Új Lant Az Újpesti Baptisták Lapja 2010. SZEPTEMBER
XIX. ÉVF. 3. (130.) SZÁM
Újpesti segélycsomagok Abaújszántón Június elején az észak-magyarországi régióban kiáradtak a folyók és a patakok. Soha nem látott árvízzel szembesültek a vízparti települések és a kicsiny falvak lakói. Házak dőltek öszsze, lakások rongálódtak meg, sokaknak mindenük odaveszett. Segítség kellett, és az ország együtt érző lakossága megmozdult. Baptista gyülekezeteink sem maradtak tétlenek. Az újpesti testvériség mintegy 500 ezer forintot gyűjtött össze az árvízkárosultak javára. Közben jött a hír, a szomszédos rákospalotaiak már a helyszínen vannak, hogy tevőlegesen is segítséget nyújtsanak. Ezért gondoltak vezetőink arra, hogy praktikus módon leánygyülekezetünk lelkipásztorát, Fábián Sándor testvért kérjük fel a segélyek eljuttatására. Balla András testvérrel, a rákospalotai gyülekezet diakónusával beszélgettünk a karitatív munka részleteiről. – Ki kezdeményezte a segítségnyújtást? – Gyülekezetünk lelkipásztora, Fábián testvér június 6-án az istentisztelet végén kijelentette: Észak-Magyarországon segítségre van szükség, ki az, aki kész indulni velem? Délutánra önkéntesek jelentkezését várta. – Hogyan reagált erre a gyülekezet? – Bár ezt az elöljárósággal előzetesen nem egyeztette, mégis tizenegy testvér indult el június 10-én Felsőzsolcára. A lelkipásztort a gyülekezet egyik presbitere és diakónusa követte, majd példájuk nyomán nyolc testvér segített a gátakon. – Hogyan kapcsolódtatok be a munkába? – A felsőzsolcai városházán találkoztunk a település vezetőivel és a katasztrófavédelmisekkel, akik kijelölték számunkra a helyszínt. A víz ekkor már levonulóban volt, és a homokzsákok összeszedése volt a feladatunk. A Hejőpapiról érkezett segélycsapattal együttműködve jó kapcsolatot alakítottunk ki a helyi lakosokkal is. (folytatás a következő oldalon)
Büszkeségünk a Megyeri-híd
Híd Nemcsak folyók felett magasan ívelő, utat biztosító építmény, szerkezet: híd a simára gyalult baráti szó is, simogató, nyílt meleg tekintet, türelemmel vemhes megértő várakozás, kéz, mely törölni kész fájó könnyeket, levegőt tisztító áldott vihar, s indulat, mely rosszat elűzni akar. Híd a megbocsátás, híd az elengedés, sebeket gyógyító boldog nevetés; akarni a szépet, tenni a jót, értelemmel sokszor fel sem foghatót... de mindig másokért, mások érdekében csonkig elégni gyertyaként fehéren. Erős két karja lélektől lélekig vezet, s pirosan virágzik: neve a szeretet! Venyercsán László
2 ÚJ LANT
(folytatás a címoldalról) – Mit vittetek magatokkal? – Június 20-án már volt tapasztalatunk a helyzet súlyosságáról. Saját élelmezésünkön felül tisztítószereket, ásványvizet és öt segélycsomagot vittünk, amelyekbe fertőtlenítőszereket, tisztálkodószereket, tartós élelmiszert: rizst, cukrot, száraztésztát, konzerveket csomagoltunk. Az utánfutó megtelt dobozokkal, ásványvizes palackokkal. Ezeket személyesen adhattuk át a rászorulóknak. – Mikor jelentkeztek az újpestiek? – Az újpestiek adományának szétosztását felvállalva június 21-én ismét a térségbe utaztunk, hogy tájékozódjuk, hol hasznosítható legjobban a felajánlott pénzösszeg. Felsőzsolcán azt tapasztaltuk, hogy elég szervezetlen volt az osztás. Azt szerettük volna, hogy a legrászorultabbak, és nem a legélelmesebbek kapják a segítséget. Közös alapba nem szerettük volna beadni a gyűjtött pénzt, szerettük volna, ha a segélyezettek tudják, hogy baptistáktól származik a segélycsomag. – Végül melyik településen osztottatok újpesti adományt? – Gyorsan kellett dönteni. Tárgyaltunk a Máltai Szeretetszolgálattal és a Baptista Szeretetszolgálattal is, akik Hernádszentandrást és Vizsoly környékét ajánlották. Végül az ő tájékoztatásuk nyomán találtunk Abaújszántóra. – Mit tudhatunk Abaújszántóról? – A Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozó kis település határában két kis patak összefolyásánál történt az árvíz. A kicsiny patak órák alatt öntötte el a települést. Abaújszántó polgármestere ugyanazt az elvet vallotta, mint mi, rászorultsági alapon kell szétosztani a segélycsomagokat. Mintegy 50 olyan családot nevezett meg, akiknek a háza összedőlt vagy erősen megrongálódott. Őket javasolta támogatásra. Az adományok összegéből még jutott néhány csomag más településre, Hernádszentandrásra és Felsőzsolcára is. – Hogyan