XIX. évfolyam
2008. IV. szám
Kedves Olvasóink! Örömmel adjuk kezükbe az Ócsai Hírmondó új számát, amely – Tóth Péter Domonkos elköltözése miatt – nagy részben egy új Szerkesztıség munkájának az eredménye. Az immár húsz éves múlttal rendelkezı újságunk szerkesztésében mindenek elıtt igyekszünk megfelelni az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület – amely nem folytat közvetlen politikai tevékenységet, pártoktól független társadalmi szervezet – célkitőzéseinek. Ezek, többek között, kulturális programok szervezésében, ismeretterjesztésben, kulturális kiadványok kiadásában, hagyományápolásban, s nem utolsó sorban, az ifjúság aktivizálásában Az új Okmányiroda avatási ünnepsége nyilvánulnak meg. Közösséget igyekEgyesületünk fent felvázolt céljaival. Az ismeretterjeszszünk összekovácsolni az igényes kultúrát szeretık, s tést, a fiatalok aktivizálását a bicikliverseny és a helyigénylık sorából. ismereti vetélkedı, míg a hagyományápolást a bemuEzeket a célokat legjobban talán az Egyesületünk tatott grillázskészítés szolgálta, amelyet a torta- és által szervezett programok példázzák, amelyeket a Vásüteménysütı versenyrıl szóló cikkünkben találnak. rosi Vígasságoknak elnevezett, Ócsa várossá avatáAz általunk megrendezett programok kapcsán kösának 3. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségszönetet illeti Dönti Károly polgármester urat, Hajdú sorozat keretében élhettünk át. Ebben a lapszámban Annát, az Egressy Gábor Szabadidı Központ vezetıgazdagon tájékoztatjuk Olvasóinkat nagysikerő renjét, valamint Egyesületünk más lelkes tagjait. Külön dezvényeinkrıl, amelyek jól kivehetıen egybevágnak köszönjük, hogy lapunk megjelenése is a szívük csücske. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy Lapunk tartalmából: újságunk az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület lapja, ezért azokat a tu• Bicikliverseny a Városi Vígasságok keretében; dósításokat, interjúkat, cikkeket, • Torta- és süteménysütı verseny a Városi Vígasságokon; amelyek az általunk szervezett, • Tóth Péter Domonkos levele lapunk Olvasóinak; kezdeményezett rendezvényekrıl, • Beszélgetés Ország Tibor atyával, beszélgetésekrıl szólnak, most elıvárosunk új római katolikus lelkészével; ször a cikk elején található logóval • Tudósítás Dr. Békési Panyik Andor szobrának avatásáról; jelöltük meg. Ez tehát az új Szerkesztıség el• Megemlékezés az Aradi Vértanúk évfordulójáról; sı lapja. Fogadják szeretettel! • A Bólyai Gimnázium életébıl; • Beszámoló a helyismereti vetélkedırıl a Városi Vígasságokon; Fraszczak Ryszard • Megemlékezés Dr. Buza Attila polgármesterrıl, halálának 8. évfordulóján; • Beszámoló a Szenvedélybetegek Otthonában és a para-sport napon tartott rendezvényekrıl;
Verseny a rekkenı hıségben seny. A megkerülendı akadályok Hogyan kapcsolható mindkét korkategóriában ugyanössze a bicikliverseny a azon a helyen maradtak. Ez azt rendırséggel? A megoldást jelentette, hogy amit a nagyobb, az Ócsai Polgári Kulturális többet kerékpározó és ezért Egyesület (OPKE) adta a ügyesebb gyerekek a KRESZ Városi Vígasság keretén tesztlapok kitöltésénél nyertek, belül megrendezett elméleti azt a sőrőn felállított bóják miatt a és ügyességi versennyel kicsik, kisebb kerékpárjukkal viszszeptember 6-án. Nagy volt szanyertek. a kihívás egyrészt, mert telA verseny végül igen szoros jesíteni kellett másrészt a eredménnyel zárult és nagyon nagy hıség miatt is. A pontos összegzés kellett a végsı SPAR áruház parkolóban eredmény megállapítására. felállított profi biciklipálya kitőnı terepet adott ahhoz, hogy mindenki kipróbálhassa a legjobb tudását, tesztelje magát és kiderítse miben is kell még fejlıdnie ahhoz, hogy jobb kerékpáros váljon belıle. A pályán a versenyzıket igazi profik, Bálint Brigitta rendır ırmester és SzaKezdeti nehézségek nyi János alezredes, a Dabasi Rendırkapitányság Közle- valamint a rendkedési Fıosztályának vezetıje irá- ırség több más díja is. nyították. No de ne szaA verseny két korkategóriában ennyire folyt. Volt aki a saját, más pedig a ladjunk rendelkezésre bocsátott bicajok va- elıre! Elıször is a lamelyikére szállt. Mindenki szeme mindenkinek szokatlan nagy elıtt ott lobogott Egyesületünk fıdíja – gyönyörő, kék színő szeptemberi meSzanyi János alezredes biztos kézzel irányítja a versenyzıket mountainbike kerékpár, amely a leggel kellett megfıleg pálya mellett „parkolt”, s emellett küzdenie, azoknak, akik az elıtte Sorrend az alsósok csoportjában: szervezett futóverse1. Kubik Emese – 3/c osztály nyen is részt vettek. Ahogyan a parko- 2. Molnár Norbert – 2/e osztály lóban felállították a 3. Kálmán Attila – 3/b osztály speciális akadálypá- 4. Hollósi Péter – 4/b osztály lyát, mindenki kezdte 5. Lázár Ákos – 4/d osztály mérni erejét, hogy a 6. Kristály Krisztián – 3/c osztály lehetı legjobban szerepeljen. Lassan csillapodott a hangulat, miután a nevezésnél minden versenyzınek KRESZ tesztlapot kellett kitöltenie. A versenyt irányító rendırpár szemmel láthatóan teljesen megnyerte a gyerekek bizalmát. Végre megindult az ügyességi verGudman Roland, a különdíjas „eltolta a kerékpárját”
A felsı tagozatosok csoportjában: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Gudman Roland – 11/i osztály Borbély Norbert – 6/a osztály Fekete Zoltán – 6/a osztály Joó Szabolcs – 7/c osztály Losteiner Sándor – 11/a osztály Joó Gergely – 12/i osztály És végül a fıdíjat:
