Dr. Sebestyén Kálmán. Magyarbikal története

Dr. Sebestyén Kálmán

Magyarbikal története

Dr. Sebestyén Kálmán

Magyarbikal története

Kiadja a Magyarbikali Református Egyházközség 1996

Finta J ó z s e f grafikáival

Ajánlom e magyarbikali

munkát Ferencz Miklós lelkipásztor emlékének. A szerző

I. A falu fekvése Magyarbikal Bánffyhunyadtól északkeletre 3 kilométerre, az Al­ más patak egyik mellékvölgyében fekszik. A Kalotaszeg Alszegéhez tartozó falu tengerszint feletti magassága 453 méter, lakóinak száma az 1977-es népszámlálás adatai szerint 771 lélek. Bikal egyike Kalotaszeg legszebb fekvésű falvainak, látványa kü­ lönösen tavasszal megkapó. Gyarmathy Zsigáné - Kalotaszeg Nagy­ asszonya - a tavaszi Bikáiról elragadtatással ír: „Ha egy virággal borí­ tott falut akartok látni, most jöjjetek... nem is falu, hanem egy fehér virágtenger, amelyre a tavaszi ég ragyog... ringó virágözön... csodála­ tos illat a tavaszi légben." 1 Hasonló hangulatot idéznek Kós Károly sorai: „Áldott falu. Májusban mintha virágot hintene az egész völgyre a Teremtő jó Atya... A falu ilyenkor nem is látszik... csak virág, fehér és rózsaszínű virág: gyümölcsfa, nemes gyümölcsfa virága és illata." 2

II. Néhány mondat őstörténelem

K é s z ü l t a Református Egyház Misztótfalusi K i s M i k l ó s Sajtóközpontjának nyomdájában F e l e l ő s v e z e t ő : T o n k István Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Korrektúra: H a t h á z y Ferenc S z á m í t ó g é p e s tördelés: V e n c z e l G é z a

E hangulatos fekvésű falu őstörténete ismeretlen, csupán néhány szórványlelet utal arra, hogy e vidék ősidők óta lakott terület. A bikali határon 1864-ben obszidián magköre, ún. nucleusra buk­ kantak. 3 A könnyen hasadó, fekete üvegszerű vulkanikus kőből kaparókat, pengéket hasított le az itt élő ősember. A nucleus az egykori kereskedelmi kapcsolatok fejlettségéről tanúskodik, az obszidián ugyanis Európában csak a Tokaj-Zempléni hegyvidéken található és az őskorban értékes cserecikk volt. Az 1930-as években a falu belterületén, Kupa András telkén egy ép kőbaltát találtak, amely a hunyadi Kalotaszegi Múzeumba került, de annak megszűntekor nyoma veszett. Az itt élő ősember élettere nyilván nem a falu mai határa, hanem annál sokkal nagyobb terület volt. Gyüjtögető-vadászó, kezdetleges

3

földművelő életmód mellett csakis nagyobb terület biztosította életben maradását. A falut övező táj régészeti emlékei már beszédesebbek. Bikáitól északnyugatra kb. 1800 méterre lévő dombtetőn - az ún. Farkasvár területén - feltáratlan őskori település létezett.* A farnasi határon a ,JCeresztnéP' nevű határrészen bronzkori település nyomai láthatók. 5 Bánffyhunyad közelében, a boliki ,,Fó/í/vár"-tetején hatalmas, több ezer embert befogadó kora vaskori földvár húzódott/' Veszély esetén e földvár adott menedéket a vidék lakosságának. Bikal és határa tehát az őskorban nem lakatlan föld, „terra incognita", az itt élő ember tevékeny részese volt Erdély őstörténetének.

III. A középkori falu kialakulása Kalotaszeg legrégibb falvainak alapjait - településtörténetünk bi­ zonysága szerint - az Erdélyt megszervező magyar királyi hatalom rakta le.' A magyarok itt gyér szláv telepeket találtak. (Erre utalnak a Sztána, Valkó, Zsobok nevek.) Bikal első lakói feltehetően az Almás-völgy felől jöttek és teleped­ tek le e védett, vízben gazdag mellékvölgyben. A falu a XII. század végén, a XIII. század elején alakult ki," első említése 1249-ben történt „terra Bekaly" formában. 9 A terra a korabeli oklevelekben földbirtokot jelentett, s így Bikal ekkor kétségtelenül már olyan művelés alatt álló terület, ahol falunak vagy legalábbis tanyának kellett lennie.'" A bikali völgyet az 1399-es határjáró oklevél tanúsága szerint töl­ 11 gyesek övezték, és csak a felső részben húzódott bükkerdő. Ez a bükkerdő megkülönböztető jelleget adott a völgyfőnek és nevet az új településnek: a falu nevének értelme ugyanis bükkalj, bikkalj. (A bükk neve a régi magyar nyelvben bikk volt!) Ilyen néven szerepelt a kö­ vetkező századokban is: 1451: Bykalya, 1586: Bykallya; 1613: Ma­ gyar Bik alat; 1646: Magyar Bik allya; 1673: Magyar Bükkallya; 1712: Magjar Bik alatt.12 Később - 1393-ban - már mint falut, „Villa BykaP'-t említették. 13 A falu terjeszkedésére utalnak az 1399-es oklevélben szereplő irtvá-

4

nyok, „extirpatiók". A bikaliak mind nagyobb területeket foglaltak el az erdőből, vontak mezőgazdasági művelés alá. Bikal határnevei 1399-ben a következők: Bor Miklós és Bogár Já­ nos földje, Balázs kovács szőlője, Péter fia László és Fodor János irtványa szántók; Korbát irtványa, Kőhegy, Farkasvára, Vágásosfeli, Hosszúhegy, Hosszúhegybérce, Kalos havasa, Farkaspataka, Egresfeje, Oláhvölgykuta, Szilfait. Az oklevélben még szerepel több szántó, kaszáló, egy nagy út és egy útkereszteződés. Kialakulásakor a falu soros-utcás település volt, a telkek - két sor­ ban - a völgy, az út vonalát követték, és a Nemes utca - Alszeg men­ tén helyezkedtek el. E két helynév két települési magra utal, a birto­ kos nemes család az erdő alatt telepedett le, a jobbágyok távolabb a völgyben. Később a lakosság számának növekedésével a falu tovább terjeszkedett, új házsorok épültek a szomszédos falvak felé vezető utak mentén. Ezt a helyzetet tükrözi a II. József korában készült térkép, mely Bikal első térképe.

IV. A falu birtokosai A XIII. század elején „Terra Bekaly" az altnási benedekrendi mo­ nostor birtoka volt. 14 Almásmonostort az 124l-es tatárjárás elpusztí­ totta, és bizonyára a hozzá tartozó Bikal sem kerülhette el a mongol hadak pusztítását. IV. Béla király 1249-ben a Bihar vármegyében lévő Bikáit Pál or­ szágbírónak adományozta.' 5 A falu nem sokáig lehetett e nevezetes ember tulajdona, mert 1278-ban a sebesi királyi vár birtoka, és ott szerepelt 1393-ban is Villa Bykal néven. 16 Bikáit 1397-ben, mint királyi birtokot, hűséges szolgálataiért Tamásfalvi Illés fia Gergely és unokatestvérei, Tamás és Jakab kap­ ták. 17 Tamásfalvi Gergely fia György Zsigmond király udvarában szol­ gált, s mint Hunyadi János, ő is udvari vitéz (miles) volt, foglalkozá­ sáról utódait Vitézeknek nevezték. Vitéz György kapta 1415-ben Zsigmond királytól a család címerét: kék pajzsban, agancsai közt elté­ pett aranyliálóval menekülő szarvast. A XV. századtól kezdve a nemes Bikali családot is említik a forrá­ sok mint birtokosokat: Bikali Mihályt és Györgyöt (1468), Bikali

Györgyöt (1498), Bikali Bikali Ambrust (1538), Bikali Sándort (1639), Bikali Istvánt (1650), Bikali Lászlót, nemes Kolozs vármegye hites szolgabíráját (1689) stb.' s A XVII. század táján a Bikali család elvesztette bikali birtokát, ugyanis Bikali Sándor és felesége, Moldvay Anna az éhségtől kény­ szerítve 40 forintért minden bikali ingatlanukat eladták. Az elszegé­ nyedett család feltehetően egyszer visszaszerezte birtokát, de 1650ben úgy tűnik, végleg elvesztette, ekkor ugyanis ifj. Bikali István - a Sándor fia - minden birtokát eladta Vitéz Györgynek. A középkor folyamán bikali részbirtokok zálogba adás útján hoszszabb-rövidebb időre más birtokosok kezébe is kerültek. Bikali részbirtokosként szerepeltek: Farnasi Dénes (1446), Márton György bánffyhunyadi polgár (1468), Új budai István (1471), Almási János sebesvárt porkoláb (1479), a László család (1498) stb." 1732-ben Vitéz György halálával férfiágon kihalt a Vitéz család, a bikali birtokok leányai révén a homoródszentmártoni Biró (Vitéz Klá­ ra), a vargyasi Dániel (Vitéz Éva) és az Inczédi-Josinczi (Vitéz Éva második házassága) családokra s utóbb ezek rokonságára szállt. Az 1820-as összeírás a következő birtokosokat sorolta fel (zárójelben a birtokolt jobbágytelkek száma): Hankovits György (22), id. Josintzi Lajos (11), Biró József (8), Gyarmati Sándor (7), Zámbó Sándor (4), Biró Farkas özvegye (2), Szabó Károly (2), Zámbó Lajos (1), Bánffy József ( I ) , Szilágyi Ferenc ( l ) . 2 0 Hankovits György ör­ mény ügyvéd feltehetően a Vitéz örökösök közötti hosszú per során jutott a bikali birtokhoz. Bikal utolsó földbirtokosa Szabó Farkas volt, birtokából az 1921es román földreform után 152 hold maradt meg. (A Szabó család a Dániel család révén lett bikali birtokos, altórjai Szabó Farkas felesé­ gül vette Dániel Polixénát.) A birtokperek, birtokcserék, a birtokosok közötti erőszakoskodá­ sok sok adatot szolgáltatnak a falu történetére. A királyi megbízottak 1359-ben érdeklődni jöttek „Hunyad comitatusbá" a sebesvári vár­ nagy és egy bikali jobbágy perének körülményeiről. 21 Zsigmond király 1393-ban utasította az erdélyi vajdát, hogy a Sebesvárhoz tartozó Bikal királyi népei és jobbágyai a farnasi birtokosokat ne háborgassák kijelölt birtokaikban. 22 Középlaki Bikali György 1498-ban bikali udvarházát és más itteni birtokrészét elcserélte Vitéz György javaival, Bikali Bikali Ambrus 1

pedig 1538-ban egyezséget kötött inaktelki Gyerőfi Mihállyal bikali és valkói részjószágaik ügyében. 23 Szabó János, Kolozs megye hites szolgabírája 1695. december 8án jelentette, hogy a Bánffy Farkasnak járó adósság ügyében Magyarbikalba ment, „...a Felszeg utcában ott találta Vitéz András gondviselőjét, Kupa Pált... aki megtiltotta, hogy a bíróhoz menjen és... háromszor egymás után kivoná az kardot". 2 4 Bujdosó János sebesvári strázsamester 1702. augusztus 3-án kelt végrendeletében Bikaion lévő 100 forint járandóságát Bánfíy Farkas fiára, Farkasra hagyta. 25 Vitéz György halála után felesége, Korda Zsuzsanna eladósodott, és emiatt 1734-ben a Vitéz-birtok egy részét eladta a királyi fiskusnak. Ebből nagy és hosszú per lett, melynek anyaga a falu történe­ tének értékes forrása. A királyi fiskus 1735. november 24-én Bikaion leltárt készített, mely szerint régen „ezen falu két egyenlő részekre birtak>\\), a Bikali rész 27 antiqua sessióból, a Vitéz rész is 27 antiqua sessióból állt. A Vitéz-birtokok körüli perben 1737-ben megemlítették, hogy Zsigmond király „Bikáinak azon részét, mely ennek előtte a Hunyadi várhoz (Sebesvár) tartozott, donálta a Vitéz familiának". Ez az adat. arra enged következtetni, hogy 1397-ben a Tamásfalvi (Vitéz) család Bikáinak csak egy részét szerezte meg! A falu másik része feltehetően a nemes Bikali családé lett. A Vitéz örökösök között a XVIII. század második felében is folyt a per és a háborúskodás. Vargyasi Dániel Ferenc 1769-ben adósság fejében elfoglalta és két hónapig kezében tartotta özv. homoródszentmártoni Biró Zsigmondné Vitéz Klára birtokát. Erőszakoskodásokra is sor került. Az özvegy panasza szerint: „Dániel Ferenc... hat falusi ökörrel elvontatta kocsiját Zsobokig azzal, hogy az ökröket onnan 26 visszabocsájtja, de csak két ökröt küldött vissza." 1798-ban a per újabb adatot szolgáltat: Gyarmati Sándor felperes és a Vitéz örökös-alperesek közötti bírósági határozat hivatkozott egy 178l-es vallomásra, mely szerint: „Az észak felől való részét a falu­ nak régebben a Varjú, most pedig Borbély nevezetű kútnak folyása szakasztotta... el a Bikali.succesorok jussát a Vitéz succesorok jussá­ tól."

8

V. A Farkasvár és a nemesi udvarházak A Farkasvár már az 1399-es oklevélben szerepelt, mégis alig tu­ dunk róla valamit. Egy 1864-es vallomás „Farkasvár omladéknak nevezi, mely a monda szerint B. Vitéz uraké lett volna, hajdan büszke nemeseknek, mostan baglyoknak lakhelye". 27 Jankó János szerint a Kanuthi Farkasé lehetett. E két adat nem mond ellent egymásnak, ugyanis Vitéz György felesége Kamuti Orsolya volt. A középkori vár ovális alakúnak épült, kőből és téglából, és felte­ hetően a XVII. század második felében, a török-tatár dúlások idején pusztult el. Bikaion hat nemesi udvarház létezett, napjainkig azonban egy sem maradt fenn. A Vitéz család udvarházának építési (átépítési?) dátuma pontosan ismert. Vitéz György 1504-ben írt végrendeletében arról rendelkezett, hogy épülőben lévő háza ne maradjon befejezetlenül, és meghagyta, hogy az ácsok, akiknek járandóságát már kifizette, lépcsőt is csinálja­ nak. 28 A Vitéz telek nagysága 1800-ban 3 antiqua sessio." A nemesi udvarház a jobbágytelkektől távolabb, az erdő alatt szép környezetben épült. Nyomai ma a Bangé kertben láthatók. A kúria romjait fedő domborzat formája alapján arra következ­ tethetünk, hogy - mint sok más reneszánsz udvarház - szabályos négyszög alakú lehetett. A felszínre került épületmaradványok - egy profilos faragott kő, kora reneszánsz ajtó- vagy ablakpárkány-töredék és néhány díszített tégla töredéke eddigi ismereteinket megerősítik. Az ajtópárkány-töredék stílusa alapján ugyanis a XVI. század elejére datálható, tehát korban megegyezik a kúria okleveles említésének időpontjával. Az egykori Vitéz telek szűk kávájú mély kútját, melyet az utóbbi száz évben kb. 1,5 métert magasítottak, ma már nem használják. Az udvarház csűröskertje a Csüget nevű határrészen volt, 1864ben említik, hogy „...tetején hajdanában a Vitéz családnak egy major­ ság csűre létezett". 29 A Csűröskert funkciója révén a gazdálkodás köz­ pontja, esetünkben a Vitéz teleknek két részre tagolását, a gazdasági tevékenységnek a lakóterülettől való elkülönítését szolgálta. A Bikali család udvarházát 1498-ban említik, ekkor Vitéz György és középlaki Bikali György némely birtokaikat elcserélték és egyúttal 10

udvarházat is cseréltek. Vitéz György kapta Bikali György bikali ud­ varházát, és cserébe adta a bikali László kúriát, melyet László özve­ gyétől, menyői Fodor Angélától vásárolt. 30 A Bikali telek nagysága, akárcsak a Vitéz teleké, 3 antiqua sessio volt. Jelentősebb udvarház lehetett a Bíró Anna kisasszony kúriája, a telek nagyságát 1800-ban 2,5 antiqua sessiónak mondták; szerényebb épület volt a Biró Kata asszony háza, mely a Vitéz csűr helyén állt, ennek a teleknek nagysága csak 1 antiqua sessio.

