Dr. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár Nemzeti Erőforrás Minisztérium Budapest Tárgy: Semmelweis Terv véleményezése
Tisztelt Államtitkár Úr!
A Közigazgatásfejlesztési Társaság üdvözli a kormányzat azon szándékát, hogy az ország szempontjából kiemelkedő jelentőségű fejlesztési területeken a lehető legszélesebb társadalmi részvételt igényli stratégiájának, döntéseinek megvitatásához. Mielőtt a „Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére” című vitairat kapcsán felkínált véleményformálás lehetőségével élnénk, engedje meg, hogy röviden bemutassuk Önnek a Közigazgatásfejlesztési Társaságot (KÖFT) és annak tevékenységét. Az egyesületet fiatal köztisztviselők és támogatóik alapították 2006 végén azzal a céllal, hogy aktív szakmai munkát folytassanak a közigazgatási modernizáció égisze alatt, terjesszék a legkorszerűbb közigazgatási ismereteket, és olyan hálózatot alakítsanak ki, amely információkat és támogatást nyújt a jelen és a jövő szakembereinek, valamint a pálya iránt érdeklődő fiataloknak. Ennek részeként a Köft kiemelt céljaként fogalmazódott meg az elektronikus közigazgatás népszerűsítése az állampolgárok, vállalkozások és a közigazgatásban dolgozó szakemberek körében. Szoros együttműködést alakítottunk ki korábban a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központtal, a Magyar Közigazgatási Karral, valamint a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével. Több, az EU által társfinanszírozott kutatási projektben működtünk közre, és kiadványok megjelentetésében is részt vettünk. A KÖFTnek 2008-ban önálló szakmai szemináriumsorozata indult a Budapesti Corvinus Egyetemen „Közigazgatás-fejlesztés elmélete és gyakorlata” címmel, majd idén júniusban először intenzív, közpolitika tárgyú nyári PhD szemináriumot szerveztünk, melynek során a résztvevőknek lehetősége nyílt a hazai és európai uniós közpolitikára vonatkozó alapvető, a legutóbbi évek kutatási eredményeit is magában foglaló ismeretek elsajátítására. 2008. óta társszervezői vagyunk a Közigazgatási Állásbörze és Karriernapnak, valamint a Köztisztviselők
[email protected]
Szakmai Szervezeteinek Szövetségével közösen részt vállalunk a Közigazgatási Szakmai Ifjúsági Napok megszervezésében és a kapcsolódó szakmai pályázati kiírásban. A KÖFT 2010 tavaszán négy e-közigazgatás témájú e-learning tananyag megtervezésében és kivitelezésében működött közre. A Társaság 2010 nyarán részt vett a Nemzetgazdasági Minisztérium által közzétett Új Széchenyi Terv vitairatának véleményezésében, egyeztetésében, ahol - több más téma mellett - a közigazgatás átalakításával kapcsolatban fogalmaztunk meg javaslatokat. Bekapcsolódtunk továbbá a jogszabálytervezetek társadalmi egyeztetésébe is, több törvénytervezettel kapcsolatban is javaslatokat küldtünk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, illetve a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak (egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló tervezet). A rövid kitérő után, a Semmelweis Tervvel kapcsolatban az alábbi javaslatokat és észrevételeket fogalmazzuk meg. Az egészség döntően meghatározza az emberek életét, kérdésköre nem szűkíthető le csupán az egészségügyi ellátórendszerre. Ezért először olyan javaslatokat fogalmazunk meg, amelyek nem közvetlenül az egészségügyhöz kapcsolódnak, azonban áttételesen elősegítik az egészséges életévek számának növelését. 