Gudman Roland, a felsı tagozat nyertesének ítélték oda. Minden résztvevınek szívbıl gratulálunk! Papp Katalin
Jaj de jó a habos sütemény... Ötven éve hallhatjuk Kis Manyit a rádióban énekelni, és milyen igaza van! Na, de ne vágjunk a dolgok elébe, s nézzük meg, hogyan is kezdıdött? Elmesélem, üljenek kényelmesen. Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület (OPKE) civil szervezet tagjai idınként összeülnek beszélgetni, és ebbıl nagyon sok jó dolog származik Ócsa javára. Elnökünk, Pappné Hajdu Katalin vetette fel, hogy a Városi Vigasságokon a mi egyesületünk színeiben is történjen valami. Azonnal beindult a szürkeállomány és egymás után jöttek a javaslatok, amelyek meg is valósultak – még hozzá sikerrel. Bálintné Magyar Ilona a tortasütı versenyt javasolta. Egy telefon..., sok telefon... és máris összejött a csapat tortasütı és süteménysütı kategóriában (hetek kemény munkája árán). Bereczkyné Magyar Mária sem maradt tétlen. Ha a versenyzık hozzák az anyagot, idıt, energiát fektetnek bele – akkor a verseny legyen igazi. Hatalmas ismeretségi körét felhasználva, felkért egy 6személyes zsürit, de még milyet! Elérkezett szeptember 6-a. A Sátorban hófehér abrosszal letakart
két nagy asztal várta a finomságokat – és a zsőri hófehér kabátban, hatalmas fehér cukrászsüveggel – lélegzetelállító látvány volt. Csupa kedves, ismerıs arc, akik részben
Ócsáról indultak el – lássuk ıket: Pappné Hajdu Katalin elnök, Donné Imre, Mezei Csilla az ócsai cukrászda aranykező cukrászai, Horváth Károly, a Béke Szálloda cukrásza, Virág Zoltán, a Bagoly Étterem szakácsa, Balló Gábor, a Gellért Szálloda cukrásza. İk megtiszteltek bennünket azzal, hogy helyettest keresve maguk helyett, eljöttek hozzánk. A feladatukat maximális komolysággal, hozzáértéssel végezték úgy, mintha nem a poros futballpályán, hanem egy szálloda márványtermében volnának. A kóstolás után elvonultak tanácskozni és egy idı után meghozták az
eredményt, amit mindenki izgatottan várt. Ünnepélyes eredményhirdetés:
Tortasütı kategória: 1. 2. 3.
helyezett: Horváth Károlyné, „szılısgazda kedvence”, helyezett: Szabó Szilvia, „túrós, meggyes álom”, helyezett: Nagy Lászlóné, „reneszánsz torta”.
Süteménysütı kategória: 1. 2. 3.
Zemanyik Margit (Palást), „kócos kókuszos”, Papp Katalin – Méri Zsanett, „muffinkukac gyerekzsúrra”, Tóth Mihályné meggyes-almás rétes és Virág Miklósné diós bejgli.
Minden „versenyzınek” fantázianeve volt, a készítıjének neve nem szerepelt, tehát a verseny abszolút elfogulatlan volt. Fantázianevek: „szerelmi álom”, „tavaszi túrós”, „fatörzs”, „csoki rózsákkal”, „mirinda szelet”, stb. A „szerelmi álom” fantázianevő tortát, mely hatalmas, szív alakú volt, és nagyon finom a rendırségnek
ajánlotta fel a készítıje, köszönetül a kerékpár ügyességi verseny lebonyolításáért. A sütemény elsı helyezettje, a palásti Margitka, a kóstolónak hozott süteményét a rendezık betették a többi közé és így lett elsı. Amíg a zsőri tanácskozott, addig a „versenyzıket” szépen elfogyasztotta a sok érdeklıdı. Gyorsan fogyott a mőanyag tányér és villa. Sajnos többen megígérték a részvételt, de ilyen-olyan ok miatt lemondták, pedig a szépen megterített asztalon az ı mővük is bıven elfért volna. A magam részérıl megköszönöm a zsőrinek, hogy itt voltak, láttam ıket dolgozni és megtisztelve érzem magam, hogy idejüket a mi egyesületünkre szánták.
De ezzel még nem fejezıdött be az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület programsorozata.
A grillázskészítés rejtelmei
tı verseny, a kerékpár ügyességi, a totó, mely ÓcsáA grillázskészítést Józsa Edina mutatott be és tanított meg. Kevesen tudják ugyanis, hogy régen az volt a szokás Ócsán, hogy az esküvıre grillázsból készült a menyaszszonyi torta, és azt a menyaszszonynak kellett összetörni, s a hagyomány szerint, minél több darab lett, annál gazdagabb élet várt rá, a vendégek pedig vettek egy darabkát, mert ez szerencsét hozott. Ma már erre egy-két öreg, ha emlékszik, készíteni meg senki nem tudja Ócsán. A Magyar lányok felkutatták Edinát – mert elıttük semmi sem lehetetlen –, aki Dabason mőveli a cukrászatnak ezt az ágát, s megnyerték erre a bemutatóra. Sok érdeklıdı volt, néhányan meg is tanulták, hátha látunk még szép alkotásokat grillázsból. Vajon most egy új hagyomány született? A következı városi ünnepségek programjában szerepel-e a tortasü-
ról szól? Ezek a kérdések jutottak eszembe, s kívánom, hogy a választ mindannyian erıben, egészségben tudjuk meg a következı Városi vígasságokon. Úgy legyen! Dr. Vásárhelyi Tamásné, egy névtelen tortasütı Fényképaláírások: 1. Tortaköltemények 2. Dolgozik a zsőri 3. Készül a nyertesek oklevele 4. Eredményhirdetés (aluljáró foto) 5. Boldog szervezık és készítık 6. A grillázskészítés boszorkánykonyhájában
Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület tisztelettel tájékoztatja tagjait, valamint Ócsa polgárait, hogy 2008. november 22-én, szombaton, 10 órás kezdettel az Egressy Gábor Szabadidıközpontban Kulturális Napot szervez, amelynek keretében, többek között kézimunka-kiállításra és amatır sakkversenyre kerül sor. A sakkversenyt két korosztályban tervezzük lebonyolítani: - általános iskolások (14 éven aluliak) - középiskolások és felnıttek csoportja. A sakkversenyre 2008. november 15ig lehet nevezni az Egressy Gábor Szabadidıközpontban, vagy Konrád Sándor úrnál, az Egyesületünk vezetıségi tagjánál. Részletes információ: 06 20 379-355 telefonszámon. Szeretettel várunk mindenkit!