VI. Az egyház és temploma Bikal falu alapításának kezdetén egyházilag Almásmonostorhoz tartozott, majd annak pusztulása után a hunyadi Szent Erzsébet egyház fiIiája lett. A bikaliaknak a templom látogatása a távolság, a rossz út és az áradások miatt nehéz, sőt gyakran lehetetlen volt. A patrónus földesúr ekkor templomépítési kérelmével a pápához fordult. IX. Bonifác 1400. december 6-i bullájában utasította is a váradipüspököt, hogy engedé­ lyezze Tamásfalvi Gergelynek a templom építését és oltárigazgató pap tartását. 31 Az egyhajós kora gótikus - Szent Leonóráról elnevezett templom hamarosan fel is épülhetett, mert építészeti stílusa az 1400as évek elejére vall. 32 Az egyház alapítása minőségi ugrást hozott a falu szellemi életé­ ben, a lelkipásztor összefogta a közösséget, és évszázadokon keresztül — a kor szellemének megfelelően — vallásos nevelő munkát végzett. A bikali templom kegyúri templom lett, épületét, papját az építtető család tartotta fenn. Vitéz György 1504-es végrendeletében 500 forin­ tot - igen jelentős összeget - adományozott a Szent Leonárd-templom 33 építésére. Megválaszolatlan kérdés, hogy vajon az elhúzódó építés befejezésére vagy a templom bővítésére adományozta ezt az összeget a patrónus. A XVI. század elején az egyház iskolát szervezett, az iskola első 34 ismert tanítóját. Hunyadi Tamást 1541-ben említették a források. Mikor lett Bikal reformátussá, pontosan nem tudjuk. A KolozsKalotai Református Egyházmegye 1606-os jegyzőkönyve, mely felso­ rolta az 1601-ben létező mater és fii iái is egyházközségeket, Bikáit 5 már mint református anyaegyházat említette.' Benedek Pál szerint a 11

református egyházközség a XVI. század utolsó negyedében alakulha­ 36 tott. Első református papja, Küküllövári Balázs 1639-ből ismert. A templom épülete a török hódoltság idején jelentős károkat szen­ vedett, feltehetően ekkor omlott be gótikus mennyezete. A török idők elmúltával megkezdődött újjáépítése. A Vitéz család 1697-ben új festett mennyezetet, éneklőkarzatot és haranglábat készíttetett. 37 A bikali mennyezet a kalotaszegi reneszánsz mennyezetfestészet legszebb emléke, készítője a XVII. század kedvelt festő-asztalosa, Gyalui Asztalos János.™A mennyezet temperafestéses puhafa kazettáit négyféle virágminta díszíti. 39 A minták négysoronként teljesen azono­ sak, de a színek változtatásával a rendkívüli változatosság látszatát kelti. Az első sor mintája kis négyzet körül képződött, violaszínű tulipá­ nokból és rózsaszínű, öt részre tagolt nyílt virágokból áll. (A tuli­ pán virágok akantusz eredetűek!) A második sor mintája fehér, néhol meggypiros reneszánsz szegfű­ jével a legszebb. E csipkézett szegfű külső leveleivel török hatást éreztet. Kis négyzet körül helyezkednek el a harmadik kazettasor díszítményei, furcsa stilizált levélpárok. Saroktöltetnek sötétbarna kígyózó szárak láthatók. (Barokk hatás!) A negyedik mintasor sajátos tulipán-harangvirág koszorúja a XVI. századi babérkoszorút, az ún. olaszkoszorút utánozta. 1697-ben Gyalui Asztalos János festeti éneklőkarzatot és úraszta40 lát is készített. A karzatot az 1794-es renováláskor megújították, az új minták közé szerencsére visszakerült néhány Gyalui Asztalos Já­ nos-féle minta. A festett nyolcszögü úrasztalt tulipánkoszorúba foglalt nyolclevelü fehér virágmotívum díszítette. A templom híres fatornya 1697-ben készült, a bikali protokollum 1865-ben már öreg toronynak mondja: „...a 170 éves fatorony dű­ lőfélben áll" - írta.41 Kós Károly szerint a bikali fatorony a legszebb erdélyi magyar harangláb volt. (A húsz méter magas haranglábat 1922-ben bontották le.) A következő évszázad alatt a hívek száma annyira megnőtt, hogy a templom szűknek bizonyult. Az 1922-bcn lebontott régi harangláb

12

13

A patrónus ifj. Biró Zsigmond 1790-ben megkezdette a templom déli oldalának bővítését, de hirtelen halála miatt az építkezést az egy­ házközség fejeztette be. A templom belső díszítését ekkor a szászkézdi ifj. Umling Lőrinc János készítette. Az ő keze munkája a bővített rész festett kazettás mennyezete (54 tábla, 1794), a keleti orgonakarzat (9 tábla, 1790), a nyugati éneklőkarzat (9 tábla), a pelikándíszítésű szószékkorona (1790, Vitéz Klára ajándéka,), a szószék (1797, Gyarmathi Sándorné Török Jusztina ajándéka), Biró és Gyarmathi címeres két padelő (1790, Biró Zsigmond és Gyarmathi Sándor részére). Umling festett kazettáin virágos, állatképes és emberalakos ábrázo­ lások váltják egymást. Ezek a díszek nem jelentés nélküli ornamentumok, hanem olyan jelképes ábrázolások, amelyeket a nép értett száz­ kétszáz évvel ezelőtt. A templom virágdíszes mennyezete a Paradicsomot jelképezte, a szószékkorona pelikánja Krisztust, aki vérével táplálja fiait. Umling kedvenc motívuma, az ősdaru, heraldikai eredetű, az éber­ ségekébe, az almafa az édenkerté, a gyümölcsfa azt jelentette, hogy hitünkben gyümölcsözők legyünk. (A dinnyeszerü vörös gyümölcs gránátalma eredetű.) A heraldikai eredetű oroszlán kettős jelentésű lehetett: Krisztus vagy az Antikrisztus jelképe. Ez utóbbi az ordító oroszlán\ Az orgonakarzat harsonás angyala a feltámadást jelentette, a vér­ ző szívű Jézus mellett álló fekete szarvas az Isten után vágyakozó lélek jelképe. A szőlőtőkén ülő, szőlőt csipegető fekete madár Krisztus vérét, a megváltás utáni vágyat jelentette, a sziklán ülő sebzett mellű rtd-sellő a csábítást ábrázolta. Umling motívumait az olasz reneszánszból vette, de barokk felfo­ gásban átkomponálta. (Agak bonyolult csavarodása, a mező aszim­ metrikus kitöltése, mesterjegyének violinkulcshoz hasonló vonaljáté­ ka stb.)4- Színezése erőteljes, mintakincse változatos, bizonyára azért tetszett annyira. A templomot renoválták még 1843-ban, 1861-ben és 1923-ban. Az 1843-as javítást Radnóti András csizéri mester végezte, aki szerződé­ sében vállalta, hogy a templomot: „80 Rhénes forintért ...kívül-belül jó móddal renoválom..."

Az 186l-es javításkor a „romlásnak indult" templomot lemeszel­ ték, három erős oszloppal látták el, az ablakokat, ajtókat is megigazí­ tották, a tornyot bezsindelyezték. 43 A következő alkalomkor, 1923-ban, a nyugati oldalán bővítették, és a fa harangláb helyett Kós Károly tervei alapján kőtornyot építet­ tek. A megrongált mennyezetkazettákat kiselejtezték, a hiányt sajnos értéktelen mázolmányokkal pótolták. Ekkor az alapok ásásakor egy kriptát találtak csontokkal tele és egy régi pártát, mely ma is megvan a papiszék alatt. 44 A bikali cinteremben Kós Károly szerint „Kalotaszeg legszínesebb fejfái vannak" (voltak!). A cinterem kapuját tökéletes alkotásnak mi­ nősítette: „A nagy- és kiskapu összeépítése annyira fejlett érzékre vall, olyan tökéletes az a maga nemében, annyira monumentális, emellett pedig nem rideg, sőt bájosan hívogató, hogy már szinte építé­ szeti ravasszámba megy, ahogyan az ott van együtt." 4Í A „parochiális fundus" leírását az 1754-es vagyonösszeírásból is­ merjük: „vicinusa felül a ref. templom felől Kupa Ferenc és Kupa István a cinterem mellett. Nyugaton Kupa Márton, Titt. Vitéz György Ur O nagysága Relictája Korda Zsuzsanna asszony O Nagysága job­ bágya, mely parochiális fundusnak regalis mensura szerint széle 23 1/2, hossza 18 1/2".46 A parókiát 1723-ban fából építették, Vitéz György patrónus rende­ letére, Kibédi János papsága idején. 47 Egy évszázad múlva a vizitáció megállapítja, hogy „a papi telek nagyon rongyos", a lebontásra váró épületről 1854-ben feljegyezték, hogy „parochiális lakunk 131 éves 48 faépület". Az új papilak 1863-ban épült - 3 szoba, konyha - 426 forint 87 fillér költséggel. 43 E zsindelyes épület az 1970-es évekig szolgálta a lelkipásztorokat, ekkor Ferencz Miklós lelkipásztor korszerű papilakot épített. Az 1913-as egyházi leltár két harangot említett, az egyik 1647ben, a másik 1750-ben készült. A leltár szerint az előbbin „Vessenburg" felírás és a Vitéz család címeréből vett medve és fekvő szarvas (?) dombormű volt. A jelenlegi két harang közül a kisebb az 1923-as templomrenoválás alkalmával, a nagyobb 1966-ban készült. Az egyház klenódiumai a következők: óntányér (Németi Mária ajándéka, 1710), cintányér (1711), kis óntányér („Kopáni ecclesiához való" felirattal, 1722), ónkanna („Újraöntette férje halála után

14

15

Magyarbikal e l s ő ismert papjának portréja

16

Ráckövi Rebeka" felirattal, 1774), talpas fedett aranyozott ezüstpohár bőrtokban (Hankovics György né Báthory Róza ajándéka Polixéna testvére emlékére), cinfedeles agyagkanna (Hankovics Györgyné ajándéka, 1858), két arany- és ezüstszállal hímzett lenvászon terítő, két piros és fehér selyemmel hímzett törökmintájú terítö-skófmm. Az anyakönyvet az egyház 1794-től kezdve vezette. Az anyakönyv a falu történetének értékes forrása, amelybe a pap bemásolta a hivata­ los körleveleket, az ún. cursusokat, az egyházközség határozatait, bevezette a kereszté léseket, esketéseket, halálozásokat. A körlevelek­ ből, amelyeket a pap a templomban felolvasott, értesült a falu lakos­ sága a külvilág eseményeiről. Bikaion az ifjúság konfirmációját 1812-ben vezették be, ez év május 12-én 18 fiatal (6 fiú, 12 leány) konfirmált. Mivel a falu refor­ mátus egyháza a tehetősebbek közé tartozott, Bikáira az ünnepek al­ kalmával gyakran jöttek tóga tus ifjak legációba a Kolozsvári Refor­ mátus Kollégiumból. Az egyház ismert lelkipásztorai a következők: 1. Küküllővári Balázs (1639). Bikal első ismert papja, nemes sze­ mély. Neve tanúként a Bikali Sándor és Petrityevith Horváth Klára szerződésében szerepelt. 50 2. Győri János (1650). Nevét és pecsétjét Bikali Sándor és Vitéz (iyörgy szerződése őrizte meg." 3. Vistei (?) György (1692). Bikali prédikátorként szerepelt." 4. Kibédi János (1723). A Kolozsvári Református Kollégium tör­ vényeit 1704-ben írta alá, 1713 körül végzett. Vitéz Gyögy rendeleté­ re 1723-ban ő építette a papilakot. 53 5. Vásárhelyi Mihály (1741-1743). Bikali papként 1741-ben hű­ ségesküt tett Mária Teréziának. 54 Sírköve a bikali temetőben, felirata: „Anno 1743 D[omini] Istennek szent népét / Legeltető szolga / Vá­ sárhelyi Mihály / Tétetett e sírba / Hatvan esztendőnek / Utána mar­ kába / Lelkét ajánlotta / Sz. Mihály havában / Itt várja Christusát / Az eljövetelre / Édes megváltóját / Az bevitelre / Fényes menyországba / 1 logy megdicsőítse / S pálya futásának / Pálmáját elvegye." 6. Hunyadi Márton (1754). Nevét az 1754-es Inventárium említet­ te. 7. Farnos János (1774-1795). Az 1780-as és 179l-es vizitáció elégedett szolgálatával: „Itt mindenek jól folynak és igazgatnak" írták. Papsága idején készült a nyugati éneklőkarzat. Fiát, Farnos 17

Györgyöt saját költségén külföldi akadémiákon taníttatta. Szerette Bikáit, 1793-ban 40 magyar forintot adományozott az eklézsiának. 8. Pataki István (1795-1798). Bikáira öreg korában került, az egy­ házközség rokonszenvét nem tudta megnyerni. A bikaliak 1797. már­ cius 14-én a parciális szinódus előtt kijelentették, hogy „Az Eccla még megtartja ezen esztendőben az Öreg Tiszteletes Pataki Atyámfi­ át... de egy esztendő múlva ujjat választ". 1798-ban a Főkonzisztóriumhoz fordultak és kérték, hogy „T. Pataki István helyett T. Farnos György hozassék Bikáira papnak". 5 5 Az egyházi hatóságok végül tel­ jesítették a bikaliak kérését, Pataki Istvánt 1798. március 13-án Óbu­ dára helyezték. Pataki István érdeme, hogy Promemoria címen az anyakönyv II. kötetének 81. oldalára feljegyezte az egyházközség múltjának jelentősebb eseményeit. 9. Farnos György (1798-1803). Farnos János fia, a Kolozsvári Re­ formátus Kollégiumban végzett. A Főkonzisztórium 1793-ban engedé­ lyezte „censurálás nélkül akadémiákra való menetelét", Erlangenben 1795-ben tanult, három év múlva, 1798-ban Bikáiról papi vizsgára jelentkezett. Erlangenben írta és adta ki Az új testamentomi Ekklesiai históriának táblátskákha foglalt rövid summája című müvét. A bikaliak ragaszkodása ellenére 1803-ban Gyaluba távozott, ahol 27 esztendeig szolgált. A tudós pap öregségére szomorú sorsra jutott, a gyaluiakkal alaposan összekülönbözött, aminek az lett a vége, hogy haragosai reágyújtották a parókiát. A nagy sokk hatására idegileg megrokkant lelkipásztor kétségbe­ esetten fordult levelével a Főkonzisztóriumhoz: „A múlt esztendőben a gyújtogató által nemcsak vagyonomból és egészségemtől megfosz­ tattam, hanem elmebeli tehetségemben is csonkulást tapasztalok... én, aki már 27 esztendőktől fogva a gyalui református ecclában a papi hivatalt a közönséges tudás szerént is hasznosan és előmenetelesen folytattam, most midőn magam hibáján kívül fatális casusok miatt elgyengültem, hogy kenyér nélkül hagyassam... igen terhes lenne... Miért tanultam én akadémiákon és miért igyekeztem úgy mutatni ki magamat, hogy egyik Tudós Társaság tagjának tenni érdemesnek ítéltek és arról diplomát adtának, miért paposkodtam 32 esztendők lefolyása alatt hasznosan és előmenetelesen? Azért-e, hogy ezen fá­ tum révén kenyér nélkül hagyassam, midőn szánakozást és könyörüle­ tet érdemelnék, mint vagyonában, testében és elméjében maga hibáján

