Dr. Bánáti János: Tisztelt Kolléganık, Kollégák! İszintén megmondom, hogy beszélgetni jöttem felnıtt emberekhez, ezért sajnálom, hogy itt az elsı percekben kicsit az óvodában vagy az általános iskolában kellett, hogy érezzem magamat, és hogy nem sikerült elırecsalni Önöket, mert régi jó szokás szerint az utolsó sorban azt hiszik, hogy ott jobb, ha elbújnak. Ez a mai elıadás a hagyományoknak megfelelıen egy bevezetés. Ez a bevezetés nem hagyományos, a többi elıadáshoz képest nem olyan tematikus, és talán a záróvizsgán sem azt fogják számon kérni, amit ma hallanak. Hogy egyáltalán tudják, hogy hol vannak, azon túl, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara gyönyörő dísztermében, de hogy mi ez a szervezet, amelyhez jelenleg ügyvédjelöltként csatlakoztak, és mi az a szervezet, amelyhez reményeik szerint és a mi reményeink szerint is majd egyszer ügyvédként csatlakoznak, hogy mit jelent ügyvédnek lenni ma Magyarországon, és mit jelent majd azokban az években, amikor Önök ügyvédek lesznek, errıl szeretnék tulajdonképpen a leszőkített idıkeretben Önökhöz szólni. İszintén a gondjainkról, ıszintén azokról a kérdésekrıl, amelyek a ma már ügyvéd kollégákat foglalkoztatják; természetesen az ügyvédjelöltekkel is szeretnénk megosztani ezeket a kérdéseket, mert van köztük sok olyan, amely Önöket mint ügyvédjelölteket érint, adott esetben tételes jogi problémaként, és olyan, amely Önöket érinteni fogja akkor, amikor néhány év múlva sikeres szakvizsga után ügyvédi bejegyzési kérelemmel fordulnak valamelyik területi kamarához, és természetesen utána évtizedekig, az ügyvédi pályájukon. Milyen is ma az ügyvédség helyzete Magyarországon? Természetesen, amikor errıl beszélünk, mindenkinek – és itt semmiféle újdonságot nem mondok – legelıször a számok ötlenek az eszébe; arról beszél, aki ügyvéd, aki ügyvéddé szeretne válni. Mindenkinek rögtön beugrik, hallotta eleget, Önök is hallották az egyetemen, ha mást nem, néhányukkal találkoztam vagy a karon, ahol volt lehetıségem és van lehetıségem oktatni, vagy gólyatáborban, és mindig elmondtuk, hogy ez a probléma, mely a jogi oktatásból adódik, hogy a jogászképzés ma tulajdonképpen már egyenlıvé vált az ügyvédi, a jövendı ügyvédképzéssel, az a kamarákon csapódik le, és az ügyvédségen csapódik le.
Banatiszoveg
1
Az évi 3 000-3 500 hallgató, aki befejezi tanulmányait a jogi karokon, a jogászi pályán
akar
elhelyezkedni;
lényegében
nem
marad
neki
más,
mint
az
ügyvédjelölti pálya. Az ügyészség – éppen tegnap hallottam – 2008-ban pl. országosan 12 fogalmazói helyet fog kiírni, évrıl-évre csökkenı számmal. A bíróság néhánnyal többet, tehát a 3.000-hez képest az országosan összesen 50 bírósági és ügyészi fogalmazó az elenyészı szám. Önök között tehát, és ezt nagyon jól tudjuk és ebben semmiféle probléma nincs, még elıítélete sem kell, hogy legyen bárkinek, nem mindenki azért van itt, mert – ahogy mondani szokták – a bölcsıben úgy határozott, hogy tőzön-vízen keresztül ügyvéd lesz, és azt megelızıen ügyvédjelölt; sokan azért vannak itt, mert nincs más jogászi pálya lehetıség ma ebben a konstrukcióban, ami kialakult;
az
állam
felszívó
képessége
a
közigazgatásban
és
az
aki
ügyvéd
igazságszolgáltatásban véges. Ebbıl
adódik
az,
Magyarországon,
hogy
az
ıszintén
a
meg
10 000 kell
ügyvéd, mondani,
hogy
jelenleg
már
aggódva
figyeli
a
folyamatokat, mert nagyon jól tudja, hogy abból az 5 000 ügyvédjelöltbıl, aki most van az országban, abból is elıbb-utóbb ügyvéd lesz, és fıleg abból a több ezerbıl, és évente mindig többıl, aki a következı években ügyvédjelölt lesz, mint Önökbıl is, elıbb-utóbb ügyvéd lesz. És ez a folyamat Önöket ugyanúgy fogja érinteni, mert amikor már ügyvédek lesznek, akkor Önök lesznek azok, akik aggódnak majd, hogy mi következik, és ahogy nézik majd az utánuk a tanulmányaikat befejezı hallgatókat, aggódni is fognak. Mindenekelıtt azt szeretném nyomatékkal leszögezni, hogy a Kamara vezetése – mert az, hogy 10 000 ügyvédnek a fejébe persze nem látunk be, sıt tudjuk, hogy vannak
