Bakucz Kornél 10/a.
Dr. Perger Gyula Toronyi plébánosnál jártam interjút készíteni. Nagyon barátságosan és kedvesen fogadott a helyi plébánián. A plébánia nagyon szép és gondozott. Amit elsőre észrevettem az a rengeteg gyönyörű virág a lakásban és a több ezer kötet könyv. Kicsit meg is lepődtem a sok könyv láttán. A csodálkozásom után hozzáláttunk a munkának. Gyula atya nagyon szívesen és örömmel segített. Első kérdésem az lenne, hogy hol kezdte a tanulmányait és a későbbiekben hol folytatta a tanulmányait? Általános iskolai tanulmányaim után, amelyet Gencsapátiban végeztem, a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba jelentkeztem. Érettségi után előttem állt a pályaválasztás nehéz döntése. Először a szombathelyi Tanárképző Főiskola történelem-magyar szakára jelentkeztem és nyertem felvételt. Azonban a tanulmányi év megkezdése után az Úristen hívó szava erősebbnek bizonyult, így jelentkeztem a Szombathelyi Egyházmegye kispapjai közé és tanulmányaimat a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karán folytattam, ahol 2000 májusában egyetemi diplomát, 2001-ben licenciát 2007-ben pedig doktori fokozatot szereztem. Doktori disszertációmban Mindszenty József szombathelyi egyházmegyében végzett tevékenységét dolgoztam fel. Mi indította el a papi pályára és mikor szentelték fel pappá? Gyerekkoromban, ha kérdezték „mi leszel, ha nagy leszel, ”akkor mindig azt mondtam, kertész, pap vagy traktoros. Ebből a papság és a kertészkedés összejött, aki körbenéz a plébánián, az láthatja:) Viszont nem tudok olyanról beszámolni, hogy lett volna bármi különleges jelenésem, s ennek következtében választottam a papságot. Vallásos családban nevelkedtem, a rokonságban két apáca is volt, itt nőttem fel Gyöngyösfaluban, ahol kisgyermekként sokat ministráltam. Aztán Győrbe, a bencésekhez kerültem gimnáziumba, ahová azért jelentkeztem, mert már akkor pap akartam lenni. A bencéseknél aztán nagyon tetszett az az életforma, hogy tanár és pap is lehetnék egyben, szerzetesként. Később láttam, Istentől olyan karizmát kaptam, hogy közel tudok kerülni az emberekhez, meg tudom őket szólítani. Bencés szerzetesként viszont csak egy szűk korosztállyal (14-18 éves korosztály) foglalkozhattam volna. Amikor aztán negyedikben választani kellett, hogy hova tovább, akkor bementem az osztályfőnökömhöz, aki a lelki vezetőm is volt, és aki tudott arról, hogy pap szeretnék lenni. Bevallottam neki őszintén, hogy minden korábbi tervemmel ellentétben nem leszek se bencés se világi pap, elmegyek Szombathelyre a Tanárképzőre. Ő azt mondta nekem,- jól van Gyuszi, te tudod, mit csinálsz. Te vagy az az ember, aki jó előre minden lépést kiszámít a sakktáblán, nagyon tudatosan éli az életét, csak az Úristent hagyja ki a játszmából, de a végén úgyis Ő lép majd egyet, és a sakktáblán összeborulnak a bábuk. Próféta volt ő is, mert valóban így történt.2001. június 14-én szenteltek pappá a szombathelyi Székesegyházban, 4 társammal együtt. 2001. augusztus 1-től a Székesegyházban teljesítettem szolgálatot egészen 2003. november 1-ig. Nagyon sok örömöm volt a lelkipásztori szolgálatban, legfőképpen a ministránsokkal sikerült egy jó közösséget létrehozni, akikkel voltam táborban, kerékpártúrán, gesztenye, szalonnasütésen, együtt számháborúztunk, s kerestük a liturgia szépségét, ezáltal próbáltunk közelebb kerülni az Istenhez. Mit szólt ehhez a család? Édesanyám nem ellenezte, de nem is vette jó szívvel, hogy a papi pályát választottam. Talán egy anyai szív mindig megérzi, mi vár vagy várhat a fiára. Ő ennek a döntésemnek nem örült.
