Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar
Venezuela – egy „olajozott” gazdaság nehézségei
Kühner Eszter
Budapest 2006
1
TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés ……………………………………………………………………4. oldal II. Történelmi áttekintés………………………………………………………..5. oldal III. Társadalmi és politikai helyzet ………………………………….……….. 10. oldal 3.1. Társadalmi helyzet……………………………..………………….10. oldal 3.2. Politikai helyzet …………………………………………………..13. oldal IV. Gazdasági helyzet …………………………………………………………15. oldal 4.1. Gazdaságpolitika…………………………………………………..15. oldal 4.2. Gazdasági mutatók………………………………………………...16. oldal 4.3. Gazdasági szektorok……………………………………………….23. oldal 4.4. Gazdasági tendenciák………………………………………………31. oldal V. Külgazdaság…………………………………………………………………33.oldal 5.1. Export-import alakulása……………………………….…………...33. oldal 5.2. Kereskedelmi reform………………………………………………38. oldal 5.3. Andesi Közösség…………………………………………………..45. oldal VI. A fekete arany……………………………………………………………...48. oldal 6.1. PDVSA…………………………………………………………….48. oldal 6.2. Az olajszektor számokban…………………………………………51. oldal 6.3. OPEC ……………………………………………………………...54. oldal 6.4. Az olajon túl ………………………………………………………57. oldal VII. Összegzés…………………………………………………………………61. oldal Táblázat- és ábrajegyzék………………………………………………………64. oldal Irodalomjegyzék……………………………………………………………….65. oldal Mellékletek…………………………………………………………………….68. oldal
2
I. BEVEZETÉS Dolgozatom témája Venezuela gazdasága. Választásom azért esett erre az országra, mert egy igen aktuális problémát vet fel, mégpedig az olaj alapú gazdaság nehézségeit. Igyekeztem témámon belül azokat a fontosabb gazdasági problémákat kiemelni, amelyek az elmúlt években ezt a távoli latin-amerikai országot a figyelem középpontjába helyezték. Gondolok itt olyan eseményekre, mint a 2002-2003-as általános sztrájk, illetve az olajárak állandó ingadozása, amely az ország egész életét befolyásolja. Megpróbáltam egy olyan képet festeni Venezueláról, amelyből kiderül, hogy az ország függősége az olajipartól súlyos következményekkel járhat. Kiindulópontként bemutatom Venezuela történelmét, társadalmi és politikai helyzetét. A jelenlegi politikai kultúra megértéséhez mindezek igen fontos tényezők. Az aktuális politikai helyzet bemutatásánál fontosnak éreztem kihangsúlyozni a jelenlegi elnök, Hugo Chávez személyét, hiszen az ő megválasztásával egy új fejezet kezdődött a modern Venezuela életében. Ezt követően részletesen foglalkozom az ország gazdasági helyzetének bemutatásával. A főbb gazdasági mutatók elemzése után az egyes gazdasági szektorokra térek ki részletesebben. Már ebben a részben utalok arra, hogy milyen párhuzamok figyelhetőek meg a gazdaság és az olajárak alakulása között. A következő nagyobb fejezet az ország külgazdaságát mutatja be. Az export és az import elemzése után kitérek a nemrégiben lezajlott kereskedelmi reform felvázolására. Külkapcsolatai közül elsőként az Andesi Közösséget, illetve ezen belül is Venezuela szerepérét hangsúlyozom ki. Az utolsó nagy fejezet az olajszektorral foglalkozik részletesebben. Itt megpróbálok rávilágítani azokra a problémákra, amelyek még megoldásra várnak, illetve ezek után egyfajta megoldási javaslatot tenni. Ebben a fejezetben foglalkozom részletesen az OPEC-cel (Organization of Petroleum Exporting Countries), valamint ezen belül is Venezuela szerepével. Bevezetésemben megjegyezném, hogy mivel az országról átfogó magyar nyelvű tanulmány nem állt a rendelkezésemre, így főként angol nyelvű forrásból dolgoztam. Ebből adódóan számos intézmény, szervezet illetve szerződés neve saját fordítás. Mindemellett leginkább internetes forrásból dolgoztam, amelyeket szintén angol nyelven értem el. Korlátozott mennyiségben használtam magyar nyelvű folyóiratokat, újságcikkeket, illetve könyveket.
3
II. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS Az első venezuelaiak nyomait már Kr. e. 6000 és 13000 között megtalálhatjuk. A betelepülők három különböző irányból érkeztek: keletről (ma Guyana), délről (ma Brazília) és északról (ma az Antillák). Az ő eltérő kulturális és vallási hátterük vezetett a különböző törzsek kialakulásához. Egyesek farmerek, vadászok vagy halászok voltak, mások pedig egy sokkal komplexebb mezőgazdasági rendszert fejlesztettek ki. Más csoportok, mint a karib-tengeriek pedig tengeri tevékenységeket folytattak. A törzsek különböző lakóhelyeket alakítottak ki az éghajlatnak és az életmódjuknak megfelelően. Kolumbusz 1498. augusztus 2-án szállt partra az Orinoco folyó torkolatánál. A terület meghódítása a XVII. század közepéig tartott. Két fő dolog hajtotta a spanyol hódítókat: egyrészt vallási okok (az őslakosok megtérítése), másrészt kereskedelmi indítékok (az arany, az ezüst, a drágakövek és más természeti kincsek kiaknázása). Caracast (a mai főváros) 1567-ben alapították miután Diego de Losada legyőzte a régió törzseit. Mexikóval és Peruval ellentétben, amelyek jelentős mennyiségű aranyat és ezüstöt biztosítottak, Venezuela fő terméke a kakaó volt, amely abban az időben gazdaságilag nem volt fontos a spanyol korona számára. Ez a tény politikailag megbízhatóvá tette a hat provinciát (Venezuela, Cumana, Merida, Guyana, Margarita és Trinidad), melyek először Santo Domingo alkirálysághoz, később pedig Santa Fe de Bogota alkirálysághoz tartoztak. 1620-tól kezdődően Venezuela legfőbb terméke a kakaó lett és ez így is maradt még két évszázadon át. Ennek köszönhetően nagyszámú spanyol bevándorló érkezett az ország területére. Ahogy a munkaerő-szükséglet növekedett, afrikai rabszolgákat kezdtek betelepíteni Venezuelába. Ők nem csak a kakaó, cukor, kávé és dohány termesztésében játszottak fontos szerepet, hanem egy nagyon fontos szociális aspektusa is volt a megjelenésüknek: tradícióik, mítoszaik, énekeik lényeges és máig jelenlévő alkotóeleme a venezuelai kultúrának. Annak érdekében, hogy az egyre virágzóbb mezőgazdasági kereskedelmet szabályozni és ellenőrizni tudja, a spanyol korona megalapította a „Real Compañia Guipuzcoana de Caracas”-t. A korona beavatkozása a gazdasági és politikai életbe nyugtalanságot okozott a társadalom minden rétege számára. Mindez kedvező atmoszférát teremtett a kezdeti függetlenségi mozgalmak kibontakozásához. Francisco de Miranda vezette a
4
legjelentősebb mozgalmat, aki úgy gondolta, hogy a venezuelai függetlenség kivívható az európai politikai csatározások közepette az Amerikai Egyesült Államok segítségével. Azonban kísérletei nem találtak visszhangra a venezuelaiak körében. 1810 és 1823 között számos olyan esemény történt, amely végül a független venezuelai állam kialakulásához vezetett. A kedvező pillanat akkor érkezett el, amikor José Bonaparte (Napóleon testvére) megfosztotta VII. Ferdinándot trónjától. Ekkor kezdődött a venezuelai függetlenségi háború. 1811. július 5-én a Hazafias Kör1 tagjai által vezetett kongresszus kihirdette a venezuelai függetlenséget. Innen datálódik a venezuelai állam megalakulása. Ezt az I. Köztársaságot azonban a spanyolok leverték. A híres felszabadító Simón Bolívar 1813. július 7-én érkezett Caracasba. Az 1815-ben kikiáltott Második Köztársaság José Thomas Boves feltűnésével felbomlott. Boves megjelenése – aki kegyetlenségéről volt híres – a caracasi lakosság körében pánikszerű menekülést váltott ki az északi területek irányába. Szerencsére Boves uralma alig egy évig tartott, de jelentős nyomokat hagyott hátra. Spanyolország, miután VII. Ferdinánd visszakerült a trónra, minden szükséges lépést megtett, hogy visszahódítsa az elvesztett területeket. Ennek érdekében egy jól szervezett hadsereget küldött, amely könnyűszerrel legyőzte Venezuelát. Pablo Morillo, a hadsereg parancsnoka mindent megtett, hogy visszaállítsa a rendet a visszafoglalt területeken. Morillo abban a hitben kezdte meg az újjáépítést, hogy mivel Bolívar elhagyta az ország területét, csak kisebb hazafias csoportok maradtak, tehát a háború véget ért – tévedett. Morillo győzelme után hat év kegyetlen és könyörtelen háború következett. A venezuelaiak elszántan küzdöttek, hogy visszaszerezzék függetlenségüket. El nem döntött csaták sora után 1821. június 24-én Bolívar legyőzte a spanyol hódítókat és ezzel megszilárdult a venezuelai függetlenség. Magát a függetlenségi háborút az 1823. július 24.-ei maracaibo-i csata és 1823. november 8-ai cabello fort-i csata zárta le. A következő évek belső viszályokkal teltek, hogy eldöntsék kié lesz a hatalom, és hogy milyen ideológia alapján szervezzék az államot. Mindezek eredménye lett, hogy felbomlott a Bolívar által létrehozott unió (Gran Colombia – Nagy Kolumbia – Kolumbia és Venezuela uniója), Venezuela 1830-ban kilépett a közösségből és létrehozta saját alkotmányát. 1
Patriotic Society (www.venezuelatuya.com) ; 2005.07.11. ; 12:04
5
José Antonio Paez 1830-ban kezdte meg elnökségét, amellyel megkezdődött az ún. „Caudillismo” korszak. Ebben az időben hadvezérek sora váltotta egymást a hatalmon, amely végül polgárháborúhoz vezetett (1859-1863) a konzervatívok és a liberálisok között. A háborút a liberálisok nyerték meg. Az új vezetők közül került ki az új venezuelai uralkodó Antonio Guzmán Blanco. Ebben az időben számos középület és emlékmű épült fel, valamint a kommunikációs infrastruktúrát is javították. Blanco utóda Cipriano Castro 1899. október 22-én került hatalomra egy puccs során. 1904-ben módosította az alkotmányt és így 1904 és 1911 között elnöki tisztséget töltött be, alelnöknek pedig keresztapját Juan Vicente Gómezt nevezte ki. 1908-ban, amíg Castro Párizsban tartózkodott, Gómez megfosztotta őt tisztségétől, és ezzel kezdetét vette a legerősebb személyi uralom Venezuela történelmében. A Gómez–korszak alatt megalapították a hadi iskolát és megindult az olajkitermelés is. A kőolaj-kitermelés kedvéért elhanyagolták a mezőgazdaságot, ezért Venezuela továbbra is az élelmiszer behozatalára szorult. Gómez 1935-ben bekövetkezett halála után a hadsereg továbbra is uralmon maradt. Eleazar López Contreras 1936-ban vette át a hatalmat, aki megkezdte az átmenetet a demokrácia irányába. Contreras egészen 1941-ig volt hatalmon, amikor is a Nemzeti Kongresszus2 Isaias Medina Angarita-t választotta elnöknek a következő időszakra. Az ő kormányzása alapvető politikai, szociális és gazdasági változásokat eredményezett az ország életében. Az általa vezényelt demokratikus átalakítást az 1945-ben elkövetett puccs szakította félbe, amely hatalmas csapás volt a kialakuló demokrácia számára. A puccsal együtt visszatért az erőszak, politikai bebörtönzés és üldözés Venezuelába, amit még a López és Medina kormány ideje alatt töröltek el. Mindez jól mutatja az ország törékenységét és instabilitását. Az 1948-ra kiírt választásokat Rómulo Gallegos nyerte meg, akit a diktátor Marcos Pérez Jiménez váltott le 1952-ben. Pérez bukása után Venezuela folytatta törekvéseit a demokrácia kialakítása irányába és 1958. december 7-én újabb szabad választásokat hirdettek meg, amelyet a szociáldemokrata Rómulo Betancourt nyert meg. Az ő elnöksége egy viharos és erőszakos környezetben telt el. A következő elnöki periódusra Raúl Leonit választották meg, aki szintén szociáldemokrata volt. Ő kezdte meg a békítést a gerilla csoportokkal, amelyet sikeresen fejezett be a következő elnök, a
2
National Congress
6
kereszténydemokrata Rafael Caldera.3 A viszonylagos politikai stabilitás ellenére Venezuela gazdasága, amelyet az 1988-as olajáresés erősen érintett, bizonytalan maradt. A kormány szigorú intézkedései a magas infláció és a valutaválság megfékezését szolgálták. 1971-ben törvényt fogadtak el arról, hogy 1983-tól valamennyi kőolajtársaság kártérítés nélkül a venezuelai állam tulajdonába kerül. A kőolaj kiviteli árát rendszeresen emelték, 1972-ben Venezuela megkezdte saját tankhajó-flottájának kiépítését. 1976-ban hatályba lépett a kőolajipar államosításáról szóló törvény. 1979ben a keresztényszocialista Luis Herrera Campist választották elnökké. Elnöksége alatt rohamosan romlott az ország gazdasági helyzete. Megindult a külföldi tőke kimenekítése az országból, ugyanakkor csökkentek az olajkitermelésből származó bevételek is. 1983 februárjában a kormány a valutapiaci ügyletek leállítására és hatvannapos
árbefagyasztásra
kényszerült,
márciusban
az
államadósságok
visszafizetésének részleges beszüntetése mellett döntött, így 1983-ban nem történt tőketörlesztés. Az elnökválasztásokon Lusinchi szociáldemokrata jelölt nyert meglepő fölénnyel. Lusinchi röviddel beiktatása után egy sor intézkedést léptetett életbe a gazdaság megreformálására Venezuelában, ahol valamennyi dél-amerikai ország közül ma a legmagasabb az életszínvonal.4 1998-ban a venezuelaiak felléptek a kormány tehetetlensége ellen, és megválasztották Hugo Chávez ezredest elnöknek. Chávez hat évvel korábban már megkísérelt egy puccsot az akkori kormány ellen, és két évet töltött börtönben. 2000-ben Chávezt újraválasztották. Ő volt az, aki saját tv-showjának házigazdája volt, melynek keretén belül a közönség telefonhívásait fogadta és különböző dalokat énekelt. Ugyanakkor Chávez kormánya egy zűrzavaros időszakban elnökölt. Olyan kulcsfontosságú intézmények, mint a média, a bankszektor, az egyház, a hadsereg, valamint a nemzeti olajipar gyengítették a kormányt. 2002 áprilisában egy puccs következtében, melyre az amerikai és a spanyol kormány is az áldását adta, Chávezt letartóztatták. Azonban három nap múlva, mikor az ideiglenes kormány megbukott, visszavette a hatalmat. 2003-ban kilenc hétig tartó általános sztrájk volt Venezuelában, amely tovább rontotta az elnökbe vetett bizalmat. Ezt követően népszavazást írtak ki a további elnökségről.
3 4
Forrás: www.venezuelatuya.com 2005.07.11. 12:04 Forrás: Az emberiség krónikája
7
Mivel Chávez akadályozta és késleltette a szavazást, 2004 augusztusában ismét megválasztották, így várhatóan 2006-ig fogja betölteni tisztségét.5
5
Forrás: www.lonelyplanet.com 2005.07.11. 15:17
8
III. TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HELYZET 3.1. Társadalmi helyzet Venezuela területe 912.050 km2 (szárazföld: 882.050 km2, vízfelszín: 30.000 km2), körülbelül 10-szer akkora, mint Magyarország. Az ország határszakaszának hossza 4.993 km (Brazília 2.200 km, Kolumbia 2.050 km, Guyana 743 km), a partszakasz hossza pedig 2.800 km. Az ország éghajlata trópusi. Venezuela lakossága 25.375.281 fő (2005 júliusi becslés – CIA). A lakosság korosztályonkénti megoszlása a következő: 0-14 év 29,9%, 15-64 év 65%, 65 év felett 5,1%. Ezek alapján megállapítható, hogy ez egy fiatal társadalom, így nincs munkaerőhiány. Venezuela lakossága évente 1,4%-kal nő (2005-ös becslés – CIA). A születéskor várható átlagos élettartam 74,31 év, a nőknél 77,58 év, a férfiaknál pedig 71,27. Különböző etnikai csoportok élnek Venezuelában, főként európai származásúak: spanyolok, olaszok, portugálok, arabok, németek és afrikaiak. Ebben is tükröződik az ország gyarmati múltja. A lakosság vallás szerinti megoszlása: római katolikus 96%, protestáns 2%, egyéb 2%. A műveltséget tekintve az analfabétizmus aránya a társadalomban 6,6% (férfiak: 6,2%, nők 6.9%).6 Az egy főre jutó vásárlóerő paritáson számolt GDP 4148 dollár az IMF adatai alapján, ezzel a latin-amerikai országok között az ötödik helyen áll Venezuela. A lakosság 47%a él a szegénységi küszöb alatt. A társadalmi struktúráról elmondható, hogy az olajkorszak előtt, még az 1920-as évek közepén a venezuelaiak körülbelül 70%-a vidéken élt, analfabéta és szegény volt. Az elmúlt 50 évben azonban ez a trend irányt váltott, ma már a lakosság 88%-a városokban él és olvasott. Egyetlen társadalmi csoportot sem került el a modernizációs folyamat hatása, még a leginkább izolált parasztok és indián törzsek is megérezték a gazdasági növekedés hatásait. Ez a fejlődés lehetővé tette, hogy kialakuljon a társadalomban egy elitréteg, valamint növelte a középréteghez tartozók számát, erejét és kohéziókésségét. Mindezek mellett kialakult egy szervezett munkavállalói csoport az alsóbb társadalmi rétegekben. Habár a szakadék a szegények és a gazdagok között továbbra is jól megfigyelhető a venezuelai társadalomban, a felsőbb réteg korántsem homogén. A tradicionális társadalmi szerkezet gyorsan változott a huszadik században. Ironikus azonban, hogy az az ember, aki leginkább hozzájárult a változásokhoz a félig analfabéta diktátor, Juan Vicente Gómez 6
www.cia.gov
2005.07.12.
