WESLEY THEOLÓGIAI ÉS VALLÁSTUDOMÁNY LAPOK
I. ÉVFOLYAM (2007)
1. SZÁM
THEOLÓGUS ÉS LELKÉSZ SZAK VALLÁSTANÁR SZAK
*
Wesley János Lelkészképző Főiskola
Tartalom
Lectori salutem!
THEOLÓGIA Vattamány Gyula: A „Krisztus pokolra-szállása” toposz és a zsidók. Megjegyzések a zsidók démonizálásához Rómanosz Melodosz egy műve kapcsán
EGYHÁZTÖRTÉNELEM A hollandiai remonstránsok hitvalló nyilatkozata (2006)
JUDAISZTIKA Babits Antal: A zsidó vallásbölcselet néhány aspektusa
SOÁ Jevgenyij Jevtusenko: Babij Jár
RELIGIOSOCIOLÓGIA
Nagy Péter Tibor: Az egyetemi diplomások felekezeti arculata
ÖKUMENÉ Mi lesz veled, ROMA gyerek? (Interjú Hunčík Péterrel)
SPIRITUALITÁS Fekete György: Tézisek a szenvedésről – rákbeteg pozíciójából. (Jób gyarló utánzása)
MISCELLANEA Nicolas Bárdos-Féltoronyi: La non-violence et l’éducation à la paix. Une «analyse» pour «Signes des Temps»
HISTÓRIA Karády Viktor: Vázlat a modern értelmiség előtörténetéhez Magyarországon a hosszú 19. században
Lectori salutem!
A Wesley Theológiai és Vallástudományi Lapok (WTVL) hasábjain a Theológus és Lelkész Szak és a Vallástanár Szak oktatási és kutatási tevékenysége által érintett tudományterületek művelőitől érkező szellemi, tudományos értékeket szeretnénk közvetíteni a kiadványunkat érdeklődésével megtisztelő Olvasóhoz. A WTVL-t a sokirányú nyitottság jegyében szerkesztjük ugyan, de közléspolitikánkat konkrét értékelméleti axiómák vezérlik. A leginkább meghatározó szempont a főiskola oktatásfilozófiáját átfogó értelemben hordozó ökumenikus látásmód, a teremtéstheológai felelősségvállalás impetusa. Külön is meg kell említenünk, hogy szubjektív theológiai és spirituális elkötelezettségünk jegyében megkülönböztetett figyelmet szentelünk a zsidókeresztény kapcsolattörténet, a Soá, a zsidó múlt és jelen kérdéseinek, valamint a hazánkban élő leggyámoltalanabb, legvédtelenebb közösség, a cigányság igen fontos humánpolitikai kihívást is jelentő ügyének, és általában véve az ökumenétheológia, a társadalom- és szociáletika, illetve az interkulturalitás szempontjainak. A folyóirat hasábjain megjelenő közleményeket nem korlátozzuk csak a szakjainkat szűkebb értelemben qualifikáló diszciplinaritás területeire. A WTVL nyitott kíván lenni mindazon társadalomtudományi és bölcsészettudományi elemzések, viták (pl. a hallgatói és fokozatszerző dolgozatok, az ezeket értékelő bírálói vélemények) előtt is, amelyeknek talán csak bizonyos "tudományökumenikus" hermeneutikával értelmezve van theológiai és valláselméleti relevanciájuk. A tudomány- és értékközvetítés tág értelemben vett szolgálatának egyértelmű konfessziója mellett sem mulaszthatjuk el annak a megemlítését, hogy folyóiratunkkal fontos fórummá szeretnénk válni a tanszékeinken tevékenykedő "külső" és "belső" oktatók, kutatók, hallgatók szellemi és tudományos munkásságának a prezentálásában is. Kifejezetten is reménykedünk abban, hogy kiadványunk komoly ösztönző-bátorító erőt fog jelenteni a szakok hallgatóinak, a jövő tudós és közéleti elméinek a tudományművelésben való elmélyedésére, és a tudományos és szellemi életbe való mind elevenebb bekapcsolódására. Végül, céljaink közé tartozik az is, hogy kommunikációs felületet biztosítsunk a kiadványt jegyző szakok közéleti és politikai theológiai elkötelezettségének jegyében szervezett aktivitások, valamint a hitvallási meggyőződésünk mércéje szerint különösen fontos társadalmi-közéleti történések intellektuális viták szintjén lecsapódó fejleményeinek bemutatására, kommentálására, Olvasóinknak ezekről történő tájékoztatására.
*
A WTVL-t virtuális és nyomtatot formában jelentetjük meg. Az elektronikus editióval nagyobb lélegzetű, és elvileg korlátlan terjedelmű mellékleteket tartalmazó írások közlését is szívesen vállaljuk. Kifejezetten is szorgalmazzuk pl. azoknak a nagy jelentőségű, jobbára az internet előtti korszakban keletkezett publikációknak másodközlés formájában való megjelentetését (ezt a célt szolgálná a „Thesaurus” című rovatunk), amelyek ma már nem, vagy csak igen nehezen hozzáférhetőek. Aktuális írások másodközlését viszont csak kivételesnek számító esetekben tekintjük feladatunknak (mint pl. egy-egy általunk szervezett konferencián elhangzó, de másutt is megjelenő előadás szövegének az esetében). A folyóirat „Observatio” rovata ugyanakkor éppen arra szolgálna, hogy rövid bibliográfiai és/vagy webográfiai adatközléssel tájékoztasson a figyelmünkbe ajánlott, vagy saját gyűjtéssel megismert írásokról. A nyomtatott kiadást az elektronikusan csak később olvasható és/vagy a már közölt írások alapján válogatásszerűen állítjuk össze, és ez az editio így mennyiségileg előreláthatóan mindig különbözni is fog az elektronikus változattól. Az elektronikusan szerkesztett folyóirat hasábjain megjelenő dolgozatokat határidőtől függetlenül, folyamatosan tesszük közzé. (Megjegyzés: a virtuális felületen publikálásra kerülő gépkéziratokat – e megoldás minden rizikójával együtt is – csak különösen indokolt esetben lektoráltatjuk, és a legszükségesebb mértékben szerkesztjük. A közlésre elfogadott munkák stilisztikai és ortográfiai minőségéért – a hallgatói dolgozatoktól eltekintve – értelmezésünk szerint kizárólag a szerzőt terheli a felelősség.) A folyóirat nyomtatásban évente négy számban jelenik meg, és ezt a beosztást követi a fórum elektronikus pandanja is. A szerkesztőbizottság (jelenlegi) tagjai: Bárdos-Féltoronyi Miklós, az Université catholique de Louvain-la-Neuve emeritus tanára; Bognár László klasszika filológus, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára; Fazekas Csaba történész, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára; Gábor György vallásfilozófus, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára; Hubai Péter theológus, egyiptológus, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára; Iványi Gábor theológus, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára; Karsai László történész, a Szegedi Tudományegyetem Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének a tanára; Lukács Péter oktatásszociológus, a WJLF Neveléstudományi Tanszékének tanára; Majsai Tamás theológus, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára (a szerkesztőbizottság elnöke); Nagy Péter Tibor szociológus, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára; Szent-Iványi Ilona theológus, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára; Vattamány Gyula theológus, a WJLF Theológus és Lelkész Szak tanára.
Budapest, 2007. október 31.
Majsai Tamás
THEOLÓGIA
VATTAMÁNY GYULA
A „KRISZTUS POKOLRA-SZÁLLÁSA” TOPOSZ ÉS A ZSIDÓK Megjegyzések a zsidók démonizálásához Rómanosz Melodosz egy műve kapcsán
A 6. századi Bizánc valamilyen oknál fogva a – nem is olyan régen kialakított – krisztusi pokolra-szállás toposz különösen is jelentős állomásának látszik. Ugyanez a korszak egy másik tradíciótörténeti fejlemény tanúja is: a zsidók démonizálása meglepően nagy lendületet látszik venni – leginkább a Justinianus-kori Konstantinápolyban, de a birodalom egyéb vidékein is. E két, egymástól a legkevésbé sem független folyamathoz egy harmadik, rendkívül különös irodalomtörténeti jelenség is kapcsolódik: mégpedig az, hogy a színjátszás minden formájától mereven elzárkózó Bizáncban1[1] több jelentős egyházi szerző határozott kísérleteket tesz a Krisztus-történet végső, annak mitikus kiterjesztését is tartalmazó szakaszának dramatizálására. E három, egymáshoz kapcsolódó tradíciótörténeti fejlemény jelentős, a későbbiekben – és már a saját korukban is – igen népszerű művekben valósul meg. Mindenekelőtt a részleteiben 4. századi apokrif Nikodémus-evangélium sorolható ide, melynek az Ördög és a Hádész párbeszédét tartalmazó részlete feltehetően inkább az 5–6. század fordulójáról származik.2[2] Ebbe a sorba tartozik ál-Alexandriai Euszebiosz négy 1[1] Ezzel kapcsolatban lásd A. Tuiller (szerk.): Grégoire de Nazianze. La Passion du Christe. (Sources Chrétiennes 149), Paris, 1969. 2[2] Ez a mű magyarul is olvasható: Adamik Tamás (szerk.): Csodás evangéliumok. Budapest: Telosz Kiadó, 1996. pp. 117– 140.
homíliája3[3] (melyek feltehetően ugyancsak inkább 6. századiak, bár nem zárható ki egyértelműen, hogy egy, legfeljebb kétszáz évvel későbbi művek), valamint ál-Epiphaniosz egy beszéde.4[4] Ezt a sort gazdagítja tehát Rómanosz Melodosz itt közölt műve, a 37. kontakion. Rómanosz művészetét a bizánci irodalomtörténet kutatói nagy csodálattal emlegetik: egyesek „a keresztény Pindarosznak”, míg Krumbacher, a múlt század elejének egyik neves bizantológusa „minden idők legnagyobb vallásos költőjének” nevezte – némi túlzással.5[5] Az azonban bizonyos, hogy a szír származású – valószínűleg Emeszában született – költő alakja köré (kinek életéről máskülönben igen keveset tudunk) már korán legendák szövődtek. Például az, hogy a konstantinápolyi Istenszülő templomában működő diakónus csodás módon kapta a himnuszköltés adományát: „Karácsony éjszakáján megjelent neki az Istenszülő – tartja a legenda –, s papírtekercset nyújtva feléje így szólt: Nyeld le! Rómanosz úgy is tett, majd felébredvén révületéből tüstént rázendített híres karácsonyi himnuszára…”6[6] A legenda Rómanosz költővé avatásával együtt egy új műfaj születéséről is igyekszik számot adni, ez pedig a kontakion7[7], ami Rómanosznál már valóban rendkívüli formai kiforrottságot mutat. Ám nyilvánvaló, hogy nem ő teremtette meg ezt a műfajt: ismerjük néhány 5. századi himnuszköltő nevét is, de sajnos az ő műveik nem maradtak fenn.8[8] Inkább csak arról lehet szó, hogy Rómanosz volt az első, aki a szír egyházi költészet (például Szent Efrém himnuszainak) ismert műformáit meghonosította a görög egyházi énekköltészetben. A kontakion alapvetően homiletikus műfaj, valójában versbe szedett és dallammal ellátott szentbeszéd (ráadásul főként szentírásmagyarázat), mely szinte megjelenésétől fogva része a liturgiának is. Verselésének semmi köze az antik időmértékes metrumokhoz: ehelyett a hangsúlyok és a sorok szótagszámának szabályos váltakozása adja sajátos ritmusát. Az első versszak a prooimion, ez ritmusában és dallamában is különbözik a többi strófától (nevük: „oikosz”), melyekből 20–23 van, és azonos a ritmikai képletük. Az oikoszokat refrén zárja, míg kezdőbetűik egy akrosztikhont adnak ki (ez a legtöbb esetben a szerző neve), a mű pedig többnyire záróimával fejeződik be. Viszonylag terjedelmes költemények, melyekből a hagyomány ezret tulajdonít Rómanosznak, ám ebből valójában „csak” mintegy 85 tekinthető hitelesnek.
3[3] Lásd PG 86.509–526; 86.525–536; 86.384–406; PG 62.721–724. A beszédek címe sorrendben: (Keresztelő) János pokolra szállásáról és ott tartózkodásáról; Júdás árulásáról, a Páskáról és a müsztérionok átadásáról…; Az Ördögről és a Pokolról; A mi Urunk és Megváltónk szenvedéséről. 4[4] Beszéd Jézus Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk isteni testének sírbatételéről… PG 43.440–464. 5[5] Lásd: Dimitriosz Hadzisz (szerk.): A bizánci irodalom kistükre. Bp. Európa Könyvkiadó, 1974. pp. 453–454. Rómanosz életéről és művészetéről jó összefoglalást nyújt még magyar nyelven Karsay Orsolya a Világirodalmi lexikon 11. kötetében a 675–677. oldalon. Sokkal bővebb elemzést lásd: J. Grosdidier de Matons: Romanos le Mélode et les origines de la poésie religieuse à Byzance. Paris: Beauchesne, 1977. 6[6] Karsay Orsolya: i.m. p. 675. 7[7] A „kontakion” jelentése „botocska”, vagyis az a pálca, amelyre a pergamentekercseket felcsavarták. 8[8] Lásd Dimitriosz Hadzisz: i.m. p. 443.
A beszédek tematikus középpontjában természetesen Krisztus áll, de alkalmanként néhány másik újszövetségi vagy ószövetségi történetről, úgy mint az angyali üdvözletről, az okos és balga szüzekről, Lázár feltámasztásáról vagy éppen József és Potifárné esetéről is írt költeményt. A művek témavilágánál természetesen sokkal gazdagabb az a poetikai, retorikai arzenál, melyek felvonultatása nyomán a rómanoszi kontakion korábban alig ismert formai tökéletességben rendeződik műalkotássá. Ezek elemzése az irodalomkritikus számára hálás és bőséges feladatnak ígérkezne, de egy ilyen rövid bevezető tanulmány ezt a fajta teljességet semmiképpen sem vállalhatja fel. Ehelyett – mint korábban említettem – az alább közölt kontakionnak csak egyetlen formai és ugyancsak egyetlen tartalmi aspektusával, mégpedig – a többi kontakionra is jellemző – erős dramatizáltsággal és a zsidók démonizálásával (valamint e két aspektus kapcsolatával) kívánok foglalkozni.
*
A 37. kontakion tehát öt fő tematikus egységre osztható: az első egységben a kissé kedélybeteg – már-már pánik-beteg – Sátán megrettenve tapasztalja, hogy Krisztus szertejár a világon, és betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel. Szegény Sátán emiatt egy kis vigasztalásra szorul, amit az övéitől – akik nagyon emlékeztetnek a tragédiák karára, bár nem tudni pontosan, kikről is van szó – meg is kap. Miután a Sátán új erőre kap – itt kezdődik a második tematikus egység –, elhatározza, hogy elmegy a „zsidókhoz”, hogy szövetséget kötve velük (vagy tanácskozva velük: „szümballomai”) arra tüzelje őket, hogy Krisztust megöljék. Ám mikor eljut hozzájuk, az a kellemes meglepetés éri, hogy a „zsidók” nemcsak előre kitalálták a szándékait, hanem épp azon vannak, hogy meg is valósítsák (Jézust már el is fogták). Tőlük is kap egy kis vigasztalást (a zsidókat egyébként a Sátánnál is rosszabbnak mondja a szöveg), majd ő maga elismerően szól róluk: tudja, hogy a zsidók az övéi teljes szívükből, és csak a szájukkal utálják őt. Ezzel szemben tetteikkel gyűlölik Jézust… A Sátán elismerő szavai ehelyütt alkalmat adnak egyéb zsidóellenes toposzok megfogalmazására is (ezek szerint a zsidók már az aranyborjú imádásakor a Sátánhoz fordultak, zúgolódó nép, és bírják ugyan a Törvény betűit, de nem értik és nem követik azok értelmét). Ezután kezdődik – harmadik egységként – a Sátán és a Halál párbeszéde (a fent felsorolt művekkel összehasonlítva itt a Halál a Hádész megfelelője), mely során – valójában hagyományosan – a Halál vonakodik a Sátán szándékait követni, sőt, itt nem is követi. A mű teológiai üzenete éppen itt fogalmazódik meg: Jézus önként vállalta a halált, és nem a Sátán játékszereként jutott erre a sorsra. Ezután az ördög visszamegy a zsidókhoz (negyedik egység), akik bemutatják neki a keresztre feszített Jézust, és felidézik életének utolsó történéseit (az is elhangzik természetesen, hogy a zsidók a Sátánt tisztelik, mikor a kivégzett Jézust mutogatják). Nevetségesnek találják, hogy a Jézussal együtt megfeszített lator arra kéri Jézust, hogy emlékezzen meg róla a paradicsomban. A Sátán számára azonban éppen itt válik nyilvánvalóvá, hogy nem győzheti le a megfeszítettet: sorsa tragikusra fordul, a Halál társaságára vágyik, miután az a szégyen érte, hogy míg Jézusnak semmit sem ártott a szenvedés, az ő bajai mégis megsokasodtak miatta (ez pedig az ötödik, befejező tartalmi egység).
A 38. – itt nem közölt – kontakion aztán már Hádészt és a Sátánt beszélteti, és ott nagyobb hangsúlyt is kap a Sátán büntetése – miként a fent felsorolt homíliák mindegyikében. A drámai szituáció tehát a Sátán és Hádész (vagy a Halál) párbeszédében bontakozik ki mindkét műben, és – az evangéliumoktól eltérő módon – nem is annyira Jézus feltámadásának, mint a Sátán (és követői) tragikus sorsának részletezésével végződnek, akárcsak a Nikodémusevangéliumban található részlet vagy az ál-epiphanioszi művek esetében. Vajon minek tudható be ez az – evangéliumokhoz képest megmutatkozó – tematikus defektus? Azt hiszem, mind a Krisztus-történet alakulásának, mind pedig a korai keresztény zsidóellenesség formálódásának is nagyon fontos aspektusára lelhetünk rá a Krisztus-mítosz mögé (?) a korai egyházatyák által teremtett dramatikus háttérben. Azt, hogy a Krisztustörténet és az antik tragédiák egyikének-másikának alapszituációja párhuzamba állítható egymással, már Kelszosz, a kereszténység első hellén kritikusa is felismerte – ő János evangéliuma 18–19. részét és Euripidész Bakháns nők-jét vetette össze, és egymás mellé állította Jézus és Dionüszosz elfogatása és kihallgatása történetét. Márpedig amit itt Kelszosz mond, az rendkívül jól érzékelteti azokat az erőket, melyek a korabeli és a későbbi keresztény teológiai gondolkodást, de leginkább irodalmi kísérleteket alakították. A hellén szerző ugyanis azt veti az evangéliumok szemére, hogy Dionüszosszal szemben Jézus semmiféle bosszút sem állt evangéliumi ellenségein, ez pedig azt bizonyítja, hogy Jézus nem Isten.9[9] Nagyon jellemző, amit erre Órigenész Kelszoszt cáfoló művében, a Kata Kelszu-ban (Kelszosz ellen-ben) válaszol: nem vonja ugyanis kétségbe annak a paradigmának az érvényét, mely szerint az isteni személy ellen – tettlegesen is – vétkezők szükségszerűen isteni büntetést (valójában bosszút) kell hogy elszenvedjenek, melynek mértéke arányban áll a bűnnel. Órigenész ehelyett úgy véli – Kelszosszal szemben –, hogy nem Pilátus és nem is a római katonák azok, akik igazán felelőssé tehetők Jézus haláláért, hanem a „zsidók”, márpedig őket el is érte az isteni büntetés: szétszóratásban élnek a világban.10[10] E véleményével Órigenész a legkevésbé sincs egyedül: a keresztény orthodoxia gyakorlatilag egyhangúlag avatta istenérvvé azt a tételt, mely szerint a zsidókra a „krisztusgyilkosság” miatt kiszabott büntetés, a szétszóratás és a „fiúságból” való kitagadtatás örök időkre szól, és szükségképpen örök időkre kell hogy szóljon – ezt követeli ugyanis az antik gondolkodás egyik dramatikus axiómája.11[11] Ugyanakkor mindez arra is választ ad, hogy miért éppen a Sátán büntetésének mitikus irányába terjedtek ki a keresztény dramatikus kísérletek: az antik gondolkodás számára szükségszerű – de legalábbis a dráma műfaji követelményének tekinthető –, hogy a tragikus hős (aki vagy a Sátán, vagy a Sátán és vele együtt „a zsidók”) által megbontott természeti világ egyensúlya mindenképpen helyrebillenjen. „Az egyensúly helyreállítását nevezték a görögök nemeszisznek. A nemeszisznek ágense vagy eszköze lehet az emberi bosszúállás, a szellemek bosszúja, az isteni bosszú, az isteni igazság, a véletlen, a sors vagy az események logikája, de a lényege az, hogy a nemeszisz végbemegy…” – fogalmaz Northrop Frye.12[12] Véleményem szerint éppen ez a 9[9] Kelszosz: Aléthész logosz (Igaz szó) III.34. A mű magyarul is olvasható Komoróczy Géza fordításában in: Világosság, 1969., melléklet. Az adott szakasz a 10. oldalról származik. A szöveget görögül lásd: R. Bader: Der 'Alhq¾j lÒgoj des Kelsos [Tübinger Beiträge zur Altertumswissenschaft 33.] Stuttgart: Kohlhammer, 1940. pp. 39–216. 10[10] III. 34. in: M. Borret: Origène. Contre Celse, 4 vols. [Sources chrétiennes 132, 136, 147, 150. Paris: Éditions du Cerf, 1:1967; 2:1968; 3-4:1969] 11[11] Az ide vonatkozó idézetek és a téma bővebb kifejtése kiadás alatt álló könyvemben megtalálható: „A világ betegsége”. Aranyszájú Szent János zsidóellenes műveinek mítoszkritikai és recepciótörténeti vizsgálata. Bp., Wesley Kiadó. 12[12]
tény magyarázza a Nikodémus evangéliuma rendkívüli népszerűségét is: ez a mű mitikus nyelven volt képes a dráma befejező elemeit (vagyis Krisztus pokolra szállása után a Sátán büntetését) is a helyükre illeszteni.
*
A keresztény szerzők közül van valaki, aki már Kelszosznál is korábban (Kelszosz 180. táján írta Aléthész logosz-át) képes volt drámai keretek között interpretálni az evangéliumi történetet. Ez pedig János evangélista, aki teológiai mondanivalóját – és sokszor magukat a történéseket is – legnagyobbrészt párbeszédes formában adja elő. E párbeszédek gyakori résztvevői a „zsidók”13[13], akik következetesen Jézus antagonistáiként tűnnek fel a műben, függetlenül attól, hogy esetenként a zsidóság más-más csoportjai lehetnek a valós beszélők.14[14] Mint fentebb már említettem, az evangélium azonban látványosan felrúgja a tragédiák belső logikáját, és nem bünteti meg az isteni személy ellenlábasait (akiket vakoknak és gőgöseknek mutat be, mint amilyen Pentheusz vagy Kreón, és még megannyi tragikus figura), amivel aztán azt érte el, hogy a későbbi keresztény szerzők próbálták – már-már kényszeresen – a tragikus végkifejletet a történet végére illeszteni – sajnos, éppen a műből kiolvasható antagonisták, vagyis a „iudaioi”, a zsidók rovására. Abban mindenesetre következetesnek látszik az evangélium, hogy mint Jézus opponensei, a „zsidók” mindig is a „lentről levés”, a kívülállóság metaforái: így fordulhat elő az, hogy az evangélium szerint Jézus tanítványai nem „iudaioi”15[15], viszont alkalmazza rájuk a szerző a judaizmus belső polémiáiból örökölt frázist (csak immáron görög nyelvre lefordítva és – legalábbis részben – hellén irodalmi és kulturális keretek között): „ti az ördög atyától valók vagytok”.16[16] Tény azonban, hogy a zsidókat és az ördögöt kapcsolatba hozó újszövetségi szakaszok a későbbiekben nem szükségszerűen kerültek démonizáló kontextusba, mert nem is feltétlenül kényszerítik ki – legalábbis ami a Jn 8,44-et illeti – ezt a fajta értelmezést. Ám olyan esetekben, amelyekben az egyes egyházi szerzők valamilyen oknál fogva saját világlátásuk határainak reaffirmációjára törekedtek, sajnos, a zsidók démonizálása mindig is szinte kötelező műfaji elemnek bizonyult. És ez sajnos Rómanoszra, a bizánci kor talán legnagyobb költőjére is igaz… 13[13] A „iudaioi” metafora János evangéliuma-beli használatának mára már rendkívül terjedelmesre duzzadt az irodalma. Nagyjából 15 év szakirodalmáról nyújt jó összefoglalást a következő mű: Urban C. von Wahlde: «The Jews» in the Gospel of John: fifteen years of research (1983-1988). In: Ephemerides Theologicae Lovanienses, 2000. 76 (1), pp. 30–55. 14[14] János evangéliumának dramatikus aspektusait már jó egy évszázada folyamatosan vizsgálja a szentírástudomány. E vizsgálódás történetéről jó összefoglalást nyújt Bolyki János műve: János evangéliuma a görög tragédiák tükrében. Bp.: Kálvin Kiadó, 2002. 15[15] Lásd a Jn 13,33-at, ahol szó szerint ezt adja Jézus szájába a szerző: „Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de miként a zsidóknak mondtam, hogy: ahová én megyek, ti nem jöhettek; most nektek is mondom…” 16[16] Itt megint saját magamra kell hivatkoznom: Vattamány Gyula: A meghasonlás retorikája. Két zsidó toposz az 1. században. In: Világosság, 2001 (11–12.), pp. 88–99. E tanulmányban azokkal a szövegekkel foglalkozom, melyekből világosan kitetszik, hogy a „Sátán zsinagógája” kifejezés (lásd Jel 2,9; 3,9) eredetileg a héber „adat Beliál”, míg a „ti az ördög atyától valók vagytok” (Jn 8,44) a héber „böné Beliál” kifejezésnek feleltethető meg, melyek az 1. század eleji zsidó belső polémiák eszköztárában szerepeltek.
37. himnusz Nagyböjt ötödik hetének csütörtökére; Éjjel énekelt kontakion; Akrosztikhon17[17]: AZ ALÁZATOS RÓMAIOSZ ÉNEKE; Hirmosz18[18]: „Pszükhé mu pszükhé mu”19[19]; Dallam: kettes plagiosz.
(Prooimion) Én lelkem, én lelkem, serkenj fel, miért alszol?20[20] A vég közeleg, és te zavarban leszel; Térj hát magadhoz, hogy megkíméljen téged Krisztus, az Isten, A mindenütt jelen levő és a mindeneket betöltő.21[21]
1. Mikor meglátta Krisztus megnyílt gyógyszeres ládáját És az ebből Ádám számára felbuzgó gyógyulást, 17[17] A kontakion versszakainak kezdőbetűi a fent szereplő feliratot adják ki. 18[18] A „hirmosz” (minta-versszak) a ritmusmintát mutatja be. 19[19] Jelentése: „én lelkem, én lelkem”. Így kezdődik a prooimion. 20[20] Feltehetően hivatkozás Ef 5,14-re. 21[21] Feltehetően utalás Ef 4,10-re.
Kínlódott, megrendült az ördög; Mint aki életveszélyben van, úgy siránkozott, És barátaihoz így kiáltott: Mit tegyek Mária fiával? Megöl engem a betlehemi, a mindenütt jelenlevő és mindeneket betöltő.
2. Az egész világ betelt az ő gyógyításával, Én meg magamban nyomorgok, főként mikor azt hallom, Hogy ingyen nyertek gyógyulást. Mert az egyiktől eltávozott a lepra, A másik meg visszanyerte leányait, Más pedig, az ágyát vállára véve Táncol, így kiáltva: talpra állított engem a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.
3. Ti tehát, vihar barátai, szélcsend ellenségei, Mit tanácsoltok, hogy tegyek az ilyennel? Adjatok ötletet, mely szándékaimnak megfelel, Mert megzavarodtam, elvesztem, Sem gondolatom, sem erőm, Megrendültem, elhomályosult az értelmem: Hirtelen megrémített engem a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.
4.
Miután tehát efféléket szólt az övéinek a hitető, Rögvest hallhatta is tőlük: Beliár, ne félj! Bátorodjék és erősödjék meg a te szíved, Emlékezz meg korábbi tetteidről, Idézd fel, miket a paradicsomban tettél; Ha továbbra is Káin pártjára állsz, Mint Ábel, úgy esik csapdába a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.
5. Még a világon vannak a gyilkos mag, A papok és az írástudók, Júdás és Kajafás: Miért adod fel, mintha egyedül volnál? Heródes a te buzgó barátod, Pilátus még jobban tisztel téged; Így rálelve régi szolgáidra, Ne sírj, így kiáltva: végzett velem a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.
6. A te sok tetteddel telve az egész világ; Nemzetségről nemzetségre hirdettetik a te neved; Hát miért gyötröd most így magad? Kiket elnyelt a víz, és kiket felperzselt a tűz22[22], ismernek téged; Amint ők mind megízlelték a te tetteid, 22[22] Valószínűleg utalás az özönvízre és Szodoma és Gomorra pusztulására.
Ő is részesülni fog belőlük, aki mindenütt jelen van és mindeneket betölt.
7. Rögtön jobb kedvre derült az ördög, amint ezeket meghallotta, És így szólt, örvendezve, hozzájuk: örvendezek, ó, barátaim, Mert megerősítettetek engem elhatározásaimban; Most már bizakodva megyek el, És szövetséget kötök a zsidókkal (szümballomai), Hogy őket, miután csatlakoztak terveimhez, Megtanítsam ezt kiáltani: Feszítsd meg23[23] a mindenütt jelenlevőt és a mindeneket betöltőt!
