalista társadalmi rend által kialakított termelési viszony következményeinek kényszerű elfogadásával az is tapasztalható, hogy jelentős társadalmi csoportok egyre inkább intoleránsabbak az utcán élő, számukra látható hajléktalan emberek iránt. A hajléktalanság mint társadalmi jelenség a kapitalizmus valamennyi stádiumában létező társadalmi válságtünet volt és maradt. Hiszen a hajléktalanság mint társadalmi jelenség a kapitalizmus termelési és társadalmi viszonyaiban gyökerező válságtünet-együttesként értelmezhető, mert az azt eredményező hiányállapotok ( tulajdon-, lakás/lakhatás hiánya, munka-, pénz-, egészséghiány, személyes kapcsolatok hiánya, társadalmi tagságtól, oktatástól, tudástól való megfosztottság) szinte valamennyi jelensége mögött mint kiváltó ok a szegénység szerepel, amelyet a széles értelemben vett társadalmi egyenlőtlenségek eredményeznek.

Amikor mindenről lemondtam, és csak a lemondás maradt már lemondatlan, az egzisztencia alján, ahol nem volt mit vesztenem, így örültem: végre a Jövő szégyen nélkül asztalom mellé ülhet: ennél rakottabb üres tányér sehol, sem kilátástelibb kilátástalanság.

( Ladányi Mihály: Dialektika [Kezdő szegényeknek] )

A hajléktalanság fogalmának, problematikájának megjelenése a rendszerváltozás utáni Magyarországon

A hajléktalanság mint fogalom hosszú évtizedek után jelent meg ismét a közbeszédben az 1980-as évek végén, akkor, amikor a tőkés társadalmi rendszerre való áttérés földindulásszerű társadalmi változásokat okozott az ország termelési viszonyaiban bekövetkező radikális átalakulások következtében. Akkor, amikor a társadalom túlnyomó többsége mármár kezdte a hajléktalan léthelyzetet megannyi látható jelével, megfosztottságával elfelejteni. Az 1945 utáni „boldog békeévekben" két új generáció is felnövekedett Magyarországon, mely generációk számára teljesen ismeretlen volt ez a jelenség, legfeljebb szüleiktől, nagyszüleiktől hallhattak arról, hogy milyen is lehetett a Horthy-korszak ínségeseinek, a hajléktalan nincsteleneknek az élete. Szinte a teljes lakosság mindmáig semmilyen ismerettel, megértéssel nem rendelkezik a probléma rendszerben gyökerező, mélyebb társadalmi okairól. Sőt, tizennyolc év elteltével a rendszerváltás után, a kapitalista társadalmi rend által kialakított termelési viszony következményeinek kényszerű elfogadásával az is tapasztalható, hogy jelentős társadalmi csoportok egyre inkább intoleránsabbak az utcán élő, számukra látható hajléktalan emberek iránt: míg a rendszerváltás idején zavaróan hatottak, és a segítő attitűd a lakosság részéről erősebb volt, mára ez megváltozott. ( A kirekesztett hajléktalanok megítélésében is érvényesül, miként valamennyi, a munkaerőpiacról kiszorított, pauperizálódó társadalmi csoport esetében, a tőke pofitért folytatott harcának racionális érdekét követő megosztó, osztályokon belüli, elszegényedő rétegek közötti mesterséges ellentéteket keltő politikája, amelyet meghatároz a süllyedő profitráta, a munkanélküliek „tartalékseregének" megváltozott szerepe.) A hajléktalanság mint társadalmi jelenség a kapitalizmus valamennyi stádiumában létező társadalmi válságtünet volt és maradt, más és más formában az adott kor termelési viszonyának milyenségét, fejlettségét, a kapitalizmus részleges formációváltozásait (szabad versenyes kapitalizmus, klasszikus imperializmus, az imperializmus állammonopolista szakasza, a transznacionális monopolkapitalizmus)1 követve. Hiszen a hajléktalanságban megnyilvánuló deprivációk / megfosztottságok (tulajdontól, lakástól, munkától, jövedelemtől, társadalmi tagságtól, egészségtől stb.) a kapitalizmus termelési ( tőkemunka viszony a termelési folyamatokban, a munkamegosztásban, a termelési eszközök tulajdonlásában) és társadalmi viszonyainak (tulajdonviszonyok+anyagi javak elosztása, cseréje:elosztási viszonyok=osztályviszonyok) a következményei. Az általános pauperizáció, a munkaerőpiacról kiszoruló, kirekesztett, elszegényedett, proletarizált társadalmi csoportok tömeges megjelenése Nyugat-Európa országaiban a 70-es évektől kialakuló, s később egyre fokozódó válságjelenség. Ezekben az években a kibontakozó tudományos és technikai forradalom diktálta automatizáció a süllyedő profitráta tendenciájának hatását felerősítette, ami részleges formaváltásra kényszerítette a tőkés rendszert. Nőtt a tőke szerves összetétele (állandó tőke aránya megnő a változó tőkével szemben / technikai eszközök, befektetések szerepe a munkaerővel szemben), csökkent a foglalkoztatottság. A globalizálódó világgazdaságban a transznacionális vállalatok dominanciája meghatározó lesz, mely folyamatok következtében, majd később a Szovjetunió és a kelet-európai tagországok átalakulásával, vagyis a kapitalizmus alternatívája véglegesnek hitt megszűnésével a tőke számára irracionálissá válik a nyugat-európai típusú, egyenlősítő vagy egyenlőtlenségeket mérséklő, tőke-munka ellentétet tompító jóléti államok fenntartása.

