Duatlon nagyhatalom lettünk!

A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT lapja • XXIV. évfolyam 16. szám • 2013. október 16. • Ingyenes

Duatlon „nagyhatalom” lettünk! Óriási sikert értek el városunk sportolói a futásból, kerékpározásból, majd ismét futásból álló duatlon diákolimpia megyei, majd az azt követő országos döntőjében. A hat korcsoportból ötben is megnyerte a Hajdúböszörményben megrendezett megyei döntőt a Tomka János által felkészített ladányi csapat. Egyéniben 5 aranyérem mellett 4-4 ezüst-, és bronzérem volt a termés. Ezzel a mieink valamennyien kvalifikálták magukat az október 6-án, Lakitelken megrendezett országos döntőbe, ahol minden előzetes várakozást felülmúlva szerepeltek. Általános iskolánk és gimnáziumunk versenyzői - akiknek derékhadát a Sárréti SE sportolói adták – ös�szességében 3 országos bajnoki címet, 3 ezüst-, és 2 bronzérmet szereztek. Az egyéni értékelésben Tomka István révén egy aranyérem, Daróczi Péter és Tomka Joel révén egy-egy ezüstérem, míg Tomka Boáz révén egy bronzérem termett a különböző korcsoportokban. A csapatok értékelése során a 4 fős csapatokat a három legjobb csapattag összesített ideje alapján rangsorolták. Ebben a mieink egyaránt megnyerték az 1-2. osztályosok I. korcsoportos versenyét, és a 3-4. osztályosok II. korcsoportos viadalát, ezüstérmet szereztek a 7-8. osztályosok IV. korcsoportos küzdelmeiben, valamint bronzéremmel gazdagodtak az 5-6. osztályosok III. korcsoportos mezőnyében – tájékoztatta lapunkat az országos döntőt követően Tomka János csapatvezető. (Részletes eredmények a sportoldalon olvashatók.) Faragó László

Megújul az újtelepi és a petritelepi orvosi rendelő Nyert az önkormányzat pályázata.

Jelenleg hat nagy beruházás folyik a városban, s hamarosan kezdődik a hetedik! Megújul a petritelepi és az újtelepi orvosi rendelő, 60 millió forint pályázati támogatást nyert az önkormányzat, a hír a napokban érkezett a városházára. – Évek óta készülünk erre a beruházásra, és nagyon örülök annak, hogy végre az örömhírt tudom megosztani az újtelepiekkel és a petritelepiekkel. Igen, elkezdtük az előkészítő munkát, mert a 40 évvel ezelőtt épült rendelőkre nagyon ráfér a korszerűsítés. A Petritelepen kicseréljük a nyílászárókat, a vakolatot, külső hőszigetelés készül, a tetőszerkezetet is felújítjuk, az akadálymentesítés is megvalósul, sőt eszközbeszerzés is történik. A végeredmény egy gyönyörű, modern rendelő lesz. Az Újtelepen ugyanezek a munkálatok történnek majd, de mivel ott gyermekorvosi rendelő is van, külső játékelemeket is elhelyezünk, és a járda is meg fog újulni – mondta lapunknak Dombi Imréné. Az orvosi rendelők jelenleg is megfelelnek az előírásoknak, működési engedéllyel rendelkeznek, de az elmúlt több mint 40 évben nem történt nagyobb felújítás sem a Petritelepen, sem az Újtelepen. Az önkormányzat, miután kiválasztja a beruházáshoz a kivitelező céget, indul az építkezés. A befejezési határidő 2014. október 15-e, ekkor kell átadni legkésőbb a két új orvosi rendelőt. Lapunknak Dr. Lénárt Sándor doktor úr elmondta: nagyon örül a fejlesztésnek, mert ha ez nem történne meg, a rendelő hamarosan alkalmatlanná válna a rendelésre. A nyertes pályázat keretében tehát az említett orvosi rendelők épülete, külső megjelenése, illetve környezete is megújul, s a rendelők belső tere is teljes felújításon esik át. Megtörténik a parkolóhelyek kialakítása, s az igényeknek megfelelő fedett kerékpártároló épül. Ezen kívül korszerűsítik a csapadékvíz-elvezető és fűtési rendszert, a várótermekben pedig az előírt légszűrő berendezést is kialakítják. Erdei Anett

2

Püspökladányi Hírek 2013. október 16.

„Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl!” Püspökladány Város Önkormányzata és a Városvédő és Szépítő Egyesület október 7-én délután tartotta az aradi vértanúk tiszteletére rendezett hagyományos megemlékezést a gróf Batthyány Lajos emlékére állított kopjafa előtt. A Kálvin Téri Általános Iskola – a hagyományokhoz hűen – emlékműsorral készült az alkalomból. Dombi Imréné polgármester pedig beszédében felidézte a vértanúk máig velünk élő emlékét, példáját. (Részlet az emlékbeszédből) Olyan hazafiak előtt hajtunk fejet, akik az 1848–49-es szabadságharcban részt vevő magyar csapatokat tábornokként vagy ezredesként a világosi fegyverletételig hősiesen vezették, és akiket ezért elsőként ért utol a kegyetlen megtorlás. A magyar nemzet harca 1848-ban polgári átalakulást célzó forradalmi vívmányokért, illetve egy új alkotmányos berendezkedésért, a császárságon belüli nagyobb magyar önállóságért indult. A harc törvényes volt, mivel az uralkodó 1848 áprilisában szentesítette az átalakulást tartalmazó törvényeket. Az Ausztria és Magyarország közti konkrét harci események akkor kezdődtek, amikor 1848 nyarán az udvar kísérletet tett ezen új alkotmány revidiálására. A magyar nemzet ekkor összefogott, és saját hadsereget teremtve – alkotmánya védelmében – harcot kezdett a túlerőben lévő osztrák császári hadsereggel. A szabadságharc 1849 tavaszára magyar győzelmeket hozott, ám Ferenc József ekkor szövetségeséhez, Oroszországhoz fordult, mely hatalmas haderejével eltiporta a több mint egy éve folyó harcokban kivérzett magyar seregeket. A magyar csapatokat vezető honvédtisztek 1849. október 6-ai kivégzése egy koncepciós eljárás része volt, amivel Ferenc József példát akart statuálni. Ezt bizonyítja a császár Haynaunak adott utasítása: „…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.” A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre. A történelmi feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a kivégzett aradi honvédtisztek néhány óra alatt a magyar nemzet mártírjaivá váltak, és azóta is hősként tekint rájuk minden magyar ember. Az aradi honvédtisztek életéből, a magyar nemzet függetlenségéért vívott harcaikból és a mártírhalálukból pedig leginkább azt kell megtanulnunk és tovább adni a jövő nemzedékeknek, hogy hősök és áldozatvállalás nélkül nincs nemzet, az igaz ügy a nemzeti érdek mellé pedig sokan akkor is odaállnak, ha azért küzdeni és harcolni kell. Az aradi vértanúk példát mutattak arra, hogy nincs hiábavaló áldozat, hiszen haláluk egy egész nemzet hőseivé tette azt a tizenhárom honvédtisztet, akik a magyar szabadságért harcoló csapatokat 1848–49ben vezették. Az 1848–49-ben harcolók egy új alkotmányért, egy polgári, független szabad Magyarországért küzdöttek, és példát adtak minden utánuk következő nemzedéknek, így nekünk is, hogy ezeket az értékeket nem adják ingyen. Minden kornak, korszaknak meg kell tenni a maga hősies lépéseit, hogy egy alkotmányos, független és polgári értékeken alapuló országban élhessünk. Az, hogy ez most 2013-ban nekünk megadatott, nagyban köszönhetjük az aradi mártíroknak, akik emlékeztetnek arra bennünket, hogy Hősök nélkül nincsen nemzet béke idején sem. Aki szerint „a demokráciában nincs szükség hősökre”, az téved! Éppen hogy a demokrácia sajátosságai követelnek meg tőlünk egy másfajta, de éppoly valóságos hősiességet: a becsület naponta meghozott döntéseit. Ma, amikor történelmünk hőseire emlékezünk, ne csak a rendkívüli tettekre figyeljünk, hanem a legkisebb, hétköznapi cselekedetekre is,

amelyeket a tisztesség és a becsület irányít. A biztos, stabil értékrend, amely felismerteti a jövendő nemzedékekkel azt, amiért érdemes lesz küzdeni, és áldozatot hozni. És az aradi mártírok emlékeztetnek bennünket arra is, hogy a független szabad Magyarországért csak úgy lehet küzdeni, ha össze tudunk fogni, és gyűlölködés és uszítás helyett közös célokat tudunk megfogalmazni. Az aradi 13 vértanú között ugyanis volt örmény, horvát, német, osztrák, és szerb származású katonatiszt is, akik nem egymás ellen, hanem a magyar nemzet érdekében cselekedtek, és váltak ezáltal a mi hőseinké. Jó lenne, ha mi is így tudnánk összefogni, és nem az apró ellentéteket felnagyítva, hanem a közös célokért együttműködve tudnánk tenni közösségeinkért, tudnánk megszervezni közös ünnepségeinket is. Tisztelt Emlékezők! Engedjék meg, hogy visszatérjek egy korábban elmondott mondatra: „A magyar nemzet harca 1848-ban polgári átalakulást célzó forradalmi vívmányokért, illetve egy új alkotmányos berendezkedésért, a császárságon belüli nagyobb magyar önállóságért indult.”

Ebből a történészek által megfogalmazott mondatból pedig, ha kives�szük a dátumot és a császárság szót, akkor egyértelmű a párhuzam a 1848–49-es szabadságharc és a jelenkor között, hiszen új alkotmányunk van, és most a polgári kormánynak is küzdeni kell, hogy nagyobb önállósággal rendelkezzen országunk. Ám éppen ez a szembetűnő párhuzam inthet arra bennünket, hogy méltó tisztelettel emlékezzünk a 1849. október 6-án kivégzett miniszterelnökre, gróf Batthyány Lajosra, és a 13 aradi vértanúra, akik áldozata nem volt hiábavaló, hiszen azok az értékek, eszmények, melyekért életüket adták, a most élők számára is fontosak. Nekünk pedig megadatott, hogy történelmi távlatból nézzük az aradi vértanúk áldozatát, és megállapíthassuk, hogy halálukat követően 164 évvel létezik az önálló, független, polgári Magyarország, mely méltón emlékezik meg vértanúiról, és tovább küzd azokért a célokért, melyekért a vértanúk az életüket adták. Végül hadd idézzek Kossuth Lajos megemlékező szónoklatából, amit az aradi hősökről írt: Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl,…… a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ’s a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; ’s buzgó imával kérem a magyarok Istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen! Dienes Zoltán

3 Előre nem látott problémák miatt 4 hónapot csúszik a gyűjtőútépítés, de még idén elkészül a jelenleg is folyó beruházás


Türelmet kér az önkormányzat a lakosságtól, az Árpád utcai gyűjtőútberuházás miatt, a szeptember 5-i határidő helyett ugyanis december 31-re készül el a munka. Különböző olyan problémák kerültek felszínre, ami felett szemet is hunyhatott volna a város, de az út minősége a legfontosabb, ezért pótmunkaigényt nyújtott be Püspökladány, s ennek elbírálása időbe telt. A kivitelező egyébként a nyár során az ütemezésnek megfelelően haladt, de a következő okok miatt le kellett állni az építkezéssel egy időre – tudtuk meg Dombi Imréné polgármestertől. – A csapadékvíz-elvezetőt készítették a munkások, amikor olyan ivóvízcsatornákat találtak, ami nem volt feltüntetve sehol, és a gépek ezeket elvágták. Sajnos a lakosság is érzékelhette ezt. A vezetékek elszakadtak, és ezeket helyre kellett hozni. Két lehetőség volt. A csapadékvíz-elvezetést mindenképpen arrébb kellett tenni, hiszen az ivóvízrendszer adott, azt nem lehet onnan elrakni. Ezt folyamatosan végezték a munkások, de olyan többletfeladatot, pótmunkát okozott, ami miatt jelezték, hogy csúszni fog a befejezés határideje. Az önkormányzat felvette a kapcsolatot a közreműködő szervezetekkel, és kérte az átadási határidő módosítását 2013. december végére. A napokban érkezett meg a jogi állásfoglalás, engedélyezik, hogy az önkormányzat a kivitelezési szerződését módosítsa, 2013. december végéig kell hogy elkészüljön ez a beruházás. Ám nemcsak a csapadékvíz-elvezető rendszerrel kapcsolatban merült fel probléma. Ugyanis kiderült, hogy a felmart útburkolat állapota nem megfelelő az aszfaltréteg fogadására. Ez azt jelenti, hogy fel van marva az úttest, de olyan repedéseket, olyan problémákat találtak, hogyha erre húzzák az új aszfaltot, akkor az 1-2 éven belül tönkremegy, s a kivitelező jelezte, hogy így a 10 éves garanciát nem tudja vállalni. Csak abban az esetben, ha az alapréteget megerősítik. Ehhez viszont többletforrásra van szükség, vagyis több pénzre, mint az előzetesen tervezve volt. Azonnal intézkedtünk, s a közreműködő szervezet által a szerződésmódosítás műszaki, szakmai indokoltságának vizsgálata megtörtént,

és megállapítást nyert, hogy műszaki, szakmai elszámolási szempontú kifogása nincs, a közreműködő szerv támogatta a pótmunka igényét. Nagyon szerettük volna, ha elkészül határidőre a munka, de inkább most legyünk türelmesek, mint néhány év múlva újra egy leromlott állapotú út felett keressük a felelősöket, hogy hiába a százmillós ráfordítás, nem jó az út. Az önkormányzat felelősen gondolkozva ezt szerette volna elkerülni – tájékoztatta lapunkat Dombi Imréné polgármester. – Jelenleg a pótmunkának a közbeszerzése folyik. Október közepén lesz döntés, hogy ki fogja elvégezni, és azt követően indulhat a kivitelezése a pótmunkának. Jelenleg is folyik valamilyen szintű kivitelezés a gyűjtőútnál. A pótmunkákkal nem érintett részeken az eredeti kivitelező a munkákat folytatja, padkaépítést végez, és kértük, hogy a még be nem fejezett csapadékvíz-csatorna tisztítási munkáit, ami szintén része a pályázatának, végezze el. Miután a pótmunkát elvégezte a jelenlegi közbeszerzésnél kiválasztott kivitelező, azt követően jön vissza az eredeti kivitelező, és végzi el azokat a munkákat, amiket eddig nem tudott. Itt tulajdonképpen az aszfaltozási munkarész, ami még hiányzik, táblázás, burkolatjelfestés, növények ültetése. A lapunk által megkérdezett önkormányzati képviselők, Szabó Attiláné Csontos Erzsébet, Petőné Papp Margit, Tóth László, Kiss Zsigmond a lakosság türelmét kérik. Úgy vélik, ha évekig tudtak várni a ladányiak – sok kellemetlenség árán – az útfejlesztésre, akkor ez a 3-4 hónap késés, melyből lassan eltelt a fele, már nem okozhat gondot. A cél az, hogy a legjobb minőségben és mindenki megelégedésére készüljön el a gyűjtőútépítés harmadik szakasza Püspökladányban, hasonlóan az előző kettőhöz. Abban az esetben is adódtak kellemetlenségek, mára viszont mindenki örül annak, hogy nemcsak kényelmesebb és szebb lett az adott utcák képe, de az ingatlanok értéke is nőtt azáltal, hogy XXI. századi képet kapott, kaptak az utcák. Dienes Zoltán