8. És íme, már látom is, hogy a zsidók nagytanácsa El van foglalva valamivel, és tanakodik magában; Talán azt akarják, amit magam is szeretnék. Közel mentem hozzájuk, így szólva: bátorság! Hiszen ti elébe vágtatok a szándékomnak. Mivel pedig oly buzgók vagytok, Mit mondtok, hogy szenvedjen a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő?
9. „Éj az éjnek ad bölcsességhozó jelentést:”24[24] A Sátánnak így adnak számot a zsidók gondolataikról: 23[23] Utalás Mt 27,22-re. 24[24] Zsolt 18,3 (LXX: 19,2). Romanosz számára a „zsidók” ugyanolyan „éj”, mint az ördög.
„felejtsd el gondjaidat: Amit véghez akartál vinni, mi véghez vittük; Ne aggódj, nyugodj meg: Elárultatott és megtagadtatott Jézus, Megkötöztetett és átadatott Pilátusnak a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.”
10. „Ó, zsidók, nem azért jöttem hozzátok, hogy vizslassalak, mintha hanyagok volnátok – Mert ismerem én a ti buzgóságotokat ez ügy iránt. Emlékszem mindarra, amit legelőször tettetek, Hogy mikor mannát faltatok, elutasítottátok, Mikor tejet ittatok, letagadtátok; Ti, kik többre becsülitek Istennél a bikaborjút, Mit kívántok, hogyan szenvedjen a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő?
11. Megvédelek benneteket a seregem előtt, Mert a miénk vagytok ti teljes szívetekből; Csak a szátokkal gyűlöltök engem; És én örülök ennek a tettetésnek, Mert sokakat azzal ragadtok el (nekem), Hogy engem szóban gyűlöltök, Azt viszont tettekkel, aki mindenütt jelen van, és mindeneket betölt.
12.
Látom, hogy bírjátok Mózes törvényének betűit, De ne fogadjátok be azokat a lelketekbe: Csak nyelvvel és ne értelemmel foglalatoskodjatok velük: Kézzel fogjátok meg a szent könyveket, De szívvel meg se érintsétek őket: Az írások felolvasóinak és ne megértőinek Hívjon és gondoljon benneteket a mindenütt jelen levő és a mindeneket betöltő.
13. Amint ezekben megszilárdította a törvényszegőket a hitető, És homokra építette az alapot,25[25] Elfutott, hogy megrendítse a Halált; Mikor pedig odaért, így szólt: „Kelj fel, És örvendj mindannak, amit bejelentek neked: Elárultatott és megtagadtatott Jézus, Megkötöztetett, átadatott Pilátusnak a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.”
14. „De nagy örömmel mondod ezt nekem, ó, démon! Mikor megláttalak téged, fájdalommal teltem el, És félelemmel gondoltam az elkövetkezendőkre. Mert aki hallgatott a per folyamán, Engem elnémíthat a temetésekor.
25[25] Utalás Mt 7,26skk-ra, ahol Jézus azt mondja: aki hallja az ő beszédeit, de nem cselekszi azokat, az olyan, mint aki homokra építette a házát.
Ha Pilátusnak semmit sem mondott, Akkor az alvilágot igyekszik megrengetni a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.”
15. Mikor ezeket meghallotta a démon, nevetésben tört ki, És a halálra a lehető legszörnyűbb pillantást vetve így válaszolt: „Hogy gyenge és silány vagy, azt én már Tudom rólad abból, hogy Lázártól És mindenki mástól megfoszttattál, Mert még Jézus hírére is remegsz, Haszontalan szolgája vagy te a mindenütt jelenlevőnek és a mindeneket betöltőnek.”
16. „Hát most engem gyalázva mondod, amit mondasz, ó, sárkány. Én remegek ugyan, de tudom, hogy te jobban félsz, Tudom, hogy nyugtalankodsz és te is remegsz. Hát nem űzött el téged a síroktól?26[26] Nem zavart el a kánaáni nőtől?27[27] Aztán meg a némától és a sükettől is28[28] Megfosztott téged a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.”
17. 26[26] Valószínűleg a gadarai megszállottra gondol (Mt 8,28), aki lakott területen kívül, sírok mellett élt. 27[27] Utalás Mt 15,21–28-ra. 28[28] Lásd Mk 9,14skk, Lk 11,14–15, Mt 9,32–33.
„Persze, én is észben tartom azokat, mikről beszélsz: tudom, hogy – bár A józan ész ellen van – Krisztus legyőzhetetlen a legyőzött testben.29[29] A tusától mégsem vonakodom; Már a pást szélén állok. Ha most megszököm, megszégyenülök. Feszüljön csak meg a zsidók nyaka, Melyet sem régen, sem most még össze nem tört a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.
18. Útra kelek hát hozzájuk, akik semmitől sem riadnak vissza, És az ő önteltségüket hordva mellvértként A betlehemi ellen vonulok. Mindig ellenem szegül Betlehem, Annak szülöttje mindig ártásomra van. Mert Dávid után a Dávidtól való is Menekült,30[30] és megfutamított engem a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.”
19. Mikor pedig már a Keserű távozóban volt azokhoz, akik nála is rosszabbak, Felemelte a hangját a Halál, és így szólt: Ügyelj rám, mit teszel, te agyafúrt: Rám, a Halálra ne számíts! Én nem közösködöm veled abban, amire vetemedsz. 29[29] Szó szerint: „egnón kai para gnómén hoti aéttétosz Khrisztosz en phüszei nikómené.” Véleményem szerint a „phüszei nikómené” Krisztus törékeny, sőt: immáron megtört testére (vagyis emberi „természetére”) utal ehelyütt. 30[30] Talán utalás ez arra, hogy Dávid Saul elől kényszerült menekülni (1Sám 20–21), Jézus pedig Heródes elől.
Majd ha ő int, csak akkor közeledek a kereszthez, Mert ha nem akarná, nem halna meg a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.”
20. Mikor látta ezt a sárkány: látta a halál félelmét, Elment a zsidókhoz, és éppen azt találta, amit keresett. Mert felemelték és tisztelték őt, Mikor így kiáltottak: „Jöjj és nézd meg Azt, aki felkavart téged és a világot; A sok ütleg és ostorcsapás után Úgy fekszik a fán, mint trombita,31[31] a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.
21. És egy másik újság: amit ha megtudsz, még több okod lesz nevetni: Egy azok közül a latrok közül, akit jogosan feszítettek meg Így kiált hozzá: ’Emlékezz meg rólam, Uram!’”32[32] Mikor ezt meghallotta (az ördög), elkomorodott, És fejét lehajtva felkiáltott; „Ha a fán tanítványokat választ, A sírban mestereket fog avatni a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.
22.
31[31] Itt Krisztus hadikürtként jelenik meg – más, korabeli homíliák is ábrázolják úgy Krisztust vagy a keresztet, mint olyan hadikürt, mely csatába hívja Krisztus láthatatlan ellenségei ellen Krisztus seregeit. (l. Grosidider de Matons: i.m. pp. 258– 259.) 32[32] Lk 23,42.
Tehát semmit sem ártott Jézusnak a szenvedés, Én azonban annál inkább megsokasítottam a magam baját; Halál, jól tetted, hogy nem tartottál velem; De még jobban teszed, ha gondjaidba veszel, És magadhoz vonsz engem és tanítasz engem; Mert nem viselem el azt a nagy szégyent, Melyet ő hozott rám a fáról, a mindenütt jelen levő és a mindeneket betöltő.”
23. Minden ember megváltója, sőt inkább minden hívőé, Hogy a te szándékodból feszíttettél meg és a te terved szerint haltál meg, Nem akarják hinni a törvényszegők. De a latrok lábát eltörték, A tiedet meg nem törték el, hogy megtudják, Hogy nem akaratlanul kerültél a halottak közé, Hanem szándékosan lehelted ki a lelked te, a mindenütt jelenlevő és a mindeneket betöltő.
(Elhangzott 2008. március 7-én „A múlt és jövő feszültségében” címmel Szirtes András tiszteletére rendezett Emlékkonferencián. A szerző: theológus; a WJLF tanára.)
EGYHÁZTÖRTÉNELEM
A hollandiai remonstránsok hitvallási nyilatkozata (2006)
Geloofsbelijdenis van de Remonstranten
TOELICHTING Wat remonstranten met elkaar verbindt, is hun instemming met de Beginselverklaring. Deze korte verklaring spreekt uit, dat de Remonstrantse Broederschap een geloofsgemeenschap is 'die, geworteld in het evangelie van Jezus Christus en getrouw aan het beginsel van vrijheid en verdraagzaamheid, God wil eren en dienen'. Daarnaast hebben de remonstranten op enkele momenten in hun geschiedenis hun geloofsverwantschap in een belijdenis tot uitdrukking gebracht (in 1621 en in 1940). Dat geen enkele belijdenis een onweersprekelijk gezag bezit, is naar remonstrants inzicht vanzelfsprekend. De bedoeling kan geen andere zijn dan 'in voorzichtigheid en liefde de weg te wijzen en voor te lichten' (aldus het voorwoord van de belijdenis van 1621, aangehaald in 1940). In deze geest en met deze bedoeling heeft het Convent van remonstrantse predikanten in 2006 de navolgende belijdenis opgesteld.
BELIJDENIS Wij beseffen en aanvaarden
dat wij onze rust niet vinden in de zekerheid van wat wij belijden, maar in verwondering over wat ons toevalt en geschonken wordt;
dat wij onze bestemming niet vinden in onverschilligheid en hebzucht, maar in wakkerheid en verbondenheid met al wat leeft;
dat ons bestaan niet voltooid wordt door wie we zijn en wat we hebben, maar door wat oneindig groter is dan wij kunnen bevatten.
Door dit besef geleid, geloven wij in Gods Geest die al wat mensen scheidt te boven gaat en hen bezielt tot wat heilig is en goed, opdat zij, zingend en zwijgend, biddend en handelend, God eren en dienen.
Wij geloven in Jezus, een van Geest vervulde mens, het gelaat van God dat ons aanziet en verontrust. Hij had de mensen lief en werd gekruisigd maar leeft, zijn eigen dood en die van ons voorbij. Hij is ons heilig voorbeeld van wijsheid en van moed en brengt ons Gods eeuwige liefde nabij.
Wij geloven in God, de Eeuwige,
die ondoorgronde liefde is, de grond van het bestaan, die ons de weg van vrijheid en gerechtigheid wijst en ons wenkt naar een toekomst van vrede.
Wij geloven dat wij zelf, zo zwak en feilbaar als wij zijn, geroepen worden om met Christus en allen die geloven verbonden, kerk te zijn in het teken van de hoop.
Want wij geloven in de toekomst van God en wereld, in een goddelijk geduld dat tijd schenkt om te leven en te sterven en om op te staan, in het koninkrijk dat is en komen zal, waar God voor eeuwig zijn zal: alles in allen.
Aan God zij de lof en de eer in tijd en eeuwigheid Amen
[Fordítás:]
BEVEZETÉS A remonstránsokat elsősorban az alapelvekről vallott felfogásukban megnyilvánuló egyetértés köti össze egymással. Ez a rövid nyilatkozat azt tartalmazza, hogy a Remonstráns Testvériség és hitvallási közösség “Jézus Krisztus evangéliumát vallja, a szabadság és a türelem elve alapján áll, és Istent kívánja tisztelni és szolgálni”. Történelmük során a remonstránsok
(1621-ben és 1940-ben) emellett néhány momentum erejéig két másik hitvallásban is kifejezésre juttatták hitbeli együvé tartozásukat. Remonstráns meggyőződés szerint magától értetődő, hogy egyetlen hitvallás sem rendelkezik megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel. A célkitűzés csak az lehet, hogy “tapintattal és szeretettel mutassuk és világítsuk meg az utat” (amint azt az 1621-es hitvallásban olvashatjuk, és amit 1940-ben is megerősítettek). Ebben a szellemben és ezzel a szándékkal készítette el a remonstráns lelkészek konventje 2006-ban az alábbi hitvallási szöveget.
HITVALLÁS Elismerjük és megvalljuk, [1] hogy nem juthatunk békességre hitvallásból nyert bizonyossággal, de meglelhetjük azt az élet rezdüléseinek és a nekünk adatott ajándékok csodálatában;
[2] hogy életünk rendeltetése nem lehet a közöny és a kapzsiság, de meglelhetjük azt a létvigyázásban és az élők nagy családjával való közösségben;
[3] hogy nem abban teljesül ki a teremtettségünk, amik vagyunk, és amink van, hanem attól, hogy tudunk az általunk felfoghatónál végtelenül többről.
[4] E lélektől vezérelve hiszünk Isten Szellemében, Benne, Aki felülmúl mindent, ami embereket megoszt és elválaszt, Benne, Aki az embert késszé teszi a szent és jó iránti nyitottságra, Benne, Aki arra indítja őket, hogy akár zengedezve, akár elcsendesülve, akár imádkozva, akár cselekvő buzgósággal, Istent dicsérjék, és Neki szolgáljanak.
[5] Hiszünk Jézusban, a Szellemmel teljes emberben, Isten általa ránk figyelő és nyugtalanító arcában, Benne, Aki szerette az embereket, Benne, Akit keresztre feszítettek, Benne, Aki mégis él, dacolva a Rá és ránk is lesújtó halállal. A bölcsesség és a bátorság Szent Példája Ő nekünk, Akiben Isten örök szeretete közelít hozzánk.
[6] Hiszünk Istenben, az Örökkévalóban, Benne, a kifürkészhetetlenül mély szeretetben, Benne, minden lét alapjában, Benne, Aki megnyitja előttünk a szabadság és igazságosság útját, és a béke távlatával integet felénk.
[7] Hisszük, hogy gyenge és esendő mivoltunkban is, elhívottak vagyunk arra, hogy Krisztussal és minden hívővel közösségben egyház legyünk a remény jegyében.
[8] Valljuk mindezt, mert hiszünk Isten és a világ jövőjében, Isten örök türelmében; hiszünk Benne, Aki időt ád az életre éppúgy, mint a halálra és a feltámadásra, hiszünk az Országban, amely eljövendő, és ahol Ő lesz örökkön: minden és mindenekben.
[9] Legyen Övé a dicséret és a dicsőség, az időben és az örökkévalóságban.
[10] Ámen
RÖVID ISMERTETŐ: A REMONSTRÁNS TESTVÉRKÖZÖSSÉG
1610 januárjában (Gauda városában) lelkészek és theológusok egy csoportja öt artikulusban remonstrációt (a.m. felszólamlás, tiltakozás) fogalmazott meg a holland református egyházban (Gereformeerde Kerk) eluralkodó szigorú kálvinista tanítással (és a Heidelbergi Káté, illetve a Confessio Belgica egyes tanításaival) szemben. A remonstráns irányzatot követő prédikátorokat az egyház 1618-19-es dordrechti zsinatán kiközösítették. (A híressé vált szinódust az államot szakadással fenyegető belső hitvita elkerülése végett hívták össze.) Az általuk alapított felekezeti csoportosulás a Remonstráns Testvérközösség nevet vette fel. A romonstránsokat évtizedeken át erős üldözés sújtotta. Közösségi alkalmaikat a későbbiekben is csak rejtektemplomokban tarthatták meg. Hivatalos elismerésüket végül 1795-ben nyerték el. A remonstránsokat – első szellemi vezetőjük, Jacobus Arminius (1560-1609) leideni theológiai tanár nevére allegálva – arminiánusoknak is hívják. (Arminius azt a szelídebb predestinációs álláspontot vallotta, hogy Isten a hívőket kiválasztotta magának, és már előre látta, hogy kik fognak hinni benne; csak azokat vetette el, akik hitetleneknek bizonyulnak; ennek értelmében az orthodox állásponttal szembeni remonstráns különbség lényege abban a theológiai kérdésben csúcsosodik ki, hogy van-e az embernek legalább relatív szerepe a személyes üdvösség alakulásában. Megjegyzés: A kettős predestináció szigorúbb kálvini tanítása szerint Isten egyeseket már eleve az örök üdvösségre, másokat pedig a kárhozatra választott ki. Vita alakult ki azonban a kontraremonstránsok között is; a kérdés az volt, hogy a kiválasztás és elvettetés isteni határozmánya már a bűneset előtt életbe lépett-e, vagy csak utána; az ellentét a predestinatio supralapsaria gemina és predestinatio infraralapsaria gemina elnevezéssel vált ismertté az egyháztörténetben.) Álláspontja Arminiust heves konfrontációba sodorta orthodox kálvinista tanártásával, a kontra-remonstránsok vezéralakjával, Franciscus Gomarus-szal (1563-1641) és más precizista kálvinistákkal is. A Remonstráns Testvériség a XIX. sz.-ban élte virágkorát, amikor egyesültek a Hervormde Kerk-ből és a Gereformeerde Kerk-ből kilépő ún. vrijzinnige (szabadelvű) protestáns elégedetlenkedőkkel.
A XX. sz. utolsó évtizedeiben Hollandiában a protestáns egyházak jelentős része az egységesülés útjára lépett. A remonstránsok, akik sokáig részt vettek e folyamatban (lásd: Protestantse Kerk in Nederland = PKN, illetve az idáig vezető ún. Samen-op-Weg-proces = azaz együtt az úton), 1993-ban végül is az önállóság mellett döntöttek. „Elkülönülő” megfontolásukat az vezérelte, hogy nem látták meggyőzőnek az új egyházi formációnak a dordrechti szellemtől való elhatárolódását. A Remonstráns Testvériség kb. félszáz gyülekezetet foglal magába, és mintegy 7000 tagja van. A remonstránsok nem ismerik az általánosan kötelező tanfogalmat, és a keresztelést nem tekintik olyan aktusnak, amellyel az ember az egyházba is bekerül. Tagjaik között mindenki úgy és azt hisz, amit a legjobbnak tart, és ki-ki maga fogalmazhatja meg hitvallását. A hitvallásos theológiai szellemiségtől idegenkedő közösség legjelentősebb egyházi eseménye volt az elmúlt évtizedekben az a folyamat, amelynek eredményként 2006-ban megalkották a – tagjaikra most sem kötelező érvényű – harmadik hitvallásukat. (A Remonstrantse Broederschap arra törekszik, hogy szorosabb kapcsolatokat építsen a hitvallásukhoz közelálló felfogást valló kelet-európai vallási közösségekkel.)
A hitvallást fordította, és az ismertetőt készítette: Majsai Tamás
JUDAISZTIKA
BABITS ANTAL
A ZSIDÓ VALLÁSBÖLCSELET NÉHÁNY ASPEKTUSA
„ ,
κ ” 33[33]
(Aristotelés: Metaphysica, 995a 29.)
A „zsidó filozófiát” leírhatjuk úgy is, mint a zsidó hittételek, normák és a vallási gyakorlat magyarázatát, általános filozófiai koncepciók alkalmazásával.34[34] A zsidó gondolkodás az 33[33] „A későbbi felismerés ugyanis a korábban ellentmondásos dolgok megoldásán alapszik, megoldani pedig a csomót, akik tudatlanok, nem tudják.” ARISTOTELÉS: Metaphysica. Logos Kiadó, 1992., 995a 29. 34[34] Encyclopaedia Judaica. Jerusalem, 1972. Vol. 13. 421 p
úgynevezett rabbinikus irodalom (Talmud és Midrás) képében jelenik meg előttünk. E szövegeknek már a külső formája is mutatja, hogy a görögök irodalmi és filozófiai alkotásainak alapot adó szellemi hozzáállásától nagyon eltérő gondolkodástípussal van dolgunk. Ez az „irodalom” egyébként legvégső céljait tekintve teljes egészében vallásos. Mindez azért van, hogy a zsidó ember életét a Tóra akaratának megfelelő irányba terelje, lévén a kinyilatkoztatott törvény szerinti élet az egyén és a közösség kikerülhetetlen feladata. Így tehát azt mondhatjuk, hogy a középkori zsidó filozófia története a zsidók arra irányuló erőfeszítésének története, hogy összebékítsék a filozófiát (illetve egyfajta racionalista gondolkodási rendszert) a kinyilatkoztatott szöveggel.35[35] Ez az erőfeszítés egyes filozófiák esetében sikerrel járt, másikaknál kevésbé; a különféle filozófiai vagy vallási elemek emitt fontosabbak, mint amott, de szinte az egész középkori zsidó filozófia fő témája e két gondolkodási rendszer egyetlen igazsággá való összehangolása. S ha a készen kapott filozófiát kétségbe vonják, ezt mindig az ész nevében teszik. A középkori filozófia válfajait egyébként, az arab és a keresztény irányzatokat is beleértve, a hit és az ész közötti kapcsolatokról folytatott gondolkodásként is meghatározhatnánk.
A zsidó vallásbölcselet
A zsidó vallásbölcselet alapvető célkitűzése, hogy hit és tudás mezsgyéjén haladva, szintézist teremtsen a vallási törvények és a filozófiai igazságok között. Ezt a feladatot tartották oly sokan vezérlő elvüknek a zsidó gondolkodók közül pl. Philón, Szaadja, Gabirol, Halévi, Ibn Daud, Maimuni. A rabbinikus irodalom jellemzéseként, elmondhatjuk, hogy a Talmud óriási szellemi munka kvintesszenciája, ez a munka azonban a rabbinizmus saját módszerei szerint valósult meg, amelyek függetlenek a görög gondolkodástól. A tudósok az Írás jogi és vallási értelmezéséhez teljes hermeneutikát és roppant bonyolult, kifinomult módszertant dolgoztak
35[35] „A zsidó filozófiával összefüggő kérdések elején az a kérdés áll, hogy mi a viszonya a zsidóságnak a filozófiához. A kérdésfelvetés azért sem mesterkélt, mert a zsidóság viszonylag későn kapcsolódott be az i.sz. 7. századától elinduló filozófia vérkeringésébe. Nagyon valószínű, hogy ennek az is az oka, hogy a zsidó spekulatív hajlam teljesen felolvadt a mózesi törvények, a profétikus iratok és a talmudi szövegek tanulmányozásában. Mindezek tálcán kínálták a zsidó gondolkodás számára a teoretikus próbatételek szinte teljes arzenálját. Az ókori zsidó ember voltaképpen minden intellektuális ét-vágyát kielégíthette általuk és arra sem volt szüksége, hogy titokban vagy rejtőzködve vitatkozzon róluk. A legkorábbi tudósításokból tudjuk, hogy a zsidó közösségek az ókorban páratlan hosszúságú és intenzitású tanítási folyamattal tették teljes értékűvé az embert. Azt is tudjuk, hogy a ma még a jesivákban és a vallásos egyetemeken megtalálható dialektikus előadási- és érvelési technika, a – gyakran – az elragadtatásig fokozódó szövegértelmezés és egyúttal az a hallatlanul nagy önuralommal és kíméletlen logikával párosuló vitakultúra kialakulása valamikor akkor kezdődött. Az antik zsidóságnak tehát már megvolt az, ami a görögök számára csak a hatodik századtól kezdődik el. Létrejön ugyanis a teóriának az a kommunikativ terepe, amely lehetőséget ad – és nem csak a beavatottak számára – a létezés és a létezők individuális elgondolására és ezeknek a gondolatoknak a cseréjére.” STALLER Tamás: Zsidóság és filozófia. Logos Kiadó, 2006. 15. p
ki, amely úgy tűnik semmit sem köszönhet a görögök logikai eljárásainak.36[36] Akár Palesztinában, akár Babilóniában, akár a szétszóratás más vidékein éltek, azoknak a zsidó mestereknek, akiknek tanításaiból és vitáiból a Talmud összeállt, az ókori erkölcsi, metafizikai, sőt a logikai gondolkodás nagy irányzatairól sem volt semmilyen komoly fogalmuk. Amit ezekből ismernek, csupán felületes érintkezésről tanúskodik a vulgarizált, népies filozófiával, meglehetősen elértéktelenedett közhelyekkel. Iskolai vitáikból ettől még rendkívül szigorú dialektika született, tanításuk utolérhetetlenül tömör törvényi megfogalmazásokká és erkölcsi szentenciákká kristályosodott (felépítésük kétségkívül sokat köszönhet egy kezdetben tisztán szóbeli oktatás mnemotechnikai követelményeinek). Mindez kitörölhetetlen nyomot hagy a zsidó gondolkodásmódon, ám ugyanakkor egyedülállóan hajlékonnyá és mindenféle fogalmi eszköz használatára képessé teszi. A zsidó és a görög szellem későbbi találkozásainak szükségszerűségét, valamint kölcsönhatását és hatástörténetét, újszerű megközelítésekben olvashatjuk a hazai szűkszámú szakirodalomban is.37[37] A filozófusok Istene lényegileg különbözik a Szentírás Istenétől. A kinyilatkoztatott szövegben Isten morális személy, aki akarta és elhatározta: „Alkossunk embert, képünkre, hasonlatosságunk szerint”; s az embernek, akit megteremtett, parancsolatokat adott és tilalmakat szabott. Isten a genezistől kezdve irányította a világmindenség történetének folyását: a nap és a bolygók az ő döntéseinek vannak alávetve, de az ember is, aki tetszeni akar Istennek, imádkozni akar hozzá, arra akarja rábírni, hogy másítsa meg a szándékait. Mózes személyesen beszél Istennel, párbeszéd folyik, Isten szabadon dönthetne, hogy válaszoljon-e, vagy sem, de ott marad, mi több, a próféták számára látható és hallható, sőt gyakran antropomorf vonásokat ölt: „hatalmas király” képében mutatkozik vagy angyalait küldi el. Colette Sirat, mint Georges Vajda magyar származású világhírű orientalista és filozófiatörténész legtehetségesebb tanítványa és méltó utóda, kitűnően írja korszakos művében: „A filozófiai hagyományban Isten a tökéletesség, vagyis mivel tökéletes, nem
36[36] „Ha azt állítjuk, hogy a héber monoteizmus, a vallás, a kultúra és társadalomszervezés egy különleges ki- és túllépés volt a korábbi, a mitológiai kultúrák és prevallások (animizmus, totemizmus, fetisizmus) szervezte világból, akkor erre a kultúrára, természetesen a vallásra a későbbi görög „filozófiai” jelző – alkalmazható. Erre a megállapításra – hangsúlyozzuk, – a zsidó vallás ultraracionális jellege, és a magas kultúrában és a népi kultúrában egyaránt igen erős és magának a vallásnak a napi gyakorlását lehetővé tevő alfabetizmus, – felhatalmaz bennünket. Ha azt állítjuk továbbá, hogy a görög filozófiában, majd az egyetemes filozófia történetében (amiről Martin Heidegger amúgy is azt állítja, hogy „pusztán lábjegyzet Platónhoz”) megjelennek az egyistenhit kognitív sajátosságai (például, a teleológia, a creatio ex nihilo, az unilinearitás, a historia, a doktrina, a magyarázat, az igazolás, a gnózis, az ontosz, stb.), akkor talán nem valamiféle meggyőződéses extremitás mondatja velünk, hogy az antik Görögország filozófiájának és Júda monoteista erkölcsi hitvallásának köze volt egymáshoz.” Uo. 11. p 37[37] „Hogy akkor miért mégis a görögök „találták fel” a filozófiát? – és nem az antik zsidók? A kérdésre nyilvánvalóan nem lehet kielégítő választ adni. Legfeljebb elgondolásaink lehetnek. Egy ilyen elgondolásnak tűnik az, hogy amíg a zsidók számára az egyistenhit mintegy megteremtette a gondolatok szabad áramlását, az embernek saját legbensőbb énjéhez, immanenciájához való intim dialógusának lehetőségét, s ezáltal kimondhatóvá tette a transzcendencia okozta szorongásainkat, – addig a görög gondolat éppen a mitológia mindenséget átható nyomása alól emancipálja önmagát. A görög embernek tehát szüksége volt arra, hogy az istenek befolyásától mentes terepen, szabadon gondolhassa el önmagát és a világot, ideértve az isteneket magukat is. A demokrácia a görögség számára a fizikai létezés talaján kellett hogy létrejöjjön, életre szólítva ezáltal a bölcsesség szeretetének agóráját. Hogy azután ezen az agórán közember és nemes egyképpen, csupán a valódi tudás tekintélye előtt hódolhasson. A zsidóknak a hitélet az agórájuk. A zsidók is megteremtették a maguk „demokráciáját”, az Isten előtti gondolati egyenlőséget, az Istenben hívők lelki testvériségét és, akár a Mindenhatóval szemben is megfogalmazható egyéni vélemény jogosságát.” Uo. 15. p
törekszik semmire, hiszen minden vágy valami hiány jele; ő a szférák mozgó világának mozdulatlan és örök mozgatója.”38[38] Mindezt Halévi, Az érvek és bizonyítékok könyve, a megvetett vallás védelmében c. munkájában a következőképpen fogalmazta meg.39[39] A különböző gondolati rendszerek számára, akár filozófiai, akár kabbalisztikus, akár aszkétikus rendszerekről volt is szó, egyedül az allegorikus vagy szimbolikus értelmezés tette lehetővé, hogy a judaizmus kebelén belül maradjanak.40[40] 38[38] SIRAT, Colette: A zsidó filozófia a középkorban. Logos Kiadó, 1999. 10. p 39[39] A filozófus hitvallása: „Isten nem érez se elégedettséget, se gyűlöletet, mivel túlságosan magasan áll ahhoz, semhogy vágyakról vagy hajlandóságokról tanúskodnék. Valójában minden vágy hiányra vall annál, aki vágyakozik, a vágy kielégülése pedig tökéletességet jelent számára, amit csak addig érez, amíg a vágya be van töltve. A filozófusok szerint Isten ahhoz is túl magasan áll, hogy az egyes egyéneket ismerje: emezek idővel változnak, az isteni tudás viszont változhatatlan. Isten nem ismer téged, még kevésbé ismeri szándékaidat és tetteidet, még annál is kevésbé hallja imádat és észleli mozdulataidat. Igaz, a filozófusok helyesen mondják – itt egy metaforával élve –, hogy Isten teremtett téged, de ez csak azért van így, mert Ő minden teremtmény teremtésének első oka, ám a teremtést ettől még nem akarta kifejezetten. Valójában Ô soha nem teremtett embert, mert a világ örök, és az embereket mindig is az őket megelőző emberek nemzették. Minden emberi lény, formák, testi jegyek, erkölcsi készségek kombinációja, amelyeket apjának, anyjának és rokonainak köszönhet, meg azoknak a minőségeknek, amelyek a levegőből, a tájból, az ételekből, a vizekből kerülnek bele, emezek pedig az égi szférák, az égitestek és az állatövi jegyek hatása alatt állnak, a köztük fennálló kapcsolatoknak megfelelően. Minden az Első Okra nyúlik vissza, de anélkül, hogy Neki akarata volna. Ô egy sugárzás (emanatio) forrása, ami létrehoz egy második okot, aztán egy harmadikat, negyediket. Okok és okozatok egymásra következnek és láncolatot alkotnak, amint magad is megállapíthatod. Ez az egymásra-következés örök, ugyanúgy, ahogyan örök és kezdet nélkül való az Első Ok. A világ minden egyedét okok hozták létre: akiknek az okai tökéletesek, azok tökéletesnek születnek, ám akinek az okai tökéletlenek, az tökéletlennek születik, mint a néger, aki arra rendeltetett, hogy ne kapjon egyebet, mint emberi formát és beszédet, ráadásul azt is a lehető leghiányosabb módon, míg a filozófus olyan készségekkel van felruházva, amelyek előkészítik a fizikai, erkölcsi, ismeretelméleti és gyakorlati erények befogadására, és tökéletességéből egyik sem hiányzik. Ahhoz azonban, hogy ezek a csírájukban lévő tökéletes erények átmenjenek a cselekvésbe, tanulásra és erkölcsi nevelésre van szükségük; ekkor azután ezek a képességek tökéletesség és tökéletlenség végtelen skáláján mutatkoznak meg. A tökéletes emberhez isteni fajtából való fény társul, amelyet Cselekvő Értelemnek neveznek. Az ember passzív értelme hozzá kapcsolódik, és egyesül vele, olyannyira, hogy az emberi egyén olymértékben azonosul a Cselekvő Értelemmel, hogy semmi különbség nem marad már közöttük. Ennek az egyénnek a szervei, vagyis a tagjai már csak a legtökéletesebb tettek végrehajtása érdekében működnek, csak a legalkalmasabb pillanatokban és a legkedvezőbb feltételek között. Mintegy a Cselekvő Értelem szerveivé válnak, és többé már nem a hülikus és passzív Intellektuséi, amelyet azelőtt szolgáltak, s amely olykor helyesen cselekedett és gyakran hibázott, most viszont mindig jól cselekszik. Ez a szint az a végső cél, amit a tökéletes ember elérni remél, miután megtisztította lelkét a kételyektől és megértette az igazságokat a tanításokban. Angyalhoz válik hasonlatossá, és az anyagtól elvált angyalok utolsó sorában helyezkedik el, a Cselekvő Értelem sorában, melynek szintje a hold-szférába helyezett angyal szintje alatt található. Ezek az angyalok nemanyagi értelmek, örökkévalók, mint az Első Ok, és soha nem kell rettegniük az enyészettől. A tökéletes ember, kinek lelke a Cselekvő Értelemmel egyesült, már nem aggódik teste és tagjai romlása miatt, mert ô és a Cselekvő Értelem eggyé váltak. Lelke betöltődik az Örök Életben, amikor csatlakozik majd Hermész, Aszklépiosz, Szókratész, Platón és Arisztotelész társaságához. Arról van szó, hogy ő, az iméntiek és mindazok, akik elérték ugyanezt a szintet, valamint a Cselekvő Értelem valójában már csak egy és ugyanazon létezésmódot alkotnak. Ezt nevezik átvitt értelemben vagy megközelítő módon Isten kegyelmének” (Ch. Touati fordítása alapján, Kuzári I, 1). 40[40] „Mindaddig, amíg egy filozófia – mint például a Maimonidész által elfogadott arisztotelészi filozófia – a tradicionális szövegekre hivatkozott, és azokban kereste önigazolását, azt mondhatjuk: zsidó filozófiáról van szó; igaz, hogy Spinoza, akinek a filozófiája kétségkívül az egyik legeredetibb mindazok között, amelyeket zsidók valaha is létrehoztak, zsidó filozófus volt, de filozófiája nem zsidó filozófia, még ha forrásai a hagyományban gyökereznek is, mert ő ezt a hagyományt elvetette,
A filozófusok vallják
A filozófusok egyhangúlag vallják egy egyedül való és testetlen lény létezését, aki a világ teremtője és kormányzója. Ez a lény az Első Ok, aki Isten (hamarosan látni fogjuk, hogy ez a megfogalmazás csupán ideiglenes), s akinek kizárólagos imádat jár. Három „világ” létezik, a testetlen Értelmeké, a szférák körmozgást végző egyszerű testek köztes világa, végül a keletkezés és pusztulás világa, amely egyszerű testekből (= a négy elemből) és ezek összetételeiből áll, ezek a faj tekintetében örökkévalók, egyedileg azonban elpusztulnak.41[41] Az Első Októl a föld középpontjáig minden lényt oksági kapcsolat egyesít. Isten kormányoz minden lényt, de kormányzása csak a hozzá legközelebb álló lényekre terjed ki közvetlenül, míg a távolabbiakat közvetítők irányítják, melyek száma az Istentől való távolság függvényében növekszik. A sokféle mozgású szférák mindegyikét egyegy Mozgató értelem működteti, ami egyben azt is jelenti, hogy számuk nem lehet több, mint mozgatóiké. Arisztotelész egy Mozgató értelmet az első égbe helyezett. A későbbi kommentátorok ezt az Értelmet az Első Okkal azonosították. Márpedig tudjuk, hogy minden szférának megfelel egy Mozgató értelem, s azt is tudjuk, hogy a számos értelem rangsorba rendeződik, a lejjebb lévő pedig mindig a fölötte lévőből származik; ebből következik, hogy az Első Ok, amely a tétel szerint azonos az első ég Mozgató értelmével, ugyanezen a jogcímen oka a második szféra Mozgató értelmének. Mozgásaik jóvoltából a szférák formával látják el (lenti világunk) lényeit, amelyek ki vannak téve születésnek és pusztulásnak. Az utolsó Mozgató értelemből, amely az utolsó szférát működteti, kisugárzik (még) egy Értelem, amelyet Arisztotelész Cselekvő Értelemnek nevez [Intellectus Agens], mert ez az entitás aktualizálja az emberi értelmet. Arisztotelész (a Fizika VIII. könyvében) a mozgással és a mozgatóval bizonyította Isten létezését. Bizony tása önmagában véve kikezdhetetlen; célpontot kínál azonban egy ellenvetésnek: a mozgás csak a lét egyik járuléka; ha tehát az bizony tott is, hogy létezik egy Első mozgató értelem, azt is bizonyítani kell, hogy ez a mozgató az oka a létnek mint olyannak. Miután felismerték, hogy Isten létezésének ez a bizonyítási módja nem kielégítő, Themisztiosz, Abú Naszr (al-Fárábí) és Ibn Színá egy másikat dolgozott ki, már nem egyszerűen fizikait, hanem metafizikait, melynek premisszáit a lét természetéből, vagyis, mint az ismertetés folytatása mutatja, a világmindenség szerkezetéből vették, ahogyan azt alFáráb , Ibn Színá és követőik elgondolták.