bonyolítottátok a csomagosztást? – Ötven segélycsomagot készítettünk mintegy 10 000 forint értékben. A csomagolás a rákospalotai imaházban történt, melyben részt vett a gyülekezet apraja-nagyja. A csomagokban, hasonlóan a rákospalotaiakéhoz, tisztítószerek, fertőtlenítőeszközök, tartós élelmiszer volt. Ezúttal a csomagokba egy-egy levelet is elhelyeztünk, amelyben arról írtunk, kik a baptisták, és kicsoda Jézus, akinek nevében végezzük ezt a szolgálatot. A dobozokat a Volánpack Csomagoló és Szolgáltató Zrt. adta át térítésmentesen, egy másik cég, a Spotless Hungary Kft. VAPE szúnyogirtó szert adományozott, sőt azt ki is szállította Palotára az imaházhoz. A csomagok szállításához az MVM OVIT Zrt. gépkocsiját ajánlotta fel sofőrrel. Abaújszántón az osztást Fábián Sándor lelkipásztor testvér irányította, akinek tapasztalata, bölcsessége és kitartása nélkül nem valósult volna meg a rászoruló emberek megsegítése. Köszönjük Fábián Sándor testvérnek és a rákospalotai gyülekezetnek az önzetlen szolgálatot! Marosi Nagy Lajos
2010. szeptember
Reményik Sándor
Templom és iskola Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?! S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! E templom s iskola között Futkostam én is egykoron, S hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom. Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! A koldusnak, a páriának, A jöttmentnek is van joga Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia. Csak nektek ajánlgatják templomul Az útszélét s az égbolt sátorát? Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! 1925
2010. szeptember
Újat kezdünk – 2010–2011 Kedves Testvéreim! Véget értek a nyári napok, a vakáció, a pihenés vagy éppen az otthoni munka időszaka. Az előző évben megszoktuk, hogy istentiszteleteinken vasárnapról vasárnapra programokban gyönyörködhetünk. Gyermekeink vasárnapi iskolai képzésen vettek részt, a harangzenekar, az énekkar próbált és szolgált a gyülekezetben. Természetes volt, hogy a második és negyedik vasárnapon csoportos bibliatanulmányozásunk volt, férfinői imaóra, hogy törekvők óráját hirdettünk és tartottunk, hogy gyülekezetünk pezsgő életet élt. Ez jó is volt így. Aztán a vakáció, a nyár tikkasztó hősége vagy éppen özönvízszerű felhőszakadása elsodort mindent. Abbamaradtak megszokott programjaink, a vakáció miatt egy kicsit kiürült az imaház, átalakult az istentisztelet rendje, és valami hiányzott... Körülöttünk a társadalom már szedelőzködik. Az utak forgalma növekszik, az üdülőhelyek, a vízpartok kiürülnek, mert véget ért a vakáció. Az iskolák benépesülnek. A családok már megkapták a tankönyveket, becsomagolták, felcímkézték, és a diákok eggyel magasabb számot írhattak nevük alá. Mert magasabb osztályba léphettek. Várakozással teli tekintettel lapozgatják a könyveket, munkafüzeteket, és egyelőre érthetetlen dolgokat látnak. Mert meg kell tanulni, meg kell érteni, alkalmazni kell majd a megszerzett ismeretet. Akik (ha vannak ilyenek) évismétlésre szorulnak, életéveiket nem ismételhetik. Valamit elrontottak, és helyrehozhatják, de veszteséggel. Az új tanév küszöbén érdemes még nagyobb elszántsággal indulni. Mert Isten új tanévet, új szorgalmi időszakot tár elénk újra! Induljunk neki! Néhány sorban a gyülekezetünkben működő csoportokhoz szólok a következőkben: Az elöljárósággal hamarosan tanácskozunk, hogy az év főbb terveit elfogadjuk, előkészítsük. Vezetést kérünk Istentől, hogy tegyük meg mindazt, amit ő akar, és kerüljük el, ami nincs az ő tetszésére. Indul a vasárnapi iskolások programja. A nyári táborozást követően, amikor a bibliai állatok sokaságával ismerkedhettek meg, várjuk, hogy a szülők vasárnap reggelenként elhozzák gyermekeiket, hogy időben, teljes létszámmal indulhasson az oktatás, a közösségi élet. És ha gyermekeink nemcsak az imaházban foglalkoznak a bibliai történetekkel, hanem otthoni beszélgetésekben is, eredményesebb a munkánk. Amíg a gyermekek vasárnapi iskolában vannak, a szülők is részt vesznek az imaórán. A hónap első
ÚJ LANT 3
