>>>
V. é v f o l y a m
>>>
21. szám
>>>
2010. május 26–június 1.
>>>
Megjelenik szerdánként.
>>>>>>>>>>>>>>>>>
16 oldal ára:1,5 lej
>>>
Június 2-án, szerdán tartja első találkozóját lapunk „Exkluzív” Lokálpatrióta Klubja. Találkozónk témája: a lokálpatriotizmus. Meghívott vendégeink: Bakó Zoltán újságíró, Kovács Levente rendező és Spielmann Mihály történész. Helyszín: a Bolyai-téri Unitárius Egyházközség tanácsterme. Időpont: délután 6 óra. >>>
„Orvos és politikus előtt is egyetlen cél lebeghet: saját népének, nemzetének hasznára lenni”
Keserűen kell konstatálnom, hogy a Dîmboviţa partján eltöltött hosszú idő, az ottani viszonyok igencsak kedvezőtlen befolyással voltak vezető politikusaink karakterének alakulására. Sokan közülük ma már úgy viselkednek, mintha ott jöttek volna a világra: balkániabbak a balkániaknál. A demokrácia eszméjének a megcsúfolásával egyenlő az, hogy lassan húsz éve, pontosabban 1993 óta ugyanaz a személy töltheti be az RMDSZ elnöki tisztségét. Másvalaki pedig minden egyes kormánynak tagja, amelyben az RMDSZ koalíciós partnerként részt vett/vesz. A román pártok mindenike szorgosan kiépítette a maga klientúráját, s csak érdekei szerint cselekszik. Ezt nem lehet a végtelenségig folytatni, ez előbb vagy utóbb megbosszulja magát. >>> 3. oldal
A tartalomból Társadalom
Maros
megyei
hetilap
<<<
Városnapok a válság jegyében
Majd’ egy hónappal hamarabb, a megszokottnál jóval silányabb programmal, jelentősen visszafaragott költségvetéssel ünnepelhetjük idén a városnapokat. Kiss Imola, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatója újságírói kérdésre azt nyilatkozta, az erre a célra elkülönített 220.000 lej, a tavalyi büdzsé felét jelenti. A XIV. Marosvásárhelyi Napok, ha kevés hírveréssel, szinte csendben, már hétfőtől „zajlik”, az igazi dínomdánom azonban a csütörtöki hivatalos megnyitó után várható. Azt mindenképp borítékolhatjuk, ha nem is lesz a megszokott pompa és csinnadratta, sörből és csórékolbászból idén sem lesz hiány. >>> 5. oldal
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>> >>> 4. oldal
Többszázezer zarándok a csíksomlyói búcsún Több százezren vitték Szűz Mária lábai elé fohászaikat, fájdalmaikat, keresve a reményt és a gyógyulást a 443. csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával. A Kárpát-medence legnagyobb zarándokhelyére a világ minden tájáról érkeztek katolikusok és más felekezeti hívők...
Interjú
„Balkanizálódik a magyar elit” Marius Cosmeanuval, az ofCorso erdélyi hetilap főszerkesztőjével beszélgettünk életútjáról, a román–magyar interetnikai kapcsolatokról, a média függetlenségéről. „A média függetlenségének feszegetése nem is elég a kérdés pontos megválaszolásához, a nagy probléma az, hogy nem profi. Olyan a román sajtó, mint a román társadalom. Olyan minőségű emberek kerülnek a sajtóba, amilyenekből a társadalom áll...”
>>> 9. oldal
Juventus
>>> 13. oldal
Van egy szabad kanapéd? Júniustól hivatalosan is beköszönt a turistaszezon, és bár még javában zajlanak a vizsgák, nem árt, ha előre tervezünk, hová és miként szeretnénk eljutni a nyári szünidő alatt. Jelen cikkünkben a turizmus egy szokatlan formájáról szólunk...
május 26–június 1.
2. oldal >> Naptár
Ajánló
Névnapok
Kár kihagyni Május 26-án, szerdán este 7 órai kezdettel az Ariel Iúsági és Gyermekszínház és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem I. éves mesterszakos bábhallgatóinak előadásában a Légzés tekinthető meg.
Gyermeknapi mesebemutató A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának gyermeknapi ünnepi bemutatója a Pinokkió című mesemusical, Carlo Collodi tanmeséjének színpadi változata. A bemutatóra június 1jén, kedden délután 5 órától kerül sor a Nyári Színház (Marosvásárhely, Rózsák tere 35 sz.) színpadán. Kedvezőtlen idő esetén az előadás a Nemzeti Színház nagytermében lesz megtekinthető.
Május 27. Hella, Gyula, Paszkál
csütörtöki koncertjén a görögországi Alexandros Myrat vezényel, zongorán közreműködik Alexei Nabioulin (Oroszország). Műsoron: Beethoven – Athén romjai (nyitány), Prokoev – 3. zongoraverseny és Schubert – 9. C-dúr szimfónia. A koncertre este 7 órától kerül sor, és a 31es számú bérlet érvényes.
Bábszínház
A marosvásárhelyi Ariel Iúsági és Gyermekszínház május 27-én és 28-án délelőtt fél 10-kor és 11 órakor, illetve május 30-án 11 órai kezdettel a Csilicsali Csalavári Csalavér mesejátékot tűzte műsorra.
Május 26. Fülöp, Evelin, Gyöngyvér
Május 28. Csanád, Emil, Vilmos Május 29. Magdolna, Mária
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának gyermeknapi ünnepi bemutatója a Pinokkió
Az ünnep alkalmából a gyermekek szimbolikus áron, 1 lejes jeggyel nézhetik meg a bemutatót. Felnőtteknek a belépők 10 lejbe, nyugdíjasoknak 8 lejbe kerülnek. Jegyek elővételben is válthatók a színház jegypénztárában keddtől péntekig délelőtt 11–13, délután 17–19 óra között, vagy előadás előtt egy órával a helyszínen. Telefonszám: 0265-212.335/118.
Alapítási év: 2006. Megjelenik szerdánként. Kiadó: Medical Publicity Kft.
Főmunkatárs: Ferencz Zsombor Szerkesztők: Balogh Erzsébet
[email protected] Fodor Tekla
[email protected] Vass Gyopár
[email protected] Olvasószerkesztő: Nagy Annamária
Szimfonikus hangverseny A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia
A Bernády Ház földszinti galériáiban Miklóssy Mária sepsiszentgyörgyi festőművész mintegy negyven alkotását – olajfestményeket, temperákat, akvarelleket – tekintheti meg a közönség.
feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! >> Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. >> Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!
Május 26. 62 éve történt. 1948-ban Budapesten megszületett Gálvölgyi János Jászai Mari- és SZOT-díjas érdemes színművész.
A Fotóklub Vár Galériájában Bálint Zsigmond fotóművész Mezőségi mindennapok című kiállítása tekinthető meg.
Május 27. 502 éve történt. 1508-ban a horvátországi Zrinben megszületett Zrínyi Miklós horvát–dalmát és szlavón bán, a szigetvári hős, akinek helytállását dédunokája, gróf Zrínyi Miklós énekelte meg Szigeti veszedelem című művében.
Csibi Borókának, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákjának festészeti kiállítása nyílik május 27-én, délután 6 órától a Philothea Klubban. A kiállítás naponta megtekinthető a Philothea Klub székhelyén, a Kossuth utca 2 szám alatt.
Május 28. 52 éve történt. 1958-ban megszületett Fehér Anna színésznő, a Szomszédok című TV sorozat Almája. Május 29. 805 éve történt. 1205-ben királlyá koronázták II. Andrást, az első magyar királyt, akinek koronázási esküt kellett tennie.
Schmidt Tamás, egyetemista Az utóbbi években a nagy tömeg miatt a Marosvásárhelyi Napok alkalmából egyre kevesebb időt töltöttem a vár falai közt. Többnyire fogyasztóként jelenek meg, a sátrakhoz megyek, esetleg a művészeti kiállításokat tekintem meg, kevésbé érdekelnek a színpadi rendezvények. Kacsó Zsolt, webdesinger Néhány éve kihagyom a Vásárhelyi Napokon való részvételt, és ez idén sem lesz másképp. El-
Május 30. 416 éve történt. 1594-ben a május 19-én, Esztergom ostrománál szerzett sebeibe belehalt Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kiemelkedő alakja.
sősorban nem érdekelnek a programok, a nagy tömeg sem vonz, valamint a zenei felhozatal évről évre egyre gyengébb.
Május 31. 848 éve történt. 1162-ben 32 éves korában meghalt II. Géza magyar király, akinek kezdeményezésére telepedett meg a ciszterci és a johannita rend Magyarországon. Székesfehérváron temették el.
Bartha Réka, idegenvezető Az a tapasztalatom, hogy évről-évre egyre kevesebb magyar vonatkozású kiállításra, programra kerül sor a Marosvásárhelyi Napok keretén belül, mint néhány évvel ezelőtt. Elvesztette varázsát, éppen ezért nem látogatok el.
Hasznos telefonszámok Központosított ügyelet
Írjon nekünk! Véleményeit, észrevételeit postai úton a Rózsák tere 16. szám alá, illetve elektronikus levélben a
[email protected] címre várjuk!
a 7 képe:
Előfizetni a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén lehet hétköznap 9-13 óra között. Telefon: 0265-250.994 E-mail:
[email protected] Honlap: www. kozpont.ro Készült a székelyudvarhelyi BAP Agency nyomdájában Fotó: Nagy Annamária
A tulajdonos és a kiadó nem felel sem büntető- sem polgárjogilag az újságban megjelent cikkek tartalmáért. A felelősség kizárólag a szerzőt terheli.
Június 1. Tünde, Konrád, Torda, Angéla, Jusztin, Paulina
Ezen a héten történt
Idén ellátogat a Marosvásárhelyi Napokra?
Tördelőszerkesztő: Szegedi Attila >> A megjelent írások nem
Május 31. Petronella, Angéla, Tilda, Matild, Mária
Tárlat
Az önök véleménye
Főszerkesztő: Szentgyörgyi László
Május 30. Zsanett, Janka, Johanna, Dezső, Félix, Vazul, Nándor
(Rendőrség, Tűzoltóság, SMURD, Csendőrség, Mentőállomás) 112 Rendőrség 955, 0265-202-305 Rendőrség: (megyei) ügyeletes rendőr 0265-202-300 Rendőrség: (városi) ügyeletes rendőr 0265-202-312 Rendőrség: útlevélosztály 0265-218-366 Rendőrség: személyazonossági iratok osztálya 0265-202-525 Rendőrség: közlekedés, járműbejegyzés 0265-202-597 Csendőrség 956 Tűzoltók 981 Mentők 961, 0265-215-131 0265-210-110 SMURD (betegekkel kapcsolatos információk) Megyei kórház 0265-212-111 Sürgősségi szolgálat gyermekeknek 0265-210-177 Felnőtt sürgősségi szolgálat 0265-215-131 Carit- San 0265-266249, 0265-269-172 Sürgősségi fogászat 0265-261-351 Családi erőszak áldozatai 983 Antidrog 934 Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal 0265-268-330 Prefektúra 0265-266-801 Maros Megyei Tanács 0265- 263-211 Maros Megyei Tanfelügyelőség 0265-213-779 RCS–RDS 0365-400-401, 0365-400-404 Romtelecom 921 Felvonó (hibaelhárítás) 0265-269-887 Katasztrófavédelem 982 Áramszolgáltató vállalat 929 Áramszolgáltató vállalat – vidék 0265-269-667 Gázszolgáltató vállalat 0265-200-928, 0800-800-928 Aquaserv – hideg víz – csatorna 0265-215-702 Aquaserv – közönségszolgálat 0265-208-888 Aquaserv központ 0265-208-800, 0800-208-888 Energomur – fűtés – meleg víz 0265-215-265 Energomur – közönségszolgálat 0265-218-464 Fogyasztóvédelmi hivatal 0265-254-625 Vasútállomás 0265-236-284 Távolsági buszállomás 0265-237-774
május 26–június 1.
Társadalom 3. oldal
„Orvos és politikus előtt is egyetlen cél lebeghet: saját népének, nemzetének hasznára lenni” Beszélgetés dr. Benedek Imre kardiológussal >> Professzor úr, önt nemrég a Magyar Kardiológus Társaság keretén belül megalakult Határon Túli Magyar Kardiológusok Munkacsoportja elnökévé választották. Mit jelent önnek ez a cím? – Kötelezettséget és egyben lehetőséget arra, hogy folytathassam a ’80-as években elkezdett szakmai munkát, amely által közösségem szolgálhatom. A szív- és érrendszeri betegségek, gyakoriságuk alapján, napjaink népbetegségének tekinthetők, különösen érvényes ez a magyarságra. A Magyar Kardiológus Társaság, most már a határon túliak munkacsoportjával kiegészülve, az említett népbetegség elleni küzdelmet tartja legfőbb céljának. A feladat óriási, s hatalmas a felelősség is... A Székelyföldön már közel egy évtizede elkezdtük a munkát, a kezdeményezésemre felállott munkacsoport 2003-tól kezdődően felmérte a helyzetet – a regisztráltak száma elérte a 10.000-et –, s megfogalmazta a legsürgősebb tennivalókat. Egyetlen példát említek: a Gyergyóimedencében, a felmérések időpontjában, azaz 2003-ban az infarktuson átesettek körében 40 százalékos volt az elhalálozási arány, ezt sikerült mára, a szakemberek áldozatos munkájának köszönhetően, 10–12 százalékra visszaszorítani. További erőfeszítések árán ez könnyen leszorítható lenne akár 5–7 százalékra is, ez az arány megfelelne az európai átlagnak. Csakhogy ehhez elengedhetetlenül szükséges lenne a politikum és az önkormányzatok erkölcsi és anyagi támogatása. Ez azonban még várat magára...
álltak volna az ügy mellé, akkor számos haláleset elkerülhető lett volna. A szomszéd országok időközben leköröztek minket, ma már az egyetlen Moldovai Köztársaságot leszámítva előttünk járnak a szív- és érrendszeri megbetegedések elleni küzdelemben.
>> Milyennek ítéli meg az erdélyi/ romániai magyar politika mai állapotát, amelyet, tegyük hozzá, egy ideje függetlenként, pártsemlegesként szemlél?