Az Első Mozgató problematikája
s mint Etikájában kifejti, nem akarta rendszere részévé tenni.” SIRAT, Colette: A zsidó filozófia a középkorban. Logos Kiadó, 199. 12. p 41[41] Ennek a teljesen közhelyszerű áttekintésnek nem kell kommentár; vö. Útmutató II, 11.
Érdemes megállnunk egy pillanatra Isten és az Első mozgató azonosságának e problémájánál, amelynek valós jelentése és filozófiai hordereje van, ha kihámozzuk az elévült kozmológia divatjamúlt tokjából, amelybe a középkori bölcselkedés szükségképpen zárta.42[42] Nem tehetünk jobbat, mint hogy szinte teljes terjedelmében idézünk egy oldalt Étienne Gilsontól43[43] az Avicenna és Averroes közti közismert nézeteltérésről.44[44] Themisztiosz és követői köztük a legjelesebb, Ibn Színá hogyan akarják bizonyítani Isten (vagy az Első Ok) és az Első Mozgató megkülönböztetésének szükségességét. Az Első Értelem egyedülálló és egyszerű. Másfelől, bizonyított, hogy ami egyszerű és egyedülálló, az csak egyetlen dologból származhat.45[45] Ha mármost elfogadjuk, hogy az Első Ok a legutolsó (a tőlünk legtávolabb eső) szféra mozgatója, akkor az a sarktétel, hogy egyedülálló és egyszerű dologból csak egyedülálló és egyszerű dolog sugárzik ki, máris csorbát szenvedett. A rendszer valójában azt követeli, hogy az Első Értelemből sugározzék ki a szféra, amelyet mozgat, és egy második értelem is, amely a második szféra mozgatója lesz. Ráadásul, mivel a szféra test, kötelező módon anyagból és formából tevődik össze. Így az Istennel azonosított Első Mozgatóból nem egyetlen dolog származnék el, hanem három, ami elfogadhatatlan. Az Első Mozgatót (vagy az Első Értelmet) tehát meg kell különböztetni az Isten Első Októl. Az egyedülálló Istenből csak egyetlen dolog sugárzik ki, az Első Értelem, amely bizonyos szempontból szintén egyedülálló, többszörös azonban azért, mert egyidejűleg van tudatában saját lényegének és annak, hogy függ attól a lénytől, amelyből származik; ráadásul minthogy a kisugárzás intellektuális folyamat, az Első Értelemnek azt is el kell gondolnia, ami belőle 42[42] ALBALAG, Isaac:, La place du problčme de Dieu dans l encyclopédie philosophique. Dieu est-il le Premier Moteur? 25 33. p 43[43] DUNS SCOTT, Jean, Paris, 1957, 77. skk. 44[44] „Duns Scotus Kérdéseibôl a Metafizikáról az első ezt a címet viseli: »vajon a metafizika tárgya a lét mint olyan, ahogyan Avicenna állította, vagy pedig Isten és az Értelmek, ahogyan a Kommentátor, Averroes áll totta? E látszólag tisztán akadémikus kérdés fölött két metafizika, és valójában a világegyetem két kibékíthetetlenül ellentétes fölfogása csap össze. Averroes szerint Isten és az elkülönült értelmek, amelyek megannyi istenség [szerintem ez túlzás G. Vajda], a világmindenség részei. A kozmosz boltívének záróköve, az Első maga is része a boltozatnak, tehát a világmindenségnek. Egy ilyen világegyetemben az istenség a fizikai rend metafizikai oka; természetes tehát, hogy a fizika tudománya benne bizonyítja Isten és az összes többi isteni lény létezését, amelyek így a metafizika saját tárgyává válnak. Ha, így gondoljuk el, Isten bennfoglaltatik a világban, és Isten tudománya, vagyis a metafizika szükségképpen a legmagasabb tudomány, utána már nincs másik. Avicenna világmindensége egész más. Ott Isten nem a legelső a világmindenséget mozgató értelmek sorában, vagyis ha első is, de egy közülük, mint Averroesnél. Avicenna Istene transzcendens, és a Mozgató értelmek fölött helyezkedik el, melyek közül az első Isten első és egyetlen emanációja. E két különböző világfelfogáshoz szükségképpen a metafizikának és tárgyának két eltérő fogalma társul. Ha, mint Averroes gondolja, Isten az első szféra mozgató értelme, akkor egy mozgatatlan mozgató létezésének bizonyítéka, ahogyan Arisztotelész a Fizika 1. VIII-ban megalapozza, Isten létezésének bizonyítéka. Ha viszont, mint Avicenna gondolja, Isten meghaladja az első szféra Mozgató értelmét, akkor ezen Értelem létezésének bizonyítéka nem bizonyítéka Isten létezésének. Averroesnél Isten létezésének bizonyítékai fizikaiak; Avicennánál, minthogy a fizika csak az első mozgatatlan mozgatót éri el, Isten létezésének bizonyítása a fizikán túli tudományra, a metafizikára tartozik. Ebből két fontos következmény ered, melyek egyike a metafizika, másika pedig a teológia tárgyát érinti. Averroes és Avicenna egyetért abban, hogy saját tárgya létezését egyetlen tudomány sem tudja bizonyítani. Ezt a tárgyat egy közvetlenül megelőző tudománytól kapja, létezését az bizonyítja. Márpedig Averroes szerint a fizika bizonyítja Isten létezését; a metafizikának, a fizikát követő tudománynak tehát Isten természete a tárgya, s minthogy Isten fölött nincs tárgy, a metafizika fölött nincs tudomány. Ekkor egyaránt mondhatjuk, hogy a metafizika teológia, és hogy a teológia metafizika. Mindenesetre amikor a metafizikus befejezi az Istenről való beszédet, utána már senki nem mondhat semmit. Avicenna tanításában ez nem gy van: itt a fizikus bizonyítja egy egyszerű Mozgató értelem létezését, a metafizikusra hagyva Isten létezésének bizonyítását. Ha a metafizika bizonyítja is Isten létezését, és egy bizonyos pontig meg tudja ismerni természetét, amennyiben Isten lény, azért még hagy valamelyes teret Isten mint Isten megismerésének, ami vagy a kinyilatkoztatásra, vagy akár a misztikára tartozik. Így tehát m g Isten létezésének averroista bizonyítékai fizikaiak, Avicenna bizonyítékai metafizikaiak; m g Averroes metafizikája olyan istentudomány, amelyen túl már nincs más tudomány, Avicennáé a lét mint lét tudománya, amelyen túl van még hely Isten más módokon történő megismerésére.” VAJDA, Georges: Kutatások a filozófiáról és a kabbaláról. Logos Kiadó, 200. 154-155. p 45[45] Ibn Sz ná e tételéről, amelyet Maimonidész elfogadott, Ibn Rusd viszont szigorúan b rált.
származik; három fogalom van tehát benne, ami Ibn Színá szerint elegendő ahhoz, hogy három dolog sugározzék ki belőle. Erről az alapról indulva melynek szilárdságát itt nem tisztünk vizsgálgatni Ibn Színá és követői gond nélkül göngyölítik le a rendszer többi részét: értelmek és szférák sorozatának folytatódása, a csak értelemmel felfogható világ felső határpontján a Cselekvő Értelemnek nevezett entitással, a hold alatti világ „formaadójával”, amely főként azzal a feladattal van megbízva, hogy az emberi értelmet a lehetőségből a megvalósulásba juttassa. E két tétel mellett (az Első Mozgató azonos vagy nem azonos Istennel) létezik egy harmadik is, amely fenntartja a különbséget, de ráadásul megfosztja az Első Mozgatót az Istenből elszármazó ontológiai hierarchiában elfoglalt első helyétől. Ezt a tant al-Ghazálí fejlesztette ki egyik kis művében, a Miskát al-anwárban („Fények fészke”).46[46] Az a tétel, amely Isten és az Első Mozgató közé helyez egy „akinek engedelmeskednek” vagy „Ige” nevezetű entitást, szerinte nem helytálló: al-Ghazálí mondja erre semmiféle demonstratív bizonyítékot nem hoz; minthogy valójában semmilyen biztos premisszával nem rendelkezünk, ami lehetővé tenné, hogy a problémával kapcsolatban elérjük az igazságot, jobb, ha Ibn Sz ná rendszerénél maradunk, amely kellőképpen számot ad a lények hierarchiájáról. Egyébként al-Ghazálí tételét az avicennai metafizika keretei között nyugodtan lehet értelmezni. Ibn Színá az Első Értelemben a megértés két tárgyát különítette el: a Szükségszerű Létezőt és a nevezett Értelem saját lényegét. Al-Ghazálí ez utóbbi megértést tételezte Első Mozgatóként, és az „Értelmi ismeretek” című kis művében Kalimának nevezte.47[47]
A filozófia és a vallás
A filozófia és a vallás e ponton egybehangzó tanításából tudjuk, hogy az emberi értelem „összekapcsolódása” a Cselekvő Értelemmel az a csatorna, amelyen keresztül az isteni gondviselés lejut a lenti világba. Ez az „összekapcsolódás” alkotja tehát a két világ közti köteléket. Ibn Rusd nagyon jól mondja, hogy minden korban létezik egy tudós, erényes és bölcsességben tökéletes ember. A természet, amelynek gondja van a fajok fenntartására, valójában hasonlóképpen ügyel a bölcsesség fenntartására48[48] is. Összefoglalva: szembetűnő ellentétet kell megállapítanunk Isten mindenek fölötti kiválósága és lényegét illető megismerhetetlensége, illetve gondviselése látható jelei között. Isten lényegileg megismerhetetlen, lényege pedig azonos a tudásával, ami, mint tudjuk, a gondviselés: tudását éppúgy képtelenek vagyunk hát fölfogni értelmünkkel, mint a lényegét, 46[46] Az értekezés helyéről al-Ghazál Ghazali, Beyrouth, 1959, 65 67. p
életművében lásd M. Bouyges M. Allard: Essai de Chronologie des Śuvres de Al-
47[47] CABANALES, Dario: Un opusculo inedito de Algazel. El „Libro de las Intuiciones Intelectuales”, Al-Andalus, XXI, 1956, 19 58 p 48[48] A kézirat elismétli: „a faj fenntartását”. A szövegösszefüggés és a folytatás, úgy tűnik, megköveteli ezt a kiigazítást, amit a további elemzés tükröz.
jóllehet az egyik is, a másik is kétségbevonhatatlanul bizonyos. Következésképp szilárdan ragaszkodnunk kell három hinnivalóhoz:
1. Isten fenségében és nagyságában trónol; más, mint bármi, ami nem ő; Közte és egy [bármely] lény között nincs semmiféle kapcsolat, hacsak nem ok-okozati viszony; semmiféle tökéletlenség vagy változás nem tulajdonítható neki. 2. Isten a teremtője úgy a szellemi, mint a testi világnak, mentes a tudatlanságtól és a tökéletlenségtől, ebből pedig szükségképpen következik, hogy gondviselése az egész teremtésre kiterjed. 3. Nem ismerjük lényegének mikéntjét, a Belőle elszármazó lények sorának és rájuk irányuló gondviselésének mikéntjét, anélkül azonban, hogy engednénk, hogy e pontokkal kapcsolatban úrrá legyen rajtunk a kétség, mert egy ilyenfajta kétség egyetlen indoka a kérdéses tárgyak megismerésére való képtelenségünk lenne. Minthogy azonban ezeket másutt ellentmondást nem tűrően bizonyították, a tudatlanság, ami [egyedül] a megismerő alany dolga, nem fogja tudni elvetni őket. Az a dolgunk tehát, hogy szándékunkat kizárólagosan az Ő szolgálatára irányítsuk, abban a reményben: méltónak talál bennünket arra, hogy megvilágosítson a belőle származó fény49[49] kiáramlásával, fölemelve minket az állatiság sötétjéből az értelem világosságába, ami megismerteti velünk az igazságot, amelyet hinni már hiszünk: hogy teremtő, kormányzó, mindentudó, gondviselő, nemes, nagylelkű, meghalló, meghallgató, irgalmas…
(A szerző: Scheiber-díjas filozófia-történész, az OR-ZSE vallásbölcselet-tanára.)
49[49] A belőle származó fény kiáramlásának részletes bemutatása, egy későbbi tanulmányunk tárgya lesz.
SOÁ
JEVGENYIJ JEVTUSENKO
BABIJ JÁR
БАБИЙ ЯР Над Бабьим Яром памятников нет. Крутой обрыв, как грубое надгробье. Мне страшно. Мне сегодня столько лет, как самому еврейскому народу.
Мне кажется сейчас я иудей. Вот я бреду по древнему Египту. А вот я, на кресте распятый, гибну, и до сих пор на мне - следы гвоздей.
Мне кажется, что Дрейфус это я. Мещанство мой доносчик и судья. Я за решеткой. Я попал в кольцо. Затравленный, оплеванный, оболганный. И дамочки с брюссельскими оборками, визжа, зонтами тычут мне в лицо. Мне кажется я мальчик в Белостоке. Кровь льется, растекаясь по полам. Бесчинствуют вожди трактирной стойки и пахнут водкой с луком пополам. Я, сапогом отброшенный, бессилен. Напрасно я погромщиков молю. Под гогот: „Бей жидов, спасай Россию!” насилует лабазник мать мою. О, русский мой народ! Я знаю ты По сущности интернационален.
Но часто те, чьи руки нечисты, твоим чистейшим именем бряцали. Я знаю доброту твоей земли. Как подло, что, и жилочкой не дрогнув, антисемиты пышно нарекли себя „Союзом русского народа”! Мне кажется я - это Анна Франк, прозрачная, как веточка в апреле. И я люблю. И мне не надо фраз. Мне надо, чтоб друг в друга мы смотрели. Как мало можно видеть, обонять! Нельзя нам листьев и нельзя нам неба. Но можно очень много это нежно друг друга в темной комнате обнять. Сюда идут? Не бойся — это гулы самой весны -
она сюда идет. Иди ко мне. Дай мне скорее губы. Ломают дверь? Нет - это ледоход... Над Бабьим Яром шелест диких трав. Деревья смотрят грозно, по-судейски. Все молча здесь кричит, и, шапку сняв, я чувствую, как медленно седею. И сам я, как сплошной беззвучный крик, над тысячами тысяч погребенных. Якаждый здесь расстрелянный старик. Якаждый здесь расстрелянный ребенок. Ничто во мне про это не забудет! „Интернационал” пусть прогремит, когда навеки похоронен будет последний на земле антисемит.
Еврейской крови нет в крови моей. Но ненавистен злобой заскорузлой я всем антисемитам, как еврей, и потому я настоящий русский! 1961
In: Евгений Евтушенко. Мое самое-самое. Москва, Изд-во АО „ХГС” 1995. http://www.litera.ru/stixiya/authors/evtushenko/all.html#nad-babim-yarom
BABIJ JÁR
Babij Járban emlékmű nincs sehol. Mély szakadék –, akár egy sírgödör. Félelmetes. Ma oly idős vagyok, mint a zsidók: sok ezer év gyötör. Úgy érzem, szörnyű fáradtság fog el: Egyiptom ősi földjén én bolyongtam,
és én pusztultam el keresztre vontan, a szögek nyomán rajtam még a jel. És úgy érzem, Dreyfus is én vagyok, a nyárspolgár elítélt, feladott, gyűrűbe fognak, tömlöcaljba vetnek, leköpnek, megrúgdosnak, kinevetnek, s visongó, finomcsipkés dáma-had napernyőkkel döfködi arcomat. Most Belosztokban kisfiú vagyok, a vér patakzik padlóra, küszöbre, döng a huligán kocsmahősök ökle, pálinka s hagyma... förtelmes szagok. Vas csizmasarkok közt kell összerogynom, rimánkodok, hiába – Ez a pogrom: „Üsd a zsidót, és mentsd meg a hazát!" Egy vad kupec anyám arcába vág. Ó, orosz népem! Jól ismerlek én. Egyforma néked bármelyik fiad, de sokszor épp a mocskos búj mögéd, s nevedben csörtet a garázda had.
Én tudom, a mi földünk csupa jóság, s az antiszemita alávalóság az „orosz népi szövetség" nevében ágál... Hogy föl nem pörzsöli a szégyen! Aztán úgy érzem, Anna Frank vagyok, törékeny, gyönge áprilisi ág, és szeretek, de szótalan a vágy – így jó: két szempár egymásba ragyog. Jaj, rosszul látok! S fojtogat a lég! Nekünk nem int lomb, nem kéklik az ég. De kincsünk is van – estelente lágyan összesimulni a sötét szobában. Jönnek? Ne félj – a tavasz lépte hallik – Ne félj, a tavasz zsong csak, az morajlik. Jöjj közelebb, úgy várom már az ajkad!
Dörömbölnek? Jégzajlás szava jajgat! Babij Járban csak száraz fű zörög, harag és vád ül itt a fák szemébe. Némán sikolt a táj. Kalaplevéve megállok, s érzem, lassan őszülök. Tömör s hangtalan ordítás vagyok ma. Az ideföldelt tízezrek felett. Minden agyonlőtt öreg én vagyok ma. Én vagyok minden agyonlőtt gyerek. Felejtés, egy emlékemet se öld meg! Zúgjon „Fel, fel, ti rabjai a földnek", mikor fekete sírgödörbe zárják a föld utolsó antiszemitáját. Bennem zsidó vér csöpp sincs, de azért engem is tajtékozva ostoroz az ádáz antiszemita. S miért? Mert orosz vagyok! Igazi orosz!
Ágai Ágnes fordítása
RELIGIOSOCIOLOGIA
NAGY PÉTER TIBOR
AZ EGYETEMI DIPLOMÁSOK FELEKEZETI ARCULATA
Az egyetemi diplomások felekezeti arculatának meghatározásához többféle statisztikai forrásra van szükségünk. 50[50] Ezek között kiemelten fontosak a régi népszámlálások.51[51] Napjainkra – egy 5000052[52]-s elemszámú repezentativ adatbázis adatait használhatjuk 50[50] A tanulmány elkészülését az OTKA és a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Alapitvány támogatása tette lehetővé 51[51] Bármilyen kiváló a régi magyar statisztika, annak adatait nem tudjuk maradéktalanul összehasonlítani egy mai felmérés adataival. A 19. századtól kezdve részletes adataink vannak pl. a mérnökökről, orvosokról, középiskolai tanárokról, bírákról – de a diplomások derékhadát foglalkoztató közigazgatás statisztikájában nem lehet elválasztani a felsőfokú végzettségű és az anélküli tisztviselőket. 1920-tól kezdve vannak adataink a felsőfokú végzettségűekről – de az 1920-as népszámlálás a Trianonnal kapcsolatos óriási köztisztviselői területi mobilitás miatt csak óvatosan használható. Az 1930-as népszámlásnak – szempontunkból – már valóban csak egy hibája van, az hogy nem választja el a főiskolai és egyetemi végzettséget. De ez 1930-ban még nem olyan nagy baj, mert a felsőfokú diplomával rendelkezők elsöprő többsége akkor még egyetemi és nem főiskolai diplomával rendelkezik – ezért napjaink egyetemi diplomásokra vonatkozó adatait tulajdonképpen összevethetjük az 1930-as felsőfokú végzettséggel rendelkezők adataival. A későbbiekben – a népszámlálásokat vizsgálva évtizedről évtizedre – rosszabb a helyzet szempontunkból, hiszen növekszik a nem egyetemet, hanem főiskolát végzettek aránya, s e két csoportot a későbbi népszámlálások sem választják ketté. Ezért is választottuk inkább azt a megoldást, hogy a későbbi helyzet jellemzésére nem a népszámlásokat, hanem a – következő lábjegyzetben leírt „50000-s” minta korcsoportos almintáit használtuk. 52[52] „50000-s”-nek nevezzük azt az általunk – OTKA kutatás keretében - létrehozott adatbázist, melyet 36, egyenként kb. 1500-as elemszámú 1997, 1998, 1999, 2000-ben végzett TÁRKI omnibusz közvélemény-kutatás adatbázisából sikerült aggregálni, közel 50000-s esetszámra. A TÁRKI szíves beleegyezésével – vallásszociológiai célból – megalkotott 50000-s aggregátumot, egyrészt mivel kategóriáit szabadon csoportosíthatjuk, s végezhetünk számításokat, másrészt mivel a népszámlálásnál megbízhatóbban, az azzal kapcsolatos fenntartások nélkül hordozzák pl. a felekezeti összetétel adatait, a 2001-s népszámlálásnál használhatóbbnak ítéltük.
leginkább.53[53] Az időtengelyt nemcsak az egykori népszámlálások és a mai helyzet általános összevetése segitheti, hanem az is, hogy a századforduló óta született diplomások minden egyes nemzedékére54[54] nézve külön is megállapithatjuk a felekezeti adatokat, sőt külön külön városi ill vidéki55[55] helyzetet.
Elsőként azt vizsgáljuk, hogy az egyes felekezeti csoportokhoz tartozók mennyivel nagyobb, illetve kisebb arányban fordulnak elő az egyetemet végzett népességben, azaz mekkora felül ill. alulreprezentáció jellemzi az egyes felekezeteket.56[56]
1930-ban a diplomás népességet tekintve 2,6-szoros felülreprezentáció jellemzi az izraelitákat57[57] (a numerus clusus által nem érintett nemzedékben ez háromszoros volt), 1,3-szoros az evangélikusokat58[58]. Egymással pontosan egyenlő mértékű, 0,81-szeres alulreprezentáció jellemzi a római katolikus és református népességet, s az alsó sávban (bár „kevésbé alul”, mint a dualizmus korában, amikor nagytömegű délvidéki szerb és erdélyi román élt az országban) 0,75-szörös a görögkeletit és 0,56-szoros a görögkatolikust. (Népszámlás,1930, 68.p.)
