Dr. Koszterszitz József: Spiritizmus a diákszobában
Tréfás színjáték egy felvonásban A kalocsai érseki hatóság 3563/927. sz. engedélyével.
SZEMÉLYEK: Bandi – diák Tibi – diák Fercsi – diák Gabi – diák Janó, a kis tót inas Egy táncoló asztal Színtér: Diákszoba. Középen földig érő takaróval leterített asztal. I. Jelenet. Bandi, Tibi, Fercsi, Gabi.
Bandi: (Egymásra vetett lábakkal az asztalon ül és kissé előrehajolva magyaráz Tibi, Fercsi és Gabinak, akik körülötte ülve figyelik.) Kérlek, fiúk, ez az egész okkult tudomány sokkal érdekesebb és fontosabb, mint egy laikus ember gondolná. A nagybácsim, aki Indiából jött, mert mint sorhajóhadnagy Indiába került és kitanulta a hinduk tudományát, meséli, hogy egy spiritiszta seanceon alighogy megcsinálták a kezükből a bűvös láncot, az asztal rögtön megmozdult és csodálatos táncot lejtett előttük. Gabi: (Naiv bámulattal.) Jé, táncolt az asztal? Fercsi: Mind a négy lábával egyszerre táncolt?
Tibi: (Legyint kezével igen komolyan) Az semmi! Nekünk volt egy nagy ebédlőasztalunk, az ha jókedve kerekedett, átnyalábolta a kredencet és körülbosztonoztak a szobában. Bandi: (Sértődötten.) Kérlek, ha te mindenből bolondot csinálsz, akkor nem is ma-gyarázok tovább. Elvégre… Tibi: No ne tüzelj, Bandikám, hiszen én nem tehetek róla, az asztal az oka mindennek. Hát mit is mesélt még az indiai nagybácsi?… Bandi: Aztán mesélte, hogy máskor meg csodálatos szellemek jelentek meg, rég elhalt nagy emberek lelkei és elmondották neki a múltat meg a jövőt. Tibi: Ahá, ez már érdekesebb. Én eddig csak egyszer láttam szellemet, igaz, hogy az nem jövendölt semmit… Gabi: (Közbevág.) Szellemet láttál? Jé, hogy lehetett az? Tibi: Tudod, egyszer éjszaka felébredtem és sokáig nem tudtam elaludni. Az óra elverte a felet, háromnegyedet, aztán egyszerre mély kongással éjfélt ütött. Gabi: (Borzong) Juj… És mi lett ? Tibi: Alighogy elverte az éjfélt, a falból kilendült egy ködszerű, fehér szellemalak és egyenesen az ágyam felé lebegett… Bandi: Jaj! engem kilelt volna a hideg! Fercsi: (Feszült érdeklődéssel.) És mit csinált a szellem? Tibi: Semmit. Mert mikor hozzám ért, azt mondtam neki: Kérem szépen, ez nem gilt, mert a mi óránk negyed órát siet. Még nincs éjfél. Erre azt mondta: „Pardon” és eltűnt, én pedig elaludtam. Bandi: (Dühösen.) Eh, te mindig ilyen bolondokat beszélsz, azt hiszed minket oly könnyű lóvá tenni? Gabi: Jé, hát nem is volt igaz? Fercsi: Tudtam, hogy valami nagy lódítás sül ki belőle. Tibi: Én lódítok? A Bandi lódít, amikor azt akarja nekem bemaszlagolni, hogy egypár csámpás spiritiszta kedvéért a halottak visszajönnek és jövendőt mondanak, mint valami cigányasszony. Bandi: Kérlek ez igen is igaz. A nagybácsimnak, aki Indiából jött, mert mint sorhajóhad-nagy Indiába került és kitanulta a hinduk tudományát, egyszer egy seanceon a Szokrates szelleme azt mondta, hogy szörnyű nagy kellemetlenség fogja érni és két nap múlva akkora bibircsók nőtt az orrán, mint egy dió; úgy kellett leoperálni. Tibi: Hm. Ez komoly dolog. Csak azt nem tudom, hogy Szokrates honnan tudhatta a bibircsókot előre. Fercsi: Kérlek a halottak a jövőbe látnak. Tibi: Kérlek a halottak sehova se látnak. Ne legyetek olyan hiszékenyek, mint a kis ba-bák. Ha énhozzám eljönne Szokrates és bibircsókot jósolna az orromra, tudjátok mit csinálnék? Fercsi: Gabi: Mit?