>> A politikum és az önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatását említette. Egy olyan területről szólt, amelynek nemrég még ön is aktív szereplője volt, s ahonnan, igaz, nem éppen elegáns módszerekkel, de eltávolították... – A politikum és az önkormányzatok támogatása nagyot lendíthetne az ügyön, mint ahogyan a közömbösség, esetenként az ellenséges viszonyulás is visszahúzó erő lehet. Itt és most, sajnos ez utóbbinak vagyunk szenvedő alanyai, betegek és gyógyító szakemberek egyaránt. Nézze, elismerem, hogy talán magam is hibáztam, amikor az egészségügyi kormányzatban betöltött pozícióm kihasználva, nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy e kérdéskörre tereljem a döntéshozók figyelmét. Ha az illetékesek másként
– Annak ellenére, hogy elegánsnak aligha nevezhető módon kizártak az érdekképviseletből, s az ön szóhasználatával élve valóban „pártsemlegesként” szemlélem a politikai életet, elkötelezett híve vagyok a jól szervezett, olajozottan működő, s főleg hatékony érdekképviseletnek. Hiszem és vallom, csak és kizárólag egy ilyen érdekképviselet által biztosítható az erdélyi magyarság fennmaradása, boldogulása. Csakhogy: az, ami most ezen a címen történik, köszönő viszonyban sincs azzal, amiről korábban szóltam. Önálló gondolkodásra képes személyként, orvosként mondom, érdekképviseletünk vezetői az utóbbi időben sorozatosan követik el a kapitális hibákat, olyan politikai döntéseket hoznak, amelyek nem a közösség hasznát szolgálják, sőt
egyenesen a kárára vannak. A nyugdíjak és a jövedelmek nagyarányú csökkentése a magyar nemzeti közösség tagjait is igen érzékenyen érinti, az említett sarcolással azt a közösséget sújtják, amelytől alig két év múlva a voksokat várják. S az említett megszorító intézkedésekkel még nem biztos, hogy vége a vesszőfutásnak, ősztől valószínűleg az áfa és az egységes adókulcs emelésére is sor kerül. Összegzésként: a jelek szerint azt a politikai kurzust támogatjuk, szerintem nem számolva a következményekkel, amelynek képviselői a bérből és fizetésből, no meg a nyugdíjból élő védtelen és kiszolgáltatott kisemberekkel akarják megfizettetni a bukásra megérett politikai osztály felelőtlen gazdasági intézkedéseit, ballépéseit. Azt a tényt pedig, hogy jelenleg „legitimitással” bíró személyek pillanatnyilag leszorítottak a politikai pályáról, nem tartom véglegesnek...
>> Lassan két éve húzódik az a per, amelyet azért a képviselőházi mandátumért folytat, amely, legalábbis az ön véleménye szerint, megilleti. Mikorra várható jogerős ítélet? – A per folyamatban van, a táblabíróság, amely az indoklás szövege szerint lényegében elfogadta az általam felhozott érveket, arra hi-
vatkozva hozta végül a mégiscsak számomra kedvezőtlen döntést, hogy a kedvező ítélet számos korábbi határozat megsemmisítését vonná maga után. A Legfelsőbb Bíróságon fellebbeztem, amely meggyőződésem szerint nekem ad majd igazat.
>> Hogyan vélekedik a jelenlegi érdekképviseletről? – Keserűen kell konstatálnom, hogy a Dîmboviţa partján eltöltött hosszú idő, az ottani viszonyok igencsak kedvezőtlen befolyással voltak vezető politikusaink karakterének alakulására. Sokan közülük ma már úgy viselkednek, mintha ott jöttek volna a világra: balkániabbak a balkániaknál. A demokrácia eszméjének a megcsúfolásával egyenlő az, hogy lassan húsz éve, pontosabban 1993 óta ugyanaz a személy töltheti be az RMDSZ elnöki tisztségét. Másvalaki pedig minden egyes kormánynak tagja, amelyben az RMDSZ koalíciós partnerként részt vett/vesz. A román pártok mindenike, szorgosan kiépítette a maga klientúráját, s csak érdekei szerint cselekszik. Ezt nem lehet a végtelenségig folytatni, ez előbb vagy utóbb megbosszulja magát. Az esetleges félreértések elkerülése végett mondom: elsősorban érdekképviseletben gondolkodom, ebben hiszek, ezért is vállaltam a közéleti szereplést, a politikai cse-
Keserűen kell konstatálnom, hogy a Dîmboviţa partján eltöltött hosszú idő, az ottani viszonyok igencsak kedvezőtlen befolyással voltak vezető politikusaink karakterének alakulására. Sokan közülük ma már úgy viselkednek, mintha ott jöttek volna a világra: balkániabbak a balkániaknál. A demokrácia eszméjének a megcsúfolásával egyenlő az, hogy lassan húsz éve, pontosabban 1993 óta ugyanaz a személy töltheti be az RMDSZ elnöki tisztségét. Másvalaki pedig minden egyes kormánynak tagja, amelyben az RMDSZ koalíciós partnerként részt vett/vesz. A román pártok mindenike szorgosan kiépítette a maga klientúráját, s csak érdekei szerint cselekszik. Ezt nem lehet a végtelenségig folytatni, ez előbb vagy utóbb megbosszulja magát. lekvést – amíg hagyták... De hát, amint azt korábban mondtam, ez csak pillanatnyi állapot....
>> Professzor úr, ön következetesen az érdekképviselet kifejezést használja. Mit ért ez alatt? – Az RMDSZ-t! Sz. L.
május 26–június 1.
4. oldal >> Hír & Hírháttér
Többszázezer zarándok a csíksomlyói búcsún Tudósaink Minden valamirevaló, önérzettel bíró nemzet büszkén tekint azon fiaira, akik tudományos munkájukkal hozzájárultak a világ előrehaladásához. Vannak tudósok, akiket koruk is méltatott, és elismeréssel, díjakkal illetett, de olyan is akadt, akit csak évtizedekkel később értettek meg vagy fogadtak el (Galileo Galilei), vagy máglyán égettek el (Giordano Bruno), pedig „csak” azt merték állítani, hogy nem a Föld, hanem a Nap áll a bolygók mozgásának a középpontjában. Városunk mindenkori leghíresebb matematikus-géniuszának, Bolyai Jánosnak is hasonlóképpen, számtalan kételkedő, hitetlen, kicsinyes hozzáállással kellett szembenéznie, és mindössze mostoha korabeli megbecsülésben lehetett része. Évekig, évtizedekig, a tudósok és a laikusok egyaránt kételkedve viszonyultak a munkásságához, de végül a történelem visszaigazolta kutatásainak a valódi értékét. Bár könnyen elfogultsággal vádolhatnak emiatt, mégis nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar nemzet különösen sok tudóst, kutatót, felfedezőt adott a világnak. A szerteágazó szakmai területeken szinte lehetetlen egy kimerítő elemzést végezni, hány magyar (származású) tudós ért el világraszóló eredményt. Az egyik feltalálónk neve a telefonközpont megvalósításához fűződik (a gyergyóditrói származású Puskás Tivadaréhoz). Az atomfizika legnevesebb kutatói között szintén magyar tudósokat találunk (Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János). A gyufa felfedezésének dicsősége egy magyar vegyészt illet (Irinyi János), és a C-vitamint is magyar orvosnak köszönhetjük (Szent-Györgyi Albert). Bár szinte valamennyien csak a tengerentúlon tudták kiteljesíteni tudományos munkásságukat, a nemzet mégis büszkén vallja magáénak a magyar származású hírességeket. A természettudományok (matematika, fizika, kémia, biológia) folyamatos fejlődése mellett, az élet felgyorsulása és a gazdaság előrehaladása következtében megjelent néhány újabb tudományág, mint a lélektan vagy a közgazdaságtan. Az eddig csak népiesen megfigyelt jelenségekben törvényszerűségek után kezdtek kutatni, de a mai napig sem mondhatjuk el, hogy az újabb tudományágak olyan rangra emelkedtek volna, mint a több évszázados kutatásokra alapozó természettudományok. A gazdaságtan (és azon belül a tőzsde) egyik legtekintélyesebb szakértője szintén magyar származású (Soros György). Arról vált híressé, hogy mindig „megérezte” a várható gazdasági változásokat, és erre az „adottságára” alapozva tetemes nyereségekre tett szert. Néhány hónappal ezelőtt a valutaárfolyamok változásáról jelent meg egy nyilatkozata, ami időközben megvalósulni látszik. Bár híres és elismert magyar, akinek a szavára odafigyel szinte az egész világ, mégsem illeti őt meg ugyanolyan laudáció, de érdem sem, mint a fent említett tudósokat, kutatókat. Ferencz Zsombor
Előfizetési akció! A Központ hetilap a következő előfizetési csomagokat ajánlja kedves olvasóinak:
Előfizetés: 1 hónapra .................... 4.8 RON 3 hónapra .................... 13 RON 6 hónapra .................... 25 RON 12 hónapra ................... 50 RON Hívjon telefonon és ügynökünk házhoz megy. Részletek a 16. oldalon.
Remény és vigasz egyháza T
öbb százezren vitték a Szűz Mária lábai elé fohászaikat, fájdalmaikat, keresve a reményt és a gyógyulást a 443. csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával. A Kárpát-medence legnagyobb zarándokhelyére a világ minden tájáról érkeztek katolikusok és más felekezeti hívők, akik útravalóként a dévai ferences atya, Böjte Csaba vigasztaló és bátorító szavaival térhettek haza otthonaikba. A minduntalan eleredő eső ellenére a hívők töretlen lelkesedéssel vonultak a Kis- és Nagysomlyó közötti nyereg hármashalom oltárához, a magyarság legnagyobb zarándokhelyére, részt venni az ünnepi búcsús szentmisén. A zarándokokat Orbán Szabolcs, erdélyi ferences tartományfőnök köszöntötte, aki bizakodását fejezte ki, hogy a Szűz Anya tiszteletére bemutatott közös áldozat és a teremtő jó Isten nagysága minden jelenlevő számára meghozza a megnyugvást. Az erdélyi katolicizmus legnagyobb búcsúján részt vett José Rodríguez Carballo, a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója, valamint Francisco Javier Lozano érsek, bukaresti pápai nagykövet, aki Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel celebrálta a búcsús szentmisét. A gyulafehérvári érsek arra kérte híveit, imádkozzanak, hogy megmaradhassunk az ősök hitében és erényében, ugyanakkor a papság éve alkalmából, emlékezzenek meg a papi és szerzetesi hivatásokról is: „Hit és népünk szeretete egy tőről ered: jó kereszténynek, jó magyarnak és jó ál-
lampolgárnak lenni, egyazon tőről fakad.” A szentatya szavait tolmácsolta Lozano érsek, és arra biztatott, továbbra is élő tanúságtevői maradjunk a keresztény hitnek, ami őseinket is megtartotta, és aminek a XXI. században is élőnek és tevékenynek kell lennie. A jelen Szent Ferenceként emlegetett Böjte Csaba atya szentbeszédében minden szavával reményt és biztatást adott, a keresztény ember legnagyobb eszközének az imádságot látja, ami által a nehézségek és buktatók között is van kilátás és jövő. Amint
Isten a maga képére teremtett minket, mi is csodákra vagyunk képesek, ahogyan a Kis Jézus is üres kézzel érkezett, csupán a szeretet és hit eszközével, egyszerű embereket szólított meg, és teremtett egy új világot számunkra. „Isten nem a csüggedés lelkét, nem a siránkozás, a nyafogás parancsát adta, hanem az imádság, a szeretet, a jóság parancsát, az újrakezdés erejét” – biztatott az atya, és példaként állította Szent István király, Domokos Kázmér ferences szerzetes és Márton Áron püspök alakját, akik a legnagyobb nyomorúságban is töretlen hittel vezették a népet. Böjte atya ugyanakkor házi feladatot is adott a szentmisén résztvevőknek, hogy hazatérve otthonaikba szeretteiket bátorítsák és vigasztalják.„A Szentháromság követésében egymást bátorítani, vigasztalni és erősíteni kell. Adja az Isten, hogy az erdélyi katolikus egyház a vigasztalás, a bátorítás egyháza legyen”– zárta szentbeszédét a ferences szerzetes. Balogh Erzsébet
Tíz rongyos euróért Mindenki kinéz magának. Párban járó kommunális rendfenntartók csak úgy elnéznek ősz fejem fölött, megbocsátóan, amiért itt lopom a levegőt a többi adófizető kárára. Rögtön másik pár vesz leltárba, nem lacafacáznak: akarom-e a megváltást, vagy inkább a kárhozatot választom? Mondhatnám nekik, hogy tudja a bivalybaszkurális ősbuhera, akivel egyszer még kezet is foghattam a választási kampányban, vagy azt, hogy csak akkor váltódnék meg, ha nem kerül pénzbe, esetleg nem kérdez senki tőlem hülyeségeket, míg még levegőt ád a jóisten, de már tovább is haladnak lassan, méltóságosan, mint akiknek menettérti jegyük van a feltámadásra. Ha ennyivel megúszom, akkor bingó, lottójegyet is veszek, döntöm el hirtelen és meggondolatlanul. Mert máris előttem terem egy kisdedringató menyecske, nyomorát exponálja, mint valami termékmenedzser. Tudom, hol lapul a futtatója, korcsomajáró ember előtt nincsenek koldustitkok, nem adok, csakazért sem. Hanem a rosszindulat visszapofázik, széles pászmaöleléssel kap el valaki, akinek, mint már harmadszorra hangsúlyozza, én istenbizony „sokkal tartozom”, valósan bízvást jóféle elektrosokkal, de ha nem akarok botricseket, akkor máris a markába megy a tízes, és megúszom egy halk, leheletfinom idegsokkal. Hátravannak még a burjányos nénik, ők is a javamat akarják, és amikor részletesen elmesélem nekik, hogy zabáltam
immár kéksátét, kikiricset, taplógombát, ördögbordát, kannamosófüvet, tolvajlapit vagy fekete békabogyót, pecérlapit, kakasmandikót, szártalan bábakalácsot, madárcseresznyét, kutyavirágot, kurucbokrétát, árnyékfüvet, vénasszony büzlentyűt, fulánklapit, csókapityókát, szamármaszlinát, bivalyfuszulykát – úgy tekintenek rám, mint egy őskori leletre.