„Segítő kezek az idősek biztonságáért” -program indult városunkban A püspökladányi polgármesteri hivatal tanácskozó termében szeptember 25-én Dombi Imréné polgármester nyitotta meg azt a sajtótájékoztatót, mellyel egy új program indult el városunkban. Egy értékteremtő, közfoglalkoztatást biztosító rendszer, amely a 80 év feletti embereket kapcsolja össze a szociális ellátó rendszerrel. Az idős emberek koruk és egészségügyi állapotuk változásai miatt egyre jobban rászorulnak a szociális gondoskodásra. A program pedig nem csak szociális alapon működik, biztonságot is nyújt a magára maradt embereknek. -Jelen pillanatban egy kérdőíves felmérés folyik. A dolgozók felmérik, hogy ki az, aki szeretne ebbe a programba csatlakozni hiszen ez egy újfajta lehetőség. A foglalkoztatott 10 fő feladata pedig igen széleskörű lesz, például orvoshoz kísérés, közös bevásárlás, ház körüli segítségnyújtás, a magány enyhítése beszélgetéssel, felolvasással. Püspökladányban, már egy intézményünk, aki az idősek ellátásával foglalkozik, hozzájuk csatlakoznak az új program dolgozói, akik a képzést is itt kap-

ják meg -mondta el lapunknak Dombi Imréné polgármester. Jeneiné Dr. Rubovszky Csilla miniszteri biztos, Budapest belváros alpolgármestere a program kidolgozója. Az ő feladata volt az idősek szociális biztonságának erősítése érdekében az országos mintaprogram kidolgozása és bevezetése, amely a közfoglalkoztatottak, közösségi szolgálatot végzők és önkéntesek segítségével, különösen a 80. életévüket betöltött idős embereknek nyújt segítséget önálló életvitelük megőrzéséhez. A jelenlévők a rendezvényen megtudták: a felmérések szerint az országban mintegy 475 ezer 80 év feletti idős ember él. Ezek az emberek nagyrészt egyedül vannak, mert gyermekeik az ország különböző vidékein, tőlük távol élnek, vagy dolgoznak. -Országosan már elindult a Segítő kezek az idősek biztonságáért program. A felmérés azt mutatja, hogy szükség van az idős emberek szociális gondozására és első körben 40 település csatlakozott a programhoz. A közfoglalkoztatottak kapnak egy átfogó képzést, melynek alapján tudnak majd segíteni az időseknek. Püspökladányban 10 fő közfoglalkoztatott van, akik szociális képzettséggel rendelkeznek, s napi 8 órában keresik fel a programhoz csatlakozott időseket. A közfoglalkoztatottak konkrét feladatai majd a gyakorlati tapasztalatok alapján körvonalazódnak. A kormányprogram így szorgalmazza és segíti a nők munkába állását –tudtuk meg Jeneiné Dr. Rubovszky Csillától. A sajtótájékoztatón Bodó Sándor országgyűlési képviselő elmondta: Hajdú-Bihar megyében három településen indult el ez a kipróbált, a gyakorlatban jól bevált program. A kormánynak nagy kihívás, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek az idős emberek életminőségét javítják. De, ez az elképzelés azt is mutatja, hogy minden korosztállyal foglalkozik, így a 80 év feletti korosztály problémáival is az állam. Tüdősné Rábai Sarolta

4


Több millió forint értékű betakarított terményt szállítottak a város konyháira a Start mintaprogramban dolgozók

A mezőgazdasági programban mintegy 130-an dolgoznak, és közel 10 hektáron termelnek zöldséget és gyümölcsöt a püspökladányi közintézmények konyhái számára. A kormánynak is az a hosszú távú célja, hogy a lehető legtöbb alapanyagot helyben termeljék meg a települések, mely által a közétkeztetést is hatékonyabban és olcsóbban lehet működtetni. Az idei évben, szeptember végéig közel 340 mázsa zöldséget és gyümölcsöt szállítottak már az önkormányzati intézményekbe, azonban még körülbelül 150 mázsa betakarításra vár.

A Start mintaprogramban megtermelt zöldségekből a Gazdasági Ellátó Szervezet, ezen belül az általános iskolák, a Karacs Ferenc Kollégium, valamint a Segítő Kezek Szociális Szolgálató Központ és Gyermekjóléti Szolgálat intézménye részesül, valamint az Egyesített Óvodai Intézmény tagintézményeibe is szállítottak a konyhakerti növénykultúrákból. A mintaprogramban részt vevő közmunkások jelenleg is lelkesen dolgoznak, és magukénak érzik a program sikerét. A burgonyából közel 70 mázsát szállítottak már a földekről a közintézményekbe, ami maradéktalanul felhasználásra került, míg a hagymából 64 mázsát takarítottak be a közfoglalkoztatottak, jelenleg a terület tisztítását végzik. Az őszi káposztából azonban még 13 ezer darab betakarítása hátravan – mondta el lapunknak Szabó Károly, aki hozzátette: az önkormányzati földeken az idei évben rekordmennyiségű, közel 50 mázsa sárgadinnye termett, melyet előszeretettel fogyasztottak az óvodások és az iskolások egyaránt. Céklából már több mint 15 mázsát szállítottak az intézményekbe, ám a növénykultúra betakarítása jelenleg is zajlik a területen. Az idei mintaprogram új elemeket is tartalmaz, ilyen a savanyítás is, melyhez a szükséges alapanyagokat a programban dolgozók folyamatosan raktározzák.

A megtermelt zöldségek nagy részét a város közkonyháin és szociális intézményeiben használták fel, ezzel csökkentve az intézmények anyagi kiadásait. Így az előállított ételek friss alapanyagokból készülhettek el a gyerekek és a vendégétkezők számára. Az Egyesített Óvodai Intézmény vezetője, Papp Lászlóné azt mondja, a gyerekek jó étvággyal fogyasztják a vitamindús zöldségeket. Az intézmény dolgozói próbálták úgy összeállítani az étlapot, hogy az aktuálisan megtermelt zöldségekhez igazodjon, így előfordult az is, hogy két étkezés folyamán is találkozhattak a gyerekek az adott alapanyaggal. A püspökladányi önkormányzati iskolák konyháit ebben az évben átvette a Gazdasági Ellátó Szervezet, s ezek szintén részesülnek a Start mintaprogramban megtermelt termékekből. Pusztainé Nádházi Ibolyától, az intézmény vezetőjétől megtudtuk, az élelmezésvezetők feladata, hogy kapcsolatot tartsanak a program dolgozóival. A zöldségek jelentős része – viszonylag hosszabb időszakra is – egyszerű módszerekkel tárolható az önkormányzati intézmények konyháján is. Ennek érdekében beszereztek 3 darab hűtőládát, valamint a konyhai dolgozók befőzéssel és savanyítással is tartósítják a zöldségeket. A tavalyi évhez hasonlóan idén is eredményesnek bizonyul a termelés a Start mintaprogram keretében. A megművelt földterületen a közmunkások vöröshagymát, borsót, zöldbabot, burgonyát, paradicsomot, paprikát, őszi káposztát és sok más növénykultúrát termeltek a nyári hónapokban. A betakarított zöldségeket a közintézményi étkeztetés keretében hasznosítják, ezen kívül az önkormányzat együttműködési megállapodás keretében cserére bocsátja azokat más településekkel. Erdei Anett

15 közmunkás segítségével válik rendezettebbé a városi köztemető Hatalmas mennyiségű felhalmozott faág és közel 15 munkás fogadja a püspökladányi köztemetőbe látogatókat néhány hétig, ugyanis szeptember beköszöntével megkezdődött a temető parcelláinak rendbetétele. Az ősz kezdetén elsősorban azt a temetőrészt vették munka alá, amely évek óta a legelhanyagoltabb volt. Valamennyien láthattuk, hogy néhány sírhelyet már évtizedes, sűrű és magas avarfű borít, melynek oka, hogy a hozzátartozók nem látogatják, gondozzák azokat. Az előző fenntartó nem végezte el a területrendezési munkálatokat, azonban a Városüzemeltető és Gyógyfürdő Kft. igyekszik minden évben végrehajtani a szükséges feladatokat. Az üzemeltető kft. igazgatója kifejtette: egyszerűbb lenne a temető fenntartása, ha kizárólag örökzöldeket és tujákat helyeznének el a köztemető területén, ugyanis néhány nagyobbra nőtt fa már síremlékeket is veszélyeztet. Varga Lajos azt mondja, a területrendezési munkálatokra minden évben szükség van, a cél pedig megfelelő létszámú brigáddal egy tisztább terület kialakítása a városi köztemetőben. Éppen ezért a terület virágosítását még ezen az őszön megkezdik a kft. munkatársai, majd a köztemető főkapuját is lefestik, az esztétikusabb kép érdekében. Varga Lajos egyeztetéseket folytat annak kapcsán is, hogy a köztemető régi, elavult kerítései megújuljanak. Ezt a fejlesztést a Start mintaprogramban előállított betonelemek, valamint – a Nagyrábéval kötött együttműködési megállapodásnak köszönhető – drótfonat segítségével szeretné megvalósítani a cég. A területrendezési munkálatokat még mindenszentek előtt befejezik, azonban ha szükséges, azt követően is folytatják majd a temető karbantartását a munkások. Erdei Anett


5

Példátlan társadalmi egyetértés a rezsicsökkentés ügyében „Védjük meg a rezsicsökkentést!” címmel lakossági fórumot tartott városunkban a Fidesz. A rendezvényen részt vett dr. Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyi államtitkára, aki a fórumot megelőző sajtótájékoztatón válaszolt a püspökladányi média képviselőinek kérdéseire.

Elmondta, hogy országosan több mint kétmillió a rezsicsökkentést támogató aláírók száma, ami azt mutatja, hogy valódi nemzeti üggyé vált a rezsicsökkentés kérdése. Azaz a Kormány nem maradt magára ebben a kérdésben, amikor rezsicsökkentés ügyében felveszi a kesztyűt a különböző közműszolgáltató és multinacionális befektető cégekkel, és nem utolsósorban a brüsszeli bürokratákkal. Ezért indokolt, hogy köszönetet mondjon a Kormány, hogy ezt a törekvését támogatja ez a sok ember. Államtitkár úr elmondta, hogy a rezsicsökkentés két lépésben történik. A Kormány elfogadta a kormánypártok javaslatát, hogy a januári 10 %-os rezsicsökkentést újabb kövesse, így egy éven belül 20 %-kal csökkenjen a közüzemi szolgáltatások díja, így összességében 20 %-os lesz, ami egy négytagú családnál kb. 80100 ezer forint megtakarítást jelenthet éves szinten. Elsősorban energiaszolgáltatásról, tehát elektromos áram és gázszolgáltatásról van szó. De azokra is gondoltak, akik nem vezetékes közüzemi szolgáltatóval vannak kapcsolatban, ezért csökkent a palackos gáz, és a vízdíjak is csökkentek. Nyilván ez változhat attól füg-

Még egy esély! Az idei tanévkezdéssel egy időben vette kezdetét a helyi középiskolában a „Még egy esély” elnevezésű projekt. A program a Sárréti kistérségben élő tanköteles koron túli, középfokú oktatásból kimaradt vagy azt elhagyó fiatalokat célozta meg. A pályázatot még 2012-ben, az intézmény akkori fenntartója, az önkormányzat nyújtotta be, mellyel közel 50 millió forintot nyert az oktatási intézmény. A programban 56 hátrányos helyzetű tanuló vesz részt, akik választhattak, hogy érettségit vagy szakmát adó képzéseken szeretnének részt venni nappali, valamint levelező tagozaton. A Karacs Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium igazgatója, Nemesné Nagy Erika tájékoztatta lapunkat arról, hogy a felnőttoktatás keretében a jelentkezők 3 szakma közül választhattak: mezőgazdasági munkás, szociális gondozó és ápoló, valamint a famegmunkáló, illetve 12 fő számára az érettségi bizonyítvány megszerzését is biztosítja a pályázat. Igazgató asszony hozzátette, ez egy teljesen újszerű program az iskola életében, ugyanis elsősorban végzettséggel, szakképzettséggel nem rendelkező, lemorzsolódott, vagy az iskolarendszert korábban elhagyó nem tanköteles korú, hátrányos helyzetű fiatalok jelentkezését várták a képzésekre. A képzéseket az idei tanévkezdéssel egy időben indították a pedagógusok, és 22 hónap áll a tanulók rendelkezésére, hogy elsajátítsák a szükséges ismereteket az érettségi, illetve a szakmai vizsga megszerzéséig. A projektben 20 pedagógus vesz részt, akik igazgató asszony véleménye szerint szakmai kihívásként tekintenek a feladatra.

gően, hogy ki milyen energiát használ. A legkevésbé támogatott a tűzifával fűtők köre, de az ő esetükben a szociális tűzifaprogram jelenthet megoldást. A Kormánynak az a szándéka, hogy drasztikusan csökkentse a családok költségén belül a rezsihányadot. A Kormány azt tapasztalta, hogy Magyarországon fizetik a legnagyobb hányadot a családok a rezsire, és ezt a költséget kívánja a Kormány csökkenteni. Elrettentő az a statisztika, hogy a családok jövedelmük közel 50 %-át költik rezsire, ami Európában kiemelkedően magas a jövedelemhez képest. A rendezvénnyel kapcsolatban államtitkár úr kiemelte, hogy országjáró kampány indult „Védjük meg a rezsicsökkentést!” címmel, amelynek a célja, hogy megköszönjék az aláíróknak, támogatóknak a bizalmát. Ez a Kormány számára nagyon fontos, mert harcot vív a szolgáltatókkal. A bukott baloldali pártok azért támadják a rezsicsökkentés célját, mert nagyon sok ember egyetért vele. Ezek a pártok annak idején a szolgáltatók mellett tették le a voksukat, amikor kormánydöntéssel garantálták, hogy extraprofitot vihetnek ki az országból. Ezek a pártok élvezték a nagy cégeknek a támogatását. A mostani kormány nem élvezi ezeknek a nagy cégeknek a támogatását, viszont sok millió ember támogatását igen, akik egyetértenek a rezsicsökkentés céljával. Felmerült, hogy alkotmányos védelmet kellene biztosítani a rezsicsökkentéshez. Ez még vizsgálat alatt van. Ennek a garanciának egyetlen célja az, hogy a jövőben egy Kormány sem szolgáltathassa ki a közműszolgáltatóknak az igénybevevőket. Ne lehessen számukra extraprofitot szerezniük. A Kormánynak az a célja, hogy közelítse a nonprofit jelleghez a közműszolgáltatásokat. Az elmúlt években – és különösen a bukott baloldali kormányok döntésének következtében – olyan extraprofitot vittek ki a szolgáltatók az országból, amely bőven ellentételezi ezeket a most meghozott intézkedéseket – közölte államtitkár úr. Valóban példa nélküli a Kormány társadalmi támogatottsága a rezsicsökkentés ügyében, hiszen folyamatosan informálódhattunk arról, hogyan csatlakoznak napról napra mind többen a kezdeményezéshez. Mára az aláírók száma meghaladta a 2,5 milliót. Rásó János A felnőttoktatásban kiemelt figyelmet fordítanak a digitális, valamint az idegen nyelvi kompetenciák fejlesztésére. Bankus Ella, a projekt szakmai vezetője elmondta, a felnőttoktatás elindítása előtt toborzásra volt szükség, hogy kiválasszák a megfelelő feltételekkel rendelkező jelentkezőket. Ezeknek a diákoknak a program új lehetőségeket biztosít az oktatási rendszerbe való visszavezetésre, hiszen a pedagógusok a már működő, valamint az újonnan létrehozott második esély programok keretében a helyi igényekhez illeszkedő programok megvalósításával igyekeznek visszavezetni a tanulókat a munka világába. A toborzási feladatokat többek között Koncz Tiborné végezte az oktatási intézményben, aki gyermekvédelmi felelősként kapcsolatban áll a problémás tanulókkal, s elmondta, számos olyan tanuló is van, akiket a megszólított tanulók hoztak be a rendszerbe. A toborzás ideje alatt a feladatokat 3 fő látta el, akik nemcsak felvették a kapcsolatot a tanulókkal, hanem személyesen is ellátogattak az érintett családokhoz. Koncz Tiborné úgy véli, ez a program olyan lehetőség lesz számukra, ahol a kudarcok után sikereket érhetnek majd el. Szeptembertől tehát elindult egy olyan pályázat, mely a hátrányos helyzetű, középfokú oktatásból kimaradt, vagy azt elhagyó, tanköteles koron túli tanulókat célozta meg. A pályázat által 2 éves képzéseket indítottak a helyi középiskolában, melyek mindegyike kiemelt figyelmet fordít a digitális és az idegen nyelvi kompetenciák fejlesztésére. Ezen tanulási formák elsajátítása hozzájárul a tanulók továbbtanulási útjainak megerősítéséhez, növelik esélyeiket a versenyképes szakképesítés megszerzéséhez, illetve a munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedéshez egyaránt. Erdei Anett