53[53] A tanulmányhoz terjedelemfaló hatalmas táblázatos anyag a http://www.nagypetertibor.uni.hu webhelyen, vagy annak megszünése esetén erre a weblapnévre, mint szóra rákeresve, ill. e tanulmány cimére rákeresve a világhálón másutt megtalálható. 54[54] A számításokat úgy végeztük, hogy tízéves születési korcsoportokat alakítottunk ki az 1905, 1915, 1925 stb. körül született mintatagokból, s így hoztunk létre az adott csoportot jellemző kereszttáblákat, ezt követően pedig ezt az eljárást megismételtük az 1910, 1920, 1930 stb. körül született csoportokkal…A két táblázatcsomag összevonásával mintegy egyesíthető az évenkénti vizsgálat előnye a (linearitás, a finom különbségekre való érzékenység) az évtizedenkénti vizsgálat előnyeivel (a nagyobb elemszám, mely minden egyes évtizedre több ezres almintákat ajánl). 55[55] Természetesen a törvényhatósági jog csak néhány nagyvárost jelent: Pécs, Székesfehérvár, Győr, Sopron, Baja, Hódmezővásárhely, Szeged, Debrecen, Kecskemét, Miskolc – s persze az 1950 előtti, az elővárosokat nem tartalmazó Budapest. Ha a további 45 megyei város diplomásait hozzászámolnánk – vagy akár csak a 16 darab 30000-s lélekszámúnál nagyobb települését, melyek között ott van az imént név szerint felsorolt városok többségénél nagyobb (68 ezres) Pestszenterzsébet, (67 ezres) Újpest, (64 ezres) Kispest – az egyetemi diplomás népességet még urbanizáltabbnak találnánk. Igy a városi és faluban élő népesség történeti összehasonlitása nem is olyan egyszerü. (MSÉ, 1932, 9.p.) 56[56] Ha a népességben 10 % az egyetemet végzettek aránya, egy meghatározott felekezetben viszont 20 %, akkor kétszeres, ha 15%, akkor másfélszeres felülreprezentációról beszélünk, ha viszont 5% , akkor kétszeres alulreprezentációról. Ez a szám sokkal inkább kifejezi a diplomás mivolt és felekezethez tartozás összefüggését, mint hogy a diplomások összetételében egyik vagy másik felekezet hány százalékot tesz ki. 57[57] Sokan kifejezetten diszpreferálják a „zsidó” mások az „izraelita” szó használatát. E tanulmányban izraelitának nevezzük a felekezethez tartozókat, zsidónak pedig mindenkit, akit különféle értelmezésben az egyes kutatások ide sorolnak. Az izraelita felekezetűeknél, a kitértek (akiket a társadalomtörténeti nyelv hozzá szokott számolni a szélesebb értelemben vett zsidósághoz – számos jelzés szerint – magasabb arányban diplomások. Az izraelita népességen belül a neológ közösséghez tartozókat – az ortodoxokkal összehasonlítva - a világi iskolázottság magasabb szintje jellemzi. 58[58] Az evangélikusok iskolázottsági felülreprezentációját történetileg a szászvárosok népessége okozza, 1930-ban már az evangélikus magyar városi népesség.
Az ezredfordulón – az immár nem államigazgatási kategóriaként59[59], hanem nyilatkozaton alapuló felekezeti csoportok között – a legnagyobb, 3,2-szeres felülreprezentáció jellemzi az izraelitákat. Ez a szám akár azt is jelenthetné, hogy ugyanazok a szellemi erőviszonyok jellemzők ma, mint amit az 1920 előtti, sőt – a numerus clausus ellenére – a két világháború közötti társadalomnál is tapasztalhatunk (Nagy, 2000), s melyről Karády Viktornál bőséges érveléseket olvashatunk (Karády,1997). A valóságban azonban ebben a mintában egy igen kis, a népesség alig több mint egy ezrelékére kiterjedő válaszadói csoport nevezte magát izraelitának. A magyar zsidóság azonban néhány tízezres létszámú, ami a felnőtt népességnek több ezrelékét jelenti, vagyis ennél a népességnél lényegesen nagyobb. Ebben a mintában az izraelita felekezetűek 15%-a végzett egyetemet, Kovács András zsidókra (az izraelita felekezetűeknél némiképp bővebben értelmezett népességre) irányuló felmérése 37%-át találta egyetemvégzettnek a zsidó népességnek. Az aktív népesség 46, az inaktívak 22 %-os adata tette ki ezt az értéket. (Kovács, 2002) (Ez esetben akár 7,7-szeres, ill. a budapesti népességhez60[60] képest 3,4-szeres felülreprezentációról is beszélhetünk.) (A felekezeti hátterüket teljesen elveszített, egyetlen izraelita nagyszülővel rendelkező társadalmi csoportból a diplomások inkább kerülnek a zsidó tudatosodás reneszánszának hatása alá. Ez felfelé torzítja a diplomások arányát, hiszen e csoport iskolázatlan tagjai egyszerüen kisebb valószinűséggel kerülnek a kutató látóterébe)61[61]
A Kovács-féle célkutatásban a zsidónak tartott népesség a lakosság egy százaléka, a TÁRKI50000-ben ennek töredéke volt izraelita. Az izraelita felekezetet megnevezők miközben az egész népességhez képest háromszorosan „diplomásabbnak tűnnek”, viszont csak fele olyan nagymértékben diplomások, mint a szélesebb értelemben vett zsidó népesség.
A két háború között megfigyelt összefüggés, hogy a zsidó népesség körében a szekularizáltabb s asszimilációra hajlamosabbak hordozzák a felülreprezetáció jórészét, tehát ma is igaz. Az adatbázisunkból nyerhető másik szám, a „bejegyzés” nagyságrendje hasonlóképpen arra utal, hogy zsidók esetében némiképpen másról van szó, mint a többi felekezeti csoportnál, hiszen a többieknél a bejegyzéskori és kérdezéskori felekezeti hovatartozás között jelentős eltérés van, azaz: amíg a felekezethez nem tartozók születéskori felekezete egyenletesen növeli a felekezethez tartozók arányát, addig az izraeliták esetében hasonlóképpen egyetlen ezrelékről van szó. (Az igen kis szám miatt nem érdemes vizsgálni önmagában a diplomás felülreprezentációt az izraelita felekezetbe jegyzettek körében, de a felsőfokú – egyetemi és főiskolai – végzettségűek felülreprezentációja valamennyi felekezetnél magasabb: 2,7 szeres. Ez a 33 %-os főiskolai-egyetemi diplomásarány is jelentősen elmarad a Kovács András által mért – főiskolai és egyetemi diplomásokra vonatkozó - 56 %-os aránytól…)
59[59] A 2001-s népszámlálás felekezetmegnevezési szempontból erősen vitatott forrás 60[60] A holokauszt egyenlőtlen pusztítása miatt szociológiai értelemben értelmezhető tömegként csak budapesti zsidóságról beszélhetünk – ezért a magyar zsidóság társadalmi jellemzőinek szociológiai kontrollcsoportjaként általában a budapesti népességet, s nem az országos népességet szokták venni. 61[61] Ezt a meglátást – ahogy a szöveg első kritikai olvasását is – Biró Zsuzsanna Hannának köszönöm.
Második jelzésünk szerint az egyetemet végzettek között kétszeresen felülreprezentáltak a görögkeletiek. Ez a szám a történeti alapadatoknak némiképp ellentmond: a 19-20 század fordulóján a görögkeletiek és görögkatolikusok jelentik az iskolázottsági mélypontot, őket követi derékhadként a katolikus és református népesség, hogy az evangélikusok, unitáriusok, izraeliták jelentsék a legiskolázottabb csoportot. A magyarázatot több körülmény együttállásában találhatjuk meg: 1. Trianonnal elcsatolódott a legiskolázatlanabb román és szerb népesség jó része. Azok maradtak, akik valamilyen oknál fogva már korábban Budapestre, vagy a Trianon utáni magyar területekre költöztek, s megtalálták a számításukat, vagy legalábbis annyira integrálódtak, hogy Nagy-Románia, vagy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság vonzása, ill. az 1920 utáni magyar nacionalizmus taszítása ellenére is itt maradtak. Soraikban valószínűleg a komolyabb vállalatok vezető-elitje s az alapvetően nem etnikai piacon mozgó értelmiségi csoportok felülreprezentáltak voltak. Ma köztünk élő gyermekeik, unokáik, sőt dédunokáik nagy valószínűséggel kerülnek a diplomás elitcsoportokba. 2. A görögkeleti mivolt minden más felekezeti markernél jobban kötődik a köztudatban – s nyilván az érintettek tudatában is – a román ill. szerb mivolthoz. A magyarországi román és szerb népesség elég nagy asszimilációs nyomásnak volt – és bizonyos értelemben van – kitéve. Az etnikumok közötti előítéleteket mérő valamennyi kutatás a magyar közvélemény meglehetősen masszív román és szerbellenes attitűdjét mutatta ki, melyet éppúgy magyarázhatunk történelmi okokkal, mint a rendszerváltás előtti és utáni romániai és szerbiai etnopolitikai fejleményekkel. Ennek alapján logikusan feltételezhető, hogy a görögkeletinek született személyek – összehasonlítva az azonos mértékben iskolázott csoportok átlagával – nagyobb arányban hajlamosak erről a „markerről” lemondani, azaz a görögkeletinek született népesség „felekezetfelejtése” relatíve nagyobb az átlagnál. Ugyanakkor, mint minden kisebbségi csoportnál, megindul az értelmiségiek körében az etnikai tudatosodás reneszánsza. A felekezetfelejtés a görögkeletiek tömegeinél, és etnikai tudatosodás a görögkeleti értelmiségieknél együttesen valószínűsítik az egyetemet végzettek magas arányát a magukat görögkeletinek mondók körében. 3. Igen kis népességekről van szó, tehát még egy kisméretű immigráns csoport mintába kerülése is számíthat. Ilyen immigráns csoport a szocialista korszakban ide érkezett görögök. Noha egy történetileg szélsőbaloldali gyökerű népességről van szó (emigrációjuknak épp baloldali mivoltuk volt az oka), a görögkeleti mivolt a görög nemzeti öndefinícióban – minthogy a törökellenes szabadságküzdelmek kezdetétől az első balkán háborúig egybeesett a nemzeti függetlenségi küzdelmek főirányával, sőt a görögkeleti egyház ma is államegyház, a görög törvények ma is büntetik a prozelitizmust62[62] – igen fontos szerepet játszik. Ennek az immigráns, s meglehetősen iskolázott népességnek is szerepe lehet abban, hogy a vizsgált népesség több mint másfél százalékát jelentő görögkeletiek sorában közel 10% a diplomások aránya.
A harmadik fontos jelzésünk, hogy az egyházhoz nem tartozók körében az egyetemi diplomások mintegy másfélszeresen felülreprezentáltak. Azaz lényegesen nagyobb esélyük volt az elmúlt évtizedek során a szekularizált hátterű embereknek arra, hogy egyetemi diplomát szerezzenek, illetve fordítva, az egyetemi diplomát szerzett emberek sokkal nagyobb eséllyel kerültek a 90-es évek végére olyan tudatállapotba, hogy azt mondhassák: nem 62[62] Pontosabban a görögkeleti államegyházból való kilépésre történő felbujtást.
tartozunk felekezethez. Itt már nem töredéknépességekről van szó, hanem a vizsgált egyetemi populáció mintegy negyedéről.
Ebbe a csoportba tartoznak azok, akik azért felekezeten kívüliek, mert nem jegyezték be őket sehova. Ennek a valószínűsége érvtizedekkel ezelőtt lényegesen magasabb volt értelmiségi családokban, mint más családokban, s az értelmiségi családok gyerekei nagyobb valószínűséggel lettek egyetemi diplomások, mint a más családokból érkezettek.63[63] (A saját bevallásuk szerint nem bejegyzettek sorában a diplomások másfélszeresen felülreprezentáltak.) Vannak azután, akiket bejegyeztek ugyan, de semmiféle vallásos nevelést nem kaptak, iskolai vagy iskolán kívüli hittanra nem jártak. 64[64] Vannak azok, akik életük során váltak nem hívővé65[65] szoros összefüggésben bizonyos értelmiségi szerepelvárásokkal, melyek a Kádár-korszakban a közigazgatásban ill. oktatásügyben ha nem is durván, de érvényesültek.
A kommunizmustól független, (mert:világszerte érvényesülő) szekularizáló hatásként vehetjük számba a fogyasztói társadalom érvényesülését, mely az átlagnál jobban kereső, a nyugati életmódmintákba nagyobb valószínűséggel betekintést szerző értelmiségieket nyilván jobban érintette, mint a kevésbé képzetteket, valamint a tudományos technikai forradalom hatását, melynek – éppen sajátos alternatív vallás mivoltánál fogva – éppen a műszaki és természettudományos képzettségű értelmiségiek váltak „papjaivá”, fő propagátoraivá. A társadalomtudományi értelmiségiek pedig – megint csak világszerte érvényesülő okokból, pl. a deista, ateista, materialista filozófia, ill. valláspótlékként viselkedő művészeti alkotások alaposabb ismerete stb. révén – szekularizálódtak némiképp gyorsabban.
Nyilvánvalóan ezt a csoportot erősítik azok, akik ugyan tudják, hogy valamely felekezetbe bejegyezték őket, sőt talán még vallásos nevelést is kaptak, de – értelmiségiként – jellegzetesen individuális viszonyt kívánnak megfogalmazni az egyházakkal kapcsolatban, akár azért mert világnézeti állapotuknak nem elégséges mértékben felel meg az egyházak tanítási rendszere66[66], akár azért mert a történelmi egyházak konkrét rendszerváltás előtti
63[63] Ez az 1992-ben elvégzett háromezres elemszámú TÁRKI mobilitás-vizsgálatból állapítható meg. (Róbert Péter Sághi Matild) 64[64] Ugyanott szerepelt erre vonatkozó kérdés is. 65[65] Az 1992-s háztartáspanel szerint pl. 1 mindig is hívô , 41,4 %, 2 régen nem, ma hívô 4,4 %, 3 régen hívô, ma nem 16,8,% 4 sohasem volt hívô 37,4% . Az egyetemi diplomás mivolt legjellegzetesebben a harmadik csoportot specifikálja, ahol 1,4 szeres az egyetemi diplomások felülreprezentációja. Azaz: az életúton belüli vallásvesztés 1,4-szer inkább jellemzi az egyetemi diplomásokat, mint az átlagot. 66[66] Az omnibusz panel és minden a világnézeti állapotot tudakoló kérdőív „vallásos-e ön?” kérdésére a felekezethez tartozók legnagyobb tömege a „magam módján vallásos vagyok” alternatívát és nem az „egyház tanításait követem” alternatívát választotta.
vagy éppen utáni67[67] tevékenységét érezték ellenszenvesnek, ergo inkább nem neveztek meg felekezetet.
Gyakorlatilag a fenti okok bármelyike nagyobb valószínűséggel léphet fel az egyetemi diplomás értelmiségiekkel, mint más csoportokkal kapcsolatban.
A negyedik fontos jelzésünk, hogy még az egyéb valláshoz tartozók is némiképpen (1,1szeresen) felülreprezentáltak az egyetemi diplomás népességben. Az egyéb valláshoz tartozók felülreprezentációja a régi népszámlásokból is kitűnt (1930-ban felülreprezentációjuk mértéke pontosan megegyezett az izraelitákéval), akár egyszerűen annak folytatása is lehetne ez a felülreprezentáció. Míg azonban történetileg az unitáriusok rendkívül erős képzettségi mutatói dominálták e számokat68[68], ma a népesség 1,2 %-t kitevő „egyéb” felekezetű népesség nagyobbik részét a neoprotestáns kisegyházak hívői69[69] jelentik. A neoprotestáns kisegyházakba közismerten jóval kevesebben születnek bele, mint amennyien ezt felnőttként választják, s ha az individuális döntést tipikusan értelmiségi vallásossági formának gondoljuk, még nagyobb arányú felülreprezentációt is feltételezhetnénk. Az 1,2 %-nyi népességben tehát valószínűleg összekeveredik a hagyományos kisegyházi népesség – zömében falusi emberek – s ez az értelmiségi csoport. Ezt a feltevésünket erősíti, hogy az egyéb vallásba bejegyzett népesség jóval kisebb (mintegy három ezrelékes nagyságrendű) felsőiskolázottságát tekintve 0,9 szeres alulreprezentációval rendelkezik.)
Ötödik fontos jelzésünk, hogy az evangélikusok mindössze 1,1-szeres mértékben felülreprezrentáltak. Ez az adat kifejezetten ellentmond azoknak a méréseknek, melyeket a két háború közötti egyetemi hallgatókról vagy diplomásnépességekről ismerünk, ahol az evangélikus népesség lényegesen inkább felülreprezentált. Csak azt feltételezhetjük, hogy ez a két háború közötti iskolázott evangélikus népesség a szekularizáció előrehaladottabb fázisában volt már akkor is – amit az evangélikus-református, evangélikus-katolikus, evangélikus-zsidó vegyesházasságok átlagnál lényegesen magasabb aránya is bizonyít – tehát az evangélikus elit gyermekei unokái már jórészben a felekezeten kívüliek csoportját gazdagítják. A másik lehetséges feltevés, hogy az evangélikus felülreprezentáció mögött – még a szász városok elcsatolása után is – jelentős arányban német hátterű – pl. Budapestre települt szász vagy soproni – lakosok álltak. E német kötődésű lakosok pedig az átlagnál nagyobb arányban távoztak önként, vagy a szövetségesek kitelepítési döntésének megfelelően 1945-ben, sőt – potenciális német és osztrák (tehát nyugati) családi-baráti kapcsolataik 67[67] Az „Intézményekben való bizalmat” tudakoló kérdéseknél a 90-es évek elején az egyházak magas bizalmi pontszámot kaptak, ami azután csökkent. Ugyanakkor jelentek meg a nyilvánosságban – a már korábban is létező, egyházuk vezetését a szocialista rendszer kollaboránsának tartó – független katolikus, protestáns értelmiségi csoportok 68[68] Noha az unitáriusok a publikus népszámlálásban már csak aggregáltan szerepelnek, a másolatban birtokunkban lévő (igaz, 1920-as) kéziratos települési tábla-anyagok igazolják ezt. Befejezéséhez közeledik továbbá Karády Viktorral közös felvételünk az 1948 előtti egyetemi diplomakönyvekről, ezek alapján az unitáriusok felülreprezentációja tízszeres is lehet… 69[69] Szigeti Jenő vezetésével az OKI kutatócsoportja (Kozma Tamás, Tomka Miklós, Nagy Péter Tibor) százezres nagyságrendüre becsülte a neoprotestáns kisegyházak létszámát
nagyobb valószínűsége, ill. vélhetően jobb nyelvtudásuk miatt – talán 1948-ban és 1956-ban is. A harmadik lehetséges ok egyszerűen statisztikai természetű: ha az evangélikus népesség szekularizáltabb volt, mint az átlag, akkor a vegyes házasságoknál a házasfél családja inkább elvárhatta, hogy az evangélikus fél reverzálist adjon, azaz az evangélikus diplomás szülőknek azonos gyerekszám mellett is kevesebb evangélikus gyereke születik, mint a nem evangélikus diplomásoknak, ill. nem diplomás evangélikusoknak. Mindkét tényező csökkenti az aggregátum iskolázottsági újratermelődésének esélyét. E feltevéseinket megerősíteni látszik, hogy az evangélikusnak bejegyzettek körében – ellentétben tehát a ma magukat evangélikusnak mondókkal – még több mint kétszeres az egyetemi diplomások felülreprezentációja. Sőt annál az alnépességnél, ahol a megkérdezett emberek maguk megkülönböztethették, hogy ők tartoznak valamely felekezethez, vagy bejegyezték őket70[70], meg is fordul az arány: az enyhe felülreprezentáció enyhe alulreprezentációvá változik. Azaz az evangélikus hátterű értelmiségeiknél annak lehetősége, hogy el lehet választani a felekezethez tartozást és az egykori bejegyzettséget még növeli is annak valószínűségét, hogy azt mondja, engem evangélikusnak jegyeztek be a szüleim, de ma felekezeten kívüli vagyok…
Hatodik jelzésünk, hogy a népesség felét kitevő római katolikusság 0,83-s szorzóval, a lakosság hatodát kitevő református népesség pedig 0,76-os szorzóval alulreprezentált az egyetemi diplomások körében. Ez persze egyszerű matematikai következménye is annak a ténynek, hogy fentebb pl. egy a lakosság negyedét kitevő felülreprezentált csoportot találtunk – csak érzékeltetésül: a nem vallásos csoport önmagában nagyobb, mint a történeti térben az összes felülreprezentált csoport, tehát a zsidók, unitáriusok, evangélikusok voltak együttvéve. Mégis ennek kapcsán legalább két tényezőre kell felhívnunk a figyelmet: 1. az 1948 előtti Magyarországgal szemben, amikor katolikusok és reformátusok a teljes lakosságot dominálták, s emiatt e két népesség alulreprezentációjáról kifejezetten a zsidó és evangélikus felülreprezentáció miatt lehetett beszélni, most, hogy megnövekedett a szekuláris csoport aránya, tulajdonképpen e két népesség alulreprezentációja hordozza azt az összefüggést, hogy a felekezethez tartozó emberek alulreprezentáltak az egyetemi diplomás népességben. 2. A reformátusok már korábban is kissé elmaradtak a katolikusoktól a diplomaszerzés tekintetében. Ez a különbség azonban növekedett. Ennek két magyarázata is lehetséges. Az egyik, hogy az 1945 után expandálódó egyetemi képzettségek közül a mérnöki olyan orientációval és habitussal kapcsolódik össze, mely jellegzetesen jobban jellemzi Budapest és a Nyugat-Magyarországi ipari városok értelmiségét és szakmunkás-elitjét, mint a Tiszántúlét, ill. a történelmi (de nem ipari) református városokét, ergo nagyobb valószínűséggel kerülnek ezen az úton az egyetemet végzettek közé. A másik magyarázat statisztikai természetű: az ország délkeleti sarkában közismerten erőteljesebb a szekularizáció, mint Nyugaton, ergo a református gyökerű városi elit nagyobb arányban sorolja magát a felekezeten kívüli csoportba – s mivel ez az elit adja a református térség diplomásainak jelentős részét, a „reformátusnak maradók” kisebb eséllyel képeznek egyetemi diplomás elitcsoportokat. Ha a katolikusnak ill. reformátusnak bejegyzett népességet vizsgáljuk hasonló különbséget, 0,93 ill. 0,76 szoros alulrepezentációt találunk.
70[70] Az omnibusz felvételek annál a részénél, ahol mind a két kérdés – hova jegyezték be, ill milyen felekezetű – is szerepelt.
Hetedik jelzésünk, hogy a görögkatolikusok 0,54-s szorzóval alulreprezentáltak. A görögkatolikus népesség nagyjából ott van, ahol a történeti determinációk mentén „lennie kell”. Tekintettel arra, hogy Hajdúdorog térségében mindig is élt egy falusias jellegű görögkatolikus népesség, azok a speciális körülmények, melyekre a görögkeletiek vonatkozásában utaltunk, az ő iskolázottságukat nem mozdította felfelé. Ezt a feltevést alátámasztja, hogy a bejegyzéskori népességben még csak enyhe - 0,96-szoros alulreprezentációval számolhatunk.
Ha e számokat generációs bontásban is megvizsgáljuk, kitűnik, hogy a diplomások az egyházhoz nem tartozók körében – ha a húszas években és a harmincas évek elején született nemzedéket vizsgáljuk – több mint kétszeres fölényben vannak. Azután ez a fölény csökkenni kezd, a kötelező hittanra már nem látogató nemzedékben másfélszeres alá, a hetvenes években születetteknél 1,1-szeresre. Az egyes felekezeteknél az ötéves-tízéves csoportbontás nem igazán ad értelmezhető adatokat. A nagyobb trendek – a húszéves csoportbontás szerint – az 1925 körül71[71] született nemzedékben az evangélikus diplomások még másfélszeres felülreprezentációt mutatnak, ami az 1945 körül született nemzedéknél már eltűnik, majd az 1965 körül születettnél 0,74-szeres alulreprezentációnak adja át helyét. Ezzel szemben a római katolikusok a régi nemzedékben még 0,74-es alulreprezentációja 0,84-re javult, s a fiatalabb nemzedékben is itt tartja magát. A reformátusok mindegyik nemzedékben a 0,74szeres alulreprezentációval szerepelnek. Mindez – együtt azzal az információval, hogy a bejegyzéses értelemben vett felekezeti tagság vizsgálata alapján az evangélikusok régi nemzedékbeli másfélszeres fölénye a középnemzedékben még növekszik is, hogy azután a kétszeres értéken stagnáljon – azt jelzi, hogy míg az evangélikus népesség inkább kerül át a szekularizált csoportba, addig a katolikus népesség relatíve javítja helyzetét, melyet mindenekelőtt Budapest erős katolikus többsége ill. a keleti országrésznél fejlettebb Pannon térség katolikus jellege látszik magyarázni.
Irodalom
Andorka, 1979, Rudolf: Az egyetemi és főiskolai hallgatók társadalmi összetétele 1898-1942. Statisztikai Szemle. 1979./9. Bourdieu,1978 : A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése Gondolat 1978 Czakó Ágnes-Sik Endre A hálózati tőke szerepe Magyarországon a rendszerváltás előtt és után 2000, 1995, 7:312 old.)
71[71] Tehát 1916 és 1935 között.
Hrubos (2006) Ildikó,: A felsőoktatás intézményrendszerének átalakulása válogatott tanulmányok . [Budapest] : Aula, 2006. Karády (2000) Viktor: Felekezeti szegregáció a magyar gimnáziumi piacon (1867-1944) in: Oktatáspolitika és vallásszabadság állam - egyház - iskola - társadalom a 20. században szerk. Nagy Péter Tibor.: Budapest : Új Mandátum, 2000 [Budapest] : Karády,1997 Viktor, Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon, 18671945 történeti-szociológiai tanulmányok Budapest : Replika Kör, 1997 Budapest : Replika könyvek Kovács (2002) András : Zsidók a mai Magyarországon. (szerk.) Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest Kozma (2004) Tamás Kié az egyetem? : A felsőoktatás nevelésszociológiája Bp. : Új Mandátum, 2004. Ladányi Andor (1999), A magyar felsőoktatás a 20. században. Akadémiai, Budapest Ladányi János (1990): Rétegződés és szelekció a felsőoktatásban. Társadalom és oktatás, Budapest Lengyel 1993 György,: A multipozícionális gazdasági elit a két világháború között. Fejezetek egy történetszociológiai kutatásból Budapest : ELTE, 1993 [Dabas] Lukács (2001) Péter: Tömeges felsőoktatás – globális versenyben, I-II. = Magyar Felsőoktatás, 2001. 10., és 2002. 1-2. Lukács (2002) Péter: Felsőoktatás új pályán, Oktatáskutató Intézet, 2002. = http://www.hier.iif.hu/kutatas/eredm/lukacs/felsmeg.html MSÉ, 1932, Magyar Statisztikai Évkönyv 1932 Nagy 2000 Péter Tibor Járszalag és aréna: Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon. Bp., Új Mandátum, 2000. 320 p. Népszámlálás: Az 1930. évi népszámlálás VI. rész. Bp, 1941 Semjén (1997) András Állami szerepvállalás és finanszírozás a közoktatásban: merre tovább? Új Pedagógiai Szemle Szemle 1997/02 Sik 2001 Endre Aczélhálóban - adalék a kapcsolati tőke működésének megismeréséhez Szociológiai Szemle 3. 64-77. Szelényi Iván - Szelényi Szonja (1996): Elit-cirkuláció vagy elit reprodukció. In: Andorka Rudolf - Kolosi Tamás - Vukovich György (szerk.) Társadalmi Riport 1996. TÁRKI, Budapest Varga 2002 Barbara: A szociológia millenniumi "partitúrája" Néhány gondolat Manuel Castells társadalomszervez?dési modelljéről Szociológiai Szemle 1. 134-148.
(Elhangzott 2008. március 7-én „A múlt és jövő feszültségében” címmel Szirtes András tiszteletére rendezett Emlékkonferencián. A szerző: oktatástörténész, szociológus; a WJLF tanára.)
ÖKUMENÉ
Mi lesz veled, ROMA gyerek? – Interjú Hunčík Péterrel –
Nemrégiben Klára Orgovánová kormánymegbízott azzal a javaslattal állt elő, hogy a roma putrikat turistaattrakcióként mutogassuk. Hiszen, mint mondta, nincs sok különbség a roma és a beduin települések között, amelyeket az Afrikába látogató turisták többsége felkeres. A romák azonnal tiltakoztak (nem vagyunk ufók, hogy mutogassanak!), a gádzsók szintén felháborodtak. Nos, aki ma azt állítja, hogy Szlovákiában a romakérdést asztal alá lehet söpörni, az hazudik. Az illetékesek mégis ezt teszik. A témáról dr. Hunčík Péterrel beszélgetünk, aki a Márai Sándor Alapítvánnyal éveken át kutatta a roma társadalmat.
Ön azzal kezdte, hogy itt valami nem működik a hivatalok részéről – mondja Hunčík Péter. – Egy kicsit pontosítanám: itt valami nem működik a nagypolitika részéről. És fejétől bűzlik a hal: ami nem működik a legmagasabb, az nem működik alacsonyabb szinten sem. Bonyolult előítélet-rendszer alakult ki a romákkal szemben. Ennek minden keserűsége és szennye most került a felszínre, most isszuk a levét.