ezzel
gondolkodik,
ellentétes és
nem
fog
elképzelések gondolkodni
–
soha
nem
(zárójelben
gondolkodott, megjegyzem:
nem
nem
is
gondolkodhat) semmiféle numerus claususban, nem lehet bezárni a kapukat; fel sem merül az, hogy az ügyvédi pálya olyan módon, mint a közjegyzıi pálya, amely állami közhatalmat gyakorol, az állam leoszt bizonyos közfeladatokat, ezért megszabja a közjegyzıi létszámot az ügyvédségnél. Erre nincs jogi, alkotmányos lehetıség, és nincs erkölcsi lehetıségünk arra, hogy ezt a pályát,
Banatiszoveg
2
amelynek a lényege a szabadság és a függetlenség, zárttá tegyünk. Tehát Önök is megnyugodhatnak, soha nem lesz létszámkorlátozás, nyitva áll Önök elıtt az ügyvédi kamara, de nyitva fog állni, újra mondom, azok elıtt is, akik Önök után végeznek. Ebbıl azonban nem következik az, hogy minden változatlan kell, hogy maradjon,
és
az
ügyvéddé
válás
útja
olyan
legyen,
mint
most;
ami
tulajdonképpen nem más, mint egy egyszerő automatizmus. Mert ma valaki, aki a jogi egyetemet befejezte és ügyvéd akar lenni, az lényegében ügyvéd lesz. És azt sem mondom, hogy ma, a mai szabályok mellett ehhez nagyon sokat kell tennie. Persze, kell lennie elıtte megfelelı módon „lepapírozva”, ahogy mondjuk és ismerjük a történéseket, egy ügyvédjelölti jogviszonynak, hogy eljusson a szakvizsgához. Ez egy külön probléma, és ha nem ilyen rövid lenne ez a mai bevezetı téma, akkor önmagában a szakvizsga problémakörérıl beszélnék egy órán keresztül. Ha egyszer lesz lehetıség, nem az oktatás keretében, hanem Önök majd megszervezik magukat, és lesz valami ügyvédjelölti szervezet, és azt mondják, hogy üljünk le és beszélgessünk a szakvizsga reformjáról, akkor abban a minıségemben, mint a jogi szakvizsga-bizottság alelnöke, szívesen beszélgetnék Önökkel; hogy Önök is úgy látják-e, ahogy én látom, hogy ez a mai szakvizsgarendszer alapjaiban rossz, és alapjaitól kellene újra felépíteni és megváltoztatni. Ha eljutok oda, azért három mondatot mondok errıl. De visszatérnék oda, hogy a három éves ügyvédjelölti gyakorlatot Önöknek meg kell szerezni, hogy eljussanak a szakvizsgáig. Ez az ügyvédjelölti gyakorlat a jelenlegi konstrukcióban ezer sebbıl vérzik, mert természetesen a munkavállalás szabadsága, a munkaviszony létesítésének a szabadsága
folytán
a
kamaráknak
van
egy
kötelezettsége
az
oktatás
megszervezésével és biztosításával, de a munkaviszonyba – hogy a csúnya szót mondjam – belenyúlási lehetısége nincs. És ebbıl következik, hogy most én nem az igazi gondokról beszélek. Újra mondom, tudjuk, hogy léteznek. És Önök elıtt is nyíltan ki kell mondanom, mert, ahogy mondtam, felnıtt emberekhez jöttem,
a
valódi
gondjainkról
beszélgetni;
tudjuk,
hogy
léteznek
fiktív
ügyvédjelölti munkaviszonyok. Tudjuk, hogy van, akinek csak papíron van ügyvédjelölti munkaviszonya, és semmilyen módon az ügyvédi irodában nem
Banatiszoveg
3
dolgozik, mert nincs is mit tevékenykednie, és ez az ügyvédjelölti munkaviszony lehetıséget ad neki a mai szabályok szerint, hogy három év múlva bekopogjon vizsgára. Elıször saját magát csapja be az a kolléga, aki ilyen feltételek mellett megy majd el az ügyvédi vizsgára, és azt követıen pedig az ügyfelét fogja becsapni, mert azt fogja elhitetni, hogy ért bármit is a szakmából. Tehát az ügyvédjelölti munkaviszonynak az elsı problémája, hogy semmilyen rálátásunk nincs arra, hogy valódi tevékenységgel mindenhol és minden ügyvédnél, ügyvédi irodánál sikerül-e azt megtölteni, és Önök megszerzik-e azt a feltétlenül szükséges gyakorlatot, amelyet a könyvekbıl nem lehet megtanulni; tehát tudnak-e, és van-e lehetıségük ténylegesen egy ügyvédi irodában dolgozni. De továbbmegyek: ha – és természetesen a többség ilyen, tehát félreértés ne essék, az extrém esetek közé tartozik ez az ún. fiktív jelölti munkaviszony, a jelöltek döntı többsége valóban valódi munkaviszonyban van, de – és itt a következı probléma – a valódi munkaviszonyok jelentıs része is (és ez fıleg Budapesten van így), olyan ügyvédi irodában van, amely egy jogterületnek a specialistája, hiszen az ügyvédi pályának az elmúlt években bekövetkezett fejlıdése a létszámból, az ügyvédi terület sokszínőségébıl, a jogterületek hihetetlen