13:48
9
volt. Az elsőszámú katalizátor, amely a fordulatot előidézte gazdasági volt, pontosabban a kőolaj-kitermelés megindítása. Gómez azzal, hogy engedte és ösztönözte a kitermelést, megteremtette egy városiasodó, virágzó és erős Venezuela alapjait.7 Venezuela társadalmának legnagyobb problémája a többi latin-amerikai országhoz hasonlóan a szegénység. Az olajkitermelés megindítása és fellendülése előtt a kormány programja a szegénység leküzdésére leginkább a földreformban nyilvánult meg. A ’60as években közel 150.000 családnak osztottak földet. Az olajárrobbanás idején leginkább az általános oktatási lehetőségekre, az ingyenes egészségügyre és a megfelelő minimálbér biztosítására helyezték a hangsúlyt. Mindezt természetesen a magas olajárak tették lehetővé és ezzel együtt csökkent a szegénység mértéke az országban. A ’80-as évektől azonban az ország egyre szegényebbé vált, a bérek egyre csökkentek a lakosság már nem tudta megfizetni az egészségügyi ellátást és a magánoktatást. Ezt tovább fokozta, hogy a szolgáltatások már nem voltak ingyenesek. A változást Chávez elnöksége hozta meg, aki elindította a „Plan Bolívar 2000” programot. Az 1999-es év gazdasági recessziója miatt kevés forrás állt rendelkezésre, amelyet a szegénység csökkentésére lehetett volna fordítani. Chávez leginkább egy intézményre koncentrált, ami viszont meglehetősen költséges volt és nem sok köze volt a társadalmi problémákhoz: a hadseregre. Ennek a programnak volt a neve „Plan Bolívar 2000”. A venezuelai hadsereg minden részlege külön programot fejlesztett ki a „Plan Bolívar” égisze alatt. A hadsereg ugyanakkor rendőrségi tevékenységekben is részt vett, főként olyan régiókban, ahol az állami jelenlét minimális volt. A „Plan Avispa” program keretében, amelyet szintén a hadsereg dolgozott ki, a szegényeknek építettek házakat. A „Plan Bolívar” egy másik célja volt, hogy ételt osszon az ország távoli részein. Chávez programját sok kritika érte, de meg kell jegyezni, hogy a három év alatt, amíg a program futott iskolák, kórházak, lakások, templomok és parkok ezrei lettek újjáépítve. Több mint két millió ember kapott egészségügyi ellátást, több mint két millió gyermek kapott védőoltást és több ezer tonna szemetet és hulladékot gyűjtöttek össze. 2002 után a Chávez kormány a makrogazdasági politikára tudta helyezni a hangsúlyt, hogy tovább csökkentse a szegénység mértékét. A program legfontosabb elemei az infláció mérséklése, a gazdasági diverzifikáció és a nem olajból származó bevételek növelése volt. A kormány földreformot hirdetett meg, melyet 2001 novemberében indítottak útjára. A program lassú kezdetének oka az volt, hogy a szükséges 7
lcweb2.loc.gov – Library of Congress: Country Study-Venezuela
10
2005.07.12.
15:12
infrastruktúrát ki kellett építeni. Míg 2001-ben csak kevés földet osztottak szét, addig 2002-ben több mint 1,5 millió hektárt körülbelül 130.000 család között. Ez körülbelül 11,5 hektárt jelent családonként. A 2002-es puccskísérlet és az olajipar leállása miatt a kormány nem tudott abban az időben kellőképpen a meghirdetett programokra koncentrálni. 2003-ban azonban az állam pénzügyei kezdtek helyreállni. Ekkor Chávez újabb programokat indított, elsősorban az oktatási rendszer megreformálására. A középfokú oktatásban indítottak egy olyan programot, amely azoknak kívánt segíteni, akik kimaradtak a középiskolából. Természetesen a programban való részvétel ingyenes. Az állam biztosítja az ingyenes oktatást, beleértve az étkeztetést, a szállást és az utazást. 2003-ban 100.000 jelentkező kapott ösztöndíjat anyagi helyzettől függően, 2005-ben azonban már 210.0008 fő fog végezni. A szegényebb réteg számára a legnagyobb akadály, hogy bekerülhessen egy felsőoktatási intézménybe az anyagi helyzet. A program első fázisában 100.000 szűkös anyagi körülmények között élő venezuelai kap havi 100 dollárt az egyetemi tanulmányokhoz. Annak érdekében, hogy a súlyos egészségügyi problémákat le tudja küzdeni, a kormány elindította a közösségi egészségügyi programot (Barrio Adentro). Kubai orvosok segítségével kisebb egészségügyi szakrendelőket hoztak létre, elsősorban olyan régiókban, ahol korábban nem volt orvosi ellátás. Először Caracasban indítottak egy kísérleti programot, majd pedig az egész ország területére kiterjesztették. Mindezek mellett elindítottak egy olyan hálózatot, amelynek keretében élelmiszert osztanak szerte az országban. A kormány olyan szupermarketeket hozott létre, ahol államilag támogatott, alacsony árakon kínálják az árukat.9 Az Egyesült Nemzetek felmérései alapján Venezuela a HDI-rangsorban a 75. helyen áll, HDI indexe 0,772. Ezek alapján Venezuela egy közepesen fejlett ország. A HDI index egyes részmutatóira korábban már utaltam, mint például a születéskor várható élettartam (74,31 év), illetve az egy főre jutó GDP (4148 dollár). Ezenkívül megemlíteném még az írni-olvasni tudás arányát, amely a felnőtt népesség körében 93%. További részindexei: születéskor várható élettartam: 0.80, iskolázottság: 0.87, illetve GDP-index: 0.65. Az újabban sűrűn használt HPI index (human poverty index – szegénységi index) alapján pedig a fejlődő országok között a 14., HPI indexe pedig 8,8. 8 9
Forrás: www.venezuelanalysis.com 2005.07.14. 13:57 Forrás: www.venezuelanalysis.com 2005.07.13. 11:21
11
Ebben az esetben olyan részmutatókat vesznek figyelembe, mint annak a lehetőségét, hogy valaki nem éli meg a 40. életévét. Ez Venezuela esetében 8,2%. Ezen kívül figyelembe veszik az írni-olvasni tudás arányát, a vízellátás arányát (17%), az öt év alatti gyerekek testsúlyát (4%), illetve, hogy mennyien élnek a szegénységi küszöb alatt. Ez utóbbi esetében a népesség 15%-a él napi egy dollárból, 32%-a napi két dollárból és 31,3% él az országos szegénységi küszöb alatt.10 3.2. Politikai helyzet Venezuela államformáját tekintve szövetségi köztársaság, fővárosa Caracas. Az ország 23 tartományból áll (Amazonas, Anzoategui, Apure, Aragua, Barinas, Bolívar, Carabobo, Cojedes, Delta Amacuro, Falcón, Guarico, Lara, Mérida, Miranda, Monagas, Nueva Esparta, Portuguesa, Sucre, Tachira, Trujillo, Vargas, Yaracuy, Zulia), valamint egy szövetségi körzetből (Distrito Federal) és egy szövetségi gyarmatból (Dependencias Federales). A szövetségi gyarmat 11 államilag ellenőrzött szigetcsoportból áll, amely összesen 72 különálló szigetet jelent.
1. ábra: Venezuela szövetségi tartományai Forrás: en.wikipedia.org [2005] Az állam és a kormány feje Hugo Chávez elnök (1999. február 3. óta), az alelnök pedig José Vicente Rangel Vale (2002. április 28. óta). A kormány tagjai alkotják a Miniszterek Tanácsát11, akiket az elnök nevez ki. Az elnököt népszavazással választják
10 11
hdr.undp.org 2005.11.25. Council of Ministers
15:38
12
hat éves időtartamra. A törvényhozó hatalmat az egykamarás Nemzetgyűlés12 gyakorolja, melynek jelenleg 165 tagja van, akiket népszavazáson öt éves időtartamra választanak. A Nemzetgyűlésben három helyet tartanak fenn a venezuelai őslakosok számára. A jogi hatalmat a Legfelsőbb Bíróság gyakorolja (Tribuna Suprema de Justicia). A bírókat a Nemzetgyűlés választja egyszeri 12 éves időtartamra.13 A politikai kultúra szempontjából Chávez elnök megválasztása jelentős változást hozott az ország életében. Hugo Chávez elnök többször is nyilvánvalóvá tette: Venezuela irányításának
alapja
a
kommunizmus.
Amellett,
hogy
az
ország
hatalmas
olajbevételeiből a legszegényebb rétegek számára kétségtelenül eredményes szociális programokat hajt végre, mindig újabb és újabb ötletekkel áll elő, amelyek a hatalmának megerősítését célozzák. Hatalmának biztonsági háttereként kiépítette a hozzá hű vezetőkből álló katonai hírszerzési és biztonsági szolgálatot. Kubai katonai tanácsadók segítségével szervezik meg az úgynevezett „népi milíciákat”, amelyek egy esetleges katonai puccs esetén azonnal Chávez mellé állnak. A milíciák egyúttal amolyan általános szervezőbizottságként is működnek: ellenőrzik a környék egészségügyi ellátását, a szegénynegyedekben felügyelik az államilag támogatott minipiacokat és ingyenkonyhákat, tanfolyamokat tartanak, valamint a választások idején voksolásra mozgósítják a lakosságot. Az elnök útjára indította Petrosur nevű kezdeményezését, amelynek keretében olcsóbban adja az olajat a kontinens többi államának. Ennek legnagyobb haszonélvezője Kuba, ahonnan cserébe tanárok, illetve orvosok érkeznek a vidéki iskolákba, illetve közkórházakba. Chávez bel- és külföldön is sok pénzt költ különböző szegénybarát akciókra, de nem gátolja a magánszektort. Sokkal inkább az a cél vezérli, hogy a szegények is lehetőséget kaphassanak. Így például hitellehetőséget nyújtott új kisvállalkozók számára, földet osztott a nincstelen parasztoknak, állami infrastrukturális beruházások révén több száz új munkahelyet teremetett. Ehhez azonban azt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy Chávez az alkotmányban rögzítve tiltja a költségvetés legnagyobb forrásának számító PDVSA magánkézbe adását. Mindemellett Venezuela, pontosabban az államfő anyagiakkal és logisztikával is támogatja a térség marxista, kommunista alapon álló politikusait. Az USA gyanakodva figyeli, hogy mi zajlik Venezuelában, de annak lehetősége, hogy az ideológia kiterjedhet az egész
12 13
National Assembly; Asamblea Nacional www.cia.gov 2005.07.12. 13:48
13
térségre sokkal inkább aggasztja. Már abból a szempontból is fontos ez a tényező, hogy az USA olajforrásai részben ebből a térségből, főként Venezuelából származnak.14
14
HVG – Erősödő baloldal Latin-Amerikában
2005. augusztus 27.
14
p. 55-56.
IV. GAZDASÁGI HELYZET 4.1. Gazdaságpolitika 2003 teljes időszakát tekintve a gazdaság 9,4%-kal zsugorodott15, erős csökkenés volt tapasztalható a háztartások fogyasztásában és a befektetések mennyiségében. A 2002 decemberétől 2003 februárjáig tartó általános sztrájk megbénította az ország gazdaságát. Mindennek következtében az olajexport majdnem teljesen leállt, mivel az állami olajiparban 30-40 ezer dolgozó sztrájkolt. A venezuelai állami kőolajtársaság (PDVSA – Petróleos de Venezuela, S.A.) decemberben átlagos termelésének alig 30%-át érte el. Voltak olyan időszakok, amikor a szokásos napi 3,2 millió hordó helyett csupán 200 ezer hordó volt a termelés, január elejére napi 800 ezer hordó körüli mennyiségben stabilizálódott. Az ország a jelenlegi válság miatt behozatalra szorul. Venezuelában 100 éve nem volt arra példa, hogy az ország benzinimportra kényszerüljön.16 Az olajipar leállása miatt a gazdaság többi részében is visszaesés volt tapasztalható. A fellendülés 2003 második negyed évében következett be, amikor sikerült újra elindítani a termelést az olajszektorban. A fennálló gazdasági helyzet következménye volt a magas munkanélküliség, valamint a reálbérek jelentős csökkenése. Mindezek a tények és események meghatározták a következő évek gazdaságpolitikáját. 2003-ban az állami kiadások jelentősen megnövekedtek. Az év első hónapjaiban az ország pénzügyi pozíciója jelentősen megromlott köszönhetően az általános sztrájknak. Az olajból származó bevételek elmaradtak, ami a teljes költségvetési bevétel felét adja. 2003 áprilisában újra fellendült az olajkitermelés és export, valamint az olaj átlagára is nőtt, így az állam bevételei is. A kormány 2003-ban meghosszabbította a banki tartozások határidejét és módosította a közvetett forgalmi adót. A megnövekedett államadósság miatt (1999 és 2003 között a GDP 29,3%-áról 45,1%-ára ugrott) a költségvetés kiadásai is nőttek (kamatfizetés, adósságtörlesztés). 2003-ban a költségvetési hiány GDP arányos része 4% fölött volt. A kormány abban bízik, hogy a deficitet a növekvő hazai hitelfelvételből és a növekvő árfolyam nyereségből tudja finanszírozni. 2004-es központi költségvetés bevételi és kiadási oldala is nőtt a 2003-oshoz képest. A bevételek a vártnál jobban nőttek köszönhetően a fellendülő gazdasági teljesítménynek 15
2003 első felében a gazdaság több mint 20%-kal csökkent. Az év második felében azonban az olajkitermelés újraindulásának köszönhetően egy dinamikus növekedés volt tapasztalható. 16 Forrás: www.fn.hu 2005.07.20. 8:53
15
és a magasabb olajáraknak. Ugyanakkor a kiadás oldalon nem történt különösebb változás, az adatok megfelelnek a vártnak. Mindezek mellett meg kell jegyezni, hogy az előbb említett adatok félrevezethetőek is lehetnek, hiszen a 2003-ban kialakult helyzet következtében pontos információk nem állnak rendelkezésre, csupán becslések. De az mindenféleképpen megállapítható, hogy jelentős fellendülés történt a gazdaságban 2003-hoz képest. Ezeket a tényezőket még tovább erősíti, hogy a vámbevételek nőttek és az adócsalás mértéke csökkent. Emellett a kormány további intézkedéseket tervez, annak érdekében, hogy növelje az adókból származó bevételeket, mint például a fogyasztási adó bevezetése, közműdíjak módosítása, valamint a központi költségvetés által a tartományoknak kifizetett transzferek megváltoztatása. Az állam abban bízik, hogy ezáltal sikerül a költségvetési deficitet a GDP 3%-ára csökkenteni. Az erős tőkekiáramlás és az olajipar leállása a bolivár leértékelődését okozta 2003-ban. Februárban a kormány szigorú árfolyam-politikát vezette be: a bolivár árfolyamát 1,6 dollárban állapították meg és szigorú intézkedéseket vezettek be a külföldi valuta vásárlására az országban. 2004 februárjában a kormány leértékelte a nemzeti fizetőeszközt és 1,920 dollárban állapította meg az árfolyamot. Az olajipar fellendülése és a szigorú árfolyam-politika következtében az ország tartalékai 14 milliárd dollárról 21 milliárdra növekedtek. 2004-ben az állam lazított a külföldi valuta vásárlására vonatkozó intézkedéseken. 2003-ban a reálkamatlábak csökkentek, bár ez nem tükröződött a pénzügyi intézetek által nyújtott hitelek növekedésében. 2004-ben mutatkozott egy enyhe növekedés a lakossági hitelfelvételben, bár ez csak reálértékben figyelhető meg, nominálisan továbbra is csökkenés volt tapasztalható.17 4.2. Gazdasági mutatók Gazdasági növekedés Az 1990-es évek végén tapasztalható egy közel 10%-os gazdasági visszaesés, ami a térségben kialakult gazdasági recessziónak tudható be. Ezt követően az ezredfordulón a gazdaság fellendülésnek indult, ami egészen 2002-ig tartott. 2002-ben az országban kialakult politikai helyzet a gazdasági életre is negatív hatással volt. 2002 márciusában Chávez elnök leváltotta az egyre nagyobb függetlenséget kiharcoló olajtársaság vezetőit és saját embereit ültette helyükre. A váltás oka az olajpolitikában mutatkozó nézetkülönbség volt. A PDVSA korábbi vezetői az olajtermelés növelését tűzték ki 17
Forrás: www.eclac.cl 2005.07.19. 12.16
16
célul. Chávez az OPEC kvótának megfelelő a 2,5 millió hordós kvótát be akarta tartani, az olaj világpiaci árának 25-28 dollár/hordós ársávjának megóvása érdekében. Ezt követően az ellenzék puccsot robbantott ki az elnök ellen és sztrájkot hirdetett meg, amely gyakorlatilag megbénította az ország gazdaságát. Az olajipar majdnem teljesen leállt és Venezuela importra szorult. Mivel az olajexport az állami bevételek több mint felét adja, így érthető az általános sztrájk negatív hatása a gazdasági növekedésre. 2004ben azonban sikerült újra termelésnek indítani az olajipart, így a gazdaság is fellendülésnek indult. Mindemellett ekkor az olaj világpiaci ára is emelkedett.
2. ábra: A GDP növekedése 1995 és 2005 között Forrás: LatinFocus [2005] Érdemes arra is felfigyelni, hogy az ország gazdasági növekedése nagyjából együtt mozog az olaj árának változásával. Jól látható a két ábra összehasonlításából, hogy a gazdasági növekedés egészen a 2002-es sztrájkig együtt mozog az olajárak változásával. Mindezek tükrében elmondható, hogy az 1998-99-es gazdasági visszaesés nem csupán a térségben kialakult recessziónak köszönhető, hanem az olajárak esésének is. Az ezredfordulót követő áremelkedés gazdasági növekedéssel járt, amit 2002-ben egy árzuhanás követett és ennek megfelelően egy gazdasági zsugorodás. 2002-es év végén bekövetkezett általános sztrájk negatív hatását az olajárak emelkedésének ellenére sem tudta a gazdaság kiheverni. Csupán akkor lendült fel a gazdaság, amikor 2003 második felében újraindult az olajkitermelés.
17
3. ábra: Az olajárak alakulása 1995 és 2005 között Forrás: LatinFocus [2005] Infláció 1996-ban a kormány szigorú intézkedéseinek legfőbb célja az infláció csökkentése volt. Ekkor az infláció mértéke megközelítette a 120%-ot. Ennek következtében 1998-ra sikerült 40% alá szorítani, majd 2002-re már nem sokkal volt 10% fölött. Ezt követően a már ismertetett folyamatok (sztrájk, az olajipar leállása) következtében az infláció ismét emelkedett. Megfigyelhető azonban, hogy 2004-től ismét csökkenő tendenciát mutat, ami azért is meglepő, mert a kormány leértékelte a bolivárt. Ugyanakkor az infláció mértéke még mindig a 2002-es szint felett van.
4. ábra: Az infláció alakulása 1995 és 2005 között Forrás: LatinFocus [2005]
18
Munkanélküliség Venezuelára, mint ahogy a régió többi országára is, jellemző a magas munkanélküliségi ráta. A ’90-es évek végén a latin-amerikai válság következtében nőtt a munkanélküliek száma, majd ezt követően az ezredfordulón és az utána következő évben csökkent a ráta. Azonban a 2002-es általános sztrájk és az elbocsátások kihatottak a munkanélküliségre is, így megközelítette a 16%-ot. A 2004-es fellendülést követően csökkeni kezdett a munkanélküliség, de még mindig 10% fölött van. Az ILO adatai alapján a foglalkoztatási ráta 58,9% volt 2001-ben.18 Jelenleg a foglalkoztatottak 18%-a alakított szakszervezetet, amelyek különösen az olajiparban és a közszférában nagyon erősek.
5. ábra: A munkanélküliség alakulása 1996 és 2005 között Forrás: LatinFocus [2005] Fizetési mérleg 1996-ban a folyó fizetési mérleg többlete leginkább az export jelentős bővülésének volt köszönhető csökkenő import adatok mellett. Ezt követően a térségben kialakult gazdasági recesszió következtében a külkereskedelem forgalma és a gazdaság teljesítménye is csökkent, így a mérleg deficitessé vált. Az ezredfordulón és azt követő évben viszont gazdasági fellendülés következett, valamint a kőolaj ára is magas volt, így a mérleg ismét szufficittel zárt. A 2002-es hiány az országban kialakult politikai helyzetnek volt köszönhető, hiszen az általános sztrájk miatt az olajexport gyakorlatilag 18
A foglalkoztatási rátára vonatkozó legfrissebb adatokat 2001-ig találtam az ILO adatbázisában.
