Végzetes fegyvertűz a híradósokra Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)
Végzetes fegyvertűz a híradósokra
2013 október 28. Flag
0
Értékelés kiválasztása értékelve Give Végzetes fegyvertűz Give Végzetes fegyvertűz Give Végzetes fegyvertűz Mérték Give Végzetes fegyvertűz Give Végzetes fegyvertűz
Még nincs
a a a a a
híradósokra híradósokra híradósokra híradósokra híradósokra
1/5 2/5 3/5 4/5 5/5
Telnek-múlnak az évek, egyre többet tudunk az 1956-os forradalomról, de még mindig nem tudunk mindent. Például az sem ismert a szélesebb közvélemény előtt, hogy kik voltak, pontosabban kik lehettek a szabadságharc első katona áldozatai, s miért kellett meghalniuk.
A sortűz története nagyon bonyolult, Egy érdekes és újabb változat szerint azt Szerov tábornok, a KGB vezetője robbantotta ki.
1. oldal (összes: 5)
Végzetes fegyvertűz a híradósokra Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Nagyon bonyolult például a parlamenti sortűz története is, egy érdekes és újabb változat szerint Szerov tábornok, a KGB vezetője robbantotta ki azzal, hogy dühében figyelmeztető lövéseket adott le a levegőbe, és ezután szólaltak meg a fegyverek. Telnek-múlnak az évek, egyre többet tudunk az 1956-os forradalomról, de még mindig nem tudunk mindent. Például az sem ismert a szélesebb közvélemény előtt, hogy kik voltak, pontosabban kik lehettek a szabadságharc első katona áldozatai, s miért kellett meghalniuk.
Jilek Pál katonái a hadnagy november 2-i temetésén (Reprodukció: Kövesdi Andrea)
Sárosi Imre budapesti fiatalembert érettségi után behívták katonának. Ahogy mondani szokták, ide került a főváros közelébe, Budakeszire, 1956-ban az ottani híradóslaktanyában teljesített szolgálatot a 102. rádiófelderítő ezrednél. Bár a tisztekért akkoriban sem rajongtak a sorkatonák, Sárosi szakaszparancsnokát, Jilek Pál hadnagyot szerették az emberei. Huszonhárom éves volt akkor, egykorú a katonáival, minden gondjukat-bajukat megértette, igyekezett gondoskodni róluk. Ne feledjük, azokban az években járunk, amikor egyszerű kubikosok is tisztek lehettek egyik napról a másikra, s egy-egy ilyen embert könnyen összezavart a gyors felemelkedés, a hirtelen kapott hatalom. Ez már az úgynevezett „Horthytlanított” hadsereg, pontosabban a néphadsereg volt, jóllehet nem a magyar népé, sokkal inkább a szovjet birodalomé. Így is tervezték a feladatait. Megszólalt a géppuska Amint kitört a forradalom, Jilek hadnagy szakaszát – benne Sárosi Imrével – berendelték Budapest belvárosába, a főposta védelmére. A főposta jelentősége többek között abban állt ekkor, hogy itt 2. oldal (összes: 5)
Végzetes fegyvertűz a híradósokra Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) bonyolították le és ellenőrizték az ország nemzetközi telexforgalmát. Ezt kellett védeniük a budakeszi híradósoknak. (Nem mellesleg a telex a diplomáciai és a katonai kommunikáció egyik legfontosabb eleme volt azokban az évtizedekben.) A katonák az előírt rutin szerint töltötték az időt a főpostán, 1956. október 25-én azonban Jilek hadnagy úgy határozott, hogy néhány emberével együtt felmegy ellátmányért a budakeszi laktanyába. Az ellátmány itt nyilvánvalóan élelmiszert jelenthetett elsősorban. Lőszert semmiképpen sem, hiszen a főposta védelmében nem keveredett tűzharcba az egység. A híradósok egy dzsippel kaptattak felfelé a laktanyájuk irányába a Budakeszi úton, amikor az úgynevezett Manrézánál, ami akkor már a határőrség bázisa volt, hirtelen géppuskatüzet kapott az autó. Sárosi Imre nem volt ott, ő csak utólag, a bajtársak és a tanúk elmondása alapján rekonstruálta a történéseket. Ezek szerint