Wicker Erika
AVAR VEZÉR SÍRJA PETŐFISZÁLLÁS HATÁRÁBAN
A kecskeméti Katona József Múzeum Rejtett kincsek címmel kiállítás-sorozatot, a kiállításokhoz kapcsolódóan pedig füzetsorozatot indít 2000 márciusával kezdődően. Ezekben a füzetekben a szerzők bemutatják, összefoglalják a kiállított tárgyakkal összefüggő történeti–régészeti ismereteket, amelyek segíthetik az olvasókat abban, hogy pontosan értsék a régészeti feltárások során előkerült tárgyak jelentőségét. A kiállításokon és a füzetekben elsősorban azokat az eddig raktárak mélyén őrzött „kincseket”, leleteket, leletegyütteseket mutatjuk be, melyek a Duna–Tisza köze régmúltjáról vallanak, s a régi korok emberének hétköznapjairól, magas szintű mesterségbeli tudásáról is képet adnak. Reméljük, hogy vállalkozásunk felkelti mindazok érdeklődését, akiket foglalkoztat a Duna–Tisza közének múltja. 2000. március 14. Somogyvári Ágnes szerkesztő
1.
A címlapon: Az aranyveretes öv aranyozott bronzcsatja A hátsó borítón: A petőfiszállási avar vezér (rekonstrukciós rajz)
Wicker Erika
AVAR VEZÉR SÍRJA PETŐFISZÁLLÁS HATÁRÁBAN
Végső soron egy fel nem robbant második világháborús lövedéknek köszönhetjük a Duna–Tisza köze egyik legszebb avar leletének előkerülését. A nem kis riadalmat okozó „bombát”, mely három évvel ezelőtt került elő az M5-ös autópálya Kiskunfélegyháza–Északi csomopontjánál végzett ásatásunk során, néhány más éles lövedékkel együtt rövidesen felrobbantották a helyszínen. Hasonló esetek elkerülése érdekében azonban az illetékesek – még az útépítést megelőző régészeti feltárások következő évi megkezdése előtt –, elrendelték a teljes nyomvonalszakasz műszeres átvizsgálását. 1998. április 5-én a petőfiszállási bekötőútnál nagy méretű fémtárgyat jelzett a műszer. Ez alkalommal azonban nem lövedék került elő. A mintegy 80 cm mélységben talált hoszszú, keskeny, lapos vasdarabot a bombamentesítő brigád tagjai „kardfélének” nézték, s – amellett, hogy rövidesen értesítették a kecskeméti Katona József Múzeumot – szerencsére nem folytatták a közvetlen környék átkutatását.
3
A sír feltárása
Április 7-én a helyszínre érkező régészek első pillantásra megállapították, hogy az előkerült tárgy ritkaszép régészeti lelet: egy aranypánt-díszítésű avar kori kard. A kidobott föld egy részének fémkeresővel történt átvizsgálása során több olyan aranytárgyat is találtak, melyek egy egykori igen előkelő avar vezér bőrövét díszítették.1 A sír szakszerű feltárására másnap került sor. A barnás humuszréteg eltávolítása után a sárga altalajban jól láthatóan kirajzolódott az ÉNy–DK-i irányba ásott sírgödör 200×80 cm-es sötétbarna foltja. Az egykori fakoporsót mára már csak az a 30-40 cm széles sárgás földelszíneződés jelezte, melyet É a vázcsontok felett néhány centiméterrel figyelhettünk meg. A kissé balra billent 0 10 20 cm koponya, a kar- és lábcsontok eredeti helyükön voltak, a sír középső részét azonban a pár nappal korábbi ráásás teljesen tönretette. A medence környékén több leletet találtunk ugyan, ezek nagy része azonban a beásás miatt elmozdult eredeti helyéről. A feltárással egyidőben került sor a korábban kidobott föld teljes műszeres átvizsgálására, melynek során – egyebek mellett – újabb aranyveretek kerültek elő2. Mindezek alapján immár határozottan kijelenthettük, hogy a mai petőfiszállási bekötőút mellett nagyjából 1350 évvel ezelőtt egy rendkívül gazdag avar férfit temettek el.3
Néhány szó az avarokról
Bár a feltárt avar sírok száma több ezerre, az előkerült leletek száma sok tízezerre tehető, az avarok történelmének pontos felvázolása még mindig komoly nehézségekbe ütközik. Az 550-es években a Bizánci Birodalom látókörébe került
4
