ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Doktori Tanácsa
Ványa László mérnök alezredes
Az elektronikai hadviselés eszközeinek, rendszereinek és vezetésének korszerűsítése az új kihívások tükrében, különös tekintettel az elektronikai ellentevékenységre
című doktori (PhD) értekezésének szerzői ismertetése
– 2002 –
A doktorjelölt: Ványa László mk. alezredes, egyetemi adjunktus A tudományos témavezető: Dr. Makkay Imre mk. ezredes, tanszékvezető, egyetemi tanár
A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA A 21. század az információs társadalom kibontakozásának százada lesz. Az informatika, a kommunikáció, az elektronika a társadalom életét és létét alapvetően befolyásoló tényezővé vált. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, a hírközlés, a pénzügyi-gazdasági rendszer és főleg egy adott ország biztonsága, honvédelme napjainkra igen nagymértékben függővé vált az elektronikai rendszerek, berendezések fejlettségétől, védettségétől, és megbízható működésétől. Az elektronikai hadviselés létrejötte óta fokozatosan egyre nagyobb jelentőségre tett szert a háborúk megvívásában, és napjainkra a hadviselés kiemelten fontos, mondhatjuk kulcselemévé vált. Az értekezés témaválasztását az elektronikai hadviselésben jelenleg alkalmazott eszközök, rendszerek és a technikai fejlődés nyomán bekövetkezett műszaki, alkalmazási eljárások között húzódó – az idő előrehaladtával egyre gyorsabban mélyülő – szakadék indokolja.
A
20.
század
végén
bekövetkezett
rendszerváltás
következtében
a
fegyverkezésre fordított kiadások, a haderők létszáma és fegyverzete drasztikusan csökkent. A haditechnika stagnálása, vagy csak lassú fejlesztése mellett a polgári szférában a 20. század utolsó évtizedében robbanásszerű fejlődés ment végbe az elektronika, az információtechnológia, a kommunikáció, az energetika és más területeken. Egyre feszítőbb szükség lépett fel a hadseregek részéről is a modernizáció iránt. Az általam vizsgált elektronikai hadviselést és ezen belül az elektronikai ellentevékenység eljárásait, eszközeit is súlyosan érintették a fentebb vázolt folyamatok. Egyik oldalról a technikai eszközök természetes amortizációja és számszerű csökkenése zajlott le, a másik oldalról az elektronikai hadviselés célobjektumaiban olyan műszaki, technológiai fejlődés következett be, amely a meglévő technika fizikai alkalmazhatóságát alapjaiban kérdőjelezi meg. A szakemberek számára nyilvánvalóvá vált a fejlesztés szükségessége, azonban hogy milyen környezetben, milyen kihívásokkal szemben, milyen irányban, és milyen módon kell a fejlesztést folytatni, arra csak a tudományos kutatás eszközeinek következetes alkalmazásával lehet megalapozott választ adni. Jelen helyzetben tehát a kutatási téma tudományos szükségszerűségéhez és főleg a NATO csatlakozás nyomán az időszerűségéhez véleményem szerint nem fér kétség.
A KUTATÁSI TÉMA HATÁROLÁSA 2
Az elektronikai hadviselés szervezése és végrehajtása rendkívül szerteágazó tevékenység, amelynek teljes részletességű vizsgálatára egy értekezés keretén belül nincs mód. Kutatásom tárgyául az elektronikai hadviselés megújítás előtt álló számos szakfeladata közül a vezeték nélküli kommunikációs rendszerek és a szárazföldi csapatok harcászati rádiótechnikai eszközeinek automatizált felderítésére, lefogására szolgáló új eszközök és módszerek, valamint ezek egységes vezetési rendszerbe való integrálásának kérdéskörét választottam a technikai környezetben lezajlott változások tükrében. A kényszerű témaszűkítés érdekében az elektronikai támogatás kérdéseivel, a rádiótechnikai zavarással, az elektronikai védelemmel csak annyiban foglalkozom, amennyire az elektronikai hadviselés általános kérdéseinek vizsgálatában, a rendszerszemléletű megközelítésben a velük való kapcsolatok bemutatása szükséges. A légierő elektronikai hadviselési kérdéseinek vizsgálata, az elektronikai támogatás, az elektronikai ellenőrzés és zavarkivizsgálás feladatcsoportja, az elektronikai védelem új követelményeknek megfelelő komplex rendszabályainak és eszközeinek kidolgozása, mind-mind szorosan kapcsolódó, de jelen értekezésben nem tárgyalt terület.
A KUTATÁSI CÉLOK Értekezésem céljául az alábbiakat tűztem ki: 1. Megvizsgálni, hogy az elmúlt évek gyökeres társadalmi, politikai változásai és a megjelenő új biztonsági kihívások közepette milyen szerepet játszik az elektronikai hadviselés, a legújabb kutatások eredményeképpen milyen helyet foglal el az információs hadviselésben, és ha megváltozott, miben változott meg a feladatrendszere? 2. Rendszerezni azokat a műszaki, technológiai eredményeket, amelyek egyrészt a legszélesebb értelemben véve szakmai kihívást jelentenek az elektronikai hadviselés számára, másrészt a polgári, illetve katonai vezetési és információs rendszerek elleni tevékenység eljárásaiban, új rendszereinek és hordozóinak kidolgozásában már napjainkban, illetve perspektivikusan alkalmazhatónak ítélhetők. 3. Ismerve a ma rendelkezésre álló technikai eszközeinket és felhasználva a korábbi fejlesztések tapasztalatait, rendszerszemléletű alapon állva megfogalmazni a jövő elektronikai hadviselési berendezéseinek és vezetési rendszerének főbb jellemzőit, bemutatni a perspektivikusan alkalmazható eszközöket, eljárásokat (figyelembe véve a fentiekben már indokolt témaszűkítést). 3
4. Példaképpen kidolgozni néhány új berendezés és a dinamikus térinformatikai alapú, hálózatos vezetési rendszer elvi felépítését, működését, bemutatni az új, teljesen automatizált harcvezetési rendszer lényegét, a harci alkalmazás hatékonyságának növekedését, a fejleszthetőség rugalmasságát.