Tibi: Hirtelen azt mondanám neki: Gyün a Xantippe! Erre tudom megrettene és ész nélkül rohanna vissza az ő évszázadába. Gabi: Ki az a Xantippe? Tibi: Szokrates felesége volt, egy rettenetes hárpia, aki mindig gyötörte és kínozta az urát. Egyszer is, míg délután sziesztázott, nyakon öntötte egy kancsó vízzel. Gabi: Kardos asszony lehetett. Fercsi: De te, hátha mégsem ijedne meg a Szokrates és nem szaladna el? Tibi: Barátom, akkor az nem is az igazi Szokrates! Akkor csalás az egész spiritizmus. Bandi: Kikérem magamnak! A spiritizmus nem csalás, hanem egy gyönyörű tudomány és én tulajdonképpen azért is hívtalak ma meg benneteket, hogy alakítsunk egy tudományos társaságot és csináljunk spiritiszta kísérleteket. De úgy látom, veletek nem lehet semmit sem kezdeni, mert csak rossz vicceket csináltok és nincs bennetek semmi tudományos érdeklődés. Gabi: Én nem csinálok rossz vicceket! Csak a Tibi. Fercsi: Én nem is tudok viccet mondani. Tibi: Én meg fülig telve vagyok tudományos érdeklődéssel. Alig várom már azt a kísértetet. Kíváncsi vagyok, nekem mit fog jósolni az orromra. Bandi: De a spiritiszta kísérleteknél az a fontos, hogy minden résztvevő feltétlenül higgyen a spiritizmusban és mindabban, amit a szellemektől hall. Fercsi: Én hiszek. Gabi: Én is. Tibi: Én nemcsak hiszem, hanem tudom, hogy bolondság meg csalás az egész. De az nem baj, hiszen lehet hitetlen tudós is. Bandi: Ó, ez nem megy. A nagybácsim, aki Indiából jött, mert mint sorhajóhadnagy Indiába került és kitanulta a hinduk tudományát, azt mondta, hogyha a társaságban csak egy van, aki nem hisz a kísérlet sikerében, akkor nem történik semmi. Tibi: Akkor nem táncol az asztal? Bandi: Nem, meg se rezdül. Tibi: (Az asztal felé.) Szegény asztal! Akkor ez sohasem fog táncolni! Bandi: De mi akarjuk, hogy táncoljon. És nézd Tibi, ha te nem hiszesz a spiritizmusban és rossz vicceket csinálsz, akkor csak zavarnád a seanceot és akkor nem való vagy a tudományos társaságba és akkor… Tibi: És akkor menjek haza, ugye? Páratlanul udvarias vagy a vendégeiddel, Bandi. (Kikeresi és felhúzza a télikabátját.) Én hát nem is zavarlak titeket fiúk, mulassatok jól a szellemekkel, csak vigyázatok, hogy valamelyik mérges kísértet le ne harapja az orrotokat! Szervusztok! (Kezet fog velük.)
Bandi: Tudod Tibi, ne haragudj, de… Tibi: Dehogy haragszom Bandikám! Sok szerencsét! (Az ajtóhoz megy, ott visszafordul és az öklével megfenyegeti őket.) Megálljatok, majd adok én nektek szellemidézést! (El.) II. Jelenet. Bandi, Fercsi, Gabi.
Gabi: Elment. Fercsi: Jó, hogy elment, mert úgyis mindig bolondozik. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen gyerekes! Bandi: Hát fiúk, most megcsináljuk a spiritiszta társaságot. Jó? Gabi, Fercsi: Jó! Bandi: Gyertek, tegyétek le a spiritiszta esküt. Adjátok ide a kezeteket. Így… No most mondjátok utánam az eskü szavait. „Esküszöm — a föld és a világegyetem minden okkult erőire, — hogy a démoni tudományt — tőlem telhetőleg szolgálom és előmozdítom. — Hiszek a spiritizmusban — és fogadom, — hogy a seanceok titkait halandó embernek el nem beszélem. — Azrafil légy velem!” Gabi, Fercsi: (Utána mondják.) Bandi: Így most spiritiszták vagytok ti is. Gabi: Ki az az Azrafil? Bandi: Az a spiriteknek, vagyis a szellemeknek nagymestere. Az ő nevében történnek a megidézések. Gabi: Most mindjárt idézni fogunk? Fercsi: Ne, először táncoltassuk meg az asztalt. Bandi: Jó, kezdjük asztaltáncoltatáson. Tudjátok, hogy megy ez? Fercsi: Nem! Hogyan megy? Bandi: Leülünk az asztal mellé, a tenyerünket szétterpesztett ujjakkal rátesszük az asztalra, de úgy, hogy a hüvelyk és a kisujjaink érintkezzenek, így ni. (Mutatja a levegőben.) És akkor csendesen várunk, míg az asztal megmozdul. Fercsi: Nem kell valami varázsszót modani? Bandi: Dehogy, hiszen ez nem hókuszpókusz, hanem tudomány. A testünkben levő mágneses fluidumok hozzák rezgésbe az asztalt. Gabi: (Nézegeti a kezeit.) Nem is tudtam eddig, hogy mágneses fluidum van a kezemben. Bandi: Hát most már tudod. No gyertek üljünk az asztalhoz és kezdjük a seanceot. (Leülnek az asztal mellé.) Fercsi: Csak hárman vagyunk. Nem kell négy a kísérlethez?