Honlap Mind semmi, legyintik. Csakhamar kiderül: a Langerhans-szigetekről importált keserűlapuval kívánnak beetetni. Ettől aztán kiborulok. – Ismerik maguk a parlagfüvet? Latin neve: Ambrosia artemisifolia, a hármaslevelű parlagfűé pedig: Ambrosia trifida. A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Tudják maguk, hogy kivel állnak szemben? A harmadik évezredi természetgyógyászat úttörőjével! És maguknak is parlagfüvet kellene legelniük, mint az én betegeimnek a klinikán! És olyan szagúak kellene hogy legyenek, mint az ambrosia artemisifolia! Engem nem tudnak megbüntetni a parlagfű nem irtása miatt, ugyanis én úgy irtom a parlagfüvet, hogy megeszem! A betegeimmel együtt! Tudják meg: a parlagfű az emberek számára is ehető, rendszeresen fogyasztjuk, az év minden
napján. Amikor még zsenge, összevágjuk apróra egy kis petrezselyem-, vagy zellerzölddel – önmagában sem rossz! – és rászórjuk szendvicseinkre, a kiszedett ételeinkre (leves, kása, tészta, főzelék, barnarizs). Zsenge korában nagyon sokat leszedünk és leszárítjuk, majd szárítva tároljuk, s így egész évben tudjuk az ételeinkbe tenni a szárított, megőrölt porát!... A hölgyek, de még a sakk-kockás rendőrök is hanyatt-homlok menekültek. Pedig még utánuk kiáltottam volna, hogy mi minden vagyok: feltaláló, mérnökradiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó, természetgyógyász, az életreformerek tudományos egyesületének tagja, a parlagfűvédelmi tudományos rendőrség alapító tagja és szóvivője, elnök, főápoló az elmeosztályon. Felszabadultan lélegzek föl, mára, úgy tetszik, megszabadultam minden álságos kísértéstől. És éppen befut a buszom is. Ám ekkor bőszen elém toppan egy hátrakötött kendőjű vidám menyecske, és olyasmit ajánl, amitől azonnal gyökeret ver, nemcsak a lábam. – Drága uram! Tíz euróért felállítom magának! Lefagyok, mint a számítógép. A hölgy nem szívbajos, sőt messzemenően jóhiszemű. Mindjárt meg is magyarázza: – A horoszkópját, kedves uram. Mindössze tíz rongyos euróért... Összeesem. Bölöni Domokos
május 26–június 1.
Hír & Hírháttér << 5. oldal
Városnapok a válság jegyében
M
ajd’ egy hónappal hamarabb, a megszokottnál jóval silányabb programmal, jelentősen visszafaragott költségvetéssel ünnepelhetjük idén a városnapokat. Kiss Imola, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatója újságírói kérdésre azt nyilatkozta, az erre a célra elkülönített 220.000 lej, a tavalyi büdzsé felét jelenti. A XIV. Marosvásárhelyi Napok, ha kevés hírveréssel, szinte csendben, már hétfőtől „zajlik”, az igazi dínomdánom azonban a csütörtöki hivatalos megnyitó után várható. Azt mindenképp borítékolhatjuk, ha nem is lesz a megszokott pompa és csinnadratta, sörből és csórékolbászból idén sem lesz hiány.
Mindenki szórakozására, kevesek tudtára A hagyományokhoz illően tizenhárom éven keresztül júniusban tartották városunk ünnepét, annak emlékére, hogy 1482. Szent Iván havának 22. napján, Corvin Mátyás parancsba foglalta, Marosvásárhelyen három napon keresztül vásár tartassék. Eme történelmi vonatkozás azonban nem mindenki számára jelent indokot az ünneplésre, így Dorin Florea polgármester számára sem, akinek kitartó szorgalmazására városatyáink beleegyeztek a városnapok általa javasolt új, májusi időpontjába. „Nem tartom igazságosnak, hogy amíg a város egyik része ünnepel, jelentős hányada ne osztozhasson örömükben, mivel vizsgákra készül, hiszen ez közös ünnep minden marosvásárhelyi számára. Ugyanakkor a júniusi időpont azért sem megfelelő, mivel ilyenkor nagyon sokan mennek szabadságra, kirándulni, és mindig problémát okoz a nagy kánikula is” – adott hangot álláspontjának több alkalommal is a polgármester. Spielmann Mihály történész, a Teleki Téka könyvtárosa elítélendőnek tartja, hogy amikor az eseményt kezdetektől egy jól ismert történelmi momentumhoz kötötték, holmi ürügy révén, ezt önkényesen megváltoztassák: „Polgármesterünket nem köti semmi ehhez a hagyományhoz, hiszen ő egy egész más kultúrát képvisel, viszont tudtára kell adni, hogy ennek a városnak semmi köze nincs az ő kultúrájához” – fejtette ki a történész. Túl azon, hogy lemondunk hagyományunkról, az előrehozott időpontot egyáltalán nem kommunikálták a lakosokkal, sőt, múlt héten még maguk az önkormányzati testületi tagok előtt sem volt ismeretes a program. Így nem csoda, hogy értetlenkedve kapkodják a fejüket azok, akik véletlenül elcsípik a rendezvény egy-egy mozzanatát.
Alacsony költségvetés, visszafogott program A válságra való tekintettel, idén jóval szerényebb költségvetéssel szervezi meg
a polgármesteri hivatal a városnapokat, törekvéseik szerint úgy, hogy mindez ne érintse a programot. „Ami az előző évekhez képest lényegi változást hozott, hogy idén lemondtunk a külföldi vagy más településekről érkező előadókról, a bálról, a felvonulásról, valamint a tűzijátékról, továbbá a szervezők döntésének értelmében nem lesz megtartva a Bolyai buli sem. Viszont ami a program magyar vonatkozását illeti, megmaradt a Yorick Stúdió által szervezett operett- és musicalest, az immár hagyományos nótaest, a zalaegerszegi Chorchidea kórus előadásai, a gyerekek figyelmét pedig a Tamacisza Társulat előadásai köthetik le” – számolt be az idei programról Csegzi Sándor alpolgármester. Bár már hétfőtől különböző kulturálisés sportesemények vannak, a hivatalos megnyitóra csütörtökig kell várni, amikor délelőtt 10 órától fogadják a testvérvárosok küldöttségeit a polgármesteri hivatalban, 12 órától megnyitják a főtéri gazdasági vásárt, majd a hagyományos felvonulás nélkül, délután 5 órától átadják a Vár terét az ünneplő közönségnek. A mindig legnagyobb népszerűségnek örvendő várbeli koncertek terén is érezhető a szűkös költségvetés. Bár az eredeti tervek szerint Bikini-koncert is lett volna, végül főként helyi együttesek előadása alatt fogyaszthatja lacipecsenyéjét a várba látogató közönség. Az idei év fősztárja, Al Bano Carrisi, a Felicita című sláger olasz énekese, aki vasárnap este a főtéren lép fel. Kérdésünkre, hogy a városnapoknak miért hangsúlyosabb eleme a várbeli evés-ivás, mint a kulturális események, Csegzi Sándor kifejtette, próbálnak fontos szerepet adni a nemzetiségtől független, minőségi kulturális eseményeknek, mint amilyen az idén egy naposra szűkülő dzsesszfesztivál, viszont a lakosság körében nincs elég érdeklődés a valóban minőségi kulturális- és gyerekprogramok iránt: „Az emberek fejében leegyszerűsödik a városnapok a szombat esti, valamint vasárnap esti koncertekre, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a miccs és a sör is hozzátartozik a marosvásárhelyi polgárok életéhez, a lakossági arányoknak megfelelően, románok és magyarok egy-
aránt látogatnak el a várba.” „A vásárhelyi napok legfontosabb programja, hogy alkalmat adunk a polgármester klientúrájához tartozóknak, hogy sátraikkal kitelepedhessenek a várban, valamint a város főterén, és hogy legyen lacikonyha. Erről szólnak a városnapok, minden más kulturális program eltörpül emellett” – foglalta össze lesújtó véleményét a rendezvényről Spielmann Mihály.
Idén nem bővül a díszpolgárok köre A május 6-i önkormányzati testületi gyűlésen újabb módosításokat eszközöltek a díszpolgári, valamint a Pro Urbe díjak odaítélésének szabályzatában, amelyek a 2010-es Marosvásárhelyi Napokkal lépnek érvénybe. Mivel idén előbbre hozták a rendezvény időpontját, a szűkös időkeret kényszerítő hatására a városatyák úgy döntöttek, idén nem osztják ki ezeket a kitüntetéseket. „Személy szerint sajnálom, hogy idén nem lesz díszpolgáravatás, mert bár a vélemények megoszlanak, nagyon sok értékes emberünk van a városban, akik megérdemlik ezt a címet. A tavalyi konfliktusok ellenére, ezt a hagyományt nem szabad megszüntetni, remélem, hogy jövőre visszatérünk erre a kérdésre. Nekünk, az előző évek javaslatai alapján, hosszú várakozó listánk van, a rajtuk szereplőket szeretnénk megtisztelni ezzel a címmel” – mondta az alpolgármester. Örömének adott hangot viszont Spielmann Mihály történész, aki üdvözölte a testületi tagok döntését, miszerint nem avatnak díszpolgárokat: „Van már elég díszpolgára városunknak, néha polgárokra is szükség van” – összegzett a történész. Díszpolgáravatás hiányában pedig meghiúsul Claudiu Maior álma is, aki a díszpolgári és a Pro Urbe díjak mellett „fékező polgár” címmel jutalmazná azokat, akik akadályozzák a Somostetőt átszelő összekötőút tervének megvalósítását. Balogh Erzsébet
Morgó
Magyar állampolgárságunk A jelek szerint valóban új korszak kezdődött a magyar politikatörténetben, hiszen az új kormány, tartva magát korábbi ígéreteihez, első intézkedései egyikeként, alig néhány nappal a parlament megalakulása után, máris benyújtotta a határon kívül rekedt magyarok számára kedvezményes és gyorsított formában megadandó állampolgárságra vonatkozó törvénytervezetét. A törvényjavaslat értelmében „kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyar származását, és magyar nyelvtudását igazolja.” A jogszabály szerint az állampolgárság kiterjesztése egyéni kérelem alapján történik majd, anélkül, hogy az feltételül szabja a Magyarországra történő áttelepedést. A Fidesz–KDNP pártszövetség tervei szerint a törvény augusztus 20-án, a magyar nemzeti ünnep napján lép majd életbe, de alkalmazására csak 2011-től kerül sor. Az állampolgársági kérvényeket a magyarországi hatóságokhoz, a települések anyakönyvvezetőihez, vagy a magyar konzulátusokhoz kell majd eljuttatni. Az illetékes miniszter a kérelem iktatását követő három hónapon belül előterjeszti azt a köztársasági elnöknek. A szóban forgó jogszabály nem érinti a választójog kérdéskörét. Érdekes szemügyre venni, miként viszonyultak a parlamenti pártok az ügyhöz. Minden parlamenti frakció támogatta, hogy a törvénytervezetet megtárgyalják. Egyedül az MSZP tartózkodott a szavazástól, mondván, tekintettel a közelgő szlovákiai választásokra, „nem időszerű” annak napirendre tűzése. A posztkommunisták számára egyébként soha nem volt időszerű. A környező országok közül egyedül a jelenleg szélsőséges nacionalisták által kormányzott Szlovákia ellenzi következetesen a magyar állampolgárság kiterjesztését, sőt a Fico-kabinet ellenintézkedéseket is kilátásba helyezett. Horvátország, Szerbia támogatja, sőt Románia se ellenzi nyíltan. Nem is tehetné, miután tömegesen adja meg a moldáviaiknak a román állampolgárságot. Ellentmondásos a helyzet Ukrajnában, ahol a jogszabály tiltja a kettős állampolgárságot, de nem a magyarok, hanem elsősorban a nagyszámú és ellenségesen kezelt orosz kisebbség miatt. Romániában egyedül a PNL utasítja el a magyar állampolgárság kiterjesztésének gondolatát, a PSD támogatja, a PDL viszont még nem alakította ki hivatalos álláspontját. Feltevődik a kérdés: milyen előnyökkel járhat a magyar állampolgárság, különösen azok számára, akik nem szándékoznak áttelepedni Magyarországra, tekintettel arra, hogy sokan már az EU polgárai? Azt hiszem egyértelmű, elsősorban szimbolikus jelentősége van. Az viszont igen nagy. Ma is elevenen él az emlék bennem, amikor a 2004. december 4-ei referendum másnapján román újdondász ismerősöm együttérzéssel vegyes sajnálkozással jegyezte meg, „most már valóban bozgorok vagytok”. Nem tudom, más hogyan élte meg az esetet, én személy szerint annyira kiszolgáltatottnak, magamra hagyottnak, mint abban a pillanatban, talán soha nem éreztem magam. A magam részéről a magyar állampolgárságot engem megillető jussként, emellett pedig a 2004-es megaláztatás amolyan jóvátételeként értelmezem, s igényelem majd, amiként lehet. Szentgyörgyi László
május 26–június 1.
6. oldal >> Kultúra
Kőszínház versus ...? A
Művészeti Egyetem udvarán múlt csütörtökön a végzős mesteris színész szakos diákokkal beszélgettünk: Derzsi Dezsővel, Fekete Réka-Tháliával, Fekete Zsolttal, Gecse Ramónával és Orbók Áronnal. A beszélgetés elképzelt forgatókönyve szerint az indító kérdés: Milyen álmokkal jöttél erre az egyetemre?, céltudatosan haladt volna a végkifejlet fele: Milyen lehetőségek adódnak végzősként a szakmában elhelyezkedni? A beszélgetés retorikája és sorrendisége felborult, az öt végzősből egyszerre akart kijönni mindaz, ami egy egyáltalán nem fényes jövőről árulkodik.
Összegezve: a kőszínházak nem érvényes színházak, ezekre alternatíva az önszerveződő, „civil” kistársulatok. Az egyetemi oktatás nem tekint ki olyan széles látókörű képzés felé, ahol akár projektmenedzsmentet is taníthatnak. És külföld… G.R.: Hogyha színházzal kapcsolatos álmomról kellene beszélnem, az nem lenne más, mint egy olyan színházi csapatban dolgozni, ahol lehet érvényes színházat csinálni. Ahol nem egyenként sztárok a színészek, hanem együtt. Én a csapatmunkában hiszek. Egy ilyen helyen szeretnék játszani. Nem kezdem azt boncolgatni, hogy mindez hol van, vagy hol nincs, vagy hogy a kőszínházakban ez működik-e. (Kőszínház: az államilag támogatott színházi intézmények. – szerk. megj.) A most uralkodó forma: a kőszínház. Az alternatív forma, ahol a színész szervező, díszlettervező, kellékes is egyben, az erdélyi vagy romániai magyar színházi életben nem található meg. Nálunk egyelőre kőszínházban lehet gondolkodni. A jövőbeni kilátásokkal kapcsolatban szakmai szempontból magam is kőszínházban tudok gondolkodni, hacsak én saját magam nem hozok létre egy társulatot. Bocsárdi László rendezőtől decemberben kaptam egy meghívást, ami szintén kőszínházat jelent Sepsiszentgyörgyön. Oda viszont azért mennék, mert szakmailag, úgy érzem, fejlődhetnék, tanulhat-
Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban szeretnék játszani. Az egyetemi évek alatt úgy alakult az életem, hogy néhányszor volt alkalmam itt játszani és ezzel párhuzamosan sok időt töltöttem az intézményben, az ott dolgozó emberek között. Most azt tudom elmondani, hogy bármilyen magas fizetésért sem szerződnék a Nemzeti Színházhoz. Valószínűleg én is külföldöt választom.