– Sőt, minden jel arra vall, hogy igazán még csak most fogunk találkozni vele…
– Így igaz. Rövid időn belül nemcsak Szlovákia lesz kénytelen szembenézni ezzel a súlyos problémával, hanem az összes kelet-közép-európai ország, sőt, némi kárörömmel mondom, hogy hamarosan egész Európa. A romakérdést ugyanis minden ország ignorálja, tessék-lássék intézkedéseket hoznak. Sajnos, ezt a szemléletet elfogadja az EU is. Míg pontosan
meghatározza a behozható uborka paramétereit, a romákkal kapcsolatban csak udvarias ajánlásokat tesz. Az európai hozzáállásról még annyit: nemrég váltott ki hatalmas felháborodást, hogy az unió fennállásának ötvenéves évfordulójára megjelentetett közös határozatba nem sikerült beletenni azt a mondatot, hogy érzékeny a kisebbségekkel szemben. Akkor kérdem én: a romákkal szemben hogyan lesz érzékeny?
– Talán úgy érzik, ez a mi problémánk…
– Na de kérem, 2007 végén bekerülünk a schengeni övezetbe! Magyarul: nem lesz határ. És senki ne gondolja, hogy a romák otthon fognak ülni. Szépen megindulnak… És 2008 végére a spanyoloknak lesz romaproblémája, meg a németeknek, hollandoknak, angoloknak… És akkor mi lesz? Vissza fogják vezetni a vasfüggönyt? Vagy detektorral fogják átvilágítani az embereket: akinek három fokkal barnább a bőrszíne, nem engedik majd át?
– Mi az Ön – Önök javaslata?
– Az elmúlt 17 évben az egyes kormányok négyéves programokkal álltak elő. A fejlődés négyévente – egy-egy új kormány megalakulásával – megszakadt, ezért nem történt előrelépés. Ide hosszú távú, legalább 30 évre szóló program kell, amely pártfüggetlen. Másrészt egy országokat átölelő, összehangolt tervezet. Harmadrészt pedig meg kell változtatnunk a terminológiát. Nem roma-, hanem társadalmi problémával állunk szemben! Hogy miért? Jelenleg Szlovákia és a környező országok lakosságának tíz százaléka roma származású – mármint a valós, és nem a bevallott adatok alapján. (Tehát most körülbelül annyian vannak, mint mi, szlovákiai magyarok – a szerk. megj.) Mindnyájan tudjuk, hogy születési arányuk az átlaghoz képest majd háromszoros. Ez azt jelenti, hogy harminc év múlva a társadalom harminc százaléka roma lesz! Nem az a gond, hogy a bőrük színe sötétebb, hanem az, hogy rossz mintát kapnak a szüleiktől, hiszen a felnőtt roma lakosság többségénél általános a dohányzás, az alkoholizmus, a kábítószerezés, és a felnőtt férfiak jelentős hányada börtönviselt ember. És azt a tényt sem lehet elhanyagolni, hogy a romák döntő többsége munkanélküli, vagyis különféle segélyekből él. Gyermekeik tehát ezekkel a tényekkel találkoznak otthon, és 2040-re ezek a gyerekek felnőnek, és természetesen ezt a mintát követik majd. Ha pedig a lakosság negyedét ezek az attitűdök jellemzik, akkor az bizony már az egész társadalom problémája.
– Ha végre felfognánk, hogy társadalmi problémáról van szó, valószínűleg változna a mi hozzáállásunk is…
– Ha azt mondom, romaprobléma, akkor azzal azt jelzem: oldják meg a saját gondjaikat a
romák. Ha viszont azt mondom, társadalmi probléma, akkor az azt jelenti, hogy a kiútkeresésben mi is aktív felelősséget vállalunk. Meg kell értenünk, hogy a romák integrációja a mi aktív közreműködésünk nélkül nem sikerülhet. Félre kell tenni az előítéleteinket, és a roma értelmiségiekkel összefogva ki kell dolgozni egy hosszú távú, komplex programot. Tehát a romákat semmiképpen sem hagyhatjuk ki ebből a munkából.
– Mit ért ez alatt?
– A Márai Sándor Alapítvány igazgatójaként nyolc éven át kutattam-kutattuk a hazai romák helyzetét. 300 szlovákiai roma települést látogattam végig, a gettószerűeket is. A romakérdést nem lehet úgy megoldani, hogy Pozsonyban, egy irodában egy öltönyös úriember eldönti, mit kell tenni. Még akkor sem, ha az illető úriember roma. Végig kell menni a településeken, és le kell ülni a romákkal. Az embernek túl kell tenni magát a gátlásain. Mert bizony volt olyan, hogy alig tudtam meginni a kávét, amivel kínáltak. Mégis megittam, és közben beszélgettünk a mindennapos gondokról. Aki befogott orral és fintorogva ül le velük tárgyalni, az ne számítson sikerre.
– Önök voltak azok is, akik először mondták ki azt, hogy roma asszisztensekre volna szükség.
– Nincsen roma középosztály, a nélkül pedig nem lehet egy etnikai csoportot integrálni a társadalomba. A cigányságot két réteg alkotja: az iskolázatlan, munkanélküli, kriminális múlttal rendelkező többség és egy nagyon-nagyon szűk értelmiségi réteg. És a két réteg között nincs átjárás. Az értelmiségiek nagyvárosokban élnek, különféle hivatalokban dolgoznak. Járják a világot, és prezentálják, hogy milyen szörnyű problémákkal küszködik a cigányság – miközben alig ismerik a saját népüket. Ezek a kisasszonyok és urak ha akarnák, sem tudnák felvenni a többséggel a kapcsolatot – egész egyszerűen más világban élnek.
– A középosztályt az jellemzi, hogy van szakmája, érettségije vagy főiskolai végzettsége. Hogy a társadalom aktív tagja, dolgozik. Hogy lehet ezt a romák esetében megoldani?
– Elképzeléseink szerint a roma asszisztensek intenzív, féléves tanfolyam után vizsgát tehetnének, és elkezdhetnének dolgozni. Ez azért fontos, hogy ne vesszünk éveket, évtizedeket, hanem azonnal belekezdjünk a probléma megoldásába. A munka mellett az asszisztensek távúton végezhetnék középiskolai vagy egyetemi tanulmányaikat, hogy megfeleljenek a hivatalos előírásoknak. A pozitív diszkriminációt feltételhez kell kötni: az illető a féléves tanfolyam után visszamegy a saját településére, és legalább öt éven keresztül ott dolgozik. Annak ugyanis nincs sok értelme, hogy pozitív diszkriminációval felvegyünk az orvosi egyetemre diákot (néhány évvel ezelőtt az egyik orvosi egyetemen kötelező volt
felvenni roma származású diákokat – ez már pozitív diszkrimináció!), aki később valamelyik pozsonyi klinikán fog dolgozni.
– Milyen területeken lenne szükség roma asszisztensekre?
– Elképzelésünk szerint a következő területeken lenne rájuk égető szükség: az oktatásban, az egészségügyben, a szociális munkákban (az elhelyezkedés segítése végett), a kultúrában, a rendőrség és a polgármesterek mellett. Mondok egy példát. Mikor körzeti orvos voltam, gyakran akadt gondom a romákkal, például nem akartak bejönni tetanuszoltásra. Ilyenkor elmentem az ottani vajdához, Árpi bácsihoz. Leültem vele, elbeszélgettünk. Másnap a cigányok szépen, fegyelmezetten, sorba állva engedték, hogy beadjuk nekik az oltást... Ilyen „Árpi bácsi” kellene például az óvodákba, ahol az egyik legnagyobb probléma a nyelvhasználat. Miért kell ehhez egyetemi végzettség? Kérdezzen meg holnap egy polgármestert, ugyanezt fogja mondani; kérdezzen meg egy rendőrt, egy kultúrház-igazgatót. Mind ugyanezt fogja mondani, és az a szomorú, hogy ez az óvónő, rendőr, orvos, polgármester mit sem tud egymásról. Azt hiszi, egyedül küszködik az ár ellen, mert nincs semmifajta koordináló hivatal. A magasabb szervek a tárgyalások során azt kérdezték tőlem: „Csak nem azt akarod mondani, hogy most a romák fogják elmagyarázni a romáknak, hogy mit akar a polgármester? És ha félreértik? Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, nem hiszem, hogy meg tudják csinálni…” Miért hisszük, hogy a cigányok nem eléggé értelmes lények?
– Hallottam olyan pszichológiai felmérésekről, melyek szerint a romák nyolcvan százaléka mentálisan retardált…
– Tiltakozom az ilyen IQ-tesztek ellen! Ha valaki nem kap megfelelő impulzusokat, nevelést otthon, nyilván retardálódik – szociálisan. De nem mentálisan! Amerikában a hatvanas években azt mondták, hogy a négerek mentálisan retardáltak, ezért nem tudják őket csatlakoztatni. Csakhogy összeállt egy pszichológuscsoport, amely kidolgozott egy speciális tesztet a fekete bőrűek számára. És kiderült, hogy ugyanúgy értelmesek, mint a fehér ember, csak tesztjüket az ő világukhoz, gondolkodásukhoz, jelkép- és értékrendszerükhöz kellett igazítani. Ezért nagyon veszélyesek az ilyen felmérések. Nemcsak megalázó, hanem ismét előítéletet szül. Megerősíti azt a szkepszist, hogy „ezeket” úgysem lehet felcsatlakoztatni.
– A Márai Sándor Alapítvány annak idején képzést is szervezett romák részére.
– Két kurzust szerveztünk 17 magyar és 15 szlovák roma részére. A kurzust hét hónapon keresztül minden második hétvégén tartottuk, egészségügyi és háztartásvezető asszisztenseket képeztünk ki. És a tanfolyam végén minden egyes résztvevő sikeresen levizsgázott! A
résztvevők megtanulták az egészséges táplálkozás alapelveit, a gyermeknevelés ábécéjét, a közegészségügyi előírásokat, az elsősegélynyújtás alapjait tudtak vérnyomást mérni és lázat csillapítani. És az a nagyon-nagyon szomorú, hogy ezek a fiatalok sehova sem kellettek. Senki sem vette föl őket! 32 fiatal roma asszony, papírral a kezében, és nagyon soknak közülük már nem ez volt az első kurzusa! Ezért nem hisznek már nekünk, de hát miért is hinnének? Pedig az elhelyezkedés is feltétele a beilleszkedésnek.
– Ekkora a szakadék? Ennyire nem akarunk ezzel a problémával foglalkozni?
– A tanfolyamot nem támogatta sem a szlovák kormány, sem az Európai Unió. A brit nagykövetségtől szereztünk némi pénzt. A tréning befejezésekor harminc újságírót, közéleti személyiséget szólítottunk meg, hogy jöjjenek, nézzék meg, mit tanultak meg a roma fiatalok a hét hónapos tanfolyam során. Az előzetes egyeztetések alapján két mikrobuszt rendeltünk, hogy elvigyük az érdeklődő újságírókat és szakembereket Pozsonyból Iglóra, ill. Rimaszécsre, ahol a záróvizsga volt. Végül öten ültünk a mikrobuszban: három alapítványi tag és két újságíró. Hát ennyire érdekli a szlovák társadalmat az ún. romaprobléma…
– Mit kellene tennie a kormánynak most, azonnal?
– Munkacsoportokat kéne létrehozni, amelynek egyformán lennének tagjai romák és nemromák. Van egy sereg tisztázatlan kérdés, amelyeket egy féléves intenzív együttműködéssel ki lehetne küszöbölni. Le kéne tenni az asztalra egy komoly programot, amelynek a nagyon határozott végrehajtásának is neki kellene állni. De ezt egyrészt tisztességesen meg kéne fizetni, másrészt pedig ide profik kellenek. Dilettáns, jókedvű és jó szándékú amatőrökkel tele a padlás. És azokból is tele a padlás, akiknek valójában mindegy az egész, csak a pénzt szeretnék… Például az utóbbi időkben nagyon nehéz volt együtt dolgozni a roma vezetőkkel. Az EU-ból tényleg szép pénzek jönnek... Az uniónak sokkal szigorúbban meg kellene határoznia a feltételeket. És végül: meg kell végre értenünk, hogy hiba van a mi hozzáállásunkban is. El kéne azon gondolkodnunk, miért van arra szükségünk, hogy valakit szüntelenül gyűlöljünk – csak azért, mert más. Hol az arabokat, hol a zsidókat, hol a cigányokat – mindegy. Mi lesz velünk tíz év múlva, amikor a bevándorlásnak köszönhetően már itt lesznek a malájok, a tajvaniak, Srí Lanka-iak, bangladesiek? Akkor őket fogjuk gyűlölni? Nyolc évvel ezelőtt egy amerikai roma konferencián odajött hozzám egy professzor, és azt mondta: „Ti, magyarok és szlovákok állandóan gyűlölködtök. Úgy látszik, csak a cigányok lesznek képesek arra, hogy egyesítsenek titeket, mert ők fognak rádöbbenteni benneteket, hogy egymásra vagytok szorulva!” Azt hiszem, hogy ettől igazabb és szomorúbb bizonyítványt még senki nem állított ki rólunk. A világ tényleg sokféle, és nekünk meg kéne tanulni elfogadni a másféle kultúrákat. És mintha nem igazán akarnánk megérteni, hogy most van az utolsó lehetőségünk a változtatásra. Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink kiegyensúlyozott társadalomban éljenek, nem tologathatjuk ide-oda a felelősséget.
(Az interjút készítette: Hübschné Dráfi Anikó)
Első közlés: http://www.ujno.sk/images/Htm/2007/07053.htm
(Hunčík Péter: pszichiáter, kisebbségkutató; a WJLF tanára)
SPIRITUALITÁS
FEKETE GYÖRGY
TÉZISEK A SZENVEDÉSRŐL – RÁKBETEG POZÍCIÓJÁBÓL (Jób gyarló utánzása)
Az alábbi – tételformába foglalt – felvetések (ön)reflexiók arra az élethelyzetre, amelybe immár harmadszor kerültem. Közbölcselkedésre és a magam szemérmetlen-szerénytelen szellőzködéseként adom közre.
1) Szenvedés lehet: büntetés, vagy próbatétel, avagy feladat (az utóbbi kettő esetében felmerül a kiválasztottság problematikája is). Mi alapján dönthetjük el, hogy az adott szenvedésre melyik minősítés érvényes? Mely megfontolások segítenek a válaszban? 2) A büntetés minősítést kognitíve (belátással) könnyű elfogadni, ellenben emocionálisan – előbb vagy utóbb, ha a kínok nem enyhülnek, illetve elhúzódnak – teljes lényünkkel tiltakozunk ellene. Továbbá ronthatja önértékelésünket, személyközi viszonyainkat (vádlás, meg bűnbakolás révén), még istenkárhoztatásba is fordulhat. Nyilvánvaló, hogy e változatnál sincs automatizmus, mivel szintén személyiségfüggő. 3) Próbatétel. Építkezőbb értelmezése a szenvedésnek (mint a büntetés), ám strukturális eleme a kudarc eshetősége. Valamint velejárója a szorongás. Alulteljesítéses-alulteljesüléses kimenetelkor a szenvedés alapkérdése megint felvetődik.
4) A szenvedés – feladat. A példaadás, a példamutatás feladata. Elvégzésére, hordozására a Teremtő választ ki hús-vér embereket. Nem büntetés gyanánt, nem azért méri rájuk, mert bűnöztek-hibáztak életükben. Bár a kiválasztottak se bűntelenek, de az egyébkénti bűneik más „ügyet” jelentenek (az ún. eredendő bűn se ide tartozik). Sőt ezek az emberek „eseti”, életük folyamán elkövetett bűneiket már nagyrészt kompenzálták vagy komoly erőfeszítéseket tettek jóvátételükre. E bűneik megvallásán egyértelműen túl vannak. Kiválasztottságuk a szenvedésre tehát jutalom. A Mindenható felismerte alkalmasságukat (lelki erejüket, fogékonyságukat, a Vele szemben és a közösség iránt táplált felelősségérzésüket). Gyötrelmeik nem a szégyent, a selejtes mivoltot testesítik meg, hanem lehetőségüket, hogy példát sugározzanak a többi embernek reményből, szeretetből, sorselfogadásból, méltóságból, felnőttségből, az Örökkévalóba vetett bizalomból. Éppen szenvedéseikkel tagadják, hogy Ő átadta volna az e világot a Gonosznak. Kitartásukkal azt jelképezik, hogy a Sátán soha nem kerekedik teljesen felül – bármennyi borzalmat idéz is elő. Nem igaztalanság-e a Seregek Urától, hogy – ráadásul hosszú, vagy akár véget nem érő – szenvedésbe emeli egyikünket-másikunkat? Nem, mert Ő is szenved velünk/velem, amikor nekünk/nekem fáj, Neki ugyanúgy rossz. Azonban a szenvedés számunkra csak addig reménytelenség, amíg perlekedünk vele. Keresnünk nem kell, ám hadakoznunk ellene is fölösleges. Végső oka: anyagi-fizikai romolhatóságunk és a kezdeti személyiségéretlenségünk, illetve a léleksebezhetőségünk. Ezért se hibáztatható Ő, hiszen az embert – a kezdet kezdetén – társat vágyva hozta létre. Az érettséget (másképpen: tökéletességet) azonban kapni képtelenség, eléréséhez kikerülhetetlen megküzdeni érte. Ilyet a Mindenható sem adhat, s ez nem mond ellent mindenhatóságának. Hiszen Isten nem kettőzheti vagy sokszorozhatja meg önmagát. Mert az Úr egy. Majd egyszer, talán, a társai leszünk – tökéletességében. Addig is, meg akkor is, a földön ugyancsak biztosítani szükséges az értelmes, az előrevivő, a szeretettel és jósággal teli létezés lehetőségét. A remény földjét. Ennek fáklyái, mécsesei, világítótornyai a feladatszenvedéssel felruházott emberek. Akik, minden látszat dacára, nem kevesebbek, nem nélkülözőbbek, nem vesztesek, hanem gazdagok és nyertesek – amennyiben fölvállalják a Megbízatást. Kritikai szempontok a szenvedéshez mint feladathoz (a segítő praxis felől közelítve). a/ Miként kerülhető el az adott személyben kritikátlanság támogatása? – az úgymond, Napoleon-szindróma ellensúlyozása. b/ Miként egyeztethető a maximalizmus az esendőséggel, az elesettséggel, különösen az irreverzibilis, illetve terminális állapottal?
Természetesen a fentieknek adódik cinikus értelmezése, ami annyit tesz, hogy ez az egész locsogás a fába szorult féreg bölcselkedése. Döntsön ki-ki maga.
(A szerző: mentálpedagógus)
MISCELLANEA
NICOLAS BÁRDOS-FÉLTORONYI
LA NON-VIOLENCE ET L’ÉDUCATION À LA PAIX - une «analyse» pour «Signes des Temps»
Que signifie non violence? Que signifie donner la «priorité à la paix»? Quelle mise en pratique et formations? Peut-on ou faut-il éduquer à la non-violence? Comment construire la culture de paix dans la rue, dans l’entreprise ou au bureau, entre les régions du monde… Comment éduquer les citoyens à la non-violence dans l’espace public? Toutes ces questions se posent à partir du niveau mondiale ou européenne jusqu’au sein des familles, en passant par les lieux de notre vie quotidienne. Le but du présent est de montrer quelques chemins menant à la réappropriation des questions lancinantes de la sécurité et de la défense72[72].
Les menaces, les risques ou les défis géopolitiques d’aujourd’hui semblent bien changer de figure. Dans le monde, les sept “risques” identifiés par l’ONU seraient, en ordre d’importance décroissant, les suivants73[73]:
72[72] Cette note a pu bénéficier d’un débat remarquable mené dans le cadre d’une rencontre entre Justice & Paix France et Belgique, ainsi que Pax Christi France et Pax Christi Wallonie-Bruxelles. 73[73]«Groupe de personnalités de haut niveau de l’ONU» nommé par Kofi Annan pour étudier les menaces à la sécurité internationale et faire des recommandations sur les changements nécessaires.
= trois de nature socio-économiques: pauvreté; maladies et épidémies; détérioration environnementale; = deux de caractère militaire: conflits inter-étatiques et prolifération d’armes bactériologiques, chimiques et nucléaires; = enfin, deux autres très proches l’un de l’autre : le terrorisme et la criminalité (le commerce de drogues et d’armes autant que la traite humaine et notamment celle des femmes, surtout).
Mais devant tous ces motifs d’inquiétude, l’espoir est aussi présent… Les trois premiers risques ne sont aucunement de nature militaire. Ces risques comme les conflits et la prolifération peuvent souvent être prévenus par la diplomatie et la coopération au développement. Le terrorisme et la criminalité sont d’affaires de police et ne relèvent pas d’actions militaires, sauf s’ils deviennent de prétextes à de telles actions. Il importe de distinguer entre fonction de la police et celle de l’armée74[74]. En réponses au terrorisme, il faut évidemment travailler sur ses causes, en évitant les amalgames, et sa suppression doit se faire dans le respect stricte des droits humains.
Des résistances se font jour, des tendances pacifiques sont à l’œuvre, des solidarités se créent, de nouvelles idées émergent, à contre-courant. Et ce désir de changement converge notamment au sein du mouvement altermondialiste et dans de nombreuses associations dont Pax Christi. D’aucuns partagent la conviction que l’UE pourrait s’orienter vers une position de non-alignement, voire de quasi-neutralité car, pour eux, l’union n’est qu’une péninsule difficilement défendable face à d’autres puissances telles que la Chine, les Etats-Unis d’Amérique (EUA) ou la Russie. D’autres insistent qu’"Il peut y avoir des moments où la non-violence semble avoir échoué. Cependant, nous ne sommes convaincus que si la nonviolence active entraîne la répression, la lutte armée apportera le prétexte pour une répression plus féroce encore. Si la non-violence active ne peut amener le changement de suite, aucune autre forme de résistance populaire ne donnera la victoire à court terme. Un nouveau cadre stratégique sera nécessaire, fondé sur la construction de la confiance et de la cohésion de la population par le biais d'agissements ancrés localement dans les communautés."75[75]
En tous cas, la paix est plus que le silence des canons. La simple absence de violence armée peut masquer des tensions fortes et des violences larvées, dont les effets sont tout aussi insupportables pour ceux qui les subissent. Une simple «pacification» imposée par la force et qui conduit à un status quo dans une situation gravement déséquilibrée ne peut tenir lieu de véritable paix. La sécurité n’est pas fonction directe des moyens militaire. La preuve nous en est apportée par les Etats-Unis (considérés de plus en plus partout dans le monde comme une
74[74] L’une agit sous le règne de la loi et vise le maintien de l’ordre. L’autre poursuit l’objectif de défendre au risque de tuer ou d’être tué, d’anéantir, d’envahir ou d’occuper en ne respectant que le droit international fragmentaire. 75[75] Voir le MIR - IRG Belgique, Courriel :
[email protected]. Bulletin No.73, janvier 2007.
menace importante à la paix mondiale) et les bourbiers afghan et irakien76[76], voire demain iranien.
Mieux vaut une paix injuste qu’une guerre juste Dans le cadre de l’Union européenne (UE), il convient, selon moi, de créer un espace européen de solidarité, de paix et de démocratie correspond à mettre en place une puissance tranquille et contenue, autonome et pacifique, comme référence dans le monde77[77]. Au niveau international où règnent l’exploitation et l’inégalité intolérables entre les nations et les peuples, entre les classes et les sexes, l’UE doit contribuer à assurer les conditions de paix et participer activement à prévenir les conflits dans le monde sans négliger le recours à des médiateurs internationaux associatifs. Donner la priorité à la prévention civile des conflits et procéder au moins à une évaluation systématique de l’efficacité des mesures militaires en regard des objectifs politiques visés. Donner la priorité au droit international, à la sécurité collective et à un multilatéralisme démocratique. Veiller à ce que l’OTAN ne devienne pas le ‘gendarme du monde’ ni une ‘alliance globale des démocraties’ et s’opposer à tout financement commun qui contournerait un accord politique. Des débats publics s’imposent pour donner consistance aux vocables "solidarités efficaces", "biens communs", "intérêts partagés et vitaux", ainsi qu’aux questions des migrations internationales et de tolérance culturelle comme facteurs de construction de paix78[78].
La politique préside en principe la technique et la technologie militaires et pas l’inverse. Certes, la réalité s’en avère parfois bien éloignée. Le déterminisme notamment socioéconomique et technologique y joue un rôle certain. Il reste cependant que les choix politiques déterminent, entre autres, la politique extérieure à mener en synergie avec les domaines de la défense, de la diplomatie et de la coopération au développement. Il n’est pas question d’y inclure le commerce, sauf s’il est étatique. Poser un tel choix relève de la société civile et exige un débat public, long et soutenu, toute aussi bien que des pratiques d’informer et de former, de se former. Il convient de «rapatrier» les décisions dans ces domaines des exécutifs vers les parlements et vers la société civile. Les parlements comme la société civile ne sont en effet pas souvent respectés par les gouvernants79[79]!
76[76] Voir le mémorandum 2007 de CNAPD, Courriel:
[email protected]. 77[77] Voir ADAM, BÁRDOS-FÉLTORONYI et BERTEN, 78[78] Il convient de rappeler que si l’on additionne des dépenses militaires, diplomatique et de coopération au développement de l’UE et des Etats-Unis d’Amérique, la somme en est identique mais les dépenses militaires représentent un-tiers dans le premier et deux-tiers dans le second. 79[79] A reprendre ici la résolution du Sénat belge avant la réunion de l’OTAN à Riga à fin 2006 ……………………………… et à mentionner l’orientation assez différente défendue par les ministres belges.
La mise en œuvre de ces politiques doit également relever de responsabilités distinctes sous le contrôle démocratique des parlements européen et locaux. A l’exclusion des moyens militaires, l’UE doit mettre en œuvre les outils de "nouvelles armes pour la paix" tels que la solidarité, la propagation de la démocratie, l’ouverture des frontières (pas nécessairement économiques), la lutte contre la pauvreté, l’accueil, et en général tout ce qui touche au domaine de la politique sociale. Il paraît inutile d’augmenter des budgets militaires déjà considérables. Aujourd’hui, priorité doit être donnée à un effort accru d’éducation de la société européenne en vue d’une défense civile populaire non violente. L’information et la formation du citoyen constituent des bases indispensables pour leur engagement actif et responsable en matière de défense et de sécurité internationale.
Le rhétorique du néolibéralisme est déjà en soi violent. Le libéralisme classique déjà n’envisage politiquement que malaisément l’existence possible du collectif, du social de l’être humain et donc de la solidarité réciproque inéluctable au sein de toute société. Or, il y a différentes façons d’organiser la société et les activités économiques en son sein. Il y a plusieurs façon d’organiser les activités de produire, de distribuer, de répartir et de consommer: l’économie sociale, familiale et associative en est la plus ancienne dont se sont progressivement et partiellement détachées l’économie publique et l’économie privée, devenue plus récemment capitaliste. Le néolibéralisme, n’est-ce pas la violence structurelle dénoncée par Jean-Paul II et qui correspond à de «structures de péchés»? Quelle parole prophétique à proférer concernant les violences économiques qui pourraient entraîner des guerres de basse ou de haute intensité, des génocides et des massacres?
Mieux vaut prévenir que guérir
Dans ces perspectives, la question se pose: que doivent faire Pax Christi Wallonie-Bruxelles et ses membres? Des manières de vivre interculturelles à l’école, dans le quartier, en entreprise, dans la vie sociale, dans les questions de société, voire dans le monde. Comment ? Pourquoi ? Par rapport à cela, quel est le sens des groupes, associations, mouvements, personnes qui peuvent contribuer à cette figure de la mondialisation multiculturelle et à la violence partout. Comment partager les responsabilités entre la société civile et les pouvoirs publics afin de réorienter la violence vers quelque chose de socialement utile?
Pax Christi se veut créateur d'attitudes et de comportements non violents. Il se veut aussi éducateur de citoyenneté... Il s'agit pour nous de joindre la raison à la foi dans le domaine toujours particulièrement confus de la violence. Il s'agit d'être conscients qu'il y a beaucoup de violences vaines dans la vie quotidienne, que ce soit à l'école, dans les lieux de travail, à la rue, ... Pax Christi tend vers une objectivation des faits, un retour au réel par des analyses raisonnées et documentées, indispensable dans un monde envahi par une information pléthorique,... Notre ligne de conduite est de partir de l'expérience vécue, de reconnaître les
faits et de se confronter à eux, y compris les opinions et les sentiments qui sont des faits en eux-mêmes ; et de susciter - si possible - l'action et la créativité sociale et politique indispensable à la préservation de la paix... Des démarches pratiques et concrètes de réconciliation dans des situations de conflits proches ou lointains sont à promouvoir...
Nous nous inspirons de la méthode d'éducation permanente bien connue de Cardijn (Voir, Juger, Agir). L’objectif essentiel serait une prise de conscience, par les adultes, après leurs expériences scolaires et professionnelles, voire militaires, de la nécessité de poursuivre une éducation à la non-violence, à la réconciliation dans la vie sociale, économique et politique80[80]. Dans cet esprit, aborder les violences quotidiennes en entreprise, en quartiers, entre région, pays ou continents est le refus obstiné d’entrer dans le jeu pervers de la lutte et de la compétition. L’apprentissage de ce refus ne peut être envisagé qu’en l’articulant à titre complémentaire et transitoire avec la Politique européenne de sécurité et de défense telle quelle est conçue aujourd’hui, et, le cas échéant, avec les objectifs traditionnels de l’OTAN, toujours sous la juridiction de l’ONU.