a kocsi felborult, két híradós, Takátsy György hadnagy és Kara Károly honvéd azonnal meghalt, Jilek hadnagyot pedig súlyos fejsérüléssel kórházba vitték, de csak néhány napot élt már. Ők voltak a forradalom első katona áldozatai… A mai napig sem tisztázódott, mi történt tulajdonképpen az egykori Manrézánál, vagyis a Budakeszi út és a Labanc út sarkán október 25-én. Annyi bizonyos, a határőrök ellen senki sem indított eljárást. Kellett, hogy legyen azonban valamilyen vizsgálat, mert született egy hivatalos verzió, amely szerint a katonák dzsipje nem állt meg a határőrök felszólítására, ezért lőttek rá. Sárosi Imre úgy emlékszik, az egész híradóslaktanya megdöbbent és felháborodott az eseten. Egy civil tanú felment a laktanyába, s mindent elmondott a híradósoknak, amit látott. Szerinte nem volt semmiféle felszólítás sem, jött az autó, s amint a Manréza vonalába ért, azonnal tüzet kapott. Két további, a kocsiban ülő katona túlélte az incidenst, ők is azt állították: nem volt felszólítás, nem volt megállítás. Sárosi Imre október 28-án került vissza Budakeszire az egységével a főpostáról. Ő csak annyit tud az utólagos elbeszélések alapján, hogy az eset után egy csoportnyi katona „meglátogatta” a Manrézánál a határőröket. Hogy ebben szerepet kaptak-e a fegyverek, akárcsak a levegőbe lövöldözés erejéig is, erről ma még nem lehet tudni. Akik vizitelni voltak, azok mindenesetre hallgattak. A dühös Szerov tábornok Lehetetlen nem észrevenni a furcsa egybeesést. Az eset ugyanis október 25-én történt, vagyis a parlamenti sortűz napján. A kutatások mai állása szerint a Kossuth téren egy orosházi határőregység is jelen volt, s tüzet nyitott a szovjet harckocsikra, illetve az azok körül tömörülő civilekre. (A sortűz története nagyon bonyolult. Egy érdekes és új verzió szerint Szerov tábornok, a KGB vezetője robbantotta ki konkrétan. Szemlét tartott a Kossuth téren, s amikor észrevette, hogy a Parlament előtt álló szovjet harckocsik személyzete a civilekkel barátkozik, dühében figyelmeztető lövéseket adott le a levegőbe. Erre szólaltak meg aztán egymás után a tér körül a fegyverek.) Egyes kutatók úgy tudják, hogy a pártközpont – ez ott volt akkor a Kossuth térnél, az Akadémia utca 17.-ben – védelmére is érkezett egy határőr alegység erősítésként. Valamilyen okból kifolyólag – véletlen vagy félreértés? – ezek a határőrök a pártközpontban tartózkodó „kék ÁVH-sokkal” és szovjet katonákkal keveredtek tűzharcba. És aztán jött másnap, azaz október 26., a mosonmagyaróvári sortűz napja. Ott szintén a határőrök lőttek. Hogy milyen parancsa volt a határőrségnek, s volt-e egyáltalán konkrét parancsa, utasítása a kibontakozó események közepette, azt nem tudni. A Manrézánál történt eset, de a Kossuth téri események is azt bizonyítják, hogy léteznie kellett ezekben a napokban valamilyen aktivizáló ukáznak, amely itt is, ott is beavatkozásra késztette a határőröket. (Egy pécsi határőregység is megjelent a forradalom idején a fővárosban, de azt aztán visszaküldték az állomáshelyére.) Lehet, hogy azok a kutatók sem járnak messze az igazságtól, akik úgy vélik, megosztottak voltak a fegyveres erők. Azaz a honvédség inkább a reformerek, értsd a Nagy Imre-csoport, majd pedig a felkelők felé húzott, a belügy – ennek része volt a „zöld ÁVH”, vagyis a határőrség is – pedig a keményvonalasok irányítása alatt maradt. A fegyveres erők megosztása egyébként szovjet recept. A belügyi és a katonai alakulatok szembenállása, s a párt által is gerjesztett rivalizálása végigkísérte a szocialista államok történetét. Legutóbb ez épp a romániai forradalom idején csúcsosodott ki, ahol a belügyi erő, vagyis a Securitate alakulatai Ceausescuhoz és a keményvonalas pártvezetőkhöz húztak, a hadsereg viszont inkább a forradalmárokkal tartott. Levél az ajtó alatt