A KUTATÁSI MÓDSZEREK A kutatási célok elérése érdekében az általános módszerek közül a megfigyelést, az indukciót, a széleskörű irodalmi kutatómunkát és a kritikai adaptációt alkalmaztam, tanulmányoztam a korszerű elveket, eszközöket és eljárásokat. A hadtudományi kutatások speciális módszerei közül a korábbi gyakorlatok elemzését, és a gondolatkísérletek alkalmaztam. Tanulmányoztam az elektronikai technológiák, az informatika, a hírközlés és más, a kutatási
területemmel
kapcsolatos
szakterületek
legújabb,
hozzáférhető
kutatási
eredményeit, az Egyesült Államok és más országok korszerű hírközlési, navigációs, repülési,
felderítő
és
elektronikai
hadviselési
rendszereiről
megjelent
publikus
információkat. Tanulmányoztam több térinformatikai világcég polgári és katonai célú térinformatikai alkalmazásait, illetve azok alkalmazhatóságát az általam kutatott szakfeladatokra. A kutatási időszak sajátossága volt, hogy erre az időszakra esett az információs hadviselés és a vezetési hadviselés hazai szakirodalmának, egyetemi tananyagainak megalkotása, elveinek bedolgozása a doktrínatervezetekbe. Kutatásaim során mindvégig azzal kellett számolnom, hogy az általam vizsgált terület valamennyi ország hadseregében rendkívül érzékeny kérdésnek számít, ezért kevés a nyílt forrásból hozzáférhető szakirodalma. A kutatásomhoz az alábbi munkahipotéziseket állítottam fel: 1. Az információs társadalom technikai színvonala, és az új kihívásoknak megfelelni képes hadsereg modellje olyan új műszaki, szervezeti kihívásokat hozott létre, amelyeknek a Magyar Honvédség 90-es évek elejére kialakult elektronikai hadviselési eszközparkja – nem a műszaki állapota, hanem az elvi, konstrukciós felépítése miatt – csak a feladatok elenyésző hányadában képes megfelelni. 2. Meglévő eszközeink elvi, konstrukciós továbbfejlesztése nem gazdaságos, nem lehetséges és nem is kívánatos, ezért a hatékony modernizálás csak új berendezések, 4
állomások kifejlesztése, vagy beszerzése útján képzelhető el. Néhány meglévő eszköz rendszerbentarthatósága gyári felújítással, illetve egyes beépített részegységek cseréjével az átmeneti időszak végéig meghosszabbítható, azonban ezek leváltásáról is gondoskodni kell. 3. Megfelelő rendszerfejlesztési koncepció kidolgozásával a technikai fejlesztés modulrendszerben, műszakilag egységes platformon állva, a rendelkezésre álló költségkeretek függvényében több lépésben is végrehajtható anélkül, hogy az a már megépült elemek képességeit csorbítaná. 4. A Magyar Honvédség elektronikai hadviselési kötelékének szervezetére kialakítható egy olyan elgondolás, amely a végrehajtandó feladatokból származtatható, és azok nagysága szerint rugalmasan alakítható. 5. A kutatást, fejlesztést nem csapatokban, szervezetekben gondolkodva kell folytatni, hanem meg kell kezdeni egy technikai-technológiai és alkalmazásközpontú fejlesztést, amely nem a szervezet számára állít elő technikai eszközöket és eljárásokat, hanem az új technikai és eljárásbeli kihívásokra képes megfelelő válaszokat adni, majd ezeket integrálja egységes rendszerbe, rugalmasan illesztve a szervezeti keretekhez.
AZ ELVÉGZETT VIZSGÁLATOK ÖSSZEFOGLALÁSA A kitűzött kutatási célok elérése érdekében az értekezésemet négy fejezetre tagoltam. Az I. fejezetben megvizsgáltam az információs társadalom jellemzőit, kialakulását, a tudományos, műszaki fejlődés azon eredményeit, amelyek a legdinamikusabban és legmélyrehatóbban
befolyásolták
az
elektronikai
hadviselés
feladatrendszerét
és
technikáját. Az információs társadalmat fenyegető kihívások, a haderő által megoldandó feladatok és az új képességekre alapozott hadsereg jellemzői alapján végigkövettem az elektronikai hadviselés helyét az információs hadviselésben, és a vezetési hadviselésben. Bizonyítottam, hogy az elektronikai hadviselés szerepe a modernizálódó társadalomban egyre növekszik, sőt megjelent a számítógépes hálózatok elleni hadviselés, mint az elektronikai hadviselés új területe.