18

kívül meggyengült papi ember... ahol ifjúságomat töltöttem, onnét kell várnom tápláltatásomat vénségemre is..." 56 Farnos az egyházi szolgálat elvégzésére segítségül egy káplánt kért, jövedelmének több mint feléről lemondott, felajánlta, hogy a papilakból kiköltözik, de az eklézsia hajthatatlan maradt, az öreg és beteg papnak mennie kellett. 10. Bántó Mihály (1804-1806). Egyházmegyei ülnökként (adsessor) említették 1805-ben. 5 ' 11. Viski Márton (1806-1845). A vizitációs jegyzőkönyvek gyak­ ran dicsérték szolgálatát. 12. Péntek János (1846-1862). 13. Dómján Ferenc (1863-1865). 14. Benedek Pál (1866-1881). Megírta a bikali egyházközség tör­ ténetét (Névkönyv, 1872). Bikaion temették el 1881. április 2-án. 15. Régeni Ferenc (1883-1924). 16. Nagy Géza (1925-1928). 17. Kiss Józsefi 1929-1944). 18. Morvay Pál (1945-1946). 19. Csiky István (1946-1955). 20. Bitay Zoárd (1955-1970). 2 1 . Ferencz Miklós (1970-1995). 22. Ferencz Árpád {1995-től). A pap létalapját a díjlevél biztosította, Bikáiról 1754-ből, 1794-ből és 1866-ból ismert a papi díj levél. Az 1754-es díjlevél szerint a pap járandósága a következő: „Minden háztól, akárhány pár ember lakja azt, két veder bort, másfél kalangya búzát adnak. Az ecla 24 szekér fát ád esztendőre. A parochiális fundus után járó földet megszántja és a pap gabonájából beveti, a leányok a tanításokért megaratják, az ecla behordja. Nemkü­ lönben a szénát készen adminisztrálja. Esketésért és keresztelésért, 5 mint Ketesden, temetésért három máriást." " A pap fő járandóságát a telekhasználat jelentette, amelyhez a falu határán szántóföld, kaszáló és szőlő tartozott. A hívek ezenkívül ter­ mészetbeni fizetéssel és munkaszolgáltatással tartoztak. Természetben „háztól fizettek" 1,5 kalongya búzát és 2 veder bort (1754), később a bor helyett 2 veder mustot (1794, 1866). Ide tartozott a 24 szekér fa (1754), mely a későbbiekben minden háztól 1 szekér fát jelentett. 19

A parochiális fundushoz a következő földek tartoztak: két szán­ tóföld, egyik a Telekben (12 mérős), a másik az Alsó völgyben (12 mérős 1754-ben, 14 vékás 1794-ben), egy törökbúzaföld a Berek alatt (4 vékás 1794-ben), egy kenderföld (2 vékás 1794-ben), egy kaszáló a Felső fordulóban (2 szekér szénát termett 1754-ben, később 3 szekér­ rel), egy szőlő a Máiban (40 urnás 1754-ben), egy a Dorgányban (25 vedres 1866-ban). A szántók művelését - szántását, vetését - a pap gabonájából, ara­ tását, a termés kévébe kötését, felkalangyolását és béhordását, vala­ mint a kaszáló és szőlő minden munkáját az eklézsia tagjai végezték. Egyházi szolgálataiért külön járandósága a következő: keresztelé­ sért egy kenyér és egy csirke járt, esketésért helybeliek semmit, ide­ gen 1 forintot, temetésért 3 máriást (1754), a prédikánsokért 2 forintot fizettek. 1794-ben 64 gazda fizetett papi bért. A papi járandósághoz tartoztak a patrónus birtokosok adományai. Az 1794-es díjlevél szerint ezek a következők voltak: „A Mlgos udva­ rokból is szép jövedelem p.o. az M.B. Jntzédi udvar ad 12 kalongya búzát, 12 veder bort, 2 szekér szénát, egy véka törökbúza vetést, ken­ der vetést és fát is. Mlgos Bíró Kata asszony 2 1/2 kalongya búzát, 2 veder bort, egy szekér szénát, Mlgos Bíró Anna kisasszony 3 kalongya búzát, Tektes perceptor-adófelügyelő úr 2 kalongya búzát, 2 veder bort." 5 9 (Megjegyzendő, hogy 1848 után a kegyúri adományok meg­ szűntek!) A bikali II. osztályú egyház 1866-os papi díjlevelének pénzbeli értéke 436 forint 93 krajcár.*0 (Benedek Pál megjegyezte, hogy bár a bikali eklézsia a tehetősebbek közé tartozott, papi és tanítói fizetése nem volt arányban tagjai számával, ugyanis az eredeti díj levél szerint háztól kellett volna fizetni, de régi gyakorlat szerint örökségtől fizet­ tek, némely örökségen pedig 3-4 család is lakott.) A pap fizetése ké­ sőbb 247 forint 57 krajcár (1893), illetve 503 korona (1894). Az egyháznak 1777-ben 2 hold szántója és 1/2 hold kaszálója,^ 1865-ben 1 hold szántója és a Friss György által 1828-ban adományo­ zott területe, valamint a Kurta hegyben 22 hold és 400 négyszögöl erdeje volt. A falu utolsó földbirtokosa, Altorjai Szabó Farkas 1946ban 2 hold földet adományozott az egyháznak.

A bikali t e m p l o m és F e r e n c z M i k l ó s lelkipásztor

20

21

században felváltottak a faragott szálfákból összerótt szalmafedeles boronaházak. A házak száma 53 (1750), 69 (1784), 87 (1857), 147 (1880), 772 (1898), 2 0 2 ( 1 9 1 0 ) . " A belső udvaron a gazdasági épületek (csűr, gabonás, istálló, pajla) álltak. Ezek közül & gabonás a jobbágy legmegbecsültebb épülete, egész évi termésének őrzője, a jómódnak külsejében is értékmérője.

2. A lakosság társadalmi rétegződése

Az orgona

Az egyház pénzbeli alapja 1754-ben készpénzként az eklézsia ládá­ jában 3 magyar forint volt, kölcsönadva 281 magyar forint 10 dénár, mely évente minden forintra tíz pénzt kamatozott.

VII. A falu lakossága 1. A jobbágytelkek A jobbágytelek (sessio) a mezőgazdasági termelés alapsejtje, csa­ ládi birtok, melynek alapja a belső telek (fundus). Bikal telkeinek száma a XVIII. század elején 54, később 52 (1750), majd 59(1820).62 A belső telek lakóházból, belső gazdasági udvarból és kertből állt, Bikal régi házai szalmafedeles sövényfonatú házak, melyeket a XV11I. 22

A feudális társadalom a falvak világában három paraszti réteget különböztetett meg. A telkes jobbágyok (coloni) bizonyos nagyságú telek - minimálisan 1/8-ad telekrész - és a hozzá tartozó szántó, ka­ száló birtokosai voltak. A házas zsellérek (inquilini) házhellyel és 1/8ad teleknél kevesebb földdel rendelkeztek. A háztalan zselléreknek (subinquilini) házhelyük nem volt, ők a „más háta megett lakók", a jobbágyoknál cselédeskedők. Bikaion 1750-ben 49 telkes jobbágycsalád és, 3 házas zsellércsalád élt. 1820-ban 59 a telkes jobbágyok száma. A jobbágyokon és zsellé­ reken kívül az 1750-es összeírás említett 2 egytelkes nemest, 1 libertinust, 2 udvari cselédet és 6 vagit (csavargót). Bikal lakóinak számát 1750-ben kb. 350 lélekre becsülhetjük, az első magyarországi népszámlálás (1784-87) már pontos adatokkal szolgált, ekkor a falu tényleges népességének száma 419 fő (216 férfi, 203 nő, 73 család)." A lélekszám a továbbiakban a következőképpen alakult: 403 (1818), 434 (1840), 474 (1850), 565 (1860), 603 (1870), 650 (1880), 750 (1890), 831 (1900), 907 (1910), 927 (1930), 925 (1941), 717 (1977)." A családnevek számbavétele és a régieknek az újabbakkal való összevetése a falu történetére vonatkozó következtetésekre adnak lehetőséget. A nevek kicserélődése például a település elpusztulására utalhat. Bikal első ismert családnevei: 1399-ben Bor Miklós, Bogár János, Péter fia László, Fodor János, Korbát, Balázs kovács; 1475-ben Ba­ kos Antal; 1498-ban Jó Péter, Gilyén Máté, Lénárt György, Nagy habián, Jakab Pál, Veres Mátyás; 1646-ban Bede János; 1639-ben

23

l.énárt András, Balázs György. 66 Ilyen nevű családok ma már nem cinek a faluban. Bikal lakossága feltehetően a XVT-XVII. század fordulóján kicserélődött. Új nevek: Barta, Kelemen, Kozma, Kudor, Kupa, Létai (utóbbi Létára utal!), Szénási, Tőrös - tehát a faluban ma is szereplő családok jelentek meg. Az alábbi táblázat a bikali családneveket és a forrásokban való elő­ fordulásuk évét tartalmazza: Családnevek

1639

1646

1713

1738

1750

1

Barta

5

; '

3. 5.

Bálint

2

4

Borbélv

l

1 1

Budai 1

Friss Furujás

1

Harsándi

2 1

Jeddi Kelemen

1

1

1

2

1

Kiss Koltsár

1

Kovács

2

Kozma

l

1

13

13

Kupa

1

3

6

6

Lakatos

2

3

[.ász ló

1

Kudor

1

7

7

Létai

1

2

2 2

Léti Lovász

1

Mátyás

2

1

Szabó

6

2

3

2

1

1 2

Szénási

1

Tamás 1

Tőrös

3 2

Vég

3

Vig 2

Zoltáni •

A t e m p l o m klenódiumai cs úrasztali teritöje

24

1820

4

Antal

25

Az 1750 és 1820 közötti években kihaltak vagy távoztak a Friss és Zoltáni egytelkes nemesek, a László libertinus család, a Harsonái, Lovász, Vég jobbágy-, valamint a Furujás, Kiss, Jedái zsellércsalá­ dok. Az 1750-es évek előtt költözött a faluba a Borbély család, 17501820 között a Budai, Koltsár, Kovács és Léti családok. Mesteremberként jöttek a faluba: Jeddi Mihály molnár 1713 és 1750 között, Kovács Márton kovács 1750 és 1755 között.

i sata előtt Görgey fegyverletételének híre már megérkezett, az elkese­ redett küzdelemben több mint 3000 honvéd esett el, a kozákok sok hunyadit is legyilkoltak. A néphagyomány szerint a bikaliak titokban hazaszállították halottaikat, és a temetőben eltemették.

IX. A falu gazdasági élete

Bikal aránylag távol esett a nagyvilág eseményeitől, a rejtett völgy gyakran megvédte az ellenségtől a falut. A hadak útjában fekvő települések sokat szenvedtek. Bánffyhunyadot 1599-ben felégették Basta zsoldosai, II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után Kalotaszeg 1658-ban vé­ gigélte a török-tatár pusztítás borzalmait, feldúlták Almást, Hunyadot, Farnast. Vég-Várad eleste után Kalotaszeg és vidéke hódoltsági terület lett. A falvak népe kétfelé adózott; a portyázó-rabló török csapatok miatt állandó rettegésben, létbizonytalanságban élt. 67 A törökök Bikáit is feldúlták, Bánffy Dénes - Sebesvár építője, kolozsvári főkapitány - 1669. július 8-án jelentette Teleki Mihálynak: „Rossz híreim érkeznek Kolozsvárból. Az éjjel Bikáit rabolta egy rész török." 6 8 Az 1703-171 l-es szabadságharc idején Kalotaszeg újra hadszín­ térré változott, Almás, Farnas ismét elpusztult. Ez utóbbi egyház kegyszereit 1721-ben szétosztották a környékbeli eklézsiák között, egyik harangja Bikáira került, vissza Farnasra csak a XVIII. század fordulóján. Bikáit feltételezhetően megkímélte a forradalom vihara, II. Rákó­ czi Ferenc seregében is csak egy bikali. Lovász Márton szolgált. (A lustrán 1 lóval, 1 karddal és 1 puskával jelent meg.) 6s Az 1848-49-es szabadságharc két véres csatája zajlott a vidéken, a győztes csúcsai (1848. dec. 18-24.) és a vesztes hunyadi (1849. aug. 19.). A csúcsai csatáról írta Kővári, hogy „az országút a Körös és Sebes vize összefolyásától Csúcsáig vérrel festetett".™ A hunyadi

A földközösség a hagyományos társadalom legsajátosabb birtok­ lási formája volt. A közös földből való részesedést a családok által birtokolt telekhányad alapján állapították meg. A szántók és rétek osztása évente, a házak sorrendjében, nyilak szerint történt. (Az örök­ ségeknek nyilakra vésett tulaj donjegyei voltak, az osztás során kihú­ zott nyíl birtokosa jegyfával jelölte meg a nyílföldet!) A XVI. század végén a földközösség a falvak többségében felbom­ lott, a telkek tartozékai állandósultak, a közösség joga csak a legelőre és erdőre korlátozódott. A földközösség emlékét a helynevek őrizték meg: falu Nyilassá (1756), Kis Nyíl, Bikali nyilak, Berekalj nyíl stb. Bikaion a hagyományos társadalom idején a kétnyomásos (kétfordulós) gazdálkodás voltjellemző. Ennek megfelelően a vetéste­ rületet két részre osztották: vetésre és ugarra. Az ugar minden máso­ dik évben pihent, illetve legelőként használták. A két forduló 1750ben: az Telek vagy Felső forduló és az Alsó-völgy vagy Alsó forduló. A háromnyomásos gazdálkodást 1818-ban vezették be." A három fordulót a lakosság számának növekedése tette szükségessé, az új felosztás ugyanis a termőföld jobb kihasználását biztosította. A bikali három forduló az 1818-as felosztás szerint: a Tövises (j° termő), a Derekalja (középszerű), és a Hegyes (gyenge), nagyságuk „igen egy­ forma" volt. Az első fordulóba „őszgabonát az az tiszta elegyes búzát és rozsot" vetettek, a másodikba „lavaszgabonát az az tavaszbúzát, törökbúzát, alakort, zabot, tönkölyt, lencsét, borsót és lent". A harmadik forduló, az ugar „nyomásba maradt marhalegelőnek". A földesúrnak a határon saját kezelésű ún. allodiális-majorsági birtoka volt. A bikali majorsági birtokot az udvari szolgák vezették, számuk 5 (1720), illetve 2 (1750). Róluk aránylag keveset tudunk; 1750-es összeírás megjegyezte, hogy „a Kúriához tartozó házban lak­ nak, vetésük is az allodiatúrán van".