6


Városháza A képviselő-testület 2013. szeptember 26-án tartotta soros ülését. A polgármesteri jelentést követően a Gazdasági Ellátó Szervezet 2012. október, november, december havi munkájáról szóló beszámolót tárgyalta meg a képviselő-testület. A beszámoló elfogadásra került azzal, hogy a GESZ munkájáról félévente készüljön beszámoló, illetve a 2013-as háromnegyedéves gazdálkodásról ez év novemberében is készüljön beszámoló a képviselő-testület elé. Elfogadásra került a város helyi menetrend szerinti közösségi közlekedésének ellátására vonatkozó pályázati kiírás. A pályázati eljárás keretében ez év decemberében születhet döntés, ami alapján a szolgáltató 2014. január 1-től kezdheti meg a menetrend szerinti városi buszközlekedés biztosítását. Központi források és átvett pénzeszközök miatti előirányzat módosítások, kiemelt előirányzatok közötti átcsoportosítások, a polgármesteri hivatal és az önkormányzati intézmények saját hatáskörű előirányzat módosításai, és a fejlesztéshez kapcsolódó tartalékalap alakulása miatt idén második alkalommal módosította a képviselő-testület a város költségvetését. Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény, valamint a megyei önkormányzati tartalék, és a helyi önkormányzatok működőképessége megőrzését szolgáló 2013. évi kiegészítő támogatásról szóló 39/2013. (VII. 31.) BM rendelet alapján támogatási igény benyújtásáról döntött a képviselő-testület. A Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíj pályázati rendszerhez való csatlakozásról döntöttek a képviselők. A pályázatot október 14-ig kell kiírni. A pályázatok elbírálására 2013. december 14-e a határidő. A pályázatok benyújtásának határideje 2013. november 15. „A” típusú ösztöndíjban azok az önkormányzat területén állandó lakóhellyel rendelkező, hátrányos szociális helyzetű felsőoktatási hallgatók részesülnek, akik a képzésre vonatkozó keretidőn belül, teljes idejű (nappali tagozatos) alapfokozatot és szakképzettséget eredményező alapképzésben, mesterfokozatot és szakképzettsé-

get eredményező mesterképzésben, egységes, osztatlan képzésben, felsőfokú szakképzésen folytatják tanulmányaikat. „B” típusú ösztöndíjban azok az önkormányzat területén állandó lakóhellyel rendelkező, hátrányos szociális helyzetű (a 2013/2014. tanévben utolsó éves, érettségi előtt álló középiskolások vagy felsőfokú diplomával nem rendelkező, felsőoktatási intézménybe felvételt még nem nyert érettségizettek) fiatalok jelentkezhetnek, akik a 2014/2015. tanévtől kezdődően felsőoktatási intézmény keretében teljes idejű (nappali tagozatos) alapfokozatot és szakképzettséget eredményező alapképzésben, egységes, osztatlan képzésben vagy felsőfokú szakképzésben kívánnak részt venni. A pályázók közül csak azok részesülhetnek ösztöndíjban, akik 2014-ben először nyernek felvételt felsőoktatási intézménybe és tanulmányaikat a 2014/2015. tanévben ténylegesen megkezdik. A támogatás minimum összege: 1000 Ft/hó/fő. A képviselő-testület nem támogatta a Bajcsy-Zsilinszky utca átnevezését. A döntésnél figyelemmel volt a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalására, mely szerint a Bajcsy-Zsilinszky név használható közterület elnevezésére. A Funkcióbővítő integrált települési fejlesztések pályázaton 100%-os támogatás mellett közel 400 millió forintot nyert az önkormányzat. A pályázat keretében a piactér funkcióbővítő felújítás, BajcsyZsilinszky utcához csatlakozó parkoló kialakítás, szabadtéri fedett színpad kialakítása a Művelődési Központ mögötti területen , valamint hangosítás, fényelem, székek beszerzése valósulhat meg. A szabadtéri színpad és a Rákóczi utca között közút kialakítás,a polgármesteri hivatalon épületenergetikai beavatkozások valósulnak meg. A szabadtéri színpad és a Rákóczi utca közötti közút kialakításához szükséges 3837/1 helyrajzi számú ingatlant 7,1 millió forint értékben szándékozik megvásárolni az önkormányzat. Döntött a képviselő-testület a Városi Sporttelep salakos futópályájának felújításáról. A felújítás megvalósításához szükséges 447 eFt többlet kiadást a kötvényforrásból képzett fejlesztési tartalékalap terhére biztosították a képviselők. Keserű László jegyző

A város valamennyi tagóvodájában Mihály-napi vásárral ünnepelték Szent Mihály napját

A város tagóvodáiban az eladható portékák már hetek óta készültek, s előkerültek a nyáron készült gyermekmunkák is, ugyanis az Egyesített Óvodai Intézmény valamennyi tagintézményében szeptember 27-én Mihály-napi vásárt rendeztek. A gyerekek körében nagy volt az izgalom, az óvoda aprajanagyja összegyűlt, és hangos szóval kínálták a vásárfiát. A tagóvoda vezetője, Dombi Imréné lapunknak elmondta, a gyerekek nagy lelkesedéssel készültek erre a napra. Az Árpád Óvodában több éve jelentős szerepet foglal el az óvodai nevelésben a néphagyományok ápolása. Jeles napok és ünnepek alkalmával felelevenítik a népszokásokat, s az őszi jeles napok közül pedig kiemelkedik a szeptember 29-i Szent Mihály napja. Az évek óta hagyományszerűen megrendezett Mihály-napi vásáron az óvodások által készített portékákat vásárolhatták meg a látogatók. A vásári áruk között volt fajáték, rongybaba, lekvár, nyaklánc, kötény, illetve különböző szőttesek és édességek is. Az Árpád Óvodában jelenleg két csoportba járnak az apróságok, s a hetek óta zajló készülődés eredményeképpen mindkét csoport előadta ünnepi műsorát a megjelenteknek. A műsor végeztével kezdetét vette a vásár. Az óvoda dolgozói és a lelkes apróságok kínálták portékáikat, s a vendégsereg kedvére válogathatott az áruk között. A vásáron kizárólag a gyerekek, az óvodapedagógusok és a szülők által készített kézi mesterművek kaptak helyet. Deme Ilona, a Cinke csoport óvodapedagógusa lapunknak elmondta: a szülők és a családtagok segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg a már évek óta hagyományos vásár, ugyanis lelkesen segítették az óvodapedagógusok munkáját. A különböző porté-

kák, jóízű csemegék mellett a magyar népzenével is megismerkedhettek a gyerekek a Törő Gábor Hagyományőrző Népdalkör jóvoltából, akik gondoskodtak a zenei élményről, valamint egy egyéni produkciót is hallhattak a vendégek Rákosi Sándornétól. Az ilyen rendezvények alkalmával a szülők betekintést nyernek az óvodai foglalkozásokba, valamint az intézményben folyó nevelői munkába is. A gyerekeknek és minden kedves családtagnak pedig sok örömet és felejthetetlen élményt tudtak szerezni az óvodapedagógusok. Az Árpád Óvoda lakóinak életében is fontos volt e nap, hiszen a vásár dolgos hetek munkálkodását koronázta meg. A gyerekek és óvónők napokig nagy izgalommal készítették a vásárfiákat a város valamennyi óvodájában, s szorgosan tanulták műsorukat, hogy tovább fokozzák a program hangulatát. Erdei Anett

7


Kecskés Gyula-emlékdélután a múzeumban Megtartó erő számunkra, hogy a jelenlegi városvezetés nemcsak a gazdasági élet fejlesztéséről, anyagi javaink megszerzéséről, a mindennapi kenyér előteremtéséről, de a szellemi javak, a lelki kenyér: a kultúra eleven életéről is gondoskodik. Ennek a munkálkodásnak iskolapéldája Kecskés Gyula Püspökladány újkori története helyneveiben című kötet újramegjelentetése. Az ötlet Dombi Imréné polgármester asszonytól származott, aki így ír erről a könyv előszavában: „Önkormányzatunk nevében szeretném, ha a kötet újrakiadásával mi is példázhatnánk: fontos számunkra a szülőföld, hogy a mai kor embere is megismerhesse a régmúlt hagyományait, a település eredetét, történelmét. 2014-ben lesz 40 éves e kiadvány, ezért szeretnénk, ha a kerek jubileumra már azok is a könyvespolcukon tudhatnák, akik eddig csak a könyvtárban juthattak hozzá.” A kötet megjelenése alkalmából 2013. szeptember 27-én, délután 16 órai kezdettel emlékdélutánt tartott a múzeum, ahol ünnepélyes keretek között emlékezhettek meg a jelenlévők Kecskés Gyula munkásságáról és könyvének újrakiadásáról. A megjelent vendégeket a rendezvény házigazdája, a múzeum jelenlegi vezetője, Kiss Istvánné köszöntötte. Bevezetőjében elmondta, hogy a könyv újramegjelentetésében a legtöbb munka D. Sári Andreára, a Püspökladányi Tájékoztató Központ igazgatónőjére hárult, hiszen a megjelenéssel kapcsolatos teljes munkafolyamatot ő irányította egészen a könyv újrakiadásáig. Kiss Istvánné figyelmébe ajánlotta a kedves közönségnek a kamarakiállítás megtekintését, amely Kecskés Gyula munkásságát mutatta be. Az anyag igényes összeállítás, a múzeum vezetőjét, dolgozóit és Dr. Szűcs Ernőt dicséri. A bevezető gondolatok után Dombi Imréné polgármester asszony nyitotta meg az emlékdélutánt, aki külön köszöntötte a Kecskés család megjelent hozzátartozóit és Dr. Matolcsi Lajost, városunk egykori vezetőjét, aki először szorgalmazta a kötet megjelenését. A rendezvényen felszólalt még Andrási Istvánné, a könyvtár jelenlegi vezetője, aki beszédében külön méltatta Dombi Imréné közbenjárását a könyv reprint kiadásában. A délutáni program következő része volt az, amikor Dr. Szűcs Ernő előadásában Kecskés Gyula munkásságának összefoglalóját hallgathattuk meg.

„Kecskés Gyula Püspökladányban született 1901. július 12-én. Édesapjától csak a nevét örökölte, mert szülei három évvel később elváltak. Elemi iskoláit a helyi Református Elemi Iskolában kezdte el, ahol többek között az egyik tanítója id. Csenki Imre volt. A jóeszű fiút a nagyapja az elemi után beíratta a Debreceni Református Kollégium Tanítóképzőjébe. Az olvasásra rákapott fiú minden spórolt pénzén könyvet vásárolt, még az éhezése árán is. Ezért nagyapja az ebédpénzt nem neki, hanem a kifőzdésnek fizette közvetlenül. A fiú nem csüggedt el, hiszen a Református Kollégium Nagykönyvtára rendelkezésére állt. Itt olvasta Szűts István Debreczen monográfiáját, amely kapcsán feltette magának az egész későbbi életét befolyásoló kérdést – hol találhatók meg az én falum dokumentumai, és azokból mikor lehet hasonló monográfiát írni. A kérdés megválaszolásához hozzásegítette, hogy az elemi iskola utolsó évfolyamaiban már a gyermekeknek a lakóhely történetének ismeretét is előírta

a tanterv az 1920-as években.” Nagyon helyesen ezt a jelenlegi tanterv is támogatja. Dr. Szűcs Ernő, a volt múzeumigazgató lépésről lépésre végigvezette azt a küzdelmes utat, amit Kecskés Gyulának meg kellett tenni 44 év alatt, míg eljutott a könyv megjelentetéséig. „ Az első „kapavágást” 1929 márciusában tette meg Bodó tűzvészének dokumentálásával. Ezeket sorra követte a községház padlásáról kölcsönkapott iratok lemásolása. De a légoltalmi parancs alapján a községháza padlásán tárolt régi számadásjegyzékek és egyéb történetileg fontos adatokat tartalmazó forrásokat teherautóval elszállították és bezúzták. Így elveszett Püspökladány története kutatásának ez a lehetősége. Mint református iskolában tanítónak alkalma volt az egyházának iratait is áttekinteni, belőlük hasznos adatokat meríteni. Azokat pedig a felszabadító szovjet katonák semmisítették meg azáltal, hogy járdát csináltak belőle a nagy sárban.” Az előadó beszélt a szerző munkájának további nehézségeiről, míg végre városunk támogatásával megjelenhetett 1974-ben az első összefoglaló helytörténeti munka Püspökladányról. Dr. Szűcs Ernő előadását két javaslat megfogalmazásával zárta le:„Érdemesnek tartom személyem szerint, hogy az eddig még név nélkül álló Városi Könyvtárat róla nevezzék el. A másik dolog is érdemeinek elismerése, hogy a lakóházát jelölje emléktábla.” Az emlékdélután hangulatát emelték, a műsort színesítették a felkért szereplők. Nagy Imre sárrétudvari költő Tücsök a máglyán című költeményét elmondta Tódor Györgyné. Majd tanítványa, Gyányi István 12. E osztályos tanuló, aki fáradhatatlanul vesz részt Püspökladány kulturális életében, válogatást olvasott fel Kecskés Gyula levelezéséből. A tanító úr életének utolsó évét így idézte fel: „1987. május 1, Püspökladány Nagytiszteletű Sipos Kadosa református lelkész úrnak Püspökladány Kedves Nagytiszteletű Úr! Bejelentem, hogy presbiteri tisztségemről betegségem következtében lemondok. Bottal is alig tudok menni. Legtöbbször vezetni kell. Húsvét utáni naptól magas vérnyomással és vesezavar miatt kezel a körzeti orvos. Három hónap múlva lennék 86 éves. Elfáradtam. Áldjon meg az Isten családoddal együtt. Áldást kívánok a munkádra. Üdvözlöm a presbiteri testvéreket. Őszinte tisztelettel Kecskés Gyula Püspökladány, 1987. május 1.” Majd pásztordalaival könnyekre fakasztotta a közönséget Fórián Imre, aki – mint elmondta – Kecskés Gyula tanítványa volt. Az előadók sorát Krémer Nóra hegedűtanár színvonalas játéka zárta. Mindazok, akik részt vettek az emlékdélutánon – és remélem cikkem által a kedves olvasó is –, átérezheti: mi a hazaszeretet, a szülőföld szeretete. A hazaszeretet nem más, mint mindennap tenni azért a földért, ahol élünk; azokért az emberekért, akikkel egymás mellett küzdjük a mindennapok harcát. Így egészen bizonyos, hogy a globalizáció szelleme nem gyűri maga alá nemzeti létünk folytonosságát; a globalizáció szellemisége nem uralkodhat fölöttünk, amíg vannak emberek, akik tenni akarnak városunkért, és akik megemlékeznek a tettekről. Kecskés Gyula könyvének célja: „…emléket állítsak annak a községnek, ahol születtem, nevelkedtem, dolgoztam és élek. A másik, hogy bemutassam a mai és a jövő nemzedéknek őseink világát, küzdelmes életét, vágyait, reményeit, a régi Ladányt, hogy mindezeket megismerve másképpen nézzenek minden rögre, darab földre, létesítményre, melyhez elődeik verejtéke tapad, szeressék és ragaszkodjanak szülőföldjükhöz. Vallom, amit több mint 40 éven át tanítottam: a hazaszeretet alapja a szülőföld történetének megismerése, a szülőföld szeretete.” (Kecskés Gyula) Tódor Györgyné

8


dr. Szűcs Ernő egykori múzeumvezető megemlékező beszéde 2013. október 27-én a Kecskés-emlékdélutánon Tisztelt Ünneplő Közönség! A hetvenes években több Hajdú-Bihar megyei település jelentetett meg monografikus feldolgozást (Hajdúhadház, Hajdúnánás, Józsa stb.). Ebbe a sorba kell számítanunk Püspökladányt is, de a kiadványa műfaját számítva teljesen más kategóriába tartozik. Már a cím is mást sejtetett, mint amikor általában az ember kezébe vesz egy helytörténeti kiadványt. Az általánost úgy értem, hogy a település határát is figyelembe véve szól a magyarságot megelőző történelmi korokról, az itt élt különböző népcsoportokról, majd külön foglalkozik a település történetével Magyarországon belül.