19
leállt, valamint a kitermelés is jelentősen visszaesett. Miután az országban stabilizálódott a helyzet és az olajipar is újra fellendült a mérleg ismét jelentős többletet mutat, ami egyre növekszik köszönhetően az egyre magasabb olajáraknak. A tőkemérleg egészen 1999-ig szufficites jellegű, ezt követően viszont folyamatosan csökken. Az ország instabil belpolitikai helyzete miatt a külföldi befektetések elmaradtak, illetve sokan kimenekítették tőkéjüket. Az ezredforduló után indított programoknak köszönhetően a transzferek mennyisége is megnőtt, ami szintén hozzájárul a növekvő hiányhoz.
6. ábra: A fizetési mérleg alakulása 1996 és 2005 között Forrás: LatinFocus [2005] Államadósság Venezuela államadóssága 1997 és 2004 között nem növekedett jelentős mértékben. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ország külső adóssága főként hosszú lejáratú hitelekből áll, bár a hosszú és rövid lejáratúak aránya csakúgy, mint az adósságállomány teljes egésze nem változott jelentősen. Az ország államadósság a GDP 43,1%-át tesz ki, amit sok EU-tagállam megirigyelhetne, hiszen jóval a 60%-os maastrichti kritérium alatt van. Az államadósság viszonylag nem túl magas mértéke annak is köszönhető, hogy az olajból származó hatalmas bevételeket részben a törlesztésre tudják fordítani. Ugyanakkor itt is felmerül az a probléma, hogy amennyiben az olajbevételek egy esetleges külső vagy belső esemény hatására radikálisan csökkenek, akkor az ország nagy mértékű eladósodása várható.
20
7. ábra: Az államadósság alakulása 1997 és 2004 között Forrás: LatinFocus [2005] Működő tőke Venezuelában a beáramló külföldi működő tőke mennyisége még az egy milliárd dollárt sem ért el egészen 1996-ig. Az 1980-as évektől kezdve egészen az 1990-es évek közepéig meglehetősen ingadozó volt a külföldi befektetések mértéke. 1996-ban azonban megduplázódott a beáramló FDI mennyisége, ami annak is köszönhető, hogy az Andesi Közösség vámunióvá vált. Az 1995-ben bevezetett közös külső vámok hatása a ’96-os FDI statisztikákban is megmutatkoznak. Emellett a gyors növekedés annak is betudható, hogy az 1990-es években az olajszektort is megnyitották a magántőke és a külföldi befektetők előtt. Az utóbbi évek adatai alapján megállapítható, hogy a kilencvenes években mutatkozó fellendülést 1998-ban a dél-amerikai gazdasági recesszió vetette vissza, majd az újabb fellendülés után a mélypontot a 2002-es éve jelentette. Ennek fő oka a sztrájk miatt kialakult bizonytalan politikai helyzet volt, ami megrendítette a külföldi befektetők bizalmát. 2003-ban növekedés volt tapasztalható, de 2004-ben ismét egy csökkenő tendencia tapasztalható. A legnagyobb befektetők Venezuelában az Egyesült Államok – közel 40 százalékos részesedéssel, ezt követően pedig inkább az Európai Unió tagállami közül kerülnek ki nagyobb
beruházók.
Nyugat-Európából
Spanyolországot,
Franciaországot
és
Németországot érdemes megemlíteni. A legtöbb tőke természetesen az olajszektorba áramlik, itt is inkább a kitermelésbe, mint a finomításba. Többek között ennek is köszönhető, hogy Venezuela finomításai kapacitása jóval elmarad a kitermelés
21
intenzitásától. Az olajszektoron kívül még a pénzügyi szektorba áramlik jelentősebb tőke, itt is elsőként a bankokat és biztosítókat említeném meg. A bankszféra és ezáltal az egész szolgáltató szektor többek között a külföldi befektetések révén fejlődött olyan dinamikusan az elmúlt években. Az USA leginkább az olajiparban és a kereskedelmi szolgáltatások terültén képviselteti magát, míg Spanyolország és Németország inkább a pénzügyi szektort vette célba, illetve a franciák a kereskedelmi szolgáltatásokat. 6000
miilió USD
5000 4000 3000 2000 1000 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
8. ábra: A beáramló tőke mennyisége 1998 és 2004 között Forrás: UNCTAD [2005] A kiáramló tőke mennyisége az elmúlt 25 évben nem nőtt olyan ütemben, mint a beáramló tőkéé. Ez sokban köszönhető az ország instabil politikai és gazdasági viszonyainak. Egy erőteljesebb növekedés 1998-ban volt tapasztalható, amikor a tőkeexport elérte a 1043 millió dollárt. Ezt azonban a dél-amerikai gazdasági válság visszavetette. Ezt követően a 2002-2003-as évben volt egy fellendülés. Azonban a 2004-es év újra egy igen jelentős csökkenést mutat. A venezuelai tőke legfontosabb célállomása az Amerikai Egyesült Államok. Ez annak is köszönhető, hogy a venezuelai olaj legnagyobb felvevő piaca az USA. Az észak-amerikai állam után fontos célország még Franciaország. A térségben nagyobb befektetéseket Costa Ricában, illetve Ecuadorban hajtottak végre. 1500
millió USD
1000 500 0 1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
-500
9. ábra: A tőkeexport mennyisége 1998 és 2004 között Forrás: UNCTAD [2005]
22
4.3. Gazdasági szektorok A gazdasági szektorok hozzájárulása a GDP-hez 2004-ben Szektor Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások Forrás: www.worldbank.org [2005]
1. táblázat Foglalkoztatottak
GDP-hez való hozzájárulás 4,5% 41,1% 54,4%
13% 23% 64%
A mezőgazdaság szerepe folyamatosan csökken Venezuela gazdaságában. Az olajipar háttérbe szorította a primer szektort. A kormány ugyanakkor különböző programok segítségével kívánja újra fellendíteni a mezőgazdasági termelést. Mezőgazdaság Az ország területének 4%-a megművelhető és 20%-a legelőként hasznosítható. Venezuela területi sajátosságai és a mérsékelt éghajlat megfelelő feltételeket nyújtanak a mezőgazdasági termeléshez. Azonban, amint az olaj dominálni kezdte a gazdaságot, a mezőgazdaság háttérbe szorult. Az 1930-as években a primer szektor a GDP 22%-át tette ki és a munkaerő 60%-át foglalkoztatta. Az 1970-es években, az olajárrobbanás idején az agrártermékek importja gyorsan növekedett. 1988-ban az agrárium a GDP-nek csupán az 5,9%-át adta és a munkaerő 13%-át foglalkoztatta. A mezőgazdasági termelés akkoriban csupán a hazai piacra koncentrált, az exportnak alig az 1%-át tette ki. A mezőgazdaság szempontjából az 1980-as évek voltak a legrosszabbak. A kormány programot indított a mezőgazdaság fellendítésére. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a kormányzat politikája folyamatosan ingázott a dereguláció és a teljes állami beavatkozás között, ahol többnyire az utóbbi érvényesült. Mindemellett az akkori kormány
különböző
állami
támogatásokat
is
útjára
indított,
mint
például
importvédelem, fogyasztói árkiegészítés, csökkentett kamatok a mezőgazdasági célú hiteleknél, valamint a farmereket felmentették a jövedelemadó fizetése alól. Ebben az időben (1984-1985) a mezőgazdaság közel évi 8%-os növekedést ért el. A kormány programja, hogy fellendítse a mezőgazdaságot, ugyanakkor nagyon költségesnek bizonyult, mivel rengeteg állami támogatást tartalmazott. Az állam mezőgazdasági politikáját a Mezőgazdasági Minisztérium alakítja és fejleszti. A legdrasztikusabb változás a mezőgazdasági politikában 1990-ben történt, amikor a kormány leértékelte a bolivárt, amellyel automatikusan megdrágult a mezőgazdasági
23
ráfordítás is. A kormány intézkedéseinek köszönhetően egy 5%-os csökkenés volt megfigyelhető a mezőgazdaság teljesítményében. Ma már a mezőgazdaság a GDP-nek csupán a 4,5%-át adja, holott négy évszázaddal ezelőtt még a gazdaság gerincének számított. Habár ma az ország területének csak egy ötödén folyik mezőgazdasági termelés, a szektor ennek ellenére a foglalkoztatás fontos forrása maradt (a munkaerő 13%-át foglalkoztatja). A mezőgazdasági bevételek 50%-a a szarvasmarha tartásból származik, míg 40%-a a tejtermékekből, gyümölcsökből, baromfitartásból és zöldségekből. Venezuela a gabona-, cukor-, növényi olaj-, és búzaszükségletének több mint felét importálja. Mindemellett még mindig hatalmas potenciálok vannak, amik még elérhetőek az országban és még megművelhetőek. Mindezek tükrében a kormány a gazdaság diverzifikációját a mezőgazdaságra koncentrálva kívánja megvalósítani. Megpróbálják növelni a hazai termelést és a természeti erőforrásokat hozzáférhetőbbé tenni. Elindították a Mezőgazdasági Tervet, amely a gazdaság diverzifikációját és a foglalkoztatás növelését célozza. A terv a vidékfejlesztésre, a termékbiztonságra és az elélelmezésre helyezi a hangsúlyt. A kormány ösztönzi a hazai termékek fogyasztását, mint a rizs és próbálja csökkenteni néhány termék importját, mint például a búza. Ma a venezuelai export olyan termékeket tartalmaz, mint a rizs, a dohány, a hal, a trópusi gyümölcsök, a kávé, a kakaó és különböző feldolgozott termékek. A kormány egy sokkal inkább exportorientáltabb termelést kíván elérni és olyan termékek kivitelét akarja erősíteni, mint a pálmaolaj, a cukornád, a gabona, a hüvelyes növények, a cirok, a manióka, a gyapjú, a burgonya, a gyümölcs és zöldség, a disznóhús, a baromfi és a tojás.19 A vidékfejlesztés egyik fontos tényezője a földreform megvalósítása. Venezuelában mindig is nagy volt az egyenlőtlenség a föld tulajdonrendszerét illetően. A földbirtokok három negyedét a lakosság 5%-a birtokolta. A mezőgazdasági dolgozók 60%-a nem a saját földjén dolgozott. A földreform elsősorban ezeket az egyenlőtlenségeket kívánta kiküszöbölni. Ezek a programok döntő többségükben megbuktak, mivel azon kívül, hogy a parasztok megkapták a lehetőséget a földvásárlásra nem történt semmi; nem biztosítottak számukra megfelelő hiteleket, technikai és marketing tapasztalattal nem rendelkeztek, amelyek a biztos sikerhez nélkülözhetetlenek voltak. Ugyanakkor a ’60-as években az Egyesült Államok támogatásával elindított programok is inkább csak a gazdasági függőséget mélyítették. Hugo Chávez elnök 1998-as megválasztását követő 19
Forrás: www.latin-focus.com, countrystudies.us , atn-riae.agr.ca 2005-07-26 9:20
24
évben új alkotmányt fogadtak el, amelyben a vidéki mezőgazdasági munkások földhöz való jogát, valamint az állampolgárok megfelelő mennyiségű élelemhez való hozzájutásának jogát is rögzítették. Okulva a korábbi sikertelen reformkísérletekből 2001 novemberében elfogadták a Vidék-, és Mezőgazdaság-fejlesztésről szóló törvényt20. A rendelkezés legfőbb céljai a szociális igazságtalanság megszüntetése és a mezőgazdasági termelés növelése voltak. Három új intézményt hoztak létre három különböző céllal: elsőként a földosztás felügyelete, másodszor technikai és infrastrukturális támogatások nyújtása, harmadszor pedig marketing stratégiák kidolgozásában való részvétel. Az egyik legjelentősebb ilyen intézmény a Nemzeti Földhivatal volt. 2003. február 4-én Chávez elnök egy elnöki rendelettel bevezette a „Plan Zamora-t”, amelyet a Nemzeti Földhivatal koordinált. A program keretében kis és közepes mezőgazdasági termelőknek osztottak földet. A legtöbb föld, amelyet kiosztottak kormányzati tulajdon vagy használaton kívül volt. A rendelet ugyanakkor meghatározta a magánterületek maximális méretét is és engedélyezte a használaton kívüli telkek kisajátítását. 2003 végére megközelítőleg 60.000 földműves család kapott telket, ami körülbelül 5,5 millió hold födet jelent. Ezzel a kormány jelentősen túlteljesítette a kitűzött 3,5 millió hold földes célt. A program eredményességét igazolja az a tény is, hogy ekkor Venezuelában az élelmiszer elosztást is megoldották, valamint a vidéki családok életszínvonala is emelkedett azáltal, hogy saját birtokhoz jutottak. A sikerek ellenére természetesen problémák is adódtak az új reform körül. A konzervatív földbirtokosok a tradicionális pártokkal karöltve fenyegetve érezték magukat és befolyásukat a vidéki régiókban. Az ő szemszögükből az új reform a magántulajdon megsértésének egyik formája. Egyes feljegyzések szerint három év alatt 150 vidéki vezetőt öltek meg. Ugyanakkor az ellenzék erős befolyása a bíróság intézményére több javaslatot is megbuktatott, valamint lassította a földosztás folyamatát. Az 1960-as években a népesség közel két harmada élt vidéken és dolgozott a mezőgazdasági szektorban. Az 1970-es években, az olajláz idején azonban a kormány kezdte elhanyagolni a mezőgazdaság fejlesztését és egyre inkább az olajra és az iparra koncentrált. Ennek következtében a vidéki parasztok a városokba menekültek, hogy munkát keressenek. A városok külső kerületeiben telepedtek le, ahol jellemző volt a 20
Law on Land and Agricultural Development (cybercircle.org ; 2005.10.13 ; 13:46)
25
munkanélküliség, nem volt közművesítés (víz és áram), illetve magas volt a bűnözés mértéke. Ma már az ország erőforrásai, népessége és „vagyona” a nagyvárosokban koncentrálódik. Ez korlátozza Venezuela lehetőségét a vidékfejlesztésre, illetve, hogy önerőből megoldhassa az élelmiszer ellátást. Míg Venezuela a világ egyik legnagyobb olajexportőre, addig élelmiszerigényének 70%-át importálja, annak ellenére, hogy meglehetősen sok a rendelkezésre álló megművelhető földterület. A latin-amerikai országok között Venezuela mezőgazdasági szektorának a legkisebb a részesedése a GDP-ben (4,5%), és az egyetlen ország a térségben, amely nettó élelmiszerexportőr. 2003. március 20-án Chávez elnök új projektet vezetett be „Vuelta al Campo” („Visszatérés vidékre”) néven, melynek célja a vidéki gazdálkodáshoz való visszatérés megkönnyítése. Ennek keretében megfelelő hitelek és földterület biztosításával újra megkezdhetik a termelést a vidéki földmunkások. A földreform egy máig tartó folyamat Venezuelában, amellyel a kormány szeretné 2007-re megduplázni az ország mezőgazdasági termelését.21 Ipar Az 1990-es években Venezuela a világ egyik legnagyobb szén-, vas-, acél-, alumínium-, és aranykitermelője volt. A ’80-as évek végén az ipar a munkaerőnek csupán az 1%-át foglalkoztatta, a GDP-nek is csupán az 1%-át, az exportnak pedig a 13%-át adta. Az állam mindig is fontos szerepet játszott az ásványkincs-kitermelésben és az azzal kapcsolatos politikában. A ’70-es évek folyamán a kormány sok bányászati vállalkozást szerzett vagy alapított annak érdekében, hogy fejlessze a nehézipart. Azonban az 1980as évekre ezek a vállalatok jelentős mennyiségű adósságot halmoztak fel, ami hozzájárult ahhoz, hogy a kormány átgondolja a restriktív befektetési politikáját és liberalizálja a bányászati ágazatot. A CVG, az ország legjelentősebb regionális fejlesztési vállalata és a bányászat legfontosabb szereplője, a ’90-es években egyre több külföldi vegyes vállalatban szerzett részesedést. A CVG lett Latin-Amerika legnagyobb ipari vállalatcsoportja 30 leányvállalattal és 41.000 alkalmazottal. A bauxit és alumíniumipar a ’80-as évek alatt jelentős fejlődésen esett át mind a bányászat, mind pedig a feldolgozás területén. Ennek eredményeképpen az alumínium lett az ország második legfontosabb bevételi forrása. Mindemellett Venezuela volt a világ leggazdaságosabb országa az alumínium-előállítás szempontjából, mivel igen jó 21
cybercircle.org
2005.10.13.
13:46
26
minőségű bauxitkészletei voltak, az energia elegendő és olcsó volt, valamint az infrastruktúra is kellően fejlett volt. Az ipari célú bauxit-kitermelés 1987-ben indult meg. Az alumíniumipar ma a világtermelés 4%-át adja. Mindemellett az iparág hatékonytalanul működik és meglehetősen eladósodott, holott a termelés költségei alacsonyak. A kormány több sikertelen kísérletet tett a szektor privatizálására.22 A vas-, és acélipar jelentette a bányászati szektor magját egészen az alumíniumelőállítás gyors növekedéséig. Már az 1950-es évektől bányásztak vasércet az országban, amikor a Jiménez-kormány engedélyezte két amerikai vállalat (Bethlehem Steel, United States Steel Corporation) számára a vasérc kitermelését. Nagy előnyt jelentett, hogy a vasérc készletek a hidroelektronikai források közelében voltak, valamint egyre nagyobb volt az igény az acél iránt. Így 1955-ben megalapították az ország első acélgyárát az Orinoco és a Caroni folyó torkolatánál. A ’70-es évektől az állam egyre inkább kiterjesztette hatalmát a gazdaság ezen szektorára is, és megindult az acélgyár államosítása. Az államosított acélipar jelentős célokat tűzött ki, amiket azonban nem teljesítettek. A csökkenő külső kereslet elfojtotta a hazait, valamint egyre több acélgyár jelent meg a fejlődő országokban, ami visszavetette a nemzetközi acélkeresletet. Ennek eredményeképpen elhalasztották a két új acélgyár megépítését. Évekkel később, 1982-ben alapították a Sidor acélgyárat, amellyel az ország önellátóvá vált és az export az import ötszöröse volt. Azonban a kezdeti tőkebefektetések elmaradtak
és
a
Sidor
jelentős
adósságot
halmozott
fel,
ami
az
ország
adósságállományának jelentős részét tette ki. 1990-ben a kormány privatizálta a Sidort. Az export-versenyképesség maradt Venezuela számára a legnagyobb kihívás a ’90-es évek elején. Az acélgyártás tovább fokozódott, a belső kereslet azonban nem változott. Habár az állam dominálta a szektort, a ’90-es években elindult néhány magánvállalat is, amelyek jövedelmezően működtek. A vasérc kitermelés az 1974-es csúcs után erősen csökkent egészen a 1980-as évek végéig. A Ferrominera (a CVG leányvállalata) a ’80as évek végén kiépítette az Orinoco folyón a vízi infrastruktúrát, ami jelentősen megkönnyítette a szállítást, csökkentette a költségeket és növelte az exportot. A legnagyobb vásárlók az USA, Európa és Japán voltak. A szénbányászat is erőteljesen növekedett a ’80-as években. Venezuelának hatalmas szénkészletei voltak. A legnagyobb szénlelőhely Zuila tartománya, a legtöbb szenet a kolumbiai határon, az ország nyugati részén találták. Az 1980-as évektől, még a ’90-es 22
Forrás: www.latin-focus.com 2005.07.26. 13:40
27
években is nagy mennyiségben bányásztak szenet. A legnagyobb felvásárlók az USA, Olaszország és Spanyolország. Az aranykészletekről már a gyarmati múlt óta tudnak, de csak a ’80-as évektől kezdve kezdték el bányászni. A legtöbb arany a brazil határon található. A kormány folyamatosan korrigálja az aranykészletekről szóló becsléseit, amely 1990-ben a világ aranykészletének 12%-át tette ki. Az első aranybányát 1974-ben Bolivár tartományában alapították, hogy jobban tudják szabályozni az arany kitermelését és az eladást. Az állam sikeresen növelte az aranykitermelést, amely jövedelmező exportot biztosított. Így az arany lett Venezuela második legfőbb nem tradicionális exportterméke. Sok éves állami kontroll után, a kormány megnyitotta az aranybányászatot a külföldi befektetők előtt.