„Nyitottam azok felé is, akik „juhaim”, de nem ebbıl az akolból valók” Péter atya, prépost úr levele az ócsai búcsúzásáról, erkölcsi hozzáállásokról. Kedves Olvasóink! Péter atya, prépost úr üzent most nekünk a jelenlegi lakhelyérıl, Veszprémbıl (amennyiben válasz merülne fel, levele végén megtalálják az aktuális címét). Hosszú ócsai lelkipásztori munkája, az Ócsai Hírmondó iránti elkötelezettsége hatalmazza fel, hogy intelmeket, tanácsokat intézzen hozzánk. Kérjük, fogadják szeretettel, s olvassák el figyelmesen írását. A Szerk.
ÜDV AZ OLVASÓNAK! A kötelezı tisztelet ültet írógép elé, hogy nyugdíjas napjaim sora egy hétre nıve, nyolc napon belül, ahogy illik a régi regula szerint, köszönetet mondjak azért a vendéglátásért, amelynek sora 25 évre rúgott, nagyvonalúságotokért (hiszen a vendégbıl három nap is untig elegendı). Augusztus 23-án az esti, és 24-én a reggeli szent mise után találkoztunk utoljára Isten Népe Közösségével, kézfogással, a barátság, a testvéri közlekedés, az esetleges bocsánatkérés jelében búcsúzva. Az már csak ráadás volt – és milyen ráadás –, hogy 15 család képviseltette magát búcsúlátogatásokon, hozva vacsorát (báránypörkölttıl kezdve, csirkepaprikásig, hidegtálig, halászléig, Cserszegi Főszeresen át, az ócsai templomról készült gyönyörő festményig. És sorolhatnám…). …A költözködés nehéz munkájában résztvevıkkel, jól esı érzéssel konstatálva, hogy részt vett abban a férfitársadalmunk minden korosztálya.
Köszönöm Megyéspüspökeim sorának (Bánk érsek úrnak, aki Ócsára helyezett, Marosi, Keszthelyi, Beer püspök uraknak, akik hagyták, hogy Ócsán maradhassak, s az ÓCSAIAKNAK, velük párhuzamosan az INARCSIAKNAK, és évszázadoknak tőnı szolgálatban, mint püspöki biztos DABAS-SÁRI Önkormányzati Iskolájának, hogy elfogadták a püspöki biztost, a plébánost, a „prépost urat”, ha olykor nem is rejtették véka alá a véleményüket, ha olykor nem voltak elég türelmesek betartani a Jézusunk ajánlotta testvéri feddést szabályait (négyszemközt, két, vagy három tanú elıtt, az egyházközség elıtt, s csak azután legyen neked mint a pogány, vagy a vámos), köszönöm,
hiszen éreztem, hogy inkább a féltés vezette ıket, mint a rosszakarat. „Az egész világ utána fut”, „Boldog az emlı, amelyet szoptál”, „Ember így még nem beszélt”… mondták Jézusunkról, s a szentrıl azt, hogy „Falánk és borissza ember, a vámosok és az utcanık barátja”, s nevelıfalujának hegyérıl (Názáret) a mélybe akarták taszítani. Hát akkor azt, aki nincs híján az emberi gyarlóságnak, akinek naprakészek a hibái, a bőnei! Hála Isten! És nem csak azért, „mert ha nincs vétkem, irgalmad tán meg se ismerem”, hanem azért is, mert felismerés, bánat, erıs fogadás nélkül nincsen bőnbocsánat. Aki csak akkor sóhajtja el, hogy „Atyám, nagy az én vétkem, gyónni szeretnék”, amikor éppen dicsekedni akar (na). Igen, magától értetıdı természetességgel, fıleg a rendszerváltás után, nyitottam azok felé is, akik Jézus szavaival „juhaim”, de nem ebbıl az akolból valók. És utolsó prédikációmban el kellett „harsogni” felismerésemet, hogy a köpönyegforgatás nem pálfordulás, s a pálfordulás nem köpönyegforgatás, mert tisztelet a kivételnek, „néma” próbálkozásomra is így védekeztek: „mit szólnának (az „emberek”), akik tudták, hogy idáig máshol híztunk, és máshol bíztunk, most meg …” és maradtak ott, ahol voltak, mert hétvégeken, vasárnap délig könnyebb
volt a férfinépnek elvakarózni, vagy éppen megbütykölni a kerítést, a járdát, mint ünnepi lélekbe „vágni” magukat, s eljönni együtt ünnepelni (szentmisére), vagy az ökumené tiszteletben tartásával istentiszteletre), és ugyanígy könnyebb volt arra hivatkozni, hogy mi esetleg jobbak vagyunk a templomba járóknál, mint hölgyeiknek vigyázni a húsleves idıben való lefölözésére, a rántott hús elkészítésére, hivatkozva arra, hogy mit ér (ne) nélkülük a vasárnap, ünnepnap? Ama bizonyos „pálfordulás” az egykor volt keresztényvadász Saullal történt, aki „paulus” lett, kicsike, idétlenke, hülye gyerekecske, mert hogy üldözte Krisztust (aki azonosította magát az üldözött keresztényekkel), s nemsokára azzal dicsekedett, hogy Krisztusért ötször kapott egy híján negyven korbácsütést, háromszor megbotozták, egyszer megkövezték, sokat éhezett, fázott, s mindennapi gyötrıdése valamennyi egyház (községért) van… Igaz, legyen a mentségük, s nekem a lelkiismeret-furdalás, hogy nem volt nekik damaszkuszi útjuk, és nem voltam nekik Ananiásuk. Pedig, pedig… hányszor próbálkoztam azzal, hogy halottainkat „el kell engedni”, hiszen felettünk nyitva van az ég, és mit sem ér az, hogyha szóakrobaták vagyunk, mert tudjuk mondani, hogy „Isten, Haza, Család, hogy ne feledjétek a templomot és az iskolát”, de – természetesen az emberi tartásuk mellett – úgy élnek, mintha nem lenne se Isten, se Haza, se Család (kéthárom-négy - személyes fizikai családunk mellett nagyobb családunk a 2000 éves Anyaszentegyház, és se templom, se iskola. – És kétségbe csak azért nem esek (nem esünk), mert nem értünk lett-e megígérve, hogy az esı – az Ige, a Kegyelem –
nem hull le a földre nagyhiába, megtermékenyíti azt? Bizony hogy, mi értünk lett megígérve! Bevallom, érdekükben szerkesztettem az Ócsai Hírmondót (nem 1994 óta, hanem már 1991 májusa óta