imaórája közös, amelyen az egész gyülekezet együtt imádkozik. A második és negyedik vasárnap csoportos bibliatanulmányozást tartunk, amikor beszélgetve sokféle kérdésre közösen kereshetjük a választ, és együtt imádkozhatunk. Harmadik vasárnaponként férfi-, női imaórát tartunk. Érdemes tudatosan készülni, hogy lelkileg is bekapcsolódhassunk az imaközösségbe. Kedd esténként is van imaóra a kettes teremben, amelyre mindenki hivatalos. Az ifjúság szerves része gyülekezetünknek. Teológusunk is hamarosan visszatér, és indul az ifjúság számára is a rendszeres találkozás, az aktív ifjúsági élet. Bátorítjuk ifjainkat, hogy mindig a jó példát kövessétek, legyetek magatok is ifjúkorotokkal együtt példává a többi fiatalnak és a gyülekezetnek! A beszédben, a magaviseletben... A lánykör szorgalmáról, ügyességéről meggyőződhettünk már, hogy kiváló sütési képességekkel is rendelkeznek! Azt kívánom, hogy eközben olyan lelki közösségben legyetek Istennel és csoporttársaitokkal, hogy ez jó előkészület legyen, s a rendelt időben érett módon találjatok társat, és lehessetek „derék asszony”-ok. A házas kör egyik alapítója, a Kulcsár házaspár messzire költözött. Szeretnénk folytatni az „ifjú” házasok találkozóit. A formán, a rendszerességen gondolkozunk még, de „folyt. köv.”. Szép számban vannak törekvőink, akik az őszi bemerítésre készülnek. Cserés János testvérrel indul a törekvők órája, hogy testvéreink vasárnap ebéd előtt egy kis + lelki táplálékkal térhessenek otthonaikba. Jó megtapasztalni az egységet, a hit örömét, a megtérés valóságát... A programszervezők feladata is beindul. Hétről hétre verseket, bizonyságtételeket szervezni, hogy a vasárnap délutáni igehirdetést követően ezáltal is szóljon az Úr – nagy lehetőség. Kérem szeretettel, hogy ha valakit megszólítanak a szervezők, ne mondjon nemet. Hidd el, hogy a te szavad is érték, és Isten általad is üzenhet a gyülekezetnek! Érdemes Jézusnak szolgálni. Így is. Az énekkar is ezt gyakorolja. Az énekek által a lélek lecsendesül Isten szava meghallására, vagy éppen felbátorodik a szolgálatra. A szöveg a dallam szárnyain érkezve jobban rögzül a memóriánkban. Indul a felkészülés, a próbák sora és a szolgálati utak a harangzenekar számára is. Testvéreink bejárják az országot sokféle helyszínen szolgálva a harangok hangjaival az Urat, és az embereket igyekeznek Istenhez vezetni énekeikkel, bizonyságtételeikkel is. Jó utakat kívánunk, áldott szolgálatot! Ha gyülekezetünk tagjai a közösséget erősítendő házicsoportban is találkoznak, örvendetes dolog. Kérünk, imádkozzatok a gyülekezetért, a betegekért, a bajbajutottakért és az örvendezőkért egyaránt! Isten áldása legyen a 2010–2011-es programéven! Adjon áldást, erőt, kegyelmet mindnyájunknak! Igaz szeretettel: Mészáros Kornél lelkipásztor
4 ÚJ LANT
2010. szeptember
Gyülekezeti kirándulás Somogyvár–Kis-Balaton–Zalavár Ez év pünkösdhétfőjén gyülekezetünk aprajanagyja, fiatalok-idősek egyaránt fölkerekedtünk, hogy a természet szépségeiben gyönyörködve együtt töltsük a napot. Jóllehet korábban is és a következő napokon is hatalmas esőzés volt országszerte (már majdnem veszélyeztetve az utat), aznap mégis gyönyörű, verőfényes reggelen indulhattunk két busszal dr. Kőváry Lajos irányításával. Utunk első állomása Somogyvár község volt, amely 1983-ban – Pusztaszer és Mohács után – történelmi emlékhely lett. Szent László király 1091-ben itt alapított Benedek-rendi kolostort és bazilikát, és itt is temették el 1095-ben. Jó volt látni, hogy a fiatalok, de még az idősek közül is sokan fölmentek a kilátóba gyönyörködni a táj szépségeiben. Következő állomásunk a Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet volt, ahol szakavatott vezető irányításával csodálhattuk a gazdag élővilágot, madarakat, gyönyörű öreg fákat, sok-sok zöld növényt virágokkal együtt. Meglátogattuk Fekete István alkotóházát, aki itt, a természettel szoros kapcsolatban írta híres regényeit, sőt verseit is. Majd Zalavár községbe értünk, ahol megtekinthettük az 1019-ben Szent István által alapított bencés apátság alapjait, illetve a második legrégebbi templomromot, amelyet a honfoglalás korában romboltak le. Utunk végére érve megköszöntük a Kőváry házaspárnak, Évikének és Lajosnak a mindenre kiterjedő, körültekintő és alapos előkészítést, szervezést, és élményekkel gazdagodva térhettünk otthonaikba egy különlegesen szép nap után. Lőrinszky Attiláné
Az idegenvezetőre figyeltünk
Szeretni nehéz? avagy családi nap 2010