Következtetések, eredmények
5
1. A rendkívüli módon felgyorsult folyamatok és az információs társadalomba való átmenet igen szoros összefüggésben van a hadtudományban és a haditechnikában lezajló változásokkal. Megjelent egy sor olyan technikai, technológiai és módszerbeli eredmény, alkalmazás, amely komoly fenyegetést és kihívást jelent a fejlett gazdasággal, kultúrával rendelkező országokra, az információs társadalomba való átmenetre. 2. Az elektronika széleskörű térhódítása következtében mára a modern társadalmak nem képesek eszközeit, szolgáltatásait nélkülözni, hibái, zavarai esetén egyre kritikusabb szituációk várhatók. Az elektronikai rendszerek feletti uralom megszerzése, az ellenség rendszereinek nem hagyományos fizikai pusztítása kiemelt jelentőségre tett szert. 3. Az elektronikai támadó és védő képességek birtoklása akár a meglévő hagyományos fegyverzetekkel túlerőben lévő országokkal szemben is aszimmetrikus erőfölény létrehozására alkalmas. 4. Az elektronikai hadviselés ezer szállal kapcsolódik a kiberhadviseléshez, amely csak hordozó fizikai közegét és alkalmazott új típusú eszközeit, módszereit tekintve más, mint az elektronikai hadviselés eddigi eszközei és módszerei. Ezért véleményem szerint kialakult a hadviselés hatodik színtere: a kibertér, és a kiberhadviselés pedig nem más, mint a kibertérben folytatott elektronikai hadviselés. 5. A számítógépes hálózatok elleni hadviselést (kiberhadviselést), mint az elektronikai hadviselés egy speciális megvalósítási területét fel kell vállalnia az elektronikai hadviselési szolgálatnak, és szoros együttműködésben az informatikai rendszereket fejlesztő, üzemeltető szolgálatokkal, önálló szervezeti elemet kell erre létrehoznia. A második kitűzött cél megvalósítása érdekében a II. fejezetben rendszereztem, és részletesen megvizsgáltam azokat a műszaki, technológiai eredményeket, amelyek a legszélesebb értelemben kihívást jelentenek a mai elektronikai hadviselés számára. A megvizsgált területek mindegyike tartalmazott olyan elemeket, összefüggéseket, amelyekkel szemben generációs okok miatt nem, vagy csak igen kis hatékonysággal vagyunk képesek felvenni a harcot. Következtetések, eredmények 1. Egyrészt a 70-es, 80-as években fejlesztett eszközparkunknak már műszaki, fizikai okok miatt nincs lehetősége a modern eszközök, rendszerek elleni hatékony tevékenységre, másrészt nem is rendelkezünk egy sor olyan berendezéssel, amelynek a kihívások oldaláról létezik a párja. A technikai eszközszükséglet típusféleségeit nem a katonai szervezet 6
nagyságából, hanem a technikai kihívásokból, és a megoldandó műszaki feladatokból vezettem le. 2. Az elektronikai hadviselés csapatok technikai, fegyverzeti korszerűsítése égetően szükségszerűvé vált, mivel nemcsak egyszerűen a rendszerben-tarthatóságuk végső határára értek, hanem a műszaki, haditechnikai fejlődés olyan szintet ért el, olyan eljárásokat, módszereket alkalmaz, amelyekkel szemben ezen eszközök fizikailag képtelenek bármilyen tevékenység folytatására. 3. Az elektronikai rendszerek közül az elektronikai hadviselési rendeltetésű eszközökben is teljes generációváltásnak kell bekövetkeznie szinte valamennyi szakterületen, beleértve a vezetés eszközeit és eljárásait is. Bizonyítottam, hogy nemcsak a régi, elavult eszközöket kell újakkal felváltani, hanem egy sor teljesen új állomás kifejlesztése is szükséges lesz, amelyekkel például a szembenálló fél mobil hírközlési hálózatai, új földi és műholdas híradó berendezései, a harctéri azonosító rendszerei, és más új elektronikai rendszerei felderíthetők és támadhatók. 4. Nem katonai szervezetekben gondolkodva, hanem a technikai, technológiai kihívások szempontjából vizsgáltam meg a feladatokat és mértem fel a technikai eszközszükségletet, a vezetési eszközök, eljárások megújításának lehetőségeit, mutattam meg az új elgondolás szerint létrehozható képességeket. Ezek palettájáról a gazdasági lehetőségek és katonai szükségletek függvényében, modulrendszerben felépíthető az új feladatoknak megfelelni képes szervezet. 5. A feladatok és a képességek összevetése eredményeképpen pedig azt a következtetést vontam le, hogy a 21. században az elektronikai hadviselési csapatokat, intézményeket nem csökkenteni, hanem tudományos laboratóriumi háttérrel megerősítve, intenzíven fejleszteni lenne szükséges. A harmadik fő cél elérése érdekében a III. fejezetben számba vettem és rendszereztem azokat a technikai, technológiai alkotóelemeket, fejlesztési, és kutatási eredményeket, amelyek az új elektronikai hadviselési rendszer megalkotásához felhasználhatók. Az egyes rendszerelemek leírását kibővítettem azokkal az új alkalmazási elvekkel, javaslataimmal, amelyeket a konkrét fejlesztési feladatok megfogalmazásakor, illetve kivitelezésekor új elgondolásként javaslok figyelembe venni. Következtetések, eredmények
7
1. Az egyre közelebbről érzékelhető komoly politikai, katonai, technikai kihívásokra nem leszünk képesek megfelelő válaszokat találni, ha nem kezdünk azonnal kézzel fogható és határozott lépéseket tenni az élvonalhoz való felzárkózás érdekében. 2. Egyrészt a ma meglévő eszközök teljes generációváltása szükséges, másrészt tudományos kutatásokra alapozottan olyan perspektivikus területek léphetnek be az elektronikai hadviselés fegyvertárába, mint a mobil hálózatok zavarása, a helymeghatározó rendszerek zavarása, az impulzusbombák és nagyenergiájú rádiófrekvenciás fegyverek, a számítástechnikai rendszerek, eszközök elleni támadás eszközei, a lézer eszközök és az ezeket hordozó modern platformok, illetve az ezek elleni védelem eszközei. 