lovasnomád népről a 600-as évek közepéig bőségesen szólnak ugyan a bizánci krónikák, származásuk máig sem tisztázódott. Nem tudjuk, pontosan honnan jött, hányféle népből állt az 568-ban a Kárpát-medencét elfoglaló avarság a forrásokban var és chunni névvel jelölt csoportokon kívül; milyen későbbi bevándorlásokkal kell számolnunk; s végül: az avar birodalom végét jelentő, frank támadások után mekkora avar tömegek érték meg a magyar honfoglalást. A Kárpát-medencei avarság belső időrendjének meghatározása lényegében a régészeti emlékanyag, azon belül is elsősorban az övveretek készítési technikáján nyugszik, bár a klasszikusnak nevezhető felosztást (egyszerűsítve: préselt veretek = koraavar kor, lemezes és kőbetétes veretek = középavar kor, öntött griffes-indás veretek = későavar kor) több kutató vonja kétségbe. Teljes bizonyossággal csak annyit mondhatunk: egy (kettő? három?) nép messze Keletről elindult, hogy hosszú vándorlás után végleges hazát találjon magának és a csatlakozó népcsoportoknak a Kárpát-medencében. Az avarok viszonylagos gazdagságát kezdetben a bizánci birodalomtól a béke fejében rendszeresen kapott aranyadományok biztosították. A Bizánc 626. évi ostoma után fokozatosan elszegényedő avar birodalom végét jelentő frank támadások 791-ben kezdődtek. A bukást belháborúk is siettették. Az avar főfejedelem, a kagán szálláshelyére, a Duna–Tisza közére bevonuló frank sereg – egykorú források szerint – mérhetetlen kincset zsákmányolva vonult vissza. Avaria jó része egy teljes évszázadra frank határgrófság lett. Az avarok követjárásait még egy ideig jegyzik a frank krónikák, a 830-as évek után azonban nem hallunk többé róluk.
A petőfiszállási avar vezér
A tisztázatlan kérdések ellenére sok mindent tudunk arról az avar férfiról, akit a mai Petőfiszállás közelében temettek el. Viselete, sírba helyezett tárgyai alapján igen gazdag lehetett, talán egy nagycsalád feje. Ha ünnepeken díszruhát öltött, füleit vagy hosszú haját kétoldalt gömbcsüngős aranyfüggők ékesítették. Aranyozott bronzcsat fogta össze bőrövét, melyet több préselt aranyveret (három pajzs alakú, két akasztóformájú, két üvegbetétes ovális, két B alakú) és egy bronz akasztóveret díszített. Az övről a kor divatjának megfelelően mellékszíjak csüngtek le, végükön ugyancsak aranyveretekkel (két ezüst hátlapú, préselt arany kisszíjvég, három pajzs alakú). A mellékszíjakra kis kerek aranypitykéket erősítettek. Nem találtuk meg az avar övek állandó tartozékát, a nagyszíjvéget, ezt
5
az avar férfi valószínűleg még életében elveszthette, s pótlására már nem volt lehetősége.5 Ezüstveret-díszes egyszerűbb övét igen jó minőségű fémből készült ezüstcsat fogta össze, másik végét nagyméretű, sima ezüst nagyszíjvég díszítette. Három különböző ezüst kisszíjvége közül az egyiken szív alakú (nemzetség?) jelek vannak, a másik kettő díszítetlen. A derékrészt ezüstgyűrűbe foglalt, kőbetétes aranypitykék ékesítették. Az övhöz tartozott még egy igen töredékes bronz akasztóveret is. Az ezüstveretes övhöz ezüst hajkarikát viselt az avar vezér. Az övekről fontos használati tárgyak, fegyverek csüngtek le, melyek felerősítését öt kisméretű bronzcsat tette lehetővé. Jobb oldalon, fatokban volt a vaskés, bal oldalon pedig a 90 cm-nél is hosszabb kard, melynek lényegében a lelet megtalálását köszönhetjük. A sírba már hiányosan került. Nemcsak a fa markolat egykori díszítései hiányzanak, de a keresztvas üvegpasztadíszes aranyvereteiből csak az egyik került a sírba. A kard fahüvelyét a markolatnál 5,5 cm széles aranypánt díszítette, egyszerű, ezüst hüvelyvége bizonyára a hiányzó aranyat pótolta. Az avar vezér bal oldalán találtuk egykori reflexíjának csontlemezeit, jobb oldalán pedig azokat a faragott indadíszes csontlemezeket, melyek egykori bőrtegezét díszítették. A tegezbe helyezett nyílvesszők fája elkorhadt, mára csak a különböző formájú vasnyílhegyek maradtak meg. A sír feltárása után még tisztáznunk kellett, hogy vannak-e hasonló temetkezések a környéken. A választ csak a terület átvizsgálása adhatta meg.