1.) Szükséges a dohányzás azonnali betiltása nyilvános helyeken. Erre már számos európai példa van, semmivel nem indokolható lemaradásunk ezen a téren (kivéve természetesen a dohányipar lobbitevékenységét). A tüdőrák Magyarországos sajnos elég elterjedt betegség, a fenti tevékenység a passzív dohányzás csökkentésével és a dohányzásról történő leszokás elősegítésével eljelentősen hozzájárulhatna a betegség visszaszorításához, amely az egészségügyi ellátórendszer számára is közvetlen előnyt jelentene, hiszen csökkenne az ezen betegségek miatti kezelések száma. 2.) A dohányzás visszaszorítását elő kell segíteni a dohánytermékek jövedéki adójának folyamatos és jelentős emelésével, természetesen az illegális tevékenységek visszaszorítása érdekében ezt össze kell kötni az ellenőrző hatóságok (Vám-és Pénzügyőrség) munkájának erősítésével. Hasonló okokból az alkoholtermékek jövedéki adójának emelését is javasoljuk, mivel a jelentős mértékű alkoholfogyasztás ugyancsak nagy egészségügyi kockázatot jelent. Számos nemzetközi kutatás foglalkozott már azzal, hogy ezen termékek adójának jelentős emelése milyen hatással bír a fogyasztásra. Továbbá nemzetközi tapasztalatok vannak (pl. Finnország, Észak-Karélia) arról is, hogyan lehet visszaszorítani ezen termékek fogyasztását, természetesen több éves, évtizedes – következetesen végrehajtott – programokkal
[email protected]
3.) A nagyvárosokban, különösen Budapesten a levegőszennyezettség is jelentős egészségügyi kockázat, ezért az egyik legnagyobb károsanyag kibocsátó, az autóforgalom nagyságát is csökkenteni kell, amire kiváló lehetőséget biztosít a dugódíj bevezetése (erre is vannak európai példák). Ez már többször felmerült az utóbbi években, alkalmazása azért is indokolt, mert a nagyarányú kiépítési költséget később a bevételek ellentételezik. Az üzemanyagok esetében is megfontolandó a jövedéki adó emelése. Az ezzel szemben hangoztatott legfőbb ellenérv, azaz az emelés tovagyűrűző hatása a termékárakra nem feltétlenül állja meg a helyét, mivel nagyobb jövedéki adó esetén előtérbe kerül a fogyasztás csökkentése a korszerűbb, kevesebbet fogyasztó autók használatával, továbbá a jelenleginél kedvezőbb versenyhelyzetbe kerülnek az alternatív meghajtási módok (hibrid autók, stb.), illetve közlekedési eszközök (tömegközlekedés). Ezzel párhuzamosan az útdíjat is be kell vezetni mihamarabb a teherforgalom esetében, elősegítve ezzel a vasúti és vízi teherszállítást. A fenti elgondolások közül az alkohol- és dohánytermékek jövedéki adójának emelése szerepel is a Tervben, azonban a jelenlegi információk szerint (az Országgyűléshez benyújtott adótörvények alapján) kevés eredménnyel, holott megfelelő kutatási eredmények támasztják alá ezen intézkedések hatását a dohányzás és az alkoholfogyasztás visszaszorításában. Az egyéb termékekre (hamburger, chips, stb.) kivethető egészségterhelési adó (15. pont, népegészségügyi termékdíj) bevezetését nem látjuk kivitelezhetőnek, mivel a jelenlegi jövedéki termékekkel szemben ezek lehatárolása nem oldható meg egyértelműen (pl. a gyorséttermek közül melyik egészséges, melyik nem). Viszont támogatjuk azt a kezdeményezést, hogy az iskolákban csak egészséges ételeket lehessen a büfékben megvásárolni. Népegészségügyi termékdíjat javasolunk továbbá megállapítani a szoláriumokra és minden olyan más tevékenységre is, amely kimutatható egészség-károsodást okoz. 4.) Ezek után a konkrét egészségügyi javaslatokra