Magyarországon hajléktanság és a tömeges pauperizáció rendszerfüggő fáziskéséssel l989-et követően jelenik meg. (A szocialista társadalom 1949-tól kezdve fokozatoson megteremtette a hajléktalanság megszüntetésének, a szegénység felszámolásának, a társadalmi egyenlőtlenségek nagyarányú csökkentésének társadalompolitikai eszközeit: a földosztással, a bankok, a bányák, a magántulajdonú lakóépületek államosításával, az iparosodással az addig elnyomott társadalmi rétegek (munkásság, parasztság) előtt megnyílt a tanulás és a felemelkedés lehetősége; tágra nyíltak a foglalkozatási, oktatási, lakás-mobilitási lehetőségek.)

Hogyan értelmezhető a hajléktalanság fogalma a magyarországi szakirodalom alapján? A fogalom értelmezésének léteznek gazdasági-munkaerőpiaci, lakásügyi, jogi, iskolázottsági és pszichológiai jellegű megközelítései. A hajléktalanságra vonatkozó meghatározások négy különböző csoportba sorolhatóak: 1. A hajléktalanságot a lakástalanságra leszűkítő megközelítések 2. A hajléktalanságot az otthontalanság fogalmával definiáló megközelítések. Az otthontalanság fogalma magába foglalja a fizikai tér hiányán kívül a társas tér hiányát is. A társas tér az emberi kapcsolatok, a családi lét tere, amely érzelmi stabilitást, lelki védelmet nyújt; nem beszélve arról, hogy az egyén szinte valamennyi - mind fizikai, mind érzelmi - alapszükségletének kielégítése leginkább itt történik, így ennek hiányában sokkal több dologtól lesz megfosztva, mint pusztán a fizikai lakhatástól. 3. Léteznek olyan definíciók, amelyek az ellátórendszert igénybe vevők felől közelítenek a jelenséghez. A nemzetközi szakirodalomban megjelenő J. Greve szerint „az a hajléktalan, aki a hajléktalanokat ellátó rendszer bármely szintjén mint a szolgáltatást igénybe venni óhajtó megjelenik." 2 4. Más meghatározások pedig a hajléktalanság időbeli tényezőire helyezik a hangsúlyt és ennek alapján beszélnek szituatív, epizódikus és krónikus hajléktalanságról. 3 Bényei Gurály - Győri - Mezei például azt írják tanulmányukban, hogy a hajléktalanságban sokszor a különböző élethelyzetek - otthontalan, lakástalan, effektív hajléktalan, fedél nélküli - váltogatják egymást. 4 A hajléktalanság mögött meghúzódó okokat elemző irodalmak leginkább két, jól elkülöníthető okcsoportot jelenítenek meg: a, Megkülönböztetik az olyan makroszociális, strukturális okokat, mint a szegénység, az alacsony jövedelemmel való rendelkezés, a jövedelmi olló szétnyílása, lakásproblémák megjelenése, a lakásszektor beszűkülése, a lakások fenntartási költségeinek emelkedése, alacsony iskolai végzettség, munkanélküliség, a társadalmi egyenlőtlenségek radikális növekedése, a jóléti rendszerek megnyirbálása stb. b, Valamint elkülönítik az egyéni életpályát befolyásoló, mikrotársadalmi tényezőket. Ezek között szerepelnek a kiscsoportokban megjelenő gondok, mint a házassági, családi problémák, érzelmi depriváció, fizikai, szexuális abúzus, alkohol- és drogabúzus, társas kapcsolatok megszűnése, válás, valamint pszichiátriai, viselkedési problémák. Míg az utóbbi elméleti megközelítés a hajléktalan emberek társadalomtól való elszakadását hangsúlyozza - így a családtól, közösségtől, társadalmi intézményektől -, addig az előző az érintetteknek a társadalmi folyamatokból történő kiszorítását emeli ki, amely az egyén akaratán kívüli társadalmi, strukturális okokkal magyarázható. Az Európa Tanács 1993-ban született meghatározása szerint „A hajléktalanok olyan egyének, vagy családok, akiket társadalmilag kizártak egy megfelelő, azaz szubjektíve és társadalmilag is elfogadható saját lakóhely tartós biztosításából." 5 Írásomban a hajléktalanságot mint társadalmi jelenséget a kapitalizmus termelési és társadalmi viszonyaiban gyökerező válságtünet-együttesként értelmezem, hiszen az azt eredményező hiányállapotok ( tulajdon-, lakás/lakhatás hiánya, munka-, pénz-, egészséghiány, személyes kapcsolatok hiánya, társadalmi tagságtól, oktatástól, tudástól való megfosztottság) szinte valamennyi jelensége mögött mint kiváltó ok a szegénység szerepel, amelyet a széles értelemben vett társadalmi egyenlőtlenségek eredményeznek. Továbbá a szegénységet társadalmi kirekesztettségnek tekintem, a hajléktalanságot pedig mint a termelési viszony megváltozása miatt bekövetkezett tömeges pauperizálódás egyik, de nem az egyetlen, ám nagyon is szemléleteses, jól körülhatárolható és érzékelhető példájának.