Balról: Fekete Zsolt, Fekete Réka-Thália, Gecse Ramóna, Derzsi Dezső, Orbók Áron
nék Bocsárditól. Tavaly tél óta a helyzet azonban nagyon sokat változott, mert úgy néz ki, hogy minden állami színészi állás be van fagyasztva, és nem tudom, hogy ez számunkra mit jelent. Szó sincs arról tehát, hogy a vágyaink után megyünk, mert olyan törvények és gazdasági helyzet van, ami mindent és mindenkit érint. D.D. Pályakezdőkként egyszerűen egy stagnáló állapotba kerülünk. Megrekedsz, nem tudsz tovább dolgozni, mert nem kapsz lehetőséget. A kőszínházak folyamatosan dagadnak, és az erdélyi színházak esetében is jogosan merül fel a kérdés, hogy minek kell egy színházhoz 40 színész? Ez pedig teljesen maga után vonja azt a felállást, hogy a mennyiség a minőség rovására
megy. Ennek a 40 színésznek enni kell adni és ezt a színház csak úgy tudja elérni, ha tömegdarabokat csinál, amit a nagyközönség kedvel. És itt bekerülünk abba az ördögi körforgásba, ahol a színház nem tudja elérni közönségét és nevelő hatását, mert a fenntartásáért kell küzdenie, és így születnek rosszabbnál-roszszabb produkciók, amit négy hét alatt csapnak össze. A magam részéről nem tartom lehetőségnek, hogy elhívnak egy kőszínházba és majd ott játszom. Más igényeim vannak, valami egészen másat látok ebben a színházasdiban, és ha ezt a kőszínházi forma nem tudja biztosítani, akkor a lehetőségekhez képest megpróbálom a magam számára megteremteni azt, amit szeretnék.
Reklám
Ők megalkották, mi közvetítjük.
Keleti Könyvudvar Marosszentgyörgy Sudului utca 7.
Kobak Könyvesbolt 1848 sétány, 19.
TKK Könyvesbolt Rózsák tere 16.
Könyvek mindenkinek.
G.R. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy amiről Dezső most beszél, ahhoz neki az országból el kell mennie. F.R.T. Nemcsak neki!... D.D. A romániai magyar színjátszás nagyon a padlón van. És fölmerül a kérdés, hogy miért nem tudnak a diákok ilyen lehetőségekben gondolkodni, például abban, hogy megcsinálják a saját színházukat. Ami azt jelentené, hogy elmenni egy olyan településre, ahol még életükben nem láttak színházat az emberek és felvállalni azt, hogy reggeltől este hét óráig mosogat az ember és héttől színházat csinál. Erre a formára egyszerűen nincs meg a képzés. Attól kezdve, hogy milyen lépésekből áll egy projekt megírása, egyáltalán hogy működik a pályázati rendszer – ezek mind olyan gazdasági, ugyanakkor elengedhetetlen kérdések, amelyek ma egy színházi ember neveléséből nem hiányozhatnak. F.R.T. Egyetértek ezzel: itt állunk végzősként, és nagyon sok mindenre nem vagyunk felkészülve. Én személy szerint úgy vagyok, hogy jöttem a személyes álmaimmal. Olyan alapvető dolgokra voltam kíváncsi magammal szemben, hogy emberileg, színészileg mire vagyok képes, hova tudok eljutni ezek alatt az évek alatt; embereket megismerni,
magam felfedezni. És úgy érzem, hogy ennek még mindig nincs vége, tovább akarok fejlődni, haladni. Úgy látom, ehhez nekem is el kell mennem az országból. G.R. Igen, ez egy alapvető probléma. Én nem akarok elmenni; ilyen vágyaim nincsenek. De egyre inkább azt érzem, hogy a továbblépéshez, a szakmai fejlődéshez az elvándorlást kell választani. Az történik tulajdonképpen, hogy most heten végzünk és vagy abban gondolkodik mind a hét ember, hogy elmegy, mert itt nincsenek lehetőségei ... vagy elmegy. O.Á. Speciel ma megfogalmaztam egy nyílt levelet Kelemen Hunor miniszternek ezekkel a problémákkal kapcsolatban. D.D. Olyanok beszélnek a kulturális tárcánál színházról, irodalomról, hogy megáll az ember esze. A mostani színházi törvény és a mostani állapotok azt mutatják, hogy olyan emberek gondolkodnak ezen, akik inkább közgazdászok, s nem művészek, zömük még csak művészethez valamicskét értő embereknek sem nevezhetők. F.ZS. Amikor idejöttem, erre az egyetemre, az első négy hónap után meg voltam győződve arról, hogy az egyetem befejezése után a
F.R.T. Mindenikünk ugyanabba a problémába ütközik, hogy fagyasztva van minden, a kőszínházakhoz nem lehet menni, egyénileg nem lehetséges a továbbfejlődés, illetve mindenikünknek a saját útjait megtalálva kell ezt megoldania. Annyi színészt termelnek az egyetemek, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. O.Á. Lehet, hogy megköveztek, de nekem ezzel kapcsolatosan van egy elméletem. A nagyszámok törvénye alapján, gyakorlatilag minél több ember végez, annál több esély van rá, hogy lesz három-négyévente maximum három olyan ember, akit érdemes alkalmazni. Például évente körülbelül száz román színész végez, de hát ezeknek a végzetteknek még a felére sincs szüksége a színházaknak. Magam is egyelőre úgy látom a helyzetem, hogy valószínűleg kénytelen leszek hazamenni, pincérkedni és amellett szerepet keresni. D.D. Valószínűleg az fogja megoldani ezeket a problémákat, ami mindezek alapja: a pénz. Nem lesz már pénz arra, hogy ezeket a társulatokat, kőszínházi gépezeteket fenntartsák, egyszer csak megvonják a támogatást és az egészet alapjaiban újra kell majd strukturálni. És akkor lehet, hogy 1–2 évig valami jó dolog sül ki az egészből, de utána megint beáll egy rendszer és ismét az ellen fognak küzdeni. Vass Gyopár
május 26–június 1.
Lokálpatrióta klub << 7. oldal
A néprajzi Marosszék (3.) Népi tájszemlélet és lokális identitástudat
A
nyelvjárással szorosan összefonódik a helyi identitástudat. Az eltérő ökológiai feltételek és gazdálkodás kialakították egy-egy kistáj sajátos arculatát, amit befolyásolt a történelmi múlt, a rendi tagozódás, a felekezeti és etnikai viszonyok is. Ezeket a sajátosságokat számon tartották az ott élők, és az idősebb nemzedék napjainkig ezek szerint tájékozódik a falvak, vidékek között.
A nyelvjárás változásaival párhuzamosan észak-nyugatról dél-keletre haladva változatos kép tárul elénk. Orbán Balázs székely Mezőségnek nevezte Marosszék Maroson túli részét, és ezek a falvak még a XX. században is őrizték székely mivoltukat, bár mezőségi életmódban és etnikailag vegyes környezetben éltek. A mezőcsávásiak megkülönböztették magukat a vármegyés falvaktól, azoktól a marosmenti településektől, amelyek nem tartoztak Marosszékhez. A hagyomány szerint a panitiak és a szabédiak más székely vidékekről települtek mai lakóhelyükre. A bergenyeiek nemeseknek tartották magukat. Marosszéknek a Maros terén fekvő falvai is megkülönböztették magukat a vármegyeiektől. Nagyernye lakói nemeseknek, székelyeknek tartották magukat (akárcsak a szomszéd Ikland, Székelykál), szemben a vármegyei, de szintén szomszéd Sáromberkével. Nagyernye nemes község, Sáromberke jobbágy község. Azok ott felfelé Disznajóig lapas-marasmentiek. Marosmentinek tartották magukat azok a falvak, amelyek Szászrégen és Marosvásárhely között a Maros terén (Sárpatak, Sáromberke, Gernyeszeg, Körtvélyfája), és azok is, amelyek egyegy mellékvölgyben feküdtek (pl. Marosjára, Alsóbölkény, Magyarpéterlaka). A marosmenti falvak lakói nem tartották magukat székelyeknek. A sáromberkiek számára azok a sóvidékiek (parajdiak, korondiak) voltak székelyek, akik nyáron aratni vagy kaszálni jöttek a faluba. A sóvidékiek számára ők marosszékiek voltak. Mi bölkényiek magyarok vagyunk. A jobbágytelkiek azt mondják, hogy ők székelyek, ők a valódi magyarok. (Jobbágytelke két faluval tovább fekszik, már a Nyárádmentén). Felső-Nyárádmentéről, Szentmártonból nézve a marosmenti falvak egészen Régenig olyanok, mint mű, székelyek. Régenen felül Disznajón ott magyarok laknak. A Maros jobb oldalán fekvő marosmenti falvak elhatárolták magukat mind a mezőségi, mind a felvidéki falvaktól. A Mezőség a vajdaszentiványiak szerint tőlük jóval nyugatabbra, bent a dombok között kezdődik, ahol nem magyarok élnek. Felvidéknek a Déda
Készül a kürtőskalács Kelementelkén (Kis-Küküllő vidéke)
környéki és a Görgény-völgyi román falvakat tartották. A Maros szorosában, a Felvidéken (Ratosnyán, Palotailván, Gödemesterházán) lakó magyarok a Régen és Déda közötti magyar falvakat a Maros terén (Disznajó, Magyaró, Marosvécs) alföldieknek nevezték. Főleg azok használták ezt a megnevezést, akik fentről, a gyergyói falvakból költöztek a Maros szorosába. A gyergyóiak számára viszont az egész Marosmente, Marosszék, Sóvidék, Udvarhelyszék együtt: küsső főd (külső föld) volt, ellentétben a belső földdel, amely természetesen Gyergyó. Más megnevezése a külső földnek: Görjeország, lakói: görjék. Gyergyó népe a görjék számára: komék. Benkő Samu szerint az alsó-nyárádmenti Lukafalván és Ilencfalván a XX. század közepén a nagyapák nemzedéke még székelynek tartotta magát, a fiatalok már nem. (Benkő Samu: Murokország, 1972, 10.) A szomszédos fintaháziak szerint az Alsó-Nyárádmentén pórnép lakott, a Felső-Nyárádmente falvai székelyek. Ott tiszta magyar falvak vannak, itt már vegyes a nép. Azok jobban húznak a magyarsághoz. A földrajzi-ökológiai feltételek és a gazdálkodás alapján a jártasabb gazdaemberek a Nyárádmentén többféle falucsoportot megkülönböztettek. Az Alsó-Nyárádmentén a zöldséget ter-
mesztik, az Murokország, KözépsőNyárádmentén a búza, a bor, a szép állat a legfőbb termény, Felső-Nyárádmentén a fa, az erdő, Bekecsalján a gyümölcs. A Nyárád széles völgyében megkülönböztették a téri falvakat (ezek a folyó jobb partján települtek, például: Luka – Ilencfalva, Nyárádkarácsony, Ákosfalva, Backamadaras, Nyárádgálfalva,) és az északos falvakat (általában a baloldali dombsorok között, például: Teremiújfalu, Somosd, Kisgörgény, Harasztkerék, Szentgerice, Szentháromság). Az előbbiekben jobban lehetett gazdálkodni, hamarább elindultak a polgárosodás útján, utóbbiak jobban ragaszkodtak a régi életformához és hagyományokhoz. A nyárádmentiek a vidék központjától, Nyárádszeredától északra és keletre székelyeknek tartották magukat. Nyárádszeredában a két világháború között a székely megnevezés a gazdálkodókat illette. A mezőváros illetve nagyközség társadalmában a helyi hagyomány szerint külön réteget alkottak az urak, az iparosok és a gazdák (székelyek). Nyárádszereda és környéke nagyjából református, de unitárius többségű falvak is sorakoznak egymás mellett (Szentgerice, Nyárádszentlászló, Vadad, Nyárádszentmárton stb.). Ezek a protestáns falvak adták a fentebbi,
Mikháza környéki katolikus falvaknak a Szentföld nevet. Azok a Bekecs megiek (Remete, Köszvényes, Mikháza, Deményháza) katolikusok, mű reformátusok vagyunk. Az ott lakók nem nevezték régebb magukat szentföldieknek. Mű nem mondjuk szentföld, a lentiek mondják. Mű tiszta katolikusok vagyunk, lennebb már vegyes a nép, de azok is székelyek. Szentföldnek szűkebb értelemben csak a fenti négy falut tartották, tágabb értelemben hozzávették a többi római katolikus falut is (Jobbágytelke, Székelyhodos, Búzaháza, Ehed, Iszló). Ezek a falvak a Nyárádszeredánál két ágra szakadó Nyárád nagyobbik ága mentén vagy jobb oldali mellékvölgyeiben helyezkednek el. Itt a falvak csoportjának nincsen külön neve, egyszerűen Felső-Nyárádmentének, nyárádmentieknek tartják. Nem úgy a Kis-Nyárád vízgyűjtő területének falvait: ők a bekecsaljiak. Ezek a falvak (Nyárádmagyarós, Nyárádselye, Márkod, Kendő, Mája, Nyárádszentimre, Bere stb.) a Bekecs déli oldalán helyezkednek el és többségükben reformátusok, valamikor mind a berekeresztúri egyházközséghez tartoztak. A Bekecsalja név táguló lokális identitást fejez ki, értelmiségi hatásra napjainkban az egész Felső-Nyárádmentét Bekecsaljának nevezik. A
www.kozpont.ro
A világh álón is
marosszéki zsinóros díszítés elterjedése kapcsán Bekecsalja határait szinte a teljes Nyárád- és Kis-Küküllő völgyének falvaira kiterjesztették (Haáz Sándor: Zsinóros díszítés a bekecsalji népviseletben. In. Népismereti dolgozatok, 1978.), ami nyilvánvalóan túlzás, hiszen csak egyetlen kulturális elemre vonatkozik. A szentföldi, hegyi katolikus falvak a 10–15 km-rel lentebbieket alföldieknek, a vidéket Alföldnek tekintették. Kacsó Sándor mikházi születésű író gyermekkori visszaemlékezései szerint a XX. század elején szülőföldjéről Alföldre: Csíkfalvára, Jobbágyfalvára, Szentmártonba jártak kaszálni, s az ottani bőség jele volt, hogy ott már meghonosodtak a nagy testű, lassú mozgású svájci tehenek. (Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött. Önéletrajzi visszaemlékezések, 1971, 59.) A Kis-Küküllőmenti marosszéki falvak a nyelvjárásukkal egyezően székelyeknek tartották magukat. Ez a tudat az Erdőszentgyörgyön aluli falvakban halványabb, azon felül erősebben érvényesült. Az alsó Küküllő vidéke és a felső Küküllő vidékének határát ezen a tájékon gondolják. A tágabban értelmezett Küküllő vidékén két kistájat, falucsoportot is megkülönböztettek. Az egyik a vízen túliak, a Küküllő bal oldali mellékvölgyében fekvő falvak (Szentdemeter, Bordos, Székelyszállás, Vécke, Zsákod). Az idősebbek emlékeznek arra, hogy ezeknek a falvaknak a neve Partium, és Udvarhelyszékhez tartoztak. Abban is különböznek a szomszédos vidékektől, hogy többségében római katolikusok lakják. A másik a Kis-Küküllő jobb oldali mellékvölgyének falvai a Kis-Küküllő és a Nyárád között (Rigmány, Nyárádszentsimon, Geges, Abod, Havad, Vadasd). Ezeket a református falvakat Patakmentének, Patakmellyékének nevezték. A Kis-Küküllő mentén is érvényesült az alföld–felföld megkülönböztetés. A balavásáriak, nagykendiek a sóvidékieket felföldieknek tekintették, a sóvidékiek számára pedig Kibédnél, ahol a szőlő már megterem, kezdődött az Alföld. Ez olyan kisebb távolságra is érvényesült, mint Nagykend, Balavásár és a hegyek közötti partiumi falvak. Barabás László
május 26–június 1.