színességébıl
ügyvédeknek,
és
elınyös
adódóan az
az
következett
ügyfeleknek,
hogy
be, a
ami
kollégák
elınyös nagy
az
része
specializálódott. Ez mindenkinek jó, kivéve annak az ügyvédjelöltnek, aki majd három év múlva el kell, hogy menjen vizsgázni, és mindenbıl vizsgáznia kell (saját bizottságom: én büntetıjogi bizottságot vezetek); sajnos ott fordul elı a leggyakrabban az, hogy az ügyvédjelöltek azzal védekeznek, hogy „de hát a három év alatt én egyetlen egy tárgyaláson sem voltam, nem is láttam belülrıl bíróságot”. Ez a helyzet tarthatatlan. Ez így nem mehet tovább, és nem csak azért nem mehet tovább, mert a vizsgára való felkészülésben ad egy lehetetlen helyzetet, és hátrányt azzal a néhány tízzel szemben (ugyan már csak a fogalmazók); a fogalmazók megfelelı rotációval végigpróbálják valamennyi szakágat, és úgy mennek el szakvizsgázni, hogy mindenhol voltak. Ha már itt vagyok, akkor erre a bizonyos jogi szakvizsga problémára azért csak kitérek 5 percre... Az elnevezés azt mondja, hogy egységes jogi szakvizsga. Minden küzdelmünk, amelyet a Kamara folytat az egységes jogi szakvizsga
Banatiszoveg
4
megszüntetése érdekében, egyelıre visszaveretett, mert jelentıs lobbyérdekek, személyes érdekek azt innoválják, hogy maradjon az egységes jogi szakvizsga, úgymond a pályák közötti átjárhatóság. Ott is mindig világosan és ıszintén megmondom, hogy legalább mondják a szemünkbe, hogy ez az egységes jogi szakvizsga, a pályák közötti átjárhatóság azt jelenti, hogy mindenki szabadon ügyvéd lehet; ha akar, 60 éves korában, ha akar, 70 éves korában, mert belobogtatja a
papírját;
fordítva
semmire
nem jogosít az
egységes jogi
szakvizsga. Próbáljanak
meg
majd
40
vagy
50
évesen
bekopogtatni
az
Országos
Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába, hogy Önök bírók szeretnének lenni, mert itt az egységes vizsgájuk; vagy ügyészek lennének, és mosoly lenne a válasz, vagy hahota. Tehát az egységes jogi szakvizsga ma ugyanúgy, ahogy az egyetemi túlképzés, az ügyvéddé válás lehetısége. Egyébként is hamis az egységes jogi szakvizsga, hiszen mindenki ezerféle módon gyakorol és tanul a vizsgára, mert hogy egy közjegyzıi irodában valaki három évig ugyanazt tanulja-e, mint egy ügyészségi fogalmazó, az enyhén szólva megmosolyogtató lenne, és utána megint csak mindenki más gyakorol, mert ezek a jogi pályák már nagyon messze kerültek egymástól, csak valaki kitalálta, hogy a vizsga pillanatában találkozzanak, és egységes vizsga legyen. Külföldi példákra szoktak hivatkozni; az nagyon látványos dolog, és mondják, hogy ha jó az osztrákoknak, és jó a németeknek, mert egyébként Európában csak ott van – egyébként mindenhol máshol külön ügyvédi vizsga van – akkor miért nem jó nekünk. Ilyen nagy labdát ritkán adnak, mint amikor ezt mondják, mert ezt elég könnyő leütni, hiszen csak azt kell mondani, hogy nézzék meg Ausztriában és Németországban, milyen feltételekkel lehet jelentkezni az egységes jogi szakvizsgára. Úgy lehet jelentkezni – és az állam ezt ott meg is szervezi -, hogy valaki hat hónapot bírósági fogalmazó volt polgári ügyszakban, hat hónapot büntetı fogalmazó, hat hónapot ügyészségi fogalmazó, hat hónapot dolgozott a közigazgatásban, egy évet ügyvédi irodában. És ezután van egységes jogi szakvizsga, mert ott tudják, hogy egy szónak van valós tartalma is, mert az valóban egységes jogi szakvizsga, aki ilyen gyakorlat után megy el.