, amikor elıször köszöntöttem a fentebbi címmel (Üdv az Olvasónak) Ócsa Nagyérdemő Közönségét, Tóth Péter Domonkos plébános (ként), az Ócsai Hírmondó Szerkesztıbizottságának elnöke (ként), hiszen „vasárnapi” testvéreim az Úrban a szószék megszentelt magasáról hallhatták szinte valamennyi cikkem, írásom gondolatait újból, olvasva a Hírmondót, vagy elılegezve bizonyítva, hogy mit tartok a Hírmondóról, mennyire becsülöm! Köszönet érte valamennyi munkatársamnak, a kívánsággal, hogy éljen az Ócsai Hírmondó „az idık végezetéig”, és senki se akadjon fel az olyan „kicsiségeken”, hogy „életrajzomból” (az interjúra gondolok) kimaradt a kecskeméti Nagy Templom híveinek majdnem öt éves szolgálata, s hogy nem vették észre az „éjjeli menedékhely” idézésénél, nem Gogolról van szó, hanem a szovjet – orosz – kommunista, Maxim Gorkijról. Úgy látszik, itt is igaz a mondás, hogy „néha a nagy Jupiter is alszik”, mert hiszen én vétettem. Határozottan emlékszem, hogy Gogolt írtam, és nem Gorkijt. (Abban viszont biz-
tos vagyok, hogy Barizs István énekérıl írtam és nem Balázs Istvánérıl.) Biztosan megbocsát nekem, meg a „nyomda ördögének”, én még az elkövetkezıkben jobban fogok figyelni, nem aludni, nem álmodozni. És a nekem kimért egyetlen talentumot kamatoztatva – (ál) szerénység nélkül – talán többet is elérek, mint szeretett költınk, Falu Tamás, aki így summázta életét: „Elmúlik az élet a sok semmivel, az ember amíg él, kevés jót mível. Ha a történelem küszöbére lép, csak vizes szivaccsal írja fel nevét.” Tóth Péter Domonkos c. prépost, ny. plébános 8200 Veszprém, Egry József u. 11/A. fszt. 2. Képaláírások: 1. Tóth Péter Domonkos, prépost úr a Katolikus Közösségi ház avatási ünnepségén 2.) Dönti Károly polgármester úrral, szinten a Katolikus Ház avatásán
AKIT A TÖMJÉN FÜSTJE MEGCSAPOTT Beszélgetés városunk új római katolikus lelkészével – Tibor atya, kérem, mutatkozzék be olvasóinknak – hol született, mi vezette el a papi hivatáshoz? – 1954-ben születtem Cegléden, és ott is végeztem az elemi iskoláimat, majd a nyolcadik után felkerültem Budapestre, keresztszüleimhez, s itt jártam ki a középiskolát. Gyerekkoromtól fogva nagy hatással volt rám nagyszüleim vallásossága, ık tanítottak meg imádkozni, ık vittek el a templomba, így lettem ministráns, így jártam szent misére. Az ı imádságos hátterük mindvégig ott volt mögöttem. Nem gondoltam arra, hogy pap legyek, leginkább mozdonyvezetı szerettem volna lenni, mint annyi kisfiú. Tetszettek azok a nagy mozdonyok, amelyeket az ember irányit, s ezért is kezdtem el a jármőlakatosi szakmát tanulni, mert abban az idıben ez a szakma kellett ahhoz, hogy valakibıl mozdonyvezetı lehessen. Jártam tehát a szakközépiskolába, meg gyakorlatra a jármőjavítóba, de amellett természetesem minden vasárnap ott voltam a templomban, s az egyik szentmisén történt, hogy hallottam az
Úr Jézus hívását: „gyere, és kövess engem”. Persze nem volt ez kimondott szó, ahogy mi most beszélgetünk, nem volt érthetı, de mégis éreztem belül, ahogy az ember érezni képes, erısen,
szerelmesen, hogy az Isten megszólított és papjai közé hívott. S onnantól kezdve már az életemet abba az irányba fordítottam, mindent azért tettem, hogy elıbb-utóbb elérjem a hivatásomat. – Hosszú volt az út? – Nem, csak kicsit kacskaringós. Arra gondoltam, az nem árt, ha az embernek szakma is van a kezében, így nem hagytam abba tanulmányaimat. Jármőlakatos szakmunkásként szabadultam, majd elmentem dolgozni és esti gimnáziumban le is érettségiztem. Utána elvittek két évre katonának, és csak azután kerültem az egri szemináriumba. Hát ennyi röviden. – Szeminárium után hol kezdte a lelkészi munkát? – Felszentelés után még nagyon sokat kell tanulni. A frissen végzett papokat kihelyezik plébánosok mellé, beosztott káplánnak, hogy ott elsajátítsa a lelkipásztori élet fogásait, vagyis az idısebb paptól megtanulhassa azt, amit a szemináriumban nem tudott, mert az elmélet nálunk is teljesen más, mint a gyakorlat. Így hát kilenc évig voltam káplán. Dányban kezdtem, két év után felkerültem Pesterzsé-
tıt. Ami a többi egybetre, majd Kerekházat illeti, szerintem egyházán szolgáltam, Ismeretterjesztı estéket tartunk itt nem versenyrıl késıbb ismét Pesten, van szó. Csak azt Rákosszentmihályon, a katolikus közösségi házban, szeretném, hogy a végül Rákospalotán. ahol mindenkit szeretettel látunk. – Gondolom, katolikus közösség Az elsı alkalom: október 25-én, szombaton, eddig nem volt semmi legalább olyan erıs 20:00 órakor, „Vallás és tudomány” címmel. kapcsolata Ócsával. legyen, mint a református, mert most – Senkit nem ismertem itt, Ócsán Ország Tibor r. katolikus lelkész sokkal erısebb, mint a miénk. Nem biztos, ezelıtt nem is jártam hogy többen vannak, soha. – Elıdje, Péter de nem is ez a léprépost atya, nemcsak lelkipásztorként, Közösségi házban ismeretterjesztı es- nyeg, hanem az a fontos, hogy Jézushanem a városunk közéletében is nagy teket hirdet (lásd keretes anyagunk), hoz vezessük el a mi közösségünket, szerepet vállaló személyiségként álta- amelyek már eddig