Bandi: (Töpreng.) De tulajdonképpen jó volna, ha négyen lennénk… Ejnye kit is lehetne negyediknek felkérni?… Hopp, megvan! Behívom a Janót, a kis mindenest, az jó lesz pótléknak. Gabi: Janót? Azt a bamba kis inast? Hát abból milyen spiritiszta lesz? Bandi: Ő csak pótlék, nem spiritiszta. Nem is mondjuk neki meg, hogy miről van szó, csak egyszerűen leültetjük és kész. Fő a fluidum. (Az ajtóhoz megy, kikiált.) Janó!… Jaa-nóóó!… Gyere be!… III. Jelenet. Előbbiek, Janó.
Janó: (Kint.) Gyívek rögvest. (Mialatt Bandi visszamegy az asztalhoz, megjelenik az ajtóban. Lompos, piszkos kis tót gyerek, hosszú nadrágban, kék köténnyel; arca, orra csupa korom.) Itt vágyom, urficská… Bandi: Gyere ide Janó. Figyelj! (Janó tátott szájjal, bambán figyel.) Most itt egy érdekes dolgot csinálunk és terád is szükségünk van. Ülj ide az asztalhoz! Janó: (Szélesre derülő ábrázattal leül.) Enni fogunk? Bandi: Dehogy. Spiritiszta gyűlést fogunk tartani. (Janó nagyon bambán néz.) Tedd a kezed az asztalra. Janó: (Két öklét nehézkesen az asztalra zúdítja.) Ee… Bandi: Nem úgy. Szét kell tenni őket. Janó: Így? (Két karját oldalt kilöki.) Bandi: Ó te majom. Így! (Mutatja.) Janó: Ahá! (Utánozza.) Bandi: Jó, most így tedd le az asztalra. (Janó tenyerei nagyot csattannak az asztalon, feszes karral szorítja le kezeit, közben Bandit nézi.) Na, most így fogsz ülni és se nem moccansz, se nem szólsz. Érted? Janó: Nem értek. Bandi: Rettentő. (Ordít.) Se nem moccansz, se nem szólsz. Értetted? Janó: (Fejét a vállai közé behúzza és hallgatva pislog Bandira.) Bandi: Érted már? Janó: Nem értek. Bandi: Mit nem értesz. Te Szvatopluk díszunokája? Janó: Nem értek, hogy zenyim ujjam mért ragadta oda zasztalhoz? Bandi: (Megnézi.) Mert piszkos, pfuj! fekete, utálatos! De mindegy most csak maradj itt. Üljetek le fiúk, tegyük össze a kezünket… (Janó a kezét elrántja.) No, mi az, mit rántod el a kezedet?