8. oldal >> Reklám
l Gyógyszerek (ingyenes és ártámogatott receptek)
l Gyógyászati kellékek és készülékek l Kozmetikai termékek l Ingyenes súly- és vérnyomásmérés, valamint l testtömeg-index mérés
Nyitvatartás hétfő - péntek 8 - 21 szombat 8 - 14 vasárnap 9 - 14 Marosvásárhely, 1918 Dec. 1. út, 249/1, tel/fax: 0265 - 240.687
– Török fürdő – Hammam – Római fürdő – Aromárium – Növényi hidromasszázs (lábmasszázs) – Skót zuhanyozók – 2 finn szauna – száraz szauna – Szaunázás utáni teljes merülési medence – Édes vízű medence (26 m hosszú, 12 m széles, 1,6–2 m mély) – 2 jakuzzi – Hidromasszázs medence gyerekeknek – Sós vízű medence (Báznáról hozott vízzel) – Sóbarlang – Pakisztánból, a Himalája hegységből hozott só – Sós szauna – Pihenőövezet – Masszázs – Fitneszterem – 100 darab nyugágy Belépődíj: 35 lej/nap (kivéve a sóbarlangot és a fitnesztermet) 60 lej/nap (minden szolgáltatás)
Tel. 0365-410.415 vagy 0265-252.388 www.PresidentHotel.ro
Gyógyszerek (ingyenes és ártámogatott receptek) Bőrgyógyászatilag tesztelt hipoallergén kozmetikumok (Avene, Ducray, Vichy, Elancyl) Gyógyászati kellékek Nyitvatartási idő: Naponta 8.00 - 22.00
Egészséget! Cím: Rózsák tere 16. szám Ghe. Marinescu utca 60. szám Tel./Fax: 0265-260.103
Interjú << 9. oldal
május 26–június 1.
„Balkanizálódik a magyar elit” Marius Cosmeanuval, az ofCorso erdélyi hetilap főszerkesztőjével beszélgettünk életútjáról, a román–magyar interetnikai kapcsolatokról, a média függetlenségéről. >> Milyen szálak fűzik a magyar ajkú közösséghez? – Vegyes házasságból származom: édesanyám magyar, édesapám román. Marosvásárhelyen születtem, a baráti körömben is vannak magyarok, Budapesten éltem pár évet. Mondhatni tehát, hogy gyerekkorom óta forgok magyar körökben is.
>> Milyen szakmai életutat járt be addig a jelenbeli pontig, amikor az ofCorso kulturális hetilap főszerkesztője lett? – Szülővárosomban végeztem a líceumot, katonaság után szintén Marosvásárhelyen bejutottam az almérnökire. Fél évem maradt az almérnöki befejezéséig, amikor jött a forradalom, és akkor nem láttam értelmét annak, hogy ezt a képzést befejezzem; abban az időben rengeteg mérnök került ki az egyetemekről. Abbahagytam hát, de rá egy évre Temesváron beiratkoztam a szociológia szakra. A szociológiai alapképzés után Budapesten mesteriztem. Ezek után szociológusként dolgoztam az ENSZ-nél, majd egy belga, illetve a Soros alapítványoknál, végül ismét az ENSZ-nél. Addig, amíg 2004-ben Caţavencuék elhívtak Bukarestbe, majd a Cotidianulhoz kerültem és rovatszerkesztő lettem, egy olyan, napilapi témákhoz képest szokatlan médiaágazatban, amely tudomány, szociológia, média, ökológia, kisebbség és más hasonló témákkal foglalkozott. 2008-ig folytattam ezt a munkát, majd ismét szociológusként kezdtem dolgozni. Közben jelentek meg írásaim az origo.hu-n és különböző román napilapokban. 2009-ben felajánlottak egy projektet: létezett itt, Vásárhelyen az Informaţia de Mureş című kiadvány, aminek az új tulajdonosa felkért, hogy dolgozzam át egy új projektté a régi újságot. Megírtam a projektet és tulajdonképpen ebből lett aztán a Corso, ami végül egy erdélyi hetilappá nőtte ki magát. Amikor a projekt kész volt, akkor az a döntés született, hogy egy nagyobb régiót fedjen le, ne csak Marosvásárhelyt.
>> Milyen tapasztalatai vannak a román és magyar értelmiségiek közötti viszonyról? – A ’90-es évek közepétől azt észlelem, hogy a két közösség elitje elég közel került egymáshoz. Politikai szempontból olyasmire gondolok, hogy például az RMDSZ többször tagja volt a kormánykoalíciónak,
Tompa Gábor nyeri az Uniter-díjakat stb. Van tehát egy közeledés, amit jó dolognak tartok. Ugyanakkor, amit az utóbbi két-három évben észlelek, a bukaresti elit gyenge pontjait átveszi a magyar elit. Felületesebbek, komolytalanabbak, egyre többet adnak a látszatra, egyszóval olyan benyomásom van, mintha egyre inkább balkanizálódnának. Ezeken a tapasztalatokon túl a két közösség elitje közötti viszony szerintem konstans és potenciálisan konfliktusmentes. És így jól van, de hangsúlyozom ismét, hogy a közeledés egyfajta cserét is jelentett: a román elit jobban megérti napjainkban a romániai magyar közösséget ennek elitjén keresztül, viszont a magyar elit rossz dolgokat is átvett román nyelvű társaitól.
>> Mi van az eliten túl? Mit gondol a mindennapi életben történő román–magyar interetnikai kapcsolatokról? – Hu, hat éve Bukarestben élek!... Ez persze csak vicc, figyelem, sőt szereplője vagyok a magyar médiának. Publikálok a magyarországi origo internetes hírportálon, olvasom a Transindexet, a HVG-t, a Magyar Narancsot, nézem a magyarországi tévécsatornákat. Nem hiszem, hogy az emberek annyira megváltoztak volna, inkább az életmódjuk és az érdekeik változtak meg. Annyira, hogy ez a kérdés már nem elsődleges prioritású, sem a magyar közösség, sem a román közösség tagjai között. Egy kissé rezignált a helyzet, más problémák lettek fontosabbak, ezek foglalkoztatják az embereket. De azt gondolom, hogy bármikor terítékre kerülhet a téma, és nem telne három hétbe, s a nemzeti érzelmeket szél-
sőséges módon lehetne aktivizálni. Tehát inkább egy felületes változásról lehet beszélni. Nincs egy tudatos stratégia sem a médiában, sem az oktatásban arra nézve, hogy a két közösséget milyen módon lehetne közelíteni. Az egész inkább gazdaságilag van megoldva és mindent az érdekek mozgatnak. Persze ez generációs különbségek mentén megoszlik. Az idősebb generációkban nem történtek nagy változások, inkább a fiatalokban. A román és a romániai magyar iúság sokkal inkább vagy bukaresti, vagy nyugati modelleken keresztül szocializálódik. Én például ’67-es vagyok, és annak idején is volt egy ilyen jelenség, mert az erdélyi magyarság Budapesten keresztül szocializálódott és ebből nagy különbségek fakadtak, attól elkezdve, hogy milyen zenét hallgattunk, hogyan öltözködtünk, mit olvastunk. Ezek a dolgok mára összemosódtak, és a mai román és romániai magyar iúságnak szinte ugyanazok a szocializálódási forrásai, ezért valószínűleg könnyebb a kommunikáció a két csoport között. Azt gondolom, egy sokkal nyitottabb és toleránsabb nemzedék van felnövekvőben. Látom a bukaresti románokon, hogy kíváncsiak és érdeklődnek a magyarok iránt. Van egy érdekes tapasztalatom: a bukaresti románok részéről nagyobb érdeklődést és kíváncsiságot észlelek az erdélyi magyarság irányába, mint az erdélyi románok részéről. Persze, Bukarestben, a magyar egy picit egzotikum.
>> Mit gondol a média függetlenségéről? Objektívan tájékoztat-e a mai romániai média?
– Az erdélyi magyar médiát sajnos nem nevezhetném függetlennek. A romániai magyar sajtó még annyira sem független, mint a román – az sem független. A politika irányítja ezeket a sajtóorgánumokat, ez már közhely. Vannak független sajtótermékek, ezt magam is megtapasztaltam. Például a Cotidianulnál sose volt korlátozva újságírói szabadságom, nem szóltak bele a munkámba. A média függetlenségének feszegetése nem is elég a kérdés pontos megválaszolásához, a nagy probléma az, hogy nem profi. Olyan a román sajtó, mint a román társadalom. Olyan minőségű emberek kerülnek a sajtóba, amilyenekből a társadalom áll. Többnyire alkalmatlan emberek töltenek be meghatározónak számító vezetői pozíciókat. A sajtó sem kivétel, olyan gyenge minőségű emberek kerülnek a médiába, akiknek az értékrendszere teljesen eltér a nyugati sajtósokétól. Tehát nem is arról van szó, hogy függetlenek vagy sem, hanem gyakran nem tudják, hogy mi a releváns és sokszor gerinctelenek. Sok olyan kiadvány van, amelyek nem függetlenek, a jó lapok azonban azok. A román sajtóra jellemző, hogy a komoly dolgokat is komolytalanul kezelik, ami szerintem nem helyes, mert nem lehet mindennel poénkodni.
A média függetlenségének feszegetése nem is elég a kérdés pontos megválaszolásához, a nagy probléma az, hogy nem profi. Olyan a román sajtó, mint a román társadalom. Olyan minőségű emberek kerülnek a sajtóba, amilyenekből a társadalom áll. Többnyire alkalmatlan emberek töltenek be meghatározónak számító vezetői pozíciókat. A sajtó sem kivétel, olyan gyenge minőségű emberek kerülnek a médiába, akiknek az értékrendszere teljesen eltér a nyugati sajtósokétól. Tehát nem is arról van szó, hogy függetlenek vagy sem, hanem gyakran nem tudják, hogy mi a releváns és sokszor gerinctelenek. Sok olyan kiadvány van, amelyek nem függetlenek, a jó lapok azonban azok. A román sajtóra jellemző, hogy a komoly dolgokat is komolytalanul kezelik, ami szerintem nem helyes, mert nem lehet mindennel poénkodni.
>> Mit gondol az írott sajtó jövőjéről? – Hát... szomorú. Nem hiszem, hogy hosszú életű lesz. Egyre kevesebb sajtókiadvány jelenik meg és ez a csökkenő tendencia, úgy tűnik, folytatódni fog; egy-két színvonalas napilap fog megmaradni, s annyi. A fiatal generációnak nincs
sajtófogyasztási kultúrája, és az írott sajtóból való információszerzést nem is fogják igényelni, nekik elég lesz az internet, az i-pod. Ők egy új világ ilyen szempontból. Gutenberg meghalt! Úgy gondolom, a jövő az on-line médiáé. Vass Gyopár
május 26–június 1.