Banatiszoveg
5
Idınként az OIT ülésein felvetem ezt a kérdést, hogy mi lenne, ha a 2 500 budapesti ügyvédjelölt, vagy az 5 000 ügyvédjelölt Magyarországon fogalmazóképzésben szeretne részt venni a következı hetekben, mert az egységes vizsgára mi így képzeljük el a képzést. Teljesen abszurd tehát a helyzet, de egyelıre a jogszabály egységes jogi szakvizsgáról beszél, Önöknek tehát akkor is így kell erre készülni, ha olyan irodába jutottak most el, ahol az iroda egyetlen egy dolgot csinál; ami Önöknek persze egy szempontból hasznos, mert ha beleélik magukat abba, hogy Önök is erre a területre tudnak majd specializálódni, akkor jó, ha megtanulják. De azért illúzióik ne legyenek huszonéves korukban arról, hogy biztosan lehet tudni, az élet hogy alakul, és hogy majd 10 év múlva, amikorra az ügyvédi irodájuk „megizmosodik”, akkor biztos, hogy csak ez a jogterület adja majd a megélhetésüket. Tehát nem csak a vizsga kedvéért kellene Önöknek most minden szakágból valódi tudást és gyakorlatot szerezni, hanem a saját érdekükben is. A saját érdekükben, hogy majd 5 és 10 év múlva, amikor a körülmények, ahogy mondani szokták, beállnak, akkor dönthessenek szabad akaratukból, hogy melyik területen dolgoznak. A szabad akarat akkor van meg, ha sok mindenhez értenek. Ha csak egy dolgot fognak most megtanulni a 3 év alatt, akkor kényszerpályára kerülnek, és azon a területen vagy lesz lehetıségük, vagy nem lesz lehetıségük. Tehát csak ismételni tudom magamat: használják ki a 3 évet, próbáljanak csodát tenni; ezalatt azt értem, hogy ha nagyon egy területre specializálódott ügyvédi irodába kerültek, beszéljenek a munkaadó ügyvéddel. Minden ügyvédnek megvan a jó értelemben vett hálózati kapcsolata, és olyan ügyvédi irodába is át tudják Önöket egy idıre irányítani,
„kölcsön
adni”,
ahol
pl.
eljönnek
velünk
néha
egy
büntetı
tárgyalóterembe és látják belülrıl annak a légkörét, nemcsak a filmekbıl, akkor azt fogják hinni, hogy Magyarországon is esküdt bíráskodás van, mert ugye a filmekben ezt látják. Tehát a büntetı vizsgára jobb lenne, hogyha legalább egyszer látnának egy büntetı tárgyalótermet. Az ügyvédjelölti léttel és munkaviszonnyal kapcsolatban azt mondanám, hogy mi magunk is sok mindenen gondolkodunk; és megmondom, hiszen nyilván
Banatiszoveg
6
hallottak róla, hogy folynak a mőhelymunkái az ügyvédi törvény módosításának, elıkészítı szakaszában vagyunk. Ennek vélhetıen az a része, amely az ügyvédjelölti jogviszony létesítését szigorítani fogja, Önöket már nem érinti. Itt vannak ügyvédjelölti névjegyzékben, de azért nem baj, ha tudnak róla. Pl. a szakvizsgára való felkészítésnél, ahol az ügyvéd és a Kamara között oszlik meg a kötelesség és a felelısség, ki kell mondanunk ıszintén, hogy nem hisszük el, hogy ha egy ügyvédnél egyszerre 7 vagy 8 ügyvédjelölt van, ı 7-8 ügyvédjelöltet tud egy vizsgára és a szakmára felkészíteni. Tehát vélhetıen lesz ügyvédenként megszabott felsı határ, hogy egy ügyvéd egy idıben hány ügyvédjelöltet alkalmazhat; illetve olyan variáció is elképzelhetı, hogy magát az alkalmazást a törvény nem fogja tiltani, csak az x. jelöltnek (hogy ez most 4. vagy 5., errıl még nem tudok mit mondani) már nem fog beszámítani a jogi szakvizsgáról lévı gyakorlatába, mert az már nem fogadható el, mint szakmai gyakorlat. Vannak tehát elképzelések, természetesen az ügyvédi iroda megfelelıségétıl kezdve az is felmerült, egyelıre csak javaslati szinten, hogy az ügyvédi bejegyzéstıl számítottan legalább 1 vagy 2 évig valaki még ne alkalmazhasson ügyvédjelöltet, hiszen az elsı két évben saját magát, az irodáját kell felépítenie; nem annyira képzelhetı