MAGYAR FIGYELŐ
UJFALVI S Á N D O R E M L É K I R A T A I A PRIMOROKRÓL E földet h a j d a n egy a j k ú , egy j o g ú s egy osztályú nép l a k t a . De H u n y a d i M á t y á s k o r á b a n m á r nyomai látszanak, hogy a d í j a z o t t hivatalnokokból kezdi m a g á t egy osztály kinőni a megyei nemesség m i n t á j á r a : mely azonnal uralkodni is k í v á n t a népen. Mátyás emberi érzése azonnal vissza vezette k o r l á t j a i közé s m e g m u t a t á , miként csak kötelessége lehet több, de j o g a egy-egy székelynek sem. H a n e m a bűnös törekvés ez osztályban megcsontosult. Nemzeti f e j e delmeink a l a t t a t r ó n t követelők által gyámolíttatva, itt-ott szervezve l á t j u k ő k e t : de minden törekvésök ellenére is mégse v á l h a t t a k m e g egészben a néptől. De 1763-ban Mária Terézia nagy militarisaló tervének egynehány primor hivatalnok m a g á t gyáván eladván é s a királynéval testvérei ellen szövetkezvén, katonai erővel conscriptiókat v i t t bé a székbe: az erőszakos k a t o n á s k o d á s által a nemzeti kötelezettséget legyilkolta és beállítá a m a katonáskodási vad rendszert, melynek terhei a rabszolgaságéhoz hasonlók. É s e t e r h e s igába dönték ők a primipilaris é s pixidarialis székelyeket, akiknek j o g a annyi, de kötelessége kevesebb volt eddig a primorokénál. E n a g y összeesküvés á t k o s és gaz realizálása u t á n az eddig egynyelvű, egyosztályú egységes népből m á r most h á r o m osztály lőn, a nemzet h a t á r t a l a n gyengítésére. a ) Nemesség: Primorok. b) K a t o n a s á g : lovasok és gyalogosok, Primipili és Pixidarii. c) Jobbágyok. E h á r o m osztály apáról f i ú r a szállítá az egymás elleni gyűlöletet. N e m csoda! m e r t ily v é r á r u l á s t e s t v é r testvér ellen m é g s o h a el nem követtetett. A primorok m á r most valódi zsarnok gőggel tekintének a rabigába görbesztett k a t o n a s á g r a , melyet azonfelül még vagyonából is kifosztani törekedtek. E végre szövetkeztek jobbágyaikkal, k i k e t legtöbbnyire a második osztályból g y á r t o t t a k erőszak, v á s á r s f o g l a l á s ú t j á n . Szövetkeztek a katonatisztekkel, akiknek segedelmével j o g o s védelmeiket bottal pecsételték meg. Ők magok elfoglalták a bírói székeket s onnan mondog a t t a k azok elnyomásokra ítéletet. A Primorok micsoda foglalásokat t e t t e k mezőkben s főleg a közhavasokban, mellőzöm. De hangosan szólanak a tények. Négyszeg m é r t földekre r u g ó földrészeket foglaltak el. É s hogy királyi adománnyal n e m szerezték, onnan világos, m e r t ily adományozható jószág a Székelyföldön soha sem létezett. Ezen lelki-testi k i r a b o l t a t á s égető érzetében született é s n ő t t fel a második, m o s t m á r k a t o n a osztály. Ezen keserű érzés kísérte ő t életén á t száműzetéseiben. Mert elhagyá szülőföldét gyermekkorában, ahová vissza sem t é r h e t e t t többé, b u j k á l v a kerülvén mindig a szolgaság j á r m á t . Csuda e hát, hogy ezen osztály a Primorokra, ősei s z a b a d s á g a s d r á g a vérével szerzett vagyona m e g r a b l ó j á r a és folytonos üldözőjére gyűlölettel, sőt véres bosszúval t e k i n t e t t ?