10. ábra: Venezuela főbb nyersanyag lelőhelyei A feldolgozóiparban a kormány által irányított iparosítási program 1950-ben indult. A ’70-es évektől a ’80-as évek végéig az állami jelenlét 4%-ról 42%-ra emelkedett. A ’90es évek elején a szektor a munkaerő 18%-át foglalkozatta és a GDP-nek a 17,1%-át adta. A finomított olajon kívül az összes feldolgozóipari terméket hazai felhasználásra gyártották. Korábban a feldolgozóipart korlátozták az olajfinomításra, az élelmiszerfeldolgozásra és a kisvállalkozásokra. Még a ’80-as években is jellemző volt az a fajta struktúra: több ezer kisvállalat volt jelen a magánszférába és emellett működött néhány állami vállalat is. Az olajfinomításon kívül a legjelentősebb feldolgozóipari szektor az
28
autóipar volt. Itt a különböző külföldi vállalatok venezuelai leányvállalatai voltak jelen. A legnagyobb befektető az Amerikai Egyesült Államok volt, amely az autóipar 85%-át tartotta kezében (Európa: 10%, Japán: 5%). A két legjelentősebb vállalat a General Motors és a Ford volt. Ezekben a venezuelai gyárakban leginkább az összeszerelés folyt, az alkatrészeket importálták. Az 1980-as évektől kezdve a feldolgozóiparban számos új terméket kezdtek előállítani, mint például speciális gumik, új papírtermékek, hajók, alumínium, stb. Az ország tradicionális feldolgozóipari termékei új exportpiacokra törtek be növelve ezzel a hatékonyságot. Miután az ország egyre sikeresebbnek bizonyult az új iparágak területén, a kormány abban bízott, hogy képesek lesznek a high-tech irányába mozdulni. Az akkori kormány különböző ösztönzőket ígért a befektetőknek, hogy új iparágakba fektessenek be, mint például információs technológia, telekommunikáció és elektronika. Ennek legnagyobb akadálya az volt, hogy a venezuelai gazdaságban minimális volt a K+F tevékenység és ráfordítás.23 Az olajipar dominálta az ország gazdaságát a huszadik század folyamán. Már a ’80-as évek végén is látható volt, hogy milyen jelentős szerepet tölt be az olaj: 1989-ben a GDP 13%-át adta az olajipar, a kormány bevételeinek 51%-a innen származott és az export 81%-át tett ki. A ’80-as évek olajárcsökkenése előtt ezek az adatok még magasabbak voltak. Ebből is jól látható, hogy gyakorlatilag az olaj és annak ára határozta meg az ország életét. 1929 és 1970 között az olajkitermelés elérte a csúcsát és Venezuela a világ elsőszámú kőolajexportőrének számított. 1990-ben a harmadik volt Szaúd-Arábia és Irán után és a világ olajkészletének 7%-át birtokolta. Az ország olajvállalata, a Petróleos de Venezuela, S.A. (a továbbiakban PDVSA) a világ harmadik legnagyobb konglomerátuma. Több kőolaj-finomító van a birtokában, valamint Észak-Amerikában és Európában is jelen van. Az első fúrásokat 1917-ben végezték, az első világháború után brit és amerikai nagyvállalatok telepedtek le az ország területén, hogy kitermeljék a kőolajat. 10 év alatta a kőolaj exportból való részesedése
31%-ról
91%-ra
növekedett.
A
külföldi
vállalatoknak
megérte
Venezuelában fúrni az olcsó munkabér és az alacsony adó miatt. A szektor 1976-os államosítása hatalmas vitákat váltott ki. Ekkor fogadták el az olajipar államosításáról szóló törvényt, amely kimondta, hogy az állam kiszerződtethet különböző technikai szolgáltatásokat és marketingtevékenységet multinacionális vállalatoknak. 23
Forrás: www.country-studies.com 2005.07.26. 13:40
29
1981-ben csökkenni kezdett az olaj ára, így elmaradtak a szektorból származó jövedelmek. A PDVSA virágázásának 1982-ben lett vége, amikor a Venezuelai Központi Bank lefoglalta a vállalat bevételeinek egy jelentős részét, hogy finanszírozni tudja az ország növekvő külső adósságát. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a PDVSA autonómiája. Ma az olajipar a GDP 46,3%-át teszi ki. A venezuelai kormány felhagyott az 1990-es startágiéval és ma már nem alkalmaz vámvédelmet és állami támogatást, hanem megpróbál egy nemzetközileg versenyképes ipart kialakítani. Olyan szektorokat támogat, ahol az ország komparatív előnyökkel bír, mint például az energiaipar. Szolgáltatások Venezuela kiterjedt pénzügyi hálózattal rendelkezik. Az 1970-es évek hatalmas olajbevételei lehetővé tették a pénzügyi szektor gyors bővülését. Azonban a kevésbé virágzó 1980-as években sok intézmény ment csődbe. A fizetésképtelenség megrongálta a rendszert és arra kényszerítette a kormányt, hogy néhány intézményt bezárasson. Az 1990-es évek elején a Venezuelai Központi Bank (Banco Central de Venezuela – BCV) és a Központi Koordinációs és Tervező Iroda (Oficina Central de Coordinación y Planificación – Cordiplan) a Világbank támogatásával megkísérelte modernizálni és liberalizálni a pénzügyi szektort. A fő cél a kormány által irányított szervek gyenge felügyeleti tevékenységének javítása volt. Az átszervezés során törekedtek olyan új kormányzati mechanizmusok kidolgozására is, amelyek a gondokkal küszködő pénzügyi intézményekkel foglalkoznak. A közszféra által működtetett bankokon kívül az állam is létrehozott számos fejlesztési intézményt. Ezek az intézmények leginkább nagyobb, hosszú távú fejlesztési projekteket támogatnak, mind a köz, mind pedig a magánszféra számára. Mindemellett a kormány létrehozott speciális intézményeket is a mezőgazdaság, az ipar, a vidék, a turizmus és az export fejlesztéséhez.24 Ugyanakkor a pénzügyi szféra az 1990-es évek pénzügyi válásgát még mindig nem heverte ki teljesen, amelyet főként a laza és helytelen ellenőrzés, valamint a gyenge hitelezési tapasztalat okozott. Ma már a kormány engedélyezi a 100 százalékos külföldi tulajdont a bankoknál és a különböző pénzintézeteknél. Az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi részlegének jelentése szerint 45 magánbank és 7 állami bank működik 24
countrystudies.us
2005.07.29.
8:40
30
Venezuelában. Ugyanakkor a kormány növekvő jelenléte a banki szférában akadályozza a szektor hatékony pénzügyi közvetítő szerepét.25 A turizmus fontos bevételi forrása lehetne Venezuelának, de a forgalom sokban függ az aktuális kormány árfolyam-politikájától és a politikai hangulattól. Ennek megfelelően az 1970-es és 80-as években a turisztikai forgalom meglehetősen ingadozó volt. Például, amikor a bolivárt 1984-ben felértékelték az országba érkező turisták száma erősen visszaesett. A legtöbb turista természetesen az Egyesült Államokból érkezik, valamint Nyugat-Európából. A csúcshónapok július, augusztus, december és január.26 4.4 Gazdasági tendenciák A politikai instabilitás súlyos hatással van Venezuela gazdasági teljesítményére, főként a befektetések visszaesésében nyilvánul ez meg és egy általános gazdasági recesszióban 2002-2003-ban. Egy erőteljes, közel 25%-os visszaesés volt tapasztalható a GDP-ben 2003 első felében. A leginkább érintett szektorok az építőipar, az olajipar, a kereskedelem és a feldolgozóipar voltak. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a munkanélküliség 2003-ban közel 15%-os volt. A gazdasági előrejelzések továbbra is az olajáraktól és a kitermeléstől függnek. Az olajárak zuhanása (1997 és 1998) a Hugo Chávez vezette kormányt arra sarkallta, hogy bevezesse az OPEC által ösztönzött kitermelés-csökkentést, ezzel is növelve az olaj világpiaci árát. 2002-ben az olajszektor a GDP egy negyedét, az exportbevételek 73%-át és a központi költségvetés bevételének felét tette ki. Venezuela az Egyesült Államok negyedik legnagyobb nyers és finomított olaj ellátója. Miután a venezuelai kormány megnyitotta az olajpiacot a külföldi befektetők számára, körülbelül 60 külföldi vállalat telepedett le az országban. A feldolgozóipar 2002-ben a GDP 14%-át adta. Ugyanakkor a feldolgozóipar teljesítménye egyre inkább csökken, aminek fő oka a magánbefektetések hiánya. Venezuela főként acélt, alumíniumot, textíliát, ruházati cikkeket, italokat és élelmiszereket állít elő és exportál. A mezőgazdaság 4,5%-kal járul hozzá a GDP-hez, a munkaerő 13%-át foglalkoztatja és az ország területének egy tizedét hasznosítja. Venezuela legfőbb mezőgazdasági exportcikkei a rizs, a dohány, a hal, a trópusi gyümölcsök, a kávé, a kakaó és a feldolgozott termékek. Az ország a mezőgazdaság
25 26
www.heritage.org countrystudies.us
2005.11.21. 2005.07.29.
11:04 8:40
31
legtöbb területén nem önellátó, körülbelül szükségleteinek két harmadát importálja (gabona, szójabab, gyapjú, állati zsiradék, növényi olajak). A legnagyobb ellátó az Amerikai
Egyesült
Államok.
Az
olajexportnak
köszönhetően
Venezuela
külkereskedelmi mérlege általában többletet mutat. Az utóbbi években a nem tradicionális termékek exportja (a nem olajiparból származó termékek) gyorsan növekedett, de még mindig csak egy negyedét adja a teljes kivitelnek. Ha megnézzük az utóbbi évek hitelminősítéseit akkor látható, hogy Venezuelát egy sérülékeny, magas hitelkockázatú, spekulatív gazdaságként tartják számon. Ez visszavezethető azokra a belső folyamatokra és konfliktusokra, amelyek az elmúlt években zajlottak az országban. A Standard and Poor’s (S&P) utoljára 2005 augusztusában adott közre hosszú távú hitelminősítést. Jelenleg Venezuela besorolása stabil B+.27 A Moody’s hasonló minősítést adott az országról. Az utolsó felmérés alapján Venezuela besorolása B2.28 Venezuelának kiterjedt úthálózata van. A légi forgalom kivételével a szállítás nem tud lépést tartani az ország igényeivel. Az infrastruktúra jelentős részét nem kezelik megfelelően. A fővárosnak, Caracasnak modern metróhálózata van, de az ország többi részén csupán egy működő vasúthálózat van. A külföldi beruházások növekedésének egyik fő gátlótényezője az infrastruktúra hiánya. A kormánynak erre is hangsúlyt kellene fektetnie, az olajbevételek egy részét ennek javítására, fejlesztésére kellene költenie.
27 28
www.standardandpoors.com www.moodys.com
2005.11.21. 2005.11.21.
14:29 14:31
32
V. KÜLGAZDASÁG 5.1. Export – import alakulása Export Az exportadatokat tekintve elsősorban arra kell felfigyelnünk, hogy Venezuela exportja másként alakult, mint a régióban általában. Ennek fő oka az, hogy az ország kereskedelmének alakulása elsősorban az olajáraktól függ, mivel az exportbevételek 80%-a az olajból származik. Egészen 1997-ig a kivitel értéke erősen növekedett, mint ahogy az olaj világpiaci ára is. Majd 1997-ben egy 6 százalékos csökkenés tapasztalható, ami szintén annak köszönhető, hogy a fekete arany ára visszaesett. Ezt követően az 1998-as jelentős csökkenéshez az olajár visszaesésén kívül a régióban kialakult gazdasági válság is hozzájárult. A következő év Venezuela számára kedvezően alakult, míg az Andesi Közösség többi országában átlagosan 4 százalékkal nőtt a kivitel értéke, addig ez Venezuelában elérte a 17 százalékot, ami a növekvő olajáraknak volt köszönhető. 1999-ben a kőolaj világpiaci ára megháromszorozódott. Ez a tendencia még az ezredfordulón is nyomon követhető. A változást 2001 hozta, amikor a világgazdasági megtorpanás Venezuelában is éreztette hatását. Az ezt követő időszakban, 2002-ben a sztrájk ellenére a teljes évre nézve még egy 2 százalékos növekedés volt tapasztalható, de 2003-ra ismét csökkent a kivitel. Az igazi fellendülést a tavalyi év hozta, amikor is az export közel 50 százalékkal nőtt. A termékexport alakulása 1994 és 2004 között 2. táblázat termékexport 1994 1995 1996 1997 1998 1999 millió USD 16089 18457 23060 21624 17193 20190 növekedés % 9,5 14,7 24,9 -6,2 -20,5 17,4 latin-amerikai 16,3 21,9 11,8 11,2 -1 6,6 növekedés % 2000 2001 2002 2003 2004 millió USD 31802 25353 25890 23990 34210 növekedés % 57,5 -20,3 2 -7,4 42,6 latin-amerikai 20,2 -3,6 0,3 13,4 29,7 növekedés % Forrás: www.wto.org [2005] A venezuelai export 64%-át a nyersolaj adja, míg a finomított olaj csupán az 1,15%-át. Ezenkívül még fontos megemlíteni az export oldalon az alumíniumot, illetve a különböző alumíniumszármazékokat, mint például az alumínium-rudat, -szelvényt,
33
illetve a -huzalt, melyek együttesen közel 3%-ot tesznek ki. Fontos kiviteli cikknek számít még a szén, a különböző autóalkatrészek, illetve a fémötvözetek.29 Szolgáltatásexportjára már inkább jellemző az általánosabb latin-amerikai tendencia. Hasonlóan alakult a kivitel a szolgáltatások területén az Andesi Közösség többi országában. Ebben az esetben sokkal inkább kivehető a latin-amerikai válság és világgazdasági recesszió hatása, azzal a különbséggel, hogy Venezuelában nagyobb visszaesést eredményezett, mint a térségben általában. Az ezredfordulót követő világgazdasági megtorpanást azonban az országnak nem sikerült 2003-ra kihevernie, mint a többi térségbeli országnak. A fellendülést a 2004-es év hozta csak úgy, mint a termékexport esetében. A szolgáltatásexport alakulása 1994 és 2004 között 3. táblázat szolgáltatásexport 1994 1995 1996 1997 1998 1999 millió USD 1454 1529 1448 1189 1286 1207 növekedés % 18,2 5,1 -5,3 -18 8,1 -6,2 latin-amerikai 12,5 7 4,7 6,7 7 2,6 növekedés % 2000 2001 2002 2003 2004 millió USD 1057 1242 913 791 1008 növekedés % -12,5 17,5 -26,5 -13,4 27,4 latin-amerikai 11 -3 -3,3 9,3 14,1 növekedés % Forrás: www.wto.org [2005] Ha megvizsgáljuk Venezuela főbb exportpartnereit, akkor megállapítható, hogy az elsőszámú célország az Egyesült Államok. Ennek legfőbb oka természetesen az olaj, hiszen Venezuela az USA egyik fő olajellátója. A többi partner elsősorban a latinamerikai térségből kerül ki, innen is a legfontosabb Kolumbia, ami főként a földrajzi előnyöknek köszönhető. Ugyanakkor, ahogy azt majd a későbbiekben részletesen is tárgyalni fogom, a két ország kereskedelme az elmúlt években gyors ütemben bővült, ami nemcsak az export, hanem az import oldalon is megmutatkozik. Import Az import alakulásában szintén megfigyelhető az olajárak változásának hatása. Az 1994-es jelentős visszaesés az árfolyam kontroll bevezetésének köszönhető. Míg áprilisban az árfolyam 115 bolivár/dollár volt, addig júliusban 170 bolivár, ami
29
www.intracen.org International Trade Centre termékszerkezet: 3. számú melléklet
34
2005.11.21.
11:29
A részletes
jelentősen megdrágította az importot.30 Az árfolyam kontroll bevezetésének közvetlen előzménye az 1994-ben kirobbant bankválság volt. 1994 első hat hónapjában a kormány a venezuelai bankok felét kellett, hogy átmenetileg kisegítse. Miután az állam bezáratta az ország második legnagyobb bankját, a Banco Latino-t, sok befektető vesztette el a bizalmát. Ennek következtében kivették a bankokból bolivárjaikat és dollárba fektették, amelynek jelentős része külföldre került. A Venezuelai Központi Bank becslései szerint a tőkemenekítés 3,5 milliárd dollárba került 1994 első felében. Ennek következtében a teljes tartalék – beleértve az aranyat is – 12,7 milliárd dollárról 8,9 milliárdra csökkent. Ennek hatására rendelte le az akkori elnök Rafael Caldera az árfolyam kontrollt bevezetését. A Banco Latino bezárása után számos más pénzügyi intézmény is csődbe jutott, ami az államnak közel 11 milliárd dollárjába került. Az állami „mentőakció” a GDP 11%-át és a költségvetés 75%-át tette ki. Az árfolyam-ellenőrzés bevezetésének hatására számos vállalat nem jutott dollárhoz, melynek következtében az import is akadozott. 1995 novemberétől az árfolyam ellenőrzésért felelős kormányzati bizottság31 nem vállalta a bolivár dollárra való átváltását, így még nehezebben lehetett dollárhoz jutni. A kormány ekkor állapította meg a dollár árfolyamát 170 bolivárban. Ezt 1995. december
11-én
egy
41%-os
leértékelés
követte
(290
bolivár/dollár).