A hajléktalanság mint válságjelenség nagyságrendjéről Ha a hajléktalanságot szűkértelemben véve a lakástalansággal azonosítjuk, akkor is a mai Magyarországon igen jelentős

az effektív hajléktalanok és a veszélyzónában élő, potenciális hajléktalanok létszáma is. Az első kategóriába azok tartoznak „akik semmilyen biztos, biztonságos, viszonylag stabil lakhatási megoldással nem rendelkeznek.6" Létszámuk az empirikus vizsgálatok tükrében ötven-hatvanezer főre tehető. A veszélyeztetettek viszont azok, akik a mindenkori effektív hajléktalanok „utánpótlását" képezik, akik ugyan rendelkeznek valamiféle rendkívül rossz, szubstandard lakhatással, fedéllel, ám az nem tartós, nem stabil. Ide tartoznak a lakástalan fiatalok, akik kényszerűségből szüleiknél élnek; az albérletben lakók, a nem lakás céljára szolgáló helyiségben meghúzódók, a kényszerűségből valamilyen intézményben tartózkodó emberek, s a díjhátralékosak rendkívüli méretekre duzzadt, illetve a különböző kamattartozásokkal küzdők igen jelentős tábora. Vészjósló az az adat, mely szerint a családok 25 %-a, az összes háztartás egynegyed része 6 hónapot meghaladó adósságokkal küzd, ez mintegy egymillió háztartást jelent ma Magyarországon. ( TÁRKI, Monitor jelentések.)

A tulajdonviszonyok megváltozásának a lakásszektorra gyakorolt hatása és annak következményei A lakhatástól való megfosztottság kialakulásához hozzájárult a lakásprivatizáció, mely földindulás szerű változásokat hozott a tulajdonviszonyok terén az 1993-ben megjelenő Lakástörvénnyel. 7 A törvény egyfelől megszüntette a lakásigénylés rendszerét, másfelől a bérlakásokra szóló vételi jog kiterjesztésével szentesítette a privatizációt. A magánosítás azután a bérlakás-szektor radikális csökkenését, az állami lakásállomány megszűnését eredményezte. Ennek következtében olyan „perverz" lakásszektor jött létre, ahol az önkormányzati bérlakások csupán a lakásszektor 10 százalékát érik el.8 Az új lakástörvény, miközben szűkítette a bérlők jogait, megerősítette az önkormányzatok tulajdonosi jogait, hiszen a bérlők tekintetében hátrányosan szabályozta az önkormányzatok lakbéremelési és felmondási jogát. Ezen változások együttesen járultak hozzá a hajléktalanság tömegessé válásához, illetve - minden jel szerint - e folyamatok hozzájárulnak a jövőben is a jelenség reprodukálásához.

Szegénység és a hajléktalanság kapcsolatáról, a tömeges pauperizáció okairól

A szegénység jelentős növekedése az 1990-es évek ugyanazon időszakára tehető, amikor is a hajléktalanság tömeges méreteket öltött. Számos empirikus adatokat bemutató tanulmány számol be arról, hogy jelentős mértékben növekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek, és növekedett a szegénység a rendszerváltozást követő években. Az alábbi táblázat a szegénység növekedését szemlélteti a rendszerváltást követően.