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
53
É s mégis, tekintsetek e n é p r e ! 1848-ban ü t ö t t a n y o m o r u l t a k r a a szabadulás ó r á j a . Az úrbéresek felszabadultak országszerte s a n n á l f o g v a Háromszéken is. Ezen úrbéresek itten a P r i m o r o k által g y á m o l í t t a t t a k s p á r t f o g o l t a t t a k , szemben a k a t o n a s á g g a l mindenkor. S m é g is m o s t szintén ezek akarták megrohanni a p r i m o r o k a t s kirabolni javaikból. Ellenben a katonáskodó székelység engesztelődve n y u j t á m o s t jobbj á t békére, s fegyverét védelmére, hűtlen testvérei mentésökre; akik ő t Helota rabokul a d t á k volt el a n a g y császárnénak, v a g y o n j a egy részéből kifosztották, s ősei tűzhelyéről kizaklatták. S mégis a Gál Dani s m á s izgatók mesterségeik d a c á r a is megvédé őket a k a t o n a csekély születésű Berde Mózsa. Úgy pedig, hogy b á r egy P r i m o r n a k se hullott le h a j a szála is. Mutassatok példát e nemes, e bibliai n a g y l e l k ű s é g r e ! . . . (Mezőkövesdi Ú j f a l v y Sándor rendezte Dr. Gyalui F a r k a s . Az sület kiadása. Kolozsvár, 1941. rész a háromszéki viszonyokról
E G Y E T E M I IFJÚSÁGUNK
ÚTJA
Keletmagyarország és E r d é l y egy részének visszatérése u t á n az erdélyi társadalom f e l a d a t á v á vált a mindennapos harcokban kipróbált értékek átmentése, ezek között az egységnek és az e g y m á s r a u t a l t s á g felismeréséből f a k a d ó közösségi gondolatnak továbbépítése. Az idegen hatalom szorítására nemcsak a különféle t á r s a d a l m i rétegek között vékonyodtak el a válaszfalak, hanem maguk az egyes természetes közösséget képező csoportok is jobb a n összekovácsolódtak. E n n e k a folyamatnak felismerése és többékevésbbé tudatos elősegítése mellett az önmagunk reviziójának gondol a t a jelenti a kisebbségi életnek m á r a g y a k o r l a t b a n is alkalmazott tan u l s á g á t és fennmaradásunk t i t k a is ebben a körülményben rejlik. Az ú j és egyben a jövőt biztosító eszmét az i f j ú s á g sejti meg leginkább és ennek megvallásával tölti be hivatását, szolgál a fejlődésnek és a f e n n m a r a d á s n a k . E z a magyar á z a t a annak, h o g y az ismét mag y a r kolozsvári egyetem i f j ú s á g a ingadozás nélkül ragaszkodik az egység gondolatához, aminek óriási nemzetpolitikai f o n t o s s á g á t kellően értékelve, egy m a is h a t á l y b a n lévő vallás- és közoktatásügyi miniszteri
emlékiratai. S a j t ó alá Erdélyi Múzeum-Egye3 1 4 – 3 1 6 . l. Az idézett szól.)
rendelet a Ferenc József-tudományegyetemen szervezkedési és működési tilalmat állít a m á r létező v a g y ú j o n n a n létesítendő diákegyesületek elé a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetségének kivételével. Igy valós u l h a t o t t meg a m a g y a r egyetemi i f j ú s á g első egységszervezete. Az ú j szervezet valójában azt jelenti, hogy E r d é l y egyetemén a folytonosság megszakítása nélkül f e n n m a r a d t a diákegység, hiszen a mag y a r egyetemi hallgatókat egységbe tömörítő r o m á n időbeli Diáktanácstól s z á r m a z t a t j a m a g á t . A KMDSz abból a vágyból f a k a d t , amelyet a kisebbségi élet harcai érleltek meg a kolozsvári m a g y a r egyetemi és főiskolai hallgatók lelkében: az egység u t á n i vágyból. Célja az, hogy t á r s a d a l m i és felekezeti ellentéteken felülemelkedve, csak népéé r t élő ú j m a g y a r szellemiséget neveljen; p r o g r a m m j a : a kolozsvári m a g y a r egyetemi és főiskolai hallgatóknak egyetlen szellemi é s munkaközösségbe való tömörítése, a m a g y a r sorskérdések megismerésén keresztül öntudatos i f j ú s á g megteremtése, a minőségi fölény hirdetése, amely a komoly tudományos felkészülésben valósul meg, az egész életet m a g y a r h i v a t á s n a k valló ú j vezetőréteg kialakítása. E célok elérhetése végett a tudomány-