rátérve – az elméleti indokok mellőzésével – egyértelműen a jelenlegi, biztosítási elven alapuló egészségügyi ellátás fenntartását javasoljuk az állami egészségüggyel szemben, amelynek bevezetéséről manapság sokat hallani. Ezt egy rendkívül egyszerű gyakorlati okból tartjuk fontosnak. Az állami egészségügy ismételten csak azt a tudatot erősíti az emberekben, hogy az egészségügyi ellátás „jár”. Ezzel szemben a biztosítási elv esetében a járulékfizetésen kívül az ellátásra való jogosultságot az aktív közreműködéshez, azaz a betegségek megelőzésében való részvételhez lehetséges és szükséges kötni, amelynek legegyszerűbb módja a megfelelő szűréseken történő részvétel. Orvosszakmailag meghatározható azon szűrések köre, amelyeken történő kötelező részvételhez lehet kötni a későbbi egészségügyi ellátást. Ezek természetesen csak olyan szűrések lehetnek, amelyek elvégzése nem jár
[email protected]
kellemetlenséggel az emberek számára (pl.: tüdőszűrés, bőrdaganat-szűrés, stb.), illetve megfelelően meg kell szervezni a szűréseket. Ezek egy része ma is kötelező vagy ajánlott, azonban elmaradásuk semmilyen jogkövetkezménnyel nem jár. Természetesen a szűrési rendszer terheli az ellátórendszert, költségekkel jár, de ezek jóval kisebb áldozatok, mint a későn felismert betegségek gyógyításának költsége, vagy megelőzhető halálozás esetében ezek társadalmi költsége. Röviden összefoglalva erősíteni kell a megelőzés és aktív közreműködés szerepét. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak a közösségi színterek, pl. az iskolák az iskolaorvosi rendszeren keresztül, vagy a munkahelyi kötelező egészségügyi alkalmassági vizsgálatok (amivel a népesség jórészének lefedésének már meg is történhet). Ma is működnek ezen rendszerek, de messze nem a lehetőségeknek megfelelően. A kötelező jellegtől nem kell visszariadni, sokszor felmerülnek például ellenérvek a hazai kötelező gyermekoltási rendszerrel szemben, mégis nemzetközileg elismert ennek kedvező egészségügyi hatása! 5.) Konkrétan a tervben szereplő elvekre rátérve, láthatjuk, hogy – nagyon helyesen – a betegjogok megfelelő érvényesítése rögtön a vitairat elején szerepel. Ez azonban nehezen képzelhető el a megfelelő nyilvánosság biztosítása nélkül, azaz az embereknek ismerniük kell, hogy a betegség okán igénybe vett ellátórendszer milyen minőségi mutatókkal működik. Korábban történtek ezek publikálására kísérletek (pl. Egészségbiztosítási Felügyelet), azonban ezek sokszor az intézmények szempontjából anonim adatokat tartalmaztak (nem lehetett megállapítani melyik intézményben történt ellátásra vonatkoznak), illetve félbemaradtak, mint jelenleg a Felügyelet megszűntetésével. Tudomásul kell venni, akár az orvosi társadalom ellenállását is leküzdve, hogy a nyilvánosság jó értelemben vett versenyerősítő hatását nem lehet „megspórolni” a megfelelő egészségügyi ellátórendszer kialakításakor! Nyilvánosságra kell hozni és folyamatosan publikálni a minőségi mutatókat (erre is vannak kiváló nemzetközi példák, ld.: Anglia). 6.) A vitairat elején szerepel a hatékonyság kérdése is. Azon lehet vitatkozni, hogy mekkora források elegendőek az egészségügyben (vagy hogy mekkora forráskivonás történt az utóbbi két évtizedben), de azon nem, hogy a jelenleg rendelkezésre álló forrásokat drasztikusan kicsi hatékonysággal használjuk fel. Le kell küzdeni ezért az egészségügyet is átható korrupciót (kórházi beszerzések, stb.) a fejlesztési forrásokat értelmesen kell felhasználni, ki kell szűrni a párhuzamos ellátásokat, jelentősen növelni kell az egynapos ellátások arányát, a betegek a legalacsonyabb ellátási szinten kell ellátni. A jelenleg rendelkezésre álló EU-s források nagy lehetőséget jelentenek, de felhasználásuk jelenleg eléggé problémás, mivel semmilyen átfogó elképzelés, terv nem látszik mögöttük. Kiírások jelennek meg például szakrendelők bővítésére és építésére, azonban ezek olyan helyen történnek,