10. oldal >> Figyelő
Nemzetpolitika Aki eddig nem értette, vagy nem akarta érteni, hogy valójában mit jelent a nemzetpolitika, az kiemelt figyelemmel követheti a látványosan megváltozott összetételű parlament munkáját. Alig néhány nappal az új törvényhozás megalakulása után, az ígéretnek megfelelően terítékre került a határon túli magyarok számára kedvezményes és gyorsított formában magyar állampolgárságot biztosító törvénymódosítás. Mindenfajta időhúzás, késlekedés, kivárás e jogszabállyal kapcsolatban a sokat hangoztatott változás cáfolata lett volna. Nem fér kétség ahhoz, hogy a határon túli magyarok túlnyomó többsége örül a tervezett mó-
dosításnak, s ma már a szocialista ellenkampány is a múlté. Ha lenne SZDSZ, talán megjelenne a szlovák vezetés érdekeit képviselő hang az Országgyűlésben, de fájdalom, Eörsi Mátyásék eltűntek a süllyesztőben. Pozsony heves ellenkezésével egyedül maradt Európában. A választási kampányát ismét magyarellenességre építő Ficót már Bukarestben, Belgrádban és Kijevben is megmosolyogják. Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségügyi főbiztosa – akit korábban Ficóék a nyelvtörvény ügyében egyfajta szövetségesükként igyekeztek bemutatni – tegnap azt mondta, a kettős állampolgárság intézményét nem tekinti biztonsági kockázatnak, ha az nem tömeges mértékben történő útlevélkiadással jár. És azoknak,
akiknek meggyőződésük, hogy a szlovákok mindannyian a magyarok torkának elharapására készen ébrednek reggelenként, íme egy idézet a Hospodárské Noviny című szlovák gazdasági napilap csütörtöki számából: „Ma nem létezik egyetlen
értelmes érv sem amellett, hogy egy szlovákiai magyar magyarországi állampolgársága veszélyt jelentene Szlovákia számára. Egyetlenegy sem.” A politológus szerző szerint „az az irracionális hisztéria, amely most uralmába kerítette a szlovák politikusokat, abszolút módon indokolatlan, s az egész nem más, mint a szlovák társadalom legsötétebb ösztöneinek
felélesztése a választások előtti időszakban.” Baloldali megmondóembereink eközben elemzéseikben azt fejtegetik, a kettős állampolgárság Ficót és Slotát segíti, hiszen ezáltal ismét a „magyarveszéllyel” kampányolhatnak. Komolyan gondolja bárki is, hogy téma hiányában elmaradt volna a riogatás? Az a Fico maradna magyar téma nélkül, aki az uniós csatlakozás előtt attól „félt”, hogy Dél-Szlovákia Észak-Magyarországgá válik a határok átjárhatóságával? Aki az európai parlamenti választásokat megelőző kampányban azért hívott össze rendkívüli parlamenti ülést, mert Orbán Viktor a Kárpát-medencei magyar EP-képviselők számával kapcsolatos kijelentést tett? Ficónak 2007-ben egy Csáky Pál által megfogalmazott nyilatkozat (a kitelepített felvidéki magyarok erkölcsi támogatására
vonatkozóan) elég volt ahhoz, hogy sebtében megerősíttesse a törvényhozással a Benes-dekrétumokat. Senkinek sem lehet kétsége a szlovák miniszterelnök leleményességét illetően, ha a magyarellenes hangulatkeltéshez indokra van szüksége. Fico előbb vagy utóbb távozik a politikai színtérről, a határon túliak számára magyar állampolgárságot kínáló jogszabály viszont nemcsak a mának, a jövőnek is szól. Nem valamely szomszédos állam ellen, hanem a kisebbségben élő magyar közösségekért születik. Ez a helyes alapelve egy olyan hatékony, gyakorlatias nemzetpolitikának, amely jól kiegészül a szomszédságpolitikával, de nem igazodik más államok kormányainak érdekek által vezérelt elvárásaihoz. Pataky István
Igen, forradalom! Orbán Viktor megfogalmazásával szemben, amely szerint 2010. április 11-én és 25-én forradalom zajlott le a szavazófülkékben, óriási értetlenség és szembenállás alakult ki. S ebben a szembenállásban az az érdekes, hogy szinte „népfrontos” koalíció alakult ki a forradalomtézissel átellenben. Nyilvánvalóan erőteljesen bírálják a szocialisták, de láthatóan a neoliberális és neokonzervatív (röviden: neokón) körökben is nagy zavar támadt. Tehát egy nagyon furcsa, szocialista–neoliberális–neokonzervatív egyező ellenvélemény látszik kibontakozni. Hogy is van ez? Kezdjük a szocialistákkal. Ellenkezésük nem meglepő, hiszen az elmúlt nyolc évi kormányzásuk totális tagadását jelenti mindez, azt, hogy olyan mélységekbe juttatták az országot, amelyből csak for-
radalommal lehet kikecmeregni. Ez ellen természetesen hadakoznak, hivatkoznak felépült autópályákra és létrejött beruházásokra, csak éppen arról feledkeznek meg, hogy még abból a kevés felépült dologból is minden pénzt elraboltak. A szocialisták nyilván még tagadják, de kiszámítható, hogy néhány év múlva, amikor Lendvai Ildikó neve már csak egy rossz álomként jön elő, a párt új vezetői el fogják ismerni: a nyolc év alatt tönkretették és kirabolták az országot. Az, hogy most még nem ismerik el a tényt, pusztán annak következménye, hogy közülük nem egy és nem két vezetőt a börtön réme fenyeget – megérdemelten. A neoliberálisokra áttérve: természetes a félelmük a forradalom kifejezéstől, mert úgy gondolják – Pető Ivántól Bauer Tamásig –, hogy ők hozták létre ezt a rendszert, s hogy ez egy remekmű. Ebben azonban tévednek. Tény, hogy nagyon nagy mértékben befolyásolták a rendszerváltásnak nevezett folyamat kimenetelét – nem kis, sőt óriási külföldi segítséggel –, s tény az is, hogy még 1990-
ben vesztes pártként is képesek voltak rákényszeríteni Antall Józsefet a hírhedt MDF–SZDSZ-paktumra, amelynek következtében ők adták a köztársasági elnököt, aki utóbb igen sok galibát okozott az első szabadon választott kormánynak.
Tény az is, hogy végig pénzügyi, hatalmi, média- stb. előnyt hozott nekik az elmúlt húsz év, naná, hogy védik, hiszen számukra ez egy kiváló időszak volt. Védik azt is, hogy a forradalom szóval nehogy véletlenül bárki megkérdőjelezhesse az elit pozíciókban betöltött helyeiket, védik a szerencsétlen átmeneti alkotmányt, amelyet nagymértékben ők alkottak meg. És végül a neokonzervatív csoportról. Ők is zavarban vannak, pedig részben a Fideszen belül foglalnak helyet, nem is kevéssé meghatározó pozíciókban. A neokónokra az jellemző, hogy kifejezetten nem szeretik a forradalmi változásokat, kifejezetten nem szeretik, ha valaki
a társadalomról beszél, és kifejezetten nem szeretik, ha valaki megkérdőjelezi, hogy az elitcsoportokon kívül bárkinek is beleszólása lehet a „nagy dolgok” folyásába. Számukra például az 1989-es átmeneti, szedett-vedett, toldozott-foldozott alkotmány is megfelelő, mert ők „konzervatívok”, s a konzervatív ember nem változtathat csak úgy meg egy alkotmányt. Még akkor sem, ha az egyébként még mindig sztálini. Fő a folyamatosság. A neokonzervatív csoport az elmúlt években is jó pozíciókat töltött be, igen sokszor kiegyezett és kiegyezik a neoliberális csoportokkal, ezért tagjainak például nem igény és nem túl fontos az elszámoltatás sem, sokkal inkább a dolgok természetes és számukra kedvező menete. A neokón csoport azért van zavarban, mert nem tud mit kezdeni Orbán „forradalom” és „új alkotmány” fogalmaival, követelményével, igyekszik e szavakat és fogalmakat átértelmezni, bagatellizálni, úgy persze, hogy közben kedvező pozícióikat ez mégse sértse. Nagy játék ez, jól csinálják, meg kell vallani. A helyzet viszont az, hogy velük szem-
ben is Orbán Viktornak van igaza. Húsz évvel ezelőtt a forma – a jogrend és az intézmények neve – megváltozott, ám a tartalom – a működésmód, a kapcsolati hálózatok, a szemlélet – semmit nem változott. Orbán erről azt mondja, hogy „zavaros” rendszer volt az elmúlt húsz év – így is lehet nevezni –, ám szerintem pontosabb a posztkommunizmus rendszere elnevezés, és ezt valóban meg kell dönteni. Itt és most, egyszer s mindenkorra. Az a szocialista–neoliberális–neokón, aki ezt nem érti – pontosabban nem akarja érteni –, az az egész húsz év történetét tudatosan vagy tudattalanul, de félreértelmezi. A román parlament most fogadta el a lusztrációs törvényt, amely arról szól, hogy a ceauşescui kommunista diktatúrában vezető pozíciót betöltő figurák a továbbiakban nem játszhatnak szerepet a román közéletben. Húsz évvel a román „rendszerváltás” után! Tehát semmiről sem késtünk le! Fricz Tamás
Reklám
Temetkezési szolgáltatások l koporsók
l
koszorúk
l cs ok r ok
STOP N O N
PARISI LEANDRO Kft. tel.: 0265.326004 / 0771.488.677
Ovisarok <<
május 26–június 1.
11. oldal
é t e ő z v d s ó v é o ódáso m r e k T
A kövesdombi Fecske óvoda, amint a neve is árulkodik róla, az első marosvásárhelyi ökoóvoda, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek környezettudatos nevelésére. Ottjártunkkor a nagycsoportos gyerkőcök büszkélkedve
Birtok Richárd
mesélték, hogy legutóbbi akciójuk keretén belül orgonafákat ültettek. Barabási Hajnalka óvónő elmondta, hogy a Malacka csoportbeli gyerekek kellőképpen kivették a munkából a részüket, iparkodtak hasznossá tenni magukat, példaértékűen szépítették környezetüket.
György Kata
Ezenkívül azt is megtudtuk, hogy az aktív fiatalok szívesen újrahasznosítják a hulladékot, különböző bábuk, játékok készítésére. Köszönetként, hogy meglátogattuk csoportjukat, az ökohimnusz eléneklésével engedtek utunkra.
Nagy Zsuzsa Szabó Anna Tímea
Kozma Kriszta Orsolya
Bock Szabolcs
Pap Botond Szabó Szandra
Istrate Octavian Nagy Árkosi Botond
Jánosi Richárd
Nagy Brigitta
Pintyi Brigitta
Demeter Krisztina
Szántó Dávid Tamás
Dénes Ingrid
Kedei Rudolf
Nagy Örs Szövérfi Tamás
Schuster Johann Strauss
május 26–június 1.
Őszinte vallomások
12. oldal >> Kávé mellé Pró plasztikai műtétek
„Szinte semmire nem emlékszem, hogy mi történt a műtét után. Majdhogynem egész nap aludtam, estefele kezdtem érezni, hogy nagyon fáj a mellem. A szorító kötés egyáltalán nem volt kellemes, úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. Felülni sem tudtam még egyedül, sőt még most, a műtét után is segítségre szorulok. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megbántam a mellfelvarrást. Tagadhatatlan, hogy vannak fájdalmaim, de napról napra könnyebb lesz, sőt nemsokára az eredményt is láthatom!” Judit, 34 éves „Gyerekkorom óta komplexusaim voltak a nagy orrom miatt, és ezért döntöttem a műtét mellett. Szerencsére nem egy délamerikai szappanopera hősnő egyenorrát tudhatom magaménak, hanem olyat, amely tökéletesen illik az arcformámhoz. Számomra egy világ változott meg az új és szebb orrommal, már nem kell azon gondolkodjak és idegeskedjek, hogy ha profilból bámul valaki, akkor az épp az orromat méregeti. Az anyukám fél perc után azt mondta, hogy a leírás alapján pont így képzelt el, és már a régi orrommal nem is én lennék.” Dorottya, 19 éves
Plasztikvilág – a szépségért bármit? A
z esztétikai műtét lényege, elsősorban az, hogy zavaró szépséghibáinkon, vagy velünk született adottságainkon, némi orvosi beavatkozással javítsunk. Azonban bármely beavatkozás már kis mértékben való túlzásba vitele, illetve a szakember figyelmetlensége vagy épp tudatlansága, a vártnál teljesen ellentétes hatást eredményezhet.
A világszerte százmilliók által bámult dél-amerikai szappano perák főhősei a forga tó könyvírók és rendezők által elképzelt tökéletes szereplők bőrébe bújnak, ám teszik mindezt a venezuelai klinikákon. Kés alá fekszenek csak azért, hogy megkapjanak egy-egy szerepet különböző világhírű szappano perákban. Ennek köszönhetően egyre többen szeretnének a sztárokhoz hasonlítani, így hajmeresztő kérésekkel fordulnak a sebészekhez. Eszerint már nem az a kérdés, hogy ki születik szebbnek, ki örökölt csodaszép melleket, vagy kinek a dereka a legvékonyabb, hanem az, hogy kinek a sebésze dolgozik a legpontosabban.
Mindegy, csak fiatalodj A szépségipar folyamatosan arra buzdít, hogy mindenféle
eszközökkel, legyenek azok méregdrága hidratáló krémek, vagy éppen több ezer eurós műtétek, de minden áron da-
coljunk az öregedéssel. Ezért oly felkapottak az arcplasztikák, de sokan nem tudják, hogy könnyen beleeshetnek a
Kontra plasztikai műtétek „Egy műtét egy életre szól, és mindennap szembesülünk a változással. Személy szerint épp azt keresgélem, hogyan tudnám pótolni a fülem, azaz normális fülformát kapjon, ugyanis a plasztikai műtétem egyáltalán nem sikerült. Ám nemcsak a formájával van némi problémám, hanem műtét óta zúg a fülem, sorra járok mindenféle kezeléseket, hogy végre elmúljon. Sajnos az alvás is nehezen megy, nem bírok ráfeküdni a füleimre, annyira hátra varrták őket, feszülnek az izmok és a porcok.” Noémi, 25 éves „Szülés után felszedtem néhány kilót, és több évnyi diétázás után sem sikerült megszabadulnom a hasamon lévő zsiradéktól. Kockás hasról álmodoztam, így hasplasztikára adtam a fejem. A cél a has, alhas alakjának helyreállítása, a hasfal megfeszítése volt. Ezzel ellentétben szinte semmiféle változást nem észleltem, csak heteken át tartó fájdalmat. Ha újra kezdhetném, biztos nem feküdnék kés alá, hanem inkább a rendszeres sportolás mellett döntenék.” Erzsébet, 28 éves
Főzőcske
plasztikacsapdába. Aki háromnégyhavonta jár Botoxkezelésekre, vagy túl nagy felületet próbál ráncmentesíteni, számíthat arra, hogy nemcsak a ráncok, hanem bizony a mimikai izmok is kisimulnak az arcán, mely élettelenné, merevvé válik.
Férfiaknak is
Eperfalatok Csokis eper Hozzávalók: 50 dkg eper, 20 dkg főzőcsokoládé, 5 dkg porcukor, 1 dl tejszín, 3 dkg vaj, fél zacskó vaníliás cukor. Elkészítés: Ehhez a csemegéhez ép, nagy szemű, szép epreket válasszunk. A gyümölcsöt megtisztítjuk és alaposan megmossuk, majd lecsöpögtetjük. Közben a főzőcsokoládét vízgőz fölött vagy nagyon kis lángon, a vajjal együtt felolvasztjuk. Belekeverjük a vaníliás cukrot. A Tarsolyában számos ínycsiklandozó receptet tartogat? Küldje el a
[email protected] e-mailcímre, és mi megosztjuk a többi konyhatündérrel!
tejszínt a porcukorral együtt félkeményre felverjük. Az eperszemeket hosszú, kétágú villára szúrjuk és belemártjuk az olvasztott csokoládéba. Lecsöpögtetjük, majd alufóliára tesszük száradni. A megszilárdult csokis epret sűrű tejszínhabba mártogatva fogyasztjuk.
Egy romániai magánklinika által végzett tanulmány értelmében tavaly 20 százalékkal több férfi igényelt plasztikai műtétet, mint előző években. A hímneműek elsősorban arcplasztikára vállalkoznak (főképp orrplasztika), de nagy népszerűségnek örvend a zsírleszívás és a hajimplantátum is, tájékoztat a gandul.info. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy tíz személyből, akik plasztikai műtétre vállalkoznak, kettő férfi.
Tessék, csak tessék! Eper római módra Hozzávalók:50 dkg eper, 5 evőkanál porcukor, 30 dkg (vagy tetszés szerinti mennyiségű) vaníliafagyi. Elkészítés: Az epret egy nagy tálba tesszük, és addig pürésítjük, míg pép állagú nem lesz. Ekkor hozzáadjuk a szőlőcukrot és elkeverjük. Hűtőbe tesszük, míg kellemesen hűvös nem lesz. A vaníliafagyit kockákra, vagy a kívánt formára vágjuk, fagylaltos poharakba tesszük és leöntjük az eperszósszal.