Vendégeink, Veres Sándor és Judit. Mindketten kedves testvéreink a Krisztusban Milyen is volt? Ragyogóan sütött a nap. Sokan dolgoztak azon, hogy ez a nap ne csak szép, de tartalmas, vidám is legyen. Egy csapatnyi ifjú hölgy, a lánykör tagjai már előző nap feldíszítették a termeket (a díszítés egy részét még hónapokig láthattuk, annyira szép volt, hogy kár lett volna csak egynaposan használni), megterítették az asztalokat (kreativitásuk határtalan, még hazavihető darabja is volt a terítésnek), süteményt sütöttek (elfogyott az utolsó morzsáig). A fiúk a Skype-on dolgoztak keményen, többórás munkájuk eredményét élvezhettük másnap, mikor Kmethy Gergőék óceánontúli kis családja ránk mosolygott a nagy kivetítőn. A konyhában megunhatatlan újpesti mesterszakács módra készült a jóasszony tokány, míg egy emelettel följebb Herbert és Alízka főzték ki a rekeszizomalá-valót. A testvérnők otthon gyártották a másnapi süteményrengeteget. Azon a ragyogó vasárnapon mindezt élvezettel fogyaszthattuk. Vendégeink, Veres Sándor és Judit mindketten kedves testvéreink a Krisztusban és képzett pszichológusok. Mindkét oldalról segítették megválaszolni a nap kérdését, hogy vajon nehéz-e szeretni. Az izgalmak folytatódtak: a gyerekek bemutatták rajzaikat, a versenytársak tekerték a Rubik-kockát, az egyenpólós felszolgálók serénykedtek, a kézműves kedvűek alkottak. Végül sikerült, a Jóisten ránk mosolygott. A nap tartalmas is volt, vidám is. Sokaknak jár érte a köszönet, mert önzetlenül segítettek, s közben tanultak szeretni még akkor is, ha nem mindig könnyű. Vagy nem is volt nehéz? Szommer Hajnalka (A családi nap ötletgazdag szervezője Szommer Hajnalka volt, akinek ezúton is köszönjük fáradozásait. Szerk.biz.)
2010. szeptember
Állatok a Bibliában Vasárnapi iskolások tábora Tahi, 2010. július 12–16. Tahi. Hét évvel ezelőtt ugyanezen a helyen táboroztak együtt a gödöllői és újpesti gyülekezetek vasárnapi iskolásai, mert Kmethy Gergely és Boros Gábor összedugták a fejüket, és kisütötték, hogy kellene pár nap, amikor a gyerekek felhőtlenül, kötetlenül, mégis az igével együtt nyaralhatnának. A sikerre való tekintettel a frigyláda keresése óta megjártuk Kőhányáspuszta, Köveskál szikláit, Diósjenő bíráit, Mátrakeresztes magos hegyeit és Kétbodony vizeit. Most nyáron a Biblia állatait kutattuk Tahiban. Hétfőn legalább annyira vizesek voltunk a játékoktól, mint Jónás a hal gyomrában. Az esti elcsendesedéskor a következő gondolatokat kaptuk Szutor Róbert, az egyik gödöllői táborvezető tolmácsolásában: „Adjunk időt Istennek! Nem kell három nap hozzá meg bálnagyomor, elég mindennap egy kisebb idő. Legyünk vele egyedül, mikor semmi más nem zavar, és kérdezzük meg, hogy rendben van-e minden – őszerinte. Válaszolni fog, ahogy Jónásnak is tette.” Kedden bátrak voltunk, mint az oroszlánok, és nekivágtunk az erdőknek, hegyeknek a csodaszép gerincen át Visegrádra. A nap története Dánielről szólt, akit Istennel való kapcsolata miatt vetettek az oroszlánok vermébe. De „Dánielnek fontos volt az Istennel való kapcsolata. Olyan volt ez, mint egy baráti kapcsolat, melyben kitartott mindvégig. Képzeld csak el, hogy milyen barátság az, ami a körülményektől függően változik! Csak addig barát, amíg nem jelent veszélyt a vele való kapcsolat. Amíg nem ciki, amíg nem lesz belőle károm. Mi mennyire és meddig vagyunk hűségesek Istenhez, a barátainkhoz?” – tette fel a kérdést Kapitány Zsolt, a gödöllői lelkipásztor. Szerda a bárányok jegyében telt. A kézműves foglalkozáson ezért nemezeltünk is. De a sportolásnak is hódoltunk ezen a napon. Komoly csocsóbajnokság zajlott a táborban, ami immáron hagyománnyá vált, hiszen minden évben megrendezésre kerül. Idén az egyik ötletgazda, táboralapító Kmethy Gergely egyenesen Amerikából küldött nekünk videoüzenetet az esti áhítatra. A szamarak napja sok vidámsággal, métázással, táskafestéssel, mókás ki-mit-tuddal telt. Két történetet elevenítettünk fel az esti tűz mellett: Bálám szamarának és Jézus bevonulásának történetét, ahol a szamár mint pozitív mellékszereplő jelent meg. A gyerekek Boros Gáborral összeszedték, milyen tulajdonságokkal bírnak a szamarak: „Nagy a füle és a hasa, csökönyös, buta, de kedves, szürke, idétlen hangja van (mint egy ordítás). Üzenet: ahhoz, hogy Istent szolgáljuk és a történeteiben pozitív mellékszereplők lehessünk, sokszor szürkének, átlagosnak és egyszerűnek kell lennünk, vagy simán csak ordítani kell, ha szükséges.”