3. A műszakilag elavult, de alkalmazási módját tekintve perspektivikusan is jól használható eszközöket, mint például az egyszeri felhasználású zavaró berendezéseket új műszaki tartalommal, új harci képességekkel kell felruházni, hogy megfeleljenek a korszerű hadszíntéren velük szemben támasztott követelményeknek. 4. A részrendszerek modernizálása önmagában azonban nem elég. A harcvezetés modernizálása érdekében olyan dinamikus, térinformatikai alapú, hálózatos vezetési rendszer kifejlesztése szükséges, amely képes csatlakozni a haderőnemi vezetési rendszer elemeihez. Külső behatolással szemben védett hálózatban legyen képes az elektronikai hadviselési alegységek parancsnoki és törzsmunkájának támogatására, valamint a műszaki feltételek megteremtése után a teljesen automatizált harci munka vezetésére. A IV. fejezetben – kiindulva az elektronikai harc csapatoknál folytatott többéves fejlesztési munkám tapasztalataiból, eredményeiből és a kialakult helyzet fentebb elvégzett elemzéséből – rendszerszemléletű megközelítésben ajánlásokat dolgoztam ki az elektronikai hadviselési csapatok szervezeti és technikai fejlesztésére. Következtetések, eredmények 1. Megvalósítva a negyedik kitűzött célt, az előző fejezetek eredményeire alapozva, rendszerszemléletűen
megfogalmaztam
az
elektronikai
hadviselési
eszközök
korszerűsítésének szempontjait, az eszközrendszer megújításának követelményeit. Egy új elektronikai hadviselési kötelék modellen bemutattam az egyes szervezeti elemek által üzemeltetett rendszerek főbb jellemzőit.
8
2. A fejlesztés központi iránymutatója kell, hogy legyen a rendszer homogenitása, a mely a szabványokkal, a technológiai elemek azonosságával, illetve végső soron a beszállító-fejlesztő kompetenciájával érhető el. 3. Kidolgoztam az új rádiózavaró állomás konstrukcióját, az új generációs egyszeri felhasználású szenzor-zavaróadó műszaki kialakítását és harci alkalmazásának módját, amellyel demonstráltam a különböző eszközök integrálhatóságát a hálózatos működésű, térinformatikai alapú vezetési rendszerbe. Hasonló rendszerelgondolások alapján tartom megvalósíthatónak a többi speciális rendeltetésű eszközt is. 3. Meggyőződésem, hogy az általam elgondolt és leírt vezetési rendszer az új végrehajtó elemekre támaszkodva már képes megvalósítani a teljesen automatizált hálózatos harcvezetést. A harci munka hatékonyságának növekedése elsősorban a harc dinamikája során folytatott elektronikai zavarásban mutatható ki. Az új szervezeti és működési rend a parancsnoki elhatározás meghozatalában, a törzs tervező-szervező munkájában, a céltervezési, objektum elosztási, adatfeldolgozási és együttműködési feladatokban is magasabb minőségi színvonalat biztosít.
ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK A 21. század jelenleg ismert kihívásainak megfelelni képes elektronikai hadviselési kötelék modelljét és főbb berendezéseinek struktúráját leírva az alábbi következtetéseket vontam le: 1. Megjelent egy sor olyan technikai, technológiai és módszerbeli eredmény, alkalmazás, amely komoly fenyegetést és kihívást jelent a fejlett gazdasággal, kultúrával rendelkező országokra, az információs társadalomba való átmenetre. 2. Az elektronikai rendszerek feletti uralom megszerzése, az ellenség rendszereinek nem hagyományos fizikai pusztítása kiemelt jelentőségre tett szert. 3. Véleményem szerint kialakult a hadviselés hatodik színtere: a kibertér, és a kiberhadviselés pedig nem más, mint a kibertérben folytatott elektronikai hadviselés. 4. A számítógépes hálózatok elleni hadviselést (kiberhadviselést), fel kell vállalnia az elektronikai hadviselési szolgálatnak, és önálló szervezeti elemet kell erre létrehoznia. 5. Az elektronikai hadviselés csapatok technikai, fegyverzeti korszerűsítése égetően szükségszerűvé vált. Az elektronikai hadviselési rendeltetésű eszközökben is teljes 9
generációváltásnak kell bekövetkeznie szinte valamennyi szakterületen, beleértve a vezetés eszközeit és eljárásait is. Nemcsak a régi, elavult eszközöket kell újakkal felváltani, hanem egy sor teljesen új állomás kifejlesztése is szükséges lesz. Tudományos kutatásokra alapozottan olyan területek lépnek be az elektronikai hadviselés fegyvertárába, mint a mobil hálózatok zavarása, a helymeghatározó rendszerek zavarása, az impulzusbombák és nagyenergiájú rádiófrekvenciás fegyverek, a számítástechnikai rendszerek, eszközök elleni támadás eszközei, a lézer eszközök és az ezeket hordozó modern platformok, illetve az ezek elleni védelem eszközei. 6. A 21. században az elektronikai hadviselési csapatokat, intézményeket nem csökkenteni, hanem tudományos laboratóriumi háttérrel megerősítve, intenzíven fejleszteni lenne szükséges. 7. Az általam elgondolt és leírt vezetési rendszer az új végrehajtó elemekre támaszkodva már képes megvalósítani a teljesen automatizált hálózatos harcvezetést. 8. Ezek a kutatási eredmények támogatni fogják az elektronikai hadviselési doktrína megalkotását is, hiszen egy legalább elvben ismert képességű, és működésű eszközpark harci alkalmazását könnyebb megalkotni. 9. Az értekezésben megfogalmazott technikai követelmények általános érvényűek, és mint ilyenek nem függenek a konkrét gyártók specifikus berendezés paramétereitől. Ezen követelmények és a fejlesztés során figyelembe veendő sajátos elvárások fogják azt biztosítani, hogy a kialakítandó rendszer rugalmasan konfigurálható legyen, nagy mozgékonyságú, védett hordozó platformra építve magas túlélőképességgel rendelkezzen és a harci munka során, bármely kialakult helyzetben a tőle elvárható legmagasabb hatékonysággal működjön. 10. Az általam leírtak a korszerű elektronikai zavaró eszközrendszer architektúráját és annak működését tartalmazzák. Az eszközök konfigurációja, konkrét megvalósítása a vezetői döntések és az anyagi lehetőségek függvénye.