[email protected]
ahol a lakosságszám nem teszi lehetővé ezek későbbi rentábilis fenntartását. Nagyértékű orvosi műszerbeszerzések valósulnak meg közösségi forrásból, majd ezek kihasználatlanul állnak, mivel kevés vizsgálatot végeznek velük. A fenitek miatt erősíteni kell a központi tervezést, ne fordulhassanak elő párhuzamos fejlesztések. Bármennyire is idegenül hangzik esetleg, a nagyértékű diagnosztikai eszközök esetében érvényesíteni kell a flotta-szemléletet, azaz egyszerre kell azonos típusú eszközöket beszerezni a későbbi működtetési és szervízelési költségek csökkentése érdekében. Az elavult eszközöket pedig le kell selejtezni, ha többe kerül hosszútávon az állandó javításuk, mint az új eszközök beszerzése. Ez természetesen vonatkozik a mentőautókra, betegszállító gépjárművekre is. A beszerzést központosítani kell, vonatkoztatva természetesen ezt a kórházi gyógyszerekre is, mivel a nagyobb tételben történő vásárlás elméletileg nagyobb árkedvezménnyel is jár. Az „elméletileg” kifejezés sajnos indokolt hazánkban, hiszen a központi állami nagy tételben történő közbeszerzések gyakran drágábbak, mintha az utcáról betérve vásárolnánk meg egy darab eszközt/anyagot. Szükséges ezért a közbeszerzések átalakítása, a korrupció teljes felszámolása. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a legdrágább üzemeltetés az, ha a rendkívül drága eszközök kihasználatlanul állnak, azaz folyamatosan kell ezeket működtetni, nem pedig egyszerre az ország sok pontjára beszerezni gépeket a helyi érdekek alapján (hiszen a helyi kórházban átadni egy drága gépet népszerű cselekedet), amelyekkel azután csak a műszakilag lehetséges vizsgálatok töredékét végzik el. 7.) A korrupcióra visszatérve, mint minden más termék esetében, az egészségügyi termékeknél, ellátásoknál is fontosnak tartjuk az árak folyamatos felülvizsgálatát, azaz össze kell hasonlítani a hazai és az EUs árakat és kiugró eltérések esettén ki kell vizsgálni és megszüntetni az okokat. Az ellátások után kifizetett tragikusan alacsony hazai térítésekre tekintettel ez vélhetően főként a gyógyszerekre vonatkozhat. Természetesen ezzel párhuzamos azt is vizsgálni és ellenőrizni szükséges, ha valamilyen ellátásból jóval több történik (pl. speciális műtét, stb.), mint a nemzetközi átlag. Ehhez hasonló az adott idő alatt elvégzett irreális számú ellátások este is. 8.) A forrásokra rátérve hangsúlyosan kell megjeleníteni a Tervben, hogy helyre kell állítani az egészségügyi finanszírozó és ellátórendszer pénzügyi egyensúlyát. Ennek elmaradása esetén érdemi változás nem várható a közeljövőben. Az utóbbi években, évtizedben nagyarányú forráskivonás történt (járulékok folyamatos csökkentése, stb.), amelyet csak részben kompenzált az állami forrásbevonás. Utóbbi számítása ma
[email protected]