Mieux vaut agir sans violence que canonner
Le concept de défense «civile populaire et non violente» n’est pas encore fort élaboré. Une telle défense suggère cependant la nécessité de la réappropriation concrète et citoyenne de la nécessité de se protéger. Il s’agit de se défendre en face d’une menace, d’une agression ou d’une attaque venant de l’étranger. Comment se défendre: par la force ou par la non violence? La réponse n’est guère évidente. Certes, toute société doit être prête à se défendre contre les menaces d’agression qui pourrait porter atteinte à la dignité, au bien-être et à la liberté de ses membres. Dans le cadre de la stratégie qui opère par voie civile, le «théâtre des opérations» est constitué par la société elle-même avec ses institutions et sa population.
En réalité, l’invasion, l’occupation et le bombardement d’un territoire ou la pression intolérable exercée par une puissance étrangère visent tous le contrôle et la domination de la société d’un territoire. Le contrôle et la domination lui servent à la emprise politique et à l’exploitation socio-économique. La société tente alors à sauvegarder la démocratie et s’opposer à cette exploitation par la défense armée ou la défense civile. Cependant, l’idéologie comme la stratégie sécuritaire et militaire de dissuasion a pour effet de déresponsabiliser beaucoup de citoyen-nes par rapport à leurs obligations légitimes de se défendre. Dans une perspective non-violente, il convient alors «civiliser» la défense81[81]. 80[80] Voir notamment les ouvrages excellents de GERBER, HARDY & FRANSSEN, et KRIEGER qui visent la pédagogie de la non-violence et de la paix. 81[81] Voir KUPCHAN, MELLON et MULLER.
La mobilisation des citoyen-nes pourra être d’autant plus effective et opérationnelle que le tâches proposées le seront dans le cadre des écoles, des organisations publiques et du monde associatif, autant que dans les quartiers ou, pourquoi pas, dans des familles. Le but en est évidemment que l’esprit de défense s’enracine directement dans l’esprit civique qui anime leurs activités quotidiennes et ce, selon les règles de la démocratie. Car, l’objectif de tout pouvoir illégitime est d’obtenir, par la persuasion, la contrainte ou la répression, la collaboration du plus grand nombre.
Dès lors, une stratégie de défense civile consistera de prime abord d’être prêt d’organiser le refus adapté, sélectif et ciblé de cette collaboration. Ensuite, la manière civilisée de désobéir, la désobéissance civile pourra être appris face à l’agresseur ou d’un politique illégitime. On sait qu’elle peut revêtir deux formes. La première s’oppose directement à une oppression intolérable, voire à une loi injuste dans le but de la supprimer. La seconde fait face, de différentes façons, à une décision politique injuste. Les modalités pratiques en seront des réunions, des manifestations, des boycottages, des grèves de toutes sortes, de payer des impôts, des sabotages, distributions d’informations, des démonstrations, d’occupations de lieux, etc., mais toujours non-violentes. En troisième lieu, il y a la dissuasion civile et non violente. Elle vise un agresseur potentiel extérieur au pays d’engager des hostilités au risque de s’affaiblir lui-même face à ce pays en cas d’agression. Aux yeux d’un tel agresseur, la préparation de toute une population à une résistance massive pourrait être fort dissuasive car ses coûts ou efforts pourraient bien être supérieurs aux avantages à obtenir.
Refuser, désobéir ou dissuader ne s’apprennent que par voie systématique et se pratiquent collectivement, sinon ils n’auraient pas beaucoup de sens. Il en résulte que son étude et ses exercices ne peuvent être envisagés que sous forme de participation obligatoire et dans le cadre d’un «service civique» à vocation universelle82[82] et à une échelle européenne mais organisé localement. Toute la société pourrait ainsi bénéficier de cette sorte de socialisation renouvelée et d’effort de pacification sociale.
Mes propos sont sans doute trop brefs par rapport aux nombreuses questions que soulève la problématique. Il s’agit donc de s’en informer davantage, d’en débattre entre nous et d’agir pacifiquement dans cette perspective!
Bibliographie:
82[82] Pour hommes et femmes indistinctement.
ADAM, Bernard (sous la direction), Europe, puissance tranquille?, GRIP-Complexe, Bruxelles, 2006. BÁRDOS-FÉLTORONYI, Nicolas, La dimension géopolitique d’une Europe du XXIe siècle, in: La Revue Nouvelle, Juin 2001. BERTEN, Ignace, Pour une Europe forte et puissante - un défi éthique pour une Europe politique, Luc PireEspaces-Commission Justice et Paix, Bruxelles, 2001. Biens publics mondiaux, un enjeu d’avenir & Guerre à la pauvreté ou guerre aux pauvres?, in: L’Atlas du Monde Diplomatique, 2006. Commission Justice et Paix (Belgique), Eduquer la violence, Dossier-outil n° 5, in: LETTRE n° 57. GERBER, Jeanne, Pour une éducation à la non-violence – Activités pour éduquer les 8/12 ans à la paix et à la transformation des conflits, Couleur Livres, Charleroi, 2006. HARDY, Pierre & Abraham FRANSSEN, Eduquer face à la violence, Couleur Livres, Charleroi, 2006. KUPCHAN, Charles, Strategy, in: KRIEGER, Joel (sous la direction de), The Oxford Companion to Politics of the World, Oxford Univ. Press, Oxford (RU), 2001. MULLER, J.-M., Dictionnaire de la non-violence, Relié, Gordes (F), 2005; Idem, Ecouter la violence – France: les banlieues, in: Le sentier de la Paix, n° 38, 2005. MELLON, Christian, Non-violence, in: Thierry de MONTBRIAL & Jean KLEIN (sous la direction), Dictionnaire de stratégie, PUF, Paris, 2006. PAQUEREAU, Bernard, Eduquer à la non-violence – Découvrir les grandes figures de paix, Couleur Livres, Charleroi, 2006.
(A szerző: szociológus; professeur émérite de l’UCL; a WJLF tanára)
HISTÓRIA
KARÁDY VIKTOR
VÁZLAT A MODERN ÉRTELMISÉG ELŐTÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON A HOSSZÚ 19. SZÁZADBAN.
Közelítések a fogalomhoz
Az ’értelmiség’ ma használatos fogalma egyértelműen a dualizmus korához kötődik Magyarországon. Ez többé-kevésbé másutt is a feudalizmus bukása vagy átalakulásának korára esik Európában, annak ellenére, hogy a fogalom társadalmi behatároltsága, közhasználati elterjedtsége és a kategóriának tulajdonított társadalmi funkciók igencsak eltérően alakultak a különböző, a rendi keretekből kibontakozó társadalmakban, nyugaton legtöbbször az időben megelőzve azt a honi fejlődést, ami Pierre Bourdieu kifejezésével élve „a szimbolikus javak manipulációjának szakemberei”-nek testületi megjelenéséhez vezetett.83[83] Igaz, mint lentebb erről bővebben lesz szó, modern típusú – azaz a rendi kereteken kívülálló – ’előértelmiségi’ csoportok már a 18. század közepétől jól azonosíthatók nálunk is84[84] olyan – mintegy ’minimális előzetes definíció értelmében –, hogy sajátos világi ’tudástőkével’ (iskolázottsággal) rendelkeznek, műveltségüket vagy képzettségüket szakmai gyakorlatban tőkésítő réteget alkotnak, társadalmi-gazdasági helyzetüket nem (vagy 83[83] L. erre Christophe Charle kitűnő munkáját, Les intellectuels en Europe au XIX. Siècle. Essai d’histoire comparée, Paris, Seuil, 1996, különösen 18. 84[84] L. Hajdú Tibor, „Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után”, Valóság 23, 1980, 20-34, különösen 21.
nem csak) rendi státuszuk határozza meg és a többi rétegnél érthetően erősebben vesznek rész szellemi (pl. irodalmi, művészeti, tudományos) javak termelésében, terjesztésében (pl. fordítások útján) és fogyasztásában egy olyan történelmi helyzetben, amikor még a nyugatvagy északmagyarországi kisnemesség nem jelentéktelen része (minden bizonnyal többsége) is bizonyíthatóan irástudatlan volt.85[85] Mégis a 19. század közepéig nálunk láthatóan még a fogalom sem létezett.86[86] Első említését talán Kossuth Lajos egy 1843-as cikkében találjuk a Pesti Hírlap-ban, ahol a liberális kisnemesi ellenzék vezérszónoka éppen a művelt nem nemesek számára megadandó választójog mellett érvelt.87[87] Szélesebb körben a kiegyezés után vált közhasznúvá a fogalom, egyrészt a társadalmi munkamegosztásban tényleges ’értelmiségi funkciókat’ betöltők lentebb bemutandó viszonylag rohamos elszaporodása, másrészt pedig (erre való reakció gyanánt) az ’értelmiség’ fogalmának a rétegbeosztásra vonatkozó statisztikai irodalomban megtörténő, ugyan nem teljesen egységes de valóságos intézményesülése folytán. A statisztikailag is – mint látni fogjuk – csak többé kevésbé egységesen definiált ’értelmiség’ azonban semmiképp sem mutat fel egységes osztályjelleget. Rendi állása (régi és új nemesi vagy arisztokrata hovatartozása, beleértve az értelmiségi címen elnyert nemesi státuszt is), a nemességgel fenntartott viszonya (mint társadalmi kliens, szolgáltató vagy kívülálló), a nemesség és a vállalkozó polgári réteg közötti helyzete, nem beszélve belső szerkezeti összetettsége (szabadfoglalkozási szektor, közhivatal, közipari vagy magángazdasági alkalmaztatás szerint), sőt az iskolázottsági színt szerinti markáns belső hierarchia (a négy középiskolai osztály elvégzésétől az egyetemi doktorátusig), nem beszélve a lentebb tárgyalandó felekezeti, etnikai és (nehezen objektiválható) ideológiai megosztottságoktól, az értelmiségi foglalkozásúakat csak az új középosztály részeként lehet értelmezni, semmiképp önálló osztálykategóriaként. Ebben az értelemben a modern honi értelmiségi csoportok jellege - főképp önértelmezése – a régi rendszer végéig erősen magán viseli eredettörténetük és társadalmi tájákozódásuk stratégikus feldolgozásának adottságait. Jelentős részük tipikusan az ’úri középosztályhoz’ sorolták magukat, főképp ha nemesi háttérrel vagy kapcsolathálóval rendelkeztek, esetleg mint nemesített értelmiségiek működtek. Jellemző volt ez a beállítottság a közhivatalnokok és a közipar tisztségviselői között. A többiek között gyakoribb volt a ’polgári értelmiségiként’ való önmeghatározás. De a korábbi rendi státusz maradványai tovább éltek egyes közintézményekhez kötött hagyományos csoportokban – így a tisztikarban vagy a papságban –, s ezt élethabitusuk, a fensőbbséggel s beosztottjaikkal vagy híveikkel való viszonyuk, alkalmazkodási moráljuk s általában a modernséghez való beállítottságuk messzemenően ki is fejezte. Itteni megközelítésünk, mely az eleddig kevéssé vagy egyáltalán nem kiaknázott történelmi statisztikai forrásokon és saját nagy volumenű újabb felmérési eredményeken nyugszik, az értelmiség társadalmi megosztottságainak ezekre a kérdésköreire nemigen fog reflektálni. Szintén nem szólunk bele abba a vitába, mely az értelmiség határainak és 85[85] Tóth István György, Mivelhogy magad írást nem tudsz…Az írás térhódítása a művelődésben a kora újkori Magyarországon, Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1996, 122-145. 86[86] L. Hajdú Tibor, „Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei a második világháború előtt és után”, Valóság, 24, 1981, 1-22, különösen 1. 87[87] Mazsu 1997 : Mazsu János, The Social History of the Hungarian Intelligentsia, 1825-1914, Social Science Monographs, Boulder, Colorado, Atlantic Research and Publications, Inc., Highland Lakes, New Jersey, Distributed by Columbia University Press, New York, 4.
társadalomtörténelmi tartalmának kijelölését célozza.88[88] Az ’értelmiségi tevékenységeknek’ itt csak egy pragmatikus és minimális definícióját alkalmazzuk. Értelmiségiekként egyrészt azokat azonosítjuk, akik elitiskolai képesítéssel rendelkeztek, s ez a 19. századi irodalomban legalább 4 és 8 középiskolai osztály közötti iskolázottságot jelentett. (Még a Magyar Statisztikai Hivatal 1928-as értelmiségi felvétele is 6 középiskolai osztállyal jelölte meg az értelmiségi réteg legalsó határát.89[89]) Másrészt azokat soroltuk ide, akik professzionálisan használták viszonylag magas tudástőkéjüket, azaz jövedelmüket elsősorban ’szellemi’ – azaz nem kézi – munkával szerezték. A látszat ellenére ennek a ’minimális definíciónak’ sem teljesen egyértelmű a társadalomtörténelmi tartalma. Közismert, hogy a hosszú 19. században egy sor nem értelmiségi foglalkozású közszereplő – így a földbirtokos arisztokrácia vagy a vagyonos polgárság tagjai – szintén magas szintű elitiskolázottsággal, gyakran egyenesen szakképzettséggel rendelkeztek, sokszor anélkül, hogy ezt foglalkozásszerűen használták volna, vagy egyáltalán gazdaságilag aktívak lettek volna. Fontos arra is utalni, hogy a vállalkozó polgárság legdinamikusabb elemei – a magyar nagyipar és nagykereskedelem, a közlekedési hálózat és a bankrendszer megteremtői – között bőven találni gyengén vagy formálisan egyáltalán nem iskolázottakat is, akik egyedülálló kreativitásról, s nagy horderejű ’szellemi’ képességekről és tevékenységekről tettek tanúbizonyságot. Mindezeket azonban itt nem soroljuk az értelmiségbe avval a – kétségtelenül vitatható – érvvel, hogy fő tevékenységük (amennyiben egyáltalán gazdasági téren működtek) a tőkebefektetés és a befektetett tőke kezelése vagy felhasználása terére korlátozódott, bármilyen magas szintű képzettséggel rendelkeztek vagy látható hatékonyságú ’szellemi munkát’ végeztek. Ezt a módszertani választást valamelyest empirikusan is alá lehet támasztani az iskolailag igazolt szellemi tőke megoszlásának adatai segítségével az érintett fontosabb foglalkozási kategóriákban a tárgyalt korszak legvégén.
1. táblázat. Kiválasztott foglalkozási kategóriák iskolázottsági szintje 1910-ben (a kategóriák mindkét nembeli létszámának %-ában)
ELVÉGZETT MINIMÁLIS KÖZÉPISKOLAI OSZTÁLY
88[88] Huszár Tibor, Nemzetlét - nemzettudat – értelmiség, Budapest, Magvető Könyviadó, 1984, 109-111, 419-621, Bódy Zsombor, Egy társadalmi osztály születése. A magántisztviselők társadalomtörténete, 1890-1938, Budapest, L’Harmattan, 2001, 65-93. 89[89] Hajdú Tibor, „Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után”, Valóság, 23, 1980, 1.
mezőgazdasági magánhivatalnok erdészeti hivatalnok bányászati és kohászati magánhivatalnok ipari magánhivatalnok kereskedelmi és hitelintézeti magánhivatalnok kereskedelmi hivatalnok közszolgálat és szabadfoglalkozás (önállók és hivatalnokok) mezőgazdasági önállók ipari önállók kereskedelmi és banki önállók közlekedési önállók véderő nyugdíjasok, magánzók, vagyonukból élők
8 osztály 42,7 %
6 osztály 54,6 %
4 osztály 76,1 %
59,5 % 60,0 %
70,5 % 68,7 %
92,8 % 87,7 %
38,4 %
49,0 %
79,7 %
40,4 %
49,5 %
77,9 %
49,7 %
58,6 %
91,1 %
66,9 %
75,0 %
86,8 %
0,2 %
0,3 %
0,6 %
0,8 % 4,1 %
1,2 % 6,3 %
4,3 % 16,6 %
0,3 % 8,8 % 7,5 %
0,7 % 9,6 % 9,9 %
2,1 % 13,7 % 17,1 %
Utalások az előtörténethez
Pedig az értelmiségi foglalkozásúak megjelenése a rendi társadalmak erőterében a 19. század előtt is hosszú múltra nyúlik vissza. A keresztény papság bizonyos mértékben mindig is rendelkezett világi (nyelvi, irodalmi, filozófiai, sőt gazdasági célzatú) műveltséggel is s ezt egyes rendek eredményesen kultiválták is. Papi személyzetből indultak ki a kolostorok vagy a püspökségek felügyelete alatt a latin műveltség terjesztését szolgáló középiskolák hálózatának megteremtésére irányuló törekvések, melyek a kora újkorban több nagy tanító rend (jezsuiták, piaristák) illetve a megjelenő protestáns egyházak égisze alatt az egész nyugati kereszténységben egységesített elitképző intézmények rendszerét hozták létre. De már a 12. század végétől kezd kiépülni a nyugati kereszténységben az egyháztól legtöbbször független egyetemek hálózata, melyek hivatalosan is – a pápa, majd/és az uralkodók által szentesített jogosultságaiknál fogva – világi tudást nyújtottak s ennek megszerzéséről diplomákat, tehát értelmiségi igazolásokat bocsátottak ki. Magyarországon ugyan – a gyengén dokumentált
pécsi kezdeményezéstől eltekintve – nem született egyetemi intézmény a 17. század előtt, azonban a honi diákok külföldi peregrinációinak jelentős mértékét máris egy sor párját ritkító prozopográfiai kutatás bizonyítja.90[90] A 16. századtól kezdve Dél és Nyugat-Európában megindult hol a művelt rétegek önálló szervezésében, legtöbbször azonban állami támogatással és felügyelet alatt a tudós társaságok – akadémiák – hálózatának kialakulása, melyek kizárólagos célja szellemi termékek gyártása, művelése és terjesztése volt. Ennek ugyan a Magyar Tudományos Akadémia 1825-ös megalakulás előtt nemigen volt közvetlen visszhangja nálunk, de honi tudósok nemritkán vettek részt a határokon túli akadémiák tevékenységében. Ennél jelentősebb funkciót töltött be az előértelmiségi csoportok kialakulásában a hazai iskolarendszer. Ennek legfontosabb részlegét a latin középiskolák képezték, melyeket a reformáció és az ellenreformáció közötti küzdelemben minden oldalon elsőrendű fegyvernek tekintettek hithű elitcsoportok képzésében és megtartásában. A 18. század közepén még jól jellemezte a hatalmi és ideológiai térben megnyilvánuló erőviszonyokat a nyugati kereszténység egész területén érvényesülő alapelv, mely az elitképzést az egyházak hatáskörébe utalta. Nálunk e tekintetben különösen feltűnő a görög rítusú iskolák teljes hiánya és a korabeli államvallással összefonódó római katolikus intézmények túlsúlya. Ekkoriban a 31 jezsuita és 14 piarista nagygimnáziummal mindössze 5 református és ugyanannyi evangélikus latin iskola állt szemben, ha eltekintünk a kisebb kollégiumok hálózatától.91[91] E mellett azonban már több mint egy évszázada működött az 1635-ben alapított Nagyszombat-i jezsuita egyetem. Ezt, mint ismeretes, 1777-ben Mária Terézia modernizációs lépései keretében (s a jezsuita rend felszámolása után) Budára költöztették át, állami felügyelet alá helyezték és szekularizálták, miután 1769 óta kiegészült egy orvosi karral és régi bölcsészeti fakultását bécsi mintára természettudományos tanszékekkel erősítették meg.92[92] Az elitképzés késő feudális rendszere ezenkívül még háromféle szakfőiskolát foglalt magába, bár ezek nem mindig s nem egyértelműen váltak el a latin ’középtanodáktól’ (nem beszélve arról, hogy gyakran egy épületben s azonos adminisztráció alatt is működtek). Közéjük tartoztak mindenekelőtt az értelemszerűen egyházi kezelésben lévő papképző szemináriumok és teológiák. Mellettük működtek az 1776-ban akadémiai titulussal ellátott Bölcsészeti és Jogakadémiák. Végül ide kell sorolni a 18. században egyedülálló technikai 90[90] L. László Szögi, Julia Varga (ed.), Universitatis Budensis, 1395-1995, Budapest, 1997; Fata 2006, Márta Fata, Gyula Kurucz und Anton Schindling (Hrsg.), Peregrinatio Hungarica. Studenten aus Ungarn an deutschen und österreichischen Hochschulen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert, Stuttgart, Franz Steiner Verlag 2006; Hegyi Árpád, Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon (1526-1788), Budapest, 2003; Kiss József Mihály, Magyarországi diákok a Bécsi Egyetemen 1715-1789, Budapest, 2000; Szögi László, Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása, I. 1526-1867, Budapest, Budapest Főváros Levéltára, 2004; Fazekas István, A bécsi Pázmáneum magyarországi hallgatói, 1623-1918 (1951), Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2003, Bozzay Sára, Ladányi Sándor, Magyarországi diákok holland egyetemeken, 1595-1918, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2007; Gömöri György, Magyarországi diákok angol és skót egyetemeken, 1526-1789, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2005. 91[91] Kosáry Domonkos, Értelmiség és kulturális elit a VIII. századi Magyarországon”, Valóság, 1981 február, XXIV/2, 11-20, különösen 13. 92[92] Kosáry 1996, Kosáry Domokos, Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, 3. kiadás, Budapest, Akadémiai, 493516.
képzőintézetet, az 1770-ben államilag alapított Selmecbánya-i Bánya- és Erdőmérnöki Akadémiát, melyet nemsokára egy magánalapítású (mező)gazdasági szakfőiskola (a Festetich grófi uradalomban 1798-ban felállított keszthelyi Georgikon) követett, majd 1818-tól Magyaróvárott egy második gazdasági akadémia egészített ki. Az elitképzéshez a rendi társadalom e kései korszakában is tömegesen hozzájárultak a külhoni egyetemek és főiskolák. Egész Európa észak-déli felekezeti megosztottságát követve a katolikus diákok elsősorban a Habsburg birodalom és Itália, a protestánsok pedig poroszországi és más evangélikus-német, valamint hollandiai, svájci és angliai rokon felekezeti beállitottságú egyetemi intézményeket látogattak.93[93] Most már ezekről a késő feudáliskori peregrinációs mozgalmakról is pontos felmérések illetve prozopográfiai kiadványok adnak számot.94[94] A modern értelmiség kialakulásához azonban nem lett volna elég a képzési lehetőségek széles tárháza, ha egyidejűleg a kedvezményezettek rétege nem egészül ki egyre nagyobb számban a rendi kereteken kívülről érkező csoportokkal, ennek megfelelően nem indul meg gyors szekularizációja (a papság viszonylagos számarányának rohamos csökkenésével) s főképp nem nő meg az iskolázott rétegek egyre inkább rendi hovatartozásuktól függetlenül fenntartott tevékenységi területe és társadalmi funkcióik köre. A feudáliskori ’előértelmiség’ messzemenően nemesekből és/vagy papi személyekből állt, mely utóbbiak között mindig is megtalálható volt sok, az egyházi iskolákon keresztül kivételes mobilitáshoz juttatott s rendi státusukból kiemelt szabadpolgári és jobbágyi származék. Ezeknek valószínűleg nagyobbik része a különböző egyházak apparátusába tagolódott be (bár erre nincsenek pontos adatok), míg a többiek részben a megyei, városi vagy országos közigazgatás segédszemélyzetét alkotta – hiszen a bizalmi, tekintélyes és döntéshozó pozíciókat sokáig nobile officium gyanánt, majd később egyre gyakrabban fizetség ellenében a nemesség tagjai töltötték be -, részben pedig a korai s kezdetben igen gyér számú szabadfoglalkozásúak sorait gyarapitotta – orvosok, ügyvédek, földmérők, építészek és más mérnökök, stb. -, míg egy nem jelentéktelen töredékük a magángazdaságok alkalmazottja lett, elsősorban birtokkormányzói vagy erdőmérnöki minőségben. Az előértelmiség megoszlása a nemesi és a papi részvétel szerint a végrehajtó hatalmi (nemesi privilégiumot képező közhivatali) és a szigorúan hitéleti szolgáltatásokon kívül eső foglalkozási területeken (igazságszolgáltatás, iskolázás, szabadfoglalkozások, magánhivatal) további felderítésre vár. Az azonban máris tudható, hogy a 18. század közepén becslés szerint a honi latin iskolák közönségének mintegy 15-35 %-a nem tartozott a rendi társadalmi elitet alkotó nemesség vagy szabad polgárság gyermekei közé, azaz előjogok nélküli libertinus vagy plebeius volt.95[95] Ezeknek az aránya a következő évtizedekben csak emelkedhetett. II. József ’zsidó’ dekrétuma (1782) nyilvános jogú zsidó iskolák felállítását is szorgalmazta s megnyitotta a zsidó fiatalok előtt az elitiskolázás kapuit, ami legalább a birodalom orvosi karain a zsidó diákság gyors megjelenéséhez és az orvosi gyakorlatban való látványos térnyeréséhez vezetett (ha más értelmiségi foglalkozásokban nem is, hiszen ezek majd 93[93] L. Kosáry Domokos, „Értelmiség és kulturális elit…”, id. mű, 14-15 és uő., Művelődés…, id. mű, 516-524. 94[94] Szögi László, Ungarländische Studenten an den deutschen Universitäten und Hochschulen, 1789-1919, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2001; uő, Magyarországi diákok svájci és hollandiai egyetemeken, 1789-1919, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2000; uö. Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein, I. 1790-1850, Budapest-Szeged, 1994 ; Bozzay Réka, Ladányi Sándor, id. mű. 95[95] Fallenbüchl 1966 : Fallenbüchl Zoltán, „Magyarország középfokú oktatási viszonyai a XIII. században”, Történetstatisztikai évkönyv, Budapest, 1965-1966, 210 és 214.
mindegyike – a magángazdaságokon kívül – a ’bevett felekezetek’ tagjainak volt fenntartva).96[96] Hasonló értelemben hathatott – bár talán nem olyan nyilvánvaló eredményekkel – a felvilágosodott reformcsászár rendelete a jobbágyság helyzetének javításáról (1785), mellyel elvben a jobbágyi helyzetű fiatalok szabad iskoláztatását is lehetővé tette. Mindenesetre a nem nemesi hátterű értelmiségi foglalkozásúak arányát már a 18. század végén is mintegy 40 %-nyira lehetett tenni a kategória továbbra is csak 15.000 és 30 000 közöttire becsült tagságában.97[97] Érthető, hogy a reformkor kezdetétől, az 1830-as évektől, egyre inkább külön kategóriaként kezdték kezelni a nem nemesi előértelmiséget, közkeletű elnevezéssel honoratior-okként, azaz olyan privilégiumok nélküli csoportként, melyet műveltségi tőkéje kiemel a többi előjogok nélküli kategóriájából és különleges társadalmi megbecsüléssel (honor) ruház fel. Az 1840-es években egy (talán nem teljesen megbízható) becslés a honoratiorok számát már 50 000-re teszi.98[98]
A reformkortól a dualizmusig
Az előértelmiség átalakulása a társadalmi térben egyértelműen különleges helyzetű s a köztudatban ennek megfelelően megkülönböztetett csoporttá a gazdasági modernizáció és a nemzetállam megteremtésének égisze alatt valósult meg. Az áttörés e tekintetben az 1840-es évek és a kiegyezés kora közé tehető, amikor a liberális nemesség jövőterveinek középpontjába került a rendi viszonyok felszámolása és a modern nemzetállam alkotmányos kereteiben saját politikai uralmának újfajta legitimációs bázissal való ellátása, voltaképpen megerősítése. Ez minden irányban – lefelé (a jobbágyságot illetőleg) és oldalágon (a honorácior értelmiség és a városi szabadpolgárság viszonylatában) jogkiterjesztéssel és a hatalmi kompetenciák bizonyos (sokáig igen szerény) mértékű újraosztásával járt. Ennek a politikai átrendeződésnek, melyet a gazdasági erőviszonyok – vagyonok és jövedelmek - és a társadalmi tekintélymegoszlás körülményeinek fokozatos átalakulása kísért a nemesség kárára, legfőbb kedvezményezettjei a régi és főképp új (vállalkozó) polgárság és a tudástőkét felmutató rétegek lettek. Ehhez a fejlődéshez köthető az értelmiségnek – mint a köztudatban elkülönülő s valamelyest a ‘polgári’ és a nemesi miliőktől (melyekből pedig legtöbbször származtak) is megkülönböztetett – társadalmi képződménynek a megjelenése a társadalmi nyilvánosságban. Legelső s talán legdöntőbb mozzanata ennek a változásnak akkor kezdődött, amikor a jogkiterjesztés liberális programjában megjelent a honoráciorok hivatalviselésének és szavazati jogának kérdése, helyileg, egyes megyékben, már 1841 után. Ez konkrét példa volt a 96[96] Kosáry Domokos, Müvelődés…, id. mü, 48ö-481. 97[97] L. Kosáry Domokos, Müvelődés…, id. mü, 322-323, Benda Kálmán, A magyar jakobinusok iratai, I. Budapest, 1957, XVII-XXI, Mazsu János, id. mü, 36, Windisch Éva, „Az értelmiség létszámának kérdéséhez”, in Glatz Ferenc (szerk.), Európa vonzásában, Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 1993, 121. 98[98] Vörös Károly, „A modern értelmiség kezdetei Magyarországon”, Valóság, 1975 október, XVIII/2, 1-18, különösen 17.