Erdélyi Magyar Adatbank
54
Magyar Figyelő
karonként létrehozott szervezet mellett négy munkaközösség létes ü l t : a közművelődési, társadalomtudományi, gazdaságtudományi (eredetileg csak szövetkezeti) és néprajzi, amelyeken kívül m i n t önkéntes munkaközösségek szerepelnek a testnevelés (Kolozsvári E g y e temi Atlétikai Club), a zene és ének ( E g y e t e m i É n e k k a r ) és a fényképész-kör. A KMDSz. mind munkatervében, mind szervezeti felépítésében merőben ú j a t hozott a működő m a g y a r diákegyesületekkel szemben. Munk á j á t első perctől kezdve ú j szellemiség t á p l á l t a s így könnyű volt a találkozás az ú j m a g y a r szellemiséget kereső, a n n a k megvalósítására törekvő csonkaországbeli diákcsoportosulásokkal. H a egy pillantást vetünk a csonkaországi egyetemi i f j ú s á g szervezkedésére, legfeltűnőbb az egység h i á n y a ; a legkülönfélébb szervezési elvek, v a g y érdekek t a g o l t á k ezt az i f j ú s á g o t félszáznál több egyesületbe; amelyeknek szellemi, m o n d j u k , világnézeti h á t t e r e is meglehetősen a n a r c h i k u s z ü r z a v a r t m u t a t o t t . Az erdélyi i f j ú s á g bekapcsolódása a m a g y a r diákéletbe figyelmeztetés volt a diákegység felépítésének szükségesség é r e és egyben példa is, amely csakh a m a r követőkre talált. Még az 1940/41 tanévben, megalakult a Szegedi Egyetemi Ifjúság, majd mult év őszén a debreceniek egységszervezete és előkészületben van az utolsó vidéki egyetemi egységszervezetnek, a pécsinek életrehív á s a is. Már i t t megjegyzem, hogy az egységszervezet sehol sem jelent további szervezetet a m á r létező b a j t á r s i , vallásos, területi, önképző, segítő, szórakoztató egyesületek mellett v a g y felett, hanem csakúgy m i n t Kolozsváron, kizárólagos diáktömörülést. 1942 tavaszán megalak u l t az egységmozgalom vezető szerve, a Magyar Ifjúság Nagybizottsága az ú j m a g y a r szellemiség e t a k a r ó diákszervezetek vezetőiből és m a hozzátartozik a m a g y a r e g y e t e m i és főiskolai i f j ú s á g túln y o m ó többsége.
Az I f j ú s á g Nagybizottsága még 1942 tavaszán k é t memorandumm a l fordult az illetékes kormányhatóságokhoz; az elsőben az egyetemi és főiskolai szervezetek szám á r a a harminc éves korhatár bevezetését kéri, a második pedig az i f j ú s á g i szervezetek ú j rendjének megalkotásánál figyelembe veendő általános alapelveket tartalmazza. E z vált az egységmozgalom alapokmányává. Az elgondolás az, hogy egyetemenként és főiskolánként, illetve egyetemi és főiskolai városokk é n t egységszervezetek alakítandók, melyeknek t a g j a lehet minden keresztény erkölcsi és m a g y a r nemzeti szempontból kifogás alá nem eső, m a g y a r származású, 26. életévét még be nem töltött, az i k t a t á s h a t á l y a a l a t t álló hallgató. Az egységszervezetek országos csúcsszervezetben, az újjászervezendő Mag y a r Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségébe (MEFHOSz) tömörülnek. Komoly megfontolások a r r a készt e t t é k az egységmozgalom tervezetének előkészítőit, hogy az egyetemenként m á r működő vagy a továbbiak során megalakítandó egységszervezetek mellett kétféle, úgynevezett minőségi nevelő k e r e t létesítését határozzák el: ez a magyarság-nevelő és a lehetőleg felekezetenként működő vallási nevelő szervezet, melyekben a legfelsőbb korh a t á r 30 év. A minőségi jelző nem jelent valami ú j s z e r ű arisztokráciát, hanem azt, h o g y m a g y a r s á g u k és felkészültségük szempontjából bizonyos m é r t é k e t megütő egyetemi hallgatók és f i a t a l végzettek többl e t - m u n k á t vállanak (t. i. tanulmányaikon, illetve hivatásukon, valam i n t a munkaközösségi tevékenységen felül) és közösen a k a r n a k foglalkozni a magyarság n a g y kérdéseivel, mintegy szintézisbe a k a r j á k hozni a mindennapi élet mag y a r problémáit és ennek a szintézisnek csiszolásával kívánnak egységesen megalapozott m a g y a r világnézetű nemzedéket kibocsájt a n i a társadalomba; az egyik minőségi szervezet f e l a d a t a t e h á t a