A testvéreim is próbáltak lebeszélni róla, édesapám azonban nem. Ő kezdettől elfogadta a döntésem. Hol kezdte el a plébánosi pályafutását? 2006. január 6-án vettem át a Szentkirályi Plébánia vezetését a hozzátartozó Táplánszentkereszttel együtt. Az Istenanyának szolgálatom kezdetén felajánlott egyházközség elfogadott, közös munka eredményeképp sok mindent elérhettünk, megvalósíthattunk. Teljes plébánia felújítás történt kívül belül az udvar parkosításával, valamint neogót templomának teljes külső felújítása, tetőcserével és harangtornyába egy harangjáték került. Emellett a Táplánszentkereszti templom teljes tető és cserépcseréje megtörtént. Bevallom Gyula atyához már úgy mentem, hogy kicsit utána néztem. Így könnyebb volt az interjúkészítés. Foglalkozott gyerekekkel mielőtt plébános lett? Igen! Tanítottam a Bolyai, Frim Jakab, és a váci iskolákban.2003- ban kerültem az Egyházmegyei Kollégiumba, ahol 270 diák mindennapjáért voltam felelős. Az Egyházmegyei Kollégium mellett szerda és csütörtöki napon a Markusowsky kórház betegeit látogattam, tanítottam a Püspöki Általános Iskolában, kisegítettem a Kámoni plébánián és részt vettem, a Szentszéki Bíróság munkájában. A sok megbízatás csak azt jelzi, hogy egyre kevesebben vagyunk lelkipásztorok, és egy emberre ilyen sok feladat hárul. Halottam róla, hogy volt többször is Rómába! 2008 szeptemberétől Rómába kerültem, ahol a 3 éves kint tartózkodásom alatt egy újabb egyetemi diplomát szereztem történelemből és művészettörténetből, valamint egyháztörténelemből egy tudományos fokozatot. Nem könnyű 3 évet tudok magam mögött a 46 vizsgával, 2 diplomamunkával és 2 nyelvvizsgával. Sokat tudok mesélni a pápával való találkozásomról. II. János Pál pápával 2001. április 30-án a vatikáni magánkápolnájában találkozhattam, ahol a szentmisén mellette álltam s ministrálhattam Neki. Reggel izgatottan mentünk fel másik négy társammal együtt az Apostoli Palotába, ahol a kápolnájába belépve, a Szentatya már az imazsámolyán térdelt mélyen imádságba merülve. Mivel oldalt foglalhattam helyet, közelről láthattam az imádságban angyalian átszellemült arcát. A szentmise előtt vagy fél órán keresztül térdelt, imádkozott, elmélkedett az akkor már 81. évében járó Krisztus földi helytartója. A szentmisét latin nyelven mondta, az olvasmányok olasz nyelven hangoztak el. Megindító volt látni azt a mély összeszedettséget, amellyel a pápa a szentmiséjét bemutatta. A szentmisét követően ismét az imazsámolyon adott hálát a szentmisében kapott kegyelmekért, miközben a szentmisén résztvevőket,- mintegy húszan lehettünk,- átvezették a Szentatya könyvtárszobájába, ahol kisvártatva, már a botjára támaszkodva belépett Szent Péter 264. utóda. Helyet foglalt a számára előkészített pápai széken, majd egyesével járultunk elé. Letérdeltünk, s a pápának kijáró gyűrűcsók után néhány szót válthattunk vele. Mikor Dr. Török József professzor úr legújabb könyvét átadtam Neki, a Magyar Egyház Évezrede címűt, a pápa rögtön felismerte a borítón lévő Esztergomi Bazilikát, s miután áldását kéretem szüleimre, testvéreimre, kispaptársaimra és magyar hazámra, mélyen a szemembe nézett, s akkor még papszentelés előtt állónak a következőket mondta német nyelven: „Hűség, bátorság kitartás!” Prófétai alkat volt, mert mindhárom erényre szükségem lett papságom eddig eltelt időszakában. A találkozó végén a tőle megszokott, nyugaton már kevésbé használt köszöntéssel vett tőlünk búcsút: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”XVI. Benedek pápával is több szertartáson találkozhattam római tanulmányaim idején, akár egy- egy évnyitó alkalmával, vagy a nagyhéti szertartások alatt, vagy II. János Pál pápáról készült film bemutatóján vagy éppen a boldoggá avatási szertartáson 2011. május 1-jén. Ám e találkozók