ÚJ LANT 5
A ki-mit-tudra barakkonként készültünk. Az első fiúbarakk a foci-vb döntőjét játszotta újra a vb hivatalos zenéjével kísérve. A bíró, miután mindenkinek kiosztotta a piros lapokat – annak is, aki bele sem ért a labdába –, a végén magára maradt a pályán. A második fiúbarakk előadásában A-men, a híres szuperhős történetét kísérhettük végig. Az ellenfele, Osztrák az egyetlen gyenge pontját kereste, amit végül meg is talált: a ketchup volt az. A lányok csapata a híradó rendkívüli kiadását közvetítette: Egy tábornyi gyereket egy héten keresztül csípett egy hadseregnyi szúnyog, majd végül a „makákórt” is elkapták. A női barakk egy árnyjáték keretében kezelte ki Boros Gábor fogfájását.
Utolsó nap a két csapat egy-egy képregényben örökítette meg a tábor legemlékezetesebb pillanatait, eseményeit, majd egy nagy adag fagyi után hazaeresztettük a fáradt, szúnyogok által agyoncsipkedett, de élményekkel teli társaságot. Horváth Zsófi Stáblista, akiknek a köszönet jár a hétért Boros Gábor (szervező, szállító), Szutor Róbert (szervező, énekfelelős), Horváth Zsófi (szervező, kreatívjáték-felelős), Bán Anikó, Alwazir Andrea (élelemfelelős), Alwazir Fares (orvos), Velencei Ildikó (pénztár-, élelemfelelős), Antal Áron (fotó-, technikafelelős), Kapitány Zsolt (áhítatfelelős). Segítők: Lázi Liza, Kubina Lilla, Kubina Dorka, Mészáros Johanna, Mészáros Péter.
Tetted gyümölcs Én tudom, hogy ki vagy! Nem téveszt meg a szó... Több a tett, mozdulat annál, mi hallható... Ott vagy szavak mélyén, valód, mi a lényeg. Takarhat bár a szó, mint írást a bélyeg. Tetted gyümölcs a fán! Ülhet köd a tájon: a dolgok mögött van lelked a világon! Venyercsán László
6 ÚJ LANT
2010. szeptember
Emlékezzünk! KRASZNAI BÉLA 1927–2010 Krasznai Béla 1927. május 21-én Újpesten született a négygyermekes Krasznai család harmadik (fiú)gyermekeként. Édesapja, Krasznai Sándor – aki villamoskalauz volt a BESZKÁRT-nál – Bagamérból költözött fel Pestre, betagolódva az újpesti gyülekezetbe. Amikor Béla fiuk ötéves Krasznai Béla testvér 43 évesen volt, édesanyja elhagyta férjét és négy gyermekét. Később az édesapa újraházasodott, ebből a házasságból még három testvérük született. A sok keserű emlék miatt érthető, hogy Béla bácsi nem szeretett gyermekkoráról beszélni, viszont az újpesti gyülekezetet mindig úgy említette, hogy az az ő édesanyja. Ide kötődött legjobban, gyermekkori barátságok, későbbi szolgálatok pótolták a korán elveszített családi melegséget, szeretetet. Ő maga az elemi iskola elvégzése után inasnak állt, később lakatos lett. Korán döntött Jézus Krisztus mellett: 1941. április 16-án Mészáros Sándor lelkipásztor merítette be Újpesten. Testvérei is bemerítkeztek, de sajnos hosszabb-rövidebb idő után elhagyták a gyülekezetet. 1948. december 30-án Nagyvarsányban Szűcs F. Bertalan lelkipásztor kézrátételével házasságot kötött Szűcs Jolánnal. Újpesten kezdték közös életüket, illetve később a huszonkét éves közös gondnoki szolgálatot 1958-ban, miután Vincetics Mihály korábbi gondnok testvért az előző évben hazahívta az Úr. A hivatalos alkalmazott Jolánka néni volt takarítói feladattal, de szolgálatuk valójában a teljes gondnoki tevékenységet felölelte, így mindkettejük munkájára szükség volt. Mindig „ügyeletben” voltak: ének-, zenekari vagy orgonagyakorlás, ifjúsági órák, vendéglátás: megannyi külön feladat. Legnehezebb az volt számukra, hogy az akkori fűtési rendszer lassúsága, rossz hatásfoka miatt a szombat éjjeleket már a kazánok tüzelésével kellett tölteniük ma már szinte elképzelhetetlenül nehéz körülmények között.