26

27

VIII. A történelem viszontagságai

1

A hagyományos társadalomban a falu mindennapi életét az évszaknak megfelelő mezőgazdasági munka töltötte ki. A földművelés évszázadokon keresztül hagyományos módon folyt, a falu önellátó volt. Bikal határát 1713-ban „seppedékes, vízmosásos... agyagos... ter­ méketlen" területnek, 1750-ben „dombos, agyagos, seppedékes... kö­ zepesen termékeny" vidéknek mondták. 72 A kitartó kemény munka a gyenge talajon is eredményt hozott, az 1820-as összeírás szerint: „1 lelyiségünk határa részint termékeny és jó minőségű, részint gyen­ gébb, mindazonáltal a jó művelés és trágyázás nagyon szükséges, és hajó művelés és munka megadatik, nem rossz termők." A határ 1713-ban és 1750-ben 6-8 jármos ökörrel, 1820-ban „négy marhával" szántható. A XVIII. században a falu a szárazság, a fagy, a belvíz okozta ká­ rok ellen teljesen védtelen. A bikaliak 1713-ban panaszolták, hogy „határunkat ... a jég elverte". 1753-ban pedig „...semmi termés nin­ csen. A búza vetések ühögős nagyon. Jégesőtől és árvíztől Isten jóvol­ tából megmaradott gabonájok ... szőlejek a hidegtől opprimáltattak". 73 Egy korszak gazdasági helyzetének megismerésében a maghozam alapvető mutató. Bikaion 1750-ben „Egy köbölből lesz 3 kalangya, minden egyes kicsépelt kalangyából 3 véka", 1820-ban „egy véka őszbúza vetése után lehet ... 4 vékát ... reményleni... a zab, alakor, tönköly megeresztik az 5 vékát. Egy véka törökbúza ... szemül meg­ száradva, 16 vékát megad". A következő növényeket termesztették: gabonafélék: búza, rozs, alakor, zab, tönköly, törökbúza; hüvelyesek: bab, borsó, lencse; lextilnövények: kender, len. Az 1820-as összeírás fejlett kertészetről és gyümölcstermesztésről tudósít, joggal nevezték később Bikáit „Kalotaszeg gyümölcsöskertjének": „Veteményes- és káposztáskertjeink jók vannak belső telkein­ ken... gyümölcsöseink mind telkeinken, mind a szőlőinkben bőven vannak" - írták. A bikali szántóföldek nagysága 1750-ben 200,5 hold (401 köböl), a 49 jobbágycsaládnak átlag 4,1 hold földje volt. A kétnyomásos gaz­ dálkodás körülményei között ez évente kb. 2 hold szántót jelentett! A legnagyobb szántóterülettel Szabó Ferenc (18 hold) és Mátyás And­ rás, Kozma István (7,5 hold) rendelkeztek.

28

29

A szántóföldek családonkénti elosztását a következő táblázat szemlélteti (cs. = család):

A szántó nagysága 1820-ban 325 6/8 hóid, azaz 59 jobbágycsalád­ nak átlag 5,5 hold földje volt. A három nyomásnak megfelelően ez 3,7 holdat jelentett. A legtöbb földdel özv. Kupa Márton (12 2/8 hold) és Kozma János, Antal István, Török Márton, Kudor István (10 hold) rendelkeztek. A jobbágycsaládok több mint felének \-4 hold földje volt! Bikaion a szőlőtermesztésnek tradíciója van. 1713-ban a falu „szőlőhegyének termése középszerű", 1750-ben „boruk ... közepes minőségű... urnája 17 krajcár". Ez utóbbi esztendőben 48 családnak összesen 3222 urna bora termett. (Szabó Ferenc termése: 210 urna!) A szőlők gondozásával 1793-ban Szabó Marci vincellér foglalko­ zott. A falunak 1820-ban 58 2/8 hold szőlője volt a 6 szőlőhegyen. (Név szerint: Mái, Pad, Puszta hegy, Bóra, Új-szőlő, Pitzik.) A pusztán maradt telkek tartozékait a földesúr rendszerint bérbe adta. A bérlők lehettek helybeli jobbágyok, de idegenek is, ún. extranei. Bikaion 1750-ben 8 extranei szerepelt, akik összesen 201 urnás szőlőt béreltek. Az állattenyésztés a hagyományos társadalom döntő gazdasági ágazata. A földművelés megkövetelte a nagyállattartást, hiszen a ko­ rabeli nehéz ekét csak 4-6 ökör tudta vontatni. A szarvasmarha a jobbágygazdaság legértékesebb állata, a job­ bágy mozgó tőkéje. Bikaion 1720-ban 10 jobbágycsalád 54 szar­ vasmarhával (37 ökör, 17 tehén) és 44 sertéssel rendelkezett. A sertés, a falvak kedvelt haszonállata, a táplálkozás szempontjából volt fontos. Az 1750-es évben a 49 jobbágynak 181 szarvasmarhája (105 ökör, 76 tehén) és 28 borja volt, 1809-ben az igavonó marhák száma (ökör, tehén) 158.

Kalotaszegen a juhtartás a gyapjú keresettsége miatt népszerű, de Bikaion csak 3 jobbágynak van 24 juha; kecskéje egynek sincs (1750). A ló a nemesek kiváltsága; 1720-ban számuk 11, később, 1809-ben csak 1! Nem hiányozhatott a jobbágygazdaságból a baromfi sem, hiszen földesurának tyúkkal, csirkével és tojással tartozott. Méhészettel 1750-ben 14 jobbágy foglalkozott; összesen 60 raj méhük volt. A nagyállattartást a rétgazdálkodás biztosította. Az 1750-es évben 45 családnak összesen 123 szekér szénát termő kaszálója volt. 1820ban a kaszáló nagysága 104 2/8 hold, ebből 99 2/8 hold a gazdáké, 5 hold a falu közös kaszálója. (1750-ben a jómódú Szabó Ferencnek 13 szekér, Antal Ferencnek, Mátyás Andrásnak 6 szekér szénája termett.) Az 1820-as vallomásuk szerint: „Kaszálóinkban a víz kiöntései kárt nem okoznak, jó szénát teremnek marháink hizlalására... hanem csak egyszer kaszáitatnak... A nagyobb örökséggel bíró gazdák öt-hat marhájok elegyes koszttal kiteleltethetik, de az azon fejül valók szá­ mára kénytelenek másoktól pénzzel ... kosztról gondoskodni." A falunak közös használatban „két darabocska kaszálója" volt, „ebből tartunk bikát, ebből adunk szénabeli naturát, mikor kívántatik" - szólt a vallomás. Az állattartáshoz szükséges közlegelőn mindenki annyi jószágot tartott, amennyit akart. A széles faluhatár kezdetben nagy területet biztosított a legeltetésnek. A két- és háromnyomásos gazdálkodás esetében az ugar is az állatállomány rendelkezésére állt. A XVIII. században a megnövekedett marhaállomány miatt a legelők már szűk­ nek bizonyultak. Az 1750-es összeírás szerint a bikaliaknak „kevés a legelőjük", 1753-ban pedig „a határok szűki miatt más határra kényte­ lenek marhájokat hajtant". Az 1820-as évekre megnyitják az erdőket a legeltetés előtt: „legelőhelyeink ... bőségben vannak — vallották ...minden erdőben szabad a marhalegeltetés". (Ennek következménye az erdők pusztulása lett!) Bikáit kialakulása kezdetén hatalmas tölgyerdők vették körül. Ilyen lehetett az 1399-es oklevélben említett Kolos havasa, mely a XVIII. század végén Kavas havasaként szerepelt, később pedig már csak mint helynevet, Gavas néven jelölték a térképek.

30

31

Föld nélkül

1^1 hold

6 - 8 hold

4 - 6 hold

8 - 1 0 hold

10 h o l d felelt

átlag

cs.

%

cs.

%

cs.

%

cs.

1750

1

2

21

42,8

19

38,7

7

14,2

—

0

1

2

4,1

1820

1

1,7

30

50.8

12

20,3

10

16,9

5

8.5

1

1.7

5,5

cs.

%

cs.

%

cs.

%

Az erdő fontos tényezője volt a paraszti gazdálkodásnak, biztosí­ totta a szerszám- és tűzifát, valamint az építkezésekhez szükséges épületfát. (Ez utóbbiak az ún. tilalmas erők voltak.) A hagyományos gazdálkodás körülményei között fontos szerep jutott a szarvasmarha erdei legeltetésének és a sertések erdei makkoltalásának. A makkoltatás a sertéshizlalásnak a kukoricatermesztés elterjedése előtt egyetlen módja, amelyért a földesúr külön bért sze­ dett. A bikaliak 1713-ban említették „makktermő erdejüket", 1750-ben pedig panaszkodtak, hogy „tűzifára való erdejük kevés", 1820-ban ennek okáról is beszámoltak:' „a földesúrnak határunkon tiltott erdeje nincsen, minden erdőben szabad a marhalegeltetés... a közönséges és rendetlen élés által nagyobbára az erdők elpusztultak, úgyhogy ma ami erdő is van határunkon, csak ciher és csere". Az egyház változtatni próbált a helyzeten, a Kurta hegyben tilal­ mas erdőt létesített. A 22 hold nagyságú erdő 1865-re „35-40 éves tölgyes szálfás erdővé" nőtt. (Emiatt sok baja lett a fatol vaj okkal!) A falu lakossága a szegénység diktálta önellátás körülményei kö­ zött élt: szerszámait, háztartási eszközeit, ruházatát stb. maga készítet­ te. A falusi kézművesek mesterségüket csak időszakosan űzték, ők is elsősorban a mezőgazdaságból éltek. Az első ismert bikali mesterember nevét, Balázs kovácsét az 1399es oklevél őrizte meg. A XVIII. században a falu jelentős famegmunkáló-fafaragó központ volt. Az oklevelek 1756-ban négy ,jó faragót" említenek: Vég Andrást (46 éves), Kudor Jánost (48), Kozma Mártont (30), Balázs Kupa Istvánt (24), és egy kovácsot: Kovács Antalt (38 éves)." A falunévsorokban mesterségekre utaló családnevek is előfordul­ nak: Borbély, Furujás, Lakatos, Lovász, Szabó és Koltsár. 1713-ban a falunak malma nincs, de az összeírok megjegyezték, hogy „malomba közel járnak". Később, 1750-ben a székely Jeddi Márton a molnár, malmának évi taxája 4 Rhénes forint; 1820-ban a faluban „egy malom, a Gyarmati Sándor úré" működött. A kocsmatartás, szeszes ital mérésének joga az esztendő nagy ré­ szében, újévtől Szent Mihály-napig (szeptember 29.) a földesúré volt. A jobbágyok tartoztak a földesúr borát árulni, de a kocsmároló a mé­ rés ideje alatt más szolgálattal nem tartozott. Szent Mihály-naptól

32

újesztendőig a kocsmárolás-italmérés joga a falué volt. (A szüret ide­ jén is!) A jobbágy gazdaság termékfeleslegét - ha volt ilyen - a közeli vá­ sárokon értékesítette, és ott szerezte be minimális áruszükségletét. A bikaliak 1750-ben „termékeiket Bánffyhunyadmezőváros piacán árusítják", az 1820-as vallomásuk szerint: „Vásáros helyeink vannak közelebb B-Hunyad, mely félórányi járóhely tőlünk, Váralmás egy óra. Sombor 3 óra, Zilaj és Kolozsvár 1 napi járóföld tőlünk, ezekbe a vásárokba ... mindenféle gabonáinkat, gyümölcseinket és marháinkat könnyen distreálhatjuk és jó alkalmas utakon is járhatunk ezen helyi­ ségekben... B.Hunyadon, N.Almáson, M.Gy.Monostoron, Egeresen, N.Somboron nyitott boltok és ... asztalos, csizmadia, szabó, kovács, fazekas kitanult mesteremberek vannak." Az áruszállítás-fuvarozás Kalotaszegen hasznos kereseti forrás, pénzszerzési lehetőség volt. A bikaliak 1713-ban vallották, hogy „A forradalom előtti időkben sóval kereskedtek", 1820-ban a sóhordásból „pénzt kaptak". A sót a kolozsi kincstári aknából a hunyadi és élesdi raktárakba szállították. A nagyobbrészt kikövezett úton a sószállításhoz Hunyadig menet-jövet négy-öt napra volt szükség. Ennyi szabad idővel azonban ritkán rendelkezett a hajnaltól napestig dolgozó job­ bágy. A faszállításról 1820-ban írták: „Járnak lakosaink szekerességre, fával való kereskedésre ... a deckát, lécet és zsindelyt pedig kapják a Szamoson, Retyicelben, N.Sebesen, Székelyjón, amely helyeken fű­ részmalmok vágynak... messzeségek pedig ... egy-egy napi járóföld."

X. Az adóterhek A feudális társadalomban a jobbágy szolgáltatással tartozott a föl­ desúrnak, az egyháznak és az államnak. 1. A földesúrnak járt az urbáriális tized vagy dézsma. Bikaion 1820-ban „dézsmát minden lakos ... tartozik ... mindenféle gabonából ... adni ... még bárányból és méhből is, mely tizedet örökké in natura, nem pedig pénzül tartozunk prestálni". A földesúr a saját kezelésében levő földjét, az allodiatúrát a jobbá­ gyok kötelező ingyenmunkájával műveltette meg. A jobbágyok szá­ mára a legnyomasztóbb teher a robot volt, mely sok visszaélésre adott 33

alkalmat. Egy 1785-ös vallatás arról tudósított, hogy Inczédi Sámuel szerfelett dolgoztatta jobbágyait" A bikaliak robotja 1820-ban a kö­ vetkező: „...hetente három napi szolgálat... [vagyis minden második hét!] kinek marhája van, marhával, kinek nincs, tenyerével, gyalog... minden marhás szolgálatot, a szántást is négy marhával tartozik tenni. Akinek pedig nincs négy fogó marhája, mással összevetve cimborába négyesbe tartozik... a menetel és jövetel ... mindenkor feltudatott föl­ desuraink által." 1820-ban a falu jármos és gyalognapszáma 9204 nap volt. (Egy jobbágyé 156 nap!) a jobbágyasszonyok robotba évente „az uraság kenderéből" 117 singet fontak, és 590 singet szőttek. Egy asszony „fonni 3 fontot és 10 sing vásznat szőni" tartozott. Az 1809-es összeírás szerint „valóságos adó alá tartozó paraszt személyek" felosztása a következő: 1. Marhásgazdák, akiknek telke után külső öröksége vagyon: 44; 2. Gyalogszeresek - háztüztartók: 14, dologtehetők: 34, növendékek: 2; 3. Igavonó márkák: 158. 76 A jobbágyok és zsellérek a belső telek használatáért pénzadótcensust fizettek. A census neve Szent Mihály adója volt, összege 1820-ban 3 máriás; a falu évente összesen 50 forint 9 krajcárt fizetett. A földesúr járandóságához tartoztak az ún. ajándékok is, a kará­ csony-tyúkja és a karácsony-tojása. A bikaliak családonként 2 tyúkot és 20 tojást fizettek, a falu összesen 118 tyúkot és 1180 tojást. 2. Az egyháznak járó dézsma eredetileg püspöki jövedelem volt. Erdélyben 1556-ban a püspökség javait a fejedelem javára szekulari­ zálták, és a dézsmát a kincstár céljaira fordították. (Pontosabban csak a dézsma 3/4-e vált kincstári jövedelemmé, 1/4-e, a quarta továbbra is a helység papjáé maradt.) Később a földesúr a kincstárnak befizetett évi bér ellenében maga szedte be birtokain az államnak járó dézsmát. Vitéz Miklós 1587-89ben a bikali dézsma fejében 24 forintot fizetett a gyalui várhoz. 77 Bikaion 1820-ban a fiskusnak járó dézsmát csak bárányból szedték: „Királyi dézsmát ... fizetünk ... bárányból..." - vallották. A tízen aluli bárányokért darabonként egy-egy krajcár váltópénzt fizettek, ezt ne­ vezték váltóbáránynak. Egyházi jövedelem volt a zabdézsma is, mely azonban az 1556-os változások után világi kézbe jutott. A XVIII. században Bika! a zabdézsmát 18 nyugat-kalotaszegi faluval együtt a gyalui várhoz fizet­ te. Az 1679-es gyalui urbárium szerint zabdézsmával mindenki tartó-

zott: „Az kinek pedig zabvetések nincsen ... minden ember dénár 6 tartozik adni, mit kereszténypénznek hívnak." 78 A kereszténypénz a török időkben a keresztény foglyok kiváltására szolgált. A zabdézsmához kapcsolódott az ún. cédulapénz den. 2, ami a zabdézsmát fel­ szedőkjárandósága volt. 3. Az államnak fizetett adót királyi vagy kapuadónak, illetve or­ szágadónak nevezték. A bikaliak adója 1713-ban 100 forint, 1749-ben 342 Rhénes forint 23 krajcár, 1825-ben 476 Rhénes forint 36 krajcár, 1832-ben 497 Rh. forint 52 krajcár. 75 Egy jobbágy átlag 5-10 Rh. forintot fizetett. Az országadóját Teleky László, a Fejérden lakó kirá­ lyi adószedő, a megye pénztárosa szedte össze. A bikali adófizetők könyvében főleg munkakötelezettségek szere­ peltek még: a kincstári gabonának Feketetótól Kolozsvárra szállítása, praejuncturák-fogatok előállítása, ölfák szállítása, foglyok börtönbe kísérete stb. Az államnak végzett robotmunkának számított az útépítés; a bikaliak 1807-ben a „Kolosról Élesdre vivő sóútra" 8 öl kő kivontatására köteleztettek. 80