közül kiemelkedik 2010. november 3-i audiencia, ahol a volt plébániám területéről érkező Táplánszentkereszti fúvósok nagy sikert aratva játszottak a VI. Pál teremben a pápa és több mint 6000 zarándok jelenlétében. A személyes, négyszemközti találkozóra egy másik audiencia keretében került sor 2011. január 12-én a karácsonyi szünet után, ahol az audiencia végén járulhattam a Szentatya elé, áldását kérve Édesanyámra és testvéreimre. Római tanulmányaim végén egy szerdai pápai kihallgatás keretében vehettem búcsút XVI. Benedek pápától. Ferenc pápával az idén nyáron augusztusban találkozhattam, részt vettem mindhárom szerdai audiencián, azonban augusztus 20-án Szent István királyunk ünnepén több mint 7000 ember jelenlétében megtartott audiencia kezdetén néhány mondatot sikerült személyesen is váltanunk. A pápának adott gyűrűcsók után kértem az áldását papi életemre, majd megkérdezte melyik országból érkeztem. Miután elmondtam, hogy Magyarországról, egy kis keresztet rajzolt a homlokomra. Már épp továbbindult volna, amikor visszalépett hozzám és azt mondta: „és ne felejtsd el, imádkozni a rózsafüzért!” Szavakkal kifejezhetetlen, és a szokásosnál is nagyobb lelkesedés fogadta Ferenc pápát augusztus 20-án, szerdán délelőtt a VI. Pál teremben megtartott általános kihallgatáson. A világ minden részéről érkezett hívőseregben nagy számmal voltak jelen dél-amerikaiak, afrikaiak, ázsiaiak. Honfitársai is lelkesen lobogtatták az argentin zászlókat. Bár már megszokták a hasonló jeleneteket, ezen a szerdán különösen nehéz dolguk volt a pápát közvetlen közelről követő, civil ruhás svájci gárdistáknak és a vatikáni csendőröknek, akik egymás után fejtették le a Szentatyáról a rá tapadó karokat. Ferenc pápát azonban egyáltalán nem zavarta ez a közvetlenség, hanem hihetetlen energiával, mély gyásza ellenére, hiszen előtte napokban halt meg néhány családtagja egy közúti balesetben, mégis, mosolyogva válaszolt mindenkinek, sugárzott belőle az az evangéliumi öröm, amelyről olyan gyakran szól szentbeszédeiben Isten népéhez. Amikor végre elfoglalhatta helyét a kihallgatási terem pódiumán, elkezdte beszédét, amelyben a hétfőn véget ért koreai apostoli látogatását idézte fel. Hálát adott Istennek koreai útja nagy ajándékáért. Egy fiatal és dinamikus egyházat látogathatott meg, amely vértanúk tanúságtételén alapul, és amelyet missziós lelkület hat át. Egy olyan országot keresett fel, amelyben ősi ázsiai kultúrák találkoznak az evangélium örökös újdonságával. Mind a kettő találkozik egymással. Ennek az apostoli útnak a jelentősége három szóban foglalható össze: emlékezet, remény és tanúságtétel. A Koreai Köztársaság olyan ország, amelyet jelentős és gyors gazdasági fejlődés jellemez. Lakói szorgalmasak, fegyelmezettek, rendezettek és sokat dolgoznak. Meg kell őrizniük az elődeiktől örökölt erőt. Ebben a helyzetben az egyház az emlékezet és a remény őrzője: olyan spirituális család, amelyben a felnőttek átadják a fiataloknak az idősektől kapott hit fáklyáját. Mikor került a toronyi Plébániára? 