Krasznai testvér 1960–1979-ig a gyülekezet választott elöljárójaként szolgált, imaórát vezetett, az éves taglista összeállítása is rá hárult, de a betegek látogatásában (legtöbbször Lázi Sándor lelkipásztor testvérrel együtt) és a közös imádkozásban is mindig lehetett rá számítani. 1995-ben költözés miatt tagságukat a fóti gyülekezetbe vitték. Béla bácsi nagyon szeretett a gyerekekkel, fiatalokkal játszani, mókázni, kirándulni. Ajtajuk mindig nyitva állt a testvérek előtt egy kis beszélgetésre, süteményre, vidám percekre. Házasságukat két gyermekkel áldotta meg az Úr: Béla és Éva ott nőttek fel a szoba-konyhás szolgálati lakásban, mindketten régóta az Úr szolgáló gyermekei. Éva leányuk így emlékszik édesapjára: „Szeretette a gyülekezetet, soha nem emberekre nézett, azért ment az imaházba, hogy testvéri közösségben legyen Isten előtt. Amíg egészsége engedte, minden alkalmat megragadott erre, és többször tett bizonyságot hitéről. Nagyon szerette az Urat, a testvéreket, lelkipásztorait. Szeretett énekelni, szolgálni, imádkozni. Egyszerű gyermeke volt az Úrnak, de nekem példát mutatott a halálig tartó hűségben és abban a reménységben, hogy jutalmul elnyeri az élet koronáját.” Frittmann Zsombor
Áldott vagy Imádság Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk! Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra! Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra! Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal! Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd! Téged illet a dicséret, téged illet az ének. Téged illet a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
2010. szeptember
Bizonyságtételek Mi is így járjunk el! Sokszor csak akkor jön rá az ember, mennyire szereti a barátait, mikor távol van tőlük. Mikor aztán újra köztük lehet, minden mást kikapcsol. Az idő értékét veszti, a tér fogalma átértelmeződik. Csak sodródik, és fel sem fogja, hogy élete legszebb perceit éli. Ekkor aztán egy robotkar kiemel, halkan búg, majd ismét búg: „Saci, apukád hív!” ... „Mi? Ellopták? Megtalálta? Hagyott benne valamit? Még ki sem fizettem a tábor árát!” ... „Még csodálkoztam is, hogy fel mered tenni a kocsi tetejére a tárcádat!” Villognak az emlékképek, minden, minden kimaradt! Most valahol Magyarország legkeletibb határánál vagyunk, ahol csak a töltésen van térerő, és egy ember valahol egy órára innen a kezében tartja a tárcámat. Az Alföld valóban hatalmas. Gyakran hálát adok, hogy szeretnek a barátaim, de még sosem adtam hálát a sok ismeretlen emberért, aki szeret. A mátészalkai tűzoltóság elé pottyant objektumot a kocsordi lakosú Szalacsi úr (...) találta meg, nem volt benne igazolvány, csak a bankkártyáim, így a bankomat hívta fel, de ott csak az utcám nevét adhatták meg. Így felkeresett valakit az utcánkból, aki ismert valakit, aki ismer mindenkit az utcában. Ez a hölgy hívta fel édesapámat, hogy valahol az Alföldön egy ember engem keres! Szalacsi úr eljött a munkahelyéről, hogy visszaadhassa a tárcámat, benne forintra pontosan a pénzzel, a fényképekkel és a kártyáimmal. A neki vett ajándékot pedig nem fogadta el, csak anynyit kért, ha vele is ez történne, mi is így járjunk el! Antal Saci
Találkozás Istennel 2009. július 28., kedden egy különleges találkozásom volt Istennel. A reggeli áhítat mellett elolvastam az esti áhítatot, amit furcsának tartottam, mert nem szoktam elolvasni előre. A címe ez volt: „Növeli hitünket” 2Thesszalonika 1,1–5, majd a magyarázatot olvasva ezt olvastam: A tanítványok egyszer arra kérték az Úr Jézust, hogy növelje hitüket. Ahogy ezt a mondatot olvastam, én ezt kértem rögtön. Nem tudtam továbbolvasni az igemagyarázatot, mert megszólalt bennem a lélek hangja: Menj ki Domonyvölgybe, és ne vigyél magaddal semmit (Domonyvölgy Budapesttől 40 km-re van), mert velem fogsz találkozni. De, Uram, hát ott vannak a méheink, tudod, hogy az a szándékom, hogy megnézem őket a mai nap. Hát ha azt mondod, hogy találkozni fogok veled, hadd vizsgáljam meg a méheket is! Hát mennyibe telik, ha kiviszem az öltözéket, a szerszámokat, füstölőt, kaptárszolgát stb. Jött a hang: Ne vigyél semmit, velem fogsz találkozni. Elindultam, és erős kényszer hatására nem vittem tényleg semmit. Fót irányában elhagytam Budapest területét. Mégis visszafordultam, hogy viszem a szükséges méhészeti eszközöket – mert csak meg