Az
árfolyamkontroll bevezetésének egyik legfőbb oka természetesen a tartalékok helyreállítása volt, hiszen a bankválság gyakorlatilag kimerítette a kormány teljes tartalékát. Mindez természetesen kihatott az importra és az exportra is. Mint ahogy azt már említettem a behozatalt jelentősen megdrágította, melynek következtében az új árfolyam-rendszer bevezetésekor jelentősen csökkent az import.32 Miután 1996-ban eltörölték a rendszert a következő évben már egy jelentős növekedés tapasztalható a behozatal volumenében. Ezt követően a térségben kialakult recesszió és az olajárak csökkenésének köszönhetően az import is visszaesett, majd 1997-től ismét a fellendülésé volt a fő szerep, amelyet az ismét növekvő olajárak is elősegítettek. Az ezredfordulót követő világgazdasági válság, valamint a fekete arany árának visszaesése jelentős, 30%-os visszaesést eredményezett az import volumenében. A következő év sem hozott jelentős változást, a csökkenő tendencia még mindig fenn állt, amihez a sztrájk negatív hatása is hozzájárult. Általánosságban az is elmondható, hogy az Andesi Közösség országaiban a kilencvenes évek közepén nem volt jellemző az import 30
Forrás: dosfan.lib.uic.edu/ERC/economics/trade_reports/1994/Venezuela.html 2005.09.28. 9:19 Exchange Control Administration Board 32 www.frbatlanta.org Federal Reserve Bank of Atlanta 2005.11.21. 17:54 31
35
visszaesése, míg Venezuelában ez igen jelentős volt. Ugyanakkor a dél-amerikai gazdasági válság idején Venezuelában kisebb mértékű volt a recesszió, mint a többi országban. Az ezredfordulót követően 2001-ben az országban még mindig egy igen jelentős 13 százalékos növekedés volt tapasztalható, míg a térségben általában már egy kisebb visszaesés látható. Ezt követően viszont 2002-ben és 2003-ban az import jóval nagyobb mértékben csökkent Venezuelában, mint a térség többi országában. Ez főként az általános sztrájknak volt köszönhető. A fellendülést csak úgy, mint az export esetében, itt is a 2004-es év hozta. Importja hatalmas mértékben, több mint 60 százalékkal bővült. A termékimport alakulása 1994és 2004 között 4. táblázat termékimport 1994 1995 1996 1997 1998 1999 millió USD 9187 12649 9880 14606 15817 14064 növekedés % -26,6 37,6 -21,9 47,8 8,3 -11 latin-amerikai 16,9 12,8 9 19 5,6 4 növekedés % 2000 2001 2002 2003 2004 millió USD 16213 18323 12963 9256 14995 növekedés % 15,2 13 -29,3 -28,6 62 latin-amerikai növekedés % Forrás: www.wto.org [2005] Venezuela legfőbb importcikke a gyógyszerek (4,5%). Ezt követik a különböző járművek, mint a személygépkocsi, illetve a tömegközlekedési járművek (4,2%). Fontos itt megemlíteni olyan nélkülözhetetlen élelmiszeripari termékeket, mint a búza, a tejtermékek, illetve a szójabab és a szójababolaj. Ezek mellett a különböző audiovizuális szerkezetek és adatfeldolgozó készülékek is szerepelnek az importoldalon. Mindezeken kívül még a gázturbinákat érdemes megemlíteni, amelyek a behozatal 1,2%-át adják.33 A szolgáltatások importja jelentősen meghaladja azok exportját. Mivel Venezuela szolgáltató szektora a többi latin-amerikai országhoz hasonlóan meglehetősen fejletlen, így érthető az export és import között mutatkozó különbség. Két jelentősebb visszaesés tapasztalható a behozatal értékében 1997-ben és az ezredfordulót követően 2002-ben, ami főként a politikai helyzet miatt kialakult gazdasági nehézségeknek volt köszönhető. 2003-tól a szolgáltatások importja igen jelentős ütemben bővül.
33
Részletes termékszerkezet: 4. számú melléklet
36
Ha megfigyeljük az ország importpartnereit, megállapíthatjuk, hogy itt is az USA az első számú partner, csakúgy, mint az exportoldalon. Ugyanakkor elmondható, hogy az importoldalon kevesebb latin-amerikai ország található, de még itt is Kolumbia a második legfontosabb partnere Venezuelának. Viszont ha az importból való részesedést figyeljük, akkor meg kell állapítanunk, hogy a behozatal legnagyobb hányadát az USA után három latin-amerikai ország adja – Kolumbia, Brazília, Mexikó. A szolgáltatásimport alakulása 1994 és 2004 között 5. táblázat szolgáltatásimport 1994 1995 1996 1997 1998 1999 millió USD 4525 4654 4625 3780 3842 3982 növekedés % 3,7 2,8 -0,7 -18,7 1,6 3,6 latin-amerikai 8,1 4,2 3,7 10,7 5,6 -2 növekedés % 2000 2001 2002 2003 2004 millió USD 4236 4509 3837 3261 4271 növekedés % 6,3 6,4 -15 -15,1 30,9 latin-amerikai 10,2 01 -11,4 4,1 13,8 növekedés % Forrás: www.wto.org [2005] Összességében elmondható mind az exportról, mind pedig az importról, hogy az igazán nagy fellendülést a gazdasági válságok után a 2004-es év hozta. Ez annak is köszönhető, hogy 2004-ben létrejött az Andesi Közösség és a Mercosur között egy szabadkereskedelmi övezet34, amely jelentősen hozzájárult mind a behozatal, mind pedig a kivitel nagy mértékű bővüléséhez. Külkereskedelmi mérleg alakulása A külkereskedelmi mérleg alakulása millió USD-ben 1994 és 2004 között 6. táblázat 1994 1995 1996 1997 1998 1999 export 17543 19986 24508 22813 18479 21397 import 13712 17303 14505 18386 19659 18046 külkereskedelmi 3831 2683 10003 4427 -1180 3351 mérleg 2000 2001 2002 2003 2004 export 32859 26595 26803 24781 35218 import 20449 22832 16800 12517 19266 külkereskedelmi 12410 3763 10003 12264 15952 mérleg Forrás: www.wto.org [2005]
34
HVG-A pánamerikai út
2004. október 30.
37
p. 31-32
Az ország külkereskedelmi mérlege a vizsgált időszakban végig szufficites, kivéve 1998-ban. A néhol meglepően magas többlet az olajiparnak köszönhető. Az 1998-as deficit a latin-amerikai recessziónak köszönhető, hiszen ekkor a térség többi országához hasonlóan Venezuelában is gazdasági visszaesés volt tapasztalható, ami kihatott a kereskedelem alakulására is. Ehhez még hozzájárult az olajárak zuhanása is. Ami meglepő, hogy a 2002-2003-as időszakban, mikor az olajipar gyakorlatilag teljesen leállt a sztrájk miatt, a mérleg nem vált deficitessé. Ez főként annak köszönhető, hogy az import jóval nagyobb mértékben zsugorodott, mint az export. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a világban ekkor gazdasági recesszió volt. Nyitottsági mutatót számoltam a 2004-es folyó áron számolt GDP (109,3 milliárd USD)35 és a 2004-es export, import adatok alapján. Megállapítható, hogy Venezuela gazdasága közepesen nyitott: exportnyitottsága: 32,2%, importnyitottsága: 17,6%. 5.2. Kereskedelmi reform36 Az ország kereskedelmi reformja egy átfogó stratégia része volt Venezuelában, amelynek célja a hatékonyság és a foglalkoztatás növelése, illetve a szegénység csökkentése volt. Ez egy jelentős változás volt az ország politikájában azóta, hogy a gazdaság számára az olaj és annak exportja jelenti a komparatív előnyt. A változás pedig a nem olajhoz kapcsolódó iparághoz kötött. Az 1980-as évekig az állami iparosítás és egy protekcionista politika volt jellemző. Ez a stratégia azonban hibásnak bizonyult. A kereskedelem liberalizációja 1989-ben indult meg. Ennek keretében csökkentették a vámokat, eltörölték a mennyiségi korlátozásokat, valamint az ország elfogadta az Andesi Közösség közös belső vámtarifarendszerét (Common External Tariff – CET: 5%, 10%, 15%, 20%). Mindez egy sokkal nyitottabb és kevésbé protekcionista politika kialakulásához vezetett. Mindemellett a reformok az 1994-1996-os
időszakban
(árfolyamkontroll
bevezetése)
meglehetősen
hatékonytalannak bizonyultak, amely alátámasztotta, hogy a gazdaság még mindig nagyon gyenge és folyamatosan ki van téve a makroökonómiai és pénzügyi válságok hatásának. Ezen kívül külön kihívást jelent Venezuela számára az integrálódás kérdése. Ezen a területen még feladatok várnak a kormányra, az integráció mélyítéséhez ugyanis szükséges a még meglévő kereskedelmi korlátok lebontására.
35 36
A Világbank adatai alapján. Forrás: www-wds.worldbank.org 2005.09.06. 9:01
38
Venezuela egy klasszikus olajexportáló ország, szinte minden gazdasági tevékenysége az olajszektorhoz kötött. Egy olyan országnak, amelynek a komparatív előnye az olaj, korlátolt lehetőségek állnak rendelkezésre a munkahely teremtésre és a szegénység csökkentésére. A hatékonyabb erőforrás elosztás érdekében az ország kiaknázza az olajban rejlő lehetőségeket, hogy minél nagyobb jövedelmet generáljon, amelyet a nem olaj szektor fejlesztésére fordíthat. Mint már az előbbiekben is említettem Venezuela erősen függ az olajtól – az olaj és az ahhoz kapcsolt iparágak a GDP 25%-át, a költségvetés 50%-át és az export 80%-át adják. A gazdasági stabilitás az olaj világpiaci árának alakulásától függ. Ebből kifolyólag nem csak a gazdasági egyensúlyt befolyásolja, hanem a költségvetés bevételeit is. A nem olajhoz kapcsolódó feldolgozóipar a GDP-nek körülbelül a 16%-át adja, még a mezőgazdaság csupán 4,5%át. A szolgáltató szektor a bruttó hazai termék 54,4%-át teszi ki, amelyből 20% az állam által
nyújtott
szolgáltatások,
a
többi
pedig
a
kereskedelemhez
kapcsolódó
szolgáltatások, bankszektor, illetve a turizmushoz kötődő szolgáltatások, mint például szállás és ellátás. A fejlesztési stratégia, amelyet Venezuela az 1960-as évektől az 1980-as évekig folytatott, egy kísérlet volt az ország iparosítására. Ennek értelmében az állam monopolhelyzetben volt több iparágban is, úgy mint az olaj, az acél vagy az alumínium. A többi szektorban pedig, mint a mezőgazdaság vagy a feldolgozóipar, az árakat államilag ellenőrizték. Mivel az olajból származó bevételek egyre nőttek, csakúgy mint az olaj világpiaci ára, az állam gazdasága hatékonyan tudott működni. Azonban itt meg kell jegyezni, hogy a külföldi versenytől való védekezés érdekében mindez eltorzított árak mellett alakult ki. Az iparosítási program ellenére a nem olaj szektor meglehetősen kicsi és fejletlen maradt. Az utóbbi évtizedben azonban a venezuelai gazdaság gyengén teljesített. Az egy főre jutó GDP évente átlagosan 1,1%-kal nőtt (4148 – IMF adatok alapján), emellett az infláció évente átlagosan 50%-os volt (18% - 2005. január) és a munkanélküliségi ráta átlagosan 9% körül mozog (11% - 2005. április). Az árfolyam ellenőrzést 1994 közepén vezették be. Habár a kereskedelmet 1989-ben liberalizálták és a vámtarifák az Andesi Közösségen belül szinte teljesen eltűntek, Venezuela mégis egy protekcionista politikát folytatott. Az állam 1996 áprilisában egy reformcsomagot vezetett be és több területen is lépéseket tett, hogy a GDP növekedést elősegítse. A lassú és negatív növekedést követően 1997-
39
ben a gazdaság fellendült és az infláció is csökkent. Az árfolyamkontrollt 1996 közepén megszüntették és a kereskedelmi politika sokkal nyitottabbá vált. Venezuela 1989-ben liberalizálta a kereskedelmet és 1990-ben csatlakozott a GATThoz. A liberalizációt megelőzően az országnak meglehetősen magas és nagyon sokfajta tarifái voltak érvényben. Az 1988-as gazdasági válságot (az olajárak csökkentek, nőttek a költségvetés kiadásai és az infláció is) követően az állam 1989 februárjában indította meg a liberalizációs programot, melynek keretében csökkentették a tarifákat. Venezuela elfogadta az Andesi Közösség közös belső tarifarendszerét, melynek keretében bizonyos iparágakat, mint például az autóipar közel 40%-os tarifával védenek. A mezőgazdaság szintén azon iparágak közé tartozik, amelyeket fokozottabban védenek. Ezt szolgálja az 1991-ben az Andesi Közösség által elfogadott ársáv-rendszer. Mint ahogy más tagországok az Andesi Közösségben, Venezuela is kapott felmentést a CET (Common External Tariff – közös belső tarifarendszer) alól. Kolumbiához hasonlóan Venezuela 230 termék esetében 20%-nál magasabb tarifát alkalmazhat, illetve bizonyos esetekben 5%-nál alacsonyabbat. Ugyanakkor 1999-re minden termék esetében a CET tarifákat kellett már alkalmazni, ami a kivételek megszűntetését jelentette. Meg kell említeni, hogy Venezuela az élelmiszeripart jobban védte, mint a többi tagállam, de olajiparát kevésbé. A tarifák növelése az iparosítási politika egyik eszköze az állam számára, amellyel növelni tudja a bruttó hazai terméket. Ugyanakkor a tarifák emelése hozzájárul az árak eltorzulásához, mivel ez egy szelektív beavatkozás. A kormány viszont azzal indokolja lépéseit, hogy ez az egyetlen eszköz, amellyel bizonyos iparágakat támogatni tud. A kereskedelem-, és iparpolitika másik jellemzője az úgynevezett
„szektorvezérek”,
illetve
a
„tevékenységvezérek
csoportjának”
alkalmazása, valamint speciális szektorok támogatása. Ebben az esetben az alapelv az iparágak szelektív támogatása. A tevékenységvezérek csoportja keretén belül a PDVSA nagyobb ipari projekteket támogat. Az olyan állami vállalatok, mint a PDVSA vagy CVG (Corporación Venezolana de Guayana) a privátszektorral kötött úgynevezett stratégiai társulásokon keresztül támogatja az ipart. Mindezek mellett további védelmi intézkedések vannak hatályban az országban, mint például az antidömping, illetve a kiegyenlítő vámok, amelyeket bizonyos estekben az importra vetnek ki tekintet nélkül annak származási helyére. Venezuela 1991-ben vezette be az antidömping-, és kiegyenlítő vámokra vonatkozó szabályozást. A végrehajtás az Antidömping és Támogatások Bizottságának hatáskörébe tartozik, amely
40
egy autonóm szervezet a Fejlesztési Minisztériumon belül. Amikor Venezuela csatlakozott a GATT-hoz, majd pedig a WTO alapító tagja lett, az antidömping-, és kiegyenlítő vámokra vonatkozó törvényeket a WTO szabályozásának megfelelően alakították át. Mindkét intézkedésre jellemző, hogy ritkán alkalmazták. Ennek egyik fő oka, hogy Venezuela fő kereskedelmi partnerei az USA és a latin-amerikai országokon kívül az EU. Egy olyan kis ország számára, mint Venezuela fontosak az Egyesült Államok, illetve a Közösség által nyújtott preferenciális kedvezmények. Egy esetleges védelmi intézkedés pedig retorziót vonhat maga után, a kedvezmények megvonását. A nem vámjellegű korlátozások leginkább az eredetiségre vonatkozó szabályokban nyilvánulnak meg. Mivel az Andesi Közösségen belül szabad kereskedelem van, így ezek a szabályok csak egy harmadik országgal szemben állnak fenn. A különböző partnerekre különböző rendelkezések vonatkoznak. Ezen kívül a szabályok a különböző áruk és termékek esetében is eltérhetnek. Amellett, hogy Venezuela az Andesi Közösség egyik alapító tagja, megalapította a Hármak Csoportját (Mexikó, Kolumbia, Venezuela). Emellett kétoldalú egyezményt kötött Chilével, a Közép-Amerikai Közös Piaccal, a Karib Közösséggel és a Mercosurral. Az Andesi Közösség, a Mercosur és az Amerikai Egyesült Államok az ország legfontosabb kereskedelmi partnerei. Venezuela részt vett az Uruguay-i fordulón, miután aláírta a Marrakech egyezményt 1994-ben a WTO alapító tagjává vált. A venezuelai olajexport legfontosabb célállomása az USA. Az Andesi Közösségen belüli kereskedelem 1993 után, miután a kereskedelmi akadályokat lebontották, gyorsan növekedett. A Kolumbiával folytatott kereskedelem volumene növekszik a legjobban a régióban köszönhetően a kedvező földrajzi helyzetnek és a vámok eltörlésének a Közösségen belül. A két ország közötti kereskedelem megháromszorozódott és Kolumbia az USA-t megelőzve a nem olajból származó termékek elsőszámú importőre lett. A venezuelai exportot az erőforrás alapú termékek dominálják (olaj, alumínium, vas, vegyi anyagok), míg a föld és munkaerő-intenzív export volumene relatíve alacsony. Az import oldalon a tőkeintenzív termékek vannak túlsúlyban. A föld és munkaerő-intenzív import növekedett az elmúlt években és ma már az import egy negyedét teszi ki. A legtöbb ország felhagy a nyitott kereskedelempolitikával, ha makroökonómiai problémák lépnek fel az országban. Ezen országok ilyen estekben általában
41
megadóztatják
az
exportot,
államilag
támogatják
az
importot,
amely
egy
fenntarthatatlan gazdasági helyzethez vezet és tőkekimenekítést eredményez. Venezuela példája azt bizonyítja, hogy a legnagyobb fenyegetés a nyitott kereskedelempolitika számára a világgazdaság alakulása és annak hatása a reálárfolyamra. Az 1989-ben bevezetett kereskedelmi reform legfőbb eleme volt egy pénzügyi stabilizáció, amely egyaránt csökkenti a folyó állami támogatásokat és a költségvetés kiadásait. Elindítottak egy privatizációs programot is, amely újabb forrásokat biztosított. Az új monetáris politikának
köszönhetően
a
kamatlábak
emelkedtek,
valamint
az
ár-,
és
árfolyamkontrollt eltörölték. Az árfolyamot egységesítették és egy sokkal rugalmasabb árfolyamrendszert vezettek be. A stabilizációs program sikeresnek bizonyult, amelyhez hozzájárult még a kőolaj növekvő világpiaci ára. Az infláció és a folyó fizetési mérleg hiánya csökkent, 1991-re pedig egy költségvetési többletet is elkönyvelhetett a kormány. Az 1989-es liberalizáció ellenére Venezuelában még mindig nagyon magasak a mezőgazdasági tarifák. A mezőgazdasághoz kötött tarifák a 130%-ot is elérték. Ezen kívül a mezőgazdaság védelme az Andesi Közösségen belül is él. Venezuela 1995-ben fogadta el a Közösség ársáv-rendszerét. A rendszer úgy működik, hogy amikor az importárak egy bizonyos minimum ár alá esnek, különböző adót vetnek ki rá. E rendszer a külföldi versenytől kívánja megvédeni a mezőgazdasági termelőket. Venezuela számára további kihívást jelent az integráció mélyítésének kérdése. Itt szó van egyrészt az Andesi Közösségről, illetve a Hármak Csoportjáról, emellett kérdéses a Mercosurral fenntartott kapcsolat mélyítése, valamint a világ többi országával kötött bilaterális egyezmények sorsa. Ez utóbbi esetében meg kell említeni, hogy az ország ezen egyezményei mind megfelelnek a WTO szabályozásának. Itt a legfontosabb feltételek, amelyeket Venezuelának teljesítenie kell: a protekcionista intézkedések leépítése, további liberalizáció, illetve a GATT egyezmény XXIV. cikkelyének37 pontos betartása. Az ország nyitottsági indexe az 1989-es 46,5% 1996-ra 53%-ra nőtt. Venezuela egyike volt az Andesi Közösség alapító tagjainak, amelyet a Cartagenai Egyezmény hozott létre. A Közösség 2000-ben vált közös piaccá. Venezuela nem tradicionális termékeinek legfontosabb felvevő piaca. A közös politika célja, hogy
37
A XXIV. cikkely kimondja, hogy egy regionális kereskedelmi egyezmény megkötése nem vonhatja maga után egy harmadik féllel szembeni protekcionista intézkedések alkalmazását. Egy ilyen egyezmény megkötését egy kijelölt bizottságnak kell levezetni, és nem vonatkozhat egy speciális szektorra.