el, hogy az igazi gondja a jövendı utánpótlás és a jövendı nemzedék felkészítésére vonatkozik. Hogy ezek nem a világtól elrugaszkodott ötletek: engedjék meg, mielıtt arra gondolnak, hogy itt a Kamarában valakik megırültek, és miket találnak ki ilyen szigorításban... Fogorvosnál voltam délután, tehát elég frissen tudom mondani, hogy ha legközelebb fogorvosi rendelıbe mennek, kérdezzék meg: az, hogy egy fogorvosi rendelıben jövendı fogorvost képezhessenek és elismerjék, hogy ott gyakorlatot szerezhet, egy bizottság száll ki, megnézi a rendelı felszerelését, megvizsgálja a fogorvos gyakorlatát, idejét, egyebeket, és dönt róla, hogy a mellette dolgozó asszisztensképzést elismeri-e olyannak, amire alapozva majd elmehet vizsgára. Soha nem fogunk eljutni ilyen szigorú feltételekhez az ügyvédségnél, de valamilyen
módon
rendet
kell
teremteni
a
jelöltalkalmazásban
és
a
jelöltképzésben.
Banatiszoveg
7
Az ügyvédi bejegyzéssel kapcsolatban, mint mondottam, drámai változtatásokra senki nem gondol; nincsenek olyan élı javaslatok, amelyek az ügyvédi törvényt úgy képzelik átformálni, hogy azon, ahogy elterjedt – vagyis hogy alanyi jog az ügyvéddé válás – bármilyen módon változtatnánk. Intézményes, alkotmányos lehetıség nincs is rá. Mint mondtam, ez valóban egy szabad, független pálya, tehát nemcsak létszámkorlátozás nincs, de egyébként valami különleges vizsgát sem lehetne szabni. Egyet lehet, pontosan az egységes jogi szakvizsga kiváltása körében, hogy ha valaki nem ügyvédjelöltbıl kíván ügyvéddé válni, hanem úgymond más pályáról jön át, ott elképzelhetı, hogy valamilyen különbözeti vizsgát
kell
majd
tennie
azokból
a
speciális,
a
hivatásunkhoz
köthetı
ismeretekbıl, amit nem tud megszerezni, bármennyire ragyogó bíró is volt valaki 30 évig; azt, hogy a Földhivatalban mit kell csinálni, hogyan kell megnézni a bejegyzéseket, a széljegyeket hogyan kell elemezni, magát az okiratszerkesztést, nem beszélve az etikai szabályokról, azt adott esetben számon lehet kérni valakitıl. De Önöket, akik jelöltbıl lesznek ügyvédek, ez a „szigorítás” nem érinti. Az
ügyvéddé
válás
vonatkozásában
tehát
megnyugtatom
Önöket,
ilyen
szempontból biztosan sínen vannak, az ügyvéddé válással kapcsolatban nem lesz igazi nehézségük, amennyiben a 3 éves joggyakorlatot követıen a szakvizsgát sikeresen leteszik. Sıt, azt kell mondanom, hogy az elképzelések természetesen az olyan értelmő felesleges, és ma már irracionális szabályok kiiktatását célozzák, mint például: a jelenlegi törvény azt mondja, hogy egy ügyvéd csak egy kamara tagja lehet. Erre még visszatérünk, ez nyilvánvaló, de a mai törvényi elıírás szerint az ügyvédnek csak a kamara területén lehet irodája, és csak ugyanahhoz a területi kamarához tartozó ügyvédeknek lehet közös irodájuk. Ez egy teljesen irracionális, idejét múlt szabály, mert miközben egymástól több ezer km-re lévı, pl. amerikai, angol, új-zélandi és magyar ügyvédeknek lehet valamilyen formában közös irodai együttmőködésük, teljesen abszurd ez a régi idıket idézı szabály, hogy egy gyıri, egy miskolci és egy budapesti ügyvédnek nem lehet közös irodája; vagy akár az, hogy egy budapesti ügyvédnek ne lehetne alirodája mondjuk lent a Balaton mellett, ahol nyaralója van. Vannak „zsigeri” problémák a karban, ezt is ıszintén el kell mondani. Az 5 000 budapesti ügyvéd és az ügyvédség másik fele, a különbözı kamarákban – ık
Banatiszoveg
8
nagyságrendileg
szintén
5 000-en
vannak
–
természetesen,
az
abszolút
kollegialitás mellett, kicsit féltékenykedve néz egymásra; a budapesti kamara már a létszámából eredıen is meghatározó része a magyar ügyvédségnek. Ez mindig is így volt, és ez önmagában nem okoz problémát; hihetetlen szellemi arzenál, ha más