10
AZ ÉRTEKEZÉS ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEINEK TEKINTEM AZ ALÁBBIAKAT: 1. Feltártam az információs társadalom kialakulása során felmerülő paradigmaváltás jellemzőit, ezek alapján bizonyítottam a számítógépes hálózatok elleni hadviselés (kiberhadviselés) beintegrálásának szükségességét az elektronikai hadviselési szolgálat növekvő fontosságú feladat és eszközrendszerébe. 2. Elemeztem az elektronikai hadviseléssel szembeni kihívásokat, a rendelkezésre álló technológiákat és fejlődési trendeket, kidolgoztam az új zavaró állomások és a vezetésükre szolgáló rendszer teljes és átfogó megújításának elgondolását. 3. Megfogalmaztam az új berendezésekre, rendszerekre vonatkozó harcászati-műszaki követelmények alapjául szolgáló elvárásokat. 4. Kidolgoztam egy új típusú rádiózavaró állomás, egy új generációs egyszeri felhasználású szenzor-zavaróadó és a hálózatos működésű, térinformatikai alapú vezetési rendszer architektúráját. Igazoltam a teljesen automatizált harci munka műszaki feltételeinek megteremthetőségét. AJÁNLÁSOK, A KUTATÁSI EREDMÉNYEK GYAKORLATI FELHASZNÁLHATÓSÁGA 1. A PhD értekezésemben megfogalmazottakat javaslom felhasználni az elektronikai hadviselési szolgálat előtt álló fejlesztési feladatok tervezésében és végrehajtásában. 2. Az értekezésben megtalálható értékeléseket, elemzéseket ajánlom a graduális és posztgraduális képzésben résztvevő hallgatók számára, akiknek ezek segítenek a fejlődési folyamatok megértésében és hasznosítható tapasztalatokat nyújtanak az új rendszerek tervezése, építése során. 3. Értekezésem 4., 6. és 7. melléklete Magyarországon eddig nem került a szakirodalomban publikálásra, ezért javaslom a további szakmai felhasználását. A teljes egészében általam összeállított 4. melléklet eredeti kéziratos változata alapján folyik a főiskolai és egyetemi hallgatók oktatása. 4. Abban az esetben, ha olyan döntések születnek, hogy egy-egy alrendszert készen vásárolunk meg egy adott országtól, akkor is javaslom figyelembe venni az általános követelmények érvényesülését. Mindenképpen el kell kerülni, hogy rövidtávú érdekek miatt inhomogén, egymáshoz nem kapcsolható, és így hatékonyan nem vezethető alrendszerek alakuljanak ki. A fejlesztés központi iránymutatója kell, hogy legyen a rendszer homogenitása, amely a szabványokkal, a technológiai elemek azonosságával, illetve végső soron a beszállító-fejlesztő kompetenciájával érhető el.
11
A KUTATÁSI TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ PUBLIKÁCIÓK ÉS EGYÉB TUDOMÁNYOS KÖZÉLETI TEVÉKENYSÉGEK JEGYZÉKE
Szakcikkek, konferencia előadások, pályázati anyagok a megjelenés időrendjében 1.
Kétkapuk komplex S paramétereinek mérése vezérelhető műszerekkel. In: Végzős konferencia '97. 76─81 p. Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar kiadványa. Budapest, 1997. ISSN P237-1324
2.
Léggömbök, léghajók és katonai alkalmazásuk. In: Bolyai Szemle 1997. VI. 1. szám. 70.─85. p. Budapest, 1997. ISSN 1416 1443
3.
Gondolatok az ultrarövid hullámú híradás korszerű eszközeiről és hatásukról az elektronikai-harc megvívására. In: Bolyai Szemle 1997. VI. 2. szám. 113.─121. p. Budapest, 1997. ISSN 1416 1443.
4.
Jugoszláv elektronikai-harc és egyéb katonai elektronikai eszközök. In: Bolyai Szemle 1997. VI. 3. szám. 140.─147. p. Budapest, 1997. ISSN 1416 1443
5.
Makkay I. – Ványa L.: Harcászati-hadműveleti pilótanélküli repülő eszközök - az elektronikai hadviselés eszközei légi hordozókon. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 1998. 1. szám 171.─186. p. Budapest, 1998. ISSN 1417 7323. (Társszerző 50%)
6.
A hadviselés különleges eszközei békében és háborúban: a nem halálos fegyverek. In: Hadtudomány 1998. 2. szám. 56.─62. p. Budapest, 1998. ISSN 1215 4121
7.
A XXI. századi biztonságot alapvetően befolyásoló tényező az információs hadviselés fegyverarzenálja. Az MHTT 1998. évi hadtudományi pályázatára „Nagy villám” jeligével benyújtott és 2. helyezést elért pályázat. Szerzői kézirat: ZMNE Elektronikai hadviselés tanszék.