nemesi privilégiumok kiterjesztésének tervére az összes iskolázott rétegre. Ennek megfelelően 1844-től megvalósult az iskolázott közrendűek ’hivatalképessége’ a közszférában és az 1848 márciusi forradalom után ugyanezek ’politikai kapacitásának’ elismerése is. Az 1848/5-ös törvénycikk ugyanis bevezeti a cenzusos választási rendszert, amely ugyan a nemesség tagjainak ’régi jogon’ fenntartja feltétel nélküli választhatóságát és szavazati jogát az új alkotmányos nemzetgyűlésben, de ezt kiterjeszti egy sor vagyona, jövedelme vagy szellemi tőkéje révén jogosítottra is, nevezetesen – jövedelmüktől függetlenül – az orvosokra, sebészekre, ügyvédekre, mérnökökre, akadémikus művészekre, tanárokra, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaira, gyógyszerészekre, papokra és segédpapokra, körjegyzőkre és tanítókra.99[99] Evvel a jogkiterjesztéssel, habár egyelőre csak átmenetileg, tekintettel a szabadságharc leverése és a kiegyezés közötti abszolutista évekre, és részlegesen (mint ezt lentebb tárgyaljuk), megvalósul a kettős monarchia végéig érvényes politikai rendszer, melyben elvben az ’értelmiségi foglalkozás’ a nemességéhez hasonló politikai jogokat generál. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy első megközelítésben ezeket a jogokat nem a tudástőke birtokosai, hanem pusztán egyes ’szellemi’ szakmák férfi gyakorlói nyerték el, nevezetesen az ’önállóknak’ tekintett szabadfoglalkozásúak és bizonyos szint felett álló közhivatalnokok. Ennek fejében például a bároly iskolázott (például gazdasági akadémiát végzett) magánalkalmazottak - így a birtokkormányzók és uradalmi ispánok népes csoportja kiesett az érintettek köréből. Igaz ez utóbbiak rögtön tudták a földbirtokos arisztokráciával való kapcsolataikat mozgósítani s erőteljes nyomást gyakorolni ez ügyben s így még 1848ban elérték, hogy miniszteri rendelettel biztosítsák beemelésüket nemcsak az alkotmány sáncai de a választójoggal bírók közé. Ez azonban nem vonatkozott a többi magánalkalmazottra, tehát a kereskedelem, az ipar és a közlekedés iskolázott személyzetére, sem pedig – s ez a hiány egyre látványosabbá vált a korai kapitalizálódás korában – a ’nem bevett felekezetek’ híveire, nevezetesen a városi középrétegekben egyre nagyobb gazdasági súllyal fellépő zsidó polgárságra, akik vagyoni helyzetüktől függetlenül csak az 1867-es emancipáció után kapták meg ebben az értelemben is a polgárjogot. A mezőgazdaságon kívüli magánalkalmazottak persze az 1860-as években kibontakozó iparosítási ’Gründerzeit’ előtt nem képeztek széles réteget s főképp nem tartoztak a legerősebben iskolázott értelmiségi foglalkozású csoportok közé. (Ez valamelyest még a dualista kor végén is így volt a lenti 1. táblázat tanulsága szerint.) Mindenesetre a választási jogra vonatkozó 1874/33 törvénycikk bizonyos változtatásokkal – például a vagyoni cenzus adócenzussá való módosításával – megtartotta 1848-as előzményének az értelmiségre vonatkozó legfontosabb rendelkezéseit, beleértve a korábbi megkötéseket is. A diplomások választójogát például azzal a feltétellel biztosította, hogy ezek választás vagy kinevezés útján töltsék be állásukat. A törvény a korábban kb. a felnőtt lakosság 10 %-ára kiterjedő választási jogosultságot 6,4 %-ra szorította le s ez az elrendezés majdnem a dualista kor legvégéig fennmaradt. A jogkiterjesztés mellett az értelmiség társadalmi szerepének látványos felerősödéséhez nem kisrészt járult hozzá az a tény, hogy a tudástőkét birtokló csoportok a társadalmi nyilvánosságban, sőt bizonyos mértékben a gazdasági életben is új s szélesedő tevékenységi területeket foglaltak el. Ez elsősorban az iparosítás beindulását kísérő városiasodás következményeképp a magánhivatalnoki és szabadfoglalkozású rétegre vonatkozott. Az 1840-es ’félemancipációs’ zsidótörvény például a zsidóknak is biztosította elvben (a továbbra is privilegizált bányavárosok kivételével) a szabad ipargyakorlást és a 99[99] L. uo., 2-3, 18.
városokba való beköltözést, ami kifejeződött abban is, hogy a zsidó fiatalok egyre gyakrabban jelennek meg a honi elitiskolázás közönségében. De fontos volt ebben az összefüggésben a magas és kevésbé magas kultúra-termelés infrastrukturális bázisának kialakulása, elsősorban a városokban. Kiteljesedett többek között a színházak és vándor színtársulatok hálózata, a könyvkiadás nyilvános (ugyan a reformkorban és az abszolutizmus korában még cenzúra alatt működő) iparággá fejlődött, kialakultak a helyi zeneiskolák s megindult a politikai és kulturális sajtó térhódítása - az írástudó lakósság számarányának emelkedésével (egymást kölcsönen erősítő) hatással. Tekintve, hogy ezekkel a tevékenységekkel az érintettek egyre intenzívebben vettek részt a nemesi, városi és egyéb (így maguknak a honorácior) elitcsoportok társadalmi jövőterveinek képzésében, konkrétan a nemzetállam-építés programjának kidolgozásában, a liberális vagy konzervatív nemzeti-politikai véleményalakítás ’nemzeti-romantikus’ és az irodalmi és művészeti ízlés ’nemzeti-romantikus-népies’ kánonjának kimunkálásában, a kultúrát teremtő, terjesztő és fogyasztó iskolázott rétegek össztársadalmi befolyása a rendi társadalom kései fázisának egyes konjunktúráiban rendkívüli jelentőségre jutott. Már a Martinovics-féle ’magyar jakobinus’ mozgalom tagjai is – esetleges nemesi származásuktól függetlenül – ilyenfajta ’organikus értelmiségi’ funkciót töltöttek be az 1790-es években.100[100] Még egyértelműbb volt e téren az 1848-as ’márciusi ifjak’ szerepe, akik – történelmileg legelőször – kizárólag a rendeken kívüli nyomáscsoportként léptek fel irodalmi tekintélyükre és ideológia-alkotó készségükre – tehát értelmiségi mivoltukra – hivatkozva. Amikor a részben nemesi, részben honorácior, részben pedig (gondoljunk Petőfire) egyenesen plebejus-kispolgári háttérrel a Pilvax kávéházban összeszerveződő csoport 1948 március 15én néhány szimbolikus gesztussal a helyi utca mozgósításával vértelen forradalmat robbantott ki, felgyorsítva az alkotmányos nemzetállam létrehozását, először lépnek fel Magyarországon az alkotó értelmiség öntudatos képviselői történelem-formáló programmal, mégpedig rövidtávon látványos sikerrel.101[101] A késő feudális államrend megdöntése olyan tekintélyt kölcsönöz a csoportnak, hogy a honi modernizáció kollektív képzetrendszere – a kommunizmusig bezárólag, amely még szintén súlyt helyezett prominens alkotó értelmiségiek ’lecsatlakoztatására’ – az ideológia-formáló művészeket (elsősorban írókat és költőket) még az iskolás történelemkönyvek szerint is váteszi tulajdonságokkal ruházza fel a társadalomtervek kimunkálása terén és ’megnyerésüket’, esetleges mozgósításukat a politikai tőkeszerzés fontos eszközének tekintette.
Az értelmiségi kompetenciák társadalmi tőkésítése
Mindez azonban csak a kultúra-alkotó értelmiség egyes – s a köztudatban a ’márciusi ifjak’ által alkotott precedens mintájára mitizált – elit-csoportjait érintette. Az értelmiség tulajdonképpeni megjelenése a honi hatalmi elit és társadalomszerkezet erőterében a 100[100] Benda Kálmán, id. mű. 101[101] Vörös Károly, id. mű, 16.
nemzetállami modernizációs folyamat eredménye, melynek több lényeges mozzanatát lehet megkülönböztetni. Az elsőre fentebb utalás történt a politikai jogkiterjesztés kapcsán, mely a ’polgárosulásban’ résztvevő két nagy aggregátumot, a ’polgári vagyonnal’ és jövedelemmel rendelkezőket, illetve az iskolázott honorácior-réteget a korábban nemesi privilégiumként fungáló választójoggal ruházta fel. Evvel megkezdődött az iskolarendszer által igazolt műveltség és szakkompetencia radikális felértékelődése az elitpozíciók megszerzéséért folytatott konkurencia-harcban, más szóval a ’tudástőke’ tulajdonképpeni társadalmi tőkésítése. Ez a fejlődés az európai modernizációnak mindenütt lényeges, talán leglényegesebb mozzanatát, a reformkori liberális nemesség vezetői által oly patetikusan hirdetett ’polgárosodás’ központi elemét képviseli. Arról a kezdetben lassú és mindenképp fokozatos, de később felgyorsuló eltolódásról van szó, amelynek során – legalább tendenciálisan és részlegesen – a társadalmi elithelyzet öröklött aduit (a rendi státuszt, magyar etnikai állást, családi tekintélyt, egy ’bevett’ – elsősorban nyugati keresztény - valláshoz tartozást, a család vagy kisközösség által felhalmozott kapcsolati tőkét, a ’begyökerezettséget’ vagy ’törzsökösséget’, stb.) egyre inkább a társadalmi érvényesüléshez egyénileg megszerezhető s hasznosítható - azaz egyéni érdemelven nyugvó – tőkefajták váltják fel vagy legalábbis egészítik ki. Ezeknek részét képezték bizonyos, a középosztály férfitagjaitól elvárt műveltségi elemek (pl. a latin, a német, esetenként egyéb nyelvtudás) és a szakkompetencia különböző formái, valamint általában az iskolai jogosítványok. Hangsúlyozni kell, hogy csupán egy tulajdonképpen többszörös ’eltolódásról’ lehet itt beszélni. Egyrészt az öröklött tőkefajták közvetlen hatása az elitbe jutás esélyei szempontjából teljesen sohasem szűnt meg, legfeljebb jelleget változtatott : a kommunizmus például majd negatív diszkriminációval sújtja az úri osztály korábbi öröklött előnyhelyzetét. Másrészt maguk az elitiskolázás esélyei is sokáig (máig is) messzemenően – bár egyre kevésbé kizárólag – az öröklött vagyon vagy a családi tekintélyhez kötött közhivatalnoki állás, valamint a felmenők egyéb középosztályi pozíciójához kötődő jövedelmi és műveltségi viszonyok függvényei maradtak. Mégis, a tudástőke egyre határozottabb beemelése az elitbe jutás meghatározói, bizonyos mértékben feltételei közé (ezt majd az 1883-as ún. ’minősítési törvény’ formálisan is hivatalossá teszi), döntően hozzájárult a munkamorál, a tanulás, a tehetség, a szolgálati időtartammal is mérhető kitartó tevékenykedés, a megbízhatóság, a tervező képesség, valamint egyéb vállalkozói erények és készségek (ezenkívül valamelyest persze a szerencse), általában az egyéni teljesítmény társadalmi felértékelődéséhez és az érdemelv érvényre jutásához mindenfajta öröklött érvényesülési tőkével szemen s részben valamelyest ezek kárára.102[102] Evvel az értelmiségi kompetenciák és ezt követően maga az értelmiségi státusz is újfajta promóciós erőhöz, hatékonysághoz jutott az érvényesülésért folytatott tevékenységek körében. Ezt a kiegyezést követő társadalmi berendezkedés több formában nyilvánosan és hivatalosan is szentesítette. Egyrészt az elitiskolázást kijártak az elitcsoportok mindennapi cserekapcsolataiban az úri osztály elismert tagjaivá válhattak. Az érettségizettek vagy főiskolások akárcsak reményteljes ’egyetemi polgárokként’ egyértelműen elhatárolódtak ’lefelé’ mindenfajta 102[102] L. Gyáni Gábor, Kövér György, Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, Budapest, Osiris, 1998, 115.
kispolgári vagy népi elemektől, jogot formálhattak az ’úr’ megszólításra majd esetenként pályájuk későbbi fázisaiban az ’úri’ megszólítások egész hierarchizált tárházára.103[103] Ugyanakkor ’felfelé’ elvben széles értelemben vett szalonképességet s (az úri rétegek becsületkódexében sokáig oly nagy jelentőségű) párbajképességet is nyertek. Már az 1868-as katonai törvényhozás megadta a középiskolát végzetteknek (még az érettségi nélküli nyolc gimnáziumi vagy reáliskolai osztályt vagy a felső kereskedelmit kijártaknak is) a rövidített ’egyéves önkéntes’ katonai szolgálat lehetőségét, s evvel a korábban nemesi privilégiumot képező kardviselés és a (tartalékos) tisztképzésben való részvétel jogát.104[104] Mindez tulajdonképpen a korábban megvalósított politikai jogkiterjesztés társadalmi megfelelőjeként értelmezhető az iskolázott rétegek javára. Ennek az átalakulásnak eredménye a politikai döntéshozó réteg dualizmuskori átrétegeződésében is tetten érhető. Habár a nemesség, főképp az arisztokrácia politikai dominanciája nem szűnt meg, ennek mértéke számottevően csökkent és emellett az idővel a tisztségviselők egyre nagyobb hányada mutatott fel értelmiségi jogosultságokat. Így a magas miniszteriális hivatalnokoknak 1890-ben még 60 %-a, 1910-ben azonban már csak 49 %-a volt nemesi eredetű105[105]. Ha 1887 és 1910 között a parlamenti képviselők 62 %a,106[106] sőt 1875 és 1918 között a kormánytagok 77 %-a is még dzsentri vagy egyenesen arisztokrata származású volt107[107], mégis már a századvégen elkezdődött a hatalmi elit látható polgárosodása. Ennek megfelelően a nemzetgyűlés tagjainak nagyobbik hányada önmagát már értelmiségi foglalkozások gyakorlójaként mutatta be, nevezetesen 27 %-uk közhivatalnokként, 22 % ügyvédként és 11 % más szabadfoglalkozásúként és tanárként.108[108] Így történhetett meg az is, hogy az ország történetében először 1892-től a miniszterelnöki széket is polgári képviselő foglalta el Wekerle Sándor személyében (ha nem is hosszú ideig) és a gazdaságpolitika főbb irányítói az 1880-as évektől a dualista kor végéig legtöbbször etnikailag nem magyar hátterű, asszimiláns és polgári származású (nemegyszer kikeresztelkedett zsidó) szakemberek voltak. 1917-ben és 1918-ban röviden még (a honi történelemben először és a kommunista korig utoljára) egy zsidó vallási kötöttségű (tehát nem ’áttért’) igazságügyi és választási reformmal megbízott minisztere is volt a kormánynak : Vázsonyi Vilmos. Az új császár, I. Károly nem hiába hangoztatta nyilvánosan, hogy minisztereit nem felekezetük, hanem a szerint választja ki, hogy mi van a fejükben…Ez legfelsőbb szinten jelentette a meritokratikus elv primátusának kanonizálását a hatalmi elit pozícióinak betöltésénél. Evvel az értelmiség, mintegy szimbolikus státusemelkedéssel hivatalosan is elitképző erővé avanzsált.
103[103] L. Hanák Péter, „Magyarország társadalma a századforduló idején”, Magyarország története, 1890-1918, szerk. Hanák Péter, Mucsi Ferenc, Budapest, Akadémiai Kiadó, I. kötet, 403-515, különösen 455; Andrew C. Janos, The Politics of Backwardness in Hungary, 1825-1945, Princeton, Princeton University Press, 1982, 122. 104[104] Hajdú Tibor, Tisztikar és középosztály, Ferenc József magyar tisztjei, Budapest, História – MTA Történettudományi Intézete, 1999, 309-334. 105[105] Andrew C. Janos, id. mü, 110. 106[106] Uo. 100, 137. 107[107] Uo. 111. 108[108] Uo. 138.
Az értelmiség össztársadalmi szerephez jutásához azonban egy mennyiségi mozzanat is elengedhetetlen volt, tudniillik – triviálisan – a szakértelmiségi foglalkozásokra való társadalmi és gazdasági igény többé-kevésbé gyors növekedése, melynek számszerűsített adatait másutt tárgyaljuk. Itt csupán felsorolásszerűen különböztessük meg ennek az expanziónak három legfőbb összetevőjét. Legfontosabb talán közöttük a beinduló iparosítás, amely a gazdasági magánszektorban (magában az iparban, a kereskedelemben, a bank- és hitelrendszerben s részben a közlekedésben – pl. magánvasutaknál) járult hozzá az szakértelmiségi kompetenciák keresletének fellendüléséhez. De a gazdasági modernizáció mellékterméke volt egyes hagyományos értelmiségi szabadpályák gyarapodása is, a városiasodással járó orvosi, ügyvédi, építészi, gyógyszerészi, stb. igények növekedése valamint – nem elhanyagolhatóan – új szabadpályás művészeti, iskolai és egyéb kulturális foglalkozások expanziója : az újságírás, a zenei és más művészeti oktatás, a nyelvtanítás, a maga a művészeti termelés (szobrászat, festészet, stb.), a könyvtermelés és könyvárusítás, melyeknek a kialakuló középosztály és városi társadalom újfajta felvevő piacot biztosított. Végül az 1848-49-ben majd véglegesen 1867-ben megalakuló önálló nemzetállam a közigazgatásban, az új közszolgálati szektorban (közegészségügy, igazságszolgáltatás, vármegyei és városi önkormányzatok) valamint a század vége felé rohamosan kiépülő közműiparban (államilag kiépített vagy államosított vasúthálózat, városi csatornázás, víz-, áram- gázszolgáltatás, helyi közlekedés) értelmiségi állások sokaságát telepítette.
Evvel lezárultnak tekinthető a honi értelmiség formálódásának előtörténete.
Iodalom
Benda 1957, Benda Kálmán, A magyar jakobinusok iratai, I. Budapest. Bódy Zsombor, Egy társadalmi osztály születése. A magántisztviselők társadalomtörténete, 1890-1938, Budapest, L’Harmattan. Bozzay-Ladànyi 2007, Bozzay Sára, Ladányi Sándor, Magyarországi diákok holland egyetemeken, 1595-1918, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2007 Fallenbüchl 1966 : Fallenbüchl Zoltán, „Magyarország középfokú oktatási viszonyai a XIII. században”, Történet-statisztikai évkönyv, Budapest, 1965-66. Fata 2006, Márta Fata, Gyula Kurucz und Anton Schindling (Hrsg.), Peregrinatio Hungarica. Studenten aus Ungarn an deutschen und österreichischen Hochschulen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert, Stuttgart, Franz Steiner Verlag. Fazekas 203, Fazekas István, A bécsi Pázmáneum magyarországi hallgatói, 1623-1918
(1951), Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2003 Gömöri 2005, Gömöri György, Magyarországi diákok angol és skót egyetemeken, 1526-1789, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2005. Hajdú 1980, Hajdú Tibor, „Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után”, Valóság 23, 1980, 20-34. Hajdú 1981, Hajdú Tibor, „Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei a második világháború előtt és után”, Valóság, 24, 1981, 1-22. Hajdú Tibor 1999, Tisztikar és középosztály, Ferenc József magyar tisztjei, Budapest, História – MTA Történettudományi Intézete. Hanák 1978, Hanák Péter, „Magyarország társadalma a századforduló idején”, Magyarország története, 1890-1918, szerk. Hanák Péter, Mucsi Ferenc, Budapest, Akadémiai Kiadó, I. kötet, 403-515 Huszár 1984, Huszár Tibor, Nemzetlét - nemzettudat – értelmiség, Budapest, Magvető Könyviadó. János 1982, Andrew C. Janos, The Politics of Backwardness in Hungary, 1825-1945, Princeton, Princeton University Press. Karády 1997/A, Karády Viktor, Zsidóság, Modernizáció, polgárosodás, Budapest, Cserépfalvi. Karády-Nagy 2003, Karády Viktor, Nagy Péter Tibor, Educational Inequalities and Denominations – Database for Transdanubia, 1910, Budapest, Hungarian Institute for Educational Research, Research papers No. 252, vol. 1-2. Karády-Nagy 2004, Karády Viktor, Nagy Péter-Tibor, Educational Inequalities and Denominations – Database for Western Slovakia and North-Western Hungary, 1910, Budapest, John Wesley Publisher. Karády-Nagy 2006, Karády Viktor, Nagy Péter-Tibor, Educational Inequalities and Denominations – Database forEastern Slovakia and North-Eastern Hungary, 1910, Budapest, John Wesley Publisher. Karády 1997, Karády Viktor, Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon (1867-1945), Budapest, Replika könyvek. Karády 2000, Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek (1867-1945), Budapest, Replika kör. Karády 2000/A, Karády Viktor, „Felekezeti szegregáció a magyar iskolai piacon”, Oktatáspolitika és vallásszabadság, szerk. Nagy Péter Tibor, Budapest, Új Mandátum, 209285. Katus 1979, Katus László, „A népesség és a társadalmi szerkezet változásai”, Magyarország története, 1848-1890, szerk. Katus László, Kovács Endre. Budapest, Akadémiai Kiadó, II.
kötet, 1119-1163. Kiss-Szögi 2003, Kiss József Mihály, Szögi László, Magyarországi diákok bécsi egyetemeken és főiskolákon, 1849-1867, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára. Kosáry 1981, Kosáry Domokos, „Értelmiség és kulturális elit a VIII. századi Magyarországon”, Valóság, 1981 február, XXIV/2, 11-20. Kosáry 1996, Kosáry Domokos, Művelődés a VIII. századi Magyarországon, 3. Ausgabe, Budapest, Akadémiai. Kövér 1998, in Gyáni Gábor, Kövér György, Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, Budapest, Osiris. Kövér 2006, Kövér György (szerk.) Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Társadalomtörténeti tanulmányok. Budapest, Századvég Kiadó. Mazsu 1997 : Mazsu János, The Social History of the Hungarian Intelligentsia, 1825-1914, Social Science Monographs, Boulder, Colorado, Atlantic Research and Publications, Inc., Highland Lakes, New Jersey, Distributed by Columbia University Press, New York. Mészáros 2001, Mészáros Andor, Magyarországi diákok a prágai egyetemeken, 1850-1918, Budapest. Mészáros 1988, Mészáros István, Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 9961948, Általánosan képző középiskolák, Budapest, Akadémiai Kiadó. Patyi 2004, Patyi Gábor, Magyarországi diákok bécsi egyetemeken és főiskolákon, 18901918, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára. Szögi 2001, Szögi László, Ungarländische Studenten an den deutschen Universitäten und Hochschulen, 1789-1919, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára. Szögi 2000, Szögi László, Magyarországi diákok svájci és hollandiai egyetemeken, 17891919, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára. Vörös 1975, Vörös Károly, „A modern értelmiség kezdetei Magyarországon”, Valóság, 1975 október, XVIII/2, 1-18. Windisch 1993 : V. Windisch Éva, „Az értelmiség létszámának kérdéséhez”, in Ferenc Glatz (Hsg.), Európa vonzásában, Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára, Budapest, MTA Történettudományi Intézete.
(A szerző: akadémikus; a WJLF Theológus és lelkész Szak tudományos főtanácsadója)
[1] Ezzel kapcsolatban lásd A. Tuiller (szerk.): Grégoire de Nazianze. La Passion du Christe. (Sources Chrétiennes 149), Paris, 1969. [2] Ez a mű magyarul is olvasható: Adamik Tamás (szerk.): Csodás evangéliumok. Budapest: Telosz Kiadó, 1996. pp. 117– 140. [3] Lásd PG 86.509–526; 86.525–536; 86.384–406; PG 62.721–724. A beszédek címe sorrendben: (Keresztelő) János pokolra szállásáról és ott tartózkodásáról; Júdás árulásáról, a Páskáról és a müsztérionok átadásáról…; Az Ördögről és a Pokolról; A mi Urunk és Megváltónk szenvedéséről. [4] Beszéd Jézus Krisztus, a mi Urunk és Megváltónk isteni testének sírbatételéről… PG 43.440–464. [5] Lásd: Dimitriosz Hadzisz (szerk.): A bizánci irodalom kistükre. Bp. Európa Könyvkiadó, 1974. pp. 453–454. Rómanosz életéről és művészetéről jó összefoglalást nyújt még magyar nyelven Karsay Orsolya a Világirodalmi lexikon 11. kötetében a 675–677. oldalon. Sokkal bővebb elemzést lásd: J. Grosdidier de Matons: Romanos le Mélode et les origines de la poésie religieuse à Byzance. Paris: Beauchesne, 1977. [6] Karsay Orsolya: i.m. p. 675. [7] A „kontakion” jelentése „botocska”, vagyis az a pálca, amelyre a pergamentekercseket felcsavarták. [8] Lásd Dimitriosz Hadzisz: i.m. p. 443. [9] Kelszosz: Aléthész logosz (Igaz szó) III.34. A mű magyarul is olvasható Komoróczy Géza fordításában in: Világosság, 1969., melléklet. Az adott szakasz a 10. oldalról származik. A szöveget görögül lásd: R. Bader: Der 'Alhq¾j lÒgoj des Kelsos [Tübinger Beiträge zur Altertumswissenschaft 33.] Stuttgart: Kohlhammer, 1940. pp. 39–216. [10] III. 34. in: M. Borret: Origène. Contre Celse, 4 vols. [Sources chrétiennes 132, 136, 147, 150. Paris: Éditions du Cerf, 1:1967; 2:1968; 3-4:1969] [11] Az ide vonatkozó idézetek és a téma bővebb kifejtése kiadás alatt álló könyvemben megtalálható: „A világ betegsége”. Aranyszájú Szent János zsidóellenes műveinek mítoszkritikai és recepciótörténeti vizsgálata. Bp., Wesley Kiadó. [12] [13] A „iudaioi” metafora János evangéliuma-beli használatának mára már rendkívül terjedelmesre duzzadt az irodalma. Nagyjából 15 év szakirodalmáról nyújt jó összefoglalást a következő mű: Urban C. von Wahlde: «The Jews» in the Gospel of John: fifteen years of research (1983-1988). In: Ephemerides Theologicae Lovanienses, 2000. 76 (1), pp. 30–55. [14] János evangéliumának dramatikus aspektusait már jó egy évszázada folyamatosan vizsgálja a szentírástudomány. E vizsgálódás történetéről jó összefoglalást nyújt Bolyki János műve: János evangéliuma a görög tragédiák tükrében. Bp.: Kálvin Kiadó, 2002. [15] Lásd a Jn 13,33-at, ahol szó szerint ezt adja Jézus szájába a szerző: „Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de miként a zsidóknak mondtam, hogy: ahová én megyek, ti nem jöhettek; most nektek is mondom…” [16] Itt megint saját magamra kell hivatkoznom: Vattamány Gyula: A meghasonlás retorikája. Két zsidó toposz az 1. században. In: Világosság, 2001 (11–12.), pp. 88–99. E tanulmányban azokkal a szövegekkel foglalkozom, melyekből világosan kitetszik, hogy a „Sátán zsinagógája” kifejezés (lásd Jel 2,9; 3,9) eredetileg a héber „adat Beliál”, míg a „ti az ördög atyától valók vagytok” (Jn 8,44) a héber „böné Beliál” kifejezésnek feleltethető meg, melyek az 1. század eleji zsidó belső polémiák eszköztárában szerepeltek. [17] A kontakion versszakainak kezdőbetűi a fent szereplő feliratot adják ki. [18] A „hirmosz” (minta-versszak) a ritmusmintát mutatja be. [19] Jelentése: „én lelkem, én lelkem”. Így kezdődik a prooimion. [20] Feltehetően hivatkozás Ef 5,14-re. [21] Feltehetően utalás Ef 4,10-re. [22] Valószínűleg utalás az özönvízre és Szodoma és Gomorra pusztulására.