nem,
ami
Budapesten,
a
Budapesti
Ügyvédi
Kamarában
mindig,
hagyományosan összpontosul. De néhány kolléga egy kisebb településrıl bizony félve gondol arra, hogy mi lesz akkor, hogyha majd a nagy budapesti ügyvédi irodák, amelyek egyébként anyagilag is erısek és tıkeerejük is van, elkezdenek irodákat nyitni az én városomban; akkor azt a kis piacot – mert ezek azért sokkal kisebb piacok, mint a budapesti jogi piac – adott esetben letarolják. Tehát az ı szempontjukból jogos félelem van egy ilyen kapunyitás elıtt, miközben a budapesti ügyvéd kollégák meg nyilván azt mondják, csak nyitott szemmel kell menni Budapesten, és világosan látszik, hogy nagyon sok vidéki ügyvéd kolléga már régen nyitott alirodát a fıvárosban; itt dolgozik, itt fogad ügyfeleket, de persze eltőnik ebben a nagyvárosban; igazából ez hallgatólagosan tudomásul van véve. Ezt a helyzetet próbálja majd a javaslat egyszerően megoldani. Nem lesz ilyen korlát, hogy kamarai határok, tehát az, hogy a kamarában kell lenni tagnak, természetesen a nyilvántartás, a fegyelmi és egyebek miatt fent kell hogy maradjon. Azt hiszem, itt az a pillanat, hogy magáról a Kamaráról szóljak. Mielıtt a Kamarának a szervezıdését (ami ebbe a rövid idıbe belefér) említem, hiszen azt magából a törvénybıl úgyis meg tudják nézni, és biztos vagyok benne, hogy aki ügyvédjelöltnek jött, és fıleg a Budapesti Ügyvédi Kamarába, azért annyit megtesz, hogy a saját törvényét, az egész életét meghatározó törvényt, amely keretet ad a mostani munkájának, el fogja olvasni. Tehát feleslegesnek és kicsit méltatlannak tartanám, hogy a törvényt idézzem. Inkább arról szólok ıszintén, hogy ez a Kamara, amirıl természetesen tudjuk, hála Istennek valamennyien kamarai vezetık és gyakorló ügyvédek vagyunk, egyikünk sem függetlenített vezetı. Ez a legjobb és a legszebb hagyománya az ügyvédi kamarák történelmének. Benne élünk az ügyvédi társadalomban; nagyon jól tudjuk, ismerjük azokat a hangokat, hogy „mi a fenének ez a kamara, és fıleg, miért kell kötelezı kamarai tagság, hogy van ez?” És jönnek a példák, és
Banatiszoveg
9
egyéb hivatásokra mutogatnak, hogy „ott bizony nincs kötelezı tagság, aztán mégis megvannak”. Higgyék el, amit most mondok, a kamarai szervezıdés védelmében, ha szabad így fogalmaznom, és ennek keretében a kötelezı kamarai tagság mellett: az nem egyszerően egy elfogult kamarai tisztségviselınek a szájából hangzik – bár ugye az életrajzom rövid ismertetésébıl kiderült, hogy elég régen vagyok a kar bizalmából kamarai tisztségviselı, tehát lehetne azt mondani, hogy persze, nekem fontos a Kamara. Én azt szeretném Önöknek elmondani, hogy az Önök számára is fontos. Nemcsak azért, mert ilyen hagyományai vannak, itt ülnek egy teremben, amit az elıdeink építettek, 1896-ban avatták ezt az épületet, mindig is a
Budapesti
Ügyvédi
Kamara
székháza
volt,
akkor
még
az
állam,
az
önkormányzat, a fıváros a telket ingyen adta, és az egész épületet az ügyvédek adták össze. Ügyvédi vagyonból jött létre ez az egész épület, amelynek évrıl évre nagyobb részében – reményeink szerint – kamarai célokat szolgálva a Budapesti Ügyvédi Kamara van. Nemcsak a történelmi hagyományok teszik ezt fontossá, hanem ha belegondolnak abba, hogy mi is ez az ügyvédség, akkor amit én az elıbb mondtam függetlenséggel kapcsolatban, az teljesen világos, hogy a hivatás alapja a valódi függetlenség az államtól. A valódi, teljes függetlenség, hiszen minden egyes fellépés – visszavonom: nem minden egyes, de jelentıs részében
az
ügyvédi
fellépés
–
az
állammal
szemben
történik.