34

35

XI. A falusbíró intézménye A faluközösség zárt egység, melynek életét a belső szokásjog sza­ bályozta. A falu maga választotta vezetőit, akiknek élén a bíró állt. A bíró általában a falu embere volt, és annak érdekeit képviselte. Bikaion évenként választották, szolgálati ideje alatt jobbágyszolgálta­ tással nem tartozott, helyette minden lakos egy-egy gyalognapszámot prestált. Helyettese és segítőtársa a kisbíró volt. A bíró kötelessége ügyelni a határ felosztásának rendjére, a határ épségére; a falu tanácsával határozott a mezőgazdasági munkák meg­ kezdéséről, a közmunkák elvégzéséről. Bíráskodott a falu székének nevezett törvényszéken, ahol az esküdtekkel a szokásjog alapján döntöttek a jobbágyok ügyes-bajos dolgaiban. A bíró részt vett az állami, egyházi és földesúri adók kivetésében és beszedésében, az ő feladata volt a falu lakosságát rászorítani a fel­ sőbb rendelkezések betartására. A faluközösség jogi szervezet, peres ügyekben szolidáris, közösen felel a falu területén elkövetett bűnö-

kért. Bikaion a következő falusbírák, kisbírók és esküdtek nevei is­ mertek: Ev

Falusi bíró

Esküdtek

Kisbíró

B e d e János, K o z m a Péter

1 6 4 6 K u p a István L791 B o r b é l y G y ö r g y

81

Kudor János

1 7 9 4 Barta István Létai András Kultsár János, Barta István, T a m á s András, K o z m a János, Barta Márton, Barta János, ifj.

1 8 1 8 Antal János

K o z m a János, Kudor András, V é g J á n o s 1820 Kozma György 1 8 2 3 Koltsár János 1 8 2 4 S z a b ó János 1 8 2 5 Barta István 1 8 2 6 Léti András 1 8 2 7 K o v á t s István 1 8 2 8 T a m á s András 1 8 2 9 Bálint András 1 8 3 0 S z a b ó János 1831 V í g István 1832 Kelemen György 1 8 3 7 Antal István

Létai Márton V é g István, Kudor István, M á t y á s János, Molnár István, K o z m a Márton

1 8 5 3 S z a b ó István

Barta István

V é g János, Koltsár János, K o z m a István, Lakatos István

1 8 6 5 Kolcsár János 1 8 6 9 T ő r ö s János

XII. Demográfiai változások A hagyományos társadalomban a népszaporulat - a születések és halálozások aránya - szélsőségesen hullámzó értéket mutat. A szüle­ tési arány gyakran magas ugyan, de gyakoriak az ínséges esztendők, melyekben az alultápláltság, az éhezés, a betegségek szedik áldozatai­ kat. A halálozási arányt magasan tartja a gyakori járványok mellett a magas gyermekhalandóság is. A bikali anyakönyvek szerint a születések száma a legmagasabb a következő években: 1812-ben 27, 1845-ben 26, 1837és 1847-ben 25. Megjegyzendő, hogy igen gyakoriak voltak a sokgyermekes (5^6 gyerek) családok, és a 10-12 gyermekes család sem volt ritka. A nő 36

aktív életkora - a 20 és 44 év közötti időszak - átlag 7-12 gyermek születését tette lehetővé. Pl. Barta Andrásné Kupa Ilonának (1780— 1842) 12 gyermeke született: 1802-ben (ikrek), 1804, 1807, 1809, 1811, 1817, 1819, 1821 és 1824-ben. Az anya aktív kora 44 éves ko­ rában véget ért. A XIX. század második évtizede szomorú korszak egész Erdély­ ben, az éhínség és az azt követő járvány megtizedelte a lakosságot. Bikal lakossága 1811-1817 között 146 lélekkel csökkent! Járványok: a skarlát (1802-3), a himlő (1814), a „köhögés" (1813), „a forró nyavaja" (1815), a himlő, a „vér és víz" (1834) szedték áldozataikat. A legtöbb halálozás a következő esztendőkben történt: 1848-ban 33, 1849-ben 31, 1834-ben 28, 1803-ban -27. A lakosság majdnem teljesen tehetetlen volt a betegségekkel szemben, segítséget csupán a gyógynövényektől remélhetett. („Kapott fűhöz-fához"!) Bikafon az első jelentősebb egészségügyi intézkedést 1806-ban a himlő elleni oltás bevezetése jelentette. A nép azonban babonásan félt az oltástól, és gyakran inkább pusztulni hagyta gyermekét, mint hogy oltani vigye. A Gubernium figyelmeztető-fenyegető rendeletét sok­ szor felolvasták a templomokban: „Azok a szülék - szólt a rendelet akik ezzel a hasznos eszközzel élni nem akarnak, olyanoknak fognak tartatni, mint akik magok okozták gyermekeik halálát." A XIX. század elején a bikaliak már gyógyszerekhez is hozzájut­ hattak, ugyanis Hunyadon 1820-ban privilegizált patika és chyrurgus" működött. Az anyakönyvek alapján 57 év (1794-1859) demográfiai adatai a következők: Év

Születés

1794-1800

98

42

56

1801-1810

171

134

34

1811-1820

159

146

13

1821-1830

160

89

71

1831-1840

199

124

72

1841-1850

203

164

39

Összesen:

990

702

288

Általában:

Halálozás

17,3%

12,3%

37

Szaporulat

5,00%

XIII. A falu helynevei A helynevek gyakorlati szükségből keletkeztek, a falusi ember a segítségükkel tájékozódott a határban. A bikali helyneveket Jankó János és Szabó T. Attila közölte, az alábbiakban csak néhány helynév jelentését ismertetem. A Mái verőfényes domboldalt jelent, az Ördöghámahídja az ördöghalmahídjából keletkezett, a Sejmikes a selymek mocsaras­ ingoványos jelentésű szóból. Összetett szó a Székeságy: a szék (mocsaras, vizenyős hely) és az áj szóból keletkezett. Az áj szó völ­ gyetjelentett, az erdélyi magyar nyelvjárásból már a XVIII. században kihalt. (Az oj, áj szó az úz-türk nyelvben is völgyet jelentett!) Feltehe­ tően besenyő eredetű a Valkán szó; a valkány, balkány vízállásos he­ lyetjelentett, belőle ered a Balkán is!" ! Török eredetű szó a Bóra, a borla török szóból keletkezett, jelenté­ se szőlöshely. (A la török szó jelentése hely!) Az 1/r változására Szabó T. Attila mint a kalotaszegi nyelvjárás egyik jellemzőjére hívta fel a figyelmet. (Vö. SaAvasara, Sárvásár!) Több helynév eredete, értelme ismeretlen; ilyen pl. a Gora, Garda, Csomba, Csulya, Hanga, Marsa, Dorgán, Botzok, Botyak, Kalos, Korbát, Kokorád, Létom, Pitzig, Zimola stb. A helynevekhez a bikali-kalotaszegi nép érdekes hiedelmekei, mondákat fűzött. Ezek a mondák - melyek szájról szájra, nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak-jelentős szellemi értéket jelentenek. A mondákat a történelmi múlt, a babonás hiedelmek, a természeti jelenségek stb. ihlették. A nép emlékezete szerint a Várat a jobbágyok épíiették, a követ kézről kézre adogatva hordták a Mártonból és a Mészkemenceoldal­ ból. A vár katonái az Őrhelyről figyelték az ellenséget. A törökök temploma (vára?) a Radovics-kertben állt, a Törökvá­ gást is ők ásták, a nép előlük a Bükkerdőbe menekült. Az 1848-as forradalom idején a Kacorárokban rejtették el az aszszonyokat és a gyermekeket; az erőszakkal való toborzás elől a férfiak a Katonacserjébe rejtőztek.

Az e l s ő fafaragó ian folyam

A hikali kórus 1 9 0 8 - 1 0 - b e n

38

39

nak, zörgetnek, égetik a pénzt. A Szüküllő hídját az ördögök hordókat gurítva döngetik. A Dorgán hegyénél Nebuj Kati rejtőzik a gödörbe, az Urakénál a boszorkányok és az ördögök az emberek fejére ágakat dobnak, a Rigócsorgónál az ördögök muzsikálnak és ijesztgetik az arra járókat, az Ördöghámahidjánál három ördög rejtőzik vasvillával, oda ásták el ruháikat.

XIV. A háziipar

A p res b i lé r i um 1996-ban

A Barta-kertben épült a Veresbarátok (templomosok!) kolostora. A szerzetesek a tatárok elöl menekülve a Barta-kútba rejtették kincse­ iket, és a harangot is leeresztették. A kincset megátkozták, ha a haran­ got valaki kiemelné, Bikáit elöntené a víz. Ebben a kertben egy fejszét találtak, melyre törökül volt írva. A Bangé kútba a törökök rejtették el kincseiket, ez a kút zenélökút, melyből a szirének csábító zenéje hallszik. A Bacsóné kútjában is kincs van elrejtve, kétévenként láng csap ki belőle. E kútból ered a szivárvány, melyet rövid ragyogás után a víz felszív. Kincses kút a Csüdömkút is, a Borbélykút. a néphit szerint feneketlen, a Bálint Annák kútját pedig 200 évvel ezelőtt egy jobbágy ásta. Az ördögöket, boszorkányokat, fehér asszonyokat a kalotaszegi nép ártó erejük miatt rosszaknak nevezi. A rosszak csak éjjel jönnek elő, még senki sem látta őket, de tiszta ember nem is láthatja, csak az általuk csapott zajt lehet néha hallani. A Bacsó-kertben sétál a fehér asszony, itt muzsikálnak az ördögök, és innen indulnak a Szüküllő gödre felé. A Kis és Nagy Szüküllő, a Szüküllő gödre az ördögök és boszorkányok tanyája, éjjel itt táncol-

40

A gyengén termő föld, az alacsony színvonalú mezőgazdaság a nép számára nehéz megélhetést biztosított. A vasút megjelenésével a fuva­ rozás, áruszállítás mint mellékkereseti forrás megszűnt, helyét a há­ ziipar vette át. A kalotaszegi varrottas háziipar megteremtője Gyarmaihy Zsigáné volt. Híres „varrói" között, akik országgal-világgal megismertették a kalotaszegi varrottast, ott voltak a bikali lányok, asszonyok. Bikali motívum az ún. seses, mely a Mode Welt című folyóirat útján bejárta az egész világot. Híres minta volt a bikali tulipán és a bikali rece-csipke is.*3 A bikali varrottasok népszerűsítői közé tartoztak a bikali Mezei nővérek, akik a tordai 1908-as házi és népipari kiállításon dicsérő oklevelet kaptak." 4 A XX. század elején a varrottasok mellett a. fafaragás is háziiparrá fejlődött. Maionyai Dezső A kalotaszegi magyar nép művészete című könyvében neves bikali faragó ezermesterekről írt, Antal István Já­ nosról, aki „oldalas ekét... készített, melynek két kormánya ... három szarva ... lapis vas is kettő benne, hosszú vas is keltő ... kerekes csüllőt (mely a fonalat maga viszi fel a vetőkaróra), kis hordót (háromféle ital megy beléje)", asztalt, széket, falitékát tervez, „egy dúdoló masinát"; Kozma Kis Györgyről, aki „hímes széket... százfajta fejfát" faragott.*5 A Kalotaszegi Lap 1907 nyarán arról tudósított, hogy „Kőrösfő és Magyarbikal házifaiparossai a kalotaszegi bútorkészítés terén szép eredményeket értek el".*6 A XX. század elején a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara több gyakorlati fafaragó tanfolyamot szervezett: az elsőt Kőrösfőn 1908. augusztus 30.-szeptember 27. között, amelyen 5 bikali faragó 41

vett részt. Kettő közülük, Kozma Kis János és Kovács Pál a kolozs­ vári szakiskolában négy hónapos továbbképzésen is részt vett."7 Bikaion 1910 tavaszán 16 ifjú részvételével tartottak tanfolyamot. A három hónapos tanfolyam jelentős anyagi sikert hozott: „készült 400 darab tárgy 1500 korona értékben ... egész évben kb. 3500 korona volt a mellékkereset". 8 8 A kolozsvári szakiskolában még két tanfolyamot szerveztek, az el­ sőn (1911. nov. 20.-1912. márc. 20. között) hét bikali, a másodikon (1914. jan. 12.-febr. 2 1 . között) négy bikalivett részt. A faluban rövidesen fafaragó szövetkezet létesült. Büszkén írja Kós Károly 1912-ben: „...az idén is dolgozik a magyarbikali bútorké­ szítő és fafaragó szövetkezet, melyben 30 legény készíti a bútorokat a faluban és 7 legény tanulja az asztalosságot a kolozsvári ipariskolá­ ban." 8 9 A magyarbikali fafaragó iskola a kőrösfőitől eltérő, ún. vésvefaragó stílust képviselte. A mélyfaragók diófaszínű alapra vésték ma­ gyaros virág- és mértani motívumaikat.'"

2. Újvárosi Imre

1741

A

Kolozsvári

kolozsvári

Református

polgár.

Kollégiumban

Bikali

tanítóként

végzett, 1741-ben

h ű s é g e s k ü t tett Mária Teréziának. K é s ő b b , 1 7 5 0 ben Farnason pap. 3. Katona György

1 7 5 0 körül

A Kv. Ref. Koll.-ban végzett.

1744-ben subscri-

báll, írta alá az iskola törvényeit. 4. Hunyadi István

1 7 5 0 körül

A Kv. Ref. Koll.-ban 1744-ben subscribált, 1 7 4 6 -

5. Parajdi András

1753-1754

Kváron 1 7 5 0 - b c n subscribált, 1 7 5 3 . szeptember 3 -

ban végzett. án lett bikali rektor. Az 1 7 5 4 - e s összeíráskor is bikali mester. 6.

Nagy Ferenc

1757

Kváron 1 7 5 4 - b e n subscribált, 1 7 5 7 - b e n végzett.

1.

Dul József

1762

Kváron 1 7 6 2 - b e n végzett.

8.

Halló János

1780

A z 1 7 8 0 - a s v i z i t á c i ó s j e g y z ö k ö n y v e k említik mint

9. Alszegi László

1791

N e v e a Zilahi Református K o l l é g i u m diákjai kö­

bikali mestert. zött 1778-ban szerepelt, k é s ő b b a Kv. R e f Kollé­ giumban folytatta tanulmányait. Az 1 7 9 1 - e s vizi­

XV. Az iskola

t á c i ó mint bikali mestert dicsérte. 10. Dul Sámuel

A századok folyamán Bikaion az iskolát fenntartó hatóságok több­ ször változtak, ennek megfelelően az iskola jellege is változott. Felekezeti iskola működött a XVI. századtól 1899-ig, ezt követték a Magyar Állami Népiskola (1899-1918 között), a Református Elemi Népiskola (1919-1940 között), közben a Magyar Tannyelvű Állami Elemi Iskola (1925-től 1940-ig), a Şcoala primară de stat (1936-tól 1940-ig, román tannyelvű iskola) és a Magyar Állami Vegyes Népis­ kola (1940-1944 között). Az iskola régi tanítói a következők voltak: 1. Hunyadi Tamás

1541

1793-1796

(1748-1810)

1776-ban

szerepelt.