[23] Utalás Mt 27,22-re. [24] Zsolt 18,3 (LXX: 19,2). Romanosz számára a „zsidók” ugyanolyan „éj”, mint az ördög. [25] Utalás Mt 7,26skk-ra, ahol Jézus azt mondja: aki hallja az ő beszédeit, de nem cselekszi azokat, az olyan, mint aki homokra építette a házát. [26] Valószínűleg a gadarai megszállottra gondol (Mt 8,28), aki lakott területen kívül, sírok mellett élt. [27] Utalás Mt 15,21–28-ra. [28] Lásd Mk 9,14skk, Lk 11,14–15, Mt 9,32–33. [29] Szó szerint: „egnón kai para gnómén hoti aéttétosz Khrisztosz en phüszei nikómené.” Véleményem szerint a „phüszei nikómené” Krisztus törékeny, sőt: immáron megtört testére (vagyis emberi „természetére”) utal ehelyütt. [30] Talán utalás ez arra, hogy Dávid Saul elől kényszerült menekülni (1Sám 20–21), Jézus pedig Heródes elől. [31] Itt Krisztus hadikürtként jelenik meg – más, korabeli homíliák is ábrázolják úgy Krisztust vagy a keresztet, mint olyan hadikürt, mely csatába hívja Krisztus láthatatlan ellenségei ellen Krisztus seregeit. (l. Grosidider de Matons: i.m. pp. 258– 259.) [32] Lk 23,42. [33] „A későbbi felismerés ugyanis a korábban ellentmondásos dolgok megoldásán alapszik, megoldani pedig a csomót, akik tudatlanok, nem tudják.” ARISTOTELÉS: Metaphysica. Logos Kiadó, 1992., 995a 29. [34] Encyclopaedia Judaica. Jerusalem, 1972. Vol. 13. 421 p [35] „A zsidó filozófiával összefüggő kérdések elején az a kérdés áll, hogy mi a viszonya a zsidóságnak a filozófiához. A kérdésfelvetés azért sem mesterkélt, mert a zsidóság viszonylag későn kapcsolódott be az i.sz. 7. századától elinduló filozófia vérkeringésébe. Nagyon valószínű, hogy ennek az is az oka, hogy a zsidó spekulatív hajlam teljesen felolvadt a mózesi törvények, a profétikus iratok és a talmudi szövegek tanulmányozásában. Mindezek tálcán kínálták a zsidó gondolkodás számára a teoretikus próbatételek szinte teljes arzenálját. Az ókori zsidó ember voltaképpen minden intellektuális ét-vágyát kielégíthette általuk és arra sem volt szüksége, hogy titokban vagy rejtőzködve vitatkozzon róluk. A legkorábbi tudósításokból tudjuk, hogy a zsidó közösségek az ókorban páratlan hosszúságú és intenzitású tanítási folyamattal tették teljes értékűvé az embert. Azt is tudjuk, hogy a ma még a jesivákban és a vallásos egyetemeken megtalálható dialektikus előadási- és érvelési technika, a – gyakran – az elragadtatásig fokozódó szövegértelmezés és egyúttal az a hallatlanul nagy önuralommal és kíméletlen logikával párosuló vitakultúra kialakulása valamikor akkor kezdődött. Az antik zsidóságnak tehát már megvolt az, ami a görögök számára csak a hatodik századtól kezdődik el. Létrejön ugyanis a teóriának az a kommunikativ terepe, amely lehetőséget ad – és nem csak a beavatottak számára – a létezés és a létezők individuális elgondolására és ezeknek a gondolatoknak a cseréjére.” STALLER Tamás: Zsidóság és filozófia. Logos Kiadó, 2006. 15. p [36] „Ha azt állítjuk, hogy a héber monoteizmus, a vallás, a kultúra és társadalomszervezés egy különleges ki- és túllépés volt a korábbi, a mitológiai kultúrák és prevallások (animizmus, totemizmus, fetisizmus) szervezte világból, akkor erre a kultúrára, természetesen a vallásra a későbbi görög „filozófiai” jelző – alkalmazható. Erre a megállapításra – hangsúlyozzuk, – a zsidó vallás ultraracionális jellege, és a magas kultúrában és a népi kultúrában egyaránt igen erős és magának a vallásnak a napi gyakorlását lehetővé tevő alfabetizmus, – felhatalmaz bennünket. Ha azt állítjuk továbbá, hogy a görög filozófiában, majd az egyetemes filozófia történetében (amiről Martin Heidegger amúgy is azt állítja, hogy „pusztán lábjegyzet Platónhoz”) megjelennek az egyistenhit kognitív sajátosságai (például, a teleológia, a creatio ex nihilo, az unilinearitás, a historia, a doktrina, a magyarázat, az igazolás, a gnózis, az ontosz, stb.), akkor talán nem valamiféle meggyőződéses extre-mitás mondatja velünk, hogy az antik Görögország filozófiájának és Júda monoteista erkölcsi hitvallásának köze volt egymáshoz.” Uo. 11. p [37] „Hogy akkor miért mégis a görögök „találták fel” a filozófiát? – és nem az antik zsidók? A kérdésre nyilvánvalóan nem lehet kielégítő választ adni. Legfeljebb elgondolásaink lehetnek. Egy ilyen elgondolásnak tűnik az, hogy amíg a zsidók számára az egyistenhit mintegy megteremtette a gondolatok szabad áramlását, az embernek saját legbensőbb énjéhez, immanenciájához való intim dialógusának lehetőségét, s ezáltal kimondhatóvá tette a transzcendencia okozta szorongásainkat, – addig a görög gondolat éppen a mitológia mindenséget átható nyomása alól emancipálja önmagát. A görög embernek tehát szüksége volt arra, hogy az istenek befolyásától mentes terepen, szabadon gondolhassa el önmagát és a világot, ideértve az isteneket magukat is. A demokrácia a görögség számára a fizikai létezés talaján kellett hogy létrejöjjön, életre szólítva ezáltal a bölcsesség szeretetének agóráját. Hogy azután ezen az agórán közember és nemes
egyképpen, csupán a valódi tudás tekintélye előtt hódolhasson. A zsidóknak a hitélet az agórájuk. A zsidók is megteremtették a maguk „demokráciáját”, az Isten előtti gondolati egyenlőséget, az Istenben hívők lelki testvériségét és, akár a Mindenhatóval szemben is megfogalmazható egyéni vélemény jogosságát.” Uo. 15. p [38] SIRAT, Colette: A zsidó filozófia a középkorban. Logos Kiadó, 1999. 10. p [39] A filozófus hitvallása: „Isten nem érez se elégedettséget, se gyűlöletet, mivel túlságosan magasan áll ahhoz, semhogy vágyakról vagy hajlandóságokról tanúskodnék. Valójában minden vágy hiányra vall annál, aki vágyakozik, a vágy kielégülése pedig tökéletességet jelent számára, amit csak addig érez, amíg a vágya be van töltve. A filozófusok szerint Isten ahhoz is túl magasan áll, hogy az egyes egyéneket ismerje: emezek idővel változnak, az isteni tudás viszont változhatatlan. Isten nem ismer téged, még kevésbé ismeri szándékaidat és tetteidet, még annál is kevésbé hallja imádat és észleli mozdulataidat. Igaz, a filozófusok helyesen mondják – itt egy metaforával élve –, hogy Isten teremtett téged, de ez csak azért van így, mert Ő minden teremtmény teremtésének első oka, ám a teremtést ettől még nem akarta kifejezetten. Valójában Ô soha nem teremtett embert, mert a világ örök, és az embereket mindig is az őket megelőző emberek nemzették. Minden emberi lény, formák, testi jegyek, erkölcsi készségek kombinációja, amelyeket apjának, anyjának és rokonainak köszönhet, meg azoknak a minőségeknek, amelyek a levegőből, a tájból, az ételekből, a vizekből kerülnek bele, emezek pedig az égi szférák, az égitestek és az állatövi jegyek hatása alatt állnak, a köztük fennálló kapcsolatoknak megfelelően. Minden az Első Okra nyúlik vissza, de anélkül, hogy Neki akarata volna. Ô egy sugárzás (emanatio) forrása, ami létrehoz egy második okot, aztán egy harmadikat, negyediket. Okok és okozatok egymásra következnek és láncolatot alkotnak, amint magad is megállapíthatod. Ez az egymásra-következés örök, ugyanúgy, ahogyan örök és kezdet nélkül való az Első Ok. A világ minden egyedét okok hozták létre: akiknek az okai tökéletesek, azok tökéletesnek születnek, ám akinek az okai tökéletlenek, az tökéletlennek születik, mint a néger, aki arra rendeltetett, hogy ne kapjon egyebet, mint emberi formát és beszédet, ráadásul azt is a lehető leghiányosabb módon, míg a filozófus olyan készségekkel van felruházva, amelyek előkészítik a fizikai, erkölcsi, ismeretelméleti és gyakorlati erények befogadására, és tökéletességéből egyik sem hiányzik. Ahhoz azonban, hogy ezek a csírájukban lévő tökéletes erények átmenjenek a cselekvésbe, tanulásra és erkölcsi nevelésre van szükségük; ekkor azután ezek a képességek tökéletesség és tökéletlenség végtelen skáláján mutatkoznak meg. A tökéletes emberhez isteni fajtából való fény társul, amelyet Cselekvő Értelemnek neveznek. Az ember passzív értelme hozzá kapcsolódik, és egyesül vele, olyannyira, hogy az emberi egyén olymértékben azonosul a Cselekvő Értelemmel, hogy semmi különbség nem marad már közöttük. Ennek az egyénnek a szervei, vagyis a tagjai már csak a legtökéletesebb tettek végrehajtása érdekében működnek, csak a legalkalmasabb pillanatokban és a legkedvezőbb feltételek között. Mintegy a Cselekvő Értelem szerveivé válnak, és többé már nem a hülikus és passzív Intellektuséi, amelyet azelőtt szolgáltak, s amely olykor helyesen cselekedett és gyakran hibázott, most viszont mindig jól cselekszik. Ez a szint az a végső cél, amit a tökéletes ember elérni remél, miután megtisztította lelkét a kételyektől és megértette az igazságokat a tanításokban. Angyalhoz válik hasonlatossá, és az anyagtól elvált angyalok utolsó sorában helyezkedik el, a Cselekvő Értelem sorában, melynek szintje a hold-szférába helyezett angyal szintje alatt található. Ezek az angyalok nemanyagi értelmek, örökkévalók, mint az Első Ok, és soha nem kell rettegniük az enyészettől. A tökéletes ember, kinek lelke a Cselekvő Értelemmel egyesült, már nem aggódik teste és tagjai romlása miatt, mert ô és a Cselekvő Értelem eggyé váltak. Lelke betöltődik az Örök Életben, amikor csatlakozik majd Hermész, Aszklépiosz, Szókratész, Platón és Arisztotelész társaságához. Arról van szó, hogy ő, az iméntiek és mindazok, akik elérték ugyanezt a szintet, valamint a Cselekvő Értelem valójában már csak egy és ugyanazon létezésmódot alkotnak. Ezt nevezik átvitt értelemben vagy megközelítő módon Isten kegyelmének” (Ch. Touati fordítása alapján, Kuzári I, 1). [40] „Mindaddig, amíg egy filozófia – mint például a Maimonidész által elfogadott arisztotelészi filozófia – a tradicionális szövegekre hivatkozott, és azokban kereste önigazolását, azt mondhatjuk: zsidó filozófiáról van szó; igaz, hogy Spinoza, akinek a filozófiája kétségkívül az egyik legeredetibb mindazok között, amelyeket zsidók valaha is létrehoztak, zsidó filozófus volt, de filozófiája nem zsidó filozófia, még ha forrásai a hagyományban gyökereznek is, mert ő ezt a hagyományt elvetette, s mint Etikájában kifejti, nem akarta rendszere részévé tenni.” SIRAT, Colette: A zsidó filozófia a középkorban. Logos Kiadó, 199. 12. p [41] Ennek a teljesen közhelyszerű áttekintésnek nem kell kommentár; vö. Útmutató II, 11. [42] ALBALAG, Isaac:, La place du problčme de Dieu dans l’encyclopédie philosophique. Dieu est-il le Premier Moteur? 25–33. p [43] DUNS SCOTT, Jean, Paris, 1957, 77. skk. [44] „Duns Scotus Kérdéseibôl a Metafizikáról az első ezt a címet viseli: »vajon a metafizika tárgya a lét mint olyan, ahogyan Avicenna állította, vagy pedig Isten és az Értelmek, ahogyan a Kommentátor, Averroes állította?« E látszólag tisztán akadémikus kérdés fölött két metafizika, és valójában a világegyetem két kibékíthetetlenül ellentétes fölfogása csap össze.
Averroes szerint Isten és az elkülönült értelmek, amelyek megannyi istenség [szerintem ez túlzás – G. Vajda], a világmindenség részei. A kozmosz boltívének záróköve, az Első maga is része a boltozatnak, tehát a világmindenségnek. Egy ilyen világegyetemben az istenség a fizikai rend metafizikai oka; természetes tehát, hogy a fizika tudománya benne bizonyítja Isten és az összes többi isteni lény létezését, amelyek így a metafizika saját tárgyává válnak. Ha, így gondoljuk el, Isten bennfoglaltatik a világban, és Isten tudománya, vagyis a metafizika szükségképpen a legmagasabb tudomány, utána már nincs másik. Avicenna világmindensége egész más. Ott Isten nem a legelső a világmindenséget mozgató értelmek sorában, vagyis ha első is, de egy közülük, mint Averroesnél. Avicenna Istene transzcendens, és a Mozgató értelmek fölött helyezkedik el, melyek közül az első Isten első és egyetlen emanációja. E két különböző világfelfogáshoz szükségképpen a metafizikának és tárgyának két eltérő fogalma társul. Ha, mint Averroes gondolja, Isten az első szféra mozgató értelme, akkor egy mozgatatlan mozgató létezésének bizonyítéka, ahogyan Arisztotelész a Fizika 1. VIII-ban megalapozza, Isten létezésének bizonyítéka. Ha viszont, mint Avicenna gondolja, Isten meghaladja az első szféra Mozgató értelmét, akkor ezen Értelem létezésének bizonyítéka nem bizonyítéka Isten létezésének. Averroesnél Isten létezésének bizonyítékai fizikaiak; Avicennánál, minthogy a fizika csak az első mozgatatlan mozgatót éri el, Isten létezésének bizonyítása a fizikán túli tudományra, a metafizikára tartozik. Ebből két fontos következmény ered, melyek egyike a metafizika, másika pedig a teológia tárgyát érinti. Averroes és Avicenna egyetért abban, hogy saját tárgya létezését egyetlen tudomány sem tudja bizonyítani. Ezt a tárgyat egy közvetlenül megelőző tudománytól kapja, létezését az bizonyítja. Márpedig Averroes szerint a fizika bizonyítja Isten létezését; a metafizikának, a fizikát követő tudománynak tehát Isten természete a tárgya, s minthogy Isten fölött nincs tárgy, a metafizika fölött nincs tudomány. Ekkor egyaránt mondhatjuk, hogy a metafizika teológia, és hogy a teológia metafizika. Mindenesetre amikor a metafizikus befejezi az Istenről való beszédet, utána már senki nem mondhat semmit. Avicenna tanításában ez nem így van: itt a fizikus bizonyítja egy egyszerű Mozgató értelem létezését, a metafizikusra hagyva Isten létezésének bizonyítását. Ha a metafizika bizonyítja is Isten létezését, és egy bizonyos pontig meg tudja ismerni természetét, amennyiben Isten lény, azért még hagy valamelyes teret Isten mint Isten megismerésének, ami vagy a kinyilatkoztatásra, vagy akár a misztikára tartozik. Így tehát míg Isten létezésének averroista bizonyítékai fizikaiak, Avicenna bizonyítékai metafizikaiak; míg Averroes metafizikája olyan istentudomány, amelyen túl már nincs más tudomány, Avicennáé a lét mint lét tudománya, amelyen túl van még hely Isten más módokon történő megismerésére.” VAJDA, Georges: Kutatások a filozófiáról és a kabbaláról. Logos Kiadó, 200. 154-155. p [45] Ibn Színá e tételéről, amelyet Maimonidész elfogadott, Ibn Rusd viszont szigorúan bírált. [46] Az értekezés helyéről al-Ghazálí életművében lásd M. Bouyges–M. Allard: Essai de Chronologie des Śuvres de Al-Ghazali, Beyrouth, 1959, 65–67. p [47] CABANALES, Dario: Un opusculo inedito de Algazel. El „Libro de las Intuiciones Intelectuales”, Al-Andalus, XXI, 1956, 19– 58 p [48] A kézirat elismétli: „a faj fenntartását”. A szövegösszefüggés és a folytatás, úgy tűnik, megköveteli ezt a kiigazítást, amit a további elemzés tükröz. [49] A belőle származó fény kiáramlásának részletes bemutatása, egy későbbi tanulmányunk tárgya lesz. [50] A tanulmány elkészülését az OTKA és a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Alapitvány támogatása tette lehetővé [51] Bármilyen kiváló a régi magyar statisztika, annak adatait nem tudjuk maradéktalanul összehasonlítani egy mai felmérés adataival. A 19. századtól kezdve részletes adataink vannak pl. a mérnökökről, orvosokról, középiskolai tanárokról, bírákról – de a diplomások derékhadát foglalkoztató közigazgatás statisztikájában nem lehet elválasztani a felsőfokú végzettségű és az anélküli tisztviselőket. 1920-tól kezdve vannak adataink a felsőfokú végzettségűekről – de az 1920-as népszámlálás a Trianonnal kapcsolatos óriási köztisztviselői területi mobilitás miatt csak óvatosan használható. Az 1930-as népszámlásnak – szempontunkból – már valóban csak egy hibája van, az hogy nem választja el a főiskolai és egyetemi végzettséget. De ez 1930-ban még nem olyan nagy baj, mert a felsőfokú diplomával rendelkezők elsöprő többsége akkor még egyetemi és nem főiskolai diplomával rendelkezik – ezért napjaink egyetemi diplomásokra vonatkozó adatait tulajdonképpen összevethetjük az 1930-as felsőfokú végzettséggel rendelkezők adataival. A későbbiekben – a népszámlálásokat vizsgálva évtizedről évtizedre – rosszabb a helyzet szempontunkból, hiszen növekszik a nem egyetemet, hanem főiskolát végzettek aránya, s e két csoportot a későbbi népszámlálások sem választják ketté. Ezért is választottuk inkább azt a megoldást, hogy a későbbi helyzet jellemzésére nem a népszámlásokat, hanem a – következő lábjegyzetben leírt „50000-s” minta korcsoportos almintáit használtuk. [52] „50000-s”-nek nevezzük azt az általunk – OTKA kutatás keretében - létrehozott adatbázist, melyet 36, egyenként kb. 1500-as elemszámú 1997, 1998, 1999, 2000-ben végzett TÁRKI omnibusz közvélemény-kutatás adatbázisából sikerült aggregálni, közel 50000-s esetszámra. A TÁRKI szíves beleegyezésével – vallásszociológiai célból – megalkotott 50000-s aggregátumot, egyrészt mivel kategóriáit szabadon csoportosíthatjuk, s végezhetünk számításokat, másrészt mivel a népszámlálásnál megbízhatóbban, az azzal kapcsolatos fenntartások nélkül hordozzák pl. a felekezeti összetétel adatait, a 2001-s népszámlálásnál használhatóbbnak ítéltük.
[53] A tanulmányhoz terjedelemfaló hatalmas táblázatos anyag a http://www.nagypetertibor.uni.hu webhelyen, vagy annak megszünése esetén erre a weblapnévre, mint szóra rákeresve, ill. e tanulmány cimére rákeresve a világhálón másutt megtalálható. [54] A számításokat úgy végeztük, hogy tízéves születési korcsoportokat alakítottunk ki az 1905, 1915, 1925 stb. körül született mintatagokból, s így hoztunk létre az adott csoportot jellemző kereszttáblákat, ezt követően pedig ezt az eljárást megismételtük az 1910, 1920, 1930 stb. körül született csoportokkal…A két táblázatcsomag összevonásával mintegy egyesíthető az évenkénti vizsgálat előnye a (linearitás, a finom különbségekre való érzékenység) az évtizedenkénti vizsgálat előnyeivel (a nagyobb elemszám, mely minden egyes évtizedre több ezres almintákat ajánl). [55] Természetesen a törvényhatósági jog csak néhány nagyvárost jelent: Pécs, Székesfehérvár, Győr, Sopron, Baja, Hódmezővásárhely, Szeged, Debrecen, Kecskemét, Miskolc – s persze az 1950 előtti, az elővárosokat nem tartalmazó Budapest. Ha a további 45 megyei város diplomásait hozzászámolnánk – vagy akár csak a 16 darab 30000-s lélekszámúnál nagyobb települését, melyek között ott van az imént név szerint felsorolt városok többségénél nagyobb (68 ezres) Pestszenterzsébet, (67 ezres) Újpest, (64 ezres) Kispest – az egyetemi diplomás népességet még urbanizáltabbnak találnánk. Igy a városi és faluban élő népesség történeti összehasonlitása nem is olyan egyszerü. (MSÉ, 1932, 9.p.) [56] Ha a népességben 10 % az egyetemet végzettek aránya, egy meghatározott felekezetben viszont 20 %, akkor kétszeres, ha 15%, akkor másfélszeres felülreprezentációról beszélünk, ha viszont 5% , akkor kétszeres alulreprezentációról. Ez a szám sokkal inkább kifejezi a diplomás mivolt és felekezethez tartozás összefüggését, mint hogy a diplomások összetételében egyik vagy másik felekezet hány százalékot tesz ki. [57] Sokan kifejezetten diszpreferálják a „zsidó” mások az „izraelita” szó használatát. E tanulmányban izraelitának nevezzük a felekezethez tartozókat, zsidónak pedig mindenkit, akit különféle értelmezésben az egyes kutatások ide sorolnak. Az izraelita felekezetűeknél, a kitértek (akiket a társadalomtörténeti nyelv hozzá szokott számolni a szélesebb értelemben vett zsidósághoz – számos jelzés szerint – magasabb arányban diplomások. Az izraelita népességen belül a neológ közösséghez tartozókat – az ortodoxokkal összehasonlítva - a világi iskolázottság magasabb szintje jellemzi. [58] Az evangélikusok iskolázottsági felülreprezentációját történetileg a szászvárosok népessége okozza, 1930-ban már az evangélikus magyar városi népesség. [59] A 2001-s népszámlálás felekezetmegnevezési szempontból erősen vitatott forrás [60] A holokauszt egyenlőtlen pusztítása miatt szociológiai értelemben értelmezhető tömegként csak budapesti zsidóságról beszélhetünk – ezért a magyar zsidóság társadalmi jellemzőinek szociológiai kontrollcsoportjaként általában a budapesti népességet, s nem az országos népességet szokták venni. [61] Ezt a meglátást – ahogy a szöveg első kritikai olvasását is – Biró Zsuzsanna Hannának köszönöm. [62] Pontosabban a görögkeleti államegyházból való kilépésre történő felbujtást. [63] Ez az 1992-ben elvégzett háromezres elemszámú TÁRKI mobilitás-vizsgálatból állapítható meg. (Róbert Péter Sághi Matild) [64] Ugyanott szerepelt erre vonatkozó kérdés is. [65] Az 1992-s háztartáspanel szerint pl. 1 mindig is hívô , 41,4 %, 2 régen nem, ma hívô 4,4 %, 3 régen hívô, ma nem 16,8,% 4 sohasem volt hívô 37,4% . Az egyetemi diplomás mivolt legjellegzetesebben a harmadik csoportot specifikálja, ahol 1,4 szeres az egyetemi diplomások felülreprezentációja. Azaz: az életúton belüli vallásvesztés 1,4-szer inkább jellemzi az egyetemi diplomásokat, mint az átlagot. [66] Az omnibusz panel és minden a világnézeti állapotot tudakoló kérdőív „vallásos-e ön?” kérdésére a felekezethez tartozók legnagyobb tömege a „magam módján vallásos vagyok” alternatívát és nem az „egyház tanításait követem” alternatívát választotta. [67] Az „Intézményekben való bizalmat” tudakoló kérdéseknél a 90-es évek elején az egyházak magas bizalmi pontszámot kaptak, ami azután csökkent. Ugyanakkor jelentek meg a nyilvánosságban – a már korábban is létező, egyházuk vezetését a szocialista rendszer kollaboránsának tartó – független katolikus, protestáns értelmiségi csoportok [68] Noha az unitáriusok a publikus népszámlálásban már csak aggregáltan szerepelnek, a másolatban birtokunkban lévő (igaz, 1920-as) kéziratos települési tábla-anyagok igazolják ezt. Befejezéséhez közeledik továbbá Karády Viktorral közös felvételünk az 1948 előtti egyetemi diplomakönyvekről, ezek alapján az unitáriusok felülreprezentációja tízszeres is lehet…
[69] Szigeti Jenő vezetésével az OKI kutatócsoportja (Kozma Tamás, Tomka Miklós, Nagy Péter Tibor) százezres nagyságrendüre becsülte a neoprotestáns kisegyházak létszámát [70] Az omnibusz felvételek annál a részénél, ahol mind a két kérdés – hova jegyezték be, ill milyen felekezetű – is szerepelt. [71] Tehát 1916 és 1935 között. [72] Cette note a pu bénéficier d’un débat remarquable mené dans le cadre d’une rencontre entre Justice & Paix France et Belgique, ainsi que Pax Christi France et Pax Christi Wallonie-Bruxelles. [73]«Groupe de personnalités de haut niveau de l’ONU» nommé par Kofi Annan pour étudier les menaces à la sécurité internationale et faire des recommandations sur les changements nécessaires. [74] L’une agit sous le règne de la loi et vise le maintien de l’ordre. L’autre poursuit l’objectif de défendre au risque de tuer ou d’être tué, d’anéantir, d’envahir ou d’occuper en ne respectant que le droit international fragmentaire. [75] Voir le MIR - IRG Belgique, Courriel :
[email protected]. Bulletin No.73, janvier 2007. [76] Voir le mémorandum 2007 de CNAPD, Courriel:
[email protected]. [77] Voir ADAM, BÁRDOS-FÉLTORONYI et BERTEN, [78] Il convient de rappeler que si l’on additionne des dépenses militaires, diplomatique et de coopération au développement de l’UE et des Etats-Unis d’Amérique, la somme en est identique mais les dépenses militaires représentent un-tiers dans le premier et deux-tiers dans le second. [79] A reprendre ici la résolution du Sénat belge avant la réunion de l’OTAN à Riga à fin 2006 ……………………………… et à mentionner l’orientation assez différente défendue par les ministres belges. [80] Voir notamment les ouvrages excellents de GERBER, HARDY & FRANSSEN, et KRIEGER qui visent la pédagogie de la nonviolence et de la paix. [81] Voir KUPCHAN, MELLON et MULLER. [82] Pour hommes et femmes indistinctement. [83] L. erre Christophe Charle kitűnő munkáját, Les intellectuels en Europe au XIX. Siècle. Essai d’histoire comparée, Paris, Seuil, 1996, különösen 18. [84] L. Hajdú Tibor, „Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után”, Valóság 23, 1980, 20-34, különösen 21. [85] Tóth István György, Mivelhogy magad írást nem tudsz…Az írás térhódítása a művelődésben a kora újkori Magyarországon, Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1996, 122-145. [86] L. Hajdú Tibor, „Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei a második világháború előtt és után”, Valóság, 24, 1981, 1-22, különösen 1. [87] Mazsu 1997 : Mazsu János, The Social History of the Hungarian Intelligentsia, 1825-1914, Social Science Monographs, Boulder, Colorado, Atlantic Research and Publications, Inc., Highland Lakes, New Jersey, Distributed by Columbia University Press, New York, 4. [88] Huszár Tibor, Nemzetlét - nemzettudat – értelmiség, Budapest, Magvető Könyviadó, 1984, 109-111, 419-621, Bódy Zsombor, Egy társadalmi osztály születése. A magántisztviselők társadalomtörténete, 1890-1938, Budapest, L’Harmattan, 2001, 65-93. [89] Hajdú Tibor, „Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után”, Valóság, 23, 1980, 1. [90] L. László Szögi, Julia Varga (ed.), Universitatis Budensis, 1395-1995, Budapest, 1997; Fata 2006, Márta Fata, Gyula Kurucz und Anton Schindling (Hrsg.), Peregrinatio Hungarica. Studenten aus Ungarn an deutschen und österreichischen Hochschulen vom 16. bis zum 20. Jahrhundert, Stuttgart, Franz Steiner Verlag 2006; Hegyi Árpád, Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon (1526-1788), Budapest, 2003; Kiss József Mihály, Magyarországi diákok a Bécsi
Egyetemen 1715-1789, Budapest, 2000; Szögi László, Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása, I. 1526-1867, Budapest, Budapest Főváros Levéltára, 2004; Fazekas István, A bécsi Pázmáneum magyarországi hallgatói, 1623-1918 (1951), Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2003, Bozzay Sára, Ladányi Sándor, Magyarországi diákok holland egyetemeken, 1595-1918, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2007; Gömöri György, Magyarországi diákok angol és skót egyetemeken, 1526-1789, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2005. [91] Kosáry Domonkos, Értelmiség és kulturális elit a VIII. századi Magyarországon”, Valóság, 1981 február, XXIV/2, 11-20, különösen 13. [92] Kosáry 1996, Kosáry Domokos, Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, 3. kiadás, Budapest, Akadémiai, 493-516. [93] L. Kosáry Domokos, „Értelmiség és kulturális elit…”, id. mű, 14-15 és uő., Művelődés…, id. mű, 516-524. [94] Szögi László, Ungarländische Studenten an den deutschen Universitäten und Hochschulen, 1789-1919, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2001; uő, Magyarországi diákok svájci és hollandiai egyetemeken, 1789-1919, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2000; uö. Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein, I. 1790-1850, Budapest-Szeged, 1994 ; Bozzay Réka, Ladányi Sándor, id. mű. [95] Fallenbüchl 1966 : Fallenbüchl Zoltán, „Magyarország középfokú oktatási viszonyai a XIII. században”, Történetstatisztikai évkönyv, Budapest, 1965-1966, 210 és 214. [96] Kosáry Domokos, Müvelődés…, id. mü, 48ö-481. [97] L. Kosáry Domokos, Müvelődés…, id. mü, 322-323, Benda Kálmán, A magyar jakobinusok iratai, I. Budapest, 1957, XVIIXXI, Mazsu János, id. mü, 36, Windisch Éva, „Az értelmiség létszámának kérdéséhez”, in Glatz Ferenc (szerk.), Európa vonzásában, Emlékkönyv Kosáry Domokos 80. születésnapjára, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 1993, 121. [98] Vörös Károly, „A modern értelmiség kezdetei Magyarországon”, Valóság, 1975 október, XVIII/2, 1-18, különösen 17. [99] L. uo., 2-3, 18. [100] Benda Kálmán, id. mű. [101] Vörös Károly, id. mű, 16. [102] L. Gyáni Gábor, Kövér György, Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, Budapest, Osiris, 1998, 115. [103] L. Hanák Péter, „Magyarország társadalma a századforduló idején”, Magyarország története, 1890-1918, szerk. Hanák Péter, Mucsi Ferenc, Budapest, Akadémiai Kiadó, I. kötet, 403-515, különösen 455; Andrew C. Janos, The Politics of Backwardness in Hungary, 1825-1945, Princeton, Princeton University Press, 1982, 122. [104] Hajdú Tibor, Tisztikar és középosztály, Ferenc József magyar tisztjei, Budapest, História – MTA Történettudományi Intézete, 1999, 309-334. [105] Andrew C. Janos, id. mü, 110. [106] Uo. 100, 137. [107] Uo. 111. [108] Uo. 138.