3. oldal (összes: 5)
Végzetes fegyvertűz a híradósokra Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Jilek hadnagyot 1956. november 2-án temették. Története elfeledve – vagy inkább eltitkolva? – szunnyad a forradalom krónikájának legmélyén. Egy szép márványtábla őrzi csupán a három katona emlékét ott, ahol elestek a határőrök tüzében. A táblát egykori bajtársaik készítették és avatták fel. A Manrézánál történt esetet Sárosi Imre közlései alapján tudjuk. Ő 1956 novemberében Nyugatra ment. A rendőrség folyamatosan kereste, még a hatvanas évek elején is zaklatták a családot. De Imre sem kerülhetett ki a hatóságok látóköréből. Dániában élt, és kapott egy különös álláslehetőséget. Egy sarkkörön túli, grönlandi civil lokátorállomáson kellett volna dolgoznia, kecsegtetően magas fizetésért. Tetszett neki a kalandos ajánlat. Egyszer, amikor napi munkájából hazatért a szállására, egy levél várta az ajtó alatt. „El ne vállalja!” – csak ennyi állt a papíron. Magyarul. Hát persze. Ismerte a hazai és a Varsói Szerződésben használt eszközöket, az ott alkalmazott híradási szisztémákat, netán ilyen-olyan titkokat is. Végül egyetemet végzett Dániában, s gyógyszervegyész lett. Jellemző, hogy oly sok ’56-os menekülttől eltérően csak 1973-ban jöhetett először haza. Még 1970-ben, édesanyja halálakor sem engedték be Magyarországra. Vajon miért nem? S mi köze lehetett ennek Jilek Pál hadnagy s elesett társai történetéhez? Zöld paroli az egyenruhán A második világháború után a Honvéd Határőrség őrizte Magyarország határait a rendőrség kötelékébe tartozó határrendőrséggel együtt, de 1946-ban a határőrség a kommunisták irányítása alá került. Az ország gazdasági helyzetére hivatkozva látványosan csökkentették a honvédség erejét, a határőrségét azonban növelték. Mint olyan fegyveres kötelékét, amely reakciós lázadásokkal vagy egy esetleges katonai ellenállással szemben is bevethető. Pálffy György ezredes lett a határőrség parancsnoka, aki egyúttal a hírhedt HM Katonapolitikai Osztályt is vezette. (Pálffy a történészek szerint a szovjet katonai elhárítás, a Szmers ügynöke volt.) A határőrség ekkor még mindig a honvédelmi miniszter alárendeltségébe tartozott. A nagy szervezeti változás 1950-ben következett be, ekkor került a határőrség – szovjet minta alapján – az Államvédelmi Hatóság szervezetébe. w Varga fegyvert adott a felkelőknek A Terror Háza Múzeum homlokzatán található Hősök falán Varga Péter határőr fényképét is láthatjuk. 1933-ban született parasztcsaládban. A feljegyzések szerint Susán teljesített szolgálatot 1956-ban mint határőr. Itt érte a hír október 29-én, amely szerint a közeli Ózdon a „kék parolis ÁVO-sok”, azaz az ÁVH belelőtt a tüntetőkbe. Varga Péter teljesítette a felkelők kérését, lőszert és fegyvert adott nekik a határőrség raktárából, sőt, velük is tartott. Az október 29-i sortűz után megakadályozta, hogy egy ÁVH-s hadnagy elmenekülhessen a feldühödött és számonkérést követelő tömeg elől. A hadnagyot a nép végül meglincselte. Vádlói szerint Varga Péter jelen volt egy rendőrtiszt halálánál is, akivel szintén a felháborodott és haragra gerjedt tömeg végzett. Varga Pétert, a susai határőrt ezért szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték, s 1958-ban kivégezték. Sinkovics Ferenc – magyarhirlap.hu
Tweet
4. oldal (összes: 5)
Végzetes fegyvertűz a híradósokra Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});
Ajánló
5. oldal (összes: 5)