is felkeltették az és ehhez próbálok én megfelelı háttelános megbecsülésnek, tiszteletnek ör- ócsai közösség figyelmét. A római ka- ret, lehetıségeket teremteni gyerekekvendett, és örvend ma is. Hosszú éve- tolikus templom hangosító berendezé- nek, szülıknek, felnıtteknek egyaránt. ken keresztül az Ócsai Hírmondó se immár hosszabb ideje hibás, nem Mert ide mindenki jöhet sportolni, focizszerkesztıjeként ı tartotta össze a la- mindig hallani az értékes kezdeménye- ni, ha majd elkészül. Táncolni is jöhet minden fiatal. De minden, amit próbálok itt elindítani, azt a célt szolgálná, hogy összekovácsoljuk a közösséget. – Más, egyéb kezdeményezésre is gondolt? – Megbeszéltük a fiatalokkal, hogy összejövünk minden hónapban egy közös imaórát tartani. Utána pedig egy közös ismeretterjesztı estéket tartunk a városban, amire mindenkit meghívunk, mert a közösségi ház ezért létesült. – Megkérdezhetem, mi a hobbija, mivel tölti a kevés szabad idejét? – Régebben aktívan sportoltam, fociztam, de mára csupán annyi maradt belıle, hogy pot, amely a szíve csücske volt. Emel- zéseit. Reméljük, hogy az Ócsai Hírpéldául amikor Ócsára költöztem és lett súlyosan beteg édesanyáról, Kati mondó hasábjain hozzá tudunk majd nénirıl is egyedül gondoskodott, ami járulni ezeknek a kezdeményezések- kérdezték, milyen kábeltelevíziót veszintén emberi nagyságáról tanúskodik. nek a közhírré tételéhez. Megkockázta- zessenek be, azt válaszoltam, hogy Lelkipásztorként és emberként tehát tom az összehasonlítást: vajon a Re- nekem elég, ha négy sportcsatornám nagyon magasra emelte a lécet. formátus Egyház köztudottan ismert van, mást úgysem nézek. – Köszönöm a beszélgetést. Örömmel hallottuk, hogy Tibor atya kulturális szerepe, vagy például a BapSzerkesztıségünk és az Ócsai Polgári folytatni kívánja ezt a minıségi munkát, tista Egyház kórusa, zenekara késztetKulturális Egyesület részérıl minden hiszen már új kezdeményezéseket is te arra, hogy a római katolikusok is nasegítségre számíthat nemes céljai eltett: táncegyüttest szervez a katolikus gyobb szerepet vállaljanak? közösségi házban, s az új plébánia tel– Tudom, hogy a hangosító be- éréséhez. F. R. kén sportpálya, illetve játszótér beren- rendezés nem mőködik rendesen, bedezését tervezi. Ezen kívül a Katolikus ruházunk tehát, s veszünk egy új erısíKépaláírások:
1. Ország Tibor atya a plébánia kis irodájában fogadott 2. A katolikus közösségi ház városunk egyik ékessége 3. A ház mögötti kertben megvalósításra vár a sportpálya és játszótér
Dr. Békési Panyik Andor szobrának avatása „Inkább vagyok én a saját falumba harangozó, mint Amerikában egyetemi tanár.” Ezek a szavak Ócsa egyik legjelesebb szülöttjétıl, lokálpatriótától, Dr. Békési Panyik Andortól származnak, és hogy a szavak mögött valódi tartalom is rejtızik, csak az tudja, aki tisztában van életútjával, tudományos pályájával, és legalább hallotta, hogy fényes sikerei ellenére visszatért Ócsára azért, hogy majd 40 éven keresztül lelkipásztor legyen „a saját falujában”. Hálásak is neki az ócsaiak ragaszkodásáért a mi községünkhöz – ezt most, szeptember 21-én, vasárnap tudtuk kifejezni, amikor a Református Templomkert elıtt, 11
ben, Bonnban, s késıbb USA-ban – Princetonban és Philadelfiában folytatta, ahol doktorátust szerzett az
órakor sor került a mellszobrának felavatására. De írjunk is néhány adatot Panyik tiszteletes gazdag életérıl. 1910-ben született Ócsán, és itt is halt meg 1989. március 1-jén. Kálvin kutató, teológus és gondolkodó volt. Teológiai tanulmányait Budapesten kezdte, majd Montpellier-
újszövetségi tudományokból és keleti nyelvészetbıl. 1938-39 években a budapesti Teológiai Akadémián tanított, majd Budapesten vallásoktató volt, s 1945-tıl, az 1983-ig történt nyugdíjazásáig Ócsán lelkipásztori szolgálatot teljesített, amit fontosabbnak tartott a tudományos pályájánál.
Gazdag teológiai munkásságából ki kell emelni, hogy 1956ban részt vett a Református Megújulási Mozgalom tevékenységében, amiért viszont 1957. márciusában a budapesti Győjtıfogházban vizsgálati fogságban tartották. Cikkei, tanulmányai gyakran megjelentek a hazai és külföldi folyóiratokban. Részt vett a Jubileumi Kommentár munkálataiban és szerkesztette az Evangéliumi Kálvinizmus címő könyvsorozatot, valamint (másokkal együtt) a Hirdesd az Igét kézikönyvet. Érdemes felidézni néhány mőve címét: Csendesedjetek (Budapest, 1943), Felemás Biblia (1943), Isten emberte a viharban (1943), Isten országa és mi ((1943), Aki gyız (1944), A Szentlélekrıl szóló tanítás (1979), vagy Kicsoda az ember? (1981) és Kálvin a Szentlélekrıl (1985). Mellszobrának avatásán ünnepi beszédet mondott Szőcs Lajos országgyőlési képviselınk, Pest Megye Közgyőlésének elnöke, valamint Bukodi Károly, Ócsa Város alpolgármestere. Áldást mondott Nt. Hantos Péter ócsai református lelkész, személyét, s érdemeit Ft. Dr. prof. Békési Sándor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja, valamint Nt. Gulyás László lelkipásztor méltatta. Szobrának felavatásával fiatal városunk még egy emlékkel gazdagodott, immár olyan nagy emberrıl, aki szerette Ócsát és ragaszkodott is hozzá. Szerk.