42
csökkentsék a protekcionista intézkedéseket a Közösségen belül. Ipari tulajdonjoggal, helytelen kereskedelmi gyakorlattal, technológia-transzferrel, szállítással és az eredetiségi szabályokkal foglalkozó közös szervet hoztak létre. Az 1994-ben létrehozott Hármak Csoportja Kolumbiát, Mexikót és Venezuelát tömöríti. A Csoport alapítószerződése olyan kérdéseket szabályoz, mint például az eredetiség szabályai, a kormányzati beszerzések, befektetések, szolgáltatások, és a szellemi tulajdonjog kérdése. Venezuela kereskedelme a Csoport tagjaival gyorsan növekszik. A venezuelai import főként vegyi agyagokból és a kapcsolódó termékekből, valamint alapvető feldolgozóipari termékekből áll. Export oldalról nézve viszont Venezuela főként gépeket, szállítási eszközöket és élelmiszert hozat az országba. Venezuela nemcsak saját maga törekedett egyezményt kötni a Mercosurral, hanem erre ösztönözte szomszédait is, főként Kolumbiát. Ennek eredményeként 1995 júniusában az Andesi Közösség tagjai tárgyalásokat kezdtek a Mercosur országaival egy esetleges Dél-Amerikai Szabadkereskedelmi Övezet (Área de Libre Comercio Sudamericano, ALCSA) létrehozásáról. Célként tűzték, hogy az övezetet 10 éven belül megvalósítják. Mindezek mellett az országnak vannak külön bilaterális egyezményei a Mercosur egyes országaival. Feladatok a jövőre Amikor Venezuela 1989-ben elindította a kereskedelmi liberalizációt, szakított régi politikájával. Ennek ellenére, amikor 1994-ben bevezették az árfolyamkontrollt a bankválság és az azt követő gazdasági krízis miatt, a kereskedelem politika ismét zártabbá vált. Ezt követően 1996-ban indították el a stabilizációs programot, amelynek keretében eltöröltél az árfolyam-ellenőrzést és a politika ismét nyitottabbá vált. Mindezek ellenére a kormánynak még számos területen vannak tennivalói, mint például a gazdasági stabilitást illetően, a mezőgazdaságot védő vámok területén, a CET alóli felmentések megszüntetésével kapcsolatban, a támogatások és a „szektorvezérek” eltörlését illetően, valamint a speciális védelmi intézkedések (antidömping-, és kiegyenlítő vámok) és a nem vámjellegű korlátozások felszámolásának kérdése, és végül az integráció mélyítésének kihívása. 1. Ahhoz,
hogy
a
makroökonómiai
ingadozások
ne
vezessenek
a
kereskedelempolitika állandó változtatásához, mint ahogy történt ez 1994-ben, a gazdasági stabilitást, egyensúlyt folyamatosan kezelni kell, ami főként a
43
költségvetési deficit kiigazítását jelenti. Ebben az esetben pedig sokkal inkább a kiadási oldalra kell koncentrálnia a kormánynak, mint a bevételekre. Mivel a költségvetés bevételei az olajárak alakulásától függnek, a kiadások korlátozása segíthet a gazdasági egyensúly, stabilitás fenntartásában. Az állam létrehozta a Stabilizációs Alapot, amely ugyan segít kezelni a gazdasági ingadozások hatásait, de önmagában kevés és nem elég hatékony. 2. Venezuelának továbbra is rendkívül magasak a mezőgazdasági termékeket védő vámtarifái. Ezen a területen azonban egy másik tényezőt is figyelembe kell venni, még pedig az Andesi Közösség ársáv-rendszerét, amely alapjában véve egy protekcionista intézkedés. Ennek a rendszernek a megszüntetése sokban hozzájárulna a mezőgazdasági termékek liberalizációjához. A többi tagállammal együtt Venezuela kész eltörölni ezt a rendszert és helyette egy védelmi mechanizmust bevezetni, amely segítene enyhíteni az áringadozások hatásait. Az új mechanizmus segítségével a reálbéreket alacsonyan lehetne tartani, de ugyanakkor megoldható lenne a források jobb elosztása a mezőgazdasági szektorban.
Ezen
kívül
a
rendszer
problémája,
hogy
meggátolja
a
mezőgazdasági fejlesztéseket. 3. Venezuela
többé
kevésbe
megvalósította
a
CET
alóli
mentességek
megszüntetését. A tarifák növelése és kiszélesítése azonban még mindig problémát okoz, mivel valójában egy protekcionista intézkedés és helytelen allokációhoz vezet. A legjobb politika, amit a kormány alkalmazhat a semlegesség, vagyis, hogy nem tesz különbséget az egyes szektorok között. Ha azonban mégis szükséges a szelektív beavatkozás, azt erősen korlátozni kell. A „szektorvezérek” eltörlése pedig a privátszektor gazdaságban betöltött szerepének növeléséhez járulna hozzá, emellett pedig újradefiniálná az állam szerepét, amely sokkal fogyasztóbarátabbá és hatékonyabbá válhatna. 4. A speciális védelmi intézkedések, mint az antidömping-, és kiegyenlítő vám helyettesítése egy általánosabb védelmi mechanizmussal átláthatóbbá és függetlenebbé tenné a folyamatot. Az Antidömping és Támogatások Bizottsága a saját hatáskörében létrehozhatná ezt az új mechanizmust, amelyet az antidömpingvám helyett használna. Ezek mellett szót kell ejtenünk a nem vámjellegű intézkedésekről is, amely mint már korábban említettem leginkább az eredetiségre vonatkozó szabályozásban nyilvánul meg. Ezt a szabályozási
44
rendszert egységesíteni kellene, ezzel minimalizálni lehetne annak a negatív hatását, amit a különböző termékeket érintő különböző szabályok okoznak. 5. Végül pedig a sokat tárgyalt integrációs kérdésre kitérve azt a következtetést kell levonnunk, hogy a további nyitás és mélyítés a legjobb politika Venezuela számára. Az Andesi Közösség és a Hármak Csoportjának magasabb fokú integrációja mindenképp kedvező hatást gyakorolna az ország életére. 5.3. Andesi Közösség Venezuela gazdasága szempontjából fontos kitérni az Andesi Közösségre. Mint azt már korábban is említettem a gazdasági fejlődés szempontjából mindenképp szükséges lenne az integráció további mélyítése. Mindez azért is fontos és érdekes, mert Dél-Amerika másik integrációja, a Mercosur egy sokkal egységesebb és fejlődését tekintve előrébb járó szervezet. A kettőjük között létrejött szabadkereskedelmi megállapodás, illetve az együttműködés további sorsát tekintve mindenképp fontos tényező a Közösség gazdasági – politikai helyzete. Venezuela szempontjából mindez annál is inkább jelentős, mivel ő volt a tagállamok között az első, aki külön megállapodást kötött a Mercosurral. Az Andesi Közösség egy szubregionális szervezet, nemzetközi jogi személyiséggel rendelkezik. Tagjai: Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela. A közösség története 1969-ig nyúlik vissza. Ekkor írták alá a dél-amerikai államok a Cartagena-i egyezményt (más néven az Andesi Paktumot). A Közösség célja a kiegyensúlyozott és harmonikus gazdasági fejlődés, a növekedés ösztönzése, gazdasági és szociális együttműködés, iparosítási program végrehajtása, a regionális integrációs folyamatban való részvétel ösztönzése és az életszínvonal növelése. 1993-ra szabadkereskedelmi övezetet hoztak létre, 1995-re közös külső vámokat alakítottak ki (átlagosan 13,6%), és jelentős lépéseket tettek a szolgáltatáskereskedelem liberalizálására. Mindezen lépések hatására 1990 és 1998 között a tagállamok közötti kereskedelem megnégyszereződött. 1998-ban a tagok megegyeztek, hogy külpolitikai irányvonalaikat is összehangolják. 1999-ben megállapodtak, hogy 2005-ig megvalósítják a közös piacot. A szervezet koncepciója a kezdetekben importhelyettesítő politikán alapult, majd fokozatosan nyitott regionalizmussá alakult.38
38
Rigler Dorottya: A legfontosabb latin-amerikai regionális integrációs csoportok és az Európai Unió kapcsolatai, 2003 (disszertáció)
45
2004-ben az Andesi Közösség és a Mercosur között létre jött szabadkereskedelmi megállapodás nagy előrelépést jelentett a dél-amerikai közös piac létrehozásában. A kilenc latin-amerikai állam (Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Peru, Venezuela, Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay) területben és lélekszámban felveszi a versenyt a NAFTAval (USA, Kanada, Mexikó), valamint az Európai Unióval is. Ugyanakkor gazdasági teljesítményben messze elmarad azoktól. A társulás tagjai abban reménykednek, hogy a vámok lebontása révén a Dél-Amerikán belüli kereskedelem látványosan bővülni fog, és ennek köszönhetően egyes ágazatok felfutására számítanak, valamint új munkahelyek létrejöttére. A vámok lebontása nem egyszerre történik. Számos termék kereskedelme már 2005-től vámmentessé vált, de bizonyos – valamely állam által kényesnek ítélt – terméknél az akadályok lebontása csak fokozatosan, négy év alatt megy végbe. Venezuela például a szójatermékek esetében nem járult hozzá az azonnali piacnyitáshoz.39 Venezuela az Andesi Közösségben Ha a Közösség gazdasági növekedését tekintjük, akkor elmondható, hogy Venezuela GDP-je hasonló tendenciát mutat, kivéve a 2003-as évet. Az 1998-1999-es latinamerikai gazdasági válság hatására az integráció tagállamaiban mindenhol zsugorodott a gazdaság. Ugyanakkor arra is fel kell figyelnünk, hogy Venezuelában a recesszió mélyebb volt, mint a Közösség többi tagállamában (Andesi Közösség: -4,4%, Venezuela: -9%). Ehhez természetesen hozzájárult az olaj világpiaci árának zuhanása is. Ezt követően 2003-ig közel azonos tendencia figyelhető meg a gazdasági növekedésben. A nagyobb változás 2003-ban figyelhető meg, mivel ekkor a sztrájk miatt Venezuelában egy 9%-os gazdasági zsugorodás volt tapasztalható, míg a Közösségen belül átlagosan 1,6%-kal nőtt a GDP. Az ezt követő évben pedig Venezuela tudott magasabb gazdasági növekedést felmutatni. A Közösségen belüli kereskedelem 2000 óta folyamatosan bővül, de a rekordot 2004ben sikerült elérni, amikor is a belső kereskedelem közel 60%-kal bővült. A legnagyobb kereskedelmi
bővülést
Venezuela
tudta
felmutatni,
köszönhetően
az
egyre
dinamikusabb kapcsolatnak Kolumbiával és a növekvő exportnak Ecuadorba, valamint
39
HVG, Dél-Amerikai közös piac – A pánamerikai út, 2004. október 30., p. 31-32
46
Peruba. Ha eltekintünk Venezuela egyre növekvő olajexportjától a Közösség tagállamaiba, akkor a belső kereskedelem bővülése 42% körül mozog.40 Az Andesi Közösség és tagállamainak kereskedelme millió USD-ben 7. táblázat 2003 2004 %-os változás Andesi Közösség 4900,1 7765,6 58,5 Bolívia 422 477,8 13,2 Kolumbia 1839,7 3162,7 71,9 Ecuador 1012,3 854,1 -15,6 Venezuela 1088,7 2468,7 126,7 Peru 537,4 802,3 49,3 Forrás: Andean Community, General Secreteriat, Exports within and outside the Andean Community, 200441 A táblázatból is kiderül, hogy a legnagyobb növekedést Venezuela, illetve Kolumbia érték el. A köztük bonyolódó kereskedelem 2003 és 2004 között jelentősen bővült. Ugyanakkor Venezuela egy növekvő kereskedelmi hiányt könyvelhet el Kolumbiával szemben, ami talán meglepő lehetne tudván, hogy Venezuela jelentős mennyiségű olajat szállít a Közösség tagállamiba. Mindehhez azonban tudnunk kell, hogy Kolumbia szintén olajexportáló állam, sőt egyik legjelentősebb kiviteli cikke. Venezuela és Kolumbia kereskedelmi forgalma millió USD-ben 2003-ban és 2004ben 8. táblázat 2003 2004 %-os változás export 648,5 1031,6 59 import 693,5 1582,7 147 külkereskedelmi mérleg -45 -551,1 Forrás: Andean Community, General Secreteriat, Exports within and outside the Andean Community, 2004 A mérleg hiánya nagy valószínűséggel annak is köszönhető, hogy míg Kolumbiában már végrehajtották az exportdiverzifikációt, addig Venezuelában még ez a feladat várat magára. Mivel Venezuela élelmiszerigényének majdnem egészét importból biztosítja, így érthető, hogy a szélesebb termékskálával rendelkező Kolumbia többet exportál Venezuelába. Mindezek mellett arra is ki kell térnünk, hogy nemcsak Kolumbiával szemben bővül az ország kereskedelme, hanem a többi tagállammal szemben is.
40
Forrás: www.comunidadandina.org: Exports within and oustside the Andean Community, 2004 2005.10.19, 14:13 41 A kereskedelmi adatok az Andesi Közösség tagállamainak egymással bonyolított kereskedelmére vonatkoznak.
47
VI. A FEKETE ARANY A XX. század folyamán az olaj dominálta a venezuelai gazdaságot. 1989-ben a GDPnek a 13%-át, az állami bevételek 51%-át és az export 81%-át adta a szektor. A ’80-as évek olajár-esése előtt ezek az értékek még ennél is magasabbak voltak. 1929 és 1970 között, az olajkitermelés csúcsán Venezuela volt a világ vezető kőolajexportálója. 1990ben „már csak” a harmadik helyre sorolták Szaúd-Arábia és Irán után és a világ ismert olajtartalékának a 7%-át birtokolta. Az első kereskedelmi célú fúrást 1917-ben hajtották végre Venezuelában. Az első világháború után amerikai és brit olajvállalatok a Maracaibo-tó42 vidékén kísérelték meg felmérni az ország hatalmas kőolaj-tartalékait. Ezt követően az olajexport 31%-ról 91%-ra ugrott 1924 és 1934 között. Az olajipar gyors fejlődése meglehetősen jövedelmező volt azon nemzetközi olajvállalatok számára, akik Venezuelában hajtottak végre fúrásokat, mivel az országban alacsony volt a munkaerő-költség, valamint a különböző adók. Illetve ne feledkezzünk el arról sem, hogy abban az időben szoros összefonódás volt a nemzetközi olajvállalatok vezetősége és a korrupt venezuelai diktátorok között. Habár Venezuela sok hasznot húzott az olajkitermelésből 1943 után, a korrupció gátat vettet az igazi fejlődésnek. Okulva Mexikó példáján, az olajszektor államosítása óvatosan folyt az országban. 1974-ben a Pérez elnök által alakított bizottság javaslatot nyújtott be a szektor államosítására. Ez képezte az 1975-ös törvény alapját, amelynek során az olajszektor tényleges államosítása megindult. A leginkább vitatott eleme a törvénynek az 5. cikkely volt, amely kimondta, hogy a kormány kiszerződtethet bizonyos technikai szolgáltatásokat és marketing-tevékenységet külföldi vállalatoknak. A vita ellenére az 5. cikkely lehetővé tette, hogy jelentős technikai fejlesztéseket hajtsanak végre. 6.1. PDVSA A kormány 1977-ben megalapította a PDVSA-t (Petróleos de Venezuela S.A.), az ország állami olajvállalatát. Amellett, hogy az ország legnagyobb foglalkoztatója, a PDVSA adja az ország GDP-jének egy harmadát, az állami bevételek 50%-át és az exportbevételek 80%-át. Az utóbbi években Hugo Chávez elnök befolyása
42
A Maracaibo-tó az ország észak-nyugati részén található, Zula tartományban.
48
következtében csökkent a PDVSA autonómiája. Az 1999-es alkotmány tiltja a PDVSA privatizálását.43 Az 1981-ben kezdődő olajár-zuhanás visszavetette az állami bevételeket, emellett tovább nehezítette a helyzetet, hogy az 1970-es években befolyt bevételeket az ország elpazarolta. A PDVSA virágzásának formális vége 1982-ben következett be, amikor a központi bank lefoglalt 6 milliárd dollárt a vállalat bevételeiből, hogy rendezni tudja az ország növekvő külső adósságait. Ez a lépés gyakorlatilag megszüntette a PDVSA autonómiáját.44 Ugyanakkor szintén a ’80-as években indította el a vállalat új politikáját: „nemzetközivé válás politikája”. Ennek első jele volt az első vegyes vállalat létrehozása a Veba Öl-lel (ma Ruhr Öl), Nyugat-Németországban. 1986 és 1998 között a PDVSA nyolc USA-beli olajfinomítóban szerzett részesedést. Ez a masszív tőkeexport még ma is tart. Emellett viszont problémát jelent, hogy a PDVSA 1983 és 2004 között jelentős árkedvezményeket biztosított tengerentúli részlegeinek (átlagosan 1,03 dollárt hordónként), ami 7,5 milliárd dollárt jelent (mai árfolyamon számolva 11,4 milliárd dollár). Mindezt még tetézi, hogy a kedvezmények láncolata itt nem állt meg. A Citgo (a PDVSA amerikai leányvállalata) szintén kedvezményekkel (a lehető legalacsonyabb áron) adta el a gázolajat minden piacon az USA keleti partján. Az újra szervezett PDVSA most megpróbálja ezt a kedvezőtlen politikát megszüntetni. 2004 végén az Energia és Olajipari Minisztérium bevezette a már Mexikóban és Szaúd-Arábiában is sikerrel alkalmazott előírásos árrendszert. Ennek lényege, hogy egy adott földrajzi területen belül a PDVSA minden félnek ugyanolyan áron adja el a nyersolajat. Az 1990-es években az olajipart megnyitották a magántőke előtt is. A nyitási politika (Apertura=Nyitás) lényege néhány szóban összefoglalható: a nemzeti természeti erőforrás, az olaj „globalizációja”. Az olajat a továbbiakban nem kizárólag a hazai vállalatok számára tették elérhetővé, hanem más országok számára is. Az Aperturával megindult a külföldi tőke beáramlása az olajszektorba.45 Három fordulóban (1992, 1993, 1997) a PDVSA 33 megállapodást kötött magánvállalatokkal, mint például a Chevronnal (ma ChevronTexaco), a BP-vel, a Respol-YPF-fel, a Shell-el vagy a China
43
www.eia.doe.gov 2005.08.30. 14:41 www.country-studies.com 2005.07.26. 45 www.venezuelanalysis.com 2005.08.31. 44
13:40 09:19
49
National Petroleum Corporation-nel. Ezen megállapodások alapján a magánvállalatok egy meghatározott díj ellenében működtethetnek olajmezőket az országban. A PDVSA és az olajszektor szempontjából a nehezebb időszakot az ezredfordulót követő évek jelentették. A korábbi fejezetekben már részletesen tárgyaltam a 20022003-as általános sztrájk okait és következményeit. Itt csak egy mondat erejéig térnék ki arra, hogy ebben az időszakban az olajkitermelés gyakorlatilag teljesen szünetelt. A továbbiakban inkább az ezt követő időszakra összpontosítanék, illetve a vállalat távlati terveire a fellendülés megindítására. Venezuela olajkitermelése a sztrájkot követő évben, 2003-ban 2,6 millió hordó volt naponta. Mindez 10%-os csökkenést jelent évente. Mindeközben a belföldi fogyasztás 350.000-400.000 hordó naponta. Ugyanebben az évben az ország nettó olajexportja megközelítőleg naponta 2,25 millió hordó volt, amelyből 1,39 milliót az Egyesült Államokba szállítanak. A jelenlegi olajkitermelés szintje még mindig bizonytalan, bár a PDVSA szerint a kitermelés hamarosan visszaáll a sztrájk előtti szintre, külső elemzők és az egykori alkalmazottak szerint a termelés még mindig jelentősen alacsonyabb. Az alábbi ábrán is jól látható, hogy a kitermelés még mindig jóval elmarad a sztrájk előtti időszaktól. 1998-ban a napi kitermelés majdnem elérte a napi 3,5 millió hordót, a sztrájkot megelőző évben, 2001ben szintén közel állt ehhez az értékhez a termelés. Ehhez képest 2003-ra 2,6 millióra csökkent a napi kitermelés. 2004-ben ugyan fokozódott a kitermelés, már a 3 milliós határ körül mozog, de ez még mindig jóval elmarad a sztrájkot megelőző időszak adataitól.