Legújabb felmérések szerint az Amerikai Egyesült Államokban évente negyedmillió mellnagyobbító műtétet végeznek. Országunkban is évről-évre nő a plasztikai műtétek száma, és sokan úgy gondolják, hogy boldogságuk beteljesedéséhez nagyobb mellekre, vagy épp zsírleszívásra van szükség. A tapasztalat azt
mutatja, hogy a legjobb testszobrászokkal Kolozsvár és Bukarest büszkélkedhet, és a gazdasági válságnak köszönhetően a nyugatiak is egyre gyakrabban az ők szolgáltatásaikért fizetnek. A legnépszerűbb műtétek a mellformázó beavatkozások, melyért, mérettől függően, 3000–5000 eurót fizet a páciens. Eme összeg feléért, azaz 1500–2000 euróért már egy görbementes, fitosabb orrot is lehet vásárolni, míg a zsírleszívások 4000 euró nagyságában mozognak. No de mit szólnak az ismerősök, ha megnagyobbítom a melleim? Hát a kedvesem? Elismerő pillantásokban lesz részem vagy épp csípős megjegyzésekkel halmoznak majd el? Meg lehet-e szokni az új alakot? Mikor gyógyul be teljesen? – tevődik fel a kérdés mindazon személyekben, akik nem elégedettek külsejükkel. A 21. században senki és semmi nem szab határt elképzeléseinknek, legfennebb egy alulképzett plasztikai sebész szabhatja el arcunkat, mellünket, hasunkat stb. A fenti kérdésekre pedig csak és kizárólag egy műtét után kaphatunk választ. Ha túl nagy a kísértés... Fodor Tekla
május 26–június 1.
Juventus << 13. oldal
Van egy szabad kanapéd? J
úniustól hivatalosan is beköszönt a turistaszezon, és bár még javában zajlanak a vizsgák, nem árt, ha előre tervezünk, hová és miként szeretnénk eljutni a nyári szünidő alatt. Jelen cikkünkben a turizmus egy olyan formájáról szólunk, ami által a közismert turistalátványosságok felületes megismerése mellett, az adott ország, település bennszülötteinek kultúrájába, mindennapjaiba is beláthatunk: ez pedig a couchsurfing, azaz kanapészörfözés.
A különös kifejezés egy weboldalt takar, ami nemcsak egyszerű kapcsolat- és közösségépítő funkcióval bír. Ugyanis a tagok a világ minden tájáról szívességi alapon ingyenesen szállást, vagy egyéb segítséget nyújtanak egymásnak, így ha bármelyikük útra kel, mindenfelé talál ismerőst és segítőt magának. A szállás lehet egy szoba vagy csak egy ágy, ugyanakkor a vendéglátó teljesen ingyen megmutatja a környéket, megismerteti az adott ország/város kultúráját, történetét. Nem az ágy ingyenessége a legfontosabb, hanem a helyiek közé történő rövid és élménydús beilleszkedés.
Álomból „világjárvány” „ A Couchsurfing Project volt az álmom már jó ideje. Mindig is szerettem volna utat találni a különböző kultúrák szívébe, hogy felkutassam a tudásukat és megleljem a legérdekesebb embereket és szituációkat, amit ez a világ kínálhat”– írja a 31 éves Casey Fenton, a Couchsurfing alapítója, akinek a fejében már 1999-ben megfogalmazódott a honlap ötlete. A mindig számítógép előtt ülő, zárkózott amerikai huszonéves néhány év elteltével talált egy igen olcsó, last-minute repülőjegyet Izlandra. Nem ismert senkit a szigeten, nem akart magányosan kóborolni a gejzírek között, ezért az az ötlete támadt, hogy feltöri az izlandi egyetem adatbázisát és 1500 diáknak névre szóló e-mailt küldött, hogy lenne-e kedvük kalauzolni őt a hétvégen. Több tucat igenlő válasz érkezett és végül az utazás remekül sikerült: Casey új barátainál szállt meg, akik
Házhoz jön a világ
személyre szóló idegenvezetést tartottak neki. „Ezután mindig így akarok utazni” – mondta magának Casey, és az elhatározást szorgos programozás követte. A jóindulatú izlandiakon felbátorodva létrehozta a honlapot, amely nonprofit alapon, adományokból működik.
Interkulturális kapcsolathálózat A regisztráció ingyenes, és semmilyen feltételhez nem kötött. Mindössze válaszolni kell jó néhány kérdésre, ami segít a kanapészörfös társaknak a keresgélésben. Később, a nyaralás után a vendég minősítheti a vendéglátást, ami aztán a vendéglátó neve mellé kerül referenciaként. A weboldalak közösségépítő és interkulturális missziót is ellátnak, hiszen az összebarátkozó fiatalok révén az országokat, kultúrákat is közelebb hozza egymáshoz. Az interneten hozzánk érkező kéréseket persze nem kötelező teljesíteni, kiválaszthatjuk a rokonszenvesnek tűnő vendéget/szállásadót. Nálunk még nem igazán ismert
?
ez az utazási forma, pedig immár 232 országban, több mint 1 millió ember használja ki a kanapészörf előnyeit. A netes társas hálózatok, ahol mindenki saját nevével, arcával van jelen, a legnépszerűbb internetes oldalak közé tartoznak. A Couchsurfing abban különbözik más közösségi portáloktól, hogy az aktív felhasználók – akik nemcsak képzeletben járják a világot, hanem a valóságban, és fogadnak is más országokból érkező klubtársakat –, folyamatosan köthetnek új barátságokat, és tarthatják fenn a már meglévő, kontinenseken átívelő kapcsolataikat.
Aktív és személyes ismeretségek Annyi bizonyos, hogy a személyesség, az új barátságok lehetősége olyan pluszt nyújt, amellyel egyelőre nem versenyezhetnek az utazási cégek. A Couchsurfing csapatán belül a legaktívabb tagokat nagykövetnek hívják, akik aktívan terjesztik a kanapékon átívelő világbéke eszméjét. A kanapészörfös közösségek tartanak rendszeres találkozókat, sport-, kulturális rendezvényeket, szerveznek workshopokat, önkéntes továbbképzéseket. A weboldal egyelőre szívességi alapon és adományokból működik, pénzt nem kérnek a regisztrálóktól. Kiss Rózsa
A vendégeimtől mindig meg szoktam kérdezni, hogy honnan hallottak a Couchsurfingről – nekem egyik barátnőm mesélt róla, aki a segítségével járta be Prágát. Bár akkor még nem tudtam sok mindent róla, éreztem, hogy ez nekem való dolog, így 2008 elején regisztráltam az oldalra. Június végén érkezett egy furcsa e-mailem, amit kitöröltem, még mielőtt elolvastam volna. Aztán észbe kaptam, h ogy az egy couchsurfinges e-mail lehetett, hamar megkerestem adatlapomat, és felvettem a kapcsolatot az első vendégemmel, aki egy 28 éves franciatanár volt. Már csak a szüleimet kellett kibékítsem a gondolattal, hogy két napig nálunk fog lakni egy „idegen” francia fiú. Előkészítettem egy külön szobát a vendégemnek és már azon törtem a fejem, milyen speciális erdélyi étellel kínálom meg, s a város milyen részeit fogom megmutatni neki. Egy héttel később újabb vendégeim érkeztek: két francia lány és az egyik lány angol barátja. Majd őket követte egy magyar lány a német barátjával. Aztán rám került a sor: Bukarestbe utaztam egy koncertre, és mivel addig még soha nem jártam fővárosunkban, úgy döntöttem, pár napot ott töltök. Hogy egy kicsit külföld „hangulata” legyen az egésznek, kanapét szörföltem, méghozzá egy francia fiúnál. Nem volt könnyű „kanapét” találni Bukarestben, mivel nagyváros, én pedig pont csúcsszezonban próbálkoztam, elég kevés idő alatt. A szüleimnek továbbra sem tetszett ez a „hostelesdi”; hogy meggyőzzem őket, mennyire nagyszerű dolog, kerestem az interneten egy beszámolót a Couchsurfingről magyar nyelven, és kinyomtatva odaadtam nekik, olvassák el. Azóta ők is kibékültek a kanapészörfözéssel, és támogatnak benne. Azon nyáron egy mexikói vendégem is volt, aki már több hónapja rótta az utakat, majd egy olasz, akivel közös kirándulást szerveztünk. Ez utóbbi még olasz vacsorát is készített a családunknak, ami után ő maga el is mosogatott. Felajánlotta, hogy a közelgő római családi kirándulásom alkalmával keressek fel olyan kanapészörfösöket, akikkel elmehetek egyet sörözni, és akik többet mesélhetnek Rómáról, mint amennyi az útikönyvekben szerepel. Így találkoztam egy félig
olasz, félig magyar fiúval, aki sok érdekes dolgot mesélt Rómáról. Ősszel, amikor visszakerültem Kolozsvárra, felkerestem az itteni kanapészörfös közösséget, akik havonta szerveznek találkozókat, különböző szabadidős programokat, hogy megismerhessék az újabb tagokat. Ott ismerkedtem meg egy német lánnyal, aki önkéntesként dolgozott Kolozsváron, vele közös utazásokat is szerveztünk és bár időközben hazaköltözött, még most is tartom vele a kapcsolatot. Volt már bukaresti vendégem, budapesti lánynak is adtam kapukulcsot, hogy mialatt én a Félszigeten dolgozom, addig ő otthon érezhesse magát, majd görög fiúval „ütöttem el az időt”, aki esküvőre érkezett Vásárhelyre, de volt már öt lengyel vendégem is egyszerre, akiknek még a szobámat is átengedtem, hogy elférjenek. A legnagyobb élményem az volt, amikor idén, két év után, újra találkoztam a francia lánnyal és angol barátjával, amikor az ők városukban jártam. Nagyon jó érzés egy idegen városba úgy érkezni, hogy máris vannak barátaid, és bár még rengeteg általam felfedezetlen ország és kultúra van a várakozólistámon, tudom, hogy a couchsurfing által a jövőben ezekre is sor kerül. Tudom, hogy a kívülállónak furcsának tűnik az egész, de én annyi élménnyel és új baráttal gazdagodtam, emellett sokkal biztosabbá vált az angol nyelvhasználatom is, így mindenkinek csak ajánlani tudom. Viszont, aki úgy érzi, hogy bizalmatlan vagy antiszociális, az inkább felejtse el ezt a lehetőséget. A Couchsurfing nem csak a kanapéról, mint bútordarabról szól, nem csupán ingyen szállást biztosít a világ körül: ez kapcsolatok teremtése világszerte. Azáltal, hogy kinyitjuk otthonunk ajtaját, a szívünket, és bepillantást engedünk az életünkbe, egy jobb világot hozunk létre. Lebontjuk a korlátokat és üdvözöljük mindazt a tudást, amit egy másik kultúra megismerése tesz lehetővé. Jelentős, mély emberi kapcsolatokat hozunk létre óceánokon, kontinenseken, kultúrákon keresztül. A Couchsurfing nem csak az utazási szokásainkat kívánja megváltoztatni, hanem a világhoz való viszonyunkat is. Kiss Rózsa
14. oldal >> Reklám
május 26–június 1.
Gyerekna p má . 0 201
9. 2 s ju
Ez ITT az ÖN reklámjának a helye! Reklámozzon a Központ hetilapban! Bővebb információért forduljon hozzánk a 0265-250.994-es telefonszámon vagy a
[email protected] e-mail címen!
Kossuth utca 2. szám (Gaga Rádióval szemben)
Minden kedves V-VII. osztályost szeretettel várunk a tájékozódási versenyre!
Rózsák tere 15. szám (alagsor) Nyitvatartási idő: H.-Sz. 9.00 - 20.00 V. 9.00 - 14.00 ajándékbolt
Egyiptom
EURÓPAI SZABVÁNYOKNAK MEGFELELŐ ŐRZŐ-VÉDŐ SZOLGÁLTATÁSOK * Rádió-, GSM- és telefonvonalon való követési diszpécserszolgálat * * GPRS- és GPS- műholdkövetési diszpécserszolgálat* * Videó- és TV- felügyelő rendszerek* * Értékszállítás, testőrség* BSG SECURITY Kft. Marosvásárhely, Szabadság utca 31. szám tel/fax: 0265-311477 / 0265-218103 Mobil: 0745.655225 / 0722.998009
relax szolárium Marosvásárhely, Rózsák tere, 16. szám
Nyitvatartás hétfő - péntek : 10 - 21 szombat: 10 - 17
Június 2-án, szerdán tartja első találkozóját lapunk „Exkluzív” Lokálpatrióta Klubja. Találkozónk témája: a lokálpatriotizmus. Meghívo vendégeink: Bakó Zoltán újságíró, Kovács Levente rendező és Spielmann Mihály történész. Helyszín: a Bolyai-téri Unitárius Egyházközség tanácsterme. Időpont: délután 6 óra.
május 26–június 1.
Egyebek << 15. oldal
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház
A
marosvásárhelyiek régi álma volt egy állandó színház létrehozása. Írásos feljegyzések tanúskodnak azokról az erőfeszítésekről, amiket e cél megvalósításáért tettek a város lakói.
élet-módi
amelyben turkálunk… (feltételes módban) De először az öröklésről. Szeretek ruhákat örökölni. Van valami jólesően bizsergető érzés abban, amikor az ember rokonai, ismerősei kinőtt és kihízott ruháit örökli meg. Az ilyesfajta öröklések folytán válik egy kék gyerekruha, vagy egy zsidó asszonytól kapott Dior-szoknya – legendává. Nem mellesleg, az előbb említett rakott lassan a második generációját is kihúzta/hízta, „de még semmi baja, nézd meg!”. Az öröklésben az egyetlen rossz dolog, hogy olyan darabok is az ember környezetébe kerülnek, amelyek kiállhatatlanul rosszindulatúak és csúnyák, de amelyek kiállták az idő vasfogát, most pedig kiszemeltjük idegeire álltak rá, mert tényleg kedves jóakarók, akiknek stílusrepertoárjába tartozik a ruha, folyton folyvást azt bizonygatják, hogy (például): „hát nézd meg ezt a kicsi filigrán, széleinél bundázott csizmát, hát nem lenne jó télire, most mondd meg te, hogy nem akarja felvenni!”