Erdélyi Magyar Adatbank
55
Magyar Figyelő m a g y a r világnézeti nevelés, a más i k n a k a vallásos elmélyülés, a jellemnevelés, a homo ethicus nevelése. A Nagybizottság szükségesnek vélte, hogy az egyetemi szaktanulmányokon és a m u n k a közösségi tevékenységen (szórványgondozás, f a l u k u t a t á s , népr a j z i gyűjtés stb.) kívül az i f j ú s á g egy csoportja a l k a l m a t találj o n a magyar életnek egész látóh a t á r b a n való szemlélésére. A nevelő keretek a d j á k a szellemi t a r talmát a munkaközösségekben, vagy a k a r i szervezetekben folyó m u n k á n a k ; a diákegyesületi élet az egységszervezetek medrében folyik, azonban f o r r á s a i a m a g y a r ság-nevelő és vallási minőségi szervezetekből f a k a d n a k . Az egyetemi városonként létesítendő minőségi szervezetek ismét országos csúcsszervezetbe kapcsolódnak, a magyar minőségi szervezeteket az újjászervezendő »Turul«, a vallási nevelő kereteket pedig az Országos Katolikus Diákszövetség és az Országos Protestáns Diákszövetség f o g j a össze. Végül a MEFHOSz, a Turul, az Országos Katolikus Diákszövetség és az Országos Protestáns Diákszövetség m i n t legfőbb csúcsszervezetben, a M a g y a r Nemzeti Diákszövetségben (MNDSz) tömörülnek. A Nagybizottság tagjai: a MEFHOSz, (mely m a g a is számos tagegyesületből áll), a Turul Szövetség Egyetemi B a j t á r s i Egyesületei, a Katolikus Diákszövetség, a P r o t e s t á n s Diákszövetség, az E m e ricana i f j ú s á g i elnöke, a Kolozsv á r i M a g y a r Diákok Szövetsége, a Szegedi E g y e t e m i I f j ú s á g , a Debreceni E g y e t e m i I f j ú s á g , a pécsi egységszervezet előkészítői, a budapesti állatorvosi egységszervezet, a P á z m á n y Péter-tudományegyetem egységesítő Bizottsága, az orvoskari Csaba B a j t á r s i Egyesület, a Felvidéki E g y e t e m i és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, az Erdélyi Diákok I r o d á j a és a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség egyetemi alosztálya, t e h á t a m a g y a r egyetemi i f j ú s á g túl-
nyomó többsége. Ellene v a n az i f j ú s á g egységmozgalmának a Turul fővezérsége és az E m e r i c a n a nem i f j ú s á g i vezetősége. I f j ú s á g i elnökét, aki a k é t m e m o r a n d u m o t aláírta, az E m e r i c a n a t á r s a d a l m i szervei eltávolították. Éppen ezekben a napokban áll végső kifejlődés előtt a T u r u l Szövetség válsága, amely évtizedes l a p p a n g á s u t á n az 1941. decemberében a debreceni követt á b o r o n r o b b a n t ki. Mielőtt a váls á g o k á t röviden vázolnánk, m e g kell állapítanunk, h o g y az erdélyi egyetemi i f j ú s á g teljesen tisztában van a trianoni évek legnagyobb nacionalista szervezetének derék m u n k a á r á n szerzett érdemeivel. Elsősorban t u d j u k – és ezért elismeréssel h a j t j u k meg f e j ü n k e t , – hogy a Turul b a j t á r s i egyesületei l á t t á k meg azt a népi irányt, a m i t mi a jövőt egyedül biztosító p r o g r a m m n a k ismertünk m e g az idegen elnyomás a l a t t és elsőkként karolták fel a falukutatást. Ismerjük a Turul ifjúságának nemzetvédelmi m u n k á j á t szellemi téren, de t u d o m á s u n k van fegyver e s harcaikról is. E z é r t találkozt u n k visszatérésünk u t á n a legrövidebb időn belül a T u r u l egyetemi b a j t á r s i egyesületeivel és ezért k i s é r j ü k aggódó figyelemmel a Szövetség átalakulási folyam a t á t . A válságot elsősorban az idézte elő, hogy a T u r u l vezetősége elöregedett, a fiatalok vezetéséhez görcsösen