Az ezüstveretes öv egyik kisszíjvége
6
Az ezüstcsat
A sír környékének átvizsgálása
Az ásatás pénzügyi hátterét biztosító tárgyalások elhúzódása miatt közel öt hónap múlva kezdhettük csak el a sír környezetének régészeti vizsgálatát6. A 10 napig tartó munka során több mint 5.000 m2 nagyságú területről távolítottuk el a humuszréteget, remélve, hogy a sárgás altalajban további sírok foltjai rajzolódnak ki. Reményeink azonban nem váltak be: a petőfiszállási avar vezéri sír környezetében semmilyen más temetkezést nem találtunk. A tágabb környék műszeres átvizsgálása hasonló eredményt hozott.7
A magányos sír
A magányos sír ismert jelenség bármely történeti korszakban. Azt jelenti, hogy a közösség bizonyos tagjait nem a közösségi – esetleg családi – temetőkben helyezik nyugalomra, hanem sírjukat e temetőktől távol ássák meg, de hogy miért éppen ott, ahol, ma már nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy e kiváltság csak a legelőkelőbbeknek járt ki. Attila hun király víz alá temetése csak egy múlt században keletkezett legenda ugyan, ám az bizonyosra vehető, hogy sírját minden egyéb temetkezéstől távol ásták meg valahol a Dél-Alföldön. Ha csak a Duna–Tisza közén maradunk, a sor folytatható a dunapataj–bakodpusztai germán fejedelmi sírral,8 a bócsai 9 és kunbábonyi 10 avar fejedelmi (nemzetségfői?) temetkezésekkel, a balotaszállási honfoglalás kori női sírral,11 a szentkirályi, csólyospálosi, kiskunmajsa–kígyóspusztai, kunfehértó–inokai és balotaszállási gazdag kun temetkezésekkel.12 Példa akad akkor is, ha csak Petőfiszállás közvetlen környékét és csak az avarkort vizsgáljuk.
7
8
A díszöv aranyveretei, a fülbevalópár és a kard keresztvasának üvegberakásos dísze.
9
A tegez indadíszes csontlemeze
Vaskard aranyszalagdíszes fahüvelyben
10
Avar vezéri sírok Kiskunfélegyháza környékén
A régészeti szakirodalomból úgy tudjuk, hogy 1955 előtt a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum gyűjteményében két olyan aranyveretes avar övgarnitúra volt, melyek a környékről kerültek elő. Mindkettőben préselt aranyveretek, köztük ún. álcsatok is voltak. Az egyik lelőhelye – közelebbi megjelölés nélkül – Kiskunfélegyháza 13, a másiké, amihez állítólag szablya is tartozott, Kiskunfélegyháza–Ferencszállása 14, mely részben fedi a mai Petőfiszállás területét. Egyéb publikációk ugyanakkor Kiskunfélegyháza–Pákapuszta lelőhelyről közölnek egy olyan, ugyancsak arany avar övgarnitúrát, mely álcsatok mellett a petőfiszállásihoz igen hasonló ovális, B alakú és akasztóveretekből állt.15 A helyzetet bonyolítja, hogy a Kiskun Múzeum leltárkönyvei nem tartalmaznak fenti három lelőhely-megnevezéssel avar kori arany övvereteket. A múzeumban őrzött egyetlen arany avar övgarnitúra lelőhelyeként Kiskunfélegyháza–Tisztviselőtelep van megjelölve, ám a szakirodalomban fellelhető fényképek alapján ezek a tárgyak azonosak a pákapusztai leletekkel. Így egyelőre nem tisztázható, hogy Kiskunfélegyháza környékén két, három vagy négy hasonló avar vezéri sírral számolhatunk-e.