Nyárszón

Gyerömonostoron

(1791),

( 1 7 9 2 ) , B i k a i o n ( 1 7 9 3 - 9 6 ) é s Sztánán ( 1 7 9 7 1810)

tanítóskodott.

orgonistát"

Bikaion

említették.

mint

„cantort

Erkölcstelen

és

életmódot

folytatott. 1 1 . Bálint N. Ferenc

1797-1798

Kváron pap.

1 7 9 1 - b e n subscribált. k é s ő b b Kispetriben

Esküvőjét

Bikaion

1797.

szeptember

5-én

tartotta „ M . M a t s k á s o n lakó n e m e s leánnyal, K o váts Rozáliával". 12. Szakáts József

1802-1803

B i k a i o n keresztelte Florcntina n e v ü leányát 1 8 0 2 .

13, Orbán Dávid

1 8 0 5 körül

Az

augusztus 6-án, 1803-ban meghalt.

E l s ő ismert tanító, róm. kat. mester f o g a l m a z z a és írja 1 5 4 1 . május 10-én azt a szerződést, melyben

A Zilahi Ref. K o l l é g i u m diáknévsórában

egyházmegyei

zálogba

kéri, h o g y f e l e s é g é v e l Kálmán Erzsébettel, ki miatt

adja Bánffy Lászlónak, M i k l ó s n a k cs M i h á l y n a k . 9 1

kántori és orgonista hivatalából kitétetett, canon szerint

copuláltatott

eklézsiát."

42

43

és

Dávid

kére­

kalotaszentkirályi j o b b á g y á t

forintért

„Orbán

1808-ban

lemmel

20

fordult:

hatóságokhoz

Á g n e s a s s z o n y , néhai V i t é z András ö z v e g y e két

most

bikali v o l t rector

kér

egy

alkalmas

14. Damosi

Simeon

1806-1842

A Kv. Ref. vizitációs

(1778-1842)

Kollégiumban

jegyzőkönyvek

gyakran

dicsérték,

jó

tanító volt. B i k a i o n temették el. 15. Tulogdi (SZ.

István

1843-1884

1824)

A Kv. Ref. K o l l é g i u m b ó l hozta az eklézsia. Taní­ tóképzőben

nem

tanult,

deákul

keveset

tudott

( 1 8 4 8 ) . A v i z i t á c i ó k állandóan dicsérték, „a legbuzgóbbak

közül

való"

A Református Elemi Népiskola tanítói:

1 8 0 4 - b e n végzett. A

-

írták

róla

1869-ben.

1868-ban „a kormánytól 3-ad o s z t á l y ú segélyt, 60

1. Kovács Ferenc

1919-1925

Lévita tanító

l.DeákUnke

1919-1921

Kántortanító

3. Barabás Berta

1923-1924

4. Kovács Ferencné Kis

1924-1925

Ilona 5. Dr. Nagy Géza

1924-1927

forintot" kapott. Az ő idejében 1 8 7 0 - b e n a tanító­ s á g szétvált a harangozóságtól, „ m e l y n e m e g y e z ­ tethető ö s s z e a n é p n e v e l é s i törvénnyel". 1884-től mint nyugdíjas tanító N a g y p e t r i b e n élt. 16.

Pál Dénes

1884-1891

T u l o g d i után n e h e z e n kapott tanítót a falu. Pál D é n e s o k l e v e l e s tanító .lakótelkéről jött, 1 8 9 1 - b e n az udvarhelyi Betfalvára távozott.

A Magyar Állami Népiskola tanítói: 1.

Bene Lajos

1899-1908

Igazgató-tanító.

Tanítói

oklevelet

1925—1927

7. Kusztos Dezső

1927-1928

8. Rákosi Zoltán

1928-1929

Ig.-tanító

9. Kolumbán István

1929-1933

Ig.-tanító

10. Szabó Sándor 1 1 . Székely Pál

1934-1941

12. Kiss Józsefné Szabó Róza

1939-1940

13. VinczeAnna

1937-1940

Kolozsváron

Székely­

1.

Böndi János

1925-1926

1.

Dézsi András

1926-1936

után géplakatos, 1 9 1 9 nyarán H u n y ad környékén

3.

Vincze András

1937-1940

tanfelügyelőségen

(1908-1910).

Az

és

első

jelentős

pap,

majd

tudományos

A Magyar Tannyelvű Állami Elemi Iskola tanítói:

világháború

széki

udvarhelyen

református

1933-1934

kaion, Bánffyhunyadon ( 1 9 1 0 - 1 9 1 8 ) . D o l g o z o t t a három

tanár,

munkássággal. 6. Jászberényi Mihály

1899-ben szerzett. Tanított N y á r s z ó n ( 1 8 9 9 ) , Bi­

(sz. 1876)

Igazgató-tanító, teológiai

Ig.-tanító

c s é p l é s i munkálatokat végzett, majd e l h a g y t a az országot.

írt

tankönyveket,

giai tanulmányokat.

módszertani-pedagó­

Lapot ( 1 9 0 6 - 0 8 ) . Gyűjtött kalotaszegi n é p m e s é ­ ket,

köszöntőket

(Kalotaszegi

népmesék.

Bp.

1941.1—III. kötet). 2. Biró Gizella

1900-1901

3. Benéné Kába

1901-1909 1908-1919

Igazgató-tanító, nyugdíjba.

Sztánáról

6. Mátéh 7. Betlendi

Margit

1909-1910

Zsuzsa

1910-1918

Anna

1918-1919

Róza

1940-1944

Ig.-tanító

1940-1944

O k l e v e l e s tanítónő, N a g y c n y e d c n 1 9 2 4 - b e n

jött,

Bikaion

ment

Mihály Klára

1941

4. Székely Pál

1941

5.

Safrankó

Gizella

1941-1944

6.

Szakonyi

Erzsébet

1942-1944

7. Kitta Hona

1941

8.

Győrji Sándor

1941

9.

Abrudányi

1945

10.

44

Gábor Szabó

végzett.

Szerepet játszott a fafaragó tanfolya­

mok szervezésében. 5. Nagy

1. Farkas 2. Kissné 3.

Katica A. Kóréh Zsigmond

A Magyar Állami Vegyes Népiskola tanítói:

Szerkesztette a K a l o t a s z e g i

Sándor

Gergely János

Ig.-tanító

1945

45

Óvónők 1. Milbekné Budai Kornélia 2. Varga Györgyné

1914-15 1940-1941

A tanító fizetését a díjlevél biztosította. A tanítói díj levelek 1754, 1794, 1813, 1843, 1884 és 1894-ből ismertek. Az 1754-es díjlevél szerint a tanító jövedelme a következő: „A mesternek pediglen min­ den háztól fél-fél véka búzát, fél veder bort, harangozásért 2 poltura, főzésért 4 poltura, halott felett való éneklésért 4 adatik. Az egész eccla 10 szekér fát ad esztendőként." A tanítói telekhez a falu határán szántóföld, kaszáló és szőlő tarto­ zott. Ehhez járult a gazdák természetbeni és munkaszolgáltatása. Ter­ mészetben fizetése: 1/2 véka búza (1754), mely 12 kupára (1794, 1843), illetve 17,5 literre (1894) változott. A 1/2 veder bor (1754) később / vederre (1794, 1843), majd 11 literre (1894). A 10 szekér fa 1794-től minden háztól 1 szekér fát jelentett. A tanítói telekhez a következő földek tartoztak: két szántóföld (egyik a Telekben, másik az Alsó völgyben, mindkettő 6 vékás), egy törökbúzaföld (Alsó völgy, 4 kupás), egy kenderföld (Telek, 1 vékás), egy burgonyaföld (2 vékás, csak 1884-től), egy kaszáló (1 szekér szé­ nát termő, egy szőlő (Máiban, 1813-tól). Az 1843-as díjlevél a követ­ kező tanítói földeket sorolja fel: szántó (I. osztályú) 2 hold 419 négyszögöl szántó (III. oszt.) 300 négyszögöl kaszáló 1 hold 160 négyszögöl. A belső telek nagysága 1848-ban 320 négyszögöl. A tanítói földek munkájának egy részét a gazdák végezték: „Vét az ecla... a cantor magvából, melyet a cantor betakarítván az ecla beviszi... a kaszálót a cantor feltakarítja, az ecla beviszi." A gyermekek tanításáért 10 kupa mustot kapott (1794, 1813, 1843), de csak azoktól, kiknek gyermeke az iskolába járt. A nótárius­ ságért 1 kupa bor (1794), illetve 1 veder must (1843) a járandósága. Egyházi szolgálatáért-temetéséri fizetése: 4 poltura (1754), 8 poltura (1794), 12 krajcár (1813), 4 garas (1843). Pénzbeli járandósága 3 garas (1794, 1843). A tanító jövedelméhez különböző adományok is járultak; 1794-ben ezek a következők: „A Mlgos udvarokból szép jövedelme van... az 46

Intzédi udvar 6 kalongya búzát, 6 veder bort, fél véka törökbúza veté­ se, egy szekér széna, kendervetés és még fa is. T. Perceptor úr ád egy kalongya őszbúzát, 1 1/2 veder bort, Mlgos Biró Anna kisasszony két kalongya búzát, két veder bort s többet is. Mlgos Biró Anna asszony két kalongya búzát, két veder bort." A tanítói díjlevél pénzbeli értéke: 186 forint 27 krajcár (1868, 1879), 153 ft. 73 kr. (1894); ez utóbbi összegért a falu nem kapott tanítót! Az állam 1896-ban 141 forint segélyt (összfizetés: 300 ft.), 1898-ban 241 forint segélyt adott (összfizetés: 400 ft.), de tanító enynyiért sem jelentkezett, az egyház ekkor a magyar állam javára le­ mondott iskolafenntartó jogáról! A tanítói fizetés 1925-ben 12 000 lej (lévitaszolgálatért 1500 lej, iskolaszolga béreként 1200 lej), 1943-ban 380 pengő (ig.-tanító), il­ letve 270pengő (tanítónő). Az Országos Tanügyi Nyugdíjintézetbe egyház és tanító 1878-tól fizette az illetéket, Bikal első nyugdíjas tanítója Tulogdi István, nyugdíja 1885-ben 100 forint volt. Az iskola tanulóinak létszáma 1 8 1 3 : 3 0 tanuló

1 8 7 0 : 51 tanuló

1 8 2 0 : 2 8 tanuló

1 8 8 0 : 4 8 tanuló

1 8 2 9 : 2 9 tanuló

1885: 72 (I-IV. osztályos)

1 8 4 0 : 1 0 ! tanuló

1 8 9 0 : 8 9 tanuló

1 8 4 8 : 4 0 tanuló

1 9 0 2 : 147 ( I - I V . o s z t á l y o s )

1 8 5 5 : 2 8 tanuló

1 9 0 4 : 168 tanuló

1 8 6 0 : 3 7 tanuló

1 9 1 7 : 175 (I VI. osztályos,

1 8 6 5 : 5 2 tanuló

Áll. magyar isko­ lában

2 tanerővél)

Református iskolábari

Román iskolában

1927

80

1934

139

52

1935

117

53

1938

64

50

42

1939

87

50

25

1941

'

_

—

209 (I—VII. o s z t á l y o s , 76 óvodás)

47

_

Áll. magyar iskoIában 1942

Református iskoIában

Román iskolában

206 ( I - V M . osztályos)

1944

192 (1—VIII. o s z t á l y o s )

1973

101 (I—VIII. o s z t á l y o s és 46 óvodás)

Az ismétlőiskolába 1868-ban 25 tanuló, 1869-ben 28 tanuló járt. Az iskolatelek leírását 1754-ből ismerjük: „Parajdi András ... oskolamester lakik által ellenben a megírt parochiális fundusnak, csak épp az utca választja el egymástól keletre. Nyugatról pediglen Máttyás András és a kocsisné, ennek is regalis mensura szerint széle 9, hossza 12." A régi szalmafedeles, lantornás ablakú iskolaházról 1818-ban azt írták, hogy „setétségben, romlásban" van. Az új mesteri ház építését 1832-ben fejezték be. A zsindelytetős, négy üvegablakos épület belterülete 9,5 négyszögöl, mely 1848-ban már szűknek bizonyult, ugyanis nem volt képes az Összes tanulókat befogadni. Az 1876-ban épült új iskola két részből állt: a tanítói lakból és az iskolaházhói. Építési költsége 483 forint volt. A tanítót lakás 2 szoba, konyha; az iskolaház 74 négyszögöl nagyságú, és kb. 80 gyermek fért el benne. A tanítói telek 448 négyszögöl, gazdasági épületekkel és jó vete­ ményeskerttel. Az állami iskola (ún. felső iskola) 1902-ben épült 2 tanteremmel és tanítói lakással, a régi iskolaépületben (az ún. alsó iskolában) a felekezeti iskola működött. Ez utóbbit 1970-72-ben lebontották, és helyébe 5 tantermet építettek. Az iskola az 1972-73-as tanévben 8 tanteremmel és 1 laboratóriummal rendelkezett. A tanító tevékenységét a felettes egyházi hatóságok a vizitáció al­ kalmával ellenőrizték. Á közvetlen ellenőrzés a helybeli pap feladata volt. Az 1828-as vizitáció szerint „a pap az oskoláról jó relátiót tészen mint felvigyázó". 48

49

Az 1868-as népiskolai törvény az iskolák irányítását, helyi ellenőrzését az iskolaszékre bízta. Bikaion 1869-ben létesült a 9 tagú iskolaszék. A tanév a mai értelemben a feudalizmusban ismeretlen, a tanítást egész évben a kora délelőtti és kora délutáni egy-két órás foglalkozás jelentette. Később, a tanév törvény szerint 8 hónap, de a mezőgazda­ sági munkák miatt általában 6-7 hónapra csökkent. Bikaion 1870-ben a vizitátorok megjegyezték, hogy csak „téli iskola" volt. A tanulókat nem osztályok, hanem tantárgyak szerint csoportosí­ tották. Az iskolák alapvető tananyaga a katekizmus, egyházi ének, ezenkívül olvasást, írást, a latin nyelv alapjait tanították. Bikaion 1823-ban „olvasni, énekelni, vallást, számokat" tanultak, 1829-ben „olvasást, s aki kívánja, Gramaticát... éneket, számvetést, ágendát". Később történelmi és természetrajzi alapismereteket is oktattak: Magyarország történetét, Erdély földrajzát (1867), természetrajzot (1869), háziállatok természetrajzát (1870). A mezőgazdasági ismere­ tek gyakorlati elsajátítására is gondot fordítottak. Hankovics György 1846-ban az eperfatermesztés és faoltás gyakorlatára iskolakertet adományozott. A vizitáció 1870-ben megjegyezte, hogy „a mesteri telken gond fordíttatik az oltásra". A Báthory nővérek 1871-ben az iskolának adományoztak a „Pad határszélben egy pásztma szőlőt aljá­ val együtt", oly feltétel mellett, hogy az „alja iskolakertté alakíttassák ... és ott az ismétlősöket gyakorlatilag az okszerű szőlőmívelésre tanít­ sák". A bikali tanító 1871-ben részt vett a kolozsmonostori Gazdasági Intézet nyári tanfolyamán. Az olvasást az egész középkor folyamán úgynevezett sillabizálással, betűztető módszerrel tanították, a korszerűbb „hangoztató módszert" Bikaion 1867-ben vezették be. w Módszertani újítást jelentett Lancaster kölcsönös tanítási módsze­ rének bevezetése. A módszer lényege abban állt, hogy a tanító tehet­ ségesebb tanítványait bevonta az oktatási munkába. A kis segédtaní­ tók, a „monitorok" az olvasótáblák előtt a betűk ismeretére tanították a rájuk bízott és csoportokra osztott apróbb gyermekeket. Bikaion 1839-ben megvették az új módszert népszerűsítő „Lancaster pél­ dányt". Hankovics György pedig 1846-ban a tanulók részére „újabb mód szerinti porondos asztalt készíttetett", amin a betűk, szótagok írását gyakorolták. 50

A tanítást tavasszal - április 24-én - az egzámenadás követte. A vizsga az elöljáróság, a szülők előtti ünnepélyes szereplés volt. A vizitátorok szerint az egzámen 1818-ban „középszerű", 1824-ben , j ó " ; 1832-ben az „előmenetel dicsértetik"; 1855-ben „az eredmény j ó " ; 1871-ben „igen értelmesen és bátran felelnek... A tanító kitűnő, különösen írásban sok kitűnő találtatott"; 1880-ban „írástudók nagy számmal vannak". Az ifjak írni tudását a következő táblázat mutatja:*4 Év

Konfirmálók s z á m a

Olvasni tud

1

4

7

6

5

16

5

-

14

-

-

9

23

1871

17

1873

26

1890

23

1895

15

1900

19

10

Gyarmathy Z s i g á n é : Kalotaszegi bokréta. B p . K ó s Károly:

Magyar Bika!.