ÚJ LANT 7
akartam nézni azokat a méheket. Ahogy elindultam visszafelé, rosszullét jött rám, és meg kellett állnom. A hang újra jött: Fordulj vissza, nem vihetsz semmit, mert velem fogsz találkozni. Visszafordultam, nem tudtam mást tenni, és azonnal egy felszabadult boldogságérzet töltött el egészen a célig, Domonyvölgyig, ahol úgy gondoltam korábban, hogy csak a méhek vannak. Amikor megérkeztem, szétnéztem még a gépkocsiban ülve, és azt kérdeztem: Istenem, Uram, hol vagy? Nem látlak. – Én nem azt mondtam, hogy látni fogsz, hanem hogy találkozni fogsz velem. Kiszálltam a gépkocsiból. Uram, hol vagy? Erre föl azt az utasítást kaptam: Ülj vissza a kocsiba! Visszaültem. És megszólalt Istenem, az én Uram: Mert hittél nekem, és engedelmes voltál, megajándékozlak téged a mindennapi velem való találkozással. És ekkor éreztem, hogy könynyek szöknek a szemembe, mert találkoztam Istennel, az én Uram Jézus Krisztussal. Idézet: „Hitünk ígéreteken alapul: ha nem lenne ígéret, nem lenne miben hinni. Az ígéretek által Isten az el nem múló dolgok felé irányítja tekintetünket. A láthatatlan dolgok, amelyeket hit által érzékelünk, éppoly valóságosak, mint a láthatók.” Papp Ferenc
Legyetek egymáshoz jóságosak! Pál apostol írja ezt a jó tanácsot az efézusiaknak. A páli levelek közül számomra az efézusi az egyik legkedvesebb, mégis be kell vallanom, ez a felszólítás valahogy mindig elkerülte a figyelmemet. Egész mostanáig, kis unokámnak, Máténak első vasárnapi iskolai megszólalásáig. Négy és fél éves létére úgy szívja magába az információkat, mint a szivacs a vizet. A vasárnapi iskolai záró alkalmon neki is jutott egy kis szolgálat, korához mérten, egy igerészlet az efézusi levélből: „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek...” (Ef 4,32). A vasárnapi ebéd előtt kis cérnavékony hangján hadarta el nekem először. Valami zavar ült az arcára, és a vékonyka kis hang még élesebb lett, sőt hangosabb is, de láthatóan tudta a szöveget. A szobában fennhangon zengett az aranymondás: „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak”. Huncut kis tekintetéből az volt kiolvasható: örül, hogy mondhatja. Az imaházban, a nyilvánosság előtt ez a hang persze jóval csöndesebb lett. Megilletődött, első szolgálatának üzenetét csak néhányan tudtuk, az édesanya, a vasárnapi iskolai tanító és jómagam, a nagypapa. Amikor este beszéltem vele néhány szót erről, neki az volt az élménye, hogy hangosan hallotta a hangját. De én tudom, hogy ezek a szavak most, kora gyermekségében szívébe plántálódtak, és egykor alkalmasak lesznek arra, hogy bizonyos élethelyzetekben megoldásként kínálkozzanak fel. Mert a jóságot, az irgalmat és a megbocsátást nem lehet elég korán megtanulni. Ezekre a kincsekre nap mint nap szüksége van kisgyermeknek, idősödő nagypapának egyaránt. Az esti imádságom ez volt: „Uram, segítsd őt a lelki növekedés útján! Engem pedig igéd megtartására.” MNL
8 ÚJ LANT
Tetőfedés cseréje Az elmúlt években rendszeresen valamilyen műszaki felújítást végeztünk el az imaházunk épületén azzal a céllal, hogy megjelenésében is illő módon képviselhesse a baptista gyülekezetet az újpesti városrészben. Idén, 2010 nyarán a főépület tetőfedésének cseréjét ütemeztük be. Sok nehézséget okozott az elmúlt időszakban, hogy a cserepek nem fedtek megfelelően, be-beázott a tető, a szél mozgása pedig gyakran megbontotta a felületet. Több éve készültünk erre a javítási feladatra, mert a munka terjedelmét nem lehetett előre teljesen pontosan felmérni, és ebből következően a felújítással járó költségeket sem lehetett precízen behatárolni. Bár a szakértői vélemények azt jelezték előre, hogy a tető több mint 100 éves szerkezeti elemeivel nincsen nagyobb baj, mégis megvolt az esélye