ragaszkodó t á r sadalmi Turul nem t u d t a mindenben átélni a közösséget az egyet e m i és főiskolai tagegyesületekkel, melyeknek vezetése az i f j ú ságtól k o r b a n és felfogásban elszakadt öregedő diákvezérek kezében m a r a d t m é g abban az időben is, amikor az ifjúság h a t á r o zottan kifejezésre j u t t a t t a kívánságát, hogy s a j á t szervezeteiben maga vezesse sajátmagát. A legutóbb t e r v b e v e t t egyesületi ref o r m csak látszólag választaná szét a t á r s a d a l m i és egyetemi b a j t á r s i egyesületeket, a vezetésben a túlsúlyt továbbra is az ú j a b b nemze-
Erdélyi Magyar Adatbank
56
Magyar Figyelő
dék világosan körvonalazott állásfoglalásával közösséget nem érző, idős végzettek részére t a r t j a f e n n . A T u r u l i f j ú s á g a eltávolodott fővezérségétől, amely nemtörődömségből v a g y tehetetlenségből kifolyólag nem t u d t a kielégíteni az egyetemi tagegyesületek munkaigényeit. E z és előrehaladott kor á n a k megfontolása késztette Ambrus Józsefet decemberben a T u r u l Szövetség fővezérségéről való lemondásra. A m a g y a r egyetemi i f j ú s á g életében döntő mozzanat volt E r d é l y visszatérése, az a példa, a m i t a r o m á n éveket átvészelt i f j ú s á g az önnevelés és az önkéntes közösségi m u n k a t e r é n f e l m u t a t o t t . Az i f j ú s á g érdeklődése azokról a külsőségekről (sapkák, kolórok, zászlók, kivonulások, ünnepségek), amelyek a p u r i t á n a b b történelmi levegőben felnőtt, inkább a lényeget kereső erdélyi i f j ú s á g o t sohasem elégíthették ki, átterelődött a felelősségteljesebb közösségi m u n k á r a . E z t a m u n k á t és az ezzel j á r ó magat a r t á s t követelte az Ady, Móricz, Németh László nyomain járó Turul-ifjúság, azonban legjobb esetben dilettantizmust kapott a tisztségüket nem egyszer közéleti ugródeszkának tekintő, öregedő diákvezérektől. Az a népi gondolat, amelyet a m a i m a g y a r szellemi élet legkiválóbbjai képviselnek irodalomban, zenében, gondolkodásban egya r á n t , egy pillanatra sem volt idegen a felszabadult Észak-Erdély i f j ú s á g á n a k . A kisebbségi mult minden t a n u l s á g a a r r a kötelezi a most bontakozó nemzedéket, hogy minden egyéb elméletet és rendszert félretéve, a m a g y a r népben keresse jövőnk egyetlen biztosítékát. E z é r t fordul a mai értelmiségi f j ú s á g érdeklődése a f a l u és a külváros felé, ezért nem á t a l j a a tanév minden v a s á r n a p j á t eldug o t t sárfészkekben szórványgondozással tölteni. Kipróbált tudományos módszerekkel végez f a l u kutatást, néprajzi gyűjtést, tanfolyamokon vesz részt, hogy a vá-
rosi munkásság szociális gondozás á t elláthassa. U g y a n a k k o r a k a r i szervezetekben hivatási problémáit tanulmányozza, szellemi munkaközösségben pedig előadói esteket rendez, lapot szerkeszt. A mai m a g y a r egyetemi i f j ú s á g egyesületi élete vezetőképzésre törekszik. A m a g y a r élet kérdéseivel tisztában lévő, művelt, hivat á s á r a felkészült, etikus m a g y a r vezető nevelését célozza az egységmozgalom tervezete is. Az i f j ú s á g tömegei a diákpolitikától távolmaradva, hivatásukat keresik é s azt megtalálva, a m a g y a r holnap m u n k á l á s á r a készülnek. Kakas
István
VOJNOVICH GÉZA ILLETÉKESSÉGE A nagy port fölvert vitában, amely Vojnovich Gézának az országgyűlés felsőházában a budapesti Nemzeti Színház mai vezetője ellen intézett t á m a d á s á t követte, nem kívánunk állást foglalni. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy egész Magyarországon buzgó kereséssel sem lehetett volna illetéktelenebb embert találni Vojnovich Gézánál a r r a a szerepre, h o g y a Nemzeti Színház műsorpolitikájáról, a m a g y a r d r á m a i r o d a l o m f e j lesztése körül t e t t szolgálatairól és előadásainak művészi színvonaláról megsemmisítően kemény bírálatot mondjon. Emlékezetes az a balkezes színházigazgatás, amely Vojnovich Gézának, mint a Nemzeti Színház kormánybiztosának munk á j á t az 1 9 3 3 – 3 4 - e s évadban jellemezte. Vojnovich Géza egy évig t a r t ó kormánybiztosi működésének »legnagyobb« teljesítményéről egyik kiváló színházi szakértőnk, gróf Bánffy Miklós mondott a n n a k idején bírálatot az Erdélyi Helikon 1934. évi 2. számának 8 1 – 8 9 . lapjain. Ennek a bírálatnak n é h á n y szakaszát idézzük az alábbiakban: »Meghallván, hogy a budapesti Nemzeti Színház jubileumi fölújí-
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
57
t á s r a készül, n a g y várakozással u t a z t a m annak megtekintésére. H o g y n e v á r t volna az ember sokat? A színház ú j kormánybiztosa, Vojnovich Géza irodalmi ember, költő, irodalom-történész, akadémiai tag, több verses d r á m á n a k a szerzője és ráadásul éveken á t egyik d r a m a t u r g j a a színháznak, t e h á t még színpadi szempontból is volt elég alkalma megismerkedni azokkal a lehetőségekkel, melyeket a mai technika olyan gazdagsággal kínál. O t t v a n Csathó Kálmán, mint helyettes igazgató, régi főrendező, ügyes színpadi szerző és ügyes író, régi színházi ember; ott van a tehetséges H o r v á t h Árpád, kit i t t városunkban is l á t t u n k kiváló m u n k á j á b a n , teli lelkesedéssel és sok t u d á s s a l ; ott van legfőképen a Nemzeti Színház színész személyzete, a legjobb, legsokszínűbb művész-gárdája a m a g y a r szónak. – Valóban joga volt a közönségnek a legtöbbet, a legnagyszerűbbet várni. J o g a volt annál tökéletesebbet várni, m e r t az ú j vezetés alatt, a színház szeptembertől j a n u á r közepéig nem n y u j t o t t neki úgyszólván semmit. E g y jobbacska f r a n cia tréfa, egy pusztán irodalmi Szigligeti voltak addig az évad apró fénypontjai. Ezek mellett silány kis darabok, melyeknek szitakötő életük azonnal feledésbe ment. – Dehát azt mondták: »Az T r a g é d i á j á r a készülünk! Majd az! M a j d o t t megmutatjuk!« Beülve a helyemre, olvasom a »Magyar Színpad«-ot. Az első oldalon következő bejelentés: »Ez az ú j előadás elsősorban Vojnovich Géza kormánybiztos érdeme, aki rezsimje első p r o g r a m m j á n a k a Tragédia n a g y reprizét tette sarkpontjává.« – A mondat rossz, de értelme bíztató. – A színházi lapban m a g a Vojnovich is nyilatkozik. Azt m o n d j a : » A Tragédia előadásánál egy szempont vezet: a költői Madáchot a k a r t a m ú j r a jogaihoz j u t t a t n i , a Tragédia előadásában t e h á t csak mérsékelt form á b a n érvényesülhetett a d r a m a -
t u r g és a rendező, az ú j előadásban a költő és a színész dominál.« E z komoly, önérzetes kijelentés. N e m értem ugyan, m i é r t m o n d j a aláhúzottan, h o g y : »újra«, m i n t h a eddig P a u l a y és Hevesy a költőt n e m engedték volna érvényesülni, dehát a n n a k mindenki örülni fog, mentől zavartalanabbul, mentől lélekrehatóbban szól hozzánk a költő. A f ü g g ö n y megnyílik Madách babérágas, nemzetiszalagos mellszobra előtt. E z is aláhúzza az ünnepi hangulatot, fölfokozza a v á r a kozást. Negyedóra mulva összecsukódik a f ü g g ö n y és valami muzsikaszó indul meg, m a j d k i t á r u l a színpad. Fellegnyíláson a magosban sok süldőleányka angyalocskának öltözve f e h é r ingecskékben, o r g a n t i n szárnyacskákkal. Kis kacsójuk »öszszetéve szépen«. Előttük, velök, u g y a n ú g y öltözve négy főangyal. V á r a t l a n kép. A középkori misztérium-játékok naiv angyalserege. – »Ezzel oly gótizáló stílust kezdtek el« – gondoltam – »melyben v a j m i nehéz lesz a T r a g é d i á t folytatni«. A leánykák szavaló k ó r u s b a n csacsogják Madách bronzbaöntött verseit, m a j d valahonnan, nem a magosból, h a n e m alulról, balról, oldalról, az ügyelő asztal felől megszólal az Úr h a