Kalotaszeg

1907.

Ferenczi,

Ştefan:

Contribuţii

la

136.

1912/11.

' Roska M á r t o n : Erdély régészeti repertóriuma. I. problema

Őskor. Kv. limesului

de

1942. vest

149.

al

Daciei.

Acta

Musei Napocensis 1973. X. 558. s

Roska, i.m. 8 3 .

6

Ferenczi, i.m. 5 6 1 .

7

Makkai L á s z l ó : Erdély története. Bp.

1944. 32.

8

B a l á z s Éva: Kolozsmegye kialakulása.

Bp.

1939.

a

Magyar

,J

Dí.

30145

(Diplomatikai

levéltár

Zsigmondkori Oklevéltár. I. 3 1 6 9 . B p . 10 II

Országos

Levéltárban).

Vö:

1951.

K e l e m e n Lajos: Magyar-Bikal. M a g y a r N é p 1 9 2 7 . május 2 8 . Zsigmondkori

13

-

A tankönyvek zömét az ábécéskönyvek, énekeskönyvek, katekiz­ musok alkották. Bikaion 1813-ban 2 énekeskönyvet vásároltak 9 Ma­ gyar forint 60 dénár értékben, 1819-ben 1 könyvet 1 M. forint 20 dé­ nárért. A falusi iskolák oktatási eszközökkel való ellátása volt a célja az ún. Garasos Intézet mozgalomnak. Bikaion „Az ... oskolák gyarapítá­ sára öt esztendőkön keresztül ígért és beszedett egy ezüst Garasos segedelmek" jegyzőkönyve szerint a következő összeget gyűjtötték: 1835-ben és 1836-ban 17 ezüstgarast évente, 1837-ben 14-et, 1838ban és 1839-ben 8 ezüstgarast." Az oktatási segédeszközök közül fontos szerepük volt a fali olva­ sótábláknak. Bikaion az iskola 1888-ban 24 db Gönczi-féle olvasótáb­ lával, 25 természetrajzi táblával, 3 fekete írótábtával, 1 földgömbbel, 1 Európa-térképpel és 1 számológéppel rendelkezett. Bútorzata 1869ben készült: 6 iskolapad és 6 asztal, 1900-ban pedig 24 db négyüléses pad, fekete tábla, katedra és szekrény.

I 3

4

írástudatlanok s z á m a

7

24

1869

írni tud

Jegyzetek

Oklevéltár.

I.

5977.

S z a b ó T. Attila: Kalotaszeg helynevei. Kv.

13

1942. 69.

Uo.

14

Bunyitai V i n c e : A

IJ

Dl. 3 0 1 4 5 .

16

Uo.

17

Dl.

18

42654.

Csánki

váradipüspökség története. N v .

I.

Zsigmondkori Oklevéltár.

Dezső:

Magyarország

1 8 8 3 . II. 3 4 9 - 3 5 2 .

4936.

történelmi földrajza

a

Hunyadiak

korában.

V.

Bp. 1 9 1 3 . 19

Uo.

20

A z Erdélyi G u b e r n i u m l v t , i n P o l i t i c i s , F . 5 2 . C o n s c i p t i o Czirákyana, 1 8 2 0 .

OL. B p . 31

Balázs, i.m. 2 0 .

" D l . 30145. 23

Szabó

T.

Attila:

Helytörténeti

cédulagyűjtemény

a

szerző

tulajdonában.

Magyarbikal c í m s z ó alatt. 24

Uo.

25

Uo.

36

Uo.

27 38

S z a b ó T. Attila:

Kalotaszeg helynevei.

72.

Kalotaszeg helynevei.

72.

Dl. 4 6 6 9 7 .

29

S z a b ó T. Attila:

30

Csánki, i.m.

31

Zsigmondkori Oklevéltár.

33

K e l e m e n , i.m.

33

Dl. 4 6 6 9 7 .

34

Bánffy I. N e m z e t s é g i lvt. Fasc. 2. nr.

papokra

és

iskolamesterekre

II. B p .

1540-től a

1956. 686.

XIX.

16. V ö . K e l e m e n Lajos: Adatok erdélyi század első feléig.

Kelemen

Lajos

kézi­

ratai a KvÁLvt-ban. 3Í

Ref.

52

A

Kolozs-Kalotai

Egyházmegye

Anyaszentegyház számára.

Kv.

rövid 1871.

53

ismertetése.

=

Névkönyv

az

Erdélyi

Ev.

16

B e n e d e k Pál: Magyar-Bikal. N é v k ö n y v

?' A bikali református e g y h á z k ö z s é g

63

1872.

1 9 1 3 - a s leltára ( a z e g y h á z k ö z s é g i ívt-ban)

lás

1 7 5 0 - e s a d ó ö s s z e í r á s . — D a n y i D. — D á v i d Z.: Első magyarországi népszi'imlá

I'784-1787. 1857.

Bp.

1960.

Fond:

M i k ó , KvÁLvt. — Jankó János: Kalotaszeg magyar né/ic

1 0 8 db 1 6 9 7 - e s festett kazettát említ. Az 1 9 2 3 - a s renováláskor a m e n n y e z e t eredeti

ságáról.

sorrendjét megbontották, K e l e m e n Lajos már c s a k 84 kezettárói tud.

1 8 9 2 , — Jekelfalussy J.: A

38 55

Kelemen

szettörténeti

Lajos:

tanulmányok.

festett famennyezetekés 40

A

S e b e s t y é n Kálmán: Reneszánsz virágok festője. Igazság 1 9 7 2 . IX. 2, MennyezetBukarest

rokon

és

karzatfestmények a XVII.

1977.

75—77.

emlékek a XV—XIX.

—

Tombor

századból.

Bp.

századból. Ilona:

=

Művé­

Magyarországi

1968.

Magyar 64

h|>

Magyar Korona Országainak helységnévtára

Országainak

I9I0~es

népszámlálása.

Magyar

Slulisztikiil

kaja,

V i z i t á c i ó s j e g y z ö k ö n y v e k , 1 8 1 8 , 1 8 4 0 - e s évek, KKEhmLvt. - Erdély 1 8 5 0 . M i k e S á n d o r g y ű j t e m é n y e a KvÁLvt-ban. - Schncller I.:

ségnévtára.

Bp.

Hitel

1944/4-5,

1890,

42

Tombori, i.m.

66

Csánki. i.m. - K e l e m e n : Adatok... - S z a b ó T.: Cédulagyűjtemény.

43

M b . Ref. Ehk. a n y a k ö n y v e . II. 134.

67

Lukinich Imre: Erdély területi változásai a

József:

bánffyhunyadi 45 46

A

magyarbikali

ref

egyliázközség

1930.

története.

Kézirat

a

G

K a l o t a s z e g 1 9 1 3 / 3 . 12. 1754.

Egyházkerület

Kolozs-Kalotai egyházmegye

kolozsvári

Gyűjtőié

véltárában.

levéltára a z Erdélyi

1/1.

(A

továbbiakban:

M b , Ref. Ehk. a n y a k ö n y v e . 2 7 1 .

48

Magyarbikal, X V I I I / 4 9 . KKEhmLvt.

4g

Magyarbikal, X V I I I / 5 8 . KKEhmLvt.

,0 í l í2

Kővári L á s z l ó : Erdély története 1848-49-ben. P e s t 1 8 6 1 . 1 4 0 , 2 7 3 - 2 7 4 . Mb. Ref. Ehk. Lvt. VI1I/D. 6.

Inventárium,

72

1 7 1 3 - a s összeírás, F . 4 9 . 4 . cs. 4 . O L . B p .

73

1 7 5 3 - a s ö s s z e í r á s , F. 4 9 . V e g y e s ö s s z e í r á s o k 17 cs./l. OL. B p .

74

Szabó

szá­

tisztségviselők a XVI-X1X.

III.

SlátOÚ

régi mesterei.

Bp.-Szeged

=

Adattár XVII.

századi

1971.

Zsigmond:

Adatok

a

dézsma fejedelemségkori

adminisztrációjához.

Kv

1945.63, 78

Szabó

T.

Attila,-

A

kalotaszegi

nagybirtok jobbágyságának

szolgáltatása

én

adózása (1640-1690). = Nép és nyelv. Bukarest 1 9 8 0 . 4 3 4 . 79

A magyarbikali a d ó f i z e t ő k k ö n y v e ( 1 8 2 3 - 1 8 3 2 ) . M b . Ref. Ehk. Lvt. P r o t o c o l l u m P o l i t i c u m , 1 8 0 7 , KvÁLvt.

1 7 4 1 . K e m é n y J ó z s e f gyűjteménye

Fökonzlvt)

81

S z a b ó T . Attila: Cédulagyűjtemény.

n

S z a b ó T.

Attila: A

83

Kalotaszegi

varrottas

kalotaszegi helynévanyag vízrajzi szókincse. album.

8

füzet.

1891.

Szerk.:

Kv.

Péntsy

1942. József

6M

S z e n t g y ö r g y i Lajos.

F ö k o n z l v t 91/1830. A K o l o s - K a l o t a s z e g i Venerabilis Református Tractus Partialis G y ű l é s e i n folyt

D o l g o k n a k j e g y z ő k ö n y v e . K K E h m L v t 1/4. 1 4 5 . is

mesterségek és

Jakó

Papok mesterek és más egyházi tisztségviselők a XVI—XIX.

Református F o k o n z i s z t ó r i u m lvt. 5 3 / 1 7 9 8 . K v R e f G y Lvt-ban. ( A továbbiakban:

í7

népi

1 8 0 9 - e s ö s s z e í r á s , F . 4 9 . , V e g y e s ö s s z e í r á s o k 2 1 cs./12. OL. B p .

a KvÁLvt-ban.

M

Erdélyi

77

_ H o m a g i a l i s - p a p o k é s mesterek e s k ü k ö n y v e ,

55

Attila:

Uo.

szellemi mozgalmaink történetéhez. í4

T.

S z a b ó T.: Cédulagyűjtemény.

bánffyhunyadi iskola

' i I

bál. Kv, 1 9 4 7 . E T F 2 0 8 .

K o l o z s m o n o s t o r i k o n v e n t 1 6 3 9 . március 2 1 - e s kiadványa: K e l e m e n : Adatok...

H e r e p e i János: A

i

1 9 0 8 . IV. 5 0 2 .

71

zadban. Református S z e m l e 1 9 3 9 / 1 3 . 53

Teleki Mihály levelezése. Bp.

75

Attila:

(H h

* Radvánszky család lvt. P. 5 6 6 . O L . B p .

76

S z a b ó T.

IMI

Református

1754, KKEhmLvt) 47

török hódítás korában

70

Inventárium b o n o r u m o m n i u m e c c l e s i a s t i c o r u m in venerabili tractu C o l o s ct

Kalota Anno

itatlutj

KtiltKn* >y

Bp. 1 9 1 8 . 4 1 9 . 68

református e g y h á z k ö z s é g lvt-ban.

Kö/.lfl-

1 9 3 0 - a s adatok. - Magyaronxáy

Magyarbikali R e f o r m á t u s E g y h á z k ö z s é g a n y a k ö n y v e II. K v Á L v t 212/11.

Kis

M|>.

1941,

41

44

tokos IK9H

D a n y i D. - D á v i d Z., i.m.

népesedési problémái.

da Z s u z s a n n a , az úrasztaláé K o z m a Ferenc bikali lakos.

Táblázatok Erdély Nagy-Fejedelemséyt

m é n y e k 4 2 . k. 45

A z 1913-as vagyonleltár szerint a m e n n y e z e t , a z éneklőkarzat készíttetője Kor­

Korona

- Statisztikai

Inventárium, 1 7 5 4 . K K E h m L v t 1/2. 2 7 6 .

84

A r a n y o s v i d é k (Torda) 1 9 0 8 / 4 5 ^ 1 6 .

85

M a l o n y a i D e z s ő : A kalotaszegi magyar nép művészete. B p .

magyar nép művészete.

Erdély

1 9 0 7 . 3 4 . - UŐ.: A

1906/3—4.

59

M b . Ref. Ehk. a n y a k ö n y v e 2 1 2 / 1 .

86

K a l o t a s z e g i Lap 1 9 0 7 / 3 4 . (Tordai József: Iparfejlesztés)

60

A l t a l á n o s kimutatás a Kotozs-kalotai ev. ref. e g y h á z m e g y é b e k e b e l e z e t t anya és

87

Értesítő a K o l o z s v á r i Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari S z a k i s k o l a műkö­

leány e g y h á z a k papi és mesteri fizetésekről. K K E h m L v t 1/11. 1 8 6 8 .

déséről. 1 9 0 8 - 1 9 0 9 . 5 .

41

FőkonzLvt. 1 3 4 / 1 7 7 7 .

88

62

A z Erdélyi G u b e r n i u m lvt, i n P o i í t i c i s , f.50. 1 7 5 0 - e s adóösszeírás. OL. Bp.,

" ' K a l o t a s z e g 1912/5. 15. 90

C o n s c r i p t i o Czirákyana, 1 8 2 0 .

,JI

54

A K o l o z s v á r i K e r e s k e d e l m i és Iparkamara Jelentése. 1 9 1 0 . 1 1 8 . S e b e s t y é n Kálmán: A kalotaszegi fafaragás története. Korunk É v k ö n y v 1 9 7 9 . Vö. 34-es jegyzet.

55

92

A bikali tanítókra l e g t ö b b adattal az e g y k o r i K o l o z s v á r i Református K o l l é g i u m

tanulóinak n é v s o r a s z o l g á l : N o m i n a s t u d i o s o r u m c o l l e g i Claudiaci ( 1 6 6 8 - 1 8 1 7 ) é s Liber e x p e d i t i o n i s ( 1 7 1 8 - 1 8 0 8 ) . K v Á L v t 93

Sebestyén

lődéstörténet! ,J4 M

Kálmán:

Tanulmányok.

Kalotaszeg

Bukarest

népoktatása 1979.

a XV.

századtál

1848-ig.

=

Műve­

Mellékletek A Vitéz családnak és örököseinek leszármazási táblája

138.

M b . Ref. Ehk. a n y a k ö n y v e , 11/23, 2 1 2 / 2 . KvÁLvt. Az ... o s k o l á k gyarapítására öt e z t e n d ő k ö n keresztül ígért és beszedett e g y ezüst

G a r a s o s s e g e d e l m e k j e g y z ö k ö n y v e , M b . Ref. Ehk. Lvt-ban.