Emlékezni és ünnepelni jöttünk ide a múzeumba a mai napon. Emlékezni egy olyan emberre, aki a mi városunk múltjában páratlan dolgot vitt végbe. Fiatal pályakezdő muzeológusként kerültem Püspökladányba, a Karacs Ferenc Múzeumba 1978 nyarán. A szokásoknak megfelelően Dr. Dankó Imre, a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok megyei igazgatója kísért el bemutatásra a korábbi iskolamúzeum vezetőjének, Rettegi Istvánnénak és Nyirkos Tibornak, a gimnázium igazgatójának. Még aznap egy későbbi időpontban találkoztunk Matolcsi Lajossal is, a Nagyközségi Tanács elnökével, aki a beszélgetés közben átnyújtott egy fehér fedelű vaskos könyvet, hogy általa is ismerjem meg a települést. Ez a könyv volt Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben. Hazafelé az úton – akkor még Debrecenben laktam – belelapozgattam a KÖNYVbe. Önök nem tudják, de hogy KÖNYV, most végig nagybetűvel írtam le. Érdeklődve olvastam el a bevezetést, amely első sorai megragadtak. A szívemből szólt. Érdekelni kezdett, hogy mit rejt magában. Bár az út nem volt hosszú Debrecenig és illett beszélgetni a megyei múzeumigazgatóval is, de tudtam, hogy nagyon értékes könyvet tartok a kezemben. A település megismerésének a kulcsát. Múzeumi tevékenységem kezdete óta minden műtárgyra, használati eszközre úgy tekintek, hogy igyekszem felfedezni a mögötte meghúzódó alkotó embert. Azt, aki a két kezével, a maga elképzelése, a saját kora tudása szerint készítette el az alkotását, amelyet a kezembe fogok. Így voltam ezzel a könyvvel is. Kecskés Gyula Püspökladányban született 1901. július 12-én. Édesapjától csak a nevét örökölte, mert szülei három évvel később elváltak. Elemi iskoláit a helyi Református Elemi Iskolában kezdte el, ahol többek között az egyik tanítója, id. Csenki Imre volt. A jóeszű fiút a nagyapja az elemi után beíratta a Debreceni Református Kollégium Tanítóképzőjébe. Az olvasásra rákapott fiú minden spórolt pénzén könyvet vásárolt, még az éhezése árán is. Ezért nagyapja az ebédpénzt nem neki, hanem a kifőzdésnek adta közvetlenül. A fiú nem csüggedt el, hiszen a Református Kollégium Nagykönyvtára a rendelkezésére állt. Itt olvasta Szűts István Debreczen monográfiáját, amely kapcsán feltette magának az egész későbbi életét befolyásoló kérdést – hol találhatók meg az én falum dokumentumai, és azokból mikor lehet hasonló monográfiát írni. A kérdés megválaszolásához hozzásegítette, hogy az elemi iskola utolsó évfolyamaiban már a gyermekeknek a lakóhely történetének ismeretét is előírta a tanterv az 1920-as években. Mivel ebben az időben csak nagyon korlátolt lehetőség, két rövid, adatokban nagyon szegény mű foglalkozott Püspökladány történetével, ezért indíttatást érzett, hogy ezen a téren lépéseket tegyen. Az első „kapavágást” 1929 márciusában tette meg Bodó tűzvészének dokumentálásával. Ezeket sorra követte a községház padlásáról kölcsön-

kapott iratok lemásolása. De a légoltalmi parancs alapján a községháza padlásán tárolt régi számadásjegyzékek és egyéb, történetileg fontos adatokat tartalmazó forrásokat teherautóval elszállították és bezúzták. Így elveszett Püspökladány története kutatásának ez a lehetősége. Mint református iskolában tanítónak, lehetősége volt az egyházának iratait is áttekinteni, belőlük hasznos adatokat meríteni. Azokat pedig a felszabadító szovjet katonák semmisítették meg azáltal, hogy járdát csináltak belőle a nagy sárban. 1945 után helyben nagyon kevés, még át nem tekintett iratanyag maradt, ezért Nyíregyházán Szabolcs Vármegye iratanyagát kutatta át, mert évszázadokon keresztül Püspökladány Szabolcs Vármegyéhez tartozott. Csak 1872-ben, a közigazgatás átszervezése után került át Hajdú Vármegyéhez. A régi korok iratainak egy jelentős része latin, más része pedig német nyelvű volt. Ez olyan problémát okozott, hogy aki nem beszél egy nyelvet, annak a kézírásos iratok betűhív másolása nagy gondot jelent. Mert tudjuk, nem mindenki ír szépen, hogy azt bárki el tudja olvasni. Kiváltképpen azért volt fontos a betűhív másolás, mert a szövegben megbúvó, abban a korban használatos rövidítések a mai egyszerű kutatónak szinte megfejthetetlenek. Ezért ezen iratokat a kor levelezésében jártas emberekkel lehetett lefordíttatni a mai magyar nyelvre, és a bennük rejlő adatokat visszaszerezni. Az 1956-os forradalom leverésekor Budán a Bécsi-kapu mellett álló épületben volt a középkori Oklevéltár, amely teljesen megsemmisült, így ez a történeti forrás is elapadt. Azért még maradt a Hadtörténeti Múzeum és Levéltár szintén a Várban, amely átvészelte az esztelen pusztítást. Kecskés Gyula kutatásai során több, számára fontos oklevelet lemásolt még a megsemmisülés előtt, de lett volna még mit kutatnia. A helytörténeti kutatásai közben csak egyszer szánta el magát, hogy beszámoljon a Püspökladányi Református Egyházközség Rákóczi-harangjának történetéről. Az apropót az adományozás 300. évfordulója jelentette. A dolgozatot érdemes figyelmesen végigolvasni, mert szinte nyomon követhető Kecskés Gyula dilemmája, az írásos adományozási levél híján szájhagyományon és egyéb más adatokból, levelekből áll össze a kép, hogy valóban csak I. Rákóczi György adhatta a harangot 30 lábon elhajtott marháért cserébe. Nyugdíjba vonulása (1961) után elsősorban a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárba járt kutatni és kiegészíteni az egyre nagyobb adathalmazt. A levéltár dolgozói türelemmel és hozzáértéssel segítették Kecskés Gyulát, aki ezt a segítőkészséget a Bevezetés fejezetében külön meg is örökítette. A hatvanas évek végére lényegében együttállt a gyűjtemény, de arra már nem tudott erőt felmutatni, hogy kiadja. A bevezetőmben említettem, hogy a megyei települések sorra jelentkeztek monografikus történelmi feldolgozásokkal, addig ez a műhelymunka Püspökladányban nem indult meg. Nem lehetett Kecskés Gyula nélkül megírni a település történetét, de ő sem akarta élete munkáját szétforgácsolva látni. Ezért a Nagyközségi Tanács elnöke, Matolcsi Lajos azzal kereste meg Kecskés Gyulát, hogy a település anyagilag fedezi a kiadás költségeit, de jelenjen meg a KÖNYV. A kézirat a község neve fejezettel kezdődhetett, és folytatódott a belterület helyneveivel, a határnevekkel és a régi Püspökladányról fényképekkel. Nagy valószínűséggel a lektorok kérésére került a fő munka elé a kinyomtatott könyvben a feldolgozási módszer, a forrásjegyzék, valamint a rövidítések és jelek fejezete. Az egész életen át tartó következetes, feltáró jellegű kutatás végül eredménnyel járt, és a kezünkben tartva a KÖNYVet érezhetjük a szerző szinte egyedülálló személyiségét. Másképpen ezt nem lehetett volna megtenni abban a korban. Nem volt fénymásoló, egyéb technikai berendezés a fényképezésen kívül, de azt a dokumentumok védelmében nem engedélyezték. Egyébként is költséges volt az előhívás, tehát maradt a lassú, de szisztematikus másolás ceruzával. A térképek másolása zsírpapírral és jól kihegyezett ceruzával. Aprólékos, precíz másolása a különböző nagyságú táblázatoknak, amely Püspökladányra vonatkozó adatokat tartalmazott. A KÖNYV kiadásakor Kecskés Gyula megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést, majd a később alapított Püspökladányért kitüntetést a szeretett Városától is. Zárásul két dolgot szeretnék jelezni Önöknek. Érdemesnek tartom személyem szerint, hogy az eddig még név nélkül álló Városi Könyvtárat róla nevezzék el. A másik dolog is érdemeinek elismerése, hogy a lakóházát jelölje emléktábla.


Dr. Matolcsi Lajos: „Jó úton, jó kezekben van a város” Kecskés Gyula könyvét 1974-ben Dr. Matolcsi Lajos támogatásával és ösztönzésére adta ki az akkori tanács. Éppen ezért most, az újrakiadás kapcsán örömmel jött Püspökladányba az egykori településvezető, hogy a múzeumban tartott ünnepi délután során felidézze emlékeit. Lapunknak elmondta: Kecskés Gyula nemcsak jó pedagógus volt, hanem fáradhatatlan helytörténet-kutató is, s ilyen jellegű, tudományos igényű munka talán nem is készült még az országban.

Sokat változott a város képe 1974 óta. Dr. Matolcsi Lajos az emlékdélután előtt Dombi Imréné polgármesterrel körbejárta a települést, s érdeklődve szemlélte a folyamatban lévő beruházásokat, s elismeréssel szólt azokról. – Sok szép, kellemes meglepetést mutatott nekem polgármester asszony. Úgy hiszem, hogy együtt örülök vele, hogy milyen szép eredményei vannak, és hogy ez a szeretett város milyen szépen fejlődik. A sétánkon bátorítottam őt minden jóra és szépre, hogy azt a Veres Péter-i mondatot, miszerint: „ide kell hozni mindent,

Elődeink nyomában

A szíjgyártók munkája

A Sárréten igen nagy hagyománya volt a szíjgyártó mesterségnek, ami nem is meglepő, mivel ezen a területen ősi mesterségnek számított az állattartás, ami elképzelhetetlen lett volna a szíjgyártók által készített használati tárgyak, eszközök nélkül. A szíjgyártók legfontosabb nyersanyaga a bőr volt. Az igazán jó fogatos szerszámokat kizárólag marhabőrből készítették. Persze felhasználták azért a ló-, a borjú- és sertésbőrt is, de ezeket csak pótlásokhoz, bélésekhez, párnázáshoz vagy díszítésekhez. A korábbi, céhes korszakban általában a mesterek maguk vásárolták nyersen a bőrt, és azt maguk is készítették. A céhek megszűnése után az ipartörvények megtiltották a szíjgyártók számára a bőrkikészítést, amit azután már csak a tímárok végezhettek. A szíjgyártók másik fontos nyersanyaga a varráshoz használt fonál volt, amelyet a kötélverőkkel készítettek el kenderből és lenből, majd maguk festették igényük szerint. A különböző csatok és a díszítést szolgáló veretek készítéséhez általában sárgaréz-, nikkelezett- vagy esetleg ezüstvereteket használtak. A díszítésekhez és bélelésekhez posztót, vásznat, a párnázatok töméséhez pedig valamilyen állat szőrét alkalmazták. A szíjgyártó munka legfontosabb része a szabás és a varrás volt. A szükséges darabokat a szabóasztal deszkáján a kiterített bőrből szabták ki. A varráshoz szurkozott és méhviasszal bevont fonalat használtak. Általában két tűvel varrtak, ugyanis a két tűvel vég-