n g j a , pedig az angyalcsemeték e l r a g a d t a t v a mind a Ezsinórpadlásba mber néznek, – nyilván így parancsolták nekik. É s ú j r a szavaló k ó r u s csicsergi a világter e m t é s h a l h a t a t l a n sorait, melyek napok, bolygók, üstökösökről szólnak, miközben legalul a súgólyuk előtt egy kövér vörösfénylésű gömbszelet, mint valami víziló h á t u l j a , próbál kimászni, aztán visszacsúszik ismét. Hogy ez mi a k a r t lenni, azt sohsem t u d t u k meg. – A három főangyalok gyönyörű h á r o m versszaka u t á n ú j r a az Úr h a n g j a onnan alulról Luciferhez szól. Most vesszük észre, hogy a negyedik főangyal a m a bizonyos Lucifer, kit semmi m á s sem különböztet a többitől, mint az, hogy f e k e t e h a j a van. Ő is az á r t a t l a n s á g mezébe
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
58
v a n öltözve. Az Úr elűzi. – A ma- föld szelleme«, ki nyilván vászonból van, m e r t ráesnek a rivalda g a s állványok a sok angyalkák köá r n y é k a i ; u t á n a k i s nimphák tánzött, mit t e h e t az a szegény ö r d ö g ? – kicsit görnyedezik, de nemcolnak moz- elég jól. – Az ember megörül nekik: végre, h o g y valaki modulhat, hiszen vagy m a g a lepottyan zog is! – A szegény főszereplőkonnan, vagy valamelyik angyalfiónek úgysem adtak semmi alkalmat, k á t le t a l á l j a lökni. – Függöny. hogy bármi okból elmozdulhassaSötétség és zene hosszasan. Paradicsom. Vége a stilizálásnak, nak a helyükből, meg sem támaszvége a gótizálásnak. Naturaliszti- kodhatnak, le sem ülhetnek, nem tehetnek egyebet, m i n t állva várni k u s f á k . Két óriási f a . Tölgynek néznéd, h a a lombjuk nem a szelid az egymás szavára, míg végre ledűlhet Ádám és Éva a háromszál gesztenyéé volna. Almának n y o m a csupasz vessző, a lugas váza alá. sincs. – Ádám f e t r e n g szabadon – Függöny. az előtéren, É v a belép. Az Úr h a n g j a m e g i n t az ügyelő felől. Sötétség és hosszan zene. Megjön Lucifer. Most m á r jobban Egyiptom. – A f a r a ó m a g a s trószemügyre vehetjük. Most is an- nuson.– Tíz-tizenkét meredek lépg y a l n a k van öltözve, sarkigérő fe- csőfok vezet föl oda. – E z t Zichy h é r ingben, – az ilyenben elég ne- Mihály illusztrációjából vették á t . héz s á t á n k o d n i ! – még azokat a Zichy függőleges téglányba komposzárnyacskákat sem t e t t e le. – n á l t a a Tragédia képeit, h á t e t é r Mégis Ádám azt m o n d j a n e k i : kitöltésére kitűnően alkalmas volt » . . . N e m tudtam, hogy v a n m é g ez a m a g a s lépcsős megoldás. – ember kívülünk!« – I n k á b b azt Szegény Ádám-Abonyinak huncum o n d h a t n á : – »Ilyen f u r a mada- tul nyaktörős dolog ez, le, s föl r a t még nem l á t t a m ! « – Most kell j á r j o n r a j t a , méltósággal és megindul a h á r m a s dialog; állanak szavalva. – A színpadot magas f a l e g y m á s mellett, m e r t az óriásfák z á r j a körül, melyen mozdulatlanul lombjától nem igen lehet mozogni. és ok nélkül, vagy nyolc g á r d i s t a Végre É v a a tölgyfa törzse mögé áll gyönyörű ruhában. P a z a r kiálnyúl, hol m e g t a l á l j a az egyetlen al- lítás. – Óriási gula az egész h á t m á t , a m i t a kellékes odatett neki. t e r e t betölti. – Hogy rabszolgák – Cherub. – Az Úr szava. – dolgoznak, szenvednek, a r r ó l csak Függöny. Madách beszél, a rendezés ezt még titokban t a r t j a . Csak később az Hosszú sötétség és zene. Jókedvű kétnegyedes muzsika, Éva-jelenet a l a t t j a j g a t n a k végtán, hogy el ne szontyolodjunk a szóra, máskor soha. – Viszont a »...gyönge szellő, mely körül paradicsom vesztén. H a r m a d i k kép. Hegyes vidék. e n y e l g . . . « ezt ábrázolni a k a r t á k a É v a most kezdett valami lugas szá- fal mögött orkánszerű porkavargással. – V é g r e Ádám indult f u t m á r a n é h á n y á g a t leszúrni. Ádám va. De idejében megáll, mert