A petőfiszállási avar vezér Duna–Tisza közi kortársai
A régészeti leletek korának meghatározásánál mindig figyelembe kell vennünk, hogy a tárgyak készítési ideje nem azonos a sírba kerülés idejével, s a kettő között több év, akár évtized is eltelhet. Így van ez a petőfiszállási leletek esetében is. Az ezüst övgarnitúra, melyhez hasonlót például Kiskőrösről 16 is ismerünk, korábbi datálást engedne meg, ám a veretek kopási foka, s az a tény, hogy a garnitúra nem egységes, hos�szabb használatra utal. Az arany övgarnitúra ugyanakkor határozott rokonságot mutat nemcsak az említett pákapusztai (tisztviselőtelepi?) övveretekkel, de lényegében a bócsai és kunbábonyi fejedelmi vagy nemzetségfői övek egyes vereteivel is. A két utóbbi pedig szoros rokonságban áll az ukrajnai Malaja Perescsepinaban talált nagy leletekkel17, melyek földbe kerülése a 660-as évekre tehető. Mindezek alapján az a véleményünk, hogy a petőfiszállási avar vezér életének nagyobb része a VII. század első felébe esik. Legizgalmasabb mégis az a kérdés, hogy jelenlegi ismereteink szerint meghatározható-e a petőfiszállási avar férfi etnikai hovatartozása a sokféle népből álló avarságon belül. Úgy gondoljuk igen, de ennek kifejtése egy későbbi tanulmány feladata lesz.
11
Avar nemzetségi központok a Duna–Tisza közén
Mint említettük, az avar főfejedelmek, a kagánok szálláshelye a Duna–Tisza közén volt. Annak ellenére, hogy e vidékről két rendkívüli gazdagságú avar sírt ismerünk, egyelőre egyikről sem állítható bizonyossággal, hogy valóban kagáni temetkezés volt. Elsősorban azért, mert a bócsai és kunbábonyi leletek olyannyira hasonlóak, hogy egyidejűséget és nem egymásutániságot kell feltételeznünk. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy egyik síranyag sem teljes, hiszen mindkettőre véletlenül bukkantak rá, s a régészek csak később szereztek tudomást előkerülésükről. A két nagy lelet környékének vizsgálata azonban érdekes következtetésekre vezet. Kunbábony tágabb környékén, Kunpeszéren, Kunadacson és Szabadszálláson több nagyon gazdag avar temetkezés került elő18. Bócsa környékéből, Kiskőrösről és Kecelről 19 szintén ismerünk különleges jelentőségű avar leleteket. Kiskunfélegyháza környékén aranyleletes sírok újabb csoportja rajzolódik ki. Az említett pákapusztai (tisztviselőtelepi?) és ferencszállási aranyveretes öves vezérek sorát immár kiegészíthetjük a petőfiszállási sírral. Régóta ismert viszont a gátéri 20 nagyon gazdag avar temető, s talán ide sorolhatjuk a kunszállási 21 avarokat is. Mindezek alapján talán nem túlzás azt feltételezni, hogy valahol Félegyháza környékén avar fejedelem vagy nemzetségfő sírját rejti a kiskunsági homok…
A Kunbábony (I.), Bócsa (II.) és Kiskunfélegyháza (III.) környéki avar nemzetségi (fejedelmi?) központok
12
Grab eines awarischen Kriegers in der Nähe von Petőfiszállás Im Zusammenhang mit den Bauarbeiten der Autobahn M5 südlich der Stadt Kiskunfélegyháza fanden Arbeiter am Anfang April 1998 ein Eisenschwert. Die Archäologen konnten feststellen, dass es aus dem von den Arbeitern teilweise zerstörten Grab eines awarischen Mannes zum Vorschein kam. Der reiche Aware wurde in einem Holzsarg bestattet. Er trug goldene Ohrringe. Einer von seinen beiden Gürteln wurde mit ziemlich einfachen Silberbeschlägen verziert. Am anderen Gürtel wurden gepresste Goldbeschläge – teils mit Glaseinlage – befestigt. Im Grab lagen auch die Waffen des einstigen Kriegers: ein Eisenschwert und ein Reflexbogen. Von seinem Lederköcher blieben nur die mit Rankenmotiv verzierten Holzbänder, von den Pfeilen die eisernen Pfeilspitzen erhalten. Nach der archäologischen Untersuchung der Umgebung (5000 m2) wurde festgestellt, dass der awarische Krieger in einem Einzelgrab, weit vom Friedhof seiner Gemeinde bestattet wurde. Ein Teil der Grabbeigaben zeigt eine enge Verwandschaft mit awarischen Grabfunden, die in der ersten Hälfte des Jahrhunderts in der Umgebung der naheliegenden Stadt Kiskunfélegyháza zum Tageslicht kamen, aber letzten Endes auch mit den im Komitat Bács-Kiskun gefundenen awarischen „Fürstengräbern“ aus Bócsa und Kunbábony. Aufgrund der awarischen Geschichte und archäologischen Parallelen kann man behaupten, dass der grösste Teil des Lebens des awarischen Kreigers von Petőfiszállás in die erste Hälfte des 7. Jahrhunderts fiel.