A
büntetıügyekben világos, ott mindig az állammal szemben, az állami hatalommal szemben, a közhatalommal szemben lépünk fel, az állam azt akarja, hogy a vádlottat elítéljék, az állam azt akarja, hogy súlyosan ítéljék el, és ott van valaki (errıl
majd
amikor
a
védıi
részérıl
beszélünk,
talán
lesz
alkalmam
részletesebben szólni). A polgári perek jelentıs részében – gondoljanak arra, amikor egy sok százmilliós vagy milliárdos adóperben képviselnek valakit – költségvetéssel szemben lépnek fel. Amikor a kolléganı Kaposváron abban a bizonyos GYED-es ügyben fellépett és nyert, az az állami költségvetésnek sok tízmilliárdjába került. És számtalan ilyen ügy van; tehát világos, hogy az ügyvédi hivatás jelentıs része az állam érdekével szemben megy. Elképzelhetetlen tehát ezt a hivatást úgy gyakorolni, hogy az államtól bármilyen módon a legkisebb függısége is legyen egy ügyvédnek. A kérdést tehát úgy lehet feltenni – mert az a kérdés „álkérdés;
Banatiszoveg
10
olyan kérdés nincs, ezt jogászoknak talán nem kell elmondanom, hogy lehet olyan hivatás, ami felett semmilyen kontroll nincs. Amit úgy lehet gyakorolni, hogy kiteszek egy táblát, hogy én ügyvéd vagyok és életem végéig ügyvédkedek, és ehhez senkinek nincs köze. Ez szép lenne, de ilyen nincs. A kérdés úgy tehetı fel, hogy vagy van egy önkormányzat, és az dönt arról törvényes feltételek mellett, hogy én ügyvédkedhetek-e, eldönti-e, hogy az irodám megfelelı, eldönti, ha velem szemben panasz van, hogy igaz vagy nem, és sorolhatnám; vagy mi a másik lehetıség? Hogy az állam adja ki az engedélyt a mőködésre, mint minden más hivatalnál; százezer önkormányzathoz be lehet kopogtatni, az ÁNTSZ-tıl meg továbbmenni, az ügyvédi iroda megfelel-e azoknak a feltételeknek (mert majd ügyvédként fognak ilyet csinálni, hogy a legkisebb irodai vagy egyéb üzlethelyiséghez milyen macerán kell átmenni, cégbírósági nyilvántartásba veszik a cégeket, teljes átláthatósággal a vagyoni és üzleti forgalommal). Tehát ez van az egyik oldalon – a másik oldalon mindez a Kamaránál, önkormányzaton belül. Nem a Fogyasztóvédelmi Felügyelet bírálja el az ügyfeleknek, akik a szolgáltatást igénybe veszik, ha panaszuk van, nem állami szervek döntik el, hogy az ügyvéd megszegte-e a megbízás szabályait és úgy járt el, ahogy kell, hanem a Kamara állapítja meg más választott tisztségviselıkkel. Tehát én azt hiszem, hogy nagyon röviden, a lényeget mutatva csak, talán most, a pálya elején elhiszik, hogy ez a szervezıdés, amely minden normális jogállamban
így
mőködik,
hogy
az
államtól
teljesen
független
kamarai
önszervezıdésbe és ebbıl következıen csak kötelezı tagság mellett lehet (nem lehet azt mondani, hogy „én ügyvéd vagyok, de az állam sem felügyel, meg a Kamara sem”), tehát még mindig ez a kisebb rossz. Újra mondom, a kisebb rossz. Nem kell szeretni – van aki szereti, fıleg a hagyományok miatt, ezt nem várja el kötelezıen senki Önöktıl; azt azonban igen, hogy belássák, hogy a kamarai
tagság az
önszervezıdésbıl és az önkormányzatiságból adódóan
biztosítja majd Önöknek a zavartalan és valódi független lehetıséget ahhoz, hogy gyakorolják a pályát. Mert egyedül is lehet persze panaszkodni majd, amikor törvénysértéssel találkoznak, és nyilván panaszolnak, fellebbezést adnak be, de higgyék el, hogy igazi ereje az ügyvédségnek van. Tehát amikor azt hallják, hogy a Kamara fellép ezért vagy azért, a mögött 10 000 ügyvéd ereje van. És amikor néhány helyen panaszkodnak az ügyvédek lobbyerejére, hogy milyen erıs lobby, akkor e mögött a másik oldalról az van – magunk között
Banatiszoveg
11