Képaláírások: 1. Mellszobor a saját templomának hátterével 2. Az avatási ünnepség meghívott vendégekkel
Arad és Gyula "Arad pedig a magyar Golgota, mert a szabadságharc mártírjai is új hitet öntöttek a hazafiak szívébe" /Kossuth Lajos/
ARAD Nehezen találtam az emlékmővet Megjártam vagy háromszor körbe-körbe Magyar nem tudta román nem akarta Én emlékeztem libalegelıre Kerestem – kértem mit nem tudott senki Ugyanúgy talán húsz egynéhány éve Imádkoztam tanítsd magyarnak lenni Döbbenet fogott el, mikor megláttam Történelmi volt a kegyes pillanat A várban katonaság nekem zárva A márvány ragyogott ott volt és szabad Tábornokok kikkel szembe kell menni Döntı ütközet a nagy halál elıtt Imádkoztam tanítsd magyarnak lenni
A tizedik nyár is elmúlt már, hogy végigsétáltam a gyulai utcákat… Október 6-a kapcsán villan emlékezetembe a kép: épületek, homlokzatok, emléktáblák. Az 1948-49-es forradalom és szabadságharc végén szomorú szerep jutott Gyulának. 1949. augusztus 23-án a gyulai grófi kastély udvarán adták át az oroszok a bosszúért lihegı osztrákoknak a fogoly honvédeket, köztük a késıbbi aradi tizenhárom vértanú közül nyolcat. Jókai Mór utca: itt volt elszállásolva 1949. augusztusában Knézich Károly. A honvéd tábornok lefegyverzésekor kardját Czégényi nevő házigazdájának adta át (Czégényi-ház a Jókai Mór utca 8. szám alatt található). Kossuth Lajos utca 1. sz.: egykor Német Antal megyefınök háza. Nála 1949 augusztusában volt elszállásolva Leiningen-Westerburg Károly, késıbbi aradi vértanú. A ház falán emléktábla tanúskodik errıl. És így tovább sorolhatnánk… A császáriak tudták: Arad (a vérpad) közel van
Gyulához. Én, a késıi unoka tudtam: az emlékhely közel van Gyulához. Ott hajtottam fıt a családommal együtt. A látogatás nyomán íródott a vers, amelyet megemlékezésül közöl a lapunk az évfordulóra. Remélve azt, hogy a gyulaiak, s minden magyar tudja, szívében érzi: Gyula közel van Aradhoz. Virág Miklós
Batthyány Lajos kivégzése Pesten
Lépdeltem lépcsın, mintha mennybe mennék Hívtak az aranybetős tizenhármak Harsogó trombita pengett kard – acél Kívül csend volt, magány és nem vasárnap Éreztem valami nagy-nagy bánat lengi Az obeliszket torkomba fojtva szó Imádkoztam tanítsd magyarnak lenni Mikor ott álltam fent a szent Kálvárián Felszakadt szívembıl jajongva Arad Miért van az, hogy ezernyi számőzött Hıst Mind jeltelen és otthontalan marad Most szívemet kellene ide tenni (Lábamnál taposott nemzeti szalag) Imádkoztam tanítsd magyarnak lenni Virág Miklós
Arad és Gyula "Arad pedig a magyar Golgota, mert a szabadságharc mártírjai is új hitet öntöttek a hazafiak szívébe" /Kossuth Lajos/
A tizedik nyár is elmúlt már, hogy végigsétáltam a gyulai utcákat… Október 6-a kapcsán villan emlékezetembe a kép: épületek, homlokzatok, emléktáblák. Az 1948-49-es forradalom és szabadságharc végén szomorú szerep jutott Gyulá-
nak. 1949. augusztus 23-án a gyulai grófi kastély udvarán adták át az oroszok a bosszúért lihegı osztrákoknak a fogoly honvédeket, köztük a késıbbi aradi tizenhárom vértanú közül nyolcat. Jókai Mór utca: itt volt
elszállásolva 1949. augusztusában Knézich Károly. A honvéd tábornok lefegyverzésekor kardját Czégényi nevő házigazdájának adta át (Czégényi-ház a Jókai Mór utca 8. szám alatt található). Kossuth Lajos utca 1. sz.: egykor Német Antal megyefınök háza. Nála 1949 augusztusában volt elszállásolva LeiningenWesterburg Károly, késıbbi aradi vértanú. A ház falán emléktábla tanúskodik errıl. És így tovább sorolhatnánk… A császáriak tudták: Arad (a vérpad) közel van Gyulához. Én, a késıi unoka tudtam: az emlékhely közel van Gyulához. Ott hajtottam fıt a családommal együtt. A látogatás nyomán íródott a vers, amelyet megemlékezésül közöl a lapunk az évfordulóra. Remélve azt, hogy a gyulaiak, s minden magyar tudja, szívében érzi: Gyula közel van Aradhoz. Virág Miklós
ARAD Nehezen találtam az emlékmővet Megjártam vagy háromszor körbe-körbe Magyar nem tudta román nem akarta Én emlékeztem libalegelıre Kerestem – kértem mit nem tudott senki Ugyanúgy talán húsz egynéhány éve Imádkoztam tanítsd magyarnak lenni Döbbenet fogott el, mikor megláttam Történelmi volt a kegyes pillanat A várban katonaság nekem zárva A márvány ragyogott ott volt és szabad Tábornokok kikkel szembe kell menni Döntı ütközet a nagy halál elıtt Imádkoztam tanítsd magyarnak lenni Lépdeltem lépcsın, mintha mennybe mennék Hívtak az aranybetős tizenhármak Harsogó trombita pengett kard – acél Kívül csend volt, magány és nem vasárnap Éreztem valami nagy-nagy bánat lengi Az obeliszket torkomba fojtva szó Imádkoztam tanítsd magyarnak lenni Mikor ott álltam fent a szent Kálvárián Felszakadt szívembıl jajongva Arad Miért van az, hogy ezernyi számőzött Hıst Mind jeltelen és otthontalan marad Most szívemet kellene ide tenni (Lábamnál taposott nemzeti szalag) Imádkoztam tanítsd magyarnak lenni Koszorúk az aradi vesztıhelyen. Vereségbıl gyızelem (2008) (Fotó: MTI – Illyés Tibor)
Virág Miklós
A Bólyai Gimnázium életébıl