9 ami szép, ami jó, ami nemes, és amit érdemes”, tartsa szem előtt. Kívánom, hogy abban segítse az Isten, hogy sokáig cselekedje, csinálja ezt, amit most! Láttam a sétánk során olyan dolgokat is, amit annak idején mi rontottunk el, és most ő, ez az önkormányzat hozza helyre, vagy amit nem tudtunk befejezni, de szerettünk, szerettem volna. Polgármester Asszony beszámolt, ismertette, hogy milyen sok pályázatot nyertek óriási pénzmennyiséggel, és azt mondom, hogy Isten segítse a püspökladányiakat, részesüljenek minél több örömben és a polgármester asszonynak is legyen több öröme! Érdemes a közösségért, kell a közösségért dolgozni, és ez mindig megtérül. Lehetnek viharok, kiabálások, de ami alkotás születik, az marad. A víz folyik, szalad, a kő marad! Én úgy érzem, hogy jó úton van, jó kezekben van a város – osztotta meg lapunkkal Dr. Matolcsi Lajos. Az egykori településvezető azt mondja, szívében még ma is ladányi, hiszen az itt eltöltött hosszú évek alatt eltéphetetlen kötelék szövődött közte és Püspökladány között. Egy település valamit mindig köszönhet a vezetőnek, aki az élén áll. Hol kevesebbet, hol többet, de a jó szándék – talán nem elvitatható – mindenkiben megvolt még ez idáig arra, hogy a település haladjon. 1974-ben Püspökladány akkori vezetője nem kevesebbet, mint a település történelmét adta a lakosság, az emberek kezébe, melyet most, majd 40 évvel később egy új kor új szemléletű és más politikai világképpel rendelkező vezetője, polgármestere, Dombi Imréné – ahogy ő maga fogalmazott – felvett az asztalról. Azzal a céllal vette fel ezt a könyvet, hogy a város történelme ne vesszen a feledés homályába, hogy jót, rosszat, szépet és kevésbé örömtelit, mindent, ami mi vagyunk itt, a Sárrét szélén megismerje a mai kor embere, a fiatalok, gyerekek is. A lehetőség pedig immár adott: Kecskés Gyula könyvét bárki megvásárolhatja a Ladány Televízióban, a művelődési házban, a könyvtárban és a múzeumban. És éljünk minél többen e lehetőséggel! Hogy Kecskés Gyula gondolata ne vessze érvényét! „Legyen ez a könyv, aminek tartom, hiteles adattára az elmúlt időknek, tartsa meg az, ami létrehozta: a szülőföld szeretete!” D. Sári Andrea zett varrás mindkét oldalról jól összefogta a két bőrfelületet. A lószerszámok elkészítését mindig a méretek felvételével kezdték. Idős sárréti mesterek még ma is, mint egykor, „marokkal” mérik a ló méreteit. Egy marok hozzávetőleg 10,4 cm volt. A Sárréten az egykor általánosan használt igás szerszámok voltak a legegyszerűbbek, melyek fémrészei nikkelezettek voltak, vagy vasból készültek, és kötélistránggal fogták a kocsihoz. A parádés szerszámok méretei és darabjai megegyeztek az igás szerszámokéval, csak kidolgozásuk volt finomabb. A legszebb díszei a rózsák, pillangók és sallangok voltak. A rózsát, pillangót posztóból vagy bőrből készítették különböző színekben, különböző szabásminták szerint gömbölyű vagy szögletes formájúvá. A sallangok készítését különösen a hortobágyi és hajdúsági mesterek fejlesztették művészi színvonalra. Ugyanakkor a díszítés mellett ezeknek gyakorlati haszna is volt, mivel a legyektől és a bogaraktól védték a lovat. Az ezeknél alkalmazott sallangkötés egy ősi technika, a szironykötés felhasználásával jött létre. A szirony, egy vékony, hasított bőrszalag volt, amivel varrták és kötötték a különböző bőröket. Ezek a díszített szerszámok ma már népi iparművészetté fejlesztették ezt az egykor oly híres mesterséget, amely elválaszthatatlan volt az egykori sárréti élettől. Elmondhatjuk, hogy településünkön is – mint szerte az Alföldön – reneszánszát éli a lótartás. A különböző rendezvényeken, de talán már a hétköznapokon is találkozhatunk hasonló díszes szerszámmal felszerelt fogattal. Rásó János

10


Püspökladány, szeretlek!

Több mint 1.000 látogatót vonzott Szent Mihály napja Az Itthon vagy – Magyarország, szeretlek! elnevezésű országos rendezvénysorozat keretében szeptember 29-én múltidéző napra került sor a püspökladányi Farkasszigetben. A rendezvény azzal a céllal jött létre, hogy az emberek éljenek bárhol is a világban, látogassanak haza szülővárosukba, szülőfalujukba, s ünnepeljenek azon a helyen, ahol igazán otthon érzik magukat. A nap során kismesterségek és kézműves foglalkozások bemutatójával, lovasbemutatóval, mesejátékokkal, őshonos állatokkal, népmese, népdal valamint néptáncprogramokkal várták a szervezők a ladányiakat, de hagyományos sárréti ételeket is kínáltak számukra.

nóta szólt, a város intézményei és egyesületei különböző kézműves foglalkozásokkal várták a látogatókat, valamint számos népi kismesterségekkel is megismerkedhettek az érdeklődők. Többek között megmutatkoztak a bőrműves, fafaragó, szűrkészítő, hímző, fazekas, kopjafafaragó, grillázskészítő, és ostorkészítő mesterek, emellett pedig őshonos állatok, sétakocsikázás, lovagoltatás, csikós bemutató, kukoricamorzsolás, néptánc, illetve hagyományos ételek várták azokat, akik ezen a napon kilátogattak az arborétumba. Ezen kívül kipróbálhatták a csuhéfonást, ablakdíszeket készíthettek, és megszólaltathattak különböző fából készült népi hangszereket is.

Sári Andrea, a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ vezetője elmondta: a Dorogi Márton Városi Művelődési Központ tagintézmény valamennyi dolgozója, a város intézményeivel, civil szervezetekkel karöltve készült a napra, Szent Mihály napjára. A Farkasszigetet nagyon szeretik a város lakói, ezért öröm, hogy Csiha Imre, az ERTI igazgatója lehetővé tette, hogy a rendezvény itt legyen megtartva. A rendezvényre az önkormányzat képviselői is kilátogattak, s megerősítették: a város igyekszik minden olyan országos kezdeményezéshez csatlakozni, amely a lakosságot, s múltunk értékeinek megőrzését szolgálja, hiszen ez minden magyar ember feladata. Az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatója, Csiha Imre elmondta: az országos programhoz csatlakozott az intézet is, ennek keretében egy szakmai előadással készültek ezen a napon, melyet minden érdeklődő megtekinthetett az arborétumban. Az „Itthon vagy!” elnevezésű rendezvényen valóban mindenki itthon érezhette magát, hiszen az arborétumban egész nap népzene és magyar

Katona Tibor, a Püspökladányi Galamb és Kisállattenyésztő Egyesület képviseletében látogatott el a rendezvényre. Számos galambot hoztak magukkal, hogy a látogatók megcsodálhassák őket. Egyesületük jelenleg 25 tagot számlál, és közel ezerre tehető az általuk tenyésztett madarak száma. Szeptember 29-én tehát az Itthon vagy! Magyarország, szeretlek! programsorozat keretében megmozdult az egész ország, kisebb-nagyobb települések rendeztek eseményeket, amiből a mi városunk, Püspökladány sem maradt ki. Különleges volt az idei Szent Mihály-nap hétvégéje mind a Magyarországon élők, mind a külhoni magyarok számára. Csatlakozva a kezdeményezéshez szeptember utolsó hétvégéjén mesés programokkal várták a látogatókat az arborétumban a szervezők. A hétvége zárásaként szeptember 29-én, vasárnap este az ország több mint 1300 településén egy időben lobbant fel Szent Mihály tüze – az összetartozás szimbólumaként, hiszen összeköt bennünket valami: magyarok vagyunk! Erdei Anett

Püspökladányban járt Vujity Tvrtko, a Pulitzer-díjas műsorvezető, riporter

Megtartotta első nagyszabású rendezvényét az új egyesített intézmény, a Püspökladányi Tájékoztató és Közművelődési Központ, Könyvtár, Múzeum. Az intézmény meghívására egy közönségtalálkozó keretében találkozhattak az érdeklődők az eddig csak képernyőről és a könyveiről ismert riporterrel, Vujity Tvrtko-val a Művelődési Központ színháztermében. Már az előadást megelőző napokon minden jegy elfogyott a pénteki előadásra.

Az újságíró számára nem ismeretlen Püspökladány, fellépései során számos alkalommal átutazott a városon, s elmondása szerint várta az elő-

adást. Vujity Tvrtko lapunkkal közölte, megyénkből és a környező településekről is merített már ihletet hiteles történeteihez. Előadása előtt pedig a következő ígéretet tette: „Ez a mai alkalom egy olyan este lesz, amit sosem fognak elfelejteni a püspökladányiak!” Vujity Tvrtko több mint húsz éve foglalkozik olyan történetekkel, amelyek néha megdöbbentők, máskor hátborzongatóak. Televízióban, sajtóban és könyvekben is beszámolt már élményeiről, azonban a pokoli történetek mellett pozitív tapasztalatai is vannak, többek között erről is mesélt az újságíró a ladányi közönségnek. A Dorogi Márton Városi Művelődési Központ tagintézmény-vezetője, Ráczné Fekete Ilona úgy véli, egy szórakoztató, mégis izgalmas kalandozásban vehettek részt, akik ellátogattak az előadóestre. Az intézmény igazgatója, Sári Andrea elmondta, szeretnének a jövőben több ilyen típusú előadást szervezni, mert a látogatószámból egyértelmű, hogy erre igény mutatkozik. A színvonalas előadás után Dombi Imréné, városunk polgármestere köszönte meg a város nevében a műsorvezetőnek, hogy megismertette a ladányi közönséget hiteles, izgalmas történeteivel. Az előadóest során könyvdedikálásra is sor került, valamint a Pulitzer-díjas műsorvezető, riporter legújabb könyvét is megvásárolhatták az érdeklődők. A Művelődési Házban október végén és november elején is lesznek meglepetésprogramok, melyek részleteiről lapunkból értesülhetnek tisztelt Olvasóink, elöljáróban annyit, hogy Püspökladány vendége lesz hamarosan a Nők Lapja népszerű újságírója, Schäffer Erzsébet és operettelőadás, valamint bábműsor is várja a következő hetekben a város lakóit. Erdei Anett

11


Kutatók éjszakája-Debreceni Egyetem 2013. szeptember 27.

Évek óta megrendezésre kerül a Kutatók éjszakája szeptember végén a fővárosban és más vidéki nagyvárosokban. Az idén nekünk is lehetőségünk adódott részt venni egy ilyenen a Debreceni Egyetemen. Elsőször a Látványos kémia kísérletek című program keretében betekintést nyertünk a kémia csodás világába. A kísérletek között láthattuk az oldatok összekeverésének eredményeit, melyek a színváltoztatások, robbanások vagy például a hőmérsékletváltozások voltak. Tapasztalhattuk a kémia hasznosságát. Ezután szabadon választott foglalkozásokon vettünk részt. Iskolánk LEGO robotosai nézői lehettek egy középiskolások számára kiírt robotversenynek, amely rendkívül látványos körülmények között az egyetem aulájában zajlott. Érdekes volt az Állítsd ki magad! c. program is, amiben az általunk húzott kártya szerint kellett berendezni egy asztalt, vagy akár be is öltözhettünk. Mi a régen-és ma cetlit húztuk, amikor is kétfelé osztottuk az asztalt, és mo-

Évkezdés – programszüret a Kálvinban Még alig egy hónapja kezdődött el a tanítás, a Kálvin Téri Tagintézmény máris számos színes programot bonyolított le. Rögtön az első héten hulladékgyűjtést szerveztünk. A szorgalmas gyerekcsapatok napokig jártak a rokonokhoz, ismerősökhöz, rótták az utcákat papír- és fémhulladékot keresve. A lelkes szülők is besegítettek a szállításba, pakolásba. A verseny végén örömmel számolhattunk be arról, hogy az iskola alapítványa 350 451 Ft-tal gazdagodott. Köszönet érte mindenkinek. A hónap második hetében a TE SZEDD! országos szemétgyűjtési akcióba kapcsolódtak be alsósaink. Környezetünk védelme, a környezettudatos életmódra nevelés évek óta napirenden van. A Zöldek tehetséggondozó műhely tagjai az iskolai környezet szépítésén, a természet megismerésén fáradoznak. Szeptemberi programjaik között gyümölcsaszalás, szőlőpréselés, kerékpártúra szerepelt. Szeptember 26-án rendeztük meg a hagyományos Fiókaavató ünnepségünket. A második évfolyam tanulói hangulatos műsorral köszöntötték az elsősöket. Egy mesejelenet és a kisénekkar bemutatója után a kicsik fogadalmat tettek, majd örömmel bújtak bele az új iskolai pólójukba. Aztán menetlevéllel a kezében minden osztály elindult a mesék birodalmába. A Mese-akadályverseny hétpróbáján vettek részt alsós tanulóink. Hétmérföldes csizmát húzva eljutottak a királyi palotába, ahol dárdahajításban vetélkedtek, majd egy akadálypályát leküzdve a varázsló házába értek. Sárkányföldön sziklánként hordták el a hegyet. S a Ba-

Helytörténeti arcképcsarnok

dern vagy régi koroknak megfelelően állítottunk ki tárgyakat és egymást. A társainkat a régi kornak illően bújtattuk évtizedekkel ezelőtti hatású ruhákba. Utána erős paprikákat kóstolgattunk, melyek között a csokis-chilist is megízlelhettük. A mi csapatunk később ellátogatott az Egy év az Univerzumban című előadásra. Ebben az elmúlt év történéseiről hallhatunk beszámolókat az MTA CSFK Napfizikai Obszervatóriumának munkatársaitól. A rendezvény egyes programjain gyűjthettünk kuponokat az aktív részvétel fejében, ezeket értékes nyereményekre válthattuk. Új tudással gyarapodtunk, amikor megtanulhattuk az újraélesztés művészetét. Mikor erről beszámoltunk szüleinknek, büszkék voltak ránk, és örültek új ismereteinknek. Nagyon jól éreztük magunkat, jövőre is szívesen ellátogatnánk a színes programsorozatokra. Nagy Henriett és Nagy Anna Flóra 6. osztályos tanulók nya-tanya mocsarán egyensúlyozva a Meseboltba jutottak. A Tündérlaknál segítettek összeszedni a színes labdákat, a Kincses kamrában az elrejtett kincsek után kutattak. A népmesék ihlette hétpróbát teljesítve labdákkal jutalmaztuk az osztályokat. Ráadásként másnap az elsősök egy izgalmas drámapedagógiai foglalkozáson vehettek részt. A Kiskakas gyémánt félkrajcárja című mese interaktív feldolgozása nagy élményt jelentett. Már hagyomány, hogy a legkisebbek a Mihály-napi vásár alkalmával visszalátogatnak óvodáikba. Három óvodát néztek meg tanulóink a tanító nénik kíséretében. A vásári hangulatot fokozták néptáncosaink, akik mindhárom óvodában felléptek és táncházba invitáltak a szülőket, gyerekeket egyaránt. Nemcsak az óvodákban vendégeskedtünk, hanem a Petritelepi Általános Iskolában is. Az iskola által kiírt Petri Kupán szerepeltek az ötödikes, hatodikos tanulóink. A lányok kézilabdában, a fiúk labdarúgásban mérkőztek meg a többi tagintézmény csapataival. A kézicsapat 1. helyen, a labdarúgók 4. helyen végeztek. A Petőfi tagintézmény is ebben a hónapban rendezte meg a Bene Gyula labdarúgó emlékkupát. Ez a hetedik, nyolcadik évfolyamot érintette. Itt a lányok 2., a fiúk 1. helyen végeztek. Az Olvasók éjszakáján is vettek részt tanulóink. A városi könyvtárban beszélgethettek Bosnyák Viktóriával. Ugyanitt voltunk a „Cserebogár” című projektnyitó foglalkozáson, és rendhagyó irodalmi órán a Karacs Ferenc Múzeumban is. A Könyvjelző című térségi olvasónapló pályázat eredményhirdetésére sok tanuló izgatottan vár. Akárcsak mi a tehetségműhelyek bemutatkozására, melyre október 25-én, a Méz napján kerül sor. Erre a rendezvényünkre is szeretettel várjuk a szülőket, hozzátartozókat, érdeklődőket és az óvodásokat!