1. sz. táblázat

A szegénység arányának változása különböző mérések alapján (%)

Szegénységfogalmak és küszöbök

1992 1993 1994 1995 1996 1997

1998 1999 2000

Relatív jövedelmi szegénység: a felnőtt egységre számított átlagos jövedelem fele alatt élők aránya TÁRKI (Sik - Tóth 1998)

10,1

10,4

11,6

12,4

14,8

14,0

-

-

-

TÁRKI (Szívós - Tóth 1999 és 2000)

12,8

n.a.

n.a.

15,8

18,3

17,8

12,8

13,8

14,6

Abszolút jövedelmi szegénység Abszolút jövedelmi szegénység 1992-höz viszonyítva (TÁRKI)

Létminimum alatt élők (KSH)

10,1

12,6

16,1

19,9

26,6

31,0

21,5

24,0

31,8

n.a.

n.a.

26

26

25

25

29

39

41

67,1

69,3

69,7

n.a.

n.a.

n.a.

25-30 n.a.

29

n.a.

28

31

-

-

-

41

31

36

-

-

-

71,1

75,2

74,3

-

-

-

Pénzzavar előfordulása a hónap végén (TÁRKI) Havonta előfordul Soha nem fordul elő

Ruházkodásra a szükségesnél kevesebbet, vagy nem költött

Forrás: Sik Endre - Tóth I. György (szerk.): Zárótanulmány a MHP VI. hullámának eredményeiről. BKE Szociológiai Tanszék - Tárki, Budapest, 1998. Szívós Péter-Tóth I. György (szerk.): Növekedés alulnézetben. In: INFO-Társadalomtudomány,54.szám

2. sz. táblázat

A háztartási jövedelmek egyenlőtlenségei 1992-2001, Gini-együtthatók (%)

Piaci jöve-

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

/92

/93

/94

/95

/96

/97

/98

/99

/00

/01

delmek

46,56

47,07

49,93

50,64

50,12

51,64

52,64

53,73

54,76

52,40

64,33

68,72

71,90

68,89

65,84

67,82

70,81

75,81

70,13

73,93

47,17

47,96

50,45

51,01

50,41

52,22

54,06

55,64

55,37

53,32

Egyéb nem állami Újraelosztás előtti jövedelmek

Forrás: Szívós Péter - Tóth István György (szerk.): Magyar Háztartási Panel MHP I-IV. hulláma, TÁRKI Háztartás Monitor 1998-2001. In: Szívós Péter - Tóth I. György (szerk.): Tíz év. TÁRKI, Monitor jelentések. Budapest,2001.

Andorka Rudolf és Spéder Zsolt az empirikus adatok ismeretében úgy látta, hogy „1989 óta a magyar társadalomnak legalább a kétharmada elszegényedett, miközben körülbelül 10 százaléknak a reáljövedelme emelkedett, a fennmaradó rész reáljövedelme pedig körülbelül az addigi szinten maradt." Ugyancsak ezek a szerzők ugyanebben a tanulmányban arról számoltak be, hogy ha a létminimumon élők arányát vesszük figyelembe (amely, az 1980-as években a lakosság 10 százalékára volt tehető, 1992-ben 22 százalékára, 1993-ban 24 százalékára, míg 1994-ben már a lakosság 32 százalékáról lehetett elmondani, hogy a létminimumom vagy az alatt él), akkor „a szegénység nagyon lényegesen, legalább háromszorosára nőtt". 9 A szegénység növekedése mögött a 90-es évek elején kumulálódó igen kedvezőtlen makrogazdasági válságfolyamatok érhetők tetten: Az ipari struktúraváltás ( tulajdonváltás: korábbi köztulajdonban lévő vállalatok, üzemek magántulajdonba adása; gyárak, ipari üzemek egy részének megszűntetése, termelési szerkezet átalakítása, a többletmunka kisajátításának addig nem létező módozatai), a drasztikus GDP-csökkenés, a reálbérek radikális visszaesése, 1,5 millió munkahely megszűnése, a munkanélküliség megjelenése és a munkanélküliség tömegessé válásának ( 2,5 millió tartósan az aktív korú inaktív emberek létszáma) problémája. Az alábbi táblázat szemlélteti ezeknek a makrogazdasági válságjelenségeknek a robbanását a 90-es évek első felében. 3. sz. táblázat

A magyar gazdaság fő makrostatisztikai mutatói, 1989-1995

Év

GDP

Foglalkoz- Munka-

1989=100 tatás

nélküliségi arány, százalék

A népesség egy főre jutó reáljövedelme, 1989=100

Reálbér-

Egy főre

Fogyasz-

index

jutó

tói ár-

1989=100 reálfogyasztás 1989=100

idex 1989=100

100

0,3

100

1989

96

100

0,4

100

100

97

100

1990

85

99

1,9

98

96

92

129

1991

81

96

7,8

96

90

91

174

1992

79

86

13,2

94

89

92

214

1993

82

78

11,0

89

85

93

262

1994

84

74

10,5

92

91

91

312

87

81

1995

-

402

Forrás: Andorka Rudolf - Spéder Zsolt: A szegénység Magyarországon

1. 1. In: Esély, 1996/4 2.