Minden kezdet nehéz… Az elcsépelt frázis az idei tanévkezdésre több szempontból is igaz. A 7 óra 30 percre tervezett tanévnyitó ünnepség egy sajnálatos vasúti baleset miatt kissé csúszott. A diákok hosszas várakozás után tudtak csak eljutni hétfın reggel a gimnáziumba. Mivel a szülık már nem tudták megvárni a tanévnyitó mősort, így az ünnepség „szők” családi, akarom mondani bolyai körben zajlott. Az idén is, mint minden évben a gólyák és osztályfınökeik álltak a fı helyen. A 7.b osztályfınöke Rózsáné Motkó Edit, a 9.a osztálynak Bozsik Tünde, míg a 9.c-nek Dudla László lett. Az idén is több diákunk részesült alapítványi könyv- illetve pénzjutalomban kiemelkedı tanulmányi-és sporteredményért. A prózai és zenés mővek mellet három beszámoló is színesítette a tanévnyitó ünnepséget. Visszaemlékezést hallhattunk a londoni-, az untersteinbachi(németországi) illetve az ócsai madarásztáborban töltött idırıl, az ott győjtött élményekrıl, emlékekrıl.. Diákjaink által adott mősor végén Zsadányi László igazgató Úr tartott beszédet, melyet a jól ismert mondattal zárt: „A tanévet megnyitom!” És az e mondat utáni reakció is már „hagyomány” (mióta bevezették a tankötelezettséget): fanyar tekintetek, kötelezı taps és a fejekben elindul a visszaszámlálás; még tíz hónap. Nem csak idıben indult nehezen ez a tanév. Több változás következett be intézményünkben. Ebben a tanévben kezdte meg tanulmányit az utolsó szakközepes osztály. Jövıre a két gimnáziumi osztály mellett nyelvi elıkészítı osztály indul.
Sajnos ebben a tanévben kevesebb órával gazdálkodhat iskolánk. Ez egyrészt azt jelenti, hogy bizonyos
tantárgyak, elsısorban idegen nyelv, esetében csoportokat kellett összevonni. Másrészt státuszok szőntek meg az óramegvonás következtében; megszőnt a gyermekvédelmi felelıs illetve a szabadidı szervezıi státusz is. Ennek következtében több kollégától is meg kellett válnia az intézménynek. Negatív változás még, hogy a menzát szeptembertıl nem a
gimnázium, hanem egy magán cég üzemelteti. Ezek a változások, de nevezzük nevén: megszorítások a fenntartó számára bizonyára szükségesek, valószínőleg úgy gondolja, hogy a 23 fıs nyelvi csoport gazdaságos, de hatékony is? Egy bölcs pedagógus azt mondta egyszer: „Akkor válsz jó tanárrá, ha hiszel abban, amit csinálsz. Hinned kell, hogy az általad befektetett munka és átadott tudás diákjaid életében térül majd meg. Így lesz a hitbıl idıvel hivatás.” Az én hitem az elmúlt évek változásai következtében kissé megingott. Remélem a diagnózis: csak átmeneti szédülés. Vaszilkó - Boros Annamária A fotók aláírásai:
1. Tábori élet Untersteinbach-ban 2. Kis csapatunk a Stonnehege-nél
Régi, s bevált pedagógiai módszer: játszva megismerni. Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület tagsága jól döntött, amikor a városi vigasságok programját a fentiek szellemében gazdagította. Játéknak a mindenki által ismert TOTÓT választotta, vagyis a helyes tippeket egyessel, kettessel, vagy X-szel kellett megjelölni. A Totó témája igen jól illeszkedik az Egyesületünk deklarált céljaihoz. Vállaltuk kulturális programok szervezését, ismeretterjesztést, hagyományápolást, s az ifjúság aktivizálását. Köreinkben vitát váltott ki a kérdések nehézségi foka volt, aki túl könnyőnek, más viszont túl nehéznek találta ıket. Hát, embere válogatja! Mindenesetre a szerkesztık, s ezek közé magamat is sorolom, alapkérdéseknek tekintették azokat, amelyekre az ócsai lakosoknak azért „illene” tudniuk a válaszokat… Attól függetlenül, hogy mondás szerint: „az utólagos bölcsesség egzakt tudomány”, utólag megelégedéssel mondhatjuk, hogy az esetek többségében, 70-80 százalékban helyesen tippeltek. Örvendetes volt nézni, hogy a játékban igen sok fiatal vett részt. A nyeremények szerények voltak ugyan, ám így is kiváltották az ifjúság örömét. Annak viszont, akinek ebben a helyismereti játékban nem sikerült jól tippelni, javasoljuk, hogy bıvítse ismereteit, ismerkedjen szőkebb pátriája múltjával, jelenével, vegyen aktívabban részt a most már szép számmal szervezett rendezvényeken, hogy a következı Városi Vigasságokon remélhetıleg hagyományteremtı jelleggel szervezett Totó kitöltése után örömmel konstatálja, hogy „most már nyertem”. Az igazi nyereségünk viszont az, hogy egyre többet foglalkozunk helyismeretterjesztéssel, amivel még jobban összekovácsolódnak a közösségeink. Virág Miklós
Helyismereti vetélkedı a Városi Vígasságokon
A vetélkedı kérdései, s helyes tippjei (Virág Miklós)
Dr. Buza Attila, polgármester emlékére Emlékezzünk
„Ezrek gondjaiba burkolva Lehullt miként a néma üstökös A lehajtott fejünk poráig ér Bizonyság lehet íme az ember” /Virág Miklós: Ecce Homo/
Dr. Buza Attilára… Nyolc évvel ezelıtt, 2000. október 16-án ment el ereje teljében, munkája özönébıl. Ócsán született, itt járta iskoláit, majd jogi diplomát szerzett Budapesten az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. A közszereplés felelısségét fiatalon, mindössze 27 évesen vállalva lett Ócsa község polgármestere. Világnézetét, tapasztalatait követve a Fidesz tagja. Képviselı a Pest Megyei Közgyőlésben, majd országgyőlési honatyaként, az Önkormányzati és Rendészeti Bizottság alelnökeként különbözı tisztségeket töltött be.