Gömöri Havas Sándor,

a Magyar Királyi Kereskedelmi Minisztérium államtitkára Felsőmicsinyén, Zólyom megyében született 1822. május 5-én. Pesten szerzett ügyvédi oklevelet. 1844-ben Pest városa megválasztotta tiszteletbeli aljegyzőnek; 1845-től mint titkár Vay Miklós báró, a helytartótanács alelnöke mellett működött. 1848-ban Széchenyi István minisztériumában osztálytanácsos lett. A szabadságharcban mint önkéntes harcolt a szerbek ellen, és ezért haditörvényszék elé állították, de fölmentették. 1851-ben Békés és Csanád megyék titkára, majd szolgabíró lett Püspökladányban. A szolgabíró az egykori nemesi és polgári vármegyerendszer tisztviselője volt, aki igazságszolgáltatási és közigazgatási feladatokat látott el, eleinte a nemesség, majd a jobbágyság és a polgárság számára is. Később a kialakuló járások vezető tisztségviselője volt. Gömöri Havas Sándor pályájának felívelése akkor indult meg, amikor

első megyei biztosként a református egyházi gyűlést, minden tilalom és üldözés ellenére, lehetővé tette. Ez nem is maradt figyelem nélkül, mert 1862-ben a helytartótanácshoz osztották be, ahol valóságos osztálytanácsos, az alkotmányos érában pedig a belügyminisztériumban osztálytanácsos lett, később pedig ugyanazon minőségben a honvédelmi minisztériumba helyezték át. 1875-ben nyugdíjazták mint kereskedelmi minisztériumi államtitkárt. Ezután sem hagyta abba munkát: Budapest városi erdészeti s kültelki bizottmánynak elnöke s az egyetemen a közigazgatási jog magántanára volt. Az ő indítványára történtek az aquincumi ásatások, valamint a budai hegyek szépítése, különösen az útvonalak megállapítása. Gömöri Havas Sándor 1894. november 2-án hunyt el Budapesten. RJ

12 Üzenet a szülőföldnek „Az oktatás és az egészségügy a két legfontosabb területe az életnek. Ezekre oda is kell figyelni, ezeken nagyon sok múlik.”

Beszélgetés Dr. Püski László háziorvossal.

Nádudvaron praktizál háziorvosként Püski László doktor úr, aki az iskolás éveit, valamint pályája kezdetét városunkban töltötte. – Milyenek voltak a püspökladányi évek? – Gimnazista koromban kerültem Püspökladányba. Az egyetemi évek és a pályám első szakasza szintén a városhoz köthető. Úgy gondoltam akkor, hogy én itt letelepedtem, jó kedvvel dolgoztam, és úgy gondolom, hogy sok emberen is segítettem. Lehet, hogy sokan nem tudják, hogy én a „Kiskórházban” dolgoztam, ahol mindent megpróbáltam, hogy tovább tanulhassak, és én legyek Püspökladány kardiológusa, de az akkori főnököm ezt nem engedte. Ebben az időben távozott Pásztor doktor úr a településről, és én megpályáztam az ő helyét, de sajnos az akkori vezetők úgy döntöttek, hogy nincs rám szükség ezen a területen sem. Így kénytelen voltam elkezdeni „ingázni”, és amikor a fiam középiskolás lett, kézenfekvő volt, hogy elköltözünk Debrecenbe. Sajnos a házat, amelyet Püspökladányban – terveink szerint – hosszú időre építettünk, ott kellett hagynunk.

– Hogyan alakult tovább az élete? – Én immár 20 éve Nádudvaron dolgozom háziorvosként. Az ingázást megszoktam – muszáj volt megszokni. Amikor az ember egy életszituációban dönt, akkor vállalja mindazt, ami ezzel együtt jár. Az akkori belgyógyász szakvizsgám mellett még újabb hármat szereztem úgy, hogy nincs főnököm, nincs aki megakadályozza, hogy képezzem magam. Tehát rendelkezem háziorvosi, belgyógyász, üzemorvosi, valamint klinikai farmakológia szakvizsgákkal. Ez már elég is lenne, de folyamatosan képeznünk kell magunkat. Több éven keresztül voltam háziorvosi szakfelügyelő főorvosa a térségnek, többek között Püspökladánynak is. – Milyennek látja a lakosság egészségügyi állapotát? – Inkább azt lehet mondani, hogy van egy réteg, amely még kevésbé tudja a gyógyszereit megfizetni. Azt kell látni, hogy van, hogy más dolgokra – élvezeti cikkekre – inkább jut, mint gyógyszerre. Sajnálatos módon növekszik a daganatos betegek száma. Nagyon sok a dohányos és a cukorbeteg. Ez utóbbi amiatt lehet, hogy mivel egyre jobban tudjuk kezelni, így nagyobb mértékben örökítődik át a cukorbetegség, másrészt sok az elhízott lakos. Javulnak a várható élettartam tekintetében is a mutatók. Megelégedéssel tölt el a munkámmal kapcsolatban, hogy az elmúlt húsz év tevékenysége nyomán a praxisomban azt látom, hogy egyre kevesebb a szívinfarktus, mert jómagam is nagyon nagy hangsúlyt fektetetek a megelőzésre. Úgy vélem, ha mindent megteszek én, mint orvos azért, hogy a betegeim ne legyenek majd betegek, akkor előbb-utóbb ők is együttműködnek majd. A kórházból kikerülve talán túlságosan szigorú háziorvos voltam,

Püspökladányi Hírek 2013. október 16. de következetes is, és most látom azt, hogy igenis van értelme vitatkozni a dohányzásról, a diétáról, a megelőzésről. Úgy érzem, van értelme annak, ha az orvos minden orvos-beteg találkozást kihasznál arra, hogy a betegeit meggyőzze a változtatás szükségességéről, de ehhez kitartás kell, mert csak akkor lesz eredményes. – Hogyan vélekedik Doktor úr az orvosok mai helyzetéről? – Sajnos a rendszerváltás óta az orvosok mindig kimaradtak a konszolidációból. Látszik ez abból is, hogy háziorvoshiány van Magyarországon. Nem tudják az üres álláshelyeket betölteni, emiatt az idősebb kollegák sem tudnak időben nyugdíjba menni. Ennek az egyik oka, hogy mint kényszervállalkozó nem tudnak maguknak olyan fizetést adni, amely biztosítaná azt a nyugdíjat, amelyből az idős korában meg tudna élni. A másik ok, hogy nincs megfelelő orvosutánpótlás. Azért is nem vonzó ez a szakma, mert az egészségbiztosító havi finanszírozása kevés egy praxis fenntartásához, és amíg ez nem változik, addig nem is fognak kapkodni a fiatalok utána. A kormányzat azt mondja, hogy duális finanszírozású, tehát egyrészről az egészségbiztosító, másrészt az alapellátásért felelős önkormányzat finanszírozza. Ám az önkormányzatoknak sajnálatos módon olyan a költségvetésük, hogy nem tudják támogatni ezeket a praxisokat. Elég nagy az elvándorlás a fiatalok körében, ami nem is csoda, mert egy nyelvet jól beszélő, kiválóan képzett kollega 5-10-szeres bért is kaphat külföldön. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, nyilván az is kell, hogy legyen egy generációváltás a szakmában is. Ennek a feltétele, hogy az idős kollegák el tudjanak menni időben nyugdíjba, és a praxisukat időben tudják tovább adni. Ehhez pedig fizetőképes kereslet szükséges. – Lehet, hogy ez nem teszi vonzóvá a fiatalok számára az orvosi szakmát? – Ma nehezebben tudják kialakítani a fiatalok a jövőképüket. Ma, aki orvosnak készül, az inkább belső meggyőződésből teszi, mint abból az okból, hogy majd ebből milyen jól meg lehet élni. Inkább azokat vonzza ez a terület, akik szeretnének segíteni az embereken. Mint amiért mi is orvosok akartunk lenni. Jó lenne, ha a Magyarország által kiképzett értelmiségi szakemberek – akik nagy számban távoznak az országból – mégis itt maradnának. Ám az a baj, hogy nagyon nehéz úgy elvárásokat támasztani ezzel a réteggel szemben, hogy nem biztosítjuk a megélhetésükhöz szükséges feltételeket. Ha az orvosnak nincs banki szintű fizetése, akkor milyen alapon kötjük röghöz? Adjunk neki olyan fizetést, hogy ne is akarjon elmenni! Hiszem, hogy a magyar egészségügy és az egész Magyarország a helyére fog kerülni. Hiszem, hogy a következő orvosgeneráció már olyan körülmények közt tud dolgozni, ami európai szintű. – Mi az életszemlélete? – Mindenütt az oktatásra kell elsősorban a hangsúlyt fektetni. Azoknak a fiataloknak, akik tudással rendelkeznek, a szellemisége a tudás megszerzése irányába kinyílik. Tehát azoknál a családoknál, ahonnan a szülők iskolázatlansága miatt a gyerekeket külső segítséggel lehet csak iskolázottá tenni, azt meg is kell lépni. Ha ezt a segítséget meg tudják kapni, akkor azoknak, akik a szüleiket soha nem látták dolgozni menni, azoknak nem az lesz a természetes, hogy otthon vannak egész nap. Ezt nem csak alapszinten kell megtenni, hanem magasabb szinten is, hogy ki tudjunk törni ebből a helyzetből. Ez alapkérdés. A másik alapkérdés, hogy az embereknek dolgozniuk kell. Nem szabad azt hinni, hogy majd különböző segélyekkel meg tudunk mindent oldani. Munkabért kell adni mindenkinek. És ha mindenki dolgozik, azt meg is fogja becsülni, és a következő generáció is a munka becsületét fogja megtanulni. A saját praxisomban is mindig arra biztatom a nehéz körülmények között élőket, hogy a gyerekeiket mindenképpen próbálják a tanulásban támogatni. Úgy vélem, hogy a leszakadó réteget is a tanításban kellene továbbsegíteni. – Mit üzenne a püspökladányiaknak? – Igyekezzenek megbecsülni a helyi értékeket. Sok Püspökladányból elszármazottról tudom, hogy jobb lett volna, ha a város megtartja őket ott, helyben. Úgy gondolom, hogy a város talán előrébb járna. Rásó János


Jubilál a városi mazsorett csoport Húsz év bizony nagy idő, elég hosszú ahhoz, hogy mára mindenki számára elképzelhetetlen legyen Püspökladány mazsorett nélkül, és persze Tóth Irén nélkül. Mindenki Inci nénije olyan értéket hozott a városba, és eresztett neki mély gyökeret, amely irigylésre méltó hírnevet adott a püspökladányi csoportnak, s amely érték érdemes arra, hogy arra büszkék legyünk, őrizzük és ápoljuk. A csoport 1993-ban alakult, a Püspökladányi Ifjúsági Fúvószenekarral karöltve. Számos fellépéssel és ünnepi műsorral a hátuk mögött, egyre csak színesedett a repertoár. A zenekarral együttműködve egyre népszerűbbek lettek, dolgoztak Fejes Mártonnal, Smidróczki Zsolttal, Szálkai Jánossal. Kosztümjeik már ekkor is egyediek és vidámak voltak, köszönhetően a sokoldalú csoportvezetőnek, Tóth Irénnek, aki a ruhákat megálmodta és megtervezte, valamint Mészáros Teréziának, aki lelkesen készítette őket a fellépésre. 2008 után több önálló, nem élő zenére történő fellépésre került sor, ami lehetőséget adott egyre több versenyre és fesztiválra való eljutásra is. A csoport vezetője – szem előtt tartva a gyermekek természetes nagyfokú fizikai aktivitását és a napi több órás padban ülést – mindig is arra törekedett és törekszik ma is, hogy a gyerekek egészséges személyiség- és mozgásszervi fejlődésben részesüljenek. Már kisgyermekkorban érdemes megalapozni a testmozgás iránti szenvedélyt, ki kell alakítani azt a mozgásformát, ami alkalmas a fiatalok számára, és amivel szívesen foglalkoznak. A mazsorett mindig is ilyen volt, hiszen ötvözi a testképzést, az állóképesség megfelelő szintre hozását és a tartalmas kikapcsolódást. Az izgalmas, új sportág hamar versenyzésre késztette annak űzőit, hiszen a csoportok már három Európa-bajnokságon vettek részt. 2011-ben Horvátországban jártak, ahol Tőkés Vivien, Varanyi Barbara és Juhász Gréta szerepeltek sikeresen. 2012-ben Opole-ban már a legkisebbek – a junior mini formáció – is megmutathatták magukat, idén pedig, a jubiláló csoport és vezetőjük legnagyobb örömére, Rácz Erika második helyezést ért el, ezüstérmes lett a Tatabányán megrendezett Eb-n. A pompon kadett csapat is dicsőséggel tért haza, hiszen ők is szép, negyedik helyezést értek el. Ludányi Lili és a mini pompon kadett csapat pedig egyaránt hatodik helyen végeztek, Törő Adrienn és Veres Vivien kilencedik lett kadett pompon duó kategóriában. A csoportok tagjai – hűen hagyományaikhoz –, idén is színpompás ruhákban álltak színpadra, bármerre is hívták őket, hála Farkas Juditnak. A csoport repertoárjában mára szerepel modern tánc, kortárs, hagyományos mazsorett, twirling és sport mazsorett. Ez a mozgásforma kreativitásra, kitartásra, a közös munka iránti alázatra neveli űzőit, akik egészséges testű és lelkű felnőtté cseperednek edzőjük kemény, mégis simogató kezei alatt. Püspökladányiként büszkék lehetünk arra, hogy Tóth Irénnek hála, sok gyerek megtalálta a számára kedves sportot és hobbit, ami egész életére kihatással lehet. Az Írisz Mazsorett Csoport olyan értéket képvisel, olyan célokat és elveket tűzött ki maga elé, ami mellé érdemes mosolyogva odaállni mindnyájunknak és támogatni őket munkájukban, mert dicsőségüket valahol a magunkénak is érezzük. Szívből kívánok nekik további szép sikereket, ahogy ők táncolnak magukért, nekünk: szeretettel.