Ezek a folyamatok a lakások fenntartási költségeinek emelkedésén, a korábbi kedvező kamatozású hitelek kamatainak piacivá tételén keresztül a jövedelmi olló tágra nyílását, a szociális ellátórendszer átalakulásával ( szociális háló repedezésével) az adósságspirál beindulását, és így a díjhátralék-probléma felhalmozódását eredményezték az elszegényedő családoknál. Míg a 80-as években a családi jövedelmek 10-15 %-át tették ki a lakásfenntartási költségek, addig ma már, a közüzemi díjak robbanásszerű emelkedésének következtében, ezek a költségek átlagban a jövedelmek 30-40 %-át teszik ki, és a legszegényebb családoknál elérhetik a családi jövedelmek 60-70 %-át is. (Háztartások összetétele, fogyasztása-idősoros éves adatok, KSH.) A szegénység növekedésének másik okaként, e negatív makrogazdasági folyamatok mellett, az említett szociológusok is jövedelmi egyenlőtlenségek elmélyülésének jelentőségét emelték ki. A szegénység és hajléktalanság közötti kapcsolat természetét olyan oksági összefüggéssel bíró, a kapitalista társadalom immanens válságának tünet-együtteseként értelmezem, melyben a hajléktalanság mint társadalmi jelenség olyan hiányállapotok okaiként jön létre, mint a lakás/lakhatás hiánya ( a tulajdon- és az elosztási viszonyok alakulása határozza meg), a tulajdon-, munka-, jövedelemhiány (tulajdonviszonyok, a többletmunka tőkés általi kisajátításának mikéntje), az egészség-veszteség, társas kapcsolatok hiánya (lásd Marx elidegenedés fogalma 10), a társadalmi tagságtól való megfosztottság (mely a munkaerőpiacról tartósan kiszoruló pauper, munkanélküli „tartaléksereg" osztályrésze). Ezen belülről fakadó társadalmi folyamatok megjelenési formája a szegénység, mely nem csupán anyagi sérülékenységet, jövedelemhiányt jelent, hanem a társadalmi kirekesztés olyan formájaként értelmezhető, melyet a széles körűen vett társadalmi egyenlőtlenségek okoznak, ezek a súlyos különbségek pedig a fent említett tulajdon-, termelési és elosztási viszonyokkal hozhatók összefüggésbe. A szegénység mint társadalmi válságjelenség mögött az egyenlőtlenségek széles skálája jelenik meg; így a szimbolikus tőke egyenlőtlen elosztásától egészen a jövedelmi egyenlőtlenségekig, a termelési eszközök birtoklásának kérdése, a tőkejavakkal ( föld, nyersanyag, munkaeszköz, pénz) való rendelkezés meghatározottsága és a vagyoni különbségek és a fogyasztásban megjelenő egyenlőtlenségeken keresztül az élethelyzetek egyenlőtlensége is. A fenti okfejtést a mellékelt 1. ábra szemlélteti. A következőkben az ábrának a hajléktalanság jelenségének következményeire vonatkozó részét emelem ki.

A tömeges társadalmi kirekesztettségnek, a pauperizációnak nemzetközi összefüggései