11. ábra: Venezuela olajkitermelése és fogyasztása, 1980 – 2004 Forrás: EIA (Energy Information Administration), [2005]
50
A kormány több lépést is tett a termelés helyreállítására. Elemzők szerint azonban a kormány túl gyors és hirtelen tett lépései a teljesítmény visszaállítására káros hatással lehetnek a tartalékokra, mivel felgyorsítják az olajmezők kimerülését. Mindemellett a PDVSA kapacitásai sem elegendőek egy gyors helyreállításhoz, gondoljunk csak arra, hogy a munkaerő felét elbocsátották. A másik súlyos problémát az jelenti, hogy az iparágba kevés külföldi tőke áramlik, és ez nem tudja kompenzálni a gyenge hazai beruházásokat. Hogy egy külföldi cég egyáltalán befektethet-e Venezuelában mindig az aktuális politikai hangulattól függ. A másik aspektus pedig, hogy egyáltalán egy külföldi cég be akar-e fektetni egy ilyen instabil gazdaságba. Emellett a külföldi befektetéseket akadályozza a 2001-ben elfogadott hidrokarbon törvény, amely 2002 januárjában lépett életbe. Az új törvény a korábbi 1-16,66%-os szabadalmi díjat megemelte 20-30%-ra és a PDVSA számára 51%-os részesedést biztosított minden olyan projektben, ami a kiaknázással, termeléssel, szállítással és a kőolaj kezdeti raktározásával kapcsolatos. Ha jól belegondolunk gyakorlatilag a PDVSA részvétele nélkül nem is lehet befektetni az olajiparba. Összességében elmondható, hogy a PDVSA helyzete még meglehetősen bizonytalan, hiszen időbe telik amíg a kitermelés visszaáll az eredeti szintre. Emellett hiányzik a megfelelő tőke és a tapasztalat, illetve a képzett munkaerő. Pozitív fordulat azonban, hogy 2004 és 2006 között két új olajkút is megkezdi működését (Hamaca, Corocoro), ami ellensúlyozni tudná a teljesítmény-kiesést. A vállalat 2004-es jelentése alapján 2004 és 2009 között egy 26 milliárd dolláros fejlesztést terveznek, 2009-re pedig szeretnék elérni a napi 5 millió hordós napi termelést. Mindemellett új olajmezőket is meg kívánnak nyitni (Tacata, Chaguaramal, El Furrial, Tomoporo).46 6.2. Az olajszektor számokban47 Venezuelának az OPEC adatai alapján megközelítőleg 80 millió hordó nyersolajtartaléka van. Az elmúlt több mint 30 évben a tartalékok 14 millióról 80 millióra nőttek. Ha az utóbbi néhány évet vizsgáljuk, akkor jól látható, hogy a tartalékok folyamatosan növekednek, kivéve a 2002-2003-as évet, amikor kisebb csökkenés figyelhető meg. Ez a sztrájk egyik hatása volt, hiszen a termelés kisesése miatt, az országnak a tartalékokhoz kellett nyúlnia, hogy fedezni tudja a szükségleteket. Illetve mint azt már korábban is említettem a tartalékokon kívül importra is rászorult. 46 47
www.eia.doe.gov 2005.08.30. 14:41 Az elemzés az OPEC éves jelentésének adatai alapján készült.
51
82000
ezer hordó/nap
80000 78000 76000 74000 72000 70000 68000 1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
12. ábra: Venezuela kőolaj-tartalékai Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin [2004] Az olajkitermelés meglehetősen ingadozó volt az elmúlt közel 35 évben. A 70-es évek elején még meghaladta a 3 millió hordót naponta. Az évtized második felében azonban 2 millió hordó körül mozgott a napi kitermelés, ami a 80-as években tovább csökkent és már a napi 2 milliót sem érte el. Növekvő tendencia 1990-től figyelhető meg. Ez többek között annak is köszönhető, hogy ekkor nyitották meg az olajszektort a magántőke előtt. Ez a tendencia az ezredfordulóig jól nyomon követhető. 1999/2000-től figyelhető meg újabb csökkenő tendencia. Ez annak is betudható, hogy az OPEC az utóbbi években nagy hangsúlyt fektet a kitermelés csökkentésére. Ennek több oka is van: egyrészt így kívánják szabályozni az olajárakat, másik oka pedig a szakértők által mostanában olyan sokat emlegetett tetőzés. A termelés visszafogásával próbálják megakadályozni az olajmezők kiapadását. Míg az OPEC szinte minden tagállama tudta növelni a kitermelését 2003-ban, addig Venezuelában visszaesés volt tapasztalható, ami a sztrájk miatti kiesésnek volt köszönhető. 2004-re viszont úgy látszik kezd magához térni az olajipar is. A termelés újra 3 millió hordó körül mozog. Itt említeném meg, hogy az OPEC által meghatározott termelési kvóta Venezuelában 3,223 millió hordó naponta. Chávez elnök mindig is nagy hangsúlyt fektetett a kvóták betartására. Ennek tükrében a termelés szintje, így ingadozása annak is köszönhető, hogy az OPEC éppen milyen kvótát állapít meg.
52
3500
ezer hordó/nap
3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
20003
2004
13. ábra: Kőolaj-kitermelés Venezuelában Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin [2004] A következőkben Venezuela finomítási kapacitásáról lesz szó részletesebben. Elsőként a kitermelést és a finomítási kapacitást vetném össze. Az alábbi ábrán jól látható, hogy az ország finomítási kapacitása nem elegendő a kitermelt olaj teljes egészének finomítására. 2004-ben a kitermelt olaj egy harmadát tudta finomítani. Ebből is következik, hogy a venezuelai kőolajexport jelentős részét a nyersolaj teszi ki. Erről a későbbiekben részletesebben is szó lesz. Az ország kapacitása az elmúlt években csökkent. A hetvenes–nyolcvanas években még közel 1,2 millió hordó volt a napi finomítási kapacitása, ami 2004-re 1 millió hordóra csökkent. A legnagyobb mennyiséget a ’70-es években, illetve a ’80-as évek elején tudta finomítani, ekkor majdnem elérte a 1,5 millió hordót naponta. 3500 3000 ezer hordó/nap
2500 2000
kitermelés
1500
finomítási kapacitás
1000 500 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
14. ábra: Kőolaj-kitermelés és finomítási kapacitás Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin [2004] Venezuela jóval több nyersolajat exportál, mint finomított olajat. A nyersolajat főként az Egyesült Államokba szállítják. Emellett jelentősebb mennyiség kerül Latin-Amerika
53
országaiba, illetve Nyugat-Európába, itt is főként Németországba, Spanyolországba, és az Egyesült Királyságba. A finomított olaj célállomásai nem sokban különböznek. Itt is az elsőszámú partner az USA, majd a latin-amerikai államok, illetve Nyugat-Európából Olaszország és az Egyesült Királyság. Az utóbbi években a nyersolajexport közel 2 millió hordóról 1,5 millió hordóra csökkent. Mivel Venezuelában állandó a belső stabilizáció hiánya, ami kihat a kereskedelemre, hiszen a bizonytalanság miatt sokan más kereskedelmi partner után néznek. A finomított olaj esetében is egy csökkenő tendencia figyelhető meg. Ebben az esetben azonban elmondható, hogy finomított olaj exportja sosem érte el az 1 millió hordót naponta. Az utóbbi néhány évben pedig fél millió hordó körül mozog. Ez valószínűleg annak is tulajdonítható, hogy a finomítási kapacitás az utóbbi években csökkent. 3500
ezer hordó/nap
3000 2500 olajexport
2000
nyersolajexport
1500
finomított olajexport
1000 500 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
15. ábra: Az olajexport alakulása 1996 és 2004 között Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin [2004] 6.3. OPEC Venezuela szempontjából fontos kitérni az OPEC jelentőségére, hiszen egyike volt a szervezet alapító tagjainak. Valamint az országban zajló olajkitermelést tekintve is szót kell ejtenünk a szervezetről, hiszen az OPEC által meghatározott termelési kvóta befolyásolja az olajkitermelés intenzitását. Az OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Countries) megalakulásának egyik fő oka volt az olajárak ingadozásának kiküszöbölése. Amikor létrejött a modern olaj alapú gazdaság, az olajvállalatokra újabb teher nehezedett. Ha zuhantak az olajárak, annak árát általában az olajországoknak kellett megfizetniük. A nemzetközi olajvállalatok pedig – mivel számukra a profit az első szempont – megállapodtak az árajánlat csökkentésére, így végül olcsóbban vették az olajat. Ez a taktika hatalmas
54
profitot hozott az olajvállalatoknak, ugyanakkor arra kényszerítette Szaúd-Arábiát, Venezuelát, Kuvaitot, Irakot és Líbiát, hogy elviselje a veszteséget, amit az áringadozások okoztak. A problémát az is fokozta, hogy bár az olajországok kezében volt az olaj, de a vállalatok rendelkeztek a megfelelő technikával, szakértelemmel és tőkével. Emellett az is gond volt, hogy míg az olajországok külön politikát folytattak, addig a vállalatok egységesen léptek fel. Okulva a helyzet tarthatatlanságából 1960. szeptember 14-én Venezuela rávette Iránt, Irakot, Kuvaitot és Szaúd-Arábiát, hogy alapítsák meg az OPEC-et.48 Ezentúl már nem a nagy olajvállalatok határozták meg az árakat. A hatvanas évek során az OPEC emelni kezdte az árakat és ezáltal arra kényszerítette a vállalatokat és az importáló országokat, hogy magukra vállaljanak valamit az olajüzlet terheiből.49 Az OPEC székhelye megalakulása után öt évig Genfben (Svájc) volt, majd 1965-ben Bécsbe (Ausztria) költözött. A szervezet alapvető célja, hogy koordinálja és egységesítse az olajpolitikát a tagállamokban annak érdekében, hogy biztosítsa a stabil olajárakat, illetve a hatékony, gazdaságos és rendszeres olajellátást az importáló országokban. A ’60-as évek az úgynevezett „formális” évek voltak az OPEC életében. Megalapították a Titkárságot, tárgyalásokat folytattak az olajvállalatokkal, illetve a bővítés volt az egyik központi feladat. A ’70-es évek folyamán a szervezet nemzetközi szerepe tovább erősödött. Meghatározó ereje volt a nemzetközi olajárak kialakításában. A ’80-as években a legnagyobb hangsúlyt a környezeti kérdések kapták. A ’90-es években többször is kisebb válság alakult ki az olajpiacon. Először az évtized elején volt egy kisebb árnövekedés, majd egészen 1998-ig viszonylag stabilak maradtak az árak. A dél-kelet ázsiai válságot követően az OPEC államok és néhány nem tagállam együttes akciója során sikerült a piac stabilizációja.50 Az utóbbi évek legfontosabb és legsúlyosabb problémája a folyamatosan dráguló olaj. Az elmúlt években ugyanis már nem a kínálat önkéntes visszafogásáról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy a kőolajtermelő országok vészesen közel kerültek kapacitásuk határához. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kitermeléstől a finomításig húzódó láncban – beleértve a szállítást is – jelentkező bármilyen probléma zavart okozhat. A szárnyaló
48
Az OPEC-hez a későbbiekben csatlakozott Algéria (1969), Indonézia (1962), Líbia (1962), Nigéria (1971), Katar (1961) és az Egyesült Arab Emirátusok (1967). Az OPEC-nek ideiglenesen tagja volt Ecuador (1973-1992) és Gabon (1975-1994). 49 Paul Roberts: Az olajkorszak vége c. könyve alapján. HVG Kiadó Rt, 2004 p. 91-93 50 www.opec.org 2005.11.11. 10:28
55
olajárak a kitermelő országoknak sem érdeke, hiszen ez arra ösztönözheti a vásárlókat, hogy más alternatív energiaforrás felé forduljanak.51 A mostani drágulási hullám igazából 2003-ban kezdődött. A növekvő olajárak hatalmas profitot generálnak a kitermelő országoknak. Az olajdollárok sorsa pedig minden tagállamban eltérő. Venezuelában Hugo Chávez elnök az általa meghirdetett úgynevezett „bolívari forradalom” finanszírozására fordítja az óriási bevételeket. Olyan programokra fordítja az olajból származó bevételeket, amelyek a szegénység és elmaradottság felszámolását célozzák. Emellett a régió számos államát igyekszik megnyerni a baloldali eszmék számára. Ezzel szoros összefüggésben van az is, hogy a Petrosur néven futó legújabb kezdeményezésének keretében a dél-amerikai és karibi országoknak kedvezményes áron szállítja az olajat.52 Az OPEC tagállamok között 2004-ben Venezuela volt a harmadik legtöbb olajat kitermelő ország – Szaúd-Arábia és Irán után, és ő rendelkezik a hatodik legnagyobb olajtartalékkal is. Az export tekintetében azonban már nem csak Szaúd-Arábia és Irán előzi meg, hanem az Egyesült Arab Emirátusok és Nigéria is. Viszont a finomítási kapacitást tekintve Venezuela a negyedik helyen áll. A következő táblázatban több szempontból is láthatunk egy összehasonlítást az OPEC-tagállamok között. Az OPEC tagállamok összehasonlítása 53
tartalékok
kitermelés 54
Venezuela 79729 Szaúd-Arábia 264310 Irán 132460 Irak 115000 Kuvait 101500 Egyesült Arab Emirátusok 97800 Líbia 39126 Nigéria 35876 Katar 15207 Algéria 11350 Indonézia 4301 Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin [2004]
51
3009,4 8897 3834,2 2106,2 2288,7 2343,6 1580,7 2356,8 755,3 1311,4 1094,4
finomítási kapacitás55 1045,7 2077 1474 603 936 466,3 380 445 80 462,2 1055,5
HVG – Forrongó olajpiac 2005. augusztus 27. p. 6-9. HVG – Az olajdollárok sorsa 2005. szeptember 3. p. 29-31. 53 Millió hordó 54 1000 hordó/nap 55 1000 hordó/nap 56 1000 hordó/nap. Az export tartalmazza a nyersolaj és a finomított olaj exportját is. 52
56
9. táblázat export56 2140 8147,5 3023,6 1461,5 2019 2675,6 1446 2422,9 607,6 1339,2 556,2
Venezuelában az OPEC által meghatározott kvóta 3.223.000 hordó/nap (2005 júliusa óta), ez a harmadik legmagasabb a tagállamok között Szaúd-Arábia és Irán után. Az ország Chávez elnök 1998-as megválasztása előtt rendszeresen túllépte az OPEC által kiszabott termelési kvótát. Az új elnök azonban egy szigorú szabályozás keretében a kitermelést a szervezet által meghatározott kvótákhoz igazította. Az elnök szoros ragaszkodása a kvótához már vezetett belpolitikai ellentétekhez. 2002-ben közvetlenül a sztrájk kirobbanása előtt Chávez leváltotta az egyre nagyobb függetlenséget kiharcoló PDVSA vezetőit. Ennek oka az olajpolitikában mutatkozó szemléleti különbség volt. A PDVSA korábbi vezetői az olajkitermelés növelését tűzték ki célul, míg az elnök az OPEC kvóta pontos betartását tartotta – tartja – szem előtt57. 6.4. Az olajon túl Dolgozatom korábbi fejezeteiből már kiderült, hogy a venezuelai gazdaság szinte teljes egészében az olajra épül. Egy esetleges zavar a termelésben, mint az történt 2002-2003ban teljesen visszavetheti a gazdasági fejlődést, növekedést. Egy hosszabb ideig tartó válságnak súlyos következményei lehetnek az ország gazdasági élete szempontjából. Egy ilyen eseménynek pedig nemcsak gazdasági hatásai vannak. Hiszen ha elzáródnak az olajcsapok, akkor a költségvetési bevételek is elapadnak. Ennek pedig az egyik következménye, hogy nem tudják miből finanszírozni a szociális programokat. Ez pedig az életszínvonal rohamos eséséhez vezet, a szegénység leküzdésére indított programok zátonyra futnak. A kérdés tehát az, hogy milyen lehetőségei vannak Venezuelának abban az esetben, ha az olajgazdaság összedől? Először érdemes arra a lehetőségre kitérni, hogy a finomítási kapacitás bővítése mennyivel lenne előnyösebb a gazdaság számára. Jelenleg, mint azt a korábbiakban már láthattuk, Venezuela a kitermelt olaj mennyiségének csupán az egyharmadát tudja finomítani. Amennyiben a kapacitások bővülnének, az jelentős bevétel-növekedést eredményezne. Az OPEC legutóbbi jelentése alapján a finomított olaj körülbelül 27 dollárral drágább hordónként, mint a nyersolaj58. Ez természetesen nem megoldása az exportkoncentráció csökkentésére, de új alternatíva a bevételek növelésére. Ehhez azonban nagy mennyiségű tőkére lenne szükség. Ennek előteremtése történhet azáltal, hogy az olajból származó bevételeket visszaforgatják és új finomítókat nyitnak meg. Ennek viszont a szociális programok látnák kárát, hiszen ezáltal nem 57 58
2002-ben Venezuelában az OPEC kvóta 2,5 millió hordó/nap volt. Lásd: 5. sz. melléklet
57
lenne miből finanszírozni azokat. A másik alternatíva a külföldi befektetések. Ennek viszont feltétele a megfelelő gazdasági és befektetői környezet. Az országban folyamatosan jelentkező belpolitikai instabilitás viszont nem kedvez a befektetéseknek. Ehhez azt is figyelembe kell vennünk, hogy a legnagyobb befektető Venezuelában az USA. A folyamatos ellentétek59 nem kedveznek a két ország kapcsolatának, így a befektetéseknek sem. Ha viszont az amerikai beruházások elmaradnak, akkor Venezuela hatalmas mennyiségű külföldi tőkétől esik el, ami szintén megterhelné a gazdaságot. Ami úgy mond gátat vethet az amerikai befektetések elmaradásának, az a tény, hogy Venezuela az USA egyik fő olajellátója. A növekvő olajigény pedig arra kényszeríti az USA-t, hogy „szemet hunyjon” Chávez politikája felett. Másik megoldás az olajtól való függőség csökkentésére egy „új” iparág fejlesztése lehetne. Gondolok itt például a turizmus fejlesztésére. Venezuela igen nagy kiterjedésű partszakasszal rendelkezik, ami lehetőséget ad a turizmus fejlesztésére. Ez a lehetőség nem csupán a költségvetés bevételi oldalát gyarapítaná, hanem rengeteg új munkahelyet is teremtene. Ennek egyenes következménye az életszínvonal emelkedése, illetve a szegénység csökkenése, amelyek ma a legjelentősebb problémák Venezuelában. Emellett a fejlesztések egyben infrastrukturális beruházásokat is jelentenének, ami nem csak a turizmus szempontjából előnyös, hanem számos más gazdasági szektor, illetve iparág tudná hasznosítani. Mindez újabb külföldi befektetéseket vonna maga után. Természetesen itt is figyelembe kell venni az ország instabil belpolitikai helyzetét. Az állandó zavargások a turizmusra is negatívan hatnak. Természetesen azt is számításba kell vennünk, amiről mostanában olyan sok vita folyik, hogy kifogyóban van a világ olajkészlete. A legoptimistább elemzők szerint is az olajkitermelése már valamikor 2015 és 2020 között tetőzni fog. Az OPEC-en kívüli olajtermelők évi kitermelése sok esetben már most is csökken, az OPEC-é nem. Egyes tagállamok visszafogják a termelést, mint például Venezuela is, ezen országoknak vannak olyan használaton kívüli kútjaik és vezetékeik, melyeket bármikor bekapcsolhatnak a kitermelésbe. Viszont, ha az olajárak jelentősen csökkenek, illetve elapadnak a készletek, akkor néhány olajországnak – köztük Venezuelának is megrendülhet a helyzete. Ebben az esetben egy új megoldás, illetve lehetőség lenne a 59
Az USA és Venezuela között a legfőbb problémát elsősorban az ideológia okozza. Az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel Chávez politikáját. Emellett az ideológia esetleges exportja is aggasztja, ami a Petrosur-ral könnyen meg is valósulhat. Emellett Chávez igen intenzíven támogatja a térség baloldali erőit, legyenek azok hatalmon vagy ellenzékben. Ez a tény szintén kiválthatja az USA ellenszenvét.