Janó: Úrficská ujja is lesz piszkos, mint zenyim. Bandi: Ne törődj vele, tedd csak úgy a kezedet, amint mondtam. (Megcsinálják a kört.) No, most csend. (Kis ideig teljesen csendben ülnek.) Janó: Úrficská… Bandi: (Rákiált.) Csend. (Janó fejét a vállai közé húzza. Újabb hallgatás. Egyszerre Janó elkapja egyik kezét és a lábszárát vakarja.) Bandi: Mit csinálsz? Ne vedd el a kezed! Janó: (Siralmasan.) Egy bolha megcsípte zenyim lábam. (Visszateszi a kezét. Csend, feszült várakozás. Janó retteneteset trüsszent, mind ijedten kapják el a kezüket.) Bandi: Te Janó, olyan pofont kapsz, ha mindig zavarogsz. Janó: Kírem nem tehetem rúla. Muszájtott. (Szívogatja az orrát.) Bandi: Vissza a kezeket. De most igazán csend. A fluidomok már kezdenek működni, (Visszateszik a kezüket, csend.) Janó: (Súgva.) Úrficská. Bandi: (Szemével, fejével csendet parancsol.) Janó: (Kissé vár, aztán újra súg.) Urficská. Bandi: (Dühösen integet csendet.) Janó: (Újból vár kissé, aztán kétségbeesetten.) Urficská! Zenyim orrom viszketik, szlobod megvakarnyi kícsikát? Bandi: (Végső dühvel nemet int. Csend. Várakozás, Janó képtelen fintorokat csinál az orrával.) Gabi: (Visszahúzza kezét, hátradől a széken.) Nem bírom tovább. Karom, derekam, mindenem elzsibbad. (Mind elveszik a kezüket.) Janó: (Boldogan vakarja az orrát.) Úrficská előbb mozogta. Bandi. Én nem értem, miért tart ilyen sokáig. Biztosan emiatt a bolond Janó miatt! Fercsi: Talán valami hibát csináltunk? Hátha nem így kell? Bandi: De így kell. Hanem várj, mégis megnézem a könyvben, amelyet a nagybátyámtól kaptam. (A könyvállványról levesz egy könyvet, kinyitja, forgatja, a két fiú hozzáhajolva nézi, Janó a háta mögött ágaskodva figyel.) IV. Jelenet. Előbbiek, Tibi.
Tibi: (Csendesen belép az ajtón, lábujjhegyen az asztalhoz oson és gyorsan, de vigyázva bebújik a takaró alá, amely egészen elfödi.)
Bandi: (A fejére üt.) Persze itt a hiba. A könyv azt írja elő, hogy a seanceot teljes sötétségben, vagy legalább is félhomályban kell tartani, mi meg teljes villanyfény mellett csináljuk. Fercsi oltsd el a villanyt! (Fercsi a falhoz megy, ahol a kapcsoló sejthető.) Gabi: Kérlek, talán még se csináljunk egészen sötétet. Nem mintha félnék, de tudod… akkor nem látjuk, hogy táncol az asztal. Bandi: Jó, hát egy lámpát égve hagyunk, hiszen félhomályban is lehet dolgozni. (Fercsi eloltja a fényt csak egy lámpa ég, félhomály.) No most üljünk vissza, így már sikerülnie kell. (Leülnek, a kezüket az asztalon elhelyezik, pár pillanatnyi csend.) Janó: Úrficská, asztal mozogja. Bandi: (Roppant izgatottan.) Sikerül, sikerül! Mozog már! (Az asztal megrezdül, hol egyik, hol másik sarkára áll, ide-oda fészkelődik) Janó: (Rémülten.) Bozse moj, mi bújta ebbe zasztalba? Bandi: Hallgass! Az a mágneses fluidum. (Az asztal mindig jobban fészkelődik, ugrál, a fiúk ijedten néznek egymásra.) Janó: Jáj a drákula belebújta zasztalba! (Felugrik és odébb rohan, az asztal megindul utána, a fiúkat, akik a kezüket még mindig rajta tartják, húzza magával.) Janó: (Összekulcsolt kezekkel térdre rogy és úgy könyörög az asztalnak.) Én nem csinyáni neked semmit! Jáj, jáj, pán drákule, hagyni engem!… (Az asztal dúdolni kezdi a Volga keringőt és vígan táncol is hozzá. Janó rémült ordítással kirohan a szobából. A fiúk elugranak az asztaltól, amely még egy-kettőt fordul, aztán megáll.) V. Jelenet. Előbbiek Janó nélkül.
Bandi: Most sikerült. Micsoda hatás. Táncolt, láttátok, táncolt! Gabi: Igazán majdnem megijedtem. (A homlokát törölgeti.) Fercsi: Az az ostoba Janó, hogy megrémült! (Kezét a szívére szorítja.) Bandi: Ha ezt Tibi látta volna! Majd elment volna a rossz vicceivel! (Az asztalhoz megy.) Fiúk tudjátok, hogy ez szédületesen nagy dolog? Mi vagyunk az első diákspiritiszták! Világhírünk lesz! Fercsi: Hogy fog nézni az osztályfőnök úr, ha majd az újságban olvassa a nevünket! Gabi: A latin tanár úr messziről fog köszönni nekünk! Bandi: És a diákok rólunk fognak tanulni az iskolában. Képzeljétek, milyen nagyszerű lesz, ha a spiritizmus tanára feladja a leckét: „Holnapra a Gabi kísérleteit! Szóról-szóra, mert ez fontos!” Gabi: Hurrá! Nagyszerű lesz! Bandi: Próbáljuk meg mégegyszer. Jó? Fercsi, Gabi: Jó! Próbáljuk.