13 A továbbiakban pedig interjút olvashatnak Tóth Irénnel, akinek ezt a csodát köszönheti városunk. Inci lelkesen mesélt életének meghatározó momentumairól, első szárnypróbálgatásairól és szép pályát leíró karrierjéről, mely egy elismerő díjig és a nemzetközi zsűri székéig repítette. – Bárhol elhangzik a neved, korosztálytól függetlenül mindenki tudja, kiről is van szó. Ez nem véletlen, hiszen hosszú évek óta kiválóan képzed a püspökladányi fiatalokat tanárként és edzőként is. Tudatosan készültél erre a pályára? – Érdekes módon csak később, már felnőtt fejjel sodort az élet ebbe az irányba. Nagyon büszke voltam rá mindig és vagyok most is, hogy a családunk tősgyökeres püspökladányi. Külön öröm számomra, hogy a Petritelepen nőhettem fel, hogy oda járhattam iskolába. Az általános iskola befejezését követően – édesanyám biztatására – a debreceni Egészségügyi Szakközépiskolába jelentkeztem, ahol ápoló és gyermekgondozó képesítést szereztem. A középiskola alatt kollégiumban éltem, akkoriban már a bátyámék sem éltek otthon, így végig tudtam, bármerre is vezet az utam, visszatérek Püspökladányba, hogy a szüleim mellett lehessek. – Magadnak tett ígéretedhez hűen hazatértél, és készen is álltál a letelepedésre, ám valami közbeszólt, hiszen alig két év múlva már főiskolára jártál, s közben nem hanyagoltad el az egyik nagy beteljesülésed sem, a kézilabdát… – Amikor végeztem a középiskolával, nem az egészségügyben, hanem a Bajcsy Óvodában kezdtem el dolgozni, mint délutános óvó néni. A munkatársaimnak egyből feltűnt, mennyire rajongok a gyerekekért, ezért biztatni kezdtek, hogy végezzem el az óvóképző főiskolát. Magam is lelkesedtem az ötletért, így hamarosan már nappali tagozatos hallgató lettem. A főiskolát szép eredménnyel zártam, ezt követően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy később talán szívesen oktatnék is, bevallom, vonzott a tanári pálya. Debrecenben fedezték fel, hogy van tehetségem a kézilabdához, és mivel mindig is lételemem volt a sport, egyenes út vezetett a Medicor női csapatába, de játszottam Hajdúböszörményben és Püspökladányban is, összesen több mint tizenkét évig. – Ápolónő, sportoló, óvónő, majd később testneveléstanár vált belőled. Sokoldalú személyiség vagy, meséld el, kérlek, hogyan kerültél a fentieket követően a tanárképzőre? – Tényleg nem pihentem sokat, nem voltam, és azt hiszem, nem is leszek egy helyben ülős típus. (nevet) Tehát mint említettem, vonzott a tanítás, emellett meghatározó számomra a sport, a mozgás, így nem volt kérdés, hogy amint alkalmam nyílik rá, visszaülök az iskolapadba. Éppen gyesen voltam, amikor úgy döntöttem, belevágok. Rendkívül nehéz volt a gyerekek mellett tanulni, nem is sikerült volna, ha nem segít, nem támogat akkor a családom és édesanyám, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő mindig támogatott, és így van ez a mai napig is. Büszke rám, és a nehéz helyzetekben fogja a kezem, épp úgy, ahogy én a saját gyermekeimnek és a tanítványaimnak egyaránt. – Ma már széles körben elterjedt a mazsorett, ám húsz évvel ezelőtt – amikor megalapítottad a helyi csoportot – közel sem volt ilyen ismert. Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen színes, ám nehéz sportot kezdj el oktatni? – Ez is az az oldala a lényemnek, amiért nagyon hálás vagyok az életnek; hiszen éppen a kezeim közé sodorta a jó ötletet, jókor voltam jó helyen. Az egész úgy kezdődött, hogy a kislányom nem talált magának olyan mozgásformát, amiben megtalálta volna önmagát, és nagyon sajnáltam ezért, mert sportolni csak úgy lehet szívvel-lélekkel, mindent beleadva, ha az ember szereti, amit csinál. Egy ismerősöm említette, hogy az ő kislánya egy mazsorett csoport tagja – teljesen felcsigázott, hiszen nekem fogalmam sem volt, mi is az a mazsorett, viszont a beszámolója alapján én is nagyon lelkes lettem. Rövidesen képeztettem magam, a lányom is beleszeretett ebbe a mozgásformába, így meg is fogalmaztam magamban: kell egy ilyen csapat Püspökladányba. Hiszen ami iránt a gyerekek és a felnőttek is

14


ugyanúgy képesek lelkesedni, az rossz nem lehet. Így is van ez mai napig is, hiszen a mazsorettet előadni és nézni is hatalmas élmény. – Elindult az első mazsorett csoport, közben te ismét tovább képezted magad, még egy szakot kezdtél a tanárképző főiskolán, és persze oktattál is. Elég volt a nap huszonnégy órája? Emlékszel még az első edzésekre? – Akkor is és most is imádom, amit csinálok. Ez az életem. Igen, közben tanultam is, aerobikedző, majd pedig moderntánc-oktató szakon. Az első mazsorett órákon nyolc kislánnyal dolgoztam, de ahogy telt az idő, egyre többen lettünk, jelenleg harmincöten vagyunk, immár hat fiú is erősíti a táborunkat. Egy másik fiúszakasszal azonban új terveim is vannak a közeljövőt illetően. – Ha már publikus, kérlek, oszd meg az olvasókkal, mire készülődtök a fiúkkal? – Zászlósnak szeretném őket képezni. Tudni kell, hogy a zászló nagyon nehéz szertechnikailag, rengeteg munkát és energiát kell belefektetni, hogy jól működjön együtt egy csapat, de a végeredményért megéri. Jelenleg ez egy kialakulófélben lévő terv, bár már azért kezdenek kirajzolódni a körvonalai. Egyelőre csak az osztályomban hirdettem meg a dolgot, máris hatan jelentkeztek a csoportba. – Kevesen tudják rólad, hogy amellett, hogy idén húsz éve oktatod a mazsorettet, nyolc éve nemzetközi zsűri is vagy. Méghozzá az egyik legnagyobb tudású, akrobatikában és gimnasztikában is elismert zsűri. Bizonyára nehéz nem kritikus szemmel nézni egy-egy előadást. – Nemzetközi zsűriként talán tényleg nem meglepő, hogy a hibákat látom meg elsőként. Fokozottan ügyelek rá, hogy a kritikáim mindig legyenek megbeszélve, átadva, javítási ötletekkel és lehetőségekkel. Sokszor megkérdezem a gyerekektől: őszintén vagy udvarolva szeretnéd hallani a kritikámat? Mindig őszintén akarják hallani – talán jobb is, hiszen így a gyerek első kézből tudja meg, min kell változtatnia, hogy a legjobb lehessen abban, amit csinál. – A napokban tudtad meg, hogy valóra vált az egyik álmotok, miszerint jövőre Püspökladányban lehetőséget kaptok, hogy megrendezzétek az A-B kategóriás Országos Mazsorett Versenyt. Gratulálok hozzá! Hogy fogadták a gyerekek az örömhírt?

– Így igaz, 2014 márciusában városunkban lesz az országos verseny, ami a magyar bajnokság előversenye. Mindnyájan nagyon boldogok vagyunk, hogy egy ilyen rangos, egész országot megmozgató versenynek mi lehetünk a házigazdái. Reméljük, hogy mi magunk is jól fogunk teljesíteni. Decembertől el kell kezdenem a szervezést, hogy a versenyig minden összeálljon, de már nagyon várjuk, ez tényleg egy hatalmas lehetőség. – A közelmúltban munkád elismeréséül sportkitüntetésben részesültél. Sok díja van már a csoportodnak, az érmeket talán megszámolni is nehéz, de ez most egy egészen más díj… Edzői munkádért kaptad. Mit éreztél, amikor átvetted az elismerést? – Tudod, húsz év után elgondolkodik az ember… vajon tettem valami maradandót? Hagyok magam után valamit? Soha nem kaptam még én, személyesen díjat edzői munkámért. Kivételes öröm volt és most is az, ha rágondolok. Sokszor eszembe jut, hogy az élet mindig olyan helyzeteket hozott, amitől több és talán jobb lehettem. Az, hogy a Megyei Diáksport Szövetség észrevette és elismerte a munkám, szintén egy ilyen dolog: visszaigazolás, hogy az út, amin a gyerekekkel hosszú évek óta haladok, helyes és sikeres. – Rajtad igazán látszik, hogy nem tipikus edző vagy. Nemcsak a gyerekek teljesítményével, fizikai fejlődésével törődsz, hanem lelkileg is támaszt nyújtasz nekik. Kicsit olyan ez, mintha egy edzőt, egy pszichológust és egy pedagógust egy lélekké, egy emberré gyúrtak volna az égiek. – Mindig is úgy gondoltam, hogy mit sem ér ez az egész, ha sem én, sem a gyerek nem teljesedik ki benne. Nekem a mazsorett egy olyan hobbi, ami által teljes ember lettem, amit sosem szeretnék befejezni, mert ezzel révbe értem. Bizony sokszor van olyan, hogy három perc alatt kell egy gyereket úgy rendbe tenni, hogy színpadképes legyen, és ez nem menne, ha nem lenne meg a kölcsönös tisztelet és szeretet a gyerekekkel. Tudják, hogy nagyon büszke vagyok rájuk. Nemcsak akkor, ha éremmel öregbítik a csapat és a város nevét, hanem akkor is, ha olykor hibáznak és csalódnak, hiszen számomra ők mind, egytől egyig fantasztikus tehetségek. Ettől az érzéstől pedig végtelenül boldog és elégedett vagyok. Dombi Katalin

Aranypáva Nagydíj

mertette a zsűri döntését a kétnapos versenyről, s mikor elhangzott: a püspökladányi Törő Gábor Népdalkör Aranypáva Nagydíjat kapott, az örömünk óriási volt. A dalostársak egymásnak gratuláltak. Beérett a munka gyümölcse, ami csodálatos élmény. Népdalkörünk életében ez talán fokozottan is érvényes, hiszen a fennállásunk 10. évében ez a harmadik Aranypáva Nagydíj. De ezzel még nem volt vége: meghívást kaptunk délután 3 órakor a Bartakovics Béla Közösségi Ház Dísztermében tartandó rádiófelvétellel is egybekötött gálaműsorra. Ez a 27 fellépőből 11 együttest érintett. Ide azonban minden fellépő már csak azt a dalcsokrot vihette, amelyiket a korábban elhangzottakból a zsűri jelölt ki. Így nekünk a sárréti dalcsokrunkat – a „Derül-borul a Tiszárúl” – kellett újra bemutatnunk. A gálaműsor vége közös énekkel zárult. A gálahangverseny zsűrije: Dr. Alföldy Boruss István, Birinyi József, Dr. Olsvay Imre, Dévai János, Dr. Fehér Anikó, Dr. Várnai Ferenc. A most sikerre vitt dalcsokrainkat első művészeti vezetőink, ifj. Vigh Sándor állította össze. A sikeres szereplésre felkészítőnk Hadházi Andrásné, jelenlegi művészeti vezetőnk volt. Köszönjük neki. Bagdány Benjámin vezetőségi tag

Népdalkörünk, a püspökladányi Törő Gábor Hagyományőrző Népdalkör ez év augusztus 25-én érte el ezt a magas szintű szakmai elismerést Egerben. Ekkor került ugyanis megrendezésre a kétnapos (augusztus 2425.) XVII. Egri Népzenei Gála és Aranypáva Nagydíjas Verseny, ahol 24-én délután 13, 25-én délelőtt 14 fellépő szerepelt az egri Dobó téri szabadtéri színpadon a tekintélyes zsűri és jelentős számú néző előtt. A műsorvezető Dr. Fehér Anikó volt. A 27 fellépő – 4 szólista és 23 együttes – 11 megyéből érkezett erre a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége – KÓTA – által szervezett rendezvényre. A Nagydíj pályázatának előfeltétele volt, hogy a pályázó rendelkezzen az Aranypáva-díjjal. Népdalkörünk ez év május 26-án Kunhegyesen a térségi és országos népzenei minősítőn AranyAranypáva fokozattal szerezte meg. Innentől kezdve főleg erre az eseményre készültünk. Ez évi fellépéseinknek minden bizonnyal ez volt a csúcspontja. Augusztus 25-én reggel utaztunk Egerbe a 9.30-kor kezdődő műsorra. A műsorrend szerint 3. fellépők voltunk. Egy régi sárréti „Derül-borul a Tiszárúl...” kezdetű és egy dél-alföldi „Kalocsai kertek alatt...” kezdetű népdalcsokrot énekeltünk. Érdeklődéssel figyeltük a többi fellépő műsorát, és persze nagy izgalommal vártuk a végeredményt. A déli harangszó után a Dobó téri színpadon Dr. Fehér Anikó is-

15


A Karacs család híres nőtagjai

Karacsné Takács Éva Takács Éva, a neves rézmetsző és térképkészítő művész felesége, méltó társa volt férjének. Nemcsak nagyszerű feleség, anya és házias�szony volt, hanem a magyar nőnevelés elkötelezett képviselője. Életét, munkásságát azonban kevesen ismerik, e cikk szolgáljon emlékezetül példás életének. Takács Éva 1780. március 10-én született. Édesapja, Takács Ádám református lelkészcsaládból származott, ő maga is református lelkész volt, nyelveket beszélő művelt férfiú, aki lelkészi munkája mellett vallástörténeti műveket is írt. Takács Éva felmenői közé tartozott anyai ágon Bessenyei György, a híres bibliafordító is. Takács Évát az elemi iskola elvégzése után édesapja tanította, műveltségét ő alapozta meg. Takács Ádám korán elhunyt, a családja támasz nélkül maradt, el kellett hagyniuk a gyóni parókiát, ahol addig éltek. Takács Éva 17 éves korától egyedül gondoskodott özvegy édesanyjáról és három fiútestvéréről. Mosást és varrást vállalt, a nemes kisasszonyokat hímezni tanította. A gyóni uraság és felesége látva ügyességét és talpraesettségét, munkát ajánlott neki az uradalomban. Elvállalta az uradalmi cselédség ellátását, hatalmas kondérokban ebédet főzött, és másnaponként 30-40 kenyeret is kellett sütnie. Az uraság és családja változatlanul egyenlő rangúnak fogadta el a volt papkisasszonyt, és vendégségbe is elhívták, ha rangos és művelt látogatóik érkeztek az uradalomba. Egy ilyen összejövetelen ismerkedett meg Karacs Ferenccel, és első látásra kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. Karacs Ferenc tanult fiatalember volt, a debreceni Református Kollégiumban tanult, Csokonai Vitéz Mihály és Márton József /a későbbi bécsi professzor / voltak a diáktársai. Bécsben, majd Pesten tanult, és mérnöki diplomát szerzett, majd rézmetsző és térképkészítő művészként vált országosan ismertté. 1802-ben házasodtak össze, Éva követte férjét Pestre. Először a mai Ötpacsirta utcában laktak, majd ahogy anyagi helyzetük stabilizálódott, az Ősz utcában /ma Szentkirályi utca/ építettek egy emeletes házat, melyet Karacs Ferenc tervezett. Az Ősz utca akkor a város szélének számított, közelében a Nemzeti Múzeumot csak 18 évvel később építették fel. A ház erkélyéről a budai hegyekre láttak, a keleti ablakokból a Rákos mezejére. A ház végében egy békákkal teli nagy tó terült el, távolabb kukoricaföldek húzódtak. Módosabb polgárok, kereskedők, hentesek építkeztek itt akkoriban. A házaspárnak 9 gyermeke született, de csak 5 érte el a felnőttkort. Mária, Teréz, Ferenc, Zsófia, Róza és Árpád. A gyermekek közül Teréz volt az, aki felnőttként nevet szerzett magának: sikeres és elismert pedagógus lett. A lányokat kenyérkereső munkára taníttatták, a fiúk értelmiségi pályára készültek. A Karacs család a magyar nyelvű irodalom és színjátszás lelkes pártfogója volt. A XIX. század első évtizedében még kevesen olvastak magyar szépirodalmat. Pesten sok német ajkú polgár lakott, akik németül írott könyveket olvastak, és német színházba jártak. A magyar íróknak, költőknek, a magyar színjátszásnak nem volt igazi közönsége. Karacsék vendégszerető házában megfordult minden jelentős író, költő, festőművész, ahol irodalomról, művészetről, tudományos kérdésekről folyt a szó. Baráti körükhöz tartozott többek között Fáy András, Virág Benedek, Kazinczy Ferenc, Vitkovics Mihály, Döbrentei Gábor, Kovács Pál, Bajza József, Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály. A Karacs házaspár – később gyermekeik is – a pest-budai magyar színészek minden előadásán részt vettek. Déryné és Kántorné a család mindennapos vendége volt. Déryné így írt a családról naplójában: „Próba végeztével egyenesen röpültem Karacsékhoz. Ez egy igen érdemes polgárház volt. Az úr igen nevezetes nagy hírű rézmetsző, az asszonyság derék háziasszony,,egyszersmind írónő volt.” Karacsék szívesen adtak ingyenes szállást vidékről Pestre került tehetséges fiatalembereknek, így náluk lakott 1811-től 1813-ig Katona József is, aki Kecskemétről jött Pestre jogot tanulni. Itt fogalmazódott meg benne a Bánk bán című művének megírása, és az itt kialakult pezsgő szellemi légkör is inspirálta. Az Ősz utcai ház helyén azóta egy többemeletes ház épült. A ház homlokzatán ma is ott van a márványtábla, mely azt tanúsítja, hogy 1811 és 1813 között itt lakott Katona József, a Bánk bán szerzője. A felirat azt is tartalmazta, hogy Katona József Karacs Ferenc rézmetsző házában lakott ekkor. A márványtábla mára nagyon elkopott, és ez a megjegyzés nem olvasható rajta. A márványtábla megérdemelné a felújítást! Karacs Ferenc színes egyénisége, sokoldalú érdeklődése, vendégszeretete sok barátot vonzott a házhoz. Estefelé a napi munkája befejeztével