56

57

Részlet a Kolozsraonostori Konvent 1399. július 17-i határjáró okleveléből, amelyben kijelölik Tamásfalvi Gergely és testvérei, Tamás és Jakab bikali birtokának határát „...Először, keletről kezdve, egy dombon, lejjebb egy nagy úttól, ahonnan kelet felé Farnas falu felé látni, az Egresfeje forrás felett, ahol összetalálkoznak annak a Farnasnak földjei Ftild oláh falu és a fent nevezett Bikal földjeivel egy tölgyfa körül határhalmot emeltek, kissé nyugat felé leereszkedve a domb alatti lapályra, egy halmot ás­ tak szintén egy tölgyfa körül. Onnan előre menve a domb alatti lapá­ lyon mind nyugat felé, déli irányba elhagyva egy szántóföldet, Péter fia László irtványát és azon az oldalon haladva egy nyíllövésnyire és felmenve a domb csúcsa felé határhalmot emeltek egy tölgybokor körül. Onnan dél felé fordulva és kelet felé elhagyva egy kis szán­ tóföldet, Fodor János irtványát, és felmenve a Kwechegh [Kőhegy?] nevű dombra, ástak egy tölgybokor körül egy halmot és határjelként hagyták. Leereszkedve tovább dél felé egy keletre fekvő szántóföld végénél halmot ástak egy tölgyfa körül, és felmenve a Farkasvár domb csúcsára, csak dél felé, emeltek egy határhalmot. Onnan nyugat felé leereszkedve, annak a dombnak az oldalán határjelet tettek egy cserjés végébe, fordulván attól a helytől, ahol Bikal és Ketesd szántói találkoznak egy kaszáló felé, átmenvén a Farkaspatakán és keveset előrehaladva a kaszáló felé nyugatra, határdombot emeltek. Onnan azon az oldalon felfelé menve az Olachwewlghkuta [Oláhvölgykútja] felé a patakvölgybe, emeltek egy határhalmot felette nyugatra és fel­ menve a patakvölgybe a domb csúcsáig halmot emeltek egy tölgybo­ kor körül és felfelé haladva a Korbát irtványának nevezett dombtetőn tovább nyugatra határhalmot emeltek annak a dombnak a tetején. On­ nan felfele menve délre annak az emelkedésnek tetején ástak egy hal­ mot egy tölgyfa körül határjelnek. Elöremenve azon a dombtetőn, Balázs kovács szőlője felett határhalmot tettek, leereszkedve a szőlőn keresztül dél felé és keletről elhagyva a völgybéli lapályon néhány szántóföldet, felmentek a Wogasfely [Magassashely] nevű dombra, és keletről elhagyva egy nagy utat, tettek egy halmot mint határjelet. Onnan elöremenve azon a dombtetőn és dél felől lejőve néhány út

58

mellett, melyek keresztezik egymást, határhalmot emeltek. Felmenvén a nagyúton egy jó darabon a domboldalra és azon az úton kelet felé fordulván lejjebb az útkereszteződéstől határhalmot ástak két tölgybokor körül északra egy műveletlen föld végébe, átmenve kelet felé és elhagyva délről néhány szántóföldet, határjelet emeltek két bokor körül, egyik tölgy, a másik közönséges nevén Rakathya a Hoziwhegh' [Hosszúhegy] nevű hegyen. Onnan előremenvén kelet felé, egy hegytetőn, Hoziwhegh Berczén, halmot emeltek feljebb a Bykfarka cserjésnél egy tölgybokor körül, továbbmenve azon a dombtetőn és jelként körbeásva egy bükkfabokrot egy bükkfabokros felett, melyet közönségesen Byknek neveznek, észak felé egy nagy út mellett felmenve attól a bükkfabokrostól át egy sáncon és az úton és továbbmenve kelet felé azon a tetőn, lejjebb a dombtetőtől, melyet közönségesen Koloshawasának hívnak, ástak egy halmot egy tölgybokor körül és határjelként hagyták. Ahonnan lemenvén a tetőről és a tető alatt mind keletre menve, határdombot emeltek Bor Miklós földjének közepén egy kút mellett, néhány cseresznyefától lejjebb ennek a földnek a végében, továbbmenve az említett dombtető alatt egy bükkfabokor végében lejjebb egy kis cserfacserjéstől, ahogy kö­ zönségesen nevezik a domboldalon körbeástak két tölgyfabokrot és határjelként hagyták. Onnan kissé dél felé fordultak és az után Bogár János földjének végénél keletre fordulván, északra elhagyva egy bok­ rot, aminek a közönséges elnevezése Berek, határhalmot emeltek. Leereszkedve onnan a Zylkut [Szilfakút] nevű forrás tetejébe, jelet emeltek oda, ami elválasztja Bikal birtok földjét Zsobok birtok földjé­ től, és ott véget érnek a határjelek..."

1713-as összeírás „Ez a falu is Hunyad várossához nem messze vagyon, körös-körül vizes seppedékes, vízmosásos, északos seppedékes, mely helyen fek­ szik sárga és fehér agyagos. Határa vizes terméketlen, hat és nyolc ökörrel szánthatni, kétszer szántja, ganajozást hegyeken és oldala­ kon... őszvetéssel élnek... Malmok nincs, malomba közel járnak, tűzifájok vagyon, makktermő erdejek ... szőlő hegye vagyon, termést adnak középszerént. Azelőtt sóval kerekedtek most pedig semmi ke­ reskedések nincs, határukat is most az jég elverte, adóssak fi. 100."

59

Conscriptio Czirákyana (Magyarbikal, 1820. április 21-én, részlet) 1.2. kérdés..., 3. Helyiségünkben a lakosok adózásaik és tartozásaik minden föl­ desúrra nézve egyforma, mely áll külön-külön két tyúkból, 20 tojásból és 3 márjás Szent Mihály adójából, ezenkívül tartozunk fonni 3 fontat és 10 sing vásznat szőni, emellett a bíróságot azon földesurunk, aki részéről van a bíró, tartozik minden lakos helységünkbe egy-egy gya­ log napszámot adni... 4. Helyiségünk határa részint termékeny és jó minőségű, részint gyengébb, mindazonáltal a jó müvelés és trágyázás nagyon szükséges, és h a j ó müvelés és munka megadatik, földeink nem rossz termők. Határaink három forduló alá valók, és az alatt is vannak. Tiszta elegy búzát, rozsot, törökbúzát, zabot, alakort, egyszóval mindenféle gabonát megterem. A fordulók rendje az, hogy azon három fordulók közül az egyikbe őszgabonákat, azaz tiszta elegyes búzát és rozsot szoktunk vetni. A másikba tavaszgabonákat, azaz tavaszbúzát, tö­ rökbúzát, alakort, zabot, tönkölyt, lencsét, borsót és lent szoktunk vetni. A harmadik forduló mindenkor nyomásba szokott maradni, ahol marháink is legeltetnek. Ezen három forduló közül az egyiket Tövi­ sesnek, mely egészen jó, másodikat Derekaljnak, mely csak középsze­ rű, a harmadikat hívják Hegyesnek, melyiknek egy része alkalmas, a más két része pedig trágyázás nélkül hasznavehetetlen, sárga agyagos és vizenyős földje miatt. A fordulóknak nagysága igen egyforma, egyegy véka őszvetés után lehet in circiter mindenkor 4 vékát középszerű termésben is reményleni, úgy a tavaszbúza vetésbe is. A zab, alakor, tönköly megeresztik az 5 vékát. Egy véka törökbúza pedig szemül megszáradva 16 vékát megad. A szántóföldek egyáltaljában oldalasak és hegyesek. Négy marha nélkül földünk nem is trágyázhatjuk, nem is szánthatjuk, a teres he­ lyeken trágya nélkül is teremnek gabonáink, a hegyeken pedig nem trágyázás nélkül. Kaszálóinkban a víz kiöntései kárt nem okoznak, jó szénát teremnek marháink hizlalására. Hanem csak egyszer kaszáitat­ nak, mivel egyáltaljában oldalos helyeken feküsznek. Kaszálóink és az kaszálás későn esik az egy bekerített mezőn lévő téresebb helyein-

61

ket, mindhogy teresebbek, 2-szer kaszáljuk és csak onnan gyűl kevés sarjunk. A nagy örökséggel bíró gazdák öt-hat marhájokat elegyes koszttal kiteleltethetik, de az azon fejül valók számára kénytelenek másoktól pénzzel és nagyobbára igavonó marhája által kosztról gon­ doskodni. Vásáros helyeink vadnak, Váralmás egy óra, Sombor 3 óra, Zilaj és Kolozsvár 1 napi járóföld tőlünk, ezekbe a városokba mindenféle gabonáinkat, gyümölcseinket és marháinkat könnyen distreálhatjuk és jó alkalmas utakon is járhatunk ezen helyiségekben. Legelő helyeink középszerű bőségben vannak, nyomáson kívül az úgynevezett Csere helyen, ahol az ökör tilalmast is tartjuk, azonban minthogy a földesuraságnak határunkon tiltott erdeje nincsen, minden erdőben szabad a marhalegelés. A nagy marhákon kívül még tartanak lakosaink juhot, sertést. Erdölésünk csupán tüzrevaló vagyon, épületre való nincs annál­ fogva, hogy helyiségünk határán tilalom alatt semmi erdő nem lévén, a közönséges és rendetlen élés által nagyobbára az erdők elpusztultak, úgy hogy ma ami erdő is van határunkon, csak ciher és csere. Ami ilyen erdők vannak pedig, azok mind az uraké, helyiségünknek semmi erdeje nincs, csak az azokban való illetés engedetvén meg eddig sza­ badon. Különös tiltott erdeje nincs senkinek is. Itató helyeink határunkon, falunkban igen bő, jó és közel vannak. Gyümölcsöseink mind a telkeinket, mind a szőlőinkben bőven vannak, melyekből hasznot veszünk és pénzt kereshetünk. Veteményes- és káposztáskertjeink is jók vannak belső telkeinken. Pénzszerzési módja nálunk az sóhordás, melyből pénzt kapunk akármely időben annyival inkább hasznoson, hogy a só depositorium csak a szomszédos B.Hunyadon lévén, igen közel van hozzánk, az útnak jósága is idejárulván. Azonkívül járnak lakosaink szekerességre vagy fával való kereskedésre is deszkával, zsendellyel, léccel, és min­ denből hasznosan szerezhetnek pénzt. A deckát, lécet és zsendelyt pedig kapják a Szamoson, Retyicelbe, N.Sebesen, Székelyjón, amely helyeken sok fűrészmalmok vágynak, de számát nem tudjuk. Messze­ ségek pedig igen egyforma, mely is egy-egy napi járóföld. Fabrikák nincsenek, hanem vannak B.Hunyadon, N.Almáson, M.GY.Monostoron, Egeresen, N.Somboron nyitott boltok és vagyon ezekben a helyiségekben asztalos, csizmadia, szabó, kovács, fazekas kitanult mesteremberek, de azok számok nem tudjuk. Mészégetés

nincsen helyiségünkben sznkásba a fa szűk volta miatt, de kő, melyből lehetne, igenis elég van. Jövedelme helyiségünknek a korcsmálásbeli szabadságaink Szent Mihály naptól fogva új esztendő napjáig. Ezenkívül vagyon helyisé­ günknek két darabocska kaszálója, melyet használunk a falu különös szükségeire, mint a környülállások eléadják magokat. Ti. ebből tar­ tunk bikát, ebből adunk szénabeli naturát, mikor kívántatik. Ezen he­ lyen az igaz hogy a földesuraság komuna terenumnak és annál fogva magáéinak pretendálja, de mig eddig szabadoson bírtuk és bírjuk ma is. Kenderáztató tó határunkon bő és hasznosok vannak. Helybe csak egy malom határunkon a T. Gyarmati Sándor úré, hanem vannak szá­ mosabban a körülöttünk lévő helyiségekben, melyek közel is esnek hozzánk. Terhei helyiségünknek: az erdőnek azon fogyatkozása, hogy épü­ letre való fánk nincsen benne, csupán kertelni való karó és vessző. A királyi dézsma adása, melyet fizetünk a bárányból sajtért és gyapjúért ily renddel: Tíz bárányon alol mindenkiért 1,1 krajcár. A lO.diket fizetjük ki piaci áron és így feljebb minden 10-ig és 10-ig így ingyen megyén. Sajtért és gyapjúért alku szerint fizetünk. 5. Határainkon lévő földeinket, pedig összevetve az egésznek egyharmada j ó , egyharmada középszerű jóságú, egyharmada pedig gyenge, de ez is jól munkálva és trágyázva megtermi a gabonát. Azonban földeink sohasem változnak, hanem azokat változás nélkül bírjuk, kaszálóink pedig sarjút nem teremnek, mert a kaszálás későn végződvén, a sarjú meg nem nőhet, hanem akinek közülük kertje van olyan, hogy kaszálna benne jókor, az így egy kis sarjút lehet csinálni, mely a belső telkekhez tartozik. 6. Eddigelé külön-külön mindannyian ezen helyiségbeliek teltük és teszünk hetenként háromnapi szolgálatot, kinek marhája van, marhá­ val, kinek nincs, tenyerével gyalog, minden marhás szolgálatot, úgy a szántást is, négy marhával tartozik tenni. Akinek pedig nincs 4 fogó marhája, mással összevetve cimborába, négyesbe tartozik fogni. Kü­ lönben is helyiségünk határán csak két marhával szántani nem lehet, a menetel és jövetel pedig mindenkoron feltudatott földesuraink által. 7. Dézsmát minden lakos helyiségünkbe tartozott és tartozik ma is mindenféle gabonából, ami a határunkon teremni szokott, adni ... szo­ kásban nem lévén, hasonlóképpen a hüvelyes veteményekből úm.

62

63

borsóból, lencséből, fuszulykából és babból adtak azonban némelyek közülük tizedet a gyümölcsből és kerti veteményesből is. De ezt is, mint ma, nem minden birtokos kívánja. De nem is tudjuk, hogy adna ma valaki effélékből dézsma tizedet, tartozunk adni még a bárányból és méhből is, mely örökké in natura, nem pedig pénzül tartozunk prestálni, úgy tudjuk, hogy ezen tized fizetés minden más uradalmak­ ban és más helyiségekben existál. Ezen prestációkon kívül pedig más semmi ajándék, vagy külön adomány adására se földesuraink, se tisz­ teink által nem szorítottunk soha. 8. Puszta telkek helyiségünkben egy sincs. 9. Erdőből való kereskedés helyiségünkben nincs, mert ahhoz való erdő sincs, de a földesurainknak más határokon lévő erdejében is sza­ bados élhetésünk nincsen. A telkeknek eladása vagy vétele nem lévén szabad, szokásban nincs. Felesketett bírák és parasztok nevei: Kisbíró Antal István, közlako­ sok: ld. Kozma György, Kis János, ifj. Kozma György, Kozma János, Barta István, Koltsár János. Nemes Kolos vármegyében a magyarbikali helyiség úrszolgálatja és minden prestáció egybevetése: szolgálat akár gyalog, akár marhával 9204 nap. Készpénz: 50 forint 9 krajcár. Tyúk: 118, tojás: 1180. Fo­ nás: 117, szövés: 590 az Uraság kenderéből.

64

65

Tartalom I. A falu fekvése II. N é h á n y mondat ő s t ö r t é n e l e m III. A középkori falu kialakulása IV. V. VI. VII. VIII. IX.

3 3 4 6

A falu birtokosai A Faikasvár és a nemesi udvarházak Az egyház és temploma

••• 10 '2

A falu l a k o s s á g a A történelem v i s z o n t a g s á g a i

•

•

22 26

A falu gazdasági é l e t e

27

A z adóterhek A falusbíró i n t é z m é n y e Demográfiai v á l t o z á s o k

33 35 36

XIII.

A falu h e l y n e v e i

38

XIV.

A háziipar

X. XI. XII.

XV.

41

Az iskola

-

Jegyzetek Mellékletek

42 ?3 37

68