Megkérdıjelezhetetlen szakértelme, konszenzust keresı alkata, barátságos személyisége biztosította, hogy konfliktushelyzeteket megoldjon, könnyítsen az átmeneti évek nehézségein, és sikeresen irányítsa a rábízott közösségek életét. Vezetése alatt Ócsa megkezdte a várossá válás útján a szükséges korszerősítéseket. Tagja volt egyesületünknek is. Példás családapaként, barátként sokan ismerték, szerették. Milyen fintora a Sorsnak, hogy nem érhette meg, nem mondhatta ki: „Ócsa az én városom”… Írjuk mi síremléke fölé, az emlékezés aranybetőivel. Virág Miklós
SZEPTEMBER Asszonyok víg dala száll a tarka mezın, törik a kukoricát, Nap nyugszik le a tetın. Bıg a tehén, este húzza a sok tücsök, lassan megérnek a jó édes szılıfürtök. ”Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni benne, hogy rátaláljon önmagán belül.” /Galileo Galilei/ DRÁMACSOPORT indul a Bolyai János Gimnáziumban 12-18 éves korosztály részére! Cél: - önmagunk és a körülöttünk lévı világ minél alaposabb megismerése, - társismeret, társaink tetteiknek, cselekedeteiknek okai; hogyan ismerhetjük meg a másikat, - társas kommunikáció fejlesztése, - improvizatív gyakorlatok alapvetı szituációk eljátszása, - esztétikai érzék fejlesztése, - koncentrációs készség fejlesztése, - empatikus készség fejlesztése, - társas kapcsolatok elırelendítése, - különbözı helyzeteket teremtve a gyerekek maguk leljék meg a megoldásokat és ezekkel a támpontokkal a mindennapi életben is megoldásokat találjanak problémáikra. Elsı beiratkozási napról és megbeszélésrıl információ a www.dramacsoport.blogol.hu oldalon olvasható!
Gazdasszony tüzet rak a régi üstházban, szilvalekvárt kavar, elméláz gondjában. Áldja a Jóisten mindkét szorgos kezét, kenyeret dagaszt, főti a búbos kemencét. Ökörnyál duzzog főzfabokor levelén, sárgul a határ, esı csepeg a ház ereszén. Szorgos pók hálót fon, legyet fog ebédre, sovány szúnyog oldalbordát körít melléje. OKTÓBER Dohos pincék mélyén éled a fahordó, lassan újra megtelik, érik a must, mi jó. Együtt munkálkodik öreg és fiatal, nemzeti táncot jár az igaz magyar. Harsog a szó a domboldalán, szüretelnek, nincs semmi gondjuk, vígak az emberek. A vén szılısgazda szomszédjára sandít, préseli a mustot, puttonyból szılıt ürít. Tocsog-locsog a sok zúduló ıszesı, fázik a házırzı, ugyanúgy a szántóvetı. Magam is ebben a hónapban születtem, Cserehát dombos vidékén cseperedtem. Putnoki A. Dávid – részlet a „Kalendárium” c. versébıl
Táncosok a Szenvedélybetegek Otthonában és a para-sport napon Az idei év újdonsága számomra az volt, hogy elkezdtem tanítani az ócsai Szenvedélybetegek Otthonában. Természetesen mozgással foglalkozunk. Nagy kihívás volt számomra, de szívemhez nıtt ez a tevékenység. Minden héten örömmel megyek az ottani tanítványaimhoz, akik lelkesek, figyelnek és a kihívások alkalmával bizony teljesítenek is. Szeptember 24-én Az Energy Kid`s Team bemutatója
találkozunk ezen a napon. Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy nem csak versenyeken mutathatjuk be tudásunk, hanem egy másfajta különleges eseményen. Biztos vagyok benne, hogy a mozgáskorlátozottaknak nagy kihívás az életben az, ami nekem talán teljesen természetes. Én és tanítványaim más dolgokért küzdünk. Egy valami azonban közös bennünk. İk is és mi is megtanultunk célokat elérni, célokért küzdeni és soha nem feladni azt, amit elhatároztunk. Minden évben fény derül erre a pontra, minden évben bebizonyosodik, hogy szükség van arra, hogy megismerjük azokat az embereket, akik egy más életformát folytatnak. Azt gondolom ez a tanítványaimnak is egy jó példa. Szemük elıtt lehet, hogy a küzdelem az élet része, a segítségnyújtás elengedhetetlen, mert néha mi adjuk, néha nekünk kell. Papp Katalin
A Szenvedélybetegek Otthona kertje idén elsı díjat nyert a „Virágos Ócsa, rendezett porta” pályázat intézményi kategóriában
tartották szüreti rendezvényüket, ahol európabajnok tanítványaimmal mi is szerepeltük egy rövid mősorral. Lelkesen fogadtak minket, nagyon jó érzés volt ott táncolni. A szüreti mősor meglepetése volt számomra, hogy ık is bemutatták nekünk azt a táncot, melyet én tanítottam nekik. İk lettek az Energy Veteran’s csoport. Büszke voltam rájuk, hogy megtanulták a koreográfiát és örömmel töltött el, hogy ık is kiálltak és szerepeltek a mősorban.
Ezúton is gratulálok nekik! Rajtuk kívül a tóalmási Válaszút Szenvedélybetegek Otthona és Rehabilitációs Intézményének lakói verssel szerepeltek a szüreti rendezvényen. Ugyanennek a hétnek a szombatján, azaz 27-én is egy kedves felkérésnek tettünk eleget. Évek óta fellépünk a Parasportnapon, és természetesen idén sem hagytuk ki. Tudtuk jól, hogy kedves emberek fogadnak minket, hisz évek óta