annak, hogy a munka közben, a feltárás során is találhatunk előre nem látható problémákat. Jelentős rátartással kellett számolnunk emiatt a költségek tervezésekor, minimum 3,5–4 millió forintra terveztünk, de a felső határt nem volt könnyű becsülni. A gyülekezetünk tagjait buzdítottuk, hogy céladományaikkal támogassák a felújítást. Ezúton is köszönjük a testvéreknek, hogy Lőrinszkyné Tarnai Gabriella testvérnőnk igen sok felajánlást tudott összegyűjteni erre a munkára. Hála Istennek, az előzetesen tervezett, illetve az árajánlatok alapján kalkulált értékeket nem kellett számottevően meghaladnunk, a végrehajtott munka terjedelme a tervezett szinten maradt, nem haladta meg a bruttó négymillió forintot. Ezen belül a szerkezeti elemek közül csak az oldalkarzat feletti néhány tartó szorult megerősítésre (...ezeket még nem konzerválta az idő, a ’82-es felújítás alkalmával kerültek beépítésre); a munka döntő részét pedig a komplett cserepezés és a tetőlécezés cseréje tette ki mintegy 400 m2 felületen a mai technológiának megfelelő védőfóliázással. A munkák lebonyolítását Barati Csaba felügyelte, aki civil munkájában is hasonló területen dolgozik. Köszönjük a fáradozását, mint ahogy a gondnok Miklós házaspárnak és a feladatokban közreműködő valamennyi testvérnek is. Kérjük Isten áldását az imaházunkra, hogy még sokáig szolgálja tovább az ő dicsőségét! Kovács István
2010. szeptember
Hírhozó–hírvivõ Testvéreinktől búcsúztunk. A gyülekezeti közösség olyan, mint egy nagy család. Fájdalom, ugyanakkor hálaadás is van a szívünkben, amikor testvé-reinktől végső búcsút kell vennünk. Fájdalom, mert hiányoznak, hálaadás, mert áldás volt az életük. Az év első felében három testvértől is búcsúznunk kellett. Február 18-án hunyt el Miklós Béláné sz. Faragó Irénke testvérünk. 78 éves korában távozott közülünk. Testvérnőnk 1946-ban fogadta el az Urat és merítkezett be Nagyvarsányban Révész Sándor lelkipásztor által. Hiányzik nekünk, de akinek a leginkább, ő Miklós Béla bácsi. Számára Isten vigasztalását kérjük. Mészáros Józsefné testvérünk 90 éves korában, június 14-én az örök hazába költözött, temetésén dr. Viczián János, id. Kulcsár Tibor és Mészáros Kornél lelkipásztorok szolgáltak. Krasznai Béla testvér már évek óta a fóti gyülekezet tagja volt, de hosszú éveken át imaházunk gondnoki szolgálatát látták el feleségével. Május 18-án búcsúztunk tőle a fóti temetőben. (Lapszámunkban a 6. oldalon Frittmann Zsombor írt róla megemlékezést.) Hálát adunk köztünk élő idős testvéreinkért. Gálmiklós Barnabásné 75., Madari Józsefné 70., Marosiné Fejér Márta 70., Benő Lászlóné 75., Szádeczkiné Szalai Edit 75., Czihát Károlyné 80., Szádeczki Kornél 75., id. Újvári Ferenc 75. születésnapját ünnepelte. Legidősebb presbiterünk, Frittmann László testvér 85. születésnapjáról májusi számunkban már megemlékeztünk. Legyen ez a felsorolás testvéreink számára egyben köszöntés is! Házasságok is köttettek. Május 22-én Mészáros Tímea és Losonci-Kovács Gábor, július 3-án Torgyik Edit és Juhász Andor, augusztus 7-én Lovas Barbara és Szabó Zsolt fogadtak örök hűséget egymásnak Isten és a gyülekezet színe előtt. Idén is megtartották az Egyházzenei Tanfolyamot. Május 28-án, a megnyitó esten vendégünk volt az amerikai Solana Beach-ből érkezett presbiteriánus énekkar és harangzenekar. Sok érdeklődő jelenlétében nagyszerű hangversenynek voltunk részesei. A kórus tagjai a jelenlevőket egyegy CD-lemezzel ajándékozták meg. Vendég igehirdetők Újpesten. Egész Az Újpesti Baptista napos hitmélyítőt tarGyülekezet Lapja tott május 30-án gyülekezetünk volt lelkipászAlapítási év: 1936 tora, dr. Gerzsenyi László Szerkeszti: testvér. Június 16-án a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: délelőtt dr. Viczián János Marosi Nagy Lajos testvér látogatott el ÚjTördelte: Papp Szabolcs pestre. Kanadában élő Készült az O-Pont testvérünk újraházasoNyomdában Felelős vezető: Győri Énók dott, és bemutatta feleISSN 1217-4378 ségét, Surányi Eszter www.ujpest.baptist.hu/ujlant testvért is.
Új Lant