8.
Várhegyi I. – Makkay I. – Ványa L.: A felderítés korszerű eszközei, a minden adatforrást elemző rendszer (ASAS). In: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 2. évfolyam 2.─3. szám. 2. kötet, 219.─230. p. Budapest, 1999. ISSN 1417 7323. (Társszerző 1/3)
9.
Új technikai kihívások az elektronikai ellentevékenységi rendszerekben. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 3. évfolyam 1. szám. 81.-99. p. Budapest, 1999. ISSN 1417 7323.
10. Unmanned Air Vehicles – Commander’s Eyes and Arms in the Information Age. In.: The Challenge of Next Millennium on Hungarian Aeronautical Sciences. eR-GROUP, 91.─100 p. Budapest, 1999. ISBN 963 03 7803 5 11. Electronic Attack - Tactics and Technics. In: Hadtudományi tájékoztató 1999/7. A ZMNE és a HVK TSZO kiadványa. 107.─122 p. Budapest, 1999. 12. Korszerű, műholdas, globális helymeghatározó rendszerek. In: Haditechnika 1999/4. 42.─46. p. HM HTI Budapest, 1999. ISSN 0230 6891. 13. Military and Civilian Employment of Aerial Robot Techniques - Response to the Challenges of 21st Century. In: Repüléstudományi Közlemények XII. évfolyam 29. szám. 299.─309. p. ZMNE RTI Szolnok, 2000. 12
14. Felderítő és elektronikai hadviselési eszközök típusváltása az amerikai haderőben. In: Haditechnika 2000/2. 12.─17. p. HM HTI Budapest, 2000. ISSN 0230 6891. 15. Elgondolás egy többrendeltetésű pilóta nélküli repülőeszköz hazai kifejlesztésére és alkalmazhatóságára háborús és béke körülmények között. A HVK Műveletirányító Központ által kiírt pályázatra (Megjelent a Magyar Honvéd 2000. január 21-i XI. évf. 3. szám 21. oldalán) benyújtott pályamű, amely Szerzői díjban részesült. Elhelyezve a HM-I (7. emelet) Tudományos Könyvtárban, a MH Vegyivédelmi Információs Központ Könyvtárában és a ZMNE Vegyi és Környezetbiztonsági tanszék könyvtárában. 16. A XXI. századi hadviselés térinformatikai alapú katonai vezetési rendszerei és az általuk támasztott kutatási, oktatási feladatok a ZMNE-n. VII. Térinformatika a felsőoktatásban szimpózium. Kertészeti és Élelmiszeripari egyetem, 1998. október 21. Konferenciakiadvány. 17. Kovács L. – Ványa L.: A térinformatikai alapú tervezés, vezetés oktatásának új lehetőségei a katonai felsőoktatásban. VIII. Térinformatika a felsőoktatásban szimpózium. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem 1999. október 20. In: TÉRINFORMATIKA Hungarian GIS XII. évfolyam 1. (69.) szám. 2000. február. 23.─24 p. ISSN 0864-8549. (Társszerző 50%) 18. Informatikai alkalmazások kutatása a katonai vezetés technológiájában. In: INFORMATIKA. A Gábor Dénes Főiskola Közleményei 3. évfolyam, 3. szám. 2000. december. 32.─34. p. Budapest ISSN 1419-2527
19. Az elektronikai hadviselés aktuális kérdései a 21. században. - A korszerű szórt spektrumú harcászati-hadműveleti rádiók felderítési és helymeghatározási problémái az elektronikai harc csapatoknál. In: Bolyai Szemle 2000. IX. évf. 1. szám. 113.─128. p. Budapest, 2000. ISSN 1416 1443. 20. Az elektronikai hadviselés új, térinformatikai alapú vezetési rendszerének koncepciója. In: Korszerű katonai technológiák a XXI. században – az új felderítő, elektronikai hadviselési rendszerek koncepciói című nemzetközi konferencia előadásainak gyűjteménye. 227–235. p. ZMNE Budapest, 2000. http://www.zmne.hu/tanszekek/ehc/konferencia/may/vanya.htm 21. Electronic Attack from Air - New Challenges of Unconventional Flight. A 2000. június 14-16-i balatonfüredi Second International Conference of Unconventional Flight konferenciaelőadása. Kézirat. 22. Katonai térinformatikai rendszerek és alkalmazásuk a kiképzésben, oktatásban. IX. Térinformatika a felsőoktatásban szimpózium. Szent István Egyetem 2000. október 18. Konferencia CD ill. http://www.gis.kee.hu/sz2000/vanya.htm 23. Az elektronikai hadviselés aktuális kérdései a 21. században II. A korszerű, szórt spektrumú harcászati-hadműveleti rádiók elektronikai zavarásának kérdései. In: Bolyai Szemle 2001. X. évf. 2. szám. 55.─64. p. Budapest, 2001. ISSN 1416 1443. 24. Elektronikai hadviselési csapatok: hogyan tovább? In: Hadtudomány 2001. XI. évfolyam 2. szám. 41.–51. p. MHTT Budapest, 2001. ISSN 1215 4121.