A petőfiszállási övgarnitúrák kisméretű bronzcsatjai
13
JEGYZET 1. Az előkerült leletek hitelesítését Somogyvári Ágnes és V. Székely György régészek végezték. 2. A feltáráson Somogyvári Ágnes, V. Székely György és Wicker Erika régészek, Hajdrik Gabriella ásatási technikus és Huszár Ambrus múzeumi munkatárs vett részt. A leleteket Áipliné Faragó Mária, Boros Ilona és Faragóné Czinege Ágnes restaurálták. Kollégáim segítő munkáját ezúton is köszönöm. 3. Az avar sír részletes ismertetése és elemzése egy későbbi tanulmány feladata lesz. 4. Legismertebb László Gyula kettős honfoglalás-elmélete, mely Kuvrát onogur bolgár fejedelem Kuber nevű fiának vezetésével 670 táján a Kárpát-medencébe érkező griffes indásokhoz köti az első magyar honfoglalást. Magunk inkább afelé hajlunk, hogy a különböző leletegyüttesek nem a több hullámban érkező ugyanazon néphez köthetők, hanem a két egymástól élesen elváló leletcsoport (préselés, öntés) a bizánci forrásokban avar gyűjtőnéven ismert két nagy nép (a Dnyeper környéki onogur bolgárok, kutrigurok valamint a Belső-ázsiai avarok) hagytékának tekinthető. 5. Az övek pontos rekonstrukciójára nem vállalkozhatunk, mivel az övveretek a ráásás miatt nem voltak eredeti helyükön. 6. Az M5-ös feltárások pénzügyi fedezetét a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium biztosította. A sír környékének feltárásában Balogh Csilla régész volt segítségemre. Munkáját ezúton is köszönöm. 7. Ezúton is köszönjük a vizsgálatot végző UKB Kft. önzetlen segítségét. 8. Fettich Nándor: Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség történetéhez. Akadémiai Kiadó, 1951. 22–24. old., XV–XX. tábla. 9. Uo., 219–227. XXXV–L. tábla. 10. H. Tóth Elvira – Horváth Attila: Kunbábony. Grab eines Awarenkhagans. Kecskemét, 1992. 11. Dienes István: A honfoglaló magyarok. Hereditas. Corvina Kiadó. Budapest, 1972. 55. és 62. kép. 12. Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok. Corvina Kiadó. Budapest, 1989. 13. Dezső Csallány: Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1956. 141. Magyar fordításban: Aranylemezből préselt övgarnitúra-veretek, álcsatokkal. 14. Uo. Magyar fordításban: Szablya aranylemez-borításos keresztvassal. Aranylemezből préselt övveretek, köztük álcsatok is. 15. László Gyula: Études archéologiques sur l’histoire de la société des Avars. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1955. LXIX. tábla, 1–25. 16. Uo. 21–52. I–LIII. tábla. 17. Joachim Werner: Der Grabfund von Malaja Perescepina und Kuvrat, Kagan der Bulgaren. Abhandlungen der Bayrischen Akademie der Wissenschaften, phil.-hist. Klasse. N.F. 91. München, 1984. 18. H. Tóth Elvira és Horváth Attila feltárásai. 19. László Gyula, i.m. 228–232. LI–LIII. 20. Kada Elek: Gátéri (Kun-kiskunszállási) temető a régebbi középkorból. Archaeologiai Értesítő, 1906. 207–221. 21. H. Tóth Elvira feltárásai 1967–1979.
14
Préselt aranyveretek
Kiadja a Katona József Múzeum Felelős kiadó: Wicker Erika megyei múzeumigazgató Szerkesztette: Somogyvári Ágnes A kiadványt tervezte: ZéPé DESIGN A rajzokat készítette: Janzsó Marianna Wicker Erika A felvételeket készítette: Kiss Béla Nyomda: Házinyomda, Kecskemét Kecskemét, 2000 (újradigitalizálva: 2016) ISBN: 963-7216-63-4 ISSN: 1586-0515
15