1770 körül a Református Kollégiumban vizsgázott az iskolai színjátszás. 1803. június 12-én a Vár mellett felállított nyári színpadon a kolozsvári hivatásos színház tartott bemutató előadást. Ettől az időtől 1809-ig, minden év május derekától június derekáig a kolozsváriak rendszeres színielőadásokkal örvendeztették meg a város közönségét, sőt 1815. május 10. – 1819. április 10. között a városunkba tették át székhelyüket. A „Vár melletti deszkaszínház”-ban tartották előadásaikat 1820-ig, amikor a császári helyőrség parancsnokának nyomására az Apollo Szállóba költöztek. Itt lépett fel Déryné Széppataki Róza, Kántorné Engelhardt Anna, E. Kovács István és Szentgyörgyi István, akik csodálatos alakításaikkal lázba hozták a marosvásárhelyi színházlátogatókat. Nem csoda, hogy már 1855-ben felvetődött a színházépítés gondolata. 1861ben az Elba-szigeten (a Ligetben) felépített ideiglenes színkörben, majd ennek 1862-es átépítése után Follinesz János színházigazgató dalszínháza kora tavasztól késő őszig estéről-estére nagy sikerrel lépett a nagyérdemű közönség elé. 1872-ben az Apolló udvarán elkészült nyári színpadon Katona József Bánk bánjával nyitott a kolozsvári Nemzeti Színház. Ezt a színpadot 1876-ban tűzvész pusztította el. Télen, a színház előadásait az Apolló Szállóban tartották, amíg 1923ban Bürger Albert sörgyáros az épületet más célra át nem alakította. Ekkor tették át székhelyüket a régi Transzilvánia épületébe.
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház
A XX. század elején felmerült egy új színház felépítésének a terve és egy állandó színház létrehozása. Ezért bontották le a főtér felső részén a Bodor-kutat, hogy helyet biztosítsanak a színháznak, de sajnos az I. világháború kitörése miatt erre nem került sor. A város közönsége nem mondott le az állandó színház létesítésének gondolatáról, és hosszú harc után, 1946-ban létrehozták a Székely Színházat, melynek megszervezésében kiemelkedő szerepet vállalt Tompa Miklós igazgató-rendező, báró Kemény János író és mások. Színészei és rendezői közül Delly Ferenc, Kovács György, Szabó Ernő, Kőszegi Margit, Borovszky Oszkár, Andrási Márton, Csorba András, Tompa Miklós, Harag György, Hunyadi András neve a marosvásárhelyi színházi élet aranykorszakát idézi fel. A színház 1962-től román tagozattal bővült. A színházi előadásokat egy negyed századon át a Kultúrpalotában tartották, majd 1969–1973 között felépült a Thália új épülete, a ferencesek templomkolostora, valamint a zsinagóga lebontása nyomán keletkezett téren. A különleges hatást keltő épületek és az egész tér kiképzése Constantin Săvescu, valamint Vladimir Slavu, Mihaela Sava,
Aurel Sârbu, Clarisa Wohl nevéhez fűződik. A kivitelezést Kelemen Ferenc és Nagy Győző mérnökök irányították. A színház épülete, mely minden igényt kielégít, a vásárhelyi épületekre jellemző szecessziós stílus újszerű értelmezésének jegyeit viseli magán. Thália új templomának 600 személyes színházterme és az előcsarnok dekorációja egy széleskörű műszaki kollektíva munkája: a falat borító kárpit Aspasia Burduja Omescu, az előfüggöny hímzése Liliana Dinescu Ţigănescu, míg a színház bejárati ajtója Hunyadi László művészi munkáját dicséri. A Színház teret Mac Constantinescu, Kulcsár Béla, Zagyva László, Gavril Sedram szobrai díszítik. 1978-tól „Nemzeti Színház”-ként működik e nagy múltra visszatekintő intézmény. Az 1997–1998-as színházi évadtól a román tagozat felvette a Liviu Rebreanu, míg a magyar a Székely Színház egyik alapítójának, Tompa Miklósnak a nevét. A színházi bemutató előadások nagy élményt jelentenek a színházpártolók számára. Nem véletlen, hogy a színház Marosvásárhelyen a legőszintébb barátokra talált. Fodor Sándor (S.)
A világ hálón i s www.kozpont.ro
S most a turkálókról. A turkálókban az a jobb az örökölt ruháknál, hogy az ember azt választ, amit akar és ami neki tetszik. Vagy legalábbis ez az általános képlet. Ha egy nőnemű lény bemegy egy turkálóba, ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy valamit vegyen. Szinte a küszöbön hatalmába keríti a valamit venni-érzés. Ilyenkor valósággal megszédül, nagyot nyel, másodpercek töredékei alatt beméri a terepet és elindul. Ha eddig vadászösztöneink nem is működtek annyira, a turkálók olyan kifinomult ilyesfajta ösztönökre tanítnak meg, hogy lassan felvehetjük férfitársainkkal a versenyt. Ilyenkor módosult tudatállapotba kerülünk és egy cél van szemünk előtt: a zsákmányállat (azaz: egy bármilyen ruhadarab megszerzése). A turkálás azért sokféle dühvel is jár. Például, ha valakinél látjuk, hogy annyi jó ruha van a bal karján összegyűjtve, ilyenkor kétségbeesünk, hogy velünk van a baj, mert mi nem látunk egy olyan ruhát sem egyelőre, ami nekünk tetszene. Vagy ha nem jön ránk a ruha, ha nagy, ha van rajta egy folt, egy lyuk, ha nem áll jól rajtunk – mind olyan esetek, amikkel egy turkászó nőnek szembe kell néznie. Sajnos én minden turkálóból ki vagyok tiltva. Amikor ezt egy turkálósnak elmondtam, hogy Z.B. nem enged ilyen helyekre, a turkálós kedves arcán megnyúlt a hús. Igen, igen, Z.B. nem enged turkálni. Ha valamikor én mégis ilyen helyre merészkedem, levegővé változva, levegőt sem véve surranok be, egy kicsit időzöm, aztán sietek tovább. Amúgy meg kell hagyni, Z.B.-nek teljesen igaza van. Égig érő szekrénybe halmoztam rongyokat a végtelenségig, amelyeket vagy elajándékozok, vagy a konténerek mellé egy dobozba szépen leteszek. Elmesélem egyik ilyen bezzeg-történetem, amikor nagy toporzékolások közepette Z.B kénytelen volt megvenni egy 60 lejes bőr(!)táskát. Nem akart pofozkodni (becsületére legyen mondva, nem is szokott), és a jelenetrendezés csúcspontján, egy megadó sóhajtással, elővette a pénztárcáját és: fizetett. A táskát, amely körülbelül háromszor került vállra, aztán kiderült, hogy „túl férfias”. Ezek után hónapokig a szekrényben kuksolt. A „na, mi lesz, megvetetted velem és nem hordod?” kérdés után gyorsan átfuttattam, hogy kire tudnám átörökíteni. Megtaláltam a célszemélyt, és állítólag tetszik a táska. Hát nem nagyszerű ember vagyok? (vassgyopi)
május 26–június 1.
16. oldal >> Szórakozás
Viccek
Könyvajánló
Két csiga baktat a sivatagban, és nagyon megszomjaznak. Mikor elérnek egy oázishoz, betérnek egy ivóba, és kikérik a sörüket. Mivel nincs pénzük, megegyeznek, hogy az egyikük hazamegy pénzért. Ki is választják, melyikük legyen az, és megegyeznek, hogy a másik addig nem iszik bele a sörébe. A csiga elindul, míg a másik vár több évet, de már nem tudja megállni, és nyúl a pohár felé. Erre a másik az ablak alól bekiált: – Ha csalsz, akkor el sem indulok!
Herta Müller: Lélegzethinta Leo Auberg nagyszebeni kamaszfiú még nem tudja, mit jelent, ha valakit elvisznek az oroszok. Egyet akar csupán: minél messzebb utazni a kisvárosból, ahol, úgy tűnik, mindenki az ő homoerotikus kalandjait figyeli. Öt évet tölt egy kelet-ukrajnai láger poklában. Megismeri az éhséget és a tetveket, megtanul
Nászutasok
Y VÉN
– Drágám, úgy érzem, hogy az egész világ minket néz. Nem tehetnénk úgy, mintha már nem nászúton volnánk? – De igen, kedves… (folyt. a rejtvény vízsz. 27., 1., valamint a függ. 35. sz. soraiban) Vízszintes: 1. A poén folytatásának második sora (zárt betűk: É I K Z Z). 14. Huszita vezér, több mint száz kisebbnagyobb ütközetet megnyert a Husz János vezette középkori vallási mozgalom idején. 15. Ennél nem több. 16. Becézett Elemér. 18. Irish Republic Army. 19. Csendes lakoma! 21. Földanya a görög mitológiában. 22. Véradó. 24. Zürjén. 26. Latin kettős betű. 27. A vicc poénja, első rész. 31. Maró anyag. 32. Lítium és oxigén. 33. Enikő becézése. 34. Részben áthoz! 36. A Rába folyó német neve. 38. Ravasz állat. 40. Téli sport, régies szóval.
41. A közelinek röviden mond valamit. 44. Szophoklész királya. 46. Kicsi, kemény daganat. 47. Izmos. 49. Magyar származású amerikai úszónő, pekingi olimpiai bajnok 200 m-es mellúszásban (Rebecca). 50. Párosan nyer! 51. Fiattípus. 52. Az árpa román elnevezése. 54. Oenococcus-…, heterofermentációs tejsavbaktérium (OENI). 56. Félelmet nem ismerő. 61. … ipso, magától értetődően. 62. Tamási személyneve. 63. Sylvester Stallone nagy alakítása. 64. Színpadi bemondás. 66. Az ölyv népies neve. 67. Balsorsistennő. 69. Görög levegő. 70. Fürdőhelység Szászrégen közelében. 72. Barcelonai lakos. Függőleges: 2. Irodalmi alkotás. 3.
regénye, melyet Oskar Pastior késő-dadaista költővel együtt tervezett megírni. Pastior a saját lágerélményeit osztotta meg vele, de 2006-ban bekövetkezett halála véget vetett a közös munkának. Herta Müller a jegyzetek felhasználásával, egyedül írta meg a regényt, amely óriási visszhangot váltott ki hazájában és külföldön.
Két jegesmedve megy a sivatagban. – Te milyen nagy jég lehetett itt! – Honnan veszed? – Hát milyen vastagon beszórták!
Y VÉN RE JT
Ókori római aprópénz. 4. Mindet elpusztít. 5. Kálium és cirkónium. 6. Japán nagyvárosból való. 7.Parkrészlet! 8.Svéd város. 9.Tagadószó. 10. Német és norvég gk-jelek. 11. Hagy. 12. Biztatás igás állatnak. 13. Folyadék. 17. Szupermen barátnője. 20. Eshetőséget lehetetlenné tesz. 23. Lyukas fogra is mondják. 25. Nemes ital. 26. Örmény romváros (ANI). 28. Szántóföldet egyenletessé tesz. 29. Egyféle illeték. 30. QQQQQ! (két szó) 35. A poén folytatásának harmadik, befejező része (zárt betűk: H É H O K). 37. Névelős muzsika. 39. Null-null! 40. Nagyváradi válogatott labdarúgó, edző volt (Ferenc, 1916-1974). 42. Meggondolatlan. 43. Puskát elsüt. 45. Várpalotához csatolt
község (INÓTA). 48. Budapesti szálló. 51. Elő ellentéte. 53. Olasz női név. 55. Anna …, popénekesnő. 57. Nyíltartó. 58. Cselfogás, fortély. 59. Akaraterő, határozottság. 60. Ibsen drámája. 65. Adta vala. 66. … vagy fuss-reakció, a stressz korai figyelmeztető jele. 68.Klub egyede. 71. Casablanca falai! 73. Audió-videó. 74. Pár nélkül árul!
Rendőrök beszélgetnek: – Hallottad, hogy az öreghegyi építkezésen őskori emberi csontokat találtak? – Tényleg? És kit gyanúsítanak?
A helyes megfejtést következő számunkban közöljük!
Egy ember elmegy a Kremlbe, és szól a portásnak: – Leninnel szeretnék beszélni. Mire a portás: – De kérem, Lenin már régen
Móring c. rejtvényünk helyes megfejtése: – …, de legalább annyit ígérjen meg, hogy az én üzletemben veszi meg neki a kelengyét!
Az egyik rendőr meglát egy kisfiút a halcsarnokban az egyik akvárium előtt, amint nézi a halakat és pislog nekik. Kérdi a kisfiút, hogy mit csinál. – Azt olvastam, hogy az alacsonyabb rendű állatok próbálják utánozni a magasabb rendű állatokat. Meg akarom tanítani hát pislogni a halat. Nem lenne szíves helyettesíteni, amíg elmegyek a mellékhelyiségre? A rendőrnek tetszik az ötlet, így beleegyezik. Kis idő múlva jön vissza a kisfiú és látja, hogy a rendőr már nem pislog, hanem áll az akvárium előtt, nézi a halakat, miközben tátog. – Mit tegyünk, főorvos úr? Minden készen áll a műtéthez, de a beteg még nem érkezett meg! – Az az ő baja! Elkezdjük nélküle.
Karikatúra: Készítette: Gál Arthur
RE JT
szenet lapátolni és koldulni. Megérti a kegyetlenség és a jóság bonyolult egyensúlyát. És megtapasztalja a lágerboldogságot. Leo Auberg Köves Gyuri német testvére a „Sorstalanság” ikerkönyvében. A „Lélegzethinta” a Nobel-díjas német írónő, Herta Müller megrázó, költői erejű és dokumentum-hitelességű
meghalt. Másnap ugyanez megismétlődik. Megy az ember harmadnap is, és mondja a portásnak: – Leninnel szeretnék beszélni. – De uram, már megmondtam önnek, hogy Lenin régen meghalt, miért jött megint? – Mert olyan jó hallani.
Múlt heti nyertesünk: Tatár János Nyereményét szerkesztőségünkben, a Rózsák tere 16. szám alatt veheti át két héten belül, naponta 9–13 óra között.
Játsszon velünk! Megfejtését küldje el a Rózsák tere 16. szám alá hétfőig. A helyes megfejtők között a Kobak könyvesbolt jóvoltából hetente könyvjutalmat sorsolunk ki.
Név:_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
2010 május 26.
Nyerőszelvény ___________ Cím:_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
___________ Megfejtés:_ _ _ _ _ _ _ _
_____________ _____________ _____________ _____________
Maros megyei hetilap
Előfizetési akció! A Központ a következő előfizetési csomagokat ajánlja kedves olvasóinak:
Előfizetés: Előfizetés magánszemélyeknek
Előfizetés jogi személyeknek
Töltse ki a szelvényt, és küldje el a szerkesztőség címére / Marosvásárhely, Rózsák tere 16. szám / vagy hívjon telefonon / 0265-250.994 / és ügynökünk házhoz megy.
1 hónapra .................... 4.8 RON 3 hónapra .................... 13 RON 6 hónapra .................... 25 RON 12 hónapra ................... 50 RON Hívjon telefonon és ügynökünk házhoz megy.