13
25. Pilóta nélküli repülő eszközök elektronikai hadviselési alkalmazása szakértői rendszer támogatásával. In: Repüléstudományi Közlemények Különszám I. 213.─220. p. 2001. ZMNE Szolnok. ISSN 1417 0604. 26. A korszerű elektronikai hadviselés és eszközrendszere a Magyar Honvédség jövője tükrében. Tanulmány a HVK VFCSF-ség számára. Bevezetés, II. fejezet 5. alfejezet, III. fejezet 1-3, 5. alfejezet, IV. fejezet 3.1., 3.2.2.2., 3.3.1., 3.3.3., 4-5. alfejezet. ZMNE EH tanszék. Nytsz.: 964/218. 27. Kommunikációs zavaró robotok a digitális hadszíntéren. In: Hadtudományi Tájékoztató 2001/7. szám. Robothadviselés – Robot Warfare című tudományos konferencia anyaga. (Budapest, 2001. április 24-25.) 136.─145. p. ZMNE-HVK, Budapest, 2001. 28. Haig Zs. ─ Kovács L. ─ Makkay I. ─ Seebauer I. ─ Vass S. ─ Ványa L.: Az információs társadalom veszélyforrásai. A kormányzat szerepe a védelem és ellentevékenység műszaki és szervezeti megoldásaiban. Tanulmány a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága Széchenyi-terv pályázatára. SZT-IS-1 289. sz. projekt. ZMNE Kutató könyvtár. (Társszerző 1/6) 29. Kovács L. ─ Ványa L.: Elektronikai hadviselés a XXI. Század légierejében. In: FAT 2002 „Future Aviation Technologies” Első nemzetközi Szimpózium kiadványa Repüléstudományi Közlemények, Különszám 2. 75.─80. p. ZMNE, Szolnok 2002. ISSN 1417-0604. (Társszerző 50%)
Egyéb tudományos kiadványokban megjelent publikációk, tudományos ismeretterjesztő előadások: 1.
Ványa L. – Horváth Z.: Többfunkciós oktatástechnikai rendszer kialakítása a korszerűbb elektronikai hadviselési tisztképzésért. In: Bolyai Szemle 1998. VII. évf. 2. szám. 98.─102. p. Budapest. 1998. ISSN 1416 1443 (Társszerző 50%)
2.
Ványa L. – Bernáth B.: A repülő légibázis - adalékok a katonai léghajózás történetéhez. In: Bolyai Szemle 1998. VII. 1. szám 93.─106. p. Budapest, 1998. ISSN 1416 1443 (Társszerző 50%)
3.
Műholdas rendszerek c. ismeretterjesztő előadás a BME Aranyásó filmklubjának meghívására 1999. november 17-én a BME Schönherz kollégiumában;
4.
Ifjúsági Fórumra hívta a Magyar Hadtudományi Társaság a fiatal kutatókat. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum 1999. 3. szám. 4.─7. p. Budapest, 1999. http://www.zmne.hu/Forum/99mar/mhtt.htm
5.
Országos elektronikai hadviselési konferencia a jövőről. In: Hadtudomány IX. évfolyam, 1999/2. MHTT Budapest, 1999. 125.─126. old. ISSN 1215 4121.
6.
Indítsunk egyetemi tudományos folyóiratot a hálózaton! In: Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum 2000. 1. szám. http://www.zmne.hu/Forum/00jan/folyoirat.htm
7.
Tudományos konferencia a korszerű katonai technológiák jegyében. In: Magyar Honvéd 2000. június. 28. p.
8.
Mozgalmas hónapot zárt az Elektronikai Hadviselés tanszék. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum 1999. 11-12. szám. http://www.zmne.hu/Forum/99novdec/eh.htm 14
9.
Új tantárgyak a megújuló egyetemi oktatásban, avagy: a jövő már elkezdődött! In: Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum 2001. 1.–2. szám. 14.–15. p. Budapest, 2001.
10. Robothadviselés-konferencia a nemzetvédelmi egyetemen. In: Hadtudomány 2001. XI. évfolyam 2. szám. 127.–130. p. MHTT Budapest, 2001. ISSN 1215 4121 http://www.zmne.hu/tanszekek/ehc/konferencia/april2001/eload.html 11. A XXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Hadtudományi Szekció értékelése. A XXV. OTDK 7. Hadtudományi Szekciójának néhány szervezési tapasztalata. In: Hadtudományi Hírlevél 2001/1. 1-10. p. ISSN 1417-7315 12. Szerkesztője voltam a Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 1999. évi 3. számának, amely az 1999. április 27-i elektronikai hadviselési konferencia előadásainak írásos, szerkesztett változatát tartalmazta.