teljesen átláthatatlan, ezért javasoljuk, hogy az állam által fizetett járulékok (nyugdíjasok, gyermeke, stb.) összege az egy főre fordított egészségügyi ellátások összege legyen. Ez kiszámíthatóságot is hozna a rendszerbe, és elősegítené az egyensúly helyreállítását. Jogszabályban szükséges tehát rögzíteni, hogy az egészségügy finanszírozása során a bevételeknek (járulékok, akár a biztosított, akár az állam fizeti) egyensúlyban kell állniuk az egészségügyre fordított kiadásokkal (a kiadások arányát akár a GDP megfelelő százalékában is lehetne rögzíteni). 9.) A járulékot nem fizetők („piros lámpa”) ma a járulékfizetőkhöz hasonlóan megkapják az egészségügyi ellátást, csak a további járulékfizetést követeli meg az APEH az ilyenkor szokásos vizsgálat alapján. Ehelyett javasoljuk, hogy az adózásban szokásos 5 éves elévülési idő időtartamára visszamenőleg hajtsák be a be nem fizetett járulékot. Ennek összege kellően „ösztönző” lenne a folyamatos járulékfizetésre. 10.) Az egyéni járulékfizetés területén (munka- és egyéb jogviszonnyal nem rendelkezők) a jelenlegi 5000 forint körüli havi díjat jelentősen emelni javasoljuk, hiszen jelenleg inkább megéri ezt az összeget egyénileg kifizetni feketén történő foglalkoztatás esetén, mint rendes, bejelentett munkahelyen dolgozni. Ezzel is tudatosítani szükséges, hogy az egészségügyi ellátás drága, azaz az emberek törekedjenek a rendes biztosítási (=munka) jogviszonyra. 11.) Az EU-források szerepét az egészségügyi intézmények energiaellátásában is hangsúlyozni szükséges: elő kell írni, hogy bármilyen egészségügyi intézményi fejlesztés esetében (felújítás, új építés) meg kell valósítani a teljes energiahatékonysági felújítást, illetve új építés esetén alkalmazni kell a megújuló energiaforrásokat (természetesen erre is szükséges támogatást adni). Ez már csak azért is fontos, mert a kórházak, szakrendelők nagy energia-felhasználók is egyben. 12.) A rendszerváltás óta senki nem vitatja (minden reformanyagban, tervben szerepel az alapellátás megerősítése) az alapellátás jelentőségét, mégis alapvető problémákkal küzd a háziorvosi rendszer. Már nevéből is fakadóan a háziorvosnak tisztában kell lennie a hozzá bejelentkezettek egészségügyi állapotával, azaz a háziorvosnak tudnia kell, hogy a beteg milyen ellátásokat kapott, milyen gyógyszereket szed. Ma ez igazából önbevallásos rendszerben működik, azaz a háziorvos sokszor csak arról tud, amiről a betege beszámol. Az informatika mai fejlettségi szintjén (különösen a TAJ-szám használata miatt) könnyen megoldható, hogy a háziorvos a betegről minden egészségügyi adatot tudjon. Ezzel kiszűrhetők lennének a párhuzamos (és felesleges) vizsgálatok, ellátások. Ez természetesen jelentős hatalom, ezért a betegjogi intézményrendszert jelentősen erősíteni szükséges. Ezért sem volt jó ötlet az Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetése, amely az ellátórendszer minőségi mutatónak vizsgálata mellett a betegjogokkal is kiemelten foglalkozott. A szervezet megszüntetése átmeneti népszerűségnövekedést jelent az orvostársadalomban, azonban az előbb említett két feladat
[email protected]