Fercsi: De a Janó kiszaladt és azt hiszem, kötéllel sem hozod be ma, úgy meg van rémülve. Bandi: Nem baj, úgyis csak zavart csinál. Hármunknak is fog ez sikerülni. Gabi: A Janó úgyis csak zavarta egyre a seanceot. Bandi: Na, gyerünk. Üljetek le. (Leülnek, kezüket láncba fűzik. Pár pillanatnyi várás után az asztalon hatalmas koppanások.) Gabi: (Megszeppenve.) Kopog. Fercsi: Pszt. (Az asztal újból energikusan kopog. Bandi: (Reszkető ijedt hangon.) Ki az? Tibi: (Síri hangon az asztal alatt.) Szokrates a filozóf. Bandi: (Csendesen a többihez.) Szokrates!… (Hangosan.) Mit kíván? Szokrates: Hírt hozok a múltból. Bandi: Milyen hírt? Szokrates: Rosszat. Bandi: Mi az? Szokrates: Xantippe foga fáj. (Sóhajt.) Fercsi: Szegény Szokrates! Szokrates: Sajnálsz jó fiú? Én is sajnállak! Fercsi: (Ijedten) Miért? Szokrates: Holnap neked is fájni fog. Fercsi: A fogam? Szokrates: A füled. Fercsi: A fülem? Miért? Szokrates: Az osztályfőnök úr… Fercsi: Jaj! Meghúzza? Miért? Szokrates: A latin dolgozat… Fercsi: Jaj megtudta, hogy a Tibi füzetéből írtam ki az egész dolgozatot. Szörnyű! De ki mondhatta meg neki? Kettőnkön kívül senki sem tudta. Szokrates: Ő is spiritiszta… Megidézett!… Megmondtam neki! Fercsi: (Őszinte haraggal.) Ó te szemtelen. (A lábához kap.) Jaaaj!
Bandi: Mi az? Fercsi: Valami úgy megcsípett! Szszsz! Szokrates: Megsértettél!… Hah!… Bandi: Nyugodj meg jó Szokrates. Mondd mit hoz nekem a jövő? Szokrates: Két szekundét. Bandi: (Rémülten.) Miből? Szokrates: Algebrából… Történelemből… év végén megbukol. Bandi: Ó jaj nekem! Mi lesz velem? Szokrates: Nem mehetsz táborozni. Bandi: Még ez is? Borzasztó! Hát csupa rossz híreid vannak? Szokrates: Csupa rossz. Gabi: Nekem is? Szokrates: Neked is. Gabi: Jaj mi? Szokrates: Az édesapád… Gabi: (Ijedten.) Mit csinál az édesapám? Szokrates: Készíti… a nádpálcát. Gabi: Nádpálcát? Jaj nekem! Miért? Szokrates: Mert nem tanulsz… Helyette… bolondokat csinálsz… Spiritizmust! Gabi, Bandi: A spiritizmus? Szokrates: Bolondság. Bandi: Nem lehet bolondság. Hiszen láttuk az eredményt! Szokrates: Csalás. Bandi: Az asztal táncolt. Szokrates: Bolondság. Bandi: Veled beszélgetünk!… Szokrates: Bolondság. Bandi: Hát minden bolondság?
Szokrates: Minden… Bolondság… Csalás! Bandi: Hát akkor mi az igazság? Szokrates: (Tibi hangján.) Az, hogy majmok vagytok mind a hárman. (Kacagva előbújik az asztal alól.) Bandi, Fercsi, Gabi: (Elképedve.) Tibi!… Tibi: (Kacag.) Hahhahaha! Nesze nektek Szokrates, spiritizmus, asztaltáncoltatás! Jaj, de pompásan mulattam! Gabi: Te táncoltattad az asztalt? Bandi: Te voltál a Szokrates? Tibi: Én! Haha! Fercsi: Akkor hát… a latin dolgozat… nem igaz? Nem tudják? Tibi: Nem. Gabi: A nádpálca sem igaz? Bandi: A két bukás sem? … Táborozni is mehetek majd! Tibi: Persze vicc volt az egész! Hanem fiúk, mégis csak pompás tudomány ez a spiritizmus! Gabi, Fercsi, Bandi: (Megütközve bámulnak rá.) Tibi: Annak köszönhetem, hogy öt percig ó-görög bölcs lehettem! Függöny. Nyomtatható változat