15
SZAKMAI, TUDOMÁNYOS ÖNÉLETRAJZ 1959. június 7-én születtem Budapesten. 1973-ban a budapesti 3. sz. Latinca Sándor Gép és Villamosipari Szakközépiskolában elektronikai műszerész érettségit és szakmunkás bizonyítványt szereztem. 1981-ben kitüntetéses oklevéllel végeztem a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Rádiólokátor Tanszékén, rádióelektronikai harc szakon. A főiskolán aktívan részt vettem az újítómozgalomban. Első tiszti beosztásomban 1981 és 1985 között Gödöllőn, a Rádióelektronikai Ellenőrző Központban kidolgozó tisztként szolgáltam. Tevékenyen részt vettem a Rádióelektronikai Ellenőrző Központ SZIGMA számítógéppel támogatott vezetési rendszerének és a Magyar Néphadsereg első egységes számítógépes frekvencia nyilvántartási rendszerének létrehozásában. 1985-től egyéves nyelvi felkészítő tanfolyamon vettem részt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, majd 1986-tól kezdtem meg tanulmányaimat a moszkvai Frunze Katonai Akadémián rádióelektronikai harc parancsnoki szakon. Részt vettem az akadémia tudományos diákköri munkájában, amelyet a külföldi fakultás szekciójában két alkalommal is oklevéllel jutalmaztak. Az akadémiát 1989-ben aranyéremmel fejeztem be. 1989 szeptemberétől az MNVK Rádióelektronikai Főnökségen tervező főtiszti beosztásban szolgáltam. Fő tevékenységi területem a frekvenciagazdálkodás, a hazai és nemzetközi frekvenciakoordináció volt. A műszaki-technikai kérdésekhez való kötődésem okán 1990 márciusában, az akkor megalakult Magyar Honvédség Anyagi-Technikai Főcsoportfőnökség,
Elektronikai
Szolgálatfőnökségére
kerültem
mérnök
főtiszti
beosztásba. Ebben a beosztásban előbb a hadsereg rádióelektronikai főnök „ORIGO” automatizált vezetési
rendszerének
befejezését,
tantermi
rendszereinek
beüzemelését,
majd
témavezetőként a „PRIZMA” rövidhullámú automatizált rádiózavaró rendszer fejlesztését, állomásainak beépítését, élesztését, a rendszerintegrációt és a csapatpróbára való felkészítését vezettem. Részt vettem az Elektronikai Szolgálatfőnökséget érintő más kutatás-fejlesztési programok megvalósításában is, mint például az ARTR-2 repüléstervező rendszer, és az MH állandóhelyű ellenőrző-mérő rendszere, a „SOLARIUM-EGÉRFOGÓ” fejlesztésében. 1993-ban jelentkeztem egy speciális mérnökképzésre meghirdetett pályázatra. Ennek keretében a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar, 16
Mikrohullámú Híradástechnika Tanszékén 1996-ban kiváló minősítésű villamosmérnöki oklevelet szereztem. 1997 februárjától szeptemberig a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola Elektronikaiharc tanszékén kutató mérnöki beosztásban dolgoztam, végzős tiszti hallgatókat, és tartalékos parancsnoki csoportokat oktattam. Pályázatot nyújtottam be a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktori PhD képzésére, ahol 1997. szeptember 1.-től az „E” alprogramban, nappali képzésben kezdtem meg tanulmányait. A képzés során a kötelező órahallgatáson felül részt vettem több, a ZMNE által szervezett tudományos konferencián, az Elektronikai Hadviselési Főnökség továbbképzésein, a Hadtudományi Társaság rendezvényein, technikai bemutatókon, doktori szigorlatokon, és doktori (PhD) védéseken. 1997-ben a Magyar Hadtudományi Társaság Elektronikai és Informatikai Szakosztálya titkárává választott. 1998. januárjában elvégeztem a GEOCOMP Kft. „Térinformatikai alapismeretek”, augusztusban az „ARCINFO alapjai”, majd decemberben az AGM Rt. Microstation tanfolyamát. Részt vettem az Elektronikai hadviselés tanszék által szervezett tanulmányúton az USA huachucai kiképzőbázisán. 1999. március 1.-től pályázattal elnyertem a ZMNE Elektronikai hadviselés tanszék egyetemi adjunktusi beosztását. A doktori képzéssel párhuzamosan részt vettem a tanszék munkájában. Az általam kidolgozott pályázati anyagok eredményeképpen az Elektronikai hadviselés tanszék mintegy 3,1 MFt. támogatást kapott. A ZMNE I. Oktatástechnikai konferenciájára készített pályamunkám első helyezést nyert. Egyik kidolgozója voltam az Elektronikai hadviselés tanszék által megvalósított Széchenyi-terv pályázatnak. A Magyar Hadtudományi Társaság 1998. évi tudományos pályázatán és a Haditechnika folyóirat jeligés cikkpályázatán egyaránt II. helyezést értem el, az Összhaderőnemi Műveletirányító Központ parancsnoka által meghirdetett tudományos pályázaton pedig szerzői díjban részesültem. Hat tudományos diákköri dolgozatok konzulense voltam, amelyek közül öt vett részt az országos TDK konferenciákon, két II., egy III. helyezést, valamint két különdíjat nyertek. 2001-ben a XXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia 7. Hadtudományi Szekciójának ügyvezető titkára voltam. Konzulensi és szervezői munkámért a ZMNE
17
rektora három alkalommal tudományos tiszteletdíjban, az OTDT elnöke pedig jutalomban részesített. Oktatóként 12 szakdolgozat (ZMNE – 6, BJKMF – 6) konzulense voltam. Az Elektronikai hadviselés tanszék által szervezett konferenciák és C+D kiállítások állandó szervezője és résztvevője voltam. Részt vettem az Elektronikai Hadviselés Tanszék munkacsoportjában, amely az összhaderőnemi doktrína elektronikai hadviselési fejezetét véleményezte, illetve a vezetési doktrína tervezetét készítette. Szakmai publikációs tevékenységemet 29 megjelent szakcikk, konferencia-előadás tanúsítja, amelyek közül 3 angol nyelvű. A tudományos közéleti tevékenységemet 11 írás dokumentálja. Doktori PhD értekezésem részeit publikáltam, időről-időre a szakmai közvélemény előtt ismertettem. ∗∗∗ Ezúton is köszönetet mondok mindazoknak, akik kritikai észrevételeikkel, tanácsaikkal, véleményükkel segítették a kutatómunkám sikeres elvégzését, a kitűzött célok elérését. Külön köszönöm Dr. Makkay Imrének, tudományos témavezetőmnek a sokéves támogatást és útmutatást. Köszönet illeti a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet – és azon belül külön is kiemelve – a Doktori Iskola vezetőit és oktatóit. Budapest, 2002. június
- n. Ványa László mk. alezredes egyetemi adjunktus
18