elvégzését nem lehet megspórolni. Ezen feladatok helye egyelőre nem látszik. 13.) Hatékonysági tartalékot jelent az egynapos ellátások rendkívül alacsony hazai aránya, valamint a magasabb ellátási szintre történő továbbutalás túlzott mértéke is. Mivel a kórházi ellátás a legdrágább és egyben a legkellemetlenebb is a betegnek, mivel kiszakad a megszokott mindennapi környezetéből, elő kell segíteni, hogy a betegek ellátása minél alacsonyabb ellátási szinten történjen meg. Ezt már csak az is indokolja, hogy nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a kórházi ellátás sok esetben ronthat a beteg állapotán, például ha rezisztens baktériumokkal fertőződik meg a beteg a kórházba. Mindezek miatt olyan szabályozási és pénzügyi környezetet szükséges kialakítani, amely ösztönzi az egynapos ellátások elvégzését és a betegek alacsony ellátási szinten (háziorvos, szakrendelő) ellátását. „Természetesen” ebben a kórházak ellenérdekeltek, számolni kell az ebből fakadó ellenérvekkel is. Ezeket tartalmazza is a Terv, ahogyan a rendszerváltás óta minden koncepció is, most már a végrehajtását is el kell végezni. 14.) Tökéletes, mindenre kiterjedő egészségügyi ellátás nem hozható létre, ezt az USA példája is bizonyítja, ahol pedig hatalmas forrásokat használnak fel az egészségügyben. Azonosítani kell ezért a legfontosabb betegségeket, amelyek a korai halálozásért felelősek (szív- és érrendszeri betegségek, rák, stb.) és több évtizedre szóló programokat kell kidolgozni és végrehajtani (ld. a fentebb már említett finn példát). Ezek keretében már az iskolától kezdve a helyes életmódra kell nevelni a gyerekeket, be kell mutatni a veszélyforrásokat, illetve a későbbi életszakaszokban is a megfelelő szűrési és tanácsadási tevékenységgel kell megelőzni a betegségek kialakulását, illetve a kialakult betegségeket időben fel kell ismerni és kezelni. 15.) A vitairat 13. pontja megemlíti a várólisták esetében a sorbanállás pénzzel történő kiváltásának lehetőségét, amely oly mértékben sérti a szolidaritás és az orvos-szakmaiság (a súlyosabb betegek lássák el előbb) elvét, hogy alkalmazását semmiképp nem javasoljuk. A várólisták kialakítása, azaz a végezhető ellátások korlátozása rendkívül rövidlátó intézkedés, mivel az ellátatlan beteg hosszú távon többletköltséget okoz egyrészt a megfelelő egészségügyi állapot fenntartására fordított kiadások, másrészt a munkából történő kimaradás (táppénz, rokkantási ellátások, stb.) )miatt 16.) A Terv kiemelten foglalkozik az egészségügyből történő folyamatos forráskivonás kérdésével. Ennek megállatási érdekében egyensúlyba kell hozni – a nyugdíjrendszerhez hasonlóan - az egészségügyi finanszírozási rendszer költségvetését, amelyhez segítségét jelent a jövedéki adók fentebb említett jelentős emelése. Amennyiben ez nem elégséges, növelni kell az adóbevételek felhasználását erre a célra (a járulékok emelése nem valószínű a foglalkoztatottság növelésének sokszor hangoztatott célja miatt, bár ennek
[email protected]
az évnek a helytállóságát oldja, hogy épp most emelkedik fél százalékponttal a nyugdíjbiztosítási járulék). 17.) A mai magyar egészségügy megdöbbentő mértékben nem használja ki az informatika fejlettségében rejlő lehetőségeket. Sajnos még a XXI. században is sokszor papíralapúak a nyilvántartási rendszerek, az információk nem állnak rendelkezésre a megfelelő helyeken, alacsony a telemedicina elterjedtsége. Véleményünk szerint, amennyiben egy fejlesztési pontot kellene kijelölni, annak az egészségügyi informatikának kellene lennie. Ez természetesen forrásigényes terület, de a megfelelő informatikai rendszerek alkalmazása minőségi ugrást jelenthetne a hazai egészségügyben (gondoljunk csak arra, hogy az orvosok a gyógyítás helyett munkaidejük jórészét adminisztrációval töltik). Nem a betegnek kellene vándorolnia az ellátási, vizsgálati helyek