vagyunk, elmondhatjuk a két legjobb példát. Tehát az ügyvédség ezzel az erıvel, az önkormányzatisággal, a Kamara, és amit mögötte a jogalkotó is tud, azt tudta elérni, hogy ha visszatekintenek az elmúlt évek jogalkotására, megbeszélik az ügyvéd kollégával, ahol vannak, majd ı is segít Önöknek a visszatekintésben. Minden jogalkotás azt sugallta, hogy jelenleg megvan a bizalom az ügyvédi karral szemben, és olyan feladatokat kaptunk, amelyekrıl korábban álmodni sem mertünk. A két leglényegesebbet mondom, amely, azt kell hogy mondjam, hogy jelenleg is az ügyvédség létét jelenti, és feltehetıen az Önök jövendı egzisztenciájának szintén az alapja; és ha ezt elvonják, már pedig egy tollvonás, akkor nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Ez a kötelezı ügyvédi ellenjegyzés az adásvételi szerzıdéseken, és az ügyvédi kötelezı közremőködés a cégügyekben. És azért annyira ne legyenek naivak, hogy azt higgyék, hogy ez valami természetes, Isten adta jog. Nagyon sok országban szó nincs errıl, hogy ez a fajta okirat-szerkesztési munka egyrészt ügyvédi tevékenység lenne, másrészt pláne az, hogy ez kötelezı lenne. Ha azt tudnák, hogy itt milyen hihetetlen ellenerık dolgoznak pl. a gazdasági szféra oldaláról, ahol más sincs, mint a program, hogy megkönnyítsék a gazdasági cégek létesítését, könnyővé tenni a piacra lépést, és akkor mi elıállunk azzal, hogy könnyő, ugyan gyorsan fog menni a bejegyzés a Cégbíróságon, de kötelezı ügyvédi közremőködéssel, amiért egy picit fizetni is kell (ezt halkabban mondom), szóval ez nem egy egyszerő történet. Ezt egy erıs ügyvédség, egy erıs ügyvédi kamarai szervezıdés eddig el tudta érni. De hogy ez így maradjon, és itt most már tényleg a jövendı kollégákhoz becsületesen kapcsolatban
szólok,
ahhoz
végezze. hallottak
bizony
az
eddig
is
Mert és
olvastak
kell,
hogy
voltak
az
ügyvédség
problémák;
úgymond
mindezt
ellenjegyzéssel
lakásmaffiás
ügyekben
közremőködı ügyvédekrıl, aki úgy ellenjegyez szerzıdést, hogy soha nem látta egyik felet sem, hanem benyújtja neki valaki, és csukott szemmel ráüti a bélyegzıt, és ha ezekbıl az ügyekbıl ne adj Isten nem kevesebb, hanem több lesz, akkor egyszer a jogalkotó azt mondja, hogy minek ide kötelezı ügyvédi közremőködés? Miért drágítom meg, ha úgysem tudok ezzel semmit elérni? Egyelıre nem ez a tendencia. Most éppen egy új jogszabály még újabb feladatokat adott nekünk, megerısítette a kötelezı ügyvédi közremőködést, de azt szeretném mondani, hogy sajnos (újra mondom) az Alkotmányban nincs benne.
Banatiszoveg
Ha
felütik,
ott
nem
találnak
olyan
passzust,
hogy
kötelezı
az
12
ügyvédeknek biztosítani ezt a munkaterületet az okiratszerkesztésnél. Nincs benne. Ezt ki kellett harcolni, de meg is kell óvni. És ebben Önöknek, és a jelenlegi munkaadójuknak megvan a felelısségük, nem szabad az ügyvédségbe vetett hitet és
bizalmat
megrengetni
és ezzel
visszaélni.
Ebben,
ahogy
mondottam, Önökre számítunk, és ez az oktatás, amelyet a Budapesti Ügyvédi Kamara az Önök részére rendez ügyvédiskola címén, és ahol sok ügyvéd kollégával, néhány területre meghívott külsı elıadóval fognak találkozni, azt a célt szolgálja, amit tényleg ıszintén szeretnénk elérni, hogy amikor megjelennek három, három és fél év múlva a szakvizsgán, ne csak egyszerően a joganyagot tudják és tanulják meg, amit meg kell, hanem legyen igazi fogalmuk az ügyvédi hivatásról, arról, amit reményeink szerint valóban egy életre választottak; és az ügyvédiskola, a munkaadó ügyvéd segítségével és az Önök saját erıfeszítésével, remélem, hogy ez sikerülni fog, és értékes, a jelenlegi karnál is értékesebb fiatalokkal fogunk gazdagodni, mikor Önök leteszik a vizsgát. Ehhez kívánok Önöknek az ügyvédjelölti gyakorlatukhoz sok sikert. Azt hiszem, hogy rövidre szabott idım letelt, ennyi tellett ebbe a 45 percbe. Minden jót kívánok.
Banatiszoveg
13