tudja, egy vaskos f a t ö r z s e t vonszol elénk é s lehányja. – (Hogy a költő ren- hogy Lucifer azt f o g j a mondani: – »Ne oly vágtatva, még delkezését: – »kis durva fakaliba. beéred . . . « – Függöny. Á d á m cöveket ver le kerítésül« – Hosszú sötétség és zene. miért nem követték, érthetetlen, Athén. Az egész kép csupa tempannál kevésbbé, m e r t a kaliba lom és oszlop. A díszletfestő ki»játszik«, vagyis o t t abban kéne álomba merüljenek m a j d és a ke- tombolta magát, ellenben sem az rítésre vonatkozik Madách vers- Éva áldozatához nincs oltár, pedig s o r a : » . . . M e g v é d e m azt a kártevő Madách Aphrodite o l t á r á t és másv a d a k t ó l . . . « ) – Lucifer még min- hová Athéné szentélyét í r j a elő. A dig jóságos angyalnak van öltözve. szolgáló lányok és a Charisok se– Hosszú dialog rendületlen ki-hol, szegény Éva-Tasnády pedig t a r t á s s a l állva, m a j d megjelenik »a kénytelen semmittéve állni, míg
Erdélyi Magyar Adatbank
jókor
Magyar Figyelő
59
olykor megszólalhat. – A tömeg mozgalmas és jó, de a főszereplőkkel nyilván nem foglalkozott senki, csak a súgót v á r j á k és ki-ki próbál valamit csinálni, – hiszen mindegyik igen jó művész, – de minden összjáték nélkül. – A szép halál, Thanatos, melyet Madách elképzelt, elmaradt. – Függöny. De nem folytatom tovább. Mindegyik képben úgyis mindíg ugyana z t l á t j u k : Ádám, É v a és Lucifer mindíg csak állnak, a k á r h a emlékező próbán mondanák a szöveget, ellenben a díszletfestő előre tolakszik, Bizáncban lampionos barokk a p u t spendál m a g á n a k és a börtönszerű zárda helyett pazar kéjlakot pingál, tágas, n y i t h a t ó ablakokkal, fölülvilágítós ajtóval. Minden képben más-máshol v a n n a k az emelvények és lépcsők, melyek azonban nem szolgálják a színjátszást, csupán a díszlettervező f a n táziáját. E z é r t t a r t is olyan hoszszan minden változás. Emellett Madách rendelkezéseit g y a k r a n és minden ok nélkül elvetik. Meglepő az is, hogy semmit sem használnak, a m i t a modern színpadi technika n y ú j t . F á t y o l f ü g gönyt, mely elpuhítja a f e s t é s t ; átvilágítást, mellyel annyi fantasztikumot lehet adni, függő, v a g y betolható díszletrészletet, miket pillanatok alatt cserélhetnek. Az, aki ezt tervezte, ezekről m i t sem t u d . Mintha a technika megállt volna 1880-ban. A világításban a m a r a d i s á g és az értelmetlenség hi-
hetetlen. Csak r i v a l d a s z u f i t á t ismernek és h a r e f l e k t o r t használnak, a k k o r ú g y kezelik, h o g y a főszereplőt mindenüvé kísérik vele, ahogy az o r f e u m d í v á k a t szokás, kik t a r t a n a k a r r a , hogy kívánatos idomaikat folyton mutogassák. Már ez is színházi j á r a t l a n s á g r a vall. De ami még súlyosabban bizonyítja, az a színjátszás szegénysége. A legjobb színész sem alakíth a t , h a nem a d n a k neki e r r e módot és időt, vagyis elég p r ó b á t és h a azokon nem vezeti valaki az együttest. Nyilván senki sem foglalkozott velük, ő k m o n d j á k a gyönyörű szöveget, a legszebb szóejtéssel, de csak ki-ki m a g á n a k alakít és a k k o r a legjobb, midőn nincs kapcsolatban mással, m i n t például Abonyi a Danton-jelenés végén, mit egyedül j á t s z h a t meg. Midőn azonb a n egymással kerülnek össze, mikor e g y m á s felé kell az indulatot ábrázolni, akkor legtöbbször csak állnak egymás mellett, v a g y legfeljebb »jeleznek« egy-egy mozdulatot, ahogy régi színpadi gyakorlat u k során megszokták, de sehol sem lüktet élet, m e r t bizonytalanok a z i r á n t : m i t tesz a másik, vagy akadályozza őket a színpad a kifejezésben. Mindezeket ú j r a és ú j r a átgondolva, elszomorodva r a j t u k , aggodalommal u t a z t a m Bécsbe. Mi történik o t t idegenben Madách művével, h a s a j á t h a z á j á b a n így bánt a k vele?«
Erdélyi Magyar Adatbank