Mi a kirekesztettség a nemzetközi szociáldemokrata irányultságú jóléti modellben gondolkodó szakirodalmak szerint, s hogyan gondolkodnak annak okiról? Mivel Nyugat-Európában a második világháború után létrejövő jóléti államok alapjaiban a szociáldemokrácia ideológiájához kötődtek - s igyekeztek a kapitalizmust belülről megreformálni a jóléti ellátásoknak a munkásosztályra és a középosztályra egyaránt érvényes általános kiterjesztésével (lásd univerzális ellátások) az osztályellentétek tompítására, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére törekedve, a tőke-munka ellentétének mérséklése céljából -, ezért a megváltozott körülményeket is célszerű a jóléti állam szociáldemokrata modelljének szociálpolitikáját formáló szakmai irányultsága alapján leírni. Tony Atkinson a társadalmi kirekesztődés folyamatai mögött olyan okokat jelöl meg, mint a munkanélküliség, a foglalkoztatás világából való kikerülés, az egyén jóléti, állami juttatásokból való kirekesztése, ennek következtében a fogyasztásból való kizárása a deprivált személynek, amely deprivációs folyamatok szegénységet eredményeznek, a szegénység pedig az egyén társadalomból való teljes kizárását idézi elő. 11 Ferge Zsuzsa az exklúzió kifejezését használja a társadalmi kirekesztődés, a társadalomból történő kizárás folyamatának leírására, okaiként pedig a szegénységet, az egyenlőtlenségeket, az etikai, nemi, vallási diszkriminációt, a munkanélküliséget, a hajléktalanságot, a kapcsolati háló gyengülését jelöli meg. 12 Robert Castel „kiilleszkedésnek" nevezi a „társadalmi kötelékek fellazulásának" azt a folyamatát, amely a szegénység legújabb kori formáit jellemzi 13. Ezek a formák mindig valamilyen hiányállapotban nyilvánulnak meg (pénzhiány, lakás/lakhatás hiánya, hatalom hiánya, megbecsültség hiánya). A deprivációs folyamatokat egyrészt a munka világába való be nem tagolódás eredőjeképpen, másrészt pedig a „társadalmi - családi társas kötelékekből" való kimaradás, kiilleszkedés eredményének lehet értelmezni. E két dimenzió mentén történő kiilleszkedés folyamán az egyén a „társadalmi lét senkiföldjére sodródik". Ezt a fajta létformát az instabilitás, a jelentős biztonságvesztés, az ember a világ számára történő „fölöslegessé" válásának érzése, valamint a sebezhetőség jellemzi. A szegénység ezen új formáinak tömeges megjelenését valamennyi szerző a II. világháborút követő „boldog békeidők" utánra, az 1960-as évek végére, illetve az 1970-es évek elejére helyezi. Mindezek következtében az egyenlőtlenségeket mérséklő, a kapitalizmus megreformálhatóságában hívő szociáldemokrácia egyre inkább a jóléti állam alapeszményének feladására kényszerül a 70-es évektől kezdve. Eleinte nem talál magyarázatot a tömeges pauperizációra, a munkaerőpiacról kiszoruló, kirekesztett, elszegényedett, proletarizált társadalmi csoportok nagyarányú megjelenésére Nyugat-Európában, majd maga is részesévé válik a jóléti állam kényszerű leépítésének. Milyen világgazdasági folyamatok okozták a jóléti államok átalakulását, a kapitalista állam újraelosztó funkciójának a visszaszorulását? Az ezekben az években kibontakozó tudományos és technikai forradalom (a mikroelektronika forradalma) a süllyedő profitráta tendenciájának hatását felerősítette, ami részleges formaváltásra kényszerítette a tőkés rendszert14: a monopolkapitalizmus transznacionális vállalatok által uralt formája vált meghatározóvá a korábbi állammonopolista tendenciákkal szemben, minek következtében az állam újraelosztó, jóléti funkciója leépült. A süllyedő profitráta miatt folyamatosan nő a globalizálódó gazdaságban a tőke szerves összetétele (állandó tőke aránya megnő a változó tőkével szemben / technikai eszközök, befektetések szerepe a munkaerővel szemben), jelentős mértékben csökken a foglalkoztatottság. Becslések szerint a föld lakosságának fele termelési szempontból fölöslegessé vált, s a kapitalizmus korábbi stádiumait jellemző munkanélküliek „tartalékserege" elveszíti régebbi funkcióját: egyértelművé válik, hogy már fellendülés idején sem képes a munkerőpiac felszívni e széles, a termelésből kiszoruló társadalmi csoportokat. A foglalkoztatottság a centrum országaiban már a konjunktúra idején is csökken, a technikai fejlődés folytán a munkaerő kiszorul a termelésből, a munkanélküliség krónikussá válik, miközben az ellátások leépülnek. Fokozódott a tőke koncentrálódása, centralizációja, a profitráta fenntartásának érdekében a globalizáció hatására a transznacionális vállalatok a termelésüket kihelyezték az alacsonybérű országokba - biztosítva az értéktöbblet többletmunka általi kisajátítását, a kizsákmányolást . A fejlett tőkés államokban pedig a profitráta fenntartásának az egyik legfontosabb eszköze a tőkejövedelmek növelése, a bérjövedelmek csökkentése volt a GDP arányában ( a tőkét terhelő adókat mérsékelték, a bért terhelő adókat növelték). 1990-tól kezdve a tőke számára irracionálissá vált a NyugatEurópában a második világháborút követően kialakult újraelosztó, egyenlőtlenségeket mérséklő, tőke-munka ellentétet tompító jóléti államok fenntartása.