szerette a vendégeit fogadni, egy kis sült és saját termelésű bora mellett, oldott hangulatban sok hasznos kezdeményezést elindítottak. Ebben a baráti körben határozták el a Tudományos Gyűjtemény megalapítását, és a nőolvasók örömére az Auróra havilap kiadását. A társaság lelke azonban a művelt és elegáns Karacsné volt, aki nemcsak a jó falatokat készítette el, de nagy figyelemmel és okosan bekapcsolódott a társalgásba, akit nemcsak a férje, de a társaság tagjai is elismertek és nagyra becsültek. A család egyik barátja, Prepeliczay Samu, aki a Tudományos Gyűjtemény segédszerkesztője volt, a férje közvetítésével felkérte Éva asszonyt, hogy Sebestyén Gábor /aki Veszprém megye főügyésze volt/ két színdarabjáról írjon kritikát. Karacsné elolvasta a színdarabokat, és kemény kritikát gyakorolt, fércműveknek nevezte őket. Abban az időben azt hirdették, az írás nem nőnek való, a nő akkor erkölcsös, ha tudatlan, a darabok is ezt hangsúlyozták, és ő szembeszállt ezzel a szemlélettel, fellépett a nők védelmében. A cikk olyan heves vitákat gerjesztett, hogy öt évig szóltak hozzá a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. Karacsné Takács Éva népszerű írónő lett. Értekezéseket írt a nőnevelésről, a házasságban élő nők kötelességeiről, a földművelő nép helyzetéről, szót emelt a paraszt gyerekek iskoláztatása érdekében. Nevelési vitairatokat írt „Egy barátnémhez írt levelem nemünk ügyében” és „Barátnémhez írt második levelem nemünk ügyében” címekkel. Sürgette leányiskolák alapítását, felhívta a figyelmet arra, hogy a közügyeket saját anyagi eszközökkel szolgálni mindenki kötelessége. Műveit 1829-ben két kötetben kiadta Budán. Az első kötet a Tudományos Gyűjteményben megjelent írásait tartalmazta, a második kötetben elbeszéléseit adta közre, 1830-ban nagy megtiszteltetés érte. Gróf Széchenyi István megajándékozta Hitel című könyvének tiszteletpéldányával. A művet „Honunk szebb lelkű asszonyainak” ajánlotta, olyan hölgyeknek, amelyekhez Karacsné is tartozott. Ezt követően Karacsné felhagyott az írással. A családot olyan sok csapás érte, hogy nem érzett már erőt hozzá. Ferenc fiát, aki sikeres mérnökként tevékenykedett, súlyos kór támadta meg, öt évig ápolta a magatehetetlen beteget, férje egészsége is megrendült. Az 1838. évi nagy pesti árvíz viszontagságai úgy anyagilag, mint egészségben megviselték a családot. Még ebben az évben eltemette férjét, majd 4 hónapra rá 29 éves Ferenc fiát, majd egy hét múlva a 17 éves Árpád fiát, aki az árvizet követő tífuszjárványnak esett áldozatul. Karacsné Takács Éva 1845. október 9-én hunyt el. Az általa megkezdett munkát Teréz lánya folytatta. Karacs Teréz – Brunszvik Teréz, Teleki Blanka grófnők és Lőwei Klára mellett – a magyar nőnevelés jelentős képviselője, nagy hatású elméleti és gyakorlati pedagógus volt. Felhasznált irodalom: Pásztor Emil: Egy nagy magyar pedagógus, Karacs Teréz H. Lányi Piroska: A rézmetsző háza

Dr. Pánti Irén

Városvédő szemmel

Ördögárok Ma már csak egy üde gyepes terület utal az egykor igen széles és mély érvonulatra, amely meghatározó része volt településünknek. Valójában a Kép-ér nevű belterületi érvonulat részének tekinthető. Amit mi Ördögárok néven emlegetünk, az a Rákóczi utcai házsor, illetve az alsós Petőfi iskola közötti terület, ennek az érnek egy kis részét jelenti. A Kép-ér a Fatelítő telep irányából ért ide. Meglehetősen kiszélesedett a Biczó-halom előtt, így gyakorlatilag a mai Művelődési Központ, sőt a Hanza üzletháztól a Petőfi iskoláig egyetlen nagy tóvá szélesedett. Majd innen a régi Szabadság téren keresztül folyt tova a hajdani vágóhíd felé. A mai Bajcsy utca magasságában még híd is volt fölötte, amely biztosította az átjárást, egyben jelezte, hogy igen bő vizű lehetett egykor. Erre utal az a számos leírás is, melyek szerint gyakran közlekedtek, vagy szállítottak rajta csónakkal. Az Ördögárok vizét a vasútépítés apasztotta el, amely során gátakat emeltek a tápláló erek elé. Ezután csak nagyobb esőzések alkalmával maradt meg benne rövid ideig. Az itt élő gyerekek számára igazi vadonnak számított a még hosszú ideig felverődő nádas és gyékényes terület. A település fejlődésével aztán lassan beépült az Ördögárok, és csak a mai gyepes területrész maradt meg ezen a néven. Az egykori érnek pedig csak egy pici hírmondója, egy rövid és keskeny náddal benőtt árok lelhető fel a Csillag utca mellett. Rásó János

16

SPORTHÍREK Vendégsikerek a Bene Gyula Kupán

Pontosan 20 évvel ezelőtt távozott közülünk a kiváló testnevelő, Bene Gyula, akiről azóta – a Petőfi iskola szervezésében - minden évben megemlékeznek egy focitornával a ladányi általános iskolások. Így volt ez az idén is, amelyen a lányoknál a két győzelmet szerző Petritelep csapata vitte el a győztesnek járó trófeát, második a Kálvin tér, harmadik a Petőfi lett. A fiúk Bene Gyula kupáját a Kálvin tér csapata hódította el, megelőzve a Petőfi és a Petritelep csapatait.

Négy medál Kazincbarcikáról

Kazincbarcikán, egy nemzetközi viadalon lépett szőnyegre egy hatfős ladányi birkózócsapat, amelynek tagjai közül Németh Balázs és Dodó Bence első, Sárándi Bence és Szabó Döme második helyet szerzett. Rajtuk kívül Orbán László és Orbán Zsolt egyaránt ötödik lett.

Nem pihentek a Daru-futók

Nagyváradon, egy rangos versenyen tették próbára a tudásukat a Futó Daru SE sportolói, ahol nyolc ország versenyzői rótták a kilométereket. Versenyzőink sokat köszönhettek az erős mezőnynek, mivel mindannyian szuper időket futottak, sokat javítottak legutóbbi versenyeredményeiken. A félmaratoni távot Károlyi Anikó, Keller Elek, Keller Péter, Rácz Krisztián, Molnár Zoltán, Zséder Zsolt és Csató Ferenc teljesítették. Felföldy Vivien és Lévai István a 10,5 km-es negyedmaratont futották le, míg Kellerné Keserű Magdolna az 5 kilométeres versenyen futott. Hagyományteremtő céllal rendezte meg első alkalommal a Debreceni Kilométerek SE a debreceni Gyulai István Atlétikai Stadionban a 24 órás futóversenyét, amelyen több kategóriában is versenghettek a futás szerelmesei: lehetett választani az egyéni futást 6, 12, 24 órán keresztül, vagy a csapatversenyt 4 és 12 fős váltóban is. A mieink a 4 fős váltóban próbáltak szerencsét, s a Keller Elek, Keller Péter, Molnár Zoltán, Rácz Krisztián összetételű társaság a 24 órás váltók között versenyezve az 1. helyen végzett 662,5 körrel, 265 lefutott kilométerrel.

A duatlon diákolimpia eredményei

A Lakitelken megrendezett duatlon diákolimpia országos döntőjében elért ladányi eredmények: I. kcs: (500 m futás - 2 km kerékpározás - 250 m futás): 1. Tomka István 4. Daróczi Tamás, 6. Darabos László, 79. Tomka Ruben. Csapatverseny: 1. Püspökladány. II. kcs: (1000 m - 4 km - 500 m): 2. Daróczi Péter, 4. Tomka Mózes, 24. Gulyás Gyula, 38. Tóth Boldizsár. Csapatverseny: 1. Püspökladány. III. kcs: (1000 m - 4 km - 500 m): 3. Tomka Boáz, 30. Darabos Asztrik, 34. Dodó Bence, 74. Kiss Ferenc. Csapatversenyben: 3. Püspökladány. IV. kcs: (2000 m - 8 km - 1000 m): 2. Tomka Joel, 15. Bagi László, 41. Tenkés Zsolt, 57. Korponai Lajos. Csapatverseny: 2. Püspökladány. V. kcs: (2500 m - 10 km - 1500 m): 7. Tomka János, 33. Kiss Dávid, 38. Szabó Roland, 50. Tenkés János. Csapatversenyben: 7. Püspökladány. VI. kcs: 11. Papp János Bence.

Gazdag éremtermés a magyar bajnokságon

Remekül szerepeltek városunk kick-boxosai a Baján megrendezett Orientál Magyar Bajnokságon, amelyen 7 arany-, 3 ezüst-, és 1 bronzérmet szereztek. Girdán Miklós tanítványai közül – az éremszerzés terén – volt, aki duplázott, sőt még triplázó is akadt, hiszen nem csak egy fajta küzdelemben lehetett kesztyűt húzni. Eredmények: Felnőttek: 60 kg kicklight-c 1. Vincze Krisztina. 57 kg kick-light-c 1. Polacsek Lajos. 75 kg kick-light-c 3. Sólyom Péter. Juniorok: 60 kg light-c 1. Kovács György. 60 kg kick-light-c 1. Kovács György. low-c. 1. Kovács György. 57 kg kick-light-c. 2. Somogyi Dávid. 67 kg kick-light -c. 2. Csillag Máté. Kadét: 55 kg light-c. 1. Sólyom Dóra. 55 kg low-c. 1. Sólyom Dóra. Gyermek: 42 kg kick-light-c 2. Szilágyi Viktória.

PKE: egy-egy vereség idegenben és itthon

A második és a harmadik fordulóban is vereséget szenvedtek a PKE NB II-es férfi kézilabdázói. Előbb az Orosháza II. vendégeként 33-24-re, majd itthon, az éllovas Kiskunfélegyházától 34-26-ra kaptak ki a mieink.

Püspökladányi Hírek 2013. október 16. Utóbbi összecsapáson a gólarány nem tükrözte hűen a látottakat, mivel a vendégek a mieink technikai hibáiból, eladott labdáiból rengeteg gólt szereztek, miközben ugyanezt a szívességet ők nem tették meg nekünk. Mészáros Ádám 7, Rásó Tibor, Varga Péter és Arnóth Sándor 4-4 gólt ért el. Junior csapatunk is mindkét találkozón kikapott, előbb 29-19-re, majd 25-21-re.

Az NB II. Dél-keleti csoport állása 1. Kiskunfélegyháza 3 3 0 0 99-75 6 2. Kunszentmárton 3 2 1 0 84 -4 5 3. FKSE-Algyő 3 2 1 0 77-70 5 4. Makói KC 3 2 0 1 88-76 4 5. Orosháza II. 3 2 0 1 85-74 4 6. Martfűi KKKE 3 2 0 1 73-73 4 7. T.miklós Székács SE 3 1 0 2 86-85 2 8. Püspökladányi KE 3 1 0 2 82-97 2 9. Békéscsabai BDSK 3 1 0 2 64-80 2 10. Újkígyósi KC 3 0 1 2 84-92 1 11. CLAAS-T.miklós II. 3 0 1 2 80-95 1 12. Hajdúszoboszló 3 0 0 3 76-87 0

Szlovákiában is jól céloztak

Sas Ferenc sikerével zárult a Szlovák Open elnevezésű nyílt nemzetközi field target lövészverseny, amelyen Szilágyi Sándor a szintén előkelő 4. helyet szerezte meg.

Vesztes meccs után pihenőnap

A Téglás vendégeként vívta a 4. forduló mérkőzését a PKE női csapata a megyei bajnokságban. A hazaiak a félidőben már négy góllal (11-7) vezettek, amit a folytatásban még egy találattal megtoldottak, így ötgólos, 21–15 arányú diadalt arattak a mieink felett. Csapatunkból Kiss Nóra 7, Lajtos Boglárka 6 gólt jegyzett. Az ezt követő, 5. játéknapon – a páratlan csapatlétszám miatt – együttesünk pihenőnapot tarthatott. A tabellán a 7. helyet foglalja el csapatunk.

Menetel a PASZE!

Öt fordulót követően továbbra is hibátlan mutatókkal rendelkezik a PASZE megye I-es pingpongcsapata. Andrásiék a 4. játéknapon Egyeken meglepően fölényes, 17–1-es diadalt ünnepelhettek, majd a következő körben a mieinkhez hasonlóan teljesítő Hajdúnánás elleni hazai rangadón nyertek 11-7 arányban. Ezzel csapatunk a megszerezhető 10 pontból mindet begyűjtve vezeti a bajnoki tabellát.

PLE: három meccsen egyetlen pont

Nem sok sikert hozott a legutóbbi időszak a PLE focistái számára. Csapatunk a 7. fordulóban a listavezető Komádi gárdáját fogadta, s bár egészen a 90. percig úgy tűnt, hogy sikerül bezsebelni mind a három pontot, ám a vendégek a legutolsó pillanatban kiénekelték a sajtot a mieink szájából, s egyenlítettek. Így 2-2-vel zárult a találkozó. A ladányi gólokat Horváth Ákos és Mogyorósi János szerezték. (U 21: 1-1). Ezt követte a 3. fordulóból elhalasztott DEAC elleni mérkőzés pótlása. A hét közben, este 6 órakor kezdődött, így villanyfényes összecsapás végeredménye az első játékrészben kialakult, a hazaiak 2-1-re nyertek. A gólt Nagy Bence szerezte. (U 21: 1-0) Végül a 8. játéknapon, Földesen sem termett babér: a vendéglátók két találatára nem sikerült válaszolni, így 2-0 lett a vége oda. (U 21: 5-0). Ezzel a PLE az előkelőnek nem mondható 11. helyen várhatja a folytatást. szerkeszti: Faragó László

Hírek PÜSPÖKLADÁNYI

ISSN:0866-1375

Laptulajdonos : Püspökladány Város Önkormányzata Felelős szerkesztő : Dienes Zoltán Főszerkesztő: D. Sári Andrea Nyelvi lektor: Biróné Szabó Brigitta

Szerkesztőség : 4150 Püspökladány, Petőfi u. 5-7. Tel : 54/514-171 email:[email protected] Nyomdai előkészítés : multimedia design Nyomás : Hektográf Nyomda Püspökladány

Duatlon nagyhatalom lettünk!

Recommend Documents