között, hanem az információknak, leleteknek. Teljesen fel kell tehát számolni a papíralapú nyilvántartásokat. A megfelelő egészségügyi informatika a pénzfelhasználások ellenőrzésében is nagy szerepet tölthetnének be. Megfelelő informatikai alkalmazásokkal továbbá rendelkezésre állnának például a háziorvosok részére, hogy a betegek milyen ellátásban részesültek máshol (párhuzamos és felesleges ellátások kiszűrése). A különböző egészségügyi és közigazgatási intézmények jelenleg rengeteg különféle adatbázissal rendelkeznek, de az adatok ésszerű összekapcsolása és felhasználása nem történik meg, ami egyértelműen pénzkidobás. 18.) Az egyes egészségügyi tárgyú törvénytervezetre tett észrevételeink már tartalmazták a gyógyszertári rendszerrel összefüggő javaslatainkat, ezért itt csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy – amint arra az Országgyűléshez benyújtott, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszközellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvényben foglalt szabályok gyakorlati megvalósulásáról, a szabályozás elvárt és tényleges hatásainak összevetéséről szóló jelentés (J/1323) is felhívja a figyelmet - a jelenleg hatályos jogszabályi környezet (hátrányos elemei mellett) a betegek számára minél kedvezőbb szolgálati renddel és többletszolgáltatásokkal rendelkező gyógyszertári működés létrejöttét is elősegítették. A jogszabályokban megfogalmazott feltételek következtében a bevásárlóközpontokban létesült gyógyszertárak heti 60 órásnál hosszabb nyitva tartással rendelkeznek, valamint kisebb településeken az új gyógyszertárak megjelenésével hétköznap 1,5-3 órával, hétvégén és ünnepnapokon, zömében szombaton, 6-7 órával növekedett a nyitvatartási idő; 12. old. Azaz javasoljuk a jelenlegi szabályozásból megtartani az előnyös elemeket, nem célszerű visszatérni a néhány évvel ezelőtti rendszerhez, amikor munkaidő után nem lehetett nyitvatartó gyógyszertárat találni, illetve a gyógyszertárak elhelyezkedése nem illeszkedett a megváltozott lakossági igényekhez. A gyógyszertári működés kialakításában a szabályozási elemet tartjuk
[email protected]
az elsődlegesnek, azaz nem feltétlenül a gyógyszerész tulajdonjoga segíti elő a betegek megfelelő kiszolgálását, hanem a megfelelő szabályok kialakítása és következetes ellenőrzése (pl. hogy mindig legyen képzett gyógyszerész a gyógyszertárban, stb.). Ezt egyébként máshol a Vitairat is tartalmazza (19. old.) A falusi kis patikák fenntartását elősegítheti a gazdag gyógyszertárak által jelenleg fizetett díj jelentős emelése. 19.) Végül, de semmiképpen nem utolsósorban fel kell arra is hívni a figyelmet, hogy a jelenlegi formában – nem – működő egészségügyi rendszernek sok haszonélvezője van, azaz ezek ellenállását le kell küzdeni az átalakítás során. Gondoljuk itt arra, hogy a fiatal orvosok nem jutnak megfelelő gyakorlati lehetőséghez, mivel a paraszolvenciás területeken gyakorlatilag hitbizomány a műtétek elvégzése, stb. 20.) Közérthetőségi okokból a véglegesített anyagot javasoljuk kiegészíteni függelékkel, amely a rövidítések jegyzékét, a jogszabályok felsorolását, illetve a speciális fogalmak magyarázatát tartalmazza. Bízunk benne, hogy javaslataink és észrevételeink hozzájárulnak a Semmelweis Terv véglegezéséhez és végrehajtásához, amelyhez a továbbiakban is felajánljuk segítségünket.
Budapest, 2010. november 23.
Köszönettel és tisztelettel,
Bódi Gábor elnök
[email protected]