A társadalmi dezintegráció veszélyeiről és következményeinek fenyegetéséről

A szegénység ezen új formáinak terjedése, a szegregáció jelenségének erősödése, a társadalomból történő kiilleszkedés folyamatainak tömegessé válása a társadalmak dezintegrációjának veszélyéhez vezetett.. Erre a fenyegetettségre hívja fel a figyelmet az Európa Tanács is ajánlásában, 1998-ban: „A társadalmi exklúzió túl azon, hogy sérti az emberi méltóságot és megfosztja az embereket alapvető emberi jogaiktól, a gazdasági és társadalmi instabilitás és növekvő egyenlőtlenségek mellett peremre szorításhoz, kizáráshoz és olyan erőszakos reakciókhoz vezet, amelyek társadalmaink demokratikus alapjait ássák alá"15. E folyamat kiteljesedésének veszélye magában rejti az agresszív, autoriter fundamentalizmusok s a fasizálódás további előretörését ( az idegengyűlöletet, a rasszizmust, az antiszemitizmust, a faji gyűlöletek szítását, a szociális demagógiát, a szélsőséges nacionalizmust, a nyílt terrort, a militarizmust stb.), melyek már alapjaiban veszélyeztetik a felvilágosodás alapértékeit, s az emberiséget magát is. Mészáros István, a világhírű, magyar származású marxista filozófus gondolatával zárom a probléma tárgyalását, aki szerint semmilyen egyetemesség nem lehetséges a társadalomban lényegi egyenlőség nélkül; lényegi egyenlőség megvalósítása pedig csak olyan társadalomban lehetséges, mely összhangba hozza a termelőerők egyetemes fejlődését a szabadon társult egyének képességeinek és lehetőségeinek a minél teljesebb kibontakoztatásával. 16.

JEGYZETEK

1. Rozsnyai Ervin: Az imperializmus korszakváltásai. Rozsnyai Ervin, Budapest, 2002. 2. Pik Katalin: Kik a hajléktalanok és mit tehetünk értük? In: Esély, 1995./5. 62.old. 3. Komáromi Éva: A hajléktalanság mentálhigiénéje. In: A hajléktalanság sebei. Periféria Seria, Budapest, 1996.5.old. 4. Bényei Zoltán- Gurály Zoltán-Győri Péter- Mezei György: Tíz év után. Gyorsjelentés a fővárosi hajléktalanságról. In: Esély, 2000/1.68.old 5. Alber Fruzsina- Dávid Beáta: Ha elszakad a háló... A hajléktalanság kapcsolathálózati megközelítésben. Új Mandátum, Budapest, 2001. 50.old. 6. Győri Péter: Gyorsjelentés a hajléktalanságról Magyarországon. 1990. Társadalmi Riport, 1990. 430.old. 7. 1993.évi LXXXVIII. .tv. 8. Beleznai Éva- Locsmándi Gábor- Tosics Iván: Aktív lakáspolitika. In: városfejlesztési koncepció. (Kézirat) 9. Andorka Rudolf- Spéder Zsolt: A szegénység Magyarországon. In. Esély, 1996/4. 10.Az emberi belső teljes kiüresedését egyetemes tárgyiasulásnak nevezi Marx. Karl Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai. MEM 46/1. 367.old. 1. Tony Atkinson: Társadalmi kirekesztődés, szegénység és munkanélküliség. In. Esély, 1998/4. 2. Ferge Zsuzsa: A társadalom pereme és az emberi méltóság. In: Esély, 2000/1. 3. Robert Castel: A nélkülözéstől a kivetettségig- a „ kiilleszkedés" pokoljárása. In. Esély, 1993/3. 4. Farkas Péter: Röviden a globalizáció fogalmáról. In: Globalizáció, tőkekoncentráció, térszerkezet. ( Tanulmánykötet.) Harsányi János Főiskola és MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2006. 13-34.old.

5. Ferge Zsuzsa: A társadalom pereme és az emberi méltóság. In: Esély, 2000/1. 6. Mészáros István: A tőke - az eleven ellentmondás. In: Szocializmus, vagy barbárság. Napvilág Kiadó, Budapest, 2005.

Az EZREDVÉG folyóiraból átvett anyag.

GLOBAL ACTION DAY Attila Vajnay In accordance with the principles of the international Social Forum movement, we most decisively oppose the reduction of public services and their handing over to capital. We are convinced that building a national network of private service providers, their administration, advertising expenses and not last, their profit lead to increasing prices in the energy sector too. Higher prices reduce the equality of chances; the poorest become unable to pay even their electricity bills and remain without electricity.