2011 júniusában jöttem haza Rómából, azóta nem sokat pihentem, Dr. Veres András megyéspüspök szinte azonnal kinevezett Torony- Bucsu – Dozmat - Sé plébánosának. Sokszor érzem magam menedzsernek, a papi feladatok mellett. Adóssággal megkapni egy felújításra szoruló plébániát, pluszban előteremteni két műemlék, és egy 1800-as években épült templom felújításához a pénzt, hát nem kis feladat. Láttam a templom fejlődését és olvastam is róla. Hogy sikerült ezeket a felújításokat véghezvinni? Tudtuk, hogy ez a munka kizárólag saját erőnkből nem valósulhat meg, ezért bízva a megértő segítőkészségben, több helyről próbáltunk célunk megvalósítása érdekében segítséget kérni. A hívek nagylelkű adományai mellett a Püspöki Hivatal segítségére számíthattunk. Ezúton is hálásan köszönöm Püspök úr önzetlen anyagi segítségét. Az egyéni adományozók közül név szerint, nem szeretnék külön kiemelni senkit, hanem együttesen mindenki segítségét, amelyet a felújítás során és a mai ünnepen nyújtottak, akár kétkezi munkával, akár pénzbeli
adománnyal, akár egy bátorító jó szóval, akár csendes háttérimádsággal adták, ezúton is hálásan köszönöm. Emberé a munka, Istené az áldás, és amit emberi erőnkből megtehettünk, azért Istennek legyen hála, neki legyen köszönet, és neki legyen dicsőség. Az Ő áldása kísérje továbbra is közösségünket, hogy a belsőleg felújított és környezetében is megújult templom az egyházközség folyamatos megújulását valamint a plébánia falvainak összetartozását is szolgálja, segítse és erősítse. Ebben legyen közbenjárónk mindannyiunk égi édesanyja, Mária. Addig él a nemzet, amíg épül a templom! Elsősorban a lelkek temploma, de az Isten dicsőségére emelt kőtemplom is! Egy pap mivel tölti a szabadidejét? Heti kétszer edzésre járok, ez nem azt a célt szolgálja, hogy kigyúrt legyek, hanem hogy a tempót, amit diktálok magamnak, bírjam. Nagyon szeretek színházba járni, nemrég láttam a Tótékat, de Sárváron Richard Clayderman koncertjére is elmentem, ott voltam az Iseumban is az Aida előadáson, novemberben pedig Andrea Bocellit is meghallgatom Budapesten. Próbálom Szombathelyen a kultúra adta lehetőséget rendszeresen kihasználni. Évente vezetek turista és zarándokcsoportokat is. Jártunk Erdélyben, Lengyelországban, a Szentföldön. A múlt évben Rómába vittem egy csoportot. Az idei évben megszerveztem a Lourdes-i és Fatimai zarándokutat. Zárszó Nagy büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen művelt és barátságos emberrel tudtam beszélgetni egy estén. Nagyon elfoglalt életet él erre az interjúm során jöttem rá, amikor is rengetegszer keresték telefonon és személyesen is. Torony, Sé, Dozmat és Bucsu lakossága büszke lehet arra, hogy ilyen plébános irányítja a falujukat. Öröm nézni, hogy a helyi templomok milyen nagy ütembe fejlődnek. Az elmúlt évben a Séi templom felújítása zajlott, ami nagyon szép lett, erről bérmáláskor szembesülhettem. Múlt héten szentelte fel Dr. Veres András püspök úr a Dozmati templomot. Jelenleg a Toronyi templombelső festésén végzik az utolsó munkálatokat minden bizonnyal gyönyörű lesz. Gyula atyának sokat lehet köszönni, hogy a plébánia ilyen szép dolgokat vitt véghez. Az atyának én is sokat köszönhetek, hiszen a bérmálási felkészülésemet is segítette. Nagyon sok munka van a háta mögött. Nehéz vele találkozni, hiszen mindig dolga van. Elmondása szerint is túlvállalja magát, de az emberekért mindent megtesz. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen embert látok az oltár mögött minden vasárnap. Élveztem a plébános úrral való munkát. Sok mindent megtudtam róla és a papi hivatásról, amire eddig nem is gondoltam. Persze rengeteg munkával jár egy ilyen plébánia vezetése, de rengeteg segítséget kap az atya. Nagyon örülök, hogy egy ilyen plébános lehet a miénk, mint Gyula atya. Büszkék vagyunk rá! Torony, 2014. december 11.