58
gázkitermelés. Venezuelának – valamint Oroszországnak, Iránnak és Katarnak – jelentős gázkészletei vannak. Amennyiben erre összpontosítanának, kompenzálni tudnák az olaj miatti bevételcsökkenést. Kína, India és az Egyesült Államok jelentős felvevő piacot biztosítana.60 Venezuela jelenleg a kitermelt gáz teljes mennyiségét saját fogyasztásra fordítja. A 70%-a ipari fogyasztásra kerül, főként az olajszektor használja a kitermeléshez. Így amennyiben az olajkészletek kimerülnek, a gáz lehetne Venezuela „új” exportcikke. A gázkitermelés az utóbbi években évi 28-30 milliárd m3 körül mozgott. A ’90-es évek második felét megelőzően ugyanez az érték 20 milliárd m3 volt. 35
milliárd m3
30 25 20 15 10 5 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
16. ábra: A gázkitermelés alakulása 1996 és 2004 között Forrás: OPEC, Annual Statistical Bulletin [2004] Ugyanakkor fontos azt is megemlíteni, hogy Venezuela rendelkezik a világ kilencedik legnagyobb gázkészletével, az OPEC-tagállamok között pedig a hetedikkel. Venezuelát sorrendben61 Irán, Katar, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Nigéria és Algéria előzik meg. Venezuelának az OPEC adatai alapján 2004-ben 4287 milliárd m3 volt a gáztartaléka. Összességében elmondható, hogy Venezuela függősége az olajtól valószínűleg nem fog csökkeni a közeljövőben. Ennek gyakorlatilag az a fő oka, hogy a gazdaság teljes egésze erre az iparra épül. Emellett az államháztartás egyensúlya is az olajbevételektől függ. Arról nem is beszélve, hogy az életszínvonal emeléséért indított programok szintén az olajból származó profittól függenek. Amíg az olaj ára ilyen magas szinten mozog, addig Venezuela sokat profitálhat olajiparából. Viszont az árak csökkenése esetén az egész gazdaság veszélybe kerülhet. A távolabbi jövőbe pillantva pedig fontos kitérni arra a tényezőre, hogy a világ fekete arany készlete kifogyóban van. 60 61
Paul Roberts: Az olajkorszak vége – HVG Kiadó Rt., 2004 Gázkészleteik alapján.
59
p. 57., 163., 278.
Amennyiben elfogy Venezuela olajkészlete, az ország gazdaságilag teljesen össze fog omlani. Az amúgy is meglehetősen instabil országban, ahol szinte folyamatosan jelentkezik valamilyen belpolitikai konfliktus, ez könnyen vezethet akár egy polgárháború kitöréséhez is. A helyzetet tovább nehezíti az a tény, hogy a venezuelai olaj legnagyobb felvevője az USA. A két ország következésképp egymásra van utalva. A köztük lévő feszültség azonban egyre fokozódik. A két ország közötti konfliktus éleződése azonban negatívan hathat az olajpiacra és így az olajárak alakulására is. Emellett említést kell tennünk az olajdollárok sorsáról is. Véleményem szerint a jelenlegi kormány által indított programok a szegénység leküzdésére mindenképp szükségesek és hasznosak. De a későbbiekben olyan új fejlesztések és beruházások kellenek, amelyek az olajon kívüli gazdaság erősödését szolgálják. Emellett a politikai kultúra fejlődésére is szükség lenne. A fejlődés alapvető feltétele a belpolitikai stabilitás kellene, hogy legyen. Venezuelában, ahol az elmúlt 3 évben több sztrájk is volt, illetve több kísérlet is történt az elnök megbuktatására, még vannak teendők.
60
VII. ÖSSZEGZÉS Venezuela belpolitikai helyzetét sokban befolyásolja történelme. Ha figyelmesen tanulmányozzuk az ország történelmét, akkor megállapíthatjuk, hogy a több 100 év folyamán alig volt olyan időszak, amikor megkísérelték volna a demokrácia alapjainak megteremtését. Mindig is jellemző volt a diktatúra, illetve a katonai vezetés. Ugyan létezik a szabad választás intézménye, de ennek kimenetele általában kérdéses. A jelenlegi politikai helyzet pedig teljes egészében az elnök, Hugo Chávez személyére épül. Chávez nem titkoltan a kommunista eszmék alapján irányítja az országot, amely kiváltotta a nyugati hatalmak, elsősorban az USA ellenszenvét. Az ország életét többször zavarják meg tüntetések, sztrájkok, amelyeket hol az ellenzék, hol pedig a dolgozók kezdeményeznek. A bizonytalan belső szituáció negatív hatással van Venezuela gazdasági életére, hiszen egy megbízhatatlan üzleti környezetet teremt. Az ország gazdasági növekedését a 1998-1999-es dél-amerikai gazdasági recesszió vetette vissza, ekkor egy közel 10%-os csökkenés volt tapasztalható. Ezt követően a fellendülést a 2002 végén kirobbant általános sztrájk törte meg, amit az ország a mai napig nem hevert ki teljesen. Mindehhez figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy Venezuela gazdasága, szociális programja, illetve kereskedelme teljes egészében az olajiparra épült. Ugyan voltak és vannak kísérletek a gazdaság diverzifikációjára, de ennek még szemmel látható eredménye nincs. A kereskedelmi liberalizáció és reform végrehajtása sem a gazdasági diverzifikációt szolgálta, hanem sokkal inkább a közös vámtarifák bevezetését, a protekcionista intézkedések leépítését, illetve az integrációk, bilaterális megállapodások jövőbeli sorsát. Gyakorlatilag a ’70-es évek olajárrobbanása óta az olaj dominálja a venezuelai gazdaságot. A mezőgazdaság teljes mértékű elhanyagolása ekkor kezdődött, holott azt megelőzően az ország fő profilja a mezőgazdasági termelés volt. Az utóbbi években indultak meg a kormány részéről kezdeményezések az agrárium feltámasztására, ez főként a földreformban nyilvánul meg. Mindez azért is lenne különösen fontos, mivel az „olajkorszak” kezdete óta a népesség a sűrűn lakott ipari városokba tömörült, a vidéki területek pedig elhagyatottá váltak. Hatalmas megmunkálatlan területek állnak rendelkezésre Venezuelában, melyeken ha megindulna a művelés, több probléma is megoldódhatna az országban. Egyrészt nem szorulnának oly mértékben az élelmiszerimportra. Venezuela ma élelmiszerigényének 70%-át importálja. A vidéki területeken való termesztéssel ezt redukálni lehetne. Másrészt a földművelés
61
fellendítése a gazdaság diverzifikációját is elősegítené. Emellett az ipari termelés is meglehetősen koncentrált, mivel döntő többségében itt is az olaj a domináns. Ugyancsak a ’70-es évektől kezdve figyelhető meg, hogy a korábban igen jövedelmező alumínium- és acélipar egyre inkább a háttérbe szorult. Ma az export kétharmadát az olaj teszi ki, emellett jelentősebb még az alumínium és annak származékainak exportja, de a fekete aranyhoz képest szinte elenyésző (3%) részesedést képviselnek. Az olaj jelentősége több területen is megfigyelhető Venezuelában. Vegyük példának a folyamatban lévő szociális programokat. Chávez elnök több programot is indított a szegénység leküzdésére, az oktatás és az egészségügy fejlesztésére. Ezeket mind az olajbevételekből finanszírozzák, ami azért sem meglepő, mivel az állami bevételek fele ebből az iparágból származik. Emellett az ország külső adósságait is az olajbevételekből törlesztik. Mindebből jól látszik, hogy az olaj a gazdaság, a társadalom, és a politika minden területén jelen van. Egy esetleges zavar az iparágban, mint ahogy az történt 2002-ben, teljesen megbéníthatja az országot. Ezért is lenne szükséges a diverzifikáció végrehajtása. Venezuela számára olyan kihasználatlan lehetőségek állnak rendelkezésre, mint a mezőgazdaság, a turizmus, illetve a gázkészletek kiaknázása. Mindehhez természetesen szükség lenne egy stabil belső, politikai környezetre és egy nyitottabb politikára a kormány, illetve az elnök részéről. A gazdaság viszonylagos fejletlensége miatt mindezt csak a külföldi tőke bevonásával lehetne megvalósítani, amihez szintén szükségeltetik egy stabil befektetői környezet. Ezt természetesen nehezíti az ország nyíltan „nyugat-ellenes”, leginkább USA-ellenes politikája. Mindez azért is fontos, mert a két ország gazdaságilag egymásra van utalva. Venezuela az USA egyik fő olajellátója, az ország növekvő olajigényét pedig ki kell elégíteni. Venezuela szempontjából pedig azért fontos az Egyesült Államok, mert amellett, hogy a legfőbb felvevőpiaca, a legnagyobb befektető is. A két ország kapcsolatának megromlását nem tudná kompenzálni
az
Andesi
Közösségen
belüli
kereskedelem,
aminek
súlyos
következményei lehetnek az ország életében. Ebből is jól látszik a két ország egymásra utaltsága. Összességében elmondható Venezueláról, hogy az elmúlt évek tendenciáit figyelemmel kísérve lassan egy monokultúrás gazdasággá kezd válni, ami súlyos következményekkel járhat. A gazdasági diverzifikáció hiánya tovább erősíti az ország függőségét fő iparágától, az olajszektortól. Egy gazdasági reform végrehajtása mindenképp szükséges lenne, amihez az anyagi fedezet rendelkezésre is áll. A hatalmas olajbevételek
62
lehetőséget adnak Venezuelának, hogy más gazdasági ágakra is koncentráljon. Mindennek természetesen feltétele egy biztosabb politikai háttér, amely több szempontból is fontos lenne. Mindenek előtt a társadalmi zavargások szűnnének meg, amely már eleve egy jobb és megbízhatóbb környezet megteremtésének lehetőségét hordozza magában, ami ösztönzőleg hatna a külföldi befektetésekre. A növekvő beáramló tőke bevonásával gyorsabban lehetne végrehajtani a szükséges fejlesztéseket. Gondolok itt olyan tényezőkre, mint az infrastruktúra (közlekedési, kommunikációs), gazdasági diverzifikáció, fejlettebb szolgáltató szektor (egészségügy, oktatás, turizmus). Egy jól működő gazdaság pedig kiemelhetné Venezuelát a fejlődő országok sorából és javíthatna az ország, illetve a kormány nemzetközi megítélésén.
63
TÁBLÁZAT- ÉS ÁBRAJEGYZÉK 1. táblázat: A gazdasági szektorok hozzájárulása a GDP-hez 2004-ben……….23. oldal 2. táblázat: A termékexport alakulása 1994 és 2004 között……………………33. oldal 3. táblázat: A szolgáltatásexport alakulása 1994 és 2004 között……………….34. oldal 4. táblázat: A termékimport alakulása 1994 és 2004 között…………………….36. oldal 5. táblázat: A szolgáltatásimport alakulása 1994 és 2004 között……………….37. oldal 6. táblázat: A külkereskedelmi mérleg alakulása millió USD-ben 1994 és 2004 között………………………………………………....37. oldal 7. táblázat: Az Andesi Közösség és tagállaminak kereskedelme millió USD-ben……………………………………………………..47. oldal 8. táblázat: Venezuela és Kolumbia kereskedelmi forgalma millió USD-ben 2003-ban és 2004-ben……………………………………………....47. oldal 9. táblázat: Az OPEC tagállamok összehasonlítása……………………………..56. oldal
1. ábra: Venezuela szövetségi tartományai………………………………….….13. oldal 2. ábra: A GDP növekedése 1995 és 2005 között……………………….……...17. oldal 3. ábra: Az olajárak alakulása 1995 és 2005 között………………………….…18. oldal 4. ábra: Az infláció alakulása 1995 és 2005 között…………………………….18. oldal 5. ábra: A munkanélküliség alakulása 1996 és 2005 között……….…………...19. oldal 6. ábra: A fizetési mérleg alakulása 1996 és 2005 között……………………….20. oldal 7. ábra: Az államadósság alakulása 1997 és 2004 között……………………….21. oldal 8. ábra: A beáramló tőke mennyisége 1998 és 2004 között……………………..22. oldal 9. ábra: A tőkeexport mennyisége 1998 és 2004 között……………………..….22. oldal 10. ábra: Venezuela főbb nyersanyag lelőhelyei……………………………..…28. oldal 11. ábra: Venezuela olajkitermelése és fogyasztása, 1980-2004……………….50. oldal 12. ábra: Venezuela kőolaj-tartalékai…………………………………..……….52. oldal 13. ábra: Kőolaj-kitermelés Venezuelában…………………………………..….53. oldal 14. ábra: Kőolaj-kitermelés és finomítási kapacitás………………………..…...53. oldal 15. ábra: Az olajexport alakulása 1996 és 2004 között……………………..…..54. oldal 16. ábra: A gázkitermelés alakulása 1996 és 2004 között…………………..…..59. oldal
64
IRODALOMJEGYZÉK Könyvek, folyóiratok Az emberiség krónikája, Officina Nova Kiadó, 1993, p. 1233 HVG – A pánamerikai út (Vass Péter), 2004. október 30., p. 31-32 Az olajdollárok sorsa (Nagy Gábor), 2005. szeptember 3., p. 29-31 Erősödő baloldal Latin-Amerikában (Melléklet), 2005. augusztus 27., p. 55-56 Forrongó olajpiac (Nagy Gábor), 2005. augusztus 27., p. 6-9 Paul Roberts: Az olajkorszak vége, HVG Kiadói Rt, 2004, Budapest, p. 57, 91-93, 163, 278 Rigler Dorottya: A legfontosabb latin-amerikai regionális integrációs csoportok és az Európai Unió kapcsolatai, Budapest, 2004, disszertáció (BGF-KKFK) Internetes források atn.riae.agr.ca/latin/e3015.htm
2005.07.26.
9:20
countrystudies.us/venezuela/25.htm 2005.07.26.
9:20
countrystudies.us/venezuela/35.htm 2005.07.29.
8:40
cybercircle.org/downloads/LandReformDraft.pdf 2005.10.13.
13:46
Land Reform in Venezuela – Marc Becker dosfan.lib.nic.edu/ERC/economics/trade_reports/1994/venezuela.htm 2005.09.28.
9:19
1994 Country Repprts on Economic Practice and Trade Reports: VENEZUELA hdr.undp.org/reports/global/2005/pdf/HDR05_HDI.pdf
2005.11.25.
15:38
2005.07.12.
13:48
Human Development Report, p. 220, 2007 lcweb2.loc.gov/frd/cs/vetoc.html
2005.07.12.
15:12
Library of Congress – Country Study:Venezuela Social Structure www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/ve.html
www.comunidadandina.org/ingles/stadis/SGde108ingles.pdf
2005.10.19.
Export within and outside the Andean Community 2004 www.country-studies.com/venezuela/industry.html
65
2005.07.26.
13:40
14:13
www.eclac.cl/publicationes/DesarolloEconomico/5/LCG2255PI/Venezuela.pdf 2005.07.19
12:16
Economic Commission for Latin America and the Carribean – United Nations www.eia.doe.gov/emeu/cabs/venez.html
2005.08.30.
14:41
www.fn.hu/index.php?id=16&cid=36761
2005.07.20.
8:50
Venezuela – olaj és hatalom (Tóth Csaba) www.fn.hu/index.php?id=16&cid=52528
2005.07.20
8:53
Eddig 4 milliárd dollárba került a venezuelai sztrájk www.frbatlanta.org/invoke.afm?objected=227E9794_9568_11D5_898300609459DBE6 &method=display
2005.11.21.
17:54
Venezuela moves to resolve crisis (Julia Holman) www.heritage.org/research/features/index/country.cfm?id=Venezuela 2005.11.21.
11:04
www.intracen.org/countries/toolpd02/VEN_4.pdf
2005.11.21.
11:29
2005.11.21.
13:07
Exports of Venezuela www.intracen.org/countries/toolpd03/ven_16.pdf Imports of Venezuela www.latin-focus.com/latinfocus/factsheets/venezuela/venfact_sectors_agriculture.htm 2005.07.26.
9:20
www.latin-focus.com/latinfocus/factsheets/venezuela/venfact_sectors_industry.htm 2005.07.26
13:40
www.lonelyplanet.com/destinations/South_america/Venezuela/history.htm 2005.07.11.
15:17
Venezuela – History www.moodys.com
2005.11.21.
14:31
www.opec.org/aboutus/history/history.htm#1960 2005.11.11.
10:28
www.opec.org/home/Monthly%20Oil%20Market%20Reports/2005/MR102005.htm 2005.11.14.
14:57
Monthly Oil Market Report 2005 October (Refiners’ margins) www.opec.org/home/quotas/productionLevels.pdf 2005.11.11. Individual Production Levels of OPEC Member Countries
66
16:35
www.opec.org/library/Annual%20Statistical%20Bulletin/pdf/ASB2004.pdf 2005.11.11.
17:25
OPEC, Annual Statistical Bulletin Table 5, 9, 11, 13, 15, 17, 19, 21, 23, 29, 38, 40, 45, 47, 51, 53 www.standardandpoors.com
2005.11.21.
14:29
www.unctad.org/Templates/Page.asp?intItemID=3277&lang=1
2005.10.29.
16:37
FDI Inflows by Host Region and Economy, 1970-2004 FDI Outflows by Home Region and Economy, 1970-2004 www.unctad.org_wir05_fs_ve_en.pdf
2005.10.20.
15:27
World Investment Report 2005, Country Fact Sheet: Venezuela www.venezuelanalysis.com/articles.php?artno=1051
2005.07.13.
11:21
Venezuela’s Mission to Fight Poverty (Gregory Wilpert) www.venezuelanalysis.com/articles.php?artno=1474
2005.08.31.
9:19
A National, Popular, and Revolutionary Oil Policy for Venezuela (Rafael Ramirez) www.venezuelanalysis.com/articles.php?artno=1494
2005.07.14.
13:57
Venezuela: The Fight Against Poverty (Stuart Munckton) 2005.07.11.
www.venezuelatuya.com/historia/eng.htm
12:04
History of Venezuela www.wto.org/english/res_e/statis_e/its2005_e/its05_appandix_e.htm 2005.10.29.
15:00
Table A6: World merchandise exports by region and selected economy, 1994-04 Table A7: World merchandise imports by region and selected economy, 1994-04 Table A8: World exports of commercial services by region and selected economy Table A9: World imports of commercial services by region and selected Economy www-wds.worldbank.org/servlet/WDSContentServer/WDSP/IB/1999/06/03/000009265 _390901104652/Rendered/PDF/multiOpage.pdf
2005.09.26.
The Remaining Agenda for Trade Reform in Venezuela
67
9:01
1. számú melléklet Venezuela olajmezői
68
2. számú melléklet OPEC – kvóták
Forrás: OPEC [2005]
69
3. számú melléklet Venezuela exportja
70
4. számú melléklet Venezuela importja
71
5. számú melléklet A nyers és finomított olajárak közötti különbség
72