In accordance with the principles of the international Social Forum movement, we most decisively oppose the reduction of public services and their handing over to capital. We are convinced that building a

national network of private service providers, their administration, advertising expenses and not last, their profit lead to increasing prices in the energy sector too. Higher prices reduce the equality of chances; the poorest become unable to pay even their electricity bills and remain without electricity.

GLOBAL ACTION DAY

World Social Forum (WSF) held its meeting a year ago, in Nairobi, capital of Kenya. On the base of common declaration of participants, this year, on January 25th i.e. that week, protesting demonstrations, conferences, actions were held all over the world, in more than 80 countries, under the slogan “Another world is possible!”

From Siberia to New Zealand, from Latin America to Africa, and from Europe to North America, more than 700 Social Forum meetings, actions, demonstrations and conferences were organised.

Activists living in different parts of the world, performing series of global actions, on one part expressed their solidarity with each other, on the other part called the attention of local and national governments as well as international institutions to the harmful effects of globalisation: social degradation (pauperisation), marketing of public services (e.g. public health, education, postal service, traffic, water and energy supplies), privatisation of collective property, disadvantageous economical and ecological consequences of liberalisation.

Naturally, in Hungary we also joined the organisation of global actions day. Our action was a part of the World Social Forum’s global action, within the frame of which we hauled up the Hungarian government, parliamentary parties and firms in the energy sector for the urgent ratification of the EU’s constitutional treaty and not performing any effective steps against the multinational energy supplying firms operating with overwhelming power. In January, the price of a barrel of petroleum stayed under $100, but it took hardly half a year to grow up to almost $150. This winter pensioners, disabled and unemployed people will already be unable to pay their heating bills. Suffering and unfortunately often death waits for people fallen ill in cold and damp flats. That’s why we demand from governments and the EU itself to lay more emphasis on energy consumers’ interests.

We expect all Hungarian members of the European Parliament to stand up for the speedy adoption of the Chart of European Energy Consumers, already prepared but sabotaged up to now. We demand this Chart to be submitted to the Hungarian Parliament for ratification with no delay.

We demand the urgent development of a compensation system in accordance with the ethos of the Chart, involving professional and consumer protection organisations. Nowadays, hundreds of thousands of our compatriots living in a social ghetto are able to pay their bills to the detriment of their alimentation only or unable at all. Thus maintaining a minimal level of electricity and gas supply shall be ensured for them.

We protest against exclusion of families with small children, unemployed people and pensioners from energy services in the winter.

We demand the consumer service bureaus of energy providers to work at least a weekend day per month, for helping the administration. Consumer protection shall intervene with higher determination and efficiency against the invoicing mistakes of providers.

We recommend for all organisations cooperating in the European Social Forum to require from the corresponding organs of EU the discussion of social aspects of energy items, the urgent acceptance of the European Energy Consumers’ Chart. We demand from the EU to increase the support of energy saving heating processes and encourage their spreading.

The Budapest action was organised by the Co-ordinating Council of the Hungarian Social Forum.

Subscriber organisations and screening organisations:

ATTAC Magyarország (Hungary), Állástalan Diplomások Országos Bizottsága (National Committee of Unemployed Graduate People), Baloldali Alternatíva Egyesülés (Association of Left Alternative), Baloldali Együttműködési Tanács (Council of Leftist Cooperation), Borsod Megyei Civil Közéletiek Szövetsége (Union of Borsod County Civil Public Life), Civil Parlament (Civil Parliament), Dolgozói Érdekképviselet (Workers’ Brotherhood), Eszmélet Baráti Kör (Consciousness Fellowship), Ferencvárosi Munkás Szabadidős Egylet (Ferencváros District Workers’ Spare-time Club), Győri Civil Kontrol (Győr Town Civil Control), Haladó Erők Fóruma (Forum of Progressive Forces), Humanista Mozgalom (Humanist Movement), Kézfogás szerkesztősége (Redaction of “Handshake”), Magyar Antifasiszta Liga (Hungarian Antifascist League), Magyarországi Vad- és Élőhelyvédelmi Egyesület (Hungarian Wildlife and Habitat Protection Association), Marx Károly Társaság (Carl Marx Society), MSZF Alapítvány (Endowment Hungarian Social Forum), Polgári Érdekvédelmi Közhasznú Jogvédő Egyesület (Civil Labour Public Utility Legal Protection Society), Társadalmi Demokráciáért Mozgalom (Movement for Social Democracy), Társadalmi Érdekegyeztető Tanács (Social Interest Co-ordinating Council), Társadalmi Szolidaritásért Mozgalom (Movement for Social Solidarity), Vasutas Kocsiszolgálat Szakszervezeti Szövetség (Trade Union Association of Railway Wagon Service), Zöld Demokraták (Green Democrats).